Privigye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Privigye (szlovákul Prievidza, németül Priewitz): város a mai Szlovákiában. A Trencséni kerület Privigyei járásának székhelye. Kishatár, Kopanice, Kúty, Nagyhatár, Nyitranecpál, Štvrte és Váracska tartozik hozzá. Lakosságának száma kb. 55.000 (2003).

Privigye helye Szlovákiában
Nagyít
Privigye helye Szlovákiában


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A Felső-Nyitra völgyében fekszik. (é. sz. 48°46′0’’ k. h. 18°37′60’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Először 1113-ban említik Preugian néven. Nevét a szlávok Pribina morva fejedelem nevéből eredeztetik, aki itt templomot építtetett volna.

[szerkesztés] Története

A város területe ősidők óta lakott. A Mariánsky-dombon a neandervölgyi ősember 40 000 éves mezolitikumi leleteit tárták fel. A települést már a 6. században szlávok lakták, 912. századi temetőket tártak fel itt. A hagyomány szerint Pribina morva fejedelem építtette első templomát. Első említése a zobori apátság alapító levelében található 1113-ban. Egykori várát 1289-ben említik először, amikor Miklós zólyomi ispán elfoglalta a Hontpázmány nembeli Pétertől. 1308-ban Csák Máté birtokolta, majd 1321-től királyi vár. 1341 után már nem említik, valószínűleg lerombolták. A várost német telepesek alapították a 14. században. Kiváltságait 1382-ben Mária királynőtől kapta, ekkor már gazdag aranybányászata volt, később posztóipara és faipara fejlődött ki. 1390 és 1396 között a városba karmelita szerzetesek jöttek, akik monostort építettek itt. Ezt a templomot később barokk stílusban átalakították. 1409-ben Zsigmond királytól újabb kiváltságokat kapott. 1540-ben itt is tért hódít a reformáció. 1545-ben már evangélikus iskola működik. 1599-ben török portyázók dúlják fel vidékét. 1621-ben Bethlen Gábor fejedelem hadai vonultak be a városba. 1636-ban kihalt a birtokos Turzó család, az új birtokosok a Pálfyak lettek. 1653-ban Pálfy Pál özvegye jezsuita és piarista szerzeteseket telepített a városba, megkezdődött az ellenreformáció. 1674-ben a piaristák rendházat építettek. 1678-ban Thököly Imre hadai perzselték fel a várost, csak piarista rendháza maradt épségben. A piaristák 1720-ban templomot építenek. 1824-ben nagy tűzvész sújtota a város északi részét, 185 ház leégett. 1832-ben újabb 92 ház vált a tűz martalékává. 1848 áprilisában a szlovák nemzeti jogokat követelve 250 lakos állt a Szlovák Nemzeti Gárdába Anton Duriak jegyző vezetésével. 1910-ben a városnak 3349 lakosa volt, közülük 2516 szlovák, 607 magyar és 205 német. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásának székhelye volt.

[szerkesztés] Látnivalók

  • A város északkeleti szélén dombon áll a 13. századi temetőkápolna, melyet egykor kolostor és tornyokkal erődített védőfal vett körül. Kegyszobra hársfából készült, 11. századi késő gótikus. Búcsújáróhely.
  • Az irgalmasok temploma 1740 és 1752 között, kolostora 1666 és 1676 között épült.

[szerkesztés] Külső hivatkozások