Abafi Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Abafi Lajos (Nagyjécsa, 1840. február 11. – Budapest, 1909. június 19.) irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész. 1854-től 1868-ig könyvkereskedősegéd Temesvárott, Pozsonyban, Pesten és több német városban. 1868-tól 1896-ig Pesten önálló üzlete volt. 1859-től számos történeti, irodalomtörténeti és könyvészeti munkát írt. 1869-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert Az elégiáról című művével. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja. Szerkesztette a Magyar Könyvészetet (186970), a Magyar Könyvesházat (187590), kiadta a Nemzeti Könyvtár (187890) sorozatát. A Figyelő (187690), a Corvina (187894), a Rovartani Lapok (189599) szerkesztője, 1884-ben megindította a Hazánk című történelmi folyóiratot. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott. 1896-ban feladta üzletét, 1901-ben az MNM természetrajzi osztályán vállalt laboránsi állást. A lepkészet története Magyarországon (Budapest, 1898) című munkája ma is az egyetlen ilyen jellegű összefoglalás.

[szerkesztés] Főbb művei

[szerkesztés] Irodalom

  • Abafi Lajos (Rovartani Lapok 1909)
  • Abafi Lajos (Természettudományi Társaság Évkönyve 1940)

[szerkesztés] Forrás

  • Magyar Életrajzi Lexikon
Más nyelveken