Zsolnay Vilmos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.): keramikusművész, nagyiparos.

Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon mind a nagy aranyérmet, mind a becsületrendet ő kapta meg, később elnyerte a Ferenc József-rendet és Pécs város díszpolgárságát is.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát épületeiken, köztük

[szerkesztés] Emlékezete

Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában. A Zsolnay-alapította gyár ma is működik (az államosítás után ’’Pécsi Porcelángyár’’ néven) és főként műszaki porcelántermékeket állít elő. Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.

[szerkesztés] Külső hivatkozások