Fekete hattyú

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Fekete hattyú
Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Nem: Cygnus
Faj: C. atratus
Tudományos név
Cygnus atratus
Latham, 1790
A Wikifajok tartalmaz
Fekete hattyú témájú rendszertani információt.
A Wikimedia Commons tartalmaz Fekete hattyú témájú médiaállományokat.
A szárazon
A szárazon

A fekete hattyú (Cygnus atratus) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előfordulás

Nem vándorló faj, Délnyugat-Ausztráliában és Tasmániában él.

Nyugat-Ausztrália állam nemzeti madara.

A 19. század során betelepítették Új-Zélandra. Ott nagyon elszaporodott, ottani állományát 60.000 madárra becsülik.

A vizes élőhelyeket részesíti előnyben, védett tengeröblökben és lagúnákban is előfordul.

[szerkesztés] Alfajai

  • Cygnus atratus atratus – ez az alfaj él Ausztráliában és Tasmániában
  • Cygnus atratus sumnerensisÚj-zélandi vagy Chatham hattyú – alfaj, amely Új-Zéland szigetein és a Chatham szigeteken élt, de mára kihalt.

Kihalásához a költési időszakban végzett intenzív tojásgyűjtés és az Új-Zélandra települt maorik vadászata vezetett.

[szerkesztés] Megjelenés

Hossza 110-140 centiméter, testtömege 9 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Tollazata tisztafekete, fodrokkal a hátán. Szeme barna, csőre vörös, fehér szalaggal a hegyén, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával ellátottak.

Általában trombitáló kiáltásokat hallatnak.

[szerkesztés] Életmód

Táplálékuk vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból állnak.

[szerkesztés] Szaporodás

Sekély tavak, nádasainak szélén, nádszálakból és gyékényből rakott kupacra rakja tojásait. Fiókáik tollazata piszkosfehér, csőrük még fekete. Fészekhagyók.

A család
A család


[szerkesztés] Hivatkozások

Oliver, W. R. B. (1955): New Zealand Birds (2nd edition).A. H. & A. W. Reed:Wellington.

Worthy, Trevor H., & Holdaway, Richard N. (2002) The Lost World of the Moa. Indiana University Press:Bloomington. ISBN 0 253 34034 9