Pápai Nagytemplom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A pápai Nagytemplom a főtéren, a város jelképe
Nagyít
A pápai Nagytemplom a főtéren, a város jelképe

A pápai nagytemplom az elmúlt évszázadban Pápa város egyik meghatározó jelképévé vált.

[szerkesztés] Története

Már a 13. századtól vannak írásos forrásaink arról, hogy mivel Pápa biztosan főesperességi székhely volt, kellett valamiféle templommal rendelkeznie. Az első templom, amely valószínűleg egyben plébániatemplom is volt, a román stílus jegyében születhetett, valószínűleg a mai templom körülbelüli helyén, I. Szent István király templomépítő törvénye alapján. A templom növekedhetett, bővülhett, kiegészülhetett hajókkal, és így létrejöhettet a mostani templom közvetlen elődje, egy gótikus templom, amelyről szintén vajmi keveset tudunk. A régészeti kutatások azt mutatják, hogy a mai templom alatt helyezkednek el romjai, amelyeket a közeljövőben akár fel is tárhatnak majd.

A templomot több csapás mellett egy 1751-ben keletkezett tűzvész tette tönkre. Több javítás és festést követőpen a jelenlegi templomot 1774-ben gróf Eszterházy Károly egri püspök, pápai földesúr költségén kezdték el építeni, Fellner Jakab uradalmi építész által készített tervek alapján, az ő halála utána a megkezdett munkát Grossmann József vezette. A templom 15 év alatt épült fel. A végleges díszítések elkészülte után, 1795 május 3-án szentelte fel Pierer József veszprémi püspök.


[szerkesztés] Belülről, bővebben

A templomot nagy méretei miatt szokták csarnoktemplomnak is nevezni, amely már nem teljesen a barokk túldíszített stílusában, de annak jegyeit még erősen magán viseli. Az építkezéskor a templom már a klasszicizmus felé hajló barokkban, a copfban valósult meg. A templom méreteit tekintve órási, a Dunántúl legnagyobb hatású épülettömbje: hossza 42 méter, szélessége 22 méter, belső tere 24 méter magas. A két torony magassága eléri a 72 métert.

A homlokzat hatalmas tömegét a timpanonnal és a fölötte lévő három szoborkompozícióval a könnyed szerekezetű oszlopokra támaszkodva oldották meg. A tornyok gyönyörű, rézborítású összetett sisakokban végződnek 72 méter magasan.

A templomba a főkapu vezet be, ahonnan a falakat borító süttőről és bakonyszücsről származó márványburkolat vöröses és sárgás színe fogja meg és vezeti tovább a látogatüt a főoltár felé. A hatalmas vasajtón belépő látogató látásmódjához készültek el a mennyezetfreskók is. A freskókat Franz Anton Maulbertsch alkotta 1781-1783 között. A három kupolafreskó, a szegélyképek és a főoltárkép együttesen mondják el Szent István első vértanú életét. A három kupolában Szent István és társai diakónussá avatása (első), prédikálása (második), a szent elfogatása (harmadik) látható. A vértanú sorsa jeruzsálemi megkövezésével a főoltárképen teljesedik be, amely Hubert Maurer alkotása.

A templom képeinek témája meglehetősen hasonlítanak a római Sancto Stefano Rotondo templom képeire. (Inkább elméleti síkon, mint sem tervezési hasonságban, ez azért lehet, mert Eszterházy Károly hosszabb időt töltött Rómában és megtetszhetett neki ez a stílus).

A főoltár hatalmas tömegét többek között Szent István és Szent László carrarai márvány szobrait Prokop Fülöp készítette. Ugyanő faragta a régi gyóntatószékeket, a keresztelőkutat és a szószéket.

A templomnak négy mellékoltára van, amelyek Zirckler János alkotásai. Ezek Nepomuki Szent János, Szent Anna, Szent József és Boromei Szent Károly tiszteletére lettek szentelve.

Szintén Maulbertsch festette a sekrestye, a Szűz Mária-kápolna és a két oratórium (kórus) freskóit is. Jelenleg a Szűz Mária-kápolnában található egy kiállítás, ahol megtekinthető Szent Martiális vértanú csontváza is.

Különösen szép és értékes alkotások a templom bronz keresztelőmedencéje és a libanoni cédrusból faragott szószék.

A falakon lévő terrakottából készült stációkat Cziráki Lajos készítette.

A nagytemplom alatt található egy kripta, amelyben nyugszik az Esterházy család több tagja és néhány pápai nemes, polgár.

[szerkesztés] Külső hivatkozások