II. Ulászló lengyel király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Ulászló lengyel király: II. Jagello Ulászló, lengyelül Władysław II Jagiełło, litvánul Jogaila, belarusz nyelven Ягайла (1351. k. - Gródek, Litvánia 1434. május 31. v. június 1.) Litvánia nagyhercege 1377-1381 között és 1382-1401 köztött, Lengyelország királya 1386-1434 között. Olgierd Giedyminowicz fia, Giedymin, litván nagyherceg unokája. A Jagello dinasztia. Valójában Jogaila a neve, a Władisław (Ulászló) nevet lengyel királlyá történő megkoronázása után kapta. A várnai ütközetben elesett I. Ulászló magyar király édesapja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Harcok a hatalomért
Ulászló apja Algirdas litván nagyfejedelem volt. 1377-ben nyerte el a trónt, ám rokonsága erősen megkérdőjelezte több okból hatalma jogosságát, így a nagybátyja Kestutis és annak fia Witold, s a Német lovagrend támogatásával fegyverrel szálltak vele szembe. 1382-ben, Kestutis halála után békét kötött unkatestvérével Witolddal (másnéven Vytautas).
[szerkesztés] Lengyelország királya
1384-ben a lengyelek Magyarország ellen hívták segítségül, s cserébe I. Lajos király lányának, Hedvignek a kezét ajánlották föl. Az ifjú uralkodó katolikus lett, s Oppelni László közreműködésével megszületett a frigy, amely egyúttal a két ország perszonálunióját jelentette. II. Ulászló néven koronázták királlyá. 1386-tól kiújultak harcai Witolddal, akit megint a Német lovagrend támogatott. A két állam kilátásai is meglehetősen borúsak voltak: keletről a tatárokkal, északról a Német lovagrenddel és délről, valamint nyugatról Németország-Magyarországgal való szembenállás kötötte le. I. Zsigmond ugyanis aktív támogatója volt a teuton lovagoknak, akik a korábbi években anyagilag segítették. Seregében szolgált a legendás huszita vezér Jan Žižka. 1387-ben megszerezte a magyaroktól a halicsi várakat. Állítólag a vajdává kinevezett Cudar Péter és testvére Imre pénzért eladták neki, de ez eléggé valószínütlen. 1392-ben egyezményben elismerte Witoldot nagyfejedelemnek, de ő ezzel nem érte be és a királyi címet is meg akarta szerezni, akárcsak Ulászló. 1399-ben gyermektelenül elhunyt felesége Hedvig, s ezután a lengyel trón szuverén ura lett. A Német lovagrend hamarosan szembefordult szövetségesével és mindkettejük ellenlábasát Shvitrigailát támogatta. Witold és Ulászló ugyan Shvitrigailát leverte, de a német lovagok több súlyos vereséget mértek rájuk és elfoglalták Litvániától Szamogétföldet (Szamogitia). Ekkor belátták, hogy közös erővel kell fellépniük a területüket folytonosan fenyegető Német lovagrend ellen. Witold rávette a megszállt litván területek lakosságát a felkelésre, majd 1409-ben benyomultak Szamogitiába. 1410-ben váratlan fordulatot vettek az események: Ulászló vezette lengyel sereg megerősítve cseh és román segéderőktől, összevontan Witold litván-orosz hadával július 15-én a Grünwaldnál vívott kemény csatában bekerítette és megsemmisítette a német lovagrend csapatait. Az első toruni béke után Ulászló Dobrzynt, Witold a szamogitiai területeit kapta vissza. I. Zsigmond német-magyar uralkodó (aki 1409-től szövetségre lépett a teuton lovagokkal, 1411-ben hadjáratot indított délről és lovagrend is újra támadott. Ezt a veszélyt sikerrel hárította el. Egy évvel később, 1412-ben Jó Sándort a román Moldva fejedelmét hűbéresévé tette (ám, hogy Magyarországgal folytatott viszályának véget vessen) kiegyezett Zsigmonddal, s jó kapcsolat alakult Magyarország és Lengyelország-Litvánia közt. 1421-ben a husziták neki ajánlották fel a cseh trónt, de ezt végül Witold vehette át. Litvániában nagy erőfeszítéseket tett a kereszténység teljes elterjedéséért, de ez nagyon eredménytelenül járt. Mikor Witold meghalt (1430), a trónt nem ő, hanem Shvitrigaila kapta meg. A nemesség megszilárdította hatalmát, de elensúlyozásukra nem tudta a polgárságot megnyerni. Husz János lengyel követőit üldözte. Még háromszor nősült, de csak negyedik feleségétől születettek fiai: a későbbi III. Ulászló és IV. Kázmér András.
[szerkesztés] Családfa
| Giedymin sz. kb. 1275. † 1341 tele |
Jewna sz. kb. 1280. † 1344. |
I. Sándor sz. 1301. † 1339. X. 22. |
Anastazja | ||||||||||
| Olgierd sz. kb. 1296. † 1377. V. |
Julianna Twerska sz. kb. 1330. † 1392. tavasz |
||||||||||||
| 1 Hedvig sz. 1374. † 1399. VII. 17. OO 1386. II.18. |
2 Anna Cylejska sz. 1380/81. † 1416. I. 21. OO 29 I 1402 |
II. Jagelló Ulászló sz. kb. 1351. † 1434. VI. 1. |
3 Elżbieta Pilecka sz. 1372. † 1420. V. 12. OO 1417. V. 2. |
4 Zofia Holszańska sz. kb. 1405. † 1461. IX. 21. OO 1422. II. 7. |
|||||
| 1 | 2 | 4 | 4 | 4 | |||||
| Elżbieta Bonifacja sz. 22 VI 1399 † 13 VII 1399 |
Hedvig sz. 1408. IV. 8. † 1431. XII. 8. |
I. Ulászló sz. 1424. X. 31. † 1444. IX. 10. |
(1) Kázmér sz. 1426. V. 16. † 1427. III. 2. |
(2) IV. Kázmér sz. 1427. XI. 30. † 1492. VI. 7. |
|||||
| Előző uralkodó: Hedvig |
Lengyel uralkodó 1386-1434 |
Következő uralkodó: III. Ulászló |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó 2001.


Based on work by