Belus Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Belus Ferenc (Bobró, 1830. október 3. – Kalocsa, 1873. augusztus 15.) Jezsuita rendi szerzetes

[szerkesztés] Élete

Az esztergomi növendékpapok közé felvétetvén a pesti papnevelő intézetbe küldetett és itt az egyetemen teológiai baccalaureatust nyert. Áldozópappá szenteltetvén, rövid segédlelkészkedés után a nagyszombati érseki főgimnáziumban a görög irodalmat tanította. 1856. augusztus 31. a Jézus társaságába lépett. Az 1860-ban megnyilt kalocsai érseki főgimnáziumban a hitszónoki nyelvtan, retorika, poétika, természettan, matematika, német- és magyar irodalom tanára volt. görög és latin nyelveken kívül arabul, héberül, németül, franciául, olaszul, szlovákul, csehül és lengyelül is tudott. kolerában halt meg.

[szerkesztés] Munkái

1. Szent énekfüzér a kalocsai gymnasiumi ifjuság használatára. Kalocsa, 1867. (Ebben több énekre szöveget s dallamot is készített.)

2. Áhitatossági szent füzér, a róm. kath. gymn. ifjuság használatára. U. ott, 1873. (2. kiadás, 1878. 3. bőv. k. 1883. U. ott.)

Kéziratban maradt A japáni vértanúk című szinműve.

Irodalmi működését a Katolické Noviny tót lapban kezdte meg értekezésekkel (Jézus szent szivéről) és költeményekkel. Latinul is verselt.

[szerkesztés] Források