Fénytörés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ábra a Snellius-Descartes-törvényhez.Jelölések: n1 és n2 első és második közeg törésmutatója, P és Q beeső és megtört fénysugár, Θ1 és Θ2 beesési és törési szög, normal beesési merőleges
Nagyít
Ábra a Snellius-Descartes-törvényhez.
Jelölések: n1 és n2 első és második közeg törésmutatója, P és Q beeső és megtört fénysugár, Θ1 és Θ2 beesési és törési szög, normal beesési merőleges

A fénytörés (refrakció) egy fizikai jelenség.

Ha a fény két optikailag átlátszó felület határára ér, akkor vagy visszaverődik, vagy belép az új közegbe. A fény terjedési iránya mindkét esetben (általában) megváltozik, de fénytörésről csak akkor beszélük, ha a fény be is lép az új közegbe (egyébként fényvisszaverődés történik).

[szerkesztés] A fénytörés törvénye (Snellius-Descartes-törvény)

A fénytörés törvényei:

  1. A beeső fénysugár, a megtört fénysugár és a beesési merőleges egy síkban vannak.
  2. A beesési szög (α) szinusza egyenesen arányos a törési szög (β) szinuszával (sinα ∼ sinβ), és az arányossági tényező a második közegnek az elsőre vonatkoztatott törésmutatója (n2,1). Így a képlet:
sinα = n2,1sinβ.

Ezt nevezzük Snellius-Descartes-törvénynek.