Titus Labienus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Titus Labienus (Kr. e. 1. század közepe - Kr. u. 12) római szónok, történetíró.

Pompeianus érzelmű római lovag volt, akit ezért Augustus cenzúrája sújtott. Mivel mind a princeps köreivel, mind ideológiájával ellentétben állt, Kr. u. 12-ben a senatus utasítására elégették a műveit, mire Labienus öngyilkos lett. Beszédei, így a már az ókorban is vitatott szerzőségű „Oratio in Pollionem” (Beszéd Pollio ellen) nem maradtak ránk. Mindössze Seneca utalásából tudunk arról a pamfletjéről, amelyben Bathyllust, Maecenas kegyeltjét támadta. Pamfletjei annyira kíméletlenek voltak, hogy kortársai nevét kiforgatva a „Rabienus” (Veszett) csúfnevet akasztották rá. „Historiae” című elveszett műve korának eseményeit dolgozhatta fel, a munka pontos tárgya nem ismeretes.

Caligula újra engedélyezte műveinek kiadását, és elégetésükért megfeddte a senatust.

[szerkesztés] Források