Chrétien de Troyes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Chrétien de Troyes a 12. század második felében élt franciaországi költő, a középkori regény (roman) műfajának egyik legjelentősebb alakja.

Élettörténetéről igen keveset tudunk: 1160 és 1181 között Troyes-ban élt, valószínűleg Mária champagne-i grófnő szolgálatában (az ő megrendelésére készült A Kordé Lovagja); 1182-ben talán Elzászi Fülöphöz, Flandria grófjához szegődik (neki ajánlja A Grál Meséjét).

Két szerelmi dal mellett a következő öt regényt tulajdonítják neki:

  • Érec és Énide (1170 k.)
  • Cligès (1176 k.)
  • Az Oroszlános Lovag (Yvain) (1177-1181)
  • A Kordé lovagja (Lancelot) (1177-1181; utolsó ezer sorát Chrétien útmutatásai alapján Godefroi de Lagny készítette)
  • A Grál meséje (Perceval) (befejezetlen, 1182-1190 között kezdte)

Ő maga a Cligès elején felsorolja addigi műveit: az Érec és Énide-et, egy elveszett Ovidius-fordítást és egy szintén nem ismert „Márk királyról és a Szőke Izoldáról” szóló művet. Esetleg ő írta az Angliai Vilmos című regényt is (legalábbis ennek szerzője szintén Chrétiennek nevezi magát). Részben ő szerezte a Perceval le Gallois-t (az első kilencezer sort), mely Elzászi Fülöp megrendelésére készült, valamikor 1181 után.

A korai középkori regények egyik fő jellegzetessége volt, hogy szerzőik történeti műveket, históriákat jelöltek meg forrásukként. Chrétien nem bizonygatja forrásai hitelességét: vagy nem is említi, vagy jelentéktelennek mondja őket (Érec). Elbeszélései középpontjában a főszereplő sorsa áll, melynek háttere, az arthuri világ elveszti történeti jellegét, mitikussá válik.

[szerkesztés] Külső hivatkozások, források