Hatvany Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hatvany Lajos, hatvani báró (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas (1959), az MTA tagja; "az utolsó mecénás".
Gazdag gyártulajdonos családban nőtt fel, ahol szerették és támogatták a magyar kultúrát. Egyetemi tanulmányait Magyarországon és Németországban folytatta. Magyarországon elsősorban Gyulai Pál volt rá hatással. 1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotusszal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt. 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól, és több évre Berlinbe költözött.
1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, majd Ausztriában és Németországban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt. 1947-ben tért újra haza Magyarországra.
Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. József Attilát, Markovits Rodiont és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől támogatta.
Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt.


Based on work by