Habsburg-Toscanai Sándor Lipót főherceg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Habsburg-Toscanai Sándor Lipót főherceg (Erzherzog Alexander Leopold Johann Joseph von Habsburg-Toscana) (* Firenze, 1772. augusztus 14. – † Laxenburg, Alsó-Ausztria, 1795. július 12.), osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Toszkána hercege, 1790-től haláláig Magyarország nádora.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, testvérei
Sándor Lipót főherceg 1772. augusztus 14-én született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg-Lotharingiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót (1747-1792) osztrák főherceg, német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt. Sándor Lipót az uralkodópár 16 gyermeke közül hatodikként született. Felnőtt kort megérő testvérei:
- Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki Antal szász királyhoz ment feleségül.
- Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi II. Ferenc német-római császár, I. Ferenc néven osztrák császár és magyar király
- Ferdinánd József főherceg (1769–1824), Toscana nagyhercege.
- Károly főherceg (1771–1847), Napóleon legyőzője az asperni csatában.
- Sándor Lipót főherceg (1772–1795).
- József Antal János főherceg (1776–1847), 1795-től Magyarország nádora (József nádor).
- Mária Klementina főhercegnő (Maria Klementine von Österreich) (1777–1801), aki I. Ferenc szicíliai királyhoz ment feleségül.
- Antal Viktor főherceg (1779–1835), Köln püspöke, a Német Lovagrend Nagymestere.
- János főherceg (1782–1859) tábornagy, a „stájer herceg”, a grazi Műszaki Egyetem („Joanneum”) alapítója.
- Rainer főherceg (1783–1853) tábornagy, , a Lombard-Velencei Királyság alkirálya.
- Lajos főherceg (1784–1864) tábornagy, 1836–1848-ig az Államkonferencia elnöke.
- Rudolf főherceg (1788–1831) bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven mecénása.
[szerkesztés] Pályafutása
Sándor Lipót herceg ifjúkorát Firenzében, apja nagyhercegi udvarában töltötte. Nagykorúságának elérésekor az Aranygyapjas Rend lovagjává ütötték. Édesapja, Habsburg Lipót főherceg, Toszkána nagyhercege 1790-ben visszatért Bécsbe, hogy elhunyt bátyja, II. József császár örökébe lépjen, II. Lipót néven. Legidősebb fia, Ferenc József főherceg lett a Birodalom trónörököse, a későbbi Ferenc császár. Második fia, Ferdinánd József főherceg vette át a toszkánai nagyhercegség irányítását. Harmadik fia, Károly főherceg, Teschen hercege katonai pályán működött, a hadsereg tábornokaként.
Lipót császár negyedik fiát, a 18 éves Sándor Lipót főherceget a Magyar Királyság helytartójának jelölte ki. A magyar rendi országgyűlés 1790. november 12-én meg is választotta őt az ország nádorává. Amíg Lipót császár élt, Sándor Lipót az ő iránymutatásai és reformtörekvései szerint, mérsékelt és magyarbarát elvei alapján kormányzott, közvetített a magyar rendek és a bécsi császári udvar között. Lipót halála (1792) után Sándor Lipót főherceg legidősebb bátyja, Ferenc lett a császár, aki – a francia forradalom fenyegető radikalizálódása nyomán – apjánál keményebb birodalmi központosítást, szigorúbb rendőri ellenőrzést, a forradalmi eszmék terjedésének kíméletlen megakadályozását követelte meg.
Lipót császár 1791-ben megbízást adott egyik legjobban fizetett magyarországi besúgójának, a Martinovics Ignác címzetes apátnak hogy titokban lázítsa a jobbágyságot a magyar földbirtokos nemesség ellen, hogy ezzel gyengítse a császári reformok elleni nemesi ellenzéket. A titkos ügynökhálózatra épülő tervet azonban Lipót 1792. március 1-jén bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Utódja, Ferenc császár nem mutatott érdeklődést elődje reformtervei iránt, megszüntette Martinovics ügynöki javadalmazását, és menesztette támogatóját is, Gotthardi Ferencet, a titkosrendőrség vezetőjét is. A sértődött Martinovics 1794 tavaszán hazafias forradalmi szervezkedésbe fogott, amelyet 1795-ben lelepleztek. A magyar jakobinusok összeesküvésének valódi súlya – tömegtámogatás híján – sokkal jelentéktelenebb volt, mint amekkora fenyegetést a császári hatalom kiérzett belőle. Egy maroknyi, magasan képzett idealista és humanista hazafi vett részt benne. Martinovics azonban vallomásában szinte az összes felelős magyar vezető hivatalnokot úgy írta le, mint az összeesküvés résztvevőjét, vagy szimpatizánsát.
Az alig 22 éves, tapasztalatlan nádort mélységesen megrettentette az összeesküvésnek a vallomásokból kibontakozó mérete. Sándor Lipót főherceg úgy érezte, a magyar nemesek visszaéltek bizalmával. Azonnal leváltotta a mérsékelt érzelmű magyar főméltóságokat, helyükre feltétlenül császárhű, reformellenes főhivatalnokokat ültetett. Kidolgozott és császári bátyjának beterjesztett egy szélsőségesen reakciónárius programjavaslatot, amely szerint Magyarországon a rendet és nyugalmat a legkeményebb sajtócenzúrával és rendőri erőszakkal kell fenntartani, az ellenzéki megnyilvánulásokat szigorú büntetésekkel sújtani. A forradalmi eszmék terjedésétől tartó Ferenc császár magáévá tette öccse javaslatát. A bécsi udvar az egész Habsburg Birodalomban a legszigorúbb rendőri elnyomatást vezette be kormányzati módszerként. Martinovicsot és a jakobinus szervezkedés négy vezetőjét („direktorát”) a királyi bíróság halálra ítélte. 1795. május 20-án a budai Vár alatti Generális-kaszálón („Generalswiese”, mai nevén Vérmező) fejüket vették. Sok embert ítéltek súlyos börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra.
[szerkesztés] Halála
Alig két hónappal Martinovicsék kivégzése után Sándor Lipót főherceg, aki műkedvelő vegyész is volt, a laxenburgi kastélyban egy tüzijáték előkészítésében vett részt, amit Mária Terézia császárné (Mária Terézia nápoly-szicíliai hercegnő, 1772-1807) tiszteletére rendeztek volna. A munka során robbanás történt, a tűzben a főherceg olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy néhány nap múlva, 1795. július 12-én meghalt, szörnyű szenvedések után. Mint a császári család tagját, a bécsi kapucinusok kriptájában (Kapuzinergruft) temették el.
Utódjául a nádori tisztségre a császár 1795. szeptember 20-án öccsét, a 19 éves József Antal főherceget (József nádort) jelölte. Magyarország szerencséjére az abszolutisztikus elnyomó módszerekre építő, szélsőségesen magyarellenes Sándor Lipót helyére lépő József nádor felvilágosult gondolkodású, a magyarokkal jól együttműködő személyiség volt. Évtizedes itthoni tevékenysége elősegítette az ország, különösen Buda és Pest városának fejlődését.
[szerkesztés] Irodalom
- Paul Lendvai: Die Ungarn. Ein Jahrtausend Sieger in Niederlagen, Verlag C. Bertelsmannm, 1999.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- http://www.kaisergruft.at/kaisergruft/alexander.htm A bécsi Császár-Kripta.
- http://www.thepeerage.com/p11210.htm Adatok, családfa.
- http://www.zeit.de/archiv/1999/42/199942.ungarn_.xml?page=all Szerepe a Martinovics-ügyben.


Based on work by