Katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A katolikus egyház a kereszténység legnagyobb taglétszámú közössége, a római pápa által irányított, a katolicizmus hittételei alapján álló egyház. A katolikus egyház ma 24 autonóm részegyházra oszlik (köztük a legnagyobb nyugati katolikus egyházra és a kisebb keleti katolikus részegyházakra), valamint hat különböző rítusra (szertartásrend) és még több liturgiára (miserend) tagolódik. A katolikus hívők közül legtöbben a nyugati, latin rítusú katolikus egyházat, és ezen belül a római liturgiát követik. A köznyelvben a latin rítusú részegyház követőit ezért általában római katolikusoknak nevezik.


Tartalomjegyzék

A római Szent Péter bazilika Michelangelo által tervezett kupolájával a világ egyik leghatalmasabb temploma
A római Szent Péter bazilika Michelangelo által tervezett kupolájával a világ egyik leghatalmasabb temploma

[szerkesztés] Elnevezései

A katolikus egyház név magyarázatához lásd a „katolikus” szó jelentését a Katolicizmus szócikkben!

Gyakori a római katolikus egyház (rövidítve: r. kat. egyház) név is, amely alatt egyesek az egész katolikus egyházat értik (tehát a keleti részegyházakat is beleértve), a magyar köznyelvi szóhasználatban viszont sokan csak a latin rítusú részegyházat. A római katolikus egyház eredetileg csupán Róma város egyházát jelenti. A római katolikus elnevezésnek az egész katolikus egyházra való alkalmazása elsősorban az angol Roman Catholic Church fordításaként terjedt el (mivel az angol nyelvű országokban az angol katolikus egyháztól, a „felsőbb anglikánoktól” való megkülönböztetést szolgálja), és ma már olykor maga a katolikus egyház is használja önmaga megnevezésére. A magyar nyelvben azonban a kifejezés kétértelműsége miatt célszerű a római katolikus nevet az egyház megnevezésére nem alkalmazni, hanem a hagyományos szóhasználat szerint csak a latin rítusú katolikus egyházmegyék híveire vonatkozóan használni, elsősorban a görög katolikus hívektől való megkülönböztetés érdekében.

[szerkesztés] Az egyház központja

A katolikus egyház központja, a római pápa székhelye az olasz főváros, Róma belvárosától közigazgatásilag elválasztott Vatikánállamban található. A világ legnagyobb méretű temploma a katolikus Szent Péter Bazilika, mely épületként az egyház egyik jelképévé vált az utóbbi időkben.

[szerkesztés] Tagjai

Az Egyház legújabb statisztikai évkönyve a 2004. december 31-i állapotokat rögzíti. Ekkor a föld lakossága 6.388.500.000 volt, a növekedés mértéke egy év alatt 87.123.000. A világon minden 1000 emberből 170 van katolikusnak keresztelve. A változás az előzőévhez viszonyítva az egyes kontinenseken a következőképpen alakult: Afrika +26.162.000; Amerika +14.114.000; Ázsia +48.583.000; Európa -2.125.000; Ausztrália és Óceánia +389.000. Mint látható, csak Európában fogyott a katolikus népesség.

A katolikusok száma 2004 végén majdnem elérte az 1,1 milliárd főt (1.098.366.000), ez 12.809.000-rel több, mint egy évvel korábban. Európán kívül a katolikusok száma is minden kontinensen növekedett. A változás: Afrika +5.158.000; Amerika +7.739.000; Ázsia +821.000; Európa -965.000; Ausztrália és Óceánia +56.000.

A világ összlakosságának 17,19%-a katolikus. Ez az adat 0,04%-kal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Egyedül Afrikában növekszik gyorsabban a katolikusok száma, mint az összlakosság.

A katolikus papság létszáma 405.891, ez némi (441 fős) emelkedést jelent az előző évhez képest, azonban nem mérsékli az évtizedek óta meglévő paphiányt.

A vatikáni Népek Evangelizációja Kongregáció adatai szerint a missziós országokban 85.000 világi és szerzetes pap, 28.000 szerzetestestvér, 450.000 szerzetesnő, valamint 1.650.000 civil hitoktató tevékenykedik.

[szerkesztés] Felépítése

A II. Vatikáni zsinat Lumen gentium című konstitúciójában a katolikusok számára megfogalmazott értelmezés szerint: „a katolikus egyház Isten népeként nem más, mint a hit titka, s a hívő emberek történelemben vándorló közössége, alapfeladata pedig az igehirdetés, az istentisztelet és a diakónia”.

A katolikus egyházban minden megkeresztelt ember az egyetemes (általános) papság tagja és egyformán örök életre van hivatva, csak a szerepek és a karizmák („kegyelmi ajándékok”) különbözőek. A katolikus egyházban megkülönböztetik a szolgáló papságot, azaz a klérust a világi hívektől (világi papságtól), azaz a laikusoktól. Ezt a felosztást Jézustól származtatják, aki kiválasztotta és felruházta a tizenkét apostolt különleges hatalommal: 1.) hogy egyháza tagjait vezessék; 2.) hogy nevében törvénykezzenek. 3.) Pétert a többiek fölé emelve megvetette a pápai szolgálat alapját. (A pápa egyik latin elnevezése: servus servorum Dei = Isten szolgáinak szolgája.)

[szerkesztés] Területi felosztás

Az egyházmegye (püspökség, dioecesis) a püspök által vezetett egyházkormányzati egység. Több egyházmegye alkot egy egyháztartományt (érseki széket). Az egyházmegyék kisebb egységei a főesperességek, amik esperességekre tagolódnak tovább. A legkisebb területi egységek a plébániák, más néven egyházközségek.

[szerkesztés] A papi hierarchia

Az egyházi rend a katolikus hierarchiában három nagyobb rendre oszlik: püspökség (episcopatus), áldozó papság (presbyteriatus), szerpapság (diaconatus).

[szerkesztés] Püspökök

Katolikus felfogás szerint a mai püspökök az apostolok jog szerinti utódai, az apostolokra ruházott joghatósági és szentségi hatalom birtokosai. A katolikus egyház élén a legfőbb püspök, a pápa áll, mint „Krisztus misztikus testének” legfőbb tanítója és kormányzója. A püspökök közül választják a bíborosokat, akik pápaválasztó joggal rendelkeznek, a pápát segítik, őt tanáccsal ellátják.

Az egyházmegyék élén álló püspökök a megyéspüspökök, a saját egyházmegyével nem rendelkező püspökök pedig a címzetes püspökök. Az érseki címet viselő megyéspüspökök egyházmegyéjét főegyházmegyének hívják. A főegyházmegye a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt vagy érseki széket, mely élén az érsek, mint metropolita áll. A metropolita az adott egyháztartományhoz tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyéspüspökeinek elöljárója némely dologban. Ha egy országon belül több érsek is van, akkor ezek elöljárója a prímás. (Magyarországon ez mindig az esztergomi érsek.)

[szerkesztés] Papok

Az egyes egyházközségek élén a püspökök által felszentelt papok állnak. A papszentelés a hét szentség egyike. Az áldozópap (áldozár) vagy egyszerűen pap az egyházi rend második fokozatát felvett személy. 2004-ben közel 406 000 volt a katolikus papok száma a világban.

A pap kiszolgáltatja a szentségeket, bemutatja a szentmise-áldozatot, lelkipásztori teendőket végez, hirdeti az örömhírt és részt vesz az emberek mindennapi életében: segít, meghallgat és tanácsot ad. A papokon kívül ezen feladatok egy részét a diakónusok és a szerzetesek papi személyei is elláthatják.

A katolikus pap életében a küldetés és hivatás összetartozik. Jézus előbb is elhívja tanítványait, tanítja, felkészíti őket, aztán küldi vissza az emberek közé. A pap hivatást és a szentelésben arra is megbízatást kap, hogy vezetője és felelőse legyen a hívek közösségének, akit érdemes követni, aki inkább példát ad, mint utasítást, akinek tekintélyt az Istentől kapott kegyelem ad, amelyet az életével kell hitelesítenie a rábízottak előtt.

[szerkesztés] Hittételei

A II. Vatikáni zsinat egyházképének lényege a kommúnió (communio, vagyis „közösség”). E kulcsfogalom jelentésrétegei nyolc pontban foglalhatóak össze:

  • Kommunió A zsinati szóhasználatban a kommunió elsősorban a Szentháromsággal való közösséget, egyesülést jelöli. Az Atya isteni életében részesít Krisztus által, akihez a Szentlélek tesz hasonlóvá bennünket. A kommunió „részesedést” (görög koinonía) jelent abban az értelemben, hogy részesedünk az üdvösség javaiban: azaz Isten igéjében, a megigazult életben és a szentségekben, különösen az Eucharisztiában (Oltáriszentségben).
  • Az Eucharisztia vétele és a Szentlélek építik fel „Krisztus testét”, létrehozva az összes hívő közösségét, a communio fideliumot.
  • A kommunió látható gondozója a helyi, eucharisztikus közösségben a püspök, akinek vezetésével történik az Eucharisztia ünneplése. A püspök ugyanakkor a részegyházat (püspökséget) belekapcsolja az egyetemes Egyház közösségébe azon oknál fogva, hogy ő maga a felszentelésével részévé válik a püspöki kollégiumnak (püspöki kar). Így hivatalát csak a püspöki kollégium fejével, a pápával és a kollégium többi tagjával való hierarchikus kommunióban gyakorolhatja. A pap hasonló módon, csak püspökével és a püspöki kar többi tagjával egységben, hierarchikus kommunióban (communio hierarchica) végezheti szolgálatát.
  • Az előbbihez hasonló értelemben az egyetemes egyház (ecclesia universalis) és a részegyházak (ecclesiae particulares) viszonyára is alkalmazható a kommunió fogalma.
  • A „szentek közössége” (communio sanctorum) nemcsak a földön élő hívőket, hanem a „mennyei Egyházzal” való közösséget is magában foglalja.
  • Ökumenizmus. A katolikus Egyháznak a nem katolikus keresztényekkel, egyházakkal és egyházi közösségekkel való kapcsolatában a kommunió különböző fokozatai valósulnak meg. Az ökumenikus párbeszéd végső célja a teljes és látható communio eucharistica.
  • Az Egyház - amennyiben a „Szentháromság Egy Istennel” történő bensőséges egyesülésnek a szentsége az üdvösség javaiból való közös részesedés által az Egyház tagjai között sajátos kommuniót hoz létre - a népek és minden ember egysége, kommuniója számára „jel és eszköz”.

[szerkesztés] Szokások

  • Köszöntés: a latin rítusú katolikus egyházban „Laudetur Iesus Christus!” (Dicsértessék a Jézus Krisztus!) Válasz rá: „In aeternum, Amen.” (Mindörökké, ámen.) Nyugat-Európában ma már ritkán használják.
  • Egyházi év felépítése a katolikus egyházban: AdventKarácsonyi idő – Évközi idő – Nagyböjt – Húsvét (lezárása: Pünkösd) – Évközi idő.
    Az egyházi év kezdete: advent első vasárnapján (ez általában december első vasárnapja).

[szerkesztés] Ökumenizmus

Az ökumenizmusról szóló Unitatis redintegratio kezdetű dekrétum az egyházak vagy az egyetlen egyház kérdésében más dokumentumokkal összhangban rendkívül következetes, amikor kijelenti, hogy az üdvösség eszközei hiánytalanul a katolikus egyházban állnak fenn. Annak pontosítására, hogy a megszentelésnek és az igazságnak a katolicizmuson kívül is megtalálható sok eleme miképpen kapcsolódik magához az egyetlen egyházhoz, a Hittani Kongregáció Dominus Iesus kezdetű nyilatkozata válaszolt 2000-ben.

[szerkesztés] Részegyházak és rítusok

A katolikus egyház 24 autonóm (önálló jogú, „sui juris”) részegyházból áll (nyugati katolikus egyház és keleti katolikus részegyházak), amelyek hatféle rítust (szertartást) és azon belül még többféle liturgiát követnek. A legjelentősebb a nyugati vagy latin rítusú katolikus egyház római liturgiájú ága.

A pápai évkönyvben, az Annuario Pontificio-ban évente közlik a világ katolikus egyházainak adatait.

Magyarországon háromféle rítusú katolikus egyház van: a Magyar Katolikus Egyház latin rítusú egyházmegyéi mellett jelentős a bizánci rítusú Magyar Görög Katolikus Egyház (amely szintén a Magyar Katolikus egyház részét képezi) és működik örmény katolikus egyház is.

[szerkesztés] Nyugati/latin rítusú katolikus egyház

Fő szócikk: Latin rítusú katolikus egyház

Az egy nyugati autonóm részegyház a latin rítusú katolikus egyház. Ez további területi (nem autonóm) részegyházakra, püspökségekre tagolódik, amelyek országok szerint püspöki konferenciákat és az ezek által irányított területi egyházakat alkotnak. Az egyes országok püspöki konferenciái azonban nem önálló jogállású egyházak, nincs pátriárkájuk. A nyugati patriarchátusi cím (kivétel a jeruzsálemi pátriárka) és a prímási cím (kivétel az esztergomi prímás) csak címzetes. A latin rítusú egyház erősen centralizált, a területi egyházi szervezetek szigorú alárendeltségi viszonyban állnak a a 2006-ig a Nyugat pátriárkája címet is viselő római pápával. (XVI. Benedek pápa ezt a címet levetette.)

A latin rítusú egyház története során több különböző liturgia alakult ki. Ezek közül a legrégebbi a római liturgia, amely lényegében két változatban: a katedrális (szekuláris) változatban (Róma patriarchális bazilikáinak ünnepélyes formája) és a bencés szerzetesi változatban él. Ma világszerte szinte kizárólag ez a liturgia van érvényben. Ezenkívül csupán két másik liturgia maradt fenn: a lombardiai liturgia (Szent Ambrus féle liturgia) a Milánói Főegyházmegye területén, Olaszországban és vízigót liturgia (más néven mozarab vagy hispán liturgia) a Toledói Egyházmegye területén, Spanyolországban.

Az egyes országos területi egyházak felsorolását, köztük a Magyar Katolikus Egyházat lásd a Latin rítusú katolikus egyház szócikkben!

[szerkesztés] Keleti katolikus részegyházak

Fő szócikk: Keleti katolikus egyházak

22 autonóm (önálló jogú vagy „sui juris”) részegyház tartozik ide. A keleti katolikus egyházakat régebben unitus (egyesült) egyházaknak is nevezték, mivel egyesültek a római pápa által vezett nyugati katolikus egyházzal, bár az autonómiájukat megőrizték. A keleti autonóm részegyházaknál a következő öt nagy rítust, illetve rítuscsaládot különböztethetjük meg:

  • Bizánci rítus (az úgynevezett görög katolikus egyházak)
  • Alexandriai rítus
  • Antióchiai (nyugati szír) rítus
  • Káld (keleti szír) rítus
  • Örmény rítus

A keleti nagy rítusoknak vannak liturgiái (a bizáncinak több is), és ezeknek országok, illetve „nemzeti” egyházmegyék szerinti alváltozatai is. Tulajdonképpen minden keleti katolikus részegyháznak önálló liturgia-alváltozata van. A keleti katolikus részegyházak nagyfokú autonómiát élveznek a rítus központjától, a patriarchátustól.

A keleti katolikus részegyházak felsorolását lásd a Keleti katolikus egyházak szócikkben!

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

  • Gál Ferenc: Az egyház kegyelmi rendje. Budapest, Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia, 1981.
  • Bangha Béla: Világnézeti válaszok. Budapest, Pázmány Péter Irod. Társ. 1940.
  • Rosdy Pál: A magyarországi római katolikus egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiről. In: A levéltári forráskiadás. Szerk. Bán Péter. Budapest, 1983.

[szerkesztés] Külső hivatkozások