Feröer történelme

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ír szerzetesek

Feröer területén az első lakosok ír szerzetesek voltak 625 körül, akik Sumba központtal telepedtek le a szigeteken. Régészeti leletek utalnak erre a közeli Akraberg és Víkarbyrgi, valamint a kissé északabbra fekvő Porkeri területén.

Többek között a Mykinesen végzett botanikai kutatások bizonyítják, hogy a zabot azóta termesztik ott. Ezzel együtt csak viszonylag kis létszámú népességről beszélhetünk.

[szerkesztés] Viking honfoglalás

Sigmundur Brestisson sírja Skúvoy temetőjében
Sigmundur Brestisson sírja Skúvoy temetőjében

A bevándorlás fő időszaka a 9. század volt, amikor Norvégiából érkeztek telepesek. Az első telepes a Feröeriek sagája szerint Grímur Kamban volt, és Funningurban lakott.

Az északiak honfoglalása két fő hullámból állt: először 820-860 körül norvégiai menekülők, majd 880-900 körül írországi és skóciai vikingek érkeztek. Egy izlandi vicc szerint (amelyet önironikusan gyakran a feröeriek is mesélnek):

A feröeriek azoknak az utódai, akik az Izland felé vezető úton tengeribetegek lettek.

Izland és Feröer valóban egyidőben népesült be, és Feröer valóban az Izland felé vezető hajóút mentén fekszik. A feröeriek azzal vághatnak vissza, hogy Naddoddur csak véletlenül fedezte fel Izlandot, miközben valójában Feröerre igyekezett.

[szerkesztés] A kereszténység felvétele

Miután Olaf Tryggvasson norvég király 994-ben Æthelred angol királynál megkeresztelkedett és a következő évben megtérítette Norvégiát, meghívta magához Sigmundur Brestissont, aki 999-ben megtért, majd visszatérve Feröerre a tingen a kereszténység felvételét javasolta. (Sírköve Skúvoyon a kor egyik legjelentősebb emléke a szigeteken.) Olaf utóda, II. (Szent) Olaf tudta a kereszténységet Norvégiában, valamint Feröeren és Izlandon is végérvényesen megszilárdítani – ezért ünneplik őt halála emléknapján, Ólavsøka ünnepén.

A Juh-levél iniciáléja
A Juh-levél iniciáléja

Feröer 1035-től kezdve politikailag Norvégiához tartozott, de a nagy távolság miatt viszonylagos önállóságot élvezett. Ekkor lett Feröer püspökének székhelye Kirkjubøur, ahol több műemlék őrzi a kor emlékét, például a Magnus-dóm, amely a Világörökség várólistáján szerepel. 1298-ban kapták a feröeriek a norvég királytól alaptörvényüket, a Juh-levelet.

1380-tól a dán-norvég perszonálunió révén a dán-norvég trón alá tartozik. I. Margit dán királynő egész Skandináviát egyesítette uralma alatt.

[szerkesztés] A reformáció

A reformáció 1538-ban érte el a szigeteket. Ennek a következménye volt a dán nyelv egyeduralma. A Gabel-korszak a 17. században Feröer történetének legsötétebb korszakát jelentette. Ezen lényegesen az 1814-es Kieli béke sem változtatott, amelynek során a perszonálunió felbomlott, és a szigetek (Izlanddal és Grönlanddal együtt) Dánia fennhatósága alatt maradtak.

[szerkesztés] Nemzeti öntudatra ébredés

Baráti angol megszállás a II. világháború alatt
Baráti angol megszállás a II. világháború alatt

1846-ban V. U. Hammershaimb nyelvkutató megalkotta az írott feröeri nyelvet; azelőtt a nyelvet csak a szájhagyomány útján terjedő balladák őrizték. Ő és követői megalapítottk a feröeri irodalmat, és régi nyelvemlékeket tártak fel.

Nólsoyar Páll a 19. század elejétől fogva küzdött a dán királyi kereskedelmi monopólium ellen – ezt végül 1856-ban törölték el. 1888-ban a karácsonyi találkozón a nemzeti mozgalom a saját nyelv és a nemzeti függetlenség kivívását tűzte ki célul. A mozgalom előbb kulturális, majd az első pártok 1906-os megalakulása után és az 1909-1938 közötti nyelvviszály során politikai formában működött.

[szerkesztés] A II. világháború és autonómia

1942-ben lezuhant angol vadászgép propellere
1942-ben lezuhant angol vadászgép propellere

A II. világháború folyamán Feröer taktikai okokból (a németeket megelőzendő) brit védnökség alá került 1940. április 12-én. A britek nevéhez nemcsak a Vágari repülőtér megépítése fűződik, hanem a Løgting önrendelkezését is bővítették; sőt, az alkotmányozási krízist áthidalandó népszavazást tartottak, ahol 66,4%-os részvételi arány mellett egy sovány többséggel (48,7% : 47,2%) a független állami lét mellett döntöttek. Dánia megtagadta az eredmény elismerését, beleegyezett viszont a tárgyalások felvételébe, így született meg 1948-ban a széleskörű autonómiát biztosító törvény.

Amikor Dánia 1972-ben belépett az Európai Közösségekbe, Feröer nem követte, így ma sem tagja az Európai Uniónak.