Gyémánt
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A gyémánt a terméselemek csoportjába tartozó ásványfaj. Elnevezése a görög adamas szóból származik, ami legyőzhetetlent jelent (német közvetítéssel, ahol Diamant).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai
- Képlete: C (szén)
- Szimmetriája: szabályos (szabályos holoéderes)
- Sűrűsége: 3,52 g/cm3
- Keménysége: 10 (a Mohs-féle keménységi skála referencia ásványa), az összes ásványét felülmúlja
- Hasadása: oktaéder síkok mentén tökéletes (feldolgozásánál van jelentősége)
- Színe: átlátszó/áttetsző, de zavaros és átlátszatlan is lehet; színe sokféle: többnyire színtelen vagy sárgás
- Fénye: gyémántfényű
- Törésmutatója: 2,42
- Egyéb jellegzetes tulajdonságai: Nagy fénytörés és színszórás, ami a kő lapjain - a sokszoros fénytörés és tükrözés során - többszörösen színekre bontja a fehér fényt (ez a hatás megfelelő csiszolással (brilliáns alak) fokozható); dörzsölésre pozitív töltést nyer; 770 C°-on oxigén jelenlétében CO2-dá ég el, nitrogén gázban elektromos ív hatására grafittá alakul át; savak, lúgok nem támadják meg, csak a K2Cr2O7 és H2SO4 elegye vagy a K2CO3-olvadék marja meg.És nem vezeti az elektromosságot.
- Olvadáspontja: kb. 3000 °C-on van
[szerkesztés] Megjelenési formák
Szerkezete kovalens kötésű atomok tetraéderes kordinációiból épül fel. Elemi cellája két lapon centrált kockarács 1/4 testátlónyi mélységgel való egymásba csúsztatásával állítható elő (gyémántrács). Kristályain uralkodó lapok az atomokkal leginkább megterhelt rácssíkok, azaz az oktéder és a hexaéder (kocka). Kristályai többnyire nem egységes építmények, hanem összenövéses-ikres illeszkedéssel kialakuló mozaikstruktúrák. Élei kerekítettek, lapjainak felülete gyakran görbült, illetve érdes és rostozott.
A piszkosszürke színű, sugaras, rostos halmazokban megjelenő változatát bort-nak nevezik, míg a karbonado fekete színű változat és a kokszra emlékeztet. Ezek drágakőnek nem alkalmasak, műszaki felhasználásra kerülnek (ún. ipari gyémánt).
Képződése a kürtőszerű kőzettestek formájában megjelenő, olivindús kimberlithez (breccsás csillámperidotithoz) kapcsolódik, mely kőzettípus többek között Dél-Afrikában, Szibériában és Kanadában fordul elő. A gyémánt kiváló torlatásvány, azaz a bezáró kőzet elmállása után a törmelékes üledékbe kerül, és onnan válogatással/mosással kitermelhető (pl. Indiában - Madrasban és Mahandi folyó mentén).
[szerkesztés] Felhasználása
Drágakő minőségű darabjait ékkőnek csiszolják meg. Gyengébb minőségű kristályai üvegvágó és gravírozó szerszámokba kerülnek, vagy csapágyakat készítenek belőlük. Porát, szilánkjait csiszolásra használják, illetve különleges vágó- és fúrófelületek fémanyagába ágyazzák be.
A drágakőként felhasznált gyémánt értékét a "4 C" alapján határozzák meg:
- colour (szín)
- clarity (tisztaság)
- carat (tömege karátban)
- cut (csiszolás)
[szerkesztés] Szín
(colour)
Az ékszerminőségű gyémántok értékének meghatározó jellemzője a színük. Leszámítva a ritka, színes gyémántokat ( rózsaszín, kék ) a kövek értéke annál magasabb, minél fehérebb a színük. A gyémánt általában a sárga szín irányába tér el a fehértől, az árnyalatokat sokféleképpen jelzik, a legelterjedtebb skála az ABC betűit használó, amely D-betűtől, a legfehérebb minőségtől indul.
- D - E (Pure White): A kő tökéletesen fehér, a sárga legenyhébb árnyalata nélkül (más néven: Exeptional white vagy River)
- F - G (Excellent White): A kő fehér, a színe továbbra is "colourless" (más néven: Rare White vagy Top Wesselton)
- H (White): A kő fehér, de nem kivételesen tiszta színű (más néven: Wesselton)
- I - J (Slightly Tinted White): A kő a sárga árnyalatot enyhén mutathatja (más néven: commercial white vagy Top Crystal)
- K - L (Tinted White): A kő sárgás árnyalatú de sárga (arany) foglalásban elfogadható (más néven: Crystal,Top Cape)
- M - N: (Yellowish): a kő jól láthatóan nem fehér, hanem sárgás (más néven: Cape, Light Yellow)
- O - Z: (Tinted Colour): a kő sárga (más néven: Yellow)
Természetesen többféle osztályozás létezik, pl. GIA, CIBJO, de ezek nagyon hasonlítanak egymásra, a kövek értékelésekor gyakorlatilag ugyanazt az eredményt adják.
[szerkesztés] Tisztaság
(clarity)
A gyémántok tisztaságának ellenőrzését tízszeres nagyítás alatt végzik. Mindent, ami ilyen nagyítás mellett látható, azt zárványnak neveznek. A zárványok a drágakövek minőségét rontják, mert csökkentik az átlátszóságot és hatással lehetnek a kő színére is. Az értékcsökkentő hatás elhelyezkedésüktől, méretüktől és intenzitásuktól függ. Leggyakoribb zárvány a grafit.
A gyémántokat az alábbi tisztasági kategóriákba sorolják:
- IF (internally flawless): A kő tökéletesen tisztának látszik tízszeres nagyításban.
- VVSI (very very small inclusion): Nagyon-nagyon kis méretű zárványok. Gyakorlott szakember számára is nehéz szennyeződést találni a kőben, azok is csak fehér színűek lehetnek.
- VSI (very small inclusion): A zárványok könnyebben megtalálhatók, de itt is csak fehér színűek lehetnek a kő belsejében, sötét zárványok csak a kő széleinél fordulhatnak elő.
- SI (small inclusion): Tízszeres nagyításban már könnyedén észrevehető szennyeződések, de szabad szemmel még nem láthatók.
- P1 (piqué): Tízszeres nagyítás alatt azonnal észrevehető szennyeződések, de a hibák szabad szemmel nézve a kő optikai tulajdonságait még nagyban nem befolyásolják.
- P2: Már szabad szemmel is jól látható zárványok, a kő optikai tulajdonságai észrevehetően romlanak.
- P3: Szabad szemmel is jól látható zárványok, a kő optikai tulajdonságai nagyon megromlanak.
[szerkesztés] Méret
(carat)
A karát a drágakövek tömegének megadására használt mértékegység. 1 karát = 0,2g. (Nem összetévesztendő a nemesfémek finomságát jelző karáttal.)
[szerkesztés] Csiszolás
(cut)
A drágaköveket leginkább két gyakori módon csiszolják, vagy egybefüggő íves felületet alakítanak ki rajtuk (cabochon) vagy pedig síklapokkal (un. fazettákkal) látják el. A gyémánt, anyagszerkezetéből adódóan csak fazetták kialakításával munkálható meg. A kő felszínéből kialakított lapok célja, hogy a kő a ráeső fényt több irányba verjék vissza, vagy a fényt a kő belsejébe vezessék. A kő megmunkálása során, a kő saját jellemzőit figyelembe véve alakítjákki a formáját és felületét, ezáltal egyes esetekben eltüntethetőek apróbb hibák (felhők, piké) és a csiszolt kő tisztább lesz, mint csiszolás előtt.
A leggyakoribb csiszolási formák : (kerek) brilliáns, smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette(hegyes ovális), körte, szívalak. Emellett úgynevezett "fantázia" csiszolások is léteznek, általában gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges sajátosságok miatt alakítanak ki ilyeneket.
A legkedveltebb forma a brilliáns csiszolás, mert ez a legkedvezőbb a kő tulajdonságait tekintve. A brilliáns 3 fő részből áll, ez fentről lefelé haladva: korona, rundiszt, pavilon. A brilliáns felületén 58 fazettát alakítanak ki. korona: 1 tábla 8 csillagfazetta (star) 8 főfazetta (kite) 16 felső rundisztfazetta Pavilon: 8 pavilonfazetta 16 alsó rundisztfazetta 1 kalett (a kalett a brilliáns hegye, ide egy apró fazetta kerül) Rundiszt: A brilliáns "öve" vagy "dereka", a csiszolómestertől függően lehet polírozott vagy matt. (ma már ide gravíroznak lézeres technikával egyedi azonosítószámokat)
A brillinás csiszolás azért olyan kedvelt csiszolási forma a gyémánt esetében, mert az ideális brilliáns, bármelyik fazettájára eső fényt a tábláján keresztül veri vissza. Ehhez az szükséges, hogy a kő arányai közelítsenek az ideálishoz. Az ideális arányú brilliáns elméletét 1919-ben egy Tolkowsky nevű mester alkotta meg, azóta a divat és a technológia fejlődése ezt többször is módosította (FineCut 1939, Parker 1951, Standard 1969). Jelenleg az un. modern csiszolású brilliáns arányai 1972 óta elfogadottak, jellemzői: a korona magassága:pavilon magassága= 1:3 a táblafazetta a kő átmérőjének 56,5%-a a rundiszt magassága a kő magasságának 1,5%-a
[szerkesztés] Híres gyémántok
- Cullinan: A világon mindezidáig talált gyémántok közül ez a legnagyobb. Dél-Afrikában bukkantak rá a Premier gyémántbányában 1905-ben. Nyers tömege 3106 karát volt. 1908-ban egy amszterdami gyémántcsiszoló cég 9 nagy és 96 kis ékkövet csiszolt belőle. A legnagyobb darabok a brit királyi koronázási ékszerek díszeként csodálhatók meg. Az 530,2 karátos, csepp alakú Cullinan I (más néven Afrika csillaga) a jogart, míg a 317,4 karátos, szögletes brilliáns Cullinan II a koronát ékíti. A Cullinan III (94,4 ct) és IV (63,6 ct) Mária királyné 1911-es koronájába került. Jelenleg a Towerban őrzik őket.
- Kohinoor: Évszázadok óta indiai fejedelmek birtokában volt ez az (akkor még kerek, 186 ct tömegű) ékkő. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és ő nevezte el Koh-i-noornak (jelentése: Fényhegy). Miután a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került, 1850-ben Viktória kiránynőnek ajándékozták. 1852-ben Amszterdamban átcsiszolták brilliáns formára, jelenlegi tömege így 108,9 ct. Szintén a brit koronaékszerek része.
[szerkesztés] Mesterséges előállítása
A gyémánt mesterségesen is előállítható grafitból fémkatalizátorok (pl. Pt, Ta, Rh, Ni) jelenlétében, 1300-1500 °C-on és 5x106 kPa (50 000 atm) nyomáson. Az így keletkező kristályok aprók, de ipari célra kiválóan megfelelnek.
[szerkesztés] Irodalom
Dr. Oberfrank Ferenc - Rékai Jenő: Drágakövek - Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Günter Wermusch: A gyémánt története – Kossuth Könyvkiadó, 1987.
[szerkesztés] Referenciák
[szerkesztés] Rokon ásványfajok


Based on work by