User:Serinde/Sumo
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A sumo vagy szumó (相撲 sumō) egy japán eredetű küzdősport. Kevés közös vonása van a hagyományos birkózással, eredete és a használt technikák alapján a legközelebb talán a cselgáncshoz és az aikidohoz áll[1]. A küzdelmek során két rikishi csap össze egy kör alakú küzdőtéren (dohyo).
A japánok harcművészetnek és nemzeti sportjuknak tekintik és úgy tartják, hogy a szamurájok hagyományai a sumoban élnek tovább. Nem meglepő, hogy mind a mai napig nagyon sok szertartás és rituálé kapcsolódik hozzá, mint például a küzdelmek előtti sószórás, amely a shinto vallásban a megtisztulás jelképe vagy a rituális tánc, amelynek során a birkózó egy kamival küzd.
Harcművészetekben szokatlan módon a versenyzőknek minden versenyen meg kell küzdniük elért rangjukért és egy negatív eredménnyel (make-koshival) záródó torna a kivívott pozíció elvesztését vonja maga után. Ezért a versenyzők egész pályafutásuk alatt nagy stressznek vannak kitéve, ami, a nagy súly okozta betegségekkel együtt magyarázza viszonylag alacsony átlagéletkorukat. Az automatikus visszasorolás csak a két legmagasabb rang, az ozeki és a yokozuna esetén nem történik meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A sumo története
A legtöbb küzdősporthoz hasonlóan a sumo eredete is az írott történelem kezdete előtti időkbe vezethető vissza. Egy japán legenda szerint a japán nép fennmaradását is egy sumomeccsnek köszönheti, mely során Takemikazucsi viharisten legyőzte a rivális törzs vezetőjét[2]. Eredetileg valószínűleg termékenységi szertartások része volt és az istenek szórakoztatását, jószándékuk elnyerését szolgálta. Annyi bizonyos, hogy már a legkorábbi, a 8. századból fenmaradt japán nyelvű szövegekben[3] is említik Sumai néven, ekkoriban vezették be a császári szertartások közé. Ez az ősi sport még nagyon távol állt a mai kifinomult, ceremoniális sumotól, kevés szabálya volt és a küzdelem gyakran halálos kimenetelű volt.
A 1192-ben kezdődő Kamakura periódusban katonai diktatúra vette át az irányítást Japán felett, amely a sumot a harcosok képzésének részeként kezelte (később a szamurájok ebből fejlesztették ki a ju-jitsut[2].) A 16. század végére a sumo mindinkább a nép szórakoztatására szolgált és egyre népszerűbbé vált[4]. A Tokugava-sógunátus idején alakult ki a kör alakú küzdőtér (korábban nem korlátozták a rendelkezésre álló területet) és a jelentős díjak ill. a társadalmi felemelkedés lehetőség miatt egyre többen vettek részt a versenyeken. A hivatásos versenyzők csoportokat alakítottak, felkészülésüket elősegítendő. Ők főként gazdátlan szamurájok (roninok) voltak. Amelyikük megnyerte valamelyik földesúrt patrónusnak, annak hosszú távon biztosított volt a megélhetése. A ranglistákon rendszerint nem is a rikishik születési helyét, hanem uruk nevét tüntették fel.
A modern sumo legtöbb jellegzetessége ebben az időszakban alakult ki és a 18. század végétől rendszeresen évi két hivatalos bashot (tornát) rendeztek[5]. 1761-től a sportág professzionális változatát, a "népi", majd amatőr sumotól való elkülönítés miatt ozumo névvel illették. A Meidzsi-restauráció idején a sumo, mint a régi, elvetendő korszak egyik jelképe elvesztette támogatói, majdnem betiltották. A birkozói klubbok átalakultak, a versenyzők megélhetés nélkül maradtak. Nagy átalakítások kezdődtek, számos szabályt újraírtak, 1873-tól nők számára is engedélyezték a tornák látogatását. [6] Végül 1885-ben a császár ismét megtekintett egy bemutató tornát, ezzel hivatalosan is elismerte a sportág létjogosultságát és biztosította támogatásáról.
A 20. századtól kezdődően a sport népszerűsítésére számos küföldi utat szerveztek, az 1907-ben az Egyesült Államokba látogató delegációt Theodore Roosevelt elnök is fogadta. A sumo lendületét a II. világháború megtörte, 5 évig nem rendeztek hivatalos tornákat.[5] 1947-től ismét több komoly átalakításokat hajtottak végre a szabályrendszerben valamivel demokratikusabbá téve azt. [1949]]-ben 10-ről 15-re nőtt a tornánkénti mérkőzések száma és 1957-ig hatra emelték a hon-bashok számát.[7]
1953-ban kezdődött a meccsek televíziós közvetítése, amely azon túl, hogy egyer többek számára tette lehetővé a tornák követését a népszerűségét is megnövelte.
Bár nem japán származású rikihik már hosszú ideje feltűntek a sumoban, ők főként a Japánnal hagyományosan szoros kultutális kapcsolatban álló országokból jöttek, mint Kína, Korea vagy Tajvan. Az első nem ázsiai versenyző a hawaii Jesse Kuhaulua volt, aki 1964-ben lépett először a dohyoba Takamiyama néven[8]. Az első nem japán származású birkózó, aki elérte az ozumo legmagasabb rangját a szintén hawaii származású Akebono Taro lett, akit 1993-ban avattak yokozunává.
[szerkesztés] A sumo szabályai
A sumo mérkőzés szabályai nagyon egyszerűek. A kör alakú küzdőtéren belül két versenyző csap össze a gyoji (döntőbíró) jelzésére és a cél, hogy vagy kiszorítsák az ellenfelet a körből, vagy arra kényszerítsék, hogy a talpán kívül valamelyik másik testrésze is hozzáérjen a földhöz. Aki hamarabb kilép vagy hamarabb földre esik veszít, míg a másik elkönyvelhet magának egy pontot és megkapja nyerésért járó pénzdíjat illetve az adott mérkőzésre a különböző szponzorok által felajánlott nyereményeket.
A meccsek maguk rendszerint rövidek, sokszor csak néhány másodpercig tartanak. Tilos ököllel ütni, gyomrot vagy mellet megrúgni, az ellenfél haját tépni vagy szemét nyomni; ezekért azonnali leléptetés jár. A győztes személyének megállapítása és kihirdetése a gyoji feladata.
[szerkesztés] A mérkőzés menete
[szerkesztés] A professzionális sumo
[szerkesztés] A tornák
[szerkesztés] Az amatőr sumo
[szerkesztés] Források
- ↑ Martial arts full
- ↑ 2,0 2,1 Origin of Sumo
- ↑ A 712-ben írt Régi Dolgok Krónikája megemlíti az isteni mérkőzést, a 720-as Japán Krónika pedig egy Izumo-beli, Nomi-no Sukune nevű fazekasról ír, aki 23-ban a császár parancsára megmérkőzött egy hírhedt verekedővel és egy gyomrára mért ütéssel megölte. Ezzel Sukune vált a sumo atyjává. DIP
- ↑ Oda Nobunaga felhívására 1578-ban már több, mint 1500 versenyző vett részt a hadúr palotájában zajló tornán. Sumo FAQ
- ↑ 5,0 5,1 A szumo története
- ↑ A dohyot mind a mai napig nem érintheti meg nő, mert a hagyományos felfogás szerint tisztátalanná tenné a megszentelt terültet. Ezért Fusae Ota, Oszaka és egyben Japán első női kormányzója minden évben kénytelen helyettest küldeni maga helyett a torna győztesének járó Kormányzói Kupa átadására, mivel a szövetség nem engedélyezi számára a küzdőtérre való belépést. IHT
- ↑ Sumotalk.com
- ↑ Journeythroughjapan.org
- http://www.scgroup.com/sumo/faq/
- http://www.banzuke.com/banzuke/BanzukeIndex.html
- http://www.szumo.hu/cikkek/fightingspirit.html A szumo nemzetköziesedése
- http://sumo.goo.ne.jp/eng/ozumo_joho_kyoku/shiru/kiso_chishiki/beginners_guide/index.html A Japán Sumoszövetség honlapja
- http://www.szumo.hu/shitsu/index.html Statisztikák
- http://library.thinkquest.org/29486/video.html
- http://japan.twinisles.com/culture/c017.php

