Bánáss László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

BÁNÁSS László, püspök
BÁNÁSS László, püspök

Bánáss László (Pozsony, 1888. október 14.–Budapest, 1949. április 20.) püspök.

[szerkesztés]

Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Innsbruckban és Rómában tanult. Jogi doktor volt, aki diplomatának készült. Nagyváradon 1912-ben szentelték pappá. Tábori lelkész, 1919-től 14 éven át Nagyváradon az orsolyita apácák lelkésze és iskolájuk igazgatója. Pápai titkos kamarás, 1925-től egyházmegyei tanfelügyelő, 1926-tól karnagy. A harmincas évek elején az „Erdélyi Lapok” kiadói bizottságának tagja. Főként zenei tárgyú cikkeket írt romániai magyar lapokba. 1944 decemberében tagja a Debreceni Nemzeti Bizottságnak, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. augusztus 16-tól veszprémi apostoli kormányzó, 1946. szeptember 4-től püspök. Kihelyezett káplánságot létesített Dákán, Nagyacsádon és Gézaházán. Lelkészséget hozott létre Nagygyimóton és Pápán, plébániát állított fel Veszprémben a Világ Királynője-templomnál. Átszervezte a pápai egyházkerületet. Az Ő idejében premontrei apácák telepedtek le Bakonyoszlopon és Nyárádon. A vallásközi béke megteremtésén fáradozott. A veszprémi székesegyház altemplomában nyugszik.

[szerkesztés] Irodalom
  • Ijjas Antal: Sírontúli üzenet. = Új Ember, 1960. november 27.
  • Saád Béla: – . = Tíz arckép. Bp. 1963.
  • Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp. 1994.