Bartalis János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartalis János (Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.

[szerkesztés] Élete

Földműves családban született, édesanyját korán elvesztette. A hosszúfalusi polgári iskola után Kolozsváron végezte a tanítóképzőt. Ezt követően Budapesten tanárképzőt is végzett, de nem kezdett el tanítani, hanem tisztviselői állást vállalt. Első verse a kolozsvári Újságban jelent meg 1914. június 25-én, majd 1916 novemberében néhány versét a Nyugat közölte. Az I. világháborúban a frontra került. 1920 és 1933 között Alsókosályon földművesként dolgozott. Verseiben Kosály mint az idilli békesség hona jelenik meg. Az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja volt. 1933-tól Ráckevén, 1936-tól Pilisvörösváron, 1938-tól Kiskőrösön tanított. 1940-ben visszatért Erdélybe, azontúl haláláig ott élt. Ebben az évben jelent meg az Ima mindenkiért című verse a Kelet Népében. 1941 és 1959 között a kolozsvári egyetem könyvtárosaként dolgozott. 1972-ben jelent meg önéletrajza Az aki én voltam címmel.

[szerkesztés] Verseskötetei

  • Hajh, rózsafa, Erdélyi Szépmíves Céh, 1926
  • Napmadara, 1930
  • Föld a párnám, 1930
  • Világ térein gázolok, 1937
  • A mezők áldása, 1942
  • Pedig tavasz jő, 1957
  • Új mezők és új dalok, 1959
  • Nyugtalanságok, Bukarest 1969
  • Veresbegymadár, Bukarest 1973

[szerkesztés] Külső hivatkozások