Balogh Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balogh Sámuel (Nagybarca, 1796. június 6. - Serke, 1867. október 15.) református lelkész, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
[szerkesztés] Élete
Iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a késmárki lyceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Előbb a putnoki egyházba ment ki akadémiai rektorul, egy év mulva Zsipbe rendeltetett segédlelkészül. Innét 1825-ben otrokócsi, 1826. sajókeszi, 1832. náprágyi, 1834. serkei pappá lett.
[szerkesztés] Munkái
- Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
- A különcz. Lafontaine után 3 kötet. Pest, 1829.
- Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
- Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. Kolozsvár, 1832.
- Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.
Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények az Országos Széchényi Könyvtárban.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by