Anaxagorász
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Klazomenai Anaxagorász (görögül Αναξαγόρας) (Kr. e. 500 – Kr. e. 428) preszókratikus természetfilozófus és csillagász.
Diogenész Laertiosz szerint (D.L.: Híres filozófusok élete,I.16) valószínűleg írt egy könyvet, ami azonban nem maradt fenn. Művének töredékei Szimplikiosz-nál olvashatók. Szimplikiosz azon állításából, hogy Anaxagorász könyve csupán egy drakmáért megvásárolható volt, arra engedi következtetni a filozófiatörténészeket, hogy nem lehetett nagy terjedelmű mű.
A szimplikioszi féle szöveg (in. phys. p.34) még arra is tesz utalást, hogy Anaxagorász műve több részre volt osztva.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Anaxagorász természetfilozófiája
Anaxagorász átfogalmazza azt a parmenidészi mondást, miszerint: „nem volt és nem lesz, mivel most van minden együtt, egy, folytonos”, a ‘minden együtt, egy, folytonos’ -t azzal helyettesíti, hogy ‘minden dolog együtt’, majd hozzáteszi a letiltott „volt” szót, végül a „határtalanok ... kicsinységükre nézve” kifejezéssel tagadja a parmenidészi „folytonos” azon implikációját, hogy a szóban forgó dolog oszthatatlan. Anaxagorász ugyanis, azt állítja, hogy a világ a későbbiekben kialakuló egyes dolgok összességének egyetemes keverékéből keletkezett, és így ki tudta küszöbölni a keletkezés és a pusztulás lehetőségét. Empedoklészal ellentétben azonban az őselemek számát nem redukálja négyre, hanem végtelen sokaságúnak gondolta. Szerinte, nem csupán Föld, Víz, Levegő és Tűz létezik, hanem ugyanígy elemi létező a vér, arany, haj, csont stb., azaz minden létező dolog. És ezek a létezők, melyek minden dolog alkotóelemei, nem bonthatók további elemibb részecskékre.
Anaxagorász szerint az addigi pluralizmus egyik típusa sem ment elég messzire, az ő eredeti keverékének nem elég csak a hagyományos ellentétpárokat, vagy csak az empedoklészi elemeket tartalmaznia, hanem tartalmaznia kellett határtalan sokaságú magot, amelyek semmiben sem hasonlítottak egymásra.
- ”Minden dolog együtt volt, határtalanok mind sokaságukra, mind kicsinységükre nézve; mert a kicsiny is határtalan volt. És mialatt minden együtt volt, semmi sem volt közülük világosan fölismerhető a kicsinységük miatt. Mindent birtokában tartott a levegő és az aithér, mindkettő határtalan lévén; ezek ugyanis a legnagyobbak, amik benne vannak a dolgok együttes összességében, mind sokaságuk, mind nagyságuk révén.
- De mielőtt ezek a dolgok szétváltak, és mialatt minden együtt volt, az alatt még csak egyetlen szín sem volt világosan felismerhető; ugyanis megakadályozta ezt az összes dolgoknak – a nedvesnek és a száraznak, a melegnek és a hidegnek, a fénylőnek és a sötétnek – a keveréke, mivel sok föld volt benne és határtalan sokaságú mag, amelyek semmiben sem hasonlítottak egymásra. Ugyanis más-más dolgok semelyike sem hasonlít a másikra. Mivel pedig ez a helyzet, úgy kell vélnünk, hogy minden dolog benne volt az együttes összességében.”
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár)
Szimplikiosz, akinek majdnem valamennyi töredék megőrzését köszönhetjük, azt mondja, ez volt Anaxagorász könyvének kezdete. Anaxagorász részecskéi végtelen sokaságúak és végtelenül aprók, azonban leszögezi, hogy nincs egy „legkisebb” rész aminél kisebb már nincsen. Ugyanez mondható el a „legnegyobb” részről is, mindig van egy nálánál nagyobb. Azonban a dolgok szám állandó, bármilyen változás történjék is a világban nem keletkezik, és nem pusztul el a létezők közül egy sem.
Anaxagorász elfogadva azt a parmenidészi tanítást, miszerint a semmiből nem keletkezik semmi, egy magokkal telt valamilyen ősmasszát képzelt el első létezőnek, amelyben minden dolog keveredve volt, azaz minden létező együtt volt. Az ősmasszában semmi sem volt felismerhető, a keveredés miatt, azonban a fennmaradt szövegrészből megtudhatjuk, hogy sok föld és sok különböző formájú, színű és ízű mag volt benne. A keverékben, a legnagyobb arányban a levegő és az aithér (amit Arisztotelész a tűzzel azonosít) volt, és ez határozta meg a keveréket, tartotta azt a birtokában.
:„Mivel pedig ez a helyzet, föl kell tételeznünk, hogy mindenben, ami összetevődött, sok és mindenféle dolog van benne: minden dolog magjai, amelyek mindenféle alakúak, színűek és ízűek.”
-
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár
Az ősi massza feltételezése, amelyben minden létező benne volt, Empedoklész azon elméletét akarta kiküszöbölni, hogy minden létező dolog, a négy gyökér különböző arányú keveredéséből jön létre. Anaxagorász ugyanis úgy gondolta, hogy Empedoklésznek nem sikerült kiküszöbölni azt, hogy valami új keletkezzék, hogy létező keletkezzen a nemlétezőből, azt mondta: „Hogyan lehetne haj abból, ami nem haj és hús abból, ami nem hús”.[1]. Ezt a problémát, csak egy módón lehet megoldani, ha feltételezzük, hogy minden dologban eleve benne van minden, ami majd belőle fog kialakulni. És mivel a világban azt látjuk, hogy például a melegből hideg lesz és hidegből meleg, azaz az ellentétek egymásból keletkeznek, azt kell feltételezni, hogy a dologban mindkettő megvan. Továbbá a világban láthatunk olyan dolgokat is, hogy például a csirke búzát eszik, és vizet iszik, amiből hús és toll lesz, ebből azt a következtetést vonja le Anaxagorász, hogy a búzában és a vízben is benne kellett, hogy legyen a hús és a toll részei. Következésképpen azt állítja, hogy minden dologban benne van minden, tehát nemcsak az eredeti keverékben, mint egészben, hanem annak minden összetevő „magjában” is kell lenniük „részeknek” nemcsak az ellentétekből, hanem minden természeti szubsztanciából is, a létező dolgok valójában nem különböztetőek meg egymástól.
[szerkesztés] Az ősmassza
Az ősmassza Anaxagorásznál azt az állapotot jelentette, amikor minden dolog együtt volt, és a dolgok magjainak végtelen részecskéi teljesen össze voltak keveredve. Az elemek, teljes keveredése miatt semmilyen szín, szag vagy más minőség nem volt elkülöníthető egyetlenegy színt sem lehetett jól és világosan megismerni. Megakadályozta ezt minden dolognak egybevegyülése a nedvesnek és a száraznak, a melegnek és a hidegnek, a világosnak és a sötétnek egybevegyülése, miután még végtelen sok föld volt benne és végtelen száma a csíráknak és magoknak. A kezdetben létező ősmassza tehát kiválás által különböződött. Ebből pedig következik, hogy minden dolog benne van már ebben az ősmasszában s – ez még fontosabb – ez a kiválott mindenség – panta – sem nem csökkenhetik sem nem növekedhetik. Nem lehet ugyan soha sem több a „minden”-nél, de nem lehet kevesebb sem, hanem minden mindig egyenlő marad.
A massza terjedelmét tekintve végtelen nagyságú volt és végtelen sokaságú részekből állt és valószínűleg öröktől fogva létezett. A világ, telve van az ősanyaggal, végtelen. Nincs benne üres tér, hanem ott van mindenütt az ősmassza.
[szerkesztés] A magok
Anaxagorász leginkább a „magok” feltételezésében különbözött Empedoklésztól. Míg Empedoklész azt állította, hogy a dolgok addig oszthatók, amíg a négy gyökeret: tűz, víz, levegő, föld, el nem érik, Anaxagorász azt állította, hogy bármeddig is oszthatnánk a dolgokat, soha nem fogunk találni egy olyan végső részecskét, amely ne lenne még tovább osztani, mivel végtelen sok részre oszthatók. A magoknak köszönhetően lehetséges az, hogy bármely dolog átalakulhat bármi mássá, ugyanis a maguk tartalmazzák a mindenség minden tulajdonságát, mindenből van bennük egy rész. Burnet szerint, ha ezeket a magokat „elemeknek” neveznénk, akkor azt lehetne mondani, hogy ezek Anaxagorász rendszerének az elemei.[2]Arisztotelész, egy későbbi művében,[3] ezeket az anaxagorászi „magokat”: homoiomereiáknak, (gör. όμοιομέρειεια) azaz hasonrészűeknek nevezi és valamilyen köztes állapotnak gondolja, azon elemek között, amelyekből felépül és a dolgok között, amelyek belőle épülnek fel.
A magok, miután kiváltak a keverékből, továbbra is tartalmazzák magukban az összes ellentétet és természeti szubsztanciát, ami a keverékben is benne volt. Hogy melyik ellentétből van több egy magban, az határozza meg annak alakját, színét és ízét.
[szerkesztés] Az Ész
Anaxagorász megkülönböztet még egy létezőt, ami a többitől független, és nincs keveredve semmi mással. Ezt a keveredetlen létezőt Nousz –nak, (Ész –nek, Értelem –nek) nevezi.
- „Minden dolog részeleme benne van a többi dologban, az értelem azonban végtelen, önálló és semmilyen dologgal sem keveredik, hanem egyedül van, önmagában. Ha ugyanis nem volna önmagában, hanem mással keverednék, – ha valamivel is keverednék – benne lenne minden dologban. Hisz, amint az előbbiekben már kifejtettem, mindennek a részeleme benne van már mindenben. Ha nem volna egyedül, önmagában, gátolnák őt az összekeveredett dolgok, s így egyetlen dolgon sem tudna uralkodni. [Az értelem] a legfinomabb és a legtisztább az összes dolgok közül, mindenről pontos tudomása van, és leginkább duzzad az erőtől. Az értelem kormányoz mindent, aminek lelke van, akár nagy akár kicsi”
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár 164.14; 176.32)
A vegyületlen ész minden dolog felett uralkodik, ő hoz rendet a káoszba, ő rendezi el a dolgokat. Anaxagorász azzal, hogy különválasztja a szellemi jellegű Észt a többi dologtól, ami a leírásból következően anyagi jellegű, dualista gondolkodónak számít, aki az egy Szellem elsőbbségét hirdeti a végtelen számú anyaggal szemben.
Magát az anyagot, Parmenidészhez hasonlóan Anaxagorász is mozdulatlannak gondolta, azt, hogy mégis mozgásban van, azaz átalakulni képes valami másnak kell azt mozgatnia. Akárcsak Empedoklész (ami a dolgozat későbbi részében kerül bemutatásra), Anaxagorász is egy külső okkal magyarázza a mozgás kezdetét, ez a külső ok nála az Ész lesz. Burnet szerint, Anaxagorász által állított Ész, valójában ugyanaz a természettel bír, mint Empedoklésznál a Szeretet és a Viszály. Ugyanis ez az Ész sem nem teremtője, sőt megformálója sem az anyagnak, egyszerűen csak valamilyen külső erő, amely felette áll minden másnak de nem birtokolja azt, nem teremtő, hanem rendező hatalom.
Bár maga az Ész nem vegyült semmi mással, állítja Anaxagorász, némely dolgokban azonban Ész is van jelen, mégpedig némely dolgokban több, másokban kevesebb részben.
[szerkesztés] A dolgok keletkezéséről és pusztulásáról
Anaxagorász gondolatát, a világ keletkezéséről, a következő fennmaradt töredékben olvashatjuk:
- „A görögök helytelenül hisznek a keletkezésben és a pusztulásban; egyetlen dolog sem keletkezik, ugyanis vagy pusztul el, hanem létező dolgokból keveredik össze és válik szét. Így helyesen a keletkezést összekeveredésnek, a pusztulást pedig szétválásnak lehet nevezni."
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár, 163 o., 20 Diels. In KRS 511 o. [469])
Anaxagorász osztja az a parmenidészi állítást, hogy semmiből nem keletkezet semmi, így a világ eredetét az ősmasszából eredezteti. Minden, ami van ebből az ősmasszából van, semmi új dolog nem keletkezhet és nem is pusztul el, hanem a születésnek vélt folyamat valójában csak összekeveredése az elemeknek, pusztulása pedig ezen elemek szétválása. Egy dolog attól az, ami, hogy azonos tulajdonságú részecskék többségben vannak a keverékben. A világ dolgai ebből az ősmasszából jöttek létre, mégpedig a következő módón:
- „Amikor az értelem mozogni kezdett, elvált minden megmozgatott dologtól. És bármit is megmozgatott az értelem, az mind elkülönült. Miközben [a dolgok] mozogtak és elkülönültek, a körforgás még nagyobb elkülönülést hozott létre.”
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár)
A kozmogónia kezdetén az Ész valamiképpen különvált az ősmasszából, és elindította a mozgást, aminek hatására dolgok kezdtek elkülönülni, különválni. Maguk az értelem által mozgásba hozott dolgok, elkülönülésük után egyre nagyobb körforgásba kezdtek, aminek következményeként még több elkülönülések jöttek létre. Anaxagorász kettős kozmogóniát tanít, mint ahogyan a létezőknek is kettős természetét feltételezi, egy szellemi létezőt, az Észt és egy fizikai létezőt, miden más létező dolgot. A kozmogónia az Ész leválásával kezdődik, ami ezzel jelzi annak nemcsak elsőbbségét, de felsőbb rendűségét az anyagi létezőkkel szemben, ugyanis azok kizárólagosan az ő hatására kezdték el mozgásukat. A Föld keletkezéséről a következőt olvashatjuk:
- „A sűrű, a nedves, a hideg és a homályos itt egyesültek, ahol most [a Föld van]. A ritka, a meleg és a száraz pedig az éter messzeségében széledtek el.”
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár 179. 3.)
Az anyagok közül a súlyosabbak: a sűrű, a nedves, hideg és homályos, egy kötelékbe tömörültek, amelyből később a Föld alakult ki. A könnyebb természetű dolgok pedig felemelkedtek. Az okot, hogy ez miért történt így, Anaxagorász valószínűleg abból a megfigyelésből eredeztette, hogy a nehéz dolgok az örvény közepe felé igyekeznek, míg a könnyebbek az örvény széle fele. A kozmogónia e fázisa tehát az ellentétek egymástól való elkülönülését írja le, az, hogy hogyan különül el a hideg a melegtől, a nedves a száraztól, a könnyű a nehéztől, és így tovább.
- „... a dolgok létezőkből, és már eleve a dolgokban bennelevőkből keletkeznek, melyek tömegük kicsinysége miatt érzékelhetetlenek számunkra. Ezért mondják azt, hogy mindenbe belekeveredett, ugyanis látták, hogy minden mindenből keletkezik. De a dolgok – mondják – különböznek egymástól, és más-más neveket viselnek aszerint, hogy a határtalan sok összetevő keverékében mi az, ami számosság szerint túlsúlyba került. Hiszen nincs, ami tisztán és teljes egészében fehér vagy fekete vagy, édes vagy hús, illetve csont lenne, hanem minden egyes dolog természete annak látszik, amiből a legtöbbet tartalmazza.”
- (Arisztotelész: Fizika I. 4: 187 a 23)
A kozmogónia következő fázisában, az elkülönült ellentétek tovább különülnek és tömörülnek, a hasonló a hasonlóhoz húz elv alapján:
- „Ezekből a levált dolgokból szilárdult együvé a föld, a földből kövek szilárdultak meg a hideg hatására; a kövek azonban még inkább kifele törekszenek, mint a víz.”
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár; 155 o)
Miután a kialakult a Föld, a lent és a fent, kialakulnak az élőlények, amelyek a táplálkozás során jutnak a növekedés és fejlődéshez szükséges anyaghoz. Anaxagorász ugyani azt állította, hogy mivel minden egyes dologban minden benne van, ezért táplálkozás során, valójában a testbe került élelem, rágás és emésztés során, felbomlik részeire, és azok a részecskék, amelyekben a hús, haj, vér van túlsúlyban, beépülnek a szervezetbe. De mivel a táplálékkal együtt nemcsak olyan részecskék, magok kerülnek be a szervezetbe, amelyek beépülhetnek, hanem olyanok is, amelyek nem illenek a test egy részéhez sem, mert mondjuk föld vagy fa, azok kiürülnek a testből.
Zénón paradoxonjaira azt válaszolta: "Mikor a dolgok szétváltak, tudni kell, hogy az összes dolgok semmivel sincsenek többen, sem kevesebben...az összes az mindig ugyanannyi". A lényeg az, hogy bármilyen változások mennek is végbe a világban a dolgok száma nem lesz se több se kevesebb.
[szerkesztés] Leírása a világ szerkeztéről és müködéséről
Anaxagorász, laposnak képzelte a Földet, belül vízzel telt üregekkel. Akárcsak Empedoklész azt állította, hogy a Föld a levegőben lebeg, mindenféle alátámasztás nélkül, a levegő pedig összepréselődik a Föld alatt, és mivel tagadta az űr létezését, azt állította, hogy a levegő a Föld alatti részeken, a Föld súlyának következményeként „kemény” -nek kell, lennie.
Az égitesteket, a Napot, a Holdat, és az összes csillagokat áttüzesedett köveknek írta le: Nap egy Attikánál nagyobb izzó kődarab, a Hold pedig földből van – ami miatt törvényszék elé is állították, majd pénzbírságra és száműzetésre ítélték, ugyanis a kór emberei az égitesteket isteneknek képzelték, ezért Anaxagorász állítása igencsak eretnekségnek számított. A Holdról azt állította, hogy vannak rajta lakóhelyek, és hasonló a domborzata a Földéhez. (Diogenész Laertiosz II. 3.)
A csillagok és a Föld között ugyancsak testek keringenek (bolygok?), amelyek a Földről nem láthatóak. E testek keringő mozgását a Nap és a Hold idézik elő. A csillagok, a Naphoz hasonlóan kibocsátanak a napnál valamivel gyengébb meleget, de mivel nagyon távol vannak a Földtől, ezért nem érzékeljük azt. A Hold van a legközelebb a Földhöz, az égitestek közül. Holdfogyatkozás akkor figyelhető meg, amikor a Föld a Hold és a Nap közé kerül. A Tejút, azoknak a csillagoknak a visszatükröződése, amelyeket a Nap nem világít meg. Az üstökösökről azt állította, hogy olyan bolygók, amelyek valamilyen okból tűzcsóvát bocsátanak ki. A hullócsillagok pedig szikrák. A szél a levegő ritkulása és a tűző Nap hatására keletkezik. Földrengés pedig akkor keletkezik, amikor a felső ritkább levegő lezuhan az alól levő sűrűbb, kemény levegőre, ami az ütés hatására megmozdul, megmozdítván a rajta fekvő Földet is.
[szerkesztés] Számtalan világok
Szimplikiosz által megőrzött töredékekben, amiket az Arisztotelész Fizikájához írt kommentárjában találni, azt állítja, hogy Anaxagorász feltehetően több világ létezését is lehetségesnek tartotta. Mivel az ősmassza végtelen nagyságát és részeit tekintve, nem kizárandó, hogy az örvény több világot is összesodorhat.
- „(Föl kell tételeznünk, hogy) szilárd alakot öltöttek az emberek és az összes többi élőlények, ahánynak, csak lelke van. És, hogy az embereknek népes városaik és megművelt földjeik vannak, épp úgy, mint nálunk; és Napjuk is van, meg Holdjuk, meg minden egyéb, mint nálunk. A föld meg számos sokféle termést hoz nekik, amelyeknek a javát, miután betakarították otthonaikban, felhasználják. Így hát én a szétállásról azt állítom, hogy az nemcsak minálunk mehetett végbe, hanem másutt is.”
- (Szimplikiosz: Arisztotelész Fizika kommentár 157)
Cornford szerint, Anaxagorász nem több különböző világ létezésére utal, hanem az egy világ számos más, távoli vidékeire.
[szerkesztés] Az érzékelésről
A többi posztparmediánus gondolkodóhoz hasonlóan Anaxagorásznak is kell adnia valamilyen magyarázatot, az érzékelés lehetséges voltáról. Érzékelésről akkor beszélhetünk – Anaxagorász szerint - amikor ellentétes dolgok találkoznak, ugyanis hasonló hasonlótól nem szenved el hatást. Ezt azzal magyarázza, hogy például egy meleg tárgyhoz, egy hasonlóan meleg tárgy kerül, akkor semmiféle változás nem észlelhető, nem melegíti és nem is hűti le azt. A minőségeket egymás ellentéteiből ismerjük meg: a fanyar ízt sem önmagunk révén ismerjük meg, hanem az édes révén. Mivel az ellentétes dolgok hatást gyakorolnak egymásra, ezért minden érzékelés fájdalommal jár, a hasonlótlan dolgok érintése kellemetlen érzést okoz. Ezt a fajta fájdalmat azonban, voltaképpen nem észleljük, tudatunkba csak az jut el, hogy valami, velünk ellentéteshez értünk.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Görög Gondolkodók I. Thalésztól Anaxagorászig; Kossuth Könyvkiadó, 1996. (116 o.), 76. [B 10.], 6-7-8 sor
- ^ Burnet: EGP; Anaxagoras [130.]
- ^ Arisztotelész: Fizika, I 4: 187 a 23.
[szerkesztés] Irodalom
- Kirk-Raven-Schofield: A preszókratikus filozófusok; Atlantisz Kiadó 1998.
- John Burnet: Early Greek Philosophy, (3rd edition), A & C Black Ltd., London, 1920.
- Görög Gondolkodók. V. Theophrasztosz: Az érzékekről, Jellemrajzok; Kossuth Könyvkiadó, 1995. ISBN 963093759X.
- Furley David: The Greek cosmologists. Cambridge University Press 1988. ISBN 0521333288
- Guthrie, W. K. C.: A History Of Greek Philosophy Volume II., Cambridge University Press, 1965;
- Zeller, Edward: Outlines of the History of Greek Philosophy, New York: Holt, 1889.
[szerkesztés] Anaxagorászról azt Interneten
|
Milétoszi iskola : Thalész · Anaximandrosz · Anaximenész Püthagoreusok : Püthagorasz · Alkmaión · Philolaosz · Arkhütasz Epheszoszi iskola : Hérakleitosz — Eleai iskola : Xenophanész · Parmenidész · Eleai Zénón · Melisszosz Posztparmenideánus pluralisták : Anaxagorasz · Empedoklész — Atomisták : Leukipposz · Démokritosz Szofisták : Prótagorasz · Prodikosz · Gorgiasz · Hippiasz · Kritiasz · Thraszümakhosz · Antiphón · Anonymus Iamblichi · pszeudo-Arisztotelész |


Based on work by