Mezőség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az erdélyi tájegységről szól. További jelentéséhez lásd: Mezőség (egyértelműsítő lap).

A Mezőség tájegység a mai Románia, a valamikori Magyar Királyság Kolozs, Maros és Beszterce megyéiben. Lakossága vegyesen magyar és román, hagyományos magyar kultúrája többek közt néptáncairól híres.

Szomszédai északon Máramaros, nyugaton a Szilágyság, Kalotaszeg, délnyugaton Aranyosszék, délen a Küküllő-menti dombság, keleten Marosszék, északkeleten Beszterce régió.

Lankás domboldalak és széles hegyhátak jellemzőek rá, sok szakadékos, meredek lejtővel. Valamikor teljesen erdőkkel borított terület volt, de az erdők jelentés részét kiirtották és szántóként, vagy legelőként használják. Innen a gyakori Mező előtag a tájegység településeinek nevében.

A honfoglaló magyarok által legkorábban elfoglalt erdélyi területek közé tartozott. A 11. században a Szamos, a Sebes-Körös és a Maros völgyeihez hasonlóan összefüggő magyarlakta terület volt, ekkor még a gyakori kun és besenyő betörések elleni gyepű része.

A tájegység híres szülötte Wass Albert és Sütő András írók. Regényei és elbeszélései jelentős részánek cselekménye a Mezőségen játszódik.

Néhány mezőségi település: Bálványosváralja, Bethlen, Bonchida, Dés, Mezőfele, Mezőzáh, Nagysármás, Ördöngősfüzes, Szék, Szentbenedek, Vajdaszentivány, Válaszút.

[szerkesztés] Külső hivatkozás