Bión (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bión (Szmürna? (ma Izmir, Törökország,Kr. e. II. század -?,?) Görög költő


Feltehetőleg Szicíliában élt, ennél több adatunk életéről nincsen. Az úgynevezett bukolikus költők közé tartozott, Theokritosz követője volt. Mesterétől eltérően rá a pátosz jellemző és gondolatait sem pásztor szereplőkkel adatta elő. Ránk maradt művei közül a legjelentősebb az „Epitaphiosz Adónidosz", amelyben egy keleti eredetű istennek, Adónisznak hódol, akinek halála a tavasz elmúlását jelenti, s akiben maga Aphrodité, a görög szerelemistennő siratja kedvesét. Az istennő halhatatlan fájdalmában az egész természet osztozik. „Az esthajnalcsillaghoz" című költeménye, Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában:

Hesperos, Aphroditénak arany fáklyája, te drága
Hesperos, éjszaka kékjében ragyogó nemes ékszer,
Holdnál halványabb, de a csillagnyájban az első,
Üdvözlégy, kedves, te világíts most az utamra,
Mert lakomára, a pásztorhoz megyek, és ma korábban
Ment le a hold a szokottnál, újhold is ma van éppen,
És nem lopni megyek, sem a vándorokat kirabolni,
Csak szeretek s az szép, ha segíted a hű szeretőket.


[szerkesztés] Források

  • Pecz: Ókori lexikon