Eurókommunizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezen szócikk összedolgozandó a(z) Eurokommunizmus szócikkel,
azután az egyik lap törlendő.


A nyugat-európai kommunista pártok létrejöttüktől fogva ideológiailag (és pénzügyileg) erősen függtek a Szovjetunió Kommunista Pártjától. Az 1960-as évek végétől a Prágai Tavasz erőszakos leverése, Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című regényének nyugaton való megjelenése erősen megtépázta e pártok támogatottságát, a baloldali értelmiség köreiben való népszerűségét. Egyes pártok emiatt megpróbáltak eltávolodni az SZKP-tól, programjaikba beemelni a demokrácia, a többpártrendszer, az emberi jogok európai értékeit, ugyanakkor megőrizve marxista, antikapitalista identitásukat. Ezt az irányzatot nevezték el politikai elemzők, újságírók eurokommunizmusnak.

A spanyol, az olasz és a francia kommunista pártokra volt jellemző ez az irányvonal, a kisebb kommunista pártok, pl. az osztrák, kitartottak a Szovjetunió által képviselt hagyományos marxizmus-leninizmus mellett.

Az eurokommunizmus fogalma a Szovjetunió 1991-es megszűnése után okafogyottá vált. A mozgalom felbomlása már az 1980-as években megtörtént, a nyugat-európai kommunista pártok nagyobb része irányt váltott, áttért a szocialista vagy szociáldemokrata értékekre. Kisebb részük továbbra is kommunista irányultságú. Kevés kivétellel ezek általában marginális pártok, alacsony szavazati aránnyal. A jelenlegi főbb európai kommunista pártok:

  • Olaszország: Kommunista Újraszületés Pártja, Olasz Kommunisták Pártja
  • Franciaország: Francia Kommunista Párt (PCF)
  • Spanyolország: Egyesült Baloldal
  • Németország: Demokratikus Szocializmus Pártja (Die Linke.PDS), Munka és Szociális Igazság Párt – Választási Alternatíva (WASG)
  • Európai Parlament: Európai Baloldal

[szerkesztés] Lásd még