Hőgyes Endre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hőgyes Endre (Hajdúszoboszló, 1847. november 30. – Budapest, 1906. szeptember 8.) orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában és a debreceni főiskolán végezte. 1865-ben lépett orvosi pályára. 1870-ben a budapesti egyetemen avatták orvosdoktorrá, 1871-ben szerzett sebészdoktori oklevelet. A Rókus-kórházban mint segédorvos működött, majd Balogh Kálmán mellett volt tanársegéd. 1873-tól kisérleti kórtanból egyetemi magántanár lett. 1875-től Kolozsvárra az általános kór- és gyógytan rendes tanárává nevezték ki. Itt létrehozta az Orvos-természettudományi társulatot, mely előbb külön, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött. 1883-ban a budapesti egyetemre az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Kutatásai túlnyomó részben a kisérleti kórtan és élettan, részben pedig a gyógyszertan körébe tartoztak. A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben levelező, 1889-ben rendes tagjává választotta. 1889-ben az országos közegészségügyi tanács rendkivüli, 1891-től pedig rendes tagjává nevezték ki. 1889-től egyik alelnöke volt a természettudományi társulatnak . A magyar orvosi könyvkiadó társulatnak 1883-tól 1893-ig volt titkára, 1894-től óta pedig elnöke. A budapesti királyi orvosegyletben a választmány tagja és a veszettség tanulmányozására kiküldött bizottságnak elnöke.

1887-ben bizta meg a törvényhozás és a kormány a veszettségellenes gyógyítási mód tanulmányozásával. Az ő igazgatása alatt jött létre 1890. április 15-én a budapesti Pasteur-intézet. A budapesti egyetemen több éven át vizsgálati elnök, 1887 és 1892 között az orvosi kar jegyzője, az 1894-95. tanévben pedig mint az orvosi kar dékánja működött. Kiadótulajdonosa és szerkesztője volt az Orvosi Hetilapnak. Számos magyarul, németül s részben franciául közzétett tanulmánya – melyek közül a nagyobb terjedelmüek a vese élet- és kórtanára, a fül ivjárataira, az asszociált szemmozgásokra, a hipnózis egyes tüneményeire és a veszettség gyógyítására vonatkoztak – nevét nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos világ előtt is ismertté tették.

A Magyar Tudományos Akadémia 1890-ben a Marczibányi-jutalommal tüntette ki.

[szerkesztés] Tudományos dolgozatai

  • Kisérletek és észleletek a cantharidin élettani hatásáról;
  • Az ondószálcsák behatolásáról a fiatal sejtek protoplazmájába;
  • Adatok a vese élet- és kórtanához;
  • Előleges közlemény a vese kanyargó csatornái és Malpighitestecsei hámfedezetének kóros változásairól (Örv. Hetilap 1872, 31. sz.);
  • A vese szereplése az anyagforgalomban (Természettud. Közlöny, 1872);
  • A vese vérkeringési viszonyairól (1873);
  • Cohn kisérletei és a táplálkozási önállóság a vesevelő állományában (Orvosi Hetilap 1873, 11. sz.);
  • A felbontott vér hatásáról az állati szervezetre (Természettud. Közl. 1873, jun.);
  • A Bunsen-féle szivó fuvóról (Wassertrommelgebläse), mint mesterséges légzési készülékről a légvételi elégtelenségek kiegyenlítésére (Természettud. Közl. 1873, jul. és Orvosi Hetilap 1874, 7. sz.);
  • Kisérleti töredékek a choleraürülékek hatásáról az állatokra (Orvosi Hetilap 1873, 34-40. sz.);
  • A mesterséges vesebántalmaknál előforduló hengeres képletekről (magántanári értekezés, Orvosi Hetilap 1874, 15-20. sz.);
  • A kórtan viszonya a többi természettudományokhoz (Orvosi Hetilap 1874, 8-12. sz.);
  • Kisérleti adatok a légző mozgások fulladás alatti lefolyásához (Orvosi Hetilap 1875, 49-59. sz.);
  • A dithiocyansavas káli és aethyl élettani hatásáról (Orvosi Hetilap, 1876);
  • Az 1876. évi kölcsöntanszerkiállítás Londonban (Orv. Hetilap 1876);
  • A lélegzés méréséről (spirometria) a Lowne-féle «transportable spirometer» bemutatásával (Orv. Hetilap 1876 és a kolozsvári Orvos-természettud. társulat Értesítőjében);
  • A gelsemium sempervirens élettani hatásáról (Értesítő, 1877);
  • Apróbb közlemények a kolozsvári egyetem általános kór-, gyógy- és gyógyszertani intézetéből (Értesítő, 1877);
  • Adatok az emlősmagzat életszivósságához (Orv. Hetilap 1877, 23. sz.);
  • Némely gáznemü anyag hatása a légző mozgások fulladás alatti lefolyására;
  • Adatok a paprika (Capsicum annuum) élettani hatásához (Orvos-természettud. társ. Értesítője, 1877 és Orvosi Hetilap 1878, 10. sz.);
  • Telephonszerkezetü magneto-inductor idegizomizgatásokra (Orvos-természettud. társ. Értesítő, 1878 és Orv. Hetilap 1878);
  • A hallóerő meghatározása telephonnal;
  • Megjegyzések a jodoform élettani hatásához (1878);
  • Közlemények a kolozsvári kir. tud. egyetem általános kór- és gyógyszertani intézetéből;
  • Az arczidegkiirtás után keletkező szembeli változásokról;
  • Módszer a hallóerőnek telephonnal való meghatározására (Orvos-term.-tud. társulat Értesítője 1879, II. füzet);
  • Észrevételek a jodoform élettani hatására és szervezetbeli átváltozásaira vonatkozólag (Orvosi Hetilap 1879, 43-51. sz.);
  • Előleges jelentés a szemtekerezgésre (Nystagmus) vonatkozó vizsgálatokról;
  • Az akaratlan együttjáró kétoldali szemmozgások idegmechanismusáról (bemutattatott a m. tud. akadémia 1880 ápr. 19. ülésén);
  • Módszertani észrevételek az állatok végbélbeli hőmérséke meghatározásának módjairól és egy uj állatrögzítő módszerről, hőmérséki meghatározásokkal járó vivisectiókhoz (Orv. Hetilap 1880, 31-34. sz.);
  • Néhány alkaloid hatása a test hőmérsékére (Orv. Hetilap 1880);
  • Az associált szemmozgások idegmechanismusáról (első közlemény az Akadémiai Értekezések X. kötetében, 18. sz. 1880, második közlemény u. o., XI. köt. 1881);
  • Néhány vegyi anyag hatása az associált szemmozgásokra (Orv.-természettud. társ. Értesítő, 1881);
  • A szédülés tüneményeinek igazi okáról fokozódott dobürbeli nyomásnál (Orvosi Hetilap 1882);
  • Az élettani módszertan ujabb irodalma Angol- és Németországban (Orvosi Hetilap 1876);
  • Folytatólagos adatok a szédülés tanához (Orvosi Hetilap 1882);
  • Smith Foods c. angol munkáját fordította, mely a Természettud. társulat könyvkiadványai között jelent meg;
  • Adatok a veszettség fertőző anyagának ismeretéhez (M. Tud. Akadémiai Értesítő, 1886);
  • Egy ujabb acusticus reflextüneményről (1886);
  • Jelentés a veszettségre vonatkozó vizsgálatok jelen állásáról (Akad. III. oszt. ülés, 1886);
  • Nystagmus és associált szemmozgáskisérletek hystero-epileptikáknál (1886);
  • A budapesti és párisi fix veszettség-virus összehasonlítása (Akadémiai Ért., 1887);
  • Közlemények a budapesti általános kór- és gyógytani intézetből (1887).