Hérakleidész Pontikosz (filozófus)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hérakleidész Pontikosz (Hérakleia, ma Eregli, Törökország, Kr. e. 388? - Hérakleia, Kr. e. 210?): görög filozófus, grammatikus.
Előkelő, gazdag családból származott. Kr. e. 365-től Athénben tanult, mesterei Szpeuszipposz és Platón voltak. Utóbbinak harmadik szicíliai utazása idején iskoláját vezette, s egyik művének kiadását készítette elő. Amikor Szpeuszipposz halála után eredménytelenül pályázott az iskola vezetésére, visszatért Hérakleiába, és önálló iskolát alapított. Diogenész Laertiosz 47 művét említi, amelyek azonban kevés töredék kivételével elvesztek. A művek formája a dialógus, szereplői régen meghalt emberek. Démokritosz atomelméletével szemben az egymással össze nem kapcsolódó molekulák tanát hirdette. Felvetette a heliocentrikus bolygórendszer gondolatát, és lehetségesnek tartotta, hogy a Merkúr és a Vénusz nem a Föld, hanem a Nap körül kering. Utalt a Föld tengelyforgásának lehetőségére is. A lélekről azt hirdette, hogy nem válik el teljesen a testtől, ennek bizonyítására külön művet írt a tetszhalál problémájáról. Több műve etikai kérdéseket tárgyalt, foglalkozott zeneelméleti kérdésekkel, valamint Hérakleitosz és Püthagorasz magyarázatával is. Nem volt a szó szoros értelmében vett tudós, helyes megfigyelései mellett fantáziálgatások, misztikus tanok is találhatóak, amelyeket már Cicero is „gyerekes mesék"-nek nevezett.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon


Based on work by