Hipparkhosz (csillagász)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hipparkhosz (Kr. e. 160 körül – Kr. e. 125 körül) görög csillagász.
Rodosz szigetén és Alexandriában tanított. Ptolemaiosz Klaudiosz szerint szorgalmas és igazságszerető férfi volt, aki nagyon sokat utazott. Munkáiból csak az „Aratosz”, illetve az Eudoxosz „Phainomena”-ihoz írott, három könyvre terjedő kommentárjai maradtak fenn. Többi munkáinak csak a címét ismerjük, így a „Peri megeithón kai aposzthématónhéliou kai szelénón biblia duo”-nak, a „Peri thé tón aplanón szüntaxenón kai tou kataszteriszmon”-nak, a „Peri thé pragmateié thé ek kükló eutheió”-nak (12 könyvben), valamint a „Peri thou eniasziou kronou”-nak. Kora csillagászai fölé szigorú munkamódszerei és felfedezései helyezik. Ő állapította meg először, hogy a Föld a látszólag a Naptól vont körnek nem a kellő középpontjában fekszik, tőle ered a napéjegyenlőség évenkénti precessziójának (Nyugat felé haladásának) meghatározása, s tőle való az akkori időben „szinte istentelennek” látszó kísérlete, az összes álló csillagokat jegyzékbe szedni. Kutatásaihoz, illetőleg észleleteihez a tőle feltalált illetve tökéletesített műszerek (asztrolábium vagy astrolubion és dioptra) szolgáltak, melyek egészen a távcső feltalálásáig maradtak használatban.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.


Based on work by