Terrorizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése. A félelemkeltés az erőszak minden formájának – a kocsmai verekedéstől a hagyományos hadviselésig – velejárója, segítője lehet, de a terrorizmus esetében ez a viszony fordított, az erőszak közvetlen áldozatai, kárvallottai legfeljebb csak szimbolikus kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk másodlagos jelentőségű, legtöbbször véletlenszerű. A terrorizmus modern formáinak kialakulásában fontos szerepe van a tömegmédia létrejöttének, mely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, azok hatását felfokozni.
A terrorcselekmények elkövetői lehetnek egyének, szervezett csoportok, vagy államok. Az államok által elkövetett, a terrorizmus ismérveit magukon hordozó cselekményeket gyakran szokás leválasztani a terrorizmus fogalmáról, azokat eufemisztikus módon meghatározni („nemkonvencionális hadviselés”, sőt „terrorellenes harc” stb.). Ugyanígy gondot okozhat a magukat felszabadító, forradalmi, szeparatista, gerilla stb. mozgalomnak nevező tényezők azonosítása a terrorizmussal, vagy megkülönböztetésük attól.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szó eredete
A ’terror’ szó latinul ijedtséget, rémületet jelent, a ’társadalomra erőltetett rettegés’, ’rémuralom’ értelmében először a Nagy Francia Forradalomban használták a régime de la Terreur, a jakobinus terror idején. Szintén a francia történelemben gyökerezik a Terreur blanche, a fehérterror fogalma, amely eredetileg a Bourbonok fehér zászlajára célozva a restauráció utáni véres megtorlást jelölte.
[szerkesztés] Fajtái
[szerkesztés] Egyéni terrorizmus
A terrorizmus e válfaja a 19. század vége felé bukkant fel, magányos anarchisták, nihilisták hajtottak végre merényleteket Oroszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és másutt. Ezek a terrorcselekmények, melyeket gyakran bosszú is motivált, a hatalmat jelképező személyiségek ellen irányultak, vagyis politikusok, pénzemberek, papok, rendőrök, katonák ellen, akiket a politikai elnyomásért felelősnek tartottak. Úgy gondolták, ezek az akciók képesek az elnyomó gépezetben félelmet, zavart kelteni, azt meggyengíteni. Az egyéni terrorizmus egyik legelső és a maga korában leghíresebb esete a Vera Zaszulics (későbbi marxista forradalmár) által 1878-ban elkövetett merénylet volt Trepov, Szentpétervár rendőrfőkapitánya ellen.
Napjainkban az egyéni terrorizmus leggyakrabban etnikai, vagy vallási motivációjú, szintén fontos szerepet kap benne a felháborodás, a bosszúvágy. Jellemző példája az izraeli Baruch Goldstein által 1994-ben a hebroni Pátriárkák Mecsetjében elkövetett mészárlás, melyben 29 muszlim imádkozó vesztette életét, vagy Timothy McVeigh robbantása Oklahoma Cityben, amely 167 áldozatot követelt.
[szerkesztés] Szervezett terrorizmus
A titkos, illegális szervezetek által kitervelt és végrehajtott terrorcselekmények esetén szervezett terrorizmusról beszélhetünk, de gyakran ezt tekintik par excellence terrorizmusnak. Nemzeti, vallási, forradalmi-ideológiai terrorcsoportok sokasága alakult és működött a 20. század folyamán. A 60-as, 70-es években a szélsőbaloldali illetve kisebb mértékben a szélsőjobboldali ideológiájú terrorizmus vált meghatározóvá, ebben az időben jött létre a nemzetközi terrorizmus fogalma, jelentek meg új elkövetési módok, mint pl. a repülőgépek elpusztítása, eltérítése, a levélbomba stb.
E korszak legismertebb képviselői az NSZK-beli Vörös Hadsereg Frakció (más néven Baader-Meinhof csoport), az olasz Vörös Brigádok, a francia Action directe (’Közvetlen Akció’). E csoportok egymással, illetve közel-keleti szervezetekkel (Fatah) is szoros kapcsolatokat építettek ki. A dél-amerikai gerillamozgalmak, mint pl. a perui Fényes Ösvény is gyakran folyamodtak terrorisztikus módszerekhez.
Az 1990-es évektől a szélsőbaloldali, jellemzően marxista ideológiájú terrorszervezetek eltűntek, vagy eltűnőben vannak, nagyrészt a kelet-európai rendszerváltozásokkal összefüggésben. A mai terrorizmus alapvetően se nem jobb-, se nem baloldali: etnikai-vallási és szeparatista indíttatású. Legjelentősebb, legveszélyesebb megjelenési formája a globalizálódó „iszlámista”, „dzsihádista” terrorizmus, amely egyfajta muszlim vallási fundamentalizmushoz kapcsolódik. Legismertebb példa erre az Al-Kaida terrorszervezet által 2001 szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok területén eltérített utasszállító repülőgépekkel végrehajtott támadássorozat.
[szerkesztés] Állami terrorizmus
Ezt a szókapcsolatot eredetileg baloldali politikusok honosították meg a hidegháború idején, kezdetben a dél-amerikában meghirdetett Kondor-hadműveletet jellemezték vele, amely a kontinens baloldali forradalmi mozgalmainak megfékezését, visszaszorítását célozta az 1970-es években. A különböző dél-amerikai autoriter rezsimek szoros együttműködésben ebben az időben titkosszolgálati akciók során emberek sokaságát gyilkolták meg, kínozták meg, tüntették el máig nyomtalanul, köztük olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt a baloldali mozgalmakhoz.
Napjainkban az államok, vagy titkosszolgálataik által végrehajtott terrorisztikus akciókat jelöli, például az 1988-as Lockerbie-i merényletet, melyet a libanoni titkosszolgálat hajtott végre, de gyakran ide sorolják pl. az izraeli hadsereg által a palesztin területeken végrehajtott megtorlásokat, „célzott merényleteket” is, sőt a legtágabb értelemben ide tartozhat minden olyan katonai akció, amely katonai jelentőség nélküli célpont ellen irányul.
A nemzetközi jog az állami terrorizmus fogalmát nem ismeri.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- ENSZ egyezmények a terrorizmussal kapcsolatban
- Jacques Derrida a terrorizmusról (francia)
- Jürgen Habermas a terrorizmusról (francia)
- Az anarchista terrorizmusról (francia)
- A terrorizmus jövője (angol)


Based on work by