Richelieu-osztály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
[szerkesztés] A Richelieu-osztály (1935-1971)
A francia haditengerészet az olasz Littorio-osztály fenyegetésére adott válaszként kezdte tervezni 4 hajóból álló új csatahajó-osztályát. Az eredmény fantasztikus lett, ugyanis az egyik legjobb csatahajót sikerült létrehozniuk. A hajók közül egyedül a Richelieu készült el időben ahhoz, hogy részt vehessen a második világháború harcaiban. A Jean Bart nevű Franciaország bukásakor elmenekült egy afrikai francia gyarmati kikötőbe, ahol az 1942-es partraszállás során az USS Massachusetts (csatahajó) ágyúi megrongálták és végül csak jóval a háború befejezése után lett készen teljesen, így a világ legutolsónak befejezett csatahajója címet nyerte el.
Az osztály másik két tagja közül a Clemenceau befejezetlen hajótestét a németek megtalálták, és záróhajóként akarták felhasználni, de egy szövetséges légitámadás elsüllyesztette. A negyedik, a Gascoigne rendelését visszamondták, építése el sem kezdődött.
[szerkesztés] A Richelieu felépítése
A Gascoigne-t megváltozott tervek alapján építették volna. A Richelieu az egyik legjobb konstrukcióval rendelkező csatahajó volt a második világháborúban. 8 darab 381 mm-es lövegének a tűzereje megegyezett a Bismarckéval, sőt ágyúinak a lőtávolsága felül is múlta a Bismarckét. Egyetlen kritika a jobb páncélozhatóság és az agresszív üldöző beállítottság miatt az előfedélzeten elhelyezett két négycsövű ágyútornyot éri, ugyanis szerencsés találat esetén a hajó fő fegyverzetének a fele kieshetett volna a harcból, és azokkal hátrafelé lőni egyáltalán nem lehetett. A másodlagos fegyverzetet eredetileg 15 db 15 cm-es löveg alkotta volna, de ezt a számot végül 9 db-ra csökkentették.
A hajó farfedélzetén egy katapultot helyeztek el a hajó által szállított repülőgépek számára, valamint egy hangárt a tárolásukra és a javításukra. Ezt a Richelieu 1942-es amerikai felújítása során eltávolították és helyére 4 db, egyenként 2 db kétcsövű 40 mm-es légvédelmi gépágyúnak helytadó lőállást szereltek fel. Ezenkívül még annyi légvédelmi löveget szereltek fel rá, hogy a világ egyik legerősebb légvédelmével rendelkező csatahajójává vált.
Harcértékét növelte még az általa elérhető maximális sebesség is: a tengeri próbáin 32 csomót mértek, és 30 csomós sebességet volt képes huzamosabb ideig tartani. Mindezt 6 db Indret kazánja és 4 db Parsons turbinája által leadott 150 000 lóerő segítségével érte el.
Hatótávolsága nem tartozott ugyan a kimagaslóan jó értékek közé, 18 csomós sebesség mellett 5000, 24 csomóval pedig 3417 tengeri mérföldet tehetett meg. A 47 548 tonnás maximális vízkiszorítású hajótest remek védettséggel bírt, a hajó 248 méteres hosszának nagyrészét erős páncéllemezek védték az ellenséges gránátoktól, melyek vastagsága a vízvonalnál elérte a 387 mm-t.
A páncélfedélzetet nemkülönben erős páncéllemezek védték, melyek vastagsága a felső fedélzeten 170 mm, az alsó fedélzeten, mely a gépházakat védte, pedig 100 mm volt. A víz alatti páncélvédettsege a legjobb volt a világon: a francia mérnököknek sikerült olyan rendszert alkotniuk, mely segítségével a Richelieu és testvérhajói akár súlyos vízalatti károsodást is elviselhettek volna komoly probléma nélkül.
A Richelieu Franciaország bukásakor elmenekült Dakar kikötőjébe, ám ekkor még csak 95 %-ban készült el. Sérülés nélkül megúszott egy szövetséges-szabad francia közös támadást, majd angol repülőgépek torpedótalálataitól sérült meg.
A szövetségesek 1942-es észak-afrikai partraszállása után New York-ba küldték átalakításra, majd 1944-45-ben a szövetségesek keleti flottájában teljesített szolgálatot. A háború után Indokínában szolgált a franciák ottani háborúsága alatt. Testvérhajója, a Jean Bart csak a háború vége után készült el végleg, majd 1971-ben küldték a hajóbontóba.


Based on work by