Dido
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dido, más névan Elissa, Karthágó királynője a római mítoszokban. Bélosz türoszi király leánya volt, s egy Sychaelus nevű gazdag föníciai nemes felesége lett. Bátyja, Pygmalion azonban, aki apjuk halála után Türosz királya lett, orvul megölette férjét, hogy elvehesse vagyonát. Dido sok honfitársával együtt, akik szintén megelégelték Pygmalion zsarnokságát, hajóra szállt, és Afrika északi partjain várost alapított. Egy korai hagyomány szerint a környék ura, Iarbas először annyi földet ígért neki, amennyit egy ökör bőrével be tud takarni. Dido a bőrt vékony csíkokra hasította, s azzal kerítette körbe azt a dombot, amelyre Karthágó fellegvára épült. Iarbas feleségül akarta venni Didot, de erőszakos közeledése elől a királyné a máglya tüzébe menekült.
Vergilius egy másik hagyományra alapozott vele kapcsolatban, amelyet előtte már Naevius is feldolgozott: eszerint Karthágóban szállt partra az új hazát kereső Aineiasz. Dido szivesen fogadta a jövevényeket, meghallgatta a vezér beszámolóját Trója pusztulásáról és keserves bolyongásairól, s szerelmes lett az ifjúba. Aineiasz sem maradt közömbös, de Zeusz parancsára tovább kellett hajóznia népével végleges hazájába, Itáliába. A csalódott királyné megátkozta hűtlen szerelmesét, majd annak távozása után máglyán elégette magát. Dido története Vergilius munkájának irodalmi csúcspontja, számos későbbi szerzőt is megihletett. Dido átka a későbbi római – pun viszályok mitologikus megokolásának is tekinthető.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.


Based on work by