Priszkosz rétor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Priszkosz rétor, Priskos, Priscus (Panion, Thrákia, Kr. u. 410-420 között - Konstantinápoly?, Kr. u. 472 után) Görög történetíró
A nevét kísérő „rétor" (szónok) jelző magasabb, szónoki és jogi iskolázottságára utal. Magas rangú méltóságviselők kíséretéhez tartozott, s így fontos követségekben is részt vett. 8 könyvből álló kortörténeti monográfiája elveszett ugyan, de fontos töredékeket megőriztek belőle VII. Konstantin bizánci császár gyűjteményei. Ezek közé tartozik rendkívül érdekes beszámolója annak a bizánci követségnek az útjáról, amelyik 449-ben Attila udvarában járt. Ez a hun történelem legfontosabb forrása, mivel szemtanúként írja le megfigyeléseit (Ezeket egyébként Gárdonyi Géza is felhasználta „A láthatatlan ember" című regényéhez). Stílusa archaizáló, s helyenként retorikus szinezetet mutat, ez azonban történetírói szavahihetőségét nem csökkenti. Az eredeti mű valószínűleg a 411 és 472 közötti időszakot dolgozta fel.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)


Based on work by