IV. Mieszko lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

IV. Mieszko lengyel fejedelem (magyar kiejtése: Mjesko) (Görbelábú Mieszko, lengyelül: Mieszko IV (I) Plątonogi (Raciborski)) (kb. 1130. – 1211. május 16.) lengyel király.

1163-tól formálisan Szilézia társuralkodója, 1173-tól raciborzi herceg, 1177-től bytomi és oświęcimi, 1202-től opolei, 1210-től krakkói herceg.

Mieszko Elűzött Ulászló és az osztrák Babenberg Ágnes második fia volt. Nevét nagybátyja, Öreg Mieszko fejedelem után kapta.

Születésének időpontja ismeretlen, a különböző történészek a dátumot 1131-1146 közé teszik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete és tevékenysége

Amikor apjával együtt száműzték, idejének legnagyobb részét a Hohenstaufok szászországi nemzetségi birtokán, Altenbergben töltötte. Nevelkedett a Bamberg közelében fekvő Michaelsberg kolostori iskolájában is. Lengyelországba valószínűleg 1163-ban tért vissza testvérével, I. Boleszláv későbbi sziléziai fejedelemmel, miután a császár beavatkozott a lengyel belpolitikába és visszaadta Sziléziát, apja, Elűzött Ulászló országrészét. Nagybátyja, Göndörhajú Boleszláv azonban továbbri is embereivel megszállva tartotta Szilézia legfontosabbb városait, melyeket testvérével katonai erővel kelleett visszaszerezniük 1166-ban.

[szerkesztés] Raciborzi fejedelem

Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1173-1177 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1173-1177 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1177-1202 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1177-1202 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1202-1211 között (sárga)
Raciborzi hercegség I. Mieszko alatt 1202-1211 között (sárga)

Kezdetben testvérével együtt ralkodtak az országrészen, de az együttműködésük nem volt nagyon sikeres, (főleg amiatt, hogy Miszko véleménye szerint kis részt kapott kormányzásból). 1172-ben Miszko fegyveres akciót kezdett saját országrész szerzése céljából. A lázadás remekül sikerült, különösen, mivel a kalandhoz csatlakozott Opolei Jaroszláv wroclawi herceg is, és Magas Boleszláv kénytelen volt német földre menekülni. A császár ismételt beavatkozása azonban arra szorította a lázadókat, hogy tárgyíalásokat kezdjenek bátyjukkal és apjukkal, melynek eredményekéépen kompromisszum született: Boleszláv visszatért Sziléziába, de Mieszkonak és Opolei Jaroszlávnak ki kellett adnia a cieszyni és raciborzi vármegyéket. Mieszko egyik első tevékenyége uralkodóként az volt, hogy feleséget keresett magának - aki a cseh Přemysl dinasztiából származó Ludmilla lett.

[szerkesztés] Bytom és Oświęcim

1177-ben a raciborzi herceg segítséget nyújtott III. Mieszko azon törekvéséhez, hogy megszerezze a szeniorátust azzal, hogy megtámadta Magas Boleszlávot, aki a krakkói trón egyik követelője volt. A vállalkozás ezúttal is kitűnően sikerült, de Boleszláv hirtelen megjelent Krakkóban és azzal a kérelemmel fordult az új uralkodóhoz, II. Igazságos Kázmérhoz, hogy avatkozzon közbe. A megdöbbent szenior raciborzi száműzetésben találta magát és egyszerre úgy tetszett, hogy a Miszko és Igazságos Kázmér közötti háború csak idő kérdése lesz. A krakkói uralkodó azonban más utat választott: hogy megnyerje hűségét, átengedte neki Oświęcimet, Bytomot, Mikołówot, Siewierzt és Pszczynát). Magas Boleszláv is visszakapta uralmát, de át kellett engednie Konrádnak a głogówi hercegséget.

[szerkesztés] A mozgawai csata

1195-ben Görbelábú Mieszko unokatestvérével Jaroszlávval együtt fegyveres rajtaütést hajtott végre Krakkón, melyben Öreg Mieszko uralkodott. A nagy-lengyelországi herceg ki akarta használni öccsének, Igazságos Kázmérnak váratlan halálát és meg akarta kaparintani a hatalmat Kis-Lengyelország felett. A krakkói és sandomierzi főurak Mikołaj vajdával az élen azonban más terveket forgattak fejükben és elhatározták, hogy támogatják Kázmér fiát, Fehér Leszeket. A fegyveres öszetűzésre Jędrzejów közelében a Mozgawa folyónál került sor. A sziléziai hercegek segítségére küldött csapatok későn érkeztek a harcmezőre és akkor bukkantak fel, amikor a csata döntetlen eredménnyel végetért. Mieszkonak azonban nem adatott meg, hogy békében hazatérjen. Váratlanul az elhagyott csatatéren feltünt Gaworek sandomierzi palatinus is és a második csata a sziléziaiak fényes győzelmével végződött. Öreg Mieszko Nagy-Lengyelországba tröténő korábbi visszavonulása azonban a győzelem csak presztizs nyereséget eredményezett.

[szerkesztés] Opolei herceg

1202-ben unokatestvére Jaroszláv halála után, aki opolei herceg és wrocławi püspök valamint Boleszláv testvére volt, kihasználva azokat a nehézségeket, melyekkel Szakállas Henrik a hatalom átvételekor találta magát szemben, Mieszko erővel elfoglalta az opolei hercegséget. Ez a változás tartósnak bizonyult és az opolei hercegséget a raciborzi hercegséghez csatolták.

[szerkesztés] Krakkói herceg

Görbelábú Mieszko és Szakállas Henrik konfliktusára hamar feledés borult, és már a 13. század első éveiben szoros együttműködés figyelhető meg a nagybácsi és unokaöccs között. Hamarosan meg is hozta gyümölcsét Mieszko életének legnagyobb győzelmével. 1210. június 9-én III. Ince pápa egy meg nem nevezett sziléziai herceg tanácsára (ez csak Szakállas Henrik lehetett, mivel ekkor csak neki volt ilyen címe) elrendelte kiátkozás terhe mellett a szeniorátus visszaállítását. Az egész országban zavar támadt, és a gnieznoi érsek Borzykowába zsinatot hívott össze, ahol meg kívánták kisérelni a felmerült problémákat. Miszko azonban ahelyett, hogy Borzykowába ment volna, a Gryfiták nemzetséghez tartozó főurak támogatásával hadserege élén megtámadta Krakkót, amely a zűrzavar következtében teljesen kihalt. Ez azonban a herceg utolsó győzelme volt. Görbelábú Mieszko 1211. május 16-án valószinűleg a krakkói katedrálisban meghalt.

[szerkesztés] Családja

Mieszko legtöbbször Raciborzban tartózkodott, ahol brakteata verésére alkalmas pénzverdét alapított. 1202-ben feleségével együtt Rybnikben apátságot alapított, melyet később fia, Kázmér átköltöztetett Czarnowąsyba, Opole mellé. Ő alapította és lett kegyura a trzebnicai, ołbin wrocławski, tynieci és miechówi kolostoroknak is, ami a raciborzi Piastok száles politikai horizontjáról tanúskodik, mivel az említett helységek, ahol a kolostorok álltak, a szomszédos hercegségekben találhatóak, gyakran olyanokban, melyeknek uralkodói Miszkoval ellentétben álltak. Mieszko halála után az opole-raciborzi hercegség fiára Kázmérra szállt. Krakkóba Fehér Leszek tért vissza.

[szerkesztés] Házasséga és utódai

Görbelábú Mieszko Lidmillával valamikor 1170-1178 között kötött házasságot. Nevéből arra következtettek, hogy Csehországból származott. Az a hipotázis él, hogy valószinűleg III. Ottó olomouci herceg és Durancija lánya volt. Durancija I. Msztyiszlav kijevi nagyherceg lánya volt.

Ebből a házasságból született gyermekei:

  • Opolei I. Kázmér,
  • Ludmilla,
  • Ágnes,
  • Eufrozina
  • Riksa.

[szerkesztés] Családfa

4. Ferdeszájú Boleszláv
1138. október 28.
     
    2. Elűzött Ulászló
1159. május 30.
5. Kijevi Zbiszláva
1114
       
      1. IV. Mieszko lengyel fejedelem
1211. május 16.
6. III. Lipót osztrák őrgóf
1136. november 15.
   
    3. Babenbergi Ágnes
† między 1160 és 1163 között
   
7. Waiblingeni Ágnes
1143. augusztus 24.
     
 


Előző uralkodó:
Fehér Leszek
Lengyel uralkodó
1210-1211
A lengyel címer Következő uralkodó:
Fehér Leszek