Lugalbanda a Hegység homályában
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lugalbanda a Hegység homályában (modern cím), a Kr. e. III-II. évezred fordulóján készült sumer eposz Lugalbanda kalandjairól. Lugalbanda, itt Enmerkar király tisztje, urával együtt indul el annak Aratta elleni hadjáratába (a témához lásd: Enmerkar versengése Aratta urával). Heten vannak a fő vitézek, Kulaba város fiai, tejtestvérek: Lugalbanda a nyolcadik közöttük. Amikor a sötét hegyekbe érnek (ez a Hegység homálya), Lugalbanda megbetegszik. Társai halottnak hiszik, s otthagyják, hogy testét a visszaúton vigyék magukkal. Lugalbanda azonban nem hal meg, a harmadik napon imát mond Utu napistennek, hogy ne hagyja idegenben elveszni:
- „Nincs mellettem anyám, nincs mellettem apám,
- nincs mellettem társam, nincs mellettem barátom,
- anyám nem zokoghat: Ó én fiam,
- fivérem nem zokoghat: Ó én fivérem!"
Utu megadja neki az „élet leheletét". Lugalbanda ugyanígy megkérleli Innint, a Esthajnalcsillag istennőjét és Szuen holdistent, majd a sumer költészet egyik legszebb háladó imájával fordul ismét Utuhoz:
- „Ó Utu, az Ország pásztora, fekete fejűek atyja:
- ha te lenyugszol, veled nyugszik az Ország,
- ha te felkelsz, veled kél az Ország,
- ha te nem vagy, nem hoz csőrében szemet a madár,
- nem jár egyenes úton az ember:
- az úton magányosan járónak társa te vagy!
- A meztelent, ínségeset, szűkölködőt
- tündöklő fényed szinte gyapjúba öltözteti..."
Lugalbanda az „élet ételétől" és az „élet italától", amit az isten nyújt neki, új erőre kap, s a hegységben kóborol vadakra vadászva, bogyókat gyűjtögetve. Egyszer álmot lát, amelyben azt a parancsot kapja, hogy öljön meg egy vad bikát, és háját mutassa be Utunak áldozat gyanánt. Az eposz befejezése töredékes, mindössze annyi olvasható ki belőle, hogy Lugalbanda nagy lakomát rendez az isteneknek.
Lugalbanda a Sumer királylista szerint Enmerkar királyi utódja volt, az akkád Gilgames-eposz őt mondja hőse apjának.


Based on work by