IX. Piusz pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

IX. Piusz pápa (Giovanni Mastai-Ferretti ; 1792. május 13., Sinigaglia – 1878. február 7., Róma ) Szent Péter 255. utódaként 1846–1878 között római pápa.

[szerkesztés] Gyermek- és ifjúkora

IX. Piusz pápa
IX. Piusz pápa

Az Adriai-tenger partján fekszik Sinigaglia, amely a XVIII. század végén tízezer lakost számlált és az Egyházi Államhoz tartozott. A lombard eredetű Mastai család a XVI. századtól lakott itt. A következő századtól ez a család piacenzai hercegének köszönhetően grófi címmel, majd anconai eredetű Ferretti családdal kötött házasság révén kettős névvel büszkélkedhetett. A francia forradalom és a napóleoni hadjáratok idején Geronimo Mastai-Ferretti a városka polgármestere volt. Catherina Solozzi grófnőt vette feleségül, akitől négy leánya és négy fia született. A legkisebb fiú Giovanni-Maria-Giovanni-Battista-Pietro-Pellegrino-Isidorio – jövendőbeli pápa – 1792. május 13-án született, akit szülei és testvérei később csak Giovanninak szólítottak. Az elemi ismeretekre édesanyja tanította, majd 1803-ban a messzi Volterra városba került, ahol a piaristák középiskolájában tanult. 1808-ban azonban betegség miatt kénytelen volt hazatérni szülővárosába. 1810-től pedig Rómában lakott az egyik nagybátyjánál is itt folytatta tanulmányait; filozófiát, matematikát, teológiát és jogot tanult. A fiatalkori epilepsziája ismét kiújult, majd ebből felgyógyulva a pápától, VII. Pius pápatól fogadást kért és kapott Giovanni. A pápa buzdító szavai segítettek neki a végső döntésben, mert hazautazott és szüleinek bejelentette, hogy pap lesz. Huszonkét évesen tért vissza Rómába és a Tatagiovanni nevű árvaházban lakott és 1817-től – bár még csak papnövendék volt – az intézet igazgatóhelyettese lett. Egészsége teljesen rendbe jött és 1818. december 18-án szubdiakonussá, 1819. március 6-án diakónussá, 1819. április 10-én áldozópappá szentelték. Ezután a Santa Maria in Via Lata-templom káptalanjának kanonokja lett, ami rangjához illő egyházi állást jelentett. Ő azonban ezzel keveset törődött és folytatta nevelői-igazgatói tevékenységét 1823-ig. Ekkor diplomáciai feladattal bízta meg a Szentszék: a Chilében szervezendő apostoli nunciaturán uditore lett. A viharokkal, kalóztámadásokkal tarkított, kalandos tengeri út 1824. január 5-én ért véget Buenos-Aires kikötőjében, s innen szárazföldön folytatták az utazást két hónapon átt Chile fővárosába, Santiagóba. Az új köztársaság emberei bizalmatlanul, sőt rosszindulattal fogadták őket, s két hónapos huzavona után, visszavonultak Rómába. Ezután Giovanni az új pápától XII. Leótól új kinevezést kapott. A San Michele a Ripa nevű szociális intázmény igazgatója lett, amely egyszerre árvaház, javítóintézet, férfi és női börtön és aggmenhely ként működött. A többszáz fős intézményt a teljes káosz állapotában vette át az új igazgató s néhány hónap alatt rendet teremtett, az embereket érdekeltté téve a munka becsületes végzésében. Egy év és nyolc hónap elegendő volt arra, hogy Giovanni Mastai-Ferreti bizonyosságot tegyen kiváló szervezőkészségéről. Ekkor a pápa Spoleto (1827. május 21.) érsekévé nevezte ki.


Előző pápa:
XVI. Gergely pápa
Római pápa
1846–1878
Vatikán címere Következő pápa:
XIII. Leó pápa