Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alekszandra Pavlovna orosz nagyhercegnő (oroszul: Великая Княгиня /vagy Великая Княжна/ Александра Павловна Романова, палатина венгерская) (Szentpétervár, 1783. augusztus 9. – Buda, 1801. március 16.), orosz nagyhercegnő, I. Pál orosz cár leánya, Nagy Katalin orosz cárnő unokája, József nádor első felesége. Házassága révén osztrák főhercegné, magyar nádorné (Palatina, палатина).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása, testvérei
Alexandra Pavlovna nagyhercegnő 1783. augusztus 9-én (a Julián-naptár szerint július 29-én) született Szentpétervárott. Édesapja I. Pál minden oroszok cárja (1754–1801), Nagy Katalin orosz cárnő fia, édesanyja Mária Fjodorovna orosz cárné (született Zsófia Dorottya Auguszta Lujza württembergi hercegnő, 1759–1828) volt. Az uralkodópárnak tíz gyermeke született: Sándor (1777–1825), Konstantin, Miklós (1796–1855) és Mihály nagyhercegek, Alekszandra, Katalin, Ilona, Mária, Olga (meghalt gyermekként) és Anna nagyhercegnők. Az ötödikként született Alekszandra volt a legidősebb „carevna” (cárleány). Négy fiútestvére közül ketten emelkedtek a cári méltóságra.
Alexandra nagyhercegnő az orosz Romanov dinasztia Holstein-Gottorp ágából (Гольштейн-Готторпская ветвь) származott. A Romanov-dinasztia férfiága III. Péter cárral kihalt, a leányág vette át a trónöröklést, amely a német Oldenburg hercegi családba házasodott be. E dinasztiából kerültek ki az orosz cárok 1762-től 1917-ig.
1796 augusztusában az ifjú IV. Gusztáv Adolf svéd király (1778–1837), Károly régens herceggel együtt Szentpétervárra látogatott, hogy a király számára eljegyezzék a 13 éves Alexandra nagyhercegnőt, Nagy Katalin cárnő unokáját. Gusztáv Adolf azonban mereven visszautasította, hogy leendő menyasszonya Svédország királynéjaként is gyakorolhassa ortodox vallását. Az orosz udvar is megkötötte magát ebben a kérdésben, így a házassági terv meghiúsult.
[szerkesztés] Házassága
Alexandra nagyhercegnő 16 éves korában, 1799. október 30-án Szentpéterváron feleségül ment a 23 éves Habsburg-Toscanai József Antal János főherceghez (1776–1847), II. Lipót (1747–1792) német-római császár fiához, I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király (1768–1835) öccséhez, a Magyarország nádorához. Házassága révén osztrák főhercegnői és magyar nádornéi (Palatina) rangot is szerzett.
A házasság politikai hátterében az állt, hogy 1798-ban I. Pál cár felismerte a forradalmi Franciaország veszélyességét az Orosz Birodalom számára. Feladta addigi semlegességét, és csatlakozott a háromhatalmi szövetséghez. I. Ferenc (akkor még II. Ferenc néven német-római) császár és a cár dinasztikus házassági szerződéssel is meg akarták erősíteni Ausztria és Oroszország szövetségét. 1799 februárjában Ferenc császár-király és öccse, József Antal főherceg (József nádor) I. Pál cárhoz utaztak leánykérőbe. A tárgyalások során József nádor kérésére a cár Szuvorov tábornagyot állította annak az orosz hadseregnek élére, amely még abban az évben Ausztriát segítette Napóleon ellen az olaszországi és svájci hadszíntereken.
1799. február 22-én József nádor ünnepélyes keretek között megkérte az erre az alkalomra díszmagyar ruhába öltözött Alexandra nagyhercegnő kezét, megtartották a hivatalos eljegyzést. A nádor május 13-án visszatért Budára. Közben azonban a Napóleon elleni katonai kudarcok nyomán az orosz cár és a Habsburg császár viszonya elhidegült, az esküvőt többször elhalasztották. Súlyos viták alakultak ki az esküvői szertartás mikéntjéről is, a császári udvar a római katolikus, a cár az ortodox rítus szerinti szertartáshoz ragaszkodott. Végül az esküvőt október 30-án Szentpéterváron mindkét szertartás szerint megtartották: először a cári palota kápolnájában az ortodox szertartás szerint, azután pedig a lovagteremben felállított oltárnál a római katolikus rítus szerint is. Az utóbbinál – Ferenc császár kifejezett követelésére – nem oroszországi, hanem egy galíciai főpap, a lembergi érsek végezte az esketést. Esküvője napján a cár a Szent András-renddel tüntette ki vejét, József nádort.
A fiatal pár hazatért Magyarországra, a lakosság lelkesedéssel fogadta őket. Alexandra számára a budai nádori palotában ortodox kápolnát alakítottak ki, amely 1800-ban készült el.
[szerkesztés] Halála, temetése
A boldog házasság gyors és tragikus véget ért. 1801. március 8-án Alexandra nádorné egy leánygyermeket hozott a világra, Alexandrina főhercegnőt, aki születésének órájában meghalt. Alexandra gyermekágyi lázba esett és néhány nap múlva, március 16-án (a Julián-naptár szerint március 4-én) ő is elhunyt, 17 éves korában.
Az orosz ortodox előírások szerint a holttest fölött hat héten át kellett misézni, ezért Alexandra testét a „Nádorkertbe” vitték át. Ezt a zöldterületet a nádor 1799-ben örökölte hitbizományban Batthyány József hercegprímástól (1727–1799). A Nádorkert, a mai Lágymányos területén, a Budafoki út, Hengermalom utca, a Duna és a vasúti töltés között elterülő erdős ligetes terület később teljesen beépült. Az előírt idő letelte után, május 12-én a nádorné (a korabeli hivatalos szóhasználattal a „Nádorispányné Ő Császári Hertzegsége”) holttestét a kapucinusok Vízivárosi templomának kriptájába (ma: Fő utca 20) helyezték.
1803-ra a főváros közelében, József nádor ürömi birtokán felépült Alexandra véglegesnek szánt sírkápolnája, ahová testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében elhelyezték (ahogy a főhercegné még életében kívánta). 1809-ben, Napóleon csapatainak betörése idején József nádor a koporsót óvatosságból a budai Várba vitette, az ottani ortodox kápolnában őriztette, majd a háborús veszély elmúltával ismét visszavittette Ürömbe. Az ürömi sírkápolna a pest-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált (A helység neve az orosz és szerb forrásokban Irem (Ирем) formában szerepel).
A megözvegyült József nádor csak hosszabb idő múlva, 1815. augusztus 30-án nősült meg másodszor. Az Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym házból való Hermina hercegnőt (1797–1817) vette feleségül.
[szerkesztés] Sírjának későbbbi sorsa
József nádor halála (1847) után az ürömi birtokot utódai örökölték. Átvészelte a két világháborút. Kifosztották,az értékeket elvitték, a koporsókat felfeszítették, de a tetemhez nem nyúltak, ruházata ép és csonkítatlan maradt. 1945-ben az épület a helyi termelőszövetkezet tulajdonába ment át, 1953-ban az Orosz Ortodox Egyház vette át. 1977 novemberében az Országos Igazságügyi Orvosszakértői Intézet, az Országos Igazságügyi Vegyészeti Intézet és a Budapesti Történeti Múzeum régész és antropológus szakemberei részletes vizsgálatokat végeztek, eredményeiket dokumentálták. 1981. április 26-án az ürömi sírkápolnát ismeretlenek (?) feltörték, a holttestet teljesen kifosztották, karjait letörték és elvitték, a díszes ruhákkal, ékszerekkel együtt. A 1981. május 13-án végül átszállították Alexandra maradványait a budai vár nádori kriptájába, amely akkor még nem volt helyreállítva az 1970-es években (ugyancsak ismeretlenek) által elkövetett kifosztás és rombolás után. Ma a nádori kripta, ahol József nádor feleségeivel, fiával együtt pihen, helyreállítva látogatható.
[szerkesztés] Irodalom
- Oleg Volovik: Alexandra: élete, családja, sorsa és emléke, Interpressfakt (Budapest) - Aletheia (Szentpétervár) kiadók, 2006 (oroszul).
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809–1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 963 9193 87 9
- O.V. Szuhareva: Кто был кто в России от Петра I до Павла I (Ki kicsoda Oroszországban: I. Pétertől I. Pálig), Moszkva, 2005.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- [1] József nádorral kapcsolatos linkek gyűjteménye (portál).
- [2] Hankó Ildikó - Kiszely István: A nádori kripta felmérése a sírrablás után.
- [3] Rövid életrajza (oroszul).
- [4] Életrajza a Hronosz.ru történelmi portálon (oroszul).
- [5] Életrajza a Museum.ru történelmi portálon (oroszul).
- [6] Orosz történelmi szereplők arcképcsarnoka.


Based on work by