Sobri Jóska

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sobri Jóska (Erdőd, 1810. – Lápafő, 1837. február 17.), más változatban Zsubri Jóska, erdeti nevén Pap József, híres dunántúli betyár.

[szerkesztés] Élete

Apja, Pap István a Sopron vármegyei Sobor faluból került Vas vármegyébe, az Erdőd majorba kanásznak, ahol Jóska nevű fia született. Valószínűleg innen származik a Sobri ragadványnév.

A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. Már 18 éves korában inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év büntetésre, továbbá pálcázásra ítélte.

A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a porkolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt. A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését.

1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elől. Ettől kezdve bújdosásra kényszerült. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein garázdálkodott. Alvezérét Milfajt Ferkónak hívták. A Bakony és a hozzá közel lévő Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyék voltak működésük területei. Bandájukkal először gazdag számadó juhászokat, kereskedőket fosztogattak. Sobri 1836-ban követte el talán leghíresebb rablását. Kónyiban a győri káptalan pénztárát fosztotta ki, s a kasznár minden vagyonát is elrabolta.

A közvélemény eddigre már félte Sobri nevét. Az országban gyakoriak voltak a rablások, melyeket akkor is az ő számlájára írtak, ha nem ő követte el. Veszélyessé vált az utazás. A kancellária a bűnözés megállítása érdekében mozgósította hat vármegye katonaságát, s valóságos hajtóvadászatot rendelt el. Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. 1837. február 16-án fogják el hetedmagával. A 30-35 főnyi katonaság körülvette a betyárokat, akik elkeseredetten védekeztek. A korabeli jelentés szerint Sobri a harc során súlyosan megsebesült, s mikor látta helyzete reménytelenségét, agyonlőtte magát.

[szerkesztés] Emlékezete

Rózsa Sándor után a leghíresebb magyar betyárnak tartják. Neve körül valóságos kultusz alakult ki: mesék, dalok és táncok őrzik emlékét. Halála után ötven évvel később a szájhagyomány szerint „Sobri él” – az Alföldön gazdag számadó, Amerikában gyógyszerész stb. Alakja az 1800-as években a magyar közbiztonság elrettentő helyzetének szimbólumává lett: Georg Schobri, der Räuberhauptmann in Ungarn (Leipzig, 1837); Schubery, le brigand hongrois (Paris, 1837) c. művekben és hasonlóképpen az egykorú hazai irodalomban: Sobri (Pest, 1837); Vahot Imre: Sobri család Vas megyében (Magyar Föld és népei, 1848. I. 13.); Eötvös Károly: A Bakony rossz híre (Buapesti Hírlap, 1887.). A századfordulón a ponyvakiadványok kiszínezték kalandos életét, és hozzáillesztettek meg nem történt részleteket. Például: Sobri Jóska a híres és rettegett bakonyi betyár élete és kalandjai (Budapest); Sobry Jóska a híres úri betyár kalandjai vagy a magyar Rinaldo Rinaldini (Budapest). Sobri szereplője Krúdy Gyula több novellájának is.

A Sobri Jóskáról szóló népballadák legtöbbje hetyke, magabiztos hangú, félelmet és halált megvető. Itt is kifejezésre jut a betyármondákból ismert szemlélet, hogy a „gazdagot rabolja, szegényt segíti” és eszességével túljár az üldözők eszén.

2002-ben Sobri címmel kalandfilm készült életéből Szarvas Attila főszereplésével, Novák Emil rendezésében.

[szerkesztés] Forrás, külső hivatkozások