Mozart: C-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

C-dúr szonáta hegedűre és billentyűs hangszerre, K. 6 Wolfgang Amadeus Mozart egyik korai műve. Ez a mű csomó újdonságot hozott: ez Mozart első, hegedűt is felvonultató darabja, első olyan darab amiben nemcsak egy hangszer van, és az első szonátaformában íródott darab. Ezen kívül a korábbi darabjai mind egy tételes kis rövid irományok voltak; ez a mű már viszonylag hosszú és több tételt tartalmaz.

1762 és 1764 között keletkezett, a keletkezés helyét se ismerjük pontosan (valószínűleg a szülőváros, Salzburg, de eléggé lehetséges Párizs is). Mozart 6 vagy 8 éves volt a darab írásakor; ezért valószínüleg a kottázást apja, Leopold Mozart végezte. A csembalóra (ez volt abban az időben a megszokott billentyűs hangszer) és hegedűre írt kompozíció az 1765 előtti művek egyik szokásos hangnemében a, C-dúrban íródott. Ez Mozart eddigi leghosszabb darabja (13 perc egy közepes tempó mellett); és öt tételt tartalmaz:

  1. Allegro
  2. Andante
  3. Menüett I
  4. Menüett II
  5. Allegro molto

A hegedű és a zongora kapcsolata igen változó a mű folyamán: a hegedűs hol a zongorista visszhangja, hol vele egyszerre mozogva kísérőtársa, hol a zongora a hegedűs „támasztóbot” basszusa. Ez egy igen kedves atmoszférát sugárzó darab, ahol a frázisok többször is felbukkannak egy tételen belül. Mozart sikeresen alkalmazza az Alberti basszust

Más nyelveken