Gay-Lussac-törvény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gay-Lussac törvényét a francia vegyészről, Joseph Louis Gay-Lussacról (17781850) nevezték el.

Gay-Lussacról tulajdonképpen két törvényt neveztek el, mindkettő a gázok állapotát írja le.

Az egyik törvény szerint ha két gáz elegye szintén gáz, akkor a két alkotórész gázok térfogatának és az elegy térfogatának arányát kis egészszámokkal lehet kifejezni. Ezt Gay-Lussac 1809-ben fedezte fel, és később ez vezette Avogadrót törvénye felismerésére (1811).

A másik törvény, melyet 1802-ben fedezett fel, azt állítja, hogy egy adott térfogatú gáz nyomása egyenesen arányos az abszolút hőmérsékletével, vagyis izochór feltételek között a gáz nyomásának és az abszolút hőmérsékletének a hányadosa állandó. Képletben kifejezve:

\frac{p}{T}=k

ahol:

Ez a törvény igaz, mert a gáz hőmérséklete a kinetikai energiájának mértéke, ahogy a gáz kinetikai energiája nő, a molekulái egyre sűrűbben ütköznek a tartály falával nagyobb nyomást okozva.

Ha egy közeg két állapotát akarjuk összehasonlítani, a fenti törvényt ilyen alakba is írhatjuk:

\frac{p_1}{T_1}=\frac{p_2}{T_2} \qquad \mathrm{vagy} \qquad {p_1}{T_2}={p_2}{T_1}

Charles törvénye szintén Gay-Lussac törvényeként is ismert, mert Charles Gay-Lussac adatait használta fel törvénye megfogalmazásához. A Gay-Lussac-törvényből, a Charles-törvényből és a Boyle-Mariotte-törvényből levezethető az egyesített gáztörvény.

[szerkesztés] Külső hivatkozások