Daniel Kehlmann

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Daniel Kehlmann (*München, 1975. január 13.) kortárs német író.


[szerkesztés] Élete

Daniel Kehlmann Münchenben született, majd 1981-ben csalájával (köztük rendező édesapjával) Bécsbe költözött, ahol 1993-tól filozófiát és irodalomtudományt tanult.

Tanulmányait követően filozófiából kezdte írni disszertációját, ám olyan jól ment neki az írás, hogy végül a disszertációja helyett szépirodalmi alkotásokat kezdett írni.

Első regénye az 1997-ben megjelent Beerholms Vorstellung volt, majd ezt követően számos esszét és recenziót jelentetett meg olyan neves német újságokban, mint a Süddeutsche Zeitung, a Frankfurter Rundschau vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

2001-től kezdve több egyetemen is előadássorozatot tart vendégtanárként (Mainz, Wiesbaden, Göttingen). Tagja a mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémiának (Akademie der Wissenschaften und der Literatur).

[szerkesztés] Művei

Kehlmann eddigi legnagyobb sikerét a 2005-ben megjelent A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt) című regénnyel érte el, amely két neves tudós, Alexander von Humboldt (1769-1859) és Carl Friedrich Gauss (1777-1855) életének történetét meséli el, és közben megismertet bennünket a modern tudomány keletkezésével.

Ezen kívül magyarul megjelent még az Én és Kaminski (Ich und Kaminski) című regénye, melyben egy felületes karrierista meg kívánja írni a Kaminski nevű festő élettörténetét, még mielőtt utóbbi meghal, hogy így szerezzen magának hírnevet a művészek körében.


  • Beerholms Vorstellung (1997)
  • Unter der Sonne (elbeeszélések, 1998)
  • Mahlers Zeit (1999)
  • Der fernste Ort (novella, 2001)
  • Én és Kaminski (Ich und Kaminski, 2003)
  • A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt, 2005)
  • Wo ist Carlos Montúfar? (esszék, 2005)
  • Diese sehr ernsten Scherze. Göttinger Poetikvorlesungen (2007)