Fájl
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
[szerkesztés] A szó történeti előzménye
A fájl a számítástechnika hazai megjelenése (1970) során az angol file szó átvétele eredményeképpen került hivatalosan ebben a helyesírási formában elfogadott szóként használatba, bár írásmódjában még sokan az angol helyesírást (file) követik.
Az angol file szó a számítástechnikába jelentésátvitellel került, az eredeti jelentés többek között dosszié, adatcsoport volt, amelynek magyar metafora szintű megfelelője a mappa is lehetett volna, de helyette az állomány vagy az adatállomány szavak terjedtek el alternatívaként.
Szabatosan szólva a fájl egységként kezelt, összetartozó adatok számítógépben vagy számítógépes adathordozón megjelenő összessége.
- Egy ilyen szakszónál azonban lényegesebb a fogalom tartalmi reprodukciója, vagyis azoknak a viszonyoknak a tisztázása, amelyek a fájl szóhoz kapcsolódó egyéb szavakat, pl. annak részeit, az adott főnévvel társuló igéket, mellékneveit, stb. jellemzik.
Így került sor az adatfájl, a programfájl szavak megjelenésére, illetve a fájl egyéb összetételbeli előfordulásaira, „tartalmi” csoportosítás alapján az állományok megfelelő kódolással létrehozott szöveg-, program-, kép-, hang-, web-oldal-, stb. fájl adatok.
Az adatok, adatállományok jellemző módon nem csak típusba sorolhatók, hanem egyedi nevet is viselnek, mely név után az adattípusra utaló végződések (angol tükörfodítással kiterjesztések) találhatók.
A fájlok különböző szerkezete, a programok különböző fájl formai igényei miatt folyamatosan szükség van fájlkonverzióra vagy átalakításra.
Más magyar elnevezések: állomány, adatállomány, adatraj, akta, köteg
[szerkesztés] A mai fájlok
A fájl egy számítógéprendszerben egy bitfolyam egységként tárolva, jellemzően egy fájlrendszerben egy lemezen vagy mágnesszalagon.
Míg a fájl általában egyetlen folyamként van reprezentálva, addig a leggyakrabban több adattöredékként különböző helyeken kerül tárolásra egy vagy több lemezen. Az operációs rendszer egyk szolgáltatása a fájlok fájlrendszerbe rendezése és a töredékek elérhetővé tétele egyetlen egységként.
A fájlokat programokkal hozzák létre és a legtöbb esetben megfelelnek egy fájlformátumnak. A fájlrendszerben nevet rendelnek hozzájuk, így később ezzel lehet hivatkozni rájuk.
Néhány operációs rendszer lehetővé teszi, hogy a fájl tartalma fix és változó hosszúságú rekordokra legyen felosztva. Például az OpenVMS lehetővé teszi, hogy bármely tetszőlegesen definiált karakterhalmaz a változó hosszúságú rekordok elválasztója legyen. Más rendszerek, mint a Microsoft Windows, egyetlen speciális fájltípussal, a szövegfájllal rendelkezik, ahol egy karakterszekvencia választja el a szöveg sorait (speciális, változó hosszúságú rekordok) egymástól. Néhány operációs rendszer, mint a Unix, nem képes fájl rekordokat kezelni operációs rendszer szinten, ez az alkalmazás szinten történik meg (lásd rekord-orientált fájlrendszer).
A speciális fájl egy fájl objektum, amit úgy érnek el, mintha fájl lenne, de a bitfolyamot egy másik folyamat állítja elő vagy használja fel (vagy maga az operációs rendszer), mint eszközmeghajtó vagy hálózati csatoló. A "minden fájl" megközelítés az egyik legjobban ismert tervezési döntése a Unix és Unix-típusú operációs rendszereknek (mint a Linux).
A fájlokat gyakran hierarchiába rendezi az operációs rendszer, könyvtárakba helyezve őket.


Based on work by