III. Albert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. Albert (1349. szeptember 9. - 1395. augusztus 29.), ismertebb nevén Malacfarkú Albert (németül: Herzog Albrecht III "mit dem Copfe"), osztrák herceg 1365-től.

[szerkesztés] Élete

Bécsben született 1349-ben II. Albert harmadik fiaként. Habár az apa első fiát, Rudolfot jelölte ki örökösének, apja 1358-as halála után nem sokkal Albert megszerezte a hatalmat két bátyja, IV. Rudolf és III. Frigyes elől, majd később öccsével, III. Lipóttal osztotta meg azt.

1377-ben Albert keresztes hadjáratra indult a pogány litvánok és samogitánok ellen a Baltikumba.

Miután IV. Rudolf és III. Frigyes utód nélkül hunytak el Albert és Lipót léptek trónra 1379-ben. Majd a neubergi egyezményben felosztották maguk között Ausztriát. ALbert kapta az ország központi részét, Lipót pedig Felső-Ausztriát, Stájerországot, Karintiát és Tirolt. Albert uralkodása hasznos volt a birodalomra nézve. Támogatta a tudományokat és a művészeteket. Albert autódidakta módon kitűnő eredményeket ért el, különösen a matematika terén. Kibővítette az Bécsi Egyetemet és újra rendezte a várost.

Albert 1395-ben hunyt el a Laxenberg kastélyban. A bécsi Szent István-dóm hercegi kriptájában temették el.

[szerkesztés] Családja

III. Albert kétszer házasodott meg. Először 1366. március 19-én házasodott össze Csehország-i Erzsébettel (1358 - 1373), IV. Károly német-római császár lányát. Felesége gyermektelenül halt meg tizenöt évesen. Másodszor Nuremberg-i Beatrixot vette el V. Frigyes nuremberg-i gróf és Meissen-i Erzsébet lányát, aki megszülte Albert egyetlen fiaát, IV. Albertet, aki követte apját a trónon. Meissen-i Erzsébet az osztrák Babenbergek egyik távoli leszármazottja volt.


Előd:
IV. Rudolf
osztrák herceg

(1365. július 27. - 1395. augusztus 29.)

Utód:
IV. Albert
Karintiai herceg

(1365. július 27. - 1379)

Utód:
Vilmos
Stájer herceg

(1365. július 27. – 1379)

Tiroli gróf

(1365. július 27. – 1379)