Plágium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel a eredeti szerző jogait sérti.

A plágium gyakorlatilag bűncselekmény, régebben főleg irodalmi művek és zeneművek vonatkozásában merült fel, és voltak belőle híres plágium botrányok vagy ügyek. Manapság az Internet adta lehetőségek a plagizálást a mindennapok gyakori eseményévé tették, hiszen számtalan lehetőség van mások írásainak feltűnés nélküli átvételére, amely törvénytelen eszközzel főleg a különböző oktatási intézmények nem szorgalmas de találékony diákjai élnek.

Ezért számos oktatási intézmény irányelvekben foglal állást arról, hogy mit szabad és mit nem szabad mások írásaiból átvenni, illetve mi a helyes módja mások szellemi termékei beépítésének, felhasználásának.

A plagizálás olyan kiterjedt mértékben folyik világszerte, hogy jelentős perek is zajlanak ebben a témában, sőt szoftvereszközök is születtek a plágium felderítésére, kinyomozására. Ezt a tevékenységet plágium keresésnek nevezik. Több szoftver is létezik a piacon, az egyik neves termék az iskolán kívüli oktatással igen széles értelemben foglalkozó Thomson Corporation cég munkája.

[szerkesztés] Az Iliász-pör

A magyar irodalom történetében az első plágiumper az ún. Iliász-pör volt. Kazinczy szerette volna, ha valaki lefordítja magyarra az Iliászt. Egy Vályi Nagy Ferenc nevű tanító ezt meg is tette. Kazinczy elküldte neki Kölcsey Iliász-fordításának egyes részeit is, és az ezekből összerakott művet adta ki a saját nevén. Kölcsey ezen felháborodott, de Kazinczy nem értette az okát: ő úgy vélte, mindegy, ki a fordította: a szerző Homérosz.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások