Idősebb Darányi Ignác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Idősebb Darányi Ignác (Kecskemét, 1811. március 11. – Budapest, 1877. június 11.) ügyvéd és jószágigazgató, a budapesti református egyháztanács és az országos gazdasági egyesület igazgatósági választmányi tagja
[szerkesztés] Élete
Darányi György és balásfalvai Kiss Erzsébet fia volt. tanulmányait szülővárosában kezdette és a debreceni református kollégiumban a joggal együtt végezte; ekkor Békés városba rendeltetett rektorságra, itt ismerte őt meg Wenkheim Béla báró, a ki akkor Békés megye alispánja volt s neki aztán pártolója lett. Végezte a keszthelyi Georgicont és joggyakorlatra Pestre ment; majd királyi táblai jegyzőnek esküdött fel, egyúttal a gazdasági egyesület titoknoki hivatalában nyert alkalmazást, elkezdett a gazdasági ügyekkel és gazdasági irodalommal is foglalkozni. Ügyvédi oklevet szerzett és Kossuth Lajos felhivására a pozsonyi országgyűlésre tudósítónak ment fel. 1844. január 29-től özv. gróf Teleki Józsefné gyermekeinek birtokait kezelte. Már ekkor tagja volt a gazdasági egyesületnek, mely 1848-ban igazgatósági választmányába is beválasztotta; ugyanakkor gazdasági hivatala mellett Klauzál Gábor földmivelési minisztertől kormánybiztosi megbizatást fogadott el; 1849-ben pedig nemzetőri kapitány volt. A szabadságharc után Budán telepedett le s előszeretettel foglalkozott különösen a faültetéssel s az ármentesítési melioratiókkal; még nevezetesebb culturális hatást gyakorolt a tiszainokai, csámpai és sápi birtokok ármentesítése körül; a szolnok-csongrádi jobbparti társulatnak 16 évig helyettes elnöke is volt és e társulat vezetésétől csak 1866-ban betegeskedése miatt lépett vissza. E hivatalát minden tiszteletdíj nélkül vitte, ezért a társulat ezüst billikomot nyujtott át neki emlékül, melyet Darányi a pesti református egyháznak hagyományozott. Buda város polgárságának magyarosodásában nem kis érdeme van. Szerepet vitt Pest megye bizottsági gyűlésein is, hol a Deákpárt legbuzgóbb képviselőinek egyike, azonfelül a pesti református egyháznak évekig tanácsbirája volt. Nyolc nappal halála előtt értesült, hogy a király a magyar nemességgel tüntette ki. A gazdasági egyesületnél 1864-ben 1000 frt alapítványt tett.
[szerkesztés] Munkái
Elnöki jelentés a kécske-alpári öblözet keletkezése, viszontagságai és jelenlegi ügyállása tekintetéből. Pest, 1866.
Gazdasági cikkei a M. Gazdában jelentek meg (1841. Az erdő és takarmány jövedelem neveléséről, A juh és tehéntartás, vagyis juhászat és csirászat tiszta jövedelem közti külömbségről, 1842. A gyümölcsfa ültetéséről, 1843. A váltógazdasági rendszer alapelvei, Az alföldi pap és jegyző párbeszéde a Magyar Gazda fölött sat.), végre irt még a Gazdasági Lapokban is (1861. Könyvismertetés, 1862. Az élet midőn kineveti a sophismát, igazolja a józan logikát.)


Based on work by