Fátimai jelenések

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fátimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek. A hatodik jelenés, a napcsoda, 1917. október 13-án történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A jelenések története

A fátimai látnokok: Jácinta, Francisco és Lucia
A fátimai látnokok: Jácinta, Francisco és Lucia

1917. május 13-án három gyermek egy kis nyájat őrzött a Fátima kisváros melletti Cova da Iria nevű helyen. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig), unokaöccse, Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig), unokahúga, Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). A déli rózsafüzér-imádság után a közelükben levő kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen sugárzó fényt láttak, melyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, lent, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriaba. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk.

[szerkesztés] A három fátimai titok

A július 13-i jelenés során a Szűzanya három titkot tárt fel a gyerekeknek. Lásd: Fátimai titkok (angol szócikk).

[szerkesztés] Az elmaradt majd bepótolt jelenés

Az augusztus 13-i jelenésről a gyerekek lemaradtak, ugyanis Outrem polgári prefektusa letartóztatta és kihallgatta őket, majd megpróbálta kicsikarni belőlük a hazugságukat elismerő vallomást, de ők erre nem voltak hajlandók. Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg nekik Valinhos település mellett, Cova da Iriatól nem messze.

[szerkesztés] A napcsoda

Tudósítás a napcsodáról az Ilustracao Portugueza, 1917. október 29-i számában
Tudósítás a napcsodáról az Ilustracao Portugueza, 1917. október 29-i számában

Az utolsó jelenéskor, 1917. október 13-án az egyes becslésektől függően 30-100 000 ember volt jelen. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna. (Lásd még az angol szócikket.)

A napcsoda után a fátimai jelenések Portugáliában az általános érdeklődés és figyelem középpontjába kerültek.

Az első hosszabb beszámolót Formigao atya közölte 1921-ben. Kezdetben ő maga sem hitt a történetek hitelességében, de az 1917. szeptember 13-i jelenés meggyőzte őt, és utána már nem voltak kétségei.

A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást az ügyről, anélkül, hogy kitért volna minden részletre.

[szerkesztés] Utóélet

A három gyerek közül kettő spanyolnáthában meghalt (Francisco 1919-ben, Jacinta 1920-ban). Az egyedüli túlélőnek, Luciának, aki először Dorottya-rendi, majd karmelita apáca lett, ismét megjelent a Szűzanya Spanyolországban, 1925. december 10–én és 1926. február 15-én Pontevedrában, majd 1929. június 13-án Tuy-ban, a rendházban. Kérte az öt első szombati ájtatosság elvégzését: rózsafüzér imádkozása, elmélkedés a rózsafüzér 15 titkáról, szentgyónás és áldozás végzése, és Oroszország ajánlása Szűz Mária Szívének. Ezt a látogatást az 1917. július 13-i jelenés előre megmondta az egyik ún. fátimai titokban.

Évekkel később Lucia nővér leírta, hogy a három pásztorgyermeknek már 1916 áprilisa és októbere között háromszor jelent meg egy angyal, aki imádságra és bűnbánatra szólította fel őket.

1917 óta zarándokok ezrei érkeznek Cova da Iriaba, évente kb. 5 millióan keresik fel a szent helyet.

1919. április 28-án a helyszínen építeni kezdték az ún. Jelenési kápolnát. 1921. október 13-án első alkalommal tartottak itt szentmisét.

A leirai püspök 1922. május 3-án adta ki rendeletét a kánoni per elindításáról a fátimai jelenésekkel kapcsolatban. 1927. június 26-án első alkalommal vezetett a püspök hivatalos ünnepséget Cova da Iriaba, útközben megáldotta a Reguengo do Fetal-i keresztút állomásait. 1930. október 13-án Isteni Gondviselés című rendeletében a jelenéseket hivatalosan elfogadottnak nyilvánította, és engedélyezte a Szűzanya tiszteletét Fátimában.

A fátimai üzenet értelmében 1931. május 13-án a portugál püspökök Portugáliát, 1942. október 31-én XII. Piusz pápa rádióbeszédében a világot ajánlotta fel Szűzmáriának.

1946. május 13-án Masella bíboros, a pápai követ megkoronázta a jelenési kápolna Szűzanya-szobrát, melyet portugál asszonyok hálából állíttattak azért, hogy Portugáliát elkerülte a II. világháború.

1951. október 13-án Tedeschini bíboros, pápai követ Fátimában bezárta a szentévet.

1956. május 13-án Roncalli velencei pátriárka (a későbbi XXIII. János pápa) vezette a zarándoklat ünnepségeit. 1965. május 13-án Cento bíboros átadta a fátimai szentélynek az Arany Rózsát.

Több pápa is ellátogatott a jelenések helyére. 1967. május 13-án, az ötvenedik évfordulón VI. Pál pápa ment Fátimába a világ békéjéért és az egyház egységéért könyörögni, 1977. július 10-én Luciani bíboros (a későbbi I. János Pál pápa) zarándokolt a szent helyre, 1982. május 12-13-án II. János Pál pápa kereste fel Fátimát, hálából, amiért életben maradt, miután az előző évben merényletet kíséreltek meg ellene a Szent Péter téren. II. János Pál felajánlotta az emberiséget Máriának. 1991. május 12-13.-án, a merénylet 10. évfordulóján ismét ellátogatott Fátimába.

[szerkesztés] Források

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat: