Automedón

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Automedón (Küzikosz?,Kr. e. I. század – ?,Kr. u. I. század) Görög költő


Rómában élt, költői működése Augustus és Tiberius császárok idejére esik. Az Anthologia Palatinában 12 epigrammával képviselteti magát. Mintaképei a Kr. e. IV-III. századi alexandriai költők voltak, de velük ellentétben ő kerülte a fiktív sírversek írását. Művészete leginkább Leónidaszéval rokonítható, bár Automedón költeményeiben jóval több az irónia, sőt esetenként a maró gúny is. Egy epigrammája:

Ázsia táncos leányát, őt, aki zsenge korától
tánccal idéz mielénk kéjes alakzatokat,
nemcsak azért dícsérem, mert tüzes indulatában
hajlong így meg amúgy karjaival kecsesen;
ám, amiért egy lankadt farkon is érti a pörgést,
s a vének ráncaitól sem riad el soha ő.
Nyelv-csókkal csikland, karol, átfon; combjai közt a
mély Hádészból is visszavezérli botod.


[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
  • Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980)