A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr!

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! 1974-ben készült színes, francia filmvígjáték. Eredeti címe: Les Charlots en folie – À Nous Quatre, Cardinal! A produkció Id. Alexandre Dumas (18021870) A három testőr című 1844-ben megjelent kalandregényének szabad feldolgozása, amely a négy szolga (Planchet, Grimaud, Mousqueton és Bazin) szemszögén át mutatja be a legendás hősök kalandjait. Előzménye: A négy muskétás, avagy a lepel lehull.

A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr!
Rendező: André Hunebelle
Producer: Bernard Artigues
Forgatókönyvíró: Jean Halain
Főszerepben: Jean-Guy Fechner
Gérard Rinaldi
Gérard Filipelli
Jean Sarrus
Zene: Les Charlots
Operatőr: Claude Robin
Jelmeztervező: Sylvie Poulet
Vágó: Pierre Gillette
Gyártó: Les Films Christian Fechner
Bemutató: 1974. augusztus 30.
Időtartam: 105 perc
Nyelv: francia
IMDb

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

Planchet, Grimaud és Bazin alaposan túljártak a király, a bíboros és Joseph atya eszén, és sikerült megszöktetniük a Bastille-ból barátjukat, Mousquetont, és gazdáikat, a legendás 4 testőrt, D’Artagnant, Athost, Porthost és Aramist. Egy kis kunyhóban rejtőztek el, ahol Constance is menedéket talált. Mindenki képességeinek megfelelő munkával járult hozzá az erdei idillhez, miközben Constance és D’Artagnan románca kezdett kiteljesedni. Ezalatt a Louvre-ban Bazin és Mousqueton odaadóan szolgálták a királynét, természetesen nőnek öltözve. A fenséges asszony nehéz helyzetbe került, mikor a király azzal a kéréssel állt elő, hogy a hamarosan megrendezésre kerülő bálon a királyné a gyönyörű nyakékével ékesítve jelenjen meg. Az ékszert azonban Buckingham herceg magával vitte Londonba. Nincs más megoldás, mint visszahozni az ékszert Angliából. A királyné levelet írt hódolójának, amelyben azt kérte, hogy a férfi adja át az ékszert az ezzel az üzenettel érkező testőröknek. Igenám, de a bíboros kémnője, a szépséges Milady is útra kelt Angliába, hogy egy hamis levél segítségével megszerezze a nyakéket. A calais-i kikötőben egy tipikusan női trükkel sikerült egy időre kivonnia a forgalomból a testőröket, s elsőként lépett brit földre.

Közben Calais-ben a szolgák bosszankodva tapasztalták, hogy a Milady ágya alól előkerült majdnem teljesen csupasz, elkábított gazdáikba képtelenség életet verni. Nem volt mit tenni, magukra öltötték a testőrök ruháit, s helyettük ők keltek át Angliába. A Milady azonban megelőzte őket, s a szolgák hiába próbálták megmagyarázni a helyzetet. Buckingham a Towerbe küldte őket, s elrendelte kivégzésüket. A nyakéket viszont a Miladynek se tudta rögtön átadni, mivel titkos szekrénykéjének kulcsát az inasa őrizte, aki víkendezni ment. A Miladyvel közösen elköltött vacsora közben a nosztalgiázó herceg felidézte legutóbbi párizsi utazásának emlékeit, s még az alkoholtól elbódult fejében is összeállt a kép: a 4 álruhás szolga tényleg igazat mondott, s a Milady hazudik. Buckingham az utolsó pillanatban érkezett, hogy megakadályozza a szolgák felakasztását. Egy dobozban át is adja nekik a gyémánt nyakéket, ám a visszafelé vezető úton hajójuk viharba került, s a Milady fondorlatos csellel kicserélte a ládikát rejtő csomagot egy másik dobozra. Calais-ben a szolgák a jól végzett munka örömével adták át gazdáiknak a dobozt, ám az üres volt. A testőrök szerencsére észrevették Rochefort grófot és gárdistáit, s tudták, hogy őket kell üldözőbe venni, ha vissza akarják szerezni az ékszert. A szokásos csetepaték után sikerrel is jártak, ám mire Párizsba értek, a bál már megkezdődött, s a királyné a gyémánt nyakék nélkül indult el a bálterembe…

[szerkesztés] Érdekességek

  • A La Ballade de Constance című betétdalt Josephine Chaplin és a Les Charlots közösen énekelte.

[szerkesztés] Főszereplők

  • Gérard Rinaldi (Planchet)
  • Gérard Filipelli (Mousqueton)
  • Jean Sarrus (Bazin)
  • Jean-Guy Fechner (Grimaud)
  • Josephine Chaplin (Constance)
  • Daniel Ceccaldi (XIII. Lajos király)
  • Paul Préboist (Joseph atya)
  • Bernard Haller (Richelieu bíboros / Buckingham herceg)
  • Karin Petersen (Milady)
  • Catherine Jourdan (a királyné)
  • Jacques Seiler (Rochefort)
  • Jean Valmont (D'Artagnan)
  • Yvan Tanguy (Athos)
  • Gib Grossac (Porthos)
  • Georges Mansart (Aramis)
  • Jean-Marie Proslier (a calais-i fogadós)
  • Bernard La Jarrige (fogadós)

[szerkesztés] Külső hivatkozások