Benedictus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Benedictus (Áldott), görög nyelven fennmaradt ókeresztény himnusz. Helyet kapott az Újszövetségben, Lukács evangéliumában (Kr. u. 6879). Címe a szöveg kezdőszavának (Eulogétosz...) latin fordításából ered. Lukács evangéliumában Zakariás -Keresztelő Szent János apja- prófétai szavaként szerepel, valójában azonban a zsidó messianizmus szellemét képviselő, és a Magnificathoz hasonlóan a zsoltárok kifejezését őrző hálaadó ének.

[szerkesztés] Források

  • Teológiai kislexikon