Albuminpapír

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Fényképészeti pozitívanyag. Kimásolópapír. Louis Désiré Blanquart-Evrard 1850-es találmányán alapul. Az 1850-es évektől a század utolsó évtizedeiig az uralkodó pozitívtechnika volt. Helyébe kb. az 1870-es évek végétől az un. emulziós kimásolópapírok léptek. (kollódiumos Celloidin, zselatinos Aristo, növényi fehérje kötőanyagú Alboidin és más, nem tojásalbumin hordozojú anyagok.)

A vizit-, és másféle kártyák divatjának első időszakában a leggyarabban használt anyagtípus. Lásd még: André Disdéri

[szerkesztés] Az eljárás

Vékony papírt albumin (speciálisan előkészített tojásfehérje) réteggel - amelybe oldott kloridsókat adagolnak - vonnak be egyik oldalán. Száradás után ezüstnitrát oldattal kezelik s ennek eredményeképpen ezüstklorid és némi szabad ezüstnitrát kerül a rétegbe.

Az így elkészített anyagra negatívról, másolókeretben kontaktmásolatot készítenek. (A kép a fény hatására - előhívás nélkül - alakul ki az anyagon: ezt jelenti a kimásolópapír) Mikor a megfelelő (szemre a kelleténél kissé sötétebb) fedettséget elérte vízzel kimossák a felesleges ezüstnitrát maradványt, majd nátriumtioszulfáttal eltávolítják az exponálatlanul maradt ezüstkloridot és ezután újabb mosással a tioszulfátmaradványokat is.

Tartósítás és a képminőség javítása érdekében aranyszínezéssel fejeződött be a kidolgozás általános esetben. Ez aranykloridot tartalmazó oldattal történt, melyből sokféle, különböző összetételű változat volt használatos.

[szerkesztés] Külső hivatkozások


[szerkesztés] Angolul

Más nyelveken