Glória (ima)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Glória (Gloria, magyarul Dicsőség) a római katolikus mise „Gloria in Excelsis Deo” („Dicsőség a magasságban Istennek!” ) kezdetű imája, amelyet nagy doxológiának is neveznek. Szövege ritmikus próza, amely egyszerre dicsőiti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.

A Glória (és a Te Deum) azoknak a zsoltároknak az egyedüli maradványai, amelyeket magánemberek irtak (psalmi idiotici), és nem közvetlenül a Bibliából származnak. Szövegük szépsége a keresztény lira kivirágzását példázza az üldözések időszakában.

A Glória az egyik legrégibb keresztény ima. Szövege eredetileg görög nyelvű volt. Egy korábbi változata a 3. századra datálható (de az is lehet, hogy az elsőre). A görög ortodox egyházban egy hosszabb, 4. századi eredetű változatát éneklik.

Először Telesphorus pápa (128139) rendelte el, hogy legyen része a liturgiának és karácsonykor énekeljék, Symmachus pápa (498514) már minden vasárnapra kötelezőnek rendelte. Húsvétkor papok énekelhették. A középkorban számos elferditett változata vált ismertté, hiába tiltották őket.

A mai római katolikus liturgia szerint főünnepeken, ünnepeken és vasárnaponként éneklik vagy mondják, kivéve az adventi és nagyböjti időt.

[szerkesztés] Szövege

Dicsőség a magasságban Istennek!
És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Dicsőítünk Téged, áldunk Téged,
imádunk Téged, magasztalunk Téged.
Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk mennyei Király,
mindenható Atyaisten.
Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.
Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
te vagy a egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében!
Ámen.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások