Drohobics
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Drohobics (Дрогобич, oroszul Дрогобыч, lengyelül Drohobycz) járási jogú város Nyugat-Ukrajnában, a Lvivi terület Drohobicsi járásának székhelye. A Szeret és a Tiszmenicja folyók összefolyásánál fekszik, a Külső-Kárpátok vonulatának lábánál, Lvivtől 80 km-re délre. Az utolsó népszámláláskor, 2001-ben 79 119 lakosa volt. Közigazgatási területe 41 km². Az egykor sóbányászatáról híres település napjainkra jelentős iparvárossá vált. 1939-1959 között területi székhely is volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
Első írásos említése 1238-ból származik. A legenda szerint eredetileg egy Bics nevű település állt a helyén, mely azonban elpusztult, de később újratelepült Második Bics (Druhij Bics) néven. A Kárpátok lábánál levő medencében akkoriban jelentős sóbányászat folyt, a település lakói főként sókereskedelemmel foglalkoztak (erre utalnak a címerében látható sótartó hordók). 1392-ben kezdték első katedrálisának építését. 1422-ben kapott városi jogokat. 1648-ban Bohdan Hmelnickij kozákjai elfoglalták és lerombolták a várost, számos lengyel és zsidó lakosát ölték meg. 1772-1918 között az Osztrák-magyar monarchia Galícia tartományához tartozott. A város környékén a kőolajkitermelés a 19. század második felében kezdődött. A közeli Boriszlavban Európa legnagyobb ozokeritkészleteit is feltárták. A 20. század elejére már a feldolgozóipar kialakulása is kezdetét vette. 1911. július 2-án az osztrák rendőrök a tüntető lakosság közé lőttek. 1918-ban Lengyelországhoz csatolták. 1919. áprilisában a városban kétnapos kommunista felkelés tört ki, melynek célja a Vörös Hadsereg előrenyomulásának (a Zbrucs folyóig jutottak) segítése volt. A felkelést a Nyugat-ukrán Népköztársaság erői verték le. A lengyel uralom megszilárdulásával a Lwówi vajdaság járási (powiat) székhelye lett. 1928-ban ukrán gimnázium nyílt a városban, amely a lengyelországi ukrán kultúra egyik fontos központjává vált. 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták és az ekkor alakult Drogobicsi terület székhelyévé vált. Ekkor 37 ezer lakosa volt. A német megszállás 1941. július 1. – 1944. augusztus 6. között tartott. A megszállás alatt megölték a város korábban jelentős zsidó lakosságának (1869-ben a lakosság 48 %-át, 1939-ben 40 %-át tették ki) többségét. A háború utáni iparfejlesztés során jelentős ipari központtá vált, bár 1959-ben területi székhely rangját elvesztette. 1970-ben 56 ezer lakosa volt.
[szerkesztés] Gazdaság
Sokoldalú iparának legfontosabb ága a vegyipar, melynek legfontosabb képviselője a városról délre felépült hatalmas kőolafinomító kombinát. Gépipara autódarukat és kőolajipari fúróberendezéseket állít elő. Fafeldolgozó-, élelmiszer- és textilipara is van, valamint háztartási vegyszergyártása.
A város jelentős kulturális-oktatási szerepkört is betölt, Ivan Frankóról elnevezett tanárképző főiskoláján lengyel tanszék is működik. Olajipari technikum is működik Drohobicsban.
[szerkesztés] Nevezetességek
Drohobics több fatemplommal is büszkélkedhet, melyek közül a leghíresebb a Szt. György (Jura)-templom, mely a 17. században épült, eredetileg Nagyijevo faluban állt, 1657-ben építették fel jelenlegi helyén. Ikonosztáza 1659-ből származik. A főtéren (rinok) áll a 20. század elején épült tornyos városháza (ratusa). A Szt. Bertalan-templom hatalmas bástyájáról jellegzetes, a Péter-Pál-templom pedig a régi ukrán gimnázium épülete mellett található. Helytörténeti múzeumának állandó Ivan Franko-kiállítása van. A városban szobrot állítottak Jurij Drohobicsnak, Sztepan Bandera (1909-1959) nacionalista politikusnak, valamint a kereszténység felvételének 1000. évfordulójának tiszteletére.
[szerkesztés] Híres drohobicsiak
- Elisabeth Bergner (1897-1986) színésznő.
- Jurij Drohobics (1450-1494) tudós, az ukrán orvostudomány egyik első képviselője.
- Ivan Franko (1856-1916) ukrán nemzeti költő a közeli Nahujevicsi faluban született, itt tanult 1864-1868 között.
- Maurycy Gottlieb (1856-1879) festőművész.
- Jaroszlav Popovics (1980) ukrán kerékpárversenyző.
- Bruno Schulz (1892-1942) lengyel-zsidó költő.

