Kadesi csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kádesi csata egy Abu Szimbel-i képen
A kádesi csata egy Abu Szimbel-i képen

A kadesi csata (más átiratokban qadesi, qádesi, kádesi) II. Ramszesz fáraó uralkodásának ötödik évében zajlott le Egyiptom és II. Muwatallis Hettita Birodalma között, i. e. 1274 májusában. Valószínűleg ez volt a legnagyobb harci kocsikkal vívott ütközet a történelem során, mintegy 5000 harci kocsi részvételével. A harci kocsikon kívül több mint 9000 gyalogos katona harcolt a csatában.

A kadesi csata Ramszesz leghíresebb csatája. Erre az összecsapásra már trónra lépése óta készült; emlékezett ugyanis az apja által ugyanitt vívott csatára, melyben ő maga is részt vett, és amely az egyiptomiak számára kedvezőtlen eredményt hozott. A Karkemisben állomásozó hettita hadsereg élén álló II. Muwatallis célja feltehetően a frissen elpártolt Amurru visszatérítése volt, az egyiptomiak pedig új vazallusukat akarták megvédeni. II. Ramszesz és II. Muwatallis az Orontés forrásvidékét környező hegyek lábánál került szembe egymással; ez a terület mind a Hettita Birodalom, mind Egyiptom befolyási övezetének legszélső határán, a mai Szíria területén helyezkedett el.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Háttér

A XVIII. és XIX. dinasztia korában Egyiptom fokozatosan visszaszorult az Orontész folyó vízgyűjtőjétől (felső-retnu) a Jordán folyó vonaláig (djadi). I. Amenhotep uralkodása idején Mitanni fenyegető terjeszkedésbe kezdett Szíriában. I. Thotmesz uralkodása alatt a Mitanni ellen indított hadjáratoknak köszönhetően Egyiptom elérte addigi legnagyobb kiterjedését, csapatai elérték az Eufráteszt is, az észak-szíriai Mári környékén.

E korszak kezdetén a Hettita Birodalom még mindig inkább kereskedőállamok lazán szervezett csoportja volt; Kades valószínűleg hatalmasabb ellenségnek számított Egyiptom számára, mivel befolyását egészen a déli Megiddóig ki tudta terjeszteni. III. Thotmesz 17 ázsiai hadjáratával gyökeresen új helyzetet alakított ki a Közel-Keleten: Egyiptom ekkor vált akkori léptékkel mérve világbirodalommá, ekkor kapcsolódott be igazán a nemzetközi nagypolitikába. Az ázsiai területeket közigazgatásilag nem csatolták Egyiptomhoz, hanem függő államok láncolatát alakították ki, és igyekeztek katonai-politikai ellenőrzést gyakorolni felettük.

Mindez magában hordozta az instabilitás és a befolyási zóna állandó változásának veszélyét. IV. Thotmesz és III. Amenhotep uralkodása alatt Egyiptom tovább vesztett befolyásából Mitannival szemben Északkelet-Szíriában, és Kadessel szemben visszaszorult egészen a Bibliában is megemlített Hermon-hegyig.

Az i. e. 1400 és i. e. 1300 közötti egyiptomi hadijelentések a Jordán folyó körüli területek általános destabilizációjáról és a helyi rablócsapatok garázdálkodásáról számolnak be. Egyiptom ekkor került szembe először az új, terjeszkedő kisázsiai hatalommal, a Hettita Birodalommal is. I. Suppiluliumas trónra kerülése után a hettiták erőteljes terjeszkedő politikába kezdtek, és benyomultak az ekkor már Egyiptom szövetségesének számító Mitanniba. Mitanni királya, Tusratta belső viszály áldozata lett, és a hettita akció egy csapásra véget vetett az állam regionális nagyhatalmi státuszának. Egyiptom fontos vazallus államai, Ugarit, Amurru és Kades sorra átpártoltak a hettitákhoz; I. Suppiluliumast végül az a járvány állította meg, melyet állítólag egyiptomi foglyok hurcoltak be közéjük: maga a király is a betegség áldozatául esett.

Ehnaton fáraó uralkodásának idején az Amarna-levelek világos képet rajzolnak ki Egyiptom palesztinai és szíriai térvesztéséről. Horemheb és I. Ramszesz hadjáratai sem hoztak tartós sikereket. I. Széthi, I. Ramszesz fia azért indított nagyszabású hadjáratot, hogy Egyiptom birodalmának fényét újra az egy évszázaddal azelőtti magaslatokba emelje. A karnaki feliratok részletesen bemutatják Palesztina és Szíria elleni harcait: 20 000 harcosával visszafoglalta az elhagyott egyiptomi őrhelyeket és megerősített városokat; békét kötött a hettitákkal, átvette a tengerparti területek feletti ellenőrzést, és folytatta a rablóbandák elleni harcát Palesztinában. Második hadjáratában Kadesig is eljutott, legalábbis erről tanúskodik ott felállított győzelmi sztéléje. Ugyanebben az időben ismerte el újra Amurru is Egyiptom fennhatóságát. Fiára, II. Ramszeszra a megszerzett területek megőrzésének és az újabb hódításoknak a feladatát hagyta.

[szerkesztés] A csata

A hadjárat megindítására Ramszesz uralkodása negyedik évének vége felé került sor. Célja felé haladva először több kikötővárost foglalt el, majd a hettiták egyik vazallus városállamát, Amurrut. Itt katonákat hagyott hátra, és távozott a városból, hogy felkészüljön az összecsapásra a hettitákkal. Ramszesz távozása után azonban Amurru királya értesítette a történtekről a hettitákat. Muwatallis hettita király szövetségeseivel hatalmas sereget toborzott, mely a korabeli feljegyzések szerint 37 000 gyalogos katonából és 2500 harci szekérből állt. Ramszesz jóval kisebb, húszezres sereggel indult a hettiták ellen uralkodása ötödik évének tavaszán, hozzájuk csatlakoztak az Amurruban hagyott csapatok. A négy hadtestre (Amon, Ré, Ptah és Széth) osztott sereg letáborozott Kadestől délre. Itt az őrök elfogtak két beduint, akik bevallották, hogy a hettitáktól szöktek el, hűséget esküdtek Ramszesznek, és elmondták, hogy a hettiták még mindig kb. 200 kilométerre járnak Kadestől. Ramszesz, úgy gondolva, hogy a hettiták még csak Aleppónál járnak, azonnal elindult, hogy elfoglalja Kadest, nem tudván, hogy a két beduin valójában Muwatallis kéme volt, akiket azért küldött, hogy félrevezessék az egyiptomiakat. Muwatallis seregei valójában az Orontész folyó túlpartján, a kadesi hegyek mögött rejtőztek a király öccse, a későbbi III. Hattusilis király parancsnoksága alatt.

Ramszesz serege kettéválva közeledett Kádeshez, nem sejtve, hogy a város mögött maga Muwatallis várja őket seregével. A Ré és Ámon hadtestek Ramszesz parancsnoksága alatt álltak, a Ptah és Széth hadtesteket a folyó és erdők választották el tőlük.

A félretájékoztatott Ramszesz az igazságra csak két hettita futár elfogása után jött rá. Azonnal futárokat küldött a leszakadt és az Orontész túlsó partján haladó Ptah és a Széth hadtesteknek, hogy mielőbb zárkózzanak fel; ám mielőtt a fáraó serege egyesülhetett volna, Muwatallis mintegy 2500 harci kocsival támadást intézett az Ámon és a Ré seregtestek ellen. A Ré hadtestet a hettiták egy meglepetésszerű rohammal szinte teljesen elpusztították, Ramszesznek alig volt ideje hadrendbe állítani az Ámon hadtestet, hogy visszaverjék a hettitákat, míg meg nem érkezik az erősítés a folyón átkelő Ptah hadtesttől. A hettiták technikai fölényét az egyiptomi sereg képtelen volt ellensúlyozni: a hettita kocsik három embert szállítottak, a kocsihajtó mellett két harcost, közülük az egyik pajzsával a kocsihajtót védte. Az egyiptomi kocsikon csak egyetlen katona harcolt a kocsihajtó mellett.

Az egyiptomiak visszavonultak, és noha maga Ramszesz kitüntette magát személyes bátorságával, mégis alig menekült meg a fogságba eséstől. A csata végéről két verzió maradt ránk: az egyik szerint egy válságos pillanatban váratlanul feltűntek az Amurruból – nyugatról, Libanon területéről – érkező segéderők (tengerészek) és visszaszorították a hettitákat; az egyiptomi sereg újra egyesült, és kis híján bekerítette a hettita sereget, de Muwatallis harci kocsijai rendezetten visszavonultak az Orontés túlpartján várakozó gyalogságukhoz. Ez azonban kevéssé valószínű, a másik változat inkább hihető: a testőrség kivágta magát, és megmentette Ramszeszt, aki elmenekült a hadszíntérről.

[szerkesztés] Következmények

II. Muwatallis a csata után fegyverszünetet kért Ramszesztől. A két napig tartó, hatalmas vérontással járó csatában mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, mégis mindkét oldal nagy győzelemnek állítja be; Ramszesz szinte minden templomában nagy gonddal megörökíti az eseményt, ahol állítása szerint hősiességével egymaga döntötte el a csata sorsát, míg a hettita feljegyzések szerint az egyiptomiaknak kellett meghátrálniuk.

A hettiták nem sokkal később visszafoglalták Kadest és Amurrut, és elfoglalták az Egyiptomhoz tartozó Upét, ahol Hattusilis lett a helytartó. Ramszesz serege súlyos veszteségeket szenvedett, és képtelen volt további területeket foglalni. Egyiptom befolyása egyre csökkent a hettitáké javára. Az eldöntetlen csatát követő presztízsveszteség Ramszesz dicsekvő feliratai (mint például az Abu Szimbel-i) ellenére felkelések sorozatához vezetett az egyiptomi birodalmon belül, és a fáraó egészen a 10. uralkodási évéig nem tudott véget vetni a hettitákkal való nyílt ellenségeskedésnek.

A két birodalom közötti konfliktust végül II. Ramszesz uralkodásának 21. évében az új hettita királlyal, III. Hattusilissel megkötött békeszerződés zárta le. A békét Hattusilis ajánlotta fel, akinek birodalmát a növekvő asszír fenyegetés veszélyeztette.

A szerződés szövegét ezüsttáblába vésték, melynek egy agyagmásolata fennmaradt. E tábla kinagyított változata megtalálható New Yorkban, az ENSZ-székházban, egyikeként a legkorábban megkötött nemzetközi békeszerződéseknek.

[szerkesztés] Felhasznált források

[szerkesztés] Külső hivatkozások