Váncsa István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Váncsa István (született 1949. június 11., Biharnagybajom), újságíró.
Írásaira jellemző a fanyar humor, az ironikus, egyéni stílus. Általában az egyszerű emberhez, vagy annak nevében szól.
Nem ismeretlen témák számára a buddhizmus, az okkult és igazi tudományok, az informatika és a konyhaművészet.
Írásai megjelentek az Új Írás (1973), az Élet és Irodalom (1975) hasábjain. 1975-80 között TV–kritikus.
1976-tól az Élet és Irodalom munkatársa; először tervezőszerkesztő, 1990-től főszerkesztő–helyettes, 1993-tól szerkesztő, 1995-től ismét főszerkesztő–helyettes. 1991-től a Számítástechnika főmunkatársa. A kilencvenes évek elejétől a Hócipő állandó publicistája.
Egyik hobbija a főzés. Felesége Molnár Erzsébet, neves publicista.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Díjai
- Opus-díj (1992)
- Pulitzer-díj (1993)
- Krúdy Gyula-alapítványi díj (1993)
- Literatúra-díj (1996)
- Szabad Sajtó díj (1996)
- Prima primissima díj (2004)
[szerkesztés] Főbb művei
- 1993.: Körutazás Amnéziában
- 1997.: Első oldal (Kovács Zoltánnal és Megyesi Gusztávval)
- 2001.: Hírvilág - Információs társadalom kicsiknek és nagyoknak
- 2004.: Váncsa István szakácskönyve
[szerkesztés] Érdekességek
- Nevéhez fűződik az egyik magyar ékezetes tesztszöveg: „öt szép szűzlány őrült írót nyúz”.
- „Dűljön össze ez a vendégfogadó” című cikke (1979. Karácsony, Élet és Irodalom) éles kritikája volt szocialista rendszernek, és nagy feltűnést keltett.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Élet és Irodalom
- Hócipő
- Molnár Erzsébet, Váncsa István feleségének lapja
- Interjú a Muvesz-vilag.hu-n


Based on work by