Fogaspontyalakúak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Segítség:Hogyan használd a taxoboxokat
Fogaspontyalakúak
Szivárványos guppi hímje (Poecilia reticulata)
Szivárványos guppi hímje (Poecilia reticulata)
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Alosztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes)
Berg, 1940
Családok
Négyszeműhal-félék (Anablepidae)
Aplocheilidae
Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae)
Fundulidae
Goodeidae
Elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae)
Profundulidae
Rivulidae
Valenciidae

A közismert guppit is magában foglaló fogaspontyalakúak rendje (Cypridontiformes) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fogaspontyalakúak

A fogaspontyalakúak rendjének rendszertani helyzete, az igazán részletes és beható alaktani és anatómiai vizsgálatok ellenére, még napjainkig is teljesen bizonytalan, taxonómusok szakmai vitáinak kereszttüzében áll. A szakcikkekben egészen különböző vélemények olvashatók, felmerült a heringalakúakkal (Clupeiformes), lazacalakúakkal (Salmoniformes), és a sügéralakúakkal (Perciformes) való közelebbi rokonságuk, sőt néha ezek némelyikének altaxonjaként is tárgyalják, de mindezektől eltérő vélemények is vannak. A kérdés megnyugtató eldöntésére, feltehetőleg csak akkor lesz lehetőség, ha majd a teljes genom DNS szekvenciájának vizsgálata, a taxonómiai rutin részét fogja képezni (ennek jelenleg, még csak az elméleti lehetősége adott). Jellemző tulajdonságaik: a zárt úszóhólyag, az apró cycloid, ritkán ktenoid pikkelyek (amelyek néha még a fejre is ráhúzódnak), és az egy hátúszó, amelyben általában lágy, de néha kemény úszósugár is előfordulhat.

[szerkesztés] Elevenszülő fogaspontyfélék

Az elevenszülő fogaspontyfélék családjának (Poeciliidae) fajai eredetileg a trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonosak, de számos fajt Európába, Ázsiába és Afrikába is betelepítettek, különféle szúnyoglárvák, köztük a maláriaszúnyog elleni biológiai védekezés céljából. Édesvízi és brackvízi (édesvízzel keveredő tengeri) fajaik is vannak, néhol tömegesen fordulnak elő. Pontyfélékre emlékeztetnek, de garatfoguk nincs. Csak lágy úszósugaraik vannak. A hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. Belső megtermékenyítésűek, a hím farokalatti úszójának 3., 4. és 5. úszósugara gonopódiummá módosult. Az 1-3 másodpercig tartó villanásszerű párzást jellegzetes nászjáték előzi meg. Elevenszülők, egy megtermékenyítés után a nőstény többször is szülhet. Egyszerre 10-100 közötti kishal születhet, a nőstény korának és fiziológiai állapotának függvényében. Könnyű tarthatóságuk és szaporaságuk miatt kedvelt akváriumi halak, de az etológiai, genetikai, élettani, toxikológiai vizsgálatoknak is gyakori alanyai.

[szerkesztés] Szivárványos guppi

Különösen népszerű fajuk a Lebistes (korábban Poecilia) reticulata azaz szivárványos guppi. Eredeti hazája Venezuela, Trinidad, Guayana, Barbados környéke, de számos helyre betelepítették. Magyarországon több melegvízű forrásban élnek kivadult, önfenntartó populációi (pl. Miskolctapolca, Eger). A legelterjedtebb akváriumi halak egyike, tenyésztése az akvarisztika külön ágazata. Magas színvonalú a guppitenyésztés az USA-ban, Angliában és Oroszországban. Legelismertebb a Német Guppi Társaság (DGG) amelynek részletes standardjai, bírálóbizottságai vannak és rendszeresen szerveznek kiállításokat, versenyeket is. A vad törzsek úszói változatos alakúak. A nőstények 3-4 cm méretűek, jellegtelen szürkés színezetűek, a hímek színesek, tarkák, 2-3 cm hosszúak. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-25 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus. Vegyes táplálkozásúak, apró ízeltlábúakat, férgeket, elpusztult élőlények korhadékát és algabevonatokat is fogyasztanak.

[szerkesztés] Xiphorus Helleri

Másik elterjed fajuk a Xiphorus Helleri azaz népszerű nevén xifó, vagy mexikói kardfarkú hal. Mint neve is mutatja Eredeti hazája Közép-Amerikában található, de mint más elevenszülőket, úgy ezt a fajt is számos melegvízű forrásba telepítettékbe hazánkban és szerte a nagyvilágban. Az eredeti vad törzs zöldes színezetű, de számos színváltozatát kitenyésztették, így a piros, narancssárga, albinó, gold, fekete, illetve ezek különböző kombinációit melynek számtalan neve is van. (Tuxedo, simpson stb.) Maga a hal 8-12 cm hosszú, a hímek jellegzetes "kardot" viselnek, mely tulajdonképpen a meghosszabbított úszósugár a farokuszóbol. A faj jellegzetessége, hogyha egy adott populációban magas a nőstények aránya, néhány nőstény – mégha korábban már "szült" is – nemzőképes hímmé alakul át. Többnyire békés hal, bár a hím egyedek vetélkedhetnek a nőstényekért. Akváriumi tartásukhoz, minimum 40 literes medence szükséges, melyet középkemény 22-27 °C csapvízzel töltünk fel és a medence két sarkába növénycsomókat ültetünk. Vegyes táplálkozásuak, szokásos díszhaltápot fogságban elfogadják.

[szerkesztés] Ajánlott magyar nyelvű könyvek

  • Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
  • Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385

[szerkesztés] Külső hivatkozások (angolul)

Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez: