Aléktó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Aléktó, görög mitológiai alak, az Erinnüszök egyike, neve jelentése: „sosem pihenő". Vergilius „Aeneis" című eposzában ő tüzeli fel a latinokat és Turnust a Trójából jött menekültek ellen, ő veszi rá Aszkanioszt, hogy egy védett vadat elejtve ellenük hangolja az ország népét. Vergilius nyomán előszöt Torquato Tassónál („Megszabadított Jeruzsálem"), majd Zrínyi Miklósnál lát el hasonló szerepet. A „Szigeti veszedelem"-ben Mihály arkangyal felkeresi a pokolban Alektót, s felszólítja, hogy hangolja Szulejmán szultánt a magyarok ellen. Aléktó felveszi a szultán apjának, Szelimnek alakját, s egy álomképként tüzeli fel a Magyarország elleni hadjáratra.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.


Based on work by