Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői, teljes nevén a Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Ejército del Pueblo ("Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői – Néphadsereg", vagy FARC-EP) Kolumbia legrégebbi, legnagyobb, leghatékonyabb és legjobban felszerelt katonai gerillaszervezete, amely 1964-1966 között jött létre, a Kolumbiai Kommunista Párt katonai szárnyaként. Becslések szerint a FARC 12-18 ezer tagot számlál, és Kolumbia területének 35-40%-a felett gyakorol ellenőrzést, leginkább a délkeleti őserdőkben és az Andok lábánál fekvő síkságokon.
A FARC-ot nemzetközileg is terrorszervezetként kezelik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
A FARC-EP-t egy titkárság vezeti, élén a hetvenes éveit taposó Manuel Marulanda Vélezzel (ismert még Pedro Antonio Marín és "Tirofijo" néven is), és hét másik személlyel, köztük a vezető hadparancsnokkal, Jorge Briceñoval (más néven "Mono Jojoy"). A szervezet katonai vonalakat követve épül fel, és számos városi fronttal rendelkezik. Az "-EP" (Ejército del Pueblo) végződést 1982-ben, a Hetedik Gerilla Konferencián kapta. Ez a tanácskozás azon döntésére utal, mely szerint a gerilla típusú hadviselésről fokozatosan szeretnének áttérni a hagyományos hadseregmodelre.
A FARC-EP önmagát egy Bolivar nyomdokain haladó, politikai-katonai marxista-leninista szervezetként jellemzi. Állítása szerint a vidéki szegényeket képviseli Kolumbia tehetősebb rétegeivel szemben, és ellenzi az Amerikai Egyesült Államok Kolumbiára gyakorolt hatását, a természetes források privatizációját, a multinacionális vállalatokat, és a jobboldali félkatonai erőszakot. A FARC-EP szerint jelenleg ezek a problémák motiválják őket a kolumbiai kormány fegyveres úton való megszerzésére. Anyagi forrásaikat számos tevékenységgel biztosítják: többek közt emberrablásokkal, zsarolással, legális vállalkozások támogatásaival, illetve a kokainkereskedelemben való közvetlen és közvetett részvétellel.


Based on work by