Az utolsó előtti ember

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az utolsó előtti ember
Rendező: Makk Károly
Forgatókönyvíró: Huszty Tamás
Főszerepben: Nagy Attila
Zene: Petrovics Emil
Operatőr: Szécsényi Ferenc
Jelmeztervező: Schäffer Judit
Vágó: Szécsényi Ferencné
Gyártó: Hunnia Filmstúdió
Időtartam: 86 perc
Nyelv: magyar
IMDb

Az utolsó előtti ember 1963-ban készült fekete-fehér filmdráma.

Makk Károly a 60-as évek elején egységesebb stílusú filmekkel jelentkezett, melyek az egyén felelősségét firtatták. Ezek közül Az utolsó előtti ember talán életművének legdrámaibb darabja. A film egy tételdráma-jellegű etikai dilemmát tárgyal. A történet középpontjában álló határhelyzetben minden végletes: az érzelmek, a döntések, a vonzások és a választások. Senki sem hajlik, csak törik, a szereplők mintha nem is ismernék a kompromisszumot...

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

Orodán (Feri) ejtőernyős versenyzőket edz, akik nem véletlenül választják ezt a korántsem veszélytelen sportot. Szeretik a kihívásokat, szembenéznek akár a halálos veszéllyel is. A legbátrabb köztük Peti, aki abban verseng a társaival, hogy ki nyitja ki legkésőbb az ernyőjét. Orodán, hogy leszoktassa őket erről az esztelenségről, egy közös ugrás alkalmával arra akarja kényszeríteni Petit, hogy ő nyissa ki hamarább az ernyőjét. Ám a fiú nem engedelmeskedik, „túlzuhan”, ezért az életével fizet. Bár a hivatalos vizsgálatok megállapítják, hogy nem az edző a felelős a balesetért, a csoport tagjai és saját lelkiismerete nem mentik fel...

[szerkesztés] Szereplők

  • Nagy Attila – Orodán
  • Szegedi Erika – Kati
  • Psota Irén – Gizi
  • Tordai Teri – Györgyi
  • Domján Edit – éjszakai lány

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások