A mikrofizika története évszámokban

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kvantummechanika, molekulafizika, atomfizika, magfizika és részecskefizika története évszámokban

  • i.e 440 Demokritosz alapvető oszthatatlan és részecskéket feltételezett az anyag építőköveiként---"atomnak" hívta ezeket (a-tom, oszthatatlan)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A kémia kialakulása, és az periódusos rendszer kiteljesítése

[szerkesztés] A kvantummechanika kezdetei

  • 1900 Paul Villard felfedezte a gamma-sugázást az uránium hasadásának tanulmányozásakor
  • 1900 Johannes Rydberg finomította a hidrogén szinképvonalainak megfigyelt hullámhosszaira vonatkozó képletét
  • 1900 Max Planck felállította kvantumhipotézisét a feketetest-sugárzással kapcsolatban
  • 1902 Lénard Fülöp megfigyelte, hogy a fotoelektron maximális energiája csak a megvilágító fény frekvenciájától függ, az intenzitásától nem
  • 1902 Theodor Svedberg megsejtette, hogy a Brown mozgást atomok okozzák
  • 1905 Albert Einstein megmagyarázta a fotoelektromos hatást
  • 1906 Charles Barkla felfedezte, hogy minden elem rendelkezik egy karakterisztikus röntgen-sugárzással és a röntgen sugárzás behatolási foka az elem tömegszámától függ
  • 1909 Hans Geiger és Ernest Marsden felfedezte, hogy az alfa-részecskék vékony fémfóliákon nagy szögben szóródnak
  • 1909 Ernest Rutherford és Thomas Royds kimutatta, hogy az alfa-részecskék kétszeresen ionizált héliumatomok
  • 1911 Ernest Rutherford megmagyarázta a Geiger-Marsden kísérletet, feltételezve, hogy az atomoknak egy kis méretű magja van, és levezette a Rutherford-féle hatáskeresztmetszetet
  • 1912 Max von Laue javasolta, hogy szilárdtest rácsot használjanak a röntgen-sugárzás diffrakciójának eléréséhez
  • 1912 Walter Friedrich és Paul Knipping cink blendén röntgensugarakat szórnak
  • 1913 William Henry Bragg és William Lawrence Bragg kidolgozták a kemény röntgen-sugárzás Bragg-feltételét
  • 1913 Henry Moseley kimutatta, hogy az atommag töltése a leglényegesebb meghatározója az elemek tulajdonságainak
  • 1913 Niels Bohr megjelentette a az atom kvantummodelljét
  • 1913 Robert Millikan megmérte az az elektromos töltés alapvető egységét
  • 1913 Johannes Stark kísérletileg kimutatta, hogy az erős mágneses tér felhasítja a hidrogén Balmer-vonalait
  • 1914 James Franck és Gustav Hertz végrehajtották a Franck-Hertz kísérletet, amellyel igazolták, hogy a higanynak van gerjesztett állapota
  • 1914 Ernest Rutherford felvetette, hogy a pozitív atommag protonokat tartalmaz
  • 1915 Arnold Sommerfeld kifejlesztette a Bohr-modell módosított változatát elliptikus pályákkal, így megmagyarázva a relativisztikus finomszerkezetet
  • 1916 Gilbert Lewis és Irving Langmuir létrehozta a kémiai kötés egyik elektronhéj-modelljét
  • 1917 Albert Einstein bevezette a indukált emisszió ötletét
  • 1921 Alfred Lande bevezette a Lande g-faktort
  • 1922 Arthur Compton tanulmányozta a röntgensugárzás szóródását elektronon
  • 1922 Otto Stern és Walter Gerlach kísérletileg megmutatja a spin kvantáltságát
  • 1923 Louis de Broglie felvetette, hogy az elektronnak hullámtulajdonságai lehetnek
  • 1923 Lise Meitner felfedezte az Auger-effektust
  • 1924 John Lennard-Jones félempirikus intermolekuláris erőt javasol
  • 1924 Satyendra Bose és Albert Einstein bevezeti Bose-Einstein statisztikát
  • 1925 Wolfgang Pauli felállította a kizárási elvét
  • 1925 George Uhlenbeck és Samuel Goudsmit bevezette az elektronspin fogalmát
  • 1925 Pierre Auger felfedezte az Auger-effektust (2 évvel Lise Meitner után)
  • 1925 Werner Heisenberg, Max Born és Pascual Jordan megfogalmazta a kvantummechanika mátrixmodelljét
  • 1926 Erwin Schrödinger felírta nemrelativisztikus hullámegyenletét és megfogalmazta a kvantummechanika hullámmodelljét
  • 1926 Erwin Schrödinger megmutatta, hogy a kvantummechanika hullám- és mátrixmegfogalmazása matematikailag egyenértékű
  • 1926 Oskar Klein és Walter Gordon felírták a relativisztikus kvantummechanikai hullámegyenletüket
  • 1926 Enrico Fermi felfedezi a spin és statisztika kapcsolatát
  • 1926 Paul Dirac bevezette a Fermi-Dirac eloszlást
  • 1927 Clinton Davission, Lester Germer és George Thomson bebizonyították az elektron hullám-részecske kettős természetét
  • 1927 Werner Heisenberg bevezette a kvantummechanika határozatlansági relációját
  • 1927 Max Born értelmezi a hullámfüggvény valószínűségi természetét
  • 1928 Chandrasekhara Raman tanulmányozta a látható fény szóródását elektronon
  • 1928 Paul Dirac felírta relativisztikus hullámegyenletét az elektronra
  • 1928 Charles G. Darwin és Walter Gordon megoldották a Dirac-egyenletet Coulomb-potenciál mellett
  • 1929 Oskar Klein felfedezte a Klein-paradoxont
  • 1929 Oskar Klein és Y. Nishina származtatja a Klein-Nishina hatáskeresztmetszetet fotonoknak elektronokon való szórására
  • 1929 N.F. Mott származtatja a Mott hatáskeresztmetszetet relativisztikus elektronok Coulomb-szórására
  • 1930 Paul Dirac bevezette elektronlyuk elméletét
  • 1930 Erwin Schrödinger megjósolja a Brown-mozgást
  • 1930 Fritz London a molekulák közötti van der Waals-erőket fluktuáló dipól momentumok közötti kölcsönhatásként magyarázza
  • 1931 John Lennard-Jones javasolja a molekulaközi Lennard-Jones potenciált
  • 1931 Irene Joliot-Curie és Frédéric Joliot megfigyelik, de félremagyarázzák a neutronszórást paraffinban
  • 1931 Wolfgang Pauli bevezette a neutrínó fogalmát, hogy megmagyarázza, hogy a béta-bomlásban miért nem tűnik igaznak az energiamegmaradás-törvénye
  • 1931 Linus Pauling felfedezi a "rezonanciakötést" és vele magyarázza a szimmetrikus síkmolekulák nagy stabilitását
  • 1931 Paul Dirac megmutatta, hogy a töltésmegmaradás magyarázható, ha feltételezzük mágneses monopólusok létét
  • 1931 Harold Urey felfedezte a deutériumot
  • 1932 John Cockcroft és Thomas Walton lítium és bór atommagot hasított proton bombázással
  • 1932 James Chadwick felfedezte a neutront
  • 1932 Werner Heisenberg kidolgozta az atommag proton-neutron modelljét, és ezzel megmagyarázta az izotópokat
  • 1932 Carl D. Anderson felfedezte a pozitront
  • 1933 Max Delbruck felvetette, hogy a fotonok szóródását külső mágneses téren kvantumhatások okozhatják
  • 1934 Irene Joliot-Curie és Frédéric Joliot alumíniumot bombázott alfa-részecskékkel, mesterséges radioaktív foszfor-30-at hozva létre
  • 1934 Leó Szilárd rájött, hogy az atommag láncreakció lehetséges
  • 1934 Enrico Fermi megalkotta a béta-bomlás elméletét
  • 1934 Lev Davidovics Landau elmondta Teller Edének, hogy a nemlineáris molekuláknak vibrációs módusai lehetnek, mely megszünteti a pálya szerint degenerált állapotok degenerációját
  • 1934 Enrico Fermi javasolta, hogy bombázzanak uránium atomokat neutronokkal, hogy 93 protonos elemet hozzanak létre
  • 1934 Pavel Alekszejevics Cserenkov közölte, hogy fényt bocsájtanak ki a relativisztikus részecskék szigetelőkben
  • 1935 Hideki Yukawa megjelentette a mezonokat megjósló elméletét az erős kölcsönhatásról
  • 1935 Albert Einstein, Boris Podolsky és Nathan Rosen felvetette az EPR-paradoxont
  • 1935 Niels Bohr bemutatta analízisét az EPR-paradoxonra
  • 1936 Wigner Jenő kifejlesztette az atomok neutronbefogásának elméletét
  • 1936 Hans Jahn és Teller Ede bemutatják azon szimmetriatípusok szisztematikus tanulmányozását, amelyekre várható a Jahn-Teller-effektus
  • 1937 H. Hellmann felfedezte a Hellmann-Feynman elméletet
  • 1937 Seth Neddermeyer, Carl Anderson, J.C. Street és E.C. Stevenson felfedezte a müont kozmikus sugárzásban ködkamra használatával
  • 1939 Richard Feynman felfedezte a Hellmann-Feynman elméletet
  • 1939 Otto Hahn és Fritz Strassman urániumsót bombázott termális neutronokkal, és felfedezte a báriumot a reakciótermékek között
  • 1939 Lise Meitner és Otto Robert Frisch megállapította, hogy maghasadás jön létre a Hahn-Strassman kísérletben
  • 1942 Enrico Fermi létrehozta az első irányított atommag láncreakciót
  • 1942 Ernst Stueckelberg bevezette a propagátort a pozitronelméletbe, és a pozitront negatív energiájú elektronként értelmezte, mely visszafelé mozog a téridőben
  • 1943 Sin-Itiro Tomonaga közölte dolgozatát a kvantumelektrodinamika alapvető fizikai elveiről
  • 1947 Willis Lamb és Robert Retheford megmérték a Lamb-eltolódást
  • 1947 Cecil Powell, C.M.G. Lattes, and G.P.S. Occhialini felfedezte a pi-mezont kozmikus sugárzás nyomok vizsgálatakor
  • 1947 Richard Feynman bemutatta a kvantumelektrodinamika általa kidolgozott propagátor megközelítését
  • 1948 Hendrik Casimir megjósolja a két párhuzamos síkkapacitás közötti elemi vonzó Casimir-erőt
  • 1951 Martin Deutsch felfedezte a pozitróniumot
  • 1952 David Bohm bevezette a a kvantummechanikában a saját értelmezését
  • 1953 Gell-Mann és Nishijima bevezetik a ritkaságot
  • 1953 R. Wilson megfigyeli 1.33 MeV-es gamma sugarak Delbruck-szórását ólommagok elektromos mezőjén
  • 1954 Chen Ning Yang és Robert Mills kifejleszt egy elméletet lokális mértékivarianciát megkövetelve izospin transzformációkra---az első nemabeli mértékelmélet
  • 1955 Owen Chamberlain, Emilio Segre, Clyde Wiegand és Thomas Ypsilantis felfedezte az antiprotont
  • 1956 Bruce Cork felfedezte az antineutront
  • 1956 Frederick Reines és Clyde Cowan antineutrínót észlelt (neutrínó-kísérlet)
  • 1956 Chen Ning Yang és Tsung Lee felvetette a gyenge kölcsönhatás paritássértését
  • 1956 Chien Shiung Wu felfedezte a gyenge kölcsönhatás kobalt bomlásakor fellépő paritássértését, amit kicsit később Leon Lederman más módon igazolt
  • 1957 Gerhart Luders bebizonyította a CPT-elméletet
  • 1957 Richard Feynman, Murray Gell-Mann, Robert Marshak, és Ennackel Sudarshan variációs közelítő (VA) Lagrange-függvényt javasolnak a gyenge kölcsönhatás esetére
  • 1958 Marcus Sparnaay kísérletileg bizonyítja a Casimir-effektust
  • 1959 Yakir Aharonov és David Bohm előrejelzi az Aharonov-Bohm-effektust
  • 1960 R.G. Chambers kísérletileg igazolja az Aharonov-Bohm-effektust
  • 1961 Murray Gell-Mann és Yuval Ne'eman felfedezi a fizika nyolcas útját ---SU(3) csoport
  • 1961 Jeffery Goldstone felvetette a globális fázisszimmetria-sértés lehetőségét
  • 1962 Leon Lederman megmutatta, hogy az elektronneutrínó és a müon neutrínó különbözik (kétneutrínó-kísérlet)

[szerkesztés] A Standard Modell fejlődése

  • 1963 Murray Gell-Mann és George Zweig felvetette a kvarkmodellt
  • 1964 Peter Higgs felvetette a helyi fázisszimmetria-sértés lehetőségét
  • 1964 John Stewart Bell megmutatta, hogy minden lokális rejtett paraméter elméletnek ki kell elégítenie a Bell-egyenlőtlenséget
  • 1964 Val Fitch és James Cronin megfigyelte a gyenge kölcsönhatás CP-sértését a K-mezon bomlásánál
  • 1967 Steven Weinberg lefektette a leptonok elektrogyenge elméletét
  • 1969 J.C. Clauser, M. Horne, A. Shimony, and R. Holt a Bell-egyenlőtlenség polarizáció korrelációs tesztjét javasolják
  • 1970 Sheldon Glashow, John Iliopoulos és Luciano Maiani feltételezi a c (charm)-kvark (charm= bájos) létezését
  • 1971 Gerardus 't Hooft megmutatta, hogy a Glashow-Salam-Weinberg elektrogyenge modell renormálható
  • 1972 S. Freedman and J.C. Clauser végrehajtja a Bell-egyenlőtlenség első polarizáció korrelációs tesztjét
  • 1973 David Politzer javasolta a kvarkok aszimptotikus szabadság elméletét
  • 1973 Wess és Zumino javasolja a téridő szuperszimmetriáját
  • 1974 Burton Richter és Samuel Ting felfedezte a pszi-mezont, bizonyítva a c-kvark (charm) létezését
  • 1975 Martin Perl felfedezte a tau-leptont
  • 1977 S. W. Herb megtalálta az üpszilon rezonanciát, bizonyítva a b-kvark (beauty/bottom) létezését
  • 1982 A. Aspect, J. Dalibard, and G. Roger végrehajtja a Bell-egyenlőtlenség egy polarizációs korrelációs tesztjét ami kizárja a konspirációs polározó kommunikációt
  • 1983 Carlo Rubbia, Simon van der Meer és a CERN-es UA-1 együttműködés megtalálta a gyenge kölcsönhatás W és Z közvetítő részecskéit
  • 1989 A Z-bozon rezonanciaszélességének mérése a CERN-ben megmutatta, hogy csak három kvark-lepton család létezik
  • 1994 A CERN LEAR Crystal Barrel kísérlet igazolja, hogy nemcsak kvark-antikvark, hanem gluon-gluon mezonok (egzotikus mezonok) is léteznek
  • 1995 18 éves keresés után a Fermilab CDF és D0 kísérlete megtalálta a t (top)-kvarkot váratlanul nagy tömeggel
  • 1998 A Super-Kamiokande (Japán) bejelentette első eredményét a neutrínóoszcilláció létezésére, ezzel igazolva, hogy legalább az egyik neutrínótípusnak van tömege
  • 2001 Az Sudbury Neutrínó Obszervatórium (Kanada) megerősítette a neutrínóoszcilláció létezését
  • 2005 A BNL RHIC gyorsítójának arany-arany ütközésében nagy viszkozitású „kvark-gluon folyadékot” találtak, ami esetleg a kvark-gluon plazma létrejöttére utalhat
  • 2007 A nagy hadronütköztető-gyűrű (LHC) várható indulása, jó esély a Higgs-bozon felfedezésére

[szerkesztés] Lásd még

Részecskefelfedezések évszámokban

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken