Fejezetek a KGB titkos történetéből
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Fejezetek a KGB titkos történetéből Földi Pál 2003[1]-ban megjelent könyve.
A szerző a könyvben Pavel A. Szudoplatov volt KGB-tábornok 1995-ös, New Yorkban megjelent Special Tasks című könyvét elemzi, a könyvön keresztül mutatva be a KGB által elkövetett politikai gyilkosságokat, a konspirációs feladatokat, és a korszakra jellemző állapotokat.
[szerkesztés] Témák
- Pavel A. Szudoplatov élete és munkássága
- az 1920-as évek ukrán ellenállása vezetőinek, Konovalec és Sztyepan Bandera elfogásának és megtorlásának cselekménysora
- a spanyol polgárháborúban véghezvitt események
- a Szovjetunióban az 1930-as években véghezvitt nagy tisztogatások leírása
- Trockij felkutatása és eliminálása
- a szovjet illegálisok, a kémhálózat kiépülésének és összeomlásának története a II. világháború előtt
- a II. világháború politikai vonatkozásai
- az atombomba megszerzésére irányuló konspirációs és politikai események
- az OUN, az Ukrajna Legfelsőbb Felszabadító Tanácsa vezetőinek felkutatása, a szervezet lefejezése
- Raoul Wallenberg meghurcolása
- a katyny-i mészárlás története, az eltitkolásáért tett erőfeszítések
- a II. világháború után, a Szovjetunióban lezajlott zsidóüldözés története, a cionista perek
- Sztálin halála és az utáni következő hatalmi harc
[szerkesztés] Idézetek
A kivégzőosztagot az a Bljuher marsall vezényelte, akit Sztálin „kedvenc hadvezéremnek” nevezett, és aki majd nemsokára követi marsall társait a kivégzőosztag előtt, csak előbb még vallatás közben a Ljubjankában kinyomják az egyik szemét...
Közben Szudoplatovnak meg kellett vívnia a harcot az NKVD elhárító részlegével is, akik Kikoin fivérénél egy trockista pamfletet találtak és ezért az egész családot - beleértve az akadémikust is - le akarták tartóztatni. Szudoplatov az ügyben kénytelen volt Berijáig elmenni, aki azzal állította le a buzgó elhárítókat, hogy „csinálja csak meg Kikoin az atombombát, aztán majd ráérünk agyonlőni...”
Hajnalban már a négy pártkorifeus – Malenkov, Berija, Bulgnyin és Hruscsov – ott állt Sztálin ágya mellett, aki szemmel láthatóan nem volt magánál. Megdöbbentő, de jellemző, hogy orvost senki sem hívott. Hruscsov elmondja, hogy amikor Sztálin légzése megszűnt, Berija felkiáltott: „Hurrá, meghalt a zsarnok!”, és leköpte Sztálint, akinek ekkor kinyílt a szeme. Berija ekkor halálra váltan lerogyott mellé és a kezét csókolgatva jajgatni kezdett: „Joszif Visszarionovics, ne haljon meg, mihez kezdünk maga nélkül?”


Based on work by