D–20

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A D–20 vontatott tarackágyú. A 152 mm-es M 1937-es, más néven ML–20-as típusjelű löveget váltotta fel. Részegységei nagyrészt megegyeznek a 122 mm-es űrméretű, D–74 típusjelű tábori ágyúéval, fejlesztésük párhuzamosan folyt. A D–20-t az "URALMAS" OKB–9 jelű tervezőirodájában fejlesztették ki Fjodor Fjodorovics Petrov főkonstruktőr vezetésével. Tervezése már a II. világháború után elkezdődött, de a sorozatgyártású példányok csak az 1950-es évek közepén jelentek meg. Tüzelésnél a löveg körtalpát letámasztják, így stabil lesz, a kerekeket tehermentesítésük céljából felemelik. M–55 jelzéssel is ismert. Ezt a tábori löveget nehéz, kétkamrás csőszájfékkel látták el. Módosított, D–22 (2A33) típusjelű változatát építették az 2SZ3 "Akacija" önjáró lövegbe. A D–20 volt az első szovjet löveg, amely alkalmas volt harcászati atomlőszerek kilövésére. A szovjet időkben vegyi töltetű lőszerek is rendszeresítve voltak hozzá. Rakétapóthajtású lőszerrel a lőtávolság elérte a 24 km-t.

[szerkesztés] Műszaki adatok

  • Gyártó: Szovjetunió
  • Kezelők száma: 10 fő
  • Űrméret: 152,4 mm
  • Csőhossz: 5195 mm
  • Tömeg: 5650 kg
  • Lőszer tömege: 43,51 kg
  • Lövedék kezdősebessége: 600 (670) m/s
  • Lőtávolság: 17 410 m (24 000 m)
  • Tűzgyorsaság: 5-6 lövés/perc
  • Póthajtásos gránát: van
  • Emelkedési szög: -5°, + 63°
  • Oldalszög: 58°
  • Teljes hosszúság: 8,69 m
  • Teljes szélesség: 2,32 m
  • Teljes magasság: 1,92 m vontatva
  • Vontatási mód: AT–SZ; Ural–375; Tatra–813 típusú tehergépkocsik.
  • Vontatási sebesség: 60 km/h.

[szerkesztés] Típusváltozatok

  • M1985 – Romániában a D–20 alapján kifejlesztett löveg
  • "66-os típus" – Kínában gyártott változat