József és Aszenáth
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
József és Aszenáth, a Kr. e. II. század körül keletkezett zsidó - ókeresztény irodalmi mű. Témája az Ószövetségből ismert József története: miután Józsefet a fáraó egyik főemberévé teszi, feleségül veszi Putifár leányát, Aszenáthot. E házasság József egyiptomivá válásának egyik fontos epizódja. A zsidó irodalmat élénken foglalkoztatta a téma: az agada Aszenáthot Dína leányának tekinti. Feltehetőleg egyiptomi hellenisztikus körökben alakult ki az eredeti mű, amelynek ránk csupán keresztény változata maradt görög nyelven.
A regény 29 fejezetben meséli el a házasság történetét. Aszenáth szépsége felkeltette a fáraó fiának érdeklődését. József, aki gabonagyűjtő körútja során eljut Héliopoliszba is, Putifár házában pihen meg. Aszenáth már József hírére szerelmes lesz, apja viszont nem akarja a börtönt is megjárt hatalmassághoz adni. József látogatásának hatására Aszenáth böjtölve, imádkozva megtér, s hosszú imát intéz az „igazak istenéhez". Megjelenik nála Mikaél arkangyal, csodákkal adja tanúbizonyságát hatalmának, majd egy szekéren az égbe távozik. József visszatér Aszenáth-hoz, és megtartják az esküvőt. A fáraó fia bosszút akar állni, de Benjámin segítségével mindketten megmenekülnek. Mind a fáraó, mind a fia elpusztulnak, s a fáraó csecsemő gyermeke mellett József lesz Egyiptom ura. A történeten az ókori regényirodalom erőteljes gatása érződik. A mű 12-13. fejezete önállóan is elterjedt, „Proszeukhé Aszeneth" (Aszenáth imája) címmel. A mű egy késői, szír nyelvű változata a göröghöz képest jelentős eltéréseket mutat.
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon


Based on work by