Földmágnesesség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Föld körül kialakult mágneses erőtér.
Alkotói:
- mágneses elhajlás
- mágneses lehajlás
- vízszintes ható
- függőleges ható
- teljes térerősség.
Ezeket teodolittal, iránytűvel, magnetométerrel vagy indukciós módszerekkel határozzák meg. A mágneses tér létezésére biztonsággal utal az a tény,hogy valamely szabadon felfüggesztett mágneses test(pl.:iránytű)a Föld bármely pontján É-D irányba áll be. A paraméterek a helytől és időtől is függnek,az ötévenként megszerkesztett mágneses térképek az egyenlő elhajlási(izogon, ill. lehajlási(izoklin) vonalakat tüntetik fel.A 90 fok lehejlással jellemzett mágneses pólusok nem esnek egybe a földrajzi pólusokkal,az É-i mágneses sarok jelenleg az É-i szélesség 78 fok 6.percén és a keleti hosszúság 70 fok 1.percén helyezkedik el.
Mindezek a paraméterek hosszú periódusú szabályos változásokat, valamint véletlenszerű változásokat (mágneses viharokat)mutatnak.A mágneses tér lokális rendellenességei(anomáliák)felszín alatti kőzetekre, érctelepekre utalnak.


Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).