Decsi István (református lelkész)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Decsi István (? – Nagyvárad, 1631. június 15.) református lelkész, költő
[szerkesztés] Élete
Baranya megyéből származott, Decsi Gáspár tolnai pap fia és Baranyai Decsi János testvére volt. 1589-ben senior és segédtanár volt; 1597. március 19-től a wittenbergi egyetemen, 1597. szeptember 15-től a heidelbergin tanult. 1599. október 24. debreceni tanárnak választották; 1600. november 25. jelen volt a tasnádi zsinaton; 1601. február 1. után Nagybányára vitetett papnak. 1602. június 2. nőül vette Hodászi Lukács debreceni pap leányát Katalint; (menyegzőjére üdvözlő verseket irtak barátai s tanítványai, melyek kinyomattak és egyetlen példányban a debreceni főiskola könyvtárában vannak). 1609 tavaszán Szatmáron lett pap, hol a városi jegyzőkönyv szerint: „számára házában tanuló asztalt, könyves thekákat, székeket és egy kis asztalt, melyről a tüzelő előtt ehessék, csináltatott a város, melyeket tartozik ott hagyni, ha bontakozódása történnék." 1612 tavaszán Nagyváradra vitetett papnak, 1613. május 17. már a bihari egyházkerület esperese volt; 1630. június 9. jelen volt a debreceni zsinaton.
[szerkesztés] Munkái
De praedestinatione, respondente S. D. 7. et 14. Julii 1599. 30–33. l. (Davidis Parei collegiorum... theologicorum... decuria una. Heidelbergae, 1612. c. gyűjteményében.)
Egy Dialogus matris et filii c. 10 distichonból álló elegiacus költeménye van az 1597. aug. kiadott: Threnodiai in praematurum obitum... Filioli Clarissimi... Basilii Wendighi Szepsini... Witebergae, 1597. c. gyűjteményes munkában.


Based on work by