Gúta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kolárovo
Gúta
Címer Térkép
Adatok
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Magasság 111 méter t. f. m
Terület 106,826 km²
Népesség 10 756 fő (2004. december 31)
Népsűrűség 101 fő/km²
Első írásos említés 1268
Közigazgatás
NUTS 501204
Gépkocsijelzés KN
Irányítószám 946 03
Körzethívószám 0 35
Elérhetőségek
Pontos cím Gútai Városi Hivatal
Templom tér 1
946 03 Gúta
Web www.kolarovo.sk
E-mail info@kolarovo.sk
Telefonszám 77 71 573
Fax 77 71 753
Politika
Polgármester Horváth Árpád (SMK-MKP)
Alpolgármester Lengyel István
Testvérvárosok Kisbér (Magyarország),
Mezőberény (Magyarország)

Gúta (1948 előtt Guta, szlovákul: Kolárovo) egy város Közép-Európában, Szlovákia nyitrai kerületének komáromi járásában. A település a Dunamenti-alföldön, a Vág és a Kis-Duna folyók összefolyásánál fekszik, Pozsonytól, az ország fővárosától délkeletre. A város lakossága 10 756 fő (82,6% magyar, 16% szlovák és 1,4% más nemzetiségű), így Gúta a Csallóköz legnagyobb városai közé tartozik.

Központjának koordinátái 47° 55′ 01″ északi földrajzi szélesség 17° 59′ 44″ keleti földrajzi hosszúság.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Városrészek

[szerkesztés] Jelképek

Gúta város címere két színből, kékből és ezüstből áll. Rajta a település határában állt erőd vázlatrajza található, amely 1663-ból származik.

[szerkesztés] Történelem

A város határában már a Halstatti kultúra idejében (korai vaskor, i. e. 8.-5. század) letelepültek emberek, amit a korszak régészeti kutatásai is bizonyítanak. A régi okmányok pedig arról tanúskodnak, hogy a település fekvéve az évszázadok során többször is változott.

Egy 1268-ból származó okmányban Kis Gútának nevezik a települést, amely a Vág bal partján feküdt a Nyitra folyó mellett. Ebben az időben a falu az esztergomi érsek tulajdona volt. A 14. században egy másik település i létrejött, amelyet Nagy Gútaként emlegetnek. A mohácsi csata után mindkét falu lakosai a török előtti félelmükben biztonságosabb helyre költöztek: a Csallóközbe, a Kis-Duna jobb partjára, oda, ahol a mai Gúta található.

1576-ban az Esztergomi bég katonái dúlták fel a községet. Ebben az időben Nagy Gúta már lepusztult templomával együtt, annak ellenére, hogy a falut részint áncok védték, amelyek a település erődítményrendszerének részét képezték. 1349-ben Mária királynő erődítményt építtetett a város szélén a gázlók és a kereskedelmi utak védelmére. Ezt Békevárnak nevezték. Az 1662-1664-es években barokk stílusban átépítették. 1708-ban a kuruc tüzérség az erődöt rommá lőtte.

1551-tól Villa Guta megerősített városként fejlődött. IV. László király oklevele nemcsak városi rangra emelte, hanem egyúttal többféle privilégiumot is kapott: vásártartási jogot, vámmentességet, nem kellett sem harmincadót, sem révet fizetnie. Ebben az időben a város lakossága földműveléssel, gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel és halászattal foglalkozott, de voltak közöttük iparosok is, pl. olyanok, akik halászhálókat szőttek.

A városlakók a háborúk idején sokat szenvedtek a török rajtaütésektől, a zsoldos katonáktól és az osztrák seregektől. Elemi csapások is sújtották Gútát. Történelmi forrásokból ismeretes az 1669-es és az 1715-ös nagy tűzvész. A forradalmi (1848-1849) években, de egyébként is rendszeresen pusztító árvizek is gyötörték a falut.

[szerkesztés] A város a 20. században

A 19. század végén és a 20. század elején a helyi lakosság élete minden területen fellendült. Felépültek az árvízvédelmi töltések, a Kis-Dunán pedig vashíd épült. Megépítették a vasutat, a gőzmalmot és a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat is. Ebben az időszakban alakult meg a fogyasztási szövetkezet és az ármentesítő társulat.

A községet az 1938-1945-ös években Magyarországhoz csatolták. 1945-1947-ben kitelepítették a lakosság magyar nemzetiségű részét, és szlovák visszahonosított lakosságot telepítettek ide.

1948 augusztusától a falu neve hivatalosan Kolárovo lett. 1945-ben a község határából különválasztottak egy részt Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) néven.

A vitathatatlan fejlődés ellenére az akkori Csehszlovákia legnagyobb falva megtartotta mezőgazdasági jellegét. Építészeti szempontból földszintes vályogházak jellemezték.

[szerkesztés] Az 1965-ös árvíz

Jóllehet a lakosság tapasztalt volt az árvizekkel való harcban, 1965-ben meglepte őket egy olyan pusztító áradat, amely a mai napig ott szerepel emlékeik többségében.

Az árvíz fenyegető pillanatait így őrizte meg a község krónikája:

1965 tavasza rendkívül esős volt. A Vág és Duna vízszintje állandóan növekedett. Május közepén árvízkészültséget rendeltek el. Június 17-én a Duna vize átszakította Csicsónál a töltést. Újabb védőgátakat emeltek, megkezdődött a harc a községhez kérlelhetetlenül közeledő természeti elemmel. Június 19-én megkezdték a gyermekek és az idős emberek evakuációját. A községből 1800 személyt szállítottak el. 1965. június 25-én a víz átszakította a töltést, és Gúta néhány óra elteltével víz alá került. A felbőszült ár lerombolt minden házat, amely az útjában állt. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, gyakran csupán a puszta életüket. 10687 lakosból addigra már csak 620 maradt a településen. Két hónap elteltével, amikor a víz leapadt, feltárult Gútán a pusztulás szörnyű képe. A községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 hajlék maradt ép.
Megkezdődött a károk felszámolása. Csehszlovákia különböző részeiből jött a segítség. Az újjáépítésben leginkább Prága, Pozsony és Brünn, de az olomouci, nagyszombati, tapolcsányi és az érsekújvári járás is segített. Új családi házak épültek, hiszen ebben a helyzetben ez volt a legfontosabb. Az 1965 végén már 175 családi ház állt. A lakossági ellátás intézményeinek felújítását 1966-ban kezdte meg a község. Elkezdődött a 18-osztályos alapiskola és a 200 férőhelyes diákotthon építése, épülni kezdett a két óvoda és a bölcsöde, felépült az egészségügyi központ és a benzinkút. Megkezdték a község csatornázásának építését és a távfutés rendszerének lefektetését. A gútai gyermekek az 1965/66-os tanévben az ország különböző községeiben, üdülőhelyein térítésmentesen tanulhattak.
1967-ben kezdődött a kultúrház, továbbá az új üzletközpont építése. Megkezdték az utak javítását, felállítottak egy hidroglóbuszt (gömbkutat), és korszerűsítették a villanyvezetéket. Két év sem kellett, és a község felépült romjaiból az ország lakosságának és üzemeinek önzetlen segítsége nyomán."

[szerkesztés] Gúta ismételt várossá avatása

Az árvíz által lepusztult község megújulása, megváltozott arculata, valamint az a tény, hogy közeledett Gúta első írásos említésének 700. évfordulója, nem maradt visszhang nélkül a legfelsőbb politikai, társadalmi körökben sem. 1967. október 14-e a település egyik legjelentősebb napja lett, ismét visszakapta városi rangját. Ezt a krónikás így jegyezte le:

"Az ünnepi hangulat már reggel óta tartott, bár az ünnepélyes várossá nyilvánítást csak a délutáni órákra tervezték. Gúta lakosait reggel friss fúvószene ébresztette és csalogatta ki a térre, ahol már valódi ünnepélyes hangulat uralkodott. Az ünnepségen becses vendégek vettek részt, kerületi és járási politikai vezetők, valamint azoknak az üzemeknek és intézményeknek a képviselői, amelyek a város újjászületését segítették. A városnézés után a Szabadság téren leleplezték az árvíz emlékművét, Nagy János szobrász alkotását, melynek címe "Anyaföld", és amely a Csallóköz termékeny földjét, az itt élő emberek kitartását jelképezi. Az ünnepségen Alexander Dubček mondott beszédet, és átnyújtotta Jányi Jánosnak, a HNB elnökének a várossá nyilvánításról szóló okiratokat.”

Gúta városi rangra való emelésével új történelmi fejezet kezdődött. A kizárólag mezőgazdasági jellegű község várossá alakulva hirtelen fejlődő iparával jelentős társadalmi-kulturális központtá vált.

[szerkesztés] A város ipari és gazdasági fejlődése

1970 után Gúta a Csallóköz északkeleti területének ipari központjává változott. Ez a változás fokozatosan ment végbe.

A néhai Kohn-üzemből létrejött a Pletatex népi termelőszövetkezet. Az üzem 1969-tól bővítette gyártási programját, és a halászati, vadászati cikkeken kívül szőnyegeket kezdett gyártani. A Pletatex a maga idejében az ország egyetlen ilyen üzeme volt. Ma az épületében az Unicol és Beneficus magáncég működik.

A 70-es évek és a 80-as évek legjelentősebb ipari létesítménye a világhírű Babetta-mopedeket gyártó üzem. Több mint 900 alkalmazott számára biztosított munkát. Az épületegyüttest szó szerint a "zöld réten" építették fel. A tágas csarnokokat korszerű berendezéssel és technológiával látták el. Azzal számoltak, hogy fokozatosan bővülni fog a gyártás. A gyár üzembe helyezésének idopontjában, 1973-ban még a vágbesztercei nemzeti vállalathoz tartozott. Idővel önállósult a gútai részleg, és népszerű gyártmáyaik, a Babetták, itthon is, külföldön is terjesztik a ZVL KOVA MOTOR, illetve a ZMV Kolárovo hírnevét. A politikai és gazdasági változások után az anyavállalat több részvénytársaságra és kft-re bomlott. Furcsa ellentmondás, hogy a nemrégiben még virágzó üzem sok dolgozóját munkanélküliség fenyegeti.

A szenci Montostroj gútai kirendeltsége 1979-ben kezdte el a vasszerelvények gyártását. Ma ezt az üzemet a Sara és a Credat magáncég birtokolja.

1979-ben több kis üzem öszszevonásával létrejött a járási üzemben többfajta tevékenységet folytattak, így bútorgyártást, fémmegmunkálást, textiláru gyártását is. Szolgáltatásaik közül említést érdemel a cipőjavítás, rádió- és télevíziójavítás, gázszerelési szolgáltatások stb. A 90-es évek elején ebből a vállaltból alakultak a Kolnáb, Gutex és Gukom állami üzemek, amelyek napjainkban kft-ként működnek tovább. A helyi gazdálkodás keretében jött létre a kommunális szolgáltatások járási vállalata, amely annak ellenére, hogy sokféle szolgáltatást nyújtott a lakosságnak, jelenleg felszámolás alatt áll. Kiemelt rangja van a helyi efsz-nek, amelyet még 1949-ben alapítottak. A szövetkezet ma több, mint 5000 ha területen gazdálkodik, igen jó szántón. A kukoricán és gabonaféléken, valamint a műszaki terményeken kívül hagymát és fokhagymát termesztenek. Az állattenyésztésben főleg a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztés dominál, de különleges baromfitenyészettel is büszkélkedhetnek. 1990 után, amikor a lakosságot elérte az addig ismeretlen munkanélküliség, a város vezetősége az üzemek új hasznosításával próbálja megoldani a gondokat. A vállalkozói tevékenység támogatására a városatyák új ipari övezet tanulmánytervezetét dolgozták ki. Ebben a város méltányos árakon kínál parcellákat megvételre, vállalkozói célokra.

A döntés helyességét igazolja, hogy tervei megvalósítására éppen városunkat választotta az a német vállalkozó, aki itt autóelektronikai berendezéseket gyártó üzemegységét telepítette meg. Nem egész egy év alatt felépült és megkezdte a munkát a Kromberg & Schubert vállalat gyára, amelyben több mint 700 személy talált munkát; a gyártás produkciójának emelése újabb munkalehetőségeket kínál.

[szerkesztés] Az épülő város

A város lakosságának és építőinek igyekezete, hogy fellendítsék Gútát, nem veszett kárba. Az 1968-75-ös évek elmúltával, a Duna-akció összes építkezésének befejezésével megszilárdultak a város belső viszonyai, és megjavult a lakossági intézmények működése. 1965 után teljesen megváltozott a főtér képe, a fejlődő város méltó központjává vált. 1974-ben ünnepélyesen átadták rendeltetésének a város új kultúrközpontját. Az épület jellegzetes vonása a táncterem köríve, amelyet a helybeliek "rotundának" neveztek el. A tér közepén álló adminisztrációs épületet 1975. augusztus 23-án adták át, így a nagyközönség és a hivatalnokok korszerű államigazgatási központot kaptak. Járgerský mérnök tervei szerint építették fel. Ma a városi hivatal, a Szlovák Takarékpénztár kirendeltsége és a posta használja az épületet. A teret építészetileg szökőkúttal és az „Elemek fellobbanása” c. plasztikával egészítették ki. A tér eredeti épületei közül csak a római katolikus templom maradt meg, és a hivatalnokok felújított lakóháza, amely ma a város lakásalapját gyarapítja.

A város dinamikus fejlődésének időszakában egyidejűleg kellett új házakat építeni a fiatal családok számára, a polgári ellátás intézményeinek, de ugyanúgy meg kellett építeni a kultúra és a sport céljait szolgáló építményeket is. Gyors tempóban épültek egész háztömbök, lakótelepek, amelyek azután a baráti összefogás városainak nevét viselték, például Prágai tér, Brüni tér stb. Napjainkban a városnak 700 lakása van lakóházakban. Még a jelenlegi nehéz anyagi helyzetben is törődik a város a fiatal családokkal, amelyeknek 1996-ban 12 lakást adott át a Radnóti utcában, szociális lakásokként. Többségében azonban magánerőből építkeznek a gútainak. A város sok utcával büszkélkedhet, amelyekben korszerű családi házak állnak.

[szerkesztés] Politika

[szerkesztés] Önkormányzat

[szerkesztés] Testvérvárosok

[szerkesztés] Lakosság

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Színházak és múzeumok

[szerkesztés] Zene

[szerkesztés] Műemlékek

[szerkesztés] A gútai „Békevár” erődítmény

Az erődmítény Mária királynő kastélyának helyén épült fel. Az érsekújvári és komáromi erőd mellett a történelen folyamán mindeg kisebb, jelentéktelenebb szerepet játszott. Magyarország török megszállása idején, 1527-ben a várat Pesthényi Martonosi Gergely felújittatta az északi régiók védelmére a törökök pártfogója, Szapolyai János elől. Még ebben az évben Szapolyai seregei elfoglalták a várost. 1584 és 1594 között az erődöt az olaszok segítségével megerősítették.

[szerkesztés] A hajómalom

A gútai hajómalom a fedett fahíddal
Nagyít
A gútai hajómalom a fedett fahíddal

A Dunán és a Vágon is hazai jogokat élveztek a hajómalmok, de egytől egyig eltűntek, főként a folyószabályozások, a vízerőművek építése és a dunai hajóközlekedés rohamos fejlődése miatt. A volt Komáromi Járási Építkezési Vállalat 1980-ban felkérte a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának az építészet elméletével és történetével foglalkozó tanszékét egy hajómalom tervének a kidolgozására. Ennek a tervnek az első fázisa egy történelmi visszatekintés volt. Az ötlet, hogy kettős csónakra hajómalmot építsenek, a 6. századi Rómából eredt. Nálunk a legtöbb ilyen malom a 19. században működött legnagyobb és lassú folyóinkon. Bizonyos helyeken egész hajómalomszigetek épültek, mint pl. Komárom környékén, Dunaradványon, Párkányban; továbbá a Vágon, főként Galgóc és Gúta közelében. A terv kivitelezői számára fontos szempont volt, hogy történelmi hűségre törekedjenek a dunai hajómalom, annak eredeti, régimódi technológiai berendezése megtervezésében, a legrégibb ismert típus alapján. Elengedhetetlen követelmény volt az is, hogy vegyék figyelembe a Dunán kialakult új feltételeket. Figyelembe kellett venni az új létesítmény funkcióváltozását is: nem munkára, hanem szemléltetésre, múzeumi célra készül. Ezek alapján kidolgozták a hajómalomnak mint kiállítási tárgynak a tanulmányát. A technológiai berendezést megvásárolták és beszerelték, de az erőátviteli berendezést - néhány más alkatrészszel együtt - újjal helyettesítették. Mivel a körülmények nem tették lehetővé a valósághű rekonstrukciót, jelentéktelen mértékben megnagyobbították a malom befogadóképességét a látogatók miatt. De ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez a legapróbb részletekig. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a kivitelezésben a komáromi Szlovák Hajógyár. A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet- és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének a tulajdona lett Gútán. Mint minden hasonló régi műszaki berendezésnek, ennek is az a rendeltetése, hogy bemutassa a szerkezet ötletességét. A jelen számára a leghasznosabb e malmoknak az a képességük, hogy megszerzik a munkájukhoz szükséges energiát a vízből anélkül, hogy ökológiai kárt jelentenének a táj szempontjából. A folyó vizét oxigéndúsabbá, tehát a vízi élővilág számára hasznosíthatóbbá teszik.

[szerkesztés] Parkok

[szerkesztés] Sport

Gúta város gazdag sportéletét az aktívan és sikeresen működő szakosztályok elismerésre méltó eredményei tükrözik.

Valamennyi szakosztály, a labdarúgó, a kézilabda, a cselgáncs, a birkózó, a kerékpárosok, a karate, az asztali tenisz, a vizi turisztika, a galambászok, a kutyatartók szervezete önálló költségvetéssel rendelkezik, melyet részben városi támogatásból - a városi önkormányzat által jóváhagyott összegből, az egyéb támogatóktól ún. szponzoroktól, vagy a pályázatok, illetve központi szervektől befolyt összegből, belépőjegyekből, tagsági illetékekből állítanak össze. Mindegyik szakosztály, legyen az akár a hagyományos sportokat, a küzdősportokat, a művészi sportokat, vagy akár a hobbi sportokat tekintve részben azonos célkitűzéssel rendelkezik. Céljuk a minél jobb eredmények elérése, és nem utolsó sorban az ifjúság nevelése, az ifjúság bekapcsolása az aktív, vagy akár csak az időszakos sportéletbe. Ennek érdekében a szakosztályok mindegyike évente szervez (több alkalommal is) bemutatóval összekötött toborzást a helyi általános iskolák és a nyilvánosság számára. Ily módon próbálják biztosítani a jövő utánpótlását.

A helyi sportklubok összefogóereje a városi önkormányzat sportbizottsága, melynek irányítása alatt szevezik meg minden évben a városi sportnapot valamint Magyarország - Kisbér testvérvárosával karöltve a már hagyományos „Játék határok nélkül” című sportvetélkedőt.

Hagyománynak tekinthető, mégis nagy jelentőséggel bíró esemény, hogy városunk önkormányzata minden naptári év februárjában - márciusában kiértékeli az előző év három legjobb ifjúsági illetve felnőtt sportolóját, a három legjobb csapatot, valamint a további eredményes sportolókat. Mindez jelképesen, szolid keretek között zajlik, mégis a kis serleg, az emléklap büszkeséggel tölti el jogos tulajdonosát. Bizonyítják azt a városi krónikába bejegyzett nevek, aláírások és fényképek egyaránt.

[szerkesztés] Gazdaság és infrastruktúra

[szerkesztés] Közlekedés

A városba négy közúton lehet bejutni: Révomárom, Érsekújvár, Vágsellye és Nemesócsa irányából.

[szerkesztés] Vállalatok

[szerkesztés] Iskolaügy

A városban három alapiskola (két magyar, egy szlovák tanenylvű), egy egyházi gimnázium és egy szakközépiskola található.

[szerkesztés] Szemények

[szerkesztés] Galéria

[szerkesztés] Külső hivatkozások