II. János bizánci császár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. (Szép) János (1118–1143) bizánci császár
I. Alexiosz legidősebb fiát igazságos uralkodása miatt egyesek „bizánci Marcus Aureliusként” tisztelik. Puritán és kegyeletteljes viselkedése nagyban hozzájárult kora erkölcseinek javításához, emellett eltökélte, hogy a birodalmat annak Manzikert előtti hatalmához juttatja vissza. Győzelmei a besenyők, szerbek és a betörő szeldzsukok felett, illetve törekvése az antiókhiai és az edesszai keresztes államok feletti szuverenitás elnyerésére nagyban hozzájárult a Bizánci Birodalom presztízsének növekedéséhez, noha elmondható, hogy a Komnénoszok uralma csak rövid ideig késleltette a korrupció és támadások által gyengített birodalom szétesését, bukását.
A császárt egyetlen – igen sokatmondó – kudarca a Velence ellen vezetett hadjáraton érte. A bizánci flotta XI. századi bukása után ugyanis a birodalom nagyban a köztársaságra volt utalva, és az olasz kereskedők kiterjedt előjogainak megkurtítására irányuló kísérlet megalázó status quóval ért véget, miközben több bizánci kikötő elveszett. Szép János véletlenül mérgezte meg magát egy nyíllal vadkanvadászat közben.
II. János császár felesége Piroska, a görög keresztségben Iréné nevet felvett magyar hercegnő, I. (Szent) László király leánya volt. Tőle származott a trónörökös, Mánuel is.
| Előző uralkodó: I. Alexiosz |
Bizánci császár Komnénosz-Dukász dinasztia |
Következő uralkodó: I. Mánuel bizánci császár |


Based on work by