Didakhé
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Didakhé (görög; magyarul: Tanítás), bővebb címen: „Didakhé tón dódeka aposztolón" (A 12 apostol tanítása), ókeresztény irodalmi mű, a legrégibb ránk maradt egyházi rendtartás.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Feltehetőleg Szíriában keletkezett a II. század első felében, 125-150 között. Az apostoli atyák gyűjteményébe szokás sorolni. Sokáig elveszettnek hitték, míg Brüenniosz Philotheosz nikomédiai metropolita Konstantinápolyban fel nem fedezte 1873-ban a görög szöveget egy XI. századi kódexben, azóta az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásai közt tartják számon. Később Latin, szír, kopt és etióp fordításban is fennmaradt.
[szerkesztés] Szerkezete
- 1-6. fejezetek: erkölcsi tanítás
- 7-10. fejezetek: a keresztelés és az Eukarisztia ünneplésének előírásai
- 11-15. fejezetek az egyházi tisztségviselők szolgálata
- 16. fejezet: ún. kis apokalipszis
[szerkesztés] Tanítása
A pogányok közül megtértek gyülekezetéhez fordul, s filozófiai bevezetésében az Élet és a Halál útjaival a zsidó eretnekségek szellemében foglalkozik, (Közösség szabályzata), majd ismerteti a keresztény gyülekezetek szertartásait és a belső fegyelem követelményeit, valamint az egyház akkor még laza szervezetét. Befejezése a világvége közeledtére int. Stílusa közvetlen, nem úgy, mint későbbi, jelentősen bővített kiadásáé, a Didaszkáliáé.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993- ISBN 963 360 727 2
- Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona, Szent István Társulat, Budapest, 2004. ISBN 963 361 632 8


Based on work by