Aiszkhinész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aiszkhinész (Athén,Kr. e. 389 - Rodosz,Kr. e. 314?) Görög szónok

Aiszkhinész 18. századi elképzelt portréja
Aiszkhinész 18. századi elképzelt portréja

Szegény sorsú családból származott, apja tanítómester volt, anyja pedig egy, ma már előttünk ismeretlen misztériumban való segédkezéssel keresett némi pénzt. Ő maga előbb a színészmesterséggel próbálkozott, de ebben sikertelen volt. Később állami szolgálatba lépett mint írnok, és sikerült a makedónbarát Eubolosznak a bizalmába férkőznie. Jelentősebb politikai megbízatásokhoz a század második felében jutott, 339-ben az athéniak követeként tárgyalt Delphoiben, és a makedón király, II. Philipposz uralmának elismerését szorgalmazta. Ettől az időtől datálódik ellenségeskedése a függetlenségi párt vezérével, Démoszthetnésszel. Ez utóbbi a küldöttségben ugyancsak részt vevő Timarkhosszal együtt az árulás vádját hozta fel Aiszkhinész ellen, ezt a vádat fejti ki Démoszthenésznek az „A hűtlen követség" című, teljes egészében fennmaradt szónoklata. Aiszkhinész viszontvádat emelt, egyrészt követtársát erkölcstelenséggel vádolta meg a „Kata Timarkhu" (Timarkhosz ellen) című beszédében, másrészt a „Peri parapreszbeiasz" (A hűtlen követség ellen) című védőbeszédben tiltakozott Démoszthenész vádjai ellen, rágalomnak állítva be azokat. Mindkét beszéd teljes egészében ránk maradt.

Kr. e. 338-ban Khaironeianál az athéniak vereséget szenvedtek a makedón támadóktól, Démoszthenész és Aiszkhinész párharca viszont még csaknem tíz éven át tartott. Utolsó összecsapásukat az váltotta ki, hogy vajon megérdemli-e Démoszthenész az aranykoszorút a város falainak újjáépítéséért vagy sem. Hat éven át tartó huzavona után mondta el ezügyben "Kata Ktésziphontosz" (Ktésziphontosz ellen) címmel vádbeszédét Aiszkhinész, de sikertelenül: Démoszthenész minden vádat visszavert, és akkora győzelmet aratott, hogy Aiszkhinésznek száműzetésbe kellett vonulnia. Utolsó éveit Szamosz és Rodosz szigetén élte le, politikai befolyását már soha nem nyerte vissza.

[szerkesztés] Források