Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dionüsziosz Halikarnasszeusz, (Kr. e. I. század - Kr. e. 8 körül) Görög szónok


Kr. e. 30 és Kr. e. 8 között Rómában retorikát oktatott, szoros kapcsolatban állt a szenátus több tagjával. Legjelentősebbek retorikai és esztétikai írásai, melyek gondolatmenete több ponton rokonságot mutat Cicero szónoklatelméleti műveivel, feltehetően közös forrásaik miatt. Szónoki rendszere platonikus és iszokratészi elemekből épült fel, stilisztikai szempontból az atticizmus szószólója volt. Legfontosabb műve a „Peri szüntheszeósz onomatón" (A szavak elrendezése), amelyben prózaíróknak adott gyakorlati tanácsokat a költői fordulatok használatáról. Hangsúlyozta a beszéd és a költemény hatásának tudatos megtervezéséhez szükséges eszközök közt a szavak kiválasztásának és elrendezésének fontosságát. A mű értékét növeli, hogy számos költői és prózai példát idéz. A 3 részből álló „Peri mimészeósz" (Az utánzásról) című műve csak töredékesen maradt fenn. „Peri tész Démosztheneusz lexeusz" (Démoszthenész stílusa) című művének a kezdete csonka, ebben csodálattal beszél az athéni szónokról, és mindenki mást mögé helyez. A „Peri tu Thukükidu kharaktérosz" (Thukükidész jelleme) az iszokratészi szónoki művészet szempontjából jellemzi a történetírót. Három fennmaradt levelében Platón, Thuküdidész és Démoszthenész stílusáról értekezik. Töredékesem maradt fenn a „Peri tón arkhaión rhétorón hüpomnématiszmoi" (Értekezések a régi szónokokról) című műve is, ebben híres szónokok, többek közt Lüsziasz, Iszokratész, Démoszthenész és Aiszkhinész művészetét méltatja. Ugyan neve alatt maradt fenn, de nem az ő műve a „Tekhné rhétoriké" (Szónoki mesterség) című tanulmánygyűjtemény.

Kr. e. 7-ben jelentette meg történeti művét, „Rhómaiké arkhaiologia" (Római őstörténet) címmel. E mű a város alapításától az első pun háborúig terjedő időszakot fogja át. Az eredetileg 20 részből álló mű 1-10. része teljesen, a 11. töredékesen maradt fenn, a többi elveszett, s csak Kónsztantinosz Porphürogennétosz, illetve egy milánói kézirat kivonataiból ismerjük. Forrása az újabb annalikus történetírás, amelybe Marcus Terentius Varro kutatásait is beledolgozta. Művében Rómát görög alapításúnak tünteti fel.


[szerkesztés] Források

  • Pecz: Ókori Lexikon