Bartók: I. zongoraverseny

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartók Béla I. zongoraversenye (Sz. 83, BB 91) éles, harcias ritmusaival és általános keserű hangulatával az eltelt kb. 80 év alatt (A művet 1927 júliusában, Majna-Frankfurtban mutatták be, Wilhelm Furthwängler vezényletével, ill. a szerző szólójával) sem sikerült megkedveltetnie magát a hallgatóközönséggel.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Keletkezéstörténet

A húszas évek derekán számos európai zeneszerző fordult inspirációért a barokk zenéhez. Sorra jelentek meg a rendszerező, új kiadványok, és a régi zenék élménye nem egy jelentős új mű születését segítette elő. Bartók (aki zongoraművész és zongoratanár volt) is érdeklődéssel tanulmányozta ebben az időben a francia és olasz barokk szerzők billentyűs hangszerekre írt darabjait, és ezekből néhányat maga is sajtó alá rendezett, illetve átdolgozott modern zongorára.

Bartók ezt a művet igazi „szerzői” koncertnek szánt, hogy Európa nagy zenekaraival a maga zenéjének zongoristaként is szószólója legyen. Egyébként amikor az I. zongoraversenyt fogalmazta, friss élmény volt számára Igor Stravinsky 1926-os budapesti hangversenye: a Franciaországban élő orosz mester nálunk is előadta fúvóskíséretes Zongoraversenyét. Akármilyen friss is volt, részletekben beépítette ezt a hatást művébe - ennek ellenére igazán „stravinskysra” a II. zongoraverseny keletkezett.

A barokk versenymű zakatoló ritmikájának vonzása tagadhatatlanul kimutatható ez idő tájt alkotott műveiben, a személyes mondanivaló aktualitása mellett azonban szükségképpen elhalványodott az ellenpont technikája.

De más értelmet kapott a hangszer, a zongora — Bartók saját, virtuóz készséggel meghódított instrumentuma — is. Billentyűi adott alkalommal dobverőkké váltak, új, szokatlan ütőhangszer-effektusokra is használni lehetett azokat.

[szerkesztés] Tételek

A mű a klasszikus concerto stílus szerint három tételből épül fel.

[szerkesztés] Allegro moderato

A zongoraverseny első tételét kegyetlen, rideg és mégis indulatoktól hevített küzdelem zenéje tölti meg.

[szerkesztés] Andante

A lassú második tétel újabb meglepetés: mintha a két zongorára és ütőhangszerekre írt szonáta korai előhírnöke lenne ez a lenyűgöző, feszültséggel terhes, mozgásában is szinte mozdulatlan párbeszéd a szólóhangszer és a változatosan kezelt ütőhangszerek között ((Bartók pontosan leírta az ütőhangszerek megszólaltatásának módját, amelyeket ő kísérletezett ki).

A tétel középrészének bensőséges, vallomásszerű dallama - a zongora előadásában - ellentétben áll a szólóhangszer addigi funkciójával.

[szerkesztés] Allegro molto

A finálé ismét barokk stíluselemeket használ fel, ezúttal a szólamok kergetőzésével, virtuóz és mégis drámai fugatóval kapcsolódik a régi zenéhez, tartalmában és mondanivalójában azonban ez is új, eredeti és lenyűgöző muzsika.

[szerkesztés] Autográf anyagok

  • Vázlatok:
  1. Memo-vázlat az I. tételhez (a BB 88–89 kézirat-együttesben, Bartók Péter gyűjteménye: 55–56PS1, 10. p.)
  2. Memo-vázlatok és felhasználatlan folyamatvázlatok az I–II–III. tételhez (vö. Bartük Péter gyűjteménye: 58PPS1, 5., 25a–b, 33a–b, 34. pp.)
  3. Memo-vázlatok, valószínűleg a zongoraversenyhez (a Bartók Archívum, Budapest: BH214 lap hátoldalán, vö. BB 88).
  • Fogalmazvány, 2-zongorás forma (vázlatokkal; Bartók Péter gyűjteménye: 58PPS1)
  • Autográf partitúra, Bartók példánya (Bartók Péter gyűjteménye: 58FSS1)
  • Autográf partitúra másolat, az Universal Edition 8777 partitúra elsőkiadás (1927) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 58FSFC1)
  • Az UE partitúra elsőkiadás revíziója, az 1929-es (jelöletlen) 2. kiadás támpéldánya (BBA BH41); — két részlegesen javított elsőkiadás példány (Bartók Archívum, Budapest: BH67, Bartók Péter gyűjteménye: 58FSFC2)
  • A 2. kiadás javított példánya (ifj. Bartók Béla gyűjteménye)

[szerkesztés] 2-zongorás kivonat

  • Autográf leírása Bartók javításaival (Bartók Péter gyűjteménye: 58PPFC1).
  • Másolat, Bartók (1–23. pp.) és egy kopista írása, az UE 8779 első-kiadás (1927) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 58 TPPFC2)
  • Javított korrektúralevonat, 1927. ápr. (Bartók Archívum, Budapest: 6679)
  • Az elsőkiadás javított példánya (ifj. Bartók Béla magángyűjteménye)
Bartók Béla versenyművei
Zongoraversenyek: I. (1926) | II. (1930-31) | III. (1945)
Hegedűversenyek: I. (1907–08) | II. (1937–38)
Versenymű két zongorára és zenekarra (1937, 1943) | Brácsaverseny (1945 [1949, 1995])