Holt nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Holt nyelv: olyan nyelv, amelyet már nem használ egy nép vagy közösség, nincsenek anyanyelvi beszélői. A történelem folyamán számos nép a nyelvével együtt tűnt el.

A holt nyelvek feloszthatók:

  • Írásbeliséggel rendelekező holt nyelvekre.
  • Írásbeliséggel nem rendelkező holt nyelvekre.

Általában az írásbeliséggel nem rendelkező nyelvek halnak ki, mivel még szavaikat sem nagyon ismerjük.

Holt nyelv lehet mesterséges és természetes nyelv is. A mesterséges nyelv kategóriát sok tudós jelenleg is vitatja, ezért a mesterséges-holt nyelvek és az élő-természetes nyelvek szerintük jobb megkülönböztetésre adnak lehetőséget. Az eszperantó nyelv élő nyelv (alkotója Lazaro Ludoviko Zamenhof).

[szerkesztés] Holt nyelvek

  • A latin esete különleges: sokáig nemzetközi közvetítő nyelvként funkcionált mesterségesen megőrzött régebbi változata (klasszikus latin és középkori latin). Szó szerint értelemben nem halt ki valamely meghatározható időpontban, hanem a beszélt változatai fokozatosan alakultak át az újlatin nyelvekké, amelyeket ma több mint 800 millió ember beszéli mintegy negyvenféle dialektusban a spanyoltól a rétorománig.