Dessewffy Aurél

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dessewffy Aurél (cserneki és tarkői gróf) (Nagymihály, 1808. július 27. – Pest, 1842. február 9.) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy-társaság alapító tagja

[szerkesztés] Élete

Dessewffy József gróf és Sztáray Eleonóra fia volt. Atyja, ki klasszikus műveltséggel birt, kiváló gondot fordított fiának magyar szellemben való nevelésére, de emellett a görög nyelvre is oktatta, úgy, hogy az már tiz éves korában Homérosz Iliászának első könyvét fejből tudta elmondani. Édesanyja, ki szintén nagy műveltségű nő volt, a francia s olasz nyelvre oktatta, s ő irányozta a házi nevelő (Józsa Zsigmond) teendőit és feladatát. 1823-ban lépett először nyilvános iskolába Kassán mint elsőéves filozófus. Az iró és statusférfiu kifejtésére sokat hatott az atyai ház; ott gyülekeztek gyakran a fejlődő magyar irodalom és politikai élet bajnokai; ott ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, ki az ifju eszméinek bizonyosan már korán magasabb, komolyabb irányt adott. Kassán mindinkább belemélyedt a tudományokba; a német nyelvet magánszorgalomból tanulta meg és az európai jogtudósok és államférfiak munkáit olvasgatta. Az 1825 szeptemberében egybehivott korszakalkotó országgyűlésre atyja, mint Szabolcs megye követe magával vitte Aurélt Pozsonyba. Itt kezdődött baráti összeköttetése gróf Széchenyi Istvánnal, báró Wesselényi Miklóssal, az Eszterházyakkal és Károlyiakkal. Itt ismerkedett meg először a bécsi főrangú világnak Pozsonyban tartózkodó nőtagjaival, kiknek szalonjaiban gyakran megfordult és kikre később is sok idejét pazarolta. 1826-ban hagyta el Pozsonyt és tanulmányainak befejezése végett ismét Kassára ment, hol iskoláit 1827 augusztusában bevégezte, mire atyja joggyakorlatra Pestre küldte Teleki József grófhoz; jurátusnak Bartal György mellé esküdött fel, a nádor pedig Pest megye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki. 1828. végén Reviczky Ádám maga mellé vette fogalmazó gyakornoknak az udvari kancelláriához Bécsbe. Mint maga irja, a bécsi világot minden ágazatában és minden módon élvezte. Az 1830. országgyűlésre Reviczky kancellár magával vitte Pozsonyba s a király fogalmazóvá nevezte ki. Ezen országgyűlés alatt német naplót irt a király számára. Éjjel ifjú társaival mulatott, reggel pontosan megjelent az ülésben; nők miatt két párbaja is volt; mindemellett az említett naplót pontosan vezette s politikai cikkeket is irt; folyvást tanult és művelte magát. Miután adósságokba igen elmerült és az idegenekkel való társalgás miatt is sok kellemetlensége volt, 1832-ben odahagyta Bécset és helytartósági titoknoknak neveztetett ki Budán. Ugyanazon évben követségre vágyódván, fellépett Zemplén megyében, de sikertelenül; Kossuth Lajossal kellett megküzdenie, de alulmaradt; de azért 1833-ban megjelent a felső házban és részt vett a vallási ügyek felett folyt vitatkozásban. E politikai szereplés mellett részt vett a Magyar Tudományos Akadémia ülésein és tagja lett a magyar szinházi választmánynak. Az 1838. nagy árviz után, mint a segélyező bizottmány tagja, nagy tevékenységet fejtett ki a főváros nyomorának enyhítésénél, Pest városa ezért díszpolgárává választotta. Kevésbé népszerű volt politikai szereplése Pest megye közgyűlésein. Az 18391840. országgyűlésre Sárosban versenyzett a követségért, de ismét megbukott. Így a főrendekhez ment szónokolni s 1839. december 30. szólalt fel először a reversálisok ügyében, midőn liberális álláspontja diadalra jutott. A kormány igyekezett szolgálatait megjutalmazni s Metternich herczeg kinevezte a büntető törvénykönyv kidolgozására alakított bizottság tagjává s a külföldi börtönrendszerek tanulmányozása végett nagyobb tanulmányútra küldte. Ekkor különösen Anglia alkotmányával és társadalmi viszonyaival ismerkedett meg. Párizsban találkozott Thierssel és meglátogatta Heinrich Heinét. Távolléte alatt a magyar közéletben nagy tényező, a sajtó szabadabb mozgása támadt. 1841. január 1. jelent meg Kossuth Pesti Hirlapjának első száma; a lapvezér csaknem börtönéből lépett a szerkesztői hivatalba s a lap csakhamar oly hatalommá emelkedett, melynek elvei elrémíték a konzervatív tábort és modora még Széchenyi István grófban is aggodalmakat ébresztett. Dessewffy hazajötte után egész erővel akart sorompóba lépni a sajtóban szerinte felmerült téveszmék ellen és hasonló fegyverrel, a sajtó utján, szándékozott megküzdeni. 1841 közepén megszerezte a Világ című lapot, melyet pártja közlönyévé tett. Cikkeit a toll könnyűsége, a stílus melegsége, egyszerű s mégis erőteljes szépsége, a nyelv hatalma jellemzik. E tekintetben első volt a magyar irodalomban és kortársai magyar Juniusnak nevezték el. E megeröltetett munkássága folytonos izgatottságban tartá idegeit, úgy hogy elgyöngült s lázba esett. Midőn kissé jobban érzé magát, orvosi tanács ellenére, megjelent Pest megye gyűlésén, melyet izgatottan hagyott el, mivel ismét erős összeütközése volt Kossuthtal. Visszaesett a lázba s elhunyt. Kossuth, legnagyobb ellenfele, a Pesti Hirlapban így irt ezen gyászesetről:

„Mennyi ész, akarat, tettvágy, mily lángoló érzelem, mennyi remények s mi fényes jövendő voltak e névhez csatolva s néhány napi láz s vége mindennek."

A Magyar Tudományos Akadémia 1833. november 15. levelező tagjává választotta, a Kisfaludy-társaságnak 1836. november 12. lett alapító tagjává. Toldy Ferenc gyászbeszédet és Császár Ferenc emlékbeszédet tartott fölötte 1842. február 14. a Magyar Tudományos Akadémiában.

[szerkesztés] Munkái

1. Néhány szó a Hitel, Taglalat és Világ ügyében. Kassa, 1832. (A cimlapon a három testvér: Aurél, Marczel és Emil vannak szerzőkül megnevezve; a munka azonban Aurélé, ki a munkát, mely védő irat volt atyja mellett, testvéreivel csak megbeszélte. Ugyanez németűl is: Pest, 1833.)

2. X. Y. Z. könyv. Pest, 1841. (Politikai cikkeinek gyűjteménye. Németül: Aus den Papieren des Grafen A. D. u. ott, 1843. II. kötete.)

3. Nehány nevezetesebb darab gr. D. A.-nak hátrahagyott eredeti magyar munkáiból és országgyűlési beszédeiből. Összeszedte gróf Dessewffy Emil. U. ott, 1843. Németűl: Aus den Papieren des Grafen A. D. I. kötete. (U. ott, 1843.)

4. Gróf Dessewffy Aurél összes művei. Sajtó alá rendezte, életrajzzal és jegyzetekkel kisérte Ferenczy József. Bpest, 1887. arck. (I. Publicistai dolgozatok. II. Országgyűlési munkálatok. III. Országgyűlési beszédek. IV. Vegyes dolgozatok. Levelezés, önéletrajzi adatok, végrendelet sat. V. Ifjukori dolgozatok. Ism. Bud. Hirlap 51., Nemzet 67. 183. 186., P. Napló 83., Főv. Lapok 50. sz. Századok, Egyet. Philol. Közlöny.)

Első irodalmi kisérletei az atyja által Kassán alapított Felső-Magyarországi Minerva című folyóirat első évfolyamában (1825.) keresztnevének egy-egy betűje alatt jelentek meg; ezek főleg aesthetikai tartalmú eredeti dolgozatok, francia s angol fordítások voltak; irt egy cikket a Gemeinnützige Blätterbe (1828. Rennpferde) is. Költői dolgozatai is vannak e korból, de saját vallomása szerint átlátta, hogy költőnek nem született. Az 1825. országgyűlés alatt naplót irt az eseményekről, lapot szerkesztett saját maga számára s beszédeket irt a gyöngébb országgyűlési tagoknak, sőt Pálfi Ferdinánd rávette, hogy Henry Wellesley (kesőbb lord Cowley) számára angol nyelven naplót irjon, mi miatt később sok kellemetlensége volt. Ezután irt több politikai cikket és egy értekezést az Edinburg-Review számára. 1833-tól kedzve részt vett az akadémia üléseiben és munkálataiban; ő nyujtotta be Kazinczy hátrahagyott kéziratait s birálta Petrichevich Horváth Lázár Byron-fordítását; több cikket irt a Társalkodóba (1833. 41. sz. Két szó a budapesti állandó híd dolgában, D. A. aláirással, 1834. 72. sz. Játékszin építéséről, 1835. Két Auróra) s a francia lapokba. Az Árvizkönyvben (III. 1839.) van A magyar nyelv és előkelőink nevelési rendszere c. értekezése. Széchenyi Üdvlevele (Pest, 1843.) című munkája végén jelent meg: A magyar nyelv és ellenzői c. töredék dolgozata. A Világban X. Y. Z. jegyek alatt irt rendesen, többi közt: Hires utazók Pesten (1841. 70. sz.). Az 1839–40. országgyűlésen tartott nevezetesebb beszédei részben a Főrendi naplóban jelentek meg.

Levelei: anyjához Pest, 1842. jan. 25. (Gemeinnützige Blätter 1842. 11. sz.), Széchenyi István grófhoz, Buda, 1834. szept. 7. (Pesti Napló 1873. 175. sz.)

Arcképei: Eybltől kőnyomatban 1842-ben és Barabás festménye után Passini által készült rézmetszet, mely névaláirási hasonmással megjelent a Koszorú gróf Dessewffy Aurél emlékének (Pest, 1857.) c. munka s Összes művei mellett.

Olajfestésű arcképe a Magyar Tudományos Akadémia képes termében.

[szerkesztés] Források