Időparadoxon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az időparadoxon vagy időutazás-paradoxon egy az időutazással kapcsolatos paradoxon. Elsőként René Barjavel sci-fi író 1943-as, „Le voyageur imprudent” (magyarul: Az óvatlan utazó, Kozmosz Könyvek, 1971, MSZ 5601-59) című könyvében jelenik meg. A második személyben kimondott paradoxon így hangik: tegyük fel, hogy visszautaztál az időben, és megölted a biológiai nagyapádat, mielőtt találkozott volna nagyanyáddal. Ennek következtében valamelyik szülőd meg sem fogant (és így te sem), ezért végső soron vissza sem utazhattál a múltba, hogy megöld a nagyapád, és így tovább.

Egy ezzel ekvivalens paradoxon a filozófiában az ön-gyermekgyilkosság (autoinfanticide), azaz visszamenni az időben, és gyermekként megölni saját magunkat, először Paul Horwich egy esszéjében jelent meg.

Az időparadoxont gyakran érvként hozzák fel az időutazás lehetetlen voltának bizonyítására. Mindazonáltal, a paradoxon feloldására is születtek próbálkozások.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tudományos elméletek

[szerkesztés] Komplementáris időutazás

Mivel a kvantummechanikát a valószínűségek uralják, egy mérés előtti állapotban lévő entitás (jelen esetben a múltbéli nagyapa) számos lehetséges állapotban lehet. Ha ezt az entitást megmérjük, a lehetséges állapotok egyetlen állapotra korlátozódnak (szingularizálódnak), amelyiknek a végső kimenetele te vagy. Ezért, mivel a nagyapád kimenetele ismert, a nagyapád megölése nem kompatibilis ezzel a kimenetellel. Tehát az időutazás kimenetelének komplementárisnak kell maradnia azzal az állapottal, amit az időutazó otthagyott. [1]

[szerkesztés] Sci-fi elméletek

[szerkesztés] Egyéb megfontolások

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Julianna Kettlewell, "New model 'permits time travel'", BBC News, 2005. június 17. Utolsó hozzáférés dátuma: 2006. május 25.