Szetna és Sziuszire története
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szetna és Sziuszire története, a Kr. e. II-I. században keletkezett, démotikus írással fennmaradt egyiptomi elbeszélés, a Szetna regény folytatása.
A regényt megőrző kézirat a Kr. u. I. századra tehető, maga a mű azonban ennél valamivel korábban íródott. A Szetna regényhez képest itt már túltengenek a mágikus elemek, azonban a nagyszerűen megszerkesztett alvilágjárás-jelenet mégis kiemelkedő jelentőségűvé teszi a művet. A főszereplő Sziuszire, Szetna fia, akiről a regényben kiderül, hogy valójában egy 1500 évvel korábban meghalt nagy varázsló öltött testet benne, aki azért született újjá, hogy megmentse Egyiptomot egy félelmetes etióp varázslótól. A két varázsló korábbi küzdelmeinek leírása, illetve az új küzdelem részletezése foglalja el a mű legnagyobb részét. A küzdelemben természetesen Sziuszire arat győzelmet, aki -miután megmentette Egyiptomot- a történet végén ismét árnnyá válik, és eltűnik az élők szeme elől.
A munkának egy önálló történetnek is beillő része a főhős egy, az alvilágban tett látogatását írja le. Sziuszire leviszi atyját a holtak birodalmába, ahol Ozirisz uralkodik a lelkek felett. Itt kifejezésre jut a munka etikai mondanivalója: a másvilágon a gazdag nem élvez előjogokat. Szetna a viszontlátja a megdicsőültek közt azt a szegényt, akinek testét senki sem kísérte ki a temetőbe, míg a pompás temetésben részesült gazdagra borzalmas szenvedés várt. Ez a rész feltűnő hasonlatosságot mutat Lukács evangéliumának példabeszédével a gazdagról és a szegény Lázárról. Az elkárhozottak szenvedéseinek leírásában világosan látszik a görög mitológia hatása is.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)

