Kockázatelemzés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kockázatelemzés a kockázatmenedzselési eljárásban a lehetséges kockázatok azonosítása, csoportosítása és értékelése a figyelemmel kísért jelenséggel, projekttel vagy üzemeltetési folyamattal kapcsolatban. E résztevékenység során a kockázatok bekövetkezési valószínűségét, okozott hatását, illetve a kockázat bekövetkeztének elkerülésére, illetve hatásának csökkentésére teendő intézkedéseket vizsgálják.

Az elemzés a lehetséges kockázatcsökkentő intézkedések kidolgozásával zárul, amely a kockázatmenedzselésen belül átvezet a kockázatkezeléshez. Mivel bizonyos kockázatok bekövetkezési valószínűsége már a kockázatkezelés időtartama alatt is folyamatosan változhat - jó esetben csökken, kedvezőtlen változásokkor nő -, ezért rendszeresen előáll az újabb kockázatelemzések szükségessége. Ezek eredménye - tudatos változásmenedzsment alkalmazásával - folyamatosan módosíthatja a kockázatkezelési stratégiát.

Lásd még: kockázat

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az elemzés lépései

[szerkesztés] Kockázatazonosítás

Az azonosított kockázat
Nagyít
Az azonosított kockázat

A kockázatazonosítással egy ún. kockázatlistát állítunk fel - ebben az eddigi hasonló projektek, ill. az üzemeltetés során tapasztalt, valamint a várható jellegzetes negatív eseményeket soroljuk fel, és meghatározzuk az egyes kockázatok valószínűsíthető fő okait és a várható negatív hatásokat. Utóbbiak szolgálnak majd alapul a preventív ill. korrektív kockázatkezelésnek. A kockázatlista elsőrendű forrása a kockázatkezelés tárgyával kapcsolatos hiba-, kudarc vagy kárlista, ami a negatív tapasztalatok, kudarcok alapján folyamatosan frissítendő és a kockázatkezelői tudásbázis egyik legértékesebb része. A kockázatlista összeállítását segíti a különböző kreatív technikák alkalmazása sikeres projektek lezárása után, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen események hiúsíthatták volna meg a projektet. A kockázatlista összeállítását leginkább a lehetséges vagy valós kudarcokkal nehezen szembesülő résztvevők szubjektív, érzelmi ellenállása akadályozza.

[szerkesztés] Kockázatcsoportosítás

Egy folyamatban kockázatforrások lehetnek pld. a folyamatban résztvevő emberek, az eszközök, a technológia stb.

A kockázatlista elemeit a kockázatforrások, ill. az elemzett folyamattal kapcsolatos tevékenységek szakaszai szerint csoportosítjuk. A csoportokban lehetnek

  1. a kockázatforrások szerint:
    • a megbízóval, a szállítókkal ill. a szerződésekkel kapcsolatos
    • a célokhoz ill. az erőforrásokhoz kötődő;
    • objektív ill. szubjektív (előbbin belül természeti, társadalmi vagy technológiai jellegű, utóbbin belül véletlenül bekövetkező ill. szándékosan előidézett);
  2. a folyamatszakaszok szerint:
    • az előkészítéshez,
    • a lebonyolításhoz és befejezéshez, vagy
    • az üzemeltetéshez fűződő;

kockázatok.

A kockázat jellegétől vagy forrásától függően további alcsoportok képezhetők.[1]

[szerkesztés] Kockázatforrások

[szerkesztés] Kockázatok a megbízónál és a szállítóknál

[szerkesztés] Célalkotás és erőforrás-kezelés

[szerkesztés] Objektív és szubjektív kockázatok
  • természeti kockázatok
  • társadalmi kockázatok
  • technológia
  • tévedés
  • szabotázs

[szerkesztés] Kockázatok folyamatszakaszok szerint

[szerkesztés] Az előkészítés

[szerkesztés] A lebonyolítás és befejezés

[szerkesztés] Az üzemeltetés

[szerkesztés] Kockázatértékelés

A kockázatértékelés a kockázatpotenciál és a kockázatprioritási sorrend - utóbbi nem azonos az intézkedési sorrenddel - megállapításából áll.

[szerkesztés] A kockázatpotenciál

A kockázatpotenciál mértéke
Nagyít
A kockázatpotenciál mértéke

Valamely esemény kockázatpotenciálja további két összetevő, a bekövetkezési valószínűség és a kárhatás horderejének szorzata.

  1. a kis kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje kicsi, vagy amelynek kicsi a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége kis horderővel;
  2. a közepes kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje közepes, vagy amelynek nagy a valószínűsége kis horderővel, vagy amelynek kicsi a valószínűsége nagy horderővel;
  3. a nagy kockázatpotenciálú esemény pedig az a kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje nagy, vagy amelynek nagy a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége nagy horderővel.

[szerkesztés] Elmélettörténet

Platón - Szókratész egyik vitapartnerét, Nikiászt idézve - határozta meg először a bátorság fogalmát, mint a "A veszedelmes és biztonságos dolgok tudományát."[2] Szókratész "veszedelmes dolgoknak" azokat nevezte, amelyek "félelmet keltenek", szemben a biztonságosakkal, amelyek nem.[3] Ugyanő "a meglévő, az eljövendő és a bekövetkezett rossz ismeretét" az erényesség egyik leglényegesebb összetevőjének tekintette.[4]

[szerkesztés] Források

  1. Így pld. a "1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel" Értelmező Rendelkezéseinek 13. pontja felsorolja a munkavédelmi veszélyforrások kiemelten fontos fajtáit
  2. Lakhész, 195 a, in: Platón Összes Művei, Első kötet, Európa, Budapest, 1984., 39. old.
  3. Uo. 198 b, 47. old.
  4. Uo. 199 d, 50. old.