Papiasz Hierapolitész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Papiasz Hierapolitész (hierapoliszi, melléknév működési helyéről), Papias (Kr. u. I-II. század) görög nyelven alkotó ókeresztény író, az apostoli atyák egyike.
Kis-Ázsiában működött, Hierapolisz püspöke volt, s valószínűleg János apostol, majd Szent Polükarposz környezetéhez tartozott. „Logión Küriakón exegészisz" (Az Úr mondásainak magyarázata) című, Kr. u. 130 körüli munkáját csak néhány ókori idézete tartotta fenn. Ezekből ítélve, és szemben az egyházatyák, például Caesariai Euszebiosz általában lesújtó véleményével, műve az ókeresztény irodalom egyik legfontosabb emléke. Papiasz ugyanis akkor élt, amikor egyfelől az Újszövetség kánonja még csak alakulóban volt, másfelől számos, az egyház által később apokrifnak minősített irat is forgalomban volt, s így a Jézusnak tulajdonított „bölcs mondások" megítélésében leszűretlen, még élő hagyományra támaszkodhatott. Amiért az egyházatyák később „csekély intelligenciájú"-nak nevezték, épp erénye: a kánonon kívüli hagyományt is megőrizte, úgy, ahogy az kora keresztény irodalmi életében élt. Tanúságtétele döntő érv az ókeresztény irodalom nem egy legendás szereplőjének történetisége mellett. Ő meg említi azt, hogy egyes legendás iratok -szerinte például Máté evangéliuma- eredetileg héberül készültek. Feldolgozott legendás, mesés hagyományokat is.
[szerkesztés] Források
Katolikus lexikon


Based on work by