Daxner István Márk

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Daxner István Márk (tótzabari) (Tiszolc, 1823. december 22. – Tiszolc, 1892. április 11.) ügyvéd, törvényszéki bíró

[szerkesztés] Élete

Atyja Daxner Pál ügyvéd és megyei táblabíró volt. Iskoláit Iglón, Rozsnyón és Pozsonyban végezte; ezután Gömör megye főügyészénél és Pesten Wrchowszky Sándor ügyvédnél ügyvédkedett, hol Kollár János mellett a szlovák egylet jegyzője volt. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert; azután ügyvédi irodát nyitott Tiszolcon. 1848-ban a Hurbán csapatához szegődött; a magyar kormány ekkor Franciscival és Bakulinyvel együtt halálra itélte, de ő a halált elkerülte. A szabadságharc után Gömör megye államügyészévé neveztetett ki; később megye-törvényszéki biró lett Nagykállóban. 1861-ben Gömör megye alispánja lett, hol 1865-ig működött; ekkor Majláth országbiró kinevezte a debreceni váltó-törvényszékhez rendes ülnöknek, hol hét évig hivataloskodott. Halálával a szlovák nemzetiségi párt egyik nevezetes tagja enyészett el. A Narodnie Noviné kettős fekete keretben gyászolta őt „aki az összes tótok forrása volt s egyike a nagy utolsóknak."

[szerkesztés] Munkái

A hires 1861-iki túrócszentmártoni szlovák memorandumot ő szerkesztette; a szépirodalom terén csak egy igen sikerült idyllt irt: Statočný Valach (a becsületes juhász), mely a Hurábn által szerkesztett Nitry című folyóirat III. évfolyamában jelent meg.

[szerkesztés] Források