Jogképesség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Személyi jog
A polgári jog sorozat része
jogképesség
holtnak nyilvánítás  · eutanázia
cselekvőképesség
cselekvőképességet kizáró gondnokság
cselekvőképességet korlátozó gondnokság
gondnokság alá helyezés
Jogi személy és fajtái
állam  · állami vállalat  · tröszt
költségvetési szerv  · közhasznú társaság
szövetkezet  · leányvállalat  · köztestület
gazdasági társaság  · közkereseti társaság
betéti társaság  · korlátolt felelősségű társaság
részvénytársaság  · közös vállalat  · társadalmi szervezet
alapítvány  · egyesület  · egyház
Személyhez fűződő jogok
lelkiismereti szabadság  · személyes szabadság
a testi épség és az egészség védelme  · a becsület védelme
az emberi méltóság védelme  · névjog  · titokvédelem
jóhírnév védelme  · képmás és hangfelvétel oltalma
magánlakáshoz való jog  · személyes adatok védelme
kegyeleti jog
Szellemi alkotások
szerzői jog
iparjogvédelem

Az emberiség történetében az egyes emberek státuszai (jogai és kötelezettségei) között gyakran jogilag is különbséget tettek: rabszolgák–szabadok, nők–férfiak, idegenek–állampolgárok. Az egyes emberek autonóm mozgástere korlátozott volt. A felvilágosodás és a modern nemzetközi jog kialakulása idején elvként fogalmazták meg, hogy minden ember szabadnak és jogokban egyenlően születik, és az is marad, vannak veleszületett jogai, melyek nem idegeníthetők el. A civilizált országok kötelessége, hogy ezen szabad állapotot elismerjék, deklarálják és biztosítsák. A szabad ember jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Ez jelenti a jogképességet.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A magyar és a nemzetközi szabályozás

A Polgári törvénykönyv személyi jogról szóló fejezetében a 8. § kimondja, hogy

„A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.”

Az ember jogképessége ezek szerint egy elvont képesség, ami alapján elvileg bárkinek bármilyen joga és kötelessége lehet. A jogképesség az emberrel veleszületik, el nem idegeníthető, nincs fejlettségi fokhoz, értelmi képességhez kötve. A fenti törvény a jogképességet az adott emberrel szemben is megvédi, így például senki sem nyilatkozhat úgy, hogy magára nézve rabszolgaságot ismer el.

Az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. cikke szerint

„mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék.”

[szerkesztés] A jogképesség tartalma

A jogképesség általános, egyenlő és feltétlen. Általános, mert minden egyes embert ember mivoltánál fogva megillet. Egyenlő, mert a jogképesség terjedelme tekintetében ember és ember között semmiféle különbség nincs. Feltétlen, mert közvetlenül a törvényből folyik, megszerzése semmiféle feltételhez nem köthető.

[szerkesztés] Jogképesség-szerzőképesség

A jogképesség konkrét formában mint szerzőképesség jelenik meg, és esetenként vizsgálandó, hogy adott személy jogokat és kötelességeket szerezhet-e. Az absztrakt jogképesség azonban nem egyenlő a konkrét jogképességgel. Meghatározott személyek szerzőképessége bizonyos jogtárgyakra korlátozható, kizárható (pl. külföldi nem vehet Magyarországon termőföldet). Ilyenkor a szerzőképesség konkrét korlátozása normatív jellege folytán nem eredményezi az absztrakt jogképesség csorbulását.

[szerkesztés] A jogképesség kezdete

A magyar polgári törvénykönyv szerint: „A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg.” A fogamzás és a születés közti időben a jogképesség feltételes, az élveszületéstől, mint feltételtől függ. Ebből kifolyólag a magyar jog nem ismeri el a magzat jogalanyiságát, a magzat nem jogképes, de feltételes jogalanyisága van. Példákkal szemléltetve: apa meghal, anya terhes, apa végrendelete szerint a születendő gyermeke az örökös. Ilyenkor a magzat dologi várományos, a függő jogviszony hatálya csak az élveszületéssel áll be. Ha élve megszületik és utóbb életképtelenség miatt rögtön meghal a hatály akkor is beáll. Azonban, ha nem élve születik, úgy jogi értelemben úgy kell tekinteni, mintha meg sem fogant volna (fikció).

Kérdés még, hogy mikor történik a fogamzás, például apa meghal, és örököse a születendő gyermeke. 10 hónap múlva az anya gyermeknek ad életet. Vajon a megszületett gyermek az apa halála idején magzat volt-e már, megfogant-e? Ha nem, úgy nem örökölhet, ha igen, úgy az örökséget megkaphatja. A magyar Ptk. vélelmet állít fel: „A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni. Bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.”

[szerkesztés] A jogképesség vége

Az ember jogképessége az élveszületéssel kezdődik és a halállal szűnik meg. A halál időpontja nem a szívműködés leállása (klinikai halál), hanem az agyműködés megszűnése és ezen állapot visszafordíthatatlansága (biológiai halál)-irreverzibilitása. Ezt orvosi bizonyítvány (halottkémi jelentés) igazolja közokirati formában.

A halottkémi jelentés kritériumai:

  • környezeti ingerekre való reagálás hiánya
  • izomzat teljes areflexiája
  • spontán légzés hiánya
  • artériás vérnyomás hiánya
  • abszolút egyenes vonalú EEG

A polgári jog szempontjából az EEG-nek van jelentősége, mivel a többi élettani képesség gépi úton még hosszabb ideig fenntartható. Tehát hiába lélegeztetik géppel, ha az EEG egyenes vonalú, úgy az ember polgári jogilag halott, jogai és kötelességei többé nincsenek. Ha a halál tényének igazolására orvosi bizonyítvány nem állítható ki (mert pl. eltűnt, nem bizonyítható, hol halt meg stb.), akkor sor kerülhet a holtnak nyilvánításra.

[szerkesztés] Jogképesség az embernél

  • fogantatás – 300 nap – élveszületés – biológiai halál