Czékus István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Czékus Simon (kuntapolcai) (Gömörpanyit, 1818. december 22. – Rozsnyó, 1890. február 6.) evangélikus püspök

[szerkesztés] Élete

Czékus Márton földműves fia volt. Szülei szűkös anyagi viszonyok között éltek, ezért nem is segíthették fiukat s ez úgyszólván már gyermekéveiben magára volt utalva. A rozsnyói gymnasiumot végezve, a bölcseletet Lőcsén, teológiát a pozsonyi evangélikus tanintézetben hallgatta, hogy előkészítse magát a lelkészi pályára. Titkára volt itt az önképzőkörnek s vezére azon kisded seregnek, mely a német szellemű Pozsonyban magyar irányban erősödött. A theologiai vizsgát 1843-ban tette le, mire két évig a fővárosban nevelősködött. Innét 1845-ben a Tübingeni egyetemre ment, honnan tanulmányainak befejezte után Pestre jött és Székács mellett káplánoskodott. 1847. október 1. az akkor keletkezett váci evangélikus egyház megválasztotta lelkészének; innét 1850. március 10. Kecskemétre távozott. 1855-ben Sajógömörre, hol az egyház és iskola javára takarék-magtárakat állíttatott; 1858-ban Dobsinára s 1859-ben Rozsnyóra költözött át. 1860-ban a szegény szerencsétlen egyházak fölsegélyezésére egyházi, azonkívül női gyámintézetet létesített, mely utóbbi az első ilynemű volt hazánkban. 1861-ben adományok gyűjtésével eszközölte a rozsnyói templom belső megújítását és földiszítését; 1863-ban pedig a főgymnasium végleges kiépítése eszméjét pendítette meg, melyet aztán be is fejezett. 1866-ban két jótékony temetkezési társulatot hivott életbe Rozsnyón és pedig hitfelekezeti különbség nélkül. 1866. január 1. lépett életbe az általa létesített tiszakerületi lelkész-, tanár- és tanító-özvegy és árva gyámintézet, melynek tőkéje az ő ötéves pénztárnoksága alatt hatvan ezer forintra szaporodott. A pátens nehéz napjaiban a pánszláv papok izgatásai miatt az ő gömöri egyházmegyéjében zajlott legerősebben a mozgalom, de ő szivós eréllyel lecsillapította a vihart. 1860-tól 1866-ig mint kerületi főjegyző s mint az evangélikus országos gyámintézetnek egyik alapítója s 1863-tól kerületi s 1874-től egyetemes gyámintézeti elnöke működött. 1860. május 15. választatott gömöri főesperessé; 1871. március 26. Máday halálával őt választották meg a tiszai egyházkerület főpásztorának.

[szerkesztés] Munkái

1. A benareszi árvaház. Németből ford. Rozsnyó, 1866.

2. Képek a pogányvilágból. Németből ford. Pest, 1869.

3. A keresztények üldöztetése Madagaskar szigetén. Zaremba után ford. U. ott, 1869.

4. Isten működése a déli tenger szigetein. Németből ford. U. ott, 1869.

5. Confirmatiói tanítás ág. ev. hitv. gyermekek számára. Rozsnyó, 1870. (Két kiadás.)

6. Szent beszéd a gömöri 51-ik honvédzászlóalj zászlajának felszentelése alkalmával 1876. szept. 10. Jolsva városában. U. ott, 1877.

7. Afrikai rablófőnök megtérítésének története. Németből ford. Bpest, 1878.

8. Szent beszéd, melyet a II. József császár által 1781-ik október 25-én kiadott türelmi parancs százéves napja emlékére 1881. okt. 30. a rozsnyói egyházban tartott. Rozsnyó, 1881.

Ezeken kívül több alkalmi s egyéb beszéde jelent meg és a konfirmacziói oktatáshoz irott vezérfonala magyar és német nyelven már három kiadást ért és szlovák nyelvre is lefordíttatott.

Cikkeket irt a Protestáns Népkönyvtárba (1857. Mária Dorottya főh. életrajza), Lelki Kincstárba (1860. A Gusztáv Adolf egylet), Különbféle Papi Dolgozatokba (1860. II. III.) Prot. Naptárba (1861. Szontagh Sámuel életrajza), Házi Kincstárba (1862. Szontagh Lajos életrajza s Tudósítás s egyszersmind szózat a prot. nőkhöz). A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapoknak kiváló munkatársa volt és 1858-tól számos cikket irt, különösen a patentális időben a felügyelők szükségessé mellett harcolva.

[szerkesztés] Források