Porcius Licinius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Porcius Licinius (Porcius Licinus) (Róma, kb. Kr. e. II. század vége, I. század eleje) Római költő.
Életéről keveset tudunk. Trochaikus sorokban írott irodalomtörténeti tankölteménye Accius nyomán tévesen a 2. pun háború korára teszi az irodalmi élet kezdetét (Livius Andronicus fellépését) Rómában. E mű leghosszabb fennmaradt töredéke Terentius sorsáról szól, ennek kapcsán ifjabb Scipiót támadja metsző éllel. Felteszik, hogy a költő az arisztokráciával szemben politizáló Mariushoz húzott. Disztichonos epigrammája hellenisztikus minta nyomán hatásos képalkotással gyújtó lángnak festi a szerelmet. Az epigramma:
- Pásztor, most született bárányok s vén juhok őre,
- Tűz kell tán? Ide jöjj! Kell? Csupa tűz vagyok én.
- Ujjam hozzáér, s tűzvész zeng végig az erdőn,
- S bárhova néz a szemem, lángba borúl a világ.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
- Erósz és Ámor (Budapest, 1957)


Based on work by