Lonovics József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Joseph Kriehuber litográfiája
Nagyít
Joseph Kriehuber litográfiája

Lonovics József (Miskolc, 1793. január 31., - Pest, 1867. március 13) magyar főpap volt, az 1848-1849-es szabadságharc hazaszerető papságának egyik jelképes alakja. Egyháztörténész, az MTA tagja (tiszteletbeli 1843-ban, rendes tag 1863-ban). (Azonos nevű unokaöccsét 1879-ben Csanád vármegye főispánjává választották.)

Egerben végezte el a teológiát, majd miután 1817-ben pappá szentelték, Fischer István egri érsek maga mellé vette szentszéki jegyzőnek, majd érseki titkárnak. Két szónoklatával szerzett nevet magának, amelyeket a borsodi főispán temetése, majd utódának beiktatása alkalmából mondott el. Ezután meredeken ívelt felfelé egyházi pályája.

1829-ben egri kanonok és teológiai tanár lett.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Pap a politikában

Lonovics káptalani követként részt vett az 1830 és 1833 között tartott országgyűléseken, és beszédeivel országos hírnévre tett szert. 1834. március 3-án csanádi megyéspüspökké nevezték ki, 1838-ban pedig királyi táblai főpap lett. Székhelyén 1841-ben bölcsészeti és jogi líceumot alapított, a népiskolákat, valamint az egyházi és szociális intézmények létrehozását elősegítő intézkedéseket tett [1]. A püspöki kar őt külde Rómába, hogy a vegyes házassági ügyek rendezéséről tárgyaljon. 1843-ban nemesítették.

1848. március 18-án Lonovics József jelentette be a püspöki kar nevében, hogy az egyház lemond a tizedjogról. V. Ferdinánd 1848. június 25-én egri érsekké nevezte ki, de hivatalát nem foglalhatta el.

Pásztorlevelében híveit a haza védelmére szólította fel. A külföldön élő magyarok leleki gondozására megalapította a Szent László Társulatot.

[szerkesztés] Letartóztatják

1849. június 2-án Lanzendorfban letartóztatták, azzal a váddal, hogy részt vett a rebellis országgyűlésen és hozzájárult, hogy a temesvári székesegyházról leverjék a császári sast. Kiengedték, de október 1-jén újra letartóztatták. A pesti Újépületbe került és kikényszerítették, hogy lemondjon egyházi címeiről, majd a melki apátságba száműzték. November 5-én azonban Scitovszky János hercegprímás tiltakozott az őt ért bánásmód miatt, erre 1850. január 3-án szabadon engedték. Világos volt azonban, hogy el kell hagynia az országot. Száz évvel később Mindszenty József hercegprímás keserűen emlékezik vissza rá, hogy míg Lonovics Józsefnek Ferenc József tiszteletben tartotta méltóságát fogvatartásának idején és még titkára is rendelkezésére állhatott, míg őt mindentől megfosztották és mindenben megalázták [2].

[szerkesztés] Hazatér

1860-ban térhetett újra haza, mint amasiai címzetes érsek, a hétszemélyes tábla ülnöke és a pápa által kinevezett vizsgáló. A Deák-párthoz csatlakozott és az enyhülés egyik jeleként 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki. Súlyos torokbaja miatt azonban ezt a székét sem foglalhatta el, és néhány hónappal később meghalt.

[szerkesztés] Fő művei

  • Az egyházi bíráskodási jog (Pest, 1842)
  • A josephinizmus és az egyházat illető legújabb császári rendelvény (Bécs, 1851, németül é franciául is)
  • Az angol türelem (Bécs, 1851)
  • Népszerű egyházi archeológia 1-3. kötete (Pest, 1857)

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon