Geokémia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A geokémia a Föld kémiája. A diszciplína kezdetben és többnyire napjainkban is a szükséges nyersanyagok megszerzésének eszközéül szolgál. A tudományterület kezdete ismeretlen, ám az 1800-as évek elején, 1838-ban Schönbein már használta a „geokémia” kifejezését.

A Geokémiai definíciója 1933 óta időtálló: A geokémiai feladata a Földnek és az egyes geoszféráknak a kémiai és ásványos összetételét meghatározni.

Geoszféra 2 fő csoportba bontható:

1. Első lépésben általános adatgyűjtés történik a komolyabb vizsgálatok megkezdése előtt. Az összetételek megállapítása után makroösszetételek kiértékelése történik.

2. Meghatározni az elemek eloszlását az egyes geoszférákban és a különböző természetes képződményekben, azaz további feladata az eloszlásmód vizsgálata.

3. Megállapítani az észlelt elemeloszlásban megmutatkozó törvényszerűségeket.

4. Feltárni az elemek migrációját befolyásoló tényezőket, melyek a földtörténet egészében vagy egyes időszakaiban hatottak és amelyek a ma észlelhető (pl. mállás) elemek eloszlásához vezetnek (pl. magmás kristályosodás). Ez a pont már egy geospecifikus feladatnak minősül.



Pautó György, 2004-es megfogalmazásában a geokémia klasszikus feladatai (azaz a fent felsorolt négy pont) az utóbbi időben kibővültek a földi litoszféra egészének megismeréséhez. A magyarországi medencén belül kiemelkedtek az utóbbi időben a hidrogeokémiai és környezetgeokémiai vizsgálatok.

A XX. század második felére a geokémia egységes tárgya 3 fő fejlődési irányba haladt tovább:

1. általános geokémia: litoszféra, kozmokémia, szerves geokémia, óceánok geokémiája;

2. alkalmazott geokémia: ásványi nyersanyagok kutatása (területi geokémia);

3. környezeti geokémia: toxikus elemek, vegyületek felhalmozódását, mozgását vizsgálja;