Hajó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hajó egy vízi közlekedési eszköz.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kezdetek
Senki sem tudja mikor használt az ember először vízi járművet. Azt sem lehet tudni, hogy milyon volt az első vízi jármű. Valószínűleg fatörzsekből és farönkökből összetákolt tutajok voltak az első vizi járművek. Az ember a hajókat valószínűleg halászatra és kereskedelmere találta ki. Az emberek hamarosan rájöttek, hogy miként lehet a hajókat irányítani és előre hajtani evezők segítségével. Hamarosan megjelentek az első árbocok is.
[szerkesztés] Ókor
[szerkesztés] Egyiptom
Az egyiptomiak a Kr. e. 3. évezredben kezdtek el hajókat építeni. A hajóikat nádból készítették. A hajókat evezők és vitorlák hajtották előre. Az egyiptomiak a Níluson és a Földközi-tenger partvidékén hajóztak.
[szerkesztés] Kréta és Fönicia
A krétaiak alkalmaztak először a hajó szilárdságának növelsének érdekében keresztbordákat. A föniciaiak voltak az ókor legjobb hajóépítői. Kr. e. 8. századtól kezdve a Földközi-tenger egész medencéjét és Afrikát is körbehajózták.
[szerkesztés] Görögök
A görögök a Kr. e. 8. században építettek először hajókat. A hajóépítési technikájukat a föniciaiakról másolták, melyet később tökéletesítettek. A hajókat főként evezők hajtották előre. Hogy gyorsabban haladjanak, először kettő, később három-, négy- és ötevezősoros hajókat építettek.
[szerkesztés] Rómaiak
Pompeius hadvezér Navigare necesse est, vivere non est necesse vagyis "Hajózni kell, élni nem" szólása kiemeli a hajózás szerepét Róma nagyhatalmi pozíciójának elérésében és fenntartásában, valamint gazdasági életében. A rómaiak az első pun háború idején (kr. e. 3. század) építettek hajókat, melyeket a karthagóiakról másoltak. Rövid idő alatt hatalmas flottát építettek. A hajókat továbbfejlesztették: csapóhidat helyeztek a hajóra. A fürge mozgású hajók evezősei rendszerint rabszolgák és hadifoglyok voltak, akiket az evezőhöz láncoltak, hogy ne tudjanak elmenekülni. Később a gályákat is kifejlesztették, melyek a Kr. u. 17. századig voltak jelen a történelem színpadán.
[szerkesztés] Ókori hajótípusok
- A birema (latinul) vagy diera (görögül) két evezősoros, vitorlával ellátott hadihajó. Első típusait az i. e. 8. században a föníciaiak építették, majd az i. e. 7. században a görögök, később a rómaiak is hadrendbe állították. A hajó orránál elhelyezett döfősarkantyú az ellenséges hajó elsüllyesztésére szolgált. A magasított hajóorr és a tat díszes kialakítású.
- A trirema (latinul) vagy tiera (görögül) három evezősoros, vitorlás hadihajó. A biremahoz képest nagyobb méretű, gyorsabb, de kevésbé fordulékony hajót elsőként a görögök építették meg az i.e. 7. században, majd a későbbiekben tőlük vették át a rómaiak. A hajótest fő fegyverzete a döfősarkantyú. A nagyméretű fővitorlán kívül egyes típusait orrvitorlával is ellátták. A szárazföldi hadviseléshez szokott rómaiak felvonóhíddal (corvus) szerelték fel, s ezáltal a megközelített ellenséges hajóra gyalogosaik átjuthattak.
- A fürge mozgású egy evezősoros római vitorlás hadihajó, a liburna hadrendbe állítása az i. e. 1. században történt, mely hajótípusnak jelentős szerepe volt a Földközi-tenger keleti részét veszélyeztető kalózok legyőzésében (i.e. 67), illetve az actiumi tengeri ütközetben (i.e. 31) Octavianus győzelmében. A két dunai hadiflotta a liburna folyami változatát is alkalmazta.
- A corbita evezők nélküli, vitorlával ellátott római szállítóhajó. A főárbócon elhelyezett vitorlán kívül orrvitorlával is rendelkezett. A nagyobb, akár 300 tonna teher szállítására is alkalmas típusait főleg gabonaszállításra használták.
[szerkesztés] Vikingek
Az első tekintélyesebb tengri távolságokat maguk mögött hagyó nép a vikingek voltak. A közel 30 méter hosszú hajóik elsősorba hadi célokat szolgáltak. A karcsú hajókat evező és vitorla is vihette előre. A hajók elejét állatfejek díszítették.
[szerkesztés] Középkor
A középkorban főként partmenti hajózás volt. A Hanza szövetség előbb a kogge, később a hulk hajótípusokkal bonyolították le a kereskedelmet. A hajóknak egy árbocuk volt. A kormányevező a hajó oldalán volt, amit csak a 13. századtól építik a hajófarra. A 15. században tervezték meg a hulk hajótípust. Ezelet a hajókat immáron nem klinker-, hanem karvelpalánkozással építették, illetve a hajónak már három árboca volt. A hajónak farmormánya volt. A középkor végén következett be a hajózás valódi fénykora. A 13. században újabb hajótípus jött létre a karavella. Ezt a hajót is farkormánnyal építették. A hajó elején és végén bástyák voltak, amelyek védték a tengerészeket a hullámoktól. A karavellából kialakult nagyobb hajót karakknak nevezték. Ez két hajótípus volt az első két nyílttengeri hajózásra alkalmas hajótípus. Kolombusz hajói közül a Santa Maria karakk, a másik kettő karavella volt.
[szerkesztés] Újkor
Amerika felfedezése után a tengerész nemzetek száma ötre nőtt: az angoloknak, a franciáknak, a hollandoknak, a portugáloknak és a spanyoloknak volt jelentős kereskedelmi és hadiflottájuk. A nagy tengerjáró hajók általában a karakkból továbbfejlesztett galeon és pinasse típusok közül kerültek ki. 3-4 vitorlarudazatuk volt és egy árbócra már több vitorlát is fölszereltek. A hollandok fleute típusú hajókat építettek. A 18. század folyamán a fregatt volt a legjellegzetesebb hajótípus. Ezek a hajókat 24-28 ágyúval szerelték fel. A kor legnagyobb hajói – a sorhajók – több, mint 100 ágyút is vihettek. A hajóépítésben hamarosan megjelent a vas. A hajóbordák és a fedélzettartók vasból készültek. a Törzset a merülési vonal alatt rézlemezekkel látták el, hogy elejét vegyék a hajótest algásodásának. Megjelentek a bark vitorlázatú hajók: az elő- és a főárboc keresztvitorlákkal, a tatárboc hosszvitorlával volt felszerelve.
Robert Fulton építette az első gőzgéppel hajtott fából készült hajót 1807-ben. A hajó neve Clermont volt. 1822-ben jelentek meg az első fémtestű hajók, de csak a század második felében terjedtek el. Előszőr vasat, majd 1877-től acélt használnak a hajóépítésben.
A gőzhajókat elsősorban folyami és partmenti hajózásban alkalmazták. 1819-ben a Savannah nevű hajó volt az első gőzös, amelyik átküzdötte magát az Atlanti-óceánon. Az utat Savannah-ból Liverpool-ba majdnem egy hónap alatt tette meg. A hajó inkább a vitorláival haladt. A gőzgépeit csak 85 órán keresztül használta. Ezután 19 évnek kellett eltelnie, hogy újabb gőzgéppel hajtott hajó keljen át az Atlanti-óceánon. 1838. áprilisában két hajó (Great Western és a Sirus) indult Angliából New York-ba. Mindkettő hajót nagy lelkesedéssel fogadták New York-ban. Ezzel a tengerhajózásban is beköszöntött a gőzhajók korszaka.
A gőzgépeket, hajókazánokat folyamatosan fejlesztették, így növelni tudták a gőz nyomását és így gazadaságosabbá tudták tenni a gőzgépeket. A gőzhajókat lapátkerekek vitték előre. A lapátkerekek nem váltak be a tengeren és az óceánon, így 1845-ben megjelent az első hajócsavarral ellátott hajó a Great Britain. Ettől kezdve a tengerjáró hajókat hajócsavarral hajtották. A gőzhajók a külső megjelenésükben is kezdtek eltérni a vitorlás hajóktól. 1850-ben jelent meg az első függőleges orrtőkével kialakított gőzhajó, az amerikai Atlantic. Az 1870-es évektől kezdve a gőzösök kiegészítő felső fedélzeteket kaptak lakóhelységekkel és társalgókkal. Az 1880-as években a gőzhajókon a vitorlák feleslegessé váltak.
[szerkesztés] A hajótípusok kialakulása
Hamarosan igény jelentkezett arra, hogy különböző hajótípusok alakuljanak ki. A 19. század utolsó negyedében kialakult a gyorsjárású gőzhajó, mely utasokat, postát és a sürgős rakományt szállította, valamint a lassabb tehergőzösök, melyek árúkat szállítottak. Ekkor bocsájtották útra az első speciális építésű gőzhajókat: személy-, szén-, érc-, ömlesztett árút és darabárú szállító hajók, valamint hűtőhajók, tankhajók. A 20. században kialakultak a konténer-, valamint a vegyszer-, és gázszállító hajók.


Based on work by