Családfa készítése

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A családfa elkészítése napjainkban egyre elterjedtebb hobbi, mind többen szeretnék megismerni őseiket, megismerni családjuk múltját. Erre két lehetőség adódik, vagy felkérünk egy család(fa)kutatással foglalkozó céget, vagy elkezdünk magunk kutatni - ez utóbbihoz kíván segítséget nyújtani ez a szócikk.

Már a kutatás elején tisztában kell lennünk azzal, hogy a családfakutatás nem csak az ősök neveinek és más adatainak összegyűjtését jelenti, hanem sokszor különböző kultúrákkal, vallásokkal, nyelvekkel, vidékekkel való találkozást is. Ez különösen igaz ránk magyarokra itt a Kárpát-medencében, ahol az elmúlt ezer évben számos néppel találkoztunk. A kutatások során előfordulhat, hogy valamilyen német vagy szláv népcsoporthoz tartozó emberekkel is találkozunk őseink között.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A kutatás menete

A legfontosabb, amit egy kezdő családfakutatónak ajánlani lehet: otthon kezdjen kutatni! A család egyes (idősebb) tagjainak emlékezetében sok olyan információ rejtőzhet, amelyet már csak ők ismernek. Szörnyű a gondolat, de addig kell a nagyszülőkkel beszélni a múltról, amíg lehet! Amennyiben a nagyszüleink emlékeznek a nagyszüleikre, máris egy öt generációra kiterjedő családfát tudunk felvázolni, amelyet az írott források alapján tovább bővíthetünk.

Nem mindig célszerű konkrét adatokra rákérdezni, inkább meséltetni kell az idős rokonokat. Az elmondott történetek sokszor több információt tartalmaznak, mint amennyit a konkrét kérdéseinkre adott válaszokból kaphatnánk. Emellett - ha van rá mód - érdemes ugyanazt többször végigbeszélni, mert újabb részletek, emlékek kerülhetnek a felszínre.

Az írott források közül elsőként az otthon vagy rokonoknál fellelhető régi iratokat kell megkeresni, ebből is sok mindent leszűrhetünk. A II. világháború időszakában többeknek volt szüksége a származásának igazolására, amelyet hiteles anyakönyvi kivonatokkal tehett meg. Ha ezeket a papírok megvannak még, a család származása akár 5-6 generációra visszamenőleg is dokumentálva lehet.

Amennyiben az elérhető rokonoktól több adatra már nem számíthatunk, akkor a kutatás kissé nehezebbé válik. Az ismert adatok alapján meg kell találni őseinkre vonatkozó anyakönyvi bejegyzéseket, amelyek segítségével lépésről-lépésre tovább mélyedhetünk a múltban.

Ha szerencsénk van és a felmenőink között nemeseket is találunk, az irodalomban összegyűjtött nemesi családfákhoz kapcsolatot találhatunk. Azaz a családfánk egy részletét készen megtalálhatjuk.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Internet

Az internet óriási segítséget jelenthet a családfájukat kutatóknak, számos adatbázis, fórum érhető el, ahol a szerencsések találhatnak számukra értékes adatokat. Néhány magyar vonatkozású adatbázis, honlap:

További adatbázisokat, leírásokat a Genealógiai honlapok címszó alatt lehet találni.

Ritkább nevek esetén sokszor akár a Google is segíthet. A neten elszórva talált információkat mindig csak ellenőrizendő lehetőségnek szabad tekinteni, amíg a valóságtartalmáról meg nem bizonyosodtunk!

[szerkesztés] Egyházi anyakönyvek

Egyházi anyakönyv egy lapja
Egyházi anyakönyv egy lapja

Egyházi anyakönyvezés története

A rendszeres anyakönyvezést 1563-ban a tridenti zsinaton rendelte el IV. Pius pápa. Hazánkban a római katolikus egyházban az ellenreformáció kezdetén tartott 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Szórványos anyakönyvezés itt-ott előfordult e dátum előtt is.

A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum öt féle előjegyzést vezetett be: a keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek mellett külön a bérmálási anyakönyvet, valamint az ún. Status Animarum-ot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások, illetve családok szerint. A XVII. század folyamán a Rituale Romanum-ot három további kiadásban (1656, 1672, 1692) jelentették meg. A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el.

A protestáns egyházaknál az anyakönyvek vezetésének teljes körű jogát 1785-ben adta meg II. József. De több helységben már ennél sokkal korábban is megkezdték az anyakönyvezést.

Az izraelita vallású lakosság anyakönyvezését Magyarországon általánosan kötelező érvénnyel és hatállyal csak a Bach-korszakban rendelték el a hatóságok (1851 júliusában). [1]

Kutatás az anyakönyvekben

Az egyházi anyakönyvekben történő kutatás sokszor könnyen megvalósítható. Az adott plébánián, lelkészi hivatalban érdeklődni kell, hogy mikortól vannak meg az anyakönyvek és ezek hol vannak (helyben vagy egy levéltárban). Ha helyben vannak, a legtöbb esetben megengedik, hogy ezeket a helyszínen olvashassuk. Ha levéltárba kerültek, érdeklődni kell a kutatás lehetőségeiről.

A kutatás során célszerű leellenőrizni az ismert adatokat is, majd az utolsó ismert őstől tovább haladni.

Anyakönyvek mikrofilmen

Sokszor a valódi anyakönyvekhez nem lehet hozzáférni, csak az azokról készült mikrofilmeket tanulmányozhatjuk állami vagy egyházi levéltárakban, vagy a mormonok családtörténeti központjaiban.

Mormonok adatbázisa

A családtörténeti kutatóknak nagy segítséget nyújthat az amerikai mormon egyház által felállított család történeti könyvtár és annak területi köztpontjai vagy archívumai. Ez a könyvtár az egész világról - így Magyarországról is - gyűjtötte az adatokat.

A Salt Lake City-ben található Family History Library területi központjaiban meg lehet tekinteni az amerikai könyvtár mikrofilmjeinek és microfiche-inek többségét. Magyarországon ilyenek az alábbi városokban találhatók (nem levelezési címek, nincs hivatalos fogadási idő, előzetes egyeztetés szükséges):

  • Budapest, Tihany tér. Tel: +36-1-422-0338
  • Debrecen, Simonyi utca 12. Tel: 52-348-664229
  • Győr Corvin utca 36/A. Tel: 96-41-6481
  • Pécs, Zrínyi Miklós utca 2.
  • Szeged, Kossuth Lajos Sgt. 52. Tel: 62-423-704
  • Szombathely, Sz. Imre Herceg utca 86/A. Tel: 94-33-3728

[szerkesztés] Állami anyakönyvek

Az állami (polgári) anyakönyvezést az 1894:XXXIII. tc. vezette be és 1895. október 1. óta van érvényben. Ettől a dátumtól kezdve a polgármesteri hivatalokban őrzik az anyakönyveket, a másodpéldányokat pedig az illetékes területi levéltárakban. Ezek kutatása elvileg szintén lehetséges volna, de a gyakorlatban nagyon nehézkes hozzájutni ezekhez a forrásokhoz.

[szerkesztés] Összeírások

Magyarországon az első országos összeírásokat 1715-ben, 1720-ban és 1828-ban készítették. Ezek célja az állami adók hatékonyabb behajtása volt. Rokoni kapcsolatokra vonatkozó adatokat ezekből nem nyerhetünk, ennek ellenére hasznos adalékokkal szolgálhat a család őseinek megismerésében.

[szerkesztés] Irodalom

A nemesi származású családok esetén feltétlenül érdemes könyvekben is kutatni, ugyanis számos szakember foglalkozott a nemesi címmel bírók családfájának kutatásával, ápolásával. Gyakorlatilag minden nemes család származása többé-kevésbé fel van térképezve (így az összes székely családé is). Fontosabb munkák:

  • Nagy Iván: Magyarország családai (*)
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok (*): 11 kötetes családtörténeti munka
  • Magyar nemzetségi zsebkönyv I-II. (*)

(A csillaggal jelölt könyvek digitálisan elérhetők az Arcanum kiadó által készített "DVD könyvtár IV." c. lemezén, amelyet a nagyobb könyvtárakban is lehet kutatni.)

[szerkesztés] Levéltárak

Sok irat kizárólag csak levéltárakban érhető el, illetve sokszor egyszerűbb az anyakönyveket egy levéltárban megnézni, mint keresztül-kasul utazni a Kárpát-medencében.

A levéltárakban a ritkább eset, amikor kézbe vehetünk valamilyen dokuentumot, általában mikrofilmmel kell dolgoznunk. A mikrofilmeken az anyakönyvek minden egyes oldala le van fényképezve fekete-fehérben. A mikrofilmeket ún. mikrofilmolvasóval tudjuk megnézni.

A családfakutatás során különböző egyházi és állami levéltárakba is eljuthatunk, igen valószínű, hogy a Magyar Országos Levéltárban (MOL) is fogunk kutatni. A MOL honlapján elérhető egy adatbázis, amelyből megtudható, hogy mely települések mikori anyakönyveit találhatjuk meg a levéltárban.

A levéltárak ugyanolyan intézmények, mint a könyvtárak: bizonyos szabályok betartása mellett minden ember ingyen látogathatja azokat. A levéltárak nem végeznek kutatást, csak annak a feltételeit biztosítják! A Levéltári kutatás szócikkben találhatók további tudnivalók arról, mit és hogyan lehet levéltárban kutatni, miként érdemes nekikezdeni.

[szerkesztés] Nyelvi problémák

Minél régebbi egy anyakönyv, annál valószínűbb, hogy latin, esetleg német nyelven készült, de az egykori Magyarország területén sokszor találkozhatunk valamely szláv nyelvvel is. A legfontosabb szavak:


magyar latin német szlovák
családnév cognomen Familienname (r)
keresztnév nomen baptisantis Vorname (r)
szülők parentes Eltern (pl.)
apa pater Vater (r)
anya mater Mutter (e)
vki lánya filia Tochter (e)
vki fia filius Sohn (r)
keresztapa patrinus, sponsor Taufpate (r)
keresztanya patrina, spontrix Taufpatin (e)
keresztelés baptisma Taufe (e)
meghal mortus sterben
halott defunctus Tote (r/e)
ismeretlen ignotus unbewußt, unbekannt
ugyanaz idem (id.) gleich


További nyelvi segédletet az anyakönyvek megértéséhez a Szótár anyakönyvekhez címszó alatt találhatsz.

[szerkesztés] Korabeli kézírás

Az anyakönyveket kézzel írták, ezért sokszor nem könnyű a bejegyzéseket elolvasni. Sokszor az is nehéz, ha egy szépen írt szöveget próbálunk elolvasni, mert a kézírás stílusa az idők során sokat változott. Ha az írás emellett még egyszerűen csúnya vagy hanyag is, akkor nagyon tapasztalt olvasónak kell lennünk, hogy értelmezni tudjuk a leírtakat.


Hanyag, de jól olvasható kézírás (1713)
Hanyag, de jól olvasható kézírás (1713)
Szép és jól olvasható kézírás (1807)
Szép és jól olvasható kézírás (1807)

[szerkesztés] A családfa ábrázolása

Az összegyűjtött adatokat végül ábrázolnunk kell. Ezt megtehetjük egy családfa készítő programmal, vagy bármilyen rajzoló programmal, vagy kézzel.

A családfa felrajzolásához ismerni kell a genealógiai jelöléseket.


[szerkesztés] Hivatkozások

  1. ^ A Magyar Országos Levéltár: Tájékozató családtörténeti kutatásokhoz