Macskacápafélék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Macskacápafélék
Nagy macskacápa (Scyliorhinus stellaris)
Nagy macskacápa (Scyliorhinus stellaris)
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Porcoshalak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Macskacápafélék (Scyliorhinidae)
Gill, 1862
Nemzetségek
15 nemzetség

A macskacápafélék családja (Scyliorhinidae), a porcoshalak (Chondrichthyes) osztálya, Elasmobranchii alosztálya, Selachimorpha öregrendje Carcharhiniformes rendjébe tartozik. A rendre általánosan jellemző, hogy mindig 5 pár oldalsó elhelyezkedésű kopoltyúrésük van, amely szabadon nyílik. Mellúszóik a kopoltyúrések sora után következnek. Hátúszójukban nincs tüske. Farokalatti (anális) úszójuk megtalálható. Szemüket harmadik szemhéj, átlátszó pislogóhártya is védi a sérülésektől.

A macskacápafélék kisebb méretű (max. 1,5-2 méter) cápák. Főként partmenti tengerfenéken fordulnak elő, meleg és mérsékelt éghajlaton. Testük gyakran tarka színezetű. Puhatestűekkel, rákokkal és kis halakkal táplálkoznak, emberre veszélytelenek. Gyakran tartják őket tengeri akváriumokban.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Macskacápa (Scyliorhinus retifer)

A macskacápa teste pötyözött, és a bőre flueoreszkálásra képes.

[szerkesztés] Kispettyes macskacápa (Scyliorhinus canicula)

A kispettyes macskacápa vagy kis macskacápa kifejlett példánya mindössze 40-100 cm és 0,5-1kg. A Földközi-tengerben, az Adriában és az angliai partoknál gyakori. Éjjeli ragadozó, kistestű állatokat fogyaszt, a nap nagy részét a tengerfenéken fekve tölti, ahol foltos színezete révén jól beleolvad környezetébe. Nappal, amikor szeme a világossághoz alkalmazkodik, pupillája merőlegesen összehúzódik, macskáéra emlékeztet. A szemén igazi pislogóhártya nincs, de alsó szemhéját rá tudja húzni a szemére. Bőre apró bőrfogacskákkal borított, ezért érdes tapintású. Mozgása könnyed, úszás közben izmos teste kígyószerűen hullámzik. A nőstény (belső megtermékenyítést követően) kb. 20 tojást rak, amelyet kemény szaruburok véd. A burok sarkain négy hosszú összegubancolódó nyúlvány található, amelyekkel a tojás növényekhez rögzíthető. Az ivadékok, hőmérséklettől függően, 6-9 hónap alatt kelnek ki. A nőstények párzás nélkül, a következő évben is raknak tojásokat. Halásszák, a dalmát tengerpart piacain rendszeresen árusítják. Megnyúzott, fehér húsát, amely kissé rágós, főzve, sütve, füstölve fogyasztják. Mája mérgező. Gyakran tengeri akváriumok fő látványossága. A vízszennyezések következtében számuk jelentősen lecsökkenhet.

[szerkesztés] Ajánlott magyar nyelvű könyvek

  • Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
  • Papp, L. (1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385

[szerkesztés] Külső hivatkozások (angolul)

Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez:

Más nyelveken