Rézkarc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A rézkarc a legnemesebb sokszorosító eljárások egyike. A rézkarc alapvetően hasonló a rézmetszethez, de míg ez utóbbinál a mélyített vonalat véső segítségével és fizikai erő kifejtésével érjük el, a rézkarcnál savak edző hatása mélyíti a kívánt vonalat.

A sima rézlemezt hevítik és bőrhenger segélyével vékony aszfaltréteggel vonják be. Erre az aszfaltrétegre különböző vastagságú tűvel karcol a művész. A tű, amint végigfut a lemezen, eltávolítja a fedő aszfaltréteget és a sötét alapon fénylő vörösnek látja a művész karcainak eredményét. Az így karcolt rézlap hátát védőréteggel vonják be és a lemez savval töltött tálba kerül. A sav ott, ahol a lemezt az aszfaltréteg nem védi, tehát a vonalakon, ahol a tű végigfutott, megtámadja a rezet. A tömény, vagy higított savval és a savak megválasztásával más és más hatásokat lehet elérni. De nemcsak a savak megválasztása és töménysége, hanem az edzés ideje is nagy hatással van a vonal mélységére és szélességére. E lehetőségek helyes és teljes kihasználása adja meg a rézkarc szépségét. A vonalak gazdag skáláját úgy éri el a művész, hogy egyes helyeken megállítja az edzést. A savval telt tálból többször kiemeli a lemezt és leszárítás után aszfaltlakkba mártott ecsettel lefedi azokat a vonalakat, amelyeket már elég mélyre edzettnek ítél, így ezt sokszor megismételve eléri azt, hogy rövid pár másodpercig edzett, pókhálószerű vékony vonal mellett, szélesen és mélyen edzett vonal adja az erőt, mélységet és árnyékot.

Már Dürer idejében érdekelte a grafikus művészeket a kémiai eszközök használata. Németalföldi művészek 1510-15-ben kísérleteztek savakkal. Daniel Hopfer Augsburgban 1505 körül. Urs Graf 1513-ban készített karcokat. Dürer 6 művét edzette vaslemezre. A rézkarc nagy előnye a rézmetszet felett főleg az, hogy a vonal hajlékonyabb, a tű gyorsabban és engedékenyebben követi a grafikus friss impresszióit, és nem kíván oly hosszú és kitartó gyakorlati tanulmányt, mint a metszés.

[szerkesztés] Forrás

  • Művészeti lexikon