Schulek Frigyes
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Schulek Frigyes (Pest, 1841. november 19. – Balatonlelle, 1919. szeptember 5.): építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja, Schulek János apja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Akadémiai tanulmányait Bécsben Van der Hüllnél, majd Friedrich Freiherr von Schmidtnek, a bécsi Stephansdom építőjének mesteriskolájában végezte. 1870-ben Pesten telepedett le. Ezután Steindl Imre irodájában dolgozott. 1871-ben a Mintarajziskola tanára, 1872-ben a Műemlékek Országos Bizottságának építésze lett. 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1917-ben rendes tagjává választották. 1903 és 1911 között a középkori építészet tanára volt a budapesti műegyetemen. Stílusa a historizmus volt, bizonyos eklektikus elemekkel.
[szerkesztés] Munkássága
Számos középkori építészeti emlék helyreállítása fűződik nevéhez:
-
- a Budavári Nagyboldogasszony templom (Mátyás-templom) neogótikus átépítése (1873 – 1896)
- a jáki templom,
- a csütörtökhelyi kápolna,
- a kisszebeni templom,
- a lőcsei városháza,
- az eperjesi Szent Miklós-kegytemplom tornyának átépítése
- Tervei szerint épült:
- a szegedi református templom (1880 – 83);
- a csabdi öreg kúria (1894);
- a budapesti Halászbástya (neoromán, felavatva: 1903),
- a budapesti jánoshegyi Erzsébet-kilátótorony (1910).
[szerkesztés] Fontosabb írása
- A budavári főegyház környékének rendezése (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye XXVIII., 1894).


Based on work by