Felvinc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Felvinc (románul Unirea, korábban Vintu de Sus, németül Oberwinz, korábban Winzendorf): város a mai Romániában Fehér megyében. Az egykori 1876-ban megszüntetett Aranyosszék központja. Alfüged, Felfüged, Dombró, Inakfalva, Aranyosmohács és Marosveresmart tartozik hozzá.
[szerkesztés] Fekvése
A város Nagyenyedtől 17 km-re északkeletre a Maros jobb partján a Keresztesmező déli szélén a Felvinc-patak mellett települt.
[szerkesztés] Története
A települést 1219-ben villa Wynchy néven említik először, ekkor adományozza II. Endre az esztergomi káptalannak. V. István a Küküllőmentéről idetelepült székelyeknek adta. 1848-ban a románok elpusztították. 1910-ben 2088 lakosából 1775 magyar, 196 román, 108 cigány volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásának székhelye volt. A II. világháború után magyar többségét elveszítette, 1930-ban 2960 lakosából 1521 magyar, 1334 román, 1992-ben társközségeivel együtt 5723 lakosából 4242 román, 810 (14%) magyar, 666 cigány lakta.
Felvincz történelmi múltja az őskorig nyúlik vissza. Egyrészt az itt-ott véletlenül felbukkanó leletek azt igazolják, hogy a kőkorszaktól kezdve emberi település létezett itt. Másrészt a földrajzi körülmények is arra engednek következtetni, hogy ez a hely alkalmas volt emberi települések alapítására. A megélhetéshez szükséges víz – Maros –, a benne levő halak és a domboldalakon elterülő erdők, amelyek tüzelő és építkezési anyagként szolgáltak, meg a vadak és a jó, termékeny föld mind megtalálható ezen a területen. A faluhoz közel eső úgynevezett Kamara-dombon csiszolt kőkorból származó kb. 12-14 cm hosszú, ovális alakú 2,5 – 3 cm átmérőjű lyukkal ellátott kőkalapácsot találtak a földművesek. Ez a kolozsvári régészeti (történelmi) múzeumba került.1 A Likinek nevezett határrészen az ásatások során negyvennél több, földbe ásott kunyhót és Árpád-házi királyok idejéből származó fémérméket és számos cserépedény-töredéket találtak.2 A település neve először a II. András (Endre, 1205-1235) magyar király 1219-ben kiállított adomány levelében szerepel Winsch formában. A név magában foglal egy latin eredetű szót: vinus, vinum – azaz bor, ám a külalakja német hatást tükröz (sch-szerkezet). Ugyancsak II. András királynak 1231-ben kiadott második Felvinczre vonatkozó adomány levelében a falu Oronos-Vinch néven jelenik meg. Ez a mai Aranyos-Vincz névre enged következtetni.3 Más hiteles irat hiánya miatt a fenti kettőre hivatkozva azt állíthatjuk, hogy a település XIII. század elején (vagy talán a XII. század végén) kapta nevét és ugyan ettől az időszaktól beszélhetünk egy szervezet településről. Az akkori lakosok nemzetségi hovatartozását illetően nincsenek biztos információink. Ebben az esetben is az általános történelmi tények szolgálhatnak mindössze alapul. Feltételezéseink mellett biztosak lehetünk abban, hogy a településen magyarok (XIII. századtól) és előbb bolgár-törökök (V-IX. század) is éltek. A földrajzi nevek melyek ránk maradtak bizonyítják a bolgár-török népek itteni tartózkodását (például: Maros, Szamos, Temes, Krassó, Küküllő stb.). Az írott történelmi munkák megállapításai szerint a lakosság általában apró, kevés számú kunyhókból álló, laza településekre oszolva élte a maga egyszerű életét.4 Szent István és utódai a sok belső és külső harc után megalapítottak és konszolidáltak egy új keresztény államot. A X-XI. században az ország területét megyékre osztották és ezeket a várispánok vezették. Többféle védekezési módszereket használtak az akkori magyarok a kelet felöl jövő vándor népek betöréseivel szemben, főként a besenyők (1068-ban) és a kunok (1091) támadásai ellen. Ezek közül kettő a legjelentősebb: az első az úgynevezett gyepű módszer, a második pedig a várak építése volt. Kezdetben a magyar és a szomszédos népek közötti határt a gyepű alkotta, mely széles, lakatlan és legtöbbször mocsaras területből állott. Ennek átjárható részein határőr-katonák őrködtek. Később, amikor ez a kezdetleges védekezési mód már nem felelt meg az ország védelmi igényeinek, fából-földből építettek várakat. A várakat az azokat építtető ispánokról nevezték el (például: Kolozsvár a nevét Colus ispán, Torda vára pedig Turda ispán nevéről kapta). A várak később a megyék (vármegyék) központjaivá váltak. Felvincz mivelhogy Torda várához tartozott, Torda vármegye része lett. A várispán volt a vár és egyben a vármegyének is a vezetője. Körülötte előkelőbb katonák voltak, kik hadi szolgálatuk fejében földet kaptak haszonélvezetre a királytól. Ezek voltak a várjobbágyok (iobagio castri – k). Ezek sorából kerültek ki a várispánt körülvevő kisebb – nagyobb tisztségviselők, a várnagy, az udvarbíró, a hadnagyok és a királyi gazdaságok tisztjei. A királyi gazdaságokban éltek és dolgoztak a szolganépek. Ilyen szolganépek voltak azok, akik terményben adakoztak a királynak. Felvinczen szám szerint huszonhat ilyen volt 1219-ben. De voltak közöttük vadászok, halászok, lovászok, pásztorok, sütök, tímárok, kovácsok, szűcsök, pecérek, solymárok, zenészek, hírnökök stb.5 Aranyosszéknek 1289-ben történt létrehozása a király jóváhagyásával új helyzetet teremtet Felvincz jogi, gazdasági, közigazgatási és társadalmi életében. Felvincz már nem tartozott a tordai várhoz. Amint tudjuk erre a területre székelyeket telepítettek le és ezért nem kellett adót fizetni az esztergomi káptalannak (a székelyek egyik kiváltsága az adómentesség volt). Felvincz Aranyosszék fő településévé vált (legnépesebb és legnagyobb volt). Itt is bevezették a székely faluközösség hagyományos szabályait, a szabad paraszti életformát, az önigazgatást. A falu lakói közösen választottak maguknak vezetőket, alkottak helyi törvényeket, intézték el a vitás kérdéseket. Aranyosszék jogi helyzete nem volt egyértelműen tisztázott továbbra sem. IV. László adomány levele, 1289-ben csak az aranyosszéki székelyekről tesz említést, amiért 1291. március 12-én III. András király (Endre, uralkodott 1290-1301 között) szóról – szóra átíratta, megerősítette és a székhez tartozó helységek neveit egyenként felsorolta: Felvincz (Aranyosszék főhelye), Örményes, Hidas, Medgyes, Dombró, Mohács, Keresed, Bágyon, Kövend, Várfalva, Csegez, Pólyán, Bogát, Likiteleku, Kocsárd, Földvár, Toroczkó és Csákó (összesen tizennyolc falu). Ez az adomány levél azért is fontos mert először bizonyítja a község nevét a mai formájában. Az esztergomi érsekség nem nyugodott bele felvinczi jogainak elvesztésében és Sándor országbírónál kereste jogainak érvényességét. Harminc év huzavona után 1327. június 4-én került sor az ítélet kihirdetésére. Sándor országbíró ebben a perben úgy ítélkezett, hogy Felvincz az esztergomi érsekség tulajdona. Zápolyai (Szapolyai) János királynak 1538. november 27-én Gerenden kiadott ítéletében az aranyosszéki székelyek és Felvincz város közötti perben biztos adatokat találunk arról, hogy Felvincznek már városi kiváltságai voltak.6 Felvincznek mint mezővárosnak ius gladi -ja, azaz pallosjoga volt.7 Idővel itt is megjelenik a társadalmi tagozódás. Kialakulnak és egyben elkülönülnek a vagyonosok és a szegények társadalma (gazdagok – primőröknek vagy lófőknek – míg a szegények – gyalogos közszékelyeknek – neveztettek). Megrázkódtató hatással van a lakosságra az 1514-es Dózsa György vezette felkelés és az 1526-os mohácsi vész (Felvincz az Erdélyi Fejedelemség része lesz). A vallásnak igen fontos szerepe van ezen a térségen. Katolikus vallás terjed el a XI-XII. században a lakosság között, majd XVI. században az unitárius és a református vallás is teret hódit magának. 1578-ban megalakul a nagyenyedi református egyházmegye melynek Felvincz is része lesz. A város gazdasága fellendül, bizonyítékunk van arról, hogy szőlőt termesztenek e vidéken. 1533. június 1-jén Gyulán tartott Ferenc-rendi közgyűlésen elrendelik, hogy a kolozsvári Ferenc-rendiek is kapjanak a jó minőségű felvinczi borból.8 A település újabb megpróbáltatásokon megy keresztül. 1600-1603 között Basta György és Mihai román vajda seregei többször átvonulnak a város területén rabolván és kifosztván a lakosságot. A XVII. század a pusztítás a rombolás és a szenvedés évszázadának bizonyult. Tatár seregek törtek be Erdélybe végigpusztítván igen virágzó településeket. Felvinczre 1644-ben került sor.1644-1658 között a települést több ízben is tatár támadás érte. 1694-ben egy újabb tatár támadás érte a várost, de lakói már 1693-ban elmenekültek. Szilágyi András aranyosszéki főszolgabíró és Bakcsi Mihály alkirálybíró jelentették Bánffy György kormányzónak a következőket: „Itt nincs semmi épület, 18 szabad ember most ment haza lakni, a cinterem körül telepedtek valami hitvány kunyhókba.”9 Orbán Balázs szerint Felvincz és Arnyosszék lakossága teljes egészében protestáns (ezen belül református). Ezt Jakó Zsigmond kutatásai cáfolták meg, melyek szerűit ebben a székben kilenc falu rendelkezet katolikus templommal. Az 1760-1766 közötti statisztikai adatok szerint Felvincz lakossága nyolcszáznegyvenhét lakosra tehető, melyből hétszáznegyvenegy református vallású és csak százhat volt katolikus vallású.10 A kuruc-labanc háborúk idején ez a vidék is részese volt bizonyos történelmi eseményeknek: 1704. július 3-6 között Csáki László Felvinczen irt leveleiben segítséget kért Torockai István fővezértől; 1729. szeptember 14-én itt halt meg Tiege osztrák tábornok, aki előzőleg végigpusztította Erdélyt. A XVIII. század vége és a XIX. század egy gazdasági és fejlődési lendülést jelentett a település és egyben a térség számára. 1751. április 19-től postajárat létesült Felvinczen és így a város belekapcsolódik az országos postakocsi hálózatba. 1846-ban a bécsi udvar elrendeli a térség székházának Felvinczre való felépítését – az épület 22000 forintba került és 1848-ban fejezték be.11 Az 1848-1849-es események újabb emberi és anyagi veszteségeket hoztak a már szépen fejlődő Felvincz lakóira. Részvétet és együttérzést fejez ki kiváló tollával Orbán Balázs, amikor hűen ábrázolja az események lefolyását: „A díszes templomukra büszke felvincziek 1848. november 13-án éppen annak felszentelési ünnepére készültek, midőn Grácze osztrák százados által nyolcezer oláhból álló tábor ütött tanyát a Pestes nevű szőlőhegy alatt. A felvincziek a gyászos példákból tudhatván, hogy az oláh táborok ily látogatása mit szokott jelenteni, s mivel a városban semmi erő, mi védhette volna, nem volt, gyorsan menekültek el, ötvenkét személyt azonban a városra csapott oláhok menekülés közben meglesvén, elfogták s egytől egyig a legszörnyűbb kegyetlenkedéssel gyilkoltak le. Az elmenekültek is csak magukat menthették meg, de minden vagyonuk hátramaradt, az oláhok aztán szabadon prédáltak ott kényük, kedvük szerint, mi értékes bútor, kereskedelmi cikk, élelmiszer stb. volt, a közt huszonötezer veder bort is kihordtak a táborba, s aztán várost minden oldaláról felgyújtva, földdel egyenlővé tették. Ekkor a reformátusok új templomát, iskolaházát, papi, mesteri lakokat s az egyház fogadóját is elégették, úgy, hogy csak maga a ref. Egyházközség húszezer pft. kárt vallott.12 A pusztításokat a település 1860-ra „heverte” ki. 1860-ban a járási hivatal beköltözött a restaurált székházba. Ettől a pillanattól kezdve egy újabb fejlődési lendülésről beszélhetünk. Röviden megemlíteném az akkori vezetőség tagjait – ők voltak azok, akik lényegében talpra állították az elpusztított települést, hozzájárult a kedvező történelmi helyzet is, a kiegyezés – : Kovács János (főbíró), Nádudvari László (jegyző), Kovács Albert, Szacsvai Lázár, Bálint József (tanácstagok)13 1867-ben három malom működött a helységben, 1870 körül létesítettek egy polgári olvasókört szórakozás céljából, 1874-ben már készült az új vasúti töltés, épült az új állomás és végül, de nem utolsó sorban a fejlődő polgárosodás egy másik jele az 1880-ban megalakult férfi dalegylet volt.14 Röviden ejtsünk néhány szót a polgári olvasókörről. Ez újdonságként számított a település "életében". Miért is alakult meg ez az olvasókör? Az egész országban beindult (Gróf Széchenyi István kezdeményezésére) nép felemeléséért tett akciók során. Ennek érdekében egyes városokban kaszinókat, máshol pedig olvasóegyleteket létesítettek. Felvinczen megalakult a Polgári Olvasókör (az akkori időszakban ez egy divatban lévő egylet volt). Megalakulásának időpontját nem ismerjük, de ha figyelembe vesszük, hogy Orbán Balázs jól ismert könyvének megjelenési évét (1868), akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy az Olvasókör már jóval a századforduló előtt létezett. A következőképpen ír Orbán Balázs az Olvasókörről: "Felvinczre vonatkozólag még megemlítem, hogy van posta-állomása, olvasóegylete”.15 Megalakulásának körülményeiről nincsenek biztos információink. Állítólag Áts Lajosnak volt a legnagyobb szerepe az egylet megalapításában.16 A kör programja naponta tíz és tizenkét óra között, majd délután négy órától tíz óráig tartott.17 A termekben folyó tevékenységek közül megemlítenénk: különböző műalkotásokat olvastak el és beszélték meg, napilapokat olvastak, biliárdoztak (igen közkedvelt játék a századfordulón minden társadalmi kategóriában), kártyáztak (kedvelt játékok ezen a vidéken: Hatvanhatos, Filkó, Huszonegyes és a Kalabér), kugliztak, rendezvényeket (augusztus 20-án megrendezett népünnepély) és versenyeket rendeztek. Az új század átalakulást hozott Felvincz városára. Ez abban állt, hogy a település 1901-ben elvesztette városi státuszát és átalakult nagyközséggé. A XX. Század is újabb nehézségeket, valamint alapvető társadalmi, közigazgatási és gazdasági változásokat hozott. Elsőként megemlíteném a régi, szabad székely, jogok elveszítését és a település őslakóinak más ajkú népekkel való keveredését, majd háttérbe szorulását. Visszatérvén az időbe megvizsgálhatjuk Leopold István által talált statisztikai kimutatást. Eszerint Felvincz összlakossága 1890-ben ezernyolcszáz ötvenhat lélekből állott. Nemzetiségek szerint következőképpen oszlott meg: magyar(1630 lélek), román(124), német(6), tót(l), egyéb, főként zsidó és cigány (95).18 A XX. Század első évei anyagi nehézségeket hoztak a település lakosságára, ezeket tetőzte egy újabb csapás, mely rászakadt Felvinczre és az egész országra: az 1914-ben kitört I. Világháború. Az elkövetkező négy évet a háború által okozott nehézségek jellemezték. A következőkben megemlítenénk azon felvincziek nevét, akik hősi halált haltak a hazáért 1914 és 1918 között: Magyari Miklós, Handbelt Nándor, Baczoni Pál (aki az isonzói fronton vesztette életét Olaszországban), Nagy Sándor, Kúti Albert, Simon Ferenc, Korda Sándor és Nagy György (a felvinczi temetőben felállított síremlékek tanúskodnak hőstetteikről). Az I. Világháborút szomorú befejezését követte 1918 decemberében az impériumváltás, azaz Erdélynek Romániához csatolása. Ez az esemény is áldozatokat követelt. A felvinczi gazdák lázadni készültek a rendszerváltás miatt, de a román nemzeti gárda meghiúsította tervüket.19 Az új rendszerben Felvincz megmaradt járásiközpontnak Vintul de Sus néven. Azok, akik a közigazgatásban dolgoztak 1918 előtt elveszítettek állásaikat, helyükbe románok léptek. Az 1920-as években elkezdődött az új román vezetés helyi képviselőinek részéről a számszerűleg meglevő magyar többség lefokozása. Ez azt követően valósult meg, hogy a környező román többségű falvakat: Veresmartot, Inakfalvát, Alsó- és Felsőfügedet, Dombrót és Mohácsot egy közigazgatási egység alá vonták Unirea néven. Ezt a magyarok számára hátrányos intézkedést Copindeanu veresmarti görög katolikus pap és parlamenti képviselő eszelte ki, és valósította meg az 1920-as évek végére. Az 1930-as évek vége felé a magyar ellenesség csak megélénkült, a településen belül különböző plakátok jelentek meg a „Vorbiti numai románeste!’7, és a „Nici o brazdá!” felirattal. Utóbbi az állam határainak sérthetetlenségére vonatkozott. A magyar gazdáktól földeket vettek el, ezeket román „jövevényeknek” adták. Ebben az időszakban alakult ki két új utca is (a Traian, meg a Tárgului). Ezek románok és cigányok betelepítése során jöttek létre. Mintha az eddig történtek nem lettek volna elegek az itteni magyarság számára, jött a II. Világháború. A bécsi döntést követően 1940-ben nagyon sokan átszöktek Észak-Erdélybe a hadseregbe való besorozás elől. A nacionalista írott és rádiós propaganda megerősödött, megszaporodtak az összetűzések. Ez az időszak is számos vesztességet hozott a településre. Az 1944-es ( augusztus 23.) fordulat újabb pusztítást hozott a településre. Románia fegyvert fordított és ezzel a keleti oroszországi front átkerült nyugatra, ezzel érintvén Felvinczet is ( a község tűz vonalba került). Az orosz – román hadsereg fosztotta végig a települést. Sok lakost Szibériába hurcoltak el. A II. Világháború után Románia visszakapta Észak-Erdélyt. Az országban egy új rendszer vette át a hatalmat. A kommunista ideológia is hatással volt Felvincz lakosságának egyes rétegére. Ha ez az új helyzet nem is hozott nagy előrehaladást a lakosságra legalább békeéveket adott.
Jegyzetek:
1. Márkodi Siklódi Sándor: Felvinc, Maiko kiadó, Bukarest, 1999.,7.oldal 2. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,7.oldal 3. Márkodi Siklódi Sándor: i.m., 8-9.oldal 4. Eckhardt Tibor: Magyarország történetem Káldor Kiadó, Budapest, 1933., 4.oldal 5. Eckhardt Tibor: i.m., 19.oldal 6. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,15.oldal 7. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,61.oldal 8. Márkodi Siklódi Sándor: i.m., 17.oldal 9. Márkodi Siklódi Sándor: i.m., 19.oldal 10. a felvinczi református egyház könyvtárában található irat alapján – Felvinc lakosainak felekezeti hovatartozása, XVIII. század 11. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,22.oldal 12. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Ráth Mór Bizománya, Pest, 1888. 13. a nevek egy naptár tanulsága szerint ismertek, 1885 (Balló Magda tulajdona) 14. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,25.oldal 15. Orbán Balázs:i.m. 16. Székely egyleti naptár, Franklin Társulat, Budapest, 1885. 17. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,182.oldal 18. a felvinczi református egyház könyvtárában található irat alapján -Felvincz népei, 1890. 19. Márkodi Siklódi Sándor: i.m.,28.oldal
Könyvészet:
1. Márkodi Siklódi Sándor: Felvinc, Maiko kiadó, Bukarest, 1999.
2. Eckhardt Tibor: Magyarország története Káldor Kiadó, Budapest, 1933.
3. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Ráth Mór Bizománya, Pest, 1888.
4. Székely egyleti naptár, Franklin Társulat, Budapest, 1885
5. Hóman Bálint és Szekfű Gyula: A magyar nemzet története, Királyi Magyar egyetemi nyomda, Budapest, 1928.
6. Köpeczi Béla-Miskolczy Ambrus-Szász Zoltán: Erdély Története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.
Szerkesztette Binder Gerard


Based on work by