Forgási gravitáció
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A forgási gravitáció pörgő (továbbiakban forgó) testek által keltett gravitáció, amelyet a már ismert 2 gravitációs jelenség említését követően 3. pont alatt mutatunk be:
1) A forgó tömeg-be zárt anyag keltette gravitáció (g = G*m1m2/r2;) az általános tömegvonzás egyenlete szerint; 2) A tömeg forgatásakor bevitt energia tömegegyenértékére számított tömegvonzás (számításokban elhanyagolhatóan kicsiny érték: g = G*(E/c2)/r2 ahol E a bevitt forgási energia).
3) A forgó test méretéből és forgási szögsebességéből eredő, azonban a tömegtől független gravitáció. Értéke jelenleg kísérletekből következtetett. Közelítő egyenlete síkbeli forgást, elhanyagolható vastagságú tömör korong alakú testet, és nemrelativisztikus sebességet alapul véve: g° = Đ * R * ω² / r², ahol [g°] a forgási gravitáció, [Đ] a ~s állandó, [R] a forgó korong sugara méterben, [ω] a szögsebesség és r a korong középpontjától mért távolság (R<=r). A fellépő hatás a forgássíkban maximális, tengelyirányban zérus. Megjegyzendő, hogy eltérő forgástest (pl.gömb, hosszú henger, héj stb.) esetén az egyenlet az alaki tényezőtől függően módosításra szorul.
A ~ feltételezett hatása, hogy a forgó testek számításokban nem elhanyagolható gravitációt keltenek, másrészt a téridőt maguk köré csavarják. E hatások közül a téridő felcsavarását vizsgálja a Gravity Probe B kísérlet. Azonban a fenti 3) pont alatti témában létezik egy magyar kutató által leírt szellemes és gazdaságos kísérlet, amely látványosan bizonyítja a ~ létezését: forgó tárcsa mellé helyezett torziós inga (légáramlat, elektrosztatikus és mágneses hatások kizárásával, árapály és egyéb tömeghatást befolyásoló tényezők számításba vételével) nagyságrendekkel nagyobb gravitációs hatást mutat, mint amely az 1) és 2) pont alatt - ismertetett - általános tömegvonzás-ból összesen számítható. A kísérlet teljes lefolyása nemlineáris, fokozatosan felépülő gravitációs erőt mutat. A jelenséget elsőként leírta, megfigyelte és publikálta Benkő László ([1], internetes publikáció, Budapest 2002). A kísérletet több tanú előtt többször elvégezték. A kísérlet lefolyása: a mérés elején az álló inga tárcsához közelebb eső ága távolodik a tárcsától – mintha taszító gravitáció keletkezne a tárcsa körül, majd megfordul a gravitációs erő és stabilizálódik a tárcsa irányában. A tárcsa leállítását követően egy ideig maradvány gravitáció jelenlétét jelzi. Benkő László a ~-ós jelenséget nem a tömeg, hanem a forgó anyagban ébredő centripetális erőből származó feszültség hatásának tulajdonítja. A ~ általános érvényű szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú elemekre is! Benkő László az éveken át tartó mérésekhez általa készített motoros torziós ingát az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet-nek ajándékozta. A készülék jelenleg a Mátyás-barlangban van felállítva. Az inga érdekessége, hogy távolságtartó, vagyis nem az inga fordul el, hanem a torziós szálat forgatja egy léptetőmotor, amelyet az inga kismértékű elfordulását +/- értelemben észlelő fotocella vezérel.
Természetesen Sir Isaac Newton által felfedezett általános tömegvonzás érvényes továbbra is.


Based on work by Amator20,