Délvidék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Délvidék elnevezés a történelmi Magyar Királyság különböző déli területeit jelölte. A középkorban a déli vármegyéket (Verőce, Pozsega, Szerém, Bács, Torontál, Temes, Keve), illetve a Dunán és a Száván túli bánságokat (Ozorai, Sói, Macsói, Szörényi) értették alatta. Szent István korában még mint Alvidék volt ismert. [1]
A török hódoltság kora után kezdték újra használni a kifejezést, ám a 18–19. században csak Bácska és a Bánság területét jelölték vele. A Vajdaság név először 1848-ban bukkant fel: a karlócai szerb nemzetgyűlés ekkor kimondta a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság létrehozását, a bécsi császásri udvar a következő évben ezt engedélyezte. A Szerb Vajdaság azonban csak 1860-ig állt fenn.
A trianoni békediktátum életbe lépésével, 1920-tól a Magyar Királyságtól Jugoszláviához csatolt Kárpát-medencei területeket nevezték Délvidéknek.[1] Ez a következőket foglalta magába: a Vajdaság, a korábbi Horvát-Szlavónország északi része (Felső-Dráva-vidék, Muraköz, Szlavónia, Szerémség, Baranya-háromszög) és a Muravidék (Szlovénia).
A II. világháború alatt Jugoszlávia német megszálását követően, a magyar hadsereg által visszafoglalt Bácskát, Baranyai-háromszöget, és Muraközt sorolták ide.
A mai magyarországi szóhasználatban a Délvidék fogalmát elsősorban a következő két vonatkozásban használják:
- Az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a fentebb felsorolt területek a Magyar Királyság részét képezték.
- Politikai jelentésben: A vajdasági magyarok és a horvátországi magyarok által lakott területek összefoglaló neveként.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelmi vármegyéi
Magyar vármegyék:
- Bács-Bodrog vármegye
- Torontál vármegye
- Temes vármegye kisebb része
- Az 1920 előtti értelmezésben Temes vármegye egésze és Krassó-Szörény vármegye is.
A volt Horvát-Szlavónország vármegyéi:
[szerkesztés] Nagyobb magyarlakta tájegységei
- A Vajdaság (Szerbül: Vojvodina)
- Baranya-háromszög (Horvátul: Osječko-baranjska)
- Temesköz (Románul: Timiş)


Based on work by