Porcius Licinius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Porcius Licinius (Porcius Licinus) (Róma, kb. Kr. e. II. század vége, I. század eleje) Római költő.

Életéről keveset tudunk. Trochaikus sorokban írott irodalomtörténeti tankölteménye Accius nyomán tévesen a 2. pun háború korára teszi az irodalmi élet kezdetét (Livius Andronicus fellépését) Rómában. E mű leghosszabb fennmaradt töredéke Terentius sorsáról szól, ennek kapcsán ifjabb Scipiót támadja metsző éllel. Felteszik, hogy a költő az arisztokráciával szemben politizáló Mariushoz húzott. Disztichonos epigrammája hellenisztikus minta nyomán hatásos képalkotással gyújtó lángnak festi a szerelmet. Az epigramma:

Pásztor, most született bárányok s vén juhok őre,
Tűz kell tán? Ide jöjj! Kell? Csupa tűz vagyok én.
Ujjam hozzáér, s tűzvész zeng végig az erdőn,
S bárhova néz a szemem, lángba borúl a világ.

[szerkesztés] Források