Muszaiosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Muszaiosz, Musaios, Musaeus (Kr. u. V. század második fele) Görög költő
A források grammatikusnak nevezik, s talán azonos a Prokópiosz levelezésében előforduló Muszaiosszal. Életéről egyébként semmi bizonyosat nem tudunk, egyes feltételezések szerint maga a Muszaiosz név is csupán egy felvett álnév, utalás a mítikus dalnokra. Neve alatt egyetlen költemény maradt fenn, a „Ta kata Héró kai Leandron" (Héró és Leandrosz története) című 343 soros vers, amely a Hellészpontosz (a mai Dardanellák) innenső és túlsó partján lakó címszereplők titkos és tragikus végű szerelméről szól: hogyan ismerkedtek meg, hogyan vallottak szerelmet egymásnak, hogyan úszott át Leandrosz minden este kedveséhez a tengerszoroson, hogyan fulladt vízbe egy viharos éjszakán s hogyan halt utána Héró. A téma maga nem új, már a római aranykor költői is utalnak rá, sőt Ovidius meg is verselte (Heroides 17-18). Muszaiosz művének stílusa nagyban hasonlít más költőkéhez (kiváltképp Nonnoszéhoz), versét mégis joggal nevezték az ókori görög költészet „utolsó rózsájának". Hatása egészen a modern korig nyomon követhető: Byron Leandrosz példája nyomán maga is kísérletet tett a Dardanellák átúszására, Franz Grillparzer drámában dolgozta fel a történetet, Friedrich Schiller pedig balladát írt róla. Paolo Veronese képe bizonyítja, hogy a mű a képzőművészeket is megihlette.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon

