Andrád Sámuel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Andrád Sámuel (Ikefalva, 1751 - Sepsiszentgyörgy, 1807. augusztus 21.) orvos, író

[szerkesztés] Élete

Apja Andrád Elek református lelkész volt. Nagyenyeden és Kolozsvárott tanult, Bécsben orvostudományt tanult, és mint gyakorló orvos ott telepedett le, de előbb gyalog beutazta Németországot. 1786-ban szívroham érte, betegségéből soha nem épült fel teljesen, visszavonult hazájába, Erdélybe, ahol haláláig élt.

[szerkesztés] Munkái

1. Elogium sepulcrale, tumulo Maximiliani Stoll inscriptum, carminum paribus centum. Bécs, 1787. (A. S. jegygyel.)

2. Quaedam epistola ad Pub. Ovidii Nasonis cineres. Bécs, 1789. (Névtelenül.)

3. Elmés és mulatságos anekdoták. 2. kötet. Bécs, 1789–90.

4. A magyar Democritus életének délig való része. Bécs, 1791.

5. A magyar szóllásnak módjáról. Bécs, 1791.

6. A magyar irás-módról. Némely jegyzéseim az ABC rendje szerint. Bécs, 1791. (A. S. jegygyel.)

7. Meine Cornucopie das ist: Sammlung vielerley nützlicher und unterhaltender Kleinigkeiten. 2 rész. Bécs, 1792–93.

8. Legelső virágos kert. Bécs, 1793.

[szerkesztés] Források