Büntető törvénykönyv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A büntető törvénykönyv (Magyarországon a rövidítése: Btk.) egy büntetőjogi kódex, amely az egyes bűncselekményeket és az értük kiszabható büntetéseket határozza meg.

A büntető törvénykönyv nem feltétlenül terjed ki minden bűncselekményre, mert egyéb törvények is foglalkoznak ezekkel.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A világ büntető törvénykönyvei

Hammurapi átveszi a Napistentől a törvényeket
Hammurapi átveszi a Napistentől a törvényeket

A társadalom fejlődésével együtt a világ minden részén az íratlan erkölcsi szabályok mellett kialakultak az írásos jogi normák is, így szabályozva az emberek közötti viszonyok egyes területeit, meghatározva a bűntettet és az érte járó büntetést. Kezdetben a büntető törvényeket nem vették külön, de az írott formában összegyűjtött törvényeknek büntetőjogi részei is voltak.

I. e. 2000 körül, Urnamma sumer király, majd i. e. 1800 körül Iszin királya, Lipit-Istár kőtáblára (sztélére) vésette törvényeit. Őket követte háromszáz, illetve száz évvel később Hammurapi (i. e. 1795 – i. e. 1750) babiloni király, akinek törvénytáblája egy 2,5 m magas fekete kőoszlop (jelenleg a párizsi Louvre múzeumban található). A kőoszlopon lévő dombormű szerint Hammurabbi a Napistentől kapta a törvényeket.

Valamelyest hasonló módon, a zsidó vallásalapító, Mózes, az égő csipkeborokorban megjelenő Istentől vette át a törvénytáblákat („frigytáblákat”), rajtuk a Tízparancsolattal.

Az egyes országokban a büntető törvénykönyvet az ország neve után megadott évben fogadták el: Kína i. e. VI. század közepe (Tzu Chan állította össze az első büntető törvénykönyvet, amelyet háromlábú áldozati vasüstre vésett fel, és ezt Teng Hsi-tzu bambusztáblákra másolta át), Anglia 1100 (I. Henrik király idejében), (Német-római Birodalom 1532 ("Peinliche Gerichtsordnung", V. Károly császár idején); az USA Connecticut államában 1642, Pennsylvania államában 1676, Franciaország 1791, Mexikó (Veracruz állam) 1835 (1831-ben kezdték el a kidolgozását), Hawaii 1835 (III. Kamehameha király idejében), Spanyolország 1870, Olaszország 1889 (1890-es hatályba lépéssel), Bulgária 1896, Thaiföld 1908, egykori Jugoszlávia 1929, Kína 1979.

[szerkesztés] A magyar Btk. története

Magyarországon már Szent István király törvényei tárgyalták a bűncselekményeket és büntetéseket, majd a középkorban Werbőczy István Hármaskönyve szolgált a bíráskodás alapjául büntetőügyekben is.

[szerkesztés] A Csemegi-kódex

Az első modern magyar büntető törvénykönyvet, az 1878. évi V. törvénycikket csak 1878-ban fogadták el. A szakirodalom a kodifikátora, Csemegi Károly után Csemegi-kódexnek nevezi. A kódex a börtönügy szabályozását is tartalmazta, oly módon, hogy a büntetési rendszerről szóló fejezetébe vette fel a szabadságvesztés büntetésre és annak végrehajtására vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. A törvénykönyv a szabadságvesztés öt nemét határozta meg: a fegyházat, az államfogházat, a börtönt, a fogházat és az elzárást.

[szerkesztés] A második világháború után

Ezt követte az 1961. évi V. törvény, majd az 1978. évi IV. törvény, amely módosításokkal és kiegészítésekkel ma is hatályban van.

[szerkesztés] A magyar büntető törvénykönyv tartalma

Fő szócikk: A magyar büntető törvénykönyv tartalma

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Irodalom

  • Lőrincz József – Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon (1997) (A Csemegi-kódexről)
Más nyelveken