II. Albert osztrák herceg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Albert (1298. december 12., Habsburg1358. augusztus 16., Bécs) osztrák herceg 1330-tól.

I. Albert fiaként látta meg a napvilágot 1298. december 12-én a Habsburgok ősi várában Svájcban. 1330-ban, bátyja, Frigyes, halála után öccsével Ottóval együtt ő lett az összes Habsburg birtok ura. Pozícióját mégjobban erősítette felesége öröksége, amely több német várost foglalt magába. Ezenfelűl még Karintiát és Karniolát is megszerezte Vak János cseh királytól. Albert növekvő hatalmát jelzi az is, hogy 1335-ben XII. Benedek pápa őt kérte meg hogy járjon közben a Bajor Lajos német-római császárral fennálló egyházi vitában. IV. Fülöp francia király is az ő segítségét kérte Bajor Lajos és III. Edward angol király ellen 1337-ben, a százéves háború kitörésekor. Ennek ellenére Albert hűséges maradt Lajoshoz annak 1347-ben bekövetkezett haláláig. Ő alapította a Habsburg család „Albert ágát”, hogy biztosítsa Ausztria nagyhatalmi szerepét a jövőben is. Mely nem sokkal Albert halála után ketté szakított a Habsburg-dinasztiát, amely csak I. Miksa idején egyesült újra. Többek között ez a megosztottság eredményezte később a Pragmatica Sanctiot is.

[szerkesztés] Család és gyerekek

Albert 1324. február 15-én vette feleségül Pfirt-i Johannát, III. Ulrich pfirt-i gróf lányát. Hat gyermekük szletett:

Előd:
III. Frigyes
osztrák herceg

(1330. január 13. - 1358. auguszus 16.)

Utód:
IV. Rudolf
Előd:
V. Henrik
Karintia hercege

(1330. január 13. – 1358. auguszus 16.)