Jókai Mór
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) regényíró, a „Nagy Magyar Mesemondó”.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Kisbirtokos nemesi családban született, apja ügyvéd volt. Iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezte, ahová a német nyelv elsajátítása céljából küldték szülei, majd a pápai református kollégiumba került, ahol barátságot kötött Petőfi Sándorral. Ekkoriban jelentek meg első elbeszélései. Bár Kecskeméten jogi végzettséget, majd Pesten ügyvédi gyakorlatot szerzett, 1846-ban, első regényének sikere után hátat fordított a jogászi pályának és az írásnak szentelte életét. Ebben az évben kezdte szerkeszteni a Tizek Társaságának folyóiratát, az Életképeket, amelyet komoly szépirodalmi lappá fejlesztett.
Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban tevékeny részt vállalt: segített a 12 pont megfogalmazásában, nemzetőrnek állt, küldöttségben járt a bécsi felkelőknél és a hivatalos lap társszerkesztőjeként Debrecenbe is elkísérte a menekülő kormányt. 1848-ban ismerte meg Laborfalvi Rózát, akit augusztus 29-én feleségül vett. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind családja, mind barátai körében, mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és volt egy házasságon kívüli gyermeke is.
A szabadságharc bukása után bujkálnia kellett, ezért Tardonára menekült. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című műve. 1850-ben, részben felesége közbenjárására, kegyelmet kapott és visszatérhetett otthonába.
Nagyon sok regényt írt és már az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. Sokat utazott, 1853-ban járt először Erdélyben. Feleségét is többször elkísérte fellépéseire, 1857. szeptember 3-án Jókai nyitóbeszédével és Laborfalvi Róza vendégjátékával nyílt meg a Miskolci Nemzeti Színház.
1858 decemberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. Közben különböző újságokat indított: 1856-ban a Nagy Tükör, 1858-ban az Üstökös című élclapot, 1863-ban A Hon című folyóiratot alapította meg. A lap egyik vezércikkét a kormányzat sértőnek találta, így Jókait, mint felelős szerkesztőt, sajtóvétségért egy év börtönbüntetésre ítélték. A börtönből egy hónap múlva szabadult. Az 1880-as években sorra lemondott lapjai szerkesztéséről, csak a Hon és az Ellenőr egyesüléséből keletkezett Nemzetnek, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek maradt haláláig névleges főszerkesztője.
1894-ben Jókai Mór ötvenéves írói jubileuma alkalmából hatalmas lelkesedés kíséretében megjelentették műveinek százkötetes díszkiadását és a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem díszdoktorává is avatta.
1886. november 20-án meghalt felesége, Laborfalvi Róza. Jókai ettől kezdve fogadott unokája, Jókai Róza (Benke Róza leánya) házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Viszonyuk 1899-ben megromlott, mert az idős író szeptember 16-án feleségül vette az akkor 20 esztendős Nagy Bellát. Az eseményt a közvélemény is óriási felháborodással fogadta. A pár nem törődött a támadásokkal, számos külföldi utazáson vettek részt, és Jókai töretlen lendülettel írta regényeit, mint Az én életem regénye, A mi lengyelünk, Ahol a pénz nem isten vagy A börtön virága, bár ezek színvonala már nem érte el a korábbi remekművekét.
Jókai Mór 1904-ben, életének 79. évében hunyt el tüdőgyulladásban.
[szerkesztés] Főbb művei
- Hétköznapok (regény, Pest, 1846)
- Vadon virágai (novellák, Pest, 1848)
- Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (novellák, Pest, 1850)
- Egy bujdosó naplója (novellák, Pest, 1851)
- Erdély aranykora (regény, Pest, 1852)
- Török világ Magyarországon (regény, Pest, 1853)
- Egy magyar nábob (regény, Pest, 1853–1854)
- Janicsárok végnapjai (regény, Pest, 1854)
- Kárpáthy Zoltán (regény, Pest, 1854)
- A régi jó táblabírák (regény, 1856)
- Szegény gazdagok (regény, Pest, 1860)
- Az új földesúr (regény, Pest, 1862)
- Politikai divatok (regény, Pest, 1862–1864)
- Mire megvénülünk (regény, Pest, 1865)
- Szerelem bolondjai (regény, Pest, 1868–1869)
- A kőszívű ember fiai (regény, Pest, 1869)
- Fekete gyémántok (regény, Pest, 1870)
- Eppur si muove. És mégis mozog a föld (regény, Pest, 1872)
- Az aranyember (regény, Pest, 1872)
- A jövő század regénye (regény, Pest, 1872–1874)
- Enyém, tied, övé (regény, Budapest, 1875)
- Az élet komédiásai (regény, Budapest, 1876)
- Egy az Isten (regény, Budapest, 1877)
- Névtelen vár (regény, Budapest, 1877)
- Szép Mikhál (regény, 1877)
- Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)
- Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv (regény, 1879)
- Szeretve mind a vérpadig (regény, Budapest, 1882)
- A lőcsei fehér asszony (regény, Budapest, 1885)
- A cigánybáró (regény, Budapest, 1885)
- Életemből (emlékek, Budapest, 1886)
- A három márványfej (regény, 1887)
- A lélekidomár (regény, 1888-89)
- A tengerszemű hölgy (regény, Budapest, 1890)
- Gazdag szegények (regény, Budapest, 1890)
- Nincsen ördög (regény, 1891)
- Rákóczy fia (regény, 1891)
- Sárga rózsa (regény, Budapest, 1893)
- Fráter György (regény, Budapest, 1893)
- A Kráó (regény, 1895)
- Tégy jót! (regény, 1895)
- Öreg ember nem vén ember (regény, 1900)
- A börtön virága (regény, 1904)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Sulineten
- Életrajza
- Jókai A Kulturális Enciklopédiában
- Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
- Jókai Mór művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
- Jókai Mór művei a Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadónál
- Jókai fórum (A Nagy Könyv)
- Kínai témájú írásai
- Jókai csillagászata
- Jókai a pénzügyekről
- Jókai Mór munkái: Szövegek konkordanciákkal és gyakorisági
[szerkesztés] Források
- A magyar irodalom története (Kossuth Könyvkiadó, 1982; ISBN 963-09-1999-0)
- Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967; ISBN 963-05-3268-9)
- A kultúra világa – Magyar irodalom - A magyar nép története (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965)


Based on work by