Mistéth Endre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mistéth Endre (Buziásfürdő, 1912. szeptember 10. – 2006. július 12.) magyar hídépítő mérnök, miniszter, Széchenyi-díjas, egyes budapesti hidak tervezője a második világháborút követő helyreállításnál.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Temes vármegyében született, családja apai ágon francia hugenotta volt, anyai ágon pedig szerb és görög felmenői voltak. Apja tengerésztiszt volt, a család az ország trianoni felszabdalása után, 1922-ben átköltözött a Magyarországnak maradt területekre.
Mistéth Endre katonai pályára készülve kezdte meg tanulmányait, először a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai alreáliskolában, majd a budapesti Bocskai István Katonai Főreáliskolában. Diplomát a budapesti műegyetemen szerzett 1935-ben. Ezután a Ganz Vagongyárban dolgozott, majd vízvezetékeket tervezett az Országos Közegészségügyi Intézetben. később hídtervező mérnökként részt vett a Székesfehérvár és Graz közötti autóút építésébe. Még később rövid ideig a Közlekedési Minisztériumban dolgozott, 1938-ban azonban csatlakozott egy tervezőirodához, 1940-ben pedig önálló irodát nyitott.
Korai munkái közt volt például az 1940-ben épített szolnoki merevítőgerendás ívhíd, amelynek nyílása a legnagyobb volt a korabeli Európában [1].
A nyilasok uralma idején részt vett a fegyveres ellenállási mozgalomban.
[szerkesztés] 1945 után
- A háború után azért kellett új hidakat építeni, mert a visszavonuló német csapatok felrobbantották a főváros hídjait. Mistéth Endre tervezte a „Manci” nevű ideiglenes Duna-hidat Budapesten és az első önálló hidat, a Kossuth hidat is.
- Mistéth Endre 1945. november 23-án a Független Kisgazdapárt delegáltjaiként államtitkár lett az ipari minisztériumban. 1946. július 21-én újjáépítési miniszter, majd amikor a posztot október 12-én átnevezik, építési és közmunkaügyi miniszter. A Magyar Közösség ügy néven emlegetett koncepciós perben 1947-ben koholt vádakkal börtönbüntetésre ítélték, csak 1955 áprilisában szabadult. (A Magyar testvéri Közösséghez 1942-ben csatlakozott.) Szabadulása után három és fél évig rendőri felügyelet (ref) alatt állt.
[szerkesztés] 1956 után
- 1969-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1978-ban akadémiai doktor. 1983-tól egyetemi tanár.
[szerkesztés] Főbb tervei
- Manci híd (Budapest)
- Kossuth híd (Budapest)
- Kiskörei vízlépcső (másokkal)
- Erzsébet híd (közreműködő)
- Heluáni Nílus-híd (Egyiptom)
- Orontész-völgyhíd (Szíria)
- Garmat-híd (Irak)
- Tisza-híd (Máramarossziget)
- Bős-nagymarosi gát (közreműködő)
[szerkesztés] Kitüntetései
- Akadémiai Díj (1991)
- Széchenyi-díj (1996)
[szerkesztés] Főbb írásai
- Erőtani méretezés valószínűségelméleti alapon (1974,
- A vízépítési kockázatvállalás néhány alkalmazása (1975),
- Építőmérnöki szerkezetek tervezésének néhány kérdése (1982.


Based on work by