Adjekció
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az adjekció (görögül katapleonaszmon, latinul adiectio, jelentése hozzátoldás, bővítés) a retorika egyik stílusalakzatokat létrehozó művelete. Egy új, addig a jelenségegészhez nem tartozó alkotórész, nyelvi elem hozzátoldása az egészhez. A bővítés, a kiegészítés a nyelv valamennyi szintjén érvényesülhet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Esetei
A klasszikus retorikában ennek megfelelően van adjekciós hangalakzat, szóalakzat, mondatalakzat, gondolatalakzat. A neoretorikában: metaplazmus, metaszeméma, metataxis, metalogizmus. A bővítés, hozzátoldás kerülhet a szó vagy mondat elejére (protézis=appozíció), közepére (epentézis), végére (paragogé).
[szerkesztés] Affixáció
Az affixáció a neoretorika szerint az adjekciós metaplazmus egyik esete; valamely affixum hozzátoldásával keletkező hangalakzat.
[szerkesztés] Anadiplózis
Az anadiplózis (görögül anadiplószisz, jelentése kettőzés) a klasszikus retorika ismétlésen alapuló alakzata; a reduplicatio sajátos változata, valamely szövegrész végének ismétlődése a rá következő egység elején; Képlete: (...a || a ...); Például:
- "A magyarok istenére
- Esküszünk,
- Esküszünk, hogy rabok tovább
- Nem leszünk"
- "Mintha mondaná, hogy
- Ki meri? ki hallja?...
- Ki meri? ki hallja? és talán ki bírja...?"
(Arany János: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből);
- "s várost már előbb megúntam
- megúntam völgyet és tetőket"
(Babits Mihály: Spleen);
- "Száz alakban százképpen látlak,
- Látlak Ruthnak és Delilának,
- Látlak mindenkinek."
(Ady Endre: Ruth és Delila);
- "Megjártam a hadak útját,
- Nem tartottam lovam száját,
- Nem tartottam lovam száját,
- Most siratom magam baját."
(Megjártam a hadak útját)
Komplex retorikai eszközként az anadiplózis hangsúlyossá teszi a szöveget, például:
- "(Deák Ferenc fellép egy eszmével)...és ez eszmét nemzetével mégis el tudja fogadtatni, el tudja fogadtatni mind a mellett, hogy az eszme felállításával maga is ellentétbe jő az ő saját múltjával...s ezt a nemzettel mégis el tudta fogadtatni, elfogadtatni, mint üdvöt azt, amiben nemzedékről nemzedékre negyedfél századon át mindég kárhozatot talált: ah kérem ez oly óriási észerőnek, oly értelmi prepotentiának bizonyítványa, amely valóban bámulatot kelt."
(Kossuth Lajos levele Helfy Ignácnak. 1876. február 4.)
Az anadiplózis típusa az epiploké.
[szerkesztés] Anafora
Az anafora (görögül anaphora, jelentése visszahozás):
- Általában a szöveg szintjén érvényesülő jelenség, amely akkor áll fenn, ha a megnyilatkozás valamely eleme egy korábbi nyelvi jelenségre visszautal. Lehet totális (nevek, főnevek ismétlődései, nominalizáció) vagy részleges visszautalás (tematikus jellegű; nem-faj, egész-rész stb. viszonyon alapuló), mint pl. Illyés Gyula verse, az Egy mondat a zsarnokságról
- A stilisztikában az anafora ismétlésen alapuló alakzat, amelyben az ismétlődő nyelvi egység (szó, szintagma, mondatszerkezet) az egymást követő mondatok, verssorok, versszakok, fejezetek elején találhatók. Képlete: (a... || a... || a...); például:
- "Milyen volt szőkesége, nem tudom már...
- Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
- Milyen volt hangja selyme, sem tudom már..."
(Juhász Gyula: Milyen volt...)
- "Neve: szolgálj és ne láss bért.
- Neve: adj pénzt és ne tudd mért,
- Neve: halj meg más javáért,
- Neve szégyen, neve átok:
- Ezzé lett magyar hazátok"
(Vörösmarty Mihály: Országháza)
- "Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek
- Csak azt tudom, hogy mint a gondolat
- Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély
- Csak azt tudom, hogy búsak az utak..."
(Kosztolányi Dezső: Mélyek a kutak)
- "Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába
- én rajtam át oda, hol nincs vigasság
- rajtam a kárhozott nép városába"
(Dante: Isteni színjáték)
- A klasszikus retorikában az anafora ismétlésen alapuló gondolatalakzat; az egymást követő szövegegységek elején álló ismétlés. Például:
- "Isten egy szívnek egy kebelt teremte; így egy embernek egy hazát.(...) Azért kell minden egyes embernek saját hazájaért munkálni; Azért kell szerelme egész erejét hazájára függeszteni; azért kellett a legszebb, rendkívülibb tetteknek csak ily szerelem kútfejéből származhatni. Egész világért, egész emberiségért halni: azt az isten teheté; ember meghal háznépeért, ember meghal hazájaért: haladó szív többet meg nem bír."
- "Köszönjük neki a példaadást arra, milyen emberré kell válnia a magyarnak, s méltó embervoltunkban milyen magyarrá kell továbbfejlődnünk. Köszönjük neki a méltó hazát s a népek hazáját, Európát, melyet úgy szerzett meg, hogy szellemünk határait a végtelenségig terjesztette. Köszönjük neki ezt a nemes hódítást s azt s vigasztaló dicsőséget, hogy volt pillanat, amidőn Európa hazátlanná vált eszméje Magyarországon talált menedéket, az ő szívében."
(Illyés Gyula: Babits Mihály gyászbeszéde).
Az anafora egyik speciális formája az ellipszis, ellentéte: a katafora, változatai: az epibolé, az epanafora.
[szerkesztés] Annomáció
Az annomáció ismétlésen alapuló alakzat, csekélyebb mértékű, részleges megfelelés. Előfordulhat a szótestben (etimologikus szójáték: paronomázia; azonos tövekkel figura etymologica) és a jelentésben. Az előbbi a hangzásbeli megváltozástól a ragok változásán át (polyptoton) az egész szótest megváltozásáig terjedhet. Hangzásbeli összecsengés, például:
- "E siralmot és sírhalmot
- Ki elsőben szerzette
- Kimúlását s számadását
- Gyakorta emlegette."
(Nyéki Vörös Mátyás: Siralom az halandóságról);
- "S a nép, az istenadta nép
- Oly boldog rajta, Sire!
- Kunyhói mind hallgatva, mint
- Megannyi puszta sír."
(Arany János: A walesi bárdok)
[szerkesztés] Cacemphaton
A cacemphaton (görögül kakemphaton, jelentése rosszul hangzó) a klasszikus retorikában hangalakzat, mely két szó közös határán - összeolvasva a záró és kezdő szótagokat - rosszul hangzó (illetlen jelentésű) szót ad. Pl.
- "Bírta szívem' már hű szerelemre,-
- tudhatta, közöttünk nem vala gát"
(Arany János: Tetemre hívás)
A neoretorikában a metaplazmus egyik esete.
[szerkesztés] Concatenatio
- A concatenatio a klasszikus retorikában adjekciós alakzat, az anafora válfaja. Egy szó (szóelem) megismétlődése nem csupán a következő sor elején, hanem a versszöveg további részében, fokozásként, amplifikációként. Pl.:
- "Halljátok, halljátok, ti forgandó egek
- Halljátok, híveim, égbeli seregek,
- Halld meg föld és világ, és világi vizek,
- az én mondásomat, és ti nagy tengerek"
(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem)
- A concatenatio morfológiai adjekciós alakzatként derivatio, amelyben a szótő ismétlődik meg más toldalékokkal, vagy az etimologikus tő ismétlődik. Például:
- "Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdagnövésű szálakat hoz mag nélkül."
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
[szerkesztés] Dierézis
A dierézis (görögül dieresis, latinul divisio, jelentése szétválasztás):
- adjekciós morfológiai alakzat; két hang, például egy diftongus (kettőshangzó) két önálló magánhangzóra alakul át, ill. gyakrabban egy szótaggá válik, gyakran metrikai okokból. Például a teszel helyett tész, leszel helyett lész:
- "Mindenek fölött
- Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
- Következik, hogy ál máshoz se léssz."
- verstani fogalom, sormetszet, amely lehet az ütemet, verslábat kettévágó (cezúra); vagy az ütemet, verslábat érintetlenül hagyó: dierézis.
- "Régi dicsőségünk, || hol késel az || éji homályban?"
(Vörösmarty Mihály: Zalán futása)
Ebben az esetben az első metszet cezúra, a második dierézis.
[szerkesztés] Ectasis
Az ectasis a klasszikus retorikában hangalakzatot létrehozó adjekciós eljárás; magánhangzó megnyújtása egy szótagban. A köznyelvben: pósta, kőrút stb. ejtése; például:
- "Fél zsemlére, pohár téjre
- nagyokat sohajta"
(Arany János: A tudós macskája)
- "Mit tész’, a’ mikoron még az szenvedni tudatlan
- Dolgok is érzékenységet mútatnak hozzá?"
(Baróti Szabó Dávid: Dafnis)
- langy téa beteg idegemnek
(Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal)
[szerkesztés] Epentézis
Az epentézis (latinul epenthesis) adjekciós hangalakzat; egy szóközi új hang betoldása. A köznyelvben is előfordul a szorgalmas helyett szorgalmatos, érzem helyett érezem használatakor; például:
- "Nem is adtam a lelkemet bérbe;
- Négy garajcár úgyse sokat érne."
(Arany János: Nemzetőr-dal)
- "Kárhozattyák ugyan az Holdot ülleni,
- Az Napot javalnák inkább becsülleni..."
(Gyöngyösi István: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága).
[szerkesztés] Epiploké
Az epiploké az anadiplózisnak a szöveg egészén végigvitt fajtája; minden új gondolatsor előtt megismétlődik a korábbi gondolatsor vége. Például:
- "Lefekszem. Óh ágyam,
- Óh, ágyam, tavaly még
- Tavaly még más voltál.
- Más voltál: álom-hely,
- Álom-hely, erő-kút,
- Erő-kút, csók-csárda,
- Csók-csárda, vidámság,
- Vidámság. Mi lettél?"
(Ady Endre: Az ágyam hivogat);
- "Első raj méhömnek gyönge lépecskéje,
- Gyönge lépecskének sárguló viasza,
- Sárog viaszának fődön futó füstje,
- Fődön futó füstje s mennybe ható lángja!"
(Júlia szép leány)
[szerkesztés] Figura etymologica
Lásd Figura etymologica.
[szerkesztés] Hangnyújtás
A hangnyújtás (emfatikum) adjekciós morfológiai alakzat; egy rövid szótag megnyújtott alakban történő használata: például:
- "Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!
- Ihol én, ihol én pőrölyje világnak!"
(Arany János: Buda halála)
[szerkesztés] Paragogé
A paragogé (latinul paralempsis) az adjekció egyik esete, utólagos betűk hozzátoldása egy szóalakhoz. Előfordul a köznyelvben, a nyelvjárásokban is, például a majdan az ottan szóalakokban. Az irónia eszközeként a szépirodalomban:
- "Egyik hiszi eztet, aztat,
- Másik hiszi aztat, eztet..."
(Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája)
[szerkesztés] Paronomázia
A paranomázia (jelentése megnevezés) az adjekció egyik alakzata, az annomáció egyik fajtája. A klasszikus retorikában a részleges ismétlésen alapuló gondolatalakzat, melyben valamely szót hasonló hangzású vagy azonosan hangzó, de részben eltérő jelentésű szó követ. Az ismétlés gyakorisága és módosulása szerint különböző csoportjai vannak, a badí számos fajtáját ismeri. Például:
- "Félté, nem félvén maga, a’ nagy nemzeti zászlót."
(Vörösmarty Mihály: Zalán futása);
- "Ilyen eset még nem esett magyar ember házán..."
(Arany János: Pázmán lovag);
- "Könnyű, erős-
- ismerős-
- hova tüntél
- tündér?"
(Kosztolányi Dezső: Vers);
- "Aj, e nő-kebelű Lidi óta
- A Jenőke belül idióta,
- udvarolgat,
- ’jába lepi sálom,
- udvaron gatyába lep is álom..."
(Weöres Sándor: Végrím)
[szerkesztés] Polyptoton
A polyptoton ismétlésen alapuló stílusalakzat, melyben a ragformák változatai játszanak szerepet. Gyakran anaforával együtt fordul elő, például:
- "Ő e honért, e honnal s honnak él,-
- Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél."
(Arany János: A költő hazája)
[szerkesztés] Protézis
A protézis (latinul prothesis vagy appositio, jelentése elébe helyezés) az adjekció egyik esete, retorikai-stilisztikai alakzat.
- Egy hang vagy egy szótag szó eleji elhelyezését, hozzáadását jelenti. Köznyelvben is, a szépirodalomi példákban is gyakori a névmásokban; nyomatékosít: például az énvelem, minálunk stb. szóalakokban, ill.:
- "Pályámnak társai,
- Tinéktek szentelem"
(Petőfi Sándor: Az első dal)
- "Költészetem izzik terajtad"
(Kosztolányi Dezső: A fekete asszonyhoz)
- Az adjekció érvényesül szintaktikai szinten is. Valamely név, fogalom, vagy esemény előtt - sokszor a dicsőítés szándékával - feleslegesen halmozott szószerkezetek, mondatok hozzáadását, elhelyezését jelenti. Lehet a fokozás eszköze is. Az esetek többségében szolecizmus (tautológia). Középkori szövegekben, a romantika szépprózájában gyakori alakzat, például:
- "Oh szűzlő szép szemek, csillogozó fényességgel csillagozván. Oh, rózsálló piros tündeklő szép orcák. Oh, arany színnel fénylő szép sár hajak. Oh, mézi édességgel folyó édeslő szép ajakak."
- "Ami volt a púni népnek Carthago, az Izraelnek Jéruzsálem, a keresztény világnak a szent föld, a franciáknak Párizs, az oroszoknak Moszkva, az olasznak Róma -az volt minekünk Budavár."
(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
[szerkesztés] Reduplicatio
A reduplicatio (jelentése kettőzés) szóképzési vagy szóalak-változtatási művelet. Például:
- "Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
- az égbe bál van..."
(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség);
- "...s így állok, fönt, fönt rohanó magasban,
- legfelső torony, tornyok tetején"
(Szabó Lőrinc: Mind-egy)
Sajátos változata az anadiplózis.
[szerkesztés] Szóvegyülés
Lásd Szóvegyülés.


Based on work by