Boiok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A boiok (bójok), ókori kelta törzs volt, amelynek fő területe előbb Észak-Itáliában, majd a mai Magyarország és Szlovákia területén volt, ahol jelentős hatalommal bírtak.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történetük

[szerkesztés] A boiok Itáliában

A boiok az i. e. 4. század eleje körül a Szent Bernát-hágón átkelve bukkantak fel Itáliában, s a és az Appenninek közt megtelepedve kiszorították az etruszkokat és az umbereket. Legfontosabb városuk Bononia (a mai Bologna) volt. I. e. 282-ben Róma legyőzte őket, és 45 éves fegyverszünetet írt alá velük. I. e. 225-ben Telamonnál ismét vereséget szenvedtek a rómaiaktól. A II. pun háborúban Hannibál mellett harcoltak, amit Cornelius Scipio vezetésével Róma megtorolt: i. e. 191-ben elvette területük felét, egy részüket pedig lemészárolták. A rómaiak katonai utakat és coloniákat (Parma, Mutina, stb.) építettek a területükön, így téve hatalmukat tartóssá. A boiok ezután szolgasorba kényszerültek, illetve északra vándoroltak Itáliából.

[szerkesztés] Boiok a Kárpát-medencében

A Balaton környékén, a Kisalföld területén és a mai Nyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok. Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén kelta szkordiszkuszok i.e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. Sztrabón, a római kori görög földrajzi író történetüket a következőképpen foglata össze: a boiok Galliából Itáliába özönlöttek, ahonnan i. e. 191-ben elűzték őket, és a Duna vidékén leltek menedékre.

Itt lassanként ismét erős néppé váltak. Az i. e. 1. században központjuk a mai Pozsony és Dévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti. Az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, kotinuszok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.[1] Poszeidónioszt idézve Sztrabón szerint a boiok i.e. 114-ben a germán kimberek támadását sikeresen viszaverték. Legnagyobb hatalmuk az i.e. 2. századra tehető, ami az Észak-­Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.

Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germán Bojhaemi).[2] Egyes elméletekek a bajorok (latin baioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.[3]

Az i.e. 88 után megerősödő dák királyság azonban Burebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat és tauriszkuszokat is. Sztrabón szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük a Deserta Boiorum, azaz a „Boiok pusztasága” nevét kapta. Ez azonban félreértés lehetett a részéről: a „pusztaság” szó valószínűleg a táj jellegére, a Fertő tó körüli lapályra utalt, mivel a boiok később, a római korban is ezen a területen laktak. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korban asszimilálódtak.[4]

Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46-50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között. A pannoniai közigazgatási rendszerben azonban a civitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”) külön területi egység volt. Ptolemaiosz Klaudiosz, az i. sz. 2. századi földrajztudós Felső-Pannonia nyugati határán szintén ismer még boiokat és velük együtt említi az azalokat is, akik még római feliratokon is szerepelnek.

[szerkesztés] Boiok Galliában

Galliában is éltek boiok, akik a helvéteket támogatták a bibractei csatában (i. e. 58). Julius Caesar ekkor legyőzte őket. Ezután a haeduusok területein telepedtek le.

[szerkesztés] Boi kultúra

Fémművességük termékei messzire eljutottak a térségben. Edényeiket amberalakokkal is díszítették. Hatalmuk csúcsán pénzt is vertek, melyen latin írással a kibocsátó nevét (fejedelmek, nemzetségfők egyúttal kereskedők) is feltüntették.

A boioknál ismerünk egy Jupiterrel azonosított istenséget, akinek kultuszát június ll-én ünnepelték. Ennek az istenségnek nevéből azonban a feliratokon egyetlen K kezdőbetűben maradt meg. Ez az isten a valószínűleg a kelták egyik, Pannoniában is tisztelt főistene, Cernunnos vagy Kernunnos lehetett.

Feltehető hogy részük volt abban, hogy a rómaiak megismerjék a nadrágot, amely kelta viselet volt.

A halomsíros temetkezés (tumulus) római hatást mutat, míg a halottat túlvilágra szállító szekér ábrázolása kelta eredetű.

Van olyan vélekedés, hogy az angol boy szó „szolga” értelemben (pl. hotelekben) a rómaiak által rabszolgává tett boiok nevéből ered.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Lábjegyzet

  1. Fizt Jenő : Ókor 2. (ELTE Ókori művészettörténet, előadások anyaga)
  2. Tacitus: Germania 28, lásd: [http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/1299.html Petz Vilmos: Ókori lexikon - Boji
  3. en:History of Bavaria
  4. Nagy Képes Világtörténet, 4. kötet: A népvándorlás II/2. Közép-európai kelták, Budapest 1901.

[szerkesztés] Források