Görög ábécé

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Görög ábécé
Típus: ábécé
Nyelvek: görög
Időszak: Kr. e. 800-tól napjainkig
Felmenők: ókánaánita
 föníciai
  Görög ábécé
ISO 15924 kód: Grek

A görög ábécét a görög nyelv írására használják. Fejlődése i. e. IX. században kezdődött és napjainkig is tart. Ez a világ legidősebb olyan ábécéje, amit még ma is használnak. Az ősi görögben egyes betűket számokként is használtak, ezeket görög számoknak hívjuk, hasonlóan a római számokhoz. Ezeket manapság már csak a matematikában és más tudományokban használjuk. A görög ábécé a föníciai írásból fejlődött ki, és alapja volt más írásrendszereknek, mint például a latin írás és a cirill írás is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az ábécé

A görög betűk és származékaik a következők (kiejtés jelölése az IPA szerint):

Betű Név Kiejtés Számérték Megfelelő héber betűk HTML Latin átírás
Görög Magyaros átírás Kiejtés
klasszikus modern archaikus klasszikus modern
Α α ἄλφα Alfa [ˈalpʰa] [ˈalfa]   [a] [a:] [a] 1 א Alef α a
Β β βῆτα Béta [ˈbɛːta] [ˈvita]   [b] [v] 2 ב Bét β b
Γ γ γάμμα Gamma [ˈgamma] [ˈɣama]   [g] [ʝ] [e], [i] előtt; [ɣ] egyébként 3 ג Gimel γ g
Δ δ δέλτα Delta [ˈdelta] [ˈðelta]   [d] [ð] 4 ד Dalet δ d
Ε ε ἒ ψιλόν Epszilon [ˈe psiˈlon] [ˈepsilon]   [e] [e] 5 ה He ε e
Ϝ ϝ 1 Ϝαυ ? Digamma [ˈwau] ? [ˈðiɣama] [w] - - 6 ו Vav Ϝ w
Ζ ζ ζῆτα Zéta [ˈzdɛːta] [ˈzita]   [zd], később [zː] [z] 7 ז Zajin ζ z
Η η ἦτα Éta [ˈɛːta] [ˈita] [ɛː] [h] [ɛː] [i] 8 ח Het η ē, e, ê
Θ θ θῆτα Théta [ˈtʰɛːta] [ˈθita]   [tʰ] [θ] 9 ט Tet θ th
Ι ι ἰῶτα Ióta [ˈiɔːta] [ˈjota]   [i] [iː] [i] [j] 10 י Jod ι i
Κ κ κάππα Kappa [ˈkappa] [ˈkapa]   [k] [k] 20 ך כ Kaf κ k
Λ λ λάμβδα Lambda [ˈlabda]
[ˈlambda]
[ˈlamða]   [l] [l] 30 ל Lamed λ l
Μ μ μῦ [myː] [mi]   [m] [m] 40 ם מ Mem μ m
Ν ν νῦ [nyː] [ni]   [n] [n] 50 ן נ Nun ν n
Ξ ξ ξῖ Xi [ksiː] [ksi]   [ks] [ks] 60 ס Szamekh ξ x, (ks)
Ο ο ὄ μικρόν Omikron [ˈo miˈkron] [ˈomikron]   [o] [o] 70 ע `Ajin ο o
Π π πῖ Pi [piː] [pi]   [p] [p] 80 ף פ Pe π p
M (Ϻ ϻ) 1   Szan     [z] - - - ץ צ Cadeh Ϻ ϻ s
Q (Ϙ ϙ) 1   Koppa     [k] - - 90 ק Kof Ϙ ϙ q
Ρ ρ ῥῶ [r̥ɔː] [ro]   [r], [r̥] [r] 100 ר Res ρ r, rh (szó elején), rrh (kettőzve)
Σ σ σῖγμα Szigma [ˈsiːgma] [ˈsiɣma]   [s] [s] 200 ש Sin σ s
  ς Szigma (szóvég) 6 (modern) ς s
Τ τ ταῦ Tau [tau] [taf]   [t] [t] 300 ת Tav τ t
Υ υ ὒ ψιλόν Üpszilon [ˈyː psiˈlon] [ˈipsilon] [u] [y] [yː] [i] 400 from ו Vav υ u, y (mássalhangzók között)
Φ φ φῖ Fi [pʰiː] [fi]   [pʰ] [f] 500 origin disputed (see text) φ ph
Χ χ χῖ Khi [kʰiː] [xi] [kʰ] [ks] [kʰ] [ç] [e], [i] előtt; [x] egyébként 600 χ ch, kh
Ψ ψ ψῖ Pszi [psiː] [psi]   [ps] [ps] 700 ψ ps
Ω ω ὦ μέγα Ómega [ɔːˈmega] [oˈmeɣa]   [ɔː] [o] 800 ω o, ô
Ϡ ϡ (1)   Szampi     [ss] [ks] - - 900 Ϡ ϡ

1: A betű korán kikerült az ábécéből, még az úgynevezett "klasszikus" kor előtt. Csak a kisbetűs formáját használták, nagybetűs alakját csak később, a középkor során alakították ki.

[szerkesztés] Betűkombinációk és kettőshangzók

Betűk Kiejtés Latin átírás
archaikus klasszikus modern
αι   [] [ɛ] ae
ει [] [e:] [e:] [i] i
οι   [] [i] oe, i (szóvégi)
υι   [] [i] ui
ωι   [ɔɪ] [ɔ] o
αυ   [] [av] zöngés hang előtt
[af] zöngétlen hang előtt
au, av
ευ   [] [ev] zöngés hang előtt
[ef] zöngétlen hang előtt
eu, ev
ηυ   [ɛ:ʊ] [iv] zöngés hang előtt
[if] zöngétlen hang előtt
eu
ου [] [o:] [u:] [u] u, ou
γγ 2   [ŋg] [ŋɡ] ng
γκ 2   [ŋk] [ɡ] szó elején
[ŋk] egyébkén
nc, nk
γξ 2   [ŋks] [ŋks] nx, nks
γχ 2   [ŋx] [ŋç] nch, nkh
μπ - - [b] szó elején
[mb] egyébként
mp
ντ - - [d] szó elején
[nd] egyébként
nt

2: Egyes iskolák az agmát (ŋ) önálló fonémának tartják.

[szerkesztés] Ligatúrák

A görög nyelv helykímélés szempontjából – más nyelvekhez hasonlóan – számos ligatúrát használt a nyomtatás megjelenése előtt. Az egyik legismertebb, az ου (mely egy o betű feleetti v-re hasonlít), amit ritkán még ma is láthatunk. Lásd még: Ou.

[szerkesztés] Unicode

A Unicode rendszerben a görög karakterek két fő csoportba vannak osztva. Az első a "Görög és kopt" csoport (U+0370 – U+03FF), mely az ISO 8859-7 szabványon alapul, és lefedi a mai modern görög helyesírás karaktereit. Ezen kívül ez a csoport tartalmazza a görög alapbetűktől eltérő kopt karaktereket is.

A másik csoport ("Kiterjesztett görög"; U+1F00 – U+1FFF) tartalmazza az ógörög és katharevusza politonikus és diakritikus karaktereket.

[szerkesztés] Görög és kopt

  0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
0370         ʹ ͵         ͺ ͻ ͼ ͽ ;  
0380         ΄ ΅ Ά · Έ Ή Ί   Ό   Ύ Ώ
0390 ΐ Α Β Γ Δ Ε Ζ Η Θ Ι Κ Λ Μ Ν Ξ Ο
03A0 Π Ρ   Σ Τ Υ Φ Χ Ψ Ω Ϊ Ϋ ά έ ή ί
03B0 ΰ α β γ δ ε ζ η θ ι κ λ μ ν ξ ο
03C0 π ρ ς σ τ υ φ χ ψ ω ϊ ϋ ό ύ ώ  
03D0 ϐ ϑ ϒ ϓ ϔ ϕ ϖ ϗ Ϙ ϙ Ϛ ϛ Ϝ ϝ Ϟ ϟ
03E0 Ϡ ϡ (Koptok betűk)
03F0 ϰ ϱ ϲ ϳ ϴ ϵ ϶ Ϸ ϸ Ϲ Ϻ ϻ ϼ Ͻ Ͼ Ͽ

[szerkesztés] Kiterjesztett görög

  0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
1F00
1F10        
1F20
1F30 Ἷ
1F40        
1F50        
1F60
1F70    
1F80
1F90
1FA0
1FB0   ᾿
1FC0  
1FD0      
1FE0
1FF0        

[szerkesztés] Diakritikus jelek

betűvel magában példa leírás
U+0300 U+0060 (  ̀ ) "varia / tompa ékezet"
U+0301 U+00B4, U+0384 (  ́ ) "oxia / tonosz / éles ékezet"
U+0304 U+00AF (  ̄ ) "makron (hosszúsági jel)"
U+0306 U+02D8 (  ̆ ) "vrakhü / brevis (rövid hang jele)"
U+0308 U+00A8 (  ̈ ) "dialütika / tréma"
U+0313 (  ̓ ) "pszili / felülvonás" (spiritus lenis)
U+0314 (  ̔ ) "daszia / fordított felülvonás" (spiritus asper)
U+0342 (  ͂ ) "periszpomeni" (tetős ékezet)
U+0343 (  ̓ ) "koronisz" (= U+0313)
U+0344 U+0385 (  ̈́ ) "dialütika tonosz" (= U+0308 U+0301)
U+0345 U+037A (  ͅ ) "hüpogegrammeni / iota subscriptum".

[szerkesztés] Történet

A görög ábécé volt az első ábécé, amely írott magánhangzókat tartalmazott, eredetileg csak az alfát, epszilont, iótát, omikront és üpszilont, később keleti-görög hatásra az ómegát és étát is (hosszú ó és é jelölésére). Hasonlóképpen új mássalhagzókat is bevezetett: a khít, a fít és a pszít.

A fejlődés során egyes betűket meg is szüntettek, ilyen volt a szan, a digamma és a koppa. Ez utóbbi kettő megmaradt a Jón-számrendszerben, sőt a 900 jelölésére új betűt vezettek be, a szampit. Az ezreseket a betű előtt a bal felső sarokban aposztróffal jelölték.

Eredetileg több változata létezett az ábécének, legjelentősebb a keleti (Jón) és a nyugati (Khalkidiai) volt. Az athéni dialektus a Jón írást használta, ami végül is kiszorította a nyugati változatot, és standarddá vált (i. e. 403). Ettől kezdve a görögök balról jobba írtak, bár előtte előfordult jobbról balra folyó írás, sőt a vegyes irányú folyam is fellelhető.

A középkorban megváltozott az íráskép is, uralkodóvá vált a kisbetűs irás. Ekkor alakult ki a végszigma különálló formája. Ezzel a fejlődéssel szemben a szannak nem található a forrásokban kisbetűs alakja.

Ugyanekkor a kisbetűs alakokat használták a számok jelölésére is. A 6 jelölésében a sztigma (Ϛ, ϛ; esetleg, ha ez nem elérhető, a στ kapcsolatát használják) felváltotta a digammát. A 60 jelölésére a modern z-alakú koppát (Ϟ, ϟ) használják.

[szerkesztés] Külső hivatkozások