Kordofon hangszerek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Húros vagy kordofon hangszerek azok a hangszerek, amelyeknél a hangot elsődlegesen kifeszített húrok rezgése állítja elő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fajtái
A húros hangszerek megszólaltatása történhet
- megütéssel,
- pengetéssel,
- közvetlenül ujjakkal vagy pengetővel, ezek a pengetős hangszerek,
- mechanikusan (pl. csembaló),
- dörzsöléssel,
- közvetlenül vonóval, ezek a vonós hangszerek,
- mechanikusan (pl. tekerőlant).
A gyakorlatban jobban használható felosztás alapján a húros hangszerek lehetnek
- pengetős hangszerek,
- vonós hangszerek,
- billentyűs húros hangszerek,
- egyéb, az előzőkbe egyértelműen nem sorolható típusok (pl. cimbalom, tekerőlant).
[szerkesztés] Mersenne törvényei
A rezgő húrokkal kapcsolatos törvényszerűségek egy részét már Püthagorasz megfogalmazta, de Marin Mersenne volt az első, aki a jelenséget a maga fizikai teljességében le tudta írni. Három törvényt fogalmazott meg:
a frekvencia
- fordítva arányos a húr hosszúságával,
- egyenesen arányos a feszítettség négyzetgyökével,
- fordítva arányos a húr vastagságával, tehát
- fordítva arányos az egységnyi húrhosszúságra eső tömeggel.
Ezt matamatikailag pl. így lehet leírni:

ahol:
- f a húr alapfrekvenciája
- L a húr rezgő hosszúsága
- D a húr átmérője
- T a húrt feszítő erő
- ρ a húr anyagának sűrűsége
[szerkesztés] Hangok létrehozása
Láttuk, hogy a húr hangmagassága függ a hosszúságától: minél hosszabb, annál mélyebb; függ a vastagságától: minél vastagabb, annál mélyebb; függ az anyagától: minél sűrűbb, annál mélyebb; végül függ annak az erőnek a nagyságától, mely a húrt feszíti: minél feszesebb, annál magasabb.
- A húros hangszerek hangolása általában a feszítőerő változtatásával történik, hangolószögek, kulcsok vagy mechanikus húrgépek segítségével.
- Fogólapos húros hangszerek esetén a húr rezgő hosszúsága a fogólapra történő leszorítással változtatható, így az általa kiadott hangmagasság is. Fogólap nélküli hangszereknél minden egyes hangmagassághoz külön húr (húrcsoport) tartozik, de itt is törekednek arra, hogy a mélyebb húrok lehetőleg hosszabbak legyenek, a magasak rövidebbek.
- Fogólapos húros hangszereknél az a jó, ha az egyes húrok feszessége nagyjából egyforma. Mivel hangolásuk különböző, ezért vagy vastagságuknak, vagy sűrűségüknek kell különbözőnek lenni. Hegedűnél pl. megfigyelhető, hogy a magas hangoktól a mélyebbek felé haladva a húrok egyre vastagabbak. De fogólap nélküli hangszereknél, pl. hárfánál is ugyanezt látjuk, pedig itt a húrok hosszúsága a hangmagassághoz alkalmazkodik. Ez azért van, mert játéktechnikai szempontból az a kívánatos, hogy a rövidebb húrok kevésbé legyenek feszesek, mint a hosszabbak.
A rezgő húrok önmagukban nagyon kevés hangenergiát képesek kisugározni, ezért vagy valamilyen rezonátorhoz csatlakoznak, vagy elektronikus úton erősítik fel rezgéseiket. A rezonátor lehet üreges test, rugalmas lemez, kifeszített membrán, vagy ezek kombinációja. Az elektronikus módszer a hangszedő–erősítő–hangszóró rendszeren alapul.
Ezek az akusztikus vagy elektronikus eszközök nem egyszerűen csak felerősítik a húrok rezgéseit, hanem egyéniséget, karaktert is adnak neki, tehát a hang szépsége, zeneisége, kifejezőképessége nagyrészt ezeken múlik. A hangszerész, a hangtechnikus tehát fontos résztvevője lehet a létrejövő művészi teljesítménynek.
[szerkesztés] Fogalmak
- Üres húr: fogólapos hangszer esetén ha a húr szabadon van, nincs leszorítva a fogólapra.
- Menzúra: az üres húr rezgő hosszúsága, a két rögzítési pontja közötti távolság.
- Húr hangolása: 1. az üres húr hangmagassága, 2. annak beállítása.
- Hangszer hangolása: 1. a húrok hangolásának felsorolása 2. ezek beállítása.
- Kórus: azonos hangra hangolt, mindig együtt megszólaltatott húrok csoportja.
- Húrozás: 1. a hangszer húrjainak összessége, azok fizikai jellemzői, 2. a hangszer felszerelése húrokkal.
- Keménység: a húrokat feszítő erő nagysága. Létezik lágy, közepes, kemény, stb. húrozás.


Based on work by