Kemény Zsigmond
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kemény Zsigmond, magyargyerőmonostori báró (Alvinc, 1814. június 22. – Pusztakamarás, 1875. december 22.), író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom legnagyobb alakja Jókai Mór mellett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Alvincen született. Édesapja Kemény Sámuel (1758-1823), édesanyja Csóka Rozália (1780-1855).
- 1820-1823. Elemi iskolába Zalatnán járt.
- 1823-1830. A nagyenyedi kollégiumban tanult,
- 1830-1834. pedig jogot.
- 1834-1835. Részt vett az országgyűlésen, barátságot kötött Wesselényi Miklóssal.
- 1835-1837. Kapudon élt édesanyjával. A marosvásárhelyi királyi táblánál fejezte be jogi tanulmányait.
- 1837. A Nemzeti Társalkodó közölte első cikkeit.
- 1838-1839. Kolozsvárott főkormányszéki írnok.
- 1839-1840. Orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben
- 1840. Kolozsvárra költözött.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Regényei
- Izabella királyné és a remete, 1837-38 (töredék)
- Gyulai Pál, 1847
- A szív örvényei, 1851
- Férj és nő, 1852
- Ködképek a kedély láthatárán, 1853
- Özvegy és leánya, 1855-57
- A rajongók, 1858-59
- Zord idő, 1862
[szerkesztés] Egyéb munkái
- Cikksorozat Élet és irodalom címmel (1852-53)
[szerkesztés] Forrás
- dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. opsztálya számára 43-45. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.)


Based on work by