Életunt beszélgetése lelkével

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Életunt beszélgetése lelkével (modern cím), a Kr. e. 2200-2000 körüli időszakban keletkezett egyiptomi irodalmi mű. A mű egy papiruszon maradt fenn, amelyet Berlinben őriznek. A költemény a kor pesszimista életszemléletének egyik megrázó emléke, amelyben az önmagával meghasonlott ember belső vívódását a lelkével folytatott dialógus formájában írta meg az ismeretlen szerző. Az öngyilkosságra készülő embert saját lelke a halál szomorúságának ecsetelésével próbálja szándékától eltántorítani, de hiába. Szavaiból a túlvilági életben való kételkedés csendül ki. Az életunt viszont a túlvilági lét nagyszerűségéről, a halál kívánatosságáról, a földi élet elviselhetetlenségéről beszél:

Olyan előttem ma a halál
mint a balzsam illata
mint vitorla alatt ülni szeles napon
Olyan előttem ma a halál
mint az út esőben
mint mikor katonáskodásából házába tér meg az ember

Végül a lélek megígéri, hogy vele marad, akármilyen elhatározásra jusson is. A mű magyarul is olvasható a Hamvas Béla által szerkesztett Anthologia humana című gyűjteményben.


[szerkesztés] Források

  • Hamvas Béla: Anthologia humana (Budapest, 1946)
  • Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)