Kötőjel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Írásjelek

pont ( . )
felkiáltójel ( ! ) ( ¡)
kérdőjel ( ? ) ( ¿)
vessző ( , )
pontosvessző ( ; )
kettőspont ( : )
kötőjel ( -)
nagykötőjel (), ()
három pont ( ) ( ... )
pont ( · )
idézőjelek ('), ("), (,), (, ), (», «)
    (, ), (, ), (, ), (, )
félidézőjel, aposztróf ( ' ) ( )
macskaköröm ( ,)
lúdláb ( « » )
zárójelek ( ( ) ) ( [ ] ) ( { } ) ( 〈 〉 )
ferde vonal, virgula, perjel ( / )

Szóközök

szóközök (   ) ( ) ( )

Egyéb tipográfiai jelek

és jel ( & )
csillag jel ( * )
kukac jel ( @ )
backslash ( \ )
bullet ( )
hiányjel ( ^ )
kereszt jel ( ) ( )
fok jel ( ° )
szám jel ( # )
százalék jel ( % ) ( ) ( )
pilcrow ( )
paragrafus jel ( § )
hullámvonal ( ~ )
aláhúzásjel ( _ )
függőleges vonal ( | ) ( ¦ )

A kötőjel (-) olyan írásjel, mely általában az egybeírásnál lazább, de a különírásnál szorosabb kapcsolatot jelöl.

Jele a 45-ös ASCII-kódú karakter.

[szerkesztés] A magyar helyesírásban

A magyar helyesírásban szavak, szórészek összetartozásának jelölésére szolgál; rendszerint az egybeírás alternatívájaként szolgál bizonyos speciális esetekben. Kötőjel használatos a szótagolásnál és a sor végi elválasztásnál is.

[szerkesztés] Lásd még