I. Cosimo de' Medici
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Cosimo de' Medici (Firenze, 1519. június 12. – Villa di Castello, 1574. április 21.), a Medici-család tagja, Firenze hercege 1537. szeptember 20. és 1569. augusztus 27. között, majd Toscana nagyhercege 1569. augusztus 27. és 1574. április 21. között.
Idősebb Cosimo vagy Lorenzo de' Medici egyenesági leszármazottai soha nem szereztek abszolút hatalmat. Ez a kiváltság a Medici-család fiatalabb ágának egyik tagjának jutott. Egy nagy zsoldoskapitány fia, Cosimo lett az első nagyherceg, és befejezte Firenze regionális hatalommá alakítását. Cosimóval a köztársasági rendszer utolsó nyomai is eltüntek. 1557-ben megszerezte az ősi ellenségnek számító Siennát. Felépítette Firenze tengerparti flottáját, amely jelentős szerepet játszott a lepantói tengeri ütközetben. 1569-ben V. Pius pápatól megkapta a nagyhercegi címet. Mivel a köztársasági intézményeket teljesen felszámolta, a városházára sem volt többé szükség, ezért családjával a Medici-Riccardi-palotából átköltözött a Palazzo Vecchióba, majd onnan 1560-ban áttelepültek a Pitti-palotába, s ez lett a továbbiakban a nagyhercegek rezidenciája. Építésze, Giorgio Vasarival 1559-ben megkezdte az Uffizi építését, ahová Cosimo a nagyhercegség különböző hivatalait kívánta összpontosítani.
Cosimo feleségül vette a nápolyi alkirály, Toledói Péter 16 éves lányát, Eleonóra hercegnőt. Házasságkötése után Cosimo a Palazzo della Signoriára költözött, ahol kétszáz svájci és német gárdista vigyázott a biztonságára. Eleonóra mindvégig hűséges és inteligens tanácsadója volt férjének. Amikor húszévi házasság után szeretett felesége meghalt, Cosimo elidegenedett a világtól. Két évvel később a kiégett Cosimo lemondott. Utóda, elsőszülött fia, Francesco de' Medici 1574-1587 teljesen alkalmatlan volt az uralkodásra. Őt öccse, I. Ferdinánd de' Medici 1587-1609 követte, aki több mint 20 évig bíborosként Rómában élt.


Based on work by