Philosophiae Naturalis Principia Mathematica

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Whiteheadnek és Russellnek a matematika axiomatikus tárgyalása a Principia Mathematica szócikkben található.
Newton saját példánya a Principiából, mely a második kiadás számára tett kézírásos javításokat tartalmaz.
Nagyít
Newton saját példánya a Principiából, mely a második kiadás számára tett kézírásos javításokat tartalmaz.

A Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (Latinul: "a természetfilozófia matematikai alapjai", gyakran röviden csak Principia vagy Principia Mathematica) a klasszikus mechanika egy háromkötetes megalapozása, melyet Isaac Newton publikált 1687. július 5-én. Nem tévesztendő össze Bertrand Russell és Alfred North Whitehead Principia Mathematicájával, amely bevallottan Newton Principiájáról kapta a címét.

Tartalmazza Newton mozgástörvényeit, amelyek a klasszikus mechanika alapjait adják, és a gravitációs törvényét. Levezeti benne Kepler törvényeit, amelyek a bolygók mozgását írják le (ezeket Kepler megfigyelésekből állapította meg). Igazi jelentősége az égi és a földi mechanika egyesítése, annak megmutatása, hogy a világegyetemet egységes fizikai törvények irányítják.

A fizikai elméletének leírásához kifejlesztette Newton a matematika egyik ágát, az analízist. Többnyire a Principia mégis mellőzi az analízis nyelvezetét, és többnyire geometriai érvelésekre fordítja bizonyításait.

A Principiából származik Newton híres mondása: Hypotheses non fingo ("Nem állítok fel hipotéziseket").