Ammónia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ez a szócikk a Révai Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
(A. - gáz, ammoniák, hidrogénnitrid) H3N. Az A., éppen úgy, mint a salétromsav, a nitrogén összes vegyületei közül a legrégebben ismeretes, a legelterjedtebb és a legfontosabb. A gázalakú A. -t 1774. Priestley állította elő, Scheele csakhamar bebizonyította, hogy nitrogént tartalmaz, Berthollet pedig összetételét állapította meg. Akkoriban alkali volatile salis ammoniaci névvel jelölték; e nevet Bergmann ammoniacum-ra rövidítette. Az A. a természetben úgy a levegőben és a meteoros csapadékokban, valamint a talajban, ásványos vizekben, növényi és állati szervezetben előfordul. A levegőbe az A. javarészt bizonyára a föld felületéről párolgás útján jut, majd ott elektromos kisülések, vagy égési folyamatok révén keletkezett szénsavval, salétromossavval és salétromsavval vegyülve, e savak ammonium-sói alakjában a csapadékokba kerül. A talajban az A. főképen vulkánok közelében és kráterében, klorid és szulfát alakjában, továbbá égő széntelepek közelében, a toszkánai bórsavas fumarolák gőzében és sóiban, úgyszintén mint a szerves anyagok rothadási terméke sok helyütt (így a guanóban és bűzös gázokban is) előfordul. A növényekben A. rendszerint kimutatható; az állati szervezet külénféle részeiben: a vérben, a szövetekben, a vizeletben és a kilélegzett levegőben is található. Madarak, gyíkok és kígyók vizeletében jelentékeny mennyiségű a húgysavas ammonium; emlősök vizelete csak kevés ammonium-sót tartalmaz. A. keletkezik alkatrészeiből: hidrogénből és nitrogénből szintézis útján, valamint bomlás útján számos nitrogén-tartalmú vegyületből. A hidrogén-gáz közönséges hőmérséknél nem hatnak egymásra, de ha kifejlődésük pillanatában elegyednek, vagy ha elegyükön elektromos szikra csap át, úgyszintén platina-tapló hatására kevés A. keletkezik. Ilyen szintézises úton igyekszik legújabban Haber karlsruhei tanár (osmiumot vagy uraniumkarbidot, mint reakciót gyorsító katalizátort alkalmazva az A. -t hidrogén-és nitrogén-gázból nyomás alatt előállítani. A nitrogén oxidjai, valamint a salétromossav és a salátromsav a fejlődő hidrogéntől, vagy katalizátor (pl. platina-tapló, rézoxid, vasoxid stb. ) jelenlétében, a hidrogén-gáztól A. -vá redukálódnak. Nitrogént tartalmazó szénvegyületek, különösen a karbamid és fehérjefélék korhadásakor és rothadásakor jelentékeny mennyiségű A., illetőleg ammonium-só keletkezik. A. keletkezik még szerves anyagok pl. szaru, csontok, kőszén stb. száraz desztillációjakor is. Az A. keletkezésének a legutóbbi módját ipari előállításánál értékesítik. A. előállítható bérmely ammoniumsóból, ha azt erős bázissal hevítjük. Kicsinyben laboratóriumi célokra, rendszerint ammoniumkloridból állítjuk elő úgy, hogy kalciumhidroxid és ammoniumklorid keverékét gömbölyű fenekű üveglombikban melegítjük. A fejődő A. -gázt, megszárítása végett égetett mésszel, vagy káliumhidroxid-darabkákkal töltött csövön átáramoltatjuk és higannyal telt gazométerben fogjuk fel. Nagyban az A. -gázt és vizes oldatát a világító-gáz és a koksz gyártásával kapcsolatosan állítják elő. Ez anyagok gyártásánál ugyanis nitrogéntartalmú kőszenet szárazon desztillálnak. Ilyenkor egyszerűbb és összetettebb szénhidrogének, hidrogén, víz, széndioxid, A. - gáz és ennek különféle organikus származéka stb. keletkezik. A vizes desztillációs termékben, az ú. n. gázvízben, empireumás és kátrányos anyagok, illékony bázisos szénvegyületek mellett, az A. részben mint ilyen, részben pedig karbonát, szulfid, rodanid stb. alakjában oldva marad. A literenkint 5-20 gr. A. - t tartalmazó gázvízből az A. -t ledesztillálják. A forraláskor különben nem illékony és el nem bomló ammonium-vegyületek elbontása végett azonban a gázvízhez előbb égetett meszet kevernek. A desztillálást a szeszgyártásnál használatos rektifikáló-készülékek módjára szerkesztett desztilláló készülékben végzik, úgy, hogy a vízgőz részben megsűrűsödve a kazánba visszafolyik, az A. -val telített gőz pedig a hűtőkészülékben áramlik. A még szennyes A. - t ezután a széndioxidtól és kénhidrogéntól való megtisztítása végett mésztejen át, majd az empiroumás anyagoktól való megtisztítása végett pedig faszén-szűrőkön át áramoltatják és végül az A. -gázt v. komprimálják, v. A. -oldat készítése végett vízzel töltött abszorpciós edényekbe vezetik, v. savakkal ammonium-sókká alakítják. Közönséges hőmérséknél és nyomás mellett az A. színtelen, fölötte átható, szúrós, kábító szagú, könnyezésre ingerlő gáz. Maró égető, lúgos ízű. Sűrűsége, a levegőére (1) vonatkoztatva, 0. 5971. Egy liter A. súlya 0. 7719. Fajhője állandó térfogaton 23 és 100° között 0. 5202. Hővezetőképessége 0°-on 0. 0458. Kritikus hőmérséke 130°, kritikus nyomása 115 atmoszféra. Minthogy az A. -gáz kritikus hőmérséke magas, a folyósított A. pedig nem túlságosan alacsony hőmérséken (-33. 5°-on) forr, az A. -gáz aránylag könnyen folyadékká sűrűsíthető és pedig -33. 5°-on 1 atmoszféra. vagy 10°-on kb. 6. 5 atmoszféra nyomás alatt. A folyósított A. színtelen, mozgékony, rendkívül gyorsan elpárolgó folyadék. Fajsúlya 0. 623 r. Fajhője 1. 2288, tehát a vízénél (1) nagyobb, elpárolgáshője (291 kal. ) szintén igen jelentékeny. E sajátságai nagy fontosságuak az A. jéggépekben (l. o. ) való alkalmazásánál. A folyósított A. elpárologtatva nagy lehűlés közben, vagy szilárd széndioxid és éter elegyéből álló hűtőkeverékben lehűtve, fehér, kristályos, szagtalan tömeggé fagy meg, amely -77°-on megolvad. Víz az A. -gázt igen bőségesen oldja; így 1 térfogat víz 0°-on 1298. 9, 12°-on 865. 5, 20°-on 710. 6 térfogat A. - gázt nyel el, miközben a folyadék felmelegszik és térfogata növekszik, tehát fajsúlya csökken. 1 gr. víz 760 mm. nyomás alatt old # Alkoholban az A. kevésbbé oldódik mint vízben. Magas hőmérsékre hevítve épúgy elektromos szikrák hatására az A. hidrogén-és nitrogéngázra bomlik. A könnyebben redukálható fémoxidokat az izzáson redukálja, miközben vízzé ég el és nitrogéngáz fejlődik. Klórgázt A. vizes oldatába áramoltatva, robbanó klórnitrogén, jód hatására pedig robbanó jódnitrogén keletkezhetik. Savakkal hőfejlődés közben ammonium-sókká egyesül. Az A. -gáz mérgező, maró hatású. Sok levegővel higítva és a belélegzéskor a nyálkahártyákat izgatja és vértódulást okoz, töményebb állapotban levegővel beszíva, heves köhögést, hangrésgörcsöt okoz. Belsőleg csekélyebb mennyiségben alkalmazva mulékonyan izgat, a lélegzést élénkíti, a vérnyomást növeli és izzadást vált ki; nagyobb mennyiségben alkalmazva, gyomor és bélgyulladást, fulladást, görcsöket, szívbénulást okoz. A vér oxihaemoglobinját redukálja. Lélegzéskor elviselhető A. -tartalom a levegőben legföljebb 0. 03 % lehet. Csekély mennyiségű A. a rothadás folyamatát gyorsítja, de 2-3 %-nál több a rothadást határozottan gátolja. Az A. -gáz vizes oldata az A. -oldat (maró A. - oldat, szalmiákszesz, szalamiákszesz) az iparban nagy fontosságú. A legtöményebb oldat jégszesz néven is ismeretes; a 10 %-os, 0. 96 fajsúlyú oldat (Liquor Ammoniae, liquor ammonii caustici, spiritus salis ammoniaci caustici, szalmiákszesz) gyógyszerül használatos. Az A. -oldat sűrűsége annál csekélyebb, minél több A. - gázt tartalmaz az oldat. Az A. -oldat színtelen, A. -szagú és izű folyadék. Az A. -gáz a vízben nemcsak egyszerűen oldódik, hanem a vízzel vegyül is. Valószínű, hogy az A. nagyobb része ammoniumhidroxid alakjában # van a vízben oldva. E felfogás helyes voltát bizonyítja az A. -oldat kémiai viselkedése, amely a lúgfémhidroxidokéhoz igen hasonló, nevezetesen, hogy a savakat lúgok módjára ammoniumsókká semlegesíti és fémsók oldatából az illető fémhidroxidot lecsapja, továbbá az a tény is, hogy az A. -oldat az elektromosságot vezeti, azaz, hogy az ammoniumhidroxid a # egyenlet szerint elektrolitosan diszociál. És valóban az A. oldat lúgos kémhatású. Másrészt az ammoniumsók kálilúgtól azonnal elbomlanak: káliumsók és ammoniumhidroxid keletkeznek, amely utóbbi rögtön elbomlik (HN) OH = H3N + H2O A. - ra és vízre. Az A. oldatból a levegőn, diffuzió folytán, az A. egy része elég gyorsan elillan, huzamos forralással pedig a vízből tökéletesen kiűzhető. Éppen ezért az A. -oldat csak zárt edényben tartható el. Az A. -t vagy oldatát, mint aránylag erős bázist, káli-vagy nátronlúg helyett használják, amikor illékonyságánál fogva azoknál előnyösebben alkalmazható. A. -oldat esetleg alkalmazott fölöslege ugyanis melegítéssel könnyen eltávolítható, úgyszintén hevítéssel az ammoniumsók is. E viselkedésénél fogva nátronlúg és szappan helyett használják az A. -t mosásnál, halványításnál, festésnél, gyapjumosásnál, folttisztításra (fekete szöveten sav okozta vörös folt A. -oldattal megnedvesítve azonnal eltűnik). Használják továbbá mint antiklórt, úgyszintén az ammoniás szódagyártásnál, ammoniumsók és indigo gyártásánál, lakkok és festékek előállításánál, klórezüstnek ércekból való kiválasztására, burnótgyártásnál stb. Az erős lehűlést amellyel a folyósított A. elpárolgása jár, jéggépeknél, a nyomást (7 atmoszféra) pedig, amelyet közönséges hőmérséken gyakorol, gépek hajtására értékesítik. Gyógyszerül többféle célra alkalmazzák; így pl. az orron át belélegezve a nyálkahártya izgatásával reflexes úton lélekzést vált ki. Külsőleg az A. -oldatot nálunk méhszúrásnál, a szúrás kelyét A. -oldattal megnedvesítve is használják, Amerikában pedig kígyómarásnál külsőleg és belsőleg. A. -oldat és olaj fehér sűrűfolyós elegye (Linimentum volatile, népiesen repülő zsír) külső gyógyszer. Régebben az A. -gáz alkoholos oldatát, spiritus Dzondii néven, gyógyszerül is használták.


Based on work by