Pozitivizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pozitivizmust mint irányzatot elsőként Auguste Comte foglalta össze, de jelentős még John Stuart Mill és Ernst Mach jelenléte is az irányzatban A pozitivizmus egy filozófiai irányzat, amely két időszakban, a 19. század végén és a 20. század elején volt jellemző az európai filozófiában. Ezen irányzatokban közösnek tekinthető a filozófia tudományos jellegű, racionális megközelítése, és a tudomány pozitív szerepének hangsúlyozása az életünk javításában. Alapvetően a fejlődő polgárság nézete, ezért liberális szemléletnek tekintjük. Ebben a szemléletben egyesül a felvilágosodás racionalizmusa, és a hegeli dialektika, de főleg a ténytiszteletre épül. Az eszme szerint nincsen szükség gyors átalakulásra, a változásokat csak az emberek közvetlen tapasztalata segítheti elő. Az embert természeti lényként fogja fel, nem társadalmi lényként (ami hibás pontja az elméletnek), továbbá kimondja, hogy az embernek nincsen szabad akarata, tehát nem dönthet saját belátása szerint.
[szerkesztés] A 20. század elején
A második vonulat pedig a 20. század eleje, amelyet logikai pozitivizmus névvel különböztetnek meg az előző korszaktól, és Bertrand Russell, a Bécsi Kör, Alfred Jules Ayer fémjeleznek.


Based on work by