Pszilocibin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pszilocibin
IUPAC név 4-Phosphoryloxy-
N,N-dimethyl-tryptamine
Képlet C12H17N2O4P
Moláris tömeg 284.25 g/mol
CAS szám 520-52-5
SMILES C[N+](C)([H])CCC1=CNC2=
C1C(OP([O-])(O)=O)=CC=C2
Chemical structure of psilocybin

A pszilocibin (4-foszforiloxi-N, N-dimetiltriptamin) egy pszichedelikus alkaloid ami a triptamin családba tartozik. Több gombafajban is jelen van, leginkább a Psilocybe gombák nemzetségében, mint pl. a Psilocybe cubensis, a Psilocybe semilanceata és a Psilocybe mexicana de izolálták egy tucatnyi más nemzetségből is (elsősorban Conocybe, Panaeolus, Stropharia nemzetségekből). A pszilocibin-tartalmú gombákat gyakran nevezik varázsgombának pszichés izgató hatásuk miatt. Hatása az LSD-hez hasonlítható. Szájon át fogyasztva színlátomásokat, erős fényérzékenységet, az öntudat fokozódásának érzetét és tudathasadást okoz. Egyes pszichés megbetegedések esetén a pszichoterápiában használták, de alkalmazása nem járt sok sikerrel.

A szerkezetileg hasonló pszilocin azonos hatással rendelkezik.

[szerkesztés] Története

Használata kb. 3500 éves múltra tekint vissza. A mai Mexikó és Guatemala területén élő indiánok a különböző "varázsgombákat" víziók előidézésére használták, ezeket teonanacatlnak (jelentése: istenek húsa) nevezték. Az Újvilág meghódítása után használatát a kereszténység erősen üldözte - jobban, mint meszkalinét -, ezért az csak titokban történhetett, így lassacskán - a beavatottakon kívül - feledésbe merült, és a XX. században "újra fel kellett fedezni".