I. Jámbor Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy Károly és fia, Jámbor Lajos
Nagy Károly és fia, Jámbor Lajos

I. (Jámbor) Lajos (németül: Ludwig der Fromme, franciául: Louis le Pieux vagy Louis le Débonnaire, olaszul: Luigi il Pio vagy Ludovico il Pio, spanyolul: Luis el Piadoso vagy Ludovico Pío) (778-840. június 20.) frank és „német császár814-től haláláig.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Aquitánia ura

Lajos a cassinogilumi Karoling villában született, Eginhard és egy ismeretlen, Astronomusnak nevezett, krónikás szerint Nagy Károly harmadik fiaként, annak harmadik feleségétől, Hildegardtól, mialatt apja hadjáratot vezetett Hispániába. Cassinogilum a délnyugat-franciaországi Aquitánia központja volt hosszú évekig, de pontos születési helye még ma is vita tárgyát képezi.

Lajost már kora gyermekkorában Aquitánia királyává koronázták 781-ben és régenseket és bíróságot állítottak mellé, hogy fenntartsák a rendet a Nagy Károly 778-ban a móroktól elszenvedett veresége után fellépő ellenállásban. 794-ben Károly négy római stílusú villát építtetett fiának, ahol eltöltheti a teleket. Ezek voltak Doué-la-Fontaine, amely ma Anjouban áll, Ebreuil Allierben, Angeac-Charente és egyesek szerint Cassinogilum volt a negyedik. Károly azt tűzte ki fő célul, hogy minden fia „őslakosa” legyen az általa örökölt területnek. A terület nemzeti ruháit viselték és a helyi törvények, szokások szerint kormányoztak. Ezért koronázta gyerekeit már gyerekként leendő királyságuk uralkodójává. Minden egyes királyságnak nagy jelentősége volt, abban hogy megvédjék a birodalom határait. Lajos a hispániai frontért volt felelős. 797-ben, Barcelona, a korabeli keresztény spanyol területek legnagyobb városa frank kézre került, amikor annak kormányzója, Zeid, szembeszállt a mór Córdobai Emirátussal és elbukva a frankok kezére adta a várost. Ám az Omajjád-dinasztia 799-re visszafoglalta az elvesztett területet. Azonban Lajos kivezényelte az egész sereget, beleértve a baszkokat is hercegükkel I. Sanchoval, a pravanciakat Leibulf és a gótokat Bera vezetésével és átkelve a Pireneusokon megostromolta a várost 800-801 telén. A város megadta magát. A város fiait elhurcolták katonának és Nagy Károly a birodalom legtávolabbi szögleteibe küldte őket harcolni, távol az otthonuktól. Lajos hadjáratot vezetett Dél-Itáliába Benevento ellen először és utoljára.

Lajos volt Nagy Károly négy törvényes fiának egyike, ám a legidősebb, Púpos Pippin, résztvett egy apja elleni összeesküvésben, amiért Károly egy kolostorba száműzte. Így csak hárman maradtak „versenyben” apjuk örökségért, így Lajos jogosan remélhette, hogy megoszthatja a Károly örökségét két bátyjával, Ifjabb Károllyal, a frankok királyával és Pippinnel Itália urával. A 806-os Divisio Regnorum-ban Nagy Károly Ifjabb Károlyt tette meg örökösévé, mint császár és minden frank terület ura. Pippin kapta Lombardia arany koronáját, Lajos pedig Septimaniát, Provencet és Burgundiát.

Ám nem sokkal később Károly elvesztette első két fiát. Pippin 810-ben, Ifjabb Károly pedig 811-ben halt meg. Így Lajos lett apja társcsászára 813-ban. 814-ben, apja halálakor ő örökölte az egész Frank Birodalmat annak összes pozíciójával (egyedül Itália nem került a közvetlen uralma alá, amit Pippin fia, Bernard örökölt).

[szerkesztés] Császár

Lajos éppen Doué-la-Fontainei villájában tartózkodott Anjouban, amikor tudomást szerzett apja haláláról. Aachenbe sietve rögtön megkoronáztatta magát és az egész birodalomban kihírdetette a nemesekkel: Vivat Imperator Ludovicus.

Mottójaként a Renovatio Regni Francorum kifejezést verette pénzérméi hátlapjára. Ennek jegyében céljául tűzte ki a Római Birodalom felélesztését teljes fényében. Rögtön „morális tisztogatást” rendelt el, minek keretében összes hajadon nővérét zárdába küldette, így lemondva arról, hogy házassági szerződések kötésére felhasználva őket megelőzze az erősebb hatalmakkal felmerülő konfliktusokat. Megkímélte illegitim féltestvéreit és kolostorba külte apja unokatestvéreit Adalardot és Walát, külön helyre, Noirmoutier-en-l'Île-be és Corbie-be, elkerülendő a későbbi összeesküvéseket.

Főtanácsoa, Bernát barcelónai gróf és Ebbo voltak. Az utóbbit a jobbágyság soraiból soraiból Reims érsekévé tette és aki később hálátlanul elfordult tőle. Megtartotta tisztségükben apja néhány miniszterét, például Elisachart, a Trierhez közeli St Maximin apátját és Hildebold, cologne-i érseket. Később Elisachart eltávolította tisztségéből Hildwinnel, több monostor főapátjával együtt.

Anianei Szent Benedeket, egy septímiai vizigót származású papot és monostor alapítót, kérte segítségül a frank egyház megreformálásában. Benedek első reformja az volt, hogy a birodalom minden monostorának a Benedeki regula szerint kell működnie, amely Nursiai Szent Benedek nevét viseli.

816-ban V. István pápa, III. Leó utóda ellátogatott Reimsbe és másodszor is megkoronázta Lajost. Így a pápa szerepe is megerősödött a császári cím adományozójának személyében.

[szerkesztés] Ordinatio imperii

817-ben Lajos és egész udvartartása éppen egy fa galériát tekintett meg az aacheni katedrálisban, amikor az összedőlt, kioltva több ember életét. Lajos túlélte a szerencsétlenséget, de érezve a halál közelségét kiadta az Ordinatio imperiit, amely utódainak öröklését tartalmazta. 815-ben már tett lépéseket arra, hogy megossza a hatalmát első két fiával, amikor Lothárt Bajorország királyává koronáztatta, Pippint pedig Aquitánia urává, de nem adott neki kirly címet. Most viszont az egész birodalmat felosztotta három fia között:

  • Lothár, aki ekkor már király volt, társcsászári rangra emelkedett és megkapta a birodalom legnagyobb harmadát, amely magában foglalta egész Itáliát. Így apja halála után ő lett a birodalom császára és öccseinek feljebbvalója.
  • Pippin megkapta az aquitánia királya címet és mellé még néhány szomszédos országot.
  • Lajos, a legfiatalabb, pedig megkapta Bajorországot és néhány szomszédos országot.

Ezzel az egyességgel Jámbor Lajos megpróbálta egyesíteni birtokait, a papság segítségével, egy császár alatt. Ahelyett, hogy régi frank szokás szerint egyenlő mértékben ossza el birtokait és címeit fiai között, elsőszülött fiát, Lothárt, a többiek fölé helyezte és rá hagyta a birodalom legnagyobb részét. Lothár tudatában volt a társcsászári címmel járó hatalomnak és meg is védte örökségét.

[szerkesztés] Bernárd felkelése és Lajos bűnbánása

Az első kihívás, Lajos öröklési terveivel szemben, Itáliából érkezett, amely az egyezmény szerint Lothárhoz került. Lajos unokaöccse, Bernárd, még mindig Itália ura volt és 818-ban fellázadt nagybátyja ellen Theodulf, Orléans püspökének felbújtására. Bernárd meghívóval utazott Chalon-sur-Saône-ba, hogy ott képviselje jogait Lajossal szemben, ám ott halálra ítélték, amit Lajos megvakíttatásra és börtönbüntetésre enyhített. Ám következő évben Bernárd belehalt az elszevedett fájdalomba és gyötrelmekbe. Unokaöccsének sorsa mély hatssal volt a császár lelkiismeretére, ami végigkísérte egész hátralévő életében.

Jámbor Lajos bűnbánatot gyakorol Attignyban 822-ben
Jámbor Lajos bűnbánatot gyakorol Attignyban 822-ben

822-ben, mélyen vallásos emberként, Lajos mély bűnbánatot gyakorolt Bernárd halála miatt az ardenneki Vouzierstől nem messze fekvő attignyi palotájában, I. Paszkál pápa és a birodalom egyházi előljárói és nemesei előtt, akik összegyűltek ott, hogy tanúi legyenek Lajos megbékélésének a három fiatalabb féltestvérével, Hugóval, akit St-Quentin apátjává tett, Drogóval, akit Metz püspökévé nevezett ki és Theodorikkal. Ez a vezeklés, mely I. Theodosiuséhoz volt hasonló, nagy hatást gyakorolt a frank uralkodói presztizsére. Elsorolta azokat a bűneit, amelyeket addig még egy egyháti személynek sem gyónt meg. Ám egy hatalmas hibát is vétet, azzal hogy szabadon engedte Walát és Adalardot a kolostori "börtönükből", ezzel veszélyeztetve Lothár örökségül kapott hatalmi pozícióját.

[szerkesztés] Határmenti viszályok

Lajos uralkodásának kezdetén rengeteg különböző népcsoport, dánok, obotritesek, szlovének, bretonok, baszkok, élt birodalmának határvidékein. Annyira féltek a frank császártól, hogy nem mertek semmiféle felkelést szítani ellene. Habár 816-ban a sorbok fellázadtak, akikhez hamarosan csatlakozott Slavomir, az obortritesek vezére, aki még saját embereit is veszni hagyta, és akit Ceadrag távolított el 818-ban. Ceadrag is szembe fordult a frankokkal, a dánokkal szövetségben, akik hamarosan a frankok legnagyobb ellenfelei lettek.

Emellett pedig egy hatalmas ellenséges szláv sereg gyülekezett északkeleten, akik Ljudevit Posavskival, Pannónia grófjának vezetésével zaklatták a Dráva és a Száva környékét. Lajos Cadolaht, Friuli őrgrófját küldte ki ellenük, aki viszont meghalt egy hadjáratban 820-ban, őrgrófságát pedig elfoglalták a szlovénok. A frankok szövetkeztek Bornával, Dalmácia grófjával és sarokba szorították Ljudevit. A béke 827-ben született meg, amikor a fiatalabb Lajos leutazott a bolgár hordákhoz Pannóniába.

Birodalmának távoli déli peremén Lajos befolyása alá volta Benevento lombard hercegeit, akiket Nagy Károly sohasem tudott leigázni. Igéreteket csikart ki IV. Grimoald és Sico hercegekből, de nem lett semmi eredménye.

A délnyugati fronton is problémák adódtak, amikor 815-ben Séguin baszk herceg fellázadt a frank befolyás ellen. Nem sokkal később viszont vereséget szenvedett III. Lupustól, akit a császár távolított el pozíciójából 818-ban. Egy 820-as birodalmi gyűlésen, Quierzy-sur-Oise-ban, döntés született, hogy hadjáratot indítanak a Córdobai Kalifátusba. A seregeket Hugó, Tours grófja, és Matfrid, Orléans grófja vezette, akik nem tudták elég gyorsan mozgatni a seregeket, így a hadjárat semmivé oszlott.

[szerkesztés] Első polgárháború

818-ban, amint Lajos hazatért egy bretagnei hadjáratról, értesült felesége, Ermengarde haláláról. Ermengarde, Ingerman lánya volt. Bár Lajos nagyon közel állt a feleségéhez, mégis az a hír terjedt, hogy a császárnénak nagy szerepe volt unokaöccse halálában és félve az ellene irányuló hasonló cselszövéstől Lajos gyilkoltatta meg az asszonyt. Hosszú hónapokat vett igénybe az udvaroncoknak és a tanácsadóknak, hogy meggyőzék Lajost, hogy újból megházasodjon. Végül a császár 820-ban vette feleségül Judithot, Welf altdorfi gróf lányát. Judith 823-ban egy fiúnak adott életet, akit Károlynak neveztek el.

A gyermek születése felborította az Aacheni egyezmény felállította öröklési rendet. Lajos kisérletei, hogy mind a negyedik fiának is juttasson elegendő örökséget, anélkül hogy az testvérháború eredményezne Károly és Lothár között, végül polgárháborúba torkollottak.

829-ben, Wormsban, Lajos Alamanniát adományozta Károlynak királyi vagy hercegi címmel (nem tisztázott). Ez felbőszítette Lothárt, akinek a területei ezáltal csökkentek. Egy felkelés volt készülőben. A bosszúrszomlyas Wala és fivérei kooperációinak ösztönzésére, Lothár megváldolta Judithot, hogy viszonya van Septímiai Bernáttal. Szerinte Károly egy ebből a törvénytelen kapcsolatból született fattyú. Ebbo és Hildwin cserbenhagyták a császárt ebben az ügyben. Bernát veszélyesebb ellenféllé vállt mindkettőjüknél. Agobard Lyoni érsek és Jesse, Amines püspöke is ellenszegültek Lajos öröklési terveinek és egyházi tekintélyükkel is a lázadókat támogatták.

830-ban Wala erősködésére, hogy Septimiai Bernát összeesküvést sző ellene, Pippin egy baszk sereget küldött, hogy megvédjék Neustriát, egészen Párizsig. Verebrie-ben csatlakozott hozzá az ifjabb Lajos (közismertebb nevén Német Lajos). A császár, visszatérve egy újabb bretagnei hadjáratból, birodalmát polgárháborúban találta. Minél messzebb vonul Champagnetől, mielőtt Pippin seregei megtámadnák őt. Judith fátyolt öltve kűzdött Poitiersben, Bernát pedig Barcelonába menekült.

Lothár végül kiállt egy hatalmas lombard sereggel, ám Lajos szembe fordult azonos nevű fiával és Pippint is erre kényszerítette. Ezzel sikerült megőriznie a fennálló rendet. A lázadás elbukott amikor Lothár megpróbálta a birodalmi gyűlést összehívni Nijmegenbe, Ausztria szívébe, az utolsó mencsvárukba. Az osztrákok és a rajnaiak 831-ben teljes seregükkel Nijmegenbe vonultak és kényszerítették a lázadó fiút, hogy adja meg magát az apjának és boruljon a lába elé. Kibékülve apjukkal Lajos és Pippin megnövelték örökségüket, míg Lothár, aki megmosztva társcsászári titulusától, nagy mértékben visszaszorult és Itáliába vonult számüzetésbe. Pippin visszatért Aquitániába és Judith Lajos udvarába. Egyedül Wala érezte forrónak a lába alatt a talajt és visszavonult egy félreeső kolostorba a Genfi-tóhoz. Though Hilduint, a Saint Denis Székesegyház apátját Paderbornba száműzték. Elisachar és Matfried pedig az északi-Alpokba kerültek, de nem vesztették el a szabadságukat.

[szerkesztés] Második polgárháború

A következő polgárháború két év múlva, 832-ben tört ki. Az elégedetlen Pippin összehívta apja udvartartását, ahol elég szegényes fogadatást kapott fellépve apja tanácsosai ellen. Amint megérezte hogy Peppin lázadást szervez nemesei között egy új rendszer követelésének céljából, Jámbor Lajos összes seregeit Aquitániába hívta a felkelés elfolytására. Ám Német Lajos rögtön sereget gyűlytött a birodalom területén élő szlávokból és elfoglalta Svábföldet, mielőtt még a császár bármit tehetett volna. Így az idősebb Lajos újra felosztani kényszerűlt hatalmas birodalmát. Jonacban, Károlyt Aquitánia királyává tette és elűzte Pippint (aki meglehetősen kíméletlen volt az ifjabb Lajossal szemben). Visszaadta a teljes császári jogkört Lothárnak, bár a legidősebb fiú nagy mértékben bitorolta apja trónját és miniszterei jó kapcsolatot ápoltak Pippinnel. Elképzelhető hogy ő bujtotta fel Német Lajost és Pippint a lázadásra, nekik ígérve Alemanniát, Károly birtokát.

Hamarosan Lothár, IV. Gergely pápa támogatásával, aki megszilárdította őt titulusában az apja beleegyesése nélkül, felújította a lázadást 833-ban. Mialatt Lajos Wormsban gyűlytötte a seregeit, Lothár észak felé vonult. Miután kellő mennyiségű katonát gyűlytött össze, Lajos dél felé indult. A két sereg Rothfeld síkságain találkozott. Ott, Gergely találkozott a császárral és megpróbált ellentéteket szítani az ellenség soraiban. Lajos seregének nagy része a szeme láttára hagyta el a csatateret, elrendelte a visszavonulást, mondván: "Nagy kár lenne, ha ennyiember veszítené itt az életét az én hasznomra". A lemondó császár Saint Médard-ba vonult vissza Soissons-ba, fia, Károly, pedig Prümbe, a királynő pedig Tortonába. A hűtlenség megvetendő példája hozta ennek a földnek a Hazugságok Földje (Lügenfeld, Campus Mendacii, ubi plurimorum fidelitas exstincta est) nevet.

November 13-án Rheimsi Ebbo elnökölt a soissons-i Szent Mária Templomban tartott zsinaton, amely leváltotta Lajost és kényszerítette hogy nyilvánosan ismerje be rengeteg bűnét, amelyek közül lényegében egyet sem követett el. Visszatérve Lothár Saint Vaast apátságát adta Ebbonak. Olyan emberek mint Rabanus Maurus, Lajos féltestvérei, Drogo és Hugó, Emma, udith nővére és Német Lajos új felesége, azon munkálkodtak hogy a fiatalabb Lajos, az új császár egyetértésével, kibéküljön az apjával. A megaláztatás amit Lajos elszenvedett Notre DAme-ban, Champagne-ban, együttérzést ébresztett az osztrák és szász bárók között Lothár ellen és a trónbitorlót Burgundiába űzték, összecsapva a támogatóival Châlons-sur-Saône közelében. Helyreállították Lajos hatalmát a következő évben, 834. március 1-én.

Amikor Lothár visszatért Itáliába Wala, Jesse és Matfried, Orléans névleges grófja, meghalt egy nagy dögvész járványban és 835. február 2-án a Thionville-i zsinat lemondtta Ebbot, Agobardot, Bernárddot, Bécs püspökét és Bartholomewt, [[Narbonne érsekét. Lothár is megbetegedett és ismét Lajos kegyeibe helyezték.

836-ban, azonban, a család kibékült és Lajos visszakapta Pippint és az ifjabb Lajost, megfosztották Lothárt itáliai birtokaitól és Károlynak adták új örökségként a crémieux-i gyűlésen. Ebben az időben vikingek jelentek meg Utrecht és Antwerpen környékén. 837-ben felhajóztak a Rajnán Nijmegen térségéig és királyuk, Rurik, igényét fejezte ki a még Jámbor Lajos előtt általuk elfoglalt területekre egy erős hadsereget felvonultatva ellene. Vereséget szenvedtek, de ez nem az utolsó alkalom volt amikor terrorizálták az északnyugati partokat. 838-ban ismét korlátlan uralomra nyújtotak be igényt Frisiában, de egy megállípodás született köztük és a frankok között 839-ben. Lajos elrendelte egy flotta felállítását és egy missi dominicit küldött Frisiába, hogy megőrizze ott is a frank uralmat.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz I. Jámbor Lajos témájú médiaállományokat.