Komlódtótfalu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|
|||||
| Régió | Észak-Alföld | ||||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||||
| Kistérség | Csengeri | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 6,97 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 4765 | ||||
| Körzethívószám | 44 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Komlódtótfalu község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Csengeri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
[szerkesztés] Története
A falu története: Komlódtótfalu hajdan két község volt: Komlód, illetve Dombó. Levéltári és régészeti kutatásokból megállapítható, hogy a X.-XI. században már létezett a település. 1337-ben készült oklevélben említik Komlód néven a falut, mint a Komlódi család birtokát. Dombó, mely szláv eredetű név és magyarul “tölgy”-et jelent – első okleveles említése 1312-ben történt, mint a Darahy család birtoka. 1430-ban már Tótfaluként írják nevét. Ezt követően a két település eggyé vált. A XV. századtól a Becsky család birtoka lett. A XVII. század végén a községnek már volt fából épült református temploma.
A XX. század elején, Trianont követően a község az ország határára került, így elvágták természetes történelmi központjától, Szatmárnémetitől. Csengerrel az idők folyamán vagy a híd vagy a révátkelő kötötte össze. Erről Petőfi Sándor is megemlékezett egyik versében.
Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követően a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre - a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott.
[szerkesztés] Nevezetességei
A falu természeti adottságai: Területe teljesen sík, az Alföld része. Külterületén szántóföldek, rétek és kisebb vizes területekkel, nádasokkal tarkított erdősávok találhatók. A falu környékén lévő néhány hektár erdőt lágy lombúak, így éger, fűz és nyír alkotják. A mocsárrétek és az ecsetpázsitos rétek kisebb területet borítanak. A lágyszárú fajok közül a pázsitlevelű nőszirommal, a csomós palkával és az erdei madárhúrral találkozhatunk. A települést a Szamos folyó félkörívben öleli körül, melynek partját részben érintetlen ártéri erdők borítják. Éghajlata a mérsékelten hűvös és a mérsékelten meleg öv határán fekszik. Az uralkodó szélirány az északi és a déli. Az évi napsütéses órák száma 1960-1970, a középhőmérséklet 9,6-9,7 ° C, a csapadék 650-670 mm. Talaja öntésagyagokon kialakult réti és táptalajokból áll. Jellemző vadállománya a nyúl, a fácán, az őz, a róka, valamint különböző madár és egyéb apróvadak.
Látnivalók: A falu református temploma 1855-ben épült. A kelet-nyugati tengelyű épületnek nyugati, homlokzat előtti, 25 m magas, háromszintes, tükrös-falsávos tornya van. A templom keleti vége félköríves záródású, mindkét oldalon és a keleti végén félköríves ablakokkal. A 8x17 m-es belső térben sík, kékesszürke festett deszkamennyezet, 200 ülőhely, falazott szószék, két fakarzat, a keletin orgonautánzat van. Berendezését 1911-ben készítették. Jellegére nézve az országút mentén, kertben szabadon álló, homlokzat előtti tornyos, egyszerű, késő klasszicista és elkésett barokk elemekkel bíró épület.
A római katolikus kápolna 1835-ben épült. Jellege szerint szabadon álló, egyszerű, toronytalan kis építmény, elkésett barokk és klasszicista elemekkel. Jelenleg felújítás alatt áll a volt Becsky kúria, mely a XVIII. század közepén épült és jelenleg állami tulajdon, illetve a Műemlékek Állami Gondnokságának vagyonkezelése alatt áll.
A faluban néhány ház a szatmári népi építészet hagyományait őrzi.


Based on work by