Gépzongora

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gépzongora (piano roll)

A gépzongora az egyik első hangrögzítő eszköz a technikatörténetben.

Az első programozott gépek egyike a gépzongora. Működési elve a következő: egy forgó hengerre valamilyen fémből pöcköket erősítettek. A henger közelébe rudakat szereltek olymódon, hogy a pöckök elérték a rudakat és ezek mechanikus kapcsolatban voltak a zongora billentyűivel. A henger forgása közben a pöckök megérintették a rudakat, és azok megütötték a billentyűket. Hasonló elven működött a verkli (kintorna), és sok automata (felhúzós) zenélő mechanizmus, zenedobozok, zenélő órák, stb.

A gépzongorás hangfelvételeknél pneumatikus úton, lyuk-kártyák segítségével egy papírtekercsre rögzítették a zongorahang magasságát, időtartamát és erősségét. Lejátszáskor egy fújtató indította be a mechanikát.

A gépzongora, különböző, eltérő megoldásokkal alkalmas volt hangrögzítésre. Pl. Liszt Ferenccel is készítettek már gépzongorás felvételeket, ezek azonban nem maradtak fenn, illetve lappanganak. Hasonló módon, a papírtekercsek megfejtése révén sikerült a közelmúltban Bartók Béla zongoraműveit a szerző előadásában is megismerni. A korai ragtime piano roll felvételeiből viszont sok létezik; egyes zongoristák játékát egyedül ez az eszköz őrizte meg (pl. Jelly Roll Morton [1]).

[szerkesztés] Érdekesség

  • Nyikita Mihalkov [2], Oscar-díjas szovjet (orosz) filmrendező egyik filmjében, az Etűdök gépzongorára című Csehov-adaptációjában „főszereplő” a gépzongora.
  • Conlon Nancarrow amerikai zeneszerző igen nehezen előadható (vagy ember által előadhatatlan) zongoraműveinek egy részét közvetlenül gépzongora papírszalagra lyukasztotta manuálisan. [3]

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken