Szentgotthárdi csata (1664)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egykorú francia híradás a szentgotthárdi csatáról. A kép két felső sarkában Raimondo Montecuccoli és Ahmed Köprülí nagyvezír.
Nagyít
Egykorú francia híradás a szentgotthárdi csatáról. A kép két felső sarkában Raimondo Montecuccoli és Ahmed Köprülí nagyvezír.
Szentgotthárdi csata
Konfliktus: Török háborúk
Időpont: 1664. augusztus 1.
Helyszín: Szentgotthárd környéke, Alsószölnök, Rábatótfalu (ma Szentgotthárd része) és Szentgotthárd között a Rába partján
Eredmény: keresztény győzelem
Szembenálló felek
Habsburg Birodalom Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Raimondo Montecuccoli, Wolf von Hohenlohe Köprülí Ahmed
Szembenálló erők
kb. 25–30 000 kb. 160 000
Veszteségek
2000 fő 30 000 fő

A szentgotthárdi csata során 1664. augusztus 1-jén a Raimondo Montecuccoli vezette keresztény csapatok csaptak össze az Oszmán Birodalom Köprülü Ahmed vezette hadseregével. Az európai hadak váratlanul elsöprő győzelmet arattak, azonban a bécsi kormányzat a magyarországi elit várakozása ellenére nem használta ki nyertes pozícióját.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előzmények

1664. januárjában gróf Zrínyi Miklós, a horvát bán téli hadjárata során felégette a törökök eszéki hídját, és ideiglenesen visszafoglalta Babócsát, Berzencét, Szigetvárt, Pécset, végül Segesdet. Megkezdte Kanizsa ostromát is, azonban a császári haditanács megvonta tőle a támogatást, és letette a vezérségről, ezért az április végén megkezdett ostromot júniusban kénytelen volt abbahagyni - már csak azért is, mert a bosszúálló török fősereg időközben megérkezett Magyarországra, és megkezdte a bán 1661-tól épített palánkvárának, Új-Zrínyivárnak az ostromát. Az 1500 védő a végsőkig kitartott, azonban a nagyvezír óriási hadai június 30-án elsöpörték az ellenállást. Közben Montecuccoli császári serege tétlenül várakozott a nyugati határszélen. A török ezt gyengeségnek tudta be, és elindult Bécs felé.

A fő összecsapás közvetlen stratégiai előzménye a néhány héttel azelőtt - június 26-27-én - Körmendnél megvívott csata, ahol a törökök előhadak átkelési kísérletét akadályozták meg.

A szentgotthárdi csata képe Vasvármegye c. könyvből (1898). A kép készítője német, neve teljesen ismeretlen.
Nagyít
A szentgotthárdi csata képe Vasvármegye c. könyvből (1898). A kép készítője német, neve teljesen ismeretlen.

[szerkesztés] Az ütközet

A szentgotthárdi csata egy ismeretlen nevezetű francia festő képén. (Magyarország vármegyéi, városai: Vasvármegye, 1898.
Nagyít
A szentgotthárdi csata egy ismeretlen nevezetű francia festő képén. (Magyarország vármegyéi, városai: Vasvármegye, 1898.

A Rába bal partján, mely ma Ausztria része, Nagyfalu mellett álltak fel az osztrák birodalmi, német császári, a rajnai szövetség katonái (utóbbiak vezére Wolf Hohenlohe), a francia dandárokkal és egy horvát ezreddel, amely valószínűtlen, hogy elérte a 30 ezer főt. A számbeli hátrányuk mellett hadianyag- és élelmiszerhiánnyal küszködtek, míg az ellenség pihent, jól ellátott csapatokkal bírt: reguláris janicsár és szpáhi egységeinek állománya meghaladta a 60-70 000 főt, és csak takarmánynak voltak némileg szűkében. A török haderőt ráadásul vagy tizenötezer fős tatár horda is kísérte, ami előre ugratva felgyújtotta a szlovén falvakat (köztük a felsőszölnöki majorságot), míg a könnyűlovas, szintén irreguláris akindzsik egy csapata délen Apátistvánfalva, Nagy-Dolincz (ma Dolenci, Szlovénia) térségét pusztította.

Montecuccoli a Rába nyugati partján Nagyfalu (ma Mogersdorf, Ausztria) előtt foglalta el állásait. A generális csupán kényszerből választotta a megütközést, csapatait ugyanis nem tudta kellőképp felkészíteni és az ellenség erejét sem tudta fölmérni teljesen, ezért nem bízott a győzelemben.

A törökök Alsószölnök és Magyarlak közti térségben helyezkedtek el. A dezertőröktől értesültek a keresztények, hogy Köprülü a szultán parancsára Bécs ellen kellett, hogy vonuljon, noha valójában ő nem tartotta helyénvalónak a császárváros azonnali megtámadását, mint ahogy azzal annak idején I. Szulejmán is megpróbálkozott.

Montecuccoli szerencséjére a törökök csupán egy helyen vertek hidat a folyón, azon próbálva meg mind átkelni. A keresztény erők eleinte útjukat állva védekeztek a törökök ellen, majd több ellentámadást intézték. Ezek közül egy katasztrófába torkollott, s a német birodalmi erők pusztulását okozta. Montecuccoli végül még egy rohamra szánta el magát azzal a feltett szándékkal, hogy amennyiben az nem sikerül, akkor elrendeli a visszavonulást. A támadás azonban a várakozások ellenére sikerrel járt, s a török haderő meghátrált. A visszavonulásból hamarosan fejvesztett menekülés lett, több százan a Rábába vetették magukat (köztük a tatárok nagy része is), amely az utóbbi idők esőzéseitől megáradt. Sokakat elragadt az ár, másokat a francia gyalogság rájuk zúdított tüze ölt meg.

Montecuccoli vezértársa Wolf von Hohenlohe, a Rajnai Szövetség német-francia erőinek parancsnoka. Vita tárgya, hogy vajon ő kezdeményezte a döntő ellentámadást, vagy Montecuccoli.
Nagyít
Montecuccoli vezértársa Wolf von Hohenlohe, a Rajnai Szövetség német-francia erőinek parancsnoka. Vita tárgya, hogy vajon ő kezdeményezte a döntő ellentámadást, vagy Montecuccoli.

A törökök húsz-huszonötezer embere esett el a harcban, kétezren a vízbe fúltak, mások fogságba estek, vagy eltűntek. Összesen 30 000 ezer fős veszteséggel menekültek vissza. A keresztények mintegy kétezer embert vesztettek (ezek közül sok volt a dezertőr). A hirtelen támadt esőzések miatt a Rába még jobban megduzzadt, és az üldözést Montecuccoli inkább elszalasztotta. A törökök augusztus 5-én még kiküldtek egy kisebb egységet, amely megkísérelte újból az átjáró elfoglalását, ezt azonban véresen visszaverték.

[szerkesztés] Következmények

Raimondo Montecuccoli
Raimondo Montecuccoli

A harc után a környékbeli, többségében szlovén ciszter jobbágyok temették el a halottakat. Montecuccoli az udvar parancsára nem folytatta a hadműveleteket. A győzelmet egész Európában ünnepelték és sokan Zrínyi Miklósnak tulajdonították. Augusztus 10-én Vasváron béke jött létre a törökkel, ami meghagyta a korábbi Oszmán hódításokat és visszaállította a háború előtti status quót. A békét szeptemberben hozta nyilvánosságra I. Lipót.

Az udvar magyarországi és nemzetközi lelkesedés ellenére mutatott passzivitása hozzájárult a főnemesi berkekben hamarosan megszerveződő Wesselényi-összeesküvés kibontakozásában.

Ahmed Körpülí képe az 1898-as Vasvármegye című könyből. A nagyvezírek bár parancsa volt róla, de nem bízott abban, hogy Bécset el foglalhatja, de ennek elősegítését további hódításokkal kívánta növelni.
Nagyít
Ahmed Körpülí képe az 1898-as Vasvármegye című könyből. A nagyvezírek bár parancsa volt róla, de nem bízott abban, hogy Bécset el foglalhatja, de ennek elősegítését további hódításokkal kívánta növelni.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Forrás

  • Perjés Géza: A szentgotthárdi csata, Szentgotthárd, helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981.
  • Száz magyar falu könyvesháza: Kozár Mária-Gyurácz Ferenc: Felsőszölnök, Száz magyar falu könyvesháza Kht.
Más nyelveken