Planck-erő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Planck-erő a Max Planck német fizikus által megalkotott természetes egységrendszer erőegysége. A Planck-impulzus és a Planck-idő hányadosaként kifejezve:

F_P = \frac{m_P c}{t_P} = \frac{c^4}{G} = 1,21027 \times 10^{44} \mbox{N}

[szerkesztés] Kapcsolat más természetes egységekkel

[szerkesztés] Általános relativitáselmélet

A Planck-erő gyakran hasznos a tudományos számításokban, mint az elektromágneses energia és a gravitációs hossz hányadosa. Így megjelenik Einstein téregyenleteiben, amik egy adott tömeget körülvevő gravitációs mezőt írják le.

G_{\mu\nu}=8\pi\frac{G}{c^4} T_{\mu\nu}

ahol Gμν az Einstein-tenzor és Tμν az energia-impulzus tenzor.

[szerkesztés] Lásd még


Más nyelveken