Elektromosság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sablon:Elektromágnesesség

A villámlás során energia sugárzódik szét fény és hő formájában, a föld felé a kisülésben erős elektromos áram folyik.
A villámlás során energia sugárzódik szét fény és hő formájában, a föld felé a kisülésben erős elektromos áram folyik.


Az elektromosság szó a görög elektron szóból ered (jelentése: gyanta). Általános fizikai fogalom arra a jelenségre, melynek során elektromos töltések áramlanak. A mágnesség fogalmával együtt alkotják az egyik alapvető kölcsönhatást, amit elektromágnességnek nevezünk. Számos megnyilvánulási formája létezik, mint a villámlás, az elektromos tér kialakulása, az elektromos áram; valamint számtalan ipari alkalmazás használ elektromosságot, amit villamos erőművek állítanak elő. Magyar szóhasználatban ugyanazt jelentik a villamosság, villamos-, villany- szóösszetételek.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kapcsolódó fogalmak

Az elektromosság túlságosan általános fogalom. A vele kapcsolatos pontosító fogalmak az alábbiak:

  • elektromos töltés: atomon belüli részecskék olyan alapvető tulajdonsága, amely meghatározza az elektromágneses kölcsönhatásaikat. Az elektromosan töltött anyagra hatással van az elektromágneses tér, és ő maga is ilyet állít elő.
  • elektromos potenciál: statikus elektromos töltés által létrehozott elektromos tér potenciális energiája
  • elektromos feszültség: elektromos potenciálkülönbség
  • elektromos áram: elektromosan töltött részecskék áramlása
  • elektromos tér (vagy mező): elektromos töltés hatása a környezetében lévő egyéb elektromos töltésekre
  • elektromos energia: elektromosan vezető anyagban az elektromos töltések áramlásának energiája
  • elektromos teljesítmény: más energiaformákból (például: vízi, hő- stb.) átalakítással kapott elektromos energia munkavégző képessége


[szerkesztés] Felfedezésének története

Benjamin Franklin sárkányeregetésének helyszínét ez a tábla jelzi (Saint Stephen templom, Philadelphia, USA)
Benjamin Franklin sárkányeregetésének helyszínét ez a tábla jelzi (Saint Stephen templom, Philadelphia, USA)

Ahogy mondani szokták, "már az ókori görögök is" ismerték a statikus elektromosság jelenségét, ami állati szőrme és más tárgyak összedörzsölésekor állt elő. Bár Benjamin Franklin híres kísérlete, melynek során viharban sárkányt reptetett és ennek elektromos töltését vizsgálta volna, inkább csak anekdota, mégis, az általa felvetett gondolat, miszerint a megdörzsölt állati szőrme által keltett statikus szikrázás és a villámlás fülrepesztő kisülése ugyanannak a dolognak két különböző megnyilvánulási formája, ösztönzőleg hatott a kor tudósaira, akiknek későbbi munkája megvetette az elektromosság vizsgálatának és felhasználásának alapjait. E tudósok között voltak Luigi Galvani (1737–1798), Alessandro Volta (1745-1827), Michael Faraday (1791–1867), André-Marie Ampere (1775–1836), és Georg Simon Ohm (1789-1854). A késői 19. század és a 20. század eleje olyan óriásokat vonultatott fel a villamosmérnöki tudományban, mint Nikola Tesla, Samuel Morse, Antonio Meucci, Thomas Edison, George Westinghouse, Werner von Siemens, Charles Steinmetz, és Alexander Graham Bell.


[szerkesztés] A jelenség ismertetése

[szerkesztés] Az elektromos töltés

Az elektromos töltés bizonyos szubatomi részecskék tulajdonsága (nevezetesen az elektroné és a protoné), amely kapcsolatba lép az elektromágneses térrel, és közöttük vonzó vagy taszító irányú erő lép fel. Az elektromos töltés egyike a négy alapvető kölcsönhatásnak, az anyag olyan tulajdonsága, amelyet nem lehet megsemmisíteni.

A töltésnek két fajtája van, pozitív és negatív. Az egyforma töltésű anyagok taszítják, az ellenkező töltések vonzzák egymást. A vonzás vagy taszítás során létrejövő erők nagyságát és irányát Coulomb törvénye írja le.


[szerkesztés] Elektromos erőtér

Az elektromos erőtér fogalmát Michael Faraday vetette fel. Az elektromos erőtér két elektromos töltés között hat, hasonló módon, mint a gravitáció két test között. Lényeges különbség a két dolog között, hogy a gravitáció minden testre hatással van, az elektromos tér pedig csak elektromosan töltött testek között jön létre, másrészt az erőhatás az elektromos töltések esetén taszító irányú is lehet (a gravitáció esetén csak vonzást ismerünk, taszítóerőt még nem sikerült kimutatni). Az erő nagysága fordítottan arányos a két töltés közötti távolság négyzetével, és egyenesen arányos a töltések szorzatának nagyságával.


[szerkesztés] Elektromos potenciál

Az elektromos potenciált úgy határozzunk meg, mint azt a mechanikai munkát, amit az egységnyi töltés lassú mozgatásakor kell végezni az elektromos teret létrehozó töltés ellenében. Ha nincs megadva, mely két pont között történik a mozgatás, akkor a végtelen távoli pont és a töltés közötti távolságról van szó. Egy önkényesen kiválasztott ponthoz viszonyított potenciálkülönbséget nevezzük elektromos feszültségnek. A feszültséget Volt egységben mérjük.

1 Volt = 1 joule / coulomb


[szerkesztés] Elektromos áram

Az elektromos áram elektromosan töltött részecskék áramlásából adódik. A részecskék lehetnek pozitív vagy negatív töltésűek.

Elektromos áramra példa lehet az elektronok áramlása fémekben (vagy más vezető anyagokban), illetve az elektrolitokban létrejövő áram, amikor töltött ionok áramlanak a folyadékban. Maguk a részecskék fizikailag viszonylag lassan mozognak, azonban a mozgást létrehozó elektromos tér gyakorlatilag fénysebességgel halad.

Azokat az eszközöket, amelyekben áram folyik, elektromos vagy elektronikus berendezésnek nevezzük.

Egyenáram az, amikor a töltött részecskék csak egy adott irányba mozognak, az áramlás iránya nem változik. Ezzel szemben váltóáramról beszélünk, ha a részecskék áramlása periodikusan oda-vissza történik.

Történelmi okokból azt mondjuk, hogy az áram a pozitív pontból a negatív pont felé halad, holott ma már tudjuk, hogy az elektronok áramlása ezzel ellentétes.


[szerkesztés] Elektromos energia

Az energiát úgy határozzuk meg, mint munkavégző képességet. Elektromos energiáról beszélhetünk elektromos térrel kapcsolatban, vagy elektromos árammal kapcsolatban.
Példák az elektromos energiára:

  • A Föld légkörében folyamatosan jelen lévő elektromos töltések energiája, amely elektromos kisülések, azaz villámok formájában fejti ki energiáját.
  • Egy erőmű elektromos generátorainak tekercseiben lévő energia, melyet fém vezetékeken a fogyasztókhoz szállítanak. A fogyasztó az általa elfogyasztott elektromos energia után fizet.
  • Kondenzátorban tárolt elektromos energia. melyet egy elektronikus áramkör működtetésére lehet felhasználni.


[szerkesztés] Elektromos teljesítmény

Elektromos teljesítmény egy adott időegység alatt felvett vagy leadott elektromos energia mértéke. Az elektromos teljesítmény a fogyasztó kivezetései között mérhető feszültség, és a rajta átfolyó áram erősségének szorzataként számolható ki. Mértékegysége: watt, jele: W. A tejesítmény jele: P. P = U × I (feszültég szorozva áramerősség)

[szerkesztés] Elektromos erőművek

Az erőművekben elektromos energiát valamilyen más energiából állítanak elő. Az energia forrása többek között lehet: szén, olaj, víz, szél, hő, árapály, napenergia, atomenergia. Az elektromos energia használata azért célszerű, mert elektromos távvezetékeken nagy távolságra lehet szállítani a fogyasztókhoz. Az elektromos energia szállításakor nagyfeszültséget használnak a veszteségek csökkentése érdekében.

A nagyfeszültség szabványos értékei lehetnek: 10, 20, .......... 400 kV

A fogyasztók által igényelt háztartási feszültséget (Európában 220 V, az Egyesült Államokban 110 V) a nagyfeszültségből transzformátorok segítségével alakítják át.


[szerkesztés] Látszólagos energia

A villamosmérnöki gyakorlatban látszólagos energiáról akkor beszélünk, ha az energia nem végez hasznos munkát. Ez akkor lép fel, ha az elektromos áram és feszültség között fáziskülönbség alakul ki. Ideális esetben a fáziskülönbség nulla, ekkor csak hasznos teljesítmény van. Azonban ha fáziskülönbség lép fel, a vezetékekben a valós energia mellett látszólagos energia is keletkezik. Ez egyrészt a vezetéket melegíti, tehát veszteségnek számít, másrészt az energia-szolgáltató számára problémát jelent, ezért kerülendő.

A látszólagos energia mértékegysége: VAr (volt-amper-reaktív)


[szerkesztés] Az energia "színe"

A médiában hallható osztályozás szerint a erőműveket, illetve az általuk előállított energiát színekkel jelölik attól függően, hogy előállításuk mennyire káros a környezetre nézve. Ez alapján a hagyományos energiaforrások, mint a szén, olaj és gáz, "barna" vagy "fekete" energiák. A nukleáris energia "barna" besorolású. A megújuló energiák előállítása kapta a "zöld energia" elnevezést, ilyenek pédául a következők: szélenergia, vízenergia, napenergia, geotermikus energia, biogázból előállított energia.


[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés] Eszközök

[szerkesztés] Biztonság

  • áramütés
  • nagyfeszültség

[szerkesztés] Elektromos jelenségek a természetben

  • Anyag: az atomok és molekulák elektromos összetartó ereje
  • Villámlás: elektromos kisülés
  • A Föld mágneses terét a Föld magjában áramló elektromos áramok hozzák létre
  • Napkitörés
  • Piezoelektromosság: bizonyos kristályok összenyomásakor jön létre
  • Triboelektromos hatás, dörzselektromosság: két különböző anyag összedörzsölésekor jön létre
  • Bioelektromosság az élő szervezetekben, érzékenyésg, illetve az előállítás képessége
  • Az idegrendszerben lévő neuronok elektromos impulzusokkal közvetítenek információt.
  • Északi fény

[szerkesztés] Külső hivatkozások magyar nyelven

(kitöltendő)

[szerkesztés] Külső hivatkozások idegen nyelven

[szerkesztés] Megjegyzések

    Más nyelveken