Bokor Bázisközösség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Történet

Az első közösségeket Bulányi György piarista szerzetes-tanár hozta létre 1945-ben, egy horvát jezsuita szerzetes kezdeményezésére. A közösségek elsődleges célja a keresztény hit, gondolkodás és gyakorlat átmentése volt a kommunista diktatúra és egyházüldözés idejében. A közösségi életet megtörte az 1952-es letartóztatási hullám, mely során sok csoportmunkát végző pap, szerzetes és laikus került börtönbe. A Bokor ma ismert - és folyamatosan alakuló -, önállóbb arculatát a 60-as évek második felében, az alapítónak a börtönből való kiszabadulását követően nyerte. Ekkor született meg a közösség eszmeiségét meghatározó, az evangéliumokban a Jézus ajkára adott mondatok elemzésére épülő, Keressétek az Isten Országát! (KIO) ötkötetes biblikus teológiai szintézis. A közösség összetartozásának máig alapja - és szinte egyetlen feltétele - a "KIO"-ban felvázolt jézusi örökséggel, az egycsúcsértékes Szeretet-Isten képpel és az ebből kikövetkeztetett etikával történő azonosulás.

A Bokor tagjai számára a hetvenes évek végén vált világossá, hogy a jézusi tanítás nem egyeztethető össze a másik életének elvételével - azaz a gyilkossággal -, ezért 1980-tól kezdve számosan megtagadták a katonai "szolgálatot", vállalva az így kapott 1-3 éves börtönbüntetést. A katonaságmegtagadást azonban nem csak az állam ítélte el, hanem a hivatalos katolikus egyház is. Vélhetően ez az ügy állt annak hátterében, hogy az állam jelentős nyomást gyakorolt az egyházi vezetésre, hogy az büntesse meg a Bokor Bázisközösséget. A Magyar Katolikus Püspöki Kar Bulányi Györgytől 1982-ben megvonta a nyilvános misézés jogát, és a korlátozást csak vatikáni nyomásra, 1997-ben (!) oldotta fel.

[szerkesztés] Eszmeiség

Az Isten = Szeretet. A Szentháromság = szeretetközösség. Bennünket is csak szeretni tud és szeretetre teremtett. Minden ember lelkébe beleoltotta lényegi üzenetét: Amit nem akarsz, hogy neked - és szeretteidnek - tegyenek, azt te se tedd másnak! Ez az az "aranyszabály", melyet betartva már itt a Földön megvalósul(hat)na az Isten Országa, a szeretet birodalma, melyben senki nem bánt senkit, sőt!

A jézusi tanítás erről az Istenről szól, és az ebből fakadó gyakorlatra tanít. A szeretet - szertartásokkal nem helyettesíthető - gyakorlati feladatokat állít a jézusi üzenetet meghallók elé. Erről szól a Hegyi beszéd, az ítélet-tabló. A Bokor-közösségben ennek az üzenetnek a lényege, a szeretet életre váltásának gyakorlata a hármas eszményben kristályosodott ki:

  1. Aki szeret, az ad. Nem nézheti tétlenül mások szegénységét, rászorultságát. Addig ad, amíg akad nála szegényebb. S nem csupán a fölöslegesből ad, hanem - a szegény asszonyhoz hasonlóan - a szükségesből is; vállalva a szegényedést, sőt esetleg a szegénységet is.
  2. Aki szeret, az szolgál. Nem uralkodhat, mivel tudja, hogy elnyomottnak lenni rossz; ezt nem kívánja magának és szeretteinek, tehát nem teheti másnak sem. Tudja viszont, hogy mivel a világban még nem mindenki gondolkodik így, sorsa a kicsiség, az elnyomottság lesz (lehet).
  3. Aki szeret, az nem alkalmaz erőszakot (azaz szelíd, erőszakmentes). Nem bánthat, nem kényszeríthet - sem szóval, sem tettel: fenyegetéssel, zsarolással, fegyverrel - senkit, hiszen az szeretetlenség lenne, azt nem akarná saját magának sem. Sőt, még védekezésként sem alkalmazhat erőszakot! Ezzel a magatartással, a fajok-osztályok harcának ellenzésével a hatalommal és erővel rendelkezők számára nemkívánatossá, elhallgattatandóvá, üldözötté lesz.

[szerkesztés] Forrás

  • Schanda Beáta: A Bokorról (Vigília, 1998. július)