Sellak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rubinsellak, aranysellak
Nagyít
Rubinsellak, aranysellak

A sellak egy természetes gyanta, a legtöbb gyantaféleségtől eltérően nem növényi, hanem állati eredetű. A műgyanták megjelenése előtt fontos, sokféle célra használt anyag volt, napjainkban már csak antik bútorok és értékes hangszerek felületkezelésére alkalmazzák. E célra alkoholos oldata, a politúr szolgál.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Eredete

A sellak Indiából, Thaiföldről származik, a Laccifer lacca nevű, fákon tenyésző élősdi rovar, a lakktetű váladékából készítik. A rovar leggyakrabban az Aleurites laccifera és a Croton lacciferus növények hajtásaiból táplálkozik, és testéből vöröses színű, sűrűn folyó nedvet választ ki. Ez az anyag vastagon beborítja a növény ágait, ezért sokáig úgy hitték, hogy a gyantát a fa izzadja ki a tetű csípése következtében; ma már tudjuk, hogy ez a megtermékenyített nőstény rovar váladéka, mely az ivadékgondozást segíti elő. 1 kg sellakot kb. 300 000 tetű képes előállítani.

[szerkesztés] Feldolgozása

A sellakot a fa vékony gallyaival együtt „szüretelik”, ebben a formájában rúd-sellaknak (Stock-Schellack) nevezik. Miután a nagyobb szennyeződéseket eltávolították, forró vízzel kezelik, hogy a színező anyagokat kivonják belőle. Az így kapott anyagot mag-sellaknak (Körner-Schellack, Seedlac) hívják. Hevítéssel megömlesztik, és zsákokon átfolyatva vagy szűrőprés segítségével az apróbb szennyeződéseket is kiszűrik belőle. Az olvadékot vékony rétegben elterítik, megszilárdulása után darabokra törik. Ebben az állapotban kerül forgalomba, lakkok készítésekor vékony lemezkék formájában viszonylag gyorsabban oldható fel.

A sellak gyantákat, viaszokat és színezőanyagokat tartalmaz. Létezik sötétebb, vöröses színű sellak, a rubinsellak vagy gránátsellak, a világosabb színűt aranysellaknak, vagy árnyalattól függően orange és lemon sellaknak nevezik. A világosabb színű sellaknak nagyobb a természetes viasztartalma, ezért kevésbé rideg, mint a sötétebb színű. A fehér sellakot kémiai fehérítéssel, hipokloritos vagy más kezeléssel állítják elő.

[szerkesztés] Felhasználása

A sellak egy természetes polimer, nagyon hasonlít a mai hőre lágyuló műanyagokra, műgyantákra. Felhasználása is részben ennek megfelelő volt, pl. hanglemezt, apróbb dísztárgyakat, bizsut készítettek belőle. Elektromos szigetelőképessége, dielektrikus tulajdonságai kiválóak, ezért régebben az elektromos ipar is nagy mennyiségben használta fel. A sellak a pecsétviasz, „spanyolviasz” legfontosabb összetevője. Bóraxos oldatával nemezkalapokat, bőrt kezeltek, tettek vízhatlanná, papírt lakkoztak.

Mivel a sellak ehető, emészthető, az egészségre nem ártalmas (bár arra érzékenyeknél allergiát okozhat), az élelmiszeriparban is használatos, édességeken és egyéb élelmiszereken fényes bevonatot képez. Ez az E904-es élelmiszeradalék.

[szerkesztés] Lakkok

A sellak alkoholban oldódik, ebben a formában lakknak használható. A magas viasztartalmú sellakoldat nem átlátszó, az oldhatatlan viaszrészecskék miatt lágy gyöngyházfényű. Ülepítés után két fázisra különül el, alulra kerül a viaszos, a felülre a tiszta, átlátszó sellak. Politúrozásra a viaszt tartalmazó sellak az alkalmasabb; a viaszmentes sellak egyéb segédanyagokkal elegyítve puszta kézzel, ecsettel, esetleg szórással hordható fel, tükörfényes felületet ad.

Elsősorban antik bútorok, értékes hangszerek lakkozására használják, de „bio” jellege miatt egyre inkább előtérbe kerül, divatba jön hétköznapi tárgyakon, egyszerűbb bútorokon való alkalmazása is.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Biobútorok, felületkezelés, természetes anyagok