Henri Philippe Pétain
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain, ismertebb nevén Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall (Cauchy-a-la-Tour, 1856. április 24. – Ile-d'Yeux, 1951. július 23.) francia marsall, miniszterelnök, köztársasági elnök.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az első világháborúban
A világháborút megelőzően a hadiakadémia gyalogsági karának tanára volt 1901 és 1910 között. Részt vett a marne-i csatában. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességének helyreállításában. 1916 februárja és decembere között ő volt a győztes francia csapatok parancsnoka a példátlan véráldozattal járó verduni csatában. 1917–1918-ban marsall, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett.
[szerkesztés] A két világháború között
Mint az első világháború egyik győztes katonai vezetője, ő volt 1931-ig a francia hadsereg főfelügyelője.
1925-ben Marokkóba küldték a rif törzsek által kirobbantott Abd el-Krim-féle felkelés elfojtására. 1934-ben ő lett Doumerge kormányának hadügyminisztere. 1939–1940-ben a Franco vezette Spanyolországban nagykövetként képviselte hazáját.
[szerkesztés] A második világháború alatt
Ezután 1940. június 16-án Reynold-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német okkupáció idején, Párizs eleste után Franciaország miniszterelnöke lett 1940. június 16-án. Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök volt (1942-ig) egyidejűleg. A Vichy-kormány tehát személyileg végig összekapcsolódott Pétain tevékenyéségvel. Politikája ingadozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát Laval miniszterlenökhelyettest 1940-ben menesztette, ám a németek nyomására Lavalt 1942-ben vissza kellett helyeznie poziciójába. 1941-ben tapogatózó tárgyalásokat kezdett a nyugati szövetségesekkel.
Amikor 1942-ben a németek Sigmaringenbe vitték, Pétain megtagadott velük minden együttműködést és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.
[szerkesztés] A második világháború után
Pétaint egy különleges bíróság elé állították, amely őt halálra ítélte. Charles de Gaulle tábornok közbenjárására a büntetést életfogytig tartó várfogságra változtatták, amelynek során az agg Pétain meghalt.
[szerkesztés] Értékelése
Pétain értékelése máig is viták tárgya. Vannak, aki nemzeti hősként tartják számon, ám főleg a második világháborút követő években sokan náci-kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.
[szerkesztés] Lásd még



Based on work by