Hans Kelsen
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hans Kelsen (Prága, 1881. október 11. – USA, Kalifornia, Berkeley, 1973. április 19.) osztrák-amerikai jogtudós.
Prágában született 1881-ben. Heidelbergben, Berlinben és Bécsben járt egyetemre. A II. világháború kitörése után az Egyesült Államokba emigrált. Itt előbb a Harvardon, majd a University of California-n (Berkeley) tanított. 1945-ben az ENSZ tanácsadója lett,e minőségében részt vett a nürnbergi per előkészítésében. Az Egyesült Államokban, Berkeley-ben hunyt el 1973-ban.
„Tiszta jogtan” c. mű 1934, ennek kiadta egy második változatát ,nem sikerült jól. Halála után jön ki: „Általános norma elmélet”. Jogpozitivista, jog és erkölcs elválasztása ,szeparációs tétel (szükségszerűen el kell választani a jogot és erkölcsöt) ,így lehet a jog tiszta. Tisztán kell tartani a jogot: – politikától (nácik miatt) – idealógiai tisztaság (filozófiát is távol kell) – igazságosságtól (ez egy eszmény ,nem tudományos) – erkölcs ,etika
Jog egyenlő a normával , a jog a normák összessége Mi a norma? 1. Értelmezési séma : empirikus viselkedési módok közül egyesek jogiak ,mások nem. (pl ha rendőr igazoltat = jogi) , a jog ad választ ,hogy miért teszi amit tesz. 2. A norma egy hipotetikus ítélet: a norma egy logikai séma, ami egy feltételes állítás ,a „ha… ,akkor” bizonyos empirikus tényekhez jogkövetkezmények kapcsolódnak. Az „akkor utótag egy sollen tételezés ,ennek és ennek történnie kell.
Neokantiánus szemlélet: sein és sollen megkülönböztetése , természeti világ és erkölcsi világ (jog) 1. Sein: az ami van (társadalmi ,természeti tényszerűség) 2. Sollen: az aminek lennie kell ,a most a van-ból ,szerinte nem következik ( abból hogy lopnak nem következik az ,hogy nem kéne lopniuk és így fordítva sem) Müssen: muszáj, nem kötelezően kellés ,hanem mert fokozatosan előidéződik. 1. Sollen : pl. adófizetés ,mert a parancs a szuveréntől jön 2. Müssen : hasra esünk ha megbukunk , a gravitáció miatt ,nincs mögötte értelem
Élete végén , normatív fordulat: Akarati aktus értelmezése: szubjektíven fogja értelmezni ,az objektívből. Sein,sollen mellett megjelenik a wollen (normatív erő nincs akarat nélkül). A szuverén akarata jelenik meg a normában. A normatív ítélet lehet igaz ,vagy hamis , a norma csak érvényes ,vagy érvénytelen lehet. A normák érvényességének kritériuma: – Nem származhat a sein világából , a társadalmi tényből – A norma csak normával alapozható meg ( nem lehet jogon kívüli norma pl. 10 parancsolat) Joglépcső elmélete (Merkel alapján) : a normák lépcsőzetesen épülnek fel ,egy norma érvényessége a felette levőből ered. pl alkotmány – jogalkotási tv. – BTK. Két féle norma : – Generális (általános) pl. Btk. – Individuális (egyéni) pl. adásvételi szerződés Ez a lépcső egy hipotetikus alapnormával kezdődik (feltételezett ,logikailag szükséges norma) . A lépcső másik végén a sollen átlép a seinba. Ha elveszíti a szociológiai érvényességét akkor a jogit is. Szükséges a hatékonyság és a társadalmi elfogadottság. 1. Ha senki se követi akkor elveszti érvényességét 2. Nem egy normának ,hanem a jogrend elfogadottságára van szükség (kelsen ezt képviseli)
Kelsen vitái: 1. vs. természetjog : a szeparációs tétel nem ismerése miatt. A természetjog nem alkalmas arra ,hogy tiszta jogtudományt alapítsunk rá. A természet jogot teleologizmussal (cél tetelezés) vádolja. Isten ,vagy természet létezőként való felfogása szerinte metafizikai hiba. 2. vs. hagyományos jogtudomány: a német tételes jogtudománnyal ,akarat elméleti alapon 3. vs. analitika (Austin) : ez engedményt tesz a szociológiának, ezért megsérti a tisztaságot.
Nemzetközi jogban is sokat alkotott. A nemzetközi jog primátusát vallja ,ez az állami jog fölé kerül a joglépcsőben. Az alapnormának szigorúan formálisnak kell lennie. Az alapnorma semmi sem mond annak a jogrendszernek a tartalmi szabályairól. Akaratelméleti fordulata élete végén : nem hisz abban ,hogy az individuális norma érvényessége levezethető az általános norma érvényességéből. Az individuális norma érvényességéhez minden esetben olyan akarati aktusra van szükség amely kifejezetten erre a normára irányul. Elutasítja az alanyi és tárgyi jog és az állam és jog kettőségét.



Based on work by