Deső Bernát
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Deső Bernát (Dezső Bernát) (Üreg, 1731. január 15. – Modor, 1773. december 25.) teológiai doktor, benedek rendi pap
[szerkesztés] Élete
1750-ben a Benedek-rendbe lépett és 1752. október 15. fogadalmat tett; 1756. augusztus 24. misés pappá szenteltetett; miután több rendházban szolgált, (így 1764-ben a szentmártoni klastromban a theologia tanára volt), mint a modori rendház főnöke hunyt el.
[szerkesztés] Munkái
1. Lojola szent Ignácznak Jesus társasága alkotójának dicsérete, melyet azon szentnek ünnepe alkalmatosságával Rév-Komáromban a rettenetes földindulás után a tiszt. pater Jesuiták fatemplomában élő nyelvel mondott. Nagyszomat, 1764.
2. A keresztény oktatás tudománya és a teljes Szent-Háromság egy Isten ismerete. Győr, 1765.
3. Dicsőséges sz. Calasanctius Józsefnek, az ahétatos oskolák szerzete alkotójának, nagyérdemű jóságairól sommás beszéd, Kalocsa. 1769.
Több munkája kéziratban maradt.


Based on work by