Kiss Arnold
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kiss Arnold (Ungvár, 1869. nov. 2. – Budapest, 1940. nov. 14.): főrabbi, író.
A budapesti rabbiképző intézetben végezte tanulmányait. Ugyanakkor az egyetemen bölcsészetet hallgatott. 1893-ban avatták doktorrá. Előbb a zsolnai, majd 1896-ban a veszprémi, 1901-ben a budai hitközség főrabbija lett. Az Országos Rabbiképző Intézetben a héber irodalmat tanította.
[szerkesztés] Művei
- A pap hárfája (versek, Bp., 1904);
- Ifjak és öregek (elb., Bp., 1909);
- Köd és napsugár (Bp., 1911);
- Álom és valóság emlékezések (Bp., 1913);
- A héber költészet (Bp., 1924);
- Kiss József élete és művei (Bp., 1927);
- Petőfi Sándor (Bp., 1925);
- A fekete Horovitz és más elbeszélések (Bp., 1931);
- Az őszi haraszt muzsikál (Bp., 1932); Örök láng (versek, Bp. 1934).
[szerkesztés] Forrás
Révai Nagy Lexikona


Based on work by