Tatabánya

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tatabánya központjának látképe a Kő-hegyről
Nagyít
Tatabánya központjának látképe a Kő-hegyről

Koordináták: é. sz. 47.58616° k. h. 18.39485°

Tatabánya
Tatabánya címere
Régió Közép-Dunántúl
Megye Komárom-Esztergom
Kistérség Tatabányai
Rang megyeszékhely
  megyei jogú város
Polgármester Bencsik János
Terület 91,45 km²
Népesség
  • 70 636
  • 772,4 fő/km²
Irányítószám 2800
Körzethívószám 34
Térkép
é. sz. 47.58616° k. h. 18.39485°
település
Mo. térképén
Image:Red_Dot.gif


Tatabánya megyei jogú város, Komárom-Esztergom megye székhelye.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A megye déli részén, a Gerecse-hegység és a Vértes-hegység közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) BécsBudapest autópálya érinti, a Bécs–Budapest vasútvonal átszeli a várost. A környék minden településével és az ország nagyobb városaival autóbuszjáratok kötik össze.

[szerkesztés] Címere

Tatabánya Megyei Jogú Város közgyűlése 20/2001. (VI. 21.), 44/2000. (XII. 14.), 32/2000. (VI. 22.), 26/2000. (V. 18.), 31/1999. (IX. 23.) sz. rendeletekkel módosított 14/1991. (VII. 18.) sz. rendelete a város címerének és zászlójának megállapításáról, használatának rendjéről szól.

[szerkesztés] A címer leírása

Tatabánya rendszerváltás utáni címere
Nagyít
Tatabánya rendszerváltás utáni címere

A rendelet a címert így írja le: "Tatabánya Megyei Jogú Város címere: ívelt oldalú csúcsos pajzs.

  • A pajzsfő fekete színű, bal oldalán két egymást keresztező fehér színű szabványos bányászkalapács, jobb oldalán négy fehér színű, csoportba rendezett stilizált lakóház látható. (A kalapácsok a város bányászati múltját, a stilizált lakóházak a város négy legrégebbi települését jelképezik.)
  • A pajzsderékot kitöltő címerkép zöld (pantone 347) alapon fekete színű, a pajzs bal oldala felé tekintő kiterjesztett szárnyú Turul madár, fején a Szent Koronával, karmai között karddal,amelynek markolata a pajzs jobb oldalának irányába mutat. (A Kőhegyen álló Turul madár ábrázolása a történelmi múltra utal.)
  • A címerképben ábrázolt Turul madár a pajzstalpon található, fekete-fehér színű posztamensen nyugszik. (A posztamens a Kőhegyen található szobortalapzat stilizált ábrázolása.)"

[szerkesztés] Története

Tatabánya területe már az ősidők óta lakott. Számos lelet bizonyítja, hogy területén a kőkorszak óta folyamatosan élnek emberek. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy-család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.


Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jónéhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szerveteket alapítottak.

Tatabánya rendszerváltás előtti címere
Nagyít
Tatabánya rendszerváltás előtti címere

[szerkesztés] Községek egyesítése

Már az 1920- as 1930- as években is hallani lehetett a községek egyesítéséről. Ez a kérdés nagy jelentőséggel bírt politikai szempontból is, hisz a négy bányaközség a haladó, demokratikus erők egyik országosan a legnagyobb területi központja volt. 1945 nyarán helyi kezdeményezésre a Tatán működő járási igazoló bizottság mellett a tatabányai igazoló bizottság is megkezdte tevékenykedéseit. 1945. június 12- én a munkáspártok képviselői és a szakszervezetek megbízottjai a négy községből ennek az igazoló bizottságnak az újjáalakítását kérték. 1945 őszén a Belügyminisztérium kezdeményezésével megkezdődött az egyesítés előkészítése. November 10- én a négy bányaközség jegyzője Tatán találkoztak a Belügyminisztérium képviselőivel, ahol ismertették az egyesítésről szóló álláspontokat. A háborús károk jelentősen befolyásolták a döntéseket, hisz sok idő, pénz és energiába került a helyreállítás. A községek féltették önállóságuk elvesztését, és tartottak a háttérbe szorulástól is nagyon. Hosszas tárgyalások után végül Bánhida, mely a legnagyobb károkat szenvedte el a háborúban, beleegyezett a csatlakozásba. November 24-én Alsógalla elutasította az egyesítést, mert ez a terület rendelkezett a legmagasabb szintű közművekkel, jó állapotban voltak a központi épületei, és féltek, hogy lelassul a fejlődésük, más részek pedig gyorsabban gyarapodnak majd. 1946. június 24- én ismét napirendre került az egyesítésről szóló kérdés, ahol már Alsógalla is csatlakozott. Megkezdődött ezzel a szervező munka is. Október 1-jén a négy községi képviselőtestület összejött, ahol a vagyoni helyzeteket megbeszélték, valamint a képviselőtestületek feloszlatásáról is szó esett. Tatabánya, megyei városnak ezzel a döntéssel új képviselőtestülete lett (30 fő MKP, 25 SZDP, 4 szakszervezeti és 1 FKgP), mely 60 főből állt. 1947. október 10- én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.


A második világháború után a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat is. Ezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság számára is, ami rohamosan növekedésnek indult, és a csúcsot az 1980-as évek közepén érte el, ekkor a lakosok száma 80 000 körül volt.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

1991 óta megyei jogú város.

[szerkesztés] Megyeszékhely kérdése

A felszabadulás után a megye székhelye Esztergom volt, de a megye vezető szervei a székhely áthelyezését kérte az alábbi indokokkal: nehezen megközelíthető, a megye és az országhatár szélén van. Elkezdődtek a viták ezzel kapcsolatban. 1948- ban eljutottak odáig, hogy vagy Tatára vagy Tatabányára volna jó tenni a megyeszékhelyet. 1950- ben a Népgazdasági Tanács azzal érvelt Tatabánya mellett, hogy a szénbányászat jelentősen fejlődni fog és könnyen megközelíthető a város. Tehát a szénbányászat dinamikus fejlődése mellett megyeszékhellyé tették Tatabányát, ez pedig megteremtette a városfejlesztés alapjait.

[szerkesztés] Tatabánya városrészei

A két világháború után, 1947. október 1-jén Bánhidát, Felsőgallát, Alsógallát és Tatabányát, a négy szomszédos községet Tatabánya néven egyesítették.

[szerkesztés] Belterületek

  • Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Kertváros, Óváros (az egykori Tatabánya), Újtelep, Újváros, Sárberek, Gál István-lakótelep

[szerkesztés] Külterületek

[szerkesztés] Infrastruktúra

Az ezredfordulón Tatabánya háztartásainak száma 30 000 fölé emelkedett, melynek több mint 90%-a közművesített, 12%-a gázzal is ellátott. A háztartások 60%-a távfűtött és telefonnal ellátott. Majdnem minden háztartásban elérhető a kábeltelevízió. Az utak 98%-a aszfaltozott. A tömegközlekedés és a szemétszállítás jól szervezett.

[szerkesztés] Oktatás

A 20. század közepéig a átlagosnak mondható volt a város oktatása. A bányászkodás miatt azonban az általános iskolát végzettek száma elmaradt az országos átlagtól. A század végére ez gyökeresen megváltozott. Egyre több a középiskolát végzett a városban. Jelenleg 5 bölcsőde, 18 óvoda, 16 általános iskola és 10 középiskola található a városban. 1992-ben megalapították a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláját, néhány évre rá megjelent a városban a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata is.

[szerkesztés] Kultúra és sport

Tatabánya legjelentősebb kulturális intézménye a Jászai Mari Színház. Ezen kívül számos kultúrház, ifjúsági központ, könyvtár és múzeum végez kulturális munkát.

Az 1910-ben alapított Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC) országszerte ismert. Jelenleg számos sportegyesület található a városban, melynek sportolói Európa-szerte ismertek. Tatabánya labdarúgócsapata, az FC Tatabánya az első osztályú bajnokságban játszik, de a Tatabánya Carbonex KC férfi kézilabdacsapat és Tatabányai Volán SE női röplabdacsapat is a legmagasabb osztályban szerepel.

Tatabányán található a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórháza („megyei kórház”) és a hozzá tartozó Gőzfürdő, mely főként reumatikus betegségek gyógyítására specializálódott.

[szerkesztés] Ipar, gazdaság

A 60-as évek végéig a legmeghatározóbb ipari terület a bányászat és a rá épülő iparágak voltak. A rendszerváltás utáni évekig vegetáló bányászkodást hamarosan felváltotta a bányászatra épült iparágak privatizációja. Az így kialakult helyi vállakozások mellett egyre több multinacionális cég települt Tatabányára, főként az újonan megnyitott ipari parkba, ami napjainkban is csak egyre bővül.

[szerkesztés] Látnivalók

  • Jászai Mari Színház
  • Turul-emlékmű (Európa legnagyobb madárszobra).
  • A Szelim-barlang és a Gerecse-hegység kedvelt kirándulóhelyek.
  • Csónakázó-tó egy szép kis tó a város szívében kis szigettel a közepén.


[szerkesztés] Testvérvárosok


[szerkesztés] Baráti városok

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Komárom-Esztergom megye városai
Bábolna · Dorog · Esztergom · Kisbér · Komárom · Lábatlan · Nyergesújfalu · Oroszlány · Tata · Tatabánya