A. E. Bizottság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az A. E. Bizottság (Albert Einstein Bizottság) az 1980-as évek egyik legmarkánsabb, legspontánabb magyar alternatív zenekara (működött 19801985).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tagjai

  • Bán Mária (dob)
  • Bernáthy Sándor (gitár)
  • Kecskés Kriszta (ének)
  • Szabóné Kukta Erzsébet (ének)
  • fe. Lugossy László (ének)
  • Szulovszky István (gitár)
  • ef. Zámbó István (billentyűs hangszerek, gitár, ének)[1]
  • Wahorn András (szaxofon , billentyűs hangszerek, ének)

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A kezdetek

Az 1980-as évek elején egyik barátjuk arra biztatta őket, induljanak a Karthágó együttes tehetségkutató versenyén. Mindenki jót mulatott az ötleten, de a barát erősködött: ha az elődöntőkben eljátszanak valamilyen csurgós slágert, bejutnának a televíziós döntőbe. És ott, a kamerák előtt majd belecsapnak valami punkőrületbe. A haditerv mindenkinek tetszett, ekkor jött az ötlet, hogy Bizottság névvel induljanak a versenyen. A hibátlan stratégiával csak egy baj volt: már az első elődöntőben kiestek. Ám a kudarc is gyümölcsözött: Nagy Feró meghívta őket előzenekarnak a Fekete Bárányok rockkoncertjére.[2]

1980. augusztus 23-án debütáltak nagy sikerrel az óbudai Hajógyári Szigeten – 1993 óta nyaranként egy hétre itt üzemel a Diáksziget rengeteg koncerttel –, az Ifjúsági Magazin és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda által szervezett fesztiválon, a Fekete Bárányokként aposztrofált három sztárbanda, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalattal kutya-macska barátságban lévő Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil előzenekaraként, 25 ezer ember előtt.

A Bizottságból ügy lett, amelynek abszurditása odáig fajult, hogy a popszakma komolyan vételét demonstrálandó az 1981. márciusi tatai tanácskozáson elmondott beszédében külön kitért rájuk Tóth Dezső művelődésiminiszter-helyettes.

[szerkesztés] Az együttes műfaja

Szabadidő-zene, határozták meg önmaguk műfaját. Ebben minden benne volt. Hogy nincsenek külső kényszerek, korlátok, kötöttségek, kötelezettségek: csak az irányít, ami belülről jön. Azt, hogy egészen pontosan mi fog történni, nem lehetett kiszámítani. A technika ritkán működött tökéletesen, de a problémák is az előadás részévé váltak. Ha nem sikerült egyszerre elkezdeni egy számot, hát leálltak, megbeszélték a dolgot, és újra kezdték. Meg is mondták: „Minden strófa után egy katasztrófa.”[3] (Ennek a jellemző momentumnak mindkét albumon nyoma maradt. A Jégkrémbalett cimű albumon a keverőpult mellől szól be valaki a stúdióba, hogy „vágjanak egymás szavába” míg a Kalandra Fel! cimű album egyik dalának végén közlik a halgatóval, hogy kikapcsolódott előadás közben az orgona.)

[szerkesztés] Lemezek, filmek

Első nagylemezük a Kalandra fel! (1983) címet kapta. Az azévben kiadott nagylemezek közül a 29. legkelendőbb lett, több mint 20 (Ef. Zámbó közlése szerint 30/40) ezren vették meg. A Kalandra fel! az első magyar alternatív zenei album lett: új kulturális időszak szimbóluma. A hatóság a lemez kiadása előtt annyit kért: a Központi Bizottságra való tekintettel változtassanak nevet. Így lett a zenekarból A. E. (azaz Albert Einstein) Bizottság.[4]

Arról, hogy az aczéli „3 T” (tiltott, tűrt, támogatott) rendszerében hogyan kaphattak szereplési lehetőséget, Ef. Zámbó István a következőt nyilatkozta: „A 80-as évek elején már-már mozgalommá kicombosodottt alternatív és new wave zenei életben a monopol helyzetben lévő magyar hanglemezgyár egyik munkatársa említette, hogy őket nem keresik meg ezek a zenekarok kiadás és megjelentetés céljából. Ezt mi hallottuk és a zenekarból Wahorn András rögtön bement és tolmácsolta a készségünket, hogy mi nagyon szívesen csinálnánk lemezt.”[5]

1983-ban Bódy Gábor beszerkesztette őket (Hobóval, a Trabanttal és a Vágtázó Halottkémekkel egyetemben A kutya éji dala című filmjébe. 1984-ben megjelent a Jégkrémbalett cimű film és hasonló cimű filmzenéje is nagylemezen.(forrás:A Bizottság történetének részletes ismertetője korhű plakátokkal Szőnyei Tamás gondozásában) A film országos forgalmazásba 1990-ig nem került. A film a Bizottság együttes dalaira komponált szürreális kliporgia, melynek központjába a testiség és a sötét gondolatok kerültek.[6]

[szerkesztés] Az együttes feloszlása

1985-ben nyugateurópai turnét tett a zenekar: tulajdonképpen ez volt a közös történet záróakkordja. Nem lett belőlük önagyonülésező Bizottság, vagyishogy önmaga paródiájába züllő, egyre gyengébb erőltetett önmagét ismétlő rockzenekar. És ez így volt jó. A Bizottság feloszlása nem jelentette sem a haverság, sem az alkalmankénti közös megmozdulások végét. Egyikük sem állt le sem a festéssel, sem a filmezéssel, sem a zenéléssel, természetesen.

Az újraalakuláshoz akkor került legközelebb a Bizottság, amikor 1993-ban négyen, Laca, Jony, Koko és Wahorn közös kazettát adtak ki, de a Bizottság-albumok kollektív jellegével szemben az Edd meg a fényt minden szövegét Laca írta. 1995-ben mindkét Bizottság LP-t kiadta CD-n az MHV romjaiból keletkezett Hungaroton-Gong.[7]

[szerkesztés] Utódzenekarok

  • Bán Mária: Moralisa
  • Bernáthy Sándor: Doktor Újhajnal, Női Lépték, Matuska Silvester Sound, Massturbina
  • Kecskés Kriszta
  • Szabóné Kukta Erzsébet: Bp. Service
  • fe Lugossy László: Új Modern Akrobatika, Dojó balett, Batu Kármen
  • Szulovszky István
  • ef Zámbó István: Happy dead Band
  • Wahorn András

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Kimagasló művészetének elismeréséül 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.
  2. ^ „Gátlástalan fantázia”, 168 óra
  3. ^ A Bizottság története az artportal.hu-n
  4. ^ A Bizottság története az artportal.hu-n
  5. ^ ef Zámbó az Origó Vendégszobájában
  6. ^ Szőnyei Tamás, Az új hullám évtizede 2. Katalizátor Iroda 1992.
  7. ^ A Bizottság története az artportal.hu-n

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Multimédia

[szerkesztés] Egyebek