Grünwaldi csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jan Matejko festménye
Jan Matejko festménye

A grünwaldi csata más néven: tannenbergi csata, de valójában a mai Grunwald, Stebark (Tannenberg), és Lodwigowo (Ludwigsdorf) falvak területén zajlott le. Egyes források emlegetnek: tannenburgi, grünewaldi (lengyelesen grunewaldi) ütközeteket. Lengyeleknél grunwaldi csata néven, a litvánoknál Žalgirioi ütközet néven maradt fönn, míg a németek nevezik inkább tannenbergi csatának. Az összecsapásban a Német Lovagrend a lengyel-litván hadak ellen vereséget szenvedett, 1410. július 15-én.

Grünwwaldi csata
Konfliktus: A Német Lovagrend háborúi: 1409–11-es lengyel-litván-lovagrendi háború
Időpont: 1410. júlis 15.
Helyszín: Grunwald, Stebark és Lodwigowó, Lengyelország
Eredmény: A német lovagok veresége
Szembenálló felek
Lengyelország-Litvánia Teuton Lovagrend
Parancsnokok
II. (Jagelló) Ulászló, Witold Ulrich von Jungingen
Szembenálló erők
50 ezer 40-45 ezer
Veszteségek
? 22 000 fő


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előzményei

A Német Lovagrend a 14. század végén élte fénykorát. 1370-ben a keletről támadó litván, orosz és tatár seregekre a lovagok a rudaui csatában nagy győzelmet arattak. 1398-ban pedig Wysbi-szigetét vették birtokba a Vitális Testvérek kalózszövetségétől, kitöltve ezzel a Balti-tenger feletti hegemóniájukat, s a kereskedelmet ők ellenőrizték. Lengyelország az 1343-as kaliszi béke ellenére teljesen ellene volt, mert mikor 1309-ben elfoglalta tőle Kelet-Pomerániát teljesen elzárta a Balti-tengertől. Oroszországot is ellenségei között tudhatta már, mert ő kijáratot akart szerezni a tengerhez.

Terjeszkedését a század végétől támogatták Németországból és Magyarországról, ahol Luxemburgi Zsigmond uralkodott. Zsigmond évekkel korábban majdnem eladta brandenburgi birtokai egy részét a lovagrendnek.

I. (Nagy) Lajos halála után Lengyelország és Litvánia perszonálunióba lépett. Lajos lányát Hedviget a lengyel főurak Jagelló Ulászlóhoz adták feleségül. Az így létrejött krewói unió nem teremtette a két nép egységes országát. Az amúgy is nagy területű Litván birodalomban rengeteg különböző nemzetiség élt, s nagyon laza központi hatalma volt. Witold (Vytautas) Jagelló Ulászló kuzinja nem nyugodott bele abba, hogy a lengyel király folyton korlátozni akarja hatalmát és a német lovagok támogatásával háborút indított ellene. 1392-ben Ulászló és Vytautas egyezséget kötött, hogy együtt verhessék vissza a Litvániára rátörő tatárokat. Vytautas 1398-99-es tatárellenes hadjárata (amit a német lovagrenddel közösen indított) kudarccal végződött. Rövidesen feltűnt a színen Shvitrigailát, aki mindkét uralkodó veszedelmes ellenfele volt. A lovagrend ekkor Shvitrigaila mellett döntött, akivel együtt háborút indítottak Lengyelország-Litvánia ellen. Shvitrigaila támadásán Ulászló és Witold még sikerült túl tenniük, de a német rendiektől vereséget szenvedtek és azok ennek tetejébe megkaparintották a Nyugatközép-Litvánia (a történeti Zmudz, vagy Szamogitia) tetemes részét (1404).

A német lovagok további sikerei folytán mindketten belátták, hogy közösen kell megszabadulniuk tőle. Ez ösztönözte kibékülésüket és egységes erővel léphettek fel.

[szerkesztés] Háború a Német Lovagrenddel

Witold bíztatására Szamogitiában felkelés robbant ki a német lovagok ellen. 1409-ben Lengyelország-Litvánia egyesítette haderejét, s a zmudziak támogatására az egyesült lengyel-litván sereg támadást indított a megszállt tartományban.

A lovagokkal egyedül csak Luxemburgi Zsigmond állt szövetségi viszonyban, ő azonban délen Velence ellen viselt háborút (1410-13), s nem tudta támogatni őket.

1410 elején a lovagok kénytelenek voltak lebontani három déli határmenti várat Poroszországban, ez lehetőséget adott a lengyeleknek, hogy akadály nélkül behatoljanak a lovagok törzsterületeire.

[szerkesztés] A hadak felállása

Június 24-én a szövetségesek több nemzetiségű serege mélyen benyomult az ellenséges vonalak mögé. Az egyesült lengyel-litván sereggel, kiket Ulászló és Witold litván nagyfejedelem vezetett, együtt harcoltak orosz (szmolenszki, rutén, fehérorosz) ezredek, jobbára zsoldosokként csehek (ezek parancsnoka Jan Žižka), valamint román (moldvai) mezei talpasok. Az elővédet tatárok alkották. A lovagrend csapatait Ulrich von Jungingen nagymester vezette, ezeket a csapatokat jobbára a Német birodalombeli zsoldosok tették ki.

[szerkesztés] A csata

1410. július 15-én került sor Grünwald, Tannenberg és Ludwigsdorf falvak ölelte térségben a döntő csatára. Az ütközet elején a német bal szárny ellen Witold rohamot vezényelt. A litvánokat egy lengyel lovasság is erősítette, s mögöttük álltak a Simen Lengwen és a két uralkodó fiai vezette orosz erők. Az elővédben küzdő tatárokat a német páncélosok hamar szétverték, s a litvánok amúgy lazán összefogott sorai szétváltak. Egy órán belül hátrálni kezdtek, s a segítségükre vonuló egyik orosz ezred megsemmisült. Az oroszok többi része megőrizte rendezett alakzatát, de a német roham iszonyú súlya alatt ők is megtorpantak, s nem tudtak annak gátat vetni, azt viszont megakadályozták, hogy az ellenség oldalba kapja a lengyeleket. A bal szárny üldözőbe vette a menekülésre kényszerült litvánokat, de ebből az üldözésből a nehézlovasság hamar visszatért és harcba bocsátkozott a krakkói királyi had ellen (ennek vezére Iohannes Longinus volt), s akik a harcban elvesztették zászlójukat, amit kemény kézitusában visszavettek, új lelket öntve a csüggedő lengyel seregbe. Csakhamar a bal szárny többi része is visszatért és a lovagrendiek a lengyelek hátába kerültek, akik elszántan harcoltak tovább. A Rile folyón túlra szorult, szétvert litván haddal szemben már csak a tartalékok ellenálltak. A lovagok, hogy Ulászlót teljesen bekeríthessék, visszarendelték ezeket az erőket is, ezzel a lengyel sereg halálos veszélybe került és amúgy is kimerülő félben volt. Már-már úgy látszott, hogy vereséget szenvednek, mikor Witoldnak nagy nehézségek árán sikerült sorai egy részét rendezni és rohama a lovagok hátába eldöntötte a csata sorsát. A harc még vagy 10 órán át folyt: a gyűrűt hátulról szétzúzták és a lengyel-litván haderő ellentámadásba ment át, megbontotta az ellenség hadrendjét, amit bár a lovagrendiek többször helyreállítottak, de a bekerítést már nem tudták meggátolni és a harc végére seregük teljesen megsemmisült. Rengeteg volt a halott mindkét fél részéről. A lovagok majdnem húszezer katonát vesztettek. Holtan maradt a rend 700 tagja, a poroszországi előkelők, tisztségviselők, a külföldi lovagok többsége. Elesett: Kuno Liechtenstein komtur, Friedrich von Wallenrode marsall, Albrecht von Schwarzburg komtur, Thomas von Merheim kincstárnok és a nagymester, Ulrich von Jungingen (1407-10). Az elfogott sambiai (vendföldi) Schaumburg tartományimester és a brandenburgi Markward von Salzbach komturt Witold kivégezte. Csupán tizenöt lovag élte túl a csatát, az is fogságba esett. Werner von Tettinger komtur még kimenekült a csatából és a vereség hírét is ő vitte a fővárosba. A győzelem kivívását segítette a csehek által alkalmazott hadi technika, amit a történelem huszita harcmodor néven ismer, de ezt már jóval előbb kifejlesztették és alkalmazták Csehországban, Morvaországban és Moldvában.

[szerkesztés] Az első toruni béke

A lengyelek annyira kifáradtak, hogy a király pihenőt rendelt el, s a csatát áldomással ünnepelték. A németek megpróbálták összevonni erőiket, de ez csak részben sikerült. Július 18-án aztán a szövetséges had elindult. A lengyelek megszállták Poroszországnak csaknem kétharmadát, a városok sorra hódoltak meg előttük. A szász Heinrich von Plauen komtur (a későbbi nagymester) néhány ezer fős pomerániai német sereggel megakadályozta, hogy Marienburgot is elfoglalják, s negyven napos ostrom során kiállta a lengyelek támadásait. Az ősszel azonban egy újabb nyílt ütközet ismét lengyel győzelmet hozott Koronowónál. A thorni békében (első toruni béke, 1411) jóllehet csak Szamogitiát és Dobrzyn környékét kellett feladnia a lovagoknak, de katonai erejük végleg megtört, ezután gazdasági és politikai pozíciójuk is gyors hanyatlásnak indult. Plauent a lovagrendi tanács (nagykáptalan) megbuktatta, mert reformokat akart bevezetni, s további támadásokat erőltetett a békében elvesztett nyugat-litván területek visszaszerzésére (1414, 1422), amik véres katasztrófába fulladtak és későbbi háborúkban (1431-32, 1435) is óriási vereséget szenvedtek a lengyelektől.

[szerkesztés] Érdekességek

A lengyel hadsereg 1944-ben alapította a Grünwald Kereszt Érdemrend háborús kitüntetést, amit a csatáról nevezett el.

[szerkesztés] Forrás

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Grünwaldi csata témájú médiaállományokat.
  • Britannica Hungarica
  • Bernt Engelmann: Poroszország, Gondolat kiadó 1986.
  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona, Maecenas 2000.
  • From wikipedia the free encyklopedia: en:Battle of Grunwald