Aba-Novák Vilmos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aba-Novák Vilmos (1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége.

Kora fiatalságától kezdve tudatosan készült festőnek. 1918-ban szerzett rajztanári diplomát a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Első grafikai kiállítása 1920-ban, az Ernst Múzeumban nyílt. 1929-30 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány plakátszerű alkotásai kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt. Fetészetének legvonzóbb értéke a dinamikus, erőteljes ábrázolókészség. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép életeét, jellemző szándékuk néha a karikatúra határát súrolja. Fahordás, Bányaváros, Szt. Ferenc madaraknak prédikál, Térzene, Szicíliai régi város című képeit a Nemzeti Galériában őrzik. Mozgalmas rézkarcait főleg fitalabb korában készítette.

[szerkesztés] Díjai

  • 1926 - A Szinyei Társaság grafikai díja
  • 1928 - A Szinyei Társaság nagydíja
  • 1932 - A páduai Egyházművészeti Kiállítás aranyérme
  • 1936 - a párizsi világkiállítás nagydíja
  • 1936 - a bécsi Magyar Kiállításon Vindobona-nagydíj
  • 1936 - a budapesti Nemzeti Kiállításon álami kis-aranyérem
  • 1936 - a chicagói múzeum F. Blair-díja
  • 1939 - Corvin-koszorú
  • 1940 - a Velencei Biennálé nagydíja

[szerkesztés] Néhány műve

[szerkesztés] Külső hivatkozások