Egán Ede

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egán Ede (Csáktornya , 1851. július 3. – Szerednye mellett, 1901. szeptember 20.) mezőgazdasági szakember, kultúrpolitikus és gazdálkodó


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Családja

Édesapja, Edward Egan, Írországból menekült Magyarországra. Magyarországi uradalmakban betöltött jószágigazgatói tevékenysége után megvásárolta a Vas megyei borostyánkői uradalmat 1865-ben Batthyány Gusztávtól.


[szerkesztés] Életpályája

Egán Ede középiskoláinak elvégzése után két éven át egy szászországi birtokon gyakornokoskodott. A bécsi mezőgazdasági főiskolán és a hallei egyetemen tanult. Több német-, cseh- és magyarországi gazdaságban – köztük apja borostyánkői uradalmában – tevékenykedett. 1883-tól, mint a kezdeményezésére szervezett Országos Tejgazdasági Felügyelőség vezetője, elősegítette a magyarországi tejgazdaság és sajtipar fellendülését, majd a ruszin (rutén) nemzetiségi mozgalmak és szegényparaszt megmozdulások leszerelésére az állattenyésztés és a havasi tejgazdaságok fejlesztésének programjával kidolgozta az ún. hegyvidéki akció-tervet. 1897-től mint a hegyvidéki kirendeltség mininiszteri biztosa a kisparaszti gazdaságok bizonyos mértékű megsegítését kezdeményezte, de antiszemita politikát folytatott és fellépett a Kárpátalján élő zsidók gazdasági korlátozásainak követetésével is. A Galíciából növekvő zsidó bearamlás nem kedvezett a ruszin mezőgazdaság fellendítésében. Az akció „kulturális” programjával a ruszinok részbeni elmagyarosítását kívánta elérni, a görög katolikus vallásuk megtartásával. Sokat tett az erdélyi és kelet-magyarországi szarvasmarhatenyésztés és tejgazdálkodás fellendítéséért is. 1901. szeptember 20-án Ungvár és Munkács között, Szerednye község mellett merénylet áldozata lett.

Az Egán család sírja
Nagyít
Az Egán család sírja


[szerkesztés] Emlékezete

  • A családi sírboltban temették el, a Vas vármegyei Borostyánkő községben.
  • Egán Ede halála után, bár a hegyvidéki akció tovább folytatódott, csakhamar "egy szürke hivatal léleknélküli adminisztrációs munkásságáig süllyedt", így nem is érhette el célját, nem tudott gyökeres változást előidézni a ruszinság helyzetében.
  • Nem sokkal halála után emlékművet állítottak az őt ért tragédia helyszínén (Börvingesen). Az emlékmű a 20. század során elpusztult ugyan, ám a rendszerváltás után újat emeltek az Ungvárt Munkáccsal összekötő autóút mentén, nem messze az eredeti emlékjel helyétől. A ruszinok mai napig nagy tiszetelettel emlékeznek rá.

[szerkesztés] Írásai

Számos cikke és tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. Szorgalmazta a tejszövetkezetek létrehozását Budapesten, és kidolgozta a budapesti központi tejcsarnok alapszabály-tervezetét.

[szerkesztés] Cikkei

  • M. Magyarország tejgazdasági termelése és kereskedésének mai helyzete (Bp., 1885);
  • Tejszövetkezeti alapszabályminta (Bp., 1886).
  • Irod. E. E. (Köztelek, 1901. 75. sz.)
  • Értekezés a Budapesten szövetkezeti alapon létesítendő Központi Tejcsarnok tárgyában. Bp. 1883.;
  • Magyarország tejgazdasági termelésének és kereskedésének mai helyzete. Bp. 1885.;
  • A tejgazdaság fontossága Erdély marhatenyésztési viszonyainak fejlesztésére. Kolozsvár, 1887.;
  • Az erdélyi szarvasmarhatenyésztés feladatai. Kolozsvár, 1890.;
  • Landwirtschaftlische Skizzen aus Ungarn. Berlin, 1898.;
  • A hegyvidéki földmûvelõ nép közgazdasági helyzetének javítását célzó állami akció ügyében ... jelentés. Bp. 1900.