Giccs
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség,
sztereotipiák halmozása, túlzások, szinesztézia (hatás többféle érzékre), az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. Az élet minden területén előfordulhat, az esztétika tárgyalja, de nem művészeti kategória, nem rossz, hibás vagy dilettáns alkotás, nem antiművészet, vagy avangard, (bár ez utóbbiak nyiltan merítenek belőle) lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Etimológia
Egyik magyarázat szerint a német kitschen szóból származik, ami annyit jelentene, hogy az utca sarát összekaparni, a talált anyagokból újat összeállítani, a másik magyarázat szerint a Kitsch az angol sketch németesített változata, azaz vázlatos, odavetett, ki nem dolgozott, holott a giccs sokszor aprólékosan kidolgozott, szinte poentírozott. Ezek a magyarázatok azonban önmagukban nem sokat mondanak a giccs valódi természetéről.
[szerkesztés] Definíciós próbálkozások
Egy definíció szerint:
- Könnyen fogyasztható, nem kíván gondolati erőfeszítést
- Könnyen reprodukálható
- Sztereotípiák és klisék használata
Egy régebbi definíció:
- hamis helymeghatározás: pl. egy zeneszámot mint népzenét adnak elő
- hamis időmeghatározás: pl. egy ép, egészséges világról énekelünk, miközben az nem létezik
- hamis anyagok: kliséket alkalmazunk valódi érzések helyett
Gillo Dorfles "Der Kitsch" (Tübingen, 1969) c. könyvében definiálja a giccset (mindenekelőtt a művészet területén) a következő kritériumok szerint:
- Régi mesterek műveinek gyakori reprodukciói (Mona Lisa, Van Gogh Napraforgók)
- Személyeknek, eseményeknek olyan rituális értékeket tulajdonít, amelyekkel azok nem rendelkeznek.
- Átvitel egyik médiumról a másikra, pl. könyvből film, klasszikus zenei témák a popzenében, festmények átvitele üvegtárgyakra, klasszikus szobrok másolatai más anyagból.
- Egy határozott funkcióval bíró tárgy formája funkciótlanul átmegy egy másikra, pl. gitár alakú óra.
- Megnövelt dimenziók, amelyek még éppen megengedik a tárgy használatát (pl. hatalmas söröskorsó).
- Időhamisítás; pl. új figurák készítése 18. vagy 19. századi stílusban.
[szerkesztés] Filozófiai – esztétikai vizsgálódások
Pszichológiai, vagy szociális jellemzőit tekintve giccses érzetet kelt a kritikusok szerint: a kispolgáriság, konfliktusmentesség, tömegkultúra, sztereotipizálás, visszamaradottság, valóságtól való menekülés, hamis biztonságérzet, vagy buta vigasztalás (Adorno). H.D. Gelfert aszerint osztályozza a giccset, hogy az milyen tulajdonságokkal bír: így felsorol takaros, kedélyes, szentimentális, vallásos, költői, vagy szociális, természeti, lakóhelyi, alpári, nagyvilági, erotikus, hátborzongató, magasztos, fennkölt giccset. Lézezik továbbá monumentális, hazafias, politikai, ideológiai giccs, vagy akár szégyenlős giccs is.
A giccs nem minőségi kérdés, ennélfogva a giccset az esztétikai elemzés eszközrendszerével nehezen vizsgálhatjuk.
A giccs terjedésében lényegesen nagyobb szerepe van a társadalmi körülményeknek, a befogadó közegnek, mint a művészeti alkotások esetében. Amíg a művészet a kulturális fejlődés irányába hat, és ennélfogva úttörő szerepe sokszor csak egy szűk elitréteg izlésvilágán keresztül nyilvánul meg, addig a giccs, mint áru, a kulturálatlanság mindenkor jelenlevő talaján árulja önmagát. A giccs áru akar lenni, devalválódik; ezzel szemben a művészet a kultúra hozadéka, és értéket teremt, amelyből a társadalom egésze profitál. (A valódi érték nem devalválódik.)
A művészet is lehet áru, de ha nem lenne az, attól még a műalkotás mű lenne. A giccs, ha nem lenne áru, éppen a lényegét veszítené el.
A befogadó nem a kultúrára fogékony, önálló, egyéniséggel bíró szubjektív egyén, hanem a "giccsember". "A giccsember egyéniségében szinte kódolva van a rajongás a giccs, a bulvár, a semmitmondás iránt. Megragad a szemlélet fokán, csak a látszattöredékek felfogására képes, a hangzatos demagóg szavakra és gondolatokra fogékony, jellemző rá a gondolati mélység hiánya, intellektuális lustaság, a készen kapott "érzelmek" , "értékek" kritikátlan átvétele."(Hermann István) (Ebben és ebben a helyzetben így és így illik érezni).
A művészet autentikus, a giccs a tömeges fogyasztói igények kielégítésére szakosodott iparág, amely nincs meg tömegek nélkül. A művész önmagának is alkot; a giccs készítője a giccsemberek igényeit és elvárásait elégíti ki, teljesíti be; nélkülük nem létezik.
- Giccstárgyak esetében többnyire olcsó anyagokból tömeggyártásban készülő esztétikai, művészi igényt kielégíteni célzó termékek, általában egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat közvetítenek, a konzumkultúra részei, a közhelyesség, sztereotipiák halmozása, túlzás, szinesztézia (hatás többféle érzékre), az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel.
- De: használati tárgyak, bár nagy tömegben, a divatigényeknek megfelelően tömeggyártásban készülnek, pl. lakberendezési tárgyak, bár művészeti igényt is kielégítenek (iparművészet), giccs pl. akkor, ha a funkcióján tulmutató "jópofa", de hosszú távon unalmas közhely, (süninek álcázott wc-pucoló) vagy környezetidegen (pl. művi álrokokó a panellakásban).
- egyszerű érzelmi, gondolati sablonok, klisék, sémák túlzott használata. Ezek eszközök érzelmi kiszolgáltatottságunk kihasználására; céljuk a konzumigények kielégítése. pl. emléktárgy-ipar, zeneipar, vásárold meg, vidd haza, a cél az üzleti siker a gyártónak, forgalmazónak. Hamisítványok, másolatok többnyire gyatra minőségben.
- De: A szentimentalizmus nagy korszakának 1700-as évek vége, 1800-as évek eleje) megvolt a maga jelentősége, pl. az érzelmek felszabadítása, felvezetés az egyéni szabadság, az individualizmus eszméihez, ami a romantika, később a realizmus, naturalizmus kialakulását segítette. Ha társadalmi szerepét már betöltötte, csak a külsőségek maradnak: megható történetek, felszínes hatásvadász elemekkel, érzések és érzelmek leegyszerűsítéseivel. Legyenek ezek a történetek bármilyen jól megírva (pl. Ifj. Alexandre Dumas: Kaméliás hölgy, Herczeg Ferenc színműveinek többsége, sőt Molnár Ferenc egyes darabjai bőségesen merítenek a giccselemekből) a giccs hatásmechanizmusán alapulnak. (néha olyan jó elsírni magunkat, nosztalgiázni)
- Egyszerű, könnyen emészthető felszínes gondolatok idealizált ábrázolása, az eredetiség és különösség hiánya a tartalomban (Szobrok, festészet,irodalom, költészet, film: Az életszerűségnek ellentmondó idealizált ábrázolások)
- A hatalom saját ideológiájának céljaira használhatja fel, pl. korai szocreál alkotások, megalomániás építkezések, mítoszteremtés
- Közhelyesség, sztereotipiák halmozása, túlzás, szinesztézia (hatás többféle érzékre), az elvárásoknak való megfelelés – (pl. a precíz németek, a kimért angolok, léha franciák, gulyás-csikós magyar, szegény gépírónő-gazdag bankár szerelme)
- Valós problémák "jótékony" leplezése, felülírása hazug idillekkel, társadalmi problémák életszerűtlen megoldásai. A gonosz meghasonul önmagával, énekléssel-tánccal a problémák megoldhatók, a szerelem mindent legyőz, a plátói szerelem, idillikus helyzetekben felülemelkedik a testiségen. (pl. film: A muzsika hangja)
- A giccs lehet jópofáskodó, a poén olcsó, a mondanivaló közhely.
(Első millióm zsákocska, poénos pólók, kiragasztott jelmondatok, tízparancsolatok, a borivás szabályai pl. )
- Leértékelt eszmények kiárusítása, értékdevalváció, értékkiárusítás, szuvenírbiznisz, másolatok, emléktárgyak.
- Átváltozások a mélyebb tartalomból a felszínesség felé:
-
- Érzelem -> érzelgősség
- Értelem -> közhely
- Érzékenység -> kényeskedés
- Szenvedés -> szenvelgés
- Eredetiség, szellem -> poénkodás, szellemes paradoxonok erőszakolt gyártása, ripacskodás
- Különösség -> egzotikum, figyelemfelhívó külső
- Emlékezés -> nosztalgia
- Álság, "szebbet hazudni!" pótlék, megjátszás, amennyiben a giccstermék nem mint szellemi kaland, hanem mint elvárásaink megtestesítője, igazolása vágyainkat jeleníti meg a valóság helyett.
[szerkesztés] Példák
Képzőművészet
Kerek erdei tó, bőgő szarvas, úszkáló hattyú, sejtelmes fények, esetleg naplemente/napfelkelte. Halmozás, mind ez így együtt a szinesztézia. Kétségtelenül létezik ilyen kép a valóságban, a vadászok, erdészek, erdei munkások biztos láttak már ilyet. Azt a hatást kívánja elérni, hogy ilyen idealizált világba kívánunk élni, ide vágyódunk, amiben önmagában nem lenne baj, csakhogy ilyen világ, mivel mesterkélt, és hatásvadász, nem létezik. Vagy ha létezik, akkor a vadászok számára. Szeretnénk mi is elvágyódni egy távoli tájra, ahol gondtalanul nézhetnénk a napfelkeltét. A kép ötlete sem eredeti. Olasz festők háttérképein már a 15. században feltűntek hasonló idillek. Ám a színek visszafogottak, a téma illeszkedik az előtérben ábrázolt alakokhoz., és a korszak eszményeihez amelyben megszületett. A giccskép előző giccsképek másolata. A festői munka itt szakmunka, célja a hatás, a mindenáron tetszeni akarás. Olcsó anyagokból (papír, vízfesték, nyomat) készítik, nagy része másolatként terjed, de giccs lenne akkor is, ha jó kezű festők olajjal, vászonra festenék, épp a témaválasztás sablonossága miatt(lásd párizsi festők a Montmartre-on, vagy Prága Károly-hídján, vagy a Halászbástya környékén - persze itt is vannak kivételek, pl. különös nézőpont, stílus tekintetében ). De giccs lenne akkor is, ha a legnemesebb anyagokkal maga a "giccsember" festené meg élete fő művét, egyszeriként megismételhetetlenül, mert az érzések, a témaválasztás, a képalkotás giccsérzések összessége, a téma elcsépelt, a képalkotás sablonos.
Irodalom
A giccsirodalom burjánzása úgy tűnik, megállíthatatlan. A könyvesboltokban fellelhető szórakoztató irodalom nagy része manapság az. A tényirodalmat is beszámítva (történelmi hitek és tévhitek elfogult magyarázatai, gyorstalpaló tudományból, élővilágból, felvilágosító könyvek, bármiről amit könnyen el lehet adni, másfél oldalon az atommaghasadástól a genetikáig bárki tájékozott lehet, csak a könyvet kell megvennie. Hedwig Courths-Mahler regényei, Margaret Mitchell (Elfújta a szél), Herczeg Ferenc patetikus történelmi regényeitől kezdve a szocreál munkásregényekig, a megható állattörténetek (külön kötetbe szedve) stb. " A Bánat? Egy nagy óceán" kezdetű Petőfi vers giccs. Nem kell ezért Petőfit megróni, attól nem kisebb költő, ha élete bizonyos (biedermeier) korszakában giccses jellegű verseket irt.
Televízió
A mexikói szappanoperák, de pl. a német "Fekete-erdei klinika" is, mivel nem az orvostársadalom valós életét, hanem lelki szenvelgéseit mutatja be.
Film
Számtalan "alkotás" a Lessie hazatértől a Ben Hurig, az Oz-tól Zefirelli Rómeó és Julia feldolgozásáig, a "holliwoodi" már szinonimájává vált a giccsgyártásnak.
Zene
Richard Clayderman zongorajátéka, A klasszikus zenei témák popzenei feldolgozásai, esetleg csinos lányok hegedűelőadásában, vagy autentikus népzene technosított vagy pop-os előadásban, ahol főleg a külsőségekre, (koreográfia, öltözet, ál eredetiség) koncentrálnak, vagy egyszerű alapérzések nagy érzelmi töltéssel, pátosszal történő érzelgős előadása könnyen dúdolható sematikus dallamokkal, miközben az előadó zenei kvalitásait, hangterjedelmét senki nem vonja kétségbe. Mulatós "lagzi" zenék, a cigányzene és népies műdalok nagy része
Építészet
Walt Disney parkjai, de Las Vegas szállodáinak többsége, sőt akár a Halászbástya is (Szerb Antal mondta róla, hogy giccs, de szép. )
[szerkesztés] Kapcsolódási pontok
A giccs és sznobizmus, a giccs és bulvár egy tőről fakadnak.
A sznob olyan értékítéleteket fogad el, ami nem a sajátja, az övénél magasabb műveltséget csodálja, de önmaga képzéséhez lusta, kritika nélkül átveszi az általa mérvadónak tekintett véleményeket, igazodni akar hozzájuk, különösen ha ezeknek a véleményeknek a hirdetői vagyoni vagy társadalmi helyzetüket tekintve magasabb pozícióban vannak mint ő.
A bulvár, és közvetítő közege a bulvármédia teret ad nem csak a sznobnak, hanem annak a kisembernek is, aki nem csak izlésben, hanem életvitelben is hasonlítani akar a bulvár által közvetített hamis eszményekhez. A bulvár fogyasztói ráadásul kukkolási vágyukat is kielégíthetik amennyiben a bulvármédia az általa kreált, vagy felkapott sztárok illetve közéleti szereplők intim dolgaiba teremt betekintést. Többnyire alantas ösztönökre hat, az érzelmeket érzelgőssé-nyálasssá silányítja, a tragédiákat felnagyítja, a különösséget és eredetiséget az elvárt sablonos sztereotípiákká változtatja át. A bulvárban a hír felszínes, a háttér nem fontos, az átlagos bombasztikusként jelenik meg, az olvasót úgy alázza meg, hogy az még büszke is rá, mivel bennfentesnek tünteti fel azzal, hogy a sztárok intim titkaival megismerteti a médiafogyasztót. Ezzel persze azt sugallja, lám a te életednél még a sztárok elveszett zsebkendője is fontosabb. A bulvár fontoskodik, bennfentességet sugall, intimpistáskodik, áltudományos és utánzásra, majmolásra, végeredményben átgondolatlan fogyasztásra buzdít.
[szerkesztés] Irodalom
Hermann István: A giccs - Kossuth, 1971, esztétikai kiskönyvtár
Abraham A. Moles: A giccs - A boldogság művészete - Gondolat, Budapest 1975
Lukács György : A "giccs"-ről és a "proletkult"-ról Budapest 1947
[szerkesztés] Linkek
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00517/16168.htm
http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/
http://www.szeplak.hu/default.asp?file=2000/06/mittud.html
http://www.kieselbach.hu/cgi-bin/kieselbach.cgi?menuid=MUKAT&TREEID=310&MUKATSZ=&MUKATKAT=&SZERZOID=&ALPHA=



Based on work by