Hővezetőképesség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hővezetőképesség (λ) az anyag azon tulajdonsága, hogy két egymással párhuzamos, egymástól 1 m távolságban (L) levő sík rétege között egységnyi (1 m2) felületen (A) másodpercenként mekkora hőmennyiség (Q) áramlik át 1 K hőmérsékletkülönbség (ΔT) hatására.

hővezetőképesség = hőmennyiség × távolság / (felület × hőmérséklet különbség)
λ = Q × L / (A × ΔT)

[szerkesztés] Mértékegysége

Az SI mértékegységrendszerben a hővezetőképesség mértékegysége a watt per méter-kelvin, W·m-1·K-1, v. W/(m·K).



[szerkesztés] Néhány anyag hővezetőképessége

Anyag Hővezetőképesség
W·m-1·K-1
Gyémánt 1000-2600
Ezüst 406
Réz 385
Arany 320
Alumínium 205
Bronz 109
Platina 70
Acél 50,2
Ólom 34,7
Higany 8,3
Kvarc 8
Jég 1,6
Üveg 0,8
Víz 0,6
Fa 0,04-0,12
Polisztirol 0,08
Gyapjú 0,05
Üveggyapot 0,04
Expandált polisztirol (Hungarocell) 0,03
Levegő (300 K, 100 kPa) 0,026

A hővezetőképesség a hőmérséklet függvénye. A legtöbb anyag esetében a hőmérséklet emelkedésével kis mértékben csökken.

[szerkesztés] Külső hivatkozások