Római falazattípusok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Római falazattípusok, az ókori római építészetben az épületek falkiképzésének hét fő formája volt ismert:

1. Opus caementicium; a falat szabálytalan kövekből emelték, a közöket habarcs töltötte ki.

2. Opus figuratum; geometrikus minta szerint rakott téglafal.

3. Opus gallicum; a kőkváderes falat gerendasorok szakították meg.

4. Opus incertum; habarccsal kötött, különböző nagyságú, durván nagyolt terméskövekből álló falazat.

5. Opus quadratum; kváderkövekből épített fal.

6. Opus reticulatum; falazat hálószerű mintát alkotó kövelből.

7. Opus spicatum; halszálka-kötés, halszálka vagy búzakalász alakban rakott falazat.

Tágabb értelemben véve ide tartozik az „opus sectile" néven ismert római kőpadlótípus, amelynek két fajtája ismert: az egyszerű mértani síkformákra vágott kőlapokból készített padlóburkolat és a nagy, szabálytalan formájú, színes kő (esetleg márvány) lapokból összeállított figurális padlódísz, a mozaik egy formája.

[szerkesztés] Források

  • Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)