A tenger és a fecske története

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tenger és a fecske története (modern cím), késő egyiptomi mese a Kr. u. I-II. századból.

Démotikus írással egy korsóra írva maradt fenn. A bevezetés, mely rövid kerettörténetnek is felfogható, azt mondja el, hogy a mesét egy arab fejedelem mesélte el a fáraónak, mielőtt visszatért hazájába. A mese azt példázza, hogy a gyenge is diadalmaskodhat a hatalmas felett, ha összeszedi erejét. A fecske a tengerparton rakott fészket, és megkérte a tengert, hogy vigyázzon a kicsinyeire. A tenger egy darabig teljesítette a kérését, végül azonban elragadta őket. A fecske erre bosszúból elkezdte csőrével kimerni a tengert, s a kimert víz helyére homokot hordott, így sikerült végül kiszárítania a tengert. A mese különös jelentőségét az adja, hogy az indiai Pancsatantrában is találkozunk hasonló motívummal. A mese ugyan római leírásban maradt ránk, keletkezése azonban jóval korábbi időkre nyúlhat vissza, s így nem lehetetlen, hogy Egyiptomból jutott el Indiába.


[szerkesztés] Források

Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)