Épeirosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Épeirosz, hellenisztikus királyság Görögország északnyugati részén. A területen tizennégy dór és illír eredetű törzs lakott, amelyek közül a khaónok a buthrotoni síkságot, a theszpróták az akheróni síkságot, a molosszoszok pedig a Dodona környékén elterülő síkságot lakták.

Dodona, Zeusz jóshelye korán sok zarándokot vonzott ide Észak- és Közép-Görögországból. I. e. 370 - i. e. 368 között a molosszoszok erős államot hoztak létre Neoptolemosz vezetésével, amelyhez egyes theszprót törzsek is csatlakoztak. Egész Épeiroszt végül Alexandrosz, molosszosz király, II. Philipposz makedón uralkodó sógora egyesítette államszövetségben (hegemónális szümmakhia). Alexandrosz szövetséget kötött a Római Birodalommal, és meghódította Dél-Itália egy részét, de i. e. 330-ban meggyilkolták. Épeirosz fénykorát Pürrhosz uralkodása alatt érte el, meghódította Dél-Illíriát, Ambrakiát fővárosává fejlesztette, erődöket, színházakat építtetett. Tarentum dél-itáliai görög város oldalán beavatkozott a Róma elleni küzdelembe, Heracleánál (i. e. 280) és Asculumnál (i. e. 279, az úgynevezett „pürrhoszi győzelem") legyőzte a római hadsereget, ám később, i. e. 275-ben Beneventumnál vereséget szenvedett, s további hódító terveiről le kellett mondania.

Pürrhosz utódai Aitóliával, Makedóniával, és az Illírekkel háborúztak egészen a molosszosz királyság bukásáig (i. e. 232). Ezután egy laza épeiroszi államszövetség jött létre, a szövetségi tanács üléseit felváltva a három fő törzsi terület fővárosaiban tartották. Épeirosz belekeveredett Róma és Makedónia háborúiba, és amikor a molosszoszok az utóbbinak nyújtottak segítséget, a rómaiak i. e. 167-ben kifosztották területüket, 150 000 embert pedig rabszolgaságba vetettek. Épeirosz ettől fogva megszűnt mint önálló állam létezni, területét i. e. 146-ban Macedonia provinciába olvasztották.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.