Zsoltár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zsoltár néven ismert az Ószövetségben található 150 vallásos ének gyűjteménye. A név a görög pszaltér szóból ered, amely énekes dalt, de citeraszerű zeneeszközt is jelent, ugyanez latinul psalmus.

Tartalmuknál fogva megkülönböztethetők:

  • dicsérő és hálaadó zsoltárok
  • nemzeti zsoltárok
  • sioni és templomi zsoltárok
  • messiási vagy királyi zsoltárok
  • panaszkodó zsoltárok
  • tanító zsoltárok.

A zsoltárok gyűjteménye lassan, hosszú idő lefolyása alatt keletkezett és csak a Makkabeusok korszaka után s ezen korszakban is számos énekkel szaporodva záródott be.

A zsoltárokat a keresztény egyház is felhasználta egyházi énekekhez. Az ótestamentomi zsoltárok különösen kedves énekeivé lettek a református egyházaknak. Béza Tódor és Marot Kelemen francia református hittudósok a 16. században versekbe szedve lefordították a zsoltárokat; a Szent Bertalan-éjkor meggyilkolt Claude Goudimel pedig dallamokat szerzett hozzájuk. A magyar zsoltárfordítások Szenczi Molnár Albertnek köszönhetők.

[szerkesztés] Forrás