Ellenreformáció
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az ellenreformáció a katolicizmus törekvése volt úgy vallási, mint társadalmi téren a protestantizmus térnyerése ellen védekezni,és elvesztett pozicióit visszaszerezni. Ebből a célból ült össze a tridenti zsinat. Az ellenreformáció korszaka 1546 és 1648 közé tehető; a schmalkaldeni háborúval kezdődött és a harmincéves háború végével fejeződött be. Az ellenrefomáció szárnyai alatt alakult a barokk művészete, monumentalizmusával, pompájával támogatva és láttatva a katolikus egyház erejét és lenyűgöző mivoltát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az ellenreformáció Németországban
Nagy sikereket ért el az ellenreformáció Németország déli részén, különösen Bajorországban és az osztrák tartományokban. II. Ferdinánd 1598 és 1629 között erőszakkal és fegyverekkel csaknem teljesen kiirtotta a protestantizmust.
[szerkesztés] Az ellenreformáció Magyarországon
Hazánkban az ellenreformáció korszaka Rudolf trónralépésével kezdődött. Kiemelkedő alakja Pázmány Péter volt, aki írásaival és ékesszólásával a magyar főurak jelentős részét ismét visszatérítette a katolikus egyházba s ezáltal a katolicizmus jövőjét és hatalmát hazánkban megszilárdította.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- A Pallas Nagy Lexikona


Based on work by