Arteriográf
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az arteriográf egy új orvosi diagnosztikai eszköz, amelyet dr. Illyés Miklós orvos talált fel, és szabadalmaztatott a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében. A készülék kifejlesztésében részt vett a Magyar Tudományos Akadémia, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Szent Imre kórház. Az arteriográfot először 2004 áprilisában mutatták be egy magyar, majd egy luxembourgi gyógyászati szakkiállításon.
[szerkesztés] Működési elv
A mérés alapja az a törvényszerűség, hogy a szív összehúzódásakor az aortában keletkező első pulzushullám visszaverődik az aorta kétfelé válásának magasságából (bifurcatio), így a szisztolé ideje alatt egy jól észlelhető második hullám jelenik meg. E második (visszavert) hullám az aorta rugalmasságától függő idő elteltével és a perifériás erek tónusától függő amplitúdóval rárakódik az első (kezdeti) hullámra. Ennek alapján - ismerve a reflexiós időt, valamint a szegycsont és a szeméremcsont felső széle közötti távolságot - kiszámítható a pulzushullám terjedési sebessége az aortában.
A vizsgálat 10-15 percet tart, és teljesen fájdalmatlan. A készülék leginkább a vérnyomásmérőre hasonlít, ugyanúgy kell felhelyezni a felkarra, mint az utóbbit, de új elvek alapján működik. Az artériák állapotát méri fel két jellemző segítségével:
- mennyire van az érrendszer belső hártyája (endothelium) megfeszülve?
- milyen gyorsan terjed a főütőéren (aorta) a pulzushullám?
A pontosság érdekében 3-4 mérést szoktak végezni, amelyeket egy számítógépes program értékel.
A mérés alapján meg lehet állapítani, hogy milyen mértékű érelmeszesedés alakult ki a páciensnél. A feltaláló szerint az arteriográf már akkor megállapítja az érelmeszesedés kialakulását, amikor a páciensnek még egyáltalán nincs panasza. Épp ezért javasolja a készülék alkalmazását [szűrővizsgálat]]ok végzésére.


Based on work by