Nonnosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nonnosz, latinosan Nonnus (Panopolisz, ma Achimin, Kr. u. 400 körül - ?) késő ókori görög költő volt.

Fiatalkorában Bérütoszban és Türoszban járt, jogot tanult. Főművét, a „DionüsziakátAlexandriában írta, élete végén feltehetőleg áttért a keresztény hitre. A „Dionüsziaka” hatalmas, 48 részből álló hexameteres elbeszélő költemény, amely a korban divatos Dionüszosz-témát dolgozza fel. A szerző sokféle latin és görög forrást dolgozott fel. A mű először Dionüszosz születésének előzményeit, a thébai királyi család történetét mondja el Szemeléig, akinek gyermekeként Dionüszosz a világra jött. Felserdülve megismerkedik Ampelosz szatürosszal, s feltalálja a bor készítését.

Zeusz azt parancsolja neki, hogy hódítsa meg az istentelen indeket, s megígéri, hogy ha ezt a feladatot sikerrel teljesíti, megistenül és az Olümposzra kerül. Dionüszosz a seregszemle után elindul a hadjáratra. A háború elmesélését számos terjedelmesebb epizód szakítja meg, így például Morrheusz ind vezér és Khalkomédé bakkhánsnő szerelmének elbeszélése. Héra, Zeuszt rászedve tébolyt bocsát Dionüszoszra, de ő kijózanodva tovább folytatja a háborút. Az Opheltész bakkhánsnő tiszteletére rendezett halotti játékok után Dériadész indiai királlyal párviadalt vív, amelyben Dériadész elesik. A győzelem után Dionüsziosz visszamegy Kis-Ázsiába, majd átmegy Thébaiba (Pentheusz története), Naxoszba (Ariadné), Thrákiába, ahol a gigászokkal is megküzd, végül újra Kis-Ázsiába. A költemény Dionüszosz megistenülésével végződik.

A művet gyakran szakítják meg sokszor igen hosszú kitérések, a szerző szemmel láthatóan mindent el akart mondani, ami a Dionüszosz-témával kapcsolatos. A mű emiatt kiforratlan, igen nehezen áttekinthető. Verselése korszakot nyitóan szigorú, elegáns: a hexameternek Homérosz idejében harmincféle változata volt lehetséges, Nonnosz ebből csak kilencet használ.

Másik fennmaradt műve a nagy krisztológiai és teológiai jártasságról tanúskodó „Metabolé tu kata Ióannén euangeliu hagiu” (A János-evangélium átültetése).


[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.