Bahil Mátyás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bahil Mátyás (Süvete, 1706. február 14. -?) evangélikus lelkész

[szerkesztés] Élete

Atyja Bahil János tanító volt; iskoláit Ráhón, Ochtinán, Késmárkon és Besztercebányán végezvén, 1727. április 27-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1730-ban Cserencsénybe, ment tanítónak; 1734-ben a szlovák evangélikusok lelkésze lett Eperjesen.

[szerkesztés] Munkái

Cyprianus munkáját: Von Ursprung und Ausbreitung des Pabsthums. Vittenberga, 1745. cseh nyelvre Meisner Hybla Tódor névvel, lefordítván, ezért elfogták, de 1746. december 14. fogságából megszökött és Poroszországba menekült.

Külföldön tartózkodása alatt emlékiratot adott ki, ily címmel: Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies. Traurige Abbildung der protestantischen Gemeinden in Ungarn. Brigae, 1747. (Latin és német szöveggel. Ezen munka, melyben a szerző 1706–46. életét és balsorsát irja le, egész terjedelmében megjelent a Fabó által kiadott Monumenta Evangeliana Augustae Confessionis Hungariae Historica II. kötetében. Pest, 1863.

[szerkesztés] Források