Aius Locutius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aius Locutius, római isten. Viszonylag későn, i. e. 390-ben nyilvánult meg, amikor a gallok ostromolták Rómát, a mítosz szerint a mennyből zengő hatalmas hangként figyelmeztette a várost az ellenség közeledtére. Camillus dictator a gallok kiűzése után szentélyt emelt az új istennek ott, ahol a hangja felzendült. Az isten nevének mindkét eleme a latin „beszél" jelentésű igéből (aio, illetve loquor) alakult ki.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Más nyelveken