Egyetemes tizedes osztályozás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az egyetemes tizedes osztályozás (ETO) nemzetközi könyvtári osztályozórendszer, amely az ismeretterjesztő és szakdokumentumokat a tartalmuk szerint csoportosítja, és osztályokba rendezi.

Az ETO-t két belga tudós, Henry la Fontaine (18531943) és Paul Otlet (18681944) fejlesztette ki a Dewey-féle tizedes osztályozásból. A terveiket 1895-ben a második Nemzetközi Bibliográfiai Kongresszuson ismertették, ahol elfogadásra is került. A következő tíz év folyamán nemzetközi összefogással átalakították Dewey rendszerét. Az egész rendszert először 1905-ben adták ki Brüsszelben. Előnyei miatt (egyetemesség, egyértelműség, nemzetköziség, bővíthetőség) a könyvtárosok pozitívan fogadták.

Szabó Ervin 1910-ben a Fővárosi Könyvtárban Dewey osztályozásából és a brüsszeli kiadás segítségével kialakította tizedes osztályozását. 1916-ban Magyarországon először a Kereskedelmi Múzeum könyvtárában vezették be az ETO rendszerét (az Országos Széchényi Könyvtárban 1936-ban). Általános bevezetésére a közkönyvtárakban 19491950-ben került sor. A rendszerváltozás körüli időkben megszűnt az ETO intézményes fejlesztése, és azóta sem tisztázódott a helyzete. Ma Magyarországon nem csökkenő mértékben, de forráshiány miatt érdemi fejlesztés nélkül használják.

Az ETO kifejlesztésénél megtartották Dewey rendszeréből a főosztályokat és az osztályok nagy részét, de a főosztályokat egyjegyű, az osztályokat kétjegyű számokkal, az alosztályokat háromjegyű jelölik. Minden harmadik számjegy után pontot raknak.

Az ETO hierarchiája 10 főosztályból, osztályokból, alosztályokból, szakcsoportokból és szakokból áll.

Az ETO főosztályai:

• 0. Általános művek

• 1. Filozófia, pszichológia

• 2. Vallás, egyházak

• 3. Társadalomtudományok

• 4. 1964 óta betöltetlen főosztály, eredetileg nyelvészet

• 5. Matematika, természettudományok

• 6. Alkalmazott tudományok

• 7. Művészetek, játék, sport

• 8. Nyelvészet, irodalom

• 9. Régészet, földrajz, életrajz, történelem

Mindegyik főosztály 10 osztályra, és azok mindegyike további 10 részre tagolható. Ha egy témát nem lehet egyetlen számmal kifejezni, az összetett fogalmak jelzésére összetett ETO-jelzetet használnak, pl.: 622 Bányászat, 669 Kohászat; Bányászat és kohászat = 622+669.

Az utóbbi időben az ETO-t egyre több kritika éri hátrányai miatt, többek között a főosztályok sorrendje nem felel meg a modern követelményeknek, a rokon tudományok elszakadnak egymástól és mechanikusan túl merev. Ellenben viszonylag egyszerűen kezelhető, és az átfogó fogalmak szerinti keresés könnyű. Ma a világon kb. 50 országban használják, a fejlesztésért a hágai UDC Consortium a felelős.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Kell-e még az ETO? A Katalist könyvtáros levelezőlista vitájának összefoglalója.