Meroé
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Meroé ókori romváros Szudánban a Nílus keleti partján, mintegy 200 km-re északra Kartúmtól (). A város romjai Kabushiya, a temetők pedig Begrawiya falu közelében találhatóak. Az utóbbi nevet szintén használják a lelőhelyre. Meroé a Kr. e. 8. - Kr. u. 4. század között létező Kusita királyság egyik legfontosabb központja, majd a meroitikus korban fővárosa volt. A Meroé név az ókori földrajzi forrásokban (Sztrabón, Idősebb Plinius) gyakran szerepel Meroé-sziget formában egy területi egység neveként, amely valószínűleg azonos a mai Butánával, a Nílus és az Atbara folyó által határolt területtel.
Meroé romvárosa és a hozzá tartozó, több száz piramist is tartalmazó temető 2003-ban felkerült az UNESCO Világörökség listájára.
[szerkesztés] Meroé története
Meroé városa legkésőbb a Kr. e. 8. század óta lakott terület volt. A településtől keletre feltárt legkorábbi temetkezések arról tanúskodnak, hogy a terület lakossága kulturális egységet alkotott a felemelkedő Napata királyságával (Kúsita Királyság). Egyes elméletek szerint a Nílus 3. és 4. kataraktája között uralkodó kúsita uralkodók rokonságban álltak a Meroé környéki törzsekkel, estleg maguk is Butánából származtak.
A város szerepe a Napata-korszakban (Kr. e. 8. század - Kr. e. 280 k.) egyre jelentősebb lett, a Kr. e. 7. század végén uralkodó Aspelta király korában már jelentős kőépületek és templomok álltak a városban. A Napata-korszak második felében egyes elméletek szerint Meroé már a Kúsita Királyság fővárosa, más vélemények szerint pedig a többközpontú állam déli centruma volt. Az azonban a mai ismereteink szerint bizonyos, hogy a kúsita uralkodók a Napata-korszak végig Napatában és környékén temetkeztek. A feltárt temetkezések ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy számos királyi családtag és főtisztviselő választotta végső nyughelyéül a Meroé határában fekvő nagy kiterjedésű piramistemetőt.
Fontos változás következett be az Kr. e. 3. század elején, amikor a kúsita állam új korszaka, az ún. meroitikus kor kezdetén Arkamaniqo király az első királyi piramist emeltette a várostól keletre.
A meroitikus korban a város területén nagy kő- és téglatemplomok, királyi paloták álltak. A régészeti feltárások során vasmegmunkáló, kerámiakészítő és a legkülönfélébb kézművességgel foglalkozó műhelyek maradványaira bukkantak.
A Meroitikus Királyság és a város hanyatlása a Kr. u. 4. századra következett be. A 20. század elején végzett feltárások során több akszúmi királyi győzelmi felirat töredéke került elő itt, amely az mutatja, hogy az etióp uralkodók többször elfoglalták a várost a 300-as évek első felében. Az utolsó ismert királyi piramistemetkezés szintén a 4. század közepére datálható.


Based on work by