Izrael
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
|
|||||
![]() |
|||||
| Államforma | parlamentáris demokrácia | ||||
| Hivatalos nyelv | héber, arab | ||||
| Főváros | Jeruzsálem |
||||
| Legnagyobb város | Jeruzsálem () |
||||
| Elnök |
Dalia Itzik (ügyvezető) |
||||
| Miniszterelnök | Ehud Olmert | ||||
| Terület - teljes - ebből víz |
153. 20 770 km² 2% |
||||
| Népesség - 2005. évi adat - népsűrűség |
97. 6 955 000 fő 302 fő/km² |
||||
| GDP - teljes (2005) - egy főre jutó |
51. 154 174 millió USD 22 944 USD (30) |
||||
| Pénznem | új izraeli sékel (₪) (NIS) |
||||
| Időzóna | UTC UTC +2 (NYISZ: UTC +3) | ||||
| Függetlenség Kikiáltás |
angol Népszövetségtől 1948. május 14. |
||||
| Himnusz | Hatikva | ||||
| TLD | .il | ||||
| Nemzetközi gépkocsijel | IL | ||||
| Hívószám | +972 |
||||
Izrael (héber: ישראל Yisra'el, arab: إسرائيل Isrā'īl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.
Izrael államot 1948. május 14-én alapították. A történelmi Palesztina területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik többnyire a második világháború után vándoroltak ide. A lakosság további jelentős részét az arabok alkotják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Izrael eredetének ideje az i. e. 2. évezred első felébe esik. I.e. 1800-ban történt, hogy Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” [1]
Letelepedett a Kánaán hegyeiben. A törzsek jelentős települést hoztak létre, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között. Ezek a nomád vándorok azonban – tekintve, hogy nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot – nem tartoznak Izrael történetéhez, csak őstörténetéhez.
Kezdetben a szír-görög birodalmon (Szeleukida Birodalom) belül autonom társadalmat alkottak, szabad vallásgyakorlással. Később a hellenizmus terjesztésével párhuzamosan egyre inkább üldözték a zsidó vallást. Júda Makkábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat (Makkabeusok) győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett (i. e. 164., innen ered a Chánuká, a fények ünnepe).
A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Római fennhatóság első száz éve alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe, de a függetlenségi törekvések és az i.sz. 68-ban kitört felkelések miatt Nero háborút indított Titus Flavius Vespasianus vezetésével. Nero-t közben eltávolították a trónról, de a birodalom végül a felkelést leverte és egész Izraelt leromboltatta (70., áb hó 9. innét a zsidó bőjtnap tisó-beáv), a népet száműzte a birodalom távoli részeibe. A zsidóság legnagyobb része Európába és Ázsiába menekült. A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kulturákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldöztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében.
Izrael földjén is kisebbségben maradt a zsidóság. Palesztinában, Európában és Oroszországban, több helyütt - egymástól függetlenül - a 19. század végére, a túltengő nacionalizmus és a pogromok hatására kialakult az ún. cionizmus. A mozgalom célja Izrael függetlenségének újbóli kivívása. 1895-ben a magyar Herzl Tivadar megfogalmazta a "Zsidó állam" című tanulmány első vázlatát. Ennek szellemében 1897-ben összehívták az Első Cionista Kongresszust. A helyszín Bázel (Svájc) volt. ”Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk.” (Israel Zangwill angol író)
Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor először az angol külügyminiszter támogatta. (1917 - Balfour-nyilatkozat, mely arra bátorítja a világban szétszóródott zsidóságot, hogy vándoroljanak be az Oszmán birodalom széthullásával brit kézre került Palesztinába). A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta mai Izrael területére. Az újabb és újabb arab támadásoktól tartva 1920-ban megalakult a Hagana (önvédelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek feladata au izraeli telepek védelme volt. A Hagana defenzív berendezkedése számos tagjának nem tetszett, így a belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben a kilépett tagok megalakították a milicista Irgunt (Hagana Bet). Mind az Irgun, mind az Irgunból kivált még radikálisabb Lehi (Stern-csoport) a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik miatt mind a britek, mind a mérsékeltebb izreali szervezetek (köztük a Hagana is) terroristaszervezetnek tekintette. A többségi arab lakosság nyomására 1939-ben a brit kormány nyilatkozatban korlátozta a bevándorlási lehetőségeket, a következő öt évre összesen 75 000 ember kaphatott csak letelepedési engedélyt, korlátozták a földvásárlási lehetőségeket, és kilátásba helyezték egy izraeli-arab közös kormányzású független állam létrehozását Brit-Palesztinában 10 éven belül. Ez az intézkedés tovább mélyítette az arab-izraeli konfliktust. A két nép közötti és a britekkel szembeni feszültség csúcspontja az 1946. július 22-én a palesztinai brit főhadiszállás, a King David Hotel ellen elkövetett 91 halálos áldozatot követelő robbantás volt, nagyban hozzájárult az ENSZ 1947-es közgyűlésére kidolgozott és beterjesztett Palesztin rendezési tervhez. Ez alapján egy arab és egy izraeli állam jött volna létre, míg Jeruzsálem a konfliktusok elkerülése végett ENSZ igazgatás alá került volna. Bár a közgyűlés 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta (köztük a későbbi miniszterelnök David Ben-Gurion is a Izrael nevében), azóta sem valósult meg, mivel a nemmel szavazó Arab liga államai az eredmény ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a döntést. A szinte azonnal kitört lázongások és összecsapások egy kvázi-polgárháborúba sodorták Palesztinát, mely a britek (rájuk nézve példátlan) szó nélküli kivonulása, az egykori brit gyarmat mintegy magára hagyása teljes anarchiába sodort. Még aznap, hogy az utolsó brit katona is hajóra szállt, 1948. május 14-én David Ben-Gurion kikiáltotta a szabad és független Ciont, azaz Izrael államát, amelyet azonnal megtámadtak az őt körülvevő arab államok, kitört az első arab-izraeli háború.
[szerkesztés] Földrajzi helyzet, éghajlat
Északon Libanonnal, keleten Jordániával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Elat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez.
Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből - mészkőből és márgából - felépült, törésekkel feldarabolt 800 - 1000 m magas röghegység.
Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamaria rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.
Az ország déli részét a Negev félsivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidéke foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triászkori gipsz és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.
A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.
Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdünékkel szegélyezett 10 - 25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Karmel sasbérce.
Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.
A Jordán-árok részei:
- Hula-völgy
- Gór
- Holt-tenger vidéke
- Akaba-völgy
A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt.
Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll.
Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.
Éghajlata egész évben mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart.
A tengerparti sáv fagymentes, a középhőmérséklet januárban 12-13 °C, júliusban 25-28 °C. A hegyvidék hűvösebb, a Jordán-árok és a Negev nyara viszont igen forró (júliusi középhőmérséklet 30 °C feletti).
Az évi csapadékmennyiség északon - Galileában - 600 - 800 mm, a Negevben és a Jordán-árok déli felében viszont a 200 mm-t sem éri el.
Izrael fő folyója a Jordán, amely 118 km hosszú, átfolyik a Tiberiás-(Genezáreti)tavon és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tibérias-tavat.
[szerkesztés] Gazdasága
Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul.
Legfontosabb iparágai:
- fémfeldolgozás
- repülőgépgyártás
- katonai felszerelés gyártás
- elektronikus berendezés gyártás
- textilipar
- élelmiszeripar
Világhírű a gyémántcsiszolás.
Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet.
Fontos bevételi forrás a turizmus.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Genezáreti-tó
- Boldogság hegye
- Szent Sír templom
- Via Dolorosa (Jeruzsálem)
- Jézus szülőhelye (Betlehem)
- Templomhegy
- Nyugati Fal
- Bahai Világközpont
[szerkesztés] Fontosabb városai
- Jeruzsálem
- Betlehem
- Jerikó
- Tel-Aviv
- Jaffa
- Askelón
- Megiddó
- Haifa
- Akko
- Názáret
- Elat
- Hebron
- Ramla
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Könyvek
- ^ Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben - I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994)
- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-951664-3
- A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
- John Bright: Izráel története (Kálvin János Kiadó, 1993) ISBN 963-300-519-1
- Giovanna Magi: Izrael (Bonechi & Steimatzky, 1993) ISBN 88-8029-017-7
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Startlap linkgyűjtemény
- Izrael domborzati térképe (linkgyűjtemény)
[szerkesztés] Érdekességek
| A világ országai | Ázsia | |
| Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína (Hongkong és Makaó) | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam | |
| Függő területek: Akrotiri és Dhekelia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek | |
| Vitatott státuszú területek: Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan | |



Based on work by