Alberto Calderón
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alberto P. Calderón (Mendonza), 1920. szeptember 14. – Chicago, 1998. április 16.) argentin matematikus, aki leginkább a parciális differenciálegyenletek elméletével és a szinguláris integrál operátorokkal foglalkozott. A huszadik század egyik legfontosabb matematikusa volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tanulmányai
Építészmérnöki diplomát szerzett a Buenos Aires-i Egyetemen 1947-ben. PhD fokozatát 1950-ben szerezte meg matematikából a Chicagói Egyetemen.
[szerkesztés] Munkássága
1958-ban publikálta az egyik legfontosabb eredményét, amely egyedülálló megoldás a Cauchy-probléma parciális differenciálegyenletekre való alkalmazása terén. PhD-s témavezetőjével és egyben mentorával, Antoni Zygmunddal megfogalmazták a Calderón–Zygmund-teóriát szinguláris integrál operátorok témakörében.
Pályafutása során akadémiai posztot töltött be az Ohiói Állami Egyetemen, az Institute for Advanced Study, a Massachusetts Institute of Technology-n és a Chicagói Egyetemen, ahonnan 1985-ben vonult nyugdíjba. Számtalan díj, köztük a Böcher-díj, a Wolf-díj és a National Medal of Science kitüntetettje.
[szerkesztés] Könyvei
- The book Harmonic Analysis and Partial Differential Equations: Essays in Honor of Alberto Calderón by Cora Sadosky, Alberto P. Calderón and Carlos E.Kenig, University of Chicago Press, 1999, ISBN 0226104567, has a biographical essay in the introduction, as well as giving an idea of the breadth impact of his work.
- A.P. Calderón and A. Zygmmund, On the existence of certain singular integrals, Acta Math., 88, (1952), 85–139. This is one of the key papers on singular integral operators.


Based on work by