Széchenyi István Szakkollégium
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
[szerkesztés] Története
A Széchenyi István Szakkollégiumot 1987 februárjában Gyöngyösön alapították. Története azonban korábbra, a 80-as évek elejére nyúlik vissza.
1980 augusztusában B. Kiss Tamás és Moldovai Viktor vezetésével a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (akkoriban még Karl Marx nevét viselte, ma Budapesti Corvinus Egyetem) megalakult a Közép-Európa Kör, amely előadások szervezésével hívta fel magára a figyelmet, elsősorban a közép-európaiság gondolatát állítva a középpontba. 1984-ig ezek a rendezvények és klubestek eseti jellegűek voltak. Ekkor azonban a szervezőgárda bővülésének köszönhetően az előadások és a klubgyűlések megsűrűsödtek, sőt egy évre rá szakmai önképzőkör jellegű programokra is sor került. Az évtized derekára a Közép-Európa Kör tematikája kibővült társadalompolitikai, politológiai és egyéb kérdésekkel. A csoport immár Közgáz Társadalomtudományi Klub néven hetente két-három előadást is szervezett, nem ritkán 100 fő feletti létszámmal, amely jelezte, hogy szükség van ilyen estekre. A Klub a klubmozgalomban is jelentős szerepet töltött be. Tagjai azonban elmélyültebb szakmai munkát akartak végezni, s így elérkezettnek látták az időt szakkollégiummá alakulásra.
1986. október 26-án a Ráday utcai kollégium 207-es szobájában gyűltek össze a Közgáz Társadalomtudományi Klub tagjai, és itt határozták el a szakkollégium megalapítását, melyet az 1986. október 28-i klubgyűlésen hagytak jóvá. Az egyetem fenntartásokkal fogadta, míg a többi diákszervezet többsége egyértelműen támogatta az új szakkollégium megalapítását. Az akkori új oktatási törvény értelmében öntevékeny csoportot csak bejelenteni volt szükséges, míg új kollégiumot csak az egyetem alapíthatott, ezért az egyetlen lehetőség a Széchenyi István Szakkollégiumi Csoport megalakítása volt, és annak bejelentése az egyetem felé. Így 1987. február 22-én Gyöngyösön, 30 alapító taggal megalakult a Széchenyi István Szakkollégiumi Csoport, amely működését a magyar kollégiumi tradíciók valamint az angol college rendszer tapasztalatai és hazai alkalmazásának lehetőségei határozták meg.
[szerkesztés] Ma
„Ma a szakkollégium dacos kő a felsőoktatási tömegcikkgyártás nyomasztó sodrában, mert igyekszik visszatalálni a tudományos eszményekhez, a míves szakmai munkához. Szellemi horizontját megkísérli az átlagos egyetemi képzési szint fölött tartani. Szakmai érdeklődése nem áll meg a közgazdaságtan határain, hanem sikerrel ostromolja a politikai filozófia, a szociológia, az antropológia és más társadalomtudományok kapuit is.
A szakkollégium fontos jellegzetessége, hogy tagjaink nem egyszerűen olyan hallgatók, akik néhány év tanulás után magasan képzetten hagyják el összes termeinket, hanem élő közösség. Olyan autonóm társaság, amely maga választja meg vezetőit és maga határozza meg a belső szakmai fejlődését folyamatosan orientáló mércéket. S természetesen a közösség önmaga dönt arról is a felvételi során, hogy kikkel szeretne a továbbiakban együttdolgozni, kikben lát ígéretet a szakkollégiumi hagyományok továbbvitelére. A szakkollégium olyan kezdeményezések táptalaja, amelyekben fokozatosan kristályosodnak ki a közösen vallott elvek és értékek, és amelyek valódi és élő közösséggé kovácsolják a tagok összességét.
E közösség működése alapvetően a közvetlen demokráciára épül: bárki bármikor aktívan szólhat bele a szakkollégiumi ügyek menetébe, vállalhat munkát, kezdeményezhet programot, képzést. A szakkollégium a folyamatos és intenzív viták világa: arról, hogy ki legyen a Diákbizottság vezetője és arról, hogy ki rakja rendbe a könyvtárat, arról, hogy milyen neves szaktekintélyeket hívjunk meg előadást vagy kurzust tartani és arról, hogy hol legyen a Téli Tábor. Ezek a viták avatják be tagjainkat a demokratikus normák gyakorlása során az érvelés csodálatos művészetébe.”



Based on work by Zrinyid,