A kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyar helyesírás
Rögzítése:
Alapelvei:
További jellemzői:
Egyes területei:
Nevezetes szabályai:
Írásjelek helyesírása:
Érdekességek:
szerkeszt

Ez a cikk a (köznyelvi) kiejtéstől eltérő írásmódú magyar közneveket sorolja fel.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Bevezető

A magyar helyesírásban a közneveknél általában a kiejtés szerinti írásmód érvényesül: úgy írjuk, ahogy mondjuk, és úgy ejtjük, ahogy le van írva. Fontos azonban tudni, hogy a kiejtésnek saját normái vannak, amelyek nem mindig egyeznek meg a helyesírás normáival. Ha egy szót nem az írott alakjának megfelelően ejtjük, ott nem feltétlenül hibás ejtésről van szó. Vannak ugyanis szavak, amelyeket a magyar helyesírás a hagyomány (pontosabban az ún. hagyományos írásmód elve) miatt a kiejtéstől eltérően jelöl. Ezért is beszél ez a lap „a kiejtéstől eltérő írásmódú” szavakról, nem pedig „az írástól eltérő kiejtésű” szavakról: hogy a látszatát is elkerülje annak, hogy „szabályosan” mindent úgy kéne ejteni, ahogy írjuk (ezt a tévhitet nevezik az írás csapdájának).[1]

A nyelv vizsgálatánál mindig a beszélt nyelv az elsődleges (mivel az írásra sok egyéb tényező is kihat, amelyek nem a nyelvészet, hanem pl. a társadalomtudomány körébe tartoznak), és a beszélt nyelvtől teljesen független – az egyes népek hagyományaitól függően változik –, hogy az írás ezt mennyire pontosan tükrözi. (Az olasz nyelv írott alakja például túlnyomórészt tükrözi a kiejtést, a francia nyelvé azonban nem. A franciák ugyanakkor egy pillanatig sem gondolják, hogy „helyesen” mindent úgy kéne kiejteniük, ahogy írva van.)

E szavaknak a magyar helyesírás elsajátításában nagy jelentőségük van, mert számos buktatót rejtenek magukban.

Ez a cikk nem foglalkozik a magyar családnevek eltéréseivel, az idegen szavak írásával, valamint a ragozott és összetett alakok írásmódjával sem (amelyek gyakran nem tükrözik a hasonulásokat, rövidüléseket és összeolvadásokat), bár ezeket sok esetben szintén a kiejtéstől eltérően írjuk. )

[szerkesztés] Hosszbeli eltérések

  • 1. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben elfogadottnak számít,
  • 2. csoport: olyan szavak, amelyeknek az írástól eltérő ejtése a köznyelvben nem számít elfogadottnak.

E két csoport tagjai között nem mindig húzható éles határvonal. Az „elfogadott” kategória egyik szélén olyan szavak állnak, amelyeket következetesen, elterjedten és általános jelleggel az írástól eltérően ejtenek (pl. t[i]zes); másik végén pedig olyanok, ahol az írásnak megfelelő és az írástól eltérő kiejtés egyaránt előfordul, de mindkettő elfogadottnak számít (pl. küzd vagy k[ű]zd). A „nem elfogadott kategória” legalább ilyen széles sávot ölel fel: egyik végén (ill. a teljes skála közepén) vannak azok az ejtésváltozatok, amelyek a köznyelv beszélőinek körében is előfordulnak, a másik végén pedig olyan ejtésváltozatok szerepelnek, amelyeket társadalmilag a hibás ejtés típuspéldáiként tartanak számon, ezért stigmatizáltnak mondhatók (pl. [kőrut], [póstás], [ellem], [köppeny]). Kétes esetekben a Magyar kiejtési szótár lehet irányadó (ISBN 9632826450).

Az egyes csoportok más-más célból lehetnek hasznosak:

  • a hagyományos írásmód kutatóinak inkább az 1. csoport tagjai lehetnek érdekesek (mivel ezeknél elmondhatjuk, hogy az írás hagyományosan eltérést mutat a többé-kevésbé egységes köznyelvtől);
  • azoknak, akik úgy vélik, hogy a köznyelvet beszélik, de helyesírásukban bizonytalanok, szintén az 1. csoport lehet hasznos,
  • azoknak pedig, akik a köznyelvitől eltérő nyelvváltozatot beszélnek, a 2. csoport tanulmányozásával érdemes kezdeniük, utána pedig az 1. csoportra lehet érdemes áttérni.

[szerkesztés] Magánhangzók időtartama

Amint az alábbi listákból is látható, a zárt magánhangzók (i/í, u/ú, ü/ű) hosszúságánál fordul elő a legtöbb eltérés a kiejtés és az írás között.

[szerkesztés] Hosszan írt, röviden ejtett hangok

1. csoport 2. csoport
Í tízes, ígér(et), ítél, kímél, kísér, kísért, kíván(ság), kíváncsi(ság), színház, színész, vízi (-ló stb.), (meg)szelíd(ül), ízület, ízlelés, megbízatás, hígít, színes és (ki)színez, híradó, hídi, szíves(en/ség), nyírat, okarína, síel, mínusz, presztízs (vö. AkH. 21., AkH. 27. a))
  • -ÍT képzővel: bővítés, szakítás, tanít(ás/ó), gyógyít(ás), újító, nagyító, kicsinyítő, hígí (!), ízelítő, takarító, rövidítés stb. (vö. AkH. 34.)
zsíros, írnok, írogat, bíbic, csípő, diszciplína, tímár, hínár, papír, hízeleg
Ú húszas, újság, labdarúgó, úti [kalauz stb.], húzogat, tanú(sít/skodik), húszas, zúzmara, gyújtós és gyújtogat, nyújtózik, nyúlkál, húzgál, egypúpú, fúj(tat/dogál), úszkál és úsztat, szúnyog, immúnis, súrlódás (vö. AkH. 21., AkH. 27. a))
  • szó végén: tanú, koszorú, [ló]arcú, odú, aszú, kátyú, búcsú, gnú (vö. AkH. 23., AkH. 24.)
csúszkál, stúdió, kandúr, pandúr, búza, csúnya, gúnár, gúnya, hiúz, túzok, fakúsz
Ű bűnhődik, tűzi(játék stb.), gyűjtemény, tűzdel, zsűri (vö. AkH. 21., AkH. 27. a))
  • szó végén: sűrű, fésű, gyűrű, szörnyű, szérű, nedű, gyepű (vö. AkH. 23., AkH. 24.)
miniatűr, (mani/pedi)kűr, gyűlöl
Ó kórház, óvoda, szupernóva, ómega, rubeóla, kóstol(ó) alól
Ő bölcsőde, őrs, (nyelv)őrző, később bőrönd, előtt, felől

[szerkesztés] Röviden írt, hosszan ejtett hangok

1. csoport 2. csoport
I mindig, dinár, moszkitó, dinó, (meg)birkózik, vijjog, hizlal, beirat(ás/kozik), (szino/homo/antago)nima, biztat, hirdet(és), nyilván, nyilvános, irkál, (rovar/szellem)irtó, naiv, irigy, pacsirta, cukkini, pi, csibor, Aliz csipkelődés, kibic, sima, mitikus, nyirbál, hivatás, vigad/vigasság, szolid, irdatlan, sima, szerviz, dicsér, finom, irigy, kiváló, papiros, Tibor, palesztin
U bura, unió, bujdosik, bujkál, bujtogat, rugdos, sugdos/sugdolózik, turkál, gyullad, fuldoklik, juj, turizmus/turista, barrakuda (vö. AkH. 27. a)) ujjong, ludas, utál, emu, kakadu
Ü szürcsöl, türtőztet, büntet gyürkőzik, szüntet, füzér, tüntet, üzér, szüzek, menü, revü, becsüs, parfüm, csüd
O árboc utolsó, lakos, bogáncs, (el)odáz, posta
  • Képzett idegen szavak: ironikus, periodikus, allegorikus, szimbolikus, harmonikus, szuperszonikus, katalogizál stb. (vö. AkH. 28.)
Ö elöljáró, szövöde, böjt ördöngös, regös, bögöly, körönd, körút, öv, pöröly, rökönyödik

Lásd még: A magánhangzóhossz terén eltérő szavak listája

[szerkesztés] Mássalhangzók időtartama

[szerkesztés] Hosszan írt, röviden ejtett hangok

1. csoport 2. csoport
Magyar és meghonosodott szavak
állat, guggol, frissesség, elhesseget stb.
  • Névmások: ahhoz/ehhez, a/efféle, a/effajta, a/ekképpen
uzsonna/ázik, szalonna, szakáll, forr, istálló, fellebbez, fullánk, kizsuppol
  • LL tövű igék: llik, pállik, sokall, sugall, rühell stb.
Idegen szavak
  • FF: differencia, paraffin
  • KK: akkumulátor, akkreditál
  • LL: intelligens/-cia, kolléga, protokoll, klorofill, hallucinál, milli(méter/liter), futball(ista), cellulóz, millió, milliárd, helló
  • NN: kannibál, konnektor
  • RR: korrigál, arrogáns, irritál
  • SSZ: masszíroz, asszisztens/asszisztál
  • TT: attrakció, frottír

Egyéb:

  • apparátus

Több eltérés:

  • aszimmetrikus
offenzíva, barakk, barokk, akkord, kakukk, overall, ballon, ellipszis, millennium, krepp, horribilis, bizarr, bross, kontroll, asszimilál

[szerkesztés] Röviden írt, hosszan ejtett hangok

1. csoport 2. csoport
Magyar és meghonosodott szavak
öcs, egy és egyesült, szíjaz, lehelet, loval, menyegző, kisebb, lesz, csat, szutyongat stb.

DE: eggyel, eggyé (-val/-vel és -vá/-vé ragos alakja kettőzve íródik)

agancs, bakancs, cikázik, csalán, díj, egyéb, éj, elem, heg, hegeszt, hej (indulatszó), héja, hokedli, köpeny, lábad, múlik, nokedli, nyílik, nyúlik, önálló, pukedli, szalag, szíj, szőlő, telik, ukmukfukk, cikcakk, vajon, ványad, restelkedik
Idegen szavak
rafia, ventilátor, aligátor, (kilo/auto/mono/holo/dia)-gram, plusz, csembaló, kipufogó kapucsínó, puding, rafinált, silabizál, mamut, vatelin, dzsip, klub, klip, biliárd, briliáns, flanel, konkurens/-cia és konkurál
Hosszan ejtett dz és dzs
Szótő belsejében a hosszan ejtett dz és dzs betűket is röviden írjuk (vö. AkH. 88.):
  • dz: madzag, bodza, edz(ő), pedz(i)
  • dzs: bridzs és bridzsel, dodzsem, maharadzsa, menedzser, lodzsa, hodzsa, tádzsik, Tádzsikisztán

(Toldalékhoz kapcsolódva azonban jelöljük a mássalhangzó nyúlását, pl. briddzsel: a bridzs kártyajátékkal.)

×

Lásd még: A mássalhangzóhossz terén eltérő szavak listája

[szerkesztés] Egyéb esetek

[szerkesztés] Ly-nal írt [j]

A [j] hangot számos szónál az ly betűvel jelöljük (vö. AkH. 89.):

  • király, gólya, folyó stb.

[szerkesztés] Ch-val írt [h]

A [h] hangot egyes szavakban hagyományosan ch-val írjuk:

  • archaikus, archívum, mechanik(a/us), technika, jacht, monarchia, anarchia, almanach, sarlach, pech

[szerkesztés] Nem ejtett h

Egyes szavak írása megőrzi azt a h-t, amelyet szóban nem ejtünk (vö. AkH. 75.):

  • h, cseh, düh, juh, méh, oláh, pléh, rüh, Enéh (kilenc darab)

(Magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt ezekben is hangzik a [h], pl. csehek. Hangzik továbbá a h ezekben a szavakban is: bolyh, doh, éh, enyh, fellah, keh, moh, padisah, potroh, sah, Allah, Zilah.)

[szerkesztés] Írásban nem jelölt j

A Mária szóban az i gyakran [j]-nek hangzik, a dió, fiú stb. szavakban (i + mély magánhangzó) pedig egy betoldott [j] jelenik meg.

[szerkesztés] Szavakon belüli jelöletlen hasonulások

  • rongy, hangya, angyal (ejtve ro[ny]gy, ha[ny]gya, a[ny]gyal)

[szerkesztés] Továbbiak

A további esetek közé tartoznak az alábbiak:

  • arra [ɑːrɑ], erre [ɛːrɛ]
  • óriás [órjás]
  • lre [fére]

Egyes szavakban felbukkan a rövid [á] mikrofonéma, amelyet többnyire a betűvel jelölünk:

  • Szecsuan, Vietnam, Thai(föld)
  • Svájc

[szerkesztés] Hivatkozások

  1. Amit nem szabad megkérdezni (2003. március 27.), Vörösmarty, Schwarzenegger, Kovács (2005. április 7.) – Nádasdy Ádám írásai