Lederer Ignác

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lederer Ignác Lajos Pál (Bécs, 1769. augusztus 25. – Bécs, 1849. szeptember 10.) báró, császári és királyi tábornagy, az 1848. március 15-ei forradalom idején budai főhadparancsnok.

Fiatalon belépett a császári hadseregbe és részt vett a Franciaország elleni háborúkban. Katonai képességeinek köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán, 1809-ben vezérőrnaggyá léptették elő, majd megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. 1830-ban lovassági tábornokká, 1848 elején tábornaggyá és budai főhadparancsnokká nevezték ki. Előzőleg is gyakran tartózkodott Magyarországon, ezért 1840-ben magyar honosságot is kapott.

1848. április 18-án a minisztertanács küldöttségének nem engedte meg a fegyvertár átvizsgálását, és megtagadta a nemzetőrség felfegyverzéséhez kért fegyverek kiadatását. A pesti egyetemi ifjúság ezért május 10-én várbeli lakása előtt – a korban szokásos tiltakozási formával – macskazenével tüntetett az eljárás ellen. Léderer a tüntetőket katonai karhatalommal szétverette. A következő nap vizsgálat indult ellene, ami elől titokban Bécsbe távozott. 1848. július 1-jén, néhány hónappal halála előtt nyugdíjazták.

[szerkesztés] Felhasznált források