Bécsi pénzverési egyezmény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A bécsi pénzverési egyezmény (németül: Wiener Münzvertrag) 1857-ben jött létre a Német Vámunió államai (deutschen Zollvereinsstaaten) és az Osztrák Császárság között egységes pénzláb bevezetésére.

A pénzlábat a korábbi talléroknál alkalmazott kölni márka (233,856 gramm) helyett a vámunióban használt metrikus fontban (500 gramm) fejezték ki. 30 talléros pénzlábat vezettek be, azaz egy font színezüstből 30 tallért vertek. Az új pénzegység neve egyleti tallér (Vereinstaler) lett, az új pénzláb szerint vert érméket egyleti érméknek (Vereinsmünze) nevezték. Az új tallér (színezüsttartalma 16,667 gramm) lényegében a (kissé súlyosabb) Graumann-pénzláb szerinti porosz tallér (színezüsttartalma 16,704 gramm) utódjának tekinthető, mely pénzlábbal Ausztria már régóta vetélkedett. Az új pénzláb azonban nem pénzegység, hanem az azonos nemesfémből (ezüstből) vert pénzeket használó államok közötti elszámolási egység volt.

Egy egyleti tallér átszámítása:

  • 1 porosz tallér (észak- és középnémet tallérrendszer)
  • dél-német forint = 105 dél-német krajcár (dél-német forintrendszer)
  • 1½ osztrák forint = 150 osztrák krajcár (osztrák decimális pénzrendszer)

Ugyanekkor a koronás és félkoronás aranyakat is egységesítették, de ezeket az egyleti érméket csak ritkán verték, nem volt sikeres a forgalomba helyezésük. Az ezüst és az arany piaci árának eltávolodásával a koronaérték folyamatosan változott, és az egyes német államok pénznemeivel szembeni aránya bizonytalanná vált.

A bécsi pénzverési egyezmény hatálya a németajkú területeken kívül a Habsburg Birodalom nem-német területeire is kiterjedt, így egyleti pénzek Milánó, Velence, Prága, Körmöcbánya és Gyulafehérvár pénzverdéiben is készültek.

Forrás: www.muenzen-lexikon.de