Philippus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Philippus lépett fel Szent Péter trónjának követelőjeként 11.-ként a történelem folyamán. Valójában csak egyetlen napig viselhette álhivatalát. A katonai párt jelöltje, II. Constantinus ellen nevezték ki pápává.

Életéről, származásáról szinte semmit nem tudni. Egy római kolostor egyszerű szerzeteseként élt, amikor 767 nyarán meghalt I. Pál pápa, és a pápaválasztó zsinaton a viták eredményeként a katonák egy csoportja II. Constantinust választotta meg egyházfőnek. Christophorus, a pápai hivatal egykori kancellárja a langobárdokat hívta segítségül, hogy eltávolítsák a jogtalanul megválasztott Constantinust a pápai trónról. Waldipert Desiderius király követe harcba szállt az ellenpápával, és a várost dúló csaták során végül 768 júliusában sikerült lemondatni Constantinust.
Ekkor Waldipert önkényesen kijelölte Philippust a keresztény egyház fejének 768. július 31-én. De a klérus, és azon belül Christophorus hevesen ellenezte a lombard döntését. Így még aznap meg is fosztották a pápai tróntól Philippust, aki ezután visszatért kolostorába. A pápaválasztó zsinat végül IV. Istvánt választotta meg a Szentszék élére.