Assisi Szent Ferenc-bazilika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

  Világörökség  m·v·sz 

Assisi, Szent Ferenc Bazilika

Az Assisi Szent Ferenc-bazilika a kolostor udvarából
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve: 2000

Az Assisi Szent Ferenc Bazilika 13. századi templomegyüttes, melyet 2000-ben a Világörökség részévé nyilvánítottak. A bazilikában található Assisi Szent Ferenc sírja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

1228 márciusában, alig tíz hónappal Szent Ferenc halála után, Simone di Pucciarello városi polgár a szerzeteseknek ajándékozta a várostól nyugatra fekvő dombot. (A legenda szerint Ferenc azért választotta ezt a – nyilvános kivégzések miatt rossz hírű – helyet nyughelyének, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta.) Ugyanebben az évben Monaldo di Leonardo a szerzeteseknek adományozta a domb nyugati lejtőjén elterülő erdőt. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította Ferencet, és a következő napon elhelyezte a Paradicsom-dombon a templom alapkövét. A templom terveit Elia Bombardone testvér, Ferenc első követőinek egyike készítette és ő felügyelte az építkezést is.

1230. május 25-én, pünkösd napján Szent Ferenc maradványait egy kőszarkofágban elhelyezték a templom főoltárja alatt. Két éven belül megépült a kripta, amit alsó templomnak neveztek. A felső templom építését 1239-ben kezdték el és 1253-ban fejezték be.

IV. Miklós pápa, (Girolamo Masci) 1288-ban pápai templom rangjára emelte a helyet.

1986 októberében és 2002 januárjában II. János Pál pápa Assisiben gyűlt össze a világ vallási vezetőivel, hogy a békéért imádkozzanak.

1997. szeptember 26-án Assisit földrengés rázta meg. A bazilika súlyosan károsodott és két évig zárva volt a restaurálás miatt.

[szerkesztés] Alsó templom

Az alsó templom oldalbejárata
Az alsó templom oldalbejárata
  • Főhajó: a freskókat ismeretlen mester készítette.
  • Alexandria Szent Katalin-kápolna: A Szent Katalin életét ábrázoló nyolc freskót Andreas bolognai festő (valószínűleg Andrea de Bartoli) készítette 13681369-ben. A szenteket Pace di Bartolo d'Assisi festette 1344–1368 között.
  • Szent Sebestyén-kápolna: Az oltárképek a 17. században készültek (Sermei és Martelli művei).
  • Tours-i Szent Márton-kápolna: A freskók Szent Márton életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Simone Martini festette, 1317 előtt.
  • Alcantarai Szent Péter-kápolna.
  • Toulouse-i Szent Lajos- illetve Szent István-kápolna, 16. századbeli képekkel
  • Páduai Szent Antal-kápolna, 17. századbeli képekkel
  • Szent Mária Magdolna-kápolna, Giotto freskóival.
  • Bari Szent Miklós-kápolna

[szerkesztés] Kripta

Szent Ferenc sírja a kriptában
Szent Ferenc sírja a kriptában

A főhajóból kettős lépcső vezet a kriptába. Szent Ferenc sírját 1818-ban találták meg ismét, miután Elia testvér elrejtette a maradványokat, hogy megakadályozza az ereklyék széthordását. IX. Pius pápa utasítására márványkriptát építettek az alsó templom alá, neoklasszikus stílusban. Ezt 19251932 között Ugo Tarchi tervezte újjá neoromán stílusban.

A régi kőkoporsó az oltár felett helyezkedik el nyitott térben. 1934-ben a leghűségesebb követőket is az oltár melletti falba temették: Rufino, Angelo, Masseo és Leone testvéreket.

[szerkesztés] Kolostor

A kolostor udvara
A kolostor udvara

A bazilika mellett áll a kolostor 53 román stílusú boltívvel. A Subasio-hegységből származő rózsaszínű és fehér kövekből épült. Már 1230-ban laktak benne szerzetesek, de az építés hosszú ideig tartott, ezért a román stílus keveredik a gótikussal. A kolostor legnagyobb része 14741476 között épült, IV. Sixtus pápa uralkodása alatt.

Jelenleg a kolostorban könyvtár van (középkori kódexekkel és ősnyomtatványokkal), valamint múzeum (a zarándokok hozta ajándékokkal és a Perkins-gyűjtemény 57 műalkotásával).

[szerkesztés] Felső templom

Felső templom hajója
Felső templom hajója

A felső templomba a kolostor loggiája felől lehet bejutni. A templom falai Giotto és Cimabue freskói találhatók. A kórus színes ablakait 13. századi német mesterek készítették.

[szerkesztés] Forrás

  • Constantino Troiano, Alfonso Pompei: Illustrated Guide of Assisi, Casa Editrice Francescana dei Fratri Minori Conventuali Umbriagraf – Terni, Assisi

[szerkesztés] Külső hivatkozások