Erwin Rommel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erwin Johannes Eugen Rommel
1941-ben
Született:
1891. november 15.
Heidenheim, Németország
Meghalt:
1944. október 14. (52 évesen)
Herrlingen, Németország

Erwin Johannes Eugen Rommel (Sound hallgat) (1891. november 15. – 1944. október 14.) német tábornagy.

Rommel már serdülő korában katona szeretett volna lenni. 1912-ben belépett a német hadseregbe, a 124. gyalogezredben szolgált. Parancsnoka felfedezte rátermettségét, ezért tiszti iskolába küldte. Az I. világháború elején egy rohamcsapat tisztje volt, az első vonalban szolgált. 1914 szeptemberében puszta bajonettel támadt 3 francia katonára, a kézitusában megsérült, kórházba került, majd hősi cselekedetét a Vaskereszttel jutalmazták. 1915 elején visszatért a frontra, ahonnan az év végén keletre helyezték. 1916-ban megmérettette magát a románok ellen, majd Olaszországban Caporettóban kiérdemelte az akkor létező legmagasabb német katonai kitüntetést, a Pour le Mérite-t.

A háború után is katona maradt, Drezdában, majd 1929-ben Stuttgartban szolgált. Eközben könyvet írt, Gyalogság előre címmel. Ezt a könyvét maga Hitler is olvasta és 1933-ban, a nácik hatalomra jutása után pártfogásába vette a tehetséges katonát. A Potsdami Akadémián már vezérezredes volt. 1939-ben a lengyel hadjárat során Hitler testőrségének parancsnoka lett. A Führer olyannyira meg volt elégedve szolgálataival, hogy felajánlotta neki, szolgálhat bármely alakulat élén. Rommel a 7. páncélos hadosztályt választotta, ezen alakulat parancsnoka lett a franciaországi hadjárat idején. Hadosztályával sikert-sikerre halmozott, az alakulatot jellemzően Szellemhadosztálynak nevezték. Bátor sokszor vakmerő hadmozdulatai miatt ért el sikereket. Nagyobb bonyolultabb hadmozdulatok tervezésre viszont képtelen volt. A 7. páncélos hadosztály eredményei:

  • napi 50-60 km előrenyomulás (volt olyan nap, hogy 160 km-t!)
  • több száz kilőtt ellenséges páncélos
  • 97 000 hadifogoly


Rommel halotti emlékműve Németországban
Rommel halotti emlékműve Németországban

Rommel megkapja a Vaskereszt Lovagkeresztjét.

1941 februárjában kinevezték a Deutsches Afrika Korps élére, amely alakulattal egymás után érte el sikereit, visszafoglalta Tobrukot. A tábornagy 1942 őszén elutazott Németországba pihenni, ezt használta ki Montgomery, aki 1942 októberében támadást indított El-Alameinnél, és legyőzte az Afrikakorpsot. Rommel visszaérkezése sem segített, a „tengely” seregei 1943. május 13.-án megadták magukat.

Ekkor Rommel már Európában tartózkodott. Egy rövid ideig Olaszországban szolgált, majd Franciaországban a B-hadseregcsoport élére került. A normandiai partraszállásnál nem tartózkodott a helyszínen, így a német csapatok is késve reagáltak. Rommel ismét későn érkezett vissza, a partraszálló erők áttörték a partszakaszon felállított német védrendszert.

Nem sokkal ezután súlyos sérülést szenvedett és kórházba került. Bár nem vett részt tevőlegesen a Hitler-ellenes összeesküvésben, a Gestapo emberei mégis rátaláltak, és öngyilkosságra kényszerítették (1944. október 14-én).

 
Német tábornagyok (Generalfeldmarschall) a második világháború-ban (névsorrendben)

Werner von Blomberg | Fedor von Bock | Walther von Brauchitsch | Ernst Busch | Hermann Göring | Robert Ritter von Greim | Wilhelm Keitel | Albert Kesselring | Ewald von Kleist | Günther von Kluge | Georg von Küchler | Wilhelm Ritter von Leeb | Wilhelm List | Erich von Manstein | Erhard Milch | Walter Model | Friedrich Paulus | Walther von Reichenau | Wolfram von Richthofen | Erwin Rommel | Gerd von Rundstedt | Ferdinand Schörner | Hugo Sperrle | Maximilian von Weichs | Erwin von Witzleben

tiszteletbeli: Eduard von Böhm-Ermolli

 
Német tengernagyok (Großadmiral) a második világháború-ban

Erich Raeder | Karl Dönitz