Indoeurópai nyelvcsalád
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja, az indoeurópai nyelvcsalád közel 150 nyelvből áll, melyet kb. 3 milliárd ember beszél a világon. Nevezik indogermán nyelveknek is őket. Tagjairól elmondhatjuk, hogy valamilyen formában az egész világon megtalálhatóak. Ha csak az Európából kiinduló gyarmatosítók saját nyelveit tekintjük alapnak, akkor is elmondhatjuk, hogy manapság ezek a nyelvek az adott, egykori gyarmatokon vagy hivatalossá váltak, vagy pedig valamilyen összekötő szerepet töltenek be a helyi beszélt nyelvek között (pl. Afrika - francia és angol; India, Pakisztán - angol; Dél-Amerika - spanyol; stb.)
Az indoeurópai nyelvek kutatásának úttörője Sir Williams Jones volt, aki fellelte a hasonlóságokat a latin, a görög, a szanszkrit és a perzsa nyelvek között. Később a szisztematikus összehasonlítást Franz Bopp kiterjesztette más nyelvekre is. Később, a 19. század folyamán e kutatásokból alakult ki az "indogermán-nyelvek" fogalma. További nyelvek vizsgálata során a nyelvcsalád elnevezése indoeurópaira változott.
A nyelvcsalád tagjai:
[szerkesztés] Nyugati ág
- Kelta nyelvek
- Germán nyelvek
- Italikus nyelvek és újlatin nyelvek (neolatin nyelvek)
- Görög
- újgörög
- koiné (kihalt)
- ógörög nyelv (akháj, dór, ión, attikai - kihaltak)
- Anatóliai csoport
- hettita (kihalt)
- luvi (?)(kihalt)
- lüd (kihalt)
- lük (kihalt)
- palá (kihalt)
- Tokhár
- agni (kihalt)
- kucsai (kihalt)
[szerkesztés] Keleti ág
- Balti-szláv nyelvek
- Albán
- Örmény
- Indoiráni nyelvek
- Kevésbé dokumentált ókori nyelvek
- ligur (kihalt)
- messzáp (kihalt)
- fríg (?)(kihalt)
- trák (?)(kihalt)
- dák (?)(kihalt)


Based on work by