Majki Műemlékegyüttes
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Műemlékegyüttes Oroszlány külterületén (Majkpuszta) található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma csonkán álló torony, illetve a főépület is, amelynek falai között – miután II. József rendelete nyomán a rendet megszűntették – az Eszterházyak alakították ki vadászkastélyukat.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Majk elnevezéséről
Bél Mátyás nézete az, hogy az elnevezés illír eredetű, szerinte Isten anyját ők Majka-nak nevezték, az idők folyamán aztán szóvégi magánhangzó kopással ebből alakulhatott ki a Majk elnevezés. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára c. munkájában Majk nevét a szláv Moyk, illetve Mojkó, Mojek személynevekből eredezteti. Megint mások pedig a Miklós név középkori alakjából: Moyk, Myk próbálták megtalálni az elnevezés eredetét.
[szerkesztés] A majki prépostság
A településen a középkorban a premontrei rend prépostsága állt, amelyet 1235-ben alapított a területen birtokos Csák nemzetség Szűz Mária tiszteletére. Kezdetei a régészeti feltárások szerint a XIII. század elejéig nyúlnak vissza. Háromhajós, félköríves szentélyű templomához két nyugati torony kapcsolódott, amirõl ugyancsak régészeti adataink vannak. A templom kelet-nyugati tájolású volt, háromhajós, kb. 43 m hosszú és 22 m széles, déli oldalához a kolostor csatlakozott: az épületek így teljes négyszöget alkottak, és erődítés benyomását keltették.
A turóci prépostság 1282-ben kelt alapítólevele említést tesz „a Boldogságos Szűz majki prépostságáról”, és úgy említi, mint gazdag és virágzó prépostságot. Jelentőségét bizonyítja, hogy hiteles hely volt, ez bizonyítható Zyghwy Joachim fia Iwánka comes végrendeletéből, amely Oroszlánkő várában kelt, és a majki prépostság pecsétjével hitelesítették. A pecsét a kis Jézust ölében tartó Szűz Máriát ábrázolja, körülötte felirat: "Sigillum Capituli de Maik"
A virágzó szerzetesi életet a tatárjárás zavarta meg: a barátok elmenekültek, a kolostor teljesen elnéptelenedett. Ezután azonban egy újabb virágzó időszak következett, ugyanis IV. Béla támogatta a premontrei rend majki működését, mivel igyekezett a Csákok kedvében járni. Ennek nyomán nemsokára a majki prépostság ismét megfelelően tudta ellátni feladatkörét, és tenni való akadt is bőven.
Királyaink is szívesen időztek a Vértesben ( a tatai-, gesztesi- ill. a gerencséri várakban, és ilyenkor az ország ügyeit Majkon intézték: rendeleteiket a premontrei atyákkal íratták le, és velük hitelesítették. Tudomásunk van róla, hogy 1388. október 25-től november 4-ig Zsigmond király és feleségee, Mária királynő a Vértesben tartózkodott, és a Majkon kelt oklevelek tanúsága szerint a premontreiekhez is ellátogattak. A huszita háborúk (1400-1452)idején, majd a török térhódításának kezdetén Majk jelentősége háttérbe szorult. Önállóságát elvesztve 1516-ban Csornához, majd később Esztergomhoz csatolták. A prépostságot végül a török hódítás szűntette meg. Majk véres harcok színhelye lehetett, legalábbis erre enged következtetni az a nagy számú magyar és török fegyver, illetve emberi maradvány, amelyet a XIX. század elején találtak, amikor a kastély zöldségeskertjét kialakították.
[szerkesztés] Majk a török korban
A török megszállás idején a prépostság lakói elmenekültek, a hódoltság idején Majk a tatai uradalom része. 1632-ben II. Ferdinánd nebojszai Balogh Istvánnak, Tata várkapitányának adta zálogbirtokként az uradalmat. 1643-ban gróf Zichy Ferenc, majd 1646-ban gróf Csáky László a tulajdonos. A birtokosok gyakran cserélődtek a török kiűzésének időszakában, amíg 1727-ben fraknói gróf Eszterházy József, oroszlánkő földesura meg nem vásárolta az uradalmat az osztrák Krapf Gáspártól.
[szerkesztés] A kamalduliak
A rendet Romuald herceg, a lombardiai hercegi család sarja (később Szent Romuald) alapította 1009-ben Olaszországban, egy Malduli nevű gazda által felajánlott vadregényes birtokon, mint Campo Malduli nevű remeteséget. A rend tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, ennek elérése érdekében magányosan,elmélyülten éltek. "Fehér barátoknak" is nevezték őket, ruhaviseletük miatt. Fehér csuhájukat elöl-hátul kötény egészítette ki, ezt derekukon jellegzetes barátzsinór fogta össze. Lábukon leginkább sarut, ritkábban csizmát hordtak. fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek. Egymással nem kommunikálhattak, és nem érintkezhettek a külvilággal sem.A némasági fogadalom alól csak a december 28. és január 2. közötti napok voltak kivételek: ekkor a refektóriumban gyűltek össze, máskor azonban cellaházuk telkét is csak engedéllyel volt szabad elhagyniuk.
[szerkesztés] A kamalduliak Majkon
A kamalduli barátokat az új birtokos telepítette Majkra 1733-ban. A rendnek adományozta az 1200 holdas pusztát, a tavakkal, és a rajtuk működő malmokkal együtt, ráadásul még az új kolostor felépítéséhez szükséges anyagokat és munkaerőt is biztosította a számukra. A kamalduliak az anyakolostoruk mintájára alakították ki a majki kolostort is. A kolostor két részre tagolódik: az U-alakú főépület (foresteria), ahol a közös helyiségek voltak: refektórium, könyvtár, gyógyszertár, betegszobák, gazdasági helyiségek, vendégszobák.De itt kaptak helyet a prior szobái, és a nem magányban élő testvérek lakóhelyiségei is. A másik nagy rész az ún. clausura, vagyis az a rész, ahol a remeték cellái állnak. A rend regulái szerint az egész kolostort, és az egyes cellákat is magas kőkerítés övezi. Minden cellában külön kápolna, lakó- és hálóhelyiség, kamra, és pince állt a remeték rendelkezésére, amelyben főként elmélkedéssel, Szentírás olvasással, imával, írással töltötték napjaikat,de megművelték cellaházukhoz tartozó kis földjüket is, és kegytárgyakat is készítettek.
A rendház építése kb. harminc éven át tartott, és az eredeti tervek nem valósultak meg: az elképzelt 20 cellaházból-támogatók hiányában- 17 készült el, bár ezek sem voltak mindig elfoglalva: 1770-ben és a kolostor megszűntetésének évében (1782) is csak 15 remete lakott bennük. Az egyes épületeknek külön alapítványokat hoztak létre, amely a létesítés költségét, és a benne lakó remete eltartásával kapcsolatos kiadásokat fedezte. Egy-egy ilyen alapítvány összegét 2000 forintban állapították meg, a felajánlásért köszönetképpen a cellák homlokzatát az adományozó család címerével díszítették. A templom 1753-1770 között épült fel Franz Anton Pilgram tervei szerint, akinek 1761-ben bekövetkezett halála után az Eszterházyak építőmestere, Fellner Jakab vette át a munkálatokat. A kolostortemplom mennyezeti freskóját Anton Franz Maulbertsch készítette, de mesteremberek sora dolgozott a templom belső arculatának kialakításán: pozsonyi szobrászok, bécsi mesteremberek, helyi kézművesek.
A frissen elkészült kamalduli kolostor azonban nem volt hosszú életű. A gondok már az 1771-ben kelt komáromi egyházlátogatási jegyzőkönyvből kitűnnek, feljegyezték ugyanis, hogy a remeték elhanyagolják misemondási és hitoktatási kötelezettségeiket, pedig két kápolna is rendelkezésükre áll. A főbaj azonban felekezeti különbségekben gyökerezett: a közeli Oroszlány szlovák telepes lakossága evangélikus vallású volt, és rossz szemmel nézte a rend működését a közeli erdőségekben. Legendák kaptak szárnyra a barátok erkölcstelen életmódjáról, a rend szabályainak megszegéséről. Tény, hogy a fegyelem erősen megbomlott, egyes szerzetesek még pereskedtek egymás ellen is, és továbbra sem tettek eleget kötelezettségeiknek. Talán ezért, amikor II. József 1782-ben kimondta -többek között- a kamalduli rend eltörlését, a majki kamalduli remeteség megmentése érdekében a katolikus egyház sem emelt szót. 1784-ben a kolostor már elhagyatott volt: az épületeket, berendezési tárgyakat leltárba vették, majd árverésen értékesítették. Az ingóságokat és kegytárgyakat a környező települések szerezték meg, például a főoltár (kép nélkül), a szószék, illetve 4 karzattartó oszlop az oroszlányi evangélikus templomba került.A majki templomot 1811-ben villámcsapás érte,ennek következtében - a templom tornyát kivéve- teljesen romos állapotba került.
[szerkesztés] A posztó manufaktúra időszaka
Az elhagyatott kolostor és a hozzátartozó birtok a királyi kamara tulajdona lett, 1802-ben Mauthner és Kadisch pesti zsidó kereskedőknek adták bérbe, akik a foresteriában posztó- és szűrgyártó manufaktúrát rendeztek be, ami szépen jövedelmezett. Munka is akadt bőven: a napóleoni háborúk idején különösen nagy volt a kereslet a különböző szövetekre, vásznakra. A manufaktúra 1815-ben 150 munkást foglalkoztatott, évente 3000 mázsa gyapjút dolgoztak fel. A remetelakokba a Nyugat- Felföldről és Morvából behívott szövő- és fonómesterek költöztek be családjukkal. 1824-ben Lichtenstein herceg vette meg az uradalmat, de csak 1828-ig volt a birtokában, ekkor csere útján visszakerült az Eszterházy családhoz, János fia Miklós visszaszerezte Majkot a családnak.A manufaktúra ezalatt folyamatosan működött, 1837-ben bérlőt cserélt: Oesterreicher Dávid működtette a továbbiakban. Megszűnése a szabadságharc idejére tehető, ekkor ugyanis a császári hadsereg sajátította ki az épületeket. A manufaktúrát működése alatt mindig kerülgették a betyárok, működése is csak úgy volt lehetséges, ha a bérlő rendszeresen fizetett nekik. 1836. december 22-én például itt fogták el Sobri Jóska alvezérét, Milfay Ferkót, aki valószínűleg a védelmi pénzt jött behajtani a posztógyárostól.
[szerkesztés] Az Eszterházy család Majkon
Az új tulajdonos házasodó fia részére minden kényelemmel ellátott otthont rendezett be Majkon. A foresteriát átalakíttatta minden igényt kielégítő kastéllyá, a munkálatokhoz felhasználva a premontrei kolostor még meglévő köveit. A tavakat kitisztították, a kastély alatti tó vízén cölöpökre épült fürdőház szolgálta a strandolás örömeit, amely egészen az első világháborúig használatban volt. A remetelakokba a belső cselédség költözött, a majorsági épületekbe kovácsok,lovászok, iparosok rendezkedtek be.A kastély körül- a kor divatjának megfelelően- ritka és értékes fakülönlegességeket ültettek el, illetve különböző dísztárgyakat helyeztek el, kialakítva ezzel egy elegáns angol kertet. A kastély belső udvarán egy reneszánsz stílusú, négyszögletes kávájú kutat helyeztek el, amely még ma is látható. Oldallapjait az Eszterházy család címerét tartó angyalok, griffek, rózsák díszítik. A kút 1980-as években történő feltárása során földalatti folyosórendszer bejáratára bukkantak, amelynek ágai összeköttetésben állnak a cellaházakkal is, kijáratát pedig a kolostoron kívül találták meg. Rendeltetése és eredete egyelőre tisztázatlan, a beomlások miatt feltárása még nem sikerült. A közbiztonság is megszilárdult,az erdőkben erdészek, a faluban az uradalom hajdúja és egy tizedes vigyázta a rendet.A rendházból kialakított kastély az Eszterházy család téli lakhelye lett- nyáron csákvári kastélyukban laktak-egészen a II. világháború végéig. 1945-ben az előrenyomuló szovjet hadsereg elfoglalta Oroszlányt. Felbíztatták az amúgy is sértett lakosságot, és három napi szabadrablást engedélyeztek,maguk pedig ládákban, szekrényekben hordták el a berendezés mozdítható részét.A harcok közepette az épületek súlyos károkat szenvedtek:ekkor égett le a kastély emeleti részének egy oldala is. A sérülések ellenére az épületek viszonylag jó állapotban vészelték át a háború megpróbáltatásait, amely Nyevszkij alezredesnek köszönhető, aki felismerve a kolostor történelmi értékét, csak a környező erdőket lövette.
[szerkesztés] A háború után
Az Eszterházy család egy cellalakásban talált menedéket. Egyik fiuk a háború, másik a háború utáni paralízis járvány áldozata lett, a családfő, Eszterházy Móric gróf, és egyetlen lánya Mónika Bécsbe távozott. A grófné és testvére azonban maradt: Eszterházy Móricné, született gr. Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a cellaépületet,kétkezi munkájukkal keresve meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt. A háború után a kastély tábori kórházként, munkásszállóként, lakóépületként funkcionált.1946-tól a Magyar Írónők köre bérelte a kastélyt, alkotóházként használták és a bérleti díj fejében helyreállíttatták a kastély jobb szárnyának tetőzetét. Az ötvenes években üresen állta az épület, nyaranta úttörők táboroztak az évszázados falak között. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség hozzákezdett a rekonstrukcióhoz, többek között ekkortájt restaurálták a refektórium freskóit is. Néhány cellaházban kiállítás kapott helyet, a többit üdölővé alakították át.
[szerkesztés] Majk napjainkban
2001 óta a Műemlékek Állami Gondnoksága felügyeli az épületegyüttest, ám a kastély teljes rekonstrukciója még várat magára. A 90-es években a cellaházakat felújították, ám ma már ismét rájuk férne egy teljeskörű felújítás. A kilátóhelyként funkcionáló templomtoronyból Eszterházy Pál: Harmonia Caelestis c. művének dallamai csendülnek fel bizonyos időközönként harangjáték formájában. A majkihoz hasonló kamalduli remeteség Csehországban, Olaszországban, és Lengyelországban maradt fent, utóbbi falai között még ma is remeték élnek- az ő mindennapjaikat bemutató fotókiállítás nyílt nemrég Majkon.Jelenleg (2006. július) művészfilmet forgatnak a rossz állapotú kastély falai között, amelynek helyszíne egy II. világháború utáni lepusztult kolostor- ehhez sajnos a helyszín teljesen megfelelő. Az épületegyüttes igazi kuriózum, a környezet csodálatos-ennek ellenére az emberek nem ismerik Majkot. Ez azonban nem véletlen: kevés a reklám, kevés a program, nincs kialakult arculat. Bízzunk benne, hogy ez már csak idő kérdése...
Látogatható árilis 1. és október 31. között, 10-18 óráig, minden egész órában idegenvezetéssel.
[szerkesztés] Források
Egy cseppnyi Magyarország- A Vértes hegység és környéke ( szerk.Béni Kornél- Viszló Levente),Pro Vértes TK, 1996 180-182
Gombkötő Gábor- Havasházi László: Város született- Riportkönyv Oroszlányról,Oroszlány,1964 15-20
Végváriné Babirák Ilona: Oroszlány- egy magyarországi falu legendája és igaz története, Majki Népfőiskolai Társaság, Oroszlány, 1999 23-24; 129-132; 325-328
http://whsk.freeweb.hu/hazai_tajakon/archiv0407/
http://negyremete.hu/latnivalok.html
http://www.kolostorut.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=22&Itemid=45&lang=iso-8859-2


Based on work by