Erdélyi-középhegység
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Erdélyi-középhegység vagy Erdélyi-szigethegység a Kárpát-medence keleti részén terül el. A romániai földrajzi irodalomban Munţii Apuseni (vagyis „Nyugati-hegység”) néven emlegetik, a Nyugati-Kárpátoknak nevezett hegységegyüttes északi csoportjaként. Az Erdélyi-középhegység a Keleti- és a Déli-Kárpátokkal együtt az Erdélyi-medencét veszi körbe. Határai északon a Szamoshát és a Szilágyság dombvidéke, nyugaton az Alföld, délen és délkeleten a Maros völgye, keleten pedig az Erdélyi-medence. Az Erdélyi-középhegységhez tartozó hegységek (északról délre): Réz-hegység, Meszes-hegység, Királyerdő, Bihar-hegység, Gyalui-havasok, Béli-hegység, Torockói-hegység, Zarándi-hegység, Erdélyi-érchegység. Az Erdélyi-középhegység területe 20 000 km2, átmérője 140-160 km. Három hegycsúcsa éri el az 1800 m magasságot: Nagy-Bihar (1847 m), Öreghavas (1825 m), Vlegyásza (1836 m). Az Erdélyi-középhegységből több fontos folyó ered: Kraszna, Berettyó, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Kis-Szamos, Aranyos.
[szerkesztés] Irodalom
- Csűrös István: A Nyugati-szigethegység élővilágáról (Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó, Bukarest, 1981)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Erdélyi Szigethegység portálja
- Biharország portálja


Based on work by