Didgeridoo
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Didgeridoo | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
A didgeridoo (didzseridu) az észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere. Bár leggyakrabban fából készül, megszólaltatásának módja miatt hangszertani besorolása szerint mégis a rézfúvós hangszerek családjába tartozik.
[szerkesztés] Leírása
Hagyományosan a didgeridoo a termeszek által tökéletesen kivájt, kibelezett eukaliptusz fatörzsből vagy ágból készül. Ürege általában kónikus („kúpszerű”), azaz a befúvás helyén kisebb keresztmetszetű, mint az alsó végén. A befúvó rész peremén viaszréteg van, amely játék közben felmelegedve a hangszerjátékos szájához idomul, hogy megakadályozza a levegőveszteséget. Felületét gyakran festéssel díszítik.
Újabban gyakran készítik a hangszert „szendvics”-módszerrel, vagyis két megfelelően kivájt fadarabból ragasztják össze. Készíthetik még nádból, vagy akár műanyagból is. A mai nyugati zenekari zenélés igényeinek megfelelően hangolható változata is van, itt a hangszer hosszúsága teleszkópszerű toldalékkal változtatható.
[szerkesztés] Játékmód
Alapvetően hasonló a trombitán stb. való játékhoz. A zenész a hangszer szűkebb keresztmetszetű végét összeszorított ajkaihoz illeszti, miközben levegőt présel át közöttük (mint mikor a gyerekek autóval játszanak, és közben berregnek). Az ajkak rezgésbe jönnek, periodikus nyomásingadozást előidézve, a cső mint rezonátor visszahat rájuk, ugyanakkor felerősíti rezgésük bizonyos összetevőit. A termeszek által rágott szabálytalan, nagyjából kúpszerű furat miatt a cső által felerősített részhangok nem felelnek meg teljesen a felhangsornak, de ezt nem tekintik hátránynak, sőt ettől lesz érdekesebb, gazdagabb a hangzása.
A hangszert a körlégzés révén megszakítás nélkül lehet megszólaltatni akár órákon keresztül is. Mivel nagyon kis mennyiségű levegő is elég a hangkeltésre, megoldható, hogy a gyors, orron át történő levegővétel alatt a szájüregben tartalékolt levegőt használják a megfúvásra. A hangszer ezáltal monoton, burdonszerű hangot ad ki, de hangzása többféle módon gazdagítható, variálható:
- az ajkak feszességének, a befúvás erősségének változtatásával a cső különböző rezonanciáit, hangmagasságait lehet előcsalni
- a szájüreg térfogatának változtatásával, a nyelv áthelyezésével a dorombhoz hasonló módon lehet a száj rezonanciájával részhangokat kiemelni, dallamot létrehozni
- a levegő adagolásával, a rekeszizom lökéseivel lehet ritmusokat kiemelni
- énekléssel is lehet a hangzást gazdagítani, különösen izgalmas hatást kelt, ha az alaphangtól csak kis mértékben eltérő énekhanggal akusztikai lebegést idéznek elő.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Tölcséres fúvókájú hangszerek |
| Ókori hangszerek: |
| buccina • lituus • sófár • szalpinx |
| Régi zenei hangszerek: |
| busine • cink • ophikleid • szerpent |
| Egzotikus, népi hangszerek: |
| didgeridoo • havasi kürt • nafir |
| Mai hangszerek: |
| baritonkürt • eufónium • harsona • kornett • kürt • szárnykürt • tenorkürt • trombita • tuba |


Based on work by