Albán ábécé
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az albán ábécé a latin íráson alapul, és 36 betűt tartalmaz:
Az ábécé kiejtése meghallgatható ide kattintva (150 kB Ogg Vorbis formátumban).
[szerkesztés] Történet
Az albán ábécé többféle alapból kiindulva fejlődött ki.
Az első variáns Naum Veqilharxhi 1824-es Evetor nevű ábécéje volt, melyet 33 latin betűvel írtak. A cél az volt, hogy egy olyan ábécét alkosson, amire nincs befolyással sem a görög, sem az arab nyelv. Elsősorban Dél-Albániában használták.
A második Sami Frashëri szintén a latin íráson alapuló Alfabetare nevű ábécéje volt, de ebben számos görög betűt is felhasználtak. Ezt az írást használták az olaszországi albánok (Arbëreshëk), valamint a törökországi albán népesség is. Az első ábécéskönyv is ezzel az írással készült 1879-ben Konstantinápolyban.
Két másik változat katolikus segítséggel készült, az egyik Shkodrában, a neve Bashkimi volt; a másik Ndre Mjeda műve 1901-ből, aminek Agimi volt a neve.
1908-ban Monastirban egy kongresszus során eldöntötték, hogy egységesítik az albán ábécét, aminek az alapjául a konstantinápolyi verziót vették alapul. A következő években az iszlám hatására egyre többen szerették volna, ha az albán írás az arab ábécére váltana. Később ezek az igények visszaszorultak, és végül is 1911-ben a bashkimi verziót tették meg az albán nyelv hivatalos írásává. Ezt az összes nyelvjárás elfogadta, és máig ezt az ábécét használják.
A fentieken kívül volt még néhány más, többnyire regionális szintű írás Albánia több területén (pl. az Elbasani írás, valamint a Beitha Kukju írás), de ezek rövid időn belül eltűntek.


Based on work by