Érsek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az érsek a katolikus egyházban az egyháztartomány élén álló megyéspüspök, aki az adott érseki székhez tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyéspüspökeinek elöljárója némely dologban. Saját egyházmegyéje a főegyházmegye, ami a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt.

Az angolszász országok és Svédország protestáns egyházaiban az érsek megnevezés egyfajta vezető püspökök jelent.

Az ortodox egyházakban az érsek megfelelője a metropolita.

[szerkesztés] Eredete

A szó a latin archiepiscopus szóból származik. Nem mindenben elöljárója az érsek az alárendelt megyéspüspököknek, mégis sajátos jogokat élvezett már a 4. század óta. Ilyenek például a püspökválasztás megerősítése, az adott tartomány látogatása és bizonyos fokú felügyelete, tartományi zsinat öszehívása, azok vezetése.

Ma már az érsek jogai szűkebbek:

  • felügyeleti joga van az alárendelt egyházmegyékben a hit és az egyházi fegyelem területén.
  • szükség esetén az egyházmegye élére kormányzót nevezhet ki.
  • kánoni látogatásokat (visitatio canonica) végezhet az egyháztartomány területén.
  • főpapi funkciókat végezhet az egyháztartomány minden templomában. A székesegyházakban csak az illetékes megyéspüspök hozzájárulásával.
  • kérheti és viselheti a báránybőrből készült érseki jelvényt az ún. palliumot.

[szerkesztés] Magyarországon

Érseki címet viselnek Magyarországon Szent István korától az esztergomi és a kalocsai püspökök, 1803-tól az egri, 1993-tól pedig a veszprémi megyéspüspök.

Az esztergomi érseki szék betöltője a hagyomány szerint viseli a Primas Hungariae (Magyarország Prímása) címet is.