Aleut-szigeteki csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Aleut-szigeteki csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Amerikai katonák utánpótlást vonszolnak a hóban Attu szigeten 1943 májusában. Járműveik nem működtek a sarki viszonyok között. |
|||||||||
|
|||||||||
| Szembenálló felek | |||||||||
|
Egyesült Államok Kanada |
Japán Birodalom |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
|
Francis W. Rockwell Albert E. Brown Simon Bolivar Buckner, Jr. |
Yasuyo Jamaszaki |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| 144,000 | 8,500 | ||||||||
| Veszteségek | |||||||||
| 1,481 halott 2,500 sebesült |
2,351 halott | ||||||||
Az aleut-szigeteki csata az Alaszkához (USA) tartozó Attu és Kiska szigetein zajlott, 1942. június 6-tól 1943. augusztus 15-ig.
A japán hadművelet stratégiai célja az lett volna, hogy megossza az amerikaiak figyelmét a midwayi csata kezdetekor – a két sziget elfoglalása felvillantotta annak veszélyét, hogy a japánok olyan szárazföldi légibázist hozhatnak létre, ahonnan akár az USA nyugati partját is elérhetik. (Ennek megvalósítása egyébként túlságosan nagy költségekkel járt volna, és Japán nagy hatótávolságú bombázókkal sem rendelkezett.) A szigetek visszaszerzése – mely a távolság, az időjárás és a terepviszonyok miatt végül több mint egy évig tartott – presztízskérdés volt az amerikaiak számára: az 1812-es angol-amerikai háború óta nem lépett ellenséges haderő az Egyesült Államok földjére. (A mai napig az aleut-szigeteki csata volt az utolsó az Egyesült Államok területén szuverén nemzetek által vívott ütközet.)
Az aleut-szigeteki csatát az Egyesült Államokban „az elfelejtett csata”-ként szokás emlegetni, részben azért, mert vele párhuzamosan zajlott a jóval közismertebb guadalcanali ütközet is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A japán támadás
1942. június 3-án japán bombázók intéztek támadást az Unalaska szigetén található Dutch Harbor ellen. A rossz időben csak a gépek fele találta meg célpontját, nem okoztak nagy pusztítást, de így is 78 amerikai katona halt meg.
Az 1942. június 6-án Kiskát, majd a következő napon Attut megszálló japán egységek kezdetben alig ütköztek ellenállásba. Az őslakosok többségét az amerikaiak már korábban erőszakkal kitelepítették, és délkelet-alaszkai táborokba internálták, ahol sokan közülük éhenhaltak vagy valamilyen betegség áldozatai lettek. A szigeteken maradt 42 személyt Hokkaidóra, az Otaru melletti börtöntáborba vitték, amelyet tizenhatan nem éltek túl.
[szerkesztés] A szövetségesek válasza
1942 augusztusában az USA létrehozott egy légibázist Adak szigetén, és bombázni kezdte Kiskát. A Charles McMorris ellentengernagy vezetése alatt álló tengerészeti erők feladata a japán utánpótlás lehetetlenné tétele volt. A parancsnok-szigeteki csata után a japánok már csak tengeralattjárókkal tudták ellátni aleut-szigeteki csapataikat.
Attu visszafoglalása 1943. május 11-én kezdődött. A műveletet megnehezítette, hogy nem álltak rendelkezésre partraszállóhajók – a part terepviszonyai egyébként is jelentősen megnehezítették a partraszállást –, és a rendkívül rossz időjárást is elviselni képes felszerelés. Sokan szenvedtek fagyási sérüléseket, mivel a felszerelés alapvető darabjait sem lehetett a szigetekre szállítani, vagy, ha oda el is jutottak, a tundrán nem működő járművekkel nem lehetett a rendeltetési helyükre szállítani őket. A japánok nem támadták meg az érkező amerikaiakat, hanem a sziget magasabb részein vették be magukat.
Attun 549 amerikai halt meg és 1148 szenvedett sérüléseket, 1200-nak voltak komolyabb fagyási sérülései, 614-en betegedtek meg és 318-an haltak meg más okokból (aknák, eltévedt lövedékek). (Az amerikai katonák mintegy negyede pusztult el.) Május 29-én az utolsó japán katonák öngyilkosságot követtek el, hogy ne essenek fogságba. A halottakat elföldelő egységek 2351 holttestet találtak, de a japánok által a csata ideje alatt eltemetettek száma valószínűleg többszázas nagyságrendű.
Az 1943. augusztus 7-én partraszálló 34 426 fős (köztük 5300 kanadai) szövetséges hadsereg Kiskát elhagyatottan találta. A japánok július 28-án sikeresen kimenekítették csapataikat: a légierő több mint egy hétig a már elhagyott állásokat bombázta, és a sziget augusztusi visszafoglalásakor meghalt 313 katona aknáknak, eltévedt lövedékeknek, a fagynak vagy betegségeknek esett áldozatul.
[szerkesztés] A csata emlékezete
A Dutch Harbor-i bombázás hatvanadik évfordulóját emléknappá nyilvánították (Dutch Harbor Remembrance Day), az állam lobogóit félárbocra engedték. Ugyanebben a hónapban nyílt meg az 1942-43 folyamán a Dutch Harbor-i haditengerészeti támaszpont védelmére épült egyik erőd területén az a nemzeti történeti emlékpark (Aleutians World War II Campaign National Historic Area), mely a térség második világháborús történetét mutatja be.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- USAF Museum - The Aleutian Campaign (angol nyelvű)
- Logisztikai problémák Attun (Robert E. Burks) (angol nyelvű)
- A csata részletes kronológiája (angol nyelvű)
- explorenorth.com - Aleutian Islands War (angol nyelvű)
- Aleutians World War II Campaign National Historic Area (angol nyelvű)


Based on work by