Scipio-kör

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Scipio-kör, irodalmi és filozófiai társaság, Cornelius Scipio Aemilianus baráti köre a Kr. e. II. századi Rómában. A kör szélesebb összefüggésbe illeszkedik be. A Kr. e II. század elején a római terjeszkedés a görög világban erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy a görög műveltség elterjedjen Rómában. A politikai vezetőréteg politikusai általában barátai és pártfogói voltak a görög kultúrának és általában a görögségnek is (így Cornelius Scipio Africanus, Hannibal legyőzője, Quinctius Flamininus, Fulvius Nobilitor, Aemilius Paulus), s ugyanakkor pártfogói a fellendülő római irodalomnak is. Az előkelő körökben egyre inkább a görög kultúra eszményeihez igazodtak, teret nyert a sokoldalú görög nevelés alkalmazása, kihívva ezzel a konzervatívok (Idősebb Cato) erőteljes ellentmondását is.

Ebben az áramlatban a század közepén jelentős szerepet játszott a Scipio-nemzetség, leginkább Cornelius Scipio Aemilianus (Kr. e. 185 - Kr. e. 129), aki évtizedeken át a római állam vitathatatlanul első politikusaként és hadvezéreként működött. Barátaival együtt a kor nem egy költőjének (Terentius, Lucilius) nyújtott támogatást. A kifinomult irodalmi, s ezen túlmenően: életstílus, amely nagymértékben táplálkozott a görög irodalmi minták (főleg az újkomédia) életfelfogásából és életábrázolásából, e körben vált rómaivá. A görög hatás elmélyülésében és megerősödésében személyes kapcsolatok is fontos szerepet játszottak, mindenekelőtt Polübiosz, a neves történetíró -aki az achaiai szövetség túszaként tizenöt évet töltött Rómában- szoros barátsága az ifjú Scipióval. Polübiosz krónikájában a római történelmet a világtörténet egységébe illesztette mintegy annak egyesítőjeként, céljaként, ezzel igazolva a római hódítást. A római államot a „vegyes alkotmány" mintaképeként ábrázolva egyben magyarázatot is adott erejére és sikereire.

A görög eszmék hatása a görög filozófia befogadásában teljesedett ki. A század első felének hol érdeklődő, hol elutasító reakciói után a rodoszi görög, a sztoikus filozófus, Panaitiosz (Kr. e. 180 - Kr. e 100) bekapcsolódása Scipio baráti körébe döntő fordulatot hozott. Rómában írt műve -„Az államról"- erőteljesen befolyásolta sok római politikus gondolkodását. Bár ez a mű elveszett, római folytatói, mindenekelőtt Cicero műveiből rekonstruálhatóak főbb gondolatai. Panaitiosz folytatta Polübiosz gondolatát a „res publica mixta" (vegyes álalmforma) előnyös voltáról, de - a sztoa szellemiségére hivatkozva- erkölcsileg elmélyíti az állampolgár és a vezető kötelességeinek felfogását. Nála a hódítók joga átalakul a vezetők kötelességévé: a politikai hatalom, az állam végső célja az alattvalók jóléte.


[szerkesztés] Forrás

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.