Valláskritika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A valláskritika egy olyan gyűjtőfogalom, ami a vallások, vallási csoportok és egyházak vélt vagy valós érdemeit, nézeteit, tetteit vitató véleményeket foglal magába.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A valláskritika főbb területei

  • adott valláson belüli, belső
  • más vallástól származó, külső
  • vallásokkal szembeszegülő ideológiák által megfogalmazott kritika (pl. ateizmus)
  • teológiai
  • független vallástudományi módszertannal létrejött
  • összehasonlító, független
  • humoros és parodisztikus
  • indulatkeltő, kirekesztő, megbélyegző

[szerkesztés] Filozófiai kritikák

A vallásokat sokféle szinten, sokféle filozófiai szempontból kritizálják (ld. Angeles (1997)). A következő filozófiai irányzatok tartalmaztak jelentős valláskritikát:

[szerkesztés] Történelmileg, irodalmilag híres kritikák

„…Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.

…Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”

[szerkesztés] Tudományos jellegű kritika

A vallástudomány minden egyes ága alkalmas lehet a vallás kritikájára is, értelmezéstől függően. Így lehet pszichológiai szempontból is magyarázni, vagy kritizálni (ld. Pascal Boyer (2002)).

[szerkesztés] Neuroteológia

A neuroteológia a spiritualitás, a vallás, és a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradícionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolóciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Az eredmények egyik értelmezése szerint ezek a vallásos élmények az agyi struktúráink által keltett jelenségek. Ez az Occam borotvája elvvel együtt a vallások egyik lehetséges kritikája.

[szerkesztés] Memetikai irányultságú kritika

A memetika kutatói szerint a vallásoknak memetikai magyarázatot adhatunk. Bizonyos memetikusok (ld. Dawkins, Blackmore) továbbmenve azt állítják, hogy ezek az emberiség olyan képzetei, amelyek nem azért terjedtek el, mert igazak, hanem más okból, így a vallások hagyományos felfogásának egy kritikáját kapjuk.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Internet

[szerkesztés] Irodalom

  • Richard Dawkins: Az önző gén, utolsó fejezet
  • Pascal Boyer (2002): Religion Explained, Vintage
  • Peter A. Angeles (szerk.) (1997): Critiques of God, Prometheus Books.
  • Andrew Newberg, Eugene D'Aquill, Vince Rause (szerk.) (2002): Why God Wont go Away, Ballantine Books.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.