I. János Pál pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. János Pál pápai címere
I. János Pál pápai címere

I. János Pál pápa (eredeti nevén: Albino Luciani; Forno di Canale, Olaszország, 1912. október 17. – Vatikán, 1978. szeptember 28.) a 263. római pápa.

Mindössze 33 napos uralkodása (1978. augusztus 26. – 1978. szeptember 28.) nem tette lehetővé, hogy bíborosokat nevezzen ki, és nem jutott idő pápai megnyilatkozások (enciklika) kiadására. Egyszerű, közvetlen és derűs személyisége miatt azonnal óriási népszerűségre tett szert, ezért a köznyelv elnevezte "mosolygós pápá"-nak. Nyilatkozatai szerint folytatni kívánta a II. Vatikáni Zsinat által elindított reformfolyamatokat, valamint alapvető változásokat tervezett a katolikus egyház adminisztrációjában


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

I.János Pál pápa megválasztásakor
I.János Pál pápa megválasztásakor

Albino Luciani egy észak-olaszországi kis faluban, a Velencétől 100 km-re északra fekvő Forno di Canale-ban (1963-tól Canale d’Agordo) született 1912. október 17-én. Édesapja, Giovanni Luciani sokáig vendégmunkás volt Svájcban – csakúgy, mint édesanyja, Bortola Tancon is –, majd a velence-muranoi üveggyár alkalmazta üvegfúvó mesterként. A család nagy szegénységben – Albino nővére többször koldulni kényszerült – élt, de négy gyermeküket annál nagyobb szeretetben és hitben nevelték. Albino már hat éves korában kijelentette, hogy pap szeretne lenni, valahol szülőfaluja környékén, amely elhatározást a rokonság is támogatta.

Elemi iskolai tanulmányait Bellunóban kezte 1918 októberében, majd 1923-ban felvették a fletrei kisszemináriumba, 1928-tól pedig a bellunói szeminárium növendéke lett. Az ifjú Lucianit mindvégig az intézet egyik legjobb tanulójaként tartották számon, mivel kitűnt szorgalmával és feltűnően jó memóriájával. Iskolái elvégeztével 1935. július 7-én a bellunói Szent Péter-templomban pappá szentelték, majd július 9-én kinevezték szülőfaluja káplánjává, ám még ugyanazon év december 18-án meg is kapta felmentését: Agardóba helyezték át segédlelkésszé és az ottani Bányász Technikai Intézetben hittant oktatott.

Addigi állomáshelyét két év múlva el kellet hagynia. 1937 júliusától tíz éven keresztül a bellunói szeminárium vicerektora (igazgatója-helyettese) funkciót töltötte be, az új tanévtől – egyfajta mindenesként – dogmatikát, filozófiát, egyházjogot, patrisztikát, egyházi művészetet, homiletikát, illetve katetekikát tanított, diákjai körében nem kis sikerrel.

1947. február 27-én a római Pápai Gergely-Egyetemen (Pontificia Università Gregoriana) teológiai doktorátust szerzett. Disszertációját "Az emberi lélek eredete Antonio Rosmini szerint" címmel írta, amely 1950 márciusában nyomtatásban is megjelent. Novembertől Girolamo Bortignon bellunói püspök titkára, december 16-tól pápai kamarás, valamint az egyházmegyei szinódus titkára lett. 1948. február 2-án kinvezték az egyházmegye provikáriusává (helyettes helynöke) és az egyházmegyei hitoktatási intézet igazgatójává. Itteni gyakorlati tapasztalatairól szól az 1949 decemberében közreadott Katekézis morzsákkal című könyvecskéje, amely hamarosan hét kiadást ért meg. 1954. február 6-tól a bellunói püspök általános helynöke tisztséget töltötte be.

I.János Pál pápa
I.János Pál pápa

XXIII. János pápa 1958. december 15-én Vittorio Veneto-i püspökké nevezte ki, és december 27-én ő szentelte püspökké a Római Szent Péter Bazikában. Hivatalát 1959. január 11-én vette át. Mint püspök vett részt a II. Vatikáni Zsinat ülésszakaszain: I. 1962. október 8. – december 8. (Róma); II. 1963. szeptember 28. – december 4. (Róma); III. 1964. szeptember 13. – november 21. (Róma); IV. 1965. szeptember 13. – december 9. (Vatikán). Az ülések berekesztése után visszatért egyházmegyéjébe. 1966. augusztus 16. és szeptember 2. között kéthetes hivatalos látogatás keretében Burundiba látogatott.

1969. december 15-én VI. Pál pápa felmentette a Vittorio Veneto-i püspökségből és velencei pátriárkává nevezte ki, hivatalát február 8-án foglalta el. Az egyházmegye lelkipásztori vizitáciját már október 25-én megkezdte.

1970. február 1-jén Vittorio Veneto díszpolgára lett.

Az 1970. szeptember 28. – november 5. között tartott II. Püspöki Szinóduson felszólalt A papok lelkipásztori szolgálata és az igazság a Világban címmel.

1972 júniusában az Olasz Püspöki Konferencia alelnökévé választotta. E tisztséget három évig töltötte be. 1972. szeptember 16-án fogadta a Velencébe látogató VI. Pál pápát, aki pápai stóláját Luciani pátriárka nyakába akasztotta.

1973. március 5-én VI. Pál pápa bíborossá kreálta.

Az 1974. szeptember 27. –október 26. között tartott III. Püspöki Szinóduson előadást tartott Evangelizáció a modern Európában címmel.

1975. május 18-án Németországban tett lelkipásztori látogatást, november 6. és november 21. között pedig Brazíliában.

1976 januárjában publikálta fiktív levelekből összeállított Illustrissimi c. könyvét. (Magyarul: Illusztris barátom! Eisenstadt, Prugg Verlag, 1981.)

Az 1977. szeptember 30. – október 29. között tartott IV. Püspöki Szinóduson előadást tartott A hitoktatás korunkban címmel.

I.János Pál megválasztásakor áldást oszt a Szent Péter Bazilika erkélyéről
I.János Pál megválasztásakor áldást oszt a Szent Péter Bazilika erkélyéről

1978. augusztus 6-án meghalt VI. Pál pápa. Luciani bíboros augusztus 10-én érkezett Rómába. 1978. augusztus 26-án, a konklávé második napján, a harmadik választási fordulóban pápává választották. Az I. János Pál nevet vette fel. Ez az eredmény meglepte a bíborost, csak társai biztatására fogadta el a választást. "Quid mihi fecistis? Dominus parcat vobis" (Mit tettetek velem? Az Úr bocsásson meg nektek!) szólt a választókhoz. Névválasztásával azt jelezte, hogy XXIII. János pápa és VI. Pál pápa örökségét folytatja, de nem csak követőjük lesz pápai tevékenységében, hanem el is tér tőlük.

1978. augusztus 27-én először hangzott el rádióüzenete „Urbi et orbi” pápai áldással.

1978. szeptember 3-án a Vatikánban ünnepélyesen megkezdte legfőbb pásztori szolgálatát.

1978. szeptember 28-án halt meg dolgozószobájában, a vatikáni Apostoli Palotában.

1978. október 4-én Carlo Confalonieri bíboros-dékán temeti. Róma városa szó szerint megsíratja a mosolygó pápát. Mert a temetési szertartás kezdetén elered az eső és csak a végén áll el. Az eső ellenére több mint egy millió hívő megy el, hogy személyesen búcsuztassa el Luciani Pápát.

1979. augusztus 26-án szülő falujába látogat II. János Pál pápa. A főtéren a templommal szemben található a Papa Luciani emlékház

[szerkesztés] Pontifikátusa

I. János Pál pápa rövid uralkodása nem tette lehetővé, hogy elképzeléseit kiteljesítse. Az általa elképzelt reformokat végül is II. János Pál pápa végezte el, aki alapvetően reformálta meg ez egyházat. (II. János Pál pápa nevét I. János Pál tiszteletére vette fel, ezzel jelezve, hogy az ő nyomdokain akar járni.)

I. János Pál érzékelte az egyház hanyatlását (a kapitalista társadalmakban csökkenő egyházi befolyás, a szocializmussal kialakult modus vivendi), aggodalommal töltötte el a Harmadik Világ élete, helyzete, a Vatikán helyzete (a fényűzés ellen, a bíborosok ellen akart fellépni, rendbe kívánta tenni a Vatikáni Bankot), és az egyházat nyitottá akarta tenni az emberek előtt.

Mint teológus, konzervatív nézeteket vallott, VI. Pál pápa 1968-as nézeteit (Humanæ Vitæ) vallotta a szexualitással kapcsolatban is.

I. János Pál pápa Ratzinger bíborossal, a későbbi XVI. Benedekkel
I. János Pál pápa Ratzinger bíborossal, a későbbi XVI. Benedekkel

[szerkesztés] Halála

I. János Pál pápa megválasztása után 33 nappal halt meg. A hivatalos közlemény szerint halálát szívelégtelenség (szívinfarktus) okozta. A pápák holttestét nem boncolják fel, így ez a hivatalos közlemény csak a tapasztalt tünetek alapján szültett. A pápa testét halála után egy nappal helyezték el örök nyugalomra a Szent Péter Bazilika grottájában.

Halálának körülményeiről azóta is spekulációk folynak, egyesek szerint megmérgezték, mert nyilvánosságra akarta hozni a vatikáni bank botrányában érintett bíborosok nevét, mások szerint azért, mert az adminisztrációban akart jelentős változásokat bevezetni, és fel akarta számolni a vatikáni korrupciót, valamint meg akarta törni egyes bíborosok hatalmát. (Ezt a teóriát egy Jesus López szerzetes, valamint David A. Yallop terjeszti.)

[szerkesztés] Szenttéavatási eljárása

Belluno püspöke 2002. augusztus 26-án jelentette be I. János Pál pápa boldoggáavatási eljárásának megkezdését. A pápa szentté avatását háromszázezer hívő aláírásával (és igen jelentős anyagi hozzájárulásával) támogatta. II. János Pál pápa I. János Pál kanonizációjának ügyét Pasquale Liberatore SDB (szalézi) szerzetesre bízta. 2006 Novemberében befejeződött a szentté avatás egyházmegyei szakasza. A szentmisén felolvasták az összes tanúvallomást, mely Luciani Pápa életszentségét méltatta. Érdekesség, hogy Belluno-Feltre püspöke az a Giuseppe Andrich aki maga is Canale d'Agordoban született 1940-ben, így ismerhette Luciani pápát.

[szerkesztés] Általa eltörölt szokások

Amikor a szertartáson a bíborosok elmondják a Miatyánkot, hódolatuk jeleként térdre ereszkednek, hogy kifejezzék hódolatukat az új pápának. Ezt a szokást I. János Pál eltörölte. Az általa eltörölt szertartások közé tartozik a pápai tiarával való megkoronázás is. I. János Pál óta a pápák első nyilvánosan bemutatott pápai miséjük keretében ünnepélyesen megkezdik legfőbb pásztori szolgálatukat. Megváltoztatta a pápák beszédmódját is: egyes szám első személyben beszélt, szavai egyszerűek, személyes hangvételűek voltak.

[szerkesztés] Érdekességek

  • A szívbeteg, sokat gyengélkedő Luciani már 1958-ban is el akarta hárítani a püspöki kinevezést, egészségi állapotára hivatkozva. "Ha meg akar halni, haljon meg püspökként" – mondta XXIII. János pápa, és ragaszkodott jelöltjének felszenteléséhez.
  • Ő volt az első pápa, aki tudatosan az I. sorszámot adta nevének, addig mindig utólag került megkülönböztetésként a név elé. („Azért használom az I. megjelölést, mert nem sokáig leszek pápa, és úgy gondolom, hogy az utódom is János Pál lesz…” – mondta.)
  • 33 napig volt pápa, ideje krisztusi életkort mutat.
  • 33 napja a római egyház történetében nem a legrövidebb, 10 pápa ennél is rövidebb ideig töltötte be hivatalát.
  • Ő volt az első pápa, aki kettős nevet vett fel XXIII. János pápa és VI. Pál pápa tiszteletére.
  • I. János Pál pápa személyében először adott (származása szerint) a munkásosztály pápát a katolikus egyháznak.
  • I. János Pál volt az első pápa, akit nem koronáztak meg. (Az utolsó pápa, akit a hármas koronával megkoronáztak, VI. Pál volt, bár a koronázás után már ő sem viselte a tiarát.)
  • I. János Pál pápa megérezte, hogy uralkodása rövid ideig fog tartani, sőt azt is, hogy ki fogja követni őt a pápai trónon: „idegen”-ként nevezte meg, vagy úgy, hogy „ő, aki előttem ült a konklávén”. (John Magee ír püspök, aki 1968 és 1984 között pápai titkár volt, megnézte az 1978-as év első konklávéjának az ülésrendjét: Luciani pátriárka előtt Karol Wojtyla bíboros ült.)
  • Az Osservetore Romano "cenzúrázta", azaz szerkesztve közölte I. János Pál szabadon elmondott beszédeit, például az általa használt "én"-t mindig a hagyományos fejedelmi többesre cserélte. (II. János Pál pápa egy hónappal az 1978. október 16-i beiktatása után ezt mondta: „Az elődömnek megmondták, hogy mit és mikor kell tennie. Ez lehetett az oka az idő előtti halálának. Nekem ne mondják meg, hogy mit kell tennem és mikor. Én leszek, aki döntök. Nem hagyom, hogy megöljenek.” – Nota bene: vatikáni pletykák szerint a „II. János Pál” nevet mégis csak a konklávé nyomására választotta, hiszen ő I. Szaniszló kívánt volna lenni…
  • Rejtélyes halálának körülményeit A Keresztapa III. című filmben is kutatták.
  • Az Olasz Televízió 2006. október 23-án és 24-én mutatta be Isten mosolya címmel Albino Luciani életét feldolgozó két részes tv filmet. A két több mint másfél órás műsorokat több mint 10 millió néző látta a RAI adásában. A filmet XI. Benedek pápa is megnézte, aki elismerően szólt a filmről, és különösen az Albino Lucianit megszemélyesítő Neri Marcoré-ról. A pápa elcsukló hangon jegyezte meg, hogy a 28-évvel ezelötti eseményen Ő is részt vett és Luciani pátriárka pápává választása és szelid mosolya azóta is emlékezetében él. A filmben Luciani születésétől kezdve egész papi pályáját láthatjuk. A filmben bevágások vannak az 1978-as pápaválasztás archív képeiből is.

[szerkesztés] Források

  • Annuario Pontificio (Libreria Editrice Vaticana, Citta del Vaticano, 1978)
  • Illusztris barátom! (Prugg Verlag, Eisenstadt, 1981)
  • Három pápa (Prugg Verlag, Eisenstadt, 1979)
  • Török József: I. János Pál pápa (Agapé, Novi Sad, 1999)
  • Battista Mondin: Pápák enciklopédiája (Szent István Társulat, Budapest, 2001)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Előző pápa:
VI. Pál pápa
Római pápa
1978
Vatikán címere Következő pápa:
II. János Pál pápa