Ferrit

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A ferrit vagy alfa-vas (α-Fe) az anyagtudományban használt fogalom a vasra vagy az elemi vas tércentrált köbös szerkezetű kristálya. A ferrit az acél és öntöttvas fő alkotórésze, ez adja a mágneses tulajdonságait, és klasszikus példát jelenet a ferromágneses anyagra.

A közönséges szerkezeti acél (szénacél legfeljebb 0,2 súly % szénnel) főleg ferritet tartalmaz, a széntartalommal növekvő perlit mennyiséggel (ez egy ferrit és cementit tartalmú lemezes szerkezet). Mivel a bainit vagy más néven ledeburrit és a perlit egyik összetevője a ferrit, minden vas-szén ötvözet tartalmaz bizonyos mennyiségű ferritet, ha szobahőmérsékleten eléri a kémiai egyensúlyi állapotot.

A tiszta vasban a ferrit 910 °C alatt stabil. E hőmérséklet felett a vas lapcentrált köbös formában kristályosodó ausztenit vagy gamma-vas stabil. 1390 °C felett az 1534 °C hőmérsékletű olvadáspontig ismét a tércentrált köbös kristályrácsú forma stabilabb (delta-vas).

Csak nagyon kevés szénmennyiség képes oldódni a ferritben; a maximális mennyiség 0,02 súly % 723 °C-on. Ennek az az ok, hogy a szénatomok intersticiálisan oldódnak mivel a karbon atomok körülbelül kétszer akkorák, mint az intersticiális "lyukak", így minden egyes szénatomot jelentékeny helyi deformációs mező veszi körül.