Katódsugárcső

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A színes televízió katódsugárcsövének felépítése  elektronágyú elektronnyalábok (színenként egy) fókuszáló tekercsek eltérítő tekercsek anódcsatlakozó maszk a megjelenítendő kép vörös, zöld és kék (RGB) részének szétválasztásához foszforréteg  vörös, zöld és kék zónákkal a képernyő foszforborítású belső rétegének közelképe
A színes televízió katódsugárcsövének felépítése
  1. elektronágyú
  2. elektronnyalábok (színenként egy)
  3. fókuszáló tekercsek
  4. eltérítő tekercsek
  5. anódcsatlakozó
  6. maszk a megjelenítendő kép vörös, zöld és kék (RGB) részének szétválasztásához
  7. foszforréteg vörös, zöld és kék zónákkal
  8. a képernyő foszforborítású belső rétegének közelképe

A katódsugárcső (angolul cathode ray tube, CRT), melyet Karl Ferdinand Braun fejlesztett ki, hagyományosan a számítógépképernyők, televíziók, radarkijelzők és oszcilloszkópok kijelző eszköze. A 20. század végéig a tévéképernyőkben kizárólag ezt használták. Azóta megjelentek a plazmaképernyők, folyadékkristály-, DLP képernyők és más technológiák.

[szerkesztés] Működése

A katódsugárcsőben elektronok csapódnak fluoreszcens ernyőre, ahol a luminofor képpontokat (melyek előállításához általában cinkvegyületeket használnak) gerjesztve, felvillanást hoznak létre. Ezek a felvillanások alkotják a képet. Az elektronok megfelelő helyre jutattásáról (eltérítéséről) mágneses vagy elektromos tér gondoskodik. Színes televízió esetén minden alapszínhez külön elektronnyaláb tartozik, amelyet a képernyő megfelelő színben villódzó részeire vezetnek (ábra).

[szerkesztés] Lásd még