Led Zeppelin (album)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Led Zeppelin
Led Zeppelin
Borító
Típus nagylemez
Megjelent 1969. január 12.
Felvételek Olympic Studios, London
1968. október
Stílus Hard rock
Hossz 44 perc 37 mp
Kiadó Atlantic Records
Producer Jimmy Page
Kritikák
Led Zeppelin kronológia
Led Zeppelin
(1969)
Led Zeppelin II
(1969)


1969. január 12-én jelent meg a Led Zeppelin azonos című bemutatkozó albuma. Az újszerű zene és felvételi technika a mai hallgatók szemében (fülében) az egyik leghatásosabb debütáló albummá teszi, mely a rockot egy egészen új nézőpontból közelítette meg. A zenekar stílusát megteremtő album felvételén mind a négy tag kitett magáért; úgy próbálták ötvözni a rock és a blues elemeit, ahogy azt előttük még senki sem próbálta. Ennek köszönhetően az album egyfajta vázlat későbbi munkáik számára.

Az albummal egy óriási és hű rajongótábort szereztek. Akkor különlegesnek számító ős-metál-pszichedelikus hangzásuk megkedveltette őket az ellenkultúrával az Atlanti-óceán mindkét partján. Bár az album sikerét második albumuk, a Led Zeppelin II túlszárnyalta, a kritikusok még ma is egyetértenek abban, hogy első albumuk még ma is a rock klasszikusai közé tartozik.

Annak ellenére, hogy a lemezen jelölték a dalok szerzőit, később bebizonyosodott, hogy Jimmy Page néhány kisebb részletet más blueszenészektől vett át, és miután a zenekar híres lett, több szerzői jogi pert is vesztettek. A "You Shook Me" és az "I Can't Quit You Baby" Willie Dixon műve, a "Babe I'm Gonna Leave You"-t pedig Joan Baez előadása nyomán dolgozták fel. Page először tévesen hitte, hogy az utóbbi egy tradícioális folkdal, de miután bebizonyosodott, hogy Anne Bredon írta az 1950-es években, ezt a szerzőségben is jelölték. Dixon két dalánál teljes szerzőséget kapott (a "You Shook Me"-nél J.B. Lenoirral közösen), de később pert indított a zenekar ellen, mert a Led Zeppelin II-höz is felhasználtak részeket a műveiből.

Az album legfontosabb dala, a "Dazed and Confused" egy lassú, bluesos dallammal indul, majd egy kicsit gyorsabb tempóra vált. Ezt Page gitárszólója követi, majd a dal elején hallható dallamhoz térnek vissza. A dalban kulcsszerepet játszik John Paul Jones basszusszólama és John Bonham dobjátéka. Koncerteken akár többrészes improvizációvá is átalakították (1975-re már elérte a 40 percet is). Page szokása volt, hogy vonóval játszott gitárján; a technikát még akkor sajátította el, amikor stúdiózenész volt és már a Yardbirds utolsó turnéjain is alkalmazta.

Robert Plant hangja és stílusa szokatlan volt az 1960-as évek többi énekeséhez - John Lennonhoz és Mick Jaggerhez - képest. Hangja rengeteget tett hozzá a Led Zeppelin sajátos hangzásához, az 1970-es évek óta pedig Plant az egyik legnagyobb hatású rockénekes. A bluesosabb dalokon szájharmonikán is játszott.

A Led Zeppelinnek sokkal szélesebb zenei palettája van, mint a hangos riffek. A "Black Mountain Side" című dalban egy tablajátékos csatlakozott Pagehez. A "Babe I'm Gonna Leave You"-n és a "Your Time is Gonna Come"-on Page szintén akusztikus gitáron játszik.

Jimmy Page egy szoba tulajdonságait használta fel, hogy a felvétel visszhangját felerősítse és sűrítse a textúrát. Az albumot egy analóg, 4 sávos keverőpulttal vették fel, ami szintén segített abban, hogy a felvételnek lágy hangzása legyen.

Az album borítóján a Hindenburg katasztrófája látható. A későbbi albumok borítói ennél eredetibbek.

2003-ban a VH1 zenecsatorna a Led Zeppelint minden idők 44. legjobb albumának választotta, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson pedig a 29. helyet érte el.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az album dalai

Robert Plant is részt vett a dalok írásában, de egy szerződés miatt nem jelölték.

  1. "Good Times Bad Times" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 2:46
  2. "Babe I'm Gonna Leave You" (Anne Bredon) - 6:41
  3. "You Shook Me" (Willie Dixon - J.B. Lenoir) - 6:28
  4. "Dazed and Confused" (Jake Holmes - Jimmy Page) - 6:26
  5. "Your Time is Gonna Come" (John Paul Jones - Jimmy Page) - 4:34
  6. "Black Mountain Side" (Jimmy Page) - 2:05
  7. "Communication Breakdown" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 2:27
  8. "I Can't Quit You Baby" (Willie Dixon) 4:42
  9. "How Many More Times" (John Bonham - John Paul Jones - Jimmy Page) - 8:28

[szerkesztés] Közreműködők

  • Jimmy Page - akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, vokál, producer
  • Robert Plant - ének, szájharmonika
  • John Paul Jones - basszusgitár, orgona, billentyűs hangszerek, vokál
  • John Bonham - dobok, üstdob, vokál
  • Viram Jasani - tabla

[szerkesztés] Produkció

  • Chris Dreja - hátsó fénykép
  • George Hardie - borítóterv
  • Glyn Johns - hangmérnök, keverés
  • Peter Grant - produkciós vezető

[szerkesztés] Slágerlista helyezések

Billboard Music Charts (Észak-Amerika) - kislemezek

80. Good Times Bad Times (1969, pop kislemezek)

[szerkesztés] Lásd még

Minden idők 500 legjobb albuma - Rolling Stone magazin
Előző album:
The Who
Who's Next
28.
Led Zeppelin
29.
Következő album:
Joni Mitchell
Blue
30.