Gubecz Máté

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gubecz Mátét kivégzik a zágrábi Szent Márk templom előtt.
Nagyít
Gubecz Mátét kivégzik a zágrábi Szent Márk templom előtt.

Gubecz Máté, horvátul: Matej Gubecz, eredetileg Ambroz Gubecz (Hižakovac? 1538? – Zágráb, 1573. február 15.) horvát parasztvezér, a horvátországi parasztháború (15721573) vezére volt. A Máté nevet Istvánffy Miklós humanista történetírótól kapta, aki a felkelést Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV.-ben örökítette meg.

Felnőttkora kezdetén katonának állt be és lovasként sokra vitta. A horvát végeken több törököt is legyőzött párviadalban. Később hazatért és az Orsić család bisztrai birtokán vállalt ispáni tisztséget.

1572 elején Északnyugat-Horvátországban, Susegrad mellett (egyes források szerint itt is lehet lehetséges szülőhelye) parasztfelkelés robbant ki a nemesi elnyomás ellen. Gubecz a felkelőkhöz sietett, akik vele együtt szétverték Tahy Ferenc bandériumát.

A felkelés rohamosan terjedt végig Horvátországon és Szlavónián. Gubecz a Száván innen horvát és szlavón parasztokból, zászlójukat hagyott katonákból, útonállókból, zsoldosokból, hegyvidéki pásztorokból, hódoltságbeliekből, szökevény törökökből és hajdúkból rekrutált sereget. Mintegy 20 ezer főt számláló hadával még a tavasz kezdetén benyomult Horvátországba, majd seregét háromfelé osztotta: az egyiket Krajnába, a másikat Stájerországba küldte, hogy ott is népi megmozdulásokat támasszanak a horvátokkal rokon szlovének körében.

A fősereg Stubicában állapodott meg, ahonnan némileg megerősödve meggondolatlanul Zágráb ellen irányította embereit. A város ostroma elhúzódott, s ez lehetőséget adott a horvát nemeseknek, hogy fokozatosan a többi lázadó parasztközösséget felszámolhassák, mialatt Magyarországról felmentő hadat toboroztak. Gubecz még egy súlyos hibát elkövetett, amikor a város felmentésére érkezett, lényegesen kisebb létszámú had ellen vonult, amely kemény harcban szétszórta seregét és őt magát is elfogták.

A „parasztkirályt” Zágrábba vitték, más vezéreivel együtt és a Szent Márk téren nyilvános kivégzést rendeztek, amelynek megtekintésénél Tahy Ferenc is jelen volt. Gubeczet Dózsa Györgyhöz hasonlóan kegyetlenül végezték ki: tűzön felizzított vastrónhoz láncolták, fejére izzó vaskoronát tettek, s kezébe tüzes jogart, valamint kormánypálcát nyomtak. A jelenlevők legnagyobb megdöbbenésére a bivalyerős és szálas termetű férfiú emberfeletti lelkierővel tűrte a pokoli kínzást, még csak fel szem szisszent.

Miután meghalt, testét felnégyelték, fejét levágták, és darabjait végighordozták Horvátországban. Neve a nép körében sokáig tovább élt, alakja körül legendák keletkeztek, s horvát nemzeti függetlenség egyik hősének tekintik még ma is.

[szerkesztés] Forrás

  • Kenyres Ágnes: Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
  • Markó László: Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.
  • Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon kiadó, Budapest, 1999.
  • Zigány Árpád: A parasztkirály