Bolla Márton

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bolla Márton (Sümeg, 1751. április 14. – Pest, 1831. november 7.) piarista rendi áldozó-pap és tartományi főnök

[szerkesztés] Élete

Iskoláit végezve 1769-ben a piarista rendbe lépett és 1784-ben a kolozsvári líceumban történettanárrá neveztetett ki, hol később igazgató lett. Tanári hivatalát a kolozsvári akadémián rectorsággal és a Theresianumban igazgatósággal váltotta fel; majd Vácon lett az iskolák igazgatója és a püspöki lyceumban a történet tanára. Innen Kőszegre tétetett át szerzete házának kormányzójává; egy év mulva visszatért Vácra ugyanezen hivatalba, melyben hét évig maradt. 1805-ben főelőljárói segéddé választatott. 1809. április 9. a szerzet magyarországi főnöke lett s kormányzatában minden ujítástól tartózkodva, szakadatlanul a régihez ragaszkodott. A magyar és latin nyelven kivül értette a németet és franciát.

[szerkesztés] Munkái

1. Exc. ill. ac. rev. d. Ladislaus e com. Kollonits Transylvaniae apiscopus. Claudiopoli, év nélkül.

2. Poesis Claudiopolitana Georgio Banffi l. b. de Losoncz. U. ott, 1777.

3. Ode, qua august. imperatricis Mariae Theresiae materna in scholasticam juventutem benignitas celebratur. U. ott, 1777.

4. Carmen Georgio Banffi l. b. de Losoncz. U. ott, 1778.

5. Ode, quam in laudes august. imperatricis Mariae Theresiae cecinit. U. ott, 1780.

6. Excell. illustr. ac rev. dno Ign. e com. de Battyán episcopo Transylvaniensi. U. ott, 1782. (Költemény.)

7. Ode quam comiti Georgio Banffy obtulit. U. ott, 1787.

8. Éneki szerzemény gróf losonczi Bánffi György tiszteletére. U. ott, 1791.

9. Éneki szerzemény az erdélyi országgyűlési karok és rendek tiszteletére. U. ott, 1791. (2. kiadás. U. ott, 1792.)

10. Primae lineae historiae universalis in usum studiosae juventutis Claudiopolitanae. U. ott, 1798–99. 3 kötet. (Ezen munkájáért Ferencz királytól 1800-ban arany érmet nyert. 2. kiadás. Pest, 1820. 3. k. 1825. 5. k. 1836. 6. k. 1843. U. ott. Ezen utolsó kiadást ford. Kecskeméthy Csapó Dániel magyarra. Pest, 1845–46. és Schröck-Somhegyi Ferencz. U. ott, 1849.)

11. Ill. ac rev dno Alexandro Bodonyi. Vacii, 1806. (Költemény.)

12. Seren. archiduci Austriae Carolo scholae piae obtulerunt. U. ott, 1807.

13. Allocutio ad principen Austriae incl. regni Hung. palatinum. Pestini, 1808. 14. Dissertatio de sodalitate beatae Mariae Virginis. U. ott, 1827.

Kézirati munkáját: Dissertatio de valachis qui Transilvaniam incolunt Csaplár Benedek mutatta be a Tört. Társulat gyűlésén 1878-ban. Levele Révaihoz, Vácz 1804. febr. 5. (a nemz. múzeumban.)

Költői levele Révaihoz. (Révai, Elegyes-Versei 260.)

Arczképe Schmat rajza után Perlasca D. által rézbe metszve Spányik Glycér B. M. fölött tartott gyászbeszéde mellett (Pest, 1832.)

[szerkesztés] Források