Gúnycímer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Sánkfalvy család 1455-ben elnyert majma
A Sánkfalvy család 1455-ben elnyert majma
Sánkfalvy Antal püspök 1489-ben elnyert új címere
Sánkfalvy Antal püspök 1489-ben elnyert új címere

Névváltozatok:
tráfás címer

de: Schimpfwappen
Rövidítések

A gúnycímer olyan címer, illetve címerkép, mellyel egy személy, család vagy város kegyvesztettségére utalnak, illetve szándékosan valamilyen dehonesztáló tartalmat fejeznek ki általa. Ezzel azt fejezik ki, hogy a címer viselője rendelkezik ugyan címmel, de ez valójában nincs összhangban a rangjával vagy nem méltó rá.

Idővel ezen címereket az adott család vagy város igyekezett más jelképre cserélni, mely alkalmas volt arra, hogy a címerek által közvetített tekintély forrása legyen. Így például 1310-ben a velencei Tiepoli család a dózse elleni összesküvés büntetéseként elnyert skorpiófarkait később megváltoztatott formában ábrázolták, és velencei hercegi süvegként írták le.

Úgy tűnik, hogy a Sánkfalvy család is kényelmetlenül érezte magát az 1455-ben kapott majmot ábrázoló címere miatt és nem is használta tovább, miután 1489-ben sikerült egy újabbat kieszközölniük.

Tipikus gúny- vagy tréfás címer az is, melyet 1582-ben Radéczi István, egri püspök, magyarországi helytartó eszközölt ki Rudolf királytól Gutthay Mátyás nevű udvari bolondjának. A címerben ezüst bakkecskén parádézó, vitézi öltözetű, peckes, méltóságteljes tartású majom feszít vörös dolmányában, a fején kalappal, nadrág és csizma nélkül. Jobb kezében zászlós kopja, bal csípőjén szablya látható. Ennél kegyetlenebb gúnycímer Váraljai Istváné, az erdélyi fejedelem miskároló mesteréé 1599-ből. (Miskárolás: a házisertés nőstényének ivartalanítása.)

A Váradi-címer visszanéző oroszlánja
A Váradi-címer visszanéző oroszlánja

A tréfás címereket egy fokkal enyhébb ábrázolásmódnak is tekinthetjük a gúnycímerekhez képest. Itt nem a rosszindulatú megbélyegzés a cél, hanem az elnéző szemlélet. A Váradi (Kalmár) Jánosnak 1669-ben adományozott címerben látható oroszlán hátrafelé néz, miközben mellső lábával fülét vakarja. Ez az ábrázolásmód azon heraldikai elvnek az ellentéte, mely szerint a címerállatok megjelenésének méltóságteljesnek, tekintélykeltőnek kell lennie. A királyi pózzal szemben azonban a Váradi-címer oroszlánja nem az állatok királyának bátorságát, rettenthetetlenségét, vitézségét jelképezi, hanem az emberi gyarlóságot, a félelmet, a gyávaságot, a kudarcot. Az efféle címerekkel mindig valamilyen személyes eseményre, anekdotára utalnak. A címer szimbolikus funkciója mellett itt tehát a leíró funkció is jelentős szerepet kap, mert a címer nem egy általános érvényű jelkép részeleme, hanem egy személyes jellegű utalás képi megfogalmazása.

A huszitákat gúnyoló zászlókra vörös alapon fehér ludat helyeztek, amivel utaltak a felekezet vezetőjének nevére (cseh Hus, a. m. liba). Erre utalt az újfelnémet Hussen szó, a 15. századi héber awwzō: 'ludak', magyar ludas 'hitszegő', számkivetett, kiközösített stb.