Fonológia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nyelvészet területei

  • Alkalmazott nyelvészet

A fonológia görög eredetű szó; a nyelvtudománynak az az ága, ami a beszédhangokat a nyelvi rendszerben elfoglalt helyük szempontjából vizsgálja. Leginkább valamely nyelv fonémáinak és fonémarendszerének kutatását végzi.

Ha a nyelv egyes hangjait a pénzzel vetjük össze, akkor a fonetika és a fonológia viszonyát az éremtan (numizmatika) és a közgazdaságtan viszonyához lehet hasonlítani: az éremtan az egyes pénzdarabokkal mint önálló dolgokkal foglalkozik – ahogy a fonetika is az egyes hangokat vizsgálja –, a közgazdaságtan pedig a pénznek a rendszerben elfoglalt helyével – mint ahogy a fonológia az egyes hangok esetén. A fonetika és a fonológia tehát, bár első ránézésre mindkettő hangtan, egyazon hangról két különböző, egymástól független állítást tehet.