Puszta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A puszta tájegységek leírására használt fogalom, jellemzője a teljesen sík terep és a fák hiánya.

A biológiában társulások magyar nevében szerepel, elsősorban a szikes puszta társulástípus nevében, de pontatlanul a kontinentális égöv más társulásaira (pl. sztyepp) is alkalmazható. A magyar Hortobágy nagyrészt szikes puszta[forrás?].

Illyés Gyula Puszták népe c. könyvében ír a fogalom egy további, régebben bizonyos országrészeken bevett használati módjáról.

Megjegyzés: Átvitt értelemben a "puszta" szó jelölhet kopár, üres, sivár vidéket, vagy valamilyen esemény illetve tárgy egyedüliségét, a mással való ellátottság hiányát ("puszta kézzel")

A külföldiek gyakran azonosítják a hagyományos, illetve a "tipikus" magyar tájjal. A teméketlen, füves, és sík területekre használjuk - mellesleg le lehet fordítani más nyelvekre [forrás?].