I. Rákóczi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Rákóczi Ferenc (1645. február 24. - Zboró, 1676. július 8.): választott erdélyi fejedelem.

II. Rákóczi György fejedelem és Báthory Zsófia egyetlen fia. Még apja életében, 1652. február 18-án Erdély fejedelmévé választotta a gyulafehérvári országgyűlés, de apja halála után (1660. június 7) fejedelmi hatalmát sohasem tudta érvényre juttatni.

Ekkor magyarországi birtokaira vonult. Népes és ragyogó udvar közepette nagy fényben élt, többnyire Patakon, Makovicán vagy az ez alatt épült zborói kastélyban. Anyja befolyása alatt katolizált. 1666. március 1-jén feleségül vette Zrínyi Ilonát. Ekkor még élvezte Lipót császár bizalmát, és megkapta Sáros vármegye örökös főispáni tisztségét is.

A Zrínyi- és Frangepán-féle összeesküvésbe bonyolódva, az 1670-iki tiszavidéki felkelés leveretése után csak anyja és a jezsuiták közbenjárására, nagy váltságdíj árán menekedhetett a büntetéstől. A legtöbb Rákóczi-várba császári csapatok vonulnak be. Rákóczi ettől kezdve egészen haláláig semleges próbált maradni a császári csapatok és a bujdosók között zajló harcokban, miközben a bujdosók többször birtokait támadták. 1676-ban a Makovicai uradalomhoz tartozó Zborón halt meg, s Kassán temették el.

Egy négy éves leánya, Juliánna, a későbbi Aspremontné, s egy negyedfél hónapos fia, Ferenc maradt, akire nagy történelmi szerep várt.

[szerkesztés] Fontosabb dátumok

[szerkesztés] Irodalom

  • Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 3. javított kiadás Bp., 2004. Osiris Kiadó. (ISBN 963-389-508-1)

[szerkesztés] Lásd még