Államfő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az államfő a legmagasabb közjogi méltóság, az állam egységét és a népszuverenitást megtestesítő politkai személyiség.

A feudális állam feje tipikusan az uralkodó, legtöbb esetben király volt, aki egy személyben a végrehajtó hatalom vezetője, legfelsőbb törvényhozó és a legfelsőbb bírói hatalom birtokosa is volt. A kezdeti felfogás szerint hatalmát Istentől kapta, amit a koronázási szertartás, ennek során a szentségek felvétele (felkenés) fejezett ki. A törvényhozói hatalmat már az érett feudalizmusban meg kellett osztania először a főurakkal, majd a kialalkuló rendekkel (egyháziak, nemesek és polgárok). Az uralkodói hatalom többnyire öröklődött, de többször is felbukkan a király-, illetve császárválasztás is (Magyarországon, Lengyelországban, a Német-római Birodalomban stb.).

Modern államokban hatalmát a népszuverenitásból eredeztetik. Montesquieu hatalommegosztási elmélete szerint a végrehajtó hatalom feje, amit el kell választani a törvényhozó hatalomtól (parlament) és az igazságszolgáltatástól (bírói hatalom). A modern politológiai irányzatok egy része az államfői hatalmat nem a végrehajtó hatalom részének, hanem külön hatalmi ágnak tekinti.

A modern államokban az államfő lehet:

  • uralkodó (alkotmányos monarchia), aki gyakorlatilag semmilyen módon nem vesz részt a kormányzásban (az uralkodó uralkodik, a kormány kormányoz), szerepe lényegében formális, protokolláris.
  • köztársasági elnök (köztársaság), itt megkülönböztetünk ún. elnöki (prezidentális) rendszereket, amelyekben az elnök egyben a kormány vezetője is (pl. az USA), de ha nem, akkor is kiterjedt hatáskörrel rendelkezik (Franciaország, Oroszország), illetve parlamentáris rendszereket, amelyekben a kormányzás egyértelműen a miniszterelnök feladata és felelőssége, az elnök hatásköre lényegesen kisebb (Magyarország, Németország, Olaszország stb.)

Az elnöki rendszerekben az elnököt közvetlenül választják, míg a parlamenti rendszerekre a parlamenti választás a jellemző (bár akad kivétel).

A Magyar Köztársaságban az államfőt (köztársasági elnök) az Országgyűlés választja 5 éves időtartamra. Egyszer újraválasztható.

Tágabb értelemben államfőnek nevezik az ún. kollektív államfőket is, azaz olyan többtagú állami szerveket, amelyek az államfő jogait együttesen gyakorolják. Magyarországon ilyen kollektív államfő volt 1949–1989 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, amelynek elnöke nem volt államfő.

[szerkesztés] Lásd még