Kékoportó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kékoportó portugál, más vélemények szerint osztrák származású, Magyarországon elterjedt szőlőfajta. Az Európai Unió szabályai szerint a kékoportó nevet a borospalackok címkéjén Magyarországnak ki kell vezetnie a piacról (mert helyre utal, akár a tokaji); a külföldön elterjedt portugieser név helyettesítheti [1].
A meleg termőhelyeket szereti. Tőkéje közepes fejlődésű, elterülő vesszőkkel. Fürtjei közepesek, vállasak és közepesen tömöttek. Bora nagy csersavtartalmú, szép vörös színű, gyorsan fejlődő. Bőven termő fajta, szeptember első felében már érik. Magyarországon kívül Németországban és Ausztriában népszerű.
Vannak szürke, zöld és fehér változatai is, de ezek ritkák, kivéve az osztrák Grüner Portugiesert (zöld).
Magyarországon főleg az egri, villányi, szekszárdi, hajós-bajai borvidékekre jellemző. Mintegy másfélezer hektáron termelik, főleg az ország délnyugati részén.
Borát a hétköznapok vörösborának tartják és sokáig azt gondolták, hogy az oportó semmiképpen sem veheti fel a versenyt például a Cabernet Sauvignonnal, de ez a vélemény (Polgár Zoltán 1999-es kékoportója után) változni kezdett [2].
Hasonnevei: Kék oportó, Portugizer, Blauer Portugieser, Portugieser, Porthogese, Portugalske modré, Modry Portugal, Portugais bleu[3].


Based on work by