Holland nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Holland nyelv (Nederlands) | |
|---|---|
| Beszélik: | Hollandiában, Belgiumban, Suriname-ban, Arubán, a Holland Antillákon, Indonéziában, Franciaországban |
| Terület: | Németalföld és volt gyarmatok |
| Beszélők száma: | 22 millió (2005-ben) |
| Helyezés: | 48. |
| Nyelvcsalád: | Indo-európai Germán |
| Írás: | Latin írás |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: | Hollandiában, Belgiumban, Suriname-ban, Arubán, a Holland Antillákon és az Európai Unióban |
| Szabályozza: | Nederlandse Taalunie |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | nl |
| ISO 639-2 | dut (B), nld (T) |
| SIL | nld |
A holland (Nederlands (
Nederlands)) egy alnémet nyelv, melyet körülbelül 22 millió ember beszél. A Belgium északi részén beszélt flamand gyakorlatilag azonos vele, a különböző elnevezés a politikai megosztásra utal. A kettőt együtt szabatosabban németalföldi nyelvként emlegetik. Legközelebbi rokona az afrikánsz. A holland és az afrikánsz beszélők kölcsönösen megértik egymás szavát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A nyugati germán nyelvek egyrészt az egykori törzsek (fríz, szász, frank, bajor és sváb) szerint oszthatók fel, másrészt aszerint, hogy milyen mértékben vettek részt az ófelnémet hangeltolódásban. A mai holland nyelv jórészt az ófrankból származik, amely csak Kr.u. 600 körül különült el a többi alnémet nyelvjárásból.
A legkorábbi ránk maradt holland nyelvemlék („Hebban olla vogala nestas hagunnan, hinase hic enda tu, wat unbidan we nu” – „Már minden madár elkezdett fészket rakni, csak te és én nem, mire várunk hát”) 1100 körül keletkezett egy flamand szerzetes tollából, az angliai Rochester kolostorában.
Korábbi nyelvemlékek is vannak ugyan: „Visc flot aftar themo uuatare” – „Egy hal úszott a vízben” és a 900 körül íródott „Gelobistu in got alamehtigan fadaer” – „Hiszel-e Istenben, mindenható atyában”, de vitatott, hogy ezek valóban óhollandul vannak; Luc De Grauwe professzor, a ghenti egyetem tanára inkább óangolnak tartja őket. Ebben a korban ugyanis a nyugati germán nyelvek még kevéssé távolodtak el egymástól, így nem könnyű különbséget tenni köztük.
Az egységesülés a középkorban indult el, különösen a burgundi herceg brüsszeli udvarának befolyása alatt. Ebben az időben a köznyelv alapja a flandriai és brabanti nyelvjárás lett. A XVI. században felerősödött az egységesülés folyamata, ekkor már az antwerpeni polgárság nyelvhasználata alapján. 1585-ben Antwerpen a spanyol hadsereg kezébe került, sokan Holland tartományba (értsd: a mai Hollandia nyugati részére) menekültek, erős hatást gyakorolva az ottani dialektusokra. 1618-ban elkészült az első nagyobb holland bibliafordítás, amit a fiatal Holland Köztársaságban bárki megértett. Ez különböző alszász nyelvjárások elemeit is felhasználta ugyan, de nagyrészt a hollandi polgárság nyelvén íródott.
[szerkesztés] Elnevezései más nyelveken
Hollandia és Belgium mozgalmas történelme miatt a nép és a nyelv elnevezései jóval változatosabb képet mutatnak, mint más népek, nyelvek esetében.
Az angol Dutch szó az ógermán theodisk-ből ered, ami népit, hazait jelent (nyilván az oklevelekben, miséken használt latinnal szemben nevezték saját nyelvüket népinek, hazainak). Ugyanez a szó a németek önelnevezése, a deutsch, és ennek a tőnek egy régies alakja őrződött meg az olasz tedesco-ban is. A szó persze nem egyenes ágon öröklődött a modern angolba, hanem a németből vette át; az angolok valaha dutchnak neveztek minden, a kontinensen élő germán nyelvű népet. Peter Heylyn 1677-ben megjelent Cosmography in four books containing the Chronography and History of the whole world című könyvében dutchnak nevezi azt a nyelvet, amit Magyarország egyes vidékein beszélnek. Persze a németre gondol.
A hollandok önmagukat és nyelvüket Nederlands-nak, magyarul németalföldinek nevezik (szó szerint: alföldi). Ezt a szót használja még az afrikánsz (Nederlands), az alnémet (nederlannsch), az angolszász (niðerlandisc), a baszk (neerlandera), a dán (nederlandsk), az eszperantó (nederlanda), a francia (néérlandais), a fríz (nederlânsk), a latin (nederlandiensis), a lengyel (niderlandzki), a német (niederländisch), a norvég (nederlandsk), a román (neerlandeză) és a spanyol (neerlandés).
Németalföld legfontosabb tartományának, Hollandnak a nevét vette át a magyar nyelv, valamint a dán (hollandsk), az észt (hollandi keel), az ír (ollainnis), az izlandi (hollenska), a német (holländisch), az olasz (olandese) és a román (olandeză).
Egy másik tartomány, Flandria nevét alkalmazza a nyelvre a dán (flamsk), a török (flemenkçe), továbbá néha a magyar (flamand) és az angol (Flemish).
Az indonéz belanda elnevezés annyit tesz: fehér ember; a szó nyilván a holland telepesek emlékét őrzi. A nederlands, tehát alföldi szó szerinti fordítása a cseh nizozemština és a szlovák nizozemščina. Ismeretlen eredetű a velszi iseldireg és a kornvalli iseldiryek.
[szerkesztés] Hangtana
Hangtanilag a holland az alnémet nyelvekhez, nyelvjárásokhoz áll közel, hiszen a felnémet hangváltásban nem vett részt.
[szerkesztés] Nyelvtana
[szerkesztés] Nemek
A germán alapnyelvi hím- és nőnem a hollandban összeolvadt, ilyenformán a főnevek két csoportra oszlanak: közneműekre (de névelővel) és semlegesekre (het névelővel). A legtöbb nyelvkönyv így, de és het-szavakként említi őket. A két nyelvtani nem összeolvadása egyébként a legutóbbi időben következett be: Zugor István 1968-ban megjelent holland-magyar szótára, más hasonló korú nyelvkönyvekkel együtt, még külön jelzi a hím- és a nőnemet. Nyelvvédők panaszai szerint a semleges nem is beolvadóban van.
A szavak nemét nem határozza meg semmilyen szabály, bár néha a végződésből sejthető (pl. -ij és -ing végű szavak közneműek). A némettudás is segítséget nyújthat a nemek megállapításában, hiszen a német hím- és nőnemű szavak a hollandban jobbára közneműek, a német semleges szavai pedig jobbára a hollandban is semlegesek. Viszont kivételek is akadnak: például das Auto a németben semleges, de auto a hollandban köznemű, die Prosa a németben nőnemű, het proza a hollandban semleges.
Előfordul, hogy a névelőnek jelentésmegkülönböztető szerepe van: de portier portást jelent, het portier az autó ajtaját. De blik jelentése pillantás, het blik-é bádog. Egyes szavak esetében a névelő a jelentést nem, de a stílust módosítja: schilderij festményt jelent, de névelővel irodalmias, het névelővel köznyelvi stílusban.
[szerkesztés] Névszók
A szintetikus germán névszóragozás a hollandban eltűnt, illetve analitikussá vált, ragok helyett elöljárókkal fejezik ki a nyelvtani viszonyokat, a birtokos esetet a van elöljáróval: het huis van de vrouw – a nő háza, a részes esetet az aan szóval: geef fooien aan de kelner – adj borravalót a pincérnek.
Az analitikus szerkezetek előbb délen, Belgiumban hódítottak teret (ugyancsak a legutóbbi időben, talán éppen az analitikus francia nyelv hatására), majd innen terjedtek észak felé. A régies, németre emlékeztető ragos főnevek és névelők ma már csak egyes állandósult kifejezésekben élnek, például Beatrix koningin der Nederlanden – Beatrix, Hollandia királynője (ez áll a holland euróérméken).
[szerkesztés] Igék
[szerkesztés] Helyesírása
A holland helyesírás egyik érdekes fejezete a hosszú magánhagánhangzók írásmódja: ha a szó utolsó szótagjában állnak, kettőzve írjuk őket, más esetekben csak egy betűvel, annak ellenére, hogy a kiejtésük nem változik. Például az ik maak (én csinálok, ejtsd ik mák) kifejezést két a-val írjuk, a ze maken-t (ők csinálnak, ejtsd zö máken) eggyel, mert a ragozott alakban a hosszú magánhangzó már nem az utolsó szótagban van. Ugyanez a viszony van a boom (fa, ejtsd bóm) szó és többes számú alakja (bomen, ejtsd bómen) között. Összetett szavakban a tagok külön értelmezendők, az első tag végén is kettőzve írjuk a hosszú magánhangzót, például a raadhuis (városháza) szóban.
A magánhangzó feletti két pont (holland neve trema) nem hangváltást jelez, mint a németben: azt mutatja, hogy a betűt külön, a szomszédos betűktől függetlenül kell ejteni, tehát az nem egy diftongus része. Például Izraël nevében az ae betűkapcsolatot valamiféle é-szerű hangnak ejtenék, ha nem lenne ott a két pont. Összetett szavakban is alkalmazzák, ha a szóhatárokon magánhangzók kerülnek egymás mellé. Ilyenkor magyar szemnek egészen furcsa szóalakok is létrejöhetnek, akár három-négy azonos betű is állhat egymás mellett, például tweeëntwintig (huszonkettő, tulajdonképpen twee en twintig).
Ha egy szó, illetve szótag hangsúlyos ejtését írásban is jelölni akarják, vesszőt tesznek a magánhangzóra. Például a nu (most, ejtsd nü) szót reklámtáblákon gyakran látni ékezettel (nú), ha egy „csak most” érvényes leárazásra hívják fel a figyelmet. Ha a hangsúlyos szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, mindkét betűre kiteszik a vesszőt: een hond (egy kutya, itt az een határozatlan névelő) – één hond (egy kutya, itt az één számnév, tehát egy darab kutyáról van szó). Een és één kiejtése azonos (én), csak az utóbbi hangsúlyt kap. Ezenkívül a vessző jövevényszavakban is előfordul (például café).
| Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > | |||
| Északi-germán nyelvek: | Nyugati-germán nyelvek: | Keleti-germán nyelvek: | Déli-germán nyelvek: |
| Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki | Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Skót | Óangol | Ószász | Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál | Longobárd/Langobárd |
| Az Európai Unió hivatalos nyelvei | ||
|---|---|---|
| angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén |
||
| Forrás: Nyelvek az EU-ban | ||


Based on work by