Csapadék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a meteorológiai jelenségről szól. További jelentéséhez lásd: Csapadék (kémiai folyamat eredménye).

A csapadék a legfontosabb meteorológiai és időjárási elem, mert egy adott terület időjárásának és éghajlatának alapvetően meghatározó jellemzője.

A csapadék a levegőben levő vízpárának a megjelenési formája, vagyis a kiválásából származó folyékony, illetve szilárd halmazállapotban a földre jutó víz.

A páratartalom kiválását valamely légtömeg lehűlése okozza, vagyis

  • a levegő feláramlása a hidegebb hőmérséklet tartományok felé,
  • a hideg és a meleg légtömegek keveredése, (légköri frontok találkozása), vagy
  • hideg felülettel való érintkezése

vált ki.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Hulló csapadékok

[szerkesztés] Kialakulása

Amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot akkor a pára látható alakban kiválik, ennek az előfeltétele, hogy a hűlő levegőben felhő, vagy köd alakuljon ki. Ekkor alakul ki a csapadék, vagyis a kialakult lebegő vízcseppek, jégtűk, vagy jégszemcsék súlya nagyobb lesz, mint a felfelé áramló levegő légáramlása, illetve a levegő közegellenállása.

A kialakult elemi részecskék az útjuk során további vízgőz kiválásokat vesznek magukra, és a méretük, súlyuk egyre nagyobbá válik.

A kiválást a levegőben levő apró porszemcsék – mint kondenzációs mag – meggyorsítják

[szerkesztés] Felosztása

A csapadék fajtákat alakjuk és halmazállapotuk szerint lehet felosztani, csoportosítani.

[szerkesztés] Halmazállapotuk szerint lehet

  • folyékony (eső, ködszitálás, ónos eső),
  • szilárd (, jégtű),
  • vegyes jégeső,
  • szilárd szemcsés (hódara, jégdara, jégszem).

[szerkesztés] Keletkezése és lehullása szerint lehet

  • szitáló,
  • csendes,
  • záporszerű.

[szerkesztés] Nem hulló csapadékok

A föld felszínén, illetve annak közelében kialakuló kiválásokat nem hulló csapadéknak nevezik, mert ezek a föld felszínén elhelyezkedő tárgyakon, növényeken stb. jelennek meg.

Ebbe a csoportba tartoznak következő csapadékok:

  • a harmat,
  • a dér,
  • a zúzmara, és
  • a virga, ami nem éri el a földfelszínt.

[szerkesztés] Csapadék mérése

A lehullott csapadék mennyiségét (tömegét) mm-ekben mérik, vagyis 1 mm csapadék (szilárd csapadéknál annak olvadék vize) a földfelszínen négyzetméterenként 1 liter vizet jelent.

Mérése esőmérővel (ombrométerrel, pluvióméterrel) történik. Ez a mérőműszer egy 200 cm2 felfogó felületű henger alakú edény, aminek mérőperemét a szabad földfelszín felett 1 méter magasan helyezik el. Az edényben összegyűlt vizet ezután mérőpohárba öntik és annak skálájáról olvassák le mm-ben a csapadék mennyiségét.