Erzherzog-osztály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erzherzog-osztály
Az SMS Erzherzog Karl
Az SMS Erzherzog Karl
Típus csatahajó
Hosszúság 126,24 m
Szélesség 21,7 m
Árbocmagasság  ? m
Merülés 7,5 m
Vízkiszorítás 11 000 t
Hajtómű 12 db Yarrow kazán, 2 db álló, 14 000 LE, 2 db hajócsavar, 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj
Sebesség 19,2 csomó
Fegyverzet
  • 4 db 24 cm-es H 40-es ágyú
  • 12 db 19 cm-es H 42-es ágyú
  • 12 db 7 cm-es H 45-ös gyorstüzelő
  • 4 db 4,7 cm-es H 44-es gyorstüzelő
  • 2 db 4,7 cm-es H 33-as gyorstüzelő
  • 4 db 3,7 cm-es Vickers szórólöveg
  • 4 db 8 mm-es géppuska
  • 2 db 7 cm-es H 18-as partraszálló löveg
  • 2 db 45 cm átmérőjű torpedó-vetőcső
Páncélzat
  • Övpáncél: 210 mm
  • Fedélzet: 40 mm
  • Lövegtornyok: 240 mm
  • Parancsnoki torony: 216 mm
Legénység 1087 fő
Vízrebocsátás 1903.

Az Erzherzog-osztályú csatahajókat az Osztrák–Magyar Monarchia építette. A három egységből álló osztály tagjai az SMS Erzherzog Karl, az SMS Erzherzog Friedrich, és az SMS Erzherzog Ferdinand Max voltak. Mindegyikük egy-egy főhercegről, a csász. és kir. Haditengerészet (K.u.K. Kriegsmarine) felsőbb parancsnokairól kapta nevét.

Megépítésük idején a három csatahajó a kor színvonalán állt. 1909-ben korszerűsítették a hajók 24 cm-es tornyainak szellőzőrendszerét.

Az I. világháború idején a III. csatahajóosztály tagjai voltak. 1915. május 23-án részt vettek az olasz partok lövetésében. A háborúban leginkább a pólai hadikikötő védelme volt a feladatuk. 1918-ban Cattaróban állomásoztak. A háború után az olasz haditengerészethez kerültek a hajók.

Az Erzherzog-osztályú csatahajók rajza
Az Erzherzog-osztályú csatahajók rajza

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken