Remus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Remus, római mitológiai alak, az albai királylány, Rhea Silvia fia, Romulus ikertestvére. Fivérével együtt halálra szánták őket, de nemzőatyjuk, Mars segítségével csodálatos módon megmenekültek, s felnőve igazságot szolgáltattak nagyapjuknak, Numitornak. Ezután új várost alapítottak a Tiberis mentén, és madárjóslat alapján döntötték el, melyikük legyen a királya. Az égi jel Romulusnak kedvezett, Remus azonban nem tudott belenyugodni a döntésbe, és megvetően átugrotta a város épülő falait, amiért bátyja (illetve a monda egy más változata szerint Celer, az építés vezetője) ásójával agyonütötte. Tetteit és sorsát Livius történeti munkája, illetve Ovidius „Római naptár" című műve meséli el.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Más nyelveken