Aiszkhülosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Aiszkhülosz (Aischylos) (Eleuszisz, Kr. e. 525 - Gela, Szicília, Kr. e. 456): görög tragédiaköltő.
Életéről kevés adat maradt ránk, s ezek között még kevesebb az igazán lényeges. Apja, Euphorión földbirtokos volt, a fiatal Aiszkhülosz minden bizonnyal örökölt földjeiből élt. Valószínűleg nagyon alapos és jó képzést kapott: a későbbi kutatások az aiszkhüloszi művekben Hekataiosz, Akuszilaosz és Phereküdész Athénaiosz történeti és földrajzi munkásságának ismeretét mutatták ki. Járatos volt kora görög irodalmában is: ismerte Homérosz, Hésziodosz, Arkhilokhosz, Alkaiosz, Anakreón és Szolón költészetét is. A hagyomány szerint tragédiáit Aiszkhülosz a „Homérosz nagy lakomáiról visszamaradt morzsák"-nak mondotta. Ókori adatok alapján arra következtethetünk, hogy az eleusziszi misztériumvallás beavatottja volt, de műveiben inkább az orfikus tanok hatása ismerhető fel.
Athén demokratikus átalakulásának végét, Kleiszthenész hatalomra jutását tizenöt évesen élte meg. Az események nagy lelkesedéssel töltötték el, ezt tanúsítják akkor írott elégiáinak hangvétele. Sajnos ifjúkori elégiáiból apró töredékeken kívül mást nem ismerünk. Mindazonáltal ezek az elégiák roppant népszerűek voltak még a késő császárkorban is.
A marathoni csata előtt folytatott tevékenységéről csak egymásnak ellentmondó ókori adataink vannak. Annyi bizonyos, hogy a csatában harcosként vett részt, itt esett el egyik testvére, Künégeirosz is. A következő évben, Kr. e. 489-ben részt vett egy, az elesettek emlékére rendezett elégiaversenyen, de alulmaradt, állítólag Szimónidésszel szemben. Talán e vereség hatására fordult a drámai műfaj felé.
A tragédia ebben az időben még csupán a dionüszia ünnep vallásos témáját illusztrálta, a kar mellett egyetlen ember énekével és pantomimszerű táncával. Aiszkhülosz bevezette a második személyt a tragédiába, ezáltal a párbeszéd lett a tragédia legfőbb eleme. E műfajban Aiszkhülosz átütő sikert ért el: Kr. e. 484-ben megszerezte első győzelmét. Hogy ezt melyik darabjával vívta ki, sajnos nem tudjuk.
Aiszkhülosz írásainak középpontjában a morális és vallási értékek állnak. Drámái többnyire jóval pozitívabban érnek véget, mint a „tragikus triász” másik két képviselőjének (Euripidész, Szophoklész) munkái. Ennek jó példája az Oreszteia-trilógia, melynek első és második darabja ugyan tragikus véggel zárul, ám a harmadik rész feloldja a tragédiát.
A színművek mellett Aiszkhülosz színházi munkásságának másik nagy hozadéka a második színész szerepeltetése. (Őt megelőzően csupán egy színész szerepelt, aki a kórussal folytatott párbeszédet.) Aiszkhülosz ezen újítása átütő sikert ért el: Kr. e. 484-ben megszerezte első győzelmét. Hogy ezt melyik darabjával vívta ki, sajnos nem tudjuk.
Ezt az újítást ugyanakkor a kortársak nem említik, csak a későbbi korok tulajdonítják Aiszkhülosznak. Ugyancsak nagy gondot fordított az előadások külsőségeire is: a jelzésszerű díszleteket kissé kibővítette, a színészek jelmezeit színesebbé tette, illetve számos ponton alkalmazta a korabeli színpadi gépezeteket is.
A perzsa háborúk tovább folytak, Aiszkhülosz ott volt a csatákban, a Kr. e. 480-as szalamiszi csatában bizonyosan. A háborúk sora Kr. e. 479-ben a plataiai ütközettel zárult be. Aiszkhülosz életében a termékeny alkotómunka időszaka következett. Innentől kezdve csak tragédiaversenyeken való szerepléseiről tudunk.
Kr. e. 473-ban I. Hierón szicíliai türannosz meghívására Szicíliába utazott, és az akkorban alapított Aitné városát köszöntötte „Aitnaiai" (Aitnabéli nők) című drámájával. Kr. e. 471 és 469 közt Perzsák című drámája bemutatására ismét Szicíliába utazott. Kr. e. 457-ben harmadszor is visszatér, 69 éves korában itt éri a halál.
A korabeli legenda szerint egy sas, a költő tar koponyáját sziklának vélve, egy teknőst ejtett a fejére (más források szerint egy keselyű elhagyott tojásnak nézte a szerző kopasz fejét).
Sírfeliratát, melyben színházi sikereiről nem, csupán katonai teljesítményéről emlékezik meg, maga Aiszkhülosz írta.
Ókori adatok szerint 90 drámát írt. Ebből 6 teljes egészében fennmaradt, cím szerint ismerünk 74-et, ezekből kisebb-nagyobb töredékek maradtak ránk. Aiszkhülosz életében összesen 13 színpadi versenyen aratott győzelmet.
Fia, Euphorión szintén tragédiaköltő volt.
[szerkesztés] Művei
- Oltalomkeresők (Hiketides) (Kr. e.490 ?)
- Perzsák (Persai) (Kr. e. 472)
- Heten Théba ellen (Hepta epi Thebas) (Kr. e. 467)
- Oreszteia (Kr. e. 458)
- Agamemnón
- Áldozatvivők (Choephori)
- Eumeniszek
Az irodalmi kánon Aiszkhülosznak tulajdonít még egy hetedik színjátékot is, a Leláncolt Prométheuszt, melyet azonban a modern tudomány inkább egy ismeretlen szerzőnek tulajdonít, mivel sem annak nyelvezete, sem pedig a benne megjelenő Zeusz-figura nem egyeztethető össze az Aiszkhülosz fenti műveiben megjelenő jellemzőkkel.
Az 1990-es évek elején egy egyiptomi múmiát borító pergamentekercsek között felfedezték az elveszettnek hitt, a trójai háborúnak emléket állító Akhilleusz-trilógia egyes darabjait is.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon


Based on work by