Adolf Eichmann
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Otto Adolf Eichmann (Solingen, 1906. március 19. – Ramla, Izrael, 1962. június 1.) magasrangú náci tiszt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, az SS Obersturmbahnführere.
1942 januárjában részt vett a Berlin melletti Wannsee Konferencian, ahol az un. Endlösungot (a zsidókérdés "végső megoldása") eldöntötték, és végrehajtásának megszervezését elkezdték. Eichmann nagy részben felelős volt többmillió ember elpusztításának megszervezéséért a holokauszt során. 1944. március 19. a német megszállás után néhány nappal Budapestre érkezett, és innen irányította többszázezer magyar zsidó deportálását. A deportálás megszervezésében döntő segítséget kapott Endre László és Baky László belügyminisztériumi munkatársaktól. Összekötője Ferenczy László csendőrezredes volt. 1944. július 6., a deportálások leállítása után visszatért Németországba, de a nyilas puccs után azonnal ismét megjelent, és irányította a további – ezúttal főleg gyalogos – halálmeneteket. [1][2]
Gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. 1960-ban a Moszad titkos ügynökei Argentínában, ahol Buenos Aires mellett Klemens álnéven élt és mérnökként dolgozott, elfogták, Izrelbe szállították, majd a jeruzsálemi bíróságon halálra ítélték és kivégezték.
[szerkesztés] Irodalom
- Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben (1963)
- David Cesarini: Eichmann (Bp. Gold Book Kiadó, 2006.)


Based on work by