Kulturális tőke
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kulturális tőke médiagazdaságtani fogalom, másik nevén fogyasztói tőke.
[szerkesztés] Lényege
A befektetőnek célja, hogy termékét (ami lehet bármi, akár egy személy is) széles körben propagálja és adja el, lehetőleg minél többször, esetleg más néven, de a termék jellegén nem változtatva. A propagálással megalapoz egyfajta tudást a fogyasztóban, aki majd erre a tudásra alapozva figyeli, és követi nyomon a terméket, és veszi meg azt, mivel a népes és sokszinű médiatermékek összességét nem tudja átlátni, ezért figyelme erre a termékre összpontosul, melyről majdnem mindent tud, és tudását nem kell mindig újra felépítenie, legfeljebb kiegészítenie. Vagyis a kulturális tőke tulajdonképpen a fogyasztóé, a befektető csak alapoz rá.
[szerkesztés] Példa
Van egy X sztár, aki egy sorozatban szerepelt. Mikor vége lett a sorozatnak, szerepelt egy másik sorozatban, ahol egy hasonló szerepet játszott el, mint az előzőben, tehát kialakított magának egy imidzset. A fogyasztó, aki megnézi a sorozatokat, azért kezdi majd figyelni őt, mert már úgy érzi, ismeri, és sok mindent tud róla, pontosan emiatt az állandósult imidzs miatt.
Vagyis ha X sztár a második sorozat végeztével mondjuk énekelni kezd, akkor imidzsét alapjaiban meg kell tartania, hogy a fogyasztónak már csak kiegészítenie kelljen a meglévő imidzset (például az lesz a plusz információ, hogy nagyon szeretett már kiskorában is énekelni, és alig várta már, hogy gyermekkori álmát megvalósítsa, stb). A sztárnak az addigi imidzsét nem szabad lerombolnia, különben a fogyasztó elveszíti érdeklődését iránta, mert az addig róla szerzett tudását újra fel kellene építenie.
[szerkesztés] Háttér irodalom
- Hartai László, Muhi Klára: Mozgókép és médiaismeret 2. (ISBN 9639376612)


Based on work by