Carmina Burana
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Carmina Burana néven ismeretes az a XIII. századi latin és alnémet szövegű versgyűjtemény-kódex, amelyet a bajorországi Benediktbeuren kolostorában találtak meg. Carl Orff zenésítette meg; 1937-ben, Frankfurtban adták elő.
A gyűjtemény igen fontos a középkori irodalomtörténetben. Ezek a versek, melyeket vándordiákok és szerzetesek írtak – hol középkori latin, hol alnémet, néhány esetben pedig ófrancia nyelven –, egytől-egyig világi témájúak. Megtalálhatók bennük a középkor hol gyengéd, hol a trágárságig vaskos, hol lírikus, hol humoros népies költészetének legjellegzetesebb képviselői. Ezek a vagánsdalok azonban nemcsak a nemzeti nyelv szempontjából fontosak: A latin költészet itt érkezik el a ritmikus és rímes verseléshez. A Carmina Burana Orff latin műfajmegjelölése szerint: Profán dalok énekesekre és énekkarra, hangszerek és vetített képek kíséretében. Az énekelt, illetve zenekaron előadott tételeket a szerző eredeti elképzelése szerint színpadi játék egészíti ki. A darabot azonban igen gyakran adják elő színpad nélkül, oratóriumszerűen. A mű három nagy részre oszlik, melyeket az elején és végén egy mottószerűen visszatérő kórustétel keretez. Ez a megnyitó kórus a szerencse forgandóságáról szól, szövege latin nyelvű. Az állandó ismétlésekben kibontakozó dallamot a zenekar kíséri.
- Az első rész a tavaszról szól. A tételek közül az első gregorián jellegű, utána érzelmes baritonszólót hallunk, majd nagyméretű kórustétel következik. Ebben az egyre gyorsuló tempójú kórusban és a következő, tisztán zenekari tánctételben találkozunk először az orffi ritmusorgiával. Ezután félig latin, félig német szövegű, humoros kartételt hallunk; a zenekar és a kórus váltja egymást, végül egy igen gyors menetű, kicsattanó erejű zárótétel következik.
- A második rész címe: A kocsmában. Az itt felhangzó énekek az egész mű leghumorosabb, helyenként meglehetősen sikamlós részei. Elsőnek a baritonszóló bordalát halljuk, majd egy igen gúnyos, humoros, igen nagy magasságokba csukló tenorszóló következik, melynek tárgya: a pecsenyévé változó liba szomorú sorsa . Pazar humorú gregorián-paródia a következő tétel. A rész befejezéseként magával ragadó temperamentumú, pezsgő vidámságú kocsmai gúnydal szólal meg.
- A harmadik rész a szerelemről szól. Az első tételt szopránszóló és gyermekkar adja elő; ez a tétel sem szűkölködik gúnyban. Ebben a tételben keveredik először ófrancia a latinhoz. Ezután szoprán, és bariton kórus énekel. A szoprán szatirikusan, míg a bariton lírikusan ad elő. A szopránszóló rövid lírikus dala után a teljes együttes adja elő a mű egyik legszebb és leglendületesebb tételét. Végül következik a befejező Venus-himnusz, amelyben ennek a középkori világi költészetnek minden öröme és lendülete megszólal. A művet a bevezető kórus visszatérése zárja le.


Based on work by