Epika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az epika, vagyis elbeszélő irodalom az irodalom három műnemének egyike, az epikus vagy elbeszélő művek összefoglaló elnevezése. A lírától abban különbözik, hogy nem érzelmeket, hanem cselekményt ábrázol, a drámától pedig abban, hogy nem párbeszédes formában íródott. A versben írott epikus művet elbeszélő költeménynek nevezik.

Az epika ősi alapműfaja az eposz volt.

Az epikának a történelem folyamán számos további műfaja alakult ki. Ilyenek például:

  • a mítosz, melyből az egész keletkezett,
  • a monda, amely a mítosz és az eposz mellett a legkorábbi epikai műfaj volt,
  • a prózai mese (tündérmese, népmese),
  • a rege,
  • az állatmese és állateposz,
  • a tanító célzatú ezópusi mese,
  • apológ,
  • példabeszéd (parabola),
  • paramitia,
  • az idill,
  • a legenda,
  • a románc,
  • a ballada,
  • az újabb prózai műfajok: regény, novella, elbeszélés.

[szerkesztés] Forrás

  • A Pallas Nagy Lexikona