Japánkert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kőlámpások és növények. A lámpás fedelét úgy alakították ki, hogy télen szép hósapkája legyen.
Kőlámpások és növények. A lámpás fedelét úgy alakították ki, hogy télen szép hósapkája legyen.
Japánkert az Új-Dél-Wales-i Cowrában. A kő, víz és növények elrendezésének szép példája.
Japánkert az Új-Dél-Wales-i Cowrában. A kő, víz és növények elrendezésének szép példája.
Kareszanszui stílusú kert a kiotói Tófuku-dzsiben
Kareszanszui stílusú kert a kiotói Tófuku-dzsiben
Ebben a kertben számtalan növény található, köztük szezonális növények is
Ebben a kertben számtalan növény található, köztük szezonális növények is
A cowrai japánkert látképe bemutatja a japánkertek hagyományos elemeit
A cowrai japánkert látképe bemutatja a japánkertek hagyományos elemeit
Tágas japánkert: Hoszokava Gjobu Tei, a Kumamoto vár mellett
Tágas japánkert: Hoszokava Gjobu Tei, a Kumamoto vár mellett

A japánkert (kandzsi: 日本庭園, nihon teien) hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken (pl. várak mellett) alakítanak ki. A leghíresebb japánkertek nagyrészt sziklakertek (kareszanszui). A kerteknek a japán teaszertartáshoz kötődően kialakult változata a vidékies egyszerűségű teakert.

Egy tipikus japánkertben rendszerint megtalálhatók ezek az elemek, vagy az őket jelképező dolgok:

  • víz
  • sziget
  • a szigetre vezető híd
  • lámpás, leggyakrabban kőből
  • teaház vagy kerti pavilon

A japánkertek fajtái:

  • „Tókertek”, melyeket leginkább csónakból lehet megtekinteni
  • „Üldögélőkertek”, melyek szépsége a verandáról vagy ablakból nézve érvényesül
  • „Teakertek”, melyeket a teaszertartásra szolgáló házikóba vezető úton lehet megcsodálni
  • „Sétakertek”, melyet a kerten végigvezető útról lehet megtekinteni


A kareszanszui (vagy kareszendzui, koszanszui, koszenszui 枯山水: „száraz táj”) stílus a zen templomokból ered. Ezekben a kertekben kevés a növény és nincs víz, de kavicsok vagy hullámosra gereblyézett homok segítségével felidézik a víz hangulatát. A stílusra jellemzőek az érdekes alakjukért vagy mintázatukért választott sziklák, a moha, és az alacsony növésű bokrok. Egy híres sziklakert például a kiotói Rjóan-dzsi templom kertje.

Egyes kertekbe Japán különböző részeiből hozattak díszítőköveket. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek – köztük a japán feketefenyő –, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és mohák.

A sakkei (借景, „kölcsönzött tájelem”) módszer arra utal, amikor a kert rajta kívül álló elemekkel (pl. hegyek, épületek) alkot művészi kompozíciót. Ilyenkor egy középső elem – gyakran gondosan ápolt növényzet – zárja ki a közbetolakodó elemeket és foglalja keretbe a bemutatni kívánt látványt.

Magyarországon a Budapesti Állatkertben található egy japánkert.

[szerkesztés] A kő, víz és növények elrendezése a japánkertekben

Bár a japánkert kifejezés hallatán leggyakrabban békés, gyönyörű helyekre gondolunk, melyek kikapcsolódást jelentenek a mindennapi életből, japánkerteket más céllal is terveznek. A legtöbb kert csendes elmélkedésre bátorítja a látogatót, de némelyiket ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hozták létre.

A sétakertekben (kaijú-siki) a látogatónak végig kell sétálnia a kerten, hogy teljes mértékben élvezhesse szépségét. Előre megtervezett út viszi végig a sétálókat a kert minden egyes részén. Egyes helyeken egyenetlenre tervezik a talajt, hogy az embernek a lába elé kelljen néznie, és amikor újra felnéz, szép dísz vagy látvány ötlik a szemébe – ezt a tervezésmódot hívják „az elrejtés és megmutatás elvének”, és célja a látogató felvidítása.

A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hidait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.

A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjön. A lámpást gyakran a víz mellé helyezik, hogy együtt jelképezzék a jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét. Egyes kertekben száraz tó- vagy patakmeder van, ezeknek ugyanaz a hatásuk, mint a vízzel telieknek.

A harmadik fontos elem egy japánkertben a zöld növényzet. A hagyományos kertekben kevés a szín, ezért kevés virágot ültetnek; a színes virágokat gyakran a bejárat közelében helyezik el. Egyes növények, például a juhar, más-más évszakokban más-más színt adnak a kertnek.

A Japánon kívül létrehozott kertekben többnyire igyekeznek Japánban honos növényeket használni, de van, hogy az eltérő éghajlat miatt csak más fajta alkalmazható.

[szerkesztés] Lásd még

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat:
Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat:
  • Teakert
  • Kínai kert
  • Koreai kert
  • Nivaki
  • Koi

[szerkesztés] Külső hivatkozások