II. Jazíd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arab
يزيد بن عبد الملك
Tudományos átirat
Yazīd bin ʿAbdi l-Malik
Fordítás
ʿAbdu l-Malik fia Yazīd

Jazíd bin Abd al-Malik, azaz II. Jazíd (687724) volt a szunnita iszlám tizenharmadik kalifája (uralkodott 720. október 10-től haláláig), egyben a 750-ig uralkodó Omajjád-dinasztia ún. Marvánida ágának hatodik tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kalifátusa

Abd al-Malik harmadik trónra kerülő fia volt, I. Valíd és Szulejmán öccse, és a trónon is egy fivére, Hisám váltotta fel. Édesanyja, Átika I. Jazíd kalifa lánya és I. Muávija unokája volt. Muhammad bin Júszuf asz-Szakafí lányát, a hírhedt al-Haddzsádzs bin Júszuf asz-Szakafí unokahúgát vette feleségül.

A pietista, puritán életvitelű II. Omárt, unokatestvérét követte a trónon. Igyekezett népszerű rokonát utánozni, ám erre sport- és zenerajongóként igazából nem volt képes. Két rabnője, Habába és Szaláma rendkívül nagy befolyással volt rá.

Mindjárt uralkodása kezdetén meg kellett birkóznia Jazíd bin al-Muhallab felkelésével. Ibn al-Muhallab Szulejmán alatt lett Irak, majd Hurászán kormányzója, és sokat tett hajdani ellenfele, al-Haddzsádzs híveinek üldözéséért. II. Omár ezért bebörtönöztette, ám halálakor kiszabadult, és Baszra városába menekült, ahol a háridzsita eretnekek támogatását élvezve fellázadt. Híveit azonban a kalifa tehetséges fivére, Maszlama 721. augusztus 25-én legyőzte. A csatában maga Ibn al-Muhallab is odaveszett, lázadását hamarosan felszámolták. (A konfliktussorozat a kalbiták és kajsziták ellentétehez is kapcsolódott.)

[szerkesztés] Hadügyek

Katonai szempontból a legfontosabb esemény II. Jazíd uralkodása alatt a Kazár Birodalom elleni háború volt, melyet a göktürk kagánátus elleni transzoxániai harcokban kitűnt al-Dzsarráh al-Hakamí, Örményország és Ádzarbájdzsán (ekkortájt még ar-Rán) emírje vezetett nagy sikerrel: 722-ben a Kaszpi-tenger partja mentén tört előre, 723-ban pedig kifosztotta Balandzsár városát. Al-Hakamít ekkor ismeretlen okból – talán féltékenységből – visszahívták, a hadjárat pedig megfeneklett.

A nyugati végeken 721-ben a toulouse-i ütközetben Odo aquitániai herceg legyőzte az arabokat, akik ekkor az északi terjeszkedés helyett a keletit választották, megkezdve a menetelést a Rhône felé, melynek eredményeképpen számos várost hódítottak meg (pl. Montfrin, Avignon, Arles, Aix-en-Provence, Béziers, Nîmes, Agde). A bizánci határokon Konstantinápoly sikertelen 718-as ostroma óta nem zajlottak nagyobb hadműveletek.

[szerkesztés] Hagyatéka

II. Jazíd a hagyomány szerint imádott rabnője, Habába halálát követően nem sokkal a bánatba halt bele, míg más források alapján arra következtethetünk, hogy tuberkolózisban hunyt el. A trónon öccse, Hisám követte, aki egy összességében egységes, de mind lassabban terjeszkedő birodalmat vett át. Baljós előjelek is kísérték Jazíd uralkodását: Tabarítól tudjuk, hogy 720/721-ben kezdték meg az Abbászidák nyilvánosan agitációjukat, mely elsősorban a síiták és a maválí megnyerését tűzte ki célul a hatalomátvétel támogatására.

Jazíd fia Hisám halála után II. al-Valíd néven rövid időre örökölte a kalifátus trónját (743744).

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  • The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
  • Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
  • Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
Előző uralkodó:
II. Omár
Kalifa
720–724
Isten arab neve szimbolikus zöld színben Következő uralkodó:
Hisám