Louis Renault (autóipar)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Louis Renault (1877. február 15. Párizs – 1944. október 24.) francia nagyiparos, egyike az autóipar legelső úttörőinek.
Egy párizsi polgárcsalád gyermekeként született, az öt testvér között ő volt a legfiatalabb. Már kiskorában elbűvölte a mechanika és a műszaki dolgok, és órákat tudott volna eltölteni a Serpollet gőzautó műhelyben, vagy a fészerben öreg Panhard motorokat barkácsolva a család második otthonában, Billancourtban. Az első autóját 1898-ban építette, egy módosított De Dion-Bouton ütemű motorral, forradalmi egységesen csatlakoztatott kardántengellyel, és háromfokozatú (plusz rükverc) sebességváltóval, ami harmadik sebességben közvetlen áttételű volt (ezt az ötletét egy évvel később szabadalmaztatta). 1898. december 24-én nyert egy fogadást a barátai ellen, hogy a találmánya fel bír menni a Lepic utca lejtőjén Montmartre-ban. A fogadás megnyerése mellett kapott 12 biztos megrendelést a járművére. Felfedezvén a találékonyságában rejlő üzleti lehetőségeket, összeállt két bátyjával, Marcel-el (1872-1903) és Fernand-al (1865-1909) akiknek volt üzleti tapasztalatuk az apjuk textilipari cége révén, hogy megalakítsák a Renault Freres vállalatot 1899-ben. Kezdetben az üzleti dolgokat és az ügyintézést teljes egészében a bátyjai kezelték, míg Louis kizárólag a tervezésnek és gyártásnak szentelte magát. Azonban 1908-ban átvette a teljes irányítást a vállalat felett, miután Fernand visszavonult egészségügyi problémái miatt (Marcel pedig már korábban meghalt a Párizs-Madrid autóversenyen 1903-ban).
A következő negyven évben a saját irányítása alatt tartotta a vállalatot, foglalkozott a vállalat gyors növekedésével, és a munkások különböző zavargásaival. Ezalatt számtalan új találmánya volt, amelyek többsége még manapság is használatban van, mint például a hidraulikus lengéscsillapító, a modern dobfék, a sűrített üzemanyaggyújtás, a turbófeltöltő, és a taxióra. Az első világháború után becsületrenddel tüntették ki a katonai konstrukcióinak sikerei folytán, amelyek közül a leghíresebb a forradalmi Renault FT-17 tank. A második világháborúban, Franciaország náci megszállása alatt a Renault (mint az összes többi francia vállalat), a németek teljes körű fennhatósága alá került, és Louis úgy döntött, hogy marad a cég élén. Ennek következményeként, mikor 1944-ben Franciaországot felszabadították, őt letartóztatták a náci Németországgal való ipari együttműködés miatt, és tisztázatlan körülmények között halt meg a bírósági tárgyalásra várva a Fresnes börtönben.


Based on work by