Gige

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Koordináták: é. sz. 46.29898° k. h. 17.60823°

Gige
Gige címere
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Kistérség Kaposvári
Rang község


Terület 13,19 km²
Népesség
Irányítószám 7527
Körzethívószám 82
Térkép
é. sz. 46.29898° k. h. 17.60823°
település
Mo. térképén

Gige község Somogy megyében, a Kaposvári kistérségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A település Kaposvártól délnyugatra 23 kilométerre fekszik. A 61-es főúton elhelyezkedő Kiskorpádtól mindössze hét kilométert kell autózni a jó minőségű úton, hogy a faluba érjen az utazó. Ezzel az összekötő műúttal kapcsolódott be a település a megye vérkeringésébe. Vasútvonal legközelebb Kiskorpádon és Jákóban van, de rendszeres autóbuszjárat köti össze Gigét Rinyakovácsival, Csököllyel, Kiskorpáddal és Kaposvárral.

A környéken változatos a felszín: a község a zselici dombvidék és a belső-somogyi homokhát határán fekszik. A határban legfőképp mezőgazdasági növénytermesztés folyik, s a földeken búzát, kukoricát termesztenek. Az e vidékre látogatót a hónapoktól függően mindig más és más színű táj fogadja, igazán változatos a táj. Tavasszal a szántáskor barna, majd a zsenge növények zöldre színezik, aratáskor pedig aranysárgán tündöklik a környék. A környező erdőkben vadak keresnek menedéket, gyakori az apróvad, de az óvatos túrázó néha őzet, szarvast is megpillanthat.

[szerkesztés] Története

A község neve már az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben szerepel, egy évszázaddal később Hedrehely mezővároshoz tartozott, és Gegeh alakban említették nevét. A néphagyomány szerint eredetileg Gége volt a neve és Gyge néven szerepel először, amikor 1446-ban Hunyadi János kormányzó az Emekei és a Beregfalvi családoknak adományozta. Később, a XVIII. században a Mérey, a Somssich és az Esterházy családok voltak a birtokosai. 1618-ban már református gyülekezete volt, amely még abban a században felépítette templomát is. Az 1700-as években ezt a templomot el akarták venni a református hívektől, de a helytartótanácsi ítélet végül meghagyta a birtokukban. 1992-ben az erőd jellegű templomdomb rendezésekor, amikor a II. világháború hősi halottainak emlékművét kívánták felállítani, emberi csontmaradványok kerültek a felszínre. Feltehető, hogy hajdan itt temetkeztek is. A héber feliratú sírkövekből, melyeket a község temetőjében találtak a ravatalozó építésekor, lehet következtetni arra, hogy Gigén akkora zsidó közösség is élt, hogy érdemes volt számukra temetkezőhelyet nyitni.

Virágzó, jól gazdálkodó település volt a századfordulón és az azt követő néhány évtizedben: 1930-ban több mint 1200-an laktak itt, a lakosság jelentős területen dohánytermeléssel is foglalkozott. A községben három cséplőgép-, és egy malomtulajdonos volt, dohány- és marhakereskedők éltek a faluban, két bognár, három cipész, egy kovács, egy kőműves, fűszer- és vegyeskereskedő, hentes és mészáros látta el a szolgáltatásokat. A jól gazdálkodó községet nagyon megtépázta a II. világháború, hanyatlása feltehetően akkor kezdődött el. Lakosságát a nagybajomi front, a Margit-vonal közelsége miatt kitelepítették. Az egymást váltó csapatok szinte mindent elpusztítottak, még a kutak is használhatatlanná váltak. Az első szövetkezet 1954-ben alakult, majd 1956-ban felbomlott. 1959-ben, a "nagy" tsz-szervezések idején alakult ismét szövetkezet, amely előbb a szomszédos Rinyakovácsival, majd 1972-ben Csököllyel egyesült. Ezekre az évekre esik a település lélekszámának rohamos csökkenése. Az akkori központosítási törekvéseknek megfelelően, előbb a felső tagozatot (1969), majd az alsót (1975) is Csökölybe körzetesítették. Az iskolából szolgálati lakás, a növekvő felekezeti lélekszámnak megfelelően katolikus imaház, s orvosi rendelő lett. A hajdan református községben ugyanis a felekezeti arányok megváltoztak, ma már a lakosság 60 %-a katolikus.

A még másfél évtizede is meglehetősen elzárt község életében a nyitás lehetőségét nyújtotta a kiskorpádi összekötőút megépítése, s az önkormányzati finanszírozással (Csököly, Rinyakovácsi, Gige, Kiskorpád) szervezett autóbuszjáratok indítása, valamint az 1993-ban épített vezetékes ivóvízrendszer.

A község elnéptelenedése az utóbbi években megállt. A hatvanas-hetvenes években, megüresedett házakba az akkori társadalompolitikai törekvéseknek megfelelően, főként cigány lakosság költözött: mára az itt élőknek mintegy felét alkotják. Jórészt a magyar lakossággal egyenrangúan élnek, dolgoznak. A képviselőtestület három tagja is cigány származású.

A rendszerváltás után a gigei határt is magába foglaló csökölyi szövetkezetet felszámolták. A kárpótlás során néhányan újra kezdték a magángazdálkodást 5-50 ha területen, a tulajdonosok többsége viszont bérbe adta földjeit.

[szerkesztés] Nevezetességei

Református templom

Gige temploma a krónikák szerint az egyik legrégebbi a környéken. Többszöri felújítása során és a műemléki feltárásakor sírokat találtak, valamint a tornyon egyebek mellett egy héber nyelvű faragott kőtáblára bukkantak. A következő felirat is az épületben olvasható:

"1517-1917 október 31. A szentháromság Egyörök igazisten Anyaszentegyháza Eredeti fundamentumára Vissza helyezésének négyszázados Emlékére

Más fundamentumot senki nem Vehet azon kívül mely egyszer Vettetett mely a Jézus Krisztus" (1 Kor III 11)"


A református templom
Nagyít
A református templom


[szerkesztés] Nevezetes személyek

BAKA János (Gige, 1957 - ) Középfokú tanulmányait a Zalaegerszegi Építőipari Szakközépiskolában 1975-ben fejezte be. 1981-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen építőmérnöki, 1987-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász szakképesítést szerzett. Első munkahelye a SÁÉV, ahol 1981-től először munkavezető, majd generál építésvezető volt. 1986-ban a Somogy Megyei Beruházási Vállalathoz került, ahol már főmérnök és igazgató. 1993-tól Investment néven céget alapított, ahol társtulajdonos és ügyvezető 2003-ig. 1996-tól a Pannon Mérnöki és Fővállalkozó Kft-ben is tevékenykedik. Több jelentős objektum tervezője: Lapapuszta Lovascentrum, Tab diákotthon, jelentős épületek műszaki ellenőre, építésvezetője, a gigei terménytároló felelős műszaki vezetője. Az építész és mérnök kamara tagja, igazságügyi szakértő.


BODOR Imre (Gige 1945. - ) A Gige községhez tartozó pusztán, Gige-szőlőhegyen született. Emlékezete óta a kés és a véső szerelmese. A falusi élet figuráit nem lehet elfelejteni, egész életre ad témát alkotásaihoz. Ezek többségében zsűrizett alkotások. Ide tartoznak: étkezőgarnitúrák sarokpaddal, székekkel, különböző méretben, színben. Hozzá tartoznak a tálasok, fűszertartók. Ezeken kívül bölcsők, használati tárgyak, és az élet szép pillanatait felvillantó szobrok tartoznak alkotásai közé.


Dr. BOHENSZKY György orvos


Dr. CSÁSZÁR Elemér Fizikus, egyetemi tanár, a MTA levelező tagja (1928-49) (Gige, 1891. december 6. - Budapest, 1955. augusztus 7) Vallásos családban nevelkedett. Édesapja, Császár István, Gige református lelkipásztora volt. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát a Csurgói Református Gimnáziumban végezte. Tanulmányait a budapesti és a berlini egyetemen folytatta. A fővárosban, az Eötvös kollégium tagjaként 1914-ben matematika-fizika szakos tanári, majd négy évvel később bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1915-től 1921-ig tanított a Pápai Református Gimnáziumban. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata című székfoglaló beszéde az iskola évkönyvébe is bekerült. 1921-től budapesti egyetemeken tanársegédként dolgozott, később adjunktusi és egyetemi magántanári beosztásba került. 1938-tól a pécsi egyetem orvostudományi karán a fizika nyilvános rendkívüli, két évvel később rendes tanára. 1942-43-ban pedig már dékánként tevékenykedett. 1946-ban elbocsátották, 1948-ban politikai okokból börtönbe került. Kiszabadulása után a budapesti Medicor gyárban dolgozott. Bírósági ügye miatt akadémiai tagságát megszűntették. Főként a kvantumelmélettel, a Röntgen-sugárzással, a fajhővel, a statisztikai mechanikával és a termodinamikával foglalkozott. Munkássága során több kötetet is megjelentetett. A röntgensugárzásról szóló könyvében több példát is említ annak felhasználására, mint például a festmények eredetiségvizsgálatát, a beteg fák törzsének feltárását, zárvány és folytonossági hibák keresését a különböző anyagokban.


CSONTOS László (Kaposvár, 1953. február 13.- 1997. március 23. Jéna) Tanulmányait a gigei osztatlan iskolában kezdte, ahol már korán megmutatkoztak kiváló szellemi adottságai. 1971-ben érettségizett a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1972-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, 1977-ben szerzett közgazdász diplomát, 1982-ben doktori fokozat ért el. 1980-ban szociológus diplomát kapott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. 1983-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológia Tanszékén tanított. 1988-től a University of Connecticut Ph.D. hallgatója volt. 1992-től a Lyndon State College professzora (Vermont, USA), 1993-ban megkapta a Ph.D. fokozatot. 1993-ban szívműtéten esett át. Felépülése után 1994-ben hazaköltözött a család. 1994-től a Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének tanára valamint az OTP vezérigazgatójának tanácsadója volr. 1997-ben egy konferencián vett részt Jénában, ahol március 23-án szívroham következtében elhunyt. Ezzel véget ért egy sokat ígérő, tevékeny, sikeres, szakmai pályafutás. 1999-ben megjelent az írásaiból összeállított könyv, Csontos László: Ismeretelmélet, társadalomelmélet, társadalomkutatás (Budapest, Osiris, 1999). 2000-ben a könyv elnyerte a Magyar Szociológiai Társaság Polányi Károly díját (1999. év legjobb publikációja). 2003-ben megjelent az 1998. november 27-28-án ugyanezzel a címmel megrendezett konferencián elhangzott előadásokat tartalmazó kötete Cselekvéselmélet és társadalomkutatás In memoriam Csontos László címmel (Budapest: Közgazdasági Szemle Alapítvány, 2003)


Dr. DARÁK Jánosné (szül. dr.Selyem Tóth Jolán, Gige, 1939. - ) Jogász, ügyészként dolgozott, legutolsó beosztása Zala megye főügyész-helyettese. Az általános iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Kaposváron a Munkácsy Mihály Leánygimnáziumban végezte. Jogi diplomát 1962-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi karán szerzett. Első munkahelye a Marcali Járási Ügyészség, 1967-től Zalaegerszegen folytatta pályáját végig büntető-jogászként, 1979-től osztályvezető ügyész, majd főügyész-helyettes az 1998 évi nyugállományba vonulásáig. Több szakmai kitüntetés, elismerés birtokosa. Férje - aki Segesd községből származik - szintén jogász, fiúk Péter a szülői hagyományt folytatva a Legfelsőbb Bíróság bírája.


FÜRST Lipót (Gige ~1824-Nagybajom ~1900) 1848-ban Gige községből vonult be a honvédseregbe, ahol századosi rangig emelkedett. A szabadságharc bukása után besorozzák a császári seregbe.Később Somogynagybajomban telepedett le. Keressük nevezett képes ábrázolását és részletes önéletrajzi adatait.


JÓNÁS József (Gige, 1935 - ) Az általános iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait a csurgói Csokonai V. Mihály Gimnáziumban végezte, majd ezt követően a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát 1961-ben. Első munkahelye a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium ezt követően a Gépipari Technikum tanára (1963-1978). 1973-tól igazgatóhelyettes és az esti tagozat vezetője. 1978-1990 között a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola tanára, ahol 1978-79-ben igazgatóhelyettes. 1979-től vezető pedagógiai felügyelő. 1991-től 1995 végéig (nyugállományba vonulásáig) a Somogy megyei Önkormányzati Hivatal Humán Szolgáltatási Főosztályvezetője. 1991-1998 között a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tagja. Több tanulmánya, cikke jelent meg pedagógiai szaklapokban, társszerzője egy szociálpedagógiai szöveggyűjteménynek, amelyet az Egri Tanárképző Főiskola adott ki 1994-ben. Több iskolai évkönyv szerzője, társszerzője. A Haza Szolgálatáért Érdemérem (1977) mellett több szakmai kitüntetés tulajdonosa.


LÖW Antal tanár (~1940-)


MIKE Ferenc (Gige 1946. április19.- ) Általános iskolai tanulmányait helyben végezte. Az osztatlan iskola rosszabb feltételei ellenére életre szóló indíttatást kapott tanítóitól, elsősorban Karbuczky Lajos tanítótól, az iskola igazgatójától. Középiskolai tanulmányait a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban folytatta, ahol 1964-ben érettségizett. Első munkahelye a helyi termelőszövetkezetnél volt. Ebben az időszakban épesített könyvelői oklevelet szerzett. 1970-től Kaposvárra költözött. A Mezőgép Vállalatnál, majd a Somogy megyei OTP-nél dolgozott. 1973-tól a Somogy Megyei Tanács ipari osztályának dolgozója. Egyetemi tanulmányait 1974-ben kezdte meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1978-ban szerzett közgazdász diplomát. 1984. május 1-től a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója, majd a cég privatizációját követően annak jogutódaként működő Kaposvári Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója 1998. évi nyugdíjazásáig. Az 1990-es években két cikluson át a Magyar Nyomdász Szövetség Elnökségének tagja. Nyugdíjba vonulása óta résztulajdonosként közreműködik a Nyomda tevékenységében, mint a Felügyelő Bizottság elnöke.


Dr. PÁL János (Gige, 1931. -) Már az általános iskola elvégzése után sokat segített a falu kulturális életében, levelezője a Szabad Ifjúság újságnak. 1951-ben bevonult katonának, közben a honvédségnél felcserképző iskolát végzett. 1954-től az Ifjúsági Szövetségben dolgozott, ahonnan Politikai Főiskolára küldték. A diploma után Siófokon az Ifjúsági Szövetség járási titkárává nevezik ki. A moszkvai VIT küldöttje volt 1957-ben. 1960-ban Kaposváron közgazdasági technikumot végzett. 1961-ben a mai EGIS Gyógyszergyár jogelődjénél dolgozott, közben folytatta tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán, ahol 1965-ben diplomázott. 1966-tól a Munkaügyi és Szociálpolitikai Főosztály osztályvezetője, több újítás társszerzője volt, többször kitüntették. 1991-es nyugdíjazása óta Budapesten és Siófokon él.


SÁROSI István ref. lelkész és gyermekei. A szovjet "felszabadítók" áldozatai.


SOMOGYI György (Gige 1870. - Szomajom, 1942. ) Szomajom ( később Kaposfő) református lelkésze volt. A kaposfői régi temetőben nyugszik, sírján a következő felirat olvasható: "Nem halok meg, hanem élek és hirdetem Az Úrnak cselekedeteit." (Zsoltárok 118:17) További érdekesség, hogy a falu jegyzője Hekinger Sándor neje Somogyi Lenke a lelkész leánya. Másik gyermeke Somogyi Boriska, Németh Jenő erdőmérnök (Kaposvár) felesége. Somogyi lelkész harmadik gyermeke Zsigmond Brazíliában Sao Paulo tartományi főváros közelében telepedett le és ott gazdálkodott farmján.


SZALAI Lajos tanár (~1940-)


Dr. TÖRÖK Béla (Gige, 1925. november 25.- ) V.: POTE, 1953. Nős, felesége dr. Erdélyi Teréz ny. gyermekorvos. Gy.: Béla, Attila. M.: 1953-1992-ig a PO- TE Kísérletes Sebészeti Intézetének, majd 1992-től a Központi Kutató Laboratóriumnak és az Egészségügyi Főiskolának a munkatársa, anatómiát, sebészeti műtéttant oktat. Fő kutatási területe a kísérletes szív- és keringési rendszer vizsgálata, a kísérletes szervátültetés (szív, vese) kérdései. Az orvostudomány kandidátusa (1963) és doktora (1972). 1963-ban docens, 1968-ban tanszékvezető docens, 1972-92-ig egyetemi tanár, intézetigazgató. Jelenleg professor emeritus. Több könyvfejezet, egyetemi és főiskolai jegyzet mellett 220, zömmel német és angol nyelvű tudományos közleménye jelent meg. D.: A Csehszlovák Sebész Társaság tiszteletbeli tagja. Eberhard-Karls- Universität - Tübingen, Ezüst érdemérem. Tucson (Arizona), és 2000 óta Gige díszpolgára. T.: A PAB tagja, a PAB Klinikai Kutatási Bizottsága elnöke 1975-85-ig, a Magyar Sebész Társaság vezetőségi tagja és a Kísérletes Sebészeti Szakosztály elnöke 1985-1992-ig. A Magyar Sebészet és a Basic Research in Cardiology folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt. 1976-82 és 1991-93 között a POTE rektorhelyettese volt. Forrás: [[1]]

Forrás: [2]

[szerkesztés] Zsidóság

A mai állapot
Nagyít
A mai állapot
Fantáziakép a lehetséges korabeli állapotról (dr.Gazda Anikó pápai zsinagóga fotójának felhasználásával készült).
Nagyít
Fantáziakép a lehetséges korabeli állapotról (dr.Gazda Anikó pápai zsinagóga fotójának felhasználásával készült).

Gige községben 1920-22-ig zsinagóga állt a falu geometriai közepén, aztán elbontották és malom, községháza lett belőle. Teljesen elfelejtjük, vagy lehetőségeinkhez mérten visszahozzuk multunk egy alig ismert szeletét?

A rövid kronológia: 1778-ban már sachter volt a községben. A szabadságharcban Fürst Lipót aki 1848 őszén vonult be a századosi rangig emelkedett. Később Nagybajomban telepedett le. Gigében 1868-ig zsidó rabbinátusi kerületi központ volt, ezt követően ez Nagyatádra került, vélhetően ekkor csökkent a gigei zsidóság jelentősége, vitalitása. A zsinagógát 1920-22 körül lebontották és községházát, valamint malmot építettek belőle, Barakonyi (korábban Bohenszky) jegyző idejében. A zsinagóga a jelenlegi községháza helyén állt, udvarán, talán korábban a zsinagóga kubaturáján belül sirok rejtőznek. Az utolsó rabbit Bergernek hívták, akivel édesapám még találkozott kisiskolásként. A községben nagykiterjedésű zsidó temető is volt szép sirkövekkel, ezt főleg a 60-as években széthordták, talán a nyomai még fellelhetőek.

[szerkesztés] Érdekes mozaik Gigéről,

Valószínűleg kevesen ismerik azt a szinte kuriózum számba menő tényt, hogy Gige községben az 1920-as évek elejéig nagyméretű zsinagóga állt, amelyből a még álló malmot és községházat is építették. A rinyakovácsi (korábban kiskovácsi) út mentén a Kulcsár istálló közelében még meglehetnek az egykori jelentős méretű zsidó temető maradványai is, ahol gyermekkorunkban sokat nézelődtünk. Az utolsó rabbit Bergernek hívták mesélte egy vidám történettel édesapám, aki körülbelül 35 évig a falu azóta már széthordott szeszfőzdéjében is dolgozott.

A faluban nyomot hagyott a török hódoltság is a Petőfi utca 6-ban lakó Mári néni utcafronti zsuppos háza török házként forgott a köztudatban, a szérűkben sokáig kerestek elásott török kincset, aranypénzeket, tudtommal eredménytelenül. Fontos megemlíteni, hogy Csokonai Vitéz Mihály a nagybajomi, kisasszondi földbirtokos Sárközy István alispán (1759-1849) meglátogatásakor Gigében is időzött a feljegyzések szerint. A faluban viszonylag élénk kulturális élet volt, ezt bizonyíthatja a mellékelt két kép is amelyek a falusi kultúra, színjátszás emlékei. A képek az 1936-40-es években készültek az egyik az emlékezetes Gyöngyösbokréta "mozgalom" tárgyi emléke. A másik az emlékezet szerint a kultúrház felszereléséhez segítséget (székeket), ajándékozó korteskörútját járó képviselő üdvözlésekor, korteskedésekor készült (dr.Török Béla professzor közlése alapján).

Férfiak: Balról-jobbra, összes férfi: id. Kozma Sándor (bilibóla), ismeretlen, Bécsi József, Kispál Sándor, előtte Selyem Tóth Sándor, Rostás Sándor, Barakonyi Adolf, előtte ismeretlen tánctanár nejével,, Kozma Sándor, előtte Cselényi János tanító, Papp János, Kiss Béla, előtte Jónás Sándor, Kismihály József, lent oldalt ismeretlen. Nők: ( jellemzően valamennyien férjezettek, de itt most csak a leánykori neveket adjuk közre)Somogyi Zsófia, Farkas Julianna, Kőmíves Irma, Vajda Erzsébet, Bojtor Eszter, ismeretlen, Lukács Julianna, Dömötör Julianna, Dömötör Eszter, Mike Mária.( Az esetleges tévedésekért elnézést kérünk)
Nagyít
Férfiak: Balról-jobbra, összes férfi: id. Kozma Sándor (bilibóla), ismeretlen, Bécsi József, Kispál Sándor, előtte Selyem Tóth Sándor, Rostás Sándor, Barakonyi Adolf, előtte ismeretlen tánctanár nejével,, Kozma Sándor, előtte Cselényi János tanító, Papp János, Kiss Béla, előtte Jónás Sándor, Kismihály József, lent oldalt ismeretlen. Nők: ( jellemzően valamennyien férjezettek, de itt most csak a leánykori neveket adjuk közre)Somogyi Zsófia, Farkas Julianna, Kőmíves Irma, Vajda Erzsébet, Bojtor Eszter, ismeretlen, Lukács Julianna, Dömötör Julianna, Dömötör Eszter, Mike Mária.( Az esetleges tévedésekért elnézést kérünk)

Kép:sarlos.jpg


Sokáig a faluhoz "tartozott" a búcsú és ünnepek, névnapok idején a falut körbemuzsikáló "Ceremóniás" Jóska aki talán Visnye vagy Tapsony környékéről járta a vidék falvait hegedűjével és időnként klarinétre emlékeztető hangszerével. Nagyon tudott örülni a filléreknek, sok háznál megkínálták élelemmel, egy pohár itallal, e sorok írójának még volt szerencséje hallgatni őt és talán nem mindig tökéletes muzsikáját, de alakja a faluhoz nőtt és talán a 60-as évek közepén tette le hangszereit.

A faluban sokáig működött szeszfőzde, amely a 80-as évek elején az első színesfém "gyűjtés" után a volt bika-istállóba került áthelyezésre, de a szorgalmas fémgyűjtők elől itt sem volt sokáig biztonságban. (Szeszfőzdések voltak: Mátés Ferenc, Selyem Tóth Sándor, Csordás Sándor)

A falu kovácsműhelye Petőfi u. 4-es számú házzal szemben volt. A műhely udvarán tartották a falu mindenkori kan disznóját, melynek külön gondozója biztosította az állat jó kondícióját. (Kovácsok: Szabó József /1930-as évek/, Virág István, Vörös József)

Érdekes alakja volt a falunak Ruszki papa, becsületes nevén Nufricsuk Prokop, aki Besszarábiában született 1893-ban, az első világháborúban az orosz hadsereg katonájaként esett magyar fogságba 1915-ben. Mikében tanult cipészmesterséget, a Nagyatádi Ipartestület tagjaként gyakorolta a cipész szakmát. (További cipészek: Fazekas Ferenc, Plang Ferenc, Vizer György)

A falunak az 1922-ben épült malommal némi ipara is volt. A környékről ide szállították őrlésre a gabonaféléket. A malom 2 dupla hengerszékes, 1 kőjáratos, daragéppel és koptatógéppel volt felszerelve. A hengermalom tulajdonosa Tóth József, valamint József és György nevű fiai voltak. A malom a 1964-65-ös év körül került leszerelésre, azóta állapota egyre rosszabb.

Itt célszerű megemlítenünk a cséplőgép tulajdonosokat, akik hárman is voltak ebben a nagynak éppen nem mondható községben, és ez is jelzi, hogy a dohánytermesztés mellett a gabonatermesztés jelentőségét az 1920-as években. (Géptulajdonosok: Joó Gyula / egyben 100 kh. Bérlője/ 4 HP teljesítményű géppel, továbbá Pap József és Villax Béla ugyanekkora gépekkel)

Egyéb egyesületi, szervezeti tisztségviselők, iparosok

Levente Egyesület, Polgári Lövészegyesület: vezetőjük Bohenszky Adolf

Hitelszövetkezet, Hangya Szövetkezet: ügyvezetőjük Pethes Ernő

Kötelező Tűzoltó Egyesület: parancsnoka Mustos János

Szálláslehetőség Bruckner Ádám vendéglősnél volt.

Asztalosok voltak: Donáczi János és Gábriel Lajos. A bognár mesterséget ketten gyakorolták: Ács Antal és Horváth István, később Kövesi Imre (1937). A falu borbélya ez idő tájt Bendy Lajos, akit később Cseke József és Hoffmann Károly követett. Utóbbi már Csökölyből járt a községbe a püfögő Dongó motoros kerékpárján. Őt Rózsa Ferenc követte, aki egyben nejével (Irénkével) a község és a széles környék mozigépésze is volt.

Földbérlők a már említett cséplőgép tulajdonoson kívül Petracsek Béla, aki a Mezőgazdasági Ipar Rt-től bérelt 730 kh-t 1940-es lejárattal, valamint Villax Béla is, aki gróf Somssich Antaltól bérelt 200 kh területet. Helyi jelentősebb földbirtokos Kulcsár Sándor 100 kat. holdon gazdálkodott.

Selyem Tóth Katalin
Nagyít
Selyem Tóth Katalin

A falu egyik boltját az 1910-es években Selyem Tóth Katalin, később Horgas János fűszer- és vegyeskereskedő, a másikat, a Hangya Szövetkezetet Török Béla üzemeltette. Hentes és mészáros Fürst Henrik és Fürst Pál, kocsmáros Bruckner Ádám (1937-ben már csak ő) és Fürst Henrik voltak. Kerékgyártó Ács Antal és Horváth István személyében azt jelezi számunkra, hogy mindketten megéltek ebből a régen kihalt szakmából. Kolonics Mihály a község kőműves mestere volt, aki még e sorok írójának szüleinél újraépítette a kemencét a 60-as évek körül. Marhakereskedéssel Fürst Henrik kocsmáros, a dohánytődével (felvásárlással) Horgas Jánosné és Török Béla foglalkozott. A községnek azért egy vitéze is volt Szücs József földműves személyében.

A falunak 3-400 db-os tehénállománya volt, amelyet a legeltetési társaság által felügyelt pásztor hajtott ki a legelőre ( 422 kh) az általános szokás szerinti időszakban. A 60-as évek elejéig a falu fogadott kanásza őrizte a jelentős számú sertésállományt.

Külön fejezetet érdemelne a falu 1700-as években épült műemlék református temploma, a községnek 1618-ban már református egyháza volt, s a protestánsok még e században felépítették a templomukat is, melyet az 1700-as években - az ellenreformáció során - el akarták venni a református hívektől, de végül a helytartótanácsi ítélet a birtokukban hagyta. Az épület, melyet késő barokk stílusban építettek át, ma műemlék. Annak ellenére, hogy az 1900-es népszámlálás 72%-os református többséget mutatott, 1930-ra kisebbségbe kerültek (43 %). Az egykori összeírások úgy tudják, katolikus népiskolája már a XVIII. század közepén is létezett. A század első felében a reformátusok szintén működtettek egy népiskolát. A faluban az 1948-as államosítást követően még 1978-ig működött iskola.

Érdekes oldalról világítja meg az előzőeket a Népszabadság 2001. június 6-i számában Soós Kálmán Őrségiek Zalában, Somogyban címmel és Vallásuk miatt negyed évezrede új lakóhelyet kellett találniuk alcímmel írt cikkében. A községünkre vonatkozó részt az alábbiak szerint tudom összefoglalni.

Az 1500-as években az Őrség erősen protestáns vallásúvá vált, szabadságszerető emberek éltek ott. Ezért volt különösen nehéz számukra később a Batthyányak nevével fémjelzett rekatolizálás, amikor is több községben osztrák katonai erőket vetettek be. Az erőszak a templomokat sem kímélte. Az erőszak elől 1732-33-ban ezért aztán sokan Zalába, Somogyba menekültek. A múlt század végéig élő kapcsolat volt a két vidék között az őrségi fazekasok révén. Ezek portékáikat szekérre rakták és zalai, somogyi falvakban búzáért és más terményért cserélték el. A Velemér környéki gelencsérek körében fennmaradt egy mondóka, amelynek egyik sora őrzi ezt az emléket, s így kezdődik -" Gige, Mike, Kadarkút …" - az első név nem csupán a cserépárusok útjában eső egyik falut jelöli, hanem pontosan azt, amelyikbe az árvaság korában Vasból sokan áttelepültek. Érdekes dolog, hogy ezt a történetet az emlékezet Gigében tudomásom szerint nem őrizte meg.

A településhez tartozott 1930-ban Cseberki, Kiss-, Nagy- és Újpuszta, a csermányi és a gigei szőlőhegy, valamint Ölle-völgy. 1205-en laktak itt 253 házban. Az I. világháború idején 124-en vonultak be katonának, s közülük 18 halt hősi halált. Tizennégy asszony maradt özvegyen, s hat gyermek árván. A II. világháború - főleg az 1945. márciusi, Margit-vonal menti harcok miatt - 39 hősi halottat követelt a falutól, miután a front Gigén vonult át.

[szerkesztés] Népművészet

Érdekes területe a falusi életnek a népművészet. Gige e vonatkozásban is több néprajzzal, népművészettel kapcsolatos kiadványban említésre kerül. Ez különösen a népi építészetre, a népi játékokra ( pl. kukoricaszárból készült hegedű, szekér ökrökkel) és a ruházattal, kézimunkázással kapcsolatban állítható. A talpas házra majd a továbbiakban kitérünk, itt had emlékezzünk meg egy másik területről, amelyet 1912-ben kiadott művében a Magyar nép művészete IV. részében Malonyai Dezső tesz közzé és állít emléket a gigei tímárság és szűcsmesterség hagyományainak. "Következnek a jellegzetes szűcsmunkák. Hazánk ősi talaja az állatbőrből varrott ruháknak. Ezeknek prémekkel bélelése is nagyon otthonos. Régente, amikor még csekély volt a posztóipar s a posztó még drága volt, a nép téli ruházatát állati bőrökből készíttette. Nem csoda tehát, hogy olyan virágzó volt hazánkban a tímár- és szűcsmesterség. Az utóbbi még most is elég nagy arányokban dolgozik. A régi szűcsiparnak Dunántúlon talán Somogyban találjuk legszebb termékeit. A múlt század derekán Somogyban virágzott a szűcsipar. A birkatenyésztés mellett a birkák bőrével is élénk kereskedést folytattak. A céhrendszer eltörlésével kezdődött a rohamos hanyatlás olyannyira, hogy ma már egész Somogyban nincs mesterségét folytató népies szűcs. A kaposvári vásárban beszélgettünk az egykori urasági cseléddel, Palancsa Mártonnal, aki így szólt hozzánk: "Mögmondtam én már harminc évvel ezelőtt, eljön még az az idő, hogy száz embernek lesz egy bundája. - úgy is lött."

[szerkesztés] Babonák

Gönczi Ferenc tudós múzeumigazgatónak a Göcsej s Hetésről szóló munkája befejezése után 1914-ben kitört világháborút követően 1923-ban kezdte el a "Somogyi Gyermek" című munkájához az adatgyűjtést, amelynek kiadására 1937-ben került sor.

A Somogy megyei földmívesnép gyermeknevelési módjának s a gyermekek különböző szokásainak leírása, alcímet viselő munka közel húsz helyen tesz említést Gigével kapcsolatban. Ezeket a hivatkozásokat hasznosnak gondolom a szerző kronológiája szerint végigvenni, hogy megismerjük nagyszüleink, dédszüleink világát, babonáit, népi gyógymódjait. Említést érdemel még a szerző adatgyűjtésének módja. Gyűjtőmunkáját kérdőívekre és személyes elbeszélgetésekre alapozta, gigei beszélgetőpartnere elsősorban Pethes Ernő ref. tanító volt.

A tudományoskodás látszatának elkerülése végett csak a könyvből vett idézetekre szorítkozom, elkerülve azok kommentálását és az olvasóra bízva a múltba való elmélyülést, továbbgondolást, az időgép visszaállítását.

A község közismerten református többsége miatt érdekes megemlíteni a szerző (G. F.) emlékezete szerint a falu református asszonyai erősen hangoztatták, hogy ők a babonákat nem hiszik. Az adatgyűjtés után azonban szerző kénytelen volt megállapítani, hogy ők is nagyon sok babonás szokást gyakorolnak, tudnak, csak éppen ezeket nem tartották ilyen természetűnek.

Az első babona, hiedelem a viselős asszonyok "Mit tehet-vehet, mit nem." fejezetnél így hangzik: Viselős korában fogat ne húzasson, mert akkor (viselőssége alatt) minden gyermekével kell majd húzatni.

A könnyű szülést segítő babona: Régente az új házaspárt az első éjjel a vőfély kísérte az ágyhoz, s mikor a házaspár lefeküdt, a menyasszonyt a párnán meghengergette, hogy az új asszony könnyen szülhessen.

A szülési előkészületek fejezet említi az alábbi hiedelmet: Izzó parázsra fehér cukrot, búzát, vöröshagymát, vagy pókhálót tesznek és azzal füstölik. - a várandós asszonyt.

A csecsemő elhelyezéséhez az alábbi helyi babona kapcsolódott: A gyermek feje fölé kalapot helyeznek, vánkoskötőjéhez gatyafűzőt kötnek. Az utóbbit az anya midőn az ágyba megy, állandóan fogja, hogy a rosszak oda ne férjenek.

Az úton az első hídhoz érve, különösen fiókközösségbeliek, a gyermeket a teknővel, amelyben vitték, a hídon háromszor megrengették, meghömbölygették, hogy jó olvasó legyen - tartotta a keresztelőre vitelhez kapcsolódó szokás.

A komavéka, komavendégség (paszita). Újabban divatba jött, hogy egy kosár ételt visznek a gyermekágyasnak a komaasszonyok, s ekkor nagyobb összeggel, pénzzel, váltják meg a többi ételt.

Érdekes a szoptatós anya tejének elapasztása emigyen: Kulcslyukon fej át az anya, cirokseprűre fej. Férjével szopatja ki emlőjét.

A gyermek első szórakoztatásai fejezetre még jelen sorok írója is emlékezik, ha nem is saját, hanem más gyermekek kapcsán, a hessegetés így hangzik:


Komámasszony adja oda szekerét. Nem adhatom oda. Tikok ülnek rajta. ( És ekkor jön a gyermeket megnevettető, hess, hess… vidám ijesztgetés.) A talpcsiklandozáshoz kapcsolódik a következő gigei mondóka: Dib-dáb, Macskaláb, Szép kis láb, Ez a láb.

Közben a gyermek lábfejét megfogják, simogatják s utolján csiklandozzák.

Szeplő ellen a következő módszer volt divatban: A szeplős gyermeket lótejjel, néhol előhasi kanca tejével mosdatják.

A sömör ellen alkalmazott eljárás már nem volt ennyire gusztusos: Pipanyállal, pipamocsokkal bekenik. Némelyek szerint a gyermeken keletkezett sömört csak az édesanyja tejével lehet gyógyítani úgy, hogy azzal lemossák.

Fülfájás ellen is sajátságos módszerrel éltek eleink: Tintát öntöttek a beteg gyermek fülébe.

Szamárkehe (korabeli elnevezés) elleni gyógymód kapcsán kicsit a kutyaharapással kapcsolatos mondás juthat az eszünkbe: Szamárszőrrel füstölik meg.

A sebes vagy a büdös száj gyógyítására az alábbi módszerekkel éltek: A gyermek sebes száját hagymával húzzák le s azt eldobják, aki megtalálja arra megy át a baj. Szájszag ellen, Virágot ne szagoljon, büdösségre ne köpjön stb., a gyermekre pelenkát ne terítsenek, arcát pelenkával ne töröljék.

A gyermekre először adott ingen háromszor olvasnak, akkor a gyermek jó lesz. -tartja egy másik hiedelem.

A községben a pünkösdi királyné-járás helyett a pünkösdi játék dívott. Ezt kisebb 11-14 éves lányok játszották. De a nagyok is. 20-40 leánygyülekezett egy csomóba az utcán s kézfogással "karikában" vagyis körbe játszottak. Az egyik lány kezében fáról frissen letört gallyat adtak , amelyre fejükről levett színes szalagot kötöttek. Körbe járva énekelték a pünkösdit. ( a Gigében gyűjtött kotta ábrája a szöveggel)

Amikor odaértek " Ennek a Jancsinak (Jóskának , Pistának…stb.) megálltak; az ágat tartó leány odaadta a szomszédjának s elölről kezdték az éneket.

[szerkesztés] A lakosság száma

Érdekes a falu lakosság számának alakulása, vélhetően a nagyobb ugrások abból is adódhatnak, hogy a permterületek, puszták hol a faluhoz tartoztak, hol nem. Illetve bizonyosan a református üldözés következménye lehet a XVIII. század közepétől a lakosság növekedése, amint arról korábban szót ejtettünk.

1720-ban ~650, 1785-ben 1024, 1870-ben 1070, 1891-ben 1074, 1900-ban 1106, 1910-ben 1186, 1920-ban 719, 1930-ban 1205, 1949-ben 1060, 1960-ban 940*, 1990-ben 323, 2003-ban 380.

  • más forrásból: 604

[szerkesztés] Talpasház Gigében

Favázas, legtöbbször sövény-, paticsfalú vagy zsilipeléses falú ház, amelynek falazatában a függőleges tartóelemek egységesen az alapul szolgáló talpgerendákba vannak beállítva. A talpgerendák hossz- és keresztirányban egyaránt elhelyezésre kerültek, egységes keretté ácsolták, csapolták össze. Talpgerendának rendszerint különleges méretű fákat alkalmaztak, nem voltak ritkák a fél méternél vastagabb törzsűek sem. Gyakran a talpgerendák alá kőből alapot is raktak. Erdős vidékeinken, ahol a paraszti faépítkezést nem korlátozták, a legutóbbi évekig elég gyakori volt, bár általában a 19. sz. második felétől új házakat alig építettek. A talpasházak készítéséhez kevesebb fára és főleg kevesebb jó minőségű fára volt szükség, mint a borona építkezéseknél. - Fő elterjedési területe a közelmúltban Ny- és D-Dunántúl, továbbá Szlavónia. Előfordult a Kisalföldön, az Alföld peremterületein, gyakori volt az északi háztípus vidékén. A talpgerendás, gerendaváz-tartószerkezetű építésmód Európában széleskörűen elterjedtté vált. - A talpgerenda megjelölés a román népnyelvből is ismert (talpă). Talpgerendás építkezési mód a gazdasági melléképületeknél is gyakorivá vált (istállók, ólak, pajták, kamrák, sőt pincék esetében). (› még: gerendavázas fal) -

A szerkesztő által gyűjtött kép az eredeti tulajdonos Rostás Sándorral és feleségével Zsófi nénivel, akik kicsit korábban az első képen is láthatóak, fontos megemlíteni, hogy a házat ~1980-ban darabjaira szedték és Németországban került kállításra. (A kép 1971-ben készülhetett)
Nagyít
A szerkesztő által gyűjtött kép az eredeti tulajdonos Rostás Sándorral és feleségével Zsófi nénivel, akik kicsit korábban az első képen is láthatóak, fontos megemlíteni, hogy a házat ~1980-ban darabjaira szedték és Németországban került kállításra. (A kép 1971-ben készülhetett)

[szerkesztés] Gige régi említése

( rövid kivonat az iratból)

1525. február 17. A PANNONHALMI APÁT ÉS KONVENT PANASZA A KIRÁLY ELŐTT AZ IRAT: A: OL DF 208266. (SzBFL Konv. N. 1441. Capsarium 59. Litterae Mm.) Tartalma: A somogyi konvent jelenti II. Lajos királynak, hogy 1525. január 25-én kelt parancsának, amelyben meghagyta, hogy Máté pannonhalmi apát és konventje panaszára Török Bálintot, csulai Móré Lászlót, báti Dersffy Miklóst, Ellyevölgyi János nádori ítélőmestert, Fajszi Jánost és Ipoltffy Jánost - akik az 1524. évi Somogy vármegyei tizedeket a maguk jószágain lefoglalták - a király személyes jelenléti bírósága elé idézzék meg, eleget tett. [Az irat külzetén:] Personali presentie regie. Pro reverendo et religiosis fratribus Matheo abbate et conventu monasterii Sancti Martini sacri Montos Panonie[!] contra magnificos et egregios Ladislaum More, Nicolaum Dersffy de Bath, Iohannem de Fayz et alios intra nominatos ad decimum...Ellyewelghy, necnon Ladislai More, Nicolai Dersfy et Iohannis Ipothffy possessionibus in eisdem habitas eisdem ad exhibendum...idem nostrum testimonium ad possesionem Gyge nominatam in eodem comitatu Simigiensi existentem et per consequens domum et curiam nobilitarem predicti Iohannis de Fayz in eodem Gyge existentis habitas eidem ad exhibendum et presentandum detullisset et deportasset, ubi eundem personaliter

[szerkesztés] Cigányság

Cigányok és gázsók. Érintkezésüknek különleges színtere volt a betyárvilág. 1847-bôl maradt fenn az a somogyi perirat, melyben nem cigány betyárok között találkozunk egy cigányasszonnyal. Köpe Jóska és Cseh Jancsi bandájának volt a tagja a 24 éves, Gige faluban lakó, római katolikus Nyári Vica. Zabla Jóska nevű cigány betyárnak volt a felesége, de a férjet börtönbe zárták, és a magára maradt asszony, aki valószínűleg már gyermekkorában kiszakadt cigány közösségéből, a korszakban tipikusnak mondható kényszerpályára került, Köpe Jóska szeretőjeként betyárok között lelve alkalmi közösségre. 1847. november 24-én Nemesdéden lótolvajlás miatt hallgatták ki, mint Köpe Jóska és Cseh Jancsi bűntársát. Vica azt állította, hogy ô vétlenül keveredett a lólopási ügybe, úgy tudta, hogy a lovakat Köpe Jóska vásárban vette. Nem gyanította azt sem, hogy a lovakról írt okmányok hamisak, mondván, hogy "máskor jobban tudnék ilyen dologban magamra vigyázni". Nem tudjuk, hogy a törvényszéken hitelt adtak-e Vica szavainak, az ítélet nem található meg a per aktájában.

Gönczi Ferenctől tudhatjuk Köpe Józsefet 1864-ben kivégezték, elfogója Vittek Sándor aki 240 pengő jutalmat kapott. Tőle tudhatjuk azt is, hogy a Gige melletti Kisasszondon működött bizonyos Selem Józsi nevű betyár, tehát így még az sem kizárt, jelen sorok rögzítője valamelyik őse, rokona is betyárkodott!

[szerkesztés] Tanítók az 1920-as évektől

Pethes Ernő ref., Szabó János kat., Nagy Ferenc ref., Tölgyesi Dezső kat., Kapitány Zoltán ref. isk. igazgató, Cselényi János, Henkei Zoltán, Karbuczky Lajos igazgató, Fülöp J. Ilona, Ács Zsuzsanna, Laczó Elemér, Kövessy Ferencné.

[szerkesztés] Református lelkészek

Szentgyörgyi István (1792)*, Bekő Benő evangélikus, református lelkész (1884-ben szerző dédszüleit eskette a családi biblia tanúsága szerint), Császár István (1854. július 26. - 1921. március 26. 30 éven át volt a gigei református egyház lelkipásztora. Császár Elemér professzor édesapja), Sárossi István (az orosz katonák kegyetlenkedése következtében családjával a halálba menekült), Varga ….…., Bata Elek, Bódis József, Gál Kálmán.(A továbbiakban a községnek csak más településről idejáró lelkésze volt.)

  • forrás: Zoványi Jenő, Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon

[szerkesztés] Katolikus papok

Csontos József Ferences missziós testvér (1926 - 1951. január 9.), Körmendi Béla (1937). A katolikus misék a volt katolikus iskola osztálytermében voltak a kinyitható oltár előtt.

[szerkesztés] Fontosabb tisztségviselők

Bohenszky (a zsidóüldözés miatt később Barakonyi) Adolf (Veliki Zdenicen született 1895-ben, korábban Somogyszobon, Kutason, Felsősegesden, Csökölyben működött különböző beosztásokban jegyzősége alatt épült a községháza, a malom, a szeszfőzde stb. A falu kultúrája érdekében tett ténykedéséért a Faluszövetség ezüstéremmel tüntette ki.), volt a körjegyző (Bohenszky György édesapja), Mórocz Lajos az aljegyző, a községi bíró pedig Kis Mihály János. A postamesteri teendőket Fuhmann Margit látta el, majd Gépel Paula (1937) később (az 1960-as évektől a közelmúltig) Appel Jakabné és férje.

[szerkesztés] Az 1848-as szabadságharc

Bizonyára több katonát adott a község a szabadságharchoz, de teljes bizonyossággal csak egy személyről van bővebb információnk. Fürst Lipót 1848 őszén vonult be és századosi rangig emelkedett. A szabadságharc leverése után besorozták a császári seregbe. A későbbiekben Somogynagybajomban telepedett le ( ma Nagybajom).

[szerkesztés] Sírversek a temetőből

Nézzetek - e kőre, majd megmagyarázza
egy gyenge vitéznek, hogy lett a halála
Hazám védelmére nagy messze kerültem
Pedig nagyon gyenge volt még az életem
Alig értem még el a 19 évet
Hazámra áldoztam gyenge életemet
Meghaltam Zemplénben Takcsány községben
Kedves jó szüleim szülöttem Földjére haza
szólítottak, mert úgy is kívánták, hogy
örök Álmomat köztük aludjam.
Istenem nyugtasd meg elroncsolt testemet
vidd magadhoz mennybe én gyenge lelkemet


Aki a harctéren kies völgy
határában ismeretlen sírban alussza
örök álmát
Hazám védelmében leltem halálomat
Itt hagytam hitvesem, kedves kis leányom
Akiket oly forrón igazán szerettem
Jó szüleim Isten legyen veletek.


Kedves leányom, Isten veled
Csendes legyen nyugvó helyed
Rostás János volt a nevem
Hamar lefolyt az életem
A mennyben jobb hazába tértem
Harcoltam szenvedtem
Halált nyertem végre
Mert az volt felettem
Az Úrnak végzése
Hogy messziről hazatérjem
És kedveseim körében
Végződjék életem
Mike Erzsébet szeretett hitvesem
Szép életem ne feledd
Veled rövid időt éltem
Áldjon meg az Isten Téged.


Elmentél közülünk emléked köztünk él
Siratnak Tégedet kiket úgy szerettél
Sirató özvegyed és árvád LIDI


Én szerelmem édes férjem
Gyászba borult az életem


Sírva vetettem meg az ágyadat,
Hogy kipihenjed magadat
Fájó szívem érted vérzik
Fájdalmat csak bűnöd érzi
Neved szívemben írva van
A vesztés gyász betűivel
Életem legszebb reményét ide temettem el.


"a porba csak az tér vissza, ami porból vétetett.
A lélek megtér alkotójához.."
( Császár István sírjáról.)

[szerkesztés] Források:

  • http://www.gige.hu/index.php?tid=1
  • Somogy Megye Kézikönyve (1998)
  • Malonyai Dezső, A Magyar nép művészete IV.kötet
  • Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914);
  • Csalog József: Talpas sövényházak a tolnamegyei Duna-szakaszon (Népr. Ért., 1939);
  • Cs. Sebestyén Károly: Talpfa (Ethn., 1945);
  • Kodolányi János: Ormánság (Bp., 1960)
  • Magyar Néprajzi Lexikon
  • http://www.meek.iif.hu
  • Amarodrom, Nagy Pál

A fent jelölteken kívül személyes adatközlők és az alábbi kiadványok:

  • Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetője és..(1932)
  • Somogy megye adattár 1937
  • Gönczi Ferenc: 1./ Somogyi Betyárvilág,(1944)
  • 2./ Somogyi Gyermek ,A somogyi földmívesnép gyermeknevelési módjának s a gyermek különböző szokásainak leírása.(1937)
  • A Somogy megyei Temetkezési Vállalat honlapja,
  • Csokonai Vitéz Mihály Gigében és környékén (http://www.gige.hu/csokonai.doc ).

[szerkesztés] Külső hivatkozások