Nagy-Lengyelország

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy-Lengyelországi Vajdaság
Nagyít
Nagy-Lengyelországi Vajdaság
A Nagy-Lengyelországi Vajdaság címere
Nagyít
A Nagy-Lengyelországi Vajdaság címere

Nagy-Lengyelország (lengyelül: Wielkopolska, németül: Großpolen, latinul: Polonia Maior) Lengyelország történelmi régiója a mai ország középső-nyugati területén. A mai Nagy-Lengyelország területén helyezkedett el a IX-X. században a polánok törzse.

[szerkesztés] Az országrész neve

Wielkopolska volt a kora középkori lengyel állam magja, gyakran mondják, hogy "a lengyel állam bölcsője" és abban az időben gyakran egyszerűen Lengyelországnak hívták (latinul: Poloniának). Nagy-Lengyelország neve először a "Polonia Maior" latin alakban jelent meg 1257-ben, lengyelül ("w Wielkej Polszcze") 1449-ben. A terület nevét lehet úgy is értelmezni, hogy Ó-Lengyelország, eltérően új Lengyelországtól, vagyis Kis-Lengyelországtól (lengyelül: Małopolska; latinul: Polonia Minor), mely Lengyelország déli területeit jelöli Krakkó fővárossal.

[szerkesztés] Földrajzi helyzete

Nagy-Lengyelországhoz tartozik a Warta folyó és mellékfolyói árterületének nagy része, többek között a Noteć folyóé is. Két nagy területrészre oszlik. Északon tóvidék terül el a jégkorszak alatt kialakult tavakkal és dombokkal. A déli rész síkság.

Adminisztratív szempontból a történelmi régió a Nagy-Lengyelországi Vajdaságot és a Lubuszi, Kujávia-Pomerániai, valamint a Łodzi Vajdaság egyes részeit tartalmazza.

[szerkesztés] Fontosabb városok

(népesség 2003-ban)