Roland TB-303

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Roland TB-303 egy, a Roland Corporation által gyártott szintetizátor, az elektronikus zene egyik legmeghatározóbb hangzásáért felelős.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelem

A 80-as évek elején megjelenő akkori zenei divat miatt a stúdiók kénytelenek voltak egy szólózenészhez gyakran több stúdió-zenészt („session-zenészt”) is szerződtetni, így jelentősen megemelve egy album költségét, még akkor is, ha csak egy egyszerű basszusgitár-szólamról volt is szó. Mivel ekkoriban kezdett a zenében egyre nagyobb teret nyerni az elektronika, az igény megnőtt az elektronikus hangszerekre is.

Az első TB-303-ak 1982-ben jelentek meg a piacon, a céljuk a stúdió-basszusgitáros helyettesítése volt (TB = Transistor Bass), és bár a koncepció nem volt légbőlkapott, a megvalósításba belebukott a project: bár a kis (alig 30 centiméteres) szürke doboz minden egyéb szempontból megfelelt volna a célnak, a hangzása nem is hasonlított egy basszusgitáréra és a kezelése meglehetősen kényelmetlen volt, így a stúdiók fölösleges pénzkidobásnak itélték, a Roland pedig másfél év és 20 000 példány után beszüntette a gyártást.

[szerkesztés] Újjászületés

Az évtized végére felvirágzott az elektronikus zene, és a DJ-k új zenei eszközök után néztek. Ugyan nem tudni pontosan, ki volt az első, de a hagyomány szerint a Phuture nevű zenekar Acid Trax nevű kislemeze volt az úttörő a 303 hangzás használatában. Amíg más zenésznek a rendeltetésnek megfelelően használták a hangszert, addig az Acid Traxen egy teljesen más, extrém hangzás szólal meg a 303-ból; a rezonancia-potmétert maximumra tekerve az addigi hangzás éles és karcos lesz, mivel a frekvencia-szűrő az eredeti jel csak egy nagyon vékony sávját hagyja meg. Mivel a 303 felépítésének köszönhetően ez a sáv egy hang során elmozdul lefele, a végeredmény egy érdekes, aggresszív, „harapós” hangzás lesz, amit általában a zenészek tovább torzítottak, többnyire gitárhoz való torzítópedállal. Ezt a hangot a névadó dalról és „maró” jellegéről „acid”-nek, azaz „sav”-nak nevezték el.

A hangzás futótűzként terjedt az elektronikus zenészek között, külön stílusokat teremtve („acid trance”, „acid techno”) és megíndítva olyan kultuszokat, mint a „rave”. A ma ismert elektronikus zenék jórészének szerves tartozéka az acid.

[szerkesztés] Hagyaték

A szintetizátor sikere után megindult a másolás, lévén az eredeti 20 000 darab ára a csillagos egekig szökött – ma egy eredeti működő darab ára elérheti a 120 000 forintot is.

A legismertebb másolat talán az 1997-ben a Propellerhead által kiadott Rebirth szoftvercsomag, amely mind a 303, mind „testvérei”, a 808 és 909 dobgépek emulációjára is képes.

[szerkesztés] Felépítés

A 303 titka az egyszerűségben rejlik: mindössze egyetlen darab oszcillátort tartalmaz (négyszög- vagy fűrészfog-jel), és egy darab oktávonként -18dB-t vágó aluláteresztő szűrőt, amely vágási frekvenciája egy burkológörbe alapján mozog. Kijelzője nincs, a szintetizátor állapotát mindössze néhány LED jelzi. A hangszer ugyanakkor MIDI-kompatibilis, így a lejátszási tempót is a MIDI jelen át kapja.

A változtatható paraméterek segítségével állítható a szűrő rezonanciája, kezdőfrekvenciája és burkológörbe-modulációja, valamint a burkológörbe sebessége és a kezdő hangmagasság. A szintetizátor képes volt egy 16 hangjegyből álló osztinátó megjegyzésére, ezt azonban meglehetősen nyakatekert módon lehetett csak beprogramozni: egy gomb léptette az aktuális hangjegy sorszámát (csak előre), és egy kis egyoktávos billentyűsoron lehetett kiválasztani az aktuális hangot, illetve egyéb lehetőségeket, pl. oktávmodulációt.

A 303 négy darab UM-2 („bébi”) elemről futott, vagy adapterről. Ezek eltávolítása adatvesztést, és véletlenszerű hangsorok megjelenését okozta – ezt meglepően sokan használták ki.

[szerkesztés] Hangzás

[szerkesztés] Külső hivatkozások