Mozart: Divertimento No. 5

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vonósnégyesre és két kürtre szánta Wolfgang Amadeus Mozart 1776 júniusában, Salzburgban Antonia Lodron grófnő számára írott No. 5-ös F-dúr divertimentóját, amely a Köchel-jegyzékben a 247-es számot viseli.

A mű hat tételből áll:

  1. Allegro
  2. Andante grazioso
  3. Menuetto
  4. Adagio
  5. Menuetto
  6. Andante. Allegro assai

Valószínű, hogy szabadtéri szerenádzenét kívánt írni a grófnő születésnapjára, bár a megszólaltatásra nézve nincsenek dokumentumaink.

Michael Haydn hatása ezen a divertimentón is megmutatkozik, különösen az első tételen, amelyet néhány ütemes harsány Intrada vezet be. A lassú második tétel Mozart gáláns stílusának jellegzetes példája. Az első menüett a bécsi szerenádzenékre emlékezik. A kürtök, amelyeknek a második tételben nem jutott jelentős szólam, itt fontos szerepet töltenek be. Az Adagiót kizárólag vonósok szólaltatják meg: ez a tétel poétikus hangulata és kifejezésének megkapó egyszerűsége révén a mű legértékesebb darabja. A zárótétel — a cassatiók módjára — lassú bevezetéssel kezdődik. Méltóságteljes indulózene ez az Andante, a Varázsfuvola papjainak vonulásánál idézi majd fel Mozart, másfél évtizeddel később. A briliáns gyors tétel az előző évek olasz és francia zenei élményei között válogat.

Wolfgang Amadeus Mozart divertimentói

D-dúr, K. 136 (125a) | B-dúr, K. 137 (125b) | F-dúr, K. 138 (125c) | D-dúr, K. 205 (173a) | F-dúr, K. 247 | D-dúr, K. 251 | F-dúr, K. 253 | B-dúr, K. 270 | B-dúr, K. 287 (271b) | D-dúr, K. 334 (320b)