1950-es járásrendezés
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az 1950-es megyerendezéshez kapcsolódóan, a közigazgatás és a területi beosztás teljes átalakítása részeként sor került a járások rendezésére is 1950 januárja és júniusa között, három lépcsőben.
1949. december 31-én Magyarország 25 megyéje összesen 150 járásra oszlott. Az átszervezás első lépéseként 1950. január 1-jén Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Központi járása szűnt meg, mivel a hozzá tartozó községeket egy – a Ráckevei járáshoz csatolt Dunaharaszti – kivételével Budapesttel egyesítették. Ezzel a járások száma 149-re csökkent.
A második lépcsőben az új megyei beosztás életbe lépésével egyidejűleg három járás megszűnt és négy új alakult. Ezek az intézkedések lényegében kiigazítások voltak azokon a területeken, ahol az új megyehatárok jelentősen eltértek a korábbi járások határaitól, csonka járásokat létrehozva. E lépcsőben a járások száma ismét 150-re emelkedett. Mivel egyrészt Csongrád megyéhez került Csanád megye Központi járása, másrészt Csongrád megye székhelye Szentes helyett Hódmezővásárhely lett, ezért a Makó illetve Szentes székhelyű, korábban egyformán Központinak nevezett járásokat székhelyükről nevezték el. További változás volt, hogy Szolnok megye Tiszai alsó járásának székhelyét Tiszaföldvárról Kunszentmártonba helyezték.
A legnagyobb számú változtatásra az átszervezés harmadik lépcsőjében 1950. június 1. napjával került sor, amikor egyidejűleg 16 járás szűnt meg és hat új alakult. Ezzel a járások száma a tanácsok megalakulásának időpontjára 140-re csökkent. Ekkor történt meg a kirívóan kicsi vagy nagy területű és népességű járások átalakítása. A reform fontos eleme volt, hogy az elnevezések egységesítésre kerültek: ezután minden járás a székhelye nevét viselte, kivéve a Budai, melynek székhelye Budapesten volt.


Based on work by