Tátrai Vilmos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tátrai Vilmos (Kispest, 1912. október 7. - Budapest, 1999. február 2.) Kossuth-díjas hegedűművész

Tanulmányait Szerémi Gusztávnál, Waldbauer Imrénél, Rados Dezsőnél és Lajtha Lászlónál végezte. 1936-1937 között a Buenos Aires-i Rádiózenekar koncertmestere, 1938-1940 között a Budapesti Hangversenyzenekar hangversenymestere volt. 1940-ben Törökországban dolgozott, miközben 1940-1944-ig a Székesfővárosi Zenekar, majd két évig a Rádiózenekar (1945-1946) hangversenymestere volt. 1946-tól bő három évtizeden át, a "Ferencsik-korszak" alatt, 1978-ig az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere volt. Többnyire e zenekar tagjaiból szervezte meg az 1950-es évek végén a Magyar Kamarazenekart, melynek szintén bő harminc évig vezetője volt.

1946. október 8-án lépett először közönség elé a Tátrai Vonósnégyessel, akkor Rényi Albert, Ivónyi József és Dénes Vera társaságában. E zenekarral 1948-ban megnyerte a budapesti nemzetközi Bartók-kvartettverseny első díját, mely nagy nemzetközi elismerést is kiváltott. Később Szűcs Mihály, Konrád György és Banda Ede is tagja volt az együttesnek.

1958-ban Kossuth-díjat kapott.
1965-től tanított a Zeneakadémián.

Pályafutása alatt minden kontinensen, Európa valamennyi országában fellépett. Mintegy kétszáz lemezfelvétel, több, mint hatvan magyar mű ősbemutatója fűződik a nevéhez.