Wikiforrás huwikisource https://hu.wikisource.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.46.0-wmf.26 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikiforrás Wikiforrás-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita Szerző Szerző vita Oldal Oldal vita Index Index vita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Event Event talk 100 43974 103535 103488 2026-05-02T09:35:04Z Farafince 9102 /* Egyéb írások */ + fordítás (Futó kaland) 103535 wikitext text/x-wiki {{Szerző |kép= Roark Bradford.jpg |képaláírás= |képméret= 230px |szín= #20b2aa }} [[:w:Roark_Bradford |Roark Whitney Wickliffe Bradford]] (Lauderdale megye, Tennessee, 1896. augusztus 21. – New Orleans, Louisiana, 1948. november 13.) amerikai újság-, novella- és regényíró. Szépirodalmi művei szinte kivétel nélkül a [[:w:Deep South|délvidéki]] afroamerikaiakról szólnak és azok dialektusában íródtak. ''„Egyrészt csodálta a fekete kultúrát, másrészt pedig értetlenül állt előtte, és prózája tükrözi ezt a konfliktust. A fekete nyelv tanulmányozása során Bradford észrevette, hogy az afroamerikaiak gyönyörű és ritmikus nyelvet alkottak, és mélyen tisztelte a fekete zenét annak kifejező, kreatív jellege miatt.”''<ref>{{cite book|title= Tennessee Encyclopedia|author=Susan L. Gordon|year=2018|language=angol|chapter= Roark Bradford |url=https://tennesseeencyclopedia.net/entries/roark-bradford/}}</ref> Pályatársai, kortárs olvasói [[Joel Chandler Harris]]<ref>a [[:w:Rémusz bácsi|Rémusz bácsi]] meséi szerzője</ref> és [[:w:Mark Twain|Mark Twain]] szellemi örökösének mondták. == Művei== Négy regényt, egy színdarabot és több mint száz novellát / kritikát, esszét írt. Ezek között mindössze egy könyve (Tree-Headed Angel) és négy elbeszélése olyan, amely nem afroamerikaiakról szól.<ref>{{cite book|title=Roark Bradford and John Henry – MA-These|author=Hetherington III, Ferris Sands|year=1974|language=angol|url=https://libres.uncg.edu/ir/uncg/listing.aspx?styp=ti&id=28532}}</ref> Az alábbi listák a [[:w:Roark_Bradford#Művei | Wikpédiában felsorolt írások]] közül csak a magyarra lefordítottakat tartalmazzák. === Könyvei === {| class="wikitable sortable" style="display: inline-table; vertical-align: top;" |- ! Magyar nyelven !! Kiadó !! Megjelenés !! Eredeti cím !! Eredeti kiadó !! Megjelenés |- | Ádám apánk és gyermekei||Táncsics||1961 és 1974||Ol' Man Adam an' His Chillun <br> Ol' King David an' the Philistine Boys ||Harper & Brothers||1928<br>1930 |} === Elbeszélései === ==== Hooker lelkész elmeséli... ==== Bibliai történetek, az ''Ol' Man Adam''-ban megjelentek korábbi változatai. Címük és szövegük is eltérő. {| class="wikitable sortable" style="display: inline-table; vertical-align: top;" |- ! Magyar nyelven !! Eredeti cím !! Kiadó !! Megjelenés |- | [[Hogyan is lett ez a világ]]||How Dis Yar World Begun ||Milwaukee Journal ||1927-06-05 |- |[[Hogyan menekült meg az öreg Noé a bárkáján]]||How Ol’ Noah Got Away on His Ark||Milwaukee Journal ||1927-07-03 |- | [[Hogyan Változtatta az Úr az Összes Káromkodó Fickót Külföldivé]]||How de Lawd Turned All er de Cussin’ Boys Into Foreigners ||Milwaukee Journal ||1927-07-10 |- | [[Mi történt Lótnéval]]||What Happened to Miz Lot||Milwaukee Journal ||1927-07-17 |- | [[Miért verte agyon Káin Ábelt]]||Why Cain Bus’ Abel ||Milwaukee Journal ||1927-06-19 |- | [[Miért volt az özönvíz]]||Wharfore de Flood Come ||Milwaukee Journal ||1927-06-26 |- |} ==== Little Bee Bend ==== Ezekben az elbeszélésekben Bradford az 1932-ben megvásárolt Little Bee Bend nevű ültetvényén élő afroamerikaiak mindennapjairól számol be. {| class="wikitable sortable" style="display: inline-table; vertical-align: top;" |- ! Magyar nyelven !! Eredeti cím !! Kiadó !! Megjelenés |- |} ==== Hajósok a Mississippin ==== {| class="wikitable sortable" style="display: inline-table; vertical-align: top;" |- ! Magyar nyelven !! Eredeti cím !! Kiadó !! Megjelenés |- | [[A cseles]]||The Tricker||The National Weekly||1927-12-31 |- | [[A disznóemelők]]||The Hog Hoisters ||Collier´s ||1930-04-05 |- | [[A Majomember]]||Monkey Man||Collier´s ||1928-05-05 |- | [[A tengeri medve]]||The Old He-Coon of the John D. Grace||Collier's||1928-03-17 |- | [[A zenének jajongania kell]]||Music Got to Moan ||Collier's||1929-03-16 |- | [[Bugaboo Jones indián nyara]]||The Indian Summer of Bugaboo Jones ||Collier’s||1929-09-14 |- | [[Gőzhajó a folyókanyarban]]|| Steamboat Around the Bend||Saturday Evening Post ||1929-06-15 |- | [[Hopper Joe Wiley utolsó útja]]||The Final Run of Hopper Joe Wiley ||Saturday Evening Post ||1929-01-05 |- | [[Másnak méreg]]||Other Men's Poison ||Collier's ||1928-12-15 |- | [[Rakodólegények és vaddisznók]]||Roustabouts and Razorbacks|| Saturday Evening Post ||1929-08-17 |- | [[Szegény May Liza]]|| Poor May Liza||Collier's || 1928-09-22 |- |} ==== Bűnhasító Sámuel ==== Ezek a történetek egy legendás hírű vándorprédikátorról szólnak, aki évtizedeken keresztül hirdette az Igét Észak-Louisianában. {| class="wikitable sortable" style="display: inline-table; vertical-align: top;" |- ! Magyar nyelven !! Eredeti cím !! Kiadó !! Megjelenés |- |} ==== Egyéb írások ==== {| class="wikitable sortable" style="display: inline-table; vertical-align: top;" |- ! Magyar nyelven !! Eredeti cím !! Kiadó !! Megjelenés |- |[[A dal ritmusa segíti a néger munkásokat a munkavégzésben]]||Song Rhythm Helps Negro Laborers in Doing Work ||The Catholic Press ||1926-01-01 |- | [[A mennyei ítélőszék előtt]]|| At the Seeking Seat of Glory||Collier’s ||1930-05-10 |- | [[A Valaki]]||The Somebody Man||Collier´s ||1929-04-27 |- | [[A vajákos lány]]||The Gree Gree Girl ||Collier´s ||1929-01-12 |- | [[A kísértetvadász]] ||The Ha'nt Hound||Collier´s ||1929-04-06 |- | [[És a banda játsszon Dixie-t]]||Let the Band Play Dixie||Forum||1928-07 |- | [[Folyami boszorkány]]|| River Witch|| Forum||1927-11 |- | [[Futó kaland]] || Fast Company || Collier's ||1928-07-06 |- | [[Hideg halál]]|| Cold Death|| Harpers||1928-07 |- | [[Isten gyermeke]]||Child of God|| Harpers ||1927-04 |- | [[Jegyzetek a négerről]]||Notes on the Negro || The Forum||1927-11 |- | [[Káin házassága]]||All About It! ||New Britain Herald ||1928-07-09 |- | [[Kékacél Évája]]||Blue Steel's Eva||The Dial||1927-09 |- | [[Könnyelmű szerelem]]||Careless love ||Collier's ||1930-01-14 |- | [[Miért is van karácsony?]]||How Come Christmas ||Harper’s ||1930-12 |- | [[Sáros víz]] ||Muddy Water ||Collier's || 1928-02-04 |- | [[Viszket a sarka]] ||Itching Heel|| Collier's || 1928-06-30 |- |[[Zöldebb legelők]] ||Greener Pastures|| Collier´s ||1928-07-02 |} == Műfordítási problémák == Bradford rajongott az afroamerikaikért, akik között felnőtt, és mindent megtett, hogy azok angol alapú [[:w:Kreol nyelv|kreol nyelv]]ének hangzását az angol ábécé 26 betűjével reprodukálja. Erre viszont csak a fonetikusok által, fonetikusok számára kidolgozott [[:w:Nemzetközi_fonetikai_ábécé|IPA ábécé]] lett volna alkalmas, amellyel viszont az olvasó / műfordító nem tudna mit kezdeni. Bradford ''egy adott időben és helyen használt specifikus'' [[:w:Szociolektus|szociolektus]] irodalmi közelítését alkalmazta, ami a mai olvasó / műfordító számára többféle nehézséget jelent: # Erősen [[:w:Fonetika|fonetikus]] helyesírás: Bradford nem szabványos helyesírással jelölte a kiejtést (pl. ''de'' a ''the'' helyett, ''chillun'' a ''children'' helyett, ''Lawd'' a ''Lord'' helyett, ''er'' az ''of'' helyett, ''yaller'' a ''yellow'' helyett). Ez arra kényszeríti a mai olvasót, hogy minden szót fejben ''lefordítson''. Ez jelentősen lelassítja az olvasás tempóját és megzavarja a folyékonyságot. Az agy egyszerre két feladatot végez: dekódolja a betűket, majd lefordítja őket ismerős szavakra. # Archaikus [[:w:Morfológia (nyelvészet)|alaktan]] és [[:w:Szintaxis (nyelvészet)|szintaxis]]: Bradford a mondatszerkezeteket is a leírt dialektushoz igazította. Ezek a szerkezetek jelentősen eltérnek a standard amerikai angoltól. Az ezekhez a mintákhoz nem szokott olvasó számára a mondatok nyelvtani szempontból ''helytelennek'', bonyolultnak, sőt érthetetlennek tűnhetnek (pl: ''ain't'' az ''am, is, are, has'' és ''have'' szavak negatív [[:w:Flexió (nyelvészet)|flexió]]ja az informális angolban. Egyes dialektusokban a ''do, does, did'' és ''will'' szavakra is használják. Bövebben angolul [https://en.wikipedia.org/wiki/Ain%27t itt]). # Elavult [[:w:Tájszó|tájszók]] és [[:w:idióma|idiómák]]: A nyelv élő dolog. A 1920-as évekbeli déli vidéki fekete közösség által használt [[:w:Szleng|szleng]], [[:w:Metafora|metaforák]] és kulturális utalások ma már nem tartoznak az általános amerikai szókincsbe. Ami akkor teljesen egyértelmű és kifejező volt, az ma a történelmi kontextus ismerete vagy lábjegyzetek nélkül teljesen érthetetlen lehet. Ezek a nyelvi nehézségek megmagyarázzák azt is, hogy írásai közül miért csak Marc Connelly 1930-ban bemutatott hatalmas sikerű ''Green Pastures'' című színdarabjának alapját, az 1928-ban kiadott ''Ol’ Man Adam an’ His Chillun''-t fordították le más nyelvre – az ''Ol’ King David an’ the Philistine Boys'' című folytatással, vagy anélkül: 1931-ben oroszra, 1937-ben csehre, 1961-ben magyarra, 1958-ban szlovákra. (Egyik esetben sem a nyelvterület valamely dialektusára, hanem az irodalmi nyelvre.) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == '''Bradford művei közkincsnek minősülnek az Európai Unióban, mert a „szerző halála után 70 év” 2018-ban eltelt.'''<br> '''Az Egyesült Államokban Bradford azon írásai minősülnek közkincsnek, melyek első publikálása óta 95 év eltelt.''' [[Kategória:Költők, írók]] [[Kategória:Amerikai szerzők]] [[Kategória:Szerzők]] [[Kategória:Újságírók]] qt1blm42excw75pp0tzoz91ivq9rjrs 0 44042 103534 2026-05-02T09:30:06Z Farafince 9102 Új fordítás 103534 wikitext text/x-wiki {{fej | szerző =Roark Bradford | fordító = [[Szerkesztő:Farafince|Szabó András]] | cím = Futó kaland | szakasz = | előző = | következő = | kulcs = Futokaland | megjegyzés = A Collier`s 1928 július 6-i számában jelent meg először ''Fast Company'' címmel. A jegyzeteket a fordító írta. }} <poem> Bubber<ref>''Bubber:'' egy szeretetteljes és játékos becenév, amely az angol és az afroamerikai köznyelvből származik, hasonló a „Bubba” vagy „Buddy” szavakhoz, és közeli családtagokra vagy barátokra lehet használni, hogy melegséget és bizalmasságot fejezzen ki. Bár a legtöbb ember számára nem hivatalos keresztnév, gyökerei a kisgyermekek általi, a „brother” (testvér) szó rövidítésében rejlenek, de néha keresztnévként is használják.</ref> St. Francisville<ref>''St. Francisville:'' 1790-ben alapított település [[Louisiana Állami Fegyház |Angola]] és [[:w:Baton_Rouge|Baton Rouge]] között, a Mississippi keleti partján kb. 427 folyamkilométerre (265,5 mérföldre) a torkolattól. Bővebben angolul Marion Briggs: Historic Names And Places On The Lower Mississippi River [https://web.archive.org/web/20160304083408/http:/www.mvd.usace.army.mil/Portals/52/docs/MRC/MRnames(Intro-end_final2).pdf 200–201. o]., valamint [https://en.wikipedia.org/wiki/St._Francisville,_Louisiana Wikipedia]. Lásd még ''[[És a banda játsszon Dixie-t]]''.</ref> -ben született. St. Francisville egyike azoknak a szelíd, bágyadt louisianai városoknak, amelyek magasan a Mississippi folyó feletti dombháton gubbasztanak; ahol az emberek lazán és tisztességesen isznak az élet poharából, ahelyett, hogy dilettáns módra csak kortyolgatnának belőle, beérve a habbal, vagy nagyokat nyelve az üledéket kapnák. A St. Francisville-ben való születés egyfajta hagyományos úriemberi tartással ruházza fel az embert, ami megnehezíti, hogy bármi mást megértsen. Így amikor Virgie közölte Bubber-rel, hogy hozzámegy, „bármikor, amikor csak mondod, te fekete gazfickó”, Bubber azt mondta, ez nagyjából gyapotszedés idején lesz, és visszatért kertészi munkájához a bírónál. Virgie valami több volt Bubber számára, mint egy kedves. Egy titkos vágyat képviselt, a konvenciók merész felrúgását, eltávolodást a hegyvidéki neveltetésétől. Bayou Sara-i<ref>''Bayou Sara:'' St. Francisville alsó része, nagy kikötővel a folyóparton. Mára az ismételt árvizek és tűzvészek következtében nyomtalanul eltűnt. Bővebben angolul Marion Briggs: Historic Names And Places On The Lower Mississippi River [https://web.archive.org/web/20160304083408/http:/www.mvd.usace.army.mil/Portals/52/docs/MRC/MRnames(Intro-end_final2).pdf 200–201. o.], Lásd még ''[[És a banda játsszon Dixie-t]]'',.</ref> lány volt, Bayou Sara pedig a sziklák lábánál feküdt, közvetlenül a Mississippi folyó partján. Valaha virágzó folyóparti város volt, de mostanra leginkább néger lakosok lakták, akiknek az érzelmei olyan buján nőttek gazdag, fekete vérükben, mint a fiatal nád a gazdag fekete folyóparti talajban a küszöbük előtt. – Hát miért kell nekünk addig várni, Bubber? – kérdezte Virgie. – Nos – részletezte a hegyi ember türelmesen –, az a hír járja, hogy amikor eljön a gyapotszedés ideje, az a mihaszna nigger, Henry, ott fogja hagyni a kerti munkát a doktornál, és elmegy gyapotot szedni. Akkor meg én megkapom az ő állását, mert én állhatatos vagyok, és nem futkosok minden jöttment alkalmi munka után. Aztán te meg én összeházasodunk, és a hátsó udvarban élünk. Az egyezség megfelelt Virgie-nek. Ő volt a dajka a doktornál. Ideálisnak tűnt, hogy egy olyan férje legyen, mint Bubber, aki a pázsitot gondozza, miközben ő a gyerekekre ügyel, és hogy Bubber-rel együtt a ház személyzeti szállásán éljenek. A baj csak az volt, hogy Virgie nem St. Francisville-ben született. Hiányzott belőle az a türelem, ami Bubber-nek született előjoga volt. Bubber-nél, ha valamit eldöntöttek, azzal le volt zárva az ügy a cselekvés idejéig. Virgie-nél ez csak a kezdet volt. Habár a szülőhelyük alig fél mérföldre volt egymástól, éles határvonal húzódott köztük. Gyakorlatban az Y. & M. V. Woodville-i vasút szárnyvonala;<ref>''Y. & M. V. Woodville vasútvonal:'' Az 1880-as évek közepén létesítették St. Francisville és [[:w:Woodville_(Mississippi)|Woodville (Mississippi)]] között ''West Feliciana Railway'' néven. Bővebben [https://www.abandonedrails.com/woodville-branch angolul]. Később beleolvadt a Yazoo and Mississippi Valley (Y. & M. V.) hálózatba. Ma már csak nyomai láthatók a két település között a 61-es főút mentén. Bővebben fotókkal [https://www.msrailroads.com/Y&MV.htm angolul].</ref> elméletben pedig a különbség a termékeny, buja alföld és a meddő, úrias dombok között. Virgie hajlandó volt várni a gyapotszedésig; április volt, amikor eldöntötték a házasságot, és augusztusra a mezők már fehérek lesznek. Nem félt attól, hogy elveszíti a gyors beszédű kis kertészfiút, mert tudta, hogy ő a legszebb nő a vasúti sín mindkét oldalán, és tudta, hogy Bubber túl eszes ahhoz, hogy beérje bármelyik kevésbé kívánatos nővel. Tudott várni, rendben. De nem türelmesen. Nagyon feszült és félénk volt azon a reggelen, amikor a babakocsit tolta az árnyas járdán, de a szíve izgatottan vert keményített köténye alatt. Tudta, hogy ő nem az a fajta lány, aki férfiak után futkos, és tudta, hogy a babát a járdát szegélyező örökzöld tölgyek<ref>Eredetiben ''live oak:'' bővebben [https://en.wikipedia.org/wiki/Live_oak angolul]</ref> és imafüzérfák árnyékában kell tartani. De azt is tudta, hogy Bubber azon a reggelen éppen a puszpángsövényt fogja nyírni ugyanazon a járdán. És minél közelebb ért oda, ahol Bubber dolgozott, a szíve annál hevesebben kalapált. – Hali, szépségem – köszöntötte a fiú, amikor odaért. – Te aztán tudod tolni azt a babakocsit. Mielőtt észbekapnál, még a sajátunkat fogod tolni. Mit szólsz hozzá? Ez tipikus Bubber volt! Mindig mondott valami olyat, amivel eléri, hogy egy lány szeresse őt! – Nem szégyelled magad, te alávaló csirkefogó! – vágott vissza Virgie. – Tisztára felbosszantasz az ilyen dumával! – Ja? – vigyorgott Bubber, és folytatta a sövénymetszést. Ha a puszpángot nem nyírják elég gyakran, a hajtások megkeményednek, és túl sok időt vesznek el – azt az időt, ami a bermudafű távoltartásához kell a kertből. – Este találkozunk, ugye? – kiáltott utána Bubber. Egy hónapja már minden este látta. – Este találkozunk– erősítette meg a lány. Bubber folytatta a metszést, szorgalmasan dolgozott, amíg a munka el nem készült. Aztán módszeresen nekilátott a fűnyírásnak, egészen öt óráig. Ugyanezzel a módszeres eljárással befejezte a munkát; átöltözött vasárnapi ünneplőjébe, bement a konyhába egy hideg vacsoráért, és leballagott a dombról az állomásra, éppen akkor érkezve, amikor a Nyolcas számú vonat hat-tizenhétkor befutott. Hét órakor már egy szerény Bayou Sara-i ház elülső tornácán ült, és Virgie-vel meg az anyjával beszélgetett. Nyolc órára kimerített minden általános témát, mire Virgie „holdfényes sétát” javasolt. Ösztönösen a vasúthoz mentek, és lefordultak a híd felé, amely átívelt a hatalmas tó felett, amit bayou-nak neveztek. – Láttad a Nyolcast befutni, igaz, Bubber? – kérdezte Virgie. Bubber nem mulasztotta el a Nyolcas befutását, amióta csak az eszét tudta. Egy igazi Bayou Sara-i lány feleségül vétele mellett a legizgalmasabb része az életének az volt, hogy minden délután megnézte a Nyolcas érkezését, amelynek egyetlen teherkocsija és egyetlen személykocsija volt. És az erről szóló lelkes beszámolói nagyban hozzájárultak Virgie meghódításához. Virgie sosem látta a Nyolcast. Ő olyankor éppen a doktor gyerekeit vacsoráztatta. Néha látta a Hetest lefelé menni reggel. De a Hetes unalmas volt a Nyolcashoz képest. A Hetes csak beállt, felraktak pár tejeskannát, és már ment is. De a Nyolcas! – Igen, láttam – mondta Bubber. – Lent voltam a depónál, amikor előbukkant az erdőből, úgy száguldott a síneken, mint nem is tudom mi. Úgy nézett ki, meg se akar állni. De a jelzőkar lebillent, szóval muszáj volt neki. Felőlem akármilyen gyorsan mehet egy vonat, ha lebillentik előtte a jelzőkart, meg kell állnia! – Szóval megállt, mi? – Ledermedt a síneken, szinte azonnal – részletezte Bubber. – Nagyon gyorsan. A tejesvagon lentebb volt a sínen, és hallanod kellett volna Mister Bodermant, hogy káromkodott és hőbörgött, amiért olyan sokáig tartott a fiúknak lepakolni azokat a kannákat és felhordani a peronra. Ott parádézott az új egyensapkájában, és úgy toporzékolt a poros kavicson, mint akit az Úr elhagyott! – Láttam azokat a kannákat felhalmozva, amikor erre jöttem – erősítette meg Virgie. – És hallottam őt káromkodni egy kicsit a kannák felpakolása miatt, amikor a Hetes ment le egyik reggel. De nem hiszem, hogy úgy káromkodott, mint ahogy lepakoláskor szokott. – Nem – helyeselt Bubber. – Reggel még túl korán van egy igazi káromkodáshoz. Egy embernek egész nap melegednie kell, hogy úgy pörögjön, mint Mister Boderman, amikor formába jön. A csevej tovább zajlott, miközben a pár lépteit a hídon lévő talpfákhoz igazította, és végül odáig jutottak, hogy egy magányos utas, egy helyi kereskedő szállt le a vonatról, piros karton jegyszelvénnyel a kalapszalagjában. Bubber a legjobbat a végére tartotta. – És az a fehér ember egyszerűen kivette és széttépte! – kiáltott fel. Nem tudta felfogni, hogyan képes bárki, legyen fehér vagy fekete, szándékosan elpusztítani a bizonyítékát annak, hogy „plüssön utazott” a Nyolcason. Emlékezett egy fiúra, aki egyszer Baton Rouge-ba ment cirkuszba, és hazatérve büszkén viselte a jegyét a kalapszalagjában. Ez volt a legpompásabb dolog, amit Bubber valaha látott! A kalapszalagba tűzött jegyek azonban nem tartoztak Virgie gyengéi közé. Bubber számára ezek álmok voltak, amikre képzeletbeli utazásokat épített nagy, füstokádó, gőzt fujtató, harangozó és fütyülő mozdonyokon. De Virgie-nek… – Dehát, az az ember már befejezte az utazást, nem igaz? – kérdezte a lány. – Ühüm. – Bubber nem tett kísérletet a magyarázatra. Mintha a kalapszalag-jegy olyasmi lenne, amit az ember eldob, amint leszáll a vonatról! Amikor az ember a vonaton van, bárkinek van annyi esze, hogy lássa, párnás kocsiban utazik. Ami egy embernek kell, az valami olyasmi, amit a kalapszalagjában hordhat, miután leszállt, hogy a világ lássa az utazás bizonyítékát. Nos, ha Virgie túl nagy bolond ehhez, akkor olyasmiről fog beszélni, amit megért! – Lány – mondta hirtelen nyerseséggel –, ha nem bánsz velem jól, még felpattanok arra a vonatra, és elutazom innen, mielőtt észrevennéd! Virgie értette ezt a beszédet. – Ó, Bubber – tiltakozott –, ne beszélj így velem. Tudod, hogy senki mást nem szeretek, csak téged. Bubber-nek persze esze ágában sem volt elmenni. De Virgie felélénkült érdeklődése tovább hajtotta. Soha nem akart igazán vonaton utazni, de élvezte, ahogy elképzeli magát, amint peckesen bevonul a személyvagonba, kihajol az ablakon, és búcsút int mindenkinek. – Igen – ismételte meg –, el fogok utazni. – Gondolatban a vonat már kattogott a síneken, ő pedig messzire kihajolt az ablakon, integetve és tisztelegve a pálya menti embereknek. – Párnás kocsiban utazom. – Ó, Bubber, drágám – könyörgött Virgie. – Ne beszélj így, édesem. – Nos, akkor jobban tennéd, ha igazán szeretnél – figyelmeztette a fiú. – Igazán szeretlek, Bubber. – Tényleg? – Ez elég jó biztosíték volt, de nagy élvezet volt vonaton utazni, még ha csak gondolatban is. – De lehet, hogy mégis elutazom. Mentek még pár lépést a holdfényben, magasan a bayou felett. Lábuk rövid, kimért ütemben koppant a talpfákon. Hamarosan Virgie csettintgetni kezdett az ujjával a lépések között, kitöltve a szüneteket, ritmusos lüktetést adva lépteiknek. Egy perc múlva siránkozó dúdolásba kezdett. Pár lépéssel később a dúdolás szavakká formálódott, és egészen elvontan énekelni kezdett: ''Megyek a depóba,'' ''Leülök a sínre,'' ''Kavicsot dobálva és sóhajtozva,'' ''Míg az én Bubber-em vissza nem jön…'' ''Da-da-der-da-der-da-da-da-der…'' Bubber-nek ez tetszett! Lehet, hogy egy nő nem érti a kalapszalagba tűzött jegyet, de amikor arról van szó, hogy a férfija elhagyja, azt érti! Bubber-nek dagadt a melle, és peckesen lépkedett. – Többet kell tenned annál a da-da-der dalnál, hogy engem ebben a városban tarts – jelentette ki. Virgie ment tovább pár lépést, még mindig csettintgetve és dúdolva, miközben a következő versszakot formálta. Éspedig: ''Tudok én mindenféle táncot,'' ''Tudok én mindenféle trükköt;'' ''Megteszek én bármit,'' ''Amit az én édes Bubber-em kíván!'' ''Da-da-der-da-der-da-da-der…'' Ez olyan kihívás volt, amire Bubber nem számított. Ez egy Bayou Sara-i kihívás volt az ő konzervativizmusával szemben. Kellemetlenül érezte magát. Nem akart ő elmenni; hogy vehetné el feleségül, amikor eljön a gyapotszedés ideje, ha elmegy a vonattal? Nem tudta, mit mondjon. Valójában úgy érezte, már túl sok minden elhangzott. Örült, amikor hazaértek, és szerencsésnek érezte magát, hogy megúszta a szokásos búcsúval: „Találkozunk holnap, igaz?” – Mérget vehetsz rá – egyezett bele Virgie. Egy egész hónapon át Bubber szigorúan tartózkodott az elutazás témájától. Minden nap, amikor Virgie elment előtte a babával, volt egy kedves tréfája számára, és minden este részletesen ecsetelte a Nyolcas érkezését és indulását, olyan színes szavakkal festve le az eseményt, ami mellett a Hetes reggeli érkezése fakó rutinnak tűnt. Az élet és a szerelem nyugodt és biztos volt. Az a rövid kirándulás a bizonytalanságba – amikor Virgie komolyan vette Bubber utazós dumáját – feledésbe merült. Aztán Lonnie megérkezett Bayou Sara-ba. Lonnie körül nem volt semmi rejtély; nem volt mit titkolnia. A fehér emberek számára ő egy újonnan érkezett volt, aki egy kis szabóműhelyt üzemeltetett, ahol ki lehetett tisztíttatni és vasaltatni a ruhákat. A négerek számára ő egy olyan ember volt, aki „meghúzta magát” West Feliciana megyében, amíg a baton rouge-i kórházban fekvő áldozat testén lévő borotvanyomok meg nem mondták a Törvénynek, hogy a vád gondatlanságból elkövetett emberölés lesz-e, vagy csak súlyos testi sértés. Amennyiben testi sértés, Lonnie Bayou Sara-ban marad, amíg a Törvény el nem felejti. Ha emberölésnek bizonyulna, akkor elmenekülne, át a Mississippi államhatáron. Az első dolog, ami megragadta Virgie-t Lonnie-ban, a ruhája volt. Ahogy az a fiú hordta a nadrágját! Szűk a bokánál háromhüvelykes felhajtóval, buggyos a térdnél, és egyre buggyosabb, amíg el nem éri a csípőt! Aztán hirtelen beszűkül az övvonalnál, darázsderekú megjelenést kölcsönözve viselőjének! – Csupa szűkítés az egész! – mesélte Virgie Bubber-nek. – És az a csíkos ing! Tiszta selyem! – Ühüm – mondta Bubber. – De azt a kalapot is láttad? – Ja, láttam a kalapot – ismerte el Virgie. – De nem figyeltem rá, mert nem Stutson<ref>''Stutson:'' helyesen ''Stetson'', egy széles karimájú, filcből készült kalap, amelyet először [[:w:Buffalo_Bill|Buffalo Bill]], majd később főként a [[:w:Westernfilm|westernfilmek]] népszerűsítették, mint klasszikus cowboykalapot. Bővebben [https://de.wikipedia.org/wiki/Stetson németül].</ref> volt. – Nem, de láttad a szalagot azon a kalapon? – erősködött Bubber. – Ott volt egy valódi menetjegy pont a szalagba tűzve, hogy a világ lássa: ő egy utazó ember, utazó kalapban! – Ja, azt láttam – mondta Virgie –, de nekem azok a nadrágok jobban tetszettek. Sose láttam még ilyen szűkített szárú nadrágot egyetlen gazfickón se. És úgy rá van simulva a lábfejére! – Láttam, amikor megjött a Nyolcassal – közölte Bubber. – Már mondtad – válaszolt Virgie. – Megismerkedtem vele a vasalóműhelyében – dicsekedett Bubber. – Úgy beszéltem vele, mintha veled beszélnék. – Ja – mormogta Virgie. De már nem érdekelte Bubber beszéde. Az elkerülhetetlen nem váratott magára sokáig. Olyan fokozatosan történt, hogy kezdetben sem Bubber, sem Virgie nem vette észre. Mindazonáltal hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Virgie-t egyre jobban érdekli Lonnie, és egyre kevésbé Bubber. Bubber maga hívta meg Lonnie-t az első alkalommal, hogy jöjjön el vele Virgie-hez. Szokásává vált, hogy minden este beugrik a vasalóműhelybe, miután a vonat elment. Mérhetetlenül csodálta Lonnie-t. Szerette hallgatni, ahogy mesélte, hogy mentek a dolgok Baton Rouge-ban, és meg akarta tanulni, hogyan kell kezelni a vasalót a vasalóasztalon. – Egyszer talán én is nyitok egy vasalóműhelyt itt lent – magyarázta. Bárcsak lenne mersze ilyesmit tenni! Ott élni közvetlenül Bayou Sara-ban, és ott is dolgozni! De tudta, hogy sosem lesz hozzá bátorsága. Lonnie megtanította neki, hogyan kell összehajtani a nadrágot a vasaláshoz, hogyan kell a kabátot a bábura fektetni és kis párnákkal kipárnázni a vállát, hogyan kell eltávolítani a „fényesedést”, ahol a forró vasaló túl sokáig maradt a kék szövet öltönyön, és a szakma kismillió egyéb fogását. – Jól csinálod, Bubber – bátorította Lonnie. – Majdnem olyan jól vasalsz már, mint én. Tessék, vasald ki ezt a ruhát egészen egyedül, amíg én egy percre elugrok valahová az utcában. Bubber büszke volt magára, amikor befejezte a ruhát. De Lonnie nem tért vissza. Az az „egy perc” félórára nyúlt, amit Bubber türelemmel kivárt. Aztán egy újabb félórára, ami már kevésbé türelmesen telt. Végül Bubber maga zárta be a boltot, és elment Virgie házához. Virgie nem volt otthon! – Ő meg Lonnie felmentek a dombra – magyarázta Virgie anyja. Bubber szomorúan mászott fel a dombra aznap éjjel, és felment a szobájába a bíró istállója felett. Másnap megnyírta a puszpángot a járda mentén, de Virgie nem jött arra a szokásos csevejre. Nem igazán értette; túl bonyolult volt. De azt tudta, hogy „fáj tőle a feje”. Aznap este, mint rendesen, „beugrott” a vasalóműhelybe. Úgy tervezte, összeszedi Lonnie-t, és együtt mennek Virgie-hez. Esze ágában sem volt megpróbálni szétválasztani őket, de nem tetszett neki az ötlet, hogy ő maga kimaradjon a mulatságból. De nem úgy történt. – Ja, Bubber – üdvözölte Lonnie. – Pont téged kerestelek. Van egy ügynök fent a hotelben, az ágyban fekszik, amíg én kivasalom ezt a ruháját. Vidd el neki, és kérj el érte ötven centet.<ref>Eredetiben ''four bits:'' 1 bit = 1/8 dollár = 12,5 cent</ref> És ha ad borravalót, a tiéd lehet. Bubber elvitte a ruhát. Az ügynök nem adott borravalót, de kifizette az ötven centet, és Bubber sebesen visszatért a műhelybe. A műhely zárva volt! Lonnie elment! Bubber fontolgatta a helyzetet egy percig. „Talán Virgie-nél van” – gondolta, és sietett megnézni. Lonnie ott volt, kétségkívül. Jócskán sötét volt már, de Bubber ki tudta venni az embereket a tornácon. Virgie, az anyja, két nagynéni, és néhány gyerek hancúrozott és verekedett a tornácon meg az udvaron. És mindezek közepén ott volt Lonnie, hátradőlve abban a hatalmas hintaszékben, ami mindig is Bubber-nek volt fenntartva! Ő vezette a beszélgetést, dicsekedett és nagyzolt a nőknek, ahogy csak bírt! – Hali, népek – köszönt Bubber. – Szia, Lonnie. Hát te, Virgie? Érdektelen mormogás jött az idősebb nőktől, Virgie még csak nem is mormogott. De Lonnie megszólalt: – Odaadtad az embernek a ruhát, amit küldtem? – kérdezte. – Ühüm… – Fizetett? – Lonnie nagyon is lényegre törő volt. – Igen, de… – Adott borravalót? – Nem, de… – Nos, csak tartsd meg a pénzt, öcskös – mondta nagylelkűen. – Nincs rá szükségem. – És mielőtt Bubber szóhoz juthatott volna, Lonnie folytatta a történetet, amit a kíváncsi asszonyoknak mesélt: – Úgyhogy azt mondtam ennek az öreg lánynak, hogy: „Bébi, addig vagyok veled, amíg jól bánsz velem. De most már ráuntál a füvemre. Hát válts legelőt. Mert én nem fogok nyöszörögni meg nyavalyogni egy nő miatt se.” – Ó, fogadok, hogy nem ezt mondtad neki – kuncogott Virgie. – Ilyenek a férfiak. Csak felbosszantanak egy lányt, hogy ne lásson a dühétől, aztán fogják magukat és ott hagyják. Bubber ellazult és észrevétlenül leült a tornác szélén. Remélte, hogy bekapcsolódhat a beszélgetésbe, és valami számára érdekesebb téma felé terelheti. De nem volt esélye. Aztán a dolgok egyre rosszabbra fordultak. Bubber „beugrott” Lonnie-hoz, Lonnie pedig szinte minden este munkára fogta. Virgie napközben sosem jött feléje, és amikor szerencséje volt látni őt éjszaka, a lány túl elfoglalt volt Lonnie beszédének hallgatásával ahhoz, hogy Bubber-re figyeljen. Ez hatással volt Bubber étvágyára. És a munkájára is. Virgie viselkedése miatt valahogy elvesztette az érdeklődését a virágok körüli bermuda fű eltávolítása iránt, és egy hat hüvelykes hajtásokkal teli puszpángsövény most ugyanolyan szépnek tűnt számára, mint egy frissen nyírt. Természetesen a bíró észrevette a változást a pázsitján, és gyakran és szigorúan megfeddte Bubber-t. De nem használt. Közeledett a gyapotszedés ideje. A vidékről jött hírek szerint a gubók már nyiladoztak. Bubber-nek némi vigaszt jelentett az a gondolat, hogy hamarosan elhagyhatja a bíró gondozatlanul hagyott pázsitját, és átveheti a doktorét, amely olyan ápolt és makulátlan volt, mint egy esküvői ruha. Mert úgy volt tervezve, hogy elveszi Virgie-t, amikor a doktorhoz költözik, és ez volt minden gondjának a forrása. Végül egy ötlete támadt. Talán nem a legjobb ötlet volt a világon, de a legjobb, amit Bubber ki tudott főzni, és örömmel üdvözölte a bágyadt kétség és aggodalom hetei után. Délután közepe volt, és éppen egy makacs fűcsomót kapált kedvetlenül, amikor beléhasított az ötlet. Azonnal eldobta a kapát, és elindult a doktorhoz, hogy megkeresse Virgie-t. A ház előtti pázsiton találta, ahol a gyerekekkel játszott, és egyből a lényegre tért. – Már nem szeretsz engem úgy, mint régen, Virgie. – Ez egyszerű tényközlés volt. – Hm – tért ki Virgie. – Lonnie-t szereted, mi? – Valahogy úgy – ismerte el Virgie. – Valahogy úgy? – Ez nem volt elég konkrét Bubber-nek. Virgie habozott egy percig. – Igen, Bubber – tette hozzá. – Úgy tűnik, jobban… mint téged. – Erre gondoltam én is – mondta Bubber, mintha elégedett lenne a helyzettel. – De téged is nagyon szeretlek, Bubber – bökte ki Virgie. – Nem – döntött Bubber. – Vagy engem szeretsz, vagy Lonnie-t. Ha hamarosan összeházasodunk, tudnom kell, hol állok. Tehát most engem szeretsz, vagy Lonnie-t? Virgie fészkelődött a döntés kényszerétől. – Talán inkább Lonnie-t – mondta –, de én… Erre várt Bubber, elő is rukkolt az ötletével: – Nos, akkor gyorsan menj feleségül Lonnie-hoz, ne hozzám. Ez volt az ötlet. Nem volt teljesen kielégítő, mert Bubber nagyon szerette volna elvenni Virgie-t. De mindig fennállt annak a lehetősége, hogy lehetetlen feladattal próbálkozott, hogy elvegye feleségül, és ha egyszer máshoz adja hozzá, akkor végre ki tudná verni a fejéből. – Nem kért meg, hogy menjek hozzá – mondta Virgie egyszerűen. De ez nem akasztotta meg Bubber-t. – Miért nem kéred meg te? – Megkértem – mondta Virgie –, de nemet mondott. Azt mondja, belefáradt a nősülésbe. Azt mondja, elhatározta, hogy többet nem vesz el senkit. Azt mondja, legutóbb, amikor megnősült, csak baja lett belőle. Azt mondja, ezért húzta meg magát itt lent, ahelyett, hogy Baton Rouge-ban lenne. Azt mondja, elvett egy lányt, és annak a régi férje rátört, és nagy balhát csapott, így Lonnie megvágta egy borotvával, és most meg kell húznia magát, amíg történik valami. Azt mondja, ő egyszer s mindenkorra végzett a házassággal. Bubber-t letaglózta a hír. Az ötlete befuccsolt. Ott volt újra, ahol az elején – térdig a bermudafűben. De mielőtt teljesen felfoghatta volna a helyzetet, a doktor jött fel a járdán, és kiszúrta őt. – Hé, te fiú! – kiáltott a doktor. – Tűnj innen! Ne ólálkodj a házam körül! Takarodj! – De kapitány uram – mondta Bubber –, én úgy terveztem, hogy magánál leszek kertész… – Azt már nem, te semmirekellő csirkefogó! – jelentette ki a doktor. – Te ugyanaz a mihaszna gazfickó vagy, aki hagyta elvadulni a bíró pázsitját. Ismerlek, és nem tűröm, hogy a házam körül lődörögj. Most pedig tűnés! – Virgie, vidd a gyerekeket a házba. Veled is beszélnem kell! Bubber elment. A doktor szavai eléggé megdöbbentették, nem is hallotta mindet. De annyit kivett belőlük, hogy bármi történjék is, az a terve, hogy a doktornál legyen kertész, füstbe ment. – Ez őrült – mondta magának Bubber. – Ez az egész dolog őrültség. – És anélkül, hogy tényleg végiggondolta volna, rájött, a legjobb, amit tehet, ha visszamegy a bíróhoz, és kiirtja a gyomot a kertből, mielőtt a sövény még jobban elvadul. Felgyorsította a lépteit, teljesen elmerülve az előtte álló feladatban, egyenesen a kertbe ment. De mielőtt felvehette volna a kapát, a bíró ráüvöltött az első tornácról: – Te fiú! Hol jártál? Elegem van a semmirekellő viselkedésedből! Elhanyagoltad a gyepemet, és most már a házból is elkóborolsz! Gyere ide, vedd fel a fizetésed, és tűnj el! A bíró komolyan gondolta. Bubber összeszedte a holmiját, és céltalanul elindult lefelé a dombon. A zsebében egy tízdolláros bankjegy és négy ezüst dollár volt. Fogalma sem volt, hová menjen, meg hogy miért. Talán Lonnie műhelyébe. Nem tudta, és nem is érdekelte. Amikor a vasúti átjáróhoz ért, hirtelen vágy ébredt benne, hogy minél nagyobb távolságot tegyen maga és az összes őrültség közé, ami vele történt. És a pillanat hevében az állomás felé fordult a vágányokon. – Kapitány úr – mondta a jegyárusnak –, milyen messzire megy a Nyolcas oda, ahová megy? – Woodville, Mississippi. Miért? – Mennyibe kerül? – Kilencvenhat cent. Bubber átnyújtott egy dollárt a jegyárusnak. – Adjon egyet – mondta röviden. Az ügynök visszaadott neki négy pennyt és egy kis fehér kartonlapot, amely igazolta, hogy a birtokosa jogosult „egy első osztályú utazásra St. Francisville, Louisiana és Woodville, Mississippi között a Yazoo és Mississippi Valley vasútvonalán, a hátoldalon feltüntetett dátumon”. A jegyet a kalapszalagjába tűzte, és céltalanul álldogált pár percig. Végül, jobb híján, úgy döntött, benéz Lonnie-hoz. Amikor visszaért a kereszteződéshez, látta Virgie-t jönni az úton, sírva. Megvárta. – Mi a baj, te lány? – kérdezte, inkább udvariasságból, mint érdeklődésből. – Kirúgtak – mondta keserűen. – A doktor azt mondta, nem a gyerekeken jár az eszem. Azt mondta, csak lődörgök a birtokon, és hagyom a gyerekeket elvadulni, azt mondja, rajtad jár az eszem. Mentek pár lépést. – De hát Lonnie-n járt az eszed – javította ki Bubber. – Nem, rajtad jár, Bubber – erősködött Virgie. – Lonnie, csak egy futó kaland, de te… – Jobban tennéd, ha elfelejtenél, te lány – mondta Bubber. – Miért tenném jobban, Bubber? – Mert látod, mi van a kalapomban? – Megfordult, hogy a lány lássa a jegyet a szalagban, és egy kis büszkeség kúszott a hangjába – az első alkalommal hetek óta, hogy peckesnek érezte magát. – Egy jegy, hogy addig utazzam a Nyolcassal, amíg ki nem fogy belőle a gőz. Ma este felutazom a párnáson Woodville-be, Mississippibe, és soha többet nem jövök vissza! – Ó, Bubber – tiltakozott Virgie. – Ne csináld ezt velem. Rövidesen Lonnie műhelye előtt voltak, és Bubber elindult be az ajtón. Ahogy belépett, egy férfi, egy idegen suhant el mellette, sietve a folyó felé. Lonnie kijött az ajtóhoz, láthatóan aggódva. – Na, Bubber! – kiáltott fel megkönnyebbülten. – Pont kerestetni akartalak. Beszédem van veled, öcsi. – Nos, legyen gyors, Lonnie – mondta Bubber. – Mert a Nyolcas hamarosan esedékes, és én ma este a párnáson elutazom vele. Egészen Mississippibe. – Micsoda? – kérdezte Lonnie. – Igen – jelentette ki Bubber. – Megvan a jegyem meg mindenem, itt a kalapomban. Lonnie meglátta a jegyet, és szó nélkül érte nyúlt. – Ezzel a jeggyel én fogok utazni, öcsi – jelentette be. – Pontosan ezt akartam tőled; hogy vegyél nekem egy jegyet Mississippibe. Most kaptam a hírt, hogy olajra kell lépnem, és meghúzni magam Mississippiben, mielőtt ideér a Törvény. Tiéd lehet ez a vasalóműhely, mert én soha többet nem jövök vissza ide. Szevasz. Ezzel megfordult és elsietett az állomás felé. Virgie-ről tudomást sem vett. Bubber és Virgie két teljes percig nézték egymást, mielőtt bármelyikük megszólalt volna. Bubber fejében egy álom vált valóra – az az álom, hogy egyszer majd lesz elég bátorsága, hogy a vad Bayou Sara városában éljen, ahol olyan emberek laknak, mint Virgie; ahol nem állnak meg, hogy mindent előre kigondoljanak, majd a terveiket végrehajtsák; ahol az idejük felében őrültként viselkednek, és nem törődnek mások vélemémnyével. Virgie számára pedig azt jelentette, hogy Bubber marad, Lonnie pedig elmegy. – Örülök, Bubber – mondta a lány végül. – Mert ő elment, te meg otthagyhatod a munkádat, viheted ezt a vasalóműhelyt, és közel lakhatsz az otthonodhoz. – Már otthagytam a munkámat a dombon – magyarázta Bubber. – Meg a bíró is kirúgott. Nekem sincs munkám, neked sincs, de van ez a vasalóműhelyünk itt lent. – Ez már valami – mondta Virgie. – És nem kell más gyerekeire ügyelned, kivéve talán a sajátunkra. Mit szólsz hozzá? – Ó, Bubber, te bolondozol… – Nos – mondta Bubber, hogy St. Francisville-i származásának is eleget tegyen, miután minden csodásan megoldódott –, biztos vagyok benne, hogy boldog leszek, amikor eljön a gyapotszüret ideje, és végre összeházasodhatunk. De Virgie hazai pályán volt. – Amott a pap háza – mondta. – Nem kell semmire sem várnunk. Gyere, menjünk. Bubber elindult, aztán megállt. – A Nyolcas egy perc múlva itt van – mondta. – Előbb nézzük meg, ahogy füstöt okádva befut. Aztán </poem > <big> Jegyzetek </big> {{jegyzetek}} [[Kategória:Novellák]] eb5jz1ag4yoem40oz2mj5et6uqj1j2k