Miško Kranjec

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagyít

Miško Kranjec (Nagypalina, 1908. szeptember 15. k. – Ljubljana, 1983. június 8.) szlovén író. Műveiben alkalmazza a jellegzetes muravidéki dialektust. A 20. századi szlovén irodalom legtermékenyebb alkotója.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajza

1908-ban született az akkor még Magyarországhoz tartozó Nagypalinán (Zala vm.), kisparaszti családban, akik a vend nyelvjárást beszélték. Mindkét szülője, Krányecz Mihály és Puczkó Mária napszámosok, illetve idénymunkások voltak, s gyakran nagyon nyomorúságos körülmények között kellett tengődniük. A Vendvidéken (pontosabban a mai Muravidéken) a feudalizmus maradványai még szívósan éltek. Vas és Zala vármegyékben élet- és anyagi körülményeik bizonyos mértékű javulást mutattak a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt, s ennek tapasztalata az ifjú Kranjecban később meglehetősen pozitív képet alkotott a szocializmusról. Jelentősebb változás viszont nem következett be, miután a vidék átkerült (Rába menti táj kivételével) a Szerb-Hortvát-Szlovén Királysághoz.

[szerkesztés] Út az írói pálya felé

Kranjec nagyon tehetségesnek, szorgalmasnak mutatkozott és jó szándékú tanárainak köszönhetően egy ljubljanai egyházi iskolában tanulhatott, ahol eleinte papi pályára készült. Itt beállt egy csoport lázadozó középiskolás fiú egyletébe, ami miatt eltanácsolták az iskolából. Kiábrándulása a nagyúri vezetésű világból egyreinkább arra ösztökélte, hogy közreműködjék a népi igazságért folytatott harcokban.

Sokat olvasott és művelődött. Megismerkedett a kor jeles irodalmáraival, mint Josip Jurčič prózájával és Simon Gregorčič lírájával. Nagy hatást gyakorolt reá Ivan Cankar is. Első karcolata 17 éves korában jelent meg Prišeo je (Megjöttek) címmel.

1930-ban a klasszikus gimnázium végeztével egyetemre ment, ahol szlavisztikát, illetve orosz irodalmat tanult. 1932-ben jelenik meg első regénye Težaki (Napszámosok) címmel. Ebben a muravidéki vendek nyomorának és kiszolgáltatottságának valós és megrendítő képét mutatja be, ahol megszólalnak a szereplők a jellegzetes ízes nyelvjárásukban. A borzasztó szegénység és a sanyarú körülmények ellenére a regény idilli hangulatot áraszt a táj szépségéből és abból fakadóan, hogy a hősök igyekeznek pozitívan gondolkodni.

[szerkesztés] A baloldal szolgálatában

Kranjec végül is nem végezte el az egyetemet, hazament és folytatta szívós küzdelmét a falusi proletariátus jogaiért. A tájból és az emberekből ihletet merítve itt írta első igazán jelentős regényeit, mint az Os življenje (Az élet tengelye), vagy a Pesem ceste (Az út dala) és a Povest o dobrih ljudeh (Mese a jó emberekről).

Eleinte szocialista mozgalmakban tevékenykedett és illegalitásban Ljudske pravice (Népi igazság) címen néplapot is szerkesztett, ami 1934 és 1935 között otthoni titkos nyomdákban készült.

Egy korábbi, 1939-es manifesztuma miatt 41 januárjában Szerbiába száműzték. Márciusban viszont németellenes katonai csoportok megdöntötték Belgrádban a német-barát kormányt, Kranjec októberben hazatért, s segédkezett a Muravidéken a magyar, a Stájervidéken a német megszállók elleni mozgalmak megszervezésében, 1944-ben beállt a jugoszláv kommunista partizánok közé, ahol tovább szerkesztette a Ljudske pravicét. A Savinska dolina és Bela krajina vidékén folytatott harcokban az arcán megsebesült.

[szerkesztés] Kranjec munkássága

1945 előtt Kranjec több fontos feladatot is ellátott: igazgatója volt a Cankar kiadónak, az Obzornika sedanje és a Ljubljanske dnevnika lapok egyik szerkesztőjeként is közreműködött, s a Prešeren társaság, valamint a Szlovén Művészettudományi Akadémia tagja is volt.

[szerkesztés] Realista, impresszionista, romantikus vonások

Életműve szinte teljesen a Muravidékhez kötődik. Több mint ötven regényt, novellát és karcolatot szerzett. A hazai nagy irodalmárok mellett külföldiek, mint Tolsztoj, Csehov, Hamsun, Gorkij és Reymont hatásai is észrevehetők. Kranjec prózája a szocialista realizmuson, a leíró naturalizmuson alapul, ideológiája egyfelől baloldali, másfelől keresztényi és még mindig tartalmaz kései romantikus vonásokat. Bár nem makulátlan a híre, kiváltképp a kommunista pártban véghezvitt egyes tevékenységei miatt, de nem volt megrögzött baoldali, műveiben nincsenek jelen a szocializmus eszméi.

Nem foglalkozik továbbá a civilizálatlansággal (de azt a vidéket ez kevésbé jellemezte) és nem fogalmaz meg semmiféle kritikát, vagy kivetést az emberek negatív tulajdonságairól, mint a babonaságukról, kismértékű önzőségükről, gyanakvóságukról, s az olvasóra hagyja a tanulság levonását. De kiemeli szorgalmukat, becsületességüket, takarékosságukat, tanulni vágyásukat, a táj szépségét, és, ami a lényeg, a mély sóvárgásukat. Az idénymunkásoknak szegődő vendeket valami ismeretlen erő hajtja a kenyérkeresés után a nagyvilágba, de állandóan fáj szívük elhagyott hazájuk iránt és folytonosan visszatérnek, aztán újból felkerekednek.

A művek ugyan bonyolult fogalmazásúak, de semmi feszültséget nem tartalmaznak. Jellegzetes romantikus vonások a meseszerűség és az ellentétek kiéleződése. Az orosz irodalomból is átvesz motívumokat, minthogy néhány művében megjelenik a felesleges ember alakja. A természet bemutatása impresszionista jellegű, a cselekmény bonyodalma és kifejlődése jó pár esetben fiktív. A vendek zegzugos világát, mely lényegében majdnem ugyanolyan, mint akkoriban, Miško Kranjec minden részletében az olvasó közönség elé tárja.

Miško Kranjec Ljubljanában hunyt el. 1998-ban Velika Polanában helyezték örök nyugalomra, szülei és fiatalon elhunyt testvére Alojz Kranjec közös sírjába. Viszonylag kevés művét fordították le magyarra, emiatt Magyarországon alig ismert. Nehezíti a magyarra való átültetést az is, hogy a művekben nagyon gyakori a szlovén nyelv magyarországi dialektusának az alkalmazása, ami archaikussága miatt módfelett különbözik az irodalmi nyelvtől, s ennek az irodalma is hiányos.

Három művéből: a Mese jó emberekről, a Nagybátyáim meséltékből és a Három történetből film is készült Szlovéniában a 60-as, 70-es években.

[szerkesztés] Díjai

  • Prešeren-díj
  • Levstik-díj

[szerkesztés] Magyar fordítói

  • Trtko Ferenc
  • Gállos Orsolya

[szerkesztés] Művei

  • Napszámosok, regény 1932
  • Življenje, elbeszélés 1932
  • Külváros, regény 1932
  • Szerencse a faluban, novellák 1933
  • Az út dala, elbeszélés 1934
  • Az élet tengelye, regény 1935
  • Tri novele, novellák 1935
  • Satire, Dolnja Lendava 1935
  • Zalesje se prebuja, regény 1936
  • Južni vetrovi, elbeszélés 1937
  • Hely a nap alatt, regény 1937
  • Kapitanovi, regény 1938
  • Do zadnjih meja, regény 1940
  • Mese a jó emberekről, regény 1940
  • Tihožitja in pejsaži, novella 1945
  • A hegyek dalai, regény 1946
  • Fara svetaga Ivana, regény 1947
  • Majhne so te stvari, novella 1947
  • Tavasz, novellák 1947
  • Samotni otok, elbeszélés 1947
  • Pot do zločina, dráma 1948
  • Iroda, regény 1949
  • A csillagok alatt, regény 1950
  • Imel sem jih rad, novella 1953
  • Beg s kmetov, novella 1953
  • Režonija na svojem, elbeszélés 1953
  • Nekaj bi vam rad povedal, szatíra és elmélkedés 1954
  • Egyszer majd szebb lesz, elbeszélések 1954
  • Zgubljena vera, regény 1954
  • Štiri novele, novellák 1954
  • Čarni nasmeh, elbeszélés 1956
  • Velünk forog a föld, regény 1956
  • Macesni nad dolino, elbeszélés 1957
  • Mesec je doma na Bladovici, karcolat 1958
  • Kruh je bridka stvar, novellák 1959
  • Nad hišo se več ne kadi, a regényciklus: Fényes láthatárok felé első része 1960
  • Mladost o močvirju, regény 1962
  • Vrbaci na dvorišču, regény 1962
  • Bele so vse poti, regényciklus: Fényes láthatárok felé második része 1963
  • Otroci čigavi ste? regény 1964
  • Vörös gárdista I, regény 1964
  • Ellopott szerelem, novellák 1965
  • Vörös gárdista II, regény 1965
  • Zlata kočija, emlékek és történetek 1967
  • Vörös gárdista III, regény 1967
  • Na cesti prvega reda, elbeszélés 1967
  • Svetlikanje jutra, regény 1968
  • Lepa Vida Prekmurska, novella 1972
  • Stara jablana, elbeszélés 1972
  • Nagybátyáim mesélték, visszaemlékezések regény formájában 1974
  • Anketni listi malega človeka, novella 1974
  • Čarni nasmeh - Pot med blažene, elbeszélés 1978
  • Oče in sin, regény 1978

[szerkesztés] Külső hivbatkozás

  • Miško Kranjec
  • Miško Kranjec: Grlice, Mladinska Knjiga, Pomurska Založba Ljubljana 1984.
  • Világirodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 19179.
Más nyelveken