Valinor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Középföldétől nyugatra fekvő kontinens, melyet a Valák hoztak létre még az Első Kor előtt, hogy megmentsék a Romlatlan Arda legalább egy kis szegletét, illetve a felébredő tündéket Melkor befolyásától. A Valák testi valójukban ezen a földön éltek. A földrész voltaképpen egy vékony földnyelv volt, amit északon a Helcaraxë, délen az Avathar hegység határolt. Keleti partvidékén a Pelóri magashegység terült el, ezen egyetlen hasadék volt, ide épült Tirion városa. Az Első Kor előtt a tündék három népe (a vanyák, a noldák és a telerek) ide vonult, hogy a Valák irányítása alatt éljenek. A vanyák a legszentebb hegy, a Taniquetil lábán telepedtek le, a noldák főleg Tirionban, míg a telerek Alqualondë kikötővárosában éltek. A noldák futása után két koron keresztül Valinor békében élt, amíg a Másodkor 3319-ben Ar-Pharazôn númenori király serege partra nem szállt a halhatatlanságot keresve. Ekkor a Valák Eruhoz fordultak segítségért, aki kiemelte Valinort Ardából, és a Földet gömbbé formálta. A Valinorba vezető egyetlen utat azóta kizárólag a tünde hajósok ismerik.