Dracontius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dracontius, Blossius Aemilius (Karthágó?, Kr. u. V. század közepe – Karthágó, Kr. u. V. század vége vagy VI. század eleje), keresztény latin nyelvű költő.

Egy, feltehetően hamis hagyomány szerint nem Karthágóból, hanem Hispániából származott, földbirtokos családból. Jómódú birtokos volt, és ügyvédi gyakorlatot folytatott Karthágóban. Az Africa provinciát meghódító vandálok meghagyták tulajdonát, s egy ideig nem háborgatták, azonban amikor dicsőítő költeményt írt II. Leó bizánci császárról (474), Gunthamund vandál király börtönbe záratta. Itt írta bocsánatért könyörgő elégiáját „Satisfactio ad Gunthamundum regem" (Elégtétel Gunthamund királynak) címmel, de eredményéről nem tudunk semmit. Hasonló céllal írta „De laudibus Dei" (Isten dícséretéről) szóló, három részes tankölteményét is, melyet régebben Szent Ágostonnak tulajdonítottak. Világi tárgyú műveit „Romulea" (Romulusi versek) címmel gyűjtötte össze, köztük szerepel a mitológiai tárgyú „Raptus Helenae" (Heléna elrablása), a „Deliberatio Achillis" (Akhilleusz tépelődése), a „Medea" és más költemények. Hasonlóképp az ő műve a régebben Lucanusnak tulajdonított „Orestis tragoedia" (Oresztész tragédiája) című elbeszélő költemény is.

[szerkesztés] Források

Más nyelveken