III. Sergius pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. Sergius volt a 121. pápa a történelem folyamán. Pontifikátusa több éve az első volt, amely tovább tartott pár hónapnál vagy évnél. Sergiusnak sikerült a római nemesség segítségével szilárdan megszerezni a pápai trónt. Történetéről Cremonai Liutprand írt hosszú tekercseket, azonban a krónikást az ellenséges római párt fogadta fel a feladatra, ezért nem teljesen bizonyos, hogy minden megfelel a valóságnak. Ezek alapján Sergiust a kegyetlensége miatt elűzött VII. István pápa hívének lehet tekinteni.

Egy Benedek nevű római nemes gyermekeként látta meg a napvilágot. Életéről és pályájának kezdetéről nagyon keveset tudunk. Formosus pápa szentelte fel presbiterré, de ennek ellenére nem értett egyet a szentatya döntéseivel, és VII. István híve lett. Hamarosan a római nemesség soraiban is megtalálta partnereit. Így került baráti viszonyba Theophülaktosszal, és a Tusculani hercegi családdal. Theophülaktosz volt akkoriban az egyház vestariusa, vagyis az ő felügyelete alá tartoztak a pápai kiadások. Amikor Sergius ellenségeskedése nyilvánvalóvá vált, Formosus kinevezte őt Caere püspökének, hogy távol tartsa őt Rómától. Amikor Formosus meghalt, a Tusculani család Sergiust jelölte a pápai trónra 896-ban, de a család ellenfelei IX. Jánost ültették a trónra. Az új egyházfő száműzte Sergiust a városból, és ki is átkozta őt. Így Sergius kénytelen volt visszavonulni Caerébe, és ott várni, amíg el nem érkezik az ő pillanata.
Amikor V. Leót Kristóf törvénytelenül elűzte trónjáról, Theophülaktosz embereivel fellázadt a pápa ellen, és 904 januárjában börtönbe vetették, és megfosztották egyházfői méltóságától. Ekkor a Tusculani család felkérte Sergiust, hogy lépjen a keresztény egyház élére, ebben legnagyobb segítője I. Alberik spoletoi herceg volt. Így történt, hogy 904. január 29-én Sergiust felszentelték.

Sergius uralma alatt az egyházat főként a nemesi pártok és érdekek irányították. Mindenben követte VII. István politikáját, így első dolga volt, hogy ismét semmisnek minősítette Formosus pápa döntéseit, és azokat a klerikusokat, akiket Formosus szentelt fel, megfosztotta rangjuktól. Pontifikátusát a források gyakran úgy emlegetik, mint a szajhák uralmát. Liutprand szerint ugyanis a hatalmat az egyik legbefolyásosabb római nemes család özvegye, Theodora tartotta kezébe, úgy mint egy férfi. Leánya, Marózia pedig úgy hírlett, hogy a pápa ágyasa lett, és tőle született a későbbi XI. János. Az erkölcsi hanyatlásnak azonban nem volt vége. Sergius elhatározta, hogy megerősíti a hullazsinat minden határozatát, és ezért újra kiásatta nyughelyéről Formosus holttestét. Azt a pápai zsinat elé állította, ahol ismét elítélték, és Sergius utasítására lefejezték a néhai egyházfőt. VII. István sírjára pedig dicsőséget szimbolizáló jelképet faragtatott. A korabeli krónikák az ő nevéhez kötik azt is, hogy a két bebörtönzött egyházfőt V. Leót és Kristófot is az ő parancsára fojtották meg.
De a Sergiusról szóló történet nem feltétlen igaz, és nem is feltétlen csak rosszakat ír az egyházfőről. Így például megvédte a ravennai érseket, Jánost az isztriai grófok befolyásától, és Angliában több egyházmegyét is alapított. Ellentétbe került a konstantinápolyi egyházzal, amikor az ottani viszályokat akarta elsimítani, ezért a pátriárka kihúzatta nevét a misék végén felolvasandók listájáról. Ez a szakadás fennmaradt annak ellenére, hogy Sergius érvényesnek ismerte el a bizánci császár, VI. Leó negyedik házasságát. A hagyomány szerint ő viselt először háromrészes pápai tiarát.
Nevéhez kapcsolódik a Laterán teljes felújítása, amelyet a 896-os földrengés tett tönkre. 911. április 14-én halt meg. Sírját a Szent Péter Bazilika őrzi.

Előző pápa:
Kristóf pápa
Római pápa
904-911
Vatikán címere Következő pápa:
III. Anasztáz pápa