Lakatos Géza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. - Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) vezérezredes, politikus 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és ez évben hadnaggyá avatták. Először a budapesti I. honvéd gyalogezrednél majd a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi Hadiiskolába, amely az I. világháború kitörése után megszűnt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] I. világháború

Az orosz frontra került, majd 1915. decemberétől 1916. novemberéig az osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztjeként szolgált. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején – 1919. májusában – a Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán szolgált, végül beállt Horthy Miklós nemzeti hadseregébe.

[szerkesztés] Katonai karrier

A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség hírszerző és felderítő osztályán dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká léptették elő, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé nevezték ki. 1943-ban a keleti fronton a megszálló csapatokat írányítja, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnoka.

[szerkesztés] Politikai szerep

A Sztójay-kormányt követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták.

[szerkesztés] A második világháború után

1945. áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946. januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben, Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.

Elődje:
Sztójai Döme
Magyarország
miniszterelnöke

1944
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból Utódja:
Dálnoki Miklós Béla
Más nyelveken