Gélelektroforézis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A gélelektroforézis alapelve, hogy a töltéssel rendelkező molekulák elektromos térben, össztöltésüknek megfelelően, az ellentétes töltésű elektróda felé vándorolnak. A vándorlás sebessége (v) függ a molekula töltésétől (z), tömegétől és alakjától (f) továbbá az elektromos térerőtől (E):

V=(E*z)/f

[szerkesztés] Módszer

A fehérjék elválasztásához leggyakrabban olyan porózus gélt használnak, amellyel a proteinek nem reagálnak és amely egyben molekulaszűrőként is szolgál. A pórusok nagyságától függően a különböző méretű fehérjék vándorlása befolyásolható: ha molekula mérete kicsi a pórusokhoz képest, gyorsan mozog, ha nagy, a fehérje szinte mozdulatlan marad a gélben (a pórus mérete változtatható).

Ha fehérjék denaturálódnak, akkor a fehérjék jól elválaszthatók egymástól molekulatömegük alapján, mivel a fehérjének nagy negatív össztöltése lesz.

Ha a fehérje több láncból épül fel, amelyeket diszulfid hidak kapcsolnak össze, akkor azok redukciója után az egyes láncok elválaszthatók egymástól és relatív tömegük meghatározható.

A polipeptidláncok láthatóvá tehetők különböző festési eljárásokkal.

Sok fehérje elektroforetikus mobilitása logaritmikusan arányos a tömegével. Így, ha ismert molekulatömegű fehérjék is rendelkezésünkre állnak, a módszer különböző fehérjék relatív molekulatömegének meghatározására is alkalmas.