Jesaia égbe emelkedése
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jesaia égbe emelkedése, görögül: Anabatikon Hészaiau, latinul: Ascensio Isaiae, a Kr. u. IV. században egybeszerkesztett ókeresztény irodalmi mű.
Magja (1-5. fejezet) héber mű, Jesaia mártíromságát mondja el. Belichra, a hazug, Jeruzsálemnek rossz sorsot jövendölő próféta Jesaiat egy hegyre száműzi, s ott a sátán bíztatására egy faággal kettéhasítja. E mű a Holt-tengeri tekercsek felfogásával mutat sok rokonságot, s feltehetőleg a qumráni közösségben keletkezett. A szöveg feltehetőleg a korai keresztények között is ismert volt. A mű 3-4. fejezetében egy Kr. u. 100 körüli betoldás Jézussal és az utolsó ítélettel foglalkozik. A 6-11. fejezet Jesaia égi útja kapcsán s a hét ég leírása után Jézus megváltásának eseményeit adja Jesaia szájába, a keresztény apokalipszisek szellemében s motívumaival. E rész feltehetőleg a Kr. u. II. században keletkezett, a ma ismert művet a IV. században szerkeszthették egybe. Ránk a szöveg etióp fordításban maradt.
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon


Based on work by