Tiszaeszlár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Kistérség | Tiszavasvári |
| Rang | község
|
| Terület | 54,60 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 4464 |
| Körzethívószám | 42 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Tiszaeszlár község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Tiszavasvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Tokajtól délre, a Tisza keleti partján fekvő falu, legközelebbi szomszédja Tiszaladány.
[szerkesztés] A név eredete
A török eredetű, honfoglalás kori népnévből képzett helynév Azlar, Uzlar, Ozslar alakokban fordul elő az oklevelekben.
[szerkesztés] Története
Első említése 1220-ból való. 1261-ig egri egyházi birtok volt, ekkor cserélte el az egri püspök Karászi Sándor bán Eger környéki birtokaiért. A 14.-től a 18. századig több család (Biri, Doby, Lónyay, Sztritey, Újfalussy, Tatay, Chernel, Péchy, Ibrányi, Teleky, Zoltán) birtokolta részlegesen, köztük leghosszabban a Kállayak voltak a földesurai. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, mindössze 49 lelket számláló faluba a 17. század elején Bocskai István szabad hajdúkat telepített.
A tiszai árvizek miatt 1858-ban kezdett épülni az Ófalunak nevezett Eszlártól délre, magasabban fekvő Újfalu, ahová 1890-re a község egészében átköltözött, ma is itt fekszik.
[szerkesztés] A tiszaeszlári vérvád
(Lásd bővebben A tiszaeszlári vérvád szócikket.)
A tiszaeszlári per a faluban lakó zsidók ellen 1882-ben indított, Európa-szerte figyelmet keltett koncepciós per révén vált fogalommá. A tiszaeszlári vérvád alapjául a Solymosi Eszter tiszaeszlári cselédlány eltűnése (1882. április 1.) után elterjedt, egy középkori babonát felelevenítő szóbeszéd szolgált, ami szerint a lányt a falubeli zsidók ölték meg, a nyakát elvágták, hogy vérét a húsvéti pászkába keverjék.
A vérvád körüli antiszemita hangulatkeltés, politikai feszültség és indulatok közepette Eötvös Károly képviselő, ügyvéd és író vállalta a megvádolt zsidók védelmét. Az 1883-ban Nyíregyházán lezajlott per végtárgyalásán hétórás védőbeszédben leplezte le a koholt vádakat, ezután az ártatlanul megvádolt zsidókat felmentették. Könyvében, melyet a perről írt, Eötvös Tiszaeszlár korabeli állapotáról is pontos képet rajzolt.
[szerkesztés] Jelenlegi nevezetességei
- A tiszaeszlári Tájház, amelyben hagyományos kézműves eszközök, mezőgazdasági szerszámok gyűjteménye látható.
- Vajda László kovács, Király Zsiga-díjas népi iparművész Aradi utcai műhelye.
- A Tiszaeszlárhoz tartozó, tőle keletre fekvő Bashalom puszta temetőjében 1947-ben aranyozott ezüst tarsolyvereteket találtak. A régészeti leletet a Magyar Nemzeti Múzeum leltárba vette. A területen bronzkori, 3-4. és 11-13. századi leleteket is találtak.
- Solymosi Eszter síremléke, melyet a zsidók bűnösségében ma is hívő spanyolországi magyar házaspár állíttatott. 2003. szeptember 11-én Csurka István pártelnök és több száz MIÉP-es a per százhuszadik évfordulójára emlékezve megkoszorúzta a síremléket.
[szerkesztés] Irodalom
A tiszaeszlári perről:
Eötvös Károly: A nagy per, mely ezer éve tart és még sincs vége (Révai Kiadó, 1904)
A régészeti ásatásokról:
Kovalovszki Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon: Bronzkor, III.-IV. és XI-XIII. század (Fontes archaeologici Hungariae)


Based on work by