Vita:Csernobili atomkatasztrófa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Némileg hiányosnak érzem a történetet, egy szó sem esik arról, hogy a szovjet katonák helikopterről próbálták elzárni a sugárzást és oltani a tüzet homokzsákok ledobásával. Az is kimaradt, hogy az ország egész területéről odarendelt bányászokkal a 3. blokktól a föld alatt egy járatot építtettek, mivel tartottak attól, hogy az olvadás következtében még jobb elszabadul a sugárzó anyag a föld irányába. Ez nyilván azért volt veszélyes mert az elsőnél sokkal nagyobb erejű robbanás is a következménye lehetett volna az eseménysornak

Belarusz = Fehéroroszország, vagy ha mégis, akkor Belorusszia --Gergo 2006. március 6., 10:40 (CET)

Ezen már annyit vitáztunk a többiekkel, hogy én se tudom sose, melyik a helyes, de most Belarusz néven van a szócikk. Én amúgy eredetileg a Belorusszia írásmódot támogattam. – Alensha  2006. március 6., 19:47 (CET)

Jelenleg: Belarusz Köztársaság. [1]KovacsUr 2006. március 6., 20:05 (CET)

jó, de az a hivatalos neve, kellene egy rövid, köznyelvi név is. – Alensha  2006. március 6., 21:59 (CET)

Az szerintem Belarusz kell, hogy legyen (a Belorussziát csak az oroszoktól kapták, nem is szeretik különösképpen). – KovacsUr 2006. március 6., 22:04 (CET)

Már tegnap átírtam Fehéroroszországra, mert így használják mindenütt, én még életemben nem hallottam semmilyne platformon a Belarusz elnevezést. Sztem maradjon így. NCurse üzenet 2006. március 6., 22:00 (CET)

Erre csak: "The name has incorrectly been translated as "White Russia", a name that refers to a separate region." (enwiki) – KovacsUr 2006. március 6., 22:05 (CET)
Illetve: "White Russia is a name that was historically applied to different regions in Eastern Europe, most often to the region that roughly corresponds to the present-day Belarus. Many languages today continue to use this obsolete name when referring to Belarus, see wiktionary:Belarus. Because of its association with perceived Russian and Soviet imperialism, some people in Belarus consider the name derogatory." – KovacsUr 2006. március 6., 22:08 (CET)
A témát sokszor megvitattuk!
  • Jelenleg ezen nem hivatalos névvel azon területet illetik, amely Grodno, Kovno, Vitebszk, Vilna, Minszk, Mohilev, Volhinia és Podolia orosz kormányzóságokat foglalja magában. Pallas nagylexikon
  • Édesanyám 1938-ban kiadott földrajzkönyve is Fehéroroszország a néven ismerte!
  • A Beloruszia név a terület orosznyelvű elnevezése.
  • Belarusz az ország hivatalos fehérorosz/belarusz nyelvű elnevezése!
Mivel a lengyeleket sem polákoknak hívjuk és föleg Lengyelországot nem Polsa-nak (ahogy orosz nyelven) talán maradjunk az évszázados magyar nevénél mármint a Fehérorszországnál. Mivel azonban egy csomó szócikkben a hívatkozás, hol ilyen hol olyan, a jelenlegi átírányításokat meg kell tartani. Texaner 2006. március 7., 09:54 (CET)
Nem maradunk a tévedésen alapuló magyar elnevezésnél, mert 2006 van, és nem 1938. Ahol csak fehéroroszt látok, módosítani fogom. – KovacsUr 2006. március 7., 10:02 (CET)
Remélem szorgalmas leszel, és Lengyelországot is mindenhol javitod Polska-ra és Ausztriát is mindenhol kijavítod javítod Österreichre stb!!! Miért nem jó a nagyjából 500 éves magyar elnevezése? Texaner 2006. március 7., 10:11 (CET)
Szerintem elég világosan leírtam: mert az eredete téves, a jelentése sértő. Ennyi. Ma nem ez az ország és a nemzet neve. – KovacsUr 2006. március 7., 10:13 (CET)
szerintem a lehető legrosszabb elnevezés a Fehéroroszo., akármilyen régi is. Azt se mondjuk ugye a feketékre, hogy néger, meg a Down-kórra sem, hogy mongol idiotizmus. – Alensha  2006. március 7., 17:28 (CET)
Szerintem magyarul a négert négernek hívják. Mellesleg ez is azt jelenti, hogy fekete. Hogy az USA területén egy hasonló hangzású, azonos jelentésű szó pejoratív mellékjelentést kapott, az szerintem nem kell, hogy befolyásolja a magyar szóhasználatot. A Magyarországon felbukkanó rasszizmus - tudtommal - sosem vette célba a négereket. --GáBorg 2006. november 18., 23:12 (CET)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] link

[2] ezt egyelőre ideteszem, mert majd kell még – Alensha  2006. március 12., 14:18 (CET)

[szerkesztés] Áldozatok száma

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy kb. 4000 ember fog még meghalni az ezzel kapcsolatos betegségekben.

Ez nem igaz, több mint a kétszeresét becsülték, és azt is sokan kevésnek tartják (nem a Greenpeace, hanem komoly kutatók). Nekem most nincs időm, de ha valaki érez hozzá kedvet, a Nature Csernobil-cikkében rengeteg információt talál, amit bele lehetne dolgozni a cikkbe. --Tgr 2006. április 26., 11:00 (CEST)

A Magyar Radio Kossuth adoja egyik musoraban kb. 500 aldozatrol beszelt, a ZDF ma reggel a Greenpeace-re hivatkozva mintegy 100 ezer aldozatot emlitett, nem szamolva az atomkatasztrofat követo abortuszokat es halvaszületeseket. --Dr. Steller 2006. április 26., 11:03 (CEST)

Tudni kell a különbséget a közvetlen és a közvetett áldozatok között. Előbbi ugyanis azokat jelenti, akiknek halála egyértelműen a balesethez kapcsolható. Ezek például azok a munkások akik a baleset következményeinek elhárításában az első napokban részt vettek, és 3 hónapon belül meghaltak, 28-an vannak (238-ból). Az 56 közvetlen áldozat biztosan nem túl kevés. Másik dolog az összes(közvetett) haláleset számának meghatározása, mert ez csak statisztikusan lehetséges. A rákbeli elhalálozás valószínűségét a hirosimai sugárfertőzőttek elhalálozásai, és a kapott dózisok szerint állapították meg, melyek értéke pontosan ismert. Ezek alapján a számított érték 4000 fő. Nem tagadható, hogy az abortuszok oka a balesetet követő pánikkeltés, az ebből származó halálesetek sokszorosát teszik ki a fentieknek. Aronn 2006. október 10., 17:55 (CEST)

[szerkesztés] szó szerinti idézet

A katasztrófa című szakasz pontokba szedett része szó szerinti idézet a cikk végén megjelölt (http://www.npp.hu/tortenelem/balesetek3.htm) web lapról. Jelezni kéne, hogy szó szerinti idéuetről van szó. --GáBorg 2006. november 18., 22:54 (CET)

[szerkesztés] Anon beszúrása a cikkből

Tájékoztatás Magyarországon és a tények Az USZSZK azonnali hírzárlatot rendelt el a balesetet követő órákban. A hírzárlat különösen kiterjedt a KGST országokra. Azt kellett kommunikálni, hogy egy apró üzemzavar következtében sugárzás növekedés lépett fel, de ez nem káros a lakosságra. "Előre beütemezett karbantartás közben történt egy baleset, megnövekedett a sugárzási szint, ami azóta már helyre is állt, folyik a károk felmérése és a helyreállítás."(MTI,1986.04.28.) A Magyar Televízió április 28-án megszakította adását és közölte a balesetről szóló híreket. Pár perccel a híradó befejeztével újabb, és ezúttal részletesebb jelentés érkezett a távirati irodától, viszont ennek volt egy amolyan „titoktartási záradéka”, magyarán a lakosság tájékoztatását szinte megtiltották. "Nem sokkal azután, hogy a hírt elkezdtük mondani, megjött az MTI-től egy kicsit részletesebb jelentés, azzal a jelzettel, hogy szigorúan a szerkesztők tájékoztatására. Ez azt jelentette, hogy tilos nyilvánosságra hozni."- Bedő Iván, a Magyar Rádió munkatársa a TV2-nek 2006.06.01-én adott interjújában. Még aznap Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője, egy BBC hírre hivatkozva bejelentette a katasztrófát a 21 órai híradóban. Az adást letiltották, Bedőt pedig büntetésben részesítették. A Népszabadságban először április 28-án jelent meg hír a katasztrófáról, összesen 4 sorban a harmadik oldalon. Valószínűleg a 27-i és 28-i napot az „illetékes szervek” találgatással töltötték. Vajon hogyan és mennyire szabad a lakosságot tájékoztatni? Mit szabad a közvélemény tudtára adni és mit kell szigorúan elhallgatni? Majd ezekre a kérdésekre választ adva április 30-án létrejött Marjai József miniszterelnök-helyettes vezetésével a Csernobilról szóló tömegtájékoztatás irányítására rendkívüli kormánybizottság. Innentől kezdve a napilapok oldalain szinte minden nap érkezett hír Csernobilról és a magyarországi sugárterhelésről. 1986. április 30. „A Magyar Távirati Iroda azt az értesülést hozta nyilvánosságra, hogy az Országos Meterorológiai intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan végez műszeres légköri vizsgálatokat. Ezek a mérések hazánk légrétegeiben a csernobili atomreaktorban keletkezett szerencsétlenség után sem mutatnak változást. Az intézetek szakértői szerint a reaktor sérüléséből adódó következmények később sem veszélyeztetik hazánk lakosságát, országunk természeti környezetét.” – 4; Népszabadság; 1986. április 30. A kormánybizottság tagjai jól tudták, hogy ha nem kellően informálják a lakosságot, akkor a kialakuló bizalmatlanság nem kedvez a Paksi Atomerőmű újonnan épült és épülő reaktorblokkjainak beruházásának. „Sokan érdeklődtek szerkesztőségünknél, hogy a Paksi Atomerőműben milyen biztonsági rendszerek védelmezik a környezetet a nukleáris szennyeződéstől. (…) A Paksi Atomerőmű túlnyomásra van méretezve, tehát üzemzavar esetén se juthat ki radioaktív szennyeződés a hermetikus térből (…) Ez a legkorszerűbb és legbiztonságosabb megoldások egyike.” – 4; Népszabadság; 1986. április 30.

1986. május 1. „… a legfrissebb mérési adatok alapján a légkör és a környezet radioaktivitásának növekedése nem számottevő, a mért értékek alig térnek el a mindennapi értékektől.” – 5; Népszabadság; 1986. május 1. A lakosságot hiányosan tájékoztatták, ugyanis a hazánk légterébe április 29-én belépő radioaktív felhő (1. ábra) a záporok zivatarok hatására ekkor vált számadatokkal is észlelhetővé. Hazánkban ekkor a szennyezés legjobban az Észak-Dunántúlon, és a főváros környékén volt tapasztalható. Ezeken a területeken a cézium-137 aktivitáskoncentrációját a talajon a 2-5 kBq/m2 körüli értéknek mérték . (2. ábra)



  Igaz ez enyhe talajszennyeződésnek felel meg, mivel a Csernobil körüli legkisebb szennyezettség is 37-185 kBq/m2, amely a "kismértékű szennyezettség" kategóriájába sorolandó, a hazánkban mért értékek ennek körülbelül hetedét, nyolcadát tették ki. Akkoriban itthon senki nem tudta, hogy mivel jár egy ekkora sugárterhelés a talajon, ezért Győrött például a játszóterek homokozóit műanyag fóliával fedték le, vagy bevett módszer volt a homokozó teljes tartalmának kicserélése is, a gyermekek védelme érdekében. 1986. május 4. „A hazai műszaki ellenőrző szolgálat folytatja a levegő, a víz, a talaj, a növényzet és az élelmiszerek mérését. A radioaktív sugárszint a legfrissebb budapesti mérések szerint csökkent. A sugárzási szint mindenütt távol van az egészségre káros határtól. A polgári védelem szakemberei a fokozott elővigyázatosság érdekében továbbra is ajánlják, hogy gyermekek csak a tejipar által forgalomba hozott, ellenőrzött tejet fogyasszák, valamint hogy a frissen szedett nagy levelű zöldségeket (paraj, saláta, sóska stb.) fogyasztásra, illetve főzésre való előkészítés előtt bő vízben többször is mossák meg.(…)A hazai ellenőrző szolgálat mérései szerint fokozatosan csökken a hazánk légkörében lévő radioaktív anyagok utánpótlása…” – 5; Népszabadság; 1986. május 4.



A Népszabadság május 3-i lapzártája körül a légköri radioaktív koncentráció az ország keleti harmadában a normál érték öt- és tízszerese között mozgott, de az ország keleti határvidékein elérhette a tíz- és húszszorosát. (3. ábra) Ennek a valószínű oka talán az lehet, hogy a radioaktív felhő ekkorra az ország keleti részei felé húzódott. (4. ábra) Érthető, hogy a lakosság nem értette az eseményeket. Ha csökkent a káros radioaktív koncentráció, akkor miért kellett az elővigyázatosság érdekében például a salátát bő vízben többször átmosni? Ha valami, akkor nem az igazság, hanem az igazság eltitkolása okozott riadalmat a társadalomban.

1986. május 5. Miközben a sajtó arról számolt be, hogy a felrobbant erőmű körzetében folytatják a helyreállítási munkálatokat, azzal vádolta a nyugati lapokat, hogy azok nem egészségügyi, hanem politikai értékeléseket közölnek, ezáltal próbálják hisztériakeltéssel elítélni a Szovjetuniót. Ezen a napon dr. Sztanyik B. László sugárbiológus nyilatkozott a szennyezés ártalmatlan hatásáról a Népszabadságnak: „(…)A Magyarországra bekerült szennyezett légtömegekben is van radioaktív jódizotóp. Ezzel mindennap foglalkozunk, az orvostudomány fölhasználja a pajzsmirigyműködés vizsgálatára. Ilyenkor százezer egységnyi radioaktív jódot kell adni ahhoz, hogy biztonságosan lehessen a pajzsmirigy működését megállapítani. Ezt nap mint nap adjuk a betegeknek. A százezer egység óriási mennyiség azokhoz az értékekhez képest, amelyeket a magyarországi légköri viszonyok mellett mért szennyeződések mutatnak. Nálunk több nap átlagában számolva egy egység lehetett egy köbméter levegőben.” – 3; Népszabadság; 1986. május 5. Azóta újabb kutatások láttak napvilágot az ekkor jelenlévő 131-es jódizotópok élettani hatásairól. A jód-131 a tejjel jut a szervezetbe és elsősorban a gyermekekre veszélyes. A gyermekek átlagos pajzsmirigy-dózisa, a Szovjetunión kívüli Európában 1 és 20 mSv között volt , ami a felnőttek pajzsmirigy dózisának átlagosan az ötszöröse volt. Persze valószínűsíthető, hogy a szakember nem volt tisztában a valós adatokkal, és azért nyilatkozta a fentieket. A valós adatokat nyilván, akik közel álltak a tűzhöz ismerhették, mivel a másnapi sajtóban újabb felhívás jelent meg arra vonatkozóan, hogy a gyermekek csak a tejipar által forgalomba hozott tejet fogyasszák. 1986. május 6-7.



A radioaktív felhő május 4-én ideiglenesen elhagyta az országot, de egy kelet felől érkező légköri áramlatnak köszönhetően május 6-án délután újra hazánk felé sodródott. Ennek következtében a keleti-, déli határvidékeken, különösen Szeged és Nyíregyháza körzetében a cézium koncentráció 10 és 100 Bq/m3 volt, ami akkora, mint amit Svédországban a baleset másnapján mértek. Ekkora koncentrációt valószínűleg a magyar mérőállomások is megállapítottak, a másnapi sajtóban érdekes módon egyetlen szó sem esett a hazai háttérsugárzás mértékéről. 1986. május 8-9. A hazai lapokban nap mint nap számoltak be arról, hogy a szovjet szervek urai a helyzetnek, és már nagyban csökkent a sugárzás Csernobilban. Ez az az időszak volt, amikor a sajtóban igazán foglalkoztak a szerencsétlenséggel, és sorra kerültek elő az adatok többek között a 204 szovjet sugárfertőzöttről vagy a szerencsétlenség első óráiról készült mentési jegyzőkönyvről. A magyar állapottal kapcsolatban a május 8-án megjelenő Népszabadság foglalkozik. A lapban ellentétes hírek jelennek meg.

A harmadik oldalon az első cikk arról ír, hogy a WHO szerint az óvintézkedések indokolatlanok, mivel megállapított, hogy a radioaktív anyagok már felhígultak. Egy cikkel alatta pedig az olvasható, hogy hazánkban a sugárzás szintje nem változott, sőt légmozgások következtében kisebb ingadozást mutat5 és a lakosság számára az elővigyázatosságból javasoltakat továbbra is ajánlják. 1986. május 16. „Hazánkban visszaállt a természetes háttérsugárzás A legújabb mérések adatai hazánk légkörében, a talajban és a felszíni vizeken is a csernobili reaktorbaleset előtti természetes értékeket mutatják.” – 1; Népszabadság; 1986. május 16.

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Csernobili_atomkatasztr%C3%B3fa"


--Lily15 üzenet 2006. november 26., 10:03 (CET)