Eunapiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Eunapiosz (Szardeisz, Kr. u. 345/346 – ?, Kr. u. 420 körül) Görög orvos, szofista, történetíró


Szerény körülmények közül származott. Orvosi képesítést Athénban nyert, ahonnan hazatérve mégis inkább retorika tanításából élt. Az újplatonizmus lelkes híve volt, a kereszténységet elutasította. Történet munkájának célja is Julianus Apostata római császár magasztalása volt. Dexipposzhoz csatlakozva egyetemes történelmet írt „Hisztorika hüpomnémata" (Történelmi feljegyzések) címmel, amely 14 részből állt. A műben a 270 és 404 közötti időszakaszt dolgozta fel. A későbbi történetírók és egyháztörténetírók forrásként használták, VII. Konstantin bizánci császár pedig a műből kivonatot készíttetett. Ránk is e kivonat maradt, az eredeti elveszett. A későpogány filozófia történetére vonatkozólag értékes forrásunk „Bioi szophisztón" (Bölcsek életrajzai) című munkája, amelyben a IV. századi filozófusok és rétorok életét dolgozta fel.


[szerkesztés] Források

  • Pecz: Ókori lexikon