Gorove István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gorove István (Pest, 1819. augusztus 20. – Budapest, 1881. május 31.) politikus, közgazdász.
Gorove László író fia. Temes vármegyei birtokán gazdálkodott. Csatlakozott a liberális ellenzékhez és 1846-tól a Védegylet igazgatója volt Kossuth Lajos után. Az 1848. évi forradalom és szabadságharc idején Temes vármegye országgyűlési képviselője volt. 1849-ben részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésében. A szabadságharc bukása után emigrált, Törökországban, majd Párizsban élt. 1852-ben távollétében halálra ítélték, és – in effigie, azaz jelképesen – felakasztották. 1857-ben tért vissza Magyarországra. 1861-től ismét országgyűlési képviselő volt a Deák-párt programjával. A kiegyezés után két ízben töltött be miniszteri tisztséget Andrássy Gyula kormányában: 1867 áprilisa és 1870 májusa között földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, míg 1870 áprilisa és 1871 júniusa között közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt. 1843-tól az MTA levelező tagja, majd 1867-től tagja volt.
[szerkesztés] Főbb írásai
- Nemzetiség (Pest, 1842)
- Nyugot. Utazás külföldön. I. – II. (Pest, 1844)
- Javaslat a magyar új vámtarifa tárgyában. (Pest, 1847).
[szerkesztés] Források
- Új Magyar Életrajzi Lexikon – ISBN 9635474148
- Révai Nagy Lexikona


Based on work by