Johann Gottlieb Fichte

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Johann Gottlieb Fichte
Johann Gottlieb Fichte

Johann Gottlieb Fichte (Rammenau, 1762. május 19. – Berlin, 1814. január 29.) német filozófus. A német idealizmus megalapítója és Schelling illetve Hegel mellett legfontosabb képviselője.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Sokgyermekes és szegény családba született; ifjúként csak nemesi pártfogójának támogatásával tudta tanulmányait végezni. Annak halála után helyzete még sanyarúbbá vált: kevés jövedelmét házitanítóskodással igyekezett megszerezni. Az Immanuel Kant filozófiájával, különösen a Tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft) című művével való megismerkedés revelációként hatott Fichtére, és elhatározta, hogy ő is filozófiával kezd foglalkozni. Elutazott Königsbergbe a mesterhez, azonban a találkozás nem sikerült túl jól, így elhatározta, hogy egy tanulmányban bizonyítja jártasságát a kanti filozófiában. Néhány hét alatt megírta azt Kísérlet minden kinyilatkoztatás kritikájára (Versuch einer Critik aller Offenbarung) címmel, amitől Kant olyannyira el lett ragadtatva, hogy elintézte saját kiadójánál annak kinyomtatását. A mű névtelenül jelent meg, s mindenki Kant írásának tartotta, egészen addig, amíg az fel nem fedte az igazi szerző kilétét, amit követően Fichte szinte egyik napról a másikra híres lett.

1794-ben Jénába hívták a filozófia professzorának. Itt alkotta meg saját, Wissenschaftslehre (Tudománytan) elnevezésű, az Én fogalmára épülő és azt abszolutizáló (szolipszizmus) rendszerét. Egyes írásai miatt ateizmussal vádolták, és az ennek nyomán kirobbant "ateizmus-vita" eredményeként 1799-ben el kellett hagynia Jénát.

1800-ban Berlinbe költözött, ahol – mivel még nem volt egyetem – magántanítványok fogadásából és új művek írásából élt. 1810-ben az akkor megalakuló univerzitás filozófiai fakultásának lett vezetője, majd egy évvel később az egész intézmény első választott rektora. A napóleoni háborúk idején hazafias beszédekkel igyekezett a nemzeti szellemet felgyújtani, egyesek őt tartják a német nacionalizmus létrehozójának. Személyesen is részt kívánt venni a felszabadító harcokban, de a hadikórházban dolgozó feleségétől elkapott tífusz ebben megakadályozta, s végül 1814. január 29-én halálát is okozta.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Fontosabb műveinek címe magyarul

  • Kísérlet minden kinyilatkoztatás kritikájára (1792)
  • Előadások a tudás emberének rendeltetéséről (1794)
  • A tudománytan alapjai (1794/1795)
  • A természetjog alapjai (1796)
  • Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798)
  • A zárt kereskedőállam. Filozófiai terv a Jogtan függelékéül és egy jövőbeli politika ízelítőjeként (1800)
  • Az ember rendeltetése (1800)
  • A tudás emberének lényegéről (1805)
  • A jelenlegi kor alapvonásai (1806)
  • Útmutatás az áldott élethez, avagy vallástan (1806)
  • Beszédek a német néphez (1807/1808)


[szerkesztés] Magyar kiadások

  • Első és második bevezetés a tudományba. Gyula, Leopold Nyomda 1941.
  • A tökéletes állam. Budapest, Phoenix 1943.
  • Az ember rendeltetése. Budapest, Európa 1976.
  • Az erkölcstan rendszere. Budapest, Gondolat 1976.
  • Válogatott filozófiai írások. Budapest, Gondolat 1981.


[szerkesztés] Kapcsolatok