Kovács Pál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kovács Pál (Debrecen, 1912. július 17. – Budapest, 1995. július 8.) hatszoros olimpiai bajnok vívó, sportvezető, honvédtiszt, Kovács Attila és Kovács Tamás világbajnok vívók apja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Sportolói pályafutása

1929-től a BBTE (Budapesti Budai Torna Egylet), 1931-től a Ludovika Akadémia SE, 1935-től a HTVK (Honvéd Tiszti Vívó Klub), 1945-től a Ganz Vasas, majd 1954-től a Vasas vívója volt. 1933-tól kezdődően huszonhét éven keresztül szerepelt a magyar válogatottban. Kard- és párbajtőrvívásban is versenyzett, de kardvívásban vált világhírűvé. Borsody László tanítványa volt, aki Italo Santelli vívóiskolájától eltérő, akkor újnak számító vívóstílust oktatott. E stílus első jelentős képviselője a Los Angeles-i olimpián két aranyérmet nyert Piller György volt.

Kovács Pál 1936-tól kezdődően öt nyári olimpián vett részt és összesen hat arany és egy bronzérmet nyert. Ezzel máig ő az olimpiák történetének egyik legeredményesebb kardvívója, rajta kívül máig csak Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf szerzett ebben a fegyvernemben legalább hat olimpiai aranyérmet. Bajnoki címei közül ötöt nyert csapatban és egyet egyéniben.

Pályafutása alatt az Európa-bajnokságokon, illetve az 1937-től kiírt világbajnokságokon összesen tizenkét érmet – köztük egy Európa-bajnoki és kilenc világbajnoki aranyérmet – nyert. Egyéniben is eredményes volt, egy világbajnoki címe mellett kétszer szorult – 1951-ben Gerevich Aladár, 1954-ben Kárpáti Rudolf mögött – a második helyre. Az aktív sportolástól negyvennyolc évesen, az 1960. évi római olimpia után vonult vissza.

[szerkesztés] Sporteredményei

[szerkesztés] Kardvívásban

[szerkesztés] Nyári olimpiákon

[szerkesztés] Világbajnokságokon

[szerkesztés] Európa bajnokságokon

[szerkesztés] Magyar bajnokságokon
  • tizenhatszoros magyar bajnok:
    • egyéni: 1935, 1940, 1942, 1954, 1958, 1959, 1960
    • csapat: 1937, 1939, 1941, 1943, 1944, 1952, 1956, 1958, 1960

[szerkesztés] Tőrvívásban

[szerkesztés] Katonai és sportvezetői pályafutása

Felsőfokú tanulmányait 1930-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd 1931-ben a Ludovika Akadémia mérnök tiszti hallgatója lett. 1935-ben honvéd hadnaggyá avatták. A második világháború végén két évet hadifogságban töltött, majd hazatérése után leszerelt és a Ganz-Mávag tervezőmérnöke lett. Röviddel halála előtt nyugalmazott dandártábornoki kinevezést kapott.

Visszavonulása után a Magyar Vívó Szövetség alelnöke, 1963-tól 1968-ig elnöke lett. 1968-tól a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, egyúttal a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) Végrehajtó Bizottságának tagja és a Kard Szakbizottság elnöke. 1980-tól 1983-ig a FIE alelnöke, 1983-tól örökös tiszteletbeli tagja. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
  • Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
  • Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963282024x
  • Magyar Ki Kicsoda 1990 – ISBN 9637840281
Más nyelveken