Kigo

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kigo az évszakra utaló szó a haikuban.

Csaknem minden haikuban találunk egy „évszakszót” (kigo), amely a lélegzetvételnyi haiku-verset a természet nagy évi körforgásához köti. Mivel az évszakok témája központi helyet foglal el a versben, ezért a költőnek ún. évszakszókat kellett alkalmaznia.

Például a „friss zöld fű”, az „ibolya” tavaszi, a „májusi eső”, a „rövid éjszaka” nyári, a „krizantém”, a „ciripelés” őszi, a „medve”, a „sas” téli évszakszó. De a haikuköltő számára az sem volt mellékes, hogy milyen szókapcsolatban fordulnak elő a kigók. Míg például a „vadlúd” a telet, a „hazatérő vadlúd” már a tavaszt idézi.