Orosz nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orosz (русский язык)
Beszélik: Oroszország, Volt Szovjet tagköztársaságok, Mongólia, Spitzbergák és Izrael.
Terület: Kelet-Európa, Közép-Ázsia jelentős része, teljes Észak-Ázsia
Beszélők száma: ~ kb. 145 milló ember anyanyelve
további 110 milló második nyelve
Helyezés: 8
Nyelvcsalád: Indoeurópai nyelvcsalád

 Szláv nyelvek
  Keleti szláv nyelvek
    Orosz nyelv

Írás: Cirill írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, ENSZ, Krími Autonóm Köztársaság (Krím-félsziget), Abházia (ÉNY Grúzia), Dél-Oszétia (É-Grúzia), Transznisztria (K-Moldova), és Gagauzia (Dél-Moldova).
Szabályozza: Orosz Tudományos Akadémia
Nyelvkódok
ISO 639-1 ru
ISO 639-2 rus
SIL RUS
Lásd még: Nyelv
██ Hivatalos regionális- vagy államnyelv ██ Jelentős orosz nyelvű kisebbség
Nagyít

██ Hivatalos regionális- vagy államnyelv

██ Jelentős orosz nyelvű kisebbség

Az orosz nyelv (korábbi elnevezése nagyorosz nyelv; oroszul: русский язык, átírása russzkij jazyk) szláv nyelv, amelyet a világon a legtöbben beszélnek anyanyelvként (kb. 145 millióan), ennélfogva világnyelv. Az ukrán nyelvvel (korábbi elnevezése kisorosz nyelv), a fehérorosz nyelvvel, valamint a ruszin nyelvvel együtt a keleti szláv nyelvcsoportba tartozik. Az orosz irodalmi nyelv a moszkva-környéki középorosz nyelvjárásokra épül. Az orosz nyelv széles körben elterjedt a tudományok és kulturális érintkezés terén is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Az orosz nyelv a szláv nyelvek keleti ágához tartozik. A protoszláv nyelv feltehetően az i.e. 2.-i.e. 1. évezredben vált ki az indoeurópai nyelvcsaládból, ezután fejlődött ki az ősszláv nyelv. Ez a nyelv a 6.7. században három ágra bomlott fel: a keleti, nyugati és a déli ágra; majd a keleti szláv (melyet ó-orosz nyelvnek is neveznek) nyelvből alakult ki a 14.-15. században az orosz (nagyorosz), ukrán (kisorosz) és a belarusz (fehérorosz) nyelv; a 15.-16. században alakultak ki az északi, közép- és a déli nagyorosz nyelvjárások.

Az orosz nyelv történetének legrégibb emlékei: a novgorodi kódex (11. század), az Osztromir evangélium (1056/1057), ezek egyházi szláv nyelven íródtak, valamint a nyírfa-oklevelek (берестяные грамоты), ez utóbbiak ónovgorodi nyelvjárásban készültek.

A központosított televíziós és rádióadások csökkentik a nyelvjárások közti különbséget, ennek ellenére Moszkva és SzentpétervárOroszország két legnagyobb városa – lakóinak nyelvjárása is eltér bizonyos fokig.

Az orosz írás a cirill betűket használja.

Az egyik ma ismert legrégibb irodalmi nyelvemlék a Ének Igor hadáról (v. Igor-ének – Слово о полку Игорове) a 12. századból, a legrégibb történelmi nyelvemlék, az Őskrónika (Chronicle "Primary Chronicle")

Az egyik legismertebb költő és egyben nyelvújító: Alekszandr Szergejevics Puskin.

[szerkesztés] Fonológia és fonetika

Fő szócikk: orosz fonetika

[szerkesztés] Bevezetés

A modern orosz nyelv fonetikai rendszere 42 jelentésmegkülönböztető hangot (fonémát) tartalmaz, ebből 6 magánhangzót, és 36 mássalhangzót jelöl. Ez a terjedelmes fonémakészlet a szláv nyelvekre jellemző kiejtési sajátossággal magyarázható: a legtöbb orosz mássalhangzót keményen és lágyan (palatalizáció) is ejthetjük.

Az orosz magán- és mássalhangzók ejtése attól függ, milyen pozíciót foglal el a szóban. Így a magánhangzóknál megkülönböztetünk hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetet. Pl. az [o] hangsúlyos helyzetben [o] és [a] lesz hangsúlyos helyzetben. Sok orosz mássalhangzó is meghatározza más mássalhangzók kiejtését. Pl. a zöngés mássalhangzókat nemcsak a szó végén ejtjük zöngétlenül, hanem akkor is, ha egy másik zöngés mássalhangzó előtt állnak.

A német nyelvtől eltérően az orosz nyelvben a magánhangzók hosszúsága nem jelentésmegkülönböztető (mint pl. Stiel - still) és nem is lényeges a szó megfelelő kiejtése szempontjából. A hangsúlyos magánhangzókat rendszerint félhosszan ejtjük ki. A hangsúlytalan magánhangzókat ezzel szemben röviden ejtjük, és gyakran különböznek a megfelelő hangsúlyos magánhangzótól minőségileg. Ennek megfelelően a hangsúlytalan [o] mindig rövid [a] (ún. аканье); a hangsúlytalan e vagy я megközelítő ejtése [i] (иканье). Példák: молоко (tej) / məlakó/ пятнадцать (tizenöt) /pit'natsiţ/ земля (föld) /zim'ļa/ A kettőshangzókat és az egymás után következő különböző hangokat rendszerint külön hangként ejtjük (példák: kooperation, aktuell, Museum). Ez alól kivételt képeznek a й-végű (и краткое = rövid i, hasonló a német és a magyar j hanghoz). A [e] (je) lágy mássalhangzók előtt rendszerint zárt lesz: кабинет (tanuló- vagy dolgozószoba) /kabi'ņet/, ezzel szemben viszont в кабинете (a dolgozószobában) /fkabi'ne:ţe/. Más példák: университет (egyetem), газета (újság).

[szerkesztés] Magánhangzók

Az orosz nyelvben 6 magánhangzó van (i az [i] allofonjának tekinthető).

Orosz magánhangzók
  elülső középső hátsó
zárt i ɨ u
középső e   o
nyitott   a  

[szerkesztés] Mássalhangzók

Az orosz nyelvben 36 mássalhangzó van, ebből 16 mássalhangzónak van kemény/lágy hangalakja. A táblázat csak a kemény mássalhangzókat tartalmazza.

Orosz mássalhangzók
  bilabiális labio-
dentális
alveoláris post-
alveoláris
palatális veláris
Plozívák p b   t d     k g
Affrikáták     ts tʲʃʲ    
Nazálisok m   n      
Vibránsok     r      
Frikatívok   f v s z ʃ ʒ   x
Approximánsok         j  
Laterális (Fonetika)|Laterálisok     l      

[szerkesztés] Kiejtés

Az orosz nyelv kiejtésének a kutatásával az orosz irodalmi nyelv fonetika és a fonológia szaktudományai foglalkoznak. Bővebb értelemben véve az orosz nyelv nyelvjárási változatainak kiejtését is vizsgálják.

[szerkesztés] Hanglejtés (tonalitás)

Az orosz nyelv atonális nyelv, azaz a magánhangzók hangmagassága nem befolyásolja a szó jelentését. A német és a magyar nyelvhez hasonlóan az orosz nyelvben is különböző hangmagasságot használunk egy mondaton belül vagy a mondat végén, attól függően, hogy kijelentő mondatról, kérdő vagy felkiáltó mondatról van-e szó. Erre az orosz nyelvben 7 intonációs szerkezet van (интонационные конструкции), ezek különböző kijelentő és kérdő mondatokat jelölnek. A tonális nyelvekben ezzel szemben a hangmagasság megváltoztatja az egyes szavak jelentését.

[szerkesztés] Szóhangsúly

Fő szócikk: orosz szóhangsúly

A hangsúlynak fontos szerepe van az orosz nyelvben, gyakori, hogy a szó jelentését is megváltoztatja. Rossz hangsúllyal ejtett szavak megértési nehézségeket is okozhatnak, főként akkor, ha a nyelvi kontextustól elkülönítve vagy önállóan ejtjük ki. A nyelvtudományi irodalom véleménye szerint az orosz hangsúly szabad vagy mozgó hangsúly. Néhány orosz szó esetében hangsúlyeltolódással képezzük a ragozott szóalakokat.


[szerkesztés] Nyelvtan

[szerkesztés] Betűkészlet

Fő szócikk: orosz ábécé
  Orosz ábécé
Аа Бб Вв Гг Дд Ее Ёё
Жж Зз Ии Йй Кк Лл Мм
Нн Оо Пп Рр Сс Тт Уу
Фф Хх Цц Чч Шш Щщ Ъъ
Ыы Ьь Ээ Юю Яя

Az orosz nyelv cirill írást használ, amelyet görög szerzetesek, Cirill és Metód fejlesztettek ki, hogy lefordítsák a Bibliát ószláv, egyházi nyelvre. A betűk eredete a görög ábécé. Oroszországon kívül – többek között – Fehéroroszországban, Ukrajnában, Bulgáriában, Szerbiában, Montenegróban, az egykori szovjet uralomnak köszönhetően Mongóliában használnak cirill betűket.

Az 1918-ban bevezetett orosz helyesírási reform óta az orosz ábécé 33 betűből áll: ebből 10 betű a magánhangzók jelőlésére szolgál: а, е, ё, и, о, у, ы, э, ю és я. A többi 23 betű a mássalhangzókat jelöli, a ъ és a ь nem jelölnek konkrét hangot, hanem csak a megelőző mássalhangzók lágyságát ill. keménységét jelzik.

[szerkesztés] Alapismeretek

A legtöbb szláv nyelvhez hasonlóan az orosz nyelv is erősen flektáló nyelv. Három nyelvtani nemet különböztet meg, hat nyelvtani esetben ragoz. A nyelvtani nemen belül megkülönböztetünk élő és élettelen főneveket.

A következő esetek vannak az orosz nyelvben: alanyeset, tárgyeset, birtokos eset, részes eset, eszközhatározós eset és elöljárós eset. A Где? (hol?) kérdésre elöljárós esettel válaszolunk, a Куда? (hová?) kérdésre pedig tárgyesettel (mint pl. a német nyelvben).

Az orosz nyelvben a következő szófajokat ragozzuk: főnév, melléknév, névmás, számnév és ige. A határozószót csak fokozzuk.

Az egyes szám tárgyesetben a hímnemű szófajokat élő és élettelen kategória szerint megkülönböztetjük: az „élő” szófajoknál a tárgyeset a birtokos esettel egyezik meg, az „élettelen” szófajoknál pedig az alanyesettel.

[szerkesztés] Főnevek

A főnév nemét többnyire a végződéséről ismerhetjük fel. Az а-ra vagy я-ra végződő főnevek kevés kivétellel nőneműek, az о, ё е végűek semlegesneműek. A ь-re végződő főnevek lehetnek hímneműek vagy nőneműek. Ezeket a főneveket különböző módon ragozzuk, attól függően, hogy hím- vagy nőnemű főnévről van-e szó (Pl. путь - út (hn.), любовь - szerelem (nn.)) A ь-re végződő hímnemű főnevek ritkábban fordulnak elő, mint a nőnemű ь végű főnevek. A mássalhangzóra végződő főnevek hímneműek.

A idegen szavakat az orosz nyelvben is többnyire az eredeti nemük szerint használjuk (ld. alább!). Egyes olyan idegen szavak, amelyek nem illenek be az orosz nyelv rendszerébe, semlegesnemű és ragozhatatlan főnévek közé tartoznak. (pl. show шоу, rádió радио, metró метро).

Az orosz nyelvben nincsen határozott vagy határozatlan névelő.

Az orosz nyelv három ragozási típust különböztet meg: I. típushoz tartoznak a hím- és semlegesnemű főnevek, a II. típushoz tartozó főnevek többnyire nőneműek. A III. típushoz azok a többnyire nőnemű főnevek tartoznak, amelyek ь-re végződnek. Különleges típust képeznek a semlegesnemű мя végű főnevek (pl. имя - név, время - idő).

Példák a főnévragozásra: a стол - asztal (I.típus) és a nőnemű площадь - tér (III.típus)

Egyes szám:
1. стол   площадь
2. стола  площади  
3. столу  площади   
4. стол   площадь   
5. столом площадью   
6. столе  площади 

A ragozás során megkülönböztetünk kemény és lágy mássalhangzóra végződő főneveket. A ragozás az alábbi példák szerint történik:

- kemény/lágy mássalhangzóra végződő főnevek

-а -я   
-у -ю   
-ы -и   
-о -е (ha hangsúlytalan) -ё (ha hangsúlyos)

A mássalhangzóra végződő főneveket a táblázatban -0- (végződés nélkül) jelöli.

I. főnévragozás - Hímnemű főnevek

 Egyes szám
Alanyeset                      -    -ь    -й    -ий
Birtokos eset                  -а   -я    -я    -ия
Részes eset                    -у   -ю    -ю    -ию
Tárgyeset                      -/-а -ь/-я -й/-я -ий/-ия
Eszközhatározós eset           -ом  -ем³  -ем³  -ием
Előljárós (helyhatározós) eset -е   -е    -е    -ии

 Többes szám
 
Alanyeset                      -ы¹     -и     -и      -ии
Birtokos eset                  -ов²    -ей    -ев³    -иев
Részes eset                    -ам     -ям    -ям     -иям
Tárgyeset                      -ы¹/-ов -и/-ей -и/-ев³ -ии/-иев
Eszközhatározós eset           -ами    -ями   -ями    -иями
Előljárós (helyhatározós) eset -ах     -ях    -ях     -иях
  • Tárgyeset: az élő főnevek tárgyesete megegyezik a birtokos esettel, az élettelen főneveknél megegyezik az alanyesettel.
  • 1: susogó és г, к, х hangok után и-t írunk.
  • 2: susogó hangok után ей-t írunk.
  • 3: lágy mássalhangzó után hangsúlyos helyzetben ё-t írunk, hangsúlytalan helyzetben е betűt.

I. főnévragozás - Semlegesnemű főnevek

 Egyes szám
Alanyeset                      -о¹  -е²
Birtokos eset                  -а   -я
Részes eset                    -у   -ю
Tárgyeset                      -о¹  -е²
Eszközhatározós eset           -ом¹ -ем²
Előljárós (helyhatározós) eset -е   -е³
 Többes szám
Alanyeset                      -а   -ия
Birtokos eset                  -    -ий
Részes eset                    -ам  -ям
Tárgyeset                      -а   -я
Eszközhatározós eset           -ами -ями
előljárós (helyhatározós) eset -ах  -ях
  • 1: susogó hangok után hangsúlyos helyzetben о-t, hangsúlytalan helyzetben е betűt.
  • 2: Lágy mássalhangzók után hangsúlyos helyzetben ё-t írunk, hangsúlytalan helyzetben е betűt.
  • 3: Azoknál a főneveknél, amelyek egyes szám alanyesetben ие-re végződnek, itt и-t írunk.

II. főnévragozás - (főleg) nőnemű főnevek

 Egyes szám
  Alanyeset                      -а   -я   -ия
  Birtokos eset                  -ы¹  -и   -ии
  Részes eset                    -е   -е   -ии
  Tárgyeset                      -у   -ы   -ию
  Eszközhatározós eset           -ой² -ей³ -ией
  előljárós (helyhatározós) eset -е   -е   -ии

 Többes szám
  Alanyeset                      -ы¹   -и   -ии
  Birtokos eset                  -     -ь   -ий
  Részes eset                    -ам   -ям  -иям
  Táegyeset                      -ы¹/- -и/ь -ии/ий
  Eszközhatározós eset           -ами  -ями -иями
  Előljárós (helyhatározós) eset -ах   -ях  -иях
  • 1: Susogó hangok után és г, к és х után и-t írunk.
  • 2: Susogó hangok után hangsúlyos helyzetben о-t írunk; hangsúlytalan helyzetben е betűt.
  • 3: Lágy mássalhangzók után hangsúlyos helyzetben ё betűt írunk, hangsúlytalan helyzetben е-t.
  • Többes szám tárgyesetben szintén megkülönböztetjük az élő (megegyezik a birtokos esettel) és élettelen főneveket (megegyezik az alanyesettel).

III. főnévragozás

 Egyes szám (nőnemű)  (semlegesnemű)
Alanyeset            -ь          -мя
Birtokos eset        -и          -мени
Részes eset          -и          -мени
Tárgyeset            -ь          -ям
Eszközhatározós eset -ью         -менем
Előljárós eset       -и          -мени 
 Többes szám 
Alanyeset            -и          -мена
Birtokos eset        -ей         -мён
Részes eset          -ям/-ам     -менам
Tárgyeset            -и/-ей      -мена
Eszközhatározós eset -ями/-ами   -менами
Előljárós eset       -ях/-ах     -менях

[szerkesztés] Számnevek

Minden számnevet ragozunk, mégpedig az utána következő melléknévvel vagy főnévvel együtt. Ha egy tőszámnév alanyesetben vagy tárgyesetben áll (kivéve az élő főnevek tárgyesetét), a következőket kell megjegyeznünk:

  • a) a два, три, четыре (kettő, három, négy) számnevek után a melléknév többes szám birtokos esetben áll (hím- vagy semleges nem, néha nőnemben is), ill. többes szám alanyesetben (nőnem) és a főnév egyes szám birtokos esetben áll.
  • b) a пять, шесть...двадцать (öt, hat...húsz) számnevek után a főnév és a melléknév is többes szám birtokos esetben áll.

... a további tőszámnevekre az alábbiakat kell megjegyeznünk:

  • minden összetett számnév után, amelyek два, три, четыре számmal végződnek a fenti a) szabály érvényes, akkor is, ha tárgyesetben álló élő főnévről van szó.
  • a többi összetett számnévre (az один végű számnevek kivételével) a fenti b) szabályt alkalmazzuk.

Határozatlan számnevek esetében alanyesetben a b) szabály érvényes.

[szerkesztés] Igék

[szerkesztés] A "lenni" és a "birtokolni" segédigék

A быть (van) segédigét az orosz nyelvben csak múlt és jövő időben ragozzuk. Jelen időben általában elhagyjuk (hangsúlyos helyzetben egyes szám 3. személyben azonban kitesszük a есть igealakot). Így tehát az orosz, az arab, a héber és még több más nyelvben nincs kopula: Я маленький. - Kicsi vagyok.
Az иметь (birtokolni) igét ritkán használjuk, általában egy különleges kifejezéssel helyettesítjük ezt az igét.
У меня есть... (Nekem van... szó szerint:*nálam van).
У меня нет... (Nekem nincs ... szó szerint: *nálam nincs).
Az igeragozás három időt (jelen, múlt, jövő) ismer. Az igemódok közül a felszólító mód paradigmája (eltérően pl. a magyartól) csak második személyes formát ismer. Az igék zöme két, folyamatos és befejezett alakból álló párt alkot. A pár befejezett tagja formailag jelen időben ragozva jövő idejű értelmű.

[szerkesztés] Az igeszemlélet

Lényeges ismertetőjegy az orosz igeragozásban az igeszemlélet, amely azt fejezi ki, hogy egy cselekvés folyamatos vagy befejezett(egy már lezárult esemény). Bár a szláv nyelvek igeszemléletéről sok vita folyik, itt hasonló megkülönböztetésről van szó, mint az angol -ing végű igék (folyamatos) és a többi angol igealakok közti megkülönböztetés, bár az angol és az orosz folyamatos/befejezett szemlélet sokszor eltér a két nyelvben. A német nyelvben pl. - sprechen (folyamatos) és sagen - (befejezett) szintén beszélhetünk igeszemléletről (bizonyos értelemben).

A befejezett igealakot az alábbiak szerint képezzük:

  • a folyamatos igéhez kapcsolt igekötővel (делать (F) - сделать (B))
  • tőváltozással (pl. пoнять (B) - пoнимать (F))
  • ritkán egy teljesen más igével (pl. брать (F) - взять (B))

A сделать a befejezett alakja (ang. did/has done ) és a делать a folyamatos alakja (ang. be doing ) a magyar "tesz, csinál" igének.

[szerkesztés] Jelen idő

Csak a folyamatos szemléletű igealakokat használhatjuk a jelen idő kifejezésére. Az aktuális eseményeket csak a jelen időben ragozott folyamatos ige fejezi ki. Что ты делаешь? - Mit csinálsz? (most éppen)

[szerkesztés] Jövő idő

A befejezett szemléletű ige jelen ideje jövőben lezajló befejezett cselekvést fejez ki (azaz befejezett jövő időt).

Что ты сделаешь? - Mit fogsz tenni? (majd később)

A jövő időt ezenkívül kifejezhetjük még összetett módon is, amelyet a быть (van) létige ragozott alakjával és a folyamatos ige főnévi igenevével fejezünk ki, mint pl. a német nyelvben is.

Что ты будешь делать? - Mit fogsz csinálni? (folyamatos)

[szerkesztés] Múlt idő

Az orosz nyelvben csak egy múlt idő van. Mind a folyamatos, mind a befejezett ige állhat múlt időben, így tehát múlt időben is különbséget tehetünk folyamatos vagy befejezett cselekvés között. A múlt idejű igealakokat csak a megfelelő személyes névmások különböztetik meg, valamint nem és szám szerint is különböző alakjai vannak. Képzése rendszerint úgy történik, hogy a főnévi igenév végződése helyére egy végződést (hímnem), -ла végződést (nőnem), -ло végződést (semleges nem), és -ли végződést (többes szám) teszünk.

  • folyamatos igék:

я делал /-ла /-ло = csináltam (hn/nn/sn)
ты делал/-ла /-ло = csináltál (hn/nn/sn)
oн делал/-ла /-ло = csinált (hn/nn/sn)
мы делали = csináltunk
вы делали = csináltatok
они делали = csináltak

  • befejezett igék:

я сделал /-лa /-лo megcsináltam (hn/nn/sn)
... stb. (hasonlóképpen a folyamatos igékhez).

A folyamatos ige múlt ideje értelemszerűen arra utal, hogy egy általános érvényű vagy hosszabb ideig tartó cselekvésről van szó, míg a befejezett ige múlt ideje egy múltban történt egyszeri (nem folyamatos) cselekvésre utal.

  • befejezett igeidők

Elég sok orosz nyelvjárásban (pl. a pszkovi és a novgorodi nyelvjárások, az orosz nyelv fehérorosz változata és a lipovánok nyelvjárása) -- az irodalmi orosz nyelvvel ellentétben befejezett igeidők is vannak, amelyeket állítmányi (rövid) alakkal vagy személytelen szenvedő szerkezettel képzünk. Pl. отец уже пришедши (az apa már megérkezett), здесь у вилков хожено (Itt farkasok jártak.)

[szerkesztés] Melléknevek

Az orosz nyelvben megkülönböztetünk jelzői (pl. старая книга – régi könyv) és vonatkozó mellékneveket (pl. пожарная команда – tűzoltóság).

Ragozása

                  Egyes szám
                       (hímnem)      (semlegesnem) (nőnem)                
Alanyeset                -ый / ой       -ое          -ая             
Birtokos eset            -ого           -ого         -ой             
Részes eset              -ому           -ому         -ой             
Tárgyeset                -ый / ого      -ое / ого    -ую       
Eszközhatározós eset     -ым            -ым          -ой       
Előljárós eset           -ом            -ом          -ой             

                  Többes szám
                    (mindhárom nem)           
Alanyeset                -ые
Birtokos eset            -ых
Részes eset              -ым
Tárgyeset                -ые / ых 
Eszközhatározós eset     -ыми
Előljárós eset           -ых

A többes szám tárgyesetben, a hímnemű és semlegesnemű főnevek jelzői esetében a végződés élő főnevek esetében a birtokos esettel egyezik, élettelen főnevek esetében a tárgyesettel egyezik meg. A hímnemű melléknevek egyes számban ой-ra végződnek, ha a hangsúly erre a végződésre esik (pl. большо́й - nagy). Susogó hangok esetében és г, к, х betűk után ы helyett и-t írunk. Megkülönböztetünk továbbá keménytövű mellékneveket (ld. a fenti táblázatban), és lágytövű mellékneveket. Az utóbbiak ragozására ez vonatkozik: Ha a hímnemű melléknevek alanyesetben ий-re végződnek és a semlegesnemű melléknevek ее-re, akkor az alábbi végződéseket használjuk: -его, -ему, -ым és -им. Ha a nőnemű melléknevek alanyesetben яя-ra végződnek, akkor az -ей és -юю végződéseket használjuk. Ha többes számban álló melléknév ие-re végződik, akkor az alábbi végződéseket használjuk: их, им, ими és их.

Fokozása

Az egyszerű középfokot az állítmányi melléknév alapfokából a -е, -ее (-ей) végződés hozzáadásával képezzük, s csak állítmányként használható. A legtöbb melléknévből így képezzük az egyszerű középfokot: pl. красивый\красив - красивее\красивей (szép - szebb). Főként a kétszótagú melléknevek esetében a hangsúly gyakran áttevődik az elsőről a második szótagra: сильный\силён - сильнéе\сильнéй (erős -erősebb).

Az összetett középfokot a ragozatlan более (több) ill. менее (kevesebb) szóval képezzük, amelyet az alapfokú melléknév elé teszünk, pl. более старый (öregebb), менее старый (kevésbé öreg).

Ezenkívül rengeteg rendhagyó középfokú alakkal rendelkező melléknevet ismerünk, mint pl. xороший\хорош - лучший\лучше (jó - jobb); маленкий (малый) - меньше (kis - kisebb); старый\стар - старший\старше (öreg - öregebb). Állítmányként csak a rövid alakot használjuk, pl. (Ő idősebb. – Он старше.)

Az összetett felsőfokot a самый (minden, egész, maga) szó használatával képezzük, amelyet a melléknév elé teszünk, pl. самый старый (legöregebb). A jelzői felsőfokot, (elativus) azaz a kiemelő értelmű felsőfokot, az -ейш- képzővel alkotjuk meg, (susogó hangok után -айш- képzővel). Az oroszban ezt az alakot gyakrabban használják a köznyelvben (gyakoribb a крупнейший forma az irodalmibb самый крупный - (legnagyobb) alakkal szemben.

A наи- előképző segítségével az ún. túlzófokot fejezzük ki, pl. наилучший - (a legeslegjobb).


[szerkesztés] Melléknévi igenevek

A melléknévi igeneveknek mind igei, mind melléknévi tulajdonságaik vannak. Négy melléknévi igenév van az orosz nyelvben:

  • Cselekvő jelen idejű melléknévi igenév: folyamatos igéből képezzük a -ющ-/-ущ- ill. -ящ-/-ащ- képzőkkel;
  • Cselekvő múlt idejű melléknévi igenév: a -вш-/-ш- képzővel;
  • Szenvedő jelen idejű melléknévi igenév: -ем-/-им-/-ом- képzővel;
  • Szenvedő múlt idejű melléknévi igenév: a -нн-, bzw. -енн-/-ённ- képzővel vagy -т- képzővel. Ennek rövid alakja is van. Emellett van még az orosz nyelvben határozói igenév is (or. деепричастия), ez a szófaj igei és határozói tulajdonságokkal rendelkezik. Határozóként használjuk a mondatban.

[szerkesztés] Nyelvjárások

Oroszország európai részén három jól elkülöníthető nyelvjárási területet különböztetünk meg: Észak-, Közép- és Dél-Oroszország. E területeket további nyelvjárásokra oszthatjuk fel. Általánosságban azonban kijelenthető, hogy a nagy terület ellenére az orosz nyelvjárások nem különböznek markánsan egymástól, mint pl. Németországban vagy Franciaországban. Kiejtésbeli különbségek az országban sehol sem térnek el annyira, hogy két orosz ne tudná megérteni egymást.

[szerkesztés] Északorosz nyelvjárás

A Ladoga-tó vonalától északkeletre Novgorod és Jaroszlavl városoktól egészen Joskar-Oláig. Ezt a nyelvjárást jellemzi a hangsúlytalan o világos ejtése -- [o] (оканье - okanje), a gutturális g és a kemény t.

  • Ladoga és Tyihvin környéki nyelvjárás
  • kosztromai nyelvjárás
  • vologdai nyelvjárás
  • Onyega-menti nyelvjárás
  • Beloozerszki nyelvjárás

[szerkesztés] Középorosz nyelvjárás

Északi határa Szentpétervártól kezdve Novgorod és Ivanovo városoktól egészen le Nyizsnyij Novogordig és Csebokszáriig, a déli határa Velikije Luki várostól kezdve Moszkvától Penzáig tart. Ez a terület femutat mind északi, mind déli nyelvjárási elemeket. Nyugaton a hangsúlytalan o mindig [o], keleten [a] (аканье).

  • Nyugati középorosz nyelvjárás Pszkov központtal
  • Ny-középorosz nyelvjárás Novgorod központtal
  • Keleti középorosz nyelvjárás Moszkva és környéke központal
  • K-középorosz nyelvjárás Jegorevszk és környéke központtal
  • K-középorosz nyelvjárás Tyemnyikov és környéke központtal
  • K-középorosz nyelvjárás Volga-Vlagyimir területen

[szerkesztés] Délorosz nyelvjárás

Velikije Luki és Rjazany városoktól délre Tambovig. Itt a hangsúlytalan o-t [a]-nak ejtik, és frikatív g-t, valamint lágy t-t ejtenek.

  • rjazanyi nyelvjárás
  • dnyeperi nyelvjárások
  • oszkoli nyelvjárás

[szerkesztés] Keveréknyelvek

Létezik vagy volt néhány keveréknyelv az orosz nyelvvel. A legismertebb ilyen keveréknyelvek a közeli rokon nyelvekkel, pl. az ukrán-orosz (szurzsik) keveréknyelv, és a fehérorosz-orosz (traszjanka) keveréknyelv. A Szovjetunión belül a szibériai és ázsiai népek izolált nyelveivel is keveredett az orosz nyelv. Norvégia északi-sarki határánál 100 éve még aktívan beszéltek norvég-orosz nyelven. A Távol-Keleten a kínaiakkal való kapcsolat következtében kialakult a Kjahta-orosz nyelv. Az orosz nacionalizmus miatt ezek a keveréknyelvek mára megsemmisültek. Egyedüli még élő keveréknyelv a Kubára gyakorolt szovjet nyomással létrejött Rusinol nyelv. Németországban az orosznyelvű bevándorlók egy része által alakult ki a németországi orosz keveréknyelv, ami nem tévesztendő össze az Oroszországban élő németek által beszélt nyelvvel.

[szerkesztés] Külső hivatkozások


[szerkesztés] Orosz nyelvű irodalom

Az orosz regény és drámaírás a 19. században nagyot fejlődött. Turgenyev, Tolsztoj (Háború és béke, Anna Karenina), Dosztojevszkij (Bűn és bűnhődés) és mások regényei, a költő Puskin művei, Gogol, Csehov színművei az egész világon érvényes alkotások. A 20. században szintén voltak világirodalmi jelentőségű szovjet-orosz írók (Borisz Paszternák, Jevgenyij Szamjatyin, Mihail Bulgakov, Alexandr Szolzsenyicin), akiknek műveit azonban a Szovjetunió fennállása alatt otthon kevés kivételtől eltekintve nem jelentették meg .

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.