Gustave Flaubert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gustave Flaubert
Gustave Flaubert
Született:
1821. [[]].
Rouen, Franciaország
Meghalt:
1880. [[]].
Croisset, Franciaország


Gustave Flaubert (Rouen, 1821 - Croisset, 1880) francia író, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

  • Apja a rouen-i kórház főorvosa volt. Korán az irodalom, a történelem és a művészetek érdeklik, szülői kényszerre tanul Párizsban jogot, ahol megismerkedik Victor Hugoval. Tanulmányait neurózisa, enyhe epileptikus jellegű betegsége miatt félbeszakítja, és a család Rouen melletti házába vonul vissza. Egy hosszabb közel-keleti (Egyiptom, Sziria) utazás (1850-51), és viszonylag gyakori párizsi tartózkodáson kívül itt él haláláig.
  • Szerelmi kapcsolatba lépett Louise Colet költőnővel, Pradier, a szobrász, Musset és más hírességek szeretőjével. Közeli barátja lesz Téophile Gautier, George Sand, később Guy de Maupassant, majd a Goncourt-fivérek. Magánélete egyre inkább megszűnik, azonossá válik írói munkájával.

[szerkesztés] Művei

  • Műveinek tárgya vagy a (gyakran ókori) történelem (Szent Antal megkísértése, Szalambó), hol a jelenkor (Bovaryné, Érzelmek iskolája, Bouvard és Pécuchet). A Szalambó romantikus indittatású történelmi freskó-hátteréhez (Hannibál kora) Flaubert rengeteg történelmi tanulmányt folytatott, holott a korrajz, bármily hitelesnek szánta is, csupán pompázatos háttér marad, mert a regény lényege az aprólékosan kidolgozott lélektani motivumok szövevényében rejlik.
  • A Bovaryné (1857) egy vidéki orvos feleségének, Emmának, saját ostoba és korlátolt környezetébe szépségével és érzékenységével nem illő, unatkozó fiatal nő többszörös szerelmi csalódását rajzolja meg. A férjétől házasságuk óta idegenkedő Emma hamis romantikus olvasmányok és képzelgések érzelmi rabja, életét csak a szerelmi mámorral véli megvalósíthatni. Mindkét szerelme kihasználja és megalázza, Bovaryné az öngyilkosságba menekül.
  • Az Érzelmek iskolája (Éducation sentimantale, 1862) nagyobb epikus távlatban követi végig egy jóakaratú, semmiben nem alávaló és semmiben nem kiemelkedő fiatalember, Frédéric Moreau ifjúságát, szerelmi megpróbáltatásait a párizsi irodalmi és közéletben. Frédéric igazi "mellékszereplő", és Flaubert épp abban tér el erősen Balzac ábrázolásmódjától, hogy mindvégig e mellékszereplő szemhatárán belül marad, ráadásul Frédéric - és barátai - nem kalandorok, hanem szürke figurák. Semmi romantikus, igazi "kaland" nem bontakozódik ki a regényben, illetve, ami igen, az a legkevésbé sem lesz romantikus, inkább illúzióromboló. Az "elveszett illúzióknak", Balzac hangütésétől eltérően itt már nincs tragikuma és hősiessége, az elmulasztott kalandok és lehetőségek ugyanolyan ostobaságoknak látszanak, mint az a kevés, mely megvalósulhatott belőlük. A regény egyik bravúrja az 1848-as párizsi forradalom rajza: Frédéric ennek is csak közeli-távolabbi szemlélője marad, miként a regény végén Louis Bonaparte 1851. decemberi véres hatalomra jutásának. Az Érzelmek iskolája felhasznál bizonyos önéletrajzi motivumokat. Frédéric életre szóló szerelmének rajzához egy ismert párizsi műkereskedő felesége (Madame Schlesinger) szolgált modellül, a könyvben nagy szerepet játszó, fontos irodalmi szalont vezető "Múzsa" alakjában a kortársak Baudelaire egyik múzsájára ismertek.
  • A Bouvard és Pécuchet utolsó, befejezetlenül maradt műve. Eddigi könyveiben is pátosz és romantika nélküli hangon, gyakran szenvtelennek látszó tárgyilagossággal, még gyakrabban ironikus távolságtartással rajzolta meg történetét és figuráit - bár a fogalommá vált flaubert-i szenvtelenség (impassibilité) nem egyedüli dallama írásművészetének. Utolsó regényében a gyilkos erejű, tárgyilagos, sőt idegenkedő irónia felerősödik. Két barátságba keveredő hivatalnok-kispolgárról szól, akik örökség révén pénzhez jutnak, és feladva irodai munkájukat a legkülönbözőbb vállalkozásokba fognak, melyek mind tragikomikus kudarccal végződnek. A két balek hol a mezőgazdaságot, hol az orvostudományt akarja megreformálni, hol technikai találmányokkal próbálkoznak, hol régészettel. Bouvard és Pécuchet tragikomikus szellemi "fejlődése" egyúttal az emberiség örökös kudarcait is példázza. Az író mély idegenkedését csak felerősíti a könyv mellékleteként szolgáló "Közhelyszótár" (Dictionnaire des idées reçues), tele a korabeli köznyelv és sajtó ostoba kliséivel.

[szerkesztés] Művei Magyarországon

  • A Salammbo Sajó Ferenc múlt századbeli fordítása után 1962-ben Bartócz Judit átültetésében Szalambó címmel jelent meg újra.
  • A Madame Bovaryt már 1904-ben lefordította Ambrus Zoltán. Legismertebb, többször kiadott magyar átültetése Gyergyai Albert nevéhez fűződik, majd a kilencvenes években Pór Judit fordította le ismét.
  • Az Éducation sentimentale több részlete már a századfordulón megjelent magyarul. A teljes regényt Gyergyai Albert fordította le 1928-ban, és ő adta ez azóta elfogadott magyar címet is (Érzelmek iskolája).
  • A Bouvard és Pécuchet két teljes magyar fordítása (Benedek Marcell és Tóth Árpád) jelent meg ugyanabban az évben (1921.)

[szerkesztés] Szakirodalom

  • Babits Mihály: Az európai irodalom története ´(Bp., Nyugat Kiadás, é.n. (pp. 597-600; 637-638; 612-613.)
  • Albert Thibaudet: Gustave Flaubert (Paris,1935. Éd. Gallimard)
  • René Dumesnil: Gustave Flaubert - La vie et l'Oeuvre (Paris, 1947.)
  • Gyergyai Albert: Klasszikusok (Szépirodalmi Kk., 1959.)
  • Jean-Paul Sartre: L'idiot de la famille (Idióta a családban).

[szerkesztés] Források

  • Világirodalmi Lexikon, 3. (Akadémiai Kiadó, 1974)

[szerkesztés] Külső hivatkozások