A spanyol nyelv helyesírása

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Spanyol nyelv
szerkeszt

Ez a szócikk a spanyol nyelv helyesírási sajátosságaival foglalkozik. Nem tárgya a kiejtés és a hangtan, ezeket részleteiben lásd a spanyol hangtan szócikknél.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A kis- és nagybetűk használata (Uso de minúsculas y mayúsculas)

A kis- és nagy kezdőbetűk használata alapvetően megyezik a magyar szabályokkal. A legtöbb nyelvhez hasonlóan a közneveket és egyéb névszókat kis, a tulajdonneveket, személy- és földrajzi neveket nagy kezdőbetűvel írják. Amennyiben a tulajdonnév része a határozott névelő, úgy az is nagybetűvel írandó, és nem vonódik össze az eljöljárószókkal: de El Salvador – „El Salvadorból”. (Nem tévesztendő ez össze azzal az esettel, amikor a tulajdonnevet névelővel szokás használni, de a névelő nem a név része: los Estados Unidos – „az Egyesült Államok”.) A több elemből álló földrajzi nevekben a főneveket és a mellékneveket is nagy kezdőbetűvel kell írni: la Ciudad de México – „Mexikóváros”.

A hét napjait kis kezdőbetűvel írják: lunes, martes, miércoles stb. A hónapok, évszakok neveit, valamint az országnévből képzett mellékneveket kis kezdőbetűvel ajánlott írni: febrero, primavera, colombiano („február, tavasz, kolumbiai [férfi]”) stb.

Nagy kezdőbetűvel írják a tudományok neveit, kivéve, ha gyűjtőfogalomként szerepelnek (la Biología, la Física, la Psicología stb. — de: según su filosofía „az ő filozófiája [= gondolkodásmódja] szerint”), a biológiai rendszertani csoportok neveit (pl. los Roedores „a rágcsálók [rendje]”), hasonlóképpen az abszolút értelemben használt fogalmakat (la Libertad, la Justicia stb.), tisztségneveket (el Rey, el Ministro stb.), az ünnepek neveiben a főneveket és mellékneveket (pl. Día de la Independencia), a személyek „ragadványneveit” (pl. Juan el Sabio) és deiktikus jelzőit (pl. la Mexicana).

A címeknek a magyar szabályokhoz hasonlóan javasolt csak az első betűjét nagybetűvel írni, kivétel a folyóiratok címe, melyekben a főnevek és melléknevek nagybetűvel íródnak. Olykor ingadozás is megfigyelhető bizonyos átmeneti esetekben (pl. filmcímek). Latin-Amerikában – valószínűleg angol hatásra – terjed a címek összes elemének nagy kezdőbetűs írása, ez azonban nem számít elegánsnak.

Az intézmények, szervezetek neveiben a főneveket és a mellékneveket – akárcsak a magyarban – nagy kezdőbetűvel kell írni, pl. Instituto Nacional de Antropología e Historia – „Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet”.

[szerkesztés] Az ékezet használata (Uso de la tilde)

Az ékezetet kétféle célra használja a spanyol helyesírás:

  • a hangsúlyos magángangzó jelölésére, valamint
  • szavak jelentésének megkülönböztetésére (ún. tilde diacrítica) olyan szópárok esetén, amelyeknél az egyiket általában hangsúlytalanul használják a mondatban: mas „azonban” / más „több(é)”, si „ha” / „igen”, te „téged/neked” / „tea”, tu „a te ...-d” (birtokos determináns) / „te” (alanyeset), cuando „amikor” / cuándo „mikor?” stb.

A hangsúlyos magánhangzót a spanyol helyesírás ékezettel jelöli:

  • azokban a véghangsúlyos szavakban, amelyek magánhangzóra, vagy magánhangzó + n vagy s-re végződnek: canté „énekeltem”, canción „dal”, autobús stb.
  • azokban a másodéles (utolsó előtti szótagon hangsúlyos) szavakban, amelyek (az előző kivétellel) mássalhangzóra végződnek: álbum, carácter, cónsul, Pérez, ultimátum stb.
  • a harmadéles szavakban, és minden olyan összetett szóban, amelyek hangsúlya az utolsó előtti szótagnál még előbbire esik: fantástico, pregúntaselo, últimamente stb.
  • a fenti szabályoktól függetlenül mindig, ha a hangsúlyos magánhangzó más magánhangzó környezetében lévő i vagy u, beleértve azt is, amikor a két magánhangzó között írásban néma h áll: quería, leías, actúan, laúd, prohíbo, búho stb.

Ha a hangsúly kettős- vagy hármashangzót tartalmazó szótagra esik, akkor az ékezetet — a fenti szabáyok figyelembevételével — mindig a nyílt (központi), az iu és ui kettőshangzóknál pedig a második magánhangzóra kell kitenni: náusea, cuándo, dieciséis, quiérela, estudiáis, cuídense, stb.

Az ékezetet a nagybetűkre is ki kell tenni: Los Ángeles, GRAMÁTICA. (Téves az a felfogás, miszerint a nagybetűkre nem kell az ékezetet kitenni. A Spanyol Akadémia soha nem hozott ilyen szabályozást, a tévhit valószínűleg nyomdatechnikai okok miatt terjedt abból az időből, amikor a technika még nem tette lehetővé a nyomtatott nagybetűk ékezését. A helytelen szemlélet Latin-Amerikában most is él, olyannyira, hogy a sajtóban és a médiában sem szokás ékezetet tenni a nagybetűkre.)

[szerkesztés] Az írásjelek használata (Puntuación)

A spanyol nyelv egyik különlegessége, hogy a kérdő- és felkiáltó jelet a vonatkozó mondatrészek elé is kitesszük fejjel lefelé állítva. Ezt a szabályt a Spanyol Akadémia vezette be a XVIII. században a mondatok helyes értelmezésenk megkönnyítésére, mondván, hogy a szabad szórend miatt sokszor csak a hanglejtésből derül ki, hogy a mondat kérdő, vagy kijelentő: ¡Son cientos de naves! ¿Cuál será su suerte?

A mondatvégi pontot idézetek és zárojeles mondatok esetén a magyarral ellentétben mindig a lezáró idéző- vagy zárójel után írjuk: (Ésta es una frase entre paréntesis). «Éste es un citado». (A magyarral ellentétben a spanyolban a művelt norma szerint csúcsos – vagy latin – idézőjelet használnak.)

Levélben, megszólítás után nem felkiáltójelet, hanem kettőspontot teszünk, és a levél első mondatát nagy kezdőbetűvel írjuk: Estimada Profesora: (Tisztelt Tanárnő!), bár a latin-amerikai spanyolban – az angol hatására – elterjedt a kettőspont helyett a vessző használata is.

[szerkesztés] Szótagolás, szóelválasztás (División silábica, ruptura)

A szótagolás általános szabályai megegyeznek a magyaréval, vagyis mindig egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: ca-mi-no „út”, lin-da „szép”, na-tu-ra-le-za „természet”.

A szótagolásnál nem választhatók szét:

  • a kettős- és hármashangzók: a-gua „víz”, bue-no „jó”, cien-cia „tudomány”, deu-da „adósság”, es-tu-diáis „tanultok”;
  • az egy hangot jelölő betűkapcsolatok: mu-cho „sok”, be-lla „szép”;
  • a bl, br, cl, cr, dr, fl, fr, gl, gr, pl, pr, tr szó(tag)kezdő betűpárok és az rr: ha-bla-mos „beszélünk”, fie-bre „láz”, de-cla-rar „kijelent”, es-cri-bo „írok”, po-dré „tudni fogok”, pe-rro „kutya”.

A sorvégi elválasztásnál ezen felül – esztétikai megfontolásokból – nem választhatók szét:

  • az egymás mellett álló magánhangzók, függetlenül attól, hogy a kiejtés szerint kettőshangzót alkotnak-e vagy sem: poe- ma „költemény”, de- caer „visszaesik”;
  • nem hagyható a sor végén vagy a következő sor elején egyetlen magánhangzóból álló szótag: ez alapján az agua „víz”, área „terület”, oír „hallani” stb. szavak nem választhatók el.

[szerkesztés] Külső hivatkozások