I. Roger

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Roger (10311101. június 22.), más néven Bosso vagy Nagyherceg, Szicília normann grófja 1071-től 1101-ig.

[szerkesztés] Életútja

Roger Hauteville Tankréd legkisebb fia volt. Anyja, Fredisenda, apja második felesége volt. Dél-Itáliába nem sokkal 1055 után érkezett meg Roger.

Geoffrey Malaterra a Guiscard-fivéteket, Robertet és Rogert a bibliai Józsefhez és Benjáminhoz hasonlítja. Rogerről azt írja: "Szépséges ifjú volt, felséges termetű, kecses alakú, jártas az ékesszólásban és tanácskozáskor megfontolt. Előrelátó volt dolgainak megszervezésében, az emberekkel kellemes és derűs; erős volt és bátor, csatában pedig könyörtelen." Roger fivérével, Roberttel együtt hódította meg Calabriát, és egy 1062-ben megkötött szerződéssel felosztották egymás között a megszerzett terület városait és kastélyait.

Robert úgy döntött, hogy felhasználja Roger különleges képességeit Szicília megszerzésénél. A szigeten ekkoriban a számos muszlim mellett több görög keresztény is élt, alávetetten az arab hercegeknek, akik pedig a tuniszi szultán uralma alatt álltak. 1061 májusában a fivérek átkeltek Reggióból és elfoglalták Messinát. Palermo 1072. januárjában történt elfoglalása után Robert Guiscard, mint fejedelem, kinevezte Rogert Szicília grófjává, de megtartotta magának Palermót, Messina felét és a sziget északkeleti részén (a Val Demonét). Roger csak 1085 után tudott belefogni egy módszeres keresztes hadjáratba: 1086. márciusában Szürakuszai megadta magát. A hódítás Noto 1091-es elestével ért véget. Robert sikereit jórészt Roger támogatásának köszönhette. Hasonlóképp, amikor Roger lett a Hauteville-ek első embere, támogatta unokaöccsét, Roger Borsát az antiochiai I. Bohemund, Capua, vagy más fölkelők ellen. Amikor Roger Borsa újra segítséget kért nagybátyjától, 1085-ben az ő javára lemondott calabriai kastélyairól, 1091-ben pedig Palermói örökségéről. Roger szicíliai uralma Robert Guiscard itáliai uralmánál korlátlanabb volt.