Távközlési műhold

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A távközlési műholdak olyan műholdak, melyeknek célja a telekommunikáció segítése rádió és mikrohullámú frekvenciákat használva. A legtöbb távközlési műhold geoszinkron vagy közeli geostacionárius pályán kering. Az utóbbi időben vannak alacsony Föld körüli pályát használó rendszerek is. A felszíni földi állomások parabola antennákkal küldenek vagy fogadnak adatokat a műholdakról.

Egy Milstar amerikai katonai kommunikációs hold
Nagyít
Egy Milstar amerikai katonai kommunikációs hold

A távközlési műholdak a optikai kábelek és a tengeralatti kábelek kiegészítői. Az optikai kábeles kommunikációval ellentétben a műholdas kommunikációban fellép egy legkevesebb 270 milliszekundumos jelkésés, amely megfelel a rádiójel haladási idejének a 35800 km-re lévő műholdhoz és vissza. A műholdas internetes kapcsolat késése 600-800 milliszekundum, amely a földi internetes kapcsolatnak a 10-szerese. Ez a késés zavaró az olyan interaktív alkalmazások terén, mint a videotelefon, vagy az on-line first-person shooter játékok.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

A távközlési műhold ötletét először Arthur C. Clarke vetette fel Konsztantyin Ciolkovszkij és Herman Potocnik munkáira alapozva. 1945. októberében Clarke egy írást közölt Extra-terrestrial Relays (Földön-kívüli Közvetítők) címmel a brit Wireless World magazinban. Az cikk leírja geostacionárius pályára állított és rádiójeleket közvetítő műholdak fejlesztésének alapjait.

Az első távközlési műhold az 1958-as amerikai SCORE volt, amely kísérleti jelleggel Eisenhower amerikai elnök karácsonyi köszöntőjét közvetítette világszerte. A NASA 1960-ban indította az Echo műholdat. Ez az ~50 m átmérőjű aluminizált Mylar ballon passzív reflektorként szolgált a rádiókommunikáció számára.

A Telstar volt az első aktív, direkt közvetítést végző távközlési hold. A műhold kifejlesztése az AT&T, a Bell Telefon Labroatóriumok, a NASA, a Brit Postai Iroda és a Francia Postai Iroda közös egyezményének része volt. A NASA indította Cape Canaveralból 1962. július 10-én. Ez volt az első fizetett indítás. A Telstar ellipszis pályára állt, 45°-ra az egyenlítőtől, 2 óra 37 perc periódussal.

Az első geoszinkron távközlési műhold a Hughes Syncom–2 holdja volt, amelyet 1963. július 26-án indítottak. Inklinált pályára állt, ezért különleges követő berendezésekre volt szükség. Az első geoszinkron távközlési műhold, amelyet egy rögzített antennával is követni lehetett (Észak-Amerika felett), az 1973-ban indított kanadai Anik–1 volt. 2000-ig a Hughes Space Systems, amely most már a Boeing része, az összes eddigi kommunikációs hold 40 %-át építette.

[szerkesztés] Alacsony pályán keringő holdak

Egy Iridium műhold alacsony Föld körüli pályán
Nagyít
Egy Iridium műhold alacsony Föld körüli pályán

Az alacsony pályán keringő holdak keringési ideje kevesebb mint egy nap. Mivel ezeket a holdakat a Földnek csak egy bizonyos pontjáról lehet megfigyelni rövid ideig, nagyszámú ilyen műhold szükséges a folyamatos lefedés biztosítására. Egy egymással együtt működő műhold csoportot műholdhálózatnak nevezünk. Ilyen műholdhálózat a GPS, az Iridium vagy a Globalstar.

Lehetséges a nem folyamatos lefedés olyan alacsony pályán keringő műholdakkal, amelyek képesek a fogadott információkat elraktározni és a megfelelő helyen továbbsugározni. Igy működik a kanadai CASSIOPE műhold.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Külföldi oldalak