Lamastum-ráolvasások

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lamastum-ráolvasások, akkád irodalmi műfaj, a Lamastum (sumer nyelven Dimme, a gyermekágyas asszonyok és a csecsemőbetegségek démona) elleni ráolvasások gyűjteménye. A i.e. 1. évezred elején összeállított ráolvasás-sorozat némelyik sövege a i. e. 18 - 17. századig vezethető vissza. A ráolvasások Lamastum mítoszára röviden utalnak, s különben mákkal illetve démonűző formulákkal igyekeznek őt távol tartani.

Egy óbabiloni szöveg a ráolvasás előtt elmondja Lamastum mítoszát is, eszerint a démont Anu, az égisten szülte, de mivel rossz csecsemő volt, és – mint ez ábrázolásain is látszik – már kiskorában igen szőrös, lehajította az égből a földre, ahol Éa isten nevelte fel. Azóta is idelenn kóborol, csapzott, hosszú hajjal, rátámad az anyákra, és elveszi tőlük csecsemőjüket, kiváltképp a rosszakat. Csupasz keblén kutya és disznó szopik, kezében női jelvényeket, mérleget és orsót tart. Feltehető, hogy az óbabiloni korban létezett egy Lamastum-mítosz, ennek a lerövidített és ráolvasásszerűen átdolgozott változata maradt ránk. Hasonló jelenségek megfigyelhetőek más mítoszoknál is (Adapa-eposz, Atrahaszísz-eposz). Lamastum alakja a bukott angyalok (a zsidó Azael, a keresztény Lucifer) alakjára emlékeztet.


[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)