Elektronhéj
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az atomfizikában az elektronhéj – vagy fő energiaszint – az azonos n főkvantumszámhoz tartozó elektronpályák összessége. Az elektronpályát itt nem klasszikus értelemben, mint egy bolygópályát kell érteni, hanem kvantummechanikai értelemben, a Schrödinger-egyenlet vagy a Dirac-egyenlet egy hullámfüggvény-megoldásaként, azaz kiterjedt valószínűségi objektumként. Szemléletesen, de kissé helytelenül elektronfelhőként is szoktak rájuk hivatkozni. Az elektronhéjak elektron alhéjakból vagy másképpen alszintekből épülnek fel. Egy-egy alhéjhoz ugyanazon l pálya-impulzusmomentum kvantumszámmal rendelkező elektronok tartoznak. Az elektronhéjak együtt adják az atom elektronkonfigurációját. Megmutatható, hogy egy elektronhéjon legfeljebb 2n2 elektron tartózkodhat.
Az elektronhéjakat kísérletileg először Charles Barkla és Henry Moseley röntgenabszorpciós kísérleteiben figyelték meg. Barkla K,L,M,... betűkkel jelölte őket, alfabetikus sorrendben. Eredetileg A,B,C,... volt a jelük, de átnevezték őket, hogy helyet hagyjanak olyan hipotetikus spektrumvonalaknak, amiket később sohasem fedeztek fel. Később ezeket a vonalakat azonosították az n=1,2,3,... főkvantumszámokkal. A spektroszkópia Siegbahn-jelölésének részét alkotják.
A héj elnevezés a Bohr-atommodellből ered, ahol az elektronok az atommagtól bizonyos távolságra keringtek úgy, hogy együtt egy héjat alkottak.
[szerkesztés] Alhéjak
Az elektron alhéjakat s,p,d,f,g,h,i,... betűkkel jelöljük, amelyek a 0,1,2,3,4,5,... pályakvantumszámnak (l érték) felelnek meg. A pályákon 2(2l+1), azaz 0,6,10,14,18,22,... elektron fér el. Az alhéjak betűjele egy ma már nem használt elnevezési rendszerből ered, ahol "sharp", "principal", "diffuse" vagy "fundamental" volt a nevük a finomstruktúrájuk alapján. Később, amikor az első négy "alaptípuson" túl továbbiakat is felfedeztek, már nem akadt rájuk név, ezért alfabetikusan folytatták az elnevezést.


Based on work by