Bulyovszky Gyula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bulyovszky Gyula (Rákoskeresztúr, 1827. április 10. – Budapest, 1883. április 17.) ügyvéd, hírlapíró.
[szerkesztés] Élete
Apja, Bulyovszky Lajos gazdatiszt volt; iskoláit Pesten és Debrecenben végezte; a jogot a pesti egyetemen hallgatta és 1847-ben ügyvédnek esküdött fel. 1848-ban a márciusi napok egyik főszereplője volt, azután hivatalnok lett a magyar belügyminisztériumnál; a szabadságharc után kizárólag az irodalomnak élt. Külföldön sokat utazott, különösen Németországban; 1852-ben Londonban volt.
[szerkesztés] Munkái
- A székely leány, ered. regényes víg opera 3. felv. Egy franczia szöveg használatával. Zenéje Huber Károlytól. Pest, 1858.
- Fuzio, vígj. 3 felv. Bpest, 1879. (Nemz. Szinház Könyvtára 124. Először adatott a n. szinházban 1878. nov. 29. Ism. P. Napló 283. Hon 284. N. Hirlap 323. Főv. Lapok 271. sz. és Beőthy Zsolt, Szinműirok 45. l.)
Alapítója és szerkesztője volt a Nefelejts című szépirodalmi divatlapnak 1859. április 3-tól 1864. december 25-ig; ekkor Friebeisz Ferencz vette át a lapot. Társtulajdonos maradt 1875. február 28-ig, amikor a lap címét Divat-Nefelejetsre változtatta; ennek is volt társtulajdonosa 1875. március 7-től augusztus 28-ig. Szerkesztette a Hölgyfutárt 1862. április 1-jétől november 1-jéig; a Sürgöny című politikai napilapot 1864. december 11-től 1866. december 30-ig; az első magyar humorisztikai naptárt Vas Gerebennel együtt 1851-re, «mindazok használatára, a kik az 1850. év után Magyarhonban még magyarokúl megmaradtak» melyet a rendőrség lefoglalt; (Ism. Hazánk I. 1884. 159. l.), a Gombostű-Naptárt Rózsaági Antallal 1863–66-ra.
Az írói hajlam már kora ifjúságában ébredt föl benne; a protestáns iskolákban szokásos magyar iskolának Érdemkönyvében Hadur és Kelet című műveivel tüntette ki magát; bölcselethallgató korában több novellát és költeményt közölt a Regélő P. Divatlapban (1843. 12. sz. első epigrammja), a Honderűben (1843.) és Pesti Divatlapban (1844–46.), 1844-ben a Bartay színigazgatótól kitűzött jutalomdíjra Pest éjjel című színművével pályázott, de siker nélkül; a díjat Szigligeti Szökött katonája nyerte el. Öregeknek bajt okoz a szerelem című színművét a színigazgatóság felszólítására két nap alatt készítette el s harmadnapra szinpadra került. Gutzkov szomorújátékát Uriel Acosta-t Nádaskayval fordította (először adták a nemzeti szinházban 1850. jún. 20. Ism. P. napló 87. Hölgyf. 140. sz.). Színbirálatokat írt és egy rendes műkedvelőtársaságot szervezett jótékony célokra. 1847-ben az Életképek rendes munkatársa lett és verseket irt a győri Hazánkba; 1848-ban a Nemzeti Ujságnál színikritikus volt. Munkatársa volt a Kossuth Hírlapjának is (1848.). Legnevezetesebb működése azonban a tárcairás volt; Magyarországon ő volt ennek egyik megteremtője és fáradhatatlan művelője. 1849 végén a Magyar Hírlap című hivatalos lapnál kezdte meg tárcairói pályáját, amelyet csaknem halaláig folytatott különböző lapoknál; írt még közben képzőművészeti és színikritikákat meg beszélyeket is a következő lapokba: Pesti Röpivek (1850.), Hölgyfutár (1850–63.), Magyar Hirlap (1849–56.), Budapesti Hirlap (1853–60.), Divatcsarnok (1854.), P. Napló (1855. II. 29. 37. 52. sz., 1857. 220–61. sz.), Délibáb (1855–57.) (protestans létére Danielik barátsága révén a Religióba is dolgozott), Családi Lapok (1855.), Szépirodalmi Közlöny (1857.), M. Néplap (1857.), Aradi Lapok (1858–59.), Koszorú (1863.), Ország Tükre (1863.), Fővárosi Lapok (1870. 1876. 1878. 1883. utolsó beszélye Náthán és Mária), Csöndes Órák (1878.), Ország-Világ (1880–81.), Tavasz. cz. zsebkönyvbe (1861.) és az általa szerkesztett és kiadott lapokba és naptárakba.
Álneve és jegyei: Inokai Csalán, B. Gy. és B. Gyula.


Based on work by