Sárköz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Sárköz tájegység Tolna megyében. Földrajzilag hagyományosan négy református falu tartozik hozzá: Őcsény, Decs, Sárpilis és Alsónyék.
Szellemi és kulturális értelemben a Sárköz ennél sokkal nagyobb. Bizonyított, hogy néprajzi értelemben és a nép hagyományokat tekintve a Sárközhöz egy sor máshol fekvő település református lakossága tartozik. Ilyen a közelben lévő Báta, a távolabbi Váralja, a Baranya megyei Zengővárkony és Pécsvárad, illetve a Duna másik oldalán lévő Érsekcsanád és Szeremle (az Ordas, Kecel és Szeremle közé eső nagy árvízjárta területet nevezik Kalocsai Sárköznek is [1].
Sárköz a Megyer törzs szállásterületének déli részén helyezkedett el, lakói vélhetően a törzs mezsgyéjét védték és a délre tartó ősi kereskedelmi és hadiutat felügyelték.
A Sárköz települései a Duna árterületén épültek, ezt a vidéket a Duna szabályozásáig mocsarak uralták. A fennmaradt településeket magasabban fekvő, szárazabb helyekre építették. Fennmaradt számos elpusztult sárközi település neve: Almás, Csatár, Dalocsa, Ete, Ebes, Farkasd, Fejérvíz, Kesztölc, Kurt, Luk, Nyámád.
A sárköziek néprajzilag többek közt színpompás női viseletükről, hímzett főkötújükről ismertek. Elterjedt vélemény volt, hogy népviseletük az országban a legszebb.
[szerkesztés] Baranyai csoport
A sárközi néprajzi csoporthoz tartozó közösségek Baranya megyében: Pécsvárad, Zengővárkony, Nagypall, Belvárdgyula, Babarc, Mohács.

