Barlangi medve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Barlangi medve
Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban.
Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban.
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Család: Medvefélék (Ursidae)
Nem: Ursus
Faj: U. spelaeus
Tudományos név
Ursus spelaeus
Rosenmüller, 1794

A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában és az utolsó jégkorszak (Würm) végével tűnt el, mintegy 10 000 éve.

A jégkorszak emberének kortársa volt. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban: Nyugat-Európától egészen a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékéig. Ez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barna medve, amely csak a téli álom időszakára keresi fel a földkéreg üregeit.

A barlangi medvék több vonása különbözött a mai barna medvékétől:

  • mintegy harmadával voltak nagyobbak nála (kb. akkorák, mint a mai észak-amerikai szürke medvék, a grizzlik), tömegük 400-700 kg között lehetett;
  • a testükhöz képest nagyobb fejük volt, domború homlokkal;
  • végtagjaik rövidebbek és vaskosabbak voltak.

A barna medvékhez hasonlóan mindenevők lehettek: vagyis főleg különféle növényekkel, bogyókkal táplálkozhattak, de ha szerét ejthették, akkor nem vetették meg a húst sem. Maximális életkoruk 20 év körül lehetett.

Az Alpok magasabb vidékein és a németországi Harz-hegységben helyileg kialakult, törpe változatainak csontmaradványait találták meg.

Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Némely régészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportok totemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.

[szerkesztés] Forrás

Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.

[szerkesztés] Külső hivatkozások