Firenze

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Firenze
Firenze címere
Firenze város címere
Ország Olaszország Olaszország
Régió Toszkána
Megye Firenze (FI)
Polgármester Leonardo Domenici
Tengerszint feletti magasság 50 m
Terület 102 km²
Népesség
 - Teljes (2006. Június 2.) 366 488
 - Népsűrűség 3593/km²
Időzóna CET, UTC+1
Koordináták é. sz. 43°47′ k. h. 11°15′
Körzetszám 055
Irányítószám 50100


Firenze elhelyezkedése Olaszországban
Weboldal: www.comune.firenze.it
Firenze látképe
Nagyít
Firenze látképe

Firenze Olaszország egyik nagyvárosa, egyben Toszkána fővárosa és kulturális központja. Az Arno folyó két partján, annak gyönyörű völgyében elterülő város nagyon hosszú múltra tekint vissza. Hosszú ideig a Medici család uralta. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Lakosainak számát 450 000 főre becsülik, emellett a régió gazdasági és politikai központjaként megközelítőleg ezen felül még 100 000 ember dolgozik a városban. 1986-ban Európa Kulturális Fővárosa.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A város történelme

[szerkesztés] A római időkben és a középkorban

Firenzét valószínűleg csak Sulla idejében, az i. e. 1. században alapították a rómaiak. A középkor első századaiból csak keveset tudni róla; annyi azonban bizonyos, hogy 1115-ig csak kis városka volt; felvirágzása akkor kezdődött, miután 1125-ben Fiesolét földúlták, és lakói Firenzébe költöztek át.

A 13. század elején egyrészt szerencsés háborúi, másrészt jelentékeny ipara a várost Közép-Olaszország egyik legjelentékenyebb központjává tették. A kormányhatalmat ekkor a nemesek (Grandi) gyakorolták négy, később 6 konzul és 100, úgynevezett buonuominiből álló tanács útján. Az igazságszolgáltatás élén 1207 óta a podesta állt, akit eleinte fél, majd később egy évre választottak. Az egyszerű erkölcsök tovább tartották fenn magukat, mint Olaszország egyéb városaiban; a nemesség azonban folytonos viszálykodásban élt, 1215 óta pedig, amikor Buondelmontét a Ponte Vecchión megölték, a viszály két egymással ellenséges pártra szakította a várost: a guelf és a ghibellin pártra. II. Frigyes császár korában egy ideig az utóbbi volt túlsúlyban; 1250-ben azonban a guelfek győztek. Mivel e küzdelmek közben a nemesség képtelennek bizonyult a kormányhatalom gyakorlására, a nép 1250-ben egy Capitano del Popolót választott, aki mellé 48 tagú tanácsot rendelt.

Ugyanebben az időben (1252) az aranyforintosok veretése által a város kereskedelme egész Európa figyelmét magára vonta; a firenzei posztószövőknek voltak ügynökeik Velencében, Párizsban, Brüggében és Londonban; firenzei váltóházak bonyolították le a különféle nemzetek üzleteit és főképpen Franciaország pénzforgalma teljesen az ő kezükön ment keresztül. A nemesek viszálykodása még 1250 után is tovább tartott, és a várost a többi toszkánai helységgel is ellenségeskedésbe keverte, így Pisával és Sienával. 1260-ban Montapertinél az Arbia mellett Firenze súlyos vereséget szenvedett, emiatt a guelfek elhagyták a várost. Ekkor a ghibellin lovagok Empoliban felvetették, hogy a várost teljesen fel kellene dúlni; e szándék megvalósítását Farinata degli Uberti akadályozta meg.

1267-ben a guelfek újra uralomra jutottak és Anjou Károlyt megválasztották Signorénak 10 évre. Az idegen fejedelmek megválasztása biztosította számukra azokat a jogokat, amiket azelőtt a császárok gyakoroltak, és vicariusaik a kormányhatalmat a városi hatóságokkal együtt kezelték. Ez utóbbiakhoz tartoztak a 13. század közepe óta a 7 magasabb céh (bírák, posztókereskedők, pénzváltók, gyapjúszövők, selyemfonók, orvosok és gyógyszerészek, szűcsök) fejei is, akikhez később újabb 14 céh járult.

1282-ben a céhek kezükbe ragadták a hatalmat és azt főnökeik, Priori által Signoria néven gyakorolták is, a nemességet pedig szigorú törvények, Ordinamenti della Giustizia, igyekeztek féken tartani. E célból eleinte 1000, később 2000 főből álló polgári őrséget állítottak fel. Ennek dacára a nemesek, akik a Neri e Bianchi („feketék és fehérek”) nevet vették fel, a 14. század elején új harcba kezdtek, amelyekben Dante ghibellin érzelmeiért száműzetéssel bűnhődött. A szegényebb nemesi családok a magasabb céhekbe vétették föl magukat és így új arisztokrácia keletkezett, amelyhez az Acciajuoli, Alberti, Buonaccorsi, Perizzi stb. családok tartoztak. Az alsóbb néposztály, a popolo minuto a hivatalokból ezután is kizárva maradt. Mindez újabb viszályokat teremtett, sikertelen kísérlet maradt az is, hogy a békét idegen fejedelmek által akarták helyreállítani; végül ezek egyike, Gauti de Brienne, Athén hercege 1342-ben a munkásosztály segítségével felfüggesztette az alkotmányt. A következő évben elűzték, a hatalmat pedig a meggazdagodott kereskedőcsaládokból alakult oligarchia ragadta a kezébe.

A nagy pénzügyi bukások és az 1348-ban pusztító pestis a nép érzelmeire nagy hatást gyakorolt. 1378-ben az alsó néposztály lázadása, a Tumulto dei Ciompi 3 évig tartó mob-uralomra vezetett. Ezt ismét az az arisztokrata párt semmisítette meg, amelynek élén az Albizzik álltak. Uralmuk alatt Firenze nagy virágzásnak indult; a milánói Viscontiák nápolyi László ellenében győztek, 1406-ban Pisát, 1411-ben Cortonát, 1421-ben Livornót foglalták el. A gyors felvirágzás az alsóbb néposztály több tagját is gyorsan meggazdagította és befolyásossá tette; ezek közé tartozott a Medici család is.

[szerkesztés] Firenze a Mediciek uralma alatt

A Medici család uralmának tulajdonképpeni megalapítója Giovanni di Bicci de' Medici (1360–1429) volt. Fiát, Cosimo de' Medicit (1389–1464) az Albizziak ugyan megbuktatták, de egyévnyi száműzetés után 1434-ben visszatért, és ettől kezdve igazi fejedelmi hatalommal kormányozta a várost anélkül, hogy a köztársasági államformát megsértette volna. A Milánóval viselt háborúit az Anghiari melletti győzelem fejezte be. Cosimo pártfogása mellett a tudományok és művészetek virágzásnak indultak: Brunelleschi, Donatello, Masaccio, Lippi, Michelozzo az ő részére dolgoztak; ő alapította a platói akadémiát és a Medici-könyvtárat. Halála után a nép a Pater patriae („A haza atyja”) névvel illette.

Az uralomban beteges fia, Piero I de' Medici (1416–1469) követte, őt pedig 1469-ben fia, Lorenzo de' Medici (1449–1492), akit il Magnificónak is neveztek. Lorenzo mint államférfi, költő, és mint a tudományok és művészetek pártfogója halhatatlan hírre tett szert. Firenze lett az olasz szellemi mozgalom és művészet középpontja. A legkitűnőbb művészeken kívül a legjelesebb filozófusok is Lorenzo pompás udvara köré gyülekeztek. Reuchlin Firenzébe jött, hogy görögül tanuljon. Lorenzo uralmát a Pazzik összeesküvése sem tudta megtörni 1478-ban, bár Lorenzo öccse, Giuliano de' Medici (1453–1478) áldozatul esett neki. A külső veszélyek ellen ügyesen megkötött szövetségekkel védelmezte magát, a városban magában pedig állását pazar költekezéssel erősítette meg, amit főként nyilvános pénzekből fedezett. Korlátlan uralkodóként korményzott, csak a fejedelmi címe hiányzott. 1492. április 8-án halt meg Careggiban.

Lorenzo halála után a nép szabadságszeretete, amelyet Savonarola új lángra élesztett, föltámadt a Mediciek uralma ellen. 1494-ben II. Piero de' Medicit (1471–1503) testvéreivel együtt elűzték, és az uralmat egy demokratikus nagytanácsra bízták. Savonarola 1498-ban máglyán végezte életét, de szellemének iránya fennmaradt és 1502-ben a becsületes Piero Soderinit választották élethossziglani gonfalonierévé, aki Pisát 15 évi küzdelem után újra elfoglalta. 1512-ben Giovanni di Lorenzo de' Medici (1475–1521) (a későbbi X. Leó pápa) és Giuliano de' Medici (1479–1516) spanyol csapatok élén visszatértek a városba. Utánuk Lorenzo the Popolano (1463–1503) és később Giulio de' Medici (1478–1534) vezette Firenze kormányügyeit. Mikor ő VII. Kelemen néven a pápai székre jutott, a Mediciek uralma 1527-ben újra megdőlt.

A Medici-uralmat V. Károly császár hadai állították újból helyre 1530-ban, miután a várost 11 hónapig ostromolták. Az ostromnál Firenze hadait Francesco Ferruccio vezérelte és a védelmi munkálatoknál Michelangelo is részt vett. Alessandro Medici ekkor mint örökös herceg foglalta el a kormányszéket. Halála után őt I. Cosimo követte, aki 1569-ben felvette a nagyhercegi címet és a város különböző birtokainak, az Arno vidékének, Arezzónak, Cortonának, Montepulcianónak, Volterrának, Pisának, Pesciának, Pistojának és 1555-ben Sienának egyesítése után megalapította Toszkánát, mint monarchikus államot. Alessandro 1564-ben lemondott fia, Francesco (1564–1587) javára. Francescót a nagyhercegi székben I. Ferdinánd, II. Cosimo, II. Ferdinánd és III. Cosimo követték. Végül Gian Gastonnal 1737-ben kihalt a Medici-család. Ekkor a német császár, Ferenc a lothariai hercegnek (1737-65) juttatta, aki 1763-ben Toszkánát osztrák secundogeniturává tette.

[szerkesztés] 1800-tól napjainkig

1801-ben a lunevillei békében Firenze ismét köztársasággá, majd később Etrúria néven királysággá lett, 1807-ben pedig Franciaország kebelezte be. 1814-ben régi uralkodója visszatért. 1860-ban plebiscitum által az olasz királysághoz csatlakozott, amelynek 1865-71-ig fővárosa is volt, 1871-ben Róma vette át tőle ezt a szerepet. Firenze népessége a 19. században megduplázódott, a 20. században megháromszorozódott. A II. világháború alatt egy évig német megszállás alatt állt (1943-1944).

1966-ban az Arno áradása nagy pusztítást végzett a belvárosban.

[szerkesztés] Közlekedés

A helyi tömegközlekedést bonyolító buszokat az ATAF and Li-nea közlekedési cég üzemelteti, ezekre a buszokra, mint a legtöbb városban válthatunk jegyet a trafikokba, újságosoknál és különböző bárokban. Lehetőségünk van a városon belül található vasútállomások között utazni, amit a Trenitalia üzemeltet, de természetesen ezen a hálózaton akár egész Olaszország és Európa is bejárható. A főpályaudvar másnevén a Santa Maria Novella pályaudvar a Piazza del Duomo-tól nagyjából 500méterre északnyugatra található.

A távolsági buszokat a SITA, Copit, CAP és Lazzi cégek indítják. Ezek a buszok a város központjától 5 kilométerre, nyugati irányban található Amerigo Vespucci repülőtérhez is közlekednek. A város központja le van zárva a forgalom elől, a buszok, taxik és az erre engedélyt élvezők kivételével itt csak gyalogosforgalom jellemző. A város falain belül egyébként majdnem minden fontosabb hely megközelíthető gyalogosan.

A városi villamosközlekedési hálózat másnéven a TramVia jelenleg kiépítés alatt áll.

[szerkesztés] Látnivalók

  • Firenzei dóm
  • Vaddisznószobor (a hiedelem szernt aki aprópénzt hagy itt, az még visszatér a városba)

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Kultúra

A firenzei tudomanyegyetemen magyar tanszek mukodik.

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Firenze témájú médiaállományokat.