Kolofon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kolofon görög eredetű szó (colophon); jelentése: csúcs, vég.
A régi könyvek, kódexek, középkori kéziratok, sőt, modern könyvek végén elhelyezett hosszabb impresszum, az alábbi adatokat tartalmazhatja:
- a másoló (scriptor)/nyomdász/kiadó neve
- a másolás/nyomtatás/kiadás helye
- a másolás/nyomtatás/nyomtatás ideje
- a megrendelő neve
- a másoló (scriptor)/nyomdász/kiadó egyéb megjegyzései.
Többnyire tölcséralakban szedték. Belőle alakult ki a könyvcím. A könyvtörténet fontos forrása is, hiszen belőle közel 220 könyvmásolót ismerünk név szerint a középkori Magyarországról.
A modern könyvben a szövegtől elkülönült adatközlő rész a címlap hátoldalán vagy a könyv végén. Adattartalmát szabvány írja elő.
[szerkesztés] Forrás
- Magyar Katolikus Lexikon [1]
- Magyar Nagylexikon
- Nyomdászati Lexikon (szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László), Budapest, Biró Miklós Kiadása, 1936
- Révai Nagy Lexikona


Based on work by