Szókratész Szkholasztikosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szókratész Szkholasztikosz (görög melléknév: tudós), Sókratés, Socrates (Konstantinápoly, Kr. u. 380 - ?, Kr. u. 443 után) Görög író


II. Theodosius alatt ügyvédként működött. Hét könyvben írta meg a Kr. u. 305 és 439 közötti időszak eseményeit felölelő „Ekklésziasztiké hisztoria" (Egyháztörténet) című művét. Miután újabb forrásokat fedezett fel, 438 és 443 között elkészítette műve második kiadását, ránk ez a változat maradt. A világi források közül egy számunkra elveszett konstantinápolyi krónikára, s részben Eutropiusra, az egyházi eseményeknél Rufinus Tyranniusra, Nagy Szent Atanázra és számos dokumentumra, valamint a szájhagyományra és saját visszaemlékezéseire támaszkodott. Caesariai Euszebiosz tudatos követője volt, a szónokiasságot mellőzve nagy súlyt helyezett a pontosságra és a megbízhatóságra. Alapvetően ortodox alapállása ellenére is igyekezett elfogulatlanul ábrázolni kora dogmatikai viszálykodásait, nyitott volt a pogány kultúra irányában is. Felfogása szerint az isteni gondviselés úgy irányítja a földi történéseket, hogy bizonyos összhang van az államban, az egyházban és a természetben végbemenő események között. A jámbor uralkodóról festett képe a legkiválóbb minta lett a középkor keresztény királyai számára.


[szerkesztés] Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)