Kercaszomor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|
|||||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||||
| Megye | Vas | ||||
| Kistérség | Őriszentpéteri | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 12,87 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 9945 | ||||
| Körzethívószám | 94 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Kercaszomor község Vas megyében, az Őriszentpéteri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Kercaszomor a magyar-szlovén határon fekszik, Körmendtől 40 km-re, az Őrségben. A falu határában húzódik a Kerka patak. Kb. 5 km hosszú, egyutcás falucska. Bajánsenye és Magyarszombatfa között található.
[szerkesztés] Kerca és Szomoróc története
Mindkét község a történeti Őrség falvi közé tartozik. Az Őrség a kora Árpád-korban (a 10-11. században) a határőrizet ellátásában látott el fontos szerepet. A térségben a legkorábbi védmű a ma is látható 10 km hosszú vasvári úgynevezett "Római sánc" volt. Áteresztő pontja a Vaskapu, melytől nyugat felé haladva a Katonák útján, a kalandozások óta használt hadúton először az Őrségbe juthatunk el. A legkülső gyepűvonal Muraszombat (Murska Sobota - Szlovénia) és Regede (Radkersburg - Ausztria) előtti áteresztő pont a Kerca patak és a Böröce hegy és a Maláka közötti szűk lapályon határozható meg,melyet szintén Vaskapunak neveztek.
A településtől délre található Pusztatemető nevű helyen az Őrség legrégebbi plébánia templomának, a Szent Vencel templomnak a helye látható. Első okleveles említése 1208-ból származik, amikoris a felsőlendvai (Gornja Lendava-Grad-Szlovénia) uradalomhoz tartozó Szerdahely (Središče-Szlovénia) és az őrségi Kerca határán állóként írják le Szent Viszló (Szent Vencel) egyházát, amely Vas megyében a legrégebbi falusi kőtemplom volt és az Őrség három fő egyházas helyének egyike Őriszentpéter és Hodos mellett.
A Zala, a Kerka és a Kerca patakok menti őrök kiváltságaikat csak részben tudták megőrizni. 1392-ben Zsigmond király a Sárói családnak adományozta, majd 1524-ben a németújvári (Güssing-Ausztria) uradalom részeként a Batthyány család birtokába került. A XVI. században a környéket még elkerülte a török hódítás. A század második felében a lakosság teljességgel a reformáció helvét irányzatának követője lett. Kerca ekkor is megtartotta központi szerepét.1600-tól Kanizsa elestét követően az Őrség is a török adófizetőjévé vált közel egy évszázadra. A súlyos adóterhek és a fogolyszedéssel is együttjáró gyakori török portyázások tovább nehezítették a katonáskodó és földművelő lakosság sorsát.(Az őrségi talaj legfeljebb a belévetett mag 2-3 szorosát adta)A felszabaditó harcok ujabb demográfiai katasztrófát hoztak, melyet tovább súlyosbított a rekatolizált Batthyanyak és a Habsburgok erőszakos protestánsüldözése.Ebből az időszakból (1705) származik az Őrség első nyelvemléke az akkori kercai református lelkésztől: Elpusztultak az Istennek templomai...
1732-ben következett be az igazi pusztulás: elvették az összes protestáns templomot, köztük a kercait is katonai erővel "tumultuozus" jelenetek közepette. A következő fél évszázad az ún. árvaság kora: a templom kulcsa átadva a hivek nélküli plébánosnak, a hitükhöz és maradék szabadságukhoz ragaszkodó nyakas kálvinisták pedig Kustánszegre járhattak istentiszteletre, egészen II.József türelmi rendeletéig. A XIX.század a viszonylagos béke és gyarapodás időszaka volt, leszámítva a földínségből fakadó egykézés átkos hatásait.
A 48-as szabadságharcból a lakosság ugyanúgy kivette a részét mint annakidején a Rákóczi-felkelésből, a kiváltságokért való küzdelem pedig ezennel okafogyottá vált. A XX. század két nagy háborúja a község lakosságától is áldozatokat követelt. Az 1. világháborúban a két községből 108-an vettek részt, közülük 25-en haltak hősi halált.
Szomorócot 1919 végén, az antant által meghatározott demarkációs vonalat is megsértve, megszállták a Szerb-Horvát-Szlovén királyság csapatai (ez a kis-antant csapatok részéről nem számított egyedi esetnek). 1920. augusztus 1-jén a helyi lakosság fegyverrel szállt szembe a betolakodókkal. A tervezett akció 23 órakor indult a Kercza községben állomásozó határőr kirendeltség vezetője, Ránki főhadnagyvezetésével; 17 határőr és a hozzájuk csatlakozó kerczai és szomoróczi férfi lakosság részvételével. Az akció során a megszállókat a Trianonban megállapított határon túlra, Domonkosfáig (Domanjševci) űzték. A küzdelemhez szükséges fegyvereket Ránki határőr főhadnagy biztosította a határőrség készletéből, a Szomorócz községből menekülő megszálló katonaság eldobálta fegyvereit, amelyet pedig a szomoróczi felkelők használtak fel. A megszállók és a felkelők közötti katonai erő többszörösen egyenlőtlen volt a megszállók javára. Így a harci küzdelem órákon belül a megszállók javára dőlt el. Szomorócz ismét megszállás alá került. A felkelésben személyesen részt vettek közül csak a szomorócziak neve ismert, a meghurcoltatásuk kapcsán került feljegyzésre. A felkelés résztvevői voltak: Ábrahám Lajos, Császár Antal, Horváth Sándor, Ingiszi Ferenc, Kulcsár Antal, Papp József, Papp Sándor, Pongrácz Sándor, ifj. Pongrácz Antal, Pongrácz Ferenc, Pongrácz Dániel. A harcokban ugyancsak részt vett határőrök és kerczai férfiak neve sajnos nem került feljegyzésre, vagy eddig nem sikerült felkutatni.” A bátor kiállásnak köszönhetően 1922. február 8-án Szomoróc újra Magyarországhoz csatlakozhatott. A betolakodók fegyverrel történő kiűzésének állítottak emléket a Szomoróc falurészen álló népi haranglábban elhelyezett haranggal, melyen a következő felirat olvasható:
"Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte SZOMORÓCZ község lakossága 1922. évében."
A felszabadításban r4észt vevő lakosokat retorziók érték a megszállók hatóságai részéről. Egy korabeli jelentés szerint „a beleegyeledett szomoróczi polgári egyéneket rettenetesen elverték és Muraszombatba kisérték. Muraszombatban az utcára néző községi fogdába zárták el őket s minthogy több napon át nem adtak nekik eledelt az éhségtől ordítottak, úgy hogy az ott járó kelő közönség szerzett tudomást a jugoszlávok barbár viselkedéséről. Muraszombati úri asszonyok panaszt emeltek emiatt az ottani rendőrbiztosnál, hogy kulturállamban még a rablógyilkos élelmezéséről is gondoskodnak, ki erre azt választ adta, hogy ezek nem érdemlik meg és ugy is az a céljuk, hogy éhen pusztuljanak. A közönség a szomorócziakat őrző őrséghez fordult, kik emberbaráti érzéstől indíttatva megengedték, hogy titokban élelmezhetik őket”. [1]
[szerkesztés] Nevezetességei
1. Református harangláb 2. Református templom 3. Katolikus templom


Based on work by