Astor Piazzolla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Astor Piazzolla
Nagyít
Astor Piazzolla

Astor Piazzolla (Mar del Plata, 1921. március 11. – Buenos Aires, 1992. július 4.), argentin zeneszerző, zenekarvezető, harmonikás

Nyolc éves korában kapta az apjától az első bandoneónját (gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Bélától.

Bronxban töltötte a gyermekkorát. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit, szimfóniákat, conceretokat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.

1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.

Életművével a tangót és a harmonikát (bandoneón = gombos harmonika) a komoly zene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.

Több mint ezer darabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.

Leghíresebb művei:

Buenos Aires
Adios Nonino
Maria de Buanos Aires (opera)
Libertango

[szerkesztés] Diszkográfia

  • 1975Libertango
  • 1986Astor Piazzolla Plays Astor Piazzoll
  • 1986Tristezas de un Doble A
  • 1987Astor Piazzolla: The Central Park Concert
  • 1987Suite for Vibraphone and New Tango Quintet
  • 1987Sur
  • 1988Concierto para Bandoneon
  • 1988The New Tango
  • 1989Tangos
  • 1989Tanguedia de Amor
  • 1990La Camorra: La Soledad de la Provocacion Apasiona
  • 1990Lumiere
  • 1990Vanguardistas del Tango
  • 1990Astor Piazzolla
  • 1990Libertango
  • 1991Astor Piazzolla & Alberto Ginastera
  • 1991Adios Nonino
  • 1991Maria de Buenos Aires
  • 1992Tango: Zero Hour
  • 1992Music for Two Guitars
  • 1992Ballet Tango
  • 1992The Vienna Concert
  • 1992Luna
  • 1992Woe

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Astor Piazzolla témájú médiaállományokat.