Keszü
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||||
| Megye | Baranya | ||||
| Kistérség | Pécsi | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 7,31 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 7668 | ||||
| Körzethívószám | 72 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Keszü község Baranya megyében, a Pécsi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A község Pécstől 5-7 km-re délre-délnyugatra fekszik. Innen a város déli része, a Kertvárosként ismert lakótelep személygépkocsival néhány perc alatt elérhető. A megyeszékhely közelsége mindig, de különösen a 20. század második felében alapvetően meghatározta Keszü sorsát, fejlődését vagy stagnálását, a lakosság életviszonyait, infrastrukturális ellátottságát, munkahelyét, óvodai, iskolai, kulturális és egészségügyi ellátottságát. Elmondható, hogy Keszü ma Pécsnek nemcsak szorosan vett vonzáskörzetéhez tartozik, hanem szinte részének tekinthető.
A nyár mérsékelten forró és száraz, a tél enyhe, a csapadék egész évben kevés. A szárazföldi hatások itt erősen érvényesülnek. A körzet a megye legmelegebb területei közé tartozik. Az évi középhőmérséklet megközelíti a 11 °C-ot. Sugárzási adottságai kedvezőek, hőigényes növények termesztésére kiválóan alkalmas. Klímáját a közepes nagyságú város meghatározza. A különlegesen magas hőmérsékleti értékek alakulásában szerepet játszik a Mecsek-hegység déli lejtője is. A terület termőképessége Baranya megyei viszonylatban magasnak tekinthető.
[szerkesztés] Története
A falu határában a jégkorszak óriási állatai tanyáztak, ásatáskor számtalan mamutcsont került itt napvilágra. A mai Keszü területén, már az újkőkor korai szakaszában itt élt Lengyeli kultúra leleteit találták meg felszíni szórvány formájában. Egy jellegzetes díszítésű szórványos edény a rézkorban élt Balatoni-csoportból maradt ránk. A rézkor késői szakaszából a Péceli kultúrára jellemzői felszíni kerámiatöredékek ismertek. A bronzkor korai szakaszából a Somogyvár-Vinkovci kultúra népére vonatkozó emlékek láttak napvilágot felszíni kerámiák formájában. Az ezután következő Mészbetétes edények népe is felszíni leleteket hagyott ránk. A rómaiak korából I. Constantinus-érem és Numerianus-érem került elő. 1971-ben útépítéskor késő avarkori temetőt vágtak át. Kiss Attila 5 sír feltárásával hitelesítette a temetőt. 1969-ben földmunkával megbolygatott honfoglaláskori temetőt találtak.
Neve a Kesző, Keszi törzsnévből keletkezett, amely török eredetű, darab, vág jelentésű. A magyar törzsek rendszerében egy törzstöredékre vonatkozhatott. Az oklevelekben a falu Kesiu elnevezéssel, 1192-ben jelent meg először. A keszüi templom helyén árpádkori kápolna állt. Mint jelentős község csak a középkor végén szerepel. Kesu, Kezeu, Kewzew, Kezw írásmódokkal találjuk a pápai tizedlajstromban. 1400-ban és később is a pécsi püspöké volt. A török hódoltság alatt lakott falu volt. A hódoltság végén Boszniából délszlávok költöztek ide, akiknek elmagyarosodása már a 18. század végén befejeződött. Templomát a Pécsi Papnevelő Intézet uradalma építtette Szent Anna tiszteletére 1781-ben. Ugyanezen évtől van anyakönyve.
[szerkesztés] Jelen
A lakosság lélekszáma az 1980-as évek vége óta növekszik. Ennek oka, hogy az unokák költöznek vissza a községbe, emellett sok városi ember adja el a panellakását és vásárol házat a városkörnyéki községekben. Így a népesség korfája egyre inkább a fiatalok felé tolódik el.
Az 1950-es években elkezdődött a faluban a leépülés, a fiatalok Pécsre jártak dolgozni, tanulni. A helyi kisiparosok is egyre inkább a nagyvárosban próbáltak szerencsét. Elköltözésükkel elöregedett és kezdett kihalni a falu. A mezőgazdasági munka becsülete ez idő tájt már közel sem jelentős, volt idő, amikor a városiak csak paradicsomosoknak titulálták a helyieket, mivel rengeteg zöldséget szekereztek a pécsi piacra. A rendszerváltozás után azonban gyökeres változás következett be. Ehhez először megszüntették a Pellérdhez kötődő társközösségi státust, amely nem volt kamatozó Keszü számára. A fejlődésnek egyetlen útja kínálkozott: telkeket értékesíteni, lehetőséget biztosítani a városból való kiköltözésre. Az önkormányzat jó érzékkel ismerte fel ezt az igényt. Részaránytulajdonosoktól felvásárolták a falu és a Malomvölgyi-tó közötti szántókat. A 25 hektáros terület rendezési terve 1994-ben készült el. Az elképzelések szerint a területen kialakított 220 telek egy bordázathoz hasonló, végeiken fordulókkal ellátott, zsákutcás szerkezetre van felfűzve. A területet Cserepes-dűlőnek nevezték el.
Ma körjegyzőség működik a községben Gyóddal, melynek 603 fő lakója zömmel német nemzetiségű.
A községben cigányönkormányzat is működik. A 2002 októberében megalakult testület 3 fős, az együttműködésük jónak mondható a faluval. Nagyon aktívak, programokat, segélyakciókat szerveznek, az ünnepekről méltó módon megemlékeznek.
Jól működik az idősek klubja 60-80 fővel, folyamatos programokkal, utazásokkal. 2001-től működik a „Keszüért Egyesület” civilszerveződés, mely összefogja a sport, ifjúsági és közművelődési feladatokat. Egy közösségi épület van csak, sajnos ezt használja mindenki, pályázat útján próbálnak kitörni ebből a helyzetből.
A helyi foglalkoztatási lehetőség kevés, a keszüiek döntő része naponta Pécsre jár dolgozni. A munkanélküliség aránya alacsony, mindössze 5%, túlnyomó többségük szakképzetlen. Az 5 gazdasági társaság és 25 egyéni vállalkozó jelentős része a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozik, utóbbiak kisiparosok. A községnek intézményi háttere nincs.
[szerkesztés] Népesség
A népesség alakulása 1870 óta:
|
Év
|
1870
|
1890
|
1930
|
1980
|
1990
|
2001
|
2003
|
2005
|
|
Fõ
|
611
|
647
|
527
|
518
|
485
|
771
|
950
|
1205
|
Népesség korosztály szerinti megoszlása (2005. december 31.)
|
0-18 év
|
19-59 év
|
60- év
|
Összesen
|
|
354 fõ
|
737 fõ
|
114 fõ
|
1205 fõ
|
[szerkesztés] Nevezetességei
A templom 1781-ben épült, műemlék jellegű épület. Az előtte látható keresztet 1863-ban emelték, az akkori temető közepére.
1936-ban Novracsics Ferenc működése alatt új belső festést kapott a templom. Az elkészült mű Döbrentei Gábor budapesti festőművész munkája.
A külső tatarozást 1960-ban Köves Béla plébános jóvoltából végezték el. Ugyanebben az évben került sor a harangok villamosítására, melyet Lőrincz Sándor és testvérbátyja adományából valósítottak meg. 1980-ban újra tatarozták a templomot, ekkor szerelték be a villanyfűtést is, mely nagyban köszönhető Balgha Pál akkori plébánosnak és a hívek hozzájárulásának. 2000-ben új tetőszerkezet került az épületre. Ebben a hívek adományai mellett nagy szerepe volt a püspökségnek is. A 2006-os évre befejeződött a templomkert felújítása. Ezen terv keretein belül elkészült az épülethez vezető út és a hozzá tartozó park helyreállítása. A program magában foglalta a kereszt felújítását is. Antal Tamás polgármester kezdeményezésére elkészült a templom éjszakai díszkivilágítása is.
A jelenlegi pap dr. Horváth István kanonok, aki nagy tiszteletnek és szeretetnek örvend. Az egyházközösség sok mindenben segíti munkáját. A hívők hozzájárulásával papi ruhákat, oltárterítőket, az oltár díszítésére virágokat biztosítanak számára és az egyházadóval segítik a kiadásokat, amelyek elég nagy összeget tesznek ki.
Ünnepnapokon és minden vasárnap tartanak szentmisét, melyen az idősebb korosztály mellett sajnos egyre csökkenő számban vesznek részt a fiatalok.
[szerkesztés] Források
- Magyarország megyei kézikönyvei 1.
- Szilágyi Zoltán: Keszü, egy fiatalodó település


Based on work by