Közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíj
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíjat a Svéd Bank (Sveriges Riksbank) alapította fennállásának 300. évfordulója alkalmából, 1968-ban. Célja a közgazdasági tudományok terén elért eredmények elismerése volt, és mindezt a Nobel-díjak kiegészítéseként kívánták elérni. A Nobel Alapítvány végül támogatta ezt a kezdeményezést, bár a döntés jogosságát sokan vitatják.
A díjat első ízben 1969-ben ítélték oda.
A díj hivatalos neve: A Svéd Bank Közgazdasági Tudományos Díja Alfred Nobel Emlékére (svédül: Sveriges Riksbanks pris i ekonomisk vetenskap till Alfred Nobels minne), de röviden közgazdasági Nobel-díjnak szokás nevezni.
A díjat a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda, összege 10 000 000 svéd korona, ami körülbelül 1 000 000 eurónak felel meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Díjazottak listája
[szerkesztés] 1969–1979
| Év | Személy | |
|---|---|---|
| 1969 | Ragnar Anton Kittil Frisch (Norvégia) és Jan Tinbergen (Hollandia) |
a gazdasági folyamatok elemzését segítő dinamikus modellek kifejlesztéséért és alkalmazásáért |
| 1970 | Paul A. Samuelson (USA) | tudományos munkájáért, amellyel egy statikus és dinamikus közgazdasági elméletet fejlesztett ki és aktívan hozzájárult a közgazdasági elemzés színvonalának emelkedéséhez |
| 1971 | Simon Smith Kuznets (USA) | a gazdasági növekedés empirikusan megalapozott értelmezéséért, amely a gazdasági–társadalmi struktúrák és a növekedési folyamat új és mélyebb megértéséhez vezetett |
| 1972 | John Richard Hicks (Nagy-Britannia) és Kenneth Arrow (USA) |
a gazdasági egyensúly általános elméletével és a jólét elméletével kapcsolatos úttörő munkájukért |
| 1973 | Wassily Leontief (USA) | az input–output módszer kidolgozásáért és alkalmazásáért fontos gazdasági problémák vonatkozásában |
| 1974 | Gunnar Myrdal (Svédország) és Friedrich August von Hayek (Ausztria) |
a pénz- és konjunktúraelmélet területén kifejtett úttörő tevékenységükért és a gazdasági, társadalmi és intézményi jelenségek összefüggéseinek mélyreható elemzéséért |
| 1975 | Leonyid Vitaljevics Kantorovics (Szovjetunió) és Tjalling Koopmans (USA) |
az optimális erőforrás-felhasználás elméletéhez való hozzájárulásukért |
| 1976 | Milton Friedman (USA) | a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért |
| 1977 | Bertil Ohlin (Svédország) és James Edward Meade (Nagy-Britannia) |
a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi tényezőmozgások elméletének területén végzett úttörő munkájukért |
| 1978 | Herbert Simon (USA) | a gazdasági szervezetekben zajló döntési folyamatok úttörő jellegű kutatásáért |
| 1979 | Theodore William Schultz (USA) és William Arthur Lewis (Nagy-Britannia) |
a gazdasági fejlődés kutatásával kapcsolatos úttörő tevékenységükért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira |
[szerkesztés] 1980–1989
| Év | Személy | |
|---|---|---|
| 1980 | Lawrence Klein (USA) | ökonometriai modellek megalkotásáért és ezeknek a gazdasági ingadozások és a gazdaságpolitika elemzésében való felhasználásáért |
| 1981 | James Tobin (USA) | a pénzpiacokra, valamint ezen piacoknak a kiadási döntésekkel, a foglalkoztatással, a termeléssel és az árakkal kapcsolatos viszonyára irányuló elemzéséért |
| 1982 | George Stigler (USA) | a piacok működésével és szerkezetével, továbbá az állami szabályozás okaival és hatásaival kapcsolatos úttörő tanulmányaiért |
| 1983 | Gerard Debreu (USA) | új elemzési módszereknek a közgazdasági elméletbe való bevezetéséért és az általános egyensúlyelmélet precíz újrafogalmazásáért |
| 1984 | Richard Stone (Nagy-Britannia) | a nemzetgazdasági elszámolási rendszerek kifejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásáért, amellyel az empirikus gazdaságelemzés alapjait nagymértékben fejlesztette |
| 1985 | Franco Modigliani (USA) | a pénzpiacok és a megtakarítási magatartás úttörő elemzéséért |
| 1986 | James M. Buchanan (USA) | a gazdasági és politikai döntéshozatal szerződéselméleti és alkotmányos alapjainak kifejlesztéséért |
| 1987 | Robert Merton Solow (USA) | a gazdasági növekedéselmélethez való hozzájárulásáért |
| 1988 | Maurice Allais (Franciaország) | a piacok elméletéhez és az erőforrások hatékony felhasználásának elméletéhez való úttörő hozzájárulásáért |
| 1989 | Trygve Magnus Haavelmo (Norvégia) | az ökonometria valószínűségelméleti alapjainak tisztázásáért és a szimultán gazdasági struktúrák elemzéséért |
[szerkesztés] 1990–1999
| Év | Személy | |
|---|---|---|
| 1990 | Harry M. Markowitz (USA) | a portfoliókiválasztás elméletének kifejlesztéséért |
| Merton H. Miller (USA) | a vállalati pénzügyek elméletéhez való alapvető tudományos hozzájárulásáért | |
| William F. Sharpe (USA) | az ármeghatározódás tudományos elméletéhez való alapvető hozzájárulásáért pénzügyi kérdésekben | |
| 1991 | Ronald Coase (Nagy-Britannia) | a tranzakciós költségeknek és a tulajdonjogoknak az intézményi rendszerrel, valamint a gazdaság működésével kapcsolatos szerepének felfedezéséért és tisztázásáért |
| 1992 | Gary Becker (USA) | a mikroökonómiai elemzésnek az emberi viselkedés és együttműködés, többek között a nempiaci magatartás széles területeire való kiterjesztéséért |
| 1993 | Robert Fogel (USA) és Douglass North (USA) |
a gazdaságtörténeti kutatás gazdaságelméleti és kvantitatív eszközök alkalmazásával történő megújításáért, a gazdasági és intézményes változások magyarázatának céljából |
| 1994 | Reinhard Selten (Németország), John Forbes Nash (USA) és Harsányi János (USA) |
a nemkooperatív játékelmélet egyensúlyainak úttörő elemzéséért |
| 1995 | Robert E. Lucas (USA) | a racionális várakozások hipotézisének kifejlesztéséért és alkalmazásáért, amellyel megváltoztatta a mikroökonómiai elemzést és lehetővé tette a gazdaságpolitika mélyebb megértését |
| 1996 | James Mirrlees (Nagy-Britannia) és William Vickrey (USA) |
az aszimmetrikus információ melletti ösztönzők gazdasági elméletéhez való alapvető hozzájárulásukért |
| 1997 | Robert C. Merton (USA) és Myron Scholes (USA) |
a derivatívák értékeinek meghatározására szolgáló új módszerükért |
| 1998 | Amartya Sen (India) | a jóléti közgazdaságtanhoz való hozzájárulásáért |
| 1999 | Robert Mundell (Kanada) | a különböző árfolyamrendszerek melletti monetáris és fiskális politika, valamint az optimális valutáris övezetek elemzéséért |
[szerkesztés] 2000–
| Év | Személy | |
|---|---|---|
| 2000 | James Heckman (USA) | a szelektív minták elemzése elméletének és módszereinek kidolgozásáért |
| Daniel McFadden (USA) | a diszkrét választás elemzése elméletének és módszereinek kidolgozásáért | |
| 2001 | George A. Akerlof (USA), Michael Spence (USA) és Joseph E. Stiglitz (USA) |
a piacok elemzéséért aszimmetrikus információ mellett |
| 2002 | Daniel Kahneman (Izrael/USA) | pszichológiai kutatási szempontoknak a gazdaságtudományba való bevezetéséért, különös tekintettel a bizonytalanság melletti emberi ítéletekre és döntéshozatalra |
| Vernon L. Smith (USA) | laboratóriumi kísérleteknek az empirikus gazdasági elemzés eszközeként való alkalmazásáért, különösen a különleges piaci mechanizmusok tanulmányozásában | |
| 2003 | Robert F. Engle (USA) | az időben változó volatilitású (ARCH) gazdasági idősorok elemzésének módszereiért |
| Clive W. J. Granger (Nagy-Britannia) | az együtt haladó trendű gazdasági idősorok elemzésének módszereiért | |
| 2004 | Finn E. Kydland (Norvégia) és Edward C. Prescott (USA) |
a dinamikus makroökonómiához való hozzájárulásukért, a gazdaságpolitika időbeli konzisztenciájának és a konjunktúraciklusok vezérlő mechanizmusának területén |
| 2005 | Robert Aumann (Izrael/USA) és Thomas Schelling (USA) |
a konfliktus és kooperáció jobb megértéséért a játékelméleti elemzésben |
| 2006 | Edmund Phelps (USA) | az intertemporális helyettesítések makrogazdasági elemzéséért |
| Nobel-díjak |
| Kémia | Irodalom | Fiziológia és orvostudomány | Béke | Fizika |
| Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíj |


Based on work by