Zichy Jenő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zichy Jenő, gróf (Sárszentmihály, 1837. július 5. – Merán, 1906. december 26.) szakíró, politikus, Ázsia-kutató, az MTA tiszteleti tagja (1899).

Fejér vármegyében született. Tanulmányait Székesfehérváron és Németországban végezte. 1860-ban Fejér vármegyében lett főszolgabíró. 1861-ben és 1865-től országgyűlési képviselő (1870-ig Deák-párti, azután pártonkívüli, utóbb 1903-ig szabadelvű párti, majd haláláig ismét pártonkívüli). 18811906 között az Országos Iparegyesület elnöke volt. Közreműködésével 86 városban indult meg az alsófokú iparoktatás. Nevéhez fűződik az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás megszervezése. Tudományos expedíciókat vezetett. Oroszország-ba és Ázsiába a magyarság eredetének felkutatására irányultak. 1901-ben Budapesten létesített magánmúzuemot. Gyűjteményét a fővárosra hagyta.

[szerkesztés] Főbb művei

  • Emlékirat a magyar ipar fejlesztése érdekében (Budapest., 1880);
  • Népnevelési egyesületek létesítése (Bp., 1880);
  • A munkáskérdésről (Bp., 1883);
  • Kaukázusi és közép-ázsiai utazásai (I – II., Bp., 1897);
  • Oroszországi és keletázsiai expeditiójának beszámolója (Bp., 1899);
  • Harmadik ázsiai utazása (I – V., Székesfehérvár, 1900 – 1905);
  • Az önálló vámterületért (Székesfehérvár, 1902).

[szerkesztés] Emlékezete

Nevét utca őrzi Budapest VI. kerületében.

[szerkesztés] Források

  • Magyar Életrajzi Lexikon