Becsapódási kráter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Becsapódási kráter a Holdon, az Esők tengerében (Apollo-17)
Becsapódási kráter a Holdon, az Esők tengerében (Apollo-17)

A meteoritoktól, üstökösöktől és kisbolygóktól származó becsapódási kráterek megszokott domborzati formák a szilárd égitesteken (beleértve a Földet és a holdakat is). Az egyik legnagyobb kráter a Merkúron található Caloris-medence. A Földön a Yucatán-félszigetnél található egy hatalmas becsapódási kráter. A Földön kevesebb épen maradt kráter van az időjárás erodáló hatása miatt. A holdi tengerek is nagyrészt becsapódások során jöttek létre. Elterjedt módszer a bolygófelszínek életkorának a meghatározása a krátersűrűség alapján. Minél több kráter van egy felszínen, annál öregebb.

A magyar Geofizikai Intézet kutatói a Baranya megyei Magyarmecske és Téseny között egy kör alakú, koncentrikus ellenállás-anomáliát találtak, amelyről feltételezik, hogy egy becsapódási kráter nyoma. Ha ez beigazolódik, akkor itt lenne az első ilyen kráter a Kárpát-medencében, és az első a világon, amelyet műszerekkel fedeztek fel. A további, más módszerekkel is végzett mérések kimutatták, hogy körülbelül 500 méter mélységben, egy körülbelül 3 kilométer átmérőjű közel kör alakú területen az alaphegység ellenállása legalább két nagyságrenddel kisebb, mint az várható lenne, és ugyanebben a zónában a kőzetek szilárdsága és sűrűsége is kisebb [1].

[szerkesztés] Források

  1. ^ Miért különleges a magyarmecskei meteorkráter?, geographic.hu, 2007. február 21.

[szerkesztés] Külső hivatkozások



Más nyelveken