Mesterségek szatírája

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mesterségek szatírája (modern cím, új, tudományos olvasat: A tanítás, melyet Duaheti készített Pepi nevű fia számára), a Kr. e. XX-XVIII. században keletkezett, az intelemirodalom műfajába tartozó szatírikus egyiptomi mű. Az egyiptomi írás tökéletes elsajátítása sokéves kemény munkát jelentett a gyermekek számára. Tanítóik a verés gyakori alkalmazása mellett más módon is hatni kívántak a fiatalokra, ezért olyan szövegeket másoltattak velük, amelyek a tanulás hasznosságát és az írnoki hivatás előkelőségét magasztalták. Az írnokok valóban kiváltságos helyet foglaltak el a korabeli egyiptomi társadalomban, s hatalmuk tudatában megvetéssel tekintettek a fizikai dolgozókra. E szemlélet legélesebben e műben jut kifejezésre. A szerző az írnoki pályára beszéli rá tanítványát, s azt szeretném ha a könyveket anyjánál is jobban szeretné. Maró gúnnyal festi le a többi foglalkozásokat, amelyek csak hiábavaló fáradozásokat, szenvedéseket jelentenek művelőik számára. A kovács ujjai olyanok lesznek, mint a krokodilusé, a köfaragó tagjai valósággal összetörnek a munka után. A borbély utcáról utcára járva keresi, kit borotválhat meg. A cipész csak a bőrt harapja, a halásznak pedig állandóan a krokodiltól kell rettegnie. Az életsorsot meghatározó istennők is az írnoknak kedveznek. Az Újbirodalom idején a szöveg közkedveltségnek örvendett a tanítók körében, a diákok többek között ezen tanulták a klasszikus nyelvet.


[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)