Nagykereki

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.18719° k. h. 21.78766°

Nagykereki
Nagykereki címere
Régió Észak-Alföld
Megye Hajdú-Bihar
Kistérség Berettyóújfalui
Rang község


Terület 37,27 km²
Népesség
Irányítószám 4127
Körzethívószám 54
Térkép
é. sz. 47.18719° k. h. 21.78766°
település
Mo. térképén

Nagykereki község Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui kistérségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A község megközelíthető vasúton: Debrecen felől, illetve közúton, Biharkeresztes irányából, valamint Berettyóújfalu felől, Hencida irányából.

[szerkesztés] Története

A falu Árpád-kori megtelepedését régészeti leletek bizonyítják. Eredeti neve Kereki volt. A helynév a kör alakú erdőt jelentő kerek szavunk származéka. Megtelepítői a későbbi Ártándy család ősei. Korai templomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. A váradi püspöknek fizetett tized összege szerint a 13. század végére még kis falu.

Az Ártándyak korábban csak palánkkal védett földesúri kúriájából az 1440-es évekre várkastély épült ki, melyben a birtokos család lakott. A 16. század elején országos szerepre emelkedett család tizenegy faluból álló uradalmának központja.

Bocskai István felesége, Hagymássy Katalin révén kapja meg a várat. Az 1592-től váradi főkapitányi tisztet elnyert Bocskai több száz katona elhelyezésére alkalmas, korszerű, komoly erősségé tette a várat, ahol maga is hosszabb ideig lakott.

A Bocskait megtámadó császári csapatok 1604. október 3-án ostromolták meg a várat, de kapitánya, Örvendi Pál, háromszáz segítségül hívott köleséri hajdúval és a kereki lakosság segítségével, megvédte. Helytállásukat Bocskai azzal jutalmazta, hogy a falut mezővárosi rangra emelte, lakóit kivette a jobbágysorból. Örökös nélküli halála után a vár végrendelete értelmében unokaöccséé, Báthori Gábor erdélyi fejedelemé lett. Testvére, a rejtelmes és szomorú sorsú Báthori Anna hosszú évekig lakott a kereki várban. 1628-ban Bethlen Gábor adományozta öccsének, Istvánnak – az ő leánya hozományaként került a váruradalom Zólyomi Dávidhoz.

A várat 1660-ban Szejdi pasa ostroma során nagy pusztulás érte. A lakóépület is elhanyagolódott, birtokosai nem itt éltek. A váruradalom Perényi Gáborné Zólyomi Erzsébet és fia halála után az erdélyi fejedelmi kincstáré lett. A település fizette a hódoltsági adót és 1692-ben csak tizennégy család lakott benne.

Az 172030-as években a falu földesura Joseph Kiczing császári hadbiztos, aki a vár ép részében lakott. Katonaságnak és katolikus káplánnak is helyet adott 1749-ig. Ekkor vásárolta meg a birtokot a kastéllyal együtt id. Hodossy János, kunkapitány második felesége, özv. Mensáros Györgyné Magyary Kossa Judit részére. Férje halála után ő, majd leánya Klára és veje Csanády Sámuel, hajdúkerületi főkapitány a földesúr. Rendbe hozatták a kastélyrészt, de a várnak többé szerepe nem volt. A lepusztult lakóépület helyén 175284 között barokk kastély épült, délkeleti sarkán toronyszobával.

Utoljára Csanády Sándor 184849-es megyebiztos, nemzetőrkapitány, később országgyűlési képviselő lakott itt. A klasszicista kocsifeljáró, délnyugati porticus és belső átalakítás 1850-ben, a romantikus neobarokk átépítés 1870-ben a nevükhöz fűződik.

A Csanádyak alatt a bihari középbirtokosok kúriáira jellemző élet folyt. A kastély 18781929 között a Lakatos családé. 1927-ben került nem helyi birtokosok kezére, azóta nem lakták. A háború alatti években már gazdasági célt szolgált.

A pusztulás 1945 után fokozódott. Elhordták a 17. századi körítő fal, a kapubejárat és a délnyugati sarokbástya maradványait is.

Az Országos Műemléki Felügyelőség helyi kezdeményezésre 19591962 között állított helyre. Benne más jellegű hasznosítás mellett könyvtár és állandó múzeumi kiállítás is helyet kapott.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Vár

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Más nyelveken