Varga-féle rovásírás-elmélet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Varga Csaba-féle rovásírás-elmélet a rovásírást „ómagyar írás”-nak nevezi, amelyet a föníciaival és a türkkel közeli rokonnak tart.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az elmélet

Az ómagyar írás története az egyetemes írástörténettel együtt vita tárgyát képezi. A szakértők véleménye egybehangzó abban, hogy az ómagyar írással a honfoglaló/honvisszafoglaló magyarok már rendelkeztek, és hogy az ómagyar írás közeli rokonságban van a föníciaival és a türkkel.

Az utóbbi évtizedek leletei és kutatásai alapján az ómagyar írás közeli kapcsolatban áll más ókori írásokkal, így a föníciaival, az egyiptomi és a sumér írásokkal, és egy régi, egész Eurázsiában elterjedt írásrendszer része. Szibériai, francia- és spanyolországi barlangrajzokon talált 10-35 000 évvel ezelőtti időszakból származó írásjelek, továbbá a Kárpát-medencében talált 6500 éves, tehát az első ismert sumér leleteket 1000 évvel megelőző írásleletek megdöntötték az írástörténetről eddig vallott nézeteket. A barlangrajzok, a Kárpát-medencei leletek, a sumér, az egyiptomi, a föníciai, a héber a görög, a latin, a cirill, a türk, a germán rúnák, és az ómagyar írás (más eurázsiai írásokkal egyetemben) egy tőről fakadnak. Varga Csaba Jel, jel, jel című könyvében látványosan mutatja be ezeket az eredményeket. (lásd bővebben lent, a Külső hivatkozásoknál)

Az eurázsiai írás tehát legalább 35 000 éve indult hódító útjára (ez a legkorábbi lelet, de lehet ettől régebbi is). A különböző írások ennek az ősi írásnak az oldalágai, egyre fogyatkozó jelkészlettel, hiszen az egyszer elveszett jelet már nem lehet pótolni. Az egyiptomi démotikus írás még használja majdnem az összes jelet, szám szerint 38-at, a későbbi leágazások azonban egyre kevesebbet (A latin már csak 22-t ismer). Az ómagyar írás ókori eredetét bizonyítja, hogy a teljes betűkészlet megmaradt.

Magyarországon a római katolikus kereszténység megpróbálta ugyan kiirtani ősi írásunkat, de az lappangva fönnmaradt. Ez annak volt köszönhető, hogy a magyar nép is ismerte az írást, nem csak a vezető hivatalnokréteg, így hiába tiltották be hivatalosan az állami ügyekben, az egyszerű emberek tovább használták.

A 13. századra enyhült a tiltás, így az ómagyar írás újra terjedni kezdett, de a már bevetté vált latin ABC-t nem tudta újból leváltani. A 16. századra jelentősen elterjedt, különösen az erdélyi székelység körében. Iskolában is tanították egészen a 18. századig. Székelyföldi fönmaradásnak oka a székelység legújabb időkig megőrzött zárt önkormányzatában keresendő. A székelyek határőrizeti szolgálataikért kiváltságokat kaptak, így saját rendelkezéseik szerint élhettek, függetlenül a központi hatalomtól. Így tudták megőrizni a központi hatalom által elpusztítandónak vélt szokásokat is.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Forrás

  • Varga Csaba: Jel, jel, jel. 2002; ISBN: 9630084600

[szerkesztés] Külső hivatkozások