Kifulladásig

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Kifulladásig (A bout de souffle), Fekete-fehér francia film, 1959, 90 perc Rendezte: Jean-Luc Godard Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Jean Seberg


Kevesen vonják kétségbe, hogy az európai filmművészet egyik legkiemelkedőbb darabja és a világháború utáni korszak talán legjobb filmje a Jean-Luc Godard rendezte Kifulladásig. Ez az alkotás határkő – ha egy filmre használhatjuk ezt a szót – a hagyományos, gyakran a "papa mozija" néven hívott filmkészítés és a modern, új képi nyelvet és kifejezésmódot kereső új művészet között.

Pedig a Kifulladásig története egyszerű, talán túlságosan is az. Michel (Jean-Paul Belmondo) kisstílű autótolvaj, aki az amerikai gengsztereket próbálja utánozni. Egyik lopása után kénytelen megölni egy országúti járőrt. A fiú megpróbál egy időre Párizsban elrejtőzni, illetve pénzt szerezni, hogy Olaszországba szökhessen. Itt él a fiatal amerikai lány Patricia (Jean Seberg), akibe Michel szerelmes. Patriciának is tetszik a fiú, de a karrierjét fontosabbnak tartja kapcsolatuknál. Amikor már úgy érzi, hogy túlságosan is kötődik Michelhez, akkor feladja a rendőrségen. A túl későn menekülni kezdő férfit a rendőrök egy utcasarkon lelövik.

Ennyi lenne a sztori, ám nem csak erre kell figyelni. A film a nouvell vague, azaz a francia újhullám legeslegelső darabja – pontosabban legelső ismert darabja. Az újhullám – legfontosabb ismertetőjeleként – az eddigi romantikus, hősies karakterekre kihegyezett filmek helyett egyszerű történeteket akar mesélni egyszerű emberekről. Azonban az egyenes vonalú történetelbeszélés és az azt meghatározó logika helyett, az úgynevezett "bukdácsoló múzsa" szerkesztési elve érvényesül. Ennyiben is különbözik például az olasz neorealizmustól vagy az angol "mosogató" (kitchen sink) filmdrámáktól.

Godard volt az, aki különösen líraivá és jó értelemben művészivé tette filmjeit. Ehhez gyakran használt fel irodalmi idézeteket, más filmekből kiragadott részleteket vagy műtárgyakat. A Kifulladásig még nem ért el a későbbi Godard-filmek "stádiumába", vagyis rendelkezik az első filmek fiatalos energiájával, letisztultságával és elevenségével. A forgatókönyvét az a Francois Truffaut írta, aki az újhullám másik nagy klasszikusát, a Jules és Jim-et rendezte – állítólag maga Truffaut rendezte a film legnagyobb részét és nem Godard.

Volt idő, amikor az eredetileg bokszolónak készülő Jean-Paul Belmondo még nem kemény, hanem vicces rendőrfelügyelőket játszott. A francia művészvilág ünnepeltje volt és olyan igazi szerepeket kapott, mint a Kifulladásig Michelje vagy Godard másik nagy alkotásának, a Bolond Pierrot-nak a főszerepe. Ehhez persze kiváló partnerei voltak Godard kedvenc színésznői, a fiatalon elhunyt Jean Seberg vagy később Anna Karina. Seberg fiús frizurája, franciás, csíkos pulóvere, bizonytalan mosolya mindenkinek örök emlék marad, aki megnézte ezt a filmet. Csakúgy, mint Belmondo vicces, majd fájdalmas grimaszai.

Jean-Luc Godard filmjei: Kifulladásig (rendező – 1959) Kifulladásig (szereplő – 1959) Az asszony az asszony (rendező – 1961) Éli az életét (rendező – 1962) Bolond Pierrot (rendező – 1963) Hímnem – nőnem (rendező – 1965 Alphaville, a titokzatos város (rendező – 1965) Hímnem – nőnem (rendező – 1965) Week-end (rendező – 1967) Keresztneve: Carmen (szereplő – 1983) Keresztneve: Carmen (rendező – 1983)

[szerkesztés] Külső hivatkozások