I. Henrik lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szakállas Henrik. Jan Matejko rajza

I. Henrik lengyel fejedelem (Szakállas Henrik, lengyelül Henryk I Brodaty (Jędrzych I Brodaty)) született 1165/1170 között Głogówban, meghalt 1238. március 19-én Krosno Odrzańskieben - wrocławi herceg 1201-1238 között, opolei 1201-1202 között, kaliszi 1206-1207 között és 1234-től, lubuszi 1206-ig,1210-1218-ig és 1230-ig, 1232-től krakkói herceg, 1232-től sandomierzi uralkodó, 1234-től Opolén uralkodik, a sziléziai Henrikek dinasztiájának megalapítója.

[szerkesztés] Származása. Házassága Andechsi Hedviggel

A sziléziai Piastok korona nélküli fekete sasos címere
A sziléziai Piastok korona nélküli fekete sasos címere

[szerkesztés] Családfa

4. Elűzött Ulászló
1159. május 30.
     
    2. Magas Boleszláv
1201. december 7. vagy 8.
5. Babenberg Ágnes
1160 és 1163 között
       
      1. Szakállas Henrik
1238. március 19.
6. ismeretlen    
    3. Német Krisztina (?)
1201. február 23. után
   
7. ismeretlen      
 

[szerkesztés] Életrajza

A sziléziai Henrikek birodalma
A sziléziai Henrikek birodalma

A sziléziai Głogówban született, Andechsi Hedviget ( lengyelül Jadwiga) vette feleségül. Fia és utóda II. Jámbor Henrik később a mongolokkal Legnicánál vívott csatában esett el.

1201-ben Henrik örökölte apja, Magas Boleszláv trónját, akit Barbarossa Frigyes német-római császár segített a sziléziai hercegség trónjára 1163-ban. 1205-ben kötött megállapodás szerint Hosszúlábú Ulászló nagy-lengyelországi hercegnek átengedte Lubuszt Kaliszért cserébe. Amikor 1210-ben Konrád, Lausitz uralkodója elfoglalta Lubuszt, Henrik közbelépett és visszafoglalta a területet. 1230-ban újraegyesítette uralma alá egész Sziléziát, miután bekebelezte Opolét.

1217-ben a poznańi és lubuszi püspök közvetítésével egyezményt írt alá Hosszúlábú Ulászlóval, melyet 1218. május 9-én pápai bulla is megerősített. Ennek értelmében Henrik visszaadta Lubuszt és lemondott Kaliszról és más földekről, melyek Odon fia Ulászló birtoka volt. Viszonzásképpen Henrik lett a gyermektelen nagy-lengyelországi herceg örököse.

1222-1223. között részt vett a poroszok elleni kereszte hadjáratban. 1225-ben megkísérelte elfoglalni Krakkót, de fel kellett hagynia az ostrommal néhány nap múlva.

1227. november 23-án a Piast hercegek gąsawai gyűlése alatt súlyosan megsérült, amikor Odon fia Ulászló és II. Świętopełk pomerániai herceg orvul megtámadta, míg Fehér Leszek a merényletben meg is halt. Ez az esemény a lengyel trón megszerzésére irányuló kűzdelem kezdetét jelentette, melynek során Henrik III. Ulászlót támogatta, aki végülis elérte célját. Amikor 1228. nyarán Mazóviai Konrád megtámadta Kis-Lengyelországot, Henrik fia, Jámbor Henrik a támadást visszaverte. A következő évben azonban Konrád sikeresebb volt, olyannyira, hogy I. Henriket fogságba is ejtette. Csak úgy kapta vissza szabadságát, hogy megígérte, lemond Krakkóról. Később a pápa felmentette ígérete alól, melyet nyomás alatt tett.

Henrik 1232-ben Krakkó hercege lett, feltételezhetően a sandomierzi hercegség felett is ellenőrzést gyakorolt V. Szemérmes Boleszláv nevelőjeként.

1231 tavaszán Henrik támadást indított Odon fia László ellen, aki Nagy-Lengyelországra jelentett be igényt. Az invázió sikertelenségbe fulladt. Több sikerrel járt három évvel később, amikor elfoglalta a Warta folyóig Nagy-Lengyelországot. 1234-ben fia, Henrik nyerte el a nagy-lengyelországi trónt.

1238-ban halt meg, Trzebnicában, a cisztercita kolostor templomában temették el.

Előző uralkodó:
Hosszúlábú Ulászló
Lengyel uralkodó
1231-1238
A lengyel címer Következő uralkodó:
Jámbor Henrik