Aragonit
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az aragonit karbonát ásvány, szénsavas mész, (CaCO3), dimorf ásványa a kalcitnak, v. mészpátnak. Ez hatszöges, az aragonit rombos rendszerbeli. Kristályai v. oszloposak v. pedig tűalakúak; gyakoriak az oszloplapok szerint összenőtt többszörös ikrek, olyanforma külsővel, mintha hatszöges oszlopok volnának. Az aragonit rostosan, gömbösen, kéreg módjára, azután ágas-bogasan is terem. Színtelen, fehér, sárgás, vereses, zöldes, ibolyaszínű; üveges, kissé zsírfényű, átlátszó v. áttetsző. A lángban kissé megduzzad és apró durva szemekké vagy porrá hull szét, mig a mészpát a lángban nem hull szét. Keménysége 3,5-4, valamivel tehát keményebb a mészpátnál; hasadása több irányban mutatkozik, de sehol sem tökéletes. Fs. 2,9-3. A szénsavas mész mellett gyakran tartalmaz 0,5-4% szénsavas stronciumot; szénsavas magnéziumot, fluorkalciumot, vasat. Savak elég hamar oldják, de mégsem olyan gyorsan, mint a mészpátot. Kristályait leginkább tömeges kőzetek, nevezetesen bazaltok közt, azután pedig érctelérekben találják.
[szerkesztés] Lelőhelyei
Érctelérekben gyönyörű kristályok és kristálycsoportok találhatók Úrvölgyön (Zólyom vármegye), Dognácskán (Krassó-Szörény vármegye), N.-Almáson (Kolozs vármegye), Rodnán (Beszterce-Naszódm.) és Offenbányán (Torda-Aranyosm.). Nagyon szépek a Leogangból (Salzburg) s Tarnowitzból (Szilézia) valók. Az urvölgyieken gyakori a paramorfizmus (álalakuság). Igen nagy és szép kristályok teremnek Szicíliában kénnel együtt márgában (Girgenti, Caltanisetta). Bazaltban és bazalttufákban Csehországból (Bilin, Horsenz) és az Auvergne-ből ismeretes. Nevezetesek még a spanyolországiak Aragoniából Udine és Valencia vidékéről, továbbá a tiroli rézvegyülettől kékeszöld színű, vaskos formájú aragonitok, amelyeket vázáknak s egyéb apróságoknak meg is szoktak munkálni, mert színében a türkizhez hasonlít. Budapesten a Gellérthegyben a Szent Iván barlangból egy kutatófúrást mélyítettek 1964-ben, amivel felfedezték az Aragonit barlangot, melynek falait vastag kéregben borították a kristályok. A barlangot a nagyközönség számára nem nyitották meg.
[szerkesztés] Martonháza
A szlovákiai Martonházán a Várhegy északkeleti oldalán 660 m magasan nyílik az 1954-ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang, 1972-óta látogatható. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki mintegy 95–65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét meg oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre.


Based on work by