OPEC
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az OPEC betűszó az Organization of the Petroleum Exporting Countries (Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete) kifejezést jelöli.
A szervezetet 1960-ban alapították, 1965 óta Bécsben van a székhelye.
A szervezet alapító okmánya szerint célja, hogy összehangolja és egységesítse tagállamainak kőolajjal és annak származékaival kapcsolatos politikáját és az árakat, továbbá hogy megvédje a tagállamok kollektív és egyéni érdekeit. Feladata hogy kidolgozza azokat a módszereket és eszközöket amik segítségével stabiliázható az olaj ára és az olajkitermelés mennyisége, elkerülendő azok felesleges ingadozását. Figyelemmel kíséri a termelő (nem csak a tagállam) országok tevékenységét és árpolitikáját; igyekszik stabil, hatékony gazdaságos olajellátást biztosítani a fogyasztó országoknak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tagjai
Jelenlegi tagjai (zárójelben a belépés éve): Algéria (1969), Líbia (1962), Nigéria (1971), Irán (1960), Irak (1960), Kuvait (1960), Katar (1961), Szaúd-Arábia (1960), az Egyesült Arab Emirátusok (1967), Venezuela (1960) és Indonézia (1962). Utóbbi tagsága jelenleg felülvizsgálat alatt áll, mert az ország már nem nettó exportőr.
Korábbi tagjai: Gabon (1975-1995) és Ecuador (1973-1993)
[szerkesztés] Története
Az OPEC 11 tagállama között főként arab világbeli és fejlődő országokat találunk. Létrehozatalának célja az volt, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellent az olajpiacokat akkoriban uraló (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának, akik az árak csökkentését szerették volna elérni. Először a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbi-csoportként működött és arra korlátozta a tevékenységét, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbálon meg kihasítani azáltal hogy tagjai árkartellbe tömörülnek és hogy ellenőrzést gyakoroljon a kitermelési mennyiségek felett. Mindazonáltal a 70-es években már megkezdte ereje fitogtatását.
[szerkesztés] A Hatnapos háború és a Yom Kippur háború
Az Arab-Izraeli konfliktus állandósulása erősítette fel azt a folyamatot aminek eredményeként egyszerű kartell szervezetből komoly politikai tényezővé lépett elő az OPEC. A Hatnapos háború után, 1967-ben a Szervezet arab tagállamai külön - átfedésekkel - megalapították Olajexportáló Arab Országok Szövetségét (OAPEC), hogy egységes nyomást gyakoroljanak az Izraelt támogató nyugati országokra. Egyiptom és Szíria is, habár nem jelentős olajexportőrök, csatlakoztak az utóbbi szervezethez, hogy jobban orientálhassák a szervezetet saját céljaiknak megfelelően. Az 1973-as Yom Kippur háború felélénkítette a szervezet tevékenységét. Véleményük szerint azért tudott Izrael ellenállni a szírek és Egyiptom támadásának, mert a Nyugat vészhelyzeti segélyeket nyújtott neki. Az OAPEC országai ezért 1973-ban olaj embargót vezettek be az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen. A féléves embargó alatt a nyugati világ először szembesült az olaj (és annak hiánya) stratégiai jelentőségével. A krízis csúcsán egy ideig például Amerikában a páros napokon csak a páros számra végződő rendszámú autók tankolhattak, míg a páratlan dátumokon a páratlan rendszámúak.
A háború azonban csak meggyorsította az amúgy is erősödő folyamatokat. Tarthatatlan volt, hogy a Nyugat olajfelhasználása évente 5%-kal növekedjen, ők közben továbbra is olcsó árat fizessenek a nyersolajért és közben az inflációval vagy azt meghaladó mértékben emelkedő árakon adjak el termékeket a Harmadik világnak. Még az iráni Sah, aki Amerika legfőbb szövetségesének számított a térségben, is kirohant a szerintük igazságtalan állapotok miatt: 1973-ban a New York Timesnak nyilatkozva azt mondta: „Persze, hogy emelkedni fog az olaj ára, de még hogy! Önök (A Nyugat) felemelte a búza árát, amit eladnak nekünk, 300%-kal, ugyanezt tették a cukorral és a cementtel is... A tőlünk olcsón vásárolt nyersolajból készült termékeket százszor annyiért adják el nekünk... Akkor úgy fair, ha mostantól mi is megemeljük a nyersolaj árát. Mondjuk a tízszeresére.”
[szerkesztés] Működése
Az OPEC tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát és ők adják a világtermelés 40%-át és az export felét.
Az OPEC működésének köszönhetően a tagországok kétségkívül jelentősen több bevételre tesznek szert az olajból, mint korábban. Az amerikai szövetségi Energia Információs Hivatal szerint az OPEC-országok 2004-ben 338 milliárd dollárért adtak el olajat, ami 42%-os emelkedés 2003-hoz képest. Még szembetűnőbb a emelkedés az olajválság előtti, 1972-es 23 milliárd és az 1974-es, az embargó utáni 140 milliárdos éves bevétel között. (Danile Yergin: The Prize, 1991)
[szerkesztés] Olajtermelő országok a Szervezeten kívül
Európában: Azerbajdzsán, Norvégia, Oroszország, Egyesült Királyság
Észak-Amerikában: Egyesült Államok, Kanada, Mexikó
Ázsiában: Brunei, Omán, Jemen, Kazahsztán
Afrikában: Angola, Egyenlítői Guinea
Dél-Amerikában: Brazília, Ecuador
Óceániában: Kelet-Timor, Ausztrália
[szerkesztés] Hivatkozások


Based on work by