Gabriel García Márquez
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gabriel García Márquez (1928. március 6. - ), teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte; jelenleg Mexikóvárosban él.
Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómaban, Párizsban, Barcelonaban, Caracasban és New Yorkban.
Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami nagyszülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
Leghíresebb regénye a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában) és több, mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb, az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklórikus: néha egyszerűen ilyen az élet.
A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sokévtizedes történetét mutatja be.
García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. [1]
2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Kiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.
García Márquez híres Fidel Castrohoz kötődő barátságáról, és arról hogy - különösen az 1960-as, 1970-es években - többször biztosított együttérzésről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezen kívül erős kritikával illeti a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerilla csoportokat.
[szerkesztés] Művei
- 1955 - Söpredék (La hojarasca)
- 1961 - Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (El coronel no tiene quien le escriba)
- 1962 - (Los funerales de la Mamá Grande)
- 1962 - (Ojos de perro azul)
- 1962 - Baljós óra (La mala hora)
- 1967 - Száz év magány (Cien años de soledad)
- 1970 - Egy hajótörött története (Relato de un náufrago)
- 1975 - A pátriárka alkonya (El otoño del patriarca)
- 1978 - (La increíble y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada)
- 1981 - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Crónica de una muerte anunciada)
- 1985 - Szerelem a kolera idején (El amor en los tiempos del cólera)
- 1989 - A tábornok útvesztője (El general en su laberinto)
- 1992 - Tizenkét vándor novella (Doce cuentos peregrinos)
- 1994 - A szerelemről és más démonokról (Del amor y otros demonios)
- 1996 - Egy emberrablás története (Noticia de un secuestro)
- 2002 - Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (Vivir para contarla)
- 2004 - Bánatos kurváim emlékezete (Memoria de mis putas tristes)


Based on work by