Lázár Ervin
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lázár Ervin (1936. május 5., Budapest – ), Kosssuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajza
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. 1950. októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. 1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. 1959. február 1-étől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és a Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író. A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
[szerkesztés] Művészete
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg, 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták rádiójátékok formájában. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendett, örvend. Az 1964-ben megjelent a A kisfiú meg az oroszlánok c. kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködik. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár c. hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
[szerkesztés] Művei
- A kisfiú meg az oroszlánok (1964)
- Csonkacsütörtök (1966)
- Egy lapát szén Nellikének (1969)
- Buddha szomorú (1973)
- A fehér tigris (regény, 1971)
- A Hétfejű Tündér (mesék, 1973)
- Berzsián és Dideki (mesék, 1979)
- Gyere haza, Mikkamakka (gyermekregény, 1980)
- Szegény Dzsoni és Árnika (mese, 1981)
- A négyszögletű kerek erdő (gyermekregény, 1985)
- Bab Berci kalandjai (gyermekregény, 1989)
- A Franka cirkusz (hangjátékok, 1990)
- A manógyár (mesék, 1994)
- Hét szeretőm (elbeszélések, 1994)
- Csillagmajor (elbeszélések, 1996)
- Kisangyal (elbeszélések, 1997)
- Hapci király (mesék, 1998)
[szerkesztés] Díjak
- "József Attila–díj" (1974)
- "Művészeti Alap Irodalmi Díja" (1980)
- "Állami Ifjúsági Díj" (1981)
- "Andersen-diploma" (1982)
- "Év Könyve Jutalom" (1986)
- "Déry Tibor Jutalom" (1990)
- "IBBY díj" (1990)
- "Soros Életműdíj" (1990)
- "MSZOSZ-díj" (1995)
- "Kossuth-díj" (1996)
- "Pro Literatura díj" (1999)
- "Prima Primissima díj" (2005)


Based on work by Szgyorgyi,