Az üldözött himnuszai

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az üldözött himnuszai az i. e. 12. században keletkezett egyiptomi himnuszok. IX. Ramszesz fáraó sírjából került elő az az osztrakon, amely egy hivatalától megfosztott írnok fohászait tartalmazza. Elképzelhető, hogy keletkezési idejük megelőzi IX. Ramszesz korát, s talán visszanyúlik az i. e. 13. századba, esetleg az i. e. 14. századba.

Három himnusz a Napistenhez szól, akit az egyiptomi vallás a bajbajutottak támaszának tekintett. A sok mitológiai utalás ellenére bensőséges, közvetlen hangvétel jellemzi a szövegeket. Az egyik himnusz élénk színekkel festi le a napisten éjszakai látogatását a halottak birodalmában. A halottak dicsőítik a fényességes istent, akinek látogatása után újra rájuk boril a sötétség, s ők visszafekszenek koporsójukba. Szó van a Napisten ellenségének, a sötétség kígyójának legyőzéséről is, a kígyó itt nyilván a szerző ellenségének jelképe. Egy másik himnusz szintén a Napistent dicsőíti, mint az emberek éltetőjét. Bírónak nevezi, s kéri, nyújtsa neki a karját. A három naphimnuszhoz egy mitológiai szempontból jelentős Ozirisz-humnusz is csatlakozik, ennek az író egyéni problémáival foglalkozó része elveszett.

[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)