János cseh király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Luxemburgi János (1296. augusztus 10. – 1346. augusztus 26.) Csehország királya 1310-től és Luxemburg hercege volt 1313-tól. VII. Henrik német-római császár legidősebb gyermeke volt.
János francia oktatásban részesült, ám mégis a Német-római Birodalom politikáját sajátította el később országában. 1310-ben feleségül vette a néhai II. Vencel cseh király lányát, Erzsébetet, ezt követően pedig a cseh rendek királyukká választották. János ekkor lett egyike a Német-római Birodalom hét választófejedelmének (hercegnek). Célja a német-római császári cím megszerzése volt, melyet ekkor az apja birtokolt. Ezt az álmát sohasem tudta beteljesíteni. Apja halála után (1313) megörökölte a Luxemburg hercege címet is, ám a trónt nem ő szerezte meg. A német viszálykodásokban Wittelsbach Lajost támogatta, aki végül is császár lett. János képtelen volt megbirkózni a feudális anarchiával Csehországban, uralkodása háborúskodásokkal telt. Uralkodása végére pápa- és franciabarát politikát folytatott. Növelni tudta országa gazdaságát, mikor Sziléziát meghódította. Beleavatkozott a százéves háborúba földszerzés reményében, 1346-ban részt vett VI. Fülöp francia király oldalán a crécyi ütközetben, ahol elesett. Utódja a cseh trónon fia, I. Károly lett, aki később a császári trónt is megszerezte.
| Előző uralkodó: Karintiai Henrik |
Cseh uralkodó 1310 – 1346 |
Következő uralkodó: Károly |


Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).