Parabiagói ezüsttál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Parabiagói ezüsttál, a lombardiai Parabiagóban talált, a 4. század végén készült, 39 cm. átmérőjű és mintegy három és fél kilogramm súlyú ezüsttál, amely eredetileg egy sírurna fedeléül szolgált. Belsejének domborműve Kübelé és Attisz diadalmenetét ébrázolja négy oroszlántól húzott kocsin, körülöttük a táncoló korübantész, előttük az Örökkévalóság (Aión) Atlasz által tartott alakja, fölöttük a Nap és a Hold, alattuk a Föld, az Évszakok és a vízi istenek alakjai. A tál a késő ókori pogány klasszicizmus egyik legkiemelkedőbb emléke.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)

