A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Innuendo a Queen együttes tizennegyedik stúdióalbuma 1991-ből. Az utolsó lemezük, melynek felvételeiben részt vett az akkorra már nagybeteg Freddie Mercury. Az angol albumlistán az első helyet érte el, mintegy 700 ezer példányban fogyott, és még abban az évben Platina minősítést kapott. Amerikában a The Works album után ez volt az első albumuk, amely még abban az évben aranylemez lett, körülbelül 900 ezres eladással, bár csak a 30. helyet érte el az albumlistán. Világszerte körülbelül 5 millió példányban kelt el.
Mind a kritikusok, mind a rajongók a legerősebb Queen albumnak tartják.[1] [2] A hangulatára erősen rányomja a bélyegét Mercury egészségi állapota: némely dal kifejezetten reménytelenséget sugall, és komor. Mindazonáltal közvetlen ráhatása nem mindig volt ezekre a dalokra, hisz többségüket nem is ő írta. A népszerű városi legenda sem bizonyult igaznak, mely szerint a The Show Must Go On a csapattagoknak szánt üzenet lenne: a dal megírásában gyakorlatilag nem volt szerepe.
 |
Körülbelül kilenc hónappal ezelőtt kezdtünk az albumon dolgozni. Elmentünk Svájcba, ahol saját kis stúdiónk van, és ott dolgoztunk egy pár hétig Dave Richards társproducerrel, csak hogy lássuk, mi lesz belőle. Általában így csináljuk. Gyakran úgy tapasztaljuk, jó úgy együtt játszani, hogy az elején nincs semmi határozott elképzelésünk. Ritkán van sok kész anyagunk, amikor a stúdióba megyünk -- vannak ötleteink, de addig nem kezdenek el alakulni, amíg el nem kezdünk dolgozni rajtuk. Két-három napon át rendszerint csak játszunk, megtaláljuk a hangokat, újra összeszokunk. Csak felveszünk mindent, amit játszunk, és többnyire mindig találunk apró dolgokat a felvételen, amik nagyon jók. |
 |
| – Brian May |
Megjelenésekor meglehetősen vegyes kritikák fogadták, a sajtó szívesebben foglalkozott Mercury egészségi állapotával, mint az új lemezzel. A rajongókat ez nem tántorította el, az Innuendo kislemez első lett az angol slágerlistán, még két kislemez Top 20-as lett Angliában. Amerikában egyetlen kislemeze sem került fel a Billboard Hot 100-ra.
Az album, és az arról megjelenő kislemezek borítóit egy XVIII. századi festő, bizonyos Grandville munkái inspirálták.
- Innuendo (Mercury/Taylor) - 6:27 (
minta)
- I'm Going Slightly Mad (Mercury) - 4:20
- Headlong (May) - 4:37
- I Can't Live with You (May) - 4:28
- Don't Try So Hard (Mercury) - 3:37
- Ride the Wild Wind (Taylor) - 4:41
- All God's People (Mercury/Moran) - 4:19
- These Are the Days of Our Lives (Taylor) - 4:13
- Delilah (Mercury) - 3:32
- The Hitman (Mercury) - 4:55
- Bijou (Mercury/May) - 3:35
- The Show Must Go On (May/Deacon/Taylor/Mercury) - 4:31
- Brian May: elektromos gitár, háttérvokál
- Freddie Mercury: ének és háttérvokál, zongora
- John Deacon: basszusgitár
- Roger Taylor: dob, háttérvokál, vezető vokál: Ride the Wild Wind
- David Richards: conga: These Are the Days of Our Lives
- Steve Howe: spanyol ritmusgitár szóló: Innuendo
[szerkesztés] Slágerlista alakulása
| Angol albumlista (1991. február 16-tól) |
| Hét |
01 |
02 |
03 |
04 |
05 |
06 |
07 |
08 |
09 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
| Helyezés |
1 |
1 |
2 |
5 |
12 |
13 |
15 |
18 |
27 |
34 |
40 |
48 |
50 |
69 |
61 |
48 |
51 |
57 |
45 |
| Angol albumlista (1991. december 7-től) |
| Hét |
01 |
02 |
03 |
04 |
| Helyezés |
34 |
41 |
47 |
48 |
| Angol albumlista (1992. január 4-től) |
| Hét |
01 |
02 |
03 |
04 |
05 |
06 |
07 |
08 |
09 |
10 |
11 |
12 |
| Helyezés |
45 |
38 |
32 |
33 |
33 |
39 |
45 |
35 |
47 |
66 |
64 |
75 |
| Angol albumlista (1992. május 2-től) |
| Hét |
01 |
02 |
0 |
| Helyezés |
55 |
|
64 |
| Billboard 200 lista (1991. február 23-tól) |
| Hét |
01 |
02 |
03 |
04 |
05 |
06 |
07 |
08 |
09 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
| Helyezés |
53 |
30 |
32 |
34 |
36 |
38 |
41 |
47 |
51 |
59 |
67 |
85 |
102 |
144 |
166 |
173 |
187 |