Erdei szamóca
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
erdei szamóca (latinul: Fragaria vesca): a rózsafélék családjába tartozó vadon termő gyümölcs. Nemesített változatát a köznyelvben eper-nek mondják.
Az erdőkben növő szamócát, mint a kertekben is bőven termő, a levegőt átható illattal betöltő, sokoldalúan felhasználható növényt, régen a tündérekkel hozták kapcsolatba. Később Szűz Mária oltalmába ajánlották.
Felhasználása: szárított levelét teakeverékekhez keverve gyógyfűteák íz-, és illatjavítója. Gyümölcse frissen, tejszínhabbal tálalva nagyon finom, de dzsemnek és sütemények készítésére is használjuk.
A levél szárításakor nagyon ügyelni kell arra, hogy a fonnyadó levelekben káros anyagok keletkeznek, amely csak a száraz levelekből tűnik el.
Csersavat, C-vitamint, illóolajat, vasat (Fe), 9 g fehérjét, 6 g növényi zsírt, 72 g szénhidrátot, 7 g szerves sót, 8 g rostanyagot tartalmaz kilogrammonként.
Teája idegesség, gyomorrontás ellen, gyümölcse enyhén hashajtó hatású.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Termesztett szamóca
Magyar népies elnevezései: folytonérő eper, főldieper, mert szamóca néven az erdei szamócát értjük. A szamócát nagy földrajzi alkalmazkodóképessége és elterjedése miatt szinte a világ minden országában termesztik. Évelő, tőrózsát fejlesztő növény, az indanövényről úgy nevezett frigó palántákkal szaporított egyedek járulékos gyökérrendszert fejlesztenek, melyek sekélyen helyezkednek el a talajban. A gyökérzetet a levélzettel egy rövidgyökértörzs köti össze. Ebből fejlődnek ki a levelek, az indák, a virágok; ezen kívül ez a szerve tartalékolja a tápanyagokat, amely elősegíti az áttelelést.
A lombozaton belül háromféle levelet különböztetünk meg: a valódi, fotószintetizáló lombleveleket, a gyökértörzsön és az indákon található alleveleket, valamint a virágzatban elhelyezkedő felleveleket. A tőrózsát alkotó 5-7 darab lomblevél, hármasan összetett. Színük, szőrözöttségük, alakjuk, fogazottságuk, a fajtájukra jellemző. Átlagosan 50-60 napig élnek, majd a legalsó, egyben legidősebb levelekkel kezdve fokozatosan elhalnak. Mivel ezek a növényen maradnak, gondoskodni kell az eltávolításukról. Az elhaló levelek tápanyagai a gyökértörzsbe vándorolnak, itt raktározódva segítik az áttelelést. A gyökértörzs csúcsközeinek oldalrügyeiből fejlődnek ki az indák. Az indák nóduszain alakulnak ki az indanövények.
A szamóca virágzata a gyökértörzs csúcsrügyéből fejlődik. Általában egy hosszú tőkocsány végén alakulnak ki a változó számú virágból álló bogernyők. Ezek eltérő időben virágoznak, így nemcsak az érésük húzódik el, hanem a bogyóméret is változik. A virágoknak 5 csészelevelük, 5 sziromlevelük, 3 porzókörük és számtalan termőlevelük van. A szamóca virágai rendszerint hímnősek, de lehetnek csak egyivarúak is. A termők a vacok felületén helyezkednek el.
Megtermékenyülésük után a vacok növekedni kezd, ebből képződik a gyümölcs. Az elhúsosodó vacok felületén találhatók meg a szamóca igazi termései, az aszmagok. A bogyóméret alakulása szempontjából az a szerencsés, ha minél több termő megtermékenyül, mert az aszmagtermésben lévő magvak által termelt hormonok serkentik a vacok növekedését. A bogyó mérete, alakja, színe szintén fajtára jellemző tulajdonság.
Hazánkban a legnagyobb termést adó körzetek Pest megyében, Szentendrei-sziget, Tahitótfalu térsége, Pest megye déli része: Lajosmizse, Dabas, ezeket követik nagyság szerinti sorrendben a következő termőkörzetek: Bács-Kiskun megye: Szeged-Szatymaz környéke, Nógrád megye: Nagyréde körzete valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Győr-Moson-Sopron megye egyes területei.
[szerkesztés] Éghajlati igénye
Hazánkban a szamóca, szinte bárhol termeszthető, de a számára legjobb feltételek biztosítása messzemenően megtérül. A szamóca vegetációs ciklusának kezdete és befejezése függ a hőmérséklettől, ezért ország déli részein lévő kertekben, a korábbi felmelegedés miatt 1-2 héttel hamarabb kezdik meg a vegetációt. Ez a koraiság a piacon előnyt is jelenthet, azonban ezek a növények a visszatérő tavaszi fagyoknak is jobban kitettek. Ilyenkor a fagyok elsősorban a legfejlettebb, legkorábban nyíló virágokat károsítják, a később nyílóak sértetlenek maradnak. Télen is, csak a keményebb hótakaró nélküli teleken fordul elő, hogy a téli fagyok jelentős kárt okoznak, mert a vastagabb hótakaró alatt, akár több héten keresztül, a - 30 °C -ot is elviseli. A szamóca vízigényes növény, ezért a hazai csapadékviszonyok mellett, csak öntözéssel ad magas terméshozamokat.
[szerkesztés] Talajigénye
A kissé savanyú 5-7, 5 pH értékek közötti, magas szervesanyag- és alacsony sótartalmú talajokat kedveli. A különböző homokos vályog-, a barna homok- és a homokos öntéstalajokon fejlődik a legkielégítőbben. A gyökerek nagy oxigén]igénye miatt kényes a talaj jó levegőháztartására, a pangó vizet nem bírja, 100 cm-nél magasabb talajvízszintű területeken nem termeszthető.
[szerkesztés] Szaporítása
A sikeres termés alapja a jó minőségű szaporítóanyag. A jó palánta fajtaazonos, vírusoktól, gombás betegségektől, kártevőktől mentes, friss, életképes és szabványméretű, legalább tíz darab 8 centiméter hosszú, fejlett, ép gyökérrel és megfelelő átmérőjű gyökértörzzsel rendelkezik. A szamóca szaporítása egyszerű, könnyen elvégezhető, mivel a növény saját maga gondoskodik erről, az indán keletkezett indanövénnyel. A gyakorlatban a különböző fejlettségű leveles (tálcás) palánták és a levél nélküli, tárolt frigó palánta a legelterjedtebb szaporítóanyagok. A leveles szamócapalánták korszerű szaporítási módszere, hogy a 3-5 levéllel rendelkező palántákat nyár végén, vagy tavasszal felszedjük.
A tálcás palánta előállítása. A tálcás palánták alapanyagául szolgáló indanövényeket leggyakrabban a legyökeresedésük kezdetén szedik, és általában 5x5 cm-es fészkű tálcákba, vagy poharakba palántázzák. Ezekben a tálcákban erősödnek meg, itt képeznek erőteljes gyökérzetet. Az ilyen palántákat késő ősszel, de a fagyok beállta előtt kell felszedni. A fölszedett indanövényekről , a szívlevelek kivételével , a leveleket eltávolítják, szellősen (kilyuggatott) polietilén zacskókba csomagolják és felhasználásukig, 1, 2 °C hőmérsékleten és 85-90 %-os relatív páratartalom mellett tárolják.
[szerkesztés] A telepítés
A szamóca palánták 1-4 évig teremnek, a negyedik évben át kell ültetni. Szabadföldön a leveles palánták optimális ültetési ideje a július közepe - augusztus közepe közötti időszak. Augusztus vége utáni ültetéskor a palánták télre való felkészülése kockázattal jár. A frigó palánták használatának nagy előnye, hogy gyakorlatilag március közepétől augusztus közepéig bármikor ültethetők Az ültetés idejét a szaporítóanyag és a termesztési cél határozza meg elsősorban, de befolyásoló tényező lehet a talajállapot is. A szamóca ültetvény életkorát szabadföldön 1- 4 hajtatásban 1-2 évre tervezik, ezért telepítése nagyon gondos előkészítést igényel. A telepítés előtti talaj-előkészítés során alakítjuk ki a palánták számára optimális talajállapotot és a talaj megfelelő szintű tápanyagtartalmát. A szakszerű tápanyag-ellátás alapja a telepítés előtti talajmintavétel és a minta laboratóriumi vizsgálata. (A szamóca számára elég a talaj felső 30 cm-es rétegéből venni a talajmintát.) Az istállótrágyát ajánlatos már az elővetemény alá bedolgozni alaptrágyaként. Ennek átlagos mennyisége a talaj humusztartalmától függően 6-10 kg/m2 között változik. A talajt a telepítés előtt kora tavaszi ültetéshez ősszel, a későbbi ültetésekhez 4-6 héttel az ültetés megelőzően 25-30 cm mélyen kell szántani, vagy felásni.
A szamócának jó előveteménye lehet a kertészeti növények közül a káposzta, a sárgarépa, a saláta, a zöldbab, a zöldborsó és egyéb rövid tenyészidejű zöldségnövények Szamócát szamóca után néhány évig talajfertőtlenítés nélkül nem szabad telepíteni, mert a kártevők felszaporodása és a talajuntság miatt, emelkednek a növényvédelmi kiadások, és csökken a termés mennyisége.
[szerkesztés] Szedés, szállítás
A virágok megtermékenyülése után 26-30 nap múlva érik a gyümölcs. A szamóca genetikai adottsága a folyamatos érés, amely az elsődleges gyümölcsöknél kezdődik és fokozatosan a kisebb rendű gyümölcsökön, folytatódik. Ezért 2-3 naponta szednünk kell, ez az érés ideje alatt összesen 10-12 alkalmat jelent. Szedésre legalkalmasabbak a délelőtti órák, amikor a gyümölcs felületéről már felszáradt a harmat, de még nem melegedett fel túlságosan, ugyanis a nedves vagy felmelegedett gyümölcs gyorsan romlik, nehezen tárolható. Friss fogyasztásra a gyümölcsöket kb. 1 cm-es kocsánnyal, és csészelevelekkel együtt, a felhasználás jellegétől függően 3-5 kg-os rekeszekbe, vagy rekeszekben elhelyezett 0. 5 kg-os tálcákba szedjük. A gyümölcs válogatását és osztályozását már a szedéskor el kell végezni, így átrakással nem okozunk több sérülést a gyümölcsön. A friss fogyasztásra szedett gyümölcsöt szállítás előtt gyorsan le kell hűteni, szállítani 0, +2 °C közötti hőmérsékleten lehet.
[szerkesztés] Felhasználása
A szamóca rendkívül alak- és formagazdag növény, ma már szinte minden felhasználási célra találunk speciális fajtákat. A friss fogyasztásra alkalmas fajtáknál fontos, különösen, ha eladásra szeretnénk termelni, a gyümölcs alakja, mérete, színe, íze, zamata, érési ideje, szállítható-, és tárolhatósága.
A konzerv-, és hűtőipar igényli a közepes nagyságú, egyenletes felületű, tömör húsú, világosvörös színű gyümölcsöt, amely mélyfagyasztás után is megőrzi ezeket a tulajdonságokat. A sokféle igény kielégítése nagyon nehéz, de a nemesítők megpróbálnak minél több felhasználási célra alkalmas fajtát előállítani. Gyümölcsét nyersen , cukrozva, vagy tejszínhabbal tálalva a gyerekek kedvence, de az eperhabot is készítenek belőle. Kitűnő sütemények, főleg gyümölcstortákhoz, szörpnek, dzsemnek, bólé, és Gyümölcsbor készítésére is alkalmas.
[szerkesztés] Ismertebb fajtái
A szamócafajtáknak fontos értékmérő tulajdonságai a télállóság, és az aszálytűrés, valamint a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló képesség. A hazai fajtakínálat nagyrészt külföldi fajtákból áll, de vannak értékes magyar fajták is (Fertői 5, Kortes). A külföldi fajták közül a holland fajták állták meg helyüket legjobban a hazai körülmények között. A 80-as évek közepéig a Senga Sengana fajtát és a Gorella fajtát termesztették a legtöbb helyen hazánkban.Ez utóbbi a népszerűségét, kiváló tulajdonságainak, és a nálunk elterjedt 3-4 éves termesztésmódhoz való jó alkalmazkodóképességének köszönhette. A Gorella még ma is fellelhető a házikertekben, pedig az újabb fajták, mint az Elsanta, Gerida, Polka, Marmolada, Sella hasonlóan jó tulajdonságokat mutat. A többször termő fajták sajátossága a napszak-közömbösség, ezért a vegetáció folyamán virágzásuk és a termésképzésük folyamatos, egészen a fagyokig megörvendeztetik a termesztőt zamatos gyümölcsükkel. Az ilyen típusú fajták száma jóval alacsonyabb az egyszer termő fajtákéhoz képest, jelentőségük pedig elsősorban a kiskerti, vagy házikerti termesztésben van.
Egyszer termő fajták:
- C Rival Érési ideje: máj.28-jún.20.
- Gorella gyümölcs tompán kúpalakú, középnagy, világosvörös édes, közepesen keményhúsú. Érési ideje: máj.25-jún.15.
- Hummi Grand (e:humi Grand) Érési ideje:máj.26-jún.15
- Pocahontas (e:pokahontász) Érési ideje:máj.23-jún.15
- Red Gauntlet (e:red gontlit) Érési ideje:máj.30-jún.20
- Suvenir (e:szuvenír) Érési ideje:jún.jún.5-25
- Surprise (e:szürpriz) Érési ideje:máj. 20-jún.15.
- Vasper (e:veszpő) Érési ideje:jún.1-20
Többször termő fajta
- Brigadéros Érési ideje: jún.-aug.
[szerkesztés] Gomba kártevői
- Lombozat:
- szamócalisztharmat (Sphaerotheca macularis),
- szamóca mikroszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella fragariae),
- szamóca dendrofómás levélfoltossága (Dendrophoma obscurans),
- szamóca diplokarponos levélfoltossága (Diplocarpon earliana),
- szamóca citiás levélfoltossága (Zythia fragariae)
- Gyökérzet:
- szamóca fitoftórás gyökérpusztulása (Phytophtora cactorum),
- szamóca verticilliumos hervadása (Verticillium ssp.),
- szamóca fuzáriumos hervadása (Fusarium ssp.)
- Gyümölcs:
- szamóca szürkepenészes rothadása (Botrytis cinerea),
- szamóca fitoftórás rothadása (Phytophtora cactorum),
- szamóca gnomóniás rothadása (Gnomonia comari).
Állati kártevők:
- Gyökérzet:
- cserebogár (Melolonta ssp.),
- drótférgek (Elateridae),
- vincellérbogarak (Otiorrhynchus ssp.)
- Rügy, bimbó, virág:
- szamócaatka (Tarsonemus pallidus),
- szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae),
- szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci),
- szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus.)
- Hajtásajtás és levélzet:
- szamócaatka (Tarsonemus pallidus),
- szamóca-fonálféreg (Aphelenchoides fragariae),
- szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci),
- cserebogarak (Melolonta ssp.),
- fehéröves levéldarázs (Emphytus cintus),
- sodrómolyok (Tortricidae),
- bagolylepkék (Noctuidae),
- levéltetvek (Aphididae),
- közönséges takácsatka (Tetranychus urticae).
[szerkesztés] Növényvédelem
A legtöbbször elkövetett hiba, hogy csak a gyümölcsöt védik a károsítók ellen, pedig bőséges termést csak az egészséges tő érlel, amelynek lombozata is egészséges. Tavasszal első sorban az elszáradt levelek összeszedésével, ezek elégetésével, az ágyások 0.3% -os Orthocid, vagy 0,2 %-os Ortocid-Phaltan gombaölő szerrel való permetezéssel, később a rovar-kártevők, és atkák ellen Bi-58, vagy egyéb rovar és atkaölő szerekkel védekezhetünk. Gyakran az érőfélben lévő szamócát a szürkepenész is megtámadja, ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a virágzás végén 0,1% -os Chinoin fundazollal permetezünk. Az érésben lévő penészes szemeket összeszedjük és megsemmisítjük. Vagyis a vegyszeres növényvédelmet okszerűen, a legjelentősebb károsítók, így a szürkerothadás, a levélfoltosságok, a sodrómolyok, és a szamócaatka elleni védekezésre kell alapozni. Nagyon fontos, hogy már a telepítés előtt figyelmet fordítsunk azokra a tényezőkre, melyek kihatnak a növényállomány egészségi állapotára. Ezek a következők: terület-kiválasztás, vetésforgó, talajfertőtlenítés, egészséges szaporítóanyag használata.


Based on work by