Első porosz felkelés
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Első porosz felkelés: A balti porosz lakosságnak a Német lovagrend ellen folytatott harca, 1242 és 1253 között. A harc akkor robbant ki, amikor a német lovagrend vereséget szenvedett az oroszoktól a befagyott Csúd-tavon 1242. április 5-én, mikor Északnyugat-Oroszországot akarták meghódítani. A felkelés a még nemrég meghódolt porosz törzsi területeken Pomezánia, Warmia és Natangia vidékein ütött ki, s a keresztény lakosság is részt vett benne. A lovagrend háborúba bonyolódott Szvantopolk (Swantopolk) danzigi herceggel a visztulai révek kezelése felett folytatott vita során. A pomerán sereg elfoglalta Kulmot, a lovagoknak a támaszpontját, ahonnét 1233-ban kezdte meg a porosz törzsek leigázását. Az egyesült porosz-pomerán erők egymás után vettékbe a várakat és városokat, s azokat a földdel tették egyenlővé, a német és lengyel lakosokat vagy megölték, vagy elüldözték. Lengyelország ekkor még nem hagyta cserben a jóváhagyásával megtelepedett teuton lovagokat – akiknek eddigre mindössze öt vár maradt már a kezén –, de azért is, mert a pomeránok és a poroszok pusztító támadást vezettek a szomszédos Wiełkopolska ellen. A lovagrendet a lengyel hercegek és lengyel keresztesek erői megmentették az összeomlástól. A visszavert Szvantopolk egy rövidfegyverszünetet kötött, s az időt új sereg toborzására fordította. Nemsokára újra folytatta a harcot. 1243 júniusában a túlerőben levő szövetségesek a Rensen-tó mellett teljesen bekerítettek és megsemmisítettek egy rendi sereget. A kujawyi és a II. (Harcias) Frigyes herceg vezette osztrák keresztes seregek újból megmentették a lovagokat. 1244-ben a poroszok betörtek Kujáviába, ám a lovagok és Lübeck városa közösen intézett ellenük hadjáratot, valamint a samlandi poroszok ellen is (1246). Szvantopolk 1248-ban békét kötött a lovagrenddel,1249-ben Christburgban pedig a poroszokkal született megállapodás von Lüttich pápai delegált közbenjárására, amelynek értelmében a keresztény lakosság megőrizhette személyi szabadságát, s szabadon emelkedhetett a társadalmi ranglétrán. A pogányok ellen egészen 1253-ig folyt a háború. Miután leverték az ellenállókat, azok területei is a Német lovagrend uralma alá kerültek. Nemsokkal ezután a keresztesek újabb 60 ezer fős serege érkezett Csehországból és Dél-Németországból Poroszországba, meghódították Samlandot, lakóit keresztvíz alá terelték. A Twangste-erdőben egy porosz mentsvár helyén került sor 1255-ben Königsberg megalapítására. A nacionalista német történészek minden bizonygatása ellenére Königsberg a nevét II. Ottokár cseh király tiszteletére kapta, nem pedig egy német, még kevésbé egy Hohenzollern uralkodó után.
[szerkesztés] Források
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum 2004.
- Bernt Engelmann: Poroszország, Gondolat kiadó 1986.
- Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban


Based on work by