Rhetorica ad Herennium
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Rhetorica ad Herennium (latinul: A Herenniusnak ajánlott retorika), latin nyelvű retorikai tankönyv.
A mű keletkezési ideje, szerzőjének neve mindmáig vitatott. Mindezidáig négy datálási lehetőség merült fel: Friederich Marx Kr. e. 86-82 közé helyezi, Wilhelm Kroll, majd Jeffrey Henderson Kr. e. 75-70 közé. Douglas Kelly a Kr. e. 50-es évekre, legújabban Hermann Lichtenberger Kr. u. 60 körülre. E datálások közül Marxé tűnik a legelfogadhatóbbnak. A mű szerzője Crassussal és Antoniussal zárja azoknak a szónokoknak sorát, akiktől idézhetne, Cicerót meg sem említi, s egyetlen olyan eseményre sem utal, amely Kr. e. 82 után történt, mindez elképzelhetetlen lenne, ha a mű a Kr. e. 50-es években, illetve Kr. u. 60-ban készült volna. A tömörségre hozott egyik példa Marius utolsó éveinek eseményeit összegzi; mivel Marius 7. consulsága Kr. e. 86-ra esett, a mű keletkezésének legkorábbi időpontjának ez az év tekinthető.
Ugyancsak vitatott a mű szerzőjének személye is, ezért a szakirodalom gyakran Auctor ad Herennium címen idézi a művet. A kéziratos hagyomány a művet Ciceronak tulajdonítja, ezt megerősíti Szent Jeromos is Abdias prófétához írott kommentárjának előszavában, illetve Rufinus ellen írott apologetikus iratáben. A mű szelleméből és stílusából azonban nyilvánvaló, hogy Cicero nem lehetett a szerző, a mű valódi szerzője ugyanis csupasz retorikát ad, mellőzve mindent, ami szerinte nem tartozik a retorika történetéhez, így a filozófiát, dialektikát, stb; Cicero azonban már korai, „De inventione" című művébven is hangsúlyozta a filozófia fontosságát s a maga eklektikus módszerét. Mindamellett sok mondat szinte szó szerint egyezik a két mű szövegében, ezért feltehető, hogy Cicero merített a Rhetrorica ad Herenniumból, de művét annak szerzőjével vitázva írta meg.
A másik név, aki szerzőként számításba jöhet, Cornificius. Őt egészen 1894-ig, Friederich Marx „Prolegomena" című művének megjelenéséig elfogadta a filológia szerzőként, de Marx e nézetet támadta. Marx érvei azonban Quintilianus alapján cáfolhatóak, ő ugyanis több helyen idézi és említi Cornificiust, s adataiból a következő gondolatmenet vonható le: a, Cornificius írt szónoklattani munkát; b, egy sor alakzat sajátos latin elnevezéssel csak nála fordul elő; c, ezek az alakzatok a Rhetorica ad Herenniumban is megtalálhatóak, következésképp a Rhetorica ad Herennium azonos a Cornificiusnak tulajdonított retorikával.
A művet magát szerzője ifjú tanítványa és rokona számára írta, hogy az belőle sajátíthassa el a retorika rendszerét. A 4. könyv előszavából kiderül, hogy a szerző görög források alapján dolgozott, mivel az ő korában rendszeres latin szónoklattan még nem létezett. Tudatában volt annak, hogy retorikai terminológiája szokatlan a római nyelvhasználat számára, ezt a hátrányt szemléltető példáinak eleven rómaiságával kívánta ellensúlyozni: példáinak témáját gyakran merítette a római közélet párharcaiból. Bár három helyen is kritizálja a görögöket, kiemeli, hogy a görög retorikaelméletet fontosnak tartja.
A mű az ókorban Cicero és Quintilianus retorikai írásaival szemben háttérbe szorult, a IX. századtól egészen a humanizmus koráig a legelterjedtebb szónoklattani tankönyvnek számított.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.


Based on work by