Koszovó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koszovó
Kosova

Косово и Метохија
Hivatalos nyelvek albán, szerb
Főváros Priština
Átmeneti államfő Fatmir Sejdiu
Átmeneti Miniszterelnök Bajram Kusumi
Terület 10 887 km²
Népesség
 – Összesen (2003)
 – Népsűrűség

 2,5 - 3,0 millió (becs.)
 185/km² (kb.)
Etnikai csoportok
(2003)
albánok: 92%
szerbek: 3%
Más: 5%
Időzóna UTC +1

Koszovó és Metóhia (szerbül Kosovo i Metohija / Косово и Метохија , albánul Kosovë / Kosova, angolul: Kosovo) Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli. A tartomány jövőbeli sorsa még nem eldöntött. Jelenleg is élénk területi vita folyik a szerb kormány, a tartomány albán vezetése és az ENSZ között. Az albán lakosság egyoldalúan kikáltotta a Koszovói Köztársaságot, amelyet egyedül Albánia ismert el. Zászlaja megegyezik az albán zászlóval: piros alapon fekete sas.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajza

Területe 10 887 km², népessége az 1999-es konfliktus előtt 2 millió fő volt. Északnyugaton Montenegróval, északon és keleten a közép-szerbiai Raška, Toplica, Jablanica, és Pčinja régiókkal, délen Macedóniával, délnyugaton Albániával határos. A nagyobb városok közé tartozik Priština (albánul: Prishtina), a főváros körülbelül 500 000 lakossal, valamint a délnyugati Prizren 120 000 lakossal. További öt település lakossága éri el az 50 000 főt.

[szerkesztés] Domborzati Régiók

Koszovó domborzati térképe
Koszovó domborzati térképe

Metóhia, amit az albánok Rrafshi i Dukagjinitnak hívnak egy, a tartomány nyugati részén található feltöltött medence. Ebben a régióban található Istok, Peć, Dečani, Đakovica, Orahovac, valamint Prizren. A második legnagyobb régió Koszovó, egy medence a Sitnica folyó körül. Uroševac, Priština, Vučitrn, és Kosovska Mitrovica városa található itt meg, valamint Kosovo Polje, amelyről a régió és az egész tartomány a nevét kapta. (Határában játszódott le 1389-ben a híres rigómezei csata, a „szerb Mohács” és az 1448-as, Hunyadi János vereségét hozó második rigómezei ütközet.) Koszovó Lab folyó menti szakaszát, amely Podujevo városát is magába foglalja Kis Koszovónak hívják. Metóhia és Koszovó között található Drenica. Itt van Srbica, Klina, és Mališevo városa. Binačka Morava folyó mellett van Binačko Pomoravlje. A tartomány legdélebbi pontján, a macedón határ mellett fekszik Gora, Sredačka Župa és Sirinićka Župa.

[szerkesztés] Politikai és nemzetközi helyzet

Koszovó nemzetközi helyzete rendhagyó. Habár a tartomány a Szerb Köztársaság része, jelenleg az ENSZ felügyeli, anélkül hogy a szerb hatóságoknak beleszólása volna a kormányzásba. A kormány felelősséggel tartozik az ENSZ koszovói békefenntartó missziónak (UNMIK). A Kumanovo egyezmény és a későbbi ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata alapján (ez vetett véget a koszovói háborúnak) a békét a NATO által vezetett KFOR (Kosovo Force) tartja fenn.

Az UNMIK már létrehozta az ideiglenes kormányt és az ideiglenes államfő hivatalát. Ezen törvényhozó és végrehajtó testületek az UNMIK felügylete alatt működnek. A biztonság irányítása, az igazság- és a külügy szintén az UNMIK ellenőrzése alatt van. A Koszovói Parlamentet 2001 novemberében, majd 2004-ben választották meg. Ibrahim Rugovát 2002 márciusában választották a parlament, a kormány elnökévé és Priština polgármesterévé. A törvényhozó testület az UNMIK-val egyetértésben bevezetett egy alkotmányos rendszert, egy vámtörvényt, valamint két büntetőtörvénykönyvet.

Az UNMIK forgalomba hozott olyan utazási dokumentumokat, amelyek az útlevél helyett használhatóak az azt elfogadó országokban. Bevezettek még személyazonossági kártyákat és autómatricákat, amelyek szintén csak ott érvényesek, ahol elfogadják azokat. A koszovói postai rendszer is csak megkötésekkel használható (a Koszovóba vagy Szerbiába címzett levelek nem biztos, hogy megérkeznek. Az Egyetemes Postaegyesület a „Kosovo (UNMIK)” címzést javasolja [1]).

Habár a rendőrségnél az összes etnikum tagja dolgozhat (albán, szerb, cigány, bosnyák stb.), de főként a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (KLA) veteránjai közül kerülnek ki a hatósági személyek. A tartomány légterét a KFOR ellenőrzi. Az UNMIK az ENSZ zászlaját használja.

A koszovói parlament által elfogadott alkotmányos rendszer megerősítette az elvet, hogy a parlamentben az összes kisebbség képviselje magát. A 120 szék közül tíz a szerb, másik tíz a nem albán kisebbségeknek van fenntartva, míg a maradék 100 szék sorsa közvetlen választás útján dől el.

Koszovó nemzetközileg még mindig Szerbia része. Végleges állapota még nem dőlt el.

[szerkesztés] A tartomány korábbi elnevezései

  • Koszovó és Metóhia Autonóm Terület (1945-1963)
  • Koszovó és Metóhia Autonóm Tartomány (1963-1968)
  • Koszovói Szocialista Autonóm Tartomány (1968-1989)
  • Koszovó és Metóhia Autonóm Tartomány (1989 – napjainkig)
  • hívják még „Koszovói Köztársaságnak” az 1990-es függetlenségi nyilatkozat és az 1999-es koszovói háború között működő Koszovói Albán árnyékkormánynak köszönhetően.

[szerkesztés] Pénzneme

Az UNMIK (ENSZ koszovói békefenntartó misszió) 2001-ben egy pénzügyi reform keretében bevezette a tartományban az eurót, mint hivatalos pénznemet. Feladata a korábban széles körben használt német márka leváltása volt, amely az 1999-es háború előtt ténylegesen használt pénznem volt. Ennek ellenére, a szerb dinár maradt a hivatlos fizetőeszköz, noha leginkább a koszovói szerbek által lakott területeken használják csak. Ezeken kívül csak elszórtan van forgalomban. A kereskedelemben főként euróban számolnak, a koszovói közigazgatás kizárólag eurót fogad el, és az összes kereskedelmi banknak is euró az elsődleges pénzneme. A többi nemzetközi pénznem közül az USA dollár és a svájci frank a legelterjettebb.

[szerkesztés] Népessége

Albánok alkotják a tartomány lakosságának majdnem 90%-át. Az albán bevándorlásnak, a többi nép kivándorlásának, valamint a magas születési számnak köszönhetően egyenletesen nőtt az albán lakosság aránya a tartományban. A lakosság nagy része a háború alatt menekültté vált, de a legtöbb albán gyorsan visszatért otthonába. A konfliktus következményeként néhány ezer nem albán, különösen szerbek és cigányok elhagyták a tartományt, hogy megmeneküljenek az újra felerősödő erőszakhullámtól. Ez köszönhető továbbá a gazdasági nehézségeknek és az etnikai feszültségeknek.

A Koszovói Statisztikai Hivatal 2000-es felmérése [2] szerint Koszovó teljes népessége 1 970 000, a következő eloszlással:

Az erőszakos cselekmények tovább csökkentették a nem albánok számát a felmérés óta, és sokan azok közül akik maradtak, most menekülttáborokban vagy jól védett településeken élnek.

[szerkesztés] Külső hivatkozások