III. Konstantin
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Konstantin, eredeti nevén Hérakleiosz Neosz Kónsztantinosz (uralkodott 641. február 11. – 641. május 25.) a Bizánci Birodalom császára, Hérakleiosz és első felesége, Fabia Eudokia fia volt, aki féltestvére, Héraklónasz társuralkodójaként lépett trónra.
612-ben született, és 613-ban nyilvánították apja társuralkodójává. Mostohaanyja, Martina menőverezésének köszönhetően 638-ban Konstantin féltestvére, a 13 évvel fiatalabb Héraklónasz is baszileuszi címben részesítették, azaz újabb társcsászárral bővült az uralkodói kör. Hérakleiosz végrendeletében mindkét fiára és Martinára, mint „anyjukra és császárnőjükre” hagyta a trónt.
Konstantin és Héraklónasz kikiáltása nem ütközött akadályokba, a gyűlölt Martina azonban a konstantinápolyi nép nyomására kénytelen volt lemondani trónigényéről. A háttérben azonban folytatódott a hatalmi harc, bár Konstantin nagyobb és erősebb pártja számításait kereszülhúzta a fiatal császár súlyos betegsége (valószínűleg tuberkolózisa), amely uralkodása harmadik hónapjában végzett vele. Egyetlen döntése ismeretes csak, miszerint szakít a monothelétizmus egyházpolitikájával, mivel az alkalmatlannak bizonyult az ortodoxok és monofiziták megbékítésére.
Feleségétől, Gregoriától, Nikétasz lányától két fia született: Kónsztansz, akit még halála évében megkoronáztak, és Theodosziosz.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 9633893836
| Előző uralkodó: Hérakleiosz |
Bizánci császár 641 |
Következő uralkodó: Héraklónasz |


Based on work by