David Hume

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy Britannia
XVIII. század
Név: David Hume
Született: 1711, Április 26, Edinburgh, Skócia
Meghalt: 1776, Augusztus 25,Edinburgh, Skócia
Iskola/irányzat: Empirizmus
Érdeklődés: Metafizika, Episztemológia, Politika, Etika, Politikafilozófia, Esztétika, Vallásfilozófia
Fontosabb nézetei: Az ok-okozat közötti relációk, Benyomások és ideák
Befolyásolta: Adam Smith, Adam Ferguson, Kant, Arthur Schopenhauer, Bentham, James Madison, Alexander Hamilton, Comte, William James, Darwin, Russell, T. H. Huxley, J. S. Mill, Einstein, Ayer, J. L. Mackie
Hatással voltak rá: Locke, Berkeley, Hutcheson, Newton


David Hume (Skócia, Edinburgh, 1711. április 26, - Skócia, Edinburgh, 1776. augusztus 25) skót filozófus és történész.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Edinburghban született, itt végzi tanulmányai nagy részét: jogot hallgatott, de emellett irodalommal és filozófiával is foglalkozott. Tanulmányait Franciaországban folytatja Reimsban majd La Fleche-ba utazik. Miután sikertelenül pályázza meg a glasgow-i egyetemi katedrát, diplomáciai állást vállal Bécsben és Torinoban. 1752-ben,miután újból elutasítják egyetemi pályázatát, az edinburghi (ügyvédi) könyvtár õrévé nevezik ki. 1763-tól a párizsi brit követségen dolgozott, s a felvilágosodás központjában, a párizsi szalonokban filozófiája nagy népszerûségnek örvendett. Itt ismerkedett meg Jean-Jacques Rousseauval is, akinek Angliába szökését is segítette. Élete utolsó évében megírja önéletrajzát, "Saját életem" címmel.

[szerkesztés] Művei

Már 14-15 éves korában felötlött benne az a terv, hogy az emberi természetrõl filozófiai értekezést ír.
1739-ben meg is jelennek az "Értekezés az emberi természetrõl" c. mûvének elsõ kötetei, azonban nem arattak nagy sikert.
1748-ban jelenttette meg a "Tanulmány az emberi értelemrõl" c. írását, amely Kantot "felébresztette a dogmatikus szendergésébõl".
1752-ben megírja az "Anglia történetét hat kötetben"-t.

Fõbb mûvei: Értekezés az emberi természetrõl, Tanulmány az emberi értelemrõl, Tanulmány az erkölcsök alapelveirõl, Párbeszéd a természetes vallásról.

[szerkesztés] Filozófiája

Locke és Berkeley bölcseletébõl kiindulva alapvetõ céljának az empirikus vizsgálati módszer bevezetését tartotta. Ismereteink egyedüli forrásaként ily módon csak a perceptiot, az érzékelést fogadta el.

Az emberi szellem észleleteit ideákra és benyomásokra osztja. Külömbségüket az teszi, hogy mennyire elevenen bukkanak fel a szellemben, hatolnak az elménkbe.
Azok az észleletek amelyek a legerősebben bukkanak fel, azok a benyomások. Ilyen pl. az emóció, a szenvedély.
Az ideák azok a halvány képmások, amelyek az elménkben a benyomásokból keletkeznek.
Alvás közben és lázas állapotban azonban, az ideák megközelítik a benyomásokat, de olyan is leehtséges, hogy a benyomások oly halványan jelenkeznek, hogy nem tudjuk megkülömböztetni az ideáktól.
A benyomások először az érzékekre gyakorolnak hatást, majd amikor a szellem másolatot ebből ideának nevezzük.
Benyomásokra kétféle úton tehetünk szert:

  • érzékelés által
  • reflexió által (az emlékezet, képzelőerő útján nyert ideák).

Az emlékezetben tárolt ideákat a képzelőerő képes megváltoztatni, hasonlóságokat és különbségeket fedez fel az ideák között. Hume azt a kapcsolatot keresi, aminek segítségével az egyik idea maga után vonja a másikat: három minőséget sorol fel ami kapocs lehet: hasonlóság, érintkezés és az ok-okozati kapcsolat. Ezek teremtenek asszociácíót az ideák között.

[szerkesztés] Erkölcsfilozófiája

A cselekvések dicséretes vagy elítélendő jellege nem vezethető vissza ésszerűségünkre vagy ésszerűtlenségünkre.

Az ész sem előidézni, sem megakadályozni nem képes semmiféle cselekedetet; erre csak a személyek képesek. S mivel az ész a szenvedélyek fölött nem gyakorol befolyást, így a cselekvés erkölcsi szabályozása nem származhat az észből.

Az indítékok és cselekvések között szükségszerű kapcsolat van. Tehát az akarat nem szabad.

Az emberi cselekedet a különböző erejű motívumok eredője.
Nem lehet erkölcsileg jó egy cselekedet, pusztán azért, hogy erkölcsös jellegére való tekintettel hajtották végre.
A kötelességtudat nem lehet az erkölcsileg jó cselekvés forrása.
Az erkölcsi megkülönböztetések nem az ész itéletei, hanem érzéseket fejeznek ki.

A "kell" és a "nem szabad" szavakat tartalmazó kijelentések nem lehet levezetni tényállításokból; az erkölcsi minőségek nem pusztán tárgyak közötti revelációkon alapulnak.
Az erkölcs végső alapja az emberi természet.

[szerkesztés] A hume-i okságfogalom

Hume a verifikacionizmus elődje, azaz szerinte csak azok a kijelentések értelmesek, amelyek igazsága tapasztalati úton ellenőrizhető.
hume szerint az okság metafizikai fogalma megköveteli, hogy két jelenség között szükségszerű kapcsolatot tételezzünk fel. Ez a szükségszerűség pedig csak egy dolgot jelenthet: akkor mondhatjuk, hogy két jelenség szükségszerű kapcsolatban áll egymással, ha az egyik jelenséget nem tudjuk elképzelni vagy felfogni a másik nélkül. Azaz, az ok sohasem állhat fenn okozat nélkül, egy okozatnak pedig szükségképpen rendelkeznie kell okkal, mert önmagát nem hozhatja létre semmi sem. Az oknak mindemellett korábban kell létrejönnie, mint az okozatnak, hogy azt létrehozhassa.

Hume első tézise az oksággal kapcsolatban, hogy a dolgok közti oksági viszony nem minden esetben figyelhető meg, hiszen feltevése szerint "nem léphetünk túl azon, ami közvetlenül megjelenik érzékeinknek". Azonban a kauzalitási viszonyt magát, nem láthatom. Tehát az oksági relációkról alkotott feltevéseink nem tekinthetők empirikus tudásnak.
Hume szerint a jelenségek között fennálló valódi oksági viszonyt nem minden esetben képes feltárni az emberi elme és így elemző reflexió helyett a megszokásra épülve következtet. Így sok esetben a helyes következtetés helyett téves okot tulajdonít az okozatnak és fordítva, hiszen gyakran a valódi okok rejtve maradnak. Ez az ember ítéleteit nagy befolyásolja és tévútra viszi. A megszokás ugyanis olyan feltevésekből indul ki, mint például "minden tapasztalatból eredő következtetés abból a feltevésből indul ki, hogy a jövő a múlthoz fog hasonlítani". Így például a megszokásunkon alapul az a feltevés, hogy egy ellökött biliárdgolyó mozgásba hozza az útjába kerülő másik golyót is.

[szerkesztés] Bibliográfia

  • Huoranszki Ferenc: Modern Metafizika; Osiris Kiadó, Budapest 2001 (A humei okságfogalom; pp. 86)

[szerkesztés] Lásd még