Nagyharsányi csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.) Siklósnál, a Harsány lejtőin ment végbe Károly lotharingiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni herceg egyesült hadtestei és Szulejmán török nagyvezér serege között.

A császári vezérek az Eszék körül táborozó nagyvezért azzal akarták ütközetre bírni, hogy visszavonulást szinlelve, átkeltek a Dráván és Mohács felé húzódtak. A nagyvezér, követve őket, az 1526. évi mohácsi szerencsétlen csata színhelyének közelében, a Karasica patak melletti Baranyavárnál táborozott. Károly lotharingiai herceg azonban Mohácsról Siklósra, a harsányi lejtőre vonult és csak itt bocsátkozott ütközetbe.

Az ötevenezres magyar és a hatvanezres török sereg összecsapása az utóbbinak teljes vereségével végződött. 8000 török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fultak, körülbelül 7000-t a magyarok elfogtak. A győztesek igen nagy zsákmányt is szereztek. A diadal teljes kiaknázását (Belgrád visszaszerzését) csak a keresztény vezérek közti viszálykodás akadályozta meg.

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Más nyelveken