Io

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Io
Az Io
Az Io a Galileo űrszonda felvételén
Felfedezése
Felfedező: Galileo Galilei
Felfedezés ideje: 1610. január 7.
Alternatív nevek: Jupiter I
Pályaadatok
Periapszis: 420 000 km
(0,002807 CsE)
Apoapszis: 423 400 km
(0,002830 CsE)
Pálya kerülete: 2 649 600 km
(0,018 CsE)
Pálya sugara: 421 700 km
(0,002819 CsE)
Pálya excentricitása: 0,0041
Keringési periódus: 1,769137786 nap
(152 853,5047 mp)
Min. pályamenti sebesség: 17,263 km/s
Átl. pályamenti sebesség: 17,334 km/s
Max. pályamenti sebesség: 17,406 km/s
Inklináció: 2,21° (az ekliptikához)
0,05° (a Jupiter egyenlítőjéhez)
Anyabolygó: Jupiter
Fizikai tulajdonságok
Méret: 3660,0×3637,4×3630,6 km
Átlagos átmérő: 3642,6 km (a földi 0,286-szerese)
Felszín területe: 41 910 000 km2 (a földi 0,082-szerese)
Térfogat: 2,53·1010 km3 (a földi 0,023-szerese)
Tömeg: 8,9319·1022 kg (a földi 0,015-szerese)
Átlagos sűrűség: 3,528 g/cm3
Felszíni gravitáció: 1,796 m/s2 (0,183 g)
Szökési sebesség: 2,558 km/s
Forgási periódus: megegyezik a keringési periódussal
Forgási sebesség: 271 km/h
Felszíni hőm.:
   Felszín
min átl. max
90 K 130 K 200 K
Atmoszféra
Felszíni nyomás: nyomokban
Összetevők: 90% kén-dioxid

Az Io a Jupiter egyik holdja, a legbelső a négy Galilei-hold közül. Látszólagos fényessége 5 magnitúdó, ezért könnyű megfigyelni.

Az Iót a Jupiter három legnagyobb holdjával 1610-ben Galileo Galilei nem sokkal azután fedezte fel, hogy elkészítette első távcsövét.

Nevét a görög mitológia egyik alakjáról Ióról kapta, aki Zeusz (római nevén Jupiter) egyik szeretője volt.

[szerkesztés] Felszín

Az Io felszíne kinézetben különbözik a Naprendszer többi szilárd égitestétől, mert szinte teljesen hiányoznak a meteoritbecsapódások következtében létrejött kráterek. Erős vulkáni aktivitással rendelkezik. A vulkáni hamu egészen 300 km magasságig feljut. Ez azt bizonyítja, hogy nem a Föld az egyetlen égitest, amelynek aktív belső szerkezete van. A Voyager felvételek alapján megállapították, hogy a lávafolyamok főleg a kén különböző vegyületeiből állnak.

Felszíne változatos. Megtalálható itt néhány kilométer mélységű völgy, olvadt kéntó, néhány száz kilométer hosszúságú lávafolyam és intenzív vulkáni aktivitás. A kén és annak vegyületei különleges színekben tüntetik fel a holdat. Az Io legforróbb részei elérhetik a 2300 °C-t, ezeken keresztül az Io sok hőt veszít. Átlaghőmérséklete -150 °C.

Ennek az aktivitásnak a fenntartására szükséges energia az Io, a Jupiter és két hold, a Ganymedes és az Europa közötti interakcióból származik. A három hold pályája egymással szinkronban van. Míg a Ganymedes egy keringést végez, az Europa kettőt és az Io négyet. A Jupiter mágneses terének hatására gyenge mágneses tér alakul ki az Io körül. A legutóbbi mérések szerint az Io saját mágneses térrel is rendelkezik.

[szerkesztés] Légkör

Az Io atmoszférája nagyon ritka, főleg kén-dioxidból és más gázokból áll. A Holdhoz hasonlóan az Ionak is kötött keringése van a Jupiter körül, vagyis mindig ugyanazt a felét tartja a bolygó irányába.


[szerkesztés] Külső hivatkozások