Castel dell’Ovo

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

  Világörökség  m·v·sz 

Nápoly történelmi központja

Castel dell'Ovo
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve: 1995

A Castel dell’Ovo (jelentése Tojásvár) egy nápolyi vár. A vár Megarides kis szigetén áll, ahol az első Cumae-i telepesek i.e. VI. században megalapították a régi város magját. Az I. században egy római patrícius Lucius Licinius Lucullus villát épített ezen a helyen, melyet a V. század elején III. Valentinus római császár megerősített. Az utolsó nyugat-római császár Romulus Augustus ide vonult vissza miután Odoaker 476-ban elűzte. Eugippius 492-ben kolostort épített itt.

A római-kori épületeket a IX. században a helyi lakosok lebontották, nehogy a szaracén fosztogatók elfoglalják. Az első várat ezen a helyen a normannok építették a XII. században. Jelentőségéből az I. Anjou Károly által elképzelt Castel Nuovo felépítése után veszített. A Castel dell'Ovo a királyi udvartartás és kincstár székhelye lett. 1387. április 19-éről, a Castel dell’Ovo falai közül keltek László nápolyi király levelei, melyekben atyja, II. Károly halálával együtt a magyar királyi méltóság birtokbavételét is közhirré tette, Zsigmond magyar király ellenében.

Mai formáját az aragon fennhatóság alatt kapta (XV. század). Az Olasz Háborúk során a franciák és spanyolok ágyúzták. A Nápolyi Köztársaság felkelői 1799-ben a Bourbon-pártiakat lőtték innen.

Az 1800-as évek egy kis halászfalu alakult ki a vár tövében, a Borgo Marinari. A falucska ma is létezik, viszont inkább vendéglőiről és motorcsónakkikötőjéről ismert.

A vár a nápolyi ifjú házasok kedvenc fényképháttere.

[szerkesztés] A vár elrendezése

A várat egy 100 m hosszú töltés köt össze a szárazfölddel, melynek elején két bástya áll. A vár szögletes, kb. 200 m hosszú és 45 m széles. A belső épületkeben kiállításokat és különféle rendezvényeket tartanak. A kastély mögötti nyúlványt eredetileg kikötőnek használták. A vár délkeleti oldalán egy impozáns kerek torony áll.

Nevének eredetét egy legendához kötik. A középkorban úgy tartották, hogy Vergilius egy tojást ágyazott az alapokba, hogy ez tartsa meg a falakat.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken