Bristol Jupiter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bristol Jupiter csillagmotor
Bristol Jupiter csillagmotor

A Bristol Jupiter egy Nagy-Britanniában kifejlesztett léghűtéses, egykoszorús, kilenc hengeres csillagmotor. Az 1920-as, 1930-as években széleskörűen alkalmazott repülőgépmotor volt, több országban folyt a gyártása licenc alapján.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A motor tervezése még az I. világháború utolsó éveiben kezdődött el a Cosmos Engineering vállalatnál Roy Fedder vezetésével. A gyártása 1918-ban kezdődött el, de a háborút követően a repülőgépmotorok iránti kereslet visszaesése miatt a cég 1920-ban csődbe ment, és a Bristol Aeroplane Company vásárolta meg. A Bristol folytatta a Jupiter gyártását, amely kora egyik legmegbízhatóbb repülőgépmotorja volt. Gyártása egészen 1930-ig folyt. A Bristol Jupiter továbbfejlesztett, feltöltővel ellátott nagyobb teljesítményű, de kisebb löketű – ezáltal kisebb méretű – változata volt a Bristol Mercury. A Jupiter méreteinek megfelelő továbbfejlesztett motor az 1927-ben elkészült Bristol Pegasus volt.

[szerkesztés] Műszaki jellemzői

A Bristol Jupiter egy klasszikus kialakítású csillagmotor volt, de újdonság volt rajta a hengerenkénti négy szelep (2 db szívó és 2 db kipufogó szelep). A hengerek acélból készültek kovácsolással, a későbbi példányokon a hengerfejet már alumínium-öntvényből készítették. A főtengely közvetlenül hajtotta meg a légcsavart.

[szerkesztés] Alkalmazása

A Britol Jupitert elsősorban polgári repülőgépeken alkalmazták. Így beépítették az 1920-ban London és Párizs között közlekedő Handley Page HP.42 Hannibal utasszállító repülőgépbe, valamint a de Havilland Giant Moth és a de Havilland Hercules utasszállítókba.

Katonai alkalmazása kevésbé volt jelentős. A Bristol Bulldog és a Gloster Gamecock, valamint a Boulton–Paul Sidestrand közepes bombázón is használták. Több külföldi repülőgép prototípusában is alkalmazták.

A Bristol Jupiter gyártása Nagy-Britannián kívül tizennégy országban folyt. A francia Gnome–Rhône által gyártott változatot több utasszállító repülőgépen alkalmazták, és nagy mennyiségben exportálták is. Németországban a Siemens–Halske gyártotta a motort növelt teljesítményű licenc-változatát. Ezen alapult a II. világháború idején még használt Bramo 323 Fanfir motor is. A Siemens–Halske által készített változatokat a Focke–Wulf A 38 utasszállító repülőgépen, valamint a Dornier Do X, Wal és Superwal repülő csónakokon alkalmazták. Japánban a Nakajima gyártotta 1924-től, és a későbbi japán tervezésű Nakajima Kotobuki motorok alapjául szolgált. A legnagyobb mennyiségben gyártott licenc-változat a Szovjetunióban készített M–22 volt, amelyet a Polikarpov I–16 vadászrepülőgépeken alkalmaztak.

[szerkesztés] Műszaki adatok

Általános adatok

  • Típus: egykoszorús, léghűtéses, kilenc hengeres csillagmotor
  • Szelepek: hengerenként négy db (kettő–kettő db szívó és kipufogó szelep)
  • Kenési rendszer: olajteknő nélküli kialakítás, fogaskerekes kenőolaj-pumpa

Tömeg- és méret-adatok

  • Furat: 190 mm
  • Löket: 190 mm
  • Hengerűrtartalom: 28,7 l
  • Száraz tömeg: 330 kg

Teljesítmény-adatok

  • Maximális teljesítmény: 325 kW (840 Le) 1575 1/perc fordulatszámon, 430 kW (580 Le) 1950 1/perc fordulatszámon
  • Kompresszióviszony: 5
  • Fajlagos teljesítmény: 0,98 kW/kg
Más nyelveken