James Joyce

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

James Augustine Aloysius Joyce (Dublin, Írország, 1882. február 2. – Zürich, Svájc, 1941. január 13.) Nobel-díjas ír költő, író, kritikus

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Joyce szobra Dublinban
Nagyít
Joyce szobra Dublinban

Joyce tehetős kispolgári családban született. Tizenegy testvére volt. Apja vállalkozásai egy darabig jól működtek, de 1891-ben csődbe ment. Ettől kezdve a család meglehetős szegénységben élt.

1888-tól a clane-i Clongowes Wood jezsuita kollégiumban, 1893-tól a dublini Belvedere College-ban tanult. 1898-tól a University College hallgatója volt, orvosnak készült.

Rendkívüli nyelvtehetsége és nyelvszeretete arra vezette, hogy elsajátítsa a legfontosabb világnyelveket, holt nyelveket, továbbá megtanult szinte ismeretlen tájnyelveket is.

Egyetemi évei alatt nagy hatással volt rá Ibsen, Aquinói Szent Tamás és Yeats. Első publikált írása egy Ibsen-esszé volt.

Húszéves korában beállt színésznek. Ugyanakkor verseket is elkezdett írni. Korán belső konfliktusa támadt mind a katolicizmussal, mind az ír nacionalizmussal.

Diplomázása után, 1902-ben Párizsba ment, ahol mint újságíró és nyelvtanár kereste kenyerét. Anyja halála következtében alkoholistává vált. 1904-ben megszöktette későbbi feleségét, akivel csak 1930-ban kötött házasságot. Először Pulában éltek, majd, miután onnan 1905-ben kiutasították a külföldieket, Triesztben telepedtek le. Két gyermekük született, Giorgio és Lucia.

1907-ben jelent meg első kötete, a Kamarazene című versgyűjtemény. 1909-ben visszatértek Dublinba, ahol Joyce egy mozit nyitott, ez tönrement. Visszatért Triesztbe, ahol nyelvtanításból, gyapjúkereskedésből, és újságírásból élt.

1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. A siker, amiért hazautazott, elmaradt, emiatt elhagyta Írországot, és nem is tért többet oda vissza.

1913-ban barátkozott össze Ezra Pounddal, aki segítette művei publikálásában. 1916-ban jelent meg az Ifjúkori önarckép, ami egy önéletrajzi regény. A könyv a főszereplő, Stephen Dedalus története a gyerekkortól az egyetemi évekig. Joyce ebben a regényben tulajdonképpen leszámol a családjával, az egyházzal és az állammal is.

1915-ben Joyce családjával Zürichbe költözött, onnan pedig 1920-ban Párizsba. Még Zürichben kezdte írni az Ulysses-t, ami aztán 1922-ben Párizsban jelent meg. Ezután fogott bele a Finnegans Wake-be, amivel 1938-ban készült el. Mire a végére ért, elhatalmasodó zöldhályogja miatt szinte már alig látott.

A német megszállás miatt Joyce Párizsból 1941-ben ismét Zürichbe költözött, ahol rövidesen meghalt.



[szerkesztés] Ulysses

„Joyce Odüsszeusz-allegóriája 'merő tréfa' volna, ha nem volna mélyebb szellemi jelentése, ha nem tartalmazna egy második és harmadik hatványú allegóriát, ha ezzel nem találná el még egyszer az élet és a költőiség lényegét, amelyre itt Homérosz a példa. Allegorikus építmény és felépítmény ez, amely éppúgy vonatkozik a primitív életfunkciókra, mint a végső filozofikus-skolasztikus megfontolásokra...” Hermann Broch

[szerkesztés] Finnegans Wake


[szerkesztés] Magyarul

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz James Joyce témájú médiaállományokat.