Adam Smith

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Adam Smith
Nagyít
Adam Smith

Adam Smith (17231790. július 17, Edinburgh) skót klasszikus közgazdász és filozófus. Általában őt tartják a modern közgazdaság-tudomány atyjának.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajza

Adam Smith egy vámtisztviselő fiaként született Kirkcaldyban (Fife grófság, Skócia). Születésének pontos dátuma ismeretlen, de tény, hogy 1723. június 5-én keresztelték meg Kirckaldyban, miután édesapja mintegy hat hónappal korábban meghalt.

Körülbelül 15 éves korától morálfilozófiát (en :moral philosophy, en :ethics) hallgatott a Glasgow-i Egyetemen. Egyik tanára Francis Hutcheson volt, akinek filozófiai és közgazdasági elméletei nagy befolyást gyakoroltak a fiatal Smith-re.

1740-ben az oxfordi Balliol College-ba került filozófiát tanulni. Itt nem érezte jól magát, részben újra és újra kiújuló egészségi problémái, részben az egyetem erősen skótellenes légköre miatt.

1746-ban visszatért Kirkcaldybe. Hosszú ideig nem talált megfelelő állást, végül 1748-tól nyilvános előadásokat kezdett tartani Edinburgh-ben angol irodalomról, jogról, filozófiáról, retorikáról. A kortársak arról tudósítanak, hogy előadásain, noha azok nem képezték a kötelező tananyag részét, valósággal tolongtak a hallgatók. Sajnos az előadások anyagából eredeti formájában nagyon kevés maradt fenn.

1750 körül megismerkedett David Hume filozófussal, aki közeli jóbarátja lett.

1751-ben Smith-t a logika professzorává nevezték ki a Glasgow-i Egyetemen. 1752-től a morálfilozófia professzora, 14-16 éveseket tanít. Bár az előadások hivatalos nyelve a latin volt, Smith szinte mindig angolul beszélt.

1763-ban jövedelmezőbb állást kapott és lemondott professzori állásáról: a fiatal Buccleugh herceg oktatója lett. Tanítványával a következő években sokat utazgatott, főleg Franciaországban. Itt megismerkedett Anne Robert Jacques Turgot-val és François Quesnay-jel, a fiziokratizmus legnagyobb alakjaival. Genfben Voltaire-rel is találkozott. Az utazást a herceg öccsének betegsége, majd halála miatt 1766-ban megszakították.

Miután visszatért Kirkcaldyba, tíz évet szentelt fő műve megírására. 1778-ban vámfőtisztviselő lett és édesanyjához költözött Edinburgh-be. Az elkövetkező két évben sikeresen oldotta meg a skót pénzügyek reformját. Barátságot kötött a kémikus Joseph Blackkel, a természettudós-geológus James Huttonnal és James Watt-tal, a gőzgép feltalálójával.

67 évesen, betegsége következtében hunyt el. Vagyona jelentékeny részét jótékony célokra ajánlotta fel.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Az erkölcsi érzelmek elmélete

Az első pillantásra furcsának tűnő címet viselő mű (eredeti angol címe The Theory of Moral Sentiments) 1759-ben jelent meg. Az erkölcsi érzelmek elméletében Smith úgy vélte, hogy az emberi erkölcs és a társadalmi együttélés alapja az egymás iránt érzett rokonszenv, szolidaritás (sympathy). Ez az érzés a munka mozgatórugója is.

[szerkesztés] A nemzetek gazdagsága

1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága (An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, röviden: The Wealth of Nations) a közgazdaságtan történetének első rendszeres műve, nyugati világ egyik legnagyobb hatású műveként tartják számon. A könyv a kor divatos, a gazdagság forrását a földben kereső merkantilista tanokkal szemben a munka-érték és a munkamegosztás elméletében kereste a keletkező új értékét. A könyv olyan sikeres volt, hogy a korai közgazdaságtan fejlődését új pályára állította, és megalapította a klasszikus közgazdaságtant. Thomas Malthus és David Ricardo, illetve a gazdasági elméletét velük szemben megfogalmazó Karl Marx is Smith fogalmait használták.
A könyv egyik központi gondolata a szabad kereskedelem. Leghíresebb metaforája a "láthatatlan kéz", az a rendező elv, ami a piacon a kereslet és kínálat, bőség és szűkösség erőinek és ellenerőinek eredményeként beosztja a nemzet erőforrásait. A "láthatatlan kéz" a keresletre és a kínálatra ható erők eredményeként alakítja ki a "természetes árat".
Smith szerzőségének mértékét később többen vitatták és azt állították, hogy a mű jelentős részei David Hume-hoz és Montesquieu-höz fűződnek.

[szerkesztés] A Smith-rejtély

Egyértelmű tény, hogy Smith két fő műve között jelentős ellentmondások figyelhetők meg. Míg Az erkölcsi érzelmek elméletében a közösségi szolidaritást nevezte a társadalmi tevékenységek alapjának és mozgatórugójának, A nemzetek gazdagságában az önérdeket helyezte hasonló szerepbe. Sokan úgy vélik, hogy a két mű megírása között eltelt időben Smith világnézete alapjaiban megváltozott; ennek ellentmond azonban, hogy röviddel halála előtt átdolgozta Az erkölcsi érzelmek elméletét, de lényegi változtatásokat nem eszközölt rajta.

Míg a modern közgazdaságtan domináns irányzatai (mindenekelőtt az újklasszikusok) csak A nemzetek gazdagságában lefektetett elveknek szentelnek igazán figyelmet, sőt igyekeznek a könyvet Smith egyedüli „igazán értékes” műveként bemutatni, az alternatív közgazdaságtan képviselői úgy vélik, hogy A nemzetek gazdagságának megállapításai csak Smith morálfilozófiai okfejtéseit figyelembe véve értelmezhetők helyesen.

[szerkesztés] További művei

1755-ben Smith saját nevének feltüntetése nélkül jelentette meg A Dictionary of the English Language by Samuel Johnson című könyvét.

Röviddel halála előtt Smith majdnem valamennyi kéziratát megsemmisítette. Utolsó éveiben láthatóan két témakörön dolgozott, az egyik a jog elmélete és története, a másik a tudományok és a művészetek elmélete és története volt. A poszthumusz műveként publikált Essays on Philosophical Subjects (1795) valószínűleg tartalmaz részeket az utóbbi témában általa írott szövegekből.

[szerkesztés] Kritikája

Smith közgazdasági okfejtéseit gyakorlatilag A nemzetek gazdagsága megjelenésétől kezdve folyamatosan éri kritika. Való igaz, hogy műveiben nem vett (nem is vehetett) figyelembe olyan, a modern korban fontos problémákat, mint például a környezetvédelem.

A láthatatlan kéz elméletének, a gazdasági liberalizmusnak sok kritikusa nem elsősorban Smith ellen lépett fel, hanem azok ellen a klasszikus és neoklasszikus közgazdászok ellen, akik állításuk szerint félreértelmezték Smith téziseit. Így tett például John Maynard Keynes is, amikor A laissez-faire vége című esszéjében megállapította, hogy számos Smith-nek, illetve a klasszikus közgazdászoknak tulajdonított elmélet valójában nem szerepel A nemzetek gazdagságában (és más klasszikusok műveiben sem).

[szerkesztés] Lásd még

  • A közgazdaságtan története‎

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Smith művei megtalálhatók angol nyelven a Wikisource-ban: