Tizenöt éves háború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tizenöt éves háborúnak nevezett háborút I. Rudolf indította meg a török ellen, mivel első számú feladatának a pogány törökök hatalmának megtörését tartotta. A háború 1591-től egészen 1606-ig tartott.

1595 tavaszán bekapcsolódott a harcokba Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem is. A császáriak elfoglalták Esztergomot, Visegrádot és Vácot. Erdély bekapcsolódása után Báthory Zsigmond serege nagy győzelmet aratott a visszavonuló török sereg egy része felett Gyurgyevónál. Ezt követően azonban török győzelmek születtek: Eger (1596) veszett el, majd Mezőkeresztesnél is csúfos vereséget szenvedtek a Habsburgok 1596-ban.

Ezután a harcok elhúzódtak, a zsoldosok garázdálkodtak, ellenreformáció folyt. Ez váltotta ki Bocskai István fegyveres ellenállását, amelynek eredményeképp elérte, hogy 1605-ben megválasszák Magyarország fejedelmévé a szerencsi országgyűlésen.

1606. júniusában aztán létrejött a felkelést lezáró bécsi béke, majd még ugyanebben az évben a tizenöt éves háborúnak véget vető zsitvatoroki béke (november 11-én) is, amelyet Bocskai István közvetítésével sikerült megkötni a bécsi udvar és a török Porta között.

Más nyelveken