Türk rovásírás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Türk rovásírás
Típus: Hangjelölő
Nyelv(ek): török
Időszak: kb. 600-700
ISO 15924 kód: Orkh
Írásirány: balról jobbra
Lásd még:
Ábécék származás szerinti listája

A türk rovásírás (vagy Orkhon írás) a legkorábbi ismert török írásrendszer, amely az orkhoni feliratokról ismert. Az írást 1889-ben fedezték fel egy mongóliai expedíció során, amelynek a célja az Orkhon-völgy egy 8. században épült emléke volt. Az írás szogd eredetű. Később használta az Ujgur Birodalom. A „jenyiszeji” változat kilencedik századi kirgiz írásokból ismert. Valószínű, hogy a magyar rovásírás is rokona (vagy leszármazottja).

[szerkesztés] Felfedezése

Az orkhon-völgyi feliratokat Nikolay Yadrintsev 1889-es expedíciója során fedezték fel. A leleteket Vasily Radlov tette közzé, s azokat a dán filológus, Vilhelm Thomsen fejtette meg 1893-ban. Az írás hasonló a Tu-jue (突厥 pinyin tú jué) által Kínában a Tang dinasztia ideje alatt hátrahagyott leletek felirataihoz.

A türk rovásírást néha rúnaalakúnak nevezik, a germán rúnákkal való külsőséges hasonlóságai miatt. Ez a hasonlóság azonban triviális, ugyanis az összes, kemény felületre írt írás ezt a tendenciát mutatja.

[szerkesztés] Betűi

A klasszikus ábécé
Használat Szimbólumok Átírás
önálló magánhangzók A /a/, /e/
I /ɯ/, /i/, /j/
O /u/, /o/, /w/
U /ø/, /y/, /w/
mássalhangzók harmonizált csak
(¹) — hátsó,
(²) — elülső
nyelvállású magánhangzókkal
/b/ /b/
/d/ /d/
/g/ /g/
/l/ /l/
/n/ /n/
/r/ /r/
/s/ /s/
/t/ /t/
/ʤ/ /ʤ/
csak (¹) — Q
csak (²) — K
Q /q/ K /k/
bármely
magánhangzóval
/ʧ/
-M /m/
-P /p/
/ʃ/
-Z /z/
-NG /ŋ/
nem harmonizált + magánhangzó IÇ, ÇI, Ç /iʧ/, /ʧi/, /ʧ/
IQ, QI, Q /ɯq/, /qɯ/, /q/
OQ, UQ,
QO, QU, Q
/oq/, /uq/,
/qo/, /qu/, /q/
ÖK, ÜK,
KÖ, KÜ, K
/øk/, /yk/,
/kø/, /ky/, /k/
+ mássalhangzó -NÇ /nʧ/
-NY /nʤ/
-LT /lt/, /ld/
-NT /nt/, /nd/
szóelválasztó jel (nincs)
(-) — csak szóvégeken

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Más nyelveken