Konrád György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Konrád György (Debrecen, 1933. április 2. – ) magyar író, esszéíró, szociológus. Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Egy jómódú zsidó vaskereskedő családjában született, Berettyóújfaluban nőtt föl. 1944-ben a családját Auschwitzba hurcolták, neki azonban testvérével – Budapesten bujkálva – sikerült megmenekülnie és életben maradnia.[1]

[szerkesztés] Fiatal évei

1946-ban a debreceni református kollégium tanulója volt, 1947-től a budapesti Madách Gimnáziumban tanult, ahol 1951-ben érettségizett.[2]. Polgári származása miatt egyetemre nem jelentkezhetett, de felvették a Lenin Intézetbe, ahonnan végül 1953-ban átiratkozhatott az ELTE magyar szakára. Diplomamunkáját Pap Károlyról írta.[3] Szociológiát és pszichológiát is hallgatott.[4]

Első recenzióit – az 1953-as reformok híveként – az Új Hang című folyóiratba írta. Az 1956-os forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt. Ugyanebben az évben az induló Életképek című irodalmi folyóirat szerkesztője volt; a lap szerkesztőségében alakult meg a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa november 21-én. A lap megjelenését azonban december 30-án felfüggesztette a Hírlapkiadó Vállalat.[5]

A forradalom leverése után, 1957 és 1959 állástalan volt; végül 1959-ben a VII. kerületi Tanács gyámhatóságán alkalmazták ifjúságvédelmi felügyelőként. Félállásban a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője is volt, ekkor közölte első esszéit is. 1965 és 1973 között a budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott városszociológusként.[6]

Értekező munkássága az 1960-as évektől bontakozott ki; elsősorban a francia és az orosz irodalommal foglalkozott. 1969-ben közölte A látogató című regényét, amely nagy sikert hozott számára.[7]

[szerkesztés] Pályája az 1970-es évektől

Ellenzéki magatartása miatt 1973-ban ügyészi figyelmeztetésben részesült, és eltávolították az állásából. 1977-ben DAAD-ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben tartózkodott. Miután Szelényi Ivánnal együtt megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét, 1978-tól egy évtizeden keresztül publikálási tilalom alatt állt.[8] Disszidensként Václav Havel, Adam Michnik, Milan Kundera, Pavel Kohout társaságához tartozott. Ellenzéki évei alatt sokat tartózkodott Nyugat-Európában és Amerikában (többek között New Yorkban, San Franciscóban, Párizsban), 1987 és 1988 között világirodalmat tanított a Colorado Springs-i Colorado College-ben.

1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, az ezt követő országgyűlési választások alkalmával neve szerepelt az SZDSZ listáján. Egy időben a párt Országos Tanácsának is tagja volt. Egyik kezdeményezője a Demokratikus Charta elnevezésű mozgalomnak, amelynek 1993 és 1995 között szóvivője volt.

1989-től 1991-ig a Magyar Napló állandó munkatársa, 1990 és 1993 között a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapítója 1992-ben. 1997 és 2003 között ő volt a Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke Berlinben. Az 1990-es évek óta a Budapesten megjelenő német nyelvű hetilapban, a Pester Lloydban is publikál. Jelenleg az Alexandra Könyvesházban vezet irodalmi beszélgetéseket. A Szépírók Társasága tagja.

Konrád György a rendszerváltás után is gyakran felemelte a szavát társadalmi- és közügyekben, többek között 1999-ben a volt jugoszláviai NATO-beavatkozás vagy a második öbölháború idején.

Konrádnak öt gyermeke van. Első felesége Lángh Júlia író, újságíró volt; jelenleg második feleségével, Lakner Judit meseíró-szerkesztővel él. Fia, Konrád Áron 2006-ban jelentkezett Mostanában című verseskötetével.

[szerkesztés] Kitüntetései

  • 1983 Herder-díj
  • 1985 a Charles Veillon Alapítvány Európai Esszédíja
  • 1986 a skandináv békeszövetség kitüntetése
  • 1988 az antwerpeni Instelling Egyetem díszdoktora
  • 1989 Maecenas-díj
  • 1989 a mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémia Wilhelm Heinse-medálja
  • 1990 Kossuth-díj
  • 1990 Manès–Sperber-díj (Bécs)
  • 1991 a német könyvkereskedők Béke-díja
  • 1991 a Nemzetközi PEN Club irodalmi békedíja
  • 1996 a Francia Becsületrend tiszti fokozata
  • 1998 Közép-Európa-díj
  • 1998 Sztjepan Mitrov Ljubisa-díj
  • 1998 Felix Meritis-ösztöndíj (Hollandia)
  • 2000 Goethe-emlékérem
  • 2001 Nemzetközi Károly-díj (Aachen)[9]
  • 2001 a VII. kerület díszpolgára
  • 2003 a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
  • 2003 Nikola Tesla-díj

[szerkesztés] Művei

  • 1969 A látogató (regény)
  • 1969 Az új lakótelepek szociológiai problémái (Szelényi Ivánnal közösen)
  • 1977 A városalapító (regény)[10]
  • 1978 Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (esszék, Szelényi Ivánnal közösen)
  • 1980 Az autonómia kísértése (esszék)
  • 1982 A cinkos (regény)
  • 1986 Antipolitika (esszék)
  • 1987 Kerti mulatság (regény)
  • 1990 Európa köldökén (esszék)
  • 1991 Az újjászületés melankóliája (esszék)
  • 1993 91–93 (esszék)
  • 1994 Kőóra (regény)
  • 1995 Várakozás (esszék)
  • 1996 Áramló leltár (aforizmák)
  • 1997 A birodalom kapuiban (esszék)
  • 1997 A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések
  • 1998 Hagyaték (regény)
  • 1999 Útrakészen
  • 1999 A jugoszláviai háború (és ami utána jöhet)
  • 2000 Mit tud a leveli béka?
  • 2000 Urbanizáció és területi gazdálkodás (Szelényi Ivánnal)
  • 2001 Elutazás és hazatérés (önéletrajzi regény)
  • 2003 Fenn a hegyen napfogyatkozáskor (önéletrajzi regény)
  • 2004 A közép tágulása (európai tárgyú esszék)
  • 2004 Az író és a város
  • 2005 Kakasok bánata (regény)
  • 2006 Csodafigurák (portrék)

[szerkesztés] Irodalma

  • Hans-Peter Burmeister: György Konrád, eine Stimme aus Mitteleuropa („Konrád György: egy hang Közép-Európából”), Evangelische Akademie, Loccum, 1996. ISBN 3-8172-5894-1

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Forrás: Konrád György szócikke a német Wikipedián. Lásd még Konrád György Elutazás és hazatérés című önéletrajzi regényét (noran Könyvkiadó, 2001).
  2. ^ Forrás: Konrád György szócikke az angol Wikipedián.
  3. ^ Forrás: Veres András irodalomtörténész Konrád György-életrajza.
  4. ^ Forrás: Konrád György szócikke a lengyel Wikipedián.
  5. ^ Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtára.
  6. ^ Forrás: Biográf Ki kicsoda 2004 (Hermann Péter szerk., Budapest, 2003).
  7. ^ Megjelentetését a Szépirodalmi Könyvkiadó nem vállalta, végül a Magvető Kiadónál látott napvilágot.
  8. ^ A kéziratot a hatóság már 1974-ben lefoglalta, a szerzők ellen pedig államellenes izgatás címén vizsgálatot indított.
  9. ^ Indoklás: „Az európai béke és igazságosság területén betöltött hídépítő szerepéért”. (Más fordításban „az európai országok közeledésében betöltött szerepéért”.)
  10. ^ A regény eredetileg 1973-ban készült el. A Magvető Könyvkiadó azonban – politikai okokból – elutasította a megjelentetését, és 1977-ben is csak megcsonkítva adta ki.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Konrádról szóló oldalak

[szerkesztés] Interneten olvasható írásai