Eugène Ionesco
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Született: |
| 1909. november 26. Slatina, Románia |
| Meghalt: |
| 1994. március 29. (84 évesen) Párizs, Franciaország |
Eugène Ionesco (1909. november 26., Slatina, Románia - 1994. március 29., Párizs)
román-francia származású francia író, az abszurd dráma és az abszurd színház egyik megteremtője. A Patafizikai Társaság egyik tagja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
1909. november 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, mely révén gyermekkorának jelentős részét Franciaországban töltötte, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A bukaresti egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. Az egyetemen ismerkedett meg és lett életreszóló barátja Emil Cioran és Mircea Eliade.
1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A II. világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. 1948-ban egy angol nyelvkönyv példamondatainak tanulmányozása közben döbbent rá a kispolgári lét abszurditására. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő-t is ebben az évben írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. (Egész addigi és azt követő életében is ódzkodott a „rendes” színházaktól). 1967-ben látogatást tett Izraelben, mely után helybenhagyta az esetleges részben zsidó származását firtató pletykákat és híreszteléseket.
1970-ben az Académie française (Francia Akadémia) rendes tagjává választotta[1]. 1994. március 29-én, életének 84. évében érte a halál.
Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, gyakran tekintik - félig román származása ellenére - franciának. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő író.
[szerkesztés] Díjai, kitüntetései
Még életében díszdoktora lett a New York-i, a leuveni, a warwicki és a tel avivi egyetemeknek, illetve számos díjat is kapott, közülük a legismertebbek:
- Tours Fesztivál filmdíja, 1959
- Prix Italia, 1963
- Az íróközösség színház díja, 1966
- Nemzeti nagydíj a színházért, 1969
- Monaco-i fődíj, 1969
- Osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett szolgálatai elismeréséül (1970)
- Jeruzsálem-díj, 1973
[szerkesztés] Válogatott művei
[szerkesztés] Költészet
- Elegii pentru fiinte mici (1931)
[szerkesztés] Színjátékok
- A kopasz énekesnő (1949)
- Les Salutations (1950)
- A lecke (más fordításaban Különóra), (1950)
- A székek (1952)
- A mester (1953)
- A kötelesség oltárán (más fordításban A kötelesség áldozatai), (1952)
- La Jeune Fille à marier (1953)
- Amandée vagy hogyan lehet tőle megszabadulni (1954)
- Jacques vagy a behódolás (1955)
- Az új lakó (1955)
- A festmény (1955)
- L'Impromptu de l'Alma (1956)
- A jövő a tojásban van (1957)
- Az ingyenölő (1958)
- Scène à quatre (1959)
- Apprendre à marcher (1960)
- Orrszarvú (1960) - (ISBN 963 15 1548 6)
- Ketten félrebeszélnek (1962)
- A király halódik (1962)
- A légbenjáró (1963)
- A szomjúság és az éhség (1964)
- La Lacune (1966)
- Öldöklősdi (más fordításban Haláli nagy játék), (1970)
- Macbett (1972
- L'Homme aux valises (1975)
- Voyage chez les morts (1980)
[szerkesztés] Esszék és teoretikus írások
- Nu (1934)
- Hugoliade (1935)
- La Tragédie du langage (1958)
- Expérience du théâtre (1958)
- Discours sur l'avant-garde (1959)
- Notes et contre-notes (1962)
- Fragments of a Journal (1966)
- Découvertes (1969)
- Antidotes (1977)
[szerkesztés] Novellák és rövid sztorik
[szerkesztés] Hivatkozások, jegyzetek
- Ionesco a literatura.hu-n
- A Ionesco Fesztivál (angol)
- Eugène Ionesco Homepage (angol)
- L'Académie française lapjain (francia)
- Sírja a Find-A-Grave.com-on
- Jegyzetek
- ^ Befogadó nyilatkozat az akadémia részéről (francia)


Based on work by