Johann Gottlieb Fichte
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Johann Gottlieb Fichte (Rammenau, 1762. május 19. – Berlin, 1814. január 29.) német filozófus. A német idealizmus megalapítója és Schelling illetve Hegel mellett legfontosabb képviselője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Sokgyermekes és szegény családba született; ifjúként csak nemesi pártfogójának támogatásával tudta tanulmányait végezni. Annak halála után helyzete még sanyarúbbá vált: kevés jövedelmét házitanítóskodással igyekezett megszerezni. Az Immanuel Kant filozófiájával, különösen a Tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft) című művével való megismerkedés revelációként hatott Fichtére, és elhatározta, hogy ő is filozófiával kezd foglalkozni. Elutazott Königsbergbe a mesterhez, azonban a találkozás nem sikerült túl jól, így elhatározta, hogy egy tanulmányban bizonyítja jártasságát a kanti filozófiában. Néhány hét alatt megírta azt Kísérlet minden kinyilatkoztatás kritikájára (Versuch einer Critik aller Offenbarung) címmel, amitől Kant olyannyira el lett ragadtatva, hogy elintézte saját kiadójánál annak kinyomtatását. A mű névtelenül jelent meg, s mindenki Kant írásának tartotta, egészen addig, amíg az fel nem fedte az igazi szerző kilétét, amit követően Fichte szinte egyik napról a másikra híres lett.
1794-ben Jénába hívták a filozófia professzorának. Itt alkotta meg saját, Wissenschaftslehre (Tudománytan) elnevezésű, az Én fogalmára épülő és azt abszolutizáló (szolipszizmus) rendszerét. Egyes írásai miatt ateizmussal vádolták, és az ennek nyomán kirobbant "ateizmus-vita" eredményeként 1799-ben el kellett hagynia Jénát.
1800-ban Berlinbe költözött, ahol – mivel még nem volt egyetem – magántanítványok fogadásából és új művek írásából élt. 1810-ben az akkor megalakuló univerzitás filozófiai fakultásának lett vezetője, majd egy évvel később az egész intézmény első választott rektora. A napóleoni háborúk idején hazafias beszédekkel igyekezett a nemzeti szellemet felgyújtani, egyesek őt tartják a német nacionalizmus létrehozójának. Személyesen is részt kívánt venni a felszabadító harcokban, de a hadikórházban dolgozó feleségétől elkapott tífusz ebben megakadályozta, s végül 1814. január 29-én halálát is okozta.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Fontosabb műveinek címe magyarul
- Kísérlet minden kinyilatkoztatás kritikájára (1792)
- Előadások a tudás emberének rendeltetéséről (1794)
- A tudománytan alapjai (1794/1795)
- A természetjog alapjai (1796)
- Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798)
- A zárt kereskedőállam. Filozófiai terv a Jogtan függelékéül és egy jövőbeli politika ízelítőjeként (1800)
- Az ember rendeltetése (1800)
- A tudás emberének lényegéről (1805)
- A jelenlegi kor alapvonásai (1806)
- Útmutatás az áldott élethez, avagy vallástan (1806)
- Beszédek a német néphez (1807/1808)
[szerkesztés] Magyar kiadások
- Első és második bevezetés a tudományba. Gyula, Leopold Nyomda 1941.
- A tökéletes állam. Budapest, Phoenix 1943.
- Az ember rendeltetése. Budapest, Európa 1976.
- Az erkölcstan rendszere. Budapest, Gondolat 1976.
- Válogatott filozófiai írások. Budapest, Gondolat 1981.


Based on work by