Anarchizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Anarchista szimbólumok: körbe zárt A-betű és fekete-vörös zászló

Az anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. Ehhez szükségesnek tartja a magántulajdon eltörlését. Egyediségét az uralomnélküliségre, hatalom nélküli rendre való törekvés adja. Az anarchisták szerint az állam erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; a polgárai biztonságát védeni és a társadalmi integrációt megteremteni hivatott intézmények – az oktatás, a jogrend, az erőszakszervezetek – valójában az uralmon lévő elit hatalmának megtartását szolgálják, ezért végső soron zsarnokiak és megszüntetendők. Jászi Oszkár meghatározása az anarchizmusra: "Az a társadalomelmélet, amely az igazságosságra (azaz egyenlőségre és reciprocitásra) törekszik az emberi viszonylatokban (bízva abban, hogy ez egyben a szabadság elérésének útja is), célját az állam teljes kiküszöbölésével véli elérhetőnek."

Az anarchizmus, lévén meglehetősen idealista, képlékeny és soha meg nem valósított program, nem határolható be egyértelműen. Különböző irányzatainak közös jegyeként egyedül az állam elvetésének elve figyelhető meg.

A proudhoni "kispolgári" anarchizmus utópiája a szabad kistermelők hálózatából szerveződő gazdaság és társadalom. A klasszikus, bakunyini anarchizmus voltaképpen a marxizmus néhány ponton módosított verziója, miszerint is a marxi (Marx végső utópiájában sem volt állam) úton nincs szükség az állam kitérőjére, a valódi forradalmi potenciál nem a munkásságban, hanem a parasztságban és a kispolgárokban rejtőzik, valamint hogy a forradalom elkerülhetetlen (Marx elméletét csak később egészítette ki ezzel). Az anarcho-szindikalizmus elsősorban szakszervezeti alapjainak köszönhetően rendelkezett markáns elképzelésekkel az anarchista társadalomról: az anarchoszindikalista utópiában a munkások egyesülése irányította volna az egyes gyárakat.

A XX. században számos személyiséggel végeztek anarchisták. Ez a terrorista típusú anarchista felfogás az államgépezetet elsősorban annak eszközein keresztül, egyéni szabotázs- és terrorakciókkal próbálja elpusztítani. A XX. század második felében az anarchizmus a punk eszmei olvasztótégelyében ruházódott fel az önszerveződő társadalom elméletével és azzal a gondolattal, hogy az anarchizmus nem csak szükségszerű, hanem mindenkinek jó is. Ennek alapja az antropológiai optimizmus, mely szerint az ember alapvetően jó, csak a hatalmi struktúra és intézmények rontják meg. A mai, európai műveltségű anarchizmus egyik legfőbb politikai célja a közvetlen demokrácia megvalósítása, elveti a képviseleti demokráciát.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A legelső ember, aki anarchistának nevezte magát Pierre-Joseph Proudhon volt, aki még Marx előtt bélyegezte a magántulajdont lopásnak. Ideálja a kistermelők önellátó és lokális méretekben kereskedő közösségein alapuló gazdaság volt. Proudhon több könyvet írt a témában, és eszméinek számos követője akadt Svájcban, Belgiumban, valamint Franciaországban és Spanyolországban.

Az anarchizmus második nagy formátumú alakja az orosz arisztokrata Mihail Bakunyin volt. Marxszal egy időben, sőt, az ő utasítására munkálkodott, de Bakunyin inkább a saját szakállára szervezkedett. Különösen Olasz-, Spanyol-, és Oroszországban szerzett jelentős támogatottságot. Az I. Internacionáléban még részt vett, de saját szervezetével, az Alliance-szal együtt végül kiszakadt belőle és saját, anarchista internacionálét hozott létre a Marxszal való végleges szakítása után.

Míg az anarchista mozgalom terrorista- és szabotázsakciókra specializálódott csoportocskákra redukálódott, egy dinamikus mozgalom jött létre a szakszervezetekben: az anarcho-szindikalizmus. Erős gyökerei voltak a jól szervezett szakszervezetekkel bíró angolszász országokban és az anarchizmusra fogékony dél-európai országokban. Legjelentősebb képviselői , a francia CGT irányítását a kommunisták vették át, míg a spanyol CNT-t szintén a kommunisták tették tönkre a spanyol polgárháborúban.

Az anarchizmus legközelebb a punkmozgalom ideológai összevisszaságában szerzett jelentős támogatottságot. A Crass zenekar propagálta az eszmerendszert, egyszersmind megvetve a mai idealista anarchizmus alapjait. A punkra nagy hatást gyakorolt az anarchizmus, amelytől a DIY etika révén maga sem állt messze, de közben hozzácsapódott jó néhány egyéb fogalom: a békéé, például.

Az anarchista törekvések az orosz polgárháborúban a mai Ukrajna területén és a spanyol polgárháború elején Katalóniában voltak a legközelebb a megvalósuláshoz, mind a két esetben a bolsevikok verték le ezeket a törekvéseket.

[szerkesztés] Kritikák

Az anarchizmus kritikái általában abból a félreértésből adódnak, hogy az anarchia szót sokan a káosszal és/vagy a gyilkolással, a terrorizmussal azonosítják. A másik gyakori ellenvetés, hogy az anarchizmus nem megvalósítható. Ehhez a kritikához kapcsolódik a következő angol nyelvű link: Past and present anarchist communities.,

[szerkesztés] Megvalósulás

A megvalósult anarchia egy hatalom, állam, kormány nélküli, a kölcsönös együttműködésre épülő társadalmi formát jelent, melyben megszűnik az ember ember általi elnyomása, kizsákmányolása. Eddig a történelem folyamán sohasem valósult meg, bár léteztek már a mainál sokkal szabadabb, decentralizáltabb társadalmak, melyek ennél fogva közelebb álltak az anarchiához.

[szerkesztés] Az anarchizmus főbb irányzatai

[szerkesztés] Anarchista gondolkodók

[szerkesztés] A zenében, filmben, művészetekben

Az anarchizmus nagy hatást gyakorolt a különböző művészetekre, például az irodalomban a szimbolistákra. Az avantgárd művészet és az anarchizmus kapcsolata is erős, különösen a szürrealizmus és a dadaizmus esetében. A 1960-as évek újművészetei is erőteljes antiautoriter vonásokat rejtenek magukban. Fontos hatást gyakorolt még az anarchizmus George Orwell művészetére, aki a spanyol polgárháborúban találkozott az anarchista törekvésekkel. Erről a Hódolat Katalóniának című könyvében írt. Lev Tolsztoj-ra is nagy hatást gyakorolt az anarchista mozgalom, ő a keresztény-anarchizmus szellemében politikai műveket is írt. A punk zenét tartják egyesek az anarchizmus zenei kifejezőjének. Ennek egyik kultikus filmje az Üvegtörők.

[szerkesztés] Könyvek

  • Mihail Bakunyin: Isten és az állam
  • Mihail Bakunyin: Államiság és anarchia (Gondolat, 1984)
  • Batthyány Ervin – Migray József – Schmitt Jenő Henrik: Anarkizmus (1904)
  • Bozóki András és Sükösd Miklós (szerk.): Magyar anarchizmus (Balassi, 1998)
  • Bozóki András – Sükösd Miklós: Az anarchizmus elmélete és magyarországi története (Cserépfalvi,

1994)

  • Bozóki András – Seres László – Sükösd Miklós: Anarchizmus ma [1994] (T-Twins kiadó)
  • Gyurgyák János (sorozatszerk.): Modern ideológiák: Anarchizmus (Századvég, 1991) (szöveggyűjtemény)
  • Bozóki András – Sükösd Miklós: Modern Ideológiák: Anarchizmus, Századvég, MEK
  • Pjotr Alekszandrovics Kropotkin: Egy forradalmár feljegyzései MEK

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások