Tápiószentmárton
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Nagykátai |
| Rang | nagyközség
|
| Terület | 104,45 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2711 |
| Körzethívószám | 29 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Tápiószentmárton nagyközség Pest megyében, a Nagykátai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Az Alsó-Tápió mente legnagyobb lélekszámú faluja
[szerkesztés] Története
A település az őskor óta lakott hely, melyet a határában 1923-ban feltárt fejedelmi sírból származó pajzsdísz, a szkíta aranyszarvas is tanúsít. (Eredetije a Nemzeti Múzeumban, másolata a tápiószelei Blaskovich Múzeumban látható.)
A település első okleveles említése 1459-ből származik.
A XV. században a Pányi-Gáldi család, illetve Werbőczy István birtokolta. A törökök kivonulásakor elnéptelenedett. Későbbi birtokosai közül a legnagyobb hírnevet a Blaskovich família szerezte. Közülük is kitűnt Blaskovich Bertalan, aki a XIX. század első évtizedeiben részt vett a Kisfaludy Károly által szerkesztett Auróra című folyóirat megindításában (1822), és jelentősen támogatta a hazai lóversenyzést. Ernő fia alapította azt a híres ménest, amelyben a Kincsem nevű versenykancát is nevelték.
[szerkesztés] Nevezetességei
Kincsem emlékmúzeumáról, a gyógyító hatásúnak tartott Atilla-dombról, valamint az ország egyik legismertebb ősi emlékéről, a falu határában talált szkíta aranyszarvasról nevezetes.


Based on work by