Arrogancia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arrogancia vagy gőg a neve a valaki által saját magánál kevesebbre tartott személyekkel (kisebbekkel, tudatlanabbakkal, tájékozatlanabbakkal, szegényebbekkel, alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség megnyilvánulása viselkedésben, gesztusokban és fogalmazásban.

Gyakran az ilyen viselkedésben a magatartás hivatalos, szertartásos és formális (stiláris) vonatkozásainak és/vagy fontosságának hangsúlyozása szükségtelen erőltetése tapasztalható, és nem ritka a mások önmagát is autentikus forrásokkal azonosító tekintélyekre való hivatkozással való kioktatása.[forrás?]

Arrogancia az a cselekedet, amelyben valaki jogokat vagy előnyöket szerez,[forrás?] beleértve a csak retorikai (szóbeli) előnyöket, az erőszak alkalmazását, vagy az azzal való fenyegetést.[forrás?]

Az arrogancia ugyanúgy az aggresszió egy vonatkozása, mint az agresszió színlelése, aminek a szükségtelen büszkeség számít. Az arrogáns személy nem csak indokolatlanul bízik saját képességében és vallott értékeiben, de aktívan keresi is azt a foglalkozást, szerepet, helyzetet és lehetőséget, ahol a nálánál ”kevesebbeket” rendre utasítja vagy helyre teheti, ez az ő pszichológiai nyeresége.[forrás?]Lásd játszma.

Az interperszonális kommunikációban (párbeszédben vagy írásos vitában, egyezkedésben) az arrogancia abban a törekvésben nyilvánul meg az arrogáns résztvevő részéről, hogy ő határozhassa meg a kommunikáció stílusát, tartalmát, általában a szabályait. Ezzel ugyanis behozhatatlan előnyre és nyereségre tesz szert[forrás?], ahogy ez az arrogancia fenti meghatározásából következik. Lásd még: dominancia

Más nyelveken