Martyn Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Martyn Ferenc (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.) szobrász, festő, grafikus és keramikus.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Pályája

Kaposváron született, ahol gyermek- és ifjúkorát rokona, Rippl-Rónai József házában töltötte. 1926 és 1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerekedett a modern irányzatokkal és azok képviselőivel, mint pl. De Chirico metafizikus szürrealizmusával. 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Időközben Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport a tagjává választotta. 1940-től hazatért, és 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége volt. A második világháború után tagja volt az Európai iskolának, Kállai Ernővel. A nonfiguratív irányzat egyik első megyar képviselője volt. Az 1960-as évektől a síkgeometrikus ábrázolás felé fordult. Szobrászként is a a modern magyar szobrászat első kísérletezői között volt. Foglalkozott finomkerámiával is, a Pécsi Porcelángyárban készített tálakat, vázákat. A Dél-Dunántúl kulturális életének is meghatározó alakja volt, szervezőként és publikációival egyaránt fontos szerepet töltött be.

[szerkesztés] Fontosabb művei

[szerkesztés] Festmények

  • Hárman a tengerparton (olaj, 1943);
  • Lovas és fegyverhordozó (olaj, 1946);
  • Kakas (olaj, 1955);
  • Tengeri emlék (olaj, 1964);
  • Balatoni táj madarakkal (1973);
  • Madarak (1977-79).

[szerkesztés] Grafikák

Önálló grafikai kompozíciói közül kiemelkedik A fasizmus szörnyűségei című sorozata.

[szerkesztés] Illusztrációk

Számos irodalmi műhöz kitűnő illusztrációkat készített, pl.

  • Petőfi: Az apostol;
  • Cervantes: Don Quijote;
  • Flaubert: Bovaryné;
  • James Joyce: Ulysses;
  • Mallarmé: Versek;
  • Berzsenyi-illusztrációk.

[szerkesztés] Szobrok

[szerkesztés] Kitüntetései

[szerkesztés] Fontosabb kiállításai

  • Budapest: Frankel Galéria (1934),
  • Magyagyar Képzőművészek Szakszervezete (gyűjteményes kiállítás, 1946);
  • Pécs (gyűjteményes kiállítás, 1947);
  • Budapest: Dürer Terem (1965),
  • Petőfi Irodalmi Múzeum (1966);
  • Tihany (gyűjteményes kiállítás, 1970);
  • Budapest, Történeti Múzeum (1978);
  • Róma, Accademia d'Ungheria (1979);
  • Budapest, Vigadó Galéria (1980).

[szerkesztés] Emlékezete

Műveiből állandó emlékkiállítást rendeztek