Angol Királyság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kingdom of England
 Angol Királyság zászlaja  Angol Királyság címere
(Angol Királyság zászlaja) (Angol Királyság címere)
mottó: Dieu et mon droit (királyi mottó)
francia nyelv|franciául Isten és az én igazam
 Angol Királyság elhelyezkedése
Fővárosa Winchester, London a 11- századtól, York de facto 1300 körül, Oxford királyi főváros 1642–1645 között
Hivatalos nyelv angol de facto 1066-ig, francia de jure 1066–15. század.
Államforma monarchia
Legnagyobb város London


Az Angol Királyság egy nyugat-európai állam volt Nagy-Brtania (a sziget) déli részén. Az ország a mai felosztás szerint fénykorában Angliát és Waleset foglalta magában. Eredetileg a királyság központja Winchesterben volt, de szinte ugyanilyen jogai voltak Londonnak, illetve Gloucesternek. Az ország fővárosa a 12. század kezdete óta de facto London. Azóta az orzágok változtak a területén, de mindig itt volt a központ.

A mostani uralkodó, II. Erzsébet a régi királyok modern örököse.Az angol király (és az angol királynő) címet 1707 óta nem használják, és hivatalosan helytelen, mikor a pozícióban lévőről beszélünk. A jelenlegii urlkodó Wessex királyaiig vissza tudja vezetni a családfáját az 1. évezredben.

[szerkesztés] Története

Az Angol Királyságnak nincs meghatározható alapítási dátuma. Az ország története a heptarchiáig vezethető vissza, mikor hét kisebb királyság, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Mercia, Northumbria Sussex és Wessex szövetséget kötött.

A 9. századtól a többi terület felett is erős hatalommal bírt a wessexi király. Nagy Alfréd (871899) nevezte először magát Anglia Királyának.Fia kiterjesztette a katonailag ellenörzött trületet, mikor elfoglalta az addig dánok által uralt részeit a szigetnek. Testvérének Ethelfledának 918-as halálát követően Mercia uralkodója is ő lett. 927-ben az utolsó korai angol kiráyság, Northumbria is is a wessexi király, Athelstan uralma alá került. Ő volt az els, aki egy egyesített Anglia felett uralkodott. Nem ő volt az első király de jure, de ő volt de facto az első.

Anglia innéttől kezdve soha fel nem oszló politikai egysaég. Ennek ellenére a 10. században a vikingek Dániából többször megtámadták a szigetet. Erre válaszul II. Ethelred elerendelte az összes dán lemészárlását, aki 1002-ben az ország területén van. Ez csak méginkább felkeltette I. Svend, Dánia és Norvégia uralkodójának érdeklődését a szigetország iránt. Élete hátralévő részében négy teljes hadjáratot vezetett Anglia ellen. 1013-ban II. Ethelreddel szemben őt koronázták Anglia Királyává. 1014. február 2-án meghalt. Fia, Knut folytatta a háborút. II. Ethelred 1016. április 23-án meghalt. Fiát hamarosan megtámadta Knut. A dán király beleegyezett abba, hogy II. Edmunddal megosztva uralkodnak a területen, de Edmund később, 1016. november 30-án meghalt, így az ország a dán uralkodó uralma alatt egyesült. A dán uralom egészen II. Hardenkut haláláig, 1042. június 8-ig folytatódott. Ő Knut és Normandiai Emma, II. Ethelred özvegyének a fia volt. II. Hardeknut fiu utód, trónörökös nélkül halt meg, így a trónt féltestvére, Hitvalló Edward követte a trónon. Az Angol Királyság ismét független.

A béke csak a gyermektelen Edward haláláig, 1088. január 4./január 5.-ig tartott. Ekkor sógorát, II. Haroldot koronázták meg. Unokatestvére, Hódító Vilmos szintén bejelentette az igényét a trónra. Anglia ellen támadást intézett, és Sussexnél 1066. szeptember 28-án lpett a szigetre. A király seregeivel együtt a Stamford Bridge-i győztes csatáét követően Yorkban állomásoztak. Végig kellett vonulniuk Anglián, hogy újabb ellenségükkel találkozzanak. II. Harold és I. Vilmos csapatai végül is a hastingsi csatánál (október 14.) találkoztak egymással. Harold elbukott, és Vilmos került ki győztesen. Ezt követően Vilmos csekély ellenállással el tudta folglalni Angliát. Ennek ellenére nem tervezte, hogy a területet a Normann Hercegséghez csatolja. Mint herceg, I. Fülöp hűbérese volt. Így, hogy egy független ország uralkodója, megvolt rá a lehetősége, hogy bármifajta külső hatástól föüggetlenül irányítsa az országot.

Az Angol Királyság és a Normann Hercegség között személyi perszonálunió állt fenn 1204-ig. Ebben az évben (Földnélküli) János I. Vilmos negyedik generációs leszármazottja, II. Fülöppel vívott csatájában elveszíti a kontinentális területek feletti irányítást. Az ország többi része továbbra is János, és örököseinek fennhatósága alá tartozik, aezek a mai Csatorna-szigetek.

János magáénak tudhatta még az Aquitánia hercege címet és a terület feletti jogokat is. Unokája, I. Edward megtámadta Utolsó Llywelynt, és győzelmével 1282-ben elfoglalta Waleset. Ő hozta létre, először idősebb fia, II. Edward számára a Wales hercege címet.

II. Edward volt az apja III. Edwardnak, akinek a francia trón iránti igénye indította el a százéves háborút. (13371453) A háborút Anglia elvesztette, és csak egyetlen francia város felett tudta megőrizni a befolyását: ez a város Calais.

A királyságnak rövid ideje volt az újáépítésre, mert 1455 és 1487 között zajlott a rózsák háborúja. A háború lényegét tekintve a York-ház és a Lancaster-ház között kirobbant, a trón bírtoklásáért folytatott polgárháború volt. Mindkét család III. Edward leszármazottja, közöttük szoros rokoni kapcsolatok voltak. A háború végén a Lancaster ház női ágának és a és a York ház férfi ágának egy-egy tagját találta a trónon, mert VII. Henrik és Elisabeth of York összeházasodtak, és így megszületett a Tudor dinasztia.

Ezalatt Wales még mindig az I. Edward által kialakított közigazgatásiés jogi keretek között működött. A második Tudor uralkodó, VII. Henrik a Laws in Wales Acttel ezt a területet is Anglia fennhatósága alá csatolta.

VIII. Henrik uralkodásának idején, 1541-ben az ír parlament az Ír Királyság királyává választotta, így perszpnálunió jött létre a két ország között.

I. Mária uralkodása alatt Calais-t a franciák 1558. január 7-én elfoglalták. A Tudor-ház utolsó uralkodója, I. Erzsébet 1603. március 24-én meghalt. Utódja Vi. Jakab skót király lesz, A két orság 1707-ig unió formában működött tovább, úgy, hogy mindkét ország továbbra is független volt.

1707-ben az Act of Union egyesítette a két országot, és létrehozta az 1707 és 1801 között létezett országot, a Nagy-Britanniai Egyesüt Királyságot. Anna volt az utolsó angol uralkodó, és az első első uralkodója az újonan létrehozott királyságnak. Az angol és a skót parlamentet összevonták, így jött létre a brit parlament. Ettől az időtől kezdve Angliának nincs önálló kormánya, ekkor vesztette el politikai önállóságát.

[szerkesztés] Köztársaság és Protektorátus

Anglia politikai létezésének elejétől a körülbelül 927-es megalapításától kezdve egy rövid időszakot leszámítva végig monarchia volt.

A kivégzett I. Károly helyet köztársasági irányítás vette át a hatalmat, mely korszak alatt az ország neve Commonwealth of England volt. (16491653) A köztársaság legfontosabb vezetője, Oliver Cromwell megpróbálta hatamát kiterjeszteni Írországra és Skóciára is.

A győzedelmes tábornok azonban a köztársaság ellen fordult, és új fajta kormányzást hozott létre, melynek a neve: protektorátus. Ő lett az ország vezetője, haláláig, 1658. szeptember 3-ig betöltött tisztje pedig lordprotektor volt. Őt fia, Richard Cromwell követte.