Dávod

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 45.998° k. h. 18.919°

Dávod
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Kistérség Bajai
Rang község


Terület 69,21 km²
Népesség
Irányítószám 6524
Körzethívószám 79
Térkép
é. sz. 45.998° k. h. 18.919°
Település
Mo. térképén

Dávod község Bács-Kiskun megye Bajai kistérségében.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Dávod község Bács-Kiskun megye déli részén, a Duna árterén helyezkedik el.

[szerkesztés] Története

Zoltai Pál és Hetényi Milán monográfiája nyomán

Dávod községet a Haraszt nemzetségből származó Daut család alapította, a XIII. sz.-ban. A település ekkor mindössze 15 házból állot, lakói pedig halászattal foglalkoztak. Az első hivatalos írásos adat, mely a falut megemlíti 1315-ből származik: „…Dau, hol vár is volt.” 1321-ben pedig a Harasztiak templomot is építtettek a falunak, igaz ez az első még csak fából volt. 1330-ban Daut Leuszták, örökös nélkül hal meg, így Károly Róbert, Szekcsői Henrik bánnak adományozza a Dau család birtokát, mint a Haraszti nemzetség legidősebb élő tagjának. A következő forrás 1347-ből származik, mely szerint Hercegh Péter Bodrogh vármegye főispánjának sikerül a Harasztiaktól Daut megszerezni. Az adományozó levelek azonban mást mondanak. Hercegh Péter ugyis csak 1351-ben kapja meg hivatalosan a falut valamint a településhez tartozó földeket, vizeket, erdőket (ezek akkor még igeny jelentékeny méretűek voltak). Az adományozó levél ugyanakkoz megemlíti, hogy vásároztató joga is volt a helységnek, sőt kiderül további más írásokból, hogy: „…embereivel a kalmárokat helyiségeibe hajtatá a keddi vásárra.” Dau ebben az időben nem egyedüli település, mivel ekkor már létezett Szántó (ma Hercegszántó), Báth-Monostora, valamint több, azóta már elpusztult település: Tóti, Bénye, Dus Cseretyés, Narasd, Száth. Az írások sokáig nem foglalkoznak a faluval, csak a várat említik, amit Davotházának neveznek. Kiderül, hogy az erődöt, Benedek várőrnagy vezeti 1447-ig. A falu népe egyészen a törökök bejöveteléig adót és közterehet visel a korabeli királyság törvényei szerint, mely a következőkből állt: tized, szabadok dénárai, földbér, csöböradó, sertéstized, ingyen közmunka/fuvar, futárszolgálat, sószállítás, várépítés/karbantartás, útépítés, kamarai nyereség és collecta. A török időket túlélte a falu, de lakosainak nagy része a mocsarakban keresett menedéket. A szegedi szandzsákság nyilvántartásából megtudhatjuk, hogy Dautva 1542-től, a zombori nahijébe tartozik. 1552-ben, már van egy adozó porta. Kiderül, hogy a török közigazgatás a falut három külön részre bontja adózás szerint: Dautova 1 ház (1554). Dolna-Dautova 5 ház (1590). Gorna-Dautova 20 ház (1591). A falu neve a XVI. XVII. Század folyamán Dauról Dautovára változik, ami feltehetően a szláv, illetve török betelepülők hatása. A Dautova azonban nem egyedüli név. 1685-ben a várról a települést is Davotházának nevezik, míg 1690-ben Tautva néven említik. Az 1699-es évben, más visszahódított területekkel egyetemben, Dautova is a bécsi udvar irányítása alá kerül. Megkezdődnek az összeírások a hivatalos nyilvántartás és az új adók bevezetése okán. Ebből a következő demográfiai adatok lényegesek:1699-ben 47 gazda van a faluban. 1714-ben 1 bíra, valamint 26 adófizető; (21 család). 1762-ben 100 római katolikus felekezetű magyar palóc család érkezik a Felföldről és a falu „Szigeti” részén telepednek le, amit „Sivácznak” neveznek (ez sáncot jelent). A palócok megjelenésével egy időben a hódoltság idején betelepült ráczok délre vándorolnak és elhagyják a siváczi részt. A környék ura ebben az időben hivatalosan a királyi kamara.1823-ban a Duna szabályozásával ármentesítik a falu nagy részét. 1866-ban kolerajárvány tizedeli meg a falu lakosságát. 1870-ben kapja meg a község a postaállomását, ebből az időből valók (az öregek szerint) az első dűlőnevek. 1876-ban a falu szigeti része a pécsi püspökség igazgatása alá kerül. Az 1880-as években Dulánszki Nándor, pécsi püspök megkezdi a gazdasági reformációt. Erdőírtást végeznek, szánóföldeket vetnek be, magtár épül, közigazgatási épületek, valamint elkészül a kendergyár is. Ekkoriban nevezi el a szigeti részt Püspökpusztának, melynek 1911-12-ben tempomot is építenek. Püspökpuszta egészen 1951-ig Mohácshoz tartozik, (mint püspöki birtok), csak ezután csatolják Dávodhoz. Az 1912-es évbenmegindul a vasútforgalom Baja és Zombor között, amibe a falut is bekapcsolják. A község keleti részén, a bajai út mellett felépül a Monarchia akkori szabványainak megfelelő helyközi megálló, valamint raktárhelység, és váltó. A falu mai nevét 1905. január elsején kapja meg, azóta viseli a Dávod nevet. Templomának búcsúja előbb Mindenszentekkor volt de, hogy 1825-ben átépítették és újraszentelték, azóta Magyarok Nagyasszonya napján tartják a búcsút. Iskola sokáig nem volt a településen, viszont volt zárdája és az apácák oktatták a falu lakóinak gyermekeit írásra, olvasásra. (1930-ban például 3284 lélekből 460 fő volt a nyilvántartások szerint analfabéta). Az 1960-as években a lakosság zöme a helyi Augusztus 20. Mg. Tsz-ben dolgozott és akkor 3500 fő élt a községben.
Jelenleg a község lakóinak száma 2600 fő.

[szerkesztés] Nevezetességei

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Más nyelveken