Alapszókincs

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az alapszókincs egy nyelv szókincsének az a része, amely a nyelv legősibb korszakából származik (alapnyelvi eredetű szavak vagy igen régi jövevényszavak), köznapi fogalmakat fejez ki, a nyelvközösség minden tagja ismeri a jelentését, és amelyek származékaiból gyakran nagyobb szócsaládok keletkeznek. Nyelvek rokonságának vizsgálatakor a szókincsnek ezt a részét szokták elsősorban figyelembe venni.

Ezek közé tartozik az alábbiak elnevezése:

  • alapvető cselekvések
  • alapvető testrészek
  • természeti tárgyak, jelenségek
  • egyszerű számnevek
  • névmások
  • időbeli és térbeli viszonyítószavak.

Ellentéte a peremszókincs.