Ampringen János Gáspár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ampringen János Gáspár (Johann Kaspar II von Ampringen), (1619 - 1684) a német lovagrend nagymestere, magyar kormányzó.

Ampringen Magyarország történetében gyászos szerepet játszott kalandor. I. Lipót őt, minden magyar törvény lábbal tiprásával, 1673. február 27-én Magyarország kormányzójává nevezte ki teljhatalommal és mellé négy magyar és négy osztrákból álló tanácsot rendelt.

A tanács osztrák tagjai: gróf Pötting Sebestyén, Spankau tábornok, Erhard és Hoffmann tanárok, míg a magyar tagjai: Szelepcsényi érsek, Forgách Ádám országbiró, Majthényi János királyi személynök és Kollonich Lipót kamaraelnök. A kormányzó Magyarországot mint fegyverrel mehódított tartományt igazgatta és annak érdekében, hogy magát a császári udvar előtt nélkülözhetetlennek tüntesse fel, mindig újabb "összeesküvéseket" fedezett fel, amelyeknek állítólagos részeseit embertelen kínzásokban részesítette. A tömeges kivégzések napirenden voltak, az új kormányzó által fölállított eretneknyomozó törvényszékek a protestánsokat, a hadi törvényszékek pedig a vagyonos hazafiakat üldözték. Ezek a gaztettek a nemzetet két táborra osztották, amelyek egymást kurucnak és labancnak csúfolták. A protestánsok templomait elszedegették, papjaikat, híveiket karóba húzták, kerékbe törették az osztrák tábornokok és várkapitányok.

Dacára az 1670-ben kiadott általános amnesztialevélnek, a Wesselényi-féle összeesküvésben cinkosként feltüntetett papokat és lelkészeket összefogdosták, és Ampringenaz ún. Pozsonyi vértörvényszék ítéletei nyomán közülük mintegy hetvenet Triesztbe és Nápolyba hurcoltatott gályarabságra, többek közt Harsányit és Séllyeit, akik közül az annyi sanyarúság után még életben maradt harmincat Reuter Mihály, holland tengernagy váltotta ki a fogságból.

Ampringen nyolc évig viselte kormányzói hivatalát s ezalatt Magyarországnak különösen tiszai részét dúlások, öldöklések, kegyetlenségek és égbekiáltó gonoszságok színterévé változtatta. A tatárjárás óta nem dúlták így fel ezt a vidéket, mint Lipót zsoldosai; közöttük a legembertelenebbek Kobb, Spankau, Strasoldo voltak. Ezrekre megy az ártatlanul legyilkoltak száma, Kobb egyedül a kassai főtéren hatvankét magyar nemest végeztetett ki.

Ez az állapot kényszerítette végre az alig 21 éves Thököly Imre grófot a nemzet szabadságának, az igazságnak s az ártatlanok ügyének védelmére. Pénzei ezért viselték a "pro libertate et justitia" köriratot. Ampringent végre, miután Thököly győzelmesen hadakozott az egész országot már-már meghódította, Lipót fölmentette gyászosan gyakorolt kormányzói tiszte alul, visszaállította az eltörölt nádori hivatalt 1681-ben és Eszterházy Pált nevezte ki nádorrá. Ampringen azután Franciaországba menekült a közgyűlölet elől, mely őt Magyarországban és Ausztriában egyaránt üldözte. Később Szilézia kormányzója lett, de ezt a hivatalát bekövetkezett halála miatt alig három évig viselhette.

A Magyar Királyság kormányzói (1446 – 1849)
Hunyadi János | Szilágyi Mihály | Lodovico Gritti | Ampringen János Gáspár | Kossuth Lajos
A Magyar Köztársaság elnöke (1918 – 1919)
Károlyi Mihály
A Magyar Királyság államfői (1920 – 1945)
Horthy Miklós | Szálasi Ferenc
A Magyar Köztársaság elnökei (1946 – 1949)
Tildy Zoltán | Szakasits Árpád
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökei (1949 – 1989)
Szakasits Árpád | Rónai Sándor | Dobi István | Losonczi Pál | Németh Károly | Straub F. Brunó
A Magyar Köztársaság elnökei (1989 – )
Szűrös Mátyás | Göncz Árpád | Mádl Ferenc | Sólyom László


Államfők listája
Más nyelveken