Porva
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Veszprém |
| Kistérség | Zirci |
| Rang | község
|
| Terület | 28,13 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8429 |
| Körzethívószám | 88 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Porva község a Magas-Bakonyban. Zirctől észak-északnyugati irányban közúton 9 km.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elhelyezkedés, adottságok
A Hódos-ér patak kisebb forráságai között, északi tájolású völgyben fekszik. Az újabb házsorok a dombokra is felkúsztak. Nyugat-északnyugat felé a tájkép meghatározója a Kőris-hegy és Kék-hegy tömbje, amely a Bakony legmagasabb pontja (709 m). Éghajlata hűvös, a völgyzugokban akár nyáron is előfordul fagyos hajnal. A sokéves átlag szerint csapadékban gazdag, de az utóbbi néhány év aszályai az átlagosnál erősebben érintették. A megművelt területek többé-kevésbé lejtősek. A lösztakarón képződött erdőtalaj meglehetősen kifakult, a termények közül leginkább a burgonyának kedvez.
[szerkesztés] Külterületi részei
Közelítőleg déli irányban, légvonalban 5 km távolságra található a Halománytető déli lábánál. Közúton Zirc-Tündérmajor felől lehet megközelíteni, gyér autóbuszjáratai az anyaközségétől függetlenül közlekednek. Területén bő, jó minőségű vizet adó forrás fakad, amely Borzavár és Porva fő ivóvízbázisa. Aszályos években azonban már nem képes a megnövekedett igényeket ellátni, ilyenkor Zircről érkezik pótlás. Néhány háza még lakott, másokat hétvégi vagy üdülőháznak használnak új tulajdonosaik.
Délnyugati irányban, a Halománytető északi oldalán települt. Évszázadokon keresztül az Eszterházyak majorja volt, majd a rokonságukba került Pejacsevich Mikó család lett a gazdája. A 17. század óta tartottak itt ménest. 1962-től a bábolnai gazdasághoz tartozott, majd 1994-ben svájci tulajdonba került. Jelenleg a fő működési terület a vendéglátás; hotel és konferenciaközpont épült, ehhez inkább bemutató jelleggel csatlakozik kis gazdaság, ahol régi, hagyományos állatfajták: magyar szürke marha, mangalica sertés találhatók. A környezetet kis tó, arborétum, szelídgesztenye-liget egészíti ki. A könnyebb elérhetőség kedvéért új aszfaltozott út készült, amely Borzavárral köti össze.
Porvától nyugatra, a nagy hegytömb lábánál fekszik. A község északnyugati végétől, a futballpályától induló murvás úton érhető el. A murvás út rajta áthaladva délnek fordul Szépalmapuszta felé. A bábolnai időszakban még itt is jelentős állattartó telep működött. Régi gazdasági épületek és néhány lakóház alkotják.
[szerkesztés] Rövid története
A környék az őskortól kezdve lakott. Ezt az előkerült kőeszközök igazolják. A környéken sok sírhalom és sánc is található, főként a bronzkorból. Első írásos említése 1086-ból való. A porva szó délszláv eredetű, jelentése: vágás, irtás. Ez, és korai létezése arra utal, hogy honfoglalás előtti szláv település volt. A magyarok Szent Imre tiszteletére kápolnát emeltek, amelyet V. István király 1261-ben a pannonhalmi bencéseknek adott. IV. Béla több királyi rendeletet is keltezett a községből. Zsigmond 1398-ban a Garáknak adományozta Porvát, akik vadászterületként említik. Gara Miklós nádor letelepítette a pálos szerzetesrendet, amely az 1450-es években monostort építtetett. Ez a monostor a török hódítás alatt elpusztult, helyére csak 1782-ben épült meg a katolikus templom. A pápai pálosok az 1730-as években telepítettek új lakosokat Porvára, ausztriai és morvaföldi németeket. Magyar családok csak később költöztek ide. A lakosság 300-900 fő között ingadozott a politikai-gazdasági körülmények, a megélhetési lehetőségek függvényében.
A szocializmus idején termelőszövetkezet alakult, amely a korlátozott adottságok miatt nagyobb szervezeti egységhez csatlakozott; a központ Zirc volt. Jelentős volt a melléküzemági tevékenység: pl. fafeldolgozás, építőipari működés. A lakosság többségének ez nyújtott szerény, de tisztes megélhetést. Jelentős munkaalkalom volt még az erdészetnél, de jártak dolgozni a távolabbi környékre is, pl. Dudarbánya.
1989 után a TSZ kisebb társaságokra esett szét, a munkalehetőségek száma csökkent. Megjelent a munkanélküliség, illetve a dolgozók kénytelenek nagyobb távolságra járni. Részletesebb története a község hivatalos weblapján olvasható.
[szerkesztés] Nevezetességek
A gótikus és barokk jegyeket viselő templom műemlék, oltárképét Roskovitz Ignác festette. Északi falában díszes vörösmárvány emléktábla jelöli Zápolyai Orsolya nyughelyét.






Based on work by