Nádori testőrség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A nádori testőrség Magyarország nádorainak a II. Lajos király óta szokásos saját testőrsége volt. Ezt azonban mindig időről időre állították össze, ugy hogy midőn az uralkodó család tagjai viselték a nádori méltóságot, rendesen a bécsi magyar testőrség környezte őket ünnepélyes alkalmakkor. A 18. században még a nádori képviselőknek is volt ilyen gárdájuk. Amikor 1791 februárjában Sándor főherceg mint nádor, Pozsonyba, majd áprilisban Budára ment, mindannyiszor egynéhány magyar testőr kisérte. 1792 márciusában szervezték a bécsi testőrség tagjaiból az állandó nádori testőrséget, amely ekkor 2 kapitányból és 8 hadnagyból állt. Azonban nemsokára eltörölték. 1795. január 23-án két fiatal testőrhadnagy, Ordódy és Csemez, megölte és kirabolta a nádori testőrség másodparancsnokát, Véghelyit. Őket március 5-én Bécsben felakasztották. Egyben azonnal fel is oszlatták a nádori testőrséget, ezért József nádor beiktatásán, 1795. szeptember 23-án már nem vettek részt a testőrök.
[szerkesztés] Irodalom
Bullagi Aladár: A magyar királyi testőrség története
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Based on work by