Baráth Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baráth Lajos (Abaújkér, 1935. augusztus 18. – Vértessomló, 2006. július 29.) író.

[szerkesztés] Élete

Korán árvaságra jutott, nagynénje nevelte. Ácstanuló volt, majd Miskolcon, illetve Diósgyőrben próbált szerencsét. Az üzem munkáslapjába írogatott. A kor lehetőséget adott, ezt kihasználva Veres Péter, Illyés Gyula, Váci Mihály gyámsága alatt novelláskötetei jelentek meg.

Ekkoriban szinte pezsgett az ország irodalmi élete és a könyvkiadás. A rendszer kultúremírje (Aczél) semmilyen árat sem sajnál, hogy egy saját nevelésű és gondolkodású író-költő generáció jól érezze magát benne, jó minőségű és élvezhető, populáris, de tartalmas írások szülessenek.

A realista próza megtalálta az olvasóit. Igaz, a vallás és a világra kitekintés érezhetően tabu téma maradt.

Baráth Lajos ebben az időben alkotott 17 regényt és novelláskötetet, pár filmet, egy drámát és megszámlálhatatlan publikálást és tárcát. Még a német könyvásárra kijutott magyar szerzők válogatásába is bekerült Móricz Zsigmond és József Attila közé, „Sand” (Homok) című novellájával, mivel a kötet összeállítói szerint a munkás kádárista korra találóbb mű nem is kellett.

[szerkesztés] Művei

  • Ember, fehér bottal, elb., 1962;
  • Házak tábla nélkül, kisr., 1963 <1962*MIB8>;
  • A díszhal, r., elb., 1963;
  • Vesznyánka [„Tavaszka”; oroszul], elb., Moszkva, 1965;
  • Lopakodó prédikátorok, kisr., elb., 1966;
  • Tűz és korom, r., 1967 [oroszul: Moszkva, 1969];
  • Külső körön, r., 1970;
  • Sortűz, r., elb., 1971;
  • A hét százhatvannyolcadik órája, elb., München, 1972;
  • A félelem földje, tört. r., 1975;
  • Örökség, r., 1976;
  • Miért hullámzik a tenger?, elb., 1977;
  • Kigyelmed, János mester, tört. r., 1979;
  • A szörnyeteg, r., 1979;
  • Hármaskönyv, 1983;
  • Párnámon anyám ujjának melege, elb., 1983;
  • Vakvágat, r., 1986;
  • A folyosó, r., 1989.

[szerkesztés] Díjak

  • SZOT-díj (1970)
  • A Zrínyi Katonai Kvk. Nívódíja (1981)
Más nyelveken