Fejér megye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fejér megye
Fejér megye címere
Fejér megye
Régió Közép-Dunántúl
Megyeszékhely Székesfehérvár
Terület 4358,76 km2
Népesség 426 541 fő
Népsűrűség 97,9 fő/km2
Települések száma 108

Fejér megye a Dunántúlon található, Pest, Tolna, Somogy, Veszprém és Komárom-Esztergom megye határolja. Székhelye: Székesfehérvár.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

Fejér megye az egyik legváltozatosabb területe hazánknak. A megye nagyobb déli része az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld területére esik. Ezenkívül a Bakony keleti része és a teljes Vértes hegység, valamint a Gerecse, továbbá a Bicskei-dombság és a 27 km² területű Velencei-tó színesítik a terület domborzatát.

Lásd még: Fejér megye védett természeti értékeinek listája

[szerkesztés] Történelem

A székesfehérvári püspöki palota
A székesfehérvári püspöki palota

A megye területén már 20 000 évvel ezelőtt léteztek emberi települések a mai Nadap és Csór községek környékén. A Bicskéről előkerült, a neolitikum idejéből származó leletek világhírűek. Az i. e. 3. évezred végétől az i. e. 1. évezred elejéig máig ismeretlen nevű népek éltek itt és építettek többek közt földvárakat is. Közvetlenül a rómaiak előtti időszakból kelta nyomokra is bukkantak a régészek. A rómaiak idején már több állandó település volt Fejér megye mai területén: a székhely Gorsium volt, de Baracs (Annamatia) és Dunaújváros (Intercisa) is ismert település volt. A középkor hajnalán hunok, gótok, longobárdok és avarok tartózkodtak a Duna mentén. 586-tól folyamatosan érkeztek nomád népek egészen Árpád és a magyarok bejöveteléig.

895 és 900 között érkeztek a honfoglaló magyarok erre az országrészre, amely központi elhelyezkedése révén a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. Géza fejedelem székhelyén kezdett kiépülni a mai Székesfehérvár (akkoriban: Fehérvár). A város I. István korában a területi alapon szerveződő királyi vármegyerendszerben megyeszékhellyé vált. Székesfehérvár volt a 16. század közepéig a magyar királyok koronázási városa és a legtöbbjük temetkezési helyszíne is.

A középkori Fejér vármegye magába foglalta a Duna-Tisza közén elhelyezkedő egykori Soltszék területét is. A megyében besenyők és kunok is letelepedtek az Árpád-kor végén. 1333-ban már alispán és szolgabíró is működött az akkor már nemesi vármegyében.

A megye területe 1543 és 1688 között török uralom alatt állt. A török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. A török uralom és a háborúk alatt a falvak pusztulásnak indultak, a lakosságszám csökkent. 1692-ben szervezték újjá a közigazgatást, Székesfehérvár csak 1703-ban lett ismét szabad királyi város. A megye nagy területeit birtokul kapó nemesi családok között voltak a Batthyányak, Zichyek, Hochburgok és Heisterek. A 17. század folyamán a magyarok mellett szlovák és német lakók telepedtek le a török időkben elnéptelenedett területekre. A 18. század végére kialakult a megye lakóinak jellegzetes paraszti kultúrája.

Az 1860-as évektől a vasút megjelenése forradalmasította a közlekedést.

[szerkesztés] Önkormányzat és közigazgatás

Mór központja a katolikus templommal
Mór központja a katolikus templommal
Bakonycsernye, falu a keleti Bakonyban
Bakonycsernye, falu a keleti Bakonyban

[szerkesztés] Kistérségek

Fejér megye kistérségei (zárójelben a 2005. január 1. szerinti lakónépességi adatok)[1]:

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Gazdaság

A magyar nehézipar egyik központja Dunaújváros. Több ipari üzem található Székesfehérváron is.

[szerkesztés] Közlekedés

A Bory-vár Székesfehérváron
A Bory-vár Székesfehérváron
Egy tipikus Fejér megyei falu: Nadap
Egy tipikus Fejér megyei falu: Nadap

[szerkesztés] Kultúra

Lásd:

  • Fejér megyei múzeumok listája
  • Fejér megyei kulturális programok listája

[szerkesztés] Turizmus

A megye turisztikai vonzerejét a műemlékek sokasága, a természetvédelmi területek és a Velencei-tó üdülő- és lirándulóövezete jelenti.

Lásd még:

[szerkesztés] Települései

[szerkesztés] Megyei jogú városok

[szerkesztés] Városok

(Népesség szerinti sorrendben, a 2006. január 1-jei állapot szerint, a KSH adatai alapján)

[szerkesztés] Községek, nagyközségek

Aba Adony Alap Alcsútdoboz Alsószentiván
Bakonycsernye Bakonykúti Balinka Baracs Baracska
Beloiannisz Besnyő Bicske Bodajk Bodmér
Cece Csabdi Csákberény Csákvár Csókakő
Csór Csősz Daruszentmiklós Dég Dunaújváros
Előszállás Enying Ercsi Etyek Fehérvárcsurgó
Felcsút Füle Gánt Gárdony Gyúró
Hantos Igar Iszkaszentgyörgy Isztimér Iváncsa
Jenő Kajászó Káloz Kápolnásnyék Kincsesbánya
Kisapostag Kisláng Kőszárhegy Kulcs Lajoskomárom
Lepsény Lovasberény Magyaralmás Mány Martonvásár
Mátyásdomb Mezőfalva Mezőkomárom Mezőszentgyörgy Mezőszilas
Moha Mór Nadap Nádasdladány Nagykarácsony
Nagylók Nagyveleg Nagyvenyim Óbarok Pákozd
Pátka Pázmánd Perkáta Polgárdi Pusztaszabolcs
Pusztavám Rácalmás Ráckeresztúr Sárbogárd Sáregres
Sárkeresztes Sárkeresztúr Sárkeszi Sárosd Sárszentágota
Sárszentmihály Seregélyes Soponya Söréd Sukoró
Szabadbattyán Szabadegyháza Szabadhídvég Szár Székesfehérvár
Tabajd Tác Tordas Újbarok Úrhida
Vajta Vál Velence Vereb Vértesacsa
Vértesboglár Zámoly Zichyújfalu

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Lábjegyzet

  1. ^ Magyarország kistérségeinek listája

[szerkesztés] Források

  • Kisokos (Magyarország elsőszámú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006


Magyarország megyéi 1950-től
Bács-Kiskun megye | Baranya megye | Békés megye | Borsod-Abaúj-Zemplén megye | Csongrád megye | Fejér megye | Győr-Moson-Sopron megye | Hajdú-Bihar megye | Heves megye | Jász-Nagykun-Szolnok megye | Komárom-Esztergom megye | Nógrád megye | Pest megye | Somogy megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg megye | Tolna megye | Vas megye | Veszprém megye | Zala megye
Budapest főváros
Magyarország kistérségei | Magyarország régiói | Magyarország