Salgótarján
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Nógrád |
| Kistérség | Salgótarjáni |
| Rang | mszékh., m.jog
|
| Terület | 102,96 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 3100 |
| Körzethívószám | 32 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Salgótarján megyei jogú város Észak-Magyarországon, Nógrád megye székhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a sajgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikéknek a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.
[szerkesztés] Fekvése
A Cserhát-hegység északkeleti részén, a Karancs hegy tövében, a Karancs és a Medves között terül el. A várostól keletre Salgó várának romjai egy bazaltkúpon találhatók.
[szerkesztés] Története
A település már a középkorban is létezett, de kevés ismeretünk van róla, feltehetőleg kis falu volt. Nevének Tarján része az azonos nevű magyar honfoglaló törzs nevéből származik, a salgó régi magyar szó jelentése pedig: „fényes”.
Vára, melyről Petőfi Sándor Salgó című versét írta, a 13. században épült.
A településnek temploma már a 13. században is volt. A középkor folyamán "kenyeretlen Tarjánként" említik először a település állapotát jelezve. A 17. században már kovácsműhelye és malma is volt a falunak, amelynek ekkor 247 lakója volt. Fülek várának 1682-es ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt. A lassan újra benépesülő település még sokáig nem tartozott a jelentősebbek közé.
1850-ben barnaszenet fedeztek fel a falu közelében. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexum alakul ki elsősorban az itteni szénelőfordulásoknak köszönhetően: a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. Ez akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata volt. Az ide özönlő idegen munkások miatt ekkoriban a város etnikai viszonyai is jelentősen változni látszottak. A megszervezett oktatásnak köszönhetően azonban sikerült egységes magyar munkásréteget kinevelni. 1922-ben kapott városi rangot. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán. 1950-ben az addigi Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye. Ez újabb fejlődéshullámot indított meg. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket.
1996-ban Salgótarján a megyei jogú városi rangot is megkapta.
[szerkesztés] Gazdaság
A város fejlődésében sokáig döntő szerepe volt a bányászatnak, amellyel az 1970-es évek elején felhagytak. Azóta a gépipar és a könnyűipar a jellemző. A több mint 100 éves múlttal rendelkező acélárugyártás gyakorlatilag megszűnt, egyedül a hideghengermű és a szöggyártó részleg üzemel. A város életében meghatározó volt az üveggyártás (sík- és öblösüveggyártás), azonban a síküveggyártás az 1990-es évek elején megszűnt. Ma már csak járműüveg készítése folyik, melyhez az alapanyagot az orosházi üveggyárból szállítják. A városban jelenleg egy ipari park található.(Mitsuba üzem, Szolgáltatóház melyet irodák részére tartanak fenn, és még pár kisebb cég.)
[szerkesztés] Kultúra
- DŰVŐ Zenekar - nemzetközi elismerésnek örvend
- Nógrád Táncegyüttes
- Hibó Tamás grafikus művész
- Czinke Ferenc grafikus művész
- Szujó Zoltán grafikus művész
[szerkesztés] Látnivalók
- Salgó vára
- Római katolikus templom (barokk stílusú, 18. század)
- Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma
- Nógrádi Történeti Múzeum
- Somoskő vára
- Karancs kilátó
- Radnóti szobor (Varga Imre alkotása)
- Képek Salgótarjánról, Nógrád megyéről [1]
[szerkesztés] Testvérvárosai és partnervárosai
- Besztercebánya
Szlovákia, - Gliwice
Lengyelország, - Losonc
Szlovákia, - Vantaa
Finnország, - Vigarano Mainarda
Olaszország, - Doncaster
Nagy-Britannia, - Nacka
Svédország, - Valenciennes
Franciaország
[szerkesztés] Salgótarjánban született
- 1950. január 3- án efZámbó István festő
- 1920. április 24-én Zenthe Ferenc színművész, a város díszpolgára
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Salgótarján honlapja
- Startlap linkgyűjtemény
- A vár története
- Pár kép a várról
- A salgótarjáni Bányamúzeum
- Salgótarján a szeporszag.hu-n
- Térkép Kalauz
| Nógrád megye városai |
|---|
| Balassagyarmat · Bátonyterenye · Pásztó · Salgótarján · Szécsény · Rétság |


Based on work by