Huszár Péter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Brenhidai vagy Berenhidai Huszár Péter (? – ?1603.) 16. századi végvári vitéz és huszártiszt.

[szerkesztés] Élete

Fiatalon kezdte a végvári vitézkedést, és hamarosan hírnevet szerzett magának. Veszprémben szolgált, majd 1576-tól a pápai vár kapitánya lett Majthényi László főkapitány alatt. Gyakran hívott ki bajvívásra török vitézeket, elutasító válasz esetén pedig sértegető levelekkel próbálta kiprovokálni a megmérettetést. 1582-ben egy hasonló lépése után Bécsbe hívatták, és tettéért -korábban példa nélkül álló módon- rövid időre tömlöcbe került. 1693-ban pápai főkapitánnyá nevezték ki. 1594-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem szolgálatába szegődött, aki udvari bejáróvá (aulae familiaris) nevezte ki. Később a fejedelem lemondásával az erdélyi zavaros állapotok Huszár Pétert is magukkal ragadták. Fia: István, Zsigmonddal együtt távozott az országból. Ő maga továbbra is Erdélyben maradt, és az új fejedelmet, Báthory Andrást szolgálta.

Az 1601-bne a kolozsvári országgyűlésen a lemondott és elűzött Báthory Zsigmond visszahívása ellen szavazott. Ezért a fejedelemhez hű maradt országgyűlés Déva várába záratta. Onnan Básta György császári hadvezér kiszabadította és Lugos parancsnokának nevezte ki. A császáriak ellen felkelő Székely Mózes 1603-ban Lugost elfoglalta. A vele szövetséges tatárok az elfogott Huszár Pétert megölték, és a hagyomány szerint ittak a véréből.

[szerkesztés] Emlékezete

Saját korában mind a Habsburg udvar, mind a törökök elismerték és tisztelték vitézségét. Életét, mint sok más kortársáét Takács Sándor kutatta és foglalta össze.

[szerkesztés] Források