Andrej Arszenyevics Tarkovszkij
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ideálom: az ember, aki mindig hű marad önmagához - Andrej Tarkovszkij
Andrej Arszenyevics Tarkovszkij (Андрей Арсеньевич Тарковский), (Zavraje, Szovjetunió, 1932. április 4. - Párizs, 1986. december 29.) orosz (szovjet) filmrendező, forgatókönyvíró; a modern filmművészet korszakos, stílusteremtő alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Tarkovszkij családja a kaukázusi Dagesztánból származott. Híres felmenői között van Mahomat Tarkovszkij, akit II. Katalin cárnő az orosz érdekek és a kereszténység képviseletében Dagesztán urává nevezett ki 1793-ban; anyai nagybátyja pedig Moszkva kormányzója volt. Apja, Arszenyij Tarkovszkij költő és műfordító volt.
Andrej három éves korában apja elhagyta a családot. Anyjával és húgával egy vidéken bérelt házban laktak, de a II. világháború kitörésekor menekülniük kellett.
Tizenegy évesen tuberkulózist kapott és egy évig kórházban ápolták.
Gimnáziumban zenét és festészetet tanult, majd 1951-től két évig az arab nyelvet tanulmányozta a Keleti Nyelvek Intézetében. A keleti világszemlélet, azon belül is a taoizmus volt rá akkor nagy hatással.
Később a Bányászati Intézetbe került, de itt sem fejezte be tanulmányait. Két évet töltött Szibériában, egy geológiai expedíció miatt, majd Vaszilij Suksin író társaságában. Onnan visszatérve, 1954-ben iratkozott be a Moszkvai Filmfőiskolára, ahol Mihail Romm osztályába került.
1960-ban megnősült, felesége főiskolai kolléganője, Irma Rauch lett.
Karrierje 1962-ben kezdődött, ekkor forgatta az Iván gyermekkora című filmjét, mely rögtön hatalmas nemzetközi sikert aratott: a Velencei Filmfesztiválon a legjobb rendezésért járó Arany Oroszlán-díjat kapta Tarkovszkij. A L'Unità hasábjain Jean-Paul Sartre méltatta filmjét. Az 1966-os Andrej Rubljov forgatása közben már érték őt atrocitások a szovjet belügyi hatóságoktól, alkotói szabadságáért élete végéig harcolnia kellett. A forgatás alatt ismerkedett meg Larissza Jegorovkinával, aki második felesége, és 1970-ben megszülető Andrej fia édesanyja lett. A filmet csak 1970-ben mutatták be. Ezekben az években forgatókönyveit visszautasították, csak 1972-ben forgathatott újra. A Solaris ismét hangos nemzetközi sikert aratott, a Cannes-i Filmfesztivál zsűrije különdíjjal jutalmazta. 1974-es Tükör című filmje után színházban rendezte meg a Hamletet.
A Sztalker forgatásakor a hatalom ismét szembehelyezkedett vele. Noha forgatókönyvét és a film németországi forgalmazását egy német filmforgalmazó vállalat előre megvette, a vállalattól a forgatásra küldött jó minőségű negatívot az Állami Filmbizottság mégsem juttatta el Tarkovszkijhoz, hanem azt más készülő filmekre elhasználta. Tarkovszkij így olyan negatívot kapott, melyet nem lehetett Moszkvában előhívni, így az első, csaknem leforgatott film nyersanyaga megsemmisült. Tarkovszkij ennek ellenére újra belekezdett a forgatásba, és 1978. áprilisi infarktusa sem akadályozta meg abban, hogy 1979-re elkészítse a film második variációját, mely - elmondások szerint - jelentősen különbözik az elsőtől.
1979-ben készítette el a Nosztalgia forgatókönyvét. A filmet már Olaszországban forgatták, és a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el. 1983-ban operát rendezett Londonban: a Borisz Godunovot. Ekkoriban Olaszországban és Angliában tartott előadásokat. Többéves huzavona után (a szovjet hatóságok nem akarták tartozkodási engedélyét meghosszabítani) 1984-ben jelentette be, hogy nem tér vissza a Szovjetunióba, fia, Andrej azonban csak 1986-ban mehetett utána. Az 1986-os, Svédországban befejezett Áldozathozatal ismét a zsűri különdíját nyeri el Cannes-ban. Következő filmjét Szent Antal megkísértéséről tervezte, de elkészíteni már nem tudta, tüdőrákban meghalt.
Párizsban, a Sainte-Genevieve-des-Bois temetőben temették el.
Filmjeit áthatják a keresztény irodalomból és a keleti költészetből - illetve apja verseiből - vett idézetek. Ő maga élete utolsó szakaszában a kereszténység felé fordult, és az antropozófiával is megismerkedett. Rudolf Steiner előadásai alapján az úgynevezett ötödik evangéliumot is meg szerette volna filmesíteni, ám már ez már nem fért bele földi életpályájába.
[szerkesztés] Filmjei
- 1958: Gyilkosok (Убийцы) főiskolai rövidfilm Hemingway Gyilkosok c. novellája alapján
- 1958: Концентрат főiskolai rövidfilm
- 1959: Ma senki sem utazik el (Сегодня увольнения не будет) főiskolai rövidfilm
- 1961: Úthenger és hegedű (Каток и скрипка), orosz, színes vizsgafilm, 42 perc (magyar címe: Az én nagy barátom),
- Forgatókönyv: Andrej Tarkovszkij és Andrej Koncsalovszkij
- Fényképezte: Vagyim Juszov
- Szereplők: Igor Fomcsenko (Szása), Vlagyimir Zamanszkij (Szergej), Nyina Arhangelszkaja (a lány), Marina Adzsubej (az anya)
- 1962: Iván gyermekkora (Иваново детство) orosz, fekete-fehér, 95 perc
- Forgatókönyv: Mihail Papava és Vlagyimir Bogomolov
- Fényképezte: Vagyim Juszov
- Zene: Vjacseszlav Ovcsinnyikov
- Szereplők: Nyikolaj Burljajev (Iván), Valentyin Zubkov (Kolin), Jevgenyiv Zsarikov (Galicev), Nyikolaj Grinyko (Grjazov), Irma Rauch (Iván anyja), Andrej Koncsalovszkij (a szemüveges katona)
- 1966: Andrej Rubljov (Андрей Рублёв); orosz, fekete-fehér/színes, 215 perc
- 1972: Solaris (Солярис) orosz, fekete-fehér/színes, 165 perc
- 1974: Tükör (Зеркало) orosz, fekete-fehér/színes, 106 perc
- 1980: Sztalker (Сталкер) orosz, fekete-fehér/színes, 161 perc
- 1980: Tempo di viaggio, olasz, színes, 63 perces dokumentumfilm a Nosztalgia forgatásáról
- Forgatókönyv: Tonino Guerra
- Fényképezte: Luciano Tovoli
- 1983: Nosztalgia (Nostalghia - Ностальгия), olasz, színes, 130 perc
- Forgatókönyv: Andrej Tarkovszkij és Tonino Guerra
- Fényképezte: Guiseppe Lanci
- Zene: C. Debussy, G. Verdi, R. Wagner
- Szereplők: Oleg Jankovszkij (Gorcsakov), Domiziana Giordano (Eugenia), Erland Josephson (Domenico), Patrizia Terreno (Gorcsakov felesége)
- 1986: Áldozathozatal (Offret - Жертвоприношение), svéd-francia, színes, 149 perc
- Forgatókönyv: Andrej Tarkovszkij
- Fényképezte: Sven Nykvist
- Zene: J. S. Bach, japán és svéd tradicionális zene
- Producer: Katinka Faragó
- Szereplők: Erland Josephson (Alexander), Susan Fleetwood (Adelaide), Valérie Mairesse (Julia), Allan Edwall (Otto), Gudrun Gisladottir (Maria), Tommy Kjellqvist (a kis ember), Sven Wollter (Victor), Filippa Franzen (Marta)
[szerkesztés] Díjak
- Iván gyermekkora
- 1962 - Arany Oroszlán - Leone d'oro (Velencei filmfesztivál)
- 1962 - Legjobb rendező - Golden Gate Award (San Francisco Filmfesztivál)
- Andrej Rubljov
- 1969 - Kritikusok nemzetközi díja - Prix de la Critique Internationale - F.I.P.R.E.S.C.I. (Cannes-i filmfesztivál)
- 1971 - Legjobb külföldi film - Best foreign film (Francia filmkritikusok szövetsége (SFCC))
- 1973 - Legjobb külföldi film - Jussi (Jussi fesztvál, Finnország)
- Solaris
- 1972 - A zsűri nagydíja - Grand Prix Spécial du Jury (Cannes-i filmfesztivál)
- Stalker
- 1980 - Ökumenikus zsűri díja - Prize of the Ecumenical Jury (Cannes-i filmfesztivál)
- 1983 - Közönségdíj - Audience Jury Awards (Special Mention) (Fantasztikus filmek nemzetközi fesztiválja - Fantasporto, Porto)
- Nosztalgia
- 1983 - A legjobb rendező nagydíja (Robert Bressonal megosztva) - Grand Prix du cinéma de creation (Cannes-i filmfesztivál)
- 1983 - Kritikusok nemzetközi díja - Prix de la Critique Internationale - F.I.P.R.E.S.C.I. (Cannes-i filmfesztivál)
- 1983 - Ökumenikus zsűri díja - Prize of the Ecumenical Jury (Cannes-i filmfesztivál)
- Áldozathozatal
- 1986 - A zsűri nagydíja - Grand Prix Spécial du Jury (Cannes-i filmfesztivál)
- 1986 - Kritikusok nemzetközi díja - Prix de la Critique Internationale - F.I.P.R.E.S.C.I. (Cannes-i filmfesztivál)
- 1986 - Ökumenikus zsűri díja - Prize of the Ecumenical Jury (Cannes-i filmfesztivál)
- 1986 - Legjobb művészi hozzájárulás - Sven Nyqvist - Prix de la meilleure contribution artistique au Festival International du Film (Cannes-i filmfesztivál)
- 1986 - Arany szeg - Espiga de Oro (Semana nemzetközi filmfesztival. Valladolid (SEMINCI))
- 1987 - Legjobb film - Bästa film (Guldbaggegalan, svéd filmfesztivál)
- 1987 - Legjobb férfi főszereplő - Erland Josephson - Bästa manliga huvudroll (Guldbaggegalan, svéd filmfesztivál)
- 1988 - Legjobb nem angol nyalvű film - Best Foreign Language Film (British Academy of Film and Television Arts Awards (BAFTA)
[szerkesztés] Irodalom
- A. Tarkovszkij: A megörökített idő (Osiris Kiadó, Budapest, 1998, 2004, ISBN 9633793955)
- A. Tarkovszkij: A megragadott idő (Fejezetek a filmesztétikából, Zalán Vince (szerk.), Múzsák Közmüvelődési Kiadó, Budapest, é. n. 233-251 o.)
- A. Tarkovszkij: Napló (Osiris Kiadó, Budapest, 2002)
- P. Florenszkij: Az ikonosztáz (Corvina, Budapest, 1988; Typotex, Budapest, 2005)
- Gregus Zoltán: Az eszkatológiai képiség Tarkovszkij műveiben (KOM-PRESS Kiadó, Kolozsvár, 2002, 22-45 o.)[1]
- Gyürey Vera: Andrej Rubljov (Mozgófénykép, Gyürey Vera - Honffy Pál, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 263-290 o.)
- Nemes Károly: Mitta, Panfilov, Tarkovszkij (Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Népmüvelési Propaganda Iroda, é.n.)
- Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film sztalkere (Helikon Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 9632084780)
- Szilágyi Ákos - Kovács András Bálint: Tarkovszkij az orosz film Stalkere (Medvetánc, Budapest, 1985)
[szerkesztés] Róla mondták
- Európa egyetlen keresztény filmrendezője. (Michelangelo Antonioni)
- Valóságos csodaként hatott, amikor fölfedeztem Tarkovszkij első filmjeit. Hirtelen egy olyan szoba ajtajában találtam magamat, amelyhez addig nem volt kulcsom, pedig mindenképp be akartam jutni oda, és ahol lám ő milyen otthonosan érzi magát. Ez felbátorított és felajzott: valakinek sikerült kifejezni azt, amit én is akartam régóta, anélkül hogy tudtam volna, hogyan tehetném. Tarkovszkij azért a legnagyobb számomra, mert egy új nyelvet teremtett a filmművészetben, amely a maga sajátos módján lehetővé teszi neki, hogy az életet mint külső látszatot, mint álmot ragadja meg. (Ingmar Bergman)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Film portál |
- Tarkovszkij.hu
- Andrej Tarkovszkij az Internet Movie Database oldalain


Based on work by