Faktorálás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Faktorálás alatt követelések adásvételét értjük. A követelés származhat áruforgalomból, szolgáltatásból, bankhitelből, stb. A hitelező a követelést eladja a faktorálónak, innentől kezdve minden jogát elveszíti az adóssal szemben, és ezek a jogok a faktorálóra szállnak át (beleértve a fedezetek jelzálogjogait is)

A faktorálásnak két nagyon különböző alaptípusa van:

  • lejárt követelések vásárlása
  • még le nem járt követelések vásárlása

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Lejárt követelések vásárlása

Eladóként ilyenkor legtöbbször a hitelintézetek (bankok), nagyobb szolgáltatók (távközlés, gáz, Internet, stb.), lépnek fel, de van példa arra is, hogy kamarák (tagdíjak), sőt, maga az Adóhivatal is értékesíti lejárt, rossz követeléseit.

Ezeket a követeléseket az eladó megkísérelte már behajtani, de nem járt sikerrel. A vételár ezekben a tranzakciókban majdnem mindig kisebb, mint a követelés értéke. Szélsőséges esetben, régen lejárt, majdnem behajthatatlan követeléseknél a követelés értékének 1-2%-a is lehet.

Az eladó számára több előnnyel is jár a művelet:

  • azonnal készpénzhez jut, még ha kevesebbhez is, mint a követelések értéke
  • könyvelését nem csúfítja a sok lejárt, rossz követelés

A vevő, a faktorcég ezután különböző behajtási technikákkal (lásd még: követelésbehajtás) megkísérli az adósoktól beszedni a pénzt.

[szerkesztés] Még le nem járt követelések vásárlása

Ez a klasszikus faktorálás: a faktorcég úgy vásárolja meg a követelést, hogy annak fizetési határideje még nem járt le.

Legjobban egy példával illusztrálható, hogy milyen előnyökkel is jár ez:

A Vállalkozó cég szállít a Kereskedőnek termékeket, amelyeket a Kereskedő 90 napos határidővel fizet ki. Elvárja viszont, hogy ez alatt a 90 nap alatt Vállalkozó bármikor további termékeket szállítson. Vállalkozó viszont minél hamarabb pénzhez szeretne jutni, hogy azt a termelésbe visszaforgatva kielégíthesse Kereskedő felé az áruszállítási igényeit.

A fenti példában Vállalkozó tehát árut hitelez Kereskedőnek, amire igazából nem is tudna vállalkozni, mert nem eléggé tőkeerős hozzá: viszont a piac erre gyakorlatilag rákényszeríti.

Iyenkor szokásos a követelést eladni egy faktorcégnek, amely Vállalkozó számára azonnal kifizeti az összeg valahány százalékát (általában 70-90%). A faktorcég pedig türelmesen vár, hogy Kereskedő kifizesse a tartozását felé. A faktorcég haszna a teljes követelés és a kifizetett vételár közötti különbözet. Ilyen jellegű műveletek finanszírozásához faktorcéget igénybe venni sokkal egyszerűbb, általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni hitelért.

[szerkesztés] Típusai

  • Teljeskörű faktoring: ez gyakorlatilag a fenti esetleírásnak felel meg. Két altípusa:

a) advance faktoring: a faktorcég a követelés megvásárlásakor azonnal fizet.

b) maturity faktoring: a faktorcég csak a követelés esedékességekor fizet, de ez független attól, hogy a valódi kötelezett fizetett-e vagy sem.

  • Csendes faktoring: A fenti esetnek megfelelő, azzal a kivétellel, hogy a kötelezett nem szerez tudomást a faktorálásról. Ilyenkor a címzett kapja kötelezett fizetéseit, de azt továbbítja a faktorcégnek, hiszen attól ő már megkapta korábban a követelés értékét.
  • Nem valódi faktoring: A fenti esetnek megfelelő, azzal a kivétellel, hogy a faktorcég visszkereseti jogot köt ki, vagyis nem vállalja teljeskörűen a kötelezett nemfizetésének kockázatát.

[szerkesztés] A faktorcégek működése

Magyarországon faktorcégek csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete engedélyével és rendszeres ellenőrzésével működhetnek.

Követelést bárki vásárolhat, azonban fő tevékenységként, rendszeresen ezt csak faktorcégek tehetik meg.

Más nyelveken