Fauvizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fauvizmus egy, az 1900-as években indult művészeti irányzat.

Párizsban, a fény városában 1905-ben egy kiállítást rendeztek meg. Itt volt egy korai olasz reneszánsz szellemében készült szobor is. A szobor láttán egy kritikus így kiáltott fel:"Nicsak, Donatello a vadak között". Mivel ezt franciául mondta, és a vadakat franciául fauvesnek mondják, a stílusirányzat a fauvizmus nevet kapta.

A fauvisták fellázadtak a múlt kultúrája ellen, Van Gogh és Gaugin színnel kapcsolatos tapasztalataikra alapoztak, a szín intenzitását tartották a legfontosabbnak. A fauvisták célja az volt, hogy megteremtsék az egyensúlyt a képen, azt ahogyan ők látják a dolgokat. Arra törekedtek, hogy a színek ne keveredjenek, hogy mindegyiknek maradjon intenzitása és önállósága. Habár a fauvista festészet figuratív, tárgyakat ábrázol, a tárgyakat a szín eltorzítja. Így a szín lett a művészeti kifejezés célja. Képeiken az intenzív színfoltokat néha vastag, fekete vonal keretezi.

Az 1905 és 1907 közötti időszakban Henri Matisse volt a fauvisták vezéregyénisége. Számára a fauvista tapasztalatok után a festészet a színeknek és vonalaknak a képben való ritmikus elhelyezését, s ezzel egyben az egyensúly, a nyugalom művészetét is jelentette. A festészeten kívül grafikával, kerámiával, színpadképpel, szobrászattal is foglalkozott, s mindezekben a festészere jellemző lineális és dekoratív tulajdonságokat mutatta.

A lineáris és színhatások jellemzik Georges Ronault festészetét is. Matisse képeinek dekoratív hatásától eltérően Ronault képein ugyanazok az elemek az emberi romlottságot és butaságot fejezik ki. A féktelen fekete ecsetvonások és az intenzív színek az emberi gyarlóság és a nyomor kifejezései. Ezzel Rouault Daumier, és Van Gogh, továbbá a német expresszionisták nyomában jár.

[szerkesztés] Lásd még

A desszert: Harmónia vörösben (1908) Henri Matisse festménye.