Rúnaírás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a cikk a különféle germán rúnaírásokról szól. Ha a magyar rovásírásra vagy annak egy írásjegyére vagy kíváncsi, amelyeket néha a rúnákhoz hasonlítanak, kattints ide.
| Rúnaírás | |
| Típus: | Hangjelölő |
| Nyelv(ek): | különféle germán nyelvek |
| Időszak: | kb. 150-1100 |
| ISO 15924 kód: | Runr |
| Írásirány: | balról jobbra |
| Lásd még: Ábécék származás szerinti listája |
|
A rúnaírás kifejezés azokra az egymással szoros kapcsolatban álló ábécékre vonatkozik, amelyeket korábban a germán nyelvek írására használtak, Skandinávia és a Brit-szigetek keresztény hitre térítése előtt, illetve egy rövid ideig a térítés után is, a már említett területeken. A skandináv változatokat futhark (vagy fuþark, az ábécék hat első betűjéből: F, U, Þ, A, R, K), az angolszász változatot pedig futhorc néven is ismerik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
A vikingek hite szerint a titkos tanok félszemű istene, Odin ajándkozta nekik ezt az írásformát. A legrégebbi rúnaírásos feliratok kb. 150-ből származnak. A rúna szó gótul titkot, ófelnémet nyelven pedig mormogást, bűvös cselekedetet, feliratot jelent. A rúnafeliratokat legtöbbször kardok pengéjébe, ékszerekbe, serlegekbe és más használati tárgyakba, illetve sziklákba vésve találjuk (legismertebb a Kylver kő, Gotlandban, Svédország). A keresztény vallás felvételével a rúnákat a latin ábécé rendszerint leváltotta, úgy 700-ban Közép-Európában, majd 1100 körül Skandináviában is. Akárhogyan is, a rúnaírás az utóbbi területen bizonyos célokra még sokkal tovább fennmaradt; legtovább Svédország bizonyos tájain, ahol még a XX. században is használták (dekorációs célokra).
A rúnaábécének három főbb, eltérő változata van:
- az Idősebb Futhark (kb. 150–800);
- az angolszász Futhorc (400–1100);
- a Fiatalabb Futhark (800–1100), amely további alváltozatokkal is rendelkezik:
- hosszúágú változat (másként dán Futhark);
- rövidgallyú változat (svéd-norvég rúnaírás);
- a Hälsinge Rúnák.
A fiatalabb Futhark 1100 után még tovább fejlődött:
- középkori rúnák (1100–1500);
- dalecarli rúnák (1500–1800).
A fenti rúnaírások eredete tisztázatlan. Az idősebb futhark számos jegye jelentős hasonlóságot mutat a latin ábécé betűihez. Más vélemények szerint az időszámításunk előtt 500 és 100 között használt, egymással szoros rokonságban álló észak-itáliai ábécékből jött létre, ugyanis a germán írás ezekkel is bír közös tulajdonságokat.
[szerkesztés] Az Idősebb Futhark
Az Idősebb Futhark, amely a skandináv nyelvek ősének (urnordisk, urnordiska) írására szolgált, huszonnégy rúnából áll, gyakran háromszor nyolcas sorokba rendezve. A legkorábbi ismert, betűrendbe állított teljes készlet körülbelül 400-ból származik; ez a híres gotlandi Kyvler-kő.
A rúnák hangértéke, és általánosan megszokott átírása:
f,
u,
þ (th),
a,
r,
k,
g,
w,
h,
n,
i,
j,
ï (æ, ei),
p,
z (R),
s,
t,
b,
e,
m,
l,
ŋ (ng),
d,
o.
[szerkesztés] A rúnák neve
Feltehető, hogy minden rúnának saját neve volt, annak megfelelően választva, hogy az adott rúna milyen hangot jelölt.. Ezek a nevek, azonban, nem egyértelműen hitelesek az Idősebb Futharkra vonatkoztatva. A neveket csupán rekonstruálták az alapján, hogy a későbbi, leszármazott rúnábécékben (és a gót ábécében) milyen névvel illették őket.
fehu "jólét, marha"
ûruz "erő, jóegészség" (vagy ûram "víz / salak"?)
þurisaz "óriás"
ansuz "egy az Aesirek közül" (vagy ahsam "kalász"?)
raidô "út"
kaunan "kelevény, betegség"
gebô "ajándék"
wunjô "kényelem, dicsőség, élvezet"
haglaz "jégeső"
naudiz "szükség"
îsaz "jég"
jera "év vagy aratás"
îhaz / îwaz "tiszafa"
perþô? "körtefa" ? (bizonytalan)
algiz " védelem" ? (bizonytalan)
sôwilô "Nap" (égitest)
tîwaz (Tiwaz)
berkanan "termékenység"
ehwaz "ló"
mannaz "ember"
laguz "tó" (vagy laukaz "póréhagyma"?)
ingwaz (egy isten)
dagaz "nap" (időszak)
ôþalan "lak, örökség"
[szerkesztés] Fríz és angolszász Fuþorc
A Futhorc egy kibővített ábécé, amely 29, későbbi korokban pedig akár 33 írásjegyből állt. Feltehetően az V. századtól használták. A Fuþorc eredetére különféle elméletek is születtek. Egy elmélet szerint Fríziában fejlődött ki, ahonnét átkerült Angliába. Más vélemények szerint a futhorcot a skandinávok juttatták el Angliába, ahol módosult, majd továbbkerült Fríziába. Mindkét elmélet tartalmaz vitatható pontokat, vet fel kérdéseket, amelyekre csak a megfelelő, egyelőre hiányzó régészeti leletek segítsgével lehet majd érdemi választ adni.
Az angolszász rúnák a következők: ᚠ feoh, ᚢ ur, ᚦ thorn, ᚩ os, ᚱ rad, ᚳ cen, ᚷ gyfu, ᚹ wynn, ᚻ haegl, ᚾ nyd, ᛁ is, ᛄ ger, ᛇ eoh, ᛈ peordh, ᛉ eolh, ᛋ sigel, ᛏ tir, ᛒ beorc, ᛖ eh, ᛗ mann, ᛚ lagu, ᛝ ing, ᛟ ethel, ᛞ daeg, ᚪ ac, ᚫ aesc, ᚣ yr, ᛡ ior, ᛠ ear.
A kibővített ábécé a ᛢ cweorth, a ᛣ calc, a ᛤ cealc és a ᛥ stan rúnákat is tartalmazza. Megjegyzendő, hogy ezeket csak kéziratokból ismerjük.
A feoh, a þorn, és a sigel az [f], a [þ], és az [s] hangokat jelölte a legtöbb esetben , de [v]-vé, [ð]-vé, és végül [z]-vé zöngésedtek magánhangzók vagy zöngés mássalhangzók között. A gyfu és a wynn a yogh és a wynn betűket képviselték, amelyek a közép-angol idejére [g]-vé és [w]-vé alakultak.
[szerkesztés] A Fiatalabb Fuþark
A Fiatalabb Fuþark, vagy más néven skandináv Fuþark az Idősebb Futhark csökkentett változata – mindössze 16 rúnából áll. A lerövidülés megfelel a korban bekövetkezett fonetikai változásoknak. Emlékei Skandináviában és a viking-kori településeken találhatók. Először a IX. században használhatták. Változatai a hosszúágú (dán) és rövidgallyú (svéd és norvég) rúnák. A két változat közötti különbségek vitákra adtak okot. A legáltalánosabb értelmezés az, hogy a hosszúágú rúnákat kőbe vésés (tehát hosszú távú megőrzés), míg a rövidgallyúakat fába vésés, vagyis üzenetküldés céljára alkalmazták.
[szerkesztés] Nevük
A rúnák neve a következő: ᚠ fe ("jólét"), ᚢ ur ("eső"), ᚦ Thurs, ᚬ As/Oss, ᚱ reidh ("lovaglás"), ᚴ kaun ("kelevény"), ᚼ hagall ("jégeső"), ᚾ naudhr/naud ("szükség"), ᛁ is/iss ("jég"), ᛅ ar ("bőség"), ᛋ sol ("Nap"), ᛏ Tyr, ᛒ bjarkan/bjarken ("nyírfa"), ᛘ madhr/madr ("ember"), ᛚ logr/lög ("víz"), ᛦ yr ("tiszafa").
[szerkesztés] Kialakulásuk
A VII. században megjelent egy köztes forma az Idősebb Futhark és a Fiatalabb Futhark között, de csupán kevés ilyen jellegű felirat maradt fenn. Kettő közülük a Stentoften Rúnakő és a Björketorp Rúnakő, ahol a haglaz rúna a
alakba fejlődött, amely a Fiatalabb Futhark h rúnájának alakjával egyező.
A két változatot (idősebb és fiatalabb) egy ideig párhuzamosan használták, erre egy példa a Rök Rúnakő.
[szerkesztés] "Rúnaalakú" írások
A török rovásírást és a magyar rovásírást néha – főleg nem-magyar szövegösszefüggésben –, rúnaírásoknak nevezik, de szigorú értelemben, a "rúna" kifejezés csak a germán írásra vonatkozik.
[szerkesztés] Forrásművek
- (németül) A. Bammesberger, G. Waxenberger (eds.), Das fuþark und seine einzelsprachlichen Weiterentwicklungen, Walter de Gruyter (2006), ISBN 3-11-019008-7.
- (svédül) Brate, Erik (1922). Sveriges runinskrifter, (szöveg)
- (németül) Düwel, Klaus (2001). Runenkunde, Verlag J.B. Metzler.
- (angolul) Looijenga, J. H. (1997). Runes around the North Sea and on the Continent AD 150-700, dissertation, Groningen University.
- (angolul) Page, R.I. (1999). An Introduction to English Runes, The Boydell Press, Woodbridge. ISBN 0-85115-946-X.
- (angolul) Robinson, Orrin W. (1992). Old English and its Closest Relatives: A Survey of the Earliest Germanic Languages Stanford University Press. ISBN 0-8047-1454-1
- (angolul) Spurkland, Terje (2005). Norwegian Runes and Runic Inscriptions", Boydell Press. ISBN 1-84383-186-4
- (angolul) Werner, Carl-Gustav (2004). The allrunes Font and Package[1].
- (olaszul) A.L. Prosdocimi Sulla formazione dell'alfabeto runico. Promessa di novità documentali forse decisive. Archivio per l'Alto Adige. XCVII-XCVIII (2003-2004) pag.427-440
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A rúnajelekről angol nyelven
- Omniglot.com


Based on work by