Bartók: Kontrasztok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az egyetlen alkalom, amikor Bartók Béla kamarazenéjében fúvós hangszert alkalmazott, Benny Goodman, a világhírű jazz-klarinétos nevéhez fűződik: ő kérte fel Bartókot 1938-ban Szigeti József útján arra, hogy rövid duót írjon klarinét és hegedű számára, zongorakísérettel.
A Kontrasztok (Sz. 111, BB 116) elnevezés – mint Halsey Stevens kifejti – Bartóknak abból a korábbi belátásából ered, hogy a zongora hangzása eleve összeegyeztethetetlen a vonós hangszerekével. Miután ebben az esetben e két elütő hangzáshoz egy harmadik – a fúvós hangszeré – járult, amelynek hangzását jóval túl ötvenedik életévén még nem próbálta ki a zeneszerző, úgy döntött, hogy a három hangszer különbözőségét emeli ki; erre utalt művének címében is.
Eredetileg két tételből álló rapszódia volt a darab, a bemutatón ebben a formában adta elő 1939. január 9-én New Yorkban Szigeti József, Benny Goodman és Petri Endre. Utóbb Bartók egy harmadik tételt iktatott közbe (a Pihenőt) és ebben a formájában ő maga működött közre a Columbia-gyár hanglemezfelvételén, 1940-ben. Ily módon a Lassú és Friss tempójú saroktételek rapszódiaszerű összekapcsolásából háromtételes klasszikus formaképlet kerekedett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tételek
[szerkesztés] Lassú
Az első tétel a Mikrokozmosz 109. számú darabjának (Bali szigetén) indonéziai eredetű motivikáját alkalmazza, amelyben a bővített kvart hangköz jelentős szerepet játszik. A ritmika verbunkos-jellegű, táncosan feszes, míg a középrészben triolás mozgássá oldódik. Az ellenpontosan szerkesztett visszatérő szakaszban parádés szólót juttat a komponista a klarinétnak.
[szerkesztés] Pihenő
A második tétel notturno-zenéjében a hegedű és klarinét szólama egymás tükörképeként, szimmetrikusan rajzolódik ki. De szimmetria rejlik a nagyformán belül a szólókadenciák elhelyezésében is.
[szerkesztés] Friss
...a zárótételben a hegedű jut szóhoz, a zongora pedig – amely ebben a kompozícióban elsődleges ütőhangszer-mivoltában szerepel – mindvégig a háttérben marad.
[szerkesztés] Autográf anyagok
- Vázlat (vö. BB 117, Bartók Archívum, Budapest: 4091a, 21. p.)
- Fogalmazvány, vázlatokkal, a tételek I., III., II. sorrendben (Bartók Péter gyűjteménye: 77FSS1)
- Autográf lichtpaus tisztázat, a tételek I., III., II. sorrendben (Bartók Péter gyűjteménye: 77FSFC1)
- A II. tétel lichtpaus másolata, javításokkal, 7–8. pp. (Bartók Péter gyűjteménye: 77FSFC2)
- Lichtpaus másolat (Dennis Dillének dedikálva) (magángyűjtemény, Belgium); a Hawkes B. Ens. 49–73 elsőkiadás (1942) lichtpaus-másolat metszőpéldánya lappang


Based on work by