Comunleng nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Comunleng, vagy "the common language" (közös nyelv), egy a 2000. évben alkotott mesterséges nyelv a következő jellemzőkkel:

  1. A nyelv szószólói úgy vélik, hogy nem olyan merev, mint az eszperantó, s néhányuk véleménye szerint többnek tűnik, mint egy mesterséges nyelv. Nincsenek különleges képzők a főnevekhez ill. igékhez, mivel az a természetes nyelveknél sem lelhetők fel. Például az eszperantóbeli "-in-" képző a patro (apa) szóból patrino-t (anyát) hoz létre.
  2. A Comunlengnek egyszerű helyesírási rendszere van. Vannak, akik sok mesterséges nyelv helyesírási rendszerét szükségtelenül elbonyolítottnak tartják.
  3. Jellegzetességeit nem örökli közvetlenül egy másik nyelvből. Például, a Latino sine flexione jelentős mértékben támaszkodik a latinra, a Basic English pedig közvetlenül az angol nyelvből származik.
  4. A Comunleng nem más nyelvek szókészletét használja. Bár van, aki ezt a nyelv erősségének tekinti, mások hasznosnak tartják a más nyelvekből való szókölcsönzést, mint például az Europantó nyelv.
  5. Bár tartalmaz néhány nyelvtani sajátosságot, melyek szokatlanok az európai nyelvekben, a nyelv támogatói állítják, hogy ez nem bonyolítja el a nyelvet, viszont növeli a szabatosságát.

A comunleng-nek európai gyökerei vannak, mégpedig latin és német gyökerei. A nyelv célja, hogy úgy használja fel az európai nyelvek legjobb jellegzetességeit úgy, hogy mégis érhetőek legyenek valamely dél-, vagy észak-európai nyelv ismerője számára. Az még vita tárgyát képezi, hogy a Comunleng elérte-e ezt a célt, illetve, hogy ez a cél megéri-e egyáltalán a fáradságot.

Fonetikus, nyelvtani kivételektől mentes nyelvről van szó. Megpróbál tömörebb és pontosabb lenni, mint azok a nyelvek, amelyekre épül.

Hallás után inkább a latinra emlékeztet, mintsem a németre, jóllehet a szavak csak ritkán végződnek magánhangzóra. A szavakban több mássalhangzó torlódhat, mint az olasz, spanyol, vagy akár az angol nyelvben. A magánhangzók elosztása igazságosabb, mint az angolban, az 'a' (amely nyitottabb, mint pl. a 'happen' szóban) és 'e' (mint a francia 'café'-ban) gyakoribb használatával.

[szerkesztés] ABC és kiejtés

Az ábécé a következő 22 betűből áll:

a, b, <, d, e, f, g, h, i, j, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, x, z.

A magánhangzókat hasonlóan kell ejteni, mint a spanyolban, latinban, vagy az olaszban, a 'j' és a 'z' akár a franciában, a 'g' és a 'h', mint a németben (mindig kemény g), az 'x' ejtése pedig megegyezik az angol 'sh'-éval (így ejtik a portugálok, gallegók (galíciaiak), katalánok és baszkok is). A '<' a 'c' és 'k' összevonásából keletkezett, és mindig keményen hangzik. A '<' nagybetűs változata lehet 'C', vagy 'K' is. Az ábécérend megőrzése végett jobb választás a 'C'.

A betűk nevei:

a, be, <e, de, e, ef, ge, ha, i, ji, o, pe, er, es, te, u, ve, ix, zed.

magyar kiejtéssel rövid 'á'-val és 'é'-vel ejtve:

á, bé, ké, dé, é, éf, gé, há, i, zsi, o, pé, ér, ész, té, u, vé, is, zéd.

A szóhangsúly mindig a szótő utolsó mássalhangzóját tartalmazó magánhangzóra, vagy kettőshangzóra esik. Ez alól nincsenek kivételek. Példák:

  • telefon (hangsúly az o hangzón),
  • juni (u),
  • faian (az első a a hangsúlyos, mivel a 'fa' a szótő).