II. Mahmud

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Mahmud
II. Mahmud

II. Mahmud (1785. július 20. – 1839. július 1.), az Oszmán Birodalom szultánja volt 1808-tól haláláig; I. Abdul-Hamid fia.

IV. Musztafa megöletése után, mint az Oszmán-család egyetlen élő sarja, ellenállás nélkül foglalta el a trónt. Eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenie; a birodalom számos tartományában felkelés dühöngött, a pénztár üres volt, a közigazgatás meg elcsenevészett állapotban. A szerbek felkelése maga után vonta az oroszok beavatkozását, mi végre nyílt háborúra vezetett. Mahmud szerencséjére azonban I. Napóleon császár szintén hadat üzent az oroszoknak, akik ilyenformán seregeiket Bulgáriából visszahivták és Bukarestben békét kötöttek a törökökkel. A beállott béke idejét Mahmud üdvös reformok hozatalára fordította, de egyúttal Ali, a hatalmas janinai pasa ellen küldte csapatait. Ali hatalmát ugyan megdöntötte, de a görögök szabadságharcával szemben a törökök tehetetlenek voltak. A harctérről érkező rossz hírek a hadsereg gyökeres reformjának tervét érlelték meg Mahmudban, melyet az ellenkező janicsárok tömeges lemészárlása után meg is valósított. De még be sem fejezte a hadsereg újjászervezését, midőn az oroszok újra hadat üzentek és az 1828 és 1829 között egészen Drinápolyig nyomultak elő, mire Mahmud békét kötött velük, amelyben többi között Görögország függetlenségét elismerte. Azontúl is balsors kisérte Mahmud zászlóit, igy különösen a Mehemed Ali egyiptomi alkirály ellen folytatott küzdelmekben. Ennek a háborúnak a befejezését Mahmud már nem élte meg, meghalt tuberkulózisban 1839-ben. Legidősebb fia, I. Abdul Medzsid követte a trónon.

A hadsereg újjászervezése körül, amiben porosz tisztek, igy Moltke is, segítségére voltak, nagy érdemeket szerzett Mahmud, aki a nyugateurópai civilizáció iránt különben is érdeklődött.

Előde: II. Mahmud Utóda:
IV. Musztafa 18081839 I. Abdul-Medzsid
18071808 oszmán szultánok 18391861

[szerkesztés] Lásd még

  • Oszmán reformok III. Szelim és II. Mahmud alatt