Csernátoni Vajda Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csernátoni Vajda Sámuel (Dés, 1821. február 19. – Kolozsvár, 1889. április 22.) királyi aljárásbíró
[szerkesztés] Élete
A nagyenyedi s kolozsvári református kollégiumból kikerülve, jogot végzett és a királyi táblánál három évi írnokoskodás után ügyvéd lett és Belső-Szolnokmegye ülnökei közé vétetett föl. 1848-ban mint nemzetőr, később mint honvédtiszt Bem József seregében harcolt és a szabadságharc után besoroztatva Olaszországba került, honnan öt év múlva haza bocsátották. Ekkor Désre, majd árpástói kis birtokára vonult. Midőn a bethleni járásbíróság szerveztetett, Désen nyert alkalmazást és később albíró lett.
[szerkesztés] Munkái
A Regélőbe a vidéki társas-életről több cikket írt; Magyar ifjakhoz és szépnemhez c. cikkét a Regélő-Pesti-Divatlap, Olaszországi történetek a forradalom után és Mihelás debreczeni kudarca 1848-ban c. történeti visszaemlékezéseit a Kolozsvár (1888. dec. 24. és 1889. 32. sz.) hozta.
Olaszországban tartózkodása alatt jól megtanult olaszul és lefordította az egész Boccacciot, de ez, valamint az olaszországi viszonyokra vonatkozó s műtörténelmi, ugy az 1848–49. jegyzetei kéziratban maradtak.


Based on work by