Afázia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az afázia összefoglaló elnevezése mindazon beszédzavarnak, amelyek organikus agyi sérülés következtében jönnek létre. A szó görög eredetű: aphasia.

Az afáziának több formáját lehet megkülönböztetni:

  1. szenzomotoros
  2. motoros
  3. szemantikus
  4. szintaktikai

A szenzomotoros afáziánál ép hallás mellett a beszédmegértés, a motoros afáziánál a beszédszervi működések mellett a beszédkészségek, a szemantikusnál az egyes szavak jelentésének felfogása zavart. A szintaktikai afáziánál a mondat alkotás nem megfelelő (agrammatizmus). A felsoroltakon kívül az afáziának másféle és kombinált változatai is lehetségesek, itt megemlíthető például az alkulia és az alexia.

A szenzoros és a motoros afázia klasszkus leírói Carl Wernicke és Paul Broca. A beszéd szenzoros (érző) és motoros (mozgató) központjait a kéreg különböző pontjaira lokalizálták és az afáziát ezen központok sérülésével magyarázták. Az afázia megismerésére való törekvések közös vonása, hogy a beszédfunkciókat, illetve azok zavarát nem egységes elszigetelt központok működésére, hanem többféle idegrendszeri folyamat egyidejű integratív összekapcsolódására, illetve ezek zavarára vezetik vissza. Az afáziás gyermekek rendszeres logopédiai foglalkoztatást igényelnek.

Forrás: Pedagógiai lexikon, szerk.Nagy Sándor, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984–1988

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

Horányi Béla, Neurológia, Budapest, 1961.