Bulcsú Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bulcsú Károly (családi nevén Paltsó Károly) (Kassa, 1823. április 8. – Kecskemét, 1865. augusztus 29.) református lelkész, tanár
[szerkesztés] Élete
Paltsó György bődi református lelkész fia volt. Tíz éves korában került a sárospataki főiskolába; 1844-ben a német nyelv elsajátítása végett Lőcsére ment tanulni, majd ismét Sárospatakra. A papi pályától „Ármány" című, pajkosságból irt drámájáért elüttetvén, a gróf Teleki családnál nevelő volt Pesten; az egyetemen a jogi tudományokat is hallgatta s ügyvédi vizsgát tett. 1848 elején Kassán az ügyvédi gyakorlatot megkezdette, midőn a szabadságharc kitört; beállott önkénytesnek és mint érdemjellel kitüntetett főhadnagy kapitulált Komáromban. Ekkor vette fel az addig csak irodalmilag használt Bulcsú nevet végkép sajátjáúl. A szabadságharc után a Fáy-családnál vonult meg mint nevelő. 1852-ben Losoncra hívták meg tanárul; 1854-ben Kiskunhalason, majd rövid idő mulva Kecskeméten a költészet tanára lett.
[szerkesztés] Források
1. Az élet hőse. Halotti emlék és siri szózat, melyet Lanczinger László hűlt tetemei felett elszavalt. Rimaszombat, 1853. (Költemény.)
2. Homokay Pál tanár emlékezete. Kecskemét, 1858. (Emlékbeszéd és költemény. Különnyomat a Kecskeméti Prot. Közlönyből.)
3. Viadár. Magyar tündérrege. Pest, 1858. (Költ.)
4. Bulcsú Károly költeményei 1850–1860. Kecskemét. 1860. (Ism. Szépir. Figyelő 1861.)
5. Gyász- és sirbeszédei. Debreczen, 1871. (Fördős Lajos, Papi Dolgozatok Gyászesetekre IV. füzete.)
Összeszedte s kiadta Ferenczy Teréz költeményeit a költőnő életrajzával Téli Csillagok czímmel (Pest, 1864).
Irt egy szomorújátékot is 5 felv. Szent László halála címmel.
Dolgozatai nagyobb részt versek, melyek a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Honleányok Könyve (1847), Munkások Ujsága (1848), Életképek (1848), Komáromi Lapok (1849), Budapesti Viszhang (1852), Délibáb (1853–54), Vas Gereben Nagy Naptára (1854), Fáncsy Album (1855), Kalauz (1857–58), Napkelet (1857–60), Hölgyfutár (1863), Nefelejts (1864), Csokonai Album (1861), Szigeti Album, Családi Kör, Nemz. Szinházi Lapok, Fővárosi Lapok (1864–65), Pesti Napló és a kecskeméti ref. gymnasium Értesítőjében (1858. Töredék a Nibelung-dalból XXII. Mint fogadtatott Chriemhilda a hunnok által.) 1859-ben papi vizsgát tett és egyházi dolgozatokkal foglalkozott, melyek közül több gyászbeszéd és sirvers megjelent a Fördős Papi Dolgozatok és Kecskeméti Lelkészi Tár cz. gyűjteményeiben és a Kecskeméti Prot. Közlönyben (1858–59); gyászénekei és verse jelentek meg a Freiburg Emilia asszonynak Tóth Mihály losonczi ref. lelkész hitvesének tetemei felett mondott Halotti könyörgés beszéd és énekek (Pest, 1853) c. könyvben.


Based on work by