Művészcímer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A művészcímer három tarpajzsot tartalmazó címerpajzsból áll. A 14. század közepe óta mindmáig ezt a formát használják. Fent kettő, alattuk egy kispajzs látható. Általában vörös vagy kék alapon 3 ezüst kispajzsot tartalmaz.

Ez nem egyfajta nemesi címer (bár a Wijnsberch[1] és a Tsoerninge[2] család szintén három ezüst kispajzsot viselt vörös alapon), hanem céhcímer vagy inkább a művészetet, mint olyat jelképileg kifejező szimbólum. A művészcímerekkel kapcsolatban nem is létezett külön heraldikai szabály.

Névváltozatok:
de: Künstlerwappen

Rövidítések:

Észak-Németországban előnyben részesítették a vörös pajzsot, míg Dél-Németországban, különösen Bajorországban a kék pajzsot kedvelték. A különféle művészünnepeken a kék címert zászlókon, a vöröset pajzson használták. A pajzs lehetett mindkét irányban döntött.

János királyi festő sírköve (1370)
Nagyít
János királyi festő sírköve (1370)

Magyarországon szép példái a középkorból János királyi festő sírköve (1370) a budavári koronázó templom külső faláról, a főbejárat mellett elhelyezett sírkő a Budapesti Történeti Múzeumban, Aquila János festő önábrázolása a mártonhelyi templomban (1392), melyen a kezében tartott pajzsán szintén három kispajzs látható. Ábel, királyi festő sírköve a 14. század derekáról szintén 3 kispajzzsal ellátott pajzs. A kassai ötvöscéh 1476-os pecsétnyomóján is művészcímer látható.



Lásd még:

heraldika, címerfestő

Külső hivatkozások: [3]


Irodalom:

  • Bertényi Iván: Új magyar címertan. Budapest, 1993 (61. kép)
  • Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954.
  • Budapest enciklopédia. főszerk.: Tóth Endréné. Budapest, 1981. 236. l.
  • Oswald, Gert: Lexikon der heraldik. Lipcse, 1984. 242. l.