ACF Fiorentina

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

ACF Fiorentina
Egyesület
Alapítva 1926. augusztus 26.
Cím
50137 Firenze,

Viale Manfredo Fanti 4

Telefon
055.503011
Elnök Diego Della Valle
Egyesületi színek Lila-fehér
Futball-szakosztály
Liga Serie A
Stadion Stadio Artemio Franchi
(47284 ülőhely)
Vezetőedző Cesare Prandelli
Sikerek 2x Serie A győztes
7x Coppa Italia győztes
1x KEK győztes
2005-2006 4. hely
Internet
Hivatalos honlap ACF Fiorentina
Magyar honlap ACF Fiorentina Magyarország

Az ACF Fiorentina csapata 2006-ban ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. Az alábbiakban ennek a nyolcvan évnek a legfontosabb eseményeit vesszük végig.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A kezdetek

A Fiorentina csapatát 1926. augusztus 26-án alapították. Két egyesület, a Libertas, és a Club Sportivo Firenze összeolvadásából. A klub székhelye eleinte a Via Belleniben volt, és a mára már szimbólummá vált lila mez sem találtatott ki akkor még. A kezdeti színek a piros és a fehér volt, melyek a fent említett két egylet színei is voltak egyben. 1931-ben a csapat átköltözött az addigra, Pier Luigi Nervi tervei alapján felépített, egészen a mai napig a klub otthonául szolgáló Stadio Artemio Franchiba. Az első, az új otthonban lejátszott meccsen a Fiorentina 2-1-re verte a Signa csapatát, tehát már a debütálás is jól sikerült a Franchiban. A csapat első hivatalos mérkőzését a szintén toszkán Pisa elleni 3-1-gyel jegyzik a Violák krónikásai, mely mérkőzést 1926. október 3-án játszották. Ekkortájt a klub elnöke Luigi Ridolfi volt. Az ő regnálása alatt lett tagja a firenzei klub a Serie A-nak, ahol az első meccsét Milánóban játszotta a rossonerók ellen, ami Prendato góljával 1-1-re végződött.

[szerkesztés] Az első trófeák

Az első trófeát a 39/40-es években nyerte a csapat. A Coppa Italia akkori kiírása szerint az első meccs éppen '39 karácsonyára esett, ám ez nem zavarta a játékosokat, 7-1-re verték a Cavagnarót, utána a 16 között a Milan ellen 1-1, illetve 5-0; végül az negyeddöntőben 4-1-re nyertek a SS Lazio ellenében. Az elődöntőben a Juventus volt az ellenfél, 3-0-lal lépett túl ellenfelén a liliomos csapat. A június 15-i döntőn a Genova már nem okozott gondot, 1-0-val a Coppa Italia Firenzébe vándorolt.

A 40-es évek közepétől a firenzei gépezet beindult. Egyszer-egyszer bronzérmet és negyedik helyet szerzett a csapat, és két alkalommal tudott a Serie A ötödik helyén végezni. Ezt a teljesítményt 1956-ban koronázták meg, amikor is elhódították történetük első Scudettóját, ráadásul a gólkirályt is a violák adták Virgili személyében, aki 21 gólt szerzett 30 meccsen. A következő évben pedig már BL-döntőt játszottak, amit azonban a bombaformában lévő Real Madrid ellen 2-0-ra elbuktak.

[szerkesztés] Sikerek mindenfelé

Az első bajnoki cím utáni évek is sikerekben gazdagok voltak. Az 58-59-es szezonban mindmáig rekordnak számító 95 gólt rúgott a csapat, majd 1961-ben megnyerte egyetlen európai trófeaként a KEK-et. A svájci Luzern csapatát 9-2-es összesítéssel, majd a jugoszláv Dinamo Zagreb 4-2-es összesítéssel behódolt az ekkor már lilában futballozó firenzeieknek. A döntőben a skót Rangers csapata volt az ellenfél, akiket szintén legyőztek Firenze fiai, ezzel elhódítva a KEK serleget, annak fennállásának első évében. Ugyanebben az évben a Coppa Nazionale is ismét Firenzébe került. 65/66-ban ismét kupagyőzelem, a Laziot verték a döntőben 2-0-ra.

A 60-as évek végén, a 68/69-es szezonban ismét ünnepelhetett Firenze. A liliomosok másodszor is Michelangelo városába vitték a scudettót, amely sikerben nagy szerepe volt a 14 gólt szerző Maraschinak és természetesen Superchinek, Ferrantenak, és De Sistinek, akik szintén a góllövőlista élmezőnyében végeztek.

[szerkesztés] Csendes stagnálás

A 80-as években a klubot a Pontello család vette meg. Gazdaságilag rendben volt a csapat, azonban újabb bajnoki cím nem született, annak ellenére, hogy a 80/81-es bajnokságban az utolsó fordulóban bukta el a Juventus ellenében története harmadik scudettóját a Fiorentina. Pár évre rá harmadik lett a csapat. Ebben az időszakban került Firenzébe a klub történetének egyik nagy legendája, Roberto Baggio, aki annak ellenére, hogy 91-ben elment, belül mindmáig Viola maradt.

[szerkesztés] Dicsőség és megszűnés

A 90-es években újabb csillag született Firenzében. Az argentin csatárcsillag, Gabriel Omar Batistuta 91-ben Roby Baggio pótlására érkezett, és egészen 2002-ig a klub játékosa volt. Ebben az évtizedben a firenzeiek kivívták a BEK utódjában, a Bajnokok Ligájában a főtáblára jutást. Itt sem maradtak el a sikerek. Olyan csapatokat győzött le a Fiorentina, mint az Arsenal a Wembleyben, vagy éppen a Barcelona, a Franchiban. Azonban semmi sem fenékig tejfel, tartja a mondás. 2001-ben komoly gondok jelentkeztek a klub pénzügyeiben. A több más üzletébe belebukó tulajdonos, Vittorio Cecchi Gori, akit többszörösen köröztek is, a Fiorentinából vette ki a pénzét, hogy egyéb adósságait törlessze. Ennek következtében a játékosoknak nem tudtak fizetést adni, és mindennek a tetejébe, következményképpen a csapat kiesett a Serie A-ból. Ha ez nem lett volna elég, még felszámolási eljárás is indult a klub ellen, minek végén megszűnt a 76 éve fennálló patinás klub.

[szerkesztés] Egy új korszak kezdete

Ekkor jött a firenzei Della Valle testvérpár, Diego és Andrea, akik kezükbe vették a dolgokat, és a Fiorentina romjain létrehozták a Florentia Viola elnevezésű csapatot, amely azonban nem volt jogutódja a Fiorentinának. A csapatot csak a negyedosztályban, a Serie C-2-ben engedték indulni, ami sikeresen meg is nyert. Az osztálybővítések miatt, és nem kis szerencse segítségével a következő évebn nem a Serie C-1-ben, hanem rögtön a másodosztályból a Serie B-ből indultak a violák. Itt a szintén új feljutási rendszernek köszönhetően első évben kivívták a Serie A tagságot. Ekkor már 2004-et írtunk. Első "újkori" elsőosztályú versengésében a lila csapat nem kis szerencsével maradt bent a Serie A-ban, miután az utolsó fordulóban 3-0-ra verte hazai pályán a Bresciát és hármas holtversenyben jobbnak bizonyult két vetélytársánál.

A 2005/06-os bajnokságban már-már régi önmagát idézően játszott a csapat, és célba vették a régi szép idők emlékére Európát. A végül 4. helyen végzett klub belekerült a bundabotrányba. A csapatot első fokon a másodosztályba száműzték, másodfokon visszatették az első ligába, ahonnét 19 pontos hátrányról kellett elstartolnia, ám ezt a CONI 4 ponttal csökkentette, így a végleges büntetés, tekintve a vezetőség elállt a per polgári úton történő folytatásátóül 15 pont lett.

[szerkesztés] A 2006/2007-es keret

Kapusok
1
Francia Sebastien Frey
14 Román Bogdan Lobonţ
28 Olasz Christiano Lupatelli
Védők
3
Olasz Dario Dainelli
5
Olasz Alessandro Gamberini
2 Dán Per Billeskov Kröldrup
6 Olasz Alessandro Potenza
23 Olasz Manuel Pasqual
21 Cseh Tomás Ujfalusi
Középpályások
17
Olasz Manuele Blasi
4
Olasz Marco Donadel
7 Brazil Guilherme Do Prado
19 Olasz Massimo Gobbi
20 Dán Martin Jörgensen
11 Olasz Fabio Liverani
18 Olasz Riccardo Montolivo
8 Olasz Michele Pazienza
81 Argentin Mario Alberto Santana
Csatárok
10
Román Adrian Mutu
83 Brazil Reginaldo Ferreira da Silva
29 Olasz Giampaolo Pazzini
30 Olasz Luca Toni