KC–135 Stratotanker

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

KC–135 Stratotanker

Amerikai K-135 Stratotanker F–22 Raptor utántöltése közben
Műszaki adatok
Funkció Légi utántöltő repülőgép
Gyártó Boeing
Személyzet 3 vagy 4 fő
Első felszállás 1956. augusztus 17.
Szolgálatba állítás 1957. június
Méretek
Hossz 41,53 m
Fesztáv 39,88 m
Magasság 12,70 m
Szárnyfelület 226 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 44 663 kg
Maximális felszállótömeg 146 000 kg
Hajtómű
Hajtómű KC–135E: 4 db Pratt & Whitney TF33-102 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
KC135–R/T: 4 db CFMI CFM56 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő KC–135E: 4×80 kN
KC135–R/T: 4×96 kN
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 933 km/h
Legnagyobb repülési magasság 15 200 m
Emelkedőképesség 1490 m/perc

A KC–135 Stratotanker háromnézeti rajza

A KC–135 Stratotanker légi utántöltő repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1950-es években, a Boeing 707 utasszállító repülőgép átalakításával, mert az akkor szolgálatban álló, légcsavaros utántöltő repülőgépek, mint a KB–50, túl lassúak voltak az Amerikai Légierő sugárhajtású vadászrepülőgépeinek és bombázó repülőgépeinek utántöltéséhez. A repülőgépeket az 1980-as évek elején korszerűsítették, a sokkal alacsonyabb fogyasztású és károsanyag-kibocsáltású CFM–56 kétáramú gázturbinás sugárhajtóműveket építették be. Az a gyártó országén kívül Franciaország, Törökország és Szingapúr légiereje vásárolta meg a repülőgépeket. Több más ország légiereje (pl. Izrael, Dél-Afrika) eredetileg szállító repülőgépnek épült Boeing 707-es repülőgépeket alakított át légi utántöltővé, a KC–135-höz nagyon hasonló kialakítással. A repülőgépet az Amerikai Légierő több más feladatkörben alkalmazza, legismertebb az RC–135 és az E–8 JSTARS felderítőváltozatok és az E–3 Sentry légtérellenőrző repülőgép.

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz KC–135 Stratotanker témájú médiaállományokat.