A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- nagy termetű fa (~35m)
- törzse térgörbe, állományban jól feltisztul; kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett
- pillangós virágai levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, tokuk zöldessárga
- termése vörösesbarna hüvely, magjai vese alakúak
- hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő
- lombfakadás után, május második felében virágzik
- termése októberben érik
- melegigényes, fagyérzékeny
- fényigényes
- xeromezofil (jól bírja a szárazságot)
- neutrofil, nitrofil (semleges kémhatású talaj, de lehetőleg nitrogénben dús)
[szerkesztés] Előfordulás, élőhely
- Észak – Amerikában honos, nálunk a 18. században telepítették futóhomok megkötésére
- hazánkban a legnagyobb területet elfoglaló fafaj
- rendkívül agresszívan terjeszkedik, az ererdeti társulásokat könnyedén kiszorítja
- elsősorban az Alföldön és dombvidékeinken elterjedt
- gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek (Rhizobium leguminosarum)
- nehéz, kemény, tartós fája van, de sok göcs van benne és emiatt girbegurba; tüzifának kiváló
- jó mézelő
- virága köhögéscsillapító
- kérge gyomorsavtúltengés, gyomorvérzés, bélfekély elleni gyógyszer alapanyag