Giorgio Perlasca

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Giorgio Perlasca (1910. január 31. – 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát ezrek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Perlasca 1910-ben született Comoban, Olaszországban. A Padova melletti Maseràban nőtt fel, az 1920-as években a fasizmus támogatója, harcol az olasz–abesszin háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vesz a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol követségek falain belül védelmet biztosított számára. Később a nácikkal való szövetség és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándul a fasizmusból.

[szerkesztés] Tevékenysége a háború idején

1941-től egy olasz cég megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet - főként húst - vásárol a Balkánon. 1942 októberétől Budapesten dolgozik. A német bevonulás után bujkál, majd internálják. Először Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartják fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Angel Sanz Briz segítségével október 13-án kerül Budapestre, ő ad neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet és felkéri 300, spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezi a védett házakat, vigyáz az ott élőkre.

November végén Sanz Briz kényszerűségből elhagyja az országot, ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek, pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozik, 5200 magyar zsidó életét menti meg.

[szerkesztés] A háború utáni évek

A háború után hazamegy Olaszországba, egyszerű kereskedőként éli tovább az életét. A 40-es évek végén egyszer megpróbál visszatérni Budapestre, de megtagadják tőle a beutazási engedélyt. Egészen 1988-ig várat magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában az Igazaknak járó kitüntetést veheti át Izrael Államtól, 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta Perlascának, Olaszország a "Grand Ufficiale della Reppubblica" kitüntetéssel jutalmazta. 1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában, kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: "Egy Igaz ember a népek között." A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át 1992-ben.

[szerkesztés] Források