Lüszisz (dialógus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


Platón dialógusai
Szókratikus korszak
Szókratész védőbeszéde
Kisebbik Hippiász
Nagyobbik Hippiász
Euthüphron
Kritón – Lüszisz
Lakhész – Kharmidész – Ion
Protagórász – Euthüdémosz
Gorgiász – Menexenus
Menón – Kritiász
Apológia
Kritón – Kratülosz
A "nagy" dialógusok : formatan,

politika, halál, dialektika, szerelem.

PhaidónLakoma
Állam – Phaidrosz
Kései dialógusok :

A forma-teória kritika,

kozmológia, politika, metafizika

Theaitétosz – Parmenidész
A szofistaPhilébosz
Az államférfi – Timaiosz
Törvények
Nem bizonyitott Platón dialógusok
Menexenos – Második Alkibidész
Theages – Minósz – A vetélytársak
Klitophon

A Lüszisz Platón dialógusa a szerelemről és a barátságról.

[szerkesztés] A dialógus tartalma

A bölcs ember, ha szerelmes, nem dicséri folyton azt, akit szeret. Aki szolgasorban van, az nem boldog, mert nem teheti azt, amit akar. A szülők nem engedik meg a gyermeküknek, hogy azt tegyék, amit akarnak. De azért tiltják gyermeküket bizonyos dolgoktól, mert jót akarnak neki

Minden embernek csak azzal kéne foglalkoznia, amihez ért. Mert aki nem ért semmihez, az haszontalan, a haszontalanokat pedig nem szeretik. A bölcs mindig hasznos, ezért mindenki szereti.

Nem az a barát, aki szeret, hanem akit szeretünk. Barát csak jó ember lehet, mert hasonló csak hasonlónak a barátja, a hitványak pedig önmagukhoz sem hasonlóak. Aki jó, az elegendő önmagának tehát nincs szüksége senkire, és nem is szeret senkit, baráti érzései sincsenek.

A leghasonlóbbak a legirigyebbek egymásra (ács az ácsra irigy, stb.)

Beteg az orvoshoz, szegény a gazdaghoz fordul, ebből az következik, hogy az ellentétesek barátkoznak egymással. Hasonlónak a hasonlóból semmi haszna sincs.

Konklúzió: a jónak van egyedül barátja, mégpedig a sem nem jó és a sem nem rossz.