Kardos János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kardos János (Norsincz, 1801. február 13. k. - Őrihodos 1873. augusztus 12.) Evangélikus lelkész, műfordító, író.

Egy vasvármegyei tótsági evangélikus családból származott, s papi pályát választva tanult Sopronban, aztán az osztrák fővárosban. 1830-ban szentelték fel, öt év múlva került Őrihodosra. A magyarországi szlovén (vend) nyelv kiváló ismerőjeként fordította a lutheránus Bibliát, valamint Vörösmarty, Arany és Petőfi műveket, énekeskönyveket, ajánlva mindezeket híveinek.

Fáradhatatlanul munkálkodott az evangélikus vallás megtartásáért, ezért támogatta híveivel Kossuth Lajost és a vend nem szlovén elmélet hangadóit, akik viszont magyarok voltak. Vele szemben a katolikus szlovének és papi vezetőik a Habsburgokat pártolták.

A kiegyezés után a nemzetiségek elmagyarosítására indult munkálatok a vend nem szlovén elmélet legfőbb hangadói lettek, amellyel gátolni akarták a magyarországi és krajnai szlovének közti kapcsolatok kialakulását. Kardos ezt azért támogatta, mert ebben látta az evangélikus vallás fennmaradását a katolikus közösség közt, de ugyanakkor a szlovénség asszimilációját sem kívánta, viszont a teória olyan negatív hatással lett, hogy azt a magyarországi szlovénség később is megsínylette, mivel félve a meghurcoltatásoktól, inkább nem beszéli sem anyanyelvét, nem vállalja nemzetiségét, s gyerekeiben sem marad meg a tudat. Ez történt 1992-93-ban a Vend Szövetség megalapításakor.

Mindezek ellenére Kardosnak és kortársának a horvát származású Kossics Józsefnek is nagy érdemei voltak a vend nyelv ápolásában, s vallásos tartalmú műveikkel nagyon is segíthetik a vendek fennmaradását, Kardosé az evangélikus, Kossicsé a katolikus vallásúakét. 1868-ban az új iskolatörvény után ő ültetette át az elemi iskolai tankönyveket vendre, ezzel biztosítva azt, hogy a gyerkek a tanintézményekben is anyanyelvüket tanulhassák (ennek a lehetősége szűnt meg 1907-ben).

[szerkesztés] Külső hivatkozás