Pszeudo-Biasz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pszeudo-Biasz, Pseudo-Bias, Biasz görög bölcs neve alatt hagyományozott, különböző korokból származó mondások, írások, versek összessége.

Maga Biasz történeti személy, Priéné város bírája volt. Működése a Kr. e. 590 körüli időre esik, a görög bölcsek mondakörének kialakulásával azonban a hét bölcs alakját teljesen beszőtték az ellenőrizhetetlen mondák. Személye e mondakörnek kétségkívül egyik kristályosodási pontja: mondabeli alakja a mélyrelátó és igazságos bíró típusát jeleníti meg. Neki tulajdonítják azt a mondást, hogy „veszedelmesebb igazságot tenni összekülönbözött barátok, mint ellenségek között". Az ellenség által megszállt Priéné kiürítésekor tette volna a Cicero által ránk hagyományozott híres kijelentését: „mindenemet magammal hordom". Egy híres anekdota szerint arra a kérdésre, hogy melyik a legártalmasabb élőlény, azt felelte: „a zsarnok és a hízelgő". Egy másik, politikai mondása így szól: „az a demokrácia a legerősebb, amelyben a törvényeket mindenki úgy féli, mint valami zsarnokot". A neki tulajdonított versek valószínűleg rólka szóló elbeszélések versbetétei voltak. „Peri Iniasz" (Iniáról) című állítólagos műve nyilvánvaló hamisítvány. Alakja később megjelenik Andrón Ephesziosz „Tripusz" (Háromlábú jósedény) című művében, illetve Plutarkhosz „Szümposzion tón hepta szophón" (A hét bölcs lakomája) című dialógusában is.


[szerkesztés] Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)