Stanford Linear Accelerator Center

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Stanford Linear Accelerator Centert (Stanfordi Lineáris Gyorsítóközpont, SLAC) a Stanfordi Egyetem működteti. 1962-ben alapították. A Menlo Parki Sand Hill Road-on (Kalifornia) található. Egy 3 km hosszú rádiófrekvenciás lineáris részecskegyorsító található benne, mely elektronokat és pozitronokat gyorsít. A kutatás középpontjában az elektronnyalábra alapozott kísérleti és elméleti elemirészecske fizikai kutatás áll, emellett magfizikai, szilárdtestfizikai, kémiai, biológiai és orvosi kutatásokat végeznek szinkrotronsugárzás segítségével. Több mint 3000 vendégkutatót szolgál évente a részecskefizika és a szinkrotronsugárzás területén.

Az SLAC-ben volt az első amerikai weboldal.

A Stanfordi lineáris gyorsító (légifelvétel)
Nagyít
A Stanfordi lineáris gyorsító (légifelvétel)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A gyorsító részletesebb leírása

A lineáris gyorsító elektronokat illetve pozitronokat gyorsít 50 GeV energiára. Nagyjából 10 méterre a földfelszín alatt található, és az "Interstate 280" gyorsutat keresztezi.

[szerkesztés] Kutatás

Az SLAC-n zajló kutatások három fizikai Nobel-díjhoz vezettek:

1998 óta a SLAC-nál elektron-pozitron ütköztetéseket végeznek a CP-szimmetriával foglalkozó BaBar kísérlet számára.

A tervek szerint a gyorsítót fogják felhasználni a lézerből kijövő fényhezhez hasonló, csak annál sokkal rövidebb (1,5 - 15 Å) hullámhosszú úgynevezett koherens röntgensugárzás létrehozására az LCLS berendezésben, amellyel új kutatási lehetőségek nyílnak majd meg, mivel a hullámhossza az atomi méretekbe esik.[1]

[szerkesztés] Forrás

  • A német és angol változat
  • A SLAC honlap

[szerkesztés] Külső hivatkozások