1990-es labdarúgó-világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

1990 Labdarúgó világbajnokság - Olaszország
Italia 90

Csapatok 24
(selejtezőkben indult: 116)
Házigazda Olaszország
Világbajnok NSZK NSZK (3. cím)
Mérkőzések száma 52
Gólok 115
(átlag: 2,21)
Nézők száma 2 517 348
(átlag: 48 411)
Gólkirály(ok) Salvatore Schilacci (ITA)
6 gól

Az 1990-es labdarúgó világbajnokság rendezési jogát 1984-ben ítélte oda a FIFA Olaszországnak, amely így 1934 után adhatott ismét otthont a tornának. A VB-t az NSZK nyerte, miután a fináléban 1–0-ra verte Argentínát, visszavágva ezzel az 1986-ban, Mexikóban elszenvedett döntőbeli kudarcért.

A Német Szövetségi Köztársaságnak ez volt a harmadik világbajnoki címe, amellyel ekkor befogta a ranglistán az olaszokat és a brazilokat. A németeket Franz Beckenbauer irányította, aki e győzelemmel elmondhatta magáról, hogy a labdarúgás történetében ő a második ember, akinek sikerült játékosként és edzőként is világbajnoki címet szereznie (az első Mario Zagallo volt).

A torna lebonyolítása megegyezett az 1986-os eseményével: 6 darab 4-es csoportot alakítottak ki, a csoportok első két helyezettje és a két legjobb harmadik jutott tovább a kieséses, 16 csapatos szakaszba. A VB-n három újonc ország képviseltette magát: Costa Rica, Írország és az Egyesült Arab Emirátusok.

A világbajnokság egy óriási meglepetéssel kezdődött, mivel a nyitómérkőzésen a címvédő Argentína 1–0-ás vereséget szenvedett Kameruntól. A gólt François Omam-Biyik szerezte egy fejesből. A kameruniak lettek később a vb meglepetései: afrikai ország korábban még nem jutott be a nyolc közé, és itt is csak drámai csatában maradtak alul Anglia ellen (3–2-re kaptak ki hosszabbítás után). A kameruniak adták a torna egyik hősét a 38 éves, korábban már visszavonult Roger Milla személyében.

Az argentinok a vereség után azért összeszedték magukat, és – ha nem is túl meggyőző játékkal – a döntőig jutottak. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a legjobb 16 között Brazíliával, az elődöntőben pedig a házigazda Olaszországgal találkoztak. A rendes játékidő és a hosszabbítás sem hozott döntés, 1–1-re végeztek a csapatok, így következhettek a 11-esek, amelyeket az argentinok rúgták jobban. A világ ekkor ismerte meg igazán Sergio Goycochea nevét, aki két olasz büntetőt is kivédett.

A világbajnokság gólkirálya a 6 találatot jegyző olasz Salvatore Schillaci lett. Az 1990-es VB sokak számára biztosan nem marad túl emlékezetes: a nézőszámok alacsonyak voltak és kevés gól esett, ugyanakkor a piros lapok számában rekorddöntésre került sor (16 darabot mutattak fel belőle). A csapatok többsége a biztonságra helyezte a hangsúlyt: jó példa erre az ezüstérmes argentin együttes, amely mindössze 5 gólt lőtt 7 meccs alatt. A győztes nyugat-németek viszont azon kevés gárda közé tartoztak, amelyek támadó felfogásban léptek pályára ezen a tornán. Egyöntetű vélemény volt, hogy megérdemelték az aranyérmet.

[szerkesztés] Egyéb érdekesség

A VB záróünnepségén lépett fel először közösen a világ akkoriban legjobbnak tarott három tenor operaénekese Placido Domingo, Jose Carreras és Luciano Pavarotti. Az eredetileg egyszeri alkalomra tervezett fellépésből évekig tartó közös munka lett, a "Három Tenor" később bejárta az egész világot.

[szerkesztés] Helyszínek

Város Stadion Férőhely
Róma Stadio Olimpico 81 000
Nápoly Stadio San Paolo 74 000
Torino Stadio Delle Alpi 68 000
Bari Stadio San Nicola 56 800
Firenze Stadio Artemio Franchi 41 000
Milánó Stadio Giuseppe Meazza 85 700
Genova Stadio Luigi Ferraris 35 000
Bologna Stadio Renato Dall'Ara 39 000
Verona Stadio Marc'Antonio Bentegodi 42 000
Udine Stadio Friuli 38 000
Cagliari Stadio Sant'Elia 40 000
Palermo Stadio Della Favorita 36 000

[szerkesztés] Egyenes kieséses szakasz

Nyolcaddöntők
június 24. – Milan
 NSZK NSZK
 2
 1
június 23. – Bari
 Cseh Csehszlovákia
 4
 1
június 26. – Bologna
 1
 0
június 23. – Nápoly
 Kamerun Kamerun
 2
 Kolumbia Kolumbia
 1
június 25. – Róma
 2
 Uruguay Uruguay
 0
június 25. – Genoa
 0 (5)
 0 (4)
június 26. – Verona
 Jugoszlávia Jugoszlávia
 2
 1
június 24. – Torino
 1
 0
Negyeddöntők
július 1. – Milano
 NSZK NSZK
 1
 Cseh Csehszlovákia
 0
július 1. – Nápoly
 3
 Kamerun Kamerun
 2
június 30. – Róma
 1
 0
június 30. – Firenze
 Jugoszlávia Jugoszlávia
 0 (2)
 0 (3)
Elődöntők
július 4. – Torino
 NSZK NSZK
 1 (4)
 1 (3)
július 3. – Nápoly
 1 (3)
 1 (4)
Döntő
július 8. – Róma
 NSZK NSZK
 1
 0
Harmadik helyért
július 7. – Bari
 2
 1
Labdarúgó-világbajnokságok
Uruguay 1930 | Olaszország 1934 | Franciaország 1938 | Brazília 1950 | Svájc 1954 | Svédország 1958 | Chile 1962 | Anglia 1966 | Mexikó 1970 | NSZK 1974 | Argentína 1978 | Spanyolország 1982 | Mexikó 1986 | Olaszország 1990 | USA 1994 | Franciaország 1998 | Dél-Korea–Japán 2002 | Németország 2006 | Dél-Afrika 2010 | 2014