Du Fu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Du Fu vagy Tu Fu (712-770), a Tang-dinasztia (618-907) idején élt három legjelentősebb költő (Li Bai, Du Fu, Bai Juyi) egyike, Li Bai fiatalabb kortársa. A Tang-kort négy irodalomtörténeti korszakra szokás osztani, Du Fu a második korszakban, a Sheng (virágzó) Tangban alkotott.

[szerkesztés] Élete

Jelentős nagy családba született, ahonnan hivatalnokok származtak. Apja, Du Shenyan (Tu Sen-jen) szintén híres költő volt. Du Fu gyerekkorától kezdve verselt, szerette a zenét, festészetet, kedvelte a lovaglást és kardvívást is.

Fiatalon hivatali karrierre vágyott, ezért 19 éves korában útra kelt, és sok vidéket beutazott. Tapasztalatai nyomán tanulmányokat írt a korabeli politikai helyzetről. Többször részt vett a hivatalnokvizsgán is, de eredménytelenül. Élete során többször viselt kisebb hivatalt, de igazán jelentős pozícióba sose jutott. 43 évesen hivatali állást kapott Chang'anban (Csang'an), de a nem sokkal ezután bekövetkező politikai zűrzavar (belső lázadások és külső támadások) miatt menekülni kényszerült, maga a császár is elhagyta a fővárost. A vándorlás és menekülés során sok megpróbáltatás érte. A hadakozás nagyon elhúzódott, Du pedig csalódva a közügyekben négy év után lemondott hivataláról, és délnyugatra költözött. Visszavonultan, nagy szegénységben élt 770-ben bekövetkezett haláláig.

[szerkesztés] Költészete

A Tang-dinasztia idején virágzó jintishi (csin-ti-si, új típusú, kötött tónusú vers) formáját kedvelte, a műfaj egyik nagyja volt. Versei klasszicizáló, bonyolult nyelvezetűek, klasszikus utalásokkal és szándékos kétértelműséggel.

Verseinek tematikája egyrészt tartalmazza a kínai költészet tipikus témáit: ezek az őszről, találkozásokról, élet múlandóságáról stb. szólnak. Írt a feleségéről is, akit nagyon szeretett. Táj- és útleíró versei, valamint elbeszélő költeményein kívül vannak Li Bairól szólóak is. Vele a hagyomány szerint jó barátságban volt, valójában azonban ő állította így be kettejük kapcsolatát.

Az erősen konfuciánus meggyőződésű Du legjelentősebb verseit korának társadalmi problémái ihlették. Várossiratói is arról tanúskodnak, hogy nagyon megviselte a pusztulás, amit maga körül látott. Már a belső lázadások idején bírálta a gazdagok fényűző életmódját és a császári udvart. Kritikai stílusára a kifinomult nyelvezet és humor jellemző.

Több mint 1400 verse maradt ránk, amelyek tükrözik a Tang-kor társadalmi folyamatait, a virágzástól a hanyatlásig. Du Fu saját korában nem volt ismert, a következő században, Li Baijal együtt fedezték fel, és sorolták a legjobb költők közé.