Timón

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Timón (Kr. e. 320 - Kr. e. 230) görög filozófus


A szkeptikus Pürrhón tanítványa volt. Maga is a szkeptikus iskola tagja lett, aki mesterének gondolatait népszerűsítette. Élete végén Athénben tevékenykedett.

Szerteágazó irodalmi tevékenysége mind a prózai, mind a verses műfajokra (a drámára is) kiterjedt. Legnagyobb hatású műve a három részből álló „Szilloi" (Csúfolódások) volt, amelyben Homéroszt és Hésziodoszt idéző hexameterekben gúnyolt ki Xenophanész és Pürrhón kivételével minden görög filozófust. Szkeptikus tanításainak alapvető lényege az volt, hogy érzékszerveink és gondolkodásunk egyaránt megbízhatatlanok. Ennek figyelembevételével három tényt kell a filozófusnak tisztáznia: 1. mi a dolgok természete; 2. mi legyen a viszonyunk hozzájuk; 3. magatartásunkból milyen elméleti következtetések adódnak. Válaszai e kérdésekre a következők voltak: 1. a dolgok természetét nem ismerve nem tehetünk róluk határozott kijelentéseket; 2. velük szemben nem lesz kedélyünk hullámzó (ataraxia); 3. tartózkodni fogunk minden ítéletalkotástól (epokhé).

Töredékei Diogenész Laertiosznál és Caesariai Euszebiosznál maradtak fenn.


[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.