Földi mágneses mező

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A földi mágneses mező (és a felszíni mágneses mező) egy mágneses dipólus, melynek egyik pólusa az földrajzi Északi-sark, a másik pólus a földrajzi Déli-sark közelében található. A mágneses pólusokat összekötő képzeletbeli tengely nagyjából 11.3°-al tér el a bolygó forgástengelyétől. A mágneses mező oka a Föld szerkezetében valószínűleg a dinamó-mechanizmus. A mező több tízezer km-re terjed ki az világűrbe, ezt nevezzük magnetoszférának.

A magnetoszféra megvédi a Föld felszínét a napszél töltött részecskéivel szemben. A Nappal szembeni oldalon összenyomódik az érkező részecskék hatására, a túloldalon pedig elnyúlik.
Nagyít
A magnetoszféra megvédi a Föld felszínét a napszél töltött részecskéivel szemben. A Nappal szembeni oldalon összenyomódik az érkező részecskék hatására, a túloldalon pedig elnyúlik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Mágneses pólusok

A mágneses pólusok helyzete nem állandó, évente 15 km-t mozdulnak el. Sok térképen nincs jól feltüntetve. A földi mező változtatja méretét és helyzetét. A két pólus egymástól függetlenül vándorol és nem feltétlenül a földgömb két ellentétes pontján találhatók. Jelenleg (2006) a déli pólus távolabb van a Déli-sarktól mint az északi pólus az Északi-sarktól.

A mágneses pólusok helyezetei:

Pólus 2001 2004 (becsült) 2005 (becsült)
Északi mágneses pólus 81.3°É, 110.8°Ny 82.3°É, 113.4°Ny 82.7°É, 114.4°Ny
Déli mágneses pólus 64.6°D, 138.5°K 63.5°D, 138.0°K

[szerkesztés] A mágneses mező változásai

A mágneses mező erőssége a Föld felszínén legkevesebb 30 mikrotesla (0.3 gauss) Dél-Amerika és Dél-Afrika egyes részein, legtöbb 60 mikrotesla (0.6 gauss) a mágneses pólusok körül, Észak-Kanadában, Ausztrália déli részén és Szibériában.

2003. októberében a Föld mágneses terét egy hatalmas napkitörés részecskehulláma érte el, amely intenzív geomágneses vihart idézett elő és szokatlan aurórát okozott.

[szerkesztés] Pólusváltozások

A Hawaiii lávaalakzatok vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld mágneses tere pólusváltozásokat szenved néhány tízezer évtől néhány millió évig tartó periódusok során, átlagosan 250 000 évenként. A legutóbbi ilyen esemény az ún. Brunhes-Matuyama pólusváltozás volt 780 000 évvel ezelőtt.

A pólusváltozásokat előidéző mechanizmus még nem ismert pontosan. Néhány kutató olyan modellt készített a Föld magjáról, amelyben a mágneses mező nem teljesen stabil és a pólusok spontán módon vándorolhatnak egyik irányból a másikban. Más kutatók szerint a geodinamó először kialszik spontánul vagy külső hatás közetkeztében (mint egy üstökös becsapódás) majd újraalakul az északi pólussal északon vagy délen. A külső hatás nem lehet a pólusváltozások állandó okozója a becsapódási kráterek kora és a pólusváltozások ideje közötti eltérések miatt. Egy másik elmélet szerint a Föld magja nem vasból épülfel, hanem sokkal sűr¤bb atomokból. Az itteni nukleáris reakciók okozzák a mágneses mező változásait.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Földi mágneses mező témájú médiaállományokat.