Erős vár a mi Istenünk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Erős vár a mi Istenünk (németül: Ein’ feste Burg ist unser Gott) protestáns korál, amelyet Luther Márton írt 1527 és 1529 között.[1] Wittenbergben jelent meg ugyanebben az esztendőben. Szövege a 46. zsoltár parafrázisa. A világ számos országában, így Magyarországon is, "Erős vár a mi Istenünk!" formulával köszöntik egymást az evangélikusok.[2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az Erős vár a protestánsok egyik legkedveltebb éneke, mozgósító hatása miatt a reformáció „harci dalának” is hívták, Marx pedig a század Marseillaise-ének nevezte.[3] John Julian négy elméletet említ az eredetéről:[1]
- Heinrich Heine szerint Luther Márton és társai ezt énekelték 1521. április 16-án, amikot a wormsi birodalmi gyűlésre mentek;
- K.F.T. Schneider szerint Luther tisztelgése barátja, Leonhard Kaiser felé, aki mártírhalált halt 1527. augusztus 16-án;
- Jean-Henri Merle d'Aubigné szerint német evangélikus fejedelmek énekelték az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésre menve, ahol beterjesztették az ágostai hitvallást;
- egy negyedik nézet szerint az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés kapcsán íródott, ahol a német evangélikus fejedelmek bejelentették tiltakozásukat V. Károly császárnak, aki érvényesíteni akarta a wormsi ediktumot.
Az első fennmaradt énekeskönyv, amiben az Erős vár a mi Istenünk megtalálható, Andrew Rauscher 1531-es könyve, de feltehetően szerepelt Joseph Klug 1529-es könyvében is, Der xxxxvi. Psalm. Deus noster refugium et virtus címen,[1] és Hans Weiss 1528-as énekeskönyvében.[4] Ez arra utal, hogy 1527 és 1529 között írták, mert Luther énekeit röviddel elkészültük után ki szokták nyomtatni.
A hagyomány szerint II. Gusztáv Adolf svéd király ezt a dalt játszatta a csatába induló csapatainak a harmincéves háborúban. A dalt már 1536-ban lefordították svéd nyelvre. Századokkal később a korai svéd szocialista mozgalom egyik indulója lett.
Magyarországon 1566-ra már megjelent, és a 17. és 18. század folyamán katolikus énekeskönyvekben is megtalálható volt.[5]
[szerkesztés] Dallama
[szerkesztés] Feldolgozásai
Az Erős vár a mi Istenünk dallamát számos zeneszerző felhasználta, például Johann Sebastian Bach a 80. kantátájában és a korálfeldolgozásaiban, Felix Mendelssohn az 5. szimfóniájában, Giacomo Meyerbeer a „Hugenották” című operájában, Richard Wagner a Kaisermarschban, Richard Strauss pedig a Friedenstagban.[1][6]
[szerkesztés] Szövege
[szerkesztés] Német nyelvű szöveg
- Ein feste Burg ist unser Gott, ein gute Wehr und Waffen.
- Er hilft uns frei aus aller Not, die uns jetzt hat betroffen.
- Der altböse Feind, mit Ernst er’s jetzt meint;
- groß Macht und viel List sein grausam Rüstung ist,
- auf Erd ist nicht seinsgleichen.
- Mit unsrer Macht ist nichts getan, wir sind gar bald verloren;
- es streit’ für uns der rechte Mann, den Gott hat selbst erkoren.
- Fragst du, wer der ist? Er heißt Jesus Christ,
- der Herr Zebaoth, und ist kein andrer Gott,
- das Feld muß er behalten.
- Und wenn die Welt voll Teufel wär und wollt uns gar verschlingen,
- so fürchten wir uns nicht so sehr, es soll uns doch gelingen.
- Der Fürst dieser Welt, wie sau’r er sich stellt,
- tut er uns doch nicht; das macht, er ist gericht’:
- ein Wörtlein kann ihn fällen.
- Das Wort sie sollen lassen stahn und kein’ Dank dazu haben;
- er ist bei uns wohl auf dem Plan mit seinem Geist und Gaben.
- Nehmen sie den Leib, Gut, Ehr, Kind und Weib:
- laß fahren dahin, sie haben’s kein’ Gewinn,
- das Reich muß uns doch bleiben.
[szerkesztés] Magyar nyelvű szövege
- Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk.
- Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk.
- Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege,
- Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.
- Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk,
- De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk.
- Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia,
- Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk.
- E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna,
- Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma.
- E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már,
- Reá ítélet vár, Az Ige porba dönti.
- Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja.
- Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja.
- Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik,
- Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre![7]
[szerkesztés] Források
- ^ 1,0 1,1 1,2 1,3 John Julian, ed., A Dictionary of Hymnology: Setting forth the Origin and History of Christian Hymns of all Ages and Nations, Second revised edition, 2 vols., n.p., 1907, reprint, New York: Dover Publications, Inc., 1957, 1:322-25
- ^ Evangélikus egyszeregy mindenkinek
- ^ Hangok a zaj-zörej világon túl – beszélgetés Madarász Ivánnal, Népszabadság, 2007. január 20.
- ^ Jaroslav Pelikan and Helmut Lehmann, eds., Luther's Works, 55 vols. (St. Louis: Concordia Publishing House; Minneapolis: Fortress Press, 1957-1986), 53:283.
- ^ Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat [1]
- ^ Pamela M. Potter: Strauss's "Friedenstag": A Pacifist Attempt at Political Resistance, The Musical Quarterly, Vol. 69, No. 3 (Summer, 1983), pp. 408-424
- ^ Digitális Evangélikus énekeskönyv, 254. ének
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az ének József Attila fordításában
- Meghallgatható változatok: magyar, német, angol (Fredrick Hedge)
- A 46. zsoltár szövege Károli fordításában


Based on work by