III. Pál pápa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Pál pápa (Alessandro Farnese, 1468. február 29. – 1549. november 10.)
VII. Kelemen pápa (1523-1534) utóda III. Pál néven (1534-1549) Alessandro Franese olasz bíboros lett. Mint bíboros teljesen világias, sőt ledér életet élt, idősebb korára azonban teljesen megkomolyodott, és mint pápa a reform és egy egyetemes zsinat szükségességét belátta.
Bár személy szerint nem volt reformpápa, mert mértéktelen nepotizmusa több bonyodalomba is sodorta, pápasága mégis fordulópontot jelentett a katolikus egyház életében. Reformbeállítottságú bíborosokat nevezett ki, azokból egy reformkongrgációt alakított (1536) és ennek 1537-ben elkészítetett szakvéleménye (Consilum de emendana ecclesia) később a tridenti zsinat egyik irányelvéül szolgált. Az új szerzetesrendeket is támogatta és a jezsuita rendet is ő erősítette meg.
A zsinat útjában most már nem a pápa, hanem a I. Ferenc francia király állott, aki attól tartott, azáltal a császár hatalma megerősödik. A zsinat leghatásosabb szószólója kétségtelenül V. Károly német-római császár volt, aki 1529 óta minden erejét latba vetette, hogy az egyetemes zsinat összeülhessen. Az I. Ferenc francia király fölött 1538-ban aratott győzelem és az 1540-es sikertelen regensburgi megegyezés után úgy látszott, hogy a zsinat végre nyélbe üthető. A császár sürgetésére a pápa a zsinatot 1542. június 29-re Trientbe össze is hívta. Ekkor azonban I. Ferenc francia király a császárnak negyedszer is hadat üzent és csak az 1544-ben Crepy-ben aláírt békeszerződésben lehetett a francia királyt arra kényszeríteni, hogy az egyetemes zsinatba beleegyezen. A zsinat 1545. március 15-én ült össze.
III. Pál utóda Giovani de Monte, III. Gyula pápa lett.
| Előző pápa: VII. Kelemen pápa |
Római pápa 1534-1549 |
Következő pápa: III. Gyula pápa |


Based on work by