Bethlen Gergely (gróf)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bethlen Gergely (Abafája, 1810., vagy 1812. – Kolozsvár, 1867. december 23.) gróf, honvédezredes, az olasz királyi hadsereg tábornoka.

1830-ban a marosvásárhelyi királyi tábla írnokaként lépett állami szolgálatba, majd az erdélyi udvari kancelláriánál lett tisztviselő. Az 1848–49-es szabadságharc előtt nem volt katona, de 1848 augusztusában Kolozsváron részt vett a Berzencey László parancsnoksága alatt szerveződő „Kossuth” önkéntes lovascsapat egy egységének felállításában. Októbertől a lovascsapat egy századának élén harcolt a román felkelők ellen. Novemberben őrnaggyá léptették elő és az önkéntes lovascsapatból szervezett 15. (Mátyás király) huszárezred 1. osztályának parancsnokává nevezték ki. Kolozsvár feladásától Nagyszeben bevételéig végigharcolta az erdélyi hadjáratot. 1849. január 27-én Bem alezredessé és ezredének parancsnokává, illetve dandárparancsnokká léptette elő. A február 9-ei piski ütközet után Bemmel együtt részt vett Karl Urban ezredes Borgói-szoroson át betört csapatainak kiverésében. Jelentős szerepe volt a császári hadsereg erdélyi központjának bevételét eredményező március 11-ei nagyszebeni ütközetben, ezért március 21-én Bem ezredessé léptette elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Májustól az erdélyi hadsereg lovasságának főparancsnoka lett és május végén a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályával tüntették ki.

1849. júniusától Magyarországon tartózkodott, hogy lovassága számára felszerelést és lovakat szerezzen. Augusztus elején csatlakozott Görgey Artúr seregéhez. 1849. augusztus 11-én ő járt Görgey követeként Rüdiger cári tábornoknál. A világosi fegyverletétel után Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították. 1849 novemberében szabadon engedték, de utóbb politikai okokból ismét le akarták tartóztatni. Ekkor Szerbián keresztül Franciaországba menekült és kapcsolatba lépett a magyar emigrációval. 1859-ben a Kossuth Lajos vezetésével megalakult Magyar Nemzeti Igazgatóság ezredesi rangban az itáliai magyar légió lovasdandárának parancsnokává nevezte ki. 1860-től tábornok a szárd (piemonti) királyi hadseregben. 1862-ben nyugdíjazták. 1866-ban a poroszországi magyar légió (Klapka-légió) ban szolgált. A lovasság parancsnokaként részt vett a légió 1866. augusztus 3-ai akciójában, melynek során a Jablonkai-hágón keresztül benyomultak magyar területre. 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért. Ezután haláláig visszavonultan élt.

[szerkesztés] Felhasznált források

  • Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148
  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
  • Révai Nagy Lexikona