II. Boleszláv lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. Boleszláv (Jan Matejko rajza)
Nagyít
II. Boleszláv (Jan Matejko rajza)

II. Boleszláv (lengyelül: Bolesław Śmiały vagyis "Merész Boleszláv", vagy Szczodry, "a Jólelkű," vagy Okrutny, "a Kegyetlen") (1042-81/82/89), 1058 és 1076 között lengyel herceg, 1076 és 1079 között Lengyelország királya. Megújító Kázmér és Maria Dobroniega elsőszülött fia. Maria Dobroniega Nagy Vlagyimirnak, a kijevi Rusz nagyhercegének lánya.

Merész Boleszláv fő célja és egyben programja az volt, hogy visszatartsa a német expanziót és erősítse a lengyel államot aktív külpolitikával. Ezeknek a céloknak amegvalósítása érdekében Boleszláv arra törekedett, hogy Rusz és Magyarország baráti uralkodóinak trónját segítsen biztosítani, így nemegyszer fegyveresen kellett beavatkoznia ezekben az országokban.

1060-ban indította az első fegyveres vállalkozást Magyarországra, hogy szövetségesét, I. Bélát trónra segítse.

Boleszláv támogatta VII. Gergely pápát a német-római császárság elleni küzdelmében, az egyház iránti elkötelezettségét mutatva.

Egy másik alkalommal megkisérelte, hogy a kijevi trónra ültesse másik szövetségesét. A legenda szerint a több évig tartó hadjárat alatt a lengyel lovagok otthon hagyott feleségei a jószágigazgatókkal megcsalták férjeiket. A lovagok elhatározták, hogy a király engedélye nélkül hazatérnek. A felbőszült királynak a hadjárat győztes befejezése nélkül kellett elvonulnia, de megfogadta, hogy bosszút áll a lovagokon és hűtlen feleségeiken. A legenda szerint a szörnyű büntetés (kutyákat vagy farkasokat uszított rájuk) a krakkói püspök, Szaniszló, kritikáját vonta maga után, ezért halálra ítélte. A történészek és kutatók azonban azt állítják, hogy a püspök összeeskűvést szőtt az erős királyi hatalom ellen. A püspök nyilvánvalóan közeli kapcsolata az ellenzéki körökkel, akik a feudális széthúzás pártján voltak, okozta az árulás miattai szigorú büntetést. A püspök halála azonban az ellentábor lázadásához vezetett, és miután a király alulmaradt a velük folytatott kűzdelemben, Magyarországra menekült 1079-ben, ahol a Gallus Anonymus szerint, amikor a magyar királlyal találkozott, az le sem szállt a lóról. (ez fennsőbbséget, megvetést jelentett). Egyes történészek azt tartják, hogy Ulászlót megmérgezték. Későközépkori források szerint Ulászló hátralévő életét szerzetesként Ossiachban töltötte Karintiában. Látható ott egy sír azalábbi felirattal: Boleslaus Poloniae occisor sancri Stanislaviae Cracoviensis (Ulászó Lengyelországból, a krakkói püspök, Stanisław gyilkosa). 1960-ban megvizsgálták a sírt, melyben egy férfi csontjait találták lovagi fegyverzettel és lengyel eredetű ékszereket a XI. századból. Másrészt népszerűségnek örvend az a hipotézis, hogy a király holttestét 1086-ban a tynieci apátságba vitték.

Minden valószínűség szerint Magyarországon halt meg 1081-ben. A trónon bátyja, I. Ulászló Herman követte. II. Boleszlávot az egyik legtehetségesebb Piast uralkodónak tartják.

4. II. Mieszko Lambert1034      
    2. I. Kázmér1058
5. Lotharingiai Richeza1063        
      1. Merész Boleszláv †[1081]]. április 2-án vagy 3-án
6. Nagy Vlagyimir1015    
    3. kijevi Dobronega Maria1087    
7. ismeretlen †1018 után      
 

Felesége:

Utóda:


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Előző uralkodó:
Megújító kázmér
Lengyel uralkodó
1058-1076-1079
A lengyel címer Következő uralkodó:
I. Ulászló Herman