Henry Kissinger
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Henry Alfred Kissinger (szül. Heinz Alfred Kissinger Fürth, 1923. május 27.) német születésű amerikai Nobel-békedíjas diplomata és politikus. Állambiztonsági főtanácsos, majd honvédelmi miniszter a Nixon kormányban, mely tisztségében a Watergate botrány után a Gerald Ford vezette új kormányban is megmaradt.
Mint a Realpolitik támogatója és követője, jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok külpolitikájában 1969 és 1977 között, mely során az általa kidolgozott détente (fr. „enyhülés”) vezérelv valódi enyhülést hozott az USA és a Szovjetunió kapcsolatában és meghatározó szerepet játszott az 1972-es kínai-amerikai csúcstalálkozón Zhou Enlai pártfőtitkárral tartott megbeszéléseken, mely Kína a világ felé történő nyitását, illetve egy új, anti-szovjet kínai-amerikai szövetséget eredményezett. 1973-ban a Vietnámi háború befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül Nobel-békedíjat kapott.
A 2002-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok miatt, melyek az USA dél-amerikai, és Kelet-Timorral kapcsolatos politikáját tartalmazták a Nixon, majd a Ford kormány alatt, Kissinger heves támadás alá került a (főleg amerikai) sajtó és számos emberjogi szervezet részéről[1]; Christopher Hitchens újságíró volt mind közül a leghevesebb. A dokumentumok nyilvánosságra hozatala után olyan országok, mint Franciaország, Brazília, Chile, Spanyolország vagy Argentína hivatalos úton kereste meg Kissingert, hogy kérdéseket tegyen fel neki többek között a Condor hadművelet során feltehetőleg elkövetett amerikai háborús bűnökről[2][3][4]
[szerkesztés] Források
- ↑ CNN.com Kissinger archívum
- ↑ Human Rights Watch world report 2002: Argentina
- ↑ The National Security Archive: East Timor Revisited
- ↑ Slate.com: The Latest Kissinger Outrage.


Based on work by