Bóbis Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bóbis Gyula (Kecskemét, 1909. október 7. – Budapest, 1972. január 24.) olimpiai bajnok birkózó, Bóbis Ildikó, háromszoros olimpiai ezüstérmes tőrvívó apja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életpályája

Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte, majd a BVSC birkózója lett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát, és ettől kezdve tizenhat éven keresztül volt jelen a magyar birkózósport élvonalában. Mindkét fogásnemben versenyzett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát. 1936 és 1950 között harmincegyszer volt magyar válogatott. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol szabadfogású nehézsúlyban kilenc induló közül ő nyerte el az aranyérmet. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le. Visszavonulása után MÁV tisztviselőként dolgozott. 1971-ben megkapta a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) érdemrendjét.

[szerkesztés] Sporteredményei

  • olimpiai bajnok:
  • világbajnoki 2. helyezett:
  • kétszeres Európa-bajnoki 3. helyezett
  • Európa-bajnoki 4. helyezett:
    • szabadfogás, félnehézsúly: 1946, Stockholm
  • huszonegyszeres magyar bajnok:
    • kötöttfogás, félnehézsúly: 1934
    • kötöttfogás, nehézsúly: 1935, 1938, 1939, 1940, 1946, 1947, 1948, 1950
    • szabadfogás félnehézsúly: 1942, 1943
    • szabadfogás nehézsúly: 1935, 1936, 1937, 1938, 1939, 1940, 1946, 1947, 1949, 1950
  • ötszörös magyar csapatbajnok:
    • kötöttfogás: 1934, 1935, 1946, 1948, 1950)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

Más nyelveken