Veress Zoltán (író)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Veress Zoltán (Kolozsvár, 1936. február 25.) erdélyi magyar költő, író, műfordító. Egyes művei Ónodi Sándor álnéven jelentek meg.

[szerkesztés] Élete

1952-ben Bodor Ádámmal együtt elítélték kommunistaellenes röplapok terjesztése miatt, 1954-ben szabadult. Klasszikussá vált epikus gyermekversei (Tóbiás és Kelemen, Irgum-Burgum Benedek) a Napsugár című kolozsvári gyermeklapban jelentek meg folytatásokban. Az 1970-es években a Korunk folyóirat tudományos szerkesztőjeként dolgozott; nagy szerepe volt a Korunk Bolyai-díjának megalapításában. 1986-tól Svédországban él, a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet [1] szerkesztője, a Peregrinus Klub [2]] szervezője.

[szerkesztés] Művei

  • Rend, óh jöjj segítségül! (gyermekversek), Bukarest, 1956
  • Mese a búgócsigáról, (gyermekversek), Bukarest, 1957
  • Tóbiás és Kelemen, (gyermekversek), Bukarest, 1957
  • Hány óra? (gyermekversek), Bukarest, 1957
  • Kikindai mese, (gyermekversek), Bukarest, 1957
  • Irgum-Burgum Benedek, (gyermekversek), Bukarest, 1959
  • Menetirány, (elbeszélések), Bukarest, 1961
  • Szárnyaskerék, (gyermekversek), Bukarest, 1962
  • Mesél a kifli, (gyermekversek), Bukarest, 1963
  • Szeptember, regény, Bukarest, 1964
  • Tóbiás és Kelemen. Veszedelmes Jeromos. Irgum-Burgum Benedek, (gyermekversek), Bukarest, 1965
  • Tudománytörténeti kaleidoszkóp (Ónodi Sándor néven), Kolozsvár, 1970
  • Új tudománytörténeti kaleidoszkóp (Ónodi Sándor néven), Kolozsvár, 1972
  • Lírai természetrajz, (publicisztika), Kolozsvár, 1977
  • Tóbiás és Kelemen, Irgum-Burgum Benedek, Rongy Elek, a példakép, (gyermekversek), Bukarest, 1974
  • Jókai természettudománya, Kriterion, Bukarest, [3], Bukarest, 1976

[szerkesztés] Műfordításai

  • Ion Agârbiceanu: Dura lex
  • Vasile Alecsandri: Világszép Ilonka és Árva Jancsi
  • Vasile Alecsandri: Színművek
  • Eugen Barbu: A fejedelem
  • Victor Eftimiu: Kínai gyermekek
  • Victor Eftimiu: 121 szonett
  • Dumitru Radu Popescu: Fehér eső
  • Vasile Voiculescu: Az álombeli őz
  • Vasile Voiculescu: Zahei, a vak