Ozorai ütközet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ozorai ütközet az 1848. - 1849. évi forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak ki. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Carl Roth és Nicolaus Philippovich császári és királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.

Jellasics 1848 szeptemberi hadműveleteinek vázlata
Nagyít
Jellasics 1848 szeptemberi hadműveleteinek vázlata

Jellasics 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérváron egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A tartalék így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett és Székesfehérvár magyar kézen van. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgey Artúr nemzetőr őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött császári tartalék eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével népfelkelők és nemzetőrök védték. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Az ozorai ütközet volt az egyetlen olyan ütközet a szabadságharc történetében ahol a magyar haderő a császári haderőt teljes egészében megsemmisítette.

Perczel Mórnak a magyar képviselőház nyilatkozatban mondott köszönetet a győzelemért, az Országos Honvédelmi Bizottmány pedig tábornokká léptette elő.

[szerkesztés] Felhasznált források

  • Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, ISBN 9634343325
  • Magyarország hadtörténete két kötetben ISBN 9633263328