II. Richárd angol király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Richárd angol király (Bordeaux, 1367. január 6. – London, 1400. február 14.) három héttel nagyapja III. Edward halála után foglalta el az angol trónt, amit eredetileg apja, Edward, a Fekete Herceg örökölt volna, ám ő egy évvel korábban 1376-ban meghalt. Richárd ekkor mindössze tíz éves volt.
Eleinte úgy látszott, hogy jó uralkodó válik belőle, ám később az embereknek rá kellett döbbenniük, hogy II. Richárd olyan romlást hozott Angliára, amely százhat évig dúló véres harcokat eredményezett. 1381-ben a parasztok fölkeltek új királyuk ellen, mivel az új adót vetett ki a 14. életévüket betöltöttekre, amit az egyszerű emberek képtelenek voltak megfizetni. Három nap és három éjszaka dúlt a harc, míg végül egy Richárd személyes jelenlétével lezajlott csatában legyőzték a hatvanezer fős parasztsereget. A csatában meghalt a felkelést vezető Wat Tyler is, akinek fejét később ki is tűzték a London Bridge-re. Richárd engedett a felkelőknek. Eltörölte az új adót és megbocsátott az egész országot feldúló lázadóknak.
Richárd gyenge király volt, aki nyomás alatt hajlamos volt összeroppanni. A hajdani III. Henrikhez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a királynak abszolút hatalma van országa felett és parancsainak senki sem mondhat ellent. A parlament erre válaszul lemészároltatta a király négy leghűségesebb tanácsosát. Richárd megrettent, meghúzta magát csendben és jó ideig nem tett semmit, amivel magára haragíthatta volna a parlamentet. 1397-ben azonban a király visszavágott. Az öt vezető főúr közül hármat árulás vádjával kivégeztetett, egyet az elfogására küldött katonák öltek meg, az ötödik főurat, Thomas Mowbray-t pedig saját céljaira használta föl. Mowbray ugyanis nagy barátságban volt Richárd unokatestvérével, Henry Bolingbroke-kal. A király félt attól, hogy Henrik elveszi hatalmát, ezért csapdába csalta. Engedte, hogy Mowbray figyelmeztesse Henriket, arról hogy veszélyben van. Ám Henriknek meg volt az a hibája, hogy feltétel nélkül megbízott mindenkiben. Ezért meghallva Mowbray állítását, felségárulással vádolta őt. Richárd párbajt rendelt el közöttük, amire 1398. szeptember 26-án került sor. Ám amint a két ellenfél megjelent a párbajtéren, Richárd mindkettőt letartóztatta és száműzte Angliából, Henriket tíz évre, Mowbray-t pedig élete végéig.
Amikor 1399. február 3-án meghalt John of Gaunt, Henrik apja, Lancaster hercege, Richárd élethossziglanra hosszabbította Henrik száműzetését és elkobozta örökölt földjeit. 1399. június 30-án Henrik kihajózott Franciaországból és Észak-Angliában szállt partra. Arra hivatkozott, hogy csupán az őt jogosan megillető birtokokat akarja, de a főurak úgy vélték, hogy a történtek után Richárd nem maradhat Anglia királya. Augusztus 20-án walesi kastélyában elfogták a királyt és a Towerbe záratták. Szeptember végén végül lemondatták és a helyére Henriket ültették IV. Henrik néven. Richárdot egyik vidéki kastélyába zárták, ahol egyes források szerint halálra éheztették, mások szerint pedig 1400. február 3-án egy csapat fegyveres tört rá és gyilkolta meg.
| Előző uralkodó: III. Edward |
Anglia királya 1377–1399 |
Következő uralkodó: IV. Henrik |


Based on work by