Nagy észt felkelés
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Észt felkelés (1343-45): Az észtek felkelése a rajtuk uralkodó dánok ellen. Ennek a lezajlása alatt ment végbe a tallini Szent-György napi felkelés (1345), amit a dániai király csak a Német lovagrend segítségével tudott leverni.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
[szerkesztés] Dán hódítás Észtországban
II. (Győztes) Waldemar dán király uralkodásától kezdve több pogány területre vezetett keresztes-hadjáratot: 1209-ben az Ösel-szigetre, 1210-ben Poroszországba és 1219-ben Észtföldre. Az észtek időnyerés céljából tárgyalásba bocsátkoztak vele. Eközben az általuk segítségül hívott oroszokkal a dánokat megtámadatták és legyőzték. A dán király rövidesen segítséget kapott délről, a Kardtestvérek rendjétől és sikerült felülkerekednie a hatalmas orosz-észt seregeken a revali csatában (1219). Így került sor Reval megalapítására, amelynek egyik dombján a legendás dán vár (észtül: taanni linn) építették fel.
1222-ben a dán király megegyezett a németekkel Livónia felosztásáról.
[szerkesztés] Kirobban a felkelés
A Hanzához való tartozás és a remek mezőgazdasági adottságok hatékony kiaknázása hatalmas gazdasági és jóléti fellendülést eredményezett: virágzott az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság. Miután Dánia egy sor vereséget szenvedett a Hansa szövetségtől, stagnálás és hanyatlás jelei mutatkoztak mind a gazdasági, mind a militáris pozíciókban.
Az egyre telhetetlenebb uralkodó dán-német elit újabbnál újabb adókkal akart mégnagyobb jövedelemhez jutni és lefölözni a parasztság és a polgárság vagyoni gyarapodását. A dánok baltikumi uralmát pedig már régóta veszélyeztették északról régi ellenségeik, a svédek, keletről az oroszok és a tatár támadások.
1343-ban egy harjumaa-i (harrien)-i észt földműves vezetésével parasztfelkelés robbant ki, ami előbb Ösel-re, majd egész dán Észtóniára terjedt át. A felkelők a nemességen torolták meg sérelmeiket: 1344 több mint 1800 előkelőt gyilkoltak meg.
Miután IV. Waldemar nem boldogult a felkeléssel, ezért segítségül hívta a Német lovagrendet, főleg miután a revali polgárok is csatlakoztak a lázadókhoz (1345). A felkelők a finnországi svéd erőktől kértek támogatást, de ez a segítség már nem érkezhetett meg. A lovagok tárgyalásra hívták a felkelő vezéreket, akiket aztán orvul megöltek. Rövidesen a felkelést is vérbe folytották és kemény megtorlások következtek.
[szerkesztés] Észtónia a Német lovagrend birtoka
Egy évvel később, 1346-ban a belső és külső ellenségekkel való csatározásokba beletört dánok eladták a rendnek észtföldi tartományukat, amit eddig másfélszáz esztendőn át politikai és központi bázisukká akartak kiépíteni.


Based on work by