Kitagava Utamaro

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Kitagava Utamaro (喜多川歌麿; Kitagawa Utamaro) (1753, Kawagoe (Muzashi tartomány) – 1806, Yedo) japán festő. A Minamoto családból származott eredeti neve Yusuke. Fiatal korában Yadóba költözött, ahol Sekien tanítványa volt és a Kanó-stílust is tanulta. Shunshó és Kiyonaga is befolyásolták művészetét. A sóguni kormánynál hivatalt viselt, melyről azonban 1780-ban lemondott, amikor művészetében is függetlenítette magát. Leginkább a színes fametszet számára dolgozott. 1797-ig Kóshódó Tsutaya nevű kiadójánál lakott. Felesége, Kitagawa Sendai-jo, szintén művésznő volt és színes fametszeteket készített. 1804-ben egy szatirikus triptichont adott ki, mely miatt börtönbüntetést is kapott. Kitagawa kínai stílusban is dolgozott. (Karamaro = kínai Maronak is nevezte magát). Műveit nagy mennyiségben szállították Kínába. Kitagawa a japán nő hivatott ábrázolója. Több sorozatot adott ki, melyekben a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó női szépségekkel foglalkozik. Leghíresebb ezek közül a „Seiro ehon nenjú gyóji”, mely a Yoshiwarában levő Ógi (legyező) házban egy év eseményeit ábrázolja (1804). Női alakjait rendkívüli finomság és előkelő szépség jellemzi. Hajlékony vonalaik és finom színkompozíciói (különösen az ibolya- és rózsaszínre valamint a zöldre hangoltak) érett stílust mutatnak. Színhatásainak tökéletesítése céljából egyes kompozícióinak hátterét Sharaku példájára „mika”-ból készült ezüsttel vonta be (1790). Női alakokat ábrázoló lapjain kívül híres még a Kagylókönyve (1780) a Rovarok könyve (1788) és a madarakat ábrázoló könyve („Yehon memochidori”, 1789). 1790 és 1800 közt művészetében különös modorosság volt észlelhető. Alakjai ekkor túlságosan megnyúltak. Utolsó korszakában visszatért régi szépségideáljához.

[szerkesztés] Forrás

  • Művészeti lexikon
Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat: