Zambó János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zambó János (Hegykő, 1916. május 2. - Miskolc, 2000.december 3.) bányamérnök, az MTA tagja

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tanulmányai

Középiskoláit a Sopronban a Bencés Gimnáziumban végezte 1928-1936 között. 1942-ben a József Nádor Műszaki ls Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karán kitüntetéssel bányamérnöki oklevelet szerzett.

[szerkesztés] Gyakorlati pályája

1941-1942 között egyetemi tanársegédként tevékenykedett. 1942-1945 között az állami ércbányászatban dolgozott a Felvidéken, mint műszaki vezető. 1946-ban és 1947-ben az egyetemen adjunktusként oktatott – kutatott, és Summa cum laude minősítéssel megvédte doktori értekezését. 1947 és 1953 között a szénbányászatban dolgozott, a padragi bányaüzem főmérnöke volt, majd az Ajkai Szénbányák igazgatóhelyettese. Ezután a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnökévé és megbízott igazgatójává nevezték ki. 1953-1954 között a Bányászati Kutató Intézet igazgatójaként több kutatási témát indított el.

[szerkesztés] Oktatói munkája

1954-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékének professzorává nevezték ki, rövidesen a Tanszék vezetője lett és 30 esztendeig irányította azt. 1955-1959 között a Bánymérnöki Kar dékánja majd 1960-61-ben az egyetem rektorhelyetese, később, 1961 és 1972 között az Egyetem rektora volt. Rektori működése során nagy gondot fordított a hallgatók oktatására, de e mellett sokat foglalkozott az egyetem fejlesztésével is. Új központi főépület, műhelycsarnokok, a hallgatók és oktatók ellátását szolgáló menza, új kollégiumi épület és a Selmeci Műemlék Könyvtárat is befogadó könyvtár létesült rektorsága idején. Egyetemépítő tevékenységét két alkalommal a ’’Munka Érdemrend’’ arany fokozata kitüntetés adományozásával ismerték el, a Miskolci Egyetem díszdoktora lett. Az Egyetem alapításának 50 éves évfordulója alkalmából a Pro Universitate és a Jubileumi Egyetemi Aranyéremmel tüntették ki. Aktívan résztvett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában, különböző tisztségeket betöltve. Tudományos eredményeit többnyire az Egyesület szakmai lapjában a Bányászat című lapban tette először közre, emelve a lap szinvonalát.

[szerkesztés] Tudományos tevékenysége

Tevékenységét egyrészt a sokrétű témaválasztás, másrészt a természettudományos alapokra való építkezés jellemezte. Legnagyobb hazai és nemzetközi elismerést kiváltó tevékenysége a telepítéselmélet megteremtése, a magyar bányászati analitikai iskola megalapítása volt. A bányászati telepítések elméletének kidolgozásáért a Magyar Tudományos Akadémia fiatalon, 1961-ben levelező, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. Egy ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének tagjává választották. Több akadémiai bizottság tagja volt. Hosszabb ideig elnöke volt a ’’Tudományos Minősítő Bizottság’’ bányászati-, földtani-, geodéziai és geofizikai szakbizottságának valamint a Kossuth-díj és Állami-díj szakbizottságainak. Országos tekintélye döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1979-ben megalakulhatott a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága. Tudományos munkájának eredményeként közel kétszáz publikácíója és nyolc könyve jelent meg. Két művét külföldön is kiadták.

[szerkesztés] Kitüntetései

  • Munka Érdemrend Arany fokozata (két alkalommal).
  • Kossuth Díj 1953.
  • Állami Díj 1965.
  • Miskolci Egyetem Díszdoktora
  • Moszkvai Egyetem Díszdoktora
  • Pro Universitate
  • Jubileumi Egyetemi Aranyérem
  • Miskolc város Díszpolgára 1994
  • OMBKE kitüntetések

[szerkesztés] Fontosabb művei

  • Bányaművelés. Műszaki Kiadó Budapest 1957. ( több kiadásban)
  • Bányászati telepítések analitikája. Műszaki Kiadó 1960.
  • Telepítéselmélet a bányászatban. Műszaki Kiadó Budapest 1966.
  • A bányaművelés alapjai. Akadémia Kiadó 1985.

[szerkesztés] Források

Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. Idézett művei.

[szerkesztés] Lásd még