Henckel János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Henckel János, (?-1539) humanista egyházi jogi doktor, Mária királyné udvari papja és gyóntatója
[szerkesztés] Élete
Lőcse város régi polgári családjából származott, melynek egyik tagja (H. György) már a Hunyady-ház hívei közt szerepel és 1457-ben azokkal a budai börtön szenvedéseiben osztozik. Külföldi főiskolában végezte tanulmányait és 1513-ban szülővárosa plébánosává választotta; a plébániai egyház némely olajfestményein látható még nevének monogrammja, hirdetve, hogy a művészet emeléseért buzgón érdeklődött. 1517-ben tagja volt azon küldöttségnek, mely II. Lajos királynak Lőcse város hódolatát bemutatta. Néhány évvel később tornai főesperessé neveztetett. A klassikai műveltséghez és az alapos tudományossághoz, melyet a külföldről hozott magával, a természet kiváló tehetségeket és az ékesszólás hatalmát csatolta.
Ennek köszönhette, hogy hire a királyi udvarig elhatott és Mária királyné, II. Lajos neje által 1522-ben udvari papjává választatott. Mária királyné 1526 tavaszán gyóntatója s udvari káplánjai részére egyházi kitüntetésekért folyamodik a pápához. H. szivélyes baráti viszonyban állott Rotterdami Erasmussal, ki őt becsülésével és leveleivel megtisztelte. A magyarországi nagy vallási mozgalom közepette H. elszigetelve állott; mert a két felekezet közötti küzdelem sokkal újabb és hevesebb volt ez időben, semhogy a kiegyenlítési kisérletek sikerre vagy akár csak elismerésre számíthattak volna. Ez és a mérhetetlen zavar méltán elkeserítették őt és örömmel ragadta meg az alkalmat, távozni Budáról.
1526 elején Kassa város lelkészévé választotta s husvét után elfoglalta a kassai plébániát. Ez időben püspökséget is ajánlottak neki; azonban nem fogadta el. A szerencsétlen mohácsi csata után, az özvegy királyné ismételt sürgetéseinek engedve, 1528 elején ismét elfoglalta udvarában (Znaimban) a hitszónoki s gyóntatói hivatalt. H. ezalatt összeköttetésben maradt Rotterdami Erasmussal és rábírta ezt, hogy Vidua christiana cz. munkáját Mária királynénak ajánlva bocsássa közre.
1530-ban H. Augsburgba kisérte úrnőjét. Itt sokat érintkezett Melanchtonnal és a protestantismus egyéb vezérférfiaival. Sőt a szőnyegen forgó kérdések tisztázása s békés megoldásához, maga is hozzájárulni kivánt. E végből egy hittudományi dolgozatot adott át Melanchtonnak, ki elég fontosnak tartotta arra, hogy Luthernek megküldje. H. ezen magatartása által magára vonta a gyanút, hogy a protestantismushoz szít. Midőn V. Károly 1530 végén Máriát a Németalföld kormányzójává nevezte ki, fölkérte őt, hogy udvari tisztjeit, kik az eretnek tanokhoz hajolnak, bocsássa el; ilyennek jelölte ki hitszónokát Henckelt is. Ezt elbocsátván a királyné, évi nyugdíjt rendelt neki s a boroszlói székesegyháznál kanonokká neveztette ki. 1531-ben Schweidnitz sziléziai város lelkészszé választotta. Midőn azonban köszvénybaja elhatalmasodott, visszatért Boroszlóba, hol 1539. nov. 5. meghalt. Máriával és ennek titkárával, Oláh Miklóssal, miután Belgiumba távoztak volt, élénk levelezésben állott.
[szerkesztés] Művei
Munkái nem maradtak reánk; nagybecsű leveleiből is csak néhány ismeretes, melyeket Fraknói közöl H.-ről írt munkájában: Kassa városa tanácsához Buda, 1526; Bártfa város polgáraihoz Kassa, 1527; Kassa város közönségéhez, Znaym, 1529 és Oláh Miklóshoz, Sveidnitz, 1532.
Nevét Henkelnek is írják. lásd még: A reneszánsz magyar irodalma


Based on work by