Theodor Adorno
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Theodor Wiesengrund Adorno (1903. szeptember 11. - 1969. augusztus 6.) német filozófus, a marxizmushoz közel álló frankfurti iskola képviselője.
A nemzetiszocializmus térhódítása miatt az iskola más tagjaival együtt a harmaincas években kénytelen Amerikába kitelepülni művei nagy részét itt írta meg. A felvlágosodás dialektikájában (1947. Max Horkheimerrel közösen) az ész hatalmát a világ fogalmakon keresztül történő megismerésében és uralmában látja a mítószból való átfordulásként a racionaltásba amelynek ára azonban az elidegenedés: az ember felett saját viszonyao is objektiv uralomra tesznek szert így a felvilágosodás mitológiába fordul vissza-az embert a természet feletti uralma egyben alárendelt helyzetbe is szorítja amennyiben a természet leigázására felhasznált eszközei és viszonyai önálló hatalomként lépnek fel. Később A negatív dialektikában (196) a Hegel által felállított dialektikus elvek totalitásigényének feladását szorgalmazza. A szintézis nem szünteti meg az egyedi és az általános között feszülő ellentmondást; feladása megmenti az egyént és szubjektivitását mivel tiszteletben tartja az egyedit és azt a tényt hogy az egyedi lényegeaz a vonás melyben külömbözik az általánostól. Munkássága másiknagy része az esztétika mely egyenesen következik az egyediről vallott nézeteiről. A modern műveszet éppen azt a nem-azonosságban egyediben gondolkodást tükrözi melyet a negatív dialektika sugall. A műalkotások gyakorlatilag végtelen értelmezhetőségének lehetősége bizonyítja a bennünk megtalálható nem-azonos létét: teljes megértésük pedig ellenkezőleg az általánosban a mindenki számára azonosképp értelmezhetőben rejlene. A modren művészet általános elleni törekvése egyben az ember egyediségének felismeréséhez is hozzásegthet


Based on work by