Ipolynagyfalu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ipolynagyfalu (szlovákul Veľká Ves nad Ipľom, korábban Falubka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. 2001-ben 430 lakosából 348 magyar és 80 szlovák volt.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Nagykürtöstől 29 km-re délnyugatra az Ipoly jobb partján fekszik.

[szerkesztés] Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe a kőkorszak óta lakott. Területén megtalálták a kőkor, bronzkor és vaskor településeinek nyomait is. A 6. században szlávok érkeztek a község területére, majd a 9. században megérkeztek a magyarok is. A falut 1252-ben IV. Béla király oklevelében Nogfolu néven említik először. 1442-ben Erzsébet királyné Nagyfalut Fedémesi Zobonya Imének a Deedi Farkas Péternek drégely kapitányainak adja. Ezután Litva várához is tartozott, majd a Lipthay, Forgách, Tersztyánszky, Crouy és Somschich családok voltak főbb birtokosai. 1476-ban négy jobbágyporta és malom is állt a faluban. 1504-ben az Erdődyek szereztek birtokot a községben. 1552 augusztus 10-én Ali budai pasa serege a palásti csatában legyőzte a magyar sereget és ezzel a környék török uralom alá került. 1667-ben 14, 1720-ban 12 jobbágyporta volt a faluban. A Tersztyánszky-kúria 1720 körül épült klasszicista stílusban, ma már nincs meg. A falu egykori cukorgárát gróf Forgách Antal építtette a 19. században. A Szabó-malom egykor gőzmalomként működött. 1910-ben 398, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Római katolikus templomát a 18. század közepén a Lipthay család építtette barokk stílusban. A templom alatti kriptában az építtető család tagjai nyugszanak.


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken