Asztély

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Asztély (ukránul Астей (Asztej)) a Beregszászi járás déli részén, Beregszásztól 6 kilométerre, közvetlenül a magyar határon fekszik. A község határában 1988 óta működik határátkelő, amely mára nemzetközivé vált.

[szerkesztés] Története

Asztély a Tisza árterén helyezkedett el, ezért komolyabb település nem alakulhatott ki itt egy darabig. A község első említése 1378-ból való a Macsolai család birtokaként. A XIVXV. században Búlcsúi, a Lónyai, a Lipóczi, az Újhelyi, a Tarnóczi, a Mathuznai, a Perényi és a Teklekdi családok uradalmának részét képezte.

A reformáció során a település a református hitre tért át. 1708-ig a község Beregsurány filiárja volt, majd önálló egyházzá alakult. 1763-ban a gyülekezet korábbá fatemplomát megújította, majd 1829-ben új kőtemplomot épített.

A XX. század pusztítása közül messze a legnagyobb számban a sztálini terror érintette a települést. Az elhurcolt lakosság kétharmada (43 fő, a falu lakosságának mintegy 10%-a) vált biztosan a szovjet terror áldozatává.

1958-ban Mocsolához csatolják a falut. Majd 1988-ban határátkelőt kapott, amely az első jelentősebb beruházásnak számított a falu szovjet történetében. Ukrajna 1991-es függetlenedését követően a nagyrészt Beregszászra ingázó lakosság hirtelen állás nélkül maradt, amely következtebén megindult az elvándorlás Ukrajna belső területei és Magyarország felé.

2003-ban önállósult a község, népességszáma stabilizálódott.

[szerkesztés] Gazdaság

A helyben dolgozó lakosok legnagyobbrészt a mezőgazdaságból élnek. A jellemző termesztett növények a gabona mellett a zöldségek (paprika, uborka), de az állattartás (sertés, szarvasmarha) is jelentős. A településen található határátlépő a munkalehetőség mellett terepet biztosít a falu vendéglátóhelyeinek működésére.

[szerkesztés] Népesség

A népesség nagyrésze magyar nemzetiségű és református vallású. A település lakóinak többsége máshol keres állást, elsősorban Beregszászon, vagy Magyarország bármely részén.