Endre Béla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Endre Béla (Szeged, 1870. november 19. – Mártély, 1928. augusztus 12.) festő, iparművész.
Szegeden, a Fekete Házban [1] született, amelynek nagyapja, Mayer Ferdinánd (1817–1903) volt a tulajdonosa. Mérnöki tanulmányait abbahagyta, és 1890–98 között festészetet tanult Párizsban, majd Olaszországban járt. 1908-ban Hódmezővásárhelyen telepedett le. Közös műteremben alkotott Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával. 1912. február 5-én kezdeményezője volt hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telep-ének – amelyet 1971-ben az Alföldi Porcelángyárral összevontak –, ahol maga is készített kerámiákat. Hódmezővásárhelyen 1912-ben, Makón 1913-ban, Aradon 1914-ben közös kiállításon jelent meg. 18 nyáron keresztül Mártélyon az alföldi embereket és a jellemző tájat festette egyénien gyengéd, Tornyai képeivel rokonítható stílusban (Alföldi táj boglyákkal, Felhők, Facsoport). Legjelentősebb műve, a Leszámolás Munkácsy hatását mutatja.
[szerkesztés] Forrás
- Életrajzi Lexikon
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- 2005 márciusában emlékkiálítása nyílt az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban
- László Emőke: ENDRE BÉLA (A MŰVÉSZET KISKÖNYVTÁRA 85. kötete, 1973)
- Endre Béla (művészeti album, 1970)


