Cochleáris implantátum

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A cochleáris implantáció
Nagyít
A cochleáris implantáció

A cochleáris implantáció (CI) egy olyan műtéti eljárás, amellyel a súlyos nagyothallók és siketek nagy részénél jelentős hallásjavulás érhető el. A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektróda és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó/dekóder egység; a mindennapi szóhasználatban azonban ide értjük a CI-hez tartozó külső egységeket is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Működési elv

Az egészséges embernél a hanghullámokat a belső fül egyik szerve, a csigában (görög: cochlea) található szőrsejtek alakítják elektromos impulzusokká. Ezeket az impulzusokat a hallóidegek veszik fel, majd továbbítják az agy felé.

A siketek és súlyos nagyothallók nagy részénél az okozza a problémát, hogy a szőrsejtek nem működnek. Ezekben az esetekben segíthet a CI azzal, hogy átveszi a szőrsejtek funkcióját, és elektromos impulzusokat továbbít a hallóidegek felé.

A CI működése a következő lépésekből áll:

  • A hanghullámokat egy mikrofon érzékeli, majd továbbítja a beszédprocesszor felé.
  • A beszédprocesszor egy kódolási stratégia segítségével átalakítja a mikrofontól kapott jeleket.
  • A processzortól egy adótekercs veszi át a jeleket. Az adótekercset egy kis mágnes rögzíti a fejbőrön, pontosan a vevőtekercs felett.
  • A koponyacsontra implantált vevőtekercs veszi át az adótekercs jeleit. Egy dekóder dekódolja, majd az elektróda felé továbbítja a jeleket.
  • Az elektróda a csigába van beültetve. Több szálból áll, ezek különböző hosszúságúak. A rövidek a csiga elején végződnek és a mély frekvenciát érzékelő idegeket ingerlik, míg a hosszabbak a csiga belsejéig mennek és a magasabb frekvenciákért felelősek.

Az elektróda által keltett elektromos impulzusokat az idegsejtek érzékelik és az agyba továbbítják, hallásérzetet keltve.

[szerkesztés] Hallás CI-vel

A CI-vel elérhető hallás jelentősen különbözik a normális hallástól.

  • A hallásküszöb egyénenként jelentősen különbözhet. Optimális esetben elérheti a 25-35dB-es szintet, ami a hangos beszéd megértéséhez elegendő.
  • A CI meglehetősen torzít. Objektív módon nem mondható meg, hogy pontosan hogyan hall egy CI-s, de a korábban halló operált CI-sek "robotszerű", "csipogó", "fémes" szavakkal jellemzik a CI hangvilágát.
  • Egyoldali implantálás esetén nem lehet vele a hangok irányát megállapítani.

Összességében kijelenthető, hogy a CI segítségével a páciens képes hangosan kommunikálni. Korán implantált gyerekeknél általában a normál hallókra jellemző beszédkészség alakul ki.

[szerkesztés] Alkalmazása

[szerkesztés] Az alkalmazás feltételei

Nem minden siket profitálhat a CI nyújtotta előnyökből. Alkalmazásának vannak orvosi, pedagógiai és anyagi feltételei.

Orvosi szempontból azt a legfontosabb kiemelni, hogy a siket/nagyothalló hallóidegeinek épnek, funkcióképesnek kell lenniük. Fontos emellet még a csiga térbeli elhelyezkedése, formáltsága; valamint hogy az elektródát a csigába lehessen vezetni. (A szerzett siketség egyik leggyakoribb oka, az agyhártyagyulladás a csiga elcsontosodásával járhat.) Döntő fontosságú az is, hogy mennyi idő telt el a megsiketülés óta. Gyerekek esetében a legújabb tanulmányok szerint a másfél–két éves kor előtti implantálás nyújtja a legjobb eredményeket.

A CI beültetése nem jelenti azt, hogy a páciens egyből jól hall. A CI viselőjének el kell sajátítania a CI-vel való hallás képességét, mivel az jelentősen különbözik a normál hallástól. Ehhez audiológus/szakpedagógus segítségére is szükség van, de még fontosabb az érintett motiváltsága.

A CI, az operáció és a (re)habilitáció jelentős anyagi terhet jelent. Országonként eltérő a finanszírozási gyakorlat, hazánkban orvosi indikáció esetén a társadalombiztosítás állja a költségeket.

[szerkesztés] A beültetés

A CI beültetése minden esetben teljes narkózisban zajlik. A CI vevőtekercsét a fül mögött, a koponyacsontra vájt mélyedésben helyezik el, míg az elektródát a középfülön keresztül a csigába vezetik. Az ily módon elhelyezett implantátumot rögzítik. A CI külső részeinek felhelyezése legkorábban egy hónappal az operáció után lehetséges, korábbi felhelyezés esetén a külső tekercs mágnese elmozdíthatja a még nem kellően rögzült vevőtekercset.

Mint minden orvosi beavatkozás, a CI beültetése is rejt magában kockázatot. A legfontosabbak:

  • a teljes narkózis általános kockázatai,
  • mivel az elektródát az arcidegek közelében vezetik, óvatlan operáció esetén előfordulhat részleges arcbénulás vagy az ízérzékelés elvesztése,
  • egyensúlyérzékelési problémák,
  • tinnitusz,
  • allergia az alkalmazott anyagok valamelyikére.

Mindezek mellett is elmondható, hogy a modern műtéti technikák alkalmazása, a kellő higiéniai intézkedések betartása és a sebész elővigyázatossága esetén a CI egy viszonylag kockázatmentes beavatkozás.

[szerkesztés] A (re)habilitáció

A páciens a beszédprocesszor bekapcsolásakor egyből hall. Ezek a hangimpulzusok azonban nagyon távol állnak a normális hallástól, mivel a CI nem képes olyan differenciált hangérzetet produkálni, mint a szőrsejtek. A hanginpulzusok idegi feldolgozása azonban olyan rugalmas, hogy a páciens – megfelelő tréning mellett – hamarosan hozzászokik a CI-hez.

A szoktatás első pár hónapja során a beszédprocesszor beállításain fokozatosan állítanak az audiológus szakemberek. Erre azért van szükség, mert a hallóidegek "hozzászoknak" a CI elektródája által keltett jelekhez, és ezért változtatni kell a jelszinteket. Ezzel párhuzamosan zajlik a beszédtréning, melynek célja, hogy a CI viselője a hangos beszédet megértse, azzal kommunikálni tudjon. A tréning alapvetően különbözően zajlik prelingvális és posztlingvális pácienseknél.

A prelingvális siketek hallásukat a beszéd elsajátítása előtt vesztették el, vagy siketen születtek. Esetükben csak akkor hozhat eredményt a CI, ha az operációra igen hamar, kisgyermekkorban kerül sor. Az optimális időpont vita tárgya, de általánosan elfogadott álláspont, hogy a 7-ik életév előtt kell megtörténnie. A műtéti technika fejlődésével és az implantátum méretének csökkenésével az operáció egyre korábbra tolódik, jelenleg már 6 hónapos csecsemőket is sikerrel műtenek. Amennyiben az operáció ilyen fiatal korban zajlik, a beszédterapeuta legfontosabb feladata a beszéd normális fejlődésének elősegítése. A kisgyermekek a CI segítségével jól megtanulhatnak beszélni, beszédértésük pedig a mindennapos kommunikáció megértéséhez szükséges szintre fejlődhet.

A posztlingvális siketek a beszéd elsajátítása után vesztették el hallásukat. Esetükben döntő fontosságú, hogy mennyi idő telt el a hallás elvesztése és az operáció között. Bár akár több tíz év után is segíthet a CI, de igazán jó eredményt itt is csak a gyors operáció ígér. Ezeknél a pácienseknél a rehabilitáció legfontosabb feladata, hogy a CI viselője hozzászokjon a CI hangvilágához.

[szerkesztés] Etikai és szociológiai vonatkozások

Végezetül szót kell ejtenünk a CI etikai és szociológiai vonatkozásairól.

[szerkesztés] Ellenvélemények

Egyes vélemények, különösen a siketek szövetsége szerint a siketség nem hiba, amelyet ki kellene javítani, hanem egyszerűen egy más életforma, amely éppoly értékes, mint a hallóké. Az ellenzők sokszor hangoztatják, hogy a CI nem ad normális hallást, ezért az érintett frusztrációnak lesz kitéve. A jelnyelv pártolói szerint az implantált gyerekek többnyire nem tanulnak meg jelelni, ami miatt sem a siketek, sem a hallók társadalmában nem érzik igazán otthon magukat. Felvetődik az a kérdés is, hogy etikus-e a gyerekek korai, véleményük kikérése nélküli implantálása.

[szerkesztés] A CI-t pártoló vélemények

A CI pártolói szerint a hallás az egészséges ember egyik fontos képessége, ezért annak hiánya lehetőség szerint orvosolandó. Bár a CI valóban nem ad normális hallást, az általa biztosított hallásélmény számos tanulmány és az érintettek véleménye szerint is elegendő a mindennapos kommunikációhoz. Az implantáltak jelentős része nem érzi szükségét a jelnyelvnek, hiszen jól boldogul a hangos beszéddel is. A korán, véleményük megkérdezése nélkül implantált gyerekek integrációja rendszerint sikeres, maguk a gyerekek pedig ragaszkodnak készülékükhöz.

[szerkesztés] Irodalom

  • dr. Küstel Marianna (levelező szerző), dr. Ribári Ottó, dr. Répássy Gábor: A süketség gyógyításának hazai eredményei és perspektívái: a cochlearis implantáció – Lege Artis Medicinae 2002;12(4):235-9.
  • Laurie S. Eisenberg et al.: Communication Abilities of Children With Aided Residual Hearing – OTOLARYNGOL HEAD NECK SURG/VOL 130, MAY 2004
  • Amy McConkey Robbins et al.: Effect of Age at Cochlear Implantation on Auditory Skill Development in Infants and Toddlers – OTOLARYNGOL HEAD NECK SURG/VOL 130, MAY 2004

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Orvostudomány portál Orvostudomány portál