Úr

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az emberek közötti megszólításról szól. További jelentéséhez lásd: Isten.

Az úr eredeti jelentése szerint olyan férfi, akinek hatalma és tekintélye van. Az úr címet kezdetben az uralkodók használták. Később a nemeseket és az egyházi személyeket is megillette ez a cím. Az iparosodás idejében a tulajdonos, munkáltató is úrrá vált. Ezenkívül az asszonyok is uruknak szólították a férjüket.

Ma számos különböző jelentése van attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben használjuk. Régies értelemben a szót gavallér, „úriember” értelemben használják. A kommunista uralom alatt pejoratív értelmet kapott; úr a kizsákmányoló osztályhoz tartozó ember vagy annak megfelelő erkölcsöt mutató férfi volt. A szót azonban mindmáig gyakran használják udvarias megszólításként is. A zsidó eredetű vallásokban (judaizmus, kereszténység, iszlám) az Úr szó Istenre utal (Úristen). A keresztény vallásban Jézus gyakori elnevezése az Úr Jézus vagy Úr Jézus Krisztus.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A szó etimológiája

A magyar úr szó eredeti formája uru volt, ami „fejedelmet”, „uralkodót” jelentett, és a honfoglalás, illetve az első Árpád-házi királyok korában még valószínűleg csak a törzsfők (vezérek), illetve a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek, királynénak járó asszony cím. Az úr szóból származik többek között az ország szavunk is (eredetileg uruszág). [1] Lásd: ország!

[szerkesztés] Vallás

A mindig nagybetűvel írt Úr a bibliai Isten egyik fő jelzője (Úristen), illetve eredetileg Jahve helyettesítő neve (héber Adonai, görög Κυριος, ejtsd: küriosz, latin Dominus). A keresztények gyakran használják az Úr vagy a mi Urunk kifejezést Jézusra hivatkozva.

Az iszlám tágabb értelemben használja. Az Úr megszólítást használják Allahra, vagyis Istenre, valamint Jézusnál, Mózesnél, Mohamednél és a többi próféta vagy neves személyiség nevének használatakor is.

A buddhizmusban és hinduizmusban kevésbé használatos, mint a monoteista hagyományok szerint (pl.: Buddha Urunk, Vishnu Urunk).

Az újpogány vallásokban is feltűnik, például a wicca a férfi istenüket hívja így, vagy az Ősmagyar Táltos Egyház istenhármasából a főistennek ez a neve.

[szerkesztés] Társadalmi rang és cím

A feudalizmusban az úr a francia seigneur szóhasználatából ered. Arisztokratikus rangot jelentett; azt jelezte, hogy az illető egy földterület fölött uralmat gyakorol, valamint az ott élő jobbágyok (servant) termékeivel és munkaerejével rendelkezik. A jobbágyok esküt tettek, hogy szolgálják az urukat. Ezek az urak hasonlóképpen felesküdtek a királyuk vagy más náluk nagyobb földesúr szolgálatára. Az uraknak többféle típusa és rangja volt. (földesúr, lovag, királyi szerviens, stb.)

Európa egyes országaiban különböző elnevezésekkel éltek: angol területen lord, a skótoknál laird, spanyolul señor, olaszul signore, németül Herr, lengyelül pan.

Gyakran az igazságosság és hősiesség jelképének tekintik a középkori urakat, lovagokat.

Később általában a nemeseket illette meg az úr cím. Angliában a parlament felsőházában csak a főnemesek foglalhattak helyet, innen ered a Lordok Háza („Urak háza”) megnevezés is. A parlamentnek minden nemes automatikusan tagja volt. A máig használt elnevezés ennek emlékét őrzi.

A polgárosodás idején a birtokosok, gyártulajdonosok, munkaadók váltak úrrá.


[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. ISBN 9639374121