Erzsébet-kilátó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

János-hegy
János-hegy

Az Erzsébet-kilátó több száz éve közismert kirándulóhely, mely Budapest legmagasabb pontján, a Budai-hegységbe tartozó kupola formájú János-hegy tetején, 529 méteres tengerszint feletti magasságon áll.

A kilátótorony építése előtt a hegytetőn egy alacsony fából készült emelvény állt, amit 1908-ban bontottak le. A kőből készített kilátótorony építését Glück Frigyes javasolta, majd gyűjtés indult az építkezéshez szükséges pénz előteremtésére, aminek során 51 000 korona gyűlt össze. A főváros közgyűlése 1907-ben elfogadta az építkezés tervét, és Schulek Frigyest bízták meg a tényleges tervek elkészítésével.

Erzsébet-kilátó
Erzsébet-kilátó

1908 tavaszán indult be az építkezés. Az építés vezetője Kluczinger Pál volt. Az építkezéshez szükséges köveket a hegy előtt elterülő lapos tetőről épített kötélpályával szállították a helyszínre, míg a vizet puttonyos kocsikon szállították fel a Sváb-hegyről. Az építkezéshez haraszti és borosjenői mészkövet használtak fel.

A felépült kilátótornyot 1910. szeptember 8-án adták át a közönségnek, és Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen.

Ez az építmény az akkori Európa egyik leghatalmasabb ilyen jellegű építménye volt.

Neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken.

A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők.

A szocializmus éveiben a kilátó tetejét messzire világító vörös csillag díszítette, melyet azóta eltávolítottak.