Ampère-törvény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az elektromos áram mágneses mezőt indukál
Az elektromos áram mágneses mezőt indukál

Ampère törvénye az elektromos áram és az általa gerjesztett mágneses mező kapcsolatát írja le. A törvényt André-Marie Ampère ismerte fel és Faraday indukciós törvényének egy változataként lehet értelmezni. A törvény kimondja, hogy a mágneses térerősség tetszőleges zárt görbementi integrálja egyenlő a görbe által határolt felületen átfolyó áramok előjeles összegével:

\oint\vec{B}\cdot\mathrm{d}\vec{l} = \mu_0 I
ahol
\oint tetszőleges zárt görbe menti vonalintegrál
\vec{B} a mágneses indukcióvektor
μ0 a vákuum mágneses permeabilitása
I a zárt görbe által határolt tetszőleges felületen áthaladó áram

[szerkesztés] Maxwell kiegészítése

James Clerk Maxwell felismerte, hogy Ampére törvénye nem teljes, ugyanis nem stacionárius áramok esetén a felületen áthaladó áram nem független a felülettől. Megoldásként bevezette az eltolódási áram fogalmát.

Az eltolódási áram:

I_{\mathrm{d}} = \varepsilon_0\frac{\mathrm{d}\Phi_{\mathrm{E}}}{\mathrm{d}t}
ahol
\varepsilon_0 a vákuum dielektromos állandója
ΦE az elektromos fluxus
t az idő

Ampére törvényének Maxwell által kiegészített alakja:

\oint\vec{B}\cdot\mathrm{d}\vec{l} = \mu_0 (I + \varepsilon_0\frac{\mathrm{d}\Phi_{\mathrm{E}}}{\mathrm{d}t})

[szerkesztés] Lásd még