Ajtay Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ajtay Sámuel (nagyváradi) (Nagyvárad, 1774. – Szatmárnémeti, 1881. január 8.) ügyvéd.
[szerkesztés] Élete
A jogi tanfolyamot Pesten végezte el, ezután nyugdíjazásáig ügyvédként dolgozott. Feltűnően korosan, 107 évesen halt meg.
[szerkesztés] Munkái
1. Fedor és Mária, vagy a holtig tartó ritka hűség tükre. (Pozsony, 1807). (August La Fontaine után németből ford.)
2. Erkölcsnemesítő való és költött történetek. (Pest, 1813.)
3. A világ történetei a teremtéstől fogva a legújabb időkig. 2 köt. (U. ott, 1814.; Löhr után németből fordítva, Magyarország kivonatos történetével bővítve.)
4. Tanítva mulattató víg és érzékeny anekdotok. (Meiszner Vázlatai-ból.) (U. ott. 1816.)
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by Váradi Zsolt és