Kunhegyes
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Régió | Észak-Alföld | ||||
| Megye | Jász-Nagykun-Szolnok | ||||
| Kistérség | Tiszafüredi | ||||
| Rang | város
|
||||
| Terület | 148,94 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 5340 | ||||
| Körzethívószám | 59 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Kunhegyes város Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tiszafüredi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Településünket elsőként Hegyesegyháza néven Károly Róbert király Vácon, 1311. november 8-án kelt oklevelében említi. Idővel Hegyesegyháza nevéből az "egyház" szót elhagyták, és a helységet röviden Hegyesnek, utóbb a rajta átfolyó Kakat ér után Kakathegyesnek nevezték. Kunhegyes nem volt kun község, noha a kunoknak is voltak itt birtokaik. E birtokokhoz adományok, családi kapcsolatok révén jutottak hozzá. Kunhegyes határát azonban különböző perek során mindig elkülönítették mind a kun, mind a magyar településekétől. 1552-től a község már a mai nevén szerepelt. A kunok egyre nagyobb tömegben szivárogtak be ide, s a XVII. század végén egyértelműen kun községgé vált. 1596-ban a törökök elpusztították, lakói elmenekültek. 1629-től lakták újra, de 1683-ban a tatár seregek pusztává tették az egész Nagykunságot, így lakosai ismét szétszéledtek.
A kunhegyesiek 1698-ban kezdtek hazaszállingózni, tömeges visszatelepedésük 1701-ben történt. A XVII. század végén I. Lipót király a török háborúk költségeinek fedezésére 500.000 rénes forintért a Jászságot és a Kunságot eladta a német lovagrendnek, a jász-kun népet jobbágyságba süllyesztve. Az eladatás után a lakosság a mocsárvidékre menekült. A Rákóczi szabadságharc idején újból népes község volt, jelentős bázisa a kuruc mozgalomnak. Kunhegyes és Madaras volt a csapatok fő táborhelye a vidéken. 1705-ben a rácok kirabolták és felgyújtották a községet. Lakóit Rákóczi rakamazi birtokaira telepítette. 1711-ben kezdődött meg a visszaköltözés. Ettől kezdve lakossága szemlátomást gyarapodott, s a község virágzásnak indult.
1734-ben kezdték építeni az első községházát, amelynek helyén 1878-ban új városházát építettek Pum József, királyi mérnök tervei alapján.
1745-ben Mária Terézia királyi kiváltságlevelében a jász-kunok kérelmére megengedte, hogy földjeiket a német lovagrendtől visszaválthassák (ez volt a "redempció"). A redempció erősítette Kunhegyes lakosságának társadalmi megosztottságát. A redemptusok és irredemptusok a XVIII. század második felében már éles ellentétbe kerültek egymással. Ez idézte elő, hogy 1795-ben mintegy 250 család költözött ki a kincstár bácskai birtokaira (Feketics, Velics) és magával vitte jószágállományát és ingó vagyonát. Az 1970-es években Kunhegyes és Feketics testvérvárosi kapcsolatot létesített. A közös múltra mindkét településen egy-egy kopjafa emlékeztet.
1786-ban II. József parancsára a nagykun községek összefogásával megkezdődött a Mirhó-fok elzárása. A Mirhó-fok a Tiszából eredő, a Nagykunságra árvízveszélyt jelentő mellékvizek kiindulópontja volt. Ennek elzárása a Tisza szabályozásának fontos és első lépése volt, amely 1795-ben fejeződött be.
1827-ben megnyílt az első gyógyszertár az úgynevezett felsőtizedben. A település első orvosa ekkor Német Benjámin, községi chirurgus volt. 1879-ben már önálló egészségügyi kört képezett a város 3 orvosa, 1 gyógyszerésze. Jelenleg Kunhegyes lakosainak egészségügyi ellátását 4 háziorvos, 1 szülész-nőgyógyász szakorvos, 1 tüdőgyógyász, 2 fogász, 1 gyermekgyógyász szakorvos biztosítja.
1848-ban 560 gyalogost és 49 lovas nemzetőrt állított ki a város. Nemcsak katonákkal, hanem pénzzel és természetbeni juttatásokkal is segítették a szabadságharcot. A későbbiekben még 441 önkéntes katona vállalta a harcot.
Kunhegyes a megye létrejötte után egy ideig megtartotta 1811-ben nyert mezővárosi rangját, de 1895-ben lemondott erről a jogállásáról és nagyközséggé alakult. Ezzel egyidejűleg Kunhegyes a tiszai felső járás székhelye lett, és járási székhely maradt egészen 1965-ig, a járási székhely megszüntetéséig.
Az I. világháborúban a kunhegyesiek jóformán minden fronton harcoltak. A katonák közül 373 elesett, 676 hadifogságba jutott. A háború ideje alatt a sebesültek részére a Függetlenségi Olvasókör szolgált kórházul.
1919. március 21-én Kunhegyesen is kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Mindez azonban csak április 30-ig tartott, mert a román hadsereg megszállta Kunhegyest és azt 1920. február 18-ig megszállva tartotta.
1944. október 9-én szabadult fel Kunhegyes, amelyet még a német páncélos ellentámadás érintett. Harcok a község belterületén nem folytak, így különösebb rongálódások nem keletkeztek.
A II. világháború hozzávetőlegesen 400 áldozatot követelt a településről.
1946-ban társadalmi segítséggel az egészségházban szülőotthont létesítettek.1955-ben 40 férőhelyes bölcsődét nyitottak.
Az 1956-os események idején az egyik TSZ. állatállományát széthurcolták, szobrokat rongáltak, de fegyveres harcok nem folytak Kunhegyesen.
Az 1960-as évek elején megindult az erőteljes iparosodás, ennek következtében a község fokozatosan fejlődött.
Folyamatosan bővítették a villany- és vízhálózatot, építették az utakat, a járdát. 1983-ban megkezdték a szilárd burkolatú utak, 1984-ben a gázhálózat kiépítését. 1985-ben kezdődött az ivóvízhálózat rekonstrukciója. 1988-ban a BHG Híradástechnikai Vállalat crossbar telefonközpontot telepített Kunhegyesen, ezzel megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. 1995 végére a gázhálózat teljesen kiépült, elkészültek a szilárd burkolatú utak.
1970-ben a települést nagyközséggé nyilvánították. A nagyközség 1986-ban ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját.
1989-ben jelentős fordulat következett be a település életében: sikerült visszakapnia városi rangját. A városavató ünnepséget – melyen 4000 fős létszámmal vett részt a város lakossága, rokonok, elszármazottak – a református templomban rendezték.
Az utóbbi évtized változásai Kunhegyesre inkább negatív irányba hatottak. A munkahelyek drasztikus csökkenése folytán nőtt a munkanélküliség, az elvándorlás. A lakosság népessége az 1949-es 11104-ről 2000-re 9300 főre csökkent.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Alföld legnagyobb kéttornyú református temploma, Tervezte Hild József
- Miseruha-gyűjtemény, (Katolikus templom)
- Néprajzi Gyűjtemény
- Komlóssy-féle szélmalom
- Kunhalmok


Based on work by