Jelenések könyve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


Jelenések könyve, más néven János jelenései vagy Apokalipszis: a Biblia újszövetségi iratainak részét képező, i.sz. 94-95-ben keletkezett, görög nyelvű ókeresztény mű.

Újszövetség

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Címzése

A Jelenések könyve címzettjei Jézus Krisztus szolgái (minden keresztény), valamint az efezusi, a szmirnai, a pergamoni, a thiatirai, a szárdiszi, a filadelfiai, valamint a laodíceai keresztény egyházközösségek.

[szerkesztés] Keletkezésének helye és ideje

96-ban a Domitianus által száműzött János evangélista Patmosz szigetén látott látomásait jegyezte le Jelenések címen Kr.u. az I. században. Emiatt a szigetet gyakran keresik fel keresztény zarándokok, főleg azt a barlangot, melyben állítólag János tartózkodott a jelenések átélésekor.

[szerkesztés] Tartalma

  • Bevezetés
  • 7 levél
  • 7 pecsét
  • 7 harsona
  • Az Egyház és a Sátán harca
  • 7 angyal és 7 csésze
  • Az eljövendő Jeruzsálem

[szerkesztés] Értelmezésének irányzatai

[szerkesztés] Preterista értelmezési irányzat

Preterista értelmezésnek megfelelően a Jelenések könyvében leírt történések a múlt eseményeire János korában és főként a Római Birodalomra vonatkoznak.

[szerkesztés] Futurista értelmezési irányzat

[szerkesztés] Történelmi értelmezési irányzat

[szerkesztés] Ezoterikus nézet

[szerkesztés] Spirituális vagy Idealista értelmezési irányzat

[szerkesztés] Felekezetek, értelmezési irányzatai

[szerkesztés] Millerita nézőpont

[szerkesztés] Jehova tanúi

[szerkesztés] A mormon értelmezés szerint

[szerkesztés] Anglikán nézőpontból

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Bibliográfia

  • Aebi, Ernst: Rövid bevezetés a Bibliába, Primo Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1990
  • Biga Cubensis, Gombor Gábor: A világvége-csapda – mit üzen a Jelenések könyve? Budapest, Dekameron kiadó, 2003 (Göd Royal Press) ISBN 963-9331-34-1