Ozorai Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ozorai Imre, (Ozora,? - ) az első magyar reformátorok egyike, a református vallásos értekező próza egyik első képviselője

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Ozorán (Tolna vármegyében) született; papnak készült és a reformáció híve lett. Mikor a krakkói egyetemről, melyre az 1530. év téli félévében, s a wittenbergiről, melyre 1531-ben iratkozott be, visszatért, azonnal a protestantismus érdekében kezdett működni s mint békési lelkész Békés, Bihar és Zaránd vármegyék összeszögellő vidékein Luther tanait hirdette.

[szerkesztés] Műve

De Christo, et ejus Ecclesia, Item de Antichristo, eiusque Ecclesia. Krakkó, 1535. (Csak négy példánya ismeretes, melyek mindegyike csonka; címlevele egyiknek sincs meg, és így a valódi cím már nem határozható meg. A könyv teljesen magyar szövegű, latin címe a szöveg kezdete fölé nyomott föliratból származik. A legteljesebb példány a Magyar Tudományos Akadémiáé; ennél csonkább a Magyar Nemzeti Múzeum példánya; a harmadik ennél is csonkább Nagy István könyveivel a British Museumba került; legcsonkább a nagyenyedi evangélikus református kollegiumé.

Ezen munkából Ozorai szentírás-fordításai címmel idézeteket közöl az Irodalomtörténeti Közlemények (1896. 290-308. l.), összehasonlítva azokat a latin szöveggel és Pesti Gábor Újtestamentum-fordításával.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Forrás