Kapisztrán Szent János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kapisztrán Szent János (olaszul Giovanni da Capestrano 1386. június 24. – 1456. október 23.) itáliai teológus, hitszónok, inkvizítor, a nándorfehérvári diadal hőse.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ifjúkora

Dél-Itáliában, a mai Abruzzi tartományban található Capestrano faluban született. Apja német származású zsoldoskapitány – akit hat éves korában elvesztett – az akkor Nápolyban uralkodó Anjouk udvarával került Itáliába. János ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, a perugiai egyetemen a jogtudós Pietro de Ubaldis tanítványa volt és sikeres bíró lett. Csakhamar a nápolyi törvényszék elnöke lett. 1412-ben Nápolyi László Perugia kormányzójává nevezte ki. Mivel a város az idegen uralom elleni zavargások helyszíne volt, János azt kapta feladatul, hogy kemény kézzel állítsa helyre a rendet, amit sikerrel teljesített is. 1416-ban azonban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta és börtönbe vetette. A fogság alatt János kétségbeesésében elvetette egész korábbi életét, és amikor sikerült kiváltani a fogságból magát, 1416. október 4-én belépett a ferences rendbe.

[szerkesztés] A hitszónok

A rend csak nagyon nehezen, nyilvános vezeklés után fogadta el belépését. A rend szabályait magáévá téve azonnal a legszigorúbb önmegtagadó életnek vetette alá magát és rendtársa Sziénai Szent Bernardin tanítványa lett. Őt követve pappá szentelésétől 1420-tól kezdve nagy hatással tartotta prédikációit számos városban. Nevének hallatán akkora tömeg gyűlt össze, hogy a templomok nem tudták befogadni az embereket, így aztán többnyire a tereken tartotta prédikációit. Amikor nem prédikált az eretnekséget ostorozó műveket írt. Az igehirdetés közben tevékenyen támogatta Szent Bernardin reformjait, melyek főként a renden belüli szigorúbb hierarchikus fegyelmet irányozták elő. Sziénai Bernardinhoz hasonlóan különös tiszteletet tulajdonított Jézus Szent Nevének, ami miatt őt is eretnekséggel vádolták meg. 1429-ben Jánost más obszerváns szerzetesekkel együtt Rómába rendelték, és társai mint kiváló szónokot őt bízták meg, hogy tisztázza őket a vádak alól, ami a bíborosi testület előtt sikerült is neki. Hamarosan már az inkvizíció fő vezetőjeként tevékenykedett Ferrarában, Velencében, majd Szicíliában.

[szerkesztés] Pápai követ és inkvizítor

IV. Jenő és V. Miklós gyakran bízták meg követi feladatokkal, amelyek teljesítése során nem válogatott az erőszakos eszközökben. 1439-ben őt küldték követségbe Milánóba és Burgundiába, hogy V. Félix ellenpápa működését megakadályozza, 1446-ban a francia király udvarába helyezték pápai nagykövetként, ahol 1449-re sikerült végleg felszámolnia az akkor már 70 éve fennálló avignoni ellenpápaságot.

1451-től működési helyét a Habsburgok bécsi udvarába tette át, mint a pápa apostoli nunciusa. Szolgálatának ideje alatt bejárta a Német-római Birodalom, Csehország és Magyarország területét. Huzamosabb időt töltött IV. Kázmér lengyel királynál is. A 15. század itáliai prédikátorai közül az egyetlen volt, aki Itálián kívül is nagy hatást gyakorolt. Az inkvizíció vezetőjeként az eretnekek és a zsidók üldözését irányította Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Moldvában, ami sokezer ember kínvallatását és kivégzését jelentette. Mindenekelőtt azonban a csehországi husziták német és magyar földön is rohamosan terjedő vallási mozgalmának kiirtását tűzte ki célul. Kapisztrán János mindent elkövetett a cseh husziták és a római pápa küldöttei közötti béketárgyalások megakadályozására, mert mindenfajta békés megoldásban az eretnekséggel való összejátszást látott.

[szerkesztés] A nándorfehérvári diadal

Kapisztrán Szent János szobra a budai várban
Kapisztrán Szent János szobra a budai várban

Végül, miután 1453-ban Konstantinápoly elesett 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. A sikeresen összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat bejutott a várba, ahol az ostromlottak nagy lelki segítségére volt. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát. Keresztjét a magasba emelve vezette lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat.

[szerkesztés] Halála és emlékezete

Kapisztrán János nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el.

A pápa a keresztesek győzelmének örömhírére rendelte el az Urunk színeváltozása új ünnep bevezetését a katolikus egyházban, és a győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is. Kapisztrán Jánost 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. Bár holtteste a török uralom zavaros éveiben örökre eltűnt, a magyar katolikus egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát 1921-ben a budai várban a helyőrségi templom előtt állították fel. Emléknapja egyben halálának napja október 23.

[szerkesztés] Források

Stanko Andrič: The Miracles of St. John Capistran (Budapest, Akadémiai kiadó-CEU, 2000)