Márk evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Újszövetség
  • Máté
  • Márk
  • Lukács
  • János
  • Cselekedetek
  • Róma
  • 1 Korinthus
  • 2 Korinthus
  • Galata
  • Efezus
  • Filippi
  • Kolossé
  • 1 Thesszalonika
  • 2 Thesszalonika
  • 1 Timóteus
  • 2 Timóteus
  • Titusz
  • Filemon
  • Zsidók
  • Jakab
  • 1 Péter
  • 2 Péter
  • 1 János
  • 2 János
  • 3 János
  • Júdás
  • Jelenések

A Márk evangéliuma az Újszövetség harmadik könyve, a négy kanonikus evangélium egyike. Máté evangéliumával és Lukács evangéliumával együtt az úgynevezett szinoptikus evangéliumok közé tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Szerző

Az ókeresztény hagyomány egyértelműen Márkot tartja a könyv szerzőjének. Márk leginkább az Apostolok cselekedetei könyvben tűnik fel, mint Pál apostol fő munkatársa. Később Péter apostol mellé került. Talán Péter beszámoloiból született meg az evangélium.

[szerkesztés] Akikhez íródott

A könyvben nincsenek olyan utalások a Héber Bibliára, a zsidók szent könyvére, mint Máté evangéliumában. Nincsenek utalások a zsidó szertartásokra sem, a szerző sok helyen meg is magyarázza a zsidó szokásokat. Így biztosak lehetünk benne, hogy nem a zsidóknak írta. Mivel Márk Pál és Péter munkatársa volt, valószínűleg a pogánykeresztényekhez írta, elsősorban a Rómában lévő gyülekezetnek.

[szerkesztés] Célja

Célja világos. Könyvének első soraiban megírja, hogy Jézus Krisztus örömüzenetét (görögül euangelion, latinul evangelium) szeretné megismertetni olvasóival.

[szerkesztés] Tartalom

Márk ugy mutatja be Jézust, mint „Isten szolgáját”, a könyv is erre épül. Bemutatja, hogyan készült fel Jézus a szolgálatra, miképpen szolgált az emberek között, majd bemutatja azt is, miképpen szolgálja az embereket halála által. A szolga győzött és király lett, aki a mennyben uralkodik.

[szerkesztés] Lásd még