Thuküdidész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Thuküdidész
Nagyít
Thuküdidész

Thuküdidész, Thukydidés, Thucydides (Athén, Kr. e. 460 körül - Athén?, Kr. e. 400 körül) görög történetíró


Gazdag arisztokrata család sarja volt, amely révén rokonságban állt Miltiadésszel és Kimónnal, s talán a hasonnevű politikussal, Periklész ellenfelével is. Apja neve, Olorosz, thrák családi kapcsolatokra utal. A családnak komoly birtokai voltak a thrákiai bányavidéken. Bár családi környezete erőteljesen Periklész-ellenes volt, maga Thuküdidész történeti munkájában Periklész meggyőződéses hívének és tisztelőjének mutatkozik. A peloponnészoszi háború első évében megkapta az Athénben akkor járványt okozó pestist, de azon kevesek közé tartozott, akik kigyógyultak belőle.

Kr. e. 424-ben sztratégoszként működött a thrákiai partvidéken. Mivel nem tudta Amphipolisz városát megvédeni Braszidasz spártai hadvezér támadásával szemben, kötelességmulasztás címén száműzték Athénból. A következő húsz évet külföldön töltötte. Jórészt ez segítette elő, hogy tényanyagokat gyűjtsön, információkat szerezzen a háború menetéről, amelynek megírását már kitörésekor elhatározta.

Kr. e. 404-ben, a háború végén az általános amnesztia következtében száműzetése végetért, és visszatérhetett Athénba. Nagy művét azonban, amelyen több, mint húsz éven át dolgozott, már nem tudta befejezni. Halálának körülményeiről (gyilkosság vagy hajótörés), illetve helyéről (Athén vagy Thrákia) az ókori hagyomány egymásnak ellentmondó, bizonytalan adatokat tartalmaz.

A befejezetlenül maradt monográfiát, amely a peloponnészoszi háborút a szerző szándékával szemben csupán Kr. e. 411-ig dolgozza fel, a későbbi kiadók nyolc könyvre osztották fel. Az I. könyvben Thuküdidész hosszas bevezetőben fejti ki tárgya fontosságát, összehasonlításul rövid, tömör összefoglalást adva a régebbi görög történelemről. Ezután áttekinti a háború okait, megkülönböztetve a felületi és a mélyebb mozzanatokat. Ezzel részben a háború legalapvetőbb okát, az athéni nagyhatalom kialakulását és növekedését ábrázolja, részben összekapcsolja művét Homéroszéval. A II-IV. könyv a háború első tíz évét (Kr. e. 431 - Kr. e. 421, az úgynevezett „arkhidamoszi háború"), az V. az ezt követő, a Nikiasz-féle békével kezdődő bizonytalan öt és fél évet öleli fel, a VI-VII. pedig az athéniek katasztrófával végződő szicíliai hadjáratát (Kr. e. 415 - Kr. e. 413) írja le. A VIII. könyv a háború dekeleiai-hellészpontoszi szakaszának (Kr. e. 413 - Kr. e. 404) csak az első két évét tartalmazza, és váratlanul, az események közepén zárul le.

Thuküdidész saját bevallása szerint már a háború kitörésekor belekezdett az események feljegyzésébe. Anyaggyűjtési módszereiről és művének céljáról az I. könyv úgynevezett „módszertani" fejezetében nyilatkozik. Alapvető követelménynek tekintette az igazság, bizonyos tények pontos megállapítását, a tényközlő tanúk pontos kiválasztását, az esetleges elfogultságuk kritikus vizsgálatát,a hibaforrások kiszűrésével - kritikát alkalmazva még saját esetleges egyéni véleményével is. Elfogulatlanságát az a tény is erősítette, hogy száműzetése alatt mindkét hadviselő félnél és semleges államokban is szerzett egymással kritikusan összevethető értesüléseket, amint ezt művében maga is többször hangsúlyozza.

Thuküdidész befejezetlenül maradt művét több történetíró is folytatta, többek között Xenophón, Theopomposz, Kratipposz, stb.


[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.