Horváth János honvédezredes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horváth János (Zavar, 1815. szeptember 11. – Budapest, 1875. október 27.) honvédezredes.

Jogi tanulmányok után 1832-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán századosi rangban az akkor Morvaországban állomásozó 9. (Miklós) huszárezredben szolgált. Júliusban ezredét Magyarországra vezényelték, majd beosztották a Dráva vonalán álló magyar sereghez. Részt vett a pákozdi, majd a schwechati csatában. December közepén őrnaggyá léptették elő. December 30-án ő vezette azt a különítményt, amelyet Görgei Artúr Mór irányába küldött, hogy felvegye a kapcsolatot Perczel Mór hadtestével. Az aznapi móri ütközetben szuronydöfést kapott és rövid időre harcképtelenné vált. 1849. február 2-án, mikor ismét felvette a szolgálatot alezredessé léptették elő. A kápolnai csatában mint a VII. hadtest egyik dandárparancsnoka vett részt. Ebben a beosztásában harcolt a hatvani és a nagysallói ütközetben, majd április 21-étől egy a Vág mentén működő, ezerhatszáz fős különítmény parancsnoka lett. Július 10-én visszakerült a VII. hadtesthez és ezredesi rangban átvette a 4. (Sándor) huszárezred parancsnokságát. A világosi fegyverletétel után előbb halálra, majd tizennyolc év várfogságra ítélték.

1855-ben kapott kegyelmet. 1867-ben a pesti honvédegylet elnöke lett. 1869-ben ezredesi rangban alkalmazták a magyar királyi honvédségben.

[szerkesztés] Felhasznált források

  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676