II. Napóleon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Napoléon François Joseph Charles Bonaparte (1811. március 20. – 1832. július 22.), Reichstadt hercege, rövid ideig a franciák második császára.
Őfelsége Napoléon François Joseph Charles Bonaparte, Róma királya, Franciaország császári hercege I. Napóleon császár és második felesége, Mária Lujza osztrák hercegnő gyermeke volt. Születésekor nyerte el a római királyi címet, amit atyja kreált a mindenkori trónörökös számára, ám valós uralmi pozíciót a megfelelő életkor elérése után sem jelentett volna.
Hároméves korában az I. Francia Császárság – melynek trónörököse volt – összeomlott, és Napóleon csecsemő fia javára mondott le. A gyermek egyébként 1814 áprilisa óta a Loire-menti Blois kastélyában élt anyjával, és abban az évben tették meg Párma hercegévé. Trónra nem került, helyette a Bourbon XVIII. Lajos, a forradalom idején kivégzett XVI. Lajos öccse valósította meg a monarchia restauárációját. Az Elba szigetére száműzött I. Napóleon 1815-ben visszatért, ám a waterloo-i csatában végleg vereséget szenvedett, és ismét fia javára mondott le.
A képviselőház atyja lemondása (1815. június 22.) után azonnal elismerte uralkodónak a gyermeket, de a szövetségesek bevonulása Párizsba július 7-én megdöntötte II. Napóleon igencsak rövidke uralmát. A névleges uralkodásán túl egyébként csak a bonapartisták nevezték a későbbiekben uralkodói nevén, mindazonáltal a következő francia császár III. Napóleon néven lett császár.
1815 után II. Napóleon gyakorlatilag fogoly volt Ausztriában, azonban kiváló nevelésben részesítették. Jó tanuló volt, folyékonyan beszélt németül, franciául és olaszul, de a latin és ógörög nyelvekben is járatos volt. Az okos gyermek, majd fiatalember udvari körökben nagy népszerűségnek örvendett, és 1818-ban a pármai hercegi cím helyett kapta meg a Reichstadt hercegének címét. A politikától értelemszerűen távol tartották.
Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, Bad Ischl-ben gyógykezelték. Bécsben az a pletyka kapott lábra, hogy az ugyanitt időző Zsófia főhercegné (1805–1872) első két fiának, Ferenc József főhercegnek (1830–1916), a későbbi I. Ferenc József osztrák császárnak és Ferdinánd Miksa főhercegnek (1832–1867), a későbbi I. Miksa mexikói császárnak az apja esetleg nem is a főhercegné férje, Ferenc Károly főherceg (1802–1878) lett volna, hanem inkább Napóleon Ferenc reichstadti herceg (vagy Wasa Gusztáv svéd királyi herceg). E pletykát alátámasztani látszik, hogy sem Ferenc József, sem legidősebb öccse, Miksa arcvonásai nem hordozzák a Habsburgok tipikus jellegzetességeit, pl. a duzzadt alsóajkat).
II. Napóleon tuberkolózisban halt meg Schönbrunnban, Bécsben 1832. július 22-én. Hamvait 1940-ben Adolf Hitler ajándékaként Bécsből Párizsba szállították, és az Invalidusok templomában, atyja mellé temették el.
A bonapartisták a L’Aiglon („Sasfiók”) névvel is illették. Edmond Rostand hasonló címmel drámát írt a II. Napóleon életéről. A szerb zeneszerző, Petar Stojanović operettet komponált „Napoleon II: Herzog von Reichstadt” („II. Napóleon, Reichstadt hercege”) címmel, melyet az 1920-as években az osztrák fővárosban mutattak be.



Based on work by