Paska Elemér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Paska Elemér (1934 - ?) magyar katona, az 1956-os forradalom szabadságharcosa, kétszeres halálraítélt.

Életsorsa a forradalom éveinek zűrzavarát példázza: előbb érdemérmet kapott a forradalom leveréséért, majd halálra ítélték a forradalomban való részvételéért.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Félárva volt, édesanyja két testvérével együtt nevelte Dunaszekcsőn nagy szegénységben. A hadsereg sorállományú tizedeseként 1956. júliusában jelentkezett továbbszolgálatra, mivel a maradóknak lakást ígértek.

[szerkesztés] 1956-ban és 1957-ben

1956. október 23-án az esztergomi 7. gépesített hadosztály katonájaként Budapestre vezényelték. November 2-án a légvédelmi üteget, ahol szolgált, a Soroksár és Pestszenterzsébet határán lévő Jutadombra küldték, azzal a feladattal, hogy akadályozzák meg a felkelők (és az ekkor az ígéretek szerint már távozó) szovjet csapatok közti esetleges összetűzéseket.

November 4-éig nem keveredtek harcba, ezen a napon azonban megindult a szovjet hadsereg offenzívája. Reggel kilenc óra felé Tököl felől páncélozott járművekkel, teher- és személyautókkal szovjetek és velük szövetséges magyar ÁVH-sok vonultak állásaik felé. Paska Elemér 1992-ben a Mérték című folyóiratnak azt mondta: a szovjetek kezdtek el lőni és erre néhány perces nagyon heves tüzérségi harc kezdődött, amely számos áldozattal járt. (Más forrás szerint a felkelők lőttek először. [1])

A szovjet bevonulás után hazatért Dunaszekcsőre, de december 15-én parancsot kapott, hogy jelentkezzék egységénél Esztergomban. 1957. április 15-én Kalocsára vezényelték, ahol az ezred 2. zászlóalja páncéltörő ütegének szolgálatvezetője lett.

A Hodosán Imre vezette ezred 1956 végén karhatalmi feladatokkal részt vett Budapesten a forradalom végleges elfojtásában, később átkeresztelték 37. Budapesti Forradalmi Ezrednek, tisztjei és tiszthelyettesei pedig 1957. július 29-én mind megkapták a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet. Köztük Paska is, holott - mint elmondta - a karhatalmi akciók idején vagy otthon volt, vagy az esztergomi laktanyában.

[szerkesztés] A jutadombiak pere

A Jutadombnál zajlott összecsapás résztvevőinek perébe először tanunak idézték, de az első fokú tárgyaláson letartóztatták és halálra ítélték. Az ügyben 11 halálos ítéletet szabtak ki, ugyanannyit, mint ahány szovjet katona és ÁVH-s a Juta-dombnál elesett. 1958. november 14-én Paskát másodfokon is halálra ítélték "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette, többrendbeli gyilkosság bűntette, valamint többrendbeli gyilkosság kísérlete miatt".

November 15-én hét vádlottat kivégeztek, három elítélt büntetését azonban életfogytiglani börtönre változtatták. (A 11. halálraítélt, Molnár Géza ekkor már külföldön tartózkodott). [2] Az 1963-as, politikai elítéltekre vontakozó amnesztiával sem szabadultak, a köztörvényes bűnözők közé sorolták őket. Paska Elemér csak 1970. március 25-én került szabadlábra.

[szerkesztés] A szabadulás után

Szabadulása után a börtönben kitanult asztalos szakmát hasznosította, a mohácsi székgyárban helyezkedett el. Szívkoszorúér betegség miatt korán rokkantnyugdíba kényszerült.

A kommunista rendszer bukása előtt nyugdíjkiegészítésért folyamodott, ami a forradalom idején a Kádár oldalán harcolóknak járt, és meg is kapta, pedig tárgyalásán Mátyás Miklós hadbíró rendfokozatával együtt a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet is visszavonta. "Ők odacsaptak nekem, én meg becsaptam őket. Egyébként nem vagyok se hős, se pufajkás. Kegyelmes úr vagyok, mint minden halálraítélt, akit valamiért mégis élni hagytak" - mondta a Mérték újságírójának.

A pénzt csak néhány hónapig kapta, mert megváltozott a rendszer. A POFOSZ baranya megyei szervezet azonban már az 1990-es évek elején kizárta tagjai közül, amikor tudomásukra jutott az ügy, Paskát "kaméleonnak" bélyegezték, megfosztva az erkölcsi jóvátételtől is.

Paska Elemér további sorsáról nincs forrás.

[szerkesztés] Forrás