Archaikus betűkapcsolatok a magyarban

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sok régi magyar tulajdonnévben archaikus (régies) írásmód őrződött meg, melyek a magyar írásmód valamely korábbi állapotára utalnak.

[szerkesztés] Magánhangzók

  • AA, AÁ = [á] (Gaal ~ Gaál, Paál)
  • EÉ = [é] (Veér)
  • EÖ, EW = [ö] (Eötvös, Thewrewk)
  • OÓ = [ó] (Soós)
  • UU = [u] (Kuun)
  • Y = [i] (Kölcsey, Ady)

[szerkesztés] Mássalhangzók

  • CH = [cs] (Madách, Széchenyi)
  • CH = [h] (Kulich)
  • CZ = [c] (Czuczor)
  • FF = [f] (Pálffy)
  • GH = [g] (Balogh)
  • H = [Ø] (Imreh)
  • LL = [l] (Széll)
  • NY = [nyi] (Batthyány)
  • PP = [p] (Papp)
  • S, SS = [zs] (Jósika, Pais, Dessewfy [dezsőfi])
  • SS = [s] (Kossuth, Kiss)
  • TH = [t] (Csáth, Thököly)
  • TI = [ci] (Szervátiusz)
  • TS = [cs] (Takáts)
  • TTH = [ty] (Batthyány)
  • TZ = [c] (Atzél)
  • W = [v] (Wesselényi)
  • Z = [sz] (Cházár: [császár])