Orován Egon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orován Egon (angolul: Egon Orowan) (Budapest, 1902. augusztus 2. — 1989. augusztus 3.), magyar származású amerikai fizikus, metallurgikus


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Családja

Budapest III. kerületében, Óbudán született. (Az angolszász életrajzi lexikonokban szereplő 1901-es évszám téves.) Édesapja, Orován Bertold gépészmérnök és gyárigazgató volt, édesanyja, Spitzer Ságvári Josephine, egy elszegényedett földbirtokos lánya, Ságvári Endre nagynénje.

[szerkesztés] Életpályája

Orován Egon a IX. kerületi állami főgimnáziumban érettségizett 1920-ban. 1920 és 1922 között a Bécsi Egyetemen tanult fizikát, kémiát, matematikát és csillagászatot. 1928-ban a Berlini Műszaki Egyetemen folytatott mechanikai és elektromos mérnöki tanulmányokat, de hamarosan a fizika felé fordult és a [[mica] kritályok töréséről írt doktorátust 1932. Nem talált azonnal munkahelyet, és a következő néhány évet édesanyjával, kutatásaival töltötte.

1934-ben G. I. Taylor-ral és Polányi Mihály-lyal körülbelül egyidőben felfedezte, hogy a rugalmas anyagok deformációja megmagyarázható a Vito Volterra által 1905-ben kifejlesztett diszlokációs elmélettel. Bár a felfedezés a második vikágháborúig kevés figyelmet kapott, alapvető jelentőségű volt a "szolid mechanika" tudományág kialakulásában. A Royal Society of London és a U. S. National Academy of Sciences életrajzi memoárjai Orován legnagyobb érdemének a képlékeny alakváltozásnak a diszlokáció fogalmával történő magyarázatát tartják. A részletes fizikai elmélet Budapesten született, amikor Orován állás nélkül volt, bár a fogalom maga németországi eredetű.

Miután 1936-tól a Tungsram Kutató Laboratóriumában alkalmazta Bródy Imre, ahol azon dolgozott, hogyan vonható ki a kripton a levegőből a kriptonizzógyártáshoz, Orován 1937-ben a Birmingham-i egyetemen kezdett el dolgozni Rudolf Peierls-szel az anyagfáradás elméletén.

1939-ben már a Cambridge-i egyetemen dolgozott: továbbfejlesztette a diszlokáció-elméletét, a kristályon belüli idegen anyag kiválással kapcsolatban pedig kimutatta, hogy ezeket a háromdimenziós hibákat önmagukba záródó diszlokáció vonalak veszik körül.(Ma ezen záródó diszlokációkat Orowan-hurkoknak nevezik.) A diszlokáció elmélet alapján magyarázatot keresett a gleccserek mozgására, a kontinensek vándorlására, az óceáni árkok képződésére. A hegesztési eljárás gyenge minőségével és az Észak-Atlanti vizek szélsőséges hőmérsékleti viszonyaival 1944-ben megmagyarázta, miért törtek szét az óceánon a hegesztett eljárással készült hajók 1944-ben.

Cambridge-ben William Lawrence Bragg felkeltette az érdeklődését a röntgendifrakciós kutatások iránt. A háború alatt a lőszertermelés problémáin is dolgozott.

1950-ben Richard Soderberg meghívására az MIT (Massachusetts Institute of Technology) mechanikai mérnöki tanszékéhez csatlakozott, ahol a metallurgiai munka folytatása mellett feléledt az érdeklődése a geológiai és jégtörések, valamint az általa szocionómiának nevezett tudomány iránt. Ibn Khaldun 14. századi történész munkái alapján alakitott ki elméletet a piaci kereslet-kínálat kucarcairól, de ezek a gondolatia nem találtak kedvező fogadtatásra közgazdászok többsége között.

Orován Egon számos találmányt szabadalmaztatott.

[szerkesztés] Kultúrtörténet

"Az 1946. év ... eseménye - amelyre kellemesen gondolok vissza - Sir Isaac Newton, a valaha is élt angol tudósok legnagyobbika születésének háromszázadik évfordulója volt. Londonban és Cambridge-ben egyaránt megünnepelték... Az ünnepély egyik fénypontja a Cavendish-laboratórium meglátogatása volt, ahol bemutatták a fizika legújabb eredményeit. Nekem személyesen nem maga a kiállítás okozta a legnagyobb örömet, hanem az, hogy az előadó ugyanolyan vaskos magyaros kiejtéssel beszélt, mint én. Orowan professzor volt, aki most az M.I.T.-n van, és a szilárdtestek fizikájának egyik vezető tudósa" - írta róla Kármán Tódor.


[szerkesztés] Kitüntetések

  • Az American Academy of Arts and Sciences tagja, (1951)
  • A National Academy of Sciences tagja, (1969);
  • Az American Society of Rheology díja, a Eugene Bingham Medal,(1959);
  • A Braunschweiger Wissenschaftliche Gesellschaft díja, a Gauss Medal, (1968);
  • Az American Society for Engineering Education díja, a Vincent Bendix Gold Medal, (1971);
  • A Danish Metallurgical Society díja, a Paul Bergse Medal, (1973);
  • Az Acta Metallurgica aranymedálja (1985).

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken