Böckh Hugó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Böckh Hugó' (1874. június 15. – 1931. december 6.) Geológus, az MTA tagja.

Apja Böckh János geológus volt, apósa Kresz Géza orvos.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tanulmányai

Budapesten 1898-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. Münchenben folytatta tanulmányait, ahol doktorált 1899-ben Nagy-Maros környékének földtani viszonyai című disszertációjával.

[szerkesztés] Oktatói munkája

1896 és 1898 között a budapesti műegyetem Ásvány és Földtani Tanszéken tanársegéd volt. 1899-től a selmecbányi Bányászati és Erdészeti Főiskola nyilvános, rendkivüli tanára, ahol ásványtant, őslénytant, földtant és telepismereteket oktatott. 1910-ben nyilvános rendes tanárnak nevezték ki. 1910-ben főbányatanácsos lett. Az Akadémián 1914-ig végzett oktatási tevékenységet.

[szerkesztés] Gyakorlati tevékenysége

1914-ben a Pénzügyminisztériumba került, miniszteri tanácsosi rangban a bányászati kutatásokat irányította. 1918 és 1921 között az állami monopoliumok és kutatások igazgatói teendőit látta el. Az állami szolgálatból kilépve egy angliai olajtársasággal megalapította a Hungarian Oil Syndicate Ltd nevű vállalkozást a hazai kőolajkutatások meggyorsítása érdekében. 1923-ban az Anglo-Persian Oil Company geológiai tanácsadója lett. 1926 és 1928 között sikeres kőolajkutatásokat irányított Perzsiában, Venezuela és Kolumbia területén, valamint Guetemalában és Trinidadban. 1928 és 1929-ben az albániai és Perzsiai kőolajkutatásokat vezette. 1929-ben tért vissza Magyarországra. Itthon helyettes államtitkári rangban a Magyar Földtani Intézet igazgatói teendőit látta el. Állami megbízás alapján a magyarországi kőolaj és földgáz kutatások irányítója volt. 1909-ben Lóczy Lajossal és Papp Károllyal közösen feltárta Erdély területén s kissármási nagykiterjedésű földgáz telepeket. Nyitra vármegye területén 1915-ben az egbelli, míg 1918-ban Horvátországban a bujavicai földgáz lkelőhelyeket tárta fel. Az Alföldön 1918-ban kezdte el a kutatásokat, a világon elsőként sikerrel alkalmazta a kőolajkutatásban az Eötvös Lóránd által kifejlesztett torziós ingát. 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1930-tól a Szt.István akadémia rendes, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja.

[szerkesztés] Szakirodalmi munkái

  • Geológia. I-II. Főiskolai tankönyv. 1904.
  • Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. 1911.
  • Brachyantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján. 1917. (németül is)
  • Mining and stone industry in Hungary. (Lázár Zoltánnal és Papp Simonnal. 1920.
  • Contribution to the stratigraphy and tectonics of the Iranian Ranges. London. 1929.

[szerkesztés] Felhasznált források

A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. I.kötet. Budapest. 2003.

[szerkesztés] Lásd még

A Magyar Tudományos Akadémia tagjai.