Boyle–Mariotte-törvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Boyle–Mariotte-törvény egyike a tökéletes (ideális) gázokra vonatkozó gáztörvényeknek. A törvény névadói: Robert Boyle (1627–1691) ír természettudós és filozófus volt, aki ezt a törvényt 1662-ben fedezte fel. Edme Mariotte (1620–1684) francia fizikus tőle függetlenül 1676-ban szintén felfedezte.
A Boyle–Mariotte-törvény kimondja, hogy egy adott mennyiségű tökéletes gáz térfogatának és nyomásásnak szorzata egy adott hőmérsékleten állandó. Matematikailag kifejezve:

ahol:
k értéke úgy határozható meg, hogy egy adott hőmérsékleten megmérik a gáz térfogatát és nyomását. Ha ezután valami megváltozik, (általában a térfogatot változtatják meg) akkor az új térfogathoz kiszámítható a gáz nyomása. Egyszerűbben kifejezve: a nyomás és a térfogat fordítottan arányos adott hőmérsékleten.
Ha adott mennyiségű gáz két állapota között írjuk fel az összefüggést (állandó hőmérsékletet feltételezve), akkor az alábbi képletet kapjuk:
,
ahol 1 indexszel az egyik állapotot, 2 indexszel a másik állapotot jelöltük. Ha ebből pl. a második nyomást akarjuk meghatározni, akkor írhatjuk:
.
Ha a Boyle–Mariotte-törvényt a Gay-Lussac-törvénnyel és a Charles-törvénnyel kombináljuk az egyesített gáztörvényt írhatjuk fel.


Based on work by