Dél-Amerika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dél-Amerika egy kontinens a nyugati féltekén, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között. Legnagyobb része a déli félgömbön található. Gyakran Észak-Amerikával együtt Amerikaként említik. Nevét Amerigo Vespucciról kapta, arról az európairól, aki először rájött, hogy Amerika nem India, hanem új kontinens.
Dél-Amerika területe 17 840 000 km² a Föld felszínének kb. 3,5%-a. 2005-ös adat szerint népessége több mint 371 000 000. Területe alapján a negyedik legnagyobb kontinens (Ázsia, Afrika és Észak-Amerika után), népessége alapján az ötödik (Ázsia, Afrika, Európa és Észak-Amerika után).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Földrajzi értelemben Dél-Amerika az amerikai földrész déli része, délre és keletre a Panama-csatornától, ami kettévágja a Panamai-szorost. Dél- és Észak-Amerikát gyakran egy kontinensként vagy szuperkontinensként tartják számon, egyes régióit pedig szubkontinensként. Geopolitikai ételemben egész Panama – közte a csatornától keletre eső rész is – gyakran Észak-Amerika részének számít.
Dél-Amerika földtörténeti szempontból csak nemrég kapcsolódott Észak-Amerikához, 3 millió éve; ekkor alakult ki a Panamai-földszoros. A viszonylag fiatal, szeizmikus szempontból még igen aktív Andok hegység foglalja el a kontinens nyugati részét. Az Andoktól keletre nagyrészt trópusi esőerdők terülnek el, az Amazonas folyó medencéjében. A szárazabb területek közé tartozik Patagónia és a rendkívül száraz Atacama-sivatag.
Dél-Amerikához tartoznak még továbbá különböző szigetek, melyek közigazgatásilag a dél-amerikai parti országok részei. A karibi szigetvilág még Észak-Amerikához tartozik. A következő dél-amerikai országok határosak a Karib-tengerrel: Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana. Ezeket az országokat összefoglaló néven Karibi-Dél-Amerikának is nevezik.
Dél-Amerika főbb ásványkincsei közé tartoznak a réz, vasérc, ólom és kőolaj. Ezek az ásványkincsek azonban hátráltatták a sokszínű gazdaság kialakulását, a hullámvölgyek, melyeket az államok gazdaságában okoztak, gyakran politikai instabilitást is okoztak.
Dél-Amerika rendkívül sokszínű állatvilág hazája, többek között sok papagájfaj, tarantella, kígyó és emlős őshonos itt.
Dél-Amerika legnagyobb országa terület és népesség alapján is Brazília, utána Argentína. Dél-Amerika régiói: Andok-beli államok, a Guyanák, a Déli kúp és Kelet-Dél-Amerika.
[szerkesztés] Történelem
Dél-Amerika első lakói a Bering-földnyelven (ma: Bering-szoros) átvándorló népek lehettek, bár az is lehetséges, hogy a déli Csendes-óceánról is vándoroltak be.
[szerkesztés] Chavín
Régészeti leletek alapján a Chavín-kultúrában jelent meg először a mezőgazdaság és kereskedelem, i. e. 900 körül. A kultúra a ma Peru területén található Chavín de Huantarról kapta a nevét, ami 3177 méter magasan található. A chavíni civilizáció i. e. 900 és i. e. 300 közt virágzott.
[szerkesztés] Inkák
Az Inka Birodalom (fővárosa: Cuzco) 1438 és 1533 közt uralta az Andok vidékét. A kecsua nyelven Tahuantinsuyu, „a négy régió országa” néven ismert inka civilizáció különleges és fejlett volt. Városaik mértani pontossággal épített kőépületekből álltak a hegyes területeken. Ismerték a teraszos földművelést. Bizonyíték van rá, hogy remekül munkálták meg a fémeket.
[szerkesztés] Az európai hódítás
1494-ben Portugália és Spanyolország, a kor két tengeri nagyhatalma, arra számítva, hogy nyugat felé újabb földeket fognak felfedezni, aláírta a tordesillasi szerződést, melyben megegyeztek, hogy minden Európán kívüli területet egyenlő arányban osztanak fel egymás között. A szerződés képzeletbeli vonalat húzott észak-déli irányban kb. 2060 km-re a Zöld-foki szigetektől nyugatra (46° 37' W körül). A szerződés értelmében a vonaltól nyugatra minden föld Spanyolországé (ez Dél-Amerika nagy részét is jelenti), keletre pedig Portugáliáé. Mivel a földrajzi hosszúság mérése akkoriban még nem állt magas szinten, a vonalhoz nem igazodtak pontosan, így sikerült Portugáliának megszereznie Brazíliát is, ami a meridiántól nyugatra volt.
Az 1530-as évektől Dél-Amerika népét és természeti kincseit egyre inkább kihasználták az idegen konkvisztádorok, először a spanyolok, aztán a portugálok. Az egymással versengő gyarmatosítók gyarmatokra osztották a területet.
Az európai betegségek (himlő, influenza, kanyaró és tífusz), amelyre a helyi népesség immunrendszere nem volt felkészülve, valamint a kegyetlen kényszermunka a haciendékon és a bányákban alaposan megtizedelte az őslakosságot. Helyükre afrikai rabszolgákat hoztak.
A spanyolok igyekeztek az őslakosságot áttéríteni a kereszténységre, és siettek véget vetni minden hagyománynak és kulturális gyakorlatnak, ami hátráltatta őket ebben. Mindez azonban csak részben járt sikerrel, mert az őslakosok keverték a katolikus vallást hagyományos hitükkel. A nyelvüket a spanyolok nem igyekeztek olyan mértékben rákényszeríteni a népességre, mint a vallásukat, és a katolikus egyház kecsua, nahuatl és guaraní nyelvű evangelizációja segítette az amerikai nyelvek terjedését azzal, hogy írással látta el őket.
Az őslakosok végül keveredtek a spanyolokkal, megalkotva a mesztic népességet. A meszticeknek és az őslakosoknak hatalmas adókat kellett fizetniük a spanyol kormányzat számára, és a törvények megszegéséért keményen megbüntették őket. A spanyolok az őslakosok rengeteg művészi alkotását pogány bálványnak tekintették, és elpusztították; számos arany- és ezüstszobrot beolvasztottak, mielőtt Európába szállították.
[szerkesztés] Függetlenség
A spanyol gyarmatok a 19. század első felében, a dél-amerikai függetlenségi háborúk során nyerték el függetlenségüket. A harcokat Simon Bolivar és José de San Martín vezették. Brazíliában (ami portugál gyarmat volt) I. Dom Pedro (IV. Péter), a portugál VI. Dom João király fia kiáltotta ki az ország függetlenségét 1822-ben. Ő lett Brazília első császára. A portugál király ezt elfogadfta. Bár Bolivar megpróbálta egységben tartani a kontinens spanyol nyelvű országait, azok gyorsan függetlenné váltak egymástól is, és több további harcot is vívtak, például a hármas szövetség háborúját és a csendes-óceáni háborút.
Néhány ország csak a 20. században lett független:
- Trinidad és Tobago, az Egyesült Királyságtól 1962-ben;
- Guyana, az Egyesült Királyságtól, 1966-ban;
- Suriname, holland uralom alól, 1975-ben.
Francia Guyana a mai napig (2006) Franciaországhoz tartozik, itt található az Európai Űrügynökség fő űrrepülőtere, a Centre Spatial Guyanais.
[szerkesztés] A közelmúlt történelme
A 20. század második felében, a hidegháborúban Dél-Amerika is csatamezővé vált. Chile kormányát az 1970-es évek elején megdöntötték, az Egyesült Államok Monroe-elvének következményeként. Peru az 1980-as és 1990-es évek alatt belső zavargásoktól szenvedett (Túpac Amaru Forradalmi Mozgalom és a Fényes Ösvény). Gyakoriak voltak a forradalmak és a katonai diktatúrák, az 1980-as évektől azonban a kontinens egyre inkább demokratizálódott. A korrupció vádja időnként felmerül, és több ország elnöke is lemondásra kényszerült, de az utódlás rendben ment. Komoly gondot jelent az államadósság.
[szerkesztés] Gazdaság
2002-es adat szerint Dél-Amerika munkanélküliségi mutatója 10.8%.
Mivel szinte az összes dél-amerikai országban gyakran előfordult a nagymértékű infláció, a kamatok magasak, a befektetések aránya alacsony. A kamatok rendszerint duplái az Egyesült Államokban tapasztalhatónak; Venezuelában 22%, Suriname-ban 23% körül. Ezalól a kivétel Chile.
A Dél-amerikai Nemzetek Közössége egy, a tervek szerint majd az egész kontinensre kiterjedő szabad kereskedelmi zóna, ami két korábban létező szabad kereskedelmi szervezet, a Mercosur és az Andok Közösség egyesítésével jött létre.
Dél-Amerikában hatalmas szakadék tátong a gazdagok meg a szegények közt. Venezuelában, Paraguayban, Brazíliában, Bolíviában és több más országban a leggazdagabb 20% birtokolja az ország vagyonának 60%-át, a legszegényebb 20% pedig mindössze az 5%-át. Ez a hatalmas szakadék szemmel látható több dél-amerikai nagyvárosban, ahol a nyomornegyedek a felhőkarcolók és luxusvillák mellett terülnek el.
[szerkesztés] Kultúra
A legelterjedtebb vallás a római katolikus. Francia Guyanában ezenkívül számos protestáns él. A többségében keresztény kontinensen Guyana és Suriname a kivételek, itt három vallás él egymás mellett: a kereszténység, a hinduizmus és az iszlám.
A kontinens két legnagyobb számban beszélt nyelve a portugál és a spanyol. A portugál anyanyelvűek többségben vannak (51%), de a spanyol több országban hivatalos nyelv (a portugál anyanyelvűek jelentős része brazil). Jelentősebb nyelvek még ezeken kívül:
- Ajmara: Bolíviában, Peruban.
- Kecsua: Bolíviában, Ecuadorban és Peruban.
- Guaraní: Paraguayban.
- Angol: Guyanában.
- Hindi: Guyanában és Suriname-ban.
- Holland és indonéz: Suriname-ban.
- Olasz kisebb csoportokban Argentínában, Brazíliában és Uruguayban, német kisebb csoportokban Brazíliában, Chilében és Paraguayban.
Dél-Amerika zenei kultúrája igen gazdag. A legelterjedtebb műfajok a szamba (Brazíliából), a tangó Argentínából és Uruguayból, és a cumbia Kolumbiából.
Mivel Dél-Amerika etnikai szempontból igen kevert, a konyhaművészetben afrikai, indián és európai hatások keverednek. A brazil Bahia jól ismert nyugat-afrikai jellegű konyhájáról.
[szerkesztés] Népek
Dél-Amerika népcsoportjai:
- Awák
- Banawák
- Kajapók
- Enxetek
- Európaiak, különösen spanyolok, portugálok és olaszok
- Ge indiánok
- Guaraník
- Inkák
- Kecsuák
- Jurisz indiánok
- Mapucsék
- Meszticek
- Xucuru indiánok
- Zaparók
[szerkesztés] Dél-Amerika országai
Inkább Közép-Amerika:
[szerkesztés] Lásd még
Sablon:Wikibookspar
- Amerika
- CONMEBOL
- Dél-Amerika gazdasága
- Latin-Amerika
- Közép-Amerika
- Amerika történelme
- Dél-amerikai Államközösség
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Hírek
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Földrajz
| A Föld régiói | |||
| Afrika | Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat | ||
|---|---|---|---|
| Amerika | Dél · Észak · Karib-térség · Közép · Latin | ||
| Ázsia | Dél · Délkelet · Délnyugat · Észak · Kelet · Belső · Közép | ||
| Európa | Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat | ||
| Óceánia | Ausztrálázsia · Melanézia · Mikronézia · Polinézia | ||
|
|
|||
| Sarkvidékek | Antarktisz · Arktisz | ||
| Óceánok | Atlanti · Csendes · Északi ·Indiai | ||


Based on work by