Edith Piaf

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Edith Piaf
Nagyít
Edith Piaf

Edith Piaf (eredeti nevén: Edith Giovanna Gassion, Párizs, 1915. december 19. – Grasse, 1963. október 11.) francia sanzonénekesnő.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Nevének eredete

  • Piaf franciául verebet jelent (nyilvánvaló utalás vékony testalkatára – Edith alig 150 cm magas, 40 kg súlyú volt). Művésznevét felfedezője, Louis Leplée adta neki.

[szerkesztés] Élete

Anyja, Lina Marsa, bárénekesnő volt, munka közben Edithet egy bordélyház tulajdonosnőjére bízta. Apja, Louis Gassion, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Ezt követően Edith utcai mutatványosként szerepelt. Ilyen irányú pályafutása hamar véget ért vékony testalkata miatt, énekhangjának köszönhetően azonban továbbra is pénzt tudott keresni apja mutatványai mellett: a kígyóember-mutatványa után Edith dalai következtek.

1919-ben kötőhártya-gyulladás következtében megvakult, látását csak hétévesen nyerte vissza, elmondása szerint a Szent Terézhez intézett imádságoknak köszönhetően.

1932-ben megszületett első gyermeke: Marcelle. Edith ekkor 17 éves, a gyerek apja, Louis Dupont pedig 18. A gyerek azonban kétéves korában agyhártyagyulladás következtében meghalt.

Az utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, és Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, a kávéház-tulajdonos indította el pályáján. Ő adta neki a „Piaf” nevet is.

1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. Első fellépésén maga kötötte pulóverben jelent meg, melynek egyik ujjával nem készült el, s a hiányt egy fehér selyemkendővel palástolta.

1936 áprilisában Louis Lepléet meggyilkolták, a gyanúsítottak között Edith is szerepelt. A botrány következtében újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig tanította, szép sanzonokat írt neki és kiharcolta első revüszínházi fellépését. Bemutatta Marguerite Monot-nak, aki aztán olyan örökzöld Piaf-slágereket szerzett, mint a Mylord.

Nagyít

1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját.

1941-ben filmszerepet kapott, Párizs német megszállása idején pedig rendszeresen énekelt a katonáknak. A hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. A műsor után az elegáns nézők nercbundáit és ékszereit elárverezték, hogy pénzt gyűjtsenek.

1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, azonban nem aratott sikert az amerikai közönség előtt. Későbbi fellépései azonban már itt is nagyon sikeresek. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot.

1949 októberében Marcel Cerdan repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, miközben Edith New York-i fellépésére repült. Ennek következtében Edith alkoholista lett, amitől élete végéig nem tudott szabadulni. Nemsokára a morfiumra is rászokott, amit először egy kórházban kapott fájdalmai enyhítésére, ugyanis közben egy autóbalesetet szenvedett.

1952-ben feleségül ment Jacques Pils sanzonénekeshez. Esküvői tanúja Marlene Dietrich volt. Nászútjuk egyetlen óriási turné volt: New York, Hollywood, San Francisco, Las Vegas, Miami. Négy évvel később azonban elváltak.

Édith Piaf sírja a párizsi Père Lachaise Temetőben
Nagyít
Édith Piaf sírja a párizsi Père Lachaise Temetőben

Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. Fellépett a a New York-i Carnegie Hallban és a Waldorf Astoriában épp oly sikert aratva, mint a párizsi Olympia színpadán vagy Stockholm legnagyobb zenés színházában. Előfordult, hogy éneklés közben többször összeesett.

1962-ben a görög származású, alig 27 éves Thépohanis Lamboukashoz ment feleségül, akivel együtt többször is fellépett. Híres slágerük A szerelem mire jó? című sanzon.

1963 októberében turnéra indult, amit „öngyilkos turnénak” is szoktak nevezni. Azonban többszöri rosszullétei miatt kórházba került, ahol áttátes rákot diagnosztizáltak nála.

1963. október 11-én halt meg Plascassierben.

[szerkesztés] Slágerei

  • "Tu Es Partout" (1943)
  • "La Vie en rose" (1945)
  • "Les Trois Cloches" (1945)
  • "Hymne à l'amour" (1949)
  • "Padam... Padam..." (1951)
  • "Sous le ciel de Paris" (1954)
  • "Les Amants d'un jour" (1956)
  • "La Foule" (1957)
  • "Milord" (1959)
  • "Non, je ne regrette rien" (1960)

[szerkesztés] Filmszerepek

La garçonne (1936), Jean de Limur

  • Montmartre-sur-Seine (1941), Georges Lacombe
  • Etoile sans lumière (1946), Marcel Blistène
  • Paris chante toujours (1951), Pierre Montazel
  • Boum sur Paris (1953), Maurice de Canonge
  • Si Versailles m'était conté (1954), Sacha Guitry
  • French cancan (1954), Jean Renoir

[szerkesztés] Külső hivatkozások