Liliana Cavani

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Liliana Cavani (Carpi, 1933. január 12. – ) olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Az 1960-as évek végétől készít mozifilmeket.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Dokumentarista kezdetek

Liliana Cavani irodalom szakon végezte el a bolognai egyetemet, továbbá rendezői diplomát szerzett a római Centro Sperimentale di Cinematografián. Először a televízió számára kezdett dolgozni: első munkáit még főiskolásként készítette. Provokatív témaválasztásainak köszönhetően hamar felfigyeltek rá. Különösen nagy figyelmet keltett a Storia del III Reich című négyórás dokumentumfilmje a Harmadik Birodalomról, illetve az ellenállási mozgalomban részt vett nőkről forgatott La Donna della Resistenza. Első fikciós filmjét ugyancsak a televízió számára készítette Francesco d'Assisi címmel. A mű bizonyos értelemben Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma című alkotásával állítható párhuzamba: míg Pasolini Jézus alakjában az örök forradalmárt kívánta megörökíteni, addig Cavani Assisi Szent Ferenc személyében az örök lázadó portréját rajzolta meg. Műve a 60-as évek végén fellángolt diákmozgalmak egyfajta mozgóképes előfutárának tekinthető.

[szerkesztés] Játékfilmek

Cavani első mozifilmje eredetileg szintén tévéfilmnek készült, de aztán végül a filmszínházak műsorára került: az olasz–bolgár koprodukcióban forgatott Galilei témája a haladás képviselőjének szembekerülése a konzervatív hatalommal. Ugyancsak Pasolini hatása mutatható ki a Kannibálok című filmjében: ugyanolyan szabadon kezeli, modernizálja az antik mítoszt, jelen esetben Antigoné történetét, ahogyan Pasolini bánt Oidipusz, illetve Médea mítoszával. Érdekes a szereposztás is: a korszak kedvelt intellektuális színésze, Pierre Clémenti mellett a nem igazán művészi kvalitásai miatt közismert Britt Ekland játszott főszerepet. A tibeti jógiról, Milarepáról készült alkotása főszerepére Balázsovits Lajost kérte fel: a Milarepa című film azonban hamar feledésbe merült az újabb Cavani-opuszt, Az éjszakai portást kísérő botrányok árnyékában. A Dirk Bogarde és Charlotte Rampling főszereplésével készült dráma női főszereplője, egy koncentrációs tábor túlélője újrakezdi szado-mazochista kapcsolatát egykori fogvatartójával. Cavanit megvádolták azzal, hogy nem tesz különbséget hóhér és áldozat között, de a történelmi motívumoktól függetlenül kritizálták a női karakter miatt is, aki – a bírálók szerint – vitatható módon szinte örömét leli a megalázó kapcsolatban. Friedrich Nietzsche életének motívumai alapján készült „társadalmi pszichodráma” volt a Túl jón és rosszon (Al di là del bene e del male). A szintén nagy nemzetközi visszhangot kiváltott A bőr Curzio Malaparte regénye alapján készült, s azt a sokkot próbálta meg ábrázolni, melyet a fasizmus alól felszabadult olasz nép élt át az amerikai csapatok bevonulásával. Nagy bukás volt viszont Az ajtó mögött című film, akárcsak a Tiltott szenvedélyek, mely a nácizmus erkölcsromboló hatását kívánta volna megörökíteni egy különös szerelmi háromszög keretében. Izgalmas ötletnek tűnt bő 20 év után újabb feldolgozást készíteni Assisi Szent Ferenc életéről, de a Francesco nem aratott jelentősebb sikert. Mickey Rourke a címszerepben tökéletes szereposztási melléfogásnak bizonyult, noha Cavani szerint az amerikai sztár a lehető legjobb választás volt. Csak szűk körű érdeklődést keltett a hátrányos helyzetűekről szóló Hol vagytok? Én itt vagyok (Dove siete? Io sono qui) című 1993-as rendezése. A téma ismét a konfrontáció volt: itt a süketnéma főszereplők kerültek szembe környezetük érdektelenségével. A 90-es években Cavani főleg operákat rendezett a televízió számára, illetve színházban dolgozott. Némi meglepetést okozott, hogy őt kérték fel A tehetséges Mr. Ripley című sikeres amerikai film folytatásának elkészítésére: a Ripley és a maffiózók egyébként Wim Wenders Az amerikai barát című 1977-es klasszikusának remake-je volt. Cavani változatát sajnos több országban be sem mutatták a mozik, csak DVD-n jelent meg (például Magyarországon is), noha szépen fényképezett, színvonalasan elkészített műről van szó.

[szerkesztés] Ismertebb filmjei

  • 1961 In Contro Notturno (tévéfilm)
  • 1962 L'Evento (tévéfilm)
  • 1962 Storia del III Reich (tévéfilm)
  • 1963 La Donna della Resistenza (tévéfilm)
  • 1965 Primo Piano: Philippe Pétain processo a Vichy (tévéfilm)
  • 1966 Francesco d'Assisi (tévéfilm)
  • 1969 Galileo
  • 1970 Kannibálok (I Cannibali)
  • 1972 L’Ospite
  • 1974 Milarepa
  • 1974 Az éjszakai portás (Il Portiere di notte)
  • 1977 Al di là del bene e del male
  • 1981 A bőr (La Pelle)
  • 1982 Az ajtó mögött (Oltre la porta)
  • 1985 Tiltott szenvedélyek (Interno berlinese)
  • 1989 Francesco
  • 1992 La Traviata (tévéfilm)
  • 1993 Dove siete? Io sono qui
  • 1996 Cavalleria rusticana (tévéfilm)
  • 1998 Manon Lescaut (tévéfilm)
  • 2002 Ripley és a maffiózók (Il gioco di Ripley)
  • 2005 De Gasperi, l'uomo della speranza (tévéfilm)

[szerkesztés] Díjak és jelölések

[szerkesztés] Arany Medve-díj

  • 1986 jelölés Tiltott szenvedélyek (Interno berlinese)

[szerkesztés] Arany Pálma-díj

  • 1974 jelölés Milarepa
  • 1981 jelölés A bőr (La Pelle)
  • 1989 jelölés Francesco

[szerkesztés] San Marco oroszlánja-díj

  • 1965 díj Primo Piano: Philippe Pétain processo a Vichy, legjobb televíziós dokumentumfilm

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken