Stibadium
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Stibadium, a római díszkertekben szőlőlugasnak kiképzett oszlopos pihenő, olykor forrásház. Az i. e. 1. századtól terjedt el a római építészetben, s egészen az 5. század-ig a római villák kedvelt kiegészítőjének számított. A középkorban szinte egyáltalán nem építettek stibadiumokat, csak a 17. század - 18. században lett ismét népszerű. Ma a stibadiumot közkeletű néven zenepavilonnak is hívják.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)

