Eperjes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A további jelentéseket lásd az Eperjes (egyértelműsítő lap) oldalon.
Eperjes helye Szlovákiában
Eperjes helye Szlovákiában

Eperjes (szlovákul Prešov, németül Preschau, latinul Fragopolis vagy Eperiessinum) város Kelet-Szlovákiában. Az Eperjesi kerület (Prešovský kraj) és az Eperjesi járás székhelye. Lakosainak száma 93 000. Alsósebes, Kellemes, Németsóvár, Savanyúvíz, Sebeskellemes, Sebessalgó, Sóbánya és Tótsóvár tartozik hozzá.

A reneszánsz stílusban épült Rákóczy-ház
A reneszánsz stílusban épült Rákóczy-ház

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Kassától 33 km-re északra, a Tarca (szlovákul Torysa) partján fekszik. (é. sz. 49°0′ k. h. 21°15′)

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar eper növénynévből származik, amely olyan helyre utal, ahol sok földieper terem.

A Mária-szobor
A Mária-szobor

[szerkesztés] Története

A város környékén már a hallstatti korban voltak települések. Helyén már a 8. században szláv település állt. A monda szerint a mai Eperjest II. (Vak) Béla alapította 1132-ben és a környéken jellemző eperről nevezte el. Az eper a városcímerben is látható. II. Géza alatt flamand telepesek érkeztek. Először 1233-ban említik. 1288-ban a karmelita szerzetesek alapítottak itt monostort. 1299-ben kapott városi jogot.

A Szent Miklós-székesegyház
A Szent Miklós-székesegyház

Károly Róbert király 1324-ben emelte szabad királyi város rangjára, amely azt is jelentette, hogy polgárai várfallal vehették körül. Önállóságát jellemzi, hogy az egyik tárnoki város volt. 1395-ben itt állította meg a Kanizsai János kancellár és Ilsvai Leusták nádor vezette magyar sereg II. Ulászló lengyel király seregét. A 16. században virágkorát élte, 1514 óta van országos vásártartási joga. A reformáció egyik központjává vált. 1531-ben a város iskolája evangélikus intézetté alakult, 1656-ban már könyvnyomda is működött a városban. 1667-ben megnyílt az evangélikus kollégium.

A virágzó várost többször feldúlták története során: 1441-ben a lengyelek, a 17. század elején Basta és Belgoijoso, 1672-ben Thököly Imre hadai, egy évre rá Wolkra gróf martalócai. 1673-ban I. Lipót megfosztotta városi jogaitól, falait leromboltatta. Ettől kezdve a város szabadsága megszűnt. 1683-ban lengyel támadást vert vissza. 1684. szeptember 17-én Schulz tábornok a város mellett verte szét a kurucok táborát, a várost pedig hétheti ostrom után megegyezéssel megszállta, majd szavát szegte. 1687-ben Caraffa tábornok kegyetlenkedett a városban: több mint 300 embert kínoztatott meg és 24 gazdag polgárt nyilvánosan kivégeztetett, hogy vagyonukat megszerezhesse. Ezután 1696-ban tűzvész pusztított. 1701-ben II. Rákóczi Ferencet, miután Solari császári tábornok a sárosi várban elfogta, bebörtönzése előtt Eperjesen őrizték. 1704-ben a kurucok 17 havi ostrom után foglalták el. A vitézlő fejedelem visszadta a városnak jogait. 1710-ben pestisjárvány tört ki. 1751-ben hadifelszerelését elszállították, majd erődítményeit fokozatosan lebontották, csak néhány falszakasz és egy torony maradt meg.

1831-ben itt volt a koleralázadás egyik központja. 1849-ben itt bontott zászlót Hurban vezetésével a szlovák felkelők csapata Kossuth ellen. A szabadságharc téli hadjáratának végén a branyiszkói ütközet után itt csaptak össze Görgey Artúr hadai a császári csapatokkal. 1887-ben újra tűzvész pusztított, a város majdnem teljesen leégett. 1910-ben 16 323 lakosából 7976 magyar, 6494 szlovák, 1404 német és 170 román volt.

A ferencesek temploma
A ferencesek temploma

Az első világháború során 1915-ben az oroszok megközelítették a várost. 1919. június 16-án Eperjesen kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelyet az intervenciós csapatok rövidesen levertek. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye székhelye volt. Az 1944. augusztus 31-én kezdődött német megszállás alól a duklai csata után 1945. január 19-én szabadult fel. 2001-ben 92 786 lakosa volt, 94%-ban szlovák nemzetiségű, magyar 0,2%.

[szerkesztés] Látnivalók

A görög katolikus templom
A görög katolikus templom
  • A Szent Miklós-kegytemplom háromhajós késő gótikus csarnoktemplom. 1330-ban kezdték építeni, de csak 1515-ben fejezték be. Tornya 1750 körül épült, 1903-ban Schulek Frigyes tervei szerint átépítették. Szárnyas főoltára 1490-ből való. Búcsújáróhely, ma a görög katolikusoké.
  • Itt van a görög katolikus egyház felvidéki központja, székesegyházuk 1754-ben épült.
  • A karmelita templom a 17. századból való, 1719-től a ferencesek temploma és kolostora, ekkor barokkizálták.
  • Evangélikus temploma 1642-ben épült mai formájában, 1913-ban leégett. 1930-ban ide helyezték Caraffa áldozatainak csontjait.
  • Evangélikus kollégiumát 1667-ben építették, 1673-ban a katolikusoké lett, az evangélikusok 1783-ban kapták vissza. 1887-ben emeletet húztak rá. Komoly könyv-, természetrajzi és éremgyűjteménnyel rendelkezett.
  • Ortodox temploma gótikus alapokon 1754-ben épült.
  • A városházát 1424-ben építették.
  • Caraffa vérpadja helyén 1751-ben készített Mária-szobor áll.
  • Az egykori vármegyeházát 1783-ban építették copf stílusban.
  • A 17. század elején épült reneszánsz Rákóczi-házban kötötte meg 1633-ban I. Rákóczi György a császár követeivel az eperjesi egyezményt.
  • A város műemlékekben rendkívül gazdag, környéke ásványvízforrásokban bővelkedik.
  • A Solivary, Szlovákia egyetlen sóbányászati vállalata, Eperjesen működik.
    A Jonáš Záborský színház
    A Jonáš Záborský színház

[szerkesztés] Híres emberek Eperjesen

Itt tanult:

Itt volt joggyakornok:

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Az Eperjesi járás települései
Flag of Slovakia

Eperjes (Prešov)

Ábrány (Abranovce) · Ádámfölde (Mošurov) · Andrásvágás (Ondrašovce) · Aranybánya (Zlatá Baňa) · Ásgút (Podhorany) · Bajor (Bajerov) · Berki (Rokycany) · Bertót (Bertotovce) · Berzenke (Bzenov) · Boroszló (Brestov) · Cselfalva (Čelovce) · Delnekakasfalva (Kokošovce) · Deméte (Demjata) · Eperjesenyicke (Haniska) · Erdőcske (Lesíček) · Felsősebes (Vyšná Šebastová) · Finta (Fintice) · Frics (Fričovce) · Fulyán (Fulianka) · Gellért (Geraltov) · Gergelylaka (Gregorovce) · Harapkó (Hrabkov) · Harság (Záborské) · Hedri (Hendrichovce) · Hüvész (Lúčina) · Istvánvágás (Štefanovce) · Jakabvágása (Chminianske Jakubovany) · Janó (Janov) · Jánoska (Janovík) · Kacsány (Kvačany) · Kajáta (Kojatice) · Kapi (Kapušany) · Kapinémetfalu (Nemcovce (okres Prešov)|Nemcovce) · Kapivágása (Šarišská Poruba) · Kelembér (Klenov) · Kellemes (Ľubotice) · Kende (Kendice) · Kiskökény (Trnkov) · Kiskörösfő (Okružná) · Kissáros (Malý Šariš) · Kisszilva (Malý Slivník) · Kisvitéz (Ovčie) · Komlóskeresztes (Chmeľov) · Láda (Lada) · Lászka (Lažany) · Lemes (Lemešany) · Licsérd (Ličartovce) · Lipnikpuszta (Lipníky) · Lubóc (Ľubovec) · Megye (Medzany) · Mérk (Mirkovce) · Miklósvágása (Miklušovce) · Monyhád (Chmiňany) · Nádfő (Šarišská Trstená) · Nagysáros (Veľký Šariš) · Nagyszilva (Veľký Slivník) · Nagyvitéz (Víťaz) · Porócs (Proč) · Pósfalva (Pušovce) · Radácsszentimre (Radatice) · Sárosberettő (Bretejovce) · Sárosbogdány (Šarišské Bohdanovce) · Sárosbuják (Brežany) · Sárosizsép (Žipov) · Sebesváralja (Podhradík) · Senyék (Seniakovce) · Singlér (Šindliar) · Siroka (Široké) · Somos (Drienov) · Somosújfalu (Drienovská Nová Ves) · Sósgyülvész (Dulova Ves) · Sósújfalu (Ruská Nová Ves) · Szárazvölgy (Suchá Dolina) · Szedikert (Záhradné) · Szedlice (Sedlice) · Szentkereszt (Krížovany) · Szinye (Svinia) · Szinyelipóc (Lipovce) · Szinyeújfalu (Chminianska Nová Ves) · Sztankahermány (Hermanovce) · Tapolykomlós (Chmeľovec) · Tarcaszentpéter (Petrovany) · Terjékfalva (Teriakovce) · Ternye (Terňa) · Töltszék (Tulčík) · Turina (Tuhrina) · Vargony (Varhaňovce) · Vörösvágás (Červenica) · Zsegnye (Žehňa) · Zsebefalva (Župčany)