Hárún és a Mesék Tengere
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Hárún és a Mesék Tengere Salman Rushdie indiai író egyetlen meseregénye.
Miután Khomeini ajatollah 1988-ban kimondta az íróra a fatvát, az angol titkosszolgálat elbújtatta Rushdie-t, egyesek szerint egy bunkerba, majd különböző más helyekre, melyekről csak beavatottak tudtak. Rushdie rejtőzködése alatt írja meséjét.
Az író elbeszélő technikája különleges, ugyanis ötvözi az Ezeregyéjszaka történeteinek világát a nyugati narratív hagyományokkal, s ezzel azt éri el, hogy regénye a klasszikus és modern (már-már posztmodern) között egyensúlyozzon.
[szerkesztés] Történet
Egy mesemondó, miután elhagyja a felesége, nem akar többé mesélni, és elzáratja házában azt a csapot, melyből a Mesék Tengerének vize folyik, és amelyből ha valaki iszik, akkor fejében rögtön millió s millió végtelen történet születik. Fia, Hárún, aki meg akarja akadályozni ezt, elrepül a Kahaninra, a Föld második holdjára, hogy megkérje az ottani uralkodót, hogy mégis engedje tovább folyni a cseppfolyós történeteket otthonukba. De Kahanin uralkodójának kisebb gondja is nagyobb ennél, hisz országát az égitest sötét felén élő gonosz Csúpválák veszélyeztetik, akik örökre meg akarják mérgezni a mesék varázslatos vizét.
[szerkesztés] A magyar kiadás
A könyv 2000-ben jelent meg magyarul, Falvay Mihály fordításában (ISBN 9630767910).


Based on work by