Erdei szamóca
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az erdei szamóca (Fragaria vesca) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Fragaria nemzetségébe tartozó, a termesztett eperénél kisebb, de ahhoz hasonlóan ízletes gyümölcsöt termő, Magyarországon is őshonos növény. A Fragaria nemzetségnek az erdei szamócán kívül még két faja él hazánkban, de ezeket gyakran (tévesen) szintén erdei szamócának nevezik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felhasználása
Az erdőkben növő szamócát, mint a kertekben is bőven termő, a levegőt átható illattal betöltő, sokoldalúan felhasználható növényt, régen a tündérekkel hozták kapcsolatba. Később Szűz Mária oltalmába ajánlották. Felhasználása: szárított levelét teakeverékekhez keverve gyógyfűteák íz-, és illatjavítója. Gyümölcse frissen, tejszínhabbal tálalva nagyon finom, de dzsemnek és sütemények készítésére is használjuk.
A levél szárításakor nagyon ügyelni kell arra, hogy a fonnyadó levelekben káros anyagok keletkeznek, amely csak a száraz levelekből tűnik el.
Csersavat, C-vitamint, illóolajat, vasat (Fe), 9 g fehérjét, 6 g növényi zsírt, 72 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 8 g rostanyagot tartalmaz kilogrammonként.
Teája idegesség, gyomorrontás ellen használható, gyümölcse enyhén hashajtó hatású.
[szerkesztés] Fajok
[szerkesztés] Erdei szamóca (F. vesca L.)
A vacokról könnyen leváló gyümölcs színe piros, a levelek széle durván fogas. A csészelevél éréskor elálló, nem simul a termésre. A növény hosszú, legyökerező indákat fejleszt. Erdőkben fordul elő, áprilistól júniusig virágzik.
[szerkesztés] Csattogó szamóca (F. viridis Duch.)
A szirmok sárgásfehérek, a virágok kocsánya elálló szőrű. A csészelevél éréskor a vacokról nehezen leváló, pirosasfehér színű áltermésre simul. Száraz gyepekben fordul elő gyakrabban, májusban és júniusban virágzik.
[szerkesztés] Fahéjillatú szamóca (F. moschata Duch.)
Főleg tölgyesekben fordul elő. Indákat alig fejleszt.


Based on work by