Tőry Emil

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tőry Emil (Pest, 1863. április 17. - Budapest, 1928. május 31.) építész, építészeti szakíró


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életpályája

A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1887-ben, ezután Berlinben és Párizsban tanult. Miután hazatért, építészeti irodát nyitott. 1897-től a budapesti műegyetem magántanára, 1906-tól rendkívüli tanára volt. 1908-tól Budapesten Pogány Móriccal létesített társas viszonyt. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alkotása volt a torinói világkiállítás magyar pavilonja, amely a Lechner Ödön által elindított magyaros stíluskeresés szép példája. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építészeti formát alkalmazta. Az Adria Biztosító épületénél már modernebb szerkezetet használtak, Lajta Béla hatására.


[szerkesztés] Művei

  • A torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911) (Pogány Móriccal és Györgyi Dénessel).
  • Első díj a bécsi Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán (Pogány Móriccal, 1912)
  • Az Adriai Biztosító Társulat székháza (Budapest, Deák tér, később Budapesti Rendőrkapitányság, ma: Hotel Méridien, tervpályázat alapján, Pogány Móriccal)(1912 – 1918)
  • A Nemzeti Színház pályaterve (1913, Pogány Móriccal) (a kivitelezésére nem került sor)

[szerkesztés] Főbb írásai

  • Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről (Bp., 1896);
  • A görög építőművészet története az Ókorban (Bp., 1904);
  • A római építőművészet szerkezet- és alaktana (Bp., 1904);
  • Andrea Palladio szerepe az építőművészet történetében (Bp., 1905);
  • Róma antik építőművészete (Bp., 1905);
  • Újabb építkezések Németországban (Bp., 1905);
  • Michelangelo mennyezetképe a római Sixtus kápolnában (Bp., 1912);
  • Néhány szó a műegyetemi építészoktatás reformjához (Bp., 1919).

[szerkesztés] Emlékezete

A Magyar Művészet hasábjain Lyka Károly búcsúzott tőle 1928-ban.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozás

  • Magyar Életrajzi Lexikon