Theodektész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Theodektész, Theodectes (lükiai Phaszelisz, Kr. e. 377 - ?, Kr. e. 336) görög szónok, tragédiaköltő


Fiatalon került Athénba, ahol Iszokratész és talán Platón tanítványa volt. Később szoros barátság fűzte Arisztotelészhez is, aki „Retorika" című munkájában felhasználta Theodektész szónoklattani kézikönyvét, így a mű körvonalai rekonstruálhatók. Mint szónok lépett fel a kariai Mauszolosz temetése alkalmából rendezett halotti játékokon. Cicero „csiszolt írónak és művésznek" jellemezte, mnemotechnikai rendszere a késő ókorig és a középkorig hatott.

A Kr. e. IV. század hatvanas éveiben fordult a tragédiaköltészet felé. 50 drámát írt, Kr. e. 368 és Kr. e. 355 közt nyolc győzelmet aratott a drámajátékokon. Kilenc tragédiájának címét ismerjük, ezek mind mitológiai nevek („Aiasz", „Alkmeón", „Helené", „Lünkeusz", „Mauszolosz", „Oidipusz", „Oresztész", „Tüdeusz", „Philoktétész". Műveiből mindössze 70 sornyi töredék maradt fenn.


[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Más nyelveken