Bajor tanácsköztársaság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A müncheni tanácsköztársaság vagy bajor tanácsköztársaság (Münchner vagy Bayerische Räterepublik ) egy rövidéletű kísérlet volt egy szocialista állam létrehozására Bajorországban 19181919-ben.

Az I. világháború végén került sor Németországban a novemberi forradalomra, melyben a német uralkodók közül a bajor király volt az első, aki trónjáról lemondott. Kurt Eisner a Független Szocialista párt (USPD) vezetője, kikiáltotta a Szabad Bajor Államot (Freien Volksstaat Bayern) melynek miniszterelnöke lett. Miután 1919-ben lelőtték, hatalmi harcok törtek ki a tanácsköztársaság és a parlamentarizmus hívei között. Márciusban Johannes Hoffmannt választották miniszterelnöknek.

Április végén radikális jobboldali paramilitáris erők (Freikorps) támadták meg a tanácsköztársaságot és foglalták vissza Münchent. A harcok és az azokat követő tisztogatások során számos kegyetlenkedésre került sor, melyekben több száz ember veszítette életét.

A forradalom eseményei és következményei megalapozták a nemzetiszocializmus felemelkedését. A konzervatív Bajorország az elkövetkező években a jobboldali radikalizmus németországi központjává („Ordnungszelle”) vált. Itt működött Adolf Hitler is és 1923-ban itt hajtotta végre a müncheni sörpuccsot.