Emil Cioran

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Emil Cioran (francia nyelvterületen: Émile Michel Cioran), (Románia, Szeben, Resinár, 1911. április 8. – Párizs, 1995. június 20.) román filozófus és író.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Romániában született a Szeben megyei Răşinarin (Resinár). Apja ortodox pap volt. Anyai nagyapja Gheorghe Comaniciu jegyző volt, aki az osztrák-magyar monarchiától bárói rangot kapott. Gimnáziumi tanulmányit a szebeni "Gheorghe Lazăr" gimnáziumban végezte, majd 17 évesen elkezdett filozófiai tanulmányokat folytatni Bukarestben, elsősorban Kant, Schopenhauer és főleg Nietzsche filozófiája iránt mutatott érdeklődést. A bukaresti egyetemen ismerkedett össze, és lett életreszóló barátja Mircea Eliade és Eugène Ionesco. 1933-ban ösztöndíjat nyert Berlinbe, ahol Nicolai Hartmann és Ludwig Klagesszel ismerkedett meg. Eleinte Romániában élt és dolgozott, a harmincas évek végén azonban tartósan letelepedett Párizsban. Ezt követően kizárólag franciául írt.

Ciorant a filozófia legnagyobb újkori szkeptikusként tartjuk számon.

[szerkesztés] Filozófiája

Cioran utolsó románul írott művében, a "Gondolatok alkonyában" (Amurgul gândurilor) foglalja össze valamennyi filozófiai alapmotívumát, melyeket később részletesen boncolgat francia munkáiban. A szöveget tematikusan foszlányokra tépve írja. Ezt a következőkkel indokolja: „A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud - de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.” A ciorani filozófia fontos motívuma az idő. Ezt a „Zuhanás az időben” (La chute dans le temps, 1964) műben fejti ki. A következőket mondja az időről: „A Gonosz felvette az Idő álnevet... Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai…”

Bevezeti a „rituális idő” fogalmát. Ez a következőt jelenti: a dimenzió nélküli idő visszahozása a naptári év keretén belül zajló ciklikus-rituális ismétléssekhez. Ismert példája éppen a hagyományos egyházi vagy paraszti kalendárium.

Isten a középpont, ahová az Idő és a történelem tart, hogy benne végül megsemmisüljenek, a kezdet kezdetén a véges időnek is az örök isteni lényegből kellett kiszakadnia, vagyis ez az „alkony” már kezdetben is létezett. Az Isten tulajdonképpen a „gondolatok alkonya”.

[szerkesztés] Románul megjelent művei

Opera în limba română (cu aldine, volumele originale; cu cursive, antologii, corespondenţă, fragmente)

  • Pe culmile disperării, Bucureşti, 1934
  • Cartea amăgirilor, Bucureşti, 1936
  • Schimbare la faţă a României, Bucureşti, 1936
  • Lacrimi şi sfinţi, Bucuresti, 1937
  • Amurgul gindurilor, 1940
  • Îndreptar pătimaş, ed. Humanitas, Bucureşti, 1991
  • Singurătate şi destin (antologie de texte îngrijită de Dan C. Mihăilescu, cu articole publicate în presa interbelică), ed. Humanitas, Bucureşti, 1992
  • Scrisori către cei de-acasă, ed. Humanitas, Bucureşti, 1995
  • Mon pays/Ţara mea (scris în franceză, textul apare pentru prima oară în România, în volum bilingv), ed. Humanitas, Bucureşti, 1996

[szerkesztés] Magyarul megjelent könyvei

  • Emile Cioran: Történelem és utópia; Nagyvilág Kiadó, 2005.
  • Emile Cioran: A bomlás kézikönyve; Atlantisz Könyvkiadó Kft., 1999.
  • Emile Cioran: Egy kifulladt civilizációról; Nagyvilág Kiadó, 1998.
  • Emile Cioran: Beszélgetések Emile M. Ciorannal; Kijárat Kiadó, 1998.
  • Emile Cioran: Füzetek (1957-1972); Európa Könyvkiadó Kft., 1999.
  • Emile Cioran: Kalandozások; Palamart Kiadó, 2004.

[szerkesztés] Franciául megjelent művei

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Emil Cioran témában.
  • Œuvres (Opere complete), éd. Yves Peyré, Paris, Gallimard, 1997, 1999, 2001, 2003
  • Précis de décomposition Paris, Gallimard, 1949
  • Syllogismes de l'amertume Paris, Gallimard, 1952
  • La Tentation d'exister Paris, Gallimard, 1956
  • Histoire et utopie Paris, Gallimard, 1960
  • La Chute dans le Temps Paris, Gallimard, 1964
  • Le Mauvais Démiurge Paris, Gallimard, 1969
  • De l'inconvénient d'être né , Paris, Gallimard, 1973
  • Écartèlement Paris, Gallimard, "Les essais" (Eseurile), 1979
  • Exercices d'admiration: essais et portraits , Paris, Gallimard, 1986
  • Aveux et anathèmes Paris, Gallimard, 1986.
  • Le Livre des leurres 1936, trad. Grazyna Klewek, Thomas Bazin, Paris, Gallimard, 1992.
  • Bréviaire des vaincus 1940-1944, trad. Alain Paruit, Paris, Gallimard, 1993.
  • L'âge d'or Châteauroux, 1995
  • Anthologie du Portrait. De Saint-Simon à Tocqueville Paris, Gallimard, 1996.
  • Cahiers 1957-1972, cu o prefaţă de Simone Boué, Paris, Gallimard, 1997.
  • Solitude et destin Paris, Gallimard, 2004
  • Des Larmes et des Saints 1937, Paris, L'Herne, 1986
  • Sur les cimes du désespoir1933, trad. André Vornic, Christiane Frémont, Paris, L'Herne, 1990
  • Cahier de Talamanca 1966, Paris, Mercure de France, 2000.
  • Ébauches de vertige, Paris, Gallimard, 2004 (extras din Écartèlement)
  • Le Crépuscule des pensées 1940, trad. Mirella Patureau-Nedelco, Paris, L'Herne, 1991
  • Valéry face à ses idoles Paris, L'Herne, 1970 (reluat din Exercices d'admiration)
  • Essai sur la pensée réactionnaire: à propos de Joseph de Maistre
  • Vacillations Fontfroide-le-Haut, 1998.
  • Sissi ou la vulnérabilité Jean CLAIR (dir.), Vienne 1880-1938. L'Apocalypse joyeuse, Paris, éd. du Centre Pompidou, 1986
  • L'Élan vers le pire képek: Irmeli Jung, Paris, Gallimard, 1988.