Izsó Miklós

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Izsó Miklós
Izsó Miklós

Izsó Miklós (Disznóshorvát, ma Izsófalva, 1831. szeptember 9. – Budapest, 1875. május 29.) szobrász, a 19. századi magyar nemzeti szobrászat legnagyobb alakja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Pályája

A sárospataki kollégiumban tanult 1840 és 1847 között. Az 1848-1849. évi szabadságharcban megsebesült. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült. 1851 és 1856 között Rimaszombaton élt, ahol kőfaragóként dolgozott és közben Ferenczy István tanítványa volt. 1856-ban költözött Pestre, majd rá egy évre Bécsben dolgozott Meixner, később Gasser szobrászok műtermében. 1859-től a müncheni Akadémia növendéke volt. Ekkor kezdett hozzá – a magyar szobrászok közül elsőként – a népi figurák ábrázolásához. Első nagy sikerét a még Münchenben alkotott Búsuló juhász című szobrával aratta (máig is ez a legismertebb műve). A népéletet ábrázoló remek terrakotta-szobrok mellett számos híres kortársa mellszobrát is elkészítette. 1870 és 1872 között a Budai Főreáltanoda, 1871-től a Mintarajztanoda tanára volt. Köztéri szobrokkal is jelentkezett: ő alkotta az ismert debreceni Csokonai-szobrot. További köztéri műveit – elhatalmasodó tüdőbaja miatt – már nem tudta befejezni.

A Magyar Nemzeti Galéria 71 szobrát őrzi.

[szerkesztés] Főbb művei

[szerkesztés] Mellszobrok

[szerkesztés] Népies szobrok

Dugonics András szobra (1876)
Dugonics András szobra (1876)
  • Furulyázó pásztor (más néven Puszták furulyása)
  • Búsuló juhász (1862)
  • Cigány Laokoon (1862)
  • Felsőházi jelenet (1863)
  • Részeg ember (1863)
  • Arató nő (1863)
  • Ételhordó parasztasszony (1863)
  • Parasztlány (1864)

[szerkesztés] Köztéri szobrok

[szerkesztés] Írása

  • Izsó Miklós levelei (Válogatta, jegyzetelte és bevezette Soós Gyula, Bp., 1958).

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozás

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Izsó Miklós témájú médiaállományokat.
  • Magyar Életrajzi Lexikon
Más nyelveken