CD

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A CD (a Compact Disc rövidítése) általában 700 MB (megabájt) kapacitású optikai tároló, amely zenei minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. Méreteit tekintve általában akkora, mint a DVD, vagyis 120 mm átmérőjű, és 1,2 mm vastag. Ritka ugyan, de léteznek a Mini–CD lemezek, 80 mm-es átmérővel. Az írható CD-ken az információt egy nagyon vékony filmszerű hordozórétegbe égetik be. Jelenleg erre a célra rendszerint infravörös, vagy kék színű lézerdiódákat alkalmaznak. Ezek fényét fókuszálva a hordozórétegben maradandó, kis tűszerű kráterek, elváltozások keletkeznek. Az információ kiolvasása szintén lézerfény segítségével történik, csak csökkentett energiaszinttel. A lemez információhordozó-rétegéről visszaverődő fényt, az optoelektronikai fejegység érzékeli, és feldolgozza, megfelelő jeleket hozva létre az információ biztonságos kiolvashatóságához.

A CD-k különböző fajtái a következők:

  • CD-Audio (kizárólag hang tárolására)
  • CD-ROM (adat, préselt)
  • CD-R (írható)
  • CD-RW (újraírható, adat, véletlen elérésű)

A CD-n a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, szemben a DVD-vel: a DVD-k különböző fajtái egy egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használnak.

A CD megalkotásakor az egyik legnagyobb probléma a hibás bájtok kiszűrése volt. Ennek érdekében minden bájtot kibővítenek 14 bitre melyből az utolsó hatot az előző nyolcból generálnak egy algoritmussal. Ezzel nem csupán ellenőrizni lehet az adat sértetlenségét, de garantálja, hogy ne követhesse egymást 14 nulla (mivel akkor az olvasófej "elszámolhatná" magát).

  • Az audió cd-k lejátszása úgy történik, hogy a beolvasott adatot keresztülfuttatják egy digitál-analóg átalakítón (DAC), ami egy számból egy adott nagyságú feszültséget produkál.

A CD-k az idő során nem csupán tárolóképességükben, hanem szerkezetileg is sokat fejlődtek. Amikor megjelentek az újraírható CD-k az olvasófejeken is változtatni kellett. Ezeknél ugyanis olyan anyagot kell használni ami törölhető, azaz képes visszanyerni eredeti állapotát. Az újraírható CD-k felülete tükröződő és egy különleges festékkel van bevonva. Az írónak három, különböző erősségű lézersugárral kell rendelkeznie. A leggyengébb az olvasó lézer, ami nem változtatja meg a CD-t. A legerősebb az író lézer, ez annyira felmelegíti a festékréteget, hogy az opálossá válik, így a lézersugár nem tud visszaverődni a CD felületéről. A törlő lézer valahol a másik kettő között van, és csak annyira melegíti fel a CD-t, hogy a mikor a felső réteg lehül átlátszó legyen.

Ezeknek a CD-knek az egyesei és a nullái kevésbé térnek el egymástól, mint az egyszerírhatóknál, így olvasásuk valamivel bonyolultabb. Az olvasónak érzékenyebbnek kell lennie és először be kell magát kalibrálnia a CD elején található szakaszokkal.