Sárbogárd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Megye | Fejér |
| Kistérség | Sárbogárdi |
| Rang | város
|
| Terület | 189,34 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 7000 |
| Körzethívószám | 25 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Sárbogárd egy város Fejér megye déli részén.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
A város Fejér megye déli részén fekszik, Dunától mintegy 20 kilométer távolságban. Földtanilag a település löszös területre épült.
A várostól nyugatra folyik a Sárvíz, amellyel szinte párhuzamosan terül el a település magja (északi része Bogárd, a déli pedig Sárszentmiklós) észak-déli irányban. Azonban a városhoz további településrészek, volt falvak és majorságok is tartoznak, melyek közül a legnagyobb a déli irányban található Rétszilas. Jelentősek továbbá keleti irányban Kislók, nyugatra pedig Hatvanpuszta, Örspuszta és Pusztaegres.
[szerkesztés] Közlekedés
Sárbogárd fontos vasúti csomópont. A Budapest–Dombóvár–Pécs fő vasútvonalhoz Székesfehérvár felé, illetve Rétszilason Szekszárd–Bátaszék–Baja irányába van fővonali leágazás a településen. Rétszilast egy másik vasútvonal Dunaújvárossal és Pusztaszabolccsal köti össze. Sárbogárdot Budapesttel, Péccsel, Kaposvárral, Zágrábbal köti össze InterCity, Bajával és Szekszárddal InterPici járat, gyorsvonatok a Dél-Dunántúl fontosabb városaiba és Budapestre szállítják az utasokat. Néhány elővárosi és helyközi személyvonat is közlekedik az előbbi négy vasútvonalon.
A város főútja a 63-as másodrendű főút, amely Székesfehérvárt Szekszárddal köti össze. Továbbá jelentős az erre becsatlakozó Nagyvenyim–Dunaújváros irányába épült mellékút is, de további mellékutak kötik össze a települést a környező településekkel. Sárbogárd helyközi autóbusz-közlekedése biztosítja a város elérhetőségét a környező megyei jogú városokból, Győrből és a szomszédos településekről. A városban helyi járat üzemel.
[szerkesztés] Története
A város mai központjának, Bogárdnak az első említése 1323-ból való, földesura Bogárdi István besenyő nemes volt. Még a 14. században jelent meg egy másik (szintén besenyő) település, Tinód is, amely mára Sárbogárd része lett.
A törökök már igen hamar megjelentek a területen. Itt vonult Mohamed pasa 1526-os, 1528-os és 1541-es hadjárata, amelyeken túl további portyázások is jellemezték a területet, így az itt élők nagy része vagy egyszerűen nyugatra távozott, vagy a Sárvíz mocsaras vidékén keresett menedéket magának. A terület felszabadítása az 1684-es Lotharingiai Károly-féle hadművelettel indult, 1686-ban már ténylegesen magyar felügyelet alatt állt.
A sárbogárdi települések újranépesedése a 17. században magától ment végbe: egyrészt a Duna mentén érkező délszlávok, másrészt a nyugatról és mocsarakból visszatértek népesítették be a korábbi falvakat, ahol a kereskedelem beindultával – mivel Sárbogárd a Buda–Fehérvár–Pécs és az Enying–Dunaföldvár utak kereszteződése itt volt – sokat javult az életszínvonal a nagyrészt kisnemesi, egymásra utalt településrészeken.
A 19. században már Sárbogárdként ismeretes a mai település, miután Tinód és Bogárd egyesült. Az ekkori település a környék egyéb lakott területeivel ellentétben tényleges faluként működött, így sokan költöztek ide a környező majorságokról. 1855-ben már mezővárosi rangot is kapott Sárbogárd, 1872-ben nagyközség, 1879-ben járási székhely lett.
A mezőváros vasúthálózathoz való csatlakozása 1883-ban történt, amikor is egyszerre két vonal épült Sárbogárdon: egyrészt a Budapest – Pécs Vasúttársaság rekordidő alatt elkészült fővonala, másrészt a Rétszilas–Szekszárd Helyi Érdekű Vasút a MÁV kezelésében. Később ezekhez csatlakozott a Sárbogárd–Székesfehérvár fővonal is. Így regionális központi jellege folyton nőtt, a 20. század elején az ipar – elsősorban a környék jó mezőgazdasági terményeire épült élelmiszeripar – is megjelent a városban.
Sárbogárd a II. világháború során, 1944. december 1. és 1945. március 24. között a frontvonalon feküdt, ami súlyos pusztításokat okozott a településnek. Ám a háború lezárultával komoly fejlődés várt Sárbogárdra.
1951-ben – a trianoni békeszerződés szabályait mellőzve – új vasútvonal (Rétszilas–Sztálinváros) épült a városban. Az 1960-as években pedig az ipar is ugrásszerűen gyarapodott, élelmiszer- és feldolgozó ipari vállalatok, valamint a VIDEOTON jelent meg a településen. Az 1969. július 1-jén Sárszentmiklóssal egyesült település 1970-ben kapott nagyközségi rangot, 1986. január 1-jétől pedig város.
[szerkesztés] Gazdaság
A város lakosságának nagy része a mezőgazdaságból él. A környező kiváló minőségű földeken gabona-, kukorica-, cukorrépa- és napraforgótermesztés folyik, de jellemző a sertéstenyésztés is. A mezőgazdasági terményekre kiterjedt feldolgozóipar épül. Legnagyobb ipari létesítménye a VIDEOTON sárbogárdi üzemegysége.
A szolgáltatási és kereskedelmi szektor kiterjedt (főleg a szállítmányozás terén), de elmarad a megye egyéb városaiban megszokott átlagtól.
[szerkesztés] Kultúra
A településen 4 óvoda, több általános iskola, illetve a Petőfi Sándor Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola működik. A városi Művelődési Ház több kulturális eseménynek, illetve egy kisebb könyvtárnak ad otthont. Emellett önálló városi könyvtár is működik.
Sárbogárdi Napok néven évente rendeznek kulturális fesztivált a városban. Saját nyomdája és rendszeres lapja is van, a Bogárd és Vidéke.
A város chatjeként működik a Sárbogárd Chat.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Tájház
- Bronzkori földvár
- Pusztaegresi római katolikus templom
- Sárbogárdi Jolán (fiktív személy), Parti Nagy Lajosnak A test angyala (habszódia) ([1]) című regényében használt írói álneve, valamint Ibusár című színművének műkedvelő jegypénztáros hősnője


Based on work by