Csesznegi család

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Csesznegi család, másként Cseszneky család dunántúli eredetű nemesi család volt, amely többek között enesei, csécsényi, kisbaboti, szentkátai, kisbudafai és tejfalusi előnevekkel élt. A család eredeti neve Cseszneky, más alakváltozatban Csesznegi volt. A bárói ág az 1940-es évektől a Milványi nevet viseli, a korábbi Csesznegi családnevet elő-, illetve második névként megtartva (csesznegi báró Milványi, illetve Milványi-Csesznegi formában).

Birtokaik főleg Győr, Veszprém és Pozsony vármegyében feküdtek, de a javak többsége a török pusztításai következtében a 18. századra elenyészett, s a família egy része Bács-Bodrog vármegyébe költözött. A család tagjai főleg katonai pályán tűntek ki, s egyik águk bárói címet kapott.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A Bána nemzetség

A hagyomány a Bána nemzetségből származó Apa comest tartja a család ősének, aki 1230-ban elfoglalta a pannonhalmi apátság gönyűi vizafogó területét és a bencések halászait megölte.

Apa fia, Mihály 1225-ben II. András főlovászmestere volt, 1241-ben a tatárok ellen tanúsított hősiessége miatt IV. Béla bolondóci ispánná nevezte ki, s megkapta a Győr vármegyei gönyűi udvarnokok földjét a dunai halászat jogával.

Mihály fia, Jakab trencséni főispán, IV. Béla kardhordozója éppíttette Csesznek várát. Egy 1263-ból származó oklevél szerint Jakab számos szolgálatot tett a királynak.

A IV. László híveiként ismert Jakab fiait (Miklós, Lőrinc, Szomor és Mihály) 1296. április 25-én III. András király hűtlenségük és számos garázdálkodásuk miatt a Nógrád megyei jenői várhoz tartozó ipolyviski birtokuktól megfosztotta s ezt Csák nembéli Csák fia Jánosnak adományozta. Az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályok idején 1303-ban Vencel király Jakab fiait teljes jószágvesztésre és lefejezésre ítélte, mert 1302-ben Buda ostromakor Károly Róbertet segítették, Budán nagy károkat okoztak, s ily módon hűtlenségbe estek. Az ítéletet azonban nem sikerült végrehajtani, s Jakab fiaitól származik a már kihalt pókaföldi Szomor és újfalusi Fekete, valamint a ma is élő pókatelki Kondé, s valószínűleg a kisbaboti és tejfalusi Csesznegi, illetve a csesznegi báró Milványi család.

A Csákokkal való hosszas perlekedés után 1323-ban Csesznek várát véglegesen elcserélték a Győr vármegyei Pázmándfalura.

A családi okleveleken 1412-ben osztoztak.

[szerkesztés] A kisbaboti és tejfalusi Csesznegi család

Az oklevelekben először 1519-ben előforduló család leszármazása a cseszneki várat építtető Bána nemzetségből hitelesen nem bizonyítható, de a birtokviszonyok alapján valószínűsíthető.

György 1526-ban a tatai vár kapitánya s a komáromi vár kúriai gazdája volt. A mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás idején, 1526 őszén Ráskai Gáspár, Szapolyai János híve fegyveres erővel Tata alá vonult, melyet az I. Ferdinánd pártján álló György kénytelen volt föladni, és Mária királynéhoz sietett Pozsonyba segítségért. 1528-ban Bakics Pállal közösen elfoglalták Ferdinánd részére Győrt. Érdemeiért a győri vár udvarbírájává nevezték ki, elnyerte a kizárólag bárókat megillető vörös pecsétviasz használatának jogát, s 1534-ben királyi adományt nyert Kisbabot községre, ahol később evangélikus imaházát építtetett.

Mihály, várpalotai fővitéz 1559-ben I. Ferdinándtól donációt kapott Bakonynána, Dudar, Káloz, Láng, Aba és Felegres birtokokra. A fővitéz a palotai vár fenntartásához szükséges pénzt a környező falvak népétől próbálta behajtani, akik a nádorhoz fordultak panasszal.

János (†1593), győri gyalogoskapitányként, Gábor (1596, 1599) és Mátyás (1597) pedig Révay Ferenc túróci főispán seregében Esztergomnál harcoltak a török ellen .

Benedek, II. Ferdinánd megbízottja (1626) volt.

Erzsébet, a neves tudós, Bél Mátyás édesanyja volt.

A családból többen belekeveredtek a Wesselényi-féle összeesküvésbe, s emiatt birtokaik egy jelentős részét elvesztették. János 1673-ban, Mátyás 1692-ben volt a nagyszombati egyetem hallgatója. Később mindketten részt vettek a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelésben.

A Rákóczi-szabadságharc bukása után a család nagy mértékben elszegényedett, ezért a 18. század derekán János Bács-Bodrog vármegyébe költözött, ahol Szentkáta-majort alapította.

1848/49-es szabadságharcban József és Imre nemzetőrként Szabadkánál, Mihály pedig bácskai védsereg önkénteseként Csantavérnél harcolt a szerb lázadók ellen.

Ferenc (1876-1923) gazdatiszt, majd malomiparos és gabonakereskedő volt, akit 1919-ben gróf Károlyi Gyula ellenkormánya közélelmezési biztossá nevezett ki.

[szerkesztés] A csesznegi báró Milványi család

Csesznegi Gyula (1914–?) 1940-ben, a második bécsi döntést követő észak-erdélyi bevonulás során, a Ludovika Akadémia lovaskülönítményének tagjaként Milvány falu mellett különleges hősiességet tanúsított. Horthy Miklós engedélyezte számára a Milványi név viselését. 1941-től II. Tomiszláv horvát király tanácsosa, akitől bárói rangot nyert. Gyula bárótól származik a mai Milványi család (Milványi-Csesznegi vagy csesznegi báró Milványi család). A család tagjai ma Magyarországon, Argentínában, Izraelben, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Angliában élnek.

[szerkesztés] Címer

A család ősi nemesi címere: Kék mezőben zöld hármashalmon aranykoronából kiemelkedő fehér galamb (vagy seregély). Sisakdísz: Kiterjesztett fekete sasszárny, melyből középen ezüst kettőskereszt emelkedik ki, s fölötte hatágú csillag. A bárói ág a nemesi címer bővített változatát használta.

[szerkesztés] Források

  • Árpád-kori okmánytár
  • Bunyitay Vince: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitujitás korából
  • Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái
  • Fejér megyei történeti évkönyv
  • Hofkammerarchiv Wien
  • Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után
  • Szávay Gyula: Győr: monogárfia a város jelenkoráról a történelmi idők árintésével
  • Szíj Rezső: Várpalota
  • Szlovák Nemzeti Levéltár
  • Wertner Mór: A Bana nemről
  • Worldstatesmen
  • Regnal chronologies
  • Jánoshalma híres szülöttei, polgárai
  • Magyar Arisztokrácia
  • Slachta bratislavskej stolice