Diphilosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Diphilosz (Szinópé?, Kr. e. IV. század közepe – Szmürna, Kr. e. 289 után) Görög komédiaköltő
Életéről közelebbit nem tudunk. Az attikai komédiának volt – Menandrosz mellett – az egyik legkiemelkedőbb képviselője. Mintegy száz komédiát írt, ezek közül hárommal aratott drámaversenyen győzelmet. Nagyobb részükből a naukratiszi Athénaiosz idézetei alapján töredékek is fennmaradtak. Dialógusai elevenek, a tréfák egymást követik bennük. Kedvelt fogása volt, hogy kontraszthatású jeleneteket állított közvetlenül egymás mellé. Fontosabb művei: „Anaszózomenói” (Megmenekülők), „Danaidesz” (Danaidák), „Emporosz” (Utas), „Epidikazomenoi” (Pereskedők), „Gamosz” (Házasság), „Héraklész”, „Klérumenoi” (Nyertesek), „Lémniai” (Lémnoszi nők), „Mainomenosz” (Őrjöngő), „Paiderasztai” (Fiúbolondok), „Paraszitosz” (Élősködő), „Philadelphoi” (Szerető testvérek), „Polüpragmón” (Fontoskodó), „Szapphó”, „Szikelikosz” (Szicíliai), „Szkhedia” (Könnyű hajó), „Szünapothnészkontesz” (Együtt a halálba), „Szüntrophoi” (Jóbarátok), „Zógraphosz” (A festő).
Hűséges utánzója és követője a római Plautus volt, aki egyes állítások szerint Diphilosz több darabját csak átültette, így például a „Casina" címűben a Klérumenoit, a „Vidularia" címűben a Szkhediát, „Commorientes” című elveszett darabjában pedig feltehetően a Szünapothészkonteszt.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon


Based on work by