Törökország politikai rendszere

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Törökország

Törökország politikája

Lásd még:

Politika portál

Törökország politikai rendszere szekuláris, parlamenti, reprezentatív demokrácián és a hatalom szétválasztásán alapszik. A kormány vezetője a miniszterelnök; a török parlamenti válaszásokon több párt képviselőire szavazhatnak az állampolgárok. A végrehajtó hatalom a kormány kezében van, míg a törvényhozásban mind a kormány, mind a parlament részt vesz. A bírói hatalom a végrehajtói és törvényhozói hatalomtól függetlenül működik. Törökország jelenlegi alkotmányát (Anayasa: Fő Törvény) 1982. november 7-én fogadták el.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Végrehajtó hatalom

Az államfő szerepét a köztársasági elnök (Cumhurbaşkanı) tölti be. A köztársasági elnököt hétévente választja a Nagy Török Nemzetgyűlés (országgyűlés). A köztársasági elnöknek nem kell feltétlenül a parlament tagjának lennie. A jelenlegi köztársasági elnököt, Ahmet Necdet Sezer-t 2000. május 16-án választották meg.

A végrehajtó hatalmat a miniszterelnök (Başbakan), és a minisztertanács (Bakanlar Kurulu) gyakorolja. A minisztereknek parlamenti tagsággal kell rendelkezniük, a miniszterelnöknek azonban nem. A miniszterelnököt a parlament választja bizalmi szavazással. A jelenlegi miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan; pártja, a konzervatív iszlám-orientált AKP megnyerte a 2002-es választásokat. Az országgyűlés elnöke Bülent Arınç, ugyancsak az AKP tagja. Az Alkotmánybíróság vezetője Mustafa Bumin. A török hadsereg vezérkari főnöke Hilmi Özkök.

[szerkesztés] Törvényhozó hatalom

Törökországban a törvényhozó hatalmat az 550 fős Országgyűlés (Türkiye Büyük Millet Meclisi- Nagy Török Nemzetgyűlés) gyakorolja, melynek tagjai 81 tartományt képviselnek. Az országgyűlési képviselőket 5 évre választják arányos érdekképviselet alapján, 10%-os választási küszöbbel. Ahhoz, hogy egy párt bejuthasson a parlamentbe, a nemzeti választásokon a szavazatok 10%-át kell megszereznie. Egyéni képviselőknek a képviselt tartomány szavazatainak 10%-ára van szüksége a parlamentbe jutáshoz. A török hadsereg nem hivatalosan ugyan, de fontos szerepet játszik a politikában, mint a szekuláris, egységes köztársaság védelmezője. Az antiszekulárisnak vagy szeparatistának minősített pártokat a bírói hatalom betilthatja. Törökországban jelenleg többpárt-rendszer van, a fiatal köztársaság első éveiben azonban egypárt-rendszer uralkodott.

[szerkesztés] A legfontosabb politikai eszmék Törökországban

A török alkotmány és a legtöbb párt politikája az alábbi eszmékre épül:

Más politikai eszmék és ideológiák is hatással voltak (vannak) egyes török pártokra:

[szerkesztés] Pártok és választások

1950-től kezdve a török parlamenti választásokon a konzervatív pártok domináltak. Bár a jelenleg hatalmon lévő Az Igazság és Fejlődés Pártja iszlámista alapokon nyugszik, mégis a DP politikai tradíciójával azonosítja magát. A baloldali pártok - melyek közül a legfigyelemreméltóbb a CHP, melynek egyre inkább csökken a népszerűsége a választásokon - leginkább a nagyvárosok, tengerparti régiók, középosztálybeli munkások és kisebbségi csoportok (pl. alevik, kurdok) szavazataira számíthatnak.

A 2002. november 3. -as parlamenti választások eredménye Törökországban
Pártok Szavazatok Mandátumok
No. +− % No. +−
Az Igazság és fejlődés Pártja (Adalet ve Kalkınma Partisi) 10 779 489 34,3 +18,8 363 +252
Köztársasági Néppárt (Cumhuriyet Halk Partisi) 6 099 083 19,4 +10,5 178 +178
Az Igaz Ösvény Pártja (Doğru Yol Partisi) 3 004 842 9,5 -2,5 0 -85
Nemzeti Mozgalom Pártja (Milliyetçi Hareket Partisi) 2 622 545 8,3 -9,7 0 -129
Fiatalok Pártja (Genç Parti) 2 277 651 7,2 +7,2 0 +0
Demokrata Néppárt (Demokratik Halk Partisi) 1 953 627 6,2 +1,5 0 +0
Az Anyaország Pártja (Anavatan Partisi) 1 610 708 5,1 -8,1 0 -86
Baloldali Demokrata Párt (Demokratik Sol Parti) 385 950 1,2 -21,1 0 -136
Más 2 714 533 8,6 * 9 +6
Érvényes szavazatok száma 31 448 428 100,00   550  
Érvénytelen szavazatok 1 284 982  
Összesen 31 448 428
(79,00%)

[szerkesztés] Bírói hatalom

A bírói hatalom szabadságát és függetlenségét az alkotmány garantálja. Nincas olyan szervezet, személy vagy intézmény, mely beleavatkozhat a bíróságok működésébe. A törvényhozó és végrehajtó hatalomnak pedig alá kell vetniük magukat a bíróság döntésének. A bíróságoknak számot kell adniuk a döntéseikről az alkotmányban előírtaknak, a törvényeknek, a jogtudományak és személyes meggyőződésüknek megfelelően.

A török bíróságokon nincs esküdtszék, minden ügyben a bírók rendelkeznek, miután meghallgatták az ügyvédek és ügyészek érvelését. Kisebb polgári ügyekben, kihágásokban és vétségekben egyetlen bíró, az ún. "békebíró" dönt; a büntetés mértéke kisebb pénzbüntetésektől rövidebb fogházbüntetésekig terjed. Nagyobb polgári peres ügyekben és bűncselekményekben három bíróból álló elsőfokú bíróság ítélkezik. Bármilyen bűnügyben lehet fordulni a másodfokú bírósághoz.

Minden bírósági ügy nyílvános, ha mégis a nyilvánosság kizárásával történik egy tárgyalás, a bíróságnak meg kell indokolnia a döntést. Mind vádeljárást, mind a döntéshozatalt az alkotmány szabályozza. Egyetlen bírát vagy ügyészt sem lehet leváltani, hatalmát korlátozni vagy nyugdíjazni saját beleegyezése nélkül. Mindazonáltal a bíráknak bizonyos életkor elérése után nyugdíjba kell vonulniuk. A gyermekbíróságok más rendszer szerint működnek.

Ha a bíró döntését, magatartását kétségbe vonják, az Igazságügyi Minisztérium engedélyével egy különleges, jogtudósokból és rangidős bírókból álló testület vizsgálja ki az ügyet.

Az Ügyvédek és Ügyészek Főtanácsa felelős a bírósági egységért, a bírák kijelöléséért és a bírói engedély kiadásáért. Törökország jelenlegi miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan, a mai napig is a Főtanács vezetője.

Törökország jelenleg egy új, Bírósági Hálózati Rendszer (UYAP) bevezetésén dolgozik. A bírósági ítéletek és dokumentumok (információ az aktákról, szakértői vélemények stb.) elérhetőek lesznek az Internet segítségével.

Törökország elfogadja az Európai Emberjogi Bíróság, mint felsőbíróság döntéseit. Törökország ugyancsak elfogadja hogy döntéseit a nemzetközi jog alapján hozza meg.

[szerkesztés] Forrás