Eugène Ionesco

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Eugène Ionesco (1909. november 26., Slatina, Románia - 1994. március 29., Párizs)
román-francia származású francia író, az abszurd dráma és az abszurd színház egyik megteremtője. A Patafizikai Társaság egyik tagja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

1909. november 26-án látta meg a napvilágot az Olt megyei Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, mely révén gyermekkorának jelentős részét Franciaországban töltötte, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A bukaresti egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. Az egyetemen ismerkedett meg és lett életreszóló barátja Emil Cioran és Mircea Eliade.

1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A II. világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. 1948-ban egy angol nyelvkönyv példamondatainak tanulmányozása közben döbbent rá a kispolgári lét abszurditására. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő-t is ebben az évben írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. (Egész addigi és azt követő életében is ódzkodott a „rendes” színházaktól). 1967-ben látogatást tett Izraelben, mely után helybenhagyta az esetleges részben zsidó származását firtató pletykákat és híreszteléseket.

1970-ben az Académie française (Francia Akadémia) rendes tagjává választotta[1]. 1994. március 29-én, életének 84. évében érte a halál.

Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, gyakran tekintik - félig román származása ellenére - franciának. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő író.

[szerkesztés] Díjai, kitüntetései

Még életében díszdoktora lett a New York-i, a leuveni, a warwicki és a tel avivi egyetemeknek, illetve számos díjat is kapott, közülük a legismertebbek:

  • Tours Fesztivál filmdíja, 1959
  • Prix Italia, 1963
  • Az íróközösség színház díja, 1966
  • Nemzeti nagydíj a színházért, 1969
  • Monaco-i fődíj, 1969
  • Osztrák állami kitüntetés az európai irodalomért tett szolgálatai elismeréséül (1970)
  • Jeruzsálem-díj, 1973

[szerkesztés] Válogatott művei

[szerkesztés] Költészet

  • Elegii pentru fiinte mici (1931)

[szerkesztés] Színjátékok

  • A kopasz énekesnő (1949)
  • Les Salutations (1950)
  • A lecke (más fordításaban Különóra), (1950)
  • A székek (1952)
  • A mester (1953)
  • A kötelesség oltárán (más fordításban A kötelesség áldozatai), (1952)
  • La Jeune Fille à marier (1953)
  • Amandée vagy hogyan lehet tőle megszabadulni (1954)
  • Jacques vagy a behódolás (1955)
  • Az új lakó (1955)
  • A festmény (1955)
  • L'Impromptu de l'Alma (1956)
  • A jövő a tojásban van (1957)
  • Az ingyenölő (1958)
  • Scène à quatre (1959)
  • Apprendre à marcher (1960)
  • Orrszarvú (1960) - (ISBN 963-15-1548-6)
  • Ketten félrebeszélnek (1962)
  • A király halódik (1962)
  • A légbenjáró (1963)
  • A szomjúság és az éhség (1964)
  • La Lacune (1966)
  • Öldöklősdi (más fordításban Haláli nagy játék), (1970)
  • Macbett (1972
  • L'Homme aux valises (1975)
  • Voyage chez les morts (1980)

[szerkesztés] Esszék és teoretikus írások

  • Nu (1934)
  • Hugoliade (1935)
  • La Tragédie du langage (1958)
  • Expérience du théâtre (1958)
  • Discours sur l'avant-garde (1959)
  • Notes et contre-notes (1962)
  • Fragments of a Journal (1966)
  • Découvertes (1969)
  • Antidotes (1977)

[szerkesztés] Novellák és rövid sztorik

  • La Vase (1956)
  • Le Piéton de l'air (1961)
  • La Photo du colonel (1962)
  • A magányos (1973)

[szerkesztés] Hivatkozások, jegyzetek

  • Jegyzetek
  1. Befogadó nyilatkozat az akadémia részéről (francia)