Anakreón

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Anakreón (Teósz?, i.e. 572? - ?, i. e. 487?) ókori görög költő.

Az életéről szóló antik híradások szórványosak, nem megbízhatóak. A perzsa hódítás elől valószínűleg honfitársaival együtt vándorolt ki Abderába, ahol a szomszédos thrákiai törzsekkel csapott össze időnként a görög gyarmatváros lakossága. Élete delét Szamoszon töltötte, mint Polükrétész türannosz bizalmasa és egyik udvari költője. Miután Polükrétészt a perzsák tőrbe csalták, a híres irodalompártoló athéni türannosz, Hipparkhosz hajót küldött az akkor már híres poétáért. Bár Athénban nem csak a hatalmon lévő Peiszisztraidákkal, hanem más körökkel is kapcsolatban állt (pl. Periklész apjával, Xanthipposszal), mégis miután Hipparkhoszt i.e. 514-ben megölték, távozott Attikából. Későbbi költeményeiben a larisszai Aleuada uralkodócsalád tagjait ünnepli, ebből következtetnek thesszáliai tartózkodására. Hosszú, 85 éves életének alkonya homályba vész. Egy antik epigramma említi ugyan, hogy sírja Teószban található, azonban nem tudhatjuk, hogy ez nem egy jelképes sír volt-e. Egy elbeszélés szerint halálát szőlőevés közben egy torkán akadt mag okozta, de ez lehet szimbolikus értelmű is: a szőlő istenének, Dionüszosznak legkiválóbb költője halt meg így.

Költeményeiből néhány rövid epigramma és rövid dal kivételével csupán töredékek maradtak ránk. Költészetében Alkaiosz és Szapphó nyomdokain haladt, noha szóhasználata az övékénél jóval nyersebb volt, szókimondó stílusa Arkhilokhoszra és Hippónaxra emlékeztet. A római költői hagyományban Tibullus, Catullus és Horatius tartották őt mesterüknek. Legtöbb hiteles verse az Anakreonteia című gyűjteményben maradt fenn. „Gyűlölöm" című híres epigrammája, Radnóti Miklós fordításában:

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
Háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
Szép adományairól zengve szeretni tanít.

Másik híres költeménye a „Tücsökdal", Devecseri Gábor fordításában:

Tücsök, ó be boldog is vagy,
mikor ott a lomb hegyében,
pici harmatot beszíva,
valamint király dalolgatsz.
A tiéd egészen az mind,
amit ott a réteken látsz,
s valamit csak ád az erdő;
a paraszt nagyon szeret, mert
neki semmiben sem ártasz;
te az emberek kegyeltje,
nyaruk édesen jelented;
de a Múzsa is szeret mind,
maga Phoibosz is, ki csengő
dalod ösvényét megadta;
sose kínoz aggkor, ó bölcs,
dal-adója, föld -szülötte,
sem a hús, a vér, a bánat,
te tücsök, te csaknem isten.


[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
  • Anakreón összes költeményei (Budapest, Magyar Helikon, 1962)