Artikuláris hely

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Artikuláris helynek nevezték azt a 24 magyarországi helységet, amelyeket az 1681. évi XXVI. törvénycikk (artikulus) sorolt fel. Ez a törvénycikk kimondja, hogy a felsorolt helységekben a protestánsok szabadon tarthatnak istentiszteleteket és általában szabadon gyakorolhatják vallásukat, de azokon kivül sehol. Megyénként két-két ilyen helyet engedélyeztek.

A törvénycikk ellen a protestáns rendek óvást tettek, azonban az 1687. évi országgyűlés ismét megerősítette, az 1691. évben kiadott a Explanatio Leopoldina pedig további korlátokat szabott azáltal, hogy a protestáns lelkészeknek megtiltotta az artikulásris helyeken kívüli szertartásokat, ugyanakkor a nem artikulásris helységekben lakó protestáns egyháztagokra viszont kimondta, hogy fölkereshetik ugyan az artikuláris helyeken való lelkészeiket, de a helybeli katolikus papnak a stólát mégis kötelesek megadni. Ugyanígy intézkedett 1731-ben a Carolina Resolutio, amelyet Mária Terézia is megerősített. Ezt az intézkedést, melyet teljesen még a Türelmi Rendelet sem változtatott meg, csak az 1791. évi XXVI. törvénycikk törölte el.

A tilalom ellen vétő lelkészeket 1-2 tehén árának megfelelő pénzbüntetéssel, börtönnel, botbüntetéssel sújtották.

[szerkesztés] Artikuláris helyek (hiányos)

  1. Celldömölk
  2. Csepely (jelenleg Nagykapos része)
  3. Györköny
  4. Kassa
  5. Köveskál
  6. Liptószentkereszt
  7. Nagypalugya
  8. Nemescsó
  9. Nemeskér
  10. Pusztafödémes
  11. Réte
  12. Sopron
  13. Vadosfa

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Forrás