Karoling művészet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagy Károly idején Aachen lett a Nyugat-Európa kulturális fővárosa. Az uralkodó aacheni udvarában művészek és tudósok gyülekeztek, másolták a római irodalmi műveket, templomokat építettek, mozaikokkal és freskókkal díszítették őket, a könyveket miniatúrákkal ékesítették, s elefántcsontot faragtak. Legjobban a könyvek miniatúrái maradtak fenn, s ezek a római festészeti hagyományokat ápolták. A karoling művészet ötvözte először igazán az antik és a germán művészeti szellemet.
[szerkesztés] Építészet
A 8. század végén és a 9. század elején, Nagy Károly idején épült az aacheni palotakápolna. Új megoldást hozott, a bejáratot a nyugati falra, az épület főtengelyével egy vonalba helyezték.
A népvándorlás kori katolikus viszonyok közepette, melyek a legmesszebbre vonultak nyugat felé, az Adriai-tenger partjára és szigeteire, az ott talált romanizált világ kulturális szférájába jutottak. A horvát uralkodók 800 köröl vették fel a kereszténységet, és építették első szakrális épületeiket. A karoling művészetet a kisméretű, változatos formájú, boltíves és kupolás templomok képviselik. Általábnan zúzott kőből építették őket. Magyarország területén ebből a korból fennmaradt legjelentősebb építészeti emlék a Zalavárott kiásott szláv templom alapfala.
A karoling művészet legmonumentálisabb építménye a zárai Szent-Donát templom. Bonyolult centrális megoldásó, kör alapú, kelet felén három apszissal és nyugati oldalán szabálytalan előtérrel. A központi, kör alkú részt belső gyűrűként folyosó veszi körül. A folyosó földszintből és emeletből áll, az emelet a középső rész karzata. Ezt a részt valószínűleg kupola fedte, a külső rész boltíves. A Szent Donát templom szerkezete és formája a római Sta Constansa templomra emlékezete. Mivel a templom részben az egykoi római tér helyén épült, az építőanyag egy rész az antik romokból van.
[szerkesztés] Szobrászat
A szobrászat zömmel díszítő jellegű, és főleg a templomi bútorzatra:keresztelőmedencék, szószékek, oltárok, baldachinok, szarkofágok és az oltárt a hívőktől elválasztó korlát. Az oszlopfőket, az ajtók és ablakok kereteit is díszítették. A szobrok kőből készültek, lapos domborművekkel ékesítettek, így szinte csak kétdimenziós hatásúak. A reliefek fő kifejezőeszköze a vonal. A motívumok főleg díszítőelemek, kettős és hármas szalagfüzérek, csak ritkán jelennek meg az állatok, madarak, vagy növények.
A 11. század második felében a karoling reliefek kezdik a román kor jellegzetességeit is felvenni. Ez elsősorban a tartalomban mutatkozik meg, az egyes állatok és madarak szimbolikus jelentésében, és a bibliai jelenetekeben, melyekben az ember is megtalálható. Ilyen pl. a romos zadari Szent Nedeljica teplomból fennmaradt két domborműves tábla. Mindkettő Jézus életének jeleneteit ábrázolja, mégpedig úgy, hogy minden alakot a boltíves oszlopokba helyeztek.


Based on work by