Szabadkőműves gyászzene

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Wolfgang Amadeus Mozart Szabadkőműves gyászzene, K. 477 (479a) c. kompozíciója 1785-ben íródott.

[szerkesztés] Keletkezéstörténet

A szabadkőműves mozgalommal 1781 után került kapcsolatba Mozart, 1785-ben pedig Joseph Haydnhoz hasonlóan tagja lett a csoportnak és a „Zur gekrönten Hoffnung” nevű páholyba ülhetett. Ugyanebben az évben még apját is rábírta, hogy lépjen be a mozgalomba.

Mozart életművén a szabadkőművesség alkalmi kompozíciók szintjén is észrevehető:

  • Maurerfreude (Szabadkőműves öröm) c. kantáta (K 471)
  • Die ihr des unermesslichen Weltalls Schöpfer ehrt (Ti, kik a mérhetetlen világmindenség teremtőjét tisztelitek) c. kantáta (K 619)
  • Kis szabadkőműves kantáta (K 623), amelynek szövegét a Varázsfuvola librettistája, Schikaneder írta
  • Néhány dal és a Varázsfuvola című opera

A mű indítéka két páholytag elhunyta: egyikük a páholy nagymestere, a magyar Esterházy Ferenc gróf, másikuk August von Mecklenburg-Strelitz herceg.

[szerkesztés] Zenéje

Mozart szinte önálló zenei stílust teremtett szabadkőműves zenéivel. A szertartászenék hagyományos felhasználója, a katolikus egyház élesen szemben állt a mozgalommal, ezért Mozart számára kapóra jöhetett, hogy itt nem kötötték a katolikus egyház zenei rendjére jellemző tradíciók. Ennek ellenére azért számos elem a katolikus rituáléból származik Mozart szabadkőműves zenéiben is.

Jellege a Requiemhez hasonló, itt figyelhetjük meg először a búcsúzó művek személyes hangjára, preromantikus mélabújára.

A rövid darab lassú, ünnepélyes indulózenéje gregorián dallamot használ fel. A középső szakasz érdekessége, hogy Mozart a középkori ún. „tonus pellegrinust”, a vándorló dallamot használja fel, amely a nagyheti katolikus liturgia része volt, s számos más gyászzenében is felbukkant (például Mozart a Requiemben is él vele)

A hangszerelése annyiból extrém, hogy a szokásos fafúvósok mellett basszetkürtöket szerepeltet.