Kilián György (katona)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kilián György (Budapest, 1907. március 12. - Lengyelország, 1943.) kommunista aktivista, aki az Adolf Hitler hadserege elleni harcokban vesztette életét Lengyelországban és ezzel a Kádár-korszak egyik legünnepeltebb partizánmártírjává vált.
Nagy számban neveztek el róla iskolákat (még zeneiskolát is), más intézményeket (mint például az 1956-os forradalom egyik főszínhelyévé váló Kilián laktanyát), utcákat, tereket. Ezeket a neveket az 1990-es években más nevekre cserélték.
Kilián eredetileg lakatosmunkás volt. 1927-től az Egyesült Izzó gyárban (a mai GE Lighting Tungsram) dolgozott, ahol a Vörös Tungsram című illegális kommunista hetilapot szerkesztette. Az 1930-as évekre a mozgalomban ismertté vált a neve, a vasas ifjúmunkások őt küldték az Ausztriában tartott kommunista ifjúmunkás kongresszusra.
Ezután Moszkvában tanult pártiskolán, majd visszatérése után az "Ifjú proletár" című kommunista periodika szerkesztője lett. Letartóztatták (Sallai Imrével és Fürst Sándorral egyidőben) és izgatás vádjával egy év börtönbüntetésre ítélték, később rendőri megfigyelés alá került.
Ekkor ismét Moszkvába ment, katonai kiképzést kapott és ejtőernyős partizánként harcolt a németek ellen. Lengyelországban egy bevetés során 1943-ban eltűnt, sorsa ismeretlen.
Kilián Györgyről Lukács Imre írt életrajzi regényt, A holnap elébe címmel.


Based on work by