Krakatau

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

 A Krakatau a 19. század elején.
Nagyít
A Krakatau a 19. század elején.
 Kitörés 1999 nyarán
Nagyít
Kitörés 1999 nyarán

Krakatau (angolul Krakatoa, portugálul Krakatao) vulkanikus sziget Indonéziában, a Szunda-szorosban Jáva és Szumátra szigetei közt. A nevet használják a szigetcsoportra, a fő szigetre (amelyet Rakata és Pralane néven is ismernek), illetve magára a vulkánra.

A vulkánnak az írott történelem több hatalmas és katasztrofális következményekkel járó kitörésére emlékszik.

Az 1883-as kitörés több, mint 25 köbkilométernyi sziklát és hamut lökött ki a vulkánból és a történelemben feljegyzett legnagyobb hangkitörést produkálta: a robbanás zajára a 3100 kilométer távolságra elhelyezkedő ausztráliai Perthben az emberek felriadtak álmukból, sőt a mintegy 4800 kilométernyire lévő Rodrigues szigeten, Mauritius közelében a fültanuk azt hitték puskalövést hallanak. Az atmoszférikus sokkhullám hétszer szaladta körbe a földet és még öt nappal később is érzékelhető volt.

A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés legalább 36 147 embert ölt meg, elpusztított 165 falut és várost, illetve súlyosan megrongált 132-t. Sokezren sérültek meg, főképp a pusztító kitörést követő szökőár következtében amely végigsöpört az Indiai és a Csendes-óceánon és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában.

Állítólag egy amerikai ujságíró megálmodta az egészet egy nappal előbb.

 Krakatoa a kitörés előtt és után
Nagyít
Krakatoa a kitörés előtt és után

Az emlékezetes kitörés Krakatoa sziget kétharmadát eltörölte. Az 1927 óta történt újabb kitörések egy új szigetet építettek, amelyet Anak Krakataunak, Krakatau gyermekének neveznek.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Angolul: