Mimnermosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mimnermosz, Mimnermus (Szmürna?, Kr. e. 670 körül? - Kolophón?, Kr. e. 600 körül?) Görög költő


Azoknak a kolophóniaknak a sarja lehetett, akik Szmürnát csellel ragadták el az aioloktól. Apját Ligürtüadésznek hívták, erre célzott szellemesen Szolón, amikor idősebb költőtársát tréfásan Ligüsztüadésznek (Harsánydalnokfi) szólította hozzá intézett versében. Kenyerét fuvolásként kereste, hazája egyik ünnepén a kultikus bűnbak megvesszőzésének komor szertartásához szolgáltatta a kísérőzenét. Fuvoláslánynak tartja az ókori hagyomány kedvesét, Nannót is, akinek neve inkább ázsiai, mintsem görög származásra utal. Ugyanez állítható Examüészről is, aki állítólag Mimnermosz társa volt annak zenés borozásain, amikor a költőt nem mindig boldognak tűnő szerelme kínozta. Az ázsiai eredetű társadalmi környezet arra utal, hogy Mimnermosz kívül állt az ión arisztokrácia körén. A szmürnaiaknak sikerült visszaverniük Gügész lüd király rohamát, s Mimnermosz erről a diadalmas harcról is szól „Szmürnéisz" című költeményében, visszapillantva talán népe korábbi történelmére is, amikor a Püloszból hajón érkező gyarmatosítók erőszakkal vették el Kolophón földjét az ázsiaiaktól. Az egykori hősi helytállás emlékét felidézve bizonyára az új lüd támadás fenyegetésével szemben igyekezett honfitársaiba lelkierőt önteni a költő. A nyomasztó túlerő láttán a későbbi íróknál (például Aiszkhülosznál, Hérodotosznál) is felmerülő kérdés vetődik fel benne: nem volt-e vétkes túlkapás (hübrisz) az európai görögöknek Ázsia földjére törni? Szorongása nem volt alaptalan: Alüattész lüd serege megsemmisítette Szmürnát. Ha Mimnermosz megérte s túlélte hazája romlását, a többi megmenekült Szmürnaival együtt minden bizonnyal Kolophónba telepedett, s itt élt élete végéig.

Személyes ellenfeleit, akik minden bizonnyal szerelmi riválisai lehettek, állítólag névvel nevezve támadta a költő. Költészetének súlypontja az elégia volt, a hellenisztikus irodalomtudomány a műfaj egyik feltalálóját tisztelte benne (Kallimakhosz, Arkhilokhosz mellett). Hatását az utókorra már a fiatalabb kortárs Szolón költői polémiája is mutatja („nem 60, hanem 80 évig érdemes élni"). Rómában különösképp Propertius és köre tisztelte, népszerűsége töretlen volt a bizánci korban is. Ránk műveiből mindössze töredékek maradtak. Egy töredéke:

Héliosz óh, be nehéz hivatást tölt be naponta -
nem jut sem neki, sem gyors paripáinak így
semmi nyugalma, mihelyt a szelid rózsáskezü Hajnal
onnan a tengerből már fel az égre suhant.
Lágy habokon viszi őt mélyöbű, szép nyoszolyája -
az, amit Héphaisztosz mesterien kalapált
tiszta aranyból, szárnyasan, át a vizen suhan enyhén,
alva a Heszperiszek partjaitól viszi őt
Aithiopok földjéig, ahol már várja a fürge,
gyors kocsi, míg az egen feljön a hajnali pír,
ott száll fel Hüperión sarja megint fogatára.



[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon

Raven - Schoefield: A preszókratikus filozófusok (Budapest, 2002)