Glória (ima)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Glória (Gloria) a rövid neve a Gloria in Excelsis Deo kezdetű nagy doxológiának (dicsőitő éneknek), amely a római katolikus mise egyik részeként ismert. Ritmikus próza, amely egyszerre dicsőiti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.

Kezdete: "Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek!"

A szöveg eredetileg görög nyelvű volt, az egyik legrégibb ima. Egy korábbi változata a 3. századra datálható (de az is lehet, hogy az elsőre). A görög orthodox egyházban egy hosszabb változatát éneklik, ami 4. századi eredetű.

A római katolikus miséken vasárnaponként ünneplik, illetve a kötelező ünnepnapokon. Advent idején nem éneklik.

Először Telesphorus pápa (128-139) rendelte el, hogy legyen része a liturgiának és karácsonykor énekeljék, Symmachus pápa (498-514) már minden vasárnapra kötelezőnek rendelte. Húsvétkor papok énekelhették.

A középkorban számos elferditett változata vált ismertté, hiába tiltották őket.

A Glória (és a Te Deum) azoknak a zsoltároknak az egyedüli maradványai, amelyeket magánemberek irtak (psalmi idiotici), és nem közvetlenül a Bibliából származnak. Szövegük szépsége a keresztény lira kivirágzását példázza az üldözések időszakában.

[szerkesztés] Külső hivatkozások