Népességfogyás Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A népességfogyás Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 1980 óta 629 ezer fő. (2006 januárjában az ország becsült népessége 10 076 000 fő volt).

A népességfogyás általában azt jelenti, hogy a halálozások száma meghaladja az élveszületésekét, ha a be- és kivándorlás egyenlegét nullának tekintjük. (Az össznépesség számitásában azonban ez utóbbi népességnyereségét vagy veszteségét is számba veszik.)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A 80-as évektől fogy a népesség

A KSH honlapján (www.ksh.hu) elérhető adatok alapján 1960 és 1980 közt még növekedett a magyar népesség. 1960-ban, amikor az országnak 10.007 milliós volt a népessége, az éves természetes szaporodás még erős, 4.5 százalék. Tíz évvel később ez 3,1 százalékra lassult, 1980-ban (10,705 milliós népesség mellett), ez a szám már csak 0,3 százalék volt.

Az 1980-as években fokozatosan átfordult a mérleg, és 1990-ben már 1.9 százalékkal csökkent a népesség. Ezután tovább rosszabbodtak az adatok, 2003-ban már 4,1 százalék volt az éves fogyás, 2004-ben 3,7 százalék, 2005-ben 3,8 százalék.

2005-ben 21 ezer fővel csökkent Magyarország népessége, 10 077 000 főre. A természetes népességfogyás ennél magasabb volt, hiszen a 17 000 főt kitevő nemzetközi vándorlási nyereség (azaz a nettó bevándorlás) 45 százalékban fedezte a természetes fogyást.

[szerkesztés] Régiós összehasonlítás

„A hazánkban az évtizedek alatt kialakult demográfiai helyzet sok vonatkozásban rokon a fejlett európai országokban megfigyelhető népesedési jelenségekkel, de néhány jellemzője természetszerűleg a kelet-, középeurópai mutatókhoz áll közelebb” – írta 2006-os első összefoglaló jelentésében a KSH.

A magyar élveszületési arány (2005-ben ezer lakosra 9,7) megközelíti az Európai Unió átlagát (10,5), és a környezetünkhöz képest is közepes (pl. Lengyelország 9,4, Csehország és Szlovénia 10,0), a halálozási ráta (13,4) azonban Bulgária és Lettország után a harmadik legmagasabb Közép-Kelet-Európában.

A magyar természetes fogyás (3,8 százalék) ugyancsak magas a régióban, csak Bulgária (5,6), Lettország (4,9) és Litvánia (4,0) adatánál alacsonyabb. (Lengyelország 0,3, Csehország 0,5, Szlovákia pedig egyenesen gyarapodott, 0,2 százalékkal.)

[szerkesztés] Népességvándorlás

A népességvándorlást tekintve a régió vegyes: Magyarország 1,7 százalékos adatával a nettó befogadó országok közé tartozik, a középmezőnyben (Szlovénia 3,6, Csehország 3,5, Horvátország 2,6, Szlovákia 0,8). Más országok nettó népességkibocsátók (Litvánia 3,0 százalék, Bulgária 1,8, Románia 0,5).

[szerkesztés] Társadalmi folyamat

A születésszámot a KSH szerint továbbra is együtt alakitják a gazdasági-társadalmi átalakulás és véletlenszerű tényezők. „A születésszám alakulására jelentősen hatott a tanulási idő meghosszabbodása, a későbbi önállósulás, valamint az együttélési formák elfogadottságának változása. A tizenévesek és a korábban legtermékenyebb 20–24 éves nők termékenysége 2005-ben tovább csökkent, a 25–29 éveseké ismét emelkedett, és a 30 évesnél idősebbeké dinamikusan nőtt. A születésszám újbóli emelkedése az érettebb korú, magasabb iskolai végzettségű és többnyire gyermektelen nőktől származott, akik nagyobb számban főleg az első gyermeküket hozták világra. A gyermekek 35%-a házasságon kívül született, ami az eddigi legmagasabb érték. (Ez az arány 2000-ben 29% volt.)” – írja.

A termékenységi szint csekély mértékben javult 2005-ben: száz nő átlag 132 gyermeket hozott a világra, az előző évi 128-hoz képest; a természetes népességfogyás megállításához azonban átlagban 210 gyermekre volna szükség.

Forrás: [1] (Központi Statisztikai Hivatal)