VIII. Lajos francia király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
VIII. (Oroszlán) Lajos (Párizs, 1187. szeptember 5. – Montpensier, 1226. november 8.) Franciaország királya (1223. július 14-től haláláig), II. Fülöp Ágost és Hainaut-i Izabella fia, a későbbi IX. Lajos francia és Anjou Károly szicíliai király édesapja volt.
Oroszlánszívűnek is nevezték, de hogy megkülönböztessék idősebb kortársától, I. Richárd angol királytól, aki ugyanezt a melléknevet viselte, az Oroszlán név ragadt rajta. Már trónörökösként komoly babérokat arathatott le, amikor 1214-ben legyőzte Földnélküli János angol uralkodó csapatait a La Roche-aux-Moines-nél vívott ütközetben. Az eset oly nagy hatást váltott ki, hogy a János ellen harcoló angliai bárók a francia trónörökösnek ajánlották fel a trónt, és ő 1216-ban el is indult a brit partok felé.
Lajos számításait keresztülhúzta, hogy időközben János elhalálozott, az angol bárók pedig a fiát, III. Henriket választották uralkodójukká. A francia trónkövetelő 1217-ben Lincoln mellett vereséget szenvedett, majd a lambeth-i egyezségben az év szeptemberében szép summa fejében lemondott igényéről. Mihelyt hazatért, arra hivatkozva, hogy az angolok nem tartották be az egyezséget, azonnal a gyermek III. Henrik birtokai ellen vonult. Villámgyors hadjáratban meghódította Aquitaniát, Poitou-t, Saintonge-ot, Périgord-t, Angoumois-t és Bordelais egy részét. Lajos egészen a Garrone-ig hatolt, így III. Henriknek mindössze Bordeaux és Gascogne maradt meg Franciaország területén belül birtokai közül. (Igaz, utóbb Lajos fia, IX. Lajos 1259-ben visszaszolgáltatta a birtokok nagy részét.)
Apja halálát követően 1223. augusztus 3-án koronázták meg Reimsben, és mindjárt uralkodása elején szembesülnie kellett a déli Languedoc tartomány lázadásával. A hatalmas toulouse-i gróf, VII. Raymond ugyanis saját önállóságát az albigensek szektájának támogatásával is próbálta növelni. A katolikus egyház kezdettől fogva követelte, hogy űzze el az eretnekeket birtokairól, majd mivel nem engedett, 1225-ben zsinat ült össze Bourges-ban. A testület úgy határozott, hogy az eretnekség elpusztítása nem tűrhet halasztást, ezért VIII. Lajost keresztes hadjárat vezetésével bízták meg.
1226 húsvétján többezer (a valószínűleg túlzó források szerint 50 000) lovag gyűlt Bourges-ba, majd megkezdték a vonulást a Rhône felé. Az útjukba eső települések és uraságok mind átálltak hozzájuk, elsőként Avignon tanúsított ellenállást. A folyamparti város Languedoc kulcsa volt, így a keresztes sereg megkezdte az ostromot. Avignon három hónap múltán kapitulált, mire példáját követte Carcassone, Nîmes, Castres és Albi is. Raymond gróf Toulouse városába szorult vissza, de szerencséjére a sereget megtizedelték az őszi-téli betegségek, amelyek a királyt is a halálba vitték. Toulouse helyzetét csak 1229-ben rendezte VIII. Lajos régensként uralkodó özvegye.
[szerkesztés] Házasság és utódok
Lajos 1200-ban vette feleségül Kasztíliai Blankát, VIII. Alfonz kasztíliai király és Angliai Aliénor lányát. 13 gyermekük közül mindössze kilencen érték meg az egyéves kort:
- Philippe (1209 – 1218)
- Lajos (1214/1215. április 25. – 1270)
- Robert (1216 – 1250), Artois grófja
- Jean (1219 – 1232) Anjou és Maine grófja
- Alphonse (1220 – 1271) Poitiers és Toulouse grófja
- Philippe Dagobert (1222 – 1232),
- Isabelle de France (1225 – 1270), Longchamp apátnője
- Károly (1227. – 1285. január 5.) a Szicíliai Királyság és a Nápolyi Királyság királya, Jeruzsálem névleges királya, Provence grófja.
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- Európa ezer éve: A középkor II. Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. ISBN 9633898218
| Előző uralkodó: II. Fülöp Ágost |
Francia uralkodó 1223 – 1226 |
Következő uralkodó: IX. (Szent) Lajos |


Based on work by