Hontmarót

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hontmarót (szlovákul Hontianske Moravce): falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban. Apátmarót és Egyházmarót egyesítése. 2001-ben 813 lakosából 747 szlovák és 47 ukrán volt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Korponától közúton 20 km-re északnyugatra fekszik.

[szerkesztés] Története

1135-ben a bozóki monostor birtokainak összeírásában Morout alakban említik először. Neve alapján eredetileg morvák lakta település lehetett. Következő említése 1252-ben történik, amikor IV. Béla király a zólyomi erdőóvók itteni földjét Preyzazlo comesnek adja. Károly Róbert, majd Nagy Lajos király is szabaldalmakat adott a településnek, melyeket Mátyás is megerősített. A 16. századra azonban jobbágyközséggé alakult vissza, birtokosai a Zmeskall és a Bartakovics család voltak. 1910-ben Apátmarótnak 330, Egyházmarótnak 351 túlnyomórészt szlovák lakosa lakosa volt. Egyházmaróton jelentős magyar kisebbség is lakott. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Az evangélikus templom 1882-ben épült, a korábbi 16. századi templom helyén.
  • A Zmeskall-kastély 1868-ban épült klasszicista stílusban.
  • A falunak gazdag népi hagyományai, népviselete van.

[szerkesztés] Híres emberek

  • Itt született 1897-ben Julius Bateľ zenepadagógus, népzenekutató.
  • Bartók Béla mintegy 180 népdalt gyűjtött a faluban, ahol először 1913-ban járt.
  • A falu papja volt 1852 és 1862 között Szeberényi Gusztáv evangélikus egyházi író.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken