Pop-art 2
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pop-art 20. századi képzőművészeti irányzat. Angliában született az 50-es években. A 60-as évek elejétől kezdve Amerikából terjedt el, de részben a dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik. A szó a popular rövidítéséből keletkezett, ami népszerűt jelent.
A pop-art lényegét Robert Rauschenberg amerikai művész fejtette ki:„Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”
A pop-art anyagai azok, amik a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utca, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb. A pop-art technikája széles: valóságos tárgyakat vesz át változtatás nélkül, újra előállítja a pontos másukat (pseudo-tárgyak), gyakran eredeti rendeletésüktől eltérő helyen konstrukcióban alkalmazza őket (assamblage-ok), vagy festői illetve szobrászi kompozícióba helyezi (combine-paiting).
A művészek olykor különböző, egy síkra ragasztott anyagok, pl. plakátok letépéséből alakítják a kompozíciót, ezt décollage-nek nevezik. Ha a pop-art művész tájképet fest, akkor az üzemanyagtöltő állomás, közúti jelekkel teletűzdelt út, ha csendéletet, azon konzerv, és Coca-Cola található, az emberi alak pedig filmsztár, pop-énekes, vagy a modern világ valamelyik más eszményképe, képregényhős, a sajtóból vagy a televízióból ismert alak. A valós tárgyra helyezi a hangsúlyt. A pop-art olyan tárgyakat is igénybe vehet, mint pl. villamos tűzhely, feketekávés csésze, vagy rúzs.
A tárgyat tiszta színekkel, világos viszonyrendszerben festi. Ez a művészet mind az tartalmát, mind kifejezésmódját tekintve érthető az emberek számára. Ebben a műfajban nincs különbség a festészet és a szobrászat között. Aki szobrásznak tartja magát, az fest is, és fordítva. Georges Segal pl. emberi alakokat öntött ki gipszből, és azután valós környezetbe, liftbe, pulthoz, autóbuszba helyezte őket. Segal művei a happeninghez hasonlóan a színművészethez közelednek.
A pop-art alapmagatartása hangos, sokszor brutális tiltakozás a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt művészi formák ellen. A felfogása és célzata viszont nem teljesen egységes, irányzatai skálája a cinikustól a tragikusig terjed.
[szerkesztés] Híres művészek
- Christian Ludwig Attersee
- Peter Blake
- Derek Boshier
- Patrick Caulfield
- Dimitrios
- Jim Dine
- Marisol Escobar
- Red Grooms
- Philip Guston
- Keith Haring
- Julian Murphy
- Richard Hamilton
- Robert Indiana
- Jasper Johns
- Allen Jones
- Yayoi Kusama
- Roy Lichtenstein
- Peter Max
- Claes Oldenburg
- Eduardo Paolozzi
- Hariton Pushwagner
- Mel Ramos
- Robert Rauschenberg
- James Rosenquist
- Ed Ruscha
- Wayne Thiebaud
- Andy Warhol
- Tom Wesselmann


Based on work by