Benevento

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Benevento
Benevento címere
Benevento város címere
Ország Olaszország Olaszország
Régió Campania
Megye Benevento(BN)
Polgármester Fausto Pepe
Tengerszint feletti
magasság
135 m
Terület 129 km²
Népesség
  Teljes
(2004. december 31.)
63 086
  Népsűrűség 477 fő/km²
Időzóna CET, UTC+1
Koordináták é. sz. 41°08′ k. h. 14°47′
Körzetszám 0824
Irányítószám 82100


Benevento elhelyezkedése Olaszországban
Weboldal: www.comune.benevento.it

Benevento, Campania azonos nevű megyéjének központja, 50 km-nyire Nápolytól. Egy 130 m magas dombon fekszik a Calore és Sabato folyók találkozásánál. Katolikus érseki székhely.

Benevento az egykori Beneventum helyén épült. Eredetileg Maleventum vagy pontosabban Maloeisnek nevezték, a görög malon szó után, melynekj jelentése alma. A római feltételezés, miszerint "a kedvezőtlen szelek vidéke" lenne a jelentése ma már nem elfogadott a történészek körében. Korábbi szerzők feltételezései szerint a név jelentése: "őrült emberek városa", miután az ősi időkben azt feltételezték, hogy az őrült emberek fejében vihar kavarog. Római időkben úgy tartották, hogy a várost Diomédesz alapította a Trójai Háborúk után.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Ókor

A szamniták központja volt, akik itt találtak menedéket az i. e. 314-es római vereség után. Úgy tartják, hogy nem került római kezekbe csak miután Epiruszi Pyrrhus elhagyta Szicíliát, viszont katonai bázis volt az ő elleni hadjáratokban a beneventumi csatáig (i.e.275), amikor is Pyrrhus felhagyott az olaszországi hadjárataival.

Latin gyarmatot i. e. 265-ben alapítottak itt és ekkor változtatták meg a település nevét babona miatt (male=rossz, bene=jó) és ekkor hosszabbították meg a Via Appiát Capuától Beneventumig. Római kezekben maradt a pún és itáliai háborúk ideje alatt is. Ezek után municípium lett majd Augustus idejében kolónia.

Kedvező fekvése van, két folyó által határolt. A középkori erődítmények, melyek hossza majdnem 2 km az ókori védelmi vonalakat követi, amelyeket Totila seregei romboltak le.

Mivel hat út találkozásánál fekszik sokan látogatták. Traianus diadalíve, melyet 114-ben emeltek az egyik legjobban megőrzött római kori emlék Campaniában. A Rómában található Titus diadalívéhez hasonlít, domborművei Traianus életét mutatják be. Szobrainak egy része a British Museumban található.

[szerkesztés] Beneventói Hercegség

Kevéssel azután, hogy Totila 545-ben kifosztotta a várost és lerombolta védvonalait, Benevento az erős Lombard Hercegség központja. A Beneventói Hercegség keletkezésének körülményei máig vitatottak. Egyes feltételezések szerint a lombardok már a völgyének elfoglalása előtt jelen voltak Dél-Itáliában és a hercegséget 576-ban alapították a Zotto által vezetett seregek, akik függetlenek voltak a lombard királytól.

Zotto utóda a Friuliból származó I Arechi (meghalt 640-ben) volt. Ő hódította meg Capuát, Crotonét, kifosztotta Amalfit, viszont nem sikerült elfoglalnia Nápolyt. Uralkodása utána a Bizánci Birodalomhoz csak Nápoly, Gaeta, Sorrento, Calabria csücske valamint Apulia tengerparti városai tartoztak.

Az ezt követő évtizedekben a Beneventói Hercegség számos újabb területet elhódított Dél-Itáliában. Az legfőbb ellenség maga a Lombard Királtság lett. Liutprand, lombard király többször is beavatkozott a hercegség utódlási problémáiba, utóda Ratchis, idegen területnek nyílvánította a Spoletói és Beneventói Hercegségéket, ahova királyi engedély nélkül tilos volt utazni.

A Beneventói Hercegség 1000 körül.
A Beneventói Hercegség 1000 körül.

A Lombard Királyság 779-ben bekövetkezett összeomlása után II Arechi-t az új frank királyság hercegévé nevezték ki, miután lemondott területének egy részéről a Pápai Állam javára. Benevento tartották a "második Pavia"-nak miután elveszítették a lombard fővárost. A hercegség rövid életűnek bizonyult: Siconulf vezetésével 851-ben kivált Salerno majd a század végére Capua is függetlenné vált.

Az ún. Langobardia minor-t utoljára Pandolfo Testa di Ferro herceg egyesítette, aki kiterjesztette hatalmát Mezzogiorno területére. Halála előtt (981. március)I Ottó német-római császártól megkapta a Spoletói Hercegi címet is. Úgy Benevento, mint Salerno is fellázadt fia és egyben örököse II Pandulf ellen.

A XI. század első évtizedeiben két további német eredetű uralkodó gyakorolta a hatalmat Dél-Itália felett: II Henrik, német-rőmai császár 1022-ben meghódította Capuát és Beneventót, de visszatért Troia sikertelen ostroma után. Hasonló eredményeket ért el II Konrád német-római császár 1038-ban. Ekkor a három szomszédos állam (Benevento, Capua és Salerno) gyakran állt hadban egymással, ami kedvezett a normannok felemelkedésének Dél-Itáliában. Közülük a leghíresebb Robert Guiscard volt, aki 1053-ban elfoglalta Beneventót miután III Henrik felhatalmazta rá 1047-ben, mikor III Pandulf, Benevento Hercege becsukatta a város kapuit előtte. A hercegeket később kitiltották a városból és csak akkor kerültek vissza, amikor a pápa nem tudta megszervezni a védelmet Guiscard ellen. A város 1801-ig a Pápai Állam része volt.

[szerkesztés] Pápai Benevento

Benevento békés körülmények között került a pápai birtokok közé, miután III Henrik német-római császár elcserélte IX Leó pápával a bambergi érsekségért 1077-ben. II Landulf, Benevento érseke reformok híve volt de ugyanakkor szövetségre lépett a normannokkal. Két évvel később leváltották. Benevento volt a központja a dél-olaszországi pápai hatalomnak. A pápa kinevezett rectorain keresztül gyakorolta a hatalmat, akik csodálatos palotákban éltek. A terület 1806-ig pápai birtok volt. Ekkor Napóleon miniszterének Charles Maurice de Talleyrandnak ajándékozta és felruházta Függetelen Hercegi címmel. Talleyrand viszont soha nem telepedett meg a hercegségben, amely 1815-ben visszakerült a Pápai Államhoz. 1860-ban egyesült Olaszországgal.

[szerkesztés] Főbb látnivalói

[szerkesztés] Ókori emlékek

Trajanus diadalíve
Trajanus diadalíve

. Benevento klasszikus ókori emlékei közül a legjelentősebb Trajanus diadalíve, amelyet 114-ben emeltek a császár dicsőítésére. Domborművei a császár életének mozzanatait ábrázolják. A diadalív Benevento bejárata volt a Via Traiana felől, út, amely Rómát és Brindisit kötötte össze.


Más jelentősebb ókori emlékek:

  • A katedrális melletti római színház. Hadriánusz építtette, majd Caracalla bővítette ki. 90 m átmérőjű és 10 000 férőhelye volt. Ma színházi és opera előadásokra használják.
  • 60 m hosszú cryptoporticus, amelyet Santi Quaranta romjai néven emlegetnek. Meomartini feltételezései szerint az építmény töredéke az eredetinek, amely 520 m hosszú lehetett.
  • Téglából készült diadalív az Arco del Sacramento
  • Ponte Leproso, a Via Appia hídja a Sabato folyó felett
  • Az avellinói út menti termálfürdők romjai.
  • A Bue Apis, melyet a helyiek bölénynek neveznek. Tulajdonképpen Isis templomának bölény alakú alapja.

Számos ókori feliratot romot találunk a régi házakba beépítve. 1903-ban felfedezték Isis templomának alapjait nem messze Trajanusz diadalívétől, számos egyiptomi, görög-római eredetű szoborral. A templomot Szent Barbatus, a város püspöke parancsára elbontották és anyagából megerősítették a védőfalakat, II Konstantin bizánci császár hadainak visszaverése érdekében.

[szerkesztés] Santa Sofia

A Santa Sofia 760-ból származó lombard, kör alakú építmény, 23,5 m átmérőjű. A késő középkor egyik legjelentősebb épülete. A templomhoz tartozik egy XII. századi kolostor is. A templombelső eredeti freskói bizánci stílusban készültek és Jézus életéből vett jeleneteket ábrázoltak. A templom szinte teljesen megsemmisült az 1688-as földrengésben, később újjárépítették barokk stílusban. Az eredeti formáit az ujjáépítés során eltüntették és csak az 1951-es restaurálás után váltak ismét láthatóvá.

[szerkesztés] Katedrális

A Santa Maria Assunta katedrális építése a IX. században kezdődött. 1114-ben újjáépítették, majd 1279-ben harangtornyot építettek hozzá (campanile). A homlokzata a pisai gótika jegyeit viseli, domborművekkel díszített bronzkaputi román kori jellemvonásokat mutatnak. Belseje kéthajós, domborművek és színes mozaikok díszítik.

[szerkesztés] Rocca dei Rettori

Benevento kastélya Rocca dei Rettori vagy Rocca di Manfredi néven ismert. A város legmagasabb pontján helyezkedik el, két fő bejárata van a Via Appia, illetve Via Traiana felől. Elsőként a szamniták építettek ezen a helyen, majd a rómaiak, melynek emlékei ma is láthatóak a kastély kertjében. A későbbi bencés apátságot a középkorban alakították át a mai formájára, amikor a pápai követek (rettori) lakhelyül választották. A kastély két részből áll: a Torrione, melyet a lombardok építettek, illetve a Palazzo dei Governatori, melyet a pápák követei építettek.

[szerkesztés] Egyéb látnivalók

  • Sant Ilario, Trajanus diadalívétől nem messze, a Via Traiana mentén. VI. századi kis épület.
  • Palazzo di Paolo V (XVI. század)
  • San Salvatore, késő középkori templom
  • San Francesco alla Dogana, gótikus stílusjegyeket viselő templom
  • Annunziata, San Bartolomeo és San Filippo barokk templomai,

[szerkesztés] Külső hivatkozások