Divald Kornél
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Divald Kornél (Eperjes, 1872. május 21. – Budapest, 1931. március 24.) művészettörténész, író, az MTA levelező tagja
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Bár eredetileg az orvosi egyetemet végezte el, Orvosnak készült, műkritikusként vált ismertté. Olyan szaklapoknak dolgozott, mint a Magyar Szemle, a Magyar Iparművészet, a Magyar Mérnök vagy az Építész Egylet Közlönye. 1911-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
[szerkesztés] Kutatási területe
Főként a Felvidék és Buda történetével, művelődéstörténetével foglalkozott.
[szerkesztés] Főbb művei
- A felső-magyarországi renaissance építészet emlékei (Bp., 1900);
- A régi Buda és Pest művészete a középkorban (Bp., 1901);
- A sárospataki vár (Bp., 1902);
- Budapest művészete a török hódoltság előtt (Bp., 1903);
- Szepes vármegye művészeti emlékei (I–III., Bp., 1905–1907);
- Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai (I–II. 1909–1911);
- Felvidéki séták (Bp., 1926);
- Magyarország művészeti emlékei (Bp., 1927, angolul is);
- A magyar iparművészet története (Bp., 1929);
- Old Hungarian Art (Bp., 1931).
[szerkesztés] Szépirodalmi művei (Tarczai György álnéven)
- Masolino (regény, Bp., 1902);
- Öt novella (Bp., 1913);
- Felvidéki históriák (Bp., 1914);
- Magyar legendák (Bp., 1914);
- Vitus mester álma (Bp., 1918);
- Mikó solymár (Bp., 1929).


Based on work by