Jenny Runacre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jenny Runacre (Cape Town, 1943. augusztus 18. – ) angol színésznő. A 60-as évek végétől filmez. A 70-es években több, ma már filmtörténeti jelentőségű alkotásban játszott fontos karakterszerepeket.

[szerkesztés] Pályafutása

A dél-afrikai születésű Jenny Runacre sohasem tartozott a nagy sztárok közé, éppen ezért életéről keveset tudni. A 60-as évek végén debütált az Isten vele, tanár úr! című emlékezetes, 1939-ben készült film 3 évtizeddel későbbi, Herbert Ross rendezte remake-jében. Partnerei Peter O’Toole és az énekesnő Petula Clark voltak. A következő évben az amerikai filmgyártás kiemelkedő alakja, John Cassavetes bízott rá fontos szerepet a Férjek című drámájában. Pier Paolo Pasolini nagy szakmai és közönségsikert aratott Geoffrey Chaucer-adaptációjában, a Canterbury mesékben a kacér Alisont alakította, aki idős férje mellett a náluk lakó fiatal diákot részesíti kegyeiben. Éppen ezért trágár módon megtréfálja másik széptevőjét, ám annak nem kevésbé morbid bosszúját a szerelmes diák szenvedi el. A nemiséget mint örök emberi értéket hangsúlyozó filmben Jennynek meztelenül is mutatkoznia kellett. A végső program című sci-fi, illetve John Huston thrillerje, a Mackintosh embere főleg a közönség körében voltak sikeresek: utóbbiban Paul Newman partnere volt. Játszott a klasszikus horror, a Drakula fia (Son of Dracula) parodisztikus-zenés változatában is (1974), majd a modern filmművészet kimagasló alakja, Michelangelo Antonioni kérte fel a Foglalkozása: riporter című drámája egyik fontos szerepére: ő játszotta a Jack Nicholson megformálta főszereplő feleségét, aki nem hiszi el, hogy férje meghalt, s nyomozni kezd annak titokzatos szállodai szomszédja után, akiben a férjét sejti. 1977-ben főszerepet, ráadásul kettős szerepet játszott a homoszexuális brit rendezőzseni, Derek Jarman nagy port kavart, ma már kultikusnak számító filmjében, a Jubileumban. Ugyanebben az esztendőben kicsiny szerepet alakított egy másik jeles brit rendező, Tony Richardson Joseph Andrews című kosztümös-szellemes kalandfilmjében, s játszhatott a ma már világhírű Ridley Scott első mozifilmjében, a Párbajhősökben is. A magyar közönség is láthatta Alfred Hitchcock klasszikus thrillerjének, az 1938-as Londoni randevúnak a 40 évvel későbbi, egyébként elég gyenge remake-jében. A 80-as években inkább a televízióban szerepelt. Utolsó két mozifilmjét a magyar filmszínházak is műsorra tűzték: Nicolas Roeg Boszorkányok című horrorfantasyjében Elsie szerepét alakította, a brit restauráció időszakában játszódó Változások kora című drámában pedig egy festőnőt játszott.

[szerkesztés] Filmjei

  • 1969 Viszlát, Mr. Chips! / Isten vele, tanár úr! (Goodbye, Mr. Chips)
  • 1970 Férjek (Husbands)
  • 1972 Canterbury mesék (I racconti di Canterbury)
  • 1972 Dyn Amo
  • 1973 A végső program (The Final Programme)
  • 1973 Mackintosh embere (The MacKintosh Man)
  • 1973 The Creeping Flesh
  • 1974 L’Évasion de Hassan Terro
  • 1974 Son of Dracula
  • 1975 All Creatures Great and Small
  • 1975 Foglalkozása: riporter (Professione: reporter)
  • 1976 The New Avengers (tévésorozat, a The Tale of the Big Why című epizódban)
  • 1977 Joseph Andrews
  • 1977 Jubileum (Jubilee)
  • 1977 Párbajhősök (The Duellists)
  • 1977 Spectre (tévéfilm)
  • 1977 The Black Knight (tévéfilm)
  • 1978 The Sweeney (tévésorozat, a The Bigger They Are című epizódban)
  • 1979 Londoni randevú (The Lady Vanishes)
  • 1980 Hussy
  • 1981 Brideshead Revisited (tévésorozat)
  • 1984 Play for Today (tévésorozat, az Only Children című epizódban)
  • 1985 Shadey
  • 1985 The Optimist (tévésorozat, a The Double című epizódban)
  • 1986 Call Me Mister (tévésorozat, a Running Time című epizódban)
  • 1986 Lovejoy (tévésorozat, a The Real Thing című epizódban)
  • 1989 That Englishwoman
  • 1990 Boszorkányok (The Witches)
  • 1990 Taggart (tévésorozat, a Love Knot című epizódban)
  • 1995 Változások kora (Restoration)

[szerkesztés] Külső hivatkozások