II. Mehmed

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mehmed II.
Mehmed II.

II. Mehmed (1432. március 30. – 1481. május 3.): el-Fatih, a Hódító: az Oszmán Birodalom szultánja volt először csak 1444 és 1446 között, majd 1451 és 1481 között hosszabb időre.

[szerkesztés] Jelentősége

Mehmed nevéhez fűződik a Bizánci Birodalom bukása 1453-ban (lásd: Konstantinápoly eleste) és a bizánci utódállamok meghódítása Anatóliában és a Balkán-félszigeten. Konstantinápoly sikeres elfoglalása nagy hírnevet szerzett neki és az Oszmán Birodalomnak, ekkor kezdték világszerte elismerni nagyhatalmi voltát. Mehmed európai előretörését a nándorfehérvári csata elvesztése állította meg 1456-ban.

Uralkodása, amely főleg Konstantinápoly meghódításáról ismert, ugyancsak híres arról a türelmességről, amivel az alattvalókkal bánt, főleg a meghódított bizánciakkal. A feldúlt várost újra benépesítette, a pátriárkát a város kormányzójává nevezte ki. Mehmed kezdte el Konstantinápoly átalakítását, míg végül is török fővárossá növekedett egészen az 1920-as évekig, amikor a főváros Ankara lett.

Annyira sikeres volt a hódításaiban, hogy az olasz csizma sarkán is partra szállt és már Rómát fenyegette; ekkor felvette a Cézár címet is (Kayser-i-Rüm), lelki szemei előtt ezek szerint a Római Birodalmat feltámasztása lebeghetett, netán az oszmán világbirodalom kiterjesztése az egész mediterráneumra.

Ugyancsak ő volt az első szultán, aki törvényeket hozott és megalkotta az első alkotmányt jóval Nagy Szulejmán, a törvényhozó előtt, így megalapozta a klasszikus alkotmányos szultán (padisah) képét. Konstantinápoly eleste után sok egyetemet építtetett, amelyek közül néhány ma is működik.


Előde: II. Mehmed Utóda:
II. Murád 14511481 II. Bajazid
14211451 oszmán szultánok 14811512


Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz II. Mehmed témájú médiaállományokat.