Tata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Komárom-Esztergom |
| Kistérség | Tatai |
| Rang | város
|
| Terület | 78,17 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2890 |
| Körzethívószám | 34 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Tata (latinul Dotis) város Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében. A Tatai kistérség központja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
- A Dunántúl északi részén, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el. A Gerecse és Vértes hegységet elválasztó Tatai-árok északnyugati kapujában, az Által-ér folyásánál található.
- A város legmagasabb pontja a Kálvária-domb, amely 166 méter magas, a legalacsonyabb pontja a Fényes-fürdő mely 120 méterre van a tengerszintje fölött
- A megyeszékhely, Tatabánya, 9 km-re délkeleti, Budapest 60 km-re keleti irányban fekszik. A városon áthalad az 1-es főút és az 1-es számú vasúti fővonal. Mellette halad el az M1-es (E60, E75) Bécs–Budapest autópálya, amelyre közvetlen csatlakozása van a városnak.
[szerkesztés] Szomszédos települések
Almásfüzitő, Baj, Dunaalmás, Kecskéd, Kocs, Környe, Mocsa, Naszály, Neszmély, Szomód, Vértesszőlős,
[szerkesztés] Demográfiai adatok
A 2001-es népszámlálás alapján a városnak 23 937 lakosa van, ebből 93,3% magyar, 0,6% roma, 0,2% szlovák, 1,6% német és 6,5% egyéb.
[szerkesztés] Nevének eredete
A legvalószinűbb, hogy a Miskolz nemzetség, Tota nevű tagjától kapta a nevét a település, aki örökösök nélkül halt meg. Az itáliai umber nyelvben Tota, a szabin nyelvben touta, volscus nyelvben tota, illir, thrák nyelvben theuta, közösséget, emberek közösségét jelenti.
- Tata oklevelekben előforduló korai elnevezései
- 1221 Tota
- 1225 Tata
- 1231 Thata
- 1233 Thata és Tata
- 1237 Tata
- 1268 Thota
Később előfordult még a Dotis, és a Totis említés is.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Az őskori és ókori alapitók
Tata ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. Az évezredek során a kedvező létfeltételek, a hévforrások mindig a környékre vonzották az embert. A tatai porhanyó-bányában körülbelül 50ezer éves, a Würm-eljegesedés korai szakaszából való származó telepet tártak fel. Az ősember itt is kiszáradt mésztufa-medencékbe telepedett be. A kova és kvarciteszközök mellet két fontos tárgy: mammutfog lemez csurunga és egy karcolt amulett került elő. A tatai ősembercsoport ideiglenes szállása lehetett a közeli Szelim-barlang Tatabányán. Miután a rómaiak elfoglalták Pannóniát, a Duna mentén megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiot (Ószőny). A Tatához közeli tábort a Látó-hegy oldalán végigfutó római vízvezetéken, az úgynevezett Kismosó-forrásokból látták el ivóvízzel. A népvándorlás idejéből Tatán és környékén Germán és Avar leletek kerültek elő nagyobb számban.
[szerkesztés] A város a középkorban
Tata az Árpád-házi uralkodók idején királyi birtok volt. Az itt lévő bencés apátságról a 9. századból fennmaradt írásos emlékek tudósítanak, valamint az, hogy egy alkalommal I. (Nagy) Lajos királyunk Kálti Márk kíséretében meglátogatta a bencés kolostort. A település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A 13. századtól, egészen 1326-ig, a Csák család uradalmához tartozott. Az ő birtoklásuk idején kezdődött meg a vár építése is. Tata a Csák nemzetség uralma után Zsigmond királytól megkapta a mezővárosi jogot. 1410 után a tatai vár Zsigmond kedves tartózkodási helye volt. Gyakran szállt meg itt, és 1412-ben, a tatai várban fogadta Jagelló Ulászlót lengyel királyt, VIII. Erik dán királyt, Marchiai Jakab főinkvizitort. A történészek az ő uralkodása idejét nevezik Tata első fénykorának. A Zsigmond halála után trónra lépő Habsburg Albert 1439. októberében a tatához közeli Neszmélyen meghalt. Felesége Erzsébet királyné, hogy a koronát születendő fia számára biztosítsa Kottaner Jánosné nevű udvarhölgyével, a visegrádi várból ellopatta. 1440. február 21-én Komáromban megszületett a fiú csecsemő, a későbbi V. László. Amikor a csecsemőt Komáromból Székesfehérvárra, a koronázásra vitték, 1440. május 14-én a főúri kíséret és a magyar Szent Korona a tatai várban töltötte az éjszakát. Majd húsz évvel később, 1459-ben olvashatjuk oklevélben a Tatával később teljesen összeépült Tóváros nevét: „Thata hungaricale et slavonicale”, majd 1489-ben „Tothwaros” alakban fordul elő a település pecsétjén a tót - „szlovák” népnév és a város főnév összetétele. A Tatát Tóvárostól elválasztó Öreg-tó hatására a Tótváros névalak 1755-től Tóvárosra módosul. A két település évszázadokon át egymás mellett, de külön közigazgatással élte életét. Zsigmond után Tata, a várral együtt a 15. század egyik leghatalmasabb családja a Rozgonyiak birtokába került. A Rozgonyi testvérek civakodása nem használt sem a várnak sem a két településnek. A lassú pusztulást Mátyás király állította meg, amikor 1467-ben visszaváltotta a várat, így az ismét királyi birtokba került. Mátyás a várat a Bonfini által leírt késő gótikus stílusú rezidenciává alakíttatta át. 1472-től Mátyás minden évben egy alkalommal tatán vadászott, s ide tért vissza a Habsburgokkal vívott háborúk fáradalmainak ki pihenésére is. Mátyás 1485-től gyakran utazott innen kocsiszekéren Bécsbe, mely a Tatával szomszédos Kocs község nevéből az itt készített gyors szekér elnevezésére került át az európai nyelvekben. A király anyja, Szilágyi Erzsébet is meglátogatta a Zsigmond király által alapított ferences kolostort. Mátyás halála után a vár és a mezőváros rövid ideig fia, Corvin János tulajdona volt. 1494-től már II. Ulászló király birtokaként említik a várat. Néhány vadászattól és fogadástól eltekintve II. Ulászló nem tartózkodott Tatán. Kivétel ez alól az 1510. évi országgyűlés, amit az országban dúló pestisjárvány miatt, a későbbi Tóváros főterén tartottak. A törökök 1543-ban foglalták el Tata várát. A 145 éves török uralom idején kilencszer cserélt gazdát, és összesen tizenhat évig volt a vár török kézen. Buda visszafoglalása és a török kiűzése után Tata is gyorsan gyarapodott. A mezővárosban, 1695-ben már 223 család élt. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben, a Bottyán János vezette dunántúli hadjárat során rövid időre a kurucok kezére került a vár.
[szerkesztés] Tata az újkorban
A tatai uradalmat, tatát és a környező falvakat 1727-ben az Esterházyak ifjabb fraknói grófi ágába tartozó Esterházy József vásárolta meg. A mezővárosba hívott építészek (Fellner Jakab, Éder József, Grossmann József, Schweiger Antal), mérnökök (Bhőm Ferenc, Mikoviny Sámuel) keze nyomán kialakult Tata, Tóváros és Váralja. Az első négy Esterházy gróf életében, 1721-1811 között Tata nemcsak az uradalom igazgatási központja volt, hanem Komárom vármegye egyik legszebb, barokk stílusú épületekben gazdag mezővárosává fejlődött, a mocsaras területeket le csapoltatták Mikoviny Sámuel tervei szerint. Esterházy József gróf 1733 februárjában kiáltványt adott ki azzal a céllal, hogy az általa küldött személyek a német tartományokból katolikus telepeseket toborozzanak. A német telepesek 1733-1750 között érkeztek Tatára. A katolikus plébánián őrzött születési anyakönyvekből megállapítható, hogy ez alatt a húsz év alatt mintegy 50-60 család érkezett a városba. Leggyakrabban előforduló családnevek: From, Hőger, Engszt, Hermann, Sváb, Nikits, Tevesz, Giber, Ertl, Hotzer, Henzer, Suszter, Starus. A katolikus német telepesek a magyar protestáns jobbágyok által lakott Kertalján kívül, a Kocs község felé eső területen kaptak házhelyet az Esterházy uradalomtól. Ettől kezdődően napjainkig megőrizte ez a rész az Újtelep, a német Neu-Stift szóból magyarosított Nájstik elnevezést. Tata szélén, a Neu-Stift-ben 1736-tól állandó iskola működött külön német mesterrel. Ezen iskola megszűnéséről 1830-ban értesülünk, amikor a település lakói kérték az egyházi és a városi hatóságokat, hogy egy tanító legalább Szent Mihálytól Szent Györgyig az Újtelepen tanítson. Az oktatás ilyen formában engedélyezték. A tanítást évenként más-más háznál tartották, majd 1835-ben a téli iskola is megszűnt.1743-ban érkeztek Tóvárosra a Kapucinosok, 1765-ben Tatára a Piaristák, ahol gimnáziumot nyitottak.
[szerkesztés] 19. század
1809-ben a franciáktól elszenvedett győri vereség után I. Ferenc magyar király udvarával két hónapig Tatán, a grófi kastélyban tartózkodott. A kastély északi toronyszobájában írta alá 1809. október 14.-én a Schönbrunni békét. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó szakaszában, Komárom várának közelsége miatt, Tata és környéke jelentős szerepet játszott. 1849 májusának első napjaiban Görgey Artúr fővezér Tóvárosra, a Szarka fogadóba helyezte főhadiszállását, s május 3.-án innen indult Buda ostromára. Klapka György, a komáromi erőd parancsnoka 1849. július 25-én Kosztolányi Mór ezredest a 8. gyalog zászlóaljjal, egy huszárezreddel és négy ágyúval az ellenség kezén levő tatai vár elfoglalására küldte. A védők a harmadik ágyúlövés után kinyitották a kaput, és megadták magukat. A foglyokat, a fegyvereket, a lovakat és a postakocsit, melyben megtalálták az osztrákok felvonulási tervét, éjjel Komáromba vitték. Az 1867-es kiegyezés után megkezdődött Tata és Tóváros nagyarányú városiasodása, kisebb gyárak (cukorgyár, bőrgyár, gőztéglagyár, pokróc-, tarisznya- és szőnyeggyár) építése. Bekapcsolták Tata-Tóvárost a vasúti közlekedésbe, 1883-1884-ben épült meg a Komárommal és Budapesttel összekötő vasútvonal, az állomással. A 19. század második felében Esterházy Miklós gróf a mai Kertváros területén megépítette a lóversenypályát, és meghonosította Tatán az évenkénti rendszeres lóversenyeket. Ezen a pályán az első versenyt, 1886. szeptember 30-án, 3-4 ezer Budapestről és Bécsből érkező vendég nézhette végig. A gróf a lóversenypálya mellett saját költségén, vasúti megállót építettet Tóvároskert néven. Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására legalkalmasabb a „tatai gyep”. 1867 és 1914 között Tatán a legismertebb istállótulajdonosok: Dreher Antal, Esterházy Miklós és Ferenc grófok, Harkányi bárók, Szemere Miklós, Péchy Andor és Uchtritz Zsigmond. A lovak mellé az 1860-as évektől olyan híres angol idomárokat szerződtettek, mint Adams Róbert, Beeson János és Alfréd, Maw Vilmos, Hich György, Milne Henrik és Smart Róbert személyében, akik a városban külön angol kolóniát alkottak, sőt anglikán templomuk is volt a várban. Tatán Esterházy Miklós gróf (Caunt Niki) az úgy nevezett Swajtzerey-ból (svájci tehénistállók) alakította ki az 1860-as évektől híresé vált lóistállóit. 1948-ban a londoni olimpiára készülő öttusázók (Hegedűs Frigyes és társai) lovait is itt helyezték el. 1888-ban építették fel a vár-színházat, ahol a lóversenyek idején hangversenyekkel és színházi bemutatókkal szórakoztatták a vendégeket.
[szerkesztés] Pallas Nagylexikon cikke
A Pallas Nagylexikon 1851-ben így írt a városról: (Totis), csinos és fejlődő nagyközség Komárom vármegye tatai j.-ban, (1891) 895 házzal és 6925, túlnyomóan magyar lak. (közte 3633 r. kat., 2518 helvét és 673 izraelita), a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, királyi közjegyzőség és adóhivatal széke, kegyesrendi szerzetházzal és algimnáziummal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Tata a vele összeépült Tóváros nagyközséggel (4257 lak.) egy szép nagy tó körül terül el, utóbbi síkon, míg maga Tata domboldalban épült. A két község közt a tó partján emelkedik az 1897-ben elhalt Esterházy Miklós gróf kastélya és a régi vár; a várban gazdag levéltár, acélmetszetgyüjtemény és képtár (Leonardo da Vinci egy művével) van, a kastély egyik szobájában irta alá Ferenc király 1809 okt. 14. a bécsi békekötés; nevezetes a Fellner és Hellmer tervei szerint 1889. épült díszes szinház. A kastélyhoz csatlakozik a 140 ha. terjedelmü, ritka szép angolkert a Cseke-tóval. Tata vidékén számos bővizü langyos forrás fakad, melyek Budapestnek vizzel való ellátásánál is kombinációba jöttek, de magas hőmérsékletük miatt figyelembe nem vétethettek. Tata ma a fővárosiaknak kedvelt kiránduló helye; látogatott lóversenyeket is rendeznek itt s nevezetes az Esterházy-féle versenyistálló.
[szerkesztés] 20. század
A színházat1913-ban Esterházy Ferencé, - aki fiát féltette a színésznőktől -, lebontatta. A színház székeit a gimnázium dísztermében helyezték el. A két világháború között a Lovardában gyakran rendeztek választási nagygyűléseket, valamint a Tatára látogató színtársulatok is itt tartották előadásaikat. A második világháború után a Lovardát raktárnak használták, majd 1948-ban az olimpikonok edzőterme volt. Az 1960-as évek közepén a Tatai Állami Gazdaság Lovas iskolát létesített a Lovardában. Esterházy Miklós gróf az ifjúság nevelését is támogatta. A rendházból kiszorult piarista gimnázium elhelyezésére kisgimnáziumot építettet, ami 1892-1911-ig működött a mai Eötvös gimnázium melletti részen, majd az Esterházy uradalom segítségével és állami segéllyel 1911-1912-ben felépült a tataiak régóta kért nyolc osztályos piarista főgimnázium, mai helyén a Tanoda téren. A Trianoni békeszerződés után, 1921-ben, IV. Károly király feleségével és minisztereivel október 24-e és 26-a között a tatai Esterházy kastélyban tartózkodott. A két világháború között, a két iker község városiasodása felgyorsult, 1927-ben felavatták az új tóvárosi községházát. 1930-ban átadták a tanulóknak a Szent Imre fiú iskolát, még ebben az évben, a piarista rendházban a konviktust, végül 1943-ban az Új út mellett a Mezőgazdasági népiskolát. 1938-ban, a piarista rendházban Tatai Múzeum kapott helyet. Tata egészségügye 1929-ben indult fejlődésnek. Ekkor a községnek már volt mentőautója, és 1930-ban az Esterházy utca (ma Ady Endre út) 32. számú házban dr. Mike József sebész-főorvos megnyitotta szanatóriumát. A szanatóriumot dr. Karnis József ajánlására a Szent Erzsébet Kórház nevet vette fel. Az 1920-1930-as években a képviselő-testületek ülései a két község egyesítésének vitájától voltak hangosak. Az Esterházy uradalom tiltakozása ellenére végül 1938. június 1-jével Tata és Tóváros közigazgatási egyesítése megtörtént. A Cifra-malom előtti híd mindkét oldalán eltávolították Tata, illetve Tóváros feliratú, a községek határát jelző helység névtáblákat. A belügyminiszter az egyesített nagyközség nevét Tatatóvárosban állapította meg, mely az 1940-es évek elején Tatára változott. A német katonai megszállás után 1944. március 19-étől Tatán is felgyorsultak a zsidó polgárok ellen hozott korlátozó intézkedések. A gettót a Tatai major száz méteres marhaistállójában helyezték el. Ide gyűjtötték össze a Tatán és a környező községekben élő 650 zsidó személyt, akik 1944. június 6-án csendőröktől kísérve gyalog mentek a nagyállomásra, ahol bevagonírozták őket a komáromi gyűjtőtáborba. Innét vitték őket az auschwitzi haláltáborba. A második világháború után 38-an tértek csak haza. Tatát 1945 tavaszán sorozatos bombázások után, 1945. március 19-én elfoglalták az orosz csapatok. A nagyközség életében az 1945 utáni évek, bár nagy változásokat hoztak, de a fejlődés, az építkezés csak jóval később, 1954 után indul meg, amikor Tatát várossá nyilvánították. 1985-ben hozzá csatolták Agostyán községet is.
[szerkesztés] Látnivalók
Tata közepén az Öreg-tó terül el, partján áll a Tatai vár. A vár mellett az Esterházy-kastély áll, utána a Hősök tere következik, ahol többek közt a zsinagóga és az I. világháborús emlékmű található. E mellett van a Tanoda tér, ahol a gimnázium és a kollégium található. Ettől távolabb Tata óvárosának központjában a Kossuth tér terült el, a Római Katolikus plébánia templommal és a Város házával. Ebből nyíllik a Kocsi utca a Református templommal, felette magasodik a Kálvária-domb, a kilátótoronnyal és a geológiai parkkal. A vártól északra a tóvárosi városrész található az Országgyűlés térrel, ahol a Harangláb és a Kapucinus templom látható. Innen indul az Ady Endre utca a Kristály Hotellel, e mellett van az Erzsébet tér, ahonnan az Angolkert nyíllik a Cseke-tóval a műromokkal és a kiskastéllyal. A városban levő vízfolyások mellett, fellelhetők a vízimalmok. A város központjától másfél kilométerre található a Fényes-fürdő.
[szerkesztés] Híres emberek és Tata
- Antal Géza
- Berkes József
- Bláthy Ottó Titusz
- Czetto Benedek
- Farkasházi Fischer Mór
- Fellenthali Fellner Jakab
- Giesswein Sándor
- Grossmann József
- Hamary Dániel
- Magyary Zoltán
- Mikoviny Sámuel
- Öveges József
- Pasteiner Gyula
- Paur Ödön
[szerkesztés] Elnyert díjak
Európa Tanács által elnyert díjjak
- 1999 Európai Diploma, (European Diploma)
- 2000 Emlékzászló, (Flag of Honour)
- 2004 Becsület Plakett (Plaque of Honour)
Európai Virágosítási és Tájépítészeti Szövetség (Association Europeenne du Fleurissement & du Paysage - AEFP), Entente Florale díja
- 1999 Tata ezüst
Egyéb díjak:
[szerkesztés] Testvérvárosok
Gerlingen, Németország 1987
Dammarie-les-Lys, Franciaország 1993
Arenzano, Olaszország 1994
Montebelluna, Olaszország 2000
Pińczów, Lengyelország 2004
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Tata Önkormányzatának honlapja
- tata.lap.hu információs oldal
- Régi tatai képeslapok
- Tata az Irány Magyarország.hu honlapján
- Térkép Kalauz - Tata
- Szerelemzárak Tatán (en)
- Tata légifotókon
[szerkesztés] Források
- Dr. Körmendi Géza munkái
- Rohrbacher Miklós, Tata története, 1888
| Komárom-Esztergom megye városai |
|---|
| Bábolna · Dorog · Esztergom · Kisbér · Komárom · Lábatlan · Nyergesújfalu · Oroszlány · Tata · Tatabánya |


Based on work by