Honszemhab és a szellem története

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Honszemhab és a szellem története a Kr. e. XIV – XII. század körül, az óegyiptomi újbirodalom idején keletkezett novella. Töredékes állapotban, osztrakonokon maradt fenn.

A történet főszereplője Honszemhab, Ámon isten főpapja, akinek egy régen meghalt katona szelleme elmondja, mikor élt és melyik évben halt meg. A fáraó ugyan gondoskodott eltemettetéséről, sírja azonban romokban hever. A főpap segítséget ígér, a szellem azonban keserűen említi, hogy már négy ízben kapott beváltatlan ígéretet. A főpap végül embereket küld ki abból a célból, hogy keressenek megfelelő helyet új sír építésére. Az utolsó töredék azzal ér véget, hogy a kiküldött emberek visszatérnek és jelentik neki, hogy meglelték a legmegfelelőbb helyet az új sír számára. A történet abból a sajátos egyiptomi meggyőződésből fakad, hogy a gondosan megépített sír, illetve a jól végzett bebalzsamozás által elérhető a halhatatlanság, illetve a sírfeliratok fenntartják az illető tetteinek emlékét és nevét megismertetik az utókorral.

[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)