Béza Tódor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Theodor de Beze' (magyar nevén Béza Tódor (Vezelay (Burgundia), 1519. június 24. - 1605. október 13.) svájci teológus, Kálvin János hivataltársa és utóda a genfi református egyházban.


[szerkesztés] Életpályája

Egykor gazdag és hatalmas burgundi nemes család sarja volt. Atyja királyi ügyész, egyik nagybátyja - Beze Miklós - a párizsi parlament tagja volt, a másik egy cisztercita-zárda apátja. Orléansban nevekedett, hol Volmár Menyhért volt tanítója. Amikor Margit, I. Ferenc király nővére, a nagyhirű Volmárt a bourgesi Akadémiához a régi nyelvek tanárául meghívta, Béza ide is követte Volmárt. Bourges ebben az időben a reformátori szellemű tudósok s művészek egyik fő gyülekezőhelye volt. Párizsból is sokan menekültek ide, többek közt Kálvin János is, az akkor hírneves fiatal jogtudós. Itt találkozott vele először Béza s vallásújítás ellen kibocsátott szigorú királyi rendeletek miatt Volmár visszatért hazájába, Németországba, s azt remélte, hogy kedves tanítványa is követni fogja, de Béza atyja hallani sem akart arról, hogy fia a. vallásújítások s hitetlenség hazájába, Németországba menjen, hanem azt óhajtotta, hogy folytassa jogi tanulmányait. Béza ekkor az orléans-i egyetemre (1535), négy év múlva pedig Párizsba ment, hogy jogi életpályáját megkezdje, mivel számára rokonai jövedelmes két alapítványról gondoskodtak. Ekkor adta ki latin nyelvű költeményeit (amelyeket 16 éves korától 29 éves koráig legnagyobb részt Orléansban irt) Poëmata Juvenilia cím alatt, mi által neve, mint kora legkitűnőbb latin költőjének neve ismeretessé lett egész Franciaországban.

Súlyos betegség, anyagi nehézségek az életének egészen új, nemesebb irányt adtak. Párizst odahagyta és 1548-ban Genfbe ment Kálvinhoz, hogy életét az evangéliom szolgálatára szentelje, majd a következő évben a lausanne-i akadémián a görög nyelv tanára lett. Itt kezdte meg zsoltárfordításait s az ótestamentumi történeteknek drámaí feldolgozását. Jelesebb e nemben Sacrifice d'Abraham drámája. Újabb sulyos betegsége s a német-svájci hitjavítókkal való érintkezése után kiadta Kálvinnak a Pál-féle levelekhez irt kommentárjait, befejezte a zsoltároknak francia nyelvre való (Marot Kelemen által megkezdett) fordítását és ezzel mintegy a második alapítójává lett a francia református egyházaknak, mivel Franciaországban «zsoltárt énekelni» annyit jelentett, mint «reformátusnak lenni». Ekkoriban adta ki Passarantius számos kiadást megért gúnyiratát, az eretneküldöző Lizet Péter ellen. Majd Kálvin védelmére írt az eleve elrendelésről, az úrvacsoráról, Bolsec támadásaival szemben pedig: De haereticis a civili magistratu puniendis (1554), melyben a Servét megégetését igazolandó, vitatja, hogy az eretnekek megbüntetése a világi hatóságok jogkörébe tartozik. Az 1557. évben végveszéllyel fenyegette a francia kormány a Piemontban levő valdenseket, Párizsban és környékén pedig a hugenottákat hurcolták börtönbe. Amikor a genfiek erről értesültek, Bézát és Farelt elküldték a nevezetesebb svájci kantonokhoz és a német protestáns fejedelmekhez, hogy együttesen tegyenek lépéseket a francia kormánynál hitrokonaik védelmére. Béza nagy készséggel teljesítette ezt, két izben felkereste a német fejedelmeket, egyszersmind a hittételek körül jelentős engedményeket tett az evangelikusok irányában, annak érdekében, hogy egyességet hozzon létre a reformáció különböző irányú hivei között. E tekintetben táplált reményei azonban csakhamar meghiusultak. Amikor pedig P. Viret, Bézával egyetértésben, a genfi konzisztóriumi intézményt Lausanne-ban is be akarták vezetni, a világi hatósággal éles összeütközésbe kerültek, amelynek következtében több lelkész kivándorolt a kantonból. 1558 őszén Béza is átmköltözött Kalvin hivására Genfbe, az ott felállított Akadémia tanára és egyszersmind lelkipásztor lett. Kálvin halála (1564) után ő lett a francia-svájci reformáció vezéralakja

Nagy műveltsége, előkelő modora fényes szerepet juttatott neki a francia reformátusok történetében is. Navarrai Antal őt hivatta táborába, Néracba, hogy tőle az evangélium tanait megismerje, és hires poissy-i vallási vitára (1561) B-t küldötték Martyr Péterrel együtt, hol az evangélium ügyét ritka merészséggel és szónoki ügyességgel védelmezte; a szt.-germaini szóvitán elszántan harcolt a képtisztelet ellen, majd a polgár- és vallásháború kitörése után, a condéi herceg táborával Orléansba ment, előbb itt, azután a német protestáns udvaroknál azon fáradozott, hogy a hugenották megerősítésére pénzt és fegyvereseket gyűjtsön. Részt vett 1571-ben a francia reformátusok nimesi egyetemes zsinatán; a mömpelgardi vallási vitán (1585) heves harcot vívott a lutheránus teológusokkal - Andreä-vel és másokkal - az ubiquitási tan felett. Béza a németországi református teologusok és tudósok előtt kiváló tiszteletben állt, így például a tudósok azon neves köre előtt is, amely Boroszlóban az egykori magyar katolikus püspök, Dudits körül képződött. Első neje 1588-ban meghalt, ezután egy genovai számazásu özvegyet vett feleségül 69 éves korában. 1595-ben megírta végrendeletét, [[1598. letette tanári tisztét. Utolsó prédikációját 1600-ban tartotta, 81 éves korában.

[szerkesztés] Művei

Munkái közül, a már említetteken kivül, a nevezetesebbek:

  • Vita Calvini (1595); Calvini epistolae et responsa (1575);
  • Th. Bezae Tractationes theolog. (1582);
  • Dialogi de praedestinatione et de coena sacra, amelyben Westphal Joakim és Heshusius ellen, a maró guny és élc fegyvereit is nagy mértékben használva védi Kálvin eleve elrendelési és úrvacsorai tanait.
  • Icones virorum illustrium (1580).
  • Az Új testamentum fordítása, szövegkritikája és magyarázata terén nagy munkát végzett, neki tulajdonították - bár tévedéből -a Histoire ecclesiastique des églises reformées au royaume de France című munkát is. Konfessziója az ős magyar reform. egyházban majdnem hitszabályzó tekintélyű volt; a mai magyar református egyház énekes könyvében a zsoltárok egy része felett T. B. áll, ezzel jelezve, hogy azokat Théodore Béza fordította s szedte francia versekbe; más része felett "C. M.", azaz Clemens Marot.

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

Más nyelveken