Draganić
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Draganić község Horvátországban, a Karlovác megyében. A draganići közösség 17 faluból tevődik össze, ezek Petaki, Barkovići, Jazvaci, Vrbanci, Budrovci; Bencetići, Goljak, Mrzljaki, Lazina, Franjetići, Lug és Darići, rajtuk kívül a draganići közösséghez tartoznak még a korábbi községen kívüli Čeglji, Guci és Vukšin Šipak falvak. Draganić községnek 2001-ben összesen 2950 lakosa volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Draganić község Horvátország északnyugati részén Károlyvárostól 10 km-re északra helyezkedik el, ott ahol a Pannóniai síkság a Kupa-menti síksággal érintkezik. Területének nyugati része dombság, mely kelet felé haladva sík területbe megy át, ahol szántóföldek és legelők találhatók. Legkeleletibb részén hatalmas erdők terülnek el. Területén északnyugatról délkeleti irányba két folyó, a Kupčina és a Stojnica folyik keresztül.
[szerkesztés] Története
A települést 1249-ben említi először oklevél, amikor IV. Béla király idejében a Gutkeled nembeli István egész Szlavónia bánja a podgorjei nemesi birtokok felől rendelkezik. A község lakói szolgálataikért a királytól nemességet kaptak. Valószínűleg ekkor erősítette meg a király Draganić nemesi község határait is. Az egyházközség Szent György temploma 1334-ben már állt. Az évszázadok alatt a község lakói közösségbe tömörültek, melybe bevitték javaikat, földjeiket és erdeiket. A község lakóinak ez a helyi közössége mintegy önkormányzatként államilag is elismerten fennmaradt egészen a 20. századig. A közösség vezető testületét minden évben Szent Fülöp és Szent György napja között választották újjá. Minden általuk kiadott okmányt a közösség nagypecsétjével hitelesítettek. A község lakói mezőgazdaságból és a kiterjedt, a közösség elöljárósága által igazgatott erdőkből éltek. Habár mint szabad emberek maguk is fenyegetettek voltak, részt vettek az 1573-as horvát parasztfelkelésben. A felkelés leverése után azonban mégis megmaradtak a község korábbi kiváltságai. A török elleni háborúk idején király hívására a község 200 kopjást tartozott adni a turopoljei nemesi bandériumba. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. A 20. század első felében a község nagy fejlődésnek indult. Téglagyár, fűrésztelep, ipari malom működött, melyek mintegy 600 embert foglalkoztattak. 1957. július 15-én a község elveszítette korábbi önállóságát, lakossága arra kényszerült, hogy a földművelésből éljen, vagy a közeli városban keressen munkát. Ebben az időszakban számos draganici keresett munkát Nyugat-Európában és az amerikai kontinensen, ahol megtalálták boldogulásukat. 1992-ben a község visszakapta korábbi önállóságát és megszűnt korábbi megosztottsága, mellyel ismét egy megyéhez került.
[szerkesztés] Nevezetsségei
- Szent György tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1334-ben már állt, ekkor említik Ivan nevű papját is.
- Remete Szent Antal tiszteletére szentelt fakápolnája 1671-ben épült, 1702-ben átépítették.
- A hegyen álló Szent Borbála kápolnát 1731-ben emelte Draganić szabad község.
- Lazina faluban álló Szent Fábián és Sebestyén fakápolnája 1668-ban épült, 1704-en újjáépítették.
- Guci faluban álló Szent Magdolna fakápolnája 1683-ban épült.
- A plébániatemplom közelében álló Szent Sixtus kápolna szintén fából épült 1668-ban, 1776 és 1988 között halottasházként szolgált. Mára visszakapta korábbi funkcióját.
- A Szentháromság kápolna szintén 1668-ban épült. A 18. században átalakították. 1692-ben épült barokk oltára van.
- A vasútállomás közelében álló Szent Kereszt kápolna a horvát honvédő háború hőseinek állít emléket.
- A Segítő Szűz tiszteletére szentelt kápolna Cegljében.
- Szent István kápolna Vukšin Šipakban.
- A községnek népi együttese, gazdag népi hagyományai és népviselete van.
- A határában található halastavak a horgászok kedvelt helyei, hatalmas erdeiben turistautak vezetnek, nagy hagyományai vannak a vadászatnak is.
- A Piramid nevű magaslatról remek kilátás nyílik a környező tájra.


Based on work by