III. isonzói csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A III. Isonzói-csata

Konfliktus: Olasz front
(I. Világháború)
Időpont: 1915 október 18. - november 3.
Helyszín: Isonzó folyó
Eredmény: Visszavert olasz támadás
Szembenálló felek
Olaszország Osztrák-Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi Cadorna
Emmanuel Philibert, Aosta hercege
Conrad von Hötzendorf
Svetozar Boroević
Szembenálló erők
338 zászlóalj, 130 lovasszázad, 1372 löveg 137 zászlóalj, 634 löveg
Veszteségek
67,000 (11,000 halott) 41,000 (9,000 halott)

A III. isonzói csatára a II. isonzói csata után 2 és fél hónappal került sor, 1915. október 18-1915. november 3-ig. Cadorna olasz parancsnok okulva az I. és a II. isonzói csata tapasztalatain, belátta, hogy a gyalogság nyílt, frontális támadása az ellenséges vonalak ellen nem lehetséges kellő nehéztüzérségi támogatás nélkül. Így tehát növelték az ágyuk, nehéztüzérség számát a térségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A csata

Az őszi időjárás a frontvonalon is éreztette a hatását: a nehéztüzérség lövegei gyakran elakadtak szállítás közben a sárban, a célzások pontossága csökkent. A csata újból Görz (Gorizia) megszerzéséért zajlott, iii akartak hídfőállást kiépíteni az Isonzón az olasz csapatok további átkeléséhez. A Görzért zajló harc mellett Cadorna igyekezett a frontvonal messzibb részein (Tolmin, Plezzo) más-más hídfőket is kiépíteni, megalapozva ezzel a későbbi tovább nyomulást. Kisebb csaták zajlottak a Karszt-fennsíkon Monte San Michelle közelében, csakúgy mint a Monte Sei Busin.

[szerkesztés] A Monarchia taktikája

A Monarchia védekezési stratégiája miatt az olasz támadás még gyorsabban kifulladt, mit az első kettő isonzói csata során. A parancsnokok a magas hegyeken felderítő állásokat létesítettek, így az olasz csapatmozgások soha nem érték váratlanul a Moanarchia hadseregét. A védekezés nem korlátozódott egy adott állandó frontvonalhoz, a parancsnokok a gyors átcsoportosításoknak köszönhetően az előrenyomuló olasz csapatokat a frontvonal minden szakaszán rövid időn belül megállították. A létszámfölényben lévő olasz támadást Svetozar Boroević taktikája állította meg, aki az egyszerű frontvonalbeli védekezést a felderítéssel és a csapatok átcsoportosításával ötvözte. Az olasz támadás kifulladása után Boroevic támadást indított a Mount San Michelle ellen, nagy veszteségeket okozva ezzel a kifáradt olasz csapatoknak.

[szerkesztés] Eredmény

A III. isonzói csata sem váltotta be az olasz stratégia elképzeléseket, az olasz csapatoknak semmilyen kézzelfogható ereményt nem sikerült elérniük, az immár harmadik kudarc után általános csüggedtség lett úrrá a katonákon. Az Osztrák-Magyar Monarchia bár a III. isonzói csatában könnyen megvédte a frontszakaszt, az emberhiány és a csüggedtség, sebesültek nagy száma miatt nem tudott hatékony ellentámadást indítani a kifáradt olasz csapatok ellen.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Az olasz front: http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118

[szerkesztés] Lásd még


Olasz front
I. isonzói csataII. isonzói csataIII. isonzói csataIV. isonzói csataV. isonzói csataasiagói csataVI. isonzói csataVII. isonzói csataVIII. isonzói csataIX. isonzói csataX. isonzói csataortigarai csataXI. isonzói csatacaporettói áttörésII. piavei csataVittorio Venetó-i csata
Más nyelveken