Alea iacta est

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alea iacta est (latinul, jelentése: „a kocka el van vetve”), szállóige, amelyet az ókori források szerint eredetileg Julius Caesar mondott Kr. e. 49 január 19-én, amikor seregével átlépte a Rubicon folyót.

Az abban az időben érvényes római törvény szerint hadvezér csak serege nélkül léphette át a folyót, amely akkor Itália határának számitott. Az átkeléssel Caesar nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal, a polgárháború elkerülhetetlenné vált, tehát nem volt visszatérés, a folyó átlépésekor Caesar elindult az egyeduralom - vagy a bukás - felé vezető úton.

A szállóigét ennek mintájára olyan helyzetekben használják, amikor valaki visszafordíthatatlan döntést hozott, esetleg a döntését nagyszabásúnak kivánja láttatni, és/vagy konfliktust vállal fel vele.

A történet politikai háttere, hogy Caesar indulni akart az esedékes consul választáson, politikai ellenfele, Pompeius azonban újra életbe léptetett egy törvényt, amely szerint a tisztségre pályázónak személyesen is jelen kell lennie Rómában. Ha Caesar serege nélkül megy Rómába, azt kockáztatta volma, hogy az ellene riválisai által gyűjtött vádak valamelyike alapján bjróság elé citálják és elítélik.

Az "alea", "kocka" szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amely kipróbálta a szerencsét, és amelyben a szerencsét már nem lehetett visszaforditani, ha a kockát eldobtad, azzal "sorsot vetettél".

Egyes beszámolók szerint Caesar nem az "est" igét használta ("van"), hanem az imperativusát ("este" = "legyen"). Van olyan vélemény, hogy a kifejezést kedvenc görög komédiaírójától, Menandrosztól kölcsönözte.

[szerkesztés] Suetonius

Suetonius Caesarok élete című művében így írja le a történetet:

31....utolérve csapatait a Rubico folyónál, tartománya határán rövid pihenőt tartott, s jól meggondolva, mire vállalkozott, ezekkel a szavakkal fordult környezetéhez: "Most még - mondta - visszafordulhatunk; mert ha ezen a hidacskán átmegyünk, azután már mindent a fegyverek döntenek el. 32. Miközben így fontolgatta a dolgot, jelenséget látott. Hirtelen egy igen magas, szép termetű ember jelent meg előtte, aki nádsípot fújva a közeli sziklán üldögélt; nemcsak pásztorok gyűltek köré, hogy meghallgassák, hanem elhagyván soraikat, katonák is, kürtösök is; az óriás egyik kürtös kezéből kiragadta a tubát, leugrott egyenesen a folyópartra, és hatalmas erővel indulót fújva a támadásra, a túlsó part felé tartott. Akkor azt mondta Caesar: "Menjünk hát, amerre az istenek jeladása és ellenségeim igazságtalansága vezérel. A kocka el van vetve."

A latin Suetonius-szövegben a mondat "iacta alea est" formában szerepel [1], de a köznapokban jobban ismert a más szórendű de azonos jelentésű "alea iacta est" alak.

Maga Caesar A polgárháború című könyvében nem említi a folyó átlépését. (Nyilván nem akart emlékeztetni rá, hogy törvénytelenül lépett hadsereggel Itália földjére.)

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozás