Das Musikalische Opfer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Musikalisches Opfer (Zenei áldozat) (BWV 1079) Johann Sebastian Bach műve, amely 10 kánont, 2 fúgát és egy triószonátát tartalmaz. Ezek alapja a II. (Nagy) Frigyes (porosz) király által megadott téma.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A mű keletkezése
A mű létrejötte annak köszönhető, hogy Bach és II. Frigyes 1747. május 7-én találkoztak a királyi rezidencián. A találkozás eredményeképpen Carl Philipp Emanuel nevű fiát felvették udvari zenésznek.
Ezenkívül az uralkodó mutatott egy akkor újdonságszámba menő pianofortét, és mivel Bach nagy improvizátor hírében állt, a király adott neki egy témát, amire neki egy fúgát kellett improvizálnia:
A másnapi sajtó beszámolója szerint Bach sikerrel vette az akadályt, bár a hangszerrel nem volt egyáltalán megelégedve.
A találkozás után két hónappal előállt ezzel a művel, aminek az ajánlása "Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta" (a király parancsára a téma és egyebek kánon formában kidolgozva). Ha az ajánlás kezdőbetűit összeolvassuk, a ricercar szót kapjuk, ami a korai fúgák neve volt.
[szerkesztés] Struktúra, hangszerelés
- Két fúga:
-
- Ricercar a 6 (hatszólamú)
- Ricercar a 3 (háromszólamú)
- 10 kánon
- Egy négy tételes triószonáta, fuvolára (ez volt a király hangszere), hegedűre és basso continuóra.
A triószonátát leszámítva nem találkozunk hangszereléssel. Manapság az ilyen műveket egy vagy két zongorán (vagy billentyűs hangszeren, mint a csembaló), vagy kamarazenekar előadásában halljuk.
[szerkesztés] Egyéb érdekességek
A mű tartalmaz ún. rejtvénykánonokat is, melyben csak a főtéma van megadva, és egy-két paraméter, ebből kell kánont szerkesztenie az előadónak, természetesen kontrapunktikus és polifón módszerekkel.
Ez a mű A fúga művészete mellett Bach életműve csúcsának tekinthető.


Based on work by