Fónay Jenő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fónay Jenő (Kaposvár, 1926. szeptember 5. – ) mérnök, 1956-os szabadságharcos, a Széna téri ellenálló csoport helyettes parancsnoka.
A Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) alapítója, 2002-ig elnöke. (1989. február 17-én választotta meg az alakuló ülés, a társelnök Göncz Árpád volt.) Özvegy, két gyermeke van, az 1954-ben született Andrea és a tíz évvel fiatalabb Péter.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete 1956-ig
1944 szeptemberében, 18 éves korában önként csatlakozott a Szent László hadosztályhoz, amely Németországig vonult vissza, ahol Fónay Jenő amerikai hadifogságába esett. 1945. november 1-jén térhetett haza.
Budapesten 1946-ban a közgazdasági egyetemre iratkozott be, majd 1952-ben a Műszaki Egyetemre. Ezekben az években a Magyar Állami Szénbányáknál, később a Tükertnél dolgozott. 1953. május 1-jétől az Erőműtervező Irodánál dolgozott, mint gépészmérnök.
[szerkesztés] A forradalom idején
1956. október 23-án részt vett a Petőfi-szobornál, a Bem téren és a Parlamentnél zajlott tüntetésekben. Október 25-én a Margit híd budai hídfőjénél ő szervete meg a felkelők hídőrségét. Ugyanaznap egy csoporttal fegyvereket szerzett a Tímár utcai rendőrkapitányságon, majd csatlakozott a Széna téri ellenállókhoz, akik a később kivégzett Szabó bácsi parancsnoksága alatt harcoltak. Október 27-én helyettes parancsnokká választották. A Széna téri felkelők nevében ő vett részt a Petőfi Akadémián tartott fegyverszüneti tárgyalásokon a kormánnyal.
[szerkesztés] A megtorlás idején
A forradalmat követően 1957. október 11-én tartóztatták le. Első- és másodfokon is ((1958. április. 25-én, illetve július 8-án) halálra ítélték. Több, mint négy hónapot volt börtönben halálraítéltként (a legtöbb időt töltve a halál torkában az 1956-os halálraítéltek közt), de végül augusztus 8-án kegyelmet kapott és 1963-ban szabadult. (A Széna téri csoportból halálraítélt 15 ember közül egyedül ő kapott kegyelmet.)
[szerkesztés] A Kádár-rendszerben és bukása után
Szabadulása után hőtechnikatervező volt a Mélyéptervnél, majd a Vízitervnél. Mérnökként három bejegyzett szabadalma van. 1984-ben rokkantnyugdíjas lett.
Fónay Jenő részt vett Nagy Imre és a vele együtt kivégzettek 1989. június 16-i újratemetésének megszervezésében. (Egy évvel korábban, amikor még erős volt a kommunista hatalom, emlékbeszédet mondott Nagy Imréék nyughelyén, a 301-es parcellában.
1990-től a Kárpótlási Hivatal megszűnéséig a hivatal Társadalmi Kollégiumának volt tagja.
A 2000 körül alakult Széna tér Baráti Kör rendszeresen támadta Fónay Jenőt a nyilvánosság előtt. (Eörsi László történész szerint a tagjai anonimitását megőrző Baráti Körnek ez volt egyetlen számottevő tevékenysége. [1]
2006. október 22-én a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje díjat vehette át a Parlamentben. Október 25-én más veteránokhoz hasonlóan a rendőrök nem engedték neki, hogy megkoszorúzza az 50 évvel korábbi sortűz áldozatainak emlékművét a Kossuth téren.
[szerkesztés] Irodalmi tevékenysége
Fónay Jenő visszaemlékezéseit 1983-ban jelentette meg a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör Megtorlás (Mi történt Magyarországon 1956 után?) címmel. 1986-ban, a forradalom 30. évfordulókán Tosca 1958 című elbeszélése elnyerte a Szabad Európa Rádió irodalmi pályázatának első díját.
Más művei:
- Kiáltás árnyékban, visszaemlemlékezések, Bécs, 1988
- Kiáltás, visszaemlékezések, 1989
- Az Ősz rabságában, naplórészletek, szerzői kiadás, 1991
- Kálvária 1956, ], szerzői kiadás, 1996


Based on work by