Lviv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Lviv látképe a Viszokij Zamok felől | |||
|
|||
| Mottó: "Semper fidelis" | |||
| Elhelyezkedése | |||
|---|---|---|---|
| Lviv (piros) elhelyezkedése Ukrajnában | |||
| Koordinátái: | |||
| Kormányzat | |||
| Önkormányzat | Lvivi Városi Tanács | ||
| Alapítás éve | 1256 (Danyilo fejedelem) | ||
| Polgármester | Andrij Szadovij | ||
| Földrajzi jellemzői | |||
| Területe | |||
| Teljes | 171,01 km² | ||
| Magasság | 289 m | ||
| Népesség | |||
| Város (2004. január 1.) | 758 900 fő | ||
| Népsűrűség | 4786 fő/km² | ||
| Időzóna | UTC (UTC2) | ||
| Weboldal: http://www.city-adm.lviv.ua | |||
Lviv (Львів ukránul; Львов oroszul; Ilyvó magyarul; Lwów lengyelül; Leopolis latinul; Lemberg németül) Ukrajna 830 000 fős nagyvárosa. Jelentős kulturális központ, amely egyben más országok történelmében is fontos szerepet játszott. Lviv óvárosát a UNESCO 2001-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Lviv város a lvivi dombságon fekszik, a lengyel-ukrán határtól kb. 80 km-re keletre. Lviv tengerszínt feletti közepes magassága 289 m. A város legmagasabb pontja a Viszokij Zamok (Fellegvár) hegye, 409 m-es tengerszínt feletti magassággal. Történelmileg a város a Poltva folyó (a Nyugati-Bug egyik mellékfolyója) mellé épült, de medrét a XiX században beépítették, és a város alatt egy csatornán vezették keresztül. (A folyó a mai Sevcsenko, Szvoboda és Csornovil sugárutak alatt folyik keresztül a városon.)
A város a közép-európai fő vízválasztón fekszik, amely a Balti-tenger és a Fekete-tenger medencéjét választja el egymástól. (Ennek megfelelően a várostól északra a Bug a Balti-tengerbe, délre a Dnyeszter a Fekete-tengerbe ömlik.) A város így vízhiányos területen helyezkedik el. Vízvezeték-rendszerének rossz állapota miatt a lakoság vízellátását korlátozzák.
[szerkesztés] Éghajlata
Lviv éghajlata mérsékelt szárazföldi. A középhőmérséklet januárban -4 °C, júniusban +18 °C. Az éves csapadékmennyiség 660 mm, de a nyári hónapok alapvetően szárazak. Az év napjainak 66 százalékában felhős az égbolt. A legmagasabb hőmérsékletet, +37 °C-t, 1921 szeptemberében mérték, a leghidegebbet 1929 februárjában, -35,8 °C-t.
[szerkesztés] Magyar névhasználat
Bár a városnak van magyar neve, a magyar nyelvű írott források a Monarchia örökségének megfelelően hagyományosan gyakrabban használják a német Lemberg változatot, a magyar név alig ismert. (Az ukrán, illetve a kommunizmus évtizedeiben kötelezően használt orosz változatok magyarul gyakorlatilag kiejthetetlenek.)
[szerkesztés] Történelem
Lviv területén az 5. századból származik az első lakott településre utaló lelet. A X. században a lengyel I. Mieszko és a kijevi fejedelmek között vitatott terület része volt. Végül 981-ban I. (Nagy) Vlagyimir kijevi fejedelem elfoglalja a város területét.
A várost Danylo ruszin nemzetiségű halicsi király alapította a XIII. században, és fiáról, Leo hercegről nevezte el a várost latinul Leopolisnak. Más források szerint maga Leo herceg alapította a várost.
Lviv első említése 1256-ból származik. A város kedvező fekvésének köszönhetően (a Krakkó–Kijev nyugat–keleti, illetve a Visztula folyótól a Fekete-tengerhez menő észak–déli kereskedelmi út találkozásánál) hamar átvette a környéken lévő Halics városnak szerepét, a hercegség központjává vált.
1349-ben III. Kázmér lengyel király elfoglalja Halicsot, így Lviv városát is. 1356-ban Magdeburg német város mintájára szabad királyi városi jogokat biztosít a lengyel Lwów számára, így óriási lendületet adva a város fejlődésének. Ebben az időszakban épül meg a város római katolikus temploma, majd 1363-ban a szabadságjogok miatt ideköltözött örmények is megépítik templomukat. 1386-ban Halics Lengyelország elidegeníthetetlen részévé válik, Lwów többször is koronázási ceremónia színhelyévé válik.
A lengyel–litván perszonálunió ideje alatt a felélénkülő kereskedelem az árumegállítási és adóztatási joggal bíró várost nagyban gazdagítja. Lwów a Chełm, Sanok, Halics, Przemyśl városokat tartalmazó Rutén Vajdaság központjává válik. Lakossága gyors ütemű növekedésbe kezd, a városba mindenfelől áramló emberek egy mind kulturálisan, mind nemzetiségeit tekintve sokszínű várost hoznak létre. A városban a római katolikus, a görögkeleti és az örmény katolikus egyház is elfogadottá válik. A XVII. század első felére a városban mintegy 25 - 30 ezren laknak, 30 céh működik.
A XVII. században a gyengülő lengyel államban csökkent Lwów gazdasági jelentősége. 1649-ben kozák, 1655-ben svéd, 1672-ben erdélyi, 1675-ben török seregek támadtak a városra, ám azt elfoglalni nem tudták. Az utóbbi kísérletet a lvovi csatában III. (Sobieski) János seregei hiúsították meg. 1704-ben végül az északi háborúban támadó svédek elfoglalják a várost.
Lengyelország első 1772-es felosztása során Lviv Ausztriához kerül. Habár a német nyelv vált hivatalossá, a főbb tisztségeket német származásúak töltötték be, egy viszonylagos szabadságban Lemberg megmaradt ukrán, illetve lengyel kulturális központnak. 1784-ben II. József császár újranyitotta a Lembergi Egyetemet, ahol a diákok latin, német, lengyel, 1786-tól ukrán nyelven tanulhattak. Az első közszínházat 1794-ben, az Ossolineum tudományos intézetet 1817-ben alapították.
A XIX. század elején az ukrán görögkeleti egyház feje, Kijev, Halics, Ruszinkó és Lviv metropolitája átteszi székhelyét Lembergbe, miközben a Habsburgok erős germanizációt kezdenek el folytatni a birodalmukban, így Lembergben is. 1805-ben bezárják az egyetemet, majd 1817-ben mint német nyelvű Akadémiát nyitják ki újra. A német nyelv az élet minden területére beköltözik. 1848-ban Lemberg lakossága petícióban tiltakozik a német nyelv erőszakos térhódítása ellen, és kérik az önálló kormányzás visszaállítását, illetve a lengyel és ukrán nyelv használatát.
A kérések csak 1861 után kerülnek meghallgatásra. 1867-ben alakul meg Galícia önálló országgyűlése, a Sejm Krajowy. Galícia a volt Lengyelország egyetlen viszonylagos kulturális és politikai függetlenséggel bíró területe, miközben Ukrajna kulturális központja is maradt.
Az I. világháború során az orosz hadsereg 1914-ben egyszer ráteszi a városra a kezét, majd a császári seregek visszaszerzik. 1918. november 1-jén itt kiáltják ki a független Nyugat-Ukrajnai Köztársaságot, amelynek egyben fővárosául is szolgál. Ezt követően komoly harcokra kerül sor a terület hovatartozását illetően. Az ukránokkal, majd a szovjetekkel megküzdő lengyelek végül a rigai békében állapodnak meg arról, hogy a terület Lwów vajdaság néven a továbbiakban Lengyelország részét képezi, ahol a város fontos tudományos és kulturális központtá válik.
1939. szeptember 12-én a náci seregek lerohanják a várost, de szeptember 17-én a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság néven Lviv környéke a Szovjetunióhoz kerül. 1941. június 22-én a németek ismét megszállják a várost, és egészen 1944. július 23-ig úgy is marad a város. Közben Lviv jelentős számú zsidólakosságát a németek gettóba gyűjtik és Lengyelország különböző koncentrációs táboraiba deportálják.
A szovjet csapatok megérkeztével megindul az ellenállás felszámolása. Minden, a szovjeteknek nem tetsző elem gulágokba kerül. Lviv lengyel lakossága pedig Boriszló (Wrocław) lengyel városba kerül kitelepítésre. A Szovjetunió fennállása során Lviv bármely más szovjet városhoz hasonló változásokon megy át, például megépülnek nehézipari üzemei.
A független Ukrajna egyik politikailag meghatározó városa, mivel az ukrán politikai élet szereplőinek nagy része innen származik.
[szerkesztés] Népesség
Lviv lakossága a 2001-es népszámlálás adatai alapján 725.200 fő.
A lakosság nemzetiségi összetétele:
- ukrán - 639.000 (88,1%)
- orosz - 64.600 (8,9%)
- belarusz - 3.100 (0,4%)
- örmény - 800 (0,1%)
- zsidó - 1900 (0,3%)
- lengyel - 6400 (0,9%)
Lvivben mintegy 200 fős magyar közösség él. Ők az 1945 utáni szovjet időkben Kárpátaljáról főként tanulni mentek Lvivbe, majd a tanulmányok befejezése után ott maradtak, letelepedtek és családot alapítottak. Ennek megfelelően a lvivi magyarok többsége értelmiségi. Sok köztük a zenész, egyetemi oktató. 1992 után egy részük visszatért Kárpátaljára, vagy áttelepült Magyarországra. Kisebbségi érdekvédelmi szervezetük a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége (LMKSZ). Az LMKSZ alapítója Ilku Marion József (1933-2003) volt festőművész, jelenlegi elnöke Szarvas Gábor építész.
[szerkesztés] Magyarok Lvivben
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Testvérvárosai
|
|
[szerkesztés] Látványosságok
- Rinek tér (Régi Piactér)
- Fekete Ház
- Örmény székesegyház
- Görögkeleti székesegyház
- Szent György templom
- Latin székesegyház
- Városháza (Ratusa)
- Dominikánus kolostor
- Boim kápolna - A Lviv életében többször szerepet játszó, befolyásos Boim család temetkezési helyéül épült 1609-1617 között. A kápolna a Latin székesegyház körül kialakított temető területén épült. A temetőben lévő sírokat később az épitkezések miatt áttelepítették a Licsakivi temetőbe, a Boim-kápolna azonban eredeti helyén maradt, és máig Lviv leglátványosabb építészeti emlékei közé tartozik. A kápolna teljes főhomlokzatát faragott kő borítja. (A Boimok - eredeti vezetéknevük: Böhm - Magyarországról települtek át Lvivbe, majd később ellengyelesedtek.)
- Operaház
- Bolyai János emléktáblája az Ivan-Franko Egyetem falán
- Konstanca-emléktábla a Szent János kápolna falán
- Viszokij Zamok (Fellegvár)
- Lublini unió emlékműve
- Licsakivi temető
[szerkesztés] Fényképek
[szerkesztés] Külső hivatkozások


Based on work by