Alexandriai Kelemen
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alexandriai Kelemen, Clemens Alexandrinus, eredeti nevén: Titus Flavius (Athén, Kr. u. 140-150 körül - Kappadókia, Kr. u. 215 után) görög nyelven alkotó egyházi író, filozófus, pedagógus, utazó
Római nevét a rabszolgaságból őt felszabadító urától kapta. Kora ifjúságában bejárta Dél-Itáliát, Szíriát és Palesztinát. Tanulmányait végül Alexandriában, Pantainosznál, a Didaszkalion (az alexandriai rétor- és filozófusiskola) vezetőjénél fejezte be. Tanulmányai befejeztével maga is iskolát alapított, amelynek híre hamarosan túlnőtt Egyiptom határain. Septimius Severus keresztényüldözéseinek idején volt tanítványához, Alexandrosz püspökhöz menekült Kappadókiába. Bár Caesariai Euszebiosz papként említi, valójában csak hitoktató volt.
Alexandriai Kelemen volt az első görög tudós, aki a Biblia és a görög filozófia igazságai közt összhangot teremtett. Irodalmi műveltsége korában kimagasló volt, műveiben összesen 360 szerzőt idéz. Szinkretizmusának alapgondolata: a görög filozófusok vagy ismerték Mózes és a próféták iratait, vagy az örök szellemnek az egész világban szétáradó és termékenyítő „eszmei magvaiból” (logoi szpermatikoi) részesültek. A teológus tehát jogosan gyűjti össze és használja fel a klasszikus bölcselet kincseit. Kelemen mindamellett igazi pedagógus is volt, egész munkássága az oktató (protreptikosz) a nevelő (paidagógosz) és a tanító (didaszkalosz) ember jellegzetességeit mutatja.
Főművei egységes és szervesen egymáshoz illeszkedő trilógiát alkotnak. A Protreptikosz prosz Hellénasz (Oktató beszéd a pogányokhoz): nevelő programjának előszava. Témája: a pogány bölcselet és tudomány értékes ugyan, de hiányos. Szerepe az volt, hogy hozzásegítse és elősegítse a keresztényt az igazság teljes megismerésére. A Paidagógosz (Nevelő) már az irodalomban és a klasszikus filozófiában jártas keresztény ember szellemi-erkölcsi továbbfejlődésének vezetője. A nevelők mintaképe Jézus, aki az igazság teljes és hiteles szavával oktat. A bölcsesség Isten ajándéka, amelyet először a „szellemi logoszban” közölt a világgal, majd a megtestesült Igében nyújtja az igazság keresőinek. E művében részletes és gyakorlati szabályokat ad még az öltözködésre illetve a lakás berendezésére vonatkozóan is. Joggal nevezik e munkáját az ókeresztény kor erkölcs- és illemtankönyvének. Harmadik munkájának, a Sztromateisznek (Szőnyeg) címe olyan írásművet jelöl, amely alkalmas arra, hogy a szerző e legkülönbözőbb kérdések tarka sokaságát tárgyalja minden szigorú tagolás nélkül. Kelemen e művének eredetileg a Didaszkalosz (Tanító) címet szánta.
Kisebb művei töredékben maradtak fenn, illetve elvesztek. Tisz ho szódzomenosz plusziosz (Ki lehet az a gazdag, aki üdvözül) című tanulmánya a keresztény irodalom első próbálkozása a szociális kérdés megoldására. A Hüpotüpószeisz (Vázlatok) a görög bölcselők – különösen Platón – és a Biblia válogatott helyeihez fűzött kommentárok összessége. Későbbi egyházi írók példatárul használták, Cassiodorus utasítására egy ismeretlen fordító latinra is átültetett belőle részleteket.
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon


Based on work by