Eperfa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Eperfa (Morus)
Fekete eperfa (Morus nigra)
Fekete eperfa (Morus nigra)
Rendszertan
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Eperfafélék (Moraceae)
Nemzetség: Morus
Fontosabb fajok
  • Fehér eperfa (M. alba)
  • Fekete eperfa (M. nigra)
A Wikifajok tartalmaz
Eperfa témájú rendszertani információt.
A Wikimedia Commons tartalmaz Eperfa témájú médiaállományokat.

Az eperfa (Morus) egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, hazánkban is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztházban megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét is szedernek mondják.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fehér eperfa (M. alba)

Fehér eperfa (M. alba)
Fehér eperfa (M. alba)

Középmagas, elterebélyesedő koronát nevelő, erősen sarjadó, 10 m magasra is növő formás fa. Sűrű lombozata miatt árnyékot adó díszfaként is ültetik. Kérge barnásvörös, vagy zöldesszürke, nagy levelei változatos formájúak, szíves vállúak, osztatlanok vagy karéjosan osztottak, felszínük kopasz, széleik fűrészesek. A levélnyél és a lemez fonákján a vastagabb erek szőrösek. A porzós virágzat világossárga színű lecsüngő barka, a termős virágzat felfelé álló fejecske.

Gyümölcsei (valójában áltermések) rövid kocsányon fehér vagy halványpiros színűek, kellemesen édesek, körülbelül egy hónapon át folyamatosan érnek.

A fehér eperfa zsenge leveleit, régebben a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként, nagy mennyiségben gyűjtötték, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették.

[szerkesztés] Fekete eperfa (M. nigra)

Magasságához képest koronája szélesebb, törzse gyakran csavart, vagy ferde. Kérge sötét- vagy narancsbarna, friss hajtásai elszórtan paraszemölcsösek, megvágva tejnedvet eresztenek. A levél kevésbé változékony alakú, szíves vállú, széle szabálytalanul csipkézett, olykor kissé karéjos. A levéllemez felső oldala érdes tapintású, fonáka finoman pelyhes. A porzós barkák halványzöld színűek. A termés (az előző fajéhoz hasonlóan) áltermés, vagyis nem a magházból, hanem a kis fejecskevirágzat részeit képező virágtakarólevelekből alakul ki. Színe éretten sötétbordó, majdnem fekete.

[szerkesztés] Felhasználás

Nyersen fogyasztható, bár a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát. Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, a fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.

[szerkesztés] Talajigénye

A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat.

[szerkesztés] Díszváltozatok

Morus alba "fegyvernekiana"
Morus alba "fegyvernekiana"
Morus alba "pendula"
Morus alba "pendula"

[szerkesztés] Termesztés

A fekete eper nagygyümölcsű változatait a fehér eperfa magcsemetéire oltják.