Csaba László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csaba László (Budapest, 1924. okt. 9. – Budapest, 1995. jan. 18.) a II. világháború utáni magyar modern templomépítészet legjelentősebb alkotója.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1967-ben szerzett építészmérnöki diplomát. A háború után indított MÉSZ Mesteriskola tagja lett (1953-55), majd a műegyetem oktatója volt. 1970-80 között a Típustervező Intézet műszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott. A korszerű templomépítészet elveit képviselő alkotásai számos hazai és nemzetközi elismerést kaptak (1959, 1988 Ybl Miklós-díj; 1961 August Perret-díj; 1992 Kotsis István Emlékérem).

[szerkesztés] Fontosabb épületek

Bélapátfalva művelődési ház (1950), miskolci hűtőház (1959), cserépváraljai templom (1961), Villamosipari Kutatóintézet székháza (1965), hollóházi templom (1967), a budapesti 4.sz. házgyár panelos lakóépületei (1970-76, hodászi templom (1977), nyírderzsi templom (1984), Hollóházi Porcelángyár új üzemi épülete (1984), Budapest, Lékai bíboros téri Boldog Özséb templom (1987), Kaposvár, Béke úti templom (1988), Videoton üzemcsarnoka (1989), kápolna Flóratanyán (1991), Knézich u. Patrona Hungariae Leánygimnázium (1991) és Rendház-Kollégium (1991) rekonstrukciója, a Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárának főépülete (1991-92), a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskola nővérek csepeli zárdája (Cs. Juhász Sárával, 1991-92)

Alkotásaival találkozhatunk Cserépváralján, Hollóházán, Nyírderzsen vagy Békásmegyeren is.[1]

[szerkesztés] Hivatkozás

  1. ^ Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ)