Berde Mária

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Berde Mária (Kackó, 1889. február 5. – Kolozsvár, 1949. február 20.) erdélyi magyar író, költő, műfordító.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

A középiskolát Nagyenyeden végezte. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból doktorált. Első verseskötete 1912-ben jelent meg. Münchenben tanult tovább, itt betegedett meg tüdőbajban, majd egy svájci szanatóriumban gyógyították. 1917-től 1920-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanított. 1920-tól Marosvásárhelyen élt és tanított, közben az Erdélyi Szemle és a Zord Idők lapokat szerkesztette. Tagja volt az Erdélyi Helikon íróközösségnek. 1931-től a nagyváradi kereskedelmi leányiskola tanára lett. 1940-ben Corvin-koszorút, 1942-ben Baumgarten-díjat kapott.

[szerkesztés] Művei

  • Versek, Budapest, 1912
  • Az örök film, regény, Budapest, 1917
  • A tükör; Szegény kicsi Jula; Borzhistória, Marosvásárhely, 1920
  • Rina kincse, novellák, történetek, 1923
  • Vízen hold, elbeszélések, Kolozsvár, 1924
  • Haláltánc, regény, Budapest, 1924
  • A szent szégyen, regény, Marosvásárhely, 1925
  • Enyedi történetek, elbeszélések, Marosvásárhely 1926
  • Romuald és Andriána, regény, Pozsony 1925
  • Seherezádé himnusza, versek, Kolozsvár, 1928
  • Télutó, elbeszélések, Kolozsvár, 1928
  • Végre egy férfi!, három egyfelvonásos vígjáték, Kabdebó Ernával, 1928
  • Földindulás, regény, Kolozsvár, 1930
  • Pillangó Rebeka története, elbeszélés, Nagyvárad, 1933
  • Szentségvivők, regény, Nagyvárad, 1935
  • Egy kicsi szolgáló, novellák, Nagyvárad, 1936
  • Tüzes kemence, regény, Budapest, 1936
  • A hajnal emberei, regény, Budapest, 1942

[szerkesztés] Műfordításai

[szerkesztés] Külső hivatkozások