Iliasz mikra

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Iliasz mikra (Kis Iliász), a Kr. e. VII. században keletkezett görög eposz négy részben. A legáltalánosabb vélemény szerint a mütilénéi Leszkhész műve. Csak töredékeit ismerjük, tartalma vitatott. Egyesek (Proklosz) szerint az Aithiopisz és az Iliu perszisz közti eseményeket mondja el, mások szerint e két mű együtt alkotja az Iliasz mikra-t. Ez utóbbi nézet ellen szól Arisztotelész tartalmi vázlata: Akhilleusz halála után fegyvereit Odüsszeusznak ítélik, amiért Aiasz megtébolyul. A Lémnoszból a görög táborba hozott Philoktétész megöli Pariszt. Odüsszeusz Akhilleusz fegyvereit fiának, Neoptolemosznak adja. Miután Odüsszeusz és Diomédész elrabolja Pallasz szobrát Trójából, a faló segítségével elfoglalják a várost. Feltűnő, hogy a szerző Odüsszeuszt állítja műve előterébe, akit eszesnek és emberségesnek ábrázol, szemben az embertelen Neoptolemosszal. A mű fennmaradt kezdősorai:

„Tróját s jólovu Dardaniát éneklem, amelyért
annyi sokat tűrtek danaosz követői Arésznak."

[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon