Kirkjubøur

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kirkjubøur
Kirkebø
Közigazgatás  
 - Község Tórshavn község
 - Régió Streymoy régió
Terület  
Népesség  
 - Település (2006.06.30.) 74[1]
Irányítószám FO 175
Koordináták é. sz. 61°57′ ny. h. 6°48′
Kirkjubøur fekvése

Kép:White1-290.JPG

Kirkjubøur (dánul: Kirkebø) település Feröer Streymoy nevű szigetén. Három fontos műemlékével a szigetcsoport fő látnivalói közé tartozik.

Lakossága 74 fő (2006. június 30.).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Festői fekvés a tengerparton
Festői fekvés a tengerparton

A település a fővárostól délre, Streymoy délnyugati partján található. Közigazgatásilag 2005 óta Tórshavn községhez tartozik. Előtte fekszik a tengerben az apró, mindössze két hektáros Kirkjubøhólmur szigetecske, amelyet korábban földnyelv kötött össze a szárazfölddel, azt azonban az árapály elhordta. Ugyancsak látható innen a két közeli sziget, Koltur és Hestur.

Közvetlenül a település fölött emelkedik Streymoy legdélebbi hegye, a 308 m-es Kirkjubøambur (más néven Sverrishola) és kissé északabbra a 351 m magas Kirkjubøreyn. A kettő között gyalogút vezet Argirba. Egy másik út a Kirkjubøreyn lábánál Tórshavnba vezet. A viszonylag lapos terület a főváros és Kirkjubøur között kerékpáros kirándulást is lehetővé tesz.

A Streymoy déli csúcsát alkotó fokot a település után Kirkjubønesnek nevezik.

[szerkesztés] Története

A dóm romjai
A dóm romjai

Kirkjubøur egykor Feröer szellemi és kulturális központja volt, és 1111-től az 1538-as reformációig Feröer püspökének a székhelye. Ez idő alatt 34 pöspök váltotta egymást.

A település az 1300 körüli évekből származó dóm-romokról, a szomszédos 12. századi Olaf-templomról és a szigetek legrégebbi, a viking időkből származó gazdaságáról nevezetes. Ezen a helyen ír szerzetesek éltek már a 7. században.

A dóm-romokat a feröeriek Múrurin-nak („a falak”) nevezik. Eredetileg Feröer legnagyobb temploma, a Magnus-dóm épült itt, de soha nem készült el, ezért nincsenek sem ablakai, sem teteje, sem tornya. Itt találták meg 1832-ben a Kirkjubø-követ, egy rúnakövet.

Szent Pál az egyik faragáson
Szent Pál az egyik faragáson

A viking korból származó királyi gazdaság a világ egyik legrégebbi lakott faépülete: a 11. századból származik. Itt volt a püspöki székhely és a szigetek első iskolája. Ma múzeumként működik.

Az Olaf-templom fő nevezetessége a templom székeinek faragása, amely a 14. századból származik. A 14 faragáson 11 apostol és más bibliai alakok tűnnek fel. A 19. században Dániába kerültek, és csak 2002-ben hozták őket vissza Feröerre. Elképzelhető, hogy eredetileg a dóm számára szánták őket.

[szerkesztés] Források

  1. ^ Hagstova Føroya (Feröeri Statisztikai Hivatal) - települések népessége

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Kirkjubøur témájú médiaállományokat.