XII. Piusz pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

XII. Piusz pápa (Eugenio Pacelli) (Róma, 1876. március 2. – Róma, 1958. október 10.) Szent Péter 260. utódjaként 1939 - 1958 között római pápa

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Gyermek- és ifjúkora

XII. Piusz a Sedia Gestatorián
XII. Piusz a Sedia Gestatorián


Eugenio Pacelli gazdag, arisztokrata család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1876. március 2-án. Ősei a Viterbo közeli Ornano városban éltek, csak néhány évtizeddel Eugenio születése előtt, 1819-ben költöztek Rómába. Nagyapja, Marcantonio Pacelli előbb XVI. Gergely pápa pénzügyminisztere, majd 1851-től 1870-ig IX. Piusz pápa belügyminisztériumi álamtitkára, apja Filippo Pacelli (1837-1916) pedig kiváló jogász volt, aki az egyháznak is teljesített szolgálatot. Anyja, Virginia Graziosi (1844-1920) szintén nemesi családból származott, mély vallásossággal és szeretettel vette körül négy gyermekét: Eugenió testvérei közül Francesco (1874 – 1935) apja példáját követve, jogász lett, nővérét Giuseppának (1872 – 1955), húgát Elisabettának (1880 – 1970) hívták. Anyja négy éves koráig nevelte, majd a közeli francia apácákra bízta akik az Isteni Gondviselésről elnevezett rendhez tartoztak; az írás, az olvasás és a hittan alapelveit négy éven keresztül itt sajátította el. Tíz éves korában a jezsuita rend egykori római kollégiumába került, az Ennio Quirino Visconti Lyceumba Tizennyolc éves korában határozta el, hogy pap akar lenni. Az eddig kiválló eredményeket elért ifjú a híres Caprarica-szemináriumba nyert felvételt, de gyenge fizikuma és betegségei miatt hamarosan kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait. Később sikerült családjának kiharcolni, hogy otthon készülhessen a papságra, ahol Msgr. Dufresne atya volt segítsére az iskolai tananyaggal. A tanulmányok kiegészítése végett a híres jezsuita Gregoriana egyetemre és egy másik pápai egyetemre is beíratkozott. Ezen kívül állami egytemen filozófiát, jogot, történelmet és irodalmat hallgatott. Eugenio Pacellit 1899. április 2-án szentelték áldozó pappá. Nemsokára lelkipásztori beosztást kapott, a gyermek és ifjúkorában legkedveltebb templomában. A teológia és jogi doktorátust is elvégezte. Rendkívüli tudására és buzgóságára sokan felfigyeltek, így történt, hogy megnyerte a híres Gasparri pártfogását, aki segítségével 1901-ben a Szentszék szolgálatába állott. Miután Gasparrit 1914-ben bíborossá nevezték ki, Eugenio Pacelli a kongregáció titkára lett.

[szerkesztés] Nuncius és államtitkár

XII. Piusz teljes ornátusban áldást oszt a Sedia Gestatoriáról
XII. Piusz teljes ornátusban áldást oszt a Sedia Gestatoriáról


Amikor 1914-ben XV. Benedeket pápává választották a híres Gasparri bíboros lett az államtitkár, így Eugenio Pacellit is előtérbe állították. 1917-ben kapott Münchenbe nunciusi kinevezést és még ebben az évben maga a pápa XV. Benedek szentelte püspökké. 1924-től Berlinben volt nuncius. Németországi tartózkodása idelyén az érseki rangot is elnyerte. Amikor Gasparri bíboros, a híres államtitkár nyugállományba vonult XI. Piusz, Gasparri bíboros régi munkatársát Eugenio Pacellit nevezte ki új államtitkárrá 1930-ban. Előtte 1929-ben elnyerte a bíborosi rangot is. A kúriában senkit sem lepett meg, ez a kinevezés, nálla alkalmasabb személy nem volt, a súlyos felelőséggel járó posztra. Államtitkár ként Pacelli pontosan kilenc évig 1939.február.10-ig szolgálta az egyházat. Az államtitkár szervezte meg XI. Piusz enciklikáinak lefordítását illetve nyilvánosságra hozását is. XI.Piusz szívesen bízta meg államtitkárát személyi képviseletével és küldte külföldre a nemzetközi eseményekre. 1934-ben Pacelli Buenos Airesbe utazott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. 1935-ben a Lourdes ünnepséeinek befejezését vezette. 1936-ban az Amerikai Egyesült Államokba látogatott, felkereste az ottani egyházmegyéket és Roosevelt elnökkel is találkozott. 1938. május 25. és 30. között Budapesten képviselte a pápát Eucharisztikus Kongresszuson. Az államtikár (Pacelli) kíséretében ott volt Giovanni Battista Montini a későbbi VI. Pál pápa.




[szerkesztés] Eugenio Pacelli megválasztása

XII. Piusz megválasztása napján
XII. Piusz megválasztása napján


XI. Piusz pápa 1939. február 10.-én halt meg. A rendíthetetlen hitű pápa egyszer Eugenio Pacelliről a következő megjegyzést tette: „Sokat dolgozik, jól dolgozik, gyorsan dolgozik”. Majd halkan, mintha önmagához beszélne, megjegyezte: „Milyen szép pápa lesz”. Ezt hallva a Bíborosi Kollégium dékánja, Granito di Belmonte bíboros, dohogva jegyezte meg: „Ez a pápa mindent maga akar csinálni. Legalább annyit engedjen, hogy az utódát mi válasszuk!”

A megközelítőleg három hetes gyász után, 1939. március 2-án hatvanhárom bíboros vonult vissza a konklávéra. A bíborosokat ezúttal nem terhelte súlyos gond, mert mindenki az elhunyt pápa államtitkárát és jelöltjét, Eugenio Pacellit emlegette. Egyesek helytelennek tartották az elhunyt pápa közvetlen munkatársát ültetni Szent Péter trónjára, ugyanis ilyen utoljára 1073-ban fordult elő, amikor Hildebrand szerzetes VII. Gergely révén pápa lett. Egyébként sokan a következő ősi közmondást jegyezték meg Pacelliről: Nemo Pontifex in Curia, vagyis a Pápai Kúria emberei közül senki sem lesz Péter-utód. XVI. Gergely megválasztása óta (1831), ilyen eseményre nem került sor. XV. Benedek pápának is előbb el kellett látnia a Bologna érseki tisztét és csak utána lehetett pápa. Ezek a találgatások és indokok nem bizonyulhattak elég nyomósnak, hogy a bíborosok ne Eugenio Pacellire szavazzanak. Eugenio Pacelli érdemei és talentumai révén messze kimagaslott többi bíborostársa közül. Pacelli 1935 óta camerlengo volt, s mint ilyen, irányította az elhunyt pápa temetését és egybehívta, illetve megszervezte a konklávét. Már március 2-án, a délelőtti második szavazás során a volt államtitkár megkapta a szükséges többséget, de ő alázatosságból arra kérte a bíborosokat, hogy fontolják meg mégegyszer, valóban őt tartják e a legméltóbb Péter-utódnak. A harmadik szavazás során a bíborosok továbbra is kitartottak elhatározásuk mellett, így Eugenio Pacelli lett az új pápa. Ekkor a Sixtus-kápolna kéményéből felszállt a fehér füst, ami az új pápa megválasztását jelezte. Ez volt a XX. század legrövidebb konklávéja. A Sixtus-kápolnában megkérdezték, hogy milyen nevet választ magának, ő egyértelműen azt felelte, hogy „Piusznak hívjatok”. Ezzel azt jelezte, hogy ő is folytatja elődje, XI. Piusz utját. Ezután a rangidős bíboros a Szent Péter templom erkélyén kijelentette: „Annuntio vobis gaudium magnum; habemus Papam: Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum, Dominum Eugenium Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Pacelli, qui sibi nomen imposuit Pium XII.” Nem sokkal később XII. Piusz már a pápai díszöltözékben jelent meg ugyancsak a Szent Péter templom erkélyén és áldást osztott. Ezzel megkezdődött XII. Piusz pápasága.

XII. Piusz megkoronázásakor áldást oszt a Szent Péter Bazilika erkélyéről
XII. Piusz megkoronázásakor áldást oszt a Szent Péter Bazilika erkélyéről


[szerkesztés] Pápasága

XII. Piusz 19 évig ült a pápai trónon
XII. Piusz 19 évig ült a pápai trónon


Eugeni Pacellit 1939. március 2--án választották pápává. Első megnyilatkozásában a békéért emelte fel szavát, mert tisztában volt vele, hogy nemsokára kitőr a II. világháború. Két hét sem telt el az új pápaságból, amikor Németország lerohanta Csehszlovákiát. Nem sokkal később ugyanezt tették az olaszok Albániában. Ekkor minden tekintett a pápa felé fordult, aki nem maradt néma, hiszen többek között kötelezte őt pápai jelmondata is „Opus institiae pax” (A béke az igazság gyümölcse”). A címerében lévő galambbal is a békét jelképezte. 1939 Húsvét vasárnapján a Szent Péter bazilikában beszédet mondott a béke érdekében. Többször is felemelte szavát a békéért, de sajnos nem járt sikerrel. 1939. augusztus 24-én rádióbeszédében drámai erővel figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész“. Még megválasztásának első évében 1939. szeptember 1-jén kitört a II. világháború.

Első enciklikája már a világháború kitörése után íródott és szintén a békéről szólt. XII. Piusz pápaságának első hat évét a világháború okozta szenvedések enyhítése foglalta le. Legfőbb feladata az volt, hogy felemelje szavát a háború ellen és, hogy mindig békéért kiáltson. Negyvenegy enciklikája jelent meg és körülbelül ezerszer lépett fel nyilvánosan. Egyike volt a legtöbbet tanító pápáknak. Nagy gondja volt arra, hogy a világ eseményeiben mindig a kersztény elvek érvényesüljenek. XII. Piusz többszöri súlyos betegség után 1958. október 10-én halt meg. Utódául Angelo Giuseppe Roncallit (XXIII. János pápa) választották 1958. október 24-én.

XII. Piusz pápa
XII. Piusz pápa

























































[szerkesztés] Enciklikái

XII. Piusz pápa a ravatalon
XII. Piusz pápa a ravatalon

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Előző pápa:
XI. Piusz pápa
Római pápa
1939-1958
Vatikán címere Következő pápa:
XXIII. János pápa