Marcus Terentius Varro

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Marcus Terentius Varro (Róma, i. e. 116 - Róma, i. e. 27.) római költő, író, Róma egyik legnagyobb tudósa.

Családi birtokai a szabin Reate mellett terültek el, ezért „Reatinus” melléknévvel is szokás említeni. Szigorú erkölcsi nevelésben részesült, grammatikára Aelius Stilo Praeconinus oktatta, filozófiára pedig az antiochiai Aszkalón, akinek jóvoltából korán megismerkedett a neoplatonizmussal. Alapos képzettségre tett szert a cinikus, a sztoikus, illetve a püthagoreus filozófiákban is, bár egyik irányzatnak sem lett kizárólagos követője.

Mint római lovag sok tisztséget viselt: i. e. 90 körül triumvir capitalis lett, i. e. 85 táján quaestor, i. e 68-ban praetor. Korán kapcsolatba került az ifjú Pompeiusszal: részt vett annak Sertorius elleni hadjáratában (i. e 77 - i. e. 72), consulsága alatt néptribunus lett (i. e. 70), i. e. 67-ben legatusaként harcolt a kalózok ellen, s ugyanilyen minőségben tevékenykedett a 3. mithridatészi háborúban. Esetleges ázsiai helytartóságáról csak közvetett adataink vannak, ez i. e. 66 körül lehetett. Az első triumvirátust bizalmatlanul fogadta, mégis részt vállalt Julius Caesar földtörvényének végrehajtásában („De re rustica”, A mezőgazdaságról). Ezután tíz évre visszavonult vidéki birtokára, ahol gazdálkodott, illetve tudományos munkákat folytatott. A polgárháború kitörése után ismét Pompeius legatusa lett Hispania ulteriorban. Harcolt Caesar ellen, de megadta magát, s Caesar megbocsátott neki, sőt megbízta azzal, hogy hozzon létre egy görög-latin nagykönyvtárat, azonban Caesar meggyilkolása miatt ez a terv nem valósult meg. Ezután Antonius elvette casinumi birtokát, majd i. e. 43-ban proscriptiós listára tétette, egyik barátja azonban elrejtette, s így megmenekült. Tekintélyét mutatja, hogy i. e. 38-ban, azaz még életében felállították a szobrát Róma első nyilvános könyvtárában.

Varro az ókor legnagyobb polihisztora és egyben legtermékenyebb írója volt. Óriási életműve 75 munkát foglalt magában, 620 könyben. Ebből egyetlen műve maradt fenn teljesen: a már említett „De re rustica”, továbbá a „De lingua latina” (A latin nyelvről) című munkájából egy hosszabb összefüggő rész.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.