Hamis dilemma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hamis dilemma egy olyan érvelési hiba, amely úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva létezne, mikor valójában több, nem mérlegelt választási lehetőség is van. Ez a két alternatíva legtöbbször a lehetőségek skálájának két szélsősége.
A hamis dilemma nem minden esetben korlátozódik két lehetőségre, előfordul, hogy hármat vagy többet is magába foglal. A lényeg azonban, hogy ésszerű alternatívákat mellőz.
[szerkesztés] Példák
Talán a legismertebb történelmi példa:
- „Aki nincs velünk, ellenünk van.”
Gyakran találkozhatunk azonban a következőkkel is:
- „Ön most velünk van vagy a terroristákkal?”
- „Ellenfelem az állami iskolák támogatásának növelése ellen szavazott. Nyilván nem tartja fontos kérdésnek gyermekeink oktatását.”
A hamis dilemma eszköze igen jól ismert például a római vallástörténetből, ahol az omenek, az előjelek értelmezésétől annyi minden függött. Az egyik legjellegzetesebb történetben egy praetor vállára a nyílt utcán harkály száll, ami tudvalévőleg a királyi hatalom jelképe. A baj csak az, hogy a királyságot az imént törölték el örökre. Az ügy az augurok elé kerül, akik hivatalból a madárjelek értelmezői. Ők hosszas tanácskozás után a következőt mondják:
- vagy a madár pusztul el, és azzal megmenekül a praetor és a város is,
- vagy ha a madár megmarad, akkor a praetor nem maradhat életben.
Azonnal látszik, hogy hamis dilemmát állítottak fel a királyokat oly kevéssé áhító közösség érdekében, nem beszélnek ugyanis az ordítóan szembeszökő harmadik lehetőségről: megmarad a harkály és a praetor is, ez esetben a jel azt jósolja, hogy király lesz belőle. Mivel ez elfogadhatatlan a közösségnek, hamis dilemma elé állítják a praetort (aki egyébként kitekeri végül a harkály nyakát, megadva magát a közösség szempontjainak)[1].
A dilemma alkalmazásának elve jól szemléltethető a kamera és az ábrázolás kapcsolatával: azt látjuk, amit a kamera mutat, és hajlamosak vagyunk elfeledkezni a láthatatlan tényezőről, aki valójában eldönti, hogy mit lássunk. A fenti jellegzetes történetben jól látható, hogyan manipulálták a döntési helyzetet az augurok, miközben látszólag meghagyták a döntést a praetornak, csak a kérdés, amit föltettek, volt kizárólagos (vagy A, vagy B), azaz hamis dilemma, mert valójában a teljes képlet így hangzott volna: vagy A, vagy B, de lehet C is.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Köves-Zulauf Tamás, Bevezetés a római vallás és monda történetébe, Budapest, Telosz, 1995 – ISBN 963-8458-06-2.


Based on work by