Groll Adolf

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Groll Adolf (Adolphus a S. Georgio, keresztneve Georg) (Kremsier, 1681. – Győr, 1743. november 24.) győri püspök

[szerkesztés] Élete

Szegény sorsú szülőktől származott; felsőbb tanulmányait a kegyesrendieknél Bécsben végezte, s 15 éves korában ezen tanító-rend újoncává, 1698-ban felszentelt áldozó pappá avatták. A keleti nyelveket tanulván, a zsidó s arab szerzők munkáit magyarázta és fordította. Több éven át a gimnázium felsőbb osztályaiban tanított; később az egyetem hitszónoka lett. Rumeln püspök őt az egyházmegye kormányzati ügyeiben tanácsosává választotta. Ezen főpap halála után a kegyes tanító-rend bécsi kollégiumának igazgatója lett. A rendnek 1724-ben Rómában tartott általános gyűlésére ő volt a tartománya követe, hol a gyülekezet által az összes rend főnökévé választották. 1730-ban bécsújhelyi, 1733-ban pedig győri megyés püspökké nevezték ki. A magyar nyelvet elsajátítván, körútja alkalmával mindenütt magyarul hirdette az Isten igéjét.

Meghalt 1743. november 24-én Győrött. Gyászbeszédet mondott fölötte magyar nyelven Stehenits Károly kanonok, német nyelven Kapeller Jaroslav kegyesrendi tag; mindkét beszéd együtt megjelent Győrött 1743-ban.

[szerkesztés] Munkái

1. Testis et doctor. (Bécs, 1709.) (Egymás után kétszer.)

2. Ad ve Aluph. (Frankfurt, 1711.) (Zsidó nyelven.)

3. Rudimenta doctrinae christianae pro ecclesia et dioecesi Jaurinensi. (Győr, 1734.)

4. Monita ad confessarios. (U. ott, 1735.)

5. Psalmi Davidis cum exegesi ac phraseologia in textum hebraeum. (Bécs, 1757.)

[szerkesztés] Forrás