II. Szulejmán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Szulejmán (1642. április 15 - 1691), IV. Mehmed öccse, az Oszmán Birodalom szultánja 1687 és 1691 között.
Bátyja életében fogságban tartották, míg 1687-ben az ulemák felkelése a trónra emelte. Mint előde, úgy alatta is Magyarországon győzelmesen folyt a háború és ő alatta veszett el a legtöbb magyarországi erősség. 1688-ban veszett el a törökre nézve Székesfehérvár, Szendrő és Nándorfehérvár; sőt Lajos badeni őrgróf átkelt a Balkán-félszigetre és Bosznia és Szerbia tetemes részét foglalta el a töröktől. 1690-ben azonban a szultán a fogoly Thökölyt szabadon bocsátotta és pénzzel meg haddal a császáriak által szorongatott Erdély visszafoglalására küldte. Egyúttal az új, tehetséges nagyvezér Köprülü Musztafa vette át Boszniában és Szerbiában a vezetést, aki onnan nemcsak a császáriakat szorította ki, hanem Nándorfehérvár falára is feltűzte újra a félholdat. Thökölynek is kedvezett eleinte a szerencse, és a Zernyestnél táborozó Teleki Mihály és Heister hadait legyőzte, és Erdély fejedelmévé választották (1690. augusztus 25-én). De azután megfordult a kocka. Badeni Lajos Thökölyt Oláhországba szalasztotta, s ugyancsak ő vívta ki 1691-ben Szalánkeménnél a török fősereg fölött is a győzelmet, ahol Köprili Musztafa is elesett.
1691-ben elvesztette a török Nagyváradot is. A szultán ugyanabban az évben halt meg.
| Előde: | II. Szulejmán | Utóda: | |
| IV. Mehmed | 1687 - 1691 | II. Ahmed | |
| 1648 - 1687 | Oszmán Birodalom | 1691 - 1695 |


Based on work by