Mozart: Divertimento No. 2
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Wolfgang Amadeus Mozart No. 2-es divertimentója B-dúrban íródott, Köchel-jegyzékszáma 137 (125b).
A mű három tételes, tételei a következőek:
- Andante
- Allegro di molto
- Allegro assai
Az előzőtől ez a divertimento annyiban tér el, hogy benne ezúttal az olasz hatás kerül túlsúlyra. Lassú kezdés után két egymást követő gyors tétele éppúgy olaszos, mint a három tétel azonos hangneme.
Számos rövid témára épül, a hangszerek között az I. és II. hegedű viszi a főszerepet; a második tétel egyenesen a számukra íródott. A darab legjelentősebb tétele a harmadik, rövid, szonátaformájú tétel, amelynek zenei anyagát a négy hangszer között arányosan osztja el Mozart. Feltűnik ebben a fináléban az a vígoperai hang, ami a későbbi hangszeres művek egyik fő karakterisztikuma.
| Wolfgang Amadeus Mozart divertimentói |
|---|
|
D-dúr, K. 136 (125a) | B-dúr, K. 137 (125b) | F-dúr, K. 138 (125c) | D-dúr, K. 205 (173a) | F-dúr, K. 247 | D-dúr, K. 251 | F-dúr, K. 253 | B-dúr, K. 270 | B-dúr, K. 287 (271b) | D-dúr, K. 334 (320b) |

