Normafa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Normafa Buda kedvelt kiránduló- és síelőhelye.

[szerkesztés] Elhelyezkedése

A Normafa a Szabadság-hegy–János-hegy vonulatában található meg. A Szabadság-hegy legmagasabb pontja, tengerszint feletti magassága 477 méter. Az itt elterülő tisztás szabad kilátást biztosít a főváros felé és a belső budai hegyvidékre.

A Normafa könnyen megközelíthető a BKV járműveivel.

[szerkesztés] Története

A Normafa torzója
Nagyít
A Normafa torzója

Eredetileg a Normafa egy a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk volt, ami alatt a mondák szerint még Mátyás király is megpihent. A fát többször is villámcsapás érte, és 1927. június 19-én egy villám végleg elpusztította.

A fa helye arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. A színészek játékszüneti napokon – norma napokon – ide jártak pihenni, és egy alkalommal, 1840-ben a színház akkor már ismert színésznője, Schodelné Klein Rozália itt elénekelte Bellini Norma című operájának áriáját. Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezése.

A fatörzs csonkját a főváros konzerválni szerette volna és ezért a Margit-szigeti artézi forrás vízesése alá helyezték, hogy a meszes víz azt majd bevonja, tartósítsa. Sajnos ez a torzó ennek ellenére elkorhadt.

A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben újabb tölgyfákat ültetetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt. Az emléktáblán a Normafa története és Devecseri Gábor pár soros verse olvasható.

„Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”

[szerkesztés] Külső hivatkozások