Haan Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Haan Lajos (szlovákul L'udovit Haan) (Sámsonháza, 1818. augusztus 13. – Békéscsaba, 1891. augusztus 12.): evangélikus lelkész, történetíró,az MTA tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életpályája

Sámsonházán (Nógrád vármegye) született, ahol atyja lelkész volt. Közép- és felső iskoláit Mezőberényben és Eperjesen végezte, 1841-1842-ben külföldi egyetemeken (Jenában, Gothában, Berlinben) tanult teológiát. 1842 őszén Selmecbányára hívták lelkésznek és tanárnak. 1848-ban Nagylakon (Békés vármegye) lett lelkész. Mint nemzetőr vett részt a szabadságharcban. 1855-ben Békéscsabán lett lelkész. Később megválasztották Haan Lajost a bányai evangélikus egyházkerület főjegyzőjének. Jelentős egyháztörténeti műveket írt. 1877-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

[szerkesztés] Főbb művei

  • Békés-Csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjáról (Nagyvárad, 1845);
  • Időszaki tábla a magyar protestáns egyház történetéhez (Pest, 1859 vagy 1860);
  • Időszaki tábla Magyarország történelméhez (Pest, 1866);
  • Békés vármegye hajdana (I–II., Pest, 1870–77);
  • Bél Mátyás (Bp., 1879).
  • Ó- és Uj-Nagylaknak történetei (1855);
  • Jena hungarica, sive mamoria hungarorum a tribus proximis saeculis acad. jenensi ad scriptorum (Gyula 1858);
  • Dürer Albert családi nevéről (1878);
  • Énekes könyv ágostai hitvallású hivek számára (Pest 1870);
  • Énekes könyv a békés-csabai evangélikus egyház használatára (Arad 1860);
  • A keresztény egyház történetei (Pest 1866);
  • Szerkesztette a magyarországi evangélikus egyház egyetemes névtárát.

[szerkesztés] Emlékezete

  • Békéscsabán magyar és szlovák nyelvű emléktábla őrzi emlékét a házon, ahol lelkészként lakott és alkotott.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források