Fónagy Iván

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fónagy Iván (Budapest, 1920. április 8. – Párizs, 2005. április 11.) a nyelvelmélet, a hangtan, a stílus, a költői nyelv és a mélylélektan úttörő kutatója, a nyelvtudományok doktora, az MTA tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Fónagy Iván 1920-ban született Budapesten. Európai színvonalú nyelvészeti tudományos iskolázottságát a Pázmány Péter Tudományegyetemen – főként Laziczius Gyulánál, a prágai iskola prominens képviselőjénél –, Kolozsvárott és Párizsban szerezte. A költői nyelv nyelvészeti vizsgálata terén Gáldi László volt a mestere, pszichoanalitikai képzettségét pedig Hermann Imrének köszönhette. 1949-ben fejezte be egyetemi tanulmányait (francia nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, és fonetika szakokon). Lektor és fordító, majd az MTA Titkári Hivatalában dolgozott, 1950-től a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének volt tudományos munkatársa, majd 1959-től 1967-ig osztályvezetője.

1967-ben meghívást kapott Párizsba, 1967-től 1970-ig a Sorbonne vendégtanára. Ideológiai mozzanatoktól sem mentes nehézségei hatására 1971-ben végleg Párizsban telepszik le, nyugdíjba vonulásáig a CNRS kutatóprofesszora (directeur de recherche). A magyarországi tudományos élettel azonban sohasem szűntek meg a kapcsolatai: folyamatosan publikált magyar nyelvtudományi, irodalomtudományi és pszichoanalitikai folyóiratokban is, előadásokat tartott, részt vett hazai konferenciákon. [1] Tagja volt számos hazai és külföldi tudományos társaságnak.
A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta külső tagjai közé.[2]

[szerkesztés] Főbb művei

  • A mágia és a titkos tudományok története (1943, 1989, 1999)
  • A mozgalmi nyelvről (J. Soltész Katalinnal, 1954)
  • A hangsúlyról (1958)
  • A költői nyelv hangtanából (1959, 1989)
  • A magyar beszéd dallama (Magdics Klárával, 1967)
  • Füst Milán:Öregség. Dallamfejtés (1974)
  • La métaphore en phonétique (1980)
  • Situation et signification (1982)
  • La repetizione creativa (1982)
  • La vive voix : essais de psycho-phonétique (1983, 1991)
  • La vive voix : doktori értekezés tézisei (1988)
  • Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák (1990)
  • Le lettere vive. Scritti di semantica (1993)
  • Rögződés és változás a nyelvben (1998)
  • A költői nyelvről (1999)
  • Languages within Language (2001)
  • Dynamique et changement (jelenleg kiadás alatt)

[szerkesztés] Díjai

Munkácsi Bernát-díj (2003)[2]

[szerkesztés] Szervezeti tagságai

  • Ferenczi Sándor Egyesület
  • Magyar Pszichoanalitikai Egyesület
  • New York Academy of Sciences
  • International Society of Phonetic Sciences
  • Societas Linguistica Europaea
  • Société de Linguistique de Paris

[szerkesztés] Hivatkozások

  1. ^ Kiefer Ferenc: Megemlékezés, Magyar Tudomány, 2005/9 1170. o.
  2. ^ 2,0 2,1 MTA: Az MTA tagjai