Abszurd dráma

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az abszurd dráma a II. világháború után létrejött avantgarde drámairányzat.

Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugéne Ionesco, Jean Genet.

Legjelentősebb alakjai:

Létrejöttének oka: a II. világháború után a fejlett kapitalista országok individualista színezetű bírálata.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Jellemzői

  • Az abszurd dráma az embert tehetetlen lénynek tekinti, kinek törekvései eleve bukásra vannak ítélve.
  • Lehetetlennek tartja az emberi közösséget, és a közlekedést.
  • A nyelv alkalmatlan a kifejezésre, abszurd.

[szerkesztés] Forrásai

  • A technikai civilizáció víziója, a bürokrata gépezetben őrlődő kisember létbizonytalansága, és a tehetetlenségre kényszerítettség.

[szerkesztés] Kritériumai

  • Abszurditásig fokozott általánosítás.
  • Nincs osztálykülönbség.
  • Konfliktusa legtöbbször a társadalomból, történelemből kiszakított ember ösztönvilágának ábrázolása. A végzet meghatározatlan, homályos.
  • Hangja: pesszimista beletörődés vagy cinikus kacaj.
  • Kristályosan foglalja magába a modern színpadi szemlélet leglényegesebb elemeit: cselekménye nincs, kevés a szereplő, kopár, puritán színhelyeken játszódik. Fontos a gesztusok nagy hangsúlya.
  • Többségükben egyfelvonásos darabok.
  • Új szimbólumrendszert kezdeményeznek.
  • Az abszurd színház színészeszközökben rendkívül gazdag.

[szerkesztés] Néhány ismert abszurd dráma

[szerkesztés] Forrás

  • Világirodalmi Lexikon 1. Akadémiai Kiadó, Budapest