Avienus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Avienus, Rufus Festus (Volsinii, Kr. u. 4. század - Róma?, Kr. u. 4. század vége?): római költő.

Életéről keveset tudunk. A senatori rendhez tartozott, leszármazottja volt Musonius Rufusnak, a híres filozófusnak. Talán azonos a hasonnevű achaiai proconsullal, elképzelhető az is, hogy a fia volt. Művei arra utalnak, hogy nem volt keresztény, egyes utalásai szerint hosszabb időt tölthetett Afrikában és Görögországban. Költészetében többnyire megelégedett azzal, hogy idegen műveket átdolgozott, illetve lefordított. Hexameterekben fordította le -alaposan kibővítve- Aratosz „Phainomena" című csillagászati költeményét, amelyet előtte már Cicero és Germanicus is átültetett latinra. „Descriptio orbis terras" (Világleírás) című munkájában főként az alexandriai Dionüsziosz „Pereigészisz" című könyvére támaszkodik.

Legjelentősebb műve az „Ora maritima" (Tengerpart), amelyben az addig ismert világ tengerpartjainak leírását adja. Sajnos e műve elveszett, csupán egy 700 soros töredékét ismerjük. Korához képest földrajzi forrásai elavultak, régi szerzők műveiből merít, de bizonyos szempontból ez adja munkájának sajátos értékét: sok helyen az elérhető legrégebbi hagyományt őrizte meg könyvében. Írt még kisebb költeményeket, epigrammákat is. Tudunk egy verses formában készült Livius-kivonatáról és Vergilius Aeneisét feldolgozó művéről, de ezek elvesztek.

[szerkesztés] Források