Izotóp

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Izotópoknak nevezzük azokat a kémiai elemeket, amelyek atommagjai azonos számú protonból, de eltérő számú neutronból épülnek fel. Ebből következik, hogy egy adott elem izotópjai ugyanazon helyet foglalják el a periódusos rendszerben (innen az elnevezés is: izotóp = azonos hely), ugyanakkor a tömegszámuk eltérő. Izotópokat egyértelműen a kémiai elem vegyjele elé alsó indexbe tett rendszámmal (Z) és a felső indexbe tett tömegszámmal (A) jelöljük:

{}^A_ZX

Mivel a rendszám és a vegyjel ekvivalens fogalmaknak tekinthetőek, ezért az esetek többségében az előbbit nem is szokás feltüntetni. Kivételt képeznek ez alól az olyan magátalakulási folyamatok általános reakcióegyenletei, ahol a rendszám is megváltozik, így fontos annak számszerű értékét jelezni. Például az α-bomlás esetén:

{}^A_ZX \to {}^{A-4}_{Z-2}X + {}^4_2He^{2+}+2 e^-

A periódusos rendszerben fellelhető valamennyi kémiai elemnek több izotópja is létezik. A legegyszerűbb elemnek, a hidrogénnek például három, a természetben is megtalálható izotópja ismeretes:

  • Prócium: 1H (rövidebb jelölése: H)
  • Deutérium: 2H (rövidebb jelölése: D)
  • Trícium: 3H (rövidebb jelölése: T)

Egy elem izotópjai radioaktív tulajdonságaikat tekintve különbözőek lehetnek. Amelyeknél nem figyeltek meg radioaktív bomlást, azokat stabil izotópoknak nevezik. Általában véve azok a stabil izotópok, melyeknek a felezési ideje meghaladja az világegyetem életkorát (több mint 15 milliárd év).