Földesúri jog
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Földesúri jog a németországi protestantizmus küzdelmeiben kifejlődött jogi elv: Akié a föld, azé a vallás is (Cujus regio, ejus religio).
Ezt az úgynevezett földesúri jogot még inkább kifejtette és megerősítette az ágostai vallási békét létrehozó ágostai birodalmi gyűlés (1555), ahol törvényileg kimondatott, hogy a fejedelmek szabadon választhatnak a katolikus és az ágostai hitvallás között, az alattvalók pedig tartoznak a fejedelem vallását követni, ha pedig nem akarnák követni, becsületük, javaik és szabadságuk veszélyeztetése nélkül szabadon kiköltözködhetnek azon tartományból. Ezen földesúri jogból fejlődött ki a német protestáns fejedelmeknek cézár-pápasága, vagyis az egyház kormányzatában élvezett korlátlan hatalmuk, melynek, vagy más néven az u. n. területi rendszernek Thomasius lipcsei nagyhirü jogász lépett fel később fővédelmezőjeként.
Magyarországon az egyházi téren az 1681-ki soproni országggyiilés XXV. törvénycikkelye tette emlékezetessé a földesúri jogot, kimondatván azon törvénycikkben, hogy a protestánsok szabadon gyakorolhatják vallásukat az országban, de a földesurak jogainak épségben tartása mellett (salvo tamen jure dominorum terrestrium); de hogy ezen földesúri jog alatt mi értendő, azt a törvény nem fejtette ki, így azután több mint félszázadon keresztül egyes túlbuzgó katolikus földesurak ezen záradékra támaszkodva követtek el olyakat, melyeket a protestánsok erőszakoskodásnak tekintettek.
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Irodalom
- Révész Imre: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában (Theol. Szaklap, 1912.).

