VII. János bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

VII. (Palaiologosz) János (1390, régens 1399-1402) bizánci császár

V. János unokája eredetileg nem örökölhette volna a trónt apja, IV. Andronikosz lázadása miatt, ám ő mégis megragadta a hatalmat 1390-ben. Mindössze hat hónapig uralkodott, ugyanis nagyapja velencei és török segítséggel visszatért, azonban már a következő hónapban meghalt. Örököse, II. Mánuel igyekezett kiegyezni VII. Jánossal, nehogy ismét polgárháború robbanjon ki. Ekkor János elismerte Mánuelt császárnak, ám csak azzal a kikötéssel, hogy még rövid országlása alatt megkoronázott fia, V. Andronikosz fogja örökölni halála után a trónt.

1399-ben az Oszmán Birodalom megtámadta a Bizánci Birodalmat, mire a császár elmenekült, hogy nyugaton keressen segítséget, és Jánost régensként hagyta Konstantinápolyban. Ő a csodában bízva egészen 1402-ig védelmezte a birodalmat, amikor az bekövetkezett: Timur Lenk mongol csapatai szétzúzták az oszmán erőket az ankarai csatában, és még I. Bajazid szultán is fogságba esett. Ezután a törökök a Bizánci Birodalommal baráti viszony kiépítésére törekedtek.

János jutalmul megkapta a Márvány-tenger addig törökök által megszállva tartott ázsiai partvidékét és Thesszalonikit az Égei-tenger partján. II. Mánuel hazatértekor átadta neki a hatalmat, és 1408-ban bekövetkezett haláláig békében élt, mint Thesszaloniki kormányzója. Fia, V. Andronikosz tíz évvel János előtt hunyt el, így II. Mánuel fiai örökölték a trónt.

Előző uralkodó:
V. János bizánci császár
Bizánci császár
Palaiologosz-dinasztia
Következő uralkodó:
V. János bizánci császár, másodszor társa II. Mánuel bizánci császár]]