Nikola Tesla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nikola Tesla (1856. július 10. Smiljan, Horvátország (akkor Osztrák-Magyar Monarchia) – 1943. január 7. New York, USA) szerb fizikus, feltaláló és villamosmérnök.
A világ egyik legjelentősebb és leghíresebb feltalálója, tevékenységét elsősorban az elektromosság és mágnesesség területén fejtette ki. Több fontos elméleti munkán és szabványon kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamoshálózat, vagy a váltóáramú motor is. Munkássága jelentősen hozzájárult a második ipari forradalomhoz. Hírnevét tovább táplálja, hogy rejtélyes kisérletei folytán sok áltudományos cikk szerzője nevezi meg Tesla munkásságát kiindulási pontként.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete - korai évek
Smiljanban született, az Osztrák-Magyar Monarchiában, a jelenlegi Horvátország területén. Édesapja szerb-ortodox pap volt. Tesla Karlovacon járt iskolába, majd az Osztrák Politeknikumban tanult, Grazban. Tanulmányai alatt foglalkozott a váltóárammal. Képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket képes volt kívülről megtanulni, illetve kivételes vizuális memóriája volt.
[szerkesztés] Magyarország és Párizs
1881-ben Budapestre költözött, hogy a Puskás Tivadar féle American Telephone Company-nak dolgozhasson. Dolgozott a folyamatos teljesítményt leadó ikerturbinákon. A budapesti telefonközpont átadásán, 1881-ben Tesla lett a cég fő elektromérnöke, később pedig az ország első telefonhálózatának mérnöke. Itt feltalált egy gépet, mely egyes források szerint egy jelismétlő, vagy erősítő volt a telefonhálózathoz, mások szerint pedig az első hangszóró. Ezután egy ideig Mariborba költözött, ahol helyettes mérnökként alkalmazták. 1882-ben költözött Párizsba, hogy a Continental Edison Company-nak dolgozhasson elektromos készülékek fejlesztésén. Ugyanebben az évben Tesla több gépet épített, amelyek forgó mágneses teret használtak (ezekre 1888-ban kapott szabadalmakat).
[szerkesztés] Tesla Amerikában
A fiatal Tesla bejárta Európát; mielőtt 1884-ben áthajózott Amerikába. Előtte a párizsi Edison Társaság-nál volt alkalmazott; de ő személyesen Edisonnnal akart dolgozni.
Tesla szorgalmas volt, de „nem ismerte az amerikai humort”. A pénzügyi viták miatt elhagyta Edisont és találmányait jogát eladta George Westinghouse-nak. Ezután saját laboratóriumában dolgozott találmányain.
[szerkesztés] A relativitáselméletről
Nikola Tesla élesen kritizálta Einstein relativitáselméletét, „...[egy] nagyszerű matematikai öltözékbe bújtatott hulladék, amely elkápráztatja, meghökkenti és elvakítja az olvasót a benne rejlő logikai hibák felismerésében. Az elmélet egy koldushoz hasonlítható, akit rózsaszínű ruhájában a tájékozatlan és buta emberek királlyá koronáztak..., kiagyalói ragyogó elmék, de inkább metafizikusok, mint tudósok...”, (New York Times, 1935. július 11., p23, c.8), és
„azt gondolom, a teret nem lehet görbíteni azon egyszerű oknál fogva, mely szerint a (matematikailag definiált) térnek nincsenek tulajdonságai. Tulajdonságokról csak akkor beszélhetünk, ha ezt a térdefiníciót kitöltöttük anyaggal, és ezzel az anyaggal foglalkozunk. Azt mondani, hogy nagy testek jelenléte hatására a tér meggörbül, egyenérékű azzal az állítással, hogy valami hatással volt a semmire. Én elutasítom az ilyen nézeteket.”, (New York Herald Tribune, 1932. szeptember 11.) és
„...a relativitáselmélet, ha már itt tartunk, sokkal idősebb, mint a jelenlegi előterjesztése. 200 évvel ezelőtt fejlesztette ki az én kíváló honfitársam Boscovic, a nagy filozófus, akinek ...ezer kötetre rúgó kitűnő munkássága van a legkülönbözőbb témákban. Boscovic foglalkozott a relativitáselmélettel, beleértve az ún. téridő folytonosságot is...”, (1936 publikálatlan interjú melyet az L. Anderson szerkesztésében megjelent Nikola Tesla: Lecture Before the New York Academy of Sciences: The Streams of Lenard and Roentgen and Novel Apparatus for Their Production, 1897. április 6. reconstructed 1994).
[szerkesztés] Külső hivatkozások


Based on work by