Nagybecskerek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagybecskerek
Nagybecskerek címere
Polgármester Goran Knežević
Régió Bánság
Körzet Közép-Bánsági
Terület 1324 km²
Népesség
  • 79 545
  • fő/km²
Irányítószám +38123
Körzethívószám
Testvérvárosai
Nagybecskerek elhelyezkedése Szerbia területén
Nagyít
Nagybecskerek elhelyezkedése Szerbia területén

Nagybecskerek (Zrenjanin/Зрењанин) egy szerbiai város a Vajdaság Autonóm Tartomány Közép-bánsági körzetének székhelye. 2002-ben a városnak 79 545 lakosa volt összesen, míg a nagybecskereki közösségnek 131 509 lakosa volt. Nagybecskerek a legnagyobb város a Bánság szerbiai részén, valamint a Vajdaság harmadik legnagyobb városa (Újvidék és Szabadka után).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelem

Nagybecskereket valószínűleg a 14. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik. A Béga folyó partján fekvő település a 14. század közepétől egy ideig a szerb hercegek személyes tulajdona volt. 1551-ben került vissza a város a Magyar Királysághoz. Nem sokkal ezután a Oszmán Birodalom meghódította a várost. A török uralom alatt a település többségben szerbek által volt lakott. 1716-ban, amikor a település a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, fejlődésnek indult. 1753-ban tartott népszavazás szerint itt többségben németek és szerbek laktak. 1773-ban a lakosság összesen 721 házban élt, ebből 625 házban ortodoxok és 96 házban pedig római katolikusok éltek.

Nagybecskerek Városháza, előtte I. Péter jugoszláv király szobra
Nagyít
Nagybecskerek Városháza, előtte I. Péter jugoszláv király szobra

Nagybecskerek első színháza 1839-ben, első gimnáziuma 1846-ban, a városháza 1820-ban és a bíróság épülete 1908-ban készült el. Az 1848-as forradalom idején Nagybecskerek volt elméletileg a székhelye a Szerb Vajdaságnak, ami egy autonóm tartomány volt az osztrák birodalmon belül.

Nagybecskereki látkép, háttérben a Kis-híd
Nagyít
Nagybecskereki látkép, háttérben a Kis-híd

1849 és 1860 között a város székhelye volt a Szerbia és Temesi Bánság Egyesített Vajdasága nevű tartománynak. A tartomány megszűnése után Nagybecskerek települést Torontál vármegye területéhez csatolták, annak székhelyévé tették. 1867 után az Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül pedig a Magyar Királyság része volt. Az 1910-es népszámlálás szerint akkor a településnek 26 006 lakosa volt, ebből 9148 magyar, 8934 szerb, 6811 német, 456 szlovák és 339 román nemzetiségű volt. Az I. világháború után a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) szerbiai részéhez csatolták. 1918 és 1929 között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929-1941 között a Dunai Bánság része volt. 1941 és 1944 között német megszállás alatt ált, az Autonóm Bánság része volt. 1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. 1992 és 2003 között a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság része volt (ami Szerbia és Montenegró szövetségi köztársasága volt) majd 2003-2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt. 2006-ban az államszövetség felbomlott, Nagybecskerek pedig a független Szerbia része lett.

[szerkesztés] Neve

A város szerb elnevezését egy Žarko Zrenjanin nevű Nagybecskereken született partizán hősről kapta, aki a II. világháború ideje alatt a vajdasági kommunisták és partizán harcosok vezetője volt.

[szerkesztés] Vallás

Nagybecskerek magyar lakosságának túlnyomó többsége katolikus, s a város egyben a Nagybecskereki Egyházmegye székhelye is. Reformátusok is élnek a vidéken, s a gyülekezetnek van is egy impozáns temploma a városban, a Béga folyó partján.

A szerbek és a románok rendszerint a Szerb Ortodox Egyház, illetve a Román Ortodox Egyház tagjai.

A bánsági szlovákok többnyire az Evangélikus Egyházhoz tartoznak.

[szerkesztés] Látnivalók

  • A Városháza, amelyet 1820-ban készítettek el
  • A Katedrális, amelyet 1864-1868 között építettek
  • A Kis-híd, amelyet 1904-ben építettek, a város legöregebb hídja

[szerkesztés] Testvérvárosok