Bertalan evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bertalan evangéliuma (latinul: Evangelium iuxta Bartholomeum), kései, feltehetőleg a Kr. u. III-VII. században, feltehetőleg Egyiptomban keletkezett apokrif evangéium, melyet a hagyomány Bertalan apostolnak tulajdonít. Legkorábbi változata a feltehetőleg a Kr. u. III. században keletkezett „Quaestiones sancti Bartholomei apostoli" (Bertalan apostol kérdései) című írás. Ebben Jézus, feltámadása után apostolainak, Bertalan kérdéseire válaszolva elmondja az alvilágban látottakat, majd az Olajfák hegyén megmutatja nekik Beliart, a sátánt, aki bukásának történetét meséli el. Későbbi, V-VII. századi kopt szövegek beleszövik a történetbe az utolső vacsora jeleneteit, a keresztre feszítés epizódjait (egy Ananias nevű zsidó akarja magát Jézus helyett keresztre feszíttetni), Jézus alvilági tartózkodását és feltámadását, főképp egyiptomi minták alapján. Hasonlóan Nikodémosz evangéliumához Bertalan evangéliuma is közkedvelt olvasmány volt.

[szerkesztés] Források

  • Teológiai kislexikon