Zágonyi Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zágonyi Károly (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1867?) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a "springfieldi hős".
[szerkesztés] Életpályája
A szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba ment. 1851-ben Amerikába hajózott, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hasderegbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.
Neve az 1861. október 25-i Springfieldi csata (másnéven "Zágonyi lovasrohama") kapcsán vált híressé.
A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában a déliek győzedelmeskedtek.
Zágonyi hallállovaglását G. H. Boker versben örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megfestették.
ZÁGONYI (1861. október 25.) Testõrkapitány, ez a vers hőstettedért dicsér! A hangom harsány, néha nyers; döntsd el magad, mit ér. Bár unom már a sok vitézt, ki mindig éljenezni készt, bolond, ki most kitér! Sarkantyúd a fülembe cseng, szablyád a dobverőd... Vérem vadul pezsdül, kereng, látván a bősz erőt, amint lezúdul századod, s marad nyomán ezer halott! Te vágtatsz mind előtt. Pisztolynak puska válaszol, harcodról énekel... Szúr, vág, cikázik, elsodor, pengéd ösvényre lel! És újra sújt - nyílt útja van... Nagy ég! Minő lovasroham! Ki tartóztatja fel?! Követte mind a jó vezért. El senki sem futott. Sebét feledte és a vért, ki téged láthatott, amint élőn és holton át vívtad könyörtelen csatád: s nyomodban vágtatott! Csak így tovább, derék vitéz. Soká élsz, úgy hiszem! Válladra vágyódik e kéz, te hős. Bár ismerem a vakszerencse útjait, veled megyek, ha kardod int: halál - vagy győzelem!
A springfieldi roham után Zágonyit ezredesnek nevezték ki. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte.
A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1867-ig üzletemberként tevénykedett és hazatelepedését tervezgette. Ekkor valószínűleg tönkrement, további hír nincs felőle. Egyes források tudni vélik, hogy hazatért, 1870-ben valószínűleg nem élt már, vagy elhagyta Amerikát.
[szerkesztés] Források
- Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
- Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban
- Encyclopaedia Hungarica


Based on work by