Philokhorosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Philokhorosz Philochoros, Philochorus Historicus (Athén, Kr. e. IV. század - Athén, Kr. e. 260 körül) Görög történetíró


Tekintélyes családból származott, sok éven át fontos vallási tisztségeket (jós, áldozati felügyelő) töltött be. Mekedónellenes nézetei miatt Antigonosz Gonatasz kivégeztette. Sokoldalú művelődéstörténeti munkásságát bizonyítja műveinek 27 tételes listája. A vallási kultusz köréből feldolgozta a jóslás, az áldozatok, a tisztító szertartások, az ünnepek, a jeles napok, a misztériumok és a versenyek témakörét. Irodalmi írásai a tragédiákról és Szophoklész, Euripidész, Alkman, Homérosz munkásságáról szólnak. Foglalkozott filozófiával, földrajzzal és történelemmel is. Munkásságának betetőzése és összefoglalása a 17 könyvből álló „Atthisz", az ókori Attika történetéről írott munkája. Az első hat könyv Kekropsz legendás korától Kr. e. 338-ig dolgozta fel a történelmet, a 7-17. könyv pedig a Kr. e. 338 és (talán) Kr. e. 262 közötti idők, a szerző saját kora története. Annalista stílusban foglalta össze kutatásainak eredményét, különösen kortörténeti részei értékesek. Sokáig nagyra becsült tudósnak tartották, Asinius Pollio, Julius Caesar kortársa még kivonatot készített a műből. Ránk 230 töredéke maradt, ezek sok fontos adatot őriznek.


[szerkesztés] Forrás