Táplálkozási és emésztő szervrendszer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

[szerkesztés] Az emésztőrendszerről általánosságban

Az ember számára az anyagfelvételt a táplálkozás biztosítja. Az anyagbevitel után a felvett anyagok az emésztőrendszerbe kerülnek, ahol a táplálékok lebontása történik. Olyan anyagokra, amelyek az ember által hasznosíthatóak, ezek a táplálék kisebb alkotórészecskéi, a monomerek. Minden anyagot megpróbál az emésztőrendszerünk különböző enzimek segítségével ilyenekre lebontani. A legfontosabb monomerek:

  • aminosavak (fehérjékből származnak)
  • zsírsavak (zsírokból szárm.)
  • nukleotidok (nukleinsavakból szárm.)
  • monoszacharidok (cukrokból, keményítőből szárm.).

Ha az agyunk érzi, hogy valamely alkotó(k)ból, amely a szervezet számára szükséges, kevés van a befutó receptor jelekből, akkor kialakítja a hipotalamusz éhség és jóllakottság jelző központjában az éhségérzetet, és tápanyagfelvételre ösztönzi a szervezetet.

[szerkesztés] Felépítése

Az ember emésztőrendszere felépítését tekintve elő-, közép- és utóbélre tagolható. Az élőbél 1. szakasza a szájüreg. Felépítését tekintve kötőszövetből, többrétegű el nem szarusodó laphámból, harántcsíkolt izomból – nyelvből, érző- és ideghámból, és az aprítást segítő fogakból épül fel. Feladata a táplálék előkészítése a különböző enzimhatásokra, ez aprítással, falatképzéssel történik a fogak és a nyelv segítségével. Továbbá feladata még az élőfelszívás, ízlelés, beszéd és védelem. A szájüreg váladéka a nyál, amely a szájüregen kívüli nyálmirigyekből termelődik. Ezek a fültőnél, az állkapocs alatt és a nyelv alatt helyezkednek el, összesen 5 darab. A nyál összetételét tekintve áll a nyál-amiláz nevű enzimből, amely a keményítőt bontja, és áll egy mucin nevű összetett fehérjéből, amelynek a falatképzésben van nagy szerepe. A szájüreg fontos alkotója a nyelv, amelynek a falatképzésben, ízlelésben és a beszédben van szerepe. Fontos alkotók továbbá a fogak, amelyek a táplálék mechanikai aprítását végzik, fontos, hogy ezeket megfelelő szájápolással védelmezzük. Ennek egyik technikája a fogmosás, amely jelentős a fogzománcot károsító anyagok eltávolítása végett, ezért kell naponta kétszer, reggel-este fogat mosni. Továbbá fontos, hogy rendszeresen járjunk szűrővizsgálatokra, hogy így megelőzzük a nagyobb bajokat, például a foghúzást.

Az emberi előbél 2. szakasza egy viszonylag kis rész, a garat. Itt kereszteződik a táplálék és a levegő útja, és a felül még a füllel való nyomáskiegyenlítésben is szerepe van a fülkürtön keresztül. A garat után a nyelőcső következik, ahol a táplálék gyors perisztaltikus lefutással, reflexfolyamatként, hosszanti és körkörös izmok segítésével lejut a tápcsatorna legtágabb részébe, a gyomorba. Ide a táplálék a gyomorszájon jut be és innen a kivezető nyíláson, jut ki. Itt történik az első valódi emésztés és felszívás. A gyomor nedve a bélnedv, ez tartalmaz egy fehérjebontó pepszinogén nevű anyagot, amely a savas kémhatásra pepszin enzimet (ez a fehérjéket oligopeptidekké bontja) képez, és kellő mennyiségű sósavat a kémhatás megfelelővé tételéhez, amely itt pH=2. A gyomor működését tekintve összekeveri, felszívja, emészti a táplálékot. Helyzetét tekintve baloldalt a rekeszizom alatt található horog alakban. Kóros állapota lehet, ha a gyomorban túlteng a sósavtermelés, a gyomorfekély. Ekkor a gyomorfal néhány helyen akár ki is lyukadhat károsítva ezzel a gyomrot működését. Ha ilyen történik, akkor a beteg erős baloldali hasi fájdalomra panaszkodhat, étvágytalanság mellett.


A tápcsatorna következő szakaszát középbélnek nevezzük, ez alatt a vékonybelet értjük. Ez a szerv 5-6 méter hosszú és 20-30 centiméter átmérőjű is lehet. Felépítésileg 3 részre tagolódik, részei: patkó-, éh- és csípőbél. Működését tekintve az egész vékonybélben perisztaltikus mozgás történik, bélbolyhok segítő felszívó tevékenysége mellett. A vékonybél váladéka a bélnedv, amely tartalmaz.

  • zsírbontó (lipáz)
  • nukleinsav bontó (nukleáz)
  • fehérje – oligopeptid bontó (tripszin)
  • keményítőbontó (maltáz) enzimeket.

Továbbá ide öni még váladékát a máj, amely az epe termeli és a zsírok diszpergálásában fontos, és a hasnyálmirigy, ami szintúgy enzimeket termel, mint a vékonybél maga. Hasnyálmirigy enzimjei:

  • zsírbontó (lipáz)
  • nukleinsav bontó (nukleáz)
  • fehérje – oligopeptid bontó (erepszin)
  • keményítőbontó (hasnyál-amiláz) enzimeket.

A hasnyálmirigy és a vékonybél enzimjeivel együttesen történik az emésztés folyamata, amelynek célja a lehető legtöbb anyag felszívódásra alkalmassá tétele a vérbe és a nyirokérrendszerbe.

A vékonybélből egy bizonyos idő elteltével a táplálék az utóbélbe továbbítódik, annak is vastagbél részébe. Itt már csak kis mértékű felszívódás történik, főleg víz és kisebb ionoknak, mert a célja a széklet kialakítása mind tartalmában, mind formájában. A székletre a vékonybélben beleömlött epének van nagy szerepe, színben. A vastagbélnek szintén három része van: van egy felszálló ága, egy haránt ága és egy leszálló ága. Emésztés lényegében nincs, bélnedve nincs, csak K és B vitamin termelés. A vastagbél a kialakult béltartalmat, a székletet továbbítja a végbélbe, ez egy 15-20 cm-es szakasza az utóbélnek, ahol már felszívódás nem történik, csak a széklet formálása és akaratlagos ürítése, egy zárógyűrűn keresztül. A működésben gyakran rendellenesség léphet fel, ez attól függően, hogy melyik irányban, beszélhetünk székrekedésről, illetve hasmenésről. Előbbiről akkor beszélhetünk, ha a széklet egy megszokott időn túl sokkal hosszabb időnként vagy egyáltalán nem ürül. Kialakulásának okai lehetnek a kevés vízfogyasztás vagy túlzott édesség- és rostosanyag-bevitel. Általános tünetei az alhasi fájdalom. Kezelése a problémától függően gyógyszeresen, illetve operációval. Hasmenésről akkor beszélhetünk, ha a székelés a megszokottnál jóval intenzívebb, napi 2-3 alkalmankénti híg, folyós alkalomnál. Kialakulásának oka túlzott bélmunka, kevésbé rostos táplálék és egyéb betegségek lehetnek. Kezelése: étrenden való változtatás, rostos táplék fogyasztása, majd gyógyszeresen.