Johann Wolfgang von Goethe

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Johann Wolfgang Goethe
Johann Wolfgang Goethe

Johann Wolfgang Goethe (1749. augusztus 28., Frankfurt am Main1832. március 22., Weimar). A német irodalom mindmáig legnagyobb klasszikusa. A líra, a dráma és a próza műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Jómódú polgári családban született 1749-ben. Jogi képzést kapott, és eredeti hivatása is jogász volt, de úgy értett a fizikához és az anatómiához, mint a szaktudósok. Eljutott nemcsak a színigazgatóságig, de a miniszterségig is.

Alig lépett ki a kamaszkorból, már zajos és botrányos irodalmi sikereket aratott. Huszonöt évesen jelentette meg első regényét, Az ifjú Werther szenvedései c. alkotást, ami világhírűvé tette.

Goethének számos más híres alkotása van, legfőképp azonban a Faust szerzőjeként él a világ tudatában. Egész életén át dolgozott rajta, ez szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb kérdésére: szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot.

[szerkesztés] Főbb művei

  • 1767 – Annette
  • 1770 – Új dalok (Neue Lieder)
  • 1771 – Viszontlátás és búcsú (Willkommen und Abschied)
  • 1771 – Májusi dal (Mailied)
  • 1772 – A vándor vihardala (Wanderers Sturmlied)
  • 1773 – Götz von Berlichingen (Götz von Berlichingen mit der eisernen Hand)
  • 1773 – Mohamed éneke (Mohomets Gesang)
  • 1774 – Prométheusz (Prometheus)
  • 1774 – Ganümedész (Ganymed)
  • 1774 – Az ifjú Werther szenvedései (Die Leiden des jungen Werthers) a mű cselekménye igen egyszerű: Werther, egy fiatalember reménytelenül szerelmes egy lányba, aki máshoz megy férjhez. A társadalomban egyéb téren sem képes, származási különbségek miatt, érvényesülni. Élete értelmét veszti, s végül főbe lövi magát. Az öngyilkossággal végződő regény hatására a fiatalok tömegesen lettek öngyilkosok, ezért nem egy helyen betiltották a könyv árusítását.
  • 1774 – Clavigo
  • 1775 – Ős-Faust (Urfaust)
  • 1775 – Stella
    Joseph Karl Stieler festménye
    Joseph Karl Stieler festménye
  • 1776 – Charlotte von Steinhez (Warum gabst du uns die tiefen Blicke)
  • 1777 – Téli utazás a Harz-Hegységben (Harzreise im Winter)
  • 1779 – Iphigenia Tauriszban (Iphigenie auf Tauris)
  • 1779 – Szellemek éneke a vizek fölött (Gesang der Geister über den Wassern)
  • 1780 – A vándor éji dala (Wanderers Nachtlied)
  • 1781 – Az emberiség határa (Die Grenzen der Menschheit)
  • 1782 – Mieding halálára (Auf Miedings Tod)
  • 1783 – Ilmenau
  • 1784 – A gránitról (Über den Granit)
  • 1785 – Rejtelmek (Die Geheimnisse) – töredék
  • 1789 – Egmont
  • 1790 – Faust – töredék
  • 1790 – Római elégiák (Römische Elegien)
  • 1790 – Torquato Tasso
  • 1795 – Mese a zöld kígyóról és a szép Liliomról (Das Märchen von der grünen Schlange und der schönen Lilie)
  • 1795 – Wilhelm Meister tanulóévei (Wilhelm Meisters Lehrjahre)
  • 1796 – Xéniák (Xenien)
  • 1797 – A bűvészinas (Der Zauberlehrling)
  • 1797 – A kincskereső (Der Schatzgräber)
  • 1797 – A korinthuszi menyasszony (Die Braut von Korinth)
  • 1797 – Az isten és a Bajadér (Der Gott und die Bajadere)
  • 1798 – Hermann és Dorottya (Hermann und Dorothea)
  • 1799 – A növények alakváltozása (Die Metamorphose der Planzen)
  • 1804 – A természetes lány (Die natürliche Tochter)
  • 1806 – Az állatok alakváltozása (Metamorphse der Tiere)
  • 1808 – Faust – I. rész
  • 1809 – Pandora
  • 1809 – Vonzások és választások (Wahlverwandschaften)
  • 1810 – Színtan (Farbenlehre)
  • 1812 – Költészet és valóság (Dichtung und Wahrheit. Aus meinem Leben)
  • 1819 – Nyugat-keleti díván (West-östlicher Divan)
  • 1821 – Wilhelm Meister vándorévei (Wilhelm Meisters Wanderjahre)
  • 1827 – A szenvedély trilógiája (Trilogie der Leidenschaft), Marienbadi elégia (Marienbader Elegie)
  • 1829 – Utazás Itáliában (Italienische Reise)
  • 1832 – Faust – II. rész

[szerkesztés] Hatása

Goethe hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az. A 20. század első évtizedeiben drámáit Babits Mihály, a Faustot pedig Sárközi György fordította magyarra. Művei újabb fordításai közül jelentősek Vas István versfordításai és Jékely Zoltán Faust-átdolgozása.

[szerkesztés] Külső hivatkozás