Egyetemes Tizedes Osztályozás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) nemzetközi osztályozórendszer, amely az ismeretterjesztő és szakdokumentumokat a tartalmuk szerint csoportosítja, és osztályokba rendezi.
Az ETO-t két belga tudós, Henry la Fontaine (1853-1943) és Paul Otlet (1868-1944) fejlesztette ki a Dewey decimális rendszerből. A terveiket 1895-ben a második Nemzetközi Bibliográfiai Kongresszuson ismertették, ahol elfogadásra is került. A következő tíz év folyamán nemzetközi összefogással átalakították Dewey rendszerét. Az egész rendszert először 1905-ben adták ki Brüsszelben. Előnyei miatt (egyetemesség, egyértelműség, nemzetköziség, bővíthetőség) a könyvtárosok pozitívan fogadták.
Szabó Ervin 1910-ben a Fővárosi Könyvtárban Dewey osztályozásából és a brüsszeli kiadás segítségével kialakította tizedes osztályozását. 1916-ban Magyarországon először a Kereskedelmi Múzeum könyvtárában vezették be az ETO rendszerét (az Országos Széchényi Könyvtárban 1936-ban). Általános bevezetésére a közkönyvtárakban 1949-1950-ben került sor. A rendszerváltozás körüli időkben megszűnt az ETO intézményes fejlesztése, és azóta sem tisztázódott a helyzete. Ma Magyarországon nem csökkenő mértékben, de forráshiány miatt érdemi fejlesztés nélkül használják.
Az ETO kifejlesztésénél megtartották Dewey rendszeréből a főosztályokat és az osztályok nagy részét, de a főosztályokat egyjegyű, az osztályokat kétjegyű számokkal, az alosztályokat háromjegyű jelölik. Minden harmadik számjegy után pontot raknak.
Az ETO hierarchiája 10 főosztályból, osztályokból, alosztályokból, szakcsoportokból és szakokból áll.
Az ETO főosztályai:
• 0. Általános művek
• 1. Filozófia, pszichológia
• 2. Vallás, egyházak
• 3. Társadalomtudományok
• 4. Jelenleg üres, a gyorsan fejlődő tudományok számára fenntartva
• 5. Matematika, természettudományok
• 6. Alkalmazott tudományok
• 7. Művészetek, játék, sport
• 8. Nyelvészet, irodalom
• 9. Régészet, földrajz, életrajz, történelem
Mindegyik főosztály 10 osztályra, és azok mindegyike további 10 részre tagolható. Ha egy témát nem lehet egyetlen számmal kifejezni, az összetett fogalmak jelzésére összetett ETO-jelzetet használnak, pl.: 622 Bányászat, 669 Kohászat; Bányászat és kohászat = 622+669.
Az utóbbi időben az ETO-t egyre több kritika éri hátrányai miatt, többek között a főosztályok sorrendje nem felel meg a modern követelményeknek, a rokon tudományok elszakadnak egymástól és mechanikusan túl merev. Ellenben viszonylag egyszerűen kezelhető, és az átfogó fogalmak szerinti keresés könnyű. Ma a világon kb. 50 országban használják, a fejlesztésért a hágai UDC Consortium a felelős.


Based on work by