Újperzsa (Szasszanida) Birodalom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Újperzsa (Szasszanida) Birodalom, ókori birodalom a mai Irán területén. Megalapítója, I. Artaxerxész (I. Ardasír), a Szasszanida-dinasztia első tagja felöltötte Perszepolisz (Istakr) királyi palástját, majd sorra meghódította a szomszédos fejedelemségeket. Miután az utolsó parthus királyt, V. Artabanoszt csatában megverte, 224-ban bevonult Ktésziphónba, a parthus fővárosba, és uralma alatt egyesítette a Perzsa Birodalom területét.

A Szasszanidák az óperzsa Akhaimenidák örököseinek tekintették magukat, és a parthusok laza államszervezetével szemben erősen központosított, despotikus államot hoztak létre, amely ideológilag a mazdaista államvallás hatalmas papságára támaszkodott. A Szasszanidákat erőteljes terjeszkedési törekvések jellemezték, és e célból a királyok megreformálták a hadsereget. A fő ütőerőt e seregben a páncélos nehézlovasság képezte. A Szasszanida Birodalom hatalma csúcsán Szíriától Indiáig, a kaukázusi Ibériától a Perzsa-öbölig terjedt. A Szasszanidák ki akarták szorítani a rómaiakat Ázsiából, ezért azok megerősítették az eufráteszi limest. Az újperzsa uralkodók több római császárral is heves harcokat vívtak: Valerianus császár I. Sápúr királytól elszenvedett veresége (260) után annak fogságában halt meg, megalázó körülmények közt. Ezt a diadalt örökíti meg Sápúr Naqs-i Rusztami szikladomborműve. Hatalmának végén a Szasszanida Birodalom még merészebb haditettre vállalkozott, II. Khoszroész király elfoglalta Kis-Ázsiát, 626-ban pedig megostromolta Konstantinápolyt, Hérakleiosz bizánci császár csak komoly erőfeszítések árán tudta visszaverni a támadást. Egy évtized múlva (636) a Szasszanidák hatalma összeomlott a hódító arabok támadásai alatt.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.