Szuverén Máltai Lovagrend
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, "állam".
[szerkesztés] Története
lásd még Johanniták
A lovagrend születése 1113 körülre tehető, amikor a korabeli krónikák szerint az Amalfiból származó kereskedők engedélyt kaptak az egyiptomi kalifától arra, hogy Jeruzsálemben templomot és kórházat építsenek az üldözöttek számára, hogy mindenféle világi és egyházi hatalom befolyásától menetesen működjön. A johanniták vagy ispotályosok eleinte kizárólag az általuk fenntartott kórházak betegeinek ápolásával foglalkoztak. Ám hamarosan ők is bekapcsolódtak a zarándokok védelmébe és a muszlimok elleni harcokba. A század közepére alakult ki a rend kettős betegápoló és katonai jellege, valamint hierarchikus szervezete, amelyet az 1155 táján szerkesztett rendi regula rögzített. Jeruzsálem eleste (1187) után a rend Akkóba költözött.
A kereszténység térhódítása a keresztes lovagok 1291-es vereségével megszűnt, ezért a Lovagrend előbb Ciprusra költözött át, majd 1310-ben Rodosz szigetén telepedtek le. A Lovagrend függetlenségét más államok is elismeték, és tiszteletben tartották azon jogát is, hogy saját fegyveres erőt tartson fenn. A Lovagrendet a Nagymester vezetésével a Tanács irányította, saját pénz veretett(scudo), több állammal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn.
Rodosz szigetét 1523-ban Szülejmán török szultán nyomására kellett elhagyniuk, így saját terület nélkül maradtak, míg 1530-ban birtokba vették Málta szigetét V. Károly császár és VII. Kelemen pápa ajándékaként, Gozo szigetével és az észak-afrikai Tripolival együtt. 1565-ben visszaverték a török (ottomán) támadást, amely után megerősítették a sziget erődítményeit, különösen Valletta körül.
A rend hajóflottája az 1500-as években négy, 1596-tól öt, 1628-tól hat, 1651-től hét, 1685-től pedig nyolc gályából állt. E tengeri haderő egyrészt rendészeti feladatokat látott el: rendszeresen járőrözött a máltai szorosban, a Tirrén-tengeren, Szicília körül és az Adria bejáratánál. Ha az európai hatalmak keresztes hadiflottát állítottak fel, akkor ahhoz a máltaiak is mindenkor csatlakoztak.
Az 1600-as években az ispotályosok döntően a kalózkodást tartották a muszlimok elleni hadviselés fő formájának. A rendi őrjáratok mellett egy kb. 50 fős lovagi csoport szervezett portyákat, a zsákmányt pontos szabályok alapján osztották fel, az akciókba befektetőket is bevontak. Egy portya csak az ún. Tribunale degli Armamente engedélyével, a nagymester pátenslevelével és csak máltai (rendi vagy nagymesteri) zászló alatt indulhatott el. 1660–1662 között évi átlagban mintegy 200 új rabszolgát hurcoltak a szigetre, akiknek zöme muszlim és oszmán alattvaló volt. Egy részük váltságdíj fejében kiszabadult, de sokak gályarabként vagy szolgaként kerültek eladásra. A rend hat hajóján 1632-ben 1284 gályarab húzta az evezőket. XIV. Lajos király 1679-ben kiadott rendelete a franciákat a máltai zászlók alatti kalózkodás abbahagyására kötelezte, ami e tevékenység hanyatlásához vezetett. Málta szigete, az Ooszmánokkal szembeni kalózkodás fővárosa, az 1700-as években fokozatosan kereskedelmi és szolgáltató központtá vált.
Mintegy kétszázötven éves függetlenség után 1798-ban előbb Napóleon, majd két évvel később a Britek foglalták el a szigetet. Mivel a Lovagrend tagjai számára tiltott volt más keresztény állam ellen háborút vívni, ezért el kellett hagyniuk Málta szigetét. Az 1802-es amiens-i szerződés ugyan elismerte a Máltai Lovagrend fennhatóságát a sziget felett, de ennek ellenére sohasem térhettek vissza oda. Ezt követően a Lovagrend székhelye hosszabb-rövidebb ideig különböző olasz városokba került, majd 1834-ben végleg Rómában telepedett le a Via Condotti 68. szám alatti ún. Máltai Palotában, amely azóta is területenkívüliséget élvez.
Jelenleg a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany,független államnak tekinti magát,a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot és saját útlevelet bocsát ki.
[szerkesztés] Tisztségek
- A lovagrend nagymestere : H.E.M.H. Fra Andrew Bertie
- A lovagrend magyarországi nagykövete: H.E.Dr.Erich Kussbach (Email :emb.hun.smom@t-online.hu)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- http://www.orderofmalta.org
- Fodor Pál: Máltai kalózok, török rabok és francia kereskedõk a Földközi-tengeren a 17. század elején


Based on work by