Lunar Prospector

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lunar Prospector

Ügynökség: NASA
Küldetés típus: orbiter
Célégitest: Hold
Indítás: 1998. január 7.
Hordozórakéta: Athena-2
Megérkezés: 1998. január 11.
Küldetés vége: 1999. július 31.
Időtartam: ~ 1.5 év
Tömeg: 296 kg
Energia: 186 W
Pálya: Hold körüli
szerkesztés

A Lunar Prospector a NASA Discovery-programjának második küldetése. A NASA több mint 25 év után küldött űreszközt a Holdra.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Küldetés

Többszöri halasztás után, 1997. szeptembere helyett, 1998. január 7-én hajnalban elindulhatott az amerikaiak új hordozórakétájával a Lunar Prospector (holdi talajkutató) űrszonda. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú Athena 2 rakéta, a floridai Cape Canaveral új, kereskedelmi indítóhelyéről először alacsony Föld körüli pályára juttatta a holdszondát és gyorsítórakétáját. Fél keringés után a Lunar Prospector és pályamódosító rakétája elindult a Holdhoz vezető 99 órás útra. Január 11-én a Holdnál lefékezték és átlagosan 100 kilométer magas, a sarkok felett húzódó, úgynevezett poláris pályára állították. A tervezett egy éves méréssorozat után a pályáját a Hold felszínéhez igen közeli, alig 10 kilométer magasságúra csökkentették. 1999. július 31-én a Lunar Prospector becsapódott a felszínbe.

[szerkesztés] Műszerek

  • Gamma Ray Spectrometer (GRS)
  • Neutron Spectrometer (NS)
  • Magnetometer (MAG)
  • Electron Reflectometer (ER)
  • Alpha Particle Spectrometer (APS)
  • Doppler Gravity Experiment (DGE)

[szerkesztés] Legfontosabb eredmények

A 295 kilogrammos Lunar Prospector kicsi és olcsó holdszonda. Kamerát nem vitt magával, tehát nem készít képeket, hiszen a Clementine-1 1994. március-áprilisában, hasonló pályán majdnem kétmillió (!) felvételt készített a Hold egész felületéről. Kétségtelenül legérdekesebb berendezése a neutron-spektrométer, amely kimutatja a talajban lévő vízjégben található hidrogén jelenlétét. Ilyen berendezést először használnak űrkutatási célokra! A műszer méri a különféle energiájú neutronokat, amelyek a kozmikus sugárzásnak a talajban lévő hidrogénatomokkal való ütközésekor keletkeznek, s szétrepülnek az űrbe. A neutron-mérésekbol kiderült, hogy kísérőnk sarkvidékein van hidrogén, valószínűleg vízjég-szemcsék formájában. A Hold déli sarkánál lévő jég létét már korábban jelezték a Clementine-1 űrszonda egészen más elveken végzett radarmérései. A nagy szenzáció azonban az, hogy a Hold északi pólusán is találtak jégkristályokat, sőt az eredmények azt mutatják, hogy ott 50 százalékkal több van. Az eddigi adatokból megállapították, hogy ha félméteres mélységgel számolnak, akkor a jég mennyisége 10-300 millió tonna lehet. A Lunar Prospector pályabeméréséből meghatározták a Hold gravitációs anomália-térképét is. A mostani adatokból elkészült új gravitációs atlasz sokkal részletesebb és pontosabb a korábbiaknál. Ennek alapján a Holdnak a Földről látható oldalán két újabb mascont fedeztek fel.

[szerkesztés] Forrás

  • Élet és Tudomány, 1998. 15.szám - Dr. Almár Iván, Dr. Horváth András: Kozmikus krónika 1998. január - március: Amerikai búcsú a Mirtől;

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Magyar oldalak

[szerkesztés] Külföldi oldalak