Leónidasz (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Leónidasz, Leonidas (Tarentum, Kr. e. III. század első fele) Görög költő


Epigrammái alapján arra lehet következtetni, hogy élete zaklatott, sok esetben nyomorúságos volt, s egy róla szólóból még annyi derül ki, hogy otthonától távol halt meg. Epigrammáit legnagyobb részben az Anthologia Palatina őrizte meg, műveinek kisebb részét pedig más írók idézeteiből ismerjük. Költeményeiben a hétköznapi emberek, halászok, parasztok, kétkezi munkások mindennapi életét ábrázolta. Több epigrammáját fiktív sírfelirat formájában írta, ezzel a kor divatját követte. Életművében néhány gúnyos, illetve erotikus költemény is található. Költészetének ihletői közt volt Kallimakhosz és Aszklépiadész, a gúnyos epigramma vonatkozásában Hédülosz és Poszeidipposz. Kedvelte a meghökkentő jelzőket, stílusa néhol erősen retorikus. Nagy hatást gyakorolt az utókorra: ismerete nem csupán az ókorban, hanem a bizánci korban is kimutatható. Egy fennmaradt epigrammája:

Laphria istennő, vedd jó szívvel, mit a vándor,
vékony iszákú legény, kósza Leónidasz ad:
megkent bélű kalácsot, jól eltett olivákat,
s frissen a fán szüretelt zöldragyogású fügét.
Dús szőlőfürtről szakított öt drága szemet még,
és a pohár alján lelt maradék kis italt.
Ám, ha, miként nyavalyámtól, majd a nyomortól
is megváltasz, fiatal kecske lesz áldozatom.


[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon