III. János lengyel király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sobieski János
Nagyít
Sobieski János
Sobieski János (Jerzy Siemiginowski-Eleuter festménye)
Nagyít
Sobieski János (Jerzy Siemiginowski-Eleuter festménye)

III. Sobieski János (lengyelül Jan III Sobieski), született 1629 augusztus 17-én Lwów közelében, meghalt 1696 június 17-én Varsóban - Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege 1674-től. 1656-tól a korona nagy zászlóvivője, 1665-től a korona nagy marsallja, 1666-tól Korona tábori hetmanja, 1668-tól Korona nagy hetmanja.

Sobieski címere
Nagyít
Sobieski címere

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ősei

Sobieski János az ismert Sobieski családból származott Sobieszyn faluból. Apja, Sobieski Jakab élete végén krakkói kastellán (kb. gróf) volt, anyja Zofia Teofolia Daniłowicz révén rokonságban volt a hatalmas Żółkiewski nemzetséggel. Stanisław Żółkiewski ükunokája volt.

[szerkesztés] Ifjúság

Gondos nevelésben részesült, középiskoláját a krakkói Nowogrodski kollégiumban végezte, majd a krakkói Jagelló Egyetemen filozófiát tanult. Tanulmányai után bátyjával Marekkel, két évet külföldön töltött, végiglátogatva Nyugat-Európát. Megtanult latinul, franciául, németül és olaszul.

A testvérek 1648-ban tértek vissza, Bohdan Hmelnickij felkelése alatt. Mindketten beléptek a hadseregbe és zászlósként a zászlóaljuk élén átestek a tűzkeresztségen a zborówi csatában. János később részt vett egy Törökországba küldött követségben. Isztambulban megismerkedett az oszmán birodalom szervezetével és megismerte a tatár nyelvet. Visszatérése után ezredesként részt vett a beresztecski csatában, 1651-ben, és az orosz háborúban harcolt az ochmatovi csatában 1655-ben.

[szerkesztés] A hadvezér

A "svéd özönvíz" elején sok más katonai egységgel Ujściénél X. Károly Gusztáv svéd király védelmébe ajánlkozott, akinek később csaknem egy évig szolgált. 1656 áprilisában azonban már II. János Kázmér lengyel király mellett harcolt, és kitüntette magát a háromnapos varsói csatában a tatár lovasság kétezer fős egységének sikeres vezénylésében. A király ekkor léptette elő a korona nagy zászlóvivőjének. A franciabarát párt tagjaként Lubomirski árulása idején Sobieski II. János Kázmér mellé állt.

1667-ben Sobieski a Podhajcy csatában megverte a kozákokat és tatárokat, 1673-ban pedig nagy hetmánként fényes győzelmet aratott a törökök felett a chocimi csatában. Amikor 1673. novemberében meghalt Wiśniowiecki Mihály a királyválasztó szejm csak a litván küldöttek ellenszavazata mellett egyhangúlag utódjául választotta 1674 május 19-én III. Sobieski Jánost. A választásban jelentős szerepet játszott Maria Kazimiera d'Arquien, Marysieńka, Sobieski felesége.

[szerkesztés] Az uralkodó

Sobieski emlékműve, mely eredetileg Lvovban állt, majd Gdańskba vittek át
Nagyít
Sobieski emlékműve, mely eredetileg Lvovban állt, majd Gdańskba vittek át
Marysieńka királyné gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén
Nagyít
Marysieńka királyné gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén

A lengyel nemzetközösség legsürgősebb feladának Sobieski János király a törökkel való békekötést, a stratégiai fontosságú Kamieniec Podolski visszaszerzését és az ország déli határainál folyó állandó háborúk folyamának megszakítását tartotta. Ebből a célból 1674 őszén a nemzetközösség felújította a háborús cselekményeket a török fronton. Elfoglalták Bart és Reszkówot, és blokád alá vették Kamieniec Podolskit. Többre Sobieskinek nem tellett, mivel a litván nagy hetmán, Michał Kazimierz Pac a litván hadsereggel visszatért Litvániába. Ez nyilvánvaló árulás volt, mivel Pac megegyezésre jutott Brandenburggal, akiktől Sibeski vissza akarta szerezni a porosz hercegséget a törökökkel való békekötés után. Ezek a törekvések azonban kudarcot vallottak, főként azért, mert Brandenburg szövetséget kötött Franciaországgal.

1675-ben a tatárok új erőkkel ismét átlépték a Dnyesztert, de nem tudták bevenni Żórawnót. A fegyverszünet után Kamienec Poldolski Törökországnál maradt, de visszatért Biała Cerkiew. A következő 7 évben Lengyelország nem viselt háborút. Az országban Brandenburg és Ausztria pénzelte ellenállás bontakozott ki a király ellen. Kis-Lengyelországban még a király eltávolítását célzó összeesküvésre is sor került és a trónt Lotharingiai Károly hercegnek akarták felajánlani, aki Wiśniowiecki Mihály özvegyét vette feleségül.

Óriási hadi tapasztalatira alapozva Sobieski megreformálta a Nemzetközösség hadseregét, megváltoztatva a szervezését és felszerelését. A gyalogsági egységeknél végleg eltűnt a pika, viszont minden muskétás alabárdot kapott. Megnőtt a jelentősége a tüzérségnek és a dragonyosoknak, a támadásban a nehézfegyverzetű huszároké maradt a fő áttörő erő.

A lengyel nemzetközösség 1686-ban
Nagyít
A lengyel nemzetközösség 1686-ban

1683. márciusában a Nemzetközösség elfordult Franciaországtól és szövetséget kötött I. Lipót császárral a törökök ellen, akik Franciaország szövetségesei voltak. A törökök akkor nagy hadjáratra készülődtek és Sobieski félt, hogy csapást mérnek Podolia területéről kiindulva a Nemzetközösségre, Lvovra és Krakkóra. Megerősítette hát ezeket a városokat és összehívta a hadsereget. Törökország azonban Ausztriát támadta meg, és három havi felvonulás után Kara Mustafa vezír megostromolta Bécset. Sobieski nem várta meg a litván erősítést, a lengyel hadsereggel az ostromzár alatti osztrák főváros alá vonult. 1683. szeptember 12-én vezénylete alatt lezajlott a bécsi csata, amely a törökök lemészárlásával végződött. Ezután a Magyarországon keresztül visszavonuló török csapatokat követve Sobieski még egy jelentős győzelmet aratott Párkánynál, majd decemberben az egész sereggel visszatért Krakkóba.

1684-ben a lengyel nemzetközösség csatlakozott a Szent Ligához, melyet Ausztria, Velence, és a pápai állam kötött Törökország ellen. A háború Törökországgal így tovább folytatódott, és a következő években a lengyelek több vállalkozást indítottak Podoliára, Moldovára és Havasalföldre, azonban tényleges sikert ezek nem hoztak. Mivel Sobieski a Törökországgal vívott háborúra fordította figyelmét, nem tudta már megújítani az államigazgatást, visszafoglalni a Balti-tenger környéki földeket, sem pedig biztosítani a trónt legidősebb fia, Jakab számára. Egyedül abból a célból, hogy segítséget kapjon Oroszországtól a török háborúban, Krzysztof Grzymułtowski Moszkvában békét kötött, mely a szövetség feltételeit rögzítette a következő 20 évre.

Időközben az arisztokrácia udvaraiban mindenféle intrikák és torzsalkodások kaptak lábra a hatalom és vagyon körül. A Szejmeket a Liberum veto megszakította, a lengyel hadsereget a hetmánok és főurak magán célra használták, nőtt az anarchia és a bűnözés a királyságban. Mindez az állam fokozatos széteséséhez és a király tekintélyének hanyatlásához vezetett, melyet tovább mélyített az 1691-es Moldova ellen indított katonai akció kudarca.

Sobieski uralkodása idején számos épület épült, többek között a wilanówi palota, a Krasiński palota, Varsóban, a Lubomirski vár Wisniczben, a minoriták temploma Krakkóban. A király gyakran tartózkodott Lwówban saját háza volt a piactéren, a lwówiak különösen szeretett királya volt.

[szerkesztés] Halála és utódlása

III. Sobieski János hosszantartó betegség után szívrohamban halt meg 1696 június 17-én Wilanówban. Felesége Maria Kazimiera 1716-ben halt meg Bloisban, Franciaországban. Mindketten Krakkóban a Wawelben nyugszanak. A király szívét a varsói kapucinus templom királyi kápolnájában őrzik. A trónon Sobieski Jánost Erős Ágost szász választófejedelem követte.

[szerkesztés] Csaták, melyeket a lengyelek folytattak Sobieski parancsnoksága alatt

[szerkesztés] Családfa

Marek Sobieski
sz. 1549/50.
† 1605.
Jadwiga Snopkowska
sz. 1556/59.
† 1588/89.
Jan Daniłowicz
sz. 1570
† 1628.
Zofia Żółkiewska
sz. kb. 1590.
† 1634.
         
     
  Jakub Sobieski
sz. 1580.
† 1646. VI. 12.
Zofia Teofila Daniłowicz
sz. 1607.
† 1661.
     
   


Maria Kazimiera d'Arquien

sz. 1641. VI. 28.
† 1716. I. 17.
OO   1665. VII. 5.
(titkos eljegyzés 1665. V. 14.)
III Sobieski János
sz. 1629. VIII. 17.
† 1696. VI. 17.
                   
                   
Jakub Ludwik
Sobieski

 sz†. 1667. XI. 2.
 † 1737. XII. 19.
 
NN

 sz. 1669. V. 9.
 † 1669. V. 9.
 
NN

 sz. 1669. V. 9.
 † 1669. V. 9.
 
Teresa Teofila Sobieska
 sz. 1670. V.
 † 1670. V.
 
Barbelune
Sobieska
 sz. 1672. X. 15.
 † 1677.
 
                   
La Mannone
Sobieska
 sz. 1674.
 † 1675.
 
Teresa Kunegunda
Sobieska

 sz. 1676. III. 4.
 † 1730. III. 10.
 
Aleksander Benedykt Sobieski
 sz. 1677. IX. 6/9.
 † 1714. XI. 16/19
 
Konstanty Władysław Sobieski
 sz. 1680. V. 1.
 † 1726. II. 28.sp;
NN
 
Előző uralkodó:
Wiśniowiecki Mihály
Lengyel uralkodó
1674-1696
A lengyel címer Következő uralkodó:
Erős Ágost