Ámon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az egyiptomi istenről szól. A keresztnevet lásd itt: Ámon (keresztnév).
Ámon kosként való ábrázolási a karnaki templomban
Nagyít
Ámon kosként való ábrázolási a karnaki templomban
„Ámon”
egyiptomi hieroglifákkal
i mn
n
C12

Ámon (más elnevezések: Ámun, Ámen, Imen, Ammon, Hammon) egyike a legrégibb isteneknek az ókori Egyiptomban. Már az Óbirodalom, az V. dinasztia korától kezdve előfordul a piramisszövegekben. Nevének eredeti jelentése „Az elrejtett” vagy „Aki rejtve van”, de hívták „Egyetlen”-nek is. Leggyakrabban emberként kettős tollkoronával, illetve kos formájában ábrázolták. A kos a teremtő erőt jelképezi, ami utal az istenség ősiségére, a teremtés aktusában való részvételére. Kultusza Thébában virágzott, a XVIII. dinasztia idejére pedig főistenné válik egész Egyiptomban. A karnaki templom ekkor válik Ámon és az egyiptomi vallás központjává is. A templom bejáratánál Ámon kosfejű szfinxek sokaságának formájában látható. Nagyon sokáig tartó kultuszát végül Ízisz és Ozirisz töri meg. Évenként, a Nílus áradásának második hónapjában tartották fényes külsőségek között az Opet ünnepet Ámon tiszteletére.

[szerkesztés] A levegő istene

Eredetileg a levegő, így a szél istene az Ogdoadban, a hermopoliszi teremtésmítoszban, amely egyike a kozmoszt felépítő négy alapelvnek. Ekkor kékre festve ábrázolják, ami utal az ég, azaz a levegő színére. Mint a többi alapelv, Ámon is kettősként, azaz férfiként és nőként is megjelenik. A női formája Amunet (más neveken Amentet, Amentit, Imentet, Imentit, Amaunet és Ament).

[szerkesztés] A teremtő

Ámon és Mut
Nagyít
Ámon és Mut

Egyiptom első átmeneti korszakában Ámon már mint teremtő, az istenek atyja jelenik meg. Női része különválik tőle és feleségeként jelenik meg, akit ekkor Mut-nak hívnak. Ámon és Mut fia Khonsu, a holdisten. Leginkább emberként ábrázolják ekkor, elválaszthatatlan jele az ankh, a füles kereszt.

[szerkesztés] Napisten

„Ámon-Ré”
egyiptomi hieroglifákkal
i mn
n
ra
Z1
C1

Ámon kultuszának előretörésével összeolvad az addig különálló napistennel és Hórusz égistennel, elnevezése ekkor Ámon-Ré. Kultusza és így papságának ereje ekkor hágott a tetőfokára, az egész birodalomban igen nagy népszerűségnek örvend. Olyannyira, hogy bizonyos szinten az Ámon-papság nagyobb erőt képviselt a fáraónál is. A XXI. dinasztiától kezdve a birodalmat érintő döntésekben őt kérdezték meg, azaz az istenség szobrát és az jelezte a kérdésben egyetértését vagy ellenvetését természetesen kiválasztottjain keresztül. Ekhnaton fáraó ezt a túlhatalmat törte meg - csupán ideiglenesen - az új Napisten, Aton kultuszának bevezetésével, akit Ámon-Ré helyére, sőt az összes többi isten helyére emel. Utóda Tuthenkámon visszaállítja az istenség és vele együtt a befolyásos papság tekintélyét is.

[szerkesztés] Ámon fiai

Az Újbirodalom fáraói Ámon fiainak tekintették magukat.