Görgey Artúr

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Görgey Artúr Barabás Miklós festményén
Görgey Artúr Barabás Miklós festményén

Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Visegrád, 1916. május 21.) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, a szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Nevét 1848-tól „Görgei”-nek írta.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Születésétől 1845-ig

Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek mellett állandó anyagi gondok is nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallagtója lett. 1836-ban a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837 előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került – épp, nála nyolc éve idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rangban. A kemény szolgálati évek,és az önsanyargatás kemény férfivá edzette Görgeyt. Katonáskodása alatt feléled benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyzezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák csak egy bizonyos rang fölött, kaució ellenében nősülhettek csak, ezért Görgey 1845. július 31-én kilép a hadseregből, és ősztől Prágában kezdett vegyésztanulmányokat folytatni.

[szerkesztés] 1845-től 1848. május 26-ig

Görgey ősszel már a prágai egyetemen tanult vegyészetet, Josef Redtenbacher vegyészprofesszor tanítványaként. Élete rövid válságba jutott, igen sanyarú körülmények között kényszerült élni (eladott lovának, és egyenruhájának árából tartotta fenn magát), mennyaszonnya felbontotta az eljegyzést. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek. Jól végezhette tanulmányait, mert Redtenbacher a lembergi egyetem tanársegédévé szerette volna tenni. Fordulópont életében 1847 novembere, amikor utolsó élő nagybátyja, Görgey Ferenc elhunyt, és reáhagyta toporci birtokát. Görgey kapva kapott az alkalmon, részint magyar nyelvtudását csiszolni tudta volna, részint pedig kémiai tanulmányainak eredményeit a mezőgazdaságban kívánta érvényesíteni. Nem egyedül kívánt visszatérni Toporcra: még Prágában, Redtenbachernél megismerkedett Adéle Aubouinnal, akinek 1848 januárjában megkérte a kezét. Ezév március 30-án esküdtek egymásnak hűséget a prágai evangélikus templomban. A toporci élet nem tartott sokáig, még befejezte szakdolgozatát („A kókuszolaj szilárd és folyékony zsírsavai”), amit el is küldött Redtenbachernak. A dolgozat több szaklapban is megjelent, ám a sors fintoraként csak klagenfurti száműzetésében kapta kézhez a pénzt. Ezidőben volt névváltoztása is, a nemesi Görgey helyett ezentúl a Görgei alakot használta, bátyjával ellentétben élete végéig. A március 15-i események hírei komolyan foglalkoztatták, a kormány május 17-én kiadott, a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem sokkal később Pestre utazik, és jelentkezik a hadseregbe. Mint volt huszár főhadnagyot, századosként osztják be, a Győrött szervezedő 5. honvédzászlóaljba.


[szerkesztés] A forradalom, és a szabadságharc alatt

1848. május 26-án Toporcról felmegy Pestre, ide hívja a kormánynak a honvédség szervezéséről szóló szózata és az a május 17-i felhívása, mely felszólítja a kilépet katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe. Görgei mint volt (huszár) főhadnagyot honvéd századosi ranggal(1848. június 9-i hatállyal) osztják be a Győrött szerveződő 5. honvédzászlóaljba,

1848. júliusában berendelik Batthyány Lajos miniszterelnök katonai irodájába (katonai) titkárnak (Ivánka Imre mellé), majd az ONHT (Országos Nemzetőrségi Haditanács) fegyverfelügyelői osztályának titkára lesz (Szabó Imre mellett), Konstantinápolyba majd Szmirnába kell utaznia hogy fegyvereket vásároljon, majd július 20-án Bécsújhelyre kell mennie gyutacsokért, majd Prágába csappantyúkért. 1848. augusztus 27.; Görgei javaslata Batthyany miniszterelnöknek egy lőkupakgyár felállítására, 1848. augusztus második felétől sorra alakulnak a nemzetőr zászlóaljak, amelyeket az augusztus 27-i min. elnöki rendelet értelmében négy nagy kerületi táborba vontak össze. (Pápa, Vác, Arad, Szolnok) 1848. augusztus 27-én kinevezik honvédőrnaggyá, majd a tiszainneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnokának Szolnokra, ahová 9. vármegyéből irányítják hozzá az újoncokat. Állomáshelyét szeptember 13-án foglalta el, szervezőmunkáját az események alig 10 napra korlátozták. 1848. szeptember 23-án Batthyany Szolnokról Csepel szigetére rendeli hogy megakadályozza Jellasics, Roth és Philippovich tábornokok egyesülését, 1848. szeptember 26-án kinevezik a Dunáninneni népfelkelés főparancsnokának, 1848. szeptember 29-én a két Zichy testvért (Ödön és Pál) előőrsei elfogják, majd a rögtönítélő bíróság elnökeként Ödönt felakasztatta, Pál ügyét pedig átadta a polgári bíróságnak. 1848. szeptember 29. – pákozdi csata (nem vesz részt benne) 1848. október 3-tól Perczel Mór nemzetőr ezredes alárendeltségébe kerül. (a kinevezés Móga János fővezér részéről törvénytelen volt, mert Batthyany Lajos min. elnök szeptember 25-i rendelete szerint, Görgey a parancsnokságot csak egy öregebb sorezredbeli (honvéd) tisztnek adhatta át, nem pedig egy nemzetőrinek.) Perczel az előcsapat vezetésével (2 gyalog-,2 lovasszázad, 1 üteg) bízta meg. 1848. október 4-én Tác helységig vonul itt megütközött két század horvát határőrrel, majd éjjel Soponyánál ismét szétugrasztotta őket. Görgei elvágva a vonulás útját, az ellenséges alakulat parancsnokával Haas századossal megállapodott hogy ezer emberével leteszi a fegyvert. Philippovics tábornok értesülve elővédje fegyverletételéről Ozora felé megkísérelte a menekülést. A teljes bekerítést csak október 7-én lehetett (Perczel elkésése miatt) teljessé tenni. Észak felől Perczel, dél felől a Görgey által irányított tolnai népfelkelés,(Csapó Vilmos) keletről maga Görgey zárták körül a horvát csapatokat. 1848. október 7-én kinevezik honvédezredesnek majd Móga János tábornok seregéhez küldik ahol az elővéddandár parancsnoka lesz. 1848. október 11-én Kossuth Lajos és Madarász László kinevezi honvéd tábornokká (vezérőrnaggyá) október 15-től számítandó hatállyal, majd október 28-án ismét kinevezik tábornokká, október 20-i hatállyal. (Görgei október 11-i kinevezése alapján rangidős volt, később azonban nem ezt, hanem október 28-i kinevezését tekintették mérvadónak.) 1848. október 30. – schwechati csata, 1848. november 1-jétől a Feldunai hadsereg fővezére, a Schwechatnál megvert és Köpcsénybe visszavonult sereget Győrnél kívánta összevonni, átszervezni és pihentetni. Azonban Kossuth kívánságára határvédelemre rendezkedett be. Perczel Mór tábornok könnyelműen, Kossuth levelének biztatására (melyben ez a kifejezés is előfordult : „valami győzelmecskét, édes Móricom!”) Mórnál csatát vállalt, de rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és majdnem hatezer embert veszített. (Mégis e vereségért, számtalan szerző a bukás után Görgeyt tette felelőssé. Pedig Perczel önállóan működött és nem volt Görgeynek alárendelve!) A móri vereség után az országgyűlés december 31-én tárgyalásokat kezd Windisch-Gratz-el, és feladja Pestet. December 31-én Görgey levelet kap, hogy csapatait a Buda előtti első védelmi vonalba vonja össze, vállaljon csatát, de gondoljon a sereg megmentésére és Buda-Pest kímélésére is. A katonai szempontok figyelembevétele és a vezér meghallgatása nélkül hozott végzésen a Promontoron tartózkodó Görgey annyira felháborodott, hogy másnap Pestre megy de mivel Kossuthot már nem találja ott, ráveszi a hadügyminiszter helyettesét (Vetter tábornokot) az említett végzés katonai felülbírálására haditanácsot hívjon össze.(1849. január 2.) A haditanács hatálytalanította Kossuth parancsát és a Görgey által javasolt haditervet fogadta el. → Téli hadjárat. Január 5-én Görgei serege Vácra ért. Itt adta ki Görgey nevezetes kiáltványát, melyben ragaszkodik a szentesített 1848-as törvényekhez, ezek túllépését ellenzi. A kiáltvány célja az volt, hogy az ingadozó tiszteket visszaszerezze a Feldunai hadsereg számára, és ezt a célját el is érte. Vácon a kormány rendeletére Görgey serege felvette a VII. hadtest nevet. (Kb. 24.000 fő)

[szerkesztés] Téli hadjárat

A hadművelet célja az volt, hogy elvonja az osztrák főerőt a Tisza vonalától (Debrecenből, ahová a kormány költözött !) és egy, megerősödött hadsereggel térjen vissza a küzdelembe. E cél elérését minden nagyobb ütközet veszélyeztette, ezeket tehát kerülnie kellett. A haditerv sarkpontja az a kérdés, vajon üldözik-e őt a császáriak vagy egyenesen Debrecen ellen vonulnak. Görgey felső-magyarországi hadműveletét három részre oszthatjuk : az első magába foglalja Lipótvár felmentését, a második a bányavárosokba való kitérést és a hadtest egy hétig tartó pihentetését, a harmadik menet a Szepességbe és innen Eperjes-Kassa környékére. A kormány 1849. februárjában kinevezi Dembinsky Henryket fővezérnek. Február 26-27-i kápolnai vereség idézi elő a tisztikarban a „tiszafüredi zendülést”, amelyben Dembinskyt elmozdítják parancsnoki tisztségéből és Görgeit akarják fővezérnek. 1849. március 8. – fővezér Vetter Antal tábornok lesz. Március 9-én Görgei megkapja a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát, a téli hadjárat sikeréért. 1849. március 30-tól (Vetter Antal betegsége idejére) Kossuth kinevezi Görgeit ideiglenes fővezérnek. 1849. április-május : a dicsőséges tavaszi hadjárat Csapataival Hatvannál (április 2.), Tápióbicskénél (április 4.), Isaszegnél (április 6.) majd Vácnál (április 10.) és Nagysallónál (április 19.) sorozatos csapást mér a császári főseregre. Április 26-án felmenti Komáromot az ostromzár alól. Május 21-én, 17 napos ostrom után beveszi Buda várát, majd a seregparancsnokság mellett átveszi a Hadügyminisztérium igazgatását is. 1849. május 27-én kinevezik altábornaggyá és megkapja a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát (rajta kívül csak Bem kapta meg) de egyik jutalmat sem fogadja el. Június közepén (június 16., 20-21) több támadást indít a Vág mentén, ezek azonban a megígért újoncok (kb. 10-12.000 fő) és az osztrák mellett immár orosz csapatok túlerejével szemben kudarccal végződnek. Haynau ellentámadása következtében, a győri csata (június 28.) után Komárom falai alá szorul vissza seregével. A július 2-án Komáromban vívott csatában egy huszárroham élén súlyos fejsérülést szenved, ezért a hadsereg vezetését ideiglenesen Klapka György veszi át. (július 2-11) Július 1. – Kossuth levele Görgeihez ; leváltja a fővezérségről és a hadügyminisztérium átvételére a fővárosba rendeli (egy tévedés miatt). Mészáros Lázár az új fővezér. Július 4. – Görgei levele a kormányhoz ; lemond a hadügyminiszterségről és a hadseregnél kíván maradni. Július 4. – a Feldunai hadsereg memoranduma Kossuth Lajos kormányzóhoz ; hagyják meg Görgeit a hadsereg élén. Július 5. – minisztertanács, → Görgei hadsereg-parancsnoki megbízása. Július 6. – komáromi haditanács ; mely Görgei tervét fogadta el. (július 9-i áttörés) Július 11. – a második komáromi csata, (Klapka György vezetésével) Kossuth többszöri sürgetésére július 13-án elhagyja Komáromot, hogy a magyar seregtestek gyülekezési helyéül kijelölt Szeged-Maros vonal felé vonuljon. Vácnál azonban már cári csapatok állják útját. Véres utóvédharc után (július 15.,23,25-26,28.augusztus 2.) nagyjából a téli hadjárat útvonalát megismételve Tokajig vonul, majd a Tiszán átkelve, Nyíregyháza és Nagyvárad érintésével Aradra érkezik. A temesvári vereség (augusztus 9.) erőviszonyok : magyar – IV. hadtest + III. hadosztály, kb. 60.000 fő, osztrák – II. hadtest + I. hadosztály (orosz) + három kisebb egység, kb. 30.000 fő. (A temesvári döntő ütközetben Görgei és serege nem vett részt.) 1849. augusztus 11-én Kossuth a katonai és a polgári tejhatalommal ruházza fel. 1849. augusztus 11. – az aradi haditanács (kb. 80 fő) mely kimondta a fegyverletételt, Görgei a határozathozatal idejére elhagyta a termet. („kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni”.) 1849. augusztus 13-án a szőlősi mezőn (Világos mellett) az orosz hadsereg előtt feltétel nélkül leteszi a fegyvert. (29.889 fő)

[szerkesztés] Világostól haláláig

1849. szeptember 11-én Kossuth megírja híres vidini levelét, melyben Göreit árulónak nevezi.

1849. szeptember 11. – 1867. november 3. – az ausztriai Klagenfurtban él internálva. 1850-ben megszületik leánya Berta majd 1855-ben fia Kornél. 1858-ban átköltözik a szomszédos Viktring-be. 1852-ben megírja emlékiratait, amely csak 1911-ben jelenik meg először Magyarországon. 1862. március – Görgei Artúr memoranduma III. Napóleon francia császárhoz 1867. február Görgei Arthur első memoranduma Deák Ferenchez, 1867. május Görgei Artúr második memoranduma Deák Ferenchez, a memorandumok Ivánka Imre országgyűlési képviselő kérésére készültek egy törvényjavaslathoz a „Magyar véderő szervezéséről” címmel. 1867. május 29. ; Nyílt kérelem Kossuth Lajoshoz, „ne szédítse újra el ezt a szegény, már annyit szenvedett népet, amidőn ez – alig kijózanodva – ma már nem Önt többé, hanem Deák Ferencet akarja követni.” 1884-ben Klapka György és több száz honvédtiszt által aláírt memorandumban nem tekintik Görgeit hazaárulónak. 1916. május 21-én (Buda bevételének napján) meghal Visegrádon.

[szerkesztés] Görgei Arthur végrendelete

Végrendeletét halála előtt 14 évvel, 1892. május 18-án írta meg. Talán Klapka György 1848-49-iki honvédtábornoknak ez év május 17-én bekövetkezett halála miatt döntött úgy, hogy elkészíti testamentumát. Utolsó akaratát később sem változtatta meg. Egyedüli örökösévé sógornőjét, Görgey Istvánné Dedinszky Arankát tette meg, annak ellenére, hogy Aubouin Adéle-tól született gyermekei még éltek. A haláleset-felvételben törvényes örökösként feltüntetett gyermekei: Gróf Bubna-Litić Ferencné, szül.: Görgey Berta és Görgey Kornél a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltak alapján elfogadták atyjuk végrendeletét, és még a törvényesen nekik járó kötelesrészről is lemondtak, ezért az egész hagyaték, végrendeleti öröklés címén özv. Görgey Istvánné, szül: Dedinszky Arankát illette. A Budapesti Központi Járásbíróság a hagyatékátadó végzést 1916. december 29-én emelte jogerőre.

Szüleim után 1600 p. p. forintot örököltem. Ebből, mint huszárfőhadnagy egyenruhát készítettem, lovat vettem. Vagyont szerezni nem voltam képes, de adósságaim nincsenek. Mikor megöregedve, és azért kereset nélkül maradva testvéröcsémnek, Görgey István kir. közjegyzőnek terhére estem: segített e közös bajunkon az ő nemes lelkű felesége Dedinszky Aranka. Ennek bátor felszólalása meggyőzte Tisza Kálmán, akkori miniszterelnököt, hogy miután életben maradt honvéd tábornokok közül életfenntartási segélyben a magyar kormánytól többen részesültek: azt tőlem végképp megtagadni nem méltányos dolog. Hogy azóta a magyar kormány által nekem az 1880-as évek elejétől kezdve adott évenkénti segély összegből, mely eleinte évi 2400 forintot, később pedig 3000 forintot tett ki, gond nélkül élhetek, azt egyedül csak fent nevezett sógorasszonyomnak köszönhetem. Áldja meg érte a Jó Isten mind a két kezével, kedves gyermekeivel, unokáival együtt. Halálom után, ami kevés ingóság marad, melyről nem lehet bebizonyítani, hogy nem az enyém volt életben, azt mind neki, Görgey Istvánné, Dedinszky Arankának hagyom. Úgy szintén neki hagyom azon 41 forint 23 krajcárt, mely összeg 1893. január 2-án lesz esedékes, az „Oesterreichische Allgemeine Versorgungsanstalt” részéről nevemre kiállított 116.432. számú „Rentenschein” [járadéklevél] alapján. Ő is, gyermekei is, időről időre rám szokták bízni készpénzük kezelését, értékpapírjaik, betétkönyveik eltevését. Azon íróasztalnak, melyet sok idő óta én használtam, fiókjában lesz egy nagy tárca. Abban találhatók a reám bízott értékpapírok, kié-kié külön borítékban, mindegyiken tulajdonos neve. Amely borítékra ráírtam „Görgey Istvánné Dedinszky Aranka tulajdona”. Abban egyebek közt benne van ama fent említett „Rentenschein” valamint azon 5000 forintról szóló életbiztosítási kötvény is, melynek ő (Görgey Istvánné Dedinszky Aranka) a kedvezményezettje. Akadhat eltett leveleim közt feleségem, Aubouin Adélenak egyik levele, melyben ő elismeri, hogy nekem 700 forinttal tartozik, elengedem. Őneki ellenben semmi követelése énrajtam, miután Karintiában bírt és később eladott kis házam, (mint 18 évi közös gazdálkodásunk szerzeménye) eladási árának felét én neki, az eladás után azonnal kiadtam. Megtörtént, hogy alkalmilag, hol az egyik, hol a másik egyet-mást kért tőlem holmim közül, hagynám neki, halálom esetére megtörténhetett az is, hogy megfelelő, szóbeli ígéretet tettem, sőt talán magára a tárgyra reá is jegyeztem, hogy kié legyen halálom után, akárkinek akármit ígértem oda, akármelyik tárgyra akármit odajegyeztem: ezennel mindezt visszavonom, semmisnek nyilvánítom. Végakaratom az, hogy kizárólag sógorasszonyom, Görgey Istvánné, Dedinszky Arankáé legyen mindenem, ami halálomkor tulajdonom volt, és hogy az összes hagyatékom fölötti kizárólagos rendelkezési jog halálom percétől kezdve Görgey Istvánné, Dedinszky Aranka sógorasszonyomat illesse meg.

Kelt Budapesten 1892. évi május 18-án

    Görgei Arthur s. k. 

Alulírottak, mint Görgei Arthur tábornok úr által egyenesen felkért végrendeleti tanúk ezennel tanúsítjuk, hogy Görgei Arthur tábornok úr a mi együttes jelenlétünkben magyar nyelven kijelentette, miszerint a jelen akarat az ő végrendeletét tartalmazza, és hogy ezen végrendeletét ő saját kezűleg írta, és aláírta.

[szerkesztés] Művei

  • Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
  • Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849 Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852. Magyarul megjelent 1911-ben. (Fordította Görgey István) Kmety György birálata: London 1852, németül.)
  • Gazdátlan levelek. Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
  • Mit köszönünk a forradalomnak? Bpest, 1875. (Névtelenül.)

[szerkesztés] Irodalom

  • Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története, Budapest, 1936. Átdolgozott, bővített kiadása: Osiris-Századvég, Budapest,1994
  • Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben; Európa Könyvkiadó Budapest, 1988 (A korábbi fordítást átdolgozta, valamint a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Katona Tamás).

[szerkesztés] Alakja a szépirodalomban

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken