Fraknói Vilmos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fraknói Vilmos, 1874-ig Frankl Vilmos (Ürmény, 1843. február 27. – Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára.
A Nyitra megyei Ürményben született. Apja Frankl Sándor itt uradalmi orvos volt. Középiskoláit Nagyszombatban és Esztergomban végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait Pesten végezte. 1864-től a filozófiai doktorátus megszerzése után előbb a nagyszombati gimnázium, majd 1865-től az esztergomi papnevelő intézet tanára. 1865. július 23-án pappá szentelik. 1870-ben az akadémia levelező tagjává választották. 1871-től Pesten él, 1875-től az Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának őre (ma Országos Széchényi Könyvtár). 1879. május 22-től 1889-ig az akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát és a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője. 1892-ben arbei címzetes püspök lett. Rómában magyar történeti intézetet (1892), majd magyar művészházat alapított. A középkori, főleg a XV. és részben XVII. századi magyar történetnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel a tanulmányok hosszú sorában sok külföldi, főleg olaszországi levéltári anyag felhasználásával, konzervatív-klerikális szemszögből. Szerkesztette az akadémia értekezések a történettudomány köréből c. kiadványt (1872-1878), az akadémia évkönyveit, értesítőjét (1878-1889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja. Kiadta a Magyar Országgyűlési Emlékek I-X. kötetét (az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal), a vatikáni magyar okmánytár (Monumenta Vaticana) I-IV. kötetét (1884-1899), Mátyás levelezését a római pápákkal (1891).


Based on work by