Ada Kaleh

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ada Kaleh-sziget
Ada Kaleh-sziget
Az Ada Kaleh-szigeti bazár
Az Ada Kaleh-szigeti bazár

Ada Kaleh egy törökök által lakott kis sziget volt a Dunán, amelyet a vaskapui vízierőmű gátjának megépítése után vizzel elárasztottak. A sziget Orsova alatt kb. 3 kilométerre helyezkedett el; a mérete 1,7×4-5 km volt. Neve törökül sziget-vár jelentésű.

Az osztrákok 1669-ben építettek egy erődöt, hogy megvédjék a törökök ellen. 1691-ben Thököly Imre török segítséggel elfoglalta, de a következő évben az osztrákok visszafoglalták. 1699-ben a karlócai békekötés során a sziget török uralom alá került, 17161718 között az osztrákoké volt, majd 1738-ban négy hónapnyi ostrom után ismét török kézre került. Az osztrákok 1789-ben visszahódították, de a békekötés során átengedték a törököknek. Ezután a sziget elvesztette a katonai jelentőségét.

Az 1878-as berlini kongresszus ennél sokkal délebbre tolta az Oszmán Birodalom határát, s a sziget (Bosznia-Hercegovinához hasonlóan) az Osztrák–Magyar Monarchia megszállása alá került, de továbbra is török területnek számított. A lakosok adó- és vámmentességet élveztek és nem sorozták be őket. A Balkán-háborúk befejeztével Ada Kaleh véglegesen elszigetelt területté vált, ezért 1913. május 12-én Dr. Medve Zoltán, Krassó-Szörény vármegye főispánja hadilobogó alatt áthajózott a szigetre és azt a magyar és a cs. és kir. közös kormány képviseletében magyar közigazgatás alá vonta. Ennek érvényesítése céljából a korábban is ott állomásozott katonaság mellé két csendőrt rendelt ki. A török kormányt képviselő kormányzót felszólították hivatalos ténykedése beszüntetésére, aminek ő eleget is tett tiltakozása kifejezése mellett. A sziget Újorsova néven és Krassó-Szörény vármegye Orsovai járásába beosztott községgé alakult. Ez volt Magyarország utolsó területi gyarapodása a Világháború kitörését megelőzően.[1]

1923-ban az Oszmán királyság megszűnésekor a lakosság a Romániához tartozást választotta.

A mecset 1903-ban épült egy korábbi ferencrendi kolostor helyén.

A sziget fő megélhetési forrása a dohánytermesztés, halászat és később a turizmus volt. A lakosság száma kb. 1000 fő volt.

A gát megépítésekor az épületek egy részét a közeli Şimian-szigetre költöztették, beleértve az erőd katakombáit, a mecsetet, a bazárt, Mahmut pasa házát, a temetőt és egyéb építményeket. Ennek ellenére, a sziget közössége nem akart áttelepülni a Şimian-szigetre, helyette Törökországba költöztek. Kisebb részük Dobrudzsába költözött, ahol szintén török kisebbség él.

Egyesek szerint Ada Kaleh-szigete volt a minta Jókai Mór Az arany ember című regényében a senki szigetéhez.

[szerkesztés] Referenciák

  1. ^ Jungmayer Mihály: Ada-Kaleh. in: Zsebatlasz naptárral és statisztikai adatokkal. Szerk.: Kogutowitz Károly Dr. és Hermann Győző Dr. Magyar Földrajzi Intézet, Budapest, 1913.

[szerkesztés] Külső hivatkozások