Diakónus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A diakónus olyan személy, aki szolgálatokat, különösen egyházi szolgálatokat teljesít. A fogalom felekezetenként eltérő tartalmú.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A szó eredete

  • A diakónus szó a görög diakonosz szóból ered, amelynek jelentése: szolga, (de nem rabszolga, vagy a hüpéretész (hivatali szolga).
  • A diakónia azonos eredetű szó, eredetileg szélesebb értelemben gondoskodást jelentett – lelki és testi vonatkozásban egyaránt.

[szerkesztés] A Katolikus Egyházban

A Katolikus Egyházban a diakónus magyar elnevezése gyakran szerpap, áldozópappá még nem szentelt személy, az egyházi rend szentségének első fokozata. Feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt. A püspök jobbkeze, helyettese, titkára volt, gyakran utóda volt.

Eredete: az ősegyházban a 12 apostol feladatai megsokasodtak és már nem tudtak eleget foglalkozni a szegényekkel, ezért a pogányságból megtért hívek nyomására kiválasztottak 7 embert, hogy ők kifejezetten a szegényeket szolgálják (ApCsel 6,1-6). Azonban Szent István első vértanú példája mutatja, hogy kezdettől fogva foglalkoztak az igeszolgálattal is (ApCsel 6,8-7,60).

A későbbi korokban jelentősége visszaszorult, már csak egy fokozat volt az áldozópapság előtt, amelyet néhány nappal a papszentelés előtt szolgáltattak ki. A II. Vatikáni Zsinat azonban felújította a diakonátus intézményét, ma minden papnak előzőleg legalább félévig diakónusnak kell lennie. Az egyházjog szerint amennyiben áldozópap akar lenni, legalább 23 éves, nőtlen embert lehet diakónussá szentelni, állandó diakónussá azonban nős embereket is szentelhetnek, nekik 35 év az alsó korhatár (CIC 1031. kán.). Természetesen akit nőtlenül szentelnek diakónussá, az is maradhat diakónus, nem muszáj tovább szenteltetnie magát.

Feladata a Lumen Gentium (a II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló dokumentuma) szerint: a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben (volgo: esketés), temetés, zsolozsma, paraliturgiák vezetése. A misén felolvassa az evangéliumot, homíliát (~prédikáció) mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik (LG 29).

Öltözete: alba (hosszú, fehér köntös) és stóla, amelyet a pappal ellentétben nem a nyakában, hanem a bal vállán átvetve és a jobb csípőjén megkötve visel, valamint dalmatika (T-alakú dalmát eredetű, miseruhához hasonló ruha). A II. Vatikáni Zsinat előtt létezett a szubdiakonátus rendje is, ennek viselete a tunicella volt (kicsit hosszabb ujjú dalmatika).

[szerkesztés] A protestáns egyházakban

A protestáns egyházakban a gyülekezetben segédkező, nem lelkészi személyt nevezzük diakónusnak, aki lehet pl. betegápoló vagy ifjúsági vezető.

[szerkesztés] Az ortodox egyházban

A diakónus itt az egyházközségi lelkipásztori és liturgikus tevékenységet segítő személy.