Gombos Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gombos Imre (gombosfalvi),1791. júl. 6.-Bécs, 1840. jan. 12.)jogi doktor, cs. kir. kamarás, udvari tanácsos, Hevesmegye főispáni helyettese s a m. tudom. akadémia tiszt. tagja, a Katona József előtti drámairodalom egyik alakja

[szerkesztés] Élete

Szül. 1791. júl. 6. Sajó-Ládon Borsodmegyében köznemes szülőktől; atyja G. Ferencz megyei táblabiró volt. Iskoláit Kassán végezte s 1810-ben a pesti egyetemen jogi doktori oklevelet nyert s részint az eperjesi kerületi tábla, részint a kir. tábla mellett jurátuskodott. 1812-ben Borsodmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé neveztetett ki, majd a kir. udvari cancellária, utóbb a köz-udvari kamara mellett fogalmazó gyakornokká, 1816-ban ugyanitt udvari fogalmazóvá, 1817-ben a magyar udvari kamaránál titkárrá s mint ilyen ez évben ifj. gr. Zichy Károly mellett a közinség ügyében Tót- és Horvátországba küldött udvari biztosságnak s ujra 1823-ban az akkori kamaraelnök gr. Majláth József mellett, a Száván túli részek és a magyar tengermellék visszakapcsolására kirendelt királyi biztosságnak tollvivője volt; ugyanekkor fiumei tiszteletbeli patricziustanácsos, 1826. szept. magyar udvari kamarai tanácsos, 1830. a pesti törvénykar tagja, 1835. cs. kir. kamarás, szept. 14. a m. tudom. akadémia tiszt. tagja, 1837. udvari tanácsos és a m. kir. udvari kanczelláriánál referendarius, okt. 9. Heves-Szolnok főispáni helytartója, mely hivatalától azonban 1839 végén saját kérelmére felmentetett. A m. tud. akadémia kisgyűléseiben nem ritkán elnökölt és a Nagy Szótár előkészületeiben is részt vett. Meghalt 1840. jan. 12. Bécsben.

G. korán kezdett írni s úgy látszik kizáróan drámákat. Első kisérlete Lilla cz. 3 felv. vígjáték volt, de a melynek közel fele hiányzik kéziratai közt; ezután következtek: Bavariai Albert, szomorújáték 4 felv. (1812); A testvérek, vígj. 1 felv. (1812); A testvérek, vígj. 1 felv.; A szekrény és rózsabokor, vígj. 1 felv. befejezve 1815. júl.; Az esküvés, szomorújáték öt felv., befejezve 1816. nov. és szintén egykorúlag az Elek és Polyxena, polgári szomorújáték öt felv.; fordította Dunkelnek Éjfél után c. szinművét.


[szerkesztés] Művei

  • Adsertiones ex universa jurisprudentia et scientiis politicis quas in reg. universitate Pestiensi publicae eruditorum disquisitioni substernit anno 1810. Pestini.
  • Az esküvés, szomorújáték öt felvonásban. Kiadta barátja Dömötör Miklós, Pest, 1817. (A szerző nevének csak első betűivel megjelölve. Ism. Tudom. Gyűjt. 1817. VI. Olcsó Könyvtár 134. Bpest, 1881. a szerző életrajzával Gyulai Páltól. Előadta 1819. márcz. 19. Rozsnyón nagy hatással a műkedvelői ifjúság. József nádor nevenapján, az épülő félben levő evang. gymnasium javára; ugyanezen év ápr. 15. Székes-fejérvárt is adatott; a székesfejérvári társaság Pestre jövén, azon év ápr. 15. Budán és jún. 14. Pesten adták elő. Lendvay, kinek kedvencz szerepe volt Caesar, abban lépett föl ott először Budán 1833. aug. 10.; Debreczenben is előadták 1831. márcz. 12., azután Kassán 1837. márcz. 2. és 1838. nov. 20.; többször kerűlt még színre úgy a fővárosban, mint a vidéken, czímét azonban (1837) Szent a törvény és Szent az esküvés-re változtatták; 1881. aug. 13. a budapesti nemzeti színházban ismét fölelevenítették).
  • Beszédek... Heves- és Külső-Szolnok vármegye főispán-helytartói tiszteletére 1837. Mindszent hava 9. tartott beiktatása alkalmával elmondott beszédek és ezekre adott feleletei. Eger, 1837.

Többi színművei maig is kiadatlanok és valjon azok előadattak-e a vidéki színpadon, nincsen tudomásom.

Kéziratai a bécsi udvari könyvtárban: Index legum hungaricarum ordine alphabetico digestus; Formulae privilegiorum Hungariam spectantes collectae a. 1829.; Elenchus literalium instrumentorum publicum Hungarici regni statum quoquo modo tangentium exactis camerali-archivalibus in sequelam Decreti Cameralis d. d. 26. Junii 1833. no. 20418. confectus et exhibitus in usum Camerae regiae aulicae Hungaricae; Index (secundum) ordinem alphabeticum dispositus) collectionis normalium Camerae Regiae Hungaricae.

lásd még: A felvilágosodás korának magyar irodalma

[szerkesztés] Forrás