Junkers Ju 87

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Junkers Ju 87 (Stuka – Sturzkampfflugzeug) zuhanóbombázó repülőgépet a németek 1935-ben fejleszették ki, abban az évben, amikor Hermann Göring, a Luftwaffe (Német Légierő) főparancsnoka bejelentette a haderőnem újjászervezését (március 15.)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A repülőgépet a villámháború (Blitzkrieg) elmélete alapján fejlesztették ki. A villámháborús elképzelés lényege, hogy az addig megszokott merev harcászattal szemben egy sokkalta rugalmasabb, kezdeményezőbb stratégiát képviselt. A stratégia alapötlete az, hogy az ellenség vonalait gyors, meglepetésszerű támaddással áttörő páncélosok a mögöttük haladó gyalogságra bízzák a megmaradt gyalogsági erők felszámolását, így a páncélosékek (Panzerkeil) akadálymentesen, és a gyalogság sebességétől függetlenül haladhattak előre.

Ez volt az a stratégia, ami létjogosultságot szavazott a "Stuka"-nak, mivel a hadsereg számára jól jött egy olyan gép, ami a bombázók általános 6-7%-os találati pontosságát akár 80%-ra növelte. Ez a gép ugyanis (akár motorjait is leállítva) zuhanórepülésbe kezdett, így repülve rá a (mozgó) célpontra, amikor elért egy kritikus magasságot, kioldotta bombaterhét, majd emelkedni kezdett.

1944-ig, a gyártás befejezéséig 5700 db Ju-87-est gyártottak.

[szerkesztés] Alkalmazása

A Ju 87-est minden fronton bevetették, Lengyelországban, a Dánia és Norvégia elleni hadjáratokban, a Benelux államok ellen, Franciaországban, ám az angliai légi csata idején kiderült, hogy a brit vadászokkal szemben lomhasága miatt túlságosan sebezhető, ezért ezután inkább csak az orosz fronton és a mediterrán térségben vetették be.

A II. világháború legeredményesebb Stuka-pilótája Hans Ulrich Rudel ezredes volt, aki egymaga több, mint 500 szovjet páncélost pusztított el. Egyedül ő kapta meg a második világháború legmagasabb német katonai kitüntetését, a vaskereszt tölgyfalombbal, kardokkal és briliánsokkal ékesített lovagkeresztjét, amelynél a tölgyfalomb színaranyból készült.

[szerkesztés] Típusváltozatok

  • a háború kezdeti szakaszában a "B" jelű
  • ennek emegrősített változata a "D" jelű
  • a külön páncélosok ellen kifejlesztett "G" jelű Ju 87 két a szárnytőbe épített 37 mm-es gépágyúval
  • ledobható üzemanyag-póttartállyal felszerelt (növelt hatótávolságú) "R" jelű

[szerkesztés] Műszaki adatok (Ju 87D)

  • Személyzet: 2 fő (1 fő pilóta, 1 fő lövész)
  • Motor: Junkers Jumo 211J–1 (1420 Le)
  • Sebesség: 420 km/h (4120 m magasságban)
  • Szolgálati csúcsmagasság: 10500 m
  • Hatótávolsága: 760 km
  • Hossza: 8,65 m
  • Szárnyfesztávolság: 9,87 m
  • Fegyverzet: 2 db 7,9 mm-es MG 81 géppuska, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, maximum 1800 kg bomba