Giliszta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A giliszta elnevezéssel általában a gyűrűsférgek törzsének azokat a szárazföldi és édesvízi fajait jelölik, amelyeknek a táplálkozását az jellemzi, hogy a talajt a testükön áteresztve szűrik ki a számukra fontos szerves tápanyagokat. Ezzel mind a szárazföldön, mind a vizekben javítják a növények számára a talaj minőségét. Ezen kívül néhány bélféreg-fajt is a giliszta névvel jelölnek.

[szerkesztés] A szó eredete

A giliszta szó szláv eredetű.


[szerkesztés] Földi és vízi giliszták

Szárazföldi gilisztafélék:

Vízi (iszaplakó, illetve vízfenéklakó) gilisztafélék:

  • Mocsárigiliszták (Lumbriculidae)
  • Zsinórgiliszták (Haplotaxidae)

Apró termetű vízi giliszták:

  • Olajosgiliszták (Aeolosomatidae)
  • Láncosgiliszták (Naididae)

[szerkesztés] Bélgiliszták

Az emberben élősködő három leggyakoribb parazita bélféreg-fajt is gilisztának nevezik. Ezek azonban nem a gyűrűsférgek törzsébe, hanem a rendszertanilag távolabb álló fonálférgek törzsébe tartoznak.

  • Hegyesfarkú bélgiliszta vagy emberi végbélgiliszta, illetve népies nevén „cérnagiliszta” (Enterobius vermicularis)
  • Ostorgiliszta (Trichuris trichiurus)
  • Orsógiliszta vagy orsóféreg (Ascaris lumbricoides)

Állatokban élősködő bélgiliszták:

  • Orsógiliszta-félék (pl. Ascaris megalocephala, a lovak élősködője)
  • Pántlikagiliszta, illetve ismertebb nevén galandféreg (Taenia saginata, Taenia solium) – állatról emberre is terjed