Gerd von Rundstedt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gerd von Rundstedt
Nagyít
Gerd von Rundstedt

Karl Rudolf Gerd von Rundstedt (Németország, Aschersleben, 1875. december 12. – NSZK, Hannover, 1953. február 24.) német tábornok, a nyugati front főparancsnoka 1943-1944-ben.

[szerkesztés] Életrajz

Ascherslebenben született porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban lépett be a hadseregbe és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1902-ben megnősült. 1907-ben végzett tanulmányaival és próbaidőre a német hadsereget irányító főparancsnoki törzskarba vették fel, de a munkájával való elégedettség miatt már 1909-ben beosztását törzskari főhadnagyként véglegesítették.

Az első világháborúban a palesztínai, mezopotámiai és kaukázusi fronton vezette csapatait. A nyugati fronton elért sikerei miatt 1914. november 28-án őrnaggyá léptették elő. 1919 után az újászerveződő Reichswehr törzskarában dolgozott. Ezredesi rangban 1925-től Padebornban, majd 1928-tól vezérezredesként Breslau (Boroszló) közelében szolgált.

Rundstedt már a nácik hatalomra jutása előtt a katonai csúcsvezetés tagja volt. 1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. Porosz arisztokrataként nem volt híve a nácik programjának. A passzív katonai ellenállás tagja lett, vezető személyisége a nem náci kötődésű (nagy többségében porosz származású) tisztek csoportjának. Részben e csoport tevékenységének eredménye, hogy Ernst Röhm nem alakíthatta az SA-t birodalmi fegyveres testületté.

Vezérkari tisztként helyeselte a Wehrmacht kiépítését, ám a folyamatot mindvégig kritikával illette. 1938-tól vezérezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborúba bocsátkozást más európai államokkal, 1938-ben mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. 1938-tól folyamatosan jelezte Hitlernek, hogy a Wehrmacht túl gyenge a náci vezetés keleti ambícióinak megvalósításához.

1939-ben a Sziléziából és Szlovákiából Lengyelországba behatoló német hadseregcsoport vezetője volt. Varsó elhúzódó ostromakor a motorizált hadviselés csapdáira (városi harcok) hívta fel a figyelmet. Páncélosait a városba való első betörési kísérletnél súlyos veszteségek érték, ezért inkább tüzérséggel lövette és bombáztatta a várost.

1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Az általa készített vázlatokon alapult a Sárga Terv. 1940. május 10-én Rundstedt páncélos alakulatai ellenállás nélkül robogtak át az Ardenneken és megjelentek a meglepett franciák hátában. További előretörésükkel elvágták a hátországtól a brit és francia alakulatokat, majd a dunkerqe-i csatában megsemmisítették azokat. Néhány héttel később elfoglalták Párizst.

1941-ben Rundstedt vezette a DÉL hadseregcsoport támadását Ukrajna és a Kaukázus olajmezői felé. Rundstedt vágyálomnak tartotta Hitler terveit a Volga vonalának egy éven belüli áttörésére és Kaszpi-tenger elérésére. A támadás a Krím ostromával kifulladt, Rundstedt pedig Hitler rosszallása ellenére pihenőt rendelt csapatainak. Hitler emiatt eltávolította Rundstedtet a DÉL hadseregcsoport éléről és a parkolópályának számító Párizsba küldte.

Igen szigorú védekező taktikát dolgozott ki Franciaország védelmére. Félszívvel látott neki az ún. Atlanti Fal felépítésének. Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornokkal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.

Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatni. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt csapatai tartós ellenállására. Az invázóó után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról. Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át a bíróságnak.

1944 szeptemberére összeomlott a nyugati német front. A szövetségesek előretörésére Rundstedtet visszahelyezték a Nyugati front vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehéségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult.

1945. május 1-jén Észak-Németországban brit fogságba esett. Háborús bűntettekkel vádolták meg, azonban rossz egészségügyi állapota miatt a pert nem folytatták le ellene. (Súlyos szívbeteg volt.) 1949 májusában szabadon engedték. Hannoverben telepedett le és ott is halt meg 1953 telén.

[szerkesztés] Külső hivatkozások