Apostoli atyák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Apostoli atyák: az ókeresztény irodalomnak az a része, amelyeknek vélt, avagy valódi szerzői még ismerhették az apostolokat. A fogalom Coteliertől, a neves teológustől származik, aki „Patres aevi apostolici" című, 1672-ben megjelent munkájában használta először. Az apostoli atyák iratai közé szokás sorolni I. Kelemen pápa fennmaradt levelét, Antiochiai Szent Ignác leveleit, a Szmürnai Szent Polükarposz nevéhez kapcsolt leveleket, a hierapoliszi Papiasz munkáit, a Didakhét, Hermasz „Pásztor" című munkáját, a Barnabás levele című álnéven írt iratot és a Levél Diognétoszhoz című apológiát.

[szerkesztés] Források