Hangeltolódás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hangeltolódásnak nevezzük azt a nyelvi jelenséget, melynek során a beszélők bizonyos hangokat másképp kezdenek ejteni. Egyes kutatások szerint ehhez hasonló változások mentek végbe a Kr.e. 12. és 3. század között is (más kutatók későbbre teszik ezt a változást) a mai Németország északi területén egykor élt népek körében. Egyelőre nem tudni, hogy mi okozza a jelenséget.

Jacob Grimm fogalmazta meg 1822-ben elméletét az első, más néven germán hangeltolódásról. A folyamat eredményeképpen a germán nyelvek "leváltak" a többi indoeurópai nyelv hangrendszeréről és megindult saját nyelvi fejlődésük. Ez tekinthető tehát a germán nyelvek születésének.

[szerkesztés] A változások

Az alábbiakban a folyamat során végbement főbb változások olvashatók. Az írásban nehezebben azonosítható hangváltozásokról a gyakorlatban a germán és nem-germán, de indoeurópai beszélők kiejtésének összehasonlításával lehet meggyőződni.

bh ⇒ b: (lágyult a hang kiejtése) példa: indogermán bhero (visel) vs angol: bear
dh ⇒ d: (lágyult a hang kiejtése) példa: indogermán dedhe (tesz) vs angol: do
gh ⇒ g: (lágyult a hang kiejtése) példa: indogermán ghans (liba) vs angol: goose

(A p, t, k hangok esetén a lágyulás nem ment végbe, így a germánok ezeket továbbra is "keményen" ejtik.)

b ⇒ p: példa: latin: baculum vs német: Pegel
d ⇒ t: példa: indogermán: dekm (tíz) vs angol: ten
g ⇒ k: példa: indogermán: gula (torok) vs német: Kehle
p ⇒ f: példa: latin: pater (apa) vs angol: father / svéd: fader
t ⇒ þ (németben: "d") : példa: indogermán treyes (három) vs angol: three / német: drei

forrás: Az Esseni Egyetem honlapja

[szerkesztés] Külső hivatkozások