Erdély történelme

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A magyarság történelme
A magyar nép kialakulása
Magyar őstörténet
Honfoglalás
Kalandozó hadjáratok
A középkori Magyar Királyság története
Árpád-kor
Anjou-kor
Vegyesházi királyok kora
Koraújkori magyar történelem
Török hódoltság
Erdélyi Fejedelemség
Királyi Magyarország
Rákóczi-szabadságharc
A Habsburg abszolutizmus kora
19. századi magyar történelem
Reformkor
1848–49-es forradalom és szabadságharc
Kiegyezés
Osztrák–Magyar Monarchia
20. századi magyar történelem
Őszirózsás forradalom
Magyarországi Tanácsköztársaság
Magyarország 1919–1945 között
Magyarország 1945–1956 között
1956-os forradalom
Magyarország 1957–1989 között
MagyarországKárpát-medence
Magyarország politikai élete (1989–)
A kisebbségi magyarok története
A magyarországi nemzetiségek története
Erdély történelme
Magyar hadtörténet
Ez a doboz: mutatvitaszerkeszt

Erdély történelme, az idők homályába vesz: hogy kik lakták e földrészet azt nem tudni, hiszen az idogermán trákok, kétezer évvel később érkeztek a kelet-európai sikságra, hogy délre jussanak a Balkán-félszigetre és tovább, egésszen Kis-Ázsiáig. Egyik csoportjuk, a géta megtelepedett a Duna-tokolat táján, egy másik átkelt a hrgyszorosokon, be az erdélyi medencébe, hogy ott majd dák néppé sürűsödjék, Később iráni lovasok jöttek, szkíták, ekkor kezdődött el a vaskor.

Herodotosz említést tett a Maros-folyó (Marisz) mentén élő agatirszekről, akikről azt állította, hogy "Trák szokás szerint éltek", békés természetüek és gazdag nép voltak. Herodosz tudosítását követő száz év múlva, újabb néphullám söpört végig a dákok földjén: a kelták. Ekkortáj erdélyben több kisebb fejedelemség létezett, melyek egyesítésével, Burebista dák királysága a Kárpátoktól a Fekete Tengerig terjedt.

Időszámításunk szerint százhatban, Traianus császár légiói átkeltek a Dunán, és elpusztították Burebista utódjának Decebal országát. Eutrópius történetíró, azt állította, hogy az új tartományt "ex toto Orbe Romano" – azaz az egész római világból – népesítették be újra. A dákok eltüntek. Az elkövetkező másfél évszázadon át római provincia Dacia Traiana: csupa jövevény isten, latin, görög, szír, kelta, illír nevek, alig akadt egy-két trák hangzású név.

Dácia volt az utolsó tartomány, amelyel Róma gyarapodott, s az első amelyet elvesztett: Aureliánus császár 271 -ben elrendelte a kiürítést: a légiok és a lakosság áttelepült a Duna jobb partjára, Moesiába. Az elkövetkező ötszáz esztendőben hatalmas néphullám söpört át erdély medencéjén, a Balti-tenger felöl, a Fekete-tenger irányába: a gótok. Ekkortájt keletfelől is érkezik egy népcsoport, a szláv előrs: az antok. Több más népcsoport követi őket: a gepidák, vandálok majd később a hunok. Kis idő elteltével a dél fele tartó kisebb szláv törzsek, majd a nyugatra tartó avar nép is átvonul a térségben. Végül a magyar törzsek érkeztek.

Erdély magyar foglalása Anonymus szerint: Töhötöm vezér átkelt a Meszes hágoin, s legyőzve a kenézeket és a vajdákat, birtokba vette a tartományt. A történészek azonban nem fogadják el anonymus álláspontát, azonban pontos tudosításunk nincs az erdélyi hódításról. Tényként kezelt azonban az, hogy István király, Gyula legyőzése után Erdélyre is kiterjesztette a nyugati egyház szervezetét és a királyság intézményeit.

1070 körül Erdélyt a kunok szállták meg, a Kárpátoktól délre eső területet egésszen az Al-Duna vidékéig. Edély területének nagyobbik része királyi birtok volt, vármegyékre osztva, ispánok keze alatt. A székelység földje azonban nem királyi föld volt, tisztségeiket maguk töltötték be, adót nem fizettek, a főhatalomnak csak a határok örzésével és háború esetén hadba szállással tartoztak. II. Géza 1146 körül telepítette be a Marostól délre fekvő részekre az első szász telepeseket: ők is határőrzők, szabad emberek voltak.


[szerkesztés] Irodalom

Száraz György: Erdély múltjáról, jelenéről. Magvető Kiadó, Budapest.