Óda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi.

Tárgya sokféle lehet: istenség, természet, haza, művészet, igazság, barátság, szerelem, életöröm, hírnév.

Költői nyelve többnyire kedélyes, patetikus.

Az elnevezés a görög ódé (ének) - szóból származik; a pengetős hangszerrel kísért énekeket nevezték így.

Már az ókorban több műfaji változata alakult ki. Ma már inkább gyűjtőnévként használatos - ez az ókori típusok jellegzetes költői formáit is felöleli, s bizonyos rokon műfajokkal (himnusszal, rapszódiával, zsoltárral) együtt tágabb műfaji csoportot alkot. Az egyes nemzeti irodalmakra a műfajnak mind a görög, mind a latin változata, mind pedig a héber zsoltárköltészet hatással volt. A 19. századtól az ódai elemek más műfajok elemeivel bővülhettek, a műfaj formailag is kötetlenebbé vált. A modern ódákban az ünnepélyesség is, a gondolatiság is háttérbe szorulhat.

[szerkesztés] Példák az ódára

  • Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
  • Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

[szerkesztés] Külső hivatkozások