Macsói Bánság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Macsói Bánság az egyik bánság volt a történelmi Magyarországon. Székhelye Szabács volt.

[szerkesztés] Fekvése

Szerbiától keletre, Rámától nyugatra feküdt. Boszniától a Drina folyó választotta el.

[szerkesztés] Története

A bánság alapítója ismeretlen; lehet, hogy már Imre király szervezte, de csak IV. Béla óta szerepel, amikor IV. Béla Vratiszláv galíciai herceget állította élére (1254). II. Uros szerb király 1268-ban pusztítani kezdte a bánságot, ahová Béla herceg segítségére IV. Béla István pozsonyi ispánt küldte. A magyarok legyőzték a szerbeket; Urost Csák Péter fia, Mihály fogságba ejtette; őt azonban IV. Béla szabadon eresztette és Magyarország barátjává tette. IV. László idejében (1286) III. Uros István Milutin szerb király foglalta el a bánságot, amelyet csak Károly Róbert foglalt vissza és 1312-ben Garai Pál valkói és bodrogi főispánt tette bánjává. 1339 táján Dusán István szerb király végigpusztította Macsót, Ostffy Domokos bán azonban visszafoglalta s az elűzött lakosok helyébe újakat telepített. Nagy Lajos korában Garai Miklós és Garai László bánok különösen az oláh háborúban s a Horvátiak és Dánffyak lázadásának elnyomásában szereztek érdemeket. A bánság a törökök ellen való harcokban érte el legnagyobb jelentőségét, amikor nem egyszer szolgált a hadműveletek alapjául. Utolsó bánja Ujlaki Lőrinc herceg volt, kitől 1496 táján foglalták el a törökök.

[szerkesztés] Irodalom

  • Pesthy: A macsói bánok. Századok. (1875). 361-81. és 450-67.