Állatrendszertan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az állatrendszertan az állatok rendszerezésével foglalkozó tudomány. Két részterülete a

  • zooszisztematika, amely az evolúciós rokonsági viszonyok feltárásával és a csoportképzés kérdéseivel foglalkozó tudomány, valamint a
  • zootaxonómia, amely a ma létező és kihalt állatfajok "leltározásával", leírásával (descriptio) és elnevezésével (nomenclatura) foglalkozó biológiai segédtudomány, legszűkebb értelemben a zooszisztematika segédtudománya.

Fontosabb rendszertani kategóriái, a nagyobbaktól az alsóbb kategóriákig haladva: Ország - Törzs - Altörzs - Osztály - Rend - Alrend - Öregcsalád - Család - Alcsalád - Nemzetség - Nem - Faj - Alfaj

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az állatrendszertani nevek képzése (zootaxonómiai nomenclatura)

Az állatrendszertanban használt taxonneveket általában latin, ógörög vagy más eredetű szavakból, de többé-kevésbé a latin nyelv szabályaihoz igazodva képezzük. A fajneveknek és az úgynevezett „koordinált kategóriák” (öregcsalád, család, alcsalád, nemzetség, nem, faj, alfaj) taxonneveinek általában latin vagy latinosított formában kell állniuk. A taxonnevek általában egy szóból állnak (uninomen), kivétel a faj (species) neve, amely egy jelzett szóból (főnév) és egy jelzőből (melléknév) áll (kéétagú tudományos név vagy binomen), továbbá az alfaj (subspecies) neve amely egy főnévből és két melléknévből áll (háromtagú tudományos név vagy trinomen). A taxonómiai neveket a faji és alfaji melléknevek kivételével nagybetűvel írjuk. Az ókori és középkori latintól eltérően a faji és alfaji jelzőket akkor is kisbetűvel írjuk, ha azokat tulajdonnevekből képeztük. A taxonómiai nevek szerves része (és a szövegben első említéskor fel is kell tüntetni), az adott nevet először leíró szeményre való hivatkozás. Ez a hivatkozás úgy történik, hogy a faj neve után feltüntetjük a szerző (Auctor) vezetéknevét és az első leírás évszámát.

A névadások és névhasználat pontos szabályait a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe szabályozza. A fajok kéttagú nevei eredetileg (és logikailag) alapvető meghatározások, amelyek megadják az adott fajhoz legközelebb álló típusfaj nemének (genus) nevét (genus proximalis), és az adott típusfajtól való fajlagos eltérést kifejező jelzőt (differentia specifica). Ez az eredeti jelentéstartalom ma már általában nem érvényesül. Ennek ellenére az utolsó Kódex megjelenése előtt a melléknevet a főnévvel nemben (nyelvtani genus) számban (numerus) és esetben (casus) egyeztetni kellett, még akkor is ha a főnév és/vagy a melléknév önmagában jelentés nélküli betűsor.

A nem (genus) neve alapértelmezésben egyesszám alanyesetben (singularis nominativus) áll, ezért a melléknevet legtöbbször csak nemben kell egyeztetni (az is egyesszám alanyesetben áll). A személyről elnevezett fajnév hagyományosan egyesszám birtokosesetben (sing. genitivus) áll. (Pl.: a Dudich Endréről elnevezett furcsapoloska latin neve: Alienates dudichi (szó szerint Dudich furcsapoloskája)). A fentiektől gyakran eltérések, kivételek lehetnek, különösen így van ez a latinul ragozott ógörög szavaknál. (Pl. a II. declinatio szerint ragozott -eus végű neveknél sing. genitivusban -i helyett -os állhat, amely a görög ragozás maradványa.)

Fajnévként nem csak egyszerű mellékneveket, hanem szóképzéssel vagy szóösszetétellel kapott szavakat is használhatunk. Az egytagú nevek végződései a koordinált kategóriák esetén rögzítettek:

  • Öregcsalád (superfamilia) esetén: -oidea
  • Család esetén (familia): -idae
  • Alcsaládnál (subfamilia): –inae
  • Nemzetségnél (tribus): -ini
  • Öregnemnél (subtribus): -ina

[szerkesztés] Az állatvilág tudományos rendszerezése (zooszisztematika)

Az állatvilág rendszerezése és ezzel összefüggésben a különböző taxonómiai kategóriák helye és alkalmazása még nem kiforrott. Jelenlegi ismereteink szerint a zootaxonómia által elsődlegesen leírt és elnevezett formális fajok (taxonómiai vagy nominális fajok) száma kb. 1,9 millió. Ezen kvázi-fajok több mint 95%-áról semmilyen érdemi tudományos ismerettel nem rendelkezünk a nevezéktani szempontból fontos primer fajleírásuk és esetleg néhány határozókulcsban vagy faunisztikai listában való szereplésükön kívül. Ezen fajok többségéről mint valódi biológiai entitásról beszélni egyelőre komolytalan. Az olyan állatfajok száma amelyről egy szakértő biológus 10 percnél hosszabb ideig tudna érdemben (tehát nem nevezéktani, külső morfológiai, faunisztikai vagy tudománytörténeti vonatkozásban) beszélni 10000 alattinak becsülhető. A valóban jól ismert állatfajok száma (tehát amelyekről már ismeretterjesztő könyvet is érdemes írni) néhány száz körülire tehető. Az összes széleskörben tanítható szintű biológiai ismereteink (tehát amivel közép- és felsőfokú biológiai tankönyveinket megtöltjük) több 90%-a, kevesebb mint 50 állat-, növény-, gomba-, és mikróba faj ismeretén alapul.

[szerkesztés] Arisztotelész rendszere

Az állatok első tudományos rendszerezője Arisztotelész volt. Az állatok rendszere az Ő álláspontja szerint:

  • Pirosvérű állatok (Gerincesek)
    • Elevenszülők (Emlősök)
    • Tojást tojó tollas kétlábúak (Madarak)
    • Tojást tojó tollatlan csúszómászók és kétéltűek (Kétéltűek és Hüllők)
    • Halak
  • Piros vér nélküliek (Gerinctelenek):
    • Lágytestűek (Polipok, Kalmárok)
    • Lágyhéjúak (Rákok)
    • Ízeltek (Rovarok és pókok)
    • Páncélosbőrűek (Csigák, kagylók, tüskésbőrűek)

Arisztotelész ezen rendszere, bár mai szemmel kissé naivnak tűnhet jelentősen megelőzte korát. Később a rómaiaktól a középkor végéig ennél sokkal rosszabb rendszerezést tanítottak (főként Pliniusra hivatkozva). Ebben az időben egyszerűen szárazföldi, vízi és repülő állatokról beszéltek.

[szerkesztés] Linné rendszere

A modern állatrendszertan nyitányát Carl Linné (Carolus Linneaus) "Systema Nature..." kezdetű műve jelenti, amelynek 1758-ban megjelent 10. kiadását tekintjük a zoológiai nevezéktan induló dátumának. (Az ezt megelőzően keletkezett állatneveket a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe szerint az elsőbbség elve (lex prioritas) szempontjából nem kell figyelembe venni.)

Linné az Állatok országát a következő csoportokra osztotta:

  1. Mammalia (Emlősök)
  2. Aves (Madarak)
  3. Amphibia (itt Kétéltűek és Hüllők)
  4. Pisces (Halak)
  5. Insecta (itt Ízeltlábúak)
  6. Vermes (Férgek)

[szerkesztés] Egy modern filogenetikus rendszer

Linné fenti rendszere az akkori és mai közgondolkodást, sőt részben még a képzett biológusok mindennapi gondolkodását is alapvetően áthatja. Napjainkban a különböző rendszertani iskolák különböző szintű csoportokat tekintenek törzseknek (pl. Gerinchúrosok vagy Gerincesek, Ízeltlábúak vagy Rágósok vagy Légcsövesek... ) Az alábbi ezek közül egy lehetséges változat. Az állatokat az egyik újabb filogenetikus osztályozás szerint az alábbi főbb taxonokba sorolják:

  • Álszövetes állatok (Parazoa= Acoela)
    Egyesek ezeket nem az állatok országába sorolják, hanem független evolúciós oldalágaknak tartják.
    • törzs: Szivacsok (Porifera)
    • törzs: Korongállatkák (Placozoa)
  • Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
    • Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata=Coelentera)
    • Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateralia)
      • Ősszájúak (Protostomia)
        • Spirális bordázódású állatok (Spiralia)
          • Laposféreg-félék (Platyzoa)
            • törzs: Laposférgek (Platyhelminthes)
            • törzs: Kerekesférgek (Rotatoria)
            • törzs: Buzogányfejű férgek (Acanthocephala)
            • törzs: Csillóshasúak (Gastrotricha)
          • Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
            • törzs: Puhatestűek (Molluscula)
            • törzs: Gyűrűsférgek (Annelida)
            • törzs: Zsinórférgek (Nemertea)
            • törzs: Nyelesférgek (Entoprocta)
            • törzs: Fecskendőférgek (Sipuncula)
            • törzs: Ormányosférgek (Echiura)
            • törzs: Pörgekarúak (Brachiopoda)
            • törzs: Mohaállatok (Bryozoa)
            • törzs: Csöves tapogatósok (Phoronida)
        • Vedlő állatok (Ecdysozoa)
          • törzs: Övesférgek (Kinorhyncha)
          • törzs: Farkosférgek (Priapulida)
          • törzs: Fonálférgek (Nematoda)
          • törzs: Húrférgek (Nematomorpha)
          • törzs: Karmos féreglábúak (Onychophora)
          • törzs: Medveállatok (Tardigrata)
          • törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
      • Újszájúak (Deuterostomia)
        • törzs: Nyílférgek (Chaetognatha)
        • törzs: Félgerinchúrosok (Hemichordata)
        • törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata)
        • törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
          • Zsákállatok (Tunicata)
          • Fejgerinchúrosok (Cephalochordata)
          • Gerincesek (Vertebrata)

[szerkesztés] Testüregek szerinti felosztás

Más vélemények szerint az Ős- és Újszájú elhatárolás még a fenti szűkebb értelemben is idejétmúlt, e helyett a Bilateriákat:

  • Archicoelomata azaz Pseudocoelia (áltestüregesek)
  • Eucoelomata (valódi testüregesek)
  • Enterocoelomata (hármas testüregűek)

csoportokba lehet tagolni.

Ezen csoportok közül az Enterocoelomata közel azonos tartalmú az újszájúak fogalmával, de ide tartoznak még a Pörgekarúak (Brachiopoda), Mohaállatok (Bryozoa), Csöves tapogatósok (Phoronida) is.

Az Eucoelomata az ősszájúak egy részének felel meg, Puhatestűeket (Mollusca), elő-gyűrűsférgeket (Gephyrea) és a szelvényeseket (Articulata) foglalja magában.

Az Archicoelomata csoportjai a Laposférgek (Platihelminthes), Zsinórférgek (Nemertinea), Nyelesférgek (Kamptozoa=Entoprocta), Fonálférgek (Nematoda), Csillóshasúak (Gastotricha), Kerekesférgek (Rotatoria), Húrférgek (Nematomorpha), Övesférgek (Kinorhyncha), Buzogányfejű férgek (Acanthocephala) és a Farkosférgek (Priapulida)törzsei.

[szerkesztés] Ajánlott magyar nyelvű könyvek

  • Anonym (1989): A Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe - Őslénytani Viták különszám, Magyarhoni Földtani Társaság, Budapest
  • Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest
  • Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest
  • Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez: