Amulett

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az amulett (régiesen: amulet, amulét) neve arab eredetű: hamalet, azaz függő, csüngő. Olyan eszközt jelent, amely a babonákban hívők szerint megvédi viselőjét valamilyen bajtól.

Az amulett jellemzően valamilyen apró tárgy: üreges vagy tömör fém, kő, papír, gyökér, fonál stb., de amulett tetszőleges tárgyból készíthető, lehet akár egy közlekedési balesetből származó törmelék is. Az ametiszt például a görög részegségtől óvó kifejezésből ered, az ókori görögök e célból hordták.

Az amulettet a nyakban, fülben, karon vagy ujjon hordják. Használatukra már a sumeroknál (nyakláncokon hordható érmecskék), az ókori egyiptomiaknál is találunk példát - ők a szkarabeuszt, a szent bogarat tekintették amulettnek, valamint a hébereknél (fülbe való karikák és függők). Kaldeusok, görögök, rómaiak is viselték, világszerte tőlük vették át a keresztények és a mohamedánok is.

Az amulettek sokszor tartalmaznak okkult szimbólumokat, esetleg feliratokat.