III. Frigyes német-római császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. Frigyes császár
III. Frigyes császár

III. Frigyes (1415. szeptember 21., Innsbruck - 1493. augusztus 19., Linz) 1440-ben lett német király II. Albert után.

Frigyes Vas Ernest lipót-ági osztrák herceg, Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia és Karniola urának és feleségének, Masovia-i Cymburgisnek, fiaként látta meg a napvilágot. 1424-ben követte apját az osztrák trónon V. Frigyes néven. IV. Frigyes néven lett német király és III. Frigyes néven német-római császár. 1452-ben, 37 évesen vette feleségül az akkor 18 éves Potugália-i Eleonórát. A hozománnyal enyhíthette adósságait és stabilizálhatta a hatalmát.

1442-ben Frigyes szövetséget kötött Stüssi Rudolffal, Zürich polgármesterével, az Öreg Svájci Konföderáció ellen, az Öreg Svájci háborúban ("Alter Zürichkrieg").

1446-ban Frigyes megkötötte a Bécsi Konkordátumot a szentszékkel, ami biztosította a császár hatalmát egészen 1806-ig és erős kapcsolatot teremtett a Habsburgok és a szentszék között.

Frigyes volt az utolsó császár akit Rómában koronáztak meg. A ceremóniát 1452-ben hajtotta végre V. Miklós pápa, aki így hatalommal ruházta fel Frigyest. Az újdonsült császár viszont semmi sikert nem volt képes elérni a csatamezőn, így ravasz tervekhez kellett folyamodnia. Ő lépett fel kiskorú unokaöccse, az osztrák főherceg, cseh és magyar király, Posthumus László, gyámapjaként. Ám inkább börtönőrnek bizonyúlt, aki megpróbálta kiterjeszteni a gyámsági kapcsolatot, hogy Alsó-Ausztriát elidegeníthetetlen birtokává tegye. Lászlónak 1452-ben sikerült kiszabadulnia alsó-ausztiai börtönéből és unokatestvéréhez, Zsigmondhoz menekült. Ám Frigyesnek elvesztette a befolyását Magyarország és Csehország fölött. Pár évtizeddel később 1485-ben pedig Hunyadi Mátyás magyar király seregeivel egészen Bécsig nyomult előre. Ám végül minden konfliktusban Frigyes győzedelmeskedett és sokszor még területeket is szerzett ilyen úton. Így örökölte Alsó-Ausztriát is 1457-ben korán elhunyt unokaöccsétől, Posthumus Lászlótól. Bátyja, VI. Albert pedig Felső-Ausztriát örökölte.

Ennek ellenére Frigyes seregei igen sikeresek voltak, mint például Neuss ostrománál. Így kényszerítette Merész Károly burgund herceget arra, hogy hozzáadja lányát, Burgundia-i Máriát Frigyes fiához, Miksához. Burgundia örökségével a Habsburgok hatalmi túlsúlyba kerültek Európában. Innen ered a mondás, "Míg mások háborúznak, te boldog Ausztria házasodj!", ami a dinasztia mottójává vállt.

Lányának, Ausztria-i Kunigundának a házassága VI. Albert bajor herceggel újjabb cselszövések és intrikák sorozatának eredménye volt. Albert "illegálisan" jutott hatalmas kiterjedésű hűbérbirtokokhoz a birodalom területén. Így kényszerítette a császárt, hogy adja hozzá Innsbruckban élő lányát és hozományként adja oda az elfoglalt hűbérbirtokokat. Frigyes beleegyezet, ám visszavonta hozzájárulását, amikor Albert elfoglalta Regensburgot. Ám mielőtt Kunigunda megtudhatta volna ezt 1485. január 2-án megtartották az esküvőt. A háborút már csak a császár fiának, Miksának, közvetítése akadályozhatta meg.

Néhány kivétellel Frigyes sikeres uralkodónak mondható. 1469-ben püspökséget alapított Bécsben és Bécsújhelyen, amire hercegi elődeinek hosszú sora sem volt képes a századok folyamán.

Frigyes egy operációba halt bele, amikor egy merénylet után a bal lábát amputálni kellett. A sírját Niclaes Gerhaert van Leyden építette a bécsi Szent István-dómban. Ez az emlékmű lett a késői középkor legjelentősebb művészeti alkotása.

Életének utolsó tíz évében fiával együtt uralkodott.


Előd:
II. Albert
német király

(1440. - 1493. augusztus 19.)

Utód:
I. Miksa
Előd:
Luxemburgi Zsigmond
német-római császár

(1452. - 1493. augusztus 19.)

Előd:
Vas Ernest
stájer herceg, karintiai herceg, karniolai herceg

(1424. - 1493. augusztus 19.) VI. Alberttel együtt 1457-1463

Előd:
Posthumus László
osztrák főherceg

(1457. – 1493. augusztus 19.) VI. Alberttel együtt 1457-1463