H. Balázs Éva

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

H. Balázs Éva (Székelyudvarhely, 1915. – Budapest, 2006. február 15.) nemzetközileg elismert, elsősorban kora újkorral foglalkozó történész, akadémikus.

[szerkesztés] Élete

Az erdélyi származású történész 1916-ban menekült családjával együtt Magyarországra anyai nagyszüleihez. A Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban érettségizett, 1939-ben diplomázott a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakán. Ezután a Teleki Intézetben gyakornokoskodott, majd tudományszervező, végül főiskolai és egyetemi oktató lett. Egy ideig minisztériumi állást is vállalt: 1947-ben a Tájékoztatási Minisztériumban dolgozott, 19481949 között pedig a miniszterelnökség történész előadója lett. 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében lett munkatárs, miközben órákat tartott az ELTE-n is. Itt 1961-1986 között a Középkori és kora újkori tanszék tanára (1961-től adjunktus, 1965-től docens, 1978-tól professzor), 1982-1985 között tanszékvezető lett. Miután nyugdíjba vonult, folytatta az oktatást, alapítója és témavezetője lett a doktori programnak.

Pályáját középkorkutatóként kezdte, végül aztán a 18. század vizsgálata tette ki életművének nagyobbik részét. Szakterületének nemzetközi hírű tekintélye lett, aki Jacques Revel francia történész szerint a 18. század kutatói számára megkerülhetetlen műveket írt. Ezek közül kiemelkedik 1967-ben publikált Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus című monográfia, valamint azok a felvilágosult abszolutizmust és jozefinizmust taglaló fejezetek, amelyek 1962-ben egyetemi tankönyvben, 1987-ben némileg átalakítva Bécs és Pest-Buda a régi századvégen címmel, 1989-ben pedig a Magyarország története negyedik kötetében jelentek meg. A Bécs és Pest-Buda a régi századvégen több külföldi egyetemen kötelező olvasmány. Fontos megemlíteni még Kolozs-megye kialakulása és A felvilágosult abszolutizmus problémái című műveit is.

Magyarország történetét elsősorban egyetemes történeti kontextusban vizsgálta, és hatalmas munkát végzett a hazai, ausztriai, horvátországi, szlovákiai, hollandiai, német-, francia-, lengyel- és olaszországi levéltári anyag feldolgozásában. Kutatásai során többek között vizsgálta a külföldi egyetemek hatását a magyar szellemi életre, a magyar diákság és általában a magyarok külföldi jelenlétét, a felvilágosodás magyarországi hatásait és szabadkőművesség történetét.

Nem csak kutatóként, hanem tanárként is kiemelkedő személyisége volt a magyar tudományos életnek. Diákjait a legújabb eszmékkel, elképzelésekkel is megismertette, de hangsúlyozta a klasszikus levéltári munka hasznát is. Neveltjei számára sok külföldi lehetőséget biztosított. Jómaga számos külföldi egyetemen adott elő, így Salzburgban, Linzben, Bécsben, a göttingeni egyetemen és a párizsi Sorbonne-on.

[szerkesztés] Kitüntetések, tudományos elismerések

H. Balázs Éva tevékenységét a nemzetközi és hazai történettudomány számos elismeréssel jutalmazta. Az ELTE díszdoktora, az MTA doktora (1991) és az Eötvös Koszorú kitüntetettje, a Portugál Tudományos Akadémia, a francia-magyar történész vegyesbizottság és más külföldi és nemzetközi társaságok tagja, a Francia Becsületrend lovagja (1997), a Szűcs Jenő- (1997) és a Pro Renovanda Cultura Hungariae-díjak birtokosa (1996) és a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány életműdíjasa lett.

[szerkesztés] Hivatkozások

  • Poór János: H. Balázs Éva 1915-2006. In: Rubicon, 2006/2-3, 128 p.
  • Életek és korok. Szerk.: Krász Lilla. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 2005.
  • A múlt-kor.hu lapja