Johnny Cash
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Johnny Cash (Arkansas, Kingsland, 1932. február 26. – Tennessee, Nashville, 2003. szeptember 12.) Amerikai énekes és dalszövegíró.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Korai évek
Johnny Cash 1932-ben született az Arkansas állambeli Kingslandben, egy szigorú és szegény baptista gyapotültetvényes család negyedik gyermekeként.
Gyermekkorának egyik legmeghatározóbb alakja az édesanyja volt, általa kedvelte meg a zenét és különösen a gospelt. (Évtizedekkel később ki is adott egy tradícionális gospel dalokat tartalmazó lemezt My Mother's Hymn Book címmel.) Édesanyja és egy iskolatársa tanította meg az első akkordokra.
Születésekor a J.R. nevet kapta, mivel a szülei nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a neve. Csak később változtatta meg, mivel a hadsereg nem fogadott el csak kezdőbetűket, így lett John R. Cash.
1935-ben Dyess Colonyba költöztek, ahol átélték a Mississippi 1937-es áradását. Ezt örökítette meg az 1959-es Five Feet High And Rising című dalában.
1944-ben tragédia sújtotta a családot, amikor az egyik fiú, Jack, egy körfűrész okozta balesetben életét vesztette. Ettől a szörnyű emléktől a fiatalabb John sokáig nem tudott szabadulni. 1950-ben fejezte be a középiskolát és először egy detroiti karosszériaüzemben kezdett dolgozni. Ezt követően az Evadale margaringyárba került, ahol a műhelyeket, és az óriási konténereket kellett tisztán tartania.
1950 júliusában négyéves szolgálatra jelentkezett a légierőhöz, és a Nyugat-Németországban lévő Landsberg Légi Bázisra került, itt alakította meg első együttesét Landsberg Barbarians néven. 1954-ben mint őrmester szerelt le, hazatérte után röviddel feleségül vette a San Antonió-i születésű Vivian Libertót és Memphisbe költöztek, ahol elektromos cikkek eladásával foglalkozott. Esténként a rádióbemondók iskolájába járt. Memphisben találkozott Luther Perkinsszel (elektromos gitár) és Marshall Granttel (basszusgitár), akikkel ingyen lépett fel a KWEM rádióban.
[szerkesztés] A Sun Records
Cash úgy gondolta, hogy megpróbál a Sun Records stúdióval leszerződni. Az első meghallgatás alkalmával gospel dalokat adtak elő, amelyek nem igazán nyerték meg a tulajdonos, Sam Phillips tetszését. Phillips azt tanácsolta nekik, hogy menjenek haza és „vétkezzenek, majd jöjjenek vissza olyan dalokkal amit el tud adni”. Végül is Cash a 'Cry, Cry, Cry' című dalával nyerte meg Phillipset. 1955-ben ki is adták a Hey Porter és a Cry Cry Cry című dalokat, amelyek nagy sikereket értek el a listákon.
Következő felvétele a Folsom Prison Blues és az I Walk the Line volt, előbbi ötödik, utóbbi első helyezést ért el a country top listán. 1957-ben elsőként adott ki LP lemezt, a Sun Records történetében. Ekkorra már ő volt a stúdió legtöbb lemezt eladó sztárja, ám mégis úgy érzete, hogy nem foglalkoznak vele (Sam Phillips ekkor már Jerry Lee Lewis útját egyengette, ráadásul nem engedte, hogy Cash gospel albumot készítsen), így elfogadta a Columbia Records ajánlatát.
[szerkesztés] Drogok
Ahogy karrierje kezdett felfelé ívelni, egyre többet ivott alkoholt és rászokott az amphetaminokra. Egy ideig egy lakásban élt Waylon Jennignsszel, későbbi barátjával, aki maga is amphetaminfüggő volt.
Habár függősége nyilvánvaló volt, sok barátja nem vett róla tudomást. Függősége ellenére sikeres maradt, s a Ring of Fire című dallal első helyezést ért el a country listákon. Eredetileg a dal June Carter és Merle Kilgore tollából származik, s először a Carter's Sisters énekelte el. A dal Carter személyes problémáiról szól, arról hogyan próbálta eltitkolni Johnhoz fűződő szerelmét (mindketten házasok voltak) és hogy miként akarta Cash-t megszabítani „ördögi körétől” az italtól és az amphetamintól.
Egy alkalommal, 1965 júniusában leégette a Los Padres Nemzeti Park felét, mivel kigyulladt a traktorja. Mikor megkérdezték, hogy ő tette-e csak annyit válaszolt, hogy nem ő, hanem a traktorja a hibás.
Habár igyekezett fenntartani a róla kialakult „törvényen kívüli” (outlaw) imázst, ő maga soha nem ült börtönben, habár kisebb kihágások miatt egy-egy éjszakára rács mögé dugták. A legemlékezetesebb eset az volt, amikor El Paso-ban, elkapták a rendőrök (1966). Tablettákat csempészett be az országba Mexikóból. Ám mivel ezek a tabletták akkor nem voltak illegálisak, a bíróság ítélete felfügesztett büntetés és 125 ezer dollár bírság volt.
Ugyanebben az évben felesége, Vivian Cash benyújtja válókeresetét. Egy autóbalesetet követő gyógyszer-túladagolásba majdnem belehal, az izgatószerek miatt emlékezetkiesései vannak.
A következő évben is letartóztatták Starkville-ben, mivel belopózott egy kertbe virágot szedni. Ezt az emléket örökítette meg a Strakville City Jail című dalban.
Dr. Nat Winston kezeléseinek, de nem kevésbé June Carter állhatatos emberi-művészi gondoskodásának hatására a hatvanas évek végére sikerült helyreállítani egészségét.
[szerkesztés] Folsom Prison Blues
Amíg John Nyugat Németországban állomásozott 1951-ben, egyik este megnézte az ' Inside the walls of Folsom Prison' című filmet, amely hatására irta meg a nagy sikerű 'Folsom Prison Blues' című dalt.
Az 1950-es évek végén John elkezdett börönökben fellépni. Ekkor készült a két legendás album az 'At Folsom Prison - 1968' és az ' At San Quentin - 1969'. Az ' At Folsom Prison' albumról a Folsom Prison Blues, az 'At San Quentin'-ről pedig az ' A Boy Named Sue' című dal lett nagy siker. Előbbi első helyezést ért el a country hit listán és másodikat a pop hit listán.
Az eredeti felvételeket megvágták, mivel John néhány helyen igen szabadszájú volt, ám a modern CD-n kiadott változat az eredeti vágatlan anyagot tartalmazza, így hosszabb is mint az eredeti.
A Folsom és San Quentin börtönök mellett John 1972-ben a Svéd Österaker börtönben is fellépett. 1973-ban adták ki az 'At Österaker' című albumot. A felvétel ezért érdekes mert a dalok közötti szünetekben hallani lehet ahogy John svédül beszél az elitéltekhez.
Miután az 1970 évek elején John leszokott a kábitószerekről, újra felfedezte a keresztény vallást, s egy Nashville-hez közel eső templomba járt rendszeresen.
[szerkesztés] The Man in Black
1971-ben megjelenik a The Man In Black című lemeze, ahol a címadó dalban kifejti hogy Ő addig lép fel feketében koncertjein amígcsak háborúk sanyargatják a világot és vannak olyan emberek akik nyomorognak.
John az 1970 évek végére "találta ki önmagát". Rendszerint fekétében lépett fel a koncertjein. Ez a fellépőruha teljesen ellentétes volt azzal amit az akkori country "sztárok" viseltek. Ők ugyanis csillogó, feltünő szinekben léptek fel (rhinstone stlye)
Kezdetben Cash és zenészei azért viselték feketét mert ez volt az egyetlen olyan szin amelyik mindenki ruhatárában megtalálható volt. Igaz pályája elején viselt szines ruhákat, ám önéletrajzi irásában elmeséli, hogy szeretett feketét viselni a mindennapokban is.
[szerkesztés] A '70-es évek
Cash a hatvanas évek végén szerződést kötött az ABC televízós társasággal, és elinditotta saját műsorát, a "The Johnny Cash show" néven. Olyan hírességek szerepeltek nála mint a Statler Brothers, Bob Dylan, Neil Young és Kris Kristofferson. A show végül 1972-ben megszünt mert a producer és a rendező olyan változtatásokat szeretett volna amikbe Cash nem egyezett bele.
John több duetett énekelt Dylannel, pl. One Too Many Morning, és Dylan, Nasville Sklyine című country albumán is közreműködött. John a hatvanas évek végén barátkozott össze Dylan-nel aki szomszédja volt Woodstock-ban.
Sajnos a hetvenes évek közepére Cash népszerűsége visszaesett, bár az 1975-ben kiadott első önéletrajzi írása amely a 'Man in Black' címre hallgat 1,3 millió példányban kelt el. (Második önéletrajzi írása 1997-ben jelent meg 'Cash: The Autobiography' címmel) Ekkor készült el, barátja Billy Graham segítségével Jézus életéről szóló filmje mely a 'The Gospel Road' címet kapta.
John-t először 1972-ben hívták meg a Fehér Ház-ba. Ekkor Nixon volt az elnök, s az ő kérése az volt, hogy Cash játsszon el neki 2 dalt, mégpedig a 'Okie from Muskogee' ( mely elitéli az alkohol és drog fogyasztást) és a 'Walfare Cadillac'-et. John visszautasította mindkettőt s helyette a ' The Ballad of Ira Hayes' dalt adta elő. ( Ira Hayes, egy amerikai háborús hős akivel rosszul bántak visszatérése után, aki egyébként a híres 'Raising the Flag on Iwo Jima' című képen is látható)
John egyébként jó barátságban volt az összes későbbi elnökkel. Bár az utolsó két elnökben, Bill Clintonban és George W. Bushban nem igazán bízott. Közelebbi barátságba talán Jimmy Carterrel került. Ezek a barátságok nem a politikáról szóltak, mivel John-t nem igazán érdekelte a politka. Inkább arról volt szó, hogy kedvelte és nagyra tartotta ezeket az embereket.
[szerkesztés] A '80-as évek
A nyolcvanas évektől már csak ritkán vállal börtönben fellépéseket, kétévente továbbra is készíti Columbia sorlemezeit.Változatlanul aktívan koncertezik az egész világon. Budapesten 1983-ban lépett fel a Sportcsarnokban.Utolsó kelet-európai koncertje 1987-ben volt a lengyel Sopoty zenevárosban. 1986-ban nagy megrázkódtatás éri: a Columbia Records közel harminc év után szerződést bont vele.Egy ideig nem találja helyét. A Mercury Records keresi meg, és itt öt albumot készít(Ekkor jelennek meg első CD-i). 1987-ben Lengyelországban ad egy koncertet a Sopoty zenevárosban.(Ez az utolsó kelet-európai koncert).1989-ben szívrohamot kap, egy hétig kómába esik,felépül, de egy évig nem vállal semmilyen fellépést.
[szerkesztés] A Highwaymen
A Highwaymen négyes 1985-ben alakult, Johnny Cash, Waylon Jennings, Kris Kristofferson, és Willie Nelson énekesek személyében. Összesen három stúdióalbumot jelentettek meg:
Highwaymen I - 1985
Highwaymen II - 1990
Highwaymen III (The Road Goes On Forever) - 1995
A kilencvenes évek elején rengetegett koncerteztek Írországban.
Volt egy tervezett fellépés Bukarestben is de ez törölve lett, vélhetőleg az akkori háborús történések miatt.
[szerkesztés] American Recordings
1994-ben Rick Rubin keresi meg, és utolsó kiadójához az American Recordings-hez szerződik, Rick Rubin kérésére.Itt négy album készül, mind a négy unplugged jellegű, együttese nélkül énekel már.
Az American I. album kapja a legnagyobb reklámot: a dalokkal fellép Németországban, Angliában, Ausztráliában és az 1994-es woodstocki, glastonbury fesztiválon, és számos amerikai talkshow-ban.A Deila's Gone c. számból videoklipp készül.
[szerkesztés] Utolsó Évek
1999-ben megtámadja a Parkinson-kór. 2001-ben ismét kórházba kerül keringési zavarokkal.Közben készül az utolsó American CD. 2003 májusában felesége June szívrohamban meghal.Innentől már csak árnyéka önmagának.Az egyre elhatalmasadó betegsége miatt már beszélni is alig tud.Végül 2003 szeptemberében követi feleségét.
Egész America gyászolja.Nixon-tól kezdve George Bush-ig szinte minden elnöktől kapott valamilyen állami kitüntetést. A temetésen több százan vesznek részt, köztük olyanok mint: Sheryl Crow, Bono, és az egykori Tennessee Three tagok. Nashville-i, Hendersonville-beli házukból múzeumot alakítanak ki.Egyik utolsó interjújában így nyilatkozott:"Nagyon szép életem volt, de nem adom fel, harcolok a betegségem ellen amíg lehet.Nem félek a haláltól."
Rick Rubin bejelenti, hogy 1994-től haláláig felénekelt kiadatlan felvételeit hamarosan megjelenteti.
[szerkesztés] Diszkográfia
Rengeteg albumot jelentetett meg,íme néhány a frissebbek közül: (Teljes lista: Johnny Cash diszkográfiája)
- 1994 – American Recordings I: American Recordings
- 1996 – American Recordings II: Unchained
- 2000 – American III: Solitary Man
- 2002 – American IV: The Man Comes Around
- 2003 – Unearthed
- 2006 – American V: A Hundred Highways
[szerkesztés] Klippek
- Redemption
- San Quentin
- Highwayman
- Get Rhythm
- Folsom Prison Blues
- I Walk The Line
- Ring Of Fire
- Jackson (w. June Carter)
- Jacob Green
- Ghost Riders In The Sky
- Hurt
- God's Gonna Cut You Down
[szerkesztés] Díjak és elismerések
- 1956 - B.M.I. - Folsom Prison Blues
- 1956 - B.M.I. - I Walk the Line
- 1956 - B.M.I. - So Doggone Lonesone
- 1956 – Cashbox – Most Promising Male Vocalist
- 1957 – Cashbox – Most Programmed Male Country Vocalist
- 1957 – B.M.I. – Next In Line
- 1957 – B.M.S. – There You Go
- 1957 – B.M.I. – Train of Love
- 1958 – Billboard – Favorite Country & Western Artist
- 1958 – B.M.I. – Big River
- 1958 – B.M.I. – Come In Stranger
- 1958 – B.M.I. – Home of the Blues
- 1958 – B.M.I. – It's a Little More Like Heaven Where You Are
- 1958 – Cashbox – Most Porgrammed Male Country Vocalist
- 1959 – Cashbox – Male Country Vocalist of the Year
- 1959 – Billboard
- 1959 – B.M.I. – All Over Again
- 1969 – B.M.I. – Don't Take Your Guns to Town
- 1959 – B.M.I. – I Got Stripes
- 1959 – B.M.I. – What Do I Care
- 1959 – B.M.I. – Luther's Boogie
- 1964 – B.M.I. – The Matador
- 1964 – B.M.I. – Understand Your Man
- 1967 – Grammy – Jackson
- 1968 – Grammy – Best Album Notes: Johnny Cash at Folsom Prison
- 1968 – Folsom Prison Blues
- 1968 – Grammy – Jackson
- 1969 – C.M.A. – Entertainer Of The Year
- 1969 – C.M.A. – Single Of The Year: A Boy Named Sue
- 1969 – C.M.A. – Single Of The Year: San Quentin
- 1969 – C.M.A. – Vocal Dueo Of The Year: Johnny Cash & June Carter
- 1969 – C.M.A. – Founding President's Award
- 1969 – SESAC – Lorena
- 1969 – Metronome – Man Of The Year
- 1969 – B.M.I. – Folson Prison Blues
- 1969 – B.M.I. – Daddy Sang Bass
- 1970 – Record World – Album Of The Year: San Quentin
- 1970 – Record World – Country Artist Of The Decade
- 1970 – Newspaper Entertainment Assoc. – Man Of The Year
- 1970 – Music Operators of American – Man Of The Year
- 1970 – C.M.A. Great Britain – Album Of The Year: San Quentin
- 1970 – C.M.A. Great Britain – Entertainer Of The Year
- 1970 – Grammy – Male Vocalist Of The Year
- 1970 – Grammy – Best Album Notes: Nashville Skyline
- 1971 – Doctorate of Humanities – Garner Webb University
- 1972 – Listen Magzine – Man Of The Year
- 1972 – C.M.A. Great Britain – Entertainer Of The Year
- 1972 – Audie Murphy – Patriotism Award/Spirit Of America Festival
- 1972 – Dove Award – Album Liner Notes
- 1972 – SESAC – Long Legged Guitar Pickin' Man
- 1975 – Intl. Film & Television Festival Bronze Award: Ridin' The Rails
- 1976 – American Medical Assoc. – Special Merit Award
- 1976 – Doctorate of Humane Letters – National University
- 1976 – Hollywood Chamber of Commerce – Star Walk Of Fame
- 1977 – Horatio Alger – The Horatio Alger Award
- 1979 – United Nations – Humanitarian Award
- 1979 – Arkansas Broadcasters Assoc. – The Arkansasn Of The Year
- 1979 – Youth For Christ – Man Of The Year
- 1980 – C.M.A. – Hall Of Fame Inductee
- 1981 – National Assoc. for Continuing Education – President's Award
- 1985 – A.S.C.A.P. – Tennessee Flat Top Box
- 1985 – A.C.M. – Single Of The Year: Highwayman
- 1986 – A.M.A. – Favorite Video Group – The Highwayman
- 1986 – Jewish National Fund – Shalom Peace Award
- 1988 – R.I.A.A. – Multi Platinum Album: Johnny Cash at Folsom Prison
- 1989 – Music City News – The Living Legend Award
- 1989 – Songwriter's Guild of American – Aggie Award/ Hall Of Fame Inductee
- 1990 – A.C.M. – The Pioneer Award
- 1991 – Grammy – The Living Legend Award
- 1992 – Rock and Roll Hall of Fame – Hall Of Fame Inductee
- 1994 – Grammy – Best Folk Album: American Recordings
- 1994 – Guitar Player Magazine – Best Country Guitar LP: American Recordings
- 1995 – N.A.M.M.I.E. – Best Folk Album: American Recordings
- 1995 – Country Weekly Magazine – Favorite All Time Male Vocalist
- 1996 – Kennedy Center Honors – Lifetime Contribution To American Culture
- 1996 – Arkansas Entertainers Hall of Fame – The President's Award
- 1996 – Arkansas Entertainer's Hall of Fame – The Entertainer's Award
- 1996 – Rolling Stone – Best Country Artist
- 1997 – Playboy Music Poll – Hall Of Fame
- 1998 – Grammy – Best Country Album: Unchained
- 1998 – National Academy of Songwriters – Lifetime Achievement Award
- 1998 – CLIO – Music Adaptation – Nissan "Assembly Line"
- 1999 – Grammy – Lifetime Achievement
- 1999 – N.A.R.A.S. Memphis Chapter – Premier Player Award
- 1999 – C.C.M.A. – The Living Legend Award
- 1999 – N.A.M.M.I.E. – The Heritage Award
- 2000 – Grammy – Best Country Male Vocal – Solitary Man
- 2001 – The Autry Museum – The Western Heritage Award
- 2002 – Grammy – Shared for Best Country Album
- 2002 – National Medal of Art for 2001
- 2003 – CMA – Irving Waugh Award of Excellence
- 2003 – CMA – Video of the Year: Hurt
- 2003 – CMA – Album of the Year: American IV, The Man Comes Around
- 2003 – CMA – Single of the Year: Hurt
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- A Lost Highway Records Johnny Cash oldala
- A Sony/BMG/Legacy kiadó Johnny Cash oldala
- A Nemhivtalos Magyar Oldal
- danubius.hu
- A Magyar Johnny Cash Honlap
- Maninblack.net
- Steven Menke rajongói honlapja
- Johnny Cash a CMT.com-on
- Eloine Chapman honlapja
- Johnny Cash - A férfi feketében - music.hu
- A Hivatalos Cseh Fan Site (IE)
- SG.hu - A Nyughatatlan
- Filmszerepei, mellékszerepei
- VH1 Johnny Cash Bio
- MTV Johnny Cash Bio


Based on work by