Nagybőgő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagybőgő / Gordon
angol: double bass
német: Kontrabass
francia: contrabasse
olasz: contrabbasso
Besorolás
Húros hangszer
Vonós hangszer
Hegedű család & Gamba család
Hangterjedelem
Rokonhangszerek
Hegedű, Brácsa, Cselló, Viola da gamba
Hangszerjátékos
Nagybőgős

A nagybőgő egy hangszer, négy, a hegedű család többi tagjától eltérően kvart távolságra hangolt húrral. A vonós hangszerek közé soroljuk, közöttük a nagybőgő a legmélyebb. Közeli rokonai még a hegedű, a brácsa (mélyhegedű) és a cselló.

Húrjai a kontra É (ez egyébként az elérhető legmélyebb hang), kontra Á, nagy D és nagy G.

A kottáját basszuskulcsban írják, úgy, hogy a leírt hangokat egy oktávval lejebb kell értelmezni (lásd kotta a jobb oldalon). Ez érvényes a többi használt kulcsra is (tenorkulcs, nagyon ritka esetekben violinkulcs).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A nagybőgő története

A hangszer elődje a violone volt, amely a Viola da gamba egyik típusa.

A húrjai csak a romantika korára állandósultak (előtte léteztek öt- és hathúros bőgők is), bár később háromhúros is készült, de az nem terjedt el igazán.

A komolyzenében a nagybőgő a tagja a szimfonikus zenekaroknak, vonószenekaroknak, vonósnégyeseknek és különböző kisebb kamaracsoportoknak.

[szerkesztés] Főbb művek nagybőgőre (komolyzene)

Nagybőgő szóló

Nagybőgő zongorakísérettel

  • Paul Hindemith: Szonáta

Nagybőgőversenyek

  • Giovanni Bottesini: Nagybőgőversenyek
  • Joseph Haydn: Nagybőgőverseny (elveszett)
  • Edgar Meyer: 3 nagybőgőverseny
  • Serge Koussevitzky: Nagybőgőversenyek

Kamarazene nagybőgővel, zenekari művek főbb nagybőgőszólóval

Nagybőgő, több nézetből
Nagyít
Nagybőgő, több nézetből
Nagybőgő és zongora
Nagyít
Nagybőgő és zongora

[szerkesztés] Nagybőgő a jazzben, bluesban, stb.

A nagybőgő általában meghatározó tagja a különböző könnyűzenei együtteseknek.

A könnyűzenében a nagybőgőt az esetek 90%-ában csak pengetik, azaz pizzicato játékmódot alkalmaznak. Különösen kedvelt az ún. Bartók-pizzicato.

Gyakran használnak elektromos kiegészítőket, vagy hoznak létre az elektromos hegedűhöz, vagy az elektromos csellóhoz hasonló, de nagybőgőn alapuló hangszereket.

[szerkesztés] A nagybőgő felépítése

A nagybőgő egy olyan hangszer, aminek a mai napig nem alakultak ki a végleges vonásai.

Felépítés szemszögéből a hangszer félúton áll a gambacsalád és a hegedű család között. A hegedű családtól örökölte

  • az F-lukakat,
  • a húrok számát,
  • és a fogólap tulajdonságait;

a gambacsaládtól pedig

  • az eseetenként lapos hátlapot
  • a nyak formáját.

A hangszer kb. 170-180 cm hosszú.

A hangszer részeinek neve, és felépítésének nagy része megyegyezik a hegedűnél tárgyaltakkal.

[szerkesztés] Vonó

Francia vonó
Nagyít
Francia vonó
Francia vonófogás
Nagyít
Francia vonófogás
Német vonó
Nagyít
Német vonó
Német vonófogás
Nagyít
Német vonófogás

Két fajta vonótípus létezik:

  • Francia vonó: Ez alapvetően nem más, mint egy tömegre nehezebb kiadása egy hegedű (brácsa), vagy egy csellóvonónak.
  • Német vonó: Ez a régi gambák vonójából alakult ki.

A Vonó között kinézet-, tömeg- és játékmódbeli különbségek vannak.

[szerkesztés] Hangolás

A hangszer húrja azért vannak kvartonként hangolva, hogy ne legyenek túl nagyok a lépések a hangok között, és minden hangot kényelmesen le lehessen játszani.

A nagybőgőből létezik 5 húros kiadás, ilyenkor általában még egy kis C húrt kap még a G húr mellé. Ez a bőgőfajta nem igazán elterjedt. A háromhúros kiadás neve a Halbbaß. A nagybőgőnél mélyebb hangszer az oktobasszus.

A hangszer húrjait gyakran hangolják akár egy egész hanggal is feljebb, elsősorban szólódaraboknál.

[szerkesztés] Külső hivatkozások