Alfred Dreyfus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alfred Dreyfus
Alfred Dreyfus

Alfred Dreyfus (Franciaország, Elzász, Mulhouse, 1859. október 9. – Párizs, 1935. július 12.) francia katonatiszt, akit a Dreyfus-ügy tett híressé.

Dreyfus egy elzászi zsidó textilgyáros család hét gyermeke közül volt a legfiatalabb. Amikor 1871-ben Elzászt Németországhoz csatolták, a család Franciaországban maradt és megtartotta francia állampolgárságát.

Alfred Dreyfus 1880-ban végzett az École Polytechnique-ben, majd 1880–1882 között a fontainebleau-i akadémiára járt, hogy tüzértiszti képesítést szerezzen. 1885-ben, az akadémia elvégzése után a 32-es lovasságiakhoz helyezték és hadnaggyá léptették elő. 1889-ben a bourges-i pirotechnikai iskola igazgatóhelyettese lett kapitányi rangban. 1891-ben megnősült. 1893-ban próbaszolgálatra a vezérkarhoz osztották be.

1894. október 15-én árulás vádjával letartóztatták. 1895. január 5-én megalázó módon megfosztották katonai rangjától, majd január 15-én az Ördög-szigeten (Cayenne, Francia-Guyana) letöltendő életfogytiglani börtönre ítélték. 1899-ben perét a rennes-i katonai bíróság újratárgyalta, de nem mentette fel, hanem enyhítő körülményekre hivatkozva tíz év börtönre mérsékelte büntetését. 1899. szeptember 19-én kegyelmet kapott Émile Loubet köztársasági elnöktől, és elhagyta a börtönt.

Dreyfus 1903-ban benyújtott újabb perújrafelvételi kérelme alapján a rennes-i bíróság ítéletét a francia Legfelsőbb Bíróság 1906. július 12-én véglegesen semmisnek nyilvánította. Dreyfus visszakapta a rangját, őrnaggyá léptették elő, és a Becsületrend lovagjává avatták. A börtönben töltött idő azonban megviselte az egészségét, így 1907-ben nyugdíjazták. Az első világháború alatt ismét mozgósították, front mögötti szolgálatot teljesített.

[szerkesztés] A Dreyfus-ügy

A tömeghisztériát és antiszemita pogromhangulatot kiváltó per a 19. század legnagyobb politikai válságát okozta Franciaországban, egy évtizedre két táborra osztva társadalmát.

Maga a vád onnan eredt, hogy megtalálták a párizsi német követség katonai attaséjának, Max von Schwarzkoppen ezredesnek átadott, kézzel írott listát, a „bordereau”-t, amely titkos katonai adatokat, többek közt a 120 mm-es ágyú hidraulikus fékjével kapcsolatos feljegyzéseket tartalmazott. A listát Dreyfusnak tulajdonítva ítélték el a kapitányt.

1896-ban a francia titkosszolgálat élére került Georges Picquart ezredes, majd 1897-ben Dreyfus bátyja, Mathieu is bizonyítékokat talált arra, hogy a bordereau nem Dreyfus, hanem Ferdinand Walsin-Esterházy őrnagy kézírásával készült. Picquart ezredest azonban elhallgattatták, s bár Mathieu elérte, hogy Esterházyt 1898-ban hadbíróság elé állítsák, az őrnagyot felmentették a vád alól.

Émile Zola ennek hatására jelentette meg J'accuse (Vádolom) című nyílt levelét Félix Faure köztársasági elnökhöz. A L'Aurore címoldalán megjelent írásban Zola azzal vádolta a bírákat, hogy a hadügyminisztérium utasításait követve mentették fel Esterházyt. (Zolát rágalmazásért bíróság elé állították és elítélték, ami elől az író Angliába menekült.) 1898-ban öngyilkosságot követett el az az Henry ezredes, akiről kiderült, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékokat ő hamisította, Esterházy pedig Angliába szökött.

Ekkorra azonban már az ügy („l'Affaire”, ahogyan a korabeli francia sajtó és a történetírás azóta is utal a Dreyfus-ügyre) az egész társadalmat megosztó, központi politikai kérdéssé vált. Dreyfus kapitány ügye a royalista, militarista, nacionalista jobboldal (az "antidreyfussard"-ok) és a köztársaságpárti, szocialista, antiklerikális baloldal (a "dreyfussard"-ok) küzdelmének ütközőpontja lett, végeredményében pedig a köztársaság és a politikai baloldal megerősödését, a hadsereg és a katolikus egyház befolyásának gyengülését idézte elő Franciaországban.

[szerkesztés] Írásai

  • Lettres d'un innocent (Egy ártatlan levelei) (1898)
  • Les lettres du capitaine Dreyfus à sa femme (Dreyfus kapitány levelei feleségéhez) (1899), amelyeket az Ördög-szigetről írt
  • Cinq ans de ma vie (5 év az életemből) (1901)* Souvenirs et correspondance, (Emlékek és levelezés), poszthumusz 1936-ban

[szerkesztés] Források

19. századi egyetemes történelem 1789–1914 (Korona Kiadó, 2005)

Nicholas Halasz: Dreyfus kapitány (Kossuth Kiadó, 1980)