Fogarasy Mihály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fogarasy Mihály (Gyergyószentmiklós, 1800. szeptember 17. - Gyulafehérvár, 1882. március 23.) erdélyi katolikus püspök.

[szerkesztés] Élete

Iskoláit szülővárosában, Marosvásárhelyt és Csíksomlyón a ferencrendiek gimnáziumában végezte. 1817-ben felvették a gyulafehérvári papnevelőbe, ahol két évig a philosophiai tudományokat tanulta; a hittani tanulmányokra a bécsi egyetemre küldetett, ahol a Pázmány-féle papnevelő növendéke volt. Bécsben egy év alatt a német nyelvet annyira elsajátította, hogy már a második évi folyamban a pedagógiát és egyházi jogot e nyelven tanulhatta s a próbatétet is azon adhatá. Visszatérvén Erdélybe, 1823. okt. 28. miséspappá szentelték. Azután Nagyszebenbe küldték segédpapnak és gimnáziumi tanárnak, ahol 1826-ig működött. Ekkor Bécsbe a felsőbb papi intézetbe küldték; ahonnan 1828-ban teológiai doktori oklevéllel tért vissza és a gyulafehérvári papnevelőben mint tanulmányi felügyelő s hittanár nyert alkalmazást, püspöki szentszéki tanácsosnak is kineveztetvén; 1830-ban a népiskolák felügyelete is reá ruháztatott. 1832-ben felsőbb rendeletből, mint iskolai felügyelő a könyvvizsgáló lakását Kolozsvárra tette át. 1833-ban a gyulafehérvári káptalanhoz tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. Rövid idő mulva Bécsbe hivatott, hol udvari káplán és a szent Ágostonról elnevezett felsőbb papnevelő igazgatója lett. 1838-ban a király nagyváradi székesegyházi kanonokká s az ottani királyi akadémia prodirectorává nevezte ki. Itt ő egy kézi könyvtárt állított föl az ifjuság számára, zene, ének, német és francia nyelvmestereket tartott. Ezek mellett a váradi iskolai kerületben a fődirectori teendőket is teljesítette, a káptalant pedig a politikai téren úgy a megyei teremben, mint az országgyűléseken képviselte.

Pozsonyban az egyházi tanácskozmányok lelke volt; bátor, de mérsékelt védője az egyház jogainak. Nagyváradon irta az 1842. Karácsony előestéjén a Szent-István-Társulat alaprajzát és közlé a püspökökkel és barátival; később a Religio és Nevelésben hozta nyilvánosságra. 1843-ban apáttá, 1846-ban skutarii czímzetes püspökké neveztetvén ki, ő felsége a budapesti egyetem hittani karának igazgatását is reá bizta. A magyar püspöki kar 1848. okt. 28. feliratával, melyben a belbékének mihamarább törvényszabta uton leendő helyreállítását kérték, Fogarasy püspököt küldé Olmüczbe; itt Lobkovitz herceg kijelenté, hogy ő felsége testületektől nem fogad el küldöttséget és őt csak mint egykori udvari káplánt kivánja Lobkovitz jelenlétében látni, de küldetésének tárgyát szóval se említse; Ferdinánd király ekkor azt mondá Fogarasynak: imádkozzanak, hogy Isten a nehéz napokat mielőbb fordítsa el. Ez időben alapította a most létező könyvkiadó katolikus társulatot, melyet Szent István első magyar apostoli királyról nevezett el és mely 1848-ban működését megkezdette; e társulatot 1853. októberig maga vezette s kormányozta. Ekkor nagy-váradi káptalani stallumába visszatérvén, a székesegyházi főesperesi s custosi hivatalt viselte; egyúttal elnöke volt a házassági törvényszéknek is. Eközben nyerte a kir. tanácsosi czímet, majd a Lipótrendet és II. osztályú vaskoronarendet.

1864. nov. 25. erdélyi püspökké nevezték; e közben őfelsége valóságos belső titkos tanácsosai sorába méltatta. Mint erdélyi püspök, legfőbb tevékenységet a hitélet emelésére, az iskolaügy, legfőkép a katolikus népiskolák felvirágoztatására irányozta. Nagyobb jótékonyságai s alapítványaiból: a nagyváradi akadémiánál 1000 váltóforintnyi alapítványt tett a jobb tanulók számára; püspöki elődje által Gyulafehérvárt megtelepített irgalmas nővérek számára 42,000 forinton zárdát és iskolahelyiségeket emelt csinos kis templommal együtt; szülővárosában 27 ezer forinton leánynevelő intézetet építtetett, annak vezetését az irgalmas nővérekre bízván, 25 ezer frt tőkével és több fekvőségekkel javadalmazott, ugyanott azon ősi telken, hol született, öt munkaképtelen szegény számára 3000 frton menedékházat emeltetett, a szegények ellátására 8400 frt alapítványt tett és az épület fentartását adományozott fekvőségekkel biztosította; Gyulafehérvárt a «Pius Samaritanus»-nak 7400 frton vett és kibővített épületes telket adományozott; ugyanott iskolatelket vásárolt s elemi iskolát építtetett 10,000 frt költségen; a papnevelő-épületet 11 ezer frt értékben kibővítette s a Thomistica philosophia előadására 10 ezer frt alapítványnyal kathedrát állított föl; ugyanott felállítandó főiskola Lyceum academicum alapját 100 ezer frt alapítványnyal megvetette; ő felsége ezüst menyegzőjét a szegényebb tanítók jobb javadalmazására tett 30 ezer frt alapítványnyal örökítette meg, sat. 1880. május 1-jén súlyos betegségbe esett, szélütés érte.

Szónoki képessége s tudományos készültsége általánosan ismert volt, számos megyegyűlésen és utóbb az 1844. pozsonyi országgyűlésen mint a nagyváradi káptalan küldötte a katolikus érdekek védelmezői között ritka ékesszóllásával tünt ki. Több hittani értekezést irt, a többi között a Fasciculi Ecclesiastici cz. folyóiratba (Pest, 1841-42. Praelectiones theologicae super opere: Das Leben Jesu von David Strauss); a Magyar Emléklapokba (I. 1857. Nagyváradi közigazgatási terület conservatorának hivatalos jelentése); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.

[szerkesztés] Munkái

  • Az elme és irás szava az oltári szentségről, melyet ur napján 1829. eszt. a kolozsvári anya templomban hirdetett. Kolozsvár.
  • A hazafiúság képe, vagyis az a rövid egyházi beszéd, melyet a kolozsvári kath. anyatemplomban fels. Első Ferencz születése 65. évi ünnepén elmondott. Kolozsvár, 1833.
  • Keresztény igazságok egyházi beszédekben, melyeket különféle alkalmatosságokkal hirdetett, s most a hívek épületére s egy iskolai intézet felsegéllésére közre bocsát. Kolozsvár, 1833. (2. bőv. kiadás. Nagyvárad, 1861. Két kötetben.)
  • Az erdélyi püspökről polgári tekintetben. Bécs, 1837. (Ism. Egyházi Tár.)
  • Halotti beszéd az 1844. máj. 21-én meggyilkolt ung-megyei követ, néhai csicseri Orosz Elek felett. Buda, 1844.
  • Emlékirat az 1847-48. országgyűlés alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról. Egy résztvevőtől. Pest, 1848. (2. kiadás. Pest, 1868.)
  • Oratio funebris qua dni Francisci a Paula e comitibus de Nádasd memoriam in exsequiis solennibus Colocae, in metropolit, ecclesia die 30. Sept. 1851. celebratis recoleret. Pest, 1851.
  • Két egyházi beszéd a boldogságos szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról. Nagyvárad, 1855.
  • A kereszt ereje. Alkalmi szent beszéd, melyet a Békés-városi uj temetőben épült kálvária és kápolna felszentelésekor, 1857. okt. 11. tartott, Nagyvárad, 1857.
  • Főpásztori beszéd, melyet erdélyi püspöki széke elfoglalása alkalmával hiveihez intézett. Nagyvárad, 1865.
  • Főpásztori levele, mely által négy megyei hitehagyott papját az egyház kebeléből kiiktatja. Nagyvárad, 1873.
  • Főpásztori levele, melyben az 1873. évnek kezdetén híveit üdvözli. Károly-Fehérvár, 1873.
  • Főpásztori levele, melyben ötvenéves áldozárságának megünneplendését híveinek hírül adja. Károly-Fehérvár, 1873.
  • Főpásztori levele a szent bőjtnek idejére. Károly-Fehérvár, 1874.

[szerkesztés] Forrás