II. Mánuel bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. (Palaiologosz) Manuel (1391-1425) bizánci császár

V. János kisebbik fia, a bitorló IV. Andronikosz öccse, Mánuel, apja halálkor éppen I. Bajazid szultán fogságában raboskodott Bursában. Hamarosan elmenekült, de szinte azonnal török ostromzár vette körül Konstantinápolyt, ugyanis az, hogy az oszmánok 1396-ban legyőzték a keresztény lovagokat Nikápolynál, nem jelentette, hogy a görög főváros is kezükbe került. A császár személyesen indult útnak, hogy segítséget kérjen, közben a Bizánci Birodalom védelmét unokaöccsére, VII. Jánosra bízta. Járt Itáliában, Franciaországban, Angliában és a német területeken, de sikert sehol sem ért el.

Míg ő Európát járta, VII. János hősiesen védte Bizáncot, és a törökök vele szemben sem értek el eredményt. Mindemellett csak Timur Lenk 1402-ben aratott ankarai győzelme és I. Bajazid 1403-ban bekövetkezett halála után lélegezhetett fel valamelyest a birodalom. A császár a következő szultánnal, I. Mohameddel baráti viszonyt ápolt, viszont 1422-ben II. Murád megint megostromolta a fővárost, és Mánuel halála előtt röviddel a Bizánci Császárságot rendszeres sarc fizetésére kötelezte.

II. Mánuel termékeny szerző volt: sok teológiai, retorikai és költői művet alkotott, illetve kiterjedt levelezést folytatott.

Helena Dragas szerb hercegnőtől hét fia született, akik közül a második, János és az ötödik, Konstantin trónra is lépett. Ez utóbbi volt az utolsó bizánci császár.

Előző uralkodó:
V. János bizánci császár
Bizánci császár
Palaiologosz-dinasztia
Következő uralkodó:
VIII. János bizánci császár, társa VII. János bizánci császár]]