A Saucerful of Secrets (dal)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Pink Floyd A Saucerful of Secrets |
||
|---|---|---|
| Album | A Saucerful of Secrets | |
| Megjelent | 1968. június 29. (UK) 1968. július 27. (US) |
|
| Felvételek | Abbey Road Studios, London 1968. április |
|
| Stílus | Pszichedelikus rock | |
| Hossz | 11:57 | |
| Kiadó | Columbia Records/EMI (UK) Capitol Records (US) |
|
| Szerző | Roger Waters, Richard Wright, Nick Mason, David Gilmour | |
| Producer | Norman Smith | |
| Az album dalai | ||
| Corporal Clegg (4) |
A Saucerful of Secrets (5) |
See-Saw (6) |
A Pink Floyd "A Saucerful of Secrets" című dala a zenekar azonos című második albumán jelent meg 1968-ban. A majdnem 12 perces dal négy részt foglal magában, megírásában a zenekar mind a négy tagja részt vett. Ez egy különösképpen kísérletező, avantgarde darab (hasonlóan legtöbb munkájukhoz, amit Syd Barrett kiválása után csináltak).
A dal részei a következők:
- "Something Else" (lassan beúszó cintányér, orgona)
- "Syncopated Pandemonium" (végtelenített dob, cintányérok, gitáreffektek)
- "Storm Signal" (harangjáték és orgona)
- "Celestial Voices" (basszusgitár, orgona, mellotron és kórus)
A dal (első nyilvános előadásain "The Massed Gadgets of Hercules" címmel) 1968 és 1972 között a Pink Floyd koncertjeinek állandó része volt. Az 1969-es Ummagumma koncertalbumát ez a dal zárja. Az ugyanebben az évben előadott The Man and the Journey című műsorban "The End of the Beginning" címmel szerepelt. A Pink Floyd: Live at Pompeii című koncertfilmben látható verziót sokan a dal meghatározó változatának tartják.
Roger Waters a Rolling Stone című lapnak adott egyik interjújában azt mondta, hogy a dal egy csatáról és a csata utáni állapotokról szól. A "Something Else" a csata előkészülete, a "Syncopated Pandemonium" maga a csata, a "Storm Signal" a harcmező a csata végén, a "Celestial Voices" pedig az elesett harcosok gyászolása.
Koncerteken a dal sokban különbözött a stúdióváltozattól. A dalt indító cintányér helyett Waters csak egy két hangból álló dallamot játszott. A "Syncopated Pandemonium" alatt Richard Wright orgonán játszott, a stúdióváltozaton pedig ököllel ütötte a zongorát (híres kivétel a Live at Pompeiiben látható változat). A "Celestial Voices" a stúdióváltozathoz hasonlóan orgonával kezdődött, később azonban Waters, Mason és Gilmour is csatlakozott Wrighthoz (Gilmour énekelt). Ez különösen hatásos lezárást adott a dalnak, mely az Ummagummán hallható fogadtatásból is érezhető.
[szerkesztés] Részlet
| Pink Floyd |
|---|
| Syd Barrett | David Gilmour | Nick Mason | Roger Waters | Richard Wright |
| Diszkográfia |
| Stúdióalbumok: The Piper at the Gates of Dawn | A Saucerful of Secrets | Ummagumma | Atom Heart Mother | Meddle | The Dark Side of the Moon | Wish You Were Here | Animals | The Wall | The Final Cut | A Momentary Lapse of Reason | The Division Bell |
| Filmzenék: Tonite Let's All Make Love in London | Music from the Film More | Zabriskie Point | Obscured by Clouds |
| Koncertalbumok: Ummagumma | The Man and the Journey | Delicate Sound of Thunder | P*U*L*S*E | The Wall Live |
| Válogatások: Relics | A Nice Pair | Masters of Rock | A Collection of Great Dance Songs | Works | Shine On | Echoes |
| Filmográfia |
| Live at Pompeii | The Wall | Delicate Sound of Thunder | La Carrera Panamericana | P*U*L*S*E |
| Kapcsolódó cikkek |
| Bob Klose | Steve O'Rourke | Alan Parsons | Storm Thorgerson/Hipgnosis | A Pink Floyd koncertjei | Érdekességek | Disznók | Publius Enigma |


Based on work by