Héber nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Héber (עברית [‘Ivrit])
Beszélik: Izrael
Régió: Izrael és környéke
Beszélők száma: ~6 millió
Rang: nincs a 100 legnagyobb közt
Nelvcsalád: Afroázsiai

 Sémi
  Középső
   Északnyugati
    Kánaánita
     Héber

Státusz
Hivatalos nyelv: Izrael
Szabályozó testület: Héber Nyelvi Akadémia
(האקדמיה ללשון העברית)
Nyelv-kódok
ISO 639-1 he
ISO 639-2 heb
SIL HBR

Az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó nyelv, Izrael állam hivatalos nyelve, amelyet a 19-20. századi nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra. A nyelvet a héber írással írják.

A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban sem használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, római uralom alá kerülő Júdeában az arámi és a görög ill. latin volt. A hébert megtartották liturgikus célokra, bár a diaszpórában szétszóródó zsidóság összekötő kapcsa mindig is a héber nyelv maradt. A közép- és újkor folyamán a zsidóság különböző nyelveket használt, annak megfelelően, hogy az egyes közösségek melyik ország vagy birodalom területén éltek. Kialakultak „zsidónyelvek” is, amelyek közül a legismertebb a germán nyelvek közé tartozó jiddis, vagy az újlatin ladino.

A héber nyelv felújításának a gondolata egybefonódik a zsidó nép azon vágyával és céljával, hogy visszatérhessen az "Ígéret Földjére", és ott államot alapíthasson.

Az első és legnagyobb hatású lépéseket a litvániai Ben Jehúda tette meg, aki az 1880-as években elhatározta, hogy családjával kitelepül a Szentföldre, és azután csak héberül fog beszélni.


[szerkesztés] Külső hivatkozások