Prága
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Prága |
| Kistérség | Prága |
| Terület | 496 km² |
| Legmagasabb pont | A Teleček domb Zličínnél (399 m) |
| Legalacsonyabb pont | A Moldva vízfelülete (177 m) |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 110 00 |
| Koordináták: | |
Prága (csehül: Praha; IPA: [ˈpraɦa]) a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. A város a Moldva (Vltava) két partján fekszik, Közép-Csehországban. Prága a világ egyik legszebb városa, gyakran hívják „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Prága történelmi központját az UNESCO 1992-ben a Világörökség részének nyilvánította.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják. I. e. 200 körül a mai város déli részén kelta település volt, őket a germán betelepülők szorították ki. A szláv népcsoportok a 4. században jelentek meg a térségben, akik folyamatosan kiszorították, beolvasztották a mai Csehország területén is jelenlevő avarokat.
[szerkesztés] Prága kialakulása
Prága alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuše fejedelemasszony a Vyšehrad tetejéről lenézve egy várost látott, melynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is. A legenda akár igaz, akár nem, Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibrahim ibn Ya'qub zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett – vagy mindennek köszönhetően – a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.
Vyšehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított Hradzsin vette át. Unokája, Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Sobešlav fejedelem kezdte meg, mely aztán századokon át folytatódott. Ekkor kezdődött meg a királyi palota és a Szt. György bazilika építése is. Az első állandó hidat a Moldván II. Ulászló király építtette, mely feleségéről Juditról lett elnevezve. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.
1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik városrészeként. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak köszönhető, IV. Károlynak, aki 1346-tól kezdve egyszerre volt cseh király és német-római császár. Kora egyik legműveltebb uralkodójaként, a párizsi egyetem diákjaként Prága szellemi központtá való kiépítését tűzte ki célul: 1348-ban létrehozta Közép-Európa első egyetemét. A város uralkodása alatt a Német-római Birodalom fővárosává vált, vallási központ lett, népesség és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), s a Petřín oldala is folyamatosan beépült. A település Európa harmadik legnagyobb városává vált.
IV. Károly halálának évében, 1378-ban történt meg a nagy egyházszakadás. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. John Wycliffe angol teológus tanait Károly leánya, Anna hozta magával az országba, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett. Az új nézeteket Husz János, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora is osztotta, és 1402-től kezdve folyamatosan terjesztette igéit, mely szerint az egyháznak vissza kell térnie a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, szét kell osztania a felgyülemlett vagyont és vissza kell adnia a Szentírás eredeti szövegét megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.
1415-ben Husz Zsigmond császártól kapott védlevéllel Konstanzba indult, annak reményében, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult, Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehország területén villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, mely a városházi tanácsnokok ablakon át történő kihajigálásában, az első prágai defenesztrációban csúcsosodott ki. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan Žižka vezetésével összeütköztek a Luxemburgi Zsigmond által vezetett keresztes seregekkel, s Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították a husziták megerősített várost, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott el, mely alatt a császári fél többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban Podjebrád György került trónra, aki a huszitákhoz húzott, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra, mely a 400 éves Habsburg-uralom kezdetét jelentette.
[szerkesztés] A város a Habsburg uralom alatt
A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét, II. Rudolf és II. Mátyás itt rendezte be uralkodói székhelyét. A város az uralkodók művészetpártolásának köszönhetően a tudományos és művészeti élet virágzott, itt dolgozott Kepler és Tycho Brahe és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, s a még I. Ferdinándnak köszönhetően behívott jezsuiták révén a vallási élet is pezsgett.
A jezsuitáknak a központjukból, az általuk alapított Klementínumból irányított, az ellenreformáció tanaira épülő elveik a városban folyamatosan terjedni kezdtek, s egyre inkább feszegették a Habsburg Birodalmon belüli vallási ellentéteket. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki, melynek során a helytartókat titkárostul kihajították a vár ablakán. E tett a második defenesztrációként vonult be a történelembe, s kiváltó oka lett a harmincéves háborúnak, melynek során Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620-ban az uralkodó katolikus seregei fényes győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břenov városrész), a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az óvárosi téren lefejeztek. A város az elkövetkező években többször idegen megszállás alá került: 1631-ben szász, 1648-ban svéd seregek foglalták el.
1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot a birodalom provinciájává alázták vissza. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, onnan gyakorolták a hatalmat. A protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a hazai kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Ennek ellenére az ellenreformáció győzelmet aratott: a jezsuiták folyamatosan terjeszkedtek, 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, melynek helyén a 18. század évtizedeiben felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. A jezsuiták 1773-ig, rendük feloszlatásáig a prágai vallási élet legmeghatározóbb szereplői voltak.
A Habsburg elnyomás bénítóan hatott a cseh nép nemzeti törekvéseire. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, barokk ékkővé tették, melyben közrejátszott a városban 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek megépítéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladva a hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor történt meg a Hradzsin és a Loreta rekonstrukciója, új templomok, parkok épültek, barokk szobrok kerültek a Károly hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését – a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn, és Beethoven, Mozart pedig többször visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.
1784-ben II. József az addig önálló 4 városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyhez 1850-ben Josefovot, a zsidó negyedet is hozzácsatolták,közigazgatásilag is megalkotva ezzel a mai Prágát. Az ipari forradalom Prágára is jelentős hatással volt, sorra tárták fel környékén a szénbányákat, építették a vasgyárakat. Karlín, az 1817-ben alapított prágai ipari elővárosa húsz évvel később már 100 000 lakosú volt. Az első vasútvonal 1842-ben épült meg.
A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh nemzetiségű, s a meghatározó pozíciókban kivétel nélkül németek ültek, az utcák német neveket viseltek. Ennek hatására 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, mely az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében folyamatosan nőtt. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.
[szerkesztés] Prága a 20. században
1914-ben Csehország Ausztria oldalán kapcsolódott a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már cseh légió küzdött a szövetségesek mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.
Prága, az ekkor még soknemzetiségű város 1938-ban német megszállás alá került, s ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosságának 90%-a halt meg valamelyik megsemmisítő táborban. A háború után a pár évtizede még többségben levő németek Németországba települtek, a város fokozatosan egynemzetiségűvé lett. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút.
A háború után a többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, melyet az 1948-as választásokon alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk (Tomaš Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán, feltehetően kilökték az ablakon. Az elkövetkező években fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totaliárus rendszer, melyben a szovjet vezetőt a Letnán épített 45 méter magas szoborral tisztelték meg, egészen 1962-ig, az emlékmű elbontásáig.
1968 januárjában leváltották Antonin Novotny pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai Tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Magyarország is) bevonultak Prágába.
Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajic követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta 77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki Egyezményben megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.
1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodnínál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Šmid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.
A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.
[szerkesztés] Lélekszám változás
| 1230 | 1370 | 1600 | 1804 | 1837 | 1850 | 1880 | 1900 | 1925 | 1950 | 1980 | 2004 |
| 4 000 | 40 000 | 60 000 | 76 000 | 105 500 | 118 000 | 162 000 | 201 600 | 718 300 | 931 500 | 1 182 800 | 1 170 571 |
Az 1230-as adat az óvárosi rész népességét; az 1370-es és 1600-as adatok az óvárosi, újvárosi, kisoldali részek és a Hradzsin együttes népességét jelzik.
1784-ben közigazgatásilag is létrejött Prága, míg Nagy-Prága alapítása 1922-ben történt.
[szerkesztés] Prága közigazgatása és kerületei
Prága addig különálló négy városrészét, a mai Óvárost, az Újvárost, a Kisoldalt, és a Hradzsint II. József 1784-ben szervezte egy közigazgatási egységbe. A város további növekedése kapcsán 1850-ben Josefov, 1883-ban Vyšehrad, 1884-ben Holešovice, majd 1901-ben Libeň is a város része lett. 1922-ben 37 környező település beolvasztásával létrehozták Nagy-Prágát, amellyel a város lakosszáma 676 000-re növekedett. A város lakosszáma az 1 000 000-t 1938-ban érte el.
Az 1960-as és 70-es években az erőteljes szocialista városításnak köszönhetően további településeket csatoltak a cseh fővároshoz. 1960-ban 8, 1968-ban 17, 1974-ben pedig további 38 településsel bővült Prága területe.
1960 és 1990 között a város mindössze 10 kerületre oszlott, az újonnan a fővároshoz csatolt településeket egy kerületbe kényszerítve. Lakóik azonban ekkor is a település (immár városrész) eredeti nevét használták a kerület megnevezése helyett, ahogy ma is.
Ma a városon belüli közigazgatás két- vagy háromszintűnek tekinthető. Legfelső szinten áll a fővárosi önkormányzat (Magistrát hlavního města Prahy), mely felelős a tömegközlekedés megszervezéséért, a városi rendőrség, tűzoltóság, egészségügyi szervezetek fenntartásáért, a műemlékek fenntartásáért, a prágai állatkertért és mindenért, ami a város teljes területét érinti.
1990 óta a város 57 önkormányzattal rendelkező városrészre van felosztva (městské části) A városrészek felelnek a parkokért és a környezetvédelemért, a temetőkért, az iskolák felszerelésének megrendeléséért, számos sport- és kulturális tevékenységért, több szociális és egészségügyi programért, a kutyapiszok összegyűjtéséért és hasonlókért. A városrészek önkormányzatainak másik fontos tevékenységi köre a nyilvános területek tulajdonosi jogainak kezelése.
2001 óta az 57 városrészt 22 adminisztratív egységbe (správní obvody) sorolták, a nemzeti közigazgatás változásainak megfelelően. Minden adminisztratív egységben egy városrész felelős bizonyos tevékenységekért, szolgáltatásokért az adminisztratív egység egész területén.
Mind a fővárosi önkormányzat, mind a városrészek választott képviselőkkel rendelkeznek, mindegyik élén polgármester áll.
[szerkesztés] Az adminisztratív körzetek és városrészek besorolása
| Kerületek 1990 előtt | Adminisztratív körzet | Városrész |
|---|---|---|
| Prága 1 | Prága 1 | Prága 1 |
| Prága 2 | Prága 2 | Prága 2 |
| Prága 3 | Prága 3 | Prága 3 |
| Prága 4 | Prága 4 | Prága 4, Kunratice |
| Prága 11 (egy része) | Prága 11, Šeberov, Újezd u Průhonic | |
| Prága 12 | Prága 12, Libuš | |
| Prága 5 | Prága 5 | Prága 5, Slivenec |
| Prága 13 | Prága 13, Řeporyje | |
| Prága 16 | Prága 16 (korábban Radotín), Lipence, Lochkov, Velká Chuchle, Zbraslav | |
| Prága 17 | Prága 17 (korábban Řepy), Zličín | |
| Prága 6 | Prága 6 | Prága 6, Lysolaje, Nebušice, Přední Kopanina, Suchdol |
| Prága 7 | Prága 7 | Prága 7, Troja |
| Prága 8 | Prága 8 | Prága 8, Březiněves, Dolní Chabry, Ďáblice |
| Prága 9 | Prága 9 | Prága 9 |
| Prága 14 | Prága 14, Dolní Počernice | |
| Prága 18 | Prága 18 (korábban Letňany) | |
| Prága 19 | Prága 19 (korábban Kbely), Čakovice, Satalice, Vinoř | |
| Prága 20 | Prága 20 (korábban Horní Počernice) | |
| Prága 21 | Prága 21 (korábban Újezd nad Lesy), Běchovice, Klánovice, Koloděje | |
| Prága 10 | Prága 10 | Prága 10 |
| Prága 11 (egy része) | Křeslice | |
| Prága 15 | Prága 15, Dolní Měcholupy, Dubeč, Petrovice, Štěrboholy | |
| Prága 22 | Prága 22 (korábban Uhříněves), Benice, Kolovraty, Královice, Nedvězí |
Hivatalosan minden városrész neve tartalmazza a főváros nevét is, tehát például Petrovice hivatalos neve Praha-Petrovice.
[szerkesztés] Gazdaság
Prága gazdaságilag az egyik legintenzívebben fejlődő város Kelet-Közép-Európában, érezhető a regionális központ kialakítására való törekvés, mely már részben sikerült is, hisz több nemzetközi cég Prágában alakította ki közép-európai központját. Többek között ezeknek is köszönhetően ma a 8 újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott posztszocialista ország régiói közül a prágai az egyetlen, amely az egy főre vetített GDP-t tekintve meghaladja az uniós átlagot.
Az 1990-es évek végére a hollywoodi filmgyártás egyik kedvelt központja lett. Mivel Prága nem szenvedett nagy károkat a II. világháborúban, így a világháború előtt játszódó filmekben az amszterdami, londoni jeleneteket is gyakran ott forgatják [1][2]. Az építészet, az alacsony árak és adók és a már létrejött filmgyártási infrastruktúra egyre több filmest vonz a városba.
[szerkesztés] Prága közlekedése
[szerkesztés] Tömegközlekedés
Prága tömegközlekedésének gerincét az egymást a belvárosban metsző három metróvonal, valamint 25 villamosvonal képezi. Mindezen túl mintegy 200 autóbuszjárat hálózza be a várost, a Petřín-hegyre pedig sikló visz fel. A vonalakat egy nagy cég, a Dopravní Podni hl. m. Praha üzemelteti. Az 1990-es években bevezetett tarifaközösségnek köszönhetően a helyi és az elővárosi forgalmat lebonyolító járatokra (így az elővárosi autóbuszokra és a vonatokra is) is egységes díjszabás érvényes.
A jegyrendszer időalapú: a jegyek korlátozott ideig érvényesek, ám az érvényesség ideje alatt megfelelő jegy vásárlása esetén korlátlan átszállásra jogosítanak. Az időalapú rendszernek köszönhetően a bérlet jellegű (napi-, heti-, havi-, illetve egyéb, hosszabb időtartamra szóló jegyek) érvényessége a jegykezelés pillanatától kezdődik, s pontosan a bérlet típusának megfelelő ideig használható, azaz 24, 72, 168 óráig stb. A jegyrendszer bármely eleme használható az elővárosi járatokon is, ezenfelül kialakításuk elősegíti a P+R rendszer használatát.
A prágai metró három vonala a szovjet típusú metróüzemeknek megfelelően a belváros területén háromszöget kialakítva metszi egymást. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek, érintve a legtöbb, turisztikai szempontból fontos helyet, továbbá a vasúti pályaudvarokat és a központi autóbusz-pályaudvart is. Az első metróvonal átadására 1974-ben került sor, azóta a hálózat folyamatosan bővül, mai hossza több mint 50 kilométer. A C vonal jelenleg is épül, a távlati fejlesztések között pedig szerepel a repülőtérre vezető vonalszakasz, valamint a negyedik metróvonal építésének megkezdése is. Az elmúlt években a szovjet típusú szerelvények cseréje is megkezdődött, korszerű, csendes járművekkel fokozva a metró komfortját.
A villamoshálózat 133 kilométer hosszú, viszonylatai túlnyomó többségben átmérős jellegűek (azaz az egyik külvárosból a belvároson át a másik külvárosba közlekednek). Ennek köszönhetően a vonalak a belvárosban több helyen fonódnak, gyakran 5-6 viszonylat közlekedik egy-egy szakaszon, elősegítve ezzel a város nagy részébe történő átszállásmentes utazást. A villamoshálózatot – bár a metróhálózat kiépülése miatt kiterjedése csökkent valamelyest – ma ismét intenzíven fejlesztik, törekedve az új vonalak egyedi építészeti kialakítására is.
A város éjszakai tömegközlekedési hálózatának gerincét szintén a villamosok adják, az öt, éjszaka is közlekedő közúti vasúti viszonylatot buszjáratok egészítik ki.
[szerkesztés] Közúti közlekedés
Prága a városba vezető sugárirányú utaknak köszönhetően Csehország minden pontjáról könnyen megközelíthető. Autópálya köti össze Brnon keresztül Szlovákiával és Olomouccal, valamint Plzeňen át Németországgal. Mindezen túlmenően a várost több, részben elkészült gyorsforgalmi út köti össze a fontosabb cseh városokkal, melyek végleges kiépítése újabb nemzetközi kapcsolatokat biztosít majd számára. A város belső területeinek tehermentesítésére az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően nagyrészt elkészült a belső városi körgyűrű, de várhatón a közeljövőben elkezdődik a külső körgyűrű teljes kiépítése is. Az utak egy része Prága domborzati viszonyai miatt alagútban halad, melyek közül az 1998-ban átadott Strahovský alagút a leghosszabb, mintegy két kilométeres hosszával.
A történelmi városrészekben levő utcák egy része sétálóutca, vagy csak korlátozott mértékben engedélyezett a közúti forgalom részére.
[szerkesztés] Vasúti közlekedés
Prága főpályaudvara (Hlavní nádraží) az Óvárostól keletre, a C metró vonalán helyezkedik el, kiindulópontként szolgálva a nemzetközi és belföldi távolsági vonatok jelentős hányadának. A Budapestről érkező vonatok egy része ide, míg másik részük Holesovice állomásra érkezik. A belföldi vasúti közlekedésben fontos szerepet tölt be még a Főpályaudvartól északra elhelyezkedő Masarykovo pályaudvar, valamint a B metró vonalán található Smichov-i állomás.
[szerkesztés] Légi közlekedés
Prága Ruzyně városrészben elhelyezkedő reptere a 90-es évek végétől kezdve regionális szinten az egyik legfontosabb reptérré vált, mintegy 10 millió utassal évente. A repülőtér forgalmának jelentős lökést adtak az elmúlt években a fapados járatok is, melyek a jelenlevő 15 diszkont légitársaság repülőivel 36 európai városba biztosítanak kedvező árú eljutási lehetőséget.
A repülőtér jelenleg csak közúton közelíthető meg, a távlati tervekben szerepel a az A metróvonal repülőtéri meghosszabbítása.
[szerkesztés] Nevezetességek
Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket.
- Óváros (Staré Město)
Területén a 10. század elején apró, szétszórt települések keletkeztek, melyek fejlődését három főútvonal segítette elő, az utak mentén bajor kereskedők telepedtek le. Itt találtak menedéket az idegenből érkezett kereskedők, a királyi udvar piac-udvara az ő számukra volt fenntartva. A piac körüli telepek egyetlen községgé egyesültek, s ekkor emelték a városfalakat is, majd az egész negyed városi rangot kapott a királytól. A terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja. Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”.
Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. A negyedet a Pařížská utca osztja két részre. Az elnevezést II. József császárról kapta, annak toleranciáját és liberális szellemiségét tisztelték meg vele. Zsidók a 10. század óta élnek Prágában, a 16. században egy ideig a keleti zsidók és a nyugati, Spanyolországból kimenekült szefárdok találkozóhelye lett a városnak e negyede. Legfontosabb épületei, emlékei: Maisel-zsinagóga, Pinkász-zsinagóga, Régi-új zsinagóga, Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal, Klaus-zsinagóga, Spanyol zsinagóga, Franz Kafka szülőháza, Zsidó Tanácsháza (1570 k.) vagy Radnice, Régi zsidótemető, az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugati irányban a Szent Ágnes-kolostor.
- Újváros (Nové Město)
A IV. Károly által alapított városrész 1348-ban született. Központja a Vencel tér, több történelmi esemény színtere, ezt zárja le déli irányból a Nemzeti Múzeum palotaszerű épülettömbje. Jeles emléke még e városrésznek a Reprezentációs ház, a Nemzeti Színház és az Újvárosi Városháza. Figyelemre méltó modern alkotás Frank O'Gehry Fred and Ginger becenévvel illetett üvegpalotája a Moldva partján, Václav Havel egykori lakhelyének közelében.
- Hradzsin-negyed (Hradčany)
A tulajdonképpeni várnegyed. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll: Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota (szemben), Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szt. Vitus székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral, az Arany utcácskával és a Daliborka toronnyal. A vár kertek sorával egészül ki.
- Kisoldal (Malá Strana)
Az Óvárossal szemben, a Moldva túlpartján fekvő városrész, ahová a Károly hídon át juthatunk el a legkönnyebben. Itt tekinthetjük meg a barokk építészet legszebb prágai remekeit. Épületei a 18. század óta változatlanul maradtak fenn. Zegzugos utcái középkori nyomvonal mentén alakultak ki. Itt áll a két prágai Szent Miklós-templom egyike, a Szent Tamás-templom, a Wallenstein-palota, a Lichtenstein-palota, s itt található a hangulatos Kisoldali tér. A német nagykövetség a Lobkovitz-palotában, az olasz követség pedig a Thun-Hohenstein-palotában kapott helyet. A kisoldali Petřin-hegyre (magyarul: Lőrinc-hegy, de ezt kevésbé használják) sikló visz fel, itt áll az Éhségfal, a Csillagvizsgáló és egy kilátó.
- Vyšehrad és az elővárosok
[szerkesztés] Kulturális élet
Prága tradicionálisan Európa egyik fontos kulturális központja. A város több száz színházában, galériájában, kiállítótermében rendszeresek a bemutatók, kiállítások, ezenfelül a város utcai kulturális élete is kiemelkedő, pantomimművészek, utcai színházak szórakoztatják a nagyérdeműt.
A rendezvények közül kiemelkedő szerepet játszik a Prágai Nemzetközi Tavaszi Fesztivál, valamint az ősszel megrendezett Dzsesszfesztivál.
[szerkesztés] Felsőoktatási intézmények
A város 8 egyetemmel és főiskolával rendelkezik, beleértve Kelet-közép-Európa legrégebbi egyetemét is:
- Károly Egyetem (UK), 1348-ban alapítva
- Cseh Műszaki Egyetem (ČVUT), 1707-ban alapítva
- Szépművészeti Akadémia (AVU), 1800-ban alapítva
- Művészeti, Építészeti és Design Akadémia (VŠUP), 1885-ban alapítva
- Kémiai Technológia Intézet (VŠCHT), 1920-ban alapítva
- Előadóművészati Akadémia (AMU), 1945-ban alapítva
- Cseh Mezőgazdasági Egyetem (ČZU), 1952-ban alapítva
- Közgazdasági Egyetem (VŠE), 1953-ban alapítva
[szerkesztés] Nemzetközi események
Az elmúlt évek legfontosabb eseményei:
- NATO Csúcstalálkozó 2002
- a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank csúcstalálkozója, 2000
- Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülése 2004
- Nemzetközi Csillagászati Unió gyűlése 2006
[szerkesztés] Sport
Prága számos sporteseménynek, nemzeti stadionnak és csapatnak ad otthont.
- Prágai Nemzetközi Marathon
- Sparta Prága -> UEFA Bajnokok Ligája
- Slavia Prága -> UEFA Kupa
- Sazka Arena -> 2004-es Férfi Jégkorong Világbajnokság; kosárlabda Euroliga Final Four döntő 2006-ban
- Strahov Stadion – a világ legnagyobb stadionja közel 250 000 férőhellyel
- Mystic SK8 Cup – Gördeszka Világkupa
- Prága Open teniszverseny; Floorball Kupa
[szerkesztés] Híres prágaiak
[szerkesztés] Prágában születtek
- Jan Neruda (1834–1891) költő, író
- Bertha von Suttner (1843–1914) radikális pacifista író, Nobel-békedíjas
- Josef Václav Myslbek (1848–1922) szobrász
- Karl Kautsky (1854–1938) filozófus, a szociáldemokrácia egyik elméleti megalapozója
- Rainer Maria Rilke (1875–1926) költő
- Emmy Destinn (1878–1930) operaénekes
- Jaroslav Hašek (1883–1923) író, humorista,
- Franz Kafka (1883–1924) író, háza a Josefovban áll, de lakott az Arany Utcácska 22-es számú kis épületében is
- Egon Erwin Kisch (1885–1948) író, újságíró, a „száguldó riporter”
- Franz Werfel (1890–1945) író
- Jaroslav Seifert (1901–1986) költő, irodalmi Nobel-díjas
- Jan Saudek (1935) fotóművész
- Václav Havel (1936) író, a Cseh Köztársaság volt elnöke
- Madeleine Albright (1937) Prágában született amerikai politikus
- Jiří Menzel (1938) filmrendező
- Věra Čáslavská (1942) hétszeres olimpiai bajnok tornász
- Hana Mandlíková (1962) teniszező
[szerkesztés] Prágában éltek
- IV. Károly (1316–1378) német-római császár, a város uralkodása alatt került Európa vezető városai közé, nevéhez köthető a prágai egyetem megalapítása, valamint a Károly híd építése is
- Jan Hus (1369–1415) vallásreformer
- Jan Žižka (1370 körül – 1424) huszita vezető, tábornok, Prága védője
- Judah Loew ben Bezalel (1525–1609) filozófus, a prágai zsidók szellemi vezetője
- Tycho Brahe (1546–1601) csillagász
- II. Rudolf (1552–1612) német-római császár, Prágát a Habsburg Birodalom fővárosává tette
- Johannes Kepler (1571–1630) csillagász, Brahe-val közösen dolgozott
- Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) zeneszerző, operái egy részét Prágában írta
- Bedřich Smetana (1824–1884) zeneszerző, legismertebb darabja a Moldváról, Prága folyójáról szól. A vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- Leoš Janáček (1824–1928) Prágában tanult zeneszerző
- Antonín Dvořák (1841–1904) zeneszerző, múzeuma van a városban, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- František Křižík (1847–1941) villamosmérnök
- Tomáš Garrigue Masaryk (1850–1937) filozófus, politikus, a cseh függetlenedés élharcosa
- Alfons Mucha (1860–1939) festő, képzőművész, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- Jože Plečnik (1872–1957) szlovén építész
- Albert Einstein (1879–1955) fizikus, a német műegyetemen tanított 1911–1912 között
- Karel Čapek (1890–1938) író, a vyšehradi nemzeti temetőben nyugszik
- Jan Patočka (1907–1977) filozófus
- Bohumil Hrabal (1914–1997) író
- Emil Zátopek (1922–2000) atléta
- Milan Kundera (1929) Prágában tanult író
- Miloš Forman (1932) Oscar-díjas filmrendező, színész, forgatókönyvíró
- Martina Navrátilová (1956) teniszező
- Pavel Nedvěd (1972) labdarúgó
- Věra Chytilová (1929) filmrendező
[szerkesztés] Prága testvérvárosai
Nîmes, Franciaország (1967)
Hamburg, Németország (1990)
Frankfurt am Main, Németország (1990)
Chicago, USA (1990)
Nürnberg, Németország (1990)
Barcelona, Spanyolország (1991)
Bamberg, Németország (1991)
Szentpétervár, Oroszország (1991)
Phoenix, Arizona, USA (1992)
Moszkva, Oroszország (1995)
Berlin, Németország (1995)
Kyoto, Japán (1996)
Párizs, Franciaország (1997)
Taipei, Tajvan (2001)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyar nyelvű lapok
- prága.lap.hu
- Tycho Brache kocsmakalauza
- Térkép Kalauz – Prága
- Rózsa Ferkó Károly prágai rajzai
- Csehország - Prága - Várak
[szerkesztés] Idegen nyelvű lapok
- Prága város honlapja
- Prágai nagykövetségek listája
- Fényképek
- Hivatalos weboldal
- Tömegközlekedés
- Nemzeti Színház
- Állami Opera
- Hírportál angolul
- Időjárásjelentés
- Friss időjárási paraméterek
Amszterdam | Andorra la Vella | Ankara | Athén | Bécs | Belgrád | Berlin | Bern | Brüsszel | Budapest | Bukarest | Dublin | Helsinki | Kijev | Kisinyov | Koppenhága | Lisszabon | Ljubljana | London | Luxembourg | Madrid | Minszk | Monaco | Moszkva | Oslo | Párizs | Podgorica | Pozsony | Prága | Reykjavík | Riga | Róma | San Marino | Stockholm | Szarajevó | Szkopje | Szófia | Tallinn | Tirana | Vaduz | Valletta | Varsó | Vatikán | Vilnius | Zágráb


Based on work by