II. György görög király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. György (Tatoi, 1890. július 20. – Athén, 1947. április 1.) 1922-től 1924-ig és 1935-től 1947-ig Görögország királya

I. Konstantin és Zsófia porosz hercegnő első fia, Sándor bátyja.

1922. szeptember 27-én apját másodszor is lemondatták, így fia ülhetett helyére. 1924. március 25-én meghalt Konstantin király és még ugyanaznap a Nemzetgyűlés Athénban kikiáltotta a köztársaságot, amelyet az április 23-án rendezett népszavazás is megerősített. Május 1-jével Görögország köztársaság lett, II. György pedig romániai száműzetésbe kényszerült.

A világgazdasági válság következményeként 1933-ban a királyi párt megszerezte a parlamenti többséget és 1935. november 9-én György újból, immár másodszor lépett trónra. Vége lett az első görög köztársaságnak. 1936 áprilisában Ioannis Metaxas tábornokot Görögország kormányfőjévé és külügyminiszterévé nevezték ki. 1940-ben Mussolini ultimátumot adott Metaxas tábornoknak az ország kapitulálásához, mire Metaxas a híres "όχι"-val (nem) felelt. Ez a nap (október 28.) ma nemzeti ünnep a görögöknél. A visszautasítás ellenére 1941 áprilisában német, olasz és bolgár csapatok vonultak be az országba. Április 21-én a görög-angol fegyveres erők kapituláltak, II. György és a királyi udvar, valamint az angol csapatok először Krétára költöztek, ahonnét májusban elűzték őket. A görög emigráns kormány ezután az egyiptomi Alexandria, majd a háború végéig pedig Londonban székelt.

A német hadsereg visszavonulása után, 1944 októberében az Egyesült Királyság restaurálta a monarchiát.