Gemini-4

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Gemini-4 volt az amerikai Gemini-program második emberes repülése. A küldetés első napján Edward White végrehajtotta az első amerikai űrsétát.


Gemini-4
Küldetés jelvénye
Gemini-3 jelvénye
Küldetés adatok
Küldetés neve: Gemini-4
Hívójelzés: Gemini-4
Személyzet: 2
Indítás: 1965. június 3.
15:15:59 UTC
Cape Canaveral
LC 19
Leszállás: 1965. június 7.
16:12:11 UTC
27°44' É, 74°11' Ny
Időtartam: 4 nap 1 óra
56 perc 2 mp
Megtett távolság: 2.782.486 km
Keringések: 62
Apogeum:
(az első keringésen)
282.1 km
Perigeum:
(az első keringésen)
162.3 km
Periódus:
(az első keringésen)
88.94 m
Pályahajlás: 32.53°
Tömeg: 3574 kg
Személyzet
A Gemini-4 személyzete

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Személyzet

[szerkesztés] Tartalék személyzet

  • Frank Borman parancsnok
  • James Lovell pilóta

[szerkesztés] Repülés

Az Gemini-4 indítása is történelmi volt olyan értelemben, hogy először nézhették végig élőben más országból. 12 európai államban lehetett végigkövetni a tv közvetítést az Early Bird műholdon keresztül. Ezen a repülésen használták először a houstoni irányítóközpontot. Ezek miatt a sajtó érdeklődése nagy volt. A NASA több házat is ki kellett béreljen, hogy az összes akkreditált újságírót (1100) elszállásolja.

Az indítás tökéletes volt. Az űrhajó 163/282 km magas pályára állt. Az első célok egyike volt, hogy a Gemini tudja-e tartani helyzetét az elhasznált rakétafokozathoz képest. Ez nehezebbnek bizonyult a vártnál. Néhány megközelítési kísérlet után a személyzet feladta. Úgy döntöttek, az űrséta fontosabb mint az űrrandevú, amelyet későbbi küldetéseken is kipróbálhatnak.

White még azon a napon végrehajtotta az első amerikai űrsétát. Az űrséta 36 percig tartott. White könnyűnek találta a mozgást az űrhajón kívül. Az űrhajóra való visszatéréskor elég nehéz volt becsukni a nyílást. McDivitt húzta White-ot, White pedig az ajtó kilincsét és így végül sikerült.

Csökkentett módba helyezték az űrhajót, hogy szabadon sodródhassanak a következő két és fél órában. Négy órás periódusban felváltva akartak aludni, de a kis kabinba ez nem jött össze, mert az űrhajósok szinte egymás ölében ültek.

Az űrhajón 11 kísérletet végeztek el. A D-8 öt doziméter volt, amely a sugárzásszintet mérte az űrhajó környezetében. Külön érdeklődés volt a Dél-Atlanti Anomáliával kapcsolatban. A D-9 egy űrhajó navigációs kísérlet volt, ahol a személyzet szextánst használva mérték helyzetüket a csillagokhoz képest.

Az 5-5 és 5-6 fényképezési kísérletek, ahol egy 70 milliméteres Hasselblad kamerát használtak az időjárás és a felszín fényképezésére. Két orvosi kísérlet is volt: M-3 és M-4. Ezekben az emberi szervezetet vizsgálták.

Volt még négy műszaki kísérlet. Az MSC-1 mérte az elektrosztatikus töltést az űrhajóban, az MSC-2 egy Proton-Elektron Spektrométer volt, az MSC-3 egy három tengelyű magnetométer volt, az MSC-10-ben a személyzet a Földet fényképezte.

Az IBM által gyártott fedélzeti számítógép a 48. keringésnél meghibásodott, ezért az automatikusan irányított leszállást törölni kellett.

A visszatérés a 62. keringésnél volt, június 7-én került sor 81.4 km-re a kijelölt helytől.


[szerkesztés] Küldetés paraméterek

  • Tömeg: 3574 kg
  • Perigeum: 162.3 km
  • Apogeum: 282.1 km
  • Pályahajlás: 32.53°
  • Periódus: 88.94 min
Edward White űrséta közben
Nagyít
Edward White űrséta közben

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Magyar oldalak

[szerkesztés] Külföldi oldalak