Fagott
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Fagott |
| angol: bassoon francia: basson német: Fagott olasz: fagotto |
| Besorolás |
| Aerofon Nádnyelves |
| Csőhossz |
| 254 cm |
| Hangterjedelem |
| Rokonhangszerek |
| oboa, angolkürt, dulcián |
| Hangszerjátékos |
| fagottos |
A fagott a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádsíppal működő fúvós hangszer, az oboa hangszercsalád basszus tagjának is tekinthető. Hosszú, kónikus furatú csöve szűk U alakban van megtörve, a nádsíp hajlított fém fúvócsőbe illeszkedik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
A fagott leggyakrabban jávorfából vagy paliszanderből készül. Az összesen kb. 2,5 méter hosszú, kónikus furatú csöve jellegzetes módon kétrét van hajtva. Ennek az a jelentősége, hogy így a hangszer valóságos mérete nagyjából a fele „zenei” hosszúságának, vagyis rezonáló légoszlopa hosszúságának.
Részei:
- A kettős nádsíp
- a hajlított fém S-cső
- a lefelé irányuló tenorcső vagy szárny
- a csizma, amelynek U alakú furatába a két csőrész (3, 5) csatlakozik.
- a tenorcsővel (3) párhuzamosan felfelé irányuló basszuscső
- az erre csatlakozó hangtölcsér vagy korpusz.
A modern fagott a többi fafúvós hangszerhez hasonlóan nagy számú (22 - 24) hanglyukkal, bonyolult billentyűzettel van ellátva. Legmélyebb hangja B1, felrakható különleges hangtölcsérrel A1, legmagasabb hangja g2.
Napjainkban két különböző hangszerváltozat van forgalomban, a francia, illetve a német rendszerű fagott, de egyre inkább a német típus válik egyeduralkodóvá.
A kettő közötti legszembetűnőbb különbségek:
- a francia hangszer rio paliszanderből készül, míg a német jávorfából;
- a német hangszer furata kissé bővebb;
- a német hangszer hangtölcsére körte alakú, mint az angolkürtnél;
- a hanglyukak elrendezése, a billentyűzet eltérő konstrukciójú, eltérnek a fogásmódok;
- a nád is másféle.
[szerkesztés] Története
A fagott legkorábbi változata, a dulcián 1550 – 1700 között még egy darabból volt elkészítve, kifúrva. A barokk korban kezdték a mai, négyrészes formában építeni, 3 – 4 billentyűvel. A 18. század második felétől kezdett szaporodni a billentyűk száma, míg elérte a ma jellemző 22-t (Buffet, francia) vagy 24-et (Heckel, német).
[szerkesztés] Művek fagottra
[szerkesztés] Barokk
- Antonio Vivaldi 37 versenyművet írt fagottra. [1]
[szerkesztés] Klasszikus
- Johann Christian Bach: B-dúr fagottverseny, Esz-dúr fagottverseny
- Johann Nepomuk Hummel: F-dúr fagottverseny, W75
- Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr fagottverseny, K191
[szerkesztés] Romantikus
- Carl Maria von Weber: Andante e Rondo ongarese op. 35
- Carl Maria von Weber: F-dúr fagottverseny, op. 75
[szerkesztés] 20. század
- Paul Hindemith: Szonáta fagottra és zongorára (1938)
- John Williams: Five Sacred Trees: versenymű fagottra és zenekarra (1997)
- Richard Strauss: Concertino klarinétra és fagottra (1948)
[szerkesztés] Források
- John Henry van der Meer: Hangszerek – ISBN 963 330 670 1
- Darvas Gábor: Évezredek hangszerei – ISBN 963 330 082 7
- Brockhaus Riemann zenei lexikon – ISBN 963 330 474 1
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Nádnyelves hangszerek |
| Ókori hangszerek: |
| aulosz |
| Régi zenei hangszerek: |
| dulcián • görbekürt • kortholt • pommer • schalmei |
| Egzotikus, népi hangszerek: |
| zurna |
| Mai hangszerek: |
| angolkürt • fagott • klarinét • oboa • oboa d’amore • szaxofon |


Based on work by