Rúnaírás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a cikk a különféle germán rúnaírásokról szól. Ha a magyar rovásírásra vagy annak egy írásjegyére vagy kíváncsi, amelyeket néha a rúnákhoz hasonlítanak, kattints ide.
Rúnaírás
Típus: Hangjelölő
Nyelv(ek): különféle germán nyelvek
Időszak: kb. 150-1100
ISO 15924 kód: Runr
Írásirány: balról jobbra
Lásd még:
Ábécék származás szerinti listája

A rúnaírás kifejezés azokra az egymással szoros kapcsolatban álló ábécékre vonatkozik, amelyeket korábban a germán nyelvek írására használtak, Skandinávia és a Brit-szigetek keresztény hitre térítése előtt, illetve egy rövid ideig a térítés után is, a már említett területeken. A skandináv változatokat futhark (vagy fuþark, az ábécék hat első betűjéből: F, U, Þ, A, R, K), az angolszász változatot pedig futhorc néven is ismerik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Áttekintés

A vikingek hite szerint a titkos tanok félszemű istene, Odin ajándkozta nekik ezt az írásformát. A legrégebbi rúnaírásos feliratok kb. 150-ből származnak. A rúna szó gótul titkot, ófelnémet nyelven pedig mormogást, bűvös cselekedetet, feliratot jelent. A rúnafeliratokat legtöbbször kardok pengéjébe, ékszerekbe, serlegekbe és más használati tárgyakba, illetve sziklákba vésve találjuk (legismertebb a Kylver kő, Gotlandban, Svédország). A keresztény vallás felvételével a rúnákat a latin ábécé rendszerint leváltotta, úgy 700-ban Közép-Európában, majd 1100 körül Skandináviában is. Akárhogyan is, a rúnaírás az utóbbi területen bizonyos célokra még sokkal tovább fennmaradt; legtovább Svédország bizonyos tájain, ahol még a XX. században is használták (dekorációs célokra).

A rúnaábécének három főbb, eltérő változata van:

  • az Idősebb Futhark (kb. 150–800);
  • az angolszász Futhorc (400–1100);
  • a Fiatalabb Futhark (800–1100), amely további alváltozatokkal is rendelkezik:
    • hosszúágú változat (másként dán Futhark);
    • rövidgallyú változat (svéd-norvég rúnaírás);
    • a Hälsinge Rúnák.

A fiatalabb Futhark 1100 után még tovább fejlődött:

  • középkori rúnák (1100–1500);
  • dalecarli rúnák (1500–1800).

A fenti rúnaírások eredete tisztázatlan. Az idősebb futhark számos jegye jelentős hasonlóságot mutat a latin ábécé betűihez. Más vélemények szerint az időszámításunk előtt 500 és 100 között használt, egymással szoros rokonságban álló észak-itáliai ábécékből jött létre, ugyanis a germán írás ezekkel is bír közös tulajdonságokat.

[szerkesztés] Az Idősebb Futhark

Az Idősebb Futhark
Nagyít
Az Idősebb Futhark

Az Idősebb Futhark, amely a skandináv nyelvek ősének (urnordisk, urnordiska) írására szolgált, huszonnégy rúnából áll, gyakran háromszor nyolcas sorokba rendezve. A legkorábbi ismert, betűrendbe állított teljes készlet körülbelül 400-ból származik; ez a híres gotlandi Kyvler-kő.

f u th,þ a r k g w

h n i j ï,ei p R s

t b e m l ŋ d o

A rúnák hangértéke, és általánosan megszokott átírása: f f, u u, th,þ þ (th), a a, r r, k k, g g, w w, h h, n n, i i, j j, ï,ei ï (æ, ei), p p, R z (R), s s, t t, b b, e e, m m, l l, ŋ ŋ (ng), d d, o o.

[szerkesztés] A rúnák neve

Nagyít

Feltehető, hogy minden rúnának saját neve volt, annak megfelelően választva, hogy az adott rúna milyen hangot jelölt.. Ezek a nevek, azonban, nem egyértelműen hitelesek az Idősebb Futharkra vonatkoztatva. A neveket csupán rekonstruálták az alapján, hogy a későbbi, leszármazott rúnábécékben (és a gót ábécében) milyen névvel illették őket.

f fehu "jólét, marha"
u ûruz "erő, jóegészség" (vagy ûram "víz / salak"?)
th,þ þurisaz "óriás"
a ansuz "egy az Aesirek közül" (vagy ahsam "kalász"?)
r raidô "út"
k kaunan "kelevény, betegség"
g gebô "ajándék"
w wunjô "kényelem, dicsőség, élvezet"
h haglaz "jégeső"
n naudiz "szükség"
i îsaz "jég"
j jera "év vagy aratás"
ï,ei îhaz / îwaz "tiszafa"
p perþô? "körtefa" ? (bizonytalan)
R algiz " védelem" ? (bizonytalan)
s sôwilô "Nap" (égitest)
t tîwaz (Tiwaz)
b berkanan "termékenység"
e ehwaz ""
m mannaz "ember"
l laguz "" (vagy laukaz "póréhagyma"?)
ŋ ingwaz (egy isten)
d dagaz "nap" (időszak)
o ôþalan "lak, örökség"

[szerkesztés] Fríz és angolszász Fuþorc

A Fuþorc
Nagyít
A Fuþorc

A Futhorc egy kibővített ábécé, amely 29, későbbi korokban pedig akár 33 írásjegyből állt. Feltehetően az V. századtól használták. A Fuþorc eredetére különféle elméletek is születtek. Egy elmélet szerint Fríziában fejlődött ki, ahonnét átkerült Angliába. Más vélemények szerint a futhorcot a skandinávok juttatták el Angliába, ahol módosult, majd továbbkerült Fríziába. Mindkét elmélet tartalmaz vitatható pontokat, vet fel kérdéseket, amelyekre csak a megfelelő, egyelőre hiányzó régészeti leletek segítsgével lehet majd érdemi választ adni.

Az angolszász rúnák a következők: ᚠ feoh, ᚢ ur, ᚦ thorn, ᚩ os, ᚱ rad, ᚳ cen, ᚷ gyfu, ᚹ wynn, ᚻ haegl, ᚾ nyd, ᛁ is, ᛄ ger, ᛇ eoh, ᛈ peordh, ᛉ eolh, ᛋ sigel, ᛏ tir, ᛒ beorc, ᛖ eh, ᛗ mann, ᛚ lagu, ᛝ ing, ᛟ ethel, ᛞ daeg, ᚪ ac, ᚫ aesc, ᚣ yr, ᛡ ior, ᛠ ear.

A kibővített ábécé a ᛢ cweorth, a ᛣ calc, a ᛤ cealc és a ᛥ stan rúnákat is tartalmazza. Megjegyzendő, hogy ezeket csak kéziratokból ismerjük.

A feoh, a þorn, és a sigel az [f], a [þ], és az [s] hangokat jelölte a legtöbb esetben , de [v]-vé, [ð]-vé, és végül [z]-vé zöngésedtek magánhangzók vagy zöngés mássalhangzók között. A gyfu és a wynn a yogh és a wynn betűket képviselték, amelyek a közép-angol idejére [g]-vé és [w]-vé alakultak.

[szerkesztés] A Fiatalabb Fuþark

A Fiatalabb Fuþark, vagy más néven skandináv Fuþark az Idősebb Futhark csökkentett változata – mindössze 16 rúnából áll. A lerövidülés megfelel a korban bekövetkezett fonetikai változásoknak. Emlékei Skandináviában és a viking-kori településeken találhatók. Először a IX. században használhatták. Változatai a hosszúágú (dán) és rövidgallyú (svéd és norvég) rúnák. A két változat közötti különbségek vitákra adtak okot. A legáltalánosabb értelmezés az, hogy a hosszúágú rúnákat kőbe vésés (tehát hosszú távú megőrzés), míg a rövidgallyúakat fába vésés, vagyis üzenetküldés céljára alkalmazták.

[szerkesztés] Nevük

 A Björketorp Rúnakő feliratának közelképe
Nagyít
A Björketorp Rúnakő feliratának közelképe

A rúnák neve a következő: ᚠ fe ("jólét"), ᚢ ur ("eső"), ᚦ Thurs, ᚬ As/Oss, ᚱ reidh ("lovaglás"), ᚴ kaun ("kelevény"), ᚼ hagall ("jégeső"), ᚾ naudhr/naud ("szükség"), ᛁ is/iss ("jég"), ᛅ ar ("bőség"), ᛋ sol ("Nap"), ᛏ Tyr, ᛒ bjarkan/bjarken ("nyírfa"), ᛘ madhr/madr ("ember"), ᛚ logr/lög ("víz"), ᛦ yr ("tiszafa").

[szerkesztés] Kialakulásuk

A VII. században megjelent egy köztes forma az Idősebb Futhark és a Fiatalabb Futhark között, de csupán kevés ilyen jellegű felirat maradt fenn. Kettő közülük a Stentoften Rúnakő és a Björketorp Rúnakő, ahol a haglaz rúna a alakba fejlődött, amely a Fiatalabb Futhark h rúnájának alakjával egyező.

A két változatot (idősebb és fiatalabb) egy ideig párhuzamosan használták, erre egy példa a Rök Rúnakő.

[szerkesztés] "Rúnaalakú" írások

A török rovásírást és a magyar rovásírást néha – főleg nem-magyar szövegösszefüggésben –, rúnaírásoknak nevezik, de szigorú értelemben, a "rúna" kifejezés csak a germán írásra vonatkozik.

[szerkesztés] Forrásművek

  • (németül)  A. Bammesberger, G. Waxenberger (eds.), Das fuþark und seine einzelsprachlichen Weiterentwicklungen, Walter de Gruyter (2006), ISBN 3-11-019008-7.
  • (svédül)  Brate, Erik (1922). Sveriges runinskrifter, (szöveg)
  • (németül)  Düwel, Klaus (2001). Runenkunde, Verlag J.B. Metzler.
  • (angolul)  Looijenga, J. H. (1997). Runes around the North Sea and on the Continent AD 150-700, dissertation, Groningen University.
  • (angolul)  Page, R.I. (1999). An Introduction to English Runes, The Boydell Press, Woodbridge. ISBN 0-85115-946-X.
  • (angolul)  Robinson, Orrin W. (1992). Old English and its Closest Relatives: A Survey of the Earliest Germanic Languages Stanford University Press. ISBN 0-8047-1454-1
  • (angolul)  Spurkland, Terje (2005). Norwegian Runes and Runic Inscriptions", Boydell Press. ISBN 1-84383-186-4
  • (angolul)  Werner, Carl-Gustav (2004). The allrunes Font and Package[1].
  • (olaszul)  A.L. Prosdocimi Sulla formazione dell'alfabeto runico. Promessa di novità documentali forse decisive. Archivio per l'Alto Adige. XCVII-XCVIII (2003-2004) pag.427-440

[szerkesztés] Külső hivatkozások