Barbizon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Barbizoni Iskola

1835 körül francia festőkből álló csoport utazott egy Párizstól 40 mérföldnyire fekvő faluba. A falu neve Barbizon volt, a fontainebleau-i erdő szélén. Egy új nemzedéket képviseltek, a francia tájképfestők nemzedékét. Nevük, a művészettörténetbe, mint barbizoni iskola ment át. Fő törekvésük a természet tanulmányozása, megismerése volt. Kitörni a műtermek világából, a természetben festeni, a szabadban, bensőséges hangulatú képeket. Az addig divatos akadémizmustól akartak elhatárolódni. Stílusukra jellemző volt a kompozíció szigorúsága, aprólékos kidolgozás, fényképszerű pontosság. Témájukat főleg a természet adta, de nem zárkóztak el a történelmi, historikus, vallásos, bibliai, és a legendák témáitól sem. Stílusuk nem volt forradalmian új, színeik borongósak, gyakran képeiket szürkés, barnás fátyollal árnyalták, ragaszkodtak a tónusfestéshez. Különösen fákat szerettek festeni, de gyakran ábrázoltak embereket, nyájakat is. A barbizoniak fő ereje a frázis és sablon nélküli, egyszerű természetlátás volt. A festők nem alkottak a szó szoros értelmében, csoportot vagy művésztelepet, mégis alkotásaikkal nagy hatással voltak a kor többi tájfestőjére. Sok neves festő járt rendszeresen Barbizonba. Első letelepedők közé tartoztak, Théodore Rousseau, Narcisso Virgilio Diaz de la Pena, Jules Dupré, Constant Troyon, Charles-Émile Jacque, Jean-Francois Millet, Jean-Baptiste Camille Corot, Gustave Courbet. Számos Magyar festő kedvelt tartózkodási helye is volt, alkotott Barbizonban, Paál László, Munkácsy Mihály.

[szerkesztés] Forrás

Történet

Rövid ismertető

[szerkesztés] Irodalom