Concino Concini

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Concino Concini, Ancre márkija (más néven d' Ancre marsall) (Firenze, 1575Párizs, 1617. április 24.), olasz kalandor, aki XIII. Lajos uralkodásának kezdetén döntő befolyással bírt a francia kormányzatra.

Concino Concini (1575 – 1617) (Daniel Dumonstier rajza)
Concino Concini (1575 – 1617) (Daniel Dumonstier rajza)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A kegyenc

Egy firenzei jegyző fia volt, aki nem sokkal az előtt csatlakozott a Franciaországba induló Medici Mária († 1642) kíséretéhez, hogy az elhagyta Itáliát, és feleségül ment IV. Henrik († 1610) francia uralkodóhoz (1600). 1601. június 12-én feleségül vette Leonora Dori Galigait († 1617), a királyné fogadott nővérét. Concini olyan erős befolyást gyakorolt a királynéra, hogy IV. Henrik több alkalommal is kilátásba helyezte kitiltását (hitvesével egyetemben) a királyi udvarból.

[szerkesztés] A politikus

Amikor az uralkodót meggyilkolták, Concini (mint d' Ancre márkija) és felesége lettek a legfőbb tanácsadói Máriának, aki régensként irányította Franciaországot a gyermek XIII. Lajos mellett. A Concinik megvetéssel kezelték Lajost, és Franciaország rovására igyekeztek meggazdagodni. Bár sohasem járt harcmezőn, s csatát sem vezényelt le, 1613-ban mégis őt nevezték ki Franciaország marsalljává. Népszerűtlenségét kihasználva a hercegek ligája – melynek tagja volt Condé († 1646), Soissons, Mayenne, Bouillon, Nevers és Vendôme hercegek – kétszer is fellázadt ellene. 1616-ban sikerült elérnie, hogy Condét letartóztassák és a Bastille-ba zárják. Néhány tehetséges politikus segítségével megszilárdította helyzetét, de egy évre rá a nemesek ismét lázadással fenyegetőztek.

[szerkesztés] Merénylet

XIII. Lajos francia király kegyeltje, Charles d' Albert de Luynes márki, Luynes hercege († 1621) összeesküvést kezdeményez Concini ellen, akit végül Nicolas de L'Hospital, Vitry marsallja († 1644) – a király gárda több tagjával – a Louvre felvonóhídján agyonlőtt. Özvegyét boszorkányság vádjával halálra ítélték, majd 1617. június 8-án lefejezték és elégették.

[szerkesztés] Bibliográfia

  • Britannica Hungarica világenciklopédia [főszerk. ... Halász György], Budapest : M. Világ, [1994-2001].
  • Csató Tamás–Gunst Péter–Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia, I. köt., Az őstörténettől 1789-ig, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 214. p.