Liv Ullmann

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Liv Ullmann Cannesban, 2001
Született:
1938. december 16.
Tokió

Liv Johanne Ullmann (Tokió, 1938. december 16.) norvég színésznő, forgatókönyvíró és filmrendező

[szerkesztés] Élete

Liv Ullmann Tokióban született, ahol repülőmérnök édesapja akkoriban szaktanácsadóként dolgozott, de a norvégiai Trondheimben nőtt fel. Ingmar Bergman kilenc filmjében játszott főszerepet. A neves rendezőtől 1966-ban született lánya, Linn Ullmann, aki norvég–svéd forgatókönyvíró.

A Bergmann-nal közös munkái, különösen az erőteljes Jelenetek egy házasságból az 1970-es évek feminista és kulturális ikonjává és korának egyik legelismertebb színésznőjévé tették. Két alkalommal jelölték Oscar-díjra: az 1971-es Emigránsok és az 1976-os Színről színre filmszerepéért.

Sok éve már New Yorkban él második férjével, az amerikai Donald Saundersszel, akivel 1985-ben házasodtak össze. Két sikeres önéletrajzi művet publikált: Changing (1977) és Choices (1984) címmel.

A norvég, svéd és angol nyelven kívül több európai nyelven is tud. Az UNICEF sokat utazó jószolgálati követe.

[szerkesztés] Filmszerepei

  • Saraband (2003) (TV)
  • Gaby: Egy igaz történet (Gaby: A True Story, 1987)
  • Őszi szonáta (Höstsonaten, 1978)
  • Kígyótojás (The Serpent's Egg, 1977)
  • A híd túl messze van (1977)
  • Színről színre (Ansikte mot ansikte, 1976)
  • Jelenetek egy házasságból (Scener ur ett äktenskap, 1973)
  • Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop, 1972)
  • Emigránsok (Utvandrarna, 1971)
  • Szenvedély (En Passion, 1969)
  • Farkasok órája (Vargtimmen, 1968)
  • Szégyen (Skammen, 1968)
  • Persona (1966)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

„Liv Ullmann rendhagyó jelenség. Manírok, póz, a reklám dobpergése nélkül vált világsztárrá. Lénye első pillanatra egyáltalán nem felkavaró. Szépsége lassan kibontakozó, rejtett szépség. Felületes szemlélő azt mondhatná rá: semmi különös. Mégis joggal gondolt már érzékeny fiatal lányként a színészi pályára, mert megvolt benne az a később tudatosan kifejlesztett és őrzött képesség, mely a színjátszás lényege: a fogékonyság, a másokra is átsugárzó belső vibrálás, a szemében tükröződő jelenlét csillogása. És nem utolsó sorban az a megmagyarázhatatlan, de feltétlenül szükséges többlet, amit jobb meghatározás híján egyéniségnek nevezünk. Ezek összessége tette alkalmassá a színészi és filmszínészi pályára, ahol kitűnő mesterek ihletése vezette, köztük is az egyik legnagyobbé, Ingmar Bergmané.” – írja a kötet szerzője.