Emberi jogok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az emberi jogok olyan jogok, amelyeket minden valódi demokratikus államnak (alkotmányosan) biztosítania kell az összes joghatósága alatt tartózkodó személynek, tekintet nélkül az illető állampolgárságára.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Alapvető jogok

Az alábbi felsorolások a Magyar Köztársaság Alkotmánya alapján mutatják be az (egyébként nemzetközi szerződéseknek megfelelően kötelezően biztosítandó) alapvető emberi jogokat, típusaik szerint csoportosítva.

[szerkesztés] Kollektív szabadságjogok

A kollektív szabadságjogokat a polgárok valamely közössége gyakorolhatja. Sem az államnak, sem másnak nem áll jogában megakadályozni a különböző célokkal létrehozott közösségek létezését és működését, illetve a polgárok kapcsolatba kerülését az adott közösségekkel. Ezek a jogok a következőek:

  1. Egyesülési jog
  2. Gyülekezési jog
  3. Szabad gondolatközléshez illetve véleménynyilvánításhoz való jog
  4. Gondolatszabadsághoz való jog
  5. Lelkiismeretszabadsághoz való jog
  6. Vallásszabadsághoz való jog
  7. Nemezeti és etnikai kisebbségek jogai

[szerkesztés] Személyi szabadságjogok

Fő szócikk: Személyhez fűződő jogok

Ahogy azt a Magyar Köztársaság Alkotmánya XII. fejezetében (Alapvető jogok és kötelességek) kimondja, minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, és ettől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Ezen túl a következő személyi szabadságjogok vannak rögzítve:

  1. Személyes szabadsághoz való jog
  2. Személyes biztonsághoz való jog
  3. Szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga
  4. Jó hírnévhez való jog
  5. Magánlakás sérthetetlenségéhez való jog
  6. Magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog
  7. Tulajdonhoz és örökléshez való jog

[szerkesztés] Gazdasági, szociális és kulturális jogok

Ez a jogcsoport olyan társadalmi igények hatására jött létre, amelyek az államtól kifejezetten előre tervezett pozitív cselekvést kívánnak meg. Ezek vállalásával az állam a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében a különböző mozgalmak, a szakszervezetek és az egyházak követeléseinek tett eleget. A következő jogok tartoznak ebbe a csoportba:

  1. Munkához való jog
  2. Pihenéshez, szabad időhöz és rendszeres fizetett szabadsághoz való jog
  3. Egészséges környezethez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog
  4. Szociális biztonsághoz való jog
  5. Művelődéshez való jog
  6. A tudományos és a művészi élet szabadságának joga
  7. Tanszabadsághoz és a tanítás szabadságához való jog

[szerkesztés] A polgárok részvételi jogai

A részvételi jogok biztosítják az állampolgár számára az állami-társadalmi élet befolyásolásának lehetőségét, és értelemszerűen többnyire csak az adott állam állampolgárait illetik meg. Ezek a jogok a következőek:

  1. Népszavazás és népi kezdeményezés joga
  2. Panaszjog
  3. Választójog

[szerkesztés] Az emberi jogok történeti fejlődése

[szerkesztés] Az angol fejlődés

Az első jogok biztosítása először az 1215-ben kiadott Magna Charta Libertatum, illetve az 1225-ös megújítása következtében jelent meg. Négy évszázaddal később, az 1628-ban megjelent Petition of Rights a kényszerintézkedések ellen tiltakozva követelte annak biztosítását, hogy törvényes ítélet nélkül senkit ne lehessen letartóztatni, illetve bebörtönözni. Az 1689-es Bill of Rights a parlament jogainak biztosítását tartalmazta.

[szerkesztés] Az Egyesült Államok

Az Egyesült Államok jogrendjében kezdetektől, vagyis az 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozattól fogva jelen volt az alapvető szabadságjogok biztosítása és az egyenlőség elve.

[szerkesztés] Franciaország

Franciaországban a francia forradalom után, 1789 augusztusában létrejött Emberi és polgári jogok nyilatkozata deklarálta először (és azóta is maradandóan) az emberi jogok sérthetetlenségét. A dokumentum a következő alapvetéssel kezdődik:

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

[szerkesztés] Magyarország

Magyarországon a Kiegyezés után lendült fel az emberi jogok védelme. 1878-ban a Büntető törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét. 1895-ben törvény született a vallásszabadságról, 1914-ben pedig a sajtószabadságról. A II. világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik az emberi jogok védelmével. Az 1949-ben elfogadott szovjet típusú alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat. A kommunizmus bukása után az 1989. évi 31. törvény rendelkezik az emberi jogok meghatározásáról.

[szerkesztés] Az emberi jogok újkori fejlődése

Eredetileg a nemzetek saját maguk számára próbálták deklarálni az emberi jogokat, később azonban megjelent a törekvés a nemzetköziségre. Ez a törekvés a világháborúk miatt ugyan visszaesett, azok befejeztével azonban még erőteljesebben folytatódott. Ezen folyamat legfontosabb pontja az ENSZ 1945-ös alapokmánya illetve az 1950. november 4-én aláírt Római egyezmény.