Bártfa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bártfa |
||||
Bártfa főtere |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Szlovákia | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 2000 | |||
Bártfa (szlovákul Bardejov, németül Bartfeld, lengyelül Bardiów, latinul Bartpha) város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület (szlovákul Prešovský kraj) Bártfai járásának székhelye. Lakóinak száma: 33 100 (2004).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Eperjestől 38 km-re északra a Tapoly (szlovákul Topľa) partján fekszik. ()
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a magyar bárd főnévből ered, amely itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti. A fa utótag itt erdőnek értendő.
[szerkesztés] Története
Az ősidők óta lakott helyen a várost lengyel cisztercita szerzetesek alapították a 12. században. A tatárjárás szenvedései után németek telepedtek meg itt. Bártfát I. Lajos király emelte szabad királyi város rangjára. A Lengyelországba vezető út élénk kereskedelmet tett lehetővé. Bártfa volt az egyik tárnoki város. 1435-ben Hunyadi János a város közelében verte meg Talafusz huszita kapitány seregeit. A városban, ahol 1439-től tartottak misztériumjátékokat, nyomda is működött. 1440-ben a husziták foglalták el. A 16. század elején a polgárok áttértek az evangélikus hitre. A külföldet járt Leonard Stöckel, a városbíró fia, 1539-ben a városi iskolát wittenbergi mestere Philipp Melanchthon német humanista, Luther Márton legközelebbi munkatársa, elvei szerint humanista gimnáziummá fejlesztette. 1590-ben a felföldi lutheránusok itt tartották egyik zsinatukat. Bártfa a vászonszövéséről messze földön ismert volt. A 17. században háromszor, majd 1710-ben pestis pusztított. 1686-ban és 1774-ben leégett. Az 1670-es és 1680-as években többször pusztították császári és kuruc csapatok. A város a csapásokat nem tudta kiheverni, fokozatosan jelentőségét vesztette, melyhez hozzájárultak Lengyelország felosztásai is. 1878-ban újra tűzvész pusztította. Az első világháború alatt az oroszok idáig nyomultak előre 1915-ben. 1910-ben 6578 lakosából 2571 szlovák, 2179 magyar és 1617 német volt. A második világháború végén Bártfát is érték veszteségek. A második világháború után – szerencsére a városmagon kívül- több lakótelep létesült.
[szerkesztés] Látnivalók
- A régi Városháza 1505 és 1508 között épült gótikus stílusban. Gazdag kőcsipkéiről híres, reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredeken emelkedő díszes tetőzete egyaránt nevezetes. Itt működik ma a Sárosi múzeum.
- Szent Egyed-templom (szlovákul Kostol sv. Egídia) a 14. században épült gótikus stílusban. 1878-ban leégett, 1899-ben Steindl Imre tervei alapján állították helyre. A templom műkincsekben rendkívül gazdag, faragott gótikus oltárai, miseruhái, imaszékei, domborművei vannak. Síremlékei közül Serédy Gyögyé a legszebb 1557-ből.
- A mai városháza is gótikus alapú, többször átépített egyemeletes ház.
- A városnak ferences temploma és kolostora is van, melyek gótikus alapokon nyugszanak, de barokk stílusúak.
- Ortodox temploma 1903-ban épült görög katolikus templomnak.
- A régi evagélikus templom (épült 1808-ban copf stílusban).
- A középkori városfal több része és a félkerek bástyatorony
- Határában sós, vas és jódtartalmú forrás fakad, melyre 1777-ben gyógyfürdő épült. Csakhamar fényűző villák tucatjai épültek ide. 1849-ben és 1856-ban azonban károkat szenvedett, utóbbi alkalommal leégett. Ma Bártfafürdő néven önálló települést alkot a várostól 5 km-re északra.
- Bártfának falumúzeuma is van.
[szerkesztés] Híres emberek
- Eck Bálint orvos, főbíró
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||
| természeti: | Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (Magyarországgal közös) |
|||||
| kulturális: | Vlkolinec | Selmecbánya | Szepes vára | Bártfa városa | |||||



Based on work by