Víziorgona

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A víziorgona nevű hangszert (latin nevén hydraulis) az i.e. második században Ktesibios találta fel. A légnyomásnak az orgona belsejében való szabályzására vizet használt. Egy pnigeusnak nevezett víztartályt felfordított, és azt belehelyezte egy hordó vízbe. Egy sorozat szivattyú levegőt nyomott a pnigeusba, levegőtartályt képezve, majd ezt a levegőt vezették az orgona szerkezetébe.


Ezen az elven működött az Aquincumi Múzeumban található, ma is megszólaltatható hangszer.