Montmorency-család

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A ’’’Montmorency ’’’ (ejtsd: Monmoranszi), ősrégi francia nemesi család, mely nevét a Párizs mellett fekvő Montmorency helységről kapta és melynek tagjait 1327 óta a «Franciaország első bárói» cím illette meg. A család őse állítólag Lesbius volt, aki mint szent Dionysios tanítványa, mesterével együtt szenvedett vértanuhalált.

A történelem tanusága szerint I. Bouchard (megh. 980 körül) volt a Montmorency uradalom legrégibb birtokosa.

II. Mátyás, akit a Nagy connétable melléknévvel tiszteltek meg. II. Fülöp Ágost alatt Normandia elfoglalásánál (1203) tűnt ki. Újabb babérokat aratott az angolok és németek elleni háborúban, jelesen a Bouvines mellett vívott döntő csatában (1214); később megadásra kényszerítette az albigenseket. IX. Lajost, VIII. Lajos kiskorú fiát védelmezte a lázongó főurak ellen. (megh. 1230 nov. 24.)

Halála után a család két fő ágra szakadt.

Az idősebbik a Montmorency báró, az ifjabbik a Montmorency Laval név alatt szerepelt. II. János, az idősebbik ág sarja ( 1402 - 1477 júl. 6.) a XV. sz. elején ismét három ifjabb ágnak vetette meg alapját. Fia Vilmos, második feleségétől született gyermeke (megh. 1531 máj. 24.), apja franciaországi birtokait örökölte; János és Lajos fiai ellenben, kik első feleségétől származtak, anyjuknak Branbantban lévő Nivelle és Fosseux birtokait örökölték. A Nivelle ág Németalföldre származott át s ott Hoorn grófnak (l. o.) és öccsének, Flórisnak kivégeztetésével szomorú véget ért (1568, ill. 1570) A Vilmos által megalapított bárói ág legkiválóbb sarja Montmorency Anna volt, a XVI: sz. legnagyobb hadvezére, pair, I. Ferenc és II. Henrik királyok hírneves marsallja és connétable, akit II. Henrik király érdemei alapján 1551. hercegi rangra emelt. M. Anna, Vilmos fia, II. János unokája, szül. 1492 március 15., megh. Párisban 1567 nov. 11. I. Ferenccel együtt nevelték, részt vett a marignanói ütközet-ben (1515) és Bayard oldalán védelmezte Mézieres városát (1521). A Biccora mellett vívott csatában kiérdemelte a marsallbotot, Pávia mellett pedig (1525) I. Ferenccel együtt fogságba került. Mihelyt szabadságát visszanyerte, minden lehetőt megtett, hogy királyát kiszabadítsa, minek jutalmául Ferenc őt lésőbb Languedoc kormányzójává nevezte ki és a Grand maître de France címmel tüntette ki (1536). Felső-Olaszországba nyomult és 60 000 emberrel kivívta a fényes susai győzedelmet. Hasonló szerencsével harcolt Picardiában, mire I. Ferenc 1538-ban connétable-lá tette. 1541-47 között. kegyvesztetté vált, de II. Henrik trónralépte után visszakapta régi méltóságait. 1557. balszerencsével harcolt St. Quentin mellett a spanyolok ellen, ahol fogságba esett.Hogy fogságából mielőbb kiszabaduljon, megkötötte a château-cambrésisi hátrányos békét, mely miatt II. Ferenc az udvarból száműzte. IX. Károly király ellenben újra kegyeibe fogadta. A hugenották elleni háború kitörése után Montmorency triumvirátust alakított Guise herceggel és Saint-André marsallal és Condé ellen vonult, aki őt Dreux mellett (1562) legyőzte és elfogta. Kiszabadulván fogságából (1563), kiűzte az angolokat Le Havre-ból és megverte Condét St.Denis mellett (1567), azonban csatában szerzett súlyos sebesülésébe belehalt. Montmorency Anna öt fiút hagyott hátra, akik közül kettő vált ki. Az egyik, Montmorency Ferenc ( 1530 júl. 17.- 1579 máj. 15.) Stuart Máriának (II. Ferenc feleségének) kegyence és III. Henrik alatt Franciaország marsallja volt. (V. ö. Ruble, François de M. Páris 1880.) Másik fia, I. Henrik herceg volt,( 1544 jún. 15. 1614 ápr. 2.). Kezdetben a hugenották ellen harcolt, de összeveszvén a Guisekkel, a politikusok pártjának élére állott és később IV. Henrik hűséges embere lett, amiért a király 1595-ben connétable-lá tette. - II. Henrik herceg, (az előbbi fia), szül. Chantillyben 1595 ápr. 30. és vérpadon halt meg 1632 okt. 30.XIII. Lajos már 17 éves korában kinevezte admirálissá. A Richelieu bíboros ellen szőtt nagy összeesküvés alkalmával Gaston orleansi herceghez csatlakozott és Languedocban kitűzte a lázadás zászlaját, amiért Richelieu őt felségsértőnek nyilvánította. Schomberg marsall Castelnaudary mellett (1632 szept. 1.) őt és kis létszámú hadát legyőzte és fogságba ejtatte; a toulousei parlament pedig Henriket halálra itélte. XIII. Lajos király Richelieu erélyes fellépése folytán az itéletet végrehajttatta. Vele kihalt a Montmorency család egyenes ága. Birtokait nővére - II. Henrik, Bourbon-Condé herceg neje - örökölte. - A Montmorency-Fosseux ág férfiivadékai 1862 aug. 18-án, Anna Lajos Raoul Viktor herceggel haltak ki. A M.-Fosseux marquis számos, jelenleg már mind kihalt mellékágai közül megemlítendő a luxemburgi hercegek ága, melyből a hires Luxembourg marsall (l. o.) származott. Ez az ág 1861 márc. 5-én halt ki Károly Manó Zsigmond herceggel. A Beaumont-Luxembourg mellékága Eduárd herceggel halt ki 1878 jan. 15-én. - A M. Gui által 1230-ban alapított M.-Laval ág 1822-ben nyerte el a hercegi rangot. Legnevezetesebb sarja volt M. Mátyás János Félicité, M. Laval hercege( született Párizsban 1766 júl. 10-én, meghalt 1826 márc. 24.´) Részt vett az északamerikai szabadságharcban és a tábornoki rangot vívott ki magának. A nagy forradalom kitörésekor, mint a Montfort l'Amaury nemesség képviselője, 1789 aug. 4-én a nemesi előjogok eltörlését indítványozta és a szövetségesek betörésekor fegyvert fogott hazája védelmére. Az 1793-iki események után azonban Svájcba menekült, ahonnan csak a rémuralom megszűntével tért vissza, de sem a direktórium alatt, sem Napoleon alatt nem vállalt közhivatalt. 1814. Artois gróf szárnysegédje lett, ő kisérte Angouleme hercegnőt Bordeauxba és Londonba (1815), azután Gentbe ment XVIII. Lajoshoz. A király 1815 aug. 17-én pairré, 1821-ben külügyminiszterré, majd miniszterelnökké tette.( V. ö. Vétillard, Notice sur la vie de M., le duc de M. (Le Mans 1826).) - A Laval ág utolsó férfisarja Jenő Sándor volt,( szül. 1773 júl. 20., megh. 1851 ápr. 2.) - III. Napoleon császár a Montmorency hercegi címet 1864. Talleyrand-Périgord Adalber grófnak adományozta. (V. ö. Désormeaux, Histoire de la maison de M (Páris 1764); Les M. de France et les M. d'Irlande (u. o. 1828).) - A Montmorency család Marasco grófi ágából származott M. Mátyás, osztrák alezredes,( szül. 1809., megh. Grazban 1892 aug. 15.), aki 1849-ben hazánk ellen harcolt. 1863-ban Lónyai Katalin Erzsébetet vette feleségül. Mátyásnak nem született gyermeke így a M.-Marasco ág is kihalt.

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.