Enmerkar versengése Aratta urával
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Enmerkar versengése Aratta urával (modern cím), a Kr. e. III. évezred derekán keletkezett, feltehetőleg a Kr. e. XVIII. században lejegyzett sumer hőseposz Uruk város és Aratta kapcsolatairól. Ugyanazt a témát dolgozza fel, mint az Enmerkar és Enszuhkesdaanna című eposz, de hagyományanyagában eltér tőle.
Bevezetése Uruk városát magasztaló himnusszal összefoglalja az eposz tartalmát. Egy napon Enmerkar Innin elé állt, és az istennőtől azt kérte, hogy engedje hatalmába vennie Arattát. Innin tanácsára Enmerkar követet küldött Aratta urához, amelyben feltétlen meghódolást követelt. Aratta királya először elutasította a kérést, de amikor a követtől meghallotta Innin jósjelét, zavarba jött, majd ő is követeléssel állt elő: Enmerkartól gabonát és élelmiszereket követelt meghódolása fejében. Enmerkar Innin sugallatára teljesítette a kérését, de Aratta ura nem állta a szavát, újabb követelésében nádat kért Enmerkartól. Amikor megkapta, újabb követeléssel állt elő. Ekkor Enmerkar megdühödött, s indulatos szavai nehezek voltak a követnek:
- Ám a követnek nehéz volt a szó, nem tudta elmondani
- Enmerkar agyagot markolt a kezébe
- táblává gyűrta, s a szót erre vetette
- E nap előtt az agyagra vetett szó nem létezett
- de most bizony így történt
- Enmerkar a szót agyagtáblára vetette...
- Aratta ura az agyagra veti pillantását
- az üzenet szava ék alakban
- benyomott fejű ékjelekkel ott áll az agyagon
Az írás feltalálását egy pár sorral korábbi hasonlat már előrevetíti: „hajoljon meg, mint az írónád". Az eposz feszültségét fokozza, hogy hirtelen eső esik Arappában, és ott is nő bab, búza, gyümölcsfa. Erre Emmerkar eleget tesz az utolsó kérésnek, s vadat (feltehetően kost vagy bikát) küld Arappába. Erre megindul a kereskedelem mindkét irányban.


Based on work by