1976-os cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arany Pálma

Lásd még:


A 29. cannes-i filmfesztivál 1976. május 19. és 28. között került megrendezésre, Tennessee Williams amerikai író elnökletével. A versenyben 20 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 8 alkotást vetítettek. A Kritikusok Hete szekcióban 7 filmet mutattak be, s további 17-et a két nem hivatalos, versenyen kívüli szekciókban (Les Yeux fertiles 8, L’Air du Temps 9).

A 70-es évek közepére a párhuzamos rendezvényekhez képest a fesztivál versenykategóriájának kínálata erősen lecsökkent. Azért, hogy esélyt adjanak a szerzői filmeknek, és az új kezdeményezéseknek, a válogató bizottság folytatta azt a gyakorlatot, hogy a már ismert, nagy produkciókat versenyen kívüli vetítésre ajánlották. Maurice Bessy filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró, a filmfesztivál művészeti vezetője ebben az évben a Les yeux fertiles mellett egy újabb szekciót alapított L’air du temps elnevezéssel, amely a kortárs témákat feldolgozó filmeket vonultatta fel.

Az Arany Pálma Scorsese Taxisofőr című filmdrámáját illette, annak ellenére, hogy a zsűri több tagja – maga az elnök is – túlzottan erőszakosnak találta. A film egyébként általános polémiát indított el az erőszakkal átitatott kortárs alkotásokról. A zsűri külön nagydíjjal értékelte Carlos Saura filmjét, a Nevelj hollót, valamint Eric Rohmer alkotását, az O, Márkinét.

Az Alfred Hitchcock-nak tapsoló fesztiválvendégek ekkor még nem sejtették, hogy a Családi összeesküvés a mester utolsó filmje lesz. A legjobb rendezőnek járó díjat vehette át Ettore Scola, de a nagynevű filmrendezők között ott volt még Ingmar Bergman, Bernardo Bertolucci, Alan Parker, Pier Paolo Pasolini, Roman Polanski és Wim Wenders. A korábbi Arany Pálmás amerikai rendező, Joseph Losey alkotása, a náci megszállás alatt Párizsban játszódó Klein úr nem aratott különösebb sikert, azonban antiszemita felhangú vitát provokált.

A szovjet filmfőhatóság szerette volna elérni, hogy a fesztivál válogató bizottsága két orosz pszichodrámát is meghívjon a versenyprogramba, amire a bizottság nem volt hajlandó, mivel szerintük gyermekfilmekről van szó, különben is figyelemmel kell lenniük máshonnan jött, új rendezőkre is... A szovjetek diszkriminációt emlegetve bojkottálták a fesztivált.

A rendezvény legnagyobb színészsztárja az ekkorra végleg befutott Robert De Niro, az Arany Pálmás Taxisofőr és a versenyen kívül vetített Huszadik század című alkotások főszereplője volt. Mellette nemcsak termetével tűnt ki egy másik, francia fiatal: Gérard Depardieu. Igazi felfedezés volt Jodie Foster, egy 14 éves fiatal színésznő, aki kora ellenére már több, mint 40 filmszerepet tudhatott maga mögött, és akit nemsokkal korábban Scorsese Arany Pálmás filmjében nyújtott alakításáért (Iris, a prostituált), legjobb női mellékszereplőként jelöltek Oscar-díjra. Ő játszotta a Cannes-ban ugyancsak bemutatott Bugsy Malone című angol családi film főszerepét is. Kiemelkedő alakítást nyújtott Géraldine Chaplin (Nevelj hollót), Roman Polanski és Isabelle Adjani (A bérlő), Anthony Quinn (A Ferramonti-örökség), Katharine Hepburn (Kényes egyensúly), Alain Delon és Jeanne Moreau (Klein úr), Rainer Werner Fassbinder (Schatten der Engel), valamint De Niro és Depardieu mellett a Huszadik század további szereplői: Donald Sutherland, Stefania Sandrelli és Burt Lancaster.

Magyar részről sikeres volt a részvétel: Törőcsik Mari ismét elismerésben részesült, ez alkalommal a legjobb női alakításért járó díjat vehette át, Maár Gyula versenyfilmje, a Déryné, hol van? főszerepében nyújtott alakításáért. Mellette olyan kiválóságokat láthattak a nézők, mint Kállai Ferenc, Sulyok Mária, Major Tamás, vagy Ráday Imre. Versenyen kívül vetítették a fesztiválon Kovács András Labirintus című filmjét, Kállai Ferenc, Avar István és Ruttkay Éva főszereplésével.

További két magyar vonatozása is volt a fesztiválnak: a nagyjátékfilmek versenyébe meghívták az azidőtájt Olaszországban élő Jancsó Miklós olasz-jugoszláv koprodukcióban készült Magánbűnök, közerkölcsök című alkotását; Jerry Schatzberg Sweet Revenge[1] című filmjének pedig Zsigmond Vilmos volt az operatőre.

A fesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete rendezvény keretében 21 nagyjátékfilmet és 6 rövidfilmet vetítettek[2], közülük kiemelkedett Jacques Rivette Párbaj című filmje és Nagisa Oshima igaz történetet feldolgozó filmdrámája, az Érzékek birodalma. A válogatásban magyar alkotás nem szerepelt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Zsűri

[szerkesztés] Versenyfilmek

  • Actas de Marusia (Levelek Marusiából)[3] – rendező: Miguel Littin
  • Babatu – rendező: Jean Rouch
  • Brutti sporchi e cattivi (Csúfak, piszkosak és gonoszak) – rendező: Ettore Scola
  • Bugsy Malone (Bugsy Malone) – rendező: Alan Parker
  • Cría cuervos (Nevelj hollót) – rendező: Carlos Saura
  • Déryné, hol van? – rendező: Maár Gyula
  • Die Marquise von O... (O. márkiné) – rendező: Éric Rohmer
  • Im Lauf der Zeit (Az idő múlása)[4] – rendező: Wim Wenders
  • La griffe et la dent – rendező: Gérard Vienne és François Bel
  • Le locataire (A bérlő) – rendező: Roman Polanski
  • L'eredità Ferramonti (A Ferramonti-örökség) – rendező: Mauro Bolognini
  • Mr. Klein (Klein úr) – rendező: Joseph Losey
  • Next Stop, Greenwich Village (Következő megálló: Greenwich Village) – rendező: Paul Mazursky
  • Nishaant (Az éjszakának vége) – rendező: Shyam Benegal
  • Pascual Duarte (Pascual Duarte) – rendező: Ricardo Franco
  • Schatten der Engel – rendező: Daniel Schmid
  • Sweet Revenge[1] – rendező: Jerry Schatzberg
  • Taxi Driver (Taxisofőr) – rendező: Martin Scorsese
  • Un enfant dans la foule – rendező: Gérard Blain
  • Vizi privati, pubbliche virtù (Magánbűnök, közerkölcsök) – rendező: Jancsó Miklós

[szerkesztés] Versenyen kívül

  • A Delicate Balance (Kényes egyensúly)[3] – rendező: Tony Richardson
  • Anna – rendező: Alberto Grifi és Massimo Sarchielli
  • Appunti per un Orestiade Africana (Jegyzetek egy Afrikai Oreszteiához) – rendező: Pier Paolo Pasolini
  • Ascension – rendező: Olivier Dassault
  • Bobby – rendező: Marty Ollstein
  • Cadaveri eccelenti (Kiváló holttestek) – rendező: Francesco Rosi
  • Edvard Munch – rendező: Peter Watkins
  • Face to Face (Szemben önmagunkkal)[5] – rendező: Ingmar Bergman
  • Family Plot (Családi összeesküvés) – rendező: Alfred Hitchcock
  • Grey Gardens – rendező: Ellen Hovde, Muffie Meyer, David Maysles, Albert Maysles
  • Hedda (Hedda) – rendező: Trevor Nunn
  • La Pharmacie-Shanghaï – rendező: Joris Ivens és Marceline Loridan
  • Labirintus – rendező: Kovács András
  • L'Amour blessé – rendező: Jean Pierre Lefebvre
  • Le pont de singe – rendező: André Harris és Alain De Sedout
  • Les enfants des autres – rendező: Martin Pierlot
  • Novecento (Huszadik század) – rendező: Bernardo Bertolucci
  • "Orlando furioso" – rendező: Luca Ronconi
  • Sartre par lui-même – rendező: Alexandre Astruc és Michel Contatnt
  • Sommergaste – rendező: Peter Stein
  • That's Entertainment, Part II (Hollywood, Hollywood!) – rendező: Gene Kelly
  • The California Reich – rendező: Walter F. Parkes és Keith Critchlow
  • The Iceman Cometh (Eljő a jeges) – rendező: John Frankenheimer
  • The Memory of Justice – rendező: Marcel Ophuls
  • Train-Landscape – rendező: Jules Engel

[szerkesztés] Kritikusok hete

  • Der Gehülfe (Der Gehülfe)[3] – rendező: Thomas Koerfer
  • Harvest: three thousand years – rendező: Haïlé Gerima
  • Iracema – rendező: Jorge Bodansky és Orlando Senna
  • Le temps de l’avant – rendező: Anne-Claire Poirier
  • Mélodrame – rendező: Jean-Louis Jorge
  • Tracks – Henry Jaglom
  • Une fille unique – rendező: Philippe Nahoun

[szerkesztés] Rövidfilmek

  • Agulana – rendező: Gérald Frydman
  • Babfilm – rendező: Foky Ottó
  • Hidalgo (Hidalgo)[3] – rendező: Ion Truica
  • High Fidelity – rendező: Antoinette Starkiewicz
  • La rosette arrosée – rendező: Paul Dopff
  • La syncope – rendező: Edouard Niermans
  • Metamorphosis – rendező: Barry Greenwald
  • Nightlife – rendező: Robin Lehman
  • Perfo – rendező: Jean Paul Cambron
  • Rodin mis en vie – rendező: Alfred Brandler
Az Arany Pálmás Taxisofőr rendezője: Martin Scorsese
Az Arany Pálmás Taxisofőr rendezője: Martin Scorsese

[szerkesztés] Díjak

[szerkesztés] Nagyjátékfilmek

  • Arany Pálma: Taxi Driver (Taxisofőr)[3] – rendező: Martin Scorsese
  • A zsűri külön nagydíja:
    • Cría cuervos (Nevelj hollót) – rendező: Carlos Saura
    • Die Marquise von O... (O, Márkiné) – rendező: Eric Rohmer
  • Legjobb női alakítás:
    • Törőcsik Mari – Déryné, hol van?
    • Dominique Sanda – L'eredità Ferramonti (A Ferramonti-örökség)
  • Legjobb férfi alakítás: Luis Gómez – Pascual Duarte (Pascual Duarte)
  • Legjobb rendező: Ettore Scola – Brutti sporchi e cattivi (Csúfak, piszkosak és gonoszak)
  • A Technikai Főbizottság (CST) díja – La griffe et la dent – rendező: François Bel
  • FIPRESCI-díj: Im Lauf der Zeit (Az idő múlása)[4] – rendező: Wim Wenders

[szerkesztés] Rövidfilmek

  • Arany Pálma (rövidfilm): Metamorphosis – rendező: Barry Greenwald
  • A zsűri első díja (rövidfilm): Agulana – rendező: Gérald Frydman
  • A zsűri második díja (rövidfilm): Nightlife – rendező: Robin Lehman


[szerkesztés] Megjegyzés

  1. ^ 1,0 1,1 A fesztiválon Dandy, the All American Girl címmel szerepelt.
  2. ^ Mivel a cannes-i filmfesztivállal párhuzamos, alternatív rendezvényről van szó, a bemutatott filmek itt nem kerülnek felsorolásra.
  3. ^ 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 Zárójelben a magyarországi bemutató címe (forrás: PORT.hu).
  4. ^ 4,0 4,1 Egyes források Az idő sodrában címmel említik.
  5. ^ Egyes források Színről színre címmel említik.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

1939 | 1946 | 1947 | 1949 | 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | 1957 | 1958 | 1959 | 1960 | 1961 | 1962 | 1963 | 1964 | 1965 | 1966 | 1967 | 1968 | 1969 | 1970 | 1971 | 1972 | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980 | 1981 | 1982 | 1983 | 1984 | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007

Más nyelveken