Játék (pszichológia)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A játék természete

A játék általánosan elfogadott definíciója: „szabad cselekvés” (hivatkozás: szabad és cselekvés)

Játékelmélet problémája csak a 20. században jelent meg, amikor is felmerült a kérdés, hogy mi a játék. Egészen addig természetesnek tekintették létét, nem foglalkoztak vele. Felmerült önmagában a kérdés is, épp ezért, hogy megérdemel-e a játék önálló elemzést.

A játék nem komoly, nem „vérre megy”, a nem igaziság tartozik hozzá, ez valami jó, van értelme, hozzájárul az emberi léthez. Sokan értelmetlennek, nyereséggel nem járónak tekintik. Ezt szebben megfogalmazva: Öncélúnak nevezhetjük. Része a színlelés (pl. maga a szerepjáték), lehet tétje, valamint minden játék mutat valamilyen szabálykört, célja a boldogsággá tétel is.

Szabályok behatárolják a játékot (korlátolt a játék) – de nem kötelező csinálni, így ezt nem tekinthetjük kötelező érvényű szabályoknak. A szabályok irányítják a játékosokat, ám számos lehetőséget hagynak, melyeket a játékos szabadon választ.

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

  • Johann Huisinga : Homo Ludens {Játékos Ember}
  • Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására
  • Orpheus : Igazság és módszer

[szerkesztés] Belső hivatkozások

[szerkesztés] Forrás

ELTE, Szerepjáték és világszemlélet szeminárium, 1. előadás, 2006, Ropolyi László (Oldalak: Hivatalos Hobbi)