Jászóváralja
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jászóváralja (szlovákul Jasovský Podzámok, németül Pisendorf) Jászó község része, egykor önálló település Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Kassától 22 km-re nyugatra a Kassai-medence délnyugati részén a Bódva jobb partján fekszik.
[szerkesztés] Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban is éltek emberek és azóta területe megszakításokkal folyamatosan lakott. A jászói premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította a középkorban országos jelentőségű hiteles hely, melyet még a 17. században is tornyokkal erődített fal övezett. Építését csak a tatárjárás szakította félbe és 1255 után fejezték be. A premontrei szerzetesek nyomában főként a Szepességből német telepesek érkeztek a faluba. A település 1290-ben számos kiváltságot (vásártartási jog, vámszedési jog, vadászati jog) kapott és gyorsan várossá fejlődött. Ekkor a település tulajdonképpen két részből állt. A Bódva jobb partján fekvő Jászóváralja és a bal parton fekvő Jászóból. Jászóváralján általában a monostor szolgálónépei laktak, míg Jászó egyre inkább városi jelleget öltött. Jászó várát 1312-től Károly Róbert és a jászói konvent egyezsége alapján építték. 1390-ben Jazowara néven említik. A 15. század közepén a husziták foglalták el, de 1458-ban Rozgonyi Sebestyén visszafoglalta. Jászó 1394-ben évenkénti országos vásár megtartására szóló jogot kapott. A 15. században ellentét robbant ki a monostor és a város között a fizetendő adók és a monostornak végzett munkák miatt. A prépostságot 1619. szeptember 12-én Bethlen István serege pusztította. 1676-ban Teleki Mihály kurucai égették fel. Falai között noviciátus és hittudományi főiskola működött, melyet Kisdy Benedek egri püspök alapított a jezsuiták számára 1657-ben, de 1929-ben Gödöllőre költöztették. A régi monostor épületeit az 1740-es években lebontották és ezután 1750 és 1766 között építették fel a ma is látható későbarokk épületegyüttest. A település lakói főként mezőgazdaságból és bányászatból éltek. A hozzá tartozó bányákban vasat, rezet, ólmot bányásztak. A bányászati tevékenység különösen a 18. század végén lendült fel, 1780-ban nagyolvasztó is épült itt. A vaskohók mellett több kovácsműhely, fűrésztelep, téglagyár és malom is működött. 1910-ben Jászóváraljának 243, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Cserháti járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította, de csak a 13. század közepén készült el. A középkorban országos jelentőségű hiteles hely volt. Mai formáját a 18. századi újjáépítéskor nyerte el. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma 1970-ben leégett, különösen a freskók rongálódtak meg, de helyreállították. A monostor könyvtára 1802-ben épült.
- A falutól délnyugatrara emelkedő hegyen állnak Jászó várának romjai, melyet 1317 körül Károly Róbert emeltetett, királyi vár, a 15. század közepén a husziták birtokolták. 1685-ben Thököly foglalta el, 1707-ben pedig Rákóczié lett. A kuruc harcok után pusztult el.

