Bagolyfecske

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bagolyfecske
Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lappantyúalakúak (Caprimulgiformes)
Család: Bagolyfecskefélék (Podargidae)
Nem: Podargus
Faj: P. strigoides
Tudományos név
Podargus strigoides
Latham, 1801

A bagolyfecske (Podargus strigoides) a lappantyúalakúak rendjébe, ezen belül a bagolyfecskefélék családjába tartozó, bagolyszerű, de inkább a Magyarországon előforduló lappantyúval közelebbi rokonságban álló, éjszakai madár.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előfordulás

A bagolyfecske Ausztrália, Tasmánia és Új-Guinea déli régiójának szárazabb, ritkásabb szubtrópusi és trópusi erdőségeiben élő, meglehetősen gyakori állandó madár.

[szerkesztés] Megjelenés

A bagolyfecske alapszíne ezüstös szürke, amit számos sötétebb és vöröses folt, petty és csík tarkít. A hasi rész világosabb alapszínű. A széles, nehéz csőr olajzöldes-feketés. A tollazat teljes mértékben rejtőszínű, ennek révén a fatörzsekhez hasonló madár tökéletesen beolvad környezetébe. Egyedül nagy, sárga szemei árhulatják el nappali hollétét.

A bagolyfecske testhossza 35-50 centiméter - élőhelyének északi vidékén kisebb - tömege pedig körülbelül 0,5 kilogramm.

[szerkesztés] Életmód

Nem csak kinézete, hanem éjszakai életmódja is a baglyokhoz teszi hasonlóvá ezt a fajt. Igaz, ez utóbbiaktól eltérő vadászstratégiát alkalmaz: egy helyben ül mozdulatlanul egy faágon, és amikor alkalmas közelségbe kerül egy ízeltlábú vagy puhatestű, esetleg hüllő vagy rágcsáló, ráveti magát a talajon mászó áldozatra. Olykor a levegőben is üldözi a repülő zsákmányt.

A bagolyfecskék magányosan vagy kis csoportokban élik életüket. Nappal fejüket előre meresztve, árulkodó szemüket behunyva, gyakran az ágra fekve mozdulatlanul pihennek, ami kiváló védettséget biztosít a ragadozókkal szemben. Alapvetően monoton, zengő „um-um-um” hangokat ad ki, de néha morog vagy sziszeg is.

[szerkesztés] Szaporodás

Bagolyfecskék. A bal oldali madár rejtőzködő helyzetben
Nagyít
Bagolyfecskék. A bal oldali madár rejtőzködő helyzetben

Az egész életében monogám bagolyfecske főleg augusztustól decemberig szaporodik, bár szárazabb helyeken megfigyelhető az idomulás az esős évszakhoz. Az évi zömmel egy fészekalj 2-3 tojásból áll, amelyeken egy ágvillában gallyakból összerótt, több éven keresztül is használt fészekben mindkét szülő kotlik. A költés 28-32 napig tart, majd megközelítőleg ennyi idő, amíg a fiókák kirepülnek.

[szerkesztés] Védettség

A bagolyfecske nem számít ritka fajnak, és bár átfogó felmérések még nem készültek, és a példányszámcsökkenés is bizonyos, ez nem üti meg azt a mértéket, hogy a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetetté nyilvánítsa.

[szerkesztés] Rokonai

A bagolyfecskefélék Indiától a Salamon-szigetekig elterjedt családja két nemre oszlik, a 10 fajt számláló Batrachostomus és a 3 fajt magában foglaló Podagrus genusra. Ez utóbbiba a bagolyfecske mellett még két rokona tartozik, a márványos (Podargus ocellatus) és a pápua bagolyfecske (Podargus papuensis). Mindkét faj Ausztrália és Új-Guinea vidékén fordul elő, de jóval kisebb számban és területen közeli rokonuknál.

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Bagolyfecske témájú médiaállományokat.
Más nyelveken