Dugonics András
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dugonics András (Szeged, 1740. október 17. - Szeged, 1818. július 25), író, áldozórendi pap és tanár
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Dugonyi András szegedi városi kapitány és Imre Katalin fia volt. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy magára vonta a szegedi kegyesrendiek figyelmét is. Iskoláit 1756-ban elvégezve -szülei ellenkezése dacára - maga is a rendbe lépett. A szezetesi próbaévek után Nagykárolyban bölcseletet, Nyitrán hittudományt tanult. Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen. Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi fejlődésére, a nemzeti mondavilágban sajátos romantikus színezetben feltűnő Erdély, római és dák, hun és magyar történeti hagyományaival a fiatal tanárban komoly érdeklődést ébresztett a történelem iránt. 1770-ben Nyitrára helyezték át, ahol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bízták meg, emellett azonban a költészettel is foglalkozott. Gyöngyösi István volt a példaképe, akit e korszakban az egyetlen klasszikus magyar költőnek tartottak. 1773-ban Magyarországon eltörölték a jezsuita rendet, és Dugonicsot a nagyszombati egyetemre helyezték át matematikatanárnak. Működését 1774-ben kezdte meg, és akkor is folytatta, amikor 1777-ben az egyetemet Budára áthelyezték. 1788-ban egyetemi rektor lett. 1808-ban öreg kora és testi gyengesége miatt nyugalomba vonult rokonaihoz Szegedre, ahol tíz évre rá meghalt.
A Tudományos Gyűjtemény ez alkalommal a következő nekrológot közölte: „Szegeden meghalt Dugonics András, a kegyes iskolák szerzetéből való pap. Az erkölcsnek és tudományoknak áldozott élete, a tanításban fáradhatatlan fáradozásai, számos és becses munkái, melyekkel a magyar literaturát oly dicsőségesen gyarapította, neki a magyaroknál mindenkor fenmaradandó nevet szereztek.”
Karácsony Chrytostom Incze rendtársa ekkép jellemzi Dugonicsot: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyü mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak... Hizelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett.”
Rendtársai 1847-ben márvány sírkővel jelölték meg hamvainak nyughelyét. Az 1830-as években arcképével diszítették a szegedi városháza nagytermét, 1876-ban pedig szobrot emeltek emlékezetére. 1892 novemberében alakult meg Szegeden a Dugonics Társaság.
[szerkesztés] Munkái
- Troja veszedelme, melyet a régi versszerzőknek irásiból egybe szedett és versekbe foglalt. Pozsony, 1774. (Magyarázó jegyzetekkel. Függelékként néhány költeményfordítása található: Vergilius első eklogája, Ovidiustól Pallas és Arachne regénye és A világkorok leirása, valamint Horatiustól két óda.)
- Andreae Dugonicii Argonauticorum, sive de Vellere Aureo, LL. XXIV. Pozsony és Kassa, 1778. (Tanítóregény.)
- Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei. Pest, 1780. (Amelyben az Odüsszeiát követte szabadon.)
- A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria.) Pest, 1874. (2. bővített kiadás, Pozsony és Pest, 1798.)
- A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis). Pozsony és Pest, 1798. A szerző ezen munkájával felelt II. József kormányának a német nyelvet tannyelvül kijelőlő rendelete ellen, a magyar nyelvnek a felsőbb tudományok tárgyalására is alkalmas voltát bizonyítandó. A munka címén hibásan áll második kiadás; csak a két első kötet 2. kiadásához tartozott.)
- Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világas-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben. Pozsony és Kassa, 1788. (Ism. Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 129. l. 2. javított kiadás. Pozsony és Pest, 1791. 3. kiadás. Ugyanott, 1805.)
- Az arany pereczek. Szomorú történet öt szakaszokban. Pozsony és Kassa, 1790. (2. kiadás. Ugyanott, 1800. Családi regény Barcsai Ákos fejedelem korából.)
- A gyapjas vitézek, két könyvben. Pozsony, 1794. (Magyar átdolgozása a szerző Argonautáinak).
- Jeles történetek, melyeket a magyar játék színre alkalmaztatott. Pest, 1794. Két kötet. (Toldi Miklós, szomorú történet 3 szakaszban. Kún László, szomorú történet 4 szakaszban. Etelka Karjelben, szomorkás darab 4 szakaszban. Bátori Mária, szomorú történet 5 szakaszban.)
- Gyöngyösi István költeményes maradványai. Pozsony és Pest, 1796. (Kiadta bő bevezetéssel.)
- A szerecsenek. Pozsony és Pest, 1798. Két kötet. («Heliodórusnak nyomdoki szerént úgy fölékesítöttem, a mint csak tőllem kitelhetött.» Előszó.)
- Római történetek. Pozsony és Pest, 1800.
- Etelkából ki-válogatott remekje a helyes magyarságnak. Pozsony, 1800.
- A magyaroknak uradalmaik; mint a régi, mind a mostani időben. Tizennégy rézmetszett paisokkal. Pest és Pozsony, 1801.
- Jolánka Etelkának leánya. Pest és Pozsony, 1803–1804. Két kötet.
- Szittyai történetek. Pest és Pozsony, 1806–08. Két kötet. (A magyarok őstörténte Árpád haláláig.)
- Cserei. Egy honvári herczeg. Szeged, 1808.
- Radnai történetek. Szeged, 1810. (A radnai kápolna csodái, a búcsújárók számára, még 1808-ban Pesten irta.)
- Nevezetes hadi-vezérek. Pest, 1817. (Életrajzok Corn. Nepos és Plutarchus után.)
- Magyar példabeszédek és jeles mondások. Pest, 1820. Két kötet, P. Chrysostomus által írt életrajzával együtt Grünn Orban szegedi nyomdász adta ki.)
- Bátori Mária. Pest, 1881. Endrődi Sándor tanulmányával a szerzőről. N. Könyvtár XVIII.) és Pest, 1887. Olcsó Könyvtár 230. Kiadta Heinrich Gusztáv, a ki kimutatta, hogy e darab Soden Gyula gróf Ignez de Castro (1784.) című drámájának magyar átköltése.)
- Tárházi. Víg szabású játék öt szakaszban. Az eredeti kéziratból kiadta és bevezetéssel ellátta Háhn Adolf. Pest, 1882.
- Dugonics András Följegyzései. Budapest, 1883. (Olcsó Könyvtár 162. sz. Sajtó alá rendezte s a latin részeket jegyzetben kivonatosan magyarra fordította ifj. Szinnyei József. I. része: Etelkának kulcsa; a II. rész a magyar korona visszahozatalát és az ezzel okozott örömöt írja le; a III. rész a Dugonics-családnak a magyar nemesség eléréséért tett lépéseivel foglalkozik; végül az utolsó a Martinovics-féle összeesküvésről szól.)
- Kun László. Budapest, 1885. (Olcsó K. 186. sz. Kiadta Heinrich Gusztáv, aki kimutatja, hogy e darab Fridriech Justin Bertuch Elfriede [1775.] című drámájának magyar átköltése).
- Toldi Miklós. Budapest, 1893. (Olcsó Könyvtár, sajtó alatt. Kiadta Heinrich Gusztáv, aki kimutatta, hogy e darab Christmann K. Der Statthalter von Corfu című tragédiájának magyarítása.)
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by