Vízóra (időmérő)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A vízóra, más néven klepszüdra (görögül: κλεψύδρα) ókori időmérő eszköz; görög nevének jelentése: „vízlopó edény”.
A klepszüdrát az ókorban az idő mérésre használták. Egyes formái már Egyiptomban is ismertek voltak. Az ókori Görögországban főként a bíróságokon alkalmazták, ugyanis a beszédekre fordított idő hosszát a perrend írta elő.
Empedoklész az ókorban kísérleti eszközként használta a klepszüdrát. Az athéni agora ásatásakor találtak is ilyen edényeket. A klepszüdra lényegében egy rézgömb volt, amelynek felső része felül nyitott csőben folytatódik. Az alján viszont apró lyukak helyezkednek el. Ha az eszközt vízbe mártjuk, a gömb megtelik vízzel. Ujjunkkal lezárva a cső nyílását a víz a gömbben marad, amikor kiemeljük a folyadékból (ezután a víz a lyukakon meghatározott idő alatt kifolyik, ezért lehet óraként használni). Ha azonban a cső nyílását ujjunkkal már akkor is zárjuk, amikor a gömböt a vízbe helyezzük, akkor nem jut bele víz. Egyszerűen azért, állította Empedoklész, mert van benne egy anyag, a levegő, amely megakadályozza a víz bejutását (természetesen, ha bemártáskor nem zárjuk a csövet, akkor a levegőt a víz a csövön keresztül kiszorítja a gömbből). Mivel a levegő láthatatlan, nagyon finoman elosztott anyagból kell állnia, vonta le a következtetést a görög gondolkodó. Kísérletével tulajdonképpen azt bizonyította, két évezreddel Evangelista Torricelli előtt, hogy a levegőnek nyomása van.
Több féle klepszüdra ismeretes: az egyik fajtája egy rézgömb volt, amelynek felső része felül nyitott csőben folytatódik. Az alján viszont apró lyukak helyezkednek el. A klepszüdra egy másik változata egy edényből állt, melynek az oldalán egy nyílás volt. Az edénybe öntött víz ezen a kis résen folyt ki, így tudták az eltelt idő tartamát mérni.


Based on work by