Héttorony

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Héttorony ma
A Héttorony ma

A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult torony; hat teljesen leomlott, részben lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott és oly régi, mint Bizánc; Theodosius keletrómai császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vette körül. Később még 4 tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését.

II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakította azokat át, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a Héttoronyból csak hármat kimélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a 200 lábnyi magas úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit meg az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták el. Később restaurálták, és ma szinte teljes egészében helyreállították.

Azonfelül hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő például a falakra aggatták. A torony aljában vagy egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a halálos ítéletet már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600-1714-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. Magyar vértanúk kézírására eddig nem bukkantak, pedig ott kínlódott Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), később Majláth István, Béldi Pál, Török Bálint, Bornemissza Gergely is.

Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében.