Haszonelvűség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.


[szerkesztés] A haszonelvűség

Az emberek sokféle tevékenysége közül van olyan, amely haszonnal jár, hasznot hajt egyrészt annak, aki végzi, másrészt annak, aki számára végzik. A legrégebbi és leggyakoribb ilyen tevékenység a munka, amely során a munkát végző fáradozásaiért cserében természetbeni vagy pénzbeni jövedelemhez jut. Ennek a jövedelemnek egy részére azonban mások is igényt tartanak, és arra igyekeznek rábírni a jövedelem tulajdonosát, hogy valamilyen csereaktusban, kereskedelemben mielőbb költse is el a megkeresett fizetését.

Ha ugyanis a munkával szerzett jövedelem nem menne vissza valamilyen módon egy olyan „elméleti piacra”, nem kerülne ismét forgalomba egy olyan helyen, ahol a munkát adó is jelen van, akkor lassan elfogyna az a pénze, amellyel rá tudna bírni valakit arra, hogy neki dolgozzék, hacsak nincs az illetőnek pénzjegynyomdája.

A társadalomban a hasznos dolog értékes dolgot jelent, az emberek a környezetükben található dolgok piaci hasznosításával foglalkoznak. A hasznosítás lehet "készen talált" dolgok, stb. hasznosítása, és lehet hasznos tevékenység (l. munka) eredményének a hasznosítása.

A "mindenki egyenlő (az üzletelési lehetőség szempontjából)" elv a gyakorlatban korlátozottan érvényesül. A piaci szereplők közti különbség és/vagy egyenlőtlenség az üzlet szempontjából úgy mutatkozik meg, hogy vannak, akik országnyi területekkel kereskednek, és vannak aki a szemétből kiguberált ócskaságokkal. Így is születnek újjá olyan iparágak, mint pl. a "guberálás, lomizás" Magyarországon. Ennek kisebb stílű változatát ötven évvel ezelőtt a házaló 'ószeresek' folytatták.

[szerkesztés] A haszon és a nyereség fogalma

’’’Haszon’’’ (vagy amivel gyakran keverik: a nyereség) az emberek közti csereaktusban jön létre, ott keletkezik, rendszerint az egyik oldalon, néha mindkettőn. A csereaktus lényege, hogy az egyik ember önként átad a másik embernek valamit (rendszerint árut, vagy szolgáltatást), amely valamire a másik embernek szüksége van, és amely dologért a két fél által kölcsönösen megegyezett mértékű, valós és értékes ellenszolgáltatást nyújt, valósít meg (teljesít) a második fél.

Az ilyen csereaktusban fontos, hogy külső és belső kényszerítő körülmények nélkül megy végbe, és a cserében szereplő dolog értéke és annak ellenértéke az adott kultúrában szokásos megítélés szerint arányos, maga az aktus pedig törvényes, méltányos és tisztességes. Ez esetben az eredmény a felek kölcsönös elégedettsége.

A haszon fogalma úgy merül fel, hogy mind az eladónak, mind a vevőnek érdekében áll a csereaktus, csupán az egyenértékben kell megegyezniük. A csere tárgyának van reális, használati értéke vagy haszna. Az ilyen csereaktus, vagy más szóval kereskedelem így mindkét félnek hasznos, sőt esetenként szükséges, vagy nélkülözhetetlen, de nem kényszerből való!

A nyereség a kereskedelem kapcsán úgy merül fel, hogy két csereaktus viszonylatában egyazon személy egyszer vásárol (olcsón), majd valamivel később elad (drágán), és a két esemény (először kiadás, később bevétel) pénzforgalmi összege közti különbség, mínusz a saját költségei adják a nyereséget. Ha ez a különbség az ő ráfordításait, vagy a vétellel kapcsolatos kiadásait nem fedezik, akkor az illető veszteséget szerzett magának.

(Megjegyzés: 1. Normális körülmények között az emberek veszteség céljából semmivel sem kereskednek, de ismeretes, hogy a világban a józan ésszel érthetőbbnél gyakoribbak a nem normális körülmények. 2. A nyereség még összefügg a nyerés (nyeremény) fogalmával, amely a szerencsejátékok ritka velejárója, de magának az üzletnek semmi köze a szerencsejátékokhoz, még ha létezik is üzleti kockázat, amely a jövő kiismerhetetlenségéből fakad.)hu:Utilitarizmus