Danicsics György

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Danicsics György (Daničič György, családi nevén Popowič) (Újvidék, 1825. április 6. – Zágráb, 1882. november 17.) a zágrábi délszláv akadémia titkára

[szerkesztés] Élete

15 éves korában végezte el a gymnasium öt osztályát, mire a pozsonyi evangélikus lyceumban folytatta a VI. osztályt és bölcseleti tanulmányokat. 1844-ben a bécsi egyetemen jogot hallgatott, de 1845-ben Karadschitsch és Miklosich, a kikkel akkor megismerkedett, figyelmét a szerb nyelvészetre terelték; 1846 őszén elhagyta az egyetemet és Karadschitschnek segédkezett a szerb-német-latin szótára szerkesztésénél, úgyszintén a szerb népdalok s mesék kiadásában. 18531855-ben Obrenovics Mihály szerb fejedelem nejét Hunyady Julia grófnőt a szerb nyelvre tanította. 1856-ban a belgrádi nemzeti könyvtár igazgatója s 1859-ben az ottani lyceumon a szláv irodalomtörténet tanára lett. Mivel 1865-ben szabadelvűsége miatt tanszékéről elmozdíttatott, elhagyta Szerbiát és Zágrábba ment, hol a délszláv akadémia titkára lett. 1847-től tagja volt a belgrádi szerb irodalmi társaságnak és 1863. december 29-től levelező tagja a szentpétervári akadémiának. Munkatársa a volt a Glaszniknak és több szerb tudományos folyóiratnak.

[szerkesztés] Munkái

1. Rat za srpski jezik i pravopis. Buda, 1847. (Küzdelem a szerb nyelvért és orthographiáért. A bécsi kormány politikai okokból eltiltotta.)

2. V. Laziku. Bécs, 1848. (Lazič urnak, Két polemikus mű.)

3. Pripovietke iz staroja i novoga zavjeta. U. ott, 1850. (Elbeszélések az Ó- s Uj-Testamentomból, három szójárásban.)

4. N. A. Muravijeva pisma o službi u pravoslavnoj crkvi. Ujvidék, 1854. (Murawief levelei a keleti egyházi isteni tiszteletről, oroszból ford.)

Szerb nyelvtana, a régi szerb nyelv szótára s többi munkái Bécsben és Belgrádban jelentek meg.

Szerkesztette a belgrádi szerb tudós társaság évkönyveit, melyekbe sok értekezést irt.

[szerkesztés] Források