Görög sötét kor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Görögország története sorozat
Görögország őskora i. e. 2500 előtt
Ókori Görögország:
- Minoszi civilizáció i. e. 25001600
- Mükénéi kor i. e. 16001200
- Görög sötét kor i. e. 1200800
- A poliszok kora i. e. 776323
- Hellenizmus i. e. 323146
- Római Görögország i. e. 146330
Bizánci Birodalom 3301453
Oszmán Görögország 14531832
Modern Görögország 1832 után
Témák
görögök görög nyelv
görög művészet görög irodalom

A görög sötét kor (kb. i. e. 1200–i. e. 800) Görögország történetének a feltételezett dór vándorlás kezdetétől és a mükénéi civilizáció i. e. 11. századi végétől az első görög városállamoknak – poliszoknak – az i. e. 9. századi felemelkedéséig, a homéroszi epika és a görög ábécé i. e. 8. századi megjelenéséig tartó időszaka.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Mediterrán háborúk és a tengeri népek

A sötét kor idején a régi civilizációk éhség és egyéb nehézségek által meggyötört népét nagyarányú külső támadások érték az őket körülvevő népek – akiket tengeri népekként ismerünk – részéről. A Hettita Birodalom összeomlott, területét elfoglalták. Hasonló nagyobb támadás kétszer is érte az Egyiptomot, egyszer Merneptah és egyszer pedig III. Ramszesz idején. Az egyiptomiak mindkét eetben sikeresen verték vissza a tengeri népeket és így elkerülték a hettiták végzetét. A régészeti adatok ebben a korban a civilizáció összeomlásáról tanúskodnak a Mediterráneum keleti részén. A városokat Trójától Gázáig lerombolták.

[szerkesztés] Görögország a sötét korban

[szerkesztés] A civilizáció hanyatlása

A mükénéi palotákat és erődöket lerombolták és elhagyták. A görög nyelv megszűnt írott nyelv lenni. A görög kerámia egyszerű geometriai formákat követ és nélkülözi a mükénéi kor alakos díszítéseit. A sötét kor görögjei kevesebb és kisebb településeken éltek, ami éhínségre és népességcsökkenésre utal. Külföldi áruk nem találhatók a lelőhelyeken, ami a nemzetközi kereskedelem minimális voltáról tanúskodik. A külföldi hatalmak közötti kontaktus is megszűnt ebben a korszakban, ami visszavetett bármiféle kulturális fejlődést vagy növekedést.

[szerkesztés] Vándorlások

Görög dialektusok az i. e. 5. században
Görög dialektusok az i. e. 5. században

A korszak elején i. e. 1200 körül a görög népcsoportok a mai szárazföldi Görögországban a makedón hegyvidéktől délre, valamint az égei-tengeri szigeteken és Kis-Ázsia égei partvidékének déli részén éltek. A hettitta források említik Millawanda várost, ami valószínűleg Milétoszt jelenti ami Ahhijawa országhoz – ezt a görög szárazföld akháj királyságával azonosítják általában – tartozott. Egy ahhijawa királya által a hettita nagykirálynak küldött levélről sikerült bebizonyítani, hogy küldője görög anyanyelvű volt.

Amennyiben az egyiptomi források ikjwš népnevét akaiwasza olvasatban az akhájokkal azonosíthatjuk, akkor a görögög is azon tengeri népek egyike voltak, akik Merneptah idején Egyiptomra támadtak a líbiaiak szövetségeseként. A görögök azonban elszenvedői is voltak a háborúknak, s ez érintette, talán nem véletlenül, különösen az akháj területeteket. A régészeti adatok szerint a Peloponnézosz nagy része elpusztult és jelentősen csökkent a népessége, különösen a délnyugati részé, Messzéniáé. Ugyanakkor növekedett a népessége az északi, klasszikus kori Akhája területének, nyilván a Peloponnézosz más részeiről oda menekült a lakosság, amit ezek szerint nem értek – olyam heves – támadások. Nagyjából érintetlen maradtak Attika és a szigetek ión területei, valamint Iolkosz környéke a későbbi Thesszália keleti részét alkotó Magnésziában, a magnészok területe, ahonnan a mitológia szerint korábban Iaszón és az argonauták indultak el a kaukázusi Kholkiszba az Aranygyapjúért.

Ugyancsak a régészeti feltárások – a kerámiák elterjedése alapján pl. – idején ezután, az i. e. 11. század körül vándorolhattak be az északi-nyugati hegyvidék felől Thesszáliába a thesszaloszok (északnyugati görög vándorlás), akiknek nyelvileg közeli rokonai, az aiolok ekkoriban szállták meg Trója vidékét, az attikai iónok egy része pedig a későbbi kis-ázsiai Ióniát, az égei-tengeri partvidék középső részét. A thesszaloszok elől néhány népcsoport délre húzódhatott, s talán ezután hagyta el a dórok egy része közép-görögországi, dóriszi „őshazáját”, hogy a dór vándorlás keretében az i. e. 10. század körül a Peloponnézoszra húzódva létrehozza a későbbi jelentős dór államokat, mint Argoszt, Korinthoszt és Spártát. A dórok az új helyen valószínűleg jobban szaporodhattak, a régi helyzetet tükrözheti az delphoi amphiktüonia azon furcsa szavazatmegoszlása, miszerint a dóriszi dóroknak is egy szavazatuk volt, s a náluk jóval számosabb és jelentősebb peloponnézoszi dóroknak szintén összesen egy.

Az északnyugati vándorlás során vándoroltak be a boiótok Boiótiába, akikkel talán trákok és illírek is érkeztek, hogy az eredetileg aiol jellegű etnikumból kialakuljanak a boiótok. Ekkor kapott Akhaia nagyarányú északnyugati lakosságot, és ekkor vándoroltak be az élisziek Éliszbe Aitóliából. A Peloponnézosz középső része, a hegyes-erdős Árkádia népessége nagyjából érintetlen maradt a dór és az északnyugati vándorlás során. Egyedül Athén tudott ellenállni ezeknek a vándorlásoknak és támadásoknak, de Attikába is érkezhettek ekkor bevándorlók.

A társadalmi hanyatlás következtében megnövekedett a család szerepe. A családok rekonstruálni próbálták múltjukat, leszármazásukat visszavezetve a trójai háború hőseire, mindenekelőtt Héraklészre. Bár legnagyobbrészt legendákról volt szó, néhányukat megénekelték Hésziodosz iskolájának költői. Ezen költemények többsége elveszett, néhány híres elbeszélő kivételével, mint a milétoszi Hekataiosz és az argoszi Agészilaosz. Úgy gondolják, hogy Homérosz epikája bizonyos mértékben a sötét kor szájhagyományára épül. A homéroszi írások történeti hűségét erősen vitatják. Ezen korszak végén a görög civilizációra az újjászületés időszaka köszöntött, ami kiterjedt a Spanyolországtól a Fekete-tengerig terjedő területekre.

[szerkesztés] Gazdasági élet

A messzire érő kereskedelmi kapcsolatok a társadalom felbomlása, a vándorlások, a harcok, a pusztulás miatt lehanyatlottak, s valószínűleg a földművelés helyett előtérbe került az állattenyésztés. A homéroszi eposzok alapján sejthetjük, hogy ekkor a szarvasmarha volt az általános értékmérő. Az állattenyésztés kevesebb embert tud eltartani ugyanakkora területen, viszont most a nagy lakatlan területek rendelkezésre álltak az állattartáshoz, s veszély esetén a csordát a gabonamezővel és ültetvényekkel szemben biztonságos helyre lehetett hajtani vagy vele együtt tovább lehetett állni. A kézművesség alapvető, egyszerű formái megmaradtak, s a 11. század közepétől megjelenik a vasművesség – valószínűleg föníciai és ciprusi hajósok közvetítése révén –, ami azután a későbbi fellendülés egyik alapja lett.

A vándorlások az i. e. 10. században viszonylagos nyugvópontra jutottak, a földművelés lassan újra felvirágzott, az i. e. 8. századra pedig a népesség annyira megszaporodott, hogy megindult a görög gyarmatosítás, ami már a görög poliszok történetének része.

[szerkesztés] Társadalom

A mükénéi királyi cím, a wanax – Homérosznál anax – eltűnt, már csak az isteneket címezték így. Az egyes népcsoportok, egy vagy néha több falu élén a bazileusz állt, aminek eredetét a mükénéi kor faluközösségeinek vezetőjéből, a qasireuból eredeztetik általában. A bazileusz címe általában öröklődött, de nem volt mindenható. Az ügyeket ő, az öregek tanácsa és a népgyűlés együtt vitte. Ez a fajta korlátozott hatalom, katonai demokrácia, megfigyelhető a későbbi Spárta és Makedónia esetén is. A bazileusz, ez a a tulajdonképpen tekintélyes falusi bíró és csapatvezér. később nagy karriert futott be, mint a bizánci császár címe.

Idővel azután a királyok, azaz bazileuszok hatalmát a megerősödő arisztokrácia néhány kivételellel teljesen formálissá tette, általában csak vallási, de Spártában hadvezetési feladatot is meghagyva nekik. A közügyekről az arisztokrácia a saját soraiból meghatározott időre választott vezetőket állított – amivel tulajdonképpen kikövezte az utat a néhány évszázaddal később megjelenő demokrácia előtt –, kezdett kialakulni a görög polisz szervezete.

A hadviselés taktikája a lovashadviselésről erősen a gyalogos hadviselés felé tolódott el. Olcsósága és helyi elérhetősége miatt a vas helyettesítette a bronzot a szerszámok és a fegyverek anyagaként. A görög törzsi rendszer, a phülék kialakulása valószínűleg ebben a korszakban történt. Nagyon árulkodó, hogy csak a két legjelentősebb, legsikeresebb népcsoportnál, a iónoknál és a dóroknál figyelhető meg a phülérendszer, ami nyilván segítette őket egy hatékony társadalmi és hadszervezet kialakításában.

[szerkesztés] Az új írás

A minósziak szótagírása, az ún. lineáris írások használata mélyen lehanyatlott, hogy a korszak végén a helyét a sémi föníciaiaktól átvett új ábécé töltse be nemcsak a görög, hanem több más nyelv esetén is a Mediterráneum keleti részén. Azelőtt a mükénéiek lineáris B írással írtak, de a sötét kor végére, amikor újra írni kezdték a történelmet, már a sokkal ismerősebb betűírással az alfa-béta-gammával találkozunk. Az etruszkok is átvették az újítást és a különféle alfabetikus változatok elterjedtek Itáliában az i. e. 8. századtól kezdve. Az ábécé más változatai megjelennek a Lemnosz-sztélén és Kis-Ázsia sok ábécéjében.

Hosszú ideig vita folyt erról, pontosan mikor és kitől vették át a görögök az ábécéjüket, ugyanis mind az arámi, mind a föníciai ábécé rendkívül hasonló. Hérodotosz szerint az árvétel a föníciaiaktól történt. A részletes kutatások szerint valóban így történt, a görög kappa és betű alakja olyan, amilyen kizárólag az i. e. 9. századi föníciai ábécében volt. Az ógörög ábécének sok változata ismeretes, amelyek egyes területeken – így pl. Athénban i. e. 403-ban – változtak az időben is. Megkülönböztetik a legarchaikusabb „zöld” (pl. Kréta), „piros” (főleg dór) és „kék” (főleg ión) ábécéket. Úgy gondolják viszont a kutatók, hogy a föníciaiaktól az átvétel egyszer, egy ember által történt, mivel a görög magánhangzókra – a föníciai ábécében nincsenek magánhangzóbetűk – minden változat ugyanazokat a görögben felesleges föníciai mássalhangzóbetűket használja, ugyanolyan kiosztásban. Az átvétel okaként inkább a kíváncsiságot sejtik, hiszen az írni nem tudó görögökkel az első átvevő nyilván nem tudott levelezni, elterjedése pedig inkább divathóbort lehetett, s amikor már elegen tudtak írni-olvasni, akkor vált hasznossá az írás. Az első átvétel után azután a görög belső fejlődés következtében a finomítások haladtak külön utakon.

A megelőző lineáris írásokkal nem hagytak azonban teljesen fel, a ciprusi szótagírás – ami a lináris A-ból származik –, Cipruson a hellenizmus idejéig használatban maradt a görög és eteociprusi iratokban.

[szerkesztés] Források