Érsekújvári kódex

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Érsekújvári kódex 519. lapja
Nagyít
Az Érsekújvári kódex 519. lapja

Az érsekújvári kódex egy közepes fólió nagyságú papírkódex. Az egyik legterjedelmesebb magyar nyelvemlék: csupán az Érdy-kódex és a Jordánszky-kódex hosszabb nála.

Lapjai legnagyobbrészt kéthasábosak, néhány lap azonban osztatlan. Három ember keze munkája. Legnagyobb részét, mintegy héttizedét és a festett képeket Sövényházi Márta, domonkos rendi apáca készítette, aki a Thewrewk-kódexen is dolgozott, s a kódexnek úgyszólván szerkesztője volt; másik két leírója ismeretlen, de minden bizonnyal ugyanolyan rendű apácák, s ugyanannak a kolostornak tagjai voltak. Festett képei, bár rajz és festés dolgában igen kezdetlegesek, mégis komoly művészettörténeti értékkel bírnak.

A kódex az 1529., 1530. és 1531. években készült, leírói egymást váltva dolgoztak rajta. Az 1530. év, valamint Sövényházi Márta neve a 310. oldalon van lejegyezve, ekképp:

„Ez yrasnak wege wagon vr fyw zyletethnek wtanna ezer ooth zaz Harmyncz eztendewben wyz kerest octawayan sewenhazy soror marta keze myath es dyczertessek az wr istennek az ew aldot zenth newe amen”

Mivel vízkereszt oktávája január 13-ára esik, e megjegyzés pedig a 310. lapon áll, világos, hogy a kódex írásához már legalábbis a megelőző 1529. évben kellett az apácáknak hozzáfogniuk. Az 1531. év az 544. lapon van, szintén betűkkel lejegyezve.

A kódex tartalma: evangéliumi szakaszok, vallásos elmélkedések és tanítások, szentbeszédek és legendák, amelyek közül a legnevezetesebb Szent Katalin verses legendája. E kódex is, mint nyelvemlékeink legnagyobb része, másolat, ez kitűnik törléseiből, javításaiból és íráshibáiból. Másolóinak egyik sajátossága, hogy a sorok végét, hogy beteljenek, fölös betűkkel, az utolsó betűk, főképp a magánhangzók megkettőzésével, a következő sor első mássalhangzójának előleges kitételével vagy egy „h” odatoldásával töltik ki. Innen van a sok hosszú magánhangzós, illetve kettős ee-vel, aa-val írt szóalak az Érsekújvári kódexben.

A könyv több kötetből van összeválogatva, főbb forrásai Temesvári Pelbárt művei, valamint a Gesta Romanorum című középkori latin gyűjtemény.

A kódex régebbi tulajdonosai ismeretlenek: mindössze annyit tudunk, hogy a 16. és a 17. században apácarendek tulajdonában volt. Felfedezője Czech János, aki a róla elnevezett Czech-kódexszel együtt az érsekújvári ferences kolostorban bukkant rá. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára őrzi.

[szerkesztés] Források

Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)