Anatéma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az anatéma a katolikus egyház által különösen a középkor folyamán alkalmazott egyházi átok.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kifejezés eredete
Az anatéma (görög: αναθεμα) a görög anatithémi igéből származik, amelynek a magyar jelentése „felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek”, tehát az ami fel van ajánlva vagy az ami „vissza van vetve”.
[szerkesztés] Bibliai használata
Az Ószövetségben az anatéma (héberül herem) először azt az Istennek ajánlott élettelen tárgyat vagy élőlényt, növényt, állatot jelentette, amelyet Isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni. Később anatéma, herem volt az a büntetés, amely által valakit a bűnei miatt bizonyos időre kirekesztettek a választott nép közösségéből és összes vallási gyakorlatából. Az Újszövetségben az anatéma magyar fordítása „átkozott”, „méltatlan arra, hogy létezzék” (Római levél 9, 3. Levél a galatáknak 1, 8. 9. Első levél a korintusiaknak 12, 3; 16, 22).
[szerkesztés] A katolikus egyházban
A katolikus egyházban elszakítást jelent Krisztustól és kiközösítést az egyházból. Főképp a hitbeli tanok, dogmák meghatározására van használatban, ilyen alakban: si quis dixerit ... anathema sit („aki ezt a téves tant állítja, legyen az egyházból kiközösítve”).
[szerkesztés] Lásd még
- Kiközösítés
[szerkesztés] Forrás
- Pallas Nagy Lexikona


Based on work by