Maksa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Maksa (románul Moacşa): falu a mai Romániában Kovászna megyében. Községközpont, Dálnok, Eresztevény és Sepsibesenyő tartozik hozzá.
[szerkesztés] Fekvése
Sepsiszentgyörgytől 14 km-re keletre az Óriáspincetető lábánál a Maksa-patakának a Besenyő-patakba ömlésénél fekszik.
[szerkesztés] Története
1332-ben Moya néven említik először. A falutól délkeletre a Lencsekút nevű helyen neolit telep maradványait tárták fel. Belterületén 2.- 3. századi római telep nyomaira bukkantak. Református vártemploma 13. századi eredetű, a 15. század végén gótikus stílusban átépítették. 1893-ban lebontották és helyébe 1894 és 1900 között újat építették. Erőd jellegére már csak a középkori harangtorony emlékeztet, melynek szomszédságában az egykori várfal csekély nyomai látszanak. Az 1940-es földrengés a templomot súlyosan megrongálta. 1630 és 1739 között itt tartották Háromszék közgyűléseit. 1660-ban a Barcsai Ákos fejedelem ellen fellázadt székelyek itt határozták el jogaik védelmét. 1704-ben a falut császári seregek égették fel. 1910-ben 760 lakosából 759 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 937 lakosából 894 magyar, 26 cigány és 18 román volt.


Based on work by