Arab bejza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Arab bejza
Státusz: vadon kihalt, visszatelepített

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopfélék (Hippotraginae)
Nem: Oryx
Faj: O. leucoryx
Tudományos név
Oryx leucoryx
Pallas, 1766

Az arab bejza (Oryx leucoryx) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopok alcsaládjába tartozó ritka, közel-keleti kérődző. Eredeti élőhelyéről (Irak, Szíria, Jordánia, Palesztina és az Arab-félsziget) az 1970-es évekre kipusztult. Azóta több sikeres visszatelepítési kísérlet történt.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előfordulás

Összesen 6 vadon élő populációja ismert, ezek közül négy visszatelepített: kettő Szaúd-Arábiában, egy-egy pedig Jordániában és Ománban. Két kicsi csoport él Izraelben (65 egyed) és Bahreinben (15 példány).

[szerkesztés] Megjelenés

Az arab bejza szőrzete rokonaihoz hasonlóan alapvetően fehéres-krémszínű és barnás, de ezen belül szürkés és feketés árnyalatú is lehet. Testének nagy része világos színű, azonban a lábak barnák, hasonlóan a fej elülső részéhez és a szemektől az állkapocs aljáig lehúzódó sávhoz. A fejtől a vállakig húzódó, kicsi sörény világos színű, a hosszú bozontos farok vége pedig sötétebb. A borjak egységesen barnás színűek.

A nemek hasonlóak, bár a bikák némileg nagyobbak és erőteljesebb felépítésűek, és a nyakukon is van egy szőrpamacs. Az arab bejzák testhossza 150-235 centiméter, a marmagasságuk pedig a 0,9-1,4 méter körül mozog. A farok 45-90 centiméter hosszú. Testtömegük 100 és 150 kilogramm között van. Szarvuk egyenes, és hossza 60-150 centiméter közé esik. A nőstények szarvai általában vékonyabbak és hosszabbak a bikákéinál.

[szerkesztés] Életmód

Az arab bejzák eredetileg a sík pusztaságok, félsivatagok legelésző lakói, ahol még elegendő fűfélét és bokrot találnak maguk számára. A vizet különböző forrásokból, tavacskákból szerzik, de lédúsabb gyümölcsök, termések is szolgálhatnak számukra folyadékkal vízszűke esetén. Az arab bejzák a nap legmelegebb óráit egyébként is pihenéssel töltik a maguk kaparta árnyékos mélyedésekben.

Ez az antilopféle alapvetően társas lény, és vándorló életmódot folytat. A csordák átlagos létszáma 10 példány, azonban már megfigyeltek százas nagyságrendű csapatot is. Mivel az arab bejzák összlétszáma a vadonban csekély, csak feltételezhetjük, hogy a többi Oryx-nembe tartozó antilophoz hasonlóan és a fogságban tett megfigyelések alapján a nagyobb csordákat egy domináns bika vezeti, aki szigorú hierarchiát tart fenn. A kisebb csordák tehenekből és borjaikból állnak, vagy a fiatal bikák legénycsapatai. Az idősebb bikák territóriumot tartanak fenn, amelyet védelmeznek a betolakodóktól, és igyekeznek minél több tehenet odacsalogatni.

Bár természetes ellenségük kevés van, az arab bejzák nagyon óvatos állatok. Kiváló hallásuk és szaglásuk nem csak az ellenség észrevételében, hanem az esőzések és a friss legelők megtalálásában is nagy szerepet játszik. Ennek érdekében hatalmas távolságokat képesek megtenni.

[szerkesztés] Szaporodás

Az arab bejzák szaporodása nem köthező évszakhoz, bár a megfigyelések szerint az ellések zöme október és május között történik. A tehenek kétéves korukra válnak ivaréretté. A vemhesség kb. 240 napig tart, és az egyetlen borjú mintegy 4,5 hónapig szopik. A többi antilophoz hasonlóan a kis arab bejza is hamarosan lábra tud állni, és képes követni anyját. Az elválasztást követően a fiatal bikák kiválnak a csordákból, a tehenek azonban anyjuk csapatával maradnak.

[szerkesztés] Védettség

Az arab bejzát korábban a helyiek és a nyugati sportvadászok intenzíven vadászták szép trófeájáért, erős bőréért, finom húsáért és az egyes testrészeinek tulajdonított gyógyhatásért.

A vandonban az utolsó arab bejzákat 1972-ben ejtették el, azonban több ellenőrizhetetlen híradás is érkezett egészen 1979-ig szabad természetben élő antilopokról. A faj azonban gyakorlatilag kipusztult eredeti élőhelyéről. Szerencsére az 1950-es évektől kezdve több arab kormány intézkedett fogságban kialakítandó bejzapopulációkról, és az Amerikai Egyesült Államokban is viszonylag sok arab bejza élt (1962-ben szállítottak át sok befogott egyedet ide). Ezek a példányok lettek tenyészet alapjai, és az 1980-as években visszatelepítési programok indultak (1982Omán, 1983Jordánia, 1990Szaúd-Arábia). Az ománi állományt az illegális kereskedelem és csempészet súlyosan megtépázta az utóbbi időben.

A nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően ma a vadonban mintegy 500 egyed él, a fogságban pedig mintegy 2300 (300 az Arab-félszigeten, a többi amerikai állatkertekben és vadasparkokban). A csekély létszám ellenére szerencsére nem jelentkeztek genetikai torzulások a populációk génállományában. Az arab bejza továbbra is intenzív védelem alatt áll, és a CITES I. függelékében szerepel.

[szerkesztés] Rokonai

Az arab bejza mellett az Oryx nemnek három faja ismeretes:

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Arab bejza témájú médiaállományokat.