II. Ulászló lengyel király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jagello Ulászló
Jagello Ulászló

II. Ulászló lengyel király: II. Jagello Ulászló, lengyelül Władysław II Jagiełło, litvánul Jogaila, belarusz nyelven Ягайла (1351. k. - Gródek, Litvánia 1434. május 31. v. június 1.) Litvánia nagyhercege 1377-1381 között és 1382-1401 köztött, Lengyelország királya 1386-1434 között. Olgierd Giedyminowicz fia, Giedymin, litván nagyherceg unokája. A Jagello dinasztia. Valójában Jogaila a neve, a Władisław (Ulászló) nevet lengyel királlyá történő megkoronázása után kapta. A várnai ütközetben elesett I. Ulászló magyar király édesapja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Harcok a hatalomért

A Jagellók címere
A Jagellók címere

Ulászló apja Algirdas litván nagyfejedelem volt. 1377-ben nyerte el a trónt, ám rokonsága erősen megkérdőjelezte több okból hatalma jogosságát, így a nagybátyja Kestutis és annak fia Witold, s a Német lovagrend támogatásával fegyverrel szálltak vele szembe. 1382-ben, Kestutis halála után békét kötött unkatestvérével Witolddal (másnéven Vytautas).

[szerkesztés] Lengyelország királya

1384-ben a lengyelek Magyarország ellen hívták segítségül, s cserébe I. Lajos király lányának, Hedvignek a kezét ajánlották föl. Az ifjú uralkodó katolikus lett, s Oppelni László közreműködésével megszületett a frigy, amely egyúttal a két ország perszonálunióját jelentette. II. Ulászló néven koronázták királlyá. 1386-tól kiújultak harcai Witolddal, akit megint a Német lovagrend támogatott. A két állam kilátásai is meglehetősen borúsak voltak: keletről a tatárokkal, északról a Német lovagrenddel és délről, valamint nyugatról Németország-Magyarországgal való szembenállás kötötte le. I. Zsigmond ugyanis aktív támogatója volt a teuton lovagoknak, akik a korábbi években anyagilag segítették. Seregében szolgált a legendás huszita vezér Jan Žižka. 1387-ben megszerezte a magyaroktól a halicsi várakat. Állítólag a vajdává kinevezett Cudar Péter és testvére Imre pénzért eladták neki, de ez eléggé valószínütlen. 1392-ben egyezményben elismerte Witoldot nagyfejedelemnek, de ő ezzel nem érte be és a királyi címet is meg akarta szerezni, akárcsak Ulászló. 1399-ben gyermektelenül elhunyt felesége Hedvig, s ezután a lengyel trón szuverén ura lett. A Német lovagrend hamarosan szembefordult szövetségesével és mindkettejük ellenlábasát Shvitrigailát támogatta. Witold és Ulászló ugyan Shvitrigailát leverte, de a német lovagok több súlyos vereséget mértek rájuk és elfoglalták Litvániától Szamogétföldet (Szamogitia). Ekkor belátták, hogy közös erővel kell fellépniük a területüket folytonosan fenyegető Német lovagrend ellen. Witold rávette a megszállt litván területek lakosságát a felkelésre, majd 1409-ben benyomultak Szamogitiába. 1410-ben váratlan fordulatot vettek az események: Ulászló vezette lengyel sereg megerősítve cseh és román segéderőktől, összevontan Witold litván-orosz hadával július 15-én a Grünwaldnál vívott kemény csatában bekerítette és megsemmisítette a német lovagrend csapatait. Az első toruni béke után Ulászló Dobrzynt, Witold a szamogitiai területeit kapta vissza. I. Zsigmond német-magyar uralkodó (aki 1409-től szövetségre lépett a teuton lovagokkal, 1411-ben hadjáratot indított délről és lovagrend is újra támadott. Ezt a veszélyt sikerrel hárította el. Egy évvel később, 1412-ben Jó Sándort a román Moldva fejedelmét hűbéresévé tette (ám, hogy Magyarországgal folytatott viszályának véget vessen) kiegyezett Zsigmonddal, s jó kapcsolat alakult Magyarország és Lengyelország-Litvánia közt. 1421-ben a husziták neki ajánlották fel a cseh trónt, de ezt végül Witold vehette át. Litvániában nagy erőfeszítéseket tett a kereszténység teljes elterjedéséért, de ez nagyon eredménytelenül járt. Mikor Witold meghalt (1430), a trónt nem ő, hanem Shvitrigaila kapta meg. A nemesség megszilárdította hatalmát, de elensúlyozásukra nem tudta a polgárságot megnyerni. Husz János lengyel követőit üldözte. Még háromszor nősült, de csak negyedik feleségétől születettek fiai: a későbbi III. Ulászló és IV. Kázmér András.

[szerkesztés] Családfa

Giedymin
sz. kb. 1275.
† 1341 tele
Jewna
sz. kb. 1280.
† 1344.
I. Sándor
sz. 1301.
† 1339. X. 22.
Anastazja
         
     
  Olgierd
sz. kb. 1296.
† 1377. V.
Julianna Twerska
sz. kb. 1330.
† 1392. tavasz
     
   
1
Hedvig
sz. 1374.
† 1399. VII. 17.
OO   1386. II.18.
2
Anna Cylejska
sz. 1380/81.
† 1416. I. 21.
OO   29 I 1402
II. Jagelló Ulászló
sz. kb. 1351.
† 1434. VI. 1.
3
Elżbieta Pilecka
sz. 1372.
† 1420. V. 12.
OO   1417. V. 2.
4
Zofia Holszańska
sz. kb. 1405.
† 1461. IX. 21.
OO   1422. II. 7.
                   
   1    2    4    4    4
Elżbieta Bonifacja
 sz. 22 VI 1399
  † 13 VII 1399
 
Hedvig
 sz. 1408. IV. 8.
  † 1431. XII. 8.
 
I. Ulászló
 sz. 1424. X. 31.
  † 1444. IX. 10.
 
(1) Kázmér
 sz. 1426. V. 16.
  † 1427. III. 2.
 
(2) IV. Kázmér
 sz. 1427. XI. 30.
  † 1492. VI. 7.
 


Előző uralkodó:
Hedvig
Lengyel uralkodó
1386-1434
A lengyel címer Következő uralkodó:
III. Ulászló


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz II. Ulászló lengyel király témájú médiaállományokat.
  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó 2001.