Föníciai nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A föníciai nyelv egy olyan nyelv, amelyet eredetileg az egyiptomiul Pūtnak, a föníciaiul, héberül valamint arámiul Kánaánnak, továbbá görögül és latinul Föníciának nevezett partmenti területen beszéltek. A nyelv a sémi nyelvcsalád tagja, azon belül a kánaánita nyelvek csoportjába tartozik; közel áll a héberhez és az arámihoz. A terület, ahol egykor beszélték, ma Libanonhoz, Szíriához és Izraelhez tartozik.

A nyelvet anyanyelvként beszélők a föníciait Pōnnīmnek vagy Kana'nīmnak hívták.

A nyelvet csupán néhány feliratból (például Ahiram koporsója, Kilamuwa sírja) és pár soros, más nyelvű könyvekbe írt glosszákból ismerjük. Ugyan néhány római szerző alkotott föníciai nyelven is, ezen iratoknak csupán fordításai maradtak fent, az eredetijeik elvesztek.


Más nyelveken