Fütyülős üveg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fütyülős üveg egy alul hasas, vállal összeszűkülő, testéhez képest háromszor, négyszer hosszabb (párhuzamos) nyakú, 0,5 vagy 1 dl űrtartalmú üvegkorsó (karaf). Ismert a füles vagy fül nélküli változata is. A jellegzetes, "fütyülős" palackforma a XVIII-XIX. században a kocsmákban vált divatossá, kezdetben bort kínáltak benne, később praktikus okok miatt lett keresett: az ivóalkalmatosság stabil, ami a kocsmák világában nem volt elhanyagolható szempont, és a szűk szájrészben összegyűlt illatok koncentráltabban árulkodtak az ital minőségéről.

Elsősorban Tiszántúlon, Észak-Magyarországon és Erdélyben használták.

A Dél-Alföldön, Bácskában (a mai Vajdaságban is) inkább a fityók tájszót használják.

Később már a fütyülős üvegbe palackozták az italt, és az űrtartalma is megnőtt, akár 2 literig is. Híres az ún. fütyülős barackpálinka.

Eredete: A német der Pfiff (fütty), die Pfeife (pipa) és a pfeifen (fütyülni, pipázni) szavak (és azok másodlagos értelme) tükörfordításként került be a magyar nyelvbe. A kis mennyiségű ital maga is megkapta a fütty nevet (pl.: a kisfröccs, 2 dl sör ~pikoló, ezek egy füttyre megihatók. A hosszú, karcsú söröspohár neve: pipa.


[szerkesztés] Adalékok

Sárosi Gyula: Egy kis kocsmatörténet http://www.hok.szote.u-szeged.hu/pulzus/2005_03.pdf

hutai üveg http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1468.html

Dénes Andor: Életem krónikája http://www.bencesdiak.hu/files/almanach/Almanach_2004-2.pdf

Kertész István: A kutya; Nyugat 1913/15