Andrád Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Andrád Sámuel (Ikefalva, 1751 - Sepsiszentgyörgy, 1807. augusztus 21.) orvos, író
[szerkesztés] Élete
Apja Andrád Elek református lelkész volt. Nagyenyeden és Kolozsvárott tanult, Bécsben orvostudományt tanult, és mint gyakorló orvos ott telepedett le, de előbb gyalog beutazta Németországot. 1786-ban szívroham érte, betegségéből soha nem épült fel teljesen, visszavonult hazájába, Erdélybe, ahol haláláig élt.
[szerkesztés] Munkái
1. Elogium sepulcrale, tumulo Maximiliani Stoll inscriptum, carminum paribus centum. Bécs, 1787. (A. S. jegygyel.)
2. Quaedam epistola ad Pub. Ovidii Nasonis cineres. Bécs, , 1789. (Névtelenül.)
3. Elmés és mulatságos anekdoták. 2. kötet. Bécs, 1789–90.
4. A magyar Democritus életének délig való része. Bécs, 1791.
5. A magyar szóllásnak módjáról. Bécs, 1791.
6. A magyar irás-módról. Némely jegyzéseim az ABC rendje szerint. Bécs, 1791. (A. S. jegygyel.)
7. Meine Cornucopie das ist: Sammlung vielerley nützlicher und unterhaltender Kleinigkeiten. 2 rész. Bécs, 1792–93.
8. Legelső virágos kert. Bécs, 1793.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by