Szeredy József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szeredy József (Szekszárd, 1831. március 3. - Pécs, 1903. október 7.) bölcseleti doktor, apátkanonok, joglíceumi prodirektor.

[szerkesztés] Élete

A gimnáziumot Kalocsán, a jogi tanfolyamot Pozsonyban és Nagyváradon, a hittudományokat Pécsett végezte; 1850-ben vették fel a pécs-egyházmegyei papnövendékek közé és 1854-ben áldozópappá szentelték fel. Két évig mint segédlelkész Tevelen, Kurdon és Sombereken működött. 1855-ben bölcseleti doktorrá avatták; 1856-ban tanár lett a pécsi főgimnáziumnál, ahol 1865-ig a mennyiségtant és természettant tanította. 1865-ben az újból megnyitott pécsi joglíceumhoz tanárnak nevezték ki, ahol 1867-ig a magyar alkotmány- és jogtörténelmet, statisztikát, ezen évtől kezdve pedig az egyházjogot és római jogot adta elő 1888-ig. 1874-ben a pécsi püspöki szentszék ülnöke lett, 1881-ben pápai kamarássá, 1882-ben zsinati vizsgálóvá, 1883-ban a püspöki líceumban a jog- és államtudományi karnak igazgatójává, 1888. június 11-én pécsi kanonokká nevezték ki. 1887-ben a Szent-István-társulat a tudomány és irodalmi osztály tagjává választotta. 1888-ban pécsi székesegyházi plébános és a házassági kötelék védője lett. 1891-ben címzetes apáttá, 1902-ben pápai prelátussá léptették elő. A harmadik osztályú vaskoronarend lovagja is volt.

[szerkesztés] Munkája

  • Egyházjog, különös tekintettel a magyar szent korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti és protestáns egyházakra. Budapest, 1874. Két kötet, (A budapesti egyetem hittani kara által a Horváth-jutalommal koszorúzott mű. 2. jav. és bőv. kidás. Pécs, 1879., 3. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1883. Összesen négyezer példányban jelent meg).

[szerkesztés] Forrás