Nagybecskerek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|
| Polgármester | Goran Knežević |
| Régió | Bánság |
| Körzet | Közép-Bánsági |
| Terület | 1324 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | +38123 |
| Körzethívószám | |
| Testvérvárosai | |
Nagybecskerek (Zrenjanin/Зрењанин) egy szerbiai város a Vajdaság Autonóm Tartomány Közép-bánsági körzetének székhelye. 2002-ben a városnak 79 545 lakosa volt összesen, míg a nagybecskereki közösségnek 131 509 lakosa volt. Nagybecskerek a legnagyobb város a Bánság szerbiai részén, valamint a Vajdaság harmadik legnagyobb városa (Újvidék és Szabadka után).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
Nagybecskereket valószínűleg a 14. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik. A Béga folyó partján fekvő település a 14. század közepétől egy ideig a szerb hercegek személyes tulajdona volt. 1551-ben került vissza a város a Magyar Királysághoz. Nem sokkal ezután a Oszmán Birodalom meghódította a várost. A török uralom alatt a település többségben szerbek által volt lakott. 1716-ban, amikor a település a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, fejlődésnek indult. 1753-ban tartott népszavazás szerint itt többségben németek és szerbek laktak. 1773-ban a lakosság összesen 721 házban élt, ebből 625 házban ortodoxok és 96 házban pedig római katolikusok éltek.
Nagybecskerek első színháza 1839-ben, első gimnáziuma 1846-ban, a városháza 1820-ban és a bíróság épülete 1908-ban készült el. Az 1848-as forradalom idején Nagybecskerek volt elméletileg a székhelye a Szerb Vajdaságnak, ami egy autonóm tartomány volt az osztrák birodalmon belül.
1849 és 1860 között a város székhelye volt a Szerbia és Temesi Bánság Egyesített Vajdasága nevű tartománynak. A tartomány megszűnése után Nagybecskerek települést Torontál vármegye területéhez csatolták, annak székhelyévé tették. 1867 után az Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül pedig a Magyar Királyság része volt. Az 1910-es népszámlálás szerint akkor a településnek 26 006 lakosa volt, ebből 9148 magyar, 8934 szerb, 6811 német, 456 szlovák és 339 román nemzetiségű volt. Az I. világháború után a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) szerbiai részéhez csatolták. 1918 és 1929 között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929-1941 között a Dunai Bánság része volt. 1941 és 1944 között német megszállás alatt ált, az Autonóm Bánság része volt. 1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. 1992 és 2003 között a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság része volt (ami Szerbia és Montenegró szövetségi köztársasága volt) majd 2003-2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt. 2006-ban az államszövetség felbomlott, Nagybecskerek pedig a független Szerbia része lett.
[szerkesztés] Neve
A város szerb elnevezését egy Žarko Zrenjanin nevű Nagybecskereken született partizán hősről kapta, aki a II. világháború ideje alatt a vajdasági kommunisták és partizán harcosok vezetője volt.
[szerkesztés] Vallás
Nagybecskerek magyar lakosságának túlnyomó többsége katolikus, s a város egyben a Nagybecskereki Egyházmegye székhelye is. Reformátusok is élnek a vidéken, s a gyülekezetnek van is egy impozáns temploma a városban, a Béga folyó partján.
A szerbek és a románok rendszerint a Szerb Ortodox Egyház, illetve a Román Ortodox Egyház tagjai.
A bánsági szlovákok többnyire az Evangélikus Egyházhoz tartoznak.
[szerkesztés] Látnivalók
- A Városháza, amelyet 1820-ban készítettek el
- A Katedrális, amelyet 1864-1868 között építettek
- A Kis-híd, amelyet 1904-ben építettek, a város legöregebb hídja



Based on work by