Teresa Ann Savoy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Teresa Ann Savoy (London, 1955. július 18. – ) angol színésznő. Beceneve: Terry. A 70-es évek közepétől Olaszországban filmezett bő egy évtizeden keresztül. A korszak három ismert botrányfilmjében is fontos szerepeket játszott.

[szerkesztés] Pályafutása

A kalandvágyó Teresa 16 évesen megszökött otthonról. Egy ideig Szicíliában élt egy hippi közösségben. 18 éves korában a Playmen nevű olasz szexmagazinnak pózolt: az 1973 októberében megjelent fotók meglepően nagy sikert arattak. Mivel Teresa elég egyértelműen kinyilvánította, hogy hamvas bájait kész feláldozni a magas művészetek oltárán, hamarosan színre léptek azok a rendezők, akik igényt tartottak erre az áldozatra. Elsőként a veterán Alberto Lattuada bízta meg egy értelmi fogyatékos, nimfomániás lány megformálásával a Le farò da padre (1974) című filmjében. Ezt követően az akkoriban Olaszországban dolgozó Jancsó Miklós kérte fel a Magánbűnök, közerkölcsök (1975) című alkotásának női főszerepére. A mű cselekménye lényegében a mayerlingi tragédián alapul, s Teresa a tragikus sorsú Vetsera Mária bárónőt játszotta. Jancsó koncepciójában a karakter hermafrodita. Részben ezért, részben a számos meztelen jelenet – köztük csoportszex – miatt a film figyelemre méltó felzúdulást keltett: a művet a cenzúra betiltotta, az alkotókat pornográfia vádjával bíróság elé idézték, de végül felmentették. Kuriózum, hogy a szerepet Jancsó állítólag Sáfár Anikónak szánta, aki ezt színházi elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni. Mire az akadályok elhárultak, a magyar művésznő már csak kisebb színészi feladatot kapott a műben, melyben feltűnik a Cicciolinaként elhíresült Staller Ilona is. A további fontosabb szerepeket Teresa mellett Balázsovits Lajos, Laura Betti, Pamela Villoresi és Franco Branciaroli játszották.

Jancsó után a filmerotika mestere, Tinto Brass ajánlott szerepet Savoy számára: a Salon Kitty (1976) című „erotikus drámá”-ban Margherita, az öntudatos náci honleány szerepét alakította. Margherita hazafias érzelmeitől vezetve vállalkozik arra, hogy prostituáltként dolgozzon a náci vezérkar szórakoztatására (és lehallgatására) létrehozott bordélyban, de mikor újdonsült ágypartnere és szerelme kivégzőosztag elé kerül, a leányzó bosszút esküszik. A merész jelenetekben bővelkedő filmet a cenzúra alaposan megkurtította. Teresa partnerei egyébként Ingmar Bergman felfedezettje, Ingrid Thulin és Luchino Visconti favoritja, Helmut Berger voltak. Tinto Brass annyira elégedett volt Savoyjal, hogy következő filmjébe őt ajánlotta a producereknek Drusilla szerepére, miután az eredetileg szerződtetett Maria Schneider egyszerűen kisétált a forgatásról egy pikáns jelenet felvétele közben. A produkció a hírhedt Caligula volt, melynek forgatása évekig elhúzódott. Bár Teresának e filmben is sűrűn meg kellett válnia egyébként is feltűnően takarékos kosztümjeitől (jelmeztervező: Danilo Donati), igazságtalanság lenne említetlenül hagyni, hogy illúziókeltő volt az őrült császár nővérének szerepében.

Ilyen előzmények után meglepőnek mondható, hogy nem kellett vetkőznie Sergio Sollima nálunk is népszerű Sandokan-filmjeinek egyikében: A tigris még él: Sandokan, a felkelő (1977). A Salòi Köztársaság idején játszódik a La Disubbidienza (1981) című film: ebben Teresa egy vonzó zsidó lányt alakít, aki megpróbálja bevezetni a testiség örömeibe ifjú megmentőjét, akinek mellesleg az apjával is viszonyt folytat. Ugyanebben az évben Jancsó Miklós is újabb szerepre szerződtette a színésznőt A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon című filmjébe. Ahogy az más Jancsó-filmekkel is előfordult, a művet a fesztiválokon és a díszbemutatókon nagy érdeklődés mellett vetítették, de szélesebb forgalmazásban nem lett igazán sikeres. Mauro Bolognini tévésorozata, A pármai kolostor című Stendhal-adaptáció viszont igen népszerű volt a tévécsatornák műsorán. Teresa kései szereplései közül említésre érdemes a Gabriele D'Annunzio szerelmi életét bemutató, Magyarországon is vetített film, a D’Annunzio (1985). 1986-ban felhagyott a filmezéssel, s csak 2000-ben tért vissza egy kis szerep erejéig az első olasz digitális produkcióban (La Fabbrica del vapore).

[szerkesztés] Filmjei

  • 1974 Le farò da padre
  • 1975 Magánbűnök, közerkölcsök (Vizi privati, pubbliche virtù)
  • 1976 Salon Kitty
  • 1977 A tigris még él: Sandokan, a felkelő (La Tigre è ancora viva: Sandokan alla riscossa!)
  • 1979 Caligula (Caligola)
  • 1980 Poco a poco (tévésorozat)
  • 1981 A pármai kolostor (La Certosa di Parma) (tévésorozat)
  • 1981 A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
  • 1981 La Disubbidienza
  • 1983 Capitaine X (tévésorozat)
  • 1984 Il Ragazzo di Ebalus
  • 1985 D'Annunzio
  • 1986 La Donna del traghetto
  • 1986 Rose (tévéfilm)
  • 2000 La Fabbrica del vapore

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken