Szentélyrekesztő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szentélyrekesztő (németül lettner (a latin lectorium, azaz olvasmány szóból) szerzetesi templomokban a szerzetesek részére fenntartott helyet a laikusok részétől (a templomhajót a kórustól) elválasztó, gazdagon díszített elem. Egyes esetekben (pl. Exeterben) itt helyezték el az orgonát. Állandó alkotórésze a felső galéria díszes – általában az Utolsó ítélet vagy a Passió témaköréből választott – ábrázolással.
[szerkesztés] példák
- Párizs, Saint-Étienne-du-Mont,
- Naumburg,
- Exeter, katedrális
[szerkesztés] Sorsuk
A szentélyrekesztőket a 16. századtól kezdve nagyrészt lebontották, mivel eltakarták a miséző papot a hívek elől.


Based on work by