Horváti család

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Horváti család Valkó vármegyei származású, de más vármegyékben is birtokos család, mely nevét egy Horváti nevű faluról kapta. A család nemzedékrendje a 13. század elejére vezethető vissza, de csak két, országos politikában is jelentős szerepet játszó képviselője volt, Horváti Péter két fia, Horváti János és Horváti Pál.

A család felemelkedését Nagy Lajos királynak köszönhette. Horváti János – Thuróczy krónikája szerint előbb „igen alacsony sorsú” nemes, majd valkói főispán, 1377 és 1381 között macsói bán – Nagy Lajos kedvelt hadvezére volt. A harmadik velencei háborúban 1378 tavaszán Himfi Benedekkel együtt ő vezette a magyar hadakat. Testvére, Horváti Pál – 1378-tól zágrábi püspök – a későbbi bíboros Alsáni Bálinttal együtt Lajos király teljhatalmú megbízottjaként részt vett a magyar-velencei háborúskodást lezáró, 1378. augusztus 8-i torinói béke előkészítésében.

A Horváti testvérek Nagy Lajos halála után is még támogatták a magyarországi Anjoukat, nem vettek részt Tvrtko boszniai király és Palisnai János vránai perjel 1382. októberi lázadásában. Horváti János a királynők politikáját támogatta, Erzsébet királyné megbízásából segédhadat vezetett Kis Károly nápolyi király megsegítésére. A Horváti testvérek elpártolását a „nőuralommal” szembeni általános elégedetlenség és Mária francia házassági terve okozta. Ettől fogva a délvidéken a királynők uralma ellen fellépők között a legaktívabb szereplő Horváti Pál püspök volt. Valószínűleg az ő nevéhez köthető a – az európai latinságban a 14. században szövetség értelemben elterjedt – „liga” kifejezés magyar politikai szóhasználatba való átvétele. A létrejött főúri ligák egyikében a Horváti testvérek voltak a meghatározóak és azt tűzték ki célul, hogy a magyar trónra Kis Károly nápolyi királyt hívják meg.

Kis Károly népszerűsége a délvidéki főurak körében még Nagy Lajos uralkodásának utolsó évtizedére vezethető vissza. Károly az 1370-es években néhány évig Szlavóniát, majd Horvátországot és Dalmáciát kormányozta és a rokonszenves, tudományokhoz – beleértve a hadtudományt is – értő fiatal herceg ekkor nyerte el a délvidéki nemesség rokonszenvét. Horváti Pál püspök 1385 augusztusában titokban hajózott Nápolyba és személyesen hívta meg a jelöltet a magyar trónra.

Kis Károly rövid és tragikus végű uralkodása után Horváti János Budáról a délvidékre menekült, majd Palisnai Jánossal és Tvrtkoval együtt ismét felkelésre bírta a Dráván túli nemességet. A királynők a felkelésen személyes jelenlétükkel próbáltak úrrá lenni, de július 25-én foglyul ejtették őket. A küzdelemben elesett Forgách Balázs, Garai Miklós és Garai János levágott fejét Horváti Pál személyesen vitte el Nápolyba Kis Károly özvegyének. A Horvátiak tevékenysége – akaratuk ellenére – a Zsigmond párti uraknak kedvezett. Zsigmondnak sikerült minden Horváti-ellenes erőt egy táborba tömöríteni, felvette a Magyarország kapitánya címet és serege élén Mária kiszabadítására indult. A hírre a felkelők megölték Erzsébet királynét és Kis Károly fia, Nápolyi László nevében az egész ország meghódítására készültek. Horváti Pál és Palisnai János 1387 elején ismét Nápolyban járt, hogy Kis Károly fiát, Lászlót hívják meg a magyar trónra. A magyar történelemben Nápolyi Lászlóként ismert trónkövetelő ezúttal még nem jött Magyarországra, de magát ünnepélyesen Magyarország királyának nyilvánította és kinevezte Horváti Jánost helytartójává, valamint szlavón és macsói bánná. Palisnai János horvát és dalmát báni kinevezést kapott. A gyakorlatilag ellenfél nélkül maradt Zsigmond azonban gyorsan úrrá lett a helyzeten. Szövetséget kötött, ligát szervezett a magyar főúri családok vezető képviselőivel, megszerezte Velence katonai segítségét és 1387. június 4-én sikerült a lázadók utolsó várát, Novigrádot is elfoglalnia. A Horváti testvéreknek sikerült Boszniába menekülniük és 1394-ig Dobor várából próbáltak Nápolyi László nevében fellépni. 1394. júniusában Zsigmond hadai bevették a várat és a testvéreket foglyul ejtették.

Thuróczy János krónikája szerint „Mária királynő […] bíztatta Zsigmond királyt arra, hogy emelje fel bosszúálló karját a felségsértők ellen”, mert meg akarta bosszulni anyja halálát. Horváti Jánost végül Pécsen kegyetlenül kivégezték. Horváti Pál zágrábi püspököt nem ölték meg, „de nem tudta már elérni, hogy visszahelyezzék püspöki székébe”. A Horváti János haláláról szóló krónikarészletet a kutatók nagy része elfogadja, más részük – például Mályusz Elemér – későbbi betoldásnak és hiteltelennek tartja.

A Horváti család 1394 után már nem játszott szerepet Magyarország történelmében.

[szerkesztés] Felhasznált források

  • Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, Gondolat – 1984, ISBN 9632814142
  • Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat – 1987, ISBN 9632817761
  • Thuróczy János: A magyarok krónikája (fordította: Horváth János), Helikon – 1986, ISBN 9632075188
  • Süttő Szilárd: Kis Károly (In: Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó – 2003, ISBN 9639441589)
  • Révai Nagy Lexikona