Grúzia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szakartvelosz Reszublica
Grúz Köztársaság
(Grúzia zászlaja) (Grúzia címere)
Nemzeti mottó: ძალა ერთობაშია
(Egységben az erő)''
Himnusz Tavisupleba (Szabadság)
{{{előtag}}} Grúzia elhelyezkedése
Főváros Tbiliszi
(é. sz. 41°43′ k. h. 44°48′)
Legnagyobb város Tbiliszi
Hivatalos nyelv grúz
Államforma Köztársaság
Elnök
Miniszterelnök
Parlamenti elnök
Mihail Szaakasvili
Zurab Nogaideli
Nino Burjanadze
Függetlenség
 - Dátuma
Szovjetuniótól
1991. április 9.
Terület
 - teljes
 - ebből víz
118.
69 700 km²
elhanyagolható %
Népesség
 - 2004. évi adat
 - népsűrűség
113.
4 677 401 fő
67 fő/km²
GDP
 - teljes (2005)
 - egy főre jutó
124.
15 522 millió USD
3 038 USD (127.)
Pénznem Lari (GEL)
Időzóna
 • (NYISZ)
MSK (UTC+3)
MSD (UTC+4)
TLD .ge
Nemzetközi gépkocsijel GE
Hívószám +995

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, az úgynevezett Kolhisz, amely a Fekete-tengerhez fut ki. Legmagasabb pontja a Shara, 5068 m.

[szerkesztés] Vízrajz

Legjelentősebb folyója a Rioni, legnagyobb víztárolója a Dzsvari-víztároló.

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

[szerkesztés] Környezetvédelem

[szerkesztés] Történelem

A Kaukázuson túl élő népek feletti uralomért az ókorban és a középkorban állandó küzdelem folyt a Perzsa és a Római, illetve a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom között. A 19. század közepéig tartó török-orosz, valamint a perzsa-orosz háború eredményeként a terület feletti ellenőrzést a 19. század végén az Orosz Birodalom szerezte meg.

A független Grúziát 1918-ban kiáltották ki. Az ország függetlenségét 1920-ban Szovjet-Oroszország is elismerte, de 1921-ben az abháziai és adzsáriai felkelések leverésére szovjet-orosz csapatok szállták meg az országot, melynek következtében 1922-ben Grúz Szovjet Szocialista Köztársasággá vált. 1922 decemberében Azerbajdzsánnal és Örményországgal megalakították a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot, amely a Szovjetúnió alapító tagja lett. 1936-ban vált szét a három köztársaság, és Grúziát a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságává nyilvánították.

1990-ben felmerült a Szovjetúniótól való elszakadás lehetősége, majd 1991 április 9-én kikiáltották a teljes függetlenséget. Abházia és Dél-Oszétia elszakadási törekvései mellett a gyenge kormányzati hatalom, s a fegyveres erők nem egyértelmü helyzete is szerepet játszik a bizonytalan belpolitikai életben. Mindezek ellenére Grúzia nemzetközi megítélése kedvező, különösen a piacgazdasági reformok terén.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

Grúzia demokratikus köztársaság, az 1995-ös alkotmány szerint az elnök az államfő, a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Az ország közigazgatási felosztása: 2 autonóm köztársaság (Abházia, Adzsaria), 1 autonóm terület (Dél-Oszétia), 51 kerület (rajon), 6 terület (territori). Főváros Tiflis (Tbiliszi).

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Fő szócikk: Grúzia hadereje

A honvédelem teljes személyi állománya 17 500 fő, ebből 10 400 sorállományú. Szolgálati idő 18 hónap.

A szárazföldi erők létszáma 8620 fő. A szárazföldi erők parancsnokságának öszszetétele: 2 gépesített lövészdandár, 1 nemzeti gárda dandár, 1 tüzérezred, 1 felderítő-zászlóalj, 1 különleges zászlóalj, 1 békefenntartó zászlóalj. Haditechnikai eszközök: 90 db T–55, T–72 típusú harckocsi; 185 db BMP–1, BMP–2, BRM–1, BTR–70/80, MT–LB típusú páncélozott gyalogsági és egyéb páncélozott jármű; 76 db tüzérségi löveg, 16 db BM–21 típusú sorozatvető, 17 db 120 mm-es aknavető és néhány SA– 16 típusú légvédelmi rakéta.

A légierő létszáma 1250 fő. Haditechnikai eszközök: Szu–17 vadászbombázó és Szu–25 csatarepülőgépek; An–2, Jak-18/40, Tu–134 típusú szállító repülőgép; 3 db Mi–24, 4 db Mi–8/17, 8 db UH–1H; 75 db SA–2/–3/–4/–5 légvédelmi rakétaindító.

A haditengerészet létszáma 1830 fő. Haditechnikai eszközök: 11 db őrhajó és partvédelmi hajó, 2 db deszanthajó.

Az ellenzéki abház és oszét erők személyi állománya 7000 fő. Haditechnikai eszközök: 50-60 db harckocsi és 100 db tüzérségi löveg.

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

A lakosság becsült száma 5,4 millió fő, az átlagos népsűrűség 78,3 fő/km2 (Magyarország 110 fő/km2). A magashegységek miatt a terület 60%-a lakatlan, csak 40%-a alkalmas letelepedésre. A Kolhidai-alföld igen sűrűn lakott (200–250 fő/km2) terület. A 800 m alatti régiókban él a lakosság 85,1%-a, 800–1600 m között 11,8%-a, 1600–2400 között már csak 3,1%-a. Ez a vertikális zonalitás.

A XX. század utolsó éveiben a születési arányszám csak 12,8‰, a halálozási 12,2‰. A természetes növekedés aktívumát elviszi a vándorlási egyenleg (–10,8‰) deficitje. A belviszályok miatt sokan menekültek el az országból, az összlakosság száma egy év alatt több mint 50 ezerrel csökkent.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Grúzia még napjainkban sem tartozik a városodott és városiasodott országok sorába. A népesség csak 56–60%-a él városokban. A népesebb települések: Tbiliszi 1 268 000 fő, Kutaiszi 236 000 fő, Rusztavi 160 000 fő, Batumi 137 000 fő, Szuhumi 122 000 fő, Gori 57 000 fő, Poti 54 000 fő, Zugdidi 40 000 fő, Chinvali 30 000 fő. Tbiliszi az ország fővárosa. A Kura folyó partján, 22 km hosszan helyezkedik el.

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A népesség igen heterogén összetételű. Az 5,4 milliós népességből csak 3,7 millió a kaukázusi nyelvcsaládba tartozó grúz. Mintegy 400 ezer grúz él Azerbajdzsánban, Oroszországban, Észak-Oszétiában, Törökországban és Iránban. Grúzia nemzetiségei: örmény (9,0%), orosz (7,4%), azeri (5,1%), oszét (3,2%), görög (1,9%), abház (1,7%), egyéb. A grúz nemzetiség sem egységes: 3 nagy csoportba sorolhatók: kartveli, megreli és a szvani grúzokra. Vallások: grúz ortodox, örmény katolikus, orosz ortodox, mohamedán.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

  • Mezőgazdaság

Mezőgazdaságának "tradicionális" termékei a citrusfélék, a tea, a szőlő és a mogyoró.

  • Ipar

Iparát jelenleg a mangánérc és a rézérc, bányászata, valamint az ital- és élelmiszer-ipar uralja. Az egyik legsúlyosabb probléma az energiahiány, mivel mindössze egyetlen számottevő vízerőműve van. A jövőben várható, hogy Grúzia a kőolajszállitás tranzitországává válik. Megkezdődött a Baku-Tbiliszi kőolajvezetékek építése, s így a Fekete-tengeren át új kőolaj-szállítási irányok alakulhatnak ki. Ez főként Oroszországnak az érdeke, ugyanis a Nyugat-Európa területére irányuló kőolajszállítások viszonylatában elkerülhetővé válnak a balti államok.

A fővárosnak fejlett kohászata, gépipara, textil-, élelmiszer-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara van. Kutaiszi a Rioni partján épült város, ott, ahol a folyó kilép a termékeny Kolhidai-alföldre. A második ipari központ, a grúz acélipar fellegvára. Rusztavi a főváros elővárosa, kohászatáról és fémfeldolgozó iparáról nevezetes. Chinvali a Dél-Oszét Autonóm Tartomány fővárosa.

  • Kereskedelem

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

grúz művészet
Népművészet  •  Építészet  •  Festészet  •  Szobrászat  •  Iparművészet  •  Zene  •  Tánc  •  Irodalom  •  Színház  •  Fotóművészet  •  Film
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Európai országok
Dél-Európa: Andorra | Málta1 | Olaszország1 | Portugália1,2 | Spanyolország1,2| San Marino | Vatikán
Délkelet-Európa: Albánia | Bosznia és Hercegovina | Bulgária | Ciprus3 | Görögország1 | Horvátország | Macedónia | Montenegró | Szerbia | Törökország4
Észak-Európa: Dánia1,2 | Észtország1 | Finnország1 | Izland | Lettország1 | Litvánia1 | Norvégia2 | Svédország1
Kelet-Európa: Azerbajdzsán4 | Fehéroroszország | Grúzia4 | Kazahsztán4 | Moldova | Oroszország4 | Ukrajna
Közép-Európa: Ausztria1 | Csehország1 | Lengyelország1 | Liechtenstein | Magyarország1 | Németország1 | Románia | Svájc | Szlovákia1 | Szlovénia1
Nyugat-Európa: Belgium1 | Egyesült Királyság1,2 | Franciaország1,2 | Hollandia1,2 | Írország1 | Luxemburg1 | Monaco
1 Az Európai Unió tagja    2 Európán kívüli területtel is rendelkezik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja    4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik
Függő területek: Akrotiri és Dekélia | Åland | Athosz-hegy | Feröer | Gibraltár | Guernsey (Alderney) | Jersey | Man-sziget | Plaza de soberanía
Vitatott státusú területek: Abházia | Dél-Oszétia | Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Nahicseván | Dnyeszter Menti Köztársaság
A világ országai | Ázsia
Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam
Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet
Független Államok Közössége (FÁK) A FÁK zászlaja
Azerbajdzsán | Fehéroroszország | Grúzia | Kazahsztán | Kirgizisztán | Moldova | Oroszország | Örményország | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Ukrajna | Üzbegisztán