„Ausbau”-nyelv, „abstand”-nyelv és tető-nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Ausbau-nyelv (németül Ausbausprache = „kifejlesztett nyelv”), Abstand-nyelv (=„távolsági nyelv”) és tető-nyelv (= Dachsprache) fogalmakat szociolingvisztikusok fejlesztették ki (főleg Heinz Kloss és Joshua Fishman), abból a célból, hogy a nyelveket és a dialektusokat szakterületük szempontjából elemezzék és osztályozzák. Az első két szakkifejezés eredetileg Heinz Kloss egyik cikkében jelent meg (Abstand-languages and Ausbau-languages, az Anthropological linguistics, 1967, 9. számában), és ma már közhasználatúak a szociolingvisztikában.

Ezen fogalmak újdonsága abban áll, hogy túlmennek a tisztán nyelvészeti szemszögön. Segítségükkel olyan nyelveket is bele lehet foglalni az osztályozásba, amelyek politikai és kulturális akaratból léteznek. Kloss a következő meghatározást adja az említett cikkében: „Az Ausbau-nyelv kifejezést kifejlesztés nyomán keletkezett nyelvként lehet meghatározni. Az idetartozó nyelveket azért ismerik el ilyenekként, mert alakították vagy újraalakították, mintázták vagy újramintázták (ilyesmiről is lehet szó) őket, abból a célból, hogy belőlük sztenderd irodalmi kifejezésre szolgáló eszközök legyenek.”

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Abstand-nyelv

Egy Abstand-nyelv annyira különbözik a többi nyelvtől, hogy nem lehet egyetlen más nyelv dialektusának sem tekinteni. Nincs kölcsönös megértés egy ilyen nyelv és más nyelv írott és beszélt változatai között, ami nem zárja ki a rokonságot más nyelvvel (nyelvekkel). Egy példa erre a francia nyelv és az olasz. Egy extrém példa a baszk nyelv, amelynek nincs rokona a szomszédos nyelvek között.

[szerkesztés] Ausbau-nyelv

Tisztán nyelvészeti szempontból, egy Ausbau-nyelv csupán dialektusa egy Abstand-nyelvnek, de önálló, rendszerint hivatalos nyelvnek nyilvánították ki, abból a célból, hogy egy nemzeti identitás kiépítését segítse elő. Sztenderdizált szókincse, nyelvtana és helyesírása van. A szociolingvisztikusok úgy vélik, hogy ebben az esetben külön nyelvről van szó, akkor is, ha beszélői és más nyelv beszélői kölcsönösen értik egymást. Ilyen nyelvek, például, a dán és a bokmål norvég, a holland és az afrikaans, a luxemburgi nyelv és a német, az afganisztáni dari nyelv és az iráni perzsa, az indiai hindi és a pakisztáni urdu, a szerb, a horvát és a bosnyák, a bolgár és a macedón, a thai nyelv és a laoszi, az ukrán és a ruszin, a maláj és az indonéz, a román és a moldovai.

[szerkesztés] Tető-nyelv

Egy ilyen nyelv sztenderdként szolgál olyan dialektusok beszélőinek, akik között már nincs kölcsönös megértés a távolság vagy a földrajzi elszigeteltség miatt, de akik mégis úgy tekintik, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Példa erre a Rumantsch Grischun, amelyet Heinrich Schmid dolgozott ki 1982-ben a rétoromán nyelv sztenderd változataként, vagy a klasszikus arab nyelv. A sztenderd olasz és a sztenderd német is bizonyos értelemben tető-nyelvek.

[szerkesztés] Külső hivatkozás