Jurta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A jurta a vándorló nomádok, így a honfoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód, a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.

[szerkesztés] Külső hivatkozások