Jürgen Habermas

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jürgen Habermas (Düsseldorf, 1929. június 18.) német filozófus és szociológus.

1954-ben diplomázott, diplomamunkája Friedrich Schellingről szól. 1961 és 1964 között a Heidelbergi Egyetemen, majd 1964 és 1971 között a Frankfurti Egyetemen oktatott. 1971 és 1983 között a Max Planck Intézet igazgatójaként dolgozott. 1983 és 1994 között ismét Frankfurtban tanított, és innen ment nyugdíjba.

Habermast gyakran a Frankfurti iskolához sorolják, diákjai pedig az 1960-as évek végén a kritikai szociológiához kapcsolják. Önmagát szociológusnak tartja, még ha alapvetően filozófiát tanult is. Az akkori konzervatív, antikommunista és antimarxista Nyugat-Németországban marxista szociológusnak vallja magát, és megpróbálja igazolni, hogy lehetséges a marxizmus tanulmányozása egyetemi keretek között.

Mint Marxot, őt is foglalkoztatja a kapitalizmus válsága, azonban más megközelítésben: a haladó kapitalizmus izgatja.

Jürgen Habermas vezette be az 1968-as baloldali, romboló diákmozgalommal szemben a de:Linksfaschismus fogalmat, ez talán fontos a marxizmus tanulmányozása közben.

Habermast Marxnál is jobban befolyásolta Max Weber.

[szerkesztés] Magyarul megjelent könyvei

  • A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (Gondolat, 1971 és Osiris, 1999)
  • A társadalomtudományok logikája (Atlantisz, 1994)
  • Válogatott tanulmányok (Atlantisz, 1994)
  • Filozófiai diskurzus a modernségről (Helikon, 1998)
  • A kommunikatív etika (Új Mandátum, 2001)
  • Megismerés és érdek (Jelenkor, 2005)
  • A posztnemzeti állapot (L'Harmattan, 2006)

[szerkesztés] Irodalom

  • Felkai Gábor: Jürgen Habermas (Áron, 1993)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Jürgen Habermas témában.