Fabre d’Églantine
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fabre d’Églantine, eredeti nevén: Philippe François Nazaire Fabre (Carcassonne, 1750. július 28 - Párizs, 1794. április 5) francia vígjátékíró, politikus.
Költői álnevét 1771-ben választotta, miután a toulouse-i virágjátékokon „arany vadrózsakoszorúval” (valójában aranyozott liliommal) díjazták a Szűz dicséretére írt szonettjéért.
A költő Toulouse-ban egyházi intézményben lakott, melyet – engedve a színészet csábításának – otthagyott és csatlakozott egy vándorszínházhoz. A társulattal bejárta a mai Franciaország és Belgium területét, de nagy sikert nem aratott: megmaradt közepes képességű színésznek.
Számos vígjátékot írt Diderot és Beaumarchais szellemében és főleg verselt: az 1780-ban operett betétdalnak írt, a kor ízlését tükröző pásztorverse, az „Il pleut, il pleut bergère…” (Esik, esik, pásztorlányka...) óriási népszerűségre tesz szert, egyike a legismertebb gyermekdaloknak.
1787-ben Párizsban telepedik le, ahol folytatja a színdarabok írását. Legismertebb műve a Philinte. Közben politizálni kezd, tagja lett a jakobinus klubnak.
A forradalom kitörése után abbahagyja az írást és csak a politikának szenteli magát. 1792. augusztusában Danton maga mellé veszi titkárnak az igazságügyi minisztériumba. Néhány héttel később a Nemzeti Konvent képviselője lett, tagja a jólétbizottságnak. A rendíthetetlenek közé tartozott, a Konventben a király halálára szavazott. Ő alkotta meg a francia forradalmi naptár hónapjainak és napjainak neveit.
Azzal vádolták meg, hogy meghamisította az Indiai Társaság felszámolásával kapcsolatos határozatot, ezért a II. esztendő Sarjadás hava 17-én 1794. április 5.), ugyanazon a napon mint Danton, ő is nyaktilón végezte.
A legenda szerint a vérpadra menet elsírta magát a kordén, mert nem tudta befejezni egyik versét. A szarkazmusáról híres Danton állítólag azt mondta neki: „Ne nyugtalankodj már, egy hét múlva versek ezreit fogod költeni…”


Based on work by