Czimeg János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Czimeg János (Cimeg János) (Szeged, 1823Graz, 1876. február 26.) királyi- és bányatanácsos

[szerkesztés] Élete

Atyja Czimeg György iparos polgár volt; midőn a bölcseletet az ottani katolikus lyceumban elvégezte, a selmeci bányász-akadémiára ment. Szeged fiai fözül az első volt, aki e pályát választotta. Akadémiai növendék korában a német nyelven kivül a francia s angol nyelvet is elsajátította és az idegen irodalomnak természettudományi, földtani, őslénytani, vegytani stb. irodalmát eredetiben tanulmányozta. 1848-ban mint a honvédelmi műszaki osztály mérnökkari tagja részt vett a főváros megerősítésében. A szabadságharc lezajlása után egy alárendelt bányászhivatalban nyert alkalmazást; de nem sokára Bécsbe rendeltetett. Innen gyakorlati tervei kivitele végett Párizsba ment, hol a nagy figyelmet keltett ezüstözött tükrök gyártására adta magát. Találmányát gazdagon jutalmazták, a londoni s párizsi világkiállításon pedig kitüntették. Később a selyemszálak ezüstözését és aranyozását találta fel. 1861-ben üdülési célból néhány hétre szülővárosába haza utazott, ekkor ismertette meg találmányát a Szegedi Hiradóban. Párizsból a szegedi Széchényi-tér rendezésére kitűzött pályázatra tervet küldött, melyet a város és helytartótanács jutalomra méltónak talált, mire a szabályozás az ő tervezete szerint vitetett keresztül. Kezdeményezésére létesült Szegeden az ipar- és kereskedelmi bank. 1865 nyarán Szegeden telepedett le s október 7. Szeged címmel közművelődési hetilapot kindított meg, melyet 1867. április 6-ig szerkesztett, midőn az megszünt. 1867-ben a tápéi kerület országgyűlési képviselőjének kérte fel, de ő ehelyett a pesti állatkerti igazgatóságot fogadta el. E téren csak rövid ideig működhetett, mert a kormány a körmöcbányai pénzverő intézetnél alkalmazta. 1873-ban a Szegedi Lapok 1. számában az ezüstnek a réztől való elválasztására vonatkozó igen előnyös módjának feltalálójáúl lőn bemutatva, mely módnak köszönheté a kormány, hogy a forgalmon kivül helyezett régi hatosok és tizesek nagy meggazdálkodás mellett rövid idő alatt új alakban jelenhettek meg. Működése elismeréseűl királyi és bányatanácsossá s fő fémkémlővé neveztetett ki. Megrongált egészsége helyreállítása végett Bécsbe s onnét Gráczba utazott, ahol meghalt.

[szerkesztés] Források