B–1 Lancer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

B–1 Lancer

B-1B Lancer
Műszaki adatok
Funkció Stratégiai nehézbombázó repülőgép
Gyártó Rockwell International/Boeing
Személyzet 4 fő
Első felszállás 1974. december 23.
Szolgálatba állítás 1986. október 1.
Gyártási darabszám 104 db
Ára 283,1 millió USD (1998)
Méretek
Hossz 44,50 m
Fesztáv 41,80 m
24,10 m hátranyilazva
Magasság 10,40 m
Szárnyfelület 181,20 m²
Szárnyprofil NA69-190-2
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 87 100 kg
Maximális felszállótömeg 216 400 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db General Electric F101-GE-102 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 4×64,94 kN
4×136,92 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 1,25 Mach (1 330 km/h)
Hatósugár 5543 km
Hatótávolság 11 998 km
Legnagyobb repülési magasság 18 000 m
Szárny felületi terhelése 816 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány 0,37

A B–1 Lancer stratégiai nehézbombázó repülőgép, melyet a hetvenes években fejlesztettek az Amerikai Egyesült Államokban, a B–52 Stratofortress nehézbombázók leváltására. Az interkontinentális ballisztikus rakéták fejlődése (elsősorban a szilárd hajtóanyagú rakéták megjelenése) a stratégiai nehézbombázó repülőgépek fenntartását okafogyottá tette, ezért a repülőgép fejlesztését leállították.

1981.-ben a Reagan-kormányzat az áltlános fegyverkezési programja részeként újraindította a B–1 programot, kissé módosított formában, ez lett a B–1B, amelyből összesen 100 darabot gyártottak 1986.-1992. között. Később a flotta létszámát, részben a magas fenntartási költségek miatt, 60 darabra csökkentették, a kivont gépek alkatrészeit felhasználják a működő gépeken. A B–1 program hatására, annak ellensúlyozására kezdték el fejleszteni a szovjet Tu–160 nehézbombázót. A repülőgépre a pilóták a Lancer megnevezés helyett a Bone (csont) szót használják, ez valószínűleg a B–ONE (B–1) szókapcsolatból ered.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz B–1 Lancer témájú médiaállományokat.