Edo

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Edo (江戸, szó szerint: öböl kapu, torkolat) a régi neve Japán fővárosának, Tokiónak. A város helyén több százig évig volt egy kisebb település, de történelmi jelentőséget először 1457-ben kapott, amikor Ōta Dōkan parancsára megépítették az Edo kastélyt.

Edo panorámája (1865 vagy 1866). A fotót Felice Beato készítette.
Edo panorámája (1865 vagy 1866). A fotót Felice Beato készítette.

A japán császár rezidenciája és Japán fővárosa Kiotó volt 1603-ig, amikor megalakult a Tokugava-sógunátus és az áthelyezte az államigazgatás központját Edóba. Attól pillanattól kezdve Kiotó csupán papíron volt az ország fővárosa, a tényleges politikai hatalom központja Edo lett. Edo gyors fejlődésnek indult, a kis, 1457-ben javarészt ismeretlen halászfaluból egymilliós lakosú várossá vált 1721-re, ezzel a kor egyik legnagyobb városai közé tartozott.

Edót gyakori tűzvész tizedelte, többek között az 1657-ben feltehetően 100 000 áldozatot szedő Mejreki no Tajka. Az Edo korszakban körülbelül százszor pusztított tűzvész, tipikus esetben véletlen baleset által okozott tűz terjedt sebesen a fa macsiják között, melyeket faszénnel fűtöttek. 1600 és 1945 között Edót/Tokiót 25-50 évente radírozta egy tűzvész, földrengés, cunami, vulkáni kitörés és háború.

1868-ban a sógunátus végével Meidzsi császár átnevezte a várost Tokiónak, keleti fővárosnak, és átköltöztette a rezindenciáját. Tokió ezzel a politikai hatalom és a papírforma szerint is fővárossá vált.


[szerkesztés] Lásd még

  • Tokió
  • Edo korszak
  • Tokió történelme

[szerkesztés] Jegyzetek

1911 Encyclopædia Britannica cikk

[szerkesztés] Külső linkek