Magyar hidegvérű

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


Státusz: háziasított
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: E. ferus
Alfaj: E. ferus caballus
Tudományos név
Equus ferus caballus
Linné, 1758

A magyar hidegvérű a Magyarországon törvényileg védett lófajták közé tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A hidegvérű ló erősen eltér melegvérű társaitól. Erősebb a csontozata, nagyobb az izomtömege, lassabb a mozgása; egészében hidegebb, hűvösebb a vérmérséklete. Hidegvérű lovak valószínűleg már a honfoglalás korában is éltek a Kárpát-medencében, de nagyobb mértékű elterjedésük az 1880-as évekre tehető, s először a Dunántúlra volt jellemző. Erre a területre a kereskedés révén kerültek a hidegvérűek Ausztriából. Két tájfajta alakult ki, Vas megyében a nagyobb termetű pinkafői, Zala megyében a kitartóbb muraközi terjedt el.

A szervezett tenyésztés csak a 1913-ban elején indult meg, amikor Vas megyében engedélyezték. Belga hidegvérűekkel keresztezték az állományt, így javították a küllemi hibákat. A törzskönyvezés 1922-ben kezdődött. Ekkor már több uradalom is tartott importból származó hidegvérűeket, ám a tenyészetük zárt volt. A kisbirtokosok viszont jobban kedvelték a muraközi típust, amely szinte az egész országban elterjedt, főleg a hegyvidékeken.

A II. világháború után az igásállomány pótlására Belgiumból és Franciaországból hoztak ardenni méneket, amelyeket kereszteztek a legjobb típusú kancákkal. Az első törzstenyészet Szentegáton alakult meg 1952-ben. A fajtakialakító keresztezés nyomán jött létre a magyar hidegvérű, amely 1953-ban államilag elismert fajta lett. Mivel igás hasznosítása mindinkább háttérbe szorult, s a 80-as években a hústermelés lépett előtérbe, az állomány nagy részét keresztezték a percheron fajtával, de ez nem mindig vált a magyar hidegvérű hasznára. Ma a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület a fajtafenntartó szervezet.

A muraközi tájfajta példányait az Állattenyésztési Kutatóintézet gyűjtötte össze és tenyésztette. 1972-ben elismerték hivatalos magyar fajtaként, de a 80-as évek végén tenyésztése megszűnt, és állománya beleolvadt a magyar hidegvérű állományába.

[szerkesztés] Tulajdonságai

A magyar hidegvérű lovat kizárólag munkalónak tenyésztették. Így alakult ki a nagy testtömegű, de szilárd szervezetű, mozgékony, hosszabb távra is jól ügető magyar hidegvérű fajta. Jóindulatú, barátkozó természetű, tanulékony. Bottal mért marmagassága méneknél 153-165 cm, kancáknál 150-160 cm. Színe lehet pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai.

[szerkesztés] Forrás

  • Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tõzsér János, Bedõ Sándor, Mezõgazda Kiadó, Budapest, 2003

[szerkesztés] Külső hivatkozások