Félfémek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A félfémek, a fémek és a nemfémek mellett, a kémiai elemek három nagy csoportjának egyikét alkotják, amelyet ionizációs tulajdonságaik és kötésbeli sajátosságaik alapján határoznak meg. Kémiai jellemzőik a fémek és a nemfémek között helyezkednek el. Például, oxidjaik gyakran amfoterek. Elektromos tulajdonságaik a félvezetőtől (B, Si, Ge) a kvázi-fémekig (pl. Sb) változnak.
Az ismert félfémek atomsúlyuk alapján sorba állítva:
- Bór (B)
- Szilícium (Si)
- Germánium (Ge)
- Arzén (As)
- Antimon (Sb)
- Tellúr (Te)
- Polónium (Po)
- Asztácium (At)
Új elemek, amelyek elvileg félfémek:
- Ununhexium (Uuh)
- Ununseptium (Uus) (117; még nem sikerült előállítani)
A periódusos rendszerben a félfémek a bór és a polónium között húzódó átló mentén helyezkednek el. A vonaltól jobbra felfelé elhelyezkedő elemek nemfémek, míg balra lefelé fémek találhatók.
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
|---|---|---|---|---|
| B Bór |
C Szén |
N Nitrogén |
O Oxigén |
F Fluor |
| Al Alumínium |
Si Szilícium |
P Foszfor |
S Kén |
Cl Klór |
| Ga Gallium |
Ge Germánium |
As Arzén |
Se Szelén |
Br Bróm |
| In Indium |
Sn Ón |
Sb Antimon |
Te Tellúr |
I Jód |
| Tl Tallium |
Pb Ólom |
Bi Bizmut |
Po Polónium |
At Asztácium |


Based on work by