Empirizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az empirizmus (az empíria szóból, jelentése: tapasztalat) a 17. században megjelenő filozófiai nézet, amely szerint az ismeretekre csak tapasztalataink segítségével tehetünk szert. A tudomány a megfigyeléseken illetve a kísérleteken alapszik. Az empirizmus elveti a velünk született fogalmakat és tételeket, a megismerést az érzéki észlelésbe vezeti vissza, ez a szenzualizmus. Empirista felfogású a sztoicizmus és az epikurizmus. Később a racionalizmussal egyesülve még hosszú századokon keresztül cáfolja a szkepticizmus eszméit.
[szerkesztés] Alapelveinek érvelései
- „Az emberi megismerés tárgyai … az érzékekbe éppen bepecsételődő ideák.” „… együttesüket …egyetlen dolognak tekintjük.”
- „Van még valami, ami megismeri és észleli ezeket … ez az észlelő, aktív létező az, amit elmének, szellemnek, léleknek vagy saját énemnek nevezek.”
- „Lenni és észleltnek lenni számomra ugyanaz.”
- „Mi mást észlelünk a saját ideáinkon kívül.”
- „A létezés az elmén kívül” ellentmondásos.
- „Ha én ténylegesen nem észlelem őket … akkor vagy egyáltalán nem léteznek, vagy valami Örökkévaló Szellem elméjében állnak fenn.”
- „Nincs más szubsztancia, mint a Szellem, vagyis az, ami észlel.”
[szerkesztés] Képviselői
[szerkesztés] Irodalom
- Locke: Értekezés az emberi értelemről, 1690
- Leibniz: Újabb értekezés az emberi értelemről, 1705
- Berkeley: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről, 1710
- Berkeley: Hülasz és Philonousz három párbeszéde, 1713
- Hume: Értekezés az emberi természetről, 1739
- Hume: Tanulmány az emberi értelemről, 1748


Based on work by