Kuta királya
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kuta királya (modern cím), a Kr. e. XIX-XVII. században keletkezett akkád irodalmi mű. Epikus formában dolgozza fel Naramszín agadei király (Kr. e. XXIII. század első fele) háborúinak történetét (lásd még: Naram-Szín-krónika).
A bevezetés első személyű magasztaló himnusz Naramszínről. Itt említés történik Enmerkar király sziklafeliratáról, ami jelzi az eposz fikcióját, ti. tetteit és sorsát maga a király véste fel egy sztélére. A befejezés visszautal erre a motívumra, kimondva, hogy a sorsáról szóló elefántcsonttáblát Naramszín a Kuta nevű város Nergal szentélyében helyezte letétbe.
A cselekmény egy mítikus nép elleni harc leírásával indul, az ellenség „teste madáré, arca hollóé", királyaik heten vannak, s mind Anubanini fiai, a királyi ős a Lullubu nép egyéb forrásokból is ismert urakodója, Naramszín egyik ellenfele volt az iráni hegyvidéken, a rá és népére vonatkozó hagyomány azonban itt már csodás elemekel torzult. Naramszín parancsot ad, látván ellenfelei sérthetetlenségét, hogy az egyik foglyot vágják meg karddal, folyik-e vér az ereiből, emberek-e vagy szörnyek? A háború „a négy világtájat" fogja át, Naramszín királyi címe („a négy világtáj királya") cselekmény-ihlető motívummá válik. A küzdelemben az akkád sereg tönkremegy, hiába Éa isten közbenjárása is. Végül Naramszín intelmekben óvja utódait és elátkozza feliratának rongálóit, a költő itt a királyfeliratok konvencióit veszi át.
Az eposz a a sorsot törvényként veszi tudomásul (lásd: Adapa-eposz, Gilgames-eposz). A mű mindvégig első személyben íródott, a gyakori dialógusok mellett az elbeszélés élénkítésének ez itt a leghatásosabb eszköze. A mű óbabiloni változata részben fennmaradt, a hettita fordítást Bogazköyben találták meg. asszír változata Asszurbanapli könyvtárából került elő.


Based on work by