Dizartria
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A dizartria (görög-latin) a beszédmozgások koordinációs kivitelezésnek a kiejtésnek a zavara. Hátterében különböző agyi sérülések állhatnak.
A dizartria tüneteit a sérülés helye és kiterjedése határozza meg, amely együttesen megmutatkozik a légzés eltérésében, a hangadás és a kiejtés érthetetlenségig fokozódó torzulásában, illetve a beszéd zenei elemeinek változásában. A sérülés helyének függvényében a beszéd lehet szaggatott, fújtató, szabálytalan ritmusú, elkent vagy monoton.
A beteg a szótagokat és betűket nem tudja rendes szavakká összefűzni. A dizartriában szenvedők többnyire az egyes betűket vagy szótagokat helyesen ejtik ki, de a szavakból nem tudnak értelmes mondatokat alkotni, ezért ezt a betegséget szótagbotlásnak is szokták nevezni. Az ilyen beteg pl: (Peking) helyett (Keping)-et mond. A legtöbb normálisan tud írni és olvasni, mivel rendszerint a beszédképzés és -értés nem érintett.
Kezelése orvos, gyógypedagógus és gyógytornász együttes munkája során eredményes lehet.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Pedagógiai lexikon (főszerkesztők: Báthory Zoltán – Falus Iván, I. kötet, Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997.)
- Kislexikon.hu
[szerkesztés] Irodalom
- Frint T. – Surján L.: Hangképzés és zavarai, beszédzavarok, Budapest, 1982.


Based on work by