Gyapjas orrszarvú

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Gyapjas orrszarvú

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinoceriotidae)
Nem: Coelodonta
Faj: C. antiquitatis
Tudományos név
Coelodonta antiquitatis
Blumenbach, 1807

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) az orrszarvúfélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 350 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Eurázsiában és az utolsó jégkorszak (Würm) végével tűnt el, mintegy 10 000 éve.

A jégkorszak emberének kortársa volt, őseink vadászták és a barlangok falain ábrázolták. Nyugat-Európától Kelet-Ázsiáig elterjedt volt. A mai orrszarvúakhoz hasonlóan két hatalmas tülke volt, ám hosszú, tömött szőrzetet viselt a hideg ellen és a mai rokonainál mélyebben hordta fejét.

Tömege 2-3 tonna között lehetett, hossza 3-3,8 méter között volt, a marmagassága pedig kb. 2 méter volt. Úgy élhettek a tundrán, mint afrikai rokonaik a szavannákon: vagyis egyedül vagy kis csoportokban a tundra növényeit legelték.

Ősei valószínűleg Ázsiából származnak: legközelebbi rokona a kihalófélben levő szumátrai orrszarvú. Valószínűleg őseink túlzott vadászata miatt pusztulhatott ki. Mások szerint az utolsó jégkorszakot követő gyors felmelegedés okozhatta eltűnésüket. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

[szerkesztés] Forrás

Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.

[szerkesztés] Külső hivatkozások