Blowin' in the Wind
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A "Blowin' in the Wind" című szám Bob Dylan szerzeménye, melyet 1962. áprilisi, The Freewheelin' Bob Dylan című albumon adtak ki.
Ez egy protest song, amely a béke, háború, és szabadság filozófikus kérdéseit boncolgatja. Népszerűsége az idő múlásával sem csökkent, amit valószínűleg annak köszönhet, hogy a dalban felbukkanó kérdések nem egy konkrét politikai eseményt feszegetnek.
Több száz előadó feldolgozása közül a legismertebbek közé tartozik: „Peter, Paul and Mary” folk zenei trió, Chet Atkins country gitár virtuóz , Judy Collins folk énekesnő, Sam Cooke soul énekes, Marlene Dietrich, Elvis Presley, Stevie Wonder, John Fogerty, Me First and the Gimme Gimmes, és a Forrest Gump című díjnyertes filmben, az egyik szereplő, Jenny is előadta (Joan Baez énekelte). Legutóbb, 2005-ben, Dolly Parton dolgozta fel.
Dylan először két versszakkal adta elő a számot. Dylan gyűjtők között ma is forog az a legelső felvétel, amit a Gerdes Folk City-ben rögzítettek. Röviddel ezután a fellépés után adta hozzá a számhoz a középső versszakot. Néhány kiadott változatban felcserélődik a második és harmadik varsszak, valószínűleg azért,mert Dylan nem írta újra a szöveget, csak a végére biggyesztette az új részt. 1999-ben, a „Blowin' In The Wind”, elnyerte azt az elismerést, hogy megkapta azt a speciális Grammy-díjat, amit a történelmi jelentőségű, legalább 25 éves slágereknek ítélnek oda és így bekerült a Grammy Hall Of Fame-be.
A legtöbb interjúból az derül ki, hogy Dylan soha nem érezte úgy, hogy különösebben büszke volna erre a számra. Munkás dalnak nevezte, utalva ezzel talán az eredetére, hiszena a dallamát "No More Auction Block"-ból vette, és a szöveg szerkezetének néhány részét pedig az 1953-as "I Really Don't Want to Know" című számból.
1963-ban, Dylan először lépett fel az Egyesült Királyság tévénézői előtt, egy B.B.C. televisiós felvételen.
1975-ben, a számot egy Srí Lankai angol nyelvkönyvben költeményként hozták fel. Felfordulást okozotta az eset, mert Dylan száma Shakespeare egyik szonettjének a helyére került.
2004-ben, ez a szám lett a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 szerzeményei közül a 14.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Minden idők 500 legjobb dala - Rolling Stone magazin | |||
| Előző dal: The Beatles "Yesterday" 13. |
"Blowin' in the Wind" 14. |
Következő dal: The Clash "London Calling" 15. |
|


Based on work by