Magszakadás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A magszakadás (latinul defectus seminis) általában valakinek a halálát jelenti leszármazók hátrahagyása nélkül.

[szerkesztés] Jogi jelentősége

A Magyar Királyságban a magyar magánjogban az adományrendszer idejében valamely nemesi és adományi jószág tulajdonosának az adománylevél értelmében örökös nélkül való elhalálozását jelentette. A gyökeres jognak a hiánya azt jelentette, hogy az örökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a koronával szemben. Az örökvallás a királyi jogot nem érintette s a koronát nem kötelezte. A vallományos (fassionarius) és jogutódai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonában, amig abban a családban, amely a birtokot adományul nyerte, az adománylevél értelmében magszakadás (defectus seminis) esete be nem állott. Magszakadás beállta esetében a birtok a szent koronára visszaszállt, és a fiskus a birtokot elvette attól, akinek kezén találta. Ennek a jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint amennyivel ő maga bír. (Latinul: nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habet).

A magszakadásnak tehát különböző értelme volt, aszerint, hogy a jószág csak a fiágnak vagy a leányágnak is volt-e adományozva. Így a magszakadás egyrészt háramlási cím (titulus devolutionis) volt, ugyanis a magszakadás esetében az adományi jószág a koronára szállt vissza, másrészt adományozási címként szzolgált.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  • A Pallas Nagy Lexikona