Benedek Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk Benedek Lajos tábornokról szól. A Benedek Lajos református lelkészről szóló cikk a Benedek Lajos (esperes) címen érhető el.
 August Prinzhofer litográfiája (1849)
Nagyít
August Prinzhofer litográfiája (1849)

Benedek Lajos (Sopron, 1804. július 14. – Graz, 1881. április 27.) császári és királyi táborszernagy, az 1848–49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik tábornoka, az 1866. évi porosz-osztrák háborúban az osztrák csapatok főparancsnoka.

Tanulmányait a bécsújhelyi katonai akadémián végezte. 1823-ban kezdte katonai szolgálatát zászlósként a 27. gyalogezredben. 1840-ben őrnagyként a galíciai főhadparancsnokságon főhadsegéd volt. Az 1846-os krakkói felkelés leverésében már alezredesként gyorsan és erélyesen lépett fel, ezért megkapta a Lipót Rend lovagkeresztjét és ezredessé léptették elő. 1847. augusztusától a magyar kiegészítésű 33. (Gyulay) gyalogezred parancsnoka lett és Itáliába vezényelték. Az itáliai harcokban való helytállásáért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. 1848 májusában Mészáros Lázár felajánlotta számára az alakuló magyar honvéd hadsereg főparancsnoki tisztét, Benedek azonban elutasította a magyar hadügyminiszter ajánlatát.

1849. áprilisában vezérőrnaggyá léptették elő, és Magyarországra vezényelték. Augusztus 5-ig egy dandár parancsnoka volt a Ludwig Wohlgemuth, majd Franz Liechtenstein parancsnoksága alatt álló tartalék hadtestben. Részt vett a június 28-ai győri ütközetben, a július 2-ai és július 11-ei komáromi csatákban, majd az augusztus 3-ai újszegedi ütközetben. Az augusztus 5-ei szőregi csatában egysége Lázár Vilmos IX. hadtestével vívott súlyos közelharcot. A csatában Benedek Lajos is súlyosan megsebesült, ezért a szabadságharc további hadműveleteiben nem vett részt.

1849. októberétől az itáliai 2. hadsereg vezérkari főnöke lett, 1852-ben altábornaggyá léptették elő. 1857-től ő volt a galíciai IV. hadtest parancsnoka. Az 1859-es észak-itáliai hadjáratban a VIII. hadtest parancsnokaként vett részt. A súlyos vereséggel véget ért, június 24-ei solferinoi csatában ő volt az egyetlen császári tábornok aki valamilyen részsikert el tudott érni. Az itt tanúsított hősiességéért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjét.

A königgrätzi csata (Georg Bleibtreu)
Nagyít
A königgrätzi csata (Georg Bleibtreu)

Solferinói helytállása hírnevet és népszerűséget hozott számára. Novemberben táborszernaggyá léptették elő, majd 1860-tól a császári hadsereg vezérkari főnöke lett. I. Ferenc József 1860. április 19-étől Magyarország katonai és polgári kormányzójává nevezte ki. A tisztséget az Októberi Diploma kiadásáig, október 20-ig töltötte be, majd az itáliai császári hadsereg parancsnoka lett. Tiltakozása ellenére 1866-ban I. Ferenc József kinevezte a poroszok ellen működő északi hadsereg parancsnokává. 1866 júniusában a Moltke által vezetett porosz hadsereg több jelentős ütközetet is megnyert, ezért Benedek békekötést javasolt a császári udvarnak. I. Ferenc József azonban az erők összevonására és döntő ütközet kikényszerítésére adott utasítást. Az 1866. július 3-án vívott königgrätzi csatában a császári csapatok súlyos vereséget szenvedtek. A csata után Benedek Lajost tették meg a vereség felelősévé. A hadsereg éléről leváltották és haditörvényszék elé állították, de az uralkodó végül megszüntette ellene a vizsgálatot. Ezután haláláig visszavonultan élt.

[szerkesztés] Felhasznált források

  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
  • Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
  • Révai Nagy Lexikona