Kefauver-szindróma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Kefauver-szindróma a vizsgálat alatt álló maffiózók rejtélyes gyengélkedése.

A Kefauver-bizottság – hivatalosan Államközi Szenátusi Speciális nyomozóbizottság – tárgyalásai alatt, melyek 1950. május 10. – 1951. május 1-jéig tartottak, egy furcsa betegség jelent meg a bűnözők és a politikusok között, amikor azokat beidézték. A betegséget Ester Kefauver, a bizottság elnöke után Kefauver-szindrómának nevezték el. A tennesse-i demokrata szenátorból Amerika első számú bűnvadásza lett.

[szerkesztés] Esetleírás

Mikor az alvilág megtudta, hogy Kefauver utazóbizottsága a városba érkezik, hirtelen szívrohamot kaptak, gégegyulladással vagy vakbélgyanúval kórházba kerültek, vagy depresszióba süllyedtek. A másik tünet az utazási láz volt: a maffiózok hirtelen körbe akarták járni a világot.

Amikor a maffiózók egymás után elkerülték a tárgyaláson való megjelenést, a Kefauver-szindróma a többi tanút is megfertőzte. New York kormányzója, Thomas E. Dewey nem tudott megjelenni a tárgyaláson, hogy vallomást tegyen, bár a bizottság tagjai erre nyomatékosan felszólították. A korábban bűnüldöző Dewey annyit tett, hogy elküldte a képviselőjét a meghallgatásra. De felajánlotta, hogy szívesen fogadja a szenátust az irodájában előzetes bejelentkezés alapján. Arra a kérdésre már nem tudott válaszolni, hogy hogyan fog beférni a bizottság óriási vizsgálótestülete (ügyvédek, nyomozók, bírósági gyorsírók stb.) Dewey irodájába. A bizottság a körülményekre tekintettel úgy döntött, hogy nem utazik el Albanybe. Lemondtak Dewey kihallgatásáról, aki Lucky Lucianóval is kapcsolatban állt, és kiterjedt szerencsejáték-hálózata volt.

Dewey magatartása, melyben megtagadta a tárgyaláson való megjelenést, nem sokban különbözött az olyan maffiózóktól, akik semmibe vették az Egyesült Államok szenátusát.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  • Carl Sifakis: Maffia Enciklopédia, Glória Press Kiadó, 2001