Bartók: III. vonósnégyes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartók Béla 1927 szeptemberében írta meg a III. vonósnégyest (Sz. 85, BB 93). Hangzása és formai megoldása egyaránt szokatlan, újszerű és a maga idejében meghökkentő volt. Bartók vonósnégyesei közül ez az a kompozíció, ahol a legélesebb ellentétek csapnak össze, a legkeményebb disszonanciák súrlódnak: mintha a szerző ekkor ütközött volna az őt körülvevő társadalom legridegebb ellenállásába.

Ez a mű harmóniailag és kontrapunktisztikailag sokkal érdekesebb, mint előbbi vonósnégyesei, ezen felül új technikákat is bevet, úgymint:

  • sul ponticello (vonót a fogólap felett kell húzni)
  • col legno (a vonó szőre helyett a fáját kell használni)
  • glissando (egyik hangról a másikra csúszás)
  • un. Bartók pizzicato (a húrt úgy meg kell pengetni, hogy az pattanjon vissza a fogólapról)

Egy legenda szerint Bartókot Alban Berg Lírai szvitje inspirálta a vonósnégyes írása közben, miután 1927-ben hallotta az 1926-ban bemutatott darabot.

Ez a mű a legkomplexebb a bartóki vonósnégyesek közül, mivel igen kevés zenei anyagból építkezik; evel párhuzamosan a legrövidebb is, kb. 15 perc.

Az ajánlás a Musical Society Fund of Philadelphia részére szól, ugyanis ezt a művet egy zeneszerző versenyre készítette, ahova egy vonósnégyes írásával lehetett pályázni. Bartók egyébként Alfredo Casaellával megosztva nyerte meg az első helyezettnek járó 6000 dolláros díjat.

A bemutató 1929. február 19-én volt, ahol a Waldbauer-Kerpely Quartet játszott. Még ugyanebben az évben a művet a Uniersal Edition jelentette meg.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tételek... (...amelyek tulajdonképpen nem is léteznek; egy tétel az egész mű, de kotta négy részre tagolja)

A tételek kiírása szerint (lásd lejebb) a harmadik tétel az elsőnek a kisebb variációja, a negyedik tétel pedig a másodiknak az igen szabad variációja kiegészítésekkel beszúrva. Az első tétel viszonylag depressziót sugall, evvel kontrasztban áll a második tétel népzenei sugallatú táncszerű dallamaival. A tételek attacca követik egymást.

[szerkesztés] Prima parte: Moderato

A lassú tétel tematikája egyetlen hangközre, a kvartra épül; a kvart-akkordok jelentős szerepet játszanak a tétel harmóniai konstrukciójában is.

[szerkesztés] Seconda parte: Allegro

A gyors tétel tematikája magyar népzenei ihletből származik, egyik változatában azonban a bolgár ritmusok jellegzetes aszimmetrikus képletét mutatja.

[szerkesztés] Recapitulazione della prima parte: Moderato

Az első tételt visszaidéző záradék módosított alakban ismétli meg az eredeti formát...

[szerkesztés] Coda: Allegro molto

...majd gyorstempójú kóda fejezi be a művet, amely anyagát a „Seconda parte”-ból meríti.

[szerkesztés] Autográf anyagok

  • Partitúra-fogalmazvány és vázlatok (a 17. oldalon azonosítatlan vázlat, valószínüleg zongoradarab) (Bartók Péter gyűjteménye: 60FSS1).
  • Autográf tisztázat (a Musical Fund Society in Philadelphia-nak ajánlva; University of Pennsylvania, Philadelphia)
  • 1928-ban Philadelphiába küldött pályázati példány, Bartók kézírása ill. két ismeretlen kéz másolata (3–8., 9–14. pp.) (University of Pennsylvania, Philadelphia)
  • Az autográf tisztázat fotokópiája Bartók kézírásos kiegészítéseivel, az Universal Edition 9597 zsebpartitúra elsőkiadás (1929) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 60FSFC1)
  • Szólamok: másoló írása Bartók javításaival (és muzsikus-bejegyzésekkel), az UE 9598 szólamkiadás (1929) metszőpéldánya (WSLB MHc14297)
Bartók Béla vonósnégyesei
I. vonósnégyes (1909) | II. vonósnégyes (1915-17) | III. vonósnégyes (1927)
IV. vonósnégyes (1928) | V. vonósnégyes (1934) | VI. vonósnégyes (1939)
Más nyelveken