Szabó István (filmrendező)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szabó István
Szabó István a Csodálatos Júlia budapesti bemutatóján
Született:
1938. február 18.
Budapest

Szabó István (teljes neve Szabó István Tamás) (1938. február 18.) Oscar-díjas magyar filmrendező.

Szülei orvosnak szánták, de ő 16 éves korától filmrendező akart lenni. Az orvosi egyetemre nem sikerült a felvételije, azonban első próbálkozásra bekerült a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma egyetem) filmrendező szakára, ahol 1961-ben végzett, Máriássy Félix osztályában, a tanársegéd Makk Károly volt. Osztálytársai között megtalálható volt Elek Judit, Huszárik Zoltán, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János. Első munkahelye a Híradó és Dokumentumfilmgyárban volt, ahol közvetlen felettese Nemeskürty István lett. Asszisztensként dolgozott. Már rövidfilmjeivel is feltűnést keltett. A lengyel és a francia új hullám (1960-as évek) hatására kibontakozott magyar új hullám egyik vezéregyénisége lett. A Balázs Béla Stúdiót 1958 decemberében alapították a Fészek klubban filmrendező társaival. Itt készült első filmje a Variciók egy témára is, amiben Szabó István személyiségének új vonásait lehetett felismerni. Művészi fejlődését döntően befolyásolta François Truffaut és Jean-Luc Godard. Hosszú távon Federico Fellini és Ingmar Bergman törekvéseit őrizte meg magában. 1985 óta egyetemi tanárként oktat a Filmművészeti Egyetemen. 1991 óta az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke.

Filmjeiben kezdetben nemzedéke meghatározó élményeit dolgozta fel, később Közép-Kelet-Európa közelmúltja és jelene, annak politikai és morális problémái kerültek művei középpontjába. A magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotóművésze. Állandó alkotótársa az Oscar-díjra jelölt Koltai Lajos operatőr.

2006-ban került nyilvánosságra, hogy 1957 és 1963 között Képesi fedőnéven jelentett a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak (a III/III-as csoportfőnökség elődjének).[1] Szabó először úgy nyilatkozott: azért lépett be, hogy a szolgálat félrevezetésével megmenthesse az 1956-os forradalomban részt vevő évfolyamtársa, Gábor Pál életét.[2] Később azt mondta, valójában magát mentette, de nem ártott senkinek.[3]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Filmjei

[szerkesztés] rendezőként és forgatókönyvíróként

[szerkesztés] színészként

  • Place Vendôme (1998) - Charlie Rosen
  • Franciska vasárnapjai (1997)
  • Utrius (1993)
  • Túsztörténet (1989) - Fõorvos
  • Történetek a magyar filmről (1982)

[szerkesztés] Díjai

Több mint 60 nemzetközi díjat nyert filmjeivel. Oscar-díjat kapott a Mephisto című filmért, és jelölték Bizalom, Redl ezredes és Hanussen című filmjeit a legjobb idegennyelvű film kategóriában.

Megkapta a David de Donatello-díjat és a Brit Akadémia kitüntetését, továbbá négy alkalommal vehetett át díjat Cannes-ban és két filmjével nyert Ezüst Medvét Berlinben (Bizalom, Édes Emma, drága Böbe). A napfény íze Európai Filmdíjat kapott, és 2000-ben a The National Board of Review az év legjobb tíz filmje közé választotta.

Kossuth-díjas kiváló művész. 1996-ban a Száz éves a mozi sorozatért Pulitzer-díjat kapott. 1997-ben Corvinus-díjat kapott a Budapesti Európa Intézettől.

[szerkesztés] Források

  1. Gervai András: Egy ügynök azonosítása, Élet és Irodalom, 2006. január 27.
  2. Pokolra kellett mennem, Népszabadság, 2006. január 29.
  3. A szólás szabadsága, mtv, 2006. január 29.

[szerkesztés] Külső hivatkozások