Halmi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Halmi Zoltán (1933. – 1999. január 31.)

Halmi Zoltán Bányász Rezsővel és Kovács Lászlóval együtt végezte el a BM hírszerző iskoláját.

1951 és 1957 között az Államvédelmi Hatóság, majd fegyelmi úton való leszereléséig a Belügyminisztérium Külföldi Hírszerzés Csoportfőnökség állományához tartozott.

1974-ben a bogotai Magyar Főkonzulátus titkáraként teljesített diplomáciai szolgálatot, ekkor vette fel a kapcsolatot a CIA-vel. Halmi nem pénzért, hanem meggyőződésből, egyfajta vezeklésképpen vállalta az együttműködést. „Attól a mocsoktól, ami másfél évtized alatt ÁVH-sként és hírszerzőként rám tapadt, így akartam megszabadulni” – indokolta a rendszerváltozás után tetteit a Heti Világgazdaság újságíróinak.

Külszolgálati idejének lejártával, 1976-ban tért haza, ezután a Magyar Kereskedelmi Kamara alkalmazásában állt. Halmi kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági területen olyan magas állami pozíciót töltött be, hogy minden nehézség nélkül hozzáférhetett fontos nemzetgazdasági adatokhoz, vagy minisztertanácsi határozatokhoz, de – mivel rajta volt a betekintésre jogosultak listáján – a III-as főcsoportfőnökség rendszeres Tájékoztató Jelentéseihez is.

A megszerzett titkos információk, illetve üzenetek CIA-hez juttatására egy a Népligetben elhelyezett, preparált műkövet használt.

1981-ben bukott le. Letartóztatásának híre a korabeli sajtóban nem jelent meg. Perében az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte. A Budapesti Katonai Bíróság első fokon életfogytiglanra, másodfokon 15 évi börtönre, illetve mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Büntetésének letöltésére Kőbányára, a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfegyházba szállították. A 105-ös cellába, a többi „különösen veszélyes politikai bűnöző”-ként nyilvántartott rab mellé helyezték.

Évekkel később a Magyar Televízió Kék fény című műsorában a „legkártékonyabb kém”-ként mutatták be.

1990 közepén egy a cellatársaival közösen írt, s a börtönből kicsempészett levélben értesítették a Politikai Foglyok Országos Szövetségét, valamint a Beszélő szerkesztőségét, hogy őket – a rendszerváltozás ellenére – még mindig fogva tartják.

Halmi Zoltán 1990. szeptember 7-én egyéni kegyelemmel nyerte vissza szabadságát. Szabadulása után vidéken telepedett le.

1992-ben a Budapesti Katonai Bíróságtól ítélete semmissé nyilvánítását kérvényezte. Beadványát elutasították.

„Azt a szemetet, amit 15 év alatt összegyűjtöttem, valahol ki kellett okádni magamból, úgy éreztem, a lelkiismeretem követeli meg, hogy az információk kiadásával gyengítsem az államhatalmat” – nyilatkozta 1999 elején a Napi Magyarországnak.

A tv2, mely korábban több alkalommal foglalkozott a NATO-kémek rendezetlen ügyével, 1999. január 20-ra, egy reggeli műsorába hívta meg Halmi Zoltánt és az egykor az amerikai DIA-nek dolgozó, majd ugyancsak lebukott és elítélt Rimner Gábort. A televízió épületében mindketten fogyasztottak ételt és italt is. Január 31-én rosszul lettek, mindketten a szívinfarktus jellegzetes tüneteit mutatták. Halmi Zoltánt a délután folyamán egy mentőautó vitte el otthonról, a kórházba szállítás közben halt meg. 66 éves volt.

Temetési szertartására 1999. február 13-án került sor.

[szerkesztés] Forrás

  • A NATO-kémeknek nincs kegyelem – Napi Magyarország, 1999. 01. 14.
  • Csak posztumusz kegyelmet kaphat a NATO-kém – Napi Magyarország, 1999. 02. 08.
  • I CIA – Népszabadság, 2002. 07. 25.
  • Rehabilitálásra várnak – Heti Világgazdaság, 2005. 03. 16.