II. Rákóczi Ferenc újratemetése
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Rákóczi Ferenc újratemetésére 1906. október 29-én került sor Kassán, a Szent Erzsébet főszékesegyházban.
A száműzetésben lévő fejedelmet, miután 1735. április 8-án meghalt, kívánságának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették Kostantinápolyban egy akkor jezsuita templomra (később ez a lazarista misszió St. Benoît, azaz Szent Benedek temploma lett.)
A hamvak hazahozása már a reformkorban is előkerült, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba komolyan és még ezután is évtizedek teltek el, mire a gondolat megvalósult.
A hazahozásról látványos parlamenti jelenetben egyezett meg 1904 március 10-én Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke (és ez a hatalmas belpolitikai megosztottság enyhülésének jelképévé lehetett volna, a későbbi fejlemények azonban az ellentétek további mélyülését hozták).
Az Országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait, az uralkodó, Ferenc József császár pedig már másnap szentesítette a döntést.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megemlékezések
Az újratemetés történelmi, szimbolikus jelentőségét mutatja, hogy százéves évfordulóján megemlékezések több hónapos sorozata zajlott a Felvidéken, illetve Magyarországon. Az ünnepségsorozat márciusban Borsiban, a fejedelem szülőhelyén kezdődött [1], áprilisban felavatták a kassai Rákóczi-szobrot, az újratemetés évfordulóján pedig Kassán kezdődtek ünnepségek, amelyre Magyarországról több ezren érkeztek, köztük Sólyom László államfő. [2] Az ünnepségeket megzavarta, hogy magyar autóbuszokat kifosztottak, illetve hogy egyes eseményekre szlovákizmusoktól hemzsegő meghjvókat küldtek ki, amelyekben még a fejedelem nevét is rosszul írták. [3]
Budapesten 2006. október 27-én a Szent István székesegyházban tartottak emlékmisét, a résztvevők egy része ezután a kormány és Gyurcsány Ferenc kormányfő ellen tüntetett a közeli Kossuth téren, amíg az éjszakai órákban ki nem szorították őket a rohamrendőrök.
[szerkesztés] Politikai vonatkozások
A hamvak hazahozásának gondolata először Habsburg-ellenes éllel vetődött fel a magyar függetlenséget óhajtók körében. A kiegyezés után a gondolat tartalma módosult, az újratemetés ekkor is nemzeti követelés volt, de akkor már a Magyarország és az uralkodó közti megváltozott viszonyt is szimbolizálhatta.
Az ötlet Tisza István belpolitikai feszültségekkel terhelt miniszterelnöksége idején került újra elő olyan erővel, hogy végül meg is valósult. A korszakra a magyar függetlenségi törekvések felerősödése, mint ügy körül végletesen kiéleződött belpolitikai feszültség a jellemző. Tisza szorosabbra fűzte volna a kapcsolatokat a Monarchia két állama közt, abban reménykedve, hogy a magyarság számára így tud vezető szerepet kivívni, ellenzéke viszont nagyrészt szimbolikus ügyekben, mint a hadügyi reform, nagzobb önállóságot követelt az országnak.
Az újratemetés, mint a megegyezést szimbolizáló gesztus mindenki számára elfogadható volt. Nem véletlen, hogya Függetlenségi Párt hívei tették meg az első előkészítő lépéseket, Tisza ugyanakkor nem látott presztízsveszteséget okozó politikai tartalmat az ügyben, sőt a saját helyzetét erősítőnek gondolta. Az uralkodó számára pedig ekkorra már megszokottá váltak a magyar nemzeti büszkeség hasonló megnyilvánulásai, a magyar belpolitikai feszültség viszont állandó fejfájást okozott neki, az újratemetést pedig ő is presztízsveszteség nélkül vállalhatta.
Az újratemetés centenáriumára ismét megváltozott az esemény értékelésének politikai tartalma. A Monarchia ekkor már nem létezett, a Felvidék azonban ekkor már hosszú ideje szlovák fennhatóság alatt volt és a kassai helyszín viszont kiváló, politikai ár néküli szimbólumokkal teli politikai alkalmat kínált minden érdekelt félnek. Magyarországnak és a felvidéki kisebbségi magyaroknak az összetartozás demonstrálására, a szélsőséges nacionalisták kormányra kerülése miatt külpolitikai elszigeteltséggel küzdő szlovák vezetés pedig az ünnepségekhez való hozzásjárulásával bizonyíthatta, hogy az Európai Unió megkövetelte megbékélés útján halad.
[szerkesztés] Érdekességek
- A Holland Nemzeti Levéltár az 1956-os forradalom 50. évfordulója és az újratemetési centenárium alkalmából eddig feltáratlan Rákóczi-dokumentumokat adományozott Magyarországnak. [4]


Based on work by