Kuba

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

República de Cuba
Kubai Köztársaság
Kuba zászlaja Kuba címere
Kuba zászlaja Kuba címere
Nemzeti mottó: Patria y Libertad (Haza és szabadság)
Himnusz: La Bayamesa
Kuba fekvése
Főváros Havanna
23°8′É’’ 23°NY′110861’’
Államforma szocialista köztársaság (kommunista pártállam)
 - Elnök Fidel Castro
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól 
 - kikiáltása 1868. október 10
 - köztársaság kikiáltása 1902. május 20
Terület  
 - Összes 110 861 km² (105.)
 - Víz (%) elhanyagolható
Népesség  
 - 2006-os becslés 11 382 820  (73.)
 - 2002-es népszámlálás 11 177 743
 - Népsűrűség 102 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
 - Összes 39,17 milliárd dollár
 - Egy főre jutó 3500 dollár
HDI (2006) 0,826 (50.) – magas
Pénznem Peso és Konvertibilis Peso (CUP/CUC)
Időzóna EST (UTC-5)
 - Nyári időszámítás április 1-jétől (UTC-4)
Internet TLD .cu
Hívószám +53

Kuba (hivatalosan Kubai Köztársaság, spanyolul República de Cuba) egy szigetország a Karib-tenger északi felén, az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl találkozásánál.

Kuba a Karib-térség legnépesebb állama.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajza

A Karib-tenger északi szigete, keletről az Atlanti-óceán, nyugatról a Mexikói-öböl, délről pedig a Karib-tenger mossa határait. Bár sziget, közel van az Amerikai Egyesült Államok déli része, Florida. Keletről a Bahama-szigetek, délről Jamaica és Haiti a szomszédja, míg párszáz kilométerre nyugatra Mexikó terül el.

[szerkesztés] Domborzata

[szerkesztés] Vízrajza

[szerkesztés] Éghajlat

Éghajlata trópusi, meleg és esős, ideális üdülésre, kikapcsolódásra. Fekvése miatt évente többször söpörnek végig a hurrikánok a szigeten.

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

[szerkesztés] Népessége,lakossága

Kubának 11,200,000 lakosa van, 75%-a a lakosságnak városi környezetben él. Az átlagos népsűrűség 100,3 lakos egy km2-re vetítve, legsűrűbben lakott része Havanna (2,100,000 lakos), Santiago de Cuba (1,023,000 lakos) és Holguin (1,021,000 lakos). Az ország hivatalos nyelve a spanyol, habár a legtöbb turizmusban dolgozó kubai tud angolul.

[szerkesztés] Általános adatok

Becsült lakosságszám (2006): 11 382 820. Faji megoszlás:

  • fehér: 65,06%
  • mulatt: 24,86%
  • afro-kubai: 10,08%

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Santiago de Cuba 360000 fő Camagüey 265800 fő Holguín 240000 fő ( forrás: A világ országai című könyv )

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

Hivatalos, s egyben egyetlen beszélt nyelv a spanyol. Második nyelvként egyes emigráns közösségek körében előfordul más nyelv is. A kubai zsidók körében egy kisebbség beszéli a spanyol mellett a ladino vagy a jiddis nyelvet. A santería vallás papjai rituális nyelvként a jorubát használják.

Legjelentősebb vallás a római katolikus. Fidel Castro hatalomra kerülése után súlyos korlátozások alá került a kubai katolikus egyház, többek között a Húsvét és a Karácsony munkanap lett. A korlátozások csökkentek a XX. század 90-es éveiben. Nominálisan a kubaiak több mint 90%-a katolikus.

Kb. 300 ezer kubai protestáns vallású. Legnagyobb protestáns felekezet az Isten Gyülekezetei, kb. 100 ezer hívővel.

Másik jelentős vallás a santería, mely keresztény-animista szinkretikus vallás, a volt néger rabszolgák körében alakult ki, azonban később fehérek is csatlakoztak hozzá.

Ezen kívül kis létszámú bahai, muszlim és zsidó közösség is van Kubában. Az egykor jelentős zsidó közösség híveinek 90%-a Fidel Castro uralma alatt elhagyta az országot. Jelenleg a kubai zsidók három fő csoportra oszlanak: szefárdi, ortodox askenázi és konzervatív askenázi, ez utóbbi a legnépesebb csoport.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Kuba államformája: de facto kommunista pártállam, de iure – a hatályos kubai alkotmány szerint – "független és szuverén szocialista munkásállam, egységes és demokratikus köztársaság formájában megszervezve".

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Parlament, kormány, párt

Yarai zászló
Yarai zászló

A kubai alkotmány szerint Kuba "szocialista munkásállam", melyben a Kubai Kommunista Párt a társadalom és az állam legfelsőbb vezető ereje (5. paragrafus) és melyben tilos a szocializmus és a kommunizmus ellen irányuló bármely tevékenység (62. paragrafus).

Az öt évre megválasztott parlament (Néphatalmi Nemzeti Gyűlés) szerepe de facto teljesen formális, évente csak néhány napot ülésezik, s az üléseken érdemi vita nélkül kerülnek elfogadásra az állandóan működő Államtanács által előzetesen elkészíttetett jogszabály-tervezetek.

Öt évente kerül sor parlamenti választásokra. Minden képviselői helyre csak egy jelölt van. A jelölteket a helyi választógyűlések választják ki a Forradalmi Védelmi Bizottságok által előzetesen ellenőrzött és jóváhagyott személyek közül. A gyakorlatban a jelöltek személyét a Kubai Kommunista Párt helyi szervezete jelöli ki.

Az Államtanács 31 tagból áll (elnök, első alelnök, 5 alelnök, titkár, 23 további tag), tagjait a parlament választja meg mandátuma első ülésén.

A kormány (Minisztertanács) miniszterelnökből, első miniszterelnök-helyettesből, titkárból, miniszterelnök-helyettesekből, miniszterekből és más kiemelt állami szervek vezetőiből áll. Az érdemi döntéseket a Minisztertanács 9-tagú végrehajtó bizottsága hoz, mely a Minisztanács elnökéből, az első miniszterelnök-helyettesből, a titkárból, és a miniszterelnök-helyettesekből áll.

A gyakorlatban a Minisztertanács, az Államtanács és a Kommunista Párt Politkai Bizottsága együtt üléseznek. A személyes összefonódás is nagy. A jelenlegi, 2003-ban megválasztott Államtanács tagjainak több mint fele egyben tagja a Minisztertanácsnak is. Amikor a Minisztertanács külön ülésezik, akkor a Minisztertanács titkára vezeti az ülést.

De facto a legfelsőbb döntéshozó szerv a Kubai Kommunista Párt 21-tagú Politikai Bizottsága. Tagjai egyben betöltik az Államtanács és a Minisztertanács kulcspozícióit is.

Hagyományosan a kubai parlament a kubai nemzeti zászlóval együtt használja a XIX. századi függetlenségi mozgalmak zászlaját is, az úgynevezett yarai zászlót is.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Fő szócikk: Kuba közigazgatási felosztása

Az ország 14 tartományra és egy különleges körzetre oszlik, melyek a következők: Camagüey, Ciego de Ávila, Cienfuegos, Ciudad de la Habana, Granma, Guantánamo, Holguín, Isla de la Juventud (körzet), La Habana, Las Tunas, Matanzas, Pinar del Río, Sancti Spíritus, Santiago de Cuba, Villa Clara.

Guantánamo tartományban található a Guantánamói-öböl, az USA katonai támaszpontja, melyet 1903 óta Kubától bérel.

[szerkesztés] Politikai pártok

Egyetlen legális politikai párt a Kubai Kommunista Párt. A hatályos kubai alkotmány 62. paragrafusa kimondja, hogy az állampolgárok egyetlen elismert joga sem használható fel a szocialista állam létezése és céljai, valamint a szocializmus és a kommunizmus építése ellen.

Több illegális párt működik:

  • Kubai Liberális Mozgalom (Movimiento Liberal Cubano) (klasszikus liberális)
  • Kuba Kereszténydemokrata Pártja (Partido Demócrata Cristiano de Cuba) (kereszténydemokrata)
  • Kubai Szocialista Demokratikus Áramlat (Corriente Socialista Democratica Cubana) (szociáldemokrata)
  • Kuba Demokratikus Szociál-Forradalmár Pártja (Partido Social-Revolucionario Democrático de Cuba) (demokratikus szocialista)
  • Demokratikus Szolidaritás Pártja (Partido Solidaridad Democratica) (klasszikus liberális)
  • Liberális Demokrata Párt (Partido Liberal Democratico) (neoliberális)
  • Kuba Szociáldemokrata Koordinálása (Coordinadora Social Demócrata de Cuba) (szociáldemokrata)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Fő szócikk: Kuba hadereje

Fegyveres erők összlétszáma: 46 000 fő. Szolgálati idő a sorozottaknak: 24 hónap. Félkatonai erők:

  • Állambiztonsági erők: 20 000 fő
  • Határőrség: 6500 fő
  • Polgári védelem: 50 000 fő
  • Territoriális milícia: 1 000 000 fő
  • Ifjúsági Munka Haderő: 70 000 fő.

[szerkesztés] Gazdasága

[szerkesztés] Általános adatok

Az ország ipara szocialista (kommunista) berendezkedésű. Az összes cég – leszámítva egyes kisvállalkozásokat – állami tulajdonban van. A külföldi befektetéseknél is kötelező a meghatározó kubai ál

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A vetésterület több mint 50%-át a cukornád foglalja el, de jelentős a dohány, a kávé és a citrusfélék termesztése is. Kuba Közép-Amerika egyik legnagyobb szarvasmarha-állományával rendelkezik.

[szerkesztés] Ipar

A fejlődő ipar az ásványkincsekre (vas-, réz-, mangán-, króm- és nikkelérc, kevés kőolaj) épül. Az ipar vezető ágazata az élelmiszeripar (cukorgyártás) és a dohányfeldolgozás (Havanna szivar). A nehézipar, gépgyártás és a vegyipar fejlődő iparágak.

[szerkesztés] Szolgáltatások

Importcikkei: vas, réz, mangán, króm, nikkelérc, kőolaj, cukornád, dohány,kávé, citrusfélék, nagy szarvasmarha állományok ( forrás: A világ országai című könyv )

[szerkesztés] Bel- és külkereskedelem

Kuba kereskedelmi partnerei:

  • Import: Kína 13,4%, Venezuela 13%, Spanyolország 12,6%, Egyesült Államok 7,7%, Kanada 7,4%, Németország 5,9%, Olaszország 5,1%, Mexikó 4,5%.
  • Export: Hollandia 24,5%, Kanada 20%, Kína 9,3%, Spanyolország 6,4%, Venezuela 4,9%.

[szerkesztés] Közlekedés

Az országban 3442 km hosszú a vasúthálózat, 60 858 km hosszú a közúthálózat, melyből 14 478 km burkolt és 678 km autópálya. Kubában van még 7 kikötő és 78 repülőtér.

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

Kuba kultúrájában keveredik a spanyol és az afrikai hatás. Sajátos egyvelegében megtalálható az amerikai stílus is, hiszen a század első felében a szerencsejátékosok mekkája – amolyan Las Vegas volt.

[szerkesztés] Iskolarendszer

Kubában az oktatási rendszer teljes mértékben ingyenes, beleértve a felsőfokú oktatást is. Az alap- és középfokú oktatás 16 éves korig kötelező.

Az alapfokú oktatás az 1-6. osztályt foglalja magában. Az ideológiai oktatás az első osztályban elkezdődik. Minden egyes tanulóról ideológiai káderlap készül, mely a tanuló és családja "hazaszeretetét", azaz a rendszer iránti elkötelezettségét tartalmazza. Rossz káderlap esetében a tanuló későbbi, esetleg felsőfokú tanulási szándéka kerül veszélybe.

A középfokú oktatás két részre oszlik: 4 osztály általános kötelező középiskola, mely érettségivel végződik, majd pedig opcionális két osztály vagy technikumban vagy pedig egyetem-előkészítőben.

Kuba – és egyben a karibi térség – legrégebbi egyeteme az 1728-ban alapított Havannai Egyetem.

[szerkesztés] Kulturális intézmények: könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények

[szerkesztés] Művészetek

  • Építészet
  • Képzőművészetek. Néhány ismertebb kubai képzőművész: Michel Aguilar Ros, Irina Elen González, Abel Morejón, Isolina Limonta.
  • Irodalom. A legismertebb kubai írók: José Martí, Cirilo Villaverde, Alejo Carpentier, Nicolás Guillén.
  • Filmművészet
  • Zene. Sokan vélik úgy – joggal – hogy Kuba legfontosabb „természeti kincse” a zenéje. A son, az habanera, a rumba és az ezekből létrejött modern cha-cha-cha, mambo és a salsa mind kubai eredetű ritmusok.

[szerkesztés] Sport

Kuba nemzeti sportja a bézból.

[szerkesztés] Ételek és italok

A három legismertebb kubai koktél:

  • Daiquirí (rum, citrom, cukor, jég, marrasquino likőr).
  • Mojito (rum, fodormenta-levelek, cukor, jég, citrom, szódavíz).
  • Cuba Libre (rum, kóla, jég, citrom).

Nemzeti ételek:

  • fekete bab rizzsel
  • csirke rizzsel (arroz con pollo)
  • picadillo (darált marhahús és rizs)

Nemzeti italnak a sör számít, amiből nagyon finomakat készítenek Kubában, legismertebb sörfajták a Crystal és a Bucanero.

[szerkesztés] Történelme

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.
Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

Kubának elképesztően nagy a történelme ahhoz képest, hogy milyen kicsi ország. A szigetország története időszámitásunk elött 3500-ban kezdődött, amikor az első ember megérkezett Kuba szigetére.

[szerkesztés] A spanyol kolóniák kialakulása

Kolumbusz Kristóf 1492-ben szált partra a szigeten. Ekkor az avarakok éltek itt, akik az akkori időben igen elterjedt etnikai csoportja volt az egész karibi térségnek. Amikor a nagy felfedező partra szált, mintegy 100 000 lehetett az őslakos tainok és ciboneyiek száma. A tainok földművelők voltak, míg a ciboney törzsek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak.

Maga a Kuba szó is taino nyelven van, cubanacan központi helyet jelent.

Sebastian de Ocampo 1509-1511 között teljesen feltérképezte, majd 1512-ben Diego Velázquez de Cuéllar felfedezte és meghódította a szigetet. Ezután kezdtek teljesen berendezkedni és egymás után épültek fel az első települések. Az első Nuestra Asuncion de Baracoa volt 1511-ben, majd ezután a fontosabb városok jöttek, mint Santiago de Cuba, Bayamót, Puerto Principe és 1514-ben Habana, mleyet San Cristóbal de Habanáról, egy helyi főnökről neveznek el.

A városok elnevezésében szentek nevei szerepelnek. Ez is tükrözi a spanyol hódítók hozzáállását a hittérítéshez, az őslakosok leigázásának keresztény köntös mögé bújtatásának szándékát.

Megjelentek a hittérítők, velük együtt az inkvizíció is. Megkezdődött az őslakosok kiirtása. De az inkvizíció mellett megjelentek az európai járványok is, melyek szintén tizedelték soraikat. Mivel az őslakosok száma pár ezerre csökkent le, 1520 után megkezdődött az afrikai rabszolgák behajózása.

1533-ben kerül sor az első feketebőrű rabszolga felkelésre a fiatal gyarmatország történelmében, a felkelést leverik. 1538-ban a francia kalózok felgyújtják Havannát. Abban az időben Havanna mindössze 70-80 házból állt. 1554-ben szintén francia kalózok támadják meg Santiagót, majd 1555-ben Havannát. 1597-ben befejezik a Castillo del Morro építését, ami ma is Havannában található. Ma egy jelentős turisztikai attrakció, anno a város védelméért épült.

1602-ben Kuba lakossága eléri a 20.000-et, amiböl 13.000 Havannában él. 1607-töl Havanna hivatalosan Kuba fővárosává válik.

[szerkesztés] A spanyol gyarmat

A spanyol hódítók fokozatosan berendezkedtek a szigeten. Megindult és hamar fellendült a kereskedelem, azon belül is a rabszolgakereskedelem. A hajók gazdag zsákmánya a kalózok egész armadáját vonzotta oda. Minden hajót megtámadtak, amit nem védtek hadihajókkal. A kalózoknak kedvezett az is, hogy a nagyhatalmak egymás ellen vetélkedtek. Bár virágzott a kereskedelem, mellette virágzott a csempészet, a rabolt holmik feketekereskedelme is. Ebbe az is belejátszott, hogy az anyaországok általában kereskedelmi monopóliumokat és súlyos adókat vezettek be. Az amerikai polgárháború is így indult el. Sorozatosak voltak a rabszolgafelkelések is, ezért később bevezették azt a szokást, hogy etnikailag és nyelvileg különböző csoportokat hoztak létre, csökkentve a lázadás esélyét.

A virágzó kereskedelem hatására a sziget jelentősen fejlődött, a XVIII. század közepére Havanna a térség egyik legjelentősebb városává fejlődött.

[szerkesztés] A spanyol–angol háború

A gyarmatokért megindult a nagy birodalmak közt a háború. Az első nagyobb összecsapást 1588-ban a spanyolok angliai hadjárata hozta el, és bár a spanyol flottát, az Armadát legyőzhetetlennek hitték, Anglia partjainál megsemmisült. Ekkor indult el az angol világbirodalom térhódítása, sorra szerezte meg a gyarmatait, végül Kubába is elért. 1762-ben Anglia hadat üzent Spanyolországnak, az angol flotta meghódította a sziget fővárosát és kereskedelmi központját, Havannát.

A sziget azonban megmaradt spanyol gyarmatnak, székhelyét Santiagóba helyezték át. Egy évvel később francia–angol–spanyol tárgyalások és békekötések jöttek létre, aminek értelmében a spanyolok visszakapták Havannát, cserébe lemondtak Floridáról.

1708-ban egy királyi rendelet alapján a rabszolgák megvásárolhatják szabadságukat. ország többi részén. 1762 és 1838 között 391,000 rabszolga érkezik Kubába. Az 1774-es népszámlálás szerint Kuba lakossága 172,620 embert tesz ki, amiböl: 96,440 fehér; 31,847 szabad fekete és 44,333 fekete rabszolga.

1776-ban felépítik a havannai színházat. 1777-ben Kuba kormánya független gyarmati adminisztrációra vált, főkapitánysági fennhatóság alatt. 1784-ben Spanyolország megtiltja hogy Kuba más országokkal, mint Spanyolországgal, bármiféle kereskedelmi kapcsolatot tartson fenn. 1790-ben Luis de Las Casast nevezik ki főparancsnoknak (1796-ig van hatalomban). Ugyanabban az évben kiadják az első kubai újságot. A profitot az iskoláknak adományozzák. 1793-ban engedélyezik a mérsékelt kereskedelmet az Amerikai Egyesült Államokkal. Szintén 1793-ban Spanyolország hadat üzen Napóleonak.

[szerkesztés] A függetlenségi törekvések

Az első nagyobb függetlenségi harc az Amerikai Egyesült Államok létrejöttéhez vezetett 1783-ban. Ez kezdett átterjedni a térség más államaiba is, például Haitire, a francia gyarmatra.

1791-ben sok francia kénytelen volt Kubába menekülni. Ők honosították meg a kávéültetvényeket. Az ültetvények száma jelentősen gyarapodott, a mezőgazdasági export is jelentősen növekedett. Emiatt mind több rabszolgát hoztak be a szigetre.

A XIX. század elejére egyre inkább visszhangot kaptak a függetlenségi mozgalmak törekvései.

Mivel az USA támogatta Európával szemben a rabszolgaságot, sokan az USA-hoz szerettek volna csatlakozni. Mások a teljes függetlenséget tűzték ki célul. Volt egy harmadik csoport is, akik egy óvatosabb reform mellett korteskedtek.

A század nagyon nyugtalan időket hozott, hiszen külső támadások és a sorozatos rabszolgafelkelések időről-időre véres megtorlásokat hoztak el. Az első igazán jelentős felkelést Carlos Manuel de Céspedes indította el 1868-ban. A tízéves háború igen véres volt, rengeteg ültetvényt pusztítottak el. A törekvés a felkelők belső nézeteltérései miatt bukott el. Végül a spanyolok győzelmével és feltételeivel 1878-ban véget ért a több, mint 250 000 áldozatot követelő felkelés.

Ekkor tűnt fel José Martí. Bár száműzetésben élt, sokat tett hazájáért. Sikerült elérnie, hogy 1886-ban Kubában eltöröljék a rabszolgaságot. Ez persze a kubai gazdaság összeomlásához is vezetett. A rabszolgák hiányában nem tudtak versenyképes áron termelni, ráadásul az amerikai tőke ereje fojtogatta őket. Amerikai tőkések kezében kezdtek összpontosulni az ültetvények, a cukor- és a dohányipar is.

1895-ben tört ki a második függetlenségi háború, amelyben meghalt a kubai szabadság példaképének választott José Martí is. A harcok tovább folytak, három év múlva azonban az USA is beavatkozott. A havannai kikötőben felrobbant az amerikai Maine csatahajó. Bár a robbanás a spanyolok szerint a hajó lőszerraktárában keletkezett, az amerikai kormányzat hadat üzent Spanyolországnak. Spanyolország elvesztette Kubát.

A sziget 1898 decemberében hivatalosan is, a spanyol-amerikai 1898-as párizsi békeszerződés értelmében, az USA tulajdona lett.

1795-ben Spanyolország békét köt Franciaországgal, illetve lázadás tőr ki Kuba keleti részén, amelynek a célja a feketék és fehérek közti egyenlőség elérése. A lázadást egy szabad fekete vezette (Nicolás Morales), különlegessége volt, hogy a fehérek és a feketék összefogtak, hogy együtt harcoljanak az egyenlőségért. 1796-ban ismét betiltják Kuba kereskedelmét az Amerikai Egyesült Államokkal és Spanyolország hadat üzen Nagy-Britanniának. 1803-ban Franciaország (Spanyolország szövetségese) ismét Nagy-Britanniával harcol. 1805-ben a kubai cukor termelés eléri a 34,000 tonnát (1795 ben a cukortermelés csak 14,000 tonnát tett ki). 1808-ban Napóleon megtámadja Spanyolországot és Anglia lesz Spanyolország új szövetségese. Május 6-án a spanyol király (VII. Ferdinánd) lemond a trónról. Júniusban Napóleon az egyik testvérét nevezi ki Spanyolország új királyának. 1810-ben sikertelenül próbálják a kubai vezetőket beszervezni egy Spanyolország ellenes lázadásba. 1812-ben 9 felkelőt fejeznek le. 1792-1812 között jól megy a kubai gazdaság. A kávé, cukor, és dohány eladások nagyon jók. 1816-ban új főkapitányt neveznek ki (José Cienfuegos). 1817-ben betiltják a rabszolgakereskedelmet a szigeten (nem a rabszolgaságot, hanem csak a rabszolgák eladását, de illegálisan tovább folyatódik). A népszámlálás szerint Kuba jelentősen több lakossal rendelkezik, mint a legutóbbi népszámláláskor. Az eredmények a következők: 552,000 lakos, amiböl : 239,000 fehér, 331,000 nem fehér. 1818 és 1819-ban bizonyos régi lakosoknak különleges jogokat adnak (pl. földtulajdon).

1821-ben új főparancsnok veszi át a hatalmat. Spanyolország ezekben az időkben már "az új világot" nagyrészt elvesztette. Az önállóság és szabadság vágya erősebb volt mint a spanyol elnyomás. Független már Peru, Venezuela, Columbia, Haiti stb. 1823-ban José Francisco Lemus kubai költő konspiratív szervezetet hoz létre, a függetlenség elérése érdekében.

John Quincy Adams amerikai államtitkár azt nyilatkozza , hogy az USA hivatalos álláspontja a következő : "Ezek a szigetek (Kuba és Puerto Rico) az Észak Amerikai kontinens természetes függelékei, és az egyik közülük (Kuba) majdnem a partjaink látványán belül van. Sok megfontolásból a mindent felülmúló fontosság tárgya az egyesülés... Ezek a kereskedelmi és politikai érdekei az eggyesülésnek. Ez a politikai és testi gravitáció törvénye." Már ebből a szövegből rá lehet jönni Amerika Kubát illető mindenkori terveire. 1824-ben Spanyolország már csak Kubában és Puerto Ricoban uralkodik (az "új világon" belül). 1825-ben Mexico és Venezuela segítséget akar nyújtani Kubának a spanyol uralom elleni harcban, de ezt az Amerikai Egyesült Államok megakadályozza, mert attól félnek, hogy ha Kuba független lesz, akkor nem lesz többé rabszolgaság. Ez a nagy igazságos Amerika... Továbbá az amerikaiak bejelentik, hogy minden lépést amivel Kuba függetlenségét akarják elérni, meg fognak akadályozni. Persze azt is hozzáteszik, hogy Kuba úgy is Amerika része lesz.

1826-ban kivégeznek 2 kubai függetlenségi aktivistát a spanyolok. A nevük Francisco Agüero y Velazco és Andrés Manuel Sánchez. Ők a Kubai szabadságharc első mártírjai.

1827-ben népszámlálás. Az eredmények a következők : 704,000 lakos, amiböl: 311,000 fehér, 286,000 rabszolga, 106,000 szabad fekete és mulat. Továbbá az országban 1,000 cukor malom van, 5,534 dohány farm, és 2,067 kávé ültetvény.

1830-ban Spanyolország a saját érdekei miatt durva lépéseket tesz Kuba ellen: jelentős adó növekedést szab ki, és muszáj olcsón eladni az árukat Spanyolországba.

1832-töl Kuba új főkapitánya Mariano Ricafort. Az angolok betiltják a gyarmataikon a rabszolgaságot. A spanyolok nem követik a példát. 1833-töl Spanyolország királynője II. Izabella.

1834 – Spanyolország elrendeli a teljes diktatúrát Kubában, mert így nagyobb hatalma van. Miguel Tacón az új főparancsnok, aki a spanyolok embere, az ő szemében a kubai nép a spanyolok ellensége, akiket meg kell védni. 1835-ben megszületik Tomás Estrada Palma, aki szabadságharcos lesz, majd a Kubai Köztársaság első elnöke.

1842-es népszámlálás : 1,037,624 lakó, amiből: 448,291 fehér, 152,838 szabad fekete, 436,495 rabszolga. 1847-ben néhány gazdag kubai és gazdag amerikai találkoznak, hogy a két ország egyesítéséröl tárgyaljanak.

1848-ban az USA 100 milió dollárért meg akarja venni Kubát. Spanyolország nemet mond az ajánlatra-

1849 – kínai munkások érkeznek Kubába. Ma is Kuba lakosságnak 1%-a kínai.

1851-ben Narciso López-t kivégzik Havannában. Ő az Amerikai Egyesült Államok és Kuba egyesülését akarta elérni.

1852-ben Amerika másodszor is, szintén sikertelenül, meg akarja venni Kubát.

1853. január 28-án megszületik José Marti Havannában, a kubai függetlenség hőse. Ugyanebben az évben New Yorkban Kuba lerohanásárol tárgyalnak kubai vezérekkel. Az egyik fő kondíció amivel Amerika hajlandó segíteni a Spanyolország elleni harcban, az az, hogy a rabszolgaságot ne szüntessék meg, illetve egy amerikait rakjanak főparancsnoknak (John A. Quitman) és hogy a teljes diktatúrát folytassák. Szintén 1853-ban kinevezik Marquis Juan de la Pezuel-t Kuba főparancsnokává, ő közismerten a rabszolgaság ellensége. December 23-án bizonyos feketéket szabadnak nyilvánítanak és kemény szabályokat szabnak a rabszolgakereskedők tevékenységére, valamint tilos új rabszolgákat behozni a szigetre. 1854-ben az amerikaiaiak harmadszorra is ajánlatot tesznek Kuba megvételére. Ezúttal nem 100 millió dollárt hanem 130-at ajánlanak. Spanyolország az ajánlatot ezúttal is visszautasítja.

Áprilisban a legnagyobb rabszolgakereskedők megbeszélést tartanak az amerikai konzullal Havannában, melyben kérik, hogy Amerika azonnal rohanja le Kubát és hogy akadalyozzák meg, hogy a rabszolgaság megszűnjön . Szintén ebben az évben 3 amerikai diplomata Belgiumban Kuba elfogalását a rabszolgaság utolsó esélyének tekintette (a diplomaták rabszolgapártiak voltak). 1855-ben Kubában kitudódik Quitman terve, és emiatt lemond Kuba elfoglalásáról.

1865-ben megalakul a reform párt, amelynek fő célja a rabszolgaság eltörlése. 1866 – az új főparancsnok és José Marti a következőket írja : "Az Amerikai Egyesült Államok sohasem törődött Kubával, csak egy étvágygerjesztő tulajdonnal, ami nem okoz nekik gondot, a gyenge és méltatlan lakosságán kivül." Ezenkívül figyelmezteti a kubaiakat, hogy a tulajdonosváltás nem jelent szabadságot. 1867-ben Spanyolország újra megnöveli az adókat Kubában.Közben Amerika megpróbálja meggyőzni hogy lazítsa az elég szigorú rabszolgakereskedelmi törvényeket.

1868. szeptember 23-án kikiáltják a szabad Puerto Rico-i köztársaságot. Kuba immár az egyetlen spanyol gyarmat "az új világ"-ban, ezért a spanyolok semmi áron sem akarják hagyni, hogy Kuba önálló legyen. Augusztus 4-én forradalom fontosságát beszélik meg Kubában a forradalmárok. 14-én Santiago De Cuba-ban megalakítják a forradalmi bizottságot és a forradalom kezdetét december 24-ére tűzik ki (a szabadságharc végül hamarabb fog kitörni). A kubaiknak most már elegük van a spanyol uralomból. Októberben Kuba főparancsnoka megtudja, hogy Kubában forradalom készülődik, mégpedig úgy, hogy egy forradalmár felesége elárulja a tervet gyónás közben egy papnak, aki ráveszi őt, hogy szóljon a hatóságoknak. A szabadságharcosok úgy jönnek erre rá, hogy egy szabadságharcos postai dolgozóhoz kerül az üzenet, amiben a főparancsnok a helyi kormányzón számon kéri 6 felkelő letartóztatását, és hozzáteszi, hogy Kuba Spanyolország része és mindörökké az is marad.

Október 10-edikén kezdődik a szabadságharc december 10-edike helyett. Carlos Manuel de Céspedes, egy földesúr, 37 földesúrral együt felszabadítja a rabszolgáit, akiket a lázadó seregbe szervez be, és kikiáltja a Kubai függetlenséget. 12-edikén Yara-n, ahol a szabadságharc kezdődött, sor kerül az első összecsapásra a Spanyol hadsereggel. 28-adikán Bajamo városát felszabadíitják.A városban a rabszolgaságot azonnal betiltják. Novemberbe már a felkelő hadsereg létszáma 12.000.A felkelés elején a lázadók csak 120-an voltak.Fontos győzelmeket aratnak a szabadsághaarcosok. Szintén novemberben Spanyolország 35.000 katonát küld a lázadás leverésére, 14 hajót, és a legjobb tiszteket. 1869-ben új parancsnok veszi át a hatalmat Kubában.A sajtó cenzúráját eltörli, és a sajtóban egy csomó cikk jelenik meg, ami lázadásra buzdít. Janár 7 – 2.000 kubai veszti életét egy csatában. Február 9-edikén egy fontos tábornok csatlakozik a felkeléshez. Március 24-edikén az amerikaiak nem hajlandók segitséget nyujtani a kubai lázadóknak. 1872-ben lemond a Spanyol főparancsnok.Az új főparancsnok megkétszerezi a Spanyol hadsereg létszámát Kubában.A kubai felkelők létszáma már csak 7.000 . 1876-ban új kubai főparancsnok. 1878. Február 11. – vége a 10 éves felkelésnek.A spanyolok győznek, de a kubaiak sokkal kevesebben voltak.A békeszerződésbe benne van, hogy Kuba Spanyol gyarmat marad, hogy a rabszolgaságot nem törlik el, de azokat a rabszolgákat akik a felkelők oldalán harcoltak, szabadnak nyílványítják. Május 21-edikén hivatalosan is vége a háborúnak, miután Maceo a békeszerződést nem ismerte el, és tovább harcolt.Mitöbb őt le akaták vizetni, de a következőket nyilatkozta : ,, Azt hiszitek hogy egy ember aki egy nemes ügyért harcol (…) eladhatja magát amig még van egy utolsó esély a az ügy megmentésére?(…) “ Hamarosan elűzik Kubábol.José Marti visszatér, az aki a tiltakozásával elindította a szabadságharcot, de 1 év múlva újra kiutasítják az országból.Maceot megpróbálják megölni sikertelenül. További kicsi jelentőségű lázadások. 1880-ban Havanna a rabszolgakereskedelem központjává válik.José Marti Amerikában elitéli a rabszolgaságot.Maceot harmadszor is megakarják ölni, de nem sikerül nekik. 1881-ben Amerika újra megakarja szerezni Kubát. 1884-ben Maceo és Marti New Yorkban találkoznak. 1886-A rabszolgaságot beitiltják Kubában.Attól fogva tilos rabszolgákat tartani.

[szerkesztés] A független Kuba

A XX. század elejére Kuba teljesen kimerült a harcok miatt, amelyekben közel 400 000 ember halt meg. A gazdaság romokban hevert, a szociális problémák pedig állandóan a felszínen tartották a felkelések lehetőségét. Az amerikai kormányzat a fejlődés lehetőségét teremtette meg azzal, hogy támogatta az amerikai befektetéseket.

Csak 1902-ben lett Kuba független. Az első kubai elnök Tomás Estrada Palma. Kuba függetlenségét erősen csorbította a Platt Nyilatkozat, mely szerint az USA jogosult bármikor beavatkozni Kuba belügyeibe annak "függetlensége és stabilitása érdekében". A Platt Nyilatkozatot csak 1934-ben helyezték hatályon kívül. De facto csak akkor nyeri el Kuba a teljes szuverenitását.

1912-ben lázadás tört ki a faji megkülönböztetés ellen. Kíméletlenül lépett fel a kormány a lázadás ellen, amerikai katonákat is bevetettek.

1925-ben Gerardo Machado Morales tábornok vette át a hatalmat, aki kíméletlenül üldözte a lázadókat és elfojtotta a szakszervezeti megmozdulásokat.

1933-ban Fulgencio Batista katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. 1940-ben megnyerte a választásokat, egy széles pártkoalíció jelöltjeként, mely koalíciónak a Kubai Kommunista Párt is részese volt. Nagy népszerűségnek örvendett, ezért 1944-ben újraválasztották.

Az 1948 után hatalomra kerülő Ramon Grau és Carlos Prío Socarrás tevékenységét a tehetetlenség, a korrupció jellemezték. Jelentősen nőtt az amerikai gengszterek és bűnözői csoportok befolyása.

1952-es elnökválasztás előtt Fulgencio Batista egy újabb vértelen államcsínyt követett el, ismét ő lett az elnök. Batista azonban nem volt hajlandó visszatérni az alkotmányos kormányzáshoz, ezért széles ellenállás kezdődött ellene az országban. Az egyik ilyen ellenzéki csoport a Fidel Castro vezette mozgalom lett.

[szerkesztés] Egy újabb forradalom

1953-ban alig 120 fegyveres támadást indított a Moncada-laktanya ellen. Ekkor Castrót 15 évre ítélték el, de 1955-ben amnesztiával szabadult. Ezután Mexikóba ment, ahol maga köré gyűjtötte a forradalom híveit, és elkezdte szervezni a harc folytatását. Ezután csatlakozott hozzájuk az argentin, harcedzett Ernesto Che Guevara. 1956-ban miközben a szigeten folyt a gerillatevékenység, Fidel Castro 80 katonájával behajózott Kubába. A lázadás elbukott, de Fidel Castrónak sikerült elmenekülnie, így 1957-1959 között újjászervezte a gerillacsapatokat. 1957-ben nagy mennyiségben zsákmányoltak fegyvereket a La Plata-laktanya elleni sikeres akcióban. Ebben az évben azonban egy másik fontos esemény is történt. Az amerikai New York Times újságírója riportot készített Fidel Castróval, amely jelentős népszerűséget hozott. Mivel Batista korrupt rendszere egyre kellemetlenebbé vált az USA számára, Fidel Castro jelentős amerikai segítséget kapott, többek között a Granma nevű hajót, mellyel Mexikóból Kubába érkeztek a felkelők, a CIA által nyújtott pénzből vásárolták meg. Országszerte egyre nagyobb lett Fidel Castro felkelésének a támogatottsága. Batista kénytelen volt egyre nagyobb erőt bevetni a lázadók ellen. A légierő bombázói is a gerillákat keresték. 1959-re már az egész ország a forradalom mellé állt, Batista kénytelen volt a Dominikai Köztársaságba menekülni.

Fidel Castrót kinevezték miniszterelnöknek. 1959-ben megkezdődtek az államosítások. Először az 1000 holdnál nagyobb birtokokat. Ezek mind az amerikai United Fruit Company tulajdonában voltak. Gazdálkodók ezrei vándoroltak ki Floridába.

[szerkesztés] A kommunista Kuba

Ígéretével ellentétben, Fidel Castro nem rendezett demokratikus választásokat és nem állította vissza a Batista előtti alkotmányos rendet. Ehelyett a teljhatalmat egy 3-tagú triumvirátus (Fidel Castro, Raúl Castro, Ernesto Guevera) vette át. Ernesto Guevera vezetése alatt létrejött a kubai gulág, kényszermunkatáborok rendszere másként gondolkozók számára és mindazoknak, akik nem értettek egyet a teljhatalmú triumvirátus elképzeléseivel, az első ilyen tábor Guanahacabibesben jött létre.

Közben az USA kormánya a CIA segítségével Castro-ellenes csoportokat kezdett el támogatni. Célul tűzték ki, hogy megdöntik Castro hatalmát rendszerével együtt. Az USA kormánya egyre szigorúbb gazdasági blokád alá vetette az országot, az ország pedig ennek hatására egyre közelebb került a Szovjetunióhoz. Az amerikaiak támogatásával elindított utolsó nagyobb inváziós kísérlet 1961-ben a Disznó-öbölben volt. Ekkor az amerikai bombázók kíséretében a kubai ellenállás 1400 híve próbált partraszállni, de a Népi Milicia szétverte őket. A fogságba esett támadókat az amerikai kormányzat élelmiszerekkel és gyógyszerekkel váltotta ki. Castro ezután jelentette be a kubai forradalom szocialista irányzatát.

1961. május 1-jén mondta el Castro a beszédét, mely hivatalosan a szocialista (kommunista) berendezkedés kezdetét jelentette. 1962-ben kitört a Kubai Rakétaválság. Amerikai kémrepülőgépek felfedeztek szovjet rakétakilövőállásokat, amelyek atomrakétákat fogadtak volna. Ebben a feszült helyzetben a két nagyhatalom tárgyalásokat kezdett, mivel a III. világháború fenyegető réme volt mindenki előtt. Egy esetleges atomháború talán az emberiség létét is veszélybe sodorta volna. John Fitzgerald Kennedy és a szovjet pártfőtitkár, Hruscsov végül kölcsönös engedményeket téve egymásnak, megegyeztek a rakéták leszereléséről.

A forradalom új, kommunista irányvonala törést okozott a volt fegyveresek között. Castro volt fegyveres társai közül egyre többen fordultak a kiépülő totalitárius rendszer ellen. Sok volt Batista-ellenes harcos az USA-ban kapott menedéket.

Kuba később államosította a kisebb földeket is, betiltotta a magánkereskedelmet. Bár a Szovjetunió egyre nagyobb segélyeket küldött, a kubai gazdaság a csőd szélére érkezett, ezt a mind nagyobb számú menekült is bizonyítja. A Szovjetunió összeomlása után a kubai rezsim reformokra kényszerült. A reformok azonban kizárólag a gazdaságot, elsősorban az idegenforgalomban újra engedélyezett külföldi befektetéseket érintették. Politikai térén nyitás nem következett be, sőt a rezsim növelte az elnyomást bármilyen kritikus hang ellen.

2006. július 31-én Fidel Castro, egészségügyi okokból, "ideiglenesen" átadta a teljes hatalmat öccsének, Raúl Castrónak. Fidel Castro valódi egészségügyi állapota azóta is államtitok.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Kuba témájú médiaállományokat.


A világ országai | Amerika
Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda |

Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela

Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek


Amerikai Államok Szervezete (OAS) Az Amerikai Államok Szervezetének logója
Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela


* tagsági viszonya felfüggesztve