Fitz József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fitz József (Oravicabánya, 1888. március 31. –Budapest, 1964. szeptember 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályája
1906–11 között Budapesten és több külföldi egyetemen tanult. 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet, 1932-ban a pécsi egy.-en magántanári képesítést szerzett. 1914-től Budapesten az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 1934-től 1945-ig az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója volt. 1946-ban nyugdíjba vonult, ám még évekig szaktanácsadóként tevékenykedett. 1957-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa. Szakirodalmi munkássága igen jelentős; nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése.
[szerkesztés] Főbb művei
[szerkesztés] Szépirodalom
- Az új levél novellák (Budapest, 1911).
[szerkesztés] Szakirodalom
- A könyv története (Bp., 1930);
- A pécsi püspöki könyvtár egy eltűnt kódexe (Pécs, 1932);
- Hess András, a budai ősnyomdász (Bp., 1931);
- Gutenberg (Bp., 1940);
- A könyv sorsa Erdélyben (Bp., 1941);
- A magyar nyomdászat 1848–49 (Bp., 1948);
- A könyv és a könyvtárak története (Bp., 1951);
- A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története (I–II. Bp., 1959);
- A magyar könyv története 1711-ig (Bp., 1959–67).
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Magyar Életrajzi Lexikon


Based on work by