Budakalász

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.62153° k. h. 19.04596°

Budakalász

Budakalász címere

Budakalász címere

Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Szentendrei
Rang nagyközség


Terület 15,11 km²
Népesség
Irányítószám 2011
Körzethívószám 26
Térkép
é. sz. 47.62153° k. h. 19.04596°
Település
Mo. térképén

Budakalász nagyközség Pest megyében a Szentendrei kistérségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Budapesttel közvetlenül határos település a Duna mentén, a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik. Területét keleten a Duna, nyugaton a Nagy-Kevély, tőle északra Pomáz és Szentendre városok határolják. Közvetlen házai mellett terül el az úgynevezett Omszk-tó, amely ma még pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló közpark. A belterületen kívül eső területrészei: Szentistvántelep, amely az 1920-as években tisztviselő-telepnek épült, s a Duna-parti részen a Luppa-sziget, üdülőkkel.

[szerkesztés] Címere

A nagyközség címere Budakalász Nagyközség Önkormányzatának 4/1991. (V.20.) számú rendelete szerint négy mezőre osztott pajzs, a mezőkben egy-egy jelképpel.

[szerkesztés] A mezők alapszínei és jelképei

  • I. mező: arany alapon három zöld színű hegy, a legkisebben három ezüst színű kereszt;
  • II. mező: kék alapon három aranyszínű búzakalász;
  • III.mező: kék alapon ezüst színben a bronzkori kocsi;
  • IV. mező: arany alapon vörös ekevas és csoroszlya.

[szerkesztés] A címer színei és jelképei szimbolizálják

  • a zöld szín a mezőket, a kék a Dunát, az arany a búzaföldeket,
  • a két nagyobb hegy a Nagykevélyt és Kiskevélyt, a kisebb hegy a három kereszttel a Kálvária dombot,
  • a három búzakalász a községben élő magyar, német és szerb lakosságot,
  • a bronzkori kocsi a település fekvését és régiségét,
  • az ekevas és csoroszlya a község kétszáz év előtti pecsétjén szerepelt, a helyi polgárjog gyökereit emeli be napjainkba.

[szerkesztés] Története

Igen gazdag régészeti emlékekben: a jégkorvégi gravettien kultúrától kezdődően szinte minden lényeges nép élt a szűkebb területén. 1932-ben a kavicsbánya területén került elő az a 7000 éves kis vizmeritő edény – budakalászi kocsi –, amely a legelső kocsi makett. Fennmaradt egy római kori őrtorony maradványa, a legújabb egyedülálló lelet pedig egy rézből öntött, domborîtott vadászjelenetekkel dîszîtett avar korsó. A falu határában található kőbánya már a rómaiak idejében is ismert volt, innen vitték a Hősök tere közepén álló "Ismeretlen katona" emlékmű sîrkövét. Az 1922-ben felparcellázott üdülőtelepet, a Szentistvántelep-et 1950-ben csatolták Budakalászhoz.

A település 1135-től ismert neve: Kalez, a középkorban Kaluz, majd Kalaz. Ez a honfoglalást követően itt letelepült kabar népcsoport nevéből eredt, jelentése: "kaliz". Már a török hódoltság idejében telepedtek le szerb (rác) származásúak, tömegesen azonban csak az 1690-es menekülésük idéjén kerültek erre a vidékre. A svábok 1728-at követően jelentek meg a faluban, később, az 1800-as évek végén néhány felvidéki szlovák család települt be.

[szerkesztés] Látnivalók

Római katolikus templom 1907-ben szentelték fel.
Római katolikus templom 1907-ben szentelték fel.
  • Ortodox templom (barokk, 1752, ikonosztáz a 18. század végéről)
  • Régi szerb keresztek
  • Hősi halottak emlékműve

[szerkesztés] Gazdaság

  • 1900-ban megalakult a Neubauer és Sárkány "Mungo" textilipari hulladékhasznosító gyár. Az I. világháború alatt itt is készítettek kötszereket, sebkötöző vattákat.
  • Egy káposzta savanyító üzem helyén 1923-ban kezdte meg működését a méltán hiressé lett Klinger gyár, amelyben az 1990-es rendszerváltás előtt készültek a messze földről is keresett kender és lenanyagú textîliák. Jelentősek voltak a kékfestő-vásznai, abroszai és a tűzoltófecskendőkhöz használt tömlői, amelyeket egy hazai szabadalom révén világhíres színvonalon készítettek. A II. világháború után – államosítva – továbbélt az üzem, Budakalászi Textilművek Rt. néven, majd a '80-as években bekövetkezett összevonások révén itt nyert elhelyezést a vezérigazgatóság is, ettől kezdve szerepel "Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX)" néven. Itt gyártották 1978-tól 1982-ig a a Trapper nevű farmeranyagot.

A Lenfonó maradandót támogatott kulturális területen: a nemzetközi versenyek élvonalába emelkedett "Lenvirág" néptáncegyüttes megalakulásakor komoly anyagi támogatást vállalt, s az együttes neve ezért utal a lenre.

[szerkesztés] A község lakója

Strba Irén, aki az 1946/47-es évben nagypályás kézilabda bajnokságban Budakalász szineiben nyert.

[szerkesztés] Források

  • Barcza Katalin: Kalászi olvasókönyv. Budakalász, 2000
  • Emlékek Könyve: 100 éves a budakalászi Állami Népiskola. Budakalász, 2002
  • Kátai Ferenc: Megszólalnak a kövek – Budakalász története 1900-ig. Budakalász, 1995
  • Kitelepítettek – Die Ausgesiedelten, szerk.: Szabó Ferenc, könyvterv: Szószabó Stúdió – Fucskó Miklós, Budakalász, 1996
  • Milan Nedeljkov: A kalazi szerbek krónikája. Budapest, 2003
  • Kalászi svábok krónikásai, szerk.: Szabó Ferenc, könyvterv: Szószabó Stúdió – Fucskó Miklós, Budakalász, 2006.

[szerkesztés] Külső hivatkozások