I. Henrik lengyel fejedelem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Henrik lengyel fejedelem (Szakállas Henrik, lengyelül Henryk I Brodaty (Jędrzych I Brodaty)) született 1165/1170 között Głogówban, meghalt 1238. március 19-én Krosno Odrzańskieben - wrocławi herceg 1201-1238 között, opolei 1201-1202 között, kaliszi 1206-1207 között és 1234-től, lubuszi 1206-ig,1210-1218-ig és 1230-ig, 1232-től krakkói herceg, 1232-től sandomierzi uralkodó, 1234-től Opolén uralkodik, a sziléziai Henrikek dinasztiájának megalapítója.
[szerkesztés] Származása. Házassága Andechsi Hedviggel
[szerkesztés] Családfa
| 4. Elűzött Ulászló † 1159. május 30. |
||||||
| 2. Magas Boleszláv † 1201. december 7. vagy 8. |
||||||
| 5. Babenberg Ágnes † 1160 és 1163 között |
||||||
| 1. Szakállas Henrik † 1238. március 19. |
||||||
| 6. ismeretlen | ||||||
| 3. Német Krisztina (?) † 1201. február 23. után |
||||||
| 7. ismeretlen | ||||||
[szerkesztés] Életrajza
A sziléziai Głogówban született, Andechsi Hedviget ( lengyelül Jadwiga) vette feleségül. Fia és utóda II. Jámbor Henrik később a mongolokkal Legnicánál vívott csatában esett el.
1201-ben Henrik örökölte apja, Magas Boleszláv trónját, akit Barbarossa Frigyes német-római császár segített a sziléziai hercegség trónjára 1163-ban. 1205-ben kötött megállapodás szerint Hosszúlábú Ulászló nagy-lengyelországi hercegnek átengedte Lubuszt Kaliszért cserébe. Amikor 1210-ben Konrád, Lausitz uralkodója elfoglalta Lubuszt, Henrik közbelépett és visszafoglalta a területet. 1230-ban újraegyesítette uralma alá egész Sziléziát, miután bekebelezte Opolét.
1217-ben a poznańi és lubuszi püspök közvetítésével egyezményt írt alá Hosszúlábú Ulászlóval, melyet 1218. május 9-én pápai bulla is megerősített. Ennek értelmében Henrik visszaadta Lubuszt és lemondott Kaliszról és más földekről, melyek Odon fia Ulászló birtoka volt. Viszonzásképpen Henrik lett a gyermektelen nagy-lengyelországi herceg örököse.
1222-1223. között részt vett a poroszok elleni kereszte hadjáratban. 1225-ben megkísérelte elfoglalni Krakkót, de fel kellett hagynia az ostrommal néhány nap múlva.
1227. november 23-án a Piast hercegek gąsawai gyűlése alatt súlyosan megsérült, amikor Odon fia Ulászló és II. Świętopełk pomerániai herceg orvul megtámadta, míg Fehér Leszek a merényletben meg is halt. Ez az esemény a lengyel trón megszerzésére irányuló kűzdelem kezdetét jelentette, melynek során Henrik III. Ulászlót támogatta, aki végülis elérte célját. Amikor 1228. nyarán Mazóviai Konrád megtámadta Kis-Lengyelországot, Henrik fia, Jámbor Henrik a támadást visszaverte. A következő évben azonban Konrád sikeresebb volt, olyannyira, hogy I. Henriket fogságba is ejtette. Csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.
Henrik 1232-ben Krakkó hercege lett, feltételezhetően a sandomierzi hercegség felett is ellenőrzést gyakorolt V. Szemérmes Boleszláv nevelőjeként.
1231 tavaszán Henrik támadást indított Odon fia László ellen, aki Nagy-Lengyelországra jelentett be igényt. Az invázió sikertelenségbe fulladt. Több sikerrel járt három évvel később, amikor elfoglalta a Warta folyóig Nagy-Lengyelországot. 1234-ben fia, Henrik nyerte el a nagy-lengyelországi trónt.
1238-ban halt meg, Trzebnicában, a cisztercita kolostor templomában temették el.
| Előző uralkodó: Hosszúlábú Ulászló |
Lengyel uralkodó 1231-1238 |
Következő uralkodó: Jámbor Henrik |


Based on work by