Bömhécek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bömhécek: A magyarországi szlovénség egyik magyar elnevezése.

A Magyarországon élő szlovéneket különféle nevekkel illették: tótok, majd vendek, ebbe sokan belekeverik a vandál megnevezést is, valójában egy ideig a vandálok leszármazottjainak gondolták a vendeket.

A bömhéc név is voltaképp csak a szlovénok egy részére vonatkozik: az istvánfalvi (ma Apátistvánfalva) és nagy-dolinczi (ma Dolenci, Szlovénia) szlovénekre használták, azért mert a magyarországi szlovének jellegzetes dialektusa a vend nyelvjárás ü és ö betűket használ (valószínűleg alnémet hatásra utal), és ezen falvakban beszélt dialektusokban található a legtöbb ü, ö betűs szó. A név könnyen lehet, hogy a horvát bohnjec szóból származik, amivel a horvátok a magyarországi szlovéneket illették.

A szlovének magukat sohase nevezték még anyanyelvükön se akár vendeknek, vagy tótoknak, esetleg még bömhéceknek, ahogy azt még néhány jelenkori történész is állítja. A magyarok késztetésére kezdték magukat csak magyarul vendeknek vallani. Ezzel a magyar politikai vezetésnek később volt a célja, hogy felülvizsgálhassák a trianoni békeszerződést.

A bömhéc népnév a hivatalos dokumentumokból a 20. század során teljesen kiveszett.

[szerkesztés] Forrás