Antonio Stradivari

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antonio Stradivari (Cremona, 1644 körül – Cremona, 1737. december 18.) olasz hegedűkészítő, szakmájában mai napig a legjobbnak számít. Nevének latin változata, egyben az általa készített vonóshangszerek neve: Stradivarius.

 Stradivarius Palacio Real, Madrid
Stradivarius Palacio Real, Madrid

1644 körül született az lombardiai Cremonában (nem messze annyi halhatatlan muzsikus szülőhelyétől), Alessandro Stradivari és Anna Moroni fiaként.

1667 és 1679 között Nicola Amati műhelyében tanult.

1680-ban nyitotta meg saját műhelyét a Piazza San Domenicón. Ezt követően hamar kialakult saját stílusa, amely az Amatiétól leginkább sajátos faválasztási elveiben (egységesítve a fa-falvastagságot és a fahajlítást, valamint felerősítve a lakkozás színét), ill. újfajta csigaformáiban különbözött. Tudott "olvasni", mint kevesek, a hangszereihez felhasznált fából. Ferdinando Sacconi (a XX. sz. egyik legjelentősebb hegedűkészítője) szerint hangszereinek hangkaraktere a fapácoláshoz felhasznált kvarc-kálium-nátrium keverékből fakad. Mások a különleges lakkozásnak tulajdonítják a máig utánozhatatlan, egyedi hangzást. Újabb kutatások kimutatták a Stradivari-alkotta hangszerek magas minőségének másik okát: az ún. kis-jégkorszak (i. sz. 1400 körül) lehetővé tette a legegészségesebb fákban, a teljesen arányos évgyűrűk kialakulását. Ez a nyersanyag szinte teljesen mentes a hibáktól, vagyis igen szabályos, módját adta a kitűnő „lantkészítőnek” ('liutaio', a húroshangszer-készítő olasz elnevezése; liuto=lant), hogy olyan anyagokból induljon ki, amelyek ma már talán nem is léteznek. Stradivari személyesen utazott el a „Nagyszerű lángok közösségébe”, Trentinoba, hogy a hegedűi számára leginkább megfelelő fenyőfákat kiválassza. Az a vidék ma is egyik termőhelye a világ legjobb, húroshangszer-testek készítésére alkalmas fáknak.

Legjobb instrumentumait 1698 és 1725 között készítette (a csúcspont 1715 körül lehetett). Ezek mesteribbek, mint az 1725 és 1730 között készültek. Az 1730 utáni példányokat – valószínűleg – már a fiai (Francesco és Omobono) készítették.

Cremonában halt meg, s a Basilica di San Domenicoban temették el, amely a jelenlegi Piazza Roma városparkjának területén állt. Itt ma sírtábla őrzi a híres hegedűkészítő emlékét.

Antonio Stradivari hangszert vizsgál
Antonio Stradivari hangszert vizsgál

Becslések szerint több mint 1100 hangszert készített (beleszámítva a brácsákat, csellókat, lantokat és gitárokat). Ma ezekből 650 még megvan, de kb. csak 50 (!) tökéletesen egyben.

Manapság sok művész játszik még Stradivari-hangszeren. A hegedűművészek körében csak Giuseppe Guarnieri del Gesù hangszereit övezi hasonló megbecsülés. Kortárs cremonai hegedűkészítő volt még (a már említett Amatin kívül): Carlo Bergonzi (az operaénekes, aki a Parma melletti Vidalenzóban, 1924. július 13-án született – talán – az ő nevét vette fel).

A legnagyobb Stradivari-hangszergyűjtemények: a spanyol királyé, amely a madridi királyi palota hangszermúzeumában van kiállítva (két hegedű, két gordonka és egy brácsa) és az USA Kongresszusi Könyvtáráé (három hegedű, egy brácsa és egy gordonka)

Az eddigi legnagyobb Stradivari-aukció a londoni Christie'sben volt, ahol a „Kreutzer Strad” nevű hangszert 947 500 fontért (kb. 400 millió mai magyar Ft) adták el 1998-ban.