Johannes Anglicus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ma már történetileg nem bizonyítható, hogy valóban létezett-e valaha egy nőpápa. A legenda és a közös emlékezet azonban szilárdan tartja magát arról, hogy a 9. században az egyik pápa valójában nő volt, sőt még gyermeket is szült. A VIII. Jánosként ismert pápa női mivoltát a 16. századig elfogadta, azóta azonban tagadja az egyház. (A János nevű pápák sorából mégse törölték, és sorszámukat a mai napig az ő figyelembevételével közlik.)

A pápanő tarotkártya a 18. századból
A pápanő tarotkártya a 18. századból
Johanna pápissa tarotkártya
Johanna pápissa tarotkártya

Egy 13. század óta ismert monda szerint, melynek hitelességében maguk a pápák is hittek, létezett egy női pápa is. Johannának hívták és Mainzból származott. Johannes Anglicus néven férfiként lépett fel és 855-től állítólag hét éven át ült a pápai trónon. Amikor női mivoltára fény derült, száműzték.

A legenda eredeti formája szerint a 11. század végén uralkodott egy női pápa, kinek neve ismeretlen. 1277-ben Martin von Troppau krónikájában a 9. századra helyezi az eseményt és kiegészíti azt a pápanő terhességével és egy processio alatti szüléséről. A történet szerint Johanna 818-ban Inglheim am Rhein-ban születik egy angol misszionárius és egy szász cseléd gyermekeként. Szülei halála után kolostorba kerül, ahol kitűnik tehetsége és tanulékonysága. Később megpróbál szerzetesnek öltözve bejutni egy fuldai apátságba. Leleplezik és menekülnie kell. Athénba kerül és itt fejezi be tanulmányait. Innen Rómába megy és férfinek öltözve tehetsége és tudása segítségével a legfelső körökig emelkedik. 855-ben IV. Leó pápa halála után pápává választják. Egy pápai titkár teherbe ejti(a tényleges kiléte az illetönek nem derül ki a legendából). Egy körmenet folyamán a Via Sacra közepén összeesik és megszüli gyermekét mindenki legnagyobb döbbenetére. Egy verzió szerint a pápanő és gyermeke belehal a szülésbe és ott helyben el is temetik, míg egy másik változat szerint kolostorba száműzik. Egyéb források szerint őt gyermekét és gyermeke apját felakasztják, meglincselik, megkövezik, vagy ló farkához kötik . Egyébb források tudni vélik, hogy gyermeke mégis túléli a szülést és később Ostia püspöke lesz.

Egészen a 19. századig a történet hitelességét nem kérdőjelezték meg. Először A. Bianchi-Giovani (1865) és Ignaz von Döllinger (1890) kapcsán kezdődik meg a kételkedés.

Számtalan elmélet létezik, melyek megpróbálják megmagyarázni a pápanő legendáját. Az egyik magyarázat szerint a történet gyökere a Theophylakten családhoz köthető, pontosabban Marozia-hoz, XI. János pápa anyjához, és az ő anyjához, Theodorához, akik kevesebb mint egy évtized alatt nyolc pápát juttattak a trónhoz, majd fosztották meg attól.Így a tényleges hatalom az ő kezükben volt(pornokrácia). Cesare Baronius történetiró szerint a mítosz egy szatíra VIII. János pápáról (872-882) az I.Konstantinopel Photios pátriárkával szembeni gyengesége miatt. Egy harmadik teória szerint III. Benedek csak az egyház által kitalált pápa volt, amit az is bizonyítana, hogy fennt említettről alig maradt fennt valami információ. A katolikus egyház őt találta volna ki Johanna pápanő helyett, akit a 17. században töröltek a történelemből. Egy következő elmélet IV. Leó és III. Benedek uralkodása közé teszi őt, de erről semmilyen irásos utalás nem létezik.

Johannát számtalan történelmi (több megbizhatatlan is)és egyházi forrás is megemlíti a 17. századig. Ilyenek többek között az Anastasius Bibliothecarius ellenpápa Liber Pontificalisa és Marianus Scotus Chronicon manuskriptje.

A legendákban feltűnő nevek: Johanna, Johannes Anglicus, Jutta, Jutte, Gilberta, Agnes és Glancia

Egyes állítások szerint létezik a vatikáni múzeum egy nem nyilvános részlegén egy pápai trón, melynek közepén egy lyuk bevágással található. Ennek állítólagos célja az volt, hogy ellenőrizhető legyen a pápa neme, elkerülendő egy ilyen skandalum újbóli bekövetkezte. Mások azt állítják, erre a procedúrára azért volt szükség, hogy a pápai székbe ne ülhessen se kasztrált, se körülmetélt (tehát zsidó) férfi. A vizsgálatot egy segédlelkész végezte, az eredményt pedig "habet" (van neki) kijelentéssel jelezte. Más források szerint pedig igy hangzott: "Mas nobis nominus est" (választottunk férfi).


[szerkesztés] Létezésére utaló történelmi adatok

Kivonat Martinus Polonus krónikájából 1274-ből:

"Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus Mainz-ból 2év 7hónap 4nap (...) Ez a Johannes,mint megbizonyosodunk, egy nő volt, aki(...)különböző tudományágakban olymódon tündökölt,hogy senkihez nem volt mérhető.(...)
Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette.A születés időpontjáról mit sem tudva megszül, amikor a Szent Péter-ből(a mai székesegyház elődjére utalhat) a Lateránba tartott, egy szűk utcácskában a Kolosseum és a Szent Kelemen templom között, és halála után mint mondják, itt lelt örök nyugodalmat."

Ezt a szűk utcát korábban Via Sacra-nak hívták és a botrány után a pápák évszázadokig elkerülték. Ma Via San Giovanni-nak hívják és rehabilitálták, ellentétben Johanna pápanővel, akinek történelmi létezését a katolikus egyház minden eszközzel eltusolja.Azonban a nép ajkán megőrződött a történet népdalokban és vaskos tréfákban, amit nem csak a rómaiak dörgöltek az egyház orra alá.

A sienai katedrálisban pápák szobrainak sora található, Johannáé is a felirattal: "Johannes VII,Femina ex Anglia", míg 1601-ben VIII. Kelemen Zakariás pápa állóképé át nem alakítatta.

Egy kortársa, az ellenpápa Anastasius Bibliothecarius említi meg először. Scotus Pápák krónikájában is szerepel egy sokatmondó bejegyzés:

"A.D. 854 Lotharii 14, Johanna, egy asszony, Leó utódja 2év 5hónap és 4nap a hivatalban."

De Gemlour's krónika:

"Hírt adnak róla, hogy János egy nő volt, akit egy szolgálója megejtett. A pápanő, aki más álapotba került egy gyermeket hozott a világra, ezért néhányan nem számolják a Pontifexek közé.

Thomas de Elmhams hivatalos listája:

"A.D. 855, Johannes.Ez a bejegyzés nem számít.Egy nő volt."

Korai egyházi dokumentumokban szerepel ugyan július 17., mint IV. Leó halálának dátuma, de az évszám hiányzik, elképzelhető hogy mesterségesen meghosszabbították regnálásának időpontját a krónikákban.

[szerkesztés] Forrás

  • Kereszténység krónikája, Officia Nova

[szerkesztés] Forrás

http://www.schaepp.de/paepstin/in.html