Lándzsás útifű

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lándzsás útifű
Plantago  lanceolata)
Plantago lanceolata
Rendszertan
Ország: Plantae
Törzs: Magnoliophyta
Osztály: Magnoliopsida
Rend: Lamiales
Család: Plantaginaceae
Nemzetség: Plantago
Faj: P. lanceolata
Binominális név
Plantago lanceolata
L.


A Lándzsás útifű (Plantago lanceolata) rétek, legelők, útszegélyek jellegzetes évelő, tőrózsás növénye. Főgyökeres gyöktörzs, rövid szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak. A porzók hosszabbak a pártánál, így feltűnően kiállnak a virágzat szintjétől.

A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid. Tartalmaz még polifenolokat, nyálkaanyagot, C-vitamint, cserzőanyagot, citromsavat, invertáz és emulsin enzimeket.

[szerkesztés] Gyógyászati alkalmazása

Gyulladáscsökkentő, enyhén antibiotikus. A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpet képződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák.

Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta.

[szerkesztés] Forrás