A kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Magyar helyesírás |
|---|
| Rögzítése: |
| Alapelvei: |
| További jellemzői: |
| Egyes területei: |
| Nevezetes szabályai: |
| Írásjelek helyesírása: |
Érdekességek:
|
| szerkeszt |
Ez a cikk a (köznyelvi) kiejtéstől eltérő írásmódú magyar közneveket sorolja fel.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Bevezető
A magyar helyesírásban a közneveknél általában a kiejtés szerinti írásmód érvényesül: úgy írjuk, ahogy mondjuk, és úgy ejtjük, ahogy le van írva. Fontos azonban tudni, hogy a kiejtésnek saját normái vannak, amelyek nem mindig egyeznek meg a helyesírás normáival. Ha egy szót nem az írott alakjának megfelelően ejtjük, ott nem feltétlenül hibás ejtésről van szó. Vannak ugyanis szavak, amelyeket a magyar helyesírás a hagyomány (pontosabban az ún. hagyományos írásmód elve) miatt a kiejtéstől eltérően jelöl. Ezért is beszél ez a lap „a kiejtéstől eltérő írásmódú” szavakról, nem pedig „az írástól eltérő kiejtésű” szavakról: hogy a látszatát is elkerülje annak, hogy „szabályosan” mindent úgy kéne ejteni, ahogy írjuk (ezt a tévhitet nevezik az írás csapdájának).[1]
A nyelv vizsgálatánál mindig a beszélt nyelv az elsődleges (mivel az írásra sok egyéb tényező is kihat, amelyek nem a nyelvészet, hanem pl. a társadalomtudomány körébe tartoznak), és a beszélt nyelvtől teljesen független – az egyes népek hagyományaitól függően változik –, hogy az írás ezt mennyire pontosan tükrözi. (Az olasz nyelv írott alakja például túlnyomórészt tükrözi a kiejtést, a francia nyelvé azonban nem. A franciák ugyanakkor egy pillanatig sem gondolják, hogy „helyesen” mindent úgy kéne kiejteniük, ahogy írva van.)
E szavaknak a magyar helyesírás elsajátításában nagy jelentőségük van, mert számos buktatót rejtenek magukban.
Ez a cikk nem foglalkozik a magyar családnevek eltéréseivel, az idegen szavak írásával, valamint a ragozott és összetett alakok írásmódjával sem (amelyek gyakran nem tükrözik a hasonulásokat, rövidüléseket és összeolvadásokat), bár ezeket sok esetben szintén a kiejtéstől eltérően írjuk. )
[szerkesztés] Hosszbeli eltérések
- 1. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben elfogadottnak számít,
- 2. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben nem számít elfogadottnak.
E két csoport tagjai között nem mindig húzható éles határvonal. Az „elfogadott” kategória egyik szélén olyan szavak állnak, amelyeket következetesen, elterjedten és általános jelleggel az írástól eltérően ejtenek (pl. t[i]zes); másik végén pedig olyanok, ahol az írásnak megfelelő és az írástól eltérő kiejtés egyaránt előfordul, de mindkettő elfogadottnak számít (pl. küzd vagy k[ű]zd). A „nem elfogadott kategória” legalább ilyen széles sávot ölel fel: egyik végén (ill. a teljes skála közepén) vannak azok az ejtésváltozatok, amelyek a köznyelv beszélőinek körében is előfordulnak, a másik végén pedig olyan ejtésváltozatok szerepelnek, amelyeket társadalmilag a hibás ejtés típuspéldáiként tartanak számon, ezért stigmatizáltnak mondhatók (pl. [kőrut], [póstás], [ellem], [köppeny]). Kétes esetekben a Magyar kiejtési szótár lehet irányadó (ISBN 9632826450).
Az egyes csoportok más-más célból lehetnek hasznosak:
- a hagyományos írásmód kutatóinak inkább az 1. csoport tagjai lehetnek érdekesek (mivel ezeknél elmondhatjuk, hogy az írás hagyományosan eltérést mutat a többé-kevésbé egységes köznyelvtől);
- azoknak, akik úgy vélik, hogy a köznyelvet beszélik, de helyesírásukban bizonytalanok, szintén az 1. csoport lehet hasznos,
- azoknak pedig, akik a köznyelvitől eltérő nyelvváltozatot beszélnek, a 2. csoport tanulmányozásával érdemes kezdeniük, utána pedig az 1. csoportra lehet érdemes áttérni.
[szerkesztés] Magánhangzók időtartama
Amint az alábbi listákból is látható, a zárt magánhangzók (i/í, u/ú, ü/ű) hosszúságánál fordul elő a legtöbb eltérés a kiejtés és az írás között.
[szerkesztés] Hosszan írt, röviden ejtett hangok
| 1. csoport | 2. csoport | |
|---|---|---|
| Í | tízes, ígér(et), ítél, kímél, kísér, kísért, kíván(ság), kíváncsi(ság), színház, színész, vízi (-ló stb.), (meg)szelíd(ül), ízület, ízlelés, megbízatás, hígít, színes és (ki)színez, híradó, hídi, szíves(en/ség), nyírat, okarína, síel, mínusz, presztízs (vö. AkH. 21., AkH. 27. a))
|
zsíros, írnok, írogat, bíbic, csípő, diszciplína, tímár, hínár, papír, hízeleg |
| Ú | húszas, újság, labdarúgó, úti [kalauz stb.], húzogat, tanú(sít/skodik), húszas, zúzmara, gyújtós és gyújtogat, nyújtózik, nyúlkál, húzgál, egypúpú, fúj(tat/dogál), úszkál és úsztat, szúnyog, immúnis, súrlódás (vö. AkH. 21., AkH. 27. a)) | csúszkál, stúdió, kandúr, pandúr, búza, csúnya, gúnár, gúnya, hiúz, túzok, fakúsz |
| Ű | bűnhődik, tűzi(játék stb.), gyűjtemény, tűzdel, zsűri (vö. AkH. 21., AkH. 27. a)) | miniatűr, (mani/pedi)kűr, gyűlöl |
| Ó | kórház, óvoda, szupernóva, ómega, rubeóla, kóstol(ó) | alól |
| Ő | bölcsőde, őrs, (nyelv)őrző, később | bőrönd, előtt, felől |
[szerkesztés] Röviden írt, hosszan ejtett hangok
| 1. csoport | 2. csoport | |
|---|---|---|
| I | mindig, dinár, moszkitó, dinó, (meg)birkózik, vijjog, hizlal, beirat(ás/kozik), (szino/homo/antago)nima, biztat, hirdet(és), nyilván, nyilvános, irkál, (rovar/szellem)irtó, naiv, irigy, pacsirta, cukkini, pi, csibor, Aliz | csipkelődés, kibic, sima, mitikus, nyirbál, hivatás, vigad/vigasság, szolid, irdatlan, sima, szerviz, dicsér, finom, irigy, kiváló, papiros, Tibor, palesztin |
| U | bura, unió, bujdosik, bujkál, bujtogat, rugdos, sugdos/sugdolózik, turkál, gyullad, fuldoklik, juj, turizmus/turista, barrakuda (vö. AkH. 27. a)) | ujjong, ludas, utál, emu, kakadu |
| Ü | szürcsöl, türtőztet, büntet | gyürkőzik, szüntet, füzér, tüntet, üzér, szüzek, menü, revü, becsüs, parfüm, csüd |
| O | árboc | utolsó, lakos, bogáncs, (el)odáz, posta
|
| Ö | elöljáró, szövöde, böjt | ördöngös, regös, bögöly, körönd, körút, öv, pöröly, rökönyödik |
Lásd még: A magánhangzóhossz terén eltérő szavak listája
[szerkesztés] Mássalhangzók időtartama
[szerkesztés] Hosszan írt, röviden ejtett hangok
| 1. csoport | 2. csoport |
|---|---|
| Magyar és meghonosodott szavak | |
állat, guggol, frissesség, elhesseget stb.
|
uzsonna/ázik, szalonna, szakáll, forr, istálló, fellebbez, fullánk, kizsuppol
|
| Idegen szavak | |
Egyéb:
Több eltérés:
|
offenzíva, barakk, barokk, akkord, kakukk, overall, ballon, ellipszis, millennium, krepp, horribilis, bizarr, bross, kontroll, asszimilál |
[szerkesztés] Röviden írt, hosszan ejtett hangok
| 1. csoport | 2. csoport |
|---|---|
| Magyar és meghonosodott szavak | |
| öcs, egy és egyesült, szíjaz, lehelet, loval, menyegző, kisebb, lesz, csat, szutyongat stb. DE: eggyel, eggyé (-val/-vel és -vá/-vé ragos alakja kettőzve íródik) |
agancs, bakancs, cikázik, csalán, díj, egyéb, éj, elem, heg, hegeszt, hej (indulatszó), héja, hokedli, köpeny, lábad, múlik, nokedli, nyílik, nyúlik, önálló, pukedli, szalag, szíj, szőlő, telik, ukmukfukk, cikcakk, vajon, ványad, restelkedik |
| Idegen szavak | |
| rafia, ventilátor, aligátor, (kilo/auto/mono/holo/dia)-gram, plusz, csembaló, kipufogó | kapucsínó, puding, rafinált, silabizál, mamut, vatelin, dzsip, klub, klip, biliárd, briliáns, flanel, konkurens/-cia és konkurál |
| Hosszan ejtett dz és dzs | |
Szótő belsejében a hosszan ejtett dz és dzs betűket is röviden írjuk (vö. AkH. 88.):
(Toldalékhoz kapcsolódva azonban jelöljük a mássalhangzó nyúlását, pl. briddzsel: a bridzs kártyajátékkal.) |
× |
Lásd még: A mássalhangzóhossz terén eltérő szavak listája
[szerkesztés] Egyéb esetek
[szerkesztés] Ly-nal írt [j]
A [j] hangot számos szónál az ly betűvel jelöljük (vö. AkH. 89.):
- király, gólya, folyó stb.
[szerkesztés] Ch-val írt [h]
A [h] hangot egyes szavakban hagyományosan ch-val írjuk:
- archaikus, archívum, mechanik(a/us), technika, jacht, monarchia, anarchia, almanach, sarlach, pech
[szerkesztés] Nem ejtett h
Egyes szavak írása megőrzi azt a h-t, amelyet szóban nem ejtünk (vö. AkH. 75.):
- céh, cseh, düh, juh, méh, oláh, pléh, rüh, Enéh (kilenc darab)
(Magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt ezekben is hangzik a [h], pl. csehek. Hangzik továbbá a h ezekben a szavakban is: bolyh, doh, éh, enyh, fellah, keh, moh, padisah, potroh, sah, Allah, Zilah.)
[szerkesztés] Írásban nem jelölt j
A Mária szóban az i gyakran [j]-nek hangzik, a dió, fiú stb. szavakban (i + mély magánhangzó) pedig egy betoldott [j] jelenik meg.
[szerkesztés] Szavakon belüli jelöletlen hasonulások
- rongy, hangya, angyal (ejtve ro[ny]gy, ha[ny]gya, a[ny]gyal)
[szerkesztés] Továbbiak
A további esetek közé tartoznak az alábbiak:
- arra [ɑːrɑ], erre [ɛːrɛ]
- óriás [órjás]
- félre [fére]
Egyes szavakban felbukkan a rövid [á] mikrofonéma, amelyet többnyire a betűvel jelölünk:
- Szecsuan, Vietnam, Thai(föld)
- Svájc
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Amit nem szabad megkérdezni (2003. március 27.), Vörösmarty, Schwarzenegger, Kovács (2005. április 7.) – Nádasdy Ádám írásai

