Székelyföld
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
![]() |
|||||
| Hivatalos nyelv | magyar, román | ||||
| Legnagyobb város | Marosvásárhely (150 000 lakos) |
||||
Terület
|
|
||||
Népesség
|
|
||||
| Pénznem | Román lei (RON) |
||||
| Időzóna | UTC +2/+3 | ||||
| 1 Hargita, Kovászna és Maros megye együtt | |||||
Székelyföld alatt az erdélyi történelmi székely székek területét értjük, a mai Kovászna, Hargita és Maros megye területén.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi elhelyezkedés
Románia központi területén fekszik, a Keleti-Kárpátok középső és dél-keleti vonulatait, ennek hegyközi medencéit, az Erdélyi-fennsík és a Mezőség peremterületeit foglalja magába. Ezenkívül Aranyosszék az Erdélyi-középhegység lábainál, az Aranyos-Maros folyók medencéiben helyezkedik el.
[szerkesztés] Földrajz
Székelyföld határai még nincsenek egyértelműen meghatározva, de a Maros megyével közös határt leszámítva a székelyek lakta területek határa elég pontosan követi Hargita és Kovászna megye határát.
Székelyföld domborzatának nagyrészét a Keleti-Kárpátok belső vonulatai és előhegységei alkotják. Nyugaton az Erdélyi-medence dombságai találhatók. Székelyföld hegységei a Kelemen-havasok déli része, a Görgényi-havasok, a Hargita-hegység, a Besztercei-havasok déli része, a Gyergyói-havasok, a Hagymás-hegység, a Naskalat-hegység, a Csíki-havasok, a Persányi-hegység északi része, a Baróti-hegység, a Bodoki-havasok, a Répát-hegység, a Nemere-hegység nyugati része, a Háromszéki-havasok nyugati része, a Bodzafordulói-hegyek és a Bodzai-havasok észak-nyugati része. A nyugati vonulat (Kelemen, Görgény, Hargita) a Keleti Kárpátok vulkáni vonulatához tartozik. Ezekben és a környező hegységekben gyakran találunk vulkáni utómüködésre utaló nyomokat. A keleti vonulathoz kristályos hegységek (Gyergyói, Hagymás, Csíki) tartoznak. (Lásd még: Székelyföldi hegyek listája) Székelyföld legféltettebb természeti vagyona az erdő, amit már sok éve korrupt politikai körökkel összefonódott érdekszövetségek kíméletlen irtással termelnek ki.[1]
A Kárpátok Székelyföldre eső két fő vonulata olyan nagy kiterjedésű medencéket fog közre, mint a Gyergyói-medence és a Csíki-medence. A Háromszék területén több részre szakadó vonulatok között helyezkedik el a Baróti-medence, a Kászoni-medence, a Felső-Háromszéki-medence és Székelyföldhöz tartozik még a Brassói-medence észak-keleti része. A medencéket a folyóvölgyek mentén vagy hágókon áthaladó közlekedési útvonalak kötik össze.
A hegységekből több nagy folyó ered: Maros, Olt, Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő, Feketeügy, Tatros. Nincsenek nagy kiterjedésű állóvizek. A legnagyobb tavakat (Bözödújfalusi-víztároló, Zeteváralji-víztároló, Szépvízi-víztároló) mesterségesen alakították ki. A kisebb méretű természetes tavakhoz tartozik a Gyilkos-tó, amely természetes gáttó a Hagymás-hegységben, a Szent Anna-tó, egy egyedülálló krátertó a Csomád-hegység egyik kráterében.
Főbb városai: Marosvásárhely (korábban Székelyvásárhely), Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Kovászna, Barót, Nyárádszereda
[szerkesztés] Népesség
A tág értelemben vett Székelyföld népessége 1 128 200 fő, amely Kovászna, Hargita és Maros megye össznépességét teszi ki. Az 1992-es népszámlálási adatokhoz képest a három megye lakossága 59 300 fővel csökkent. A lakosság etnikai összetétele a következő: 59,2% magyar, 36,0% román, 4,5% roma.
A történelmi Székelyföld lakossága kb. 750 000 – 800 000 fő, mely 80%-ban magyar, viszont a Kolozs illetve Fehér megyéhez tartozó Aranyosszék mára már román többségű. (Ez annak tudható be, hogy a II. világháború alatt Romániához tartozott.)
[szerkesztés] Történet
[szerkesztés] Közigazgatási története
A történelmi székely székek:
- Udvarhelyszék (korábban: Telegdiszék, benne Bardóc és Keresztúr fiúszékek),
- Csíkszék (benne Gyergyó és Kászon fiúszékek),
- Háromszék (benne Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék, és Miklósvár fiúszék)
- Marosszék (központja Marosvásárhely),
- Aranyosszék (Torda és Nagyenyed között, Felvinc központtal).
Az egyes székek nem egyszerre jöttek létre, például túlnépesedés miatt egyes székelyek átköltöztek Kézdiszékből Torda közelébe, így jött létre Aranyosszék. (Orbán Balázs szerint a tatárjárás során elnéptelenedett területet kapták meg itt a harcokban jeleskedő székelyek). Az idők során, a székeket fiúszékekbe szervezték.
A Székelyföldet a 13. század végéig vette véglegesen birtokba a székelység. Templomai többségének alapító levelei ekkor vagy ennél korábban keltezettek.
A hagyományos felosztás az 1867-es kiegyezést követő közigazgatási átszervezéssel szűnt meg, mivel a feudalizmus megszűntével a székelyek korábbi kiváltságai is értelmüket vesztették. Ekkor a területet a következő vármegyékre osztották: Csík vármegye, Háromszék vármegye, Udvarhely vármegye, és részben Maros-Torda vármegye.
A II. bécsi döntés (1940. augusztus 30.) Észak-Erdéllyel együtt Székelyföldet (kivéve Aranyosszéket) is visszaadja Magyarországnak. 1944. november elején - a Maniu-gárdisták kegyetlenkedései és más visszaélések miatt - a szovjet hadvezetés kiparancsolja a visszatérő román közigazgatást és szovjet katonai közigazgatást vezet be Észak-Erdély területén, amely állapot 1945. március 5-ig (a Groza kormány megalakulása) tart. Az 1947. február 10-én aláírt Párizsi békeszerződés alapján a Székelyföld, Észak-Erdély többi részével együtt, visszakerül Romániához.
Szovjet nyomásra 1952. szeptember 21-én létrehozzák a Székelyföld nagyobbik részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt Marosvásárhely székhellyel.
1960-ban e tartomány területét megkurtítják (Háromszéket elcsatolják), ekkor jön létre a Maros-Magyar Autonóm Tartomány. Az 1968-ban megejtett újabb közigazgatási átszervezés után megközelítőleg Hargita megye, Kovászna megye, és Maros megye egy része alkotja a Székelyföldet.
[szerkesztés] A középkori Székelyföld társadalma
A középkori székelység Közép-kelet Európában szokatlan mértékben demokratikus és szabad volt. Vezetőiket maguk választották és Székelyföldön kívül járva is a nemesekkel egyenlő jogokkal bírtak. Egyenrangú partnerként vettek részt az Erdélyt politikailag ellenőrző "Három Nemzet Szövetségében" (Unio Trium Nationum), amelyben a székelyek mellett a szász székek és a magyar nemesség vett részt. Ez annak köszönhető, hogy az uralkodónak nyújtott fegyveres szolgálataikért cserébe saját földdel rendelkezhettek és megtarthatták ősi demokratikus szokásaikat. Az adózás alól is mentesítve voltak (egy-két rendkívüli kivételtől eltekintve, például ököradó).
A székelyek közt nem voltak társadalmi osztályok, legfeljebb a harcban lóháton résztvevő "lófők" és a gyalogos székelyek közt volt bizonyos szintű különbség. A jelentősebb társadalmi-vagyoni különbségek kialakulását meggátolta a föld használatának és öröklésének évszázados rendszere, amely Orbán Balázs leírása szerint a következő volt: Örökölni csak egyenes ágon lehetett. Szokás szerint a fiú utód volt az örökös, ha fiú nem volt, akkor a lány kapta az örökséget. Amennyiben nem volt egyenes ági örökös, a föld a székelyek közös használatú földterületét gyarapította (ellentétben a feudális szokásjoggal, ami szerint a korona, vagy a helyi földesúr kapta volna meg). Az éppen szabadon levő területekből bárki birtokba vehetett magának földet, de csak annyit, amennyit maga képes volt megművelni. Ha egy területet több, mint három évig nem műveltek, vagy kiderült róla, hogy bérben műveltetik, akkor automatikusan a többi székely által birtokba vehetővé közös terület részévé vált.
[szerkesztés] Lásd még
Székely székekhez tartozó települések • Magyar Autonóm Tartomány • Erdélyi Fejedelemség • Erdélyi fejedelmek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- ↑ Erdőirtás Romániában Greenfo, 2006. május 19.



Based on work by