Komárom vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Komárom vármegye
Komárom vármegye címere
Székhely Komárom
Terület 2834 km²
Népesség 159.504, 1891
Nemzetiségek magyarok
Komárom vármegye elhelyezkedése a Magyar Királyság térképén
Komárom vármegye domborzati térképe

Komárom vármegye (szlovákul: Komárňanská župa; németül: Komitat Komorn; latinul: Comitatus Comaromiensis, Comaromensis): közigazgatási egység volt a Magyar Királyság észak-nyugati részén. 2934 km²-es területét a trianoni békeszerződés során a Duna mentén Csehszlovákia (1392 km²) és Magyarország (1442 km²) között osztották fel.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

Komárom vármegye területe nagyrészt síkság, csak délen találhatóak kisebb hegyek. A Duna két partján elterülő síkság a Kisalföld része, délen a Vértes-hegység egyes csoportjai emelkednek. Keletről a Koltai-dombság és a Gerecse, délkeletről a Vértes alkotta természetes határát, a Csallóközben a Csiliz-patak Győr, a Határ-kanális pedig Pozsony vármegyétől választotta el. A vármegye folyókban igen gazdag: a Duna, a Vág, sőt, a Nyitra is átfolyt a vármegyén, valamint tavakban is igen gazdag volt (Öreg-tó, Kerek-tó). Északról Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék, keletről Esztergom vármegye, délről Fejér vármegye, nyugatról pedig Győr vármegye határolta.

[szerkesztés] Történelem

Komárom vármegye a 11. században jött létre, öreg vármegye volt. 1919-től Dunától északra fekvő területei Csehszlovákia területét gyarapítják. 1938-ban a Duna folyótól északra fekvő területek is visszakerültek Magyarországhoz. Ekkor az egész Csallóközt a vármegyéhez csatolták, de 1945 után újra Csehszlovákia része lett. 1950-től a déli része a vármegyének egyesült Esztergom vármegye területével, így jött létre a mai Komárom-Esztergom megye. 1996-tól a Szlovákiához tartozó terület nagy része a Nyitrai kerület Komáromi és Érsekújvári járásához tartozik, Nagymegyer és Ekecs pedig a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához.

[szerkesztés] Lakosság

1891-ben 159.504 lakosa volt, ebből:

A vármegye lakosságának túlnyomó része magyar nemzetiségű volt. A szlovák és a német lakosságot a 18. században telepítették be a török pusztítás utáni újbóli benépesítés során. Az Udvardi járásban 5 szomszédos falut (Komáromszemere, Kisbaromlak, Komáromcsehi, Kolta, Jászfalu) és Újgyallát lakták szlovákok, a déli részen pedig Tardost. A németek elsősorban a megye déli részének falvaiban (Baj, Tarján, Vértestolna, Felsőgalla) éltek.

[szerkesztés] Közigazgatás

A vármegye 1754-től kettéosztásáig négy járásra és egy szabad királyi városra (Komárom) volt felosztva:


Térkép

A Magyar Királyság vármegyéi 1881-1920

Abaúj-Torna | Alsó-Fehér | Arad | Árva | Bács-Bodrog | Baranya | Bars | Békés | Bereg | Beszterce-Naszód | Bihar | Borsod | Brassó | Csanád | Csík | Csongrád | Esztergom | Fejér | Fogaras | Gömör és Kis-Hont | Győr | Hajdú | Háromszék | Heves | Hont | Hunyad | Jász-Nagykun-Szolnok | Kis-Küküllő | Kolozs | Komárom | Krassó-Szörény | Liptó | Máramaros | Maros-Torda | Moson | Nagy-Küküllő | Nógrád | Nyitra | Pest-Pilis-Solt-Kiskun | Pozsony | Sáros | Somogy | Sopron | Szabolcs | Szatmár | Szeben | Szepes | Szilágy | Szolnok-Doboka | Temes | Tolna | Torda-Aranyos | Torontál | Trencsén | Turóc | Udvarhely | Ugocsa | Ung | Vas | Veszprém | Zala | Zemplén | Zólyom

Horvát-Szlavónország vármegyéi

Belovár-Kőrös | Lika-Krbava | Modrus-Fiume | Pozsega | Szerém | Varasd | Verőce | Zágráb

Címer