Disszoi logoi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Disszoi logoi (görögül: Kettős beszédek, címváltozat: Dialexisz, azaz Viták), Kr. e. 400 körül keletkezett görög filozófiai-rétorikai mű. Szerzője ismeretlen szofista, aki feltehetőleg egy Prótagorasz nyomán járó művet, esetleg előadást kivonatol. Előbb azt bizonyítja, hogy mindenről kétféleképp lehet vélekedni, aztán cáfolja ezt. Bizonyításai többnyire lapos példák, például: „A betegség a betegnek rossz, az orvosnak jó". Az egész mű főképp abból a szempontból tanulságos, hogy mivé lesznek a nagy filozófusok gondolatai a tehetségtelen tanítványok kezén. Ennek ellenére sokat emlegetett mű.
Egyes logikatörténészek, mint az olyan ismert, fennmaradt művek egyikét, mely a formális logika egyes alapelveit kezdeményként tartalmazza, fontos műnek tartják. A címben foglalt „ellentétes szavak” kifejezés valószínűleg az akkori görög idők egyik legfontosabb tudományából, a szónoklattan vagy retorika tudományából ered; ugyanis a szónoktanoncok sokszor kaptak olyan gyakorlófeladatot, hogy röviden és meggyőzően egy megadott kijelentés mellett érveljenek, ennek végeztével pedig rögtön ellene, azaz szavaik ellentétesek legyenek (a korábbiakhoz képest). Az említett műtöredék a hamisság és az ellentmondás természetével foglalkozik, és lehet, hogy ez az első dokumentum, amely különbséget tesz egy állítás meggyőzőereje és igazságértéke között (Kneale, William és Martha: A logika fejlődése. Gondolat, Bp., 1987. 26. o.). Platón és Arisztotelész művei, valamint más források is arra utalnak, hogy a helyes következtetés elveit már korábban is tárgyalták.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon
- Kneale, William és Martha: A logika fejlődése. Gondolat, Bp., 1987. 26. o.


Based on work by