Martianus Capella

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Martianus Capella, Felix (Kr. u. 439 előtt), római író.

Karthágóból származott, ügyvédként működött és proconsuli tisztséget viselt. Öregkorában írta meg fia számára teljes egészében ránkmaradt művét, a „De nuptiis Mercurii et Philologiae"-t (Mercurius és Philologia (filológia) házassága). E mű a menipposzi szatíra mintájára a verset a szatírával elegyíti. A kilenc fejezetből álló mű első két részét teljes egészében a keretelbeszélés foglalja el: Mercurius, az Eloquentia (Ékesszólás) istene Apolló tanácsára feleségül veszi a doctissima virgót, a legtudósabb szüzet: Philologiát. A menyasszonyt az istenek az égbe fogadják, s ott tartják meg az ünnepi nászt. E bizarr-fantasztikus, és később a középkorban oly sokszor utánzott történet vezeti be a mű tulajdonképpeni fő tárgyát: az esküvő után Mercurius szolgálólányai, a hét szabad művészet allegóriái, akiket Philologia hozományul kapott, előadják az általuk megszemélyesített egy-egy tudományszak (grammatika, dialektika, retorika, geometria, aritmetika, asztronómia és zene) egy-egy fejezetre kiterjedő anyagának enciklopédikus összefoglalását, Apuleius modorára emlékeztető, ám nála sokkal bőbeszédűbb stílusban. A szabad művészetek felfogásában Martianus Capella Varro rendszerét egyszerűsítette, császárkori szerzők kivonatolásával, illetve idézésével dolgozta fel. Sok helyen értékes ókori hagyományt is megőrzött (például az etruszk szertartáskönyvek tanításait az egyes égtájakon lakó istenekről), valamint a neoplatonikus filozófia tanításait is felhasználta művében. A középkor, melynek tudományossága és oktatása a hét szabad művészet rendszerén alapult, a pogány szerző művét tekintette műveltsége egyik legfőbb forrásának. A Karoling-reneszánsz óta a legolvasottabb könyvek közé tartozott, merített belőle Sevillai Szent Izidor, Beda Venerabilis és sokan mások.

[szerkesztés] Források