Apátistvánfalva
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Vas |
| Kistérség | Szentgotthárdi |
| Rang | község
|
| Terület | 12,86 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9982 |
| Körzethívószám | 94 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Apátistvánfalva (szlovén neve Stevanovci vagy Stivanovca) egy község Vas megyében, a Szentgotthárdi kistérségben.
Önálló önkormányzata van, mely társközségeivel (Kétvölgy és Orfalu) közösen működteti hivatalát, a körjegyzőséget és alapellátást nyújtó intézményeit.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település az Őrségi Nemzeti Park területén, az osztrák-magyar-szlovén Hármashatárnál, az osztrák határátkelőtől 10, a szlovén határátkelőtől 3 kilométerre helyezkedik el. A legközelebbi város, Szentgotthárd 8 kilométerre van innen. Közeli települések: Alsószölnök, Kétvölgy, Orfalu, Szakonyfalu.
Településszerkezetét a szórványbeépítettség jellemzi. Egy-egy ház külön dombtetőre épül, és körülötte helyezkednek el a művelt földek és legelők.
Területe 1978 óta szigorúan védett és 2002 óta a nemzeti park része. Alpokaljai dombságon fekszik, erdőkkel és dombokkal körülvéve. A vidékre jellemző az európai szinten is ritka növény- és állatvilág, amely különösen gombákban és lepke faunákban gazdag.
[szerkesztés] Története
A 19. század végén Istvánfalu és Újbalázsfalva összevonásával jött létre. Istvánfalu valamikor a szentgotthárdi ciszterci apátság birtoka volt, első okleveles említése 1328-ból származik, amely szerint a község nevében benn van az István név. Névadója Harding Szent István, egykori apát, akinek 1683. óta minden nyáron búcsút tartanak és akinek tiszteletére a templomot is emelték.
A vérzivataros 17. században a kanizsai vár török őrségének egyes csapatai gyakran feljártak a szlovén falvakba és öltek, raboltak, erőszakoskodtak a lakossággal. Istvánfalva 1622-ben negyven lakos elhurcolása után Börgölinnel együtt a község vállalja az adózást az oszmánoknak. A török (sőt rác) támadások következtében a lakosság létszáma nagyot csökkent 1690-re, mikorra megszabadul a hódoltságtól.
Az 1664-es szentgotthárdi csata idején a török könnyűlovas akindzsik dúlják fel az itteni községeket, de pusztításuk nem volt olyan nagy mértékű, mint a tatároké Felsőszölnökön.
A település mai napig is 90%-ban szlovén (vend) nemzetiségű és katolikus vallású.
1785-ben Szily János közreműködésével épült katolikus temploma, amely fontos központtá tette a községet. Egy időben tartozott hozzá Börgölin (ma Újbalázsfalva, Otkovci/Otkaufci, Apátistvánfalva), Permise (Verica, ma Kétvölgy), Markócz (ma Márokrét, Markovci/Markofci, Szlovénia), Orfalu (Andovci/Andofci), Szakonyfalu (Sakalovci/Sakalofci) és Tótfalu (ma Rábatótfalu/Slovenska ves, Szentgotthárd) magyarországi szlovén községek. Jelenleg csak Kétvölgy és Orfalu falvak a részei.
A község védőszentje és névadója az angliai Harding Szent István, akinek képmása a falu címerében is benne van, s jobb kezében a templom miniatürizált mása, jelképezve Istvánfalvát.
2005-ben a templomban egy emléktáblát állítottak, mely tartalmazza az 1785-2001 között itt szolgált lelkipásztorok neveit és káplánokét is.
[szerkesztés] Nevezetességei
- 1785-ből származó római katolikus templom, mellette temetővel
- a Hársas-patak
- A világháborús emlékmű, rajta Apátistvánfalva, Permise, Orfalu, Újbalázsfalva lakosainak hősi halottai a két világháború alatt. A szobor legfelső részén Árpád fejedelem szobra


Based on work by