Dudich Endre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dudich Endre (Nagysalló, 1895. március 20. – Budapest, 1971. február 5.) Kossuth-díjas egyetemi tanár, akadémikus.
A magyar zoológia kiemelkedő alakja. 1934-ben ő szervezte meg hazánk első Állatrendszertani és Állatföldrajzi Intézetét a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és 1971 februárjában bekövetkezett haláláig ebben az intézetben dolgozott. Az intézet élén tanítványai Balogh János, majd Loksa Imre követték. Az intézet mai jogutódja az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéke. Dudich Endre nevéhez fűződik az MTA Dunakutató Állomásának megszervezése, valamint az intézményes Barlangzoológiai kutatások megindítása a Baradla-barlangban. Állatrendszertani tárgyú egyetemi jegyzetének átdolgozott változatából született a híres és máig használt "Dudich-Loksa" állatrendszertan könyv, amelyet kiváló tanítványával, Loksa Imrével készítettek el.
Élettörténetének egyik érdekessége, hogy 4 alkalommal tartott akadémiai székfoglalót. 1932-ben az MTA levelező tagjának, 1942-ben rendes tagjának választották. 1949-ben politikai okokból megfosztották akadémiai tagságától majd 1951-ben újra levelező taggá, majd 1964-ben rendes taggá választották.
Fontosabb kutatási területei:
- Bogarak (Coleoptera) rendszertana és állatföldrajza
- Rákok (Crustacea) rendszertana, anatómiája és állatföldrajza.
- Biometriai módszerek a morfológiai variabilitás vizsgálatában
- Hazai vízi élőhelyek hidrobiológiája.
- Karszt- és barlangkutatás.
- Erdőtalajok ízeltlábúinak produkciós biológiai vizsgálata (Balogh Jánossal és Loksa Imrével).
Az ELTE TTK új Lágymányosi Campusán a Déli Tömb 0-817 nagyelőadója Dudich Endre nevét viseli.


Based on work by