Albert Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a Szinnyei József Magyar írók élete és munkái származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Albert Ferenc (Klagenfurt, 1811. január 1. - Eger, 1883. augusztus 9.) bölcsész, királyi tanácsos, az egri érseki csillagvizsgáló igazgatója s Heves megye tanfelügyelője

[szerkesztés] Élete

Atyja a 3. sz. gyalogezrednél hadnagy volt és 1814-ben lett gránátos főhadnagy. 1820 körül mint toborzó parancsnok Egerbe ment, ahová fiát is magával vitte. Albert csak az elemi iskolákat végezte nyilvánosan. Egerben Tittel Pál, atyjának barátja volt a csillagvizsgáló igazgatója, ki a fiú tehetségét észrevevén, buzdította s taníttatta. Midőn Tittel 1824.-ben a budai csillagvizsgáló igazgatója lett, magával vitte őt, ki 1825. április 11.-én a csillagvizsgálóhoz díjas gyakornokká neveztetett ki. Tittel halála után (1831) a budai csillagvizsgálót majd mint helyettes, majd mint segédcsillagász vezette; 1835-ben a pesti egyetem bölcseleti karánál doktori oklevelet nyert; 1841-ben pedig az egyetemen a csillagtan, történelem és geodézia rendkivüli tanárává neveztetett ki, hol a nevezett tudományokat ő tanította először magyar nyelven. Különböző években s az uralkodó által küldve jelen volt 1834-ben Prágában s 1842-ben Mainzban a német és Strassburgban a francia tudósok természettudományi gyülésein. 1843 óta tagja volt a magyar természettudományi társulatnak. 1848. szeptember 10-től 1849. január 5-ig a Buda körül létesítendő erődítési munkálatokat vezette. Buda ostroma alatt, vagyona és 24 éves tudományos munkásságának eredménye , elveszett; ő csak a [[gellérthegy]i csillagvizsgáló eszközeinek a megmentésére gondolt, miket álruhában megszökött német főnöke a véletlenre bizott. Julius 27.-ének éjjelén az osztrák katonai hatóság elfogta, de azon év november 13. szabadon engedték. Ekkor a császári sereg főparancsnokságánál hiteles tolmáccsá és fordítóvá nevezték ki. Igy működött 1851. április 15.-ig, mikor az egri érsek a csillagvizsgáló igazgatójává tette s egyúttal líceum könyvtárnokká és tanárrá is kinevezte, amely tisztséget haláláig betöltötte.

[szerkesztés] Munkái

1. Allgemeiner Briefsteller. Pesth, 1842. (5. bőv. kiadása Haus-Sekretär u. Briefsteller czimmel u. ott, 1844.)

2. Neuestes polytechnisches Recept-Taschenbuch. Leipzig u. Pesth, 1845. (Kézirata a M. Nemzeti Múzeum irattárában.)

3. A folyó évi július hó 28-án beállandó napfogyatkozásról Eger, 1851.

4. A naprendszerről. Hely és évn.

5. Magyar nyelvtan. Eger, 1853.

6. Német nyelvtan, a magyar tanuló ifjúság számára. U. ott. 1853. (2. czímkiadás. U. ott, 1860.)

7. Huldigungsgruss zum 24. April 1854. aus Erlau's stillem Matra-Thale dem allerhöchsten Kaiserpaar. Erlau, 1854.

8. Freudengruss eines dankbar ergebenen Herzens bei der Rückkehr Sr. Excellenz des Hochwürd. Herrn Erzbischofs zu Erlau Adalbert Bartakovics von Kis-Appony aus Wien am 22. Juni 1856. U. ott.

9. Allerunterthänigster Huldigungsgruss Sr. Majestät Franz Joseph dem Ersten, bei dessen beglückender allerhöchsten Anwesenheit in der Stadt Erlau am 4. Sept. 1857. U. ott.

10. Mennyiség- és természettani általános földleirás.

11. Magyarország államtana. (E két utóbbi kőnyomat.)

Ő alapította az Egri Értesítőt, és 1860. szept. 1-től az év utolsó napjáig szerkesztette

Kéziratban maradt tőle: A német irodalom története. Az erőműtan kézikönyve. A szakcsillagászatnak tankönyve. Népszerű csillagtan. T. C. Pauts, Theoria motus corporum coelestium, magyarra fordítva s értelmezve; végre 21 kötetre menő jegyzetei.

[szerkesztés] Források