LEP

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nagy elektron–pozitron ütköztetőgyűrű (LEP = Large Electron Positron collider ring) a CERN 1989-től 2000-ig működő 27 km kerületű részecskegyorsítója volt, mely elektronokat és pozitronokat (azaz antielektronokat) ütköztetett.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A gyorsító fejlődése

A LEP egyik rádiófrekvenciás ürege a CERN-beli Microcosmos kiállításon. Ezekben az üregekben gyorsulnak a részecskék  elektromos feszültségkülönbség hatására.
Nagyít
A LEP egyik rádiófrekvenciás ürege a CERN-beli Microcosmos kiállításon. Ezekben az üregekben gyorsulnak a részecskék elektromos feszültségkülönbség hatására.

A működése kezdetén 45 GeV energiája volt a nyaláboknak, a végén 106 GeV-re sikerült emelni a mágnesek és egyéb paraméterek javításával. Az elektron és pozitron ütközéskor megsemmisülnek és belőlük az energiájuktól függően keletkezhet foton, de nagyobb energiákon keletkezhetnek a gyenge kölcsönhatás közvetítői is (Z, W+, W-). Mivel a Z bozon nyugalmi energiája 91 GeV, ezért az egyes nyalábok energiájának a felét, 45,5 MeV-et el kell érnie, hogy leggyakrabban Z bozon keletkezzen. A töltésmegmaradás miatt a W bozonok csak párban keletkezhetnek az ütközés során, ezért az elektronok energiájának a nyalábban ehhez a W tömeggel kell egyeznie (80 GeV).

Az alagútjában a jövőben a nagy hadronütköztető, az LHC fog működni.

[szerkesztés] Eredményei

[szerkesztés] Detektorai

Magyarország az OPAL kísérletben vesz részt, az adatok feldolgozása – egyre kisebb intenzitással – jelenleg is folyik.

[szerkesztés] Külső hivatkozás