Bartók: I. hegedű-zongora szonáta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

1921 késő őszén írta és Arányi Jellynek ajánlotta Bartók Béla Első hegedűszonátáját (Op. 21, Sz. 75, BB 84), amelyet 1922 márciusában Londonban maga mutatott be a hegedűművésznővel. (A mű ősbemutatója egy hónappal korábban, Bécsben zajlott le.)

Diákéveiben már kísérletezett e műfajjal, sőt, 1904-ben Hubay Jenővel be is mutatott egy szonátát, utóbb azonban nem vállalt közösséget ezzel a művével, és az 1921-ben írt darabot elnevezte Első szonátának. (A korai szonáta néhány évvel ezelőtt Denijs Dille gondozásában megjelent.)

„Le lehetne ezeket a témákat simítani, és akkor egészen dalszerűvé válnának. De itt sikítaniuk kell, legalábbis zokogniuk. Rendkívüli, egzaltált lelkiállapotot tükröz a zene. Mire az érzelmek hullámverésén át is újból meg újból elénk tűnő lehajló, súlyos gesztus-motívumban felismernénk a legfontosabb melodikus elemet, újabb hullám sodor tova, s csak egy táncos, majd hajszás fokozás végén, már az expozíció túlsó oldalán hull hamvába a szenvedély...” — írja Kroó Győrgy (Bartók kalauz, 1971, 37. o.)

Tételek:

  1. Allegro appassionato
  2. Adagio
  3. Allegro

[szerkesztés] Autográf anyagok

  • Vázlatok: Fekete zsebkönyv (Bartók Archívum, Budapest: BH206) fol. 24v–27r.
  • Fogalmazvány (Bartók Péter gyűjteménye: 51VPS1)
  • Kézírásos játszópéldány (hegedűszólammal), Ziegler Márta másolata Bartók javításaival, „op. 21” jelzéssel (Bartók Archívum, Budapest: 1987)
  • Másolat (hegedűszólammal), Márta másolata írása Bartók javításaival, az Universal Edition 7247 elsőkiadás (1923) metszőpéldánya (Bartók Archívum, Budapest: 51VPFC2 és VFC2).
  • Az UE elsőkiadás javított példánya (hegedűszólammal; Bartók Archívum, Budapest: 51VPFC1 és VFC1).