Michael Wittmann

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Michael Wittmann SS-Haupsturmführer (Vogelthal, 1914. április 22 - 1944. augusztus 8.; a Caentől délre fekvő Saint-Aignan-de-Cramesnil közelében), az 501-es nehéz SS-páncéloshadosztály századparancsnoka. A második világháború egyik legsikeresebb páncélosparancsnokaként a náci propaganda hőssé magasztalta.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Az általános iskola elvégzését követően szülei gazdaságában dolgozott, amit egy rövid tejüzemi munka követett. 1934-ben önként jelentkezett a Birodalmi Munkaszolgálatba. Katonai szolgálatát 1936-ban a 19. gyalogsági ezredben teljesítette, ahonnan őrvezetőként szerelt le. Rövid ideig ingolstadti vasútépítőmunkásként is dolgozott. Huszonkét évesen, 1936. október 1-jén jelentkezett az SS-be a körzeti SS-toborzóirodánál. Még ugyanezen év novemberében az Allgemeinen SS 1/92-es ingolstadti Sturmjához osztották be 311623-es SS-tagszámmal. 1937. április 1-jén az SS-Verfügungtruppéba (SS-VT) helyezték át. 1938. április 5-én, SS-közlegényként kezdte meg kiképzését a Leibstandarte-SS Adolf Hitlernél, ahová két évvel később – nem megfelelő testmagassága miatt – már nem vették volna fel. Páncélosszázadával részt vett az 1938. márciusi Anschlussban, illetve októberben a Szudéta-vidék bekebelezésekor. November 9-én a müncheni Feldherrnhalle laktanya előtt néhány társával SS-Sturmmannként Adolf Hitler védelmét látta el (november 9-e az NSDAP emléknapja volt, minden évben megemlékeztek az 1923-as müncheni sörpuccs náci áldozatairól). 1939. április 20-án SS-Unterscharführerré léptették elő.

[szerkesztés] Második világháború

Az 1939-es lengyelországi hadjáratban, majd 1940-ben Franciaország lerohanásakor az egyik felderítőosztagban szolgált. Részt vett a Rotterdam, Dunkerque, Somme, Marne környéki és flandriai harcokban.

Az 1941 áprilisában megkezdődött balkáni hadjárat során egy, a Leibstandarte első hat rohamlövegének páncélosparancsnokai közül, és megkapta a másodosztályú Vaskeresztet. Később, a Barbarossa hadműveletben teljesített egyik bevetéséért vehette át az elsőosztályú Vaskeresztet.

1942 júniusában a Bad Tölz-i SS-Junkerschuléban tett látogatása során SS-Untersturmführerré léptették elő. 1943 elejétől egy tigris harckocsi parancsnoka.

A 66. kilőtt ellenséges páncélosa után a Vaskereszt lovagkeresztjével tüntették ki, a 88. követően pedig lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat is (volt olyan eset, hogy egy páncéloscsatában 30 tankot és 28 páncéltörő löveget lőtt ki). A propagandagépezet is igénybe vette szolgálatait, bárhol szerepelt is nyilvánosan Németországban, mindenhol hősként ünnepelték. 1944. márciusában feleségül vette kedvesét; Hildegard Burmestert.

Nem sokkal a D-Nap (a szövetségesek partraszállása) előtt Normandiába helyezték át. A 101-es nehéz SS-páncéloshadosztály századparancsnokaként az angol páncélos erők ellen harcolt. E harcok során támadta meg – egyedül – harckocsijával Villers-Bocagenál a híres Desert Rats páncélosdandárt. Vezetésével sikerült – századának más harckocsijaival együtt – csekély veszteségek mellett (5 páncélos) az ellenséges dandár összes páncélosát (27), és gépesített járművét kilőni. Ezért a tettéért 1944 júniusában Lovagkeresztjéhez megkapta a kardokat is. Wittmann és ötfős páncélosszemélyzete 1944. augusztus 8-án Saint-Aignan-de-Cramesnil és Cintheaux között, a Caent Falaiseval összekötő úton vesztette életét feltehetően egy brit Firefly páncélvadász közelről kilőtt gránátja következtében (más feltételezések szerint egy Sherman harckocsi, vagy egy brit Typhoon vadászgép rakétája volt). A gránát átütötte a Tigris 25 mm-es páncéllemezét, és a detonáció begyújtotta a páncélos üzemanyag- és lőszerkészletét. A robbanás ereje letépte a tank lövegtornyát és több méterrel arrébb repítette. Wittmannt és legénységét egy út melletti névtelen sírba temették. 1983-ban a tetemeket exhumálták, és a La Cambe-i (Caentől 55 km-re északnyugatra) német katonatemetőbe helyezték örök nyugalomba.

Wittmann mérlege:

  • 138 kilőtt páncélos
  • 132 kilőtt páncéltörő ágyú
  • 118 egyéb megsemmisített páncélozott jármű és szállító

[szerkesztés] Kitüntetései

  • Az SS Birodalmi vezető (Reichsführer-SS) Becsületkardja
  • Az SS Halálfejes gyűrűje
  • Kiváló Harckocsizó érdemrend bronz fokozata
  • fekete Sebesülési jelvény
  • Vaskereszt:
    • 2. osztályú: 1941, Balkán hadjárat
    • 1. osztályú: 1941, Barbarossa hadművelet
  • A Vaskereszt lovagkeresztje
    • Lovagkereszt; 1944. január 1.
    • Lovagkereszt tölgyfalombokkal; 1944. január 30.
    • Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal; 1944. június 22.

[szerkesztés] Irodalom