1979-es cannes-i filmfesztivál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lásd még:
A 32. cannes-i filmfesztivál 1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Sagan francia írónő elnökletével. A versenyben 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8 alkotást vetítettek. Az Un Certain Regard szekcióban 12, míg a Kritikusok Hete keretében 7 filmet mutattak be.
A fesztivált Milos Forman versenyen kívül vetített musicalje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis most Arany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott… A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Koncsalovszkij Szibériáda című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (La drôlesse).
A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody Allen Manhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit (Zenekari próba), Claude Leloucht (A nous deux), John Hustont (Wise Blood) és Francesco Rosit (Krisztus megállt Ebolinál) is.
A színészek közül elismerést váltott ki az Apokalipszis most szereplőgárdája, közülük is különösen Marlon Brando, Robert Duvall, Harrison Ford, Dennis Hopper és Martin Sheen, de az ünneplésből kivehette részét a fiatal Richard Gere (Mennyei napok), Marie-Christine Barrault és Rutger Hauer (A Nő szürkületben), Marie-France Pisier (Les soeurs Brontë) (a két másik Brontë-nővér, Isabelle Huppert és Isabelle Adjani távol maradt Cannes-tól), Fernando Rey, Marcello Mastroianni, Stefania Sandrelli, Miou-Miou Patrick Dewaere Annie Girardot Gérard Depardieu (L'Ingorgo – Una storia impossibile), a Série noire-ban Marie Trintignant és ugyancsak Patrick Dewaere, akit alakításáért a legjobb férfi szereplőnek jelöltek, Michael Douglas–Jane Fonda páros Jack Lemmon oldalán (Kína-szindróma), Klaus Kinski (Woyzeck), valamint Jacques Dutronc és Catherine Deneuve (A nous deux).
A 32. fesztiválon újabb sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet. A nagyjátékfilmek versenyébe kapott meghívást Jancsó Miklós Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel tervezett trilógiájának első két darabja, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro. A két alkotást együtt mutatták be és jelölték Arany Pálmára. Jancsó a fődíjat ugyan nem kapta meg, de életműdíjban részesült.
Az Un Certain Regard szekcióban vetítették Kézdi-Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását; a rendezőt ez évben zsűritagnak kérték fel.
További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású brit animációs filmes, John Halas (Halász János).
A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamosan tartott Rendezők Kéthete keretében 16 nagyjátékfilmet és 5 rövidfilmet vetítettek[1]. E válogatásba kapott meghívást Gábor Pál Angi Vera című alkotása, mely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jirí Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este.
1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1982-ig tartott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Zsűri
- Françoise Sagan (írónő – zsűrielnök – Franciaország)
- Jules Dassin (filmrendező – Franciaország)
- Luis Garcia Berlanga (filmrendező – Spanyolország)
- Maurice Bessy (újságíró – Franciaország)
- Paul Claudon (filmproducer – Franciaország)
- Robert Rozsgyesztvenszkij (költő – Szovjetunió)
- Rodolphe M. Arlaud (újságíró – Svájc)
- Sergio Amidei (forgatókönyvíró – Olaszország)
- Susannah York (színésznő – Egyesült Királyság)
- Kézdi-Kovács Zsolt (filmrendező – Magyarország)
[szerkesztés] Versenyfilmek
- Apocalypse Now (Apokalipszis most)[2] [3] – rendező: Francis Ford Coppola)
- Arven – rendező: Anja Breien
- Bez znieczulenia (Érzéstelenítés nélkül) – rendező: Andrzej Wajda
- Caro papà (Kedves papa) – rendező: Dino Risi
- Days of Heaven (Mennyei napok) – rendező: Terrence Malick
- Die Blechtrommel (A bádogdob) – rendező: Volker Schlöndorff
- Een vrouw tussen hond en wolf (A Nő szürkületben) – rendező: André Delvaux
- La drôlesse – rendező: Jacques Doillon
- Les soeurs Brontë (Les soeurs Brontë) – rendező: André Téchiné
- L'Ingorgo – Una storia impossibile – rendező: Luigi Comencini
- Los sobrevivientes – rendező: Tomás Gutiérrez Alea
- Magyar rapszódia – Allegro barbaro – rendező: Jancsó Miklós
- My Brilliant Career (My Brilliant Career) – rendező: Gillian Armstrong
- Norma Rae (Norma Rae) – rendező: Martin Ritt
- Okupacija u 26 slika (Árnyak Dubrovnik felett) – rendező: Lordan Zafranovic
- Série noire – rendező: Alain Corneau
- Sibiriada (Szibériáda) – rendező: Andrej Koncsalovszkij
- The China Syndrome (Kína-szindróma) – rendező: James Bridges
- The Europeans (The Europeans) – rendező: James Ivory
- Victoria – rendező: Bo Widerberg
- Woyzeck (Woyzeck) – rendező: Werner Herzog
[szerkesztés] Versenyen kívül
- A nous deux (Ketten) – rendező: Claude Lelouch
- Cristo si è fermato a Eboli (Krisztus megállt Ebolinál)[2] – rendező: Francesco Rosi
- Hair (Hair) – rendező: Milos Forman
- I dieci diritti del bambino – rendező: John Halas, Fernando Ruiz, Manfredo Manfredi, Johan Hagelback, Jerzy Kotowski, Alina Kotowski, Klaus Georgi, Katja Georgi
- Le musé du Louvre – rendező: Toshio Uruta
- Manhattan (Manhattan) – rendező: Woody Allen
- Prova d'orchestra (Zenekari próba) – rendező: Federico Fellini
- Wise Blood – rendező: John Huston
[szerkesztés] Un Certain Regard
- A kedves szomszéd – rendező: Kézdi-Kovács Zsolt
- Companys, procés a Catalunya – rendező: José María Forn
- Dalla nube alla resistenza – rendező: Jean-Marie Straub és Danièle Huillet
- Die Dritte Generation – rendező: Rainer Werner Fassbinder
- Encore un hiver – rendező: Françoise Sagan
- Fad'jal – rendező: Safi Faye
- Les petites fugues – rendező: Yves Yersin
- Moments – rendező: Michal Bat-Adam
- Mourir à tue-tête – rendező: Anne Claire Poirier
- Paviljon VI – rendező: Lucian Pintilie
- Printemps en février – rendező: Shei Tieli
- Spirit of the Wind – rendező: Ralph Liddle
[szerkesztés] Kritikusok Hete
- Northern lights (Northern lights) – rendező: John Hanson és Rob Nilsson
- Jun – rendező: Hiroto Yokoyama
- Fremd bin ich eigezogen – rendező: Titus Leber
- Chuy petela – rendező: Stefan Dimitrov
- Les servantes du bon Dieu – rendező: Diane Létourneau-Tremblay
- La rabia – rendező: Eugeni Anglada
- Les ombres du vent – rendező: Bahman Farmanara
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Barbe bleue – rendező: Olivier Gillon
- Bum – rendező: Bretislav Pojar
- Harpya (Hárpia)[2] – rendező: Raoul Servais
- Helping Hand – rendező: John P. Taylor és Zlatko Pavlinovic
- La dame de Monte Carlo – rendező: Dominique Delouche
- La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau
- Le mur – rendező: Jan January Janczak
- Petite histoire un peu triste – rendező: Didier Pourcel
- Põld – rendező: Rein Raamat
- The Waltzing Policemen – rendező: Kerry Feltham
- Zwei Frauen in der Oper – rendező: Christian Veit-Attendorff
[szerkesztés] Díjak
[szerkesztés] Nagyjátékfilmek
- Arany Pálma (megosztva):
- Apocalypse Now (Apokalipszis most)[2] – rendező: Francis Ford Coppola
- Die Blechtrommel (A bádogdob) – rendező: Volker Schlöndorff
- A zsűri külön nagydíja: Sibiriada (Szibériáda) – rendező: Andrej Koncsalovszkij
- Legjobb női alakítás díja: Sally Field – Norma Rae
- Legjobb férfi alakítás díja: Jack Lemmon – The China Syndrome (Kína-szindróma)
- A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női szerepének megformálója: Eva Mattes – Woyzeck (Woyzeck) – rendező: Werner Herzog
- A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi szerepének megformálója: Stefano Madia – Caro papà (Kedves papa) – rendező: Dino Risi
- Legjobb rendező: Terrence Malick – Days of Heaven (Mennyei napok)
- A Nemzetközi Filmfesztivál ifjúsági film díja: La drôlesse – rendező: Jacques Doillon
- FIPRESCI-díj: Apocalypse Now (Apokalipszis most) – rendező: Francis Ford Coppola
- A Technikai Főbizottság (CST) nagydíja: Norma Rae (Norma Rae) – rendező: Martin Ritt
- Életműdíj: Jancsó Miklós
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Arany Pálma (rövidfilm): Harpya (Hárpia) – rendező: Raoul Servais
- A zsűri díja (rövidfilm): La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau
[szerkesztés] Arany Kamera
- Arany Kamera díj: Northern lights (Northern lights) – rendező: John Hanson és Rob Nilsson
[szerkesztés] Megjegyzés
- ^ Mivel a cannes-i filmfesztivál párhuzamos, alternatív rendezvényéről van szó, a bemutatott filmek itt nem kerülnek felsorolásra.
- ^ 2,0 2,1 2,2 2,3 Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus).
- ^ A filmet még nem végleges formájában, hanem előrehaladott munkaként vetítették.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (en: fr:)
- Cannes Film Festival (en:)] (IMDB)
- Kritikusok Hete honlapja (en: fr:)
- Rendezők Kéthete honlapja (en: fr:)
1939 | 1946 | 1947 | 1949 | 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | 1957 | 1958 | 1959 | 1960 | 1961 | 1962 | 1963 | 1964 | 1965 | 1966 | 1967 | 1968 | 1969 | 1970 | 1971 | 1972 | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980 | 1981 | 1982 | 1983 | 1984 | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007


Based on work by