Kacsóh Pongrác

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, tanár.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án – Summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematikafizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban.

1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki.

Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt.

[szerkesztés] Fő művei

[szerkesztés] Kísérőzenék színpadi művekhez

[szerkesztés] Dalművek

[szerkesztés] Publikációk

  • Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához (Bp., 1904);
  • A zene fejlődéstörténete (A Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
  • A pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
  • Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
  • Cikkek a Zenevilágban és az Új Életben;
  • Zenekritikák a Pesti Naplónál.
  • Tanulmányok az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] A János vitézről