Disztichon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A disztichon (görögül „kétsoros“) egy hexameterből és egy pentameterből álló versforma.
A metrikus képlete:
_ _ _ _
– υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ
Parcite praecipue vitia exprobrare puellis,
_ _
– υ υ | – υ υ | – || – υ υ | – υ υ | –
Utile quae multis dissimulasse fuit. (Ovid, Ars Amatoria, liber II, 640f)
Az ókori görög és római költészetben, illetve a korai újkor humanista költészetében a disztichont a kétsoros epigrammákban és az elégiákban használták. Az utóbbi előfordulást "elégiai disztichon"-nak is nevezik. Kizárólag disztichonokból álló híres ókori mű az Ovidius által írt Ars amatoria.
Példák a magyar irodalomból:
- Arany János: Tompa Mihály sírkövére
- Berzsenyi Dániel: Festetics György hamvaira
- Kisfaludy Károly: Mohács
- Kölcsey Ferenc: Huszt
- Vörösmarty Mihály: Magyarország címere


Based on work by