Szent Mihály-templom (Kolozsvár)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szent Mihály-templom
Nagyít
A Szent Mihály-templom
A templom bejárata
Nagyít
A templom bejárata
Freskómaradvány a templomban
Nagyít
Freskómaradvány a templomban

A kolozsvári Szent Mihály templom Erdély második legnagyobb temploma a brassói Fekete-templom után. Hajója 50 m hosszú és 24 m széles, szentélye 20 m hosszú és 10 m széles. 76 m-es tornya (a kereszttel együtt 80 m) a legmagasabb erdélyi torony.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Építését 1316 körül kezdék el, az építés időpontját pontosan nem ismerik, de feltételezhetően a városi rang megszerzéséhez kötődik. A templom több, mint száz évig épült, az anyagiakat részben az adakozó polgárság, részben a búcsúk bevétele biztosította. A legrégebbi fennmaradt ezzel kapcsolatos irat 1349-ből származik, amelyben Avignon érseke és tizenöt püspök engedélyezte a búcsút azok számára, akik a Szent-Mihály templom és a Szent Jakab-kápolna világítására és felszerelésére adakoztak. (A kápolna az 1697-es tűzvészben annyira tönkrement, hogy az 1730-as években lebontották). Az építkezés befejezése 1442-1444 közé tehető, a torony viszont csak az 1511-1545 közötti időszakban lett készen. A jelenleg is látható torony alapkövét 1837-ben tették le és 1862-ban készült el. A templomot 1545-től a protestánsok, 1566-tól 1716-ig az unitáriusk használták, utána újra a katolikus egyházé lett.

[szerkesztés] Történelmi események

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források

  • Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz, Korunk, Kolozsvár, 1992
  • Sas Péter: A kolozsvári Szent Mihály templom, Gloria Kiadó, Kolozsvár, 1998 [1]
Más nyelveken