Orgetorix

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orgetorix az ókori helvétek egyik vezére volt, akinek ambíciói a királyi szék elnyeréséért indították el a Julius Caeasar gall háborújához vezető eseményeket. Ahogy Ceasar könyve ('Commentarii de Bello Gallico') elbeszéli, P.M. Piso és M. Messalla consuli évében (azaz Kr.e. 61-ben) Orgetorix rábeszélte a törzs vezetőit, hogy hagyják el országukat, (a mai Svájcot) és hódítsák meg Galliát.

Már a kezdeteknél, miközben szövetségeseket gyűjtött a gallok között, beleütközött a Római Birodalom érdekeibe. Rávette a sequanus Casticust, hogy apjától Catamantaloedistől - aki a Szenátustól "a római nép barátja" címet kapta - szerezze meg a hatalmat. Szövetséget kötött a befolyásos haeduus vezetővel, Dumnorix-szal is, akihez a lányát is feleségül adta, és őt is arra vette rá, hogy próbálja megszerezni a törzs feletti uralmat.

Orgetorix ambíciói azonban saját törzsén belül riadalmat keltettek, ezért a törzs szokásai szerint arra kötelezték, hogy bilincsbe verve védekezzen. Mégsem vonhatták felelősségre, mert összegyűjtötte rokonait, szolgáit, clienseit, akiknek tömege elrettentette a bírákat. De elkezdtek gyülekezni Orgetorix ellenségei is a törzsben. Orgetorix hamarosan meghalt. "Mint a helvétek mondják, alapos a gyanu, hogy önkezével vetett véget életének" - írja Caesar könyve.

A helvétek azonban nem mondtak le hódít terveikről: felégették városaikat és falvaikat, hogy Galliába vonuljanak. Szomszédaikat, a tauricusokat, a tulingusokat és a latobicusokat rábeszélték, hogy tegyenek ugyanígy, és szövetségesül fogadták a boiusokat is. Kr.e. 58 március 28-án megindultak Gallia felé.