Nagyharsány
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
![]() |
|
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Baranya |
| Kistérség | Siklósi |
| Rang | község
|
| Terület | 26,01 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 7822 |
| Körzethívószám | 72 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Nagyharsány egy község Baranya megyében, a Siklósi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagyharsány a Szársomlyó ölében, a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól és Villánytól 6-8 km-re, Pécstől 35 km-re található.
[szerkesztés] Története
Nagyharsányban a rézkor késői szakaszában a péceli kultúra népe élt. Őket az avarok, majd a rómaiak követték. A legkorábbi építkezések a 2. századra tehetők; a 4. században létesült itt a Cella Trichora, amely Dr. Fülep Ferenc által 1962-ben feltárt római kori telep, falu, temető és szentély.
Erre haladt az Eszékre vezető római út is. Senki se tudja biztosan, hogy a csúcs közelében, a déli oldalon álló "vár" romjai milyen idősek – de bárki is építette oda az első őrhelyet, jól kiválasztotta a helyszínt, hiszen tekintetével szinte a Dráváig tudta ellenőrizni a hegy lába előtt fekvő sík térséget.
A falut 1223-ban említették először. 1247-ben Harsánynál a "hétfői vásárra vezető utat" nevezték meg, amely azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Egyebek mellett ez magyarázza a falu Árpád-kori jelentőségét és későbbi gyors fejlődését.
1249-ben IV. Béla adományozta a falut Miklós dubichiai grófnak, aki a Szársomlyón várat is építtetett.
Az 1333-as pápai tizedjegyzékben plébániával, templommal rendelkező hely volt.
A 16. században többször disputa helyszíne volt és innen terjedt el a református hit az egész Ormánságban. A falu a török hódoltság alatt református lett. A templom is református kézre került.
A legnevezetesebb hitvita 1574-ben zajlott református és unitárius prédikátorok között, melynek során a reformátusok felakasztották Alvinczi György unitárius lelkészt. A török hatóságok ki akarták végezni a gyilkosokat de, Válaszuti György pécsi unitárius szuperintendens kegyelmet kért számukra a budai beglerbégtől. Az unitáriusok azóta is megemlékeznek Alvinczi mártíromságáról, illetve Válaszuti megbocsátó gesztusáról.
A török hódoltság idején a környék legnépesebb magyar lakosú települése. A hagyomány szerint a hajdani város a Szántóvárosból, Dobányvárosból, Babócsa, Perecske és Sári községekből alakult.
Határában vívott meg 1687. augusztus 12-én a Lotharingiai Károly herceg vezette 60 000 fős császári sereg és a Szulejmán nagyvezér vezette 80 000 fős török sereg, amely összecsapás során Lotharingiai Károly serege aratott győzelmet. Ez a csata vetett véget a törökök 150 éves hatalmának. Van, aki úgy tudja, a győzelem utáni örömteli harsonázásról kapta a település a nevét.
[szerkesztés] Gazdasága
A napsütötte domb-lábon jó szőlő termett, a lapályosabb területek alkalmasak a mezőgazdaságra.
1908-ban nyílott az a kőbánya, melyben a Beremendi Cementmű részére történő mészkőbányászat folyt, de szerencsére ma már nincs termelés, hanem otthont ad a szoborparknak.
A Dél-Dunántúl legnagyobb kőbányája volt itt, amelynek 30-40 méter sziklafalai érdekes hátteret adnak a falunak. 1936-1944 között a "szerencsétlen" hegy gyomrában még egy kevés bauxitot is találtak, ám ennek kitermelését gazdaságtalansága miatt – szerencsére – abbahagyták.
[szerkesztés] Földrajza
A környék éghajlatára jellemző, hogy tavasztól őszig igen kevés a csapadék. A nyár meleg, a tél enyhe és mérsékelten száraz. A mikroklíma igen kedvező, ami köszönhető a Nagyharsányi-hegy védőszerepének és a falu kedvező fekvésének. A déli lejtők napfényben gazdagok és melegek.
[szerkesztés] Élővilág
A speciális klíma ’’ritka növények’’ számára biztosít életfeltételeket. Hazánkban csak itt található magyar kikerics, de botanikai ritkaság a bakszarvú lepkeszeg, a korongos lucerna, a törpe szádorgó. A ritkás karsztbokor-erdőben, a virágos kőris és a molyhos tölgy cserje méretű példányai tövében igazi kuriózum a magyar méreggyilok, de jellemző a baranyai peremizs, az illatos hunyor és a berki habszegfű is. Az északi lejtőn szép populációja tenyészik a szúrós és a lónyelvű csodabogyónak is.
A ’’madarak’’ közül a kígyászölyv, a bajszos- és a sövénysármány, valamint a kövi rigó található meg.
A ’’rovarok’’ közül jellemző az óriás énekes kabóca és ellensége, a kabócaölő, a magyar aknászpók és a leghosszabb, a fűrészlábú szöcske.
A ’’puhatestűek’’ közül egy bánáti csigafaj a hegy jellegzetessége.
A repedésekben búvik meg a pannon gyík és a fokozottan védett, de az emberre veszélytelen haragos sikló is.
A Szársomlyói Természetvédelmi Terület a Zöld Zsibongó honlapján
[szerkesztés] Nevezetességei
- református templom
A falu műemlékké nyilvánított református templomának szentélye a 13. századból való. Szent Borbála tiszteletére emelték. A 15. században bővítették és telepítették a jelenlegi támpillérekkel körülvett szentélyt, amelyben a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz. A szentélyboltozatot több rétegű freskó borítja, amelynek első rétege a 16. század második feléből, a második rétege pedig a 17. századból való. Mai barokk formáját a templom a 1782-es évben kapta a torony kivételével, amelyet 1900-ban emeltek. Hajója, valamint a déli oldal három résablaka és kapuja román kori, amelyeket a legutolsó restauráláskor - 1978-ban - találtak meg. A román-kori részek mészkőből, a gótikus részek téglából épültek. Itt zajlott le a híres 1574-es nagyharsányi disputa, a református és unitárius prédikátorok között.
- Sztárai Mihály mellszobra
A református prédikátor mellszobra a templomkertben áll. Sztárai Mihály 1560 körül a reformáció kálvinista tanait terjesztette ezen a vidéken. A szobor Nyírő Gyula alkotása.
- emlékmű
A török elleni 1687. augusztus 12-i győzelem emlékére állították.
- szoborpark
A Szársomlyó hegy régi mészkőbányájában a helyszínen faragott alkotásokból alakították ki.
A közelében található, helyreállított Gyimóthy-villában laknak a telepen időszakosan alkotó külföldi és hazai művészek, akik alkotásaikat helyben hagyják. Olyan neves művészek járultak hozzá bővüléséhez, mint az alapító Bocz Gyula, valamint Székely Péter, Martyn Ferenc, Colin Foster, Bencsik István, Orosz János vagy Kígyós Sándor.
A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karának mesterképzős hallgatói is dolgoznak itt.
- Táncsics Mihály emléktáblája
1848-ban, a község Táncsics Mihályt akarta képviselőnek megválasztani. A nincstelen Táncsicsnak erre azonban semmi esélye nem volt. Ekkor Tarnóczy Dániel, nagyharsány főbírája, birtokainak felét Táncsicsnak ajándékozta, így juttatva őt képviselőséghez.
- Népi műemlék
Egy régi, a népi építészetet megörökítő lakóház, présházzal és pincével.
- A faluban szép számmal vannak még múlt századi klasszicizáló parasztházak, bár jó részüket többé-kevésbé átalakították.
- A pincesoron álló több présház pince is említésre méltó, helyi védettséget élveznek.
[szerkesztés] Híres szársomlyóiak
- Dolinay Gyula (Nagyharsány, 1850. augusztus 14-1918) ifjúsági író
1850. augusztus 14-én született Nagyharsányban és 1918. február 18-án hunyt el Szigetszentmiklóson. 1869-ben megindította a Tanulók Közlönyét, szerkesztette a Hasznos Mulattató című ifjúsági lapot (1873), a Lányok Lapját (1875–1912) és az általa indított Iskolai és Népkönyvtár című havi folyóiratot (1878–1879). Főbb művei: Aranyszabályok a tanuló ifjúság számára (Budapest, 1871), Szünidőre (Budapest, 1877), Könyvet a népnek! Az iskolai és népkönyvtárak kérdése (1879).
[szerkesztés] Érdekességek
- A Nagyharsányi-hegy története
A térképek hivatalosan Szársomlyónak nevezik a települést, bár a régi időkben Vár-högynek mi több, még "Sár-Sumlu"-nak is nevezték. Nagyon harsogott itt a vihar, vagy tán tényleg száraz, somos hegyoldal volt hajdanában? Nem lehet azt ma már eldönteni. Hogy miért hívják ördög-szántotta hegynek? Annak a következő a története:
Az öreg harsányiak talán még meg tudják mutatni a "Nénike házát" – akinek a monda szerint volt egy csodaszép Harka nevű lánya. A lány szépsége az ördögöt is elbűvölte. Az ördög egy szép napon felkereste a nénit, hogy megkérje tőle a Harka lány kezét, az ajánlat elől a nénike csak úgy tudott kibújni, hogy azt mondta az ördögnek: ha reggelig felszántja a Nagyharsányi-hegyet, övé lesz a lány. Az ördög ráállt a dologra. Nagnyugta után tizenhárom fekete macskáját az eke elé fogta és nekilátott a munkának. Nekiugrott, ekéje szikrázott a köves hegyoldalon, szántott és szántott. Látta a nénike, hogy a munka túl jól halad, de nem akarta ám a lányát az ördögnek feleségül adni. Cselhez folyamodott. Bement hát a tyúkólba és kukorékolni kezdett. Hamarosan rázendítettek a falu kakasai, mert azt hitték, hogy reggel van. Az ördög nem készült el a munkával. Dühében ekéjét elhajította – ebből lett a beremendi hegy. Amerre a földgöröngyök lepotyogtak a lábáról, dombok keletkeztek a harsányi és a beremendi hegy között, az lett a siklósi várhegy. Menekült szégyenében az ördög, végül egy nagyot dobbantott, s eltűnt a föld színéről. Ahol leszállt a birodalmába, ott fakadt fel – a monda szerint – Harkány kénes, forró vize.



Based on work by