II. Alexiosz trapezunti császár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Alexiosz (1297 - 1330. május 3.) Nagy Komnénosz, trapezunti császár, II. János fia, II. Andronikosz bizánci császár unokaöccse.
János halálakor úgy tűnt, hogy a Trapezunti Császárság végleg bizánci befolyás alá kerül. Alexiosz édesanyját, Eudokiát és öccsét, Mihályt ugyanis János akarata szerint Konstantinápolyba, II. Andronikosz védnöksége alá helyezték, és a fiatal II. Alexiosz is Andronikosz császár gyámsága alá került. Ez sem az időközben trapezunti honleánnyá váló Eudokia özvegy császárnénak, sem Alexiosznak, akik mindketten összefogtak a bizánci császár ellen, aki egy udvari méltóság lányához akarta adni a kis ország uralkodóját, hogy még szorosabbá tegye az ellenőrzést.
Andronikosz tudtán kívül Alexiosz feleségül vett egy kaukázusi hercegnőt. A bizánci császár hiába hivatkozott arra, hogy ő Alexiosz gyámja, és hiába kérte az egyháziak segítségét. Miután a pártiárka és a szinódus is megtagadta a házasság felbontását, Andronikosz vereséget szenvedett. Húga, Eudokia 1301-ben hazatért Trapezuntba, ahol a következő évben elhunyt.
1302-ben II. Alexiosz nekigyűrkőzött, hogy lerázza magáról a török függést. Még abban az évben tönkreverte a birodalma második legnagyobb városát, Kerazuntot ostromló török hadakat, vezérüket pedig fogságba ejtette.
A genovaiak helyzete jóval bonyolultabb volt, hiszen már a 13. század közepén letelepedtek a Fekete-tenger mellékén, ahol kereskedelemmel foglalkoztak. Konstantinápoly melletti telepük, Galata 1261-ben császári mentességeket nyert VIII. Mihálytól. A Trapezunt melletti Daphnousz külváros lakói hasonló mentességeket követeltek, ám Alexiosz nem volt hajlandó ilyesmit adni nekik, így egyre erőszakosabbá váltak. A konfliktus fegyveres harccá fajult 1306-ban, amikor a testületileg távozni óhajtó, de vámot kifizetni nem akaró genovaiakra rátámadt a császári katonaság. Az eset hírére a genovaiak felgyújtották Daphnouszt, ám a tűzvészben 12 áruval megrakott hajójuk is odaveszett. A két fél végül kiegyezett 1314-ben, de a viták csak nem csitultak. 1316-ban a léha Alexiosz egyik kegyence annyira megsértett egy Megollo Lercari nevezetű genovait, hogy az hazatérve flottát szerzett, amivel végigdúlta Trapezunt partjait. Végül a bocsánatkérés mellett elérte, hogy a genovaiak némi kártérítés fejében elfoglalhassák maguknak a kikötő egy részét, saját fürdőt és konzulátust hozhassanak létre, és egy erődítményt is kaptak a tengerparton.
1319-ben Alexiosz a velenceiekkel is szerződést kötött, telepeket biztosítva számukra. Ugyanebben az évben a szinopei muszlim kalózok felgyújtották Trapezunt legszebb városrészeit, 1323-ban pedig genovai gályákat prédáltak fel. A tőlük való félelem diktálta, hogy Alexiosz új falat emeltetett a nyugati külvárosok védelmére.
1329-ben XXII. János pápa levélben kérte Alexioszt, hogy térjen a római katolikus egyház hűségére, azonban erre már nem volt mód: 1330-ban Alexiosz elhunyt. Hatalmas temetési ünnepséget rendeztek a számára, érdemeit pedig az országalapító I. Alexioszéihoz hasonlították.
| Elődje: II. János |
Trapezunti császár 1297–1330 |
Utódja: III. Andronikosz |


Based on work by