Phaidón

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Phaidón, Phaedo (Kr. e. V-IV. század) Görög filozófus


Szókratész tanítványa volt, ő alapította meg a rövid életű éliszi iskolát. Diogenész Laertiosz szerint fiatalon, hadifogolyként érkezett Athénba, ahol eladták rabszolgának. Szókratész egyik barátja megvásárolta és felszabadította, így került kapcsolatba a híres filozófussal. A Szókratész haláláról szóló platóni dialógus Phaidón nevéről kapta címét, ami arra utal, hogy kedves tanítványa volt a mesterének. Szókratész halála után nem sokkal visszatért szülőhazájába, és megalapította iskoláját.

Diogenész Laertiosz két dialógusát („Zópürosz", „Szimón") említi. Cicero tájékoztatása szerint az első mű a fiziognómus Zópürosznak Szókratésszel folytatott beszélgetését tartalmazza arról a kérdésről, hogy vajon az ember jelleme megállapítható-e arcvonásaiból.


[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon