Vitamin
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, kis molekulájú, különféle kémiai összetételű biológiailag aktív szerves vegyületek.
Az emberi szervezetbe a vitaminokat a táplálékkal kell bevinni, közülük egyesek kémiailag hozzájuk hasonló szerkezetű anyagból, az elővitaminokból (provitaminok) képződnek. A vitaminban hiányos táplálkozás esetén kóros tünetek jelentkezhetnek: enyhébb esetben a vitaminszegénység (hipovitaminózis); súlyosabb esetben vitaminhiány (avitaminózis) léphet fel. Ugyanakkor túlzott bevitelük is káros lehet, ilyenkor hipervitaminózis jelentkezhet (pl. vitamintabletták mértéktelen szedése esetén), s ez szintén súlyos betegségtünetekkel járhat (kivétel a C-vitamin).
A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál nem csak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során - főleg a hevítés hatására - a vitaminok 10-50 százaléka is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez azonban nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra, kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A vitaminok két fő csoportja
A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:
- Zsírban oldódó vitaminok,
- Vízben oldódó vitaminok.
A két csoport tagjai között aligha van vegyi rokonság, de a vízben oldódó B- és C-vitaminok között sem találunk ilyet. A szervezet számára azonban mindkettő szükséges, a szervezet védekező mechanizmusát erősítik. A vitaminok élettani hatására leginkább hiányuk (az avitaminózis) esetén fellépő betegségekből következethetünk.
[szerkesztés] Kísérletek
Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el vitaminoknak 1912-ben.
Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben, a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat B-vitaminnak.
A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték el C-vitaminnak. Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj több órán át 100 C°-on tartva elveszti szaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin sem egységes, így jutottak a B1-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után a B2-, B6-, és B12-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is, amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el (pl.: biotin, nikotinsav, pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, pl. biotin: B7-vitamin, H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.
[szerkesztés] Zsírban oldódó vitaminok
[szerkesztés] A-vitamin
Retinol. (régi nevén: axeroftol) A táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A provitaminok vitaminná történő átalakítása során a béta-karotin kb. egyhatoda, az egyéb karotinoknak csupán az egytizede alakul át retinollá. Mivel a karotinok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében, bevezették a retinolekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos biológiai hatású vegyületek közös neve. A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, béta- és gamma-karotin, egyéb karotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin.
Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása esetén.
A túlzott A–vitamin bevitel súlyos toxikus tüneteket okoz.
Az A-vitamin hiánya a korai szakaszában az ún. farkasvakságot okozza, amikor szürkületben, vagy gyenge világítás esetén látászavar következik be. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szemideghártya (retina) fényérzékeny anyagának, a látóbíbornak a felépítésében. Nevét is innen kapta. Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a verejték- és faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása. Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet.
A felnőtt ember napi szükséglete kb. 1,5 mg, terhesség és a szoptatás ideje alatt 2,0-2,5 mg. Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel.
A-vitamint a máj, vese, szív, tojássárgája, tengeri halak, tej és tejtermékek tartalmaznak, A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, pirospaprikában találunk.
Az A-vitamin (retinol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:
- gabonafélék, hüvelyesek és örleményeik, kenyerek, péksütemények: nyomokban
- száraztésztákban: 0-0,04 μg
- sajtos, túrós sütemények: 5-50 μg
- zöldség, gyümölcs: 0-0,01 μg
- vaj, margarinféleségek: 250-650 μg
- húsok, húsipari termékek: 0,3-70 μg
- májak, májkészítmények: 1500-11600 μg
- szív, vese és készítmények: 5-500 μg
- halak: 10-60 μg
- tej: 30-100 μg
- tojás: 350-600 μg
Az A-provitamin (karotin formában) jellemző mennyisége 100g élelmiszerben:
- gabonafélék, hüvelyesek és örleményeik, kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg
- száraztésztákban: 0-0,04 mg
- sajtos, túrós sütemények: 0 mg
- zöldség, gyümölcs: 0,1-12 mg (felső érték a sárgarépa)
- vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg
- húsok, húsipari termékek: nem jellemző
- halak: 0,5-2 mg
- tej: 0,005-0,1 mg
- tojás: 0,5-1,2 mg
[szerkesztés] Nagy mennyiségű A-vitamin
Az amerikai R. Adams és F. Murray hívta fel a figyelmet a nagy mennyiségű A-vitamin szükségességére. De rákos betegeknél nem javasolható. Szerintük a szennyezések és a nem természetes életkörülmények (permetezőanyagok, nehézfémek, más mérgező anyagok, ételadalékok, nitrátok, ételallergia, stb.) miatt szervezetünk több A-vitamint igényel, mint amennyit felveszünk.
Még egy egészséges ember is csak nehezen tudja biztosítani a megfelelő mennyiséget. A táplálékkal felvett béta karotin egyharmada szívódik csak fel és annak is csak a fele válik A-vitaminná. Igen jelentős mennyiségű sárgarépa, zöld leveles saláta, csukamáj olaj, tojássárgája tudja csak pótolni. A májkrémekben, májban is van jelentős mennyiség.
Vitaminhiányos felnőtteknél napi akár 15.000 - 20.000 IU, lehetőleg természetes kivonatú A-vitamin is szedhető, 100 mg E-vitaminnal, valamint C-, D-vitaminokkal, B-vitaminok teljes skálájával kombinálva, de vassal együtt szedni nem ajánlatos, mert a vastabletta az E-vitamin hatását megakadályozza. Az ennél nagyobb mennyiségű A-vitamin fejfájást okozhat.
[szerkesztés] D-vitamin
A kalciferol gyűjtőnév. Több azonos biológiai hatású, de kémiailag egymástól különböző anyagot jelölnek vele. Először a csukamájolajról állapították meg, hogy gyógyítja az angolkórt, majd a napfénnyel besugárzott táplálékról is megállapították ugyanezt. Az utóbbiból kristály formájában előállított anyagot D1-vitaminnak nevezték el, mely kalciferolt és lumiszterint tartalmaz. Az erősebb hatású kalciferol a D2-vitamin nevet kapta. A további kutatások még egy anyagot fedeztek fel, a 7-dehidrokoleszterint, amely a bőrben ultraibolya sugárzás hatására, D3-vitaminná alakul. Az állati eredetű élelmiszerek D3- és D2-vitamint, a növényi eredetűek D2-vitamint tartalmaznak.
A D-vitamin-hatású vegyületek szteroidszármazékok. Táplálkozás-élettani szempontból a D2- (ergokalciferol) és a D3- (kolekalciferol) vitamin jelentős. Biológiai hatásukat tekintve aktívabb a D3-vitamin, amely a bőrben az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik, előanyagából a 7-dehidrokoleszterinből. Ez előbb a májban, majd a vesében alakul tovább, az aktív 1,25-dihidroxi-D-vitaminná (kalcitriollá).
A D-vitamin elősegíti a kálcium és foszfor felszívódását a bélcsatornából, és közvetlenül befolyásolja a csontképződést.
A szervezetbe kerülő egyes idegen anyagok (ólom, kadmium), valamint egyes gyógyszerek növelik a vitaminszükségletet. A legbőségesebb kalciferol-források, a halmájolajok, máj, tojás, tej és tejtermékek, de egyes élelmiszereket (pl. gyermektápszereket, tejtermékeket, margarinokat) is D-vitaminnal dúsítanak.
Hiánya gyermekekben angolkórt, felnőttekben csontlágyulást okozhat, de az általános tüneteken túl a vesekőképződés veszélye is fennáll.
Az D-vitamin (kalciferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:
- gabonafélék, hüvelyesek és örleményeik, kenyerek, péksütemények: nem jellemző
- száraztésztákban: 0-0,4 μg
- zöldség, gyümölcs: nem jellemző
- vaj, margarinféleségek: 0,5-7,5 μg
- húsok, húsipari termékek: 1-4 μg
- halak: 0,5-10 μg
- tej: 0,05-0,3 μg
- tojás: 5-25 μg
[szerkesztés] E-vitamin
Tokoferolok: Számos E-vitamin hatású vegyület ismert, így az alfa-, béta-, gamma-, és delta-tokoferol, valamint a szintetikus úton előállított észter-származékok, pl. tokeferol-acetát.
Az emberben a tokoferol hatása kevéssé ismert, hiánya nem okoz jellemző tüneteket. A tokoferolok könnyen oxidálódnak, miközben antioxidáns hatást fejtenek ki, így megakadályozzák a többszörösen telítetlen zsírsavak oxidációját. Biológiailag a D-alfa-tokoferol a leghatásosabb.
A vegyes táplálék E-vitamin tartalma nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyiségétől és minőségétől (állati zsír, vagy növényi olaj). A többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend mellett nagyobb az E-vitamin szükséglet. 1 g többszörösen telítetlen zsírsav, 0,5-0,8 mg-al növeli a tokoferolszükségletet.
Embernél nem fordulnak elő hiánytünetek, mert a normális vegyes étrend tartalmazza, illetve az egészséges szervezet ezekből képes előállítani a neki szükséges mennyiséget.
E-vitaminban gazdagok a növényi olajok, zöldnövények, gabonamagvak, de főleg a csíráztatott magvakból nyert olajok.
Az E-vitamin (tokoferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:
- gabonafélék, hüvelyesek és örleményeik, kenyerek, péksütemények: 0,1-12 mg
- száraztésztákban: 0-0,6 mg
- sajtos, túrós sütemények: 0,05-1 mg
- diós, mákos sütemények: 0,3-3 mg
- zöldség, gyümölcs: 0-3 mg
- vaj, margarinféleségek, szalonna, növényi olaj: 0,5-84 mg
- húsok, húsipari termékek: 0,5-2,5 mg
- halak: 0,2-3,5 mg
- tej: 0,1-1,6 mg
- túrók, sajtok: 0-1 mg
- tojás: 0,5-1,5 mg
[szerkesztés] H-vitamin
(filtrátfaktor, p-aminobenzoesav) A hámszövet védelmi vitaminja, baktériumok, élesztőgombák fontos enzimje.
Hiánya a hámszövet ellenállását csökkenti, gyulladások lépnek fel, esetenként gerincvelői bántalmakat okoz. Az élesztőkivonat az embernél gátolja az őszülés kialakulását.
[szerkesztés] K-vitamin
Fillokinon. A természetben két formában fordul elő: K1-vitamin (fillokinon), amit a zöld növények, valamint a K2-vitamin (menakinon), melyet baktériumok szintetizálnak. A természetes K-vitaminok csak zsírban, a mesterségesen előállított származékok vízben is oldódhatnak.
Az ember K-vitamin szükségletét a táplálék K1-vitaminja és a bélbaktériumok által előállított K2-vitamin kb. fele-fele arányban fedezi. Normális bélflóra és vegyes táplálkozás esetén a szervezet K-vitamin ellátottsága megfelelő. A K-vitamin 10-70%-a szívódik fel.
Felnőttekben a hosszantartó antibiotikus kezelés és a csökkent K-vitamin bevitel hiánytüneteket okozhat. Gyermekeknél és koraszülöttekben a bélbaktériumok csekély száma miatt előfordulhat K-vitamin hiányon alapuló vérzékenység.
K-vitaminforrások: brokkoli, fejes saláta, káposzta, paraj, tejtermékek, és máj.
[szerkesztés] Vízben oldódó vitaminok
[szerkesztés] B-komplex
[szerkesztés] B1-vitamin
Tiamin: vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje, energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.
A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellel számolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.
A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben, neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.
A B1-vitamin hiánya okozza - főleg a keleti országokban - a beriberi nevű betegséget. Felfedezése és gyógyítása Christiaan Eijkmann malájföldi holland katonaorvos nevéhez fűződik.
A történet érdekes: Eijkmann idejében ezt a betegséget fertőző eredetűnek gondolták, mert a gyarmatokon tömegesen jelentkezett. A tünetek előterében a perifériás idegek gyulladása áll, amely izomsorvadáshoz, és bénuláshoz vezet. Eijkmann felfigyelt arra, hogy a fogház udvarán tartott tyúkok, amelyek a fogház lakóihoz hasonló tüneteket mutattak, egyik napról a másikra meggyógyultak. Az ok után kutatva kiderítette, hogy a tyúkok táplálkozását megváltoztatták. Addig a foglyok által is fogyasztott hántolt rizst ették, gyógyulásukat megelőzően pedig, takarékossági okból, az olcsóbb hántolatlan rizst kapták. Eijkmann kísérletet végzett feltevése igazolására, és bebizonyította, hogy a rizs héjában levő anyag a felelős a beriberi kialakulásáért. Ezt az anyagot ellenméregnek gondolta. Eijkmann 30 évvel később, amikor Funk felfedezése nyomán, a vitamin fogalmát megismerte a világ, Nobel-díjat kapott.
Tiaminban gazdag a máj, a teljes kiőrlésű liszt, a barnakenyér, a hüvelyesek, az élesztő.
Az B1-vitamin (tiamin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:
- gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 30-800 μg
- zöldség, gyümölcs: 15-300 μg
- dió, olajos magvak: 100-2020 μg (felső érték a napraforgó)
- vaj, margarinféleségek, olaj, szalonna: 0-30 μg
- húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 80-800 μg
- halak: 20-100 μg
- tej: 50-180 μg
- tojás: 50-150 μg
[szerkesztés] B2-vitamin
Riboflavin. Az enzimek a piroszőlősav, zsírsavak és az aminosavak oxidatív lebontását végzik, fontos szerepet töltenek be a szöveti légzésben és méregtelenítésben. A szervezetünkben a tápanyagmolekulák végoxidációjában játszik szerepet, a lehasadó hidrogénatomokat felvevő és továbbvivő enzimek alkotó része. Az ember bélflórája is termel riboflavint, ezért hiánytünetek ritkán fordulnak elő. Hosszantartó, széles spektrumú antibiotikum-kezelés azonban elpusztítja a bélflórát, így riboflavin-hiányt idézhet elő. Hiánya az embernél bőrelváltozásokat, szemlencse-elváltozásokat, szemviszketést, szemégést, szemvörösödést, emésztési zavarokat és kirepedt ajkakat okoz. Közrejátszhat az ízületi gyulladás kialakulásában is. Életkortól függetlenül 0,15 mg/1000 kJ riboflavin bevitel ajánlott, idős korban nem lehet kevesebb, mint 1,2 mg/nap.
Főbb riboflavin források: tej és tejtermékek, máj, vese, tojás, hüvelyesek.
[szerkesztés] B3-vitamin
Nikotinsav, niacin, PP-(Pellegra Preventív) faktor. A niacin a szöveti oxidoredukciós folyamatokban résztvevő koenzimek alkotórésze. Az elfogyasztott táplálék minden 1 MJ energiájára 1,6 mg niacinekvivalens-bevitel ajánlott. A szükségletek megállapításánál figyelembe kell venni a triptofánból történő képzést: 60 mg triptofánból 1 mg nikotinamid képződik, az átalakulás piridoxint, tiamint, riboflavint igényel. Ezért a niacin-szükségletet – a triptofánból történő átalakulást figyelembe véve – niacinekvivalensben szokták megadni: 1 mg niacinekvivalens = 1 mg nikotinsav = 60 mg triptofán. Megjegyzendő, hogy a legtöbb esetben a vitaminkészítményekben a niacin helyett niacin-amidot találunk, mely egyes vélemények szerint a szervezet számára nem kellően helyettesíti a vitamint. A niacin-amidot azért fejlesztették ki, hogy kiküszöböljék az allergén reakciónak hitt bőrvörösödést, amit a niacin okoz, de a niacinamid nem. Lásd a bővebb niacin cikket.
Hiányában bélrendszeri zavarok, fáradékonyság, depresszió, étvágytalanság, fejfájás alakulhat ki.
Niacinban gazdag a hús, máj, vese, zöldségfélék és a barnakenyér. Triptofán-forrás: a hús, a növényi fehérjék, kivéve a kukoricát.
[szerkesztés] Nagy mennyiségű B3-vitamin
(niacin, esetleg nikotinamid)
A múlt század derekán a kanadai származású, de idős kora ellenére ma is aktív Dr. Abram Hoffer édesanyjának írt fel nagy mennyiségű niacint (B3-vitamint) szenilitás ellen. Elõször õ maga is meglepődött a hatalmas javuláson. Nemcsak a szenilitás ellen volt hatásos, de az ízületi gyulladás ellen is, a krónikus neuralgia ellen is, a látás is javult, a koleszterin szint csökkent, az életkedv is feltámadt, az energiaszint megnőtt. Az édesanyja további 21 évet élt igazi szenilitás nélkül, olyannyira rendbejött, hogy két könyvet is írt a gyermekkori farmon felnevelkedett élményeiről. Hoffer ezt a vitaminkúra sikerének könyveli el, ami niacin (B3-vitamin), #C-vitamin és #E-vitamin szedéséből állt.
Dr. Hoffer azóta 134 halálos beteget is kezelt vitaminkúrával, statisztikailag igazolni tudja, hogy az általa javasolt módszer nemcsak jelentősen megnöveli az életbenmaradási esélyt, de jelentős javulást is hoz a kortünetekben, életvitelben. Dr. Hoffer a mai napig közel 500 cikket publikált és 15 könyvet írt, a szakma mégse nagyon figyel fel rá, szerinte azért, mert a vitaminokat nem lehet szabadalmaztatni és nem hoznak annyi hasznot, mint a gyógyszerek.
[szerkesztés] B6-vitamin
Piridoxin. A piridoxin-koenzimek részt vesznek az aminosav anyagcserében, bevitelük a fehérje-bevitellel arányos kell, hogy legyen, miután a legfőbb feladata az aminosavak átalakítása: 1 g fehérje mellé 0,015-0,02 mg B2-vitamint rendelnek. A piridoxinnál felszívódási veszteséggel nem kell számolni.
Hiánya ún. pellegrás nyelv- és bőrtüneteket, a perifériás idegek gyulladását, vérszegénységgel és idegrendszeri zavarokkal járó epilepsziás görcsöket okozhat, de az úgynevezett „fekete nyelv” kialakulásában is szerepet játszik. További hiánytünetek lehetnek: az ajkak nyálkahártyájának berepedezése, fokozott faggyúmirigy-működés, idegesség, álmatlanság, izomgyengeség, hajhullás, végtaggörcs. B6-vitamin adását javasolják migrénes fejfájás esetén, a terhesség alatt, de a röntgen-besugárzás és a narkózis után bekövetkező hányások csillapítására is.
Bőséges forrás a máj, hús, tejtermékek, hüvelyesek és az élesztő, kisebb mértékben a tej és a tojás.
[szerkesztés] B7-vitamin
Lásd: H-vitamin
[szerkesztés] B12-vitamin
Kobalaminok, a gyomor és a vékonybél nyálkahártyája által kiválasztott glikoproteinhez (intrinsic faktor) kapcsolódva szívódnak fel. Az esetek többségében vitaminhiány akkor lép fel, ha nem képződik a kobalaminokat szállító intrinsic-faktor, így a táplálékban jelen lévő vitamin nem tud bejutni a szervezetbe. A kobalaminok koenzim formájában kapcsolódnak be a fehérjék, a szénhidrátok és más nitrogéntartalmú anyagok anyagcseréjébe. A kobalaminnak nevezett anyag 4,5%-ban tartalmaz kobaltot, innen származik a neve.
A kobalaminok felszívódási vesztesége elérheti a 75%-ot is. B12-vitamint a növények nem tartalmaznak, a szükségletet csak állati eredetű élelmiszerekkel lehet fedezni. Normális körülmények között a tápláléknak nem kell kobalamint tartalmaznia, mert a bélben naponta 20-szor annyi keletkezik, mint amennyi a táplálékkal kerül a szervezetbe. Innen rendkívül nehezen szívódik fel, a felszívódása csak belső faktor jelenlétében megy végbe, és a bélben képződő mennyiség tizede szívódik csak fel, a többi kiürül a szervezetből. Az ember évi szükséglete kb. 1 mg-ra tehető. Vészes vérszegénységben szenvedő betegnek havonta kb. 100 mg-ot kell kapnia.
A B12-vitamin részt vesz a nukleinsavak felépítésében, befolyásolja a szervezet fehérjeszintézisét, elősegíti az aminosavak fehérjékbe való beépülését és fokozza ezek hasznosítását, de az egész szervezetet érintő hatása van. Az orvosi gyakorlatban a vészes vérszegénység, általános testi leromlás, kimerültség, ideggyulladás, hosszabb betegség utáni lábadozás esetén használják. Az egész szervezetre kiterjedő erősítő, roboráló hatása van.
[szerkesztés] B13-vitamin
Orotsav (antioxidáns)
Hatásai: megvéd bizonyos májműködési zavaroktól és a korai öregedéstől, elősegíti a sclerosis multiplex kezelését. A felnőttek ajánlott adagja 0,003 mg. Hiánytünet egyelőre nem ismert. Megtalálható a gyökérzöldségekben és a tejsavóban.
[szerkesztés] Folsav
A folsav, vízben oldódó vitamin. Nagyon fontos szerepe van a szervezetben, és különösen várandós édesanyáknál, mert a terhesség korai szakaszában a fejlődő embrió gerincét, a velőcsövet lezáró folyamat, csak folsav jelenlétében megy végbe hibátlanul. Ezért várandós édesanyáknak mindenképpen ajánlott a folsav pótlása.
Szerepe van még a fehérvérsejtek, vörösvértestek, vérlemezkék képzésében, az aminosavak, és nukleinsavak anyagcseréjében, de hozzájárul a gyomor-bélrendszer, és a szájnyálkahártya épségéhez is.
[szerkesztés] Szükséglet
Érdekeség, hogy a mesterséges készítményekből felszívódása jobb, mint a természetes forrásokból. A szervezet jó folsav-ellátottsága mellett elfedheti a B12-vitamin hiányában kialakuló tüneteket. Ez különösen vegetáriánus táplálkozás esetén lehet veszélyes.
Legjobb folsavforrásaink a máj, a leveles zöldségek (különösen a paraj), a gyümölcsök, és az élesztő. A túl nagy folsavbevitel csökkentheti a cink hasznosulását.
[szerkesztés] Biotin
Kéntartalmú vitamin. Számos karboxiláló enzim koenzimje, amelynek reguláló szerepük van a szénhidrát- és lipid-anyagcserében. A biotinszükséglet és a javasolt bevitel megállapítását nehezíti, hogy az ember bélflórája is termeli. Felszívódási vesztesége 50% körül van. A biotin szabad és kötött formában is jelen lehet az élelmiszerekben. Jó biotinforrás a máj, vese, a tojássárgája, és néhány zöldség. A búza is tartalmaz biotint, de kötött formában, ami felszívódásra nem alkalmas. A hús, a gyümölcsök biotinban szegények.
Hiányakor túlzott kimerültség, álmosság, izomfájdalmak, hajhullás, depresszió, és szürkés bőrszín jelentkezhet.
[szerkesztés] Pantoténsav
A béta-alanin dihidroxi-dimetil vajsavval acilezett származéka, az intermedier anyagcserében kulcsfontosságú koenzim A alkotórésze. Szerepe van az energiahordozó szénhidrátok lebontásában, zsírsavak szintézisében és bontásában, a különböző szterolok, szteroid-hormonok, porfirinek szintézisében. Emberben valódi hiánytünetek vegyes táplálkozás mellett nem lépnek fel, bár a pantoténsav-szükséglet nem tisztázott kellőképpen. A fizikai erőkifejtés és a stresszhelyzetek növelik a szükségletet. Feltehetően a bélbaktériumok termelte pantoténsav is hasznosul a szervezetünkben. Az anyatejben kb. 2 mg/l pantoténsav van.
[szerkesztés] C-vitamin
Aszkorbinsav: a hexonsav laktonja. Vízben jól oldódó, erősen redukáló vegyület. Teljesen eloxidált formájában elveszti vitaminhatását. Az aszkorbinsav a sejtek biokémiai folyamataiban mint hidrogéndonor vesz részt, ez adja meg elsőrendű biológiai jelentőségét. 85%-a szívódik fel. Elősegíti a vas felszívódását a bélrendszerből. Az aszkorbinsavat számos állatfaj szintetizálja, ugyanakkor az ember és néhány állatfaj nem képes erre.
A környezeti stresszhatások, a dohányzás, egyes gyógyszerek, (pl.: orális fogamzásgátlók), lázas állapot, műtéti beavatkozások növelik a szükségességét. A C-vitaminnal jól ellátott anya tejének aszkorbinsav-tartalma 30/55 ml/l.
Az egészséges ember napi C-vitamin szükségletét, a helyesen összeállított, és jó konyhatechnikával elkészített ételekkel, még a tél végi és tavaszi hónapokban is fedezni lehet.
Szent-Györgyi Albert biokémikus az 1930-as években izolálta a C-vitamint, munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el.
Aszkorbinsavban gazdag zöldségfélék: a zöldpaprika, paradicsom, burgonya, saláta, és a káposztafélék: (káposzta, brokkoli, kelbimbó), friss gyümölcsök, (elsősorban a ribizli, a vadrózsa termése: a csipkebogyó, narancs, citrom, grapefruit), télen ezek, vagy az ezekből úgynevezett „hideg” eljárással készült teák, szörpök, borok fogyasztását kell szorgalmazni. A zöldségféléket lehetőleg nyersen, salátának elkészítve, vagy pároltan célszerű fogyasztani. A hosszú áztatás, főzés, vagy a főzővíz kiöntése jelentős aszkorbinsav veszteséget okoz, de kerülni kell a fémedények (vas, réz) használatát és az ételek ismételt felmelegítését is.
Az C-vitamin (aszkorbinsav formában) jellemző mennyisége 100g élelmiszerben:
- gabonafélék, hüvelyesek és örleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 0-1 mg
- zöldség, gyümölcs: 5-400 mg
- vaj, margarinféleségek, zsír, olaj, szalonna: 0 mg
- húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 0-30 mg
- halak: 0 mg
- tej: 0-5 mg
- tojás: 0 mg
Az élelmiszerekkel (gyümölcsökkel, gyümölcslevekkel, zöldségfélékkel, stb.) bevitt C-vitaminra nem vonatkozik, hogy túlszedése hipervitaminózist okoz, mert a felesleg kiürül a szervezetből. A tabletták formájában bevitt C-vitamin szükségleten túli fogyasztása ennek ellenére is lehet káros (az adalékanyagok miatt.
[szerkesztés] Nagy mennyiségű C-vitamin
Dr. Evan Cameron és dr. Linus Pauling nagy mennyiségű C-vitamin kúrát alkalmazott. Napi 10 gramm mennyiség jelentősen megnövelte a halálos betegek életbenmaradási esélyét. Egyes kutatók felhívják a figyelmet a szintetikusan előállított C-vitamin számos mellékhatására, ugyanakkor a természetes C-vitamin igen nagy mennyiségben szedhető. Természetesen van egy felsõ határ, ahol hasmenés léphet fel, de ehhez már igen jelentős mennyiség kell.
Dr. Robert F. Cathcart rámutat, hogy a szervezet számára igényelt és tolerált mennyiség arányosan nõ a betegség fokával, igen súlyos betegségeknél akár napi 200 gramm is szükséges, míg ugyanaz a személy egészségesen napi 10-15 grammot tud csak tolerálni hasmenés nélkül.
A német dr. Matthias Rath L-lizinnel és L-prolinnal kombinálja a C-vitamin terápiát, az étrend teljes megváltoztatásával. Ötnyelvű honlapján olvasható Schmidt Ilona agyrákjának sikeres kezeléséről szóló beszámolója.
[szerkesztés] A C-vitamin hiánya
Ilyen esetben fellépő betegség a skorbut. Jellemzője a kiszáradt bőr, emésztési zavarok, fogínysorvadás következtében meglazult fogak. Hosszabb időn, (éveken, évtizedeken) keresztül fennálló C-vitamin hiány esetén, (pl. hagyományos táplálkozás), rendkívüli mértékben megemelkedik az szív és érrendszeri kockázatoknak a lehetősége. Például az érelmeszesedés és a szívroham kialakulásának közvetlen visszavezethető oka, - ennek a vitaminnak a hiánya.
[szerkesztés] P-vitamin
A rutin (más néven citrin) a bioflavonoidok közé tartozó sárga festékanyag, a 'flavon' vegyülete. Egyes vérzékenységgel járó, a skorbuthoz hasonló betegségek tiszta C-vitaminnal nem gyógyíthatók, de citromlé vagy paprikakivonat adására javulnak. A P-vitamint a paprikából sikerült kivonni. Ez az anyag csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét (permeabilitását), innen az elnevezése is. A P-vitamin segíti a C-vitamin felszívódását és megvédi az oxidációtól, ezenkívül erősíti a hajszálereket. A C-vitamin kísérője, általában ugyanazokban az élelmiszerekben fordul elő. Legbővebben a citrusfélék, a csipkebogyó, az áfonya, a brokkoli, a paradicsom, valamint más gyümölcsök és zöldségek tartalmazzák - elsősorban a gyümölcs húsa gazdag ebben a vitaminban.
Emberben kifejezetten P-vitamin-hiánybetegség vagy túladagolás nem ismert, de feltételezhető, hogy hiányában a C-vitamin felszívódása és felhasználása zavart szenvedhet, éppen ezért tüneteik átfedhetik egymást.
[szerkesztés] Vitaminhiány (avitaminózis)
A vitaminról alkotott fogalmunk, az utóbbi évtizedek kutatásainak eredményeivel, tovább módosul, Kiderült egyes vitamin jellegű anyagokról, bár ennek ellenkezőjét gondolhatnánk, hogy más állatfajok számára egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Az emberben a B12-, és K-vitamin vitaminhiányos állapotát hiányos étrenddel nem lehet létrehozni, mert a normális bélbaktérium-flóra ezeket képes előállítani. Ha azonban a szervezetben felszívódási zavarok lépnek fel, ha fertőzések következtében, antibiotikumok adagolása, vagy egyes gyógyszerek kölcsönhatásainak következtében elpusztul a bélflóra – kialakulhat a hiánybetegség.
[szerkesztés] Alternatív vitaminszemlélet
Az alternatív vitaminszemlélet a vitaminokat és ásványi anyagokat nem úgy tekinti, mint olyan anyagokat, melyekből egy minimális mennyiségre szükség van a szervezet rendellenes működésének elkerülésére, hanem úgy tekinti őket, mint a szervezet optimális működéséhez nagy mennyiségben szükséges anyagokat, melyekhez természetes forrásokból a civilizációs körülmények között nem lehet elegendő mennyiségben hozzájutni.
Az alternatív vitaminszemlélet kutatói szerint az RDA (felnőttek számára javasolt napi bevitel) – értékek többszörösére van szükség ahhoz, hogy a szervezet semmilyen körülmények között se szenvedjen hiányt ezen tápanyagokból. Például C-vitaminból, ahol az RDA mennyiség mindössze 60 mg, a téma kutatói minimum 500-1000 mg-ot javasolnak, megemlítve, hogy napi 3-5 g sem túlzás, betegségek esetén pedig még ennek is a többszörösére lehet szükség. A téma kutatói, pl. Dr. Matthias Rath, illetve Dr. Lenkei Gábor (a Cenzúrázott egészség és a Cenzúrázatlan egészség c. könyvek szerzője) többek között olyan Nobel-díjas kutatókra hivatkoznak, mint Szentgyörgyi Albert, vagy Linus Pauling, akik maguk is a nagy mennyiségű vitaminhasználat mellett érveltek, és dokumentációk szerint fogyasztottak is.
A Dr. Lenkei Gábor által javasolt napi alap vitaminfogyasztás, amely elegendő ahhoz, hogy kimozdítsa a szervezetet a „hiányállapot”-ok valamelyikéből és a „tűrhetően ellátva” állapotába juttassa:
- A-vitamin 5000-10000 NE
- D-vitamin 400 NE
- E-vitamin 400-800 NE
- C-vitamin 500-1000 mg
- B1-vitamin 300-500 mg
- B2-vitamin 50 mg
- B3-vitamin 50 mg
- B4-vitamin 50 mg
- B5-vitamin 50 mg
- B6-vitamin 50 mg
- Kolin 50 mg
- Inozitol 50 mg
- PABA 50 mg
- B12-vitamin 50 ľg
- Biotin 50 ľg
- Folsav 100 ľg
- Kalcium 500 mg + Kal-Mag ital
- Magnézium 250 mg + Kal-Mag ital
- Vas 18 mg
- Cink 15 mg
- Mangán 4 mg
- Réz 2 mg
- Jód 225 ľg
- + 60-70 féle nyomelem
Összehasonlítva a mezőgazdasági tömegtermelés termékeként rendelkezésünkre álló tápanyagokban található vitamintartalommal és ásványi anyag tartalommal, nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségek pusztán táplálékkal nem vihetők be a szervezetbe. Napi 1000 mg C-vitamin napi 1.5 kg paprika, vagy 20 kg alma elfogyasztásával lenne bevihető - hogy csak a legkönnyebben hozzáférhető vitamint említsük (ref: OÉTI, 2004). Az élelmiszereink vitamin és ásványi anyag tartalma napjainkban is folyamatosan csökken, az 1966-os sárgarépa vitamintartalma 1990-re a 60%-ra csökkent, az 1990-es tej az 1966-os vitaminmennyiség mindössze 5%-t (!) tartalmazza. (ref.: Dr. Márai Géza)
Az alternatív vitaminszemlélet hívei szerint a krónikus betegségek jelentős része és tüneteik (mint a szív-és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, csontritkulás, allergia, magas vérnyomás, magas koleszterin szint, depresszió, krónikus emésztő rendszeri betegségek, stb.) valamelyik vitamin vagy ásványi anyag tartós (esetleg évtizedeken át fennálló) elégtelenségének következménye. A szemlélet szerint, ezért a tünetek enyhítésére, vagy megszüntetésére kifejlesztett gyógyszerek nem hozhatnak az ilyen problémákra tartós megoldást, mert csak a tünetet kezelik, és nem a tünet mögött álló valódi okot. Például, ha létezne a szomjúság érzését megszüntető gyógyszer, annak fogyasztása nem akadályozná meg a szomjanhalást, de a probléma egyszerű vízivással kezelhető.
Ellenvetések:
Ezen szemlélet támogatói az elmélet széles körű tudományos elismertségének hiányát a szerintük nem egészség-szemléletű gyógyszer-lobbi marketingtevékenységére vezetik vissza. Tény, hogy Európában és az USA-ban az utóbbi évtizedekben megfigyelhető az a törekvés, hogy törvényi úton a vitaminokat a magánszemélyek által korlátlan mértékben hozzáférhető étrend-kiegészítők kategóriájából, receptre kapható, korlátozott mértékben hozzáférhető gyógyszerré vagy gyógyhatású készítménnyé minősítsék, ami megnehezíti a nagy mennyiségű vitaminokhoz történő egyszerű hozzáférést.
Vitamin-túladagolás és egyéb tévhitek
Az alternatív vitaminszemlélet követői szerint a vitamin túladagolás - mint olyan – nem létezik, a „túladagolási” tüneteket egy vitamin ésszerűtlenül magas dózisának bevitele okozza, ami automatikusan hiányt generál a többi vitaminból és ásványi anyagból. Így a kellő egyensúlyt megtartva, az RDA mennyiségek több tízszerese sem tud „túladagolási” tüneteket előidézni. A nagy mennyiségű C-vitamin fogyasztással kapcsolatban gyakran felmerülő ellenvetés, hogy a C-vitamin fokozza a vesekő képződést. Bár az adat él a köztudatban, ennek forrása ismeretlen, és nem ismert olyan kísérlet sem, amivel ezt igazolták volna. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egyes vitaminkészítmények egyéb adalékai vesekő képződést okoznak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Lásd még
- Bíró és Lindner 1999: Tápanyagtáblázatok, Medicina Kiadó, Budapest.
- Tápanyagok
- Ásványi anyagok
- Fehérje
- Aminosav


Based on work by