Alberto Calderón

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alberto P. Calderón (Mendonza), 1920. szeptember 14. – Chicago, 1998. április 16.) argentin matematikus, aki leginkább a parciális differenciálegyenletek elméletével és a szinguláris integrál operátorokkal foglalkozott. A huszadik század egyik legfontosabb matematikusa volt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tanulmányai

Építészmérnöki diplomát szerzett a Buenos Aires-i Egyetemen 1947-ben. PhD fokozatát 1950-ben szerezte meg matematikából a Chicagói Egyetemen.

[szerkesztés] Munkássága

1958-ban publikálta az egyik legfontosabb eredményét, amely egyedülálló megoldás a Cauchy-probléma parciális differenciálegyenletekre való alkalmazása terén. PhD-s témavezetőjével és egyben mentorával, Antoni Zygmunddal megfogalmazták a Calderón–Zygmund-teóriát szinguláris integrál operátorok témakörében.

Pályafutása során akadémiai posztot töltött be az Ohiói Állami Egyetemen, az Institute for Advanced Study, a Massachusetts Institute of Technology-n és a Chicagói Egyetemen, ahonnan 1985-ben vonult nyugdíjba. Számtalan díj, köztük a Böcher-díj, a Wolf-díj és a National Medal of Science kitüntetettje.


[szerkesztés] Könyvei

  • The book Harmonic Analysis and Partial Differential Equations: Essays in Honor of Alberto Calderón by Cora Sadosky, Alberto P. Calderón and Carlos E.Kenig, University of Chicago Press, 1999, ISBN 0226104567, has a biographical essay in the introduction, as well as giving an idea of the breadth impact of his work.
  • A.P. Calderón and A. Zygmmund, On the existence of certain singular integrals, Acta Math., 88, (1952), 85–139. This is one of the key papers on singular integral operators.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken