Hosszúmező
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hosszúmező (románul Câmpulung la Tisa, 1974-ig Câmpulung, ruszinul Dolho Pole, németül Langenfeld): község Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Ukrajna felé vasúti határátkelőhely.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Az Ukrajna és Románia között határfolyót képező Tisza partján, Máramarosszigettől 12 kilométerre északnyugatra fekszik.
[szerkesztés] Története
A sorozatos árvizek miatt története folyamán fokozatosan magasabbra húzódott. Eredetileg a falu mai peremén, a református templom körül települt.
1329-ben Károly Róbert – az öt máramarosi koronaváros egyikeként – magyar és szász lakóinak hospesi kiváltságokat adományozott, mint a szabad költözés, a tisztviselő- és plébánosválasztás és a bíráskodás jogát, és kivonta őket a vármegye fönnhatósága alól. A 14. század végén a Drágfi család birtoka, majd 1406-tól ismét szabad koronaváros. 1456-ban sórakodóhely épült a városban: itt rakták tutajokra a máramarosi sóbányákban kitermelt sót. 1556 körül lakossága református hitre tért.
Lakói az újkorban a mezőgazdaság mellett különböző mesterségeket is űztek, sokan pedig a rónaszéki sóbányákban dolgoztak. Sok kisnemesi család lakta. A ruszinok valószínűleg a 17. században települtek be, 1771-ben már létezett görög katolikus plébániája. Többségük, a 18. század második felétől a faluba költöző németekhez hasonlóan, mára elmagyarosodott.
A 19. század közepén ugyan elveszítette városi rangját, de polgárosodását jótékonyan befolyásolta Máramarossziget közelsége. Nem maradt nyoma népviseletnek, helyi népszokásoknak, sajátos nyelvjárásnak. Gazdaságában jelentőséget nyert a zöldség, különösen a káposzta termesztése. Itt tenyésztették ki a máramarosi borzderes szarvasmarhafajtát.
[szerkesztés] Látnivalók
- Református temploma 1227 és 1336 között épült, román–koragótikus stílusú. Égszínkékre festett deszkamennyezetét 1798-ban készítették.
- Az ortodox (egykor görög katolikus) templom 1700 előtt, a római katolikus templom 1911-ben épült.
[szerkesztés] Lakossága
Máramaros megye egyetlen magyar többségű községét alkotja.
1900-ban 2350 lakosából 1782 volt magyar, 341 ruszin, 138 német (jiddis) és 88 román anyanyelvű, felekezet szerint 973 református, 783 görög katolikus, 341 római katolikus és 250 zsidó. A lakosság 51%-a írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 68%-a beszélt magyarul.
2002-ben a 2484 főből 1994 magyar, 456 román és 24 ukrán (ruszin), felekezet szerint 1108 református, 555 ortodox, 353 görög katolikus.
[szerkesztés] Források
- Janitsek Jenő – Román János: A máramarosi Hosszúmező hely- és személynevei. Bp., 1994. 3–9. o.
- Szilágyi Levente: Vallási identitás Hosszúmezőn. Korunk, 2006. május.


Based on work by