Fejér megye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Fejér megye | |
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megyeszékhely | Székesfehérvár |
| Terület | 4358,76 km2 |
| Népesség | 426 541 fő |
| Népsűrűség | 97,9 fő/km2 |
| Települések száma | 108 |
Fejér megye a Dunántúlon található, Pest, Tolna, Somogy, Veszprém és Komárom-Esztergom megye határolja. Székhelye: Székesfehérvár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Fejér megye az egyik legváltozatosabb területe hazánknak. A megye nagyobb déli része az Alföld dunántúli nyúlványának számító Mezőföld területére esik. Ezenkívül a Bakony keleti része és a teljes Vértes hegység, valamint a Gerecse, továbbá a Bicskei-dombság és a 27 km² területű Velencei-tó színesítik a terület domborzatát.
Lásd még: Fejér megye védett természeti értékeinek listája
[szerkesztés] Történelem
A megye területén már 20 000 évvel ezelőtt léteztek emberi települések a mai Nadap és Csór községek környékén. A Bicskéről előkerült, a neolitikum idejéből származó leletek világhírűek. Az i. e. 3. évezred végétől az i. e. 1. évezred elejéig máig ismeretlen nevű népek éltek itt és építettek többek közt földvárakat is. Közvetlenül a rómaiak előtti időszakból kelta nyomokra is bukkantak a régészek. A rómaiak idején már több állandó település volt Fejér megye mai területén: a székhely Gorsium volt, de Baracs (Annamatia) és Dunaújváros (Intercisa) is ismert település volt. A középkor hajnalán hunok, gótok, longobárdok és avarok tartózkodtak a Duna mentén. 586-tól folyamatosan érkeztek nomád népek egészen Árpád és a magyarok bejöveteléig.
895 és 900 között érkeztek a honfoglaló magyarok erre az országrészre, amely központi elhelyezkedése révén a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. Géza fejedelem székhelyén kezdett kiépülni a mai Székesfehérvár (akkoriban: Fehérvár). A város I. István korában a területi alapon szerveződő királyi vármegyerendszerben megyeszékhellyé vált. Székesfehérvár volt a 16. század közepéig a magyar királyok koronázási városa és a legtöbbjük temetkezési helyszíne is.
A középkori Fejér vármegye magába foglalta a Duna-Tisza közén elhelyezkedő egykori Soltszék területét is. A megyében besenyők és kunok is letelepedtek az Árpád-kor végén. 1333-ban már alispán és szolgabíró is működött az akkor már nemesi vármegyében.
A megye területe 1543 és 1688 között török uralom alatt állt. A török közigazgatás három szandzsákja fedte le: a budai, a székesfehérvári és a simontornyai. A török uralom és a háborúk alatt a falvak pusztulásnak indultak, a lakosságszám csökkent. 1692-ben szervezték újjá a közigazgatást, Székesfehérvár csak 1703-ban lett ismét szabad királyi város. A megye nagy területeit birtokul kapó nemesi családok között voltak a Batthyányak, Zichyek, Hochburgok és Heisterek. A 17. század folyamán a magyarok mellett szlovák és német lakók telepedtek le a török időkben elnéptelenedett területekre. A 18. század végére kialakult a megye lakóinak jellegzetes paraszti kultúrája.
Az 1860-as évektől a vasút megjelenése forradalmasította a közlekedést.
[szerkesztés] Önkormányzat és közigazgatás
[szerkesztés] Kistérségek
Fejér megye kistérségei (zárójelben a 2005. január 1. szerinti lakónépességi adatok)[1]:
- Abai kistérség (24 081)
- Adonyi kistérség (24 755)
- Bicskei kistérség (37 581)
- Dunaújvárosi kistérség (74 810)
- Enyingi kistérség (21 739)
- Ercsi kistérség (23 970)
- Gárdonyi kistérség (23 825)
- Móri kistérség (35 086)
- Sárbogárdi kistérség (26 251)
- Székesfehérvári kistérség (136 700)
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Gazdaság
A magyar nehézipar egyik központja Dunaújváros. Több ipari üzem található Székesfehérváron is.
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Kultúra
Lásd:
- Fejér megyei múzeumok listája
- Fejér megyei kulturális programok listája
[szerkesztés] Turizmus
A megye turisztikai vonzerejét a műemlékek sokasága, a természetvédelmi területek és a Velencei-tó üdülő- és lirándulóövezete jelenti.
Lásd még:
[szerkesztés] Települései
[szerkesztés] Megyei jogú városok
- Dunaújváros (50 804 lakos)
- Székesfehérvár (megyeszékhely 101 299 lakos)
[szerkesztés] Városok
(Népesség szerinti sorrendben, a 2006. január 1-jei állapot szerint, a KSH adatai alapján)
- Mór (14 614)
- Sárbogárd (13 466)
- Bicske (11 419)
- Ercsi (8567)
- Gárdony (8319)
- Enying (7051)
- Polgárdi (6696)
- Martonvásár (5397)
- Velence (4866)
- Adony (3829)
[szerkesztés] Községek, nagyközségek
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Lábjegyzet
[szerkesztés] Források
- Kisokos (Magyarország elsőszámú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006


Based on work by