Hoplita

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hoplita illír sisakban, bronzpikkely mellvértben.
Hoplita illír sisakban, bronzpikkely mellvértben.

A hoplita vagy pontosabban hoplitész ókori görög nehézfegyverzetű gyalogos katona volt. Nevét a hoplonról, jellegzetes kerek pajzsáról kapta. Az ókori görög poliszának legfontosabb, a görög földrajznak is megfelelő – a dombos vidék alkalmatlan volt harcikocsik, vagy nagyobb lovascsapatok műveleteire – haderőneme volt. A hoplita phalanx könnyűfegyverzetű gyalogosokkal és valamennyi lovassággal egészült ki.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A hopliták fegyverzete

Khorintoszi sisak
Khorintoszi sisak

A hopliták támadófegyverzete a legfontosabb 2-3 m, de a makedón korra akár 6-7 m hosszú lándzsából (dorü), a rövidebb, másfél méteres hajítódárdából (akontion) és egy rövid, 60 centiméteres, kétélű, egyenes kardból (xiphosz) állt. A hosszú lándzsa nyele többnyire kőrisfából készült, hegye pedig bronzból vagy vasból, a másik végére pedig egy bronz lándzsavéget szereltek, hogy menet közben kiegyensúlyozza a lándzsát.

A védőfegyverzet legfontosabb része a nagy, majdnem 1 méter átmérőjű kerek pajzs, a hoplon volt, aminek a kerete fából készült és bőrrel borították be, amit kívülről bronzlemezekkel erősítettek meg. Az egyes poliszok a pajzs külsejére a poliszra jellemző jelet (episzémé) festettek, így a spártaiak (lakedaimóniak) lambdát, az athéniak alphát, a sziküóniak szigmát. A pajzsot a hoplita a bal kezében fogta, pontosabban bal kezét átdugta a pajzs belső részén levő bronz karpánton (porpax) és a pajzs belső peremén levő fogantyút (antilabé) markolta meg. Így karja több ponton rögzítette a pajzsot és azt jobban tudta irányítani, nemcsak magát, hanem a neki szemből balról jövő támadással szemben a tőle jobbra állót is védeni tudta. A jobbról jövő támadással szemben védtelenebb volt, ezért az ellenség általában onnan igyekezett támadni. A hoplita fején az arcot is takaró elterjedtebb korinthoszi típusú, vagy a kevésbé zárt illír típusú sisakot viselt. A mellét mellvért (thórax) védte, ami készülhetett bronzból, de szövetre erősett bronlemezkékből is. A lábán lábvértet (knémidesz) viselt, ami térdtől bokáig védte a lábszárát elölről.

[szerkesztés] A hopliták harcmodora

Fő szócikk: Phalanx

A hopliták zárt alakzatban, phalanxban harcoltak. Így próbálták fizikai nyomással és döfködéssel felbomlasztani a szembenálló phalanx zártságát. 30-40 kg súlyú fegyverzetük miatt gyors és hosszú harctéri mozgásra nem voltak alkalmasak. Zárt soraik ellen a könnyűgyalogság nem sokat tehetett, de ha felbomlottak a soraik és menekülni kezdtek, akkor a könnyűgyalogság könnyen végzett velük egyenként. A pajzsot ilyenkor ha el is dobták, a nehéz vértezettől nem tudtak megszabadulni. A pajzs elhajítása sokszor a gyávaság jele volt, ezért a spártai nők úgy buzdították hadba induló férjüket, fiúkat hogy hozzák haza a pajzsukat, vagy azon hozzák őket haza (holtan). Ennek ellenére, a mészárlás általában – néhány kivétellel – nem volt célja a háborúnak, és a győztesek megelégedtek az ellenség megfutamításával.

[szerkesztés] A hopliták kiállítása

Hoplita harcos az i.e. IV. századból
Hoplita harcos az i.e. IV. századból

A hoplitáknak a fegyverzetüket maguknak kellett megvásárolniuk, nem a polisztól kapták, ezért csak bizonyos anyagi szint felett engedhették meg maguknak, hogy nehézfegyverzetük legyen. A szegényebbek könnyűfegyverzetűek és evezősök lehettek. A gazdagabbak a lótartást is megendgedhették maguknak. A legegyszerűbb nehézfegyverzet i. e. 510 körül kb. 30 drakhmába, azaz 1-2 ökör árába került.

Árulkodó pld. Athénban, hogy a legvagyonosabb osztály, az ötszázmérősök (az évi gabonatermés mennyisége) után a második osztály a 300 mérő feletti hippeiszeké, azaz "lovagoké" volt, és ők engedhették meg maguknak, hogy lovasként szolgáljanak, legalábbis Szolón idején. A következő réteg a 2-300 mérő közöttieké, ők a zeugitészek, akikből a nehézfegyverzetű katonák, azaz hoplitészek lettek.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások