Pálinka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pálinka erjesztett gyümölcsből készülő, lepárolt szeszes ital. Leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszi, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper.
A 2002. július 1-jén életbe lépett 1-3-1576/89-es számú előírás (Magyar Élelmiszerkönyv) rendelkezik a pálinkáról. Ez alapján csak azok a termékek nevezhetők pálinkának, melyek
- 100%-os gyümölcspárlatok, azaz nem finomszesz és aroma hozzáadásával készülnek.
- minimum 37.5%-os alkoholfokkal rendelkeznek.
Az Európai Uniós jogszabályoknak megfelelően a pálinka szót csak Magyarország és 4 osztrák tartomány használhatja. Azok a termékek, amelyek nem felelnek meg e kitételeknek, csak szeszesital néven kerülhetnek forgalomba.
Érdekes anekdota az Uniós tárgyalásokról, hogy amikor a pálinka szó használatáért küzdött az Uniós panel előtt a román és a magyar delegáció vezetője, a következő esemény zajlott le. Arra a kérdésre, hogy ki hogyan tudja megindokolni saját álláspontját, mármint, hogy országa nyelvében ered a szó és országának volna kizárólagos joga ezt a szót használni, a magyar Külügyminisztérium képviselője felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárát, ahol palincă címszó alatt a következő magyarázat volt olvasható: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszesital.” Az Európai Uniós panel ezzel a kérdést eldöntöttnek tekintette, hiszen ha maguk a románok is „magyar eredetűnek” nevezik az italt, akkor az tényleg csak magyar lehet. Így Magyarország megkapta a kizárólagos szóhasználat jogát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Magyarországon az első forrás, mely a pálinkáról szól a Károly Róbert udvarába vezet. Feleségét kúrálták az élet vizével (aqua vitae).
Mátyás korában már különbséget tettek a gyümölcsből és a gabonából készült párlatok között. Ez utóbbiakat crematum, crematura névvel illették.
A pálinka szó, a 17. századtól terjed el a magyar nyelvben, ám ekkor a gabonapárlatra használták.
1836-ban bevezették a pálinkaadót, 1850-től a szesz állami monopólium lett.
[szerkesztés] Fogyasztása
Különösen a falusi lakosság körében volt régebben szokás, hogy reggel egy pohárka pálinkával kezdték a napot. Az 1900-as években a szegények kávéjának is nevezték.
2005-ös adatok alapján Magyarországon a vendéglátóiparban eladott égetett szeszek közül 33%-os eredménnyel a pálinka vezet, melyet 27%-kal a pálinka jellegű ital követ, majd a keserű és a vodka, egyaránt 10 százalékot meghaladó aránnyal áll. A brandy, likőr, rum, vermut, whisky és gin csak ezek után áll a sorban. Ugyanezen felmérés szerint a legkedveltebb pálinkák a körte, majd a szilva. A kettő együtt kiteszi a vendéglátós értékesítés 52%-át.
[szerkesztés] Népies elnevezései
- kerítésszaggató
- papramorgó
- fütyülős - a barackpálinka szokásos jelzője
- szilvórium - hordóban érlelt szilvapálinka
- gebula - szeszes viz es a ciganyok isszak
[szerkesztés] Források
- Balázs Géza: A magyar pálinka, Aula Kiadó, Budapest, 1998 (ISBN 9639078832)
- Balázs Géza: Pálinka, a hungarikum, Állami Nyomda Rt., 2004 (ISBN 9638567430)
- Tamás Jenõ: Pálinka. Pálinkák és más nemes párlatok, Alexandra Kiadó, 2003 (ISBN 9633686105)


Based on work by