Fender Stratocaster

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fender Stratocaster
Elektromos gitár
Fender Stratocaster
Gyártó cég: Fender
Gyártás éve: 1954 - napjainkig
Test: tömör - kőris, éger
Nyak: csavarozott - juhar
Menzúra: 65 cm
Érintők: 22
Húrok: 6
Hangszedők: 3 egytekercses
Húrláb: hat csuklópontos „Vintage” tremoló

A Fender Stratocaster minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb elektromos gitárja. Leo Fender fejlesztette ki 1954-ben, a Telecaster utódaként. Jellegzetes testformáját megjelenése óta számos gitárkészítő lemásolta, és másolja napjainkban is, így elterjedt kifejezéssé vált a stratocaster-forma, mely az ilyen típusú gitárok testformájára utal.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A Fender hangszercég az eredetileg villamosmérnök Leo Fender nevét viseli, akinek nevéhez köthető a világ első sorozatgyártású elektromos gitárjaként ismert Telecaster (eredeti nevén Broadcaster) megalkotása is. A Stratocaster 1954-ben került piacra a Telecaster utódjaként.[2] A hangszer páratlan karriert futott be. Napjainkig a világ vitathatatlanul legkeresettebb elektromos gitárja.[3] Több világhírű gitáros kedvenc hangszere - ezen zenészek egy része rendelkezik saját nevével fémjelzett Artist modellel is.[4] A Stratocaster lényegében a mai napig ugyanaz, mint az 1954-es modell, bár a Fender már kínál a standardtől eltérő variánsokat is.

[szerkesztés] Felépítése

A Stratocaster gitárok felépítése a modell bemutatása idején rengeteg olyan újítást hordozott magában, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne egy elektromos gitár. Ezek egy része technológiai, de vannak köztük kényelmi szempontok vezérelte fejlesztések is.

[szerkesztés] Alapszerkezet

A Stratocasterek felépítésére jellemző a precíz kidolgozás, és a különösen jó minőségű anyagok használata.

[szerkesztés] Test

A Stratocasterek hagyományosan kőris-, vagy égerfából készült tömör gitártesttel rendelkeznek. A tömör test növeli ugyan a hangszer súlyát, de hosszabb és sokkal tisztább hangkitartást eredményez, mint az üreges test. A test nyak felőli részén a Telecastertől eltérően már két bevágás található. A felső végén található az elülső hevedertartó. Ez a megoldás a gitár egyensúlyát hivatott szolgálni, míg az alső, mélyebb bevágás a magasabb hangfekvésekhez való hozzáférést segíti.

Jellemző újítás volt, hogy a test felül-középen elvékonyodik, mely amellett, hogy szexissé teszi a gitárt oldalnézetből, játék közben a hangszer rásimul a gitáros testére. Ezzel egyrészt tovább javítja az egyensúlyt, másrészt kényelmesebb játékot tesz lehetővé.

A Stratocasterek védjegye még az egyedi formájú koptatólap, melyen belül vannak a hangszedők (hagyományosan 3 db egytekercses, ún. single-coil pick-up), az öt állású hangszedő-váltó, a hangerő- és a hangszínszabályzók. A koptatólap a húrlábtól egészen a nyakig tart, illetve a szabályzók felőli oldalon a gitártest széléig, így igen nagy területet foglal el a hangszer elülső felületén.

[szerkesztés] Nyak

A nyak rögzítése csavarozással történik.
A nyak rögzítése csavarozással történik.

A nyak anyaga juhar, általában rózsafa érintőlappal. Az érintőlapon jellemzően kör alakú berakások segítik a tájékozódást. A 3, 5, 7, 9, 15, 17, 19-es érintőknél egy, míg a 12-nél két berakás található. Az összesen 22 érintővel rendelkező nyak a 16. érintőnél csavaros rögzítéssel kapcsolódik a testhez. A csavarozást jellemzően egy krómozott fémlappal fedik le.

Ez a nyakrögzítési megoldás karbantartási szempontból előnyös - hiszen a gitárnyakat bármikor eltávolíthatjuk, így könnyebb a tisztítása, vagy esetleg a cseréje –, viszont - használati és tárolási körülményektől függően - időnként állítani kell a nyakmerevítő pálcán, mert a csavarozott rögzítés a nyak folyamatos feszülése miatt esetleg engedhet (rossz minőségű összeszerelés, vagy extrém igénybevétel esetén), illetve a nyak faanyaga a különböző fizikai hatásoktól (hőmérséklet-, ill. páratartalom változás) idővel deformálódhat.

[szerkesztés] Fej

Jellegzetes Stratocaster „Headstock” a nyeregnél a merevítőpálca nyílásával.
Jellegzetes Stratocaster „Headstock” a nyeregnél a merevítőpálca nyílásával.

A gitárnyak végén található a Stratocastereknél szintén oly jellegzetes formájú fej. A döntött fej lehetővé teszi, hogy a hangolókulcsok mindegyike atláthatóan, a felső oldalon kaphasson helyet. Ez a megoldás azért előnyös, mert a húrok nem törnek meg a felső nyeregnél, így húrvezető nélkül is egyenletesen csavarodnak a hangolókulcsokra, és a nyeregre sem nehezedik nyomás. A hangolókulcsok zártak, így védve a mechanikát a szennyeződésektől. A fej végén található még a nyakmerevítő-pálca állítására szolgáló nyílás is, melynek eléréséhez azonban legalább a D, és G húrokat el kell távolítani.

A fej alsó részén kapott helyet a gyakran csak „spagetti-logó”-ként[5] emlegetett Fender embléma, a hangszer típusával, sorozatszámával és gyártási helyével. Ez a fejforma egyébként a Fender jogvédelme alatt áll.[6]

[szerkesztés] Húrozás

A húrozás minden gitár esetében az egyik legfontosabb szempont a végső hangzás tekintetében. (Elektromos gitárok esetében természetesen a hangszedő a másik, ellentétben az akusztikus gitárokkal, ahol maga a rezgőtest.) A Fender Stratocaster húrozás tekintetében is több újítást hozott az elektromos gitárok világába.

[szerkesztés] Húrbefűzések

A Stratocaster hagyományosan hat húrral készül, ebből három palástolt, három sima húr. A gitár húrjait érdekes módon a hangszer hátán kell befűzni. Befűzés után a test belső része felől kerülnek rögzítésre, míg a másik végük átkerül a húrlábakon. A húrok ezután 65 centimétert "tesznek meg" a felső nyeregig – ezt nevezik skálahosszúságnak vagy menzúrának. A nyereg után a hangolókulcsok nagyjából egy vonalban vannak a húrokkal, így nincs szükség külön húrvezető használatára, bár a H és magas E' húrok kaptak egyet.

[szerkesztés] Húrlábak

Stratocaster húrláb (Jobb oldalon látható a tremolókar számára kialakított menetes lyuk.)
Stratocaster húrláb (Jobb oldalon látható a tremolókar számára kialakított menetes lyuk.)

[szerkesztés] Tremoló

A Stratocastereken hat csuklópontos, tremolós húrlábak vannak. A tremoló azt jelenti, hogy a húrok nyújtását játék közben a tremolókarral változtatják, ezzel az éppen játszott hang pillanatnyi hangmagasság-emelése vagy csökkentése érhető el. A tremolókarnak a gitár teste felé történő mozgatásával a húrlábak befelé megdőlnek, ezáltal a húrok feszessége csökken, így a pengetett hang frekvenciája (magassága) kisebb lesz, vagyis mélyebb hang érhető el.

Megjegyzés: A tremoló szó jelen esetben helytelen, hiszen zenei fogalomként a hangerő pulzáló váltakozását jelenti. A vibrato-karral felszerelt húrlábakat Leo Fender nevezte tremolónak, azóta ez a kifejezés használatos.
Fő szócikk: Tremoló (hangszerrész)

[szerkesztés] Húrvezető nyereg

A Stratocaster húrlábakon egyenként állítható mind a hat húrvezető nyereg. Ez hat, középen bevágott fémalkatrészt jelent, melyet a húr mellett kétoldalt egy-egy rugós, imbuszkulcsos csavar tart. A bevágásba feszülő húrok magassága a gitár nyakához képest ezen húrvezető nyerget tartó csavarok állásától függ. Ha az egyes húrvezetők magasan vannak, kevésbé zörögnek a húrok az egyes érintőknél, viszont ezzel együtt nehezebb lesz az egyes hangok lefogása, és az erősebb nyújtás miatt hamarabb elhangolódik a gitár. Általában szokásos beállítás a mélyebb húrok (E, A, D) magasabbra emelése, mivel a mélyebb hangok nagyobb amplitúdóval rezgetik a húrt, így az nagyobb eséllyel fog zörögni az egyes érintőknél. A magasabb húrok pedig lehetnek egészen közel a fogólaphoz (kb. 1,5 milliméter), így a gyorsabb, magasabb szólók könnyebben eljátszatók.

[szerkesztés] Oktávtisztaság beállítása

Egy húr behangolását követően ellenőriznünk kell az egy oktávval magasabb megfelelőjét is, mert a húr esetleges nyaktól fűggő nyúlása miatt lehet, hogy az már nem lesz tiszta. A jelenség a húrláb felé haladva fokozódik, mivel az egyre rövidebb rezgő hosszúság érzékenyebben reagál a feszesség változására.

A problémát a húrlábon lehet állítani a már említett húrvezető nyereg hátrébb helyezésével (ezáltal növelve a skálahosszúságot). Ha a húr alaphangja megegyezik a 12. érintőben hallható hanggal (egy oktáv eltéréssel természetesen), akkor pontos a beállítás. Ha a 12-es érintőben lefogott hang több, mint egy oktávval magasabb, akkor a húrvezetőt hátrébb kell állítani, ezzel növelve a húr rezgő hosszát. Ha mélyebb a kelleténél, a húrvezetőt felfelé, a nyereg irányába kell állítani.

[szerkesztés] Elektronika

Húrláb és hangszedők
Húrláb és hangszedők

[szerkesztés] Hangszedők

A Stratocasterek hagyományosan három darab egytekercses (single-coil) hangszedővel rendelkeznek. Az ilyen hangszedők beállítástól függően általában fényesebb hangszínnel rendelkeznek, mint a duplán tekercselt, ún. humbucker hangszedők. A hengszedők mind más hangszínen szólalnak meg, mivel a rezgő húr egyes részein mások az frekvencia felharmonikusai és a rezgés amplitúdója. A húrláb-felőli hangszedő a legmagasabb, leginkább csilingelő hangszínű. A nyak felé haladva egyre mélyebb a hangzás. A hangszedők közötti váltás a korábbi modelleken egy háromállású kapcsolóval volt megoldva, de az újabb variánsokon ez a kapcsoló már ötállású, ezzel lehetővé téve a nyak-közép, és láb-közép hangszedők egyszerre történő használatát, ezzel a hangszínek gitár-oldali keverését.

[szerkesztés] Hangerő és hangszínszabályzók

A gitár fedlapján három tekerős potméter kapott helyet. Az első (a húrokhoz legközelebbi) a hangerőszabályzó, hogy pengetés közben is gyorsan állítható legyen a gitár hangereje. Ez lényegében egy szabályozható ellenállás, mely a hangszedők és a kimenet közötti jelszintre van hatással.

A hangszínszabályozók is hasonló elven működnek, azzal a különbséggel, hogy ellenállás helyett kondenzátor kapacitását állíthatjuk velük. Működési elvük, hogy levágják vagy kiemelik a magasabb frekvenciákat, ezzel árnyalják a hangszínt.

[szerkesztés] Modellvariánsok

A jelenleg forgalomban lévő Stratocaster típusok: [7]

  • American
    • American Deluxe
    • American Special
    • American Vintage
  • Artist
  • Classic
  • Custom
    • Custom Artist
    • Custom Classic
    • Custom Shop Limited Edition
    • Custom Shop Ltd Dealer Select
    • Custom Shop Tribute
  • Deluxe
  • Highway One™
  • Special Edition
  • Standard
  • Time Machine™

[szerkesztés] Előadói modellek

Mark Knopfler (Dire Straits) és „Hot-Rod vörös” Stratocastere
Mark Knopfler (Dire Straits) és „Hot-Rod vörös” Stratocastere

A Fender azok számára a világhírű zenészek számára, akik a cég hangszereit preferálták[8], saját modellt dobott piacra.

Az alábbi zenészek rendelkeznek saját Stratocaster modellel:

[szerkesztés] Artist modellek

[szerkesztés] Custom Artist (signature) modellek

Eric Clapton
Eric Clapton

[szerkesztés] Neves Stratocasterek

Néhány nagy gitáros saját névvel illette gitárjait:




Fender
Fender
Fő szócikkek
Fender (hangszercég) | Leo Fender (alapító)
Elektromos gitárok
Esquire | Telecaster | Stratocaster | Mustang | Bronco | Jaguar | Jazzmaster | Showmaster | Jag-Stang | Tornado | Cyclone
Basszusgitárok
Precision Bass | Jazz Bass | Bass Vi | Jaguar Bass | Mustang Bass | Bronco Bass
Ez a doboz: mutatvitaszerkeszt

[szerkesztés] Forrás

  1. ^ Fender pricelist
  2. ^ Elektromos gitár kézikönyv (ISBN 963 369 567 8)
  3. ^ Wayne Greenwood: What We Can Learn From The Fender Stratocaster
  4. ^ Fender Artist models
  5. ^ Fender Discussion Page
  6. ^ Copyright of Headstock
  7. ^ Fender.com - Stratocaster típusok
  8. ^ Fender® Artists

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat: