Juvenalis
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Juvenalis, Decimus Junius (Aquinum, Kr. u. 60 körül – ?, Kr. u. 138 után) római költő, író.
Nero, Domitianus, Traianus és Hadrianus uralkodását átívelő hosszú életét csupán szegényes és jórészt megbízhatatlan forrásokból ismerjük. Szabaddá tett rabszolga fia (vagy adoptált fia) volt. Családja a kis volscus város, Aquinum tisztviselői rétegéhez tartozott. A költő élete derekáig -Domitianus uralkodása alatt- ügyvédi gyakorlatot folytatott. Többnyire Rómában élt, de egyes feljegyzések szerint járt Egyiptomban és Britanniában is. Egy kétes hitelességű forrás tudósítása szerint 80 és 82 közt vagy Hadrianus uralkodása alatt száműzetésben volt. Felolvasásaival részt vett kora irodalmi életében, Martialis barátja volt. Feltehetőleg 98 után, a domitianusi rémuralom elmúltával kezdett szatírákat írni, verseit pedig 110 és 131 között publikálhatta. Feltehetőleg Antonius Pius uralomra lépésekor (138) is élt még. 15 szatíráját és a csonka tizenhatodikat -amelyek mindgyikét hitelesnek fogadja el a filológia- keletkezésük sorrendjében öt „könyv"-re (liber) osztotta a költő.
Juvenalis a római szatíra két nagy alakjának, Lucilius és Horatius követőjének vallotta magát, művei azonban eltérnek azokétól, mivel nem a saját koráról, hanem az azt megelőző császárok rémuralmának koráról ír. Műveit mindazonáltal a közvetlen utókor hamar elfeledte, csupán a IV. században fedezték fel újra, ekkor terjedelmes magyarázatok is készültek műveihez. A középkor a pogány Róma erkölcsi züllésének ostorozása miatt „Éthicus", azaz erkölcsi költőnek tartotta, ezért viszonylag sok másolatban maradtak fenn művei. Magyar nyelvre elsőként Kazinczy Ferenc fordította.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)


Based on work by