Ignazio Silone

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ignazio Silone (1900. május 1. – †1978. augusztus 22.) olasz származású, svájci író.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Dél-itáliai parasztcsalád gyermeke, anyját, testvéreit elvesztette egy földrengésben. Az elnyomottság érzése élete meghatározó tényezőjévé vált, korán politizálni kezdett. 1930-44: a fasizmus elől Svájcba emigrált.

[szerkesztés] Pályája

[szerkesztés] Kezdeti alkotások

A svájci emigrációban vált íróvá, regényei először németül és angolul jelentek meg. Művei ebben az időszakban:

  • Fontamara (1930) regény – az Abruzzók életét ábrázolja a fasizmus szorításában.
  • Bor és kenyér (1946) regény – a verista hagyományok követője.

[szerkesztés] Az 1930-as évek művei

Silone ebben az időszakban szembefordult a kommunizmussal, de antifasiszta maradt. A világháború után veszített jelentőségéből, de hatással volt a neorealizmusra.

[szerkesztés] Az 1960-as évek művei

Az író pályáján ez az időszak az írói megújulás időszaka. Fő műve a 60-as évek terméséből:

  • Egy jámbor keresztény kalandjai (1968) történelmi dráma, a ferences mozgalmaknak állít emléket.

[szerkesztés] Forrás

  • Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Bp.)