Fiáth Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fiáth Ferenc (Aka, 1815. szeptember 21. – Veszprém, 1885. február 19.) főispán, emlékirat-író.

Iskoláit Győrött, Székesfehérváron és Pesten végezte. Egy évig Veszprém vármegyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér vármegye alispánja, 1845-ben pedig magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és Vörösberényben gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-tól Veszprém vármegye főispánja, 1874-ben bárói rangot kapott. 1849-ben egy proklamációja és egy cikke a „Fővárosi Lapok”ban jelent meg. „Életem és élményeim” címmel, 1878-ban megjelent kétkötetes emlékirata jelentős kortörténeti dokumentum.

[szerkesztés] Műve

  • Életem és élményeim. 1-2. Köt. Bp. 1878.