Tegetthoff-osztály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Típus | csatahajó |
| Hosszúság | 152 m |
| Szélesség | 27,9 m |
| Árbocmagasság | ? m |
| Merülés | 8,6 m |
| Vízkiszorítás | 21.000 t |
| Metacentrikus magasság (quer) | 1344 mm |
| Hajtómű | kazán; gőzturbina |
| Tüzelőanyag | ? tonna szén, ? tonna fűtőolaj |
| Sebesség | 20 csomó |
| Fegyverzet | 12 db 30,5 cm-es L/45 ágyú; 12 db 15 cm-es L/50 ágyú; 18 db 7 cm-es L/50 ágyú; 2 db 7 cm-es L/18 ágyú; 2 db 4,7 cm-es L/44 légvédelmi ágyú; 4 db 53 cm-es torpedóvetõ cső |
| Páncélzat | Övpáncél: 280 mm; Fedélzet: 48 mm; Lövegtornyok: 280 mm; Parancsnoki torony: 280 mm |
| Legénység | 1087 fő |
| Vízrebocsátás | 1911. - 1914. |
A Tegetthoff osztályú csatahajókat az Osztrák-Magyar Monarchia tervezte és építte. A hajóosztályt Viribus Unitis osztálynak is szokták nevezni. Montecuccoli altengernagy 1908. februárjában bejelentette, hogy egy 19.000 tonna vízkiszorítésú dreadnoughot akarnak építeni. Több terv is született, amelyek közül az utolsót fogadták el. A haditengerészetek ekkor tértek át az új tagozódásra, amely szerint az azonos osztályú hajókból nem hármat, hanem négyet kell építeni. Montecuccoli is úgy döntött, hogy az új hajókból négyet kell építeni.
1910.-ben a monarchia közös pénzügyminisztere nem támogatta a hadihajók felépítését, így a haditengerészet saját kockázatra kezdte meg a hajók építését. Montecuccoli a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárat bízta meg az első két egység megépítésével. A cég a IV. és V. tervszámú hajók gerincét 1910. július 24-én és szeptember 24-én fektette le Triesztben. Ez a két hajó később a SMS Viribus Unitis és SMS Tegetthoff nevet kapta. 1912. januárjában fektették le a VI. és VII. tervszámú hajók gerincét (SMS Prinz Eugen és SMS Szent István).
A világon elsőként ennél a hajóosztálynál építettek három ágyút egy páncéltoronyba. Nagy tűzerejű, korszerű dreadnought-típusú csatahajók voltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] SMS Viribus Unitis
A Tegetthoff osztály első egysége volt. 1911-ben bocsátották vízre, 1912-ben állt hadrendbe. 1915. május 23-án részt vett Ancona ágyúzásában. 1918. június 8-án Horthy Miklós ellentengernagy zászlóshajójaként egy kötelék élén indult az Otrantoi-szoros tengerzárának feltörésére. Miután 10-én hajnalban testvérhajója, a Szent István elsüllyedt, az akciót lefújták. 1918. október 31-én Polában Horthy flottaparancsnok a Viribus Unitis fedélzetén írta alá a k.u.k. flotta átadását. A hajót az osztrák, magyar és cseh legénység elhagyta, csak a délszláv származásúak, valamint a leendõ délszláv flotta majdani tisztikara maradt a fedélzeten. Éjszaka olasz tengerésztisztek - akik nem tudták, hogy a hajó már nem a monarchiáé - egy aknát helyeztek el a hajó fenekén, amely felrobbant. A csatahajó oldalra dőlt és negyed óra múlva elsüllyedt. 400 ember veszett oda.
[szerkesztés] SMS Tegetthoff
A hajót Wilhelm von Tegetthoffról, az Osztrák-Magyar Monarchia admirálisáról nevezték el.
[szerkesztés] SMS Prinz Eugen
[szerkesztés] SMS Szent István
Az SMS Szent Istvánt a magyar Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon és Hajógyár Rt. építette Fiumeben lévő telephelyén. Az SMS Szent István néhány részletben különbözött a testvérhajóitól: 12 Babcock-Wilcox kazánt és 2 AEG Curtis turbinát kapott, amelyek 2 hajócsavartengelyt hajtottak, míg a másik háromnak 4 hajócsavartengelye volt. A hajó a felépítményben is különbözött némileg.
1914-ben bocsátották vízre és 1915-ben állt hadrendbe. A háború során jórészt a polai kikötőben állomásozott, amelyet csak a lőgyakorlatok alatt hagyta el. Első és egyben utolsó harci bevetésére 1918. június 9-én éjjel futott ki egy kötelék tagjaként azzal a céllal, hogy feltörjék az Otrantói-szorosban lévő tengerzárat. 10-én hajnalban olasz torpedóvető motorcsónakok támadtak a kötelékre. A Szent István két torpedótalálatot kapott, oldalára dőlt, és 6 óra 12 perckor elsüllyedt. 89 ember veszett oda, de nagy volt az erkölcsi kár is, hiszen elõször fordult elő, hogy egy csatahajót torpedókkal semmisítettek meg.
A Szent István pusztulását a kora reggeli időpont ellenére sikerült filmen is rögzíteni. Csatahajók esetében ilyen felvétel ezen kívül csak a II. világháborúban elpusztult angol HMS Barham-ról készült.

