Csécsi Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csécsi Imre (Nagy Imre) (Érkeserű, 1804. november 28. – Debrecen, 1847. július 23.) református tanár,orvos, az MTA levelező tagja

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

A gymnasiumot és felsőbb tudományokat a debreceni református collegiumban végezvén, a német nyelv tanulása végett egy évet Lőcsén töltött. Ezután Debrecenben a költészeti osztály köztanítója, majd az első éves deákok lectora, később senior lett. 1831-ben tanszékéről lemondott és Pestre jött az orvosi tudományok hallgatására; innét Bécsbe ment, hol 1837-ben orvostudorrá avattatott; azután Debrecenben az orvosi gyakorlatnak és a természettudományoknak élt és 1839-ben ugyanott az ásvány-, növény- és vegytan tanára lett s az iskola számára ásványgyűjteményt rendezett; ennek érdekében sokat utazott a bányavárosokban és Svájcban. A Magyar Tudományos Akadémia 1844. december 4. választotta levelező tagjának. Gyászbeszédet Hanák János mondott felette a Magyar Tudományos Akadémián 1847-ben.

[szerkesztés] Munkái

1. A botanikai magyar műnyelv javításáról. Debreczen, 1824. (Akadémiai beköszöntő értekezés. 2. kiadás. 1834. U. ott.)

2. Dissertatio inaug. de fontium medicatorum principio efficaci. Vindobonae, 1837.

3. A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról. U. ott, 1839. (Tanszékfoglaló.)

4. Tiszta erkölcstudomány. U. ott. 1842. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap. 2. kiadás 1844. 3. kiadás 1854. U. ott.)

5. Földünk s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári s középiskolák szükségeire. U. ott, 1842. (2. kiadás, Kecskemét. 1843. 3. kiadás. Debreczen, 1861. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)

6. Értekezés a dunamelléki helv. hitvallást követő egyházkerületbeni superintendens választás és egyházigazgatás tárgyában, figyelemmel Fáy András negyed-mutatójára. Kecskemét, 1843.

Kéziratban maradtak az általa tanított tudományok tankönyvei s egy monographia a villanydelejességről, melyből halálakor két iv már ki volt nyomtatva.

Természettudományi cikkei a Figyelmezőben (1839–40.), Athenaeumban (1840. Értekezés a fénysugarak polarizatiójáról) és a Hetilapban (1845.) jelentek meg.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források