Biblia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


Biblia a neve a zsidóság és a kereszténység szent könyvének. A kettőnek a nagyobb része megegyezik, a keresztény Biblia azonban hosszabb, mivel a Jézusról szóló, később keletkezett szent iratokat is tartalmazza. A Bibliát a hívő zsidók és keresztények Isten szavának tekintik. A Biblia másik elterjedt elnevezése a Szentírás. Szócikkünkben a keresztény Bibliát tárgyaljuk. A zsidó Bibliáról lásd a hagyományos zsidó teológiához kapcsolódó Tanakh, illetve a nemzetközi tudományos kutatás nézőpontját tükröző Héber Biblia szócikkeket.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A Biblia elnevezései

Az első nyomtatott Biblia egy példánya (Gutenberg, 15. század)
Nagyít
Az első nyomtatott Biblia egy példánya (Gutenberg, 15. század)

A biblia szó az ógörög biblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű biblion szó pedig a biblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét (Dániel könyve 9:2). A keresztények a Kr.u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést, mint Márk evangélista és Pál apostolMárk evangéliuma 12:24 és Második levél Timóteusnak 3:16, stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál (lásd: Dániel könyve 9:2, János evangéliuma 17:17, Péter első levele 1:23). Ezen kívül Ézsaiásnál (Ézsaiás könyve 34:16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.

[szerkesztés] A Biblia könyvei

Fő szócikk: A Biblia könyvei

A Biblia két fő részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel (Mózes második könyve 24:8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal (Máté evangéliuma 26:28 szerint), a latin „testamentum” (azaz „örökség”) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izraelre és az őskeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják.

Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különböző nézőpontból és írótól – szerepelnek a Biblia különböző könyveiben. Egyes részek a lehető legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekről, míg más részek művészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetéről (pl.: szerelemről).

Az Ószövetség 39, 46 vagy 48 könyvet (felekezettől függően), az Újszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendő folyamán, az i.e. 2. évezredtől az i.e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr.u. 1. században pedig az őskeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerű közemberek is.

A Biblia könyveit a 16. században, az első nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (pl. Máté evangéliuma 26:28, azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülő nagyobb egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetőségét és a különböző bibliai részek közötti kereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása a katolikus és protestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követő kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak meg.

[szerkesztés] Kanonizáció

Részletesebben lásd: Bibliai kánon

A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A katolikus Biblia kanonizációja a 4. században zárult le, a protestáns kánon pedig a 16. századi reformáció idején alakult ki. (A katolikus Biblia hat olyan ószövetségi könyvet is tartalmaz, amelyet a protestáns egyházak apokrifnek tartanak.) A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak ítélt és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. Például közel 30 különböző – sokszor a keresztény erkölcsnek, életigenlésnek ellentmondó – evangéliumból választották ki az egyházatyák azt a négyet, amely ma a keresztény Biblia része (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma).

[szerkesztés] A Biblia kéziratai

A Codex Vaticanus (Vatikáni kódex) a Biblia legértékesebb görög kézirata a 4. század elejéről. A Biblia másik két legjobb és legteljesebb szövegtanúja a valamivel későbbi Codex Sinaiticus és Codex Alexandrinus.

[szerkesztés] A Biblia fordításai

Fő szócikk: Bibliafordítás

A Biblia egyértelműen a legek könyve: a világon a legtöbbször és legtöbb nyelvre lefordított, a legtöbb kiadást és a legnagyobb példányszámot megért könyv. A Biblia a kereszténység elterjedésével túllépett a zsidó nép, illetve a zsidó közösségek által lakott területek határain, és eljutott a Föld szinte minden ismert országába és népéhez. A könyvnyomtatás és a reformáció további lendületet adott a Biblia és a bibliafordítás, valamint a bibliaolvasás terjedésének. Egyes nyelveken ekkor készültek el azok a klasszikus fordítások, amelyek máig nagy tiszteletnek örvendenek. Ilyen az angol nyelvű King James Biblia, a német nyelvű Luther Márton-féle Biblia vagy a magyar nyelvű Károli Gáspár-féle Vizsolyi Biblia(1590).

A modern nyelveken közreadott középkori és újkori fordítások szinte számbavehetetlenek. A két legelterjedtebb hiteles mai magyar fordítás a Magyar Biblia Tanács (MBT) által készített Református Biblia és a Szent István Társulat (SzIT) által kiadott Katolikus Biblia.

Egyéb híres fordítások: A legelső fordítás a Tórából, a mózesi 5 könyvből készült héberről görög nyelvre. Ez a Septuaginta. Szt. Jeromos műve, a Vulgáta a Septuaginta alapján készült latin nyelven. A zsinagógákban a mai napig a Targumból, a Biblia arámi fordításából olvasnak. A 15.-16. sz. környékén megjelennek az első nemzeti nyelvű fordíások is. Magyarra elsőként Heltai Gáspár fordítja a Bibliát. Káldi György nevéhez fűződik a katolikus Biblia fordítás (1626) Ballagi Mór készítette el az első magyar nyelvű zsidó kiadást 1840-ben.

[szerkesztés] A Biblia értelmezése

A keresztény hívők körében a hagyományos nézet az, hogy a Biblia megírása Isten vezérletével történt, és így az igazságot szó szerint vagy átvitt értelemben közvetíti az emberiségnek. Az utóbbi időkben sok keresztény nézetét erősen befolyásolták az ún. bibliakritikusok, és ezen változás ellenhatásaként egy fundamentalista irányzat is kialakult, amelynek fő célja a Biblia szó szerinti tökéletességének bizonyítása. Idővel a Biblia értelmezése vált a protestáns és a katolikus felekezetek közötti hagyományos különbségek kulcspontjává. Míg előbbiek úgy hiszik, hogy a Biblia önmagáért beszél, utóbbiak azt tartják, hogy az Egyház feladata a Bibliát megfelelően értelmezni.


[szerkesztés] Bibliamikrológok

A 17-18. század kedvelt műfaja volt a mikrológ (valamely, általában filológiai vonatkozású témának a legapróbb részletekig menő, aprólékos kidolgozása). A mikrológiaírók különösen kedvelt témája volt a Biblia.

  • Egy J. J. Schmidt nevű szerző Biblische Physicus c. könyvében (Lipcse, 1731) ízekre szedte a Bibliát a benne található természetrajzi adatok, pl. a víz fogalma vagy az állatok előfordulása szempontjából. Megszámolta, hányszor és miképp említi a Biblia a vizet: hány vízforrás volt a Kánaánban, mekkora volt az említett csatornák száma, mely versekben szerepel tó, mocsár, tenger, kút, patak, stb.; hogy hol beszél a Biblia állatokról, négylábú állatokról, négylábú szelíd állatokról, és így tovább.
  • Th. H. Horne anglikán teológus 1818-ban megjelent könyvében (Introduction to the Critical Study and Knowledge of the Bible, London, 1818) a hivatalos angol szöveg alapján a következő statisztikát készítette:
A Bibliában foglaltatik
Ószövetség Újszövetség Összesen
Könyv 39 27 66
Fejezet 929 260 1 189
Vers 23 214 7 959 31 173
Szó 593 493 181 253 774 746
Betű 2 728 100 838 380 3 566 480

További számításai alapján az Ószövetség legrövidebb verse a Krónikák első könyve 1:25. (Héber, Peleg, Reú), az Újszövetségé pedig János evangéliuma 11:35. ("És Jézus könnyezett.") Ezsdrás könyve 7. az angol ábécé minden betűjét tartalmazza a j kivételével. Az "és" kötőszó az Ószövetségben 35 543-szor, az Újszövetségben 10 684 ízben fordul elő. [1] A további hasonló adatokat ld. lentebb.

[szerkesztés] Érdekes tények

Ez a lista néhány különösebben érdekes tényt tartalmaz a (protestáns kánon szerinti) Bibliával kapcsolatban.

[szerkesztés] Fejezetek

  • A protestáns kánon szerinti Biblia összesen 1189 fejezetet tartalmaz (Ószövetség: 929, Újszövetség: 260).
  • A leghosszabb fejezet a 119. zsoltár, a legrövidebb a 117. zsoltár. (Zsoltárok könyve)
  • A Biblia középső fejezete - épp a legrövidebb és leghoszabb fejezet között található - a 118. zsoltár (Zsoltárok könyve 118. fejezete). 594 fejezet előzi meg és ugyanennyi követi még. [1] Összeadva: 594 + 594 = 1188
  • Két megegyező tartalmú fejezet van a Bibliában. Ezek a Királyok második könyve 19. és az Ésaiás könyve 37.

[szerkesztés] Versek

  • A protestáns Biblia 31 102 verset tartalmaz. [2]
  • A Tórában (Mózes öt könyvében) 5845 vers van, a szám héberül: „ha chama”, ami Napot jelent.
  • A „Biblia közepe” a Zsoltárok könyve 103:1-2. versek – mivel a versek száma páros – ezt a kettőt 15 550 vers előzi meg, majd ugyanennyi követi még.
  • A leghosszabb bibliai vers: Eszter könyve 8:9.
  • A legrövidebb vers a János evangéliuma 11:35., amely így szól: „Jézus könnyezett.”

[szerkesztés] Szavak

  • Az angol nyelvű „King James Bibliában” 773 692 szó található.
  • A legkevesebb szót tartalmazó könyv János 3. levele. János 2. levele kevesebb verset tartalmaz ugyan, de több szóból áll.
  • Van két olyan könyv, amely nem tartalmazza az „Isten” szót: Eszter könyvének héber változata, valamint az Énekek éneke. Eszter könyve görög nyelvű változatában 21 alkalommal szerepel az „Isten” szó, e kiegészítések azonban deuterokanonikusak, s így a protestáns bibliafordításokban nem szerepelnek.
  • Az „örökkévalóság” szó csak egyszer szerepel a Bibliában: Ésaiás könyve 57:15.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Biblia témájú médiaállományokat.
A magyar Wikikönyvekben. további idézetek találhatóak
Biblia témában.


[szerkesztés] Külső hivatkozások angolul

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Ráth-Végh István: A könyv komédiája. Gondolat, Bp., 1967; III., bőv. kiad.