Cár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Cár az orosz uralkodók neve volt.
Legkorábban a bolgár khágánokat nevezték az aldunai szlávok cároknak és miután a bolgárok elszlávosodtak, állandóan megmaradt náluk ez a cím. A szerb királyok közül Dusán vette föl a cári címet s viselte fia, V. Uros is. Voltaképen a caesar latin szó rövidítése, amit az is bizonyít, hogy a trónörököst sokáig cezarevics néven is elmlítették. A szó különben már a legrégibb szlávságban előfordul, amennyien az orosz irók a Bibliában a görög basileiost cárnak fordították. Az orosz uralkodók eredeti cime knjazj (herceg) és veljikij knjazj (nagyherceg) volt. Ez utóbbi elnevezések is megmaradtak, de knjazj névvel általában herceget, velikij knjazj cimmel pedig csak az uralkodóház tagjait illették. Az oroszok a később általuk meghódított tatár khánokat is cárnak nevezték, így voltak szibériai, kazáni és asztrakáni cárok. Legelőször Rettegett Iván koronáztatta meg magát 1547-ben; ettől kezdve cár colt az orosz uralkodók főcime. Az orosz császárt hivatalos iratokban és okmányokban sokszor imperatornak vagy oroszosan gaszudarjnak (úr) címezték.
A fehér cár elnevezés a mongol időkből származik, jelentése független, hűbért nem fizető cár. Az imperator (császár) cimet Nagy Péter cár vette fel 1721-ben, az északi háború befejezése után, habár azt már korábban használta, mikor például a liv- és esztlandi tartományi kiváltságokat megerősítette.
[szerkesztés] Forrás
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Based on work by