Banco de España

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Banco de España a Spanyol Királyság nemzeti központi bankja, az Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. Székhelye Madridban található. A legtöbb tartományi székhelyen tart fönn kirendeltséget.

[szerkesztés] Története

Eredeti neve a Szent Károly Nemzeti Bank (Banco Nacional de San Carlos), első igazgatója François Cabarrus francia bankár volt, akit Spanyolországban Francisco Cabarrús néven ismertek.

Az 1793 és 1814 közötti folyamatos háborúzás után a banknak több mint 300 millió reál tartozása volt, így súlyos gondokkal küzdött.

Luis López Ballesteros kincstári miniszter 1829-ben egy 40 millió reálos alapot hozott létre, melynek értékében a bank saját bankjegyeket bocsáthatott ki, immár Banco Español de San Fernando, azaz Szent Ferdinánd Spanyol Bank néven.

1844-ben létrehozták a bank két versenytársát, a Banco de Isabel II-t és a Banco de Barcelona-t, melyet 1846-ban a Banco de Cádiz megalapítása követett. 1847-ben a Banco de Isabel II egyesült a Banco de San Fernandóval a madridi ingatlanpiac elégtelen forgalma miatt – mely területen túlsúlyban voltak az érdekeltségei. A bank a továbbiakban Banco de San Fernando néven működött.

Ramón Santillán 1850-es évek beli vezetése alatt a bank kiterjesztette működését Alicante Valencia városaira is, és felvette jelenlegi nevét, a Banco de España-t. Mivel a spanyol államnak nagy szüksége volt a bankra az egyre súlyosbodó gyarmati- és polgárháborús költségek finanszírozása miatt, 1874-ben bankjegykibocsátási monopóliumot adományozott a Banco de Españának.

A bank Franco tábornok uralma alatt szoros ellenőrzés alá került. 1962-ben államosították. A demokrácia visszaállítása után a bank átalakulási és modernizálási folyamatba kezdett, amely még ma is tart.

Spanyolország Európai Monetáris Unióba történő 1994. évi belépését követően a bank a Központi Bankok Európai Rendszerének részévé vált. Mióta Spanyolország az eurózóna része, a Bank szerepköre igencsak lecsökkent.