Anaximenész (író)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Anaximenész (Lampszakosz, i.e. 380 - i.e. 320 körül), görög szónok, történetíró
Az amphipoliszi Zoilosz tanítványa volt, aki Homéroszellenességéről volt közismert. Az ő hatására írta meg „Rhétoriké prosz Alexandron" (Alexandrosz retorikája) című művét, amelyet Nagy Sándornak ajánlott. A művet sokáig Arisztotelésznek tulajdonították, s a retorika történetében -mint az Arisztotelész előtti retorikai elmélet egyetlen fennmaradt dokumentuma- igen nagy jelentőségű. Beszédei kivétel nélkül mind elvesztek, történetírói munkásságában a küméi Ephorosz anyagát használta fel. Összefüggő és érdemleges rész maradt fenn „Philippika" című művéből, amelyben II. Philipposz makedón király tetteit dolgozza fel. Másik, „Hellénika" (Görög történelem) című művében a görögség történetét mondja el a kezdetektől a mantineai csatáig (Kr. e. 362). Terjedelmes munka lehetett a „Ta peri Alexandron" (Nagy Sándorral kapcsolatos események) is, sajnos azonban e két utóbbi műből csak apró töredékek maradtak ránk. Említésre méltó még híres pamfletje, a „Trikaranosz" is, amelyet az általa gyűlölt khioszi történetíró, Theopomposz stílusában írt Athén, Spárta és Thébai vezetői ellen, hogy ezzel is ellenségeket szerezzen ellenfelének.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon


Based on work by