Bretton Woods-i konferencia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Egyesült Nemzetek 1944-es Monetáris és Finanszírozási Konferenciája, azaz a Bretton Woods-i konferencia a második világháború végén került megrendezésre. Az itt megkötött egyezmények alapján jött létre a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD, International Bank for Reconstruction and Development, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, General Agreement on Tariffs and Trade), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF, International Monetary Found). A Világbank néven ismert intézmény egyik fő oszlopa az IBRD.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
A konferencia 1944. július 1-jétől július 22-ig tartott a New Hampshire (USA)-beli Bretton Woodsban. A vezető szerep az USA és Nagy-Britannia küldöttségeinek jutott.
[szerkesztés] Javaslatok és célok
Az itt meghozott döntések 1959-től lettek igazán hatályosak, miután az európai valuta konvertibilis lett. A Bretton Woods-i rendszerben az IMF egy állandó nemzetközi szervezet szerepét kapta. Feladata az volt, hogy szabályozza a valuták közti átváltási arányokat, és adott esetben segítséget nyújtson a fizetési nehézségekkel küzdő országoknak. Az egyezmények július 22-én keltezett összefoglalója szerint: "A nemzeteknek tárgyalniuk és egyetértésre kell jutniuk a nemzetközi monetáris változásokkal kapcsolatban, melyek mindannyiukat érintik. A világ jólétére ártalmas gyakorlatokkal szakítaniuk kell, és segíteniük kell egymást abban, hogy átlendüljenek a rövidtávú nehézségeken". Az IBRD-t (a Világbank részeként) a háború utáni újjáépítés segítésére hozták létre: feladata hosszú távú kölcsönök nyújtása volt, valamint hogy ezek által is elősegítsék a politikai helyzet és a béke stabilizálódását, a legszegényebb országok fejlesztését. E két szervezet 1946 után lett működőképes. Létrehozásuk a világgazdaság újjáépítése felé tett jelentős lépésnek minősíthetők, még akkor is, ha eleinte nem tudták kellőképpen ellátni feladatukat. A konferencián határozták el a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (ITO) létrehozását. Ennek dolga a korrekt nemzetközi kereskedelem szabályainak lefektetése lett volna, azonban több konferencia összehívása után sem tudták létrehozni. Ehelyett jött létre a korlátozottabb jogkörű GATT (1947, Genf). Az egyezményt aláíró államok kötelezték magukat arra, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt rögzítő megállapodások érvényét kiterjesztik más országokra is, hogy csökkentik a vámokat, nem alkalmaznak kvótákat, a meglévő korlátokat eltörlik, és további – a jelentősebb változásokat megelőző – egyeztetésekre kötelezik magukat. Az említett kikötéseket sem mindig tartották be, ráadásul ezek az eredetileg tervezett ITO-ban foglaltaknál jóval lazábbak voltak.
[szerkesztés] Ösztökélés a piacok megnyitására
A Bretton Woods-i konferencia ötlete a nyitott piacok eszméjéből eredt. Henry Morgenthau a konferencián búcsúzóul elhangzott beszédében kifejtette, hogy a Világbank és a Valutaalap létrehozása a gazdasági nacionalizmus végét jelenti. Ez azt jelentette, hogy az országok továbbra is érdekeik szerint cselekszenek, ám kereskedelmi akadályok és a befolyásolás gazdasági eszközei nélkül. A konferencia mögött meghúzódó másik elképzelés pedig a nyugati gazdasági és politikai rend együttes kezelése volt. Eszerint a legfejlettebb ipari és demokratikus országoknak csökkenteniük kell a kereskedelem útjában álló akadályokat és elő kell segíteniük a szabad tőkeáramlást.
[szerkesztés] Források
- Az angol nyelvű Wikipédia megfelelő oldala
- Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története, Maecenas Könyvek, 1998


Based on work by