Izrael

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Izrael
מדינת ישראל
("Medinat Yisra'el")
دولة اسرائيل
("Dawlat Israil")
 Izrael címere
(Izrael zászlaja) (Izrael címere)
Izrael elhelyezkedése
Államforma parlamentáris demokrácia
Hivatalos nyelv héber, arab
Főváros Jeruzsálem
Legnagyobb város Jeruzsálem
(é. sz. 31°47′ k. h. 35°13′)
Elnök
Mose Kácáv
Miniszterelnök Ehud Olmert
Terület
 - teljes
 - ebből víz
153.
20 770 km²
2 %
Népesség
 - 2005. évi adat
 - népsűrűség
97.
6 955 000 fő
302 fő/km²
GDP
 - teljes (2005)
 - egy főre jutó
51.
154 174 millió USD
22 944 USD (30)
Pénznem új izraeli sékel (₪) (ILS)
Időzóna UTC UTC +2 (NYISZ: UTC +3)
Függetlenség
Kikiáltás
angol Népszövetségtől
1948. május 14.
Himnusz Hatikva
TLD .il
Nemzetközi gépkocsijel IL
Hívószám +972
Image:Is-map.PNG

Izrael (héber: ישראל Yisra'el, arab: إسرائيل Isrā'īl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Izrael államot 1948. május 14-én alapították. A történelmi Palesztina területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik többnyire a második világháború után vándoroltak ide. A lakosság további jelentős részét az arabok alkotják.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Izrael érdekes kontrasztokban bővelkedő ország, hiszen próféták menedékeként szolgált barlangokat találunk pár lépésre a legmodernebb napenergia-felhasználó erőteleptől, a keresztes háborúk korabeli kastélyok lábánál modern lakótelepeket láthatunk, valamint többezer éves zsinagógák romjait görög és római építkezés maradványai váltják.

Az irodalomban rendkívül gazdag, ismert nevekkel és eseményekkel teli Izrael történelme a múltból lép elő a jelenbe, egy olyan országban, ahol a mindennapi életet több ezer éves konfliktusok kísérik.

[szerkesztés] Izrael őstörténete, avagy amikor Izrael népe még nem létezett

Izrael eredetének ideje a Kr. e-i második évezred első felébe esik. 1800-ban történt, hogy Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” [1]
Letelepedett a Kánaán hegyeiben. A törzsek jelentős települést hoztak létre, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között. Ezek a nomád vándorok azonban – tekintve, hogy nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot – nem tartoznak Izrael történetéhez, csak őstörténetéhez.

[szerkesztés] Izrael története

Izrael történetéről a szó tulajdonképpeni értelmében csak a Kr. előtti 13. században és utána lehet beszélni. A régészeti leletek és korabeli írásos emlékek alapján a 13. század végén Palesztinában egy letelepedett népet találunk, amelyet Izraelnek hívtak. A Palesztinában letelepedett Izrael tizenkét törzs szövetségének szervezetében élt, amelyek a következők voltak: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Gád, Ásér, József, Benjámin, Dán, Naftáli.

A törzsi társadalom a bírák korának (a bírák kora Krisztus előtt 1200-tól 1020-ig tartott) végén átalakult hadikirálysággá. A filiszteusok Kréta irányából Krisztus előtt 1200 körül elindultak új hazát kereső népekkel és szintén Palesztinában telepedtek le. A filiszteusokat a mai palesztinok tartják elődeiknek. A két nép folyamatos ellentétben állt, mígnem a filiszteusok az ország meghódítását tűzték ki célul. A filiszteus veszély hatására 1023-ban Saul király megválasztásával az országot egy erősebb vezetés alá vonták. Az első uralkodó, Saul nem építette ki az állami élet intézményeit, a törzsszövetség szokásai megmaradtak, csak állandó hadsereg alakult ki. Saul kb. 1023 és 1000 között uralkodott, majd Dávid került az ország élére, aki kb. 1000-től 961-ig uralkodott.

Saul trónörököse fia, Esbaal volt, de a trónöröklés elve nem volt kötelező, így Dávid Júda királya lett Hebronban. Esbaal Izraelben uralkodott, de mindössze két évig, mert cselekvésre képtelen és gyenge uralkodó volt. Két tisztje meggyilkolta, s Dávid lett egész Izrael királya. A filiszteusok nem tűrték, hogy Izrael újraegyesült, így megtámadták Jeruzsálemet. Dávid seregétől vereséget szenvedtek.

Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe költözött, ahol Arauna jebuzita királytól vásárolt a Moriah-hegy tetején egy sík területet, templomot emelt az Úr tiszteletére és elhelyezte benne a Hebronból idehozott Frigyládát, Isten és Dávid népe szövetségének szent szimbólumát. Dávid elérte célját és Jeruzsálemet a birodalom vallási és politikai központjává tette. Uralkodása alatt Palesztina további városállamainak meghódításával megnövelte Izrael területét, amely ekkor már nem a törzsszövetséget - amelynek tagjai Palesztina térségének egy részét elfoglalták-, hanem a földrajzi egységet jelentette.

Dávidot fia Salamon követte a trónon, aki kb. Krisztus előtt 961-től 922-ig uralkodott. Ő szintén Moriah hegyét választotta és 950-ben felépítette a zsidóság legfontosabb helyét, a jeruzsálemi Első Templomot, amely Jeruzsálemet a Jahve-kultusz központjává emelte. A templomot 586-ban a behatoló babilóniaiak lerombolták, de később újjáépítették.

Salamon (izraeli király) figyelmét elsősorban a gazdaság felé fordította. Az ő idejében fellendült az ipar és a kereskedelem (hajójáratok, karavánutak), valamint erős közigazgatást épített ki. Az ő általa kiépített külkereskedelem az állam meggazdagodásának fő forrásává vált. Nagy állami építkezésekbe fogott bele, fellendült a kulturális élet, fényes külsőségek jellemezték az udvari életet. A társadalom ezért nagy árat fizetett, a költségvetés hiányát adók kivetésével és robotmunkával próbálták fedezni. Salamont nemcsak az anyagi jólét tette híressé, hanem az a bámulatos művelődési felvirágzás, amely vele járt.

Ennek ellenére sokan úgy látták, hogy a dávidi-salamoni birodalomban Isten ígéretei teljesedtek be, amelyeket az ősatyáknak adott „nagy néppé teszlek és neked adom ezt a földet”. Mások viszont az ősi szövetségi rend lábbal tiprását vetették Salamon szemére és a királyságot a Sínai szövetség elárulásának tekintették.

Salamon nem volt katonaember, de nem volt híján a szükséges hadvezetési ismereteknek. Megerősítette az ország biztonságát és erős védelmi rendszert épített ki. Ezen túlmenően Salamon nagymértékben kifejlesztette a hadsereg harci szekér erejét.

Salamon uralkodása alatt Izrael virágzott, aranykorát élte, halála után 922-ben azonban a királyság kettészakadt, s helyén két jelentéktelenebb, egymással versengő állam alakult ki. Északon Izrael királysága, délen Jeruzsálem fővárossal Júda.

Uralkodók - Krisztus előtt

Júda
Hivatalban
-tól -ig
Izrael
Hivatalban
-tól -ig
Roboám - Salamon fia 922 - 915 Jeroboám 922 - 911
Abijjá 915 - 913 Nábáb - Jeroboám fia 901 - 900
Ászá 913 - 873 Bása 900 - 877
Jozafát 873 - 849 Élá 877 - 876
Jóram - Jozafát fia 849 - 842 Zimri 876
Ahaszja 842 Omri 876 - 869
Ataljá 842 - 837 Ácháb - Omri fia 869 - 850
Jóas 837 - 800 Ahaszja - Ácháb fia 850 - 849
Amacjá 800 - 783 Jóram - Ahaszja testvére 849 - 842
Azarjá 783 - 742 Jehu 842 - 815
Jóram társuralkodó kb. 750 Joacház - Jehu fia 815 - 801
Jóram 742 - 735 Jóas - Joacház fia 802/801 - 786
Ácház 735 - 715 II. Jeroboám - Jóas fia 786 - 746
Ezékiás 715 - 687/686 Zakariás - meggyilkolta Sallum 746 - 745
Manassé 687/686 - 642 Sallum - meggyilkolta Menahém 745
Ámon 642 - 640 Menahém 745 - 738
Josiás - Ámon fia 640 - 609 Pekahjá - Menahém fia, egyik tisztje Pekah meggyilkolta 738 - 737
Joacház 609 Pekah - meggyilkolta Hóséá 737 - 732
Jojákim 609 - 598 Hóséá 732 - 724
Cidkija 597 - 587
Gedalja kormányzó 587 - 585


A királyság kettészakadása, sőt a két rész egymás elleni háborúi meggyengítették mindkét részt. Előbb az Izraeli királyság, majd Júda került asszír uralom alá (i. e. 597.). A világi és vallási vezetőket száműzték az akkori Babilonba (Babiloni fogság). Kezdetben a szír-görög birodalmon belül autonom társadalmat alkottak, szabad vallásgyakorlással. Később a hellenizmus terjesztésével párhuzamosan egyre inkább üldözték a zsidó vallást. Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat (Makkabeusok) győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett (i. e. 164., innen ered a Chánuká, a fények ünnepe). A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Római fennhatóság első száz éve alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe, de a függetlenségi törekvések és az i.sz. 68-ban kitört felkelések miatt Nero háborút indított Titus Flavius Vespasianus vezetésével. Nero-t közben eltávolították a trónról, de a birodalom végül a felkelést leverte és egész Izraelt leromboltatta (70., áb hó 9. innét a zsidó bőjtnap tisó-beáv), a népet száműzte a birodalom távoli részeibe. A zsidóság legnagyobb része Európába és Ázsiába menekült. A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kulturákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldüztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében.

Izrael földjén is kisebbségben maradt a zsidóság. Palesztinában, Európában és Oroszországban, több helyütt - egymástól függetlenül - a 19. század végére, a túltengő nacionalizmus és a pogromok hatására kialakult az ún. cionizmus. A mozgalom célja Izrael függetlenségének újbóli kivívása. 1895-ben a magyar Herzl Tivadar megfogalmazta a "Zsidó állam" című tanulmány első vázlatát. Ennek szellemében 1897-ben összehívták az Első Cionista Kongresszust. A helyszín Bázel (Svájc) volt. "Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk." (Israel Zangwill angol író)

Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról. (sárga=arab, narancssárga=izraeli állam, Jeruzsálem ENSZ igazgatás alatt)
Nagyít
Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról. (sárga=arab, narancssárga=izraeli állam, Jeruzsálem ENSZ igazgatás alatt)

Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor először az angol külügyminiszter támogatta. (1917 - Balfour-nyilatkozat, mely arra bátorítja a világban szétszóródott zsidóságot, hogy vándoroljanak be az Oszmán birodalom széthullásával brit kézre került Palesztinába). A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta mai Izrael területére. Az újabb és újabb arab támadásoktól tartva 1920-ban megalakult a Hagana (önvédelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek feladata a zsidó telepek védelme volt. A Hagana defenzív berendezkedése számos tagjának nem tetszett, így a belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben a kilépett tagok megalakították a milicista Irgunt (Hagana Bet). Mind az Irgun, mind az Irgunból kivált még radikálisabb Lehi (Stern-csoport) a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik miatt mind a britek, mind a mérsékeltebb zsidó szervezetek (köztük a Hagana is) terroristaszervezetnek tekintette. A többségi arab lakosság nyomására 1939-ben a brit kormány nyilatkozatban korlátozta a bevándorlási lehetőségeket, a következő öt évre összesen 75 000 ember kaphatott csak letelepedési engedélyt, korlátozták a földvásárlási lehetőségeket, és kilátásba helyezték egy zsidó-arab közös kormányzású független állam létrehozását Brit-Palesztinában 10 éven belül. Ez az intézkedés tovább mélyítette az arab-izraeli konfliktust. A fokozódó izraeli terror, melynek csúcspontja az 1946. július 22-én a palesztinai brit főhadiszállás, a King David Hotel ellen elkövetett 91 halálos áldozatot követelő robbantás volt, nagyban hozzájárult az ENSZ 1947-es közgyűlésére kidolgozott és beterjesztett Palesztin rendezési tervhez. Ez alapján egy arab és egy izraeli állam jött volna létre, míg Jeruzsálem a konfliktusok elkerülése végett ENSZ igazgatás alá került volna. Bár a közgyűlés 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta (köztük a későbbi miniszterelnök David Ben-Gurion is a zsidók nevében), azóta sem valósult meg, mivel a nemmel szavazó Arab liga államai az eredmény ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a döntést. A szinte azonnal kitört lázongások és összecsapások egy kvázi-polgárháborúba sodorták Palesztinát, mely a britek (rájuk nézve példátlan) szó nélküli kivonulása, az egykori brit gyarmat mintegy magára hagyása teljes anarchiába sodort. Még aznap, hogy az utolsó brit katona is hajóra szállt, 1948. május 14-én David Ben-Gurion kikiáltotta a szabad és független Ciont, azaz Izrael államát, mely azonnal háborús helyzetbe került az őt körülvevő arab államokkal, kitört az első arab-izraeli háború.

[szerkesztés] Földrajzi helyzet, éghajlat

Északon Libanonnal, keleten Jordániával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Elat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez.

Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből - mészkőből és márgából - felépült, törésekkel feldarabolt 800 - 1000 m magas röghegység.

Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamaria rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.

Az ország déli részét a Negev félsivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidéke foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triászkori gipsz és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.

A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.

Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdünékkel szegélyezett 10 - 25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Karmel sasbérce.

Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.

A Jordán-árok részei:

  • Hula-völgy
  • Gór
  • Holt-tenger vidéke
  • Akaba-völgy

A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt.

Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll.

Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.

Éghajlata egész évben mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart.

A tengerparti sáv fagymentes, a középhőmérséklet januárban 12-13 °C, júliusban 25-28 °C. A hegyvidék hűvösebb, a Jordán-árok és a Negev nyara viszont igen forró (júliusi középhőmérséklet 30 °C feletti).

Az évi csapadékmennyiség északon - Galileában - 600 - 800 mm, a Negevben és a Jordán-árok déli felében viszont a 200 mm-t sem éri el.

Izrael fő folyója a Jordán, amely 118 km hosszú, átfolyik a Tiberiás-(Genezáreti)tavon és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tibérias-tavat.

[szerkesztés] Gazdasága

Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul.

Legfontosabb iparágai:

  • fémfeldolgozás
  • repülőgépgyártás
  • katonai felszerelés gyártás
  • elektronikus berendezés gyártás
  • textilipar
  • élelmiszeripar

Világhírű a gyémántcsiszolás.

Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet.

Fontos bevételi forrás a turizmus.

[szerkesztés] Népessége

6 955 000 fő

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Genezáreti-tó
  • Boldogság hegye
  • Szent Sír templom
  • Via Dolorosa (Jeruzsálem)
  • Jézus szülőhelye (Betlehem)
  • Templomhegy
  • Nyugati Fal
  • Bahai Világközpont

[szerkesztés] Fontosabb városai

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Könyvek

  1. Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben - I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Izrael témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Érdekességek

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.


A világ országai | Ázsia
Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam
Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet