Fender

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fender Musical Instruments Co.
Fender „sphagetti” logo
Típus magánvállalat
Alapítva 1946
Székhely Scottsdale, Arizona, USA
8860 E. Chaparral Road, Suite 100
Vezetők Matthew Janopaul (elnök),
William Mendello (ügyvezető)
Iparág Hangszerek
Termékek Gitárok, erősítők
Anyavállalata 1965-1985-ig: CBS
Leányvállalatai Squier, Gretsch, Jackson Guitars, Charvel, Tacoma, Guild, SWR Sound Corporation, Brand X, Orpheum, Olympia
Honlap http://www.fender.com/

A Fender Musical Instruments Corporation egy amerikai hangszercég, melyet a rádiómérnök Leo Fender alapított 1946-ban. A cég már a kezdetektől élenjárt az elektromos gitárok készítésében, így mára neve egybefonódott a hangszer történetével. Napjainkban a Gibson melett a másik olyan gitárgyártó, melynek hangszerei a rock szimbólumává váltak, komoly hatást gyakorolva a könnyűzene elterjedésére. A Fender Stratocaster modellek jellegzetes testformája minden idők legtöbbet másolt gitárformájává váltak.[1]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Az 1940-es években egy kaliforniai rádiómérnök és feltaláló, Leo Fender figyelme az elektronikus gitárok készítése felé irányult. A mágneses elven működő hangszedők felfedezését követően Fender saját tömörtestű gitárok készítésére specializálódott. A hangszer több éves fejlesztgetés után 1950-ben egy hangszedővel, Esquire néven került forgalomba.[2] Később Fender felismerte, hogy két hangszedő alkalmazásával a gitár hangzása sokkal jobban variálható, így 1950 végén megkezdték a kéthangszedős változat gyártását eredetileg Broadcaster néven. Miután kiderült, hogy a Gretsch cégnek már van egy Broadcaster fantázianevű dobfelszerelése, a nevet 1951-ben Telecasterre változtatták.[3]

[szerkesztés] Basszusgitárok

Az elekromos erősítésű hangszerek elterjedésének hajnalán a korabeli zenekarok általában nagybőgőt, vagy akusztikus basszusgitárokat használtak a basszus-szekció hangszereként. Fender felismerte, hogy az elektromos hangszedő remekül felhasználható egy a bőgő hangzását utánzó, de kisebb, gitár-jellegű hangszer kifejlesztéséhez. 1951-ben bemutatta a forradalmi Precision Bass típust, melynek köszönhetően basszgitárosok erősítőre köthették hangszerüket.[4]

A Precision Bass modell hihetetlen népszerűségre tett szert, aminek köszönhetően más gyártók is átvették Fender ötletét és elkezdődött a basszusgitárok korszaka. Az egyre erősödő konkurencia rákényszerítette a Fender céget az újabb basszus-modellek bevezetésére. Elsőként a Jazz Bass jelent meg, majd később a Mustang[5] és Jaguar[6] szólógitár-modellekből basszus-változatokat is készített a cég.

[szerkesztés] A Stratocaster feltűnése

A Telecaster után újabb ötletek és technológiák születtek, így elérkezett az idő ezek felhasználásával egy új modell kifejlesztésére és 1954-ben végül bemutatk a Stratocastert. A gitár számos újdonsággal szolgált, elsősorban design terén, melyet nem csak a Fender fejlesztőcsapata és Leo észrevételei, de profi zenészek tapasztalatainak figyelembevételével alakítottak ki. Az újdonságok közé tartozik a harmadik „single-coil pickup”, ami a hangszínek további variálhatóságának lehetőségét kínálja. A gitártest új kontúrjával játék közben kényelmesebb tartani a hangszert, és az alsó kivágásnak köszönhetően kényelmesebb lett a hozzáférés a magasabb fekvésekhez. A legnagyobb újdonság azonban az új vibrato-kar, melyet Fender - egyébként helytelenül - tremolónak nevez.[7]

Akkoriban még senki sem látta előre, hogy a Stratocaster mekkora sikert fut majd be, és hogyan forradalmasítja a rockzenét. Bemutatása óta ugyanis ez minden idők legnépszerűbb és legnagyobb befolyással bíró elektromos gitárja. Változatos műfajt játszó zenészek egész sora dicsőíti a Stratocastert a hangjáért, könnyű játszhatóságáért és felhasználóbarát kialakításáért. A Stratocaster testformáját és megoldásait gyártók százai másolják a mai napig.

Olyan neves zenészek tették le voksukat a Stratocaster mellett, mint a gitárkirály Jimi Hendrix, a Pink Floyd frontembere David Gilmour, vagy a blues királya Stevie Ray Vaughan. Ezen neves művészek tiszteletére a Fender saját modellverziókat dobott piacra, ezek az Artist Signature modellek.[8]

[szerkesztés] A CBS-korszak

Eladásra váró gitárok
Eladásra váró gitárok

1965-ben Leo Fender lebetegedett és úgy döntött eladja vállalkozását. Az amerikai médiacég a CBS lehetőséget látott a neves hangszercégben és örömmel felvásárolta azt Fendertől. A CBS befektetőinek köszönhetően nagy mennyiségű pénzhez jutott a cég, így folyamatos fejlesztések következtek, de ezzel együtt a cég rajongótábora egyre szűkült, mert a multicég tudata elriasztotta a cégen belül kialakult „családias” légkörhöz ragaszkodó zenészeket.

Két évtizeddel később már alapos átszervezésre volt szükség. 1981-ben új menedzsmentet hoztak létre: William Schultzot nevezték ki elnöknek, munkáját William Mendello segítette. Ötéves üzleti tervet készítettek, melynek során kölünböző piaci és technológiai kutatásokat végeztek, fejlesztették a gyártást, hogy javíthassanak termékeik minőségén. A nagy tervet végülis nem tudták véghezvinni, a CBS úgy döntött, hogy felszámolja az üzletágat.

[szerkesztés] A cég feltámadása

1985-ben a dolgozókból és a régi márkához hű befektetőkből álló csapat, végül megmentette a márkát és megvásárolták a céget a CBS-től. Habár a CBS-korszak alatt pénzügyileg biztosabb alapokon állt, most újra olyan kisvállalkozássá lett a Fender, melyet a zenéért rajongó alkalmazottak működtetnek. Az újonnan megalakult Fender Musical Instruments Corporationnek teljesen az alapoktól kellett indulnia, hiszen a szerződés nem tartalmazta az épületek vagy a gyártáshoz szükséges gépek átvételét. Csupán a márkanév, a szabadalmak, és néhány raktáron maradt alkatrész lett az övék. A dolgozók, kereskedők és beszállítók kis csoportja – néhányuk a kezdetektől együtt dolgozott Leo Fenderrel – élükön Bill Schultz-cal nekiláttak, hogy újra felépítésék a legendát.

Kezdetben a Fender anyagi okok miatt olcsóbb külföldi beszállítóktól importálta az alkatrészeket. A gyártás ellenőrzése és a minőség iránti igény azonban oda vezetett, hogy a termelést hamarosan a Fender új főhadiszállására, a kaliforniai Coronitába telepítették. Ennél is modernebb gyáregység készült Ensenadában, Mexikóban, ahol szigorú minőség-ellenőrzési rendszer mellett, mégis olcsó munkaerővel tudták előállítani a termékeiket.

1991-ben a kaliforniai központot is kinőtték, így új helyre költöztek, az arizonai Scottsdale-be. Innentől kezdődően a Fender külön adminisztrációs, marketing-, hirdetési és exportosztályokat is üzemeltet. Az USA mellett már a világ számos országában van kihelyezett leányvállalatuk.[9]

[szerkesztés] Források

  1. ^ Penthouse Fender-sztori
  2. ^ Fender ’50s Esquire and Malden Mozak
  3. ^ 1950 Fender Broadcaster Guitar
  4. ^ Weedhopper.org - History of the Electric Bass Guitar
  5. ^ Fender Mustang Bass
  6. ^ Fender Jaguar Bass
  7. ^ Alan Ratcliffe: Elektromos gitár kézikönyv (ISBN 963 369 567 8)
  8. ^ Fender Artists
  9. ^ Fender Global

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat:


Fender
Fender
Fő szócikkek
Fender (hangszercég) | Leo Fender (alapító)
Elektromos gitárok
Esquire | Telecaster | Stratocaster | Mustang | Bronco | Jaguar | Jazzmaster | Showmaster | Jag-Stang | Tornado | Cyclone
Basszusgitárok
Precision Bass | Jazz Bass | Bass Vi | Jaguar Bass | Mustang Bass | Bronco Bass
Ez a doboz: mutatvitaszerkeszt