III. Andronikosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. (Palaiologosz) Andronikosz (1328-1341) bizánci császár

II. Andronikosz unokájától (társuralkodója, az 1320-ban elhunyt Mihály fiától) ifjúkori agresszív viselkedése miatt vette el az öröklés jogát, erre az ifjú fellázadt, és erős pártjával rákényszerítette nagyapjára, hogy társcsászárává tegye.

A kofliktus természetesen ismét kirobbant, és 1328-ban – bolgár segítséggel – III. Andronikosz lemondatta elődjét. Uralmát – melynek ideje alatt minisztere a később VI. János néven trónra lépő Johannesz Kantakuzénosz volt – folyamatos háborúskodás töltötte ki. Keleten az oszmánok majdnem egész Kis-Ázsiát meghódították (Orhán 1331-ben foglalta el Nikaiát, 1337-ben pedig Nikomédia (ma Izmit) is elesett). Andronikosz Thesszáliában és Epiruszi Despotátusban kárpótolta magát (ez utóbbit 1337-ben meg is szüntette egy időre), ám szerzeményeit még életében elfoglalták a Dusán István által vezetett szerbek. A flottával már szerencsésebben járt: miután újjászervezte, visszaszerezte Khioszt és Leszboszt a genovaiaktól. A trónon fia, János követte.

Előző uralkodó:
II. Andronikosz
Bizánci
császár

1328 – 1341
A Palaiologoszok címere Következő uralkodó:
V. (Palaiologosz) János és VI. (Kantakuzénosz) János

[szerkesztés] Lásd még