Romantika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A romantika történelmi háttere, kialakulása

A romantika egységes korstílus, mely több művészeti ágban együttesen éreztette hatását. Kialakulásának időszaka a napóleoni háborúk ideje és az azt követő időszak.

[szerkesztés] A romantika irodalma

A romantika először a német irodalomban jelentkezett, majd az angol, francia és orosz területeken, illetve több más európai nép, így a magyarok irodalmában is világszínvonalra emelkedett.

A romantikus irodalom központi témája a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az individuum előtérbe kerülése, az önkifejezés szabadsága áll. Történelmi hátterét a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk okozta kiábrándultság szolgáltatja.

A romantikus irodalom általános jellemzői:

  • a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ("spleen"); vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
  • az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel
  • felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egyidőben elindul a népmesék gyűjtése és a népnyelv beemelése az irodalomba
  • a múlt felé fordulás leginkább a középkor, főleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg
  • nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik
  • fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek
  • elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése
  • stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.
  • hangnem: legelterjedtebb a patetikus, humoros (főleg fekete humor) és az ironikus hang.
  • az epikai műfajok között vezető szerepet tölt be a regény, nagyszámú történelmi regény és kalandregény születik a korszakban. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is.
  • kialakul több átmeneti műfaj is, mint a világdráma vagy a drámai költemény. A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.
  • a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.


[szerkesztés] Német romantika

A romantika filozófiájának megalapozóiként a német gondolkodókat ismerjük:

A német irodalomban a romantika több korszakot és helyszínt ölel fel:

  • a romantika előfutárai: Friedrich Hölderlin, a romantikus költészet német megteremtője és Jean Paul.
  • a jenai romantika képviselői: Novalis, August Wilhelm von Schlegel és Friedrich von Schlegel, Ludwig Tieck, Friedrich Schleiermacher teológus és filozófus, Wilhelm Heinrich Wackenroder.
  • a berlini romantika képviselői: E. T. A. Hoffmann és Heinrich von Kleist.
  • a heidelbergi romantika képviselői: Bettina von Arnim, Ludwig Achim von Arnim, Clemens Brentano, Adelbert von Chamisso, Joseph von Eichendorff.

További német romantikus írók, költők: Friedrich de la Motte Fouqué, Jakob Grimm és Wilhelm Grimm - a népmesevilág feltámasztói, Wilhelm Hauff meseíró, Heinrich Heine költő.

[szerkesztés] A többi nagy romantikus irodalom

Nyugat- és Dél-Európa romantikus irodalmának képviselői:

  • Az angol preromantika William Blake költészetében jelenik meg. Az angol irodalomban a későbbiekben a romantika két korszakra bontható: első generációja az angol tavi költők: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge nemzedéke, míg a második generáció Lord Gordon Byron, Walter Scott, John Keats, Percy Bysshe Shelley és Mary Shelley nevével fémjelezhető. A voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költője sem tekintette önmagát romantikusnak. A némethez hasonló egységes mozgalom nem volt. Az angol romantika megszületésének dátuma 1798, Willam Wordsworth Lírai balladák című alkotása.
  • A francia irodalomban a romantikus korszak legismertebb alkotója: Victor Hugo.
  • Olasz irodalom: Giacomo Leopardi, költő, Alessandro Manzoni, regényíró.

Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa romantikus irodalma:

[szerkesztés] A romantika festészete

A festők ebben a korban az egyéni alkotói kifejezésmódot, a természet és az érzelmek változékonyságát, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák. A romantikusok azért menekültek a múltba, mert elégedetlenek voltak a korral, amiben éltek, és amelyet megvetettek, ezért a középkor emlékébe, az egzotikumba, az álomba menekültek. Emberábrázolásukban a barokk kifejezésmódokhoz közelítenek: újra megjelenik az átlós elrendezés, a színesség, és a világos-sötét kontraszt.

Jelentős romantikus festészet kialakulása Franciaországban és Spanyolországban jellemző.

[szerkesztés] Théodore Gericault

A klasszicista és a romantikus művészeti felfogás harca 1818-ban ez utóbbi javára dőlt el, amikor Théodore Géricault francia festő kiállította A medúza tutaja című művét. Ezt a képét itáliai útját követően festette, a Medúza nevű fregatt pusztulásáról szóló cikk késztette erre. A hajótörést 400 emberből 15 élte túl, két hetet töltve a hajón. Az egymással összefonódó testek egy gúlává állnak össze, melynek csúcsánál a még reménykedők helyezkednek el. A halál közelségét sokféle arckifejezés tükrözi: őrület, kétségbeesés, reménytelenség.

Delacroix: La liberté guidant le peuple
Nagyít
Delacroix: La liberté guidant le peuple

[szerkesztés] Eugéne Delacroix

A francia és az európai romantika legnagyobb alakja Eugéne Delacroix, aki a klasszicista festészet szürkesége ellen harcolt. Képeire az erős tónusok, színes árnyékok jellemzők. Képei: a Chiosi mészárlás, Görögország meghal Missolunghi romjainál, Algíri nők stb. A legjelentősebb romantikus művek valamilyen formában az irodalomhoz kötődnek. Shakespeare, Byron, Dante alakjainak nagy része az európai képzőművészet kulturális örökségébe Delacroix művei által lépett be. Declaroix az egyetlen lázadó szellemű A szabadság géniusza diadalra vezeti a népet című képéhez az 1830. évi forradalmat vette alapul. Az egymást keresztező átlók, az élénk mozdulatok, a halál és a rombolás jelenetei, de közben a hősi ellenállás ábrázolása, ezek a kép és a romantikus művészet jellemzői. Egyike volt az elsőknek,aki szakított a klasszicisták által művelt hagyománnyal, amely a színezést a rajzolásnak vetette alá. A fények,színek hatásai a klasszicistákhoz képest lényegesen nagyobb szerepet kaptak nála,hangsúlyoznak,kiemelnek. Vonzodik a lovakhoz, loversenyre jár, istálói tanulmányokat folytat.A klasszicista festészetet nem szereti, modellek után is dolgozott.A festményei túlzásokkal teli, valóságot ábrázolja

[szerkesztés] A barbizoni művésztelep

A természetszeretet miatt 1830-ban létrehozták a barbizoni művésztelepet a fontainebleau-i erdő nyugati szélén lévő falucskában. Sok francia festő azért gyűlt itt össze, hogy tájképeket (plen-air) készítsenek. Köztük a legjelentősebb Camille Corot. Egyetlen tájképére sem mondható, hogy a valóság utánzása. Lelkiállapotot tükröznek, s ezt a lefestett dolgok és tónusok harmóniájával éri el. Képeit ezüstös csillogással levegőssé és ködössé teszi, és teletűzdeli álmodozással, emlékképekkel, a tájban töltött vidám pillanatok hangulatával. A magyarok közül Paál László, majd Szinyei Merse Pál fest így (korai korszakában).

Constable: Stonehenge
Nagyít
Constable: Stonehenge

[szerkesztés] John Constable és William Turner

A 19. század első felében alkotott John Constable, aki az atmoszférára helyezi a hangsúlyt: fényben úszó táj, felhők az égen, szél, időjárási körülmények, és William Turner, aki akvarelleket festett, s ez a technika lehetővé tette számára a színes fények kifelyezését. Turner a tájban a természeti elemek harcát, a kozmikus erők harcában a természet egy pillanatát festette le. Fénnyel és színnel elanyagtalanította a formákat, és színfoltok lettek belőlük (fénymiszticizmus).

További festők:

  • Caspar David Friedrich
  • Philipp Otto Runge
  • Piotr Michałowski

[szerkesztés] A romantika szobrászata

Franciaországban:

A romantika szobrászata François Rude alkotásaiban jutott kifejezésre. Ő készítette a párizsi Place de Gaulle téren álló Diadalíven, a Marsiellaise című művet.

[szerkesztés] A romantikus építészet

A fóti katolikus plébániatemplom
Nagyít
A fóti katolikus plébániatemplom

A romantika építészete felújítja a gótika és a barokk elemeit, de a Közel- és Távol-Kelet építészeti elemeit is felhasználja. A romantikusok rajonganak a középkorért, tanulmányozzák azt. A befejezetlen gótikus katedrálisokat befejezik, új épületeiket is ebben a szellemben építik.

A törekvés, hogy a kor igényének megfelelő modern művészet hozzon létre, a 19. század közepén egyszerre jelent meg az építészetben és a festészetben.

[szerkesztés] Angliai példák

  • megépítik a Londoni Parlament épületét. Ez az építészet nem volt összhangban a gazdasági és társadalmi körülményekkel, az ipari forradalommal, a lakosság gyors szaporodásával, városiasodásával.

[szerkesztés] Magyarországi példák

[szerkesztés] A romantika zenéje

  • Korai romantika (1800 - 1830)
    Német jellegű. Irodalmi hatás.
    • Hoffmann és munkássága (irodalmi és zenei)
    • Schubert dalai
    • Weber (a nemzeti opera megeteremtője)
    • Rossini operái
    • A nemzeti romantikusok első generációja (Glinka, ...)
  • A romantika virágkora (1830 - 1850)
    A romantika európai mozgalommá válik. A központ Párizs. Erős a kapcsolat az irodalommal.
    • "Forradalmi romantikusok" (Szabolcsi Bence kifejezése): Paganini, Berlioz, Liszt, Chopin
    • Mendelssohn ("klasszikus"), Schumann ("költői"), Wagner első nagy operái
    • Meyerbeer, Verdi
    • A nemzeti romantikusok 2. generációja: Moniusko, Smetana, Erkel Ferenc
  • Késői romantika (1850 - 1890)
    • A nagy romantikusok érettkori művei
    • Új nemzedék velük egyidőben: Brahms, Bruckner, Franck Cèsar
    • A nemzeti romantikusok 3. generációja: Dvořák, Grieg, az Orosz Ötök: (Balakirjev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Kjui.
  • Századforduló (1890 - 1914)
    • Mahler, Puccini, R. Strauss
    • Debussy, Schönberg korai korszaka
    • A nemzeti romantikusok 4. generációja: Sibelius, Bartók Béla korai művei (I. Szvit, Kossuth-szimfónia)

[szerkesztés] A legnevesebb romantikus zeneszerzők