Szintaxis
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A nyelvészet területei
- fonetika
- fonológia
- morfológia
- szintaxis
- szemantika
- lexikai szemantika
- stilisztika
- pragmatika
- Alkalmazott nyelvészet
Szintaxis szó a görög συν (szün, jelentése „közös” vagy „együtt-”) és a τάξις (takszisz, jelentése „sorrend”, „sorozat”, „elrendezés”) szavakból jött létre.
A nyelvészetben a mondattan idegen megfelelője: a szavak mondatokká kapcsolódásának szabályait írja le.
A számítástechnikában egy programozási nyelv szintaxisa azt a szabályrendszert jelenti, amely meghatározza, hogy az adott nyelvben hogyan lehet az egyes nyelvi elemeket (utasításokat) létrehozni.
A szintaxis meghatározza a nyelv tágabb értelem vett ábécéjét, a használható szavakat – ez a nyelv kulcsszókészlete –, és megadja a nyelvi elemek felépítési szabályait (amelyeket a nyelv fordítójának szintaktikai elemzője ellenőriz). A nyelv szintaxisának leírására a metanyelvek szolgálnak.


Based on work by