Szőkefalvi-Nagy Béla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szőkefalvi-Nagy Béla (Kolozsvár, 1913. július 29. – Szeged, 1998. december 21.) a matematikai analízis világhírű művelője, a 20. századi magyar matematika egyik legnagyobb alakja.
Apja, Szőkefalvi-Nagy Gyula is kiváló matematikus volt.
Szőkefalvi-Nagy Béla kutatási területe: Hilbert-terek lineáris operátorai, tágabb értelemben a teljes funkcionálanalízis. Előbbi témában 1942-ben megjelent könyve világszerte nagy sikert aratott. Riesz Frigyessel 1952-ben jelenteti meg a „Leçons d'analyse fonctionelle” c. munkáját, melyet orosz, angol, német és magyar nyelvre is lefordítottak (Terjedelme mintegy 500 oldal). A könyv egyszerűsített változata „Valós függvények és függvénysorok” címmel egyetemi tankönyv lett. Kiemelkedő eredményeket ért el a Fourier-sorok elméletében is. Négy egyetem díszdoktora, három külföldi akadémia tiszteleti tagja. A József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karának két alkalommal volt dékánja, eközben majdnem 40 évig vezette az Analízis Tanszéket is. 1945-től az MTA levelező, majd rendes tagja.
[szerkesztés] Díjai
- Kossuth-díj (1950,1953)
- Állami díj (1978)
- Akadémiai aranyérem (1987)
- Szeged város díszpolgára (1991)
[szerkesztés] Fő művei
- Leçons d'analyse fonctionelle (Riesz Frigyessel, 1952)
- Valós függvények és függvénysorok (1954)
- Analyse harmonique des operateurs de l'espace de Hilbert (Ciprian Foiassal, 1967)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A második triumvirátus (Rédei László, Kalmár László, Szőkefalvi-Nagy Béla)


Based on work by