A hét napjai

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hét napjai a társadalmi időbeosztás fontos elemei, egy hónapban körülbelül négyszer ismétlődő ciklust alkotnak.

A manapság használatos hetes csoportosítás a babilóni és zsidó vallásból öröklődött. A Biblia teremtéstörténete (Genezis) szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette (vasárnap-péntek), és a hetedik napon (szombat) megpihent, és ezt a napot ünnepnapnak nyilvánította.

A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, és Szaturnusz), amelyekről azt hitték, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek.

Mindegyik bolygó egy-egy isten is volt egyben, amely az adott napot kormányozta.

A hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin császár vezette be 321-ben.

[szerkesztés] A hét napjainak nevei

latin név jel fordítás magyar név
dies Lunae A Hold csillagászati jele Hold napja hétfő
dies Martis A Mars csillagászati jele Mars napja kedd
dies Mercuri A Merkúr csillagászati jele Merkúr napja szerda
dies Iovis A Jupiter csillagászati jele Ió (Jupiter) napja csütörtök
dies Veneris A Vénusz csillagászati jele Vénusz napja péntek
dies Saturni A Szaturnusz csillagászati jele Szaturnusz napja szombat
dies Solis A Nap csillagászati jele a Nap napja vasárnap

[szerkesztés] Helységnevek amelyek egy nap nevét tartalmazzák

A történelmi Magyarországon számos helység arról a napról kapta a nevét, amelyen ott a heti vásárt tartották. Például: Csíkszereda, Nyárádszereda, Szerdahely, Péntekfalva, Szászpéntek, Szombathely, Nagyszombat, Pórszombat, Zalaszombatfa, Szombatság, Alsószombatfalva, Erdőszombattelke stb.