Ludwig Andreas Feuerbach

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nyugati filozófia
XIX. Század
Név: Ludwig Andreas Feuerbach
Született: 1804. július 28. (Landshut, Németország)
Meghalt: 1872. szeptember 13. (Rechenberg, Németország
Iskola/irányzat: Ifjúhégeliánusok
Érdeklődés: Vallás
Fontosabb nézetei: Isten az ember jobbik részének a kivetítődése
Befolyásolta: Karl Marx, Friedrich Engels, Joseph Dietzgen
Hatással voltak rá: Hegel

Ludwig Andreas von Feuerbach (1804. július 28. - 1872. szeptember 13.), német filozófus és antropológus volt, Paul Johann Anselm Ritter von Feuerbach híres ügyvéd negyedik gyermeke.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete és munkássága

Feuerbach, mint neves német jogász gyereke 1804-ben született Németországban. 1823-tól a heidelbergi egyetemen teológiát tanúlt. Majd kiábrándulva a vallásból 1824-ben Berlinbe utazik, hogy Hegelt hallgassa. 1828-tól magántanárként tanít az erlangeni egyetemen.

Első művét, a szerző nevének megjelenítése nélkül 1830-ban jelenteti meg, a mű címe: "Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról", e műben tagadja az egyénihalhatatlanágot. Azonba kitudódik a mű szerzőjének a kiléte, mikek következtében Feuerbachot elbocsájtják az egyetemről. Második művét 1833-ban publikálja "Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig". Majd 1837-ben megírja a "Leibniz filozófiájának ismertetése, elemzése és birálata" című könyvet.

1836-ban Bruckbergban telepszik le, és itt is marad az elkövetkező 25 évben. Itt ismerkedik meg a baloldali hégliánusokkal, melynek következtében 1839-ben megírja a "Hegel filozófiájának birálatához", ebben a műben szakad el az idealizmustól és átáll a materialisták közé.

Fő művét, a "Kereszténység lényege" -ét 1841-ben írja meg. Ezt követően számos hasonló jellegű könyvet publikál.

Marx, Tőke művének tanulmányozása után, 1870 belépett a Német Szociáldemokrata Pártba. Többet nem írt filozófiai műveket. 1872-ben meghalt.

[szerkesztés] Filozófiája

Feuerbach filozófiája materialista jellegű: az anyagi természeten és az emberen kivül nem létezik semmi. Az anyg természetére nézve örök: nem keletkezett és el nem pusztúló. Tulajdonságai objektívek azaz függetlenek az ember tudatától. A földi életet nem hozta létre semmi, spontánul, magától keletkezett. Saját filozófiáját a így jellemzte: első gondolatom volt Isten, második az ész, harmadik és utolsó az ember.

Feuerbach tanítása szerint, az emberben nincs lélek, az ember tiszta anyag, ezenkivül semmi. A gondolkodás csak az agy funkcíója segítségével lehetséges. Szerinte az igazi filozófia nem idealizmus, sem materializmus, hanem antropológia, azaz az emberről szoló tudomány.

Hegellel ellentétben Feuerbach nem az abszolút szellemből, hanem a hús-vér emberből indul ki, nem foglalkozik az ember történetiségével, társadalmiasságával. Az emberről kizárólag antropomorf módon beszél.

[szerkesztés] Ismeretelmélete

Feuerbach az ismeretelmélet terén is a materializmust követte: tanítása szerint a külvilág tudatuktől függetlenül létezik. Érzékelés úgy jön létre az emberben, hogy a külvilág tárgyai hatást gyakorolnak érzékszerveinkre. Ez az érzékelés azonban csak kezdete a megismerésnek, az érzékelést ki kell egészítenie a gondolkodásnak.

[szerkesztés] Valláskritika

Feuerbach filozófiájának a legjelentősebb részét a valláskritika képezte. Nézeteit fő művében A kereszténység lényegében fejti ki, melyban a XVIII. századi francia materialistákhoz kapcsolódik.

Feuerbach szerint a vallás nem más mint a fantasztikum visszatükrözése az ember fejében. Az ember lényének legjobb tulajdonságait kivetíti önmagából, és ezekkel teremti meg Istent: Isten öntudata, az ember öntudata, isten megismerése az ember megismerése. A vallás lényegében és tudatában semmi más nincsen, mint általában az ember lényében és önmagáról és a világról való tudatában van. A vallásnak nincsn saját külön tartalma. Az isteni lényeg annál pozitívabb lesz minél több jót vetít ki az ember önmagából: Amivel istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.

Feuerbach nem a vallást akarta megszüntetni, nem a "totális tagadás" felé hajlott, hanem a "vallási elv megújjulását" szerette volna elérni.

A vallás problémája terén is szembeszál Hegel-el, szerinte ugyanis abszolút vallás nem létezhet, mert minden vallás a keletkezési kor és a létrehozó emberek fejlettségétől függ: nem az abszolútum az öntudat, hanem az öntudat az abszolútum. Amilyen az ember, olyan az istene.

[szerkesztés] Megjelent művei

  • Gedanken über Tod und Unsterblichkeit, Nürnberg 1830 (névtelenül)
  • Abälard und Heloise, Ansbach 1834
  • Geschichte der neueren Philosophie, Ansbach 1833-1837, 2 Bde.
  • Kritiken auf dem Gebiet der Philosophie, Ansbach 1835
  • Pierre Bayle nach seinen für die Geschichte der Philosophie und der Menschheit interessantesten Momenten, Ansbach 1838
  • Über Philosophie und Christentum, Ansbach 1839
  • Das Wesen des Christentums , Leipzig 1841
  • Über das »Wesen des Christentums« in Beziehung auf den »Einzigen und sein Eigentum« (Version 1845 + Änd. 1846)
  • Grundsätze der Philosophie der Zukunft, Zürich und Winterthur 1843
  • Das Wesen des Glaubens im Sinne Luthers, Leipzig 1844
  • Vorlesungen über das Wesen der Religion, Leipzig 1851
  • Theogonie, nach den Quellen des klassischen hebräischen und christlichen Altertums, Leipzig 1857

[szerkesztés] Magyarul megjelent művei

  • Feuerbach válogatott művei; Akadémiai Kiadó, Budapest 1979.
  • Feuerbach: A kereszténység lényege; Akadémiai Kiadó 1978.
  • Feuerbach: A Filozófiai kritikák és alapelvek; Helikon 1978.

[szerkesztés] Külső hivatkozások