Arab számok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az arab számjegyek (további elnevezései még a hindu-arab számjegyek, indiai számjegyek, hindu számjegyek, nyugat-arab számjegyek, európai számjegyek vagy nyugati számjegyek) világszerte a legelterjedtebb reprezentációi a számoknak. A matematika fejlődésében fontos mérföldkőnek számítanak.
Jellegzetessége a decimális rendszer – amely a hindu-arab számrendszerként ismeretes – és a számok jelölésére szolgáló – a korai modernkortól fogva a latin ábécével együtt használt – precíz szimbólumok, melyek a következők: 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9.
A számjegyek Indiában jelentek meg i. e. 400 és i.sz. 400 között, ahonnan a 9.századra eljutottak Nyugat-Ázsiába, végül pedig a 10.századra Európát is elérték. Itt az arab számok elnevezést kapták, mivel az arab matematikusok és csillagászok munkássága révén váltak ismertté. Maga az arab nyelv a Kelet-Arab számjegyeket „indiai számjegyeknek” (arqam hindiyyah - أرقام هندية) nevezi és eltérő jelöléseket használ.
A hindu-arab számrendszer 1-től 9-ig terjedő szimbólumai a brahmi számjegyekből alakultak ki. I. e. 300 tájékáról származó Buddhista szövegben találjuk az első, később 1, 4 és 6 számjegyként alkalmazott szimbólumokat. Egy századdal később, a 2, 7 és 9 használata is megjelent.
Az első általánosan elfogadott írásos emlék, mely a 0-s számjegyet tartalmazza, a 9.századi Gwalior városából származik (i. sz. 870). Azonban addigra a szimbólum használata elterjedt Perzsiában, és említést találunk róla Al-Khwarizmi indiai számokról szóló leírásában, amelyben ugyanazt a jelölést használja a nulla számra, mint a 6.századból származó, réztáblára vésett indiai szöveg.
Az indiai számolási rendszer Közel-Keleten való elterjedésében két matematikusnak volt meghatározó szerepe: a Perzsa Al-Khwarizmi-nek, aki i. sz. 825 körül könyvet írt a Számítás hindu számokkal címmel, és az arab Al-Kindi-nek, aki nagyjából i. sz. 830-ban négy kötetet szentelt a témának Az indiai számok használatáról címmel. A szíriai matematikus, Abu'l-Hasan al-Uqlidisi 952–953-as tanulmányából kitűnik, hogy a 10.századra a közel-keleti matematikusok kiterjesztették a decimális számrendszert törtekkel.
Az arab világban – egészen a modern időkig – az arab számrendszert kizárólag matematikusok alkalmazták. A muszlim tudósok a babilóniai számrendszert, míg a kereskedők az Abjad számokat használták. Éppen ezért Fibonacci-ig az arab számrendszert csak egy szűk réteg használta.
A jellegzetes „nyugat-arab” változata a számoknak a 10.században jelent meg Magreb és Al-Andalus területein. Ezeket ghubar(„homok-tábla” vagy „por-tábla”) számoknak hívták.
Nyugati civilizációban a számjegyek első említésére a 976-os Codex Vigilanus-ban kerül sor. 980-tól Gerbert d'Aurillac (a későbbi II. Szilveszter pápa) elkezdte terjeszteni őket Európában. Fiatalkorában Barcelonában tanult, és tudjuk hogy miután visszatért Franciaországba, asztrolábiummal kapcsolatos tanulmányokat kért Barcelona Lupitus-ától.


Based on work by