Faktorálás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Faktorálás alatt követelések adásvételét értjük. A követelés származhat áruforgalomból, szolgáltatásból, bankhitelből stb. A hitelező a követelést eladja a faktorálónak, innentől kezdve minden jogát elveszíti az adóssal szemben, és ezek a jogok a faktorálóra szállnak át (beleértve a fedezetek jelzálogjogait is)
A faktorálásnak két nagyon különböző alaptípusa van:
- lejárt követelések vásárlása
- még le nem járt követelések vásárlása
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Lejárt követelések vásárlása
Eladóként ilyenkor legtöbbször a hitelintézetek (bankok), nagyobb szolgáltatók (távközlés, gáz, Internet stb.), lépnek fel, de van példa arra is, hogy kamarák (tagdíjak), sőt, maga az Adóhivatal is értékesíti lejárt, rossz követeléseit.
Ezeket a követeléseket az eladó megkísérelte már behajtani, de nem járt sikerrel. A vételár ezekben a tranzakciókban majdnem mindig kisebb, mint a követelés értéke. Szélsőséges esetben, régen lejárt, majdnem behajthatatlan követeléseknél a követelés értékének 1-2%-a is lehet.
Az eladó számára több előnnyel is jár a művelet:
- azonnal készpénzhez jut, még ha kevesebbhez is, mint a követelések értéke
- könyvelését nem csúfítja a sok lejárt, rossz követelés
A vevő, a faktorcég ezután különböző behajtási technikákkal (lásd még: követelésbehajtás) megkísérli az adósoktól beszedni a pénzt.
[szerkesztés] Még le nem járt követelések vásárlása
Ez a klasszikus faktorálás: a faktorcég úgy vásárolja meg a követelést, hogy annak fizetési határideje még nem járt le.
Legjobban egy példával illusztrálható, hogy milyen előnyökkel is jár ez:
A Vállalkozó cég szállít a Kereskedőnek termékeket, amelyeket a Kereskedő 90 napos határidővel fizet ki. Elvárja viszont, hogy ez alatt a 90 nap alatt Vállalkozó bármikor további termékeket szállítson. Vállalkozó viszont minél hamarabb pénzhez szeretne jutni, hogy azt a termelésbe visszaforgatva kielégíthesse Kereskedő felé az áruszállítási igényeit.
A fenti példában Vállalkozó tehát árut hitelez Kereskedőnek, amire igazából nem is tudna vállalkozni, mert nem eléggé tőkeerős hozzá: viszont a piac erre gyakorlatilag rákényszeríti.
Iyenkor szokásos a követelést eladni egy faktorcégnek, amely Vállalkozó számára azonnal kifizeti az összeg valahány százalékát (általában 70-90%). A faktorcég pedig türelmesen vár, hogy Kereskedő kifizesse a tartozását felé. A faktorcég haszna a teljes követelés és a kifizetett vételár közötti különbözet. Ilyen jellegű műveletek finanszírozásához faktorcéget igénybe venni sokkal egyszerűbb, általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni hitelért.
[szerkesztés] Típusai
- Teljeskörű faktoring: ez gyakorlatilag a fenti esetleírásnak felel meg. Két altípusa:
a) advance faktoring: a faktorcég a követelés megvásárlásakor azonnal fizet.
b) maturity faktoring: a faktorcég csak a követelés esedékességekor fizet, de ez független attól, hogy a valódi kötelezett fizetett-e vagy sem.
- Csendes faktoring: A fenti esetnek megfelelő, azzal a kivétellel, hogy a kötelezett nem szerez tudomást a faktorálásról. Ilyenkor a címzett kapja kötelezett fizetéseit, de azt továbbítja a faktorcégnek, hiszen attól ő már megkapta korábban a követelés értékét.
- Nem valódi faktoring: A fenti esetnek megfelelő, azzal a kivétellel, hogy a faktorcég visszkereseti jogot köt ki, vagyis nem vállalja teljeskörűen a kötelezett nemfizetésének kockázatát.
[szerkesztés] A faktorcégek működése
Magyarországon faktorcégek csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyével és rendszeres ellenőrzésével működhetnek.
Követelést bárki vásárolhat, azonban fő tevékenységként, rendszeresen ezt csak faktorcégek tehetik meg.


Based on work by