Horvát-Szlavónország

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horvát-Szlavónország
Horvát-Szlavónország

Horvát-Szlavónország (horvátul: Kraljevina Hrvatska i Slavonija, németül: Königreich Kroatien und Slawonien) a Magyar Korona országa, Magyarország társországa volt 1868-1918 között. Területe ma döntő részben Horvátországhoz tartozik, csupán legkeletibb darabja, az egykori Szerém vármegye keleti része tartozik Szerbiához, azon belül a Vajdasághoz.Területe 42 541 négyzetkilóméter.

[szerkesztés] Történelem

A korábban önálló Horvát Királyság a XI. század végén került a magyar királyok fennhatósága alá, azonban soha nem egyesült Magyarországgal, hanem századokon keresztül annak perszonálunióban álló társországa volt, változó területtel és önkormányzattal. Szlavónia, a Száva és a Dráva folyók köze már a magyar államalapításkor Magyarországhoz tartozott, a közös történelem során hol különálló kormányzattal bírt, hol az anyaoszág szerves része volt.

Horvát-Szlavónország 1868-ban jött létre az ún. magyar-horvát kiegyezés eredményeként, a Magyar Koronának a Dráván és a Murán túli területeiből.

Az I. Világháborút követő átrendeződés során a horvát állam az újonnan létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatlakozott.

[szerkesztés] Közigazgatás

Az ország 1918-ig nyolc vármegyére oszlott:

A vármegyéken kívül területén négy törvényhatósági jogú város is volt:

1914-ben a vármegyékhez összesen 70 járás és 13 város tartozott.

[szerkesztés] Lakosság

A királyság összlakossága 1910-ben 2.621.954 személy volt, ebből: