A spanyol nyelv kiejtésének fonetikai átírása

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Spanyol nyelv
szerkeszt

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Magánhangzók

Öt magánhangzót használ a spanyol nyelv, amelyek a következők: [a] a, [e] e, [i] i, [o] o, [u] u. Ha a hangsúlytalan (gyenge) i vagy u magánhangzó mellé kerül, akkor félhangzóként viselkednek: [j] és [w].

[szerkesztés] Mássalhangzók

A következő táblázat a spanyol mássalhangzók rendszerét mutatja be. A szögletes zárójelben az IPA szerinti hangérték, vastagon szedve az írásban azt jelölő spanyol betű szerepel. Ahol az adott oszlop két részre van osztva, ott a bal oldali rész a zöngétlen, a jobb oldali rész a zöngés hangot tartalmazza.

Spanyol mássalhangzók táblázata
Bilabiális
(Két ajakkal képzett hang)
Labiodentális
(Az alsó ajak és a felső fogsor között képzett réshang)
Dentális
(Foghang)
Alveoláris
(Fogmederhang)
Posztalveoláris
(Fogmeder mögött képzett hang)
Palatális
(A kemény íny tájékán képzett hang)
Veláris
(Ínyhang)
Plozivák
(Zárhangok)
[p]
p
[b]
b/v[1]
[t]
t
[d]
d[2]
[k]
c[3]/qu[4]/k[5]
[g]
g[6]/gu[7]
Nazálisok
(Orrhangok)
[m]
m
[n]
n
[ɲ]
ñ
Frikativák
(Réshangok)
[β]
b/v[8]
[f]
f
[θ]
c[9]/z
[ð]
d[10]
[s]
s[11]
[ʝ]
ll/y[12]
[x]
g[13]/j
[ɣ]
g[14]/gu[15]
Affrikáták
(Zár-réshangok)
[ʧ]
ch
Approximánsok
(Közelítőhangok)
[j]
y/ll
Tremulánsok
(Pergetettek)
[r]
r[16]
Laterálisok
(Oldalréshangok)
[l]
l
[ʎ]
ll
  1. ^ Szókezdő helyzetben és nazálisok (m, n) után
  2. ^ Szókezdő helyzetben és nazálisok (m, n), valamint l után
  3. ^ Mély magánhangzók (a, o, u) és mássalhangzók előtt
  4. ^ Magas magánhangzók (e, i) előtt
  5. ^ Idegen szavakban
  6. ^ Mély magánhangzók (a, o, u) és mássalhangzók előtt
  7. ^ e, i előtt
  8. ^ Nem szókezdő helyzetben és nem nazálisok után
  9. ^ e, i előtt
  10. ^ Nem szókezdő helyzetben és nem nazálisok után
  11. ^ Spanyolország északi és középső részét kivéve így ejtik a z-t és a c-t e, i előtt a spanyol nyelvterület többi részén (Kanári-szigetek, USA, Latin-Amerika)
  12. ^ szó elején és n után
  13. ^ e, i előtt
  14. ^ Mély magánhangzók (a, o, u) és mássalhangzók előtt nem szókezdő helyzetben és nem n után
  15. ^ Magas magánhangzók (e, i) előtt nem szókezdő helyzetben és nem n után
  16. ^ Szó elején és megkettőzve (rr) hosszan ejtik

[szerkesztés] A magyartól eltérő IPA jelek rövid magyarázata

[szerkesztés] Hangjelek

  • [a] - magyar rövid á hang (palócos a).
  • [β] - ajak v (a felső fogsor nélkül, csak az ajkakkal képzett v).
  • [e] - zárt e, a magyar e és é közé eső hang. Szótagzáró l és r előtt, az ei kettőshangzóban, valamint általában [x] előtt nyílt magyar e.
  • [ʝ] - a magyar gy-hez hasonló hang.
  • [ɲ] - mint a magyar ny, vagy inkább az nj kapcsolat.
  • [ʧ] - magyar cs.
  • [w] - félhnangzós u, kb. a magyar u és v közötti hang (mint az angol water).
  • [x] - mint a ch a pech, technika szavainkban.
  • [ɣ] - lágy g, magánhangzók között fordul elő, de nem kötelező érvényű.
  • [ʎ] - lágy (jésített) l, megfelel egyes magyar nyelvjárásokban ejtett ly-nek. A spanyolban ma már szinte mindenhol egyszerű [j]-t ejtenek helyette.
  • [θ] - fogak közé tett nyelvvel képzett sz (mint az angol thing).
  • [ð] - fogak közé tett nyelvvel képzett d (mint az angol the).

[szerkesztés] Mellékjelek

  • [ˈ] - a hangsúlyt jelöli: mindig az utána lévő szótag hangsúlyos (pl. cantamos [kanˈtamos]).
  • [:] - a hosszúságot jelzi: az előtte álló hangot hosszan kell ejteni (pl. tierra [ˈtjer:a]).
  • [.] - két magánhangzó között azt jelenti, hogy azok két különböző szótaghoz tartoznak (pl. María [Maˈri.a]).