Classis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Classis, az ókori Rómában a serviusi alkotmány egyes vagyoni osztályait nevezték classisnak, amely szó eredeti jelentése (ahogy azt a „calo", összehív, kikiált igével való összefüggése is bizonyítja): behívóparancs.

Ez az új szisztéma a korábbi curia-rendszert volt hivatva felváltani, beillesztve a társadalmi szervezetbe a korabeli Róma újabb elemeit, akik egyben a gazdaság újabb formáját is képviselték: a kézműveseket és a kereskedőket. A curia-szervezetet felváltó beosztás alapja a vagyon és a lakóhely volt. A vagyon már eleve feltételezett egy censust, azaz azt, hogy számba kellett venni a római területeken élő összes szabad embert. E társadalmi elrendezésben szükségszerűen érvényesült az egyes osztályok szogorú hierarchiája a katonai, polgári, adózási jogok tekintetében.

A hagyomány szerint az első classis 100 000 ast követelt meg, ez a classicus minősítés feltétele volt. A második classis 75 000, a harmadik 50 000, a negyedik 25 000, a hatodik 11 000 as vagyonküszöbre épült volna. Bár a hagyomány ezt a rendszert az i. e. 6. század-ban élt Servius Tullius személyéhez kapcsolta, ez nehezen elképzelhető, mivel akkor Rómában még nem volt fémpénz (as). Ekkor még csupán a katonai szolgálatra köteles polgárokat (classis) különböztették meg az ilyen kötelezettségekre alkalmatlanoktól (infra classem). A hagyomány minden bizonnyal egy i. e. 4. századi rendszert vetített vissza a múltba, hisz a fémpénz akkor jelent meg Rómában.

Az első classis 18 lovas centuriát állított ki, illetve az első három osztály nehézfegyverzetű gyalogosokat, az utolsó kettő pedig könnyűfegyverzetű gyalogosokat. Annyi bizonyos, hogy régészeti leletek már az i. e. 6. századból alátámasztják a római nehézfegyverzetű gyalogság meglétét.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Más nyelveken