Glaukofán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A glaukofán a szilikátok osztálya amfibolok csoportjába tartozó ásványfaj. Elnevezésének eredete: glaukos = kék, phanes = megjelenő (phainein = mutat, phanesthain = megjelenik); görög.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai

  • Képlete: Na2(Mg,Fe2)3Al2[Si8O22(OH)2]
  • Szimmetriája: monoklin (prizmás)
  • Sűrűsége: 3,08-3,22 g/cm3 (a Fe-tartalom függvényében)
  • Keménysége: 6 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
  • Hasadása: kiváló (110 szerint)
  • Színe: sötétkék, fekete, kékeszürke
  • Fénye: üveg- illetve gyöngyházfényű

[szerkesztés] Szerkezete

Kristályrácsa végtelen, két SiO4-tetraéder lánc összekapcsolódásából kialakuló "szalagokat" tartalmaz, melyeknek alapegysége az Si4O116-csoport. Az inoszilikátok alosztályába tartozó ásvány.

[szerkesztés] Megjelenési formái, genetikája

Oszlopos, szálas vagy tűs megjelenésű, ritkán sugaras halmazokat alkot.

Jellegzetes metamorf ásvány. A glaukofánpala, illetve az ún. kékpala jellegzetes elegyrésze. Nagynyomású metamorf környezetben (szubdukciós övekben) lawsonittal, jadeittel és pumpellyittel társul. Egyes amfibolitokban, gneiszben, eklogitban is megtalálható. Bizonyos körülmények között diallágból keletkezik másodlagos folyamatok révén.

[szerkesztés] Változatai

  • crossit = átmeneti tag a glaukofán és a riebeckit között

[szerkesztés] Rokon ásványfajok

  • riebeckit
  • arfvedsonit
  • amfibolok