Kunország

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kunország: másnéven Kumánia (Cumania). A moldvai és havasalföldi kun szállás területek történelmi elnevezése. A terület elkülönül a mai Ukrajna területén volt kipcsák és kun szállásterületektől.

A kunok a sztyeppékről érkeztek maguk előtt űzve a szintén török eredetű úzokat, akik korábban a besenyőket szorították ide. Bármilyen önálló államot, vagy nagyobb törzsszövetséget nem hoztak létre, így Kunországban lényegében nem volt önálló állam. A törzsek külön-külön telepedtek le, s innen indították porytázásokat orosz, magyar és lengyel területekre.

Csoportjaik költöztek innen a Balkánre de idővel egyre jobban szétszórodtak a térségben. A kun betöréseket a szomszédos országok kemény harcokkal verték vissza. Magyarország kezdett komolyabb kísérletekbe a pogányok megtérítésére, azzal hogy Havaselvén, Milkón kun püspökséget hozott létre.

A további térítéseket szolgálta, hogy II. András magyar király 1211-ben a dél-erdélyi Borzaföldre letelepítette a Szentföldről jött keresztes Német Lovagrendet. A lovagok alapos előkészületek után néhány hadjárattal meghódították a havasalföldi Kunországot. A lovagrend azonban borzasági és kun területeit összekapcsolva egy önálló német államot kívánt létrehozni, de II. András még idejében megakadályozta és elűzte a lovagokat Lengyelországba.

Kunország meghódítására a magyar királyok mellett még kísérletet tett Lengyelország és az orosz fejedelmek.

1239-ben IV. Béla a tatárok közeledtének hírére a kunok többségét innen betelepítette Magyarországra, de a magyar lakosság elüldözte őket. A kumániai kunok egy részét (főleg a moldvaiakat) a tatárok magukba olvasztották, másokat IV. Béla újra visszahívta. 1247-ben, majd 1260 egy újabb tatárjárás hírére a Szörénységet és Dél-Kunországot a Johannita Lovagrendnek adta hűbérül IV. Béla, hogy megvédjék a tatár támadásokatól az országot, de ez a letelepítés eredménytelen maradt, nem tartott sokáig.

A kunok évtizedekig hűen szolgálták Magyarországot, de amikor az egyház erőteljesen szorgalmazta letelepedésüket és megtérítésüket, fegyveresen fellázadtak. IV. (Kun) László aki egyébiránt nagyon „szerette” őket, kénytelen volt fegyveresen fellépni ellenük. Az 1280-ban, vagy talán 1282 a hód-tavi csatában leverte a lázadókat. Ekkor a kunok jórésze ismét visszatelepült történeti hazájába. Az idő múlásával azonban nagyon gyengült nemzeti tudatuk. Az országba állandóan telepedtek be a románok, akiknek későbbi vezetői, a kenézek jobbára kunok voltak (köztük I. Basarab fejedelem is talán kun származású volt). A kunok másrésze a Balkánra telepedett, őket a szerbek, a bolgárok, vagy a macedónok olvasztották magukba.

A történelmi Kunországon a XIV. századtól két új román állam Havasalföld és Moldva osztozott, akinek népei között nagyszámban voltak tatárok, besenyők, kunok és úzok]].

[szerkesztés] Forrás

  • Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon kiadó Budapest 2004.