A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


Státusz: háziasított

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Faj: E. ferus
Alfaj: E. ferus caballus
Tudományos név
Equus ferus caballus
Linné, 1758

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A ló története

Nincs még egy olyan emlősállat, amelynek evolúciója olyan alaposan tisztázott volna, mint a ló. Az ősemlősökből a lófélék irányába fejlődő első állat a patások „előfutára”, a Phenacodus volt, amely a paleocén korban, kb. 60 millió évvel ezelőtt jelent meg. Belőle fejlődött ki a vadló, a háziasított ló őse. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 5000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket.

[szerkesztés] Anatómia

A ló páratlanujjú patás állat. Mellső végtagjai négyujjúak, a hátulsók háromujjúak. Izomzata fejlett, erős.

A lónak testéhez képest kis gyomra van, ezért figyelni kell etetésére. Túletetés esetén különöző halálos szövődményű betegségek alakulhatnak ki!

A ló színét a bőr, valamint a hosszúszőr és fedőszőr (gyakran többesszámban: „hosszúszőrök” és „fedőszőrök”) színe segítségével határozzák meg.
Alapszínek: a fekete, a pej, a sárga és a fakó.
Kevert színek: a deres, a szürke és a tarka.

  • A fekete ló hosszú- és fedőszőre fekete, a bőr és a pata palaszürke.
  • A pej színű ló hosszúszőre és a lábvégei feketék, a fedőszőre barnás árnyalatú, a bőre palaszürke.
  • A sárga színű lovon mind a hosszú-, mind a fedőszőr barna (a hosszúszőr lehet világosabb és sötétebb is a fedőszőrnél).
  • A fakó színű lovak háta általában szíjalt, hosszúszőre fekete, fedőszőre világosabb színárnyalatú. Ismertebb változatai az izabellafakó (ekkor a hosszúszőrök szinte fehérek, a fedőszőr világos aranysárga), a zsufafakó (közönséges fakó, világosbarna fedőszőrrel) és az egérfakó (sötét szürke fedőszőrrel).
  • A kevert színek közül gyakori a deres és a szürke. A deres lóra jellemző, hogy születésétől kezdve ugyanannyi a fehér és a színes szőr (feketederes, pejderes, vércsederes) aránya, míg a szürke lovak sötét színnel születnek (sárga, pej, sötétpej, fekete) és a kor előrehaladtával kiszürkülnek.

A lovak jegyei (csillag, hóka, kesely stb.) az eredeti színtől eltérő (általában fehér), különböző nagyságú és alakú színes foltok a fejen és a lábakon.

[szerkesztés] Szaporodás

A fedeztetést gondosan meg kell terveznünk. Ugyanis, ahogy a mondás is tartja: „az áprilisi csikók a legjobbak”. Télre sem szabad csikóra számítani, és a késő nyáriak sem jól időzítettek. A ló 11 hónapig, 48 hétig, illetve 336 napig vemhes. Az ellések legtöbbje a 326-350. nap között következik be. 100 ellésből 99 éjjel történik.

[szerkesztés] Viselkedés

Przewalski-lovak, az egyetlen fennmaradt vadló faj
Nagyít
Przewalski-lovak, az egyetlen fennmaradt vadló faj

A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel - prédaállatok lévén - a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak meg van a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését.

[szerkesztés] Fajtái

A lónak több, mint 300 fajtája ismert. Korábban Magyarország lótenyésztési nagyhatalomnak számított. Néhány ismertebb fajta: angol telivér, arab telivér, gidrán, kisbéri félvér, musztáng, shire.

[szerkesztés] Magyar fajták

Az első állami ménest II. József alapította Mezőhegyesen 1784-ben. A világon egyedülálló módon itt négy magyar fajtát tenyésztettek ki: a nóniusz, mezőhegyesi félvér (furioso-north star), gidrán és az 1984-ben fajtaelismerést nyert mezőhegyesi sportló fajtákat. Mára Mezőhegyesen csak a nóniuszt és a mezőhegyesi sportlovat tenyésztik, a többi fajtát más ménesekbe szervezték át. (A mezőhegyesi sportló 1980-ban debütált a moszkvai olimpián, ahol a magyar csapat IV. helyezést ért el.)

Bábolnai állami ménes....

[szerkesztés] A ló hasznosítása

Ma már a lovakat földművelési munkára, igahúzásra általában nem használják. Főként a hobbi és a sport szerelmesei tartják őket. Másrészt a húsát és tejét hasznosítják. A lovasnomád népek - ahogyan a régi magyarok is - a ló tejéből a magas cukortartalomnak köszönhetően a mai napig alkoholos erjesztett italt, kumiszt készítenek.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások