Csontos halak
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|
|||||||||
| Rendszertan | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
|
|
|||||||||
|
|||||||||
|
|||||||||
A csontos halak vagy vértes és csontos halak (Osteichthyes) a gerinchúrosok (Chordata) törzsének a gerincesek (Vertebrata) altörzsbe tartozó főosztálya.
Az ide tartozó fajokat köznyelv a halaknak nevezi.
A csontos halak a szilur végétől ismeretesek, de ősi formái egyes kutatók szerint már az ordoviciumban megjelenhettek.
Legfontosabb jellemzőik a többé-kevésbé elcsontosodó belső váz, az úszóhólyag és a kopoltyúfedő megléte. Testüket ganoid, cikloid vagy ktenoid pikkelyek fedhetik, néha csupaszok. Egyes csoportjaik esetén a váz felépítésében másodlagosan a porcos elemek dominálnak. Rendkívül népes és nagy alakváltozatosságot mutató állatcsoport, a világtengerekben és az édesvizek minden típusában elterjedtek. Testi felépítésük, fiziológiájuk, táplálkozásuk, viselkedésük változatos, néhány jellegzetességük azonban szinte minden képviselőjükön megtalálható, most csak ezek rövid ismertetésére szorítkozunk.
Végtagjaik az úszók, amelyek közül a mell- és hasúszók párosak, a hát-, farok- és farokalatti úszók páratlanok. Fejükön két szem, egy pár orr- és négy pár kopoltyúnyílás található. A kopoltyúkat csontos kopoltyúfedő takarja. Légzésük a kopoltyúfedők aktív mozgatásával történik, az alattuk elhelyezkedő kopoltyúkon át. Különleges érzékszervük az oldalvonal szerv, amely gyakran három sorban hosszanti pontsorként látható az állatok fején, és egy sorban folytatódik az oldal közepén elhelyezkedő pikkelysorok egyikén. Ez a szerv a köztakaró érzékelőbimbóinak halmaza, amelyekkel az állat a közeg elmozdulását, a nyomásváltozásokat, rezgéseket érzékeli. Fontos jellegzetességük az az előbél eredetű úszóhólyag, aminek gáztartalmát az állat változtatni tudja, így könnyebbé teszi számára a függőleges irányú mozgásokat, továbbá részt vesz a víz rezgéseinek felfogásában és továbbításában a középfül felé.
Szaporodásuk külső megtermékenyítésű (egyes elevenszülő fajoktól eltekintve), általában igen nagy számú petével (ikra) történik. Az ikrák száma fordított arányban áll a szülői ivadékgondozás mértékével.
A nagyszámú utód ad lehetőséget arra, hogy az ember számára gyors és gazdaságos szaporításuk és halászatuk élelmezési jelentőséggel bírjon. A gasztronómiai jellegű irodalomban széles körben elterjedt a „barnahúsú halak” (pl.: ponty, busa, amur) és „fehérhúsú halak” (pl. pisztráng, harcsa, fogassüllő) megkülönböztetése, amelyeknek a konyhai elkészítésére és felszolgálására vonatkozó szabályok eltérnek. Ez a mesterséges csoportosítás, (bár nyilvánvalóan biológiai megfigyelés áll a hátterében) a rendszertannal semmiféle összefüggésbe nem hozható.
[szerkesztés] Rendszerezés
A főosztályba az alábbi osztályok, alosztályok tartoznak.
- Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
- Porcos vérteshalak (Chondrostei)
- Újúszójúak (Neopterygii)
- Bojtosúszójú halak és tüdőshalak (Sarcopterygii vagy Crossopterygii)
- Bojtosúszójú halak (Coelacanthimorpha)
- Bojtosúszójúhal-alakúak (Coelacanthiformes)
- Tüdőshalak (Dipnoi)
- Tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes)
- Gőtehalalakúak (Lepidosireniformes)
- Bojtosúszójú halak (Coelacanthimorpha)


Based on work by