II. Leszek lengyel fejedelem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Leszek lengyel fejedelem (Fekete Leszek, lengyelül Leszek Czarny)(1241-88 szept. 30), inowrocławi herceg 1261-től, łęczycai 1273-1278 között, krakkói és sandomierzi 1279-től.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családfája és gyermekkora
Fekete Leszek I. Kujáviai Kázmér legidősebb fia második házasságából, melyet Wrocławi Konstanciával kötött. 1257ben meghalt a herceg anyja, ami a kujáviai herceg második házassága miatt azonnal konfliktushoz vezetett Leszek csláfjában, annál is inkább, mert a mostohája ki akarta zárni az örökségből a mostohafiakat: Leszeket és a fiatalabb Siemomysłt. A krónikások egy része ráadásul meg is vádolta Kázmér harmadik feleségét, Opolei Eufrozinát, hogy meg akarta mérgezni a fiatal hercegeket. Ennek igaz voltát azonban nem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani.
| 4. I. Mazóviai Konrád †1247 augusztus 31. |
||||||
| 2. I. Kujáviai Kázmér †1267 dec. 14. |
||||||
| 5. Agafia Rurykowicz †1247 augusztus 31. után |
||||||
| 1. II. Fekete Leszek †1288 szept. 30. |
||||||
| 6. II. Jámbor Henrik †1241 április 9. |
||||||
| 3. Wrocławi Konstancia †1253 és 1257 között febr. 21. |
||||||
| 7. Cseh Anna †1265 jún. 23. |
||||||
[szerkesztés] Lázadás apja hatalma ellen
1261-ben Kázmér két legidősebb fia apjuk és mostohájuk ellen lépett fel (egyesek tagadják Siemomysł részvételét a lázadásban, vagy egyáltalán az egész lázadást). A lázadás sikerrel járt, mivel kihasználták a helyi mágnások segítségét, akik nem voltak megelégedve Kázmér botrányos politikájával, valamint a néhány évvel korábban megalakult kujávia-ellenes koalíciót, mely a krakkói-sandomierz hercegből,Szemérmes Boleszlávból, a mazóviai hercegből, I. Siemovitból, és a nagy-lengyelországi hercegből, Vallásos Boleszlávból állt. Végeredményképpen Kázmér kénytelen volt Leszeknek átadni a sieradzi hercegséget.
[szerkesztés] Leszek Sieradz hercege
Leszek életének sieradzi korszaka 1261-1279-ig tartott. A sieradzi hercegség az ország ritkán lakott részei közé tartozott. Csak a herceg telepítési politikája, többek között több város alapítása (Nowa Brzeźnica, Lutomiersk, Wolbórz és Radomsko), telepesek behívása, szoros együttműködés ezen a területen az egyházzal, különösen a kujáviai püspökkel, Wolimirrel, változtatta meg lassan ezt a helyzetet.
1267-ben meghalt a herceg apja, Kázmér, saját hercegségét felosztva öt fia között. Leszek, mint a legidősebb a már birtokolt Sieradzhoz a łęczycai hercegséget is megkapta. Egy évvel később az inowrocławi hercegségben, melyben Siemomysł uralkodott, kitört a herceg németbarát politikájával elégedetlenkedő főurak lázadása. Felajánlották a trónt a német elemek ismert ellenségének, Vallásos Boleszlávnak. A nagy-lengyelországi herceg az inowrocławi Kujáviában öt éven keresztül sikeresen uralkodott, amikoris végül megértette, hogy nincsen joga ezt tenni. Végül Boleszláv átadta a hatalmat Fekete Leszeknek és ilyen módon 1273-tól Kázmér legidősebb fia váratlanul inowrocławi herceg is lett. Ez a helyzet 1278-ig állt fenn, amikoris a Lądban tartott tanácskozáson Leszek II. Przemysł közvetítése folytán átadta a hercegséget öccének.
[szerkesztés] Együttműködés Szemérmes Boleszlávval. Utódlás kérdése
Fekete Leszek önállósodása Sieradzban gyorsan gyümölcsözött abban, hogy jó viszonyt tudott kialakítani a szomszédos krakkói országrész uralkodójával, V. Szemérmes Boleszlávval. A két herceget először 1260-ban láthatjuk együtt, a csehek elleni hadjáratban, mely része volt a magyar-cseh háborúnak, mely az osztrák Babenberg dinasztia bukása utáni osztozkodás miatt tört ki. Leszek részvételét a háborúban a cseh Přemysl dinasztia tagjai és szövetségesei ellen (vagyis IV. Henrik és Opolei Ulászló ellen) a későbbi években is látjuk, különösen a hetvenes években (1271-1273 között).
| Előző uralkodó: Szemérmes Boleszláv |
Lengyel uralkodó 1279-1288 |
Következő uralkodó: IV. Probus Henrik |


Based on work by