Ceresz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Nem tévesztendő össze az alábbival: Ceres.
A Ceresz a Hubble űrtávcső felvételén |
|||||||
| Felfedezése | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Felfedező: | Giuseppe Piazzi | ||||||
| Felfedezés ideje: | 1801. január 1. | ||||||
| Kisbolygó jelölés: | 1 Ceres | ||||||
| Alternatív nevek: | A899 OF, 1943 XB, Démétér (Görögo.) | ||||||
| Ideiglenes nevek: | Ceres Ferdinandea, Héra | ||||||
| Kategória: | törpebolygó fő aszteroidaöv |
||||||
| Pályaadatok | |||||||
| Aphélium távolsága: | 2,987 CsE (446,818 Gm) | ||||||
| Perihélium távolsága: | 2,544 CsE (380,612 Gm) | ||||||
| Fél nagytengely: | 2,766 CsE (413,715 Gm) | ||||||
| Pálya excentricitása: | 0,080 | ||||||
| Sziderikus keringési idő: | 1679,819 nap (4,599 év) | ||||||
| Átl. pályamenti sebesség: | 17,882 km/s | ||||||
| Közepes anomália: | 108,509° | ||||||
| Inklináció: | 10,587° | ||||||
| Felszálló csomó hossza: | 80,410° | ||||||
| Perihélium szöge: | 73,271° | ||||||
| Fizikai tulajdonságok | |||||||
| Méret: | 975×909 km[1] | ||||||
| Tömeg: | 9,46±0.04·1020 kg [2][3] | ||||||
| Átlagos sűrűség: | 2,08 g/cm³[1] | ||||||
| Felszíni gravitáció: | 0,27 m/s² | ||||||
| Szökési sebesség: | 0,51 km/s | ||||||
| Sziderikus forgásidő: | 0,3781 nap (9,074 óra) | ||||||
| Albedó: | 0,113[4] | ||||||
| Felszíni hőm.: Kelvin |
|
||||||
| Színkép típusa: | G | ||||||
| Abszolút magnitúdó: | 3,34 | ||||||
A Ceresz (latinul Cerēs), más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres, a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygó-övben helyezkedik el. Nevét Ceres után kapta, aki a növények ültetése és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában. Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén. Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben, a teljes öv tömegének körülbelül egyharmadát tartalmazza. A legújabb megfigyelések felfedték, hogy gömb alakú, a kisebb, alaktalan, kevesebb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Név
A Ceresz eredeti neve Ceres Ferdinandea (olasz eredetű, Cerere Ferdinandea) volt, Ceres római istennő és I. Ferdinánd nápoly-szicíliai király után kapta. A „Ferdinandea”-t nem fogadta el a a világ többi nemzete, ezért elvetették. Németországban egy rövid ideig Hérának hívták, Görögországban pedig a Δήμητρα (Démétér) néven illetik, ami Ceres istennő görög megfelelője.
A törpebolygók nevének írásmódjára egyelőre nincs szabályozás, a bolygók nevét viszont minden esetben magyaros alakban, kiejtés szerint írjuk (szemben a névadó római istenek nevével): innen az sz a név végén.
[szerkesztés] Szimbóluma
A Ceresz csillagászati jele egy sarló, ʡ U+02A1 (
), a Vénuszéhoz hasonló (
), ami a női nem szimbóluma, és Vénusz kézitükre. A sarlónak számos változata létezik, mint például
,
és
.
[szerkesztés] Felfedezése
Piazzi egy csillag után kutatott, amit Francis Wollaston Mayer 87-ként jelölt, mivel nem abban a pozícióban volt található, amit Mayer állatövi katalógusa megadott. Ehelyett Piazzi egy mozgó, csillagszerű objektumot talált, amiről először azt gondolta, hogy üstökös.
Piazzi 24 alkalommal figyelte meg a Cereszt, az utolsó időpont február 11-e volt, ekkor ugyanis betegség jött közbe, és szem elől veszítette. 1801. január 24-én levélben jelentette be felfedezését néhány csillagásznak, többek között barátjának, a milánói Barnaba Orianinak. Üstökösként írta le, de „mivel mozgása olyan lassú és egyedi, sokszor eszembe ötlött, hogy ez valami sokkal jobb lehet, mint egy üstökös”[6] Áprilisban elküldte megfigyeléseinek teljes anyagát Orianinak, Bodenak, és Lalande-nak Párizsba. Ezek nem sokkal később megjelentek a Monatliche Correspondenz 1801. szeptemberi számában.
Hogy ismét megtalálják, Carl Friedrich Gauss, ekkor még csak 24 évesen, kifejlesztett egy módszert, melynek segítségével meg lehet határozni egy égitest pályáját három megfigyelésből. Alig néhány héten belül meghatározta az útját, és eredményeit elküldte a Monatliche Correspondenz szerkeszőjének, Franz Xaver von Zachnak. 1801. december 31-én von Zach és Heinrich W. M. Olbers egyértelműen megerősítette a Ceresz létezését.
[szerkesztés] Pozíciója
Johann Elert Bode azt hitte, hogy a Ceresz a „hiányzó bolygó”, amelynek létezését Johann Daniel Titius megjósolta a Mars és a Jupiter között, 419 millió km (2.8 CSE) távolságra a Naptól. A Ceresz csillagászati jelet kapott, bolygóként jelezték csillagászati könyvekben és táblázatokban a 2 Pallasszal, 3 Junóval és a 4 Vestával együtt, körülbelül fél évszázadig, ekkor ugyanis újabb aszteroidákat fedeztek fel. Kicsi mérete, nagyon magas inklinációja miatt, és mert pályája a 2 Pallas-szal közös területen van, Sir William Herschel az aszteroida szóval (csillagszerű) illette az ilyen testeket[7]: „annyira hasonlítanak a kisebb csillagokra, hogy nehéz megkülönböztetni tőlük, még a nagyon jó teleszkópokkal is”.[8]
A 2006-os Plútó körüli vita, és a „mi számít bolygónak” kérdés odáig vezett, hogy a Ceresz megkaphatta volna a bolygó osztályozást. Ha a jelölés sikeres lett volna, a Ceresz lett volna az ötödik bolygó a Naptól számítva. Ehelyett ma a Cereszt (a Plútóval együtt) törpebolygóként határozzák meg.
A Ceresz osztályozása nem csak egyszer változott. Felfedezésekor bolygónak tartották, de miután rájöttek, hogy ő az első képviselője számos hasonló testnek, aszteroidaként tekintettek rá, közel 150 évig. Mivel az első ilyen felfedezett objektum volt, az 1 Ceres jelzést kapta a modern aszteroidaszámozás rendszere szerint. Az Erisz Neptunuszon túli égitest felfedezése után a Nemzetközi Csillagászati Unió előterjesztett egy javaslatot, ami a Cereszt bolygóként osztályozta volna, az Erisszel és a Plútóval, és a Plútó holdjával, a Charonnal együtt[9]. Az előterjesztett definíciót nem fogadták el, és helyébe egy alternatív bolygódefiníció lépett 2006. augusztus 24-től. Ennek értelmében a Ceresz törpebolygó, habár az nincs tisztázva, hogy ezenfelül még mindig aszteroida-e, vagy sem[10].
[szerkesztés] Pályája
A Ceresz pályája a Mars és a Jupiter között van, a fő aszteroidaövön belül, azt 4,6 év alatt teszi meg. A pálya inklinációja mérsékelten nagy (i=10,6°, a Merkúrnak 7°, a Plútónak 17°) és közepesen excentrikus (e=0.08, a Marsé 0,09).
Az ábra bemutatja a Ceresz (kék) és számos másik bolygó (fehér/szürke) pályáját. Pályájának azon területei, amelyek az epliktika alatt találhatóak sötétebb színnel vannak jelölve, a narancssárga pluszjel a Nap helye. A bal felső kép a Ceresz helyét mutatja be a Mars és a Jupiter között. A jobb felső egy közelebbi ábra, ami bemutatja a Ceresz és a Mars perihéliumának (q) és aphéliumának (Q) helyét. Érdekes módon a két égitest perihéliuma a Nap ellentétes oldalán található. A lenti kép a Ceresz pályájának inklinációját mutatja be a Marséhoz és a Jupiteréhez viszonyítva.
[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok
A Ceresz a legnagyobb objektum az aszteroidaövben, amely főleg a Mars és a Jupiter között helyezkedik el. Ennek ellenére nem a legnagyobb test a Napon, a bolygókon és a holdakon kívül: a Kuiper-öv nagyobb égitesteket tartalmaz, például az Eriszt, a Plútót, a Quaoart, az Orcust, és a Sednát.
Pályájának számos pontján 7,0-ás magnitúdót is elérhet. Ez az a fényesség, amelyről úgy tarták, hogy egyszerűen túl gyenge ahhoz, hogy szabad szemmel látni lehessen, de kiváló látási viszonyok között egy éles megfigyelő képes lehet meglátni. Az egyetlen aszteroida, amit szabad szemmel is látni lehet, az a 4 Vesta.
A Ceresz mérete és tömege elegendő ahhoz, hogy majdnem gömb alakja legyen, vagyis közel van a hidrosztatikus egyensúlyhoz. Más nagyobb aszteroidáknak, mint a 2 Pallasnak, 3 Junónak és 4 Vestának eléggé irreguláris alakjuk van, míg a 10 Hygiea fénygörbéjének elemzése azt mutatja, hogy hosszúkás alakú, habár gömb alakúnak néz ki az alacsony felbontású képeken (valószínűleg a látási szög miatt).
9,5 ·1020 kg-os tömegével a Ceresz tartalmazza a Naprendszerben található összes aszeroida tömegének (3.0 ± 0.2 ·1021 kg) az egyharmadát[12] (habár ez a Hold tömegének csupán a 4%-a).
Néhány jel arra mutat, hogy a Ceresz felszíne különösen meleg, és ritka atmoszférával rendelkezik, ezenkívül jegesedés is van rajta. A legmagasabb hőmérséklet a Nap felőli oldalán a becslések szerint 235 K (kb. -38°C) volt 1991. május 5-én.[5] Az akkori Naptól való távolságát is figyelembe véve körülbelül ~239 K lehet a maximum perihéliumban.
Egy Peter Thomas által vezetett tanulmány a Cornell Egyetemen azt sugallja, hogy a Ceresznek differenciált belseje van: a megfigyelések számítógépes modellekkel párosítva azt mutatják, hogy magja kőből áll, és ezen található egy jeges köpeny. Ezen köpeny vastagsága 120-tól 60 km-ig terjedhet, és 200 millió köbkilométer vizet tartalmazhat, ami több, mint a Földön található édesvízkészlet.[13][1]
A Ceresz felszínén található képződményekkel kapcsolatban ellentétek figyelhetőek meg. Az 1995-ben készült alacsony felbontású ultraibolya képeken egy sötét folt található a felszínen, amit „Piazzi”-nak neveztek el. Erről úgy gondolták, hogy egy kráter. Később nagyobb felbontású képeket készítettek a Keck-teleszkóppal egy teljes forgásról adaptív optika felhasználásával. Ezen nem találták a „Piazzi” nyomát, de megfigyeltek két sötét foltot a forgás során, egyet a fényesebb, középen található területeken. Ezek feltehetően kráterek. A legújabb, 2003-ban és 2004-ben, látható fényben készült képeken egy rejtélyes fehér folt látható, melyek természete jelenleg ismeretlen.[14] A Keck-képeken látott sötét képződmények itt is megfigyelhetőek, de nem lehet őket azonnal felismerni.
A Cereszről sokáig úgy gondolták, hogy a „Ceresz aszteroidaosztály” első tagja. Ma ez a csoportosítás nincs használatban, mivel pont a Ceresz tűnt ki a saját osztályából. Ezen aszteroidák legtöbbike ma a Gefion osztályba tartozik.
[szerkesztés] Megfigyelések
A Ceresz megfigyelésének néhány jelentős mérföldköve:
Egy csillag okkultációját figyelték meg Mexikóban, Floridában és a Karib-térségben 1984. november 13-án.
A Ceresz felszínének képződményeit számos alkalommal örökítették meg teleszkóppal az elmúlt években:
- A Hubble űrtávcső ultraibolya felvételeket készített 50 km-es felbontással 1995-ben.[15][16]
- 2002-ben a Keck-teleszkóppal látható tartományban készítettek képet, 60 km-es felbontással, adaptív optikát használva.[17]
- Infravörös képeket készítettek a Keck-teleszkóppal, 2002-ben, adaptív optikát használva.[18]
- Az eddigi legjobb felbontású látható fényben készült képeket (30 km) a Hubble-lal készítették 2003-ban, majd 2004-ben ismét.[14]
[szerkesztés] A Ceresz kutatása
A mai napig egyetlen űrszonda sem látogatta meg a Cereszt. A NASA jelenleg is tervezi a Dawn küldetést, az indítási időpontja előreláthatólag 2007 júniusában lesz. A jelenlegi tervek szerint először a 4 Vestát fogja megközelíteni 2011-ben, majd 2015-ben érkezik meg a Cereszhez.
[szerkesztés] Névrokonok
- A cérium nevű kémiai elemet (rendszáma 58) Berzelius és Klaproth fedezték fel 1803-ban, egymástól függetlenül. Berzelius a Cereszről nevezte el az elemet[19].
- William Hyde Wollaston 1802 elején fedezte fel a palládiumot (rendszáma 46), és először Ceresiumnak hívta. Mikor 1805-ben nyilvánosságra hozta felfedezéseit, a név már foglalt volt (Berzelius adta a cériumnak), ezért palládiumnak nevezte el a 2 Pallas után. [20]
[szerkesztés] Helyzetek
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ 1,0 1,1 1,2 P. C. Thomas et al Differentiation of the asteroid Ceres as revealed by its shape, Nature, Vol. 437, pp. 224 (2005).
- ^ E.V. Pitjeva (2005). "High-Precision Ephemerides of Planets—EPM and Determination of Some Astronomical Constants". Solar System Research 39: 176.
- ^ D. T. Britt et al Asteroid density, porosity, and structure, pp. 488 in Asteroids III, University of Arizona Press (2002).
- ^ Supplemental IRAS Minor Planet Survey.
- ^ 5,0 5,1 5,2 O. Saint-Pé Ceres surface properties by high-resolution imaging from earth, Icarus, vol. 105 pp. 271 (1993).
- ^ Hoskin, Michael: 8. Piazzi and the Discovery of Ceres (Piazzi és a Ceresz felfedezése). Bode's Law and the Disovery of Ceres. Osservatorio Astronomico di Palermo, Giuseppe S. Vaiana. Elérés: Error: invalid time.
- ^ Hilton, Dr. J. L.: When Did the Asteroids Become Minor Planets?, 2001. szeptember 17. Elérés: Error: invalid time.
- ^ Herschel, William: Observations on the two lately discovered celestial Bodies., 1802. május 6..
- ^ The IAU draft definition of "planet" and "plutons"
- ^ "Ceres was an asteroid" - but note it then talks about "other asteroids" crossing Ceres' path.
- ^ Cooke, Bill. "An icy interior for Ceres?", Astronomy, 2005. szeptember 12.. movie credit J. Parker, Southwest Research Institute
- ^ E. V. Pitjeva High-Precision Ephemerides of Planets — EPM and Determination of Some Astronomical Constants, Solar System Resarch, Vol. 39 pp. 176 (2005).
- ^ "Largest Asteroid Might Contain More Fresh Water than Earth", SPACE.com, 2005. szeptember 7.. Megtekintés ideje: 2006. augusztus 16..
- ^ 14,0 14,1 "Largest Asteroid May Be 'Mini Planet' with Water Ice", HubbleSite, 2005. szeptember 7.. Megtekintés ideje: 2006. augusztus 16..
- ^ Observations reveal curiosities on the surface of asteroid Ceres. Elérés: 2006. augusztus 16.
- ^ J. W. Parker et al Analysis of the first disk-resolved images of Ceres from ultraviolet observations with the Hubble Space Telescope, The Astronomical Journal, Vol. 123 pp. 549 (2002).
- ^ http://s1.simpload.com/10034341d7edcf588.jpg
- ^ Keck Adaptive Optics Images the Dwarf Planet Ceres
- ^ Cerium Historical Information. Elérés: 2006. augusztus 21.
- ^ Amalgamator Features 2003: 200 Years Ago. Elérés: 2006. augusztus 21.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Videó egy Ceresz-forgásról (feldolgozott Hubble képek)
- Egy frissített összefoglaló a Cereszről és a Föld–Ceresz méret-összehasonlítása
- A Ceresz pályájának szimulációja
- Egy weblap, ami teljes egészében a Cereszről szól
| Aszteroidák | ||
|---|---|---|
| (aszteroida navigátor) | 1 Ceres | 2 Pallas → |
| Naprendszer | |
|---|---|
| Nap • Merkúr • Vénusz • Föld • Mars • Ceresz • Jupiter • Szaturnusz • Uránusz • Neptunusz • Plútó • Erisz | |


Based on work by