I. Svend dán király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. (Villásszakállú) Svend (dánul: Svend Tveskæg óészakiul: Sveinn tjúguskegg norvégül: Svein Tjugeskjegg angolul: Sweyn Forkbeard) (955 – 1014. február 3.) Dánia, Norvégia és Anglia királya.

Svend apját, I. (Kékfogú) Haraldot követte Dánia trónján 986-ban. Apja családjával együtt 960 körül megkeresztelkedett, és Svend a keresztény Ottó nevet kapta, de ezt nem használta.

Miután Olaf Tryggvasson norvég király 1000-ben meghalt, Svend kiterjesztette uralmát Norvégiára, II. Erik a vazallusa lett.

1013-ban a dán flotta élén támadást intézett Anglia ellen, és el is foglalta azt. II. Ethelred (Æthelred) angol király Normandiába menekült. Svendet karácsony napján királlyá választották. Nekikezdett a királyság újjászervezésének, de alig öt héttel később, 1014. február 3-án meghalt.

Előző uralkodó:
I. (Kékfogú) Harald
Dánia uralkodója
986–1014
A dán uralkodói korona Következő uralkodó:
II. Harald Svensson
Előző uralkodó:
II. Erik
Norvégia uralkodója
1000–1014
A Norvég Királyság címere Következő uralkodó:
II. (Szent) Olaf
Előző uralkodó:
II. Ethelred (978-1013)
Anglia királya
1013-1014
Az angol királyi címer Következő uralkodó:
II. Ethelred (1014-1016)