IV. Olaf norvég király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

IV. Olaf (1370 - 1387. augusztus 23.) Dánia (1376-1387) és Norvégia (1380-1387) királya, előbbi III. Olaf néven. Svédországban ellenkirályként lépett föl Albert svéd király ellen (1385-1387).

VI. Haakon norvég király és dániai Margit (a későbbi I. Margit dán királynő) fia volt. Olaf után 550 évig (A ma uralkodó V. Harald norvég király 1937-es születéséig) egyetlen norvég király sem született norvég földön. Halála a a Folkung-ház férfiágának kihalását is jelentette Svédországban.

A dán trónt anyai, a norvég trónt apai ágon örökölte. 1385-ben formálisan svéd királlyá választották, jóllehet még fiatal volt, és a gyakorlatban valószínűleg anyja uralkodott. Korai halála után anyja sikeresen egyesítette a három skandináv királyságot perszonálunióként, egy korona alatt a Kalmari Unióban.


Előző uralkodó:
IV. (Atterdag) Valdemár
Dánia uralkodója
1376–1387
A dán uralkodói korona Következő uralkodó:
I. Margit
Előző uralkodó:
VI. Haakon
Norvégia uralkodója
1380–1387
A Norvég Királyság címere Következő uralkodó:
I. Margit