Izrael

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Izrael
מדינת ישראל
("Medinat Yisra'el")
دولة اسرائيل
("Dawlat Israil")
 Izrael címere
(Izrael zászlaja) (Izrael címere)
Izrael elhelyezkedése
Államforma parlamentáris demokrácia
Hivatalos nyelv héber, arab
Főváros Jeruzsálem
Legnagyobb város Jeruzsálem
(é. sz. 31°47′ k. h. 35°13′)
Elnök
Dalia Itzik (ügyvezető)
Miniszterelnök Ehud Olmert
Terület
 - teljes
 - ebből víz
153.
20 770 km²
2%
Népesség
 - 2005. évi adat
 - népsűrűség
97.
6 955 000 fő
302 fő/km²
GDP
 - teljes (2005)
 - egy főre jutó
51.
154 174 millió USD
22 944 USD (30)
Pénznem új izraeli sékel (₪) (NIS)
Időzóna UTC UTC +2 (NYISZ: UTC +3)
Függetlenség
Kikiáltás
angol Népszövetségtől
1948. május 14.
Himnusz Hatikva
TLD .il
Nemzetközi gépkocsijel IL
Hívószám +972
Image:Is-map.PNG

Izrael (héber: ישראל Yisra'el, arab: إسرائيل Isrā'īl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Izrael államot 1948. május 14-én alapították. A történelmi Palesztina területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik többnyire a második világháború után vándoroltak ide. A lakosság további jelentős részét az arabok alkotják.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Izrael eredetének ideje az i. e. 2. évezred első felébe esik. I.e. 1800-ban történt, hogy Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” [1]
Letelepedett a Kánaán hegyeiben. A törzsek jelentős települést hoztak létre, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között. Ezek a nomád vándorok azonban – tekintve, hogy nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot – nem tartoznak Izrael történetéhez, csak őstörténetéhez.

Kezdetben a szír-görög birodalmon (Szeleukida Birodalom) belül autonom társadalmat alkottak, szabad vallásgyakorlással. Később a hellenizmus terjesztésével párhuzamosan egyre inkább üldözték a zsidó vallást. Júda Makkábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat (Makkabeusok) győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett (i. e. 164., innen ered a Chánuká, a fények ünnepe).

A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Római fennhatóság első száz éve alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe, de a függetlenségi törekvések és az i.sz. 68-ban kitört felkelések miatt Nero háborút indított Titus Flavius Vespasianus vezetésével. Nero-t közben eltávolították a trónról, de a birodalom végül a felkelést leverte és egész Izraelt leromboltatta (70., áb hó 9. innét a zsidó bőjtnap tisó-beáv), a népet száműzte a birodalom távoli részeibe. A zsidóság legnagyobb része Európába és Ázsiába menekült. A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kulturákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldöztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében.

Izrael földjén is kisebbségben maradt a zsidóság. Palesztinában, Európában és Oroszországban, több helyütt - egymástól függetlenül - a 19. század végére, a túltengő nacionalizmus és a pogromok hatására kialakult az ún. cionizmus. A mozgalom célja Izrael függetlenségének újbóli kivívása. 1895-ben a magyar Herzl Tivadar megfogalmazta a "Zsidó állam" című tanulmány első vázlatát. Ennek szellemében 1897-ben összehívták az Első Cionista Kongresszust. A helyszín Bázel (Svájc) volt. ”Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk.” (Israel Zangwill angol író)

Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról. (sárga=arab, narancssárga=izraeli állam, Jeruzsálem ENSZ igazgatás alatt)
Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról. (sárga=arab, narancssárga=izraeli állam, Jeruzsálem ENSZ igazgatás alatt)

Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor először az angol külügyminiszter támogatta. (1917 - Balfour-nyilatkozat, mely arra bátorítja a világban szétszóródott zsidóságot, hogy vándoroljanak be az Oszmán birodalom széthullásával brit kézre került Palesztinába). A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta mai Izrael területére. Az újabb és újabb arab támadásoktól tartva 1920-ban megalakult a Hagana (önvédelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek feladata au izraeli telepek védelme volt. A Hagana defenzív berendezkedése számos tagjának nem tetszett, így a belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben a kilépett tagok megalakították a milicista Irgunt (Hagana Bet). Mind az Irgun, mind az Irgunból kivált még radikálisabb Lehi (Stern-csoport) a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik miatt mind a britek, mind a mérsékeltebb izreali szervezetek (köztük a Hagana is) terroristaszervezetnek tekintette. A többségi arab lakosság nyomására 1939-ben a brit kormány nyilatkozatban korlátozta a bevándorlási lehetőségeket, a következő öt évre összesen 75 000 ember kaphatott csak letelepedési engedélyt, korlátozták a földvásárlási lehetőségeket, és kilátásba helyezték egy izraeli-arab közös kormányzású független állam létrehozását Brit-Palesztinában 10 éven belül. Ez az intézkedés tovább mélyítette az arab-izraeli konfliktust. A két nép közötti és a britekkel szembeni feszültség csúcspontja az 1946. július 22-én a palesztinai brit főhadiszállás, a King David Hotel ellen elkövetett 91 halálos áldozatot követelő robbantás volt, nagyban hozzájárult az ENSZ 1947-es közgyűlésére kidolgozott és beterjesztett Palesztin rendezési tervhez. Ez alapján egy arab és egy izraeli állam jött volna létre, míg Jeruzsálem a konfliktusok elkerülése végett ENSZ igazgatás alá került volna. Bár a közgyűlés 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta (köztük a későbbi miniszterelnök David Ben-Gurion is a Izrael nevében), azóta sem valósult meg, mivel a nemmel szavazó Arab liga államai az eredmény ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a döntést. A szinte azonnal kitört lázongások és összecsapások egy kvázi-polgárháborúba sodorták Palesztinát, mely a britek (rájuk nézve példátlan) szó nélküli kivonulása, az egykori brit gyarmat mintegy magára hagyása teljes anarchiába sodort. Még aznap, hogy az utolsó brit katona is hajóra szállt, 1948. május 14-én David Ben-Gurion kikiáltotta a szabad és független Ciont, azaz Izrael államát, amelyet azonnal megtámadtak az őt körülvevő arab államok, kitört az első arab-izraeli háború.

[szerkesztés] Földrajzi helyzet, éghajlat

Északon Libanonnal, keleten Jordániával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Elat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez.

Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből - mészkőből és márgából - felépült, törésekkel feldarabolt 800 - 1000 m magas röghegység.

Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamaria rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.

Az ország déli részét a Negev félsivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidéke foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triászkori gipsz és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.

A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.

Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdünékkel szegélyezett 10 - 25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Karmel sasbérce.

Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.

A Jordán-árok részei:

  • Hula-völgy
  • Gór
  • Holt-tenger vidéke
  • Akaba-völgy

A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt.

Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll.

Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.

Éghajlata egész évben mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart.

A tengerparti sáv fagymentes, a középhőmérséklet januárban 12-13 °C, júliusban 25-28 °C. A hegyvidék hűvösebb, a Jordán-árok és a Negev nyara viszont igen forró (júliusi középhőmérséklet 30 °C feletti).

Az évi csapadékmennyiség északon - Galileában - 600 - 800 mm, a Negevben és a Jordán-árok déli felében viszont a 200 mm-t sem éri el.

Izrael fő folyója a Jordán, amely 118 km hosszú, átfolyik a Tiberiás-(Genezáreti)tavon és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tibérias-tavat.

[szerkesztés] Gazdasága

Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul.

Legfontosabb iparágai:

  • fémfeldolgozás
  • repülőgépgyártás
  • katonai felszerelés gyártás
  • elektronikus berendezés gyártás
  • textilipar
  • élelmiszeripar

Világhírű a gyémántcsiszolás.

Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet.

Fontos bevételi forrás a turizmus.


[szerkesztés] Nevezetességei

  • Genezáreti-tó
  • Boldogság hegye
  • Szent Sír templom
  • Via Dolorosa (Jeruzsálem)
  • Jézus szülőhelye (Betlehem)
  • Templomhegy
  • Nyugati Fal
  • Bahai Világközpont

[szerkesztés] Fontosabb városai

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Könyvek

  1. ^ Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben - I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Izrael témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Érdekességek

A világ országai | Ázsia
Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína (Hongkong és Makaó) | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam
Függő területek: Akrotiri és Dhekelia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státuszú területek: Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan