Esterházy Antal

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Esterházy Antal gróf (galánthai) (1676. február 3. – Rodostó, 1722. augusztus 8.) kuruc tábornagy

[szerkesztés] Családja

Esterházy Ferenc (1641–1683) és Thököly Katalin (1655–1701) legidősebb fia, Thököly Imre fejedelem unokaöccse. 1695-ben feleségül vette gróf Erdődy Juliannát, Erdődy Sándor kamaraelnök és gróf Csáky Krisztina leányát, aki azonban hamarosan (1696. december 28-án) elhunyt. 1701 elején újra nősült: Nigrelli Mária Anna grófnőt, Nigrelli Oktávián császári táborszernagy és gróf Lodron Mária Orsolya Kajetána legidősebb leányát vezette oltár elé. Második nejét a lengyelországi emigrációban vesztette el (1712). Ekkor egy szolgájától elválasztott lengyel nőt vett maga mellé, e nyilván nem törvényes házasságáról Mikes Kelemen számol be leveleiben.

[szerkesztés] Életpályája

1703-ban császári ezredes volt, és Forgách Simon gróf tábornok és győri helyettes parancsnokkal szétverték Ocskay László csapatát, és visszafoglalták Lévát a kurucoktól. 1704 májusában átállt II. Rákóczi Ferenchez, aki – mint Emlékirataiban fogalmaz – "származása miatt" tábornokká nevezte ki. Előbb a Dunántúlon harcolt, szeptemberben vereséget szenvedett Sigbert Heistertől Csákvárnál. Az 1704. december 26-i nagyszombati csatában a kurucok bal szárnyát vezette. 1705-ben Bercsényivel a Vág mentén maradt, s a vereskői vagy pudmerici csatában az ő parancsnoksága alatt volt a kuruc sereg bal szárnya. 1706-ban Bottyánnal és Bezerédjvel Stahremberg Miksa császári altábornagy csapatait a fertőmenti és soproni megerősített védvonalból kiverte, sok foglyot és zsákmányt ejtett, s innen Ausztriába ütve Bécs külvárosáig mindent felégetett.

Eredményes volt 1708. évi dunántúli működése. Bevette és lerombolta Körmend várát, aztán még a tél folyamán a stájer határokra csapott, augusztusban pedig kétszer is berontott Ausztriába, s Bécsig hatolt, maga József császár is alig tudott előle menekülni Laxenburgból.

1709 elején is szerencsésen harcolt, de Heister már június elején túlerővel tör a Dunántúlra, Palotánál megveri Esterházy Antalt, aki leolvadt seregével télre kelve átköltözik a Duna balpartjára és Érsekújvárba vonul, ahonnan a romhányi ütközet napján kitörve, Pozsonyon túl hatolt, bevette a császáriak récsei erődített állomását.

1710 novemberében Lengyelországba ment, a szatmári béke után a bécsi udvar kirekesztette az amnesztia lehetőségéből. 1717-ben Törökországba ment, s Rodostóba is követte a fejedelmet. Ott halt meg pestisjárvány következében. Hamvait 1906-ban hazahozták, és a kassai székesegyházban temették el.

[szerkesztés] Arcképe

Gróf Esterházy Antal kuruc tábornagy képmása (ismeretlen festő, 1691 körül, Magyar Nemzeti Múzeum)[1]