Te Deum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Te Deum, Te Deum laudamus (latinul: Téged, Isten, dicsérünk), a Szentháromság tiszteletére ritmikus prózában íródott, 29 verssorból álló, latin nyelvű magasztaló és hálaadó liturgikus ének (sok forrásban: Hymnus in honorem Sanctissimae Trinitatis, Himnusz a Szentháromság tiszteletére).

Egyes részei visszanyúlnak a vértanúk koráig, összességében azonban a Kr. u. IV-V. században keletkezhetett. Szerzősége vitatott, a legtöbben Nocetas Remesianust tartják szerzőjének vagy összeállítójának. Reimsi Hincmar (859) hozta összefüggésbe az ének keletkezését Szent Ágoston megkeresztelkedésével, amely 387 Húsvétjának előestéjén, Milánóban történt, ahol a keresztelő Szent Ambrus püspök a keresztelőmedencéből kilépő Ágoston láttán a Szentlélek sugalmazására mondta volna, hogy : „Te Deum laudamus", mire Ágoston válaszolt, s ebből a párbeszédből kerekedett ki a ma is használatos szöveg. A középkor Hincmar nyomán Ágostonnak és Ambrusnak tulajdonította a a művet (Ambrus miatt néhol „Hymnus Ambrosianus" címen is szerepel), bár szerzői közt szóba jött Szent Hilarius is.

A himnusz mind a korai monasztikus, mind a római liturgiában a matutinum végén kapott helyet. Egyéb liturgikus és ünnepi alkalmakkor is kedvelt ének volt (püspökszentelés, ünnepi körmenetek, győztes csata után, stb.). Legrégebbi megfogalmazása a bangori antiphonáléban maradt ránk (680-691), bár a középkorban szövege nem volt állandó.

Három részre tagolható: az első (1-10. vers) az égi karok és az egyház Istendícséretét tartalmazza, valamint a Szentháromság dícséretét (11-13. vers), a második (14-21. vers) Krisztust dicsőíti, a harmadik pedig (22-29. vers) a Vulgata zsoltáraiból összeválogatott kérő és dícsérő imák kompilációja.

Dallammal együtt a Peer-kódex (XVI. század eleje) tartalmazza magyarul, Pázmány Péter pedig Imádságos könyvében (1606) fordította le.

A Te Deum magyarul: [1]

[szerkesztés] Te Deum a művészetben

A Te Deum mélysége, hangulata számtalan alkalommal ihlette meg az irókat, zenészeket. Néhány példa a művészettörténetből:

  • Hector Berlioz: Te Deum, Op. 22 - 1850-ben irta megemlékezésképp a napóleoni sereg bevonulására Párizsba a győztes itáliai hadjárat után.(1855-ben mutatták be ezerfős előadói apparátussal, többezres tömeg előtt a Saint-Eustache székesegyházban.)
  • Kodály Zoltán Buda török alóli felszabadulásának 250. évfordulójára írta a Budavári Te Deumot. 1936-ban mutatták be a Mátyás templomban.
  • Sík Sándor verse Te Deum
  • Móra Ferenc Veni Sancte, Te Deum címmel írt páros elbeszélést
  • Anton Bruckner Te Deum Laudamus címen írt kórusművet
  • Marc-Antoine Charpentier Hugh Wiley Hitchcock katalógusa szerint H.146-os opus számú művének prelűdje jól ismert, mint a European Broadcasting Union közvetitéseinek felvezető zenéje (mint például az Eurovizió dalverseny).
  • Wolfgang Amadeus Mozart motettája
  • Te Deum cimű művet írt Antonín Dvořák, Antonio Salieri
  • Joseph Haydn két Te Deumot is komponált. A második, a Te Deum C-t Mária Terézia kérésére készült, és az eisenstadti Eszterházy kastélyban adták elő először, Nelson admirális (Horatio Nelson) látogatásának tiszteletére (aki egy aranyórát ajándékozott Haydn-nak, és cserébe azt a tollat kérte el tőle, amivel a művet írta.)

[szerkesztés] Források

Teológiai kislexikon