Ómagyar Mária-siralom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű (és egyben az első fennmaradt finnugor) vers. A vers a 13. században íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni Kódexben maradt fenn. 1922-ben fedezték fel.
[szerkesztés] Szövege
|
Eredeti írásmód: Volek Syrolm thudothlon Syrolmol Sepedyk. buol ozuk epedek
Sydou fyodumtul ezes urumetuul.
eggen yg fyodum Syrou aniath thekunched buabeleul kyniuhhad.
en iunhum buol farad the werud hullothya en iunhum olelothya
viragnak uiraga keSeruen kynzathul uoS cegegkel werethul
ezes mezuul Scegenul ScepSegud wirud hioll wyzeul
therthetyk kyul en iumhumnok bel bua qui Sumha nym kyul hyul
eggedum illen maraggun urodum kyth wylag felleyn
bezzeg Scouuo ere en erzem e buthuruth kyt niha egyre.
de num ualallal hul yg kynzaSSal fyom halallal.
turuentelen fyom merth hol byuntelen
wklel ue ketwe ulud
ne leg kegulm mogomnok owog halal kynaal anyath ezes fyaal egembelu ullyetuk. |
Mai átírás: Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, Búol oszuk, epedek.
Zsidou fiodumtuul, Ézes ürümemtüül.
Eggyen igy fiodum! Sirou anyá teküncsed, Búábeleül kinyuhhad!
Én junhum buol fárad. Te vérüd hullottya Én junhom olélottya.
Virágnak virága! Keserüen kinzatul, Vos szegekkel veretül.
Ézes mézüül! Szegényül szépségüd, Vírüd hioll viezül.
Tertetik kiül Én junhumnok bel bua, Ki sumha nim hiül
Eggyedüm íllyen, Maraggyun urodum, Kit világ féllyen!
Bezzeg szovo ére; Én érzem ez bútürűt, Kit níha egíre.
De nüm valállal, Hul így kinzassál, Fiom, halállal.
Türvéntelen, Fiom mert hol Biüntelen.
Üklelve, ketve Ülüd.
Ne légy kegyülm mogomnok, Ovogy halál kináal, Anyát ézes fiáal Egyembelű üllyétük! |
Mai magyar nyelven Nem ismertem a siralmat, Most siralom sebez, Fájdalom gyötör, epeszt.
Elválasztanak fiamtól, Édes örömemtől.
Egyetlen egy fiam, Síró anyát tekintsed, Fájdalmából kivonjad!
Szívem kíntól fárad, Te véred hullása, Szívem alélása.
Virágnak virága, Keservesen kínoznak, Vas szegekkel átvernek!
Édes, mint a méz, Megrútul szépséged, Vízként hull véred!
Láttatik kívül, Szívem belső fájdalma Soha nem enyhül.
Egyetlenem éljen, Maradjon meg Uram, Kit a világ féljen!
Biztos szava elért, Érzem e fájdalom-tőrt, Amit egykor jövendölt.
Életben maradva, Mikor így kínoznak Fiam, halálra!
törvénytelen! Fiam meghal, de bűntelen!
Öklözve, megkötve Ölöd meg!
Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával Együtt öljétek meg |


Based on work by