Victor Hugo

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Victor Hugo
Nagyít
Victor Hugo

Victor Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia költő, regény- és drámaíró

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással voltak a napóleoni harcok, anyja királypárti és katolikus meggyőződése, családja utazásai Európában, ifjúkori olvasmányai, valamint költői kísérletei. Irodalmi példaképének Francois-René de Chateaubriandet tartotta, az ő nyomán testvérével együtt 1819. és 1821. között egy irodalmi szerkesztett Conservateur littéraire (Az irodalom védelmében) címen, amelyben főleg Lamartine és Chénier költészetét tárgyalták. Tudatosan tört érvényesülésre: royalista, katolikus versekkel kezdett, XVIII. Lajos kegydíjban is részesítette, majd később a liberalizmushoz közelített. Diadalmenete az 1840-es évek elejéig tartott.

[szerkesztés] Élete

Édesapja, Joseph Leopold Sigisburg Hugo (1773 – 1828) Napóleon segerében szolgált, a tábornoki rangot szerezte meg. Ősei földművesek és iparosok voltak. Édesanyja, Sophie Trébuchet (1772 – 1821) korán árvaságra jutott, felmenői közt tengerészek és ügyvédek szerepeltek. A katonatiszt apát sűrűn helyezték át egyik városból a másikba, így a gyermek Hugónak ifjúkora szűntelen vándorlással telt Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban, végül visszatértek Párizsba. 1814-ben szülei elváltak, két bátyjával – Joseph Abellel (1798 – 1855) és Eugène-nel (1800 – 1837) – anyjával maradt.

1822-ben feleségül vette Adéle Foucher-t, négy gyermeke született. 1833-ban megismerte életre szóló szerelmét: Juliette Drouet-t. 1848-ban a Köztársaság szószólója volt, Bonaparte államcsínye után emigrált (Brüsszel, Guernessey sziget). Csak 1870-ben tért haza, a republikanizmus híve volt, a szabadság és levert forradalmak jelképévé vált, hozzá zarándokoltak a haladás hívei. Halála és temetése valóságos apoteózis volt.

[szerkesztés] Művei

Dráma:

  • Hernani 1830
  • Marion De Lorme 1831
  • Lukretia Borgia (Lucréce Borgia) 1833
  • Cromwell (1827)
  • A Királyasszony Lovagja 1838
  • Szabad Színház Gyűjtemény

Regények:

  • A Párizsi Notre-Dame (Notre Dame De Paris) 1831
  • Nyomorultak (Les Miserables) 1862
  • A nevető ember 1869
  • Ezerhétszázkilencvenhárom 1873

Költészet-verseskötetek:

  • Fenyítések 1853
  • A századok legendája
  • A sátán bukása 1886
  • A rettenetes év 1872
  • A nagyapaság művészete 1877
  • A szellem égtájai 1881
  • Az egész lant (posthumus kötet 1888 - 1893)

Publicisztikai írásai



[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Victor Hugo témában.