Aragóniai Beatrix
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Aragóniai Beatrix (Nápoly, 1457. november 14. - Nápoly, 1508, szeptenber 12.): királyné (1476–90), I. Mátyás király második felesége. Aragóniai Ferdinánd (olaszosan Ferrante) nápolyi király leánya. 1474. szeptember 5-én jegyezte el Mátyás. A házasságot képviselő útján Nápolyban 1476. szeptember 15-én, majd Budán 1476. december 22-én kötötték meg. Mátyásra nagy befolyást gyakorolt; különösen a fényes udvartartás kiépítésében, a humanisták támogatásában volt nagy szerepe, ugyanakkor Mátyásnak magyar környezetétől való elszigetelésében is. Diomede Caraffa, Roberto Caracciolo, Bonfini művét Beatrixnak ajánlotta, Ransanót pedig Beatrix szólította fel a magyarok történetének megírására. Gyermeke nem született, amikor viszont Mátyás Corvin Jánost jelölte ki örököséül, Beatrix a maga számára követelte az utódlást. Intrikáinak volt eredménye Váradi Péter bukása, Corvin János házasságának megakadályozása. Mátyás halála után Magyarországon maradt és Corvin Jánossal szemben II. Ulászlót támogatta, új házasság reményében. Bakócz Tamás Beatrixot titokban "összeeskette" Ulászlóval, aki már korábban nyilatkozatot tett arra, hogy a házasságot nem fogja elismerni. Bakócz a szertartás szövegében szándékosan formahibát ejtett (1490. október 4.). Beatrix csak az 1492. évi országgyűlés alkalmával ismerte fel, hogy kijátszották. Anyagi helyzete rohamosan romlott, s a "házasság" pápai felbontása (1501. április 3.) után gúny tárgya lett. Visszavonult Itáliába, ahol tanúja volt családja bukásának. Ischia szigetén, majd Nápolyban a Castello Capuanóban élt. Innen próbálta Ulászlóval szembeni követeléseit érvényesíteni. A nápolyi S. Pietro-monostorban temették el.
[szerkesztés] Forrás
Életrajzi lexikon
[szerkesztés] Irodalom
- Berzeviczy Albert: Beatrix magyar királyné (Magy. Tört. Életr. 52 Bp:, 1908).
- Szi. Surányi Miklós: A nápolyi asszony (r., Bp., 1924).


Based on work by