Törésmutató

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egy anyag törésmutatója az a szorzó, amellyel az elektromágneses hullám c fázissebessége lelassul az anyagban a c0 vákuumbeli sebességéhez képest. A gyakorlatban többnyire a látható fény számára meglehetősen átlátszó anyagok tulajdonságának leírására használják. Általában n-el jelölik, és a definíciója egy anyagra:

n=\frac{c_0}c,

amely az anyag jellemzőivel a következő formába írható át:

n=\sqrt{\epsilon_r\mu_r}

ahol εr az anyag relatív permittivitása, és μr a relatív permeabilitása. A nemmágneses anyagoknál μr közel 1, így n nagyjából \sqrt{\epsilon_r}.

Mérése a fénytörés jelenségének ismeretében viszonylag könnyű. Egy anyag esetében is, értéke általában kissé változik a hullámhossz függvényében. Néha azzal arányosan, máskor pedig azzal fordított arányban. Így, ezen anyagok megfelelő kombinációjával gyakorlatilag kiküszöbölhető a nem csak egyszínü lézerfénnyel dolgozó optikai rendszerek egyik általános hibája, a kromatikus aberráció.