Abaza ábécé

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az abaza ábécé (saját nyelvén: абаза бызшва) az abaza nyelv írására használatos. Az írást 1938-ban, a cirill írás módosításával alakították ki (1932 és 1938 között latin betűkel írták - Törökországban még ma is ezt használják).

nagybetű kisbetű ISO 9[1] KNAB[2] ALA/LC[3] TITUS[4]
А а a a a ā
Б б b b b b
В[5] в v v v v
Г г g g g g
Гв гв gv gw gv
Гъ гъ g" ğ g" ɣ
Гъв гъв g"v ğw g"v ɣ°
Гъь гъь g"' ğj[6] g"' ɣ'
Гь гь g' gj g' g'
ГӀ гӀ g‡ ġ gḣ ʿ
ГӀв гӀв g‡v ġw gḣv ʿ°
Д д d d d d
Дж дж dzh ǯ
Джв джв džv džw dzhv ǯ°
Джь джь dž' dzh' ǯ'
Дз дз dz dz dz ʒ
Е е e e, je[7] e e
Ё[8] ё ë ë ё -
Ж ж ž ž zh ž
Жв жв žv žw zhv ž°
Жь жь ž' ź zh' ž'
З з z z z z
И и i i i i
Й й j j ĭ j
К к k k k k
Кв кв kv kw kv
Къ къ k" k"
Къв къв k"v q̇w k"v q̇°
Къь къь k"' q̇j[9] k"' q̇'
Кь кь k' kj[10] k' k'
КӀ кӀ k‡ ķ kḣ
КӀв кӀв k‡v ķw kḣv ḳ°
КӀь кӀь k‡' ķj[11] kḣ' ḳ'
Л л l l l l
Ль[12] ль l' lj[13] l' l
ЛӀ[14] лӀ l‡ ļ lḣ
М м m m m m
Н н n n n n
О о o o o o
П п p p p p
ПӀ пӀ p‡ pḣ
Р р r r r r
С с s s s s
Т т t t t t
Тл[15] тл tl ł tl ł
Тш тш č tsh č
ТӀ тӀ t‡ ţ tḣ
У у u u u u
Ф[16] ф f f f f
ФӀ[17] фӀ f‡ fḣ
Х х h x kh x
Хв хв hv xw khv
Хъ хъ h" q kh" q
Хъв хъв h"v qw kh"v
Хь хь h' xj[18] kh' x'
ХӀ хӀ h‡ h kḣ
ХӀв хӀв h‡v hw kḣv ḥ°
Ц ц c c ts c
ЦӀ цӀ c‡ ç tsḣ
Ч ч č ć ch č'
Чв чв čv ćw chv č°
ЧӀ чӀ č‡ cḣ č̣′
ЧӀв чӀв č‡v ḉw cḣv č̣°
Ш ш š š sh š
Шв шв šv šw shv š°
ШӀ шӀ š‡ ç̌ shḣ č̣
Щ щ ŝ ś shch š'
Ъ ъ " " ʾ
Ы ы y y y ə
Ь[19] ь ' ' ' -
Э э è è, e[20] ė -
Ю[21][22] ю û [23] iu -
Я[24][25] я â [26] ia -

[szerkesztés] Megjegyzések

  1. ISO 9:1995, International Organization for Standardization, 1995
  2. Kohanimeandmebaas, 2003-04-20
  3. America Library Association & Library of Congress, Washington, 1997
  4. Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialien, 2000
  5. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  6. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl. A й átírását ilyenkor egy · (középső pont) előzi meg, pl.: УрышвйхъымгӀва - Uryšw·jqhymġwa.
  7. Szó elején, magánhangzó és й, ъ, ь után je, egyébként e.
  8. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  9. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl. A й átírását ilyenkor egy · (középső pont) előzi meg, pl.: УрышвйхъымгӀва - Uryšw·jqhymġwa.
  10. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl. A й átírását ilyenkor egy · (középső pont) előzi meg, pl.: УрышвйхъымгӀва - Uryšw·jqhymġwa.
  11. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl. A й átírását ilyenkor egy · (középső pont) előzi meg, pl.: УрышвйхъымгӀва - Uryšw·jqhymġwa.
  12. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  13. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl. A й átírását ilyenkor egy · (középső pont) előzi meg, pl.: УрышвйхъымгӀва - Uryšw·jqhymġwa.
  14. Csak tájnyelvi, illetve kölcsönzött szavakban fordul elő.
  15. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  16. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  17. Csak tájnyelvi, illetve kölcsönzött szavakban fordul elő.
  18. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl. A й átírását ilyenkor egy · (középső pont) előzi meg, pl.: УрышвйхъымгӀва - Uryšw·jqhymġwa.
  19. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  20. Szó elején, magánhangzó és й, ъ, ь után e, egyébként è.
  21. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  22. 1969-ig a palatalizáció jelzésére használták, ma helyette a ь használandó, pl.: *дапхюн -> дапхьун.
  23. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl.
  24. Csak idegen eredetű, illetve tájnyelvi szavakban fordul elő.
  25. 1969-ig a palatalizáció jelzésére használták, ma helyette a ь használandó, pl.: *дапхюн -> дапхьун.
  26. Ennél a hangnál a j palatalizációt jelöl.

[szerkesztés] Külső hibatkozások