Hangeltolódás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hangeltolódásnak nevezzük azt a nyelvi jelenséget, melynek során a beszélők bizonyos hangokat másképp kezdenek ejteni. Egyes kutatások szerint ehhez hasonló változások mentek végbe a Kr.e. 12. és 3. század között is (más kutatók későbbre teszik ezt a változást) a mai Németország északi területén egykor élt népek körében. Egyelőre nem tudni, hogy mi okozza a jelenséget.
Jacob Grimm fogalmazta meg 1822-ben elméletét az első, más néven germán hangeltolódásról. A folyamat eredményeképpen a germán nyelvek "leváltak" a többi indoeurópai nyelv hangrendszeréről és megindult saját nyelvi fejlődésük. Ez tekinthető tehát a germán nyelvek születésének.
[szerkesztés] A változások
Az alábbiakban a folyamat során végbement főbb változások olvashatók. Az írásban nehezebben azonosítható hangváltozásokról a gyakorlatban a germán és nem-germán, de indoeurópai beszélők kiejtésének összehasonlításával lehet meggyőződni.
- bh ⇒ b: (lágyult a hang kiejtése) példa: indogermán bhero (visel) vs angol: bear
- dh ⇒ d: (lágyult a hang kiejtése) példa: indogermán dedhe (tesz) vs angol: do
- gh ⇒ g: (lágyult a hang kiejtése) példa: indogermán ghans (liba) vs angol: goose
(A p, t, k hangok esetén a lágyulás nem ment végbe, így a germánok ezeket továbbra is "keményen" ejtik.)
- b ⇒ p: példa: latin: baculum vs német: Pegel
- d ⇒ t: példa: indogermán: dekm (tíz) vs angol: ten
- g ⇒ k: példa: indogermán: gula (torok) vs német: Kehle
- p ⇒ f: példa: latin: pater (apa) vs angol: father / svéd: fader
- t ⇒ þ (németben: "d") : példa: indogermán treyes (három) vs angol: three / német: drei
forrás: Az Esseni Egyetem honlapja


Based on work by Crusader,