Anheszenamon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Anheszenpaaton
egyiptomi hieroglifákkal
i t
n
ra
S34 S29
n
G40
Anheszenamon
egyiptomi hieroglifákkal
i mn
n
S34 S29
n

Anheszenamon (Anheszenpaaton; i. e. kb. 1351 – i. e. 1321 után) egyiptomi királyné a XVIII. dinasztia vége felé; Ehnaton és Nofertiti lánya, Tutanhamon felesége.

Ehnaton és Nofertiti hat lánya közül harmadikként született Ehnaton uralkodásának 4. vagy 5. évében, vagy Thébában, vagy már az apja által alapított új fővárosban, Ahet-Atonban. Születési idejét ennél pontosabban nem lehet meghatározni; az 5.-6. uralkodási évben még egészen kicsi lehetett, mivel csak két helyen ábrázolnak három gyermeket Nofertiti mellett a királyné karnaki templomának oszlopos udvarában. (A karnaki templomok építését a fáraó nem sokkal később abbahagyta.) Maja kincstárnok ahet-atoni sírjában, amely a 8. és 12. év közt készült, Anheszenamon a legkisebb hercegnő, akit ábrázolnak, két húga még nem szerepel a képeken. A korszak építményeinek datálásában sokat segít, hogy a királyi pár lányai közül hányan szerepelnek a királyi családot ábrázoló képeken, ezek alapján meghatározni valakinek az életkorát azonban nehéz, mivel – feltehetően a magas gyermekhalandóság miatt – a gyermekek nem jelentek meg azonnal a hivatalos ábrázolásokon.

Eredeti neve, az Anheszenpaaton („Aton által él” vagy „az ő élete Atoné”) több családtagjához hasonlóan Aton napistenre utal, kinek kultuszát Ehnaton igyekezett kizárólagossá tenni Egyiptomban. Helyenként Anheszenaton formában is előfordul, az isten neve előtti névelőt jelentő, madár alakú pa hieroglifa kihagyásával.

Anheszenpaaton Ahet-Atonban nőtt fel, gyermekkoráról nem tudni részleteket, csak egyik dajkájának, Tiának a neve ismert.

Ehnaton, Nofertiti és három legidősebb lányuk: Meritaton (az apja ölében), Maketaton (az anyja ölében), Anheszenpaaton (az anyja vállán).
Ehnaton, Nofertiti és három legidősebb lányuk: Meritaton (az apja ölében), Maketaton (az anyja ölében), Anheszenpaaton (az anyja vállán).

A következő dolog, amit pontosan tudunk Anheszenpaatonról, az, hogy a 17. évben született egy lánya, Anheszenpaaton-ta-serit („a kisebbik Anheszenpaaton”). Az ő létezéséről 1938 óta tud az egyiptológia; ekkor fedezték fel Hermopoliszban az a feliratot, ami említi. Hogy ki lehetett a gyermek apja, kérdéses. Egyes feltételezések szerint apja, Ehnaton vette feleségül három vagy négy legidősebb lányát; az is lehet azonban, hogy a társuralkodó Szemenhkaré vette feleségül a legidősebb hercegnő, Meritaton után annak húgát is.

Anheszenpaaton születési éve és lányának létezése döntő fontosságú abban, hogy sikerüljön meghatározni Ehnaton uralkodásának hosszát, amelyet a tudomány általában tizenhét évre tesz, többek közt az alapján is, hogy Anheszenpaaton-ta-serit még minden bizonnyal Ehnaton uralkodása alatt született, anyja azonban nemigen lehetett szülőképes korú a 17. uralkodási év előtt.

Ehnaton halála után utódja, Szemenhkaré kevesebb, mint egy évig uralkodott csak; vele együtt felesége, Meritaton is eltűnt a történelem színpadjáról, és Anheszenpaatont, mint legidősebb királyi örökösnőt (második nővére már korábban meghalt) feleségül adták az új fáraóhoz, a nála kb. 3-4 évvel fiatalabb Tutanhatonhoz. Ezzel egyidőben zajlott Ehnaton kudarcot vallott reformjainak felszámolása. Az ifjú uralkodópár elhagyta Ahet-Atont, a 3. vagy 4. évben pedig megváltoztatták a nevüket is, ezzel is jelezve, hogy visszatérnek a régi valláshoz; új nevükben – Tutanhamon és Anheszenamon – a korábbi főisten, Ámon neve váltja fel Atonét.

Tutanhamonnak és Anheszenamonnak nem születtek gyermekeik, aminek feltehetőleg genetikai okai voltak: a 18. dinasztia királyi családjának tagjai ekkor már nemzedékek óta egymás közt házasodtak; Anheszenamon szülei unokatestvérek voltak, ő maga feltehetőleg féltestvére vagy unokahúga volt Tutanhamonnak. A fiatal fáraó sírjában két lánymagzat bebalzsamozott holttestét találták meg, egyikük a terhesség 4., másikuk a 7. hónapjában születhetett holtan. Ők valószínűleg a királyi pár gyermekei voltak, bár Christiane Desroches Noblecourt feltételezése szerint az újjászületéssel kapcsolatos vallási szempontból helyeztek két magzatot – nem feltétlenül az elhunyt király gyermekeit – a sírba, a hercegek és hercegnők szokásos temetkezési helye ugyanis a Királynék völgyében volt.

Tutanhamon uralkodásának 10. évében váratlanul meghalt, örökös nélkül hagyva az országot, melyet a Hettita Birodalom részéről erősen növekvő veszély fenyegetett (Ehnaton meglehetősen elhanyagolta a külpolitikai ügyeket uralkodása alatt). A trónra több jelentkező is akadt, egyikük Horemheb tábornok volt, a másik pedig Ay, aki valószínűleg Nofertiti apja, így Anheszenamon nagyapja volt; a gyermekkorú Tutanhamon helyett eddig is ők kormányoztak. Az egyiptomi évkönyvek mélyen hallgatnak erről az időszakról, a történteket a hettita Suppiluliuma király fia, a későbbi II. Mursilis feljegyzéseiben követhetjük nyomon. Ő tesz említést arról, hogy Egyiptom özvegy királynéja azt az ajánlatot tette Suppiluliumának, hogy küldje el hozzá egyik fiát, akihez ő majd feleségül megy, így biztosítva a békét a két ország közt. A királyné arról is említést tett levelében, hogy irtózik attól, hogy egyik szolgájához menjen hozzá – nem tudni, Ayra vagy Horemhebre célzott ezzel. Ezt egy későbbi levél is követte, melyben a csapdára gyanakvó hettita király válaszlevelére reagált türelmetlenül.

Tutanhamon és Anheszenamon egy elefántcsont-ládika fedelén
Tutanhamon és Anheszenamon egy elefántcsont-ládika fedelén

Egyes feltételezések szerint a „hettita leveleket” Nofertiti vagy Meritaton is írhatta; egyikük halálának időpontjára sincs ugyanis bizonyíték, a „férjem meghalt, fiam pedig nincsen” sorokat bármelyikük írhatta, a hettita feljegyzések pedig Dahamunzu néven említik a levelek íróját, ami nem személynév, hanem az egyiptomi ta hemet neszu („a király felesége”) cím fonetikus átírása, ezt a címet pedig mindketten viselték. Ezenkívül az egyiptomi és a hettita történelem fejezetei nem mindenhol állíthatóak párhuzamba, így a hettita levelek keletkezhettek akár közvetlenül Ehnaton vagy Szemenhkaré halála után is. A legelfogadottabb feltételezés azonban Anheszenamont azonosítja a levelek írójaként abból kiindulva, hogy a feljegyzés szerint Suppiluliuma, mikor válaszlevelét küldte, követét, Hattu-Zitist egyben azzal is megbízta, hogy kémlelje ki, valóban nincs-e trónörököse Egyiptomnak, és Tutanhamont nehezen titkolhatták volna el a hettita követ elől, így a legvalószínűbb, hogy a levelek valóban akkor íródtak, mikor a család férfiágon már kihalt.

Elképzelhető, milyen nehéz helyzetben volt Anheszenamon, ha képes volt ennyire megalázkodni Egyiptom ősi ellenségei, a hettiták előtt. A hagyományok szerint egyiptomi hercegnő sosem ment férjhez külföldre, így akarták elkerülni, hogy idegen királynak joga legyen az egyiptomi trónhoz. Anheszenamon nagyapja, III. Amenhotep még közrendű egyiptomi nőt sem volt hajlandó küldeni a babiloni II. Kadasman-Enlil királynak.

Az idő egyre jobban szorított: Tutanhamon augusztus környékén halhatott meg, a temetés előtti hetven napos gyászidő a végéhez közeledett, és a szájmegnyitás szertartását a sírnál már az új fáraónak kellett végeznie, de a hettita király gyanakvása késleltette a házasság létrejöttét. Csak Anheszenamon második levele után, késő ősszel szánta rá magát Suppiluliuma, hogy követet küld a helyzet kivizsgálására. A temetést bizonytalan időre elhalasztották, mert amíg a hó el nem olvadt a hegyi ösvényeken, Hattu-Zitis, a hettita követ nem tudott visszatérni Hattusasba. Ez legkorábban márciusban következhetett be.

Suppiluliuma végül nem tudott ellenállni a lehetőségnek, hogy egyik fiát ültesse Egyiptom trónjára, így elküldte Zannanza herceget, aki azonban sosem érkezett meg Egyiptomba: útközben tisztázatlan körülmények közt meggyilkolták, ami az egyiptomi–hettita viszonyokat hosszú évtizedekre megmérgezte, az ellenségeskedés és háborúzás a két birodalom közt egészen II. Ramszesz uralkodásának 21. évéig folyt. Ahogy azt nem tudni, ki a felelős Tutanhamon haláláért, amennyiben nem baleset, hanem gyilkosság következménye volt (bár ezt az elméletet egyre kevesebben támogatják), úgy az sem ismert, kinek a keze volt Zannanza meggyilkolásában; ahogy Tutanhamonnál, itt is Ay vezír és Horemheb tábornok neve merül fel. Indítékaikról a legjobb esetben is csak találgatni lehet; az időskorú Ay egész életében híven szolgálta a királyi családot – melynek házasság útján maga is tagja volt, tekintve, hogy húga, lánya és unokája is egy-egy fáraó főfelesége lett –, Horemheb pedig az egyiptomi seregek főparancsnokaként külpolitikai ügyekben a legtájékozottabb lehetett, valószínűleg gyűlölte a hettitákat, akik ellen több csatában is részt vett, és feltehetleg mindenáron kész volt a kezébe ragadni az irányítást, hogy megmentse hazáját.

A helyzetet kompromisszum oldotta meg. Ay társuralkodóvá vált Anheszenamon mellett – egyes feltételezések szerint összeházasodtak, de az erre szolgáló egyetlen bizonyíték egy pecsétgyűrű, mely mindkettejük kártusát viseli, és ez jelenthet akár társuralkodást is; azonkívül Ay sírjában említés sem esik Anheszenamonról, csak az első feleségről, Tejéről –; Horemheb pedig feleségül vette Ay kisebbik lányát, Mutnedzsmetet.

Ezt követően Anheszenamon eltűnt a történelemből, sírhelye ismeretlen. Nem tudni, mi történt a húgaival és a lányával, így Anheszenamonnal feltehetően lányágon is kihalt a 18. dinasztia (bár Ayt és Horemhebet házassági kapcsolataik révén még ide szokták sorolni.)

A Királyok Völgye 2005-ben felfedezett sírjában (KV63), mely stílusa alapján a 18. dinasztia idejének végére datálható, agyagpecséteken a pa-aton névrészletet találták, ami lehet Anheszenpaaton nevének töredéke is. A leletek feldolgozása még folyamatban van, de valószínű, hogy a sírt nem temetkezésre, csak raktárként használták.

Előde: Anheszenamon Utóda:
Meritaton Egyiptom királynéja Mutnedzsmet
i. e. 1335 – i. e. 1321 k.


[szerkesztés] Források

  • Christiane Desroches-Noblecourt: Tutanhamon (Budapest, Corvina, 1985) ISBN 963132205X
  • Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Budapest, Osiris, 1998) ISBN 9633793718
  • Joyce Tyldesley: Nefertiti – Egyiptom Napkirálynője (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 9639437018