III. Tukulti-apil-Ésarra
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Tukulti-apil-Ésarra (uralkodott Kr. e. 745 – Kr. e. 727) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki a mintegy 60 éven át tartó stagnálásból kivezette Asszíriát, elindítva a birodalmat a legnagyobb, egyben legutolsó virágkor felé. A Biblia ószövetségi könyveiben Tiglat-Pileszer, Tiglat-Pilészár, Tiglatpilezer néven szerepelt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Bitorló a trónon
Kr. e. 746-ban, nem sokkal III. Tukulti-apil-Ésarra trónra lépése előtt lázadás tört ki V. Assur-nirári asszír király ellen. Bár az események pontos menete nem ismert, ezt követően került hatalomra az új király, akinek származásáról feliratai hallgatnak – ahol említést tesznek róla, ott az ekkor már mintegy negyven éve halott III. Adad-nirárit jelölik meg apjaként. Valószínűsíthető azonban, hogy Tukulti-apil-Ésarra magasrangú katonatisztből lett trónbitorlóvá.
[szerkesztés] Reformok
III. Tukulti-apil-Ésarra idején vált az Újasszír Birodalom hálózati birodalomból („network empire”) igazi territoriális államalakulattá. Megszüntette a korábbi nagy tartományokat, és az új provinciák élére inkább eunuchokat nevezett ki, hogy garantálja hűségüket. Mi több, a hadsereget is jelentősen átszervezte. A történelem folyamán először állt fel állandó haderő (az ún. kiszir sarrúti), amelyet több hadseregre bontva több hadszíntéren lehetett bevetni. A király értelemszerűen csak az egyik sereget vezethette, ám a többi irányításáról is ő döntött. Hogy minden zökkenőmentesen működjön, rendkívül fejlett „vezérkar” alakult ki.
Tukulti-apil-Ésarra idején harcászati jellegű újítások is történtek. A lovasság önálló fegyvernemmé vált, kitörve korábbi felderítőszerepéből. A még mindig tömegesen használt harci kocsikat ebben az időben nagyobb, masszívabb, több küllővel megerősített kerekekkel és nagyobb védművekkel látták el, így a korábbi íjászhordozás mellett alkalmassá váltak arra, hogy – főleg kerékre szerelt pengékkel ellátva – az ellenséges gyalogság soraiban – a szó eredeti, mezőgazdasági értelmében – „rendet vágjanak”. Az asszír hadsereg legyőzhetetlenné, az Újasszír Birodalom pedig ellenfél nélküli szuperhatalommá vált.
Stratégiai és gazdasági szempontjából volt jelentős, hogy felújították a tömeges deportálások korábban is alkalmazott rendszerét. Tukulti-apil-Ésarra idején több, mint 400 000 deportált káldról, arámiról, médről és más nemzetiségűről van tudomásunk, de sok deportálás számadatai nem ismertek.
[szerkesztés] Sumer és Akkád királya
Az új király mindjárt uralkodása kezdetén délre, a kisebb-nagyobb mértékben függő helyzetű Babilónia földjére irányította seregét. Itt legyőzte a helyi arámi törzseket, majd Dúr-Kurigalzu, Szippar, Babilon, Borszippa és Kúta érintésével egészen az Alsó-tengerig (Perzsa-öböl) elhatolt. Ez utóbbi három városban átvette a csak babiloni királyoknak járó áldozatiajándék-maradványokat, és felvette a „Sumer és Akkád királya” címet. Mindemellett érdekes módon meghagyta a trónján Nabú-nászirt (Kr. e. 747 – Kr. e. 734).
[szerkesztés] Északi és nyugati hadjáratok
Tukulti-apil-Ésarra figyelme ezután nyugat és észak felé fordult. Felhagyva az elődei által követett gyakorlattal, az Eufráteszen túl eső területeket is betagozta birodalmába, nem elégedett meg a rendszeres sarcszedéssel. Ilyen körülmények között kellett szembenéznie Urartu és számos szíriai-anatóliai város (Gurgum, Kummuhi – a későbbi Kommagéné) –, Arpad és Malatya) koalíciójával. Kr. e. 743-ban Kummuhinál hatalmas vereséget mért ellenfeleire, II. Szarduri urartui király is menekülni kényszerült. Az asszír uralkodó egészen fővárosáig, a Van-tó mellett fekvő Tuspáig üldözte, azonban innen harc nélkül visszafordult.
Haragjának következő áldozata Arpad lett, amelyet három év szakadatlan ostrom után Kr. e. 740-ben porig rombolt. Ezután még kilenc éven át a szíriai térségben harcolt, elfoglalva többek között Arám (Damaszkusz) és Ungi városait. A terület nagy részét – egészen a Földközi-tengerig – asszír tartományokká szervezte, de továbbra is számos kis vazallust tartott fenn a határok mentén, így a különböző arámi és újhettita államocskákat a Taurus-hegységben és Szíriában, Fönícia és Kánaán területén (Izrael, Júda, Ammón, Edóm, Moáb stb.) és az arabok lakta oázisokban (pl. Téma és Szaba).
[szerkesztés] Pulu, Babilónia királya
Nabú-nászir fiát és utódját kétévnyi uralkodás után Kr. e. 732-ben elűzték. A hatalmat egy káld sejk szerezte meg, ám Tukulti-apil-Ésarra hamarosan megbuktatta a bitorlót, és a káldok meghódoltak az asszír királynak. Ő úgy vélte, hogy a leghelyesebb az lenne, hogy a vallási és kulturális szempontból Asszíriában mindig is felsőbbrendűnek tekintett, ám katonai szempontból gyenge Babilónia feletti uralmat személyesen gyakorolná. Hátralevő két évében, Kr. e. 728-ban és Kr. e. 727-ben így ő vette át az újévi ajándékokat, azaz legitim babiloni király lett. Trónnévként feltehetően eredeti, asszír királyság elnyerése előtti nevét, a Pulut használta.
Ezt a gyakorlatát fia és utódja, a rövid ideig regnáló V. Sulmánu-asarídu folytatta, ő Ulúlája néven lépett trónra Babilóniában.
[szerkesztés] Források
- Roaf, Michael: A mezopotámiai világ atlasza. Budapest, Helikon - Magyar Könyvklub, 1998. ISBN 963-208-507-8; ISBN 963-5487-90-8
| Előző uralkodó: V. Assur-nirári |
Asszír király 745 – 727 |
Következő uralkodó: V. Sulmánu-asarídu |
| Előző uralkodó: Nabú-mukín-zeri |
Babilónia királya 728 – 727 |
Következő uralkodó: Ulúlája |


Based on work by