Bej

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bej (régiesen bég): mai jelentése úr, voltaképpen cím, mely a pasák férfiivadékait és az ezredesi rangfokozatot nyert katonai és polgári hivatalnokokat illeti; az előkelőbb európaiakat is megtisztelik néha ezzel címmel, aminthogy minden fiatal sztambuli efendi szintén elvárja, hogy bejnek titulálják. Eredetileg fejedelmi méltóság volt a bej cím, és a szeldzsuki időkben az egyes törzsek urai nevezték így magukat. A régi időkbeli bejek egy-egy területnek voltak független urai, és az első szultánoknak soká kellett a kisázsiai bejekkel harcolni, míg uralmukat megszüntethették. Később már nagyobb udvari méltóságokkal volt ez a cím kapcsolatban.

Az Oszmán Birodalomban a szandzsákbégnek, a vilajetnél kisebb területi egység, a szandzsák elöljárójának bej vagy magyarosan bég volt a megtisztelő címe. Az első három oszmán uralkodó címe bej volt, 1383 óta nevezték őket szultánnak.

Összetételekben is gyakori a bej szó:

  • aláj-bej - a csendőrség ezredese
  • mir-aláj-bej ezredes

Mint helységnév előfordul a Bej-oglu (Bej fia) szóban, mely az isztambuli európai negyednek, Perának, a török neve.

A régi magyar nemzetségfő címe is ebből a régi török címből származik, ami a török népeknél eredetileg szintén nemzetségfőt jelentett.