Belovár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Belovár (horvátul Bjelovar, németül Belowar) város a mai Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Kaproncától 35 km-re délre a Bilogora-fennsík déli részén, fontos útvonalak találkozási pontjában fekszik. Közigazgatásilag 31 település tartozik hozzá.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a szláv bel (= fehér) és a magyar vár szavak összetétele.
[szerkesztés] Története
1413-ban említik először. Régi magyar neve Bélavár. A korábban jelentéktelen település Mária Terézia idejében lett igazi nagyváros, amikor a katonai határőrvidék központjává vált. Mai, szabályos városszerkezete ennek a nyomait őrzi. 1756-ban új erődítményt építettek ide, mely 1871-ig a varasdi határőrvidék szentgyörgyi ezredének székhelye volt. 1874-től szabad királyi város, 1886-tól a trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye székhelye. A Belovár és Kőrös közötti vasútvonal az 1890-es években készült el, mely a település fejlődését nagyban elősegítette.
1910-ben 7231 lakosából 5270 horvát, 839 szerb, 333 magyar, 316 cseh és 315 német volt. Barokk templomát Szent Teréz tiszteletére szentelték. Ma 41 000 lakosú megyeszékhely.
A Belovári régió legnagyobb községének központját először 1432-ben említik. Későbbi történelme során mint katonai erődítmény fejlődött, miről 1660-ból származó alaprajzok tanúskodnak. Ugyanezt a szerepet a határőrvidékben (az úgynevezett Militar krajinában és a törökök elleni hadban is betöltötte.
Ezek után Belovár a varasdi Generalát (tábornokság) katonai, majd adminisztratív központjának nevezték ki, ami e városnak további fejlődésében mély nyomot hagyott. Mária Terézia okmányával 1772-ben Belovár városi községgé lett kinevezve, a Militar Komunitet különleges előjogaival. Szabad királyi városként 1874-ben lett kikiáltva. Belovár megmaradt mind a mai napig is egy nagyobb terület adminisztratív központjának.
Annak ellenére, hogy a vidéket későbbi fejlődése során az ipar jellemzi, a környéket pedig a mezőgazdaság, Belováron már korán, a 18. században fejlődni kezd a selyemfeldolgozó ipar. 1772-ben felépült a szövőgyár. A városban a ma létező iparok közt a legfejlettebb az élelmiszer, fafeldolgozó és fémfeldolgozó ipar. Ezenkívül manapság Belovár oktatási központ, és diákok városa is.
Gazdag művelődési öröksége bele van építve e tájnak idegenforgalmi kínálatába, melyet gyönyörű vadászterületek (alacsony és magas vaddal) is kibővítik. Ezeknek a vadászterületeknek különösen nagy a vonzereje a külföldi vadászok számára, kik e tájra sok európai országból érkeznek.
Belovár városa Horvátország legerősebb iparközpontjai közé sorolható, a különösen kifejlett élelmiszer és fafeldolgozó iparával. A község az egész Horvátország fejlődésének fontos tényezője, mivel egy fontos nemzetközi korridor területén fekszik, mely Zágrábon keresztül összeköti Közép és Kelet Európát az észak adriai közlekedési pontokkal.
A város közvetlen közelében számos kirándulóhely is található és Belovár előnye abban is rejlik hogy hozzá közel van sok vonzó idegenforgalmi érdekesség mint a Bilógőra, Kálnik-hegység, Šóderica müto, Hlebine a naiv festészet központja, és ez csak egy része a kínálatnak. Jelentős a több mint 140 vendéglátó-ipari objektum kínálata mely majdnem kizárólag különleges és tájjellegű. Fontos még megemlíteni a fejlődében lévő falusi turizmust, melyet kiegészítenek a különböző sport- és üdülőobjektumok, melyek e község egyes falvaiban épültek fel.
[szerkesztés] Kultúra
- Belovári város múzeum
- Belovár Kulturális Egyesület – "Teréziána"



Based on work by