Piramisszövegek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Piramisszövegek, a Kr. e. XXV. században keletkezett vallásos-mágikus feliratok, varázsigék, az egyiptomi irodalom legrégebbi, nagy terjedelmű emlékei. Az V. dinasztia utolsó fáraója, Unisz uralkodása alatt jelentek meg annak szakkarai piramisának falain, egyes részek azonban kétségtelenül régebbi időre mennek vissza (a piramisszövegek tehát nem a IV. dinasztia nagy piramisaiban találhatók). A VI. dinasztia egyes uralkodói és egyes királynék is felírták ezeket a piramisaikba, az Óbirodalom államának bukása után pedig közemberek is alkalmazhatták koporsóikon. Egyes részletei a Kapuk könyvébe is átkerültek.
A piramisszövegek részletesen lefestik az elhunyt fáraó túlvilági sorsát. Az egyiptomi hit szerint a varázsigék hatására a múmiakötelékek feloldódnak, és a fáraó megkezdi veszélyekkel teli utazását az ég felé. A legnagyobb gondot a túlvilágra történő átkelés okozza, vagy Thot veszi a szárnyára, esetleg maga repül, mint a madár. Egyes változatok szerint a tömjén füstjén lebeg felfelé, néha sugarakon jut fel, vagy létrán éri el úticélját, ahol maga is istenné válik: az istenek társaságába kerül. A különböző szövegek között nagy eltérések vannak, ismeretesek olyan részletek is, amelyekben a halott fáraónak dolgoznia kell a túlvilágon. Az írásmágia érdekes példái is megfigyelhetőek. Az élőlényeket ábrázoló hieroglifákat olyan alakban vésték fel, hogy esetleges megelevenedésük esetén se árthassanak a halottnak (embereknél például csak a felső test körvonalait, kígyókat kettévágva, stb.). A piramisok feliratai komoly irodalmi értéket is jelentenek. Különösen lenyűgözőek azok a természeti képek, amelyek a fáraó halálának hatását mutatják be a világmindenségben:
„Az eget felhők borítják, a csillagok elsötétednek, az ívek megrendülnek, a föld csontjai remegnek."
Másutt a hajnalpírt a vörösborhoz hasonlítják:
„Borral terhes az ég, amikor megszüli az ég a leányát, a hajnalt."

