Ekecs
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ekecs (szlovákul Okoč) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2001-ben 3804 lakosából 3520 magyar és 231 szlovák volt, közigazgatási területe 63,4 km². A mai község 1976-ban jött létre Ekecs és Apácaszakállas egyesítésével, Gólyásmajor (Nový Goľáš), Túzokpuszta (Dropie) és Nagyszegmajor (Veľký Sek) tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagymegyertől 5 km-re északkeletre, Gútától 20 km-re délnyugatra fekszik a Csallóköz közepén. Vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Határában kavicsgödrökben kialakult tavak találhatóak. Nyugati határában a Határ-kanális egykor Komárom és Pozsony vármegye határa volt.
[szerkesztés] Története
1268-ban Ekech néven említik először, Komárom várának tartozéka volt. Lakói ősidőktől fogva különböző kiváltságokat élveztek és mint a komáromi vár népei semmilyen egyéb szolgálattal nem tartoztak, főként halászatból éltek. 1349-ben Eketh néven említi oklevél, melyben az esztergomi érsekség itteni birtokáról történik említés. 1460-ban a Nyulak-szigeti apáckolostornak is volt itt birtoka, mely később birtokvita tárgyát is képezte a birtok későbbi tulajdonosai a nagyszombati apácák és a község között. 1550-ben I. Ferdinánd király megerősítette kiváltságaiban a községet. Ezután a Zichy család birtoka, akik a korábban nemességet kapott község lakóitól úrbér fizetését követelték, melyet sokan megtagadtak. 1828-ban 124 házában 887 lakos élt. Lakói a század végéig nagyrészt a Dunán és a Kis-Dunán folytatott halászatból éltek. 1891-ben Ekecsnek vasútállomása, postahivatala és postatakarékpénztára is volt. 1910-ben 544, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Lakói szerecsésen átvészelték a háború utáni kitelepítéseket, ennek köszönhetően ma is magyar többségű a falu. 1976-ban Apácaszakállast csatolták hozzá.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Vendel tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1790-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
- Református temploma 1822-ben épült, valószínűleg egy 1788-ban épített korábbi imaház helyén. 1901-ben megújították, de 1904-ben egy nagy tűzeset következtében súlyosan megrongálódott. 1954-ben építették újjá.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| A Dunaszerdahelyi járás települései | |
|---|---|
|
Dunaszerdahely (Dunajská Streda) Albár (Dolný Bar) · Alistál (Dolný Štál) · Bacsfa (Báč) · Baka (Baka) · Balony (Baloň) · Béke (Szlovákia) (Mierovo) · Bögellő (Boheľov) · Bős (Gabčíkovo) · Csallóközkürt (Ohrady) · Csallóköznádasd (Trstená na Ostrove) · Csallóköztárnok (Trnávka) · Csenke (Čenkovce) · Csiliznyárad (Ňárad) · Csilizpatas (Pataš) · Csilizradvány (Čiližská Radvaň) · Csütörtök (Štvrtok na Ostrove) · Dercsika (Jurová) · Diósförgepatony (Orechová Potôň) · Doborgaz (Dobrohošť) · Dunakisfalud (Vieska) · Dunatőkés (Dunajský Klátov) · Egyházkarcsa (Kostolné Kračany) · Ekecs (Okoč) · Gelle (Holice) · Felbár (Horný Bar) · Felsővámos (Horné Mýto) · Hegyéte (Kútniky) · Hviezdoslavfalva (Hviezdoslavov) · Illésháza (Nový Život) · Jányok (Janíky) · Keszölcés (Kyselica) · Királyfikarcsa (Kráľovičove Kračany) · Kisudvarnok (Malé Dvorníky) · Kulcsod (Kľúčovec) · Lég (Lehnice) · Lögérpatony (Horná Potôň) · Lúcs (Lúč na Ostrove) · Macháza (Macov) · Medve (Medveďov) · Nagybodak (Bodíky) · Nagymad (Mad) · Nagymagyar (Zlaté Klasy) · Nagymegyer (Veľký Meder) · Nagypaka (Veľká Paka) · Nagyszarva (Rohovce) · Nagyudvarnok (Veľké Dvorníky) · Nemesabony (Veľké Blahovo) · Nemesgomba (Hubice) · Nemeshódos (Vydrany) · Nyárasd (Topoľníky) · Nyékvárkony (Vrakúň) · Olgya (Oľdza) · Padány (Padáň) · Pódatejed (Povoda) · Pozsonycsákány (Čakany) · Pozsonyeperjes (Jahodná) · Sárosfa (Blatná na Ostrove) · Sárrét (Blahová) · Somorja (Šamorín) · Szap (Sap) · Szentmihályfa (Michal na Ostrove) · Úszor (Kvetoslavov) · Vajka (Vojka nad Dunajom) · Vásárút (Trhová Hradská) · Vitény (Bellova Ves) |
|


Based on work by