Egyházasgerge
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Nógrád |
| Kistérség | Salgótarjáni |
| Rang | község
|
| Terület | 15,37 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 3185 |
| Körzethívószám | 32 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Egyházasgerge község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
850 (2001) lakosú község Salgótarjántól 20 km-re északra, a Karancs északi lejtőjén. Marakodipusztát elhagyva balra kell fordulni, hogy eljussunk a zsákfalucskába.
[szerkesztés] Története
Liptagerge és Egyházasgerge egyesítéséből 1938-ban keletkezett a mai falu. A környék igen régtől lakott, hiszen a határban honfoglalás kori leletek is elkerültek. Liptagerge 1220. körül a Zách nemzetség birtoka volt, 1333-ban Geregye alakban fordult elő egy oklevélben. A XV. században Lubeljei Fülpös Bálint fiai, Miklós és Péter voltak a falu földesurai. A fivérek 1482-ben megosztoztak birtokaikon; Péter ettől kezdve a Lipthay nevet használta. 1503-ban Lipthay László volt a falu földesura, 1548-ban pedig Lipthay Gáspár, Dely Balázs és Uza Miklós osztozott rajta. A hódoltság idején, 1562-ben a szécsényi szandzsákhoz tartozott. Rudolf király 1580-ban Mocsáry Györgynek és Gergelynek adományozta. Ezután hiányosak az adatok; feltételezhető, hogy a török elpusztította a települést. A XVII. században Mocsáry László építtetett itt kastélyt, ami alatt börtön is volt. 1715-ben három, 1720-ban pedig nyolc adóköteles háztartást írtak itt össze a helységben. Kisgergét 1224-ben említették először az oklevelek, akkoriban ugyancsak a Zách nemzetség birtoka volt. Amikor Zách Felicián merénylete után 1335-ben Károly Róbert a Cselenfiaknak adományozta, már „Egyházasgergye” alakban említették; ezt a nevet vette fel a falu az 1938-as egyesítés után.
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap Online ([[1]]) == == ==
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római Katolikus templom, Műemlék
Az egyházi iratok 1332-ben plébániával rendelkező helységként említik Egyházasgergét. A templom hajóját a XIV., szentélyét a XV. században építették késõ gótikus stílusban. A XVIII. században szentélyében reneszánsz pasztofóriummal részben átalakították. A község az 1560-as években elpusztult. A templom újbóli említése 1688-ból való, s a kegyhely 1713-ban új boltozatot kapott, 1731-ben pedig a hajót már új famennyezet fedte.
A község feletti, meredek letörésű dombszélen álló egyhajós, keletelt templom homlokzata felett kis fa huszártorony látható. A templomtorony a korábbi építmény, nyugati homlokzata egyszerű, oldalfalai is tagolatlanok. Déli falában két román-gótikus ablak látható. A szentélyrészt gótikus stílusban építették a hajóhoz, ennek északi falához csatlakozik a későbbi sekrestye. Falsíkját kilenc támpillér tagolja, ezek közül három helyreállított. A déli fal pillérei között nagyméretű, gótikus ablakok helyezkednek el. A szentély lábazatát lezáró faragott kőlapok eredetiek, ugyanúgy, mint a két különböző korú építményrész falkoronáján körbefutó faragott, egyszerű kőpárkány is. A templombelsőt többszörösen átépítették, diadalíve félköríves, a belső teret borító csehsüvegboltozat barokk falpilléreken nyugszik. A nyolcszög három oldalával záródó szentély északi falában reneszánsz pasztofórium és sekrestyeajtó látható. Keresztelőkútja gótikus. A középkori oltár menzája két darabban a főbejárati és a sekrestyeajtó előtt van elhelyezve. A templombelső még nincs feltárva, de már ismert, hogy a középkori kőlapos padló a mai járószint alatt 45 centiméterrel még megtalálható. A templomot a középkorban kőfal vette körül.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- [Egyházasgerge Önkormányzatának honlapja]
- Egyházasgerge a Vendégvárón


Based on work by