Haller János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a Szinnyei József Magyar írók élete és munkái származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Haller János, hallerkői,báró (Kővár, 1626 körül – Szentpál, 1697. február 28.) erdélyi politikus, író, Torda vármegye főispánja

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

H. István küküllői főispán és országos tábornok és Kendi Judit fia, H. Gábor naplóírónak testvéröcscse, szül. 1616 körül; adatok hiányában tanulmányairól mit sem tudunk, de mint műveltségéből következtethetjük, valószínű, hogy ő is, mint bátyja külföldi egyetemeken tanult. Korán lépett a közpályára s folyton emelkedett a hivatalok rangfokozatán. Nejével, Kornis Katalinnal boldog házasságban élt. Tagja volt az 1657. nov. három első napjaiban Fejérvárt tartott országgyűlésnek, melyen Rákóczy György lemondott a fejedelemségről. 1658-ban Erdélynek két fejedelme, Rákóczy és Barcsay szerepelt; H. Barcsaynak Bécsbe küldött követe volt. Gyanítható, hogy Mikola Zsigmond tatár rabsága alatt (1657-61) ő volt előbb helyettes, azután végképen kinevezett főispán Tordamegyében. 1668-han mint főispán ő volt egyik fejedelmi biztos, midőn a Várad környékéből Tordára betelepített lakosokat az adományozott telkekbe beiktatták. Kemény Jánosnak is hive volt, azután Apaffi alatt is főispán és consiliárius. 1677-ben Béldi Pállal tartott. és Béldi Pál mozgalmában való részessége miatt 1679. november 7-én elfogták. A fogarasi fogsága idején, 1679 és 1683 között írta a Hármas Istoriát és a Békességes türésnek Paizsa című munkáját. 1684. márczius 8-án az ország őt az adó felügyelőjévé tette. 1685. okt. 24 Apaffi negyed magával Bécsbe küldte az I. Lipóttal kötendő egyesség ügyében. Itt tartózkodott 1686 jul. 5., amikor I. Leopold könnyelmű fiát, H. Józsefet elzáratta. Telekinek 1690. augusztus 21-én történt eleste után, Torda vármegyének volt ismét a főispánja. 1691-ben az új kormányszék tagja, mint consiliarius és kincstartó. 1695-ben tisztségeiről lemondott. 71 éves korában húnyt el.

[szerkesztés] Művei

  • Pays, a békeséges türésnek Payssa. Isten kegyelméből minden rendbeli embereknek vigasztalásokra, kik e Világnak álhatatlansága miatt háboruságok-szenvedésire jutottak. Mellyet... Deákból Magyarrá fordított az Korenus Jakab munkájából. És a maga költségén ki-bocsátott Fogaras Várában-Való Rabságában. Nyomtattatott a Csiki-Kalastromban, MDCLXXII.
  • Hármas Istoria. Kinek Első Része, Nagy Sándornak egynéhány nevezetes dolgait illeti. Második, Jeles Példa-beszédekből áll. Harmadik, A nagy Troja veszedelmének legigazabb Istoriája, Mellyet Fogaras várában Rabságban Magyar nyelvre fordított 1682. esztendőben, és maga költségével ki-nyomtattatott... Kolosvárott 1695. (Ujabb kiadásai: Pozsony, 1751., 1767.; Debreczen, 1765., 1865., Pest, 1795. és Budán, 1757. Nagy Sándor historiája külön.)
  • H. J. följegyzései 1686–1687-ről. Közli: Szabó Károly. (Történelmi Tár 1878. 679–690.)[1]

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Lásd itt

[szerkesztés] Külső hivatkozások