Borderline személyiségzavar
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A borderline személyiségzavar Borderline personality disorder a nemzetközi betegségosztályozás szerint főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, a személyközi kapcsolatok, és az énkép/énidentitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar. Ritkábban hívják úgy is magyarul mint határeseti személyiségzavar.
| Orvostudományi portál |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A meghatározás eredete
E zavarhoz hasonló intenzív hangulatváltásokról, impulzív dühösséggel jellemzett kórképeket már az ókorban is feljegyeztek. Később a pszichoanalitikus és pszichiátriai szakirodalomban több különböző megnevezéssel jelölve jegyeztek fel hasonló esetleírásokat:
- 1864-ben Bonet T. Sepulchretum-ban megjelent Párizsban kiadott írásában folie maniaco-mélancholique-nek nevezte az általa megfigyelt állapotot, melyet kiszámíthatatlanul egymást váltó bűntudattal, depresszióval, hangulatemelkedettséggel és normalitással jellemzett.
- 1854: Falret J. 30 éves munkássága alatt szerzett tapasztalatai alapján a Bulletin de l'Académie Médicale folyóiratban megjelent cikkében folie circulaire-nek nevezte azoknak az öngyilkosságra hajlamos egyéneknek az eseteit, akiknél az öngyilkos hajlam mellett depresszió, düh, ingerlékenység, hangulati emelkedettség normális periódusokkal való váltakozását figyelte meg.
- 1854-ben a Falret J. által leírt esetekre Baillarger M. a folie à double forme megnevezést javasolta.
- 1854: Kahlbaum K. L. ciklotímiának vagy súlyosabb formáját vesania typica circularis-nak nevezte. A mánia (valóságtól elrugaszkodott jókedély) és a melankólia (depresszió) egyazon kórképben való megjelenésére célozva.
- 1896: Kraeplin E. a cilkotímiás kórképektől való elkülönítését hangsúlyozta és szubaffektív vagy irritábilis személyiségnek nevezet e kórképet.
- 1923: Schneider K. labilis személyiségnek nevezve hangsúlyozta a labilis hangulatot, ellenséges érzelmi reakciókat, a morózusságot, ingerlékenységet, impulzivitást, szociális labilitást.
- 1925: Kretschmer E. cikloid-szkizoform temperemantumnak nevezte a BPD hez hasonló kórképeket.
- A határeseti személyiségzavar fogalmát a pszichoanalitikus Adolf Stern használta először 1938-ban, betegek egy olyan csoportjának jellemzésére, akik „betegebbeknek” tűntek, mint a neurotikusok, de „kevésbé betegnek”, mint a pszichotikusok. De az akkori pszichoanalitikus módszerekkel való kezelés nem segített, sőt inkább rontott az állapotukon. A fogalmat azonban a későbbiekben alig használták.
- A borderline (az angol kifejezés magyar jelentése „határvonal”) meghatározás először 1967-ben jelent meg a Journal of Psychoanalitic Association című lapban a pszichoanalitikus Otto Kernberg cikkében a személyiségzavar súlyosságát minősítő jelzőként. Kernberg a borderline személyiségszerveződés fogalmát Adolf Stern definíciójához hasonlóan a neurózis és a pszichózis határmezsgyéjén elhelyezkedő állapotként határozta meg.
- 1977-ben Gunderson "Borderline Group of Neurosis" nak nevezet és tíz fő karaktervonással jellemezte.
- Kernberg értelmezése mára érvényét vesztette. Noha már inkább a sokféle személyiségzavar egyikeként tekintik a borderline tünetegyüttest, melyet a pszichoterápiában a jellegzetes kapcsolódási mód különít el, az okok pszichoanalitikus megközelítése sokat segít a tünetek megértésében, és modern formájában az egyik leghatékonyabb terápiás lehetőség.[1]
[szerkesztés] Diagnózis
A diagnózis megállapítása előre meghatározott nemzetközi betegségosztályozási rendszerek diagnosztikai kritériumai alapján, szakember által történik.
[szerkesztés] A BPD diagnosztikus kritériumai (DSM-IV)
- Kapcsolatokban a túlidealizálás és leértékelés közötti ingadozás
- Minimum két olyan területen megjelenő impulzivítás amelyben önkárosító: költekezés, szexualitás, alkohol, droghasználat, bolti lopás, felelőtlen autóvezetés, falánk evés
- Érzelmi instabilitás. Az alaphangulat eltolódása depresszió felé, irritábilitás, vagy szorongás felé ami néhány óráig, de legfeljebb néhány napig tart.
- A helyzethez nem megfelelő heves düh, vagy a düh feletti kontroll hiánya, pl. gyakori indulathullámzások
- Ismétlődő öngyilkossági fenyegetőzések, gesztusok, öncsonkító viselkedés.
- Kifejezett és állandósult identitászavar az alábbiak közül legalább két vonatkozásban: önkép, szexuális orientáció, hosszútávú célok vagy pályaválasztás, barátok megválasztása, értékrend.
- Krónikus ürességi és unalomérzés
- A valóságos vagy elképzelt elutasítás elkerülése érdekében tett heves erőfeszítések. (Kapcsolatokban távolságtartásban nyilvánul meg, nem tartja meg/nem ápolja hosszabb távon barátságait/kapcsolatait)
[szerkesztés] Megkülönböztető diagnosztika
Lényeges megkülönböztetlése a pszichotikus affektív zavaroktól. A pszichotikus zavarok általában hirtelen lépnek fel, ezzel szemben a BPD állandósult működészavarral jellemezhetők, melyek mélyen rögzült karektervonások jelei. A pszichotikus tüneteket pedig sokszor extrém külső stressz hatására jelentkeznek. Ezen esetekben a megterhelés csökkentése esetén a beteg állapota gyorsan javulni kezd, míg a BPD esetén a stresszcsökkenés nem feltétlenül jár állapotjavulással.
[szerkesztés] Klinikai kép
[szerkesztés] Viselkedés
Az egyén érzéseit heves és intenzív formában juttatja kifejezésre. A viselkedés állhatatlan, szélsőséges. Hosszabb távon megfigyelhetők a hangulati és viselkedésbeli váltások. Önemésztő dühösség, depresszív hangulat mellett, gyakoriak lehet a szorongásos gátoltság, máskor alkalmi magabiztosság, élénk színes viselkedés/hangulat váltakoznak egymással. Kapcsolataira jellemző a felszínesség, a másoktól való függővé válás, önállótlan „tapadó” viselkedés, és a manipulatív megoldások közötti váltakozás.
[szerkesztés] Önjellemzés
Homályos képük van önmagukról, személyes identitásukról. Nem tudják „összetartani magukat”. Bizonytalan identitásuk miatt, kapcsolataikban könnyen másoktól függővé válhatnak. Gyakran szétszórtnak és „szétesettnek” érzik magukat. Társkapcsolataikban sokszor magányosnak és elszigeteltnek érezik magukat.
[szerkesztés] Disszociatív zavarok
Ritkán rövid, de heves dühkitörésekre kerülhet sor. Pl: csuklójukat felmetszik, összeszaggatják ruhájukat, fejüket a falba verik stb. Ilyenkor a csalódottság és tehetetlenség miatt elfojtott keserűség tör ilyen formában utat magának.
[szerkesztés] Rövid reaktív pszichózis
Hirtelen kialakuló intenzív szorongással, és "énszétesettséggel" járó, visszafordítható állapotok, melyek sokszor csak néhány óráig tartanak, de 2-3 napnál általában nem tovább. Ilyenkor nem tudják megfelelő mértékben elkülöníteni a szubjektív élményt és az objektív, külső valóságot. Ezért nem képesek, a konvencióknak és szociális elvárásoknak megfelelően viselkedni. A valósággal való kapcsolat elvesztése és az elviselhetetlennek megélt érzelmi indulati káosz egyre primitívebb működési szintek felé sodorja őket. általában valamilyen módon mégis képesek magukat "összeszedni". Ha azonban ezek az állapotok hetekig tartanak vagy túl gyakran jelentkeznek, akkor kórházi kezelés is indokolt lehet.
[szerkesztés] Affektív zavarok
Az affektív zavar a borderline személyiségzavar esetén a depresszió és a mások felé való ellenséges érzések elegyéből áll.
[szerkesztés] Dekompenzált "szétesett" borderline személyiség
A dekompenzált borderline folyamatosan és áthatóan mutatja kóros vonásait. Gondolkodása és viselkedése mélységesen zavart. Általában kórházi kezelésre szorul mert nem tudja szerepeit ellátni. Valóságvesztés, a gondolkodásbeli és érzelmi kontroll zavara jellemző rá. Nem tud megfelelő mértékben különbséget tenni a szubjektív érzések, gondolatok, és az objektív valóság között. Az erős érzések eltorzíthatják a valóságészlelést, ilyenkor paranoid színezetű elképzelései lehetnek. A külvilág eseményei álomszerűvé válnak.
[szerkesztés] A szociális kompetencia elvesztése
A súlyosabb esetekben, a pszichotikus regressziók elhúzódóak lehetnek, ez sokszor szociális érvényesülési képtelenséget eredményes. Ha nem sikerül "normálisan élnie" gyámoltalan és befelé forduló lesz. A gondolkodás szétesése fokozódik. Kényszeresen rágódik vagy üresen szomorú, de néha bizarr és szélsőséges érzelmi kitörések is jelentkezhetnek.
[szerkesztés] Öngyilkosság
A BPD-ben szenvedők körében kiugróan magas az öngyilkosok aránya: 5-10%, ez 500-1000-szerese a normál lakosság körében tapasztalhatónak. A személyiségzavarról sokszor a pszichiátereknek is kevés információjuk van, több pszichiáter lemond pácienseiről a kiszámíthatatlanságuk miatt (elmaradt megbeszélések, nehéz közös nevezőre jutni velük). Egyéb káros szenvedélyek esetén (alkohol, drogok) a kockázati tényező jelentősen megnő, 58%-ot is elérheti annak a valószínűsége, hogy a páciens öngyilkosságot követ el 5 éven belül.
[szerkesztés] Terápia
A BPD terápiája gyógyszeres és pszichotherápiás kezelésre épül. A gyógyszeres kezelés elsődleges célja a tünetek enyhítésén keresztül az életveszélyes állapotok, öngyilkossági veszélyeztetettség, és önromboló tünetek megszüntetése. Másodlagos célja a beteg pszichotherápiára alkalmas állapotba hozása. A gyógyszeres kezelés ugyanis csak tüneti javulást eredményez, a tartós változás azonban csak hosszútávú pszihoterápiával, érhető el.
[szerkesztés] Pszichoterápiák
Az évtizedek folyamán számos pszichotherápiás módszerrel próbálkoztak/alkalmaznak a BPD kezelésében, a tünetek mérséklésében, több-kevesebb sikerrel. Ezek a következők: csoportterápia, családterápia, pszichoanalitikusan orientált egyéni terápia, támogató egyéniterápia, viselkedésterápia, pszichodráma csoport. Mindközül a legsikeresebbnek az úgynevezett mentalizáció alapú pszichoanalízis bizonyult.
[szerkesztés] Pszichoanalzís
Bár 2006-ban a sajtóban szenzációként jelent meg a pszichoanaltitikus terápiával kezelt BPD gyógyítható volta, a pszichoanalitikus terápia hatásosságáról már húsz évvel korábban is publikáltak eredményeket. 1987-ben R. Waldinger és J. G. Gunderson leírta öt, pszichoanalitikus terápiával sikeresen kezelt BPD-páciens esetét.
[szerkesztés] Mentalizáció orientált pszichoanalzís
A mentalizáció vagy tudatolvasás elmélete 2002-ben született, a londonban élő magyar Peter Fonagy és munkatársai kutatásainak keretein belül. A terápiát mely az eddigi terápiák közül a legsikeresebbnek bizonyult a borderline páciensek gyógyításában az elméleti alapok alapján 2004-ben Peter Fonagy dolgozta ki.
A nagy-britanniai Anthony Bateman vezetése alatt működő borderline páciensek gyógyítására specializálódott londoni klinikán, ellenőrzött vizsgálatok keretein belül klinikailag tesztelték a terápia hatékonyságát, és jó eredményekről számoltak be.
Segítségével megtanítják, a BPD-vel rendelkező egyéneknek saját és mások érzéseinek, viselkedésének helyes értelmezését. Sikeres terápia esetén a BPD-vel rendelkező egyének többé nem vetítik ki kontrollálatlan intenzív érzéseiket, saját belső félelmeiket, a környezetükben élő emberekre, szituációkba.
Megjegyzés:
Magyarországon a pszichoanalízis kizárólag magánpraxis keretén belül vehető igénybe, TB által nem támogatott, önállóan finanszírozott formában.
[szerkesztés] Dialektikus viselkedésterápia
Linehan M. Marsha által 1991-ben kidolgozott speciális kognitív-viselkedés terápia.
[szerkesztés] Egyéb pszichoterápiák
BPD esetén alkalmaznak támogató egyéni terápiát, különféle csoport-, és családterápiákat; melyektől azonban – a több-kevesebb eredmény ellenére – a BPD hatásos gyógyulása nem várható.
[szerkesztés] Gyógyszeres kezelés
Annak ellenére, hogy tartós és mély válltozás csak a pszichoterápiától várható, a BPD tüneti kezelésére számos gyógyszert alkalmaznak.
[szerkesztés] Hangulatjavítók – SSRI antidepresszánsok
A szerotonin visszavételét gátló (SSRI) készítmények a BPD esetén történő alkalmazásának a negatív hangulati állapotok megszüntetése a célja. A szerotonin (boldogsághormon) visszavételét gátolva növelik meg a szerotoninszintet a vérben. Így emelkedett hangulati állapotot hozva létre. Különféle mellékhatásaik között ismert szexuális funkciózavarokat okozó hatása.
[szerkesztés] Hangulatstabilizálók
Hangulatstabilizálók célja a hangulati ingadozások megszüntetése, és a szorongás csökkentése.
[szerkesztés] Antipszichotikumok
Leginkább öngyilkossági veszélyeztetettség esetén kerülnek alkalmazásra.
[szerkesztés] Kórlefolyás
2006-ban a betegség gyógyításában szenzációs áttörést jelentett a mentalizációs terápia, melynek köszönhetőan a BPD mára sikeresen gyógyítható személyiségzavar. Azonban ez az igen drága kezelés anyagi okokból csak kevés páciens számára elérhető/megfizethető. Ezért a BPD lefolyása még mindig krónikusnak mondható, illetve az esetek egy részében „az idő múlásával” a spontán gyógyulás is megfigyelhető; a tünetek „csitulnak”, „kialszanak”. A statisztikai adatoknak megfelelően 30. életév felett BPD-t ritkán diagnosztizálnak.
[szerkesztés] Híres borderline személyek
[szerkesztés] József Attila
Korábbi nézetek szerint schizofréniában szenvedett, újabban a sajtóban megjelenő szakmai vélemények szerint BPD-jellegű személyiségzavara volt.
[szerkesztés] Marilyn Monroe
Monroe mániás depresszióra emlékeztető hangulatingadozásai, érzelmi labilitása, többszöri öngyilkossági kísérletei, alkohollal, nyugtatókkal való visszaélései a BPD-t valószínűsítik. Bár lelki problémáit a korai szakmai véleményekben mániás depressziónak vélték, ennek oka, hogy a mániás depresszió BPD-től való elkülönítése a szakmai irodalomban is csak fokozatosan, az utóbbi harminc évben vált hagsúlyossá. Életrajzi írásokban/dokumentumfilmekben megjelent, Monroe pszichiátereivel készített riportok szerint nyilvánvalóan manipulálta pszichiátereit, egyszerre két pszichiáterrel többféle, valamint nagyobb mennyiségű gyógyszert íratott fel. A páciensek gondozópszichiátereik, gyószszerekkel kapcsolatos manipulálációi, tipikusan megfigyelt BPD-jelenség.
[szerkesztés] Lásd még
- Személyiség
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Bura.hu
- Sulinet.hu
- Egy gyógyítható személyiségzavar - mentalizáció: az érzelmek értelmezésére és ellenőrzésére – Népszabadség on-line
- Mary Target A kötődés reprezentációja súlyos személyiségzavarban szenvedő betegeknél (borderline állapotok tarápiája)
- Geographic.hu cikk
- Határeseti Szindróma linkek (Pszichopathológia.lap.hu)
[szerkesztés] Bibliográfia
- Effectíve Psychotherapy with borderline Patient. 1987 Waldinger R. és Gunderson J. G. New York, MacMilan Publishing.
- Mechanisms of change in mentalization-based treatment of BPD. J Clin Psychol. 2006 Apr;62(4):411–430. Fonagy P, Bateman AW.
- A developmental approach to mentalizing communities: I. A model for social change. Twemlow SW, Fonagy P, Sacco F. Bulletin of the Menninger Clinic. Fall 2005. Vol. 69, Iss. 4; p. 265
- Mentalization-based treatment of BPD. J Personal Disord. 2004 Feb;18(1):36–51. Bateman AW, Fonagy P.
- Psychotherapy for Borderline Personality: Focusing on Object Relations Mardi J Horowitz. The American Journal of Psychiatry. Washington: May 2006. Vol. 163, Iss. 5; p. 944 (2 pages)
- Mental representations, interpersonal functioning and childhood trauma in personality disorders by Vinocur, Danielle, Ph.D., Long Island University, The Brooklyn Center, 2005, 187 pages; AAT 3195364
- Borderline personality features: Instability of self-esteem and affect. [References]. [Journal; Peer Reviewed Journal] Journal of Social & Clinical Psychology. Vol 25(6) Jun 2006, 668–687. PsycINFO Zeigler-Hill, Virgil; Abraham, Jennifer.
- Risky Assessments: Participant Suicidality and Distress Associated with Research Assessments in a Treatment Study of Suicidal Behavior Sarah K Reynolds, Noam Lindenboim, Katherine Anne Comtois, Angela Murray, Marsha M Linehan. Suicide & Life – Threatening Behavior. New York: Feb 2006. Vol. 36, Iss. 1; p. 19 (16 pages)
- Interpersonal Outcome of Cognitive Behavioral Treatment for Chronically Suicidal Borderline Patients Marsha M Linehan, Darren A Tutek, Heidi L Heard, Hubert E Armstrong. The American Journal of Psychiatry. Washington: Dec 1994. Vol. 151, Iss. 12; p. 1771 (6 pages)


Based on work by