Japándob

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Taiko-dob
Taiko-dob

A taiko, vagy más néven wadaiko japán szavak, eredeti jelentése: japándob – egészen pontosan egy bizonyos, Japánban használt ütőhangszertípusra vonatkozik.

Az ezerkilencszázas évek közepétől azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, mégpedig a japándobokon játszott csoportos dobstílust, amelyet az ötvenes években Oguchi Daihachi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formának megfelelően.

A taiko mint csoportos dobstílus viszonylag fiatal művészeti ág, noha előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a taiko olyan népszerűségre tett szert, ami Japánban több mint 10000 csoport megalakulását eredményezte, együttesenként átlagosan 12-15 fő részvételével. A műfaj vonzereje Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és más országokban is újabb és újabb taikocsoportok születéséhez vezetett. Közép-Kelet-Európában egészen 2000-ig nem volt fellelhető ez a stílus. A térségben elsőként magyarországon alakult japándobcsoport, igaz ma már nem az egyetlen.

Ez a vonzó és látványos zenei műfaj könnyen felismerhető a dobolást kisérő mozgáskultúráról, amit maguk a dobosok adnak elő, miközben ütik a "bőrt", és jellegzetes dobjairól, amiknek a mérete az egészen kicsitől a több méter átmérőig terjedhet. Dobokat kisérhetik még egyébb (ütős, húros, furulya stb.) hangszerek is.

Alap hangszerek:

  • Nagado-daiko (miya-daiko)
  • Hirado-daiko
  • Odaiko
  • Okedo-daiko
  • Shime-daiko
  • Uchiwa-daiko

Kiegészítő hangszerek:

  • Atarigane
  • Dora
  • Shinobue
  • Shamisen
  • Koto
  • Chappa

angol taiko wikipedia


[szerkesztés] Japán dobcsoportok


[szerkesztés] Magyar dobcsoportok


[szerkesztés] Video – egy kis ízelítő