Héliodórosz (író)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Héliodórosz (Emessza, ma Homsz, Szíria, Kr. u. III. század? – ?,?): görög író.

Feltehetőleg pogány papi család sarja volt, de kései feljegyzések szerint keresztény lett, sőt a püspökségig vitte, ez azonban nem hiteles adat, akárcsak az, hogy egyházfőként ünnepélyesen elégette „Aithiopika" című, 10 fejezetből álló regényét. A mű a legterjedelmesebb ránk maradt ókori szerelmi történet, a sok hányódás és viszontagság után végre boldog házasságban egyesülő szerelmespár, a kivételesen szép és erényes Kharikleia és Theagenész története. Héliodórosz művét már a bizánciak is szívesen olvasták, a középkorban pedig tovább nőtt a népszerűsege: Miguel de Cervantes is ismerte. Érezhető hatást gyakorolt a modern európai regényírás kezdeteire is, csupán a klasszicizmusban szorította némileg háttérbe Longosz hasonló témájú műve, a „Daphnisz és Chloé". Magyarországon is hamar elkészült a mű magyar fordítása, az egyik legkorábbi fordítás 1700-ban jelent meg Gyöngyösi István tollából, „Új életre hozatott Chariclia" címen.

[szerkesztés] Források

  • Pecz: Ókori lexikon
  • Sorsüldözött szerelmesek (Budapest, 1964, Szepessy Tibor fordítása)

[szerkesztés] Szakirodalom

  • Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
  • Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.