Házityúk

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Házityúk
Státusz: háziasított
Egy Bantam-kakas
Egy Bantam-kakas
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Nem: Gallus
Faj: G. gallus
Alfaj: G. g. domesticus
Tudományos név
Gallus gallus domesticus

A házityúk, 1-2 hetes koráig: csibe, ivaréretséget megelőzően: csirke vagy jérce, ivarérett him nemű egyede: kakas, ivarérett nőnemű egyede: tyúk (Gallus gallus domesticus). Háziasított madárfaj, mely a háztáji baromfik legelterjedtebb tagja, néha még magát a baromfi szót is használják a csirkék megnevezésére.


Mind húsát, mind tojásait előszeretettel fogyasztják az emberek.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Háziasítás

[szerkesztés] Eredete

A házityúk háziasításával kapcsolatban két, egymásnak részben ellentmondó elmélet létezik.

A korábbi elmélet szerint a házityúk monofiletikus származású, tehát egyetlen őstől származik. Ezek szerint a házityúk őse a bankiva tyúk, amely Elő- és Hátsó-Indiában, valamint Indonézia legtöbb szigetén őshonos. Az ezt az elméletet alátámasztó érvek a következők:

  • a bankiva, változékonysága miatt, könnyen képez fajtákat,
  • a házityúk alapszínei felfedezhetők a bankiva színeiben,
  • a hangjuk egyforma,
  • a bankiva - házityúk keresztezések szaporodóképes utódokat eredményeznek.

Az újabb vizsgálatok egyre inkább a házityúk több ősre visszavezethető, polifiletikus származására utalnak. Ezek szerint következő fajok vehettek részt a házityúk kialakulásában:

  • bankiva tyúk vagy vörös dzsungeltyúk (Gallus ferrugineus),
  • ceyloni dzsungeltyúk (Gallus lafayetti),
  • szürke dzsungeltyúk (Gallus sonneratti),
  • jávai dzsungeltyúk (Gallus varius).

A kutatók érvei szerint a házityúk populációjában túl nagy a változatosság ahhoz, hogy ez egyetlen ősre legyen visszavezethető. Ezen kívül a házityúknak vannak olyan tulajdonságai, amelyek a bankivánál hiányoznak (pl. öt lábujj). Könnyű szelídíthetőségét valószínűleg a szürke dzsungeltyúknal köszönheti.

[szerkesztés] Elterjedése

Domesztikációja ásatási leletek alapján a Kr. e. 3. évezredben ment végbe. A babilóniaiak már a Kr. e. 2. évezredben tartottak tyúkot, az asszíroknál a Kr. e. 7. századból vannak róla adatok. Faliképek tanúsága szerint az egyiptomiak már használtak mesterséges keltetőt.

Görögországba perzsa közvetítéssel került. Az ókorban került Európába, az első írásos feljegyzések K. e. 5-4. évszázadból, görög íróktól származnak. Közép-Európába valószínűleg kelta közvetítéssel került.

[szerkesztés] Lásd még