Bejza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bejza
Státusz: mérsékelten veszélyeztetett (védelemfüggő)

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopfélék (Hippotraginae)
Nem: Oryx
Faj: O. beisa
Tudományos név
Oryx beisa
Rüppell, 1835

A bejza (Oryx beisa) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopok alcsaládjába tartozó kelet-afrika kérődző. Egyes tudósok szerint valójában nem különálló faj, hanem a Dél-Afrikában előforduló nyársas antilop (Oryx gazella) egyik alfaja - ebben az esetben latin neve Oryx gazella beisa.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Elterjedés

A bejza Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán és Uganda füves pusztaságainak és félsivatagainak lakója. A bojtosfülű alfaj (Oryx beisa callotis, egyesek szerint szintén a nyársas antilop alfaja) Kenyában és Tanzániában fordul elő.

[szerkesztés] Megjelenés

A bejza nagyon hasonlít a nyársas antilophoz, bár annál némileg kisebb. A borjak barnás-sárgás színűek, a kifejlett példányok háta, nyaka és oldala szürkésbarna, a hasukon levő fehér szőrzetet az oldaluk alján végigfutó vízszintes, fekete sáv határolja. A mellső lábakon a térdízület felett fekete folt látható. A fej világosabb színű, de fekete részek vannak rajta: az orrán egy nagy, harang alakú folt, a homlokán egy kisebb sötét terület, kétoldalt egy-egy a szarvtövektől a szemein keresztül futó, áll aljáig érő sáv, végül pedig a nyaka alján végigvonuló, a fülek tövéig érő sötét vonal. A háton a gerinc mentén is végigvonul egy vékony vonal egészen a fekete, bozontos farokig.

A nemek alapvetően hasonlóak, bár a hímek nagyobbak és erőteljesebb felépítésűek. Testhosszuk 160-190 centiméter, marmagasságuk pedig 110-120 centiméter körül mozog. A farok 70-80 centiméteres hosszt érhet el. A bejzák tömege 150-200 kilogramm körül mozog. A fülek hosszúak és vékonyak, az egyik alfajnál (Oryx beisa callotis) fekete szőrpamacs van a végükön. A szarvak vékonyak, egyenesek és az alsó részük bordázott. Hosszuk 75-120 centiméteres is lehet - a teheneké általában vékonyabb, de hosszabb.

[szerkesztés] Életmód

A bejza a többi Oryxhoz hasonlóan alapvetően társas lény, amely a puszták, félsivatagok, szavannák fűféléit fogyasztja, és vándorol a jobb legelők felé. A csordák 6-40 tagot számlálnak. A kisebbek egyneműek (fiatal bikák vagy tehenek és borjaik csordái), a nagyobbak hierarchikusan felépülő kevert neműek egy domináns bika irányítása alatt. Egyes idősebb hímek territóriumot tartanak fenn, amit óvnak minden betolakodó bikától, és igyekeznek oda csábítani a tehéncsordákat.

A bejzák főként a nap elején és végén, a hűvösebb órákban aktívak, de kiválóan alkalmazkodtak a magas hőmérséklethez és a viszonylag kis mennyiségben rendelkezésre álló vízhez. Testük akár 46.5° C-osra is felhevülhet, hogy így csökkentsék a párologtatásukat.

Impozáns szarvait a bejza csak a fajtársak ellen használja, a ragadozók (oroszlán, leopárd, foltos hiéna, afrikai vadkutya) elől inkább elmenekül.

[szerkesztés] Szaporodás

A bejzáknak nincs kitüntetett párzási időszaka. A tehenek 1,5-2 évesen, a bikák ötévesen lesznek ivarérettek. Az egyetlen borjú 8,5-10 hónapos vemhesség után jön a világra, és bár hamarosan képes lábra állni és menni, 2-6 héten át a csordától bizonyos távolságra rejtőzködik, és anyja rendszeresen visszatér hozzá táplálni őt. Ezután a borjú a csorda tagja lesz, és a 3,5 hónap után bekövetkező elválasztást követően a fiatal bikák elhagyják a csapatot, a tehenek viszont anyjuk csordájával maradnak.

[szerkesztés] Védettség

Az Nemzetközi Vörös Könyvet kiadó IUCN besorolása szerint a bejzát sem önálló fajként, sem a nyársas antilop alfajaként nem fenyegeti a kihalás veszélye.

[szerkesztés] Rokonai

A bejza mellett az Oryx nemnek három faja ismeretes:

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Bejza témájú médiaállományokat.
Más nyelveken