Labdarúgás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagyít

A labdarúgás vagy futball egy labdajáték, amit két 11 tagú csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, és így minél több gólt szerezzenek.

A játékot főleg lábbal játsszák, de a játékos minden testrészét használhatja a labda irányítására, kivéve a két karját. Ez alól csak a kapusok kivételek, akiknek a tizenhatos vonalon belül nincs tiltott testrésze, azon kívül viszont ők is rendes mezőnyjátékosok.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) felmérése szerint a játékot világszerte több mint 240 millió ember játssza rendszeresen több mint 200 országban. Hétvégenként több millió néző követi nyomon kedvenc csapatának játékát a helyszínen vagy televízión keresztül.

Az egyszerű szabályok és a minimális sportszerigény kétségtelenül hozzájárult a játék elterjedéséhez.

Európa, Latin-Amerika és egyre inkább Afrika, illetve Ázsia lakosainak életében fontos szerepet játszik ez a játék, és erős érzelmeket táplálnak a játékosok és helyi csapatok felé. Sok helyen, főleg Dél-Amerikában már a vallásba is beépült.

Gyakran mondják, hogy ez a világ legnépszerűbb csapatsportja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Alapszabályok

Nagyít

A játékot 2×45 percig játszák, ezeket nevezik félidőknek. A nem játékkal töltött időt (például sérülés, csere) a bírók a félidők végén hosszabbítás formájában alkalmazhatják.

A játék célja a gól, vagyis a labda az ellenfél kapujába való juttatása. (A labda teljes terjedelmével át kell, hogy lépje a gólvonalat) Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a játékidő alatt több gólt ér el. Ha a két csapat góljainak száma megegyezik akkor a meccs döntetlen.

Mindkét csapatban 11 játékos van egyidőben a pályán, de lehetőség van a cserére. Hivatalos mérkőzéseken hármat lehet cserélni, barátságos meccseken a két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában. Az a játékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen.

[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi bajnokságok

[szerkesztés] Világméretű nemzetközi tornák

A legnevesebb nemzetközi labdarúgó kupa a FIFA által négy évenként megrendezett Labdarúgó Világbajnokság. A kontinentális szövetségek által szervezett selejtezőkben több mint 190 nemzeti válogatott méri össze erejét a döntőbe jutásért. A négy hetes döntő tornán jelenleg 32 nemzeti csapat (1998 előtt 24) versenyezhet a trófeáért. A legutóbbi világbajnokságot 2006-ban Németországban rendezték, ahol végül az olasz válogatott diadalmaskodott.

1900 óta a labdarúgás megtalálható a Nyári Olimpiai Játékok programjában is, az 1932-es Los Angeles-i játékok kivételével. Eredetileg csak amatőrök játszhattak. Annak ellenére, hogy az 1984-es nyári játékok óta a hivatásosokat is lehet nevezni, a különböző megkötések miatt az országok nem a legerősebb csapatukat küldik. Jelenleg az olimpiai férfi tornán csak a 23 év alattiak játszhatnak, adott számú „túlkoros” mellett. Ennek következményeként a trófeának nincs akkora presztízse és jelentősége, mint a Labdarúgó Világbajnokságnak. A női labdarúgás 1996-ban kapott helyet a programban, azonban a férfiakéhoz hasonló megszorítások nélkül. Így a nemzetközi megítélése hasonlít a Női Labdarúgó Világbajnokságéra.

[szerkesztés] Nagyobb nemzetközi tornák

A jelentős versenyek közé tartoznak a FIFA és a kontinentális szövetségek által rendezett bajnokságok. Utánuk a klubcsapatok nagyobb megmérettetései találhatók:

[szerkesztés] Szabályok részletesebben

[szerkesztés] A pálya és a stadionok

A pálya hossza 90-120 méter lehet – két egyenlő méretű térfélre osztva – nemzetközi mérkőzésen ez a méret 100-110 méterre változik. Szélessége 45-90 méter, nemzetközi mérkőzésen 64-75 méter. A népszerűen 16-osnak nevezett bűntető területnek 16,5 méterre kell lennie az alapvonaltól, és a gólvonaltól, – ez a kettő egybeesik – a büntetőpontnak pedig 11 méterre. 9,15 méter az átmérője a kezdőkörnek és a 16-os előtti félkörnek. A kapu előtti tér a gólvonaltól 5,50 méterre kezdődik. Az alapvonalat, az oldalvonalat, a gólvonalat, a kezdőkört, a 16-os előtti körszeletet, az "öt és felest", valamint a büntetőpontot fehér mészporral jelölik meg.

A kapu belső szélessége pontosan 7,32 méter, belső magassága pedig 2,44 méter. (Ezek a méretek Angliából származnak, ahol a szélesség 8 yard, a magasság pedig 8 láb.) A kapufákat és a felső lécet a háló fogja össze.

A szögletzászlók magassága 1,5 méter. A szögletek negyedkörének átmérője 1 méter. A vonalak és kapufák vastagsága maximum 0,12 méter lehet.

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) nemzetközi mérkőzésre csak valódi füvet, illetve gyeptéglával beültetett pályát fogad el. A műfű elsősorban az Egyesült Államokban hódított, de az 1994-es VB-re kicserélték valódi fűre a műfüves pályákat is. A stadionok többnyire nem fedettek, csak a nézőtér-rész, bár van olyan, amely teljesen fedett. A legmodernebb stadionokban a pálya alá fűtőrendszert építettek, így az eső után is hamar száraz talaj várhatja a játékosokat.

Számos stadiont eleve csak futballra szánnak, így ezeknél rögtön a pálya széle után kezdődik a nézőtér. A pályák nagy része körül azonban ma is van futópálya, mint például a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. Bár nem kötelező, kívánatos a világítás azokban a stadionokban, ahol nemzetközi mérkőzéseket játszanak.

A 2006-os VB hivatalos labdája
Nagyít
A 2006-os VB hivatalos labdája

[szerkesztés] A labda

A labda kerülete 68-70 centiméter, a meccs kezdetekor belső nyomása 0,6-1,1 atmoszféra (tengerszinten), súlya 410-450 gramm. Színe a játékvezető, vagy a Labdarúgó Szövetség döntése szerinti. Korábban egyszínű, főleg fehér és barna, a 70-es évektől már alapszíntől elütő színű hatszögekkel borított, vagy egyéb mintával ellátott. A sokféleség miatt már minden hivatalos mérkőzést csak a FIFA által jóváhagyott típusú labdával lehet játszani. Tartaléklabdák nélkül nem szabad mérkőzést elkezdeni. Ezeket az oldalvonal mellett kell elhelyezni.

[szerkesztés] A játékosok

Egy csapatból maximum tizenegy játékos lehet egyszerre a pályán: egy kapus és 10 mezőnyjátékos. Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – kiállítással sújtható a vétkező csapat. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a pályán. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le kell fújni. Egy meccs viszont elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, gyakorlatilag azonban erre nemigen van példa.

A kapus 1871 óta kézzel is megfoghatja a labdát, de csak a saját 16-osán belül. (1871-től 1913-ig a kapus a saját térfelén végig megfoghatta a labdát.) 1901 óta lehet támadni a kapust az "öt és feles"-en kívül.

1958 óta a Football International Association Board engedélyezi, hogy a sérült játékosokat lecserélhessék, viszont ez hivatalos meccseken csak háromszor megengedett. Világbajnokságokon csak 1970 óta lehet cserélni. 1995-től a három csere posztoktól független. A szabályok elvben lehetővé teszik, hogy egy csapat 10 mezőnyjátékos és egy kapus helyett 11 mezőnyjátékost küldjön a pályára.

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a pályát és a kispadot is, majd elvileg be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – beállhat mezőnyjátékos is védeni, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – bevezették, hogy a mellen, sőt a nadrágon is szerepel a szám. A hagyományok szerint 1-el a kapust, 2-től 4-ig a védőket, 5-tel és 6-tal a fedezetet, 7-től 11-ig a csatárokat számozzák. A klasszikus formációk felbomlása után felborult ez a számrendszer is, így egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban már bevezették, hogy a játékosok nevüket is viseljék a mezük hátán. Illetve a számokat 1 és 22, vagy 23 között limitálják.

[szerkesztés] A felszerelés

A kapusmeznek eltérő színűnek kell lennie a mezőnyjátékosok mezétől. Évtizedekig feketében védtek a kapusok, a 70-es évek elejétől váltak általánossá a színes mezek, napjaink rikító kapusmezeinek elődei. A kapusok öltözékének immár nélkülözhetetlen tartozéka a kesztyű, és – nap ellen – hordhatnak ellenzős sapkát is.

A felszerelés része a rövid nadrág – kapusoknak az elmúlt évtizedben már engedélyezték a hosszú melegítőnadrágot is. A mezőnyjátékosok nem vehetnek fel a futballnadrágnál hosszabb, attól eltérő színű alsót, de harisnyanadrágot bármikor húzhatnak, akárcsak kesztyűt. A felszerelés továbbá a sportszárból, alatta sípcsontvédőből, illetve a futballcipőből áll.

A régi időkben tiltották a fémstoplit a cipők talpán, ma már engedélyezett, de a játékvezetőnek kötelessége a mérkőzés előtt, illetve a negyedik játékvezetőnek a cserék pályára lépésekor ellenőrízni, hogy nem okozhatnak-e a kapaszkodók sérülést az ellenfélnek. Tehát nem engedik a pályára azokat, akik esetleg "kihegyezik" stoplijaikat.

Régebben sok neves csatár játszott letűrt sportszárral, sípcsontvédő nélkül, de a sérülésveszély miatt ez ma már tilos. Miként a mezeknek a nadrágba való be nem tűrése sem megengedett, – a visszahúzásokra való csábítás miatt – kivéve néhány élő legenda esetében: korábban Platininek és Baresinek mindig elnézték a lógó mezt.

[szerkesztés] A játékvezető

Pierluigi Collina, ex-játékvezető
Nagyít
Pierluigi Collina, ex-játékvezető

1890-ben jelent meg a játékvezető működésének első szabálya. A játékvezető, aki megkülönböztető mezt visel, – a 80-as évekig feketét, azóta a többféle szín elfogadott, a legáltalánosabb a sárga-aranyszínű, lila, vagy világoskék mez – a mérkőzésen irányítja a játékot a kezdőrúgástól a lefújásig, őrködik a szabályok betartásán, ha kell, a játék folyamatossága érdekében alkalmazza az előnyszabályt. Amennyiben szükséges, félbeszakítja a játékot – pl. komolyabb sérülés esetén – vagy akár le is fújja a mérkőzést a játékosok, vagy a közönség botrányos magatartása, vagy a rossz idő miatt.

A mérkőzés előtt ellenőrzi a pálya szabályosságát, minőségét, a hálók állagát, és elrendelheti a találkozó elhalasztását, ha a pályát, vagy az időjárási viszonyokat a mérkőzésre alkalmatlannak találja. Köd esetén az a mérvadó, ha a bíró a kezdőkörből látja mindkét kaput. Az eső önmagában nem ok egy mérkőzés meg nem tartására, csupán akkor, ha a talaj irreálissá teszi a játékot, vagy egy esetleges vihar, a villámlások miatt, veszélyezteti a játékosok és a nézők életét.

Ugyancsak a találkozó megkezdése előtt ellenőrzi a bíró a két csapat nevezett játékosainak igazolását és orvosi engedélyét. Nemzetközi mérkőzéseken a legfontosabb okmány a játékos útlevele – enélkül nem léphet pályára.

A játékvezető sárga lappal figyelmezteti az inkorrekt, sérülést szimuláló, időhúzó vagy feltűnően reklamáló játékosokat, és kiállítja a visszaesőket, illetve a a játék eredményességét megakadályozó durvaságot elkövetőket. Kiállítást egy játékos akkor "nyerhet el", ha olyan durva szabálytalanságot követ el, ami egyenesen botrányos, így egyből piros lapot kap, – pl. leköp valakit, vagy verekedést provokál – illetve, ha két kisebb, de sárga lapos "hibát" vét – pl. kézzel ér a labdához, húzza az időt, reklamál, más játékosnak kárt okoz, stb.

Megakadályozza, hogy illetéktelenek behatoljanak a pályára a mérkőzés időtartama alatt. Ügyel arra, hogy ne kerülhessenek a "küzdőtérre" olyan tárgyak, amelyek akadályozzák a játékot, vagy veszélyeztetik a játékosok testi épségét. Bedobálások esetén le is fújhatja a mérkőzést.

A játékvezető a pálya tartozéka, vagyis a róla pattanó labda olyan, mintha például kapufáról pattanna. Tehát ha egy lövés bepattan róla a hálóba, érvényes a gól. Éppen ezért úgy kell a bírónak helyezkednie, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a játék folyamatosságát.

A játékvezető a gólt kettős, a mérkőzés végét hármas sípszóval jelzi. Minden hivatalos mérkőzésről játékvezetői jegyzőkönyv és jelentés készül, amelyet az illetékes nemzeti, vagy nemzetközi szövetség kap meg. A játékvezető munkáját szövetségi ellenőr is értékeli.

[szerkesztés] Az asszisztensek

Két partjelző zászlóval követi a játékot, mindegyik egy-egy térfélért felelős, a két oldalvonal mentén. Elsősorban bedobások, kirugások, szögletek, lesek, vitatott gólok megítélésekor segítik a játékvezetőt, de felhívhatják a vezetőbíró figyelmét a cserékre, illetve a kirívó, általa nem észlelt szabálytalanságra is. A partjelzőket a vezetőbíró felülbírálhatja, sőt, gyenge működésük esetén le is cserélheti őket.

A bírói műhibát csak akkor lehet óvni, ha a szabályokat feltűnően és egyértelműen megsértette, meg nem adott gól, vagy 11-es, esetleg feltételezett részrehajlás miatt nem.

[szerkesztés] A negyedik játékvezető

A 80-as évektől a negyedik játékvezető feladata a cseréket pályára engedni. Ellenőrizni a játékosok stoplijait, és felügyelni a kispadok rendjét. Illetve, ha az eredeti játékvezető képtelen folytatni a játékban a bíráskodást, vagy feltűnő hibát vétett, – pl. részeg, két sárga után nem állítja ki a játékost, (erre láthattunk példát a 2006-os VB-n, Graham Poll személyében) a megengedettnél több cserét engedélyez, egy-egy játékos érvénytelen igazolással, esetleg érvényes eltiltással játszik stb. – ő áll be a helyére bíráskodni.

[szerkesztés] A játékvezetés körülményei

A bíróküldést a nemzeti, illetve a nemzetközi szövetségek végzik. Nemzetközi mérkőzéseken semleges nemzetiségű játékvezetői hármast jelölnek ki. Világ- és Európa-bajnokságokon általában nem egy nemzetbeliek dirigálnak egy meccsen, mivel olyankor a játékokra meghívott keretből választ a FIFA, vagy az UEFA. Előfordult már, hogy bizonyos játékvezetők személyét előzetesen megóvták "rossz tapasztalatok" miatt. A mai napig a magyar sportdiplomácia kudarcának tekintik, hogy az 1954-es VB-n, alig egy évvel a londoni 6-3-as magyar diadal után, háromszor is angol játékvezetőt kaptak Bozsikék, beleértve a döntőt is.

Minden bírónak vizsgát kell tennie, végre kell hajtania fizikai teszteket is, és ezek alapján kapja meg minősítését. Gyengébb teljesítmények után visszaminősítés is elképzelhető, esetleg "pihentetés". A nemzetközi játékvezetői státusz nem állandó, időről időre meg kell erősíteni azt. Ez utóbbihoz általában két világnyelv középfokú ismerete is szükséges.

A mérkőzés házigazdájának kell gondoskodnia a játékvezetők elhelyezéséről, nyugalmáról, annak a szabálynak a betartásáról, hogy a találkozó előtt egy órával a játékvezetői öltözőbe senki ne mehessen be a csapatok részéről. Szabályozzák a játékvezetőknek adható ajándékokat is, hogy a vesztegetésnek gyanúja is távol álljon tőlük. Voltak ugyan esetek, amikor egy-egy kissé gyanús mérkőzés után elterjedt: a hazai csapat vezetősége ugyan nem fizette le a bírót, de a meccs előtti napon tejben-vajban fürösztötte, luxuskörülményeket bíztosított neki. A rendező csapat feladata biztosítani a játékvezető testi épségét is, amennyiben a közönség haragja ellene fordul.

Természetesen minden játékvezetőben van szereplési vágy, még akkor is, ha nem őértük megy ki a közönség a pályára. Mégis, a legjobb bírók azok, akik a mérkőzés nagy részében észrevétlenek tudnak maradni, nagyvonalúan vezetik a találkozót, nem sípolják szét azt, nem hívják fel magukra a figyelmet. Ritkán nyújt jó teljesítményt az a játékvezető, aki szórja a sárga lapokat, miközben a meccs kicsúszik a keze közül. (Lásd 2006-os VB Portugália-Hollandia nyolcaddöntő.) A legjobbak már a 90 perc elején tekintélyt teremtenek maguknak erélyes ítéleteikkel. Ha a játékosok látják, hogy a bíró mindenütt ott van, jól helyezkedik, és lesöpri magáról a vitatkozókat, színészkedőket, megpróbálnak ők is "rendesen viselkedni".

[szerkesztés] A játék időtartama

Egy mérkőzés 90 percig, azaz kétszer 45 percig tart, egy 15 perces szünettel a két félidő között, amely után térfélcsere következik a két csapat között. A játékvezető a sérülések, szándékos időhúzások, esetleg szabadrúgások, 11-esek miatt álló játék esetén az elvesztegetett időt a félidők végén alkalmazhatja hosszabbítás formájában. Komolyabb nemzetközi mérkőzéseken ma már szinte mindennapos, hogy egy félidő 48-50 percig is eltart. A mérvadó csakis a játékvezető órája, más hiteles időmérés nem elfogadható, így a stadionok és a TV-közvetítések órája sem.

Félbeszakított mérkőzés esetén annyi percet kell játszani, amennyi a hivatalos időből még hátramaradt. Egy találkozó érvényes, ha annak kétharmadát, azaz 60 percet már lejátszottak a csapatok, ennek ellenére, a félbeszakadt mérkőzéseket manapság újra szokták játszani.

Ha botrány, vagy az egyik fél magatartása miatt vonul le egy csapat, – pl. 5 játékost kiállítottak egy csapatból – rendszerint annak a csapatnak a javára írják 3-0-ás gólkülönbséggel a találkozót, amelyet vétlennek találtak az ügyben. A gyakorlat szerint a közönség viselkedése miatt félbeszakadt, vagy utólag megóvott meccseken a pályaválasztó bűnhődik.

Az elmúlt évtizedekben többször felvetették: legyen a futballban is "tiszta játékidő", mint a kosárlabdában, vízilabdában, jégkorongban, stb. de ezt nem fogadták el.

[szerkesztés] Hosszabbítás

Amennyiben nemzetközi vagy kupatorna tétmérkőzésén a rendes játékidőben nem születik döntő eredmény, vagyis a mérkőzés döntetlenre végződik, általában hosszabbítás következik. A hosszabbításnak két formája van:

  • 2 x 15 perc
A csapatok a 90 perc eltelte után további 2 x 15 percet játszanak, a két rövid félidő között 10 perces szünettel. A csapatok a kilencven perc letelte után ebben az esetben már nem hagyhatják el a játékteret, tehát kint a pályán vehetik magukhoz a frissítést, itt pihenhetnek.
A két extra félidő után lejátszott összesen 120 perc játékidő után további hosszabbításra nincs lehetőség, amennyiben ekkor is döntetlen az eredmény, úgy büntetőpárbajra kerül sor, amelynek során 11-es rúgásokkal döntik el véglegesen a meccset.
  • Hirtelen halál
A hirtelen halál a hosszabbítás egy formája. Amikor a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, akkor hosszabbításban kell eldönteni a mérkőzés végeredményét. A hirtelen halál szabályai megegyeznek a fentebbi szabályokkal, egy fontos különbséggel: a két csapat a hosszabbításban addig játszik, amíg valamelyik csapat gólt ér el (aranygól). Ebben a pillanatban a játékot a bíró lefújja, és a gólt elért csapat nyeri a mérkőzést. A hirtelen halál másik formája volt a rövid időre bevezetett ezüstgól, ami abban különbözött az aranygóltól, hogy a 2 x 15 perces hosszabbításnak azt a félidejét amelyben a gól született még lejátszották, hogy az ellenfélnek még legyen ideje egyenlíteni. Így előfordulhatott, hogy egy mérkőzés 105 perces volt.
Ezekben a formákban sem szabad azonban 120 percnél hosszabb ideig játszani. Ha 120 perc elteltével még mindig döntetlen a végeredmény, itt is le kell fújni a mérkőzést és büntetőpárbajt kell elrendelni.

[szerkesztés] A kezdőrúgás

A mérkőzés elején hajtja végre az a csapat, amelyik az előzetes sorsolást megnyerte. A két csapatkapitány általában "fej vagy írás"-sal dönt a bíró felügyeletével. (Aki nyer, választhat kezdést, vagy térfelet.) A második félidőt a másik csapat kezdi.

A labda akkor van játékban, ha már 70 centiméteres távolságot megtett. Kezdeni csak előre lehet, ezt megelőzően a kezdő játékos nem játszhatja hátra a labdát. A kezdéskor minden játékos a saját térfelén tartózkodik, a nem kezdő ellenfélnek a kezdő körön kívül kell állniuk kezdőrúgásnál, tehát minimum 9,15 méterre. Kezdőrúgással folytatódik a játék gól után is, a gólt elszenvedő csapat részéről.

Ha egy találkozó gyász-szünettel kezdődik, az első labdaérintés után következik az egyperces néma vigyázzállás, majd újra kell kezdeni. Ugyanez a helyzet akkor, ha díszvendég végzi el a kezdőrúgást.

[szerkesztés] A játék

A labda játékban van, amíg a játékvezető meg nem állítja a játékot. Akkor is, ha valamelyik lécet, vagy a bírót találja el a labda. A játékszer játékon kívül van, ha – a levegőben vagy a földön – teljes terjedelmével elhagyta a pályát.

[szerkesztés] A gól

Gól az, amikor a labda teljes terjedelmével áthalad a gólvonalon a kapufa és a keresztléc között, és ha azt a gólszerző csapat játékosa nem kézzel vagy karral juttatta a hálóba. A játékvezető kettős sípjellel és középre mutatással érvényesíti a gólt.

Érvénytelen a találat, ha a gólszerzést a támadó részéről szabálytalanság – pl. lökés, les, a kapus akadályozása – előzi meg, illetve a gól megszerzésének módja az ellenfelet megszégyeníti – ilyen a gyerekkorok "nagy" gólja, amikor a labdát a gólvonalon megállítva, majd hason fekve fejjel begurítva szereztünk gólt. A győztes az a csapat, amelyik egy mérkőzésen több gólt lő.

Ha kupamérkőzésen, vagy nemzetközi meccsen 11-esek döntik el a győztes kilétét, a hivatalos jegyzőkönyvekbe a döntetlen eredmény kerül be, és a 11-eseket végrehajtók nem számítanak be a góllövők közé.

[szerkesztés] Az öngól

Öngól az, amikor egy csapat játékosa véletlenül saját hálójába juttatja a labdát úgy, hogy nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy gól legyen.

Nem számít öngólnak az, ha például a kapus ujjáról pattan be a lövés, vagy a védekező játékosról egy olyan lövés pattan be a hálóba, ami valószínűleg egyébként is gól lett volna.

[szerkesztés] A les

A mai napig a legvitatottabb szabály, amelynek régóta követelik eltörlését. Lesnek az minősül, ha a támadásban aktívan részt vevő játékos úgy kapja meg a labdát, hogy a passz pillanatában közelebb van az ellenfél alapvonalához, mint a leghátsó védőjátékos.

A les nem a labdaátvétel, hanem a passz pillanatára vonatkozik. Ha a csatár a védők előtt van a kiugratás pillanatában, és mélységből indulva csak a labda átvételére kerül mögéjük, az nem számít lesnek.

Magyarországon 1990-ben vezették be az egyvonalas (nem) lest, vagyis azt az esetet, amikor az alapvonallal párhuzamos tengely egyaránt metszi a csatár és az utolsó védő bármely testrészét. A szabály szerint akár egy méterrel is előrébb állhat a csatár, ha a keze hátra, a védőé meg előre van kinyújtva. Ez a legjobb kiegészítés az állandó vitákra.

A leshez nem kell feltétlenül labdához érnie az elöl rekedt támadónak, elég, ha megzavarja a védekező csapat játékát. Például, ha a csatár nem ér labdába, de gátolja a kapust a lövés kivédésében, akkor lesen van.

Lehet olyan szituáció, amikor a csatár bár a védők mögött tartózkodik, egyáltalán nem avatkozik játékba, és a védekező csapat játékát sem zavarja meg, ezt nevezzük tétlen lesnek, de ettől még szabályos a támadás.

Ugyanakkor, ha egy játékos tétlen lesen áll, és miután egyik társa rálövi a kapura a labdát, majd a kipattanóhoz hozzáér, rendesen érvényesül a lesszabály

Ha a saját térfélről indul a csatár a passz pillanatában, akkor a lesszabály nem érvényesül.

Bedobás, szöglet, és hátra felé passzolt labda esetében sincs les. Sőt az sem minősül lesnek, ha a csatár az ellenféltől kapja a labdát.

[szerkesztés] Szabálytalanságok és büntetéseik

A rúgás, a gáncsolás, a feltartás és a lökés közvetlen szabadrúgást von maga után, illetve 11-est, ha a 16-oson, a büntetőterületen belül történik az eset.

A veszélyes játékért, – pl. magasra emelt láb, mélyre hajtott fej – a labda játékbahozatalát akadályozó cselekedetért, vagy a hazaadás megfogásáért közvetett szabadrúgás jár a büntetőterületen belül és kívül egyaránt, amelyet nem lehet azonnal kapura lőni, előbb le kell gurítani egy másik támadó játékosnak.

Figyelmezetés és közvetett szabadrúgás jár azért, ha valaki a játékvezető engedélye nélkül lép pályára, valamint reklamál. A gól közvetlen megakadályozására történő, vagy sérülést okozó durvaságot kiállításnak és közvetlen szabadrúgásnak, vagy – ha a szabálytalanság a 16-oson belül történt – 11-esnek kell követnie. Ugyanez jár a játékvezető megsértéséért, figyelmeztetés utáni reklamálásért, valamint dulakodásért, verekedésért, köpködésért, valamint a gólhelyzet, vagy gól megakadályozására irányuló szándékos kezezésért.

[szerkesztés] A sárga lap

Ha valamelyik játékos az alábbiak közül valamelyik szabálytalanságot "teljesíti" a játékvezető a sárga színű kártyát felmutatja a vétkező játékosnak, illetve szabad kezével rámutat. Majd a játékvezető elkönyveli a sárga lapot. Amíg a játékvezető könyvel, tilos a labdát játékba hozni.

Sárga lapot érnek a következő vétkek:

  • Kezezés a 16-oson kívül
  • Sérülést okozó megmozdulás (becsúszás, könyöklés, szándékos lökés, stb.)
  • Visszahúzás
  • Időhúzás
  • A mez felhúzása vagy levétele
  • A sorfal közelebb lépkedése a szabadrúgást lövő játékoshoz (ilyenkor az egész sorfal lappal sújtható)
  • A labda elrúgása sípszó után
  • Hazaadás megfogása
  • 11-es kierőszakolását célzó műesés
  • Figyelmeztetés utáni reklamálás
  • Többszöri figyelmeztetés kisebb dolgok miatt

[szerkesztés] A piros lap

Ha valamelyik játékos egy szabálytalanság után már a második sárga lapját kapja, vagy olyan súlyos szabálytalanságot vét, ami egyenesen megbotránkoztató, piros lappal, azaz kiállítással sújtható. A kiállított játékosnak el kell hagynia a pályát és a kispadokat, majd be kell vonulniuk az öltözőkbe. Az eltiltás után legalább egy meccset ki kell hagynia a vétkező játékosnak.

A bűn súlyosságától függően a Labdarúgó Szövetség az ügy kivizsgálása után több meccsre is eltilthatja a vétkező játékost.

A bíró felmutatja a piros kártyát a vétkező játékosnak, majd szabad kezével először a bűnösre, majd az öltözők felé mutat. A bíró elkönyveli a kiállítást is ugyanúgy, mint a sárga lapot. A labdát tilos addig játékba hozni, amíg a játékvezető be nem fejezte a lap elkönyvelését.

Piros lapot érnek a következő vétkek:

  • (Szándékos) kezezés a 16-oson belül
  • Utolsó emberként a gólhelyzetben lévő játékos buktatása
  • Verekedés provokálása
  • Mások leköpése
  • Hátulról becsúszás, nyújtott lábbal becsúszás
  • Más szándékos leütése, felrúgása, lefejelése
  • A kapus labdaérintése kézzel a 16-oson kívül
  • Több sárga lap összegyűjtése

[szerkesztés] A szabadrúgások

A közvetlen szabadrúgásból egyből gól lehet, a közvetettből csak két játékos érintése után.

A közvetett szabadrúgást a játékvezető feltartott karja jelzi. Szabadrúgást csak álló labdából lehet elvégezni. Az ellenfél játékosai, akár egyénileg, akár sorfalban, 9,15 méterre kell, hogy álljanak a letett labdától. A támadó csapat játékosa takarhatja a labdát, és beállhat a védősorfalba is zavarni. Ha a védekező csapat kap a saját 16-osán belül szabadrúgást, a labdának el kell hagynia a büntetőterületet. A kapus szabálytalan játéka miatt – pl. hazadás megfogása – a 16-oson belül ítélhető közvetett szabadrúgás.

[szerkesztés] A 11-es

A büntetőt rugó játékos a 11-es pontra helyezi a labdát. Egyből lőnie kell, nem állhat meg a nekifutásban, a labdát nem passzolhatja le. A kapusnak a gólvonalon kell állnia a labda elrúgásának pillanatáig, lába nem mozdulhat el előrefelé. Ellenkező esetben a 11-est meg kell ismételtetni. A többi játékosnak a büntetőterületen kívül kell tartózkodnia, de a labda elrúgásának pillanatától már bemozdulhatnak az esetlegesen hárított labdára, támadók és védők egyaránt indulhatnak. Maga az ítéletvégrehajtó is duplázhatja saját lövését.

[szerkesztés] Büntetőpárbaj

Ha egy kupa- vagy továbbjutásért folytatott mérkőzésen az eredmény a rendes játékidőben és a hosszabbításban is döntetlen, büntetőpárbaj dönti el, hogy melyik csapat jut tovább, vagy nyeri meg az adott mérkőzést.

A büntetőpárbajban csak olyan játékos vehet részt, aki a mérkőzés lefújása pillanatában a pályán tartózkodott, tehát akit lecseréltek, vagy még nem cseréltek be, nem állhat be 11-est rúgni. Ilyenkor a két kapuson és a 11-est lövő játékoson kívül minden játékos a kezdőkörben áll egy asszisztens felügyeletével. A másik asszisztens a gólvonalnál figyeli, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon. A bíró az "öt és feles" sarkában, a másik kapus a büntető terület szélénél kívül áll. Mindkét csapat először ötöt-ötöt rúg, majd ha ez alatt nincs meg a döntés, addig folytatják a büntetőrúgást, amíg valaki el nem rontja úgy, hogy a másik csapat berúgta az adott sorozatot.

A büntetőpárbajban a 11-es elrúgására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mintha a mérkőzésen a rendes játékidőben vagy a hosszabbításban lenne 11-es, de a kipattanó lövéshez már nem lehet még egyszer hozzáérni.

[szerkesztés] A bedobás

Ha az oldalvonalon hagyja el a labda a pályát, a másik csapat dobja be, mint amelyikről elhagyta az a játékteret. A bedobó játékosnak a pályával szemben, mindkét lábával szilárdan az oldalvonalon kell állnia, és fej fölül, két kézzel kell bedobnia a labdát a pályára. A bedobó maga nem játszhatja meg azonnal a játékba került labdát. Az ellenfélnek bedobásnál 3 méterre kell állnia a bedobó játékostól.

Bedobásból közvetlenül nem lehet gól, ha azonban bárki beleér a labdába, a gól érvényes. Jól fejelő és nagyot dobó játékosokkal rendelkező csapatok élnek is ezzel a fegyverrel.

[szerkesztés] A kirúgás

Kirúgást akkor ítél a játékvezető, ha a támadó ért utoljára labdához, mielőtt az elhagyta a játékteret az alapvonalnál. A labdát az "öt és feles" sarkára kell helyezni, arra az oldalra, ahol kiment a labda. A kirúgást elvégző játékos csak egyszer érhet a labdához. Az ellenfelek a labda elrúgásának pillanatáig nem tartózkodhatnak a védőcsapat büntetőterületén. A labdának el kell hagynia a 16-os területét.

Kirúgásból nem érvényes a gól, csak ha valaki még beleér, akár a támadó csapatból, akár az ellenfélből. Ha például a kirúgást végző kapus lövése elszáll az ellenfél kapujáig, és a másik kapus hozzáér a labdához, mielőtt az a hálóba hullik, akkor a gólt meg kell adni.

[szerkesztés] A szögletrúgás

Szögletrúgás akkor következik, ha egy védőről megy ki az alapvonalnál a labda. A szögletrúgást a saroknál lévő negyedkörből kell elvégezni, a pálya abból az oldalából, amelyik oldalon kiment a játékszer. A szögletet rúgó játékos nem érhet kétszer a labdához, de joga van egyből kapura csavarni, és a gól érvényes akkor is, ha senki nem ér hozzá. Az ellenfelek, mint a szabadrúgásnál, itt is csak 9,15 méterre állhatnak a labdától. Ez az a szabály, amit a legkevésbé szoktak betartani – kevés bíró vesztegeti az időt ilyenkor a 9,15 méter kimérésével.

[szerkesztés] Az előnyszabály

Az előnyszabály akkor lép érvénybe, ha az egyik játékos úgy szabálytalankodik a másik csapat játékosával, hogy az megtartja a labdát, vagy egy csapattársához tudja juttatni azt. Az előnyszabály alkalmazása után a bírónak jogában áll a vétkező játékosnak sárga- vagy piros lapot adnia. Az előnyszabályt nem kötelező alkalmazni.

[szerkesztés] A sérülések

Ha egy játékos lent marad a földön az ápolóknak, gyúróknak, hordágycipelőknek be kell jönniük a pályára, és a sérült játékost ki kell szállítani az alap- vagy az oldalvonalon kívülre. Ha a játékos felépült a játékvezető adhat engedélyt a visszatérésére.

[szerkesztés] A hazaadás

Az a folyamat amikor egy csapat saját kapusának gurítja oda a labdát. A kapus csak a fejjel, vagy vállal hazaadott labdát foghatja meg, a mellel, vagy lábbal hazaadottat nem. Sőt a kapus még a bedobással hazaadott labdához sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben megfogja a nem fejjel, vagy vállal adott hazaadást, a kapus sárga lappal jutalmazandó, és közvetett szabadrúgás jár érte a 16-oson belülről.

A részletes szabályok forrása

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Labdarúgás témájú médiaállományokat.