Mistéth Endre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mistéth Endre (Buziásfürdő, 1912. szeptember 10. – 2006. július 12.) magyar hídépítő mérnök, miniszter, Széchenyi-díjas, egyes budapesti hidak tervezője a második világháborút követő helyreállításnál.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életpályája

Temes vármegyében született, családja apai ágon francia hugenotta volt, anyai ágon pedig szerb és görög felmenői voltak. Apja tengerésztiszt volt, a család az ország trianoni felszabdalása után, 1922-ben átköltözött a Magyarországnak maradt területekre.

Mistéth Endre katonai pályára készülve kezdte meg tanulmányait, először a kőszegi Hunyadi Mátyás katonai alreáliskolában, majd a budapesti Bocskai István Katonai Főreáliskolában. Diplomát a budapesti műegyetemen szerzett 1935-ben. Ezután a Ganz Vagongyárban dolgozott, majd vízvezetékeket tervezett az Országos Közegészségügyi Intézetben. később hídtervező mérnökként részt vett a Székesfehérvár és Graz közötti autóút építésébe. Még később rövid ideig a Közlekedési Minisztériumban dolgozott, 1938-ban azonban csatlakozott egy tervezőirodához, 1940-ben pedig önálló irodát nyitott.

Korai munkái közt volt például az 1940-ben épített szolnoki merevítőgerendás ívhíd, amelynek nyílása a legnagyobb volt a korabeli Európában [1].

A nyilasok uralma idején részt vett a fegyveres ellenállási mozgalomban.

[szerkesztés] 1945 után

  • A háború után azért kellett új hidakat építeni, mert a visszavonuló német csapatok felrobbantották a főváros hídjait. Mistéth Endre tervezte a „Manci” nevű ideiglenes Duna-hidat Budapesten és az első önálló hidat, a Kossuth hidat is.
  • Mistéth Endre 1945. november 23-án a Független Kisgazdapárt delegáltjaiként államtitkár lett az ipari minisztériumban. 1946. július 21-én újjáépítési miniszter, majd amikor a posztot október 12-én átnevezik, építési és közmunkaügyi miniszter. A Magyar Közösség ügy néven emlegetett koncepciós perben 1947-ben koholt vádakkal börtönbüntetésre ítélték, csak 1955 áprilisában szabadult. (A Magyar testvéri Közösséghez 1942-ben csatlakozott.) Szabadulása után három és fél évig rendőri felügyelet (ref) alatt állt.

[szerkesztés] 1956 után

  • 1969-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1978-ban akadémiai doktor. 1983-tól egyetemi tanár.

[szerkesztés] Főbb tervei

[szerkesztés] Kitüntetései

[szerkesztés] Főbb írásai

  • Erőtani méretezés valószínűségelméleti alapon (1974,
  • A vízépítési kockázatvállalás néhány alkalmazása (1975),
  • Építőmérnöki szerkezetek tervezésének néhány kérdése (1982.

[szerkesztés] Külső hivatkozások