Bártfa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

  Világörökség  m·v·sz 

Bártfa

Bártfa főtere
Adatok
Ország Szlovákia
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve: 2000

Bártfa (szlovákul Bardejov, németül Bartfeld, lengyelül Bardiów, latinul Bartpha) város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület (szlovákul Prešovský kraj) Bártfai járásának székhelye. Lakóinak száma: 33 100 (2004).

Bártfa elhelyezkedése Szlovákiában
Bártfa elhelyezkedése Szlovákiában

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Eperjestől 38 km-re északra a Tapoly (szlovákul Topľa) partján fekszik. (é. sz. 49°16′60’’ k. h. 21°16′60’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar bárd főnévből ered, amely itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti. A fa utótag itt erdőnek értendő.

[szerkesztés] Története

Az ősidők óta lakott helyen a várost lengyel cisztercita szerzetesek alapították a 12. században. A tatárjárás szenvedései után németek telepedtek meg itt. Bártfát I. Lajos király emelte szabad királyi város rangjára. A Lengyelországba vezető út élénk kereskedelmet tett lehetővé. Bártfa volt az egyik tárnoki város. 1435-ben Hunyadi János a város közelében verte meg Talafusz huszita kapitány seregeit. A városban, ahol 1439-től tartottak misztériumjátékokat, nyomda is működött. 1440-ben a husziták foglalták el. A 16. század elején a polgárok áttértek az evangélikus hitre. A külföldet járt Leonard Stöckel, a városbíró fia, 1539-ben a városi iskolát wittenbergi mestere Philipp Melanchthon német humanista, Luther Márton legközelebbi munkatársa, elvei szerint humanista gimnáziummá fejlesztette. 1590-ben a felföldi lutheránusok itt tartották egyik zsinatukat. Bártfa a vászonszövéséről messze földön ismert volt. A 17. században háromszor, majd 1710-ben pestis pusztított. 1686-ban és 1774-ben leégett. Az 1670-es és 1680-as években többször pusztították császári és kuruc csapatok. A város a csapásokat nem tudta kiheverni, fokozatosan jelentőségét vesztette, melyhez hozzájárultak Lengyelország felosztásai is. 1878-ban újra tűzvész pusztította. Az első világháború alatt az oroszok idáig nyomultak előre 1915-ben. 1910-ben 6578 lakosából 2571 szlovák, 2179 magyar és 1617 német volt. A második világháború végén Bártfát is érték veszteségek. A második világháború után – szerencsére a városmagon kívül- több lakótelep létesült.

[szerkesztés] Látnivalók

  • A régi Városháza 1505 és 1508 között épült gótikus stílusban. Gazdag kőcsipkéiről híres, reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredeken emelkedő díszes tetőzete egyaránt nevezetes. Itt működik ma a Sárosi múzeum.
  • Szent Egyed-templom (szlovákul Kostol sv. Egídia) a 14. században épült gótikus stílusban. 1878-ban leégett, 1899-ben Steindl Imre tervei alapján állították helyre. A templom műkincsekben rendkívül gazdag, faragott gótikus oltárai, miseruhái, imaszékei, domborművei vannak. Síremlékei közül Serédy Gyögyé a legszebb 1557-ből.
  • A mai városháza is gótikus alapú, többször átépített egyemeletes ház.
  • A városnak ferences temploma és kolostora is van, melyek gótikus alapokon nyugszanak, de barokk stílusúak.
  • Ortodox temploma 1903-ban épült görög katolikus templomnak.
  • A régi evagélikus templom (épült 1808-ban copf stílusban).
  • A középkori városfal több része és a félkerek bástyatorony
  • Határában sós, vas és jódtartalmú forrás fakad, melyre 1777-ben gyógyfürdő épült. Csakhamar fényűző villák tucatjai épültek ide. 1849-ben és 1856-ban azonban károkat szenvedett, utóbbi alkalommal leégett. Ma Bártfafürdő néven önálló települést alkot a várostól 5 km-re északra.
  • Bártfának falumúzeuma is van.

[szerkesztés] Híres emberek

[szerkesztés] Külső hivatkozások


  Szlovákia világörökségi helyszínei  m·v·sz 
természeti: Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (Magyarországgal közös)

kulturális: Vlkolinec | Selmecbánya | Szepes vára | Bártfa városa