Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szergej Jeszenyin
Nagyít
Szergej Jeszenyin

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, (oroszul: Сергей Александрович Есенин); 1895 október 3 - 1925 december 28, orosz lírai költő

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Parasztcsaládban született, Konsztantinyovo (ma Jeszenyino) faluban, a rjazanyi tartományban. Kisgyermekként nagyszülei nevelték. Első verseit kilencévesen írta. 1912-ben Moszkvába költözött, ahol nyomdai lektorként dolgozott. A következő évben beiratkozott az állami egyetemre, ahol másfél évig tanult. 1915-ben Szentpétervárra költözött, ahol megismerkedettt néhány költőtárssal: Alekszander Blok, Szergej Gorodetszkij, Nyikolaj Klujev és Andrej Belij. Szentpéterváron ismertté vált irodalmi körökben; Alekszander Blok különsöen egyengette pályáját. 1915-ben jelent meg Jeszenyin első kötete "Radunyica" címmel, amelyet hamarosan a "Halotti szertartás" követett (1916). A szerelemről és egyszerű életről szóló versei korának egyik legnépszerúbb költőjévé tették. Mivel jóképű és romantikus lelkületű voltm gyakran lett szerelmes és rövid idő alatt ötször nősült. Első házasságát 1913-ban kötötte egy kiadóvállalatbeli kolleganőjével, Anna Izrjadnovával, akitől Jurij nevű fia született. A nagy szálinista tisztogatások idején Jurij Jeszenyint letartózatták és 1937-ben a Gulágon munkatáborban halt meg. 1916-1917 között Szergej Jesenyint katonai szolgálatra sorozták be; tekintélyes írók közbenjárására nem a frontra került, hanem a Carszkoje Szelo-i kórhéz írnoka lett. Az 1917-es forradalom következtében Oroszország kilépett az első világháborúból. Abban a hitben, hogy a forradalom jobb életet fog hozni, Jeszenyin rövid ideig támogatta, de hamar elvesztette illúzióit. 1917 augusztusában Jeszenyin másodszor nősült, felesége Zinajda Rajk színésznő volt (a későbbiekben Vszevolod Meyerhold neje]). Közös gyermekeik Tatyána és Konstantin. 1918 szeptemberében saját kiadóvállalatot alapított "Трудовая Артель Художников Слова" néven (a Moszkvai Munka Társaság a Világ Művészeinek")

Isadora Duncannal 1923-ban
Nagyít
Isadora Duncannal 1923-ban

1921 őszén, amikor a Alekszej Jakovlev festő műtermében tett látogatást, Jeszenyin megismerte a Párizsban élő amerikai táncosnőt, Isadora Duncant. Az asszony 17 évvel idősebb volt nála és alig egy tucat szót tudott oroszul, a férfi pedig semmilyen idegen nyelven nem beszélt. 1922 május 2-án házasodtak össze. Jeszenyin elkisérte híres feleségét egy európai és amerikai turnéra, de életének ebben a szakaszában alkoholfüggővé vált. Gyakran részeg állapotban Jeszenyin szállodai szobákat vert szét és botrányokat rendezett az éttermben. Ez a viselkedés nagy nyilvánosságot kapott az akkor sajtóban. A házasság csak rövid ideig tarott és 1923 májusában Jezsenyin visszatért Moszkvába. Ott rögtön kapcsolatba bonyolódott Auguszta Miklasevszkaja színésznővel és úgy tartják, hogy polgári szertartással feleségül is vette, miután elvált Isadora Duncantől. Másik szerelmese ebből az időből, Galinya Benyiszlavszkaja volt, aki a költő halála után egy évvel öngyilkosságot követett el a sírjánál. Ugyanebben az évben Jeszenyinnek fia született Nagyezsda Volpin költőnőtől. Szergej Jeszenyin soha nem ismerte a ezt fiát (Alekszander Jeszenyin-Volpin), aki később híres költővé vált a Szovjetúnióban és részt vett Andrej Szaharov disszidens mozgalmában az 1960as években. Az Egyesült Államokba költözve, Jeszenyin-Volpin neves matematikussá vált.

Szergej Jeszenyin temetése
Nagyít
Szergej Jeszenyin temetése

Jeszenyin életének utolsó két éve folyamatos tévelygéssel és részegséggel volt tele, ugyanakkor megalkotta költészetének legszebb darabjait.1925 tavaszán Jeszenyin megismerkedett Lev Tolsztoj unokájával, Szofja Andrejevna Tolsztajával, aki az ötödik felesége lett. Az asszony próbált segíteni rajta, de Jeszenyin teljes összeomlással kórházba került, ahol egy hónapig kezelték. Két nappal a hazaengedése után felvágta ereit és a búcsúversét tulajdon vérével írta meg. A következő napon a szállodai szobájában felakasztotta magát a fűtési csövekre. Van egy olyan elképzelés is, hogy az öngyilkosságot a GPU rendezte meg.

Jóllehet Oroszország egyik legkedveltebb költője volt és pompás állami temetést kapott, Sztálin és Hruscsov alatt a legtöbb művének kiadását felfüggesztették. A felfüggesztéshez nagymértékben hozzájárult Nyikolaj Buharin kritikája. Csak 1966-ban adták ki ismét műveit.

[szerkesztés] Költészetének központi témái

  • szeretett haza, az orosz falu, a dombok, a sztyeppék világa
  • az érintetlen paraszti Oroszország
  • az orosz forradalom, melyet kezdetben éljenez, később elfordul tőle
  • az élet és a szerelem öröme
  • a magány

Jellemzői:

  • pravoszláv vallásosság
  • patriarchális idill utáni vágy
  • látomásos képek

[szerkesztés] Búcsúverse

Ég veled, barátom
"Ég veled, barátom, isten áldjon,
elviszem szívemben képedet.
Kiszabatott: el kell tőled válnom,
egyszer még találkozom veled.

Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm.
Ne horgaszd a fejedet, hiszen
nem új dolog meghalni a földön,
és nem újabb, persze, élni sem."
fordította: Rab Zsuzsa

[szerkesztés] Magyar fordítói


[szerkesztés] Forrás

  • Világirodalmi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
  • Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Budapest)

[szerkesztés] Hivatkozások