Anna Andrejevna Ahmatova

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Anna Andrejevna Ahmatova
Anna Andrejevna Ahmatova 1920-ban
Született:
1889. június 11.
Bolsoj Fontan, Orosz Birodalom
Meghalt:
1966. március 5.
Domogyedovo, Szovjetúnió

Anna Andrejevna Ahmatova polgári neve: Anna Andrejevna Gorenko, oroszul: Анна Андреевна Ахматова (Горенко) (1889. június 11. vagy június 23. Bolsoj Fontan, Ogyessza mellett, Ukrajna1966. március 5. Domogyedovo, Moszkva mellett, Oroszország), orosz (szovjet) költőnő.

[szerkesztés] Élete

Tengerésztiszti családban született. Tanulmányait Kievben a Kievi Egyetem Jogi fakultásán végezte. 1910-ben költözött Szentpétervárra.

1910-ben férjhez megy és európai utazásokra indul megfordul Olaszországban, Párizsban ahol megismerkedik Amedeo Modigliani-val. Ezek az utazások rendkívül nagy hatással vannak későbbi életére és művészetére.

1918-ban elválik első férjétől, és újra férjhez megy. Első férjét Ny. Gumiljovot 1921-ben letartóztatják és agyonlövik.

1922-ben ismét válik, és harmadszor is férjhez megy.

1938-ban letartóztatják első házasságából született fiát, L.N.Gumiljovot (szabadulást követően ismert etnogenezissel foglakozó filozófus) és 10 év kényszermunkára ítélik.

1949-ben ismét letartóztatják férjét N.N. Punyint (művészettörténész), és első házasságából született fiát L.N.Gumiljovot. Férje 1953-ban, a lágerben meghal, fia 1956-ban szabadul.

[szerkesztés] Költészete

Első verseskötete az Este (Вечер) 1912-ben jelenik meg ezt hamarosan újabb verseskötetek követik. A Mandelstam vezette akmeista csoporthoz, csatlakozik. Ennek az irányzatnak és Ahmatova lírájának is a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben a reális a mindennapi élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Ahmatova költészetének már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontrasztok a melankolikus, tragikus hangulatok és a világos ujjongó hangulatok váltakozása. Az 1917-es forradalomban nem vesz aktívan részt, de a 20-as években irt verseiben elítéli az emigrációt. A 30-as évektől lényegesen megváltozik költészete. Az 1935–40 között írt önéletrajzi ciklusát a Rekviem-et (Реквием) csak jóval halála után 1987-ben adják ki. Költészetével egyre jobban szembe kerül a szovjet rendszerrel így 1946-tól 1956-ig teljes megjelenési tilalom alá esett.

1962-ben irodalmi Nobel-díjra jelölik, de a díjat ebben az évben John Steinbeck kapja. 1965-ben az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatják.

Ahmatova költészetét klasszikus egyszerűség, tiszta stílus és pontosság jellemzi. Verseinek melódiája és mély lírája fogja meg elsősorban olvasóit.

Anna Andrejevna Ahmatova az orosz irodalom egyik legnagyobb költőnője.

Verseskötetei:

  • Este 1912
  • Fehér csapat 1917
  • Útilapu 1921
  • Anno domini 1922
  • Fűzfa 1940
  • Hat könyvből 1940
  • Válogatott versei 1961
  • Idő futása 1965

[szerkesztés] Forrás

  • Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Bp.)