Ferenczy Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ferenczy Károly (Bécs, 1862. február 8. – Budapest, 1917. március 18.) magyar festő

 Önarckép, 1883
Önarckép, 1883

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Jogi, majd mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, amit miután feleségül vette, Fialla Olga festőnőt abba hagyott és Ő is festészettel kezdett el foglalkozni. 1884-ben Rómában és Nápolyban folytatta tanulmányait. A nápolyi festészeti akadémia hallgatója lett. 1885-ben Münchenbe ment, ahol megismerkedett Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal. 1887-1889 között a párizsi Julian Akadémia tanult tovább. Tanárai Robert-Fleury és Bouguereau voltak. Hazatérte után 1889-1892 között Szentendrén dolgozott, majd ismét visszatért a következő évben Münchenbe, ahol 1896.-ig élt. 1896-ban társaival, (Hollósy Simon, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Bélaval )közösen megalapították a Nagybányai Művésztelepet. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola, 1906-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetem|budapesti Mintarajziskola ahol az alakrajz és festés tanára lett. Rendszeresen részt vett hazai és külföldi kiállításokon. A MIÉNK alapító tagja volt. Három gyereke, mind művész lett, Ferenczy Noémi (festő és gobelinművész), Ferenczy Béni (szobrász, grafikus), Ferenczy Valér (festő, grafikus).


[szerkesztés] Munkássága

Ferenczy Károly a az impresszionizmus legnagyobb magyar mestere. Festészete több szakaszra bontható. Az első korszaka inkább "finom naturalistának" mondható, műveire a leíró ábrázolás mód volt jellemző. Eleinte zsánertémákat dolgoz fel, dekoratív stílus elemekkel kombinálva. Müncheni korszakában megjenetek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek. Nagybányai éveinek kezdetén monumentális bibliai kompozíciókat festett, képein ekkor már egyre inkább megjentek az impresszionistákra jellemző színgazdagság. A napfény festése kötötte le érdeklődését, ugyan akkor lényeges maradt számára az emberalak és arc kifejezése is. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái foglalkoztatták. Ferenczy Károly a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festő nemzedékre.

[szerkesztés] Kiállítás

1922, Emlékkiállítás

[szerkesztés] Főbb művei

  • Orfeusz Három királyok, 1898
  • Esti hangulat lovakkal, 1889
  • Hazatérő favágók, 1899
  • Józsefet eladják testvérei, 1900
  • Gesztenyefák, 1900
  • Nyári reggel, Márciusi est, Nyár, 1902
  • Festőnő, 1923
  • Templom, Október, 1903
  • Napos délelőtt, 1905
  • Gyermekek ponnykon, 1905
  • Nyári nap, 1906
  • Akt zöld háttérrel, 1911
  • Akt vörös háttérrel, 1913
  • Pieta, 1913
  • Alvó cigányleány, 1915

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Hivatkozások

Életrajz Művei