Bacsinszky András

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bacsinszky András (Benetine, 1732. november 14. – Ungvár, 1809. december 19.) görög katolikus püspök

[szerkesztés] Élete

Atyja Bacsinsz Tivadar, ki Bacsináról, Galiciából beszármazott nemesi család sarja volt, mint lelkész működött. András Ungváron kezdte tanulmányait a jezsuitáknál; a bölcseletet és teológiát Nagyszombatban végezte. Felszentelése után előbb Hajdúdorogon volt segédlelkész, azután rendes lelkész, később esperes s kevéssel utóbb főesperes. 12 évi működés után kanonok lett. Egyházi ügyekben Bécsbe küldték, sikeres működésének köszönhette, hogy hitsorsosai 1772. augusztus 5-én munkácsi püspökké tették. 1777-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és ő volt az első, a ki a főrendi házban magának és utódainak helyet eszközölt ki. A munkácsi káptalan ugyanazon évben Ungvárra költözött át, melyet 1780-ban maga a püspök is követett. Kormányzása utolsó évében a papnevelő-intézetben már minden tantárgy latinul adatott elő. 9000 kötetből álló könyvtárt hagyott utódaira. A jénai mineralógiai társaság 1804. május 20-án választotta tagjává.

[szerkesztés] Munkái

Brevis adumbratio solennitatis, qua haereditariam augustissimi Francisci secundi imperialem dignitatem austricam, in ipso SS. Maiestatis onomastico die celebravit. H. n. (1804).

A liturgikus nyelven kiadatta a szentirást és kátét.

[szerkesztés] Források