IV. Mieszko lengyel fejedelem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
IV. Mieszko lengyel fejedelem (magyar kiejtése: Mjesko) (Görbelábú Mieszko, lengyelül: Mieszko IV (I) Plątonogi (Raciborski)) (kb. 1130. – 1211. május 16.) lengyel király.
1163-tól formálisan Szilézia társuralkodója, 1173-tól raciborzi herceg, 1177-től bytomi és oświęcimi, 1202-től opolei, 1210-től krakkói herceg.
Mieszko Elűzött Ulászló és az osztrák Babenberg Ágnes második fia volt. Nevét nagybátyja, Öreg Mieszko fejedelem után kapta.
Születésének időpontja ismeretlen, a különböző történészek a dátumot 1131-1146 közé teszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és tevékenysége
Amikor apjával együtt száműzték, idejének legnagyobb részét a Hohenstaufok szászországi nemzetségi birtokán, Altenbergben töltötte. Nevelkedett a Bamberg közelében fekvő Michaelsberg kolostori iskolájában is. Lengyelországba valószínűleg 1163-ban tért vissza testvérével, I. Boleszláv későbbi sziléziai fejedelemmel, miután a császár beavatkozott a lengyel belpolitikába és visszaadta Sziléziát, apja, Elűzött Ulászló országrészét. Nagybátyja, Göndörhajú Boleszláv azonban továbbri is embereivel megszállva tartotta Szilézia legfontosabbb városait, melyeket testvérével katonai erővel kelleett visszaszerezniük 1166-ban.
[szerkesztés] Raciborzi fejedelem
Kezdetben testvérével együtt ralkodtak az országrészen, de az együttműködésük nem volt nagyon sikeres, (főleg amiatt, hogy Miszko véleménye szerint kis részt kapott kormányzásból). 1172-ben Miszko fegyveres akciót kezdett saját országrész szerzése céljából. A lázadás remekül sikerült, különösen, mivel a kalandhoz csatlakozott Opolei Jaroszláv wroclawi herceg is, és Magas Boleszláv kénytelen volt német földre menekülni. A császár ismételt beavatkozása azonban arra szorította a lázadókat, hogy tárgyíalásokat kezdjenek bátyjukkal és apjukkal, melynek eredményekéépen kompromisszum született: Boleszláv visszatért Sziléziába, de Mieszkonak és Opolei Jaroszlávnak ki kellett adnia a cieszyni és raciborzi vármegyéket. Mieszko egyik első tevékenyége uralkodóként az volt, hogy feleséget keresett magának - aki a cseh Přemysl dinasztiából származó Ludmilla lett.
[szerkesztés] Bytom és Oświęcim
1177-ben a raciborzi herceg segítséget nyújtott III. Mieszko azon törekvéséhez, hogy megszerezze a szeniorátust azzal, hogy megtámadta Magas Boleszlávot, aki a krakkói trón egyik követelője volt. A vállalkozás ezúttal is kitűnően sikerült, de Boleszláv hirtelen megjelent Krakkóban és azzal a kérelemmel fordult az új uralkodóhoz, II. Igazságos Kázmérhoz, hogy avatkozzon közbe. A megdöbbent szenior raciborzi száműzetésben találta magát és egyszerre úgy tetszett, hogy a Miszko és Igazságos Kázmér közötti háború csak idő kérdése lesz. A krakkói uralkodó azonban más utat választott: hogy megnyerje hűségét, átengedte neki Oświęcimet, Bytomot, Mikołówot, Siewierzt és Pszczynát). Magas Boleszláv is visszakapta uralmát, de át kellett engednie Konrádnak a głogówi hercegséget.
[szerkesztés] A mozgawai csata
1195-ben Görbelábú Mieszko unokatestvérével Jaroszlávval együtt fegyveres rajtaütést hajtott végre Krakkón, melyben Öreg Mieszko uralkodott. A nagy-lengyelországi herceg ki akarta használni öccsének, Igazságos Kázmérnak váratlan halálát és meg akarta kaparintani a hatalmat Kis-Lengyelország felett. A krakkói és sandomierzi főurak Mikołaj vajdával az élen azonban más terveket forgattak fejükben és elhatározták, hogy támogatják Kázmér fiát, Fehér Leszeket. A fegyveres öszetűzésre Jędrzejów közelében a Mozgawa folyónál került sor. A sziléziai hercegek segítségére küldött csapatok későn érkeztek a harcmezőre és akkor bukkantak fel, amikor a csata döntetlen eredménnyel végetért. Mieszkonak azonban nem adatott meg, hogy békében hazatérjen. Váratlanul az elhagyott csatatéren feltünt Gaworek sandomierzi palatinus is és a második csata a sziléziaiak fényes győzelmével végződött. Öreg Mieszko Nagy-Lengyelországba tröténő korábbi visszavonulása azonban a győzelem csak presztizs nyereséget eredményezett.
[szerkesztés] Opolei herceg
1202-ben unokatestvére Jaroszláv halála után, aki opolei herceg és wrocławi püspök valamint Boleszláv testvére volt, kihasználva azokat a nehézségeket, melyekkel Szakállas Henrik a hatalom átvételekor találta magát szemben, Mieszko erővel elfoglalta az opolei hercegséget. Ez a változás tartósnak bizonyult és az opolei hercegséget a raciborzi hercegséghez csatolták.
[szerkesztés] Krakkói herceg
Görbelábú Mieszko és Szakállas Henrik konfliktusára hamar feledés borult, és már a 13. század első éveiben szoros együttműködés figyelhető meg a nagybácsi és unokaöccs között. Hamarosan meg is hozta gyümölcsét Mieszko életének legnagyobb győzelmével. 1210. június 9-én III. Ince pápa egy meg nem nevezett sziléziai herceg tanácsára (ez csak Szakállas Henrik lehetett, mivel ekkor csak neki volt ilyen címe) elrendelte kiátkozás terhe mellett a szeniorátus visszaállítását. Az egész országban zavar támadt, és a gnieznoi érsek Borzykowába zsinatot hívott össze, ahol meg kívánták kisérelni a felmerült problémákat. Miszko azonban ahelyett, hogy Borzykowába ment volna, a Gryfiták nemzetséghez tartozó főurak támogatásával hadserege élén megtámadta Krakkót, amely a zűrzavar következtében teljesen kihalt. Ez azonban a herceg utolsó győzelme volt. Görbelábú Mieszko 1211. május 16-án valószinűleg a krakkói katedrálisban meghalt.
[szerkesztés] Családja
Mieszko legtöbbször Raciborzban tartózkodott, ahol brakteata verésére alkalmas pénzverdét alapított. 1202-ben feleségével együtt Rybnikben apátságot alapított, melyet később fia, Kázmér átköltöztetett Czarnowąsyba, Opole mellé. Ő alapította és lett kegyura a trzebnicai, ołbin wrocławski, tynieci és miechówi kolostoroknak is, ami a raciborzi Piastok száles politikai horizontjáról tanúskodik, mivel az említett helységek, ahol a kolostorok álltak, a szomszédos hercegségekben találhatóak, gyakran olyanokban, melyeknek uralkodói Miszkoval ellentétben álltak. Mieszko halála után az opole-raciborzi hercegség fiára Kázmérra szállt. Krakkóba Fehér Leszek tért vissza.
[szerkesztés] Házasséga és utódai
Görbelábú Mieszko Lidmillával valamikor 1170-1178 között kötött házasságot. Nevéből arra következtettek, hogy Csehországból származott. Az a hipotázis él, hogy valószinűleg III. Ottó olomouci herceg és Durancija lánya volt. Durancija I. Msztyiszlav kijevi nagyherceg lánya volt.
Ebből a házasságból született gyermekei:
- Opolei I. Kázmér,
- Ludmilla,
- Ágnes,
- Eufrozina
- Riksa.
[szerkesztés] Családfa
| 4. Ferdeszájú Boleszláv † 1138. október 28. |
||||||
| 2. Elűzött Ulászló † 1159. május 30. |
||||||
| 5. Kijevi Zbiszláva † 1114 |
||||||
| 1. IV. Mieszko lengyel fejedelem † 1211. május 16. |
||||||
| 6. III. Lipót osztrák őrgóf † 1136. november 15. |
||||||
| 3. Babenbergi Ágnes † między 1160 és 1163 között |
||||||
| 7. Waiblingeni Ágnes † 1143. augusztus 24. |
||||||
| Előző uralkodó: Fehér Leszek |
Lengyel uralkodó 1210-1211 |
Következő uralkodó: Fehér Leszek |


Based on work by