Bulgária

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Република България
Republika Balgarija
(Bulgária zászlaja) (Bulgária címere)
mottó: Съединението

прави силата
(Bolgárul: Egységben az erő)

Location of Bulgaria
Hivatalos nyelv Bolgár
Főváros Szófia (София) (Szeredőc)
Elnök Georgi Parvanov (Георги Първанов)
Miniszterelnök Szergej Sztanisev (Сергей Станишев)
Terület
 - Teljes
 - % víz
103.
111 002 km²
0,3%
Népesség


 - Teljes (2003)
 - Népsűrűség

88.


7 537 929
69,5/km²

Függetlenség az Oszmán Birodalomtól


1908. szeptember 22.

Pénznem Leva (BGN)
Időzóna UTC +2
Himnusz Mila rodino (Мила родно)
(Édes hazám)
TLD .bg
Hívószám +359
000 Bullgaria harta.JPG
Pleven
Várna
Burgasz
Sztara Zagora
Plovdiv
Blagoevgrad
Kardzsali
térkép szerkesztése

Bulgária a Fekete-tenger partján fekvő állam Délkelet-Európában. Nemzetközi tagsága: EU, ENSZ, EBESZ, Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés, Nemzetközi Valutaalap, WTO, NATO. Az ország 2007. január 1. óta az Európai Unió tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése, határai

  • Legnagyobb hossza: 520 km, legnagyobb szélessége: 330 km
  • Határok: északon Románia – 609 km, legnagyobb részben a Duna által (470 km), nyugaton Szerbia – 506 km, délen Görögország – 493 km, Törökország – 259 km, keleten Fekete-tenger – 378 km.

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Bulgária földje változatos, felszínének majdnem fele dombos táj. Az ország nagy tájai:

  • Északon a lösszel borított, hullámos Duna menti táblásvidék, a Bolgár-tábla húzódik. A Balkán-hegység és a Duna között fekvő táj, mely az Elő-Balkánhoz kapcsolódik. Középidei üledékekből, főleg jura időszaki mészkőből álló táblás síkság. Része a Dunai-síkság, melynek vizszintesen rétegződő kőzetei felett folyami üledékréteg fekszik.
  • Dél-Dobrudzsa: a Dunai-síkság folytatása, az ország északkeleti szegletében északkelet-délkeleti irányba. Termékeny, sztyeppeszerű síkság.
  • A Balkán-hegységtől déli irányban, vele párhuzamosan fut a Bolgár-középhegység, legmagasabb kiemelkedésével, a Vitosával. A földtörténeti újkorban keletkezett Eurázsiai-hegységrendszer tagja, a magasabb csúcsok kristályos kőzetekből, míg az alacsonyabb részek jobbára középidei mészkőből állnak. Iránya nyugat-keleti, a szerb határtól a Fekete-tengerig terjed. Kb. 600 km hosszú. Legmagasabb pontja a Botev-csúcs (2376 m).
    • Nyugati-Balkán, fő vonulatai: Vraska, Csuka, Babin Nosz, Szv. Nikola, Csiprovec-Berkocai hegyek, keletre a Koznica és a Vracsanszka Planina.
    • Középső-Balkán, fő hegyvonulatai: Golema Planina, Rzsana, Murgas, Szofijszka-hegység, 2000 m-es csúcsok: Baba-csúcs, Vezsen-csúcs, Vaszil Levszki-csúcs, Hriszto-Botev-csúcs.

A Balkán-hegység déli oldalán medencék sorakoznak: Szófiai-medence, Zlatica-medence, Pirdopi-medence, Karlovói-medence, Kazanlaki-medence, Szliveni-medence.

  • Marica-alföld vagy Ruméliai-medence termékeny síksága fiatal, feltöltött síkság a Bolgár-középhegység és a Rila-Rodope masszívum között. A Momin-szoros kapcsolja össze a Szófiai-medencével.
  • Rila-Rodope masszívum: Az alföldtől nyugat felé találjuk a vonulatait, a délnyugati országhatárral párhuzamosan futó Sztruma folyótól keletre. A földtörténeti ókorban keletkezett, óidei kristályos kőzetekből, (pala, mészkő, homokkő) álló rögvidék, amely a későbbi tektonikus mozgások következtében és a glaciális átalakítás miatt megfiatalodtak, így sok helyen magashegységi domborzat alakult ki. Sok glaciális sziklacsúcs, tengerszem alakult ki. Legmagasabb pontja a Muszala (2 925 m), a Rila hegységben.
  • Bolgár tengerpart: a legkeletibb tájegység, a Fekete-tenger partján 378 km hosszú, északi része a Dobrudzsai part, délebbre ettől az Aranypart fekszik. Változatos, lankás dombokkal és kis hegyekkel tarkított vidék. Lassan mélyülő, homokos. Legalacsonyabb pont: Fekete-tenger 0 m

[szerkesztés] Vízrajz

  • Legjelentősebb folyók: a Duna (Dunav), a Marica-bolgár szakasza 322 km, az Iszker 368 km, a Sztruma, a Jantra és a Tundzsa.
  • Legnagyobb tavak: Burgaszi-tó, Iszker-víztároló, Sztudenkladeneci-víztároló.

[szerkesztés] Éghajlat

Télen a hőmérséklet 0 és -7 C között mozog, csak nagyon ritka esetekben megy le a hőmérő higanyszála – 20 C-ig. A tavasz a mérsékelt szárazföldi éghajlatra jellemzően alakul. A nyár forró és párás – különösen Észak-Bulgáriában a Duna-part mentén. Dél-Bulgáriában a nyári hőmérséklet a Földközi-tenger éghajlatához hasonlóan 28–30 C körül mozog. Az ősz enyhe és kellemes. A legesősebb hónap a május, október és a november.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

Bulgáriában 3 nemzeti és 9 természeti park, 89 rezervátum és 2234 természeti nevezetesség található. Kettő közülük, a Pirin Nemzeti Park és a Szrebarna rezervátum szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Az idegenforgalom erőteljes fejlődése az országban a helyi növény -és állatfajták, a természeti jelenségek, az évszázados fák és az érintetlen természeti tájak megőrzésére irányul.

[szerkesztés] Környezetvédelem

[szerkesztés] Történelem

A mai Bulgária Simeon (a 9–10. század fordulója) alatt érte el fénykorát, amikor a birodalomhoz tartozott az egész Balkán-félsziget, Szlavónia és Dél-Erdély. Simeon halála után az állam szétesett és a bizánci fennhatóság alá került.Az 1186-ban megalakult második bolgár állam a 14.század eleéig állt fenn, majd áldozatul esett a török hódításnak,ami alól csak 1878-ban szabadult fel. A Bolgár Királyságot 1908-ban ismerték el a nagyhatalmak. 1944-ben megdöntötték a monarchiát, és kikiáltották a népköztársaságot. Az első szabad választásokat 1990-ben tartották, és megalakult a köztársaság.

[szerkesztés] Őstörténet

[szerkesztés] Első Bolgár Állam (632–1018)

A bolgár-türk törzsek (egy másik hipotézis szerint a bolgárok, nem türk, hanem iráni nép), az ún. ősbolgárok Közép-Ázsia területéről érkeztek a Fekete-tenger északi vidékére, ahol a Türk Kaganátustól való elszakadás után 632-ben alapították meg Nagy Bulgáriát, Kubrát vezetése alatt. 681-ben Aszparuh kán vezetésével a bolgárok átlépik a Dunát, s a Dunától délre legyőzik IV. Konsztantinosz bizánci császár egyik hadseregét. Az elterjedt változat – tévesen – ezt az évet (681-et) jelöli meg az első bolgár állam megalapítása éveként, valójában azonban 681-ben csupán kiterjed a bolgár állam a Dunától délebbre, új, addig bizánci fennhatóságú területeket hódítva meg. Bulgária új fővárosa: Pliszka. 864-ben I. Borisz fejedelem hivatalos vallássá nyilvánítja a kereszténységet. 971-ben Bizánc elfoglalja Bulgária keleti felét, az új főváros Ohrid lesz.

[szerkesztés] Bizánci uralom (1018–1185)

Bulgária 1018-ban bizánci fennhatóság alá került. Függetlenségét 1186-ban nyerte vissza.

[szerkesztés] Második Bolgár Állam (1185–1396)

A mai Bulgária és a környező államok 1877-benM. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarország
A mai Bulgária és a környező államok 1877-ben
M. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarország
Bulgária és a környező államok a szansztefanói szerződés utánM. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarországv
Bulgária és a környező államok a szansztefanói szerződés után
M. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarországv

Az új bolgár főváros Tanovo (ma: Veliko Tarnovo). 1241–1280 között tatár támadás, Bulgária kénytelen elfogadni a vazallusi státuszt. A XIV. században a központi hatalom meggyengül, feudális megosztottság kezdődik. 1371 – Ivan Alekszandar cá fiai keté osztják az országot: Tarnovo és Vidin központtal.

[szerkesztés] Oszmán uralom (1396–1878)

Az 1396-ig fennálló második bolgár állam három részre szakadt, s ezeket a Oszmán Birodalom sorra meghódította és így közel öt évszázadra török uralom alá került. Utoljára a Vidin központú ország kerül oszmán kézre, 1396-ban. 1860–1868: nemzeti felszabaító harc. 1870-ben az oszmán szultán elismeri a bolgárokat mint önálló népet, megalakul a Bolgár Esxarchátus. 1877–1878: orosz-török háború, melynek során az orosz csapatok felszabadítják Bulgáriát az oszmán uralom alól (lásd: Plevna ostroma). 1878. március 3. – szansztefanói békeszerződés.

[szerkesztés] Harmadik Bolgár Állam (1878-tól)

Önállóságát az 1878-as orosz–török háború révén nyerte vissza.

Bulgária és a környező államok a berlini kongresszus utánM. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarország
Bulgária és a környező államok a berlini kongresszus után
M. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarország
Bulgária és szomszédai az első balkáni háború előtt és után
Bulgária és szomszédai az első balkáni háború előtt és után

Szan Sztefanóban (mai neve: Yeşilköy) 1878. március 3-án került aláírásra az 1878-as orosz–török háborút lezáró békeszerződés. A békeszerződés értelmében Bulgária autonóm fejedelemségfejedelemség az Oszmán Birodalom formális fennhatósága alatt. A bolgár többségű területek közül Bulgária területén kívül maradnak:

1878. július 1-jén kerül aláírásra Berlinben a szansztefanói békét felülvizsgáló egyezmény. Célja: a szansztefanói határok revíziója. Területi változások katasztrofálisok bolgár szempontból, a bolgár többségű területek kétharmadát elcaatolják Bulgáriától. a szansztefanói határokhoz képest a változások:

  • A Bolgár Fejedelemség területe a Balkán vonalától északra korlátozódik,
  • A Balkántól délre Kelet-Rumélia néven új területi egység jön létre, mely belső autonómiát kap, de az Oszmán Birodalom része marad,
  • Macedónia és Nyugat-Trákia visszakerül az Oszmán Birodalomhoz,
  • Pirot vidéke Szerbiához csatolódik.

A Kelet-Ruméliában kitört lázadások hatására 1885. szeptember 6-án a Bolgár Fejedelemség egyoldalúan kimondja Kelet-Rumélia csatlakozását a Bolgár Fejedelemséghez.

Bulgária és a környező államok 1885-ben, Kelet-Rumélia Bulgáriához való csatlakozása után
Bulgária és a környező államok 1885-ben, Kelet-Rumélia Bulgáriához való csatlakozása után

1908-tól Bulgária egyoldalúan kikiáltja függetlenségét az Oszmán Birodalomtól, független királyság lesz, melyet hamarosan a nagyhatalmak is elismernek.

[szerkesztés] Balkáni háborúktól az Első Világháborúig

Lásd: Első Balkán-háború
Lásd: Második Balkán-háború

Bulgária és a környező államok a balkáni háborúk utánM. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarország
Bulgária és a környező államok a balkáni háborúk után
M. - Montenegró, O. - Oroszország, A.-M. – Ausztria-Magyarország

Az 1912–1913-as első és az 1913-as második Balkán-háború következtében:

Lásd: Bulgária hadba lépése (1915)

[szerkesztés] Első Világháború után

1919-ben az agrárpárti Alekszandar Sztambolijszki kerül hatalomra.

Bulgária területi veszteségei az 1919-es neuilly-i békeszerződés értelmében
Bulgária területi veszteségei az 1919-es neuilly-i békeszerződés értelmében
Bulgária területi revíziói a II. világháború alatt
Bulgária területi revíziói a II. világháború alatt

Az első világháborúban a központi hatalmak oldalán az ország elvesztette a háborút. Az 1919 neuilly-i (Neuilly-sur-Seine) békeszerződés értelmében:

  • Bulgária elveszti Nyugat-Trákiát – Görögországhoz kerül,
  • Bulgárai elveszti Caribrod (mai neve: Dimitrovgrad), Boszilegrad (Bosilegrad) és Sztrumica városokat és azok környékét (összefoglaló nevük: "Nyugati határvidék"- Szerbiához kerülnek.

1920-ban, miután Sztambolijszki pártja (Bolgár Földműves Népi Szövetség) ismét megnyeri a választásokat, "agrárrezsim" bevezetését határozza le. 1922-ben az agrárreform 30 hektárban maximalizálja a szmeélyenként birtokolható mezőgazdasági föld mennyiségét, ami keveseket érint, mivel Bulgáriában nagy földbirtokok szinte nem léteztek. Ezzel együtt az állami és önkormányzati földek egy része is kiosztásra kerül a földművesek között. Sztambolijszki "Zöld Internacionálé" néven új nemzetközi szervezet létrehozását tervezi, melynek célja, hogy agráriánus alapon állva egyaránt harcoljon a kapitalizmus és a kommunizmus ellen.

Sztambolijszki autoritárius és agresszív stílusa azonban sokakat elidegenít, "Népi Megegyezés" néven anti-agráriánus ellenzéki szövetség jön létre ellene. Az ellenzék az 1923-as választásokon azonban csúfos vereséget szenved, miközben a Bolgár Földműves Népi Szövetség abszolút minősített többséget kap, ezért Sztambolijszki uralmának ellenzői alkotmányon kívüli eszközökhöz nyúlnak: 1923. június 9-én Alekszandar Cankov, szocialistából fasisztává lett politikus vezetésével katonatisztek államcsínyt követnek el. A kommunisták kinyilvánítják semlegességüket. III. Borisz cár, aki nem tudott az államcsíny előkészületeiről, kinevezi Alekszandar Cankovot miniszterelnöknek. Sztambolijszki megpróbál ellenállni, de a Belső Macedóniai Forradalmi Szervezet (VMRO) nevű nacionalista párt fegyveresei elfogják, megkínozzák majd meggyilkolják, ugyanis Sztambolijszkit tekintették a neully-i békszerződés fő felelősének.

Miután Cankov kormánya a semleges álláspontot kinyílvánító kommunistákat is üldözni kezdi, a Bolgár Kommunista PÁrt 1923 szeptemberében fegyveres felkelést hirdet, mely katasztrofálisan ér véget. A kormány kihasználja az alkalmat és húszezer kommunistát és más ellenzékit végez ki.

1929-ben a világgazdasági válság súlyosan kihat Bulgáriára is, erősödik az ellenzék. 1931-ben Cankovot a mérsékelt Andrej Ljapcsev váltja a miniszterelnöki székben.

1934-ben újabb államcsínyt következik, melyet a Zveno csoport hajt végre. 1935 januárjában azonban a cár leváltja az államcsínnyel hatalomra jutott kormányt, s a saját kezébe veszi az irányítást. Egészen 1943-ig "cári diktatúra" jön létre, melyben a mindenkori miniszterelnök a cár hű embere, azaz a cár gyakorlatilag átveszi a kormány irányítását.

1941 márciusában Bulgária hivatalosan is Hitler szövetségesé válik, Bulgária visszaszerzi elvesztett területeit Jugoszláviától és Görögországtól, valamint részt vesz e két országban a német csapatok segéderejeként a harcokban, a keleti fronton azonban megtartja semlegességét, nem lép hadba a Szovjetúnunió ellen.

Egyedüliként Hitler szövetségesei közül Bulgária megtagadja a bolgár állampolgárságú zsidók (kb. 50 ezer fő) deportálást Németországba. Hitlernek mindössze annyit sikerült elérnie, hogy a bolgár nemzetgyűlés elfogadta az úgynevezett Nemzetvédelmi törvényt, mely szerint a korábban a bolgár elittel elvegyült tehetősebb zsidó rétegnek ki kellett költöznie Szófiából, továbbá minden izraelitának kötelező volt hordania a sárga csillagot (azoknak a zsidó származású állampolgároknak, akik harcoltak az első világháborúban, „csak” sárga keresztet kellett viselniük). A Jugoszláviától és Görögországtól visszaszerzett területeken 11363 fő zsidó azonban nem kapja meg a bolgár állampolgárságot, s deportálásra kerülnek treblinkai haláltáborba.

1943-ban III. Borisz cár váratlanul meghal. Helyére kiskorú fia kerül II. Szimeon néven. Az államfői hatalom a kiskorú cárt képviselő háromtagú kormányzótanács kezébe kerül.

[szerkesztés] Második Világháború után

Bulgária Németország oldalán bekapcsolódott a második világháborúba is. Revízió a Második Világháború idején:

  • Az 1940-es craiovai román-bolgár szerződés értelmében visszakerül Bulgáriához Dél-Dobrudzsa,
  • 1941-ben Bulgária visszaszerzi Szerbiától és Görögországtól Macedóniát, Nyugat-Trákiát, a Nyugati határvidéket, Pirot és Niš vidékét.

Miután Románia 1944. augusztus 23-án átáll a szövetségesek oldalára, nyilvánvalóvá válik a bolgár kormány számára, hogy a szovjet haderő Tolbuhin marsall vezetése alatt szabad utat kapott Bulgária felé. Szeptember 2-án Konsztantin Muraviev agrárpárti politikus vezetésével új bolgár kormány alakul, mely visszahívja a bolgár csapatokat a jugoszláviai bolgár megszállási övezetből és kijelenti, hogy nem tekinti Bulgáriát az Egyesült Királysággal és az USÁ-val hadban állónak (a Szovjetúnióval Bulgária eleve nem állt hadban!).

Sztálin ezt a bolgár lépést úgy értelmezi, hogy Bulgária megpróbálja elkerülni a szovjet csapatok Bulgáriába való behatolását és különegyezséget próbál kötni az angol-amerikai erőkkel. Ezért a Szovjetúnió szeptember 5-én hadat üzen Bulgáriának. A bolgár kormány azonnal békekötést javasol, s ezzel egyidőben megszakít minden kapcsolatot a náci Németországgal, majd utasítást ad a bolgár haderőknek, hogy ne mutassanak ellenállást az országba esetlegesen behatoló szovjet csapatoknak. Ez meg is történik szeptember 8-án késő este: a szovjet csapatok átlépik a bolgár határt. A szovjet behatolással egyidőben puccsisták átveszik a hatalmat Szófiában, letartóztatják a kormány és a kiskorú cárt helyettesító kormányzótanács tagjait.

Az 1944. szeptember 9-i államcsíny után a Hazafias Front (Отечествен фронт) kormánya kerül hatalomra, Kimon Georgiev vezetésével. A kormányban a kulcsfontosságú belügyi és az igazsági tárcát a kommunisták kapják meg. Az új kormány kivonja a bolgár csapatokat a Jugoszláviától és Görögországtól 1941-ben visszaszerzett területekről, hadat üzen Németországnak, így Bulgária a szöveteségesek oldalán folytatja szerepvállalását a világháborúban.

1946-ban kikiáltják a népköztársaságot. Az addigi államfőt, II. Szimeon cárt emigrációba kényszerítik. Az ideiglenes államfő Vaszil Kolarov, Georgi Dimitrov közeli munkatársa. 1946 októberében a parlamenti választásokon az immár a kommunisták által dominált Hazafias Front 70%-ot szerez, az új miniszterelnök Georgi Dimitrov, a Komintern volt elnöke. A megmaradt parlamenti ellenzék vezetőjét, Nikola Petkovot megfosztják mandátumától, majd 1947 szeptemberében kivégzik. Ezután a parlamentarizmus Bulgáriában megszűnik, s egészen az 1990-es szabad választásokig csupán évente néhány napot ülésező, minden döntést érdemi vita nélkül megszavazó látszatszervvé degradálódik.

A Második Világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés értelmében:

  • Kimondja a második világhábború alatti revíziók érvénytelenségét, kivéve:
  • Dél-Dobrudzsa esetét, mely Bulgáriánál marad.

Georgi Dimitrov halála után a Bolgár Kommunista Párton belül hatalmi harc tör ki Valko Cservenkov – civilben Dimitrov veje –, aki hosszú évekig a Szovjetúnióban élt emigrációban és Trajcso Kosztov között, aki az illegális bolgár kommunista párt egyik vezetője volt. Kosztovot 1949 decemberében szovjetellenesség és titóizmus vádjával halálra ítélik és kivégzik.

A hruscsovi új moszkvai politika miatt 1954-ban Cservenkov kénytelen megválni párvezetői posztjától, helyére Todor Zsivkov kerül. Miniszterelnöki posztját Cservenkov azonban egészen 1956-ig megtartja. 1962-től Todor Zsivkov válik a hatalom megkérdőjelezhetetlen urává, mikor saját kezében egyesíti a pártvezetői éa a kormányfői hatalmat. Todor Zsivkov az új alkotmány miatt súlytalanná vált kormányfői poszttól 1971-ben válik, ekkor az újonnan létrehozott Államtanács elnökévé választatja magát.

A 43 éven keresztül fennmaradt, Georgi Dimitrov, Valko Cservenkov és Todor Zsivkov által fémjelzett szocialista társadalmi-gazdasági rendszer után 1989-ben kezdődött meg a rendszerváltozás, de a tényleges piacgazdasági reformokra csak 1991-től került sor.

A kommunista rendszer de facto 1989. november 10-én ér véget, amikor Todor Zsivkov ellen palotaforradalom tör ki, pártbéli ellenzéke – Andrej Lukanov és Petar Mladenov pártvezetők vezetésével – moszvai támogatással lemondatják összes tisztségéről. Az új vezetés kezdetben nem tervez politikai változásokat, csupán a gorbacsovi reformokat szeretné Bulgáriában is bevezetni, azonban az események már nem tarthatók a rendszer keretein belül, s megindul a politikai pluralizmus felé vezető út, annak ellenére, hogy a kommunista Bulgáriában komoly ellenzéki mozgalom nem volt.

A bolgár demokratikus ellenzék csak a 80-as évek legvégén alakult meg, s néhány kislátszámú csoportot jelentett, melyek közül a legerősebb az Ekoglasznoszt (=Ökonyilvánosság) nevű alternatív környezetvédő mozgalom volt.

1990 elején az immár szövetséggé szerveződött fontosabb ellenzéki szervezetek (Demokratikus Erők Szövetsége) és a magát Bolgár Szocialista Párttá átnevező kommunisták között a lengyel és magyar mintára kerekasztal-tárgyalások kezdődnek, melyek célja egy új alkotmány alapelveinek és az 1990 júliusában megtartandó szabad parlamenti választások szabályainak megtárgyalása.

Az 1990. júliusi választásokon azonban meglepetésre a Bolgár Szocialista Párt abszolút többséget szerez, 400 mandátumból 211-et. Az ellenzéki többségű nagyvárosokban és elsősorban Szófiában tömegtüntetések kezdődnek, melyek kétségbe vonják a választások tisztességes jellegét. Miután a tömegtüntetések kiszélesednek, Petar Mladenov köztársasági elnök lemond, helyére kompromisszumként a szocialista többségű parlament Dr. Zselju Zselevet, a Demokratikus Erők Szövetsége elnökét választja. Ezzel lehetőséget kap a parlament a nyugodt munkára, melynek eredményeképpen megszületik 1991-ben az új alkotmány.

Az 1991-es választásokon az ellenzék nyer, kormánya azonban csak egy évig marad hatalmon. 1992–1994 között a szocialisták és a a török kisebbségi párt hallgatólagos támogatásával szakértői kormány irányítja az országot. 1994-ben ismét a Bolgár Szocialista Párt nyer választásokat. 1996 elején súlyos gazdasági válságba kerül az ország, az infláció eléri a heti 30%-ot. A rendkívüli választások utáni új kormány sikeresen stabilizálja a helyzetet 1997 elején, a bolgár levát a német márkához köti (1:1000 árfolyamon).

2001-ben véglegesen hazatér II. Szimeon ex-cár, akinek új pártja megnyeri a választásokat és a török kisebbség pártjával koalícióban új kormányt alakít, mely külpolitikai sikeret mutat fel: eléri Bulgária felvételét a NATO-ba és sikeresen befejezi az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokat.

A 2005-ös választásokon a Bolgár Szocialista Párt szerez többséget, az új koalíciós kormányt 8:5:3 arányban a Bolgár Szocialista Párt, Szimeon Szakszkoburgotszki (II. Szimeon ex-cár) pártja és a török kisebbségi párt hozza létre. A Demokratikus Erők Szövetsége részekre szakad, a középjobb súlytalanná válik, mivel három kisebb parlamenti párt formájában vesz részt a politikai életben. A 2005-ös parlamenti választások új jelensége a mindaddig jelentéktelen és a parlamenti küszöb megközelítésére sem képes bolgár szélsőjobb megszerveződése (Támadás Párt – Партия Атака) és bejutása a parlamentbe. A Támadás Párt nacionalista, cigány- és törökellenes, muzulmánellenes, NATO-ellenes és EU-szkeptikus jelszavakat hangoztat, követeli a rendszerváltozás teljes menetének felülvizsgálatát, elutasítja a kapcsolatot mind a kormánypártokkal, mind a jobbközép ellenzéki pártokkal, mivel azokat mind bolgárellenesnek és hazaárulónak tartja.

Bulgária 2007. január 1-jén vált az Európai Unió tagjává.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Bulgária parlamentáris köztársaság az 1991. július 12-én jóváhagyott alkotmány szerint. Ez rögzíti a jogállamiság alappilléreit, a politikai sokszínűséget és a piacgazdaságot.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Államfő

Bulgária államfője a köztársasági elnök. Helyettese a köztársasági alelnök. Funkciójuk középgyenge. Az elnököt és az alelnököt közvetlenül a nép választja meg, 5 évenként. Az elnöki/alelnöki mandátum legfeljebb 10 évig tarthat. A legutóbbi elnökválasztás 2006. október 22-én és 29-én zajlott le.

2002. október 22.:

Jelöltek Párt Szavazat %
Elnök Alelnök
Georgi Parvanov Angel Marin független 1 780 119 64,057
Volen Sziderov Pavel Sopov Támadás Párt 597 175 21,49
Nedelcso Beronov Juliana Nikolova független 271 078 9,75
Georgi Markov Marija Ivanova Rend, Törvényesség, Igazságosság Párt 75 478 2,72
Petar Beron Sztela Bankova független 21 812 0,79
Grigor Velev Jordan Mutafcsiev Egységes Bulgária Párt 19 857 0,71
Ljuben Petrov Neli Topalova független 13 854 0,50

2006. október 29.:

Jelöltek Párt Szavazat %
Elnök Alelnök
Georgi Parvanov Angel Marin független 2 050 488 75,95
Volen Sziderov Pavel Sopov Támadás Párt 649 387 24,05


Parlament

Az egykamarás Nemzetgyűlés (teljes nevén: Egyszerű Nemzetgyűlés) az egyetlen törvényhozó szerv. 240 képviselőből áll, akiket 4 évente választanak meg egyfordulós, általános, titkos választásokon, kizárólag területi listás rendszerben.

A Nemzetgyűlés megalkotja a törvényeket, valamint határozatokat és felhívásokat fogad el. Kitűzi a koztársasági elnöki válaztásokat, országos népszavazást rendel el, megválasztja és felmenti a kormányfőt, valamint annak javaslatára a minisztereket, megválasztja a Bolgár Nemzeti Bank elnökét, általános amnesztiát hirdet, ratifikálja a nemzetközi szerződéseket.

Az Egyszerű Nemzetgyűlés intézményén kívül létezik a Nagy Nemzetgyűlés intézménye is. Ennek megválasztásáról az Egyszerű Nemzetgyűlés dönthet a saját feloszlatásáról szóló döntés meghozatalával együtt. A Nagy Nemzetgyűlés 400 tagból áll, megválasztása ugyanúgy történik, mint az Egyszerű Nemzetgyűlésé. Az éppen aktuális Nagy Nemzetgyűlés mandátuma alatt specifikus feladatai mellett ellátja az Egyszerű Nemzetgyűlés összes funkcióját is.

Nagy Nemzetgyűlés összehívása a következő esetekben történik: - új alkotmány elfogadása céljából, - a hatályban lévő alkotmány 9. fejezetének (ez az alkotmány megváltoztoztatásáról, kiegészítéséről, valamint az új alkotmány elfogadásáról szóló szabályokat tartalmazza), - a Bulgáriai Köztársaság területének megváltoztatását érintő kérdések esetében, - az államforma megváltoztatása esetében, - a hatályos alkotmány 5. (2) és (4), valamint 57. paragrafusának megváltoztatása esetében.

Eddig hét esetben került sor Nagy Nemzetgyűlés megválasztására. A legutóbbi a Hetedik Nagy Nemzetgyűlés, mely 1990. július 10. és 1991. október 2. között működött, az utolsó kommunista alkotmány hatályát megszűntette és jelenleg hatályos alkotmányt elfogadta.

Korábbi Nagy Nemzetgyűlések:

  • 1. (1879): Megválasztja Sándor herceget (Alexander Battengerg) bolgár államfővé.
  • 2. (1881): Hét évre hatályon kívül helyezi az alkotmányt, s küléönleges jogosítványokat szavaz meg Sándor hercegnek.
  • 3. (1886–1887): Bolgár államfővé választja először Valdemar dán herceget, majd miután ő nem fogadja el a választást, megválaztja Ferdinánd német herceget a Saxe-Coburg-Gotha dinasztiából.
  • 4. (1893): Alkotmányváltoztatás.
  • 5. (1911): Alkotmányváltoztatás.
  • 6. (1945–1949): Elfogadja a népköztársasági alkotmányt.

A bolgár közjogi hagyomány – a magyarral ellentétben – az egyes parlamenteket sorszámmal jelöli. A számozás 1879-től indul, a Bulgária államiságát visszaálító 1879-es Alapító Gyűlés után, mely de facto szintén nagy nemzetgyűlés, de nem nevezik annak, mivel azon fogadták el az 1879-es bolgár alkotmányt, mely bevezette a nagy- és egyszerű nemzetgyűlések rendszerét. Az Első Nagy Nemzetgyűlés 1879. április 17. és 1879. június 26. között, az Első Egyszerű Nemzetgyűlés pedig 1879. október 21. és 1879. november 24. között működött. A jelenlegi törvényhozó szerv teljes neve: Negyvenedik Egyszerű Nemzetgyűlés – mandátuma 2005. július 11-én kezdődött meg.

A kommunizmus időszakában a számozást megszakították. Az 1945–1946 között működött Huszonhatodik Egyszerű Nemzetgyűlés – és az 1945–1949 között működött Hatodik Nagy Nemzetgyűlés – után a számozást újrakezdték. Így az 1950 és 1990 között működött kommunista parlamenteket 1.-9. Egyszerű Nemzetgyűlés néven nevezték a kommunizmus időszakában. 1990-ben azonban visszaállították az eredeti közjogi hagyományt, s a kilenc kommunista parlamentet visszamenőlegesen újraszámozták, számozásuk tehát 27.-35. Így a rendszerváltozás utáni első demokratikus egyszerű nemzetgyálés neve Harminchatodik Egyszerű Nemzetgyűlés lett.

Kormány

A kormány vezetőjét, a miniszterelnököt a parlament válaztja meg, a köztársasági elnök jelölése alapján. A megválasztott miniszterelnök javaslatot tesz a kormány struktúrájára és személyi állományára, amit a parlament szavaz meg. Jellemzően az újminiszterelnök megválaztása és a kormány struktúrájára és személyi állományára vonatkozó javaslatának megszavazása egynás után történik. A miniszterhelyetteseket a miniszterelnök nevezi ki. A miniszterelnök mandátuma lejár az aktuális parlament mandátumával együtt. A kormányfő lemondása vagy sikeres bizalmatlnasági szavazás esetében a teljes kormány mandátuma megszűnik.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Fő szócikk: Bulgária közigazgatási beosztása

Az ország 28 megyére oszlik (области/oblasti). Ezek a következők:

  • Blagoevgrad megye, székhelye Blagoevgrad
  • Burgasz megye, székhelye Burgasz
  • Dobrics megye, székhelye Dobrics
  • Gabrovo megye, székhelye Gabrovo
  • Haszkovo megye, székhelye Haszkovo
  • Kardzsali megye, székhelye Kardzsali
  • Jambol megye, székhelye Jambol
  • Kjusztendil megye, székhelye Kjusztendil
  • Lovecs megye, székhelye Lovecs
  • Montana megye, székhelye Montana
  • Pazardzsik megye, székhelye Pazardzsik
  • Pernik megye, székhelye Pernik
  • Pleven megye, székhelye Pleven
  • Plovdiv megye, székhelye Plovdiv
  • Razgrad megye, székhelye Razgrad
  • Rusze megye, székhelye Rusze
  • Sumen megye, székhelye Sumen
  • Szilisztra megye, székhelye Szilisztra
  • Szliven megye, székhelye Szliven
  • Szmoljan megye, székhelye Szmoljan
  • Szófia város, székhelye Szófia
  • Szófia megye, székhelye Szófia
  • Sztara Zagora megye, székhelye Sztara Zagora
  • Targoviste megye, székhelye Targoviste
  • Várna megye, székhelye Várna
  • Veliko Tarnovo megye, székhelye Veliko Tarnovo
  • Vidin megye, székhelye Vidin
  • Vraca megye, székhelye Vraca

[szerkesztés] Politikai pártok

Jelenleg 6 parlamenti párt(szövetség) működik az országban:

A leghutóbbi, 2005. június 25-én megtartott parlamenti választások eredménye:

Párt Szavazat Arány Mandátum
Koalíció Bulgáriáért 1,129,196 33.98% 82
Második Szimeon Nemzeti Mozgalom 725,314 21.83% 53
Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért 467,400 14.07% 34
Támadás Párt 296,848 8.93% 21
Egyesült Demokrata Erők 280,313 8.44% 20
Demokraták Erős Bulgáriáért 234,788 7.07% 17
Bolgár Nemzeti Szövetség 189,268 5.70% 13

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Fő szócikk: Bulgária hadereje

Katonai költségvetés (2003): 400 millió USD, a GDP 2,6%-a. Teljes személyi állomány(2004): 45 000 fő. Szolgálati idő: 9 hónap.

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

  • Lakosság: 7 621 000 fő (2005-ös becsült adat). A fővárosban, Szófiában (Szofija, Szeredőc) közel 1 195 000 fő él.
  • Népsűrűség: 68,7 fő/km².
  • Népességnövekedés: -1,1%. Igen magas a kivándorlás aránya.
  • Születéskor várható átlagos élettartam 72 év.
  • Csecsemőhalandósági ráta: 14,2‰.

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Az ország legnépesebb települései (2004. december):

  • Szófia (Szeredőc) 1 138 950 lakos
  • Plovdiv (Filipápoly) 378 000 lakos
  • Várna 343 722 lakos
  • Burgasz 289 529 lakos
  • Rusze (Ruszcsuk, Oroszcsík) 158 201 lakos
  • Sztara Szagora (Ó-Zagra) 141 489 lakos
  • Pernik 141 223 lakos
  • Pleven 115 354 lakos
  • Szliven 96 010 lakos
  • Dobrics 94 078 lakos
  • Sumen 86 774 lakos

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

[szerkesztés] Etnikumok

A két legutóbbi népszámlálás adatai az etnikai hovatartozásról:

Etnikai csoport   Létszám (1992)   Arány (1992)    Létszám (2001)   Arány (2001)   
bolgár 7 271 185 85,67% 6 655 210 82,71%
török 800 052 9,43% 746 664 9,28%
cigány 313 396 3,69% 370 908 4,60%
orosz 17 139 0,20% 15 595 0,19%
örmény 13 677 0,16% 10 382 0,13%
vlah 5 159 0,06% 10 566 0,13%
macedón 0 0,00% 5 071 0,06%
görög 4 930 0,06% 3 408 0,04%
ukrán na 2 489 0,03%
zsidó 3 461 0,04% 1 363 0,01%
román na 1 088 0,01%
egyéb 58 634 0,69% 18 792 0,23%
nem válaszolt 0 0,00% 62 108 0,77%
teljes lakosság 8 487 317 100,00% 8 046 652 100,00%

Forrás: www.nsi.bg

A pliszkai és a ruszei régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a mai Bulgária területén már a római korban éltek zsidó közösségek. Jelentősebb izraelita kolóniákról azonban csak azután beszélhetünk, hogy a Spanyolországból elűzött szefárdok megérkeztek a Török Birodalomba. Bár az újonnan érkezettek, mivel nem voltak muzulmánok, adófizető másodrangú állampolgároknak számítottak, ám saját hierarchiájukat kialakítva gyorsan megtalálták helyüket a balkáni nagyvárosokban. A bolgár közvélemény körében is jelen volt az Európára jellemző antiszemitizmus, melynek okai a következők:

  • 1. A bolgár paraszti rétegek kizsákmányolói (gazdagabb keresztény földbirtokosok és a török birodalmi apparátus) a városokban éltek, ahová a zsidóság is kivétel nélkül letelepedett.
  • 2. „A keresztény gyermekek vérét ivó zsidókról” szóló rémtörténetek Európához hasonlóan a középkori Bulgáriában is terjedtek.
  • 3. A zsidóság jobban elfogadta a török uralmat, ami miatt a bolgárok árulóknak és a törökökkel kollaborálóknak tartotta őket.
  • 4. A birodalom adószedői a görögök és a zsidók voltak, mivel ez a két nemzetiség rendelkezett megfelelő pénzügyi tapasztalapokkal. *5. A bulgáriai zsidók is önkéntes izolációban éltek.

A XVII. és a XVIII. században a Habsburg Birodalom területéről sok askenázi zsidó menekült Bulgáriába. Ők hozták létre a jelentős ruszei és vidini izraelita közösségeket. A XVIII. században a helyi zsidóság egyre jelentősebb szerepet játszott a gazdaságban. A birodalom első bankját a zsidó származású Arie család hozta létre a XVIII. században Szamokovban. A felszabadulást megelőző időszakban a már említett nagy jelentőségű bolgár forradalmi sajtó elmarasztalta a zsidó közösségeket, mert azok együttműködtek a törökökkel. Ettől függetlenül az 1878-as tirnovói alkotmány az ország muzulmán kisebbségéhez hasonlóan a zsidóságvallási jogait is biztosította.

Az ország zsidósággal szembeni toleranciájára jellemző, hogy bár Borisz cár Hitler szövetségese volt, a bulgáriai zsidóságot a német nyomás ellenére nem deportálták, illetve egyetlen zsinagógát sem romboltak le a fasizmus éveiben. Hitlernek mindössze annyit sikerült elérnie, hogy a bolgár nemzetgyűlés elfogadta az úgynevezett Nemzetvédelmi törvényt, mely szerint a korábban a bolgár elittel elvegyült tehetősebb zsidó rétegnek ki kellett költöznie Szófiából, továbbá minden izraelitának kötelező volt hordania a sárga csillagot (azoknak a zsidó származású állampolgároknak, akik harcoltak az első világháborúban, „csak” sárga keresztet kellett viselniük). Más volt azonban a helyzet a Bulgária által megszállt görögországi és jugoszláviai területeken. Trákiában és Macedóniában a visszatért bolgár közigazgatásnak meg kellett engednie, hogy a németek deportálják a helyi zsidókat. A macedóniai zsidóság elhurcolásában vett részt, a vádak szerint, Kurt Waldheim, az ENSZ későbbi főtitkára, Ausztria egykori elnöke.

A háború után a baloldali zsidó értelmiség komoly szerepet töltött be a kommunista pártban. Ez a helyzet azonban az 1949-es moszkvai antiszemita perek hatására fokozatosan megszűnt, bár a bolgár kommunisták ilyen jellegű megnyilvánulásait össze sem lehet hasonlítani a szovjet vagy a lengyel elvtársak tudatos zsidóellenes politikájával. Erre a legjobb példa, hogy a bolgár kommunisták az ötvenes években nem akadályozták meg az ország zsidó lakosságának szinte teljes körű kivándorlását Izraelbe. Kelet-Európában ez szinte egyedülálló volt.

[szerkesztés] Nyelv

A hivatalos nyelv a bolgár, melyet a legutóbbi népszámláláson a lakosság 86,3%-a vallott anyanyelvének. A lakosság 9,8%-a a törököt, 3,0%-a pedig a cigányt vallotta anyanyelvének.

[szerkesztés] Vallás

Félhivatalos államvallás az ortodox kereszténység. A második legnagyobb vallás az iszlám, melyet a lakosság 12%-a vallott magáénak. Az iszlám valláshoz tartozik a török kisebbség szinte teljes egészében és a cigány kisebbség kb. 40%-a. Emellett jelentős bolgár nemzetiségű muzulmán közösség is van (a pomákok).

A 2002-es népszámlási adatok a felekezeti megoszlásról:

Felekezet   Létszám   Arány   
ortodox 6 552 751 81,44%
muszlim 966 978 12,02%
katolikus 43 811 0,54%
protestáns 42 308 0,53%
örmény 6 500 0,08%
fehér testvérek 1 243 0,02%
buddhista 1 042 0,01%
izraelita 573 0,01%
krisnatudatú 533 0,01%
bahai 105 0,00%
evangélikus 23 0,00%
nem válaszolt 308 116 3,83%
teljes lakosság 8 046 652 100,00%

Forrás: www.nsi.bg

[szerkesztés] Kisebbségi politika

A keresztények sanyarú sorsa ellenére a XIX. századi bolgár forradalmi újságírásban a törökök nem más vallású és utálatra méltó zsarnokokként szerepeltek. Rakovszki, Karavelov, Szlavejkov és Botev cikkeiben inkább a vallási fanatizmus, a reformra és a nyugati civilizáció befogadására képtelen ember szimbólumává váltak. Ennek is köszönhető, hogy az 1878-as felszabadulást követően az új bolgár kormány egyik első rendelete megtiltotta a muzulmán lakosság zaklatását. Az 1878-as tarnovói alkotmányt a török küldöttek meg is szavazták, hiszen az figyelembe vette vallási érdekeiket, s a muzulmán vallási intézmények finanszírozását az állam magára vállalta. 1878 és 1923 között több mint 80 török újság jelent meg, a muzulmánok 1300 török nyelvű iskola működtetésével oktatási autonómiát élvezetek, a kisebbségek megtarthatták földjeiket. Komolyabb atrocitásokra csak a Bulgária által az első balkáni háború során Törökországtól visszaszerzett területeken került sor, amikor is a hatóság Kardzsali és Momcsilgrad környékéről nagy létszámú muzulmán lakosságot űzött el, válaszul a kelet-trákiai bolgárellenes török kegyetlenkedésekre.

A bolgár kormány kisebbségi politikája 1923-ban radikálisan megváltozott. Az akkori hatalom a törökkérdést történelmi eseményekre hivatkozva a lakosság riogatására használta. Nem szabad elfelejteni, hogy addigra az ország elvesztette a két balkáni háborút és az első világháborút, minek következtében jelentős bolgár kisebbség került a határokon túlra, az ország nagy területi veszteségeket szenvedett, és Bulgáriát elárasztották a Szerbiából, Romániából és Görögországból érkező menekültek. Ráadásul a demográfiai adatok a muzulmán lakosság gyors térnyerését mutatták. 1925-ben került sor az első szervezett bolgár-török lakosságcserére. Újabb hivatalos lakosságcserék voltak 1927-ben, 1933-ban és 1935-ben. 1934-ben kezdte működését a Rodina (Haza) Szövetség, melynek célja az volt, hogy a pomákokat (bolgár eredetű muzulmánok) bolgár nevek felvételére ösztönözze. Ebben az időszakban Bulgáriában a Szerbiával és Görögországgal szembeni revizionista és nacionalista eszmék eluralták a politika színterét, így nem is csoda, hogy a török kisebbség jogai fokozatosan csökkentek.

A bolgár kisebbségi politikát a kommunizmus alatt két részre lehet bontani. 1945 és 1956 között a sztálmi kisebbségi modell volt érvényben. A törökökkel kapcsolatos bolgár politika irányítására Moszkva Szófiába küldte A. V. Novicsevet, a leningrádi egyetem török-történelem szakos tanárát. A kommunista hatalom gyorsan leszámolt a háború előtti nemzeti politikusokkal. A Rodina Szövetség vezetőit egytől egyig meggyilkolták. A hatóság részlegesen visszaállította a török nyelvű oktatást, azonban kizárólag laikus alapon. Az ország hivatalos kisebbségi lapja a Rabotnicseszko Delo pártlap török fordítása lett. Az egyetemeken kommunista török vagy a Szovjetunióból érkező azeri professzorok oktattak török nyelven irodalmat, történelmet, filozófiát, fizikát és matematikát. A Bolgár Kommunista Párt felvett tagjai sorába sok törököt. Az új hatalom olyan kisebbségi elitet szeretett volna létrehozni, melynek segítségével felvehette volna a harcot a muzulmán vallási befolyással szemben. A kommunista rezsim ateista volta miatt azonban csak részleges sikereket ért el az erősen vallásos török lakosság soraiban. A Rodopéban pomák fegyveres csoportok görög és török segítséggel antikommunista szabotázsakciókat hajtottak végre a földek erőszakos kollektivizálása idején. Ebben az időszakban sem állt le a kivándorlás, Szófia 1951-ben kénytelen volt összesen 110 ezer muzulmánt Törökországba engedni.

A Bolgár Kommunista Párt 1956 áprilisában, Todor Zsivkov hatalomra jutásával szakított a sztálmi kisebbségi politikával. Az új főtitkár ekkor kijelentette: „A bulgáriai törökök a bolgár nemzet elidegeníthetetlen részei.” A diktátor 1958-ban meghirdette „a nacionalizmus és a vallási fanatizmus elleni harcot”, ami a valóságban a török nyelvű sajtó és oktatás megszűnését jelentette. A kisebbségek elnyomása Ciprus Törökország által történt lerohanása után fokozódott. 1960-tól egyre több tanulmány jelent meg arról, hogy a XVI. és a XVII. században a török hódítók „milyen kegyetlen eszközökkel” térítették muzulmán hitre a bolgár keresztényeket. Ezzel lehetett indokolni, hogy a hatóságok 1960 és 1976 között 220 ezer pomák nevét bolgárosították a rendőrség és a katonaság bevetésével. Végül a Bolgár Kommunista Párt 1977-es kongresszusán - miután ugyanebben az évben ismét hozzájárult 66 ezer török kivándorlásához - Zsivkov kijelentette, hogy az ország gyakorlatilag homogén, és törölték az alkotmányból az etnikai kisebbség kifejezést, valamint a személyi okmányokból a "nemzetiségi hovatartozás" rubrikát.

Az 1984–1985-ös történések a zsivkovi politika teljes csődjét jelzik. A híressé vált törökellenes események kiváltó okai a következők:

  • 1. A lakosságtól elszakadt hatóságok nem voltak képesek előre felmérni az erőszakos névváltoztatás és a mecsetek bezárásának várható következményeit.
  • 2. A bolgár titkosszolgálat pontos adatokkal rendelkezett arról, hogy Kadhafi líbiai és Khomeini iráni vezető erős propagandát folytat a balkáni muzulmán kisebbségek között.
  • 3. 1960-tól kezdve a bolgárok száma előbb stagnált, majd csökkent, míg a muzulmán és a cigány lakosság aránya erőteljesen növekedett.
  • 4. Mivel a török lakosság zöme a kommunizmus idején viszonylag jól fizetett nehéz fizikai munkát végzett (dohánytermesztés, bányászat), a gazdasági gondokkal küszködő bolgár lakossághoz képest egyre biztosabb egzisztenciát teremtett magának.
  • 5. A bolgár vezetés eszközt keresett ahhoz, hogy elvonja a lakosság figyelmét a gazdasági csődről és a katasztrofálissá vált áruhiányról. A kormánynak el kellett terelnie a közvélemény figyelmét a gorbacsovi peresztrojkáról is.

Az előzetes várakozásokkal ellentétben az erőszakos cselekmények nem arattak osztatlan sikert a bolgár közvélemény előtt. Sokan emlékeztek még azokra az időkre, amikor ugyanez a párt a török kisebbséggel való békés együttélést szorgalmazta. Ilyen körülmények között az emberek nem értették, hogy miért kell valakit meghurcolni azért, ha most meg töröknek vallja magát. A muzulmánok ellenállása sok értelmiségi számára az egyre inkább lejáratódott kommunizmussal szembeni ellenállás példájává vált. Ráadásul a közvélemény pontosan értesült országa nemzetközi elszigetelődéséről a Szabad Európa Rádióból. A kommunista hatalom a világútlevél bevezetésével 1989-ben és a „Nagy Kirándulás” néven ismert kivándorlási hullám megszervezésével az utolsó sikertelen kísérletet tette a törökprobléma megoldására. Az 1989-ben Törökországba távozott muzulmánok számát pontosan máig sem sikerült meghatározni, mivel sok menekült a kedvezőtlen anyaországi fogadtatás miatt visszatért Bulgáriába.

A rendszerváltozás utáni népszámlálási adatok nem fedik le a teljes valóságot. Sokan a társadalmi beilleszkedés felgyorsítása végett igyekeznek a környék többségébe beolvadni. Így a bolgár többségű Kelet-Rodopéban a pomákok és a muzulmán cigányok jelentős számban vallják magukat bolgárnak, ugyanakkor a muzulmán többségű Nyugat­ Rodopéban a pomákok és a cigányok teljes mértékben töröknek vallják magukat. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a falusi emberek körében a bolgárok számára a pomákok törökök, a törökök körében a pomákok félig bolgárok, és a cigány mindenki számára cigány marad, függetlenül attól, hogy minek vallotta magát.

Egy szociológiai tanulmány következtetései e témában:

  • 1. A mindennapi kapcsolatokban komoly ellentét sehol sem tapasztalható.
  • 2. Vallási szélsőségesnek csupán a muzulmánok és a keresztények S százaléka nevezhető.
  • 3. Az erőszakmentesség ellenére minden közösségben erős előítéletek és sztereotípiák élnek a másikkal szemben.
  • 4. Mind a bolgárok, mind a muzulmánok leginkább a cigányokkal szemben mutatnak intoleranciát.
  • 5. A másik közösségről szóló rémhíreket az emberek személyesen általában nem tapasztalták, a sajtóból értesülnek róla.
  • 6. A bolgár közvélemény egyrészt elítéli a zsivkovi erőszakot, elismeri a szabad vallásgyakorlás és névhasználat jogát, azonban elképzelhetetlennek tartja a kollektív kisebbségi jogok bevezetését.
  • 7. A muzulmánok többsége Todor Zsivkovval és a Bolgár Kommunista Párttal azonosítja az 1984–85-ös erőszakot, nem a bolgárság egészével.
  • 8. Az északkelet-bulgáriai török társadalom sokkal jobban integrálódott, mint a rodopei. Komolyabbnak nevezhető kölcsönös utálat és etnikai feszültség leginkább csak a fele-fele arányban lakott Kardzsali városában és annak környékén tapasztalható.

Forrás: Antonina Zhelyazkova: Relations of compatibility and incompatibility between christians and muslims in Bulgaria. (idézi: Klein András, Régió)

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Bulgária 1996–97-es gazdasági válsága az átalakuló Közép-Európában a legsúlyosabb volt. A GDP közel 10%-os visszaesésének legfontosabb tényezője a bankrendszer összeomlása volt. 1997 áprilisában új gazdasági stabilizációs programot hirdettek meg, amelynek legfontosabb eleme a privatizáció felgyorsítása volt. 1998-ra a GDP közel felét már a magánszektor állította elő. Sőt, 1999-re az állami kézben lévő iparvállalatok felét leépítették, s megkezdődött a bolgár pénzintézetek privatizációja is. 2000-től kezdve az ország gazdasági növekedési mutatója már éves szinten meghaladta a 3%-ot, de a gazdasági-politikai bizonytalanságok nyomán (pl. a feketegazdaság becslések szerint a bolgár GDP 1/3-át adja) a külföldi működőtőke-befektetések szintje még alacsony. Gazdasági jövőjének legfontosabb kérdése az ipari szerkezet átalakítása.

[szerkesztés] Általános adatok

  • A nemzeti valuta a leva.
  • GNP: 12,6 milliárd USD.
  • A GNP/fő adatai: 1560 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 14%, ipar 29%, szolgáltatás 58%.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Bulgária nagymúltú mezőgazdasága az 1990-es évtizedben, a rendszerváltozás éveiben szinte a teljes összeomlás szélére jutott, s csak 1997-től kezdődött meg a termelés emelkedése. Jövőbeli fellendülése elsődlegesen a földtulajdonviszonyok rendezésétől függ.

Mezőgazdasági termékei:

  • Észak-Bolgár-tábla: búza, kukorica, napraforgó, a domboldalakon szőlő, gyümölcsfák
  • Balkán-hegység: juh-, kecske-, és kisebb mértékben szarvasmarha, a medencékben rózsakertészetek
  • Marica-alföld: öntözéses gazdálkodás, gyapot, rizs, korai zöldségfélék, gyümölcsösök, szőlők
  • Rodope, Sztruma-völgy: dohány.

[szerkesztés] Ipar

  • Energiatermelés: A bolgár ipar és tágabb értelemben az egész gazdasági élet legkritikusabb pontja az energiagazdaság. Az energiatermelés 52%-a hőerőművekből, 41%-a az egyetlen kozdoluji atomerőműből és 7%-a vízerőművekből származik. 1990-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az elavult technológia és a nem megfelelő biztonsági színvonala miatt a kozdoluji atomerőmű azonnali leállítását javasolta. Mivel az erőmű az ország energiaellátásában stratégiai fontosságú, így hosszas tárgyalások után a végleges bezárás időpontját 2010-re halasztották. Ez az egyik feltéle volt az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésének is.
  • Feldolgozó ipar: Az ipari szerkezet átalakításának a mai napig a legnagyobb kérdése a gépgyártás jövője.

[szerkesztés] Kereskedelem

A gépgyártás összeomlása nyomán a legfontosabb kiviteli cikkeivé a textil- és élelmiszeripari, valamint a mezőgazdasági termékek váltak. Mivel a hazai energiatermelés értéke messze nem fedezi a szükségleteket, az összes import 1/3-át jelenleg is az energiahordozók teszik ki, amelyek főleg Oroszországból érkeznek. Bár az utóbbi években exportja jelentősen nőtt, értéke még így is alacsony, mindössze közel 5 milliárd USD. Egyébként külkereskedelmi irányai is jelentősen megváltoztak az utóbbi években, exportjának közel 20%-a Görögországgal és Törökországgal bonyolódik le. Görögországgal – mint az egyetlen szomszédos EU tagállammmal – már több, határon átnyúló, szubregionális szintű eggyüttműködés van érvényben. Az utóbbi években szabadkereskedelmi szerződést írt alá Törökországgal is.

[szerkesztés] Közlekedés

Bulgária jól fejlett távolsági buszjárat hálózattal rendelkezik. Ez jellemző nem csak a nagyvárosok közötti, hanem a legkisebb falvak közötti közlekedésre is. A nagyobb városok autóbusz állomással rendelkeznek, amelyek gyakran a vasútállomás mellett találhatók. Autóbuszjegyeket úgy az állomáson, mint az autóbuszban is meg lehet vásárolni.

Vasúti hálózat: Szinten jól fejlett. Még a másodosztályú állomáshelyeken is naponta átlagosan egyszer járnak vonatok. Jegyeket a vasútállomásokon lehet beszerezni. Abban az esetben, ha egy kisebb állomáson száll fel, ahol nincs jegypénztár, akkor a vasúti jegyet a vonaton a jegykezelőtől is megveheti.

Rent-a-car: Ezt a szolgáltatást nagyvárosokban és üdülőhelyeken lehet igénybe venni. Általában az a gyakorlat, hogy letétet és a napi díjat előre ki kell fizetni. Továbbá feltétlen szükséges a jogosítvány bemutatása (nemzetközi jogosítvány). Majd miután a személyautó épségben visszaszolgáltatásra kerül, a letétet is visszafizetik.

Taxi szolgáltatás: A nagyvárasokban a taxik mennyiségileg megfelelőek, viszont azokon a helyeken, amelyeket a turisták nem látogatják, a taxik száma nem megfelelő. A taxi tarifáik kilométer szerint vannak meghatározva, annak függvényében, hogy mely taxi-szolgáltató céget veszi igénybe. Ugyanakkor figyelemmel kell kísérni a taxi ablakára ragasztott címkén levő tarifa összegét. Lehetőleg ne vegyék igénybe a vasútállomáson, vagy repülőtéren tett ilyen jellegű ajánlatokat, mert azok tarifái sokkal magasabbak. Mindig kérje meg a taxisofőrt, hogy kapcsolja be a taxiórát, amely a kilométereket és a kifizetendő összeget mutatja, ahelyett, hogy megegyezne vele, hogy meghatározott távolságra meghatározott összegért elvigye Önt, de kikapcsolt taxiórával.

Tömegközlekedési eszközök: Megyei jogú központokban, és néhány városban vannak autóbuszok és trolibuszok is. Szófiában pedig, ezeken kívül metró és villamos közlekedés is létezik. A fővárosban a tömegközlekedéshez szükséges jegyeket és bérleteket újságárusoknál és az erre a tevékenységre kijelölt helyen lehet beszerezni, amelyek leggyakrabban a megállókban találhatók. A tömegközlekedési eszközre való felszállás után azonnal kezelni kell a jegyet. Ha a tömegközlekedési eszközre nagyobb tömegű csomaggal szállt föl, akkor még egy jegyet kell kezelnie. Vidéki városokban a tömegközlekedési eszközökben jegyellenőrök is adnak el jegyeket. Viszont ajánlatos a jegyet előzetesen megvásárolni.

Szófiában un. iránytaxik (15 főig) is „ léteznek, amelyek előre meghatározott útirányban közlekednek. Ezeknek nincsenek kijelölt megállóhelyei, de integetéssel meg lehet őket állítani, illetve leszálláskor szólni kell sofőrnek, hogy hol szeretne leszállni. Ennek szolgáltatásnak az ára 1 leva, amit a sofőrnek kell átadni.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Kulturális örökség

Bulgária figyelemreméltó, ezer éves múltra visszatekintő kulturális örökséggel rendelkezik. Az ország területén 36 történelmi-kulturális rezervátum és több mint 40 000 kulturális emlékmű található. Ezek különböző történelmi időkből származnak: történelem előtti ásatások, trák sírok, görög archeológiái maradványok, római- és bizánci kori várak, az Első és Második Bolgár Cárság, a nemzeti reneszánsz idejéből fennmaradt történelmi emlékművek. Továbbá a nagyvárosok megőrzött építészeti együttesei valamint eredeti atmoszférát és egykori tipikus, reneszánsz korabeli bolgár építészetet megőrzött egész falvak, városok: Plovdivi óvárosa, Veliko Tarnovo, Koprivstica, Trjavna, Arbanaszi, Bozsenci, Zseravna, Melnik, Banszko, Kovacsevica, Neszebár, Szozopol. stb. Bulgáriában sok (több mint 160) templom és kolostor található. A kolostorok közül a leghíresebbek és a leglátogatottabbak a következők: rilai, bacskovoi, rozserii, trojani, preobrazseni, valamint az aladzsai kőkolostor. A turisták a kolostorok sokaságában éjszakázhatnak, s így teljes egészében átélhetik a szent helyek atmoszféráját. Az országban több száz nevezetes templom van, amelyek a bolgár ikonfestő iskolák egyedi képeit, falfestészetét, fafaragásait, középkori freskóit és ikonjait őrzik.

[szerkesztés] Unesco védnökség alatt lévő emlékművek

Bulgáriában hét történelmi – kulturális emlékmű és két rezervátum található, amelyek az UNESCO világörökség védnökségi listájában szerepelnek: a Szvestariban található trák sírhely, a kazanlaki trák sírkamra, a madarai lovas, a Szófia mellett levő Bojana-templom, az Ivajloban lévő kőkolostorok; a rilai kolostor; Neszebár óvárosa, a bioszférás Szrebarna Rezervátum, valamint a Pirini Nemzeti Park.

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

bolgár művészet
Népművészet  •  Építészet  •  Festészet  •  Szobrászat  •  Iparművészet  •  Zene  •  Tánc  •  Irodalom  •  Színház  •  Fotóművészet  •  Film
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Népviselet és folklor
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

[szerkesztés] Hagyományok, folklór

Nagyon érdekesek és egyediek a népviseleti ruhák és hangszerek. A legnépszerűbb kosztümök közé tartoznak a trák, a rodopei és Vidin környéki un. feketeruhák (csemodreskovci) és fehérruhák (belodreskovci). Rendkívül változatosak a különböző népszokások megrendezésekor hordott népviseleti ruhák. A legnépszerűbbek ezek közül a kuker és lazarka viselet, valamint a parázstáncoló nesztinár táncosok ruhái. Eredeti hangzásúak a hagyományos bolgár hangszerek, mint a kaba-duda, dzsura-duda, koboz, kétcsövű síp, furulya, dob, bolgár mandolin, kereplő és még egyéb ezekhez hasonló hangszer. A bolgár ünnepi népszokások szigorú naptári rend szerint zajlanak. Csak férfiak vehetnek részt a koleduvane népszokásban, a karácsonyi éneklésben. A szurvakane a legjellegzetesebb újévi hagyomány, amely az egész országban fennmaradt napjainkig is. A bolgár laduvane szintén újévi hagyomány, de csak lányok vehetnek részt benne és házasságkötésre vonatkozó csoportos jövendölésnek felel meg. Trifon Zarezan napján (február 14.) – amely a bortermelők, kocsmárosok és kertészek napja – metszik meg az első szőlőt. A hagyomány szerint csak férfiak vesznek részt ebben a népszokásban. A maskarás játékokat Szirni Zagovezni napján rendezik – maszkosok vesznek részt benne (bakkecskének, bikának, kosnak és egyéb félelmet keltő állatnak öltözött férfiak- bolgárul: kukeri a maszkok elnevezése). A résztvevők fiatal, nőtlen férfiak, akik kikészítetlen nyers kecske és juhbőrbe öltöznek ilyenkor. A derekukon kolompok sokaságával felszerelt maszkosok nagy látványosságot keltenek. A lóversenyzés (kusia) olyan népszokás, amelyet Tódor napján (a Nagyböjt időszakának első szombatján) rendeznek meg. A lazaruvane a mezőknek, legelőknek, erdőknek és a fiatal leányoknak (lazarki) szentelt népszokás, akik hagyományos tavaszi népviseletbe öltöznek ilyenkor. A lányok Lázár napján házról házra járnak, amelyet szombat délben kezdenek el és folytatják egészen másnap vasárnapig, amely a Virágvasárnapnak, más néven Vrabnicának felel meg. Március elsején ünneplik a tavasz kezdetét. Erre a napra készítik el a hagyományos martenicákat (piros-fehér színből sodort kettős gyapjú vagy pamut fonal), amelyeket kitűzve hordanak az emberek, abban a hiedelemben, hogy ez egészséget hoz nekik. Szent György napját, melyet május 6-án ünnepelnek, szintén tiszteletben tartják a bolgárok, a szentet a juhpásztorok és nyájak védőszentjének tartják. Ezen a napon a házakat és a gazdaságokat zöld koszorúkkal díszítik fel, kígyózik a horó körtánc, lengenek a hinták. A szabadban fogyasztják a hagyományos Szent György napi ünnepi ételt a kurbánt (az első újszülött bárányból főzött húsos, sűrű leves), a pogácsát és más hagyományos ételeket.

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Hivatalos ünnepek

  • Január 1 – Új Év
  • Március 3 – Bulgária török uralom alól való felszabadulásának napja
  • Húsvét két napja – (Vasárnap és hétfő) a juliánus naptár alapján
  • Május 6 – György nap, a Bolgár Hadsereg napja
  • Május 24 – A szláv írásbeliség és kultúra napja
  • Szeptember 6 – Bulgária egyesülésének napja
  • Szeptember 22 – Függetlenség napja
  • December 25–26 – Karácsony
  • December 31 – Új Év

[szerkesztés] Bolgár állam- és kormányfők

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

  • Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp. 2003.)
  • Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002.)


EU
Az Európai Unió
Ausztria | Belgium | Bulgária | Csehország | Ciprus | Dánia¹ | Egyesült Királyság | Észtország | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Írország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Málta | Németország | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Svédország | Szlovákia | Szlovénia
¹Kivéve Grönlandot és Feröert
NATO
NATO (North Atlantic Treaty Organisation)
Belgium | Bulgária | Csehország | Dánia | Amerikai Egyesült Államok | Egyesült Királyság | Észtország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Kanada | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Szlovákia | Szlovénia | Törökország