Balkán-hegység

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kilátás a Ray menedékházból a Közép-Balkán hegységre, középen a Rajszko Praszkalo vízesés.
Nagyít
Kilátás a Ray menedékházból a Közép-Balkán hegységre, középen a Rajszko Praszkalo vízesés.
A hegyek közt kanyargó Iszkar folyó
Nagyít
A hegyek közt kanyargó Iszkar folyó
A Kozja Sztena természetvédelmi terület
Nagyít
A Kozja Sztena természetvédelmi terület

A Balkán hegység (bolgárul és szerbül: Стара планина / Sztara planina, "Öreg hegység") a Kárpátok meghosszabbítása a Duna déli oldalán.

A hegység 560 kilométer hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig.

Az ókorban a Balkán-hegységet latinul Haemus, görögül Haimosz néven ismerték. Mindkét szó valószínűleg a "hegyorom" jelentésű thrák *saimon szóból ered. (A hegyeket és környéküket az ókorban a thrákok törzsei lakták. A mai elnevezéshez hasonlóan az ókori görög nyelvben a hegység neve egyben a Balkán-félsziget neve is lett (Χερσόνησος του Αίμου).

A Balkán-félsziget legmagasabb csúcsa a Rila-hegységben található, 2975 méteres Muszala Szófia közelében.

A Balkán hegység legmagasabb csúcsa is Közép-Bulgáriában van, a 2376 méter magas Botev-csúcs.A bolgár költő és nemzeti hős Hriszto Botevről nevezték el, aki a Balkán hegység nyugati részében elhelyezkedő Vraca város közelében halt meg a Török Birodalom elleni harcokban, 1876-ban.

A Botev-csúcs közelében van a Sipka-szoros, ahol az 1877-1878-as orosz-török háborúban négy fontos csatát vívtak.