Appianosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Appianosz (Kr. u. I-II. század) Görög történetíró
Alexandriában közigazgatási hivatalt viselt, majd Hadrianus császár uralkodása alatt Rómába utazott, s ott közel harminc éven át császári hivatalnok volt.
Fő műve a „Rhómaika" (Római történelem), melyet már öregkorában, 160 körül írt. A 24 könyvre osztott mű a római történelmet a birodalom egyes területeinek történetére tagolva tárgyalja, minden meghódított terület történelmét összefüggően tekint át, s az egyes területeket a hódítás menete szerint veszi sorra. Azokat az eseményeket viszont, amelyek birodalom egészét mozgatták meg, területi tagolás nélkül, belső összefüggései szerint mutatja meg. Ez merész szakítás volt a korábbi annales-szerkezetű történelmi hagyománnyal, s feltételezte az egyes területek igen alapos ismeretét.
A műből teljes egészében fennmaradt a 6. és a 7. könyv, a 8. könyv legnagyobb része, a 9. könyv második része, a 11–17. könyvek, teljesen elveszett a 10. éa a 18–24. könyvek. A többiből kisebb-nagyobb töredékeket ismerünk.
A korábbi történetírók közül Appianosz feltehetőleg ismerte és felhasználta Poszeidónoszt, Sallustiust, Asinius Polliót és Liviust. Közvetlen forrása volt Timagenész, Sztrabón, Juba, idősebb Seneca és Cremutius Cordus.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon


Based on work by