Óriáspanda
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Óriáspanda Veszélyeztetett faj. Státusz: végveszélyben
|
|||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertan | |||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
| Ailuropoda melanoleuca (David, 1869) |
|||||||||||||||
|
|
Az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) emlősállat a medvék családjából (Ursidae). A WWF jeleként és gyakran általában az állatvédelem jelképeként igencsak szűk elterjedési területe ellenére is világszerte ismertté vált.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Érdekességek
Az óriáspanda a fejétől a farkáig 120–150 centiméter, farka – mint a legtöbb medvéé – csonka, nagyjából 12 centiméter hosszú. A felnőtt állat testsúlya 75 és 160 kilogramm között változik. Az óriásmedve testfelépítése messzemenőkig egyezik a többi medvéével, csupán a kontrasztos fekete-fehér színében tér el tőlük.
[szerkesztés] Bundájának színe
Dús, gyapjas bundájának alapszíne fehér, mellső és hátsó lábai feketék. Az mellső lábainak fekete színe a háton is folytatódik, és egy övet alkot, amely a felsőtestet körbeveszi. Feketék ezenkívül a fülei, a szemének a környéke és néha a farkának a csúcsa is.
Feltűnő színének oka nem pontosan ismert. Szóbajöhet az ellenség elijesztése, a jobb hőszabályzás és az álcázás is.
[szerkesztés] További tudnivalók
Feje más medvéknél nagyobbnak tűnik, ez elsősorban hosszabb állkapcsának és túlerősödött rágóizmainak köszönhető. Ahogy a legtöbb medvének, a pandának is 42 foga van, hátsó kisőrlőfogai és nagyőrlőfogai is sokkal nagyobbak és szélesebbek, mint a család többi fajtájának fogai, ezek alkalmazkodtak a pandák különleges táplálékához. A fajta további jellemzője a meghosszabbodott csuklócsont (az elülső mancsoknál), amely egy ál-hüvelykujjat képez, ezzel téve lehetővé a táplálék ügyesebb megszerzését.
[szerkesztés] Elterjedése és élettere
Az óriáspanda elterjedési területe mindössze 5900 km2, amely magában foglalja a következő kínai provinciák hegyvidéki területeit: Sichuan, Gansu és Shanxi. A panda természetes élőhelyei a sűrű erdővel benőtt szubtrópusi hegyoldalak. Itt él nyáron 2700–4000 méter magasságig, télen alacsonyabbra vándorol, gyakran 800 méteres magasságig. Élettere általában nedves és csapadékdús; a nyár hűvös, a tél hideg.
[szerkesztés] Életmódja
Az óriáspanda elsősorban talajlakó, de jól mászik és úszik. A többi medvével ellentétben nem tud a hátsó lábára emelkedni. Táplálékát legtöbbször ülve fogyasztja el, így mellső mancsa szabaddá válik, hogy a táplálékot megfogja. Ezek az állatok szürkületben vagy éjszaka aktívak és nappal fák üregeiben, sziklahasadékokban vagy barlangokban alszanak. A bambuszbozótban alagútszerű járatokat készít, hogy a táplálkozási területét alvóhelyével összekösse.
Az óriáspandák egyedül élnek nagyjából 4-6 négyzetkilométer területen. A nőstények territóriumának van egy 30-40 hektáros központi része, amelyről kiűzi a fajtársait. A hímek rugalmasabbak, és nem védik a területüket, nincs semmilyen központi rész, és gyakran közös része is van másik hímekével. Ennek ellenére a fajtársaik többnyire kitérnek az útjukból. Vándorlásuk alatt megjelölik útvonalukat: a fákat megkarmolják, hozzádörgölődnek vagy a vizeletükkel hagynak jelet.
Más medvékkel szemben az óriáspandák nem alszanak téli álmot, a hidegebb évszak alatt csupán mélyebben fekvő területekre vándorolnak.
[szerkesztés] Táplálkozás
Az óriáspanda azok közé a medvék közé tartozik, amelyek kifejezetten növényevők, de a közvéleménnyel szemben nem csak bambuszt fogyaszt. Szabadban ez a fő táplálékuk, a bambuszhajtásokat részesítik előnyben, idősebb szálakat csak ritkábban esznek. Mivel a bambusz nem túl tápláló és a pandák emésztése nem erre állt be, azért sokat kell enniük belőle, hogy a táplálékszükségletüket kielégítsék: a napi szükségletük 10-20 kilogramm bambusz. Ezenkívül fogyaszt tárnicsokat, nőszirmot, sáfrányt és ördögcérnát is. Elvétve fogyaszt apróbb gerinces állatokat is, mint például kis rágcsálókat, pocoknyúlféléket (Ochotonidae) és halakat is.
Az óriáspanda emésztőrendszere is mutat olyan módosulásokat, amelyek a túlnyomórészt növényi táplálék emésztésére szakosodott. Nyelőcsövében keresztirányú recék találhatók, gyomra fala vastag, a madarak izmos gyomorfalára emlékeztet. Más medvefajokkal ellentétben vastagbele felszíne elnagyolt, és hiányzik a vakbél.
[szerkesztés] Szaporodása
Az óriáspanda szaporodási időszaka március és május közé esik. Erre az alkalomra a különben magányosan élő állatok párt keresnek, a hímek között harcok is előfordulhatnak a párosodási előjogért. Ahogy egyéb medvék esetében is, a megtermékenyített petesejt a pandák esetében is mintegy 45-120 napig tartózkodik az anyaállat méhében, és csak ezután ágyazódik be a méhlepénybe.
A legtöbb kölkedzés augusztusra vagy szeptemberre esik, ilyenkor egy vagy kettő, ritkán három bocs születik. Az újszülött pandák parányiak, csupán 90-130 grammosak és selymes fehér bunda borítja őket. Érdekesség, hogy a pici pandáknak a testhosszuk kb. egyharmadát kitevő farkuk van. A súlykülönbség az anya és a bocs között az óriáspandák esetén a legnagyobb az eltérés a fejlett emlősállatok között.
Többes szülés esetén az anya hamarosan kiválaszt egy bocsot, a többit pedig kitagadja. Hogy ez milyen feltételek alapján történik, azt még nem kutatták. Kerek egy hónaposan a bocsok már a tipikus színezettel rendelkeznek, 40-60 naposan nyitják ki a szemüket és öt-hat hónapos korban vesznek magukhoz először szilárd táplálékot. Nyolc-kilenc hónapos korig megtörténik a végleges elválasztás a tejtől és 18 hónaposan a bocsok elhagyják az anyát. Az egyedek öt és hét éves kor között válnak ivaréretté.
A szabad vadonban élő pandák várható élettartama nagyjából 25 év.
[szerkesztés] Az ember és az óriáspanda
Eredeti elterjedési területe Kelet-Kína és Mianmar nagy részét magában foglalta. A késő pleisztocénben kezdődött meg a visszaszorulásuk, amelyben a klímaváltozásnak és az ember terjeszkedésének is szerepe volt. A bundájáért és az állatkertek állományának fenntartásáért történő vadászata tovább tizedelte a populációt, amíg 1939-ben védelem alá nem helyezték. A vadászatot és a prémkereskedést Kínában szigorúan büntetik, ezért a vétekért még halálbüntetés is jár. A populáció visszaszorulásához az életterük egyre nagyobb benépesülése is hozzájárul, melynek következtében elterjedési területük három részre szakadt és az ezzel együttjáró genetikai beszűkülés is. 1998 óta az elterjedési területe is védelem alatt áll. Egy további ok az alacsony szaporodási ráta, emberi gondozás mellett csak ritkán sikerül szaporodniuk.
A WWF és a kínai kormányzat egyik négyéves kutatása szerint 2004-ben a szabadban nagyjából 1600 példány él. A CITES-egyezményben az I. függelék foglalkozik a fajjal és az IUCN veszélyeztetettnek (endangered) sorolta be.
2003 óta a Bécsben található Schönbrunni Állatkertben lehet óriáspandát látni.
2006-ben sikerült először egy emberi környezetben született óriáspandát a vadonba visszatelepíteni. Erre az állatot három évig készítették fel.
[szerkesztés] Rendszertan
Csak a faj taxonómiai besorolásával kapcsolatos legújabb kutatások molekulagenetikai vizsgálatai bizonyították be mára, hogy az óriáspanda ősei 15 millió évvel távolodtak el a medvék fejlődési vonalától, míg a medvék (Ursidae) és a kismedvék (Procyonidae) fejlődési vonala már 30-35 millió évvel korábban kettévált. Ezért az óriáspandát már egyértelműen a medvék családjába sorolják, méghozzá mint az Ailuropodinae alcsalád egyetlen ismert élő képviselőjét.
A korábbi – azóta elvetett – besorolásuk a macskamedvék családjába azon nyugodott, hogy mind az óriás, mind a kis panda (Ailurus fulgens) herbivor (növényevő) élőlények. Számtalan megegyező ismertetőjegyük, amelyek ehhez a besoroláshoz vezettek – mint például az őrlőfogak, a koponya vagy a Pseudodaumen – azonban csak a két faj konvergens evolúciójára vezethető vissza, amelyet a hasonló táplálkozási mód okozott.
[szerkesztés] Irodalom
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
- John Chorn & Robert S. Hoffmann: Ailuropoda melanoleuca. Mammalian species 110, S. 1-6


Based on work by