Vonós hangszerek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vonós hangszereknek nevezzük azokat a hangszereket, melyeken a hangokat húrok rezgése kelti úgy, hogy azokat egy vonóval folyamatosan rezegtetjük, vagy húrjait megpengetjük.
Ezen hangszerek a húros hangszerek csoportjába tartoznak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A vonós hangszerek története és kialakulása
A vonós hangszerekt az őskorban, ill. az ókorban egyáltalán nem nem ismerték. A további fejlődés során két ágat különböztethetünk meg hangszertörténeti szempontból.
Egyik a Közép-Ázsiából származóak, mint pl. a gadulka vagy a különböző lírák. Magukon viselik az összes olyan jegyet, ami az onnan eredő hangszerekre igaz:
- testük körte vagy hosszúkás alakú,
- egy fából faragták őket,
- kulcsaik nem oldalra, hanem hátra vagy előrefele állnak
A lírák folytatása a Európában a fidula.
A másik ág őse az Északnyugat-Afrikából származó rebab.
- Teste körte alakú,
- hangolókulcsai oldalra állnak,
- az ezeket tartó fej pedig hátrafelé törik,
- a hangszer rezonáló része bőrből készül.
Valószínűleg a rebab az őse az európai rebeknek, aminek azonban fedőlapja már nem bőrből, hanem fából készült és kulcsszekrénye már nem törik hátrafele.
A fidula vagy a rebek már a 11. század óta ismert volt Európa-szerte. A fidula a 12.-15. században nagy fejlődésen ment át.
- A hangszert már nem egy fából faragták, hanem a nyakát külön illesztették a testbe
- elkezdtek kávát építeni a test köré
- (előző következményeként) célszerűvé vált a testet hátlapból, fedőlapból, és kávából összerakni.
- A testet a vonózás könnyítésére középen elkarcsúsították.
Ez alapján alakult ki a viola család - a viola da gambák és viola da bracciók (az oldalra néző kulcsait és csigájának jellegét a rebektől vette át). Ez a hangszercsoport már egyesíti magában a fidula és a rebek korábban említett sajátosságait, és tulajdonképpen a mai hegedű (braccio) és nagybőgő (gamba) formáját már magában rejti.
Ezzel egyidőben a középkori fidula a 16. századra eltűnt, és csak mint népi hangszer élt tovább Kelet-Csehország és Nyugat-Morvaország területén.
A violák között is először a viola da gamba alakul ki, amit minden esetben a térdük közé szorítva tartottak, mérettől függően. Ezen hangszerek bizonyos típusaira jellemző volt a csapott váll.
A másik típusú violákat elkezdték az álluk alá szorítani (viola da braccio = karhegedű). Ez a hangszer a hegedű közvetlen őse.
A vonóshangszereknek egy speciális fajtája is kialakult, azok, amelyek bordun-, avagy együttrezgő húrral rendelkeznek, mint pl. a Baryton, a Viola d'amore, a Lira da gamba és a Lira da braccio.
Másik speciális fajtája a tekerőlant és társai, ahol a gyantázott vonó a hangszer belsejében található, és egy kar segítségével mozgatható.
A Távol-Keleten a vonós hangszerek teljesen más irányba fejlődtek. Európában a helyi mesterhangszereket (értsd: pl. hegedű) próbálták utánozni, addig Ázsiában inkább arab hatások mutatkoztak.
[szerkesztés] A hang felerősítése
Ha a húrt csak simán meghúznánk, az egy nagyon halk hangot eredményezne. Ezt úgy kerülik el, hogy a hangot egy üreges rezonáló kamra erősíti fel. De mivel a rezgéseket el kell juttatni valahogyan, ezért erre a feladatra találták ki a lábat.
A minél művészibb hang elérésének érdekében a hangszerkészítők gyakran sokáig keresik a megfelelő fát, ami általában lucfenyő és juhar.
[szerkesztés] A vonó
Fő szócikk: vonó
A vonó a vonós hangszerek elengedhetetlenül fontos kelléke. Ezzel az egy fadarab és szőr kombinációjával szólal meg a hangszer, és ha ez fadarab nem jó akkor a játék nehézkessé válik, és sok esetben a hangszer hangját is negatív irányba befolyásolja.
A vonó két fő részből áll:
- a szőrből (általában lófarokból készül)
- a fa részből, vagy szaknyelven a pálcából.
A vonó további fontos részei:
- Kápa, amelybe becsatlakozik a szőr, és ezzel feszítik is meg azt. A kápa súlya nagyon fontos, hiszen ez határozza meg a vonó súlypontját.
- Csúcs, a vonó másik vége, szintén a szőrtartásban van szerepe.
A vonók formáját és súlyát nagyrészt az adott hangszer húrjainak feszessége, és a hangszer tartása határozza meg. Régebben nagyobb ívük volt, általában rugalmas fából (pl. som) készültek. Sok vonó szőrének feszességét a hüvelykujj nyomásának erősségével szabályozzák. Van vonó, melyet a tenyérbe fektetnek; lehet kifordított vagy befordított kézzel, tenyérrel játszani.
[szerkesztés] Több hang együttes megszólaltatása
Egy húron egyszerre csak egy hangot lehet megszólaltatni. Ezért jöttek létre a kettős és hármasfogások, amikor egyszerre nem csak egy, hanem több húrt fogunk le és húzunk meg.
[szerkesztés] Családok és fajták
[szerkesztés] Hegedű család
(A rendezés itt hangmagasság szerint történt. Ahol egy magasságban többfajta hangszer is található, ott az a hangszer található az első szinten, amelyikből a többi kifejlődött. Félkövér betűkkel lettek szedve a ma általánosan használt hangszerek.)
- Violino piccolo
- Hegedű
- Quinton (öthúros, gambás beütéssel rendelkező hegedű)
- Violinofon (fonográfok idejéből egy vonós-rézfúvós keverékhangszer, másnéven Stroh hegedű)
- Elektromos hegedű
- Violino pomposo (plusz é" húrral felszerelt brácsa)
- Violalin
- Violon alto
- Viola alta (másnéven Ritterbratsche)
- Brácsa (hivatalos magyar nevén mélyhegedű)
- Tenorbrácsa
- Viola da Spalla (öszvérhangszer, vagy brácsahangolású, vagy csellóhangolású - ekkor fagotthegedűnek hívjuk)
- Viola pomposa (nagyméretű brácsára emlékeztető öthúros cselló, de nem láb között tartjuk)
- Violoncello piccolo
- Cselló (egyéb nevei a gordonka, kisbőgő)
- Cellone
- Nagybőgő (ismert még gordon, bőgő neveken)
- Oktobasszus
Egy ezektől független, de rájuk szorosan építkező teljesen új hangszercsalád az űn. Hegedűoktett, vagy másnéven Új Hegedűcsalád.
[szerkesztés] Gambacsalád
[szerkesztés] Népi vagy elfeledett hangszerek
[szerkesztés] Európa
- Crwth (Krotta) (Wales környékéről, krútként is ismert)
- Fidula (Európa-szerte)
- Gadulka (Bulgária)
- Gudok (Oroszország)
- Halbbaß (Ausztria, Németország)
- Kemanesz (Görögország)
- Krétai líra (Görögország)
- Hardanger fidula (Norvégia)
- Nyckelharpa (Skandinávia)
- Rebab (Arab-területek)
- Rebek (Spanyolország)
- Pontoszi líra (Görögország)
- Tekerőlant (Magyarország)
- Ütőgardon (Magyarország)
- Zsebhegedű (Franciaország)
[szerkesztés] Ázsia
- Kokyu (Japán)
- Tengeri trombita (trumscheit, tromba marina) (Törökország)


Based on work by