Anarcho-szindikalizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Az anarcho-szindikalizmus egy 20. századi politikai ideológia. Megalapítója Mihail Bakunyin. Az anarchizmusnak egy olyan irányzata, amelynek központjában a munkásmozgalom áll. Neve az anarchizmus és a francia syndicalisme szóból ered, ami „szakszervezeti mozgalmat” jelent. Ugyanis ez az irányzat sokkal fontosabbnak tartotta a munkásmozgalmat, mint a korábbiak. Az anarcho-szindikalisták a munkások szakszervezeteit a forradalmi társadalmi változás egy lehetséges erőforrásának tekintik, hogy a kapitalizmust és az államot egy új, demokratikus társadalommal helyettesíthessék, amelyben a munkások igazgatnak. Az anarcho-szindikalisták a bérrendszer és a termelő eszközök magántulajdonának eltörléséért küzdenek, mert ezek léte vezetett az osztályok létrejöttéhez. Az anarcho-szindikalizmus három legfontosabb alapelve a munkások összetartása, a közvetlen cselekvés, és a munkások önigazgatása.
A komunizmus Bakunyin- és Marx-féle felfogása 1872-ben szakított egymással végelegesen, amikor az I. Internacionáléban a marxista tönbbsáég kizárta a bakunyinista kisebbséget. Bakunyin hívei a politikai hatalom megragadását se hasznosnak, se kívánatosnak nem tartotta, hiszen, ha a cél a hatalom lerombolása révén a teljes társadalmi emancipáció (ebben természetesen Marx és Bakunyin egyetértett), akkor hogy lehetne a munkások felszabadulásának az útja ennek a hatalomnak a meghódítása.
Rudolf Rocker az egyik legnépszerűbb anarcho-szindikalista volt. Ő írta le a mozgalom eredetét, céljait és a fontosságát az 1938-ban megjelent Anarcho-szindikalizmus című művében.
Habár gyakrabban működött együtt a munkásmozgalmakkal a korai 20. században, sok szindikalista szervezet ma is aktív.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Anarchy Archives Rudolf Rocker művei


Based on work by