Heltai Jenő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Theodor Herzl cionista vezető unokaöccse.

Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett.

Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó...”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű -többek között - sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint pl. A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fontosabb művei

[szerkesztés] Versek

  • Modern dalok, 1892;
  • Kató, 1894;
  • Fűzfasíp, 1913;
  • Elfelejtett versek, 1947).

[szerkesztés] Novellák

  • Lou (Bp., 1900);
  • Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910);
  • Scherzo (Bp., 1910);
  • Színes kövek (Bp., 1911);
  • A Tündérlaki lányok (Bp., 1914);
  • Lim-lom (Bp., 1915);
  • Papírkosár (Bp., 1927);
  • Utazás enmagam körül (Bp., 1935);
  • A gyilkos is ember (Bp., 1939);
  • Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943);
  • Ötven elbeszélés (Bp., 1946);
  • Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957).

[szerkesztés] Regények

  • Hét sovány esztendő (Bp., 1897);
  • Az utolsó bohém (Bp., 1911);
  • Family Hotel (Bp., 1913);
  • VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913);
  • Jaguár (Bp., 1914);
  • A 111-es (Bp., 1920);
  • Álmokháza (Bp., 1929).

[szerkesztés] Színművek

  • Arcok és álarcok (Bp., 1925);
  • A néma levente (Bp., 1936);
  • Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939);
  • Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943);
  • Szépek szépe (Bp., 1955);
  • Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962).

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások