Bodola János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bodola János (Felsődoboly, 1754. február 14. – Nagyenyed. 1836. január 14.) erdélyi református püspök

[szerkesztés] Élete

Tanult Kézdivásárhelyen öt, a nagyenyedi kollegiumban 14, végre a leydeni akadémián három évig; innét hazaérkezvén, a nagyenyedi református község 1784 végével meghivta papjának és 1787-ben az ottani kollégium teológiai s egyháztörténeti tanszékére, egyúttal főkönyvtárnok is volt. 1799-ben kiutazott Angliába, a kollégium építésére ott gyűjtött segedelmi tőkepénz tisztába hozatalára. 1806-ban az erdélyi református egyház főjegyzőjévé választatott és kilenc évig az elbetegesedett Abáts János püspök mellett ennek kötelességeit is sokszor teljesítette. 1815-ben püspökké választották és szeptember 22. a király diplomával is megerősítette hivatalában.

[szerkesztés] Munkái

Mint a deési ref. ekklésia lelkipásztora és esperese 1785. okt. 16 Salánki Imre felett tartott halotti beszédet, mely a következő czímmel: Ifjakhoz intéztetett, de mindeneket valóságos böltsességretanitó Bölts Regula. 1787-ben Kolozsvárt jelent meg.

1762. febr. 13-tól naplót irt, amely mindmáig kiadatlan.

[szerkesztés] Források