II. Svend dán király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Svend Estridsson (1018 körül - 1076) Dánia királya 1047 és 1076 között. Anyja I. (Villásszakállú) Svend lánya volt.
Sikertelenül fellázadt I. (Jóságos) Magnus norvég király ellen, aki Dánia alkirályává nevezte ki, de leverték. Később (a későbbi III. (Könyörtelen) Haralddal szövetkezve) többször próbálta sikertelenül meghódítani Dániát, míg végre Magnus 1047-es halála után trónra ülhetett.
1064-ig háborút vívott az időközben norvég királlyá koronázott III. (Könyörtelen) Haralddal, amikor az visszavonta Dániára vonatkozó követelését. Ezután az egyházzal szövetkezve megkezdte az erős királyi hatalom alapjainak lerakását. Ő véglegesítette Dániában az egyházmegyerendszert, és kapcsolatban ált a pápával. Írni-olvasni is tudott.
Támogatta Edgar Æthelinget az angol trón Hódító Vilmostól való visszaszerzéséért folytatott küzdelmében, York elfoglalása után azonban a Vilmostól kapott fizetség fejében cserben hagyta.
Svendnek legalább 19 gyermeke született, de egyikük sem házasságból, és egyiküknek az anyját sem ismerjük. Fiai közül öten is trónra kerültek, III. (Hén) Haraldtól kezdve Nielsig. Általában őt tekintik az első középkori dán királynak.
| Előző uralkodó: I. (Jóságos) Magnus |
Dánia uralkodója 1047–1076 |
Következő uralkodó: III. (Hén) Harald |


Based on work by