Bartók: VI. vonósnégyes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A VI. vonósnégyes (Sz. 114, BB 119) Bartók Bélától 1939 augusztus-november között készült Budapesten.

Mindegyik tétel szomorúan (mesto) nyit. Ez mindegyikben ugyanaz, bár a tételek számának emelkedésével egyre hoszabb és bonyolultabb lesz. A négyedik tétel már végig csak erről szól (

Ez volt Bartók utolsó műve, amit Magyarországon írt, és életének is ez lett volna az utolsó műve (mivel az Egyesült Államokban kezdetben nem sok kedve volt a zeneszerzéshez), ha Serge Koussevitzky nem kéri fel a nagyzenekari Concerto, Yehudi Menuhin a hegedű-szólószonáta, ill. William Primrose a brácsaverseny írására. Bartók még dolgozott a VII. vonósnégyesen is; de ebből semmi konkrétum nem született.

Az ajánlás Kolisch Quartetnek szól, a premiert is ők tartották 1941. január 20-án New Yorkban. Ugyanebben az évben a Hawkes adta ki a művet.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tételek

[szerkesztés] Mesto – Vivace

Ebben a művében Bartók már nem hídformában alkot, hanem egy ritornell-szerűen vissza-visszatérő dallam útján teremt kapcsolatot a négy tétel között. Ez a ritornell-szerű monológ (Mesto) mottószerűen hangzik fel a mű elején, majd minden további tétel előtt ismét halljuk. A ritornell után kezdődik tulajdonképpen a Vivace tempójú első tétel. Ebben motivikus munkával elemeire bontott főtéma és magyar népdal intonációjú melléktéma alkotja a szonátaforma anyagát.

[szerkesztés] Mesto – Marcia

A második tétel elején a mottó – amely az első tétel előtt a brácsa szólóján hangzott fel – a csellón szólal meg, de most már nem egymagában: a két hegedű és brácsa homofon együttese képez hozzá ellenszólamot. Az Induló című főtétel mindvégig lendületesen ritmizált scherzo formában szerkesztett darab, ellentétes karakterű trió-középrésszel.

[szerkesztés] Mesto – Burletta

Hasonló felépítésű a groteszk hangzású Burletta is – amely előtt a mottó ezúttal imitációs szerkesztésben hangzik fel a két hegedű és brácsa felülről lefelé irányuló szólam-egymásutánjában. A Burletta a keserű irónia vidámságával játssza meg a táncos gondtalanságot, trió szakaszának nemes költészete azonban már nem tréfál, hanem őszinte áhítatot sugallva idézi fel újból az első tétel tematikáját.

[szerkesztés] Mesto – Molto tranquillo

A zárótétel magából a ritornell-témából szélesedik önálló formává mintegy konklúzióként rekesztve be az egész kvartettet; a befejezésnél motivikus elemeire hullik szét és pianissimóban hal el. (Bár Bartók skicceiből tudjuk, hogy eredetileg egy jó kis népi tánczenét tervezett a végére.)

[szerkesztés] Autográf anyagok

  • Vázlatok: témafeljegyzések (vö. BB 118).
  • Partitúra-fogalmazvány, vázlatok az 1. és 9. oldalon; a tervezett gyors zárótétel: 17–19. pp. (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSS1)
  • Autográf lichtpaus tisztázat, utólagos javításokkal (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSFC1)
  • Javított lichtpaus másolatok:
  1. A Boosey & Hawkes 8437 elsőkiadás (1941) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSFC2)
  2. Másik lichtpaus másolat (Bartók Archívum, Budapest: 5660)
  3. Egy másolat R. Kolisch bejegyzéseivel (magángyűjtemény, fotokópia: Bartók Archívum, Budapest)
  • Javított korrektúralevonatok (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSFC3, illetve magángyűjteményben).
Bartók Béla vonósnégyesei
I. vonósnégyes (1909) | II. vonósnégyes (1915-17) | III. vonósnégyes (1927)
IV. vonósnégyes (1928) | V. vonósnégyes (1934) | VI. vonósnégyes (1939)
Más nyelveken