Amerikai függetlenségi háború

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


Az amerikai függetlenségi háború egy fegyveres konfliktus volt a patrióta tizenhárom gyarmat és a brit lojalisták között. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat kikiáltotta azt a független államot, amelyet Amerikai Egyesült Államoknak hívnak.

A brit csapatok főleg utánpótlás és szervezettség hiányában hátrányba kerültek, ami hosszútávon a háború elvesztését eredményezte.

A háború 1783-as végével megszületett az Amerikai Egyesült Államok.

[szerkesztés] Politikai előzmények

A tizenhárom gyarmat és az anyaország közti feszültség az 1750-es évektől fokozatosan növekedett. A konfliktus legfőbb oka az volt, hogy a brit kormány különféle adók bevezetésével ki akarta zsákmányolni a gyarmatokat és el akarta vitetni természeti kincseit a földrészről. Az adókat a gyarmatok nem fizették, mondván, hogy ha nincsenek képviseltetve a brit parlamentben, akkor nem szabhatnak ki rájuk (a parlamentből) adókat.

Az 1765-as bélyegtörvény minden jogi dokumentumra, újságra, levélre, szórólapra súlyos adókat vetett ki, amelyet a gyarmatoknak pénzhiány miatt nem állt módukban fizetni. A brit kormány amúgyis eladósodott a hétéves háború miatt, amelyet bár megnyert, számukra beláthatatlan következményekkel járó intézkedésekre kényszerítette a kormányt.

A bélyegtörvény kiadására egy renegát csoport alakult meg, akik a Szabadság Fiai néven nyíltan tiltakoztak a brit parlament uralma ellen. A népet arra ösztökélték, hogy ne fizessék meg a rájuk kiszabott adókat. A Bélyegtörvény Kongresszus, ami a tiltakozások első hivatalos megjelenése volt, egy tiltakozó levelet intézett a brit kormánynak, melynek eredménye a bélyegtörvény eltörlése volt.

Bár a bélyegtörvényt eltörölték, a townshendi Törvény (1767) új adókat szabott ki minden árura, amelyeket a gyarmatokra hoztak be. Ilyen áru volt az üveg, festék, ólom, papír és tea. Válaszképpen, a gyarmati vezetők bojkottokat rendeztek. A Liberty, John Hancock hajóját csempészettel vádolták meg, és a bostoni kikötőben le is foglalták 1768 júniusában. Az utcákon emiatt tüntetések zajlottak, melyeket a vámosok jelentettek Londonnak. 1770-re újabb brit katonáknak kellett érkezni, hogy fenn tudják tartani a rendet. A kaotikus körülmények miatt a helyiek és a katonák közti feszültség kiéleződött. Ennek eredménye lett a Bostoni sortűz (1773. március 5.), ahol öt amerikai halt meg, és több mint egy tucat megsebesült.

A folyamatos lázadozások miatt a townshendi törvényeket eltörölték, de a teán még mindig rajtahagyták az adót. A Szabadság Fiai ismét akcióba lendült, és megszervezte a Bostoni teadélutánt (1773. december 16.). Ezt az eseményt tekintik a függetlenségi háború közvetlen előzményének.

[szerkesztés] A háború

Hadjáratok a függetlenségi háborúban
Nagyít
Hadjáratok a függetlenségi háborúban

1775. április 10-én Lexingtonnál és Concordnál a hazafiak és a lojalisták között tűzharc kezdődött. Lexingtonnál négy amerikai halott volt, míg Concordnál az áldozatok súlyosabbak voltak mindkét oldalon. A lexingtoni csata eredménye brit visszavonulás lett.

A hazafiak bekerítették a bostoni brit erőket a Boston ostroma alatt. A tengerentúlról három tábornok érkezett, akiknek első feladata az volt, hogy bebiztosítsák Bostont. Ez a három tábornok William Howe, Ohn Burgoyne és Henry Clinton volt.

A Bunker Hill-i csatában a britek győzedelmeskedtek, de veszteségeik miatt erősítésre volt szükségük, hogy folytathassák a támadásaikat. Gage tábornokot ekkor William Howe váltotta fel a főparancsnoki poszton.

A Ticoderoga kikötőjében vívott csata során az amerikai hadsereg nagy mennyiségű nehéz ágyúra tett szert, 1776 márciusában. Ezek az ágyúk végülis Bostonba kötöttek ki, ahonnan a britek a túlerő miatt kivonultak.

Délen, Clinton tábornok Dél-Karolinát támadta meg, de magalázó vereséget szenvedett.

A Long Island-i csatában a patriótákat a meglepetésszerűen és stratégiailag kifogástalanul támadó britek visszavonulásra kényszerítették. Howe tábornok következő lépése Manhattan elfoglalása volt, ahova a hazafi sereg visszavonult. Október 28-án csatára került sor a White Plains-en (fehér síkság), az amerikai sereg ismét visszavonult. Howe azonban nem folytatta az üldözésüket, hanem Fort Washington ellen fordult.

Philadelphia, a patrióták főhadiszálása New York és New Jersey elfoglalásával támadó közelségbe került. Itt volt a függetlenségi háború mélypontja, amerikai szempontból. Az Egyesült Államok Kongresszusa beleegyezett, hogy George Washington elhagyja Philadelphiát.

Ezután hazafi győzelmi sorozat következett: 1777 karácsonyán a Delaware átkelése után, 1,000 foglyot ejtett a trentoni csatában. Január 3-án a Princetonnál vívott csata is győzelmet hozott, melyet New Jersey egy részének visszafoglalása követett.

Kanadából Burgoyne tábornok új expedíciót indított. Az első célpont a Vermont állambeli Bennington volt, ahol kudarcot vallott. Több mint 1,000 emberét elvesztette.

Az első saratogai csata (1777. szeptember 19.) hazafi győzelemmel végződött. Burgoyne segítséget várt délről, de az nem érkezett meg. Gates hadereje, aki Saratogánál várakozott, 11,000 főre duzzadt. A második saratogai csata (1777. Október 7.) döntő jelentőségű amerikai győzelemmel ért véget. Tíz nappal késöbb Burgoyne tábornok megadta magát. Ennél a pontnál Spanyolország, Franciaország és Hollandia is belépett a háborúba, és a philadelphiai hadjárat elindult. Decemberre elérkeztek Philadelphia elé, de vártak. A tél miatt a haderő egy része meghalt. Eközben Howe tábornokot Clinton tábornok váltotta fel. A francia beavatkozás változtatott a brit stratégián és a parlament azt parancsolta Clinton-nak, hogy adja fel Philadelphiát és koncentráljon New York City-re. A két haderő visszajutott oda, ahol két éve voltak. A háború már nyugatra összpontosult.

1780-ra a karolínai brit hadjárat folytatódott: Charlestont a brit haderő körbezárta, elvágva az utánpótlást. Lincoln tábornok 5,000 emberét nem akarta a biztos halálba küldeni, és megadta magát. A saratogai hadjárat dicső tábornokát, Gatest Észak-Karolinába küldték, ahol 1780. Augusztus 16-án vereséget szenvedett. Gatest leváltotta Nathanael Greene tábornok. Greene tábornok több csatában alulmaradt,kisebb veszteségeket szenvedve, de a britek nem kerültek taktikai előnybe.

1781-ben a háború összes frontja, az északi, nyugati, déli és vizi, Yorktown-nál egyesült. A francia flotta elvágta a lojalista utánpótlást a Chesapeake-i csatában. Washington ekkor 17,000 emberrel megtámadta Yorktown-t 1781. Október 6-án. Október 19-én Cornwallis megadta magát.

1782-ben a nyugati hadjárat a Blue Licks-i csata brit győzelmet hozott, de a Yorktown-i brit vereség miatt ez nem változtatott a háború kimenetelén.

A brit alsóház úgy döntött, hogy a háborút nincs értelme folytatni, és 1782. November 30-án egy előzetes békét kötöttek a felek Párizsban.

A valódi békeszerződést 1783. szeptember 3-án írták alá Párizsban.