Cukorbetegek diétája

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A cukorbetegség kezelésének fontos része a megfelelő diéta.

Az étrendi kezelés célja, hogy

  • optimális testtömeget és tápláltsági állapotot érjünk el, illetve azt megtartsuk,
  • a vércukor értékeket a normális értékekhez legközelebb eső tartományban tartsuk,
  • a szövödmények kifejlődését megelözzük, illetve késleltessük a táplálkozási tényezők optimális kihasználása révén.

A diéta mindig személyre szólóan van meghatározva. A napi tápláléknak mindig tartalmaznia kell a szervezet számára szükséges valamennyi tápanyagot.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Miért kell diétázni?

Egészségeseknél az étkezésenként elfogyasztott táplálék szénhidráttartalmától függően a hasnyálmirigy több, kevesebb inzulint termel. Az inzulin feladata, hogy a vérben lévő vércukor bejutását segítse a sejtekbe. Sok cukorbetegnél a saját inzulintermelés, vagy a hatása annyira károsodott, hogy ha kivülről nem juttatnánk be inzulint, a sejtek éheznének. Közben a táplálék formájában elfogyasztott szénhidrát a vérben igen magas cukorszintet eredményezhet. Azok a betegek, akik inzulinkezelésre szorulnak, abban különböznek nem cukorbeteg társaiktól, hogy az egészséges embereknél a hasnyálmirigy akkor és annyi inzulint termel, amennyire az elfogyasztott étel szénhidráttartalmától függően szükség van. Az inzulinnal kezelt betegeknél az alkalmazott inzulinok hatásgörbéjét figyelembe véve kell az étkezések számát, időpontját és szénhidráttartalmát megtervezni. Így a cukorbeteg embereknek tudatosabb táplálkozást kell megvalósítaniuk ,mint az egészségeseknek.

[szerkesztés] Az étrend tápanyag-összetétele

Az étrenden belül a fehérje és zsír aránya megfelel az egészségeseknek javasolt mennyiségekkel, azaz a diéta zsírszegény és fehérjékben relatíve „korlátozott”. A fehérjék korlátozása nem fehérjeszegénységet jelent, hanem a szervezet számára szükséges fehérje bevitelét, de nem többletet. A többlet fehérje ugyanis energia és zsír többletet jelent, mely kedvezőtlenül alakítja a tápanyag összetételét, és a veseszövődmény kialakulását is gyorsíthatja. A zsírszegénység, mint az egészségeseknél is, érrendszeri problémák megelőzésének egyik eszköze. Azoknál, akiknél ilyen problémák fennállnak, fontos, hogy állapotromlás ne következzen be. A zsiradék szegénység – fogyókúra esetén – az energia-megszorítás egyik módja is. Zsiradékfogyasztáskor az állati zsiradékokat kerülni kell, hogy mérsékeljük a koleszterin-bevitelt. Akiknél a vér koleszterintartalma még normális, inkább megelőző ez a megszorítás. A magyar néptáplálkozás koleszterin-bevitele kétszerese az ajánlott mennységnek. A normál bevitel fogyasztása igencsak kimeríti a diétázás fogalmát. Fontos tudnivaló, hogy az ajánlott napi koleszterin bevitel 250-300 mg. Egy tojássárga már 250 mg koleszterint tartalmaz. A belsőségekből 10 dkg mennyiség már több mint a napi mennyiség. A zsírosabb húsok, sajtok, felvágottak és szalonnafélék 100 mg körüli koleszterint tartalmaznak. A tudomány mai állása szerint a cukorbetegek étrendjének szénhidrátban gazdagnak kell lennie. Ez nem a magyar fogalom szerinti tészta, fehérliszt és kenyérfogyasztás bőségét jelenti, hanem rostos gabonatermékeket, zöldséget, főzeléket és gyümölcsöt. A szénhidrátot a cukorbetegség szempontjából az alábbi módon rangsoroljuk:

  • a finomított cukor, méz, szőlőcukor és az ezeket tartalmazó élelmiszerek (ételek és italok) kerülendők. Ide tartozik a szőlőcukrot tartalmazó szőlő is.
  • Az egyszerű cukrot tartalmazó gyümölcsök és tejtermékek, amelyeknél a felszívódás kedvezőbb, korlátozott formában fogyaszthatók. Tejből napi 2-3 dl mennyiség. A gyümölcsökből a szénhidráttartalmuk figyelembevételével 20-60 dkg fogyasztható. A szénhidrátokon belül a gyümölcscukor az összes szénhidráttartalom egynegyedét alkothatja, ami 30-50 gramm fruktóznak felel meg.

Az összetett szénhidrátok képezik az étrend legnagyobb részét. Ide tartoznak a magasabb szénhidráttartalmú, főleg keményítőt (dupla cukrot) tartalmazó lisztes áruk, burgonya, rizs, melyekből szintén mért mennyiségeket lehet fogyasztani, a lisztes áruk és a rizs közül előnyösebbek a rostosabb változatok. Ilyenek a barnarizs, korpáskenyér.

Szabadon fogyaszthatók egy adagban (ez általában 20-30 dkg-nyi mennyiséget jelent), az alacsony szénhidráttartalmú főleg rostokat tartalmazó zöldségek, főzelékek.

Az ételek szénhidráttartalmukon felül különböző mértékben emelik a vércukor szintet. Ezt hívjuk az ételek glikémiás indexének. Ez azt fejezi ki százalékban, hogy a vizsgált szénhidrát, milyen mértékű étkezés utáni vércukoremelő hatással rendelkezik, a szőlőcukor emelő hatásához képest.

Néhány élelmi anyag és élelmiszer glikémiás indexe:

90-100%

malátacukor, burgonyapüré, főtt burgonya, méz, gabonapehely,

70-90%

fehér és félbarna kenyér, zsemle, kifli, Abonett, ostya, kétszersült, sós sütemények, kekszek, édes müzli, pudingpor, tejberizs, fehér liszt, főtt tészták, (kivéve: spagetti, makaróni), kalács, szőlő.

50-70%

Szacharóz, (ez csak felerészben tartalmaz szőlőcukrot, másik fele gyümölcscukor)
zabpehely, kukorica, főtt rizs, fekete kenyér, banán, cukrozatlan gyümölcslé, zöldborsó,

30-50%

tej, joghurt, kefir, a legtöbb hazai gyümölcs, spagetti, makaróni, tejszínes fagylaltok, narancs,

30% alatt

gyümölcscukor, szorbit, lencse, bab, borsó, szójabab (sok helyen állati takarmányozásra használják) dió, mogyoró, korpás müzli, színes főzelékek, saláták, cékla, retek, paprika, paradicsom.

[szerkesztés] Diéta és mozgás

[szerkesztés] Diéta és inzulinkezelés

[szerkesztés] Forrás

  • dr. Fövenyi Józsf-Papp Rita: Cukorbetegek diétáskönyve Budpes, 1987. ISBN 963 241 313 9
  • Nagy Margit Minta étrend füzetek Budapest, 2005. nyomtatvány
  • Stella Bowling: Cukorbetegek mindennapi szakácskönyve Budapest, 1ö85 ISBN 963 548 793 2
  • Gyurcsákné Kondrát Ilona: Van az Ön családjában cukorbeteg? Budapest, 2002 (magánkiadás)

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Orvostudományi portál Orvostudományi portál