Sín

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A sín a vasúti felépítmény legfontosabb eleme. A járművek hordozása, vezetésére, és minnél kisebb gördülési ellenállás mellett a terhelés átvitelére szolgáló rugalmasan alátámasztott tartó.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A sín feladata

[szerkesztés] Főbb feladatok

A sínre kettős feladat hárul. Egyrészt feladata a rajta haladó járművek alátámasztása. Az így rá háruló terhelést elosztja, minnél több aljnak adja át. Tehát a sín egy hajlításra igénybevett, több alátámasztási ponttal rendelkező tartó. A sínek további felada, hogy vezessék a rajtuk haladó járműveket az általuk meghatározott kényszerpályán. A sínnek e vezetésből származó erőket a vasúti keréken található nyomkarima adja át a síneknek, amik azt tovább adják a lekötéseknek, illetve az aljaknak.

[szerkesztés] További feladatok

A sínek sima felületet biztosítanak a kerekek számára, átveszik a gyorsulás, fékezés során fellépő erőket. Elektromos vezetőként szerepet játszik a villamosított vonalakon, és biztosító berendezések jeltovábbító közegeként is szolgál.

[szerkesztés] A sín története

A vasutakon ma széleskörben használt síneket Vignol-síneknek nevezzük. Kialakulása egy 1776 óta tartó fejlődési folyamat eredménye. A folyamat részeként a következő síntípusok léteztek:

  • Curr-sín
  • Jessop-sín
  • Stephenson-sín
  • Vignol-sín

Ez idő alatt nem csak a sínszálak alakja, hanem gyártási eljárása is fejlődött. A síneket először (a bányavasutaknál) öntöttvasból, majd lágyacélból gyártották. Ma már minden sín hengerelt acélbol készül. Az idők során egyre hosszabb sínszálakat voltak képesek legyártani, így egyre ritkábban kellett hevederes illesztést, vagy modern pálya esetén hegesztést alkalmazni.

[szerkesztés] Síntípusok

[szerkesztés] Szélestalpú szelvény (Vignol-sín)

Ma már a legtöbb országos vasúthálózaton vignol-sínt alkalmaznak. A vignol sín lényegében egy továbbfejlesztett I tartó, amelyknek feji része speciális kiképzésű, vagyis sínfejjé van alakítva. A Vignol sín részei:

  • Sínfej
  • Síngerinc
  • Síntalp

A sínfej a sín felső része. A kocsi a sínfejjel érintkezik, tehát azon található a futófelületis. A futófelületet úgy képezik ki, hogy jól illeszkedjen a kerékprofillal. A sínfej kialakításánál figyelemmel kell lenni a nagy kerékteherre.

A síngerinc a sínfej és a síntalp összeköttetése. Kialakításánál figyelemmel kell lenni a kellő hajlítómerevségre, ami mind a vastagságánál, mind az alakjánál fontos tényező. Ezen kívül figyelemmel kell lenni a síngerinc átrozsdásodásának megakadályozására. A lekerekítősugarak a feszültségcsúcsok elkerülését szolgálják.

A síntalp feladata a sínre nehezedő teher elosztása. Méretét úgy kell megválasztani, hogy a sín stabilon álljon, illetve megfelelő felületen érintkezzen az alátétlemezzel, vagy aljal.


[szerkesztés] Közúti vasutakon

A közúti vasutak, vagy villamos pályák sínjei eltérő fejlődési utat jártak be. Az útpályába ágyazott sínnek eltérő jellemzőkkel kell rendelkeznie, fontos a nyomvályú biztosítása, hiszen az aszfalt, vagy a kövezet gyakran a két sín között helyezkedik el. Ezért a közúti vasutakon a következő síntípusok terjedtek el:

  • Haarmann-sín
  • Phoenix-sín
  • Vályús tömbsín


[szerkesztés] Speciális szelvények

A speciális szelvények a vasúti pálya speciális részei lehetnek. Ilyenek például a váltók alkatrészei. Ezen kívül speciális szelvények még a különféle darupályák.