Glória (ima)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Glória (Gloria, magyarul Dicsőség) a római katolikus mise „Gloria in Excelsis Deo” („Dicsőség a magasságban Istennek!” ) kezdetű imája, amelyet nagy doxológiának is neveznek. Szövege ritmikus próza, amely egyszerre dicsőiti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.
A Glória (és a Te Deum) azoknak a zsoltároknak az egyedüli maradványai, amelyeket magánemberek irtak (psalmi idiotici), és nem közvetlenül a Bibliából származnak. Szövegük szépsége a keresztény lira kivirágzását példázza az üldözések időszakában.
A Glória az egyik legrégibb keresztény ima. Szövege eredetileg görög nyelvű volt. Egy korábbi változata a 3. századra datálható (de az is lehet, hogy az elsőre). A görög ortodox egyházban egy hosszabb, 4. századi eredetű változatát éneklik.
Először Telesphorus pápa (128–139) rendelte el, hogy legyen része a liturgiának és karácsonykor énekeljék, Symmachus pápa (498–514) már minden vasárnapra kötelezőnek rendelte. Húsvétkor papok énekelhették. A középkorban számos elferditett változata vált ismertté, hiába tiltották őket.
A mai római katolikus liturgia szerint főünnepeken, ünnepeken és vasárnaponként éneklik vagy mondják, kivéve az adventi és nagyböjti időt.
[szerkesztés] Szövege
- Dicsőség a magasságban Istennek!
- És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
- Dicsőítünk Téged, áldunk Téged,
- imádunk Téged, magasztalunk Téged.
- Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért.
- Urunk és Istenünk mennyei Király,
- mindenható Atyaisten.
- Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.
- Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
- Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
- Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket!
- Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
- Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
- te vagy a egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
- a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében!
- Ámen.


Based on work by Feanor,