Charles Renouvier
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Charles Renouvier, Charles Bernard Renouvier (Montpellier, 1815. január 1. – Prades 1903. szeptember 1.) francia katolikus filozófus
Mi lett volna, ha...? A találgatás tudománya az ukrónia, melyet Charles Renouvier filozófus talált ki 1876-ban. Az ukrónia a Larousse-enciklopédia szerint: a történelemre alkalmazott utópia.
Katolikus volt. Mint katolikus, laikus bölcselőként a nyitott gondolkodást képviselte.
[szerkesztés] Munkássága
Fiatal éveiben J. Lequier barátjaként, elveinek hatása alatt állott, mely szerint a hit lényege a szabadság, ami mindent felülmúló életérzésben jelentkezik, és az nem más, mint a szenvedő ember szabad választása.
Párizsban végezte el tanulmányait. (École Polytechnique). Tanulmányai befejezése után a politikában aktív szerepet vállalt, de miniszteri bukása után visszavonult, és az életét magántudósként élte le, és írással töltötte el.
Renouvier volt az első francia Malebranche után, aki Immanuel Kant hatása alá kerülve megfogalmazta a neokriticizmusnak nevezett filozófiát. Ez Kant eszméire épült, de bizonyos pontokban módosította is azt. Álláspontja szerint a megismerhetőség határa a jelenség, valamint a jelenségek világában is van szabadság.
A kor filozófiai áramlataival, az idealizmussal és pozitivizmussal szembefordulva, a konzervatív katolikus szellemi törekvésektől is elzárkózva dolgozta ki a saját filozófiáját és morális elméletét, ennek alapján vette kritika alá a kora kereszténységét is. Elvei a modernizimus és a perszonalizmus előfutárának tekinthető
Elméletében az emberi személyiség, mint emberi öntudat jelent meg, az ember dinamikus szemléletét pedig az értelem-érzelem- és a morál harmóniájában vélte felfedezni. Ezzel együtt a spekulatív metafizikát is elutasította.
Nemcsak Kanttal, hanem más kérdésekkel foglalkozott, így tanulmányt írt Victor Hugo irodalmi műveiről, foglalkozott matematikai és pszichológiai kérdésekkel, utópisztikus társadalomrajzokkal, valamit más filozófiai kérdésekkel, mint a „mi lett volna, ha?” elméletével (ukrónizmus)
Fő tanait tanítványai vitték tovább, (O. Hamelin, M. Blondel és Bergson), mely a modernizmus és a perszonalizmus tudományához vezetett.
[szerkesztés] Fő munkái
- Manuel de philosophie moderne (1842).
- Essais de critique générale (1854–1864)
- La Critique philosophique (1868)
- La Science de la morale (1869)
- Uchronie (1876)
- Critique religieuse 1–7. (1878–1885)
- Esquisse d'une classification systématique des doctrines philosophiques (1885–1886)
- La philosophie analytique de l'histoire (1896–1897)
- Histoire et solution des problèmes métaphysiques (1901)
- Victor Hugo: Le Poète (1893)
- V. Hugo philosophe (1900)
- Le Philosophe (1900)
- Les Dilemmes de la métaphysique pure (1901)
- Le Personnalisme (1903)
- Critique de la doctrine de Kant (1906)


Based on work by