B–17 Flying Fortress
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A B-17-es bombázót 1934-ben fejlesztette ki a Boeing cég az Amerikai Légierő számára. Az első repülési próbák 1935-ben, a gyártása a következő évben kezdődött meg. A repülőgépből több mint 12 000 darabot készítettek. A bombázó beceneve Repülő erőd volt mert 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska alkotta a védelmi fegyverzetét, aminek össztüzén keresztül az ellenséges vadászok alig tudtak átjutni. A II. világháborúban minden fronton alkalmazták. Az amerikaiak a briteknek átadtak néhány darabot belőle.
A leghíresebb B-17-es a Memphis Belle volt.
A háború után voltak olyan példányok, melyeket kereskedelmi célokra átalakítottak.
[szerkesztés] Műszaki adatok
- Hossz: 22,26 m
- Fesztávolság: 31,64 m
- Magasság: 5,80 m
- Legénység: 10 fő
- Motor: 4 db Wright GR-1820-97, 1200 LE
- Sebesség: 480 km/h
- Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 7985 kg bomba
- Súly: 14850 kg (üresen), 25000 kg (harckészen)
- Csúcsmagasság: 10670 m
- Hatótávolság: 2970 km


Based on work by