Kapuk Könyve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kapuk Könyve (modern cím), a Kr. e. XIV. században keletkezett egyiptomi mű, amely az Amarna-reform utáni időszakban jelent meg először Horemheb fáraó sírjának falán. Akárcsak az Amduat-könyv, ez is tizenkét részből áll, itt az alvilág régióit hatalmas kapuk választják el egymástól, amelyeknél tűzokádó kígyók őrködnek. Innen ered az irat modern címe.

A terjedelmes mű az újbirodalmi teológia egyik jellegzete alkotása, alkotói a túlvilágról, annak lakóiról, az üdvözültek és az elkárhozottak sorsáról akartak összefoglaló képet nyújtani. A szál, amelyre a cselekményt felfűzték, a Napisten bárkájának éjszakai utazása az alvilági birodalmon át. Az út állomásait a szöveg jellemzi, de a szövegnél is nagyobb az illusztrációk jelentősége. A képmező három sávra oszlik, a középső a túlvilági folyó, a napbárka útja. A két parton állnak a túlvilág lakói, lelkek, istenek, akiket gyakran fantasztikus, bizarr külsővel ábrázoltak. A Napisten a bevezető részben szkarabeusz, egyébként kosfejű emberalak. Két absztrakt istenség, Szia éa Heka, vagyis a megszemélyesített Felismerés és Varázserő kíséri útján, melynek során veszély is leselkedik rá: meg kell küzdenie a sötétség démonával, Apóphisz kígyóval. Képes, érzékletes formában elvont természetfilozófiai elemek is helyet kapnak a műben, például az idő keletkezéséről és természetéről.

Az irat létrejöttében nagy szerepe volt annak a válságnak, amely a Kr. e. XIV. században alapjaiban rázta meg az egyiptomi államot Ehnaton fáraó sikertelen monoteista reformtörekvései után. A jogaiba visszahelyezett régi teológiának rendszereznie, magyaráznia kellett tanításait, s védelmébe kellett vennie a hagyományokat az újítókkal szemben. Ez az apologetikus tendencia látható a Kapuk Könyvében. A műben megjelennek az ázsiaiak, líbiaiak, núbiaiak képe is, akik mind az egyiptomi istenek védelme alatt állnak a túlvilágon. Az irat záróképe az Ősvíz megszemélyesített alakját mutatja, amint kiemelkedik a habokból, s magasba emeli a napbárkát. A Kapuk Könyvének birtoklása hosszú ideig a fáraó privilégiuma volt, titkos iratként kezelték, később azonban magánemberek sírjaiban is megjelent.

[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)