Balogh Sámuel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Balogh Sámuel (Nagybarca, 1796. június 6. - Serke, 1867. október 15.) református lelkész, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

[szerkesztés] Élete

Iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a késmárki lyceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Előbb a putnoki egyházba ment ki akadémiai rektorul, egy év mulva Zsipbe rendeltetett segédlelkészül. Innét 1825-ben otrokócsi, 1826. sajókeszi, 1832. náprágyi, 1834. serkei pappá lett.

[szerkesztés] Munkái

  • Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
  • A különcz. Lafontaine után 3 kötet. Pest, 1829.
  • Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
  • Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. Kolozsvár, 1832.
  • Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.

Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények az Országos Széchényi Könyvtárban.

[szerkesztés] Források