Leókharész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Leókharész (Kr. e. 360 - Kr. e. 320 körül működött) görög szobrász
A késő klasszikus kor egyik legkiemelkedőbb görög szobrásza volt. Athénben a mérsékelt, makedónbarát körhöz tartozott, s annak legkiemelkedőbb tagjairól készített portrékat, így például a szónok Iszokratészről. Kr. e. 360 körül egy, Platónnak tulajdonított irat Szürakuszai uralkodójának ajánlja az ifjú művészt, Kr. e. 350 körül részt vett a Halikarnasszoszi mauzóleum szobordíszeinek elkészítésében, majd szoros kapcsolatba került a makedón uralkodóházzal. Olümpiában egy arany-elefántcsont emlékművet készített Athén legyőzése alkalmából II. Philipposznak, fiának (a későbbi Nagy Sándornak) és a királyi család nőtagjainak. Kr. e. 320 körül Lüszipposszal együtt készítette el Kraterosz, Nagy Sándor hadvezére emlékművét, amelyet az uralkodója életének megmentése alkalmából állított (a talapzat domborművei fennmaradtak). A „Sastól égbe emelt Ganümédész" című szobra római másolatokból ismert. E műve alapján választották ki a Halikarnasszoszi Mauzóleum domborművei közül az ő kezére vallókat, s tulajdonították neki a Belvederei Apollón, a Versailles-i Artemisz, egyesek a lateráni Szophoklész-szobor eredetijét is. Portrékat, győztesszobrokat is készített, Athénban összesen nyolc talapzaton került elő a szignatúrája. Nyúlánk, mozgékony alakjai Praxitelész és Lüszipposz szobraival egyaránt rokonok, ám művészete nem ér fel hozzájuk.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)


Based on work by