Ohm-törvény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy elektromos ellenálláson átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvény kimondja, hogy egy áramkörben létrejövő áramerősség egyenesen arányos a kivezetésein mért feszültséggel, és fordítottan arányos a benne lévő elektromos ellenállással. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ben ismertette először.

[szerkesztés] Az Ohm-örvény használata

R={U \over I} = {P \over I^2}

ahol

U: feszültség
P: elektromos teljesítmény