Kovácsi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk az esztergomi Kovácsi városrészről szól. További jelentéséhez lásd: Kovácsi (Tevel).
|
|
Kovácsi Esztergom egyik déli városrésze, egykor önálló település, a legjelentősebb külváros volt. A mai vasút környékén egy utca őrzi az egykori település nevét. A régészeti leletekben nagyon gazdag terület 2004 óta védetté nyilvánított régészeti lelőhely.
[szerkesztés] Története
A 10. század végén Kovácsi területén vetette Adalbert prágai püspök máglyára a pogány magyarok bálványait. Kovácsi Esztergom legnagyobb és legjelentősebb külvárosa volt, ami a királyi várostól délkeletre feküdt, és a király tulajdonát képezte. Első okleveles említése 1244-ből származik. Kovácsit főleg iparosok, mesteremberek – kovácsok, ötvösök – lakták, akik nem a fővárosban, hanem saját önálló településükön laktak, többek között az ország első, és sokáig egyetlen pénzverdéjében dolgozó pénzverők. A falu 1250-től hanyattlásnak indult, miután a pénzverdét elköltöztették Budára, bár a 15. századig tovább folyt itt is a pénzverés. A pénzverők többsége átköltözött Esztergomba, vagy Budára. A települést 1327-ben csatolták Esztergomhoz. Az 1270 és 1314 közötti oklevelek szerint a falunak három plébánia temploma is volt. (Lásd még: Elpusztult középkori templomok, kápolnák Esztergomban) 1290-től, már az esztergomi káptalan jobbágyai is itt éltek. Az előváros a török időkben pusztult el, és csak a 19. századtól kezdett ismét benépesülni. Az egykori kertes házakat mára elbontották, és szocialista típusú lakótelepeket építettek a helyükre.
[szerkesztés] Ásatások
Az első ásatások a vasútállomás építésekor, az 1890-es években kezdődtek a területen, amik folytatódtak 1912-ben, a vasútállomás bővítésekor, amikor egy kéttornyos, három hajós románkori templom romjat találták meg a vasúti töltés nyugati oldalán. A Szent Jánosról elnevezett templom nagy része benyúlik a hat méter magas töltés alá, ezért ma is feltáratlan. A templomot – bár valószínűleg Szent István korabeli – 1270-ben említik először, és a 16. században pusztult el. 1953-ban a környékbeli lakótelepek alapozási kőanyagát a középkori falakból szerezték be. Az ásatások az 1970-es évektől ismét folytatódtak. Ezek folyamán 10. századi ötvösműhelyt, 120, zömében földsírt, román kori ékszereket, fémöntőkemencét találtak. Az utóbbi években ismét ásatásokat kezdtek a városrészen, többek között a Tesco áruház, a Budai Nagy Antal út, és a Csalamádé temető környékén.


Based on work by