Meghagyás (öröklési jog)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A meghagyás többértelmű jogi fogalom. Az öröklési jogban használatos fogalmát a Polgári törvénykönyv 642.§-a így határozza meg:

  • Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá (meghagyás). A közérdekű meghatározásra sajátos szabályok is vonatkoznak.
  • Kétség esetében a meghagyás az örököst terheli.
  • Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné.
  • A meghagyásra (akárcsak a hagyományra - amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik - a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelõen alkalmazni. (Ptk. 643.§)


[szerkesztés] A közérdekű meghagyás

  • Olyan közérdekű meghagyás teljesítését (a meghagyás általános szabályától eltérően), amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti.
  • A közérdekű meghagyásról az annak célja szerint illetékes állami felügyelő szervet értesíteni kell. (Ptké. 72.§)


[szerkesztés] Lásd még