Barnard-csillag

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Barnard-csillag (Barnard csillaga, Nyílcsillag) a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép egyik csillaga, mely arról nevezetes, hogy a Földről nézve a legnagyobb sajátmozgású csillag (eltekintve a Naptól).

Nagyjából 6 fényéves távolságával az ötödik legközelebbi csillag. Csak a Nap és a háromtagú Alpha Centauri rendszer csillagai vannak közelebb. Ennek ellenére olyan halvány, hogy csak távcsővel látható, mivel egy (M4 spektráltípusú) vörös törpe. Látható fényessége 9,54 magnitudó.

A csillagot felfedezőjéről, Edward Emerson Barnardról (1857-1923) nevezték el, aki 1916-ban úgy találta, ennek a csillagnak van az összes ismert közül a legnagyobb sajátmozgása, 10,3 ívmásodperc évente. Ez a nagy látszólagos sebesség abból adódik, hogy viszonylag közel van a Naphoz.

Valójában Barnard csillaga meglehetős gyorsan, 140 km/s sebességgel közeledik a Naphoz, és mintegy 3,8 fényévnyire meg fogja közelíteni.

Bár a csillag mintegy 10 milliárd éves, magjában még mindig „ég” a hidrogén.

Ahogy a vörös törpék általában, szabad szemmel nem észlelhető, tömege nem éri el a Nap tömegének 17% -át. Ha a Nap helyére tennénk gondolatban, a telihold fényének alig 100 szorosával világítana az égen.

A Barnard-csillag körül csillagászok két Jupiter méretű bolygót is feltételeztek, ezek azonban hamis észleléseknek bizonyultak.


[szerkesztés] Referencia

[szerkesztés] Külső hivatkozások