Enese
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | [[Nyugat-Dunántúl]] |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Győri |
| Rang | község
|
| Terület | 19,89 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9143 |
| Körzethívószám | 96 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Enese község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Magyarország északnyugati részén, a Rábaköz – Tóköz – Hanság találkozásánál helyezkedik el.
[szerkesztés] Története
A község 6000 éves múlttal büszkélkedhet! 2002 nyarán Langó Péter régész végzett ásatást Enese területén - honfoglaláskori leletek után kutatva. Az ásatás során kerültek elõ az újkõkori használati tárgyak a település legmagasabb pontján az ún. Öregfaluban. A jelenlegi belterületen, a vasút mellett avar, római és Árpád-kori töredékek bizonyítják: folyamatosan volt élet a község területén. Az elsõ írásos feljegyzés 1270-bõl való, amikor majorságként említik a falut. Birtokosa az Enessey család. A középkor folyamán több formában szerepel a település neve: 1368-ban Inse néven szerepel egy határjáró levélben, 1476-ban Enese. Sokat szenvedett a török hódoltság idején, a Bécs felé vonuló seregek égetik fel több alkalommal. A törökök a legnagyobb pusztítást 1553-ban okozták, a falu teljesen leégett, ekkor pusztult el az Enessey család levéltára is. Egy 1691-ben keletkezett kanonoki látogatási jegyzõkönyv Enesét még mindig az elpusztított falvak között említi. A XVI. századi jelentõsebb birtokosok- természetesen az Enesseyek mellett - a Szapáry, Milványi-Csesznegi és Iványos családok. 1526-ban a falu egyik fõ birtokosa báró Csesznegi György a tatai vár kapitánya. A XVIII. század második felében már a Hrabovszky, Mesterházy, Nagy és Székely családok szerepelnek birtokosként - az Enesseyek mellett. Az 1848-as forradalom hírei eljutottak a faluba, a község esperese baráti és levelezõ viszonyban állt Kossuth Lajossal. Megalakult a Községi Honvédelmi Egylet, megrendelték Kossuth Hírlapját. A szabadságharc bukása után Enese önálló tanítói állást szerezhetett. Nagy változást jelentett a község életében Hetvényi István tanító érkezése 1860-ban. Az õ mûködésének eredményeként az enesei iskolát a legjobbak közé sorolták a megyében. Fontos esemény volt a község életében a vasútállomás megnyitása 1870-ben. Enesének gõzmalma is volt, melyet 1907-ben vettek nyilvántartásba. Az I. világháborúban 23 katona vesztette életét. A Nagyatádi-féle földreform következtében 42 házhelyet mértek ki. A világháborúban elesett Hõsök emlékét emlékmû õrzi a falu központjában. A kiváló földrajzi adottságokkal rendelkezõ település a második világháború után megduplázta lakóinak számát.
[szerkesztés] Nevének eredete
Az első írásos említése 1270-ből való majorságként, 1368-ban Inse néven szerepel egy határjáró levélben, 1476-ban Enese.
[szerkesztés] Látnivalók
- Babamúzeum
2001. június 23-án nyitotta meg kapuit Podmaniczky Miklósné. Marika évtizedeken át gyûjtötte a babákat. A kiállított babákat és jeleneteket folyamatosan megújítja, frissíti. Látogatás: bejelentkezés alapján, nyitvatartási idõ nincs Hely: Petõfi u., a vasúti átjáró mellett
- Helytörténeti gyűjtemény
Az általános iskolában rendezték be 2000-ben. Alapos gyûjtés elõzte meg a községben, három helyiségben mutatja be Enese múltját a kiállítás. Megtekinthetünk egy teljesen berendezett konyhát és szobát. A harmadik teremben régi használati tárgyak, régiségek és az iskola története tárul a belépõ elé. Hely: Petõfi u. 24. Látogatás: kulcs az iskolában, iskolaidõben nyáron a polgármesteri hivatalban
- Három egykori kúria - Barcza ,Tschurl, Kesserű - õrzi a XIX. Század építészetét. Ekkor jutottak birtokhoz a Dóczi, a Korn és a Bogner családok is.
- Két felekezetnek, az evangélikusnak és a katolikusnak, van temploma. A katolikus templom 1895-ben épült


Based on work by