A keselyű három napja

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A keselyű három napja
Rendező: Sydney Pollack
Producer: Dino De Laurentiis
Stanley Schneider
Forgatókönyvíró: Lorenzo Semple Jr.
David Rayfiel
Főszerepben: Robert Redford
Faye Dunaway
Max von Sydow
Cliff Robertson
Zene: Dave Grusin
Operatőr: Owen Roizman
Jelmeztervező: Joseph G. Aulisi
Theoni W. Aldredge
Vágó: Don Guidice
Bemutató: 1975. szeptember 24.
Időtartam: 112 perc (DVD)
Díj(ak): ld. a "Fontosabb díjak és jelölések" címnél
Nyelv: angol, francia
IMDb
PORT.hu

A keselyű három napja (Three Days of the Condor) 1975-ben készült színes, amerikai film. James Grady bestsellerje nyomán Sydney Pollack a 70-es évek egyik legemlékezetesebb thrillerjét rendezte meg, kiváló szereposztásban..

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

Joe Turner egy irodalmi társaságnál dolgozik, amely valójában a CIA egyik fedőszerve. Munkája, hogy elolvasson minden új könyvet (ponyvákat is), s azokból kigyűjtse a használható ötleteket. Egy esős napon az ebédről visszatérő férfi holtan találja a kollégáit. Izgatottan hívja feletteseit, ám a megbeszélt találkozón őt is meg akarják ölni. Turner egy üzlet előtt fegyverrel túszul ejt egy fiatal nőt, s nála elrejtőzve megpróbál eligazodni a mind zavarosabb eseményekben. A rettegő nő, a fotós Kathy fokozatosan megkedveli fogvatartóját, és megpróbál segíteni neki…

[szerkesztés] Érdekességek

  • A film James Grady A keselyű hat napja című 1974-ben megjelent bestselleréből készült. A drámaiság érdekében az eredeti cselekményt három napba sűrítették. A főszereplő nevét Ronald Malcolmról Joe Turnerre változtatták: ez a név a kémtörténeteiről ismert John Le Carré egyik regényéből származik.
  • Robert Redford és Sydney Pollack összesen hét filmet készített együtt: ez volt a negyedik közös munkájuk. A továbbiak: Halálra ítélt birtok (1966), Jeremiah Johnson (1972), Ilyenek voltunk (1973), Elektromos lovas (1979), Távol Afrikától (1985), Havanna (1990).
  • Redford akkortájt már dolgozott a Watergate-ügy nyomán készült Az elnök emberei (1976) című filmjén, s éppen az előkészületi munkák elhúzódása miatt tudta elvállalni A keselyű három napja főszerepét. Hogy csökkentsék a két film közti hasonlóságot, a cselekményt Washingtonból New Yorkba helyezték át. Pollack szerint a főhős kiszolgáltatottsága a személytelen New Yorkban egyébként is jobban érvényesült.
  • Bár Grady regényében épp a filmszerűség ragadta meg az alkotókat, Lorenzo Semple Jr. forgatókönyvét David Rayfielnek át kellett dolgoznia. A változtatások egy része Kathy Hale karakterét érintette, akit Rayfiel mellékszereplőből fontos szereplővé léptetett elő. A figurát Diane Arbass fotóművész ihlette.
  • David Rayfiel Sydney Pollack egyik állandó munkatársa volt 1963 és 1995 között. Rayfiel és Pollack célja az volt, hogy Turner karakterét a teljes bizalomból az abszolút paranoiába vigyék.
  • Faye Dunaway Arthur Penn, Elia Kazan és Sidney Lumet mellett Sydney Pollackot tartja egyik kedvenc rendezőjének.
  • Robert Redford és Faye Dunaway kis híján együtt szerepeltek A nagy Gatsby (1974) című filmben is: Robert Evans producer azonban a címszerepre ugyan Redfordot választotta, ám a női főszerepre a legesélyesebbnek tűnt Faye Dunaway helyett Mia Farrow-t szerződtette. A kritikusok szerint nagyon rosszul tette: Farrow alakítását nagyon lehúzták, ráadásul a színésznő Redforddal sem jött ki a forgatáson. A keselyű három napja forgatásán viszont Redford és Dunaway kiváló munkakapcsolatban voltak, s elismerően nyilatkoztak egymásról.
  • Carlin Glynn vezetékneve a stáblistán hibásan Gylnnként szerepel.
  • Hank Garrett korábban profi birkózó volt.
  • Stephen Grimes díszlettervező korábban John Hustonnal is dolgozott: Grimes javasolta helyszínnek azt az eldugott sikátort, ahol Turner találkozik a barátjával, Sammel és Wixszel.
  • Kathy lakását a queensi stúdióban rendezték be David Graham tervei alapján.
  • A Redford játszotta Turner elrabolja a Dunaway megformálta Kathyt, aki a kezdeti ijedtség után fokozatosan beleszeret: a valóságban „Stockholm-szindrómá”-nak hívják, mikor egy elrabolt fogoly érzelmileg kötődni kezd fogvatartójához, s ilyesmi elsősorban terrorista cselekményeknél fordul elő.
  • A gyilkossági jelenet felvétele során Pollack mindegyik áldozattal egy-egy tárgyat hozott összefüggésbe: pl. a titkárnőt a cigarettával, a biztonsági őrt a faliórával, a főnököt a parókával stb.
  • A gyilkosságokat, illetve azok felfedezését nem kíséri zene: a számítógépek hangja váltakozik a csenddel.
  • Egy hideg napon vették fel azt a jelenetet, melyben Turner egy utcai árusnál süteményt vásárol. Pollack szerette volna, ha a színész mohón falná a süteményt, de a hideg miatt Redford nem tudott gyorsan enni.

[szerkesztés] Főszereplők

  • Robert Redford (Joseph Turner, a Keselyű)
  • Faye Dunaway (Kathy Hale)
  • Max von Sydow (Joubert)
  • Cliff Robertson (Higgins)
  • John Houseman (Wabash)
  • Addison Powell (Lionel Atwood)
  • Walter McGinn (Sam Barber)
  • Tina Chen (Janice Chon)
  • Michael Kane (Wicks)
  • Don McHenry (Dr. Ferdinand Lappe)
  • Carlin Glynn (Mae Barber)
  • Hank Garrett (postás)

[szerkesztés] Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés] Oscar-díj

  • 1976 jelölés Don Guidice, Fredric Steinkamp (legjobb vágás)

[szerkesztés] Golden Globe-díj

[szerkesztés] David di Donatello-díj

  • 1976 díj Sydney Pollack (különdíj: Special David)

[szerkesztés] Edgar Allan Poe-díj

  • 1976 díj Lorenzo Semple Jr., David Rayfiel (legjobb forgatókönyv)

[szerkesztés] Golden India Catalina-díj

  • 1976 díj Max von Sydow (legjobb színész)
  • 1976 jelölés Sydney Pollack (legjobb film)

[szerkesztés] Grammy-díj

  • 1977 jelölés Dave Grusin (legjobb eredeti filmzene)

[szerkesztés] KCFCC-díj

  • 1976 díj Max von Sydow (legjobb férfi mellékszereplő)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak