Kádár János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kádár János
Kádár János
Magyaroszág első embere 1956–1988 között
Hivatali idő
1956. november 4. – 1988. május 22.
(különböző politikai címeken Mo. vezetője)
Előd Nagy Imre
Utód Grósz Károly
Született 1912. május 26.
Fiume
Elhunyt 1989. július 6.
Budapest
Politikai párt MSZMP
Végzettség irodagép-műszerész

Kádár János (született: Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus, az MSZMP főtitkáraként 1956–1988 között a szocialista diktatúra első embere, kétszer miniszterelnök. Kádár a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja. 1956 után az 1980-as évek közepéig az ország megkérdőjelezhetetlen, elsőszámú vezetője. Tisztségéből 1988 májusában főtitkári tisztségéből felmentették, elnökké „buktatták”.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életútja

[szerkesztés] 1945-ig

  • 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett.
  • 1918-tól Budapesten élt, ahol elemi, majd polgári és iparostanonc iskolát végzett. Elemi iskolai osztálytársai közül „kosztos diákként” sokat köszönhetett Schimert Jánosnak (későbbi nevén Szentágothai Jánosnak), akit ezért a későbbiekben kutatásaiban politikailag támogatott
  • 1929-ben szabadult fel és irodagép- műszerész lett, néhány hónapig segédként dolgozott a műhelyben.
  • 1929-től a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjának tagja.
  • 1930. szeptember 1-jén részt vett a nagy budapesti tömegtüntetésben.
  • 1930 szeptemberétől a KIMSZ és a KMP tagja. Mozgalmi fedőneve Barna János.
  • 1930 novemberében letartóztatták, bizonyítékok hiányában csak rendőri felügyelet alá helyezték.
  • 1933-ban a KIMSZ KB titkára. A KIMSZ Titkárságának egyik ülésén letartóztatták.
  • 1933 októberében kétévi fegyházra ítélték, a Gyűjtőfogházba került.
  • 1933 decemberében a KIMSZ KB a börtönben tanúsított magaviselete miatt kizárja soraiból.
  • 1934-ben a Gyűjtőfogházban részt vett az éhségsztrájkban, ezért a szegedi Csillagbörtönbe kerül. Itt ismerkedett meg Rákosi Mátyással.
  • 1935-ben szabadulása után a KMP utasítására az MSZDP Budapest VI. kerületi szervezetének tagja lett.
  • 1940-ben az SZDP Végrehajtó Bizottságának tagja és az ifjúsági csoport vezetője
  • 1941-től a KMP Budapesti Területi Bizottságának tagja.
  • 1942 májusában illegalitásba vonult, a KMP Központi Bizottságának szervezési ügyekkel megbízott tagja
  • 1942 szeptemberében a kerületi bizottságok, és sejtek újjászervezését irányította, vezette.
  • 1942 decemberében a Központi Bizottság Titkárságának tagja.
  • 1943 februárjában a KMP vezető titkára lett, ekkor kapta a mozgalomban a Kádár János nevet.
  • 1943 áprilisában részt vett a pártprogram kidolgozásában.
  • 1943 júniusában a KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője.
  • 1944. március 19-én megkezdődik Magyarország német megszállása.
  • 1944 márciusától a Központi Bizottság nevében eljárva kezdeményezte a Magyar Front létrehozását, többekkel együtt megszervezi a KMP háromtagú katonai bizottságának megalakítását.
  • 1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, elfogták, mint katonaszökevényt, letartóztatták. Kilétét sikerült eltitkolnia. Két év börtönre ítélték.
  • 1944 szeptemberében a Központi Bizottság vezető titkárává választották.
  • 1944 novemberében Németországba való kiszállításakor Nyergesújfalunál megszökött. Illegalitásban visszatért Budapestre, bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba.
  • 1945 januárjában az MKP vezető titkári tisztségéről leváltották.
  • 1945. február 13.: Budapest felszabadulása után a főváros rendőrfőkapitány-helyettese.
  • 1945-1947 között országgyűlési képviselő, az MKP káderosztályának vezetője.
  • 1945 áprilisától az MKP Központi Vezetősége titkárságának tagja.
  • 1945 májusában az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkára.
  • 1945 májusától a Politikai Bizottság tagja, az MKP Nagybudapesti Bizottságának titkára,

[szerkesztés] 1945–1956

  • 1946-1948 között az MKP Központi vezetőségének főtitkárhelyettese.
  • 1947-1952 között országgyűlési képviselő.
  • 1948 márciusában az MKP-SZDP közös nagybudapesti egységbizottságának elnöke.
  • 1948 júniusában az MDP Budapesti Bizottságának titkára,
  • 1948. augusztus 5. – 1950. június 23. között belügyminiszter.
  • 1949-ben részt vett a Rajk László elleni per előkészítésében.
  • 1950 májusától a Központi Vezetőség Szervező Bizottságának tagja, a párt- és tömegszervezetek osztályvezetője.
  • 1951 áprilisában letartóztatták.
  • 1951 májusában minden tisztségétől megfosztották
  • 1952 decemberében a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte.
  • 1954 júliusában szabadon bocsátották.
  • 1954 októberében az MDP Budapest XIII. kerületi Bizottságának első titkára.
  • 1955 szeptemberében a Pest Megyei Bizottságának első titkára.
  • 1956 júliusában az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és a Központi Vezetőség Titkárságának tagja lett.

[szerkesztés] 1956–1989

[szerkesztés] Fiatalkora

Kádár János 1912. május 26-án született az Osztrák-Magyar Monarchia legforgalmasabb kikötővárosában, Fiuméban. Az anyakönyvbe Czermanik János József néven jegyezték be. Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a Dalmát-tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem történt kettejük közt házasság, az anya egyedülálló hajadonként szülte meg gyermekét, aki a keresztségben a római katolikus vallásban részesült, s anyja családnevét kapta.

[szerkesztés] Ifjúkommunista időszak

Tizenhét éves korában csatlakozott az illegális kommunista mozgalomba. Tevékenysége miatt 1933 októberében két év fegyházra ítélték Büntetésének egy részét a szegedi Csillag börtönben töltötte, ahol megismerkedett többek között Rákosi Mátyással is. Kiszabadulása után a párt utasítására az MSZDP VI. kerületi szervezetébe lépett be. Az itt szerzett személyes kapcsolatai segítették abban, hogy se akkor, se később ne higgyen a szociáldemokráciára zúdított rágalmaknak.

[szerkesztés] Az illegalitás kora

A Kommunista Internacionálé feloszlatása után 1943 júniusában feloszlatta a KMP-t és megszervezte a Békepártot. 1944 áprilisában Jugoszláviába küldték, hogy felvegye a kapcsolatot az emigrációban élő kommunista vezetőkkel, azonban a határon elfogták. Valódi kilétét sikeresen eltitkolva katonaszökevényként emeltek vádat ellene, és két év börtönre ítélték. 1944 novemberében megszökött és visszatért Budapestre. Budapest ostroma után a „budapesti” KB kinevezte Budapest rendőrfőnökének a helyettesévé. 1945 januárjában a fővárosba érkező Gerő Ernő vette át tőle a vezető titkári tisztet.

[szerkesztés] 1945-1948 közötti időszak

Áprilisban megválasztották az MKP KV tikárává, az MKP Budapesti Területi Bizottságának titkárává és az MKP KV Káder Osztályának vezetőjévé, majd májusban az akkor létrehozott Politikai Bizottság tagjává. 1946-tól az MKP, később az MDP főtitkárhelyettese. Főtitkárhelyettesi beosztását, MKP ill. MDP KV és PB tagságát letartóztatásáig, 1951-ig tartotta meg.

[szerkesztés] 1948-1956 közötti időszak

[szerkesztés] 1956-1960 eleje közötti időszak, a megtorlás

Fő szócikk: Magyarország 1957–1989 között

[szerkesztés] 1960-as évek, a konszolídáció kora

[szerkesztés] 1970-es évek

[szerkesztés] 1980-as évek, a változások kora

A kontroll fokozatos feladása és a rendszer felbomlásának elindulása.

[szerkesztés] Halála

[szerkesztés] Történelmi szerepe

Az ötvenes évektől a mai napig meghatározta Magyarország képét. Az ő nevéhez fűződik az 1956-os forradalom leverése megtorlással – sortüzekkel, a forradalmi események során „politikailag kompromittálódott” (= a kommunista hatalom számára megbízhatatlannak bizonyult) rendőrségen és honvédségen belüli „politikai megtisztításával”[1]; koncepciós perekkel és több száz kivégzettel. Az eseményekben betöltött szerepe ellentmondásos, vitatott. A sok ezer börtönbe zárt mellett több ezer ember vesztette el egzisztenciáját is a rendszerváltásig. Moszkvabarát külpolitikai irányzata megengedte neki, hogy a belpolitikában mérsékelt reformokat engedjen meg. Bár sosem volt személyesen korrupt, előfordult, hogy a hatalom más tagjainak korrupt ügyleteit elnézte. Mindössze néhány órás különbség van a halála és a kommunista Nagy Imre volt miniszterelnök és társainak legfelsőbb bírósági rehabilitációjának kihirdetése között (e tekintetben sorsa tragikus, legmélyebb félelmei keltek életre). Kádár János feljegyzéseinek egykorú, hiteles gépelt másolatát a Belügyminisztérium Történeti Irattára titkosítva őrzi.

[szerkesztés] Főbb kitüntetései

  • Magyar Népköztársaság Érdemrend I. fokozata (1950), a Szocialista Munka Hőse (1962, 1972, 1982) és a Nemzetközi Lenin Békedíj (1977).

[szerkesztés] Írott források

[szerkesztés] Főbb publikációi

  • A szakszervezetek az újjáépítés szolgálatában (Budapest, 1945)
  • Erősítsük a Magyar Kommunista Pártot (Budapest, 1945)
  • A párt és a tömegek kapcsolata a szocializmust építő népi demokráciánkban (Budapest, 1950)
  • A párt irányító szerepe a szocializmus építésében, az állami és gazdasági szervek irányításában (Budapest, 1950)
  • Lenin-Sztálin tanítása a pártról (Budapest, 1951)
  • Szilárd népi hatalom: független Magyarország (Budapest, 1958)
  • A szocializmus teljes győzelméért (Budapest, 1962)
  • Tovább a lenini úton (Budapest, 1968)
  • Hazafiság és internacionalizmus (Budapest, 1968)
  • Híven a forradalomért (Budapest, 1972)
  • A szocialista Magyarországért (Budapest, 1972)
  • Válogatott beszédek és cikkek 1957-1973 (Budapest, 1974)
  • A fejlett szocialista társadalom építésének útján (Budapest, 1975); Internacionalizmus, nemzeti érdek (Budapest, 1976)
  • A szocializmusért, a békéért (Budapest, 1978)
  • Szövetségi politika-nemzeti egység (Budapest, 1982)
  • Együtt a szocializmusért (Budapest, 1982)
  • Párt, szakszervezetek, szocializmus (Budapest, 1982)
  • Béke, függetlenség, honvédelem (Budapest, 1985)
  • A békéért, népünk boldogulásáért (Budapest, 1985)
  • Válaszgondolatok (Budapest, 1985)
  • A szocializmus megújulása Magyarországon (Budapest, 1986)

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ ld. Kahler Frigyes/M. Kiss Sándor: Mától kezdve lövünk;.

[szerkesztés] Irodalom

  • Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza. 1-2. köt. Bp., 2001-2003. Szabad Tér – Kossuth.
  • Huszár Tibor: Kádár. A hatalom évei, 1956-1989. Budapest, 2006. Corvina Kiadó. ISBN 9631354695
  • Moldova György: Kádár János 1-2. Budapest, 2006. Urbis Kiadó.
  • Roger Gough: Kádár János, a jó elvtárs? Budapest, 2006.JLX Kiadó.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Elődje:
Nagy Imre
Magyarország
miniszterelnöke

1956–1958
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból Utódja:
Münnich Ferenc


Elődje:
Münnich Ferenc
Magyarország
miniszterelnöke

1961–1965
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból Utódja:
Kállai Gyula