Merkúr (bolygó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Merkúr A Merkúr jele
A Merkúr, a MAriner-10 felvételén.
Pályaadatok
Fél nagytengely 57 909 176 km
0,387 098 93 CSE
Kerület 360 000 000 km
(2.406 CSE)
Excentritás 0,205 630 69
Perihélium 46 001 272 km
0,307 499 51 CSE
Aphélium 69 817 079 km
0,466 698 35 CSE
Keringési periódus 87,969 34 nap
(0,240 846 9 év)
Szinódikus periódus 115,8776 nap
Átlagos keringési sebesség 47,36 km/s
Max. keringési sebesség 58,98 km/s
Min. keringési sebesség 38,86 km/s
Inklináció 7,004 87°
(3,38° a Nap egyenlítőjéhez képest)
Holdak száma: 0
Fizikai adatok
Átmérő (az egyenlítőn) 4879,4 km
(0,383 Földnyi)
Felszín 7,5·107km²
(0,147 Földnyi)
Térfogat 6,083·1010km³
(0,056 Földnyi)
Tömeg 3,302·1023kg
(0,055 Földnyi)
Átlagos sűrűség 5,427 g/cm³
Felszíni gravitáció 3,701 m/s²
(0,377 g)
Szökési sebesség 4,435 km/s
Forgási periódus 58,6462 nap
(58 nap 15.5088 h)
Forgási sebesség 10,892 km/h (az egyenlítőn)
Tengelyferdeség ~0,01°
Albedó 0,10-0,12
Felszíni hőmérséklet
minimum átlag maximum
90 K 440 K 700 K
Átlagos nappali hőmérséklet 623 K
Átlagos éjszakai hőmérséklet 103 K
Légkör
Nyomás nyomokban
Kálium 31,7%
Nátrium 24,9%
Atomos oxigén 9,5%
Argon 7,0%
Hélium 5,9%
Molekuláris oxigén 5,6%
Nitrogén 5,2%
Szén-dioxid 3,6%
Víz 3,4%
Hidrogén 3,2%

A Merkúr a Naphoz legközelebb található bolygó. A Naprendszer második legkisebb bolygója, nevét a római mitológiából ismert Merkúrról, az istenek hírnökéről kapta.

A Merkúrnak nincsenek természetes holdjai. Eddig egyetlen űrszonda – a Mariner-10 – érte el e bolygót (1974–1975.); területének csak 40–45%-át térképezték föl. Az asztronómiai jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel (Unicode: ☿). Krisztus előtt az V. században a Merkúr bolygónak két neve volt, aszerint hogy a nap melyik időszakában tűnt föl. A Merkúrt Mercuriusnak hívták az esti égbolton, de Apollo néven ismerték napkeltekor. Későbbiekben Püthagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok

[szerkesztés] Légkör

A Merkúrnak gyakorlatilag nincs légköre, csak helyenként és időszakosan tapasztalható némi légköri nyomás. A csekély gravitáció, az erős napszél és a szélsőséges hőmérsékletingadozás nem teszi lehetővé a gázok tartós megmaradását a felszínen.

[szerkesztés] Felszíni hőmérséklet

A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 K (179 °C) de az ingadozás rendkívül nagy mértékű. A Merkúr átlagos naptávolsága csak 58 millió km, a felszínén pedig minden közvetlenül megvilágított négyzetméterre a Földön tapasztalhatónál 8,9-szer több, 9126,6 W napenergia esik, ezért a napsütötte területeken a hőmérséklet elérheti a 700 K-t (427 °C). Az árnyékos helyeken ezzel szemben a 90 K (-183 C°) is előfordul. A felforrósodás és a lehűlés a fényviszonyok megváltozását követően - a légkör hiánya miatt - nagyon gyorsan végbemegy. Összehasonlításként: a Földön a két szélsőérték között legfeljebb 150 °C különbség fordul elő.

[szerkesztés] Geológia

A Merkúr felszíne megjelenésében nagyon hasonlít a Holdéhoz; kráterek, hegységek és sötét színű síkságok (tengerek) borítják. A Merkúr felszínét kialakulása során – mintegy 4,3 milliárd éve, és egy ideig még azután is – folyamatosan bombázták üstökösök és kisbolygók. Ez az sok becsapódással járó, korai korszak mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt ért véget, de a becsapódások nyomai máig meghatározzák a bolygó felszínének domborzati viszonyait. Az ütközések során az objektumok a légkör hiánya miatt akadálytalanul, teljes erejükkel csapódtak a felszínbe. Akkoriban a bolygó még vulkanikus szempontból aktív volt, ezért a kráterek belsejét feltöltötte a forró láva, a Holdon láthatókhoz hasonló síkságokat létrehozva. A Merkúr albedója mindössze 10-12%, mert a felszínét viszonylag sötét, vulkanikus eredetű kőzetek borítják.

[szerkesztés] Carolis-medence

A Carolis-medence, vagy Caloris Planitia egy 1350 km átmérőjű kráter, nagy valószínűséggel a legnagyobb ilyen objektum a Naprendszerben. A Merkúr fejlődésének korai szakaszában alakulhatott ki, egy legalább 100 km átmérőjű kisbolygó becsapódása során. A krátert forró láva töltötte fel, de a peremén egy kétezer méter magas hegység húzódik, továbbá az ütközéskor a felszínen végigfutó lökéshullámok a bolygó átellenes pontján fókuszálódtak, létrehozva egy 500 000 km²-es, hegycsúcsokkal és szakadékokkal tarkított területet.

A Carolis-medencének csak a felét sikerült megörökítenie a Mariner–10 űrszondának, a teljes objektum máig ismeretlen.

[szerkesztés] Jég a Merkúron

1992-es radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. Elképzelhető, hogy a bolygó állandóan árnyékban lévő krátereiben is található víz, amely üstökösök becsapódása során vagy a bolygó belsejéből kipárologva kerülhetett a felszínre.

[szerkesztés] A mag

A Merkúr viszonylag nagy méretű, 70%-ban fémekből, 30%-ban szilikátokból álló maggal rendelkezik, amelynek átlagos sűrűsége 5430 kg/m³, ami alig kevesebb a Föld magjának 5,515 g/cm³-es sűrűségénél. Viszont Merkúr magja a bolygó össztömegének 42%-át adja, szemben a Föld magjának 17%-os arányával.

[szerkesztés] Mágneses tér

A lassú forgás ellenére a Merkúr viszonylag erős mágneses térrel rendelkezik. Erőssége a földinek 1 %-a. Valószínűleg a mágneses tér a földihez hasonló módon jön létre, a magban mozgó folyadék hatására. Bár a kutatók még nem bíztosak, hogy a Merkúr magja lehet folyékony[1], de a nagyon elnyúlt pálya periódusaiban megjelenő árapály folyékonyan tarthatja. Az is lehetséges, hogy a Merkúr mágneses tere egy korábbi dinamo effektus maradványa, a mágneses tér a megszilárdult mágneses anyagba "fagyott".

A Merkúr mágneses tere elég erős, hogy eltérítse a napszelet a bolygó körül, kialakítva egy magnetoszférát, amelybe a napszél nem hatol be. Ez ellentétben van a Holddal, amelynek a mágneses tere a felszínig engedi a napszelet és nem hoz létre magnetoszférát.

[szerkesztés] Magyar vonatkozások

A Merkúron három magyar vonatkozású elnevezés található: Bartók Béláról, Liszt Ferencről és Jókai Mórról neveztek el krátert. [1]

[szerkesztés] Forrás

  • Az angol szócikk


Naprendszer
Kép:naprendszer.png
NapMerkúrVénuszFöldMarsCeresJupiterSzaturnuszUránuszNeptunuszPlútóErisz