Kortholt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kortholt (német Kurz = 'rövid' + Holz = 'fa') a reneszánsz korában népszerű fából készült fúvós hangszer, a nádnyelves hangszerek családjába tartozik. Neve arra utal, hogy a fagotthoz, dulciánhoz hasonlóan U alakú kettős furata van, így a viszonylag rövid hangszer is mély hangot tud kiadni. Ráadásul az említett hangszerektől eltérően ezek a furatok cilindrikusak, állandó keresztmetszetűek, ami még mélyebb hangot eredményez.

Szélsapkában elhelyezett kettős nádsíppal szólaltatható meg, ami azt jelenti, hogy a játékos ajkaival közvetlenül nem érinti a nádfúvókát, hanem egy nyíláson keresztül levegőt fúj egy kamrába, amiben a nádsíp van. Emiatt, és a csőrezonátor hengeres mivolta miatt az oktávátfújás nem lehetséges, de számos hanglyuka és különleges fogásmódjai révén két oktáv hangterjedelem átfogására képes.

A görbekürthöz és a többi szélsapkás duplanádas hangszerhez hasonlóan zizegő, de azokénál lágyabb hangja van. A hangszer különböző méretű, szoprán, alt, tenor és basszus változatai konzortot alkottak.

Kortholt néven említik esetenként rokonhangszereit, a dulciánt és a sordonét is.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Nádnyelves hangszerek
Ókori hangszerek:
aulosz
Régi zenei hangszerek:
dulcián  •  görbekürt  •  kortholt  •  pommer  •  schalmei
Egzotikus, népi hangszerek:
zurna
Mai hangszerek:
angolkürt  •  fagott  •  klarinét  •  oboa  •  oboa d’amore  •  szaxofon
Más nyelveken