Indoeurópai nyelvcsalád
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja, az indoeurópai nyelvcsalád közel 150 nyelvből áll, melyet kb. 3 milliárd ember beszél a világon. Nevezik indogermán nyelveknek is őket. Tagjairól elmondhatjuk, hogy valamilyen formában az egész világon megtalálhatóak. Ha csak az Európából kiinduló gyarmatosítók saját nyelveit tekintjük alapnak, akkor is elmondhatjuk, hogy manapság ezek a nyelvek az adott, egykori gyarmatokon vagy hivatalossá váltak, vagy pedig valamilyen összekötő szerepet töltenek be a helyi beszélt nyelvek között (pl. Afrika – francia és angol; India, Pakisztán – angol; Dél-Amerika – spanyol; stb.)
Az indoeurópai nyelvek kutatásának úttörője Sir Williams Jones volt, aki fellelte a hasonlóságokat a latin, a görög, a szanszkrit és a perzsa nyelvek között. Később a szisztematikus összehasonlítást Franz Bopp kiterjesztette más nyelvekre is. Később, a 19. század folyamán e kutatásokból alakult ki az „indogermán-nyelvek” fogalma. További nyelvek vizsgálata során a nyelvcsalád elnevezése indoeurópaira változott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alcsoportjai
Az indoeurópai nyelvcsalád számos alcsoportra osztható. Listájuk a legkorábbi nyelvemlékük alapján:
| Csoport | Nyelvek | Megjegyzés |
|
|
||
| – anatóliai nyelvek | hettita stb. | Kihaltak |
| – indoiráni nyelvek | ||
| – indoárja nyelvek | szanszkrit stb. | Kr. e. 2000 óta ismertek |
| – iráni nyelvek | avesztan, perzsa stb. | i. e. 1000 óta ismertek |
| – dárd nyelvek | ||
| – nurisztáni nyelvek | ||
| – görög nyelv | a mükénéi formában a i.e. 1300 óta ismert | |
| – italikus nyelvek | ||
| – latin nyelv | i.e. 600 óta ismert | |
| – újlatin nyelvek | francia, olasz, román, spanyol stb. | |
| – kelta nyelvek | ír stb. | i. e. 500 óta ismertek |
| – germán nyelvek | német, angol, svéd, norvég, dán, luxemburgi, gót stb. | kb. 150 óta ismertek (rúnaírás) |
| – örmény nyelv | kb. 400 óta ismert | |
| – tokháriai nyelvek | kb. 500 óta ismertek | |
| – balti-szláv nyelvek | ||
| – szláv nyelvek | orosz, ukrán, lengyel, szlovák, cseh, szlovén stb. | a IX. század óta ismertek |
| – balti nyelvek | lett, litván stb. | a XIV. század óta ismertek, nagyban hasonlítanak az indoeurópai alapnyelvre |
| – albán nyelv | a XV. század óta ismert; talán rokona az illír nyelvnek stb. | |
|
A fenti csoportok tagjain kívül még számos kihalt és kevésbé ismert, írásos emlékekkel nem vagy alig rendelkező indoeurópai nyelv létezett. Közülük néhány: |
||
| – illír nyelv | talán közelebbi kapcsolatban áll az albánnal | |
| – phrügiai nyelv | Phrügia nyelve, talán közelebbi rokona a görögnek vagy az örménynek | |
| – thrák nyelv | talán közelebbi rokona a dáknak | |
| – dák nyelv | talán közelebbi rokona a thráknak vagy az albánnak, esetleg mindkettőnek | |
| – makedón nyelv | talán közelebbről rokon a göröggel; nem ugyanaz, mint a macedón nyelv! | |
|
Ahhoz sem férhet kétség, hogy a felsorolt nyelveken kívül még számos olyan indoeurópai nyelv volt egykoron, aminek emléke dokumentálatlan mivolta miatt nem maradt az utókorra. |
||
[szerkesztés] A nyelvcsalád gondolatának kialakulása
A ma indoeurópainak nevezett nyelvek közül néhány rokonságát először a holland nyelvész, Marcus Zuerius van Boxhorn vetette föl 1647-ben. Felismerte a köztük rejlő hasonlóságokat, és feltételezte egy olyan primitív egykori közös nyelv létét, amit ő „szkítának” nevezett el. Az elméleti nyelvcsaládja eleinte a hollandot, a görögöt, a latint, a perzsát és a németet tartalmazta, majd később a szláv, kelta és balti nyelveket is hozzáadta a csoporthoz. Van Boxhorn vélekedése azonban nem vált széles körben ismertté, és nem vonzott maga után semmiféle kutatómunkát sem.
Az elmélet ismételten csak több, mint 100 évvel később, 1786-ban jelent meg újra, ezúttal Sir William Jones személyében. Jones az ő idejében ismert négy legrégebbi nyelv (a görög, a latin, a szanszkrit és a perzsa) hasonlóságait mutatta fel érvként. Néhány további régi írásbelisséggel rendelkező nyelvvel egyetemben ezeknek a nyelveknek a rokonsága mellett Franz Bopp is kiállt szakszerű és tudatos kutatómunkájával. Bopp Összehasonlító Nyelvtanának 1833 és 1852 között történt megjelenése az indoeurópai nyelvészet történetének kiindulópontja.
[szerkesztés] Keleti és nyugati indoeurópai nyelvek
Az indoeurópai nyelvek hangtani tulajdonságaik alapján két nagy csoportra oszthatók: keletire és nyugatira. E felosztásban az egyik legjellemzőbb meghatározó tényező az ősindoeurópai szókezdő k-, g-, kw-, gw- hangok alakulása. Míg a nyugati nyelvekben (kelta, itáliai, germán) e hangok képzési helye veláris maradt, addig a keleti nyelvekben (indoiráni, balti-szláv és örmény) ezek a hangok palatalizálódtak, majd elől képzett réshangokká vagy zár-réshangokká váltak (c, cs, dzs, s, sz). (Szokták ez alapján a nyelvcsalád két ágát szatem, illetve kentum nyelveknek is nevezni a „száz” jelentésű szó szanszkrit, illetve ólatin kiejtése alapján.) A két ág között átmenetet képez az albán és a görög nyelv, melyek keleti és nyugati hangtani tulajdonságokat is mutatnak.
E felosztás a ma beszélt mondern indoeurópai nyelvekből vett példákkal is könnyen igazolható a legősibb szavak, például a számnevek alapján. Vegyük példaként a „4” számnevet, melynek ősindoeurópai rekonstruált alakja *kwetwores.
- nyugati indoeurópai nyelveken:
- latin: quattuor [kw-]
- spanyol: cuatro [kw-]
- ír: cethair [k-]
- albán: katër [k-]
- görög: tettara
- keleti indoeurópai nyelveken:
- szanszkrit: catur [cs-]
- perzsa: câr [cs-]
- orosz: csjetirje
- örmény: csorsz
[szerkesztés] A rekonstruált indoeurópai alapnyelv
A ma beszélt, valamint írásos emlékekből ránk maradt indoeurópai nyelvek alapján megpróbálták rekonstruálni az indoeurópai alapnyelvet (másnéven: indoeurópai ősnyelv vagy protoindoeurópai; angol nyelvű irodalomban sokszor PIE-nek rövidítve), főleg a legősibb alapszókincsből származó szótöveket. Az indoeurópai alapnyelv egy feltételezett nyelv, amely i.e. 5000 körül kezdhetett nyelvjárásokra bomlani. Máig nem tudni, hogy pontosan hol beszélhették, és egyáltalán egységes volt-e.
Ma is beszélnek olyan nyelveket, amelyek az indoeurópai alapnyelv egyenes ági közvetlen leszármazottjai, vagyis történetük során teljesen elszigetelten fejlődtek, és nem a már felbomlott alapnyelv valamely későbbi nyelvjárásából (pl. óitáliai, ógermán, őskelta, ősszláv stb.) alakultak ki. Ilyenek a görög, az albán (amely egyes nyelvészek szerint a görögnél is idősebb), és az örmény nyelv – bár kezdetben a görög sem volt egységes, az örményt pedig erős idegen (kaukázusi) hatás érte, ami miatt hangrendszerében erősen eltávolodott az indoeurópai nyelvektől.
A rekonstruált ősindoeurópai számnevek 1-től 10-ig: *oinos, *duwo, *treyes, *kwetwores, *penkwe, *sweks, *septm, *oktō, *newn, *dekm; 100: *dkmtom (< *dekm-tom) > *kmtom.
[szerkesztés] Forrásművek
- Mallory, J. P. (1989). In Search of the Indo-Europeans. Thames and Hudson. ISBN 0-500-27616-1.
- August Schleicher, A Compendium of the Comparative Grammar of the Indo-European Languages (1861/62).
- Watkins, Calvert (2000). The American Heritage Dictionary of Indo-European Roots. Houghton Mifflin. ISBN 0-618-08250-6.
- A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-05-7597-3.
[szerkesztés] Lásd még
| Indoiráni nyelvek |
asszámi • bengáli • orija • kafír • kasmíri • khovári • lahnda nyelv • nepáli • pandzsábi • szindhi • gudzsraháti • konkani • maldív • maráthi • szingaléz • bhodzspuri • magahi • maithili • hindi • urdu • pákrít • páli • szanszkrit • harauti • malvi • marvari • mevati • roma • oszét • pamíri • pastu • aveszta • horezmi • khotáni • szkíta • szarmata • alán • szogd • beludzs • kurd • perzsa (fárszi) • tádzsik • óperzsa • párthus • pehlevi • dari |
| Italikus nyelvek |
latin • olasz • korzikai • szárd • friuli • ladin • rétoromán (romans) • francia • vallon • okcitán (provanszál) • aráni • katalán • spanyol • ladino (zsidóspanyol) • galíciai (gallegó) • portugál • román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán • dalmát • faliszkuszi • oszk • umber • venét |
| Szláv nyelvek |
cseh • szlovák • knaani • lengyel • poláb • szorb (vend) • kasub • szlovinci • szlovén • horvát • bosnyák • szerb • montenegrói • bolgár • macedón • ukrán • orosz • belarusz • ruszin • egyházi szláv |
| Balti nyelvek | |
| Kelta nyelvek |
ír • skót gael • man-szigeti • briton • pikt • kumbriai • walesi • cornwalli • breton • gall • belga • leponti • keleti kelta • galata • keltibér |
| Germán nyelvek |
burgund • gepida • gót • herul • vandál • dán • feröeri • izlandi • norvég • svéd • angol • fríz • angolszász • német • jiddis • pennsylvaniai német (pennsilfaanisch) • afrikaans • alnémet • flamand • holland • longobárd • ószász |
| Anatóliai nyelvek |
hettita • lúv • palai • lűk (lykiai) • lűd (lydiai) • kár • piszid • mili |
| albán • görög • örmény • tokháriai nyelvek | |
| Bizonytalan besorolású nyelvek: illír • phrügiai • trák • dák • makedón | |


Based on work by