Négyezet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A négyezet a templomépületeknek az a tere,ahol a hosszházból és a kórusból álló építmény középső hajója és kereszthajója metszi egymást. A négyezet a hosszhajó és a kereszthajó többnyire egyenlő szélessége folytán rendszerint négyzet alaprajzú. A többi boltozatnál magasabb csillag-, kupola- v. keresztboltozattal szokás kiemelni. Különösen a középkori gótikus stílusban szerepel. Középpontja felett függőleges tengelyében, a fő-és kereszthajó tetőgerincének metsződésén kiképezett kis méretű toronynak huszártorony a neve. A négyezetet külsőleg szilárdan falazott torony (négyezeti torony) is jellemzi, nevezetesen a román stílusú templomokon; vannak olyan műemlékek is, amelyek négyezete felett kupola emelkedik, még pedig túlnyomó részben barokk stílusú templomoknál, csak ritkán építettek kupolákat a gótikus stílusú templomok négyezete felett (Spanyolországban).

[szerkesztés] Külső hivatkozás

  • A Pallas Nagy Lexikona

˙