Holland nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Holland nyelv (Nederlands)
Beszélik: Hollandiában, Belgiumban, Suriname-ban, Arubán, a Holland Antillákon, Indonéziában, Franciaországban
Terület: Németalföld és volt gyarmatok
Beszélők száma: 22 millió (2005-ben)
Helyezés: 48.
Nyelvcsalád: Indo-európai

 Germán
  Nyugati germán
   Alnémet
    ófrank
     Holland

Írás: Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: Hollandiában, Belgiumban, Suriname-ban, Arubán, a Holland Antillákon és az Európai Unióban
Szabályozza: Nederlandse Taalunie
Nyelvkódok
ISO 639-1 nl
ISO 639-2 dut (B), nld (T)
SIL nld

A holland (Nederlands (Sound Nederlands)) egy alnémet nyelv, melyet körülbelül 22 millió ember beszél. A Belgium északi részén beszélt flamand gyakorlatilag azonos vele, a különböző elnevezés a politikai megosztásra utal. A kettőt együtt szabatosabban németalföldi nyelvként emlegetik. Legközelebbi rokona az afrikánsz. A holland és az afrikánsz beszélők kölcsönösen megértik egymás szavát.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A nyugati germán nyelvek egyrészt az egykori törzsek (fríz, szász, frank, bajor és sváb) szerint oszthatók fel, másrészt aszerint, hogy milyen mértékben vettek részt az ófelnémet hangeltolódásban. A mai holland nyelv jórészt az ófrankból származik, amely csak Kr.u. 600 körül különült el a többi alnémet nyelvjárásból.

A legkorábbi ránk maradt holland nyelvemlék („Hebban olla vogala nestas hagunnan, hinase hic enda tu, wat unbidan we nu” – „Már minden madár elkezdett fészket rakni, csak te és én nem, mire várunk hát”) 1100 körül keletkezett egy flamand szerzetes tollából, az angliai Rochester kolostorában.

Korábbi nyelvemlékek is vannak ugyan: „Visc flot aftar themo uuatare” – „Egy hal úszott a vízben” és a 900 körül íródott „Gelobistu in got alamehtigan fadaer” – „Hiszel-e Istenben, mindenható atyában”, de vitatott, hogy ezek valóban óhollandul vannak; Luc De Grauwe professzor, a ghenti egyetem tanára inkább óangolnak tartja őket. Ebben a korban ugyanis a nyugati germán nyelvek még kevéssé távolodtak el egymástól, így nem könnyű különbséget tenni köztük.

Az egységesülés a középkorban indult el, különösen a burgundi herceg brüsszeli udvarának befolyása alatt. Ebben az időben a köznyelv alapja a flandriai és brabanti nyelvjárás lett. A XVI. században felerősödött az egységesülés folyamata, ekkor már az antwerpeni polgárság nyelvhasználata alapján. 1585-ben Antwerpen a spanyol hadsereg kezébe került, sokan Holland tartományba (értsd: a mai Hollandia nyugati részére) menekültek, erős hatást gyakorolva az ottani dialektusokra. 1618-ban elkészült az első nagyobb holland bibliafordítás, amit a fiatal Holland Köztársaságban bárki megértett. Ez különböző alszász nyelvjárások elemeit is felhasználta ugyan, de nagyrészt a hollandi polgárság nyelvén íródott.

[szerkesztés] Elnevezései más nyelveken

Hollandia és Belgium mozgalmas történelme miatt a nép és a nyelv elnevezései jóval változatosabb képet mutatnak, mint más népek, nyelvek esetében.

Az angol Dutch szó az ógermán theodisk-ből ered, ami népit, hazait jelent (nyilván az oklevelekben, miséken használt latinnal szemben nevezték saját nyelvüket népinek, hazainak). Ugyanez a szó a németek önelnevezése, a deutsch, és ennek a tőnek egy régies alakja őrződött meg az olasz tedesco-ban is. A szó persze nem egyenes ágon öröklődött a modern angolba, hanem a németből vette át; az angolok valaha dutchnak neveztek minden, a kontinensen élő germán nyelvű népet. Peter Heylyn 1677-ben megjelent Cosmography in four books containing the Chronography and History of the whole world című könyvében dutchnak nevezi azt a nyelvet, amit Magyarország egyes vidékein beszélnek. Persze a németre gondol.

A hollandok önmagukat és nyelvüket Nederlands-nak, magyarul németalföldinek nevezik (szó szerint: alföldi). Ezt a szót használja még az afrikánsz (Nederlands), az alnémet (nederlannsch), az angolszász (niðerlandisc), a baszk (neerlandera), a dán (nederlandsk), az eszperantó (nederlanda), a francia (néérlandais), a fríz (nederlânsk), a latin (nederlandiensis), a lengyel (niderlandzki), a német (niederländisch), a norvég (nederlandsk), a román (neerlandeză) és a spanyol (neerlandés).

Németalföld legfontosabb tartományának, Hollandnak a nevét vette át a magyar nyelv, valamint a dán (hollandsk), az észt (hollandi keel), az ír (ollainnis), az izlandi (hollenska), a német (holländisch), az olasz (olandese) és a román (olandeză).

Egy másik tartomány, Flandria nevét alkalmazza a nyelvre a dán (flamsk), a török (flemenkçe), továbbá néha a magyar (flamand) és az angol (Flemish).

Az indonéz belanda elnevezés annyit tesz: fehér ember; a szó nyilván a holland telepesek emlékét őrzi. A nederlands, tehát alföldi szó szerinti fordítása a cseh nizozemština és a szlovák nizozemščina. Ismeretlen eredetű a velszi iseldireg és a kornvalli iseldiryek.


[szerkesztés] Hangtana

Hangtanilag a holland az alnémet nyelvekhez, nyelvjárásokhoz áll közel, hiszen a felnémet hangváltásban nem vett részt.


[szerkesztés] Nyelvtana

[szerkesztés] Nemek

A germán alapnyelvi hím- és nőnem a hollandban összeolvadt, ilyenformán a főnevek két csoportra oszlanak: közneműekre (de névelővel) és semlegesekre (het névelővel). A legtöbb nyelvkönyv így, de és het-szavakként említi őket. A két nyelvtani nem összeolvadása egyébként a legutóbbi időben következett be: Zugor István 1968-ban megjelent holland-magyar szótára, más hasonló korú nyelvkönyvekkel együtt, még külön jelzi a hím- és a nőnemet. Nyelvvédők panaszai szerint a semleges nem is beolvadóban van.

A szavak nemét nem határozza meg semmilyen szabály, bár néha a végződésből sejthető (pl. -ij és -ing végű szavak közneműek). A némettudás is segítséget nyújthat a nemek megállapításában, hiszen a német hím- és nőnemű szavak a hollandban jobbára közneműek, a német semleges szavai pedig jobbára a hollandban is semlegesek. Viszont kivételek is akadnak: például das Auto a németben semleges, de auto a hollandban köznemű, die Prosa a németben nőnemű, het proza a hollandban semleges.

Előfordul, hogy a névelőnek jelentésmegkülönböztető szerepe van: de portier portást jelent, het portier az autó ajtaját. De blik jelentése pillantás, het blik-é bádog. Egyes szavak esetében a névelő a jelentést nem, de a stílust módosítja: schilderij festményt jelent, de névelővel irodalmias, het névelővel köznyelvi stílusban.


[szerkesztés] Névszók

A szintetikus germán névszóragozás a hollandban eltűnt, illetve analitikussá vált, ragok helyett elöljárókkal fejezik ki a nyelvtani viszonyokat, a birtokos esetet a van elöljáróval: het huis van de vrouw – a nő háza, a részes esetet az aan szóval: geef fooien aan de kelner – adj borravalót a pincérnek.

Az analitikus szerkezetek előbb délen, Belgiumban hódítottak teret (ugyancsak a legutóbbi időben, talán éppen az analitikus francia nyelv hatására), majd innen terjedtek észak felé. A régies, németre emlékeztető ragos főnevek és névelők ma már csak egyes állandósult kifejezésekben élnek, például Beatrix koningin der Nederlanden – Beatrix, Hollandia királynője (ez áll a holland euróérméken).


[szerkesztés] Igék

[szerkesztés] Helyesírása

A holland helyesírás egyik érdekes fejezete a hosszú magánhagánhangzók írásmódja: ha a szó utolsó szótagjában állnak, kettőzve írjuk őket, más esetekben csak egy betűvel, annak ellenére, hogy a kiejtésük nem változik. Például az ik maak (én csinálok, ejtsd ik mák) kifejezést két a-val írjuk, a ze maken-t (ők csinálnak, ejtsd zö máken) eggyel, mert a ragozott alakban a hosszú magánhangzó már nem az utolsó szótagban van. Ugyanez a viszony van a boom (fa, ejtsd bóm) szó és többes számú alakja (bomen, ejtsd bómen) között. Összetett szavakban a tagok külön értelmezendők, az első tag végén is kettőzve írjuk a hosszú magánhangzót, például a raadhuis (városháza) szóban.

A magánhangzó feletti két pont (holland neve trema) nem hangváltást jelez, mint a németben: azt mutatja, hogy a betűt külön, a szomszédos betűktől függetlenül kell ejteni, tehát az nem egy diftongus része. Például Izraël nevében az ae betűkapcsolatot valamiféle é-szerű hangnak ejtenék, ha nem lenne ott a két pont. Összetett szavakban is alkalmazzák, ha a szóhatárokon magánhangzók kerülnek egymás mellé. Ilyenkor magyar szemnek egészen furcsa szóalakok is létrejöhetnek, akár három-négy azonos betű is állhat egymás mellett, például tweeëntwintig (huszonkettő, tulajdonképpen twee en twintig).

Ha egy szó, illetve szótag hangsúlyos ejtését írásban is jelölni akarják, vesszőt tesznek a magánhangzóra. Például a nu (most, ejtsd ) szót reklámtáblákon gyakran látni ékezettel (), ha egy „csak most” érvényes leárazásra hívják fel a figyelmet. Ha a hangsúlyos szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, mindkét betűre kiteszik a vesszőt: een hond (egy kutya, itt az een határozatlan névelő) – één hond (egy kutya, itt az één számnév, tehát egy darab kutyáról van szó). Een és één kiejtése azonos (én), csak az utóbbi hangsúlyt kap. Ezenkívül a vessző jövevényszavakban is előfordul (például café).


Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek >
Északi-germán nyelvek: Nyugati-germán nyelvek: Keleti-germán nyelvek: Déli-germán nyelvek:
Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Skót | Óangol | Ószász Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál Longobárd/Langobárd


 Az Európai Unió hivatalos nyelvei 
angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland
ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz
portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén
Forrás: Nyelvek az EU-ban