Frigyláda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A frigyláda (vagy frigyszekrény), a szent láda, melyet a szentírás elbeszélése szerint (Móz. II. 25, 10-22, 37, 1-9) Mózes a pusztában készített. E leírás szerint akácfából készült, kivül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub nyugodott. Benne őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva. A vallástörténetírók szerint bizonyos, hogy a frigyláda Mózes idejéből való volt, de nem valószínű, hogy a törvénytáblákat őrizték benne. Hogy milyen szent tárgyakat tartalmazhatott, az iránt eltérők a nézetek. Némelyek szerint szent kövek megőrzésére szolgált. A bírák korában Silóban állott. Éli főpap idejében, amikor ennek fiai a filiszteusok elleni háború alkalmával a nép kivánságára a frigyládát a táborba vitték, az izraelitákat Ebenhaezernél megverték és a frigyláda a filiszteusok hatalmába került. Ezek Asdódban, a Dágon istenség templomában állították fel azt, de miután dögvész ütött ki köztük, ezt a frigyládán székelő istenség haragjából származtatták és a frigyládát Béth Semesbe az izraelitáknak visszaküldték (Sám. I. 4. 5. 5.). Bęth Semesből Kirjath Jeârîmba és Giboába került, míg végre Dávid király Jeruzsálembe vitette, ahol annak első elpusztíttatásáig maradt. A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanuságának tekintették és a szentély legbelsejében őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie.


Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.