Ugocsa vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Székhely | Nagyszőlős |
| Terület | 1190,63 km² |
| Népesség | 75 461 |
| Nemzetiségek | |
Ugocsa vármegye közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén, megyeszékhelye Nagyszőlős volt.
Jelenleg területének ¾ része Ukrajna, ¼ része pedig Románia területén fekszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza
Ugocsa vármegye Nagy-Magyarország északkeleti részében, a Tisza két partján helyezkedett el; északon Bereg, keleten Máramaros és Szatmár, délen és nyugaton ez utóbbi határolta.
Területe 1190,63 km2 volt. A vármegye egykori területének nyugati része lapályos, csekély (120-130 m) tengerszint feletti magassággal; keleti része azonban hegyes. A Tisza jobb partján a Nagyszőlősi-hegység emelkedik, amelynek legnagyobb magassága 878 méter, míg nyugati végződése, a Nagyszőlős fölötti Feketehegy, amelyen Ugocsa várromjai állnak, csak 368 méter. A Tisza bal partján is kisebb hegyek vannak, amelyek az Avas-hegységhez tartoznak, és az egykori vármegye területén 827 méter magasságot érnek el. Az Avas végső nyúlványainak tekinthető a Gyula és Tamás-Váralja fölötti dombvidék (535 m.), valamint a Kis-Gérce melletti dombok, amelyek messzire kinyúlnak a síkságra. Folyóvizekben a vármegye aránylag gazdag volt. A Tisza kelet–nyugati irányban szeli át a területet, Királyháza mellett lép ki az Alföldre, amelyen több ágra oszlik. A volt vármegye nyugati határán ömlik bele a vele párhuzamos folyású Batár-patak. Az egykori vármegye területének északi részét a Borsova és Szalva, déli részét a Túr vize öntözte; partjaik egykor helyenként mocsarasak voltak, leginkább a Borsova mentén, ahol a Fekete-Eger mocsár nyúlt át.
[szerkesztés] Lakói
Lakóinak száma 1870-ben 67 498 fő volt, 1891-ben 75 461 fő.
Egy km2-re 63,4 lakos jutott, így Ugocsa az egyik legnagyobb népsűrűségű vármegye volt.
A lakosok nemzetiségi megoszlása 1891-ben: 32 076 rutén (42,5%), 28 852 magyar (38,2%), 8830 román, 5447 német, 40 szlovák és 216 egyéb. A magyarság 10 évi népszaporulata 5535 fő volt, vagyis 23,8%. Az 1891-es felmérések szerint a nem magyar ajkúak közül 8443 fő, vagyis 18,1%-uk beszélt magyarul.
Vallási felekezet szerint 47 651 görög katolikus (63,1%), 11 722 református, 9414 izraelita, 6201 római katolikus és 458 evangélikus élt a vármegyében.
Foglalkozásra nézve ekként oszlott meg a népesség: értelmiség 506, őstermelés 19 301, bányászat 49, ipar 2146, kereskedelem 567, hitel 9, közlekedés 188, járadékból élő 294, napszámos 7426, házi cseléd 1228, háztartásban 13 719, egyéb foglalkozású 100 fő.
[szerkesztés] Gazdaság
A lakosság túlnyomóan őstermelő volt, kereskedelme és ipara jelentéktelen. Utóbbit 1891-ben egy gőzfűrész, egy szeszgyár és néhány gőzmalom képviselte. A vármegye területén 2 bank, 2 takarékpénztár és 2 szövetkezet volt.
Numizmatikai érdekesség az Ugocsai Világítási Részvénytársaság, amely 1919-ben változatos címletű szükségpénzeket bocsátott ki.
[szerkesztés] Története
A Trianoni békeszerződés (1918) a megye jelentős részét Csehszlovákia részévé (Nagyszőlős neve Vynohradiv lett), kisebb déli részét (Halmi központtal, románul Halmeu) pedig Románia részévé tette.
A II. világháború alatt a csehszlovák részt az Első bécsi döntés alapján Magyarország megszállta, és visszaállította Ugocsa megyét, Nagyszőllős központtal.
A világháború végén a megye csehszlovák része a Szovjetunió részévé válik (Ukrán SSR, Zakarpattia Oblast). A Szovjetunió 1991-es felbomlásával a terület Ukrajnához került.
A megye déli része a jelenlegi román Szatmár megye (Satu Mare) része.
[szerkesztés] Közigazgatás
|


Based on work by