Jürgen Habermas
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jürgen Habermas (Düsseldorf, 1929. június 18.) német filozófus és szociológus.
1954-ben diplomázott, diplomamunkája Friedrich Schellingről szól. 1961 és 1964 között a Heidelbergi Egyetemen, majd 1964 és 1971 között a Frankfurti Egyetemen oktatott. 1971 és 1983 között a Max Planck Intézet igazgatójaként dolgozott. 1983 és 1994 között ismét Frankfurtban tanított, és innen ment nyugdíjba.
Habermast gyakran a Frankfurti iskolához sorolják, diákjai pedig az 1960-as évek végén a kritikai szociológiához kapcsolják. Önmagát szociológusnak tartja, még ha alapvetően filozófiát tanult is. Az akkori konzervatív, antikommunista és antimarxista Nyugat-Németországban marxista szociológusnak vallja magát, és megpróbálja igazolni, hogy lehetséges a marxizmus tanulmányozása egyetemi keretek között.
Mint Marxot, őt is foglalkoztatja a kapitalizmus válsága, azonban más megközelítésben: a haladó kapitalizmus izgatja.
Jürgen Habermas vezette be az 1968-as baloldali, romboló diákmozgalommal szemben a de:Linksfaschismus fogalmat, ez talán fontos a marxizmus tanulmányozása közben.
Habermast Marxnál is jobban befolyásolta Max Weber.
[szerkesztés] Magyarul megjelent könyvei
- A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (Gondolat, 1971 és Osiris, 1999)
- A társadalomtudományok logikája (Atlantisz, 1994)
- Válogatott tanulmányok (Atlantisz, 1994)
- Filozófiai diskurzus a modernségről (Helikon, 1998)
- A kommunikatív etika (Új Mandátum, 2001)
- Megismerés és érdek (Jelenkor, 2005)
- A posztnemzeti állapot (L'Harmattan, 2006)
[szerkesztés] Irodalom
- Felkai Gábor: Jürgen Habermas (Áron, 1993)


Based on work by