Epidot

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az epidot a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Alternatív elnevezése: pisztácit, zöld színéről. Elnevezésének eredete: francia közvetítéssel (épidote), a görög epidotos vagy epididonai szavakból (nyúlt megjelenésére utal).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai

  • Képlete: Ca2(Fe3,Al)Al2[SiO4*Si2O7*O*OH]
  • Szimmetriája: monoklin (prizmás)
  • Sűrűsége: 3,30-3,53 g/cm3
  • Keménysége: 6-7 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
  • Hasadása: bázislapokkal párhuzamosan (001 szerint) tökéletes, 100 szerint rossz
  • Színe: zöld, sárgászöld
  • Fénye: üveg- vagy gyantafényű

[szerkesztés] Szerkezete

Kristályrácsa SiO4-tetraédereket és Si2O7-csoportokat is tartalmaz, így szerkezete a nezo- és a szoroszilikátok közötti átmenetnek tekinthető.

[szerkesztés] Megjelenési formái, genetikája

Nyúlt termetű, gyakran sugaras-fészkes megjelenésű.

Metamorfitokban kőzetalkotó ásvány: zöldpalában, glaukofánpalában, amfibolitban. Ritkábban kontaktmetamorf kőzetekben, bázisos-ultrabázisos magmás kőzetekben másodlagos elegyrészként (plagioklász átalakulási termékeként=saussuritesedés) is előfordul.

[szerkesztés] Rokon ásványfajok