KC–135 Stratotanker
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| KC–135 Stratotanker | |
|---|---|
Amerikai K-135 Stratotanker F–22 Raptor utántöltése közben |
|
| Műszaki adatok | |
| Funkció | Légi utántöltő repülőgép |
| Gyártó | Boeing |
| Személyzet | 3 vagy 4 fő |
| Első felszállás | 1956. augusztus 17. |
| Szolgálatba állítás | 1957. június |
| Méretek | |
| Hossz | 41,53 m |
| Fesztáv | 39,88 m |
| Magasság | 12,70 m |
| Szárnyfelület | 226 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 44 663 kg |
| Maximális felszállótömeg | 146 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | KC–135E: 4 db Pratt & Whitney TF33-102 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű KC135–R/T: 4 db CFMI CFM56 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | KC–135E: 4×80 kN KC135–R/T: 4×96 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 933 km/h |
| Legnagyobb repülési magasság | 15 200 m |
| Emelkedőképesség | 1490 m/perc |
A KC–135 Stratotanker háromnézeti rajza |
|
A KC–135 Stratotanker légi utántöltő repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1950-es években, a Boeing 707 utasszállító repülőgép átalakításával, mert az akkor szolgálatban álló, légcsavaros utántöltő repülőgépek, mint a KB–50, túl lassúak voltak az Amerikai Légierő sugárhajtású vadászrepülőgépeinek és bombázó repülőgépeinek utántöltéséhez. A repülőgépeket az 1980-as évek elején korszerűsítették, a sokkal alacsonyabb fogyasztású és károsanyag-kibocsáltású CFM–56 kétáramú gázturbinás sugárhajtóműveket építették be. Az a gyártó országén kívül Franciaország, Törökország és Szingapúr légiereje vásárolta meg a repülőgépeket. Több más ország légiereje (pl. Izrael, Dél-Afrika) eredetileg szállító repülőgépnek épült Boeing 707-es repülőgépeket alakított át légi utántöltővé, a KC–135-höz nagyon hasonló kialakítással. A repülőgépet az Amerikai Légierő több más feladatkörben alkalmazza, legismertebb az RC–135 és az E–8 JSTARS felderítőváltozatok és az E–3 Sentry légtérellenőrző repülőgép.


Based on work by