Arab–izraeli konfliktus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az arabok és Izrael közti konfliktus – noha a zsidó állam csak 1948 óta létezik hivatalosan – a palesztinai zsidó és arab lakosság közti összecsapások formájában a 20. század eleje óta folyik változó intenzitással hadi, politikai és gazdasági síkon. A kérdés a hidegháborúnak köszönhetően kapott világpolitikai súlyt, mivel az Egyesült Államok feltétlen támogatását élvező Izrael ellenében a Szovjetunió (miután kezdetben támogatta a független Izrael létrehozását, és elismerte az új államot) az arab államokat nyerte meg magának. A kétpólusú világrend felbomlása és néhány végeredményben elvetélt békekezdeményezés azonban nem vetett véget a konfliktusnak, melyben mindkét oldal emberi jogilag kifogásolható eszközökkel él. Jórészt a konfliktus hozadéka a palesztinok nemzettudatának kialakulása, de a sokszínű zsidóság nemzetté kovácsolódása is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előzmények

Az Oszmán Birodalom 1917-es bukása után a brit koalíciós erők vették ellenzőrzésük alá a területet és az I. világháború végével létrehozták a népszövetségi brit Palesztina-mandátumot. A megbízás 40 évre szólt.

A II. világháború után az egyre agresszívabb helyi konfliktusok elsődleges nemzetközi problémává léptek elő. Megoldásukra Nagy-Britannia, az USA, a Szovjetunió és az ENSZ erőteljes lépseket tettek. Eltökélték, hogy beavatkoznak a helyzetbe és "kétállamos megoldást" eszközölnek. 1947-re kidolgoztak egy megosztási tervet, amelyet ez év november 27-én szavazáson többségi igen-nel elfogadtak. Az Arab Liga azonban nem ismerte el a végeredményt és az új állam megsemmisítését, eltörlését tűzték ki célul.

[szerkesztés] Az első arab–izraeli háború

1948. május 14-én David Ben-Gurion Tel-Avivban kikiáltotta Izrael állam függetlenségét. Ezt követően az arab államok többségében ún. Szent háborúra (dzsihad) szólították fel a muzulmán lakosokat. Egyiptom, Libanon, Szíria, Transzjordánia és Irak háborút indított Izrael ellen.

A kezdeti arab támadások szervezetlensége segített az új zsidó állam haderejének lábra állításában, ami a nulláról indult. A szárazföldi ellenállás tulajdonképpen a Hagana és egyéb, az államalapítás előtti időkben terrorszervezetnek minősített szabadcsapatok szintjén működött. Az új kormány, élén David Ben-Gurionnal szervezni kezdték az Izraeli Védelmi Erőt (IDF). Hadfelszereléseket és zsoldosokat vettek, ill. béreltek a II. világháborúban nyertes félen álló államoktól, úgymint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, továbbá az 1947-es Párizsi békeszerződésekben kiakault új államok hadseregeiből, mint például Csehszlovákia és Jugoszlávia, illetve Magyarországból is. Ennélfogva a kezdeti védelmi haderő igen vegyes összképet mutatott, az utánpótlások megszervezése igen bonyolult és olykor kilátástalan helyzetekbe sodorta a katonákat.

A támadó arab államok jelentős módon bírták a Szovjetunió támogatását, mindez hadfelszereléseiken is megmutatkozott. Viszont harcászati és hadászati taktikájuk mindezt nem tükrözte, ellenben az izraeliét, hisz az új állam puszta létéért küzdött. Az elhúzódó háborúba az USA is tevőlegesen beavatkozott, minőségi hadfelszereléseket szállítottak (pl. vadászgépek, harckocsik), ugyanis az amerikai haderő levonva a nemrég befejezett világháború tapasztalatait, új fejlesztési szemlélettel látott neki a korszerűsítésnek, az elavulófélben levő haditechnikákat eladta szövetségeseinek (pl. Franciaország, Izrael). Mindez később a konfliktus kimenetelén is meglátszott.
Az új izraeli haderő az 1949-es ENSZ által kieszközölt fegyverszüneti tárgyalások idejére már nagyobb területtel bírt, mint amit az államalapítás idején az ENSZ határozata előírt.
Ezekről a területekről az arab és palesztin lakosság nagy része elmenekült, a környező országok a lakosságot nem fogadták be, területeiken mint menekültek éltek és élnek a mai napig.

[szerkesztés] A második arab–izraeli háború

1956.

[szerkesztés] A harmadik arab–izraeli háború (a hatnapos háború)

Fő szócikk: Hatnapos háború

Időtartama: 1967. június 5–10.

[szerkesztés] A negyedik arab–izraeli háború (a jom kippuri háború)

Fő szócikk: Jom kippuri háború

Előzményei: az izraeli titkosszolgálat (a MOSZAD) számára észrevétlenül Egyiptom és Szíria nagyarányú csapatösszevonásokat kezdeményezett szeptember közepén az izraeli határok közelében. Az arab államok összehangolt támadásának kitűzött időpontját az egyik zsidó ünnep, az ún. engesztelés napjának idejére tették, tudván, hogy ez időben nagyarányú szabadságolások kezdődnek az izraeli védelmi haderőben is. Katonai elemzőik elképzelései hozták a papírformát, ugyanis a támadás teljesen váratlanul érte az izraelieket.
1973. október 6-án, szombaton, Jóm-kipúr napján, 13:50-kor 1650 db löveg kezdte meg a XX. század IV. arab-izraeli háborúját. A támadások intenzitása minden korábbit felülmúlt.

[szerkesztés] Az ötödik arab–izraeli háború (a libanoni háború)

1982.

Az ötödik és a hatodik háború között kisebb helyi konfliktusok tarkították az amúgy sem eseménytelen hétköznapokat és hétvégéket. Így történt ez 2000 szeptemberében is, mikor Ariel Saron akkori hadügyminiszter (?) kis felfegyverzett csapat élén belépett a Templom-hegyen lévő al-Aksza mecset területére, ahol...

Kis idő elteltével palesztin fiatalok kövekkel kezdték őket dobálni. Erre a fegyveresek tüzet nyitottak a fiatalokra, majd távoztak a szent területről. Az incidensben többen súlyosan megsérültek.
Ezen tudatos lépésével kiprovokálta a palesztinok határozott tüntetéseit, amik rövid idő (kevesebb, mint egy nap) alatt erőszakhullámokba csaptak át. Az ezt követő napokban zavargások alakultak ki a Gáza-övezetben, Jeruzsálemben, Ciszjordániában, Nabluszban és a többi nagyvárosban egyaránt, amik több hónapig elhúzódtak.

[szerkesztés] A hatodik arab–izraeli háború (a második libanoni háború)

2006.

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Könyvek

  • Ian V. Hogg: Izrael hadigépezete (Holló és Társa könyvkiadó)
  • Dán Ofry: Izráel győzelmes hat napja (Talentum könyvkiadó, 1998)
  • Martin Gilbert: Izrael története (Pannonica könyvkiadó) ISBN 963 9252 09 3
  • Samuel M. Katz: Israel's Cutting Edge (Concord Publications Company, 1990)
  • Samuel M. Katz: Battleground Lebanon (Concord Publications Company, 1990)

[szerkesztés] Külső hivatkozások