Bódis-hegy
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Bódis-hegy (legmagasabb pontja 302 m) Felsőgalla jelképe, amely mintegy 90-100 méterrel magasodik az amúgy is kissé magasan fekvő központ fölé.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felszíne
A Bódis-hegy több részből áll: része a Lutra-hegy és a Tölgyes-tető, valamint a Télihavas-hegy. A felszíni formákat borító fák általában tölgyesek, de meg kell említeni a híres hegyi réteket is. A hegy ÉK-i részén a tölgy gyertyánnal vegyes erdőt alakít. A terület legszebb része talán a Nagy-Lutra-rét, ahol korábban egy kiülő építésén fáradoztak, de a félkész építmény természetrombolók áldozatává vált. A Tölgyes-tető és a Lutra-hegy hágója kiemelkedő természeti szépség: az iskolák számos ifjúsági túrát szerveznek ide, néha budapestiek is járnak errefelé csoportosan, ugyanis itt nagyon sok általános iskolai tananyagot képviselő élőlény található meg viszonylag kis területen. A Bódis-hegyen az ősfenyvesben a fák alatt tavasszal fél méteres gombákat találhatunk, de előfordul az is, hogy derékmagasságot meghaladó őzlábgomba kerül utunkba. A pöfetegeken kívül az ízletes vargányákig minden megtalálható, csak jó helyen kell keresni. Ezeket a részeket csak a helybéli gombászok ismerik igazán. A helyiek büszkesége a Télihavas-hegyen élő őzpár. A Bódis-hegy szomszédai a Kálvária-hegy, a Galla-völgy, a Határ és a Forrásrét, amit a helyi svábok Brindelwiesen-nek neveznek.
[szerkesztés] Felszíni vizek
A hegynek nem sok állóvize van; egyedül egy-két nedves részről, hegylábi időszakos vízfolyásról van tudomásunk, ám ezek jelentős része már nem is létezik. A vidék legnagyobb állandó vize egy füzesben fakad, az ún. Cigány-berek forrása, ami karsztvízként tör a felszínre. Hőmérséklete állandóan 11 'C. Az abból kifolyó patak a füzes végén, ahol a szántó kezdődne, hirtelen víznyelőben lebukik. Ezen kívül még egy folyóvízről van tudomásunk. A hegy keleti oldalán, a Felsőgallai TSZ-majorság déli határánál, a sportpálya mögötti szurdokszerű völgy kb. 60-70 m-es erdei szakasza után a hegy tövében ákllandó forrásnak ad lefolyást, ami a határban kanyarogva néhány kisebb csordogáló erecskével egyesülve a Csákány-patakba ömlik. Állóvizek közül érdemes megemlíteni azt a már nem létező tavacskát, amelynek magyar neve nem volt, a svábok Lahmlocken néven nevezték. Ez azt jelenti magyarra fordítva, hogy agyaggödör, ami arra a tulajdonságára utal, hogy agyagot nyertek belőle a történelem során. Egy falusi vájár baloghcigány-családnak adott ez foglalkozási lehetőséget. Azonban a tavacskát betemették, vizének jelentős része elapadt. Mára a Rózsadombon található Lahmlockenből csak egy kisebb, lapos gödör maradt. A tó nagysága a visszaemlékezők leírása szerint 30x10 m lehetett, mélysége átlagosan 0,7 m volt. Kár érte, most a Rózsadombon egy szabadidő-parknak a megkoronázója lehetne. A Bódis-hegy vizeiből táplálkozott az a kisebb forrásból az 1970-es években - vélhetőleg a Tatabányai szénbányák miatt - kapadt és eltűnt tó, melyekben a lovakat fürdették a falusiak. Ez a Télihavasalja völgyében volt, erdőben. Mérete az elbeszélések szerint 8x3 m lehetett, viszont nagyon mély volt és hideg vizű, legnagyobb mélysége 3 m körül lehetett.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A Bódis-hegy növényzete csak részben övezetes. Az alsóbb szakaszon találjuk a híres Ősfenyvest, ami telepített. Ezek felett általában cserjés vagy mező húzódik. Az mezők közül a Nagy-rét a legnagyobb, onnan gyönyörű panoráma nyílik Dél-Felsőgallára. Sajnos a megszűnő legeltetés miatt a terület erősen cserjésedik. A tölgyfák a központi kúpok lábában találhatóak, melyek közt számos óriás matuzsálem is fellelhető. A hegy kúpjai általában magas kőrissel fedettek és kisebb-nagyobb mezőfoltok, szórványrétek szaggatják annak összefüggőségét.. Értékes a tavasszal nyíló, és e vidéken még gyakori tavaszi hérics (Adonis vernalis L.), valamint a Nagy-réten előforduló zebracsiga (Zebrina detrita). A vidéken előfordul a vaddisznó - különösen a Télihavasalja telepített fenyveseiben. A helyi lakók örömére a Télihavason él egy őzpár. A vörös rókának közel-távol nincsen akkora várrendszere mint a Buszforduló mögötti homokos-sziklás részen, a Télihavasalján. A Télihavasallja vidékén a völgyben tavasszal, vizes időszakban vadkacsák is megjelennek, de görények is honosak ezen a részen. Megemlítendő az is, hogy a déli oldalon magasodó öreg tölgyeken az utóbbi években nagy számban jelentek meg a kabócák. A lepkék közül a bogáncslepke gyakori nappali faj, a csüngőlepkének pedig országos jelentősségű állománya él a hegyen. A madarak közül a szajkó, a cinegék, az erdei pintyek és feketerigók szinte minden bokorban megtalálhatók, de gyakori a héja, a karvaly és a vörösbegy is. Egy héjapár fészkelt korábban a házak fölötti Ősfenyvesben, de azóta a madarakat onnan elűzték. Telente az őszapók, a cinkék és a pintyfélék százával szállják meg a hegy déli oldalát, ahol bokrokból is bőven akad. Az ízeltlábúak közül azokat a 4-5 cm-es nagyságot elérő pókokat érdemes megemlíteni, amik a hegy délnyugati sziklaperemeinél élnek különböző repedésekben. Az emberre nem kissé lehetnek veszélyesek, érdemes elkerülni a közvetlen találkozást, tehát ne nyúljunk a Bódis-hegyen sziklarepedésekbe. A természetvédelem nagyon fontos feladata lehetne a falu lakosságának, ugyanis tavaszonként (jellemzően április elején, a jó idő beálltával) békavándorlás kezdődik meg Felsőgalla hegyaljai utcáiban, ami nagyjából egy hétig eltart. Ekkor a barna varangyok százával lepik el az utcákat, rendkívül sok áldozatot követelve. Az utóbbi években számuk olyannyira megritkult, hogy az elütött példányokból sem látni már sokat. Sajnos ez a megfogyatkozás nem az óvatosabb autózásnak, fokozottabb természettel való szimpátiának tudható be a lakosság részéről, hanem az állatok megritkulásáról van szó. A békák telelőhelye számunkra egyenlőre ismeretlen, valószínűleg a sziklapárkányok alatti repedésekben húzzák meg magukat télire.
[szerkesztés] Részei
Északról délre haladva a Rózsadomb falurész után a hosszasan elnyúló Tölgyes-tető az első tag, ami nevét tévesen kaphatta, mert a hegyen a múlt században csakis legelő volt, most pedig rétekkel szaggatott kőrises. A csúcsa 291 m magas, legnagyobb nevezetessége az ott húzódó második világháborús lőárok-rendszer. A hegyhát lassan kapaszkodik rá a hegy központjára, ami a sorban a következő: a víztorony, ami egyben a legmagasabb csúcsot is magába foglalja (302 m), természetes eredete vitatott. Ettől nyugatabbra magasodik a 285 m magas Lutra-hegy, ahol korábban a váradi békének emlékművet emeltek, de a vandálok megsemmisítették az egyébként sem túlságosan látványos mementót. Kár érte. A hegycsúcsról egyébként gyönyörű a kilátás, főleg télies időben, amikor a nap alacsonyan jár, a lapos Bódis-hegyhát aranyvörösen csillogó tölgyesei fölött elnézve ködben tűnnek fel a Vértes magasabb csúcsai elöttünk. A Bódis-hegy lánca egy völggyel arrébb eléggé keskennyé és meredekké változnak. Ez a Tarló-havas. Nevét valószínüleg a Bobék-heggyel közrefogott völgyben elterülő tisztásról kapta, a Bagolymezőről, ahol korábban egy borospince is volt, azonban 2000 júliusában ismeretlen elkövetők ittas állapotban kifosztották, felgyújtották a szeszsűrítményes hordókat, amik felrobbantak, ezzel komoly erdőtüzeket okozva. Akkor a hegy erdeinek a 20%-a leégett, ami azóta regenerálódott. A Télihavas nyugatra van a Tarló-havastól, és annak híres hágójától. A hegy a nevét onnan kaphatta, hogy telente északi részén március közepéig halmozódik a hóréteg. Legnagyobb nevezetessége a rókavárak hálózata, valamint az ott élő két őzpár. A Télihavasalja is ide tartozik, ahol akár 5 m-es sziklákkal is találkozhatunk. Az egyik utolsó tag, az a Kő-hegy a maga 278 m magasságával, és a mára teljes egészében lucernával művelt forrásrét is. A Cigány-berek feletti erdős dombhát az utolsó képviselője a Bódis-hegynek. A Cigány-berek élővilága Magyarország-szerte híres. Ott még sok őz rejtőzik, de gyakori a vaddisznó, a róka, a szarvas és nyulat is láttak már arrafelé. A forrás a bányászatok miatt sokáig száraz volt, most azonban bővizű.


Based on work by