Chilei fütyülőréce
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Anas sibilatrix (Poeppig, 1829) |
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
A Chilei fütyülőréce (Anas sybilatrix) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe , a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a réceformák alcsaládjába és az úszórécék nemzetségébe tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Dél-Amerika déli részén elterjedt faj. Argentína, Paraguay, Uruguay, Chile, a Falkland-szigetek és Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén él.
Őshazájában intenzíven vadászott faj, állományai azonban stabilak, így nem tartozik a veszélyeztetett madarak közé.
[szerkesztés] Megjelenés
A fej hátsó része mindkét ivarnál fémesen csillogó zöldes színű, ez a szín a hímnél élenkebb, mint a tojónál. A hímek oldala rozsdavörös színű, a nősténynél foltos barna. Háttollaik szürkések fehérrel csíkozva.
[szerkesztés] Életmód
Csendes vízű lagúnák, folyótorkolatok, a pampák kis édes- és sós vizű tavainak madara.
A vízben tótágast állva keresgéli növényi eredetű táplálékát.
A legdélebbre élő madarak vonulnak, a téli időszakban elindulnak észak felé és elérhetik Brazília déli vidékeit is
[szerkesztés] Szaporodás
A chilei fütyülőrécék szeptember és december között költenek, amikor a déli féltekén tavasz van. A költőpárok igen kis revírt foglalnak maguknak a költésre. Fészkét fúcsomók közé vag ybokrok alá rejti és növényi anyagokkal és tollal béleli ki. Fészekalja 8-10 világos krémszínű tojásból áll. A fiókák 25 napos költés után kelnek ki a tojásokból. A fiókák fészekhagyók.
[szerkesztés] Mint díszmadár
Az első chilei fütyülőrécéket 1870-ben hozták Európába Dél-Amerikából és hamarosan elkezdtek szaporodni az állatkertekben.
Manapság rendkívül tetszetős tollruhájuk miatt igen elterjedt díszmadaraknak számítanak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Hartmut Kolbe; Die Entenvögel der Welt, Ulmer Verlag 1999, ISBN 3 8001 7442 1


Based on work by