Agglutináló nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az agglutináló nyelv a nyelvek egyik alaptípusa a flektáló, izoláló és inkorporáló nyelvek mellett. Az agglutináló (szó szerint: „ragasztó”, értelem szerint: ragozó) nyelv a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol.

Számunkra legismertebb példája anyanyelvünk, a magyar nyelv.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az agglutináció

Az agglutináció (toldalékolás) a szavak tövéhez, illetve alapalakjához illesztett ragok, képzők és jelek segítségével történik.

Példák a magyar nyelvből:

  • Igeragozás: úszom, úszol, úszik, úszunk, úsztok, úsznak.
  • Főnévragozás: élet, életet, életben, életen, életről, életnek, élettel, élethez, életért stb.
  • Melléknévragozás: kedves, kedvesen, kedvesek, kedvesebb

[szerkesztés] Agglutináló nyelvek

Tisztán agglutináló nyelv a magyar nyelven kívül például a török, a finn, vagy a japán.

Az indoeurópai nyelvek eredetileg a flektáló nyelvek közé tartoznak, pl. ilyen volt a szanszkrit, az ógörög és a latin nyelv. A mai indoeurópai nyelvek között azonban már agglutináló nyelvek is akadnak, mint a perzsa, illetve olyan nyelvek, amelyek a ragozás leegyszerűsödése folytán egyaránt mutatnak agglutináló és flektáló tulajdonságokat, ilyen például az olasz.

A nyelvek gyakran nem tisztán agglutináló, izoláló (elszigetelő), flektáló (hajlító) vagy inkorporáló (bekebelező) típusúak, hanem ezek a tipikus eszközök vegyesen is előfordulnak egy adott nyelvben. A nyelveket inkább aszerint sorolják valamelyik típusba, hogy mely eszközök a leginkább jellemzőek az adott nyelvre. Így például a magyar nyelvben is vannak flektáló vonások, ahol nemcsak a rag, hanem a szó töve is megváltozik: megy – ment, egy – első. Ez azonban nem az egész nyelvre jellemző alapvonás, mint például a tisztán flektáló arab nyelv esetében.

[szerkesztés] Tanulhatóság

Az agglutináló nyelvek esetében a nehézség elsősorban az utóragokban van, főleg az igéknél. Minden igeidő és személy más ragot kap, ami a sokféle hang találkozása miatt számos nyelvnél kötőhangzók beiktatását, illetve a hangösszeolvadások sokféle szabályát eredményezi (teljes és részleges asszimiláció), nem beszélve a nyelvek története során kialakult rendhagyóságokról.

Ezzel szemben az izoláló nyelvek, amelyek a szavak jelentésének módosítására nem toldalékokat használnak, hanem szórendi szabályokat, illetve egyes különálló és önálló értelemmel is rendelkező jelentésmódosító szavakat alkalmaznak, a könnyebben tanulható nyelvek közé tartoznak. (Ilyen nyelv például az angol.)

[szerkesztés] Mesterséges agglutináló nyelvek előnyei

A mesterséges agglutináló nyelvek esetén alkotóik gyakran próbálkoztak azzal, hogy a toldalékolást egységesítsék, és így annak megtanulását megkönnyítsék. Az eszperantó nyelvben például az igéket a jelen időben -as, múlt időben -is, jövő időben -os végződéssel látták el (s=sz), függetlenül az ige alakjától, így nagyon hasonlóvá vált azon nyelvekhez, melyek jelentésmódosító szavai külön állnak, csak itt ezen szavak a szó végére kerülnek.