Violino piccolo
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Violino piccolo |
||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| angol, német, francia, olasz: violino piccolo |
||||||||||
|
A violino piccolo vagy diszkant hegedű (olasz, miniatűr hegedű) olyan - egy háromnegyedes hegedű méretével megegyező - vonós hangszer, melynek húrjai egy kvarttal magasabb hangmagasságon szólalnak meg a hegedű hangolásához képest, azaz a jelenlegi brácsa hangolásához képest pedig egy oktávval magasabban. A violino piccolo húrozása tehát: c'-g'-d"-á". Az első ilyen hangszer az Ambrasi Kastélyban, 1596 körül keletkezett, de igen korai hangszereket találhatunk még a Freibergeri Dómban (1593-ból két darab különböző mérettel), ill. a lipcsei egyetemen.
A hangszer a 17. és 18. században élte fénykorát. Abban az időben igen nehéz volt a rendes hegedűn a magas fekvésekben játszani, ezért volt szükség erre a hangszerre.
Michael Praetorius Syntagma musicum lexikonjában azt jövendöli (mivel az ő korában még nem volt neve a hangszernek), hogy a hangszert „...violino -, violetta piccola vagy rebecchino néven fogják illetni.”. Eme jóslata be is vált. Végül hivatalosan Johann Jacob Prinner 1677-ben javasolta a hangszernek ezt a nevet. Ő, és Daniel Speer is 1697-ben kijelentette, hogy a felső húrt nem tanácsos kétvonalas g fölé hangolni.
[szerkesztés] Fontosabb művek, melyekben violino piccolo is szerepel
- Claudio Monteverdi: "L'Orfeo" opera
- Johann Sebastian Bach: 2 kantáta (Wachet auf, ruft uns die Stimme BWV 140, Herr Jesu Christ, der eigne Gottessohn BWV 96), 1. Brandenburgi Verseny. A kantátákban a hangszert b-f'-c"-g"-re kell hangolni. Bach tévesen a hangszert oktávhegedűnek hívta; ez a megállapítás csak annyiból helyes, hogy a kotta transzponálva volt, ami azt jelenti, hogy a kotta olyan hangmagasságba volt megírva, hogy hegedűn is el lehessen játszani, de violino piccolo-n való előadásakor mindezt egy oktávval feljebb kellett játszani. A brandenburgi koncertben úgy írta le, mintha a húrozás a rendes hegedűé lenne, de természetesen a leírt kotta egy kisterccel feljebb szólt.
- Leopold Mozart, Wolfgang Amadeus Mozart édesapja és zenetanára, elég sok tandarabot írt rá (értsd: kisgyerek hegedűsöknek, akik ez a hangszer pont elég nagy volt), annak ellenére, hogy magát a hangszert már feleslegesnek minősítette.
[szerkesztés] Fennmaradt hangszerek
A 18. század folyamán sok ilyen méretű hangszert építettek, csak sajnos nehéz megállapítani, hogy ezek violino piccolók vagy feles hegedűk. Amiről meg tudjuk különböztetni őket, az a nyak és fogólap; ha azok a normál hegedű méretéhez közelítenek, akkor beszélhetünk pikolóhegedűről.
| Készítő és időpont | Korpusz hosszúsága | Menzúra | Húrhosszúság | Jelenlegi helye |
| Klemm, (?), 1593/94 | 24,2 | 24,1 | 24 | Freiberg, Szászország, Dóm |
| A.&H. Amati, Cremona, 1613 | 26,6 | 15,3 | 26,8 | Vermillion (Dél-dakota), Shrine to Music Museum |
| Michael Praetorius, 1620 | 26 | 13,6 | 22,5 | Michael Praetorius 2, Sciagraphia, Taf. XXI |
| Rudolf Höß, München, 1690(?) | 23 | 12,3 | 25 | Berlin, SIM PK, Musikinstrumenten-Museum, Nr. 4130 |
| Michael Pfatner, Róma, 1738 | 27,5 | 15,3 | 26,8 | Magángyűjtemény |
| Pietro Antonio Cati, Firenze | 26,2 | 13,8 | 25,2 | Lipcse, Musikinstrumentenmuseum, Nr. 756 |
| Leopold Widhalm, Nürnberg, 1769 | 28,2 | 15,3 | 28,2 | Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum, MI 26 |
| J.&A. Gagliano | 24,3 | 12,8 | 25,8 | Magángyűjtemény |


Based on work by