Martin Heidegger
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Németország XX. század |
|
|---|---|
| Név: | Martin Heidegger |
| Született: | 1889. szeptember 26.Németország, Meßkirch |
| Meghalt: | 1976. május 26.Freiburg im Breisgau |
| Iskola/irányzat: | Egzisztencializmus |
| Érdeklődés: | Metafizika, Pszichológia, Logika |
| Fontosabb nézetei: | lét-létező |
| Befolyásolta: | Jean-Paul Sartre, Jacques Derrida, Maurice Merleau-Ponty, Michel Foucault, Hans-Georg Gadamer Hannah Arendt |
| Hatással voltak rá: | Preszokratikusok, Platón, Arisztotelész, Duns Scotus, Kant, F. W. J. Schelling, Hegel, Kierkegaard, Nietzsche, Dilthey, Husserl |
Martin Heidegger a német filozófia exisztencialista képviselője. Egyaránt foglalkotatta a filozófia és a teológia a pszichológia és az irodalomtudomány. Sajátos nyelvezetet használ és új szóértelmezést alkot meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A dél-németországi Messkirchenben született, az egyetemet Freiburg in Briesgauban folytatta. 1909 és 1911 között teológiát tanult, de érdeklődése inkább a filozófia irányába fordult. Így 1911-től egészen 1913-ig filozófiai tanulmányokat folytatott és le is doktorált. 1916-ban habitulált Duns Scotus kategória és jelentéstana című munkájával. Még abban az évben barátságot kötött Husserllel, akinek a Logikai vizsgálodások című műve befolyásolta Heidegger filozófiáját. Husserl vezette be a fenomenológiaba. Később azonban – Husserl szemléletmódváltásának köszönhetően – elvált érdeklődési területük.
1927-ben megjeleni fő műve a Lét és Idő, amelyben a lét értelmére vonatkozó kérdést teszi fel, egy fundamentálontológia megalkotásának igényével.
[szerkesztés] Filozófiája
Heidegger az emberből indul ki, fogalmilag jelenvalólétként megragadva, mivel a maga léte, ammennyiben a léthez viszonyul, a létmegértés által tünik ki: „Magát a létet amelyhez a jelenvalólét mint sajátjához így vagy úgy viszonyulhat, és valahogyan mindig viszonyul, egzisztenciának nevezzük”
Az egzisztenciát (a jelenvalólétet) maga a jelenvaló határozza meg. Mindeközben megvan rá a lehetősége, hogy megnyerje vagy elveszítse önmagát, az a hatalmában áll, hogy megvalósítsa magát.
A jelenvalólét nem vezethető le egy általános előzetes lényegből. A jelenvalólét létkarakterei egzisztenciákkal ragadható meg. A jelenvalólét állapota a világban benne lét, abben az értelemben, hogy jól ismerni, kapcsolatban lenni valamivel, ami a gondoskodás egszisztenciáléjával ragadható meg.
A jelenvaló lét azonban együttlét is, azaz annak a lehetősége, hogy az együttes jelenvalólét előfordulhasson.
A világban benne lét: feltárultság. A jelenvalólét feltárult lét: önmaga számára jelen van és megvilágítja a tőle különböző létezőket. A feltárultság azt jelenti, hogy a jelenvalólét igazság és nemigazság egyszerre. A feltárult léthez még három egzisztenciálé tartozik: diszpozició, megértés és a beszéd.
Heidegger a szorongásban talál olyan diszpoziciót, amelyben a jelenvalólét önmagával és legsajátabb lehetőségeivel szembesül. A szorongás „valamitőlje” nem világon belüli meghatározottság hanem a világban benne lét mint olyan. Ebben a jelenvalólét saját magára vetül vissza, megszabadul az akárki uralmától s így felszabadul a saját lenni tudása. A szorongásban feltárul a jelenvalólétnek a végessége és semmisége is, amelyben megtapasztalhatja a halálhoz való létet.
A jelenvalólét strukturájának a megértése arra a kérdésre adott válasszal zárul, amely a jelenvalólét egységét a gondolatban lehetségessé teszi, de csak annyiban, amennyiben a jelenvalólét vállalja magát úgy, ahogyan egykor már volt, azaz voltságában csak akkor fog tudni a jövőben úgy közeledni magához, hogy önnmagába térjen vissza.
A lét és időben különbséget tesz a létező és a lét között. A különbség abban áll, hogy különbség van a létező és annak alapja között.
Hedegger a nihilizmus okát abban látta, hogy a metafizika már Platóntól kezdve megfeletkezett az ontológiai különbségekről, s létezőként kezelték a létet. A metafizika csak a dolgokat vizsgálta, csak azt kutatta, hogy mi van, és közben megfeledkezett arról a kérdésről, hogy mit is jelent a levés.
Heidegger szerint el kell hagyni a megjelenítő gondolkodást, és rá kell térni a lényegi gondolkodásra.
Heidegger gondolkodásában a 30-as években új fordulatot vett, melyben már nem annyira az ittlét léte, hanem maga a lét fontos. Ennek a létnek az ittlét "csak" pásztora, nem ura: rá van bízva, de ez a rábízás nem jelent keveset. Heidegger kései gondolkodásának középpontjában az ún. léttörténet áll, amely nem más, mint az a törekvés, hogy a létet nem az ittlét egzisztálásából kell kivonni, hanem követni kell azt az utat, amelyet ez (a létkérdés) a filozófusoknál bejárt. Mivel a kései Heidegger szerint a lét nemcsak megmutatkozik, de minduntalan el is rejtőzik (visszavonja magát), e rejtőzés is beszédes lehet. A létről vallott gondolatok a különböző gondolkodóknál vagy állapotokban a lét történő megmutatkozását-elrejtezését hivatottak bemutatni. S mivel a filozófusok mindig ugyanazt mondják (de nem az azonosat), a létfeledtség ellenére megszólaltatható bennük a lét maga. Hiszen a lét állandóan megszólítja az ittlétet azáltal, hogy beleveti a lét tisztásába. Ilyen és ehhez hasonlóan költői gondolatok jellemzik a kései Heidegger gondolkodását.
[szerkesztés] Főbb művei
- Sein und Zeit (Lét és Idő)
- Was ist Metaphysik? (Mia metafizika?)
- Brief über Humanismus (Levél a humanizmusról)
[szerkesztés] Magyarul megjelent művek
- Az idõ fogalma. A német egyetem önmegnyilatkozása. A rektorátus. Bp. Kossuth 1992.
- Lét és idõ. Bp. Gondolat 1989.
- Útban a nyelvhez. Bp. Helikon 1991.
- Schelling értekezése az emberi szabadság lényegérõl. Bp. T-Twins 1993.
- Részletek mûveibõl. In: Az egzisztencializmus; Szöveg és interpretáció.
[szerkesztés] Irodalom
- 33 híres bölcseleti mű; Móra Kiadó 1995.
- SH Atlasz (Filozófia)
- Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok; Szent István Társulat Kiadó , Budapest.



Based on work by