Priscianus Caesariensis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Priscianus Caesariensis (Caesaria, ma Cherchel, Algéria, Kr. u. V-VI. század) Római grammatikus


Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Konstantinápolyban grammatikát tanított. „Institutio de nomine et pronomine de verbo" (Tanítás a főnévről, a névmásról és az igéről) címmel grammatikai kézikönyvet, „De metris fabularum Terentii" (Terentius színdarabjainak versmértékéről) címmel verstani tanulmányt írt. „De figuris numerorum" (A számok alakjáról) című tanulmányában a római és görög pénzérmékről és súlyokról értekezik. „Partiones duodecim versuum Aeneidos principalium" (Az Aeneis első verssorainak tizenkét felosztása) című munkájában pedig Vergilius Aeneisének kezdő sorait vizsgálja grammatikai és metrikai szempontból. Latinra fordította Hermogenész „Progümnaszmata" című retorikai kézikönyvét („Praeexercitamina", azaz Előgyakorlatok), valamint Dionüsziosz Perihégétész „Perihégészisz" (Körülvezetés) című földrajzi tankölteményét. Mint költő kevésbé volt jelentős, „De laude Anastasii imperatoris" (Anastasius császár dícséretéről) című költeményében Anastasius császárt magasztalta. Őt tekintik a „De accentibus" (A hangsúlyokról) című mű szerzőjének. Fő műve az iskolai használatra szánt „Institutionum grammaticarum libri duodevingti" (A grammatikai tanítások tizennyolc könyve) a latin nyelv rendszeres leírását tartalmazza. Munkája során nem csak a görög Héródianosz és Apollóniosz Düszkolosz, hanem a római grammatikus és filológus elődök munkáit is felhasználta. Az 1-16. könyvben hangtannal és alaktannal, a 17-18. könyvben mondattannal foglalkozik. Gondosan szerkesztett, szabályokba öltött nyelvtanát görög és latin szerzőktől vett idézetekből álló példagyűjtemény egészíti ki. Műve a középkorban a latin nyelv tanításának egyik kiindulópontjául szolgált, Magyarországon a XI. században Bonipert pécsi püspök már használta.


[szerkesztés] Források