Szepes vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Székhely | Lőcse |
| Terület | 3605 km² |
| Népesség | 163 291 |
| Nemzetiségek | tót, német, rutén, magyar |
Szepes vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén. Járásai: Szepes-Ófalui, Ó-Lublói, Késmárki, Szepes-Szombati, Lőcsei, Iglói, Szepes-Váraljai, Gölnicbányai
[szerkesztés] Földrajza
Szepes vármegye hazánk Tisza-jobbparti részében, az ország északi határán. Északon Galícia határolja, keleten Sáros vármegye, délen Abaúj-Torna és Gömör, nyugaton Liptó vármegye és Galícia. Felszínét többnyire hegyes vidékek jellemzik. Nyugati határán emelkedik a szépségéről és vadregényességéről híres Magas-Tátra, hazánk legmagasabb hegysége, melynek gránit alkotta csúcsai a 2600 méter magasságot is meghaladják (Ferenc József-csúcs 2663 méter, Lomnici-csúcs 2635 méter). Ezen hatalmas hegységhez észak felől a Szepesi Magurának ívben húzódó jóval alacsonyabb (1267 méter) és eocén kori kőzetekből álló láncolata csatlakozik, melytől északra a Pienin-hegység terül el, a Dunajec híres áttörésével. A Magas-Tátrát dél és kelet felől a Poprád vizétől öntözött kies szepesi lapály határolja, hazánknak egyik legmagasabban fekvő nagyobb feltérsége, melynek tenger feletti magassága 675 és 800 méter közt ingadozik. Ezt kelet felől a Lőcselublói hegység kiterjedt csoportja szegélyezi, mely Szepes vármegye keleti részét borítja a Hernád völgyétől kezdve a Poprád nagy kanyarulatáig; magassága 1284 méter délkelet felé a Branyiszkó-hegység csatlakozik hozzá (Viszoka hola 1172 méter) a híres Branyiszkó-szorossal (758 méter). A Hernád völgyétől délre a Gömör-Szepesi Érchegység különböző csoportjai terülnek el; jelesül a Hégény-csoport vagy Gölnicbányai hegycsoport, mely a Gölnic folyó mentén húzódik s a Buchwald csúcsban 1130 méter magasságot ér el; jelentősebb emelkedései még a Rabenkopf (1022 méter) és Thurzó-hegy (1030 méter); ezen hegylánchoz észak felől a Szkala (1014 méter) és Gálmusz (921 méter) csoportjai csatlakoznak; nyugat felé pedig a Káposztafalvi hegycsoport következik (1271 méter), míg a vármegye nyugati sarkába az Alacsony-Tátra-hegység keleti csoportja, a Király-hegy bocsátja végső nyúlványait. A Gölnic völgyétől délre, az abaúj-tornai határszélen végül a Szomolnok-kassai hegycsoport (Kojsói hola 1248 méter), a gömöri határszélen a Szulyova (1248 méter), Aranyasztal (1318 méter) és Pipityke (1226 méter) emelkedik.
Folyóvizekben a vármegye gazdag; fő folyója a vármegye nyugati határszélén eredő Hernád, mely a vármegyét nyugati-keleti folyásban, részben regényes völgyszorosban, részben kies lapályon futja keresztül; vele közel párhuzamos folyású a már Gömör vármegyében, de a Szepesi határhoz közel eredő Gölnic, mely a híres Sztracenai völgyet alkotja; ez jobb felől a Szomolnok vizet veszi fel. A vármegye harmadik fő folyója a liptói határszélen a Magas-Tátrában eredő Poprád, mely a Szepesi lapályt keleti, majd északkeleti irányban szeli, a Magas-Tátra összes vizeit magába veszi, majd a Szepesi Magura mentén keletre fordul, Sáros vármegyébe lép át, de alább ismét Szepes vármegye határszélét mossa; vizben bővelkedő mellékvizei legnagyobbára a Magas-Tátrából folynak alá, mint a Menguszfalvi és Felkai patak, a Tarpatak, Kőpatak, Fehérviz és Béla, mindemegannyi hatalmas hegyi folyó. Végül a vármegye északii határát mossa a Dunajec folyó, mely a Pienineken áttörve a szépségéről hires szorosban hagyja el hazánk földjét; mellékvizei közül a Bialka és Rieka említendők. Nagy számmal vannak Szepes vármegyében tavak is, nevezetesen a Magas-Tátra tengerszemei, melyek közül a Hincói-tó, Halas-tó, Tengerszem, Öttó a nevezetesebbek. Ásványos forrásokban a vármegye szintén igen gazdag; a legnevezetesebbek: Tátrafüred, Lubló, Szmerdzsonka, Lucsivna, Leibic, Gánóc, Baldóc stb., mihez még a hidegvizgyógyintézetek és klimatikus gyógyhelyek (Feketehegy, Thurzófüred, Iglóhuta, Barlangliget, Táraháza és a Magas-Tátra számos egyéb telepe csatlakozik.
[szerkesztés] Lakói
Lakóinak száma 1870-ben 175 061 volt, 1881-ben már csak 172 881, 1891-ben 163 291. Egy km²-re 46 fő esik és, ezért Szepes vármegye a ritkábban lakott vármegyék közé tartozik. A lakosság nagy mérvű csökkenését az Amerika felé irányuló kivándorlás okozza, mely főleg a bányászat csökkenése óta igen nagy mértékben elharapódzott s 1880-tól 1890-ig mintegy 20 000 lakótól fosztotta meg a vármegyét; bár a kivándorlók egy része idővel visszatér és a kivándorlottak tekintéyles pénzösszegeket küldenek az itthon maradt hozzátartozóiknak, mégis a kivándorlás a munkaerő tetemes megcsappanása és a munkabérek szertelen emelkedése miatt a közgazdasági viszonyokra igen kedvezőtlen hatást gyakorol. Szepes vármegye lakói közt van jelenleg 4999 magyar (3,1 %), 44 958 német (27,5 %), 93 214 tót (57,1 %), 17 518 rutén (10,7 %) és 2602 egyéb; a magyarság 10 évi szaporulata 1327 fő. Hitfelekezet szerint van 106 346 római katolikus, 21 397 görög katolikus, 28 923 ág. evangélikus, 481 ev. református és 6095 zsidó. A katonák száma 1761.
Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 1404, őstermelés 34 329, bányászat és kohászat 2638, ipar 11 872, kereskedelem 1197, hitel 43, közlekedés 621, járadékból élők 1582, napszámosok 11 002, házi cselédek 5357, háztartásban 31 615, egyéb foglalkozású 402, foglalkozás nélküli 14 éven alul 55 441 és 14 éven felül 5180. A lakosság egyik fő foglalkozása az őstermelésen kívűl a bányászat és kohászat; az ipar az újabb időben fejlődik jobban; nevezetesebb gyárai a szomolnoki dohánygyár (918 munkás), a késmárki vászon- és damasztgyárak (nevezetesen a Wein-féle), több fonó- és szövőgyár (Podolin, Késmárk, Leibic, Bussóc), posztógyár (Késmárk, Leibic), műmalom (Igló, Betlenfalva), három burgonyakeményítőgyár (Késmárk, Béla, Poprád), 11 sörfőző (a legnagyobbak Késmárk, Poprád, Szepes-Szombat, Szepes-Váralja, Béla, Lőcse), egy tengerikeményítőgyár (Márkusfalva), három papirosgyár (Igló, Poprád, Svedlér), egy fasejt- és papiroslemezgyár (Javorina), egy gipszmű (Igló) és 70 szeszgyár. Az előbbi virágzásához képest tetemesen hanyatlott vasipar még ma is jelentékeny; főbb vállalatai a gölnicbányai Máriahuta, krompach-hernádi, prakfalvi és sztracenai nagy vasgyárak és kohók, a merényi, óvízi és Szepes-sümegi vasgyárak, a káposztafalvi és svedléri vashámorok, továbbá a gölnicbányai lánc-, vas-szeráru- és szeggyárak s a mateóci lóvakaró-, pléháru- és gépgyár. Némi jelentősége van a faiparnak is. A hajdan híres kézműipar és kisipar újabb időben nagyon hanyatlott; ma csak a bélai cipészipar, a késmárki, podolini takácsipar, a leibici posztóipar s a bányavárosok kovácsipara érdemel említést. A sajtkészítés újabban nagy lendületet vett. A kereskedelem kevésbé élénk, mint hajdna volt, amidőn Lengyel- és Észak-Németországgal igen élénk üzleti összeköttetésben állott. A hiteligények kielégítésére 4 bank, 10 takarékpénztár és 4 szövetkezet szolgál, melyek összesen 1 110 000 forint tőkével rendelkeznek.
|
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Based on work by