Bertha Sándor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bertha Sándor (felsőőri) (Ete, 1796. április 7. - Budapest, 1877. február 4.) magyar királyi tiszt, miniszteri tanácsos, a Szent István-rend lovagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és ügyvédje
[szerkesztés] Élete
Bertha József és kajali Kolmár Erzsébet fia volt. A gymnasiumot és bölcseletet Pápán, a jogot 1820-ban Pozsonyban végezte. Ügyvéd lett 1822-ben. Jelen volt az 1825–1827. és a következő országgyűléseken. Ő szerkesztette az 1832–1836. országgyűlésen a Kerületi Naplót és a latin nyelven szerkesztett urbéri törvényeket is ő fordította magyarra. Fáy Andrással részt vett a takarékpénztárak felállítása körüli mozgalomban és az első bazai takarékpénztárnak mind végig választmányi tagja volt. Az országos gazdasági egyesületnek is, keletkezésétől fogva egyik tevékeny tagja volt és élénk részt vett annak működésében. A Széchenyi István által kezdeményezett pesti lovaregyesületnek ő volt első titkára és e minőségben ő szerkesztette az első magyar Gyepkönyveket. 1848-ban tagja volt azon pesti bizottságnak, mely a két forintos magyar bankjegyek biztosításául, a haza oltárára szánt arany, ezüst s egyéb ékszertárgyakat a városházánál az áldozattevőktől elfogadta s összegyűjtötte, melyekből azután a magyar ezüst huszasok verettek. 1860-tól fogva a gróf Széchenyi emlékszobára gyült pénzek kezelése volt reá bizva az illető bizottság által. 1863-ban a gr. Andrássy György országbiró felhivására a királyi legfőbb itélőszéknél pótbiráskodott 1868-ig, fizetés nélkül. 1868-ban miniszteri tanácsosi címmel s a szent Istvánrend kis keresztjével tüntettetett ki. Rövidebb és hosszabb ideig volt München, Drezda, Berlin, Stuttgart, Karlsruhe, Párizs és Versaillesben. A Magyar Tudományos Akadémia 1839. november 23. választotta levelező tagja közé; 1853-ig volt annak ügyésze s 1853-tól 1869-ig pénztári ellenőre. Az akadémiában Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet 1877. évi május 28.
[szerkesztés] Munkái
1. Declaratio pietatis. Posonii. 1824. (Költemény Orgler József tiszteletére.)
2. Fels. cs. és kir. főherczeg József Magyarország nádor-ispányának. U. ott, 1827.
3. Országgyűlési tárcza. 1830-ról. Pest, 1843.
Országgyűlési jegyzetek és Pozsonyi promenad (1825.) cz. alatt a Pozsonyban akkor történtekről irt tudnivalókat; de ezeket a censurai viszonyok miatt nem adhatta ki és igy csak kéziratban ivenként közölte ismerősei körében. Ugyanazon országgyűlés kezdetén egy «tisztelgő verset» irt a m. tud. társaságot nov. 3. tartott kerületi ülésen megalapítók (gr. Széchenyi István, Vay Ábrahám, gr. Andrássy György és gr. Károlyi György) tiszteletére. A Corpus Jurist is lefordította Ulászló decretumáig, de ezzel felhagyott és műve kéziratban maradt; úgyszintén: Az 1790. 26. t.-cz. történeti jegyzetekkel f elvilágosítva és Figyelmeztetés az 1830-iki koronázó országgyűlésre cz. értekezései is.
Az irodalmi körök egyik kedvelt és befolyásos tagja. Vörösmarty, Zádor, Fáy András társa, barátja és Széchenyi István gróf bizalmasa volt. Irt verset és értekezéseket a Jelenkor és Társalkodóba (1831–34.), a Tudománytárba (1836–40.), Athenaeumba (1841. I. 7. sz. Egy pillantás az 1830. országgyűlésre.) Részt vett (1839-től) a Verbőczy Hármas-könyvének az akadémia által eszközölt fordításában.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by