A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr!
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! 1974-ben készült színes, francia filmvígjáték. Eredeti címe: Les Charlots en folie – À Nous Quatre, Cardinal! A produkció Id. Alexandre Dumas (1802–1870) A három testőr című 1844-ben megjelent kalandregényének szabad feldolgozása, amely a négy szolga (Planchet, Grimaud, Mousqueton és Bazin) szemszögén át mutatja be a legendás hősök kalandjait. Előzménye: A négy muskétás, avagy a lepel lehull.
| A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! | |
| Rendező: | André Hunebelle |
|---|---|
| Producer: | Bernard Artigues |
| Forgatókönyvíró: | Jean Halain |
| Főszerepben: | Jean-Guy Fechner Gérard Rinaldi Gérard Filipelli Jean Sarrus |
| Zene: | Les Charlots |
| Operatőr: | Claude Robin |
| Jelmeztervező: | Sylvie Poulet |
| Vágó: | Pierre Gillette |
| Gyártó: | Les Films Christian Fechner |
| Bemutató: | 1974. augusztus 30. |
| Időtartam: | 105 perc |
| Nyelv: | francia |
| IMDb | |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
Planchet, Grimaud és Bazin alaposan túljártak a király, a bíboros és Joseph atya eszén, és sikerült megszöktetniük a Bastille-ból barátjukat, Mousquetont, és gazdáikat, a legendás 4 testőrt, D’Artagnant, Athost, Porthost és Aramist. Egy kis kunyhóban rejtőztek el, ahol Constance is menedéket talált. Mindenki képességeinek megfelelő munkával járult hozzá az erdei idillhez, miközben Constance és D’Artagnan románca kezdett kiteljesedni. Ezalatt a Louvre-ban Bazin és Mousqueton odaadóan szolgálták a királynét, természetesen nőnek öltözve. A fenséges asszony nehéz helyzetbe került, mikor a király azzal a kéréssel állt elő, hogy a hamarosan megrendezésre kerülő bálon a királyné a gyönyörű nyakékével ékesítve jelenjen meg. Az ékszert azonban Buckingham herceg magával vitte Londonba. Nincs más megoldás, mint visszahozni az ékszert Angliából. A királyné levelet írt hódolójának, amelyben azt kérte, hogy a férfi adja át az ékszert az ezzel az üzenettel érkező testőröknek. Igenám, de a bíboros kémnője, a szépséges Milady is útra kelt Angliába, hogy egy hamis levél segítségével megszerezze a nyakéket. A calais-i kikötőben egy tipikusan női trükkel sikerült egy időre kivonnia a forgalomból a testőröket, s elsőként lépett brit földre.
Közben Calais-ben a szolgák bosszankodva tapasztalták, hogy a Milady ágya alól előkerült majdnem teljesen csupasz, elkábított gazdáikba képtelenség életet verni. Nem volt mit tenni, magukra öltötték a testőrök ruháit, s helyettük ők keltek át Angliába. A Milady azonban megelőzte őket, s a szolgák hiába próbálták megmagyarázni a helyzetet. Buckingham a Towerbe küldte őket, s elrendelte kivégzésüket. A nyakéket viszont a Miladynek se tudta rögtön átadni, mivel titkos szekrénykéjének kulcsát az inasa őrizte, aki víkendezni ment. A Miladyvel közösen elköltött vacsora közben a nosztalgiázó herceg felidézte legutóbbi párizsi utazásának emlékeit, s még az alkoholtól elbódult fejében is összeállt a kép: a 4 álruhás szolga tényleg igazat mondott, s a Milady hazudik. Buckingham az utolsó pillanatban érkezett, hogy megakadályozza a szolgák felakasztását. Egy dobozban át is adja nekik a gyémánt nyakéket, ám a visszafelé vezető úton hajójuk viharba került, s a Milady fondorlatos csellel kicserélte a ládikát rejtő csomagot egy másik dobozra. Calais-ben a szolgák a jól végzett munka örömével adták át gazdáiknak a dobozt, ám az üres volt. A testőrök szerencsére észrevették Rochefort grófot és gárdistáit, s tudták, hogy őket kell üldözőbe venni, ha vissza akarják szerezni az ékszert. A szokásos csetepaték után sikerrel is jártak, ám mire Párizsba értek, a bál már megkezdődött, s a királyné a gyémánt nyakék nélkül indult el a bálterembe…
[szerkesztés] Érdekességek
- A La Ballade de Constance című betétdalt Josephine Chaplin és a Les Charlots közösen énekelte.
- A Szovjetunióban a filmet 75 percesre rövidítve mutatták be.
[szerkesztés] Főszereplők
- Gérard Rinaldi (Planchet)
- Gérard Filipelli (Mousqueton)
- Jean Sarrus (Bazin)
- Jean-Guy Fechner (Grimaud)
- Josephine Chaplin (Constance)
- Daniel Ceccaldi (XIII. Lajos király)
- Paul Préboist (Joseph atya)
- Bernard Haller (Richelieu bíboros / Buckingham herceg)
- Karin Petersen (Milady)
- Catherine Jourdan (a királyné)
- Jacques Seiler (Rochefort)
- Jean Valmont (D'Artagnan)
- Yvan Tanguy (Athos)
- Gib Grossac (Porthos)
- Georges Mansart (Aramis)
- Jean-Marie Proslier (a calais-i fogadós)
- Bernard La Jarrige (fogadós)

