Úd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Úd | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| arab: عود angol: oud francia: oud német: oud spanyol: laúd árabe török: ud |
||||||||||
|
Az úd, vagy arab lant pengetős hangszer, a muszlim világ zenekultúrájának egyik legfontosabb hangszere. A rövidnyakú lantok családjába sorolható, domború hátú, fogólapos hangszer. Az európai lant ebből a hangszerből alakult ki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
[szerkesztés] Test
A hangszer nevének jelentése: 'fa', 'gally', '(hajlékony) ágacska', ami utalhat a hangszer anyagára, hogy a háta meghajlított keskeny szelvényekből áll, vagy arra, hogy sok keleti lantféleséggel ellentétben ennek a hangszernek a teteje nem kifeszített bőr, hanem vékony falemez. A korpusz arányos csepp-forma, a vele egy síkban lévő nyak keményfa (vagy elefántcsont) fogólapján nincsenek érintők (bundok), hogy az arab zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók a bal kéz számára lefoghatók legyenek. A hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa kulcsokkal. A tetőn található a csomózásos rendszerű húrláb, a keményfa koptató, és kerek vagy ovális hanglyuk, leggyakrabban egy nagyobb és két kisebb. A mai hangszerek esetén gyakori, hogy ezeket rozetta díszíti, ez valószínűleg az európai lant hatásának köszönhető. A hangszer legjellemzőbb díszítése az intarzia.
[szerkesztés] Arányok
A hangszer szigorú harmóniai arányok szerint épül fel. Egy 10. századi enciklopédia szerint a test hosszúsága másfélszerese a szélességnek, a szélesség fele a mélységnek, a nyak hossza negyede a test hosszúságának. Ezeket a szabályokat a korpuszra vonatkozólag napjaink hangszerei is elég pontosan betartják. Más tradíció alapján a menzúrának, tehát a húr rezgő hosszúságának egyenlőnek kell lennie a test hosszúságával, az újabb hangszerek menzúrája azonban már több ennél, tehát azonos korpuszméreteket feltételezve a nyak meghosszabbodott. A mai hangszerek nyaka kétféle arányt mutathat:
- a nyugati, "andalúz" úd esetén a test a nyakhoz a szext lefogásának helyén csatlakozik, (2 / 5)
- a keleti, "egyiptomi" úd esetén a kvintnél. (1 / 3 arány a menzúrához képest)
A mai údok hozzávetőleges méretei:
- menzúra: 600 mm;
- korpusz hossz: 480 mm, szélesség: 320 mm, mélység: 160 mm;
- nyak hossz, nyugati úd: 240 mm, keleti úd: 200 mm.
[szerkesztés] Húrok, hangolás, pengetés
A régi úd négyhúros volt, ma leggyakrabban öt pár bél- vagy selyemhúrral van felszerelve, de lehet rajta még egy hatodik, szimpla húr is. A magasabb négy húr mindig tiszta kvart távolságra van egymástól, a többi húr hangolása változatos.
Egy gyakori hangolás:
- dd-ee-aa-d'd'-g'g'
Mindig pengetővel szólaltatják meg, ez egykor sastollból, később szaruból készült.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A mítosz
A hangszer eredetmítosza szerint azt a bibliai Káin leszármazotta, Lamak találta fel, mikor halott fia tetemét egy fára akasztotta, és az összeaszott csontváz ihlette az úd formáját. Ebben a történetben feltehetőleg az a zenetörténetileg is elfogadott tény ölt testet, hogy a rövidnyakú lantfélék, mint amilyen az úd is, eredetileg líra- vagy citeraszerű hangszerekből fejlődtek ki, hiszen a mai úd és egy csontváz között nem könnyű hasonlóságot találni.
[szerkesztés] Kelet
A 10. századi arab szerzők a hangszert egy barbat nevű perzsa hangszerből származtatják, sőt azonosítják vele. 14. századbeli arab történetírók kifejlődését a 3. századra teszik, és összefüggésbe hozzák a manicheizmussal, sőt magával Manival, ami hihető, mivel a vallás követői fontos szerepet tulajdonítottak a zenének, másfelől ez meg is felel a hangszer feltételezett keletkezési helyének és idejének. Kelet felé a Selyemutat követve terjedt el, az 5. - 6. században már Kínában bukkant fel, és hozta létre a pi-pa egy új változatát. Az Arab-félszigeten viszonylag későn, először a 9. században említik az údot írásos források.
[szerkesztés] Nyugat
A hangszer nyugat felé Andalúzián keresztül terjedt el, és ebben fontos szerep jutott a kurd származású Zirjabnak (786 - 857), e félig mítikus, félig valóságos figurának, aki Bagdadból száműzetvén Córdobában óriási kulturális kisugárzású konzervatóriumot alapított. Lehetséges, hogy az európai lant megjelenését nagyrészt neki köszönhetjük.
[szerkesztés] Az úd mesterei
- Zalzal Manszúr (? - 791) A muszlim zenei klasszicizmus atyja
- Zirjab, valójában Abú-l-Hasszán Ali ibn Nafi (789 - 857) zenész, költő, asztronómus, geográfus
[szerkesztés] Források
- History of the Oud (The New Grove Dictionary of Music and Musicians alapján)
- Kishibe's diffusionism theory on the Iranian Barbat and Chino-Japanese Pi' Pa'
- Elhouri Azzouz lantművész blogja (cum grano salis!)


Based on work by