Bérószosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bérószosz (?,Kr. e. 340 körül – Kósz?, Kr. e. 270 körül) Babiloni származású görög történetíró


Életéről keveset tudunk. Feltehetőleg Bél (más néven Marduk) papja volt, nevének eredeti, akkád alakja -„Bél-réusu" (Bél az ő pásztora)- erre enged következtetni. Feltehetőleg papi iskolázottságának köszönhette alapos, sokoldalú jártasságát a mezopotámiai történeti hagyomány és annak ékiratos forrásai terén. Művének címe feltehetőleg „Babülóniaka" (Babiloni történet) vagy „Khaldaika" (Káldeai történet) volt. Művét I. Antiokhosz Szótér királynak (Kr. e. 281 – Kr. e. 261) ajánlotta, s feltehetőleg Kr. e. 275 táján fejezte be. A könyv három részből állt, s az őskortól, a kultúrát hozó félig hal, félig ember Óannésztől (Adapa-eposz egészen Nagy Sándorig (Kr. e. 323) mondja el benne Mezopotámia történelmét, részben írásos források alapján, részben legendák, mítoszok felhasználásával. Műve csak kivonatokban maradt fenn, legtöbb töredékét -többszörös közvetítéssel- Euszebiosz Krónikája tartotta fenn.


[szerkesztés] Források

  • Pecz: Ókori lexikon