Konzervativizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Edmund Burke (1729–1797)
Edmund Burke (17291797)

A konzervativizmus a mindennapi szóhasználatban a status quo megőrzését jelenti. Létezik egy szűkebb politikai eszmerendszerként (ideológiaként) való értelmezése is, ez a francia forradalom után alakult ki. Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A konzervativizmus mint politikai ideológia

[szerkesztés] Dogmatikája

A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.

A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően egyenlőtlenek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.

[szerkesztés] Típusai

A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:

  • az angolszász, amely evolutív (reformképes)
  • a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.

Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.

  1. tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. szd.)
  2. paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
  3. liberális konzervativizmus
  4. forradalmi konzervativizmus
  5. neokonzervativizmus

[szerkesztés] Problémái

Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni.

[szerkesztés] Tágabb értelmezés

Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés, mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.

[szerkesztés] Lásd még

  • Lánczi András

[szerkesztés] Források