III. Kázmér lengyel király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Kázmér lengyel király (Nagy Kázmér, lengyelül Kazimierz III Wielki), született 1310. április 30-án, meghalt 1370. november 5-én Krakkóban. Lengyel király 1333-1370 között, a Piast-dinasztia utolsó tagja a lengyel trónon. I. Lokietek Ulászló Kaliszi Jadwiga, Szemérmes Boleszláv lányának fia. Nagy Kázmér 1325-ben Gediminas, litván nagyfejedelem lányát, Aldonát (Anna)vette el feleségül. E házassággal biztosították a Lengyelország elleni litván rablóhadjáratok megszűnését, és a litván-lengyel szövetség létrejöttét. A trónöröklés kérdésében 1339-ben született megállapodás Károly Róbert és Kázmér között, miután Aldona utód nélkül, váratlanul elhunyt. A megállapodás rögzítette, hogy amennyiben Kázmér utód nélkül hal meg, akkor a koronát Károly Róbert vagy a fia örökli, azzal a feltétellel, hogy megpróbálja visszaszerezni Lengyelország számára a tengermelléket és a többi elvesztett lengyel területet. Ennek fejében Károly Róbert elismerte Kázmér igényét a halicsi területre, azzal a kikötéssel, hogy ha Kázmérnak mégis lenne utóda, akkor Magyarország azt megvásárolhatja tőle. 1364-ben a krakkói egyetem alapítása indult meg, feltehetően ez annak a következménye volt, hogy Kázmér igyekezte magát jól képzett szakemberekkel, politikusokkal és diplomatákkal körülvenni. Nagy Kázmér próbálta Krakkót gazdasági centrummá fejlesztei. Bevezette az egész Lengyelországra érvényes garast (grosz). Az ő nevéhez fűződik a szokájogok jogrendbe gyűjtése is. Nagy Kázmér halálával kihalt a Piast-dinasztia Lengyelországban.
| Előző uralkodó: I. Lokietek Ulászló |
Lengyel uralkodó 1333-1370 |
Következő uralkodó: I. Lajos |


Based on work by