Taijiquan
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Amikor kínai harcművészetről beszélünk (Wushu) alapvetően két irányzatot különböztethetünk meg. Egy belsőt (Nei Kung) és egy külsőt (Wei Kung). A Tai Chi (teljesebb nevén Tai Chi Chuan/Taijiquan/Tajcsicsuan) az elsőhöz tartozik, mivel elsősorban nem az izomerő fejlesztésén van a hangsúly, hanem úgymond a belső erőn. Ez a technikát is jelenti, de elsősorban a Qi (Chi) energiának felhasználását. Mivel a Tai Chi kifinomult és a teljes testet megmozgató, azt harmóniára vezető mozgások rendszere, jótékony hatással van testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve az egészségre. Vannak stílusirányzatok, melyben test-lélek egészsége a cél (pl. taoista tai chi) és vannak olyanok, ahol ugyan ez is cél, azonban eszközként is kezelik. Ezek azok az irányzatok, amelyekben a tai chi hatékony harci (önvédelmi) eszközként is megjelenik (a legtöbb tai chi irányzat.) Alapvetően mégis mindegyik az erős (egészséges) életben maradást veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek az alapja (és a harci képességé is).
A Tai Chi-t lehet harci alkalmazások nélkül is tanulni, "csupán" az egészségmegőrzés érdekében. Minden életkorban művelhető, nem igényel különösebb alkati, vagy életkori meglétet. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez, vagy kűzdősportokhoz képest, a tai chi-t valóban életfogytiglan lehet gyakorolni.
[szerkesztés] A története röviden
A Tai Chi Chuan messzebb nyúlik vissza, mint saját története. Mit jelent ez? Azt, hogy a gyökerei az egész kínai harcművészetnek (másképp fogalmazva: az összes kínai harcművészetnek) alapja is. Da Mo, indiai származású buddhista szerzetes elvonulva azon meditált, hogy mit tehetne a mozgást mellőző elsatnyult testű szerzetesei érdekében. A megoldás nemcsak egy mozgás-technika, hanem a Qi energia felhasználásának különböző technikáiban öltöttek testet. Ebből fejlődött ki a mai shaolin harcművészet.
(A hagyomány szerint!) A Tai Chi az 1200-as évek közepétől válik külön ággá, amikor is Csang San-Feng, aki elsajátította a shaolin harcművészetet (a San Feng hegységben), elvonult a Wutang nevű hegységbe és meditálni kezdett... Sok a bizonytalanság körülötte, annyi azonban kijelenthető, hogy ő (is?) az, aki igazán megalapozta a belső irányzatokat. Az is, hogy taoista volt, ami átjárja mind a mai napig a Tai Chi szellemiségét.) A legenda szerint megálmodta azokat a mozdulatokat, amik a mai Tai Chi Chuan mozdulatok őseinek nevezhetők. Majd mesterévé vált ennek az új technikának és sok-sok éven át titokban tartotta, majd évszázadokon át az utódok... Később mikor a titok fala leomlott a Tai Chi Chuan felszabadult és sok-sok ágra szakadt.
[szerkesztés] Tai Chi Chuan stílusok
Rengeteg stílus ágazott ki a 'törzsből', a legnépszerűbbek és legelterjettebbek a következők: Yang, Wu, Chen, Wu(II), Sun. És a kevésbé ismert ágak közül például a Wudang, vagy a Taoista Tai Chi. Ma már egészen különböző utakat járva oktatnak Tai Chi Chuan-t: Európában a Wellness-program részeként is, mint valami tornát, a másik oldalon pedig azok a stílusok képviselői, akiket látni általában harcművészeti bajnokságokon Tai Chi név alatt, ők mint hatékony harcművészek vannak jelen.


Based on work by