II. Henrik német-római császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Henrik megkoronázása
Nagyít
II. Henrik megkoronázása

II. (Szent) Henrik (972 - 1024. július 13.) a Liudolf-házból származó ötödik és egyben utolsó német-római császár.

Egyes források szerint Henrik születési dátuma 973. május 6. Apja, a Civakodónak nevezett II. Henrik bajor herceg volt, akit – mivel fellázadt a két előző császár ellen – többször is száműztek. Talán ez volt az oka annak, hogy az ifjabb Henrik korán az egyház felé fordult: először Ábrahám freisingi püspöknél talált menedéket, később pedig a hildesheimi katedrális iskolájában nevelkedett. 995-ben apja örökébe lépett mint IV. Henrik bajor herceg.

Henrik útban volt Róma felé ostromlott unokatestvére, III. Ottó kiszabadítására, amikor a császár 1002 januárjában meghalt. Tudva azt, hogy az örökösödésben nem ő az egyetlen jelölt, Henrik gyorsak megszerezte a hatalmi jelvényeket halott unokatestvérétől. Riválisai, például a meisseni Eckhard vagy Hermann sváb herceg erősen ellenezték henrik megválasztását, de a mainzi Willigis püspök segítségével Henriknek sikerült megválasztatnia magát. 1002. június 7-én Mainzban meg is koronázták, de a teljes elismerése csak egy év múlva következett be.

Henrik a következő két évet hatalma és határai megszilárdításával töltötte. Sikeres hadjáratot folytatott I. Boleszláv lengyel fejedelem ellen, majd Itáliába indult Ivreai Arduin ellen, aki Itália királyának nevezte magát. Az itáliai hadjárat kemény és kegyetlen volt, és a végén Henriknek fel kellett adnia, hogy ismét Lengyelország felé tudjon fordulni. Mindenesetre, 1004. május 15-én Paviaban Itália királyává koronázták. A második lengyel hadjárat során Henrik a pogány Liutitians-al szövetkezett a keresztény lengyelekkel szemben. A hadjárat végét az 1018-ban kötött béke jelentette.

Henrik és Kunigunda
Nagyít
Henrik és Kunigunda

Henrik 1013-ban újabb hadjáratot indított Itáliába és egyenesen Rómába ment, ahol VIII. Benedek pápa 1014. február 14-én német-római császárrá koronázta.

1020-ban a pápa meglátogatta a császárt Bambergben és felszentelte az új katedrálist. Egyúttal meggyőzte Henriket, hogy térjen vissza ismét Itáliába egy harmadik, végsőnek szánt hadjáratba. campaign. 1022-ben Henrik elindult az adriai partok mentén és Pilgrim kölni érseket egy másik hadsereggel Capua ellen küldte, a harmadik sereg pedig Poppo aquileiai pátriárka vezetésével az Apennineken át indult el. Mindhárom sereg egyesült az itáliai Troia ostromlására, amely a bizánciak kezén volt. Ez ugyan nem sikerült, de a hadjárat során az itáliaiak megtanulták, hogy a császári hatalom rájuk is kiterjed.

Henrik az egyházi szervezet reformján dolgozott a pápával együtt, amikor 1024-ben hirtelen meghalt, befejezetlenül hagyva művét. Gyermek nem maradt utána, mivel feleségével, Luxemburgi Kunigundával együtt szüzességi fogadalmat tettek. Az egyház mindekttőjüket szentté avatta, Henriket 1146-ban és Kunigundát 1200-ban.

Henrik sírja a bambergi katerdálisban található.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz II. Henrik német-római császár témájú médiaállományokat.







Előző :
III. Ottó
Német király:
1002-1024
Német-római császár:
1014-1024
A német-római császári korona Következő:
II. Konrád