III. István pápa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. István léphetett 93.-ként Szent Péter nyomába. A hivatalos egyházi dokumentumok II. Istvánként említik, ugyanis II. Istvánt nem szentelték fel. Pontifikátusa alatt a történelem folyamán először kapcsolódott össze a pápa egyházi és világi uralkodói szerepe. Itália békéjét a langobárdok borították fel, akik az egész félszigetet birtokba akarták venni. A közelgő veszélyt csak nehezen sikerült elhárítani, de Rómának új szövetségese akadt.
Rómában született, a nemes és jóhírű Orsini család sarja. Már nagyon fiatalon árva lett, fivérével együtt, a későbbi I. Pállal. Az egyház ekkor karolta fel a megárvult gyermekeket. Megválasztása előtt diakónus volt. Zakariás pápa békéje törékeny szerződésnek bizonyult, amikor az új lombard király, Aistulf lépett a trónra. A lombard csapatok 751-ben elfoglalták Ravennát, és végleg pontot tettek az exarchátus létére. Aistulf seregei Róma felé vették az irányt, így aztán a váratlanul meghalt II. István után gyorsan választottak egyházfőt. 752. március 26-án választotta meg a római zsinat, és már aznap fel is szentelték a keresztény egyház új fejét.
Istvánnak pedig azonnal cselekednie kellett, méghozzá határozottan, mert Aistulf egyre közelebb ért Rómához. A pápa levelet küldött V. Konstantin császárnak, de a bizánci uralkodó erőit az arabok és a bolgárok kötötték le. István megpróbált tárgyalni Aistulffal, hogy tartsa be a békemegállapodást. De a királyt ezúttal még vesztegetéssel sem lehetett eltéríteni tervétől. Végül az egyházfő III. Kis Pippinnek, a frankok királyának írt könyörgő levelet, azonban az idő már annyira szorította Istvánt, hogy a levelet személyesen adta át Pipinnek. A pápa Pippint törvényes uralkodóvá koronázta, és az elismerésért cserébe a Karoling király segítséget ígért a lombardokkal szemben. 754-ben a frank seregek áthágtak az Alpokon, és Pippin követei által nyomást gyakorolt Aistulfra, hogy az adja fel hódítási terveit, és állítsa vissza Ravenna és a többi város helyzetét. A lombard király engedelmeskedett a nagyhatalmú franknak, de az exarchátus helyett a pápa irányítása alá helyezte Ravennát és a többi várost. Ezzel megalakult a Pápai Állam. Amikor a helyzet rendeződött a frank seregek elhagyták a félszigetet. Aistulfnak nem is kellett több, azonnal fegyverbe szólította népét, és 756 januárjában már Róma falai alatt volt seregével. Megszállta az örök város vidékét, és elszánt ostromba kezdett. István ismét segélykérő üzenetet küldött Frankföldre, és Pippin 756-ban seregei élén újra Itália földjére lépett. Aistulfnak most is vissza kellett vonulnia. Ekkor a Római Dukátus területéhez hozzácsatolták a Ravennai Exarchátust és az úgynevezett Pentapolist, azaz öt várost (Ancona, Fano, Pesaro, Rimini és Senigallia). Gyakorlatilag ettől az időtől kezdve uralkodott a pápa, mint világi fejedelem Itália középső tartományain.
A frank seregek távozása után 756-ban Aistulf meghalt. A lombard trónért két jelölt is harcba szállt. Az egyik Desiderius, Isztria hercege volt, a másik Aistulf fivére, Ratchis, aki 749-ben már lemondott trónjáról és a Monte Cassinoi kolostorba vonult vissza. István beleavatkozott a lombard trónutódlásba, és Desiderius mellé állt. De cserébe István békét, területi gyarapodást és pénzt kért. Amikor Desiderius belegyezett a pápa ajánlatába, az egyházfő követei felkeresték Ratchist, és rábírták, hogy ne bontsa fel szerzetesi esküjét. Ratchis végül a pápa személyes közbenjárására engedett, és visszavonult a tróntól. 757 márciusában tehát új uralkodó állt a langobárdok élére. Desiderius ugyan nem teljesítette maradéktalanul ígéreteit, ugyanis egyes területeket, amelyek a Pentapolishoz tartoztak, nem engedett át Istvánnak, de a pápát már a béke is kielégítette.
István a háborúk után nekilátott egyházi kötelességének, és segítette az elesetteket, szegényeket. Kórházat építtetett számukra, de Róma több ősi templomát is felújította. Kiépítette az új állam szervezetét, és megtörte a ravennai érsek lázadását is.
757. április 26-án halt meg. Hamvait a Szent Péter Bazilika őrzi.
| Előző pápa: II. István pápa |
Római pápa 752-757 |
Következő pápa: I. Pál pápa |


Based on work by