Vereb
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Fejér |
| Kistérség | Székesfehérvári |
| Rang | község
|
| Terület | 22,32 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2477 |
| Körzethívószám | 22 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Vereb község Fejér megyében, a Székesfehérvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Vereb község Fejér megyében fekszik a Velencei-tótól kb. 15 km-re északra. Északról Vértesacsa, észak-kelet felöl Vál, dél-keletről Pázmánd és nyugatról Lovasberény községekkel határos. Tengerszint feletti magassága 155-230 m között változik.
[szerkesztés] Története
Földrajzi fekvésénél fogva ősidők óta letelepedésre csábító hely volt. A falutól nyugatra emelkedő domb oldalában római hamvvedrek, sírkövek, cserépedények és római érmék kerültek felszínre, ami igazolja, hogy Vereb lakott hely volt. Itt haladt az Alexander Severus (222-235) által épített római hadiút, amelynek emlékét a népnyelv „Katona út” néven őrzi. A népvándorlás vihara Vereb őslakóit elűzte, de nem maradt sokáig lakatlan a vi-dék. A verebi-lovasberényi út javításkor, 1853-ban honfoglalás kori sírt tártak fel. Egy fiatal, kb. 20-24 éves kalandozó vitéz volt eltemetve lovával együtt. A sírból zabla, kengyelvasak, ezüstszegek és boglárok kerültek elő, melyek a lószerszámot díszítették. Az emberi csontok között ezüstgyűrűt és bronz ékszereket, hat nyílvasat és tizenkét ezüst érmét találtak. Az érmék mindegyikét 840 és 924 között verették, amiből megál-lapítható volt, hogy a lovag halála a X. század közepére tehető. A lelet nevezetes, mert a vitéznek trepanált koponyája volt, mellette ott feküdt egy ezüstlemez, amit a seb nagysága miatt állandóan viselnie kellett. A verebi lovas vitéz sírja az első olyan honfoglaláskori lelet, amelynek helyét megjelölték, előkerülését kőbe vésett felirattal örökítették meg, és az országban a má-sodik, amelynek leletei múzeumba kerültek. Az értékes lelet megmentése, szakszerű feltárása a község földbirtokos urának, Verebi Végh Jánosnak és barátjának, Érdy Já-nosnak az MTA tagjának köszönhető. A honfoglalás millecentenáriumára felújítatták a Pogánykövet. A pázmándi út melletti dűlőben került elő a tatárjárás idején elrejtett „verebi kincs”, 1719 db XIII. századi friesachi ezüstdénár. 1276-ban Vereb, 1326-ban Verus, 1330-ban Vereb változatban fordul elő a tele-pülés neve. A török hódoltság korában is lakott hely volt a község, bizonyítja a törökök nyil-vántartása, amelyben Verebet 1567-ben az adófizető falvak között említik. 1580-81-ben a lakosok neveit is felsorolják, amiből láthatjuk, hogy a falu népe tiszta magyar anyanyelvű és református vallású. A török kiűzése után Vereb a komáromi jezsuita rend birtoka lett. Ebben az idő-ben épült Nepomuki Szent János tiszteletére a ma is álló és felújított barokk katolikus templom. 1775-ben Végh Ignác királyi helytartó tanácsos kapta meg Verebet Mária Terézi-ától, akinek utódai felvették a Verebi előnevet, és a faluban 1945-ig nagybirtokuk volt. A Végh család a falunak megértő vezetője, fejlődésének fő előmozdítója volt.
[szerkesztés] Nevezetességei
Műemlékek, építészeti látnivalók: Helytörténeti Gyűjtemény, Református templom, Római katolikus templom,
Emlékművek, emlékhelyek, szobrok: I. és II. világháborús emléktábla – Fő út 10., II. világháborús emlékmű – Szabadság tér 26., Kovács János emléktáblája Szabadság tér, Pogánykő – 13. km kőnél (honfoglaláskori emlékhely), Verebi Végh János mellszobra - Berényi út 4.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Dakó Péter- Vitek Gábor: Vereb története. Vereb, 2003.


Based on work by