Hajdúbagos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Hajdú-Bihar |
| Kistérség | Derecske–Létavértesi |
| Rang | község
|
| Terület | 37,44 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 4273 |
| Körzethívószám | 52 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Hajdúbagos község Hajdú-Bihar megyében, a Derecske–Létavértesi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan déli irányban a 47-es úton Sárándig, onnan 3 km a Létavértes felé vezető úton.
[szerkesztés] Története
Írott formában először 1291-ben bukkan fel. A XVII. század elején hajdúváros lett, ennek időpontját nem ismerjük, de az erdélyi törvénytár 1626-ban már az igaz hajdúvárosok között tartotta számon. Katonai ereje Várad elestéig (1660) számottevő. A török kiűzése (1692) után 1702-ben az udvar Eszterházy Pál nádornak adományozta, s így a derecskei uradalom része lett. Öntudatos, egykori kiváltságaira büszke, református kultúrájára és iskolájára sokat adó település. 1950-ig Bihar megye része. Itt született Sinay Miklós (1730-1808), a debreceni kollégium professzora, itt halt meg Molnár Borbála (1760-1825), a kor kultúréletének jeles nőalakja, de járt itt Kazinczy Ferenc és Domby Márton, Csokonai első életrajzírója is, úgy mint maga a költő is megfordult Bagoson.
[szerkesztés] Nevezetességei
A belterülettől északkeletre, a Nagynyomás nevű legelőrészen található az 1976-ban védetté nyilvánított, kb. 300 hektáros földikutya-rezervátum, amely jóformán a populáció utolsó magyarországi menedéke.


Based on work by