Botka Tivadar

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Botka Tivadar (széplaki) (Kisendréd, 1802. július 6. – Kisvezekény, 1885. január 6.) megyei főjegyző, az MTA tagja

[szerkesztés] Élete

Iskoláit Léván, Nagyszombatban és Pesten végezte; tanárai közül Schwartner volt reá legnagyobb befolyással, akit 1819-ben hallgatott. 1821-ben szerezte ügyvédi diplomáját, mire azonnal a megye szolgálatába állott és folyton vagy a közügyeknek, vagy a tudománynak szentelte magát; 1824-től kezdve mint első tiszti alügyész, utóbb főszolgabiró, tiszti főügyész, majd megyei főjegyző s később mint megyebizottsági tag vett részt a megyei ügyekben. Mint főjegyző élesen kikelt a főispánok visszaélései ellen, a miért le is kellett mondania. 1843-ban országgyűlési követté választották és a liberális eszmék harcosai közé állott. 18471848-ban ismét megválasztották, de lemondott mandátumáról. A világosi fegyverletétel után, az első provizórium alatt rövid ideig törvényszéki elnök volt; részt vett a megye gazdasági egyesületének megalkotásában és vezetésében mint elnök; az 1866. inség alkalmával mint felső-magyarországi királyi biztos működött. 18611872-ig tagja volt a képviselőháznak és részt vett a regnikoláris bizottságban. Ezután viszavonult a magánéletbe. A Magyar Tudományos Akadémia 1847. december 29-én levelező, 1872. május 24. rendes, 1877. május 24. tiszteleti taggá választotta; a Magyar Történelmi Társulatnak alapító és választmányi tagja, a pozsonyi Toldy-körnek alakulásakor elnöke volt.

[szerkesztés] Munkái

1. De duellis hungarorum litis decisoriis. Pesthini, 1829.

2. Notitia diplomatica veteris constitutionis comitatuum praecipue anecdoto vicecomitum et curiali instituto illustrata. U. ott, 1831.

3. Az 1843–44. országgyűlési időszakból néhány ismeretlenebb közjogi tárgy és megrögzött balvélemény felvilágosítva. Pozsony, 1844.

4. Czáfolat városi szavazatok ügyében. U. ott, 1844. (Különnyomat a Századunkból.)

5. Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. Pest, 1865. (Különnyomat a Bud. Szemléből.)

6. Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete a XVII. századi megyei közélet tanulmányozásáúl ujra átdolgozta. U. ott, 1867.

7. A barsmegyei középponti székhelynek Aranyos-Marótról Lévára szükséges áttételéről. Pozsony, 1870.

8. Trencséni Csák Máté és kortársai. Bpest, 1874. (Értek. a tört. kör. III. k. 4. sz. Ism. Századok 1873. Tört. Adattár III.)

Kéziratban maradt Barsmegye monographiája.

Számos történeti értekezést irt a szaklapokba, u. m. a századunkba (1844. Turmező ismertetése), az Uj M. Muzeumba (1860.), a M. Tört. Tárba (1861.), a Tud. Értekezőbe (1862.), a Századokba (1868–78. 1881. 1884.) s a Bud. Szemlébe (XIII–XVI. Uj folyam I. II. IV. XIII. 1861–66. 1869.); az utóbbiban különösen feltünést keltett a régi magyar vármegyék szervezetének története; ő pendítette meg először az ezredéves nemzeti ünnep gondolatát (Századok 1878.); irt még az Akad. Értesítőbe (1861. 1872.), a Győri tört. és rég. Füzetekbe (1863–65.), M. Sionba (1864. 1867.) és a P. Naplóba (1873.)

[szerkesztés] Források