III. Ahmed

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. Ahmed (1673. december 30. – 1736. július 1.) IV. Mehmed fia; bátyját, II. Musztafát követte ennek lemondatása után az Oszmán Birodalom trónján.

Ahmed jó kapcsolatot tartott fenn Angliával. Befogadta XII. Károly svéd királyt miután I. Péter orosz cár legyőzte a poltavai csatában 1709-ben. Akarata ellenére keveredett Oroszországgal háborúba, minden más szultánnál közelebb került ahhoz, hogy megtörje az északi riválisa hatalmát; nagyvezíre, Baltaji Mohamed pasa legyőzte az oroszokat a Prut folyó mellett 1711-ben.

A megkötött békében a Birodalom visszakapja az Azov erődítményt és a cár biztosította a törököket, hogy a jövőben távol fogja magát tartani a lengyelek és kozákok ügyeitől. Konstantinápolyban mégis akkora volt az elégedetlenség, hogy majdnem a háború megújítására került sor.

1717-ben Nándorfehérvár újra az osztrákok kezébe került. Anglia és Hollandia közbenjárásával sor került a passarovici békére 1718-ban, amelyben Törökország megtarthatta a Velencétől elvett területeket, de végleg le kellett mondjon Magyarországról.

A Perzsia elleni háború katasztrofálisan végződött, ami a janicsárok felkeléséhez vezetett, akik 1730. szeptember 12-én letették Ahmedet a hatalomtól. Hat évvel később halt meg, börtönben.


Előde: III. Ahmed Utóda:
II. Musztafa 17031730 I. Mahmud
16951703 oszmán szultánok 17301754