Rugalmasság (közgazdaságtan)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A közgazdaságtanban egy függvény, f(x) rugalmassága azt mutatja meg, hogy hány százalékkal változik meg a függvény értéke, ha x értéke 1%-kal nő. Úgy is mondhatjuk, hogy a rugalmasság, amit ε-nal (epszilon) vagy az angol elasticity (rugalmasság) szó alapján E-vel jelölünk, f(x) x hatására történő százalékos változásának és x „nagyon kicsi” százalékos változásának hányadosa:

Ha viszont x változása tényleg „nagyon kicsi”, ahogy az fent is szerepel, akkor
„nagyon megközelíti” f(x) x szerinti deriváltját az x0 helyen, vagyis:

Ez utóbbi a rugalmasság matematikailag pontos definíciója.
Minél nagyobb ε abszolútértéke, az f függvényt annál rugalmasabbnak nevezzük. (A rugalmasság előjelének is van jelentősége, az a derivált előjelét mutatja meg - vagyis azt, hogy f(x) az x0 helyen monoton növekvő vagy csökkenő.) Általában öt esetet szoktunk elkülöníteni:
- Ha
, akkor a függvény tökéletesen rugalmatlan. (Az
konstansfüggvény például minden pontjában ilyen.) - Ha
, akkor rugalmatlan. - Ha
, akkor a függvény egységnyi rugalmasságú. - Ha
, akkor rugalmas. - Ha pedig a derivált nem létezik, ezért ε nem értelmezhető, akkor tökéletesen rugalmas függvényről beszélhetünk.
A mikroökonómiában általában egy jószág keresleti és kínálati függvényének rugalmasságát (de olykor például a hasznossági függvény vagy a termelési függvény rugalmasságát is) vizsgáljuk. Az x változó megválasztásától függően definiálható:

