Balog István (színész)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Balog István (Lúcs, 1790. december 8. – Pest, 1873. június 21.) színész

[szerkesztés] Élete

Pécsett volt alkalma a német szintársaság előadásait meghallgatni s a szinészetet megkedvelni. 1808 táján jött Pestre, hol magyar szinészeket talált és azok előadásait látogatta. 1809-ben az insurrectióhoz csatlakozott és ennek megszüntével beállott magyar szinésznek 1810-ben. Már 1811-ben rendezte az első csapatot Pestről Komáromba és Győrbe. Innen visszatérve Pesten maradt 1815-ig. 1816-ban Komáromban van társaságával, majd mint egy szinésztársulat igazgatója Felső-Magyarországot látogatta meg. 1818-ban megfordult a dunántúl és ugyanazon évben ő nyitotta meg a székesfehérvári szinházat. A következő évben innen is távozott. Ezentúl folytonos vándorlás volt élete, melyet visszaemlékezéseiben élénken irt le. 1834-ben Budán vendégszerepelt, 1839-ben a Nemzeti Szinházhoz került, hol mint működő szinészt alkalmazták. 1854. március 18-án nyugalomba vonult. 1862-től mint a Nemzeti Szinház tisztviselője a pénztárnál működött.

[szerkesztés] Munkái

Több darabot irt és fordított; ezek közül eredetiek: Cserny György, vígjáték 4 felv., magyar és rácz népdalokkal, melyhez Rothkrepf-Mátrai Gábor irta a zenét; 1812. szept. 15. adták elő Pesten és 1834-ben a budai szinpadon; Ludas Matyi, vigj. 3 felv. zenéje Szerdahelyitől; és Mátyás diák vagy a czinkotai kántor cz. népszerű bohózat (ezt 1838. decz. 27. adták először a pesti szinpadon), és 1880. okt. 7. a népszinházban. Ism. Beőthy Zsolt Szinműirók 18. (ennek átdolgozásában kerültek szinre); Angyal Bandi (vigjáték 3 részben; Pesten adták 1812–14-ig, utóbbi évben Székesfehérvárott is); Argyrus és Tündér Ilona (Ism. Pesti Napló 1880. 264. sz. Beöthy Zsolt); Mátrai banditák, mely Esztergomban 1836. decz. 26. került szinre. Tátika, Vándorló szabólegény, Albini, vigjáték. Egy fazekasnak pokolba vándorlása, bohózat 3 fel. Hétfejű sárkány, Gyolcsos tót, Bethlen Gábor, Budai paszita, Bakonyi tolvajok, Politikus csizmadia, boh. 3 felv. (zenéje: Kaczér Ferencztől), Zsák meglelte foltját; Minden lépés egy botlás. Fordítások: Műveltség és természet (Ziegler), Mókus, Rinaldo Rinaldini, nézőjáték 3 részben (Henszler K. Fr.) 1812. febr. 2. adták Pesten, azután még egyszer: Arkádiai menyasszony, vigj. 4 felv. (Grammerstädter); a budai szinpadon 1835. aug. 11. adták először, azután még egyszer; A bakőz, vigj. 3 felv. (Kotzebue), a budai szinpadon 1833. aug. 8-tól 1836-ig többször adták: Hajótörést szenvedők (Papagáj) érzj. 3 felv. Kotzebue A. után. 1834. márcz. 8. adták elő a budai szinpadon; Hamis pénzverők, nézőj. (Scribe után Cuno), 1835. jul. 16. és 1835-ben adták Budán; Tréfa és valóság, vigj. 3 felv. (Ziegler); Miss Baba, vigj. (Zenéje: Thern Károlytól); Enzersdorfi postalegény, boh. 3 felv. (Told, zene: Riotti); Kalapos és harisnyatakács, boh. 3 fel. (Hopp Frigyes, zene: Müller Ad.); Szerettetni vagy meghalni, vigj. 1 felv. (Dessoir); Festő és ikertestvére, bohózat 3 felvonásb. (Nestroy, zene: Müller A.); Bot, szemüveg, keztyű, énekes vigjáték (Weil, zene: Görgl.); Anikó, bohózat 2 felv. (Schick, zene: Riotti); Lovag és szolga, vigjáték 1 felv. (Dunkel) Eliza; Ritka betegség; Vadkömény árendás; Zsák meglelte foltját (Holtey); irt egy értekezést is: Népszerű eszmék a magyar szinészet előmozdítása- és rendezéséről. (Vahot Imre Nagy Képes Naptára 1855.) Szinészi visszaemlékezéseit különböző időkből a Magyar Thalia (1853.), Napkelet (1857–58. verseit is), Hölgyfutár (1857. 1859), Szinházi Látcső (1863.) és Magyarország és a Nagyvilág (1878–79.) cz. lapok közölték.

[szerkesztés] Források