Bill of Rights (Anglia)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 1689. évi Bill of Rights az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya. A törvény nagy mértékben korlátozta a királyi felségjogokat. Bár Vilmosnak nem tetszettek ezek a megszorítások, de elég bölcs volt ahhoz, hogy végül elfogadta a parlament döntéseit.


[szerkesztés] A név jelentése

A kifejezést "Jogokról szóló nyilatkozatnak" vagy "jogok törvényének" szokták fordítani; a történetírás általában nem fordítja le magyarra.

[szerkesztés] Főbb rendelkezései

  • az uralkodó nem helyezheti hatályon kívül a parlament által elfogadott törvényeket (a törvényeket a választott parlament hozza),
  • hadügyekben és pénzügyekben a parlament dönt (az uralkodó békeidőben nem tarthat állandó hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül és nem szabhat ki új adókat a parlament hozzájárulása nélkül),
  • a király joga a választáskor a többségi párt tagjaiból a miniszterek kinevezése,
  • létre kell hozni a független bíróságot,
  • a király köteles időnként összehívni a parlamentet,
  • a király egyszemélyű hatalom, de vétójoga van csak, nem igazi ellenerő,
  • az uralkodó nem zárkózhat el a kérvények elől, nem tagadhatja meg a protestánsoktól a fegyverviselés jogát, indokolatlanul nem szólhat bele a parlamenti szavazásokba, nem büntetheti meg a parlamenti képviselőket azért, amit a vitákon mondtak, és nem szabhat ki kegyetlen büntetéseket.

1693–96. kialakul .

[szerkesztés] Hatásai

A Bill of Rights megszilárdította az alkotmányos monarchia alapjait. Hamarosan, 1693 és 1696 között, kialakult a miniszteri felelősség elve.