Kertész Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. – ) irodalmi Nobel-díjas (2002) magyar író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 19481950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Jelenleg Berlinben és Budapesten él.

[szerkesztés] Író és fordító

Első regénye, a Sorstalanság, amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű, itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé. A regényt Koltai Lajos operatőr-rendező ültette át filmre.

A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését adja.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.

  • Sorstalanság (1975)
  • Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)

[szerkesztés] További művei

  • A nyomkereső (1977)
  • Detektívtörténet (1977)
  • A kudarc (1988)
  • Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
  • Gályanapló (1992)
  • Jegyzőkönyv (1993)
  • A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)
  • Valaki más: a változás krónikája (1997)
  • A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998)
  • A száműzött nyelv (2001)
  • Felszámolás (2003)
  • K. dosszié (2006)

[szerkesztés] Irodalma

  • Scheibner Tamás – Szűcs Zoltán Gábor szerk.: Az értelmezés szükségessége (L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2002.)
  • Vári György: Kertész Imre (Kijárat Kiadó, Budapest, 2003).

[szerkesztés] Irodalmi Nobel-díj

2002-ben Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

[szerkesztés] Díjai

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kertész Imre témában.