Nyársas antilop

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nyársas antilop (orix)
Státusz: mérsékelten veszélyeztetett

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopfélék (Hippotraginae)
Nem: Oryx
Faj: O. gazella
Tudományos név
Oryx gazella
Henri Marie Ducrotay de Blainville, 1816

A nyársas antilop vagy orix (Oryx gazella) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopok alcsaládjába tartozó afrikai kérődző. Délkelet-Afrika szavannáin él, bár hajdan a kontinens déli részén is előfordult. Mexikóba és az Egyesült Államok déli részére is betelepítették a fajt, ahol elszaporodva legelésével súlyos károkat okoz a helyi ökoszisztémában. Hét alfaját sikerült elkülöníteni, azonban ezeket mindeddig nem ismerték el.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Elterjedés

A nyársas antilop Angola, Botswana, Namibia, a Dél-afrikai Köztársaság és Zimbabwe területén él. Amennyiben a bejzát alfajának tekintjük, úgy ezektől a területektől hatalmas távolságra, Kelet-Afrikában is előfordul.

[szerkesztés] Megjelenés

A nyársas antilop nemének legnagyobb faja. Nyaka izmos, bőre vastag és kemény. Pofája fehér jókora fekete maszkkal. Háta, fara és oldala alapvetően szürkésbarna, hasa fehér, a két színt pedig egy-egy vízszintes fekete sáv választja el mindkét oldalon, amely combjaira is átterjed. Lábai ettől lefelé fehérek. Farka fekete.

A bikák nagyobbak a teheneknél, ezen túlmenően a nemek hasonlóak. A nyársas antilopok átlagos marmagassága 115-125 centiméter, teljes testhosszuk pedig a 180-195 centimétert is elérheti. Tömegük körülbelül 180-225 (a bikák esetében akár 240) kilogramm. Az enyhén görbülő, gyűrűs, fekete szarvak hossza 60-150 centiméter. Általában a nőstények szarva rövidebb és vékonyabb a bikákénál.

[szerkesztés] Életmód

A nyársas antilopok a kiterjedt füves pusztaságok lakói. Csordákban élnek, és életüket vándorlással töltik a legelők között. Alapvetően fűféléket fogyasztanak. Vízigényük korlátozott, és a hőséget is nagyon jól bírják. Képesek például akár 10 Celsius-fokos testhőmérséklet-emelkedést is elviselni, és ilyenkor kipárolgásuk mértéke is csökken.

A csordák átlagosan 14 példányból állnak, de nem ritkák az 50 egyedet számláló csoportok sem - sőt, táplálékbőség idején akár 200 nyársas antilop is együtt legelhet. A nagyobb csordákban a tehenek vannak többségben, de sok bika is velük tart - ellenben a kisebbekre jellemző az egyneműség (fiatal hímek illetve nőstények és borjaik csordái).

Legelő nyársas antilopok
Nagyít
Legelő nyársas antilopok

A vegyes csordák hierarchikusan épülnek fel, élükön a domináns bika, majd a domináns tehén áll. A vezérhím többnyire a csorda mögött halad, és összetereli a lemaradókat. Nagyobb csapatok esetén nem ritka, hogy ún. béta-hím követi a vezérbikát a rangsorban. A hierarchiát a bikák agresszív bemutatókkal tartják fenn: hosszú, hegyes szarvaikkal oldalra tudnak vágni és döfni. Az esetlges balesetek elkerülése végett a vonuló antilopcsordák mindig szarvnyi távolságra maradnak egymástól. A csoportok nem zárkóznak el az új jövevények elől, és a vezérhím jelképes küzdelem után még a bikákat is befogadja.

Egyes hímek territóriumot tartanak fenn, amit védenek a betolakodóktól, bár ez a szűkös táplálék- és vízkínálat miatt nem gyakori. Ezek a bikák igyekeznek a vegyes- és tehéncsordákat birtokukra csalogatni, hogy elnyerhesse a velük való párzás kizárólagos jogát.

[szerkesztés] Szaporodás

A nyársas antilopok szaporodása nem köthető évszakhoz. A csordák alfahímjei bármikor párosodnak a termékeny tehennekkel, és a terriroriális példányok is igyekeznek kihasználni minden alkalmat, ha nőstények vonulnak át a területükön. A tehenek kétéves korukra lesznek ivarérettek, és 8,5 hónapon belül hozzák világra egy kicsinyüket. A borjak világrajöttükkor 9-15 kilogrammot nyomnak, és teljesen barnák. Az első időkben, bár hamarosan képesek lábra állni és járni, a borjak nem tartanak anyjukkal, hanem hathetes korukig valamilyen rejtett helyen maradnak, és anyjuk napi két-három alkalommal tér vissza szoptatni őket. Az elválasztás 3,5 hónapos korban történik meg, amikorra az ifjú antilopok már felnőtt színekben pompáznak. A fiatal bikák ilyenkor elhagyják a csoportot, a tehenek viszont anyjuk csordájával maradnak.

A fiatal példányok kedvelt zsákmányállatai a ragadozóknak: oroszlánok, leopárdok, gepárdok és foltos hiénák gátolják az állomány túlszaporodását. Érdekes módon a felnőtt egyedek sosem használják szarvukat védekezésre; egyetlen reakciójuk a menekülés.

[szerkesztés] Védettség

A világon ma körülbelül 275 000 nyársas antilop él. Ez viszonylag nagy mennyiség, ám sok helyen erősen visszaesett a létszám a háziállatok túllegeltetésének, a földek feltörésének vagy a túlzott vadászatnak köszönhetően.

A bennszülöttek egyébként nem elsősorban húsáért, hanem vastag bőréért és hegyes szarváért vadászták/vadásszák, mivel belőlük kiváló pajzsok, lándzsák készíthetőek. A nyugati vadászok kedvelt célpontja a nyársas antilop tekintélyes trófeája miatt.

[szerkesztés] Rokonai

A nyársas antilop mellett az Oryx nemnek három faja ismeretes:

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Nyársas antilop témájú médiaállományokat.