Oszkok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az oszkok Dél-Itália történelem előtti lakói. Eredeti campaniai települési területük fokozatosan összeszűkült. Azonosak lehettek a történeti auruncusokkal, más néven ausonokkal. Amikor a szabell népek felváltották őket Campaniában és másutt, nevük tovább élt az újonnan jöttek nyelvének megnevezésében, amelyet a római szerzők oszk nyelvként említenek. A szamniszok, frentanusok, campanusok, lucanusok, bruttiusok és mamertinusok mind oszkul beszéltek, a három első nép módosított etruszk ábécével betűzte le az oszk szavakat, a többiek görög vagy latin jelekkel. Sok oszk felirat maradt ránk, a legtöbb az i. e. 3. század és i. e. 1. század közti időből. Az oszk a volscus és az umber nyelvekkel együtt az italikus nyelvek egyik ágát alkotta, míg a másik csoportba a latin és a faliscus tartozott. Itáliában sokáig használták az oszk nyelvet: Sztrabón szerint Rómában az úgynevezett atellanai bohózatokat még Augustus római császár korában is oszk nyelven adták elő.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.


Based on work by