Madéfalvi vérengzés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Emlékmű a vérengzés áldozatainak
Nagyít
Emlékmű a vérengzés áldozatainak

A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem (régebben „mádéfalvi” formában is, latinul a Siculicidium, azaz székelygyilkosság kifejezést is használják rá) a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt 1764-ben, Mária Terézia uralkodása alatt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben két székely és két román határezredet. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenáltak a székely ezredek erőszakos felállításának, ami megszüntette a különállásukat. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta. A helyébe lépő Siskovics József tábornok parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. Egy havas téli éjszakán (1764. január 7.), vad ágyútűzzel indított támadásban körülbelül 400 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le.

[szerkesztés] Következmények

Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Bukovinába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángómagyarok falvaiban. 1774-ben, Bukovina török fennhatóság alól osztrák kéz alá került, Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat. Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786). Innen rajzottak szét szerte a világba.

[szerkesztés] Unokák emléke

Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

A rejtélyes összeadás
Nagyít
A rejtélyes összeadás
“Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.
Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak!
Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!”

A székelység nem felejtett: századunk fordulóján Csíkmadéfalván hatalmas kőoszlopot állított, melynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyezett. A kőpiramis alján, egy táblán írás olvasható: SICVLICIDIVM. Misztikus módon jelent mást is. A sors különös rejtvénye az, hogy ha a szó nagybetűinek római számértékét kivetjük, azok összege éppen 1764, a madéfalvi veszedelem esztendeje.

S mivel a január 7-én történtek következtében jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége, a véres események ellenére a mai napig a bukovinai székelyek születésnapjaként ünneplik.

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

Új Szó, 2000. január 19.

[szerkesztés] További irodalom