A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Nobel-békedíj egyike az öt Nobel-díjnak, melyeket a svéd iparmágnás és feltaláló, Alfred Nobel hagyatéka révén osztanak ki.
Míg a fizikai, kémiai, fiziológiai-orvostudományi és irodalmi Nobel-díjat Stockholmban, addig a Béke-díjat Norvégia fővárosában, Oslóban adják át.
Alfred Nobel szándéka szerint a díjazott „legyen az a személy, aki a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért.”
Eltérően más Nobel-díjaktól, a békedíjat kaphatja személy vagy szervezet is. A díjat inkább egy személynek vagy szervezetnek egy ügyben alkalmazott megoldási módszereiért adományozzák, semmint az üggyel kapcsolatos elhatározásaiért, ígéreteiért.
[szerkesztés] Adományozás folyamata
A öttagú norvég Nobel-bizottság, mely tagjait a norvég parlamentből (Storting) választják, jelöli ki a díjazottakat, és a Bizottság elnöke adja át a díjat, aki jelenleg, Dr. Ole Danbolt Mjøs. Alfred Nobel halála idején Svédország és Norvégia perszonálunióban állt, melyben egyedül a svéd parlament (Riksdag) volt felelős a külpolitikáért, a norvég parlament pedig a belpolitikáért. Noha Alfred Nobel soha nem közölte senkivel[1], hogy miért nem egy svéd tesület ítéli oda a békedíjat, egyesek úgy vélik, hogy Nobel ezzel akarta megelőzni, hogy külföldi hatalmak befolyásolják a kiválasztási folyamatot. Más vélemények szerint Nobel nagy tisztelője volt a norvég Bjørnstjerne Bjørnson-nak, és a norvég parlament volt az első a világon, amely támogatást szavazott a nemzetközi békemozgalomnak.
A jelöléseket kiválasztott személyek szűk köre teheti meg. Ebbe a körbe korábbi díjazottak, a nemzetgyűlések és kongresszusok tagjai, egyetemi tanárok, nemzetközi bírók és különleges tanácsadók tartoznak. A bizottság titokban tartja a jelöltek nevét és ugyanerre kéri a jelölőket is. Az idők során több személyt is "Nobel-békedíj jelölt"-ként emlegettek, de ennek nincs hivatalos alapja. [2].
Az 1901-1951 közötti jelöltek névsora megjelent egy adatbázisban. Kiderült, hogy 1939-ben jelölték Adolf Hitlert, de a jelölést ugyanabban az évben vissza is vonták. Más hírhedt jelöltek Sztálin és Benito Mussolini voltak.
Mivel a díjat olyan személyeknek is lehet adni, akik be nem fejeződött békefolyamatokban vesznek részt, egyes díjazások utólag megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Különösen sokan vitatták például Theodore Roosevelt, Jasszer Arafat, Lê Ðức Thọ és Henry Kissinger díjazását; az utóbbi miatt két egyet nem értő bizottsági tag le is mondott.[3].
A Nobel-Bizottságot sok kritika érte jobboldali csoportok részéről, aki azt tartják, hogy a döntések baloldali megfontolások alapján születtek.
| Év |
Személy vagy szervezet |
Megjegyzés |
| 1901 |
Jean Henri Dunant (Svájc) |
a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója, a genfi egyezmény kezdeményezője |
| Frédéric Passy (Franciaország) |
az első francia béketársaság (Société Française pour l'arbitrage entre nations) alapítója és elnöke |
| 1902 |
Élie Ducommun és Charles Albert Gobat (Svájc) |
a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda titkárai |
| 1903 |
Sir William Randal Cremer (Egyesült Királyság) |
a Nemzetközi Békebírósági Liga titkára |
| 1904 |
Nemzetközi Jogi Intézet (Gent, Belgium) |
| 1905 |
Bertha Sophie Felicitas Baronin von Suttner, szül. Countess Kinsky von Chinic und Tettau (Ausztria) |
író, a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda tiszteletbeli elnöke |
| 1906 |
Theodore Roosevelt (USA) |
az Egyesült Államok elnöke, „az orosz–japán háború befejezéséért folytatottt közvetítő tevékenységéért” |
| 1907 |
Ernesto Teodoro Moneta (Olaszország) |
a Lombard Békeliga elnöke |
| Louis Renault (Franciaország) |
a nemzetközi jogok professzora |
| 1908 |
Klas Pontus Arnoldson (Svédország) |
a Békéért és Döntőbíróságért svéd béketársaság alapítója |
| Fredrik Bajer (Dánia) |
a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda alapítója, elnöke |
| 1909 |
Auguste Marie Francois Beernaert (Belgium) |
a hágai állandó Nemzetközi Döntőbíróság tagja |
| Paul-Henri-Benjamin d'Estournelles de Constant (Franciaország) |
alapítója és elnöke a Nemzetközi Döntőbíróság francia parlamenti csoportjának, a nemzeti érdekek és a nemzetközi együttműködés védelmére szervezett bizottság (Comité de défense des intérets nationaux et de conciliation internationale) létrehozója |
| Év |
Személy vagy szervezet |
Megjegyzés |
| 1940 |
nincs döntés |
| 1941 |
| 1942 |
| 1943 |
| 1944 |
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (visszamenőlegesen adományozva 1945-ben). |
| 1945 |
Cordell Hull (US) |
az ENSZ alapításához való hozzájárulásért |
| 1946 |
Emily Greene Balch (USA) |
a Women's International League for Peace and Freedom tiszteletbeli nemzetközi elnöke |
| John R. Mott (USA) |
az International Missionary Council és World Alliance of Young Men's Christian Associations elnöke |
| 1947 |
A Friends Service Council (Egyesült Királyság) és az American Friends Service Committee (USA) |
on behalf of the Religious Society of Friends, better known as the Quakers. |
| 1948 |
nincs döntés |
A díjat Mahatma Gandhi kapta volna, akit sajnos meggyilkoltak. Részletek angolul itt: Nobel e-museum [4] |
| 1949 |
The Lord Boyd-Orr (Egyesült Királyság) |
a General Food and Agricultural Organization igazgatója, a Nemzeti Béketanács elnöke, World Union of Peace Organizations elnöke. |
| Év |
Személy vagy szervezet |
Megjegyzés |
| 1950 |
Ralph Bunche |
a palesztínai válság megoldásáért tett erőfeszítéseiért |
| 1951 |
Léon Jouhaux (Franciaország) |
a International Committee of the European Council elnöke, International Confederation of Free Trade Unions elnöke, World Federation of Trade Unions alelnöke, a ILO Council tagja, küldött az ENSZ-ben. |
| 1952 |
Albert Schweitzer (Franciaország) |
a Lambarene Hospital alapításáért Gabon-ban. |
| 1953 |
George Catlett Marshall Külügyminiszter (USA) |
a Marshall Tervért. |
| 1954 |
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala. |
| 1955 |
nincs döntés |
| 1956 |
| 1957 |
Lester Bowles Pearson (Kanada) |
Az ENSZ Közgyűlésének hetedik elnöke, a Szuezi válság megoldásában végzett munkájáért. |
| 1958 |
Georges Pire (Belgium) |
A L'Europe du Coeur au Service du Monde nevű menekülteket segítő mozgalom vezetője. |
| 1959 |
Philip Noel-Baker (UK) |
életművéért, a világbéke és az együttműködés érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért. |
| Év |
Személy vagy szervezet |
Megjegyzés |
| 1980 |
Adolfo Pérez Esquivel (Argentina) |
emberi jogok |
| 1981 |
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala. |
| 1982 |
Alva Myrdal (Svédország) and Alfonso García Robles (Mexikó) |
Az ENSZ Közgyűlés leszerelési bizottságának tagjai. |
| 1983 |
Lech Wałęsa (Lengyelország) |
A Solidarność (Szolidaritás) alapítója és emberijogi aktivista. A kommunizmus bukása után Lengyelország első elnöke |
| 1984 |
Desmond Mpilo Tutu püspök (Dél-Afrikai Köztársaság) |
az apartheid elleni küzdelméért. |
| 1985 |
Az "Orvosok a nukleáris háború ellen" mozgalom, Boston. |
| 1986 |
Elie (Eliézer) Wiesel (USA) |
író, a holokauszt túlélője |
| 1987 |
Óscar Arias Sánchez (Costa Rica) |
Közép-Amerikai béketörekvéseiért. |
| 1988 |
Az ENSZ Békefenntartó Erői, New York. |
| 1989 |
Tenzin Gyatso, a 14.Dalai Láma. |
| Év |
Személy vagy szervezet |
Megjegyzés |
| 1990 |
Mihail Szergejevics Gorbacsov (Szovjetunió) |
„Abban a békefolyamatban játszott vezető szerepéért, amely jellemző fontos részét képezi a mai nemzetközi közösség jelentős részére.” |
| 1991 |
Aung San Suu Kyi (Myanmar) |
„A demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért.” |
| 1992 |
Rigoberta Menchú írónő (Guatemala) |
„A szociális igazságért és a benszülött népek jogainak tiszteletbentartásán alapuló etnokulturális megbékélésért végzett munkája elismeréseképpen.” |
| 1993 |
Nelson Mandela köztársasági elnök (Dél-afrikai Köztársaság) és Frederik Willem de Klerk korábbi elnök (Dél-afrikai Köztársaság) |
„Az Apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért.” |
| 1994 |
Jasszer Arafat a PFSZ elnöke, Simon Peresz külügyminiszter és Yitzhak Rabin miniszterelnök (Izrael) |
„A Közel-Keleti béketeremtéshez való hozzájárulásért.” |
| 1995 |
Józef Rotblat (Lengyelország/(UK) and the Pugwash Conferences on Science and World Affairs |
„Azért az erőfeszítésért, hogy csökkentsék a nukleáris fegyverek szerepét a nemzetközi politikában, és hosszú távon kiküszöböljék az ilyen fegyvereket.” |
| 1996 |
Carlos Felipe Ximenes Belo (Kelet-Timor) és José Ramos Horta (Kelet-Timor) |
„Az igazságos és békés Kelet-Timor érdekében végzett munkájukért.” |
| 1997 |
Az International Campaign to Ban Landmines (ICBL) és Jody Williams |
„A taposóaknák betiltásáért és megsemmisítéséért végzett munkájukért.” |
| 1998 |
John Hume (UK) és David Trimble (UK) |
„Az észak-írországi konflikus békés megoldásainak támogatásáért.” |
| 1999 |
Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières), Brüsszel |
„A szervezet több kontinensen végzett úttörő humanitárius tevékenységéért.” |
| Év |
Személy vagy szervezet |
Megjegyzés |
| 2000 |
Kim Dae Jung (Kim De Dzsong) (金大中) államfő (Dél-Korea) |
„A demokráciáért és emberi jogokért vézett munkájáért Dél-Koreában és Kelet-Ázsiában, valamint különösen az Észak-Koreával való megbékélésért.” |
| 2001 |
Kofi Annan az ENSZ főtitkára(Ghána) |
„Egy jobban szervezett és békésebb Föld érdekében végzett munkájáért.” |
| 2002 |
Jimmy Carter – korábbi elnök (Amerikai Egyesült Államok) |
„Az évtizednyi fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés rendezése érdekében, a demokrácia és emberi jogok fejlesztéséért, a gazdasági és társadalmi fejlesztések előmozdításáért.” |
| 2003 |
Shirin Ebadi (شیرین عبادی), (Irán) |
„Az emberi jogok és demokrácia érdekében végzett erőfeszítéseiért. Különös tekintettel a gyermekek és nők jogai érdekében végzett küzdelméért.” |
| 2004 |
Wangari Maathai (Kenya) |
„A közreműködéséért a fenntartható fejlődés, a demokrácia és béke érdekében.” |
| 2005 |
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és Mohamed Elbaradei |
„Azokért az erőfeszítésekért, hogy megelőzzék az atomenergia katonai célú felhasználását és biztosítsák a lehető legbiztonságosabb békés célú felhasználást.” |
| 2006 |
Mohamed Junusz és a Gramin Bank (Banglades) |
„A szegények, különösen a nők gazdasági és társadalmi lehetőségeinek bővítéséért, az úttörő mikrohitelezési munkájukért.” |