Bruce Dickinson
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bruce 1958. augusztus 7-én született Workshop kis bányavárosában, Nottinghamshireben. Az igazi kereszteneve Paul, habár mindenki-kivéve szüleit és nagyszüleit- Brucenak hívja. Anyukája részidőben egy cipőboltban dolgozott, apukája műszerész volt a hadseregnél. "Egy kicsit véletlenül lettem."-elmélkedik Bruce-" Anyukám 16 vagy 17 lehetett, amikor teherbe esett, apukám 17 vagy 18." A nagyszülei nevelték fel, nagyapja bányász volt a helyi bányában, nagyanyja pedig háziasszony. Amikor Bruce az iskolakezdés előtt állt, szülei Workshopból Sheffieldbe költöztek, a legközelebbi városba, ahol bőségesen volt álláslehetőség. "Tényleg nem érzem, hogy lett volna apukám és anyukám. A nagyapám volt az apának leginkább mondható személy az életemben. Úgy gondolom, hogy a magam módján, az a fia voltam, aki neki sosem volt. De nagymamám számára mindig is az a kis szarházi maradtam, aki elvette tőle a lányát." Bruce első iskolája a Manton volt, hírhedten nehéz iskola. Emlékszik, hogy nagyapja tanította őt megvédeni magát, és megakadályzni, hogy bárki megfélemlítse. "Egy olyan környezetben nőttem fel, ahol belémnevelték, hogy a világ sosem fog nekem szívességet tenni. Nagyon kevés közeli barátom volt, mert mindig költözködtünk. Azt hiszem részben ez az oka, hogy úgy nőttem fel, hogy kívülállónak éreztem magam. Nem volt boldogtalan a gyerekkorom, de elég kényelmetlen." A pozitív oldala ennek a kényelmetlen felnőttéválásnak az volt, hogy Bruce nagyon függetlenül és önállóan nőtt fel. Bruce első zenei élménye az volt, hogy a nagyszülei nappalijában Chubby Checker "The Twist"-jére táncolt. Az első lemeze, ahogy emlékszik a The Beatles "She Loves You"-ja volt, amit sikerült megvetetnie nagyapjával. "Csak 4-5 éves voltam, de nagyon szerettem a The Beatlest és a Gerry & The Pacemakerst, próbáltam összegyűjteni az összes kislemezüket. Aztán észrevettem, hogy vannak B-Side-jaik is , amiket néha jobban szerettem,mint az A-Side-okat. Ez volt az, amikor elkezdtem észrevenni a különbséget a jó és a rossz zene között, nem tudtam, de ez volt az első, hogy zenészként kezdtem gondolkodni." Amikor Bruce 6 éves volt, szüleihez költözött Sheffieldbe, ahol építettek egy házat , és állandó munkájuk volt. Nehéz volt számára alkalmazkodni a környezetéhez."Soha nem hallgattak zenét, szinte csak a pénzkeresésre koncentráltak." Habár apjának volt egy akkusztikus gitárja, ami gyakorlatilag játszhatatlan volt, Bruce próbált játszani rajta, szörnyű zajt csapott vele hólyagossá téve ujjait. Amikor Sheffieldbe költözött, iskolát kellett váltania. A Manor Topba küldték, ami tiszta pokol volta fiatal Bruce számára, szóval 6 hónap múlva szülei elhatározták, hogy kiveszik, és egy kis magániskolába, a Sharrow Vale Juniorba kezdték járatni. Szülei úgy akartak pénzt keresni, hogy vettek házat, azt felújították, eladták, aztán vettek egy másikat, és kezdték előlről. Bruce gyerekkora nagyrészét építkezéseken töltötte, de szülei legalább elérték azt, hogy végre tényleg kerestek pénzt. Vettek egy családi panziót, ahol apja használt autókat árult az előudvarban. Ez lehetőséget adott arra, hogy felajánlják Bruce-nak, hogy internátusba kerülhet. A középfokú oktatása az Oundle tandíjas középiskolában.
Bruce-nak tetszett az ötlet, hogy elkerül otthonról. "Nem igazán élveztem a szüleimmel lenni, szóval menekülésnek tekintettem ezt a dolgot. Szerintem azért, mert nem alakítottam ki igazi kötődést hozzájuk, amikor nagyon pici voltam." Az a klasszikus eset állt fel, hogy a szülők mindent meg akartak adni gyermeküknek, amit ők nem kaphattak meg. Amikor letelepedett az Oundle-ben, mondhatni nem illett a környezetébe. Az idősebb fiúk belekötöttek, és rendszeresen megfélemlítették. "Mint a módszeres kínzás."- ahogy ő magyarázza most. " Nem tudtál menekülni, ez volt a helyzet. A Manor Topban legalább hazamehettél a nap végén. Tudtam,hogy hívhatom anyát vagy apát,de az csak visszaütött volna, szóval nem tettem." Elhatározta,hogy nem engedi, hogy bárki is megismerje az igazi, jó oldalát." Még ha hazudsz is,akkor is elmehetsz ezt mondva: "OK, jól van, nagyobb vagy nálam, kiverheted a szart is belőlem, ha akarod, de nem vagy felsőbbrendű. Az én vagyok, haver."Bruce fokozatosan kezdett biztossá válni abban, hogy egy kívülálló. Szándékosan elkezdett fura dolgokat csinálni. Amikor Bruce 15 volt , csatlakozott az amatőr színtársulathoz. "Amikor először léptem a színpadra, imádtam, rögtön kényelmesen éreztem magam, szóval elkezdtem önként jelentkezni minden színdarabra, ami ment. Sőt, rendeztem is egy párat."De a zene sosem volt messze tőle, csak 1 óra tévézés volt engedélyezett hetente, szóval az egyetlen szórakozás a zene volt, az emberek mindig cserélgették az albumokat vagy a használtat eladták. "13 voltam, amikor először hallottam a Deep Purple "In Rock" albumát, és teljesen lenyűgözött. Hallottam valakinek a szobájából egy nap, és mentem és mondtam: "Hé! Mi ez?" És megvetően néztek rám, és mondták: " Ez a 'Child in time' a Deep Purpletől, hát semmit se tudsz???" De túlságosan le voltam nyűgözve ahhoz, hogy foglalkozzak velük, az első album, amit vettem, az a Deep Purple In Rock volt, amit annyit hallgattam, hogy agyonkarcolódott, de nagyszerűnek találtam." Ez és a félév végi koncertek ösztönözték Bruce-t, hogy albumokat vegyen. " Az első koncert, amit láttam életemben, az a Wild Turkey nevű bandáé volt. Óriásiak voltak. A következő 3 napig csengett a fülem." Volt, hogy a Van Der Graaf Generator játszott ott, és amikor Bruce meglátta Arthur Brown-t, azt gondolta, ő a legjobb énekes, akit valaha látott. Ezután Bruce elkezdett bandákban játszani, és zenei lapokat venni. "Minden megszereztem, A kedvencem pedig mindig a Deep Purple volt, olyan dobos akartam lenni, mint Ian Paice.""Átmenetileg kölcsönvett" egy pár bongót a zeneszobából, és behorpasztotta őket. Bruce emlékszik, amikor próbálták a "Let It Be"-t, a srác nem tudta kiénekelni a hangokat. "Próbáltam bátorítani őt, hogy én is vele énekeltem-csak én tudtam kiénekelni a magas hangokat.""Mindig is tudtam,hogy valamennyire tudok énekelni, mert valaki hallott, amikor a Jerusalem-et sikoltoztam az iskolai kórusban, és mondta:"Igazán jó hangod van!" Valami ilyesmit mondtam: "Faszság!", de elgondolkodtatott. Végül Bruce-t kirugták az Oundle-ből, mert belepisilt az igazgató vacsorájába. Hazatérve Sheffieldbe 1976-ban beíratkozott a helyi katolikus iskolába ."Kiváló volt", mindenki "normális" volt, lányok voltak ott, ami elsőször megőrített."
Styx-Sheffield
1976 nyarán csatlakozott első bandájához. Véletlenül meghallotta, hogy 2 gyerek a bandájukról beszélnek, és szükségük van egy énekesre. Bruce elvállalta pár másodperc hezitálás után. A dobos apjának garázsában próbáltak, és nagyon nagy hatással volt rájuk Bruce éneklése. "Elgondolkodtam, hogy vennem kell majd egy mikrofont." Az első koncertje a Broad Fall Tavern nevezetű helyen volt, Sheffieldben. eredetileg Paradox volt a nevük,de Bruce javaslatára Styxre változtatták.
A középiskola befejezése után Bruce nem igazán tudta, mit akar, ígyhát csatlakozott a területi hadsereghez 6 hónapra, csakhogy felfedezze, hogy ott ugyanannyi idióta van,mint bárhol máshol. "Sosem láttam azelőtt embert lerészegedni, és olyan ocsmány dolgokat csinálni, és soha nem láttam annyi zülött nőt. Úgy értem, nem csináltam én velük semmit, fogalmam sem volt, mit csináljak. Emlékszem, egy nő próbált elcsábítani, de egész este csak dartsoztam, nem tudtam, hogy mit kezdjek vele." A hadseregben való élet nem az volt, amit Bruce elengedhetetlenül akart csinálni, megpályázott egy helyet az egyetemen. Valahogy sikerült összekaparnia a minimum pontszámot, és történelmet tanulva találta magát a Queen Mary Főiskolán London keleti felében. Szüleinek azt mondta,hogy még mindig a hadseregben van, de amit először akart, az a diploma megszerzése volt. "Ez volt az, amit hallani akartak, szóval ez volt az én címlapsztorim. Amikor bekerültem a fősulira, rögtön elkezdtem bandákat keresni, és bandákban játszani."Speed(London 1977 tele – 1978 nyara)
A főiskolán Bruce bekerült a szórakoztatói bizottságba. 1977 telén találkozott egy Paul "Noddy" White nevű sráccal, egyfajta multizenész volt, mindenféle felszereléssel. Bruce javasolta, hogy alakítsanak egy bandát, amit meg is tettek, és végül egy Speed nevezetű formációként bontakoztak ki. Bruce saját maga a Judas Priest és a The Stranglers közötti hangzásként jellemzi a hangzást, egy kis Hammond beütéssel. "Teljesen drogmentes banda voltunk, és mindent képtelen gyorsan játszottunk."Bruce volt az énekes,és alkalmanként játszott egy kicsit gitáron. Naddy adott nekem néhány gitárórát, és elkezdtem dalokat írni egyből, mutatott 3 akkordot , és ebből a 3-ból írtam dalokat.Aztán adtak néhány koncertet. "Lenyúltuk a fősuli minibuszát színlelve, hogy kölcsönkértük Kitépkedtük az üléseket, betömtük a felszerelést, és lementünk a Green Man Pub-ba, Plumsteadbe. Ez fokozatosan megadta Bruce-nak a színpadi élményt, amire vágyott.
Shots(1978 nyara-1979 nyara)
A Speed csak egy volt azon bandák közül, melyek nem tartottak sokáig, de hitet adott Bruce-nak, és bátorította őt, hogy a zenébe még jobban belemerüljön. Egy napon Bruce megpillantott egy hirdetést a Melody Makerben: "Énekes kerestetik for recording project." Mivel még soha nem volt studioközelben, rögtön jelentkezett. Sikoltozott, üvöltözött és hangokat adott ki egy kazettán ,és ezzel az üzenettel adta oda: " Mellesleg, ha úgy gondoljátok, hogy szar az ének, van egy kis John Cleese anyag a másik oldalon, ami lehet, hogy érdekesnek találtok." Tetszett nekik, amit hallottak, és Bruce jött is a studióba. Az együttes neve Shots volt, és 2 testvér Phil és Doug Siviter alakította. Teljesen le voltak nyűgözve Bruce énekesi tudásától, és elkezdtek arról beszélni, hogy miylen zenét szeretnek. "Elkezdtem mondani Ian Gilliant, Ian Andersont, Arthur Brownt, és erre Doug mondja: "Ez az! Kib*szott Arthur Brown, öregem! Muszáj csinálnunk egy bandát!" "Ennek a srácnak van egy studiója, bandát akar csinálni velem, mondtam-ez igen!" Bruce elkezdett játszani pubokban a Shots-szal, de nem igazán érdekelte őket senki, egy estéig, amíg Bruce egyszercsak megállt a dal közepén, és elkezdett kérdezgetni egy srácot a közönségben, viccet csinálva belőle, hogy miért nem figyel eléggé? Olyan jó visszajelzéseket kapott, hogy ezután minden éjjel ezt csinálta, amíg rendszeres rutinná nem vált. "Hirtelen mindenki figyelt, mert féltek, hátha ők lesznek a következők. Amikor először megtettem, a házigazda így szólt: "Nagyszerű show,srácok, viszlát jövő héten!" Szóval valahogy beleépítettük ezt a showba, és ez volt az első alkalom, hogy nemcsak az énekes, hanem a frontember szerepét is betöltöttem." A következő lépés Bruce karrierjében a Prince of Wales pubban következett Gravesendben, Kentben, ahol a Shots rendszeresen játszott. Egy éjjel Mr Barry Graham (másoknak Thunderstick) és egy bizonyos Paul Samson elátogatott ide. A legenda szerint Thunderstick ,aki mindennapos megjelenésével volt jelen, Bruce trükkjének áldozatává vált. "Kicsit furán nézett ki, szóval dumáltam." Egyértelműen hatással volt színpadi viselkedésével Thunderstickre és Paulra, akik a koncert után beszélgettek Bruce-szel és a bandával. Pár hét múlva Paul hívta, nem akarna-e csatlakozni a bandájukhoz, a Samsonhoz? Bruce-t persze nagyon érdekelte a dolog, mert ez azt jelentette, hogy játszhat az összes nagy koncerten Londonban. Ekkora a Shots egy heavy metal komédiává vált. A show teljesen elnyomta a zenét. A következő lépcső az volt, hogy Bruce megnézett egy Samson koncertet. "Mondtam, hogy "Nézd, az egyetlen probléma ezzel, hogy most szerzem a diplomám, most vannak a vizsgáim. Tudtok várni 3 hetet, amíg ezeket leteszem?"-Igent mondtak."Valójában a diplomaszerzés sosem tűnt fontosnak, amíg rá nem ébredt, hogy lehet, hogy nem kapja meg a lehetőséget a utolsó vizsgáihoz, amíg nem teszi félre a sulin kívüli tevékenységeit legalább kis időre.
A sidcup-i születésű gitáros Paul Samson alapította 1977-ben, hírnevüket a debütáló "Survivors"-szel alapozták meg,amelyet egy független lemezcég lejelentetett meg, és jó visszajelzéseket kapott. A banda széleskörben turnézott az Egyesült Királyságban. Bruce letette vizsgáit reggel, és délután lement a Wood Whart Studiosba, Greenwhichbe próbálni velük. Mivel nem volt benne biztos, mit várhat egy profi rock bandától-Samsonnak lemezszerződése és menedzsmentje volt-elhatározta, hogy csak beugrik, és legjobbat szedi fel magára belőle. "Habár az első próbák a Samsonnal megmutatták, hogy milyen lesz nekem a bandával. Elhagytam a barátnőmet, akivel 3 évig voltam együtt a főiskolán, azt mondtam neki, hogy komplett seggfej lesz belőlem. Úgy gondoltam, ezt kell tennem, őszintén. Mert nem az volt, amire vártam. Az én naivitásommal azt képzeltem, hogy az emberek a rock'n' roll bandákban nagyszerű művészek voltak, és nagy sokk ért, amikor rájöttem, hogy nem. Néhányak, pl. a Samson, csak inni akartak egy jót, vagy csajozni vagy drogozni, nagyon nehéznek találtam ehhez igazodni.Úgy gondoltam, el kell gondolkoznom, hogy fogok-e ezekkel a srácokkal együtt dolgozni, és fogunk-e zenekart csinálni? Ahogy elfogadtam ezt, gondoltam, OK, le kell állnom, és ki kell találnom, miről is szól ez a drogozás, és töcskölés." Bruce is cigizett, a narkót is kipróbálta a főiskolán. És a Samsonban ez több volt, mint szokás. "Könnyen felfedeztem, ha be vagy szívva, akkor senkivel nem tudsz kommunikálni. Lehetetlen volt, szóval gondoltam jointot kell szívnom, mert ha nem, akkor képtelen leszek bármit írni, és ez így volt. Többé-kevésbé belenyugodtam. Úgy gondoltam, hogy ez része annak ,amit meg kell fizetni. Őszintén szólva, minden egyes dolog, amit akkor tettem, úgy éreztem, egy újabb lépés a célom felé, hogy egy énekes legyek egy rock bandában." Bruce sosem próbálta a kemény anyagot. A marijuhana volt a legnagyobb személyes bűne. Az első próbák alatt egy csomó dalt írtak, amiket felvettek, és kiadtak a "Head on" című albumon. Sok cuccom volt és nekik is, szóval összeraktuk, amink van." A dalokból csináltak egy összeállítást az elkövetkező turnéra, ami a Survivors albumot promotálta. Ez egy nagy lépés volt Bruce számára, ebben az időben a Bruce Bruce nevet(a Monty Pythonból) ragasztották rá, a menedzsment erőltette rá, és ők voltak a Samson újra és újra előbukkanó problémája. Művészileg sem volt tökéletes a banda. "Voltak tényleg nagyon jó ötleteink, de korlátok közé voltunk szorítva, úgy értem, Thundersticknek voltak jó ötletei, de tehetsége kevés volt a megvalósításhoz." Thunderstick, az őrült dobos maszkot viselt, sört öntött a fejére a színpadon. "Kalitkát akart maga köré a színpadra, megcsináltuk, de az egyetlen hely, ahol használhattuk, az a Reading Fesztivál volt, ahol ragaszkodott hozzá. Olyan volt, mint egy törpepapagáj kalitkája." "A Samson ilyen őrülten dolgozott együtt, elb*szott felállás. Adtunk néhány szörnyű, de néhány nagyszerű koncertet is, szóval nem tudtad soha, mire számíthatsz. Én képviseltem a heavy metalt a bandában, Paul pedig a tradicionális rock, blues, boogie-t, és ezt a 2 dolgot összekevertük, és ezt az érdekes hangzást kaptuk."Ahogy a banda fejlődött, egyre egyértelműbbé vált, hogy a fejesek más irányzatot alakítanak ki. "A Shock Tactics" album, amit velük csináltam, több okból a legjobb: tiszta irányzata volt, de nem az amivel Paul elégedett volt, ő bluesos gitár irányt akart. De ez volt az első alkalom, hogy egy olyan hangzást fedeztem fel, ami tényleg az enyémnek volt mondható." A Shock Tactics turné(becenéven "We don't give a f**k about the petrol bill turné) idején Thunderstick elhagyta a bandát, és Mel Gaynon vette át a helyét, a fekete funk-rock dobos, aki nagyon rövid ideig volt a bandában, és később a Simple Mindsban kötött ki."Amikor kivetted Thundersticket az egyenletből, és Melt tetted a helyébe, egy fenomenális dobost, nem volt többé izgatottság, mindent tökéletesen eljátszott, mindent megfelelő időben, nem voltak hibák, nem volt többé veszély, szóval meguntam. Maradt időm a bevásárlólistára gondolni a színpadon, és ez nem jó. Rájöttem,hogy ez volt az, amit Paul akart, de én nem hagytam neki, hogy átmenjünk ZZ Topba, boogie fajta övezetekbe." Bruce utolsó koncertje a bandával 1981-ben volt a Reading Fesztiválon, amit a BBC megörökített, amit következésképpen kiadtak albumon "Live at Reading 81" címmel. Ebben az időben az Iron Maiden azon gondolkodott, hogy új énekest keresnek a Paul Di'Annoval való szaporodó problémáik miatt. "Amikor először hallottam Bruce-t énekelni a Samsonnal, emlékszem, ezt mondtam: Az ördögbe!Ez az énekes kib*szott jó!"-mondja Steve Harris. Szóval ő és a menedzser, Rod Smallwood Readingbe mentek, hogy megnézzék Brucet a munka ügyében. A Samson hamarosan megszűnt, Bruce pedig meghallgatásra ment az Iron Maidenhez.
A meghallgatás után Bruce egy hetet töltött a Maidennel, próbáltak, felvettek néhány demot, Bruce pedig meg volt győződve, hogy a Maiden volt a megfelelő banda számára. „Amikor először hallottam őket , ugyanazt a borzongást éreztem,mint, amikor a Deep Purple-t hallottam. Mintha ugyanaz a gőzmozdony jött volna feléd, és semelyik másik banda nem csinált ilyet. Tényleg nagyon be akartam kerülni a Maidenbe.” Bruce a Samsonban töltött idejét inkább tanulásként fogta fel, mint karrierje részeként. Szóval amikor felajánlottak neki egy koncertet a Maidennel, nem kellett kétszer meggondolnia. „A Samsonnal töltött idő fele úgy telt, hogy be voltunk szívva, sokat narkóztunk, sokat ittunk, és ilyen állapotban mentünk színpadra is. Ezt valahogy abbahagytam, amikor, amikor csatlakoztam a Maidenhez, mert biztos voltam benne, hogy a Maiden nem az a fajta banda.” Bruce felfedezte, hogy a munkamenet a Maidenben nagyon szigorú és megszervezett volt. Amíg a Samson csak hülyült céltalanul, addig a Maiden nagyon is céltudatosan dolgozott. „Az első pár hét után egyértelművé vált, hogy a Maiden menetrend szerint dolgozik, ami nem volt tökéletes, de igazodni kellett hozzá-„Most 6 hétig írsz, most 3 hónapig lemezt csinálsz, 2 hétig próbálsz, 8 hónapig turnézol.”-meg volt szervezve. Egy pár koncert után, új dalokat kezdtek el szerezni a harmadik albumukra, ez volt az első, hogy egész új albumot kellett írniuk, a két megelőzővel szemben, amik alapvetően olyan dalokból állt fel, amiket évek óta játszottak, csak pár kivétellel a Killers albumról. A The Number of the Beast albumot öt hét alatt rakták össze. A Samson szerződéses problémái miatt Bruce neve nem lehetett feltüntetve azoknál a daloknál, amelyeknek szerzésében közreműködött. „Mondhatnád, lelki közreműködésem volt bizonyos dalokban, mint a „Children of the damned”, a „Run to the hills”, a „The Prisoner”. Ez a három dal az, amiben a leginkább közreműködtem.” A „lelki közreműködés” azt jelenti, hogy legalább annyit tett hozzá a dalok megírásához, mint bármelyik másik tag. A „Run to the hills” óriási nagy sláger volt Angliában, a hetedik helyet érte el a hivatalos listán, és az album és az elkövetkező világturné a legsikeresebbnek bizonyult a zenekar számára. Bruce hirtelen új becenevet kapott: légiriadó-sziréna (airraid siren). „Ezt valaki olyan adta nekem, aki így gondolta: „Az új énekes úgy hangzik, mintha a régi dalokat egy légiriadó-sziréna adná elő.”-és ez valahogy rajtammaradt azóta." A „Beast” turné alatt Bruce kinőtte magát az együttes frontemberévé, és a két album, a „Piece of mind” és a „Powerslave” egy nagyon összetartó és kreatív bandát mutatott be. Adrian és Bruce a dalok írásának felében közreműködtek, Steve monopóliuma a dalírásban félrerökte a srácok ötleteit. „Nem volt mindig könnyű, nem mindig értettünk egyet, harcoltunk, mint kutya és macska változó szinteken, de nagyszerű zenét csináltunk.” Zeneileg ez nagy hatással volt a bandára. Steve óriási fejlődést mutatott, mint dalíró. Dalok, mint a „To tame a land” vagy a „Rime of the ancient mariner” bombasztikus eposzok voltak, amelyekben Bruce hangjának operai elemei tökéletesen felszínre kerültek. Ahogy zenéjük tere kiszélesedett, a zenei látómező is. A dalszövegek funkcionálisak, alapvetően intelligensek és néha provokálóak voltak. A „Powerslave” turnén egy tollas Egyiptom-inspirálta maszkot viselt a címadó dal előadása közben. Ez próbálkozás volt, hogy bemutassák a színházi elemeket a színpadi showban. „A maszk egy kísérlet volt, hogy ebbe az irányba mehetünk-e. Arról szólt, milyen messzire mehetnénk még a Maidennel. Ez a turné volt a legjobb szerintem, amin én is ott voltam." A zenei anyag szempontjából, az elődás és minden szempontjából. Ez volt több módon a csúcs a banda karrierjében, az eladások és a népszerűség tekintetében, de ez lehetett az, ami a végső bukást okozta. A turné több mint egy évig tartott, mivel mindig új időpontokat adtak hozzá. „Elértünk ahhoz a ponthoz, hogy Steve és én azt mondtuk, ha még több hetet hozzáadnak a turnéhoz, hazamegyünk.” Bruce folytatja: „Gondolkoztam, hogy kilépek, ha ez így megy tovább, és mindig rosszul fogom érezni magam, börtönbe zárva, akkor nem igazán akarok turnéra menni." A „Seventh son…” turné után 1988-ban, amely akkor végződött, amikor a Donington fesztiválon 107000 ember előtt léptek fel, elhatározták, hogy megérdemelt szünetet tartanak. A pletykák szerint persze a banda feloszlott, mivel egyes tagok más dolgokat csinálva voltak láthatóak. 1989-ben a Zomba keresett valakit egy filmzenéhez a „Nightmare on Elm street 5”-hoz, és Bruce-t felkérték, hogy működjön közre, volt pénz, stúdió, és Chris Tsangarides, a producer. Bruce örült ennek a lehetőségnek, és rögtön felhívta egy régi barátját, Janick Gers-t. Miután találkoztak, három percen belül megvolt a dal, a „Bring your daughter to the slaughter” készen a studióra. A Zombának nagyon tetszett a dal, annyira, hogy megkérdezték Bruce-t, hogy van-e még egy ilyen anyaga , amire igennel válaszolt. Ugyanazon emberek, Andy Carr(basszus gitár), Fabio del Rio(dobos) és Janick(gitár) asszinsztálásával, Bruce szándéka az volt, hogy valami olyat csináljon, amit normális esetben a Maidennel nem csinálna, és az album két hét alatt elkészült. Ebben az időben Bruce megjelent a Paradise Club c. sorozat egy epizódjában. Rockgitárost játszott, aki megakart szabadulni lemezcége diktatúrájától. Néhány dalt felhasználtak ebben az epizódban, leginkább feldolgozott dalok voltak a „Ballad of Mutt” kivételével, amit Bruce egyedül játszott az akkusztikus gitárján. A Tattooed Millionaire album 1990 májusában jelent meg, a „Bring your daugther…” nem volt rajta , mert Steve hallotta, és ragaszkodott hozzá, hogy rajta legyen a következő maiden albumon. Ekkora Janick Adrian helyére került, és a „Mini world club” turné, amivel Bruce és zenészei útnak indultak nyáron, bemutatt a közönségnek az új Maiden gitárost. Ugyanez a banda kísérte a studióban is, kivéve Fabio del Rio, akit Dickie Fliszar váltott fel. Bruce szóló „kalandja” egy turnéval és pár slágerrel maradt hátrahagyva. Janickkal a Maiden áradt az energiától és lelkesedéstől. Amikor elérkezett az új album készítésének ideje1992-ben, Bruce-t csapásként érte a tény, hogy a Dream Theather demoi jobban hangzottak, mint a „No prayer…” Eddigre Steve felállított egy saját studiót, és elhatározta, hogy a „Fear of the dark” albumot ott veszik fel. „Azt hiszem, ez volt az első album ,amikor megkíséreltünk visszaidézni valamit a múltból, úgy gondolom, visszanéztünk az előbbi albumokhoz, míg más bandák előre néztek valami új felé.” Bruce mindig több volt, mint énekes az Iron Maidenben, nagyszerű vivó volt, írt 2 regényt, színészkedett egy kicsit, és sokszor vendég DJ-skedett mindenféle rádióállomásoknál. Letelepedve feleségével, Paddyvel és elsőszülött fiukkal más emberré vált megváltozott nézetekkel. Az amerikai lemezcége, a Sony megkérte, hogy csináljon még egy szóló albumot , és Bruce kicsit unott volt, mást akart csinálni. A „Fear of the dark” turné két részre oszlott. Bruce felvette második szóló albumát, a Skin banda kísérte, megint Chris Tsangarides technikai irányításával. Rod Smallwood menedzser hangsúlyozta, ha Bruce szóló lemezt készít, jobban teszi, ha egy nagyon jót csinál. „Észrevettem, hogy csak sodródom az eseményekkel, mint amikor a Maidennel hajtottunk.” Ez volt az első, hogy Bruce megkérdőjelezte kitűzött céljait, ki akart törni a rutinból. Szóval Amerikába ment Keith Olsen producerrel. „Valami egészen őrültet, szokatlant akartam csinálni.” Azzal az érzéssel, hogy két tábor között hánykódik, Bruce elgondolkodott, hogy otthagyja a Maident. Hosszú hezitálás után 1993 januárjában elhagyta őket, de beleegyezett, hogy végigcsinálja a turné második részét, amit ő és a Maiden is bánt.


Based on work by