Galilei-holdak

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Galilei-holdak (felülről lefelé haladva): Io, Europa, Ganymedes és a Callisto
Nagyít
Galilei-holdak (felülről lefelé haladva): Io, Europa, Ganymedes és a Callisto

A Galilei-holdak a Jupiter négy legnagyobb holdja, melyeket Galileo Galilei fedezett fel. A holdakat már kisméretű távcsővel észlelhetjük, de megfelelő látási viszonyok esetén a legkülsőt, a Callistót akár szabad szemmel is felfedezhetjük. Galilei a holdakat 1610. január 7-én észlelte először, egyes vélemények azonban felfedezőjüknek Gan De kínai csillagászt tekintik, aki szerintük közel kétezer évvel korábban, i. e. 362-ben figyelt fel az égitestekre. A holdak felfedezése fontos érv volt a Föld-középpontú világkép ellen, s elősegítette Kopernikuszt a napközpontú világkép kialakításában.

A Galilei-holdak valószínűsíthetően már az ókori történetekben felbukkantak: Babilonban Mardukot (a Jupiter) látták bennük négy kutyájával, Egyiptomban pedig Hóruszt négy fiával.

Galilei a holdakat először Cosmica Siderának nevezte el bőkezű támogatója, Cosimo II de' Medici, Toszkána hercege tiszteletére, de később annak javaslatára Medicea Siderára, Medici-csillagokra nevezte át őket, Cosimo és testvérei (Francesco, Carlo és Lorenzo) jelképezve. A felfedezés első publikálására 1610 márciusában Velencében került sor, kevesebb, mint két hónappal az észlelés után.

A holdak nevére több javaslat is született. Giovanni Batista Hodierna, Galilei tanítványa a négy Medici-testvér után Principharus, Victipharus, Cosmipharus illetve Ferdinandipharus névre keresztelte volna a holdakat, de Johannes Hevelius és Jacques Ozanam is ajánlott neveket. A holdak elkeresztelésében végül Simon Marius javaslata győzedelmeskedett. A magát Galileivel együtt a holdak felfedezőjének kikiáltó Marius az Io, Europa, Ganymede és Callisto neveket adta az égitesteknek. Ezeket a neveket 1614-ben a Mundus Jovialis-ban publikálta.

Galilei Marius névjavaslatait következetesen elutasította, és egy új, számokon alapuló elnevezési rendszert dolgozott ki, melyet még ma is használnak, s amely a holdak bolygójuktól való távolságán alapul. Sorrendjüknek megfelelően tehát az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto az I., II., III. és IV. számot viselték.

Olaf Römer dán csillagász e holdak fedéseit használta a fénysebesség méréséhez.

A Galilei-holdak a Jupitertől való távolságuk sorrendjében:

Név Fotó Átmérő
(km)
Tömeg
(kg)
Átlagos keringési
távolság
(km)
Keringési idő
Io 3643 8.93×1022 421,800 1.77 nap
Europa 3122 4.8×1022 671,100 3.55 nap
Ganymedes 5262 1.48×1023 1,070,400 7.16 nap
Callisto 4821 1.08×1023 1,882,700 16.69 nap
Jupiter-holdak
Belső holdak: Métisz | Adraszteia | Amalthea | Thébé
Galilei-holdak: Io | Europa | Ganymedes | Callisto
Themisto
Himalia csoport: Léda | Himalia | Lysithea | Elara | S/2000 J 11
Carpo | S/2003 J 12
Ananke csoport: Euporie | S/2003 J 3 | S/2003 J 18 | Thelxinoe | Euanthe | Helike | Orthosie | Iocaste | S/2003 J 16 | Ananke | Praxidike | Harpalyke | Hermippe | Thyone | Mnémé | S/2003 J 15
Carme csoport: S/2003 J 17 | S/2003 J 10 | Pasithee | Chaldene | Arche | Isonoe | Erinome | Kale | Aitne | Taygete | S/2003 J 9 | Carme | S/2003 J 5 | S/2003 J 19 | Kalyke | Eukelade | Kallichore
Pasiphaë csoport: Eurydome | S/2003 J 23 | Hegemone | Pasiphaë | Sponde | Cyllene | Megaclite | S/2003 J 4 | Callirrhoe | Sinope | Autonoe | Aoede | S/2003 J 14
S/2003 J 2