Abszolút nulla fok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amelynél a testből nem nyerhető ki hőenergia. A Kelvin-skálán (abszolút hőmérsékleti skálán) 0 K, a Celsius-skálán −273,16 °C, a Farenheit-skálán pedig −459,67 °F. Ezen a szinten az atomok és molekulák mozgása megszűnik, csupán a rendszerből ki nem nyerhető nullponti energia marad meg, a rácsrezgések alapenergiaszintje, melynek létezése a kvantummechanika segítségével érthető meg.
A termodinamika III. főtétele értelmében az abszolút nulla fok elérhetetlen, de tetszőlegesen megközelíthető. Különleges kísérleti körülmények között már milliárdod kelvinfok közelébe is sikerült lejutni. Ezen a hőmérsékleten már az atomok kvantummechanikai mozgása válik meghatározóvá, ami egy új halmazállapotot, a BEC-et hozza létre. Az eddigi legalacsonyabb hőmersékletet, 450 pK-t, azaz 4.5 × 10-10 K-t 2003. szeptemberében Wolfgang Ketterle és munkatársai értek el az amerikai MIT laboratóriumában.
Kelvin vezette be az abszolút hőmérsékleti skálát, amely az abszolút nulla foktól indul, és egysége megegyezik a Celsius-skáláéval.
Az abszolút nulla fok eléréséhez a hagyományos hűtési módszerek már nem alkalmazhatóak. Nagyjából 1 K-től újfajta hűtési megoldások alkalmazása szükséges, hiszen 0.95 K hőmersékleten a hélium is szilárd halmazállapotúvá válik.
[szerkesztés] Negatív hőmérséklet
Egyes félig izolált rendszerek (például egymásra nem ható spinek egy mágneses térben) elérhetnek negatív hőmérsékleteket, bár ebben az esetben sem lesznek hidegebbek, mint 0 K. Elképzelni őket inkább így lehet: t > T=∞, vagyis érintkezés esetén minden esetben a negatív hőmérsékletű rendszerből fog energia folyni pozitív hőmérsékletű (t > 0 K) rendszerekbe.


Based on work by