Andrei Şaguna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk Andrei Şaguna püspökről szól. A róla elnevezett települést lást az Andrei Şaguna (település) lapon.
Andrei Şaguna
Andrei Şaguna

Andrei Şaguna (Miskolc, 1809. január 20. – Nagyszeben, 1873. június 28.), erdélyi román ortodox püspök.

[szerkesztés] Élete

A bölcseletet és jogot Pesten végezte. Manilovics verseci szerb püspök rábeszélésére az egyházi rendbe lépett és 1829-től Versecen a keleti teológia tanfolyamát elvégezvén, a püspök udvari papja és a verseci teológiai intézet tanára lett. Minthogy az ortodox egyházban csak szerzetes lehet püspökké, 1833-ban belépett szerzetesként a lopovai zárdába, hol szerzetesi szokás szerint a keresztségben nyert Anasztáz nevét Andrásra változtatták. 1834-ben diakónus, 1835-ben protodiakónus, 1837-ben sincellos, 1838-ban protosincellos lett.

Stratimirovics szerb pátriárka maga mellé vette titkárnak és a karlócai szemináriumban tanárnak alkalmazta, és szerzett érdemei alapján 1842-ben a dúsgazdag kovili zárda archimandritájává azaz apátjává tette. 1845-ig teológiai tanár volt Versecen és az ottani konzisztórium vikáriusa, 1845-től pedig a Kovil-zárda prépostja. 1846. június 27-én az erdélyi román püspökség vikáriusa, majd 1847. december 2-án püspök lett.

Szobra Brassóban
Szobra Brassóban

Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott Nagy-Szebenben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A szabadságharc alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbeknek magyarellenes mozgalmához és résztvett mindazon politikai tevékenyégekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. 1850-ben „kitűnő szolgálataiért” a Lipót-rendet kapta; 1852-ben bárói rangra emelték és megkapta a belső titkos tanácsosi rangot. 1867-ben a vaskorona-rend I. osztályát és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta.)

Egyháza érdekében hasznos és fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt. 1869-ben megnyitotta a brádi gimnáziumot. 1852-ben nyomdát alapított Nagyszebenben iskolai s egyházi könyvek kiadására. 1853-ban megalapította a Telegraful Roman politikai napilapot.

Az egyházi ügyek rendezésére 1860-ban és 1864-ben zsinatokat tartott és 1864. december 24-én keresztülvitte az ortodox román egyháznak az ortodox szerb egyháztól való teljes elválasztását, és az „erdélyi románok metropolitája” (= érsek) címet nyerte. 1863-ban Reichsrath tagja lett. 1861-ben román kultúregyletet létesített. 1864-ben papságának fizetés kiegészítését 24 000 frtra emeltette. 1865-ben részt vett a kolozsvári gyűlésen és kérte, hogy Erdély és Magyarország elkülöníttessék; ezért Dózsa indítványozta vád alá helyezését. Az 1867-es és 1868-as főrendiházi üléseken is részt vett és felszólalt. 1871-ben a bukaresti román akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Teljes vagyonát egyházának hagyta; nyomdáját is egyházmegyéje örökölte.

[szerkesztés] Művei

  • Anrede des... an die Geistlichkeit und National-Versammlung am 28. Dezember 1848 zu Hermannstadt. Olmütz.
  • Promemorie despre dreptul istoric. din 1849 al autonomiei bisericesci nationale a romanilor de relegea resariteana in c. r. provincii ale Monarchiei austriace. Olmütz, 1849.
  • Elementele dreptuluj kanonik al Biserièij dreptoredinèose reseritene spre entrebuincarea Preocimei, a clerului tiner si a crestinilor intocmite prin… Olmütz, 1854.
  • Cunostintie folositoare despre trebile casatoiilor, spre folosul Preotimei si al Scaunelor protopopesci. Olmütz, 1854.
  • Teologia dogmatica, scoasa din manuscrisul. preacuviosului parinte archimandrit Ioan. Raics, si prescurt intocmita spre intrebuintiare in scoalele clericale de legea greco-resariteana. Olmütz, 1854.
  • Manual de teologie morala crestineasca pentru intrebuintiarea preotimei si aclericilor greco-resariteni revezut si retiparit sub priveghierea si cu binecuventarea esc. sale doma. Olmütz, 1855.
  • Contra lui Hiliad biblicist din 1858. Olmütz, 1858.
  • Memorial prin care se lamureste cererea romanilor de religiunea resariteanea in Austria pentru restaurarea mitropolieilor din punct de devere a ss. canoane. Asterunt c. r. ministeriu pentru cult si instructiune 1851. Olmütz, 1860.
  • Istoria bisericei ortedocse resaritene universale, dela intemeierea ei pana in zilele noastre, compusa si aeum autaia oara data la lumina numai ea manuscript. Olmütz, 1860. Két kötet.
  • Compendiu de dreptulu canonicu alu unei santei sobornicesci si apostolesci biserici. Olmütz, 1868.

[szerkesztés] Forrás

Más nyelveken