Pompeius Trogus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pompeius Trogus (Kb. Kr. e. I. század - Kr. u. I. század) Római történetíró
Az Alpokon túli Galliából származott, s nagyapja Pompeiustól kapta meg a római polgárjogot. Az Augustus korabeli történetírásnak egészen egyedülálló alakja volt, aki 44 könyvből álló „Historiae Philippicae" (Történelem Philipposz óta) című művében szembefordult az addigi, jobbára Róma-centrikus annalista hagyománnyal. A Justinus kivonatából ismert munka olyan egyetemes történelem volt, amely a legendás babiloni Ninustól kezdve adta elő a népek történetét, beleértve a keleti birodalmakat is. A szerző azt kívánta érzékeltetni, hogyan kapcsolódtak össze a különféle civilizációk Philipposz és Nagy Sándor államában. E felfogás alapján nyerte el címét is a mű, amely egészen Augustusig haladt tárgyalásában. Justinus nyomán feltételezhető, hogy a munka stílusa választékos, de világos volt, s hogy a szerző nem kedvelte a fiktív beszédeket. Ponros forrásait nem ismerjük, de egyesek görög előzményekre gyanakszanak, így Timagenészre, vagy a kardiai Hieronümoszra. Az artemitai Apollodórosz művének felhasználásával írhatta meg a párthusok történetét bemutató 40-41. könyvet. Készített egy könyvet az állatok életéről is, amely Arisztotelészen alapulhatott.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)


Based on work by