Esztergomi érsekség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Esztergomi érsekség vagy főegyházmegye, jelenleg Esztergom-Budapesti Főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Strigoniensis-Budapestinensis), a Magyar Katolikus Egyház kitüntetett szereppel bíró püspöksége. Élén a mindenkori esztergomi, illetve esztergom-budapesti érsek áll. A főegyházmegye székesegyháza az Esztergomi bazilika, társszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika. Védőszentje Szent Adalbert püspök.
Jelenlegi főpásztora Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Elődje az érseki székben Paskai László bíboros. A főegyházmegye segédpüspökei: Ladocsi Gáspár és Udvardy György.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Szent István király alapította 1001-ben, II. Szilveszter pápa Ravennában írta alá az alapítólevelét. A király az általa alapított egyházmegyék élére rendelte az esztergomi érsekséget. Első érseke Domonkos volt. Bár hamarosan a Kalocsai püspökség is érseki rangot kap, mégis az esztergomi szék megőrizte elsőségét. Az esztergomi érsek továbbra is a magyar egyház első számú vezetője, Magyarország Prímás maradt.
Központja 1543-ig Esztergom volt. Amikor a város török kézre került, az érsekséget és a káptalant Nagyszombatba költöztették. 1820-ban költöztek vissza újra Esztergomba.
II. János Pál pápa 1993. május 31-i Hungarorum gens kezdetű apostoli konstituciója nyomán a lelkipásztori igényeknek megfelelően bekövetkezett egyházmegyei határrendezés után területe, neve megváltozott, a központ Budapestre került.
[szerkesztés] Területe
Az egyházmegye területe az első századokban az ország jelentős részét foglalta magába. Kiterjedt Esztergom, Nyitra, Turóc, Árva, Nógrád, Gömör, Liptó, Hont, Bars, Komárom, Zólyom, Szepes, Tolna vármegyékre és a kunok földjére a Tisza partjain. 1776-ban az egyházmegyéből kihasították a beszterce-bányai, rozsnyói és szepesi püspökséget. Az egyházmegyét főegyházi, nyitrai, nógrádi, gömöri, honti, barsi, komáromi, sasvári, zólyomi, tornai főesperességekre osztották fel, amelyekhez a pozsonyi és szepesi prépostok kerületei csatlakoztak. A plébániák száma (Pázmány Péter összeállítása szerint) meghaladta az ezret, s még a XVI. század közepe táján is megközelítette a kilencszázat. De a török hódítás, a protestantizmus terjedése és a belháborúk alatt számuk tetemesen megfogyatkozott. A XVII. század elején alig 100 plébános működött a megyében. Pázmány buzgalma lényegesen javított a helyzeten, mert 10 évvel halála után, 1647-ben 185 plébános, 10 káplán és 21 licenciátus volt.
A XX. század elején a megye az esztergomi, a budapesti és a nagyszombati kerületre (mindegyik élén az érseki helynökkel), valamint nyolc főesperességre és 46 alesperességre volt felosztva. A plébániák száma 478, a megyében működő papoké 776, más egyházi személyeké (apácák, papnövendékek) 2.408 volt, a híveké pedig 1,196.186.
[szerkesztés] Hivatalos lapja
A főegyházmegye negyedévente jelenteti meg az Esztergom-Budapest című lapját.


Based on work by