Címerleírás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A címerleírás a címerek képi ábrázolásainak szavakba öntése. A címerleírásnak egyszerűnek, rövidnek, egyértelműnek és szabályszerűnek kell lennie olyan módon, hogy az alapján a címert a címerfestő pontosan és gond nélkül meg tudja rajzolni. A címer művészi megformálása a címerfestő feladata a maga tehetsége, heraldikai ismeretei és heroldok vagy heraldikusok által megadott címerleírás szerint. A jó leírás alapján a heraldikus vagy a címerfestő a címert pontosan meg tudja rajzolni anélkül, hogy azt ismerné.
A címer rajza tehát nem annyira fontos, mint a címer tartalma. Egy címert különféle módon vagy stílusban lehet megrajzolni, de a tartalmának (a címerábráknak és azok pózának) mindig azonosnak kell lennie.
A címerleírás tehát a címerek leképzésére szolgáló rendszer, melyhez a heroldok külön nyelvezetet fejlesztettek ki. Ezt nevezzük blazonnak. A címerleírás a heraldika egyik legfontosabb területe, mert önmagában egyszerre címerhatározás, nevezéktan, címerművészet, címerdiagnosztika stb., illetve része ezeknek. A címer konkrét rajza azonban gyakran elengedhetetlen, mert a leírás az aprólékos nyelvezet ellenére sem tudja azt mindig pontosan visszaadni, különösen ami a címerábrák pózát és megkülönböztető jegyeit illeti. A címerhatározás számára is leginkább a címerrajz felel meg, noha a leírások alapján is készültek már különféle címerregiszterek.
A címerleírás fontos tartozéka a címernek, mert gyakran csak a leírásból derül ki (pl. egy címeres levélben), hogy milyen címerábrákról van szó és/vagy azok mit szimbolizálnak. Forgon Mihály a leírást tartotta fontosabbnak.[1] Más vélemények szerint a legrészletesebb leírás sem helyettesítheti a címer ábráját.
Névváltozatok:
családi czímerleirás (Nagy Iván, X. 490. l.), leírás, blazon
fr: blasoner, blason, en: blazon, blazoning, blazonry, de: Wappenbeschreibung, Blasonierung, cs: popis erbu, blasonování, la: blason, descriptio
Rövidítések:
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A címerleírások eredete
A címerleírás valószínűleg az irodalmi művek közvetítésével jött létre. Amikor Chrétien de Troyes le akarta írni egyes hőseinek a címerét, bizonyos kifejezéseket kellett használnia, hogy érzékeltetni tudja a szóban forgó címert. Ilyen irodalmi leírások lehettek alapjai a heroldok leírásainak is. A reneszánszban és a barokkban igény mutatkozott a többmondatos, virágnyelvi leírásokra, melyek tele voltak ismétlésekkel és bonyolult, szokatlan fordulatokkal. Ez egyben a korabeli irodalom, az ún. konceptualizmus (vagy gracianizmus, az „estilio culto") egyik elve is volt. (A címerfestésben ekkoriban dívott az all'antica stílus.) A címerleírás a kancelláriai heraldikával együtt indult hanyatlásnak a holt heraldika korában. A címerleírás szabályai véglegesen csak a 19. században állandósultak Európában, a tudományos heraldika kialakulásával. Az élő heraldika korának végéig nagyjából a négyelés volt a maximális osztási fok. A kancelláriai heraldika azonban egyes esetekben, főleg az uralkodói címerek esetében, egyre több címert egyesített a pajzson és ezzel a címerleírások hossza is megnövekedett.
A címereslevél szövegének fordítása:
Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit érint, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén, zászlóján, joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzsformát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával húzódik, és oldalt lentről négy vörös és ugyanannyi fehér vonal. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369.
A címerleírásokat a heroldok hozták létre. Ez tulajdonképpen egyfajta címerelemzésnek is tekinthető, mert pontos szerkezeti elemeket kell követni ahhoz, hogy egy leírás érthető és a elkészíthető is legyen. Amikor a leíró megnevezi a pajzs színét, a pajzsban található címerábrákat, azok pózát stb., tulajdonképpen a címer megszerkesztésének módját mondja el. (Vesznek egy üres pajzsot, kiszínezik, esetleg tagolják, ráhelyeznek egy jelképet, azt is kiszínezik stb. A helyes címerleírás a címer megszerkesztésének módját mondja el a rajzoló számára.) Egyes korai címerek csak leírásból ismertek, noha ezek természetesen szintén egy-egy konkrét címer alapján készültek. Plantagenet Gottfried 1128-as roueni lovaggá avatása során pl. a király hat oroszlánnal díszített pajzsot akasztott Gottfried nyakába. Marmoutieri Jean tudósítását gyakran az első címerleírásnak, azaz az első heraldikai elemzésnek tartják. A másik korai irodalmi mű, melyben címerleírások olvashatók, Chrétien de Troyes: Le chevalier de la charette című műve.
Magyarországon IV. László király egy 1273-as oklevelében olvashatunk arról, hogy Péter (Csák Máté apja) Feketehalom és Baranka vára alatt vitézül harcolt, amikor István, ifjabb király Bulgáriára támadott (1266). Péter itt oroszlánként harcolt és ezt a jelvényt a zászlaján viselte. (A Csák nemzetség címere az oroszlán volt.) Anonymus és Kézai Simon ugyancsak leírja a fontosabb nemzetségek címerét. A legkorábbi magyar címereslevelek csak címerleírást tartalmaztak, címerrajz nélkül. Ilyen Kassa címereslevele 1369-ből, a Sárkányrend 1408-as alapítólevele stb. Az első magyar címeradomány (pontosabban címerjavítás) 1327. október 23-ról[2] Doncs mester (? - 1334-1339k.), zólyomi ispán részére szintén csak címerleírást tartalmaz: "cristam inferibus descriptam, que vulgo Cymer dicitur, in forma avis blaveas alas, sub quibus folia deaurata in modum herbe, vulgo Luhere dicte, pendent". Ekkoriban a címeradományok csak a sisakdíszre vonatkoztak. Vannak olyan címerek is, melyeket csak címerleírásból ismerünk, s melyeket ezek alapján elég nehéz megrajzolni.[3]
[szerkesztés] Címerleírási rendszerek
A magyar államcímer leírása különféle leírási rendszerekben:
Magyar:
Hasított pajzs, a jobboldali mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott, a baloldali mezőben vörös alapon zöld hármas halmon ezüst kettős kereszt, mely aranykoronából nől ki.
Francia:
Parti, au un, fascé de huit pièces de gueules et d'argent; au deux, de gueules, à la croix patriarchale pattée d'argent, issante d'une couronne d'argent, plantée au sommet d'un mont de trois coupeaux de sinople
Angol:
Per pale, 1) barry of 8 gules and argent, 2) gules, on a mount vert a crown or, issuant therefrom a double cross argent.
Német:
Der gespaltene schild zeigt Rechts ein siebenmal von Rot und Silber geteiltes Feld und links in Rot auf dem golden gekrönten, emporragenden mittleren Teile eines grünen Dreiberges ein doppeltes silbernes Tatzenkreuz.
Mint látható, a legtömörebb az anglo-normann címerleírás.
A címerleírásnak rövidnek és világosnak kell lennie. Ezért a gyakran túlbonyolított és pontatlan, szakszerűtlen magyar címerleírásokat is racionalizálni kell. Ez a nevezéktan egységesítésével és a címerleírási szabályok leszögezésével érhető el.
A heraldikában különféle címerleírási rendszerek használatosak. A legkorábbi a francia, mely az aprólékos és szinte túlfinomult nevezéktanra támaszkodva képes tömörített formában, akár egy mondatban is megadni egy viszonylag bonyolult címer leírását is. Ezen alapul az ún. anglo-normann címerleírás is, melynek nevezéktana jórészt francia eredetű. Ez ugyancsak tömörített formában adja meg a címerek leírását. A leírás tömörsége miatt a legaprólékosabb póz, megkülönböztető jegy, helyzet stb. kifejezésére is külön szakkifejezésre van szükség. A szakkifejezések tömkelege miatt az ilyen leírás a laikusok számára kevéssé érthetők, a leírás azonban a bonyolult nevezéktan miatt nagyon egyszerű. Ezért a francia és elsősorban az angol heraldikát a címerleírás (a szerkezeti elemek pontos meghatározása) irányítja.
A német és a közép-európai címerleírás már közelebb áll az élő beszédstílushoz, ezért hosszabb és néha bonyolultabb, de nem feltétlenül pontosabb, de a laikusok számára jobban érthető. Több benne a jelzős szerkezet, és a szubjektív megfogalmazás lehetősége, mivel nem követ egyértelmű szabályokat. Így viszont a leírás stilisztikailag is jobban élvezhető. A régebbi heraldikai felfogás szerint a leírásnak olyan részletesnek kell lennie, hogy ennek alapján egyértelműen le lehessen rajzolni. A cél inkább a szakszerűség és az érthetőség együttes elérése. A magyar heraldika szellemének megfelelő címerleírás tárgyilagos, de nem túl száraz. Kár lenne megfosztanunk a címerleírást az olyan kifejező szófordulatoktól, mint pl. oroszlán "kivont kardot villogtatva" (Nagy V. 118.l.), "balról négy csillag fénylik" (Nagy I. 13. l.), "egy magyar vitéz, ki egy szakállos törökkel viaskodik" (Nagy I. 44. l.), melyet Nagy Iván használt s melyek egyetlen szóval több fogalmat és tulajdonságot is kifejeznek. Az általa használt olyan leírások, mint pl. "két fekete madár egymással veszekedik, egyik száraz törzsről a másikra ugrik" (Nagy X. 375. l.) azonban már fölösleges túlzások.
Lengyelországban több család is ugyanazt a címert használja, melynek külön neve van (ún. proklamatio). A címerleírás helyett elégséges ezen nevek megemlítése is (pl. Nalenč, Topor, Lis, Ljubič, Leliva, Radvan stb.), mivel a címereket mindenki viszonylag jól ismeri.
[szerkesztés] Az anglo-normann címerleírás menete
[szerkesztés] A német címerleírás menete
Galbreath címerleírási rendszere:
1. Megadjuk a címerpajzs színét, 1. a. amennyiben a pajzs osztott, először a jobb felső mező színét adjuk meg. 2. leírjuk a mezőben található címerábrákat és a fő címerábrát 3. végül leírjuk azon címerábrákat, melyek más címerábrákat díszítenek (azokra vannak ráhelyezve).
A pajzsfőt és a pajzstalpat a többi címerábra után említjük. Ha egy címerábrára más címerábrák vannak helyezve, először a legalsót említjük. A mellékjegyeket mindig utoljára írjuk le.
Egy címerábra megkülönböztető jegyeit csak akkor említjük, ha az eltér a szokásostól (a vízszintestől vagy függőlegestől). Meg kell említeni, ha két címerkép egymás mellett vagy alatt van. Három címerképnél a szokványos helyzet a 2.1 (két címerábra egymás mellett és egy alattuk). Minden ettől eltérőt külön meg kell említeni. Négy vagy öt címerábra szokványos módon keresztes vagy harántkeresztes alakzatban helyezkedik el. Ha a pajzsban több címerábra van, először a legfontosabbat írjuk le, majd az ezt kísérő, díszítő címerábrát a megfelelő szakkifejezéssel.
Ha egy pajzsban több címert egyesítettek, először az osztás módját adjuk meg (hasított, négyelt, vágott, egyszer hasított és kétszer vágott, ékkel hasított stb.) és az összes mezőt külön írjuk le. A pajzsfőt utoljára hagyjuk. A főpajzs után a boglárpajzsot és esetlegesen az erre helyezett szívpajzsot írjuk le. Ha a pajzs több részcímerből áll, két mező esetén először a jobb, majd a bal oldalit, illetve a felsőt és az alsót írjuk le. Három mező esetén először a felsőt, majd a jobb és végül a bal oldalit említjük.
A címerpajzs után leírjuk a többi címerrészt: a sisakot, sisakdíszt, sisaktakarót, a pajzstartókat és a heraldikai díszelemeket, és végül a jelmondatot.
A sisaknál megemlítjük a sisak fajtáját, és a sisakkoronát. Ha több sisak van a pajzson, leírásukat a jobb oldalival kezdjük, illetve a középsővel, majd a hozzá legközelebbi jobb- és baloldalival, így haladva a pajzs széle felé. A pajzs melletti, illetve a pajzstartók által viselt sisakokat külön meg kell említeni. A jelmondatnak csak a szövegét adjuk meg, a betűk típusának és színének leírása szükségtelen.
[szerkesztés] A címerleírás szabályai
A leírást a pajzzsal kezdjük, a mező borításával, majd megnevezzük a fő címerábrát és annak pózát, színét, valamint a mellék-címerábrákat. Ha a pajzs osztott, először azt említjük meg. Ha a címerben van boglárpajzs, először azt írjuk le. A végén írjuk le a sisakdíszt és a többi kiegészítő címerrészt és -tartozékot: a sisakot, sisakdíszt, sisaktakarót, rangjelölő koronák, méltóságjelvények, pajzstartók, jelmondat stb. Ha a pajzson két sisak van, először a jobb oldali sisakdíszét írjuk le. Három sisak esetén a leírást a középsővel kezdjük, majd a jobb oldalival folytatjuk és a bal oldalival fejezzük be. Négy és több sisak esetén jobbról-balra haladunk.
Általánosságban az az elv érvényes, hogy a pajzsot vagy annak ábráit fentről lefelé és jobbról bal felé írjuk le.
Nem adjuk meg a pajzs formáját, helyzetét, a mező damaszkolását. Csak a sisak típusát említjük, de nem írjuk le a színét (kivéve az aranysisakot), a rajta található monilét, a sisak bélését, a pántok színét (kivéve ha ez rangjelölő szerpet tölt be). A sisakkoronát is csak akkor írjuk le, ha eltér a szokásostól. A sisakdíszeknél meg kell adni azok irányát, ha nem egyeznek a sisak irányával. Nem írjuk le a sisaktakaró alakját, csak a színét és a bélését. A rangjelölő koronákat, fejedelmi süvegeket, kalapokat, továbbá a címersátrakat és címerpalástokat nem írjuk le részletesen, mert ezeket a nevük alapján minden heraldikusnak ismernie kell. Csak az eltéréseket kell megemlíteni. (Ha pl. a címersátor nem egyszínű vörös.)
A leírásban nem említjük meg a magától értetődő jellemzőket, csak a szokásostól eltérő jegyeket. Nem említjük meg pl., hogy a sas egyfejű, csak azt, ha kétfejű, ha az oroszlán kétfarkú stb. Nem említjük meg, ha a címerkép jobbra néz (ez a szokásos heraldikai póza), csak azt, ha balra néz. A heraldikában a sas szoványos módon kitárt zárnyú, a rózsa ötszirmú, a liliom háromlevelű, a csillag a magyar heraldikában hatágú, az angolban ötágú stb. Ezen pózok automatikusan bennefoglaltatnak az adott címerábra nevében, ezért csak az ettől eltérő pózt kell megnevezni. A leírásban mindent közölni kell, ami nem magától értetődő.
A hagyományos címerleírásban az osztott címerek mezőit jobbról balra és fentről lefelé írjuk le. Minden egyes mezőnél úgy járunk el, mint az egyszerű címerek leírásánál. Ha pl. a négyelt pajzsban két vagy több mező címerábrái azonosak, a mezők sorszámának megadásával egyszer írjuk le azokat. Ha pl. a sisakdísz oroszlánja megegyezik a pajzs fő címerképével, annak említése is elégséges, hogy "a sisakdísz ugyanaz, mint a pajzsbeli oroszlán".
[szerkesztés] A szerkezeti szemléletű címerleírás példái
[szerkesztés] Egyszerű címerek
A leírást 1. az alap színével kezdjük.
2. Ellentétben az anglo-normann címerleírással, a pajzsfőt és a pajzstalpat elsőként említjük, egyrészt hogy ne kelljen hozzá visszatérni, másrészt azért, mert ez felel meg jobban a magyar nyelv és címerleírás természetének. Pl. a magyar címer második mezőjében vörös alapon zöld hármas halmon (=pajzstalpon) kettős kereszt van. A pajzsfőnek, pajzstalpnak és a rámának nem kell megfelelnie a színtörvénynek.
3. Megnevezzük a legfontosabb címerábrát (ebben az esetben azt, amelyik alul van).
4. Leírjuk a felső címerábrát
5. Leírjuk a felső címerábra díszítését
|
Vörös alapon arannyal fegyverzett, aranykoronás, letépett ezüst sasfej. Az alap megnevezése után felsoroljuk a fő címerábra kiegészítő jegyeit, és csak ezután nevezzük meg magát a fő címerképet. (Nem írjuk le a korona alakját.) Ez az eljárás jobban megfelel a magyar leírás természetének. Az anglo-normann leírás alapján tömörített változat ilyen lehetne: Vörösben ezüst sasfej, aranykoronás, arannyal fegyverzett. (Néha ehhez hasonló címerleírásokra is van példa Nagy Ivánnál és Forgonnál.) |
Vörös alapon arannyal fegyverzett, aranykantáros hasított ezüst ló. (A "hasított" kifejezés azt jelenti, hogy a ló teste csak a háta közepéig (a teste első fele) látható és az is benne foglaltatik, hogy a vágóvonal egyenes. Az előző címernél a "letépett" azt jelenti, hogy a sasfej vágóvonala cafatos. Az egyenes vágóvonalat a "levágott" kifejezés jelölné. Nem írjuk le, hogy a ló feje jobbra néz, mert ez a heraldikailag szabályos póz. Csak azt kellene külön leírni, ha a ló feje balra nézne.) |
Kék alapon vörösnyelvű ágaskodó ezüst egyszarvú. Nem írjuk le a farok lompjainak számát, csak azt, ha kétfarkú egyszarvúról lenne szó. Az "ágaskodó" kifejezésben benne foglaltatik, hogy a címerállat a bal alsó lábán áll, míg a jobb alsó lábát felemeli és a mellső lábait kinyújtja. Nem írjuk le az egyszarvú szarvának alakját, mert ez az "egyszarvú" kifejezésben benne foglaltatik, és azt minden heraldikusnak és címerfestőnek ismernie kell akkor is, ha csak annyit közölnek vele, hogy a címerben egyszarvú van. |
||
|
Ezüst alapon vörössel fegyverzett fekete sas. Nem említjük azt, hogy egyfejű sasról van szó, csak azt ha kétfejű lenne. Nem említjük a repülőtollak számát, a farok alakját, mert ezt a címerfestő a maga ízlése szerint szabadon megformálhatja, noha a címerhatározásnál ezek a részletek is jól hasznosíthatók az azonos címerek megkülönböztetésére. |
Kék alapon cölöpösen egymással szembeforduló ezüst ponty és csuka (Ha két egyenrangú címerábráról van szó, a leírást a jobboldalival kezdjük, ha háromról, a középsővel kezdjük, majd a jobboldalival folytatjuk. A "cölöpösen" kifejezés jelöli, hogy a címerképek függőlegesen állnak, a "pólyásan" jelentése vízszintesen, a "harántosan" jelentése a jobb felső sarokból lefelé srégan, a "balharántosan" ugyancsak srégan, de ellentétes irányban.) |
Kék alapon két fekete fonál, közöttük 1-1-1 ezüst hal. A pajzs tetején vörössel körített ötormójú ezüst falkorona látható. Nem írjuk le, hogy a halak jobbra néznek és azt sem, hogy a pózuk "cölöpös", azaz vízszintes, mert a "fonál" kifejezés automatikusan meghatározza, hogy vízszintesen helyezkednek el a pajzsban. A fonál a pólya diminutívája, mely függőleges vonal és a pajzs szélességének 1/12-ét teszi ki, míg a pólya a pajzs közepének 1/3-át foglalja el. A szokványos leveles koronától eltőrő koronákat név szerint meg kell nevezni. A falkoronák esetében meg lehet adni az oromzatok számát. Amennyiben látható a koronák, sisakok, levágott címerképek belső része, ennek színét a "körített" kifejezéssel lehet leírni. |
Vörössel és arannyal hasított alapon bányászék és bányászkalapács harántkeresztesen. A pajzstartó a pajzs körüli fehér felhőben a pajzs fölött testszínű, szakállas, bíboröltözetű, kékplástú Istenfigura, fején tiarával, és ekörül arany dicsfénnyel. Jobb kezét áldásra emeli, a bal kezében országalmát tart. (A leírásban bányászjelvényt is elégséges említeni, mert ez szinte mindig harántosan kereszteződő ék és kalapács. A címrpajzs leírása után a kiegészítő címerrészeket írtuk le.) |
|
|
Vörös alapon arannyal fegyverzett, aranykoronás ezüst oroszlán. A pajzs tetején térdeplő kékinges és feketenadrágos fiú ezüst, jobbra néző csöbörsisakot tart. A sisakdísz vörös-ezüst sisaktakaróra helyezett fekete saszárny arany hárslevelekkel. Nem említjük a pajzs dőlését, sem a sisaktakaró alakját, csak színeit (külső rész - bélés). Megemlíthetjük a sisak típusát és irányát. A sisakon általában egy szárnypár szokott előfordulni, ezért ennek számát nem kell megemlíteni. Azzal, hogy megadtuk a sisak irányát ("jobbra néző") egyben a sárnyak irányát is meghatároztuk, mert azokat egymáshoz simulva, mintegy taréjként szokás elhelyezni. Ez az ún. "csukott szárny". Ha a szárnyak szemből látszanak, úgy, mint egy sas kiterjesztett szárnyai, ez a "kiterjesztett szárny". Az oldalra fordult sisakon azonban szokványos módon csak csukott szárnyat lehet elhelyezni. |
Vörös alapon ezüst telek. A mezőben kétfarkú álló ezüst oroszlántest, melynek feje a telekben vörös nyelvű, természetes medvefejbe megy át. A szembe néző tornasisakon a sisakdísz arany sisakkoronán álló, jobbra néző pajzsbeli kép. A sisaktakaró vörös-ezüst. Mivel szokatlan címerállatról van szó, melynek teste kétfarkú oroszlán, a feje medve, külön le kell írni. (Rendszertanilag a feje a medvék közé sorolja be.) Mivel a sisak szembe néz és ezzel a sisakdísz iránya nem egyezik meg, ezt is külön meg kell nevezni, annak ellenére, hogy a sisakdísz jobbra fordul. |
Ezüsttel és vörössel rutázott pajzs. A pajzstartó két természetes színezetű szerzetes, jobb kezükben arany kardot tartanak, baljukkal a pajzsot fogják. A pajzsot rendjel lánca veszi körül, alul a rendjellel. A szerzetesek a jelmondat szalagján állnak (Deo juvante). Mindez hermelinbélésű vörös címersátorba van helyezve. |
||
[szerkesztés] Osztott címerek
Az osztott címereknél a magyar heraldika szabályainak és hagyományainak egyaránt megfelelő, tömörített leírási változatot fogjuk használni, egyrészt hogy helyet takarítsunk meg, másrészt hogy bemutassuk, ez a címerleírási forma is jól használható, sőt sokkal szakszerűbb és érthetőbb is lehet, mert a szabályok követésével a leírásból kiküszöböli a szubjektív elemeket.
A bonyolultabb tagolásoknál nem árt, ha a leírt mezőket számozzuk, a boglárpajzsokat és egyéb kispajzsokat pedig nagy betűkkel jelöljük.
1. Megadjuk az osztás fokát és típusát (pl. vágott, négyelt)
2. A leírást a boglárpajzzsal kezdjük (ha a címerben található ilyen), illetve a jobb felső mezővel
3. Megadjuk az adott mező színét (az alapot) (pl. fent kék alapon, vagy 1. és 4. kékben)
4. Megnevezzük a mezőben található fő címerábrát (illetve a dominánsat vagy a keretet, pajzsfőt vagy pajzstalpat) és annak színét (pl. aranyliliom, ezüst oroszlán, vörös keret, sakkozott pajzsfő)
5. Megadjuk a fő címerábra kiegészítő jegyeit, díszítését (oroszlán: vörössel fegyverzett, kétfarkú, ágaskodó, aranykoronás, ezüst kardot tartó, hrántpólya: kék, 3 aranycsillaggal díszített)
6. Megnevezzük a többi címerábrát és leírjuk a színét, a kiegészítő jegyeit (pl. ezüst félhold: bukó; ezüst nap: 16 sugarú, felkelő)
7. Rátérünk a pajzson kívüli címerrészek leírására (sisak, sisakdísz, siasaktakaró, pajzstartók, jelmondat stb.)
|
Hasított, jobbra feketében létra: arany [vagy aranylétra], balra vörössel és ezüsttel sakkozott. A pajzson fekete és vörös sasszárny között fiú: növekvő, fehér ruhája vörös liliomokkal bevetve, feje fölé aranykoronát emel: vörössel körített, belőle növekvő sas: koronás, vörös nyelvű, szárnyit testéhez szorító. |
||||
|
Vágott, fent hasított, jobbra vörösben oroszlán: ezüst, aranykoronás, arannyal fegyverzett, balra vágott mező, felül aranyban oroszlán: fekete, növekvő, arannyal fegyverzett, alul arannyal és feketével ötször harántvágott mező; lent kékben bányász: természetes színezetű, csuklyás, követ fejtő, természetes sziklatalajon térdeplő, előtte és mögötte természetes sziklafal, baljában természetes ék, jobbjában természetes kalapács. |
Hasított, a baloldalon vágott pajzson boglárpajzs benne vörösben zöld hármas halmon bástya: ezüst, kapuval, 3 szűk ablakkal, háromormós; (1.) a jobb mezőben vörösben oroszlán: ezüst, arannyal fegyverzett, aranykoronás; (2.) a bal mező fent (2. a.) ezüsttel és kékkel hétszer hasított, a bal mezőben lent (2. b.) aranyban török fej: természetes színezetű, levágott, kopasz, bajszos, a fejtetőn egy hajtinccsel, rajta fekete holló a fejtetőt vágja. (A leírást a boglárpajzzsal kezdjük.) |
Négyelt boglárpajzzsal, benne vörös alapon várkapu: természetes színezetű, két toronnyal a kapuban királyalak: vörösruhás, a kapu fölött kezeiben egy-egy zászlót tartó lovag; 1. ezüstben két kulcs: arany, cölöpösen, tollukkal felfelé és egymástól elforduló, 2. aranyban sas: fekete, hasított, vörössel fegyverzett, mellette lovag talpig vértben, természetes színezetű, 3. zöldben teve: arany, kétpupú, balharántos, 4. vörösben agár: ezüst, harántos, arany nyakörvű. A pajzson három zöld halom jelmondattal, mellette fegyvertrófeák, a halmon egy-egy zöld olivaág közt arany kereszt. A pajzstartó zöld talajon álló, a pajzs mögött a pajzsot fogó angyal: zöldruhás, bíborpalastú, csupaszlábú, aranyhajú, ezüstszárnyú, fején kia arany kereszt, feje körül arany dicsfény |
Négyelt, 1. arannyal és vörössel harántolt alapon két szőlőmetsző kés: ezüst pengéjű, arany markolatú, hegyükkel egymástól elforduló, fölöttük aranykorona, 2. sötétkékben balharántpólya: világoskék [ez antiheraldikus ábrázolás] három aranycsillaggal díszített, fölötte sas: fekete, arannyal fenyverzett, mellén ezüst pajzs fekete pólyával, a balharántpólya alatt arany W-betű, 3. hasított, jobbra fent (3. a. 1.) vörösben 4 ezüst ék, jobbra lent (3. a. 2.) vörösben 2 ezüst ék, balra (3. b.) aranyban két ágcsonk: fekete, harántkeresztesen, 4. ezüstben természetes kerekes kút, előtte Madonna: álló, vörös szoknyájú, kék palástú, karján Jézus. |
Négyelt, 1. ezüstbem vörös bányászék és -kalapács harántkeresztesen, 2. kékben ezüst eke, 3. vörösben ezüst malomkerék keresztküllővel, fölötte ugyanolyan kisebb malomkerék: hozzákapcsolódó, küllője harántkeresztes pózú, 4. Ezüstben zöld hárság három levéllet (egy fent egy-egy oldalt) és alul egy-egy sziklevéllel. A pajzs tetején falkorona: természetes színű, háromormójú |
|
Vágott, felül hasított pajzs. Az alsó vörös mezőben kétfarkú, arannyal fegyverzett oroszlán alsóteste a felső mező jobboldali részében arany alapon vörössel fegyverzett fekete sas jobb felső részében végződik, a baloldali részben kék alapon aranycsőrú, vörösnyelvű, ezüsttel és vörössel sakkozott sas bal felső részében. |
|
Magyarország teljes nagycímere Gatterernél, a 18. században. A. a boglárhelyen [a legelőkelőbb helyen] vörös alapon ezüst pólya (Ausztria), a pajzs többi része négyelt és a mezők fölött egy-egy kispajzs "uralkodik": B. Magyarország címere kispajzson, a mezőben fent 1. vörösben oroszlán: ezüst, kétfarkú (Csehország), 2. mellette kékben három arany leopárdfej: koronás (Dalmácia), 3. ezüsttel és vörössel sakkozott mező (Horvátország), 4. a második sorban aranyban ezüst kardot tartó kar: vörös, a mező bal széléből kinyúló (Bosznia), 5. jeruzsálemi kereszt [ezüst alapon arany mankós végű kereszt szárai közt kis aranykeresztekkel] (Jeruzsámemi Királyság), 6. kékben orszlán: ezüst, kis ezüst keresztet tartó (India [sic], helyesebben talán Kunország); C. a bal felső kispajzson vörös keretben arannyal és kékkel hatszor harántvágott (tkp. 3 kék pólya) mező (Burgundia), a mezőben fent 1. vörösben arany bástya (Kasztília), mellette 2. ezüstben vörös [helyesebben bíbor] oroszlán: koronás (Leon), alatta 3. arannyal és vörössel nyolcszor hasított (tkp. 4 vörös cölöp) mező (Aragónia), mellette 4. harántnégyelt mező, jobbra és balra (1. és 3.) ezüstben fekete sas, fent és alul (2. és 4.) arannyal és vörössel nyolcszor hasított mező (Szicília); D. a jobb alsó kispajzs hasított, elöl aranyban vörös harántpólya: 3 ezüst sas [pontosabban alerion] (Lotharingia), hátul aranyban 6 (1-2-2-1) lepényes, a felső kék, 3 (1-2) aranyliliommal, a többi vörös [ún. "Medici gömbök"] (Toszkána), alatta a mezőben fent 1. feketében arany oroszlán (Brabant), mellette 2. ezüstben kígyó: kék, koronás, vörös gyereket elnyelő (Milánó), mellette, 3. zöldben ezüst párduc: tüzet okádó (Stájerország), alatta 4. aranyban 3 vörös leopárd: balra menők (Karintia), mellette 5. ezüstben kék sas (Krajna) mellette, 6. Erdély: vörös pólyával vágott, fent kékben fekete sas: a pólyából növekvő, felette jobbra arany nap, balra ezüst félhold, az alsó mező aranyban hét (3-4 [a szokványos eloszlás: 4-3]) vörös bástya; végül az utolsó, bal alsó kispajzs E. aranyban oroszlán: vörös, kékkel fegyverzett, kékkoronájú (Habsburg család [ősi címer]), alatta a jobb felső mezőben 1. aranyban három fekete leopárd (Svábország), mellette 2. kékben ezüst-vörös sakkozott sas: arannyal fegyverzett, aranykoronás (Morvaország), mellette 3. ezüstben vörös sas: arannyal fegyverzett, vörösnyelvű, aranykoronás (Tirol) [a szárnyán lóherevévű arany félhold is szokott lenni], alatta 4. kékben 2 hal: arany, egymástól domborúan elforduló, mellettük kétoldalt, fölött és alatt 4 (1-1-1-1) kis aranykereszt (Bar hercegség), mellette 5. aranyban fekete oroszlán (Jülich), végül mellette 6. harántvágott mező, a felső rész kékben arany oroszlán, az alsó rész ezüsttel és vörössel [itt] négyszer [helyesen ötször] balharántvágott (Gorícia). A pajzs fölött hercegi korona, efölött két repülő angyal a Szentkoronát tartja. A pajzstartó két griff, melyek levéldíszen állnak. |
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ "Ahol a címerlevél szövege eltér a festményétől, a szöveget kellett elfogadnunk, mert az adományozás erre vonatkozik, Ilyen eltérés fordul elő például a Gaál családnál, amelynél a leírásban veres zászló szerepel, míg a festményen fehér-zöld zászló látható". (Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. I-II. Kolozsvár 1909. reprint: Méry ratio, Somorja 1997. 16. l.)
- ^ Turul 1901. 98. l.
- ^ 1783-ban a Szent Mihály templom restaurálásakor Kassán 1498-as évszámmal két márványkövet találtak Szakmáry György pécsi, majd esztergomi érsek (1521-1524) és prímás címerével és a következő felirattal: "Georgius Szakmár/ Lilia bina rosis totidem conjuncta gerebam; Rex detit auratum Corvinus et ipse leonem./ MCDLXXXXVIII." Eszerint címerében két liliom, két rózsa és egy arany oroszlán volt láthtó, melyet a család Mátyás királytól kapott. (Nagy Iván: Magyarország cxsaládai... X. 458. l.)
- Irodalom:


Based on work by