Szalay Sándor (fizikus)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szalay Sándor (Nyíregyháza, 1909. október 4. – Debrecen?, 1987. október 11.) magyar fizikus, a magyarországi magfizikai kutatások megteremtője
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajz
Apja nyíregyházi fizikatanár volt. Budapesten tanult, Tangl Károlynál doktorált, mérőeszközeinek tervezésében Békésy György segítette tanácsaival. A végzés után állás nélküli Szalayt Szent-Györgyi Albert hívta maga mellé kutatni.
Először Lipcsében kutatott két évig, majd Rutherfordot kérte Szalay Sándor, hogy mellette dolgozhasson a Cavendish Laboratóriumban. A tíz pályázó közül Rutherford őt választotta ki a féléves ösztöndíjra. Itt megtanulta a nukleáris technika mellett azt, hogyan kell saját kezűleg műszereket készíteni.
1935-ben hívta Gyulai Zoltán (a magyar kristálykutatás megteremtője) tanársegédnek a debreceni egyetemre. Itt Szalay magfizikai műhelyt épített ki, számos tehetséges tanítványt nevelt ki. A II. világháború rombolásai után tanítványaival újjáépítették az egyetem Kísérleti Fizika Intézetét. Felhasználták a radioaktív nyomjelzést az orvostudományban. Szalay Geiger–Müller-számlálókat épített és uránlelőhelyeket keresett Magyarországon.
1954-ben létrehozták az MTA Atommagkutató Intézetét, röviden ATOMKI-t
1987-ben halt meg.
[szerkesztés] Személyisége
(...)
[szerkesztés] Forrás
- Marx György: A magfizika megérkezése Magyarországra Tisztelgés Szalay Sándor életműve előtt halála 10. évfordulóján, Fizikai Szemle 1997/9. 274.o.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kovách Ádám: Szalay Sándor születésének 80. és az ATOMKI alapításának 35. évfordulója, Fizikai Szemle 1990/1. 29.o.
- Magyarország a XX. században, IV. kötet: Műszaki és természettudományok, A modern fizika születése, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000 (Szalay időskori arcképe)
- Emlékeink az 50 éves Atomki történetéből (anekdoták)


Based on work by