Alojzije Stepinac
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Ezen szócikk semlegessége vitatott. | |
Boldog Alojzije (Aloysius) Viktor Stepinac bíboros (szül. Alojzije Stepinac, Krašić, 1898. május 8. - Krašić, 1960. február 10.), zágrábi érsek és bíboros.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúság és papság
Alojzije Viktor Stepinac 1898-ban született a horvátországi Krašić faluban, gazdag földműves családban. Ötödik gyerek volt Josip Stepinac nyolcgyermekes családjában.
Az I. világháború után Rómában végzett tanulmányokat, ahol ledoktorált filozófiából és teológiából. Megtanult németül, olaszul, franciául és latinul. 1930-ban pappá szentelték, majd hét évre rá átvette a horvát katolikus egyház irányítását.
[szerkesztés] Jugoszlávia a két világháború között[1]
1918-ban megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén királyság. Mivel a dél égtáj megnevezése a délszláv nyelvekben "jug", és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megnevezést túl hosszúnak tartották, 1929-ban az állam felvette a Jugoszláv Királyság nevet.
A régebbi ideális elvárások ellenére a királyság idején Jugoszláviában nagyon erős volt a szerb nemzet és a szerb-ortodox egyház dominációja. Ez nagy csalódást és jogos felháborodást okozott a horvátoknak és a szlovéneknek.
1936-ban egy szerb férfi lelőtte Stjepan Radić horvát képviselőt. Erre I. Sándor jugoszláv király felfüggesztette a törvényhozást és bevezette a királyi diktatúrát a nemzetek közötti egység megtartása érdekében.
Ezzel párhuzamosan a horvát szélsőjobboldali politikus, Ante Pavelić külföldre utazik és náci mintára létrehozza az usztasa mozgalmat.
1934. október 9-én Marseilles-ben az uszasák merényletet követtek el I. Sándor király ellen. A merénylet áldozata lett Barthou francia külügyminiszter is. Az új király a fiatalkorú II. Péter lett, de helyette az 1935-ös választásokat megnyerő németbarát kormány vezette az országot.
[szerkesztés] Stepinac II. világháborús tevékenységei
[szerkesztés] Ortodox-zsidó-roma szempontból
1941-ben a Harmadik Birodalom lerohanta Jugoszláviát. Ekkor Stepinac az alábbit üzente a szerbeknek és a horvátoknak: „Az ortodox vallás Európa legnagyobb átka, majdnem nagyobb, mint a protestantizmus. Ebben a vallásban nincs erkölcs, nincs semmi, nincs igazság, nincs jog és nincs becsület”. Miután az usztasák átvették az uralmat, Stepinac megáldotta Ante Pavelić diktátort. „Miközben ünnepélyesen fogadjuk Önt, mint a Vezért, addig csillagok Istenének áldását kérjük Önre, mint a népünk Vezetőjére.” [2] – mondta Stepinac Pavelić-nek 1941. április 28-án. Húsz nappal később Pavelić Rómában meglátogatta Benito Mussolini-t.
Az usztasák háromféle jövőt szántak a nem-katolikus népeknek - egyharmadát átkeresztelni, egyharmadát elűzni/kitelepíteni és egy harmadát megölni. [3]
Stepinac a háború alatt rendszeresen ünnepi misét tartott és Te Deumot énekelt a Poglavnik születésnapján.
Stepinac ünnepélyes fogadalmat tett, hogy mindig támogatni fogja az usztasa tevékenységeket az „új, katolikus ország” létrehozásában. Ennek első lépése az volt, hogy Stepinac közbenjárására a szerbeket és zsidókat karszalagokkal megbélyegezték. Az érsek pásztori levelet adott ki, mely szerint a szerbeket, a zsidókat és a romákat át kell téríteni katolikus hitre, akár erőszakkal is. A szerbeket P (pravoslavac, azaz pravoszláv = ortodox) betűs, a zsidókat Ž (Židov) betűs karszalag viselésére kényszerítették.
„Azokat a zsidó és szláv-ortodox embereket, akik át akarnak térni a katolikus hitre, fogadjátok be és kereszteljétek át katolikusakká, hogy ezáltal megmentsétek az életeiket.” – írja levelében Stepinac. [4] Az ortodoxok, zsidók és romák ezt úgy értelmezik, hogy a levél szerint aki meghagyja hitét, azt nyugodtan meg lehet ölni, egyszóval a levél elősegíti az üldöztetést.
1943. május 18-án levelet írt XII Piusz pápának, melyben az állt, hogy az NDH-ban 250 000 szerbet kereszteltek át katolikussá. A keresztelések erőszakosak voltak, mert az emberek előtt csupán két választás volt: átkeresztelkedni katolikusnak vagy meghalni. Sok szerbet még a keresztelés után is kivégeztek. [5]
Az NDH, avagy Független Horvát Állam (valójában német–olasz bábállam) területén közel negyven halál- és munkatábort alapítottak, Stepinac tudtával. A háború után New York-i nemezetközi nagygyűlésen dr. Srboljub Živanović, a londoni egyetem professzora, antropológus és a Jasevoac igazságáról szóló bizottság tagja nyilvánosságra hozta, hogy 1400 katolikus pap közvetlenül részt vett a jugoszláv szerbek, zsidók és romák lemészárlásában.[6] Stepinac magasról szemlélte az ártatlan emberek, köztük rengeteg gyerek, vallási alapon történő lemészárlását. A világháború idején az ország korábbi népességének 11%-a, mintegy 1,7 millió fő halt meg, akik közül rengeteget (minimum 600 000 szerbet, 30 000 zsidót és 29 000 romát) az usztasák pusztítottak el.[7]
Egy példa a római katolikus papok részvételéről a népirtásban. Az udbinai plébános 1941-ben az alábbit üzente a falu lakosságának: "Eddig a katolikus hit érdekében imakönyvet és keresztet használtunk, eljött az ideje, hogy puskával és revolverrel cselekedjünk." Ennek vallási alapú tisztogatás lett a vége. [8]
[szerkesztés] Katolikus szempontból
Stepinacnak hivatalos kijelentéseiben az usztasák tevékenységeit támadta.
Jugoszlávia náci megszállásának elején szót emelt a Dávid-csillag viselete ellen. 1941. május 22-én levelet írt a belügyminiszernek, Andrija Artuković-nak, melyben kihangsúlyozza, hogy más népek és fajok életbenmaradási lehetőségeinek elvétele és megbélyegzése súlyos erkölcsi kérdés, és még a paráznák sincsnek látható jellel megbélyegezve.
„Azokat a zsidó és szláv-ortodox embereket, akik át akarnak térni a katolikus hitre, fogadjátok be és kereszteljétek át katolikusakká, hogy ezáltal megmentsétek az életeiket.” – írja levelében Stepinac. [9] A katolikusok ezt úgy értelmezik, hogy a bíboros menekülési utat nyitott a más vallású népek számára.
Pár hónappal Olaszország kapitulációja után egy prédikációjában a fajelméletet bírálta: "A katolikus egyház nem ismer fajokat, melyek uralkodnak és fajokat, melyek szolgálnak. A katolikus egyház csupán úgy ismeri a fajokat, mint az Isten teremtményeit... Az egyháznak a közép-afrikai fekete ugyanolyan ember, mint az europid." [10]
Stepinac írt a Poglavniknak egy bíráló levelet. A levélben ez áll: "A jasenovaci haláltábor szégyenletes folt a Független Horvát Állam dicsőségén. Vezérem! Ahhoz, aki figyel engem mint papot és érseket, a kereszten függő Krisztussal együtt szólok: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."[11] A balkáni népek között megoszlik a vélemény, hogy valóban Stepinac írta vagy csupán a nacionalista propaganda egyik hamis irata.
[szerkesztés] A II. világháború után
1945-ben Jugoszlávia felszabadításakor Stepinacot háborús bűnössé nyilvánították. Tizenhat év szabadságvesztést kapott. Eleinte börtönben volt, majd házi őrizetbe helyezték. 1953-ban megkapta a bíborosi kinevezést. 1960-ban halt meg otthonában; egyesek szerint betegségben, mások szerint mérgezésben. Testét a zágrábi katedrálisban temették el.
[szerkesztés] A szent
A bíboros hívei két alkalommal (1970-ben és 1994-ben) Világ Igaza kitüntetést akartak neki szerezni a jugoszláv zsidók megmentéséért. Az izraeli kormány ezt határozottan elutasította.
Az 1990-es években hatalomra került a nacionalista vezető - későbbi jugoszláv háborús bűnös - Franjo Tuđman. A korábbi egyoldalú véleményt Stepinac bűnösségéről (szélsőjobboldali, népirtó, az usztasák támogatója) most az ártatlanság mellet (ellenezte az usztasák tevékenységeit, igazságtalanul került börtönbe, és vértanúhalált halt) szóló egyoldalú vélemny váltotta fel.
A horvát kormány kérvényezte a bíboros szentté avatását. 1998-ban boldoggá avatták Stepinac bíborost mint a jugoszláv zsidók megmentőjét. Napjainkban Nyugat-Európába katolikus részein szentként emlegetik és tisztelik.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- ^ http://hu.wikipedia.org/wiki/Jugoszl%C3%A1via
- ^ Fitzroy Maclean: Tito 1980
- ^ Opća Enciklpedija, Zagreb 1977, članak:ustaše
- ^ O.Aleksa Benigar http://shp.bizhat.com/A.Stepinac1.html
- ^ Velibor V. Džomić Ustaški zločini nad srbskim sveštenicima http://www.rastko.org.yu/istorija/dzomic-uzlocini/index.html
- ^ Desanka Krstić, mart, 2003. Famozna poseta Vatikanu. Pravoslavlje
- ^ http://hu.wikipedia.org/wiki/Ante_Paveli%C4%87
- ^ Velibor V. Džomić Ustaški zločini nad srbskim sveštenicima http://www.rastko.org.yu/istorija/dzomic-uzlocini/index.html
- ^ O.Aleksa Benigar http://shp.bizhat.com/A.Stepinac1.html
- ^ Zbornik "Stepinac mu je ime", knj. I., str. 48 http://shp.bizhat.com/A.Stepinac1.html
- ^ http://www.moljac.hr/biografije/stepinac.htm


Based on work by