Balrog

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A balrogok a Tolkien által kitalált világ, Középfölde gonosz lényei. A szó sinda eredetű, jelentése megközelítően annyit tesz erő-borzalom, hatalmas démon. Tűzszellemek.

Egykoron maiák voltak, akiket azonban Melkor a rossz útra csábított. Melkor bukása után azonban Szauron csatlósaivá váltak. Vezérük Gothmog volt. Részt vettek az elsőkori nagy csaták többségén, és legtöbbjuk a Nagy Csata során pusztult el. Akik életben maradtak bevették magukat a föld alá. Volt még egy Arien nevű tűzszellem is, akit nem tudott elcsábítani Melkor, és ő később a nap hajójának hajtója lett.

A tündék szerint a balrog "a tündék ellenségei közül a leggyilkosabb, kivéve az Elsőt, aki ott székel a Sötét Toronyban."

[szerkesztés] Mória balrogja

A Harmad Kor 1980-adik évében Mória bányáiban előfordulő mithril után kutatva a törpök felébresztették az egyik túlélőt, így menekülniük kellett a törptárnákból. Ekkor nevezték el e balrogot Durin Vesztének. Később a balrog az oda telepített orkok, és trollok felett uralkodott, mígnem 3019-ben Gandalf végzett vele.

[szerkesztés] Egyéb elnevezésük

Valaraukar (Többes szám), Valarauko (Egyes szám) – Quenya