Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az esztergomi Szent Péter és Szent Pál plébánia, vagy helyi nevén a belvárosi plébániatemplom a Pór Antal téren áll.
[szerkesztés] Története
A mai belvárosi plébánia ősének a Szent Péter plébániát tekinthetjük, amely már a 13. században is létezett és feltehetően a 17. században pusztult el. Helyén 1699-ben ideiglenes templomot építettek, melynek csupán szentélye volt boltozott, hajóját deszkamennyezet fedte. A templomot a 18. század első felében többször átépítették, azonban a kívánalmaknak még ekkor sem felelt meg. 1756-ban Oratsek Ignác építőmestert bízták meg a mai templom építésével. Barkóczy Ferenc hercegprímás 1762-ben szentelte fel a mai, Szent Péterről és Szent Pálról elnevezett, barokk stílusú templomot. A templom rokokó orgonáját 1789-ben állították fel. Toronysisakja historizáló stílusú, csak a 19. század végén készült, Prokopp János tervei alapján. A tetőszerkezet tizenhárom méteres vörösrézsisakjának felújítása jelenleg is tart, és várhatóan szeptember 10-ig tart. A teljes beruházás 24 millió forintba kerül.
[szerkesztés] Leírása
A templom téglalap alakú, dongaboltozatos. A barokk homlokzatot központi torony koronázza, az ívesen előreugró középrész két-, míg kétoldalt háromszintes. A középrész a gazdag kapuzatot emeli ki, amelyhez íves lépcsők vezetnek fel. Az eredeti tölgyfa ajtószárnyak rokokó keretezésében Szent Péter és Szent Pál apostolok dombormű alakja áll. A rézsűsen állított talapzaton, egy-egy szabadon álló oszlop kíséri az előre ívelő kőkeretes kapuzatot, amely konzolszerűen tartja a felette lévő kőfonatos, hullámíves erkélyt. Ide nyílik a magas üvegezett ajtónyílás, mely felett timpanonra emlékeztető szemöldökpárkány, mellette pedig egy-egy félpillér látható. Az oldalszárnyak három-három egymás feletti ablakát is kettős félpillérek határolják, melyek a széles főpárkányzatot tartják. A főpárkányzat felett található a az íves volutákkal szegélyezett oromfal a központi toronnyal. A kétszintes, hetven méter magas óratornyot a többszörös csigavonalban tekeredő voluta kapcsolja az oromzathoz, amelyen egy-egy szárnyas angyal kőszobra áll. A templom hajója széles, három szakaszos, viszonylag rövid, oldalt a hajóval azonos magasságú két-két kápolna nyílik belőle.
A belső teret páros hevederív osztja két részre, melyek az íves párkányzatra futnak. A mellékoltárok fülkéit ugyanilyen hevederívek kötik a hajóhoz. A szentély két oldalán egy-egy ajtó vezet a két sekrestyébe, melyek felett kétszintes oratóriumok kaptak helyet. A szentélykupola freskója, mely Szent Pál lefejezését ábrázolja 1778-ban készült. A Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló főoltárképet, Vaszary János művét Vaszary Kolos hercegprimás adományozta a templomnak 1896-ban. Az orgona alatt a bejárat két oldalán egy-egy kápolna nyílik. A baloldaliban az oltáron rokokó Mária-szobor áll, a jobboldaliban a 20. századból származó Szent Rita oltár áll. A templom barokk padjai eredetiek, 1762-ből. A barokk főoltár helyébe 1900-ban márvány főoltárt emeltek, amelynek alkotója Kiss György. A káprázatos barokk szószék Bebo Károly budai szobrász műve 1762-63-ból. Az elmúlt évtizedekben került sor a belső festésre, és a tetőszerkezetet is helyreállították. A korábbi templom déli oldalát 1723-ban bekerítették, a kerítésfalba építészeti kerettel Nepomuki Szent János barokk kőszobrát helyezték.
Plébániaháza a Bottyán János utcában található, és 1784-ből származik. Oldalfalán emléktábla örökíti meg, hogy 1882-ben e plébánián működött káplánként Prohászka Ottokár.


Based on work by