Kállay Miklós
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.) politikus, miniszterelnök
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja
Elszegényedett nemesi család sarjaként született, Kállay András (1839-1921) és Csuha Vilma (1849-1922) nyolcadik gyermekeként.
[szerkesztés] Életpályája
Végzettségét tekintve jogász volt. 1920-tól különböző politikai tisztségeket töltött be, 1932 és 1935 között ő volt a földművelésügyi miniszter. Az angolbarát politikus Horthy Miklós bizalmasának számított. Nem kétséges, hogy Bethlen István ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy második Bethlen került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jóbarátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak is. Mindketten a feudális vezető réteget képviselték. Amikor Bethlen István kilépett Gömbös Gyula pártjából, egyedül Kállay követte. Kállayban tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben, és az a nagy előnye volt vele, hogy a belpolitikában addig nem játszott szerepet. Nem csak a németek, de még a kormánypárti körök sem igen ismerték. Horthy Miklós csak meglehetősen hosszú kapacitálással tudta rávenni Kállayt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget.
Kállay 1942. március 10-én lett miniszterelnök. Beiktatása politikai változást is jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját. A németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállani az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút. Fokozatosan feladta elődje, Bárdossy László tengelyhatalmak felé irányuló vonalát, arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett ezekkel. Hamarosan hozzálátott, hogy angol orientációját gyakorlatilag érvényesítse. A Kállay-kormány jóváhagyásával először Törökországban történtek béketapogatózások, majd Stockholmban, Bernben és Lisszabonban is aktívvá vált a magyar diplomácia. Lisszabonban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is.
Az angolok semmiféle politikai jellegű ígéretet nem tettek, hanem katonai tárgyalófeleket kértek. Kállay világosan látta, hogy az angolok csak katonai hasznot akarnak húzni ellenszolgáltatás nélkül. Az angolok még csak azt sem tudták garantálni, hogy majd ők szállják meg az országot. Béketapogatózásai, ún. „hintapolitikája” eredménytelen maradt, az ország német megszállásának másnapján (1944. március 20-án) a török követségre menekült. November közepen távozott onnan; letartóztatták, később Mauthausenbe, majd Dachauba került. A háború végén Olaszországban szabadult ki a fogságból. 1953-ig ott is élt, majd haláláig az Amerikai Egyesült Államokban lakott, az emigráció aktív személyiségeként.
Kállay többször hangsúlyozta emlékirataiban, hogy a magyar külpolitika irányváltoztatását nem a katonai helyzet miatt, hanem elvi okokból vitte véghez. Amikor ő miniszterelnök lett, a német katonai erőt még nem érte vereség, de ő gyűlölte a nácizmust és angolbarát volt mindig.
[szerkesztés] Források
- Ránki György: 1944. március 19. : Magyarország német megszállása, Budapest, Kossuth, 1968.
- Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban (szerk. Juhász Gyula), Budapest, Kossuth, 1978.
- Nicholas Kállay : Hungarian premier : a personal account of a nation's struggle in the second world war; forew. by C. A. Macartney, New York : Columbia Univ. P., 1954.
- Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam : 1942-1944 : Egy nemzet küzdelme a második világháborúban, Budapest, Európa; História, 1991.
- Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke: Magyarország drámája, Budapest, Európa, 1993.
- Czettler Antal: A mi kis élethalál kérdéseink. A magyar külpolitika a hadbalépéstől a német megszállásig Magvető, Budapest, 2000.
- Czettler Antal: Kállay Miklós független politikája és a német megszállás okai. In: Magyar szemle, 2000. (9. évf.) 3-4. sz. 105-123. old.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kállay Miklós L. Nagy Zsuzsanna (mult-kor.hu)
| Elődje: Bárdossy László |
Magyarország miniszterelnöke 1942–1944 |
Utódja: Sztójay Döme |


Based on work by PG,