Abaffy Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Abaffy Ferenc (nagy abafalvi és felső lehotai) (1732 - Felsőlehota, 1817, március 15.) Árva vármegyei alispán és országgyűlési követ
Apja, Abaffy József szintén árvai alispán volt. A pesti egyetemen művészetet, jogot és bölcsészetet tanult, majd' minden európai nyelvben jártasságot szerzett. Pályafutását megyéjében, hivatalnokként kezdte , másod-alispán atyjának utóda lett. E tisztséget 1766 és 1772 közt töltötte be. 1772-ben megvált alispáni székétől, s családjával együtt nagy utazást tett, megjárta Párizst, Londont és Szentpétervárt. Megyéje az 1790. országgyűlésre követnek küldte, de leszavazták, s a főispán visszahívatta. 1795-ben ő is vádlott volt a Martinovics Ignác-féle összeesküvésben, de felmentették. Az ítéletet a következőképp indokolták:
„Bár nem ismerhette fel a czélba vett bűntény egész iszonyatosságát, az a mit tudott, méltán fölkeltheté benne azt a gyanút, hogy gonosz vállalat terveztetik."
Vizsgálati fogsága közel fél évig tartott, az általa írott lázító verseket a hatóság súlyosbító körülményként tudta be. Kazinczy Ferenc brünni útja során még ugyanazon évben találkozott vele, s a következő jellemző sorokat írta róla naplójába:
„Október 1-én Pozsonyban. Alig szállánk ki üveges hintónkból, s a fogadós legénye a Rózsánál tudatá velem, hogy Abaffy Ferencz diaetai követje Árva vármegyének, szomszédomban szállásol. Phantasiáit önté violinjébe, midőn belépék, rohanva veté magát karjaim közé – Tunc hic amice? Cito mihi respondeas, quid hic facis? kérdé azzal a neki saját accentuatióval, és a vastagon mondani szokott s betűket vékonyan ejtegetve. Már öreg ember s elgyengült, kidagadt szemekkel, alacsony növésű, de ínas, koponyája egészen kiaszott. Tömérdek olvasású, tömérdek tapasztalású férfi; szépen írt, de nem szólott szerencsével."
[szerkesztés] Munkái
1. Pro se Franciscus Abaffy a statibus comitatus Arvensis ad comitia deputatus. Datum Budae die 15. Julii 1790.
2. Declaratio statuum catholicorum. qui ad conventum catholicum die 30. novembris 1790. apud archiepiscorum Colocensem celebratum non influxerunt. (Hely és év nélkül névtelenül. Német kiadása 1791-ben jelent meg szintén hely nélkül és névtelenül.)
3. Observationes super legis religionariae paragrapho 13. Hely nélkül, 1790. (Névtelenül.)
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by