Bohemian Rhapsody
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Queen Bohemian Rhapsody |
||
|---|---|---|
| kislemez | ||
| A Night at the Opera | ||
| Megjelent | 1975. október 31. 1991. |
|
| Formátum | kislemez | |
| Felvételek | 1975 Rockfield, Scorpio, Wessex, Roundhouse és Sarm East stúdiók |
|
| Stílus | Hard rock Progresszív rock |
|
| Hossz | 5:55 | |
| Kiadó | 1975: EMI (UK), Elektra (US) 1991/1992: Parlaphone (UK), Hollywood Records (US) |
|
| Szerző | Freddie Mercury | |
| Producer | Queen és Roy Thomas Baker | |
| Helyezések | ||
|
||
| Queen-kislemez-kronológia | ||
| Now I’m Here (1975) - The Show Must Go On (1991) |
Bohemian Rhapsody (1975) - These Are the Days of Our Lives (1992) |
You’re My Best Friend (1976) - Heaven for Everyone (1995) |
| Az A Night at the Opera album dalai | ||
| Good Company (10) |
Bohemian Rhapsody (11) |
God Save the Queen (12) |
A Bohemian Rhapsody (rajongók gyakran BohRhapként említik) a Queen együttes egyik legnépszerűbb, kritikailag és kereskedelmileg legsikeresebb dala az 1975-ös A Night at the Opera albumról. A dal írója és legfőbb zenei szerkesztője Freddie Mercury volt. A popzenében eddig szokatlan módon egymásra talált benne a lírai rock, az opera és a heavy metal. Népszerűsége a mai napig töretlen, számtalan szavazáson és listán a legkedveltebb dalok közé sorolták. Két évvel a megjelenése után, 1977-ben az Angol Hanglemezgyártók Szövetsége (BPI) az elmúlt 25-év legjobb kislemezének szavazta meg[1]. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a 163. helyre, a VH1 csatorna 100 Greatest Rock Songs listáján a 27. helyre sorolták.[2]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenés
Nagy vita előzte meg a kislemezre másolását, mert a menedzsment túl hosszúnak találta ahhoz, hogy igazi sláger lehessen. Freddie adott egy másolatott barátjának, Kenny Everett rádiós DJ-nek, azzal a megkötéssel, hogy a rádióban nem játszhatja le. Kenny mégis lejátszotta, ráadásul két nap alatt tizennégy alkalommal. Ennek is köszönhető, hogy a rádiók teljes hosszában játszani kezdték a szokatlanul hosszú dalt, és a kiadó végül ráállt a megjeletetésre. Az angol kiadás már 1975-ben az első lett a slágerlistán, és platina minősítést kapott. Amerikában kevéssé lett népszerű, a 9. helyre került. 1992-ben Freddie kívánságának megfelelően újra megjelentették a dalt kislemez formában. Angliában (B-oldalon a These Are the Days of Our Lives) újra az első lett, Amerikában (B-oldalon a The Show Must Go On) a második a Billboard Hot 100 kislemezlistán. Amerikai sikerét elősegítette, hogy dalbetétként felhasználták a Wayne világa című filmben, rámutatva a dal extrém stíluskeverékére.
[szerkesztés] Felvételek
A dalt Roy Thomas Baker producer felügyelete alatt három héten keresztül vették fel, kezdve 1975. augusztus 24-én, a Rockfield Studio 1-ben, Mammoth közelében, majd további négy helyszínen: Roundhouse, SARM (East), Scorpion, és Wessex. Freddie Mercury fő szerepet vállalt a felvételeken, mint a dal zenei szerkesztője.
Mercury, May és Taylor naponta tíz-tizenkét órán keresztül énekelték fel a vokál részeket. A sokszor sikertelen felvételek miatt a szalag annyira elkopott már, hogy teljesen átlátszóvá vált. Emiatt külön meg kellett később keresni az épen maradt részeket, hogy abból összemixelhessék a végső változatot.
A felvételhez használt hangszerek: May Red Specialja, egy Fender Percision elektromos basszusgitár, Ludwig dobfelszerelés, üstdob és egy Paiste gong. Mercury egy Bechstein "Concert" Grand zongorát használt, ugyanez jelent meg a dal videoklipjében is.
[szerkesztés] Dalszerkezet
A dalt három fő részre szokás bontani, úgy mint a ballada kezdés, az opera rész, és a hard rock szekció. A háttérvokált Freddie, Brian és Roger énekeli. John, mint általában, itt sem énekel.
[szerkesztés] Ballada
Az első a könnyű, lírai rockos kezdet, itt Freddie Mercury énekhangja dominál. A bevezetőt kíséret nélkül, a capella éneklik a tagok, az élet kérdéseit feszegetve, megkérdőjelezve annak valóságát. Azután, a 48. másodperctől Freddie kezd énekelni egy balladát. Az éneklő "elmeséli": megölt egy embert, és ezt az anyjának vallja be, egyszersmind feloldozást kérve a tette alól. Kész szembe nézni tettének következményeivel, de nem akar meghalni. A szekciót May erőteljes gitárszólója zárja le.
[szerkesztés] Opera
A második az egyedülálló opera-részlet, amely nagyban épít a zenekar kivételes vokális teljesítményére. A legelfogadottabb nézetek szerint a pokolba érkezésről szól, ahol a bűnös lelket az ördög, Belzebub marcangolja. Ebben a szekcióban hangzanak el a különös Galileo, Figaro és Magnifico utalások, melyek egyértelműen az opera világát idézik. Ezenkívül egyéb kulturális utalásokat is tartalmaz: Biszmillah (arabul: „Allah nevében”), Scaramouche (egy 1921-es regény) és fandango (egy spanyol táncstílus).
[szerkesztés] Hard rock
A harmadik, befejező rész egy hard rock hajrázás, oldandó az operai rész komolyságát. Az énekes dühös kirohanást tesz az elárulása és elhagyatása ellen. A gitárriffet Mercury írta. Majd a levezető, nyugtató szöveg után egy gong zárja a dalt.
[szerkesztés] Videoklip
A dalhoz készült videót sokan kliptörténeti mérföldkőnek tartják szokatlan technikai újításai és koncepciói miatt. A klipet Bruce Gowers rendezte a bandatagok ötleteit, és a Queen II album borítóján látható híres beállítást felhasználva. Eredetileg azért készült, mert az együttes egy koncertjük miatt nem tudott részt venni az MTV Top of the Pops műsorában, elküldték hát maguk helyett a klipet. A 4500 font költséggel készülő videóban technikai újításokat is bevetettek, mint például az opera résznél lévő video-visszacsatolás (hasonló az audio visszacsatoláshoz).
Bár azok az állítások helytelenek, hogy ez lett volna az első videoklip, népszerűsége vitathatatlan, nagy lökést adott a promóciós videoklipek alkalmazásának, és az MTV-s korszak kialakulásának.
[szerkesztés] Népszerűség
- Angliában a mai napig 2,13 millió példány kelt el belőle, így lett helyi viszonylatban a harmadik legkelendőbb kislemez. A lista:
- Elton John: Candle in the Wind – 4,83 millió
- Band Aid: Do They Know It's Christmas? – 3,55 millió
- Queen: Bohemian Rhapsody – 2,13 millió
- A Guitar World Magazine olvasói a 100 Greatest Guitar Solos listájukon a 20. helyre sorolták a dalban szereplő gitárszólót[3].
- Angliában, a zenetörténetben egyedülálló módon kétszer, 1975-ben és 1992-ben lett karácsonyi listavezető.
- Az Everyhit.com weboldal az elmúlt évek öt rádiós slágerszavazását (Radio 2 (2004)[4], Guinness (2002)[5], Radio 1 (1998)[6], Q Magazine (1998)[7] és Mojo Magazine (1997)) figyelembe véve hozta létre a saját All-Time Top 100 Best Singles listáját. A Bohemian Rhapsody második lett a listán John Lennon Imagine-je után, és a Beatles Hey Jude dala előtt[8]
- A rock-songs.com weboldal Top 500 Classic Rock Songs of All Time! listáján a negyedik helyre szavazták[9].
- Felkerült a Rock and Roll Hall of Fame 500 dal, amely megformálta a Rock and Rollt listájába.[10]
[szerkesztés] Idézetek
| A Bohemian Rhapsody nem egy színpadi szám. A közönség nem szereti, ha elhagyjuk a színpadot. De hogy becsületes legyek, inkább távozom, mint hogy a magnó hangjára tátogjak. | ||
| – Brian May | ||
[szerkesztés] Közreműködők
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés, Paiste gong, háttérvokál
- John Deacon: Fender Precision Bass
- Brian May: Red Special, háttérvokál
- Freddie Mercury: ének, háttérvokál, Bachstein zongora
[szerkesztés] Slágerlista alakulása
[szerkesztés] Anglia
| Angol kislemezlista (1975. november 8-tól) | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hét | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |||||||||||||
| Helyezés | 47 | 17 | 9 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 3 | 6 | 16 | 32 | 36 | |||||||||||||
[szerkesztés] Anglia, 1991-es kiadás
| Angol kislemezlista (1991. december 21-től) | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hét | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | ||||||||||||||||
| Helyezés | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 2 | 4 | 10 | 16 | 13 | 21 | 36 | 53 | 55 | ||||||||||||||||
[szerkesztés] Amerika
| Billboard Hot 100 (1976. január 3-tól) | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hét | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | ||||||
| Helyezés | 81 | 71 | 59 | 49 | 43 | 38 | 33 | 31 | 29 | 25 | 22 | 19 | 17 | 15 | 12 | 10 | 9 | 9 | 11 | 19 | 27 | 39 | 59 | 93 | ||||||
[szerkesztés] Amerika, 1992-es kiadás
| Billboard Hot 100 (1992. március 21-től) | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hét | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |||||||||||||
| Helyezés | 81 | 49 | 24 | 10 | 4 | 4 | 4 | 2 | 3 | 5 | 9 | 16 | 22 | 28 | 35 | 43 | 47 | |||||||||||||
| Minden idők 500 legjobb dala - Rolling Stone magazin | |||
| Előző dal: Sinéad O'Connor Nothing Compares 2 U 162. |
Bohemian Rhapsody 163. |
Következő dal: Johnny Cash Folsom Prison Blues 164. |
|
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Dalszöveg
Videoklip a Youtube-n link
Élőben 1986-ban link
[szerkesztés] Források
- ^ The Story of Bohemian Rhapsody
- ^ rockonthenet.com VH1 100 Greatest Rock Songs
- ^ 100 Greatest Guitar Solos
- ^ Little known singer beats Beatles
- ^ Queen Rock on in poll
- ^ The "BBC Radio 1" Meem
- ^ rocklistmusic.co.ukA Selaction of Lists from Q Magazine
- ^ All-Time Top 100 Best Singles
- ^ [1]Top 500 Classic Rock Songs of All Time!
- ^ Rock and Roll Hall of Fame 500 songs that shaped the rock and roll
| Az A Night at the Opera album dalai |
|---|
| Death on Two Legs | Lazing On a Sunday Afternoon | I’m in Love with My Car | You’re My Best Friend | ’39 | Sweet Lady | Seaside Rendezvous The Prophet’s Song | Love of My Life | Good Company | Bohemian Rhapsody | God Save the Queen |


Based on work by