Puritanizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A puritanizmus a kálvini reformáció alapján álló végigviteléért küzdő vallási és politikai mozgalom volt a 16-17. századi Angliában. Híveit puritánoknak nevezzük.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelmi háttér

A 16. századi reformáció okozta „társadalmi, vallási földrengés” nem hagyta érintetlenül Angliát sem. VIII. Henrik (1491-1547) idejében az Angol Egyház elszakadt a Római Katolikus Egyháztól és a reformáció menekültjei hozták magukkal az új gondolatokat, vallási nézeteket, melyek a 17.századi Anglia Tudor-ház utáni, Olver Cromwell vezette polgárháború időszakában, az 1640-es években érlelődtek meg. Ez a százéves érlelődés véres utódlási, hatalmi harcok és vallási üldöztetések története, mely VIII. Henrik hat felesége közül a harmadiktól (Lady Jane Seymour) született egyetlen fia, VI. Edward (1537-1553) (Érdekesség: a tizenötéves korában elhunyt VI. Edward király szolgált alapul Mark Twain Koldus és Királyfi című történetének) idején történő döntő lépéssel folytatódott, minek során az addig római katolikus angol egyház a később Anglikánnak nevezett protestáns egyházzá alakult. VI. Edward korai halálát követően, féltestvére I. Mary (1516-1558), aki VIII. Henry első feleségének Catherine of Aragonnak öt gyermeke közül az egyetlen túlélő volt, igyekezett visszaállítani a római katolikusságot, aminek során 1555-ben számos protestáns vezetőt kivégeztetett. Ezért ragadt rá a „Véres Mária” név, bár félnővére I. Erzsébet vetélkedhetett volna vele az ő katolikus üldözésével. Mary halála után 1558-ban került trónra I. Erzsébet (1533-1603), Boleyn Anna egyetlen túlélő gyermeke. Kivételesen szerencsés uralkodása következtében minden idők legnépszerűbb uralkodója lett és a 2002-es BBC listán a hetedik „Legnagyobb Brit”-helyét foglalta el, bár Sir Walter Raleigh úgy vélekedett róla, hogy „Ő Méltósága mindent felekben végzett” - látszólagos határozatlanságára utalva. I. Erzsébet 1581-ben Anjou és Alençon nagyhercege, François, jegyese lett, de két dolog jött közbe: François angliai látogatása során kiderült, hogy ő jobban szerette a férfiakat mint a nőket és ráadásul 1584-ban Franciországban meg is halt, így Erzsébet jegyességét felmondta(!?). I. Erzsébet, a „Szűz Királynő” emlékét őrzik Virginia és West Virginia államok nevei is Amerikában. Uralkodását minden tekintetben nagy körültekintés jellemezte, így érdemjelek, méltóságok és Királyi Okiratok adományozása területén is. Ő alapította 1592-ben a Trinity College-ot Dublinban és 1600-ban a híres (hírhedt?) Brit Kelet-India-Vállalatot is. I. Erzsébet korát az angol történelem virágkorának tekintik, ekkor élt William Shakespeare, Francis Drake, Francis Bacon, Sir Walter Raleigh.


[szerkesztés] A puritanizmus kialakulása

I. Erzsébet uralkodása elején 1599-ben a parlament két törvényt hozott: a „Felsőbbség” megerősítette az angol egyház Rómától való függetlenségét, és az „Egység” lerögzítette az angol egyház jövőbeni formáját. A puritanizmus, azaz erkölcsi szigor, e két törvénnyel való elégedetlenségből nőtt ki, mivel a radikálisabb protestánsok azokat a „Pápaság”-nak való beadásnak vélték. Míg az európai protestáns mozgalmak hajtóereje hittani alapokon állt és szervezetileg, gyakorlataiban teljesen elvált a katolikus egyházszervezet modelljétől, addig az angol reformáció az egyházat teljes egészében a monarchia vezetése alá vonta és így legtöbb gyakorlatát megőrizte, ami a puritánok szemében a hittanok politikai alárendeltségét jelentette. A „Véres Mária” üldöztetései miatt sokan Európába menekültek, ahol közeli kapcsolatba kerültek a kálvinistákkal és lutheránusokkal, így alakult ki az a középút, amit Erzsébet képviselt. A puritánok egyetértettek a kálvinistákkal abban, hogy a pogány civilizációkkal (különösen Rómával) való kapcsolatok és a királyok, pápák visszaélései az egyház megromlásához vezetett, s mindkét fél úgy látta, hogy az egyházi gyakorlatokat bibliai alapokon át kell szervezni „meg kell tisztítani az egyházat”, és megosztották azt a nézetet is, hogy a papság a hívők összességéből áll, de az egyházi hatalom szervezését illetően nézeteik jelentősen eltértek. A puritánok kifogásolták a templomok dísztárgyait (freskókat és szobrokat), a miseruhákat, karingeket, orgonát és a térdhajtást bálványozásnak tekintették és azokat keményen „pápai pompa és rongyok”-ként bírálták. Elveikkel összeegyeztethetetlennek vélték az egyházi bíróságokat és egészében elvetették a „Véres Mária” imádságos könyvét (Book of Common Prayers), s azt, hogy az abban leírt szertartási rendet a törvény erejével kell betartatni. Ezek az eltökélt álláspontok a puritanizmust egy kifejezetten ellenzéki mozgalommá változtatták. Puritánok már 1570-ben próbálták az angol egyházat presbiteriánus vagy gyülekezeti modell szerint átszervezni. Presbiteriánus modell a papsági hierarchiát a közösség által megválasztott köztiszteletben álló igehirdetőkkel (ún. „vénekkel”, vagy „egyházi szolgákkal”) helyettesítette, a gyülekezeti modell pedig minden hierarchiát elutasított és a közösség minden tagját Isten papjaként ismert el. Az angol egyház püspökei által létrehozott, a hierarchikus egyházi rend egységesítését biztosító imádságos könyv tehát a puritánok panaszainak célja lett. Ez Erzsébet korában is sok gondot okozott, míg a királynő utasítására Richard Hooker megírta a „Az Egyház Igazgatásának Törvényeiről” című munkáját, melyben a vallási dogmák hiánya által okozott káosz helyett egy különlegesen felszentelt szabályrendszert javasolt. E gondolkodási mód idővel az Anglikán Egyház alapjait képezte. E radikális változást igénylőket a túlsúlyban lévő angol egyház angol-katolikus része az „egyházi megtisztulási” rögeszméjük miatt „puritánok”-nak csúfolták.

[szerkesztés] A puritánok hitelvei

A puritanizmus központi hittétele, Istennek az emberi ügyek fölötti legfelsőbb tekintélyének elvén alapult, aminek lényege az egyházi vezetők és hagyományok helyett, az egyház bibliai alapokon való vezetésére vonatkozott. Például azt vallották, hogy az egyházi istentiszteletet kizárólag a Szentírás világos utasításai alapján kell szabályozni. Míg ellenzőik sok istentiszteleti gyakorlatot hagyománytiszteleti alapokon védtek, addig a puritánok azokat ősiségüktől és általánosságuktól függetlenül bálványimádásnak tekintették. A puritán reformok az igehirdetésre helyezett félreérthetetlen hangsúly mellett a szertartások és díszítések minimalizálásában nyilvánult meg. Az istentiszteleti és egyházigazgatási változások mellett a puritánok azt is kiemelték, hogy Isten kegyelme az egyént át kell hogy formálja. Szerintük minden egyes személyben, akin Isten megkönyörül, ki kell alakulnia a Krisztusban való megbocsátatás bizonyosságának, az arra való érdemtelenségnek az érzése, ami az egyént hálával tölti el és ez a hála egy bensőleg alázatos és engedelmes életvitelben nyilvánul meg. Emellett hittek a bibliaolvasás szükségében („napi kenyér”), a személyi erkölcsösségben, a tömegek művelésében és felvilágosításában, az egyszerű papi ruhákban, az egyszerű egyházi szertartásokban, a templomok dísztelenségében, a babona ellenzésében (szerintük a katolikusok ’átlényegülés’ tana csak egyszerű babona), az egyházi rangrendszer eltörlésében és abban, hogy az uralkodónak nem szabad az egyházban semmilyen tisztséget betöltenie. Legtöbbjük úgy érezte, hogy a királyok isteni joga nem több mint egy eretnekség, aminek I. Károly ) uralkodása idején nagy jelentősége lett. (A királyt Cromwell végeztette ki 1649-ben).

Cromwell nevéhez fűződik az abszolút monarchia eltörlése és az angol Nemzetközösség - a korabeli Európában szinte példa nélküli parlamentális köztársaság - megalapítása. E próbálkozása ugyan nem tekinthető sok szempontból teljes sikernek, hiszen 1653-ban feloszlatta a parlamentet és katonai diktátorrá vált, majd 1657-ben királyságot elutasítva Védelmező Úrnak „koronáztatta” magát. Mindezen tökéletlenségek ellenére, Cromwell polgárháborúja alapvető változásokat hozott a Nyugati Civilizáció alakításában. Nevéhez fűződik többek között a hivatásos tisztek vezette hadsereg felállítása (Új Model Sereg), az angol monarchia abszolút hatalmának megtörése, a parlamentáris demokrácia megalapítása, a Puritánok, Anabaptisták és az Elkülönülők üldöztetésének megszüntetése és szabad vallásgyakorlatuk biztosítása. Érdekesség a 17. századi angol viszonyokról:…három évvel Cromwell halála után, II. Károly 1661-ben, Cromwellt árulónak minősítette és az árulóknak fenntartott „vonszolás és felnégyelés” általi kivégzésre ítélte: az elítéltet nyakánál fogva felakasztották, de mielőtt meghalt volna, nemiszervét és kivágott beleit az elítélt szeme láttára elégették, a halál beállta után a holttestet lefejezték, négyrészre vágták és a részeket városkapuk fölé szögelték. Cromwell fejét a Westminster Abbey előtti póznán tartották 1685-ig, majd adták-vették, amíg 1960-ban a cambridge-i Sidney Sussex College vitrinjében talált „végső” nyugalomra… I. James, (1566-1625) nevéhez fűződik az első angol bibliafordítás "King James"-ről elnevezett "Jogosított Változat" (Authorized Version) 1611-ben, amely az "Átdolgozott Hiteles Változat" (Revised Standard Version) megjelenéséig (1952) az angol nyelvterületen általánosan használt Biblia volt. (Magyar történelmi referencia: 1590-ben vált teljessé a mindmáig legismertebb magyar nyelvű bibliafordítás, Károli Gáspár "Vizsolyi Bibliá”-ja ~ Más: Ez a kor volt a három részre szakadt Magyarország kora: Nyugaton a Habsburg királyok, II. Ferdinánd (1619-1637) és III. Ferdinánd (1637-1657) uralkodtak, középen a törökök, Erdélyben pedig a fejedelmek)

[szerkesztés] Mai szóhasználat

A modern nyelvhasználatban a „Puritán” szót keresetlen lebecsülő kifejezésként használják olyanokra, akiknek szigorú nézeteik vannak a nemi erkölcsökről, helytelenítik a szórakozást, vagy hitüket másokra akarják erőszakolni. E tulajdonságok egyike sem volt az angliai Puritánok jellegzetessége, azaz erkölcsi nézeteik és önmegtartoztató hajlamaik a korabeli más protestáns angol reformátorok, vagy hitüket megtűrni képes angolok nézeteivel egyező volt – legalábbis Angliában, így ez a népszerű képzet inkább a gyarmati Amerika puritánjaira lehetne jellemzőbb, akik társadalmi kísérletezése a Kálvinista teokrácia formájában nyilvánult meg. A 17. századi szóhasználatban a „puritán” szó a mai „fundamentalista” kifejezésnek felel jobban meg, mivel az is inkább egy mozgalom volt, mint egy felekezet. Ez a kálvinista hitelméleti mozgalom vezetett többek között a presbiteriánus egyház megalakulásához is és a 17. század óta a kifejezést csupán a már kialakult felekezetek vagy azokról leszakadt mozgalmak ellenfeleire használták.

[szerkesztés] Lásd még

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.