A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme Max Weber egyik leghíresebb műve. Fogalmait konrét történeti összefüggésekből vezeti le. Weber hipotézise az, hogy a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában.
[szerkesztés] A protestáns etika
Weber a protestáns egyházak közül a kálvinizmust tartotta a legmeghatározóbbnak elemzése szempontjából. A kálvini dogmák szerint mindenki csak az örök halálra szolgálhat rá, ha csak Isten másként nem határozott. De az, hogy kiválasztott-e, az csak a hívő halála után válik el. A világ arra rendeltetett, hogy Isten dicsőségét szolgáljuk, a kiválasztott hívő pedig arra, hogy részt vegyen Isten evilági dicsőségének gyarapításában. Tartsd hát magad kiválasztottnak, hiszen a kétely a hit elégtelenségének bizonyítéka. A fáradhatatlan hivatal végzés pedig elűzi a kételyt, és Isten dicsőségére szolgál.
A katolikus egyház tanítása hagyományosan közönyt mutat a földi javakkal szemben, és jobban a túlvilág felé orientált, mint a protestáns egyházak. Megmutatkozik ez abban katolikus eszményben is, mely a vallái jámborságot a világtól való idegenséggel asszociálja. A protestantizmus, ehhez képest a mindennapok vallása. Míg a katolikusoknál a bűnt megbánás, majd a gyónás követi, így végül a hívő megbocsáttatik, addig a kegyelmi állapotban lévő protestáns élete racionális keretben zajlik. Az a gondolat, hogy a rendszeres és módszeres munka megvéd a kísértéstől, az időfecsérlés pedig bűn, elvezetett a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés elterjedéséhez, ami végső soron a kapitalizmus kialakulását segítette elő.
[szerkesztés] A kapitalizmus szelleme
Webernek először azt az alternatív magyarázatot kellett kizárnia hogy a tőkés kapitalizmusnak megfelelő kollektív gondolkodási sémák megjelenése nem oka hanem következménye a gazdasági fejlődésnek. Ha ez a második gondolatmenet igaz, akkor ez a bizonyos szellem nem volna más, mint valamiféle üzleti kis "káté", olyan melyben összefoglaltatnak a formálódó kapitalista rendszer egyénre vonatkozó tapasztalatai. Egyféle üzleti bölcsességek gyűjteménye lenne, olyan viselkedési formák együttese, melyek - a tapasztalat során - mint legcélravezetőbbek kiszelektálódtak. Olyanok, amilyenek Benjamin Franklin XVIII. század közepén írt életvezetési tanácsai voltak. Ez utóbbi vélemény természetesen közel áll a marxi társadalomelmélethez, amennyiben a gazdasági alap (a formálódó kapitalizmus) életre hívja a neki megfelelő ideológiát. A lét határozza meg tehát a tudatot, amely elgondolást Weber naív történelmi materializmusnak nevez. Ezt alátámasztandó Weber kijelenti, hogy a XVII. század eleji New Englandben már előbb volt "szellem", mint kapitalizmus, Firenzében ugyanakkor kapitalista típusú gazdaság nem jár együtt a "szellemmel".
Weber gondolata így folytatódik, a tőkés típusú gazdaságnak először meg kellett küzdenie azzal a normarendszerrel, amelyet Weber tradicionalizmusnak nevez. Ezt a következő példán át szemlélteti. A darabbér típusú bérezési rendszer a modern gazdaságban egy olyan eszköz, amivel a munkaadó a lehetséges legnagyobb teljesítményre ösztönzheti a munkást. A tradicionális világban a szükségletek kötöttek voltak, a munkás amint elérte a társadalmilag megengedett és elvárt életszínvonalat, megcsappant a motivációja arra, hogy tovább dolgozzon. Az, hogy a munkás úgy végezze munkáját, mint hivatást, azt magas bérekkel elérni nem lehet - szögezi le Weber. A kapitalista szellemnek tehát ki kellett szorítania a tradicionalista gondolkodásmódot, ahhoz hogy az új gazdasági rend kialakulhasson. A kapitalizmus szelleme - vonja le a következtetést - szükséges feltétele volt a kapitalizmus kialakulásának. Világos volt Weber előtt az is, hogy a protestáns etika megjelenése csak egy volt a kapitalizmus kialakulása irányába ható erőknek, annak tehát szükséges, de nem elégséges feltétele volt.
[szerkesztés] A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
Weber szerint tehát a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály - ethosz -, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A mai tőkés rendszernek persze már nincs szüksége a pénzszerzésnek, mint az embert kötelező öncél gyanánt hivatásként való felfogásához vallásos hatalmak támogatására, de ez a felfogás egykor ellentétes volt egész korszakok erkölcsi felfogásával. Az erkölcsileg aggályos, legfeljebb megtűrt volt, mint például a középkori Firenzében.
A protestáns etika megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta, de egyenesen Isteni akaratot látott benne. Fontos persze, hogy a Weber által az irracionális keleti típusú kapitalizmussal szembeállított nyugati kapitalizmus nem csupán felszabadította szerzési ösztönt, de egyben meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával, ideális feltételeket teremtve a tőkeképződésnek.
Ma persze, mikor az utilitarista világiasság uralkodik, a győzedelmes kapitalizmusnak már nincs szüksége túlvilági hatalmak erkölcsi támogatására, de a nagy átalakulás beindulásában döntő szerepet játszottak a protestáns eszmék.


Based on work by