Monostorpályi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Hajdú-Bihar |
| Kistérség | Derecske–Létavértesi |
| Rang | község
|
| Terület | 44,44 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 4275 |
| Körzethívószám | 52 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Monostorpályi község Hajdú-Bihar megyében, a Derecske–Létavértesi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Monostorpályi Honlapja
[szerkesztés] Monostorpályi címere
[szerkesztés] Monostorpályi természeti adottságai
A falu Hajdú-Bihar megye dél-keleti részén helyezkedik el, Debrecentől 23 km-re, a 4809-es közút mentén. Északon Debrecen, keleten Létavértes, délen Pocsaj, nyugaton Hosszúpályi határolja. A község 80 százalékban a Nyírséghez tartozik. A terület mai felszíni képe a földtörténet negyedkorában alakult ki. Legelterjedtebb talajtani képződmény a futóhomok. Az egykori lefolyástalan, vízzel borított területek legjellemzőbb képződménye a kotu, amely szerves anyagoknak humuszos iszappal történő keveredése. Ilyen talaj az un. Tejfeles-dűlőben, a Ligeten, a Csonkás-dűlőben található. Iszapos agyag talajféleség a Keserűkút dűlőben van. Az uralkodó talajtípus mellett kisebb foltokban rozsdabarna erdő-, réti-, illetve mezőgazdasági talajok is előfordulnak. A falu határában emelkedik a Bónis-hegy, amely egyben a község legmagasabb pontja: 138 m. A falu viszonylagosan kis területe ellenére változatos természeti adottságokkal rendelkezik. Növényzete a Nyírségi flórajáráshoz tartozik és a Tiszántúli flórajárás jellemzőit hordozza. A természeti örökség értékes része a település határában lévő, az Erdős pusztákkal határos részen található hat hektáros védett feketefenyves erdő. Mezőgazdaságát tekintve, a gabonafélék termesztése a legjellemzőbb, de számottevő a zeller-, dohány-, zöldség-, és a szőlőtermesztés.
[szerkesztés] Története
Monostorpályi és a szomszédos Hosszúpályi eredettörténete közös tőről fakad. Írásos emlékben először 1219-ben szerepel a falu, 'Pauli de Nyr' néven, mivel Bihar megyének ezt a részét Nyírnek vagy nyíri kerületnek nevezték. A Monostorpályi név kialakulásához egy történet kapcsolódik. A hagyomány szerint, egykor ezen a helyen a Paulinus barátoknak volt itt kolostoruk. Így a kolostor rövidített latin nevéből - Monostorium Pauli - ered a falu neve.
Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már a neolit korban élt itt egy népcsoport. A VIII. században az avarok, a X. században pedig két honfoglaló nemzettség, az Ákos és a Borsa családok birtokolták ezt a területet. Az Ákos nem, a megye nyíri részében volt birtokos. Leszármazottaik az Álmosdi Chyre család sarjai. Ez a Chyre család alapított az akkori Pályiban, Keresztelő Szent János tiszteletére egy monostort. Később Károly Róbert király a Debreceni Dósa nádornak adományozta a földet, így 1311-től Monostorpályi a debreceni uradalomhoz tartozott. 1461 után a Chyre család kihaltával, Báthori Andrásé lett a birtok. Az első adóösszeírást 1552-ben végezték. A községben ekkor 30 porta volt. A török idők végére Monostorpályi teljesen el-pusztult. Egy 1692-es leírás a faluban semmit sem talált. A törökkel vívott harcokban, községünkben esett el Balassi Ferenc tokaji vicekapitány. Az újranépesedés a XVII. század végén kezdődött. Még be sem fejeződött az újjáépítés, amikor kitört a Rákóczi-szabadságharc. Ebből a korból egyetlen emlék maradt meg a faluban, az un. Rákóczi-árok. A falu összes okirata valószínűleg ekkor veszett el. A község viszontagságait az 1738-as pestisjárvány fokozta, ekkor 166 lakosunk vesztette életét.
Az 1848-49-es szabadságharcokban a falu is részt vett. Fiait küldte a harcokba. Híressé vált katonák a következők: Thuolt István honvédhadnagy, Klubusitzky István huszár főhadnagy, Szabó Lajos altiszt, Létai Sándor, Hatvani Imre lovas katonák, Váry József főhadnagy. Thuolt István had-nagy Kossuth szárnysegédje volt, aki a szabadságharc bukása után ugyan külföldre menekült, de mihelyt rendeződött itthon a helyzet, visszatért, és Monostorpályiban telepedett le. Kastélya az emigrációban élők találkozóhelye lett. Az általános iskola névadójául őt választotta.
A kiegyezés utáni időszakban a falu életét csak a környékbeli csárdák között utazó, portyázgató betyárok zavarták néha meg. Községünknek három csárdája volt, ezek még az 1. világháború előtt lassan eltűntek. Egy 1918-as kormány-rendelet értelmében az év végére össze kellett írni a földre jogosultakat, de a földrendelet nem javított a parasztság helyzetén. A Nagyatádi féle földreform is csak elméletben jelentett megoldást. Az kiosztott földek termeléshez túl kicsik voltak. 1923-33-as gazdasági válság Monostorpályiban is nagyban éreztette hatását.
A 2. világháború előtt a községben két nagybirtokos volt: Kövesdy Imre és a Gorove család. 1944 év nyarán a faluban élő 27 zsidót összeterelték, és Nagyváradra hurcolták. Monostorpályiba 1944. október 17-én érkeztek meg az orosz csapatok. Amit meghagytak a németek, azt mind elpusztították. A Földosztó Bizottságtól Monostorpályiban 525 család kapott földterületet. 1960-ban két termelőszövetkezet is alakult: a Búzakalász, és az Alkotmány TSZ.
A községet 1982-ben közös tanácsi irányítás alá vonták Hosszúpályival. A szétválásra 1990-ben került sor. Azóta tehát helyi irányítás van a jelenleg több, mint kétezer főt számláló faluban.
[szerkesztés] Természeti látványosságok
A természeti látványosságok közül különösen a hat hektáros védett feketefenyves erdő érdemel említést, melynek területén értékes és ritka lágyszárú növényfajok, valamint gazdag rovarállomány is fellelhetők. A Hortobágyi Nemzeti Park minősítése alapján 300 ha természetileg védett terület is található. A falu határában néhány éve termálvizes kútra bukkantak, erre alapozva a tervek között szerepel a gyógy-turizmus beindítása.
Néhány jellemző növény-, és állatfaj: növények: agár kosbor, pusztai csenkesz, borjúpázsit, kék perje, sárga nőszirom, enyves mécsvirág, fehér erdei szellőrózsa, magyar kökörcsin, stb. madarak: gyurgyalag, füsti és parti fecske, búbos vöcsök, bíbic, fehér gólya, szürke gém, stb. emlősök: róka, mezei nyúl, őz, görény, stb. A terület rovarvilága is értékes és számottevő. Pl. termesz hangyaboly, (csíkgáti tölgyes)
A kirándulni vágyó természetet szerető ember a község északi részén megtalálja azt, amire vágyik,- a csendet, ős-természetet, ritka növény és állatvilágot.
[szerkesztés] Műemlékek
1. A község legjellemzőbb műemlék jellegű épülete, a három építményből álló, több emeletes gabonatárolónak használt un. „tubus” magtár. Az egyedi műemlék együttest alkotó három terményszárító 1826-ban épült. A magtár épületekből kettő tubus alakú, galambdúc formájú, a harmadik fekvő, háromszintes épület. A tubus alakú magtárakba csigaköteles megoldással - lóvontatással - zsákokban juttatták fel a gabonát. Sajátos, eltolt szintű szellőzőrendszere kereszthuzat technológiájú. A gabona kivételekor az egész takarmánymennyiség megmozdul. A fekvő épületet termés-kiadásra és szárításra használták. A régi öregek futarának, lisztcserélőnek is hívták. Ezek az épületek szerves részei voltak egy uradalmi udvarnak, ahol szerfás dohányhodályok voltak még ezen kívül. Az önkormányzat 1992-ben megvásárolta az épületegyüttest és az Országos Műemléki Hivatallal közösen felújította. A tervek között szerepel egy Helytörténeti Múzeum kialakítása.
2. A tubus mellett megtekinthető a XVIII. századi, református templom, amely fakazettás mennyezetével ritka építészeti különlegesség. Kertjében ritka fafajták is megtalálhatók. A jelenlegi templom a régi Pál rendi apátok XII. századi, kéttornyú temploma helyén épült. Az ásatások folyamán megtalálták a régi templom maradványait.
3. A Bethlen u. 2. sz. alatti lakóház /tájház/ mint a régi építészet emléke szintén védett. Az épületben találhatók a falusi életet bemutató használati tárgyak.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1818. július 19-é Hatvani Imre ügyvéd, az 1848-49-es szabadságharcban szabadcsapat vezére.





Based on work by