Berlini Ptah-himnusz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Berlini Ptah-himnusz, az egyik berlini papiruszon fennmaradt, a Kr. e. XII. században keletkezett egyiptomi szöveg. A mű Ptah, Memphisz főistene dicsőségét hirdeti, sok rokon vonást mutat a naphimnuszokkal és a Leideni Amon-kódex-szel.

A refrénszerűen ismétlődő sorok több részre tagolják, lendülete, kifinomult, szárnyaló, de nem dagályos költői nyelve a mai olvasó számára is élményt nyújt. Ptah itt már nem csupán saját, megszokott funkcióiban jelenik meg, hanem tulajdonképpen Pantheosz, aki az összes többi nagy istent magába foglalja. A régi mitológiai hagyománynak megfelelően ő a világ teremtője, de ő a Napisten is, aki sugaraival bevilágítja a földet:

„Jobb szemed a Napkorong, bal szemed a Hold, az el nem fáradók (a bolygók) a képmásaid"

Ő a halottak istene is, lénye átfogja az egész világmindenséget:

„lábaid a földön vannak, fejed az égben..." „Megalkotta az isteneket, az embereket, állatokat, megteremtette az összes országokat, partokat, az óceánt..."

Tőle függ az emberek, istenek sorsa:

„Te adod az életet, meghatározod az éveket az emberek között és az isteneknél."

A himnusz vége az isten oltalmát kéri IX. Ramszesz fáraó számára:

„Ó jöjj, oltalmazd, Felső- és Alsó-Egyiptom királyát, Ramszeszt -élet, üdv, egészség neki!- ahogyan oltalmazod az isteneket, akik (ebben az országban) keletkeztek."


[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)