Óvoda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A börcsi Pitypang óvoda
Nagyít
A börcsi Pitypang óvoda

Az óvoda (népszerű becenevén ovi, ritkábban dedó) a világ számos pontján elterjedt intézmény. Sok helyen része az oktatási rendszernek, és a gyermekek tanításának első lépcsőfokaként szolgál, míg van ahol iskolai előképzőként, vagy egyszerű „gyermekmegőrzőként” funkcionál. Az óvodába járó gyerekek életkora országonként változó, a két legelterjedtebb rendszerben vagy 3 és 6 éves kor között, vagy 2 és 5 éves kor között van.

[szerkesztés] Története

Friedrich Wilhelm August Fröbel saját ötlete nyomán nyitotta meg 1837-ben a világ első óvodáját lakóhelyén, Bad Blankenburgban (az akkor még önálló Schwarzburg-Rudolstadt, türingiai német hercegségben). Kezdetben a „játszó és elfoglaló intézmény” névvel illette, melyet 1840-ben „gyermekkertre” (kindergarten) változtatott. Az ötlet kis idő múlva elterjedt, hála a Meyer nővéreknek, akik 1849-től kezdve önkéntes munkában szerte Németországban meghonosították Fröbel koncepcióját. A két nővér 1851-ben Angliában is létrehozta az első óvodákat, és továbbiak létrehozására ösztönözték a helybelieket. Az Egyesült Államokba költözve az egyik nővér, Margaretta Meyer Schurz alapította meg 1856-ban az első amerikai óvodát, miután már szabadidejében az otthonában tanítgatott pár kisgyermeket (saját lányával együtt), amivel nagy sikert ért el. Az első állami finanszírozású amerikai óvoda 1873-ban nyílt meg a többségében német bevándorlók által lakott St. Louis városában. Ugyanebben az évben Margarete Meyer óvodája is állami finanszírozásúvá vált.

[szerkesztés] Funkciója

Afgán ovisok
Nagyít
Afgán ovisok

Általában a 3-6 éves kor közötti gyerekek járnak óvodába, ahol megtanulják, hogyan kell másokkal kommunikálni, játszani illetve megfelelően viselkedni. A gyerekeket reggel, (munka előtt) hozzák be a szülők, és délután (munka után) jönnek, jöhetnek értük. Magyarországon ez reggel 7 és délután 3 óra közötti intervallumot jelöli. Délután 3 óra után is maradhatnak még a gyerkek az un. napköziben, amíg szüleik haza nem viszik őket.

A velük foglalkozó tanár (Magyarországon „óvónéni”, ritkán „óvóbácsi”) felügyeli a rendet és a biztonságot, miközben különféle közös foglalkozást, közös játékokat játszik a gyerkekkel, melyek révén motiválja őket szókincsük fejlesztésére, az olvasás, a matematika megimerésére, a tudományok és a számítógép iránti érdeklődés felkeltésére, akárcsak a zene, a művészetek (főleg rajzolás, festészet) megismerésére, illetve és a szociális viselkedési normák megértésére és azok elsajátítására. Azon gyerekek számára, akik korábban (szinte) minden idejüket otthon töltötték, az óvoda egyben megtanítja őket arra is, hogy hogyan küzdjék le szorongásukat az idegen emberek között, ha szüleik nincsenek a közelben. Ezen szorongás leküzdése után születnek rendszerint az első barátságok, általában a közös játék során sokszor együtt játszó gyerekek között. Az óvoda roppant hasznos a szülők számára is, mivel, míg gyermekük ott van, az édesanya (vagy édesapa) visszamehet dolgozni rész- vagy teljes munkaidős állásba. Az óvoda elvégzése után a gyerekek az általános iskola első osztályába kerülnek.

Az ehhez hasonló jellegű „gyermekmegörző” sok bevásárlóközpontban, illetve más intézményben is működik, hogy amíg a szülők a dolgaikat intézik, vagy bevásárolnak, a gyereküket biztos helyen tudhassák. Ezek rendszerint némi pénzt kérnek az „őrzésért”, de van, ahol ingyenes.

[szerkesztés] Külső hivatkozások