Roald Amundsen
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Roald Engelbregt Gravning Amundsen (1872. július 16. – 1928. június 18.) norvég felfedező. 1910–12-es expedíciójával ő érte el először a Déli-sarkot 1911. december 11-én.
Amundsen a norvégiai Borge-ban született, Oslo mellett. Fridtjof Nansen Grönlandot átszelő expedíciójának hatására döntött úgy, hogy életét a felfedezésnek szenteli.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Korai expedíciók
1897-ben csatlakozott Adrien de Gerlache Belga Antarktisz Expedíciójához másodtisztként. Belgica nevű hajójuk volt az első, amely áttelelt az Antarktiszon, mivel belefagyott a Bellingshausen-tenger-be. Velük tartott az amerikai orvos, Frederick Cook is, aki az egész legénységet megóvta a skorbuttól. Ez életre szóló lecke volt Amundsen számára.
1903-ban Amundsen vezette az első expedíciót, amely átkelt az Északnyugati átjárón, az Atlanti- és a Csendes-óceán között. A Gjøa nevű hajón összesen heten teljesítették a feladatot 1906-ban.
Az expedíció során Amundsen tanulmányozta a helybéli emberek szokásait, és sokat tanult tőlük, hogy hogyan lehet élni a sarkvidéki körülmények között. Tőlük tanulta meg a szánhúzó kutyák használatát is, és a ruházatukat is elleste, ami később nagyon jó szolgálatot tett a nagy hidegben.
[szerkesztés] A Déli-sark
Az Északnyugati átjáró után az Északi-sark kezdte foglalkoztatni. Mikor tudomására jutott, hogy Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérték a sarkot, illetve Robert Falcon Scott déli-sarki expedíciót szervez, megváltoztatta terveit. Nansen Fram („Előre”) nevű hajójával 1910-ben elindult a Déli-sark felé.
Amundsen a testvérén, Leonon és a Fram tisztjein kívül senkinek nem árulta el, hogy megváltoztatta tervét. Attól félt, hogy Nansen visszautasítaná a Fram használatát, ha a terv tudomására jutna. Illetve Scottot, a vetélytársát sem akarta értesíteni a tervéről. A legénységet akkor értesítette a terv módosításáról, mikor elérték Madeirát. Mindenki egyet értett az út folytatásával.
1911. január 14-én érték el a Ross-jégselfet, a Bálna-öböl néven ismert helyen. Amundsen itt építette ki a bázisát, amit Framheimnak, szó szerint a Fram otthonának nevezett el. Ez a pont 60 mérfölddel közelebb volt a pólushoz, mint McMurdo, ahol a rivális brit expedíció partot ért. Scott viszont az Ernest Shackleton által felfedezett úton haladhatott a Beardmore-gleccserig. Ezzel szemben Amundsennek meg kellett találnia az utat a Transzantarktiszi-hegyvidéken keresztül a pólusig.
Februárban és márciusban utánpótlás-raktárakat építettek ki 80°, 81° és 82°-nál. Ekkor nagyon hasznos tapasztalatokat szereztek mind kondícionálisan, mind a felszerelést illetően. Ezt követően a téli időszakban elszántan fejlesztették a felszerelésüket, legfőképpen a szánokat.
Amundsen és társai (Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre Hassel és Oscar Wisting) 1911. október 20-án indultak útnak, és december 14-én, 35 nappal Scott előtt érték el a Déli-sarkot. Amundsen a sarki tábort Polheimnak nevezte el. Scott szerencsétlenül járt expedíciójával ellentétben Amundsenék a kiváló előkészületeknek, és a nagyszerű szánhúzó kutyáknak köszönhetően simán, szinte eseménytelenül teljesítették a kihívást.
Mivel egyik expedíció sem vitt magával hírközlési eszközt, ezért a közvélemény csak 1912. március 7-én értesülhetett a hírről.
[szerkesztés] Élete a Déli-sark meghódítása után
1918-ban Amundsen új hajójával, a Maud-dal az Északkeleti átjáró meghódítására vállalkozott. A jégviszonyok miatt a vállalkozás kudarcba fulladt.
1925-ben Lincoln Ellsworth és még négy ember társaságában megpróbálták repülővel elérni az Északi-sarkot. Alaszkából indulva eljutottak az é. sz. 87° 44'-ig, de a sarkot nem érték el. Ebben az időben ez volt a legészakibb pont, ahová ember repülőgéppel eljutott. Két géppel vágtak neki az útnak, melyek egymástól néhány kilométer távolságban landoltak. Annak ellenére, hogy nem volt rádiókapcsolatuk, sikerült egymásra találniuk. Sajnos az egyik gép teljesen tönkre ment. 3 hétig dolgoztak azon, hogy a jégen felszállópályát alakítsanak ki. 600 tonna jeget lapátoltak el úgy, hogy a napi ételadagjuk 40 dkg volt. Végül a hattagú csapat beszállt az épen maradt gépbe, és dicsőségen tértek vissza, mikor már mindenki azt gondolta, hogy odavesztek.
1926-ban Ellsworth és Umberto Nobile társaságában arra vállalkozott, hogy léghajóval átrepülik az Északi-sarkvidéket. 1926. május 11-én indultak útnak a Spitzbergákról, és két nappal később Alaszkában szálltak le. Valószínűleg ők voltak az elsők, akik légi úton elérték az Északi-sarkot, mivel az őket két nappal megelőző Richard Byrd útjának sikerével kapcsolatban rengeteg kétség merült fel.
Amundsen 1928. június 4-én tűnt el. Nobile megmentésére indult repülővel, akinek Italia nevű léghajója lezuhant. Néhány héttel később repülője darabjait Tromsø közelében megtalálták. Úgy tűnik a repülő lezuhant, és vagy ekkor, vagy kevéssel ezután Amundsen meghalt. Holttestét sosem találták meg.
[szerkesztés] A névadó
Az alábbiakat nevezték el Roald Amundsenről:
- Amundsen-tenger, mely a Csendes-óceán peremtengere, az Antarktisz közelében
- Amundsen-öböl, Kanada északi partjainál, a Banks- és a Victoria-sziget között
- Amundsen–Scott Kutatóállomás, az USA kutatóbázisa pontosan a Déli-sarkon. 1956-ban hozták létre
- Amundsen-kráter, egy hatalmas kráter a Hold déli pólusán
- A Norvég Haditengerészet Aegis légvédelmi rendszerrel felszerelt Nansen fregattosztályának egyik hajóját
[szerkesztés] Irodalom
- Alina Centkiewicz–Czeslaw Centkiewicz: Amundsen útja. Táncsics, 1968
- Dékány András: A sarkvidék meghódítója. Roald Amundsen élete. Móra, 1990 ISBN 963-11-6918-9
- Roland Huntford: Scott és Amundsen: versenyben a Déli-sarkért. Park, 2003 ISBN 963-530-638-5
[szerkesztés] Külső hivatkozások


Based on work by