Csörgő Sándor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csörgő Sándor (Egerfarmos, 1947. július 16.), magyar matematikus, az MTA tagja
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kutatási területe
Valószínűségszámítással és matematikai statisztikával foglalkozik. Megoldotta a valószínűségszámítás egyik legrégebbi, 1713-ból származó problémáját, a szentpétervári paradoxont.
[szerkesztés] Pályája
1970 óta a szegedi egyetem Bolyai Intézetében dolgozik. Gyakornok (1970-1972), tanársegéd(1972-1975), adjunktus (1975-1978), docens (1978-1987), majd egyetemi tanár (1987-től). A Sztochasztika Tanszék vezetője. Vendégkutató a Kaliforniai Egyetemen (San Diego, 1984-1985), a Stanford Egyetemen (1985), az Észak-Karolinai Egyetemen (Chapel Hill, 1989-1990), a Michigani Egyetemen (1990-2000).
[szerkesztés] Tudományos fokozatai
- A matematikai tudományok kandidátusa (1975),
- A matematikai tudományok doktora (1984).
- Az MTA levelező tagja (2001).
[szerkesztés] Kitüntetései, díjai
- Grünwald Géza-díj (1974)
- Erdős-díj (1986)
- Széchenyi-ösztöndíj (1998-2001)
- Akadémiai Díj (1999)
- Szele Tibor-emlékérem (2004)
- Szent-Györgyi Albert-díj (2005)
[szerkesztés] A legidézettebb magyar matematikus ?
Az utóbbi időben Csörgő Sándor neve sokat szerepel a magyar sajtóban azzal kapcsolatban, hogy mind az úgynevezett Sanghaji lista, mind a Szabó Csaba-ügy során felmerült a Thomson ISI sokszor idézett tudósok listáján szereplő öt magyarországi tudós egyike (az egyetlen matematikus). A HVG[1] cikkének címe is A legidézetteb magyar tudósok. Olvasói levelében[2] Barner Dávid György egyenesen megrója az akadémiát mert Csörgőt nem választotta tagjának. Bár a matematikában a kiválóságot nem az idézetek számával szokták mérni, amint azt maga Csörgő is nyilatkozta[3], az akadémiai ajánlásában említett 1700-as idézettsége mindenképpen kimagasló.
- ↑ HVG, 2006. október 14., 69. oldal
- ↑ Barner Dávid György: Idézési arányok, Élet és Irodalom, 2006, 27. szám, július 7.
- ↑ Népszabadság, 2004. szeptember 17. Szeged vonzza a tehetséget


Based on work by