Plagioklászok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A plagioklászok a tektoszilikátok alosztály földpátok csoportjába tartozó ásványok. Korlátlan elegyedésű izomorf sort alkotnak a NaAlSi3O8 és a CaAl2Si2O8 képletekkel felírható albit (Ab) és anortit (An) szélső tagok között.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai

  • Összetételük:
    • albit: Ab100-90%An0-10%
    • oligoklász: Ab90-70%An10-30%
    • andezin: Ab70-50%An30-50%
    • labradorit: Ab50-30%An50-70%
    • bytownit: Ab30-10%An70-90%
    • anortit: Ab10-0%An90-100%
  • Szimmetriájuk: triklin
  • Sűrűségük: 2,61-2,76 g/cm3
  • Keménységük: 6 (6,5) (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
  • Hasadásuk: tökéletes (001 szerint), igen jó (010 szerint)
  • Színük: fehér-, szürkésfehér színűek, néha kissé rózsaszínes árnyalatúak, gabbróban-anortozitban a nagymennyiségű ilmenitzárványtól kékes színűek
  • Fényük: üvegfényűek; (001) lapjaik gyakran gyöngyházfényűek

[szerkesztés] Szerkezetük

Kristályrácsukban az SiO4-tetraéderek térhálós (állvány- vagy tektoszilikát) szerkezetet alkotnak.

[szerkesztés] Megjelenési formáik, genetikájuk

Kissé nyúlt, táblás megjelenésűek, kivéve az anortitot, amely inkább rövidprizmás. Többnyire ikerkristályok: uralkodó a poliszintetikus albitiker, de más ikertörvények is gyakoriak. Kiömlési vulkáni kőzetekben zónás szerkezetűek, ahol a kristálymagok anortitban gazdagabbak, míg a peremi részeken albithoz közelítő kémiai összetételűek.

A plagioklászok a legelterjedtebb és legközönségesebb kőzetalkotó ásványok. Egyaránt megtalálhatók magmás-, metamorf- és üledékes kőzetekben is.

[szerkesztés] Rokon ásványfajok

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Plagioklászok témájú médiaállományokat.