Don Juan
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Don Juan Wolfgang Amadeus Mozart operája két felvonásban. Szövegét Lorenzo da Ponte írta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Lorenzo da Ponte, a szövegíró
Da Ponte kalandos életű ember volt. A teológia tanáraként kezdte, majd egész sor mesterséggel próbálkozott: volt író, gyémántköszörűs, bankár. Mozarttal több közös művet alkottak. A zeneköltő halála után Da Ponténak nyoma veszett. New Yorkban bukkant fel, ahol éppen Mozart remekművét, a Don Juant adták elő. A premier napján toprongyos aggastyán kopogtatott be az opera címszereplőjéhez. A baritonista vendégül látta az öreg költőt, majd énekestársaival jutalomjátékot rendezett s Da Ponte az előadás jövedelméből tengette tovább öreg napjait. A költőt - akit pusztulásra ítélt a "hálás utókor" - egy művész nagylelkűsége mentette meg az éhhaláltól.
[szerkesztés] A Don Juan témája
Don Juan figurája legelőször az úgynevezett sevillai krónikában bukkan fel (XIV. század) s 1630-ban megjelenik színpadon is. A Don Juanról szóló első drámai játék szerzője Tirso de Molina spanyol költő.
Don Juan alakja a spanyol világhódítás idején született. Az akkori világ az amerikai aranypartoktól a flandriai kincses városokig tele volt spanyol kalandorokkal, akik fittyet hánytak erkölcsnek, törvénynek, emberségnek. Ezt a véreskezű, komisz kalandort a feudális világ ismét magáénak vallja, de átértelmezi saját társadalmának felfogása szerint. Don Juant a XVII-XVIII. század történelmi környezetébe helyezi mint dúsgazdag főnemest, aki megszokta, hogy szeszélyeinek és vágyainak nincsenek korlátai.
Don Juan témáját a legkülönbözőbb nemzetiségű és műfajú írók dolgozták fel. Csak néhányat említünk meg közülük: a XVII. században Molière, a XIX. század elején E. T. A. Hoffmann és Grabbe írt a spanyol kalandorról. Dumas és Byron is írt egy-egy Don Juan-változatot. Megörökítette figuráját Puskin, majd meghonosodott alakja a modern irodalomban is.
A különböző Don Juan figurák forgatagából mégis a mozarti hős emelkedik ki a legmarandandóbban. Amit a szövegkönyv közepes, igénytelen sorai nem mondanak el azt elmondja a halhatatlan mozarti muzsika. A nyomorúságra, kicsinyes, ínséges életre szorított zenepoéta a vágyakozás ragyogó színeivel festi meg azt a világot, melyből őt és milliónyi sorstársát kirekesztették: a szépséges, ezer kalanddal, színnel, ragyogással kitáruló életet.
[szerkesztés] Szereplők
- Don Gonzalo de Ulloa, kormányzó (basszus)
- Donna Anna, a leánya (szoprán)
- Don Ottavio, a jegyese (tenor)
- Don Juan (bariton)
- Donna Elvira (szoprán)
- Leporello, Don Juan szolgája (basszus)
- Masetto, parasztlegény (bariton)
- Zerlina, Masetto menyasszonya (szoprán)
- pórok
- zenészek
- szolgák
- táncosok
- táncosnők


Based on work by