DDoS

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A DDoS az angol Distributed Denial of Service, azaz megosztott szolgáltatás-megtagadással járó támadás rövidítése.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fogalma

Egy informatikai szolgáltatás teljes vagy részleges megbénítása, helyes működési módjától való eltérítése (Denial of Service, rövidítve: DoS), történhet megosztva is, több forrásból - ekkor a támadás szokásos rövidítése a DDoS.

A DDoS támadások egy összetettebb fajtája, amely a támadón és támadotton kívüli számítógépekben rejlő „erőt”, illetve a külső számítógépek nagy mennyiségét hasznosítja a támadáshoz.

Az egyszerű DoS támadás egy-az-egy-ellen támadás, ahol egy nagyon erős „támadó” állomás és a célállomás van kapcsolatban, nincsenek közbeiktatott gépek.

[szerkesztés] A DDoS támadóállomások keletkezése

  • Egy automatizált eszköz (alkalmazás) felkutatja az internetre kapcsolódó, sebezhető számítógépeket. Amikor talál egyet, és képes megfertőzni azt, feltelepít egy rejtett támadóprogramot, amitől a megtámadott gép „zombivá” alakul (az elnevezés utal az akarat és értelem nélküli élőhalottakra, akik külső utasításra támadnak).
  • Másik lehetőség, hogy a rejtett program telepítése számítógépes vírusokkal vagy trójai programokkal történik.

[szerkesztés] A támadás menete

A „zombi” gépek távolról vezérelhetőek egy „mester” gépről (a támadó gépéről). Ha elég gépet fertőzött meg a támadóprogrammal a „mester” állomás jelt ad a „zombiknak”, hogy kezdjék meg a támadást a kiszemelt célpont vagy célpontok ellen. Ekkor az összes „zombi” egyszerre elindítja a támadást, és bár egyenként kis mennyiségű adattal dolgoznak, mégis több száz, vagy akár százezer támadó gép esetén a sok kis adatcsomag eredménye hatalmas adatáramlás, mely a megtámadott gép ellen irányul.

[szerkesztés] A támadás módja

DDoS támadás során a támadó(k) megpingelik a célba vett számítógépet. A pingelést általában számítógépes hálózatok hibakeresésére szokták használni. Pingeléskor néhány rövid kérést (csomagot) küldenek egy másik számítógép felé, amelynek válaszolnia kell erre a csomagra. Ezt használják ki a DDoS támadás során, ugyanis ha nagyobb mennyiségű csomag érkezik a megtámadott gépre, mint az arra képes lenne válaszolni (vagy már eleve fogadni), akkor az képes komolyan fennakasztani a gép működését (szaggató egér, akadozó műveletek) vagy - rosszabb esetben - akár teljesen össze is omlaszthatja, például Windows esetén kék halál vagy Unix/Linux/BSD esetén kernel pánikot is okozhat.

[szerkesztés] Ismert DDoS programok

Ismert DDoS programok például a Trin00, a TFN, TFN2K és a Stacheldrath.

[szerkesztés] Története

Az első DDoS támadás 1999-ben jelent meg, csupán 3 évvel a SYN flood-ot használó DoS támadások után. 2000. februárjának elején olyan népszerű Internetes oldalakat tettek elérhetetlenné ilyen támadással, mint az Amazon, CNN, eBay, és a Yahoo! 2002-ben a 13 root DNS-ből 9-et tettek elérhetetlenné masszív, irányított DDoS támadással, melynek folyamán ezen szerverek némelyike 150 ezer ICMP kérést fogadott másodpercenként, azonban mivel az akció alig fél óráig tartott, az Internet nem bénult meg nagy mértékben.

A történelem egyik legnagyobb DDoS támadását a MyDoom nevű féregvírus okozta, mely 2004. január végén terjedt el néhány nap alatt megfertőzve a világ internetre kötött számítógépeinek csaknem 20%-át (a Windows rendszert használó gépek jelentős részét), és február elején elérhetetlenné tette az SCO weboldalát, mivel kb. 25-30 ezer fertőzött zombi-gép támadta a cég szervereit. A vírus B. variánsa a Microsoftot vette célba, az azonban kiállta a támadást. 2004. júniusában megjelent az F variáns, amely a RIAA (az amerikai kép- és hanganyagok jogdíjaival foglalkozó társaság) számítógépeit támadta.