Pittsburghi Szimfonikus Zenekar

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Pittsburghi Szimfonikus Zenekar egyike az Egyesült Államok legismertebb zenekarainak.

1895-ben alapította a Pittsburghi Művészeti Társaság a pennsylvaniai Pittsburghben és az ezt követő évben adta első koncertjét. Első karmestere Frederic Archer volt, aki több, a Bostoni Szimfonikus Zenekarból érkező zenésszel erősítette az új együttest.

Archert 1898-ban Victor Herbert váltotta, az ő helyére 1904-ben Emil Paur érkezett. A zenekar ezekben a korai években számos híres vendégkarmestert vonzott, mint Edward Elgar vagy Richard Strauss, de 1910-ben pénzügyi nehézségek miatt feloszlatták.

Csak 1926-ban alakult meg újra, tagjai a próbákért nem kaptak fizetést és mindegyikük adományokkal is hozzájárult a következő év előadásainak létrejöttéhez. A zenekar vezetője, Elias Breeskin ezekben az években egyben karmestere is volt. 1930-ban ezt a szerepet átvette tőle Antonio Modarelli. 1937-től a karmesteri pálca Otto Klemperer kezébe került, aki feladatul kapta a zenekar átszervezését is. Vezetésével az együttes hamarosan nemzetközi színvonalúvá vált.

Azóta folyamatosan léteznek és koncerteznek, zenei igazgatóként Fritz Reiner (1938-1948), William Steinberg (1952-76), André Previn (1976-1985) és Lorin Maazel (1986-96) dolgozott velük, 1996 óta pedig Mariss Jansons tölti be ezt a pozíciót.

A zenekar első éveiben a Carnegie Music Hallban koncertezett, majd a Syria Mosque következett (ez ma sajnos parkolóház). 1971-ben költöztek a Heinz Hallba, amelyet Henry J. Heinz, a H J Heinz Company elnöke alapított.

2004-ben, első amerikai zenekarként a Pittsburghi Szimfonikusok koncertet adtak II. János Pál pápának. Az előadásban szerepelt Mahler Második Szimfóniája, és különleges módon a pápa személyesen kért tőlük ráadást.

[szerkesztés] Külső hivatkozások