Káptalan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A káptalan (latin capitulum), a kanonokok testülete.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét onnan nyerte, hogy amikor még a kanonokok a "canonica vitá"-hoz kötve voltak (a kanonokok), nekik a rendszabályoknak egy fejezetét (capitulum) naponta felolvasták, ezért címük Venerabile Capitulum volt.

[szerkesztés] Típusai

Vannak székes és társas káptalanok, aszerint, hogy székes- vagy egyéb egyház mellett léteznek. Az érseki egyházhoz való káptalant székes főkáptalannak nevezik. Társas káptalanok voltak hazánkban a nagyszombati, a pozsonyi, a soproni, a fiumei és a csázmai. A káptalanok a püspöki megyének a püspökkel való közös kormányzására nincsenek ugyan jogosítva, mert a teljkormányzati hatalom kizárólag a püspök kezében van; mindazonáltal a székes káptalanok a püspök tanácsadó testületét képezik, ugy mint a bíbornoki testület tanácsadó testülete a pápának. Ebben a minőségben a káptalan jogai különbözők aszerint, amint a püspöki szék be van töltve (sede plena) vagy a püspöki szék megürült (sede vacante), vagy végül a püspök akadályozva van (sede impedita). Székürülés esetére a rendes joghatóság gyakorlása a székes káptalanra száll, ki azt a 8 nap alatt gyakorolja, a püspöki jövedelmek kezelésére pedig egy ún. oeconomust rendel. Saját belügyeiben a káptalan önállóan intézkedik. Hazánkban a káptalanok mint úgynevezett hiteles hely, nevezetes szerepet játszottak a jogéletben.

[szerkesztés] A magyar Országgyűlésben

1848-ig a káptalanok az alsó táblának tagjai voltak, ahol 1-2 követtel vettek részt.

[szerkesztés] Szólásban

  • A fejem nem káptalan - én sem tudhatok mindent.

[szerkesztés] Külső hivatkozás