Alsó-Fehér vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Székhely | Nagyenyed |
| Terület | 3580 km² |
| Népesség | 220 ezer (1914 |
| Nemzetiségek | {{{nemzetiségek}}} |
Alsó-Fehér vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
Alsó-Fehérmegye hazánk Királyhágón túli (erdélyi) részének. a régi beosztás szerint a magyarok földjének egyik-megyéje. Jelen kiterjedésében szabálytalan alakú, 3755 km² kiterjedésű megye; északon Torda–Aranyos, keleten Kis- és Nagy-Küküllő, délen Szeben, nyugaton Hunyad vármegye határolja. Hazánk leghegyesebb vidékeinek egyike; hegyrajzát a folyók rendszere határozza meg.
A Maros, amely eleinte határát képezi, kelet–délnyugati irányban átló gyanánt metszi a megye földjét, s az Erdélyi érchegységhez s illetve a Bihar hegységhez tartozó csoportjait a bal parton elterülő s már az erdélyi felföldhöz számított alacsonyabb dombvidéktől elválasztja. A Maros jobb partján emelkedő, túlnyomóan már havasi jellegű hegycsoportokat az Ompoly Aranyos-melléki és Ompoly-melléki hegységre különíti el. Amaz az Aranyostól az Ompolyig terjed, és a legnagyobb része e megyére esik; természeti szépségekben bővelkedő, vadregényes. szaggatott hegység, melyet számos mély hasadékvölgy szel; legmagasabb csúcsai az 1300 métert haladják meg (L. Aranyos-melléki hegység, köztük ismeretes a Vulkán (1264 m) és a Detunáta (1182 m); e hegység ásványkincseinek bőségéről (l. alább) is híres. Az Ompolyon túl a Marosig az Ompoly-melléki hegység alacsonyabb ugyan (Grohács 1103 m), mindazáltal fővonalán csak nehezen járható erdei utak visznek át. Mindkét hegység zord és terméketlen, de sok az erdeje és legelője. A Maros völgyének Nagyenyed és Sárd közt fekvő dombos s termékeny része Erdélyi Hegyalja név alatt ismeretes, s jó bort terem. A Maros balpartján elterülő dombos vidéket, mely sehol sem ereszkedik 200 méter alá, s a 300 métert is csak helyenként haladja meg, már a belső erdélyi felföldhez számítják; a Nagy-Küküllő s a belé ömlő számos patak öntözi. A megye jelentékenyebb folyói a Maros, Nagy-Küküllő, Aranyos, Ompoly és Sebes. Tavai nincsenek. Éghajlata a keleti részen igen kellemes, mérsékelt, a nyugatin zord, de egészséges, esőben bővelkedő. Gyulafehérvárt az évi közepes hőmérséklet 9,6 °C, a legmelegebb hónap (július) közepes hőfoka nem emelkedik 20,6 fokon túl, a januáré -3,3 °C; abszolút maximuma 35,4°, minimuma 24,0°.
A megye lakóinak száma 1881-ben 178.021 volt, most (1889) 193.072; ezek között van 30.181 magyar, 7639 német, 151.397 román; vallás szerint 8943 római katolikus, 74.132 görögkatolikus, 80.353 görögkeleti, 5813 evangélikus, 19.472 helvét, 1046 unitárius és 3280 zsidó. Foglalkozásra nézve tűlnyomóan földművelők és állattenyésztők; a bányászat szintén jelentékeny kereseti ág. A megye ipara és kereskedése jelentéktelen; Abrudbánya, Sárd; Ompoicas, Magyarigen nagy kőbányáiból kitűnő mészkövet szállítanak. Nagyenyed, Dombó, Abrudbánya, Balázsfalva és Gyulafehérvár településeken nagy mennyiségű téglát és cserepet égetnek; Nagyrnyeden hajlítottbútor-gyár, szövőgyár, több helyen gőzmalom és szeszgyár van. A megyét három vasút szeli át; országútja számos és jó; vízi közlekedése a Maroson van, amelyen a tutajozás nagyban folyik. Közoktatásügye sok kívánnivalót hagy hátra; (1890) 211.843 tanköteles gyermeke közül 11.446 (39,5%) nem járt iskolába. Az elemi iskolák száma 269 (köztük 16 állami); ezenkívül van 1 polgári iskola és 5 kisdedóvó; Abrudbányán, Gyulafehérvártt s Nagyenyeden iparostanulói tanfolyamokat tartanak fenn; középiskolák vannak Gyulafehérvárt katolikus és Balázsfalva görögkatolikus főgimnázium, Nagyenyeden református gimnázium; továbbá ugyanott vincellérképzö, Gyulafehérvárt kereskedőtanonc-iskola.
|


Based on work by