A magyar nyelvből kiveszett hangok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az alábbi táblázat azokat a hangokat sorolja fel, amelyek az idők során eltűntek a magyar nyelvből.

Jel Leírása Idegen nyelvi megfelelői Mikor tűnt el a magyar nyelvből Mi lett belőle Hol van még jelen Megjegyzés
ȧ
(IPA a)
röviden ejtett á például német, francia rövid a ómagyar korban a vagy á nyelvjárásokban
ē
(IPA ɛː)
nyílt, hosszú e hang, mint az erre szóban finn ää, olasz bene újmagyar korban é nyelvjárásokban
vagy i i és u közötti, veláris vagy mediális[1] i hang (ajakréssel ejtett u: azaz az u ejtése során az ajkakkal i-t kell formázni) orosz ы (jerü),
török ı (ï)
ómagyar korban i, néhol u nyelvjárásokban E hang szerepelt az íj, híd; hív, bír stb. szavakban, s emiatt mély hangrendű a ragozásuk: íjak, hidak; hívok, bírok; nem pedig mint: hírek, viszek.
β bilabiális (két ajakkal képzett) zöngés réshang spanyol boca ómagyar korban v vagy ü̯ (diftongusokban) nyelvjárásokban Például az ősmagyar neβü (név) szóban
ćs palatális cs ősmagyar korban cs, s
dźs palatális dzs ómagyar korban gy
γ mediopalatális (a szájpadlás közepén képzett) zöngés réshang spanyol seguir ómagyar korban Ø
vagy au, eü diftongusokban (> ó, ő)
Például a feγ szóban fordult elő, ebből vált ketté például és fej, ugyanígy a és nej.
ly
(IPA λ)
kb. lj olasz figlio újmagyar korban j hang egyes nyelvjárásokban Ezt a hangot ejtették az ly helyén, például folyó ejtése kb. [foljó] volt, ma [fojó].
χ
(IPA x)
a k helyén képzett réshang német ach ómagyar korban h vagy Ø
ŋ mint a harang szóban a legtöbb ismert idegen nyelven ősmagyar korban ŋg (> g) vagy γ csak fonémaként tűnt el, beszédhangként ma is jelen van
ϑ
(IPA θ)
zöngétlen interdentális (fogak közt képzett) réshang angol think ősmagyar korban Ø

Megyjegyzések

  • A Ø jel jelentése: törlődött; a „kacsacsőr” (>) a hangváltozást jelöli.
  • Az ősmagyar és az ómagyar korban jóval több diftongus (kettőshangzó) létezett.
  • Jellegzetes mássalhangzó-kapcsolatok voltak az ősmagyar kor elején az -mp-, -nt-, -ŋk-, nyćs- is, de ezek az ómagyar korra zöngésültek, majd elvesztették nazalitásukat, és b, d, g, dźs (> gy) lett belőlük.
  • Az ā (hosszan ejtett a, mint az arra szóban) mindig is csak nyelvjárásokban fordult elő.
  • A veláris i és í két külön hang volt, belőlük i ill. í lett.
  • E három főnévben: íj, híd, sír, sosem volt veláris magánhangzó, csak ragozásuk változott mély hangrendűvé.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Hivatkozások

  1. ^ Kis Tamás: A veláris i a magyarban

[szerkesztés] Külső hivatkozások