Gyilkosság az Orient Expresszen (film)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gyilkosság az Orient Expresszen
Rendező: Sidney Lumet
Producer: John Brabourne
Richard B. Goodwin
Forgatókönyvíró: Paul Dehn
Anthony Shaffer (nincs feltüntetve)
Főszerepben: Albert Finney
Martin Balsam
Lauren Bacall
Ingrid Bergman
Zene: Richard Rodney Bennett
Operatőr: Geoffrey Unsworth
Jelmeztervező: Tony Walton
Vágó: Anne V. Coates
Forgalmazó: Paramount Pictures
Bemutató: 1974. november 24.
Időtartam: 128 perc
Díj(ak): ld. a "Fontosabb díjak és jelölések" fejezetnél
Nyelv: angol, török, francia, német, olasz, svéd
Költségvetés: 19 124 000 USA dollár
Bevétel: 35 733 867 USA dollár (csak USA, 1975-ben)
IMDb

A Gyilkosság az Orient Expresszen 1974-ben készült színes, angol bűnügyi film. Eredeti címe: Murder on the Orient Express. Agatha Christie egyik legnépszerűbb regényéből az amerikai Sidney Lumet forgatott filmet ragyogó szereposztásban. A hangulatos bűnügyi történet világsikert aratott, s számos díjat nyert, ráadásul a szerzőnő is nagyon elégedett volt vele.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A történet

Hercule Poirot, a híres belga magándetektív egy sikeres ügy megoldása után hazaindul Isztambulból Európába. Az Orient Expresszen már nincs szabad hely, ám a vasúttársaság tulajdonosa, Signor Bianchi elintézi, hogy Poirot mégis helyet kapjon a szerelvényen. Az utasok egyike a nyers modorú Mr. Ratchett, aki csinos summát kilátásba helyezve felkéri Poirot-t, hogy derítse ki, ki ír neki fenyegető leveleket. A detektív elutasítja az ajánlatot. Ratchettet másnap holtan találják a fülkéjében: 12 késszúrás végzett vele. Signor Bianchi kérésére Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, mielőtt a hóakadály miatt a nyílt pályán veszteglő vonat továbbindulna. Hamar kiderül, hogy Ratchett valójában egy Cassetti nevű veszedelmes bűnözővel azonos, akinek köze volt egy évekkel korábbi, tragédiával végződött gyerekrabláshoz. Poirot kihallgatja a kocsi utasait, akik közül néhányan valójában nem azok, akiknek mondják magukat, viszont mindegyiküknek volt valamilyen indoka a tett elkövetésére. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a vasúti pálya megtisztítására érkezett segítségnek köszönhetően a szerelvény rövidesen elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…

[szerkesztés] Érdekességek

  • A film a krimiirodalom királynője, Agatha Christie (18901976) 1934-ben írt regénye alapján készült, mely a szerzőnő egyik legismertebb műve.
  • Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették. 1932. március 1-jén hétvégi házukból rejtélyes körülmények között elrabolták Charles Lindbergh, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő amerikai hős 20 hónapos fiúgyermekét. A család hajlandó volt kifizetni a kért váltságdíjat. Az ügylet során kétes alakok is felbukkantak. 1932. május 12-én a gyereket egy erdőszélen, nem messze otthonuktól, holtan találták. Noha a bűncselekmény elkövetéséért letartóztattak és kivégeztek egy Richard Hauptmann nevű német származású férfit, sokan kételkedtek abban, hogy a primitív alak képes lett volna egyedül kitervelni és végrehajtani a gyerekrablást. Valószínű, hogy a bűnügy tényleges kiagyalóját sosem sikerült elkapni.
  • Sidney Lumet a legtermékenyebb amerikai rendezők egyike. Színészcentrikusság jellemzi filmjeit. Híres rendezései közül szinte végig egyetlen helyszínen játszódik – jelen alkotása mellett – a 12 dühös ember (1957) és a Halálcsapda (1982) is.
  • Hercule Poirot szerepére Alec Guinness, majd Paul Scofield lett kiszemelve, s csak harmadikként került szóba Albert Finney.
  • Mivel az akkor 38 éves Finney jóval öregebbre maszkírozása órákat vett igénybe, s a színész esti színházi fellépései miatt muszáj volt a maszkot mindennap eltávolítani, a stáb megszervezte, hogy a még alvó színészt reggelente a forgatás helyszínére szállítsák, s ott úgy kezdjék el kisminkelni, hogy még nem ébredt fel.
  • Dragomiroff hercegnő szerepére először Ingrid Bergmant választották, de a producerek megvétózták Lumet javaslatát, s ezért a szerepet Wendy Hiller kapta.
  • Ingrid Bergman maga sem akarta eljátszani a hercegnő szerepét, inkább a svéd nevelőnő karakterét választotta, noha annak lényegesen kevesebb volt a szövege. Bergman tökéletesen beszélt angolul, a figura miatt azonban svéd akcentussal mondta a szövegét.
  • A forgatáshoz valódi Orient Expressz-kocsikat használtak.
  • Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall 8 év szünet után ezzel a filmmel tért vissza a mozivászonra.
  • Sean Connery összesen öt Sidney Lumet-filmben játszott. A másik négy: A domb (1965), Az Anderson-magnószalagok (1971), A sértés (1973), Családi ügy (1989).
  • John Gielgud (19042000) minden idők egyik legnagyobb Shakespeare-színésze volt. A homoszexuális művész túlélte 33 évvel fiatalabb egykori élettársát. Kolléganőjéről egyszer csipkelődve megjegyezte: „Ingrid Bergman öt nyelven beszél folyékonyan, de játszani egyiken se tud.”
  • Anthony Perkins (19321992) AIDS-szel kapcsolatos betegségben hunyt el. Felesége, Berry Berenson 9 évvel később azon repülőgépek egyikén utazott, melyeket terroristák a World Trade Center tornyainak irányítottak: Perkins szeptember 12-én, felesége szeptember 11-én hunyt el.
  • Richard Widmark kizárólag azért vállalta el a szerepet, hogy találkozhasson és együtt dolgozhasson végre világhírű kollégáival.
  • A film főcímzenéjéhez eredetileg szöveget is írtak, de végül nem használták fel.
  • Amikor az utasok beszállnak a vonatba, a hangosbemondó a megállóhelyeket az alábbi sorrendben sorolja fel: Szófia, Belgrád, Zágráb, Brod, Trieszt. A valóságban azonban Brod nem Zágráb és Trieszt, hanem Belgrád és Zágráb között helyezkedik el.
  • Azt a jelenetet, amelyben Poirot megoldja a rejtélyt, többféle kameraállásból vették fel, s a szűk hely miatt csupán egyetlen kamerát tudtak használni. A többször megismételt felvétel Albert Finney számára lehetett a legnehezebb, akinek a szövege ebben a jelenetben több mint 8 oldal volt.
  • Lumet filmje az egyetlen Agatha Christie-adaptáció, amellyel az írónő tökéletesen meg volt elégedve. Úgy érezte, hogy Albert Finney alakítása állt a legközelebb ahhoz a képhez, melyet ő Hercule Poirot-ról kialakított.
  • A film sikere nyomán az elkövetkezendő években több Agatha Christie-regényt is megfilmesítettek rangos szereposztással. Az ismertebbek: Halál a Níluson (1978), A kristálytükör meghasadt (1980), Nyaraló gyilkosok (1982), Az ártatlanság bizonyítása (1984), Randevú a halállal (1988).
  • A regényből 2001-ben modernizált tévéfilmet forgattak. Poirot szerepét Alfred Molina játszotta.

[szerkesztés] Szereplők

  • Albert Finney (Hercule Poirot)
  • Lauren Bacall (Mrs. Harriet Belinda Hubbard)
  • Martin Balsam (Signor Bianchi)
  • Ingrid Bergman (Greta Ohlsson)
  • Jacqueline Bisset (Andrényi grófné)
  • Jean-Pierre Cassel (Pierre Paul Michel)
  • Sean Connery (Arbuthnot ezredes)
  • John Gielgud (Mr. Beddoes)
  • Wendy Hiller (Dragomiroff hercegnő)
  • Anthony Perkins (Hector Willard MacQueen)
  • Vanessa Redgrave (Mary Debenham)
  • Rachel Roberts (Hildegarde Schmidt)
  • Richard Widmark (Mr. Samuel Edward Ratchett / Cassetti)
  • Michael York (Andrényi gróf)
  • Colin Blakely (Mr. Cyrus Hardman)
  • George Coulouris (Dr. Constantine)
  • Dennis Quilley (Antonio Foscarelli)

[szerkesztés] Fontosabb díjak és jelölések

[szerkesztés] Oscar-díj

  • 1975 díj Ingrid Bergman, legjobb női epizodista
  • 1975 jelölés Albert Finney, legjobb férfi főszereplő
  • 1975 jelölés Geoffrey Unsworth, legjobb operatőr
  • 1975 jelölés Tony Walton, legjobb jelmez
  • 1975 jelölés Richard Rodney Bennett, legjobb filmzene
  • 1975 jelölés Paul Dehn, legjobb adaptált forgatókönyv

[szerkesztés] BAFTA-díj

  • 1975 díj Richard Rodney Bennett, Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenéért
  • 1975 díj Ingrid Bergman, legjobb női epizodista
  • 1975 díj John Gielgud, legjobb férfi epizodista
  • 1975 jelölés legjobb film
  • 1975 jelölés Sidney Lumet, legjobb rendező
  • 1975 jelölés Albert Finney, legjobb férfi főszereplő
  • 1975 jelölés Geoffrey Unsworth, legjobb operatőr
  • 1975 jelölés Tony Walton, legjobb jelmez és legjobb művészeti vezetés
  • 1975 jelölés Anne V. Coates, legjobb vágás

[szerkesztés] Evening Standard-díj

  • 1976 díj Sidney Lumet, legjobb film
  • 1976 díj Albert Finney, legjobb férfi főszereplő
  • 1976 díj Wendy Hiller, legjobb színésznő

[szerkesztés] Brit forgatókönyvírók szövetségének díja

  • 1975 díj Paul Dehn, legjobb brit forgatókönyv

[szerkesztés] Grammy-díj

  • 1976 jelölés Richard Rodney Bennett, legjobb filmzene

[szerkesztés] Külső hivatkozások