II. Bajazid
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Bajazid (1448 - 1512. május 26), az Oszmán birodalom szultánja 1481 és 1512 között. Alig hogy 1481-ben átvette a hatalmat, meggyűlt a baja öccsével, Dzsem herceggel, aki maga is a trónra vágyott. Mind diplomáciai cselvetéssel, mind fegyverrel harcoltak egymás ellen, és e párbajnak az lett a vége, hogy Bajazid Dzsemet 1481. június 20-án Nizza környékén legyőzte, majd Rodosz szigetére, a johannita lovagrend védelme alá futamította. Később a lovagokkal kötött egyezmény értelmében Dzsemet Nyugat-Európába vitette, ahol rejtélyes módon megmérgezték. Bajazid uralkodására a háborúk szakadatlan sora jellemző; harcolt Lengyelország, Velence, Egyiptom, Perzsia és Magyarország ellen.
II. Bajazid először 1481-ben Boszniát támadta meg, amire Hunyadi Mátyás, akit éppen a Frigyes császár elleni hadjárat kötött le, Kinizsi Pálra bízta a védelmet és a megtorlást. Kinizsi Rozgonyi László, a Tökölyi testvérek és Vuk szerb despota támogatásával fényes győzelmet aratott Iszkender pasa fölött. Kinizsi ezentúl Szerbiában is diadalmaskodott. A vereségek után Bajazid, aki akkor az Ázsiában kialakult bonyodalmakkal volt elfoglalva, 1483-ban öt évre békét kötött Mátyás királlyal. Ez a béke azonban nem volt tartós, hiszen mintegy 10 000 muzulmán harcos, vélhetőleg Bajazid tudta nélkül, Horvátországon keresztül betört a Krajinába. Gerebi bán, Gara Péter és Frangepán az Unna és Száva összefolyásánál megtámadták a visszatérő csapatokat, és a harcok során megsemmisítették a sereget. Ezek után Bajazid híven betartotta a béke feltételeit, sőt három évre meg is hosszabbította azt. Mátyás halála után azonban a maga hasznára kívánta fordítani a Magyarországon dúló pártoskodást, így titokban Nándorfehérvár alá érkezett seregével. A város kapitánya, Ujlaki, csábító ajánlatot tett számára, majd a sikertelenséget látva megfenyegette Bajazidot, aki mindezt visszautasította. A dühös szultán erre Szabács és Fajcsa alatt próbált szerencsét, de itt sem tudott győzedelmeskedni. Egy másik, Ali basa vezérlete alatt álló hadosztályt, amely Erdélyben rabolt, Telegdi István alvajda csapatai tépáztak meg 1493-ban a Vöröstorony-szoros közelében, míg egy harmadik csapat Villachnál lelte sírját.
Több siker koszorúzta Jakub pasa vállalkozásait, akit Bajazid 15 000 emberrel bosszú-hadjáratra menesztett Karintiába; a visszaúton ugyan Derencsényi bán, Lábatlan és a Frangepán testvérek Ubdina mellett útját állották Jakub pasának, de szerencsétlenül: 5000 magyar és horvát esett el a csatatéren. Ezért Kinizsi állt bosszút, aki 1494-ben Drágfy kiséretében betört Szerbiába. Mindamellett Bajazid Ulászló követével, Móre Péterrel három évre megújította a békét, mert Lengyelországot és (Velence birtokában lévő) Dalmáciát kívánta megtámadni. II. Ulászló hiába fáradozott a szultánt a Moldva és Lengyelország ellen indított háborútól visszatartani; Bajazidot még az 1498-ben megkötött magyar–lengyel–moldvai szövetség sem riasztotta vissza. Más török csapatok eközben Dalmáciát pusztították, bár Korvin János 1499-ben az egyik csapatra súlyos vereséget mért Sebenico táján. 1509-ben személyesen vezette az oszmán flottát Indiába, hogy az ottani uralkodót Portugália ellen megsegítse. Az indiai, török, velencei, raguzai hajókból álló armada azonban nagy vereséget szenvedett a portugál flottától. Bajazid utolsó éveit családi viszályok zavarták: Szelim fia az életére is tört, végül Szelim, a janicsárok segítségével apját 1512. április 25-én lemondásra kényszerítette. Az agg szultán ekkor visszavonult falusi birtokára, ahol egy hónappal később, fia parancsára, megmérgezték. Bajazid nem volt annyira harcias, háborúkedvelő államférfi, sőt sokkal inkább békés természetű. A háborúnál jobban kedvelte a jogtudományt és költészetet, szép mecseteket építtetett Konstantinápolyban és Drinápolyban.
| Előde: | II. Bajazid | Utóda: | |
| II. Mehmed | 1481 - 1512 | I. Szelim | |
| 1451 - 1481 | Oszmán Birodalom | 1512 - 1520 |


Based on work by