Jubál Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jubál Károly, Juhbál Károly (Székesfehérvár, 1817. augusztus 3. – Pest, 1853. március 3.) tanár, az 1848–49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője és vértanúja.
1848 előtt Bécsben, majd Pesten tanárként dolgozott. A szabadságharc alatt Kossuth Lajos gyermekeinek nevelője volt, majd a világosi fegyverletétel után a Kossuth család tagjaival együtt került orosz fogságba. Kiszabadulása után a Kossuth családban házitanítóként működött. Gyakran megfordult Kossuth édesanyja és Kossuth Zsuzsanna budai házában, ahol kapcsolatba került olyan hazafiakkal, akik cselekedni akartak az önkényuralom ellen. Rövidesen arra az elhatározásra jutott, hogy ezeket a hazafias erőket egységbe kell fogni és meg kell kezdeni egy fegyveres felkelés előkészítését. Megkezdte egy szervezet kiépítését amely a terv szerint egy Pesten működő központi bizottságból és az ország meghatározott részein működő területi vezetőkből állt volna. A létrehozott központi bizottság tagjai csak részben ismertek, a vezető szerep bizonyosan Jubál Károlyé és Kossuth Zsuzsannáé volt. A bizottság kapcsolatot tartott Noszlopy Gáspár és Gasparich Márk Kilit csoportjával, továbbá az erdélyi szervezkedést vezető Makk Józseffel és a bécsi szervezkedést vezető Johann May-jel is. Jubál Károly 1851 októberében személyesen is találkozott Johann May-jel, ekkor egy tervet dolgoztak ki, mely szerint a nagyobb magyarországi várakat egy összehangolt akció keretében rajtaütéssel elfoglalják és ezzel teremteik meg a tervezett felkelés bázisát.
Kossuth 1851 novemberében kapott tájékoztatást a hazai szervezkedésekről és a magyarországi helyzet felmérésére Londonból Magyarországra küldte személyes megbizottját, Piringer Mihályt. Piringert azonban út közben az osztrák rendőrség elfogta, és a nála lévő íratokból, illetve vallomásából megtudta a szervezkedés vezetőinek nevét. Később vált ismertté, hogy a központi bizottság egyik tagja, Wargha István – Pulszky Ferenc volt titkára – a rendőrség besúgója volt, így a a Piringertől és Warghától kapott információk alapján az osztrák rendőrség még a tervezett akciók megindulása előtt tudomást szerzett a szervezkedés részleteiről. 1851. december 1-jén történt letartóztatása után Jubál Károly mindent magára vállalt és ennek valószínű szerepe volt abban, hogy a Kossuth család tagjainak a hatóságok engedélyezték a kivándorlást. A bécsi haditörvényszék az összeesküvés több tagját halálra ítélte. Jubál Károlyt Noszlopy Gáspár gerillavezérrel és Sárközy Aurél földbirtokossal együtt a pesti Újépület udvarán felakasztották.
[szerkesztés] Felhasznált források
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
- Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148


Based on work by