Komlódtótfalu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Kistérség | Csengeri |
| Rang | község
|
| Terület | 6,97 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 4765 |
| Körzethívószám | 44 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Komlódtótfalu község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Csengeri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
[szerkesztés] Története
A falu története: Komlódtótfalu hajdan két község volt: Komlód, illetve Dombó. Levéltári és régészeti kutatásokból megállapítható, hogy a X.-XI. században már létezett a település. 1337-ben készült oklevélben említik Komlód néven a falut, mint a Komlódi család birtokát. Dombó, mely szláv eredetû név és magyarul “tölgy”-et jelent – elsõ okleveles említése 1312-ben történt, mint a Darahy család birtoka. 1430-ban már Tótfaluként írják nevét. Ezt követõen a két település eggyé vált. A XV. századtól a Becsky család birtoka lett. A XVII. század végén a községnek már volt fából épült református temploma.
A XX. század elején, Trianont követõen a község az ország határára került, így elvágták természetes történelmi központjától, Szatmárnémetitõl. Csengerrel az idõk folyamán vagy a híd vagy a révátkelõ kötötte össze. Errõl Petõfi Sándor is megemlékezett egyik versében.
Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követõen a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre - a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 fõnyire zsugorodott.
[szerkesztés] Nevezetességei
A falu természeti adottságai: Területe teljesen sík, az Alföld része. Külterületén szántóföldek, rétek és kisebb vizes területekkel, nádasokkal tarkított erdõsávok találhatók. A falu környékén lévõ néhány hektár erdõt lágy lombúak, így éger, fûz és nyír alkotják. A mocsárrétek és az ecsetpázsitos rétek kisebb területet borítanak. A lágyszárú fajok közül a pázsitlevelû nõszirommal, a csomós palkával és az erdei madárhúrral találkozhatunk. A települést a Szamos folyó félkörívben öleli körül, melynek partját részben érintetlen ártéri erdõk borítják. Éghajlata a mérsékelten hûvös és a mérsékelten meleg öv határán fekszik. Az uralkodó szélirány az északi és a déli. Az évi napsütéses órák száma 1960-1970, a középhõmérséklet 9,6-9,7 ° C, a csapadék 650-670 mm. Talaja öntésagyagokon kialakult réti és táptalajokból áll. Jellemzõ vadállománya a nyúl, a fácán, az õz, a róka, valamint különbözõ madár és egyéb apróvadak.
Látnivalók: A falu református temploma 1855-ben épült. A kelet-nyugati tengelyû épületnek nyugati, homlokzat elõtti, 25 m magas, háromszintes, tükrös-falsávos tornya van. A templom keleti vége félköríves záródású, mindkét oldalon és a keleti végén félköríves ablakokkal. A 8x17 m-es belsõ térben sík, kékesszürke festett deszkamennyezet, 200 ülõhely, falazott szószék, két fakarzat, a keletin orgonautánzat van. Berendezését 1911-ben készítették. Jellegére nézve az országút mentén, kertben szabadon álló, homlokzat elõtti tornyos, egyszerû, késõ klasszicista és elkésett barokk elemekkel bíró épület.
A római katolikus kápolna 1835-ben épült. Jellege szerint szabadon álló, egyszerû, toronytalan kis építmény, elkésett barokk és klasszicista elemekkel. Jelenleg felújítás alatt áll a volt Becsky kúria, mely a XVIII. század közepén épült és jelenleg állami tulajdon, illetve a Mûemlékek Állami Gondnokságának vagyonkezelése alatt áll.
A faluban néhány ház a szatmári népi építészet hagyományait õrzi.


Based on work by