Leónidasz (költő)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Leónidasz, Leonidas (Tarentum, Kr. e. III. század első fele) Görög költő
Epigrammái alapján arra lehet következtetni, hogy élete zaklatott, sok esetben nyomorúságos volt, s egy róla szólóból még annyi derül ki, hogy otthonától távol halt meg. Epigrammáit legnagyobb részben az Anthologia Palatina őrizte meg, műveinek kisebb részét pedig más írók idézeteiből ismerjük. Költeményeiben a hétköznapi emberek, halászok, parasztok, kétkezi munkások mindennapi életét ábrázolta. Több epigrammáját fiktív sírfelirat formájában írta, ezzel a kor divatját követte. Életművében néhány gúnyos, illetve erotikus költemény is található. Költészetének ihletői közt volt Kallimakhosz és Aszklépiadész, a gúnyos epigramma vonatkozásában Hédülosz és Poszeidipposz. Kedvelte a meghökkentő jelzőket, stílusa néhol erősen retorikus. Nagy hatást gyakorolt az utókorra: ismerete nem csupán az ókorban, hanem a bizánci korban is kimutatható. Egy fennmaradt epigrammája:
- Laphria istennő, vedd jó szívvel, mit a vándor,
- vékony iszákú legény, kósza Leónidasz ad:
- megkent bélű kalácsot, jól eltett olivákat,
- s frissen a fán szüretelt zöldragyogású fügét.
- Dús szőlőfürtről szakított öt drága szemet még,
- és a pohár alján lelt maradék kis italt.
- Ám, ha, miként nyavalyámtól, majd a nyomortól
- is megváltasz, fiatal kecske lesz áldozatom.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon


Based on work by