Ellenreformáció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ellenreformáció a katolicizmus törekvése volt úgy vallási, mint társadalmi téren a protestantizmus térnyerése ellen védekezni,és elvesztett pozícióit visszaszerezni. Ebből a célból ült össze a tridenti zsinat. Az ellenreformáció korszaka 1546 és 1648 közé tehető; a schmalkaldeni háborúval kezdődött és a harmincéves háború végével fejeződött be. Az ellenrefomáció szárnyai alatt alakult a barokk művészete, monumentalizmusával, pompájával támogatva és láttatva a katolikus egyház erejét és lenyűgöző mivoltát.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az ellenreformáció Németországban

Luther az ördög dudája 17. századi rézmetszet
Luther az ördög dudája 17. századi rézmetszet

Nagy sikereket ért el az ellenreformáció Németország déli részén, különösen Bajorországban és az osztrák tartományokban. II. Ferdinánd 1598 és 1629 között erőszakkal és fegyverekkel csaknem teljesen kiirtotta a protestantizmust.

[szerkesztés] Az ellenreformáció Magyarországon

Hazánkban az ellenreformáció korszaka Rudolf trónralépésével kezdődött. Kiemelkedő alakja Pázmány Péter volt, aki írásaival és ékesszólásával a magyar főurak jelentős részét ismét visszatérítette a katolikus egyházba s ezáltal a katolicizmus jövőjét és hatalmát hazánkban megszilárdította.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozás

  • A Pallas Nagy Lexikona