Sáros vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sáros vármegye (1910)
Sáros vármegye címere
Székhely Eperjes
Terület km²
Népesség
Nemzetiségek
Sáros vármegye térképe

Sáros vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.


[szerkesztés] Földrajza

Sáros vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk tiszajobbparti részében, a galiciai határon. Határai Ny-on Szepes, D-en Abaúj-Torna, K-en Zemplén vármegye és É-on Galicia. Területe: 3821,81 km2. Földje általában hegyes-völgyes, hegycsoportjai közé csak egyes nagyobb völgyek nyulnak be, minők a Hernád, Tárca, Tapoly és Onvada völgye, melyek közül csak a Tárcáé tágul szélesebb lapállyá. Hegycsoportjainak azon része, mely a Tárca és Szekcső völgyeitől Ny-ra terül el, az ÉNy-i Kárpátokhoz számíttatik, mig a többi csoportok az ÉK-i Kárpátokhoz tartoznak. A vármegyei Ény-i sarkában a lőcse-lublói hegycsoport (l. o.) ágazik szét, mely S vármegyében 1291 méter magasságot (Jakubjanszki Szimenij) ér el; ehhez D. felől a Branyiszkó csoportja (1172 m., l. o.) csatlakozik, melyet a Branyiszkó-szoros (758 m., l. o.) választ el a Cserna hora (1028 m.) csoportjától, mely a Hernád és Szinye (Szvinka) völgyei közt terül szét. A Tárca völgyén túl a vármegye É-i részében a Mincsol (1157 m.), Jávor (1101 m.) és Csergő (1069 m.) csoportjai (l. ezen nevek alatt) emelkednek, ágaikat K. felől a Szekcső völgyéig bocsátván.

Az 1783-ban épült egykori vármegyeháza Eperjesen
Nagyít
Az 1783-ban épült egykori vármegyeháza Eperjesen


Ezen völgytől K. felé az ÉK-i Kárpátokhoz tartozó hegycsoportok következnek, melyek közül a vármegye É-i részében emelkedő Kőhegység vagy Sárosi Magura (1010 m., l. Kőhegység), a Zborói- v. Makovica-csoport (660 m.) és a Roszgyila (651 m.) az ÉK-i határláncolathoz vagyis az erdős Kárpátokhoz, a Tárca és Tapoly völgyei közt Kapivágás tájékáról D. felé húzódó Sóvári hegység vagy Simonka (1092 m.) az eperjes-tokaji trachithegységhez tartozik. Folyóvizei közül a Poprád csak legészakkeletibb sarkát hasítja; fő folyóvizének a Tárca tekinthető, mely a szepesi határon eredvén, Héthársig K., innen Eperjesig DK. és ezentúl D. felé folyván, balfelől a Szekcső vizét veszi fel; a vele párhuzamos folyásu és két ágból (Nagy- és Kis-) eredő Szinye (Szvinka) vize a Hernádba ömlik, mely a vármegyének csak D-i részét hasítja regényes szépségü völgyben. A vármegye K-i részét a Tapoly (Topla) és Ondava vizei öntözik. Mindeme folyóvizek többé-kevésbbé párhuzamos völgyekben É-ról D. felé sietnek, a Poprád kivételével, mely É-ra kanyarodván, a Keleti-tenger vizkörnyékéhez tartozik. Ásványvizei nagy számmal vannak; ezek közül legjelentékenyebben a bártfai égvényes konyhasós-vasa, a cigelkai égvényes konyhasós és a szulini égvényes vasas savanyuvizek, a szinye-lipóci szénsavas litiumot tartalmazó savanyuviz (Salvator-forrás neve alatt hiresedett el), a cemétei földes vasas savanyuviz és az alsó-sebesi konyhasós és kénes égvényes konyhasós vizek; Cigelka és Szinye-Lipóc kivételével mindenütt fürdők is vannak.

[szerkesztés] Lakói

Lakóinak száma 1870. még 175 292 volt, 1881. már csak 168 013 és 1891 is csak 168 021, mihez még 1012 főnyi katonai népesség járul. Egy km2-re 44 lakos esik. A népesség fogyása a jelentékeny amerikai kivándorlásban találja okát, mely már egy negyedszázad óta csökkenti a vármegye lakosságát. 1880-tól 1888-ig 18 000 lakos vándorolt ki Amerikába, kik közül csak 4000 tért vissza és azóta is egyaránt tart a kivándorlás. A lakosok közt van 5708 magyar (3,4%), 11 811 német (7,0%), 112 331 tót (66,9%) és 35 019 rutén (20,8%); a magyarság csak a városokra szorítkozik, tiz évi szaporulata 1145 lélek. A nem magyar ajkuak közül csak 6445 vagyis 4,0% beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezetre nézve van a vármegye lakosai közt 89 805 róm. kat. (53,4%), 51 855 gör. kat. (30,9%), 14 267 ág. evang. (8,5%) és 11 822 izraelita (7,0%).

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1233, őstermelés 42 995, bányászat 280, ipar 6710, kereskedelem 1253, hitel 26, közlekedés 297, járadékból élők 1046, napszámosok 8297, házi cselédek 5049, háztartás 33 188, egyéb foglalkozásuak 361, foglalkozás nélküliek 14 éven alul 60 590 és 14 éven felül 6182. Lakói leginkább földmívelésre vannak utalva; ipara jelentéktelen, legnagyobb iparvállalata a nagysárosi gőzmalom (134 munkással); van továbbá 2 gőzfürész (Lukó, Hertnek), 3 műfürész (Kruzslyó-Máriavölgy, Kurcsin, Bártfa), 52 szeszgyár, 1 sörgyár (Eperjes), 2 sajtgyár (Jakabfalva, Plavnica), 50 vizifürész, 2 üveggyár (Livóhutta, Szulin), 1 gyufagyár (Alsó-Komárnik) stb. A lakosság helyenként házi iparral is foglalkozik, nevezetesen kosarak, kasok, seprők fonásával, vászon- és halinaszövéssel és pokróckészítéssel. A kereskedelem jelentéktelen, főbb terményei fa és faáruk, marha és állati termények.



Térkép

A Magyar Királyság vármegyéi (1896)

Abaúj-Torna | Alsó-Fehér | Arad | Árva | Bács-Bodrog | Baranya | Bars | Békés | Bereg | Beszterce-Naszód | Bihar | Borsod | Brassó | Csanád | Csík | Csongrád | Esztergom | Fejér | Fogaras | Gömör-Kishont | Győr | Hajdú | Háromszék | Heves | Hont | Hunyad | Jász-Nagykun-Szolnok | Kis-Küküllő | Kolozs | Komárom | Krassó-Szörény | Liptó | Máramaros | Maros-Torda | Moson | Nagy-Küküllő | Nógrád | Nyitra | Pest-Pilis-Solt-Kiskun | Pozsony | Sáros | Somogy | Sopron | Szabolcs | Szatmár | Szeben | Szepes | Szilágy | Szolnok-Doboka | Temes | Tolna | Torda-Aranyos | Torontál | Trencsén | Turóc | Udvarhely | Ugocsa | Ung | Vas | Veszprém | Zala | Zemplén | Zólyom

Horvát-Szlavónország: Belovár-Kőrös | Lika-Krbava | Modrus-Fiume | Pozsega | Szerém | Varasd | Verőce | Zágráb

Címer



Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.