Munkácsi Bernát

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Munkácsi (eredetileg Munk) Bernát (Nagyvárad, 1860. március 12. – Budapest, 1937. szeptember 21.) nyelvész, finnugrista, turkológus, orientalista, néprajztudós.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fő kutatási területe

[szerkesztés] Életpályája

Már gyermekkorában érdekelni kezdik a keleti népek, középiskolás korában kezd törökül tanulni. Az egyetemen Budenz József, Simonyi Zsigmond és Vámbéry Ármin tanítványa. 1880-ban Kunos Ignáccal a csángó nyelvjárásokat tanulmányozza Moldvában, munkájával elnyeri az MTA Sámuel-díját. Egyetemi tanulmányai során megtanul oroszul és tanulmányozni kezdi a finnugor nyelveket. Tudatosan készül Reguly Antal vogul szövegeinek megfejtésére. AZ ugor–török háborúban Vámbéryval szemben Budenz mellé áll.

1885 tavaszán expedícióra indul az udmurtokhoz. Kazanyban egy, a Nyikolaj Ivanovics Ilminszkij tanítóképzőjében tanuló udmurt diák, Nyikolaj Ivanovics Ivanov lesz a nyelvmestere. Egy hónap felkészülés után indulnak nyelvjárásgyűjtő körútjukra, mely három hónapig tart. Hazaútja során megáll a szimbirszki tanítóképzőben és a csuvas diákoktól is nyelvi anyagot gyűjt. 1887-ben publikálja udmurt szövegeit és egy csuvas tárgyú tanulmányt, illetve összeállítja szótárának anyagát: ennek publikálására már csak a vogulokhoz tett útja után kerül sor.

1888 tavaszán indul Pápai Károllyal vogul gyűjtőútjára. A manysikhoz érve útjaik Pápaival elválnak. 1888 májusa és 1889 áprilisa között bejárja a vogulok lakta területet, megfejti Reguly vogul szövegeit és új szövegeket gyűjt. Ezután még másfél hónapot tölt Kazanyban, ahol anyagát rendezi. Gyűjtésének anyagát négy kötetben, 1600 oldalon publikálja. A Nyelvtudományi Közleményekben hat vogul nyelvjárás nyelvtani vázlatát teszi közzé.

1890-ben az MTA választja levelező tagjává, 1891-ben a Finnugor Társaság külső tagjának, 1892-ben a Magyar Néprajzi Társaság alelnökének. Egyetemi állást azonban élete végéig nem kap, a budapesti zsidó hitközség tanfelügyelője lesz. Emellett 1894 és 1910 között az Ethnographia szerkesztője (1898-tól Sebestény Gyulával együtt). 1900-tól haláláig a Keleti Szemle társszerkesztője (Kunos Ignáccal, F. Takács Zoltánnal és Teleki Pállal). 1910-ben választja az MTA rendes tagjává. Elméleti munkásságából kiemelendő a halászat magyar terminológiájáról és a magyar fémnevekről írt tanulmánya, a magyar nyelv iráni és kaukázusi jövevényszavairól írt munkája (1901).

1915-ben lehetősége nyílik az [esztergom]i hadifogolytáborban udmurt származású hadifoglyoktól anyagot gyűjteni. Összesen 25 adatközlőtől gyűjt szövegeket és szavakat különböző nyelvjárásokból. (KIadásának előkészítésén haláláig foglalkozott, utolsó éveiben [[Fokos-Fuchs Dávid]dal közösen, az 1939-re elkészült anyagot végül Fokos-Fuchs adta közre 1952-ben Helsinkiben.) 1917-től már főleg oszét anyagot gyűjt, a csehországi Chebben (akkor Eger), majd Budapesten. Az ekkor gyűjtött szövegeket 1927-ben közli a Keleti Szemlében, szógyűjtése azonban máig kiadatlan.

A vogul szövegekhez írt, haláláig kiadatlan jegyzetetit Kálmán Béla rendezte sajtó alá. Vogul szövegeinek szókincsét is Kálmán Béla dolgozta fel.

[szerkesztés] Főbb művei

  • Votják nyelvmutatványok. Ugor füzetek 5. Budapest, 1884.
  • Votják népköltészeti hagyományok. Budapest, 1887.
  • A votják nyelv szótára. Budapest, 1890–1896.
  • Vogul népköltési gyűjtemény I-IV. Budapest, 1892, 1892, 1893, 1896. (A jegyzeteket tartalmazó 2. kötetek megjelenési évei: 1902, 1910, 1952, 1963 &ndash ; az utóbbi kettőt Kálmán Béla rendezte sajtó alá; a II. részhez egy 3. kötet is megjelent 1921-ben.)
  • A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve. Budapest, 1894.
  • Déli osztják szójegyzék. (Pápai Károly gyűjtése alapján). Ugor füzetek 12. Budapest, 1896.
  • Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben I. Budapest, 1901.
  • Volksbräuche und Volksdichtung der Wotjaken. MSFOu 102. Herausgeben von D. R. Fuchs. Helsinki, 1952.

[szerkesztés] Irodalom

  • Kálmán Béla: Munkácsi Bernát. A Magyar múlt tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.