Báthory Zsófia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Báthory Zsófia, somlyói (1629 – Munkács, 1680. június 14.): a Báthory család tagja, I. Rákóczi Ferenc édesanyja.
Szilágysomlyón ismerkedett meg ifj. Rákóczi Györggyel, Várad akkori kapitányával. Esküvőjük 1643. február 3-án volt Gyulafehérváron. Az öreg fejedelem kivánsága szerint a katolikus vallásról csakhamar áttért a református hitre. Szívében azonban örökké hű maradt előbbi felekezetéhez, és ezt apósa halála után nem is igen titkolta, férje halála után pedig nyíltan katolikus lett, fiával, I. Rákóczi Ferenccel együtt.
A Rákóczi-birtokokon lakó nagyszámú protestánsokat egész hévvel kezdte üldözni, papjaikat elűzette, a pásztor nélkül maradt nyájak közé pedig jezsuitákat küldött. Leginkább megérezte katolikus buzgóságának következményeit a sárospataki kollegium, melyet összes jövedelmétől megfosztott s általában minden módon üldözött, minek következtében a kollegium tanárai és hallgatói kénytelenek voltak Sárospatakról elbújdosni. A Wesselényi-féle összeesküvésbe belekeveredett fiát nagy áldozatok árán mentette meg társai sorsától. Az idővel együtt vallásos buzgalma s ezzel együtt üldözési szenvedélye is szüntelenül nőtt. Később egy Kiss Imre nevű jezsuita teljesen uralkodott fölötte s tettei fölött. 1676-ban a jezsuiták részére Kassán templomot emelt. Birtokairól utóbb már nemcsak a papokat, hanem magukat a protestáns híveket is kezdte elűzetni. Még menye, a különben szintén katolikus Zrínyi Ilona sem maradhatott meg a munkácsi udvarban, miután enyhébb bánásmódot ajánlott a protestáns jobbágyokkal szemben.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Magyar Életrajzi Lexikon


Based on work by