Zsoltár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zsoltár néven ismert az Ószövetségben található 150 vallásos ének gyűjteménye. A név a görög pszaltér szóból ered, amely énekes dalt, de citeraszerű zeneeszközt is jelent, ugyanez latinul psalmus.
Tartalmuknál fogva megkülönböztethetők:
- dicsérő és hálaadó zsoltárok
- nemzeti zsoltárok
- sioni és templomi zsoltárok
- messiási vagy királyi zsoltárok
- panaszkodó zsoltárok
- tanító zsoltárok.
A zsoltárok gyűjteménye lassan, hosszú idő lefolyása alatt keletkezett és csak a Makkabeusok korszaka után s ezen korszakban is számos énekkel szaporodva záródott be.
A zsoltárokat a keresztény egyház is felhasználta egyházi énekekhez. Az ótestamentomi zsoltárok különösen kedves énekeivé lettek a református egyházaknak. Béza Tódor és Marot Kelemen francia református hittudósok a 16. században versekbe szedve lefordították a zsoltárokat; a Szent Bertalan-éjkor meggyilkolt Claude Goudimel pedig dallamokat szerzett hozzájuk. A magyar zsoltárfordítások Szenczi Molnár Albertnek köszönhetők.


Based on work by