Nyugati germán nyelvek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nyugati germán nyelvek közé tartoznak a mai Németország területén a Nyugat-Római Birodalom összeomlásáig élt germán népek nyelvének utódai, azaz az angol, a német, a holland, és ezek dialektusai és ágai.

[szerkesztés] Az angol

A Nyugat-Római Birodalom összeomlásával egyidőben, a Kr.u. 5. század közepétől a Németalföld nyugati felén élő angol, szász és jüt törzsek inváziót indítottak a Brit szigetek ellen, és elfoglalták a piktek és kelták (gael-kelták) által lakott területeket. Az angol nyelv tehát a Kr.u. 5. századtól indult önálló fejlődésnek.

[szerkesztés] A német

A német nyelvet az Alpokban élő germán lakosság körében a Kr. u. 5. - 7. században lezajlott ún. második hangeltolódás választotta el a többi germán nyelvtől. Jelenleg a német meglehetősen dialektus-gazdag nyelv. A dialektusok három fő zónára bontják a németül beszélő területeket: alnémet (niederdeutsch), középnémet (mitteldeutsch), és felnémet (hochdeutsch). A standard német nyelv a lutheri bibliafordítás kapcsán alakult ki. Ma a Hannover környéki dialektus áll a legközelebb a standard német nyelvhez, az ún. Hochdeutschhoz.

[szerkesztés] A holland

A holland nyelv a plattdeutsch-hoz hasonlóan nem vett részt a második hangeltolódásban, így fejlődési útja is elvált a némettől. Nyelvtörténetileg egy fríz dialektusról van szó.