Vita:Charles Simonyi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Még a DOS írásának korai időszakában, tehát nagyon régen, dr. Charles Simonyi olyan azonosító elnevezési szokványt vezetett be, amelyben egy azonosító neve olyan előtagot kapott, amely az azonosító funkcionális típusát jelezte. Ezt nevezték el azután a magyar jelölésnek, merthogy az így kapott jelölések „nem látszottak elég angolosnak”. A jelölés nagyon hasznosnak bizonyult, mert a ezzel a programozók gyorsabban tudtak programozni, és a jelölés különféle dialektusai a Microsoft-on kívül is elterjedtek.

Amikor egy programban valaminek (új) nevet kell adni, a jó programozó (keresztapa) a következőket szokta mérlegelni: 1. legyen a név mnemonikus, azaz legyen könnyen megjegyezhető 2. mondjon valamit, hogy mások is el tudják olvasni a programot 3. Legyen következetes, bár néha ezt csak esztétikai követelménynek tartják, de a következetes névhasználat hatékonyabbá teszi a program szövegét a benne lévő információk feltárása szempontjából. Egyszerűen szólva a követelmény az, hogy hasonló mennyiségeknek adjunk hasonló neveket 4. legyen a döntés gyors – nem lehet sok időt eltölteni egy mennyiség nevének a megadására, és arra sincs idő, hogy nagyon hosszú változó neveket gépeljünk a programban.