1980-as cannes-i filmfesztivál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lásd még:
A 33. cannes-i filmfesztivál 1980. május 9. és 23. között került megrendezésre, Kirk Douglas amerikai színész elnökletével. A versenyben 23 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 9 alkotást vetítettek. Az Un Certain Regard szekcióban 14, míg a Kritikusok Hete keretében 7 filmet mutattak be.
A filmes seregszemle hangulatára rányomta bélyegét, hogy a megnyitó előtt tíz nappal elhunyt Alfred Hitchcock. A megemlékezések irányítására a cannes-i fesztivált 1946-ban megnyitó, a rendezvényekre több alkalommal meghívott filmrendező személyes jó barátját, Grace Kelly monacói hercegnőt kérték fel. A szervezők egy – a fellelhető kópiákból sebtiben összevágott – kisfilmmel rótták le tiszteletüket, melyet Charlton Heston mutatott be, továbbá soron kívül műsorra tűzték a horror nagymesterének három játékfilmjét: 39 lépcsőfok, Szédülés, valamint A Paradine-ügy.
A fesztivál szervezői eredetileg Douglas Sirk német származású amerikai rendezőt szándékozták felkérni zsűrielnöknek, azonban egy félreértés miatt Kirk Douglas színésszel kezdtek egyeztetést – a tévedés végül is „jól sült el”, Douglas népszerűsége kisugárzott a rendezvény egészére.
A nyitófilm Gilles Carle Fantastica című alkotása volt, a meglepetésfilm pedig Andrej Tarkovszkij versenyen kívül vetített filmje, a Sztalker, amelynek bemutatását – mivel a szovjet hatóságok nem engedélyezték részvételét – a legnagyobb titokban szervezték meg; a filmtekercsekre Boris Vian botránykönyve, a Köpök a sírotokra címét írták. A vetítés megkezdésekor a szovjet küldöttség felháborodva hagyta el a termet és próbálta elérni a film műsorról való levételét…
A fesztivál külön érdekessége, hogy most először hívták meg a versenybe az addig csak a párhuzamos rendezvényen bemutatkozó újhullámos Jean-Luc Godard-t. A francia-svájci rendezőn kívül olyan nagy nevek szerepeltek a versenyben, mint a francia Maurice Pialat (Loulou), és Alain Resnais (Amerikai nagybácsim), a japán Kuroszava Akira (Az árnyéklovas), vagy az amerikai Bob Fosse (Mindhalálig zene), Hal Ashby (Isten hozta, Mister! ) és Samuel Fuller (A nagy vörös egyes).
A zsűri nehezen döntött a sok nagyesélyes film közül; ez az oka, hogy megosztva ítélték oda az Arany Pálmát két, témáját és stílusát tekintve nagyon különböző filmnek (Mindhalálig zene, valamint Az árnyéklovas), továbbá – „a pálmával egyenértékű” – külön nagydíjjal értékelte Alain Resnais Amerikai nagybácsim című alkotását, hogy európai film is részesüljön magas elismerésben. A legjobb színész díjra két nagy esélyes volt: Peter Sellers és Michel Piccoli – végül is ez utóbbi kapta meg az Ugrás a semmibe című olasz filmben nyújtott alakításáért. Ugyanezen alkotás női főszereplője, Anouk Aimée lett a legjobb színésznő. A nemzetközi kritikusok díját ugyancsak az Amerikai nagybácsim kapta, a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjat pedig a Kritikusok Hete keretében bemutatkozó Jean Pierre Denis, Histoire d’Adrien című filmje, melynek külön érdekessége, hogy az akkortájt újra „felfedezett” okcitán nyelven készült.
Kisebb botrány nélkül ezt az évet sem úszta meg a fesztivál: Federico Fellini nagy reklámmal beharangozott, versenyen kívül bemutatott A nők városa című filmjét mind a nézők, mind a kritikusok fanyalogva fogadták, sőt az egyik újság címlapon közölte a mester „művészi halálát”.
A legnépszerűbb filmcsillag 1980-ban ismét Isabelle Huppert volt, aki három alkotásban is szerepelt: Mészáros Márta: Az örökség, Jean-Luc Godard: Mentse, aki tudja [az életét]), valamint Maurice Pialat: Loulou. Sztárok sorát vonultatta fel Ettore Scola A terasz című filmdrámájában: Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Stefania Sandrelli, Jean-Louis Trintignant, Ugo Tognazzi és Serge Reggiani; továbbá e film mellékszereplőjekén kapott elismerést Carla Gravina. Két filmben is játszott Gérard Depardieu (Amerikai nagybácsim, illetve Loulou), azonban a rendezvényeken nem jelent meg, mert összekülönbözött mindkét rendezővel… Isabelle Huppert oldalán volt látható Jacques Dutronc és Nathalie Baye Godard filmjében. Ott volt Cannes-ban Klaus Kinski és Georges Lucas (La femme enfant), Jessica Lange (Mindhalálig zene), Shirley Maclaine és Peter Sellers (Isten hozta, Mister!).
A versenyprogramban a magyar filmművészetet ez évben Mészáros Márta filmje, Az örökség képviselte, az Un Certain Regard szekcióban mutatkozott be Huszárik Zoltán Csontváryról forgatott filmjével. A rövidfilmek versenyében is szerepelt magyar alkotás: a Magyar képek 1., 3., Szórády Csaba rendezésében.
A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamosan tartott Rendezők Kéthete keretében 15 nagyjátékfilmet és 3 rövidfilmet vetítettek[1]. 1980-tól francia filmeket nem mutattak be e programban, azokat kizárólag a francia Filmrendezők Szövetsége által immár 7. alkalommal megrendezett Perspective du cinéma français (A francia film perspektívája) szekcióban játszották. A megnövekedett érdeklődés és a vetítőtermek hiánya miatt rendszeressé vált az éjfélkor kezdődő vetítés. Ez évben e válogatásba magyar film nem kapott meghívást. A nem éppen erős mezőnyből megemlíthető Micheline Lanctôt filmje, a L'Homme à tout faire, valamint Tony Garnett filmdrámája, a Prostitute.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Zsűri
- Kirk Douglas (színész – zsűrielnök – Amerikai Egyesült Államok)
- Albina du Boisrouvray (filmproducer – Franciaország)
- André Delvaux (filmrendező – Belgium)
- Charles Champlin (újságíró – Amerikai Egyesült Államok)
- Gian Luigi Rondi (újságíró – Olaszország)
- Ken Adam (díszlettervező – Egyesült Királyság)
- Leslie Caron (színésznő – Franciaország)
- Michael Spencer (filmrendező – Kanada)
- Robert Benayoun (újságíró – Franciaország)
- Veljko Bulajic (filmrendező – Jugoszlávia)
[szerkesztés] Versenyfilmek
- All That Jazz (Mindhalálig zene)[2] – rendező: Bob Fosse
- Az örökség – rendező: Mészáros Márta
- Being There (Isten hozta, Mister!) – rendező: Hal Ashby
- 'Breaker' Morant („Betörő” Morant) – rendező: Bruce Beresford
- Bye Bye Brasil – rendező: Carlos Diegues
- Constans (Konstans) – rendező: Krzysztof Zanussi
- Ek Din Pratidin (És csöndesen telik a nap) – rendező: Mrinal Sen
- Fantastica – rendező: Gilles Carle
- Jaguar – rendező: Lino Brocka
- Kagemusha (Az árnyéklovas) – rendező: Kuroszava Akira
- Kaltgestellt – rendező: Bernhard Sinkel
- La dedicatoria – rendező: Jaime Chávarri
- La terrazza (A terasz) – rendező: Ettore Scola
- Loulou – rendező: Maurice Pialat
- Mon oncle d'Amérique (Amerikai nagybácsim) – rendező: Alain Resnais
- Out of the Blue – rendező: Dennis Hopper
- Poseban tretman (Különleges terápia) – rendező: Goran Paskaljevic
- Salto nel vuoto (Ugrás a semmibe) – rendező: Marco Bellocchio
- Sauve qui peut (la vie) (Mentse, aki tudja (az életét) – rendező: Jean-Luc Godard
- The Big Red One (A nagy vörös egyes) – rendező: Samuel Fuller
- The Long Riders – rendező: Walter Hill
- The Missing Link – rendező: Picha
- Une semaine de vacances (Egy hét vakáció) – rendező: Bertrand Tavernier
[szerkesztés] Versenyen kívül
- Breaking Glass (Üvegtörők)[2] – rendező: Brian Gibson
- La Città delle donne (A nők városa) – rendező: Federico Fellini
- Le risque de vivre – rendező: Gérald Calderon
- Lightning Over Water (Villanás a víz felett) – rendező: Nicholas Ray és Wim Wenders
- Nezha nao hai – rendező: Yan Ding, Wang Shuchen és Xu Jingda
- Sono fotogenico (Fotogén vagyok) – rendező: Dino Risi
- Stalker (Sztalker) – rendező: Andrej Arszenyevics Tarkovszkij
- Supertoto – rendező: Brando Giordani és Emilio Ravel
- Téléphone public – rendező: Jean-Marie Périer
[szerkesztés] Un Certain Regard
- Causa králík (Causa králík)[2] – rendező: Jaromil Jires
- Csontváry – rendező: Huszárik Zoltán
- Dani od snova – rendező: Vlatko Gilic
- Der Kandidat (A jelölt) – rendező: Volker Schlöndorff, Alexander Kluge, Stefan Aust és Alexander von Eschwege
- Der Willi-Busch-Report – rendező: Niklaus Schilling
- Interview de Mel Brooks: Mel Brooks réecrit l'histoire – rendező: Michel Parbot
- Kristoffers Hus – rendező: Lars Forsberg
- La femme enfant – rendező: Raphaële Billetdoux
- Maledetti vi amerò – rendező: Marco Tullio Giordana
- Portrait d'un homme à 60% parfait: Billy Wilder – rendező: Annie Tresgot
- Sitting Ducks – rendező: Henry Jaglom
- Tcherike-ye Tara – rendező: Bahram Beizai
- The Gamekeeper – rendező: Ken Loach
- Wege in der Nacht – rendező: Krzysztof Zanussi
[szerkesztés] Kritikusok Hete
- Histoire d’Adrien – rendező: Jean-Pierre Denis
- Acteurs provinciaux – rendező: Agnieszka Holland
- Bildnis einer trinkerin – rendező: Ulrike Ottinger
- Best boy – rendező: Ira Wohl
- Jukyusai no chizu – rendező: Mitsuo Yanagimachi
- Immacolata e concetta – rendező: Salvatore Piscicelli
- Babylon – rendező: Franco Rosso
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Arrêt momentané – rendező: Marie-France Siegler
- Grandomanija – rendező: Nyikolaj Todorov
- Krychle – rendező: Zdenek Smetana
- La petite enfance du cinéma – rendező: Joël Farges
- Magyar képek 1., 3. – rendező: Szórády Csaba
- Rails – rendező: Manolo Otero
- Scheherazade – rendező: Susan Casey és Nancy Naschke
- Seaside Woman – rendező: Oscar Grillo
- Sky Dance – rendező: Faith Hubley
- The Beloved – rendező: Michel Bouchard
- The Performer – rendező: Norma Bailey
- Z górki – rendező: Marian Cholerek
[szerkesztés] Díjak
[szerkesztés] Nagyjátékfilmek
- Arany Pálma (megosztva):
- All That Jazz (Mindhalálig zene)[2] – rendező: Bob Fosse
- Kagemusha (Az árnyéklovas) – rendező: Akira Kurosawa
- A zsűri külön nagydíja: Mon oncle d'Amérique (Amerikai nagybácsim) – rendező: Alain Resnais
- Legjobb női alakítás díja: Anouk Aimée – Salto nel vuoto (Ugrás a semmibe)
- Legjobb férfi alakítás díja: Michel Piccoli – Salto nel vuoto (Ugrás a semmibe)
- A forgatókönyv és párbeszédek díja a Nemzetközi Filmfesztiválon: Ettore Scola, Furio Scarpelli és Agenore Iincrocci – La terrazza (A terasz)
- A zsűri díja: Constans (Konstans) – rendező: Krzysztof Zanussi
- A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női mellékszereplője:
- Carla Gravina – La terrazza (A terasz)
- Milena Dravic – Poseban tretman (Különleges terápia)
- A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi mellékszereplője: Jack Thompson – 'Breaker' Morant („Betörő” Morant)
- A Technikai Főbizottság (CST) nagydíja: Le risque de vivre – rendező: Gérald Calderon
- FIPRESCI-díj: Mon oncle d'Amérique (Amerikai nagybácsim) – rendező: Alain Resnais
[szerkesztés] Rövidfilmek
- Arany Pálma (rövidfilm): Seaside Woman – rendező: Oscar Grillo
- A zsűri díja (rövidfilm):
- Krychle – rendező: Zdenek Smetana
- The Performer – rendező: Norma Bailey
[szerkesztés] Arany Kamera
- Arany Kamera díj: Histoire d’Adrien – rendező: Jean-Pierre Denis
[szerkesztés] Megjegyzés
- ^ Mivel a cannes-i filmfesztivál párhuzamos, alternatív rendezvényéről van szó, a bemutatott filmek itt nem kerülnek felsorolásra.
- ^ 2,0 2,1 2,2 2,3 Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (en: fr:)
- Cannes Film Festival (en:)] (IMDB)
- Kritikusok Hete honlapja (en: fr:)
- Rendezők Kéthete honlapja (en: fr:)
1939 | 1946 | 1947 | 1949 | 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | 1957 | 1958 | 1959 | 1960 | 1961 | 1962 | 1963 | 1964 | 1965 | 1966 | 1967 | 1968 | 1969 | 1970 | 1971 | 1972 | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 | 1980 | 1981 | 1982 | 1983 | 1984 | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 | 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007


Based on work by