DVD
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A DVD (a Digital Video vagy Versatile Disc rövidítése) egy nagy kapacitású optikai tároló, amely leginkább mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD lemezek, 80 mm-es átmérővel.
A DVD-k különböző fajtái a következők:
- DVD–Video (mozgóképek tárolására)
- DVD–Audio (kizárólag hang tárolására)
- DVD–ROM (adat, préselt)
- DVD–RAM (adat, közvetlen(direkt) elérésű)
- DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])
- DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum)
A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlik meg a piacon. Előrejelzések szerint a közeljövőben a legtöbb DVD-meghajtó képes lesz olvasni mind a +, mind a – formátumot, az írók egy jelentős része már 2003 közepén is támogatja mindkettőt.
A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, a DVD-k különböző fajtái egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] DVD–Video
A DVD–Video lemezek lejátszására szükség van – természetesen – egy erre alkalmas lejátszóra. Ez lehet asztali lejátszó, ami kinézetére leginkább egy videókazetta-lejátszóra hasonlít, de lehet számítógépbe épített meghajtó is. Általában ezek az eszközök képesek a lemezre írni.
A DVD-n kiadott filmek MPEG-2 videotömörítéssel, valamint Dolby Digital AC–3 hangtömörítéssel kerülnek a lemezekre, ez utóbbi rendszerint sokcsatornás változatban. A DVD filmek adatsebessége általában 3 és 10 Mbps között van, és jellemzően a tartalomhoz alkalmazkodik.
A DVD–Video lemezeken található hanganyag tömörítése több különböző módon is megengedett, szabványos: lehet PCM, DTS, MPEG vagy Dolby Digital AC–3. Az NTSC országokban a PCM és az AC–3 támogatása kötelező a lejátszókban, a másik kettő opcionális. A PAL rendszerű országok eredetileg a PCM és MPEG kódolási eljárások mellett álltak ki, de a Philips legnagyobb sajnálatára nemzetközi nyomásnak engedve be kellett venniük az AC–3-at a lemezeken opcionális, a lejátszókban pedig kötelező támogatásra.
[szerkesztés] Adatvédelem
[szerkesztés] Régiókódok
A DVD-n található filmek egy részét elláthatják régiókóddal is, ami azt határozza meg, hogy a világ mely részének készült a lemez. Ez teljesen független a védelmi kódolástól.
Egy forgalomban lévő DVD-lejátszó, a specifikáció szerint, csak olyan lemezt játszhat le, melyen be van állítva régiókód. A régiókódokkal a különböző filmstúdiók meg tudják határozni, a világ mely részére mikor érjen el egy filmjük, ezzel természetesen a lehető legnagyobb hasznot húzni a vásárlókból.
Természetesen nem mindegyik DVD-lejátszó követi az utasításokat, van bőven olyan, ami figyelmen kívül hagyja a régiókódot (ezeket „régiófüggetlen”, „régiómentes” lejátszókként szokták hívni, és általában az áruházak nem tudnak róla, hogy egy lejátszó régiófüggetlen-e vagy nem).
A régiók a következők:
- 0: bárhol játszhatók
- 1: Kanada, Amerikai Egyesült Államok és külterületei
- 2: Európa, Grönland, Dél-afrikai Köztársaság, Japán, Lesotho, Szváziföld, Egyiptom, Közel-Kelet
- 3: Délkelet-Ázsia, Dél-Korea, Hongkong, Indonézia, Fülöp-szigetek, Tajvan
- 4: Ausztrália, Új-Zéland, Mexikó, Közép- és Dél-Amerika
- 5: Oroszország és FÁK (volt szovjet tagállamok), Kelet-Európa, Indiai szubkontinens, Mongólia, Afrika nem említett részei
- 6: Kína
- 7: nem használt
- 8: nemzetközi területek, például repülőgépek, hajók stb.
A 0-s régió valójában nem jelöl ki régiót, csupán azt jelenti, hogy bármely lejátszóban játszhatók.
[szerkesztés] RCE
Az RCE (Regional Coding Enhancement) eljárást néhány stúdió fejlesztette ki annak érdekében, hogy a régiófüggetlen lejátszók (amik figyelmen kívül hagyják a régiókódokat) ne legyenek képesek lejátszani egyes 1. régiós filmeket. Az első ilyen film 2000. október 30-án jelent meg: A hazafi.
A gyárilag régiófüggetlen lejátszók egy része az RCE kódolást is figyelmen kívül hagyja, más részüket kézzel lehet beállítani a megfelelő régióra. A „házilag” átalakított lejátszók nagy része az RCE lemezek esetén hibaüzenetet küld, „hibás régió” vagy pedig egy ”színes világtérkép” formájában.
Az utolsó információk alapján újonnan csak a Columbia/Tri-Star bocsát ki ilyen kódolású lemezeket.
(A régió- és RCE-kódolt DVD lemezekről pl. a www.dvdtalk.com/rce.html (DVD Talk fórumon, angolul) lehet olvasni.)
[szerkesztés] DVD–Audio
24bit felbbontás 192/96kHz mintavételezés!
[szerkesztés] DVD adatlemezek
- A DVD–ROM lemezek előre írtak, „házi” írásuk nem lehetséges, olvasásukhoz szükség van egy DVD–ROM-olvasóra. A lemezek körülbelül 4,7 GB adatot képesek tárolni egy rétegen; vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
- A DVD–RAM egy kicsit kilóg a sorból, külön tárolója van, mely miatt természetesen már az olvasásához is másfajta eszköz kell, mint a többihez. Befogadóképessége 4,7 GB oldalanként, nevéből eredően véletlen elérésű, többször írható.
- A DVD-rögzítők 2000-ben kezdtek megjelenni Japánban, azóta közel az egész világon elérhetővé váltak. Az írható lemezeknek több formátumuk létezik, ezek – mint a történelemben oly sokszor már – természetesen versengenek egymással. Lehetnek egy- vagy kétoldalasak.
- A DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű, számítógép házába is építhető DVD-olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
- A DVD- lemezeket a DVD Forum pártolja.
- A DVD+ lemezeken nincs szükség „finalization”-re (ez még CD-írásból ismerős fogalom) ahhoz, hogy egy lejátszóban használhassuk őket. Léteztek Mini DVD+R lemezek (80 mm-esek), melyek kapacitása 1,5 GB körül van.
- A DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű, számítógép házába is építhető DVD-olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
[szerkesztés] Lásd még
| Házi videó | |
|---|---|
| Mágneses |
VERA (1952) - 2 inch Quadruplex videotape (1956) - 1 inch type A videotape (1965) - U-matic (1969) - Video Cassette Recording (1972) - Betamax (1975) - 1 inch type B videotape (1976) - 1 inch type C videotape (1976) - VHS (1976) - Video 2000 (1979) - M (1982) - MII (1986) - D1 (1986) - S-VHS (1987) - D2 (1988) - D5 (1994) - W-VHS (?) - D-VHS (2004) |
| Optikai |
Laserdisc (1978) - VHD (1983) - Laserfilm (1984) - CD Video (198?) - VCD (1993) - DVD (1996) - MiniDVD (?) - SVCD (1998) - FMD (2000) - UMD (2005) - HD DVD (2006) - Blu-ray (BD) (2006) |


Based on work by