Norvég nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Norvég (norsk) | |
|---|---|
| Beszélik: | Norvégia |
| Terület: | Észak-Európa |
| Beszélők száma: | kb. 4,6 millió |
| Helyezés: | az első 100-on kívül esik |
| Nyelvcsalád: | Indoeurópai nyelvcsalád Germán nyelvek |
| Írás: | Latin írás |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: | Norvégia |
| Szabályozza: | Norsk språkråd |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | no (nn, nb) |
| ISO 639-2 | nor (nno, nob) |
| SIL | NRN, NRR |
| Lásd még: Nyelv | |
Nyelvek > Nyelvcsaládok > Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > Északi ág > Norvég nyelv
[szerkesztés] A nyelv
A norvég a germán nyelvek északi ágához, a skandináv nyelvek nyugati ágához tartozik, zömében Norvégiában beszélik.
A skandináv területeken élő északi emberek nyelvéből, az óészakiból (Oldnorse) fejlődött ki. A viking kalandozások idején a mai Norvégia területén élő vikingek északnyugati irányba hajóztak, ők voltak azok, akik létrehozták az első településeket Izlandon, és ők népesítették be Feröert is. Ez utóbbi két terület nyelve tehát a norvéggal együtt a skandináv nyelvek nyugati ágát alkotja.
A norvég nyelv a 14–16. században kezdett átformálódni, ebben az időszakban alakult az óészaki középnorvéggá. A skandináv országok közös történelme miatt azonban a kialakult norvég nyelv nagyban hasonlít a svédre és a dánra.
A modern norvég nyelv két nagy dialektikus ágra bomlik, a két dialektus között tulajdonképpen annyi a különbség, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a nynorsk és a bokmål norvég.
| Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > | |||
| Északi-germán nyelvek: | Nyugati-germán nyelvek: | Keleti-germán nyelvek: | Déli-germán nyelvek: |
| Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki | Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Skót | Angolszász | Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál | Longobárd/Langobárd | Ószász |


Based on work by