III. Albert
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Albert (1349. szeptember 9. - 1395. augusztus 29.), ismertebb nevén Malacfarkú Albert (németül: Herzog Albrecht III "mit dem Copfe"), osztrák herceg 1365-től.
[szerkesztés] Élete
Bécsben született 1349-ben II. Albert harmadik fiaként. Habár az apa első fiát, Rudolfot jelölte ki örökösének, apja 1358-as halála után nem sokkal Albert megszerezte a hatalmat két bátyja, IV. Rudolf és III. Frigyes elől, majd később öccsével, III. Lipóttal osztotta meg azt.
1377-ben Albert keresztes hadjáratra indult a pogány litvánok és samogitánok ellen a Baltikumba.
Miután IV. Rudolf és III. Frigyes utód nélkül hunytak el Albert és Lipót léptek trónra 1379-ben. Majd a neubergi egyezményben felosztották maguk között Ausztriát. ALbert kapta az ország központi részét, Lipót pedig Felső-Ausztriát, Stájerországot, Karintiát és Tirolt. Albert uralkodása hasznos volt a birodalomra nézve. Támogatta a tudományokat és a művészeteket. Albert autódidakta módon kitűnő eredményeket ért el, különösen a matematika terén. Kibővítette az Bécsi Egyetemet és újra rendezte a várost.
Albert 1395-ben hunyt el a Laxenberg kastélyban. A bécsi Szent István-dóm hercegi kriptájában temették el.
[szerkesztés] Családja
III. Albert kétszer házasodott meg. Először 1366. március 19-én házasodott össze Csehország-i Erzsébettel (1358 - 1373), IV. Károly német-római császár lányát. Felesége gyermektelenül halt meg tizenöt évesen. Másodszor Nuremberg-i Beatrixot vette el V. Frigyes nuremberg-i gróf és Meissen-i Erzsébet lányát, aki megszülte Albert egyetlen fiaát, IV. Albertet, aki követte apját a trónon. Meissen-i Erzsébet az osztrák Babenbergek egyik távoli leszármazottja volt.
| Előd: IV. Rudolf |
osztrák herceg
(1365. július 27. - 1395. augusztus 29.) |
Utód: IV. Albert |
| Karintiai herceg | Utód: Vilmos |
|
| Stájer herceg | ||
| Tiroli gróf |


Based on work by