Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij (Poltava, 1875. november 24. - Montan, Franciaország, 1933. december 26.). Bolsevik művelődéspolitikus, esztéta, kritikus, író, műfordító.

Lunacsarszkij magasrangú tisztviselő fia volt. 1892-ben, még a kijevi gimnázium tanulójaként, csatlakozott a munkásmozgalomhoz. 1895 és 1898 között a zürichi egyetemen hallagtott természettudományokat és filozófiát. Itt kapcsolatba került Plehanovval és Akszelroddal. 1898-ban hazatért Moszkvába, illegális propagandát terjesztett, letartótatták, börtönbe került. Itt ismerkedett meg Bogdanovval, aki filozófiai fejlődésére is hatással volt. 1904-ben kiszabadult, külföldre utazott, a Vperjod és a [[Proletarij]g című újságokban dolgozott. Leninnel is ekkor ismerkedett meg, jó barátok is maradtak. Az 1905-ös felkelés hírére Lunacsarszkij hazarohant, agitált, letartóztatták. 1907 nyarán újra emigrált, a Bogdanov vezette bojkottistákhoz, 1909-től a Vperjod-csoporthoz csatlakozott. Az istenépítők eszméjét vallotta, ezen össze is veszett Leninnel. Jó ismerőse volt Gorkijnak is. 1913-ban a Pravda publicistája lett, Leninnel rendeződött úgy-ahogy a viszonya. A világháború alatt békepárti volt. Publikált Trockij lapjában, a Goloszban, a Novij Mirben, a Vperjodban. 1917-ben kibékült Leninnel, és belépett a bolsevik pártba (VI. pártkongresszus). Az októberi fordulat után az egyik legbefolyásosabb kultúrpolitikus lett. 1929-ig közoktatásügyi népbiztos. Leninnel többnyire jóban volt, csak a proletkult-kérdésen vesztek össze. 1929-ben a Tudományos Bizottság elnöke lett, Sztálinnal való rossz viszonya miatt aztán nagykövetnek nevezték ki Spanyolországba. Arra utazott, amikor a dél-franciaországi Montanban meghalt.

Lunacsarszkij irodalomtörténésznek kevésbe jelentős. Persze írt Gorkijról, Csehovról, aztán Dosztojevszkijről, a modern színházról, Hauptmannról stb. Magyarul ilyen művei az Irodalmi tanulmányok (Gondolat, 1959), a Viták és kritikák (SzínhTudInt, 1965) és a Válogatott esztétikai munkák (Kossuth, 1968) c. kötetben jelentek meg. Írt néhány zeneelméleti tanulmányt is. Lefordította oroszra Petőfi Sándor egy pár művét.

Saját művei nem ilyen jók: drámáit (Don Quijote, Cromwell stb.) általában egy-két hét alatt ütötte össze. A furcsa az, hogy ezekre volt a legkényesebb.