Latinovits Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Latinovits Zoltán (Budapest,1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.): magyar színész, a színészkirály.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajz

Édesapja Latinovits Oszkár gazdálkodó volt - gyermeke születése után elhagyta családját -, édesanyja Gundel Katalin.

Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942) és Károly (1946). Előbbi Bujtor István néven színész, utóbbi Frenreisz Károly, zenész lett.

  • 1937-től Latinovits Zoltán a Damjanich utcai elemibe járt.
  • 1949-ben érettségizett - kitűnően - a budapesti Szent Imre Gimnáziumban, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás.
  • 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívűl nagyon jó vitorlásversenyző.
  • 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, eközben öntevékeny színjátszókörben játszott.
  • 1956-ban szerzett építészmérnöki diplomát.

[szerkesztés] Színészi pálya

Latinovits Zoltán diák- és amatőrszínjátszó körök után kezdi színészi pályafutását.

Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban. Itt megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját valósíthatta meg.

Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula és más költők verseinek ihletett előadója.

[szerkesztés] Filmszerepek

Számos filmben szerepelt, először 1959-ben a Gyalog a mennyországban.

  • Ki látott engem? (1977)
  • Az ötödik pecsét (1976)
  • Ballagó idö (1976) ....
  • 141 perc a befejezetlen mondatból (1975)
  • Amerikai anzix (1975)
  • A Pendragon legenda (1974)
  • A dunai hajós (1974)
  • A magyar ugaron (1973)
  • "Les Évasions célèbres" (1972) TV-sorozat
  • Volt egyszer egy család (1972)
  • Csárdáskirálynő (1971)
  • Szindbád (1971)
  • A legszebb férfikor (1971)
  • Szerelmi álmok (1970)
  • Utazás a koponyám körül (1970)
  • Isten hozta örnagy úr (1969)
  • Az alvilág professzora (1969)
  • Alfa Romeó és Júlia (1969)
  • Az örökös (1969)
  • Hazai pálya (1969)
  • Komédia a tetön (1969) (TV)
  • A Nagy kék jelzés (1969)
  • Régi nyár (1969) (TV)
  • Keresztelö (1968)
  • Kártyavár (1968) .... Dr.Bán
  • Falak (1968)
  • Egri csillagok (1968) ..
  • Csend és kiáltás (1967)
  • Egy szerelem három éjszakája (1967)
  • Fiúk a térröl (1967)
  • Tanulmány a nökröl (1967)
  • Kárpáthy Zoltán (1966)
  • Aranysárkány, Az (1966)
  • És akkor a pasas... (1966)
  • Hideg napok (1966)
  • Egy magyar nábob (1966)
  • Minden kezdet nehéz (1966)
  • Az orvos halála (1966)
  • Sok hüség semmiért (1966)
  • Fény a redöny mögött (1965)
  • Iszony (1965)
  • Sellö a pecsétgyürün I (1965)
  • Szegénylegények (1965)
  • Az Aranyfej
  • Karambol (1964)
  • Fotó Háber (1963)
  • Oldás és kötés (1963)
  • Pacsirta (1963)
  • Az aranyember (1962)
  • Kertes házak utcája (1962)
  • Gyalog a mennyországba (1959)

[szerkesztés] Könyvek

  • 1973. Ködszurkáló
  • 1985. Emlékszem a röpülés boldogságára (összegyűjtött írások)

[szerkesztés] Kitüntetései

[szerkesztés] Egyéb

A Gundel családból származott, ennek kapcsán megérte a rendszer származás szerinti diszkiminatív politikáját. Személyes tragédiája az volt, hogy apja még születése előtt elhagyta a családot. Emiatt egész életében e méltatlan sorssal szemben a „szeretetre érdemesség” bizonyítási kényszere fűtötte.

Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol lehetett és ahol abban az időszakban szokás volt. Ruttkai Évával való együttléte mellett, egyszer azt mondta: „az összes díjamat, szerepet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre”.

Ezt nem adta meg neki a sors. Élete vége felé még Bagó nevű pulikutyájában találhatott barátot, és halála után hirtelenül sok-sok „barátja”, noha életében tehetetlen volt a politikai köntösbe bújtatott vagy egyéb módon álságos rágalmazássokkal szemben, melyek gyakran érték.

Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései - aki III./III.-as ügynökként megfigyelte Latinovitsot - hozzájárulhattak a színész halálához. Molnár G. Péter ezeket a vádakat, miközben Latinovitsról szóló könyvét dedikálta, „marhaságnak” nevezte. Korábban ő jelentette ki: „csak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, a 90 besúgott színésszel szemben nem”. A Latinovits és Gundel család tagjai mélységesen felháborodtak e nyilatkozaton. .

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Irodalom

  • Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet. Gondolat, Budapest, 1983. ISBN 9632812719 373. old. illusztr.
  • Abody Béla: Emlékezetem pályája, Gondolat, 1981.
  • Bános Tibor: Pályák és sorsok. Kozmosz könyvek, 1981.
  • Kelecsényi lászló: Latinovits Zoltán. Filmbarátok kiskönyvtára, 1981.
  • Koltai Tamás: Színházfaggató. Gondolat, 1978.
  • Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Magvető, 1973.
  • Latinovits Zoltán: Bagó story. Vigilia, 1976. 2-3. szám
  • Latinovits Zoltán: Verset mondok. Népművelési Propaganda Iroda, 1978.
  • Latinovits Zoltán (A színész arca, 4. MOKÉP kiadvány, 1978)
  • Mezei Mária: Vallomástöredékek. A Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának kiadása 1981.
Más nyelveken