Hermészianax
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hermészianax, Hermesianax (Kolophón, Kr. e. 330 vagy 320 körül – Kolophón?, Kr. e. 281 előtt?): görög költő.
A korai hellenisztikus irodalom egyik vezető egyéniségének, Philétásznak köréhez tartozott. Három „könyvnyi" (biblion) elégiát írt fiúszeretője, Leontion nevét választva címül. Előlépe az ugyancsak kolophóni Antimakhosz hasonló címválasztású „Lüdé" című műve lehetett. Mivel az alexandriai irodalom aranykorának vezéralakja, Kallimakhosz a Lüdét lenézte, feltehető, hogy Hermészianax és Kallimakhosz útja a közös mester, Philétász halála után elvált egymástól. Perzsákkal foglalkozó költeményéről („Perszika", Perzsa dolgok) semmit sem tudunk, s azt sem, hogy megérte-e azt az időt, amikor Lüszimakhosz király (meghalt Kr. e. 281-ben) lerombolta Kolophónt, s lakóinak jó részét Epheszoszba telepítette.
A „Leontion" egyetlen hosszabb (98 soros) töredékét szó szerint idézi Athénaiosz, a töredék a teljes mű harmadik részéből származik. Ez a mondai Orpheusztól a kortárs Philétászig költők, majd Püthagoraszon kezdve filozófusok szerelmét idézi hosszú sorban az olvasó elé. Az ilyen „katalógus" Hésziodoszra visszanyúló s a hellenisztikus korban újra divatos költői forma volt. Nem egyszer pletyka, illetve bizarr belefogalmazás, amit a költő mond (például Homérosz vonzalma Pénelopéhez, vagy Szókratész szerelme Aszpaszia iránt.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon


Based on work by