Bolberitz Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dr. Bolberitz Károly (Budapest, 1906. január 21. – Budapest, 1978. március 20.) egészségügyi és vegyészmérnök, közgazdász, a vízhigiénia szaktekintélye. Heller Farkas unokaöccse, öt gyermeke közül híressé lett fiai: Bolberitz Tamás karmester és Prof. Dr. Bolberitz Pál teológus.

[szerkesztés] Életrajza

A Rákócziánumban (a mai budai Rákóczi Ferenc gimnáziumban) érettségizett, majd az 1920-as és '30-as években a Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki és közgazdasági oklevelet. Először az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársa volt, majd 19351938 között az Iparügyi Minisztérium, ezt követően az Ovomaltine-ról is híres svájci Wander Gyógyszergyár magyarországi főmérnöke, vezérigazgatója volt. 1948-tól nyugdíjazásáig az Országos Közegészségügyi Intézetben folytatott kutatómunkát a vízegészségügy, az ipari üzemek vízgazdálkodása, a vízkezelési technológiák kidolgozása és a szennyvíztisztítás területén. Jelentős szerepe volt számos szabvány és egészségügyi rendelet megalkotásában, több egyetemi jegyzet szerkesztésében, megírásában.

[szerkesztés] Művei

  • A helyesen megépített ásott kút Budapest, 1961.
  • Ipari üzemek vízháztartása Budapest, 1962.
  • Ipari vízigények meghatározása Budapest, 1956.
  • Ipartelepek vízháztartásának ábrázolása Budapest, 1954.
  • Az ipartelepek vízgazdálkodásának mennyiségi és minőségi kérdései Budapest, 1954.
  • Magyarország vegyészeti ipara Budapest, 1933.
  • Németország nyersanyag önellátási törekvései Budapest, 1936.
  • Statisztikai matematikai módszerek a vizek higiéniai elbírálásánál Budapest, 1953.
  • Szennyvízelvezetés 2.: Szennyvíztisztítás és átemelés Budapest, 1966.
  • Tájékoztató kórházi szennyvízkezelők részére Budapest, 1957.
  • Többféle vizet hasznosító vízművek kevert vizeinek problémái Budapest, 1977.
  • A vízfertőtlenítés időszerű kérdései Budapest, 1959.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken