Faragó Pál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Faragó Pál (Felsőszentiván, 1886. április 4. – Kolozsvár, 1969. december 1.): sakkfeladványszerző nemzetközi mester, az 1936. évi sakkvégjáték olimpiai bajnoka

[szerkesztés] Élete

Iskoláit Dömsödön, Kunszentmiklóson és Kecskeméten a piarista kollégiumban végezte. A budapesti műegyetem általános mérnöki karának elvégzése után előbb a Balaton vidéki vasút-építkezésnél dolgozott, aztán a Cserna vízének szabályozását vezette. Később Aradra került, ahol az állami jószágigazgatóság munkatársa lett, végül ugyanennek az intézménynek a kolozsvári hivatalában vezető mérnökké nevezték ki.

Az első világháborúban orosz fogságba esett. Miután a fogságból hazatért, háromszögelő mérnökként Romániában (előbb Kolozsváron, majd Bukarestben) kapott feladatokat, és a geodéziai munkálatok műszaki vezetője lett. Az ő közreműködésével mérték fel Dobrudzsát.

Sírja a Házsongárdi temetőben található.

[szerkesztés] Sakkozói pályafutása

A sakkjáték alapismereteit Faragó Pál gyermekkorában sajátította el. Első sakktanulmánya 13 éves korában, 1899-ben jelent meg a Pesti Napló sakkrovatában.

1935-ben nemzetközi hírnevet szerzett a Pauly-emlékversenyen elért első hellyel. Az 1936. évi, a berlini Olimipiai Játékokkal párhuzamosan rendezett Müncheni Sakkolimpia tanulmányszerzői versenyén szintén I. díjat nyert. Hamarosan a művészi végjátékok avatott szakértőjeként is ismertté vált. Cikkeket írt, a Magyar Sakkvilág és a Revista Română de Şah rovatvezetője volt.

Főleg végjátékok készítésében szerzett magának nemzetközi hírnevet. Jellemző szerzeményeinek nehézségi fokára, hogy az 1944-ben közölt Labirintus című végjátékának csak 19 év múltán akadt egyetlen helyes megfejtője.

Összesen tizenhat első díjat nyert, továbbá több mint 50 feladványát II-VI. díjban, illetve dicséretben részesítették. Ezek között szerepel az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpián bronzéremmel jutalmazott feladványa is. Egyik legnagyobb sikerét azonban a dél-amerikai Enroque című lap nemzetközi pályázatán aratta, amelyen két különböző feladványával az első két helyet egyszerre szerezte meg. Másik esetben, 1948-ban Hollandiában egyik feladványát olyan nagyra értékelték, hogy azt az első díjazott előtti „különleges" díjjal jutalmazták. 1948-ban és 1963-ban megnyerte Románia országos sakk-végjáték bajnokságát is. 1960-ban nemzetközi bírói címet kapott a Nemzetközi Sakkszövetségtől (FIDE).

Feladványai a következő sakkfolyóiratokban jelentek meg: Ceskoslovensky Sach (Csehszlovákia), Bulletin Ourvier des Échecs (Franciaország), Weekblad de Schaakwereld és Tijdschrift van den Koninklijken Nederlandschen Schaakbond (Hollandia), Problem (Jugoszlávia), Magyar Sakkvilág és utódja, a Magyar Sakkélet (Magyarország), British Chess Magazine (Nagy-Britannia), L’Italia Scacchistica (Olaszország), Revista Românâ de Şah és utódja, a Revista de Şah (Románia), Schweizer Arbeiter Schachzeitung (Svájc), Schackvrden és Tidskrift för Schack (Svédország), Sahmati v Sz. Sz. Sz. R. (Szovjetunió).

Halála után hat évvel, 1976-ban, a Nemzetközi Sakkszövetség post mortem a Nemzetközi Mester címet adományozta Faragó Pálnak.