Kecskési Tollas Tibor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kecskési Tollas Tibor (Nagybarca, 1920. december 21. – München, 1997. július 19.) „költő, a Nemzetőr főszerkesztője, az emigráció fennmaradását és a magyarság megmaradását szolgáló kovász-ember, gyújtó hatású szónok, eredményes szervező”. (Idézet Medvigy Endrétől)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
1920. december 21-én született a Borsod megyei Nagybarcán. Ősei között szerepel Kossuth-katona. Katonai iskolákban tanult (Soproni Honvéd Reáliskola, Ludovika Akadémia). 1941-ben hadnaggyá avatták. A II. világháborúban, és utána még két évig honvédtisztként szolgált. 1945 tavaszán mindkét kezére megsebesült. 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. 1956 júliusában szabadult, az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt. 1956. december 1-jén egykori rabtársaival (Füveskert-csoport) megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át főszerkesztője volt.
Azok közé az alighanem kisebbségben lévő szerencsések közé tartozik, akik még megélték a szovjet csapatok kivonulását, és ideiglenesen vagy véglegesen hazajöhettek az emigrációból. 1997. július 19-én halt meg Münchenben, a nagybarcai temetőben nyugszik.
[szerkesztés] Munkái
Költészete mellett – olyan, a forradalom jelképévé vált és sokat idézett verseket írt, mint a Bebádogoznak minden ablakot – irodalomszervezői tevékenysége is jelentős. Utóbbi minőségében két legfőbb műve a Füveskert-antológia, melyet rabtársaival együtt verseikből állítottak össze, illetve a Nemzetőr fenntartása.
Szerkesztésében jelent meg továbbá két további "forradalmi" antológia: Gloria victis 1948-49, Gloria victis 1956.
Első önálló verseskötete 1959-ben jelent meg (Csak ennyi fény maradt). További kötetei: Járdaszigeten (1967), Eszterlánc (1969), Irgalmas fák (1975), Évgyűrűk (1979), Forgószélben (1983), Varázskör (1988), Hazafelé (1991).
[szerkesztés] Kitüntetései
- Az Árpád Akadémia Aranyérme 1963-ban és 1988-ban
- József Attila-díj (Cleveland) 1988-ban
- A MÚOSZ örökös tagja (1997-ben)
- Posztumusz Magyar Örökség-díj 1998-ban
[szerkesztés] Személyét ért támadások
Az alábbi rész idézet a Gondola.hu online újságból:
„ (...) Tipikus jelenség a következő „168órá”-s történet (Bizonyítékok hiányában. Sándor Zsuzsanna, 168óra.hu):... a „Wiesenthal Központ” Utolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására... [Kecskési Tollas Tibort] 1948-ban... tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz-kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat...
A „168óra”... szerint él az a hiedelem is, hogy ő volt „a korbácsos költő", a '44-es deportálások egyik irányítója. A „Magyarországi Cionista Szövetség” Erec című lapjának márciusi számában ez olvasható: „1944. április közepén a beregszászi téglagyárba a magyar hatóságok mintegy tízezer zsidót zsúfoltak össze. A táborban a zsidók éheztek, az idősek és betegek nem kaptak megfelelő ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetőség, ezért egyre többen betegedtek meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a tábort – Kecskési Tollas Tibor csendőrhadnagy parancsnoksága alatt – őrző csendőrök elrejtett értékek után kutatva sok zsidót brutálisan megkínoztak, összevertek." A szöveget Pinhasz ben Avraham Hakohén jegyezte, aki egyben a lap főszerkesztője, Breuer Péter. Kecskési – eredetileg Kohlmann – katonacsalád sarja. A Ludovikán avatták hadnaggyá 1941-ben, majd csendőrtisztként szolgált. A háború után az újjászerveződő demokratikus honvédséghez kérte felvételét. 1947-ben az ÁVO letartóztatta, a Markó utcai fogházba hurcolták. A Budapesti Népbíróság '48 áprilisában tartotta nyilvános tárgyalását. A vád szerint Kecskési volt a felelős a beregszászi gettóban történt kegyetlenkedésekért.
"Csupán annyiban érzem magam bűnösnek, hogy nem tagadtam meg a parancsot, miszerint a vagonírozásokhoz kordonszolgálatra szakaszommal kimenjek" – vallotta Kecskési a tárgyaláson. Elmondta, korábban csendőrként németellenes szervezkedésben vett részt, és ezért büntetésül a 117-es tábori csendőrzászlóaljba osztották be szakaszparancsnoknak, majd a frontra irányították. 1944 áprilisában érkezett Beregszászra, zászlóaljának az volt a feladata, hogy az első hadsereg mögötti vonalat biztosítsa. Aztán parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte. Pár nap múlva átvezényelték Tiszaújlakra.” (...)”
[szerkesztés] Művei
- Füveskert (Antológia), Bécs, 1957. majd Budapest, 1995. (németül: München, 1957, olaszul: Firenze, 1958, oroszul: Buenos Aires, 1958, spanyolul: Buenos Aires, 1959, norvégül, dánul: Oslo, 1959, angolul: New York, 1966.)
- ...csak ennyi fény maradt. (Versek, 1945-1960), Brüsszel, 1960.
- African Mission (Kürthy Tamással), München, 1963.
- Gloria victis. Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. (A verseket összegyűjtötte és az antológiát szerkesztette Tollas T.), München, 1966.
- Járdaszigeten (Vers), München, 1967.
- Eszterlánc (Vers), München, 1969.
- Gloria victis. Szabadságharcunk a világirodalomban, 1848-1849, (A verseket összegyűjtötte és az antológiát szerkesztette Tollas T.), München, 1973.
- Irgalmas fák. (Vers), München, 1975.
- Bányászok, (Vers), München-São Paulo, 1976.
- Évgyűrűk, (Versek, műfordítások), München, 1979.
- Forgószélben. (Válogatott versek), München, 1983, angolul: Chicago, 1990.
- Varázskör (Vers), München, 1988.
- Varázskör – Forgószélben, (Válogatott versek), 1989.
- Forgószélben – In Whirlwind, (Válogatott versek magyarul és angolul), Chicago, 1990.
- Hazafelé. Negyven év válogatott versei (Szerk. Agócs Sándor), Lakitelek, 1991.
- Füveskert 1954-1995, (Szerk. Pfitzner Rudolffal, Kárpáti Kamillal és Tóth Bálinttal), 1995.
- Bebádogoztak minden ablakot. (Többnyelvű minikönyv), Lakitelek, 1995.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Medvigy Endre: Az emigrációban munkálkodó Kecskési Tollas Tibor küzdelme az 1956-os szabadságharc szellemének és a magyar kérdésnek ébrentartásáért. In: Magyar Örökség. Laudációk könyve: 1995-2000. Budapest, Magyarországért Alapítvány, 2001. pp.257-260.
- Novák József: Tollas Tibor „Szememmel lássad az utat...!” In: Evangéliumi Hírnök – Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja Chicago, 1997. szeptember
- Saáry Éva: Varázskör - Tollas Tibor emlékére. In: Kanadai Magyarság, Toronto, 2002. vol. 52.
- Márai Sándor tíz levele. In: Vigilia, Budapest, 2001. január
- Juhász László: Varázskörben. Egy barátság emlék-forgácsai. In: Új Horizont. 1998. 5-6. sz. p.100-104.
- Lőcsei Gabriella: In memoriam Tollas Tibor. In: Magyar Nemzet. 1997. augusztus 30. p.18.
- Modor Ádám: In memoriam Kecskési Tollas Tibor (1920-1997). In: Napi Magyarország. 1998. április 6. p.3.
- Modor Ádám: Kecskési Tollas Tibor emléke. In: Népszabadság. 1998. április 3. p.13.


Based on work by