Fólió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Shakespeare műveinek 1. foliója (London, 1623)
Shakespeare műveinek 1. foliója (London, 1623)

A folio latin eredetű szó, a magyar szakirodalomban ívrétnek is nevezik. Rövidítése: f, több folio esetén: ff.

Ez a legnagyobb könyvforma, amely az ívek egyszeri összehajtásából (tehát kétrét hajtott) származik, így a folio egy lapnyi íróanyag-mennyiséget jelent. A folio méret azonban nem utal a könyv centiméterekben kifejezett nagyságára, hiszen a kézzel merített papírív nagysága és alakja nem volt egységes. Az elülső oldalát rectonak (rövidítése: r), a hátulsót versonak (rövidítése: v vagy b) hívják. A folio a bifolium (kettős folio) fele. A könyvnyomtatás feltalálásakor főleg ilyen formátumban készítették a könyveket. Ezeket foliánsoknak hívták, bibliográfiai jelölésük: 2°.

A könyvnyomtatás során az egyes oldalakat nem számozták, hanem csak a foliókat.

Manapság a folio és quarto (negyedrét) megnevezés – helytelenül – nagy könyvméretet is jelölhet, például az albumokra használják előszeretettel.

[szerkesztés] Forrás

  • A Kereszt és félhold folióról szóló szócikke [1]
  • Nyomdászati Lexikon (szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László), Budapest, Biró Miklós Kiadása, 1936
  • Prókai Margit: Klasszikus könyvtári szókincsünk, in: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 51. évfolyam (2004), 7. szám [2]