Kazár (település)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Nógrád |
| Kistérség | Salgótarjáni |
| Rang | község
|
| Terület | 30,39 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 3127 |
| Körzethívószám | 32 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Kazár: község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Kazár-patak partján épült Kazár település Nógrád megye északkeleti részén fekszik, mindössze hét kilométerre a megyeszékhelytől, Salgótarjántól. A községet körülvevő hegyek, dombok geológiai szempontból egyidősek a Mátrával – húszmillió évesek. A Karancs-Medves térség földtani alapját képező oligo-miocén korú tengeri üledékek igen gyakran barnaszén telepekkel gazdagítják a föld belsejét.
[szerkesztés] Története
Kazár községről a legkorábbi írásos emlékek a XIII. század elejéről származnak: 1220-ban Cazar néven emlegetik.
Feltételezhetően a falu helyén már i.e. 1500 évvel is létezett bronzkori telep, melynek köze lehetett az igen gazdag „pilinyi kultúrához”. Jelenleg még kérdéses, hogy a község neve azonosítható-e az egykori VI-VIII. század táján virágzó keleti birodalom „Kazária” népnevével, amely birodalom határán a magyar törzsek közvetlenül a honfoglalás előtt is határőr szerepű népcsoportok voltak.
A XV-XVI. században Székvölgyi-, Szőrösi puszta (ma kazári külterületek) még önálló életet élő kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében. 1526 után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu földbirtokosai.
A Rákóczi-szabadságharcot követő időkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a XVIII-XIX. században, a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokossága idején jelentős fejlődésnek indult. A paraszt porták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentős úrilakok épültek akkoriban.
1863-ban földrengés pusztított, 1873-ban kolera néptelenítette el a falut.
Kazár életében a XIX. század második felében meghatározó személyiség volt a falu papja, Szabó István író, műfordító, aki 1857 és 1892 között dolgozott, publikált Kazári-pap néven. Homérosz nagy eposzait ő fordította elsőként magyarra, tagja volt a Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.
[szerkesztés] Ipar
A Székvölgy-pusztán már egészen korán (a XIX. század közepén) elindult barnakőszén-bányászat mellett a lakosság elsősorban földművelőként, fakitermelőként, Salgótarjánban foglalkoztatott ipari munkásként élt. Az 1920-as években még sikerrel termelő bányákat a szénkészletek apadásával bezárták, majd 1938-40 között a rendkívüli, háborús szénigények miatt újra megnyitották.
Az 1946-os „széncsata” eredményeként az 1945. évi termelés megkétszereződött a nógrádi szénmedencében, de még messze elmaradt az 1942-estől. A hat kazári bányaüzem 11 termelő bányájában 2015 fő dolgozott bányamunkásként.
1947 és 1955 között megnyílt Kazár térségében a „Polyós I. táró”, a „Polyós II. lejtős akna”, a „Szurdoki lejtős akna”, a „Tőkés lejtős akna”, a „György lejtős akna”, de 1950 és 1955 között meg is szűnt a termelés 3 bányában. Az ötvenes évekre már 10 850 főre rúgott a bányászok száma és a kitermelt szén mennyisége megkétszereződött.
Annak ellenére, hogy a hatvanas évek elején már a romló minőséget szolgáltató üzemek közé sorolták, még az 1963-64-es tervekben is szerepelt a tervek között a „Székvölgy II. táró” és a „Margit VIII. bánya” megnyitása, amelyek együtt mintegy 3,5 millió tonnányi becsült szénvagyonnal 2000-ig megoldották volna salgótarjáni acélgyár, a vízválasztói erőmű energia-termelési, felhasználási gondjait.
A gázprogramra való átállásra való felkészülés keretében már 1967-ben jelentős bányabezárásokra került sor. A kis beruházási igényű bányák még 1985-ig dolgoztak külszíni fejtéseken.
A falu fejlődésének változatos történetéhez még hozzátartozik, hogy az 1929-es híres munkás megmozdulások, sztrájkok idején Baglyasalja, Somlyóbánya mellett Kazáron voltak a leghevesebb munkás és bányász megmozdulások. A munkásmozgalmi és szakszervezeti hagyományoknak Kazáron száz éves gyökerei vannak, amelyek generációkon át meghatározták a többség politizálásának irányát.
A faluban 1956 őszén 150 bányász kezdeményezett tüntető felvonulást október 28-án, s már egy nappal később létrehozták a kazári bányaüzem 48 tagú munkás tanácsát.
Szerencsésnek mondható, hogy a leghevesebb tüntetések, sztrájkok falujából hiába hívták a tragikus emlékezetű december 8-i salgótarjáni tüntetésre a bányászokat. Otthon maradtak, vártak Kovács László kazári főaknász javaslatára, így a kazári bányászok nem estek áldozatául a golyózáporba fulladt tarjáni tüntetésnek.
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Földrajzi érdekességek
Kazár legkülönlegesebb természeti adottsága a riolit-tufa, amely kb. 20 millió éve, a középső miocén korban keletkezett, tehát egyidős a Mátrával és a Karanccsal. Minden valószínűség szerint a Mátra vulkáni kitöréseinek szórt anyaga, ami a por mérettartománytól a néhány deciméteres rögökig terjed. A puha tufafelszínt a víz eróziós munkája formálta és benne bonyolultan ágazó árkokat szabdalt, közöttük kúpokat, gerinceket hagyva, ezt a geomorfológia "badland"nek nevezi. Ez utóbbi területeket a nagyobb méretű törmelékek védték meg a lepusztulástól. Száraz időben óvatosan, de jól be lehet járni a területet, esőzéskor azonban nem tanácsos rálépni sem, mert csúszik, mint a szappan és szinte letisztíthatatlanul ragad cipőre, ruhára.
Ugyanennek a dombvonulatnak a közeli részén egy másik földtani érdekesség is található. A megjelenésre is tetszetős földtani szelvény az ottnangi emelet felső részét és a kárpáti emelet bázisképződményeit mutatja be. A legfelső barnakőszéntelep fedőjében települő agyagos, majd homokos fedőképződményekben két padban Cardium (szívkagyló) fauna majd felette a finomszemcsés laza homokkőben Congeria ("kecskeköröm") maradványok figyelhetők meg. A műkedvelő érdeklődő számára mindebből talán csak maga a látvány érdekes, a szakemberek viszont - elemezve a rétegek elhelyezkedését, a bennük található élőlénymaradványokat - igen fontos következtetéseket vontak le az ország más, ehhez hasonló területeinek rétegtani értékeléséhez, a hajdani lagúnás területek üledékes kőzetei kialakulásának magyarázatához.
[szerkesztés] Éghajlat
A megye, így Kazár éghajlatát is a Cserhát alacsonyhegységi jellege határozza meg. A Karancs-Medves vidékének évi középhőmérséklete 8-9 °C, a tarjáni völgyben szeszélyes ingadozással.
[szerkesztés] Vízrajz
Nógrád megye vízfolyásokban gazdag, állóvizekben viszont szegény terület, csak kisebb tavai vannak. Kazár a Kazár-patak mentén épült, amely az év nagy részében alig látható ér, de olvadáskor és nagy esőzésekkor megduzzad. A közelben található tározótavak: Maconkai-tó, Mizserfa-Mátraszelei-tó, Mizserfai-tó, Kisterenyei-tó.
Érdekes vízföldrajzi különlegesség a szénsavas, kénhidrogénes forrás, a „csevice”, amely Kisterenyén található. Pásztón a 30 °C-os hévizet strandolásra használják.
[szerkesztés] Nevezetességei
- palóckontyos parasztházak
- Tájház - a palóc népviselet tekinthető meg
- Kézművesház - a népi mesterségeket mutatják be (szövés, kosárfonás, korongozás)
- Magtár Közösségi Ház
- Bagi András vasaló- és öntvénykiállítása
[szerkesztés] Források
- Nógrád megye Kézikönyve, Ceba Kiadó, 1997


Based on work by