III. Sulmánu-asarídu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. Sulmánu-asarídu egy, a karkari csatáról megemlékező sztéléje
III. Sulmánu-asarídu egy, a karkari csatáról megemlékező sztéléje

III. Sulmánu-asarídu (uralkodott Kr. e. 858Kr. e. 824) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki apjához, II. Assur-nászir-aplihoz hasonlóan számos hadjáratot vezetett nyugati és északi irányban.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Hadjáratok nyugaton

Jó szokás szerint Sulmánu-asarídu minden felirata győzelemről tudósít. Ennek ellentmond, hogy Uralkodásának első húsz évében szinte kizárólag egyetlen térségben kellett hadakoznia. Az első négy év a Til-Barszipot uraló arámi Bít-Adini vezetője, Ahuni elleni harcokról szólt. A harmadik évben Til-Barszipot elfoglalták az asszírok, és Kár-Sulmánu-asarídunak nevezték el, azonban Ahunit és családját csak a következő évben sikerült elfogni, és udvartartásostul Assurba szállítani.

Hamarosan új ellenféllel kellett szembenéznie az asszír uralkodónak: Kr. e. 853-ban egyiptomi támogatással 12 kisebb-nagyobb állam, város és törzs – köztük az Omri-dinasztiához tartozó Áháb vezette Izrael, arámiak, kilikiaiak és a történelem során először ez alkalommal említett arabok – fogott össze Hadad-ezer damaszkuszi fejedelem vezetésével. A karkari (qarqari) csata döntetlennel végződött, noha Sulmánu-asarídu teljes győzelemről ír a koalícióval szemben. Állítása szerint a 60 000 főnyi ellenség mintegy negyedét (későbbi beszámoló szerint harmadát) levágták harcosai. Az Orontésznél vívott ütközetet követően Hadad-ezer szövetsége továbbra is fennmaradt, sőt Kr. e. 838-ban is Damaszkusz állt az ellenállás élén. Igaz, eddigre a térség államainak jó része az adófizetést választotta a pusztulás lehetősége helyett. (Izrael behódolásának dokumentuma, az ún. „Fekete Obeliszk” fennmaradt Kalhuban.)

[szerkesztés] Hadjáratok északon

Húsz év szíriai küzdelem után III. Sulmánu-asarídu figyelme északabbra, Kilikia (akkádul Que), a Taurus-hegység és Urartu felé fordult. Ez utóbbiban ekkortájt I. Szarduri volt a király. Az asszír haderő egészen a Van-tóig eljutott egyik hadjárata alkalmával. Urartu ellen összesen öt támadást intézett.

[szerkesztés] Asszíria és Babilónia

Sulmánu-asarídu a babilóniai ügyeket is figyelemmel kísérte. Az ország II. Adad-nirári óta szövetségben állt az asszírokkal, Sulmánu-asarídu és Nabú-apla-iddina is megegyezett egymással. Amikor Kr. e. 851-ben ez utóbbi meghalt, az asszír király segítette leverni örököse, Marduk-zákir-sumi számára a fellázadt öccse, Marduk-bél-uszáte által keleti végeken vezetett felkelést. Viszonzásképpen Sulmánu-asarídu körbeutazta Babilóniát, áldozott a legfontosabb templomokban (Babilonban Marduk, Kútában Nergál, Borszippában Nabú templomában) és nagy ünnepségeket rendezett. Mivel egy kalhui domborművön Marduk-zákir-sumi szokatlan módon egyenrangú félként tűnik fel, kizárható a lehetőség, miszerint Babilónia Asszíria vazallusává vált volna.

Babilóniában csapott össze az asszír sereg a káldok három törzsével. A Bít-Dakurrit legyőzte, ám a Bít-Amukanit és a Bít-Jakint azonban csak sarcfizetésre tudta kötelezni. Ez már elővetítette az utódai számára később égetővé váló káld problémát.

[szerkesztés] Az új palota

III. Sulmánu-asarídu uralkodása kezdetén új palota építését kezdeményezte a fővárosban, az apja által alapított Kalhuban. Feltehetően ennek nyersanyagigénye indokolta, hogy részletesen leírja, hányszor vágatott cédrusokat hadjáratai alkalmával.

Az új komplexum (a régészek Fort Shalmanesernek nevezték el) legalább annyira volt erőd és fegyverraktár, mint uralkodói kéjlak és adminisztrációs központ. Érdekesség, hogy atyja palotájával ellentétben Sulmánu-asarídu Kr. e. 846-ban felavatott székhelyéből teljességgel hiányoztak a domborművek. Egyetlen kivételként a két óriási mészkőlapból álló, feliratokkal és festéssel is díszített trónemelvény emelhető ki, ahol az a híres jelenet látható, ahol Marduk-zákir-sumi és Sulmánu-asarídu mintegy kezet fog egymással.

[szerkesztés] Az utolsó évek

Kr. e. 832-ben, mint a Fekete Obeliszk tudósít, a külföldi hadjárat vezetését nem a király, hanem húsz éve hivatalban levő turtánuja (fővezére), Dajján-Assur látta el. Sulmánu-asarídu négy évig ki sem mozdult Kalhuból. Elképzelhető, hogy betegeskedett, bár erről nem állnak rendelkezésünkre források – de az is lehet, hogy mintegy 30 év után belefáradt a folyamatos harcba. Mindenesetre az bizonyosnak látszik, hogy Dajján-Assur megbízásával sikerült legidősebb fiát, Assur-danin-aplát magára haragítania. Kr. e. 828-ban a királyfi fellázadt atyja ellen, és a legtöbb nagyváros (Ninive, Assur, Arbailu és a híres balawáti kapukról ismert Imgur-Enlil) csatlakozott hozzá. Sulmánu-asarídu halálának körülményei nem ismertek, mindazonáltal a trónt nem Assur-danin-apla, hanem egy másik fia, V. Samsi-Adad nyerte el. Feltehetően a régi szövetséges, Marduk-zákir-sumi sietett az utód segítségére, hogy a még évekig tomboló elégedetlenséget elfojtsa.

[szerkesztés] Források

Előző uralkodó:
II. Assur-nászir-apli
Asszír
király

858 – 824
II. Assur-nászir-apli domborműve Kalhuból Következő uralkodó:
V. Samsi-Adad