II. piavei csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A II. piavei csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szembenálló felek | |||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
| Armando Diaz | Arthur Arz von Straussenburg Conrad |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 58 olasz hadosztály 6 francia hadosztály 5 brit hadosztály 7550 löveg 524 repülőgép |
57 hadosztály 6833 löveg 280 repülőgép |
||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 80500 halott és sebesült | 55000 halott 90000 sérült 25000 fogságba esett |
||||||||
A II. piavei csata döntő győzelmet jelentett az I. világháborúban, az olasz fronton harcoló antant csapatok számára. Az antant győzelem szétzilálta a Monarchia hadseregét, közvetlen előmozdítója volt a Monarchia összeomlásának.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A haderők
A Caporettói áttörés után az olasz csapatok irányítóját, Luigi Cadorna tábornokot menesztették, helyére Armando Diaz került. Olaszországba 1917 őszén és telén antant csapatok érkeztek, így: francia, angol hadosztályok, egy jelképes nagyságú amerikai erő, és egy propagandisztikus célú, csehszlovák önkéntesekből álló önálló egység. Az antant csapatok nagyobb számban állomásoztak a térségben, mint a Monarchia erői, a német csapatokat átirányították a nyugati frontra. A Monarchia fegyverzeti ellátottsága rendkívül silánynak volt mondható, rendkívül kevés utánpótlást kaptak a hátországból. A hadsereg élelmiszerrel való ellátottsága minimális volt.
[szerkesztés] A támadás előkészítése
Az Osztrák–Magyar Monarchia a Caporettói áttörés során döntő győzelmet aratott az olasz haderők felett, ám az I. piavei csata során nem sikerült előretörnie vagy bekerítenie az olasz és antant főerőket. A tél beálltával 1917. december 2-án leállították az I. piavei offenzívát. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése elkezdte a tervek kidolgozását egy 1918 júniusában történő Olaszország elleni támadás véghezvitelére. A Monarchia a keleti fronton felszabadult erőit az olasz frontra helyezte át, ám a keleti frontról érkező katonákban nagyon nagy volt az ellenállás a háború további folytatásával szemben, nem akartak tovább harcolni. Arz Artúr, a Monarchia új vezérkari főnöke, mindenképpen támadni akart, holott a csapatok ellátmánya és morálja katasztrófális szinten volt. Május 28-án Svetozar Boroević, a piavei hadseregcsoport parancsnoka a támadás elhalasztását javasolta, de véleményét nem fogadták meg.
[szerkesztés] A csata
A támadás június 15-én kezdődött Dél-Tirolban, Franz Conrad von Hötzendorf tiroli hadseregcsoport parancsnok Verona elfoglalását tűzte ki célul. Diaz tábornok pontosan ismerte a Moanarchia csapatainak támadási idejét: június 15. éjjel 3:00. Az olasz csapatok felkészülten fogadták a Piavén átkelő monarchiabeli csapatokat, az előrenyomuló csapatok nagy veszteségeket szenvedtek a lövegek és a puskák lövéseitől. Miközben északon az olasz csapatok visszaszorították Conrad hadseregét, Boroević csapatival délen tört előre, az Adriai-tenger partvonala mentén, szintén 1918. június 15-én. A Piavén ugyan sikeresen átkeltek a Monarchia csapatai, ám az olasz ellentámadások és az utánpótlási hiányosságok következtében a támadás június 17-én összeomlott. A visszavonuló monarchiabeli csapatokra pedig egy újabb teher hárult: a megáradt Piave fólyon a visszavonulás lelassult, megakadt. Az antant csapatok kihasználták a kedvező alkalmat és 1918. június 18-án ellentámadást indítottak Boroević csapatai ellen. Az ellentámadás hatalmas vérveszteségekkel járt a Monarchia oldalán. Június 22-én Diaz csapatai visszafoglalták a Piavetől nyugatra fekvő területeket és leállították az ellentámadást.
[szerkesztés] Eredmények
[szerkesztés] Osztrák–Magyar Monarchia
A II. piavei csata az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó nagy offenzívája volt az I. világháborúban. A kudarc felgyorsította a Monarchia erőinek összeomlását, vereségét. A hátországban elégedetlenségi és háborúellenes tiltakozások söpörtek végig. A II. piavei csata azt jelentette a Monarchia számára, mint amit a Caporettói áttörés Olaszországnak. Világossá vált, hogy minél tovább tart a háború, annál erősebbek lesznek az olasz fronton állomásozó antant csapatok. A Monarchia hadvezetése belátta, hogy Olaszország megtörése és elfoglalása nem lehetséges. Kérdéssé vált, hogy van-e értelme tovább harcolni Olaszország ellen, vagy kiegyezésre, fegyverszünetre kell törekedni.
[szerkesztés] Olaszország
Az antant csapatok először értek el döntő győzelmet az olasz fronton 1915 óta, ez a győzelem lehetővé tette, hogy a XI. isonzói csata óta először, újból támadást intézzenek az olaszok a Monarchia ellen. A gyors támadás csak azért nem indult meg, mert a nyugati frontról nem tudtak elegendő antant csapatot az olasz frontra szállítani és a visszavonuló monarchiabeli csapatok újból megerősítették pozícióikat a Piave mentén. Az olaszok és a térségben állomásozó antant csapatok egyelőre nem támadtak, várták, hogy a nyugati frontról erősítés érkezzen egy nagyszabású antant támadáshoz, mellyel kikényszeríthetik a Monarchiától a fegyverszünetet.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Battles: The Battle of the Piave River, 1918
- Galántai JózseF: Az első világháború, Gondolat, 1980.
- Az olasz front: http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118


Based on work by