Németújvári glosszák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Németújvári glosszák 363/a levele
Nagyít
A Németújvári glosszák 363/a levele

Németújvári glosszák, magyar nyelvű lapszéli, sorközi feljegyzések egy 1470-ből származó latin nyelvű szentbeszédgyűjteményben. A nyelvemléket a németújvári ferences kolostor könyvtárában Fejérpataki László fedezte fel. Maga a gyűjtemény magyar papok számára készült, s névtelen írójuk célszerűnek látta a szöveg néhány szava, illetve kifejezése után a megfelelő magyar kifejezéseket is odavetni, talán azért, hogy a prédikátor munkáját a magyar szónoklatra való előkészülésben megkönnyítse. Ezek az úgynevezett szövegközi jegyzetek. Később a kódex valamelyik használója – írásából és nyelvéből ítélve még szintén a XV. században – a szavak fölé és a lap szélére jegyzett hasonló kisegítő jegyzeteket, ezek a sorközi és lapszéli jegyzetek.

Az ilyen típusú nyelvemlékek nem összefüggő szövegek ugyan, mindazonáltal sok becses anyagot tartalmaznak. A kódex anyagából kiemelendő három ritka szava: „lewsag" (szégyen, összefügg a Jókai-kódex „leuzat", „lewzat" alakjával), „meraz" (hitvány), „vanalat" (siker).

A kódex ma is Németújváron található.


[szerkesztés] Források

Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)