Friedrich Murnau
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az utolsó ember
A korábban itt olvasható tartalom valószínűleg jogsértő volt, ezért eltávolítottuk.
Ez a szócikk szerepel a Szerzői jogok valószínű megsértése összesítő lapon.
A szócikket újraírhatod a Friedrich Murnau/Új lapon; de kérjük, hogy ezt a figyelmeztető lapot ne szerkeszd!
A korábban itt olvasható szöveg megegyezett az interneten vagy más módon elérhető alábbi forrással vagy forrásokkal, és nem állapítható meg, hogy a szöveg idemásolását a szerző engedélyezte-e:
A szócikk eredeti készítőjének: Ha van engedélyed a szöveg GNU Szabad Dokumentációs Licenc alatti publikálásához, vagy ha te vagy a szerzői jogok tulajdonosa, akkor kérjük, ezt jelezd a vitalapon és a Szerzői jogok valószínű megsértése lapon is.
Ha nem rendelkezel engedéllyel, akkor a lapot újraírhatod saját készítésű tartalommal ezen az átmeneti lapon, vagy hagyhatod a törlését, ami nagyjából a listázástól számított 7–14 napon belül történik meg. Ha az átmeneti lap addig elkészül (legalább egy elfogadható csonk szintjén), akkor a szócikk szövegébe az fog bekerülni. Segíthet az is, ha bárki felveszi a kapcsolatot a tulajdonossal, és engedélyt kér tőle az ezen a lapon való közzétételhez. (Kérjük, hogy a jogsértő tartalmat ne másold be az átmeneti lapra, mert az csak az átmeneti lap törléséhez vezet.)
Amíg ez az üzenet itt olvasható, addig az eredeti tartalom még elérhető a laptörténetben.
Fontos tudni, hogy közkincsnek nem minősülő anyagok közzétételét, amelyek szerzői jogaival vagy publikálási engedélyével nem rendelkezel, a szerzői jogi törvény tiltja, valamint a Wikipédia irányelvek sem engedik meg. Azok, akik ismételten megsértik mások szerzői jogait, szerkesztési joguktól ideiglenesen eltilthatóak. Kétség esetén saját alkotásod felküldésével biztosítható az, hogy ne legyenek problémák a szerzői engedéllyel.
Köszönjük.
Az utolsó ember 1924-ben készült német film. A kammerspielnek (kamarajáték) nevezett filmművészeti irányzat legjobb alkotása. Tekintettel arra, hogy kritikai és történelmi szemmel nézve a film éppen mint egy művészeti irányzat legjobbja mutatja fel kiváló képességeit, szükséges magát a kammerspielt is megvizsgálni.
A kammerspiel a fantasztikus kalandorfilmbe és monumentalitásba hajló expresszionizmus irányzatának tudatos reakciójaként jelentkezett. Éppen azt próbálta adni, ami az expresszionizmusból egyre inkább kimaradt, a lelki folyamatok filmszerű ábrázolását. Igaz, hogy az expresszionizmusnak annak idején - a Dr Caligari című filmben - hasonló célkitűzéssel indult, de a háborús elzártság következtében ennek csak sajátos - mondhatni grafikai - megoldását tudta adni. S bár ez sem volt teljesen eredménytelen, a húszas évek elejének tapasztalatcsere lehetőségei és próbálkozásai új lehetőségeket teremtettek. A kammerspiel kialakulására nagy mértékben hatott a német avantgardizmus és különösen a francia avantgarde impresszionista szakasza, amely célul a film művészi fokra emelését tűzte ki.
A kammerspiel kezdeményezője valójában Lupu Pick volt, aki nem annyira a strindbergi kamaradrámákhoz tért vissza, mint inkább a reinhardti felfogásnak engedett. Reinhardt egyik célkitűzése ugyanis éppen az volt, hogy egy szűkkörű közönség számára a lelki mozzanatok intim kifejezését adja. Lupu Pick kötöttségei azonban az expresszionizmushoz - főleg forgatókönyvírója, Carl Mayer miatt - olyan nagyok voltak, hogy nem tudta kifejleszteni az új irányt. Ezt Murnau tette meg, aki már expresszionista műveiben (pl. Vámpír) is hangsúlyozta az érzelmek kifejezését. Murnaura előbb expresszionizmus, majd a svéd iskola hatott. Az impresszionizmus mellett ezek a hatások érződtek Az utolsó emberen is.
Az utolsó ember adekvát, de nem kompromisszum-mentes tükröződése volt a korabeli német társadalmi valóságnak.
Németország szabotálja a békeszerződésben megállapított jóvátételt, ezért Franciaország 1923-ban megszállta a Ruhr-vidéket. A német burzsoázia "passzív ellenállással" válaszolt. Beszűntették a termelést, elbocsátották a munkásokat. Az inflációval, munkanélküliséggel terhelt szituációban forradalmi megmozdulások keletkeztek. Három helyen munkáskormány jött létre. Erre az Antant összefogott a német burzsoáziával, és leverte a munkás megmozdulásokat. Németországban tehát a film készülése idején a bukott forradalom utáni apátia és létbizonytalanság uralkodott.
Az utolsó emberben ennek a hangulatnak megfelelő érzelmi élmény tükröződik. A lecsúszás és a bukás keserűsége, az ellene való lázadás erőtlenségének és téves irányának szánalmassága, majd az álom csillogó kontrasztja, és végül a lelepleződés szégyene nyomorúsága.
Az utolsó ember pszichológiai kifejezési eszközzé avatta a gépmozgást. Karl Freund, a kor egyik legkiválóbb operatőrje liftből és kerékpárról fényképezett a kívánt hatás elérése érdekében, de még megfelelő technikai eszközök hiányában. Gépmozgás természetesen már régen volt, sőt azt művészi feladatok megoldására is felhasználták, de Az utolsó emberben ez tudatosan és rendszerezve jelentkezik és így ér el jelentős eredményeket.
Az impresszionista hatás különösen az álomjeleneten és az utolsó ember, az exportás megszégyenülésének képsorán érződik. Az álomjelenet víziószerű megvilágítását és gépmozgását jól egészíti ki az egyébként nehézkes mozgású Jannings lebegése és szökelllése. A megszégyenülés jelenetében a nevető, majd összefolyó arcok mutatják a lelki hatás mélységét.
Az utolsó embernek igen nagy hatása volt a továbbiakban a kammerspielre, sőt hatott a kialakuló német naturalista filmre is.
Rendkívüli érdeme Az utolsó embernek, hogy nem úgy fordult szembe az expresszionizmussal, hogy elvetette annak minden eredményét, hanem sajátosan felhasználta azokat, különösen a belsők megvilágításában. Így kapott például a portási és szolgai poszt a fény felhasználásában is teljesen két külön tónust és érzelmi telítettséget.
Érdemes megemlíteni, hogy a formai elemek tartalmat kifejező szintézise annyira sikerült volt, hogy a film felíratok nélkül tudta közvetíteni meséjét, minek következtében több film történész mint az abszolút film sajátos esetét emlegeti.
A kammerspiel és különösen Az utolsó ember fontos és időszerű feladatot oldott meg a maga idejében. Mintegy csúcsát képezte az avantgarde elvont törekvéseinek, felhasználta eredményeiket arra, hogy segítségükkel valóban a film sajátos eszközeivel produkálja az esztétikai lényeget. A lélektani folyamatok - érzések, gondolati reakciók, stb. - felszínrehozásának eredménye nem elsősorban kísérleti jellegű volt, azon keresztül társadalmi tartalom nyilatkozott meg, s ugyanakkor nem tett engedményt a színházi jellegű reprodukció irányában. Nem véletlen, hogy ezen az alapon tudott a német film kitörni az új, a realista eredmények felé, hiszen Az utolsó ember olyan feladatok megoldását jelentette, aminek előtte még csak részleteit oldották meg.


Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).