Naszvad
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Naszvad (szlovákul: Nesvady) község a mai Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon, a Nyitra bal partján, 109 – 114 méter tengerszint feletti magasságban, Ógyallától 10 kilométerre északnyugatra, Érsekújvártól 7 kilométerre délnyugatra található.
[szerkesztés] Története
A területen korán megtelepedett a magyarság. A falu határából előkerült honfoglaláskori sírokat Szőke Béla régész vezetésével az 1940-es évek legelején tárták fel. A település első említése – Naswod formában – 1269-ből való. Neve puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Első említésekor az esztergomi érsekség faluja, sőt uradalmi központja. 1269-ben említés történik egy Nyitra vármegyei Új-Naszvad (Novum Naswod) érseki udvarházról is, de azt a komáromi főesperességhez tartozó Naszvadtól két falu (Anyala és Góg) területe választotta el.
A település Gútával közös határát 1278 után leírták. 1312 előtt Csák Máté híve, Chelleus elfoglalta, elpusztította, és jobbágyait megadóztatta. 1333-ban – amikor Naswoti a neve – létezett Szent Móricról elnevezett egyháza. Az 1487-es Hippolit-codexekben is az érsekség birtokaként szerepel, amelynek itt fácánosa is volt. A török hódoltság idején – a könyék többi falvához hasonlóan – Naszvad is sokat szenvedett. A protestantizmus lakói között – a környezethez képest – kevésbé vert gyökeret. Az 1561-es Oláh-féle vizitáció szerint azon kevés falvak egyike, amelynek – Kömley László személyében – volt plébánosa.
Önálló református eklézsiája soha nem létezett, s prédikátora sem ismeretes. Az 1634. évi Canonita Visitació a komáromi főesperesség területén 6 működő plébániát sorol fel, ezek egyike Naszvadon volt. Az 1664. évi török defter szerint az esztergomi szandzsák „komaráni” náhiéjéhez tartozó Noszvat falu 59 háztartással és 58 fejadófizető személlyel rendelkezett. Összes adóját 18 472 akcsében állapították meg. A római katolikusok az anyakönyveket 1717-től kezdték vezetni.
Fényes Elek 1851-ben az alábbiakat jegyezte fel róla: „Naszvad magyar falu Komárom vármegyében, Komáromhoz északra 2½ mérföldnyire, a Nyitra partján. Határa egészen a Vághig terjed, s az áradásoknak annyira ki van téve, hogy 12 000 holdnyi határából 8500 holdnyit vizjárta földnek mondhatunk. Földje részint fekete homok, részint lapályos és öntéses; rétje igen sok, de nem a legjobb szénát termi. Lakja 2385 katholikus, 7 evangélikus, és 17 zsidó. Katholikus anyaszentegyház. Földes ura az esztergomi érsek”.
1881-ben a Szent József tiszteletére szentelt római katolikus templomának az esztergomi érsek a kegyura. A 3012 hívőnek Galambos Kálmán plébános és Rotter Gyula kisegítő lelkész magyar nyelven celebrálták a misét. A 20. század elején a Komárom vármegye udvardi járásához tartozó nagyközség római katolikus elemi iskolával, katolikus népkörrel, Agrárifjak Legényegyletével, paprikamalommal, hengermalommal, postahivatallal, postatakarékpénztárral, hitelszövetkezettel, valamint 3852 – közte 3734 magyar és 106 tót – lakossal (1900) rendelkezett. Körjegyzőségi székhely volt. Lakosai mezőgazdasággal, takácsiparral foglalkoztak, illetve az egyházi nagybirtokon dolgoztak.
Trianon döntése következtében 1920-ban Csehszlovákiához került, s 1927-ben Nasvad formára tótosodott a nevet. 1930-ban 5128 lakosa közül 4628 magyarnak, 379 szlováknak vallotta magát. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Ebben az időben csendőrőrs működött a településen. A magyar szempontból vesztes II. világháborút követően újra Csehszlovákiának adták. 1945-ben magyar lakói közül többeket csehországi kényszermunkára vittek, illetve 1947-ben a magyar családok mintegy 70 %-át Magyarországra telepítették át. A Komárom-Esztergom megyei Szőnybe például annyi naszvadi került, hogy akár Kis-Naszvadnak is nevezhetnénk. A kitelepítettek helyére magyarországi és romániai szlovák családok érkeztek. Neve Nesvady formára 1948-ban változott. 1949 után megalakult a helyi CSEMADOK szervezet, illetve létrejött a helyi tsz (efsz) is. Az óvoda új épületét 1986-ban adták át, az egészségügyi központ és a sportcsarnok 1990 után épült. 1993-tól – a csehszlovák állam felbomlása óta – Naszvad is Szlovákia része.
[szerkesztés] A település ma
Lakosainak többsége római katolikus, akik önálló plébániát alkotnak. Az evangélikusság – vélhetően a szlovákosítás hatására – gyülekezetté nőtte ki magát. Az idetelepített magyarországi szlovákok által alapított baptista gyülekezetben szlovák nyelven folyik az istentisztelet. (A hívek – jóllehet magyarul is értenek – identitásukban jobbára szlovák érzelműek.) Az itt élők közül a 2001-es népszámlálás során 2957 fő magyarnak, 1780 szlováknak, 233 cigánynak, 20 csehnek, 1-1 bolgárnak, orosznak és horvátnak vallotta magát.
A település – többek között – két óvodával, szlovák és magyar tannyelvű alapiskolával, művelődési központtal, könyvtárral, CSEMADOK szervezettel, egészségügyi központtal és sportcsarnokkal rendelkezik. A faluban szálláslehetőséget a kétcsillagos Sport Hotel biztosít.
[szerkesztés] Nevezeteségei
A falu legjelentősebb építészeti értéke az 1781-82-ben épült, barokk és klasszicista stílusjegyeket felvonultató, homlokzat előtti tornyos római katolikus templom. A baptisták zömök, homlokzati tornyos temploma 1955-57 között épült, az evangélikusok oldaltornyos, modern vonalú temploma a közelmúlt alkotása. A falu határában – kihasználatlanul – termálforrás található. A helytörténeti és néprajzi anyagokat az 1990-es években létrehozott tájház mutatja be. A faluban született Dr. Horváth Katalin (1944- ) nyelvész. Naszvadon volt római katolikus lelkész 1942-1945 között az a Weisz Ferenc (1910-1982), aki 1970-től haláláig a budapesti Szent István Bazilika plébánosa. „Naszvad az én falum” címmel Dombosi József írta meg a település történetét.


Based on work by