Üllő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 47.38436° k. h. 19.34454°

Üllő
Üllő címere
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Gyáli
Rang nagyközség


Terület 48,12 km²
Népesség
Irányítószám 2225
Körzethívószám 29
Térkép
é. sz. 47.38436° k. h. 19.34454°
település
Mo. térképén

Üllő város Pest megyében, a Gyáli kistérségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

[szerkesztés] Története

A régészeti leletek szerint már az őskorban lakták a települést. A rézkorból csőtalpas edény, a bronzkorból női sírleletek (községi legelő), gázlómadár csontjaiból készült furulya, a vaskorból kelta cserépanyag került elő. A népvándorlás korából hét szarmata-jazig sírt is feltártak. Legjelentősebb régészeti emléke az 1932-ben és az 1951-ben feltárt két avar temető (több, mint 400 sír), melyek feltárása (az első a Disznójárás dűlőn, a második a Vecsés-Üllő közötti felüljárótól déli irányban) jelentősen hozzájárultak a megye avar-kori képének megalkotásához.

Ma már történészek által is elfogadott tény, hogy a település neve Árpád fejedelem harmadik fiától származik, ő a település névadója. Jeleh - Hülek - Illew - Üllő a névváltozás fontosabb állomásai.

Az 1939/40-ben az Ilona úton feltárt honfoglaláskori temető (23 sír) László Gyula régész professzor szerint nagycsaládi temetkezőhely volt.

Az első írásos emlék a tatárjárás után, 1252-ből származik: ekkor dezertum (elhagyott puszta), amely egy 1289-es dokumentum szerint már az „üllői nemesek földje”, így 1989-ben ennek ünnepelte 700 éves évfordulóját a település. Mivel ez a dokumentum egy határjárás (birtokadományozás) során keletkezett, van olyan feltevés, hogy talán nem is Üllőre vonatkozik. Üllő fénykora a középkorban Mátyás király alatt lehetett, mert Pest megye Duna-balparti részének törvénykezési székhelye volt: jónéhány iratot címeztek innen a nádornak, illetve Mátyásnak a törvénykezők.

A település a török korban végig lakott, nem pusztul ki, mint szomszédai bár létszáma 1591-től jelentősen visszaesett. A fennmaradt magyar adófizetők névsorai, a török tulajdonosokkal, szpáhikkal együtt bizonyítják ezt. A török kiverésekor a Buda visszafoglalása miatti harcokban elnéptelenedett, de 1693-tól már ismét lakott.

A Rákóczi-szabadságharcból 12 üllői katona neve ismert. A falu nagyobb része a váci püspök, majd a váci káptalan birtoka: az 1727-es betelepítés is az utóbbihoz tartozó Püspökszilágyiról történik. A XVIII. századi mezőgazdasági és birtokviszonyok képét jól mutatja be az üllőiek úrbéri bevallása 1765-ből, mely országos felmérés része volt, s Mária Terézia 1767-es Úrbéri Rendeletét előzte meg. A település mai római katolikus temploma - mely műemlék jellegű - 1752-57 között, a református templom 1844-ben épült.

A napóleoni háborúk idején francia hadifoglyok kerültek Üllőre. A reformkor egyik legjelentősebb eseménye településünkön az ország második vasútvonalának megépítése és átadása volt 1847. szeptember 1-jén: a Pest - Cegléd - Szolnok vasútvonallal településünk hamar bekapcsolódik az országos vasúthálózatba.

Az 1848-49-es szabadságharcban üllőiek is részt vettek, (pontos névsoruk nem ismert) 1849 januárjában megszállt a település katolikus parókiájában Jellasics is, sőt az osztrák főparancsnok Windisch-Grätz is járt itt.

1862-ben elindult a földrendezés (még a 90-es években is tartott), s a kiegyezés után fellendül a növénytermelés (gyökérzöldség, sárgarépa) és az állattenyésztés (vasúti rampa megépítése). Az 1890-es évektől a mezőgazdasági miniszter engedélyezi a település számára évente két alkalommal az országos állat- és kirakodóvásár megtartását.

A század vége felé egyre több üllői jár be a székesfővárosba dolgozni, ekkortól indult fejlődésnek a sport (labdarúgás 1898), a munkásművelődés (1903-tól dal- sport- és önképzőkör). Az I. világháborúban üllőiek is harcoltak az orosz és olasz fronton (pl. három pilóta üllői lakos). A 130 áldozat nevét és emlékét a katolikus templom előtti emlékoszlop örökíti meg). A háború után egyre több üllői dolgozik Pesten. Fellendül a közművelődés, a különböző műsoros estek, amatőr színházi előadások fénykora ez.

A II. világháborút nagyon megszenvedte a község: a katonák, a polgári lakosok közül sokan haltak meg, az áldozatok pontos száma még nem ismert.

1948-tól a kor viszonyainak megfelelően megindult a téeszesítés. A különböző nevű tsz-ek megalakulása, egyesülése végül is a Ferihegy MgTsz létrejöttéhez vezetett, mely három település (Péteri, Üllő, Vecsés) határára terjedt ki. Itt a rendszerváltás 1989-ben hozott gyökeres változást.

A település kultúrtörténetéhez tartozik, hogy 1847 nyarán járt itt Petőfi Sándor, 1866-67 telén itt lakott Blaha Lujza. 1915-től itt élt - Tornyoslöbön - 1929-ben bekövetkezett haláláig Vargha Gyula a jónevű költő, statisztikus, korábbi államtitkár, 1949-ben itt adta - talán egyik utolsó - műsoros estjét Karády Katalin, mielőtt emigrált.

[szerkesztés] Nevezetességei

[szerkesztés] Külső hivatkozások



Pest megye városai
Abony · Albertirsa · Aszód · Budakeszi · Budaörs · Cegléd · Dabas · Dunaharaszti · Dunakeszi · Dunavarsány · Érd · Fót · Göd · Gödöllő · Gyál · Gyömrő · Kistarcsa · Monor · Nagykáta · Nagykőrös · Nagymaros · Ócsa · Örkény · Pécel · Pilis · Pilisvörösvár · Pomáz · Ráckeve · Százhalombatta · Szentendre · Szigethalom · Szigetszentmiklós · Szob · Tököl · Tura · Üllő · Vác · Vecsés · Veresegyház · Visegrád
Más nyelveken