Robert Falcon Scott
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Robert Falcon Scott (1868. június 6. - 1912. március 29.), Brit Királyi flotta tisztje, Déli-sark kutató. Másodikként érte el a Déli-sarkot, pár nappal lemaradva Roald Amundsen mögött, a visszaúton életét vesztette a Ross-jégselfen, egynapi járóföldre a biztonságot jelentő bázistól.
Scott vált a jelképévé az akkoriban zajló hősies, rendkívül embertpróbáló felfedezéseknek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gyermekkor és a karrier kezdetei
Scott az angliai Devonportban született. 13 éves korában otthagyta a szülői házat és a HMS Britannia nevű hadihajóra szegődött. A haditengerészethez 1881-ben csatlakozott, először a HMS Boadicea-n hajózott ki, később átkerült a HMS Rover-re. Miután előléptették a HMS Spider-en folytatta karrierjét. 1891-ben hadnaggyá léptették elő a HMS Amphion hajó. 1892-ben a HMS Majestic főhadnagya lett.
[szerkesztés] A Discovery expedíció (1900-1904)
Sir Clements Markham kérésére - aki a Royal Geographic Society elnöke volt - Scott vezette a Nemzeti Antarktisz Expedíciót az RRS Discovery hajóval, mellyel 1900-ban indultak útnak. Az expedíció főbb eredményei a Ross-tenger feltérképezése, egy addig nem ismert földnyelv elnevezése King Edward VII-földnek és az addigi legdélebbi pont elérése, déli szélesség 82°17′ 1902 december 31.-én.
[szerkesztés] A Terra Nova expedíció (1910-1913)
Scott a Discovery küldetés után visszavágyott a sarkvidékre. Nagyon élvezte a hajó irányítását a messzi délen, a tudományos erőfeszítéseket és ő akarta elérni először a Déli-sarkot. Nyolc évig tartott mire meg tudta szervezni új útját, mivel támogatókat akkoriban inkább az északi-sarki expedíciókra lehetett szerezni, hisz ott folyt a legnagyobb versengés. Emelett a családja anyagi problémáit is rendeznie kellett.
Miután feleségül vette Kathleen Bruce-t 1908. szeptember 14.-én és megszületett fia Peter (1909), kihajózott második sarki útjára.
Hajója, a Terra Nova, 1910. június 1-én hagyta el London kikötőjét, de Scott Rotherhithe-nél az egyik kísérőhajóval visszafordult, hogy még pénzt gyűjtsön. A Terra Novára Dél-Afrikában szállt vissza ismét egy hónappal később.
Scott megtudta, hogy Amundsen az északi helyett szintén a Déli-sarkra igyekszik. Valószínűleg Amundsen nem Scottot akarta félrevezetni ezzel a furcsa döntéssel, hanem Nansent, akitől a Fram nevű hajót bérelte.
Amundsen - csakúgy mint Scott - nagyon eladósodott, hogy az utazási költségeket fedezni tudja, és miután Peary elérte az északi-sarkot 1909-ben így úttörő és anyagilag is gyümolcsözőbb expedíció csak a Déli-sarkra vezethetett.
Scott rengeteg tudományos műszert vitt magával, csapata meteorológiai, földrajzi méréseket is végzett, és az állatvilágot is tanulmányozta, Amundsen ezzel szemben csak a sarkot akarta elérni. Emiatt Scott hajója a Terra Nova nem tudott olyan déli vizekre hajózni mint Amundsen Fram-je,így Scott szárazföldi útja 100 km-rel hosszabb volt.
Egy év tájékozódó tudományos munka után kialakult, kik kísérlik meg elérni a sarkot. Öt embert választottak ki : Scott, Henry Bowers, Dr. Edward Wilson, Edgar Evans, Lawrence Oates
A sarkot sikerült elérniük 1912. január 17-18-án, de megdöbbenve tapasztalták, hogy Amundsen már ott járt majd egy hónappal előbb. Elindultak vissza a bázisukhoz, de az idő rosszabbra fordult és az egész csapat odaveszett.
Scott nem számolt hibákkal, vagy rossz időjárással. Az odaúton élelmiszercsomagokat helyeztek el, amelyek visszefelé mindig egy napra elegendő ételt biztosítottak. Az ítéletidőben napokig még éppen eljutottak a következő csomagig, de a hóvihar még erősebb lett, ezáltal nem tudtak mozdulni három napig, és élelmük elfogyott. A sátorban ekkor már csak hárman voltak, a bázis pedig egy napi járóföldre volt.
Sokan felvetették, hogy ha Amundsen nem előzi meg őket, a jobb pszichikai állapot miatt visszaértek volna élve.
A visszaút korábbi szakaszán meghalt Evans, aki egy zuhanás után fizikailag és pszichikailag is összeomlott.
Meghalt Oates is. A lábán fagyási sérülésekett szerzett, így járni csak féllábon tudott. Miután állapota tovább romlott, tudta, nem folytathatja a hazautat, és nem hátráltathatja a többieket. Aznap reggel a sátorban Oates azt mondta: "I am just going outside and may be some time", majd kilépett és elindult a viharban. Holttestét sosem találták meg. Scott naplójában azt írta, Oates minden angol "gentleman" példaképe lehetne.
A sátrat a három holttesttel a fél évvel későbbi keresésükre indult expedíció találta meg Atkinson vezetésével.
[szerkesztés] Scott halála után
Amundsen sikeres sarkelérésének híre hamar eljutott egész Európába, Scott tragédiája csak később.
Az expedíció és résztvevői a kor hőseivé váltak, könyvek, festmények, filmek költemények százai keletkeztek Róluk, utcákat, tereket, épületeket neveztek el a csapat tagjairól.
Amundsen teljesítményét Angliában lebecsülték, sőt azt állították, a Ross-tenger brit fennhatóság alatt áll (James Cook fedezte fel), így Amundsen be sem hajózhatott volna oda. Scottot egy egyszerű emberséges hősnek, Amundsent professzionális felfedezőnek állította be az akkori angol sajtó.
Valójában Amundsen is "amatőr" felfedező volt, problémái valóban akadtak az embereivel, és a népszerűséget sem viselte jól.



Based on work by