Horváth Ede

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horváth Ede (Szombathely, 1924. szeptember 18. – Győr, 1998. október 5.) politikus, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Vasesztergályos segédlevelet szerzett. A Magyar Vagon és Gépgyárban volt tanonc, majd ott dolgozott szakmunkásként 1938-tól 1951-ig. Országos hírnevet a sztahanovista mozgalomban szerzett magának A Győri Autógyár műszaki osztályvezetője lett 1951-ben. A Győri Szerszámgépgyár igazgatója volt 1952 és 1963 között. Ezután 1989-ig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója volt.

[szerkesztés] Politikusként

[szerkesztés] Kitüntetései

  • Kossuth-díj 1950 a gyorsvágás terén elért kitünő eredményeiért,
  • Állami Díj 1980 a járműipar központi fejlesztési programja megvalósításában végzett kiemelkedő tevékenységéért.
  • Győr városa 1986. január 15-én díszpolgárává választotta.

[szerkesztés] Munkássága

  • Az ő idején a Rába Magyarország egyik nemzetközi szinten is jelentős állami vállalata lett.
  • A gazdaság és a politika sokszor összekeveredett az életében. Döntő szerepe volt a magyar-amerikai kapcsolatok fejlesztésében is. Róla bővebben a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár cimű szócikkben.
  • hitvallása

".... Rendkivül szerencsés volt az életem. Lehet, hogy én egy, időben távozni nem képes nemzedék tagja vagyok. De a nemzedékem nemcsak azért a mentalitásért felelős igazán. hanem azért is, hogy nem tudott, olyan világszínvonalú vezetőváltásra képes, újabb nemzedékeket felnevelni, amilyen világszínvonalú termékeket előállít(ott) mindennapi munkája során a RÁBA."

[szerkesztés] Vezetési és káderpolitikai elvei

  • A legtöbbet az életben lehet megtanulni,
  • A gazdaságosság döntő szempont,
  • A sok (vezetési) áttétel eltorzítja az intézkedést,
  • A vezető ne a középszerűséget célozza meg,
  • A vezetőket ki kell próbálni,
  • Vagy prémium, vagy felmentés,
  • Nem lehet a bizalmat megelőlegezni életfogytiglan,
  • Káderek nélkül nincs reform,
  • Mindig lesz aki átveszi a vezetést,
  • Megfelelő embert a megfelelő posztra,
  • A (jó), munkavégzéshez csapat kell,
  • A vezető nem sírhat együtt az emberekkel,
  • Csak munkatársakkal lehet együtt dolgozni (nem dolgozókkal),
  • A megújulás érdekében vállalni kell a konfliktusokat,
  • A gyenge vezető képtelen cselekedni,
  • A népszerűtlen feladatot is vállalni kell,
  • A látszatbékességért ne tegyünk engedményeket!,
  • A jövő érdekében túl kell lépni a múlton,
  • A lógós kiszürése a vezető dolga,
  • A munka elvégzésében nincs demokrácia!

[szerkesztés] Becenevei

„Vörös báró” néven emlegették. Utónevéről a magyar gyártmányú kamionokat becézték Edének (ezekhez a Rába a hátsó hidakat szállította.)


[szerkesztés] Források

  • Cserhalmi Imre: Horváth Ede: Én volnék a vörös báró?, Pécs, 1990. ISBN 963 316 295 5
  • Dusza András: A birodalom végnapjai, Győr, 2003.
  • saját tapasztalat

[szerkesztés] Külső hivatkozások