Csengersima
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|
|||||
| Régió | Észak-Alföld | ||||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||||
| Kistérség | Csengeri | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 23,80 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 4743 | ||||
| Körzethívószám | 44 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Csengersima község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Csengeri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Csengersima a 49. számú főút mellett keletről elterülő község. Közúti és teherforgalmi határátkelőhely található külterületén. 1981-ben az 1970-es árvízben elpusztult Nagygéc községet a település közigazgatási területéhez csatolták. A település az Észak-alföldi Régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Csengeri Kistérségében, a Szatmári-sík kistáj területén található. Délkelet felől északnyugatnak lejtő síkság, melyet különböző mértékben feltöltött elhagyott folyómedrek sűrű hálózata borít. A talajtakaró teljes egészében öntésanyagokon kialakult, talajvízhatás alatt álló réti és lápi talajokból áll. Délen nyers öntéstalajok, északabbra mocsári erdőtalaj uralja a területeket. A mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg éghajlati övek határán fekszik a település. Az évi napsütéses órák összege 1970 óra, a csapadék évi 650-670mm közötti. A terület az észak-alföldi flórajárásba tartozik, jelentősebb potenciális erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a füzesek, valamint a fűz-nyár- és elegyes-ligeterdők. Ezek közül idős tölgy, szil és kőris erdőrészek még fellelhetők a területen. Környezetében jelentősnek mondható több mint 150 hektáros erdőgazdálkodás alatt álló erdőterület található külterületén. Az erdőterületek közül a Bűr-erdő és Géci-sűrű állományai megyei védelem alatt állnak. A védelem több mint 120 hektárnyi területre terjed ki az idős tölgy, kőris és szil állományok védelmében. Csengersima külterületét élő vízfolyás nem érinti. A Holt-Szamos egyik ágából jóléti tavat alakítottak ki. Ezen kívül mesterséges víztározók és halastavak találhatóak a község környékén, melyek a Szamos-Túrközi zárógát építése során földkitermelést követően lettek kialakítva.
[szerkesztés] Története
Neve személynévi eredetű: az alapjául szolgáló név a Simon (latin Simeon) személynévből alakult rövidüléssel és – a kicsinyítő – becéző képzővel. Az előtag Csenger közelségével van kapcsolatban, s megkülönböztető szerepű. Hivatalosan 1908 óra ez a neve, de már 1904-ből is van rá adat.
A község a forrásokban 1327-ben tűnik fel, amikor Erzsébet asszony a falu egynegyedét, mint nászhozomány fiainak átengedte. A XIII. századból fennmaradt temploma a bizonysága annak, hogy az első említésnél jóval korábban keletkezhetett. Hajdan Nagy- és Kissima volt, mindkettőt a Mikolai család birtokolta. 1331-ben a Szárazbereki és Simai családok osztoztak meg rajta. 1339-ben Szárazbereki Lászlót hamis pénzverésért megégetésre ítélte I. Károly, s birtokait Tamás erdélyi vajdának adományozta. Testvérei azonban megtartották a maguk részét, így 1362-ben az utód nélkül meghalt János vagyonát megszerezték. 1378-ban a Mikolaiak osztoztak a maguk részén. 1406-ban elfoglalta tőlük Drágfi és Balk máramarosi vajda, de ismét visszakapták. Ezután egészen a XIX. század közepéig a Mikolaiak maradtak itt a fő birtokosok. A XVIII. században birtokot szereztek a Mikolai család leányutódai révén a Korda, Szodorai, Gáspár, Mándi és Szirmai családok is. A XIX. század közepéig ugyanők voltak a tulajdonosai, később nagy része a Korda utódoké lett. A települést a Rákóczi-szabadságharc, az 1709. évi pestisjárvány és az 1717. évi tatárbetörés szinte elnéptelenítette, Lakói a közeli rozsályi és szatmári várban kerestek menedéket. A XX. század elején Vécsey Aurélnak és Pap Kálmánnak volt itt jelentősebb földbirtoka. Az 1911-1913. évi név tárak szerint 422 református és 72 más vallású lakója volt.
Csengersima az 1860-as években közigazgatásilag a Szamosközi, az 1870-es évektől a Fehérgyarmati II., a XX. században előbb a Csengeri, majd 1969-től a mátészalkai járáshoz tartozott. Jelenleg Mátészalka városkörnyékének része. Az 1920-as években körjegyzőségi székhely volt, hozzátartozott Csegöld, Nagygéc. 1971-től nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Csenger, társközsége Szamosangyalos, Szamosbecs, Szamostatárfalva, Komlódtótfalu, Nagygéc, majd 1973-tól Csengerújfalu volt. 1981-ben Csengersimához csatolták Nagygécet. 1989-től Csenger város tanácsához tartozott Csengerújfaluval, Komlódtótfaluval, Szamosangyalossal, Szamosbeccsel, Szamostatárfalvával együtt. Jelenleg körjegyzőséget alkot Komlódtótfalu és Szamosbecs településekkel együtt.
Az 1970. évi árvízben szinte teljesen romba dőlt Nagygécet 1981. december 31-én hivatalosan Csengersimához csatolták.
[szerkesztés] Nagygéc
A helységnév Géc eleme feltehetőleg az egykori magyar személynévből való, ez azonban a régi forrásokban a ch jel kétértelműsége miatt nem különíthető el a Gécs-Gőcs személynevektől (más felfogás szerint a falunév alapjául szolgáló személynévben talán a Gergely becéző változatát kereshetjük). A Nagy- előtag a település méretére utalt, egyben megkülönböztette a szomszédos Kisgéctől. A falu 1280-ban tűnt fel egy nemes nevében először, aki talán a Csák nemzetség tagja. A Géci család egyik ága a Csák nembeli Darai családdal volt rokonságban, s így lehetséges, hogy a falu Szamosdarával és Komlódtótfaluval együtt a Dunántúlról idetelepült Csák nemzetség eredetileg egységes birtoktestének volt a része, a kisnemesi családok pedig a nemzetség hajtásai. A XIV.-XV. században a Csarnovodai, Csáki, Bekcs, Darai és Drágfi családoké volt. 1476-ban a Szántai Becskiek is birtokosai és ők maradtak urai századokon át. A XVIII. században mellettük az Ibrányi, Luby, Nozdroviczky és Péchy családok a földesurai, a múlt század közepén pedig a gr. Majláth, a Luby és a Péchy családok voltak. 1858-ban br. Haynau megvásárolta a Kisgéci pusztát és kúriát épített rajta. A XX. század első felében Luby Béla, a Haynau hitbizomány és dr. Szomjas Lajos volt a legnagyobb birtokos. Határában feküldt egykor Kisgéc, mely másodlagos település volt és a XIV. században jött létre. Nagygéc az 1970-es árvízben csaknem elpusztult, újjáépítését árvízvédelmi szempontból nem engedélyezték. Ma 1 lakosa van, a település felújított házait üdülőként használják.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Csengersimai Református templom: (126.hrsz. Csengersima, Fő út, Törzsszám: 5974) Román stílusú, XIII. századi, melyet 1729-ben átépítettek. Festett famennyezete 1761-ből való. Berendezése: festett fakarzat, szószék, népies barokk, 1761.
A 100 ülőhelyes román kori, a Szamos holtágból kialakított tó partján szabadon álló, egyhajós, kis homlokzati tornyos, keletelt templom, műemlék. A kicsiny románkori templom 1210-1220 között épülhetett, az 1696. évi katolikus templomösszeírás református templomként tartotta számon. A Rákóczi-szabadságharc és az 1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette a falut, majd a tatárok pusztítottak benne és gyújtották fel a templomot, amely 10-12 évig pusztán állt. 1729-1734 között épült újjá, 1755-ben újrazsindelyezték, 1761-ben készült el a kazettás mennyezet, s valószínűleg a torony és a bejárati csarnok is. 1799-ben szószék koronát, 1961-ben új karzatot készítettek, s kékre mázolták a padelők éppen százéves ornamentális festését. 1892-ben életveszélyessé nyilvánították, felújítására az 1960-as és az 1980-as években került sor. Jelen pompáját és a festett famennyezet megújulását a 2000-ben befejeződött teljes felújítás során a Műemlékvédelem szakemberei által végzett áldozatos munkának köszönheti.
- „nagygéci” Református templom – (1224.hrsz. Csengersima, Nagygéc, Kossuth u., Törzsszám: 5984) Református templom, románkori, XIII. századi eredetű, melyet a XV. század második felében kibővítettek, illrtve 1896-ban tornyot is építettek hozzá. Szentélyében késő gótikus szentségtartó és sekrestyeajtó található. (Mindkettő használaton kívül.)


Based on work by