Caecilia gens

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Caecilia gens előkelő római plebejusnemzetség volt a köztársasági időkben. A család először a Kr. e. 5. században bukkant fel, első consuli rangot elnyerő tagja Lucius Caecilius Denter volt Kr. e. 283-ban. Ettől kezdve az egyik legtekintélyesebb nemzetségnek számítottak. A nemzetség egyfelől Praeneste megalapítójában, Caeculusban, másrészt Aeneas Caecas nevűt ársában találta meg mitikus ősét.

A gens tagjaira az alábbi cognomenek voltak jellemzőek: Bassus, Denter, Metellus, Niger, Pinna és Rufus. Ezek közül minden kétségen felül a Metellusok a legismertebbek.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A Caecilius Bassusok

[szerkesztés] A Caecilius Denterek

  • Lucius Caecilius Denter, Kr. e. 284. consulja, Kr. e. 283-ban praetor. Ebben az évben esett el a szenonok elleni harcban.
  • Lucius Caecilius Denter, Kr. e. 182-ben, később Szicília helytartója
  • Marcus Caecilius Denter, a Perszeusz makedón királyhoz menesztett illetve az egyiptomi Ptolemaioszokat megbékíteni hivatott küldöttség tagja Kr. e. 173-ban

[szerkesztés] A Caecilius Metellusok

[szerkesztés] A Caecilius Nigerek

  • Quintus Caecilius Niger, szicíliai születésű, Verres helytartó quaestora, aki megpróbálta átvenni a vádló szerepét Cicerótól a kormányzó ügyében, hogy segítsen urának. Cicero végül Divinatio in Q. Caecilius című beszédével a maga oldalára állította a döntőbírákat.

[szerkesztés] A Caecilius Pinnák

  • Caecilius Pinna, Licinius Murenával közösen több győzelmet aratott az itáliai szövetségesháborúban (Kr. e. 9188). Egyes feltevések szerint valójában Quintus Caecilius Metellus Piust jelöli a név, ugyanis Pinnáról nincs több információnk, Piusról viszont tudjuk, hogy jelentős szerepe volt a háborúban.

[szerkesztés] A Caecilius Rufusok

[szerkesztés] Más Caeciliusok

  • Quintus Caecilius, néptribunus Kr. e. 439-ben
  • Quintus Caecilius, római lovag, Catilina apolitikus sógora, akit Sulla idejében maga Catilina ölt meg. Elképzelhező, hogy azonos a Publius Gabinius pere kapcsán említett Q. Caeciliusszal.
  • Quintus Caecilius, római lovag, Lucullus barátja, Titus Pomponius Atticus nagybátyja, híres uzsorás. Mesés gazdagságát (tízmillió sestertiust) a mogorvaságban rajta is túltevő unokaöccsére hagyta. Kr. e. 57-ben halt meg.
  • Titus Caecilius, centurio Afranius seregében. Az ilerdai csatában veszett oda Kr. e. 49-ben.
  • Lucius Caecilius, ismeretlen kilétű szerző, 312315 körül keletkezett, keresztényüldözéseket feldolgozó, De Mortibus Persecutorum című művét sokan Lactantiusnak tulajdonítják
  • Sextus Caecilius (Africanus?), jogtudós(ok?) a római császárkorban, a 2. századból. Ulpianus többször említi a szerző(ke)t művében. Amennyiben különböző személyek voltak, Africanus később élt Sex. Caeciliusnál.
  • Argoszi Caecilius, Athénaiosz szerint halászattal foglalkozó író.
  • Caecilius Bion, valamikor a Kr. e. vagy Kr. u. 1. századból. Az Idősebb Plinius felhasználta A növények és más orvosságok tulajdonságairól címet viselő, mára elveszett művét.
  • Caecilius Calactinus, görög rhétor Augustus korában.
  • Caecilius Cornutus, praetori rangú férfi Tiberius idején, aki, miután belekeveredett az apja és az ifjú Vibius Serenus közti afférba, öngyilkosságot követett el az igazságtalan ítéletet elkerülendő.
  • Thascius Caecilius Cyprianus, Szent Ciprián egyházatya
  • Quintus Caecilius Epirota, Titus Pomponius Atticus szabadosa, aki a iskolájában a kortárs költészetet – így Vergiliust is – tanította növendékeinek
  • Titus Caecilius Eutychides, Pomponius Atticus szabadosa
  • Caecilius Natalis, a pogányság védelmezője Minucius Felix Octavius című párbeszédében. Kiléte nem tisztázott
  • Caecilius Rufinus, quaestori rangú férfi. Domitianus censori hatalmát gyakorolva kizárta a senatusból, mert táncolt
  • Caecilius Simplex, Vitellius nevezte ki consulnak 69-ben, társa Caius Quintius Atticus volt.
  • Caecilius Statius, római komédiaköltő, nem sokkal Terentius előtt élt

[szerkesztés] Források

  • Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867. Lásd még itt.
Más nyelveken