Byte
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A bájt (vagy byte) általánosan használt tárolókapacitás-mértékegység elsősorban a számítógépek terén, de adattípus-elnevezés is. Jele B (nagy B betű).
A byte-ot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először 1956-ban fogalmazták meg. Werner Buchholz alkalmazta először, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában; akkor „1 és 6 bit közötti méretű adategység” értelmében határozta meg (az akkori be- és kimeneti eszközök tipikusan 6 bites darabokban küldték/fogadták az adatot). A 8 bites byte-ra az év végén tértek át; ez a méret később átszivárgott a cég – valamivel közismertebb – System/360 számítógépébe is.
A byte egyébként úgy határozható meg a legáltalánosabban, hogy bitek egybefüggő, rögzített hosszúságú sorozata. Messzemenően a legelterjedtebb a 8 bites, de bőven lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú bájtokkal is. Ez utóbbit például a PDP-10 36 bites architektúrája használja.
A nyolcbites byte 256 (28) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Más byteméret esetén hasonlóan számolhatunk.
Mint adattípussal találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Az utóbbiban a byte szinonim szó az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel.
A byte egy digitális szó részeként is meghatározott, ez a definíció a méretén legtöbbször nem változtat.
A bithez hasonlóan a bájt is kaphat SI-prefixumokat. Elterjedten 1 MB (megabájt) az 1 048 576 B, tehát 22·10 = 220, nem pedig 106 bájt.
Az IEC kiegészítése itt is érvényes, bár nem terjedt még el teljeskörűen: 1 048 576 B 1 MiB (mebibájt) kellene legyen, míg 1 000 000 valóban egy megabájt.


Based on work by