Statius (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Statius, Caecilius (Kr. e. III. század vége - Kr. e. 168) Római költő


Valószínűleg Mediolanumból (Milánó) származott, onnan került rabszolgaként Rómába a Kr. e. III. század vége felé. Minden bizonnyal kelta származású volt. Ennius baráti köréhez tartozott.

Időben Plautus és Terentius működése között alkotott. Ízlése közelebb állt Plautuséhoz, és technikáját is követi Menandrosz szabad átköltésében. Műveiből körülbelül 40 műcím és mintegy 300 verssor, illetve szótöredék maradt ránk. A műcímek -Menandroszt követve- inkább görögök, mintsem latinok: „Hüpobolomaiosz" (Elcserélt gyermek); egyes címek görögül és latinul is fennmaradtak, bár az nem biztos, hogy ugyanazt a művet jelzik: „Obolosztatész" (Uzsorás), illetve „Fenerator" (ua.) Egyetlen, csupán latinul fennmaradt műcíme: „Subditirus" (A hamis, vagy: A csalárd).

A fennmaradt verssorok gazdag hangzásvilágról tanúskodnak. Terentius előfutára volt, ókori források tevékenységének csúcspontját a Kr. e. 179. évben jelölik meg.


[szerkesztés] Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)

Más nyelveken