A tenger és a fecske története
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A tenger és a fecske története (modern cím) késő egyiptomi mese az I-II. századból.
Démotikus írással egy korsóra írva maradt fenn. A bevezetés, mely rövid kerettörténetnek is felfogható, azt mondja el, hogy a mesét egy arab fejedelem mesélte el a fáraónak, mielőtt visszatért hazájába. A mese azt példázza, hogy a gyenge is diadalmaskodhat a hatalmas felett, ha összeszedi erejét. A fecske a tengerparton rakott fészket, és megkérte a tengert, hogy vigyázzon a kicsinyeire. A tenger egy darabig teljesítette a kérését, végül azonban elragadta őket. A fecske erre bosszúból elkezdte csőrével kimerni a tengert, s a kimert víz helyére homokot hordott, így sikerült végül kiszárítania a tengert.
A mese különös jelentőségét az adja, hogy az indiai Pancsatantrában is találkozunk hasonló motívummal. A mese ugyan római leírásban maradt ránk, keletkezése azonban jóval korábbi időkre nyúlhat vissza, s így nem lehetetlen, hogy Egyiptomból jutott el Indiába.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)


Based on work by