Vita:Köztársaság téri csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ideírom, ennek a cikknek a vitalapjára, de minden történelmi leírásra érvényes! A cikkeknek egyes szám harmadik személyben, személytelenül kell íródni, gyakran szenvedő szerkezetet alkalmazva. A legjobb példa ebben a cikkben van: "... csak egy "elvtársnő" beszámolóját ismerjük..." helyett azt kell írni: ... csak egy "elvtársnő" beszámolója ismert, vagy ismeretes... Ezzel lépünk el a személyes érintettség keltette hatástól a történelmi szakszerűség irányába és kerülhetjük el az érzelmileg túlfűtött fogalmazás vádját a tárgyilagos (amennyire lehet) közreadás javára. --Burumbátor társalgó 2006. október 22., 14:00 (CEST)

Nem értek egyet, Burumbátor hozzászólása egy gyakori, de szvsz teljesen alaptalan nyelvi babona elterjedtségéről tanúskodik. Tudtommal a passzívum alkalmazása nem kötelező erejű a történelmi leírásokban, sem tudományos szövegekben, és nem lesz attól tárgyilagosabb egy cikk, hogy "ismeretes" helyett azt írod: "ismerjük", ugyanis mindkettő általános alanyt fejez ki. Az erőltetett hivatalos nyelvből ismert, a magyar nyelvtől igazából idegen passzív szerkezetek - a közhiedelemmel ellentétben - nem tárgyilagossá teszik a cikket, hanem - amint ez a hivatalos nyelvi szövegekből ismeretes - halmozódásuk esetén inkább érthetetlenebbé. De meghallgatnám ez ügyben Adam 78 véleményét is. Gubb     2006. október 22., 21:51 (CEST)

"A konfliktus oka az volt, hogy a pártházba az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 46 katonája, és mintegy 100 keményvonalas belügyi és pártvezető fészkelte be magát. Ez utóbbiak katonai diktatúrára készültek és puccsot készítettek elő Nagy Imre kormánya ellen.[1] "

Ez nem lehetett a konfliktus oka, mert a néptömegek ezt legfeljebb csak sejthették. A véres események kezdetét az jelentette, hogy az Ávósok fiatal főnöke kézigránátot dobott az előtérben a bentlévők kiléte felől érdeklődő nemzetőrökre (akik akkoriban a törvényes rend felhatalmazott képviselői voltak). Ha ez nem tőrténik meg, talán a sok áldozat is életben maradt volna. Ilyenfajta szervezkedés viszont alighanem volt, csak nem járt semmilyen sikerrel. A kommunizmushoz hű munkások (akikre számítottak volna) többségükben ugyanis a forradalom mellé álltak (pl. Csepelen). Mozo 2006. október 22., 21:39 (CEST)

Ezeket a mondatokat tényleg lehetne precízebben fogalmazni. Tény, hogy ha a puccskísérletről a nemzetőrök nem is tudtak, azt tudták, hogy a pártházban a kommunista restauráció támogatói vannak, azaz a forradalom ellenségei. Üdv, --Korovioff 2006. október 22., 21:43 (CEST)

[szerkesztés] ÁVH-tiszt vs katonatiszt

Elég lenne a cikk aljára biggyesztett Gosztonyi forrást alaposan elolvasni ahhoz, hogy kiderüljön: Asztalos János és Papp József ezredesek, valamint Szabó Lajos alezredes a Honvédelmi Minisztérium kötelékébe tartoztak, azaz nem ÁHV-tisztek, hanem hivatásos katonák voltak. Ez a tény teljesen független attól, hogy milyen úton-módon váltak katonatisztté, miből állt az addigi pályafutásuk, és milyen célból tartózkodtak akkor éppen a pártházban.--Godson fóruma 2006. október 23., 16:06 (CEST)

Mindazonáltal vizsgálat tárgyává kéne tenni azt, hogy a kék ávósok és zöld ávósok közé kik sorolandók és milyen különbségek voltak a két cég államvédelmis emberei között. Mozo 2006. október 25., 12:10 (CEST)

Nyilván. Praktikusan az ÁVH-szócikkben. Én itt mindössze annyit akartam leszögezni, hogy a megnevezett három személy nem ÁVH-tiszt volt, ahogy a szócikk - a mérvadó, sőt a cikkben hivatkozott forrásokkal ellentétben - állította. Egyre mélyebb meggyőződésem ugyanis, hogy mi itt leginkább úgy járulhatunk hozzá a múltunk, benne az 1956 emléke körül kialakult szégyenteli marakodások közüli keserves kiláboláshoz, ha tényleg tőlünk telhetően körültekintően szerkesztünk. Ami az ilyen típusú ténybeli kérdések rögzítésével kezdődik. A koncepciós szerkesztés ugyanis semmivel se különb a koncepciós pernél, legfeljebb a következményei nem olyan azonnaliak és ezért az ártalmassága könnyebben elbagatellizálható. És ezzel nem azt állítom, hogy minden tévedés szándékos ferdítés - de azt igen, hogy a makacsul visszatérő, és mindig azonos irányba "félrehordó" szerkesztések nem a statisztikailag leírható szórás (szóródás?) következményei. Azaz: eleve nem a NPOV-ot célozzák.--Godson fóruma 2006. október 25., 12:54 (CEST)

[szerkesztés] Előzmények

Kéretik az előzmények részt újraolvasni és a változatásaimat a Gosztonyi cikkel összevetve ellenőrizni. Sokkal árnyaltabb a kép ugyanis annál, hogy a "házban tartózkodó keményvonalas párt és katonai vezetők katonai diktatúra bevezetésén fáradoztak". A pártházban tartózkodó reformcsoportjainak bizalamatlansága miatt váltották le a vezetésről Kovács Istvánt és tették meg a helyébe Mező Imrét, aki tapasztaltabb volt katonai kérdésekben és nem volt Rákosi híve (sokkal inkább Nagy Imréé). Tovább árnyalja a képet, hogy ennek ellenére a fiatal ávós parancsnokot egyedül hagyták a döntéseiben az Ávós vezetők és elég agresszívan oldotta meg a "védelmi" szituációt. Mozo 2006. október 25., 18:28 (CEST)

[szerkesztés] 83.216.40.14 szerkesztése

Mások így látták a történteket:

Elterjedt a városban, hogy a pártközpontot ávósok védik, és titkos pincékben politikai foglyokat őriznek. A felkelők erre összeverődtek a téren, hogy kiszabadítsák társaikat, és leszámoljanak az ÁVH-val. Korábban tényleg volt néhány fogoly a székházban, ám azokat elengedték. Október 30-án már senki nem volt ott bezárva. A több száz ávós helyett pedig csak negyvenhat sorkatona volt odarendelve, és két ÁVH-tiszt. Akkor két napja tűzszünet volt érvényben, a szovjet alakulatok szinte már kivonultak a fővárosból. Hadsereg-parancsnokuknak, pontosabban a szovjet pártvezetésnek kellett volna engedélyeznie a támadást, de ezt a magyar politikai vezetés sem akarta. Ők viszont képtelenek voltak megoldani a helyzetet. Mező hívta Biszku Bélát is, a pártbizottság első emberét, hogy azonnal küldjenek segítséget. Ám a „felmentő sereg” órákig nem érkezett meg.

Miért tétovázott Biszku?

Akkor már óriási volt a bizonytalanság a pártban, a hadseregben is. Nagy Imre kormánya hivatalosan elismerte a népfölkelést, a sorkatonák közül sokan átálltak volna a forradalmárokhoz, de parancsnokaik közül többen még mindig Rákosit szolgálták. Ugyanakkor senki nem mert parancsot adni, hogy meginduljanak a tömeg ellen. Biszku sem akarta vállalni a felelősséget. Végül mégis arra utasította a Mátyás laktanya parancsnokát: indítson harckocsikat a Köztársaság térre.

És megkezdődött történelmünk egyik legabszurdabb eseménye...

A parancsnoknak, Virág ezredesnek nem voltak harcászati ismeretei. Az akció vezetésére Galó István őrnagyot jelölte ki: megbízható, bátor katonának tartotta. Csakhogy az őrnagy addig vidéken szolgált, lakott, a fővárost nem ismerte. Jelezte is felettesének: sosem járt a Köztársaság téren, nem tudja, melyik a pártház. Virág mégis utasította: öt harckocsival induljon el. Az ezredes arra sem hagyott időt, hogy a páncélosok közötti rádió-összeköttetéssel elkészüljenek, noha ehhez öt perc kellett volna. Súlyos következménye lett ennek.

Galóék kivonultak a Köztársaság térre, ahol már javában folytak a harcok. Kötetében arról is ír: az őrnagy azt hitte a pártházról, hogy az az Erkel Színház, és ott vannak a felkelők. Ezért kezdett tüzelni az épületre.

Mivel az őrnagyhoz – rádiókapcsolat híján – nem jutott el Mező Imre üzenete sem, amelyet a pártnak küldött: a felkelők páncélost szereztek, azzal lövik a székházat. Galó, majd a társai besoroltak mellé. A beosztott tankisták ezt követően hevesen tüzelni kezdték a pártépületet: nem látták a felkelők – takarásban lévő – páncélosát, és Galó őrnagyot akarták utánozni. Ugyanis a szolgálati szabályzat szerint a beosztottaknak – rádió-összeköttetés híján – a parancsnoki jármű mozgását, akcióját kell követniük. Így a pártház megmentésére kivezényelt páncélosok szétlőtték az épületet. Mezőéket mindez hideg zuhanyként érte: arra számítottak, hogy a harckocsik felmentik őket. Letették a fegyvert, és – ahogy már említettem – fehér zászlóval vonultak ki, de azonnal lelőtték őket. Elszabadult a pokol. A felbőszült tömeg berontott az épületbe, szörnyű lincselés kezdődött, hiszen az emberek úgy vélték, ávósokkal számolhatnak le.

(forrás: Eörsi László az abszurd ostromról)

(itt a cikk: [1]) --Vince blabla :-) 2006. november 3., 21:26 (CET)