Györgyi Kálmán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Györgyi Kálmán dr., (Budapest, 1939. május 24. –) büntetőjogász, a Magyar Köztársaság volt legfőbb ügyésze

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életpályája

Az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett jogászi diplomát 1964-ben. 1969 és 1970-ben az Albert Ludwigs Egyetemen tanult, Freiburgban (NSZK).

[szerkesztés] Tanárként és kodifikátorként

Tanulmányainak befejezése után az ELTE JTK büntetőjogi tanszékén lett gyakornok, 1965 és 1969 között adjunktus, 1979 és 1990 között docens. Közben 1979 és 1985 között a jogi kar dékánhelyettese, majd 1989 és 1990 között dékánja tisztségét töltötte be. A Magyar Jogász Szövetség választmányának a tagja 1985-től. Részt vett a kodifikációs munkában is, így pl. 1974 és 1978 között az Igazságügyminisztérium büntetőjogi kodifikáció bizottságának tagjaként.

[szerkesztés] Legfőbb ügyészként

  • 1990-ben az Országgyűlés a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészévé választotta.
  • 2000. március 6-án indoklás nélkül mondott le, bár megbízatása csak 2002 májusában járt volna le. (Megegyezett Áder Jánossal, az Országgyűlés elnökével, hogy nem tölti ki 6 hónapos lemondási idejét és 2000. május 15-én távozott hivatalából). Utóda Polt Péter korábbi helyettes ombudsman lett.

Györgyi Kálmán elfogadta Dávid Ibolya igazságügy-miniszter felkérését, és ezután a büntetőjogi kodifikációért felelős miniszteri biztos volt.

[szerkesztés] Díjai

  • Szalay László Emlékérem (1988)

[szerkesztés] Fontosabb művei

  • A Büntető Törvénykönyv kommentárja (I. és II., társszerzőként, 1968)
  • Büntetőjog. Általános rész (I. és II., társszerzőként, 1973)
  • Büntetések és intézkedések (1984)
  • A Büntető Törvénykönyv magyarázata (I. és II., társszerzőként, 1986)

[szerkesztés] Külső hivatkozások