Szihote-Aliny

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

  Világörökség  m·v·sz 

Középső Szihote-Aliny

Usszuri tigris Tulsa állatkertjében (Oklahoma, USA)
Adatok
Ország Oroszország
Típus Természeti helyszín
Felvétel éve: 2001

A Szihote-Aliny - hegylánc a Távol-Keleten, Oroszország délkeleti részén. Közigazgatásilag a Tengermelléki és a Habarovszki kerülethez tartozik. Nyugaton az Alsó-Amur és az Usszuri folyóvölgye, keleten a Tatár-szoros és a Japán-tenger határolja. A 200-250 km széles hegylánc a tengerpart vonalát követve 1200 km-en át húzódik északkelet-délnyugati irányban, az Amur torkolatvidékétől csaknem Vlagyivosztok városig. Legmagasabb hegyei északon a Tordoki-Janyi (2077 m, Habarovszki határterület) és az Anyik(1933 m, Tengermelléki határterület), délen az Oblacsnaja (1855 m).

A Szihote-Aliny jórészt a földtörténeti harmadidőszakban lezajlott hegységképződés alakította ki. Hegyhátak, fennsíkok sorából áll, melyeket mély folyóvölgyek választanak el egymástól. A keleti lejtők folyói az Usszuri-Amur medencéjéhez tartoznak, a meredekebb nyugati hegyoldalakon eredő, rövidebb és sebesebb folyók a tengerbe ömlenek. A hegység egészére a mérsékelt monszun éghajlat jellemző: hideg, kevéssé csapadékos tél, meleg és csapadékos nyár. A szárazföld belsejéhez közelebbi keleti részek hidegebbek, míg a nyugati lejtőkön a Japán-tenger melegítő légáramlatai érvényesülnek. Éppen a monszun hatására jöttek létre és maradtak fenn az itteni hatalmas őserdők és - különösen a középső vidékeken - a páratlanul gazdag növény- és állatvilág.

Lásd még: Tengermelléki határterület

[szerkesztés] Középső Szihote-Aliny, a Világörökség része

A Tengermellék hat természetvédelmi területe közül a legnagyobbat, további három védett körzettel együtt 2001-ben Középső Szihote-Aliny összefoglaló néven felvették az UNESCO Világörökség listájára. Összterületük mintegy 1,55 millió ha.

  • Szihote-Aliny Természetvédelmi Terület (zapovednik).

1935-ben létesítették, eredetileg a cobolyok kipusztulásának megállítására. Területe 472 928 ha, ebből 401 428 ha a védett terület (benne 1 km-es sávban a tengeri vízterület), a többi ütközőzóna (buffer zone). Legnagyobb része biorezervátum is. A Tengermellék keleti részén, a Ternyeji, a Krasznoarmejszkij és a Dalnyegorszkij járásban található. Nagyobb részt a hegység keleti lejtőit és az itteni hegycsúcsokat foglalja magában (legmagasabb pontja 1598 m), délkeleten kiér a tengerig, egy kisebb rész a nyugati lejtőkre is átnyúlik.

A terület élővilága rendkívül változatos. Bár az itteni erdőségeket is tajgának nevezik, az északi tajga hidegtűrő fenyőfajai itt, 700 m magasságig a melegebb vidékekre jellemző lombos erdők fáival (tölgy, gyertyán, juhar, hárs, szil, hárs) keveredve, egyszerre vannak jelen. A magasabb hegyoldalakat luc- és jegenyefenyők borítják, 1300 m fölött az erdőket hegyi tundra váltja fel. Az eltérő eredetű északi és délebbi fajok szokatlan, együttes előfordulása jellemzi az állatvilágot is. A természetvédelmi területen 334 gerinctelen állat-, 71 emlősállat- és 370 madárfaj, köztük több veszélyeztetett vagy reliktum-faj él.

Védett tájak többek között a tiszafaligetek, a lagúnák (Blagodatnoje, Golubicsnoje), a szikesek Kolumbe folyó medencéje) és szikes tavak (Szoloncovo), valamint a nyíres-tölgyes ligetek és rétek, ahol a patás állatok (őzek, jávor- és maralszarvasok, vaddisznók) különösen nagy számban fordulnak elő. További védett állatok: coboly, rozsomák, nyérc, hermelin, nyest, szibériai leopárd, hiúz, a barnamedve és az usszuri vagy himalájai feketemedve, az amuri vagy usszuri tigris. Védett madarak többek között: császármadár, siket- és nyírfajd, feketególya, túzok, a japán és a fekete daru, a kínai vagy pikkelyes búvárréce (Mergus merganser).

  • A Gorál vadrezervátum a természetvédelmi területtel közvetlenül érintkező tájvédelmi körzet (zakaznik). Területe 4 750 ha, a Ternyeji járásban, a tengerpart 5 km széles sávjában hozták létre 1976-ban. A gorál (Nemorhaedus goral) egy ritka hegyikecske-faj, élőhelyei a hegyek füves domboldalai, erdőközeli és napsütötte sziklapárkányok.

A Középső Szihote-Aliny másik két védett területe:

  • Verhnyebikinszki tájvédelmi körzet (1998 óta; 746 482 ha).
  • Bikin hagyományos természethasznosítású terület (1992-93 óta; 407 764 ha).(Territory of Traditional Nature Use "Bikin", - egyelőre csak ideiglenes jelleggel szerepel a Világörökségi listán.)

Mindkettő a Tengermellék északi, Pozsarszkij járásában található és az Usszuri egyik mellékfolyója, a Bikin középső- és felső szakaszának völgyét foglalja magában. A Bikin-völgy a Tengermellék utolsó összefüggő területe, ahol még soha nem végeztek kiterjedt fairtást, ezért már csak itt látható a 20. század előtti állapotában az usszuri tajga. Itt fordulnak elő a legsűrűbben a ritka, veszélyeztetett állatfajok, köztük is kiemelten a vidék híres ragadozója, az amuri vagy usszuri tigris.

A Bikin völgye egy kislélekszámú népcsoport, a tunguz-mandzsúriai nyelvcsaládhoz tartozó udegék ősi lakóhelye. Halászatból és vadászatból élnek, hagyományos életmódjuk a tajgához és a folyóhoz köti őket. 2005-ben a helyi hatóságok kezdeményezték az útépítési tilalom feloldását és így az ipari célú fakitermelés előkészítését. Környezetvédők szerint ez a törekvés veszélyezteti az eddig érintetlen táj élővilágát és ezzel az őslakos udege népcsoport fennmaradását a Bikin-völgy védett területein.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  Orosz Föderáció világörökségi helyszínei  m·v·sz 
kulturális: Derbent | A Feltámadás-templom (Kolomenszkoje) | A Ferapontov-kolostor | Jaroszlavl történelmi városmagja | A Kazany Kreml | Kizsi | A Kreml és a Vörös tér | Novgorod és környékének történelmi műemlékei | A Novogyevicsij-kolostor | A Szentháromság Szergijev-kolostor | Szentpétervár történelmi központja | A Szoloveckij-szigetek | Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei

Orosz
természeti: Altáj-hegység | Bajkál-tó | Kamcsatka-félsziget | Komiföld őserdői | Nyugat-Kaukázus | Szihote-Aliny | Vrangel-sziget

nemzetközi: Struve földmérő vonal