I. Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Béla
Magyarország királya
I. Béla szobra a Nemzeti Történeti Emlékparkban
Uralkodása 1160-1163
Koronázása 1060 december 6-án Székesfehérvár
Születése 1016 körül
 ?
Halála 1063
Dömös, a trónja halálosan megsebesíti
Temetése Az általa alapított szekszárdi Szentséges Megváltó bencés apátságban temették el.
Előző uralkodó I. András
Következő uralkodó Salamon
Felesége Richeza, lengyel hercegnő, II. Mieszkó lengyel fejedelem leánya (Piast-ház)
Utódai * I. Géza magyar király;
  • I. (Szent) László magyar király;
  • Lampért herceg;
  • Zsófia – Weimari Ulrich, isztriai őrgróf majd Magnus szász herceg felesége
  • Eufémia – I. Ottó morva herceg felesége;
  • Ilona – Zvojnimir horvát király felesége;
  • Ismeretlen nevű lány
Dinasztia Árpád-ház
Apja Vazul (Vászoly)
Anyja Tátony nembeli nő

I. Béla (1016 körül-1063), Árpád-házi magyar király 1061-1063 között.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Gyermekkora

I. Béla Géza fejedelem öccse, Mihály unokája volt. Apja valószínűleg Vazul volt; bár több korabeli krónika is Vazul öccsét, Szár Lászlót jelöli meg Béla és testvérei apjaként, ennek okai a korabeli politikai események is lehetnek (Vazul fellázadt I. István ellen, ezért nem szívesen ismerték volna be, hogy az Árpád-ház későbbi uralkodói az ő leszármazottai.)

Béla születésének éve ismeretlen; történeti emlékeink akkor említik először, mikor testvéreivel, Endrével és Leventével a külföldre menekült. Menekvésének okait és körülményeit nem ismerjük. Krónikáink szerint Péter herceg utat akarván magának nyitni a magyar trónra, a három herceg élete ellen tört. I. István élete végső éveiben unokaöccseit nem tudta megvédeni, azt ajánlotta tehát nekik, hogy meneküljenek, s a kedvezőbb időket külföldön várják be.

A hercegek Csehországba menekültek, ahol Ulrik herceg udvarában szíves fogadtatásban részesültek. Itt Miciszláv bujdosó lengyel fejedelemmel találkoztak, kit – miután országát visszaszerezte – Lengyelországba kísértek. Béla jelentékeny szolgálatot tett ennek a fejedelemnek. A pomerániaiak ellen viselt háborúban a lengyel hadak élére állt és fényes győzelmet vívott ki. Jutalmul a lengyel fejedelem leányának, Richezának kezét nyerte.

[szerkesztés] Visszatérés Magyarországra

Eközben a magyarok másodszor is fölkeltek Péter király ellen és 1046-ban Béla bátyját, Endrét hívták meg a trónra. Endre visszahívta Bélát is az országba, átengedte neki az ország harmadrészét és – neki magának fia nem lévén – az örökösödésre is kilátást nyitott neki. Béla a III. Henrik német-római császár ellen viselt háborúkban fényesen kitűnt hadvezéri képességével. A német hadak visszaszorítása és a haza függetlenségének megóvása az ő érdeme. Ezt azzal is tetézte, hogy visszaszerezte az ország déli részeit, melyek a közelebbi zavarok alatt részint a horvát fejedelem kezeibe, részint görög felsőbbség alá jutottak. Időközben Endrének fia született, Salamon. Béla nem ellenezte, hogy apja Salamont már hét éves korában megkoronáztassa. Ellenségei azonban elhitették Endrével, hogy Béla a korona után áhítozik. Hűségét s önzetlenségét Endre Várkonyban egy, a költészet által később kiszínezett jelenetben tette próbára. Béla, nem érezvén magát biztonságban, Lengyelországba menekült, hol sógorától, II. Boleszlávtól segélyt nyervén, 1061-ben seregével Magyarországba tört. Endre a csatában elesett; Béla a csatatérről Székesfehérvárra ment, hol királlyá választották és megkoronázták. Röviddel ezután országgyűlést tartott Székesfehérvárott. Itt az összegyűlt néptömeg, mely a város falain kivül tanyázott, Vata fia János vezetésével lármásan követelte az ősi vallás visszaállítását. A király három napot kért gondolkozásra. Ezalatt összehivta Fehérvár alá a szomszéd megyék várkatonaságát és szétzúzta a tömeget, mely már ujjongva várta követéléseinek teljesülését. Ez volt hazánkban a pogányság utolsó nyílt lázadása.

[szerkesztés] Béla uralkodása

Béla a veszedelem elhárítása után sokat tett a fejlődő kereszténység és nemzeti művelődés érdekében; különösen az ipar, kereskedés és a pénzügy rendezésére, s a közjólét emelésére. Midőn 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Németországba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit. A szerencse nem kedvezett vállalkozásának, de Béla nem csüggedt, hanem fokozott buzgalommal folytatta előkészületeit, melyek közben Dömösön összeomló trónja halálosan megsebezte.

Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el.

Előző uralkodó:
I. András
Magyarország
uralkodója

1060 – 1063
A Szent Korona Következő uralkodó:
Salamon

[szerkesztés] Forrás

Pallas Nagy Lexikona