Civilizációk összecsapása
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása Samuel P. Huntington könyve. 1996-ban jelent meg, a Foreign Affairs című nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai lapban 1993-ban publikált hasonló nevű, óriási vihart kavart cikkének kifejtéseként.
A könyv a hidegháború utáni helyzetet elemzi, több megállapítást is téve.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A könyv lényeges elemei
[szerkesztés] Megállapításai
- A hidegháború utáni világ szabályait a kulturális identitások adják.
- Az emberek a politikát nemcsak érdekeik előmozdítására, hanem saját identitásuk meghatározására is használják.
- A világpolitika főszereplői továbbra is a nemzetállamok, melyek már civilizációk szerint tömörülnek.
[szerkesztés] Alaptézisei
- A civilizációk halandók, és ki vannak téve a változásnak.
- Globális civilizáció nem fog kialakulni.
- A modernizáció nem eredményez „nyugatiasodást”.
[szerkesztés] További 5 főtézise
- A mai világ sokoldalú és sokpólusú.
- Jelenleg a civilizációk közötti erőegyensúly módosulása zajlik.
- Új, a civilizációkon alapuló világrend alakul ki.
- A Nyugat mindinkább konfliktusba kerül más civilizációkkal.
- El kell fogadni, hogy a nyugati civilizáció nem egyetemes, megújulása államainak összefogásán múlik.
[szerkesztés] Civilizációk
A politikai ideológiák civilizációkon belüli összecsapását felváltja a vallás és kultúra civilizációk közötti összecsapása.
Huntington civilizáció alatt a legmagasabb kulturális csoportosulás, a kulturális identitás legtágabb szintjét érti, ez alapján 8 civilizációt különböztet meg, melyek határvonala nem mindig követi az országhatárokat:
- Kínai (Sinic) (Kína, Vietnam, Korea, Tajvan, Szingapúr, kínai diaszpórák főleg Ázsiában és a buddhista országok, területek: India északi részei, Nepál, Bhután, Szibéria részei Burjátföld és Kalmukföld, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Tibet)
- Japán
- Hindu (India, Nepál részei, és a hindu diaszpórák szerte a világban)
- Iszlám (A muszlim országok és Kelet-India)
- Ortodox (Oroszország, Görögország, Kelet-Ukrajna, más ortodox vallású területek)
- Nyugati keresztény (Európa, 'nyugati keresztény' egykori szovjet tagköztársaságok, USA, Ausztrália, Új-Zéland)
- Latin-amerikai (Közép- és Dél-Amerika országai)
- Az Afrikai civilizációt (a Szaharától délre) egy lehetséges 8. civilizációnak látja, mely még nem létezik, de kialakulása valószínűsíthető.
[szerkesztés] A civilizációk szerkezete
- Tagállamok
- Magállamok (a domináns állam, nem minden civilizációban)
- Hasadó államok (melyeken keresztülhalad egy civilizációs határvonal, pl. Ukrajna)
- Magányos államok (pl. Japán, Haiti)
- Elszakadó államok (civilizációt váltó államok, pl. Törökország - Iszlámból Nyugatiba)
A pólusok a magállamok lesznek, a globális érdekeltség helyét a befolyásolási szférák világa veszi át.
- A Nyugat körülhatárolása
- Oroszország és „közelkülföldje”
- Nagy-Kína és érdekszférája
- Iszlám
- A külső és belső konfliktusaiban jelentős szerepet játszik a mag-állam hiánya
- Több hatalmi központ (pl. Szaúd-Arábia, Irán, Algéria) melyek versengenek egymással
- Problémás állami legitimitás - az országhatárok az egykori gyarmatok határai
- A törzs iránti lojalitás az állam iránti lojalitás felett áll, az állam másodlagos
- Potenciális fegyveres összecsapás az Iszlám határai mentén várható
[szerkesztés] Civilizációk közötti kapcsolatok
- Találkozások (ókor, középkor, pl. Marco Polo)
- Hatás (a Nyugat felmelkedése, dominanciája – a késő középkortól az 1980-as, 1990-es évekig)
- Kölcsönhatás (a Nyugat elleni lázadás, minden eddiginél szorosabb kapcsolatok, a Nyugat egy lesz a sok közül – jelenkor)
- Az egy civilizációra épülő nemzetközi szervezetek a legsikeresebbek.
- Az 1980-as, 1990-es években a nem nyugati világban az őshonos kultúrák újjáéledése figyelhető meg.
- Az 1990-es évek elejének identitásválsága után a civilizációk új rendje alakul ki.
- Nő a kulturális azonosulás fontossága.
- Régi, keleti konfliktusok élednek újjá.
[szerkesztés] La revanche du Dieu
- „Isten revansa”, a régi vallások újjáéledése (az 1970-es évek közepétől folyamatosan)
- Okai: modernizáció és városiasodás
- Bázisa: a fiatal városi középosztály (európában főleg második generációs bevándorlók)
- Funkciója: az identitás újjáépítése, a külföldi dominancia elutasítása
- Ázsiai öntudatosodás, iszlám újjászületése
- A modern elfogadása, a Nyugat elvetése
- Új vallási elkötelezettség a protestáns reformáció analógiájára
- A liberális demokrácia nem képes gyökeret verni
- Az olajárrobbanás és a népességrobbanás nagy szerepet játszik benne
[szerkesztés] Az összecsapásokban részt vevő civilizációk típusai
- Univerzalista Nyugat (gazdasági, politikai befolyás inkább, mint katonai beavatkozás)
- Agresszív civilizációk
- Iszlám
- Kína
- Gyenge civilizációk
- Latin Amerika
- Afrika
- Inga civilizációk (hová tartozik?)
- India (Hindu-Nyugat, India ma nyugati típusú demokrácia)
- Oroszország (Nyugathoz tartozik - Nagy Péter nyomán- vagy különálló, Ortodox?)
- Japán (egyedi vagy a Kínai része?)
- "Fegyverkezés és visszaszorítás" (Nyugat fegyvereivel fenyeget, visszaszorítja a többit)
- Megváltozik az emberi jogok helyzete. "Emberjogi imperializmus" (Nyugat ráerölteti az értékeit a többire)
- Demokrácia helyzete is megváltozik. (Demokrácia-paradoxon)
- A hasadó társadalmak veszélye ( amely országokban 2 civilizáció határa fut, pl. Ukrajna, Románia )
[szerkesztés] Összecsapások
- A konfliktusok szerkezete megváltozik
- Új "hidegháborúk": törésvonal konfliktusok és a mag-államok közti konfliktusok
- Iszlám és Nyugat 1979 óta tartó "kvázi-háborúja" (terrorizmus és ellencsapások)
- Ázsia fejlődése, mint konfliktusforrás (demokratizálódás esélye itt a legnagyobb)
- Átmeneti háborúk
- Afganisztán szovjet megszállása (1979-1989) (Ortodox-Iszlám, Bin-Laden felszabadító seregét a Nyugat támogatja)
- Első Öböl-háború (1991) (az első, tisztán az anyagi erőforrások birtoklása miatt kitört háború)
- Második Öböl-háború (2003) (mindkettő Nyugat és Iszlám összecsapása)
- Törésvonal menti háborúk (pl. Palesztin kérdés)
- Identitásban gyökereznek
- Elhúzódó, kiszámíthatatlan, véres konfliktusok
- más közösségi háborúkkal szemben nagyobb a vallás jelentősége és az eszkaláció veszélye
[szerkesztés] Jelenlegi események
A következő események a civilizációk összecsapásának lehetséges bizonyítékai ( A köny megjelenése -1996- utáni történések )
- A második intifáda vagyis az újra erőszakossá vált palesztin-izraeli konfliktus (2000 óta)
- A szeptember 11-i terrortámadás (2001)
- Az iraki háború (2003 óta)
- A madridi vonatrobbantás (2004. március 11.)
- A londoni öngyilkos merényletek (2005. július 7.)
- A franciaországi zavargások (2005)
- A sydneyi zavargások (2005. december 11–december 15.)
- A Jyllands-Posten Mohamed-karikatúra-botránya, és az ebből keletkező zavargások (2006 eleje)
- Iráni atomvita (napjainkban)
- Torontói rajtaütés (17 feltételezett terrorista letartóztatása egyidejűleg a város több pontján - 2006. június 3.)
- Különböző külföldiellenes (turisták ellen elkövetett) robbantások (Dahab, Bali, Sharm el-Sejk, stb.)
[szerkesztés] A Nyugat fennmaradásának feltételei Huntington szerint
- A helyzet felismerésén túl
- Le kell számolni a régi intézményrendszerekkel
- Fel kell adni a Nyugat univerzalizmusának illúzióját
- Egyediségének megörzésére kell fektetnie a hangsúlyt
- Önmegtartóztatást kell gyakorolnia (nem beleavatkozni más civilizációk belső konfliktusaiba)
- Konfliktuskezelés közös közvetítés útján (más civilizációkkal)
- Nemzetközi intézményeket (pl. ENSZ BT) az új rendnek megfelelően kell átalakítani
[szerkesztés] Kritikák
A könyvnek szinte minden pontját rengeteg kritika érte, messze a legtöbb vitát a különböző népek különböző civilizációkba való besorolása generálta, példának a vietnami hadsereget, mely elsősorban Kína esetleges támadását hivatott kivédeni, illetve a muszlim világ megosztottságát, a kurdok, arabok, Irán, a törökök, pakisztániak, indonézek egymástól gyökeresen eltérő világfelfogását hozva fel. Továbbá bírálták, hogy Japán miért képvisel külön kultúrát, valamint hogy bizonyos szegmenseket kihagy a felosztásból, például a nyugati és az ortodox világ határvonala nem veszi figyelembe a nem vallási tényezőket, mint a kommunizmus utóhatásait, vagy az egyes államok gazdasági, fejlettségi szintjét, illetve az országhatárokat, például Indiát három civilizáció (hindu, iszlám, buddhista) között oszja fel. Huntington a politikai korrektség igényét a témában nem mindig vette figyelembe, főleg az iszlámmal szemben.
[szerkesztés] Hivatkozások
- Huntington, Samuel P., The Clash of Civilizations?, "Foreign Affairs" című lapban, III. évfolyam, 72.szám, 1993 nyár, 22-49. oldal
- Huntington, Samuel P., The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order, New York, Simon & Schuster, 1996 ISBN 0684844419
- Huntington, Samuel P. (ed.), The Clash of Civilizations?: The Debate, New York, Foreign Affairs, 1996 ISBN 0876091648
- Huntington, Samuel P. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó Kft. 2005 ISBN 9630776650


Based on work by Scribe,