Triász

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A triász földtörténeti kor, a nagyobb mezozoikum korszak időben legtávolabbi időszaka, amely mintegy 251 millió évvel ezelőtt (250 mya) kezdődött, és 200 millió mya ért véget. A perm korszakot követte és a jurát előzte meg.

Kezdetét az élővilág történetének legnagyobb ismert kihalási eseménye, a perm-triász kihalás (PT kihalás) jelöli, és a triász végén is történt egy nagyon jelentős kihalás [1].

A triászt a tengeri és szárazföldi fajok kirobbanó adaptív radiációja - azaz az órási mértékű kihalás miatt kiürült élőhelyek betöltése miatti variálódása - jellemzi. Ekkor jelennek meg az első hexacorallia koralok, ekkor jöhetnek létre a virágos növények és ekkor jelennek meg az első repülő gerincesek, a pteroszauruszok.

[szerkesztés] Elnevezése

A triász 1834-ben Friedrich Von Alberti német geológustól kapta a nevét három elkülönülő kőrétegről - vörös üledék, laza mészkő, fekete üledék -, amelyet Németországban és Északnyugat-Európában sokhelyütt találtak. A latin trias szó a hármas számra utal.

[szerkesztés] Időrendi felosztása

A triászt általában felső triász, középső triász és alsó triász korszakokra osztják. Ezek is tovább oszthatók, az alábbiak szerint:

Felső triász (Tr3)

    • Rhaetiai (203.6 ± 1.5 – 199.6 ± 0.6 mya)
    • Noriai (216.5 ± 2.0 – 203.6 ± 1.5 mya)
    • Karniai (228.0 ± 2.0 – 216.5 ± 2.0 mya)

Középső triász (Tr2)

    • Ladini (237.0 ± 2.0 – 228.0 ± 2.0 Ma)
    • Anizuszi (245.0 ± 1.5 – 237.0 ± 2.0 Ma)

Alsó triász (Szkítiai)

    • Oleneki (249.7 ± 0.7 – 245.0 ± 1.5 Ma)
    • Induai (251.0 ± 0.4 – 249.7 ± 0.7 Ma)

[szerkesztés] Külső hivatkozás