F. Rácz Kálmán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

F. Rácz Kálmán (Lugos, 1910. szeptember 1. – Budapest, 1980. február 12.) író, műfordító.


[szerkesztés] Élete

Középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte el, majd külföldön folytatta, Bécsben és Párizsban. A Sorbonne egyetemen szerzett oklevelet nyelvészetből és irodalomtörténetből. Hazatérve újságíró lett, első írásai a Népszavában jelentek meg.

1938-1944 között az Újság, 1945 után a a Szabadság c. lap munkatársa lett. Írásait a Híd, a Fórum és a Csillag, valamint a Kortárs folyóiratok is közölték.

1949-1950-ben az Írószövetség titkára lett, ekkor felhagyott újságírói tevékenységével.

1957-től haláláig írói tevékenységét szabadúszóként végezte.

1952-1957 között a Népművelési Intézet osztályvezetője volt.

A Népművelési Intézeten belül egyik vezetője volt a Színjátszók Könyvtára című sorozatnak, ( többek között Mándy Iván is részt vett benne), azon kívül, hogy színvonalas dolgok jelentek meg benne, az íróknak anyagi lehetőséget is biztosított.

Műfordítói tevékenységében elsősorban a francia irodalom szerepel, Zola, Sartre és mások műveit fordította magyarra.

1964-től a Központi Sajtószolgálat irodalmi szerkesztője volt.

[szerkesztés] Fő művei

  • Köd a Szajnán (1941)
  • Barátom, Bögölye (1943)
  • Szent Mihály útja (1947)
  • Lázadók (1948)
  • Barátok és ellenségek (1950)
  • Férfihűség (1956)
  • Grandet kisasszony (1956)
  • Csak Párizsban történhetett (1958)
  • Utolsó alkalom (1959)
  • Éjszakai vallomás (1960)
  • Időhúzás (1976)
  • Eszter mosolya (1979)