Ezerjófű

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Ezerjófű
Ezerjófű
Ezerjófű
Rendszertan
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Centaurium
Faj: C. erythraea
Tudományos név
Centaurium erythraea
Rafn
A Wikimedia Commons tartalmaz Ezerjófű témájú médiaállományokat.

Az ezerjófű (Centaurium erythraea) védett gyógynövény. Népies nevei: epefű, gyomorfű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, ördögcsíptefű.

A növény Centaurium nevét egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurtól kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, amely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű.

Nyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában honos, erdős, bokros helyeken, nedves réteken található 1-2 éves növény. Az ókorban és a középkorban is megbecsült növény volt. Nálunk nedves réteken. és ritka erdőségekben, domboldalakon, általában félárnyékos helyeken, (bokrok tövében) nő.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Leírása

A tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozik, egy-, vagy kétéves növény. Hazánkban termő mindhárom faja (kisezerjófű, keskenylevelű ezerjófű, csinos ezerjófű) gyógynövény, de leggyakrabban a kisezerjófű fordul elő, erdőirtásokban, száraz réteken terem.

Szára négyszögletes, 10-50 cm magas. 10-35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3-4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3-4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.

Mivel legelőkön, kaszálókon, erdős, bokros helyeken tömegesen terem, így elsősorban a vadon termő növényeket gyűjtik. A föld feletti virágzó részt sarlóval, vagy éles késsel vágják le, és csukló vastagságú csokrokba kötve, napvédett, szellős helyen szárítják. (A vad termőhelyeken begyűjtött magvakat tavasszal közvetlenül elvetik, a legkedvezőbb a régóta parlagon heverő terület.)

[szerkesztés] Tartalmaz

szekoiridoidokat: centapikrint, sverozidot, sveciamarint, genciopikrint, erintocentaurint, 0,4% flavonoidot, xantonokat, ferulasavat, kávésavat, triterpéneket, nyomokban alkaloidokat. A drog szagtalan, és rendkívül keserű ízű.

[szerkesztés] Gyűjtése

A termesztett ezerjófüvek föld feletti részét gyűjtik virágzáskor, ami júniustól augusztusig tart. A füvet mindenképpen árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfény hatására elveszti a színét.

[szerkesztés] Felhasználása

Keserű likőrök fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és ürmösborok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor. A szesziparban a gyomorkeserűk elmaradhatatlan alkotórésze.

[szerkesztés] Gyógyászati felhasználása

A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja, amarum-ként, növeli a gyomorsav-elválasztást, az étvágyat – teakeverékek, keserű tinktúrák alkotójaként alkalmazzák. A népi gyógyászatban máj-, epe-, vesebajok, vérszegénység gyógyítására használják.