Philodémosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Philodémosz, Philodémos, Philodemus (Gadara, Palesztina, Kr. e. 110 körül - ?, Kr e. 40 vagy 35) görög költő és filozófus.

Tanulmányait Athénben végezte Szidóni Zénónnál, majd Kr. e. 70 körül Itáliába került, ahol Calpurnius Piso vette pártfogásába. Campaniában Szeirónnal együtt epikureus filozófiai iskolát vezetett. Megismerkedett Ciceroval és Pomponius Atticusszal. Jelentős hatást gyakorolt kora római szellemi életére. Tanítványai közé tartozott Varius, Quintilius Varus, Vergilius és talán Horatius is. Sokáig csak 25 hitelesnek tűnő, érzéki hangú erotikus epigrammája volt ismert az Anthologia Graecából. 1752 - 1754 közt feltárták Piso herculaneumi villáját, amelynek könyvtárszobájából kb. 800 elszenesedett papírtekercs került elő - Philodémosz 37 műve.

Fontosabb filozófiai jellegű munkái: „Peri szémeión kai szémeiószeón" (A jelekről és jelentésükről) című logikai művében az induktív módszert és az empirikus jelentéselméletet írja le. Érvel a sztoikusok logikája és a szkeptikusok agnoszticizmusa ellen. „Peri rhétorikész" (A szónoklattanról) című művében különböző irányzatokkal vitatkozva filozófiai szempontból elutasítja a szónoklattan túlzott jelentőségét, fölösleges művészetnek nevezi, amelytől az igazi államférfiak távol tartják magukat. A „Peri poiématón" (A költeményekről) című írásában kifejti, hogy a jó író és a jó költemény ismérve nem a hasznosság (óphelimon), hanem az örömszerzés (terpszisz), vagyis az esztétikai értéket a tartalom fölé helyezi Neoptolemosszal folytatott vitájában. A „Peri muszikész"-ben a Babilóni Diogenésszel folytatott heves vitájában kifejti, hogy a zenének pusztán gyönyörködtető hatása van, a kozmikus harmóniáról és más zeneelméleti kérdésekről szóló spekulációk erkölcsfilozófiai szempontból haszontalanok.

Teológia írásai közül a „Peri Theón" (Az istenekről) címűben kifejti, hogy az isten- és a halálfélelem veszélyezteti a lelki békét, míg a megfelelő istenképzet segítséget nyújt a boldog élethez. Vitatkozik nemcsak a sztoikus, de az epikureus tanokkal is. „Peri euszebiasz" (A jámborságról) címűművében a népi vallásosságot éppúgy bírálja, mint a költők istenképét, és az epikuroszi tanokat tartja követendőnek.

Filozófiatörténeti írásai: „Tón philoszophón szüntaxisz" (A filozófusok összefoglalása), „Peri tón sztoikón" (A sztoikusokról) és a „Peri Epikuru" (Epikuroszról). Ez utóbbiban a sztoikusok támadásaival szemben védelmezi Epikuroszt és annak természetes életmódról szóló tanait. A diatribé műfajában írott munkái: „Peri Oikonomiasz" (A gazdaságról), „Peri parrésziasz" (A szabadon szólásról) és a „Peri tu kath Homéron agathu baszileósz" (A homéroszi jó királyról). Ez utóbbi a homéroszi királyideál kidolgozása, feltehetőleg Caesar-párti propagandisztikus célzattal.

Philodémosz szerelmi lírájában kora egyik legjobb epigrammaszerzőjénak bizonyult. Filozófiai művei nem mutatnak ugyan sok eredetiséget, mégis igen jelentős forrásul szolgálnak a Kr. e. I. század filozófiai életének és vitairodalmának megismeréséhez. Egy epigrammája:

Éjünk titkainak meghitt őrét ma, Philainisz,
mámorosítsd meg, olaj részege legyen a mécs,
s tűnj el! Erósz nem tűr eleven tanúkat maga mellett,
zárd hát a kaput jól kulcsra, Philainisz, eredj.
S jöjj, Xanthó, csókolj! Te meg, ó, szerelemszerető ágy,
már tudod azt, ami még illeti Aphroditét.

[szerkesztés] Források


  • Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980)