Vértanú

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vértanú (idegen eredetű szóval: mártír) olyan ember, aki egy eszméért, hitért áldozza életét, "vérével tanúskodik hite, eszméi mellett". A tántoríthatatlan, áldozatos, önmagát feláldozó hős. (Néha átvitt értelemben is használják).

A kereszténység számos vértanút tart számon. A keresztényüldözések első mártírja Szent István vértanú volt.

Politikai, hazafias kiállás is vezethet mártíromsághoz, lásd pl. aradi vértanúk

[szerkesztés] Lásd még