Julianus Apostata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Flavius Claudius Julianus 361-363 között császárként uralkodott a Római Birodalomban. Julianust "Hitehagyott" néven ismerik amiatt, hogy császárrá választása után felhagyott a keresztény hittel a neoplatonikus hellenizmus egy formája miatt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családi háttér, gyermekkor
Julianus időszámítás után 331-ben született, apja Julius Constantius, Nagy Constantinus császár féltestvére volt. Constantinus 337-ben bekövetkezett halála után instabil helyzet alakult ki a birodalomban. A császár három fia mellett két féltestvére is joggal követelhetett részt a hatalomból és Julianus apja az elhunyt császár legidősebb férfirokonaként kifejezetten veszélyes volt a három fiú hatalmi törekvéseire nézve. A sereg és az udvar azonban Constantinus fiai mellé sorakozott fel, és néhány hónappal a császár halála után összes férfirokona lemészárlásra került, kivéve három fiát, és féltestvérének, Constantiusnak két fiát, Gallust és Julianust. Mai napig nem tudni pontosan, hogy a gyilkosságokban pontosan milyen szerepet vállalt II. Constantius, Consantinus középső fia, aki Konstaninápolyban tartózkodott megtörténtük idején. Több történetíró és maga Julianus is őt vádolta a mészárlás elrendelésével, ám más feljegyzések szerint az események kikerültek Constantius irányítása alól. A gyilkosságok után a két túlélő fiút háziőrizetben tartották. Az ifjú Julianusra a történtek természetszerűleg mély hatást gyakoroltak és megalapozták gyűlöletét unokabátyja iránt, amely a közöttük kitört polgárháborúban csúcsodott ki negyed évszázaddal később.
Média:Peldaegyketto.ogg== Julianus, mint caesar == Utolsó testvére 350-ben bekövetkezett halála után 351-ben Consantinus utolsó élő fia, II. Constantius caesárrá emelte Julianus bátyját és a birodalom keleti részeinek felügyeletével bízta meg. Gallus kinevezése Julianus számára is szabadabb életet biztosított, és Nikomédiában folytatta tanulmányait görög filozófusok alatt. A keresztény hit elhagyása Julianus életének ezen szakaszára tehető. Gallus azonban hamar kiváltotta a császár gyanakvását és árulás miatt 354-ben kivégezték. Julianust hasonló sors fenyegette, ám Constantiust a felesége meggyőzte, hogy a császár utolsó férfi rokona nem veszélyes rá nézve, és miután a Perzsa Birodalommal újra fellángoló harcok megkívánták a császár jelenlétét a keleti provinciákban, Gallia szerte pedig a frankok és alamannik folyamatos betörései miatt uralkodott zűrzavar, Constantius 355-ben Medionaliumban (Milánóban) caesárrá nevezte ki Julianust és hozzáadta lányát a családi kötelékek erősítése érdekében. 356 és 360 között Julianus több hadjáratban megverte a frank és alamanni törzseket és sikerült újjászerveznie a káoszba fulladt nyugati tartományokat. A caesar sikerei miatt irigy Constantius 360-ban a veterán galliai légiók keletre menetelését rendelte el a perzsa háború ürügyén, megfosztva Julianust legharcképesebb csapataiból. A légiók megtagadták a keletre menetelést, és Julianust augustussá kiáltották ki.
Köszönök mindent amit Julianus barátról megtudtam!!!:)))
[szerkesztés] Polgárháború a két császár között
A két fél közötti tárgyalások kudarcba fulladtak, és 361-ben megkezdődtek a hadműveletek. Julianus Galliából Illíriáig nyomult előre, ám a döntő összecsapás elmaradt, miután a belső krízis hatására a perzsákkal békét kötő és Antióchából erőltetett tempóban visszatérő Consantius megbetegedett és meghalt az út során. Halála előtt Constantius elismerte jogos örökösének Julianust. Julianus Konstantinápolyba érve (avagy egyes források szerint még galliai császárrá kiáltása idején) bejelentette, hogy szakít a keresztény vallással.
[szerkesztés] Julianus uralkodása
Julianus több téren is szakított elődei politikájával: a kormányzás terén igyekezett visszatérni a Diocletianus előtti hagyományokhoz és valamelyest visszaállítani a Szenátus megkopott dicsőségét, másrészt a Consantinus és utódai által szorgalmazott keresztény hit helyett a többistenhitet támogatta. A Diocletianus által bevezetett, keleti származású uralkodói szokásokkal nagyobbrészt felhagyott; a fényűző uralkodói palota személyzetének nagyrészét elbocsátotta, elutasította a Dominus címet és a principátus hagyományaihoz igyekezett visszatérni.
A római hagyományok Julianus féle helyreállítási programjának része volt az ekkor már birodalom szerte elterjedt és a Constantinus dinasztia által fél évszázadon át támogatott keresztény hit elleni harc. Uralkodása elején egyetemes toleranciát hirdető ediktumot adott ki, később azonban egyre inkább megmutatkozott kereszténység ellenessége: egy rendeletében megtiltotta a keresztény vallásúaknak, hogy az antikvitás nagy szerzőit tanítsák. Írásaiban Julianus filozófiai téren igyekezett aláásni a keresztény vallást és a zsidók előtérbe helyezésével a keresztények kárára. Julianus a Titus által lerombolt Jeruzsálemi Templom újjáépítését is megkísérelte, ám ez végül nem valósult meg.
[szerkesztés] Julianus perzsa hadjárata és halála
363-ban Julianus háborút indított a Római Birodalommal folyamatos konfliktusban álló perzsák ellen. A kezdeti sikerek után Julianusnak az északról támadó római csapatok késlekedése miatt visszavonulást kellett elrendelnie, miközben a perzsa csapatok folyamatosan üldözték. A császár egy csetepatéban vesztette életét, a hadsereg a keresztény Jovianust választotta helyette császárnak. Julianus halálával a pogány hit végleges vereséget szenvedett a Római Birodalomban és 30 éven belül Nagy Theodosius hivatalosan is államvallássá tette a kereszténységet.
[szerkesztés] Források, további olvasnivalók
| Előző uralkodó: II. Constantius |
Római császár 361 – 363 |
Következő uralkodó: Jovianus |


Based on work by