Graumann-pénzláb
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Graumann-pénzláb (németül: Graumannscher Münzfuß) a II. Frigyes porosz király 1750. július 14. kelt rendelétben kihirdetett porosz pénzreform szabványa, mely kidolgozójáról, Johann Philipp Graumann Generalmünzdirektorról kapta nevét. 14 talléros és 21 forintos ezüst pénzlábat vezetett be (1 birodalmi tallér = 1,5 dél-német forint).
A Graumann-pénzláb értelmében egy kölni márka (233,856 gramm) színezüstből 14 porosz birodalmi tallért, illetve 21 dél-német forintot kellett verni. Következésképpen egy birodalmi tallér 16,704 gramm, egy dél-német forint 11,136 gramm színezüstöt tartalmazott. A birodalmi tallért az 1820-as évektől hivatalosan porosz tallérnak nevezték, és 24 jó garasra, illetve 288 pfennigre, majd 1930 után 30 ezüstgarasra és 360 pfennigre oszlott. Az ugyanekkor bevezetett Frigyes-aranyak értékét 5 birodalmi tallérban rögzítették, a hétéves háború (1756-1763) után az arány 5 1/3-ra, majd a XIX. századtól 5 2/3-ra módosult. Háromszoros, hatszoros és tizenkétszeres tallérokat is vertek.
A XVIII. században a Graumann-pénzláb gyakorlatilag az összes észak- és közép-német államban elterjedt. A drezdai pénzverési egyezmény szerint vert 1857. (azaz a bécsi pénzverési egyezmény és az egyleti tallér mint pénzegység életbelépése) előtti porosz tallérokat olykor – helytelenül – egyleti tallérnak is nevezték, de ezt is a Graumann-pénzláb szerint verték. A Graumann-pénzlábat – némi változtatással, lásd a bécsi pénzverési egyezményt – gyakorlatilag egészen 1908-ig használták.
Forrás: Münzen Lexikon


Based on work by