Óészaki nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az óészaki és a kapcsolódó nyelvek becsült elterjedtsége a 10. század elején. A vörös területek a régi nyugati skandináv, a narancsszínűek a régi keleti skandináv nyelvet jelölik. A rózsaszínű sziget a régi gotlandi nyelvet, a zöld területek pedig a többi olyan germán nyelvet jelölik, amelyekkel az óészaki nyelv megőrizte a kölcsönös megérthetőséget.
Az óészaki nyelv a skandináviai germánok által a Kr. u. 13. századig beszélt közös, csupán dialektikus különbségeket mutató nyelv, amely a mai svéd, dán, norvég, izlandi és feröeri nyelvek őse.
A szakirodalomban a „rúnasvéd” kifejezéssel is illetik, amely tulajdonképpen azt az északi nyelvet takarja, melyet a 16 karakteres rúnaábécével írtak le.
Az óészaki nyelv állapotára egyfelől a középkor óta elszigetelt nyelvek állapotából (azaz az izlandi és feröeri nyelvekből), valamint a csekély írásos emléket felhasználva lehet következtetni.
Az óészaki nyelvet a mai Dánia északi részén, valamint a mai Svédország és Norvégia déli területein beszélték.


Based on work by