Nemzeti őrsereg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Nemzeti őrsereg (szokásos nevén: nemzetőrség) alakítását Magyarországon az 1848. XXII. t.-c. rendelte el, »a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása» érdekében, melyek felett való őrködést az ország polgáraira bizta. A Nemzeti őrseregbe 20 éves koruktól 50 éves korukig tartoztak mindazok, kik gazdai hatalom alatt nem állván, bizonyos minimális birtokot (fél telket, 200 frt értékü házat) vagy jövedelmet (100 frt) bírnak. Ki voltak zárva azok, akik rablás, lopás, csalás, hitszegés, gyújtogatás vagy gyilkosság miatt büntetve voltak. A Nemzeti őrsereg lovas és gyalog seregre oszlott és tisztjeit a kapitányig maga választotta, a magasabb tiszti állások betöltése kinevezés útján történt. A Nemzeti őrsereg tagjai a rendes katonaság hasonló fokozatu tagjaival egyenlő rangúak, díjat azonban, míg csak helybeli szolgálatot teljesítettek, nem kaptak, és rendkívüli eseteket kivéve, tulajdon községük határain kivül szolgálatot tenni nem is tartoztak; a törvényben meghatározott esküt tettek. A Nemzeti őrsereg a minisztérium hatósága alá tartozott. Az 1867. XI. t.-c. mindaddig, mig a törvényhozás a védelmi rendszer átalakítása és megállapítása iránt határozna, a Nemzeti őrsereg ről szóló tövényt felfüggesztette; a véderőről szóló későbbi törvényeink az intézményt nem elevenítették fel.
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

