Grál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Grál, Szent Grál. Legenda, mítosz.
A középkorban általában kehelynek ábrázolták.
Őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket tartalmaz. Több megjelenési formája szerepel irodalmában: kehely, tál, drágakő, illetve az ezoterikus irodalomban szimbóluma valaminek. Nem kanonizált iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, mely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a Mennyből kitaszította. A Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére. Más források szerint az edény jáspisból való, aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a XI. század végén, a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Grál a szent iratokban
Jézus a kehelyből ivott az utolsó vacsorán, keresztrefeszítése után Arimathiai József pedig abban fogta fel a sebeiből folyó vért (lásd Nikodémosz apokrif evangéliuma). Arimathiai Józsefet a feltámadás után megvádolták a holttest eltulajdonításával. Börtönbe zárták, étlen-szomjan tartották, mégis életben maradt, táplálékát a Szent Grál biztosította, melynek őrzője volt.
Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották Ég és Föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás Hegyén.
[szerkesztés] A Grál az irodalomban
A grál-költészet ismertebb képviselői a középkorból:
- Chrétien de Troyes (cc1135 – cc1183)
- Robert de Boron (cc1147 – cc1170)
- Wolfram von Eschenbach (cc1160 – cc1220)
- Albrecht von Scharfenberg (XIII. sz.)
Közülük talán Eschenbach Parzival (Parsifal) c. költeménye a legismertebb, mely alapja volt Richard Wagner operája szövegkönyvének is.
A Szent Grál titkát a Bullion Frigyes, francia király által alapított Sion-rend is magáénak vallja.
[szerkesztés] A Grál a Parsifal-legendában
Az Üdvösség Hegyén épült kastély-templomban őrzik a Grál-lovagok, papkirályuk vezetése alatt. A király azonban sebesült, súlyos beteg. Sem meggyógyulni, sem meghalni nem tud. Birodalmából pusztaság lett. Átokfölde, ahol a folyók kiapadnak, az aszályban minden elszikkad. A kastélyba érkezik a naiv, bárdolatlan ifjú Parsifal. Arra tanították, hogy nem illik kérdezősködni, és így, noha vacsora közben többször megjelenik egy gyönyörű lány, kezében drágakövekkel kirakott kehellyel – ami maga a Grál, melyből ragyogó fény árad – Parsifal hallgat. Nem kérdezi meg, hogy kit vagy mit szolgál a Grál és hogy milyen betegségben szenved a király. Elhagyja a kastélyt. Megtudja, hogy ha feltette volna a helyes kérdéseket, meggyógyult volna a sebzett király, és ebből sok jó származott volna. Bűnbánóan világgá megy, öt évig bolyong, sok hőstettet hajt végre, de a Grál kastélyba nem talál vissza és a lelkét is majdnem elveszti. Egy szent életű remete felszólítja, hogy szolgálja embertársait, mire a hős elkerül Arthur király udvarába, és csatlakozik a Kerek Asztal lovagjaihoz. Újabb bolyongás után két társával eljut a sebesült király és a Grál otthonába, fölteszi a helyes kérdéseket, a király sebe összeforr, majd békésen meghal. Kiaszott, puszta birodalmában újra víz árad a folyókba, termékeny lesz a föld, a Grált pedig egy mennyei kéz felviszi az égbe.
A Római Birodalom előtti ősi európai (kelta) és keleti kultúrkör érintkezése és kölcsönhatása jórészt még feltáratlan. A Grál-legenda keletkezésének megértése közelebb viheti a ma emberét ezeknek a kölcsönhatásoknak a feltárásában.
[szerkesztés] A Grál-kastély
A Grál templomát (kastélyát) Scharfenberg legendája szerint Titurel építette. [1]
A Grál-kastélyt – egyértelmű meghatározás hiányában – az utókor több helyre próbálta elhelyezni. A templomosokkal való kapcsolat, főleg Eschenbach olvasatában, behatárolja a lehetséges helyszínt.
A felmerült helyszínek:
- Glastonbury, Anglia
- Szent Mihály hegye, Cornwall
- Montségur vára, francia Pireneusok
- Montsalvat vára, spanyol Pireneusok
- Borostyánkő, akkoriban az volt a templomosok egyik utolsó végvára.
[szerkesztés] Magyar kapcsolatok
A legendák szerint Nagy Lajos királyunk kapcsolatban állt a Grállal. A pálosokhoz való kapcsolata ismert, ők hazánkban egyedül tartották számon Arimathiai József ünnepét.
[szerkesztés] A szent Grál a tömegkultúrában
Történetét, legendáját rengeteg film és könyv dolgozta fel az idők folyamán, ezek közé tartozik napjaink egyik legnépszerűbb regénye, a Da Vinci-kód is.
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- W. J. Stein: Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral (1927)
- [2]
- Heinrich Teutschmann: Der Gral (1984); A Grál (Bp., é.n., magánkiadás)
- Vámosi Nagy István: Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltő (Szeged, 1984; 1985)
- Parsifal a XXI. század embere (Bp., 2003) [3]
- Grál-füzetek – folyóirat a szellemi kultúráért [4]



Based on work by