Báti László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Báti László – eredeti neve: Böhm László – (Budapest, 1909. február 11. – Budapest, 1978. szeptember 1.): irodalomtörténész, egyetemi tanár


1936-ban tanári diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1947-től tanulmányok jelentek meg tőle angol és francia irodalom témakörében.

1948-ig középiskolai tanár volt, majd az Idegen Nyelvek Főiskoláján oktatott, tanszékvezető tanárként. 1955-től az ELTE docense. 1958-ban jelent meg az angol nyelv oktatási tankönyve, a Véges Lászlóval írt, éveken át használt tankönyv.

Pályafutása nagykövetségi tanácsosként folytatódott. Párizsban és Londonban 1958-tól. Nyolc évvel később hazatért, 1966-ban a KÖZGÁZ-on, a nemzetközi tanszékén oktatott. Közben 1963-ban a neveléstudományok kandidátusi fokozatát nyerte el. Kandidátusi értekezésének tárgya a modern nyelvek oktatásának kérdései.

1972-től ismét az ELTE-nek a tanára lett, 1973-tól az angol tanszék vezetőjeként oktatott.


[szerkesztés] Fő művei

  • Angol nyelvkönyv tanfolyamok és magántanulók számára I-II. (Véges Istvánnal) 1958
  • A chartista költészet szerepe és értékelése 1958
  • Katherine Mansfield, 1958
  • Montaigne, (francia nyelven) 1963
  • Shakespeare a francia színpadon 1965
  • Shakespeare sur la scene hongroise, 1965
  • Szerelmesek éjszakája. Mai francia elbeszélők 1967
  • Bevezetés a XX. századi angol irodalomba 1970
  • Arcképvázlatok Amerikáról 1972
  • A középkori angol irodalom 1975.