Gúta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gúta
Kolárovo
Címer Térkép
Általános jellemzők
Kerület: Nyitrai
Járás: Komáromi
Fekvés: é.sz. 47° 55' 01" k.h. 17° 59' 44"
Tengerszint feletti magasság: 111 méter t. f. m.
Terület: 106.826 km²
Népesség: 10 823 (2004. december 31.)
Népsűrűség: 101 fő/km2
Közigazgatási adatok
Statisztikai területi egység: 501204
Gépkocsijelzés: KN
Előhívószám: 00421 (0) 35
Hivatali címek
Cím: Gútai Városi Hivatal
Templom tér 1
946 03 Kolárovo
Web: www.kolarovo.sk
E-mail: info@kolarovo.sk
Telefon: 77 71 573
Fax: 77 71 753
Politika
Polgármester: Horváth Árpád (MKP)
Alpolgármester: Árgyusi Imre (független)
Testvérváros(ok): Magyarország Kisbér
Magyarország Mezőberény

Gúta (1948 előtt Guta, hivatalos szlovák nevén Kolárovo) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. A település a Dunamenti-alföldön, a Vág és a Kis-Duna folyók összefolyásánál fekszik, Pozsonytól, az ország fővárosától délkeletre, mintegy 90 kilométerre. A város lakossága 10 823 fő (2004. december 31.), ebből 82,6% magyar, 16% szlovák és 1,4% más nemzetiségű. Gúta a Csallóköz legnagyobb városai közé tartozik.

A város hat városrészre osztható fel, melyek Császta (Částa), Gúta, Királyrét (Kráľka), Nagysziget (Veľký Ostrov), Örtény (Veľká Gúta) és Pacsérok (Pačérok).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Jelképek

Gúta város címere két színből, kékből és ezüstből áll. Rajta a település határában állt erőd vázlatrajza található, amely 1663-ból származik.

[szerkesztés] Történelem

A Szentháromság-szobrot az 1831-es kolerajárvány után emelték
A Szentháromság-szobrot az 1831-es kolerajárvány után emelték

A város határában már a Halstatti kultúra idejében (korai vaskor, i. e. 8.-5. század) letelepültek emberek, amit a régészeti kutatások is alátámasztanak. A régi okmányok arról tanúskodnak, hogy a település fekvése az évszázadok során többször is változott.

Egy 1268-ból származó okmányban Kis Gútának nevezik a települést, amely a Vág bal partján feküdt, a Nyitra folyó mellett. Ebben az időben a falu az esztergomi érsek tulajdona volt. A 14. században létrejött egy másik település is, amelyet Nagy Gútaként emlegetnek. A mohácsi csata után mindkét falu lakosai a török előtti félelmükben biztonságosabb helyre költöztek, mégpedig a Csallóközbe, a Kis-Duna jobb partjára, oda, ahol a mai Gúta városa található. 1551-től Villa Guta már megerősített városként fejlődött. IV. László magyar király oklevele nemcsak városi rangra emelte, hanem egyúttal többféle privilégiumot is kapott, mint például vásártartási jogot, vámmentességet, nem kellett sem harmincadót, sem révet fizetnie. Ebben az időben a város lakossága földműveléssel, gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel és halászattal foglalkozott, de voltak közöttük iparosok is, például olyanok, akik halászhálókat szőttek.

1576-ban az esztergomi bég katonái feldúlták a községet. Ebben az időben Nagy Gúta már lepusztult templomával együtt, annak ellenére, hogy a falut sáncok védték, amelyek a település erődítményrendszerének részét képezték. 1349-ben Mária magyar királynő erődítményt építtetett a város határában a gázlók és kereskedelmi utak védelmére, és ezt kékevárnak nevezte el. 1662 és 1664 kötött barokk stílusban a várat átépítették. 1708-ban a kuruc tüzérség az erődöt rommá lőtte. A városlakók a háborúk idején sokat szenvedtek a török rajtaütésektől, a zsoldos katonáktól és az osztrák seregektől.

Elemi csapások is sújtották Gútát. Történelmi forrásokból ismeretes az 1669-es és az 1715-ös nagy tűzvész. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc éveiben, de egyébként is rendszeresen pusztító árvizek is gyötörték a falut.

[szerkesztés] A város a 20. században

A Dachau és Schönberg koncentrációs táborokba elhurcolt gúta lakosok emlékműve
A Dachau és Schönberg koncentrációs táborokba elhurcolt gúta lakosok emlékműve

A 19. század végén és a 20. század elején a helyi lakosság élete minden területen fellendült. Felépültek az árvízvédelmi töltések, a Kis-Dunán pedig vashíd épült. Megépítették a vasutat, a gőzmalmot és a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat is. Ebben az időszakban alakult meg a fogyasztási szövetkezet és az ármentesítő társulat.

A községet az 1938-1945-ös években Magyarországhoz csatolták. 1945-1947-ben kitelepítették a lakosság magyar nemzetiségű részét, és szlovák visszahonosított lakosságot telepítettek ide. 1948 augusztusától a falu neve hivatalosan Kolárovo lett. 1954-ben a község határából különválasztottak egy részt Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) néven. A vitathatatlan fejlődés ellenére az akkori Csehszlovákia legnagyobb falva megtartotta mezőgazdasági jellegét. Építészeti szempontból ekkor földszintes vályogházak jellemezték.

[szerkesztés] Az 1965-ös árvíz

Jóllehet a lakosság igen tapasztalt volt az árvizekkel való harcban, 1965-ben mégis meglepte őket egy olyan pusztító áradat, amely a mai napig ott szerepel emlékeik többségében. A város krónikája az alábbiakat őrizte meg az árvízről:

1965 tavasza rendkívül esős volt. A Vág és Duna vízszintje állandóan növekedett. Május közepén árvízkészültséget rendeltek el. Június 17-én a Duna vize átszakította Csicsónál a töltést. Újabb védőgátakat emeltek, megkezdődött a harc a községhez kérlelhetetlenül közeledő természeti elemmel. Június 19-én megkezdték a gyermekek és az idős emberek evakuációját. A községből 1800 személyt szállítottak el. 1965. június 25-én a víz átszakította a töltést, és Gúta néhány óra elteltével víz alá került. A felbőszült ár lerombolt minden házat, amely az útjában állt. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, gyakran csupán a puszta életüket. 10687 lakosból addigra már csak 620 maradt a településen. Két hónap elteltével, amikor a víz leapadt, feltárult Gútán a pusztulás szörnyű képe. A községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 hajlék maradt ép.

Megkezdődött a károk felszámolása. Csehszlovákia különböző részeiből jött a segítség. Az újjáépítésben leginkább Prága, Pozsony és Brünn, de az olomouci, nagyszombati, tapolcsányi és az érsekújvári járás is segített. Új családi házak épültek, hiszen ebben a helyzetben ez volt a legfontosabb. Az 1965 végén már 175 családi ház állt. A lakossági ellátás intézményeinek felújítását 1966-ban kezdte meg a község. Elkezdődött a 18-osztályos alapiskola és a 200 férőhelyes diákotthon építése, épülni kezdett a két óvoda és a bölcsőde, felépült az egészségügyi központ és a benzinkút. Megkezdték a község csatornázásának építését és a távfűtés rendszerének lefektetését. A gútai gyermekek az 1965/66-os tanévben az ország különböző községeiben, üdülőhelyein térítésmentesen tanulhattak.

1967-ben kezdődött a kultúrház, továbbá az új üzletközpont építése. Megkezdték az utak javítását, felállítottak egy hidroglóbuszt (gömbkutat), és korszerűsítették a villanyvezetéket. Két év sem kellett, és a község felépült romjaiból az ország lakosságának és üzemeinek önzetlen segítsége nyomán.

[szerkesztés] Gúta ismételt várossá avatása

Az árvíz által lepusztult község megújulása, megváltozott arculata, valamint az a tény, hogy közeledett Gúta első írásos említésének 700. évfordulója, nem maradt visszhang nélkül a legfelsőbb politikai és társadalmi körökben sem. 1967. október 14-e a település egyik legjelentősebb napja lett, mivel ismét visszakapta városi rangját. Egy krónikás [1] az ünnepről az alábbiakat jegyezte fel:

Az ünnepi hangulat már reggel óta tartott, bár az ünnepélyes várossá nyilvánítást csak a délutáni órákra tervezték. Gúta lakosait reggel friss fúvószene ébresztette és csalogatta ki a térre, ahol már valódi ünnepélyes hangulat uralkodott. Az ünnepségen becses vendégek vettek részt, kerületi és járási politikai vezetők, valamint azoknak az üzemeknek és intézményeknek a képviselői, amelyek a város újjászületését segítették. A városnézés után a Szabadság téren leleplezték az árvíz emlékművét, Nagy János szobrász alkotását, melynek címe „Anyaföld”, és amely a Csallóköz termékeny földjét, az itt élő emberek kitartását jelképezi. Az ünnepségen Alexander Dubček mondott beszédet, és átnyújtotta Jányi Jánosnak, a HNB elnökének a várossá nyilvánításról szóló okiratokat.

[szerkesztés] Az épülő város

A városháza modern épülete
A városháza modern épülete

A város lakosságának és építőinek igyekezete, hogy fellendítsék Gútát, nem veszett kárba. Az 1968-75-ös évek elmúltával, a Duna-akció összes építkezésének befejezésével megszilárdultak a város belső viszonyai, és megjavult a lakossági intézmények működése is. 1965 után teljesen megváltozott a főtér képe, amely a fejlődő város méltó központjává vált. A tér közepén álló adminisztrációs épületet 1975. augusztus 23-án adták át, így a nagyközönség és a hivatalnokok korszerű közigazgatási központot kaptak. Az épület Járgerský mérnök tervei szerint épült fel. Ma a városi hivatal, a Szlovák Takarékpénztár kirendeltsége és a posta használja az épületet. A teret építészetileg szökőkúttal és az „Elemek fellobbanása” nevet viuselő plasztikával egészítették ki. A tér eredeti épületei közül csak a római katolikus templom maradt meg, és a hivatalnokok felújított lakóháza, amely ma a város lakásalapját gyarapítja. 1974-ben ünnepélyesen átadták rendeltetésének a város új kultúrközpontját is.

A város dinamikus fejlődésének időszakában egyidejűleg kellett új házakat építeni a fiatal családok számára, a polgári ellátás intézményeinek, de ugyanúgy meg kellett építeni a kultúra és a sport céljait szolgáló építményeket is. Gyors tempóban épültek egész háztömbök, lakótelepek, amelyek azután a baráti összefogás városainak nevét viselték, mint például Prágai tér és Brünni tér. Napjainkban a városnak 700 lakása van lakóházakban. A város sok utcával büszkélkedhet, amelyekben korszerű családi házak állnak.

[szerkesztés] Népességi adatok

Gúta 10 823 lakosából 2004. december 31-én 5372 volt férfi és 5451 volt nő. Ebből a gazdaságilag aktív személyek száma 5612 fő volt. A lakosság kor szerinti megoszlása a következő:

  • iskoláskor (0-14 év): 1695
  • produktív korú férfiak (15-59 év): 3593
  • produktív korú nők (15-54 év): 3111
  • nyugdíjaskorú férfiak (60 év felett): 846
  • nyugdíjaskorú nők (55 és felett): 1505

A lakosság nemzetiség szerinti megoszlása a következő:

Műemlékké nyilvánított parasztház
Műemlékké nyilvánított parasztház
  • szlovák: 1890 (17,5%)
  • magyar: 8 742 (80,8%)
  • roma: 71 (0,7%)
  • cseh: 55 (0,5%)
  • ukrán: 3 (0,0%)
  • egyéb: 12 (0,1)
  • nem meghatározott: 50 (0,5%)

A lakosság vallás szerinti megoszlása a következő:

[szerkesztés] Kultúra

A város római katolikus temploma.
A város római katolikus temploma.

A város már több mint 20 éve minden év augusztusában megrendezi a hagyományos gútai vásárt, amely 3 napig tart a művelődési központ épülete előtti téren, a városi parkban és a hajómalomnál. Karácsonykor vásár várja a látogatókat, szilveszterkor minden évben a város lakói tüzijátékkal búcsúztatják az elmúlt évet és üdvözlik az új évet.

A városban működik a Gúta TV, amely napi 24 órában sugároz hirdetéseket. Szerdánként és vasárnaponként a csatorna műsorokat közvetít a város életéről, mint például az aktuális kulturális eseményekről és a városi önkormányzat üléseiről.

Városi művelődési központ, Templom tér 4
A művelődési központ 1974-ben felépült épületében található egy előadóterem, amely színházként és moziként is egyaránt funkcionál, egy kis méretű kiállítóterem, valamint a rendezvényeken használt kör alakú táncterem, amelyet a helyi lakosok csak „rotunda” néven ismernek.
Városi könyvtár, Templom tér 4
A könyvtár 2006-ban 35 000 kötet könyvvel rendelkezett, melynek 50%-a magyar, 50%-a szlovák nyelvű volt.

[szerkesztés] Látványosságok

Az egykori temetőben álló kápolna
Az egykori temetőben álló kápolna

A római katolikus templomot, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének szenteltek, 1723 és 1724 között építették barokk stílusban a régebben leégett gótikus stílusú templom helyén. 1772-ben az épületet kibővítették. A 17. századtól a templomot egy kőfal védte, de azt a 20. század 50-es éveiben lebontották. A templom belsejét neobarokkban épült boltív és a Lütgerndorff Ferdinánd által 1832-ben készített, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló oltár díszíti.

A volt temetőben (a mai városi parkban) az 1750-es években barokk stílusban kápolnát építettek, amelyhez a volt temetőbe vezető kapun lehet bejutni.

A templomparkban egy 1831-ben épült szentháromság oszlop áll, amelyet a kolera áldozatainak szenteltek. Egy 1835-ben készült, Szent Bálintot ábrázoló szobrot a volt piac bejáratánál építettek fel. Ma, miután számos alkalommal áthelyezték, a kápolna mellett áll. Az első világháborús emlékművet az 1920-as években készítették. A Dachau és Schönberg koncentrációs táboraiba elhurcolt gúta lakosok emlékműve Reicher János szobrász és Lukačovič István építész alkotása. Az emlékmű eredetileg a városi hivatal mellett állt, de ma már a rózsakertben található.

[szerkesztés] A gútai „Békavár” erőd

A dombok, amiken régen a vár állt
A dombok, amiken régen a vár állt

A gútai erődítményt a Mária magyar királynő által építtetett vár helyén építették fel. A nagyobb komáromi és érsekújvári erődök mellett a Gútainak mindig kisebb szerepe volt a történelem során. A török megszállás elején, 1527-ben, az erődöt felújítatta a vár kapitánya, Martonosi Pesthényi György, hogy megvédje azt Szapolyai János seregei elől, aki az Oszmán Birodalmat támogatta. Még abban az évben a Szapolyai alatt szolgáló Ráskay Gáspár seregei betörtek Gútára, és feldúlták azt. Néhány év után az erőd az osztrák seregek kezébe esett.

1584 és 1594 között a várat az olasz katonai mérnökök segítségével megerősítették. 1662 és 1664 között a török előtti félelmükben a várat ismét modernizálták. Ebben az időben a gútai vár belsejében kőből készült házak álltak.

[szerkesztés] A hajómalom

A gútai hajómalom a fedett fahíddal
A gútai hajómalom a fedett fahíddal

A Dunán és a Vágon is hazai jogokat élveztek a hajómalmok, de egytől egyig eltűntek, főként a folyószabályozások, a vízierőművek építése és a dunai hajóközlekedés rohamos fejlődése miatt.

A volt Komáromi Járási Építkezési Vállalat 1980-ban felkérte a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának az építészet elméletével és történetével foglalkozó tanszékét egy hajómalom tervének a kidolgozására. Az az ötlet, hogy kettős csónakra építség a hajómalmot, az i. e. 6. századból, az ókori Rómából eredt. Szlovákiában a legtöbb ilyen malom a 19. században működött legnagyobb és lassú folyókon. Bizonyos helyeken egész hajómalomszigetek épültek, mint pl. Komárom környékén, Dunaradványon, Párkányban, továbbá a Vágon, főként Galgóc és Gúta közelében.

A terv kivitelezői számára fontos szempont volt, hogy történelmi hűségre törekedjenek a dunai hajómalom, annak eredeti, régimódi technológiai berendezése megtervezésében, a legrégibb ismert típus alapján. Elengedhetetlen követelmény volt az is, hogy vegyék figyelembe a Dunán kialakult új feltételeket, például azt, hogy az új létesítmény nem munkára, hanem szemléltetésre, múzeumi célra készül. Ezek alapján kidolgozták a hajómalomnak mint kiállítási tárgynak a tanulmányát.

A technológiai berendezést megvásárolták és beszerelték, de az erőátviteli berendezést - néhány más alkatrészszel együtt - újjal helyettesítették. Mivel a körülmények nem tették lehetővé a valósághű rekonstrukciót, jelentéktelen mértékben megnagyobbították a malom befogadóképességét a látogatók miatt. De ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez a legapróbb részletekig. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a kivitelezésben a komáromi Szlovák Hajógyár.

A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet- és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének a tulajdona lett. Mint minden hasonló régi műszaki berendezésnek, ennek is az a rendeltetése, hogy bemutassa a szerkezet ötletességét. A jelen számára a leghasznosabb e malmoknak az a képességük, hogy megszerzik a munkájukhoz szükséges energiát a vízből anélkül, hogy ökológiai kárt jelentenének a táj szempontjából. A folyó vizét oxigéndúsabbá, tehát a vízi élővilág számára hasznosíthatóbbá teszik.

[szerkesztés] Sport

Mindegyik szakosztály, legyen az akár hagyományos sportokkal, küzdősportokkal, művészi sportokkal, vagy akár hobbi sportokkal foglalkozó klub, mind önálló költségvetéssel rendelkezik, melyet részben városi támogatásból, a városi önkormányzat által jóváhagyott összegből, egyéb támogatóktól, vagy a pályázatok, illetve központi szervektől befolyt összegből, belépőjegyekből, tagsági illetékekből állítanak össze. Mindegyik szakosztály, legyen az akár a hagyományos sportokat, a küzdősportokat, a művészi sportokat, vagy akár a hobbi sportokat tekintve részben azonos célkitűzéssel rendelkezik. Céljuk a minél jobb eredmények elérése, és nem utolsó sorban az ifjúság nevelése, az ifjúság bekapcsolása az aktív, vagy akár csak az időszakos sportéletbe. Ennek érdekében a szakosztályok mindegyike évente szervez (több alkalommal is) bemutatóval összekötött toborzást a helyi általános iskolák és a nyilvánosság számára.

A helyi sportklubok összefogóereje a városi önkormányzat sportbizottsága, melynek irányítása alatt szevezik meg minden évben a városi sportnapot valamint Kisbér testvérvárosával karöltve a már hagyományos „Játék határok nélkül” című sportvetélkedőt.

Hagyománynak tekinthető, mégis nagy jelentőséggel bíró esemény, hogy a város önkormányzata minden év februárjában és márciusában kiértékeli az előző év három legjobb ifjúsági illetve felnőtt sportolóját, a három legjobb csapatot, valamint a további eredményes sportolókat. Mindez jelképesen, szolid keretek között zajlik, mégis a kis serleg, az emléklap büszkeséggel tölti el jogos tulajdonosát. Bizonyítják azt a városi krónikába bejegyzett nevek, aláírások és fényképek egyaránt.

[szerkesztés] Gazdaság és infrastruktúra

A gútai malom épülete
A gútai malom épülete

1970 után Gúta a Csallóköz északkeleti területének ipari központjává változott. Ez a változás fokozatosan ment végbe.

A néhai Kohn-üzemből létrejött a Pletatex népi termelőszövetkezet. Az üzem 1969-től bővítette gyártási programját, és a halászati, vadászati cikkeken kívül szőnyegeket kezdett gyártani. A Pletatex a maga idejében Csehszlovákia egyetlen ilyen jellegű üzeme volt. Ma a volt vállalat épületében az Unicol és Beneficus magáncég működik.

A 70-es évek és a 80-as évek legjelentősebb ipari létesítménye a szinte világhírű babetta-mopedeket gyártó üzem, amely több mint 900 alkalmazott számára biztosított munkát. Az épületegyüttest szó szerint a „zöld réten” építették fel, ahol a tágas csarnokokat korszerű berendezéssel és technológiával látták el. Azzal számoltak, hogy fokozatosan bővülni fog a gyártás. A gyár üzembe helyezésének időpontjában, 1973-ban még a vágbesztercei nemzeti vállalathoz tartozott, ám idővel önállósult, és gyártmányaik, a babetták, sok országban népszerűek voltak. A politikai és gazdasági változások után az anyavállalat több részvénytársaságra bomlott. A nemrégiben még virágzó üzem sok dolgozóját munkanélküliség fenyegeti.

A szenci Montostroj gútai kirendeltsége 1979-ben kezdte el a vasszerelvények gyártását. Ma ezt az üzemet a Sara és a Credat magáncég birtokolja.

1979-ben több kis üzem összevonásával létrejött járási gyárban többfajta tevékenységet folytattak, mint például bútorgyártást, fémmegmunkálást és textiláru gyártását is. Szolgáltatásaik közül legfontosabb volt a cipőjavítás, a rádió- és televíziójavítás és a gázszerelési szolgáltatások. A 90-es évek elején ebből a vállalatból alakultak a Kolnáb, Gutex és Gukom állami üzemek, amelyek napjainkban kft-ként működnek. A helyi gazdálkodás keretében jött létre a kommunális szolgáltatások járási vállalata, amely annak ellenére, hogy sokféle szolgáltatást nyújtott a lakosságnak, jelenleg felszámolás alatt áll. Kiemelt rangja van a helyi efsz-nek, amelyet még 1949-ben alapítottak. A szövetkezet ma több, mint 5000 hektár területen gazdálkodik. A kukoricán és gabonaféléken, valamint a műszaki terményeken kívül hagymát és fokhagymát termesztenek. Az állattenyésztésben főleg a sertések és a szarvasmarha tenyésztése dominál, de különleges baromfitenyészettel is büszkélkedhetnek. 1990 után, amikor a lakosságot elérte az addig ismeretlen munkanélküliség, a város vezetősége az üzemek új hasznosításával próbálja megoldani a gondokat. A vállalkozói tevékenység támogatására a városatyák új ipari övezet tanulmánytervezetét dolgozták ki. Ebben a város méltányos árakon kínál parcellákat megvételre, vállalkozói célokra.

1997-ben kezdte meg (akkor még csak 75 munkással) a termelést az autóelektronikai berendezéseket (BMW, Volkswagen, Mercedes és Chrysler típusú gépkocsik számára elektromos kábeleket) gyártó Kromberg & Schubert vállalat. A „kábelgyárban” 2004 májusában már csaknem 3 ezren dolgoztak, ezzel a járás legnagyobb foglalkoztatójává vált ez a munkavállalók jogait sorozatosan megsértő (többek között a szakszervezet megalakítását megakadályozó) [2] német vállalat.

[szerkesztés] Közlekedés

A gútai vasútállomás
A gútai vasútállomás

A városba négy közúton lehet bejutni: Komárom, Érsekújvár, Vágsellye és Nemesócsa irányából. A Templom téren található buszmegállóból, amit a helyi lakosok csak „nagybuszmegálló” néven emlegetnek, Pozsonyba, Komáromba, Érsekújvárba, Vágsellyére, Nemesócsara, Ógyallára és Szímőre indulnak autóbuszok.

Az első mozdony a Gúta és Komárom közötti vasútvonalon 1914. április 19-én indult el. A vasútnak eredetileg Komáromot és Vágsellyét kellett volna összekötnie, de pénzügyi problémák (a Kis-Dunán átívelő híd drágasága) miatt csak a Komárom és Gúta valamint a Vágsellye és Negyed közötti részek épültek fel. A Gútát Negyeddel összekötő szakasz a mai napig nem épült fel. 2003-ban az alacsony kihasználtság miatt ezen a szakaszon a Szlovák Vasutak megszüntették a utasforgalmat.

[szerkesztés] Intézmények

[szerkesztés] Oktatás

A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola
A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola
  • II. Rákóczi Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola, Palkovich utca 3.
  • Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Alapiskola, Iskola utca 6.
  • Jan Amos Komenský Alapiskola, Győr utca 14
  • Művészeti Alapiskola, Templom tér 10.
  • Nagyboldogasszony Nyolcéves Egyházi Gimnázium, Brünni tér 15.
  • Schola Privata Gutaiensis, Szlovák utca 52.

[szerkesztés] Egyház

[szerkesztés] Nevezetes személyek

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Gúta város krónikája
  2. ^ Delta II./20., 2004. május 10., 5. pp.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Koordináták: é. sz. 47°55′01’’ k. h. 17°59′44’’

 
A Komáromi járás települései

Járási székhely: Komárom (Komárno)

Bajcs (Bajč) · Bátorkeszi (Bátorove Kosihy) · Bogya (Bodza) · Bogyarét (Bodzianske Lúky) · Búcs (Búč) · Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) · Csicsó (Číčov) · Dunamocs (Moča) · Dunaradvány (Radvaň nad Dunajom) · Ekel (Okoličná na Ostrove) · Gellér (Holiare) · Gúta (Kolárovo) · Hetény (Chotín) · Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) · Imely (Imeľ) · Izsa (Iža) · Karva (Kravany nad Dunajom) · Keszegfalva (Kameničná) · Kolozsnéma (Klížska Nemá) · Komáromfüss (Trávnik) · Komáromszentpéter (Svätý Peter) · Lakszakállas (Sokolce) · Marcelháza (Marcelová) · Martos (Martovce) · Madar (Modrany) · Megyercs (Čalovec) · Nagykeszi (Veľké Kosihy) · Naszvad (Nesvady) · Nemesócsa (Zemianska Olča) · Ógyalla (Hurbanovo) · Pat (Patince) · Perbete (Pribeta) · Szilas (Brestovec) · Szilasháza (Šrobárová) · Tany (Tôň) · Újgyalla (Dulovce) · Újpuszta (Mudroňovo) · Virt (Virt) · Vágfüzes (Vrbová nad Váhom) · Zsemlékes (Lipové)