Gáti Ödön
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gáti Ödön (1913. augusztus 14., Sátoraljaújhely – 1978. április 5., Budapest) sütőmunkás. 1932-től az Élelmezésipari Munkások Országos Szövetségének tagja. 1937-ben Spanyolországba ment és szakaszparancsnokként részt vett a polgárháborúban, harcolt Franco ellen. 1939. februártól francia internálótáborok foglya volt, ahonnan Németországon keresztül visszaszökött Budapestre.
Részt vett a függetlenségi mozgalomban. 1942. májusban letartóztatták és hétévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetőszázaddal a frontra vitték (1944. május), de útközben megszökött. Ismét elfogták, Dachauba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Mint helyettes barakkparancsnok a gondjaira bízott 800 gyermek ellátását irányította. A buchenwaldi koncentrációs táborban a gyermekeknek március 15-i ünnepséget szervezett, ahol emlékezetből írták le a 48-as verseket és meghívták a lengyel, szlovák és román foglyokat is. Az SS-től alkatrészenként lopta, lopták el a fegyvereket és a 6-os barakk padlója alatt kialkított 1,5 m*1m*1,5m mély gödörben tárolták azokat. Mikor az SS már tudta,hogy az angol és amerikai csapatok napokon belül elérik a tábort kiadták a parancsot, hogy minden gyerek menjen az Appel placcra, mert „tovább” szállítják őket. Ekkor döntött Kroó László és Gáti Ödön, hogy a gyermekeket nem adják ki és megkezdődött a felkelés. Ebben a táborban volt gyermek a Nobel-díjas Kertész Imre is.
A tábor felszabadulása után 1945 májusában hazatért Budapestre. A háborút követő államosításokban aktív szerepet vállalt, ő államosított Balatonföldváron és a környező településeken. Meggyőződéses kommunista volt. Ennek ellenére nagyon sok párton kívűli „ellenállónak” segített. Sokáig volt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke. Nemzetközi kapcsolatainak segítségével sok zsidónak segített elhagyni az országot a Vöröskereszt családegyesítési programjának keretein belül.
Az Élelmezési Munkások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja lett. 1946-ig a szakszervezetben üzemszervező, majd az MDP székházának gondnoka. 1949-től üdülővezető, majd az Orsz. Sporthivatal gazdasági osztályának vezetője. 1957–1978 között a Magyar Rádió üzemgazdasági osztályának vezetője. Egyik szerkesztője volt a Memento Magyarország 1944 című antológiának (Budapest, 1975).


Based on work by