Gáztörvény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ideális gázra a gáztörvények a gáz abszolút hőmérséklete (T), nyomása (p) és térfogata (V) közötti összefüggéseket írják le. Három gáztörvényt: Boyle-Mariotte törvényét, a Gay-Lussac törvényét és a Charles törvényét összevonva az egyetemes gáztörvényt kapjuk:

\frac {p_1V_1} {T_1} = \frac {p_2V_2} {T_2}

amihez hozzátéve Avogadro törvényét az ideális gáztörvényt kapjuk. Más fontos gáztörvényt fogalmaz meg Dalton törvénye a gázok parciális nyomásáról. Azokat a gázokat, melyek ezen törvények szerint viselkednek, ideális gázoknak hívják. Ténylegesen ideális gázok nem léteznek, a valóságos gázok csak többé-kevésbé követik a gáztörvényeket.

A legfontosabb az ideális gáztörvény:

\qquad\qquad p V = n R T

ahol

  • p a nyomás Pascalban
  • V a térfogat -ben
  • n a gáz mólja
  • R az egyetemes gázállandó (8,31 J/mol K°)
  • T az abszolút hőmérséklet Kelvin°-ban.

Más gáztörvények, mint a van der Waals egyenlet az ideális gáztörvényeket helyesbíti a valóságos gázok viselkedésére.

[szerkesztés] Referenciák

  • Pattantyús Gépész és villamosmérnökök kézikönyve. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1961.