Franciaország
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Mottó: Liberté, Égalité, Fraternité (magyarul: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség) | |||
| Himnusz: La Marseillaise | |||
| Főváros | Párizs |
||
| Legnagyobb város | Párizs | ||
| Hivatalos nyelv(ek) | Francia | ||
| Államforma | Köztársaság | ||
| - Köztársasági elnök | Jacques Chirac | ||
| - Miniszterelnök | Dominique de Villepin | ||
| Alapítás | |||
| - Francia állam | 843 (Verduni szerződés) | ||
| - Jelenlegi alkotmány | 1958 (5. köztársaság) | ||
| Csatlakozás az EU-hoz | 1957. március 25. (alapító) | ||
| Terület | |||
| - Teljes | 674 843 km² (40.) | ||
| - Központi terület 1 | 551 695 km² (47.) | ||
| Népesség | |||
| - Teljes | 63 587 700 (20.) | ||
| - Központi terület 1 | 61 044 684 (20.) | ||
| - Népsűrűség | 112 / km² (89.) | ||
| GDP (PPP) | 2005-ös adatok | ||
| - Teljes | 1,830 milliárd $ (7.) | ||
| - Egy főre jutó GDP | 29 316 $ (20.) | ||
| HDI (2004) | 0,942 (16.) – magas | ||
| Pénznem | Euró (€) 2 (EUR) és CFP Frank (XPF) |
||
| Időzóna | CET (UTC +1) | ||
| TLD | .fr | ||
| Hívószám | +33 | ||
| 1 Franciország európai része 2 2002 előtt a hivatalos pénznem a francia frank volt. |
|||
|
|||
Franciaország (hivatalosan Francia Köztársaság, franciául la France illetve République française) nyugat-európai állam. Atomhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, a NATO és az Európai Unió alapító tagja. Fővárosa Párizs.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Franciaország kontinentális területe (France métropolitaine) Nyugat-Európában a Földközi-tengertől egészen az Északi-tengerig, a Rajnától az Atlanti-óceánig terjed. Szárazföldi szomszédai Belgium, Luxemburg, Németország, Svájc, Olaszország, Monaco, Andorra és Spanyolország. Az Egyesült Királyságtól a La Manche-csatorna választja el. A központi területhez számítják Korzika szigetét is.
Az ország gyarmatosító múltja örökségeként Európától távoli ú. n. tengeren túli megyékkel és adminisztratív módon függő területekkel rendelkezik. Dél-Amerikában Francia Guyana szomszédos Suriname-mal és Brazíliával. Franciaországhoz tartozó kis szigetek mindhárom óceánban találhatók.
[szerkesztés] Domborzat
A francia vidékek domborzata igen változatos képet mutat. A tájak északon és nyugaton tengerparti síkságokká szelidülnek, míg a nyugati és déli- délkeleti vidékek vadregényes hegyláncokkal (pl. Francia-középhegység) kápráztatják el az oda látogatót. Délen tör az ég felé a Pireneusok vonulata, és innen a Földközi-tenger partján, a Francia Riviérán végighaladva elérjük az Alpok csúcsait. Itt emelkedik Európa legmagasabb pontja is, a 4810 m-es Mont Blanc.
[szerkesztés] Vízrajz
Ezeket a medencéket olyan nagy folyók töltötték fel, mint a Loire, a Rhone, a Garonne vagy a Szajna.
[szerkesztés] Éghajlat
Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakul ki.
A Franciaországba látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein.
A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10-30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani.
A tenger vize a földközi tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig.
A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori.
Öltözködés: A Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet, így a pamut és a kimondottan nyárias öltözködés a megfelelő. Természetes, hogy - elsősorban a tengerparti strandokon - sapka, kalap viselése szükséges lehet.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
[szerkesztés] Környezetvédelem
Itt is működnek úgynevezett "Környezetvédő Brigádok"!
[szerkesztés] Történelem
Fő szócikk: Franciaország története
A mai Franciaország határai majdnem egybeesnek a történelmi Gallia (Alpokon túli) területeivel, amelyeket egykor Gallia Transalpina néven ismertek. A területen kelta (latinul gall) törzsek éltek. A i. e. 1. században Gallia egésze a terjeszkedő Római Birodalom provinciája lett, a rómaiak mindenütt városokat építettek, az őslakosság pedig összekeveredett velük és átvette a latin nyelvet (romanizáció). A 2-3. század között a kereszténység is elterjedt.
A 4. század végén egyre fenyegetőbbé vált a keleti határon áttörő germán törzsek, majd az 5. századtól különösen a frankok jelenléte, akiknek nevéből az „francia” elnevezés is származik. Az 5-9. század között az ország területe a Frank Birodalom részét képezte, amelynek legnagyobb uralkodója Nagy Károly volt. Utódai 843-ban a birodalmat három részre osztották, ennek nyugati részéből, a Nyugati-Frank Királyságból alakult ki Franciaország, amely nevét a mai Île-de-France tartományról kapta.
Nagy Károly leszármazottai, a Karolingok uralták Franciaországot egészen 987-ig, ám a dinasztia ekkor kihalt. Ekkor Île-de-France hercegét, Párizs grófját, Hugo Capet-t koronázták királlyá. Az ő leszármazottaiból alakultak meg az országot uraló következő nagy dinasztiák, a Capetingok, a Valois-ház és a Bourbon-dinasztia, amelyek a hosszú örökösödési háborúk és házassági szövetségek során végül az egész országot egyesítették. A királyság a 17. századtól élte a fénykorát, különösen XIV. Lajos uralma alatt (a „Napkirály”, 1643–1715). Ekkor Franciaország óriási hatással volt az egész európai politikára, gazdaságra és kultúrára, népességének gyors növekedése pedig Európa legnagyobb lakosságú országává tette. Megkezdődött a francia gyarmatosítás is.
A királyság 1792-ig állt fenn, amikor a Nagy Francia Forradalom kikiáltotta a köztársaságot. 1799-ben Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Seregeivel számos hadjárat során elfoglalta szinte fél Európát, és a meghódított országokban saját családja tagjait ültette trónra. Az oroszországi hadjárat azonban kudarccal járt, és a napóleoni háborúkban kb. egymillió francia katona halt meg. Mégis ez az időszak volt a francia dicsőségnek és a francia nemzet kialakulásának nagy korszaka. Napóleon 1815-ös vereségét követően, Franciaország újra királyság lett.1830-ban újabb forradalom tört ki, amelynek eredményeként alkotmányos királyságot vezettek be.
1848-ban ismét forradalom következett, melynek során a Nemzetgyűlés kikiáltotta a „második Francia Köztársaságot”. Ez azonban rövid életű volt, 1852-ben Bonaparte Napóleon unokaöccse császárrá koronáztatta magát III. Napóleon néven (második császárság). Uralma alatt az egész ország gyors ütemben fejlődött, meggyorsult a gyarmatszerzés is, és Franciaország európai pozíciói megerősödtek. Végül III. Napóleon 1870-ben Franciaországot parlamentáris monarchiává nyilvánította. Ebben az évben azonban kitört a francia-porosz háború, amelyben Franciaország vereséget szenvedett. Miután a németek megszállták az országot, a király megbukott. 1871-ben polgári radikális - szocialista forradalom kezdődött és megalakult a párizsi kommün. Ennek leverése után létrejött a „harmadik köztársaság”.
Franciaország 1870 és 1914 között gyarmatbirodalmat épített ki (francia imperializmus). Létrejött a brit-francia szövetség (antant) a fegyverkező Németország ellensúlyozására.
Franciaország az I. világháború-ból, majd a náci német megszállást követően a II. világháborúból is győztesként került ki. Ez azonban nem akadályozta meg a gyarmatbirodalom (Afrika, Ázsia, Óceánia) széthullását az 1950-es években. A háború után az úgynevezett „negyedik köztársaság”, majd 1958-tól máig az „ötödik köztársaság” következett, amely Charles de Gaulle vezetésével új alkotmányt dolgozott ki a köztársasági elnök megnövekedett jogkörével.
1968-ban baloldali diáklázadások törtek ki, a polgárháborús veszélyt sikerült elhárítani, azonban de Gaulle lemondott. Utódai, Georges Pompidou és Valéry Giscard d'Estaing még sokáig az ő nyomdokain jártak, majd 1981-ben a szocialista François Mitterrand vette át helyüket, aki számos szociális reformot hajtott végre. Mivel azonban a fő társadalmi problémákat nem sikerült megoldania, bukása után megerősödött a jobboldal. Az elnöki posztot 1995 óta Jacques Chirac tölti be.
Franciaország külpolitikáját a 90-es évek óta az Európai Unió fejlődésének elősegítése, ezen belül különösen a Németországgal való kibékülés és együttműködés jellemzi. 1999-ben bevezették az eurót. Ennek ellenére az ország lakossága a 2005. májusi népszavazáson az Európai Alkotmány ellen szavazott.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Franciaország politikai berendezkedése szerint demokrácia, annak is a fél-prezidenciális köztársaság válfajába sorolható be.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Közigazgatási beosztás
Franciaország jelenleg 26 régióra és ezeken belül 100 megyére (franciául département) oszlik.
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Szélsőbaloldali
- Forradalmi Kommunista Liga (LCR)
[szerkesztés] Baloldali
- Szocialista Párt (PS)
- Baloldali Radikális Párt (PRG)
- Köztársasági és Állampolgári Mozgalom (MRC)
- Francia Kommunista Párt (PCF)
- A Zöldek
[szerkesztés] Centrista
- Unió a Francia Demokráciáért (UDF)
- Radikális Párt (PR)
[szerkesztés] Jobboldali
- Unió Népszerű Mozgalomért(UMP)
- Mozgalom a Franciáért (MPF)
[szerkesztés] Szélsőjobboldali
- Nemzeti Front (FN)
- Köztársasági Nemzeti Mozgalom (MNR)
[szerkesztés] Védelmi rendszer
- Lásd: Franciaország hadereje
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
- Népességnövekedés
Franciaország népességének történelmi fejlődése a nyugati világban a 19. századtól kezdve sajátosan alakult. A 19. században és a 20. század első felében a népességszám Franciaországban nem növekedett akkora ütemben, mint Európa többi részén, ugyanakkor a 20. század második felében sokkal erősebb növekedés volt tapasztalható a többi országéhoz, vagy az előző évszázadokban mért saját növekedéséhez képest.
1974-et követően a népességnövekedés lelassult, mélypontját éves 0,39%-kos növekedéssel 1990-ben érte el, amivel már sokkal inkább összhangba került Európa népességfogyásnak indult többi részével. Mindezek után a 2004-es francia népszámlálás adatai jócskán meglepték a demográfusokat. A 2004-es népszámlálás szerint megtörtént, amit senki nem jósolt előre, az 1999-es népszámlálást követően a népességnövekedés felgyorsult. 1999 és 2003 között a népességbővülés 0,58% körül alakult, 2004-ben pedig 0,68% lett, ez csaknem elérte az észak-amerikai szintet. 2004 a legmagasabb népességnövekedést eredményezte az országban 1974 óta, és ezzel Franciaország jóval megelőzi Európa többi országát (leszámítva Írországot). 2003-ban az európai természetes növekedést majdnem teljes egészében Franciaország természetes növekedése tette ki (a bevándorlást nem számítva): az Európai Unió 216.000 lakossal bővült (a bevándorlás nélkül), amiből 211.000 volt Franciaország népességének növekedése önmagában és 5.000 az összes többi EU tagországé együttvéve. 2004-ben Franciaország népességének természetes növekedése elérte a 256.000 főt.
A váratlan eredmények jelentős következményekkel járhatnak a jövőre nézve. Oroszország és Németország után Franciaország jelenleg a harmadik legnépesebb ország Európában. A demográfusok eredetileg úgy számították, hogy 2050-re a francia nagyvárosokban 64 millió ember fog élni, de ma már egyetértenek abban, hogy az 1990-es növekedési ütemre alapozott becsléseik visszafogottak voltak. Ma már úgy tartják, a francia nagyvárosok lakossága 2050-re eléri a 75 millió főt, ekkor az ország már az Európai Unió legnépesebb tagállama lesz, több lakossal, mint a jelenlegi tagállamok közül bármelyik: Németország (71 millió), Nagy-Britannia (59 millió) és Olaszország (43 millió). Ha ezek a becslések valósággá válnak, ez értelemszerűen változásokat eredményez a brüsszeli erőviszonyokban is. 2004 közepén Franciaország lakosainak száma (a tengerentúli részekkel együtt) 13,6%-át tette ki a 460 millió fős EU-nak. Az Európai Unió 25 tagállamának 2050-re jósolt 445 millió lakosából pedig már 17,5% él majd Franciaországban az előrejelzések szerint.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a politikai menedéket kérők aránya 2003 és 2004 között 3%-kal nőtt, míg ugyanezen időszak alatt az Egyesült Államok számára benyújtott menekültügyi kérelmek száma 29%-kal csökkent. Franciaország ezzel 2004-ben átvette az USA vezető helyét a menekültek célországainak listáján.
[szerkesztés] Legnépesebb városok
Népesebb települések: Paris (Párizs) 2 175 000 (11 319 000), Marseille 808 000 (1 230 000), Lyon 422 000 (1 262 000), Toulouse 366 000 (650 000), Nice (Nizza) 346 000 (517 000), Strasbourg 256 000 (388 000), Nantes 252 000 (496 000), Bordeaux 213 000 (696 000), Montpellier 211 000 (248 000), Rennes 204 000 (245 000), Saint-Étienne 202 000 (313 000), Le Havre 197 000 (254 000), Reims 185 000 (206 000), Lille 178 000 (959 000),Toulon 170 000 (438 000), Grenoble 154 000 (405 000), Brest 153 000 (201 000), Dijon 152 (230 000), Le Mans 148 000 (189 000).
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
- Etnikumok
Franciaországot a történelem előtti időktől kezdve kereskedelmi, népvándorlási és hadműveleti utak szövik át. A mai népesség az évszázadok során négy fő európai népcsoport keveredése eredményeképpen alakult ki: kelta (gall és breton), akvitán (baszk származású), római és germán (frank, vizigót, burgund, normann). A történelmi népcsoportokon kívül a 19. századtól kezdve további népcsoportok települtek Franciaországba, csak a legismertebbeket említve: belgák, olaszok, spanyolok, portugálok, lengyelek, örmények, kelet-európai zsidók, maghreb népek, arabok, berberek, fekete-afrikaiak és kínaiak. Jelenlegi becslések szerint a francia népesség 40%-át ezek a bevándorló hullámok teszik ki, amivel Franciaország etnikailag az egyik legváltozatosabb országgá vált Európában és ebben jelentősen hasonlít az Egyesült Államokhoz és Kanadához.
- Nyelvi megoszlás
Franciaországban az egyetlen hivatalos nyelv a francia. Ugyanakkor esetenként, főként az idősebbek, több más helyi nyelvet és dialektust is megértenek és használnak, mint például a provanszál, a katalán, a baszk, a breton, a karibi kreol, a korzikai, a flamand, a lotharingiai német, valamint néhány további dialektus, mint például az elzászi, a gaszkonyi és a picard. Ezeket a történelmi nyelveket és nyelvjárásokat tájszólásként kezelik, noha ez legtöbbjükre nézve hamis. Némelyiket már iskolákban is tanítják, noha helyi és nemzeti szinten is hivatalosan csak egy nyelvet ismernek el. Néhány, a bevándorlók által beszélt nyelv szintén elterjedt, különösen a nagyvárosokban: a portugál, a maghreb arab, berber nyelvek, dél-szaharai nyelvek, a török, a kínai (wu, kantoni, min nan és mandarin), a vietnami és a khmer a leggyakoribbak.
- Vallási megoszlás
Franciaország történelmileg túlnyomórészt római katolikus ország antiklerikáris hajlamokkal, az 1970-es évektől pedig nagyon szekuláris. A vallásszabadság alkotmányos alapjog, ahogy az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában lefektették. A közszféra és a vallások között a laicité (laicizmus) a meghatározó elv, mely szerint a kormány nem avatkozik a vallási tanításokba, a vallásoknak pedig tartózkodniuk kell a politikába való beavatkozástól.
A kormány nem vezet statisztikát a lakosok vallásáról. Ismeretlen forrású statisztika elérhető a ’CIA World Factbook’ című kiadványban, amely szerint: római katolikus 83-88%, muszlim 5-10%, protestáns 2%, zsidó 1%. Egy 2003-as felmérés szerint a lakosok 41%-a szerint Isten létezése „kizárt” vagy „valószínűtlen”, 33% állítja, hogy az „ateista” szó többé-kevésbé ráillik, 51% kereszténynek vallja magát. A hívők közül 62% római katolikusnak, 6% muszlimnak, 2% protestánsnak, 1% zsidónak, 2% pedig más vallásúnak mondta magát, 26% azt állította, hogy nem hisz vallásokban, 1% pedig megtagadta a válaszadást.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Az ország a fejlett országok sorába tartozik, tagja a G8-nak, és 2005-ben a Föld hatodik legnagyobb gazdaságát tudhatta magának, 2118 milliárd dolláros GDP-vel. Mindazonáltal a GDP per fő szerinti európai rangsorolásban csak a 9-dik volt 25-ből, az Eurostat szerint és világszinten a 17-dik.
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
Területe: 547 030 km2 népessége:60,4 millió fő Népsűrűsége: 110,4 fő/km2 Nyelve: francia Fővárosa: Párizs GDP: 27 520 USD/fő
[szerkesztés] Közlekedés
Franciaország közlekedése igen fejlett. Sűrű autópálya hálózat hálózza be. Az autópályák fizetősek. A vasuti közlekedés is igen fejlett. Vasútvonalak összes hossza 31,840 km, és jelenleg igen intenzív fejlesztés alatt áll.
[szerkesztés] Energia termelés
Franciaország a világ második legnagyobb atomenergia termelője, az Amerikai Egyesült Államok után.
A teljes áramellátás eloszlása [1] :
- Nukleáris energia : 85% (az atomenergia hányadát az össz áramtermeléshez viszonyítva Franciaország tartja az első helyet);
- Megújuló energiaforrások : 14% ;
- Gázolaj és földgáz : 1%.
[szerkesztés] Kultúra
Franciaország nemzeti szimbóluma Marianne, aki egyben a francia forradalom jelképe is.
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
Könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
[szerkesztés] Művészet
- Építészet
- Képzőművészet
Híres francia képzőművészek: Gustave Courbet, Eugene Delacroix, Édouard Manet, Claude Monet, Vincent van Gogh, Georges-Pierre Seurat, Paul Cézanne, Paul Gauguin, Henri Rousseau, August Rodin, Pablo Picasso
- Irodalom
Francia irodalmi klasszikusok:
- Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (A la recherche du temps perdu)
- Michel de Montaigne: Esszék (Essays)
- La Fontaine: Mesék (Fables)
- Stendhal: Vörös és fekete (Le Rouge et le noir)
- François Rabelais: Gargantua és Pantagruel (Gargantua et Pantagruel)
- Honoré de Balzac: Goriot apó (Le pere Goriot)
- Gustave Flaubert: Bovaryné (Madame Bovary)
- Émile Zola: Germinal (Germinal)
- Albert Camus: Az idegen (L'Étranger)
- François-René de Chateaubriand: A kereszténység szelleme (Genius of Christianity)
- Stéphane Mallarmé: Kockadobás (Un coup de dés)
- Denis Diderot: Mindenmindegy Jakab (Jacques le fataliste)
- Jean Racine: Phaedra (Phedre)
- Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére (Voyage au bout de la nuit)
- Victor Hugo: A párizsi Notre Dame (Notre Dame de Paris), A nyomorultak (Les Misérables)
- Gaston Leroux: Az operaház fantomja (Le Fantôme de l'opéra), A sárga szoba rejtélye (Le Mystere de la chambre jaune)
- Molière: A Fösvény (L'avare), Tartuffe (Tartuffe)
Bővebben lásd: Francia irodalom
- Filmművészet
Bővebben lásd: Francia film Franciaország jelentős szerepet játszott a film és a filmművészet létrejöttében. A Auguste és Louis Lumiere találták fel a mozit. Nagy francia filmrendezők voltak a némafilm korában Georges Mélies, a két világháború között Jean Renoir, a II. világháború után pedig Marcel Carné. Az 50-es évektől meginduló francia új hullám az egész világ filmművészetére jelentős hatást gyakorolt, legnagyobb rendezői Jean-Luc Godard és François Truffaut. Az 80-as évektől máig ismét megújult a francia film, a korszak kiemelkedő alkotói Luc Besson, Krzysztof Kieślowski, Jean-Pierre Jeunet.
- Zene
[szerkesztés] Hagyományok
[szerkesztés] Gasztronómia
Histoire :
L’historien, Jean-Robert Pitte a écrit la Gastronomie française remonte ce fait jusqu'aux ancêtres des Français les Gaulois. Ils ont développé un formidable appétit et légué aux Français cette tradition de convivialité à table qui traverse les siècles jusqu'à nous. L'idée de la fête, et toutes les affaires qui viennent avec le gastronomie vient de cet époque et ils ne changeaient pas par les guerres ou le haut moyen age. La cuisine française n'est pas très distingué de la cuisine des pays d'Europe et ces similarités viennent de cours pré-aristocratiques des villes de l'Empire carolingien. On mange des végétales, le fromage, et pendant les fêtes, le paon ou le cygne. A travers les années, la cuisine a développé et on a mangé le dinde au lieu de paon par exemple.L'essor de la cuisine française est aussi développé sous l'influence de Louis XIV au XVIIe siècle. Les repas sont préparés d'un tel façon théâtrale, avec un élément de glorification du souverain.Alors Louis XIV et cet époque ont établi l'importance de l'étiquette et du bien manger. L'art de la conversation à table aussi est grâce à Louis XIV.Deux révolutions sont passés dans l'histoire de la gastronomie. Premierement est la révolution de 1789, avant que la gastronomie est une affaire de gouvernement et d'influence politique, et l'art de la table aujourd'hui, à travers les receptions diplomatiques vient de cet époque. L'autre date en 1765, quand un cuisinier français ont ouvert le premier restaurant à Paris qui mène la ville la capitale de la gastronomie
La gastronomie, les plaisirs de la table sont le premier sujet de conversation des Francais à table. Ils sont à l’origine d’un nombre considérable d’ouvrage, guides, livres de recettes, livres des grands cuisiniers, émissions de radio et de télé.Les plus célèbres : le guide de Michelin (né en1900), le guide Gault et La gastronomie est devenu un art par Vatel (17.sz.) ; Carême (18.sz.) ; Escoffier(19.sz) ; Curnonsky (20.sz.).Ils en sont les pères et la célèbre mère Blanc, qui ont crée et entretenu les traditions de la gastronomie.
Aujourd’hui des grands chefs du fourneau sont devenus célèbre par la médiatisation, comme Paul Bocuse, l’inventeur de la nouvelle cuisine qui est plus légère et respectueuse des produits et des saveurs.( Joël Robuchon, Alain Ducassse= les chefs célèbres )
La gastronomie quotidien se transmet de génération en génération. Une gastronomie faite des produites régionaux et de traditions familiales coupent la France en 2 : – au nord, la cuisine au beurre ;
– au sud, la cuisine à l’huile ;
Certaines régions sont connues pour leurs fromages : - la Normandie pour le camambert ; - le centre de la France pour le roquefort (fromage bleu fabriqué avec du lait de brebis) C’est le symbole de la lutte de José Bové contre alimentation industrielle internationale ;
« Du pain, du vin, du fromage » : pour bcp. de Francais, c’est le vrai plaisir gastronomique.
Heures des repas en France: - prendre juste un café le matin - ne pas gignoter entre les repas - manger rapidement quelquechose dans une cafétria - prendre l’apéritif avant le diner
Petit déjeuner francais n’est pas tres copieux : - commencer par un verre de jus d’orange - manger des mueslis ou des cornflakes avec du lait - prendre un café long - tartiner des pains grillés et étaler de la confiture dessus
Cuisine francaise : - préparer des salades avec la sauce vinaigrette - utiliser peu de matier grase pour les plats de viande - préparer des plats au gratin - préparer des plats avec un grand soin et choisir le vin adéquat - beaucoup de plats légers - une grande variété de fromage
Le reaps le plus copieux de la journée pour un francais : C’est le dîner qui est servi entre 7 et 8 heures. Avant le dîner apéritif est servi, pour creuser l’apétit.(boissons sans alcool : le jus d’orange ou de tomate, tonic ; boissons alcoolisées: du martini, du whiskey ou du muscat). Dîner comprend au moins de 3 plats. L’entrée peut être p.ex. : de la salade verte préparée avec de la vinaigrette. Il y a bcp. de francais qui adorent le steak bien saignant avec des frites. Le fromage suit la plat de résistance et enfin, le repas se termine par un dessert(p.ex. : un tarte aux pommes ; une mousse au chocolat)
[szerkesztés] Sport
A legnépszerűbb sport Franciaországban a labdarúgás. A franciák nagy hévvel szurkolnak kedvenc klubcsapataiknak és a nemzeti válogatottnak. A szurkolás 1998-ban meghozta az eredményt: Franciaország világbajnok lett, ráadásul hazai pályán.
Az 1903 óta, nyaranta megrendezésre kerülő Tour de France a világ legrangosabb országúti kerékpárversenye. 3 héten át küzdenek egymással a világ legjobb biciklistái, a hegyi szakaszokkal is tarkított, különösen nehéz viadalon. 2005-ben már hetedszer az amerikai Lance Armstrong nyert, francia versenyző utoljára 1985-ben, Hinault Bernard személyében állhatott a dobogó legfelső fokára.
Ötször lobbant fel az olimpiai láng Fraciaországban, két nyári és három téli olimpián. 1900-ban és 1924-ben Párizs adott otthont nyári játékoknak. Pályáztak harmadszorra is, de 2012-ben London nyerte el a rendezés jogát. Az első téli olimpiát 1924-ben, Chamonixban rendezték. 1968-ban Grenoble, majd 1992-ben Albertville volt az esemény házigazdája. Az olimpiai eszme is Franciaországban éledt fel: Pierre de Coubertin báró ötletére elevenítetikk fel 1896-óta négyévenként az ókori görög játékokat.
Nagy érdeklődésre tart még számot a Francia Nyílt Teniszbajnokság, amit a párizsi Roland Garros-stadionban rendeznek. Világhíres a Le Mans-i 24 órás autóverseny és népszerű Forma-1 is. Utóbbit idén a Renault csapata nyerte.
[szerkesztés] Ünnepek
- Január 1. Újév napja (Le Jour de l' An)
- Nagypéntek (2007-ben április 6., csak Elzász területén munkaszüneti nap)
- Húsvétvasárnap (2007-ben április 8.)
- Május 1. A Munka Ünnepe (Majális)
- Május 8. A Győzelem Napja (a 2. világháború befejezésének emlékére, 1945)
- Május 16. Szent Johanna (Jeanne d' Arc) szentté avatásának emléknapja (nem hivatalos munkaszüneti nap)
- Jézus Mennybemenetelének Ünnepe (Áldozócsütörtök, 2007-ben május 17.)
- Pünkösdvasárnap (2007-ben május 27.)
- Július 14. Az 1789-es forradalom ünnepe, a Bastille bevétele, Nemzeti Ünnep (Le quatorze juillet)
- Augusztus 15. Nagyboldogasszony (L' Assomption)
- November 1. Mindenszentek Ünnepe (La Toussaint)
- November 11. Fegyverszünet Napja (L' Armistice), az 1. világháború befejezésének (1918) emlékére
- December 25. Karácsony
- December 26. Karácsony másnapja (csak Elzász területén munkaszüneti nap)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Az Európai Unió |
| Ausztria | Belgium | Bulgária | Csehország | Ciprus | Dánia¹ | Egyesült Királyság | Észtország | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Írország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Málta | Németország | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Svédország | Szlovákia | Szlovénia |
| ¹Kivéve Grönlandot és Feröert |
| Az euró és az országok viszonya |
| Az Eurózóna országai | Ausztria | Belgium | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Írország | Luxemburg | Németország | Olaszország | Portugália | Spanyolország | Szlovénia |
| Eurót használó nem EU-tagországok | Andorra1 | Koszovó2,3 | Monaco1 | Montenegró2 | San Marino1 | Vatikán1 |
| Az euró bevezetését tervező EU-tagországok | Bulgária | Ciprus | Csehország | Dánia | Észtország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Magyarország | Málta | Szlovákia |
| Az euró bevezetését egyelőre nem tervező EU-tagországok | Egyesült Királyság | Svédország |
| Országok, amelyek valutájukat az euróhoz rögzítették | Bosznia-Hercegovina és a Zöld-foki Köztársaság, továbbá az afrikai valutaközösségi frankot (CFA) és a csendes-óceáni valutaközösségi frankot (CFP) használó országok. |
| 1 Az Európai Központi Bank hozzájárulásával 2 Az Európai Központi Bank hallgatólagos beleegyezésével 3 Státusza vitatott | |
NATO (North Atlantic Treaty Organisation) |
| Belgium | Bulgária | Csehország | Dánia | Amerikai Egyesült Államok | Egyesült Királyság | Észtország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Kanada | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Szlovákia | Szlovénia | Törökország |
| Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) |
| Amerikai Egyesült Államok | Ausztrália | Ausztria | Belgium | Csehország | Dánia | Dél-Korea | Egyesült Királyság | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Írország | Japán | Kanada | Lengyelország | Luxemburg | Magyarország | Mexikó | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Spanyolország | Svájc | Svédország | Szlovákia | Törökország | Új-Zéland |


Based on work by