Beosztás (felsőoktatás)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A magyar egyetemeken, főiskolákon és kutatóintézetekben a hazai szokások és jogrend alapján az oktatói-kutatói pályának – emelkedő hierarchia szerint – az alábbi négy beosztását különböztetik meg:
- Főiskolákon
- főiskolai tanársegéd
- főiskolai adjunktus
- főiskolai docens
- főiskolai tanár
- Egyetemeken
- Kutatóintézetekben és egyetemeken levő akadémiai kutatóhelyeken
- tudományos segédmunkatárs
- tudományos munkatárs vagy tudományos kutató
- tudományos főmunkatárs
- tudományos tanácsadó – feltétele az akadémia doktori cím (régen: tudomány doktora)
Az azonos sorszámú egyetemi és kutatóintézeti fokozatok azonos fizetési osztályt jelentenek, a főiskolai fokozatok ezekhez képest eggyel alacsonyabb fizetési osztályt.
Az egyetemi tanár jogosult a professzori cím használatára. E beosztás feltétele a habilitáció, amely (egyes egyetemeken csak summa cum laude) PhD fokozatát Magyarországon legalább öt éve (de Bajorországban pl. két éve) megszerzett, megfelelő számú tudományos publikációkkal és citációs indexszel rendelkező diplomás számára nyitott lehetőség.
A beosztás az egyes oktatók heti óraszámát is meghatározza: a legtöbb órát a tanársegédnek kell adnia, a legkevesebbet pedig az egyetemi tanárnak.
Nevek megadásakor előbb általában a tudományos fokozatot, majd a nevet s a beosztást adják meg (pl. Dr. XY docens). Kivétel ez alól a professzorok kötelező megszólítása: Igen tisztelt Prof. Dr. XY.


Based on work by Dr. Steller,