Paget János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Paget János, John Paget (Thorpe Satchville, 1808. – Aranyosgyéres, 1892. április 10.) angol eredetű, magyarrá lett mezőgazdász és író.
A yorki kollégiumban kezdett tanulmányait az edinburghi egyetemen végezte. Orvosi oklevelet szerzett, de mint orvos nem működött. Tanulmányai befejezése után Párizsban a kórházakat tanulmányozta. Egy a koleráról írt étekezésével díjat is nyert.
Egy tanulmányútja alkalmával, 1835-ben Olaszországban megismerkedett a magas műveltségű Wesselényi Polixenával, Bánffy László báró özvegyével, akit később feleségül vett. Aranyosgyéresen telepedett le, ahol mintaszerű gazdálkodásba kezdett. Beutazta Magyarországot és Erdélyt, tapasztalatairól könyvet is írt. Az 1846-47-es erdélyi országgyűlésen kapott honosságot. Barátságba került Széchenyi Istvánnal is. Az 1848–49-es szabadságharcban Bem tábornok egyik szárnysegéde volt és az angol sajtónak küldött beszámolókat.
A szabadságharc után nejével együtt Angliába menekült. 1855-ben tért vissza gyéresi kastélyába, ahol korszerű mintagazdaságot szervezett. Számos gazdaságot és művelődést előmozdító kezdeményezésben játszott szerepet. Alapító tagja volt az Erdélyi Gazdasági Egyletnek, tevékeny híve volt az Erdélyi Unitárius Egyháznak, nevét alapítványával is megörökítette. Több magyar nyelvű munkát fordított angolra. 1868-tól tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Életrajzát magyarul és angolul Kovács János írta meg (Kolozsvár, 1893).
Paget János jelentősebb művei:
- Hungary and Transylvania (London, 1839, 2. kiadás németül: Lipcse, 1842), mely a hazánkról irt legjobb régi művek közé tartozik;
- Schweitzi és Olaszhoni utazás (Kolozsvár, 1842).


Based on work by