Ellipszis (retorika)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ellipszis a retorikában detrakciós alakzat. Szó vagy mondatrész kihagyása; olyan hiány, amely a nyelvi kontextusból rekonstruálható.

  • A szövegkörnyezetből kikövetkeztethető a kontextuális ellipszis, a beszédhelyzetből a szituatív ellipszis.
  • Stilisztikai alakzat, az anafora egyik speciális formája, (ellentétben a fontos hiánnyal, az aposziopézisszel) a kevésbé lényeges szó elhagyása a mondatszerkezetből. Gyakori módja az aszindeton. Az elliptikus szerkesztés fellazítja a zárt, szabályos mondatszerkezetet, deleációval társulva például:
"Mit van tennem? olvasni tán...?"

(Arany János: Ősszel)

  • Feszültségteremtő hatásánál fogva a ballada gyakori eszköze, például Arany János Ágnes asszony című balladájában a bűnrészesség nyilvánvaló, de a gyilkosság elkövetésével kapcsolatban elhallgatja a részleteket az elbeszélő:
"Fiam, Ágnes, mit míveltél?
Szörnyű a bűn, terhes a vád;
ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.
Oh! irgalom atyja ne hagyj el...bitón fog veszni holnap,
Ő ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.
Oh irgalom atyja ne hagyj el.'
  • A halálra ítélt /felakasztott/ szerető sorsa a népballadában:
"Fujja a szél fehér ingét, gatyáját
Nem öleli a báróné leányát."

(Terítsd le a subádat)

  • A tömörítésben, a pergő eseményelmondásban is szerepe van, például Móricz Zsigmond Barbárok című novellájában a Bodri juhászt kereső feleség útja:
"Az asszony meg se szállt, elindult s ment Szögedébe. Harmadnap odaért. Ment a csendbiztoshoz, s mindent előmondott. Pandúrok mentek ki s őt is vitték, szekéren, lovon. Felásták a sírt, leírták, amit láttak. Levették a szíjat a hótt juhászról s vissza Szögedébe."
  • A szereplők viszonyrendszerének kialakításában, az elbeszélői nézőpont kifejezésében, egy-egy karakter megrajzolásában is fontos lehet, például Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényének legelején a tábornok alanyként egyszer szerepel, s csak az egyes szám hármadik személyű igeragok utalnak rá a mondatokban, míg a környezetében élőket pontosan, szinte akkurátusan megnevezi az elbeszélő.