Kajdi János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kajdi János (Szombathely, 1939. december 30. – Budapest, 1992. április 10.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok ökölvívó.

1950-től a Szombathelyi Dózsa, 1955-től a Komáromi Mélyépítők, 1958-tól a Sztálinvárosi Vasas, majd 1960-tól a Budapesti Honvéd ökölvívója volt. 1961-től 1972-ig hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Részt vett az 1968. évi és az 1972. évi nyári olimpiai játékokon. 1972-ben úgy lett ezüstérmes, hogy a döntőben törött bordával állt ki a kubai Emilio Correaval szemben. Összesen négy Európa-bajnoki érmet, közöttük 1963-ban Moszkvában és 1971-ben Madridban egy-egy aranyérmet nyert. Pályafutása alatt 580 mérkőzésen szerepelt, ebből 568-ban győzött, tízszer szenvedett vereséget és kettő végződött döntetlennel. Az aktív sportolástól 1972-ben vonult vissza.

1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) ökölvívó szakedzői oklevelet szerzett. 1975-től 1983-ig a magyar ökölvívó válogatott edzője volt, majd építési vállalkozóként tevékenykedett.

[szerkesztés] Sporteredményei

  • olimpiai 2. helyezett (könnyűsúly: 1972)
  • kétszeres Európa-bajnok (könnyűsúly: 1963 ; váltósúly: 1971)
  • kétszeres Európa-bajnoki 3. helyezett (könnyűsúly: 1961 ; kisváltósúly: 1967)
  • kilencszeres magyar bajnok
Más nyelveken