Assur-bán-apli
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Assur-bán-apli, biblikus és görög alakban Asszurbanipál vagy Szardanapal (uralkodott Kr. e. 668 - Kr. e. 627?) az Újasszír Birodalom utolsó jelentős uralkodója volt, aki apját, Assur-ah-iddinát követte a trónon. Uralkodásához kötődik Egyiptom meghódítása és kiürítése, Elám elpusztítása és a ninivei könyvtár létrehozása.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A hatalom megszilárdítása
A betegeskedő Assur-ah-iddina apja, Szín-ahhé-eriba nyomdokain haladva nem legidősebb fiát, hanem az eredetileg papnak szánt, ezért legtöbb elődjénél és kortársánál műveltebb Assur-bán-aplit küldte felkészítésre a bít ridútiba. Halála után fiait nagyanyjuk, Zakútu megeskette, hogy nem fognak fellázadni az újdonsült király ellen - ennek megakadályozására az idősebbik fivért, Samas-sum-ukínt Babilónia királyává koronázták, ami egyfajta kormányzói kinevezéssel volt egyenértékű asszír szempontból. Az öröklés biztosításának köszönhetően Assur-bán-apli meglehetősen gyorsan, még 669 előtt elfoglalhatta a trónt.
[szerkesztés] Egyiptomi hadjáratok
Assur-ah-iddina éppen a núbiai Taharka (akkád névváltozata Tarkú) fáraó ellen vezetett hadjáratot, amikor elhunyt, így riválisa megőrizhette hatalmát, de az alsó-egyiptomi asszír vazallusok is megmaradtak a birodalom hűségén. Kr. e. 667-ben aztán asszír hadsereg indult Egyiptomba, ami Memphisznél legyőzte Taharkát, aki Thébába menekült. A király mindvégig Ninivében tartózkodott, de kiváló futárszolgálatán keresztül gyorsan elrendelte az ellenfél üldözését. Mielőtt erre sor került volna, a Nílus-delta hűbéresei fellázadtak, így inkább azokat verték le. A főkolomposokat a király színe előtt kivégeztették, kivéve Szaisz fejedelmét, I. Nekót, akit Assur-bán-apli megerősített posztján.
Kr. e. 664-ben az elhunyt Taharka utóda, Tantamani indított rohamot Memphisz ellen, ahol legyőzte az egyiptomi szövetségesek seregét. (Nekó is itt halhatott meg.) Az ellencsapást immár személyesen a király vezette, és nem csak Memphiszt foglalta vissza, de még Thébát is kirabolta. Ezután azonban nem hallunk többet Egyiptomról asszír részről: a király feltehetőleg felmérte, hogy a terület az Újasszír Birodalom akciórádiuszán kívül esik, és valószínűleg tervszerűen ürítette ki a nagymúltú tartományt.
[szerkesztés] Lüdia
Anatólia területén ebben az időben, Urartu és Phrügia bukását követően Lüdia vált domináns nagyhatalommá. Királya, Gügész (az asszír forrásokban neve Gugu, ami akkádul szolgát jelent) a kimmerek elleni harc során egy állítólag Assurtól sugalmazott álom hatására követet küldött Ninivébe, és győzelmet is aratott. Nemsokára aztán a lázadó Egyiptomnak nyújtott segítséget - engedélyezte, hogy lüd zsoldosokat toborozzon a fáraó - mire a kimmerek legyőzték, az asszírok nem kis kárörömére. Lügdamisz (Dugdamma) kimmer király felett Kr. e. 640-ban Kilikiában Assur-bán apli-hadai győzelmet arattak.
[szerkesztés] Samas-sum-ukín lázadása
Assur-bán-apli fivére, a babiloni Samas-sum-ukín 16 éven át eltűrte öccse főségét, azonban tisztázatlan okokból Kr. e. 652-ben fellázadt. Támogatói az elámiak, a káldok és az arabok voltak. Kr. e. 650-ben már Babilont ostromolták az asszír seregek. Samas-sum-ukín Babilon lángjai közé vetette magát, amikor látta, hogy minden elveszett. A területet Kr. e. 648-ra sikerült csak végleg pacifikálni. Babilónia királya ekkor a rejtélyes Kandalánu lett. Személyéről semmit sem tudunk, így akár maga Assur-bán-apli is lehetett más trónnéven (volt már példa ilyesmire, ld. III. Tukulti-apil-Ésarra és V. Samsi-Adad esetét) - főleg, hogy egy évben haltak meg (noha az asszír uralkodó esetében ez teljes bizonyossággal nem tudható). Kandalánu alatt béke honolt Babilóniában.
[szerkesztés] Elám
Elám már évezredek óta zaklatta Mezopotámiát betöréseivel, az asszírok elleni babilóniai lázadásokat pedig előszeretettel támogatta. Assur-bán-apli már Samas-sum-ukín felkelése előtt a helyi trónviszályokba beavatkozva két hadjáratot vezetett Tempt-Humban-Insusinak (akkádul Teumman) ellen (Kr. e. 667; Kr. e. 653). A második, Ulaj menti ütközetben a rivális uralkodó elesett, levágott fejét Arbailu és Ninive városában tették közszemlére.
Babilónia pacifikálását követően minden eddiginél vehemensebb büntetőhadjáratok indultak a délnyugat-iráni ország ellen. Az új király, III. Humban-haltas (Ummanaldas) nem tudta feltartóztatni az újasszír seregeket Kr. e. 648-ban és 647-ben, amikor is azok feldúlták és kirabolták Szúszát, a fővárost. Elám rivális fejedelemségek halmazává hullott szét, és sosem nyerte vissza jelentőségét.
[szerkesztés] A könyvtár
Assur-bán-apli hódításai mellett nagy hangsúlyt fektetett a kultúra támogatására, amelynek természetesen leginkább kultikus vonala volt kiemelkedő. Ennek legfontosabb példája a ninivei könyvtár volt, ami a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteménye volt. Néhány megbízólevél fenn is maradt, amiben a különböző mezopotámiai templomok, iskolák, archívumok anyagainak lemásolását és fővárosba küldését rendeli el. A fennmaradt művek többsége tudományos-vallási célú (szótárak, tematikus szólisták, orvosi és csillagászati alkotások, jóslatok, átok). A kb. 1500 ránk maradt ékírásos agyagtáblából mindössze 100 irodalmi jellegű (pl. a Gilgames-eposz). A leletcsoport Kr. e. 612-ben, a méd-újbabiloni támadás során égett ki, így maradhatott az utókorra.
A Hormuzd Rassam feltárásai során előkerült archívum eredeti helye ismeretlen, ugyanis részletes dokumentáció híján nem derül ki, hogy Szín-ahhé-eriba régi, Délnyugati, vagy Assur-bán-apli új, Északi Palotájában találták meg az ékírásos táblákat.
[szerkesztés] Az utolsó évek
Kr. e. 640 után az addig igen termékenynek bizonyuló (pl. Rassam-cylinder) Assur-bán-apli nem hagyott hátra királyfeliratot. Még limmu-jegyzék sem maradt ránk, noha a tisztviselők neveit ismerjük - sajátos módon többet is, mint kellene. Nem tudni, hogy az ezt követő időszakban mi történt az Asszír Birodalomban, és még a király uralkodása végének dátuma sem bizonyos - ahogy az sem, hogy csak lemondott-e, avagy meghalt. Az örökösödési rend sem ismert. Az uralkodását követő időszakra Assur-etelli-iláni, Szín-sar-iskun és Szín-sum-lisir polgárháborúja nyomta rá a bélyegét, amit csak tetézett Nabú-apal-uszur függetlenségi harcának megindulása. Assur-bán-apli után az Újasszír Birodalom rohamléptekkel megindult a végső pusztulás felé vezető úton.
[szerkesztés] Források, hivatkozások
- Roaf, Michael: A mezopotámiai világ atlasza. Budapest, Helikon - Magyar Könyvklub, 1998. ISBN 963-208-507-8; ISBN 963-5487-90-8 Lásd még itt
- Ókori keleti történeti chrestomathia. Szerk.: Harmatta János. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-425-5; ISSN 1218-9855 Lásd még itt
- Assur-bán-apli könyvtára (angol)
- Assur-bán-apli koronázási himnusza (angol)
| Előző uralkodó: Assur-ah-iddina |
Asszír király 668 – 627? |
Következő uralkodó: Assur-etelli-iláni |


Based on work by