Apella

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az apella az ókori Spárta városállam népgyűlése, a többi hasonló görög állam eklészia nevű intézményének megfelelője. Minden teljes jogú, harminc évnél idősebb polgár megjelenhetett a gyűléseken, amelyeket a lükurgoszi törvények alapján minden teliholdkor a városhatárokon belül kellett megtartani.

Eredetileg a helyszín az agora volt, később a vele szomszédos épületbe, a Szkiaszba helyezték át. A „levezető elnök” a király, vagy az egyik ephorosz lehetett. Felkiáltással szavaztak; ha az elnök nem volt biztos benne, hogy melyik a többség, csak akkor került sor szavazatszámlálásra.

Az apella feladata volt a gerúszia tagjainak megválasztása. A jelölteket az arisztokrácia tagjai közül választoták, és miután bemutatták őket a gyűlés előtt, az lett tag (egész életére), aki a leghangosabb tapsot kapta. Szintén a népgyűlés választotta meg évente az öt ephoroszt. Az ephoroszok feladata volt elnökölni az apella és a gerúszia üléseit; megbízatásuk nem volt megújítható. Az apellán nem folyt vita, a javaslatokat elfogadták vagy elutasították. A gerúsziának vétójoga volt döntéseivel szemben.