III. Henrik német-római császár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Henrik (1017. október 28. – 1056. október 5.) a Száli-házból származó uralkodó, 1039-1056 között német király, 1046-1056 között német-római császár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Henrik 1017-ben született II. Konrád német-római császár és Gizella fiaként, vagyis még azelőtt, hogy apját 1024-ben királlyá választották volna. Széles körű képzésben részesült és módszeresen felkszítették az uralkodásra; már korán részt vett az apja által tartott tanácskozásokon.
1027 – 1042 között Bajorország hercege, 1038 – 1045 között sváb herceg volt. 1028. április 14-én apja német királlyá koronáztatta; a szertartást Pilgrim von Köln püspök végezte Aachenben. 1038 őszén Burgundia királya lett. 1039 apja utódjaként trónra lépett.
Lengyelországban a II. Konrád ellen viselt háború, illetve II. Mieszko Lambert lengyel fejedelem halála után zavaros helyzet alakult ki. I. Břetislav cseh herceg megpróbálta kihasználni a helyzetet és cseh vezetés alatt egy szláv birodalom kialakítására törekedett. Elfoglalta Sziléziát és Kis-Lengyelországot, kifosztotta Nagy-Lengyelországot, földig égette Gnieznot és elrabolta Szent Adalbert ereklyéit, amelyeket Prágába vitetett. Henrik azonban, apjához hasonlóan a lengyelek mellé állt és három oldalról, Meissen, Bajorország és Ausztria felől támadott a csehekre. Sikerült Břetislavot rákényszerítenie, hogy kivonuljon Lengyelországból és elismertetnie a német fennhatóságot.
Magyarországon I. István király 1038-ban meghalt és Orseolo Péter, Otto Orseolo velencei dózse fia foglalta el a trónt. A magyarok azonban elűzték és helyette Aba Sámuelt választották királynak. Henrik Magyarországra támadt és a ménfői csata után sikerült az elűzött Pétert visszahelyeznie a trónra, aki cserében elismerte hűbérurának.
1046-ban a Sutri-ban tartott zsinaton a cluny reformokkal összhangban elmozdította mindhárom pápát VI. Gergely, IX. Benedek és III. Szilveszter) és helyettük egy német püspököt ültetett az egyházfői trónra. A császár jelöltje 1046. december 25-én II. Kelemen néven lépett hivatalba és rögtön császárrá illetve császárnővé koronázta Henriket és második feleségét, Aquitániai Ágnest. II. Kelemen után még további három pápa köszönhette hivatalát III. Henriknek: II. Damasus, IX. Leó és II. Viktor.
Henrik kétszer nősült. Első felesége Dániai Gundhild volt, Nagy Knut dán király lánya, akit 1036 júniusában vett el. Gunhild 1038-ban halt meg, Henrik pedig 1043-ban ismét megházasodott. Második feleségétől, Aquitániai Ágnestől hat gyermeke született.
Henriket fia, IV. Henrik követte a trónon. Judit nevű lánya Salamon magyar király felesége lett, majd Salamon halála után I. Ulászló Herman lengyel fejedelemhez ment nőül.
Henriket a speyeri dómban temették el, a szívét pedig a goslari Ulrich-kápolnában őrzik.
[szerkesztés] Öröksége
III. Henrik személyében a világi (regnum) és szellemi (sacerdotium) hatalom összefonódott. Egyrészt erősen kötődött a birodalmi egyház eszméjéhez és az egyházat hatalmi tényezőként használta. Ez megnyilvánult a püspökök kinevezésében, illetve a pápák leváltásában és trónra helyezésében. Másrészt a mélyen vallásos Henrik komolyan magáévá tette a cluny reformokat, elítélte a szimóniát, elhatárolódva ezáltal apjától, és kiállt a cölibátus és az Isten békéje mellett. Kiszabadította a pápaságot a római nemességgel való összefonódásból és egyetemessé tette. Ezzel azonban létrehozta azt a problémát, amellyel fiának, IV. Henriknek meg kellett küzdenie az invesztitúraharcok idején.
[szerkesztés] Utódai
- Dániai Gunhilddal kötött első házasságából:
- Beatrix, Quedlinburg és Gandersheim apátnője
- Aquitániai Ágnessel kötött második házasságából:
- Adelheid, szintén Gandersheimban és Quedlinburgban volt apátnő
- Gizella
- (Sváb) Matild, Rudolf sváb herceg felesége
- IV. Henrik német-római császár
- (Bajor) Konrád, Bajorország hercege
- Judit, Salamon magyar király felesége
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző : II. Konrád |
Német király: 1039-1056 Német-római császár: 1046-1056 |
Következő: IV. Henrik |


Based on work by