Gyógyszerkönyv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
„A gyógyszerkönyv (latinul pharmacopoea) a gyógyszerkészítés, a gyógyszerminőség, a gyógyszerellenőrzés és a gyógyszerminősítés általános szabályait, valamint az egyes gyógyszerek minőségét és összetételét tartalmazó, jogszabállyal kihirdetett hivatalos kiadvány.” (Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény definíciója a Magyar Gyógyszerkönyvre.)
Az egyes gyógyszerkönyvek neve általában a Pharmacopoea után a kibocsátó ország latin neve (pl. a magyar: Pharmacopoea Hungarica, röviden: Ph. Hg.).
Magyarországon az első hivatalos gyógyszerkönyv a „Bécsi Gyógyszerkönyv” volt, amelynek három kiadása jelent meg. Ezután az „Osztrák Tartományi Gyógyszerkönyv” (Pharmacopoea Austriaco-Provincialis) volt érvényben, majd 1812 és 1871 között a „Osztrák Gyógyszerkönyv” (Pharmacopoea Austriaca).
A „Magyar Gyógyszerkönyv” 1871-ben jelent meg, főszerkesztője Than Károly volt. 2005-ben a VII. kiadás hatályos (1987. szeptember 1. óta, hatálybalépését a 8/1987. (VII. 28.) EüM rendelet írta elő). Szerkesztőbizottságának elnöke Végh Antal volt, 2206 lapon 705 cikkelyt tartalmaz.
Régi törekvés, hogy a gyógyszerkönyveket világszerte egységesítsék, ennek egyik eredménye a negyedik kiadásánál járó Európai Gyógyszerkönyv (Ph. Eur.).
Az Európai Gyógyszerkönyv szerkesztésében magyar gyógyszerészek is részt vesznek, előírásai bevezetésre kerülnek hazánkban is. Ezek a Ph. Hg. VIII. megjelenésével lépnek életbe.


Based on work by