Antonio Canova

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Canova önarcképe, 1792.
Nagyít
Canova önarcképe, 1792.

Antonio Canova (Possagno, 1757. november 1. - Possagno, 1822. október 13.), velencei olasz szobrász


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Jelentősége

A barokk stílustól eltávolodva, az antik művészet ideáljaihoz nyúlt vissza és a szobrászati neoklasszicizmus megalapítójaként tartják számon. Művészete hatásos, fegyelmezett, de kevés érzelmet mutat.

Ámor és Psziché, Louvre
Nagyít
Ámor és Psziché, Louvre

[szerkesztés] Magyar vonatkozások

  • Kismartonban, az Esterházy-féle kastélyban van tőle Lichtenstein Leopoldine carrarai márványból faragott szobra.
  • Gyömrőn a református templomban egy domoborműve látható.
  • Canova tanítványa volt első jelentős szobrászunk, Ferenczy István.

[szerkesztés] Életpályája

Bassanóban egy szobrásznál dolgozott. 17 éves korában a természetes nagyság felényi méretében elkészítette Eurydiké szobrát. Ezután a velencei akadémiára került, ahol korának művészeti iránya teljesen lenyűgözve tartotta és csak mikor a 23 éves korában készített Daidalos és Ikaros csoportozatért a velencei köztársaság jutalmul 1779-ban évi 300 arany ösztöndijjal Rómába küldte, akkor nyilatkozott meg az ifjú elôtt a klasszikus ókor remekeiben az oly sokáig hiába keresett forrás. A legnagyobb buzgalommal tanulmányozta a vatikáni gyüjteményeket és bizonyos fokig fel is fogta az antik szellemet. E korszakból való munkái: Apollón; Théseus és Minotauros (1783), XIII. és XIV. Kelemen pápa siremléke; az elsőt 1792-ben állították fel a Szt. Péter-templomban és Canovánál ritka egyszerűséget és nagyságot mutat, az utóbbi az Apostolok templomában áll. Ez időben készítette Emo tengernagy szobrát a velencei köztársaság számára, számos domboruművet történeti és mondai tárgyakkal, de kiváló hajlammal mitologiai alakokat, főleg Amort és Psychét, Venust és Ádónist, Hébét stb. A Venusok közül említést érdemel a Lujzát (I. Napóleon nővérét) ábrázoló, amely Rómában a Villa Borghesében áll. Szintén e korból való bűnbánó Magdolnája, a lágyság és elmosódottság netovábbja.

Magdolna, Ermitázs
Nagyít
Magdolna, Ermitázs

Túlzástól nem volt mentes későbbi tragikus és heroikus tárgyú szoborműveiben sem. Így az őrjöngő Héraklésé, amint Lychast a sziklához vágja a maga óriási nagyságában nem annyira héraklészi erőt, inkább túlzást és durvaságot mutat. E két szélsőség között mozogva, Canova nem találta meg a helyes középutat és azt a nyugodtságot, amely az antik szobrászat klasszikus termékeinek oly kiváló mértékben sajátja. Ez különösen ott feltűnő, ahol két szélsősége egy munkában van egyesítve, így a Mars és Venus csoportozatban, amelyben a két alak közt levő ellentét igazán sértő. Mindamellett egyes igen kiváló műveket is alkotott, ilyen Amor és Psychéje a Louvre-ban, Perseus a Medusa fejével, melyet akkor alkotott, amikor 1798-ban és 1799-ben Németországban tett útjáról visszatért. 1802-ben VII. Pius az összes római művészeti tárgyak és az egyházállam művészeti vállalatai fölügyelőjévé nevezte ki, majd Napóleon Párizsba hivta, hogy nagy szobrát elkészítse, miután már előbb megmintázta legszebb műveinek egyikét, a nápolyi király szobrát; ekkor készítette a legkitűnőbb mellszobrát is: Napóleon anyjáét, amelyben a természethűség klasszikus kezeléssel egyesült.

A három grácia, Ermitázs
Nagyít
A három grácia, Ermitázs

Későbbi művei közül legnevezetesebbek Washington szobra; a kongresszus palotája előtt Washingtonban, számos mitologiai tárgyú szobra, nevezetesen igen sok Venus de hősök is, amelyek közül a legkitűnőbb Théseus harca a kentaurral; VII. Pius York bibornok, Aliieri, Santa Croce grófné és mások siremléke, valamint számos mellszobor, többek közt VII. Piusé és II. Ferencé. Napoleon bukása után Canova 1815-ben a pápa nevében visszakövetelte a Rómából elhurcolt műemlékeket, azután Londonba ment, 1816-ban pedig visszatért Rómába, ahol a pápa őt érdemeiért a Capitelium «arany könyvébe» felvétette és 3000 scudo évi jövedelemmel Ischia marchesejává nevezte ki. Halála előtt szülőhelyén pompás templomot építtetett és azt utolsó műveivel ajándékozta meg. Egy-egy mellszobra Velencében a de' Frati templomban és a capitoliumi könyvtárban áll.



[szerkesztés] Főbb művei

  • Theseus és Minotaurusz
  • Perseus Medusa levágott fejével
  • A három grácia (Ermitázs).
  • Ámor és Psziché (Louvre)
  • Krisztina főhercegnő sírja (Bécs)


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat:

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.