Médek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A médek ókori nép volt, birodalmuk központja a Kaszpi-tengertől délnyugatra elterülő hegyvidéken helyezkedett el. A médek a perzsával rokon indoeurópai nyelvet beszéltek, eredetileg törzsi formában éltek, egyesek nomád életmódot folytattak, mások erődített falvakban laktak. Az i. e. 1. évezred elején az Umia-tó szomszédságában voltak találhatóak, és az asszírokkal hadakoztak. Deiokész, akit Hérodotosz a méd birodalom megalapítójának tart, az asszír feljegyzésekben még csak helyi főnökként jelenik meg. A médek tulajdonképpeni egyesítője Phraortész (Khsatrita, uralkodott i. e. 675 - i. e. 653) volt. Fia, Küaxarész (Uvaksatra, uralkodott: i. e. 625 - i. e. 585) elfoglalta a szomszédos területeket, és Nabú-apal-uszur (Nabupolasszár) királlyal szövetségben megdöntötte a médeket korábban függőségben tartó Asszíria hatalmát. I. e. 612-ben az asszír főváros, Ninive elesett a méd csapatok rohama alatt.

Küaraxész birodalma magába foglalta a mai Irán legnagyobb részét, északon a valaha Urartuhoz tartozó területeket, valamint Kappadókiát a Halüsz folyóig. Államszervezetéről keveset tudunk. Utóda, Asztüagész (Istumegu, uralkodott: i. e. 585 - i. e. 549) kiterjesztette az ország határait Babilónia rovására, de perzsa vazallusa, Kürosz legyőzte, és Média perzsa uralom alá került.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.