Növényrendszertan
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A növényrendszertan mind az élő, mind a kihalt növényeket rang szerint csoportosított rendszerbe állítja, mégpedig oly módon, hogy abban kifejeződjenek az egyes csoportok rokonsági kapcsolatai.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A növények fejlődéstörténete
A ma élő növényvilág sok millió éves fejlődés eredménye. A földtörténet régebbi korszakaiban élt növényvilágról kövületek, pl. az üledékes kőzetekből előkerült levéllenyomatok és megkövesedett növényi maradványok alapján alkothatunk magunknak képet. Ezek alapján lehetővé vált a növényvilág törzsfájának megalkotása.
A növényvilág törzsfája
- Kékmoszatok
- Gombák
- Vörösmoszatok
- Barnamoszatok
- Sárgásmoszatok
- Páncélos-ostorosok
- Kovamoszatok
- Ostoros moszatok
- Sárgászöld moszatok
(A fenti törzseket újabban már nem sorolják a növények közé. Lásd: Gombák és Algák!)
- Zöldmoszatok
- Mohák
- Korpafüvek
- Zsurlók
- Páfrányok
- Nyitvatermő ősfák
- Nyitvatermők
- Ginkók (Ginkgo)
- Magvaspáfrányok
- Cikászok
- Bennettites
- Kétszikű zárvatermők
- Egyszikű zárvatermők
A legrégibb növénymaradványok három-négy milliárd évesek, időben a földtörténet őskorából valók.
A valódi sejtmagvas szervezetek legősibb formái egysejtű, ostoros, fotoszintézisre képes moszatok voltak.
A különböző szervezetek között fennálló rokonsági kapcsolatok még ma sem egészen világosak előttünk. A sárgamoszatokat és kovamoszatokat csak a jurától kezdve ismerjük. A zöldmoszatokról biztosan tudjuk, hogy már a kambriumban is éltek. A csillárkamoszatok legalább 400 millió év óta léteznek. Ebből az időből már barnamoszatok és vörösmoszatok is ismeretesek.
Gombák a kambriumtól kezdődően kimutathatók. Egyszerű szervezetű moszatokból származnak. A nyálkagombákat több kutató az egysejtű állatok rokonsági körébe sorolja.
A valódi száras növények (Cormobionta; mohák, harasztok és magvas növények) ősei a zöldmoszatok lehetnek, mivel biokémiai jellegeik megyegyeznek. A mohák eredete részleteiben még ma sincs tisztázva. A legrégebbi mohakövületek a karbonból származnak.
A magasabbrendű növények kialakulása során fontos volt a szárazföldi életmódra való áttérés. A legősibb szárazföldi növények moszatszerűek voltak. Ősharasztoknak nevezzük őket. Legismertebb képviselőjük a Rhynia. Még nem voltak leveleik, sem gyökere, de belsejében már szállítónyaláb, bőrszövetében gázcserenyílások figyelhetők meg.
Magasabb fejlettségű az Asteroxylon, amelynek már kicsiny levelei is voltak. Már a harasztokra jellemző tagolt levél kialakulásának első jelei is felismerhetők.
Az ősharasztokból fejlődtek ki a páfrányok, a korpafüvek és a zsurlók, valamint a nyitvatermők elődei. A harasztok a karbon és perm időszakban érték el fejlődésük tetőpontját. A korpafüvek osztályába sorolt pecsét- és pikkelyfák, a zsurlók közül a Calamites fajok 40 m-es magasságot is elértek, és hatalmas kiterjedésű erdőségeket alkottak.
A ma is élő páfrányok (Filicales) csak a földtörténeti középkorban (jura, kréta) jelentek meg. Az ősharasztok (psilophytopsida) és a páfrányok (Pteropsida) között átmenetet jelentenek az őspáfárnyok (Primofilices).
A nyitvatermők eredete egészen a devon időszakban élt előnyitvatermőkig (Progymnospermae) nyúlik vissza. Belőlük már a karbonban kialakult a szágópálmafélék (Cycadophytina) és a tobozos nyitvatermők (Coniferophytina) rokonsága. 30 m magasságot is elérő fatermetű növények voltak, 1 m-nél is hosszabb és mintegy 15 cm széles levelekkel.
Távol áll minden más nyitvatermőtől a Kínában őshonos ginkófa vagy páfrányfenyő (Ginkgo) - élő kövület. A nemezetség 140-180 millió évvel ezelőtt jelent meg.
A szágópálmafélék (Cycadophytina) a magvaspáfrányok (Lyginiopteridatae) leszármazottai. A földörténeti középkorban elterjedt Bennettiteszek (Bennettitopsida) régen kihaltak. Szárnyas levelű, fatermetű növények voltak. A cikászoknak (Cycadales) jelenleg néhány fajuk él csak Afrika, Amerika, Ausztrália és Ázsia trópusi vidékein.
A zárvatermők (Angiospermatophyta) képviselik a legfiatalabb csoportot. Kibontakozásuk még ma is tart.
Mint a kétszikű zárvatermők (Dicotyledonopsida, Dicotyledones) legősibb formái, a liliomfélék (Magnoliales) adják az egész csoport eredetére nézve a legbiztosabb útbaigazítást.
Liliomfaféle növényekből alakultak ki az egyszikű zárvatermők (Monocotyledonopsida, Monocotyledones). Ezeket a növényeket lehet a Liliaceae vagy az Arecaceae elődjének tekinteni.
A zárvatermők altörzsei mint párhuzamos fejlődési sorok jöttek létre. Így pl. a Dilleniinae alosztályon belül a pünkösdirózsafélék még nagyon is ősiek, a keresztesvirágúak, az ibolya- és a rezedefélék már specializáltabbak, míg a hangafélék, a tök- és kankalinfélék az egész fejlődési sor legmagasabb lépcsőfokát jelentik.
A zárvatermők ősi és fiatal (leszármazott) jellegeinek áttekintése
| jelleg | ősi | leszármazott |
|---|---|---|
| életforma lomblevél levélalak fatest vízszállító elemei |
fatermetű örökzöld egyszerű tracheidák |
lágyszárú nyáron zöldellő szárnyasan összetett tracheák |
| virág | nagy, egyesével álló, kétivarú | kicsi, virágzatba tömörült, egyivarú |
| virágrészek helyzete | spirális | körkörös (örvös) |
| virág szimmetriája | sugaras | kétoldali |
| viráglevelek | szabadok | összenőttek |
| termőlevelek | külön-külön záródnak termővé (chorikarp termő) | egymással összenőve képeznek termőt (cönokarp termő) |
| termő helyzete | felsőállású | alsóállású |
[szerkesztés] A növényrendszertan feladatai
A rendszerbe foglalás egymásra hierarchikus sorrendben következő kategóriák segítségével történik. A kategóriákat rendszertani egységnek (taxon) nevezzük.
Az egyértelműségben bekövetkező félreértések elkerülése céljából a növényeket tudományos névvel is el kell látnunk. Pl. a Taraxacum officinale a közismert gyermekláncfű vagy pitypang, pimpimpáré neveken kívül további 32 magyar néven ismeretes különböző vidékeken. Többnyire latin vagy ógörög eredeti neveket használnak.
A növényvilág rendszertani felderítése és leírása nem tekinthető lezártnak. Évente kb. 2000 új fajt fedeznek fel. A Földünkön élő növényfajok számát 500 000-re becsülik, ebből kb. 400 000 fajt írtak le.
Már az ókori tudósok is fáradoztak azon, hogy az ismert növényeket valamiféle rendszerbe foglalják. A híres svéd természetkutató, Carl von Linné a virágos növények 23 osztályát különbözetette meg. A virágtalan növényeknek egyetlen osztályát állította fel Cryptogamia névvel. A virágos növényeket a porzók és a termő virágbeli megjelenése, valamint a porzók száma alapján osztotta fel. A természetes rendszerek kidolgozásában kiemelkedő szerepet játszott Augustin Pyrame De Candolle, Endlicher István László és Adolf Gustav Heinrich Engler.
[szerkesztés] Rendszertani kategóriák
A rendszer alapegysége a faj. Ennél kisebb rendszertani egység az alfaj, a változat és a forma. A több rokon fajt a nemzetség foglalja magába. A nemzetség és a faj nevét a kettős nevezéktan szerint kell megadni. A hierarchikus sorrendben egyre magasabb rangú kategóriák követik egymást:
- a család
- a rend
- az osztály
- a törzs
- az ország
- a birodalom
Közbeeső fokozatokat jelentő kategóriákat is be lehet iktatni.
[szerkesztés] A rendszer áttekintése
A magvasnövények fontosabb családjai és azok néhány jellegzetes nemzetsége
| Tobozos nyitvatermők altörzse (Coniferophytina) | |
|---|---|
| Ginkófélék családja | ginkó (Ginkgo) |
| Tobozos nyitvatermők vagy fenyőfélék osztálya (Coniferopsida) | |
| Jegyenyefenyőfélék családja (Abietaceae vagy Pinaceae) | lucfenyő (Picea) jegenyefenyő (Abies) vörösfenyő (Larix) |
| Ciprusfélék családja (Cupressaceae) | boróka (Juniperus) ciprus (Cupressus) tuja (Thuja) |
| Araukáriafélék családja (Araucariaceae) | szobafenyő (Araucaria excelsa) |
| Mocsárciprusfélék családja (Taxodiaceae) | mocsárciprus (Taxodium) mamutfenyő (Sequoia wellingtonia) (Sequoiadendron) |
| Tiszafafélék osztálya (Taxopsida) | |
| Tiszafafélék családja (Taxaceae) | tiszafa (Taxus) |
| Szágópálmafélék osztálya (Cycadopsida) | |
| Cikászfélék családja (Cycadaceaea) | cikász (Cycas) zámia (Zamia) |
| Fedettmagvúak osztálya (Chlamydospermopsida) | |
| Gnétumfélék családja (Gnetaceae) | csikófark (Ephedra) |
| Zárvatermők altörzse (Angiospermatopytina [Magnoliatae]) | |
|---|---|
| Kétszikűek osztálya (Dicotyladonopsida) | |
| Liliomfafélék családja (Magnoliaceae) | liliomfa (Magnolia) tulipánfa (Liriodendron) |
| Muskátdiófélék családja (Myristicaceae) | muskátdió (Myristica) |
| Babérfélék családja (Lauraceae) | babér (Laurus) fahéjfa (Cinnamomum) |
| Borsfélék családja (Piperaceae) | bors (Piper) |
| Tündérrózsafélék családja (Nymphaeaceae) | tündérrózsa (Nymphaea) tavirózsa (Nuphar) |
| Boglárkafélék családja (Ranunculaceae) | boglárka (Ranunculus) |
| Hunyorfélék családja (Helleboraceae) | sisakvirág (Aconitum) gólyahír (Caltha) zergeboglár (Trollius) harangláb (Aquilegia) |
| Sóskaborbolyafélék családja (Berberidaceae) | sóskaborbolya (Berberis) mahónia (Mahonia) |
| Mákfélék családja (Papaveraceae) | mák (Papaver) fecskefű (Chelidonium) |
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
Természettudományi kisenciklopédia


Based on work by