Ballagi Aladár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ballagi Aladár (Kecskemét, 1853. október 24. – Budapest, 1928. június 21.) történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Ballagi Mór nyelvész, teológus fia, Ballagi Géza, történész, jogász öccse.

1880-ban készült fénykép
Nagyít
1880-ban készült fénykép

Tanulmányait a pesti és a heidelbergi egyetemen végezte. 1875-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1876-ig magyar művelődéstörténetet tanított a budapesti református gimnáziumban, majd a sárospataki református teológiai akadémián. 1877-től 1879-ig a budapesti tudományegyetem magántanára. 1880-tól ugyanitt újkori egyetemes történelmet tanított 1883-ig helyettes, 1889-ig nyilvános rendkívüli, majd 1924-ig nyilvános rendes tanárként. 1891 és 1892 között az Irodalomtörténeti Közlemények című lapot szerkesztette.

A Magyar Tudományos Akadémia 1884-ben levelező, 1904-ben rendes tagjává választotta.

1903 és 1904 között a bölcsészettudományi kar dékánja, 1919 és 1920 között az egyetem rektora volt. 1905 és 1910 között a Függetlenségi Párt, Budapest IX. és X. kerületében megválasztott országgyűlési képviselőjeként politizált. A Tanácsköztársaság idején, 1919 márciusa és júliusa között eltiltották a tanítástól. 1924-ben nyugalomba vonult.

Sokoldalú ismeretekkel rendelkező, jelentékeny irodalmi működést kifejtő történész volt. Újkori egyetemes történettel, magyar művelődéstörténettel és nyelvészettel foglalkozott.

Részt vett a Szekfű Gyula A száműzött Rákóczi című, 1913-ban megjelent műve körül kialakult, heves személyeskedésbe hajló sajtóvitában.


[szerkesztés] Főbb művei

  • A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére (Pest, 1872 ; 2. kiadás: Budapest, 1877);
  • A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472–1877 (Budapest, 1878);
  • Die Kunstdenkmale Leutschaus (Budapest, 1879);
  • Szerkesztette, átdolgozta és Magyarország történetével bővítette Duruy Miklós: Világtörténelem című könyvét (Budapest, 1880)
  • Wallenstein horvát karabélyosai 1623–1626-ig (Budapest, 1882);
  • Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Bevezető, glosszáriummal (Budapest, 1884);
  • Colbert 1-2. kötet (Budapest, 1887, 1890);
  • A magyarság Moldvában (Budapest, 1889)
  • Régi magyar nyelvünk és a nyelvtörténeti szótár (I. 1/2. rész, Budapest, 1904–1911);
  • Az igazi Rákóczi (Budapest, 1916);
  • Kossuth Lajos észak-amerikai beszédei a nemzetiségekről és a nemzetek testvériségéről (Budapest, 1919)
  • XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon. 1709–1715 (Budapest, 1922);
  • Buda és Pest a világirodalomban 1473–1711 (I. kötet, Budapest, 1925);
  • Császári kormányzat Budán és Pesten 1686-1711 (Budapest, 1926);
  • Élő tanítások (egyetemi előadásai, Sárkány József életrajzi bevezetésével, Budapest, 1934)

[szerkesztés] Felhasznált források