Lukács Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a politikusról szól, a fizikusról szóló szócikk a Lukács Béla (fizikus) oldalon található.

Lukács Béla (Zalatna, 1847. április 27Budapest, 1901. január 7) politikus, országgyűlési képviselő, államtitkár, kereskedelmi és közlekedési miniszter.

[szerkesztés] Élete

Édesapja Lukács Simon, anyja Gál Teréz és öt testvére valamennyien a preszákai román mészárlás áldozatai lettek 1848. október 24-én. Ő is csak román dajkája segítségével tudott megmenekülni a szörnyű vérontásból. Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron a jogi egyetemet Budapesten végezte el. Ifjú éveiben szépirodalmi kisebb művekkel, majd jogi, nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott. 1872-től a pénzügyminisztériumban dolgozott és Szamosújvár Deák-párti országgyűlési képviselője lett. Egy ideig a Közvélemény című lapot szerkesztette. Tanulmányai, cikkei jelentek meg az aranybányászatról, ismertetőket írt Alsó-Fehér vármegyéről különböző folyóiratokban, útikönyvekben. 1886-ban a Magyar Államvasutak igazgatója lett, 1889-ben Baross Gábor minisztersége idején kereskedelmi államtitkár, majd Baross halála után ő lett a kereskedelmi miniszter. A Vekerle-kormány lemondásakor ő is letette a tárcát és belső titkos tanácsos lett. 1900-ban a párizsi Világkiállitás kormánybiztosává nevezték ki. A túlfeszített munka és az anyagi felelősség fokozatosan felőrölte idegeit. Hosszú időt töltött szanatóriumban, de idegei nem bírták tovább, 1901. január 7-én a jeges Dunába ölte magát. A Kerepesi temetőben nyugszik, síremlékét székelyudvarhelyi és zalatnai kőfaragók készítették el. Szobrát 1904-ben helyezték el a zalatnai ipariskola udvarán (Gárdos Aladár alkotása), később azonban a románok eltávolították.

[szerkesztés] A preszákai emlékmű

Lukács Béla soha nem felejtette el családja tragédiáját, melynek következményei egész életében végigkísérték. 1899-ben családtagjai és a többi áldozat emlékére a tragédia helyszínén Ompolygyepűnél a zalatnai országút mellé tíz méter magas obeliszket állíttatott. Az obeliszk domborművén kereszt, alatta pedig a következő felirat volt látható:

"1848 október 24. Atyja Lukács Simon,anyja Gál Teréz,testvérei: István, Teréz, Simon, Péter és Eleonóra, valamint az itt nyugvó 700 zalatnai lakos emlékének kegyelettel emeltette Lukács Béla 1899-ben."

Az emlékmű ma is áll, igaz eredeti feliratát már hiába keresnénk. Ma már csak egy rövid PAX felirat olvasható rajta. Néhány éve más erdélyi emlékművekkel és sírokkal együtt Vas megyei hagyományőrzők egy lelkes csoportja hozta rendbe.