Szabadkőműves gyászzene
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Wolfgang Amadeus Mozart Szabadkőműves gyászzene, K. 477 (479a) c. kompozíciója 1785-ben íródott.
[szerkesztés] Keletkezéstörténet
A szabadkőműves mozgalommal 1781 után került kapcsolatba Mozart, 1785-ben pedig Joseph Haydnhoz hasonlóan tagja lett a csoportnak és a „Zur gekrönten Hoffnung” nevű páholyba ülhetett. Ugyanebben az évben még apját is rábírta, hogy lépjen be a mozgalomba.
Mozart életművén a szabadkőművesség alkalmi kompozíciók szintjén is észrevehető:
- Maurerfreude (Szabadkőműves öröm) c. kantáta (K 471)
- Die ihr des unermesslichen Weltalls Schöpfer ehrt (Ti, kik a mérhetetlen világmindenség teremtőjét tisztelitek) c. kantáta (K 619)
- Kis szabadkőműves kantáta (K 623), amelynek szövegét a Varázsfuvola librettistája, Schikaneder írta
- Néhány dal és a Varázsfuvola című opera
A mű indítéka két páholytag elhunyta: egyikük a páholy nagymestere, a magyar Esterházy Ferenc gróf, másikuk August von Mecklenburg-Strelitz herceg.
[szerkesztés] Zenéje
Mozart szinte önálló zenei stílust teremtett szabadkőműves zenéivel. A szertartászenék hagyományos felhasználója, a katolikus egyház élesen szemben állt a mozgalommal, ezért Mozart számára kapóra jöhetett, hogy itt nem kötötték a katolikus egyház zenei rendjére jellemző tradíciók. Ennek ellenére azért számos elem a katolikus rituáléból származik Mozart szabadkőműves zenéiben is.
Jellege a Requiemhez hasonló, itt figyelhetjük meg először a búcsúzó művek személyes hangjára, preromantikus mélabújára.
A rövid darab lassú, ünnepélyes indulózenéje gregorián dallamot használ fel. A középső szakasz érdekessége, hogy Mozart a középkori ún. „tonus pellegrinust”, a vándorló dallamot használja fel, amely a nagyheti katolikus liturgia része volt, s számos más gyászzenében is felbukkant (például Mozart a Requiemben is él vele)
A hangszerelése annyiból extrém, hogy a szokásos fafúvósok mellett basszetkürtöket szerepeltet.


Based on work by