Takács János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Takács János (1931-) nagykanizsai lokálpatrióta

[szerkesztés] Élete

1964-től 1991-ig a Közgazdasági Társaság városi szervezetének elnöki posztját töltötte be. Vezetői tevékenysége által végzett felelősségteljes és maradandó értékeket teremtő munkájának elismeréseként Széchenyi-díjban részesült. Mint lokálpatrióta, részt vett a város közösségi feladatainak ellátásában és kiemelkedő munkát végzett a Piarista Diákszövetség és a Hortobágyi Kényszermunkára Elhurcoltak Egyesületének vezetésében. Alapítója az 1992-ben újjáalapított Piarista Diákszövetségnek, jelenleg is vezeti a szövetség kanizsai tagozatát és tagja az országos választmánynak. Családjával együtt 1953-ban a Tiszafüred-Kócspusztai kényszermunkatáborba hurcolták, ahol 40 hónapot töltött. A sorstársaival alapított egyesület alapító elnökének választották, melynek jelenleg is tiszteletbeli elnöke.

A Kanizsa Bútorgyárban 1967-től dolgozott főkönyvelő, kereskedelmi igazgató és tanácsadó munkakörben, ahol részt vett a cég rekonstrukciós fejlesztésében, az európai színvonalú bútorgyártást reprezentáló vállalat megteremtésében. A privatizáció során lett a kft alapító ügyvezetője, és mint kereskedelmi, pénzügyi és számviteli szakember, a töretlen gazdálkodási és piacépítési munka eredményeinek alkotó irányítója.

A Kanizsa Trend Kft.-től 1999-ben ment nyugdíjba mint alapító ügyvezető.

[szerkesztés] Tisztségek

  • Piarista Diákszövetség nagykanizsai tagozatának vezetője
  • Piarista Diákszövetség országos választmányának tagja
  • Hortobágyi Kényszermunkára Elhurcoltak Egyesületének tiszteletbeli elnöke

[szerkesztés] Elismerések

  • Széchenyi-díj