Innin és Sukalletuda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Innin és Sukalletuda (modern cím), a Kr. e. XX. század körül keletkezett sumer mitológiai eposz. Sukalletuda, a kertész, hogy megvédje a földjét a portól és a homoktól, fákat ültet. Innin istennő, égi és földi bolyongásai után kimerülve lepihent egy fa alá, és elaludt. Álmában Sukatelluda, kihasználva kiszolgáltatott helyzetét, közösült vele, s elmenekült. Felébredve Innin hiába kereste a tettest:

"S a nő, ágyéka miatt, mily gonoszul árt,
Innin, ágyéka miatt mily gonoszságot tesz:
az Ország csatornáit vérrel töltötte meg,
az Ország kertjeinek árkába vért sodort.
Kimegy az ember szolgája, ételt szedne,
s csak vért ihatnak;
kimegy az ember szolgálója, italt merne
s csak vért merhetnek,
a fekete fejűek mind csak vért ihatnak."

Sukatelluda Innin bosszúja elől apja házában keres menedéket. Innin második csapása az országot sújtó fergeteg. A történet befejezése sajnos ismeretlen. A mítosz Innin lényének gonosz oldalát mutatja be, ez áll a költői feldolgozás középpontjában is. Istar és egy kertész viszonyára céloz a Gilgames-eposz újasszír változatának 6. táblája is.


[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)