II. Mátyás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Mátyás
II. Mátyás

II. Mátyás (1557. február 24. - 1619. március 20.) Magyarország és Csehország királya, német-római császár volt a Habsburg-dinasztiából (ez utóbbiban I. Mátyás néven uralkodott).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Út a hatalomig

II. Miksa király és Habsburg Mária spanyol infánsnő harmadik fia, egyébként ötödik gyermeke 1557. február 24-én született Bécsben. Mátyás mindenáron hatalomra akart kerülni, ám bátyja, II. Rudolf által javasolt utat, miszerint egyházi hercegséget kellett volna vállalnia, nem volt hajlandó követni. A németalföldi szabadságharc során a déli, katolikus tartományok tárgyaltak vele, mire ő titokban odautazott, és 1578-ban meg is választották helytartónak. Jogköre azonban igen korlátozott volt, ráadásul a tartományokat sem sikerült megtartania.

Kegyvesztetten Linzben kellett letelepednie, azonban kisebbik bátyja, Ernő halála után megszerezte a felső- és alsó-ausztriai hercegségeket. Mivel Rudolf császár Prágában rendezte be székhelyét, Mátyás főherceg meglehetős önállósághoz jutott. A tizenötéves háborúban Mátyás lett a magyarországi keresztény hadak fővezére, ám sem katonai, sem politikai sikereket nem tudott elérni. Nagy botrányt kavart, amikor 1604-ben az országgyűlés határozatai közé beiktattak egy XXII-es számmal ellátott törvénycikket, ami a vallásügyek tárgyalásának jogát kivette az országgyűlés kezéből, miközben megerősítette a Habsburg-uralkodók minden eddigi, katolicizmust támogató törvényét.

II. Rudolf egyre betegesebb lett, és üldözési mániája is elhatalmasodott rajta ekkorra. 1606-tól kezdve Mátyást a fivérei már a dinasztia fejének tekintették, amit 1608-ban valóra is váltott. Rudolf engedélye nélkül januárban összehívta a pozsonyi országgyűlést, ahol a magyar, felső- és alsó-ausztriai rendek konföderációra léptek a császár lemondatására. Később a morva rendek is csatlakoztak, Mátyás pedig seregeik élén betört Csehországba. Rudolf lemondott a Magyar Királyságról és az osztrák örökös tartományokról, cseh királyi és német-római császári címét azonban megtartotta. Mátyás a malosevicei mezőn vette át bátyja küldöttségétől a Szent Koronát.

[szerkesztés] Uralkodása

II. Mátyást 1608. november 19-én koronázták magyar királlyá a Szent Koronával Pozsonyban. (Érdekesség, hogy ekkor említik először a piros-fehér-zöld magyar nemzetiszínű díszítéseket). A rendek kihasználták helyzeti előnyüket, ezért az szentesíteni kényszerült a szabad vallásgyakorlatot, az országgyűlés és a nádori tisztség reformját, a jobbágyköltözést pedig a vármegyék hatáskörébe helyezte. Megerősítette az annak idején Bocskai Istvánnal kötött bécsi békét, és garantálta a hajdúk privilégiumait. Kénytelen volt így cselekedni, ugyanis az őt hatalomra segítő rendi konföderáció tovább működött, ám most már azért, hogy az ő esetleges túlkapásait visszafogja. Ausztriában és Morvaországban is kénytelen volt elfogadni a vallásszabadságot engedélyező törvényt. Az új magyar nádor Illésházy István, majd annak halála után a protestáns Thurzó György lett (1609-1616), aki szintén a vallásbékéért szállt síkra.

1611-ben Mátyás a cseh királyi címéről is lemondatta bátyját, aki 1612. január 20-án el is hunyt. Mátyást ekkor Frankfurtban császárrá koronázták, amely alkalomból több hajdúváros kiváltságait megerősítette.

Az Erdélyi Fejedelemséggel szemben kezdetben baráti politikát folytatott: 1611-ben Tokajban örök béke született Magyarország és Erdély között. Ennek ellenére 1614-ben Mátyás pénzt kért az osztrák rendektől a linzi gyűlésen a Bethlen Gábor elleni harcra. A fejedelemmel mégis kénytelen volt kiegyezni 1615-ben Nagyszombatban, amikor is elismerte Erdély fejedelemválasztó jogát. Bethlen viszonzásul elismerte, hogy fejedelemsége a magyar korona alá tartozik, és titkos szövetségi és segítségnyújtási szerződést is kötött Mátyással. Ő azonban 1616-ban másodszor is Bethlen ellen fordult: Homonnai Drugeth Györgyöt, Zemplén vármegye főispánját léptette fel trónkövetelőként. A kísérlet azonban hamar kudarcot vallott, és az erdélyi seregek dúlták végig Felső-Magyarországot.

[szerkesztés] Trónutódlás

II. Mátyás elég későn, 54 évesen nősült 1611-ben. Választottja unokahúga, Habsburg Anna tiroli főhercegnő volt. Gyermekük nem született, és az idősödő, testileg és szellemileg mindinkább megviselt uralkodó 1617-ben kénytelen volt örökösévé kinevezni unokaöccsét, Belső-Ausztria tartományurát, Stájerország hercegét, Ferdinándot, akit még életében, 1618. július 1-jén koronáztak magyar királlyá Pozsonyban. Ugyanebben az évben iktatták volna be Csehországban is, azonban a protestáns cseh rendek fellázadtak, és kitört a harmincéves háború. II. Mátyás 1619. március 20-án hunyt el, a bécsi Kapucinus-kriptában helyezték örök nyugalomra.

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz II. Mátyás témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
Rudolf
Magyarország
uralkodója

1608-1619
A Szent Korona Következő uralkodó:
II. Ferdinánd
Előző :
II. Rudolf
Német király:
1612-1619
Német-római császár:
1612-1619
A német-római császári korona Következő:
II. Ferdinánd
Előző uralkodó:
II. Rudolf
Cseh uralkodó
1611-1619
A cseh címer Következő uralkodó:
II. Ferdinánd