STS–2

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

STS–2
Küldetés jelvény
STS–2
Küldetés adatok
Küldetés: STS–2
Űrrepülőgép: Columbia
Indítóhely: 39-A
Indítás: 1981. november 12.
10:09:59 EST
Leszállás: 1981. november 14.
13:23:11 PST
Időtartam: 2 nap 6 óra
13 perc 12 mp
Pályamagasság: 231 km
Pályahajlás 38.3°
Megtett távolság: 1 074 757 mérföld
Személyzet fényképe
Kép:STS-2 crew.jpg
Engle és Truly
Előző küldetés:

STS–1

Következő küldetés:

STS–3

Az STS–2 az amerikai űrrepülőgépes program és a Columbia űrrepülőgép második repülése. A küldetés célja az STS–1 során megkezdett tesztsorozat folytatása volt. A raktérben több – a Földet és a repülés során fellépő erőhatásokat vizsgáló – műszer volt elhelyezve. Egy energiatermelő berendezés meghibásodása miatt az öt naposra tervezett küldetésről az űrrepülőgép idő előtt (2 nap után) tért vissza a Földre.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Személyzet

(zárójelben a repülések száma az STS–2-vel együtt)

  • Joseph Engle (1), parancsnok
  • Richard Truly (1), pilóta

[szerkesztés] Tartalékszemélyzet

  • Thomas Mattingly
  • Henry Hartsfield

[szerkesztés] Küldetés paraméterek

[szerkesztés] Repülés

A Columbia raktérben látható az OSTA-1 Föld megfigyelő műszer rendszer.
Nagyít
A Columbia raktérben látható az OSTA-1 Föld megfigyelő műszer rendszer.

Az STS–2 küldetésnek két fő célja volt: az űrrepülőgép tesztelése, illetve egy Föld megfigyelési kísérletsorozat végrehajtása. A felszállást eredetileg 1981. október 9-re tervezték, de az indítást az elülső manőverező egység üzemanyag szivárgása miatt el kellett halasztani. A visszaszámlálás a november 4-i indulási napon is megállt, mivel a számítógép túl alacsony nyomást érzékelt az egyik energia termelő egységben. A visszaszámlálás szünetében újabb probléma jelentkezett: túl magas volt a nyomás a hidraulikus rendszerben. A rendszert meg kellett tisztítnani és a szűrőket ki kellett cserélni, ezért az indítást november 12-re halasztották.

Az STS–1 után módosított láng és hanghatás csökkentő rendszernek köszönhetően az indítás során már nem sérült komolyabban a hővédőpajzs. Egyetlen hővédő csempe sem esett le, és csak 12 darab sérült meg.

Az űrrepülés során kipróbálták az űrrepülőgép új robotkarját. Az OSTA-1 (Office of Space and Terrestrial Applications-1) öt műszerével földfigyelési kísérleteket végeztek. A NASA szakemberei elégedettek voltak a kísérletek által nyújtott adatokkal.

Az ötnaposra tervezett küldetést két nap után félbe kellett szakítani az egyik energiatermelő egység meghibásodása miatt, ennek ellenére a kísérletek 90%-át sikerült elvégezni.

A Columbia, miután 37-szer megkerülte a Földet, 1981. november 14-én sikeresen landolt az Edwards légitámaszponton.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Magyar oldalak

[szerkesztés] Külföldi oldalak

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz STS–2 témájú médiaállományokat.