Csikorgófű

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csikorgófű

Rendszertan
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség: Gratiola
Faj: G. officinalis
Tudományos név
Gratiola officinalis
Linnaeus, 1758

A csikorgófű, vagy csikorka (latin Gratiola officinalis) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó, mocsárréteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken előforduló, fehér vagy piros virágú évelő növény.

Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.

A népnyelven ma is ismerik a kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme neveken, amelyeket a középkori latin nevekre lehet visszavezetni: gratia Dei (istenkegyelme), herba angelica (angyalfű), herba bona (jó fű), herba diabolica (ördögi fű).

E kettős érzelmet valószínűeg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt gyógyhatás lehet.

Erősen mérgező hatású is lehet, ezért háziszerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata: kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt.

[szerkesztés] Forrás

  • Magyar Katolikus Lexikon (Szent István Társulat, Budapest)
Más nyelveken