Ambschel Antal
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ambschel Antal (Győr, 1751. március 9. - Pozsony, 1821. július 15.) jezsuita, később világi pap és tanár
[szerkesztés] Élete
1768-ban a jezsuiták szerzetébe lépett; felsőbb tanulmányait Bécsben végezte s ugyanott bölcsészdoktori oklevelet nyert. A szerzet eltörlése után, mint világi pap, Laibachban a természettudományi és fizikai tudományokat 11 évig, Bécsben 19 éven át adta elő. 1807. augusztusában a pozsonyi társas káptalan kanonokává nevezték ki, amely tisztséget haláláig betöltötte.
[szerkesztés] Munkái
1. Dissertatio de aquae aliorumque fluidorum elasticitate. Laibach, 1778. (Herbert értekezése németből fordítva.)
2. Dissertatio de centro gravitatis in subsidium suorum discipulorum conscripta. U. ott, 1779.
3. Dissertatio de motu in genere. U. ott, 1780.
4. Predigt an dem Festtage des heiligen Antonius von Padua. Wien, 1782.
5. Anfangsgründe der allgemeinen Naturlehre. 6 kötet. U. ott. 1791–93.
6. Elementa algebrae. Pestini, 1799. (Rausch-sal együtt.)
7. Elementa physicae e phaenomenis et experimentis deducta aut attentione stabilita. Vindobonae, 1807. 6 köt.
8. Elementorum matheseos tomi III. U. ott. 1807–1806.
Ezeken kivűl megjelent tőle több egyházi beszéd német nyelven.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by