Kiss Arnold

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kiss Arnold (Ungvár, 1869. nov. 2. – Budapest, 1940. nov. 14.): főrabbi, író.

A budapesti rabbiképző intézetben végezte tanulmányait. Ugyanakkor az egyetemen bölcsészetet hallgatott. 1893-ban avatták doktorrá. Előbb a zsolnai, majd 1896-ban a veszprémi, 1901-ben a budai hitközség főrabbija lett. Az Országos Rabbiképző Intézetben a héber irodalmat tanította.

[szerkesztés] Művei

  • A pap hárfája (versek, Bp., 1904);
  • Ifjak és öregek (elb., Bp., 1909);
  • Köd és napsugár (Bp., 1911);
  • Álom és valóság emlékezések (Bp., 1913);
  • A héber költészet (Bp., 1924);
  • Kiss József élete és művei (Bp., 1927);
  • Petőfi Sándor (Bp., 1925);
  • A fekete Horovitz és más elbeszélések (Bp., 1931);
  • Az őszi haraszt muzsikál (Bp., 1932); Örök láng (versek, Bp. 1934).

[szerkesztés] Forrás

Révai Nagy Lexikona