Török nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Török (Türkçe)
Beszélik: Törökország, Azerbajdzsán, Bulgária, Ciprus, Görögország, Irak, Irán, Moldova, Németország, Szíria
Terület: Balkán, Törökország,Ciprus, Kaukázus
Beszélők száma: anyanyelvként kb. 60 millió; összesen 75 millió
Helyezés: 19-21 (összes beszélő szerint)
Nyelvcsalád: Altáji nyelvcsalád

 Török
  Köztörök
   Oguz (Délnyugati)
    Török nyelv

Írás: Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: Törökország, Ciprus, Észak-Ciprus, Bulgária, Macedónia (helyhatósági)
Szabályozza: Türk Dil Kurumu (Török Nyelvi Társaság)
Nyelvkódok
ISO 639-1 tr
ISO 639-2 tur
SIL tur, ota (Oszmán török)
Lásd még: Nyelv

Az oszmán-török (újabban inkább törökországi török) nyelv vagy röviden török nyelv (türkçe vagy türk dili) az altáji nyelvcsaládba, azon belül a türk nyelvek (török nyelvek) közé tartozik. Bár a többi türk nyelv (főleg az azeri és a türkmén, melyeket a volt Szovjetunió utódállamaiban beszélnek) közel áll az oszmán-törökhöz, fontos különbségek vannak köztük a nyelvtan, a szókincs és a hangtan tekintetében.

A világon élő török nyelvű emberek számát 61 millióra teszik, ebből 51,8 millió él Törökországban. A török nyelvet beszélik Bulgária (810 000), Irak (380 000), Görögország (300 000), Ciprus (175 000), Macedónia (100 000) és Románia (30 000) egy részén is. Németországban 1,5 millióra, az Európai Unióban 2-3 millióra becsülik számukat. Egyes források ennél még néhány millióval többre is becsülik a törökök számát.

A török agglutináló nyelv. Főleg ragokat használ, alig használ elöljárószót.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A török nyelv történetét tudósok egészen az időszámításunk előtti negyedik évezredig vezetik vissza. Az első török nyelvű írásos emlék a 8. századból való, melyet Mongólia területén találtak. Vándorlásaik során a török törzsek átvették azoknak a népeknek az írásmódját, ahol letelepedtek, így például találunk török nyelvű szövegeket páli vagy brahman írással is. A 11. században a szeldzsuk törökök behatoltak Anatóliába, majd terjeszkedni kezdtek, és átvették az arab írást. A 14. századra kiépülő birodalomban már az oszmán-török nyelv (arab írással) dominált; többek között Kis-Ázsia nyugati részén is.

1530-ban adják ki az első olyan könyvet, mely a török nyelvtant tanulmányozza. A birodalom terjeszkedésének következtében a 16. századra az oszmán-török nyelv perzsa és arab szavakkal bővült. 1932-re az idegen jövevényszavak a nyelv szókincsének 60-65%-át tették ki. Az arab és a perzsa nyelv nem csak a szókincsre volt hatással, hanem a nyelvtanra is; ennek következtében az oszmán-török nyelv rendkívül bonyolulttá vált. További nehézséget jelentett, hogy az arab írás egyre kevésbé tudta követni a beszélt nyelv folyamatos változását, emiatt gyakorivá váltak az eltérések. A szóvirágairól híres oszmán-török nyelvet leginkább a gazdagabbak és a magasabb társadalmi rangúak beszélték, míg az egyszerű anatóliai parasztok például továbbra is az anatóliai török nyelvet használták.

A 19. században értelmiségi körökben mindinkább elterjedt a nézet, hogy szükség lenne az oszmán-török nyelv megújítására, egyszerűsítésére, az idegen szavak eltávolítására. Az újságírók, írók és költők által támogatott mozgalom azonban csak 1928-ban kezdett el beteljesedni, Atatürk reformjaival.

[szerkesztés] Atatürk reformja

A Török Köztársaság létrejötte után Atatürk minden téren radikálisnak mondható reformokat vezetett be. Ennek egyike volt az oszmán-török nyelv megújítása is. Az államfő hazai és külföldi tudósokat bízott meg az új török nyelv kialakításával. A folyamat során leegyszerűsítették az évszázadok alatt szinte érthetetlenül bonyolulttá vált nyelvtant és megtisztították a nyelvet az arab és perzsa jövevényszavaktól. Igyekeztek eredeti török szavakkal pótolni őket, illetve ha rre nem volt lehetőség, új szavakat alkottak, végső esetben pedig a francia nyelvből kölcsönöztek. Például a j (azaz zs) hangot tartalmazó szavak többsége francia eredetű a török nyelvben: jeton (zseton), jübile (jubileum). 1929-ban pedig bevezették a latin ábécét, mindenki számára kötelezővé tették az elsajátítását, az arab írás használatát pedig megtiltották. 1932-ben létrejött a Türk Dil Kurumu, a Török Nyelvintézet, melynek feladatai közé tartozott a nyelvújítás felügyelete és végrehajtása.

[szerkesztés] Jellemzői

A török nyelvre jellemző tulajdonságok:

  • agglutináló nyelv, azaz ragokat használ
  • magánhangzó-harmónia: a ragok hangrendjének illeszkednie kell a szótő hangrendjéhez: ev-de (ház-ban), ada-da (sziget-en)
  • nincs nyelvtani nem: o (ő)
  • az altáji nyelvcsaládra jellemzően a melléknév megelőzi a főnevet: güzel pencere (szép ablak)
  • az ige a mondat végén található: Ali Burcu'yu çok seviyor (Ali nagyon szereti Burcut)


[szerkesztés] Dialektusok

A török nyelv dialektusait két nagy csoportra oszthatjuk: nyugati és keleti dialektusokra. A nyelvjárások egy része a terület nevéről kapta az elnevezését.

  • Nyugati dialektusok:
    • dunai
  • Keleti dialektusok:
    • Eskişehir
    • Razgard
    • Dinler
    • ruméliai
    • Karamanli
    • Edirne
    • Gaziantep
    • Urfa

Más források délnyugati, közép-anatóliai, keleti, ruméliai és kastamonu nyelvjárásokra osztja a török nyelvet.

A modern török irodalmi nyelv az anatóliai dialektus Isztambulban beszélt változatára épül.


[szerkesztés] Hangtan

[szerkesztés] Ábécé

A török nyelv leírásához az arab ábécét használták a 13. századtól egészen 1928. november 28-ig, amikor Mustafa Kemal Atatürk hivatalossá tette a latin (európai) írást. A latin ábécé kiegészül a pont nélküli i-vel (ı), valamint a ç ğ ş ö ü betűkkel.

A török ábécé fonetikus, azaz úgy írjuk, ahogy olvassuk, de előfordul benne néhány kivétel.

Betűi:

  • a b c ç d e f g ğ h i ı j k l m n o ö p r s ş t u ü v y z
  • A B C Ç D E F G Ğ H İ I J K L M N O Ö P R S Ş T U Ü V Y Z
  • Magas hangrendű magánhangzók: e, i, ö, ü
  • Mély hangrendű magánhanzók: a, ı, o, u

A török nyelvben van egy magánhangzó, ami csak arab eredetű szavakban fordul elő: â (ejtése, mint a magyar á)

  • A betűk kiejtése:

ç: cs
c: dzs
ı: Veláris i hang (az u helyén képzett ajakréses magánhangzó) Ugyanúgy, ahogy az 'u' az 'ü' mély változata, tulajdonképpen az 'ı'-t az 'i' mély változataként határozhatjuk meg.
j: zs
s: sz
ş: s
ğ: magas hangrendű szavakban j
mély hangrendű szavakban néma
y: j


A q, w, x betű hiányzik a török ábécéből.

[szerkesztés] Magánhangzók

A török magánhangzók

A toldalék magánhangzójának a szó utolsó szótagjában lévő magánhangzóhoz kell illeszkednie.

adaada-da

evev-de

A toldalékok két csoportra oszlanak:

  • kétalakú (-a/-e)
  • négyalakú (-i/-ı/-ü/-u)
  • kétalakú toldalékok szabálya:
    • e típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: e, i, ö, ü (Pl. sizin+le 'veletek/önnel')
    • a típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: a, ı, o, u (Pl. yıldız+lar 'csillagok')


  • négyalakú toldalékok szabálya:
    • i típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: e, i
    • ü típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: ö, ü
    • ı típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: a, ı
    • u típusú toldalékot használunk, ha a szó utolsó mgh-ja: o, u

[szerkesztés] Mássalhangzók

Mássalhangzó fonémák a török nyelvben
Ajakhang
(Bilabiális)
Ajak-
foghang
Labiodentális)
Dentális Fogmeder-
hang
(Alveoláris)
Poszt-
alveoláris
Elő-
szájpadlás
(Palatális)
Utó-
szájpadlás
(Veláris)
Gégehang
(Glottális)
Zárhang
(Plozíva)
p b t d c ɟ k g
Orrhang
(Nazális)
m n
Réshang
(Frikatíva)
f v s z ʃ ʒ ɣ h
Zár-réshang
(Affrikatíva)
ʧ ʤ
Legyintőhang
(Flap)
ɾ
Közelítőhang
(Approximáns)
j
Nyelvoldali-közelítőhang
(Laterális-approximáns)
ɫ l


  • A török nyelvben vannak olyan mássalhangók amelyek után a ragok megváltoznak.

Ezek a mássalhangzók: ç, f, h, k, p, s, ş, t. Egyszerűbben:

Fa paşa çok hasta = Fa pasa nagyon beteg

Utánuk a toldalék d mássalhangzója t-vé, a c pedig ç-vé alakul.

ev-de = házban

garaj-da = garázsban

kapı-cı = portás

DE

çiçek-te = virágban

kıtap-ta = könyvben

çiçek-çi = virágárus

  • Magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt 4 szóvégi mássalhangzó megváltozik!

kğ çocuk (gyerek) çocuğ-um (gyerekem)

pb kitap (könyv) kitab-ım (könyvem)

td dert (bánat) derd-im (bánatom)

çc ağaç (fa) ağac-ım (fám)

  • A magánhangzóval kezdődő toldalékok y kötőhanggal kapcsolódnak a magánhangzóra végződő szavakhoz!

kutu-y-u = dobozt

Ankaralı-y-ım = ankarai vagyok

  • Kivétel: Ha a szó birtokos eset után kap tárgyesetet, és a birtokos rag magánhangzóra végződik, a kötőhang nem y hanem n lesz:

Onun araba--n-ı (arabasını) gördüm = Az ő autóját láttam

[szerkesztés] Főnév

Jellegzetességek:

  • A török főneveknek nincs nyelvtani nemük.
  • Az eredeti török szavak vagy magas, vagy mély hangrendűek.
  • A szótövek végéhez illesztett ragjaikkal, képzőkkel, jeleikkel ugyanúgy bánnak, mint mi, sőt ezek is a miénkhez hasonlóan szigorúan hangrendileg illeszkednek a tőszó magánhangzójához.
  • Kerülik a mássalhangzó torlódásokat, különösen a szavak elején, például: a spor (sport) ejtése sıpor
  • Hangrendi okok miatt gyakran alkalmaznak toldalék hangokat ragilleszkedéseknél, például: Yabancı-y-ım /idegen vagyok/
  • A magánhangzó torlódásokat is nehezen tűrik, hasonlóan a magyar népies kiejtéshez.
  • Távolító eset ragjuk közeli a miénkhez (-tól, től).
  • A többes számot a magyarhoz hasonlóan csak akkor használjuk, ha az a mondatbeli összefüggésből másképp nem derül ki. (Két fiú, de: A fiúk játszanak).
  • A tulajdonnevekhez a ragok egy aposztróffal kapcsolódnak: Ali'nin = Alié.

[szerkesztés] A főnevek többes száma

A török nyelvben a főnevek többes számát a -lar/-ler többes jel fejezi ki, de sokkal ritkábban használják, mint a magyarban.

  • A többes jel a magánhangzó harmónia törvényei szerint kerül a főnév végére:

ev-ler = házak

kitap-lar = könyvek

  • Akárcsak a magyarban, ha számnév párosul a főnévhez, a többesszám jele elmarad:

İki kitap = két könyv

[szerkesztés] Főnévragozás

A főnév ragozható, azaz a mondatbeli szerepétől függően ragokat kap. A főnévragozásnak 6 esete van a törökben.

  • alanyeset
  • tárgyeset
  • birtokos eset
  • közelítő/részes eset
  • helyhatározó eset
  • távolító eset

Az esetragok természetesen itt is a magánhangzó harmónia elvei szerint illeszkednek. A magánhangzóra végződő névszók tárgy és közelítő esetében a szó és a rag közé egy y kerül, birtokos esetben pedig n hangot kötünk.

Természetesen a többesjellel és a birtokos személyragokkal együtt is állhatnak ragok, ilyenkor a sorrend a magyarhoz hasonlóan jel-rag, szemben például a finn nyelvvel, amelyben rag-jel a használatos sorrend.

[szerkesztés] Alanyeset

Alanyesetben a főnév megegyezik az első szótári alakkal, ilyenkor nem járul hozzá semmilyen estrag. DE ettől függetlenül a többes szám jelét és a birtokos személyragokat felveheti!

  • Ev güzel = A ház szép
  • Ev-ler güzel = A házak szépek
  • Ev-im güzel = A házam szép
  • Ev-ler-im güzel = A házaim szépek

[szerkesztés] Tárgyeset

Csak akkor használjuk ha a tárgy határozott

  • Gazete okuyorum = Újságot olvasok
A mondat értelme általános, mert mindegy milyen újságot olvasok.

DE

  • Gazete-y-i okuyorum = Olvasom az újságot
A mondat értelme határozott mivel konkrét dologról van szó!
  • A tárgyeset jelei: (y)-i/-ı/-ü/-u

[szerkesztés] Birtokos eset

A birtokos esetet a birtokviszony kifejezésére használjuk.

  • Kim-in bu kitap? = Kié ez a könyv
  • Ali'n-in... = Alinak a ...-ja/-je
  • Gül'ün... = Gülnek a ...-ja/-je

A birtokviszony kifejezésekor a birtokost jelölő szót birtokos esetbe tesszük a birtok pedig harmadik személyű birtokos személyragot kap.

  • Gül'ün kitap-ı = Gül könyve
  • Ali'n-in araba-sı = Ali autója

A birtokos személyragozás esetében két rendhagyó alakot kell megjegyezni:

  • su víz birtokos e: su-y-u
  • cami dzsámi birtokos e: cami-i

Például:

  • portakal suyu = narancslé
  • Beyazit camii = Bejazit dzsámi,

A birtokos eset ragjai: (n)-in/-ın/-ün/-un

De! Nem használunk bártokos esetet, ha a birtokos általános, tehát a tárgyesetre emlékeztet. pl. Evin damı. - A ház teteje. De: Ev damı. - Ház teteje - tulajdonképpen: Háztető

[szerkesztés] Részes/közelítő eset

A helyhatározós szerkezetekben a jelzett szó felé való irányultságot, cél felé való mozgást fejez ki. (A magyarban ezek a toldalékok a -hoz/-hez/-höz; -nak/-nek; -ba/-be; -ra/-re)

Ev-e gidiyorum = Haza megyek

Ankara'y-a gidiyorum = Ankarába megyek

A részes és közelítő eset ragjai: (y)-a/-e Lényegében megfelel annak a magyar -a, -e toldaléknak, amely az "ide" és "oda" szavak végén találhatóak.

[szerkesztés] Eszközhatározós eset

A kivel?, mivel? kérdésre adott válaszban a török nyelv jelet használ, mely a szótól elkülönülve vagy azzal összevonva is használható.

  • Az eszközhatározós eset jele: ile / -la/-le (ha magánhangzóra végződik a szó, kiejtéskönnyítő y kerül a szótő és a jel közé)

Ali ile / Ali'yle = Alival
Yağmur ile / Yağmur'la = Yağmurral
kalemle = tollal

Ha névmásokkal használjuk, a névmást birtokos esetbe kell tenni emellett. pl. ő-o: vele-onunla (birtokos eset: onun)

  • Az ile szócska és értelemben is használatos: Ali ile Zeynep eve döndü. = Ali és Zeynep hazamentek. Ilyenkor nem lehet összevonni a szótővel.

[szerkesztés] Helyhatározós eset

Arra a helyre utal, ahol valaki vagy valami tartózkodik (mozgás nélkül). A magyarban ezek a toldalékok a következők: -ban/-ben; -on/-en/-ön; -nál/-nél.

  • A helyhatározós eset ragjai: -da/-de vagy a ç, f, h, k, p, s, ş, t után -ta/-te. Lényegében megfelel annak a magyar -t ragnak, amely az "itt" "ott" és "Pécsett" szavak végén használatos.

ev-de = a házban
istasyon-da = az állomáson
Efes'te = Efesben
koltuk-ta = fotelben
Mustafa'da = Musztafánál

[szerkesztés] Távolító eset

  • A távolító eset ragjai: -dan/-den vagy ç, f, h, k, p, s, ş, t után -tan/-ten. Lényegében megfelel annak a magyar -nan, -nen ragnak, amely az "innen" és "onnan" szavak végén található.

İstanbul'dan = Isztambulból
Ev-den = a házból
Kars'tan = Karszból
Mehmet'ten = Mehmettől

  • Ez az eset főnévi igenévvel is használható, ilyenkor -ás/-és végű főnévként fordítjuk:

Gez-mek-ten yorgunum = Fáradt vagyok a gyaloglástól

[szerkesztés] Névmások

[szerkesztés] Mutató névmások

Ha a tárgy vagy a személy pontosan meg van határozva, akkor mutatónévmással is fordíthatjuk a magyar határozott névelőt.

  • A törökben három mutató névmás létezik:
    • bu ez (legközelebbi)
    • şu ez (közeli)
    • o az (távoli)
  • Ezek a névmások a főneveket is helyettesítik:

Bu araba benim, şu senin. = Ez az autó az enyém, az a tied.

[szerkesztés] A mutató névmások ragozása

Alanyeset Tárgyeset Birtokos eset Részes eset Helyhatározós eset Távolító eset
bu bunu bunun buna bunda bundan
şu şunu şunun şuna şunda şundan
o onu onun ona onda ondan

[szerkesztés] Személyes névmások

ben én
sen te
o ő
biz mi
siz ti
onlar ők


[szerkesztés] A személyes névmások ragozása

Alanyeset Tárgyeset Birtokos eset Részes eset Helyhatározós eset Távolító eset
ben beni benim bana bende benden
sen seni senin sana sende senden
o onu onun ona onda ondan
biz bizi bizim bize bizde bizden
siz sizi sizin size sizde sizden
onlar onları onların onlara onlarda onlardan

[szerkesztés] Igék

A múlt idő jele a miénkre emlékeztet: d, illetve t (látta, futott), a feltételes mód jele és illeszkedése (adnék), tagadásuk is a miénkhez hasonló (nem, ne), ez utóbbi ragozott formában nem az igét előzi meg, hanem képzőként közvetlenül az igetőhöz kapcsolva áll (nem írok). A török nyelvben ritkán használnak segédigét, és az indoeurópai típusú "bírni" szerkezeti forma helyett is a magyarhoz hasonlóan "neki van" alakot használnak.

[szerkesztés] A létezés kifejezése

A török nyelvben a létezés kifejezése nem igével történik, hanem személyragokkal.

pl:

şeftalı = barack ucuz = olcsó

azaz: şeftalı ucuz = a barack olcsó

Azokban a mondatokban, ahol az alanyt névmás fejezi ki, a szóhoz hozzá kell illeszteni a személyrag megfelelő alakját.

pl:

(A nemzetiségek neveit nagy betűvel írjuk!)

Angol vagyok = İngliz-im

Magyar vagyok = Macar-ım

Török vagyok = Türk-üm

Orosz vagyok = Rus-um

Végső esetben ott van a lenni ige is: olmak, de ez az alak nem használatos.

[szerkesztés] Személyragok

A török nyelvben a személyragok az igeidő jeléhez illeszkednek a magánhangzó-harmónia szerint:

ben (én) -im/ım/üm/um
sen (te) -sin/sın/sün/sun
o (ő)
biz (mi) -iz/ız/üz/uz
siz (ti) -siniz/sınız/sünüz/sunuz
onlar (ők) -lar/-ler

Múltidőben:

ben (én) -dim/dım/düm/dum
sen (te) -din/dın/dün/dun
o (ő) -di/-dı/-dü/-du
biz (mi) -dik/dık/dük/duk
siz (ti) -diniz/dınız/dünüz/dunuz
onlar (ők) -dılar/-diler

Magánhangzókhoz -y- kötőhanggal kapcsolódik.

Külön szóként is használható, ilyenkor az alakja "idi" és természetesen ennek változatai a fenti táblázat alapján, de ilyenkor nem követi a megánhangzóharmóniát.

Bizonytalan múltban is létezik személyragváltozat, az szabályosan képződik és lejjebb, az igeidőknél látható is lesz a módja.

[szerkesztés] Főnévi igenév

A török nyelvben két főnévi igenév létezik:

  • gel-mek
  • al-mak

Amikor a főnévi igenév jelét leválasztjuk az igéről, megkapjuk annak a tövét. Ehhez a tőhöz járulnak az igeidő jelei ill. a személyragok.

[szerkesztés] Igeidők

[szerkesztés] Jelen idő

[szerkesztés] Egyszerű jelen

  • Képzése: jelenidő jele + személyrag: -iyor/-ıyor/-üyor/-uyor + um/sun/∅/uz/sunuz/lar
  • Ha az ige töve magánhanzóra végződik, akkor azt a jelen idő jele előtt el kell hagyni!

anl-a-mak

anl-ıyor-um

anl-ıyor-sun

anl-ıyor

anl-ıyor-uz

anl-ıyor-sunuz

anl-ıyor-(lar)

A jelen idő jelének első magánhangzója a magánhangzó harmónia törvényei szerint alakul

[szerkesztés] Az egyszerű jelen idő kérdő alakja

Az ige jelen idejű kérdő formájának képzésekor az ige rag nélküli alakja után a mu kérdőszót tesszük. Ehhez a kérdőszóhoz kapcsolódnak a személyragok!

gel-mek = jönni

gel-iyor mu-y-um?

gel-iyor mu-sun?

gel-iyor mu?

gel-iyor mu-y-uz?

gel-iyor mu-sunuz?

gel-iyor-lar mı?

[szerkesztés] Az egyszerű jelen idő tagadása
  • A tagadás jele: -ma-/-me-
  • Jelen időben ez a jel -m-mé rövidül

gel-mek

gel-m-iyor-um

gel-m-iyor-sun

gel-m-iyor

gel-m-iyor-uz

gel-m-iyor-sunuz

gel-m-iyor-(lar)

[szerkesztés] Az egyszerű jelen idő tagadó-kérdő alakja

A kérdő és tagadó alakok összevonásával képezzük:

  1. az ige tagadó főnévi igenévi alakja (gel-m-iyor)
  2. ezután az alak után a mu kérdőszócska következik a személyraggal (gel-m-iyor mu)
  • A tagadószócska is mindig követi a magánhangzó harmóni elvét, tehát alakjai: mi/mı/mü/mu ⇒ a jelen időben az "o" után értelemszerűen csak a mu alak használatos

gel-mek

gel-m-iyor mu-y-um?

gel-m-iyor mu-sun?

gel-m-iyor mu?

gel-m-iyor mu-y-uz?

gel-m-iyor mu-sunuz?

gel-m-iyor-lar mı?

[szerkesztés] Széles jelen

  • A széles jelen jele: -er-/-ar-
  • A széles jelen idő jele az igető és a személyragok között helyezkedik el.

düş-mek

düş-er-im

düş-er-sin

düş-er

düş-er-iz

düş-er-siniz

düş-er-(ler)

[szerkesztés] A széles jelen kérdő alakja

Képése:

igető + ar/er + mu/mi + személyrag

uç-mak (repülni)

uç-ar mı-y-ım?

uç-ar mı-sın?

uç-ar mı?

uç-ar mı-y-ız?

uç-ar mı-sınız?

uç-ar-(lar) mı?

[szerkesztés] A széles jelen tagadó alakja
  • Képzése: igető + ma/me + személyrag
  • E/2 személyben a tagadás jele és a személyrag között egy z van
  • E/3 személy ragja: z
  • T/1 személyben egy kötő y hang van
  • T/2 személyben a tagadás jele és a személyrag között egy z van
  • T/3 személyben a személyrag: z

üzül-mek (szomorkodni)

üzül-me-m

üzül-me-z-sin

üzül-me-z

üzül-me-y-iz

üzül-me-z-siniz

üzül-me-z-(ler)

[szerkesztés] A széles jelen tagadó-kérdő alakja
  • Képzése:: igető + ma/me + z + a kérdőszó megfelelő alakban

benze-mek (hasonlítani)

benze-me-z mi-y-im?

benze-me-z mi-sin?

benze-me-z mi?

benze-me-z mi-y-iz?

benze-me-z mi-siniz?

benze-me-z-(ler) mi?

[szerkesztés] A múlt idő

A török nyelvben több múlt idő van.

[szerkesztés] Biztos múlt

  • Képzése:

igető + di/dı/dü/du + személyragok
illetve ç, f, h, k, p, s, ş, t után + ti/tı/tü/tu

  • Személyragjai:
gel-di-m yap-tı-m
gel-di-n yap-tı-n
gel-di-Ø yap-tı-Ø
gel-di-k yap-tı-k
gel-di-niz yap-tı-nız
gel-di-ler yap-tı-lar

[szerkesztés] Kérdő alak
  • A szabály a biztos múlt időben kicsit eltér a jelen idő szabályától

gel-mek

gel-di-m mi?

gel-di-n mi?

gel-di mi?

gel-di-k mi?

gel-di-niz mi?

gel-di-(ler) mi?

[szerkesztés] Tagadó alak

bul-mak (találni)

bul-ma-dı-m

bul-ma-dı-n

bul-ma-dı

bul-ma-dı-k

bul-ma-dı-nız

bul-ma-dı-(lar)

[szerkesztés] Tagadó-kérdő alak
  • Képzése:
  1. múlt idejű tagadó alak
  2. kérdő szócska megfelelő alakja

bul-mak

bul-ma-dı-m mı?

bul-ma-dı-n mı?

bul-ma-dı mı?

bul-ma-dı-k mı?

bul-ma-dı-nız mı?

bul-ma-dı-(lar) mı?

[szerkesztés] Bizonytalan múlt

  • Képzése: -igető + -miş/-mış/-müş/-muş


gel-mek
(jönni)
yıkan-mak
(mosakodni)
öldür-mek
(megölni)
duy-mak
(hallani)
gel-miş-im yıkan-mış-ım öldür-müş-üm duy-muş-um
gel-miş-sin yıkan-mış-sın öldür-müş-sün duy-muş-sun
gel-miş yıkan-mış öldür-müş duy-muş
gel-miş-iz yıkan-mış-ız öldür-müş-üz duy-muş-uz
gel-miş-siniz yıkan-mış-sınız öldür-müş-sünüz duy-muş-sunuz
gel-miş-ler yıkan-mış-lar öldür-müş-ler duy-muş-lar

[szerkesztés] Kérdő alak
  • Képzése:

1., múlt idejű főnévi igenév személyrag nélkül!

2., a tagadószócska megfelelő alakban a személyragokkal

  • Használata:

Ezt az igeidőt történetek elmesélésére használják, abban az esetben, ha a beszélő nem volt szemtanúja az eseményeknek, csak "hallotta", "mondták" neki. Akkor is használjuk, ha el akarunk távolodni a beszélgetés tárgyától, pl. ha török vendéglátónk megmutatja újonnan vásárolt szőnyegét, tetszésnyilvánításképpen azt mondjuk: güzelmiş, vagyis szépnek találjuk, udvariasak vagyunk, de nem akarjuk "megszerezni" magunknak. Használjuk még, ha hirtelen fedezünk fel valamilyen dolgot, pl. A-a. Çorabım kaçmış! azaz Nahát, felszaladt a harisnyám! vagy valamiben bizonytalanok vagyunk: Doğru mu yapmışım?Vajon jól csináltam?

gül-mek

gül-müş mü-y-üm?

gül-müş mü-sün?

gül-müş mü?

gül-müş mü-y-üz?

gül-müş mü-sünüz?

gül-müş-(ler) mi?

[szerkesztés] Tagadó alak
  • Képzése: igető+ma/me+miş/mış/müş/muş+ személyrag

çevir-mek (fordítani)

çevir-me-miş-im

çevir-me-miş-sin

çevir-me-miş

çevir-me-miş-iz

çevir-me-mişsiniz

çevir-me-miş-(ler)

[szerkesztés] Tagadó-kérdő alak

Képzése:

igető+ma/me+miş/mış/müş/muş és az egyeztetett tagadószócska a személyragokkal

ver-mek (adni))

ver-me-miş mi-y-im?

ver-me-miş mi-sin?

ver-me-miş mi?

ver-me-miş mi-y-iz?

ver-me-miş mi-siniz?

ver-me-miş-(ler) mi?

[szerkesztés] A régmúlt

  • Képzése: -igető + -mişti/-mıştı/-müştü/-muştu. Lényegében a bizonytalan múlt és a múltidejű személyragok együttesen alkalmazva.

gelmek (jönni)

gel-miştim
gel-miştin
gel-mişti
gel-miştik
gel-miştiniz
gel-mişti(ler)

  • Használata: az angol Past Perfect igeidejének megfelelő, régmúltban történt eseményeket fejez ki: Çok yanlış yapmıştı. Yardım etmeliydim. = Sok hibát vétett. Segítenem kellett. (Előbb hibázott, én később segítettem)

[szerkesztés] A régmúlt kérdő alakja

gel-miş miydim?
gel-miş miydin?
gel-miş miydi?
gel-miş miydik?
gel-miş miydiniz?
gel-mişler miydi?

[szerkesztés] A régmúlt tagadó alakja

gel-me-miştim
gel-me-miştin
gel-me-mişti
gel-me-miştik
gel-me-miştiniz
gel-me-mişlerdi

[szerkesztés] A régmúlt tagadó-kérdő alakja

gel-me-miş miydim?
gel-me-miş miydin?
gel-me-miş miydi?
gel-me-miş miydik?
gel-me-miş miydiniz?
gel-me-miş-ler miydi?

[szerkesztés] Folyamatos múlt

  • Képzése: - igető + yor + di/dı/du/dü + személyrag
  • Használata - a múltban történt folyamatos események kifejezésére; a beszélő maga cselekedett vagy szemlélője volt az eseményeknek. Pl: Dün gece televizyon seyrediyordum. = Tegnap (egész) este tévét néztem (folyamatosan).

gelmek (jönni)

gel-iyor-du-m
gel-iyor-du-n
gel-iyor-du
gel-iyor-du-k
gel-iyor-du-nuz
gel-iyor-du-lar; gel-iyor-lar-dı

[szerkesztés] Kérdő alak

gel-iyor mu-y-du-m?
gel-iyor mu-y-du-n?
gel-iyor mu-y-du?
gel-iyor mu-y-du-k?
gel-iyor mu-y-du-nuz?
gel-iyor-lar mı-y-dı; gel-iyor-du-lar mı?

[szerkesztés] Tagadó alak

gel-m-iyor-du-m
gel-m-iyor-du-n
gel-m-i-yor-du
gel-m-iyor-duk
gel-m-iyor-du-nuz
gel-m-iyor-du-lar; gel-m-iyor-lar-dı

[szerkesztés] Tagadó-kérdő alak

gel-m-iyor mu-y-du-m?
gel-m-iyor mu-y-du-n?
gel-m-iyor mu-y-du?
gel-m-iyor mu-y-du-k?
gel-m-iyor mu-y-du-nuz?
gel-m-iyor-lar mı-y-dı; gel-m-iyor-du-lar mı?

[szerkesztés] Bizonytalan folyamatos múlt

  • Képzése: - igető+ yor+ miş/mış/muş/müş + személyrag
  • Használata: Múltban történt folyamatos cselekvés, de a beszélő nem volt szemtanúja az eseményeknek.

gelmek:

gel-iyor-muş-um
gel-iyor-muş-sun
gel-iyor-muş
gel-iyor-muş-uz
gel-iyor-muş-sunuz
gel-iyor-muş-lar; gel-iyor-lar-mış

[szerkesztés] Kérdő alak

gel-iyor-muş mu-y-um?
gel-iyor-muş mu-sun?
gel-iyor-muş mu?
gel-iyor-muş mu-y-uz?
gel-iyor-muş mu-sunuz?
gel-iyor-muş-lar mı; gel-iyor-lar-mış mı?

[szerkesztés] Tagadó alak

gel-m-iyor-muş-um
gel-m-iyor-muş-sun
gel-m-iyor-muş
gel-m-iyor-muş-uz
gel-m-iyor-muş-sunuz
gel-m-iyor-muş-lar

[szerkesztés] Tagadó-kérdő alak

gel-m-iyor-muş mu-y-um?
gel-m-iyor-muş mu-sun?
gel-m-iyor-muş mu?
gel-m-iyor-muş mu-y-uz?
gel-m-iyor-muş mu-sunuz?
gel-m-iyor-muş-lar mı; gelmiyorlarmış mı?

[szerkesztés] Jövő idő

Csak egy jövő idő van, melynek jelei: -acak/-ecek

Gelmek
(jönni)
duymak
(hallani)
gel-eceğ-im duy-acağ-ım
gel-ecek-sin duy-acak-sın
gel-ecek duy-acak
gel-eceğ-iz duy-acağ-ız
gel-ecek-siniz duy-acak-sınız
gel-ecek-(ler) duy-acak-(lar)


[szerkesztés] A jövő idő kérdő alakja

  • Képzése:
    • jövő idejű főnévi igenév (gel-ecek/duy-acak) + a kérdőszócska megfelelő alakja a személyragokkal.
    • jövő időben a kérdószócskának két alakja van: mi és

gel-mek

gel-ecek mi-y-im?

gel-ecek mi-sin?

gel-ecek mi?

gel-ecek mi-y-iz?

gel-ecek mi-siniz?

gel-ecek-(ler) mi?

[szerkesztés] A jövő idő tagadó alakja

  • Képzése: igető+ma/me+y kötőhang+acak/ecek+személyrag

duy-acak

duy-ma-y-acağ-ım

duy-ma-y-acak-sın

duy-ma-y-acak

duy-ma-y-acağ-ız

duy-ma-y-acak-sınız

duy-ma-y-acak-(lar)

[szerkesztés] A jövő idő tagadó-kérdő alakja

  • Képzése: igető+ma/me+y kötőhang+acak/ecek és a kérdőszócska megfelelő alakja a személyragokkal

it-mek (tolni)

it-me-y-ecek mi-y-im?

it-me-y-ecek mi-sin?

it-me-y-ecek mi?

it-me-y-ecek mi-y-iz?

it-me-y-ecek mi-siniz?

it-me-y-ecek-(ler) mi?

[szerkesztés] A szükségesség kifejezése

  • A török nyelvben a szükségességet az igetőhöz kapcsolt -malı/-meli ragokkal fejezzük ki.

menni kell = git-meli

inni kell = iç-meli

feküdni kell = yat-malı

érezni kell = duy-malı

  • Amennyiben a szükségesség személytelen kifejezését akarjuk kifejezni akkor a főnévi igenévhez kell kapcsolni a lâzim szócskát.

git-mek lâzım

iç-mek lâzım

yat-mak lâzım

duy-mak lâzım

  • A szükségességet egyéb személyekben is ki tudjuk fejezni, akkor a malı/meli raghoz kapcsoljuk a személyragot.

Budapeşte'ye git-meli-y-im = Budapestre kell mennem

Tren hemen hareket et-meli = A vonatnak azonnal indulnia kell

Yarın çok erken kalk-malı-y-ım = Holnap nagyon korán kell felkelnem

[szerkesztés] Az akarat kifejezése

Használata egyszerű: főnévi igenév + istemek ige ragozott alakja. Ez az alak nem udvariatlan, így bátran használható.

Kendimi gör-mek ist-iyor-um = Látni akarom magam

Lütfen, su ist-iyor-uz = Kérem, vizet szeretnénk

İki tane elma ist-iyor-um = Két darab almát szeretnék

[szerkesztés] A ható ige

Amennyiben udvarias kérdést szeretnénk feltenni, akkor ezt megtehetjük a magyarban már ismert "tudna ön...?" formával is. Használata szintén könnyű.

  • Képzése: ige + (y)abilir/(y)ebilir + személyrag
  • A ható igéknél a személyragok az alábbiak: -im/-sin/-/-iz/-siniz/-(ler)

gel-mek

gel-ebilir mi-y-im?

gel-ebilir mi-sin?

gel-ebilir mi?

gel-ebilir mi-y-iz

gel-ebilir mi-siniz

gel-ebilir-(ler) mi?


yaz-mak

yaz-abilir mi-y-im?

yaz-abilir mi-sin?

yaz-abilir mi?

yaz-abilir mi-y-iz?

yaz-abilir mi-siniz?

yaz-abilir-(ler) mi?

A ható ige más esetekben is használható a "tudni" kifejezésére. Ezek a példák széles jelenben állnak, de ha nem kérésre használjuk, bármilyen időbe tehető.

Tagadása rendndhagyó: -ama, -eme pl. yazabilirim - írhatok, tudok írni; yazamam - nem írhatok, nem tudok írni.

Van egy speciális változata, a tagadó ige ható alakja: -mayabil, -meyebil, amely jelentése: "tudni nem tenni" pl. yazmayabilirim - tudok nemírni, tulajdonképpen: nem muszáj írnom.

[szerkesztés] Jelzők

A jelző a mienkhez hasonlóan a törökben is a jelzett szó előtt áll és nem egyeztetjük; nem változik sem számban, sem esetben. A melléknevet segédige nélkül is használhatjuk állítmánynak (bu çiçek güzel = ez a virág szép)

[szerkesztés] Melléknevek fokozása

  • alapfok : güzel
  • középfok: daha güzel
  • felsőfok: en güzel

Bu kitap güzel. Ama şu daha güzel = Ez a könyv szép. De ez még szebb

[szerkesztés] Összehasonlítás

  • alapfok: ...gibi/kadar

Bu kitap şunun kadar / şunun gibi güzel = ez a könyv olyan szép, mint az
Melek gibi güzelsin = Olyan szép vagy, mint egy angyal
Ferman Cem'e kadar / Cem gibi naziktir = Ferman olyan kedves, mint Cem

  • középfok: Ha két dolgot vagy személyt hasonlítunk össze, akkor a második tárgy vagy személy távolító esetbe kerül

Mustafa Ali'den daha zeki = Musztafa okosabb Alinál.

  • felsőfok:

Mustafa sınıfta en yüksek = Musztafa a legmagasabb az osztályban

[szerkesztés] Névelők

Csak határozatlan névelője van: bir.

  • Használata:

İstanbul güzel bir şehirdir. = Isztambul (egy) szép város.

Anneme güzel bir çiçek aldım. ⇔ Anneme bir güzel çiçek aldım.
Szép virágot vettem anyámnakEgy szál szép virágot vettem anyámnak

Vagyis ha a bir a melléknév előtt áll, akkor határozott tárgyra utal, amiből egy darab van, viszont ha a melléknév és a főnév között áll, akkor határozatlan dologot jelöl.

[szerkesztés] Névutók

A török nyelv a magyarhoz hasonlóan gyakran használ névutókat. Azonban vannak, olyan névutók, amelyek előtt a főneveket bizonyos esetekbe kell tenni. Ezek a névutók a ragozott főnév után állnak.

[szerkesztés] Részes esettel járó névutók

A főnév ilyenkor (y)a/(y)e ragokat vesz fel

  • kadar = -ig
  • rağmen = annak ellenére, hogy
  • göre = szerint

[szerkesztés] Távolító esettel járó névutók

A főnév ragja : -dan/-den/-tan/-ten

  • başka = más, kívül
  • beri = óta
  • önce = előtt
  • sonra = után

[szerkesztés] Alany vagy birtokos esettel járó névutók

Ezeknél a névszóknál fontos megemlíteni, hogy amennyiben a névutó főnévhez kerül azt alanyesetbe kell tenni, ha azonban névmáshoz járul, azt birtokos esetbe kerül.


  • gibi = ként, mint
  • için = ért, végett, -nak/-nek
  • hakkında = -ról/-ről
  • ile = -val/-vel

[szerkesztés] Szórend

  • A török mondat szórendje S+O+V azaz alany-tárgy-állítmány szórendű:
    • Kadın kitabı okudu. ⇒ A nő elolvasta a könyvet.
  • A határozószók az ige elé kerülnek:
    • Ali dün gece bahçede su içiyordu. ⇒ Ali tegnap este a kertben vizet ivott.

A határozók sorrendje általában a következő: időhatározó + helyhatározó + módhatározó + okhatározó

  • Ha hangsúlyozni akarunk egy bizonyos szót, azt az ige elé tesszük:
    • Ali Ankara'ya gitti. ⇒ Ali Ankarába ment
    • Ankara'ya Ali gitti. ⇒ Ali ment Ankarába.
    • Ali Ankara'ya otobüsle gitti. ⇒ Ali Anakrába busszal ment. ⇔ Ali otobüsle Ankara'ya gitti. ⇒ Ali busszal Ankarába ment.

[szerkesztés] Hangsúly

A török szavak általában véghangsúlyosak, de a hangsúly nem olyan erős, mint például az angol nyelvben és nincs jelentésmegkülönböztető szerepe sem, kivéve a birtokos személyrag és a létige személyragjának megkülönböztetésekor. A szabály az, hogy a birtokos személyrag hangsúlyos, míg a létige személyragja hangsúlytalan, azaz az előtte lévő szótagra esik a hangsúly:

  • öğretmenim: az én tanárom
  • öğretmenim: tanár vagyok

A szabály szerint a tagadó '-ma/-me rag hangsúlytalan, azért, hogy megkülönböztethető legyen a rövid főnévi igenévi alaktól, amelyek leginkább szóösszetételekben fordulnak elő:

  • İçme suyu: ivóvíz; tehát ha a "me" ragot hansúlyozom, rövid főnévi igenevet kapok
  • İçme suyu: ne idd meg azt a vizet!
  • Természetesen ez a szabály nem csak a felszólításra vonatkozik: Bunu yap-a-madım ⇒ Ezt nem tudtam megcsinálni.

A véghangsúlyozás alól további kivételek a következőek:

  • helységnevek: pl. Londra, İstanbul, Ankara
  • határozószók: pl. sonra, şimdi
  • Néhány külföldi jövevényszó
  • Ahol az utolsó szótag a létige ragozott alakja: başbakanım

[szerkesztés] Számnevek

  1. bir
  2. iki
  3. üç
  4. dört
  5. beş
  6. altı
  7. yedi
  8. sekiz
  9. dokuz
  10. on
  11. on bir
  12. on iki
  13. on üç
  14. on dört
  15. on beş
  16. on altı
  17. on yedi
  18. on sekiz
  19. on dokuz
  20. yirmi
  21. yirmi bir
  22. yirmi iki
  23. yirmi üç

...

0 sıfır

30 otuz

40 kırk

50 elli

60 altmış

70 yetmiş

80 seksen

90 doksan

100 yüz

1000 bin

10.000 on bin

100.000 yüz bin

1.000.000 bir milyon

[szerkesztés] Sorszámnevek

A sorszámnevek képzésekor a szám nevéhez képzőket kapcsolunk a magánhangzó harmónia szabályai szerint.

Ezek a képzők:

  • (i)nci >>> bir-inci (1.)
  • (ı)ncı >>> altı-ncı (6.)
  • (u)ncu >>> dokuz-uncu (9.)
  • (ü)ncü >>> üç-üncü (3.)

[szerkesztés] Dátum

[szerkesztés] Az évszakok

ilkbahar = tavasz

yaz = nyár

sonbahar = ősz

kış = tél

[szerkesztés] A hónapok

ay = hónap

Ocak = január

Şubat = február

Mart = március

Nisan = április

Mayıs = május

Haziran = június

Temmuz = július

Ağustos = augusztus

Eylül = szeptember

Ekim = október

Kasım = november

Aralık = december

[szerkesztés] A hét napjai

Pazartesi = hétfő

Salı = kedd

Çarşamba = szerda

Perşembe = csütörtök

Cuma = péntek

Cumartesi = szombat

Pazar = vasárnap

[szerkesztés] A dátum

A dátum kifejezése fordítva történik, mint a magyarban:

İki Ağustos, bin dokuz yüz seksen sekiz = 1988. augusztus másodika

[szerkesztés] Mindennapi kifejezések

A török nyelvben számos megrögzött, formális kifejezés található, melyet gyakran használnak.

Szó szerinti fordítás Jelentés
Merhaba Üdvözlet (Arab) Helló, szia
Alo Helló (francia "allô") (telefonban: Ott vagy még?)
Efendim Uram 1. Igen (telefon felvételekor; 2. Uram/Asszonyom (udvarias megszólítás, függetlenül nemtől, kortól, családi állapottól); 3. Elnézést, megismételné?
Günaydın [A] nap fényes Jó reggelt!
İyi günler Jó napok Jó napot!
İyi akşamlar Jó esték Jó estét!
İyi geceler Jó éjszakák Jó éjszakát!
Evet igen
Hayır nem
Belki talán
Hoş geldiniz Jól jöttek Üdvözlöm/Üdvözöljük
Hoş bulduk Jónak találtuk Örülök/örülünk, hogy itt lehetek (-ünk)
Nasılsın? Hogy vagy? Hogy vagy?
Nasılsınız? Hogy van (ön)/vagytok? Hogy van (ön) /vagytok?
İyiyim; siz nasılsınız? Jól vagyok, ön hogy van?
Ben de iyiyim Én is jól vagyok
Affedersiniz Ön megbocsát Elnézést
Lütfen Kérem Kérem, légy szíves, legyen szíves
Teşekkür ederim Köszönöm Köszönöm
Bir şey değil Ez semmi Semmiség, szívesen
Rica ederim Kérek valamit Szóra sem érdemes; szívesen; Ne mondj ilyeneket magadról; Ne mondj ilyen jókat rólam
Estağfurullah Isten megbocsátását keresem (muszlim ima) (hasonló a rica ederim-hez)
Geçmiş olsun Legyen a múlté Jobbulást (bármiylen nehéz helyzetben lévőnek mondhatjuk, nem csak betegség esetén, vagy olyasvalakinek is, aki éppen nehéz dolgokon ment keresztül)
Başınız sağ olsun Legyen a (z ön) feje egészséges Részvétem
Elinize sağlık Egészség a kezének (Gratuláció annak, aki finomat főzött, vagy más dolgot csinált, ami tetszik nekünk)
Afiyet olsun Egészséges legyen Jó étvágyat!
Kolay gelsin Jöjjön könnyen (annak mondjuk, aki dolgozik valamin, vagy vizsgára készül stb.)
Güle güle kullanın Használja mosolyogva (annak mondjuk, aki valami új dolgot vett)
Sıhhatler olsun Legyen egészséges (az) (annak mondjuk, aki épp fürdött, hajat vágatott vagy borotválkozott)
Hoşçakal(ın) Maradj(on) jól Viszlát! (Az mondja, aki elmegy)
Güle güle (Menj) mosolyogva Viszlát! (Az mondja, aki marad)
Allah'a ısmarladık Istenhez rendeltünk (téged) Viszlát (Annak mondjuk, aki marad (és sokáig nem fogjuk látni)

[szerkesztés] Magyarral rokon szavak

Nemcsak a török nyelvtan (agglutináló nyelv), hanem a török szókészlet is sok közös vonást tartalmaz a magyarral.

Törökkel rokon szavaink:

  • a hittel kapcsolatos szavaink: Isten, ég, tündér, bűn, eskü, böjt, búcsú, egyház, gyón, erkölcs stb.
  • a családi elnevezéseink: apa, anya, húg
  • színeink: sárga, kék, piros
  • az állattartás és a növénytermesztés körébe tartozó szinte minden szavunk: barom, bika, borjú, disznó, gyapjú, író, karám, kecske, komondor, köpű, kos, kuvasz, ökör, ól, serte, teve, tinó, túró, tyúk, ünő, ürü; alma, arat, árok, árpa, borsó, búza, csanak, csűr, dara, dió, eke, gyom, gyümölcs, kender, kert, komló, kökény, körte, ocsú, orsó, őröl, tarló, tiló, torma, sarló, szór, som stb.
  • Ősiráni szavak pl. a tehén, a fej stb.
  • a borkultúrával kapcsolatos szinte minden szavunk a törökkel rokon: szőlő, bor, csiger, seprő, ászok, szűr stb.
  • Nyelvünkben feltűnően sok a törökkel azonos állam- és közélet szempontjából használatos szó: ál, bátor, bér, betű, bilincs, bíró, bocsát, boszorkány, bűbáj, bő, bölcs, börtön, csata, csősz, érdem, gyaláz, gyanú, gyűlöl, imád, ír, kín, koporsó, kölcsön, orvos, sereg, sír, tanács, tanú, telek, terem, tolmács, tor, tömény, törvény, úr, üdül, ünnep stb.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások