Kisújfalu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kisújfalu (szlovákul Nová Vieska) község Szlovákiában, a történelmi Felvidéken, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 2001-ben 799 lakosából 703 magyar és 91 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Párkánytól 23 km-re északnyugatra fekszik. A község részét képezi még Arad település (30 ház), valamint a kataszterileg nem, de közigazgatásilag a községhez tartozó Réva település (12 ház).
[szerkesztés] Története
1233-ban egy adásvételi szerződésben "Ösztövér" néven szerepel először. 1263-ban a Hontpázmány nembéli András birtokolja. 1394-ben annak kapcsán említik, hogy Köbölkúti György lerombolja Forgács János ösztövéri birtokát. 1437-ben már "Újfalu" néven szerepel Zsigmond király várlistáján. 1531-ben a Báthoryak birtoka négy portával. 1570-ben az esztergomi török szandzsák összeírásában lakatlanként tüntetik fel. 1601-ben szerepel először „Kisújfalu” néven, ekkor már valószínűleg a mai helyén állt 1½ portával adózott. 1647-ben a Keglevich család birtoka 3½ portával. 1650 körül lakói refpormátusok lettek. 1664-ben a török adóösszeírásban 39 háztartást és 60 adófizetőt említenek. 1683-ban a Bécs alól visszatérő lengyel seregek feldúlják a települést. 1696-ban nár a Pállfyak birtoka, ekkor 93 lakosa volt. 1710-ben pestisjárvány pusztítja a község lakosait. 1715-ben 16 adózó háztartása volt. Bél Mátyás „Notitia Comitatis Strigoniensis” című művében érdekességként megemlíti a község határában lévő "úszó szigeteket", a mai párizsi mocsarak vidékét. 1766-ban 90 adófizető háztartása volt 222 családtaggal. 1787-ben újra megnyílt református iskolája és a templomot is újraépítették. Ekkor 70 háztartása volt 476 lakossal. Az 1820-as években csatorna kiásásával lecsapolták a határában levő mocsarat, melynek területe ekkor lényegesen csökkent. 1828-ban 80 háztartásában 605 lakos élt. Már 1850-ben elérte a vasútvonal a települést. 1851-ben Fényes Elek így ír róla "Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik." [1] Az 1869-es népszámlálás szerint 739 lakosa volt. 1874-ben tűzvész pusztított, melyben 10 ház kívételével az egész falu leégett. 1880-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1910-ben 881, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. Az első világháborúban 26 kisújfalusi esett el. 1938-ban újra Magyarország része lett. A II. világháború harcaiban 31 személy vesztette életét és 4 ház dől romba. 1947-ben a csehszlovák hatóságok 60 családot telepítettek ki. 1949-ben megalakult a termelőszövetkezet. 1993-ban Csehszlovákia kettéválása után Szlovákia része lett.
[szerkesztés] Népessége
2004-ben 781 lakosának nemzetiségi megoszlása: 90% magyar és 10% szlovák. Felekezeti megoszlás: református falu, evangélikus és baptista kisebbséggel, és kb. 10%-nyi római katolikus hitvallású lakossal.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Református temploma.
- 1966-óta védett területe a Párizsi patak mocsaras környéke, mely egyedülálló vizinövény és állatvilággal rendelkezik.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
A község történetéről a „Kisújfalu története a kezdetektől 1900-ig” című könyvben, valamint a „Mint tudomány vásárjába...” című könyvekben találhatók bővebb információk
| Az Érsekújvári járás települései | |
|---|---|
|
Érsekújvár (Nové Zámky) |
|


Based on work by