Révay Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Révay Erzsébet, (szklabinai és blatniczai bárónő) (?-?), a magyar barokk kegyességi próza képviselője.

[szerkesztés] Élete

Révay Imre turóczi főispán (+1688) és Ujfalussy Katalin leánya, báró Petróczy István, II. Rákóczi Ferenc kuruc tábornokának (1690., 1704.) neje, Petrőczy Kata Szidónia költőnő sógornéja. Első férje a szabadságharcban meghalt, utána másodszor is férjhez ment, ezúttal Baron Philiph von Calisius-hoz.

[szerkesztés] Művei

Eddigi tudomásunk szerint egyetlen imádságos könyv maradt fenn tőle. Az imádságos könyvek szerzői jórészt a kor főnemesasszonyai, az áhítatos elmélkedések mecénásai közül, illetve azok ismeretségi-rokonsági köréből kerültek ki. Imádságoskönyv viszonylag nem sok maradt fenn, ezért minden példányát érdemes megbecsülni. Sok kéziratban maradt, akárcsak Révay Erzsébeté.

Az imákat fogalmazó írónők közül páran próbálkoztak a versírással is: Révay Erzsébet az őt elhagyó kuruc generálishoz, távollevő férjéhez írt verses levelet.

Tőle származhat egy anyjának, Újfalusi Katának temetésére (1701) írt, s személyes líraiságával kiemelkedő gyászvers-sorozat (Siralmas beszélgetések, Debrecen 1703) is.

[szerkesztés] Forrás