Kolera

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

 A kolera jelenléte a világban (Sárga: Szórványosan)
A kolera jelenléte a világban (Sárga: Szórványosan)

A kolera egy baktérium által terjesztett betegség. Elsősorban széklettel, hányadékkal szennyezett vízzel és szennyvízzel, illetve az ezekkel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed. Akár egy jégkocka, egy szelet citrom is átviheti a fertőzést. Kiindulópontjai általában a meleg, szervesanyagban gazdag tengerparti folyótorkolatok, innen terjed szét a betegség. Két fajtáját különböztetjük meg: az európai (cholera nostras) és az ázsiai (cholera asiatica) kolerát. Az európai kolera az ázsiaival ellentétben nem egész évben, csak a nyár második felében észlelhető.

 kolera baktériumok
kolera baktériumok

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Leírás

A betegség súlyos hasmenéssel és hányással jár, gyors kiszáradáshoz vezet. Számos más trópusi betegséggel összetéveszthető. A kiszáradás veszélye csökkenthető különböző szőlőcukrokat, sókat tartalmazó oldat itatásával. A betegség gyorsan legyengíti az embereket. A betegség megfelelő táplálkozással megelőzhető, főként a fejőldő országok nyomortelepeit érinti, ahol nem megfelelőek e táplálkozási és tisztálkodási körülmények. Európában az 1830-as évek első felében jelenik meg. A kolera kórokozóját Robert Koch ismerte fel 1884-ben. A baktérium főleg a belekben található. A későbbi hasmenések tiszta tenyészetként tartalmazzák, mig az első székekben másféle baktériumokkal vegyesen található.

kolerás beteg rehidratálása
kolerás beteg rehidratálása

A kórokozó gyengén ellenálló: kiszáradás, ill. enyhén savas folyadék elpusztítja. Az egészséges emberek a fertőzött területen sem szoktak fertőzést kapni a gyomor savas tartalma miatt. Más baktériumokkal társulva egészséges embereket is fertőz. A baktérium -mint más fertőző baktériumok- mérget termel, amelynek a szervezetben szintén van szerepe a kórfolyamat létrehozásában. A kolera nem terjed át emberről-emberre közvetetlenül, a betegeknek a széklete és hányadéka fertőző.

[szerkesztés] A betegség kezelése, megelőzése

A szigorú karantén és a megfelelő tisztálkodás, táplálkozás megelőzi a betegség terjedését.

[szerkesztés] A fertőzés

kolerás betegek kezelése Hamburgban az 1892-es járvány idején
kolerás betegek kezelése Hamburgban az 1892-es járvány idején

A fertőzés lappangási ideje néhány nap, de néha enyhe hasmenés képében hosszabb időre is elhúzódhat. Az egyes megbetegedések igen különböző hevességűek, hasmenéstől súlyos rohamig terjednek. A járvány közvetlenül kitörése után a leghevesebb. Az esetek többsége hasmenéssel kezdődik, a széklet bő, vizes, eleinte festett lúgos, majd később vízszerű, fehér pelyhekkel. A beteg legyengül gyomrát üresnek érzi, majd beállnak a gyötrő hányásingerek, majd a végtagokban görcsös izomösszehúzódások keletkeznek. A beteg nagy forróságot érez, testhőmérséklete kissé megemelkedik. A pulzus és a légzés szaporább, a beteg hangja gyenge, szemei beesnek, sötét gyűrűvel körülvettek. A betegség lefolyása 2-3 órától 1-2 napig is eltarthat. Súlyosbodás esetén a hasmenések és hányás ritkábbá vállnak, de a beteg ereje még inkább csökken, bőre sápadt, testhőmérséklete csökken, kínjai még súlyosbodnak, nagy szomjúság gyötri, vizeletelválasztása szünetel, vére besűrűsödik, később még rosszabbra fordul állapota, a hasmenés és hányás megszűnik, öntudata zavarodik, pulzusa kimarad s beáll a halál. A kezeletlen esetek 60%-a halállal végződik. A halál gyakran a fertőzéstől számított első napon bekövetkezik. A halálozási százalék az egyes járványok alatt különböző. A gyógyulás lassú, több hétig is eltarthat.

 kolera ábrázolás
kolera ábrázolás

[szerkesztés] Változatai

Legveszedelmesebb fajtája a gyermekek nyári kolerája: legtöbbször a szegény körülmények között tengődő gyermekek között tör ki, sokszor áldozatok százait szedi. A betegség a meleg napok beálltával jelenik meg.

A betegség ellen van védőoltás, de ez csak 60-70% védelmet nyújt, terhesek és betegek nem kaphatják. A kórokozót először Koch R. ismerte fel 1884-ben.

[szerkesztés] Történelmi szerepe

 kép a "halált hozó" koleráról a Le Petit Journal-ban
kép a "halált hozó" koleráról a Le Petit Journal-ban

Az ázsiai (vagy indiai) kolera pusztításait már Kr. e. 400 évvel is feljegyezték, a betegség legtöbbször India északi részén pusztított, leginkább a száraz évszakban októbertől májusig. Indiából 1829-ben jött át először Európába. 1826-tól kezdve erős kolera járványok uralkodtak Ázsiában majd Oroszországban is megjelent a betegség, az északi tartományokban és egy másik úton Perzsián át a Kaszpi-tó vidéken. 1830-ban Moszkva, 1831-ben egész Oroszország, Svédország fertőzött, majd augusztusban Bécs, Berlin, majd Magyarország és Anglia került sorra, 1832-ben áthurcolták Amerikába is, New York és Philadelphia környékén pusztított. Franciaországban 55 ezer ember kapta meg e betegséget. Ezután Ázsiában ismételt járványok uralkodtak, Európában csak 1852-1854-ben jelenik meg ismét. 1863 elején egy mekkai karaván szedte fel a betegséget s mintegy 30,000 ember hunyt el a vándorlásban, a zarándoklók Szuezbe vitték a kolerát, ahonnét az egész Egyiptomban csakhamar elterjedt s 60,000 ember életét követelte. A betgség elől menekülők ismét behurcolták Európába a kórt, majd hajón Amerikába is átjutott az s néhány hónap alatt a Föld összes civilizált részét bejárta. 1866-ban továbbá 1868-70-ben újabb járványok pusztítottak Európában, ismét Mekkából indulva. Európában ezen idő alatt egy millió ember halt meg a járványok folytán. 1884-ben Toulonon és Marseillen át került Európába ismét, majd 1891-92-ben ismételt járvány következett most már általában a legalsó néposztály betegedett meg.

[szerkesztés] Eredet és terjeszkedés

A kolera az indiai szubkontinensről származik, szárazföldi utakon ill. a Gangesz folyó mentén növekedni kezdett a fertőzött terület. Innen tengeren és szárazföldön előbb Oroszországba, majd Nyugat-Európába jutott. Nyugat-Európából átjutott Amerikába, igen rövid idő alatt, mivel a vizet nem szűrték, ill. fertőtlenítették megfelelően.

Nagy kiterjedésű járványok:

  • 1816-1826 - First pandemic: Previously restricted, the pandemic began in Bengal, then spread across India by 1820. It extended as far as China and the Caspian Sea before receding.
  • 1829-1851 - Second pandemic reached Europe, London and Paris in 1832. In London, it claimed 6536 victims; in Paris, 20,000 succumbed (out of a population of 650,000) with 100,000 victims in all of France [1]. It reached Russia (Cholera Riots), Quebec, Ontario and New York in the same year and the Pacific coast of North America by 1834.
  • 1849 - Second outbreak in Paris. In London, it was the worst outbreak in the city's history, claiming 14,137 lives. An outbreak in North America took the life of former U.S. President James K. Polk
  • 1852-1860 - Third pandemic mainly affected Russia, with over a million deaths. In 1853-4, London's epidemic claimed 10,738 lives.
  • 1854 - Outbreak of cholera in Chicago took the lives of 5.5 per cent of the population [2]
  • 1863-1875 - Fourth pandemic spread mostly in Europe and Africa.
  • 1866 - Outbreak in North America. In London, a localised epidemic in the East claimed 5,596 lives.
  • 1899-1923 – Sixth pandemic had little effect in Europe because of advances in public health, but Russia was badly affected again.
  • 1961-1970s – Seventh pandemic began in Indonesia, called El Tor after the strain, and reached Bangladesh in 1963, India in 1964, and the USSR in 1966. From North Africa it spread into Italy by 1973. In the late 1970s there were small outbreaks in Japan and in the South Pacific. There were also many reports of a cholera outbreak near Baku in 1972, but information of this was suppressed in the USSR.
  • January 1991 to September 1994 – Outbreak in South America, apparently initiated by discharged ballast water. Beginning in Peru there were 1.04 million identified cases and almost 10,000 deaths. The causative agent was a non-O1, nonagglutinable vibrio (NAG) named O139 Bengal. It was first identified in Tamilnadu, India and for a while displaced El Tor in southern Asia before decreasing in prevalence from 1995 to around 10% of all cases. It is considered to be an intermediate between El Tor and the classic strain and occurs in a new serogroup. There is evidence as to the emergence of wide-spectrum resistance to drugs such as trimethoprim, sulfamethoxazole and streptomycin.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

cikk a koleráról


Orvostudományi portál Orvostudományi portál