Jahve
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jahve (a Tetragrammaton: יהוה– JHVH vagy YHWH) az ószövetségi Istent jelölő héber név; Izrael istenének megkülönböztető személyes neve. Általában csak úgy hivatkoznak rá, mint a Tetragrammaton (τετραγράμματον – görögül annyit tesz, a négybetűs szó).
A pontos kiejtése ma már ismeretlen – a zsidók, néhány kivételtől eltekintve, az írásukban csak a mássalhangzókat jelölik, a megfelelő magánhangzókat pedig szüleiktől hagyományozottan ejtik ki –, de létezik több elfogadott ejtési variáns; ezek közül a legelterjedtebb a Jehova (Károli Gáspár-féle fordítás), de a Jahve hangsor talán helyesebb; valamint a Jah` és a Jahn rövidítések is közkedveltek (pl.: hallelujah – héberül annyit tesz: imádkozzunk az Úrhoz). További restaurált kiejtések: Yahuweh, Yeho-ah, Yehou-ah, Yehua.
A pontos kiejtés bizonyára azért tűnt el (a tabu-teória szerint), mert e név kimondása az egyiptomi fogság utáni közösségben tilossá vált. Csak Jóm kippúr (engesztelés napja)mondhatta ki a főpap, de visszaélni nem lehetett vele, ami azt jelzi, hogy a név nem lett tabuvá vagy titokká. A szertartást többször betiltotta a megszálló Római Birodalom, a templomot is lerombolták Titusz császársága idején. (Ma csak a Siratófal áll, amelyről azt tartják, hogy az eredeti templom egy falmaradványa.) A hétköznapokon helyette csupán az Elohim („isten(ek)”), Hashem („a név”) és az Adonáj („Úr”) szót használták. A kereszténység is az Adonájt vette át, a Septuaginta fordításban a kyrios (görögül: Úr) szóként jelent meg az istennév, de később a Dominus (latinul: Úr) terjedt el. Számtalan más fordítása is megjelent, például egy népszerű szótárban Örökkévalóként adták meg a Tetragrammaton jelentését; egy Indiana Jones filmben pedig a főhősnek a kövekre írt betűket az angol ejtésnek megfelelően kellett sorrendben megnyomnia a titkos kapu kinyitásához. De azt tudjuk, hogy magának a szónak a jelentése a „jövő”-vel függ össze. Közkedvelt a Mindenható, Isten, Úr fordítás.
Körülbelül i.sz. 3. században a zsidók felhagytak a név használatával: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd [a szádra]; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.” (2Mózes 20:7). Azonban a keresztények még lehetséges, hogy fontosnak találták kiejteni: „És megismertettem ő velök a te nevedet [...]” (János 17:26). A legtöbb keresztény vallás ma nem tulajdonít neki különleges jelentőséget, csupán a Szentháromság-ban az Atyát azonosítja vele.
A mai judaizmus - egy másik teória szerint - úgy véli, hogy ez egy kimondhatatlan név, és helyette és bibliai rövidítései helyett is csak az Adonáj szót használják (eszerint a teória szerint azért nem ismert a kiejtés, mert sohasem tudták kiejteni).
Néhány vallás hívei úgy véli, hogy ismerik az igazi ejtést, mint a kabbalizmus hívei és az olvasó (karaita ) zsidók.
Az Ószövetségben ez a leggyakrabban ismétlődő szó, 6823-szor fordul elő (Zsidó Enciklopédia). Más források szerint ennek száma az eredeti héber és arámi szövegekben 6828.
[szerkesztés] A név eredete
Az Istennek adott név társítható: 1. Sínai hegyhez (Ex 20,2; 33,18 sk.;34,6 sk.);2. az Egyiptomból való kivonuláshoz (Ex, passim.);és 3. Mózes elhívatásához (Ex 3; 6).
A "JHVH" legősibb tanúsága egy Szentításon kivüli dokumentumban, a Mesha felíratban található (Kr.e. IX. század): "Fogtam JHVH eszközeit és Kémos elébe adtam".
Egy másik régi felirat a Kuntillet 'Adzsurd-i, fönicia betűs felírat: "Téman JHVH-ja és az ő Aserája"(ld. Gösta Alhström: Who Were the Israelites?). Alhström szerint e felírat Kr.e 800 körülből származik, és hogy a JHVH név eudomita eredetű.
Más bibliaszakértők a bibliai kinyilatkoztatás elhelyezéaére helyezik a hangsúlyt. Arra következtetnek, hogy Mózes vallása midjánita eredetű volt (vö. Ex 2-3, és főként 18).
Mózes a Sinai hegyen, a csipkebokornál zajló jelent során nem ártatlan kérdést tesz fel Isten azonosságát illetően. Tudjuk ugyanis, hogy az ókori Kelet istenségeinek több általános nevük van, amelyekkel őket segítségül lehettett hívni. De az isteneknek egy az emberek számára hozzáférhetetlen nevük is van. Aki ezt a nevet ismeri az bizonyos hatalommal rendlkezik az istenség felett. Mózesnek talán rejtett vágya, hogy Isten ismeretlen nevét elsajátítva önvédelemre használja az egyiptomiakkal szemben.(ld. Gerhard Rad : Moses (20 o.); Londres, WCB 32k,1960). A JHVH név eredete a csipkebokor jelenetben keresendő: Mózes kérdésére "má semó?" (mi a neved?)a következő válszt kapja:"ehje 'aser 'ehje"(vagyok aki vagyok/ mutatkozom akinek mutatkozom/ bizonyulok akinek bizonyulok). Az én nevem "ehjeh", "az én emlékezetem".
[szerkesztés] Jelentése
A zsidó hagyomány szerint az értelme ez: aki előidézi, hogy legyen.
Gyakran megfigyelhető, hogy több igéből raknak össze egy tulajdonnevet; a Tetragrammaton összeilleszthető az Ő volt., Ő van., Ő lesz. kifejezésekből, ami azt fejezi ki, hogy Isten időtlen, örökkévaló. A 2Mózes 3:14-ben a Biblia istene így mutatkozik be: „Vagyok a ki vagyok”, amely az eredeti szöveg értelmében és szövegkörnyezetében olyan értelmet nyer, hogy „azzá leszek, amivé akarok”, „mindenható vagyok”, „teremtek”, „előidézem, hogy legyen”. A Zsoltárok 83:19-ben olvasható.
[szerkesztés] Források
- Révai Nagy Lexikona
- Raj Tamás – Héber - Magyar Nagyszótár
- Biblica Hebraica Stuttgartensia (tudományos kiadás)
Kategóriák: Judaizmus | Biblia | Istenek



Based on work by