Glogovác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Glogovác | |
|---|---|
| Megye | Arad |
| Népesség - Teljes |
10649 (2002) |
| Polgármester | Ioan Crişan |
Glogovác (1910 és 1918 között Öthalom, románul Vladimirescu, 1945-ig Glogovăţi, németül Glogowatz): falu Romániában, Arad megyében. Községközpont, Maroscsicsér, Mondorlak és Újpanád tartoznak hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Aradtól 3 km-re keletre fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
A Glogovác név 18. századi szerb névadás eredménye (Koszovóban is található egy Glogovac nevű helység). Első említése 1752-ből való. A glogov 'galagonya, tüskés bokor' szóból származik. Az Öthalom nevet az Országos Községi Törzskönyvbizottság 1907-ben állapította meg, a község kifejezett tiltakozása ellenére, a következő indoklással: "a történelmi emlékű Öthalom közelében fekszik".[1] A keleti határában lévő kurgánokra utal. A II. világháború után románul az 1821-es havasalföldi felkelés vezetőjéről, Tudor Vladimirescuról nevezték el.
[szerkesztés] Története
A mai falutól nyugatra, a Die Schanzennek (La Cetate) nevezett helyen állt Arad (Orod) első vára, a 10. századból való földvár, Szent István uralkodásától kezdve vármegyei székhely és az aradi prépost székhelye. Az itt tartott 1131-es gyűlésen II. (Vak) Béla támogatói fölkoncolták azt a 68 főurat, akikről feltételezték, hogy részük volt Béla megvakíttatatásában és a trónkövetelő Borisz mellett állnak. Talán 1135-ben alapították az aradi káptalant, melynek első fennmaradt hiteleshelyi oklevele 1247-ből származik. 1183-ban a marosi sószállítás egyik állomása volt. Az 1241–1242-es tatárjárás idején a vár elpusztult.
A 18. század elején a mai falu déli részén szerb lakosságú település jött létre, amelyet beillesztettek a határőrség szervezetébe. 1756-ban a szerbeket elköltöztették és 24 német családot telepítettek le, akik főként Würzburg és Bamberg környékéről érkeztek. 1765 és 1771 között 167 német család érkezett a Habsburg Birodalom különböző részeiből, majd 1779 és 1806 között újabb 371 fő. 20. századi német nyelvjárásában a rajnai frank nyelvjárási eredet volt kimutatható. A korábbi szerb falu kanyargós utcái mellett egy sakktáblás elrendezésű új falurész épült ki – a kettő ma is elkülöníthető. 1810-ben 1775 katolikus német lakta. Az ortodox egyház anyakönyve 1832-től kezdve maradt fönn, akkor még csak 175 román lakosa volt. A glogováci németek a 19. században telepes rajokat is kibocsátottak, 1785-ben részt vettek Ópaulis, 1846-ban Fakert, 1854-ben Szentleányfalva, 1883-ban Szapáryliget és Simonyifalva benépesítésében. Hivatali nyelve 1830-ig a latin, 1830-tól 1849-ig a magyar, 1849-től 1881-ig a német, 1881-től 1918-ig ismét a magyar nyelv volt. A római katolikus népiskolában 1899-ben magyar tannyelvű osztály indult.[2]
1863-ban megépült a vasút, de északról két km-rel elkerülte a falut. Később a vasútállomás mellett új településrész jött létre, amely máig sem épült össze a falumaggal. 1906-ban megépült a falut Araddal összekötő, később villamosított helyiérdekű vasút is.
Gazdálkodása mintaként szolgált a környék falvai számára. A változatlanul a kincstár tulajdonában lévő szántóföldeket a német gazdák haszonbérbe vették ki. A szemes gabona mellett az aradi piacra burgonyát és káposztát termesztettek, de lovat és szarvasmarhát is tenyésztettek. 1905-ben 7514 kataszteri holdas határából 5672 hold volt szántó, 654 erdő és 449 kert. 1902-ben takarékpénztárat alapítottak (Erste Glogowatzer Sporkasse).
A 20. század első éveiben a szegényebb glogováciak előbb Németországban próbáltak munkát keresni, majd különösen 1904 és 1906 ill. 1921 és 1924 között jelentőssé vált körükben a kivándorlás az Egyesült Államokba, főként New Yorkba és Chicagóba.
1945. január 14-én a 17 és 45 év közötti német férfiakat és a 18 és 32 év közötti nőket a Szovjetunióba hurcolták, ahol 59-en életüket vesztették. 1945 és 1948 között a svábok elkobzott birtokaira kb. 1000 román telepest költöztettek be.
A szocializmus évtizedeiben, 1988-ig német lakosságának már kb. kétharmada kitelepült Németországba. 1978-ban Münchenben rendezték a faluból elszármazottak első találkozóját.
Ma Arad agglomerációjához tartozik.
[szerkesztés] Lakossága
1848-ban 3130 lakosa volt, 2674 római katolikus és 432 ortodox vallású.
1900-ban 4616 lakosából 4076 volt német, 410 román és 120 magyar anyanyelvű, 4181 római katolikus és 407 ortodox vallású. 54%-uk tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 8%-a beszélt magyarul.
2002-ben 6355 főből 5706 román, 295 magyar, 181 német és 127 cigány nemzetiségű; 5047 ortodox, 389 pünkösdista és 389 római katolikus vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- A falutól 200 méterre keletre, egymás mellett álló öt domb (népvándorlás kori kurgán) közül az egyikre 1854-ben kápolnát építettek, amelyhez kálvária vezet.
- A falu délnyugati csücskében állnak középkori prépostsági templomának szerény romjai.
- Két katolikus temploma közül a plébániatemplom 1767-ben, az ún. kistemplom 1889-ben épült.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1904-ben Mándy Laura festőművész.
[szerkesztés] Források
Hans Gehl: Heimatbuch der Gemeinde Glogowatz im Arader Komitat. München, 1988
- ^ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999., 124. o.
- ^ Kehrer Károly: Aradvármegye és Arad sz. kir. város népoktatásügye 1885–1910-ig. Arad, 1910., 201. o.


Based on work by