A négy testőr, avagy a Milady bosszúja
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A négy testőr, avagy a Milady bosszúja | |
| Rendező: | Richard Lester |
|---|---|
| Producer: | Alexander Salkind Ilya Salkind Wolfdieter von Stein Michael Salkind Pierre Spengler (nincs feltüntetve) |
| Forgatókönyvíró: | George MacDonald Fraser |
| Főszerepben: | Michael York Oliver Reed Faye Dunaway Charlton Heston |
| Zene: | Lalo Schifrin |
| Operatőr: | David Watkin |
| Jelmeztervező: | Yvonne Blake Ron Talsky |
| Vágó: | John Victor-Smith |
| Forgalmazó: | 20th Century Fox |
| Bemutató: | 1974. december 25. |
| Időtartam: | 108 perc |
| Díj(ak): | ld. a "Díjak és jelölések" fejezetnél |
| Nyelv: | angol |
| IMDb | |
A négy testőr, avagy a Milady bosszúja 1973-ban forgatott, de jogi problémák miatt csak 1974-ben bemutatott színes, spanyol–panamai kalandfilm. Eredeti címe: The Four Musketeers – The Revenge of Milady. Előzménye: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), folytatása: A testőrök visszatérnek (1989). A film az első epizódhoz hasonlóan világszerte nagy sikert aratott, ám a kritikusok szigorúbban ítélték meg, mint az előzményét.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A történet
La Rochelle ostrománál vagyunk. A király ellen lázadók Buckingham herceg és az angolok támogatásában reménykednek. A herceg titkos terve az, hogy a La Rochelle-i lázadók megsegítése után Párizsba nyomul tovább, hogy végre valóban övé legyen Anna királyné. Richelieu bíboros azonban megint közbelép: Rochefort gróffal elraboltatja a gyönyörű Constance-t, aki a királyné és a herceg titkos levelezését intézte. Ezzel párhuzamosan megbízza szépséges kémnőjét, a Miladyt, hogy bájaival kösse le D’Artagnant, az elrabolt Constance kedvesét. A Milady, aki mellesleg Rochefort gróf szeretője, kifogástalanul teljesíti a megbízást. Arról azonban nem tud, hogy fiatal szobalánya is szemet vetett a délceg testőrre, s elárulja neki, hogy úrnője csak színleli az érzelmeket D’Artagnan iránt. A sértett testőr az ágyban rátámad a Miladyre, s dulakodás közben felfedezi, hogy a nőt megbélyegezték, vagyis közönséges bűnöző vagy lotyó lehet valójában. Sikerül elmenekülnie, s azt hiszi, ennyivel meg is úszta. A Milady azonban bosszút esküszik, s szeretője közreműködésével D’Artagnan életére tör. A testőrök sietnek barátjuk segítségére: előbb megszöktetik Constance-t, majd D’Artagnan életét is megmentik. A Vörös Galambdúc fogadóban Athos kihallgatja Richelieu és a Milady titkos beszélgetését: a bíboros Angliába küldi a nőt tárgyalni, ugyanakkor célozgat rá, hogy sikertelen tárgyalás esetén a herceget meg kell ölni. A Milady fizetségül D’Artagnan és Constance életét követeli. Richelieu némi vonakodás után írásbeli felmentést ad az asszonynak a tervezett gyilkosságokra. A bíboros távozása után a Milady szobájában megjelenik Athos. Mindketten felismerik egymást: valaha a Milady felesége volt Athosnak, akit akkor La Fère grófnak hívtak. A testőr elveszi a bíboros felmentő írását a nőtől, aki Angliában se jár sikerrel: Buckingham börtönbe záratja. A ravasz kémnő azonban még ott is megtalálja a módját annak, miként teljesítse Richelieu megbízását, s hogyan jusson vissza Franciaországba, hogy véghez vigye bosszúját a testőrökön és a szépséges Constance-on…
[szerkesztés] A per
A négy testőr, avagy a Milady bosszúja egy időben készült A három testőr, avagy a királyné gyémántjaival. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a felvett anyagot egész estés, kétrészes produkcióként hozzák forgalomba. Végül a producerek a rendezővel egyetértésben úgy döntöttek, hogy két külön filmként mutatják be a végső változatot. A színészek tiltakoztak, mondván, hogy csak egy film után kaptak gázsit, holott valójában kettőt forgattak velük. Különösen Frank Finlay és Faye Dunaway elégedetlenkedtek. A pénzen kívül Faye főleg azt sérelmezte, hogy az anyag két részre bontásával szerepe az első epizódban másodlagossá vált. Ekkoriban ugyanis Dunaway már ismert sztár volt, s természetesen hollywoodi pozíciója miatt egyáltalán nem volt mellékes későbbi szerződései (és gázsijai) szempontjából, hogy milyen volumenű szerepekben volt látható addig. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni azt is, hogy effajta méltatlankodással Raquel Welch is előállhatott volna, csak nála fordított volt a helyzet: az ő karaktere a második részben szorult háttérbe. Hogy ez tényleg ok-okozati összefüggésben van-e azzal, hogy Welch utolsó jelentős szerepe éppen Lester testőr-filmjeiben volt, az kétséges, ám az tény, hogy a szexszimbólum a 70-es években fokozatosan kiment a divatból, s egyre érdektelenebb filmekben foglalkoztatták csupán. A színészek egyébként megnyerték az ügyben indított pert, de a számukra megítélt pénz így is kevesebb volt, mintha eleve két filmre szerződtek volna. A pereskedés miatt jelentősen csúszott a premier időpontja is, s valószínűleg jogi (netán adózási) szempontok is szerepet játszottak abban, hogy a folytatást spanyol–panamai koprodukcióként jegyezték be, noha ugyanaz a stáb, ugyanakkor forgatta, mint az angol–amerikai vállalkozásként forgalomba hozott A három testőr, avagy a királyné gyémántjait.
[szerkesztés] A kritikai fogadtatás
A filmet sokkal szigorúbban ítélte meg a kritika, mint az első részt. Főleg azt kifogásolták, hogy a második rész jóval komorabb, mint az első, kevesebb az irónia, túlságosan előtérbe kerül a Milady alakja, a testőrök közül pedig Porthos és Aramis egészen a háttérbe szorulnak. E vádak csak részben jogosak. A film nagy vonalakban követi az eredeti cselekményt, s a regény második fele szintén komorabb, mint az eleje. Mellesleg a könyv második felében szintén erőteljesen dominál a Milady karaktere, akárcsak a filmben. Aramis és Porthos kétségtelenül kevésbé hangsúlyos figurák a filmben, mint D’Artagnan vagy Athos, de az első részhez képest nem szorulnak jobban háttérbe.
[szerkesztés] Érdekességek
- A filmhez Aramis és Porthos narrációját is felvették, de végül csak az utóbbit használták fel a mű elején és végén.
- A magyarországi premier 1976. december 23-án volt. A hazai közönség akkor egy rövidített verziót láthatott, melyből épp a Milady elítélésének és kivégzésének képsorai hiányoztak! Ezek nélkül a néző azt hihette, hogy Athos lelőtte a nőt, miután pisztolyt fogott rá a zárda udvarán, a lovas hintónál. D’Artagnan és Rochefort párbaját a rövidített változatban rögtön az a jelenet követte, melyben a testőr Richelieu előtt áll. Nálunk a 80-as évek elején a televízió mutatta be először a vágatlan változatot, s a későbbi tévés bemutatók alkalmával is mindig azt játszották. DVD-n szintén a vágatlan változat került forgalomba, bizonyos külföldi tévétársaságok azonban olykor még mindig a rövidebb verziót sugározzák.
[szerkesztés] Bakik
- A film elején látható képkockákat, mikor jellegzetes kameraállásból felvéve egy nyáj vonul el a La Rochelle-t támadó ágyúk előtt, a történet közepén ismét felhasználták.
- Amikor Buckingham halála után a Milady megérkezik Calais-be, pontosan ugyanazt a ruhát viseli, amit az első rész azon jelenetében, mikor az ellopott gyémántokkal érkezett francia földre. Mivel a két filmet egyszerre forgatták, valószínűleg a két jelenetet is egymás után vették fel.
- Amikor a Milady és Rochefort gróf elindulnak a zárdába, a nő a hintóban a jobb oldalon ül. Mikor egy kisvárosban D’Artagnan megpróbál felkapaszkodni a hintóra, a Milady már a bal oldali ülésen ül, noha kevéssé valószínű, hogy útközben helyet cserélt volna Rochefort-ral.
- Az égő zárdánál játszódó epizódban kétszer is látható ugyanaz a vívójelenet, melyben Aramis küzd meg ellenfelével: először, mikor ő van fókuszban, később, másik kameraállásból abban a képsorban, melyben Athos és Rochefort küzdelme kerül a kép előterébe.
- Amikor a Milady megfojtja Constance-t, a gyilkos láncot a nő feje mellé ejti a földre. Mikor pár perccel később D’Artagnan rátalál a tetemre, a lánc a testtől jóval távolabb van a földön.
[szerkesztés] Főszereplők
- Michael York (D’Artagnan)
- Oliver Reed (Athos)
- Frank Finlay (Porthos)
- Richard Chamberlain (Aramis)
- Faye Dunaway (Milady de Winter)
- Charlton Heston (Richelieu bíboros)
- Christopher Lee (Rochefort gróf)
- Jean-Pierre Cassel (XIII. Lajos király)
- Raquel Welch (Constance Bonacieux)
- Roy Kinnear (Planchet)
- Simon Ward (Buckingham herceg)
- Geraldine Chaplin (Ausztriai Anna királyné)
- Nicole Calfan (Kitty)
- Michael Gothard (Felton)
- Ángel Del Pozo (Jussac)
- Gitty Djamal (Beatrice)
[szerkesztés] Díjak és jelölések
[szerkesztés] Oscar-díj
- 1976 jelölés Yvonne Blake és Ron Talsky, legjobb jelmez
[szerkesztés] BAFTA-díj
- 1976 jelölés Yvonne Blake, legjobb jelmez
[szerkesztés] Evening Standard-díj
- 1976 díj Richard Lester


Based on work by Lorincze,