Aba-Novák Vilmos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Aba-Novák Vilmos (1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége.
Kora fiatalságától kezdve tudatosan készült festőnek. 1918-ban szerzett rajztanári diplomát a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Első grafikai kiállítása 1920-ban, az Ernst Múzeumban nyílt. 1929-30 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.
Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány plakátszerű alkotásai kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt. Fetészetének legvonzóbb értéke a dinamikus, erőteljes ábrázolókészség. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép életeét, jellemző szándékuk néha a karikatúra határát súrolja. Fahordás, Bányaváros, Szt. Ferenc madaraknak prédikál, Térzene, Szicíliai régi város című képeit a Nemzeti Galériában őrzik. Mozgalmas rézkarcait főleg fitalabb korában készítette.
[szerkesztés] Díjai
- 1926 - A Szinyei Társaság grafikai díja
- 1928 - A Szinyei Társaság nagydíja
- 1932 - A páduai Egyházművészeti Kiállítás aranyérme
- 1936 - a párizsi világkiállítás nagydíja
- 1936 - a bécsi Magyar Kiállításon Vindobona-nagydíj
- 1936 - a budapesti Nemzeti Kiállításon álami kis-aranyérem
- 1936 - a chicagói múzeum F. Blair-díja
- 1939 - Corvin-koszorú
- 1940 - a Velencei Biennálé nagydíja
[szerkesztés] Néhány műve
- 1931 - a szegedi Dömötör-torony keresztelőkápolnája
- 1933 - a jászszentandrási római katolikus templom freskói
- 1936 - a szegedi Hősök kapuja
- 1938 - a székesfehérvári Szent István-mauzóleum


Based on work by Leicester,