Goiás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Goiás történelmi központja |
||||
Goiás egyik utcája |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Brazília | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 2001 | |||
Goiás (más néven Goiás Velho) kis város Goiás államban, Brazíliában. Lakosságszáma 26705 fő (2005).
Ez a városka volt Goiás állam fővárosa 1937-ig, amikor a kormányzatot áthelyezték a akkoriban épített Goiâniába. Goiás megőrizte gyarmati öröksége nagy részét. Jelentőségére való tekintettel a város történelmi központja az UNESCO Világörökség része lett 2001-ben.
Goiást 1727-ben alapította a híres rabszolgavadász és felfedező, Bartolomeu Bueno da Silva, és neve a gyarmati időkben Vila Boa de Goiás, szép falu volt. A Goiás név a goyaz indiánoknak, a terület őslakóinak emlékét őrzi. Házai, kápolnái és templomai az aranyláz korának tetőpontjára vonatkozó bizonyítékok. A város történelme Goiás állam történelmétől elválaszthatatlan, és az épületek az elmúlt századok aranyból eredő gazdagságára emlékeztetnek.
Nevezetes épületei:
- Museu das Bandeiras: 1761-ben építették;
- Colégio Sant'Ana: dominikai szerzetesek alapították 1879-ben;
- Nossa Senhora d'Abadia-templom: rabszolgák építették 1790-ben, s az oltárát kékkel és arannyal festették ki;
- Casa da Fundição: 1752-ből, itt a bányákból származó aranyat olvasztották be;
- Igreja da Boa Morte: a nyolcszögletű templomot 1779-ben építették;
- Palácio Conde dos Arcos: a kormányzói palota 1755-ből.
Goiás a költőnő, Ana Lins dos Guimarães Peixoto Bretas szülővárosa (1889-1985), akit Cora Coralinaként ismertek. Bár 14 évesen már írt, első könyvét csak 75 évesen adta ki. Pénzkeresetként édességeket készített és adott el. A ház, ahol élt, a legidősebbek közül való, 1782-ből, ma múzeum, ahol megtekinthetőek bútorai, személyes tárgyai, dokumentumai és azok a levelek, amelyeket jeles személyektől kapott, mint Jorge Amado írótól, aki az egyik legismertebb brazil író bel- és külföldön egyaránt.
Goiás legnagyobb ünnepe, amire a Nagyhét alatt kerül sor, a Fogaréu körmenet, amikor a résztvevők leplekbe, csuklyákba öltözve vonulnak végig az utcákon. A körmenet idejére sötétségbe borul a város, csak a felvonulók fáklyái világítanak. A felvonulás adott pontján kürtszó adja hírül Krisztus elfogatását. Ez a középkori hangulat évről évre több ezer turistát vonz a városba. A Nagyhét többi napján is különféle ünnepségeket tartanak, nagypénteken pedig gyógyfüveket gyűjtenek, mert az ekkor gyűjtött növényeknek csodatevő hatást tulajdonítanak.
[szerkesztés] Forrás
- Bede Béla – Lempert Márta: Brazília, Panoráma, Budapest, 1983, ISBN 963 243 225 8
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||
| természeti: | Iguaçu Nemzeti Park | Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum| Atlanti-parti Délkeleti Esőerdő Rezervátumok | Közép-amazóniai Természetvédelmi Területek | Pantanal Természetvédelmi Terület | Chapada dos Veadeiros Nemzeti Park és Emas Nemzeti Park | Fernando de Noronha és Rocas-atoll rezervátumok |
|||||
| kulturális: | Ouro Preto | Olinda | Salvador | Bom Jesus do Congonhas-zarándoktemplom | Brasília | Serra da Capivara Nemzeti Park | São Luís | Diamantina | Goiás | A guaraní indiánok jezsuita missziói (Argentínával közös) | |||||


Based on work by