Brú na Bóinne

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

  Világörökség  m·v·sz 

Brú na Bóinne

Légi felvétel a Boyne kanyarulatától közrezárt
Brú na Bóinne területéről
Adatok
Ország Írország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve: 1993

Az ír nevén ismert Brú na Bóinne (fonetikus átírással: brú na bónye; jelentése: ’a Boyne menti szálláshely’; angolul: Bend of the Boyne) neolitikus kamrasírok, állókövek, kőkörök és más megalitikus leletek nemzetközi viszonylatban is rendkívül jelentős régészeti együttese Írország Meath grófságában található, a Boyne folyó kanyarulatától közrezárt völgyületben, 12 kilométerre Drogheda városától. A folyó bal partján, hozzávetőlegesen 780 hektáros területen negyven neolitikus, körülbelül ötezer éves kamrasír található, közülük a legismertebb a folyosós Newgrange, Knowth és Dowth. A Brú na Bóinne-i komplexum 1993 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Az emberi jelenlétre utaló legkorábbi nyomok a késői mezolitikumra mutatnak vissza, ekkorra datálhatóak a Newgrange közelében talált, ember által készített kovakő szerszámok. Az ezt követő neolitikumból már településnyomokra is bukkantak a régészek. Kr. e. 4000 körül megindult a környező erdőterületek irtása, és az itt élő népesség mezőgazdasági termelést folytatott. Kis alapterületű (többnyire 4×7 m-es), négyszögletes alaprajzú faházakban éltek, és különféle munka-, illetve vadászeszközöket állítottak elő kőből, kovából, emellett a kézi agyagmegmunkálás technikáját is ismerték.

E korai népesség helyét a Kr. e. 4. évezredben egy eltérő kultúrájú népelem vette át, amelynek analógiáit az európai atlanti régió és a Balti-tenger nyugati vidékének régészeti műveltségeiből ismerjük. Kör alaprajzú (többnyire 7 m-es átmérőjű) faházakban laktak, kézművességük magasabb fejlettségi szinten volt, bár e népesség is csak a követ volt képes megmunkálni. Ők építették a ma ismert negyven megalitikus sírt és díszítették a körülöttük található szegélyköveket.

Kr. e. 2500 körül a szomszédos Britannián zajló kulturális változások az Ír-szigetet is elérték. Az új műveltség képviselői technikailag ugyan nem sokkal voltak fejlettebbek a korábbi népességnél, de fejlett vallási életük örökségei a Boyne völgyében mindmáig megtalálható kőkörök.

A népesség kontinuitása mintha ebben a korban megszakadt volna, a Kr. e. 2400 utáni két évezredből – a bronzkorból és a korai vaskorból – nem ismerünk emberi megtelepedésre utaló régészeti bizonyítékokat. A vaskor végén, de főleg a 7. századtól azonban az egykori megalitikus sírokat jól védhető kistelepülésekké alakították át a kelták. A kamrasírok fölé emelt, nemritkán 10 méter magas mesterséges földhalmok középső részéből elhordták a földet, s a halomsír pereme szolgált a település védelmére. A 9. században Knowth Észak-Brega királyainak székhelye volt mint körülárkolt földvár, 12. századi források szerint pedig a Knowth- és a Newgrange-halomsírok családi gazdaságok helyszínéül szolgáltak.

1690. július 11-én a közelben zajlott le a boyne-i csata, amelynek során az angol II. Jakab katolikus serege megsemmisítő vereséget szenvedett a protestáns Orániai Vilmostól, ami utat nyitott a protestánsok írországi terjeszkedése előtt. Ezzel egy időben, a 17. század vége felé fedezte fel a newgrange-i kamrasírt egy építőkő után járó ír parasztember, aki felfedezéséről úgy adott számot, hogy barlangra talált. (Jóllehet, a knowthi sírkamra létezéséről már a középkorban is tudhattak, erről vallanak a folyosó kövein található ogamírások.)

Noha 1941-ben Robert Alexander Stewart MacAllister már ásatott Knowthnál, a tudományos régészeti feltárások csak 1962-ben vették kezdetüket Michael J. O’Kelly és George Eogan archeológusok vezetésével. A Boyne jobb partján, Donore falu közelében 1997-ben nyílt meg a látogatókat szervezetten fogadó Brú na Bóinne Visitor Centre, ahonnan buszok szállítják a turistákat Newgrange-hez és Knowthhoz. A látogatók számát a régészeti terület kezelősége napi hétszáz főben maximalizálta.

[szerkesztés] A leletegyüttes

Mindhárom jelentős sír megközelítőleg 10 méter magas, masszív mesterséges domb, mintegy 85–90 méteres átmérővel, területük egyenként 0,6 hektár. Kívül 2 méteres, fekvő szegélykövek veszik őket körbe, sokuk a megalitikus korra jellemző geometrikus díszítésekkel: hullám- és cikcakkvonalakkal, spirálokkal, félkörökkel és körökkel, rombuszokkal stb. A régészeti ásatások és a járulékos geológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a különféle építményekhez felhasznált köveket nagyrészt helyben, mintegy 20 kilométeres sugarú körön belül fejtette ki a neolitikus lakosság. Vannak azonban olyan kvarc- és gránitkövek is az építőkövek között, amelyek a nagyobb távolságban lévő Wicklow és Dundalk környékéről kerültek ide.

Az évezredekkel ezelőtt a mai Kelet-Írországban virágzott kultúra jelentőségét világítja meg a tény, hogy a Brú na Bóinne-i megalitikus emlékek az egyiptomi piramisoknál mintegy ötszáz, Stonehenge-nél pedig ezer évvel korábban épültek fel.

Newgrange
Newgrange

[szerkesztés] Newgrange

A newgrange-i kamrasír bejárata
A newgrange-i kamrasír bejárata

Newgrange a Brú na Bóinne-i leletegyüttes legjelentősebb megalitikus síremléke. Kr. e. 3300 és 2900 között, feltehetően Kr. e. 3100 körül épült, az oválishoz közelítő alapjának átmérője 79 és 85 méter között változik, a kamrasír feletti halom magassága 11 méter. A halmot kilencvenhét szegélykő veszi körbe, nagy részük díszített, a legékesebbik, hármas spirálmintákkal borított kő a sír bejáratát díszíti. A délkeleti oldalon nyíló, 19 méteres folyosó vezet el a szabálytalan kereszt alaprajzú, 6 méter magas, boltozatos sírkamrába. Az oda vezető folyosót és a kamrát a megalitikus korra jellemző, geometrikus motívumokkal díszített kövek szegélyezik. A kamra közepén az ásatások során egy hatalmas kőtálat, benne égett emberi maradványokat találtak. A laboratóriumi vizsgálatok során az derült ki, hogy öt ember földi maradványairól van szó, azaz a newgrange-inek kiemelkedő jelentőségűnek kellett lennie a többi temetkezési helyhez viszonyítva.

A newgrange-i sír sajátos rituális jelentősége – amely egyben a korabeli népesség előrehaladott csillagászati ismereteiről is vall –, hogy a délkeleti bejárat fölötti nyitott fülkén keresztül téli napforduló idején tizenhét percen át besüt a nap, s fényével bevilágítja a sírkamrát. Az évente egyszeri, döbbenetes jelenség szintén megtekinthető, de ezen alkalmakra jegyek csak elővételben kaphatók, s az érdeklődőknek tíz-tizenöt évet is várniuk kell, mire sorra kerülnek.

Newgrange fő halomsírját néhány kisebb halomsír, s a Kr. e. 3. évezredre datálható monumentális kőkör tizenkét megmaradt állóköve veszi körbe.

[szerkesztés] Knowth

Knowth Brú na Bóinne legrégibb megalitikus síremléke, feltehetően a Kr. e. 4. évezred végén épült. Newgrange-től 1 kilométerre északra, Dowthtól 2 kilométerre keletre található. A 10 méter magas, kör alaprajzú halom átmérője 85 méter, és 127 szegélykő veszi körbe. A Boyne völgyének sírjai közül a knowthi szegélykövei a leggazdagabban és a legművészibben díszítettek. A temetkezési hely mélye két sírkamrát rejt, amelyekbe nyugatról, illetve keletről vezet egy-egy folyosó.

Díszített szegélykő Knowthnál
Díszített szegélykő Knowthnál

A halom szélétől 34 méterre elhelyezkedő nyugati kamra közel négyszögletes alaprajzú és kétosztatú, a voltaképpeni két fülkét egy-egy alacsonyabb küszöbkő választja el egymástól, illetve a folyosótól. A folyosót és a kamrát ortosztátok (állókövek) szegélyezik, s a kamrát egyetlen hatalmas fedélkő zárja le. A keleti kamra 40 méterre helyezkedik el a meglehetősen szűk folyosó bejáratától, s a kamra a newgrange-ihez hasonlóan szabálytalan kereszt alaprajzú, 6 méter magas mennyezete boltozatos kialakítású. Az ásatások során előkerültek innen különféle kőtálak, amelyekben megégett emberi csontokat találtak a régészek. A feltételezések szerint ezek legkevesebb száz emberhez tartoztak. Sírmellékletként kőgyöngyök, medálok, szarvasagancs-csúcsból készített ruhaékek és egy kovából készült, gazdagon díszített hatalmi jelvény került elő.

Newgrange-hez hasonlóan Knowth sírkamráinak tájolása is figyelemreméltó: a felkelő nap napéjegyenlőség idején a keleti, míg napnyugtakor a nyugati folyosóba süt be. Az ásatások során a fő halom körül tizenhét kisebb halomsírt tártak fel a régészek. Emellett, minthogy a knowthi halmon a középkorban település is volt, mintegy harmincöt kelta gödörsírt is találtak. Az egyik sírlelet meglehetősen érdekes: két lefejezett fiatal férfi teste mellett egy korabeli táblás társasjátékot találtak.

[szerkesztés] Dowth

Dowth (ír nyelven Dubhadh) a három fontos Brú na Bóinne-i folyosós halomsír legnagyobbika, amelyet leromlott állapota miatt a látogatók elől zárva tartanak, csak kívülről megtekinthető. A Kr. e. 3000 körül épült sír kör alaprajzú, átmérője 90 méter, magassága 15 méter. A szegélykövek nagy része az évezredek során eltűnt vagy megsemmisült, ma már csak alig néhány látható belőlük. A nyugatról nyíló hosszú folyosó egy szabálytalan kör alaprajzú kamrába vezet, ahol több, a falba vájt sírfülke található, s délről egy másik, kisebb L alakú kamra is csatlakozik hozzá. Feltehetően ez utóbbi a legrégibb kamrasír.

[szerkesztés] További jelentős épületek

Az előzőektől méretében eltér, de talán korábbi keltezésű a 20 méteres átmérőjű, kör alakú Newgrange cursus, amely hajdan különféle rituálék helyszínéül szolgálhatott. A Brú na Bóinne északi végében található a monknewtoni medence. A 30 méteres átmérőjű és 2 méter magas támfallal körbevett, hajdan vízzel telített gödörnek a feltételezések szerint a halottkultuszhoz volt köze. Az egy sírkamrás Townleyhall-folyosósír Dowthtól 2 kilométerre északra van, egy neolitikus település mellett található.

[szerkesztés] Forrás

  • Peter Harbison: Guide to National and Historic Monuments of Ireland. Dublin: Gill & Macmillan. 1992.
  • The Encyclopaedia of Ireland. Gen. ed. Brian Lalor. Dublin: Gill & Macmillan. 2003.
  • Jean-Pierre Mohen: Standing Stones. Stonehenge, Carnac and the World of Megaliths. London: Thames and Hudson. 2004. (New Horizons sorozat) ISBN 0 500 30090 9
  • Christiane Eluère: The Celts. First Masters of Europe. London: Thames and Hudson. 2004. (New Horizons sorozat) ISBN 0 500 300348

[szerkesztés] Külső hivatkozások


  Írország világörökségi helyszínei  m·v·sz 
kulturális: Brú na Bóinne régészeti együttese | Skellig Michael