B–17 Flying Fortress

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A B-17-es bombázót 1934-ben fejlesztette ki a Boeing cég az Amerikai Légierő számára. Az első repülési próbák 1935-ben, a gyártása a következő évben kezdődött meg. A repülőgépből több mint 12 000 darabot készítettek. A bombázó beceneve Repülő erőd volt mert 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska alkotta a védelmi fegyverzetét, aminek össztüzén keresztül az ellenséges vadászok alig tudtak átjutni. A II. világháborúban minden fronton alkalmazták. Az amerikaiak a briteknek átadtak néhány darabot belőle.

A leghíresebb B-17-es a Memphis Belle volt.

A háború után voltak olyan példányok, melyeket kereskedelmi célokra átalakítottak.

[szerkesztés] Műszaki adatok

  • Hossz: 22,26 m
  • Fesztávolság: 31,64 m
  • Magasság: 5,80 m
  • Legénység: 10 fő
  • Motor: 4 db Wright GR-1820-97, 1200 LE
  • Sebesség: 480 km/h
  • Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 7985 kg bomba
  • Súly: 14850 kg (üresen), 25000 kg (harckészen)
  • Csúcsmagasság: 10670 m
  • Hatótávolság: 2970 km