Ópiumháború
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Néhány évszázaddal ezelőtt a kábítószer-kereskedelem nem titokban, hanem az egyes államok közreműködésével nyíltan zajlott. A kereskedelmi jogokat az államok, hatalmas társaságok birtokolták (pl. a Brit Kelet-indiai Társaság, vagy a holland és francia társaságok). A monopolhelyzetben lévő társulások visszaszorításáért, az ópium kereskedelem szabaddá tételéért 1840-ben kitört az első ópiumháború.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
1600-ban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság. A társaság hatalmas hatalommal rendelkezett. A XVII. század folyamán Kínával is kereskedni kezdett. Az üzlet eleinte rendkívül veszteséges volt. Amikor tudomásukra jutott, hogy a portugálok saját gyarmatukon, Macaón keresztül jó áron adnak el Kínában ópiumot, 1773-ban a társaság vezetői elhatározták, hogy a Kínába irányuló kereskedelmük középpontjába az ópiumot állítják. (Az ópiumot Indiában termelték.)Az angolok így próbálták megvetni a lábukat Kínában, ugyanis Kína mindig elzárkózott a nyugati világ elől. Indiában hozzákezdtek a jóminőségű ópium termeléséhez. A kereskedelem hamarosan rendkívül sikeressé vált, "Benares" márka fogalommá vált. Hamarosan robbanásszerűen elterjedt az ópium egész Kínában. Kínában az ópiumot már korábban is ismerték, azonban elterjedése nem volt jelentős. A virágzó kereskedelem révén a Kelet-indiai Társaság hatalmas pénzösszegekhez jutott, ez szemetszúrt a birodalom (Anglia) többi kereskedőjének is. 1834-ben megszavazták a társaság monpóliumának eltörlését.
1839. márciusában Kína betiltotta az ópiumimportot, és az ország területére becsempészett nagy mennyiségű ópiumot megsemmisítette. Ennek következményeként néhány hónappal később kirobbant az első ópiumháború Anglia és a Kína között.
[szerkesztés] Az első ópiumháború (1840-1842)
Az európaiak a kor legnagyobb kereskedői voltak, Angliával az élen, a kábítószer nagyrészét Ázsiából szerezték be. Tao-kuang, Kína császára betiltotta az ópium kereskedelmét, az országba bekerült ópiumot összegyűjtette, Lin Tse-Hsu császári biztos elkoboztatta az ópiumot a kereskedőktől. Az angolok válaszlépésként Kína partjaihoz sorakoznak és kirobbantják az első Ópiumháborút. Kína elveszti a háborút, kénytelen engedélyezni a kereskedelmet, 1842-ben Hong Kong brit fennhatóság alá kerül. Tao-Kuang császár próbálta visszaszorítani az ópium terjedését, a mák termesztését, nem sok sikerrel. A háborút az 1842. augusztus 29-én kiadott nankingi egyezmény zárja le, ebben azonban nem is utalnak az ópiumkereskedelemre.
[szerkesztés] A második ópiumháború (1856)
1856-ban, egy álincidens következményeként kitört a második ópiumháború is, ezúttal már más országok is részt vettek a háborúban. Kína -az előző háburúhoz hasonlóan- most is rövid idő alatt vereséget szenved. Kína kénytelen további engedményeket adni az ópium kereskedelemmel kapcsolatosan, az angolok hamarosan egész Kínára kiterjeszthették az ópiumkereskedelmet.
[szerkesztés] Végkimenetel, következmények
A kereskedelem tovább folytatódott, egyes ópiumkereskedők tetemes vagyonra tettek szert, Anglia haszna az ópium kereskedelemből rövidesen évi több millió Fontsterling lett. Egyes indokínai országok az állami bevételük nagy részét az ópium kereskedelemből nyerték. A környező országok is kihasználták az ópium nyújtotta lehetőségeket, ahol nem termeltek ópiumot, ott óriási adóval sújtották a kereskedelmet, máshol a feldolgozás révén tettek szert óriási pénzösszegekre. Már a háborúk korában is ismerték az ópium káros hatását ennek ellenére a kereskedelemben mozgó hatalmas pénzösszegek miatt csak jóval később szabályozták törvényileg a kábítószer árusítást. Azonban ez sem változtatott sokat a helyzeten, ma a világtól elzárt területeken termesztik azokat a növényeket amelyekből az illegálisan előállított kábítószerek nagyrésze származik.
A háborút kiváltó ópiumról az ópium lapon bővebben olvashatsz.


Based on work by