Alan Turing
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alan Mathison Turing (1912. június 23. – 1954. június 7.) brit matematikus, a modern számítógéptudomány egyik atyja. Nagy hatással volt az algoritmus és a számítógépes adatfeldolgozás hivatalos koncepciójának kidolgozására az általa feltalált Turing-gép. Szabályba foglalta a, ma már széles körben elfogadott Church–Turing tézist, ami alapján tudniillik minden más számítási modell és más gyakorlati számítási modell azonos a Turing-géppel vagy annak egy részegységével. A II. világháború alatt sikeres erőfeszítéseket tett a titkos német kódok feltörésében. A háború után az egyik legkorábbi digitális számítógépen dolgozott, és később közreadott egy provokatív írást, a gondolatébresztő „Tudnak a gépek gondolkodni?” címűt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gyermek- és fiatalkora
1912. június 23-án Paddingtonban (London) született, felső-középosztálybeli család második fiaként. Apja Julius Mathison Turing, köztisztviselő, édesanyja Ethel (szül. Stoney). Amíg atyja aktívan szolgált az Indiai Köztisztviselői Karban, ingázott India és Anglia között, ezért 1926-ig a gyerekek különböző rokonoknál laktak – nem akarván őket kitenni a brit kolóniákra leselkedő veszélyeknek. A kis Alan már korán a zsenialitás jeleit mutatta, bizonyságot téve az előtte álló kimagasló karriernek. Elmondása szerint 3 hét alatt megtanult olvasni saját magától, és korán érdeklődést mutatott a számok és a fejtörők iránt.
Szülei a St. Michael's-be íratták be, hatéves korában. Az iskola igazgatónője korán felfedezte zsenialitását, akárcsak későbbi tanárai a Marlborough College-ben (ez egy zártkörű, tandíjköteles középiskola). Itt voltak első problémái is dekadens viselkedése miatt. 13 évesen a Sherborne-internátusban tanult tovább, ekkor már a helyi újságba is bekerül a tehetséges fiú: ekkoriban ugyanis általános sztrájk volt Angliában, és 60 mérföldet kerékpározott az iskoláig, éjszakára egy fogadóban megszállva.
Turing érdeklődését a tudományok iránt nem respektálták Shelbourne tanárai és igazgatói, akik nagyobb hangsúlyt helyeztek a klasszikus humán képzésre, mint a tudományosra. De ezek dacára Turing folytatta figyelemreméltóan eredményes tanulmányait (főleg kedvenc tantárgyaiból).
1928-ban, Turing felfedezte magának Albert Einstein munkásságát, és elsajátította 16 éves kora ellenére, még a híres Einstein-féle mozgástörvényt is, a könyv szövege alapján, ami pedig nem éppen egyszerű dolog…
[szerkesztés] Az egyetemi évek és első munkái
Mivel nem szerette kitartóan gyötörni magát a klasszikus humán tantárgyakkal (nem úgy a matematikával és más tudományokkal), Turing megbukott az érettségin – több alkalommal is, így a Cambridge-i Királyi Kollégiumba iratkozott át első választása, a Szentháromság Kollégium után. G. H. Hardy, az elismert matematikus is tanára volt, aki Cambridge-et matematikai kutatási és tanítási központtá tette. Turing itt (ahol Charles Babbage is) tanult 1931 és 1934 között, majd a fellow-i Királyi Kollégiumba nyert felvételt. Főként a kvantummechanika, a logika, a valószínűség-számítás érdekelte. Az angol tudós mindezt a „Kiszámítható számokról” szóló, 1936 decemberében megjelent dolgozatában vetette papírra, megírván különös téziseit. Szerzője – a matematikai problémán túllépve, azt általánosítva – a logikus és a fizikai folyamatok, gondolkodás és cselekvés szintézisére törekedett.
E célt szolgálta, az úgynevezett (Egyetemes) Turing-gép teóriája.
1936 és 1938 között elvégzi PhD-jét a Princeton Egyetemen (Egyesült Államok), ahol Alonzo Church a tanára, s az első elméleti munkák (Turing-gép, számelmélet, logika, algebra) már készen vannak. Diplomamunkáját az aktív (számító)gépes adatfeldolgozásból írta.
1939-ben hazatért Cambridge-be, előadásokat hallgatott Ludwig Wittgensteintől a matematika alapjairól. A két vitára mindig kész, de eltérő vehemenciájú tudós összekülönbözött: Turing védte matematikai elképzéseit, míg Wittgenstein arról érvelt, hogy a matematika túlértékelt és nem fedezhet fel abszolút igazságokat.
[szerkesztés] A kódtörés
A második világháború alatt nagyon fontos résztvevője volt annak a Bletchley Park-i kódtörő csoportnak, amely a nácik hírhedt Enigmáját törte fel. Elősegítette matematikai megérzéseivel mind az Enigma kódjainak feltörését, mind a Hal nevű távíró rejtjeleinek megfejtését (ez utóbbi Lorenz és Siemens találmánya volt). A távíró éles elméjű megoldásai hasznára voltak a Colossus nevű digitális számítógép megalkotásakor. Max Newman és Thomas Flowers is különböző gépeket hoztak létre a kód feltörésére 1943-ban. Turing szintén részt vett a lengyel „Bomba” továbbfejlesztett változatának kidolgozásában, aminek segítségével az Enigma üzeneteinek kulcsát keresték meg (a kulcs segítségével aztán az aznapi Enigma üzeneteket meg tudták fejteni). Ezek az elektromechainai eszközözök, az úgynevezett „Enigma-gépek” képesek voltak nagy sebességgel ellenőrizni az Enigma-rotorok különféle beállításait, így kizárva a beállítások nagy részét. A maradékot kellett csak manuálisan ellenőrizni, így általában 3-6 órával az éjféli kódváltás után el tudták olvasni a német Enigma üzeneteket. Az Enigma kódjainak megfejtése döntő jelentőségű volt a németek legyőzésében. Turing ez irányú munkássága egyébként az 1970-es évekig titokban maradtak, csak legközelebbi barátai tudtak erről.
[szerkesztés] Munka a korai számítógépen, a Turing-teszt
1945 és 1948 között a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban, az ACE (Automatic Computing Engine) programon dolgozott és elméleti munkákat publikált: programozásról, neurális hálókról, mesterséges intelligenciáról. Közben atletizál is, főként fut: az 1948-as londoni olimpián való részvételét sérülés hiúsítja meg. 1949-ben a Manchesteri Egyetem számítástechnikai laboratórium igazgatójának nevezték ki, ahol a legkorábbi igazi számítógépek egyikének, a Manchester Mark 1-nek a szoftverén dolgozott. Ez idő alatt folytatta elméleti munkáját, és a „Számítógépek és az intelligencia” című munkájában (Mind, 1950), a gépi intelligenciát tesztelendő imitációs játékot (Turing-teszt) vázolta fel.
1952-ben Turing egy sakk-programot írt. Mivel a számítógépet nem érezte elég gyorsnak a futtatásához, ő maga szimulált egy komputert, ami körülbelül fél órát gondolkodott egy lépésen. Egy játszmát megörökítettek, a program veszített Turing egy kollégájával szemben.
[szerkesztés] Üldöztetése homoszexualitása miatt, halála
Homoszexualitása miatti üldöztetése kettétörte karrierjét. 1952-ben, férfi szeretője segített bűnrészesként betörni Turing házába és előzetes letartóztatásba helyezték lopás miatt. Turing elment a rendőrségre és jelentette a bűncselekményt. A rendőrségi nyomozás eredményeképpen megvádolták „szeméremsértésért és szexuális perverzióért” a szodómia-törvény alapján, a védelem lehetőségét meg sem adva elítélték. A büntetés kegyetlen volt: a libidót semlegesítő orvosi beavatkozásnak vetették alá. (Turing inkább ezt választotta a börtön helyett.)
A kezelés egy évig tartott, mellékhatásként mellnövekedés lépett fel… 1954-ben öngyilkos lett, megevett egy ciánnal mérgezett almát. Egyesek szerint mérgezés történt, amit öngyilkosságnak igyekeztek feltüntetni. A halottkém jelentése szerint is öngyilkosság történt. Édesanyja többször és kitartóan hangott adott a nyomozás korrektségét illető kételyeinek, amely csupán azt volt képes megállapítani, hogy a laboratóriumban hanyagul tárolták a kémiai anyagokat.
[szerkesztés] Lásd még
- Híres leszbikus és biszexuális emberek
- A Turing-díj, melyet a Számítástechnikai Társaság ítél oda annak, aki a legtöbbel járul hozzá a számítógépes közösség fejlődéséért
[szerkesztés] Kapcsolódó oldalak
- A MacTutor Turing-életrajza
- Turing rövid életrajza
- Egy rövidebb életrajz
- Alan Turing – A digitális elme felé: 1. rész
- A számítógép és az intelligencia (a cikk teljes szövege)
- Computing machinery and intelligence (PDF-formátum)



Based on work by