Bánság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bánság, Bánát (németül, románul, szerbül Banat) földrajzi és történelmi terület a Kárpát-medence délkeleti részén.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A Bánság elhelyezkedése.
Nagyít
A Bánság elhelyezkedése.

A Bánság három államhoz tartozik: a nagyobbik része Kelet-Bánság, amely Románia területéhez tartozik, a kisebbik részét kitevő Nyugat-Bánság a szerbiai Vajdaság területén helyezkedik el, illetve egy csekély része Magyarországon található, Csongrád megye déli részén. A Bánság határai délen a Duna, nyugaton a Tisza, északon a Maros keleten pedig a Pojána-Ruszka-hegység, valamint a Temes és a Cserna folyók völgye a Déli-Kárpátok lábainál.

A Bánság nagyobb része, a Temesköz az Alföldhöz tartozó sík vidék, míg a terület délkeleti részét a Bánsági-hegyvidék foglalja el. Az utóbbi részei a Krassó-Szörényi-érchegység, Szemenik-hegység, Almás-hegység, Lokva-hegység és Orsovai-hegység (Szretinye-hegység). A Bánsági-hegyvidék legmagasabb csúcsa a Szemenik-hegységben emelkedő Gózna (Piatra Goznei, 1447 m.)

A Bánság földrajzi és kulturális egységet képez Bácska és a történelmi Erdély között. A Bánság romániai részét ugyanakkor a mai szóhasználat szerint általában a tágabb értelemben vett Erdély részének tekintik.

[szerkesztés] Lakossága

A terület etnikailag nagyon színes: a többséget a románok és a szerbek alkotják, de kisebb számban élnek itt magyarok, németek, romák, szlovákok, ukránok, horvátok, csehek, bolgárok is.

[szerkesztés] Közigazgatása

A romániai Bánát két megyét foglal magába: Temes (Timiş) és Krassó-Szörény (Caraş-Severin) megyéket. A romániai Bánát központja a Béga folyó partján fekvő Temesvár (Timişoara). A Bánságnak a Vajdasághoz tartozó nyugati része három közigazgatási egységre oszlik: Észak-bánsági körzet, Közép-bánsági körzet és Dél-bánsági körzet. A vajdasági Bánát legnépesebb városai Nagybecskerek (Zrenjanin) és Pancsova (Pančevo).

[szerkesztés] Története

A középkori Magyar Királyság részét képező Temesköz, valamint a szomszédos Krassó és Szörénység területe az 1526-os mohácsi vész után török uralom alá jutott. Amikor a pozsareváci béke (1718) útján a Habsburgok birtokába került, a terület nem lett újra Magyarország része, hanem Temesi Bánság néven külön tartományt hoztak létre belőle. Ezt 11 vidékre osztották, és a bécsi kormánynak alárendelt „Bánsági Igazgatóság” katonai igazgatása alá helyezték.

Mária Terézia nyolc vidéket kivett a katonai kormányzás alól és polgárilag, de azért abszolút módon igazgatta, a többi háromból pedig a Bánsági Katonai Határőrvidék keletkezett. A magyar országgyűlés többször felszólalt az alkotmányellenes állapot miatt, míg végül az 1741. évi XVIII. törvény által a nyolc polgári igazgatás alatt levő területet a Magyar Királyság rendes közigazgatási szervezetébe beolvaszották. Ám e területet az 1848-49-es szabadságharc leverése után ismét elszakították Magyarországtól, és a Szerb Vajdaság - Temesi Bánság néven Ausztria koronaországa lett. Végül az 1860. évi Októberi diploma a visszacsatolást újra elrendelte. 1867-től a Temesi Bánság teljes területe újra közvetlen magyar kormányzás alá került.

A Bánságot megosztó országhatárok a trianoni békeszerződés következtében jöttek létre 1920-ban. A jelenleg tervezett Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégió azonban megpróbálja újra összekapcsolni a térséget.

[szerkesztés] Képek

[szerkesztés] Lásd még