Balatoni kecskeköröm
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A balatoni kecskeköröm a kiédesedő vizű pannóniai beltóban mintegy 5 millió éve élt Congeria ungula caprae nevű kagyló lekoptatott maradványainak népies elnevezése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Keletkezés
A miocén és pliocén időszakban (25–5 millió évvel ezelőtt) erős volt a kéregmozgás a mai Kárpát-medence területén: a hegyek lesüllyedtek és helyüket sekély vizű tenger borította el. A tenger egyik öble a folyók beömlő hordalékának hatására fokozatosan lefűződött, az így keletkezett beltengert, melynek vizét a beömlő folyók elédesítették nevezzük Pannon-tengernek. A tenger vizében kevés állatfaj élt, de ezek hihetetlen tömegben, leggyakoribb volt közöttük a Congeria ungula caprae nevű kagyló, az úgynevezett kecskeköröm. [1]
A kagyló maga a ma található kecskekörömnél jóval nagyobb méretű volt, de mára csak a kemény, állati karomhoz hasonló, háromszög alakú sarka maradt meg. [2]
[szerkesztés] Lelőhely
A kecskekörömre emlékeztető kagylócsücsköket Tihany környékén az agyagból mossa ki a víz.
A Tihanyi-félsziget pliocén kori homok és agyag rétegekből áll, vulkáni eredetű kőzetekkel fedve. Magas vízállás idején a hullámok megtámadták a partokat, alámosták, kimosták a rétegekből a Congeria-kagyló héját, mely a hullámzás koptató hatása révén vette fel a kecskeköröm formát.
A pleisztocén korszakban a Balatonnak hosszú ideig sokkal magasabb vízállása volt mint ma. Ekkor a víz rengeteg kövületet mosott ki a partfalból, és turzást épített belőlük a hegy lába elé. A ma előkerülő kecskekörmök ezekből a pleisztocénkori turzásokból származnak. [3]
A kagylómaradványok nagy számban kerültek elő a Gödrösben és a Fehérparton, néhány méterrel a mai Balaton vízszintje fölött. Főleg a gödrösi kecskekörömbányák voltak gazdagok, ahol egymást érték a tihanyi gyerekek által vájt gödrök (innen származik a mai elnevezés is). [4]
A tihanyi kecskeköröm azonban nem csak Tihanyban, hanem a Balaton déli partján is többfelé megtalálható: például Szántódon és Fonyódon. [5]
[szerkesztés] Mondák, legendák
A kecskekörmök – a számos változatban elterjedt monda szerint – egy, a gőgjéért megbüntetett királylány Balatonba veszett aranyszőrű kecskenyájának maradványai.
A kecskeköröm híressé válásában nagy szerepe lehetett Garay János regéjének (Balatoni kagylókból – Rege a tihanyi visszhangól VIII.), amelyben leírta a tihanyi visszhang és kecskeköröm keletkezésének meseszerű történetét az aranyszőrű kecskéket őrző királyleányról és a Tókirály érte epedő fiáról.
-
- Az aranyszőrü nyájnak
- Tejéből itt szegény
- Büvös, varázs szerelmet,
- Mely méreg lett szivén...
-
- A tónak ősz királya
- Haragra gyult ezért,
- A bércztől a leányra
- S a nyájra átkot kért.
-
- A bércz tüzet bocsátott,
- Sziklája mind kigyúlt,
- Három nap, három éj, mint
- Itéletnapja dúlt.
-
- A nyáj a Balatonba
- Rohant, de benn veszett -
- A tó maig kihányja
- A kecskekörmöket.
Babits Mihály A második ének című négy részes mesedrámája a balatoni kecskekörmökről szóló népmese történetét dolgozza fel és teszi vallomásos lírai drámává.
[szerkesztés] Érdekességek
Más kagylók és csigák is megmaradtak a pannóniai rétegekben, de ismeretségében messze elmaradtak a kecskeköröm mögött. A két háború között a Fehérparton fellelhető Cardium apertum nevű kagylót úri főkötő, vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek. [4]


Based on work by