Klement Gottwald
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Klement Gottwald
(1896. november 23. – 1953. március 14.) cseh kommunista politikus, Csehszlovákia elnöke volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gottwald és a kommunista mozgalom
A dél-morvaországi Dedicében született egy parasztasszony törvénytelen fiaként, apját nem ismerte. Amikor 12 éves lett, Bécsbe ment dolgozni nagybátyjához asztalossegédnek. 1912-ben a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom tagja lett, és egészen 1915-ig az is maradt, amikor is besorozták az Osztrák–Magyar Monarchia seregébe. 1918-ban dezertált, és csatlakozott a szovjet Vörös Hadsereghez, majd a frissen megalakult Csehszlovákia haderejébe került. A háború után egy ideig asztaloskodott, majd 1921-ben – alapító tagként – belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, melyben a szociáldemokrata irányvonalat támadó belső ellenzék sorait gyarapította.
[szerkesztés] Felfelé a pártranglétrán
Eleinte a szlovák és morvaországi munkáslapokban publikált, majd 1926-ban Prágába költözött, és a párt Központi Bizottságának elnöke lett. Ekkor gyorsan emelkedni kezdett a ranglétrán: 1928-ban tagja lett a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságának, és 1929-ben a CSKP főtitkárává választották, sőt a Nemzetgyűlésbe is bekerült. Gottwald feltétlenül Moszkva-hű irányvonala az elkövetkező néhány évben egyre népszerűtlenebbé tette a kommunista pártot, melynek a taglétszáma is jelentős mértékben csökkent.
A helyzet csak 1933 után változott: Adolf Hitler hatalomra jutását követően Gottwald szakított merev elképzeléseivel, és elkezdett együttműködni a szociáldemokratákkal, illetve más náci- és németellenes pártokkal. Ezzel kiváltotta a Komintern bírálatát, de ügyes taktikázással megmaradt a moszkvai vezetés kegyeiben, ami hamarosan egész Európában javasolta a népfrontok létrehozását a „fasizmus” ellen.
[szerkesztés] A II. világháború után
1938-ban a müncheni konferencia döntéseit hevesen ellenezte, majd a német megszállás elől 1939-ben a Szovjetunióba emigrált, és a háború végéig ott is maradt. Edvard Beneš emigráns kormányát elismerte Sztálin kormányzata, és az elnök 1943-mas moszkvai látogatása után megnőtt a súlya a Gottwald vezette emigráns kommunistáknak. Megegyezés született a háború utáni népfront-kormány megalakításáról. 1945-ben tért haza, és az ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese lett, a következő évben pedig a választások után már ő alakított koalíciós kormányt. Bár a demokrácia látszólag érvényesült, a közigazgatás és a hadsereg kezdettől fogva kommunista befolyás alatt állt.
[szerkesztés] Hatalomátvétel
1947-ben, a hidegháború kezdetének évében megromlott a kommunisták és a többi párt viszonya. Gottwald igyekezett saját embereit ültetni a magas pozíciókba, és szovjet parancsra megakadályozta a Marshall-segély elfogadását, ami vitákat váltott ki a parlamentben és a kormányban. 1948 februárjára a feszültségek elértek a csúcspontra. A kormány jobboldali miniszterei tiltakozásul február 20-án benyújtották a lemondásukat, remélve, hogy Beneš majd új kormányt alakíttat. A kommunisták és a befolyásuk alatt álló szakszervezetek hatalmas tüntetéseket szerveztek, amiket a karhatalom nem volt hajlandó elfojtani. Február 25-én a szociáldemokraták támogatásukról biztosították Gottwald pártját, mire az elnök végleg elszigetelődött. Beneš kénytelen volt elfogadni a 12 miniszter lemondását, és beiktatta a Gottwald által létrehozott kormányt. A májusi választásokon már csak a kommunista Népfront indult, és természetesen nyert. Az új, diktatórikus alkotmányt (május 9.) nem szentesítő Beneš lemondása után június 14-én Klement Gottwald lett Csehszlovákia államelnöke.
[szerkesztés] Sztálin nyomdokain járva
Gottwald sztálini mintára államosította az ipart, kereskedelmet és kollektivizálta a mezőgazdaságot. Munkatáborokat állíttatott fel, és uralma alatt mintegy kétszázezer politikai elítélt került ide vagy börtönbe. Kétszázharminc halálos ítéletet hoztak, melyek közül 180-at végre is hajtottak. Sztálinhoz hasonlóan Gottwald többször végzett tisztogatásokat a kormányban és a párton belül. A romló egészségű (alkoholizmustól és egyes feltevések szerint szifilisztől szenvedő) csehszlovák államfő alig kilenc nappal Sztálin halála után, mestere temetéséről hazaérkezve szívrohamban halt meg.
| Elődje: Edvard Beneš |
Csehszlovákia elnöke 1948–1953 |
Utódja: Antonín Zápotocký |



Based on work by