Poszeidipposz (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Poszeidipposz, Poseidippos, Posidippus (Pella, Kr. e. IV és III. század fordulója - Pella, Kr. e. III. század) Görög költő


Athénban folytatott filozófiai tanulmányokat, majd Alexandriába került és Aszklépiadész irodalmi körének tagja lett. Élete alkonyán visszatért szülőföldjére.

A kora hellenisztikus kisköltészet jellegzetes képviselője volt. Elégiákat is írt, de ezek közül csak egy öregkori alkotása maradt fenn papiruszon, ez a lírai típusú hellenisztikus elégia eddig egyetlen fennmaradt bizonysága. Jelentőségét csillogóan szellemes, az ellentétpárokra épülő, kihegyezett epigrammáinak köszönheti, amelyeket főképp az Anthologia Graeca őrzött meg. A Ptolemaioszok új fővárosának neves építményeit leíró, egyes személyeket kigúnyoló, a szerelem mulandóságát ironikusan kifejező kisversein túl főképp azok a gondolati epigrammák érdemelnek figyelmet, amelyek tűnő játéknak tekintik az életet annak minden gondjával együtt. Egy epigrammája:

Látogató, ha időz Phüthiasznál, itt se vagyok már;
ám ha magába hever, Zeuszra, elő a leányt!
mondd neki jelszóm: részegen is, rablók sora közt is
átvergődtem, mert bátor Erósz vezetett.


[szerkesztés] Források

  • Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980)