Ispán (megyés)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A régi magyar közigazgatásban a vármegye élén álló, király által kinevezett és bármikor felmenthető tisztviselő. I. István idején a beszedett adók kétharmada illette a királyt, egyharmada pedig a megyésispánt.

Az ispán eleinte maga választotta meg helyettesét, az alispánt a familiárisai közül, az Aranybulla körüli harcok idejétől kezdve, - amikor a királyi vármegye átalakult nemesi vármegyévé - ez a nemesek megyegyűlésének hatáskörébe került.

A 15. századtól az ispánt főispánnak hívták és egyre inkább örökölhető pozícióvá vált. Az ispánok általában nem tartoztak a régi Magyarország főméltóságai közé.

Az ispán kifejezés a szintén "elöljáró" jelentésű szláv zsupán szóból származik, latin megfelelője a comes (gróf) volt.