Nergal és Ereskigal
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nergal és Ereskigal (modern cím), akkád irodalmi eposz. Két változatban maradt ránk, a korábbi, a Kr. e. II. évezred közepéről eddig csupán egyiptomi példányokon került elő El-Amarna, Ehnaton fáraó fővárosának levéltárából. A második, jóval bővebb változat szövege újasszír táblákon maradt fenn. A cselekmény az akkád mitológia egyik sajátságát magyarázza el. Nergal, az alvilág istene eredetében a perzselő nap istene, és a mitológia polarizálódásával párhuzamosan a pusztulás princípiumával, az alvilággal azonosul. A költő Nergalt, a lakomázó istenek Ereskigalhoz, az alvilági úrnőhöz küldött követét az istennő férjének teszi meg. A pergő, fordulatos cselekmény nem mitológiai eseménysor, sokkal inlább költői invenció, az eposzból a mitológiához csupán a tárgy, illetve az eleve adott végeredmény tartozik. Az istenek ábrázolásába némi humor is vegyül. Az eposz kezdete:
- Lakomát ültek a nagy istenek.
- Nővérükhöz, Ereskigálhoz,
- hírmondót szalasztottak a pokolba:
- „Édes nénénk, mi hozzád le-lenézünk,
- te meg minket soha nem látogatsz meg!
- Küldj hát valakit, hogy a rádeső részt
- asztalodra vigye asztalunkról!"
- Ereskigal Namtart, vezérét,
- küldötte el.Namtar fölérvén,
- a magas menny termébe lépett.
- Egy hijjával köszöntötték is
- a lakomázók Namtart, pokolbéli
- nénjük gyorslábú-nyelvű hírmondóját.

