Gömör és Kis-Hont vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gömör és Kis-Hont vármegye
Gömör és Kis-Hont vármegye címere
Székhely Rimaszombat
Terület 4.279 km²
Népesség 188.100, 1910
Nemzetiségek magyarok, szlovákok
Gömör és Kis-Hont vármegye elhelyezkedése a Magyar Királyság térképén
Gömör és Kis-Hont vármegye domborzati térképe

Gömör és Kis-Hont vármegye (latinul Gömörinum, Gömöriensis, Gemeriensis, Geomoriensis et Kishonthensis, Kishontensis németül Gemer vagy Gömör, Gemer und Kleinthont szlovákul Gemer a Malohont) közigazgatási egység (vármegye) a volt Magyar Királyság területén. A 19. századig Gömör vármegye néven, majd 19. században és a 20. század elején a kishonti régióval együtt alkotta Gömör és Kis-Hont vármegyét. Területén jelenleg Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország osztozik. Ma a Gömör elnevezést csupán ezen területre való utalásként használják, funkciója nincs.

A vármegye neve – nyilván bonyolultsága miatt – számtalan alakban fordul elő, azonban a hivatalos elnevezés eredetileg Gömör és Kis-Hont volt, a két világháború közötti időszakban pedig Gömör és Kishont.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

Gömör és Kis-Hont vármegye a következő megyékkel volt határos: Zólyom, Liptó, Szepes, Abaúj-Torna, Borsod, Heves és Nógrád. A Gömör-Szepesi-érchegységben (ma: Szlovák-érchegység, Slovenské rudohorie) terült el, nagyjából a mostani magyar-szlovák határvidéken, Poltár, Rozsnyó és az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) alkotta háromszögben. A megyén átfolyt a Sajó. Területe kb. 4289 km² volt 1910 környékén.

[szerkesztés] Székhelyek

Gömör vármegye székhelye Gömör, illetve a gömöri vár volt, a 18. század elejétől pedig Pelsőc. Miután Kis-Honttal egyesült a vármegye, székhelye Rimaszombat.

[szerkesztés] Történelem

Gömör a Magyar Királyság egyik legrégibb vármegyéje volt. Kishont, mely Tiszolc és Rimaszombat között fekszik, csak 17861802 környékén csatlakozott hozzá, attól kezdve a vármegye neve Gömör és Kis-Hont.

1918-ban (az 1920-as trianoni békével megerősítve) a megye legnagyobb része az újonnan alakult Csehszlovákia része lett, kivéve egy kis területet Putnok környékén. 1923-ban a csonka megyét összevonták Borsoddal Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven.

1938-ban a megye legnagyobb részét ismét Magyarországhoz csatolták az I. bécsi döntéssel. Ekkor az önálló Gömör és Kishont, illetve Borsod vármegyék újraalakultak, 1945-ben azonban ismét egyesültek, immár nem csak ideiglenesen, Borsod-Gömör megyeként. Ez a rövid életű megye azután az 1950-es megyerendezés során egyesült Abaújjal és Zemplénnel, így jött létre a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye.

1993-ban Csehszlovákia felbomlásával Gömör és Kis-Hont csehszlovákiai része Szlovákiához került. Szlovákiai részei az 1996-os közigazgatási reform óta a Kassai kerülethez és a Besztercebányai kerülethez tartoznak.

Gömör vármegye nevét ma Magyarország települései közül már csak egy kis falu, Gömörszőlős őrzi nevében.

[szerkesztés] Járások

A 20. század elején a járások és székhelyeik a következők voltak:

Rendezett tanácsú városok:

Ezek a települések ma Szlovákiában találhatóak.

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Térkép

A Magyar Királyság vármegyéi 1881-1920

Abaúj-Torna | Alsó-Fehér | Arad | Árva | Bács-Bodrog | Baranya | Bars | Békés | Bereg | Beszterce-Naszód | Bihar | Borsod | Brassó | Csanád | Csík | Csongrád | Esztergom | Fejér | Fogaras | Gömör és Kis-Hont | Győr | Hajdú | Háromszék | Heves | Hont | Hunyad | Jász-Nagykun-Szolnok | Kis-Küküllő | Kolozs | Komárom | Krassó-Szörény | Liptó | Máramaros | Maros-Torda | Moson | Nagy-Küküllő | Nógrád | Nyitra | Pest-Pilis-Solt-Kiskun | Pozsony | Sáros | Somogy | Sopron | Szabolcs | Szatmár | Szeben | Szepes | Szilágy | Szolnok-Doboka | Temes | Tolna | Torda-Aranyos | Torontál | Trencsén | Turóc | Udvarhely | Ugocsa | Ung | Vas | Veszprém | Zala | Zemplén | Zólyom

Horvát-Szlavónország vármegyéi

Belovár-Kőrös | Lika-Krbava | Modrus-Fiume | Pozsega | Szerém | Varasd | Verőce | Zágráb

Címer