Gémeskút
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A gémeskút a földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő vízkiemelő szerkezet. Ez a kútszerkezet egész Közép- és Kelet-Európában ismert, pár évtizede a magyar nyelvterületeken a legelterjedtebbnek számított.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Részei
A gyakran élő fából kialakított, földbe mélyített ágasnak a villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém (Csallóközben: sujtó, a Kisalföld északi részén: hankalék az elnevezése). A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat (ostor, kútostor, a Dunántúl nagy részén: sudár), amelyen az abronccsal erősített favödör függ. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő vagy fatuskó nehezéket, koloncot erősítenek.
[szerkesztés] Használata
A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (pl. legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész magyar nyelvterületen elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt.
[szerkesztés] Elnevezései
- gémeskút – általános és leggyakoribb
- csigáskút – a Dunántúl nyugati és déli részén
- nyilas kút – Szlavóniában
- komponás kút – Erdélyben
[szerkesztés] Jeladás kútgémmel
A gémeskút régen hírközlő szerepet is betöltött. A gém és a kútostor helyzetének állításával látótávolságra jelezték a legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét. Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. Szintén így üzentek a betyároknak pártolóik.


Based on work by