Kerguelen-szigeteki nyílfarkú réce

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Kerguelen-nyílfarkú réce
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Úszórécék (Anatini)
Nem: Anas
Faj: A. eatoni
Tudományos név
Anas eatoni
(Sharpe, 1875)
A Wikifajok tartalmaz
Kerguelen-szigeteki nyílfarkú réce témájú rendszertani információt.

A Kerguelen-szigeteki nyílfarkú réce (Anas eatoni) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába, a réceformák (Anatinae) alcsaládjába, azon belül az úszórécék (Anatini) nemzetségébe tartozó faj.

A faj a nevét Alfred Edmund Eaton angol felfedező után kapta.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előfordulás

Két alfaja az Indiai-óceán déli részén, a francia déli területekhez tartozó szigeteken él.

[szerkesztés] Alfajai

  • Kerguelen-szigeteki nyílfarkú réce (Anas eatoni eatoni) – ez az alfaj él a Kerguelen-szigeteken
  • Crozet-szigeteki nyílfarkú réce (Anas eatoni drygalskyi) – ez az alfaj él a Crozet-szigeteken

[szerkesztés] Megjelenés

Nagyon hasonlít a nyílfarkú récéhez (Anas acuta), annak legközelebbi rokona (Sokáig csak a nyílfarkú réce alfajának tartották).

A nyílfarkú réce elterjedési területétől nagyon távol él. Valamikor nagyon régen valamilyen okból nyílfarkú récék kerülhettek a szigetekre (talán viharok sodorták őket ilyen távolra), majd mivel semmilyen további kapcsolat nem fűzte őket az északi féltekén élő madarakhoz, elkezdtek önálló fajjá válni.

[szerkesztés] Életmódja

Kis édesvízi tavakat kedvel, de előfordul mocsaras, zsombékos területeken is, télire a part közeli lagúnákra és csendes tengeröblökbe húzódik.

Többnyire rovarokat és apró rákokat fogyaszt.

[szerkesztés] Szaporodása

A költési időszak novembertől februárig tart. Többniyre öt tojást rak a tavak partjainál levő zsombékosban kialakított fészkébe. Költési időn kívűl általában kis csoportokban látható.

[szerkesztés] Védettsége

Korábban a fajt gyakran vadászták bálnavadászok (a Kerguelen-szigetek voltak a francia bálnavadászok kedvelt tartózkodási helyei) illetve a szigeteket felkereső tudományos csoportok is. Ma főleg a Kerguelen-szigeteken levő kisszámú lakostól elszökdöső macskák ritkítják állományaikat. A kergueleni alfaj állományát 1982 és 1985 között 46 800 és 62 100 pár közötti értékre becsülték.

Ezt az alfajt az 1950-es és '60-as években betelepítették a szintén a Francia Délsarki Területek részét képező Amszterdam-szigetre, de ott 1970 óta nem látták, úgyhogy valószínű, hogy a betelepített populáció kipusztult. Jelenleg az Amszterdam-sziget a francia déli területek központja és az emberekkel együtt érkezett macskák illetve a behurcolt patkányok felelősek ennek a populációnak a kihalásáért.

A Crozet-szigeteki alfaj állományát 1980 és 1982 között 1800 és 2100 egyed közé tették.

A faj állományait a '80-as évek vége óta nem vizsgálták.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken