Anaximandrosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Anaximandrosz
Anaximandrosz

Anaximandrosz (görögül: Αναξίμανδρος) (i. e. 610i. e. 547 vagy i. e. 546): görög filozófus.

A milétoszi Praxiadész fia volt. Thalész tanítványának szegődött, majd követte őt a milétoszi iskola élén. Személyéről és egyéniségéről szinte semmit sem tudunk, egyetlen biztos információnk róla csupán annyi, hogy állítólag ő vezette az egyik milétoszi kolónia alapítását.

Anaximandrosz egy – mára sajnos elveszett – könyvet írt a természetről, megteremtve ezzel a görög irodalmi próza műfaját.

Anaximandrosz az első, akivel kapcsolatban konkrét bizonyíték van arról, hogy átfogó és részletes módon, próbált magyarázatot adni a látható fizikai világra. Nevéhez számos formai újítás, tudományos és módszertani felfedezés köthető. Egyes forrásaink szerint ő volt az első, aki egy prózai műben fejtette ki tanítását. Ő volt továbbá az első, aki egy térképen ábrázolta a lakott világot .

Anaximandrosz alkotta meg az első kozmosz-modellt – bár az nem teljesen világos, hogy egy térbeli modellre, vagy kétdimenziós ábrára kell-e gondolnunk.. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy Anaximandrosz az első szerző, akinek szorosabb értelemben vett kozmológiai elméletet tulajdoníthatunk: ő volt az első, aki a kozmoszt geometriai struktúrát mutató, zárt rendezett egészként gondolta el. Több szerző is állítja róla, hogy vezette be a gnomónt Hellászban, Spártában ő maga állított fel egyet. Theophrasztosz szerint Anaximandrosz volt az első aki az anyagi principiumot névvel illette, minden további meghatározását mellőzve.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az apeiron

Az Anaximandrosz-féle eredendő alkotóanyag a meghatározatlan (to apeiron). Szerinte csak úgy nem marad abba a keletkezés és pusztulás, ha a végtelen az, amiből a keletkező kiválik. Az anyag nem vész el, mert az ellentétes összetevők "büntetik" egymást. Az apeironnak nincs kezdete, hanem belőle keletkezik minden és mindent kormányoz. A Meghatározatlan valószinüleg azért kapta ezt a nevet, mert semmivel nem azonos ami a természetben található.

„Azok közül akik [a dolgok alapelvét] egynek, mozgásban lévőnek és végtelennek tekíntették, a milétoszi Anaximandrosz, Praxiadész fia, Thalész utódja és tanítványa azt állította, hogy a létezők alapelve és őseleme a végtelen. Ő használta először a kezdet elnevezést. Szerinte a végtelen nem víz, s nem valami egyéb az úgynevezett őselemek közül, hanem egy másféle végtelen természet; ebből keletkeznek az összes egek és a bennük található világok… Nyítvánvaló, hogy Anaximandrosz látva a négy elem egymássá való átalakulását, közülük egyiket sem fogadta el szubsztrátumnak, hanem egy más, ezektől eltérő valamit tekintett ennek…”
(Simplicios: In Aristotelis Physica comentaria, 24. 13)

Anaximandrosz a Meghatározatlanra a homéroszi istenek fő attributumait alkalmzta: halhatatlanságot és határtalan erőt. Azonban sohasem nevezte istennek.

[szerkesztés] Az élőlények és az ember kialakulása

Az ellentétek egymásnak fizetnek és nem a Meghatározatlannak. A Meghatározatlanból számos világ keletkezik és tér vissza. A Meghatározatlan az eredeti állapot, amelyben az ellentétek nyugalomban vannak.

Anaximandrosz legfőképp abban tér el a többi ógörög gondolkodotól, hogy számos különböző világ keletkezését és pusztulását feltételezte. Ez nem volt egy elfogadott elképzelés. Az elfogadott elképzelés, amlyet valószinüleg az egyiptomiaktól vettek át, és amiről többek közt Platón Timaioszában is olvashatunk: egy ugyanazon világ állandó pusztulása és újjászületése. Későbbi korból találhatunk Anaximandroszéhoz hasonló elméletet Démokritosznál és Empedoklésznél.

Anaximandrosz szerint az apeironból nem azonnal jön létre a kozmosz, hanem ciklikus fejlődésfokok sorozata eredményeként. Maguk az élőlények is fejlődés eredményei és a tengerből származnak Anaximandrosz „tanítása szerint az elmulás és jóval azalőtt a születés a végtelen örökkévalóságból keletkeznek … azt is állítja, hogy a meleg és a hideg örök termékenyítő képessége a világ keletkezése folyamán alakult ki, s hogy a földet övező levegőt egy lángoló gömb vette körül, mint a fát a kéreg. Amikor ez a tűzgömb szétszakadt és bizonyos körökbe zárult, létrejött a Nap, a Hold és létrejöttek a csillagok.”(Plutarkhosz: Stromata 2.)

[szerkesztés] Kozmológia

Anaximandrosz a földet hatalmas alacsony és széles hengerként gondolta el, az emberek a felső lapos felén élnek. Ez az egész henger alakú föld pedig a levegőben lebeg. A föld körül keringenek a csillagok amelyek tűzes karika alakuak a világtűzből szakadtak ki és levegő zárja körbe. Az égi gyűrűk elméletével Anaximandrosz mechanikus magyarázatot tud adni arra az egyáltalán nem egyszerű kérdésre, hogy miért és hogyan végeznek rendezett, koordinált mozgást az égitestek. A csillagokon csőszerű nyillások vannak és ezeken keresztül láthatjuk a csillagokat. A nap- és holdfogyatkozás akkor keletkezik amikor ezek a csövek eldugulnak. Ugyancsak e nyílások bezárodása illetve kinyilásának következményeként látjuka Holdat egyszer növekedni, máskor pedig fogyni.

Anaximandrosz elképzelése a Napról: korongja huszonhétszer nagyobb mint a Földé és tizenkilencszer nagyobb mint a Holdé. Anaximandrosz az egészből mint rendszerből indul ki, és ebbe integrálja a részleteket: legmagasabban a Nap korongja áll, utána következik a Holdé maj a csillagoké és a bolygóké. Az anaximandroszi elméletben az az elsődleges kérdés, hogy a világ milyen elv szerint épül fel. Ez az elv pedig a szimmetria. A fizikai világ egésze szimmetrikus, ezen túl pedig a fizikai világot felépítőő egyes elemek önmaguk is szimmetrikusak, mégpedig oly módon, hogy az egyes elemek szimmetriája alá van vetve az egész szimmetriájának. Anaximandrosz kozmosza a szimmetria miatt nevezhető kozmosznak: ettől rendezett, racionális.

A Föld is a szimmetria miatt marad a helyén és nem azért, valami alúlról alátámasztja vagy mert úszik a vízen. Egyszerűen azért marad ott, mert mivel egyrészt maga szimmetrikus, másrészt az őt körülvevő gyűrűk szimmetriatengelyében helyezkedik el, így nincs ok arra, hogy inkább erre mozduljon el, mint arra:

„Vannak olyanok, aki szerint [a Föld] hasonlósága miatt van nyugalmi állapotban, miként a régiek közül Anaximandrosz szerint. Ahhoz ugyanis, ami középütt helyezkedik el és hasonlóan viszonyul a szélsőkhöz, az illik, hogy ne mozduljon el inkább felfelé, mint lefelé, vagy inkább az egyik oldalirányba, mint a másikba. Egyidejűleg ellentétes irányokban mozogni pedig lehetetlen, ezért szükségszerűen egyhelyben marad."
(Arisztotelész: Az égboltról II. 13 295b10 skk. = Anaximandrosz A26 DK)

Anaxmandrosz kozmológiai elképzelése spekulatív és apriorisztikus. Ő kutatta elsőként az égitestek Földtől való távolságát, a Hold és Föld egymáshoz viszonyított nagyságát.

Thalész módszereit és felfogását követte, azonban jelentősen túlhaladt azokon: neki tulajdonítják az évszakokat és a napéjegyenlőséget is mutató napóra, valamint a quadráns (gnomon) feltalálását.


[szerkesztés] Források

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat: