Humori kolostor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szűz Mária mennybemenetele templom |
||||
A kolostortemplom külső, déli faliképének részlete |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Románia | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1993 | |||
A humori Szűz Mária mennybemenetele templomot és az azt övező kolostoregyüttest Petru Rareş fejedelem uralkodása idején Toader Bubuiog és felesége emeltette, s fejlődése alapítójának halála után is folytatódott. Vasile Lupu 1641-ben nagyszabású védelmi építkezéseket kezdeményezett, így a kolostor területét a 17. században új erődfalakkal biztosították. Bukovina 1774-ben történt osztrák fennhatóság alá kerülésével megkezdődött az ortodox kolostoregyüttes pusztulása. Maradványainak korszerű helyreállítása 1959-ben kezdődött el.
A kolostortemplom az erődfalakkal körülvett udvar középpontjában áll. Az előcsarnok két keresztboltozati mezővel fedett, nyitott tere, majd a csegelyes-kupolás pronaosz után a kétszintes sírterem következik. A keleti oldalon, Toader Bubuiog sírja mellett van a templom liturgikus központja. Az elrendezés négyezetét hagyományos módon, kétszintes, egymástól 45 fokkal elforgatott csegelyeken nyugvó kupola zárja le, amely kívülről nem látszik, mert rejtve marad a tetőzet alatt.
A templom belső- és külső falfestési munkái 1535-ben fejeződtek be. A képek ikonográfiai rendje a Moldvában meggyökeresedő ortodox hagyományok szerint alakult ki. A belső falfestmények legfelső, mennyezeti szférájából töretlen kompozíciós átmenet vezet az alsó, földi mezőbe, ahol Petru Rareş fejedelem felesége és fia társaságában Krisztus oltalmába helyezi a templomot. A Mária, vagy Szent János alakja köré komponált képek a nyugati oldalon, a nyitott előcsarnokban az „Utolsó Ítélet” víziójával kapcsolódnak a külső falfestmények együtteséhez. A szentélyrész külső falfelületén a hagyományos, hat sorba rendezett „Égi és földi hierarchia” képei jelennek meg. A déli oldalon a „Jessze fájá”-nak képei, délnyugatra, az „Akathisztosz-himnusz” alapján „Mária történetének bemutatása” következik. Itt látható „Konstantinápoly ostroma” is. A templom északi oldalán a képek majdnem teljesen elpusztultak.
A Világörökség körébe tartozó templom szomszédságában ma egy modern női kolostor működik, saját új templommal és rendházzal. A korábbi kolostor egyik védőtornya a jelenlegi teken kívül áll. Az északnyugati kerítésfalnál egy alacsonyabb, újabb galériás torony található.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963 367 245 7
- A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963 13 2393 5
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Bals, E.: Das Kloster Humor. Bukarest, 1967.
- Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963 16 3059 5
- Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963 243 099 9
- J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963 548 774 6.


Based on work by