Habsburg-Toscanai Rainer József főherceg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Habsburg-Toscanai Rainer József János főherceg (Erzherzog Rainer Joseph Johann Michael Franz Hieronymus von Österreich-Toscana) (* Pisa, 1783. szeptember 30 – † Bozen (Tirol), 1853. január 16.), német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, II. Lipót császár fia, József nádor öccse, császári-királyi tábornagy, a Lombard-Velencei Királyság alkirálya, II. Viktor Emánuel olasz király apósa.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, testvérei
Rainer főherceg 1783. szeptember 30-án született Pisában, a Toszkánai Nagyhercegség területén. Édesapja a Habsburg-Lotharingiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót (1747-1792) német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt. Rainer főherceg az uralkodópár 16 gyermeke közül tizennegyedikként született. Felnőtt kort megérő testvérei:
- Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki Antal szász királyhoz ment feleségül.
- Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi II. Ferenc német-római császár, I. Ferenc néven osztrák császár, magyar és cseh király.
- Ferdinánd József főherceg (1769–1824), Toscana nagyhercege.
- Károly főherceg (1771–1847) tábornagy, Teschen hercege, Napóleon legyőzője az asperni csatában.
- Sándor Lipót főherceg (1772–1795), 1790-től haláláig Magyarország nádora.
- József Antal János főherceg (1776–1847), 1975-től haláláig Magyarország nádora (József nádor).
- Mária Klementina főhercegnő (Maria Klementine von Österreich) (1777–1801), aki I. Ferenc szicíliai királyhoz ment feleségül.
- Antal Viktor főherceg (1779–1835) táborszernagy, Köln hercegérseke, a Német Lovagrend Nagymestere.
- János főherceg (1782–1859) tábornagy, a „stájer herceg”.
- Rainer főherceg (1783–1853) tábornagy, a Lombard-Velencei Királyság alkirálya..
- Lajos főherceg (1784–1864) tábornagy, 1836–1848-ig az Államkonferencia elnöke.
- Rudolf főherceg (1788–1831) bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven mecénása.
[szerkesztés] Pályafutása
Rainer főherceg gyermekéveit a firenzei nagyhercegi udvarban töltötte. Hétéves volt, amikor 1790-ben apja megörökölte a császári trónt, és a család Bécsbe költözött. 1792-ben kilencévesen mindkét szülőjét elveszítette, három hónapon belül. Rainer főherceg elsőszülött bátyja, a 24 éves Ferenc lett az uralkodó (II. Ferenc néven német-római, 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár).
Rainer főherceget 25 éves korában, 1818. január 3-án császári bátyja, I. Ferenc kinevezte az Osztrák Császársághoz kapcsolt Lombard-Velencei Királyság (Regno Lombardo-Veneto) alkirályává. Ezt az államot a napóleoni háborúkat lezáró Bécsi Kongresszus alkotta 1815-ben, Lombardia és Veneto tartományok összekapcsolásával. Az állam perszonálunióban állt Ausztriával, uralkodója a mindenkori osztrák császár volt, akit az alkirály és a főkormányzó képviselt. Rainer főherceg 1848-ig látta el az alkirályi tisztséget. Az alkirályi tisztség nem jelentett sok államigazgatási kötelezettséget. A milánói királyi udvarban Rainer főhercegnek és Mária Erzsébet főhercegnének főleg protokolláris feladataik voltak.
Az itáliai forradalom előestéjén Rainer főherceg, Spaur főkormányzóval együtt 1848. január 18-án elhagyta Lombardiát, Bécsbe utazott jelentéstételre. Radetzky tábornagy, aki 1831 óta az itáliai császári csapatok főparancsnoka volt, úgy értékelte, hogy az olasz nemzeti lázongás a főherceg liberalizmusa, túlzott engedékenysége miatt növekedhetett olyan mértékűre, hogy leverésükre császári csapatok bevetése válhat szükségessé. 1848 májusától Radetzky katonai kormányzó gyakorolta a teljhatalmat a két tartományban, Rainer főherceg már nem is térhetett vissza állomáshelyére. A milánói és monzai királyi paloták üresen álltak 1857 szeptemberéig, az új alkirály, Miksa főherceg megérkezesééig (akit 1859-ben szintén túlzottnak minősített liberalizmusa miatt hívtak vissza).
1848. márciusában Rainer főherceg családjával együtt Tirolba költözött. A dél-tiroli Bozenben (ma: Bolzano, Olaszország) halt meg 1853. január 16-án, 70 éves korában. Özvegye három évvel élte őt túl.
[szerkesztés] Házassága, utódai
Rainer főherceg 1820. május 28-án Prágában feleségül vette Mária Erzsébet szavójai hercegnőt (Maria Elisabetta di Savoia-Carignano, 1800–1856), Károly Emánuel Ferdinánd szavójai herceg (Carlo Emanuele Ferdinando di Savoia-Carignano, 1770-1800) és Mária Krisztina szász hercegnő (Marie Christine Herzogin von Kurland, 1779-1851) leányát. A házaspárnak nyolc gyermeke született:
- Mária Karolina Auguszta főhercegnő (1821-1844), nem ment férjhez, fiatalon meghalt.
- Habsburg-Toscanai Mária Adelheid Franziska főhercegnő (1822-1855), aki 1842-ben feleségül ment II. Viktor Emánuel szavójai herceghez (Vittorio Emanuele II di Savoia-Carignano, 1820–1878), akit 1848-ban Olaszország első királyává választottak, II. Viktor Emánuel néven. Felesége Maria Adelaide néven olasz királyné lett. Az ő révén Rainer főherceg az egész olasz királyi ház, a Szavójai-dinasztia egyik ősapja lett.
- Lipót (Leopoldo) Lajos Maria Ferenc főherceg (1823-1898) altábornagy, nem nősült meg.
- Ernő (Ernesto) Károly Félix főherceg (1824–1899) altábornagy.
- Zsigmond (Sigismondo) Lipót Rainier (1826-1891) altábornagy, nem nősült meg.
- Rainer (Ranieri) Ferdinánd Mária főherceg (1827-1913) altábornagy, a Birodalmi Tanács (Reichsrat) elnöke.
- Henrik (Enrico) Antal Mária főherceg (1828-1891), aki a polgári származású Leopoldine Hofmannt, a későbbi Waideck bárónőt vette feleségül (morganatikus házasságban).
- Miksa (Massiliano) Károly Mária főherceg (1830-1839), gyermekként meghalt.
Rainer főherceg sógora, Mária Erzsébet hercegnő bátyja Károly Albert Amadé szavójai herceg (Carlo Alberto Amadeo di Savoia-Carignano, 1798-1849) volt, aki 1831-1849-ig Károly Albert néven Szardínia királya lett.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- http://www.thepeerage.com Életrajzi adatok, családfák.
[szerkesztés] Irodalom
- Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
- Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich.
- Dennis Mack Smith: Storia d'Italia, Editori Laterza, Róma–Bari, 2000 ISBN 8842061433
- Silvio Bertoldi, Il re che fece l'Italia: Vita di Vittorio Emanuele II di Savoia, Rizzoli, Milánó, 2002.
- Dennis Mack Smith: Vittorio Emanuele II, Mondadori, Milánó, 1995.


Based on work by