Analitikai kémia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Labor, Institute of Biochemistry, University of Cologne
Labor, Institute of Biochemistry, University of Cologne

Az analitikai kémia a kémia része amely különböző anyagok mennyiségi és minőségi elemzésével foglalkozik. Ennek célja lehet a termelés (megállapítani ha egy bizonyos termék megfelel az előírásoknak), bűnügyi nyomozás (egy nyom minőségének és eredetének meghatározása). Lavoisier idejétől kezdve a kémia elsődleges célja az anyagok elemeinek megismerése lett, vagyis megállapítani minden test összetevőit. Ezért eljárásokat kellett találni komplex anyagok "szétosztására" és azután a keletkezett összetevők elemzésére. A huszadik század elejéig az analitikai eljárások abból álltak hogy ismeretlen termékeket ismerttel reagáltattak és így következtettek az ismeretlen anyag milyenségéről. Mára ez sokat fejlődött, és fizikai eljárásokkal egyetlen művelettel egy egész sor elemet határozhatunk meg.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Osztályozása

Az analitikai kémia két fő részre osztható: kvalitatív analitikai kémia és mennyiségi analitikai kémia.

[szerkesztés] Kvalitatív analízis

A kvalitatív analízis feladata a különböző ismeretlen anyagok elkülönítése (nem egységes anyagoknál) és minőségének meghatározása. Ehhez fizikai és kémiai eljárásokat használnak.

[szerkesztés] Mennyiségi analitikai kémia

A mennyiségi analitikai kémia feladata a különböző anyagok alkotórészeinek viszonylagos mennyiségének a megállapítása. Aszerint hogy ezt milyen eljárással visszük végbe a mennyiségi analízist felosztjuk:

  • gravimetria
  • titrimetria
  • műszeres analízis

[szerkesztés] Gravimetria

A mennyiségi analitikai kémia része, mely tartalmazza azokat az eljárásokat amelyben a végeredményt tömeg meghatározással (méréssel) kapjuk. A minőségileg ismert anyaghoz egy reagenst adagolunk (ez függ a meghatározandó elemtől) s ennek során egy nehezen oldódó termék keletkezik. Ezt elkülönítjük szűréssel vagy centrifugálással és mosás, szárítás (esetleg kalcinálás) után méréssel meghatározzuk tömegét. Az eljárás csak azoknál az elemeknél használható amelyek kvantitatív kicsapódnak egy adót reagenssel (például az alkáliföldfémek szulfát-ion jelenlétében).

Alkalimetriás titrálás animációja
Alkalimetriás titrálás animációja

[szerkesztés] Titrimetria

Ebben az esetben a reagenst ismert töménységű oldat formájában használjuk és az elhasznált reagensmennyiségből számítjuk a meghatározandó elem mennyiségét.Mivel a reagens oldat méri a meghatározandó anyag mennyiségét, mérőoldatnak nevezzük, az eljárást titrálásnak és azt a szakaszt mikor a reakció teljesen végbement egyenértékpont. Az egyenértékpont megállapítása a titrimetria feladata. A mérőoldat adagolása közben követjük az oldat valamely tulajdonságának változását, mely függ a koncentrációtól. Ez a tulajdonság az egyenértékpont közelében ugrásszerűen kel változzon. Ekkor a reagensadagolást abba hagyjuk és ez a titrálás végpontja. Ideális ha a két pont (egyenértékpont és végpont) megegyezik. Hogy az eljárás használható legyen:

  • a reakció teljes kell legyen (>99,9%)
  • a végpontot pontosan meg kel tudjuk állapítani
  • az egyensúly gyorsan álljon be
  • a reakció partnerek ismert arányban reagáljanak.

Lassú reakció esetében vigyázni kel hogy az adagolással nehogy túljussunk a végponton. Ezért a reagensadagolás sebessége kisebb kel legyen mint reakció sebessége. A reakció sebességét növelhetjük melegítéssel (oxálsav titrálása permanganáttal), mérőoldat túladagolássál (nagyobb koncentráció nagyobb reakciósebesség) és visszatitrálással (hangyasav titrálása permanganáttal) vagy katalizátor használatával.

[szerkesztés] Osztályozás

A titrimetriás eljárásokat több szempont szerint lehet osztályozni. Ha a fent leírt követelmények teljesülnek akkor direkt titrálást végzünk, ellenkező esetben indirekt titrálást. Az indirekt titrálást visszatitrálással vagy közvetítő anyag segítségével visszük végbe (a Cr2O2-4 ion, KI jelenlétében I2 szabadul fel és ezt Na2S2O3 titráljuk). Ha a mérőoldat közvetlenül méri a meghatározandó anyagot akkor abszolút eljárás ellenkező esetben relatív eljárás. A relatív eljárásoknál a mért mennyiség (abszorbancia, emisszió, vezetőképesség) és meghatározandó anyag közti összefüggést kalibrálással, kísérletileg kel megállapítani. A felhasznált reakciók szerint négy kategóriába osztályozzák és egyes eljárásokat a mérőoldatok szerint nevezik.

  • Sav- és lúgmérési eljárások(protoncsere reakció). Ha a felhasznált mérőoldat sav, akkor savméréssel (acidimetria) lúgokat határozunk meg, ha a mérőoldat lúg akkor lúgméréssel (alkalimetria) savakat titrálunk lúg mérőoldattal.
  • Oxidációs-redukciós (redoxi) eljárások(elektroncsere reakció). A felhasznált mérőoldat szerint lehet: jodometria, permanganatometria, bromatometria, cerimetria, kromatometria, titanometria stb.
  • Csapadékos titrálások.
  • Komplex vegyületek képződésén alapuló eljárások (komplexometria)

[szerkesztés] Forrás

(Francia és angol változat)

Térfogatos analitikai kémia, Kékedy László, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca 1986