Öttevény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.7333° k. h. 17.4833°

Öttevény
Öttevény címere
Régió [[Nyugat-Dunántúl]]
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Győri
Rang község


Terület 23,66 km²
Népesség
Irányítószám 9153
Körzethívószám 96
Térkép
é. sz. 47.7333° k. h. 17.4833°
település
Mo. térképén

Öttevény község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Magyarország északnyugati részén, a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedik el . Területe: a belterület 169, a külterület 2198 ha-t tesz ki. Öttevény a történeti-földrajzi Tóköz területén, a Mosoni Duna jobb partján és a Rábca folyó kiöntése között helyezkedik el, Győrtől 14 km-re nyugatra.

[szerkesztés] Története és mai élete

  • Első okleveles említése 1321-ből származik, ahol „Villa Wetewjn” néven szerepel.
  • 1379-ben a Héderváry család birtoka.
  • 1481-ben a falu a Szentgyörgyi grófoké.
  • 1683-ban a Bécs ostromára induló török sereg a helység lakosait menekülésre kényszerítette, illetve lemészárolta.
  • A községben 1929-ben épült evangélikus templom.

Nevét a történeti irodalom és a hagyomány szerint valószínűleg a Mosoni Duna és a Rábca folyók szigetei és a kiöntések által idehozott hordaléktól; öntevénytől nyerte. Sokáig Öreg Öttevénynek is hívták. A római uralom idején őrállomás volt, melynek nyomai évszázadokon keresztül fellelhetők voltak. Ebben az időben Quadrata néven szerepelt. Legrégebbi okleveles említése 1321-ből származik, amikor "Villa Wetewjn" néven szerepel. Ekkor népes helyként említik. 1379-ben már a Tóköz és a Szigetköz legnagyobb birtokos családjának, a Héderváryaknak a birtoka. 1421-ben Zsigmond király egyik oklevele "Eyteven" néven említi, mint a Héderváryak birtokát. 1481-ben a falu a Szentgyörgyi grófoké. 1619-ben Zavay Tamás járási szolgabíró jelenti, hogy a tűzvész elpusztította a községet, s emiatt le kellett szállítani a lakosság adóját. 1623-ban egy birtokfoglalás kapcsán a bakonybéli apátsági is birtokosaként szerepel. Ebben az időben a török mellett sokat szenvedett az abdai várdában székelő német őrségtől is. 1658-ban a Héderváryak itt vámot is szedtek. 1683-ban a Bécs ostromára induló török sereg a helység lakosait menekülésre kényszerítette, illetve lemészárolta. A török kiűzése után Széchenyi György érsek Öttevényt a rárói uradalommal együtt családja számára megszerezte, s a falut újratelepítette. 1688-ban az abdai császári őrség dúlta fel oly mértékben, hogy a lakosság kénytelen volt megszökni, s a falu éveken keresztül üresen maradt. 1699-ben vámos helyként tűnik fel és ekkor szabályozták vámdíjait. 1701-ben németeket telepítettek a községbe, mely jó száz évig német és magyar nemzetiségű volt. A Rákóczi-szabadságharc idején a császári csapatok sanyargatták. Mint a fő hadiút mentén levő község, az 1848/49-es szabadságharc ideje alatt is sokat szenvedett. A 18. század elején az országos fontosságú postaút mentén fekvő községben már postamester tevékenykedett. 1862-től özv. Földváry Miklósné tulajdona lett, aki itt szép, emeletes kastélyt emelt birtokán.

A község évszázadokon keresztül vízen és szárazföldön egyaránt vámmal rendelkezett. Az árvíz többször pusztította a falut. Ezek közül az egyik nagyos súlyos volt az 1899-es árvíz. A faluhoz tartoztak Miklós és Sándor háza majorok. Ez utóbbit 1772-ben a Viczay örökösök birtokmegosztása alkalmával hasították ki a határból. A település római katolikus temploma 1786-ban épült. Az öttevényi iskola első említése 1792-ből ismert. A 18. század végétől kezdve a lakosság lélekszáma folyamatosan növekedett. 1865-ben 1215 római katolikus, 116 evangélikus és 38 zsidó élt a községben. A fejlődés az 1867-es kiegyezés után vett nagyobb lendületet. A 19. század végére körjegyzőségi székhely lett. Rendelkezett posta- és távíróhivatallal, vasútállomással.

A községben 1929-ben épült evangélikus templom. Az itt lakók életét mindig is meghatározta az a tény, hogy a települést az ország egyik legjelentősebb útvonala szeli át. Az aktív keresők 2/3 része az iparban, 1/3 része a mezőgazdaságban dolgozik. A falu még a közelmúltban is híres volt zöldségtermeléséről. Az 1960-as években zöldségtermelő szakcsoport működött itt. Ez a termelési forma ma már megszűnt, s helyébe az átmenő forgalomra épülő zöldség-gyümölcs kereskedelem lépett. Az ún. "zöldségesek" helybeli magánvállalkozók. A nagy átmenő forgalomra való tekintettel, többen foglalkoznak vendéglátással és kereskedelemmel. A községnek a rendszerváltásig községi közös tanács székhelye volt, ma önálló önkormányzattal rendelkező község. A mezőgazdaság ma is fontos szerepet játszik a lakosság életében. A ma is eredményesen működő mezőgazdasági termelőszövetkezet alaptevékenysége és melléküzemágai jelentős mértékben biztosít munkalehetőséget az itt élőknek és műveli a kárpótlással földhöz jutottak jelentős részének földjeit. Külön kiemelendő a vetőmag termesztés és értékesítés. Az ipari tevékenység közül kiemelkedik az osztrák tulajdonú Alpen velour Kft kapagyártó üzeme, mely 50 fő munkaerőt foglalkoztat.

Kiemelkedik az 1993-ban felújított Földváry kastély, mely az ÉDÁSZ tulajdona. Ebben működik az ÉDÁSZ oktatóközpontja, s emellett étterem és HOTEL áll a vendégek rendelkezésére. 1985-ben épült a faluház, mely az egészségügyi intézményeket, a rendőrségi körzeti megbízotti irodát, valamint a házasságkötő termet foglalja magában. A római katolikus templom melletti parkban kapott helyet az 1992-ben felállított II. világháborús hősi emlékmű. 1993-ban épült 500 nézőt befogadó lelátóval a tornacsarnok. 1967-ben épült az általános iskola, s ezenkívül található a községben óvoda és községi könyvtár.

[szerkesztés] Látnivalók

  • Római katolikus templom (falfestmények: Samodai József)
  • Evangélikus templom
  • Földváry kastély

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Sáry István irása átdolgozva.