Vajda Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) festőművész

„Vajda életműve a magyar avantgarde művészileg legmaradandóbb tette.” – Németh Lajos, művészettörténész.


A Képzőművészeti Főiskolán Csók István volt a mestere. A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán bemutatkozott be egy csendélettel. A Munka c. lap (Kassák Lajos avantgarde folyóirata) művészeti csoportjához csatlakozott. 193034 között Párizsban megismerkedett a legújabb irányzatokkal.

1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron dolgozott, a népi képzőművészetet kutatta. Képein a népi motívumok, a szerb egyházművészet jegyei, absztrakt, és szürrealista formák egységes rendszerben jelennek meg. Kiállításait barátai (pl.: Korniss Dezső) segítségével tudta csak megrendezni.

Tüdőbaja miatt a budakeszi tüdőszanatóriumba kényszerült, ott is halt meg. 1943-ban emlékkiállítás mutatta be életművét.

[szerkesztés] Könyv

Mándy Stefánia: Vajda Lajos. Budapest, Corvina, 1983.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Képek