Vita:Egri csillagok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tisztelt Kollégák, érdemes megnézni a német wiki verzióját! --Burumbátor 2006. március 27., 13:56 (CEST)

(A szócikkből áthozva)

A 2005-ös A Nagy Könyv játékban ez a regény lett Magyarország kedvence, talán nem is véletlenül. A magyar gyerekek túlnyomó többsége ugyan nem szeret olvasni, de ezt a könyvet talán még ők is élvezettel bújják. Remélem, hogy Magyarországon egy ember sem akad, aki el ne olvasná ezt a nagyszabású művet. [1] – 212.24.191.2 2006. május 15., 18:45 (CEST)

egyetértek, csak sajnos az iskolában lejáratják azzal, hoy kötelező olvasmányt csinálnak belőle... :( (Aláírt hozzászólás, szerzője Alensha (szójjál be • kontárkodásai) 2006. május 15., 19:11 (CEST)

Biztos, hogy rossz dolog az, ha azok a felnőttek, akik tudják egy könyvről, hogy remekmű, azt kötelezővé teszik azoknak a sarjadóknak, akik ezt nem tudják? --Burumbátor 2006. május 15., 19:17 (CEST)

Ami kötelező, az csak rossz lehet egy diák szemszögéből. Tudod, hányan utálnak szuper könyveket csak azért mert el kellett olvasniuk? Ha kötelezővé tennék a Harry Pottert, szerintem hamaroan kisdiákok ezrei sírnák csatakosra a párnáikat amiatt, hogy nem sikerült olvasónaplót szerezni és valóban végig kell olvasniuk. Pedig most bolodgan teszik, többször is egymás után. Ilyen az ember, amíg gyerek. De vajon jobb lesz-e, amint felnő? :) - Serinde üzenet 2006. május 15., 19:30 (CEST)

Egyetértek. Nekem akkora traumát okozott annak idején, hogy még mindig nem vitt rá a lélek, hogy felnőttként is elolvassam, pedig lehet, hogy más hatást keltene. Gyerekfejjel erőszakosnak és gusztustalannak éltem meg, és az akkoriban népszerűvé váló lövöldözős-véres filmekkel soroltam egy kategóriába. – KovacsUr 2006. május 15., 19:38 (CEST)

OK! De jó-e az a társadalomnak, ha mindig a gyerekek szemszögéből akarunk dolgokat megítélni. Serinde, eljött az idő, felnőttél!!! :)))--Burumbátor 2006. május 15., 19:36 (CEST)

Szívem, én anno úgy faltam a könyveket, hogy már évek óta túl voltam a kötelezőkön, mire sorra kerültek, nem terhelt a "tudat". Ezért nem ez alapján ítéltem meg őket :) 12 évesen vetettem magamnak Moliére és Brecht drámákat és csillogó szemmel követtem a színházban a Tragédiát. De láttam osztálytársaimon, mit kínlódtak egy-egy nagyszerű és érdekes könyvvel. Hogy miért? Úgyhogy már felnőttem; amiben nem, abban meg nem megy szimpla felszólításra :) - Serinde üzenet 2006. május 15., 19:45 (CEST)

Amúgy ez a cikk még nagyon csonk... - Serinde üzenet 2006. május 15., 19:48 (CEST)

Ja, bocs, nem akartam protruding lenni, persze, itt a dolog a szócikkről szól.... Nem a társadalomfilozófiáról :) --Burumbátor 2006. május 15., 19:51 (CEST)

Burum, nem jó, ha mindent a gyerekek szemszögéből akarunk megítélni, de az se jó, ha a felnőttek szemszögéből ítéljük meg, mit kell szeretnie a gyereknek. Elvileg nem rossz dolog, ha valaki meg akar ismertetni másokkal egy jó könyvet, de megint más, ha kötelezővé teszi. (Hány 1980 előtt született diák tudja értékelni pl. az orosz nyelv szépségeit? Pedig biztosan nagyon szép nyelv, de életemben 4 olyan emberrel találkoztam csak, aki szerette.) Arról meg ne is beszéljünk, hogy sok felnőtt nem tud gyerekfejjel gondolkozni, van, ahol negyedik osztályban már kötelező az Egri csillagok, a gyerek még történelmet sem tanul, időben abszolút képtelen elhelyezni az eseményeket, csodálkozik, hogy a törökök miért nem vadászrepülővel jöttek, stb. (Nekem speciel 11 éves koromban nagyon tetszett az Egri csillagok, pár évvel előtte még nem biztos, hogy értékeltem volna.)
Azzal egyetértek, hogy az Egri csillagok remekmű, de akárhogy is nézem, ez egy szubjektív vélemény. Vannak olyan agyonsztárolt „remekművek”, amit felnőtt fejjel is képtelenség elolvasni. Hogy gyerekszemmel nézve mi a remekmű, azt meg úgyis a gyerekek döntik el, nyolcévesen nekem sokkal inkább remekmű volt a Két Lotti, mint a Nyomorultak.
KovácsÚr: Most már azért nem ártana elolvasnod :))) (nahát, egy pasi, aki nem szereti a gyilkolászást...)
(Lőjetek le, már megint nem dolgozom...)
(Aláírt hozzászólás, szerzője Alensha (szójjál be • kontárkodásai) 2006. május 15., 19:54 (CEST)

Tudjátok mit? Ritka az a kötelező, ahol happy end a vége. Szerintem ezért is szeretik, akik olvassák. Ráadásul még kosztümös is. És mennyivel reményt sugárzóbb, mint egy Kincskereső kisködmön, vagy az Árvácska! De ennyi erővel, amennyit itt beszélünk, már megírhattuk volna a túloldalát is. Kata 2006. május 15., 20:01 (CEST)

Ööö... Azt hittük, hogy te már pártfogásodba vetted és hamarosan gatyába rázódik :o) - Serinde üzenet 2006. május 15., 20:03 (CEST)

Hát ha úgy vesszük, a Légy jó mindhalálignak is happy end a vége, de Nyilas Misinél idegesítőbb főszereplő kevés van az irodalmban szerintem... (Aláírt hozzászólás, szerzője Alensha (szójjál be • kontárkodásai) 2006. május 15., 20:03 (CEST)

A két legjobb könyv, amit életemben olvastam az iskolában a Bűn és bűnhődés, meg a Vörös és fekete, mert mind2 "csak" szorgali volt, nem kötelező. Na azokat élvezettel tudtam olvasni. :) Villy 2006. május 15., 20:06 (CEST)

Én szeretem az oroszt. Valamelyest tudom is, ma ezen a nyelven végzem a munkámat. A gyerekeimet orosz suliba írattam, mert fontosabbnak (érted, A., FONTOSABBNAK) tartom az angolnál. Nekünk a pánszláv környezetben kell helytállnunk, és angolul ma már mindenki megtanul egyébként is. Meg németül...--Burumbátor 2006. május 15., 20:22 (CEST)

Hát, a magyar oldal helyett végül a németet segítettem helyrerakni. Érdekes, hogy az írója milyen élvezettel alkotta meg, példamutató, pedig semmi köze hozzánk, neki nem volt kötelező. De érdekes volt az is, amit először beleírt, így kénytelen voltam helyreigazítani a látásmódját. Benne volt a Nyugat véleménye rólunk, meg a regény túlzott petriotizmusáról. Így átküldtem neki ezt a cikket Eger kultuszáról, amit ideteszek most rögtön: Kata 2006. május 15., 20:16 (CEST)

" A válasz kapcsán először a vár történetéhez kell visszatérnünk. Az egri vár léte és kiépítése szorosan összefügg a püspökséggel, hiszen a Szent István király által a XI. század elején alapított egri püspökség központja a várdombon volt. Itt épült fel a román és gótikus stílusú székesegyház, a ma is álló püspöki palota, de itt voltak a kanonokok és a szolgálónépek házai is. A tatárjárás után megerősített kővár a XVI. század közepéig védte a püspökséget.

A XVI. század közepén azonban megváltozott az egri vár szerepe, és az Oszmán-török Birodalom Nyugat-Európa felé terjeszkedésének időszakában a püspöki várból a felvidéki bányavárosokat védő erődítmény, végvár lett. Az 1526-os mohácsi csatavesztés és Buda 1541. évi elfoglalása után a királyi Magyarország és Erdély között az ország középső része már török fennhatóság alatt volt. A török uralom megerősítését és kiterjesztését célzó újabb török hadjárat 1552 nyarán indult meg és Temesvár, valamint a nógrádi, honti végvárak elfoglalása után a három török hadvezér csapatai Szolnok alatt egyesültek.

A szolnoki vár elfoglalását követően a mintegy 80000 főből álló török hadsereg Eger alá vonult. A Dobó István várkapitány vezetésével megerősített várat 2058 ember védte, akik közül 1799 fő volt a fegyveres katona. A várat szeptember 11-én vették ostromzár alá a törökök. Tizenkét napon át tartott a tüzérségi előkészítés, amelyet több gyalogsági roham követett. Két héten át folyt az elkeseredett küzdelem a sokszoros túlerőben lévő támadókkal szemben. A törökök erejét a súlyos ember-veszteségek, az elhúzódó ostrom miatt egyre fokozódó ellátási nehézségek, valamint a táborban fellépő járványok fokozatosan felőrölték. Az egyre hűvösebb időjárás csak tovább rontotta helyzetüket, s ennek következtében október 17-18-án, 38 napi küzdelem után a megtépázott török had az ostromot feladva téli szálláshelyére vonult. A várvédők közül több mint háromszázan estek el, a sebesültek száma pedig meghaladta a kétszázat.

Az egri diadal nagy fontosságú esemény volt, hiszen a XVI. században első ízben sikerült a török főerők ellen megvédeni egy magyar várat. A siker egyik forrása a védők egysége és a győzelembe vetett feltétlen hite volt. Hat idegen tüzér kivételével mindnyájan magyarok voltak, akik szűkebb pátriájukat és hazájukat védelmezték. Az egri vitézek helytállását a keresztény hit is erősítette, ami egyúttal az ország függetlenségének és integritásának a megvédését is jelentette.

A várbeli katonaság hadászatilag korszerű összetétele mellett Bornemissza Gergely tüzes szerszámai is hozzájárultak a sikerhez. Már az egykorú német krónikaíró, Ortelius is megemlítette az egri nők hősiességét: "Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel, szurokkal rohantak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek és nem is emberek, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek". Természetesen meghatározó szerepe volt a vár kapitányának, Dobó Istvánnak. Amellett, hogy 1548 óta tudatosan erősítette a vár védelmi rendszerét, személyes bátorsága, előrelátása, következetessége, a korszerű hadászatban való jártassága az ellenséggel szemben, meg nem alkuvása valamint a katonái iránt tanúsított méltányossága egyaránt hozzájárult a győzelemhez. Az egri diadal jelentőségét csak fokozta, hogy azt Dobó Istvánék külső segítség nélkül érték el. A keresztény világ csodálatát váltotta ki az egriek hősiessége, és Dobó Istvánt a "kereszténység Herkulese"-ként emlegették Európában. Az egri események páratlan nyilvánosságot kaptak. Akkor jeles énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén már néhány hónappal az ostrom után verses krónikába foglalta az eseményeket. Az osztrák és német nyomtatott röplapok hadibeszámolói nyomán pedig egész Európában elterjedt az egriek hősi helytállásának híre." (mek.oszk.hu)

[szerkesztés] Lap megírása

Nos, ennyit beleírtam, innen már folytatható...Sajnos átnéztem Egerbe. Hiányzik Eger története és az egri vár leírása is. Kata 2006. május 17., 08:22 (CEST)

[szerkesztés] Jumurdzsák neve

A cikkben az első előforduláskor így szerepelt, majd a "z" betű valahogy kimaradt, ezeket pótoltam. Most nincs kéznél a regény, de szerintem "dzs"-vel volt írva. Kiejtés szerint biztosan, a filmben így hangzik el. misibacsi 2006. november 7., 08:39 (CET)