Kommunisták Magyarországi Pártja

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) volt az első magyarországi marxista-leninista kommunista párt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Megalakulása

A párt az őszirózsás forradalmat követően jött létre 1918. november 24-én. Alapítói voltak az akkor ellenzékben lévő szociáldemokrata politikusok, a forradalmi szocialisták valamint a Szovjet-Oroszországból hazatérő kommunista hadifoglyok. A párt vezetői közé tartozott Kun Béla, Korvin Ottó, László Jenő, Rudas László és Szamuely Tibor is.

[szerkesztés] A Tanácsköztársaság

1919 februárjában a párt vezetőinek nagy részét letartóztatták, ennek ellenére tömegbefolyása folyamatosan növekedett. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), egyedül nem tudván úrrá lenni a kialakult politikai válságon, a gyűjtőfogházban lévő kommunista vezetők segítségét kérték. A két párt, vezetőik döntése nyomán, 1919. március 21-én egyesült, és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Az egyesült párt neve a júniusban megtartott kongresszuson először Szocialisták Magyarországi Pártja lett, de ezzel a kommunisták nem értettek egyet (Kun Béla szerint, ez nem fejezi ki, hogy a Kommunista Internacionáléhoz[1] tartozik a Magyar Tanácsköztársaság), végül a közös név a Magyar Szocialista-Kommunista Párt lett.

[szerkesztés] A „fehérterror” időszaka

A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror idején a két párt szétvált, a KMP tagjainak jelentős része illegalitásba, emigrációba kényszerült. Nagyszámú pártaktivistát azonban letartóztattak. Az ebben az időszakban megalakuló Szovjetunió több hullámban ajánlott fel fogolycserét a magyar vezetésnek, amelyek során mintegy három év leforgása alatt kb. 400 kommunista aktivistát mentett meg a közvetlen pusztulástól. Ezek jelentős része az 1930-as sztálini terror áldozatává vált.

Az illegális KMP 1922-ben újjászerveződött, 1925-ben Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) fedőnéven legális pártot alapított, és Bécsben megtartotta I. kongresszusát. A párt ideológiájának középpontjában a proletárdiktatúra teljes megvalósítása állt. Az MSZDP-vel szembeni ellenséges magatartás, valamint a nem megfelelő konspiráció miatti letratóztatások nem tették lehetővé a fennálló rendszerrel szemben való eredményes fellépést.

Az MSZMP-t 1928-ban betiltották, a párt fontosabb vezetőit bebörtönözték. 1932-ben kivégezték a párt két legfelső vezetőjét, Sallai Imrét és Fürst Sándort.

A KMP végül 1936-ra alakította ki ideológiai célját, a munkásegységre épülő antifasiszta ellenállás megszervezését. A II. világháborúig terjedő időszakban és a háború idején is vezető szerepet töltött be a fasizmus ellen.

[szerkesztés] Békepárt

1943-ban névleg feloszlatta magát és Békepárt néven alakult újjá, amely a párt felvett, legális elnevezése volt, és 1944-ig volt használatban. Az új név felvételére azért került sor, hogy így a KMP védekezni tudjon az egyre szélesebb körű kommunista-ellenes akciókkal szemben és hatékonyabbá válhasson az antifasiszta egységfront szervezésében. A Békepárt rövidesen bekapcsolódott az antifasiszta erőket összefogó, fegyveres ellenállást szervező Magyar Front tevékenységébe.

[szerkesztés] Átalakulás 1944 után

A KMP 1944-ben az ország szovjet megszállás alatt álló területein visszanyerte legalitását, és Magyar Kommunista Párt (MKP) néven hirdette meg az ország háború utáni helyreállításának saját elképzelései szerinti programját.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Az ún. Komintern vagy az ismertebb nevén III. Internacionálé (1918-1943)

[szerkesztés] Lásd még