Aikido

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aikido
Nagyít
Aikido

Az Aikido egy a többitől merőben eltérő alapvetően a támadó erejének elvezetésére épülő technikákkal dolgozó harcművészet.

[szerkesztés] Alapítása

Alapítása a 20. század első felére nyúlik vissza (bár ekkor még Aikijutsunak, illetőleg Aikibudonak nevezték) és Uesiba Morihei - azaz O-Sensei nevéhez fűződik, ő így határozta meg (többek között az Aikidot): "Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban és békét teremthetünk a világban".

[szerkesztés] Jelentése

Az aikido szót három ideogramma alkotja:

- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

- a KI többé-kevésbé lefordíthatatlan: ez az írásjel a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi, így a levegőhöz, a gázhoz, a légzéshez, a megjelenéshez, az életerőhöz kapcsolódik;

- a DO két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető; ezt általában ösvénynek, útnak, szakértelemnek, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.


Eszerint az aikido leginkább ismert fordítása a következő: az energiák egyesítésének, egyesülésének útja.

[szerkesztés] Alapja

Az Aikido alapja az irimi (azaz a belépés) és az atemi (amit talán ütésnek fordíthatunk, de inkább csak a támadó kibillentésére, és a helyes távolság beállítására szolgál), valamint az, hogy ne a saját, sokkal inkább a támadó energiáját használjuk fel.

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Aikido témájú médiaállományokat.