Ferenczy Noémi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ferenczy Noémi (Szentendre, 1890. június 18. – Budapest, 1957. december 20.) gobelinművész, festőművész.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Ferenczy Noémi a kor, európai színvonalon is kiemelkedően legnagyobb gobelinművésze volt. Apja Ferenczy Károly festőművész, anyja Fialka Olga festőművésznő. A művészettel – mint mindegyik testvére – apja műtermében kezdett ismerkedni. Nagybányán sokszor megfordult, ahol neves művészek alakították látásmódját. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben. 1926-tól a KUT tagja volt. 1932-ig élete nagy részét Nagyváradon és Brassón töltötte. 1932-től élt Budapesten. 1945-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, egészen haláláig. A kárpitművészet megújítója volt. Az általános gyakorlattal ellentétben Ferenczy Noémi, nem csak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból. Kárpitjai igen erősen dekoratív hatásúak, síkszerűek, újító volt ilyen téren is. A kárpitművészetben addig alkalmazott stílusok inkább idillikus tájkép festészetre hasonlítottak. Az ő képein egyformán fontos volt a figura és a természet. Gobelinjeinek lírai színvilága is egyedi. Színei a kezdeti erős színekből, egyre inkább átmentek a pasztell felé. Képes volt a gobelinművészetet a monumentális művészet rangjára emelni. Szentendrén állandó kiállítása van, a Ferenczy család többi tagjával együtt. 1992-ben díjat neveztek el róla.

[szerkesztés] Díjak

[szerkesztés] Fontosabb művei

  • Teremtés (1913)
  • Menekülés Egyiptomba (1917)
  • Harangvirágok (1921)
  • Nővérek (1921)
  • Kertésznők (1923)
  • Fahordó nő (1925)
  • Parasztfej kaszával (1926)
  • Piros korsós szőlőmunkásnő (1930)
  • Szövőnő (1933)
  • Kőműves, Házépítő, Pék (1933)

[szerkesztés] Kiállítások

[szerkesztés] Művek közgyűjteményekben

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Hivatkozások