Kohn Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kohn Sámuel (Baja, 1841. szeptember 21. – Budapest, 1920. március 11.) főrabbi, történész.
Pápán, majd külföldön, Boroszlón teológiai tanulmányokat folytatott és 1865-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1866-ban a pesti zsidó hitközség meghívására megtartotta az első magyar hitszónoklatot a Dohány utcai zsinagógában. Ezek után a hitközség rabbijává választották, 1905-ben lett főrabbi. Tevékeny része volt az 1868. évi zsidó egyetemes zsinat összehívásában.
[szerkesztés] Művei
- A magyar nemzeti múzeum könyvtárának héber kéziratai (Bp., 1877);
- Mardochai Ben Hillel. Sein Leben und seine Schriften (Breslau, 1877);
- Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez (Bp., 1881);
- A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig (Bp., 1884);
- A szombatosok… (Bp., 1890).


Based on work by Leicester és