XI. isonzói csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A XI. Isonzói-csata

Konfliktus: Olasz front
(I. Világháború)
Időpont: 1917 augusztus 18. - szeptember 12.
Helyszín: Isonzó folyó
Eredmény: Döntetlen
Szembenálló felek
Olaszország Osztrák-Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi Cadorna
Luigi Capello
Svetozar Boroević
Szembenálló erők
600 zászlóalj, 5200 löveg 250 zászlóalj, 2200 löveg
Veszteségek
40 000 halott
108 000 sebesült
18 000 eltűnt
10 000 halott
45 000 sérült
30 000 eltűnt
20 000 hadifogoly

A XI. isonzói csata 1917. augusztus 18-tól szeptember 12-ig tartott az előrenyomuló olasz és a védekező Osztrák-Magyar Monarchia csapatai között. Cadorna az elvesztett X. isonzói csata után egy utolsó nagy rohamra készült az olasz csapatokkal, hogy elfoglalja a Monarchia frontvonalát és benyomuljon a hátországba. 5200 löveget és 600 zászlóaljat vezényelt a térségbe, hogy a Monarchia 250 zászlóalja és mindössze 2200 lövege ellen döntő csapást mérjen.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A csata

Az olasz támadás a Monarchia teljes frontszakaszára összpontosult, szemben a korábbi támadásokkal, amikor az olasz csapatok csak a frontvonal egyes részeit támadták meg. Az olasz hadvezetés úgy számolt, hogy egy döntő, totális támadás során a Monarchia nem tudja átcsoportosítania az erőit egyik frontszakaszról a másikra, így a létszámfölény miatt elsöpörhetik a ateljes frontvonalat és döntő győzelmet arathatnak. A támadás a Tolmin és az Adriai-tenger közti frontvonalon indult meg, az olaszok több ideiglenes hidat létesítettek, így megkönnyítve az előrenyomulásukat. Északon, a Bainsizza-fennsíkon Capello tábornok vezette 2. olasz hadsereg áttörte a Boroevic vezette monarchiabeli erők frontvonalát, elválaszották egymástól a Monarchia csapatait. Az olaszok kezére jutott Mount Santo erődje is. Az olaszok északon aratott győzelmének azonban stratégiai jelentősége nem volt, a XI. isonzói csata kitűzött célját nem sikerült megvalósítani: Trieszt elfoglalását. Az olaszok szeptember 12-én leállították az offenzívát, az ideiglenesen elfoglalt területekről nagyrészt kivonultak.

[szerkesztés] Eredmények

Habár nagy létszámfölényban harcoltak az olasz erők, nem tudtak döntő győzelmet aratni a Monarchia csapatai fölött. A területnyeresége a támadásnak jelentéktelen volt és stratégiailag elhanyagolható méretű. Az olaszoknak azonban nem maga a csata végzetes kimenetele, hanem az volt a legnagyobb stratégiai hibájuk, hogy a XI. isonzói csata után nem kezdték meg egy újabb isonzói-csata előkészítését. Az olasz hadvezetés 1917-ben nem akart újabb csatát a Monarchia erőivel, pedig az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai olyannyira legyengültek a XI. isonzói csata után, hogy egy újabb olasz támadásnak nem tudtak volna ellenállni. Az olaszok másik taktikai hibája az volt, hogy nem ismerték fel, hogy a keleti fronton a korábban indított Kerenszkij-offenzívát a Monarchia erői feltartóztatták és megkezdték előrenyomulásukat Oroszország belseje felé. 1917 szeptemberére a keleti front gyakorlatilag megszűnt és a Monarchia jelentős erőket tudott átcsoportosítani 1917 őszén az olasz frontra. Ez a létszámnövekedés lehetővé tette, hogy az eddig csak védekező monarchiabeli csapatok ellentámadást indítsanak az olasz fronton.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Az olasz front: http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118

[szerkesztés] Lásd még

Isonzói csaták

Olasz front
I. isonzói csataII. isonzói csataIII. isonzói csataIV. isonzói csataV. isonzói csataasiagói csataVI. isonzói csataVII. isonzói csataVIII. isonzói csataIX. isonzói csataX. isonzói csataortigarai csataXI. isonzói csatacaporettói áttörésII. piavei csataVittorio Venetó-i csata
Más nyelveken