Utánégető

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

F/A–18 felszállása utánégetővel
Nagyít
F/A–18 felszállása utánégetővel

Az utánégető egyes repülőgépek sugárhajtóművében alkalmazott rendszer, amely lehetővé teszi a teljesítmény átmeneti megnövelését.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Működése

Az utánégetés lényege, hogy a sugárhajtómű meghosszabbított fúvócsövébe üzemanyagot fecskendeznek. Ez az üzemanyag összekeveredik a hajtómű kitóduló gázsugarával, és annak magas hőmérséklete és felhasználatlan oxigéntartalma miatt lángra lobban, ezzel többlet tolóerőt szolgáltat. A tolóerő megnövelése aránytalanul nagy üzemanyag-fogyasztással jár.

[szerkesztés] Hatása

MiG–23 hátulnézetben, a hajtómű fúvócsövében zöldes színű koncentrikus körök formájában láthatóak az utánégető üzemanyagbefecskendező gyűrűi
Nagyít
MiG–23 hátulnézetben, a hajtómű fúvócsövében zöldes színű koncentrikus körök formájában láthatóak az utánégető üzemanyagbefecskendező gyűrűi

A hajtómű teljesítményének mérésekor „száraz” (dry) tolóerőnek nevezik az utánégető nélküli tolóerőt, szemben az „utánégetővel” mért (wet) tolóerővel. A katonai repülőgépeken a maximális utánégetővel elérhető tolóerő 150%-a a szárazon mért tolóerőnek. Bár a Concorde utánégetője csak 127%-ra növelte a négy hajtómű tolóerejét, így is olyan volt, mintha egy plusz hajtóműve lett volna.

[szerkesztés] Korlátok

Katonai repülőgépeken az utánégetőt általában csak 10–15 percig lehet használni, nem csak a 4–5-szörösére ugró üzemanyagfogyasztás miatt, de az általa okozott szerkezeti és hőterhelés miatt is. Ennek ellenére vannak repülőgépek, melyeket eleve úgy terveztek, hogy huzamosabb ideig elviseljék az utánégetőt, ilyen például a Lockheed SR–71 Blackbird. Az utánégetés hatalmas lángnyelvet hoz létre a repülőgép mögött, ez infravörös eszközzel könnyen érzékelhető.

[szerkesztés] Alkalmazása

Utánégetőt először a II. világháború alatt a Junkers Jumo 004 gázturbinás sugárhajtómű C változatán terveztek alkalmazni, de a terv nem valósult meg. Az utánégetőt az 1950-es évek óta alkalmazzák, és hosszú ideig az egyetlen módszer volt arra, hogy a szuperszonikus sebesség eléréséhez szükséges tolóerőt biztosítsa. Kezdetben kizárólag katonai repülőgépeken használták. Csak két olyan polgári célú repülőgép készült, amely utánégetőt használt, ezek a Concorde és a Tu–144.

Napjainkban a legújabb harci repülőgépek, mint az F/A–22 Raptor, képesek a hangsebességet utánégető nélkül is átlépni, de ez az eszköz továbbra is hasznos légi harc közben, vagy repülőgép-hordozóról való felszálláskor, amikor rendkívüli gyorsulásra, sebességre van szükség.