Horvátok Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horvátország és Magyarország több mint 800 éven át, 1102-től egészen a Trianoni békeszerződésig (1920) perszonálunióban állt egymással, a horvát és a magyar nép tehát több, mint nyolcszáz éves közös történelemre nézhet vissza.

A Habsburgok hatalomra kerüléséig Magyarországon Horvátország formális önrendelkezéssel (autonómiával) rendelkezett a Magyar Királyságon belül. Egyedülállóan Magyarország nemzeti kisebbségei között, a horvátoknak a Magyar Királyság részéről garantált nemzetgyűlésük is volt, a Szábor, amely Zágrábban székelt. A Habsburgok hatalomra kerülése után, a politikai, kulturális, és bizonyos gazdasági önrendelkezésnek ez a sajátos módja, a Horvát Bánság, formálisan a kiegyezés (1867) után állt helyre újra.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelem

A horvátok rendkívül változatos kulturális háttérrel rendelkeznek, ami tükröződik a magyarországi horvátok esetében is. Összességében elmondható, hogy a Drávától északra, tehát a mai Magyarország területén élő horvátok esetében, a különböző horvát népcsoportok eredete a török időkre nyúlik vissza. A mohácsi csatát követő évszázad során a horvát nyelvterület legkülönbözőbb vidékeiről húzódtak fel horvátok Magyarország hódoltság alatt álló, a háborúk során részben elnéptelenedett területeire. Az ország felszabadítása után tervszerű telepítéseket is végrehajtottak főleg Habsburg vezénylettel.

[szerkesztés] Földrajzi elhelyezkedés

A magyarországi horvátok Magyarországon 7 különböző "szigeten" élnek: Pécs környékén, Mohács környékén, Ormánságban (Dráva mentén), Nagykanizsa környékén, Várvidéken, Budapest környékén.

A horvát kisebbség legkoncentráltabb jelenléte főleg Pécs környékén (Szalánta, Kökény, Pécsudvard) található. Pécsett horvát nyelvű oktatás működik az óvodától egészen az gimnáziumot bezárólag. Állandó horvát színháza is van a városnak, valamint horvát nyelvű rádióadás, könyvtár, újság. Vasárnaponként rendszeres horvát nyelvű katolikus istentiszteletekre is sor kerül.

Pécstől délre eső falvak horvát népességét bosnyáknak hívjuk. Ők katolikusok és Boszniából érkeztek Magyarországra. Horvát što nyelvjárás "ije"-zős formáját beszélik.

Szalántai bosnyák népviselet
Szalántai bosnyák népviselet

A Dráva menti horvátok túlnyomó többsége Hercegovinából származik, és többnyire a horvát što nyelvjárás "e"-zős formáját. beszélik.

A Mohácson és környékén élő horvátokat sokácoknak is nevezik. A horvát nyelv i-zős formáját beszélik.

A Duna bal partján, főleg Baja vidékén, a horvátok többsége bunyevác származású. A horvát nyelv i-zős formáját beszélik.

Bunyevác lány népviseletben
Bunyevác lány népviseletben

Budapesten és környékén, Szentendrén, a horvátok többsége eredetileg Dalmáciából származott. Budapesten szintén működik horvát anyanyelvű oktatás az óvodától a gimnáziumig. A horvát nyelvjárások (što, kaj, ča) mindegyikét beszélik.

A Szombathely, Kőszeg és Sopron környéki horvátok erőteljes horvát nyelvjárást beszélnek, amely markánsan különbözik a hivatalos horvát nyelvtől. A várvidéki (burgenlandi) horvátok és a mai Nyugat-Magyarországon élő horvátok közös nyelvi és kulturális egységet képeznek. A várvidék horvátul Gradišće, innen a horvát elnevezés gradišćanski hrvati (várvidéki horvátok). A Trianoni békeszerződéssel szelték ezt az etnikai közösséget is ketté. Az ausztriai Burgenlandhoz több horvát került 1920-ban, mint magyar. Katolikus istentiszteleteik során, rendhagyó módon, saját nyelvjárásukat használják liturgikus nyelvként. A horvát ča nyelvjárást beszélik, ami i-zős.

Néhány eredetileg horvát település található még a Kisalföldön is, Győr környékén (például Hidegség).

[szerkesztés] Demográfia

Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a Magyar Királyságnak 18 264 533 lakosa volt Horvátország nélkül. Magyarországon, Horvátország nélkül is, jelentős horvát nemzeti kisebbség élt, az összlakosságnak 1.5%-a, ami nagyjából 270 000 embert jelentett.

A Trianoni békeszerződéssel Magyarország olyan területeket is elvesztett, amelyeken jelentős számú horvát nemzeti kisebbség élt: Bácska (Szabadka és Zombor környéke), Dél-Baranya (Drávaháromszög), a Muraköz, és az Őrvidék (Burgenland) jelentős része.

Az 1949-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon 20 123-an vallották magukat horvátnak. Ezt a számot bizonyára jelentősen befolyásolta az a tény, hogy az 1940-es évek végén Magyarország első számú ellenségének a titoista Jugoszlávia számított, így bizonyára sokan nem merték felvállalni délszláv nemzeti kötődéseiket.

1960-ban már 33 014-en vallottál magukat horvátnak Magyarországon.

Az 1980-as népszámlálás nem ismert "horvát" nemzetiségi kategóriát. Helyette bevezették a "délszláv" elnevezést. Ezzel a gyűjtőnévvel kívánták jelölni a horvátokat, szerbeket, és szlovéneket együttvéve. Ekkor, a három nép együttes lélékszáma alig haladta meg a húsz-ezret Magyarországon.

1990-es népszámlálás során újra külön három kategóriában szerepel a magyarországi három délszláv nemzetiség. A horvátok száma 1990-ben 13 570.

A 2001-es népszámlálás adatai [1]:

  • 15 620-an vallották magukat horvátnak,
  • 19 715-en nyilatkoztak úgy, hogy kötődnek a horvát kulturális értékekhez és hagyományokhoz,
  • 14 345-en horvát anyanyelvűnek vallották magukat,
  • 14 788-an pedig azt állították, hogy családi és baráti körben is a horvát nyelvet használják.

A 2006-os önkormányzati választások során összesen 115 horvát kisebbségi önkörmányzat alakult Magyarországon. Ez az összes magyarországi kisebbségi önkormányzatok 6%-át jelenti. A horvát nemzeti önkormányzat listájára összesen 29 731-en adták le szavazatukat, ami megközelítőleg a duplája annak a számnak, ahányan Magyarországon kifejezetten horvátnak vallották magukat a 2001-es népszámlálás adatai szerint.

Horvát néptánctalálkozó, Pécs
Horvát néptánctalálkozó, Pécs

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Hivatkozások

  1. ^ A horvát nemzetiségűek száma megyénként - www.nepszalalas.hu

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  • Rácz Erika: A horvát nemzetiségi nyelv használatának, alkalmazásának alakulása; a magyarosítás és magyarosodás útja a Mura mentén, Kisebbségkutatés, 2004/4. szám [1]
  • Horváth Sándor: A grádistyei horvátok XVI–XX. századi asszimilációjának példái, Kisebbségkutatás, 2005/2. szám [2]

croatica a horvátok oldala