Salamon jeruzsálemi temploma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A templom építése az Ószövetség egyik legkiemelkedőbb eseménye, és a képzőművészetnek is fontos motívuma. Már a templomépítés előkészítései is hatalmasak voltak. Salamon munkásokat gyűjtött egész Izraelből; a munkások száma harmincezer embert tett ki Salamonnak ezen kívül még hatvanezer teherhordozója és nyolcvanezer kőfejtője is volt. A király elrendelte, hogy hatalmas köveket fejtsenek, pompás köveket, hogy faragott kockakövekből vessenek alapot a háznak. Így kezd tehát a tiruszi Hirámmal a templom építéséhez Jeruzsálemben, amely Izrael fővárosa lett. Az 50 méter hosszú és 30 méter széles, mészkőből épült templomban őrizték a Frigyládát, a Tízparancsolatot tartalmazó szent faládát.
Kr.e. 587.-ben a Jeruzsálemet elfoglaló babilóniaiak felgyújtották a templomot. E templom 7 évig készült, ezután Salamon 13 évig építtette a királyi palotát.
[szerkesztés] A templom építésének oka
Istentől kapott frigyládát a zsidók sárorban őrizték. Mózes Istentől azonban kapott egy parancsolatot is a frigyláda mellé : "Készítsenek nékem szentélyt, hogy köztük lakjam". A szentély építése nagy és alapos előkészületet kívánt. A legértékesebb és legdrágább anyagokból nagy mennyiségre volt szükség, de az Úr csak önkéntes áldozatokat fogadott el. "...minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat" (2Móz 25:2) - ismételte el Mózes az Úr parancsát a gyülekezetnek.
A munkásokat Isten választotta ki még az első szent sáror építésekor: "Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrinak a fiát Júda törzséből. Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára... Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholiábbal, Ahiszámák fiával együtt. Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát... " (2Móz 35:30-35). Salamon azonban nem e isten áldását magukon hordozó mesteremberek leszármazottait fogadta fel (aki ugyancsak osztoztak az atyáikra adott áldásban) hanem Tírus királyától kért "olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak..." (2Krón 2:6). Ezek a munkások azonban csak magass bérért voltak hajlandók dolgozni.
[szerkesztés] A templom leírása
Salamon király által Jahvénak építtetett templom 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas. A templom elõtti oszlopcsarnok 20 könyök hosszú volt a templom szélességének irányában és 10 könyök széles elõre. A Szentélyt arra a célra jelölték ki, hogy oda helyezzék a frigyládát. A Szentély kocka alakú belseje 20 könyök magas. Benn a szentélyben két kerub vadolajfából, 10 könyök magasak. A kerub egyik szárnya 5 könyöknyi volt, és 5 könyöknyi volt a másik szárnya is, így szárnyai egyik végétõl a másikig 10 könyöknyit tett ki. Mindkét kerub egyforma nagy volt és egyforma alakú is, szárnyaik összeértek. (Királyok elsõ könyve, 6,23) A Szentek Szentje tehát tökéletes kockalakot mutat; az akácfa oltár feltehetõleg 5 könyök hosszú, 5 könyök széles négyzet. ( A Kivonulás könyve 27,1)
A Templomban főpap, papok és leviták teljesítettek szolgálatot. Ők irányították a kultuszt, ők mutatták be a nép nevében a mózesi törvény által előírt áldozatokat. A pogány szentélyekkel ellentétben itt nem volt szobor, mert az igazhitű zsidók viszolyogtak minden olyan próbálkozástól, mely az egy és igaz Isten ábrázolására irányult. Salamon halála után a hanyatlás időszaka következett.
A templom és a benne található tárgyak a kozmosz pontos szerkezetét hívatottak visszatükrözni. Philon szerint, az illatok oltára jelképezi a kegyelem gesztusát, dicsõítendõ az egek Istenének tökéletes jóságát. A gyertyatartó hét ága a hét bolygót jelzi; az Asztal a bûnbocsánatot, amely a földi életben beteljesül. Az Asztalon tizenkét ostya szimbolizálja a hónapokat, ezek a felajánlás ostyái (az isteni arcok ostyái). A frigyláda a kerubok szárnya alatt található; a szellemit szimbolizálja. A templom alapkövének kozmikus ereje van; Béthel kövével azonosítják, ahonnan Jákob a nyitott eget láthatta. (Genezis, 35,9) Ez a kõ világközpont, olyan pont, ahol a földi és égi találkozik. Ezékiel víziójában (40, 42) beszámol az új templom méreteirõl.
Templom elhelyezése a nyugatra néző bejárattal és a Fõmester helyével, ami Kelet felé irányul, a katedrálisok mintájára maga is szimbólum. A Templom jelképezi a nyugatról keletre, vagyis a fény felé vezetõ utat. Szent, szimbolikus hely.
A Templom mennyezete a csillagos égboltot ábrázolja: az éjszakai eget ábrázolja annak számtalan, szabad szemmel is látható csillagával. Keleten, a Fõmester helye mögött feltünik a fénylõ Delta: háromszög, középpontjában egy szemmel, az isteni szemmel.
A Templom felépítésével megnőtt Jeruzsálem vallási jelentősége. A város vallási téren is vitathatatlan központtá vált: Isten eljövendő királyságának szimbóluma lett. A környező népek vallási-kultúrális elemeinek integrálása ebben az időben megnövekedett. Rengeteg jelképet, vallási gondolatot olvasztott magába a megindult templomi kultusz.
[szerkesztés] Irodalom
- Jean Chevalier – Alain Gheerbrant: Dictionnaire Des Sybmoles(Paris: Seghers, 1973 -1974.)
- http://www.templemount.org/solomon.html
- http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Judaism/The_Temple.html

