Wushu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A Wushuról általában

[szerkesztés] Jelentés

A wushu (kínaiul: 武术/武術; pinyin: wǔshù; szó szerinti fordításban: "harcművészet", "katonai gyakorlatozás" vagy "kínai harci torna"), egy 1949 után a kínai állam által meghonosított kifejezés. Addig rengeteg elnevezése, összefoglaló neve volt a kínai harcművészeteknek. Ekkor jelent meg a tradicionális küzdelmi formák mellett az úgy nevezett sport vagy verseny wushu is, melyet szintén wushu névvel illetünk.

[szerkesztés] Háttér

A wushu, más néven modern wushu vagy verseny wushu, valójában sport mely a tradícionális kínai harcművészeteket értelmezi újra. 1949 után alkották meg a Kínai Népköztársaság idején. Megalkotásának oka a harcművészet funkciójának változásában keresendő: egyre inkább használták sportként, egészségmegőrzésként és előadóművészetként mint valódi küzdelemben (ez utóbbi persze nem véletlen mivel a partizánok és egyéb ellenállók fegyvere is elsősorban a harcművészet volt s így üldözték képviselőiket, a helyreállítás során pedig amennyire lehetett kicsorbították a kínai harcművészet élét) Természetesen a beáramló nyugati sportokra való válaszként is értelmezhetjük mint Kína "nemzeti sportját". A wushu világméretű terjedését elősegítette a Nemzetközi Wushu Szövetség (IWUF) megalakulása is, mely képzések, konferenciák és kisebb versenyek melett két évente Wushu Világ Bajnokságot rendez. Az első Világ Bajnokság 1991-ben volt Pekingben.

[szerkesztés] A Wushu versenyek rendszere

Wushu-nak két kategóriája van: taolu (套路; forma gyakorlat) és sanda (散打; küzdelem). A wushu formagyakorlatok látványos harcművészeti technikákból állnak össze melyeket elbírálása pontozással, speciális szabályok alapján történik. A formákban lévő alapgyakorlatok (állások, rúgások, ütések, egyensúlyi helyzetek, ugrások, söprések) tradicionális kínai harcművészeti stílusokon alapulnak, melyeket úgy alakítottak át, hogy az adott ágazat legjellegzetesebb vonásait tömörítsék egybe. A verseny formáknak különböző időtartama lehet: a külső stílusok 1 perc 20, a belső stílusok többmint 5 percesek is lehetnek. A modern küzdelem is megváltozott, az emberi élet értékesebb lett mint annak előtte, már nem vérre menő játszmák voltak. Az ellenfeleknek teljes védőfelszerelésben s korlátozó szabályok közé szorítva kell versenyezniük, így a tradícionális technikák egy része (pl.: fogások a kesztyű miatt) kivitelezhetetlenné váltak.

[szerkesztés] Taolu versenyek

A wushu formagyakorlatok versenye, hasonlóan a gimnasztikához, számos különálló versenyszámból áll. Íme az alap versenyszámok, melynek többsége 1959-ben jelent meg először a pástokon:


  • Pusztakezes formák:
    • 長拳 – Chang quan (Hosszú ököl)
    • 南拳 – Nan quan (Déli ököl)
    • 太極拳 – Taiji quan (Taiji ököl)
  • Rövid fegyverek:
    • 刀 – Dao (Szablya)
    • 劍 - Jian (Kétélű, egyenes kard)
    • 太極劍 - Taiji jian (Taiji kétélű, egyenes kard)
    • 南刀 - Nan dao (Déli szablya)
  • Hosszú fegyverek:
    • 棍 - Gun (Bot)
    • 槍 - Qiang (Lándzsa)
    • 南棍 - Nangun (Déli bot)


Ezek a kategóriák végrehajthatók kötelező (kötött) vagy egyéni (szabad) formagyakorlatokként is a versenyeken. A kötött formák azok a gyakorlatok melyeket már előre létrehoztak a versenyzőknek, ennek eredménye képpen minden versenyző (az adott kategóriában) ugyanazt a mozgássort adja elő. A szabad formák azok a gyakorlatok melyeket a versenyző maga állít össze oktatója segítségével az erre vonatkozó szabályok alapján (bonyolultsági fok, akrobatikák száma, stb.).


A szabad gyakorlat kategóriába tartozik még országos szintű vagy anál kisebb versenyeken a páros és a csoportos gyakorlat. A páros forma, amit duilian (对练) néven is ismerünk, tulajdonképpen látványos, előre koreografált küzdelem. Fegyveres, pusztakezes és fegyver pusztakéz elleni formái lézeznek. A csoportos gyakorlatban, más néven jiti (集体), egy csapat együtt adja elő a formagyakorlatot és a teljes, gördülékeny szinkron kapja a legnagyobb szerepet. Általában a csoportos kategóriában megengedik a koreográfiát kísérő (csak hangszeres) zene használatát a gyakorlat alatt. Az a szőnyeg amit ezeknél a csoportos formáknál használnak nagyobb mint az átlagos.


Korábban, a nemzetközi wushu versenyeken gyakrabban használták a kötött formákat, míg a magasabb szintű kínai versenyeken inkább a szabad formákat mutatták be. Akárhogy is, a 2003-as makaoi Wushu Világbajnokság után bevezették, hogy a szabad formákban lévő nandu (难度; bonyolult mozdulatok) gyakorlatokért további bónusz pontokat adhatnak nemzetközi versenyeken.


Azok akik támogatták az új, nagyobb bonyolultsági fokkal rendelkező nandu gyakorlatok bevezetését arra hivatkoztak, hogy ez segíti a sport fejlődését és kiteljesíti a sportolók fizikai képességeit.

[szerkesztés] Északi külső erős forma

  • CHANG QUAN: A Chang quan (Chinese: 长拳/長拳; szó szerint "hosszú ököl") formagyakorlatot a nagy kiterjedésű, nyújtott mozdulatú gyakorlatokkal azonosítják mint a Cha quan (查拳), Hua quan (華拳), Hong quan (洪拳), és a Shaolin quan (少林拳), de ez a wushu forma modern stílusú mely ezeken és még egyéb más tradicionális formákon alapul. Ez az északi tartományok stílusára jellemző, külső erős formagyakorlat a leggyakrabban látható wushu forma, mely északi mivoltából adódóan elsősorban lábtechnikákat tartalmaz (söprések, rúgások, ugrórúgások és akrobatika). A chang quan az egyik legnehezebben előadható forma nagy hajlékonyságot és jó atlétikus képességeket igényel, ajánlott kicsi kortól kezdve gyakorolni.
  • DAO
  • GUN
  • JIAN
  • QIANG

[szerkesztés] Déli külső erős forma

  • NAN QUAN: A nan quan (Kínaiul: 南拳; pinyin: Nánquán; szó szerint: "déli ököl") a Yangze folyótól délre eső tartományokból származó tradicionális stílusokból állították össze. Ilyen például a Hongjiaquan (洪家拳), Cailifoquan (蔡李佛拳), és a Yongchunquan (詠春拳). A legtöbbjükre jellemző az erőteljes de stabil mozgás, mély állásokkal és komplikált kéz technikákkal. Ez a wushu forma modern stílus melyet az imént felsorolt és más tradicionális stílusokból állítottak össze. A nan quan tipikusan kevesebb rugalmasságot igényel és kisebb mértékű akrobatikus képességeket, mint a chang quan. Ezzel szemben nagyobb stabilitást igényel a lábakban és nagyobb energiakifejtést melyet a lábakból indulva a csípő koordinál. Ezt a formagyakorlatot 1960-ban állították össze.
  • NAN DAO
  • NAN GUN

[szerkesztés] Belső erős forma (Taiji)

  • TAIJI QUAN: A Taiji quan olyan wushu stílus mely lassú, kimért, laza, nyugodt mozdulatokról ismert, talán éppen ezért gyakran az idősek "sportjának" tekintik. Ez a forma modern újraszerkesztése a tradicionális taiji quan technikáknak. A Yang (楊) stílusú taijiquan-on alapul, de tartalmaz mozdulatokat a Chen (陳), a Wu (吳), a Wu (武), és a Sun (孫) stílusokból is. Az alap versenyforma melyet 42 lépéses taiji quan-nak hívunk, összetettsége miatt megkapta az összetett vagy összerakott taiji forma nevet is. A formát 1989-ben alkották.
  • TAIJI JIAN

[szerkesztés] Sanda versenyek

A wushu egy másik formája a sanda (vagy más néven sanshou), mely magába hordozza mind a modern, mind pedig a tradicionális küzdelmi technikákat mint például a kínai box, a kínai bírkózás amit Shuai Chiao-nak nevezünk és egyéb kéz technikák mint a Qin Na. A sanda hasonlatos a kickboxhoz vagy a Muay Thai-hoz, de sokkal több dobás technika van benne. Ezen kívül a sanda sajátos szabályrendszert alkalmaz, és - az előbbiekkel ellentétben - nem zárt boxringben folynak a küzdelmek, hanem nyitott, emelt páston. Ez sokkal kifinomultabbá teszi a küzdelmet, hiszen a pástról le is lehet esni (gyakran sérüléssel járhat), és a versenyzőnek nincs lehetősége a hagyományos ringet körülhatároló köteleket taktikailag felhasználni.

A sanda versenyeket gyakran együtt rendezik a formagyakorlatok versenyével. A sanda kategóriákat súly alapján határozzák meg.

[szerkesztés] Forrás