Bódis-hegy
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Bódis-hegy (Bodischberg [Boadischbearg], legmagasabb pontja 302 m) Felsőgalla jelképe, amely mintegy 90-100 méterrel magasodik faluközpont fölé. A hegy elsősorban jó levegőjéről, védett élővilágáról, történelmi szerepet is betöltő részeiről ismert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felszíne
A Bódis-hegy több részből áll: része a Lutra-hegy és a Tölgyes-tető, valamint a Télihavas-hegy. A felszíni formákat borító fák általában tölgyesek, vegyeserdők, de meg kell említeni a híres hegyi réteket is. A hegy ÉK-i részén a tölgy gyertyánnal vegyes erdőt alakít. A terület legszebb része talán a Nagy-Lutra-rét és a Nagy-mező (Huadwaad), ahol korábban egy kiülő építésén is fáradoztak. A Tölgyes-tető és a Lutra-hegy hágata kiemelkedő természeti szépség: az iskolák számos ifjúsági túrát szerveznek ide, néha budapestiek is járnak errefelé csoportosan, ugyanis itt nagyon sok általános iskolai tananyagot képviselő élőlény található meg viszonylag kis területen. Az út, amely a hágaton keresztül vezet a sportpálya felé, a "Hejmvéh" nevet viseli. A Bódis-hegyen az Ősfenyvesben (Fernen) a fák alatt tavasszal fél méteres gombákat találhatunk, de előfordul az is, hogy derékmagasságot meghaladó őzlábgomba kerül utunkba. A pöfetegeken kívül az ízletes vargányákig minden megtalálható, csak jó helyen kell keresni. Ezeket a részeket csak a helybéli gombászok ismerik igazán. A helyiek büszkesége a Télihavas-hegyen élő őzpár. A Bódis-hegy szomszédai a Kálvária-hegy, a Galla-völgy, a Határ és a Forrás-rét, amit a helyi svábok Brindelwiesen-nek neveznek.
[szerkesztés] Felszíni vizek
A hegynek nem sok állóvize van; egyedül egy-két nedves részről, hegylábi időszakos vízfolyásról van tudomásunk, ám ezek jelentős része már nem is létezik. A vidék legnagyobb állandó vize egy füzesben fakad, az ún. Cigány-berek (Zigeunerbrindel) forrása, ami karsztvízként tör a felszínre. Hőmérséklete állandóan 11-13 °C. Az abból kifolyó patak a füzes végén, ahol a szántó kezdődne, hirtelen víznyelőben lebukik. Ez Felsőgallától 3 km-re délre van. Ezenkívül még egy folyóvízről van tudomásunk. A hegy keleti oldalán, a Felsőgallai TSZ-majorság déli határánál, a sportpálya mögötti szurdokszerű völgy kb. 60-70 m-es erdei szakasza után a hegy tövében ákllandó forrásnak ad lefolyást, ami a határban kanyarogva néhány kisebb csordogáló erecskével egyesülve a Csákány-patakba ömlik. Állóvizek közül érdemes megemlíteni azt a már nem létező tavacskát, amelynek magyar neve nem volt, a svábok Lahmlocken néven nevezték. Ez azt jelenti magyarra fordítva, hogy agyaggödör, ami arra a tulajdonságára utal, hogy agyagot nyertek belőle a történelem során. Egy falusi vájár balogcigány-családnak adott ez foglalkozási lehetőséget. Azonban a tavacskát betemették, vizének jelentős része elapadt. Mára a Rózsadombon található Lahmlockenből – a Rózsadombot is így hívják a svábok – csak egy kisebb, lapos gödör maradt. A tó nagysága a visszaemlékezők leírása szerint 30x10 m lehetett, mélysége átlagosan 0,7 m volt. Kár érte, most a Rózsadombon egy szabadidő-parknak a megkoronázója lehetne. A Bódis-hegy vizeiből táplálkozott az a kisebb forrásból az 1970-es években – vélhetőleg a Tatabányai szénbányák miatt – kapadt és eltűnt tó, melyekben a lovakat fürdették a falusiak. Ez a Télihavasalja völgyében volt, erdőben. Mérete az elbeszélések szerint 8x3 m lehetett, viszont nagyon mély volt és hideg vizű, legnagyobb mélysége 3 m körül lehetett.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A Bódis-hegy növényzete csak részben övezetes. Az alsóbb részeken találjuk a híres Ősfenyvest, ami telepített. Alatta a Sziklás (Felsen), ami kisebb sziklabarlangjairól lehetne közismert. Ezek felett általában cserjés vagy mező húzódik. A mezők közül a Nagy-mező (Huadwaad) a legnagyobb, onnan gyönyörű panoráma nyílik Dél-Felsőgallára. Sajnos a megszűnő legeltetés miatt a terület erősen cserjésedik. A tölgyfák a központi kúpok lábában találhatóak, ill. attól DK-i irányban, melyek közt számos óriás matuzsálem is fellelhető. A hegy kúpjai általában magas kőrissel fedettek és kisebb-nagyobb mezőfoltok, szórványrétek szaggatják annak összefüggőségét. Ezek a Lutra-hegyi-mezők, amelyek a Nagy-mezőből szakadtak ki. Értékes a tavasszal nyíló, és e vidéken még gyakori tavaszi hérics (Adonis vernalis L.), aminek állománya többszáz tőre tehető, főként a Nagy-mező (Huadwaad) és a Lutra-hegy (Lutrahöhli) környékén gyakoriak, valamint a Nagy-mezőn előforduló zebracsiga (Zebrina detrita). Meg kell említeni a vadvirágokat (pimpó) és a rovarállományt (gyászcincér). A vidéken gyakori a vaddisznó – különösen a Télihavasalja telepített fenyveseiben. A helyi lakók örömére a Télihavason él egy őzpár. A vörös rókának közel-távol nincsen akkora várrendszere, mint a Buszforduló mögötti homokos-sziklás részen, a Télihavasalján. A Télihavasalja vidékén a völgyben tavasszal, vizes időszakban vadkacsák is megjelennek, de molnárgörények is honosak ezen a részen. Megemlítendő az is, hogy a déli oldalon magasodó öreg tölgyeken az utóbbi években nagy számban jelentek meg a kabócák. A lepkék közül a bogáncslepke gyakori nappali faj, a csüngőlepkének pedig országos jelentősségű állománya él a hegyen. Néhány szöcskefaj, ill. a szemeslepkék, boglárkák (zöldfonákú boglárka), gyöngyházlepkék (nagy, közönséges, málna) állománya olykor jelenős. A madarak közül a szajkók, a cinegék, az erdei pintyek és feketerigók szinte minden bokorban megtalálhatók, de gyakori a héja, a karvaly és a vörösbegy is. Egy héjapár fészkelt korábban a házak fölötti Ősfenyvesben, de azóta a madarakat onnan elűzték. Telente az őszapók, a cinkék és a pintyfélék százával szállják meg a hegy déli oldalát, ahol bokrokból is bőven akad. A gyurgyalag a hegy DK-i oldalán honos, az utóbbi időben többször jelenik meg holló a hegy területén, amelyek a környező hegyekben fészkelnek. Az ízeltlábúak közül azokat a 4-5 cm-es nagyságot elérő pókokat érdemes megemlíteni (szongáriai cselőpók), amik a hegy délnyugati sziklaperemeinél élnek különböző repedésekben, földlyukakban. Az emberre nem kissé lehetnek veszélyesek, érdemes elkerülni a közvetlen találkozást, tehát ne nyúljunk a Bódis-hegyen sziklarepedésekbe. Ezeken a részeken (Sziklás – Felsen) számos ősmaradvány (kagyló, csiga, nummulitesz...) begyűjthető. A természetvédelem nagyon fontos feladata lehetne a falu lakosságának, ugyanis tavaszonként (jellemzően április elején, a jó idő beálltával) tömeges békavándorlás kezdődik meg Felsőgalla hegyaljai utcáiban, ami nagyjából egy hétig eltart. Ekkor a barna varangyok százával lepik el az utcákat, ami közülük rendkívül sok áldozatot követel. Az utóbbi években számuk olyannyira lecsökkent, hogy az elütött példányokból sem látni már sokat. Sajnos ez a megfogyatkozás nem az óvatosabb autózásnak, a lakosság részéről tapasztalható fokozottabb természettel való szimpátiának tudható be, hanem az állatok megritkulásáról van szó. A békák telelőhelye számunkra egyelőre ismeretlen, valószínűleg a sziklapárkányok alatti repedésekben, zsombolyokban húzzák meg magukat télire.
[szerkesztés] Részei
Északról délre haladva a Rózsadomb falurész után a hosszasan elnyúló Tölgyes-tető az első tag, ami nevét tévesen kaphatta, mert a hegyen a múlt században csakis legelő volt, most pedig rétekkel szaggatott kőrises. A csúcsa 295 m magas fennsík, legnagyobb nevezetessége az ott húzódó második világháborús lőárok-rendszer. A hegyhát lassan kapaszkodik rá a hegy központjára, ami a sorban a következő: a víztorony, ami egyben a legmagasabb csúcsot is magába foglalja (302 m), természetes eredete vitatott. Ettől nyugatabbra magasodik a 287 m magas Lutra-hegy. A hegycsúcsról kifejezetten gyönyörű a kilátás, főleg télies időben, amikor a nap alacsonyan jár, a lapos Bódis-hegyhát aranyvörösen csillogó tölgyesei fölött elnézve ködben tűnnek fel a Vértes magasabb csúcsai elöttünk. A Bódis-hegy lánca egy völggyel arrébb eléggé keskennyé és meredekké változnak. Ez a Tarló-oldal. Nevét valószínűleg a Bagoly-heggyel közrefogott völgyben elterülő tisztásról kapta, a Bagoly-mezőről, ahol korábban egy borospince is meghúzódott, azonban 2000 júliusában ismeretlen elkövetők ittas állapotban kifosztották, felgyújtották a szeszsűrítményes hordókat, amik felrobbantak, ezzel komoly erdőtüzeket okozva. Akkor a hegy erdeinek a 20%-a leégett, ami azóta regenerálódott. A Télihavas nyugatra van a Tarló-oldaltól, és annak híres hágatától. A hegy a nevét onnan kaphatta, hogy telente északi részén március közepéig halmozódik a hóréteg. Legnagyobb nevezetessége a rókavárak hálózata, valamint az ott élő őzpár. A Télihavasalja is ide tartozik, ahol akár 5 m-es sziklákkal is találkozhatunk, e rész a '60-as évek végén bekövetkezett tereprendezéssel nyerte el a mai bizarr formáját. Az egyik utolsó tag, az a Kő-hegy a maga 278 m-es magasságával, és a mára teljes egészében lucernával művelt Forrás-rét (Brindelwiesen) is. A Cigány-berek (Zigeunerbrindel) feletti erdős dombhát az utolsó képviselője a Bódis-hegynek. A Cigány-berek élővilága Magyarország-szerte híres. Ott még sok őz rejtőzik, de gyakori a vaddisznó, a róka, a szarvas és nyulat is gyakran látnak arrafelé. A forrás a bányászatok miatt sokáig száraz volt, most azonban ismét bővizű.
[szerkesztés] Lakópark épül a hegyen?
Tatabánya-Felsőgallán, a Bódis-hegyen 2007-ben egy nagyszabású program kezdődött meg. Egy holland befektető felvásárolta a kiemelkedés jelentős részét, s elhatározta, hogy lakóparkot épít a területen. A csaknem 20 ha kiterjedésű fejlesztésre szánt rész beépítése óriási vitákat kavart a lakosság körében. A bódis-hegyaljaiak túlnyomó része (80%-a) elutasítja a lakópark-programot, azonban vannak támogatói is. A lakópark-ellenesek főként a zaj növekedését, a friss levegő közelségének elvesztését, a forgalom élénkülését, a közösség megbontását, a természetvédelem semmibevételét és a terület idegen kézbe kerülését helytelenítik, de akadnak a másik oldalon olyanok is, akik Felsőgalla gazdasági fellendülését vélik kibontakozni a beruházásból. Aggasztja a tiltakozókat a védett élővilág figyelmen kívül hagyása, újabb buszjáratok indítása, a feltételezett idegen lakosság betelepülése, valamint a Felsőgallától elválaszthatatlannak tartott részek, mint az Ősfenyves (Fernen), a Sziklás (Felsen), vagy a Nagy-mező (Huadwaad) elveszítése. A program terveinek ismertetése közben hatalmas kommunikációs hibák léptek fel a lakosság és a városvezetés között, ami félreértéseket vont magával. A fokozott lakópark-ellenes hangulatot alátámasztja az a jelenség, hogy a nyílt véleményvonalakra feltűnően sok elégedetlen felsőgallai panasza érkezik, valamint a hegyen dolgozó munkások egészen "tartanak" az arra járóktól. Lakossági összefogásra is készülnek Felsőgallán, egyelőre komolyabb megmozdulásra nem került sor.
[szerkesztés] Forrás
- Felsőgallai Széchenyi István Művelődési Ház www.felsogalla.hu
- Védjük meg a Bódis-hegyet! Online http://bodishegy.fw.hu


Based on work by Vitriol, Szbé,