Phaidón (dialógus)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Platón dialógusai |
| Szókratikus korszak |
| Szókratész védőbeszéde |
| Kisebbik Hippiász |
| Nagyobbik Hippiász |
| Euthüphron |
| Kritón – Lüszisz |
| Lakhész – Kharmidész – Ion |
| Protagórász – Euthüdémosz |
| Gorgiász – Menexenus |
| Menón – Kritiász |
| Apológia |
| Kritón – Kratülosz |
| A "nagy" dialógusok : formatan,
politika, halál, dialektika, szerelem. |
| Phaidón – Lakoma |
| Állam – Phaidrosz |
| Kései dialógusok :
A forma-teória kritika, kozmológia, politika, metafizika |
| Theaitétosz – Parmenidész |
| A szofista – Philébosz |
| Az államférfi – Timaiosz |
| Törvények |
| Nem bizonyitott Platón dialógusok |
| Menexenos – Második Alkibidész |
| Theages – Minósz – A vetélytársak |
| Klitophon |
A "Phaidon" Platón kései dialógusai közé tartozó mű. Témája a lélek halhatatlansága.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Keretbeszélgetés
A dialógus keretbeszélgetése Phaidón és Ekhekratész között történik: Phaidón megigéri, hogy elmeséli Szókratész életének utolsó napját, amikor utolsó beszélgetését töltötte tanítványaival Szimmiászal és Kebészel.
[szerkesztés] A dialógus problémái
Szókratész a lélek halhatatlansága melletti érveit mondja el. Az ember testből és lélekből áll, igazi ismeretek megismerésére csak a lélek képes. A lélek magasabb rendű a testnél, uralkodik felette, ugyanakkor azonban a test börtön a lélek számára. Platón ezt két szóval fejezi ki: szóma (test) = széma (a lélek sírja).
[szerkesztés] A lélek halhatatlansága meletti érvek
- Minden dolog az ellentétéből származik: a hideg a melegből, a nedves a szárazból, következésképp az élőnek a holtból kell szérmaznia és fordítva.
- Minden tudásunk valójában csak visszaemlékezés (anamnézis), ugyanis vannak fogalmaink amiket nem merithetünk a tapasztalatból, tehát a léleknek ezeket már a születésünk előtt ismernie kellett.
A lélek nem öszetett hanem "egy" és mivel a pusztulás nem más mint az alkotóelemek szétválása ezért a lélek nem pusztulhat el.
[szerkesztés] A lélek halhatatlansága meletti ellenvetések
Szimmiász ellenvetése: a lant és a lanton előadott zene ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz mint a test és a lélek. Ha a lant elpusztul, a zenei összhang is elvész.
Kebész ellenvetése: bebizonyítottuk, hogy a lélek születésünk előtt is létezett, de semmi nem bizonyítja, hogy egyszer nem fog elpusztulni.
Szókratész válasza:a lant analógia hibás, mert a lant nem létezett a zenei összhang létezése előtt, az anamnézis tételével pedig bebizonyítottuk, hogy a lélek létezett a test létezése előtt is. Továbbá a lant lehet jól vagy rosszúl hangolt, ez a lélekről azonban nem mondható el. kebész ellenvetése is hibás, mert az ellentétes minőségpárok (pl. hideg-meleg) egyik hordozója minőséget válthat, pl. meleg vízből hideg víz lesz és fordítva, azonban a víz nem lesz nem-vízé. Így az eleven sem lesz holtá. A lélek olyan módon eleven ahogyan a hármas szám páratlan, és mintahogy a hármas szám sem lesz soha páros ezért a lélek sem lesz holt.

