Kuntár Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kuntár Lajos, (Csörötnek, 1914. június 27. – Szombathely, 2005. október 31.), újságíró, szerkesztő, népmesegyűjtő, könyvtáros, tanár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Paraszti család utolsó gyermekeként született. Édesapja még születése előtt meghalt. Csörötneken járt elemi iskolába. Tanulmányait Szentgotthárdon folytatta a helyi gimnáziumban. Továbbtanulásra nem volt lehetősége, ezért rövid ideig falujában a jegyzőségen vállalt kisebb munkákat, azonban hamarosan jelentkezett a Vasvármegye című megyei napilapnál újságírónak. Előbb a lap Szentgotthárd járási, majd a budapesti tudósítója lett. Hamarosan a Honvédelmi Minisztérium hetilapjánál, a Magyar Katonaújságnál is állást vállal.
A második világháborúban, mint haditudósító vett részt. Így élte át a doni katasztrófát. Tudósításaiból állította össze A véres Don című riportkötetet, mely merőben eltért az akkoriban elvárt orosz ellenességtől, s mindvégig tárgyilagos maradt. A könyvet előbb a Horthy-rendszerben, később pedig a kommunista diktatúra éveiben üldözték. A véres Don a legkiemelkedőbb második világháborús haditudósító memoár. 2004-ben ismételten kiadták. Kuntár könyve miatt börtönbe is került. Szabadulva igyekezett távol tartania magát a politikától.
A háborúból visszatérve Szombathelyre, előbb a Nyugati Kis Újságnál helyezkedik el, majd mikor betiltják a Kisgazda Párt lapját, a szociáldemokraták helyi napilapjához került. Mikor ezt is felszámolják, állástalan lesz.
Munkát a Kéménysepő Vállalatnál kapott előbb, mint gépíró, majd mint statisztikus. A szellem embere nem szívlelte ezt a kötött munkát, ám idejét hasznossá téve megírta a kéményseprők történetét. A kéményseprőktől a Vas megyei könyvtárhoz került. Csak a könyvtárosi évei alatt szerzett diplomát történelem-könyvtár szakon, sőt könyvtár tudományból doktorált is. A szombathelyi főiskolán az elinduló könyvtár szakon tanított rövid ideig. Nyugdíjas évei előtt dolgozott, mint pedagógiai szaktanácsadó is.
[szerkesztés] Munkássága
Kultúrtörténeti munkássága igen jelentős. Újságíróként különböző lapokban több ezer cikket jegyez. Könyvet írt a kéményseprők történetéről, a könyvnyomatatáról és a nyomdászokról, a könyvtárkultúráról. Számos sajtótörténeti, valamint művelődéstörténeti cikket jegyez. Helytörténeti könyvek szerkesztésében és írásában is jelentős szerepet vállalt (pl.: írt könyvet Szombathelyről, Szentgotthárdról, Bozsokról, Csörötnekről). Megalapította a Pável Ágoston Néprajzi Társaságot. Ennek keretében egész Vas megyét bejárt, s számos népmesét jegyzett le. Ezeket átdolgozva közre is adta (Furfangos tilinkó, Bűvös ládikó). Íráson és szerkesztésen kívül lektorátusi munkákat is vállat.
A Vas Megyei Honismereti Közlemények főszerkesztője. 1958-tól haláláig a Vasi Szemle szerkesztőbizottsági tagja. Részt vállalt sokáig az Életünk című irodalmi lap szerkesztésében is.
[szerkesztés] Kitüntetései
Csörötnek és Szentgotthárd díszpolgára.
[szerkesztés] Dokumentumfilmek
Élete utolsó évében két dokumentumfilm is készült róla.
- Boros Ferenc, Horváth Zoltán: A haditudósító – dr. Kuntár Lajos élete (2006.) 27 perc fekete-fehér
- Burkon László: Visszanézek szép utamrúl (2006.) 70 perc színes
A haditudósító című portréfilm Kuntár Lajos halála után számos különböző fesztiváldíjban részesült. Kuntár Lajost ennek a filmnek a premierjén 2006. szeptember 1-jén láthatta utoljára a nagyközönség. A bemutató után állapota rohamosan romlott, és rá egy hónapra 91 évesen hunyt el.


Based on work by