Erdélyi szászok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az erdélyi szászok német anyanyelvű kisebbség Romániában, Erdélyben. Míg 1910-ben még 250.000 volt az erdélyi szászok száma, 2004-re már csak 15.000-en maradtak és a csökkenő tendencia tovább folytatódik. A többségük 1945 után Németországba vándorolt ki. A jelenlegi átlagéletkor 69 év körül van.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
A szász telepesek első hulláma 1150 körül érkezett Erdélybe, amikor II. Géza, magyar király a 12. század közepén a keleti országrész nagyobb arányú betelepítésébe kezdett. A terület bőséges ásványkincsei miatt különösen szívesen látta a nyugat-európai iparosokat és bányászokat. A betelepülőknek rendkívüli kiváltságokat biztosított. A vizek és erdők szabad használata mellett vámmentességet élveztek, és nem voltak sem a nemességnek, sem az egyháznak alávetve. A kedvező ajánlat hatására a mai Nyugat-Németország és Belgium területéről sok család érkezett, hogy Erdélyben új életet kezdjen. A betelepülők a Maas-Mosel vidékről, Flandriából, Thüringiából, Bajorországból és a Rajna-vidékről jöttek.
Az erdélyi szászok megnevezés valószínűleg egy nyelvi félreértés eredménye, mert valójában a német Sassen (azaz „telepesek”) kifejezésből származik, amelyet később azonosnak gondolhattak a Sachsen (szászok) németországi népcsoport nevével.
A székelyek mellett a szász telepeseknek kellett védeniük az ország keleti határvidékét. Ennek fejében II. Géza teljes területi autonómiát biztosított számukra, amelyet később II. András az Andreanum nevű szabadságlevélben megerősített.
A 16. században az Erdélyi Fejedelemség létrejötte után a székelyek, a magyar nemesség és a szászok szövetségre léptek (Unio trium nationum) a török hódítók ellen. A szászok kiépítettek egy egész Európában egyedülálló templomerőd-láncot. Veszedelem esetén a lakosság a templomerődben talált menedéket. A szászok városainak gyors kiépülése oda vezetett, hogy Erdély német nevét (Siebenbürgen) a hét legnagyobb erődített szász városról kapta:
- Bistritz (Beszterce/Bistriţa)
- Hermannstadt (Nagyszeben/Sibiu)
- Klausenburg (Kolozsvár/Cluj)
- Kronstadt (Brassó/Braşov)
- Mediasch (Medgyes/Mediaş)
- Mühlbach (Szászsebes/Sebeş)
- Schässburg (Segesvár/Sighişoara)
Az erdélyi szászokhoz csatlakozó német nyelvű bevándorlók második hulláma a 16. századi nyugat-európai ellenreformáció idején érkezett; az Erdélyi Fejedelemségben ugyanis vallásszabadságot biztosítottak számukra is. A magyarországi reformáció történetében kiemelkedő szerepet játszottak a szászok, akik a lutheránus vallás hívei lettek.
A 1785-ben II. József semmisnek nyilvánította az András által adott kiváltságokat. Ezzel a szászok évszázados autonómiájának is vége szakadt, és nemzeti kisebbséggé váltak.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar állam több intézkedést is hozott a területén élő kisebbségek elmagyarosítása érdekében. Ennek az erdélyi szászok különböző társadalmi, vallási és kulturális egyesületek révén próbáltak ellenállni.
Jóllehet az erdélyi szászok (és az erdélyi svábok) 1918-ban támogatták Erdély egyesülését Romániával, a román kormány ezután folytatta a magyar korszak asszimilációs kisebbségpolitikáját. Erdély fokozódó románosítása következtében az erdélyi szászok még inkább vesztettek jelentőségükből.
A II. világháborúban Románia a náci Németország pártján állt. Az erdélyi szászok is bekapcsolódtak a Német Birodalom nacionalista mozgalmaiba. Amikor a világháború vége felé 1944-ben Románia átállt a szövetséges hatalmakhoz, a szászok egy része Ausztriába és Németországba szökött. A Romániában maradtak közül sok erdélyi szászt szovjet munkatáborokba deportáltak. A túlélőket Németországba szállították és onnan tértek vissza régi hazájukba. A németországi családi kötelékek és az új kommunista rezsim kisebbségpolitikája a szászok fokozatos kivándorlásához vezettek. Az 1941-ben még 248.000 főből 1948-ig 91.000-en kivándoroltak vagy elpusztultak. 1989-ban még 95.000 szász volt (az 1910-es népesség 40%-a). 1991-92-ben további 75.000 személy vándorolt ki.
[szerkesztés] Nyelv
Az erdélyi tájszólás hasonlít a Luxemburgban beszélt luxemburgi nyelvhez ˙(Letzebuergesch), illetve a trieri tájszóláshoz.
[szerkesztés] Híres személyiségek
- Wolf von Aichelburg költő
- Bakfark Bálint zeneszerző, lantművész
- Samuel von Brukenthal Erdély kormányzója, műgyűjtő
- Carl Filtsch zeneszerző, zongoraművész
- Josef Haltrich történész, néprajzkutató
- Johann Hedwig orvos, botanikus
- Johannes Honterus humanista, prédikátor, nyomdász
- Johann Martin Honigberger orvos, gyógyszerész, orientalista
- Georg Kreckwitz történész
- Adolf Meschendörfer író (Die Stadt im Osten, Der Büffelbrunnen)
- Paul Traugott Meissner gyógyszerész, kémikus
- Hermann Oberth fizikus
- Georg Reicherstorffer történész
- Stephan Ludwig Roth 1848-as szabadságharcos, lelkész
- Johannes Tröster történész
- Georg Daniel Teutsch, történész
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Hivatkozások
- Történet
- Portré
- Az erdélyi szászok
- Siebenbürgen Institut - Erdély történetével és irodalmával foglalkozó intézet
- Siebenbürgen Community - Kapcsolattartás a kivándorolt és otthon maradt szászok között
- A 16. századi erdélyi szász települések térképe
- Dr. Konrad Gündisch: Erdély és az erdélyi szászok története (angolul)
- A szász ember ára: Interjú Konrad Gündischsel (magyar)


Based on work by