Gölnicbánya

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gölnicbánya (szlovákul Gelnica, németül Göllnitz) város Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásának székhelye. Szepesség egyik legfontosabb bányavárosa.

Gölnicbánya elhelyezkedése Szlovákiában
Nagyít
Gölnicbánya elhelyezkedése Szlovákiában


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Eperjestől 32 km-re délnyugatra fekszik.

Gölnicbánya főtere a városházával
Nagyít
Gölnicbánya főtere a városházával

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve eredetileg víznév, a Gölnic-folyóról nevezték el, amely mellett fekszik. A folyó neve a szláv glinec melléknévből ered, ami poshadt vizet jelent.

A plébániatemplom gótikus stílusban épült
Nagyít
A plébániatemplom gótikus stílusban épült

[szerkesztés] Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a Gölnic völgyében már a kőkorszakban, majd a bronzkorban is éltek emberek. A várost német aranybányászok alapították a 12. században. A város tatárjárást követően indult igazán fejlődésnek, miután Bajorországból, Türingiából és a Rajnavidékről német telepesek érkeztek az elpusztított lakosság helyére. Gölnicbánya csakhamar a környező bányásztelepülések központja lett. Először 1263-ban említi oklevél Gylnychbanya néven. 1264-ben IV. Bélától kapta városi jogait. Városi jogait később V. István és IV. László is megerősítette. 1288-ban domonkos szerzetesek építettek kolostort itt, melyet 1543-ban egy lázadás során leromboltak. Városi jogait 1317-ben Károly Róbert, 1359-ben Nagy Lajos király, majd 1435-ben Luxemburgi Zsigmond kiterjesztette, mely következtében Gölnicbánya szabad királyi város lett. A város legrégibb pecsétje 1497-ből származik. Az óváros déli végétől nyugatra állott egykor vára, melyet 1234-ben II. András uralkodása alatt kezdtek építeni és 1436-ban említenek először. A 15. század középén Giskra zsoldosai birtokolták. A vár 1527-ben elpusztult, köveit széthordták. A város fénykorát a 15. században élte, amikor nagy mennyiségű ezüstöt és rezet bányásztak itt, 1726-ban a Gölnic völgyében fekvő hét alsó bányaváros központja lett. Később a vastermelés került túlsúlyba. A fémfeldolgozáshoz olvasztóhámorok is működtek. A 19. század végére színesfémbányái kimerültek, csak vasbányászata maradt meg. A városnak ma is fejlett vasbányászata van. 1910-ben 3833 lakosából 2095 német, 1098 szlovák és 606 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásának székhelye volt.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Római katolikus plébániatemplomát Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelték a 15. században. Korának legnagyobb méretű szepességi temploma volt. A háromhajós, gótikus eredetű templomot egykor erődfal övezte.
  • Az 1807-ben épült városháza a főtéren áll.
  • A katolikus plébánia épülete 1774-ben barokk-klasszicista stílusban épült.
  • Evangélikus templomát 1784-ben építették.
  • A városnak bányászmúzeuma is van. Anyagát 1766-óta gyűjtötték, azonban csak 1938-ban nyílt meg először a nagyközönség számára.


[szerkesztés] Híres emberek

  • Itt született 1863. február 16-án Breuer Szilárd éptészmérnök.
  • Itt született 1875. március 30-án Gratz Gusztáv pénzügy-, majd külügyminiszter, közgazdász, történetíró.

[szerkesztés] Külső hivatkozások