Sablon vita:Mgh

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] A hangok neve a magyar terminológiában

Az /i/ és az /ɒ/ fonémának a neve Gósy Mária szerint (Fonetika, a beszéd tudománya, Osiris, Bp. 2004, 70. o.):

  • elöl képzett, felső nyelvállású, ajakréses, rövid magánhangzó,
  • hátul képzett, alsó nyelvállású, ajakkerekítéses, rövid magánhangzó.

Ugyanezen két hang neve Kassai Ilona szerint (Fonetika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998, 127–128. o.):

  • ajakréses, felső nyelvállású, elöl képzett, rövid magánhangzó,
  • ajakkerekítéses, alsó nyelvállású, hátul képzett, rövid magánhangzó.

Érdemes megfigyelni, hogy az első három jellemzőnek pont fordított a sorrendje, de máskülönben megegyeznek.

A magyar /a/ hangot (írásban á) ugyanakkor mindkét szerző legalsó nyelvállásúnak nevezi. Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy az á-val jelölt hang a "nyílt"-nál is nyíltabb lenne (és a táblázaton kívülre esne), hanem azt, hogy az "alsó nyelvállású" az alulról a második vonalnak ("középnyílt") felelhet meg, a "legalsó" pedig a "nyílt"-nak. Ez utóbbi azt feltételezi, hogy a magyar /ɒ/ hangot (írásban a) a jelöltnél nyíltabbnak tekintsük, valamelyest az /ɔ/ felé (mint a brit angol pot szóban vagy hosszan a law-ban). Az /a/ (írásban á) hangnál nyíltabbat szerintem nem érdemes feltételezni, és az /ɛ/ minősítését se kéne megváltoztatni. Tehát vélhetőleg: zárt: felső, középzárt: középső, középnyílt: alsó: nyílt: legalsó. – Ezt erősíti meg a Gósy Mária kötetének 68. oldalán lévő táblázat, ahol a magyarban a-val jelölt hangot egyenesen az /ɔ/ hangnak felelteti meg, az á-val jelölt hangot pedig valóban a legalsó sorba teszi. (Ez végül is belátható, ha megfigyeljük, hogy ha kiejtésben az e betűvel jelölt hangról az a betűvel jelölt hangra váltunk, az állkapcsunknak egy millimétert sem kell mozdulnia, csak a szájunk és a nyelvünk helyzete változik.)

Megjegyzés: Ezeket időközben kijavítottam.

Egyetlen probléma maradt: hogy a táblázat az á-val jelölt /a/ hangot elöl képzettnek mutatja, Gósy és Kassai viszont egyaránt hátul képzettnek tartja. Fonetikai jeleként azonban nem az azon a helyen szereplő /ɑ/ jelet alkalmazzák, úgyhogy egyelőre meghagytam ezt a hangot az eredeti helyén, az elöl képzettek között. Ahogy az angol Wikipédia az Open front unrounded vowelt leírja, és amilyen példákat hoz, az is inkább emlékeztet a magyar á hangra, mint amelyeket az Open back unrounded vowelnél említ. És végül is Gósy és Kassai is ezt a szimbólumot használják. Én tehát azt mondom: amíg nincs konkrét indokunk az ellenkezőjére, maradjunk annál, hogy a magyarban á-val jelölt hangot elöl képzettnek tekintjük. (Ezt is megerősíti a saját fonetikai megfigyelésem: a magyar á hanghoz szerintem eljuthatunk úgy, ha az í – é – e sorozatot folytatva egyszerűen lejjebb visszük az állkapcsot, a nyelv legcsekélyebb megmozdítása nélkül.)

Konkrét terminusok híján az alábbiakat alkottam meg én magam, a meglévők alapján, azokkal összhangban: "majdnem felső nyelvállású", "majdnem legalsó nyelvállású", "alsó-középső nyelvállású" (ennek ugyan nincs sok jelentősége, mert csak egy ilyen hang van, amit amúgyis svának hívnak), "félig elöl képzett", "félig hátul képzett". Ezeket még meg kéne erősíteni egy autentikus szakembertől.

Adam78 2006. május 17., 00:59 (CEST)