Szalay Sándor (fizikus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szalay Sándor (Nyíregyháza, 1909. október 4. – Debrecen?, 1987. október 11.) magyar fizikus, a magyarországi magfizikai kutatások megteremtője

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajz

Apja nyíregyházi fizikatanár volt. Budapesten tanult, Tangl Károlynál doktorált, mérőeszközeinek tervezésében Békésy György segítette tanácsaival. A végzés után állás nélküli Szalayt Szent-Györgyi Albert hívta maga mellé kutatni.

Először Lipcsében kutatott két évig, majd Rutherfordot kérte Szalay Sándor, hogy mellette dolgozhasson a Cavendish Laboratóriumban. A tíz pályázó közül Rutherford őt választotta ki a féléves ösztöndíjra. Itt megtanulta a nukleáris technika mellett azt, hogyan kell saját kezűleg műszereket készíteni.

1935-ben hívta Gyulai Zoltán (a magyar kristálykutatás megteremtője) tanársegédnek a debreceni egyetemre. Itt Szalay magfizikai műhelyt épített ki, számos tehetséges tanítványt nevelt ki. A II. világháború rombolásai után tanítványaival újjáépítették az egyetem Kísérleti Fizika Intézetét. Felhasználták a radioaktív nyomjelzést az orvostudományban. Szalay Geiger–Müller-számlálókat épített és uránlelőhelyeket keresett Magyarországon.

1954-ben létrehozták az MTA Atommagkutató Intézetét, röviden ATOMKI-t

1987-ben halt meg.

[szerkesztés] Személyisége

(...)

[szerkesztés] Forrás

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Más nyelveken