Rooibos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rooibos

Rendszertan
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Angiospermatophyta)
Osztály: Magnoliopsida
Rend: Fabales
Család: Fabaceae
Nemzetség: Aspalathus
Faj: A. linearis
Binominális név
Aspalathus linearis


A rooibos, más nevén vörös tea egy dél-afrikai cserje (rooibos, tudományos nevén Aspalathus linearis) zsenge hajtásaiból készül. Főzetét az ottani lakosság évszázadok óta issza kedvező élettani hatásai és finom íze miatt. Neve afrikánsz nyelven „vörös bokrot” jelent.

Nyugat-Európában a kilencvenes évek közepétől kezdve rohamosan terjed a fogyasztása, mert élvezeti teaként a modern életmód kitűnő kiegészítőjének bizonyult. Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja az élettani öregedést. Reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatása van.

Annak ellenére, hogy a főzetét gyakran használják bébik „megnyugtatására” az 1990-es években az egyik nagy dél-afrikai egyetem kutatásai azt mutatták ki, hogy károsíthatja a két év alatti gyermekek bélrendszerének fejlődését.[forrás?] A kutatási anyagot az egyik Rooibos teát gyártó cég megvásárolta és így nem került széles körű publikálásra. A bélre gyakorolt hatásait felnőtteknél is észlelhetjük: túlzott fogyasztása esetén (6 vagy több csésze naponta) gyengétől közepesig terjedő fájdalmat okoz a bélrendszerben.

Jellegzetes, frissítő íze a fekete teáénál édesebb. Mélyvörös színű.