Elemér (Szerbia)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az eleméri katolikus templom
Nagyít
Az eleméri katolikus templom

Elemér (1899-ig Német-Elemér és Szerb-Elemér, szerbül Елемир / Elemir, németül Elemer): falu a mai Szerbiában a Vajdaságban a Közép-Bánáti körzetben.

[szerkesztés] Fekvése

Nagybecskerektől 10 km-re észknyugatra a Tisza bal partja közelében fekszik. Korábban két község Alsó (vagy Német-) Elemér és Felső (vagy Szerb-) Elemér volt. Ma közigazgatásilag Nagybecskerekhez tartozik. (é. sz. 45°26′34’’ k. h. 20°17′53’’)

[szerkesztés] Története

Első lakói Bácskából idemenekült szerbek voltak, akik a török kincstári földön az el-emírjén telepedtek le, innen a falu Elemirje neve.

Tábla az eleméri templom falán ahol Kiss Ernő hamvai nyugszanak
Nagyít
Tábla az eleméri templom falán ahol Kiss Ernő hamvai nyugszanak

1796-ban németek telepedtek le, akik a szerbekkel nem fértek össze és kettéválasztották a községet Felső- és Alsóelemérre. Egykori birtokosa Kiss Ernő honvéd tábornok aradi vértanú, akinek testét az általa 1846-ban építtetett templom kriptájában helyezték el. Többször kifosztották, a templom jelenleg raktárként szolgál.
1910-ben Alsóelemérnek 1011, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Felsőelemérnek 3440 lakosából 3075 szerb, 195 német és 121 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. 2002-ben 4690 lakosából 4158 szerb, 93 magyar volt.

Elemér-(szerbül Elemir) ma egyike azoknak a helységeknek amelyek az úgynevezett petróleum korszak jövedelme és a mezőgazdaság tart életben. Itt van a Szerbiai kőolaj válalat csomópontja, ahol összefutnak a vezetékek. Innen továbítódik a Pacsovai, valamint az Újvidéki finomítokhoz a Bácskai és Bánáti szántóföldek alatti naftamezőkből kibányászott (fekete arany) nafta. Ma már, tekintve a mai fogyasztási arányokat ez már hazai viszonylatban is nem nagy mennyiség de Szerbia egyedüli energia forrása ebből az energia hordozóból.