Emil Racoviţă

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Emil Racoviţă (Jászvásár, 1868. november 15 - Kolozsvár, 1947. november 17) román barlangkutató és biológus.

Tanulmányait Jászvásáron végezte, majd az apja kívánságára a párizsi egyetemen jogot tanult. Utána viszont a Sorbonne természettudományi karán végzett 1891-ben, és itt is doktorált 1896-ban.

Biológusként 1897-99 között részt vett a belga Antarktisz-expedícióban, ahonnan 1600 darabból álló növénytani és állattani gyűjteménnyel tért vissza. Az expedíciót követően tanulmányt tett közzé a cetekről. 1900-ban a franciaországi Banyuls-sur-Mer óceanológiai laboratóriumában lett igazgatóhelyettes.

A Mallorca-i Cueva del Drach barlangban felfedezett új rákfajok hatására felhagyott az óceánkutatással és a földalatti ökoszisztémák vizsgálatának szentelte magát.

1907-ben jelent meg a "Essai sur les problemes biospeologiques" című műve, a világon az első bio-szpeleológiai munka. Ezt követően "Biospeologica" néven nemzetközi programot indított a barlangok faunájának vizsgálatára. 1920-ban megalapította Kolozsváron a világ első Barlangkutatási Intézetét.

1940 augusztusában, amikor a bécsi döntést következményeképpen Kolozsvár Magyarország része lett, Emil Racoviţă az intézettel együtt Temesvárra költözött. A II. világháború után visszaköltözött Kolozsvárra, hogy újjászervezze az intézetet, de a munka befejezése előtt 79 éves korában meghalt. Sírja a Házsongárdi temetőben található.

[szerkesztés] Tisztségei

  • A kolozsvári egyetem rektora 1929-1930
  • A Román Tudományos Akadémia elnöke 1926 - 1929
  • A Barlangkutató Intézet igazgatója 1920 - 1947

[szerkesztés] Művei

  • Essai sur les problemes biospeologiques (1907)
  • Speologia (1927)
  • Evoluţia şi problemele ei (1929)