London tömegközlekedése

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

London közlekedését, beleértve a földalatti, a DLR, a buszok és villamosok üzemeltetését, a folyami hajózás, a taxik, az utak és kerékpár utak felügyeletét a közvetlenül a Nagy-Londoni Polgármesteri Hivatalnak (Mayor of London) alárendelt Transport for London (TfL) vállalat irányítja.

A tömegközlekedés a világ egyik legkorszerűbb fizetési rendszerét, az Oyster márkanévvel jelölt chipkártyás rendszert használja, habár még léteznek hagyományos papíralapú jegyek is. A viteldíjak világviszonylatban elég magasak, de még mindig a leggazdaságosabb közlekedési mód a város belső területein. A díjszabás itt található: [1]. Londonba látogatók figyelmébe: A tömegközlekedésben nem adnak kedvezményt sem magyar, sem nemzetközi diákigazolványra. 16 év alattiak ingyen utazhatnak a buszokon és 14 év alattiak jogosultak gyerekjegyet venni a Földalattin, de 14 év felett, vagy ha vitatható a gyerek kora, elvileg kérhetnek igazolványt az ellenőrzéskor vagy felszállásor. A papír alapú jegyek 2006-tól lényegesen drágábbak mint az Oyster-t használók viteldíjai, 1 hetes londoni tartózkodásnaál már megfontolandó egy Oyster Card kiváltása, ez 3 GBP letét ellenében a Földalatti jegypénztárainál lehetséges. Az Oyster a feltöltőkártya elvén működik, először fel kell tölteni egy összeggel és az utazásokkor ebből vonja le a rendszer a viteldíjakat. Egy napon belüli többszöri utazás után, ha a viteldíajak összege elérte az érintett zónákra, közlekedési eszközökre és napszakokra vonatkozó napijegy árát, nem vonódik le további összeg (Daily price capping).

A földalatti kora hajnaltól éjfélig jár, a buszok nagyrésze szintén, de számos vonalon vannak éjszakai buszok is.

A TfL az olipiai játékok előkészületei kapcsán mintegy 7 milliárd fontot (kb. 2600 milliárd Ft-ot) fog a tömegközlekedés fejlesztésére költeni. Habár a Olimpia jelentős katalizátora a fejlesztésnek, azok nagyrésze amúgy is szükségszerű lenne, tekintve hogy a közlekedés, főként a Földalatti gyakran zsúfolt és megbízhatatlan, a felszíni közlekedést pedig dugók lassítják.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földalatti

London underground
Nagyít
London underground

Londonban volt a világ első földalatti vasútja, a város legfontosabb és leghatékonyabb közlekedési eszköze az Underground, népszerűbb nevén The Tube (A Cső). A londoni földalatti vasúti közlekedési vállalat (London Underground Ltd.) 12 vonalon, 408 km-es pályán üzemeltet helyi járatokat, amelyből kb. 167 km van a föld alatt. A rendszerben 275 állomás van, s csúcsidőben 459 vonat közlekedik. Naponta mintegy 3 millió utas használja. A hálózat térképe itt található: [2] (A térkép sematikus, nem méretarányos. Csak az útvonalak és az átszállási lehetőségek tekintetében pontos. Egyes távolságok lehetnek sokkal nagyobbak vagy kisebbek is, mint az a térképből következne.)

A vonalakat egyedi névvel és jellegzetes színnel jelölik. A hálózatot hat (plusz a Metropolitan vonalon 4 további) koncentrikus zónára osztották, az 1-es zóna London központja, innen kifelé emelkednek a számok. A viteldíjakat az érintett zónák alapján számítják, ha valaki nem Oyster-t használ, akkor előre meg kell vennie a jegyet a teljes tervezett távra. Az átszálláskor nem kell új jegyet érvényesíteni, csak a be- és a kiszállás helye (zónája) számít a jegy áránál. Hétkönap reggel 9.30-ig drágábbak a jegyek, mint napközben vagy hétvégén.

Londonba látogatók figyelmébe ajánljuk, hogy a londoniak nem ismerik a Metró vagy Subway elnevezést, ha valaki ezekhez kér útbaigazítást, akkor vélhetően újságoshoz vagy egy szendvics-gyorsétteremhez irányítják.

[szerkesztés] Buszok

Londoni buszok
Nagyít
Londoni buszok

A londoni piros emeletes buszok a városkép elengedhetetlen részei, azokról a világ minden táján Londonra asszociálnak. A mintegy 500 vonalat a TfL-lel szerződésben álló magántársaságok üzemeltetik, számos előírás köti őket az egységes szolgáltatás érdekében, pl. előírás, hogy pirosnak kell lennie a buszoknak valamint azonos díjszabási és utaskezelési feltételeket kell kínálniuk.

A klasszikus, hátsó peronos Routemaster-ek az 50-es évektől jártak, a menetrendszerinti forgalomból 2005 végén vonták ki őket, már csak két „történelmi útvonalon”, a 15-ös egy szakaszán (Tower Hill-Trafalgar Sq.) és a 9-es vonalán a Royal Albert Hall és az Aldwych közt, napközben közlekednek, elsősorban a turisták kedvéért. A váltást egyébként sokfelől nagy ellenkezés fogadta, a helyettük beállított egyszintes, modern csuklós buszokat nem csak a hagyományok miatt nem fogadták örömmel, hanem mert sokkal kevesebb rajtuk az ülőhely. Igaz viszont, hogy környezetkímélőbbek és kerekesszékkel vagy babakocsival is használhatóak, valamint nem igényelnek külön kalauzt.

Számos vonal a nap 24 órájában közlekedik, illetve vannak csak éjszaka üzemelő vonalak is, ezek N jelzést viselnek a szám előtt. A viteldíj 2001 óta éjjel-nappal egységes, előtte az éjszakai járatok drágábbak voltak.

[szerkesztés] Docklands Light Railway

A DLR egy szerelvénye a Canary Wharf-nál
Nagyít
A DLR egy szerelvénye a Canary Wharf-nál

A Docklands Light Railway vagy röviden DLR Kelet-Londonban közlekedő korszerű városi vasút, többnyire magasvasútként, több méterrel a felszín felett halad, csak egyik nyugati végállomásánál, a Bank állomásnál és a Temze alatti alagútban vezet a pálya a föld alá. A DLR független a Földalattitól, bár szerepel annak általánosan elterjedt térképén és a megfelelő zónákra érvényes jegyek érvényesek DLR-en is.

A 80-as években megindult kelet-londoni fejlesztések során kezdték építeni, a forgalom 1987-ben indult meg. Jelenleg is bővítik, legújabb szakaszát 2005 végén adták át, 4 új megállója révén többek között immár a London City Airport-hoz is vezet gyorsvasúti összeköttetés. Jelenleg összesen 31 km-nyi pályán, öt vonalon járnak vonatok. A különböző vonalakat nem jelölik külön színnel, számmal vagy névvel, mindössze a cél végállomás nevét írják ki.

A DLR különlegessége, hogy a kocsikban nincs vezető, azokat egy központi irányító rendszer vezérli. Azonban minden vonaton utazik egy kalauz (asszisztens), aki az ajtók záródását kontrollálja, szükség esetén tájékoztatja az utasokat, felügyeli a vonat rendjét és ellenőrzheti a jegyeket. A vezérlőrendszer esetleges meghibásodása esetén ők át tudják venni a kocsik irányítását is.

[szerkesztés] Vasút

London életében kiemelten fontos a vasúti közlekedés, hiszen több millióan laknak a város külső agglomerációjában, akik naponta járnak be London központjába dolgozni. A Temzétől délre sokkal ritkább a Földalatti hálózat, mint az északi oldalon, így ott a belső területeken is sokan napi szinten használják a vonatokat. A legnagyobb pályaudvarok a Blackfriars, Cannon Street, Charing Cross, Euston, Fenchurch Street, Kings Cross, Liverpool Street, London Bridge, Marylebone, Paddington, St. Pancras, Victoria és a Waterloo. A Fenchurch Street kivételével valamennyi csatlakozi a Földalatti hálózathoz is. A legforgalmasabb állomások a London Bridge évi 80 millió utassal, a Waterloo 68 millió, a King's Cross 49 millió és a Liverpool Street 39 millió utassal.

[szerkesztés] Repülőtéri expresszek

Három repülőteret, a Heathrow-t, a Stansted-et és a Gatwick-et köti össze London belvárosával nagysebességű közvetlen vonat. A Heathrow Express-t nem a vasút, hanem a reptér (BAA) üzemelteti. Végállomása a Paddington pályaudvaron van, a Heathrow-n két helyen áll meg, az 1-es, 2-es és 3-as terminálok közösen használnak egy megállót illetve a 4-es terminálnak van külön megállója. Ezen kívül a vonat sehol nem áll meg, a menetidő az 1-3 terminálra 15 perc, a 4-esre 22 perc Paddingtonból. A vonat negyed óránként jár, reggel 5 és éjfél között. A sebességnek ára van, egy út 14 GBP-ba kerül, első osztályon 23 GBP.

(Összehasonlításképpen a Földalatti Piccadilly vonalán kevesebb mint 4 fontért tehetjük meg ugyanezt az utazást, igaz az több mint egy óra.) A Stansted Express éjjel-nappal jár, 30 illetve 15 percenként. Végállomása a Liverpool Street, ezen kívül Tottenham Hale-ben áll meg, ahol Földalatti és busz csatlakozások vannak É, ÉNY-Londonba és a West End-re. A teljes távon a menetidő 45 perc. A Gatwick Express a londoni Victoria pályaudvarról indul, más megállója nincs, a menetidő 30 perc, negyed óránként jár éjjel-nappal, a viteldíj itt is 14 font (2006 márciusában). Mivel a vonal kihasználtsága alacsony volt, 2006 februárjában úgy határoztak, hogy a vonalon további megállókat beiktatva, bevonják azt az egyébként nagyon zsúfolt London-Brighton fővonal forgalmába, a változás időpontja azonban még nem végleges. Luton repterének nincs közvetlen vasúti összeköttetése a belvárossal de Luton Parkway állomásra ingyenes buszjárattal (Luton Airport Express) el lehet jutni, onnan pedig a King's Cross pályaudvarra, mintegy 35 perc alatt.

Más nyelveken