A kínai Nagy Fal
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kínai Nagy Fal |
||||
A Kínai Nagy Fal |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Kína | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1987 | |||
A kínai Nagy Fal (hagyományos írásjegyekkel: 長城; egyszerűsített írásjegyekkel: 长城; pinyin: Chángchéng) a Kr. e. 3. sz. és a Kr. u. 17. sz. eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, melynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Fal építése
A Nagy Fal valójában soha nem volt összefüggő fal, hanem különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Qin Shi Huangdi kezdte kiépíteni a Kr. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva. A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel (Han, Sui, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt.
Mivel a Fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométeres sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos adat a Fal hosszát 6352 km-re teszi, de más becslések 3000-10000 km között ingadoznak. A Ming-kori Fal legkeletibb végpontja a Shanhaiguan átjáró a Bohai-öböl partján, legnyugatibb vége pedig a Jiayuguan átjárónál található Gansu tartományban.
A közhiedelemmel ellentétben a Nagy Fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, s színe hasonlít a környezetéhez, így az űrből lehetetlen észlelni. Az ezzel kapcsolatos városi legenda egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered.
[szerkesztés] A fal szerkezete
A Nagy Fal nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák vannak.
A Ming-kori Fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter.
A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszereket és fegyvereket tároltak.A Falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy azok időben jelezzék a külső támadásokat és a védelem első vonalául szolgáljanak.
[szerkesztés] A fal jelenlegi állapota
A fal egy kis részét restaurálták, elsősorban a turisták miatt. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A Fal számos modernkori vandalizmusnak is ki van téve, például kedvelt célpontja a graffitiseknek. A Fal tégláinak egy részét a helyi lakosok hordják el, hogy azokból építkezzenek. A Ming-kori falnak egyes becslések szerint 37%, más becslések szerint 42%-a tűnt el.
A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség listájára.
[szerkesztés] További képek a falról


Based on work by