Bertalanfi Pál

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bertalanfi Pál (Polya, 1706. január 6. – Komárom, 1763. január 15.) jezsuita rendi gimnáziumigazgató

[szerkesztés] Élete

Nemes szülőktől származott; a humaniórákat Nagyszombatban végezvén, 1725. Bécsben lépett a rendbe. Kassán folytatta tanulmányait és 1742-ben fölszenteltetett. Tanított Gyöngyösön, Ungvárott, Pécsett, Egerben és Székesfehérvárott, azután mint magyar hitszónok egy évig működött Győrött, hétig Bécsben; Nagyszombatban szintén hét évig; innét Sárospatakra ment házfőnöknek, végre Komáromba gimnáziumi igazgatónak. Emlékezetre méltó, hogy 1745-ben ő volt az első, ki a Bécsben lakó magyarokhoz az egyházi szószékről magyar beszédet tartott.

[szerkesztés] Munkái

1. Nagyra vágyodó világ fiának keserves siralma. Bécs, 1750. (2. kiadás. Kassa, 1761.)

2. Dicsőséges szent István magyar királynak rövid élete, mely egy ájtatos uri tisztelője által versekbe foglaltatott. Bécs, 1751.

3. Mindennapi kenyér, melyet mind kisdedeknek, mind korosnak lelki táplálására tördelt. Buda és Nagyszombat. 1753. (2. kiadás. Buda, 1779.)

4. Keresztyén bölcsesség. Nagyszombat. 1754. (2. kiad. Eger, 1770.)

5. Világnak két rendbéli rövid ismerete. Nagyszombat, 1757.

6. Mennyei genius. Hely és év n.

[szerkesztés] Források