A fúga művészete
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A fúga művészete Johann Sebastian Bach egy variációs műve. BWV 1080, készült 1740 és 1750 között, első nyomtatott kiadása 1751-ben jelent meg. A cím valószínűleg magától Bachtól származik.
A mű 14 fúgát és 4 kánont foglal össze. Az összes mű, eltekintve a befejezetlen utolsótól, egy igen egyszerű d-moll főtémára épül, amit Bach már az első fúgában bemutat.

Sokan ezt a művet tekintik Bach életpályája beteljesedésének, ill. a kontrapunktikus szerkesztés csúcspontjának. A műben megtalálható valamennyi fúgatípus: egyszerű fúga, kettős fúga, tükörfúga, stb.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hangszerelés
Jóllehet Bach a partitúrára nem írta rá, hogy milyen hangszer(ek)re szánja, de – mivel régiesen lejegyzett „Klavierpartitur”-ról van szó – valószínűleg a mű billentyűs hangszerre íródott.
Természetesen az idők során a kísérletező kedvű karmesterek és zeneszerzők különböző hangszerelésben ad(at)ták elő a művet. Például 1927-ben Karl Straube vezényletével nagyzenekar, orgona és csembaló részvételével, de ezen kívül híresek még a vonósnégyesre, réz- vagy fafúvós hangszerekből álló kvintettekre. Egy igen híres szimfonikus zenekari átirat szerzője Erich Bergel, melynek bemutatója 1991-ben Budapesten volt. [1]
[szerkesztés] Tételek
Az 1751-es nyomtatott kiadádásban a tételek a kontrapunktikus bonyolultság szerint lettek sorba állítva.
- Contrapunctus I és II (BWV 1080/1 és 1080/2): Egyszerű monotematikus 4 szólamra írt fúgák, amelyek a főtémát variálgatják.
- Contrapunctus III és IV (BWV 1080/3 és 1080/4): Egyszerű monotemtikus 4 szólamra írt fúgák, ahol a főtéma invertálva szólal meg.
- Contrapunctus V (BWV 1080/5): 4 szólamra írt ellenfúga, megtalálható benne a főtéma eredeti és invertált változata is. Ebben a fúgában Bach meglepően sok helyen alkalmaz torlasztást, csakúgy, mint a Contrapunctus VI-ben és VII-ban.
- Contrapunctus VI „in stylo Francese” (BWV 1080/6): Ugyanaz, mint eddig, csak pontozott ritmusokkal (Bach korában ezt hívták „francia stílusnak”).
- Contrapunctus VII „a 4 per augmentationem et diminutionem” (BWV 1080/7): „Augmentált” (értsd: minden hang hosszúságának a dupláját veszi) és „diminuált” (értsd: minden hang hosszúságának a felét veszi) változatai a főtémának és inverz változatának.
- Contrapunctus VIII (BWV 1080/8): 3 szólamra írt hármas fúga (értsd: három témát tartalmaz)
- Contrapunctus IX „alla duodecima” (BWV 1080/9), X „alla decima” (BWV 1080/10): 4 szólamra írt kettős fúga (fúga két témával)
- Contrapunctus XI (BWV 1080/11): 4 szólamra írt hármas fúga
- Contrapunctus XII (BWV 1080/12): 4 szólamra írt tükörfúga (értsd: minden hangközlépést megfordítva is teljes értékű zenét kapunk). Az „inversus” változat a „rectus” tükörfordítása.
- Contrapunctus XIII (BWV 1080/13): Ez is egy tükörfúga, mely ugyanakkor ellenfúga is, 3 szólamra.
- Canon alla octava (BWV 1080/14): Kánon oktávimitációval.
- Canon alla decima in contrapunto alla terza (BWV 1080/15): Kánon decima-imitációval, és tercelő ellenpontozással
- Canon alla duodecima in contrapunto alla quinta (BWV 1080/16): Kánon duodecima-imitációval, kvintelő ellenpontozással
- Canon per augmentationem in contrario motu (BWV 1080/17): augmentált kánon rákfordítással (az imitáció hátulról előre történik).
- Contrapunctus XIV „Fuga a 3 soggetti” (BWV 1080/19): Befejezetlen hármas fúga 4 szólamra, ahol a harmadik téma az ún. BACH motívum.
Egy 1742-ből ránk maradt kézirat tartalmazza a Contrapunctus I-III-at, V-IX-et, az oktáv- és rák-kánonokat, ill. a X-es Contrapunctus egy korai változatát.
A tételek sorrendje vitatható, mert a nyomtatott változat és az eredeti kéziratok ebből a szempontból különböznek. Ezen kívül, ha zenei szempontok szerint szeretnénk sorba rakni őket, akkor megint más sorrendet kapnánk.
Az első nyomtatott kiadás a sok pontatlanság mellett tartalmazott egy négykezes változatot a XIII-as Contrapunctusból (rectus BWV 1080/18,1 és inversus BWV 1080/18,2). Bizonytalan, hogy ki írta hozzá a negyedik szólamot (talán valamelyik fia, aki átnézte ezt a kiadást, de lehet, hogy még maga Bach).
Az anyag nyomtatása nem sokkal a szerző halála után kezdődött. Bach valószínüleg nem vett részt az előkészületekben, hosszú betegsége miatt.
Az első kiadás ezenkívül „ráadásként” tartalmazott egy beazonosítatlan művet, a Vor deinem Thron tret Ich hiermit c. korálelőjátékot (BWV 668a), amit Bach valószínűleg a halálos ágyán diktált.
[szerkesztés] A befejezetlen fúga
Az utolsó fúgát, a Contrapunctus XIV-et Bach már nem tudta befejezni (a 239-es ütemnél szakad meg a kézirat). A kéziraton ezután Carl Philipp Emanuel Bach megjegyzése látható, miszerint: „Über dieser Fuge, wo der Nahme BACH im Contrasubject angebracht worden, ist der Verfasser gestorben.” („Ezen a ponton, ahol a BACH név mint kontraszubjektum jelenik meg, a szerző meghalt.”) Kép Azonban a mai tudásunk szerint ez a tény megkérdőjelezhető, mert Bachnak 1749-től komoly szemproblémái voltak, és írni alig tudott, ebből következően nem mondhatjuk biztosnak a fentebb említett verziót.
A tudósok (többek között Davitt Moroney és Christoph Wolff) egyetértenek abban, hogy a fúga eredetileg négytémás fúgának készült, ahol a negyedik téma a Contrapunctus I főtémája lett volna (ez ellentétben áll a „Fuga a 3 soggetti” címmel, de azt C. P. E. Bach adta, és Bach nekrológja említést tesz a négy témáról), és a négy téma adta bonyolultság adta volna a mű zárását. Ezen kívül az a „pletyka” is terjeng, hogy Bach megírta a végét, csak az a lap elveszett.
Többen próbáltak befejezést írni hozzá, a legjelentősebbek Hugo Riemann és Donald Tovey próbálkozásai. Ezen kívül Helmut Walcha és Davitt Moroney is kísérletezett. Ferruccio Busoni Fantasia Contrappuntistica címen saját darabot írt, ahol felhasználta Bach művét is.


Based on work by