Phaedra
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Phaedra, görög mitológiai alak, athéni királyné, Minósz és Pasziphaé leánya. Húga volt Ariadnénak, akit Thészeusz elhagyott, későnn Phaedra lett az athéni király felesége. Beleszeretett férje felnőtt fiába, Hippolütoszba, és felfedte előtte (a mítosz egy változata szerint hagyta, hogy dajkája felfedje) érzelmeit. A visszautasítástól vérig sértve azzal vádolta férje előtt Hippolütoszt, hogy az erőszakot akart elkövetni rajta. Thészeusz haragjában azt kérte apjától, Poszeidóntól, hogy büntesse meg elvetemült fiát, s az isten eleget is tett a kérésnek. Amikor a rágalom rábizonyult, Phaedra felakasztotta magát.
Az ókori tragikusokat élénken foglalkoztatta Phaedra alakja. Euripidész „Hippolütosz"-ában Phaedra nem vét a szemérem ellen, dajkája, Oinóné az ő akarata ellen tárja fel érzelmeit az ifjúnak. Az ifjú felháborodását látva és a lelepleződéstől félve lesz öngyilkos, és a hazug vádat búcsúlevelében adja elő, hogy hírnevét mentse. Seneca is feldolgozta a témát.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.


Based on work by