VI. Mehmed

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

VI. Mehmed
Nagyít
VI. Mehmed

VI. Mehmed (Isztambul, 1861. január 14. – San Remo, 1926. május 16.) másképp: Mehmed Vahdettin vagy Mehmed Vahideddin, az Oszmán Birodalom szultánja volt 1918 és 1922 között. Yusuf Izzetin, V. Mehmed fia öngyilkossága révén jutott a trónra.

Az I. világháború katasztrofális volt a Birodalom számára. Az angol csapatok elfoglalták Bagdadot és Jeruzsálemet és a Birodalom legnagyobb részét a szövetséges csapatok egymás között felosztották. A San Remo-i konferencián 1920. április 24-én Franciaország megkapta Szíriát és Anglia pedig Palesztinát és Mezopotámiát. 1920. augusztus 10-én Mehmed képviselői aláírták a sevresi szerződést amely törökmentesítette Anatóliát és Izmirt, Hejazt pedig független államként ismerte el.

A török nacionalisták haragra gerjedtek a szultán engedékenységén. Egy új kormány, a Török Nagy Nemzetgyűlés Musztafa Kemal vezetése alatt alakult meg. Április 23-án Mehmedet megfosztották a tróntól és egy időleges alkotmányt kiáltottak ki.

A szultánátust 1922. november 1-jén törölték el és Mehmed november 17-én hagyta el Konstantinápolyt egy angol cirkáló fedélzetén. San Remoban halt meg. 1922. november 19-én a szultán hívei unokaöccsét II. Abdul-Medzsidet kiáltották ki uralkodónak.

Előde: VI. Mehmed Utóda:
V. Mehmed 19181922 II. Abdul-Medzsid
19091918 Oszmán Birodalom 19221924