Iszauriaiak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Iszauriaiak, vad, rabló nép az ókori Kis-Ázsia déli részén, Pisidia és Kilikia tartományok gatárán, a Taurus-hegységtől télre, a mai Törökország déli középső területén. Amikor fővárosukat, az erődített Iszaurát vagy Isaura Vetust Perdikkasz makedón régens az i. e. 4. században megostromolta, az iszauriaiak inkább felégették, minthogy az ellenség kezére kerüljön. Az iszauriaiakat Servilius Vatia római hadvezér sem tudta (i. e. 76 – [[i. e. 75]) teljesen behődoltatni, és egészen a 11. századig, a szeldzsuk törökök benyomulásáig gyakorlatilag függetlenek maradtak. I. Leó bizánci császár (457]] – 474) iszauriai zsoldosokkal váltotta fel a germánokat a keletrómai hadseregben, így Konstantinápoly nem vált Rómához hasonlóan a barbárok prédájává.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.