Benoschofsky Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Benoschofsky Imre (Budapest, 1903. február 6. – Budapest, 1970. július 5.) országos vezető főrabbi.

A budapesti tudományegyegytemen bölcsészdoktorátust (1926), majd rabbioklevelet (1928) szerzett. 1926-tól lágymányosi, 1928-tól budai rabbi, 1936-tól főrabbi, 1960-tól országos vezető főrabbi volt. 1945-től haláláig az Országos Rabbiképző Intézet homiletikai és vallásfilozófiai professzoraként is működött. Cikkeit közölték az IMIT Évkönyvei, a Budai Hitközség Értesítője, az Új Élet, a Heller Bernát- (1941), a Lőw Immánuel- (1947) és a Pfeiffer Izsák-emlékkönyv (1950).

[szerkesztés] Művei

  • Majmuni arisztotelizmusa (doktori értekezés, Bp., 1926);
  • Zsidóságunk tanításai (összefoglaló teológiai és vallástörténeti tanulmány, 1941);
  • Maradék-zsidóság (teológiai írások, Bp., 1946);
  • Harminc év után (beszédek, Bp., 1958).