Radiokarbon kormeghatározás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Radiokarbon kormeghatározás olyan radiometrikus kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló szén-14 izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására kb. 60 000 évre[1] visszamenően. A régészet területén ezt abszolút kormeghatározásnak tekintik. Ezt a technikát Willard Frank Libby és munkatársai dolgozták ki 1949-ben mialatt ő a Chicago-i Egyetem professzora volt. 1960-ban, Libby kémiai Nobel-díjat kapott a radiokarbon módszerért.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Haladás a technikában és felhasználásában
Hessel de Vries, a Groningeni Egyetemen tovább kereste az eljárást és felhasználhatóságot a változatos technológiákban (cf Engels). Őt „a radiokarbon hős tudósának” nevezték. (cf Willis).
[szerkesztés] Kémiai alapjai
A szénnek két stabil (nem radioaktív) izotópja van: a szén-12 (12C) és szén-13 (13C). Ráadásul, előfordul kis mennyiségű instabil szén-14 (14C) a Földön. A szén-14-nek a felezési ideje 5730 év és régen eltűnt volna a Földről, ha a Föld légkörében a kozmikus sugárzás nem hozná létre szüntelenül, ez a folyamat nitrogént alakít át szén-14-é. Mikor a kozmikus sugarak belépnek a légkörbe, keresztül mennek különböző átalakulásokon beleértve a neutron termelést. A neutronok a légköri nitrogénmolekulák (N2) egyik atomjával ütközve a következő folyamatot hozzák létre:

A szén-14 termelés legnagyobb mértékben a 9-15 km-es magasságban játszódik le és magas geomágneses szélességeken, de a szén-14 szétterjed egyenletesen az egész légkörben és reakcióba lép az oxigénnel amiből kialakul a szén-dioxid. A széndioxid bejut az óceánokba és feloldódik a vízben. Hozzávetőleges elemzések azt feltételezik, hogy a kozmikus sugárzás állandó mértékű hosszú időszakokon keresztül; ily módon a szén-14 is állandó mennyiségben keletkezik, tehát az aránya a nem radioaktív szénhez viszonyítva a Föld légkörében és az óceánok felszínhez közeli részén állandó: nagyjából 1 részecske jut egy billió egyéb részecskére (600 milliárd atom/mólonként). A pontosabb munkával a kozmikus sugárzás fluxusának időbeni változatait kompenzálni lehet a görbék kalibrációjával. Ha ezeket a görbéket használjuk akkor a pontosságuk és az alakjuk lesz a korlátozó tényező egy adott minta radiokarbon korában meghatározásában.
A növények felveszik a légköri széndioxidot fotoszintetizálással és az állatok megeszik őket, így cseréli minden élő dolog folyamatosan a szén-14-et a környezettel élete során. Mihelyt meghal, ez a csere megáll és a szén-14 mennyisége fokozatosan csökken a radioaktív bomlással.

A (béta-bomlás) miatt β részecskék kibocsátásával a szén-14 átalakul stabil (nem radioaktív) nitrogén-14-re. Ez a csökkenés használható arra, hogy megkapjuk mennyire régi az egyszer élt, meghalt anyag. Azonban a vízi növényekbe olyan oldott karbonátokból is jut szén, amelyek feltehetően nagyon régiek és ennek következtében hiányos szén-14 izotópban, így az eljárás kevésbé megbízható ilyen növények esetén, valamit olyan állatokból származó mintáknál, amelyeknek ilyen növények voltak a táplálékláncában.
[szerkesztés] Források
- ↑ COSMIC BACKGROUND REDUCTION IN THE RADIOCARBON MEASUREMENT BY SCINTILLATION SPECTROMETRY AT THE UNDERGROUND LABORATORY OF GRAN SASSO
- ↑ Manning, M.R., and W.H. Melhuish. 1994. Atmospheric 14C record from Wellington. In Trends: A Compendium of Data on Global Change. Carbon Dioxide Information Analysis Center, Oak Ridge National Laboratory, U.S. Department of Energy, Oak Ridge, Tenn., U.S.A.
- ↑ Levin, I., B. Kromer, H. Schoch-Fischer, M. Bruns, M. Münnich, D. Berdau, J.C. Vogel, and K.O. Münnich, 1994. δ14CO2 record from Vermunt. In Trends: A Compendium of Data on Global Change. Carbon Dioxide Information Analysis Center, Oak Ridge National Laboratory, U.S. Department of Energy, Oak Ridge, Tenn., U.S.A.
- ↑ Radiocarbon Dating, Utrehti Egyetem


Based on work by Coroner,