Ebeczky Béla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ináncsi Ebeczky Béla (Egyházasbást, 1858. december 2. – ?) hivatalnok, Abellino álnéven költő, író. Ebeczky Emil fia.
Iskoláit Rimaszombaton, Rozsnyón és Pesten végezte el. Orvosi tanulmányait követően 1886-ban a rövid életű Auróra szépirodalmi kör tisztviselője lett és a kör felolvasásain is tevékenyen részt vett. Később a Magyar Királyi Államvasutak hivatalnokaként dolgozott.
Első irodalmi kísérlete 1872-ben a Gömöri Lapokban jelent meg, 1878–1879 folyamán pedig számos verset írt a Losonci Híradóba. Egyetemi hallgató korában a fővárosi szépirodalmi lapokba dolgozott. 1878-tól költeményeit, tárcáit közölte a Magyarország és a Nagyvilág, a Fővárosi Lapok, az Ország-Világ, a Bolond Istók, a Pesti Hírlap, a Magyar Salon, a Vasárnapi Újság és a Hét. A Pesti Hírlap 1883. évi pályázatán A grófnő muffja című elbeszélése dicséretet nyert, s 1885-ben Kohut Adolf fordításában németül is megjelent (Lustige Geschichten aus dem Tokayerlande, Berlin). Nagy sikert ért el népszerű, férfiak számára írt tanácsadó könyvével, a Legújabb szerelmi levelezővel, amely 1899 és 1914 között négy kiadást is megért.
[szerkesztés] Művei
- Legújabb szerelmi levelező. Budapest: Kálmán. 1899.
- A hogy jöttek. Budapest: Singer és Wolfner. 1900.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996.


Based on work by