Orosz–török háború, 1686–1700

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orosz-török háború, 1686-1700: Oroszország és az Oszmán birodalom háborúja. Oroszország a nagy Szent Liga oldalán lépett be a háborúba, annak létrejötte után két évvel.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előzmények: a Szent Liga létrejötte

IX. Ince pápa 1684. március 5-én létrehozza a Szent Ligát, amelynek fő feladata, hogy a török iga alatt nyügő európai területeket felszabadítsa. A szövetség kezdeti tagjai lesznek: a Habsburg birodalom-Magyarország, Velence és Lengyelország, amely békekötésre bírta XIV. Lajost I. Lipóttal.

1686 tavaszán a varsói pápai követ kieszközölte, hogy Lengyelország kössön egyezséget az orosz cárral, aki ezzel egyidőben csatlakozik a szövetséghez.

[szerkesztés] A háború

Az oroszok eleinte a krími tatárokat kötötték le. A háború két fontos hadicselekménye a krími hadjárat (1687-89) és az azovi hadjárat (1695-96).

[szerkesztés] A krími hadjárat (1687-89)

1687 májusában 100 ezer fős orosz cári, doni és zaporozsjei kozák, valamint ukrajnai seregek a lengyelekkel egyeztetett időben indított támadást a Krím ellen Vaszilij Golicsin knyáz vezérletével. A tatárokat török csapatok is segítették.

Az oroszok alighogy elérték a Konszkije Vodit, a túlparton a tatárok felperzselték a sztyepp legelőit és az orosz lovasok nem találtak takarmányravalót. Golicsin június 17-én elvonult a tatár-török erők elől. Ugyanebben az időben a hadiszerencse is elpártolt a lengyelektől, akik kénytelenek voltak kivonulni Moldvából.

Az oroszok 1688-ban új nagyszabású hadjárat előkészítését kezdték meg, ám eközben a lengyelek tárgyalásokat kezdtek Törökországgal egy esetleges békéről, ami nem sok jót jelenthetettOroszország számára, akire a háború teljes súllyal nehezedne akkor. 1689 kora tavaszán az oroszok mintegy 150 ezer fős serege indult el délre. Május 15-én Zelenaja Dolina mellett visszaverték a tatárokat és 20-án elérték Perekop erődítményét, mely a Krím kapuja volt. Az itt dúló véres harcokban azonban alulmaradtak a török-tatár seregekkel szemben, így kénytelenek voltak másodszor is visszavonulni.

Az oroszok nem folytatták a további támadásokat. Noha a háború kisebb, jelentősséggel nem bíró összecsapásokkal továbbra is zajlott, de nagyobb hadmozdulatokba csak 1695-ben kezdtek.

[szerkesztés] Az azovi hadjárat (1695-96)

I. (Nagy) Péter a háborút a törökkel azzal a határozott céllal újította föl 1695-ben, hogy befolyása alá vonja a Fekete-tengert. A cár vezetésével egy új, nyugati mintára szervezett, modern reguláris sereg 31 ezer katonával és 170 ágyúval doni kozák csapatokkal megerősítve 1695 tavaszán benyomult az Oszmán birodalom területére. Egy másik 120 ezer fős sereg amelyet a régi tradicionális fegyvernemek (vityázok, sztrelecek) alkottak a zaporozsjei kozákokkal Borisz Seremetev parancsnoksága alatt átkellt Dnyeperen és elterelő hadműveletekbe kezdett a Krím területén. Azovot Péter június 27 és július 5 között körülvette, de az erőd 7000 török védője kitartott, visszaverve két nagyobb orosz támadást és az ostromot szeptember 25-én le kellett állítani, akkorák voltak Péter erőinek veszteségei.

Péter az év végén újabb támadásra tett előkészületeket és tavaszra egy flottát sikerült kiépítenie. Seremetev ismét elterelő hadmozdulatokba kezdett a Dnyepernél, míg az orosz főerők (75 ezer fő) Alekszej Sejn irányítása alatt a szárazföldön és a Don, valamint a Voronyezs folyókon közelítette meg Azovot. Május 27-én az orosz flotta a tenger felől is körülzárta az erődöt. A várat négyezer török katona és 23 hajó védte. Az összecsapásokban a törökök két hajót vesztettek el.

Július 17-én Azov elesett. Július 27-én Taganrogot foglalták el, ahol szeptemberben egy katonai támaszpontot építettek ki. Az oroszok további sikerei miatt a török kénytelen volt tűzszünetet kérni. 1699-ben a karlócai békével a törökellenes háború véget ért. Ezt követően az oroszok sem folytattak további hadműveleteket és megkezdték a tárgyalásokat a törökkel, akikkel aztán 1700-ban aláírták a konstantinápolyi békeszerződéstt, amely véget vetett a hosszú orosz-török háborúnak.

[szerkesztés] Forrás

  • Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Atheneaum Kiadó, Budapest 2004.
  • From Wikipedia the free encyklopedia: Russo-Turkish War, 1686-1700
  • Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub
Orosz–török háborúk
1568–70 | 1676–81 | 1686–1700 | 1710–11 | 1735–39 | 1768–74 | 1787–92 | 1806–12 | 1827–29 | 1853–56 | 1877–78 | 1914–18 | 1918–22