Acsády Ignác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Acsády Ignác (Nagykároly, 1845. szeptember 9 - Budapest, 1906. december 17.) történetíró
[szerkesztés] Élete
Zsidó származású volt, a pesti egyetemen előbb a jogi, majd a filozófiai fakultást végezte el, és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött a Századunknál és a Pesti Naplónál, aztán a Magyarországnál. Publicisztikai munkásságát egész életén át nem hagyta abba. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok a cikkek, amelyek a történelmi szak tudományok körébe tartoznak. Történetírói munkásságát az 1880-as években kezdte meg, addig újságírói tevékenysége mellett lefordította Kanke „A római pápák története" című munkája három kötetét és Bluntschli, Politika történetét az Akadémia kiadásában, valamint szépirodalmi műveket is írt, például: „Fridényi bankja" (1882); „Pénzházasság" (1880); „Aranyország" (vígjáték, 1880), azonkívül szerkesztette az Athenaeum kiadó „Kézi Lexikon"-át, mely az elsők egyike volt hazánkban (1891—1893). Főleg történettudományi problémák felkutatására szentelte egész életét, mely egyhangúan, külsőségek, nélkül folyt le a szerkesztői asztal mellett, az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia fóliánsa közt. Az Akadémiának 1888 óta volt tagja. Számos akadémiai és a Századokban, a Budapesti Szemlében.Magyar Tan ügyben,Magyar Zsidó Szemlében stb. megjelent tanulmányán kívül nagyobb müvei:
Az osztrák császári cím és Magyarország (1877)
Zsidó és nem zsidó magyarok az emancipáció' után (1882);
Szelényi Mária (1885);
Magyarország Budavára visszafoglalása korában (1886);
Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt (1888);
Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században (1889);
A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után (1889);
Régi magyar birtokviszonyok (1894); Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában (1896);
A magyar jobbágyság története (1896);
A magyar adózás története 1598—1604 (1896);
Magyarország három részre oszlásának története(1896);
Magyarország története 1. Lipót és 1. József korában (1896).
Legnagyobb és legismertebb munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet: A magyar birodalom története (I—II. 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökíti meg klasszikus magyarsággal és hatalmas judieiummal. Életének e nagy müvét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, mikor Dudok János, a dogmatika tanára a hittudományi karon „Kritikai tanulmányok Acsády Ignác müvéről" (1905) címen a dogmatika szempontjából élesen megtámadta. Nem sokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt. A rákoskeresztúri zsidó temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is Csánki Dezső, az Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet. Számos kitűnő tanulmánya jelent meg a Közgazdasági Lexikonban, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében es az Új Magyar Szemlében is. Az IMIT Évkönyvébe írott zsidó-történelmi tanulmányai: A magyar zsidók a XV11I. században (1900); Az egyházi szellem és a zsidók (1902); A zsidók a magyarság múltjában 1903). Egyéb munkái: Bethlen Gábor és udvara (1890); Két pénzagytörténeti tanulmány (1894); A jobhágyadózás 1577—97. (1896); La- liberazione di Vienna dali' assedio lurco del 1683 e la liberazione d.el Unghério del giqgo turco (1908); Ver Befreiungskrieg odar Ungarns Befreiung von de.r Türkenherr-schaft (1909); Ver Entsatz Wiciis von der tűr-kischen Belagerung im J. 1683 ete. (1909). s. R.
[szerkesztés] Források
Zsidó lexikon

