Benedek Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk Benedek Lajos tábornokról szól. A Benedek Lajos református lelkészről szóló cikk a Benedek Lajos (esperes) címen érhető el.
Benedek Lajos (Sopron, 1804. július 14. – Graz, 1881. április 27.) császári-királyi táborszernagy, az 1848–49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik tábornoka, az 1866. évi porosz–osztrák háborúban az osztrák csapatok főparancsnoka.
[szerkesztés] Élete
Tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián végezte. Katonai szolgálatát 1823-ban zászlósként kezdte a 27. gyalogezredben. 1840-ben őrnagyi rangban a galíciai főhadparancsnokságon szolgált főhadsegédként. Az 1846-os krakkói felkelés leverésében már alezredesként gyorsan és erélyesen lépett fel, ezért megkapta a Lipót Rend lovagkeresztjét és ezredessé léptették elő. 1847 augusztusától a magyar kiegészítésű 33. (Gyulay) gyalogezred parancsnoka lett és Itáliába vezényelték. Az itáliai harcokban való helytállásáért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend (MMThO) lovagkeresztjét. 1848 májusában Mészáros Lázár magyar hadügyminiszter felajánlotta számára az alakuló magyar honvéd hadsereg főparancsnoki tisztét, Benedek azonban elutasította az ajánlatot.
1849 áprilisában vezérőrnaggyá léptették elő, és Magyarországra vezényelték. Augusztus 5-ig egy dandár parancsnoka volt a Ludwig Wohlgemuth, majd Franz Liechtenstein parancsnoksága alatt álló tartalék hadtestben. Részt vett a június 28-ai győri ütközetben, a július 2-ai és július 11-ei komáromi csatákban, majd az augusztus 3-ai újszegedi ütközetben. Az augusztus 5-ei szőregi csatában egysége Lázár Vilmos IX. hadtestével vívott súlyos közelharcot. A csatában Benedek Lajos is súlyosan megsebesült, ezért a szabadságharc további hadműveleteiben nem vett részt.
1849 októberétől az itáliai 2. hadsereg vezérkari főnöke lett, 1852-ben altábornaggyá léptették elő. 1857-től ő volt a galíciai IV. hadtest parancsnoka. Az 1859-es észak-itáliai hadjáratban a VIII. hadtest parancsnokaként vett részt. A súlyos vereséggel véget ért, június 24-ei solferinoi csatában ő volt az egyetlen császári tábornok, aki valamilyen részleges sikert el tudott érni. Az itt tanúsított hősiességéért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjét.
Solferinói helytállása hírnevet és népszerűséget hozott számára. Novemberben táborszernaggyá (General-Feldzeugmeister) léptették elő, majd 1860-tól a császári hadsereg vezérkari főnöke lett. I. Ferenc József 1860. április 19-étől Magyarország katonai és polgári kormányzójává nevezte ki. A tisztséget az Októberi Diploma kiadásáig, október 20-ig töltötte be, majd az itáliai császári hadsereg parancsnoka lett. Tiltakozása ellenére 1866-ban I. Ferenc József őt nevezte ki a poroszok ellen működő északi hadsereg parancsnokává. 1866 júniusában a Moltke által vezetett porosz hadsereg több jelentős ütközetet is megnyert, ezért Benedek békekötést javasolt a császári udvarnak. I. Ferenc József azonban az erők összevonására és döntő ütközet kikényszerítésére adott utasítást. Az 1866. július 3-án vívott königgrätzi csatában (ma: Hradec Králové, Csehország) a császári haderő súlyos vereséget szenvedet. A csata után Benedek Lajost tették meg a vereség felelősévé. A hadsereg éléről leváltották, haditörvényszék elé állították. Minden vallomást megtagadott, személyesen a császárnak kívánt jelentést tenni, de erre sohasem kapott alkalmat. Az uralkodó végül megszüntette ellene a vizsgálatot. Ezután haláláig visszavonultan élt.
[szerkesztés] Felhasznált források
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985. ISBN 9633263379
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 9633273676
- Révai Nagy Lexikona


Based on work by