Ammónia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

Ez a szócikk a Révai Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

Ammónia
AmmoniaAz ammónia 3D képe
Általános információk
IUPAC név Ammonia
Azane
Egyéb nevek Hidrogén-nitrid
Ammóniák
Képlete NH3
Moláris tömeg 17.0304 g/mól
Megjelenés Színtelen szúrós
szagú gáz
CAS szám 7664-41-7
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot 0.6813 g/L, gáz.
Oldhatóság vízben 89.9 g/100 ml 0 °C-on.
Olvadáspont -77.73 °C (195.42 K)
Öngyulladási hőmérséklet 651 °C
Forráspont -33.34 °C (239.81 K)
Savasság (pKa) ≈34
Bázikusság (pKb) 4.75
Szerkezet
Molecular shape Terminus
Dipólus momentum 1.42 D
Kötésszög 107.5°
Veszélyek
Veszélyesség Mérgező és maró
Lobbanáspont Nincs[1]
R/S mondatok R: R10, R23, R34, R50
S: S1/2, S16, S36/37/39,
S45, S61
RTECS szám BO0875000
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.

Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (25°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Az ammónia nitrogén és hidrogén vegyülete, képlete NH3. Normálállapotban jellegzetes szúrós szagú gáz halmazállapotú anyag, mely mérgező és maró.

Az ammónia, éppen úgy, mint a salétromsav, a nitrogén összes vegyületei közül a legrégebben ismeretes, a legelterjedtebb és a legfontosabb.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A gázalakú ammóniát 1774-ben Priestley állította elő, Scheele csakhamar bebizonyította, hogy nitrogént tartalmaz, Berthollet pedig összetételét állapította meg. Akkoriban alkali volatile salis ammoniaci névvel jelölték; e nevet Bergmann ammoniacum-ra rövidítette.

[szerkesztés] Előfordulása

Az ammónia a természetben úgy a levegőben és a meteoros csapadékokban, valamint a talajban, ásványos vizekben, növényi és állati szervezetekben előfordul. A levegőbe az ammónia javarészt bizonyára a föld felületéről párolgás útján jut, majd ott elektromos kisülések, vagy égési folyamatok révén keletkezett szénsavval, salétromossavval és salétromsavval vegyülve, e savak ammónium-sói alakjában a csapadékokba kerül. A talajban az ammónia főképen vulkánok közelében és kráterében, klorid és szulfát alakjában, továbbá égő széntelepek közelében, a toszkánai bórsavas fumarolák gőzében és sóiban, úgyszintén mint a szerves anyagok rothadási terméke sok helyütt (így a guanóban és bűzös gázokban is) előfordul. A növényekben ammónia rendszerint kimutatható; az állati szervezet külénféle részeiben: a vérben, a szövetekben, a vizeletben és a kilélegzett levegőben is található. Madarak, gyíkok és kígyók vizeletében jelentékeny mennyiségű a húgysavas ammonium; emlősök vizelete csak kevés ammonium-sót tartalmaz.

Nitrogént tartalmazó szénvegyületek, különösen a karbamid és fehérjefélék korhadásakor és rothadásakor jelentékeny mennyiségű ammónia, illetőleg ammonium-só keletkezik. Ammónia keletkezik még szerves anyagok pl. szaru, csontok, kőszén stb. száraz desztillációjakor is keltkeznek.

[szerkesztés] Előállítása

Ammónia keletkezik alkatrészeiből: hidrogénből és nitrogénből szintézis útján, valamint bomlás útján számos nitrogén-tartalmú vegyületből. A hidrogén-gáz közönséges hőmérsékleten nem hatnak egymásra, de ha kifejlődésük pillanatában elegyednek, vagy ha elegyükön elektromos szikra csap át, úgyszintén platina-tapló hatására kevés ammónia keletkezik. Ilyen szintézises úton igyekszik legújabban Haber karlsruhei tanár (osmiumot vagy uraniumkarbidot, mint reakciót gyorsító katalizátort alkalmazva az ammóniát hidrogén-és nitrogén-gázból nyomás alatt előállítani. A nitrogén oxidjai, valamint a salétromossav és a salátromsav a fejlődő hidrogéntől, vagy katalizátor (pl. platina-tapló, rézoxid, vasoxid stb.) jelenlétében, a hidrogén-gáztól ammóniává redukálódnak. Az ammónia keletkezésének a legutóbbi módját ipari előállításánál értékesítik. ammónia előállítható bérmely ammoniumsóból, ha azt erős bázissal hevítjük. Kicsinyben laboratóriumi célokra, rendszerint ammóniumkloridból állítjuk elő úgy, hogy kalciumhidroxid és ammoniumklorid keverékét gömbölyű fenekű üveglombikban melegítjük. A fejődő ammónia-gázt, megszárítása végett égetett mésszel, vagy káliumhidroxid-darabkákkal töltött csövön átáramoltatjuk és higannyal telt gazométerben fogjuk fel. Nagyban az ammónia -gázt és vizes oldatát a világító-gáz és a koksz gyártásával kapcsolatosan állítják elő. Ez anyagok gyártásánál ugyanis nitrogéntartalmú kőszenet szárazon desztillálnak. Ilyenkor egyszerűbb és összetettebb szénhidrogének, hidrogén, víz, szén-dioxid, ammónia - gáz és ennek különféle organikus származéka stb. keletkezik. A vizes desztillációs termékben, az ú. n. gázvízben, empireumás és kátrányos anyagok, illékony bázisos szénvegyületek mellett, az ammónia részben mint ilyen, részben pedig karbonát, szulfid, rodanid stb. alakjában oldva marad. A literenkint 5-20 gr. ammónia - t tartalmazó gázvízből az ammóniát ledesztillálják. A forraláskor különben nem illékony és el nem bomló ammonium-vegyületek elbontása végett azonban a gázvízhez előbb égetett meszet kevernek. A desztillálást a szeszgyártásnál használatos rektifikáló-készülékek módjára szerkesztett desztilláló készülékben végzik, úgy, hogy a vízgőz részben megsűrűsödve a kazánba visszafolyik, az ammónia -val telített gőz pedig a hűtőkészülékben áramlik. A még szennyes ammóniát ezután a szén-dioxidtól és kénhidrogéntól való megtisztítása végett mésztejen át, majd az empiroumás anyagoktól való megtisztítása végett pedig faszén-szűrőkön át áramoltatják és végül az ammónia -gázt v. komprimálják, v. ammónia -oldat készítése végett vízzel töltött abszorpciós edényekbe vezetik, v. savakkal ammonium-sókká alakítják

[szerkesztés] Tulajdonságai

Közönséges hőmérséknél és nyomás mellett az ammónia színtelen, fölötte átható, szúrós, kábító szagú, könnyezésre ingerlő gáz. Maró égető, lúgos ízű. Sűrűsége, a levegőére (1) vonatkoztatva, 0. 5971. Egy liter ammónia súlya 0. 7719. Fajhője állandó térfogaton 23 és 100° között 0. 5202. Hővezetőképessége 0°-on 0. 0458. Kritikus hőmérséke 130°, kritikus nyomása 115 atmoszférammónia Minthogy az ammónia -gáz kritikus hőmérséke magas, a folyósított ammónia pedig nem túlságosan alacsony hőmérséken (-33. 5°-on) forr, az ammónia -gáz aránylag könnyen folyadékká sűrűsíthető és pedig -33. 5°-on 1 atmoszférammónia vagy 10°-on kb. 6. 5 atmoszféra nyomás alatt. A folyósított ammónia színtelen, mozgékony, rendkívül gyorsan elpárolgó folyadék. Fajsúlya 0. 623 r. Fajhője 1. 2288, tehát a vízénél (1) nagyobb, elpárolgáshője (291 kal.) szintén igen jelentékeny. E sajátságai nagy fontosságuak az ammónia jéggépekben (l. o.) való alkalmazásánál. A folyósított ammónia elpárologtatva nagy lehűlés közben, vagy szilárd szén-dioxid és éter elegyéből álló hűtőkeverékben lehűtve, fehér, kristályos, szagtalan tömeggé fagy meg, amely -77°-on megolvad. Víz az ammóniagázt igen bőségesen oldja; így 1 térfogat víz 0°-on 1298. 9, 12°-on 865. 5, 20°-on 710. 6 térfogat ammónia - gázt nyel el, miközben a folyadék felmelegszik és térfogata növekszik, tehát fajsúlya csökken. 1 gr. víz 760 mm. nyomás alatt old # Alkoholban az ammónia kevésbbé oldódik mint vízben. Magas hőmérsékre hevítve épúgy elektromos szikrák hatására az ammónia hidrogén-és nitrogéngázra bomlik. A könnyebben redukálható fémoxidokat az izzáson redukálja, miközben vízzé ég el és nitrogéngáz fejlődik. Klórgázt ammónia vizes oldatába áramoltatva, robbanó klórnitrogén, jód hatására pedig robbanó jódnitrogén keletkezhetik. Savakkal hőfejlődés közben ammonium-sókká egyesül. Az ammónia -gáz mérgező, maró hatású. Sok levegővel higítva és a belélegzéskor a nyálkahártyákat izgatja és vértódulást okoz, töményebb állapotban levegővel beszíva, heves köhögést, hangrésgörcsöt okoz. Belsőleg csekélyebb mennyiségben alkalmazva mulékonyan izgat, a lélegzést élénkíti, a vérnyomást növeli és izzadást vált ki; nagyobb mennyiségben alkalmazva, gyomor és bélgyulladást, fulladást, görcsöket, szívbénulást okoz. A vér oxihaemoglobinját redukálja. Lélegzéskor elviselhető ammónia-tartalom a levegőben legföljebb 0. 03% lehet. Csekély mennyiségű ammónia a rothadás folyamatát gyorsítja, de 2-3%-nál több a rothadást határozottan gátoljammónia Az ammóniagáz vizes oldata az ammónia-oldat (maró ammónia-oldat, szalmiákszesz, szalamiákszesz) az iparban nagy fontosságú. A legtöményebb oldat jégszesz néven is ismeretes; a 10%-os, 0. 96 fajsúlyú oldat (Liquor Ammoniae, liquor ammonii caustici, spiritus salis ammoniaci caustici, szalmiákszesz) gyógyszerül használatos. Az ammónia-oldat sűrűsége annál csekélyebb, minél több ammónia - gázt tartalmaz az oldat. Az ammónia-oldat színtelen, ammónia -szagú és izű folyadék. Az ammóniagáz a vízben nemcsak egyszerűen oldódik, hanem a vízzel vegyül is. Valószínű, hogy az ammónia nagyobb része ammoniumhidroxid alakjában # van a vízben oldvammónia E felfogás helyes voltát bizonyítja az ammónia -oldat kémiai viselkedése, amely a lúgfémhidroxidokéhoz igen hasonló, nevezetesen, hogy a savakat lúgok módjára ammoniumsókká semlegesíti és fémsók oldatából az illető fémhidroxidot lecsapja, továbbá az a tény is, hogy az ammónia -oldat az elektromosságot vezeti, azaz, hogy az ammoniumhidroxid a # egyenlet szerint elektrolitosan diszociál. És valóban az ammónia oldat lúgos kémhatású. Másrészt az ammoniumsók kálilúgtól azonnal elbomlanak: káliumsók és ammoniumhidroxid keletkeznek, amely utóbbi rögtön elbomlik (HN) OH = H3N + H2O ammóniára és vízre. Az ammónia oldatból a levegőn, diffuzió folytán, az ammónia egy része elég gyorsan elillan, huzamos forralással pedig a vízből tökéletesen kiűzhető. Éppen ezért az ammónia -oldat csak zárt edényben tartható el.

[szerkesztés] Felhasználása

Az ammóniát vagy oldatát, mint aránylag erős bázist, káli- vagy nátronlúg helyett használják, amikor illékonyságánál fogva azoknál előnyösebben alkalmazható. Ammóniaoldat esetleg alkalmazott fölöslege ugyanis melegítéssel könnyen eltávolítható, úgyszintén hevítéssel az ammoniumsók is. E viselkedésénél fogva nátronlúg és szappan helyett használják az ammóniát mosásnál, halványításnál, festésnél, gyapjúmosásnál, folttisztításra (fekete szöveten sav okozta vörös folt ammóniaoldattal megnedvesítve azonnal eltűnik). Használják továbbá mint antiklórt, úgyszintén az ammóniás szódagyártásnál, ammóniumsók és indigó gyártásánál, lakkok és festékek előállításánál, klórezüstnek ércekból való kiválasztására, burnótgyártásnál stb. Az erős lehűlést amellyel a folyósított ammónia elpárolgása jár, jéggépeknél, a nyomást (7 atmoszféra) pedig, amelyet közönséges hőmérséken gyakorol, gépek hajtására értékesítik. Gyógyszerül többféle célra alkalmazzák; így pl. az orron át belélegezve a nyálkahártya izgatásával reflexes úton lélekzést vált ki. Külsőleg az ammónia -oldatot nálunk méhszúrásnál, a szúrás kelyét ammónia -oldattal megnedvesítve is használják, Amerikában pedig kígyómarásnál külsőleg és belsőleg. ammóniaoldat és olaj fehér sűrűfolyós elegye (Linimentum volatile, népiesen repülő zsír) külső gyógyszer. Régebben az ammónia -gáz alkoholos oldatát, spiritus Dzondii néven, gyógyszerül is használták.

[szerkesztés] Referenciák

  1. ^ MSDS Sheet from W.D. Service Co.