Innin és Enki

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Innin és Enki (modern cím), Innin utazása Enkihez Eriduba (címváltozat), a Kr. e. III. évezred végén született sumer mitológiai eposz. Aterjedelmes -mintegy 800 soros- költemény az úgynevezett „utazási mítoszok" közé tartozik (lásd még Nanna utazása Nippurba). Uruk úrnője, Innin növelni akarta városa erejét, ezért Eriduba indult Enkihez, „aki az istenek szívét ismeri", s aki „kezében tart minden törvényt". Enki utasítja követét, Iszimud istent, hogy bocsássa be Innint a városba, és lássa vendégül. A lakomán Enki lerészegedik, és így kiált fel: „hatalmamra esküszöm, hogy a szűzi Innin ajándékba kap minden isteni erőt!" Ezután a műben az erők hosszú felsorolása következik (több, mint száz különféle erő, a „hatalom"-től egészen a „törvénykezés"-ig). Enki kijózanodva megbánja könnyelmű ígéretét, és Innin után küldi Iszimudot, hogy megakadályozza az égi bárkát, az istenek közlekedőeszközét az uruki kikötő elérésében. Iszimud hét kikötőben támad tengeri szörnyek segítségével Innin bárkájára, de Ninsubur, Innin követe minden alkalommal elűzi a támadókat, és végül épségben visszajutnak Urukba. A városban sorra kirakja az Enkitől megszerzett erőket.

Az eposz két főszereplője, Innin és Enki a mítoszaikban a megszokott sémák szerint viselkednek (lásd még Enki és Ninmah, uj elem legfeljebb Innin ravaszsága. Enki, a bölcsesség és tudás istene korhely és esendő, ezzel szemben Innin, akinek városa, Uruk Utu-hegal korában korában az úgynevezett 3. uri dinasztia előkészítője volt, ravasz és ötletes.


[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)