I. Kázmér lengyel fejedelem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Kázmér lengyel fejedelem ("Megújító" Kázmér, lengyelül Kazimierz I Odnowiciel, Mnich) (született 1016. július 25-én, meghalt 1058. november 28-án), Piast dinasztiából származó herceg, II. Mieszko Lambert és felesége Lotharingiai Richeza fia, lengyel uralkodó. 1034 és 1039 között valószínűleg száműzetése miatt akadályozva volt az uralkodásban, az ország pedig krízisbe került. Káz,ér nem merte magát megkoronáztatni Lengyelország királyává, valószínűleg az erős belső és külső nyomás miatt.
Viszonylag keveset tudunk Kázmér fiatalkoráról. Gyermekkorát a II. Mieszko fiaként minden bizonnyal Gnieznoban, a lengyel királyi udvarban töltötte. Mieszkót Lengyelország királyává 1025-ben apja halála után koronázták. A főurak azonban féltek attól, hogy egyetlen uralkodó legyen az egész királyságban. Ez a helyzet súrlódádokhoz vezetett az országban, melynek során Mieszko fivérei a király ellen fordultak és II. Konrád német-római császár hadai megtámadták az országot, és elfoglalta Lausitzot. Több éves káosz és zavargások következtek, ezalatt Mieszko gyanús körülmények között meghalt (1034), miután erőszakkal lemondatták, majd rövid ideig újra visszaszerezte trónját.
Miután férje meghalt, Richeza valószínűleg megkisérelte a hatalmat megszerezni az ország felett és biztosítania trónt fia számára. Mindennek ellenére ez nem sikerült, és Kézmér Magyarországra menekült, miközben Lengyelország középső részeit Bezprym kormányozta. Nagy-Lengyelország fellázadt a nemesek és az egyház ellen és a pogány világ tömegével éledt újjá ott. Mazóvia is elszakadt és egy helyi hűbérúr, Miecław területén új államot alapított rajta. Hasonló helyzet alakult ki Pomerániában, ahol a hatalmat egy, a Piastokkal távoli rokonságban álló helyi dinasztia vette át. I. Břetislav cseh herceg észleleve a lengyelországi zűrzavart, kihasználta szomszédja gyengeségét és megtámadta az országot. Rövid kűzdelem után elfoglalta Sziléziát és Kis-Lengyelországot, kifosztotta Nagy-Lengyelországot, földig égetve Gnieznot és elrabolva Szent Adalbert ereklyéit.
A következő években az új német-római császár, III. Henrik, szövetséget kötött a száműzött lengyel uralkodóval a csehek ellen. Kázmér egy 1000 nehéz gyalogosból álló csapatot és jelentős mennyiségű aranyat adott, hogy megerősítse uralmát az országban. Kázmér Bölcs Jaroszlávval, a kijevi Rusz fejedelmével is szövetséget kötött. A szövetséget azzal pecsételték meg, hogy Kázmér feleségül vette Jaroszláv húgát, Maria Dobronegát. Ilyen támogatással Kázmér visszatért Lengyelországba, és visszaszerezte legtöbb területét. 1041-ben a kudarcot vallott Břetislav Regensburgban egyezményt írt alá, melyben lemond minden lengyel földről Szilézia kivételével, melyet a cseh koronához akart csatolni. Ez Kázmér sikere volt a királyi hatalom megszilárdításában és a belharcok befejezésében, ezért hívják „megújítónak”
Az egyezmény Kázmérnak egy ideig békét hozott a déli határon és Lengyelország fővárosát áthelyezték Krakkóba, az egyetlen fontosabb lengyel városba, melyet viszonylag nem érintették a háborúk. Valószínű, hogy a német-római császár meg volt elégedve azzal, hogy az erőegyensúly visszaállt a régióban és arra kényszerítette Kázmért, hogy ne koronáztassa magát Lengyelország királyává. 1046-ban Henrik császár királyi és császári udvart tartott Merseburgban és Meißenben, befejezésül lovagi tornát rendeztek a Dux Bomeraniorum (Pomeránia hercege), I. Břetislav cseh herceg és I. Kázmér között. 1047-ben Kázmér kijevi szövetségesével megtámadta Mazóviát, és elfoglalta. Valószínű, hogy Miecław pomerániai szövetségeseti is legyőzte és Gdańskot Lengyelországhoz csatolta. Mindez biztosította hatalmát Közép-Lengyelországban. Három évvel később, a császár akarata ellenére Kázmér elfoglalta a cseh uralom alatti Sziléziát, így visszaszerezte apja birodalmának legnagyobb részét. 1054-ben Quedlinburgban a császár úgy döntött, hogy Szilézia maradjon lengyel kézen, évi 117 kg ezüst és 7 kg arany hűbérdíj fejében.
Ebben az időben Kázmér a belügyekre összpontosította figyelmét. Miután konfliktusba került a császárral Szilézia ügyében, az invesztitúra harcban a pápa mellé állt, így az egyház támogatását élvezte. Hogy megerősítse hatalmát, újra alapította a krakkói és wrocławi püspökséget és új katedrálist épített a Wawelben. Kázmér uralkodása alatt bevezették a címerek adományozását Lengyelországban, és ellentétben elődeivel, támogatta a földel rendelkező kisnemeseket tömegbázisaképpen. Egyek reformja az volt, hogy bevezette a feudalizmus legfontosabb elemét: hűbérbirtokot biztosított katonai kiséretének tagjai számára, ez fokozatosan átformálta őket középkori lovagokká.
[szerkesztés] Családja
| 4. Vitéz Boleszláv †1025. június 17. | ||||||
| 2. II. Mieszko Lambert †1034. május 10. | ||||||
| 5. Emnilda Słowiańska †1017 | ||||||
| 1. I. Megújító Kázmér †1058. november 28. | ||||||
| 6. Lotharingiai Ezon †1034. május 21. | ||||||
| 3. Lotharingiai Richeza †1063. árcius 21. | ||||||
| 7. Római Matilda †1025. november 4. | ||||||
Felesége
- valószínűleg 1041-től Maria Dobroniega ( †1087) – I. Nagy Vlagyimir lánya.
Utódai
- Merész Boleszláv (sz. 1042 körül – †1081. vagy 1082. III. 22.) – Lengyelország fejedelme (1058-1076), Lengyelország királya (1076-1079)
- I. Ulászló Herman (sz. 1043 körül – †1102. VI. 4.) – Lengyelország fejedelme (1079-1102)
- Świętosława Swatawa (sz. 1048 – †1126. IX. 1.) – II. Vratislav felesége (sz. 1031 után – †1092) a Přemysl dinasztiából, olomouci herceg (1055-1056, 1058-1061), Csehország hercege (1061-1085), Csehország királya (1085-1092)
- Mieszko (1045 – 1065)
- Otto (sz. 1047 vagy 1048 – †valószínűleg 1048)
| Előző uralkodó: II. Mieszko Lambert |
Lengyel uralkodó 1034-1058 |
Következő uralkodó: II. Merész Boleszláv |



Based on work by