Led Zeppelin (album)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Led Zeppelin Led Zeppelin |
||
|---|---|---|
| Típus | nagylemez | |
| Megjelent | 1969. január 12. | |
| Felvételek | Olympic Studios, London 1968. október |
|
| Stílus | Hard rock | |
| Hossz | 44 perc 37 mp | |
| Kiadó | Atlantic Records | |
| Producer | Jimmy Page | |
| Kritikák | ||
|
||
| Led Zeppelin kronológia | ||
| Led Zeppelin (1969) |
Led Zeppelin II (1969) |
|
1969. január 12-én jelent meg a Led Zeppelin azonos című bemutatkozó albuma. Az újszerű zene és felvételi technika a mai hallgatók szemében (fülében) az egyik leghatásosabb debütáló albummá teszi, mely a rockot egy egészen új nézőpontból közelítette meg. A zenekar stílusát megteremtő album felvételén mind a négy tag kitett magáért; úgy próbálták ötvözni a rock és a blues elemeit, ahogy azt előttük még senki sem próbálta. Ennek köszönhetően az album egyfajta vázlat későbbi munkáik számára.
Az albummal egy óriási és hű rajongótábort szereztek. Akkor különlegesnek számító ős-metál-pszichedelikus hangzásuk megkedveltette őket az ellenkultúrával az Atlanti-óceán mindkét partján. Bár az album sikerét második albumuk, a Led Zeppelin II túlszárnyalta, a kritikusok még ma is egyetértenek abban, hogy első albumuk még ma is a rock klasszikusai közé tartozik.
Annak ellenére, hogy a lemezen jelölték a dalok szerzőit, később bebizonyosodott, hogy Jimmy Page néhány kisebb részletet más blueszenészektől vett át, és miután a zenekar híres lett, több szerzői jogi pert is vesztettek. A "You Shook Me" és az "I Can't Quit You Baby" Willie Dixon műve, a "Babe I'm Gonna Leave You"-t pedig Joan Baez előadása nyomán dolgozták fel. Page először tévesen hitte, hogy az utóbbi egy tradícioális folkdal, de miután bebizonyosodott, hogy Anne Bredon írta az 1950-es években, ezt a szerzőségben is jelölték. Dixon két dalánál teljes szerzőséget kapott (a "You Shook Me"-nél J.B. Lenoirral közösen), de később pert indított a zenekar ellen, mert a Led Zeppelin II-höz is felhasználtak részeket a műveiből.
Az album legfontosabb dala, a "Dazed and Confused" egy lassú, bluesos dallammal indul, majd egy kicsit gyorsabb tempóra vált. Ezt Page gitárszólója követi, majd a dal elején hallható dallamhoz térnek vissza. A dalban kulcsszerepet játszik John Paul Jones basszusszólama és John Bonham dobjátéka. Koncerteken akár többrészes improvizációvá is átalakították (1975-re már elérte a 40 percet is). Page szokása volt, hogy vonóval játszott gitárján; a technikát még akkor sajátította el, amikor stúdiózenész volt és már a Yardbirds utolsó turnéjain is alkalmazta.
Robert Plant hangja és stílusa szokatlan volt az 1960-as évek többi énekeséhez - John Lennonhoz és Mick Jaggerhez - képest. Hangja rengeteget tett hozzá a Led Zeppelin sajátos hangzásához, az 1970-es évek óta pedig Plant az egyik legnagyobb hatású rockénekes. A bluesosabb dalokon szájharmonikán is játszott.
A Led Zeppelinnek sokkal szélesebb zenei palettája van, mint a hangos riffek. A "Black Mountain Side" című dalban egy tablajátékos csatlakozott Pagehez. A "Babe I'm Gonna Leave You"-n és a "Your Time is Gonna Come"-on Page szintén akusztikus gitáron játszik.
Jimmy Page egy szoba tulajdonságait használta fel, hogy a felvétel visszhangját felerősítse és sűrítse a textúrát. Az albumot egy analóg, 4 sávos keverőpulttal vették fel, ami szintén segített abban, hogy a felvételnek lágy hangzása legyen.
Az album borítóján a Hindenburg katasztrófája látható. A későbbi albumok borítói ennél eredetibbek.
2003-ban a VH1 zenecsatorna a Led Zeppelint minden idők 44. legjobb albumának választotta, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson pedig a 29. helyet érte el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az album dalai
Robert Plant is részt vett a dalok írásában, de egy szerződés miatt nem jelölték.
- "Good Times Bad Times" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 2:46
- "Babe I'm Gonna Leave You" (Anne Bredon) - 6:41
- "You Shook Me" (Willie Dixon - J.B. Lenoir) - 6:28
- "Dazed and Confused" (Jake Holmes - Jimmy Page) - 6:26
- "Your Time is Gonna Come" (John Paul Jones - Jimmy Page) - 4:34
- "Black Mountain Side" (Jimmy Page) - 2:05
- "Communication Breakdown" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 2:27
- "I Can't Quit You Baby" (Willie Dixon) 4:42
- "How Many More Times" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 8:28
[szerkesztés] Közreműködők
- Jimmy Page - akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, vokál, producer
- Robert Plant - ének, szájharmonika
- John Paul Jones - basszusgitár, orgona, billentyűs hangszerek, vokál
- John Bonham - dobok, üstdob, vokál
- Viram Jasani - tabla
[szerkesztés] Produkció
- Chris Dreja - hátsó fénykép
- George Hardie - borítóterv
- Glyn Johns - hangmérnök, keverés
- Peter Grant - produkciós vezető
[szerkesztés] Slágerlista helyezések
Billboard Music Charts (Észak-Amerika) - kislemezek
- 80. Good Times Bad Times (1969, pop kislemezek)
[szerkesztés] Lásd még
| Minden idők 500 legjobb albuma - Rolling Stone magazin | |||
| Előző album: The Who Who's Next 28. |
Led Zeppelin 29. |
Következő album: Joni Mitchell Blue 30. |
|


Based on work by