Halojelenség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A halo (görögből, ἅλως) egy a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség. Több típusa létezik, azonban mindet az 8-12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, valamint szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.

A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is.

Meteorológiai szempontból megkülönböztetünk többfajta halót:

  • melléknap: a naplemente előtti órákban figyelhető meg a Nap mindkét oldalán (jobb- és baloldali melléknapok) egyszerű fehér foltként vagy többszínű kontrasztos jelenségként
  • mellékhold: hasonlóak a kialakulási feltételei a melléknapéhoz, csak itt a fényforrás a Hold
  • 22 fokos gyűrű: hatalmas fényes kör a Nap vagy a Hold körül, mely a nap bármely szakaszában megjelenhet; hatszög alakú jégkristályok esetén fordul elő
  • felső és alsó érintő ív: a 22 fokos gyűrű kísérőjelensége lehet; hasáb alakú kristályok okozzák
  • zenitkörüli ív: a jelenség egy fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit; a Nap nem lehet magasabban 30 foknál

A ritkábban előforduló halo jelenségek:

  • szórt ív
  • Tricker – ív
  • 120 fokos melléknap
  • napalatti ív
  • Hasting – ív
  • Wegener – ív
  • oldalfeletti ív
  • 46 fokos gyűrű
  • oldalalatti ív
  • Parry – oldalfeletti ív
  • Parry – ív
  • Parry – oldalalatti ív
  • Nap – ív

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Halojelenség témájú médiaállományokat.