Babilóni Diogenész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Diogenész (Szeleukeia, Kr. e. 240 körül – Athén?, Kr. e. 150 körül) Görög filozófus.
A sztoikus Khrüszipposz tanítványa, Karneadész és Panaitiosz mestere volt. Ő követte tarszoszi Zénónt a sztoikus iskola élén. Kortársai a babiloni melléknévvel illették, mivel szülővárosa az egykori Babilon mellett feküdt. Kr. e. 156/155-ben Rómában járt, részt vett a görög filozófusok küldöttségében. Lukianosz szerint 88 éves korában hunyt el. A filozófiai problémákon kívül behatóan foglalkozott retorikával is (a szónoklást szócséplésnek tartotta és elítélte). Különös érdeklődéssel fordult a zene felé is. „Peri muszikész” (A dalköltészetről) című műve, melyet késői ellenfelének, Philodémosznak hasonló című művéből ismerünk, főképp a dalköltészet erkölcsnemesítő hatását hangsúlyozta. Beható elemzéseket készített Pindarosz verseihez is.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon


Based on work by