Banú Hilál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Banú Hilál arab törzs volt, amely az egyiptomi Fátimidák biztatására a 11. században Arábiából Észak-Afrikába vándorolt, hogy büntetőhadjáratot indítson a tunéziai Zírida uralkodók ellen, akik lerázták a kairói dinasztia igáját.
A Banú Hilál támadása óriási pusztítást okozott. Legyőzték a Zíríd seregeket és végzetesen meggyengítették a velük rokon algériai Hammádida uralkodóház hatalmát is.
Beáramlásuk a régióba alapvető eredete volt a Maghreb térség nyelvi és kulturális elarabosodásának. A korábban virágzó mezőgazdaságú területeken a nomadizáló életmód kezdett elterjedni.
A Banú Hilál vezetője Abú Zajd al-Hilálí volt. Vándorlásuk és hódításaik történetét a Tagribat Baní Hilál (تغريبة بني هلال, vagy másik ismert címén Szírat Abú Zajd al-Hilálí سيرة ابي زيد الهلالي, Abú Zajd al-Hílálí életrajza) című arab eposz beszéli el, amelyet még a 20. században is meséltek az arab kávéházakban.


Based on work by