Civilizációk összecsapása

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, 1996
A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, 1996

A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Samuel P. Huntington könyve. 1996-ban jelent meg, a Foreign Affairs című nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai lapban 1993-ban publikált hasonló nevű, óriási vihart kavart cikkének kifejtéseként.

A könyv a hidegháború utáni helyzetet elemzi, több megállapítást is téve.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A könyv lényeges elemei

[szerkesztés] Megállapításai

  • A hidegháború utáni világ szabályait a kulturális identitások adják.
  • Az emberek a politikát nemcsak érdekeik előmozdítására, hanem saját identitásuk meghatározására is használják.
  • A világpolitika főszereplői továbbra is a nemzetállamok, melyek már civilizációk szerint tömörülnek.

[szerkesztés] Alaptézisei

  • A civilizációk halandók, és ki vannak téve a változásnak.
  • Globális civilizáció nem fog kialakulni.
  • A modernizáció nem eredményez „nyugatiasodást”.

[szerkesztés] További 5 főtézise

  • A mai világ sokoldalú és sokpólusú.
  • Jelenleg a civilizációk közötti erőegyensúly módosulása zajlik.
  • Új, a civilizációkon alapuló világrend alakul ki.
  • A Nyugat mindinkább konfliktusba kerül más civilizációkkal.
  • El kell fogadni, hogy a nyugati civilizáció nem egyetemes, megújulása államainak összefogásán múlik.

[szerkesztés] Civilizációk

A politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és kultúra civilizációk közötti összecsapása.

Huntington civilizáció alatt a legmagasabb kulturális csoportosulás, a kulturális identitás legtágabb szintjét érti, ez alapján 8 civilizációt különböztet meg, melyek határvonala nem mindig követi az országhatárokat:

Az ábra a civilizációk közötti kapcsolatot jelzi, minél vastagabb a vonal, annál nagyobb az ellentét
Az ábra a civilizációk közötti kapcsolatot jelzi, minél vastagabb a vonal, annál nagyobb az ellentét

[szerkesztés] A civilizációk szerkezete

  • Tagállamok
  • Magállamok (a domináns állam, nem minden civilizációban)
  • Hasadó államok (melyeken keresztülhalad egy civilizációs határvonal, pl. Ukrajna)
  • Magányos államok (pl. Japán, Haiti)
  • Elszakadó államok (civilizációt váltó államok, pl. Törökország - Iszlámból Nyugatiba)

A pólusok a magállamok lesznek, a globális érdekeltség helyét a befolyásolási szférák világa veszi át.

  • A Nyugat körülhatárolása
  • Oroszország és „közelkülföldje”
  • Nagy-Kína és érdekszférája
  • Iszlám
    • A külső és belső konfliktusaiban jelentős szerepet játszik a mag-állam hiánya
    • Több hatalmi központ (pl. Szaúd-Arábia, Irán, Algéria) melyek versengenek egymással
    • Problémás állami legitimitás - az országhatárok az egykori gyarmatok határai
    • A törzs iránti lojalitás az állam iránti lojalitás felett áll, az állam másodlagos

- Potenciális fegyveres összecsapás az Iszlám határai mentén várható

[szerkesztés] Civilizációk közötti kapcsolatok

  • Találkozások (ókor, középkor, pl. Marco Polo)
  • Hatás (a Nyugat felmelkedése, dominanciája – a késő középkortól az 1980-as, 1990-es évekig)
  • Kölcsönhatás (a Nyugat elleni lázadás, minden eddiginél szorosabb kapcsolatok, a Nyugat egy lesz a sok közül – jelenkor)

- Az egy civilizációra épülő nemzetközi szervezetek a legsikeresebbek.
- Az 1980-as, 1990-es években a nem nyugati világban az őshonos kultúrák újjáéledése figyelhető meg.
- Az 1990-es évek elejének identitásválsága után a civilizációk új rendje alakul ki.
- Nő a kulturális azonosulás fontossága.
- Régi, keleti konfliktusok élednek újjá.

[szerkesztés] La revanche du Dieu

  • „Isten revansa”, a régi vallások újjáéledése (az 1970-es évek közepétől folyamatosan)
    • Okai: modernizáció és városiasodás
    • Bázisa: a fiatal városi középosztály (Európában főleg második generációs bevándorlók)
    • Funkciója: az identitás újjáépítése, a külföldi dominancia elutasítása
  • Ázsiai öntudatosodás, iszlám újjászületése
    • A modern elfogadása, a Nyugat elvetése
    • Új vallási elkötelezettség a protestáns reformáció analógiájára
    • A liberális demokrácia nem képes gyökeret verni
    • Az olajárrobbanás és a népességrobbanás nagy szerepet játszik benne

[szerkesztés] Az összecsapásokban részt vevő civilizációk típusai

  • Univerzalista Nyugat (gazdasági, politikai befolyás inkább, mint katonai beavatkozás)
  • Agresszív civilizációk
    • Iszlám
    • Kína
  • Gyenge civilizációk
    • Latin Amerika
    • Afrika
  • Inga civilizációk (hová tartozik?)
    • India (Hindu-Nyugat, India ma nyugati típusú demokrácia)
    • Oroszország (Nyugathoz tartozik - Nagy Péter nyomán- vagy különálló, Ortodox?)
    • Japán (egyedi vagy a Kínai része?)

- "Fegyverkezés és visszaszorítás" (Nyugat fegyvereivel fenyeget, visszaszorítja a többit)
- Megváltozik az emberi jogok helyzete. "Emberjogi imperializmus" (Nyugat ráerölteti az értékeit a többire)
- Demokrácia helyzete is megváltozik. (Demokrácia-paradoxon)
- A hasadó társadalmak veszélye ( amely országokban 2 civilizáció határa fut, pl. Ukrajna, Románia )

[szerkesztés] Összecsapások

- A konfliktusok szerkezete megváltozik

  • Új "hidegháborúk": törésvonal konfliktusok és a mag-államok közti konfliktusok
    • Iszlám és Nyugat 1979 óta tartó "kvázi-háborúja" (terrorizmus és ellencsapások)
    • Ázsia fejlődése, mint konfliktusforrás (demokratizálódás esélye itt a legnagyobb)
  • Átmeneti háborúk
    • Afganisztán szovjet megszállása (1979-1989) (Ortodox-Iszlám, Bin-Laden felszabadító seregét a Nyugat támogatja)
    • Első Öböl-háború (1991) (az első, tisztán az anyagi erőforrások birtoklása miatt kitört háború)
    • Második Öböl-háború (2003) (mindkettő Nyugat és Iszlám összecsapása)
  • Törésvonal menti háborúk (pl. Palesztin kérdés)
  • Identitásban gyökereznek
  • Elhúzódó, kiszámíthatatlan, véres konfliktusok
  • más közösségi háborúkkal szemben nagyobb a vallás jelentősége és az eszkaláció veszélye

[szerkesztés] Jelenlegi események

A következő események a civilizációk összecsapásának lehetséges bizonyítékai ( A köny megjelenése -1996- utáni történések )

  • A második intifáda vagyis az újra erőszakossá vált palesztin-izraeli konfliktus (2000 óta)
  • A szeptember 11-i terrortámadás (2001)
  • Az iraki háború (2003 óta)
  • A madridi vonatrobbantás (2004. március 11.)
  • A londoni öngyilkos merényletek (2005. július 7.)
  • A franciaországi zavargások (2005)
  • A sydneyi zavargások (2005. december 11december 15.)
  • A Jyllands-Posten Mohamed-karikatúra-botránya, és az ebből keletkező zavargások (2006 eleje)
  • Iráni atomvita (napjainkban)
  • Torontói rajtaütés (17 feltételezett terrorista letartóztatása egyidejűleg a város több pontján – 2006. június 3.)
  • Különböző külföldiellenes (turisták ellen elkövetett) robbantások (Dahab, Bali, Sharm el-Sejk stb.)

[szerkesztés] A Nyugat fennmaradásának feltételei Huntington szerint

  • A helyzet felismerésén túl
  • Le kell számolni a régi intézményrendszerekkel
  • Fel kell adni a Nyugat univerzalizmusának illúzióját
  • Egyediségének megőrzésére kell fektetnie a hangsúlyt
  • Önmegtartóztatást kell gyakorolnia (nem beleavatkozni más civilizációk belső konfliktusaiba)
  • Konfliktuskezelés közös közvetítés útján (más civilizációkkal)
  • Nemzetközi intézményeket (pl. ENSZ BT) az új rendnek megfelelően kell átalakítani

[szerkesztés] Kritikák

A könyvnek szinte minden pontját rengeteg kritika érte, messze a legtöbb vitát a különböző népek különböző civilizációkba való besorolása generálta, példának a vietnami hadsereget, mely elsősorban Kína esetleges támadását hivatott kivédeni, illetve a muszlim világ megosztottságát, a kurdok, arabok, Irán, a törökök, pakisztániak, indonézek egymástól gyökeresen eltérő világfelfogását hozva fel. Továbbá bírálták, hogy Japán miért képvisel külön kultúrát, valamint hogy bizonyos szegmenseket kihagy a felosztásból, például a nyugati és az ortodox világ határvonala nem veszi figyelembe a nem vallási tényezőket, mint a kommunizmus utóhatásait, vagy az egyes államok gazdasági, fejlettségi szintjét, illetve az országhatárokat, például Indiát három civilizáció (hindu, iszlám, buddhista) között oszja fel. Huntington a politikai korrektség igényét a témában nem mindig vette figyelembe, főleg az iszlámmal szemben.

[szerkesztés] Hivatkozások

  • Huntington, Samuel P., The Clash of Civilizations?, "Foreign Affairs" című lapban, III. évfolyam, 72.szám, 1993. nyár, 22-49. oldal
  • Huntington, Samuel P., The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order, New York, Simon & Schuster, 1996 ISBN 0684844419
  • Huntington, Samuel P. (ed.), The Clash of Civilizations?: The Debate, New York, Foreign Affairs, 1996 ISBN 0876091648
  • Huntington, Samuel P. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó Kft. 2005 ISBN 9630776650