Magyardiószeg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Magyardiószeg (szlovákul Veľký Diosek) Diószeg városrésze, 1943-ig önálló község a mai Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Galántai járásban. 2001-ben Diószeg városnak 6078 lakosából 3614 szlovák és 2340 magyar volt.
[szerkesztés] Fekvése
Galántától 6 km-re nyugatra a Dudvág partján fekszik.
[szerkesztés] Története
1252-ben IV. Béla oklevelében említik először. Nevét onnan kapta, hogy a falu területén sok volt a diófa. 1301-ben Dudvág Miklós a település fölesura. 1337-ben Nagy Lajos király hívének Oros Péternek adta. 1530-ban a török egy rajtaütés során felégette. 1553-ban 22 adózó porta állt a faluban, mely a rend feloszlatásáig budai klarisszák birtokában volt. Ezután egyházi birtok, majd az Erdődy család vásárolta meg, később az Eszterházyaké. 1582-ben Diószeg városi rangot nyert, a 17. században pedig vásártartási ás vámszedési privilégiumokat kapott. Ekkor két jelentős épülete a templom és a kastély volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt a Stahremberg parancsnoksága alatt álló császári csapatok kifosztották, 1709-ben pedig felégették. 1786-ban II. József császár német földműveseket és kézműveseket telepített ide, ettől kezdve a korábbi város két részre, Magyar- és Németdiószegre oszlott. Az Eszterházyak után a Zichy család lett a település fő birtokosa. 1850-ben megépült a vasútvonal, amely Diószeget Pozsonnyal és Pesttel kötötte össze. 1910-ben 2997 lakosából 2483 magyar és 317 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott.


Based on work by