Ji King
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ji King (vagy Ji Csing) a Változások Könyve, az ókori Kína 5 nagy szent könyvének egyike. Bölcseleti mű, amelyet jóslásra is használtak. Magyar nyelvre Pressing Lajos és Karátson Gábor ültette át eddig.
[szerkesztés] Eredete
A Ji King a természeti törvények felismerésén keresztül rávezeti olvasóját a sors működésére és a helyes gondolkodásra. Egy olyan rendszert nyújt, ami szimbólumok segítségével magyarázza meg, miként történnek a dolgok a világban és az emberben. A szimbólum a cickafarkfűből ered, amit régen jóslásra használtak a kínaiak. Ez az egyetlen olyan könyv, amely túlélte a kínai civilizáció minden korszakát (több könyvégetést is).
Alapjeleit, a 8 kuát Fu-Hszinak, a mitikus égi császárnak tulajdonítják, aki egy sárkánylovon ülve jegyezte le őket, ahogy kiemelkedett a Sárga-folyóból. E 8 jelet az Égben és a Földön lezajló folyamatok leképződésének tekintették. Úgy fogták fel ezeket, mint amelyek állandóan átalakulnak, ahogy a világ jelenségei is állandóan egymásba történő átalakulásban vannak. A 8 jel tehát nem a dolgokat ábrázolja, hanem azok mozgásirányát.
Ven király és Csou hercege, a Csou-dinasztia uralkodói írták hozzá az első magyarázatokat. Ezek az ítéletek. Ekkor már 64 jelet használtak, mert tovább keverték az eredeti nyolcat. Majd ezután nem sokkal jöttek a képzetek, amik tovább bővítik a hexagramok jelentéstartományát. Ezek egy részét Konfuciusz és tanítványai jegyezték le, akik kutatták a Változások Könyvét. Minden jelhez így tartozik ítélet és képzet is, amelyek tömören, ám a teljesség igényével világítják meg, hogy az adott jel milyen állapotot jelöl, s hogy annak mik a nehézségei és a lehetőségei. Egyik jel sem jobb a másiknál, ahogy egyik állapot sem. Mindegyik egyszerre van jelen a világban, s bár különféle helyzetekben, egyazon teljesség különböző arculataiként.
A Ji King az Egyből indul ki, a Mindenség forrásából, amiből a jin és a jang, mint két őserő pattan ki és kezd mozgásba. A kettő működéséből négy erő vagy erény, más szóval Szu te keletkezik: a jüan (magasztos), a heng (átható), a li (előmozdító) és a cseng (állandó), melyek a megnyilvánult világ alapjait képezik, s a rendszer élén álló, két őserőt jelképező hexagramot – a Teremtő és Befogadó képét – jellemzik. Az általuk meghatározott négy évszak és az égtájak az idő és a tér koordinátáit adják. Egymásra kifejtett hatásukból keletkeznek a létezők.



Based on work by