Taurin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A taurin (2-aminoetán-szulfonsav, H2N-CH2-CH2-SO2-OH, CAS szám: 107-35-7) nem fehérjeépítő aminosav (pontosabban aminoszulfonsav, ezeket meg szokás különböztetni a hagyományos aminosavaktól). Alkoholban nem, forró vízben viszont jól oldódik. Epesavak alkotórésze, ezek hidrolízistermékeinek vizsgálatakor fedezték fel 1824-ben. Kezdetben ökörepéből állították elő (innen származik a neve is, bár egyesek a fizikai teljesítőképességet növelő hatására vezetik vissza a bikára utaló elnevezést), mára a szintézise már megoldott.

Kis mennyiségben a szervezet képes előállítani kéntartalmú aminosavakból (cisztein, metionin), így hiánybetegség emberben nemigen tapasztalható. A szívizom egyfajta megbetegedéséért újabb kutatások szerint a taurinhiány lehet felelős, de ezt még nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Macskák számára nélkülözhetetlen, esetükben az elégtelen bevitel súlyos hiánybetegségekkel jár.

Élettani hatása még csak részben ismert. Szerepet játszik a membránokon keresztüli kalcium-áramlás szabályozásában, egyes szövetek (mint a már említett szívizom) normális működésében, az inzulinhoz hasonlóan elősegíti a glükóz sejtekbe áramlását ezáltal nő a fizikai teljesítőképesség, csökken a vércukorszint. Az izmok tartós terhelése csökkenti taurintartalmukat, valószínűleg ennek is része van az izomgörcs kialakulásában. Méregtelenítő és antioxidáns hatással is rendelkezik.

Elsősorban állati eredetű ételek tartalmazzák: hal, húsok (főleg bárány) és belsőségek. Nagy mennyiségben tartalmazzák a napjainkban népszerű energiaitalok is (ált. kb. 400 mg/100 g).

[szerkesztés] Forrás