Íriszdiagnosztika
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az íriszdiagnosztika az alternatív gyógyászat egyik formája, amiben a páciens egészségi állapotát az íriszében látható színek, minták és egyéb jellegzetességek alapján próbálják megállapítani. A megfigyeléseket írisztérképekkel vetik össze, amik az íriszt számos zónára osztják. Az íriszdiagnosztika gyakorlói szerint ezek a zónák az emberi test részeinek felelnek meg. Nincsenek megbízható tudományos bizonyítékok az írisz és az egészségi állapot közötti kapcsolat létezésére, és nincs semmilyen ismert kauzális mechanizmus, ami magyarázatul szolgálhatna az állítólagos kapcsolatra.
Az íriszdiagnoszták azt állítják, hogy nem konkrét betegségeket ismernek fel, hanem azt tudják megállapítani, hogy a testben található rendszerek és szervek közül melyek egészségesek, és melyek azok, amik „túlműködnek” vagy „gyulladtak”. Ezek szerintük jelzik a páciens bizonyos betegségekre való hajlamát, mutatják a múltbeli problémákat, vagy azokat a betegségeket, amik még csak kialakulóban vannak.
Mivel az íriszdiagnosztika a betegségek kezelésére nem alkalmas, a gyakorlói rendszerint az alternatív gyógyászat más ágait is tanulmányozzák, például a természetgyógyászatot, és az írisz vizsgálatát a gyógyítás első lépéseként, a diagnózis felállítására használják. Az íriszdiagnosztika elsősorban Európában (azon belül is Angliában és Németországban) népszerű, ahol körülbelül 20 000 gyakorlója van; az Egyesült Államokban tizedennyien vannak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Módszerei
Az íriszdiagnoszták rendszerint zseblámpa és nagyító, fényképezőgép segítségével vizsgálják a páciens íriszét szöveti elváltozásokat, speciális pigment-mintázatokat keresve. A jeleket és mintázatokat rendszerint egy írisztérképhez hasonlítják, ami az írisz egyes területeit a test területeinek felelteti meg. Egy tipikus térkép 80-90 ilyen területből áll. A vesének megfelelő zóna például általában az írisz alsó részén, 6 óra táján van. Számos különböző térkép van forgalomban, amelyek nem mindig egyeztethetőek össze.
Az íriszdiagnoszták szerint az írisz részletei a megfelelő szervek szöveteiben végbemenő változásokat jelzik. Például az „akut gyulladás”, „krónikus gyulladás” és „hurut” jelei szerintük rendre a megfelelő távoli szövet érintettségét, kezelését és gyógyulását jelzik. További, az iridológusok által keresett jelek az „összehúzódási gyűrűk” és a „Klumpenzellen” (csomóssejtek), amiket a környezettől függően különféle egészségügyi problémák jeleként értelmeznek.
[szerkesztés] Története
A szem vizsgálata régóta az egészségi állapot megállapításának része, már az ókori görögök is használták.
Az íriszdiagnosztika elveinek (például a homolateralitásnak) az első leírását a Chiromatica Medica tartalmazza, amit 1665-ben jelentetett meg (és 1670-ben és 1691-ben adott ki újra) Philippus Meyeus (Philip Meyen von Coburg). Ebben még nem szerepelt az „íriszdiagnosztika” kifejezés.
Az Augendiagnostik („szemdiagnosztika”) kifejezést Ignatz von Péczely, egy 19. századi magyar orvos vezette be. A legelterjedtebb történet szerint onnan kapta az ötletet, hogy hasonló csíkokat látott egy általa kezelt törött lábú ember szemében, mint gyermekkorában egy bagoly szemében, aminek eltörte a lábát. Az Első Nemzetközi Íriszdiagnosztikai Kongresszuson Péczely unokaöccse, Dr August von Péczely kitalációnak nevezte a történetet, és azt állította, hogy efféle csíkok nem figyelhetőek meg.
Az Egyesült Államokban az 1950-es években jött divatba az íriszdiagnosztika, amikor egy Bernard Jensen nevű amerikai kiropraktikus oktatni kezdte a saját változatát.
Kevés kutatónak sikerült támogatást találnia a szem feltételezett nemvizuális funkcióinak vizsgálatához. Egy, a Medical Hypotheses-ben megjelentetett cikkben az egyik ilyen csoport átlátszó mintázatokat figyelt meg az íriszben, amik fényt juttattak az ora serrata-ba (a retina peremére), amiket az ún. functio ocularis systemica feltételezésével próbáltak magyarázni.[1] Erre a feltételezésre alapozva kifejlesztették a transziridális fényterápia nevű módszert; eddig azonban független kutatók még nem erősítették meg sem a terápia, sem az elmélet működőképességét. Ugyanezen kutatócsoport megkísérelte a számítógépes íriszfeltérképezést az íriszdiagnosztika segítésére.[2]
[szerkesztés] Feltételezett haszna
[szerkesztés] Kritikák és feltételezett káros hatások
Az orvosok többsége az íriszdiagnosztika minden állítását elutasítja, és azt áltudománynak vagy akár szélhámosságnak tartja. Az íriszdiagnoszták többsége nem orvos; sok intézmény képez íriszdiagnosztát, de a mainstream orvosi iskolák rendszerint nem tanítják az íriszdiagnosztikát, és a hivatalos orvosi intézmények nem tekintik használható eljárásnak.
A kritikusok, köztük a mainstream orvostudomány képviselői, elsősorban azért utasítják el az íriszdiagnosztikát, mert a tudományos vizsgálatok nem igazolták az állításait. (A tudományos elméletek felállításának és tesztelésének modern módszereiről lásd a tudományos módszer lapot.)
Az alternatív gyógyászat más irányzataihoz hasonlóan az íriszdiagnosztikát is azzal vádolják, hogy:
- gyakran hibás diagnózist eredményez, ami megijesztheti a pácienst, és késleltetheti a valódi problémák diagnosztizálását és kezelését (például egy rákos beteg esetében, akinek kemoterápiára vagy sugárkezelésre van szüksége).
- hatástalan, és csak a páciens pénzét és idejét pocsékolja.
A szkeptikusok rendszerint elismerik, hogy az íriszdiagnosztikának lehet jótékony hatása a placebo-effektus révén, de szerintük ez önmagában még nem legitimalizál egy eljárást.
[szerkesztés] Az íriszdiagnosztika tudományos vizsgálata
Az íriszdiagnosztika tudományos vizsgálata többnyire, de nem minden esetben, negatív eredményt adott. A módszertanilag átgondolt, kettős vak teszteken az íriszdiagnosztika egyetlen esetben sem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak.
Egy, a Journal of the American Medical Association-ben publikált vizsgálatban három képzett íriszdiagnosztának íriszek fényképei közül ki kellett választania azokat, amik vesebetegségben szenvedő emberekről készültek.[3] Nemcsak hogy a betegséget nem sikerült felismerniük, de még egymáséval sem egyeztek a válazaik. A kutatók végkövetkeztetése szerint „az íriszdiagnosztika sem szelektívnek, sem specifikusnak nem bizonyult, és a helyes válaszok gyakorisága nem különbözött a véletlen találgatásétól.” Az íriszdiagnoszták azzal védekeztek, hogy a megbízható válaszokhoz a beteg és a diagnoszta közötti személyes kapcsolatra van szükség . Azonban a vizsgálatban résztvevő három íriszdiagnoszta egyikének sem volt hasonló fenntartása az eredmények megismerése előtt.
Egy másik vizsgálatban, amit a British Medical Journal-ban publikáltak, Paul Knipschild MD, a maastrichti University of Limburg kutatója, 39 olyan beteget választott ki, akiknek az epehólyagját másnap eltávolították epekő gyanúja miatt.[4] Olyan embereket is kiválasztott, kontrollcsoportnak, akiknek egészséges volt az epehólyagja. Egy 5 íriszdiagnosztából álló csoport vizsgálta a kiválasztott emberek írisz-fényképeit. Az íriszdiagnoszták nem tudták beazonosítani a beteg epehólyagokat. Egyikük például az epeköves betegek 51%-át egészségesnek, az egészségesek 51%-át epekövesnek nyilvánította. Dr. Knipschild végkövetkeztetése szerint „a vizsgálat kimutatta, hogy az íriszdiagnosztika diagnosztikai segédeszközként hasznavehetetlen.” Az íriszdiagnoszták a korábbihoz hasonló módon védekeztek, és a vizsgálat metodológiáját is támadták.
Ernst szerint: „Működik-e az íriszdiagnosztika? [...] Ezzel a keresési stratégiával 77 cikket találtunk az íriszdiagnosztikáról. [...] Minden egyes kontrollálatlan vizsgálat, és számos maszkolatlan kísérlet azt találta, hogy az íriszdiagnosztika egy működő diagnosztikai eszköz. Az ilyen vizsgálatok védtelenek az elfogultsággal szemben . A következőkben a 4 kontrollált, maszkolt vizsgálatot elemezzük. [...] Kevés kontrollált, maszkolt kiértékelésű vizsgálatot publikáltak az íriszdiagnosztika diagnosztikai értékéről. Egyik sem találta hasznavehetőnek. Mivel az íriszdiagnosztika személyi és gazdasági károkat okozhat, a pácienseknek és a terapeutáknak nem javasolt a használata.”[5]
Demea pozitív eredményt mutatott ki: „A kutatás bizonyos írisz-jelek és a tanulmányozott páciensek általános patológiája közötti összefüggést vizsgálta. [...] 57 kórházba utalt pácienst vizsgáltunk. [...] A kapott korrelációk erős összefüggést mutattak az íriszdiagnosztika által megállapított jellemzők és a létező patológia között. [...] Az írisz-vizsgálat nagyon hasznos lehet az általános patológia diagnosztizálására, a páciens holisztikus megközelítésének jegyében.”[6] Mivel a vizsgálat nem teljesítette a megbízható tudományos kutatások kritériumait (vak tesztek, elfogultság hiánya, az eredmények statisztikai szignifikanciája stb.), a szkeptikusok szerint nem sok jelentősége van.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Waniek, D.A., Medical Hypotheses 1987;23(1): 309-312. PMID 3614020
- ^ Popescu, M.P.; Waniek D.A., Rev Chir Oncol Radiol O R L Oftalmol Stomatol Ser Oftalmol 1986;30(1): 29-33. PMID 2940632 (román nyelvű)
- ^ Simon A., Worthen D.M., Mitas JA 2nd. An evaluation of iridology. JAMA. 1979 Sep 8;242(13):1385-9. PMID 480560
- ^ Knipschild P. Looking for gall bladder disease in the patient's iris. BMJ. 1988 Dec 17;297(6663):1578-81. PMID 3147081
- ^ Ernst E. Iridology: not useful and potentially harmful. Arch. Ophthalmol. 2000 Jan;118(1):120-1. PMID 0636425
- ^ Demea S. [Correlation between iridology and general pathology] Oftalmologia. 2002;55(4):64-9. PMID 12723182 (román nyelvű)
[szerkesztés] Lásd még
- Ophthalmológia
- Optometria
- Szemvizsgálat
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Orvostudomány portál |
[szerkesztés] Pro
- Bill Caradonna R.Ph.: Western Medicine looks at Iridology ... (Számos további, a kritikusokkal vitatkozó írás is található az oldalon.)
- Vincenzo Di Spazio: Is the Iris a Receptor?
- Dr. Lisa Niebergall: Iridology
- Celestial Healing site about iridology (a cikkben látható írisztérkép forrása)
- Canadian Journal of the Science and Practice of Iridology (hasznos információforrás, papíron már nem hozzáférhető)
- Canadian Institute of Iridology (kanadai kurzusok)
[szerkesztés] Kontra
- The Skeptics Dictionary
- Iridology (PDF fájl Knipschild és Simon adataival – saját adatai nincsenek, de jó illusztrációk vannak benne)
- Iridology Is Nonsense – Stephen Barrett cikke a Quackwatch-on


Based on work by