Piac

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mercado dos Lavradores, Funchal, Madeira-szigetek
Nagyít
Mercado dos Lavradores, Funchal, Madeira-szigetek

A piac fogalmán tágabb, gazdasági értelemben minden olyan – tényleges, vagy akár elvont – helyet értünk, ahol egy vagy több jószág és (vagy) a pénz cseréje zajlik. A csere lebonyolításához eladókra és vevőkre, pontosabban a javak kínálatára és keresletére van szükség.

Szűkebb, hagyományos értelemben a piacok vagy piachelyek konkrét helyek, amelyek bizonyos árukkal való rendszeres kereskedést szolgálják. Ha viszont a kereskedés nem kötött helyszínen zajlik vagy időben rendszertelen, azt a népnyelv többnyire vásároknak nevezi.

Az előbbi kettő mellett létezik egy harmadik értelmezés is, amely a „piac” fogalmát a piaci mechanizmussal, a gazdaságban lévő javak elosztásának piaci koordinációjával azonosítja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A piac hagyományos értelemben

A piacok az ókor óta a mindennapi élet részei. Helyszínük többnyire a városok főutcája vagy főtere; ez a városok jelentős részében máig viseli a „Piactér” elnevezést (sokszor még akkor is, ha már rég nem tölt be piaci funkciót). A középkorban sok város a fejlődését piacának köszönhette, mint például a németországi Hannover, Frankfurt, Magyarországon Pest, Szombathely, vagy éppen a romániai Kézdivásárhely, Jászvásár (Iaşi) – utóbbi három a nevében is viseli ennek nyomát.

A nagyobb városokban gyakori eset (volt) a piacok specializálódása: megjelentek a gabona-, hal-, hús-, zöldség- és másfajta piacok.

Piac a Rue Mouffetard-on, Párizs, Franciaország
Nagyít
Piac a Rue Mouffetard-on, Párizs, Franciaország

A piac sok helyütt, például a mediterrán országokban, egyben a közösségi élet fontos színhelye is.

Bizonyos piacokra a vevők mellett az eladók is korlátozás nélkül léphetnek be, de a piacok többségén engedélyt kell kérniük, illetve díjat kell fizetniük portékájuk árusításáért.

[szerkesztés] A piac közgazdasági értelemben

Az egyes javak piacainak leglényegesebb tulajdonsága a közgazdaságtan szemszögéből az, hogy összegyűjtik a jószág vevőit és eladóit (az úgynevezett piaci szereplőket), így a csere tranzakciós költségei jelentősen csökkennek.

A piacon kínált jószág jellege alapján beszélhetünk:

  • árupiacokról;
  • szolgáltatáspiacokról, ahol a szolgáltatások cserélnek gazdát;
  • munkaerőpiacról, ami a munkaerő kínálatának (háztartások) és keresletének (vállalatok) „találkozóhelye”;
  • tőke- és pénzpiacokról, amik a tőkével, befektetésekkel, pénzzel való kereskedés helyszínei;
  • az információ piacáról.

[szerkesztés] A tökéletes piac

A közgazdászok általában minden valóságos piacot egy ideális, tökéletes piachoz hasonlítanak, amely a következő tulajdonságokkal kell hogy rendelkezzen:

  • a javak homogenitása, vagyis az egyes jószágegységek között nincsenek minőségbeli különbségek;
  • átláthatóság (transzparencia), amelynek lényege, hogy a piac minden szereplője tisztában van az összes, a csere végeredménye szempontjából releváns információval;
  • racionális piaci szereplők, akik az összes információ figyelembevételével hasznosságuk maximalizására törekszenek;
  • nincsenek időbeli és helyi különbségek (ha vannak, akkor már nem egy piacról beszélünk);
  • a szereplők azonnali reakciója követ minden piaci változást.

A tökéletes piacot egy modellnek kell tekintenünk, ami a valóságban sehol sem található meg. Bizonyos létező piacok azonban, így a tőzsde, kétségkívül közel állnak hozzá.

[szerkesztés] A piaci ár

A piaci ár kialakulása a piacok egyik legfontosabb jellemzője. Tökéletes piac esetén belátható, hogy az egyes javak ára a piaci egyensúly kialakulásával kiegyenlítődik; ennek oka, hogy az átláthatóság és a minőségbeli különbségek hiánya következtében a vevők mindig a legalacsonyabb árat kérő személytől vásárolnak, így előbb-utóbb minden eladó, ha nem akar tönkremenni, kénytelen lesz ezt az árat kérni. Ezt a folyamatot hívjuk piaci mechanizmusnak. Versenyzői piacon az árak folyamatos alákínálgatásának az áruk határköltsége szab határt; más, nemversenyzői piacokon azonban a piaci mechanizmus többnyire nem működik teljes hatékonysággal, és az egyensúlyi ár magasabb, illetve alacsonyabb lesz a határköltségnél.

[szerkesztés] A piaci formák

A vevők és az eladók száma alapján a piacoknak tíz nagy csoportját különböztetjük meg:

Vevők száma
sok kevés egy
Eladók száma sok Versenyzői piac Keresleti oligopólium (Oligopszónium) Keresleti monopólium (Monopszónium)
kevés Kínálati oligopólium

vagy: Monopolisztikus verseny

Kétoldalú oligopólium Korlátozott keresleti monopólium
egy Kínálati monopólium Korlátozott kínálati monopólium Kétoldalú monopólium

A kínálati oligopólium és a monopolisztikus verseny között az a különbség, hogy míg előbbinél feltételezzük a javak homogenitását, addig az utóbbinál az eladók termékdifferenciálásra, áruik minél erőteljesebb megkülönböztetésére törekszenek.