Világörökség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. A program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele. A programba bekerült helyszínek a Világörökség Alapon (World Heritage Fund) keresztül a Bizottság által megszabott körülményeknek és feltételeknek megfelelően forrásokhoz juthatnak a helyszínek fenntartásához, kezeléséhez. A programot a Világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezmény (Convention Concerning the Protection of World Cultural and Natural Heritage) név alatt 1972. november 16-án alapították. Az alapítás óta 180 ország ratifikálta a megállapodást.
2006-ban összesen 137 országban 812 helyszín viseli a Világörökségi helyszín kitüntető címet, a könnyebb hivatkozás érdekében mindegyik egyedi azonosítószámmal rendelkezik. Az Egyezmény aláírásával valamennyi részes állam kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvő világörökségi helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára, illetve hogy lehetősége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplő helyszínek védelméhez. (A megőrzési kötelezettség megszegése esetén lehetőség van a listából való törlésre is).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
1959-ben az egyiptomi kormányzat eldöntötte az asszuáni gát és a hozzá kapcsolódó víztározó megépítését, mely végzetes lett volna a víz által elárasztott területen elhelyezkedő ókori Abú Szimbel templom számára. Az UNESCO világméretű kampányt indított az értékek megmentésére, az egyiptomi és szudáni kormányzat kérésének ellenére. Ennek köszönhetően végül a templomcsoport egy magasabban fekvő helyen az eredeti elemek elmozdításával újraépült.
A project költsége összesen mintegy 80 millió dollár volt, melynek felét 50 ország adományozta. Mindez további hasonló kampányokhoz vezetett indonéziai, pakisztáni történelmi helyszínek, vagy akár a velencei lagúnák megmentésére. Az UNESCO végül az ICOMOS-al közösen kezdeményezte egy, az emberiség értékeinek megóvását szolgáló egyezmény kidolgozását.
Az Egyesült Államok a kezdeményezést szerette volna kibővíteni a természeti értékekre is. 1965-ben, egy Fehér Házi konferencián létrehozták a Világörökség Alapot, a világ legértékesebb és leglátványosabb természeti és történelmi helyszíneinek megóvására. Az IUCN hasonló indítványt tett 1968-ban, mely részletesen kidolgozva 1972-ben lett bemutatva a stockholmi ENSZ konferencián, ahol az Egyezmény elfogadásra került.
A Világörökség címet hosszas előkészítés után először 1978-ban osztották ki, ekkor 12 helyszín kapta meg a kitüntető címet. Magyar helyszín először 1987-ben került a listára, Hollókő, valamint a budapesti Duna-part és a Várnegyed révén.
[szerkesztés] Jelölési szabályok
A világörökségi listára való felkerülést az Egyezményt ratifkiáló tagállamok maguk kezdeményezhetik a Világörökség Bizottságnál. A felterjesztésben szerepelniük kell a helyszín megóvását és kezelését tartalmazó részletes terveknek is. A benyújtott felterjesztésekről a Bizottság évente egyszer (nyáron) dönt. Az értékelést két független tanácsadó testület, az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites), valamint az IUCN (World Conservation Union) végzi. Egy harmadik szakértői csoport, az ICCROM (International Centre for the Study of the Preservation and Restoration of Cultural Property) végzi a védett helyszínek állagmegóvására és helyreállítására vonatkozó szakmai anyagok készítését.
[szerkesztés] A listára kerülés kritériumai
A Világörökség részévé váláshoz az adott helyszínnek meg kell felelni a kiválasztási feltételeknek. A kritériumokat a szervezet működési szabályzata rögzíti, felülvizsgálatukat, esetleges módosításukat a Világörökség Bizottság végzi. Összesen 6, a kulturális helyszínekre vonatkozó kritérium, tovább 4, a természeti értékekre vonatkozó kritérium létezik. 2005-ben az addig különálló két kritériumcsoportot egybevonták. Világörökséggé váláshoz a jelölt helyszínnek a tíz kritérium közül legalább egynek meg kell felelni.
[szerkesztés] Kulturális kritériumok
- I. Az ember alkotó géniuszának kimagasló megnyilvánulása
- II. Az emberiség kulúrájának fontos állomása – valamely történeti korszak, vagy a világ valamely kulturális régiója tekintetében – az építészet, a technika, a művészetek, vagy a város- és látképtervezés-fejlődés szempontjából
- III. Valamely kulturális hagyomány, illetve letűnt vagy máig létező civilizáció egyedülálló, vagy legalábbis kimagasló tanúsága
- IV. Valamely épülettípus, építészeti vagy technikai megoldás, vagy tájtípus olyan kimagasló példája, amely az emberiség történelmének jelentős állomásait reprezentálja
- V. Valamely tradicionális településtípus vagy földhasználati forma olyan kimagasló példája, amelyek egy bizonyos kultúrára (vagy bizonyos kultúrákra) jellemző, különösen, ha az a környezet visszafordíthatatlan megváltozása következtében veszélyeztetetté válik
- VI. Közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatos olyan eseményekkel vagy élő hagyományokkal, elképzelésekkel, illetve hiedelmekkel, művészeti és irodalmi alkotásokkal, amelyek egyetemes értéket képviselnek.
Az utolsó kritériumot a Bizottság csak kivételes esetekben fogadja el a felvétel indokaként.
[szerkesztés] Természeti kritériumok
- I. Kimagasló példája bolygónk története meghatározó szakaszainak, ideértve az élet kialakulásának és fejlődésének emlékeit, a föld felszínét alakító jelentős geológiai folyamatok nyomait és a meghatározó geomorfológiai és fiziográfiai formációkat
- II. Kimagasló példája a szárazföldi, édesvízi, parti, illetve tengeri ökoszisztémák, valamint növény- és állattársulások kialakulását és fejlődését meghatározó ökológiai és biológiai folyamatoknak
- III. Egyedülálló természeti jelenségek és képződmények előfordulási helye, illetve páratlan természeti szépséggel és kimagasló esztétikai értékkel bíró terület
- IV. A biológiai diverzitás természetes előfordulási helyén és környezetében történő, megőrzése szempontjából döntő fontosságú élőhely, ideértve a veszélyeztetett, illetve a tudomány vagy a biológiai örökség megörzése szempontjából kimagasló és egyetemes értékű fajok élőhelyeit.
[szerkesztés] Statisztikák
Jelenleg 812 világörökségi helyszínt tartunk számon 137 különböző országban. Ezek közül 628 kulturális, 160 természeti, míg a fennmaradó 24 kulturális és természeti világörökség is egyben. Eloszlásuk kontinensenként lentebb látható:
| Kontinens | Természeti | Kulturális | Vegyes | Összesen |
| Afrika | 35 | 65 | 3 | 103 |
| Ázsia | 30 | 139 | 6 | 175 |
| Európa | 30 | 332 | 8 | 370 |
| Dél-Amerika | 19 | 38 | 2 | 58 |
| Észak- és Közép-Amerika | 32 | 52 | 1 | 85 |
| Óceánia | 14 | 1 | 5 | 20 |
Az UNESCO a helyszíneket nem kontinensekként, hanem 5, azoktól eltérő kialakítású földrajzi zónában csoportosítja. Az így kialakított zónákban az alábbiak szerint oszlanak meg a helyszínek:
| Zóna | Természeti | Kulturális | Vegyes | Összesen |
| Afrika | 32 | 31 | 2 | 65 |
| Arab államok | 4 | 55 | 1 | 60 |
| Ázsiai és Csendes-óceáni térség | 42 | 119 | 11 | 172 |
| Európa és Észak-Amerika | 49 | 346 | 7 | 402 |
| Latin-Amerika | 33 | 77 | 3 | 113 |
Mindkét felosztás esetén a besorolás a világörökségi helyszínt jelölő ország elhelyezkedése alapján történik. Egyes helyszínek besorolása ennek megfelelően nem következetes, hisz például a Nagy-Britannia által jelölt, az Atlanti-óceán déli részén fekvő Gough-sziget Európához lett sorolva.
Részletesebb, országonkénti megoszlást a Világörökségi helyszínek megoszlása országonként oldalon található.
[szerkesztés] Magyarországi helyszínek
- Budapest
- a Duna-part látképe és a Budai Várnegyed (1987)
- az Andrássy út és történelmi környezete (2002)
- Hollókő ófalu és táji környezete (1987)
- Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (1995)
- Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete (1996)
- Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta (1999)
- Pécsi ókeresztény sírkamrák (2000)
- Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj (2001)
- A tokaji történelmi borvidék (2002)
A budapesti világörökségről:
- A Világörökség részét képezi a budai oldalon a Műszaki Egyetem néhány épülete és a Széchenyi lánchíd által közrefogott terület, a Gellért fürdő, a gellért-hegyi Szabadság-szobor és a Citadella, valamint a budai Vár épületei és a Duna-part a Margit hídig. A pesti oldalon védettséget élvez a Parlament, a Lánchíd pesti oldalán található Roosevelt tér a Magyar Tudományos Akadémia és a Gresham-palota épületével, valamint a Duna-part egészen a Petőfi hídig.
- 2002-ben a világörökségi listára került a már meglévő helyszín kibővítéseként az Andrássy út és történelmi környezete, a millenniumi földalatti és a Hősök tere.
[szerkesztés] Néhány külföldi helyszín
- Bern városközpontja (Svájc)
- Brno (Csehország), Villa Tugendhat (2002)
- Douro folyó vidéke (Portugália) (2001)
- Drottningholm palota (Svédország)
- Glacier Bay Nemzeti Park (Alaszka, Amerikai Egyesült Államok) (1986)
- Gomera (Kanári-szigetek, Spanyolország)
- Heard-sziget és McDonald-szigetek, Ausztrália (1997)
- Isztambul műemlékei (Törökország) (1985)
- Az Archeológiai park (Topkapi Palota és környéke)
- A Szulejmán-mecset és környéke
- Zeyrek-mecset és környéke
- Isztambul városfala
- Karlskrona (Blekinge tartomány, Svédország) (1998)
- Kizsi Szabadtéri Építészeti és Néprajzi Múzeum Oroszország (1990)
- Krakkó belvárosa (Lengyelország) (1978)
- Lviv óvárosa (Ukrajna) (2001)
- Porec (Horvátország) (1997)
- Porto városközpontja (Portugália) (2001)
- Prága történelmi városrészei (1992)
- Rauma óvárosa (Finnország) (1991)
- Riga óvárosa Vecrǐga (Lettország) (1997)
- Rilai kolostor, (Bulgária) (1983)
- Selmecbánya városközpontja (Szlovákia) (1993)
- Suomenlinna (Helsinki,Finnország) (1991)
- Szent Jakab-út (Spanyolország) (1993)
- Tallinn óvárosa (Észtország) (1997)
- Vilnius óvárosa (Litvánia) (1994)
- Wrangell Saint Elias Nemzeti Park (Alaszka, Amerikai Egyesült Államok)
[szerkesztés] Várólistán szereplő magyar helyszínek
- Az ipolytarnóci ősélőhely
- A komáromi erődrendszer
- A „Dunakanyar-kultúrtáj”
- A rózsadombi termálkarszt területe
- Lechner Ödön és kortársai művei, a magyar szecesszió
- A Tihanyi-félsziget, a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Hévízi-tó
- A római limes magyarországi szakasza
- Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok
- Tájházhálózat Magyarországon
- Az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- A Világörökség, Gulliver Könyvkiadó 1999. ISBN 9639232416
- Budapesti világörökség a Sulineten


Based on work by