Mátészalkai kistérség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mátészalkai kistérség: kistérség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, központja: Mátészalka.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Települései

Fábiánháza Fülpösdaróc Géberjén Győrtelek Hodász
Jármi Kántorjánosi Kocsord Mátészalka Mérk
Nagydobos Nagyecsed Nyírcsaholy Nyírkáta Nyírmeggyes
Nyírparasznya Ópályi Ököritófülpös Őr Papos
Rápolt Szamoskér Szamosszeg Tiborszállás Vaja
Vállaj

[szerkesztés] Fekvése

Nagydobos az Északkelet-Nyírségben, Nyíregyházától mintegy 60 km távolságra található település. Közlekedési szempontból a 41-es útról leágazó alsórendû úton közelíthetõ meg, valamint a Záhony-Mátészalka vasútvonalon érhetõ el. Éghajlata mérsékelten meleg, közel a mérsékelten hûvöshöz. Az évi napsütéses órák száma 1950, az övi középhõmérséklet 9,5C°, a csapadék évi összege 610-630 mm. Uralkodó szélirány az északi, de jelentõs a délnyugati és a délkeleti aránya is. A településtõl keletre folyik a Kraszna. Erdõtársulásainak felét akácosok alkotják, de jelentõs területet borítanak a nemes nyárak is. Kisebb helyet foglalnak el a tölgyesek, lágy lombúak és a fenyõk. Növénytársulásaira jellemzõk a homokpusztagyepek, homoki legelõk. Sûrûbben elõforduló lágyszárú faj a mocsári galaj, a tõzegeper, a lápi nádperje és a borzas Imola. Talaja kovárványos barna erdõtalaj, löszös homok és réti talaj.

[szerkesztés] Története

A megye egyik legrégibb települése, megszállása valószínûleg összefüggésben áll a Szamos völgyére nézõ, a Nyírség keleti peremén húzódó gyepûvonallal. A település neve foglalkozásnévbõl ered. Elsõ lakói minden bizonnyal a közeli gyepû védelmével megbízott népekhez, mégpedig az õrök csoportjához tartoztak, akik dobolással adtak hírt az ellenség mozgolódásáról, közeledésérõl.

A község elõször 1219-ben tûnik fel a Váradi Regestumban, ahol egy idevaló poroszlót említenek. 1287-ben IV. László király a Hont-Pázmán nb. Kozma fiaitól elvette, s a Balog-Semjén nb. Ubul fia Mihálynak és Pálnak adományozta. 1296-ban Kozma fiai osztoztak rajta, a mellette levõ Pályival (ma Ópályi) és Dégföldével. Ekkor a falunak már temploma volt, amelyet Szent Márton tiszteletére építettek. A XIV. században - ismét királyi adománylevéllel - Perényi Imre kapta meg, s a Perényi-birtokok sorsát követve, az 1832-36. évi Országgyûlés rendelkezéséig Bereg megyéhez tartozott.

Nagydobos a Perényiek kezén gyorsan fejlõdött: ennek jele az is, hogy 1421-ben vásárjogot kapott. A XVI. században - a Perényi család mellett - a Dersi család is birtokolta egy részét. 1600-ban Perényi Györgynek 11, Dersi Miklósnak 7 háznépe volt benne. Ettõl kezdve nagyobb részének mindig a Perényi család volt a földesura; az 1639-i osztozkodás során az itteni udvarházat a hozzátartozó földekkel, rétekkel Perényi Imre kapta. 1658-ban Barkóczy László fiára hagyta itt álló udvarházát. 1671-ben és 1676-ban említik Georgy Toldy udvarházát Nagydoboson. A XVIII. században a gróf Károlyiak és a Dessewffyek szereztek benne birtokot. A XIX. században a Dessewffy, a Péchy és a Lónyay család is birtokolta egy részét, de legnagyobb birtokosai 1945-ig a br. Perényiek voltak. Az 1911-13. évi névtárak szerint 1.177 református és 683 más vallású lakója volt. A község határában olvadt Töröstelek. A Nagydoboshoz tartozó telekhely neve 1296-ban tûnik fel mint a Hontpázmány nembeli Kozma fiainak birtoka.

Nagydobos eredetileg Szabolcs vármegyéhez tartozott, utána Szatmárhoz, a középkor végén ismét Szabolcshoz, majd a XIX. század elejéig Sereghez. 1832-ben az országgyûlés Tarpával cserélte el, amely bár a Tiszán túl feküdt, addig Szatmár vármegye része volt. A község az 1860-as években közigazgatásilag a Nyíri, az 1870-es évektõl a Mátészalkai járáshoz tartozott. Jelenleg Mátészalka városkörnyékének része. Az 1920-as évektõl körjegyzõségi székhely, hozzá tartozott Nyírparasznya. 1971-tõl önálló községi tanácsa volt. Jelenleg önálló önkormányzatú település.

Építészeti, Kulturális emlékek

A település jellege: alapjában véve egyutcás, elõkertes beépítésû község. Szalagtelkeire a soros udvarelrendezés a jellemzõ. Belsõ kerítésekkel részekre osztott telkein tagolt épületelrendezés figyelhetõ meg. Az 1808-ban épült Perényi-kastélyban ma középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek általánso iskolája és diákotthon mûkodik. Jellege szerint szabadon álló, földszintes, eklektikus díszítéssel átformált klasszicista kastély. A kastélyból származik a nyírbátori Báthori István Múzeumban levõ Perényi-címer töredék. Br. Perényi Péter 1868-ban építtette a kastélyhoz tartozó sírkápolnát, amely késõ romantikus stílusú, neogótikus berendezéssel. Az oltárképet Jakoby Károly festette, az építtetõ mellszobrát Kallós Ede alkotta.

A település régi temploma a falun kívül állott és falain freskónyomot találtak. Vélhetõleg Márton püspöknek szentelték. Ezt a mûemléki szempontból is értékes épületet 1894-ben bontották le. A mai református templom 1894-1902 között épült a régi templom lebontása után. A kelet-nyugati tengelyû templom nyugati homlokzata elõtt 28 méter magas torony található. A 12x22 méteres belsõ térben díszes, festett vakolt mennyezet és 400 ülõhely van. Orgonáját Országh Sándor készítette 1910-ben hét változattal. Harangjait 1924-ben öntötték.

Népi építészete: A lakóházak földfalúak, a még ma is álló legrégibb házak legtöbbje vályogból falazott. A szarufás tetõszerkezetek általában szalmával fedettek. A lakóházak háromosztatúak. Az utcai szoba elé sokszor faoszlopos oromtornác került. A gazdasági épületek szegényesek és jellegtelenek.

[szerkesztés] Nevezetességei

A NAGYDOBOSI SÜTŐTÖK

SÜTŐTÖK FESZTIVÁL (Minden évben szeptember 3. hétvégén)

Építészeti nevezetességek Az 1808-ban épült Perényi-kastély. Református templom Görög Katolikus templom Római katolikus templom

[szerkesztés] Külső hivatkozások