Mádl Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dr. Mádl Ferenc
Mádl Ferenc
A Magyar Köztársaság 2. elnöke
Hivatali idő
2000. augusztus 4. – 2005. augusztus 5.
Előd Göncz Árpád
Utód Sólyom László
Született 1931. január 29.
Bánd
Házastárs Némethy Dalma
Foglalkozás jogtudós

Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29.-) a Magyar Köztársaság volt elnöke, jogászprofesszor, az MTA tagja


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tudományos pályája

Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1955-ben szerzett diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokat. 1964 óta az állam és jogtudományok kandidátusa, 1974-ben szerezte meg akadémiai doktori címét. Disszertációjának témája: „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában”. Tíz éven keresztül az Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. 1971 óta tanít az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1973-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja. Húsz szakkönyvet és több mint 200 tanulmányt publikált magyarul és különböző nyelveken.

[szerkesztés] Közéleti szerepe

1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tudománypolitikáért (és az MTA felügyeteléért) felelős tárca nélküli minisztere. Ezután 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett, meghatározó szerepet játszott a hazai felsőoktatás és tudományos kutatás új kereteinek, törvényi szabályozásának kialakításában. 1995-ben az akkori ellenzék (Fidesz, MDF, KDNP, FKgP) őt jelölte köztársasági elnökjelöltnek, az Országgyűlés azonban a kormányoldal (MSZP, SZDSZ) jelöltjét, Göncz Árpádot választotta meg államfőnek.

1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöke volt.

1996 és 2000 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke. 1999 és 2000 között a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja.

2000. június 6-án Mádl Ferencet a magyar Országgyűlés köztársasági elnökké választotta a harmadik fordulóban. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak.

[szerkesztés] Fontosabb publikációi

  • A deliktuális felelősség története (1964),
  • Az Európai Gazdasági Közösség joga (1974),
  • Összehasonlító nemzetközi magánjog (1978),
  • A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga (1988),
  • State and Economy in Transformation (1997),
  • EU Integration Process - Enlargement and Institutional Reforms (1997),
  • Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ISBN 9631912701
  • Az európai örökség útjain (1995).
  • Állam és gazdaság - Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban (1997)

[szerkesztés] Kitüntetései

1999-ben Jacques Chirac a Francia Becsületrend kitüntetést adományozta Mádl Ferencnek a francia-magyar kapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért.

1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

[szerkesztés] Családja

Nős, egy fia van és három unokája.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozás

A Magyar Királyság kormányzói (1446 – 1849)
Hunyadi János | Szilágyi Mihály | Lodovico Gritti | Ampringen János Gáspár | Kossuth Lajos
A Magyar Köztársaság elnöke (1918 – 1919)
Károlyi Mihály
A Magyar Királyság államfői (1920 – 1945)
Horthy Miklós | Szálasi Ferenc
A Magyar Köztársaság elnökei (1946 – 1949)
Tildy Zoltán | Szakasits Árpád
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökei (1949 – 1989)
Szakasits Árpád | Rónai Sándor | Dobi István | Losonczi Pál | Németh Károly | Straub F. Brunó
A Magyar Köztársaság elnökei (1989 – )
Szűrös Mátyás | Göncz Árpád | Mádl Ferenc | Sólyom László


Államfők listája