Kállay Miklós

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.): politikus

Elszegényedett nemesi család sarjaként született Nyíregyházán, Kállay András (1839-1921) és Csuha Vilma (1849-1922) nyolcadik gyermekeként. Végzettségét tekintve jogász. 1920-tól különböző politikai tisztségeket töltött be, 1932 és 1935 között földművelésügyi miniszter. Az angolbarát politikus Horthy bizalmasának számított. Nem kétséges, hogy Bethlen ajánlotta maga helyett Kállayt Horthynak. Kállayval egy második Bethlen került a miniszterelnöki székbe. Nemcsak személyes jóbarátok voltak, hanem teljesen azonos politikai felfogásúak is. Mindketten a feudális vezető réteget képviselték. Amikor Bethlen István kilépett Gömbös Gyula pártjából, egyedül Kállay követte. Kállayban tehát úgy bízhatott meg Horthy, mint Bethlenben, és az a nagy előnye volt vele, hogy a belpolitikában addig nem játszott szerepet. Nem csak a németek, de még a kormánypárti körök sem igen ismerték. Horthy Miklós csak meglehetős hosszú kapacitálással tudta rávenni Kállayt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget.

Kállay 1942. március 10-én lett miniszterelnök. Beiktatása politikai változást is jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját. A németek szövetségeseként angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már külsőleg marad meg, tartalmában egyértelmű: szembefordulni a németekkel, átállani az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút. Fokozatosan feladta elődje, Bárdossy László tengelyhatalmak felé irányuló vonalát, arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett ezekkel. Hamarosan hozzálátott, hogy angol orientációját gyakorlatilag érvényesítse. A Kállay-kormány jóváhagyásával először Törökországban történtek béketapogatózások, majd Stockholmban, Bernben és Lisszabonban is aktívvá vált a magyar diplomácia. Lisszabonban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is.

Az angolok semmiféle politikai jellegű ígéretet nem tettek, hanem katonai tárgyalófeleket kértek. Kállay világosan látta, hogy az angolok csak katonai hasznot akarnak húzni ellenszolgáltatás nélkül. Az angolok még csak azt sem tudták garantálni, hogy majd ők szállják meg az országot. Béketapogatózásai, ún. „hintapolitikája” eredménytelen maradt, az ország német megszállásának másnapján (1944. március 20-án) a török követségre menekült. November közepen távozott onnan; letartóztatták, később Mauthausenbe, majd Dachauba került. A háború végén Olaszországban szabadult ki a fogságból. 1953-ig ott is élt, majd haláláig az Amerikai Egyesült Államokban lakott, az emigráció aktív személyiségeként.

Kállay többször hangsúlyozta emlékirataiban, hogy a magyar külpolitika irányváltoztatását nem a katonai helyzet miatt, hanem elvi okokból vitte véghez. Amikor ő miniszterelnök lett, a német katonai erőt még nem érte vereség, de ő gyűlölte a nácizmust és angolbarát volt mindig.

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Elődje:
Bárdossy László
Magyarország
miniszterelnöke

1942–1944
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból Utódja:
Sztójay Döme