Hiposztázis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A hiposztázis (a görög ὑπόστασις az alap, megalapozás szóból ered)) azt az megszilárdult alakot vagy megtestesülést jelenti, amely egy olyan szó (szakszó) mögött van, amely egy név és egy ismert mennyiség között fennálló viszony leírására szolgál, kulturális megszemélyesítésként (azaz egy entitás vagy minőség megszemélyesítő eltárgyasiasításával).

A természeti erők, pl. a szél, a tűz, a halál, a termékenység megszemélyesítéseit szokták vele összekapcsolni. Talán helyesebb magát a tevékenységet, a hiposztazálás-t kiemelni, amely valaminek a jelentőségének az eltúlzását is jelenti.

A hiposztázis tudományosan és kulturálisan semleges kifejezés, a név és a jelölt dolog közti viszony leírása szempontjából, mely viszony megnevezése a vallás és a teológia öszefüggésében "istenítésként", vagy a pejoratív bálványimádásként fordul elő.

A hiposztázis fogalma megfordított fogalomként működik olyan szavak esetében, amelyek egy személynévből eredtek, és idővel elfogadott köznévvé, fogalommá és tulajdonsággá fejlődtek A szó etimológiája a latin substantia-ra (lényeg, tulajdonságokon túli minőség) vezethető vissza, de a keresztény teológia kontextusában általában a latin persona-ként (személy) fordítják. (l. szentháromság – három személy)

[szerkesztés] Külső hivatkozások