Theopomposz (történetíró)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Theopomposz (Khiosz, Kr. e. 378 vagy 377 - ?,?) görög történetíró
Fiatalkorában apjával, Damaszisztratosszal együtt Spárta-barátságuk miatt száműzték Khioszról. Száműzetése alatt beutazta egész Görögországot. Egyes kutatók feltételezése szerint Iszokratész tanítványa is volt. Kr. e. 352-ben mint szónok nyert első díjat az Artemiszia által férje, Mausszólosz temetésén rendezett múzsai versenyen. Hosszabb időn át Makedóniában tartózkodott II. Philipposz udvarában. Kr. e. 333-332 körül Nagy Sándor támogatása folytán visszatérhetett szülőhazájába, ám az uralkodó halála után (Kr. e. 323) ismét száműzték. Hosszabb bolyongás után I. Ptolemaioszhoz menekült Egyiptomba, ő azonban mint gyanús, zavarkeltő elemet meg akarta gyilkoltatni, s csupán barátai közbenjárása mentette meg az életét. Halálának helye és ideje ismeretlen.
Theopomposz szónokként számos beszédet írt, egyes címek („Prosz Euagoran", Euagoran ciprusi királyhoz; „Panathénaikosz", Panathénaiai ünnep) jelzik a kapcsolódást Iszokratész közismert témáihoz. Megkísérelt beavatkozni a gyakorlati politikába is, ahogy ezt az „Episztolai Khiai" (Khioszi levelek) és „Szümbuleutikosz prosz Alexandron" (Tanácsadó Aéexandrosznak, azaz Nagy Sándornak) címek tanúsítják.
Történetírói munkássága a két könyvből álló Hérodotosz-kivonatával kezdődött. Első nagy, önálló műve a „Hellénika", vagy teljesebb címén a „Hellénikai hisztoriai" (Görög történelem) volt, amely 12 könyvben a Kr. e. 411/110-től a Kr. e. 394-ig atrtó időszakot dolgozta fel, tehát a thuküdidészi mű végétől a knidoszi ütközetig, a spártai tengeri hatalom bukásáig terjedő időt. Nem elsődleges forrás, mivel majd' ötven évvel a tényleges események után íródott, de minden bizonnyal jelentős régebbi irodalmat használt fel. A műből ránk mindössze húsz jelentéktelen töredék maradt, amelyek nem adnak világos képet az egész mű jellegéről.
Másik nagy műve a „Philippika", vagy teljes címén „Philippikai hisztoriai" (Philipposz története). Ebben 58 könyvben dolgozta fel nem csupán II. Philipposz makedón király történetét, hanem a király tetteit vezérfonalként használva időben és térben szélesebb történelmet („hai te tón Hellénón kai barbarón praxeisz", a görögök és a barbárok tettei) írt. Ebből jóval több (mintegy 300) töredék maradt fenn, közel 500 sor terjedelemben. A mű egyes kitérői többször visszanyúlnak a Philipposz előtti időkre, a Kr. e. V. századra is. A Hérodotosz-kivonattal és a Hellénikával együtt a Philippika folyamatos tájékoztatást adott a görög történelemről. Egyes részeikből később több önálló gyűjtemény is készült („Az athéni demagógok", „Csodálatos esetek", „A delphoi kincsek elrablása", stb.)
Theopomposz műveit sokáig olvasták, közvetlen felhasználása főleg Plutarkhosznál és Cornelius Neposnál mutatható ki.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.


Based on work by