Mikus Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mikus Gyula (Celldömölk, 1905. október 16. – Keszthely, 1996. december 6.) magyar festőművész.

[szerkesztés] Élete

Kisgyermekkorát születési helyén töltötte székely származású édesanyjával és borbélyként működő édesapjával. Tapolcán járt elemi, majd polgári iskolába, ahol Frimmel Gyula rajztanár fedezte fel tehetségét. Kiskorától sokat rajzolt, festegetett, de családja szűkös anyagi lehetőségei miatt a Képzőművészeti Főiskola helyett be kellett érnie a biztosabb kenyérkeresetet nyújtó tanítói hivatással. Támogatók segítségével végezhette el a szegedi Püspöki Tanítóképző Intézetet, ahol a festői mesterség elsajátításában Bocskai István volt a mestere. A tanítóképzőben szabadidejében nemcsak festett és rajzolt, hanem figurális alkotásokat is készített, sokat mintázott és faragott.

1927-ben került vissza a Balaton mellékére, Zalaszántón kapott tanítói állást. A zalai táj szépsége, a falusi környezet, a falu életének szegényes mindennapjai ihlették első alkotásait. A mindennapi tanítói munka mellett kísérletezgette ki saját stílusát, kereste egyéni művészi hangját. Első nagyobb sikerét "Halottasmenet" című művével érte el, amellyel Halmos Izor Életkép-díjat nyert a Műcsarnok 1939-es Téli Tárlatán.

1941-től az 1948-as államosításig a keszthelyi polgári fiú- és leányiskolában tanított, az addiginál lényegesen kedvezőbb anyagi és szellemi körülmények között. 1943-ban született franciás könnyedségű impresszionista látásmódot tükröző vászna, a "Nyár". Figyelme egyre inkább a Balatonra, a Szigligeti-öböl páratlan panorámájának megragadásra irányult. A negyvenes évek végétől alkotásai még határozottabban a természeti látványok megörökítésére koncentrálódtak, mivel nem volt hajlandó a "korszellem" elvárásainak megfelő szocialista realista művészet követelményeinek behódolni. A Fényes Adolf-teremben volt első egyéni kiállítása 1951-ben, majd számtalan hazai és külföldi tárlaton szerepelt. A balatonedericsi Becehegyről feltáruló kép újabb és újabb megfogalmazása szinte életfeladatává nőtt, ő maga így szólt erről évtizedek múltán: „A Balatont festettem télen, nyáron, kora tavasszal, késő ősszel. Amikor úgy tűnik mindent tudok róla, naponta újabb arcát fordítja felém. Kapcsolatom a tóval és környékével megbonthatatlan, már csak magammal elmúló…”

Tagja volt a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Teste a keszthelyi Szent Miklós temetőben nyugszik.

Keszthely díszpolgára, születése 100. évfordulójára emléktáblát avattak (készítette: Lénárd Gábor) a GKMK (Goldmark Károly Művelődési Központ és Szabadtéri Színház) Pantheonjában.

[szerkesztés] Művei

  • Halottasmenet 1939
  • Mosónők 1948
  • Mályvás csendélet 1956
  • Vadvirágok 1967
  • Halásztragédia 1978


[szerkesztés] Díjai, kitüntetései

  • Halmos Izor életkép-díj (1939)
  • Festészeti Nívódíj (1953, 1969)
  • Egry József Képzőművészeti Díj (1973)
  • Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata (1975)
  • Szocialista Kultúráért (1975, 1980, 1985)
  • Keszthely Városért kitüntetés (1980)
  • Alkotói Díj (1991)
  • Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje (1995)