Albánia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Albán Köztársaság vagy Albánia (albánul: Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria, jelentése Sasok földje) Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten fekszik. Északon Montenegró (172 km), északkeleten Szerbia (115 km), keleten Macedónia (151 km), délkeleten és délen Görögország (282 km), délnyugaton a Jón-tenger, nyugaton pedig az Adriai-tenger határolja. Partvonalának teljes hossza 362 km.
|
|||||
| mottó : Feja e Shqiptarit ёshtё Shqiptaria | |||||
![]() |
|||||
| Hivatalos nyelv | albán, görög | ||||
| Főváros | Tirana (Tiranë) | ||||
| Elnök | Alfred Moisiu | ||||
| Miniszterelnök | Sali Berisha | ||||
| Terület - teljes - % víz |
152. 28 748 km² 4,7% |
||||
| Népesség
|
131.
|
||||
| Függetlenség - dátuma |
Az Oszmán Birodalomtól 1912. november 28. |
||||
| Pénznem | Lek (ALL) |
||||
| Időzóna | UTC +2 | ||||
| Nemzeti himnusz | Hymni i Flamurit | ||||
| TLD | .al | ||||
| Hívószám | +355 |
||||
|
|||||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza, természeti környezete
Szócikk: Albánia földrajza
[szerkesztés] Domborzata
Az Adriai-tenger partján fekvő ország nagy része hegyvidék, de a partvidéken hullámos dombságokat és síkságokat is találunk. A legmagasabb hegycsúcsa a Korab, 2 764 méter magas.
[szerkesztés] Vízrajza
[szerkesztés] Éghajlata
Az ország éghajlata leginkább kontinentális, hideg telekkel és meleg nyarakkal. A tengerparti sáv azonban mediterrán enyhe telekkel és meleg száraz nyarakkal.
[szerkesztés] Növény - és állatvilága
[szerkesztés] Történelme
- Fő szócikk: Albánia történelme
Albánia mai lakóinak feltételezett ősei, az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. Több kisebb-nagyobb királyságot alapítottak, a tengerparti sávban pedig görög kolóniák létesültek. A Kr. e. 2. századtól Illyricum néven római provincia része lett a terület. A barbárok dúlásait követően a 9–14. században egymást váltották a szkipetárok (sasfiókok) urai: a Bizánci Birodalom, a Bolgár Fejedelemség, a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus stb. Albániát Kasztrióta György negyedszázados ellenállásának köszönhetően csak 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Uralmuk alatt a lakosság nagy része iszlamizálódott, és a feudális viszonyok konzerválásával Európa sereghajtója lett. A 19. század végén feltámadt albán nemzeti mozgalmakat (pl. Prizreni Liga) a Porta sorra leverte, de az első balkáni háború után, 1912. november 28-án Albánia függetlenné vált.
A nagyhatalmak által albán királlyá kinevezett Wied herceg féléves uralkodás után anarchiában hagyta magára országát. Az első világháború során a szomszédos hatalmak megszállták az országot, csak az 1920-as Lushnjë-i Kongresszus mondta ki ismét Albánia függetlenségét. A belpolitika színpadán mindinkább előtérbe került a konzervatív nézetű Amet Zogu, aki 1925-ben az ország teljhatalmú elnöke lett, majd 1928-ban I. Zog néven Albánia királyává koronáztatta magát. Az olasz befolyás egyre nagyobb lett, 1939-ben Mussolini csapatai lerohanták Albániát. 1943-ban német megszállás alá került az ország, de az Enver Hoxha vezette kommunista partizánok 1944 végére felszabadították az országot. Kezdetét vette Albánia egyik legsötétebb korszaka, a diktatórikus Hoxha sztálinista, izolacionista politikája alatt. Albánia mind a nyugati, mind a keleti blokktól elszigetelődött, az ország gazdasága és infrastruktúrája évtizedekkel maradt el az európai országokéitól. 1985-ös halálát követően utódai lassan nyitottak a külvilág felé, és 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, megtartották az első szabad választásokat. A demokratikus fordulattal, ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de az ország elindult a NATO és az Európai Unió felé vezető úton.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
- Fő szócikk: Albánia államszervezete és közigazgatása
Albánia többpárti képviseleti demokrácián alapuló parlamentáris köztársaság. A kormány feje a miniszterelnök, az államfő a köztársasági elnök. A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés (kuvend) testesíti meg, a végrehajtó hatalom az államfő és a kormányzat kezében van. A többpártrendszer 1991-es bevezetése óta a politikai élet alapvetően kétpólusú, a kormányrudat hol a konzervatív Albánia Demokratikus Pártja, hol a baloldali Albánia Szocialista Pártja ragadja meg.
A száznegyven tagú nemzetgyűlés az ország törvényhozó testülete. Tagjai a négyévente megtartandó nemzetgyűlési választások során jutnak mandátumukhoz. A köztársasági elnök személyéről titkos szavazással a nemzetgyűlés tagjainak kétharmados többsége dönt. A köztársaság kormánya, azaz a minisztertanács vezetője a köztársasági elnök által kijelölt miniszterelnök. Az albán igazságszolgáltatás fórumai az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a fellebbviteli és a kerületi bíróságok.
Az ország tizenkét megyére, ezek harminchat kerületre oszlanak. Emellett Albánia egyetlen megyei jogú városa Tirana. A megyei közigazgatás élén a választott megyei tanácsok, illetve a kormány által kinevezett prefektusok állnak. A kerületek igazgatási feladatait a helyi önkormányzat és a települési vezetők közül választott kerületi kormányzó látja el. Albánia közigazgatási beosztásában az alábbi táblázat igazít el:
| Megye | Kerület | Megye- és kerületszékhely | Térkép | Megye | Kerület | Megye- és kerületszékhely | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Berat | Berat | Berat | ![]() |
7 | Korçë | Devoll | Bilisht |
| Kuçovë | Kuçovë | Kolonjë | Ersekë | |||||
| Skrapar | Çorovodë | Korçë | Korçë | |||||
| 2 | Dibër | Bulqizë | Bulqizë | Pogradec | Pogradec | |||
| Dibër | Peshkopi | 8 | Kukës | Has | Krumë | |||
| Mat | Burrel | Kukës | Kukës | |||||
| 3 | Durrës | Durrës | Durrës | Tropojë | Bajram Curri | |||
| Krujë | Krujë | 9 | Lezhë | Kurbin | Laç | |||
| 4 | Elbasan | Elbasan | Elbasan | Lezhë | Lezhë | |||
| Gramsh | Gramsh | Mirditë | Rrëshen | |||||
| Librazhd | Librazhd | 10 | Shkodër | Malësi e Madhe | Koplik | |||
| Pëqin | Pëqin | Pukë | Pukë | |||||
| 5 | Fier | Fier | Fier | Shkodër | Shkodër | |||
| Lushnjë | Lushnjë | 11 | Tiranë | Kavajë | Kavajë | |||
| Mallakastër | Ballsh | Tiranë | Tirana | |||||
| 6 | Gjirokastër | Gjirokastër | Gjirokastër | 12 | Vlorë | Delvinë | Delvinë | |
| Përmet | Përmet | Sarandë | Sarandë | |||||
| Tepelenë | Tepelenë | Vlorë | Vlorë |
Lásd még: Albánia városai, Albánia hadereje
[szerkesztés] Gazdasága
Szócikk: Albánia gazdasága
A hegyvidéken a juh- és kecsketenyésztés a fő foglalkozás. Az alacsonyabban fekvő tájakon főként búza, kukorica és olajbogyó terem. Főbb ásványkincsei a barnakőszén, a kőolaj, a króm, a vas és a réz.
Albánia egyike Európa legszegényebb országainak, a kereső népesség fele a mezőgazdaságban dolgozik, egyötöde pedig külföldön. A munkanélküliség és a korrupció magas, a szervezett bűnözés is nagy problémát jelent.
[szerkesztés] Népessége,lakossága
Szócikk: Albánia demográfiája
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Legnépesebb városok
Az 520 ezres lakosságú Tirana (Tiranë) mellett legjelentősebb városai Durrës, Elbasan, Shkodër, Vlorë és Korçë.
[szerkesztés] Nyelvi és felekezeti összetétel
A lakosság 95%-a albán nemzetiségű (2005), ezen belül is megkülönböztetendőek a Shkumbini folyótól északra élő gégek, és az attól délre élő toszkok. A görög kisebbség 3%-nyi (2005), ennél jóval kevesebb a szerb, a montenegrói és az aromun. Sok albán él kisebbségben a szomszédos Koszovóban (1 800 000 fő), Macedóniában (700 000) és Görögországban (120 000, becslés). A 15. században a törökök elől menekülve nagyszámú albán telepedett le Dél-Itália egyes tartományaiban, nyelvüket, sajátos zárványkultúrájukat mindmáig őrzik (önelnevezésük szerint ők az arbëreshek).
Albánia hivatalos nyelve az albán toszk dialektusa, néhol a görög nyelvet is beszélik.
A középkorban az albán népesség felekezetileg is megoszlott: a gegek a római katolikus, míg a toszkok a görögkeleti felekezethez tartoztak. Az oszmán hódoltsággal a toszkok nagy része szunnita muzulmán lett, de mára a gegek egyes csoportjai is muzulmán hitre tértek. A 20. század elején, a több évszázados török fennhatóság örökségeként Albánia lakosságának 70%-a muzulmán volt. A pártállami egyházüldözés folyományaként (Albánia a Föld egyetlen hivatalosan is ateista állama volt) napjainkra, nem hivatalos becslések szerint, a lakosság jelentős része ateista lett. A rendszerváltást követő időszak népszámlálásai szerint a meglehetősen szekularizált lakosság mindössze 40%-a sorolta önmagát bármely felekezetbe: 20%-uk görögkeletinek, 10-10%-uk pedig római katolikusnak, illetve muzulmánnak vallotta magát.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Albánia kultúrája
Fő szócikk: Albán kultúra
Az albánok (saját nyelvükön shqiptarë) az indoeurópai albán nyelvet beszélő nép tagjai. Eredetük kérdései mindmáig vita tárgyát képezik a nyelvészek és a történettudósok körében, de az illír–albán kontinuitáselmélet a legelfogadottabb. Alapvetően két, nyelvében és kultúrájában is elkülönülő csoportra oszthatók: a közép-albániai Shkumbin folyótól északra a gegek, délre pedig a toszkok élnek.
[szerkesztés] Hagyományos népi kultúra
Az albánok hagyományosan törzsekre, ezek pedig vérségi nemzetségekbe oszlanak, illetve oszlottak. Társadalmuk a legutóbbi időig erősen patriarchális jellegű, férfiközpontú volt, és elevenen éltek olyan ősi jogszokások, mint a vérbosszú, a vendégbarátság stb. A hegyvidékek népei hagyományosan transzhumáló állattartással (juh, kecske), esetleg erdőgazdálkodással foglalkoztak, az alföldi népesség városokba tömörülve folytatott földműves- vagy kereskedelmi tevékenységet, emellett messze földön híresek voltak az albán takácsok, fafaragók, ötvösök, fegyverművesek munkái.
Az albán népzene rendkívüli formai és műfaji gazdagságáról ismert, az egyszólamúságtól a polifónián át a pentatóniáig. Sajátos az albán nép hagyományos hangszerkultúrája is.
[szerkesztés] Művészet
A középkorban és az újkorban jelentősnek mondható albán képzőművészet, zene vagy szépirodalom nem alakult ki, jobbára a görögkeleti egyházhoz kötődő ikon- és falfestészet, szakrális irodalom keretein belül maradt. A 19–20. század fordulóján kibontakozó nemzeti mozgalom hozta magával a magasművészetek albániai térnyerését is.
Az albán szobrászat a 19. század végén született meg és az 1920-as évektől, az első közéti szobrok megjelenésével bontakozott ki (O. Paskali). Az állampárti szocialista realizmus időszakában százával születtek monumentális szobrok (J. Paço, Sh. Hadëri, M. Dhrami), de a sematizmustól elszakadó művek is (H. Beqiraj, Dh. Gogollari). Napjaink népszerű albán szobrászai P. Vukaj, G. Mulliqi, H. és I. Xhixha.
Az albán festészet korai évszázadainak legjelentősebb irányzata a bizánci fal- és ikonfestészet volt (Onufri). A 19. század utolsó negyedében megszülető modern albán festészet első korszakában realisztikus történelmi tablók, portrék és zsánerképek (K. Idromeno, N. Martini, S. Rrota), illetve tájképek készültek (S. Xega, V. Mio), majd az 1930-as évektől megjelent az impresszionizmus (A. Buza, S. Kaceli). Az 1944–1991 közötti kommunista korszakot a párt előírta szocialista realizmus egyeduralma jellemezte, amelyből csak keveseknek sikerült rövid időre kitörni (S. Kamberi). A rendszerváltást, a művészeti szabadság elnyerését követően az albán festészet ismét igazodik a modernista világáramlatokhoz (I. Kodra, A. Grezda).
Az albán zene komolyzenei ága az 1920-as években alakult ki (M. Gjoka), de az első monumentális zenei művek csak a második világháború után jelentek meg (Ç. Zadeja, P. Jakova, T. Harapi). A rendszerváltás után a korábbi évtizedek nyugati áramlatai is elérték Albánia zenei világát (A. Peçi, V. Tole). A populáris könnyűzenét a második világháború előtt a népzenei alapú városi műdalok képviselték. A kommunista korszakban a nyugati típusú könnyűzene nem terjedhetett el, s csak a rendszerváltás óta követi az albán könnyűzene a nemzetközi trendeket (A. Gjebrea, Giovanni & Sebastian).
Az albán irodalom korai, 15–19. századi szakaszát először a katekizmusfordítások és vallásos költemények jellemezték (P. Budi, P. Bogdani), majd a 18. századtól a muzulmán hagyományú bejtedzsi költészet (N. Frakulla). A 19. század második felében, az albán nemzeti tudat ébredésével, a Rilindja mozgalom kibontakozásával jelent meg a romantikus költészet mellett a kiforrott próza (N. Frashëri, N. Mjeda, Asdreni, P. Vasa, A. Z. Çajupi). A nemzeti függetlenség elnyerése (1912) után megjelentek a történelmi, társadalmi és filozófiai témák (Gj. Fishta, Migjeni, F. Postoli). Az 1944 utáni korszak szocialista-realista irodalmának legfőbb feladata a kommunizmus és a párt dicsőítése volt (D. Agolli, F. Arapi, M. Camaj, F. Gjata. E korszak üdítő kivételei voltak I. Kadare történelmi regényei és Q. Buxheli társadalomszatírái. A kortárs albán irodalom kiemelkedő alakjai Kadare mellett F. Kongoli, T. Keko.
A 19. század végén kibontakozó albán színházművészet a kezdetekben amatőr színjátszó körök keretei között folyt, és csak 1944 után nyíltak meg az első kőszínházak. A kommunista érában eleinte a szocialista realista, sematikus darabok színpadra állítása volt jellemző, majd az 1960-as évektől megjelentek a klasszikus színpadi hagyományok is az albán színházakban. Az 1990-es évektől megjelentek a modern kortársi irányzatok, az abszurd dráma és az alternatív előadó-művészet.
Az 1905-ben megindult albán filmművészet évtizedekig dokumentum-rövidfilmek és filmhíradók készítésére szorítkozott. 1952-ben indult meg a sematikus, szocialista realista játékfilmek gyártása, s csak az 1970-es évektől jelentek meg az értékes művészfilmek több műfajban is. Az 1980-as évektől a társadalom- és jellemábrázolás is megjelenhetett a játékfilmekben, s fellendült a dokumentumfilm-gyártás. Az 1991-es rendszerváltás utáni filmek az átmenet, vagy a megelőző kommunista korszak társadalmi problémáit elemzik. Jeles albán rendezőegyéniségek Dh. Anagnosti, K. Dhamo és K. Çashku, színészek K. Roshi és S. Pitarka.
- Építészet
[szerkesztés] Iskolarendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
Könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
[szerkesztés] Ünnepnapok
| Dátum | Magyar név | Albán név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| január 1. és2. | Újév | Viti i Ri | |
| - | Kis Bajram | Bajrami i Vogël | dátum változó, al-Eid saghir az iszlám országokban |
| március 7. | Tanárok napja | Dita e Mësuesve | nem hivatalos |
| március 8. | Anyák napja | Dita e Nënës | nem hivatalos |
| március 22. | Nevruz nap | Nevruz | |
| április 20. | Katolikus húsvét | Pashkët Katolike | |
| április 27. | Görögkeleti húsvét | Pashkët Ortodokse | |
| május 1. | Májusnap | Një Maji | |
| október 19. | Teréz anya napja | Dita e Nënë Terezës | hivatalos nemzeti ünnep |
| - | Nagy Bajram | Bajrami Madh | dátum változó, Eid-ul-Adhaaz iszlám országokban |
| november 28. | Függetlenség napja | Dita e Pavarësisë | |
| november 29. | Felszabadulás napja | Dita e Çlirimit | |
| december 25. | Karácsony | Krishtlindje |
[szerkesztés] Belső hivatkozások
- Albánia távközlése
- Albánia közlekedése
- Albánia külkapcsolatai
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az albán elnök honlapja
- Az albán parlament honlapja
- Az Albán Statisztikai Hivatal honlapja
- Utazási információk és útikönyv Albániáról, magyarul
- Albánia térképe
- Albanian Forum




Based on work by