Ifjabb Bartal György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ifjabb Bartal György (beleházai) (1820. szeptember 20. – Fadd, 1875. október 25.) földművelési- ipar- és kereskedelmi miniszter

[szerkesztés] Élete

Idősebb Bartal György fia volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte. 1842-ben lépett a közpályára Tolna-megyében mint tiszt. aljegyző; a következő tisztujítás alkalmával főjegyző lett és 1848-ban Tolna megye pincehelyi kerülete országgyűlési képviselővé választotta. A világosi katasztrófa után őt is elfogták, de két havi fogság után szabadon bocsátották; ekkor visszavonult tolna megyei birtokára. 1861-ben Tolna megye első alispánja s országgyűlési képviselője lett; 18651869-ben ismét Tolna megyét képviselte. A katolikus kongresszus alkalmával a szabadelvű kisebbség élén küzdött a modern eszmék mellett. 1865-ben a magyar királyi helytartótanács elnöke lett; ezen méltóságától, saját kérelmére 1867. február 5-én fölmentetett. Az 1867. kiegyezés után csatlakozott a Deák-párthoz. 1874 márciusában földmívelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter lett, mely tisztét 1875 márciusáig viselte, midőn a Bittó-Ghyczy minisztérium visszalépett. Az 1875. országgyűlésre is megválasztotta Kővárvidék felső kerülete képviselővé. Utolsó országgyűlési beszéde az volt, melyben élesen megtámadta Sennyei báró politikáját.

[szerkesztés] Munkái

1. Országgyűlési beszéd 1861. máj. 17. Pest. (Szalay Lászlóéval.)

2. Autonomiai congressusi beszéde a szervező gyűlés márcz. 11. ülésén. Pest, 1870.

Bezerédj István jellemrajzát irta meg Csengery, M.: Államférfiak című könyvébe.

[szerkesztés] Források