Károlyi-kastély

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A füzérradványi Károlyi-kastélyt a Károlyi család Ybl Miklós tervei alapján építette át romantikus-eklektikus stílusban 1857-1859-ben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A kastély leírása

Füzérradványi Károlyi-kastély park felöli bejárata
Füzérradványi Károlyi-kastély park felöli bejárata
Csavart oszloppár egyike
Csavart oszloppár egyike

A füzérradványi kastély épülete átmenet a neoreneszánsz és a romantika között. Az F alaprajzú épület déli és keleti szárnya emeletes, északi keresztszárnya földszintes, ezek határolják a kőmellvéddel elzárt díszudvart. A kastély legkarakterisztikusabb része a park felé néző keleti oldal főhomlokzata, mely középen loggiával és Károlyi Ede által tervezett nyolcszög alaprajzú, vékony, magas toronnyal van ellátva. Az északi szárny különlegessége az apszisos nagyterem. Az 1897-1907 között újjáépült déli szárny földszintjén impozáns tereket alakítottak ki. Az udvari oldalon helyezkedik el a hosszú, földszinti terem, az ún. márványfolyosó, melynek terét kannelúrázott pilaszterek hordozta gipszrabic boltozat fedi. Innen nyílik a teknőboltozatos nagy szalon, térelválasztó elemként két nagy csavart vörösmárvány oszlop szolgál. A déli szárnyban helyezkedtek el a grófi lakószobák. Az északi keresztszárny egyetlen nagy terme a télikert volt, ennek folytatásában helyezték el a kastély lakóinak ellátását szolgáló helyiségeket. A keleti homlokzat loggiájának emeletét később beüvegezték, így az épület ezen része zártabb lett. A déli szárny termeiben bútorokat helyeztek el, jelenleg múzeumként üzemel. A radványi kastély belsőépítészeti kialakítása 1898-tól vett lendületet, amikor Károlyi László és felesége, gróf Apponyi Franciska antik és értékes tárgyak szisztematikus gyűjtésébe kezdett a kastély számára. A grófi házaspár évekig járta az itáliai műkereskedéseket, azzal a céllal, hogy igazi reneszánsz otthont alakítsanak ki a radványi kastélyban. A vásárlások mellett a hajdani Rákóczi-javakból is kerültek tárgyak a füzérradványi enteriőrökbe. A földszint neoreneszánsz jellegű márványfolyosóján reneszánsz asztalokat, faragott, bőrrel, textillel kárpitozott, változatos kialakítású székeket helyeztek el. Kandalló majdnem minden szobában volt. A kastély berendezését reneszánsz szekrények, keleti szőnyegek, kőfaragványok, aranyozott tükrök, ágyak, csillárok, agancsok, állatbőrök, családi képek mellett számos különleges tárgy gazdagította. A kastély berendezésének egy része elkallódott, de néhány megmaradt kiváló darab 1949-ben Sárospatakra került, jelenleg a sárospataki Rákóczi Múzeum gyűjteményében látható. A kastély körüli, erdőből kialakított park 1975 óta természetvédelmi terület, csodálatos arborétum. Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszebb és legnagyobb parkja. Az 1930-as évek végéig Európa szerte híres park volt, utána azonban a feledés homályába merült. A park kialakulása hosszú időre nyúlik vissza. A XIX. század közepén, az addigi gyümölcsöskertből angol stílusú parkot alakítottak ki. A XIX. század végén egy Paradeiser nevű német kertész gondozta a parkot. 1906-ban Zinke Ferenc vette át a parképítés irányítását. Zinke az angol parképítési stílust kedvelte. Nagy kiterjedésű tisztásokat alakított ki, melyeket hálózatba ültetett ligetes facsoportok törtek meg. A kertészetnek külön melegháza is volt, melyben a virágágyásokba való növényeket nemesítették. A fa és cserjefajokat úgy válogatták össze, hogy az év minden szakaszában esztétikai élményt nyújtsanak. Külön ékességként szolgált a két tó, a kisebbiket a kastély szállóvá alakításakor fürdőmedencévé építették át, fehér és kék színű csempével. A nagyobb tavat egykor "Halastónak" nevezték. A tavakat sétaút vette körül, a víztükrön vízimadarak találtak maguknak otthont. A park madár-és állatvilága is igen gazdag volt. Zinke Ferenc 1947-ig gondozta a parkot, ezután a növényzet egy része elvadult, a távoli kilátást biztosító nyiladékok benőttek. A nagy tó ma mocsaras terület. Az ötvenes évektől a tisztásokat beültették kisebb facsoportokkal, így megtört a park harmóniája, szellőssége. A védelem alatt álló 140 ha park területéből ma a kastélyhoz tartozó, elkerített rész 15 ha.

[szerkesztés] A kastély építéstörténete

A kastély berendezése
A kastély berendezése
Az épület nyugati homlokzata
Az épület nyugati homlokzata

Az írott forrásokban 1670-től szerepel a kastély. Egy 1700 körüli ábrázolás és leírás, valamint egy 1717-ből származó épületleírás alapján kaphatunk a kastély XVII. századi előzményiről tájékoztatást. A rajzon látható épület téglalap alaprajzú volt, négy sarkán bástyaszerű tornyokkal. A téglalap alaprajzon belül két szárnyból álló L alakú épület látható, amely a mai napig meghatározza a kastély tömegelrendezését. A két szárny által közrezárt és fallal kerített belső udvar bejárata a beépítetlen rövidebb oldalon látható. A források alapján tehát a füzérradványi kastély a XVII-XVIII. század fordulóján szabályos alaprajzú, későreneszánsz hagyományokat tükröző építmény volt. Kapuja előtt külső udvar volt, két oldalán gazdasági melléképületekkel, körülötte kerttel. Ez a kastélyforma Magyarországon a XVI. század végétől terjedt el, az Itáliából származó négysarokbástyás típus egyszerűsített változata. Adatok hiányában azonban az építés ideje nem határozható meg. A birtokot és az épületet 1686-ban adományozta a király Károlyi Lászlónak, azonban a Károlyi család egészen a XIX. század közepéig csak gazdasági célokat szolgáló uradalmi központként működtette azt. 1752-ben terv készült a kastély átépítésére, ebből azonban nem valósult meg semmi. 1754-ben a kastélyt Péchy Istvánnak (Boldogkőváralja kastélya építtetőjének) adják bérbe, aki nagy átépítésbe fog. A kastély új falai a régi alapokra épültek, azonban az átépítés érdemben nem határozható meg. A kastély egészen a XIX. század közepéig jelentéktelen vidéki kúriaként működött. Károlyi István fia, Ede építkezései nyomán vált nagyszabású kastélyépületté, mely a gazdasági célok helyett már elsősorban a reprezentációt szolgálta. A radványi kastély építése két évtizeden keresztül több szakaszban folyt. A tervező építész Ybl Miklós, aki Károlyi Ede apjának uradalmi építésze volt. A kastélyt Ede 1860 és 1877 között építtette. Az örökölt reneszánsz kastélyt erősen átalakította. A mai F alakú kastély az ő nevéhez fűződik. Az F felső részében kialakított U alakú díszudvar az eredeti, L alakú kastély tömegének télikerttel és kápolnával kiegészített kompozíciójából alakult. Az F szára foglalta magába a kastély konyháját és a személyzeti részt. Természetesen sokban eltér a mai állapot Ybl tervétől, lévén Károlyi Ede, mint műkedvelő építész azt többször módosíttatta. Károlyi Ede nem sokáig élvezhette átépített kastélyát, két évvel annak befejezése után, 1879-ben meghalt. Fia, László örökölte a kastélyt, aki a századfordulón jelentős átalakításokat végeztetett az épületen. Ez az építkezés az épület belsejére is kiterjedt. Legjelentősebbek az ajtókeretek, a kandallók beépítése és a szobák pazar berendezése. 1898-ban [[|Firenze|Firenzéből]] vásárolnak reneszánsz és korabarokk kőfaragványokat, bútorokat és textíliákat, melyeket el is helyeznek a kastélyban. Így válik a kastély a reneszánsz iránti érdeklődés otthonává. Az átépítés tervezője feltehetőleg a milánói születésű Alberto Pio lehetett. Az átépítés elsősorban az épület déli részét érintette, úgy, hogy tömegében követte elődjét, az Ybl-féle épületet. A déli szárny földszintjén néhány impozáns teret alakítottak ki. Az udvari oldalon létrehozták a hosszú, ún. márványfolyosót, mely a fekete-fehér-vörös márványpadozatáról kapta a nevét. Az innen nyíló nagy szalonban két csavart vörösmárvány oszlopot helyeztek el. Károlyi László élete végén visszaköltözött a család fóti birtokára, a kastély hasznosítását István nevű fiára és annak feleségére, Windischgrätz Mária Magdolnára bízta, aki luxusszállóvá alakíttatta a használaton kívüli, jól felszerelt kastélyt. Az előkészületeket követően – áramot vezetnek a kastélyba, minimális, de szükséges átalakításokat végeznek – 1938. május 8-án nyílt meg a Kastélyszálló. Az intézmény sikeresen működött, és a lillafüredi Palotaszállóhoz hasonló népszerűségre tett szert. A kastélypark kialakulása hosszú időre nyúlik vissza. A XIX. század közepén, az addigi gyümölcsöskertből angol stílusú parkot alakítottak ki. A XIX. század végén egy Paradeiser nevű német kertész gondozta a parkot. 1906-ban Zinke Ferenc vette át a parképítés irányítását, 1947-ig gondozta a parkot, ezután a növényzet egy része elvadult. Az ötvenes évektől a tisztásokat beültették kisebb facsoportokkal, így megtört a park harmóniája, szellőssége. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszakapta a család vidéki otthonát. 1948-ban azonban végleg állami tulajdonba került, TBC szanatóriummá alakították. Sajnos a II. világháború után az épületeket átalakították, megcsonkították. 1991-ig a Sátoraljaújhelyi Városi Kórház gerontológiai részlegét is magában foglalta, ekkor bezárt, majd 1993-ban a Műemlékek Állami Gondnokságához került. 1995-ben kezdődött az épület helyreállításához szükséges tudományos kutatómunka (művészettörténeti-, és régészeti feltárások, statikai-, faanyagvédelmi vizsgálatok), melynek eredményeként elkészültek az építészeti engedélyezési és kiviteli tervek. 1996-ban kezdődtek a déli (részben múzeumi) szárny földszinti helyiségeinek helyreállítási munkálatai. 1997-ben folytatódott a déli szárny nyugati tetőszakaszának feltárása és műhelymunkái. 1998. évben befejeződtek a teraszok szerkezeti munkái. 1999-ben megkezdődött a déli szárny középső és keleti szakaszának tető-helyreállítási és homlokzat-felújítása a kilátótoronnyal együtt. 2000- 2002 évben a Hubertus terem felújítására került sor, közben a mellette lévő lépcsőház és folyosó szerkezeti munkálatai is elkészültek.

[szerkesztés] A birtok tulajdonosai

A kastély parkja (nyugati-oldalon)
A kastély parkja (nyugati-oldalon)
A kastély parkja (déli-oldalon)
A kastély parkja (déli-oldalon)

A település eredetileg Füzér várának tartozéka volt, a falu neve akkor még Radvány volt. Az Árpád-kortól a XVII. századig többször cserélt gazdát. 1270-1272-ben királyi birtok, majd 1280-ban IV. László király a Baksa nembéli Simon fiának, Tamásnak adja. 1321-ben visszakerül a királyhoz, majd 1389-ben Zsigmond király Perényi Miklós, János és Imre részére adományozza. 1567-ben a Perényi család kihal, a vár a kincstárra száll, majd 1568-ban beiktatják Báthory Miklóst és Györgyöt. Báthory István 1603-ban Báthory Erzsébetre, a törökverő gróf Nádasdy Ferenc hitvesére hagyományozza Füzért és vele Radványt. 1614-ben Nádasdy Pál a birtokos, de 1620-ban már a Báthoryak familiárisa, Réthey Péter a birtokos. 1626-ban Réthey Péter özvegye leányának, Réthey Zsófiának és férjének, Mosdóssy Imrének hagyományozza férje zálogbirtokát az ott kastély módjára épült kúriával együtt és kötelezi lányát, hogy a radványi templom építését fejezze be. Ez az első írott adat a kastélyról és a templomról. Réthey Zsófia 1660-ban visszaadja Füzért Nádasdy Ferencnek, de Radványt, az ott álló kúriával együtt megtartja. 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a kincstár lefoglalta Nádasdy Ferenc összes javait, beleértve az akkor zálogban lévő Füzért és tartozékait is. 1674-ben I. Lipót Hartyáni Andrásnak, a szepesi kamara tisztségviselőjének adományozza Radványt, melyet 1686-ban Károlyi László kap meg királyi adományként. A királyi adományozással megkezdődött a füzérradványi kastély Károlyiak által történő birtoklásának több mint két és fél évszázados története. Nemzetségük a középkorban szerzett nagy birtokokat az ország keleti felén, Szatmár megyében. A XVI-XVII. században már szerepet játszottak az ország történetében és kedvező házasságkötések révén az ország legelső családjával kerültek rokonságba. A bárói rangot 1609-ben Károlyi Mihály nyerte el. Károlyi Sándor, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) egyik megalkotója, 1712-ben hatalmas adományokban részesült, ekkor kapta meg a grófi rangot is. 1717-ben a füzérradványi birtokot és kastélyt Károlyi Sándor kivette a család kezeléséből és 30 évre zálogba adta Dessewffy Imre tábornoknak. Károlyi Ferenc 1754-ben váltotta vissza Radványt és kastélyát. Nemsokára azonban újabb zálogosok és bérlők laktak benne. 1822-től a három Károlyi-fivér, István, Lajos és György együtt kezelték az uradalmat. 1827-ben a nagy osztozkodást követően a füzérradványi uradalom Károlyi István birtokába került. Állandó lakhelyéül azonban ő sem a távoli Abaúj falut választotta, hanem Fóton építkezett. A radványi kastély egészen a XIX. század közepéig csak uradalmi központként működött, főként gazdasági célokat szolgált. Károlyi Istvánnak két fia született és a birtok tovább osztódott, és ekkor már a füzérradványi uradalomnak is kiemelt szerep jutott. Fia, Károlyi Ede örökölte az addig országos viszonylatban jelentéktelen épületet és parkját. Amikor 1851-ben feleségül vette gróf Korniss Klarisszát, nagyszabású építkezésekbe kezdett, mivel új otthonukat Radványra tervezte. 1879-ben meghalt Károlyi Ede, a birtokot Károlyi László örökölte, akinek utóbb jelentős szerep jutott az épület történetében. A politikai élettől elfordulva a gazdasági ügyeknek szentelte magát. Füzérradványi birtokán is intenzív erdőgazdálkodást honosított meg. Feleségével, Apponyi Franciskával új színt hozott az addig csendes vidéki kastély életébe, jelentős belsőépítészeti fejlesztésekbe kezdtek. Élete vége felé a betegeskedő Károlyi László visszahúzódott fóti birtokára, így a kastély lakatlanul állt. Az 1930-as években Károlyi László fia, István és felesége, Windischgrätz Mária Magdolna felismerték a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőséget, a radványi kastélyt luxusszállóvá alakították át. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszakapta a család vidéki otthonát egészen 1948-ig, amikor is végleg állami tulajdonba került.


[szerkesztés] Lásd még