Fekete István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője.
[szerkesztés] Életrajza
Fekete István A Somogy megyei Göllén született, Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Fekete István az elemi iskola első négy (1906-1910) évét szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött.
Első vadászélményeit 1917 nyarán Somogyfajszon szerezte nagyapai nagynénjénél.
1917 végén besorozták. 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett. Káplárként szolgált 1918-ig.
1924–1926 között Mosonmagyaróváron tanult, és mezőgazdász lett.
Ezután Bakócára került, egy grófi birtokra.
1929. december 12-én házasságot kötött Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával. Ajkán gazdatiszt. Lánya, Edit 1930-ban, fia, István 1932-ben született.
A Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak küldte el cikkeit.
1936-ban megírja a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára a Koppányi aga testamentumát, amellyel első lesz.
1940-től a Kisfaludy Társaság tagja.
Ezután Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott az 1949 tavaszi „tisztogatásig”. A nélkülözés évei jönnek. Könyveit nem adták ki, állandó állást sehol nem kapott 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában.
1955-ben a Halászat című könyvét tankönyvként adták ki. Ezután sok könyv következett, számos kíváló ifjúsági regény, az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázoló, melegszívű írás.
1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért.
Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.
1970-ben halt meg Budapesten; a Farkasréti temetőben temették el.
2004. augusztus 14-én hamvait újratemették a Somogy megyei Göllén, felesége kezdeményezésére, mert - mint fia idézte - „...egyedül Göllén érezte jól magát...” Fia, ifj. Fekete István szintén író.
[szerkesztés] Művei
- Aranypáva (forgatókönyv, 1943)
- Ballagó idő (életrajzi regény, 1970)
- Bogáncs (regény, 1957)
- Ci-Nyi (állattörténetek, 1993)
- Csend (kisregény, 1965)
- Csí (kisregény, 1940)
- Doktor Kovács István (forgatókönyv, 1940)
- Egy szem kukorica (novellás kötet, 1944)
- Éjfél után… (regény)
- Emberek között (regény, 1944)
- Erdei utakon (elbeszélések, 1987)
- Erdély (kisprózák, 2006)
- Féltékenység (forgatókönyv)
- Gyeplő nélkül (regény, 1947)
- Hajnal Badányban (regény, 1942)
- Hajnalodik (színdarab, 1940)
- Halászat (tudományos munka, 1950)
- Hu (regény, 1966)
- Kittenberger Kálmán élete (életrajz, 1962)
- A koppányi aga testamentuma (regény, 1937)
- Kele (regény, 1955)
- Lutra (regény, 1955)
- Öreg utakon (elbeszélések, 1941)
- Őszi vásár (elbeszélések, 1962)
- Pepi-kert (tudományos munka, 1960)
- Rózsakunyhó (elbeszélések, karcolatok, 1973)
- Tüskevár (regény, 1957)
- Téli berek (regény, a Tüskevár folytatása, 1959)
- Tíz szál gyertya (válogatott/kiadatlan novellák és versek, 1947)
- Vuk (regény, 1965)
- Vadászatok erdőn-mezőn (elbeszélések, 1987)
- Végtelen út (regény, 1994)
- Zsellérek (szociográfia, 1939)
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Életrajz (Nimfea Természetvédő Egyesület)
- Fekete István Emlékház, Gölle
- Fekete István állatnevei


Based on work by