Határőrvidék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A határőrvidék katonai végvidék volt, az Adriai-tengertől Erdélyig terjedő keskeny földrész, amely egykor Magyarországot a török birodalomtól elválasztotta.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kialakulása

A határőrvidéket a 16. században az ország széleinek a törökök elleni védelmére alakították meg, sajátos katonai szervezettel. Sokáig fennmaradt azután is, miután felállításának célja a gyakorlati jelentőségét elvesztette. A határőrvidék a magyar szent korona joghatósága alá tartozó és attól jogosan soha el nem szakasztható területrészekből alakították, így a magyar államterület lényeges kiegészítő részét képezte mindig, és jogilag és pedig aszerint, amint annak alakítására szolgáló területrészeket az anyaország vagy pedig a kapcsolt részek területéből vették - mindig is az anyaországhoz, illetőleg a kapcsolt részekhez tartozott.

[szerkesztés] Az 1848. évi törvényekben

Az ország sérelmeinek 1848 előtt is egyik lényeges pontját képezte az, hogy a katonai kormány a határőrvidék területén nemcsak a tisztán katonai ügyekben, hanem a polgári igazgatás (közigazgatás és törvénykezés) tekintetében is, és nem a törvényes magyar rendszer, hanem az osztrák rendszer behozatalával gyakorolt törvényhatóságot. A sérelem azonban orvosolatlan maradt. Az 1848. V. t.-c. a határőrvidéknek is országgyülési szék- és szavazatjogot tulajdonított, s számára összesen 15 követet állapított meg: a horvát határőrvidéknek 8 követet; a szerémi végvidéknek hármat; a csajkások kerületének egyet; a bánsági végvidéknek hármat. Mindez azonban papíron létezett csupán, 1850-ben pedig a határőrvidéket külön koronaországnak nyilvánították.

[szerkesztés] A magyar-horvát kiegyezés után

Az alkotmány helyreállítása után az 1868. XXX. t.-c. (magyar-horvát kiegyezés) a határőrvidék egyes részeit Horvát-Szlavon- és Dalmátországhoz tartozóknak, más részeit Magyarországhoz tartozónak ismerte el.

[szerkesztés] Horvát-Szlavon- és Dalmátországhoz tartozó részek

1. a likkai, 2. ottocsányi, 3. ogulini, 4. szluini, 5. első báni, 6. második báni, 7. varasd-kőrösi, 8. varasd-szentgyörgyi, 9. gradiskai, 10. broodi, 11. péterváradi határőrzezredek vagyis az első 8 ezredből álló horvát és az utolsó 3 ezredből álló horvát és az utolsó 3 ezredből álló szerémi végvidék.

[szerkesztés] Magyarországhoz tartozó részek

1. a bánsági határőrvidéket képező: a) román-bánsági, b) szerb-bánsági, c) német-bánsági ezredek és 2. a titeli zászlóalj vagyis az u. n. csajkások kerülete. (Az 1848. V. t.-c. a román bánsági ezredet oláh-bánsági, a szerb-bánságit illyr-bánsági ezrednek nevezi.)

[szerkesztés] A házközösség

A határőrvidéknek legnevezetesebb jogi intézménye a házközösség volt. A határőrség törzscsaládokra volt osztva, melyeknek mindenike az összes hadképes tagokkal egy házközösséget képezett. Minden házközösségnek közös ingatlan törzsvagyona volt, mely a közös családnak elválaszthatatlan járulékát képezte, s attól nem volt sem elszakítható, sem elidegeníthető. A házközösségnek célja a hadképes erőnek biztosítása, jó állapotban fentartása volt, amiért a törzsvagyon fentartása, mint a törzscsalád életének biztosítása, a közhatóságok felügyelete és gondoskodása alatt állt.

[szerkesztés] A házközösségi szervezet alapelvei

  • a család törzsvagyonát képező földbirtok, - mellyel minden hadképes ficsaládtag katonai kötelezettsége volt egybekapcsolva, - el nem idegeníthető;
  • adóssággal csak rendkivüli esetekben, bizonyos kis értékig terhelhető; ha a földbirtok házasság, örökösödés vagy végrendelet utján nem határőr tulajdonába ment át, ez köteles volt azt bizonyos határidő alatt határőrnek eladni;
  • a vagyon felett végrendeletileg csak a család utolsó sarja intézkedhetett, és ez is csak akkor, ha olyan egyének sem voltak már, akik a házközösségbe visszatérés jogának fentartásával a házközösségből kiléptek;
  • a házközösség feloszthatatlan, felosztásnak csak kivételesen és csak ugy lehetett helye, ha mindenik osztályos rész számára a házközösség fentarthatását biztosító földbirtok maradt meg.

[szerkesztés] A határőrvidék polgárosítása

A magyar határőrvidék polgárosítása, azaz a katonai kormányzat megszüntetése, a területrészeknek az ország illető részeihez visszacsatolása, I. Ferenc József 1872. június 9-én kelt nyilatkozatával történt.

A visszacsatolást az 1873. XXVII. t.-c. iktatta törvénybe. Ennek értelmében:

  • 1. a volt román-bánsági ezred és a volt szerb-bánsági ezrednek 12. százada, vagyis a karánsebesi, teregovai, bosovici és orsovai szolgabirói járások Karánsebes székhellyel «Szörény» vmegye elnevezése alatt önálló törvényhatósággá egyesíttettek;
  • 2. a volt szerb-bánsági ezredből a fehértemplomi szolgabirói járás Krassó vármegyébe;
  • 3. a volt szerb bánsági ezredből és a volt német-bánsági ezredből a károlyfalvi és a kubini szolgabirói járások Temes vmegyébe;
  • 4. a szerb-bánsági ezredből és a német-bánsági ezredből a pancsovai, ujfalvi, alibunári, antalfalvi és a perlaszi szolgabirói járások Torontál vármegyébe;
  • 5. a titeli zászlóalj (csajkások kerülete), vagyis a titeli és zsablyai szolgabirói járások Bács-Bodrog vmegyébe bekebeleztettek;
  • 6. Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes városokat önálló törvényhatósági joggal ruházták fel. A törvényhatóságok és a községek rendezéséről szóló törvények bizonyos módosításokkal a magyar határőrvidéki részekre kiterjesztettek. A törvény egyidejűleg a részeknek országgyűlési képviseletét szabályozta, s törvénykezési és egyéb tekintetekben intézkedik. Az 1886. XXI. t.-c. «a törvényhatóságokról» Krassó és Szörény vármegyéket egy törvényhatósággá egyesítette. A három városból pedig csak Pancsovát hagyta meg törvényhatósági joggal felruházott városnak; miután Fehértemplom és Karánsebes városokat mint törvényhatóságokat már az 1876. XX. t.-c. megszüntette, és azokba a vármegyékbe kebeleztette, amelynek területén feküsznek; az 1876. XXXIII. t.-c. pedig Fehértemplomot Temes vármegyéhez csatolta.

[szerkesztés] A polgárosítás hatásai

A határőrvidék polgárosítása folytán a házközösségnek alapja megszűnt, annak a megváltozott társadalmi viszonyokkal s intézményekkel össze nem egyeztethető volta és árnyoldalai, jelesül a szabad rendelkezési jognak a polgári jogegyenlőséggel ellentétben álló hiánya; a nemzetgazdasági emelkedés feltételét képező hitelfejlődésnek lehetetlenítése mindinkább érezhetőbbekké válván, a hazai törvényhozás már 1873. XXIX. t.-cikkel a házközösségek felbonthatóságát fakultative - ha a szavazási joggal biró mindkét nembeli házközösségi tagok többsége kivánja - megengedte, a vagyonszerzési jogot illetőleg addig fennállott megszorításokat megszüntette, s ugy élők között, mint halál esetére a szabad vagyonrendelkezési jogot megállapította és biztosította.

[szerkesztés] A házközösség intézményének megszüntetése

A törvény szándéka szerinti eredmény elmaradt, mert a lakosság a házközösség felbonthatóságának jogát igénybe nem vette, ezért az 1885. XXIV. t.-c. a polgárosított magyar határőrvidéken a házközösségi intézményt megszüntette. A törvény szerint a házközösség felbontása a törvény hatályba léptétől számított 2 év alatt egyezség utján foganatosítandó; a két évi záros határidő lejárta után a házközösség megszüntetése miatt az eljárás hivatalból teendő folyamatba. A házközösség iránt a lakosságban nyilvánuló kegyeletnek azonban a törvény azáltal tesz eleget, hogy a tényleges osztály foganatosítására a családtagokat nem kényszeríti. Tényleges felosztásnak csak akkor kell történnie, ha azt a jogosult családtagok többsége elhatározza; ellenkező esetben a házközösség megszüntetése csakis a tulajdonjog arányának megállapítására s telekkönyvi kitüntetésére szorítkozik, mig azok, kik a közösség megszüntetése után vagyonközösségben akarnak élni, ezt a jogukat továbbra is érvényesíthetik. A megszüntetési eljárás a törvény szerint nem biróság, hanem közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozik. Az eljárásra hivatvák, első fokban: a szolgabiró. Az eljárás gyors keresztülvitele céljából a törvény felhatalmazta a belügyminisztert arra, hogy a felmerülő szükséghez képest megállapítandó számban, s a szükség tartamára szolgabirói illetményekkel tiszteletbeli szolgabirákat nevezzen ki (ezek működésök megszüntetésekor a belügyminiszter által meghatározandó végkielégítésben részesítendők); - másodfokban a megyei közigazgatási bizottság által két rendes és két póttagból álló külön bizottság; harmadfokban: a belügyminisztériumban az államtitkár vagy egy miniszteri tanácsos elnöklete alatt, a belügyi és igazságügyi miniszter által kijelölendő két-két tagból álló tanács.

[szerkesztés] A határőrvidék Erdélyben

A 18. században Erdélyben is határőrvidéket állítottak fel, és pedig 1764. a székely, 1766. a román (oláh) határőrvidéket. Az erdélyi határőrvidék azonban már 1851-ben megszűnt.

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.