Fitz József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fitz József (Oravicabánya, 1888. március 31. –Budapest, 1964. szeptember 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Pályája

1906–11 között Budapesten és több külföldi egyetemen tanult. 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet, 1932-ban a pécsi egy.-en magántanári képesítést szerzett. 1914-től Budapesten az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 1934-től 1945-ig az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója volt. 1946-ban nyugdíjba vonult, ám még évekig szaktanácsadóként tevékenykedett. 1957-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa. Szakirodalmi munkássága igen jelentős; nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése.

[szerkesztés] Főbb művei

[szerkesztés] Szépirodalom

  • Az új levél novellák (Budapest, 1911).

[szerkesztés] Szakirodalom

  • A könyv története (Bp., 1930);
  • A pécsi püspöki könyvtár egy eltűnt kódexe (Pécs, 1932);
  • Hess András, a budai ősnyomdász (Bp., 1931);
  • Gutenberg (Bp., 1940);
  • A könyv sorsa Erdélyben (Bp., 1941);
  • A magyar nyomdászat 1848–49 (Bp., 1948);
  • A könyv és a könyvtárak története (Bp., 1951);
  • A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története (I–II. Bp., 1959);
  • A magyar könyv története 1711-ig (Bp., 1959–67).

[szerkesztés] Külső hivatkozás

  • Magyar Életrajzi Lexikon