Gustave Flaubert
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Gustave Flaubert |
|---|
|
Gustave Flaubert
|
| Született: |
| 1821. [[]]. Rouen, Franciaország |
| Meghalt: |
| 1880. [[]]. Croisset, Franciaország |
Gustave Flaubert (Rouen, 1821 - Croisset, 1880) francia író, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
- Apja a rouen-i kórház főorvosa volt. Korán az irodalom, a történelem és a művészetek érdeklik, szülői kényszerre tanul Párizsban jogot, ahol megismerkedik Victor Hugoval. Tanulmányait neurózisa, enyhe epileptikus jellegű betegsége miatt félbeszakítja, és a család Rouen melletti házába vonul vissza. Egy hosszabb közel-keleti (Egyiptom, Sziria) utazás (1850-51), és viszonylag gyakori párizsi tartózkodáson kívül itt él haláláig.
- Szerelmi kapcsolatba lépett Louise Colet költőnővel, Pradier, a szobrász, Musset és más hírességek szeretőjével. Közeli barátja lesz Téophile Gautier, George Sand, később Guy de Maupassant, majd a Goncourt-fivérek. Magánélete egyre inkább megszűnik, azonossá válik írói munkájával.
[szerkesztés] Művei
- Műveinek tárgya vagy a (gyakran ókori) történelem (Szent Antal megkísértése, Szalambó), hol a jelenkor (Bovaryné, Érzelmek iskolája, Bouvard és Pécuchet). A Szalambó romantikus indittatású történelmi freskó-hátteréhez (Hannibál kora) Flaubert rengeteg történelmi tanulmányt folytatott, holott a korrajz, bármily hitelesnek szánta is, csupán pompázatos háttér marad, mert a regény lényege az aprólékosan kidolgozott lélektani motivumok szövevényében rejlik.
- A Bovaryné (1857) egy vidéki orvos feleségének, Emmának, saját ostoba és korlátolt környezetébe szépségével és érzékenységével nem illő, unatkozó fiatal nő többszörös szerelmi csalódását rajzolja meg. A férjétől házasságuk óta idegenkedő Emma hamis romantikus olvasmányok és képzelgések érzelmi rabja, életét csak a szerelmi mámorral véli megvalósíthatni. Mindkét szerelme kihasználja és megalázza, Bovaryné az öngyilkosságba menekül.
- Az Érzelmek iskolája (Éducation sentimantale, 1862) nagyobb epikus távlatban követi végig egy jóakaratú, semmiben nem alávaló és semmiben nem kiemelkedő fiatalember, Frédéric Moreau ifjúságát, szerelmi megpróbáltatásait a párizsi irodalmi és közéletben. Frédéric igazi "mellékszereplő", és Flaubert épp abban tér el erősen Balzac ábrázolásmódjától, hogy mindvégig e mellékszereplő szemhatárán belül marad, ráadásul Frédéric - és barátai - nem kalandorok, hanem szürke figurák. Semmi romantikus, igazi "kaland" nem bontakozódik ki a regényben, illetve, ami igen, az a legkevésbé sem lesz romantikus, inkább illúzióromboló. Az "elveszett illúzióknak", Balzac hangütésétől eltérően itt már nincs tragikuma és hősiessége, az elmulasztott kalandok és lehetőségek ugyanolyan ostobaságoknak látszanak, mint az a kevés, mely megvalósulhatott belőlük. A regény egyik bravúrja az 1848-as párizsi forradalom rajza: Frédéric ennek is csak közeli-távolabbi szemlélője marad, miként a regény végén Louis Bonaparte 1851. decemberi véres hatalomra jutásának. Az Érzelmek iskolája felhasznál bizonyos önéletrajzi motivumokat. Frédéric életre szóló szerelmének rajzához egy ismert párizsi műkereskedő felesége (Madame Schlesinger) szolgált modellül, a könyvben nagy szerepet játszó, fontos irodalmi szalont vezető "Múzsa" alakjában a kortársak Baudelaire egyik múzsájára ismertek.
- A Bouvard és Pécuchet utolsó, befejezetlenül maradt műve. Eddigi könyveiben is pátosz és romantika nélküli hangon, gyakran szenvtelennek látszó tárgyilagossággal, még gyakrabban ironikus távolságtartással rajzolta meg történetét és figuráit - bár a fogalommá vált flaubert-i szenvtelenség (impassibilité) nem egyedüli dallama írásművészetének. Utolsó regényében a gyilkos erejű, tárgyilagos, sőt idegenkedő irónia felerősödik. Két barátságba keveredő hivatalnok-kispolgárról szól, akik örökség révén pénzhez jutnak, és feladva irodai munkájukat a legkülönbözőbb vállalkozásokba fognak, melyek mind tragikomikus kudarccal végződnek. A két balek hol a mezőgazdaságot, hol az orvostudományt akarja megreformálni, hol technikai találmányokkal próbálkoznak, hol régészettel. Bouvard és Pécuchet tragikomikus szellemi "fejlődése" egyúttal az emberiség örökös kudarcait is példázza. Az író mély idegenkedését csak felerősíti a könyv mellékleteként szolgáló "Közhelyszótár" (Dictionnaire des idées reçues), tele a korabeli köznyelv és sajtó ostoba kliséivel.
[szerkesztés] Művei Magyarországon
- A Salammbo Sajó Ferenc múlt századbeli fordítása után 1962-ben Bartócz Judit átültetésében Szalambó címmel jelent meg újra.
- A Madame Bovaryt már 1904-ben lefordította Ambrus Zoltán. Legismertebb, többször kiadott magyar átültetése Gyergyai Albert nevéhez fűződik, majd a kilencvenes években Pór Judit fordította le ismét.
- Az Éducation sentimentale több részlete már a századfordulón megjelent magyarul. A teljes regényt Gyergyai Albert fordította le 1928-ban, és ő adta ez azóta elfogadott magyar címet is (Érzelmek iskolája).
- A Bouvard és Pécuchet két teljes magyar fordítása (Benedek Marcell és Tóth Árpád) jelent meg ugyanabban az évben (1921.)
[szerkesztés] Szakirodalom
- Babits Mihály: Az európai irodalom története ´(Bp., Nyugat Kiadás, é.n. (pp. 597-600; 637-638; 612-613.)
- Albert Thibaudet: Gustave Flaubert (Paris,1935. Éd. Gallimard)
- René Dumesnil: Gustave Flaubert - La vie et l'Oeuvre (Paris, 1947.)
- Gyergyai Albert: Klasszikusok (Szépirodalmi Kk., 1959.)
- Jean-Paul Sartre: L'idiot de la famille (Idióta a családban).
[szerkesztés] Források
- Világirodalmi Lexikon, 3. (Akadémiai Kiadó, 1974)


Based on work by