Péter evangéliuma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Péter evangéliuma, Euangelion kata Petron, az apokrif evangéliumok körébe tartozó ókeresztény irodalmi mű. A 2. század közepére keltezhető görög szövege elveszett, csupán Caesariai Euszebiosz egyháztörténete őrzött meg egy hosszabb részletet belőle. Kopt fordítása teljes egészében fennmaradt. A szöveg Péter apostolt nevezi meg szerzőként, de ez nyilvánvalóan csupán álnév.

A mű maga az egyik legérdekesebb ókeresztény apokrif irat. A kanonikus evangéliumok eseményeit önálló feldolgozásban és eltérésekkel közli. A ránk maradt görög rész Jézus szenvedéseit mondja el, Poncius Pilátus kézmosásától a feltámadásig. Az életrajzi legenda meggyőző erejét akarja növelni azzal, hogy mindent tényszerűen ad elő, a legnagyobb csodák, például a feltámadás is, hatalmas közönség - pogány katonák, zsidó vezetők, tehát Jézus ellenségei - szeme előtt zajlanak le benne. A judeai helyszínrajzban sok a tévedés, az elbeszélés pedig néhol zsidóellenes kicsengést kap. Pilátus maga Jézus tetteinek álmélkodó tanúja lesz. Mindezek alapján feltehető, hogy a görög-római világ meggyőzése volt az ismeretlen szerző célja.

A mű gnosztikus és doketikus nézeteket tartalmaz. A doketizmus szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.


[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon