Haffner szerenád

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr szerenádja, amely a „Haffner” becenevet viseli, 250-es számmal szerepelt az eredeti Köchel-jegyzékben, jelenleg a 248b szám alatt található.

A mű érdekes módon 8 tételből áll:

  1. Allegro maestoso
  2. Andante
  3. Menuetto
  4. Rondeau. Allegro
  5. Menuetto galante
  6. Andante
  7. Menuetto
  8. Adagio – Allegro assai

Elisabeth Haffner Salzburg nagytekintélyű és számos érdemet szerzett polgármesterének (egyben dúsgazdag nagykereskedőnek) leánya volt. Az ő esküvőjére írta Mozart 1776 nyarán a D-dúr szerenádot, de a Haffner nevet utóbb egy, ugyancsak D-dúrban írt szimfóniájával is halhatatlanná tette.

A szerenád a zeneszerző e korszakában delelőjére jutott „gáláns” stílus egyik remekmívű alkotása. Nyitó tétele ismét súlyos bevezetéssel indul, Haydn szimfóniakezdeteinek mintájára. Ez a bevezető már motivikus kapcsolatot tart a rákövetkező főtétellel, de a többi tétel formai megoldásában is új utakat próbálgat Mozart: így a virtuózan felépített rondóban, vagy a második lassú tételben, ahol a rondóformát variációs szerkezettel ötvözi össze.

A szerenád fényes hangzásába, terjedelmes tételeinek (közöttük három ismét miniatűr hegedűkoncert) ünnepi pompájába csak egy ízben vegyül tragikus hang: az első menüettben, amely már hangneme révén is (g-moll) Mozart fájdalmas és baljós hangulatú tételeinek sorába illik.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Wolfgang Amadeus Mozart szerenádjai
Finalmusik, K. 185 (167a) | Colloredo szerenád, K. 203 (189b), Serenata notturna, K. 239 | Haffner szerenád, K. 250 (248b) | Notturno négy zenekarra, K 286 (269a) | Postakürt szerenád, K. 320 | Gran Partita, K. 361 (370a) | Esz-dúr szerenád, K. 375 | c-moll szerenád, K. 388 (384a) | Eine kleine Nachtmusik, K. 525