Csepreghy Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csepreghy Ferenc (Szalka, 1842. augusztus 15. - Görbersdorf, 1880. február 6.) író, költő, a Petőfi-társaság tagja
[szerkesztés] Élete
Atyja Csepreghy István fűszerkereskedő volt, ki fiát 14 éves korában Esztergomba asztalos mesterségre adta; gazdája nyáron kiküldte kecskéjével a mezőre; ekkor a papnevelőből unokabátyjától Kovács Józseftől nyert könyveket olvasgatta. 1860. tavaszán felszabadult és Pestre jött dolgozni s a katolikus legényegyletbe lépett, melynek elnöke dr. Szabóki pártfogásába vette; az egylet dilettáns szinpadján többször föllépett társaival. 1862-ben e szinpad számára két felvonásos kis szinművet irt Az elnök névnapja címmel. Egészsége gyenge volt és azon évben gyomorfekélyt kapott esett; e betegsége után öccse Csepreghy János hivására Esztergomba ment, hol 1863-ban együtt fáradoztak egy legényegylet alapításán, melynek ő lett a dékánjává; júniusban Bécsbe ment dolgzni; ekkor irta a Magyar fiúk Bécsben című darabját, mely 1865-ben az esztergomi legényegyletben adatott először, midőn katonasorozásra hazakerült; még ugyanazon év júniusában Bécsbe visszament és 1866-ban Münchenbe utazott. Meggyengült egészsége miatt 1867. elején haza kellett térnie Szalkára a szülei házhoz. 1868. őszén jött ismét Pestre, hol öccsével Jánossal önálló üzletet nyitott, mely csakhamar virágzásnak indult és melyben 1872-ig működött. Ekkor rongált egészsége miatt abbahagyta az asztalosmesterséget és erejét egészen az irodalomnak szentelte. 1875-ben üdülés végett orvos sógorához ment Erdélybe. A népszinház megnyiltakor Rákosi Jenő a szinház titkárává tette (1876–1878.). Rákosihoz nemcsak rokonsági kötelék fűzte (nővérét, Idát 1872. február 10. vette nőül), hanem a legnagyobb bizalom is. 1878 nyara óta már keveset dolgozott; betegsége miatt Olaszország enyhe égalja alá kellett menekülnie; 1879 nyarán visszajött, látszólag megjavulva, de az ősz elől Görbersdorfba vonult, hol meghalt. A kerepesi temetőben szép sírkő, Gerster Kálmán terve szerint, díszítve a költőnek Huszár Adolftól mintázott dombormű arcképével, jelöli pihenő helyét.
[szerkesztés] Munkái
1. Magyar fiúk Bécsben, vigj. 3 felv. Pest, 1871.
2. A vizözön, vig színmű 5 felv. Bpest, 1875. (Ism. P. Napló 1876. 69. sz. Figyelő 13. sz. 2. olcsó kiadás. U. ott, 1880. Ism. M. Polgár 1884. 223.)
3. Utazás a föld körül 80 nap alatt, Verne Gyula regénye után. Bpest, 1876.
4. Csepreghy Ferencz szinmüvei. U. ott, 1878. I. füzet. A sárga csikó. (2. kiadás. U. ott. 1883. Népszinház Műsora 6. Németűl: Der Goldfuchs. Kolozsvár, 1870.) 2. füzet. A piros bugyelláris. (Népszinház Műsora 5. Ism. Hon 1877. 329. sz. Bud. Hirlap 348. sat. 100. előadása, ism. u. ott 1886. 46. sz. Németűl: Die rothe Brieftasche. Kolozsvár, 1880.)
5. Csepreghy Ferencz összes művei. Kiadta Rákosi Jenő. U. ott, 1881. Öt kötet.) Az iró jellemzése s műveinek ismertetése Rákosi Jenőtől, életrajza Csepreghy Jánostól.)
6. A kitünő vendég, vigj. Esztergom, 1881. (Mulattató Zsebkönyvtár 8. sz.)Legelső irodalmi kisérletei versekből állottak, melyek a napi s hetilapokban jelentek meg, igy a P. Hirnökben (1861.), Vasárnapi Ujság (1867.), Magyarország és a Nagyvilág (1870–1875. 1880.), Fővárosi Lapok (1871–79. versek), Athenaeum (1873.) sat. Irt egy regényt is Az utolsó esztendő cz., melyet a Reform hozott. Első drámai műve: Magyar fiúk Bécsben, átdolgozva 1871-ben adatott a n. szinházban. Ezt követte két egy felvonásos vigjátéka A kitünő vendég és Az utolsó német Pesten, melyek szintén tetszést arattak; majd a Vizözön (először a népszinházban 1876. márcz. 21.), mely egy akadémiai pályázaton dicséretet nyert és a budapesti népszinháznak kedvelt darabja volt. Szintén dicséretet nyert az akadémiai pályázaton Saul király cz. szomorújátéka. Ezt követték a népszinházban először adva: Utazás a föld körül (1875. decz. 27.), Utazás a holdba (1876. jún. 7.), Két menyegző (1876. decz. 2.), Strogoff Mihály (1877. márcz. 16.), Szép Meluzina (1877. júl. 5.), A sárga csikó (1877. decz. 14.), Lumpáczius (1878. jan. 8.), Kolumbus Kristóf (1878. máj. 3.), A piros bugyelláris (1878. nov. 22.), Egy katona története (1878. decz. 20.), Niniss (1878. decz. 20.), Az élhetetlenek (1879. jún. 27. utolsó szinműve), Perozes (1881. máj. 15.), A szép asszony kocsisa (először a népszinházban 1881. szept. 24.); Akbar zultán, trag. 4 felv. (először Kolozsvárt 1886. febr. 13.), melyeket előadatásuk után az egykorú napilapok és Beőthy Zsolt (Szinműirók) tüzetesen ismertettek. 1878-ban San-Remóból humoros leveleket irogatott a Nemzeti Hirlapnak. Még Görbersdorfból is küldött a Fővárosi Lapok számára elbeszélő költeményt (Kis sapka) és a Pesti Napló számára beszélyt, mely utolsó műve volt.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by