Koré Koszmu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koré Koszmu (görögül: Világ Pupillája, vagy Világ leánya), görög nyelvű hermerikus irat a római császárkorból. A mű kerete egyiptomi: Ízisz istennő beszél fiához, Hóruszhoz. Hermész tanításait tolmácsolja számára, miután megitatja ambróziával.

A mű bevezetése szerint a világban kezdetben a tudatlanság uralkodott, s egyedül Hermész ismerte a mindenség titkait. Ezekről szóló tanításait írásba foglalta, elrejtette, majd felszállt az égbe. A lelkek megteremtése csak ezután történt meg. Ezek maguk is részt vettek a teremtés munkájában, de később elbizakodottság vett rajtuk erőt, ezért büntetés sújtotta őket: a Teremtő az emberi test börtönébe vetette őket. Az emberek gonoszságukkal beszennyezték a földet, mire a négy elem, a tűz, a levegő, a víz és végül a föld a teremtőhöz fordultak panaszukkal, aki erre Oziriszt és Íziszt küldte le az emberiséghez. Ők Hermész tanításainak birtokában elterjesztették a tudást a világon.

Az irat platonikus és gnosztikus elemeket egyaránt tartalmaz, de erőteljes egyiptomi hatás is érezhető rajta. Nagy része értekező jellegű, időnként átmegy dialógusba. A hermetikus iratiok közül e mű fejti ki legvilágosabban a világ megromlásának okát és a megváltás-tant.


[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)