Bernecebaráti
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Szobi |
| Rang | község
|
| Terület | 37,68 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2639 |
| Körzethívószám | 27 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Bernecebaráti község Pest megyében, a Szobi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Pest megye legészakibb települése. Kemence és Parassapuszta között található.
Térkép: http://www.bernecebarati.hu/elerhetoseg.htm
[szerkesztés] Története
Bernecebaráti ősi település a Börzsöny-hegység nyugati partfala mentén épült. 1928-ban egyesül Bernece és Baráti az 1936 lelket számláló Árpád-kori település. A falu elé ugró domb valóságos vár, a kicsiny műemlékké nyilvánított 13. században épült templomával együtt. Megerősített jellegét fekvése, messzire látható hagymasisakos tornya, lövésekkel tagolt újjáépített körfala még ma is elárulja. Az említett dombháton bronzkori vagy kora-vaskori telep volt, melynek egy részét földsánccal vették körül. Ennek maradványai a mai napig is jól láthatók.
A történelmi időszakot vizsgálva a magyarok 900 körül érkeztek a vidékre. A honfoglaló vezérek birtokba veszik az Ipoly-völgyét is. A Börzsöny peremén Árpád-kori falvak sorakoznak, köztük a mi falunk is, Bernecebaráti.
E kor építészeti emléke a már említett hegytetőn álló templom.
[szerkesztés] Az oklevelekben
Bernece első okleveles említése 1276-ban található, amikor is IV. László király oklevele emlékszik meg róla, mint Drégelyvár tartozékáról. 1285-ben Hont-Pázmány nemzetség Bozóki ága kapja, de a falura az esztergomi érsek is jogot formál, s évtizedekig tartó véres viszály alakul ki, mely a környező falvakra nincs jó hatással. Kettőjük harcába a Csák nemzetség is beavatkozik és másfél évtizedig ők birtokolják ezt a tájat is.
Baráti legrégibb okleveles említése 1158-ban található, amikor is Adorján fia István a Szent Márton templomával ékesített Barátit a Garam melléki bencéseknek (Garamszentbenedek) adományozza. II. Géza oklevelében is szerepel a bencéseket megerősítő birtokadomány. A 14. században is történik írásos említés mégpedig 2 helyen is. Szigfrid Garamszentbenedeki apát /1330-1355/ az apátság érdekében törvényt hozat. 1462-ben az esztergomi káptalan birtoka 503 Ft-ért vette meg a Baráti birtokot a garamszentbenedeki apátságtól. A két község birtokosai között találhatók még a Verebélyi, Gréczy, Mahófalvy, Szállaspataki, Oláh, Okolcsányi családok.
[szerkesztés] Tatárok, törökök, földesurak
A történelem viharai nem kerülték el a környéket sem. A tatárjárás, a feudális urak belviszálya, a török megszállása, majd a földesúri elnyomás nagy megpróbáltatásokat jelentett az itt lakóknak. A harcok folyamán csökkent a lakosság száma, de a feudális terhek növekedése is hozzájárult, hogy számos jobbágy család hagyja el a környéket. Az 1400-as évek közepétől a helyzet normalizálódik, ez időben a községek életében javulás mutatkozik, annak ellenére, hogy Mátyás király igen nagy adókat vetett ki az itt lakó jobbágyokra. Mátyás sokat vadászott a Börzsöny ezen vidékein. Tanúsítja ezt a róla elnevezett Király-kút és Királyháza.
1546-ban a török elfoglalja Bernecét és Barátit, s a török kiűzéséig a két falu az esztergomi szandzsághoz tartozik. Kettős megterhelést jelent ez az idő az itt lévő lakosságnak, ezért az itt lakók száma rohamosan csökken. A 17. század végétől az uradalmak nyomása egyre elviselhetetlenebb, a lakosság többsége nincstelen napszámosból, fuvarozóból, erdei munkából él.
[szerkesztés] A közelmúlt
A két világháború szintén sok áldozatot követelt a községtől. Az I. világháborúban a férfi lakosságot figyelembe véve igen sokat hívtak be a hadseregbe, ha az országos átlagot vesszük figyelembe, és ezért az elesettek száma is magas, 59 fő. A II. világháborúban 52 fő emberi áldozata volt a községükből az esztelen öldöklésnek. A község lakossága a templom kertben emlékoszlopot állított az I. és II. világháborúban elesettek emlékére.
1945 után a magyar falvak – köztük Bernecebaráti - lakosságának rohamos csökkenését – az 1950-es években kialakult hibás politikai és gazdasági intézkedések okozták. Ez alatt a 30 év alatt a lélekszám megközelítőleg a felére csökkent. Főleg a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása miatt fogtak sokan vándorbotot a kezükbe és az itt termelt javakból Balassagyarmaton, Vácon, Esztergomban és Budapest környékén építettek házakat.
A nyolcvanas évek végétől az elvándorlási hullám jóval csökkent, de a lakosság összlétszámát figyelembe véve sajnos van olyan év is, mikor kétszer-háromszor többen haláloztak el, mint ahányan születnek.
Sajnos, 1999. június 5-én hatalmas erejű árvíz pusztított a településen, súlyosan rongálva kb. 100 db lakóházat és az önkormányzat intézményeit, útjait. Tönkretette, szétszakította és elmosta a Kemence patakon lévő kétnyomsávos közlekedési hidat. A helyreállítás több évet vett igénybe.
1999. augusztus 20-án avattuk fel a település címerét, aminek alapja a levéltárban fellelt korabeli Bernecei pecsét.
A milleneumi zászló átadásának ünnepsége 2001. május 6-án volt a községben.
[szerkesztés] Napjainkban
A falu településszerkezetét nézve két részre tagolódik: úgy mint az öreg falura és az újtelekre.
Az öregfalu a Börzsöny hegységnek az Ipoly síkjára kifutó egyik völgyben fekszik. Ezt a völgyet Nagy-völgy névvel jelölik, és erre a szalagtelkes építési mód a jellemző. A falu másik része az új-telek, már az Ipoly síkján terül el, és erre a sakktábla szerű, szabályos mérnöki alaprajz szerinti építkezés a jellemző.
Az 1989-1990-es évek nagymértékben megváltoztatták a község életét. Ez az az időpont, mikor településünk visszanyerte teljes önállóságát és megszabadult a ráerőszakolt társközségi titulástól. Annak ellenére, hogy a gyermek létszám folyton csökken önálló, osztott osztályokban folyik a tanítás, gyönyörű környezetben lévő nem rég épült iskolában. Az óvodai létszám az utóbbi időben csökken, most 28-30 óvodás jár az óvodába (2005/2006).
Az idősekről a Gondozási Központ gondoskodik, hol 22 fő bentlakó és mintegy 15-20 fő bejáróval fogalakoznak. Az egészségügyi ellátást egy jól felszerelt orvosi rendelő biztosítja.
[szerkesztés] Ember és természet
Falunk a Börzsöny egyik jellegzetes hegyi községe, az ember szorosan összenőtt itt a tájjal, életük legfőbb szabályozója – főként régen – az erdő, amely a község határterületének 61%-a. Egy időben, a lakosság több mint fele favágó volt. A fa megmunkálásához majd mindenki értett. Baltáik, fűrészeik alatt dőlt a fa a Börzsönyben, Bakonyban, Mátrában, majd „románszánkón” húzták be a kitermelt fát a hegyoldalakból. Maguk készítették mezőgazdasági eszközeiket, az épületek tetőszerkezetét. Bernecebaráti őslakossága a palócság nyugati ágához tartozik, de sajnos sajátos nyelvjárást, eredeti szokásait, néprajzi jellegzetességeit már alig észrevéve gyakorolja. Rátarti, leleményes, jó humorú, észjárásban a székelyhez hasonlóan furfangos, művészi hajlandóságú nép a palóc.
A községet körülvevő erdők vegyes összetételűek. Zömmel gyertyános, tölgyes, a magasabb helyen bükk, de egyre elterjedtebb a sík területen az akác. Az erdők állatvilága is igen változatos képet mutat. A nagyvadak szarvas, őz, vaddisznó bőven található, de szép számmal előfordul a róka, kis mértékben borz, nyest és vadmacska. Sajnos az apróvadak terén igen nagy csökkenés tapasztalható.
A hegységperem gyengébb talaja, az időjárás változékonysága ingadozóvá teszi a gazdasági növények terméshozamát. Mivel a lakosság rendelkezésére álló földterület kevés volt, fokozatosan áttértek a kis területen is nagy jövedelmet adó, munkaigényes málna termelésre. Napjainkban is jelentős területen termelnek a már említett bogyóson kívül ribizlit, szedret és epret.
[szerkesztés] Építészet
A falu régi építkezési formájára a palóc építkezés volt a jellemző. Szoba, pitvar, konyha, kamra, gazdasági épületek volt a sorrend. A korábbi faépítkezést, a fonott sövényfalas, majd a vályog- és kőfalazat váltotta fel. Ezen építési formájú házakból sajnos kevés maradt meg eredeti formájában, talán csak kettő-három, ami az öregfaluban található. Az újtelek lakóházai zömmel a 60-as évek elejétől a kor igényének megfelelően épültek meg.
A faluban két műemlék jellegű épület van. Az egyik a templom dombon álló Római katolikus templom, a másik az iskola udvarán található úgynevezett Rácz Kastély, más néven: Huszár Kastély.
A bernecei temetőben három nevezetes ember nyugvóhelye található: Schön Alajosnak az 1848-1849-es szabadságharc főhadnagyának, Sisa Pista (Benkó István) a Börzsöny hegység utolsó betyárjának, és Szokolyi Alajosnak az 1896-ban rendezett első újkori olimpián részt vett versenyző sírja.
[szerkesztés] Látnivalói
- Római katolikus templom - román kori alapokkal, gótikus szentély külsővel, XVII. századi csehsüveg kupolával.
- Huszár-kastély
- Palóc lakóházak
- Szokoly-kastély (Szokoly Alajos, az 1896. évi nyári olimpiai játékokon 100 m-es síkfutásban bronzérmet nyert)
- Tájház
- Weblapja: http://www.bernecebarati.hu/


Based on work by