Roger Bacon
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Roger Bacon (1214-1294) középkori angol gondolkodó, Robert Grosseteste tanítványa volt, az Oxfordi egyetemen tanított ferences rendi szerzetesként. Főként természetkutatással foglalkozott és Grosseteste fényről szóló tanítását fejlesztette tovább.
[szerkesztés] Élete
Ilchester közelében Somersetben született. Születésének pontos dátuma nem ismert. Az egyedüli erre vonatkozó dokumentum az Opus Tertium-ban olvashatól, amit 1267-ben írt: „negyven éve már annak, hogy megtanultam az ábécét”.
Bacon családja viszonylag jómodú volt, egésszen III. Hendrik uralkoásának az idejéig, amikoris a birtokukat elkobozták és a család több tagja is száműzetésbe került.
Roger Bacon Oxfordban tanult, és főleg Arisztotelészt tanulmányozta. Nincs bizonyíték arról, hogy doktori cimmel rendelkezett volna a Doctor Mirabilis címet ugyanis halála után kapta.
1241-ben Franciaországba utazott és a párizsi egyetemen tanított, de mivel Arisztotelész művei akkoriban csak arabul voltak olvashatóak, hamarosan "felmondtak" neki.
1247-ben visszatért Oxfordba és további tanulmányokat folytatott. Később Ferences rendi szerzetes lett.
[szerkesztés] Munkássága
A városok fejlődésével és az arab tudományosság elterjedésével a figyelem a spekulatív teológia helyett a természettudományok felé fordult, a tekintélyelvű érvelést a tapasztalati tudás váltotta fel –e kísérleti tudományosság egyik képviselője volt. Igazi polihisztor volt: a nyelvészettől az etikáig mindennel foglakozott, elsősorban mégis a természettudományok (optika, csillagászat, orvostudomány, alkímia) érdekelték. IV. Kelemen pápa pártfogolta, az ő halála után azonban a rendház főnöke rossz szemmel nézte eretnekségbe hajló nézeteit, gyanús kísérleteit, ezért az öregség éveit házifogságban kellett töltenie.
Az egyház és a társadalom reformjával akarta megjavítani az emberek életkörülményeit, és a kereszténységet szilárdabbá tenni.
[szerkesztés] Filozófiája
A kereszténység megerősítése érdekében egy biztos alapokon fekvő, megingathatatlan tudásra van szükség.
Fő művében az "Opus Majus" (A nagy mű) a tévedések forrását keresi. Bacon négy tévedésekhez vezető forrást nevez meg:
- A hamis tekintélybe vetett vak hit.
- A szokás ami a hamisat konzerválja.
- A tapasztalatlan tömeg előitéletei.
- A látszattudás ami mögött a tudatlanság bújik meg.
Bacon szerint a korabeli teológiának az a nagy tévedése van, hogy tudománytalan módszerekkel és látszatprolémákkal foglalkozik. Megoldásként négy tudásterületet javasol:
- A Biblia exegézisének és filozófiai szövegének interpretációjának az eredeti nyelvre kell támaszkodni.
- A matematika kell legyen minden tudománynak az alapja.
- Az optika is alaptudomány kell, hogy legyen (a fény tanulmányozása miatt).
- Minden tudásnak a tapasztalatból kell erednie. Ezért Bacon hangsulyozza a kisérletek fontosságát. Azonban megkülömböztet egy belső tapasztalatot is, ez olyan mint a megvilágosodás, így ismerhetjük meg Istent.
A tudomány és a teológia között nem lehet konfliktus, mert a tudomány és a kinyilatkoztatás igazsága is egyaránt Istentől származik. Megjegyzendő, hogy Bacon kisérleti útjai ellenére, a végsőkig kitartott azon nézete mellett, miszerint a valóság bizonyításának, ne feltétlenül kísérlet képezze alapját. Elképzelése szerint a kísérleti kutatás nem szabad, hogy a kisérletek megismételhetőségét tegye meg, egy megállapítás bizonyítékának. Szerinte a legtöbb "dolog" ugyanis nem ismétlődő, legfeljebb spirálisan ciklikus!


Based on work by