Mechwart András

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mechwart András (Schweinfurt, 1834. december 6. – Budapest, 1907. június 14.) gépészmérnök, feltaláló.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Értékelése

Vállalatigazgatóként és feltalálóként is kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a 19. század utolsó harmadában a magyar gép- és villamosgépipar jelentette a világszínvonalat.

[szerkesztés] Életpályája

Pályáját lakatosként kezdte. Ezután végezte mérnöki tanulmányait Augsburgban. Nemsokára a Károly-Lajos-vasúti igazgatóságnál kilátásba helyezett mérnöki állás elfoglalása érdekében Pestre jött. Itt megismerkedett Ganz Ábrahámmal és 1859-ben belépett Ganz Ábrahám kis vasöntőműhelyébe, amely az ő munkássága révén - főként Ganz halála után- jelentős vállalattá fejlődött. Mechwart és igazgatótársa, Eichleiter átvette a vállalatot az örökösöktől. Mechwart lett az 1869-ben a részvénytársasággá alakult cég igazgatója, majd vezérigazgatója. 1874-ben Eichleiter távozott a cégtől. Ebben az évben találta fel a a kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszéket és ezzel a magyar malomipar aranykorát alapozta meg. A gazdasági válság idején megpróbált "több lábon állni", ezért 1878-ban megalapította a Ganz-gyár elektromos osztályát, és az elektrotechnika területén kíváló feltalálókkal újat alkotott. Ebben az időben vette át válságba került pesti vagongyárat is. Találmányai közé tartozik a gőzüzemű illetve petróleumüzemű szántógép is (1896)


[szerkesztés] Elismerései

Mechwart András mellszobra
Nagyít
Mechwart András mellszobra
  • Ferenc József-rend,
  • vaskorona-rend,
  • kereskedelmi érdemeinek méltánylásául az Osztrák-magyar bank igazgatósági tagjává választották
  • az MTA az első Wahrmann - aranyéremmel jutalmazta (1897),
  • nemességet kapott (1899)


[szerkesztés] Emlékezete



[szerkesztés] "A Mechwart-féle tengely-kapcsoló" a Pallas Nagy Lexikonában

" A Mechwart-féle tengely-kapcsoló olyan készülék, mellyel transzmisszió-tengelyeket forgásuk közben is összekapcsolhatunk. Szerkezetét az 1. ábra a tengellyel párvonalos síkban vágva, a 2. ábra pedig alsó részét nézetben, a felső részen azonban a súrlóféket vágva láttatja. Itt az o hajtótengelyre ékelt a kerék belsejében két h betüvel jelölt súrlódó fej van, melyek mindegyike csaknem teljes félkört alkot, s a P hajtott tengelyre ékelt f hüvelybe erősített párvonalas gg vontatórudakon van vezetve. A súrlódás okozta kerületi erő létesítésére való nyomóerőt az e nyomóhüvelyre kapcsolt kétágu b szegletemeltyük közvetítésével nyerik. Ezek az emeltyük sarkpontjuknál fogva csuklósan vannak az e nyomóhüvely ágainak belső részébe kapcsolva s vizszintes ágaikkal a h súrlódó fejekhez kapcsolt ¶ függőrúdba kapaszkodnak, mig függőleges ágaikkal a nyomóhüvely ágainak felső végébe dugott excentrikus csapokba kapaszkodnak ugy, hogy ezekkel kopás esetén a súrlódó fejeket bizonyos határig kijebb szoríthatjuk. Ha a h súrlódó fejeket az emeltyükkel ugy állítjuk be, hogy a kerületi erőhöz szükséges beszorítás után a ¶ függőrudak belső csuklói csaknem a külsőknek összekötő vonalaiba jutnak, akkor az e szorítóhüvely benyomására csak igen kis tengelyiránu erőre van szükség. Ennek a tengelykapcsolónak jósága főképen abban rejlik, hogy a kapcsoláskor tengelyirányban kis erő kell s a súrlódó fejek kopását az excentrikus csapokkal könnyen pótolhatjuk. Ezeket a tengelykapcsolókat a Ganz és Társa-féle gépggyár már 1884 óta szép sikerrel alkalmazza. 3. ábránk a Mechwart-féle tengelykapcsolónak nagyobb fekvő tengelyekhez szokásos elrendezését mutatja. Az A tengely C dörzsölő kereket, a B tengely pedig a dörzsölő saruk vezetésére való F rudakat tartó D tokot tartja, melynek T agyán mozog a kétágu E átló. Ezt az átlót agyának nyakán két részü gyűrü övedzi, melyet a jobboldali csapágy tartón átnyuló könyök villaágai a könyök vizszintes karjába kapcsolt sróffal beljebb vagy kijebb tolhat. Ha a srófra ékelt kézi kerékkel a könyök vizszintes karját felfelé emeljük, A és B tengely lassan egymásba bekapcsolódik, ha pedig lejebb toljuk, egymásból kikapcsolódnak."