Periklész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mellszobra a British Museumban
Nagyít
Mellszobra a British Museumban

Periklész (i. e. 495 - i. e. 429) az athéni demokrácia egyik úttörője.

[szerkesztés] Élete

Periklész Xanthipposz és Agariszté fia, előkelő athéni család sarja volt. Rokona volt Kleiszthenésznek, az athéni demokrácia egyik megalapítójának. Apja egyike volt az athéni néppárt vezetőinek, nevét a mykaléi győzelemmel és a hellészpontoszi Szésztosz város elfoglalásával tette híressé. Periklész hosszú politikai pályafutása alatt mindig a radikális demokrácia ügyét képviselte, s így fokozatosan vált Athén legbefolyásosabb emberévé. Pályafutása során először Ephialtész pártvezér mellett küzdött, majd miután Ephialtészt meggyilkolták, az athéni városállam élére került. Kr. e. 443-tól egészen haláláig minden évben sztratégosszá, azaz hadvezérré választották, ez a megbízás azonban inkább csak formaság volt: Periklész inkább mint szónok és népvezér volt az athéni állam korlátlan irányítója. Számos hadjáratot vezetett, kolóniákat alapított, megtörte Athén lázadó szövetségeseit, s legvégül Athén legfőbb riválisával, Spártával szállt szembe az Égei-tenger feletti hegemóniáért.

Nagyhatalmi külpolitikája szorosan összefüggött a köznép támogatásán alapuló belpolitikájával. Hogy a szabad polgárok vagyoni különbségre való tekintet nélkül részt vehessenek az állam ügyeinek intézésében, a testületi tevékenységért napidíjat szavaztatott meg. A perzsák ellen alapított déloszi szövetség adójövedelmeit a flotta fejlesztésére és fenntartására, valamint széleskörű városerődítési munkákra fordította, jövedelemhez juttatva ezáltal az athéniak széles rétegeit. A művészeteket is pártolta: többek között neki köszönhető az athéni Akropolisz páratlan épületegyüttese. Periklész Athént a görög kultúra szellemi központjává tette.

Élete végén a háborúktól és járványoktól megtört város rövid időre elmozdította a vezetői posztról, de csakhamar visszahívták, és Kr.e. 429-ben maga is a járvány áldozatául esett. Korábban azt gondolták, ez a járvány pestis volt, az utóbbi években a peloponnézoszi háború áldozatainak még fellelhető maradványainak DNS-vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy tífusz.

[szerkesztés] Források

  • Castiglione László: Az ókor nagyjai, Akadémiai kiadó, Budapest, 1971.