Kozma Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kozma Ferenc (Sőrnye puszta, 1826. szeptember 19. – Mezőhegyes, 1892. július 6.) földművelésügyi miniszteri titkár, majd tanácsos, aki sokat tett Mezőhegyes gazdálkodásának, ezen belül lótenyésztésének fellendítéséért.

1826. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sőrnye pusztán. Apja földbirtokos és ügyvéd volt Kaposváron. Középiskolásként – Petőfihez és Jókaihoz hasonlóan – Pápán, a református gimnáziumban tanult. A gimnázium elvégzése után a belovai katonai intézet hallgatója lett. 1843-ban tiszti növendékként lépett be a Nádor huszárok VI. határőr ezredébe. 1845-ben felvették a bécsi nemesi testőrség állományába. Mivel hazafias érzelme mindennél erősebb volt, 1848-ban a szabadságharc hírére – lovával együtt – hazaszökött és szeptember 27-én már a XVI. honvéd zászlóaljban találjuk, mint honvéd főhadnagyot. 1849. április 19-én a nagysallói csatában megsebesült. Felgyógyulása után tovább harcolt a Kmetty hadosztályban. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd a Fejér megyei Baracskán telepedett le. Megházasodva felesége – Domokos Judit – birtokán gazdálkodott tovább. 1861-től részt vett a megyei közéletben, főszolgabíróvá választották, de az alkotmányos élet megszűntével ismét birtokára vonult vissza. A provizórium alatt a Budai Helytartó Tanács titkára, majd 1867-től az FM lótenyésztési főosztályának vezetője volt. 1868-ban magyar-osztrák vegyes bizottság szállt ki Mezőhegyesre az ingó és ingatlan vagyon számbavételére. A magyar bizottság vezetője Kozma Ferenc. 1869. január 1-jén történt Mezőhegyes végleges átadása magyar vezetésbe. Kozma legjobb munkatársa Mezőhegyesen Gluzek Gyula igazgató és gróf D'Orsay Olivér ménesparancsnok volt. Kozma Ferenc 1892. július 6-án halt meg Mezőhegyesen.