Death Valley Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Death Valley
Image:LocMap Death Valley.png
Megnevezés Nemzeti Park
Elhelyezkedés Kalifornia és Nevada, USA
Szélesség 36° 14' É
Hosszúság 116° 49' NY
Terület 13 647,63 km²
Alapítás dátuma 1994. október 31.
Látogatók száma 738 522 fő (2004)
Felügyelő hatóság National Park Service
IUCN besorolás II (National Park)

A Death Valley Nemzeti Park (magyarul Halál Völgy n.p.) a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Itt található az Egyesült Államok legalacsonyabb pontja, Badwater is, 86 m-rel a tengerszint alatt. Nevét 1849-ben, a kaliforniai aranyláz idején kapta bevándorlóktól, akik eltévedtek és majdnem odavesztek a völgyben. A park területe 13 647,63 km², tájegységei: Saline Valley, a Panamint Valley nagy része, Death Valley és több hegylánc egy-egy része. 1933 óta áll védelem alatt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A nemzeti park térképe
Nagyít
A nemzeti park térképe

Kaliforniában, a Sierra Nevada hegységtől délkeletre fekszik, egy kis része átnyúlik Nevada államba. Keleten az Amargosa, nyugaton a Panamint hegylánc fogja közre, északon a Sylvania, délen az Owlshead hegység a határa. Legalacsonyabb pontja Badwater (-86m), legmagasabb pontja a 3368 m magas Teleszkóp-csúcs (Telescope Peak). A nemzeti parkban két nagy völgy található: a Death Valley és a Panamint Valley.

A híres 51-es körzet és több titkos katonai bázis is található a park közelében.

[szerkesztés] Klímája

A Death Valley a Föld egyik legforróbb területe. 1913. július 10-én 56,7 °C-ot mértek, ami azóta is rekord az Egyesült Államokban és ez a Földön mért második legmagasabb hőmérséklet. A nappali átlaghőmérséklet júliusban eléri a 47 °C-t és nem ritkák az 50 °C fölötti értékek. Száraz, sivatagos terület, az éves csapadékmennyiség a völgyben kevesebb mint 50 mm, de a hegyoldalakon 380 mm is lehet. Az óceán felől érkező nedves légtömegeket a hegyek felfelé kényszerítik. Ilyenkor a felhőkben lévő vízpára kicsapódik és hegyláncon túlra már csak száraz levegő érkezik. A Death Valley-t három nagy hegylánc, a Sierra Nevada, az Argus és a Panamint hegység választja el az óceántól, ezért ide csak igen kevés csapadék jut, ez a kevés csapadék viszont hirtelen, nagy esők formájában hullik. A völgyben nincs vagy csak nagyon gyér növényzet van, a kopár hegyoldalak pedig nem tudják megtartani a hirtelen lezúduló esőt, ami komoly árvizekhez vezet. 2004 augusztusában egy ilyen áradásban két ember életét vesztette és a nemzeti parkot teljesen le kellett zárni. Télen északi, nyáron déli az uralkodó szélirány.

[szerkesztés] Élővilága

[szerkesztés] Növények

A szélsőséges klíma ellenére ezernél is több növényfaj honos a Death Valley Nemzeti Parkban. Ez a sokszínűség annak is köszönhető, hogy a terület egyfajta átmeneti zóna a Mojave sivatag, a Nagy medence és a Sonora sivatag között, valamint, hogy a parkban háromféle élőhely is megtalálható: a sivatagi, az erdei és az alpesi.

Kreozotcserje (Larrea tridentata)
Nagyít
Kreozotcserje (Larrea tridentata)

A szélsőséges klímában az alkalmazkodás a száraz éghajlathoz kulcskérdés. A völgyre jellemző kreozotcserje (Larrea tridentata) és a meszkvitófa (Prosopis laevigata) gyökere 15 m mélyre is lenyúlik, hogy elérje az egész évben rendelkezésre álló földalatti vízforrásokat.

Míg a közeli Mojave sivatag gazdag kaktuszokban és pozsgásfélékben, a Death Valley-ben ezek ritkák a szélsőséges meleg, a vízhiány és a sós talaj miatt. A völgyet körülölelő hegyeken, kb. 150 m-es tengerszint feletti magasságtól viszont megtalálható többek közt az ezüst bokorkaktusz (Cylindropuntia echinocarpa) és a medvetalp kaktusz (Opuntia basilaris), 1000 m felett gyakori az engelmann sündisznókaktusz (Echinocereus engelmannii). A még magasabb hegycsúcsokon borókafélék (Juniperus) és fenyőfélék pl. a hajlékonyfenyő (Pinus flexilis) vagy a szálkás fenyő (Pinus longaeva) alkotnak erdőket. A pozsgásokkal szemben a pickleweed (Batis maritima) - ami jól bírja a sós környezetet - a tengerszint alatti mocsaras részeken nő.

A Death Valley-ben több fűfajta él, mint kaktuszféle, ami a száraz időjárást tekintve meglepő lehet. Télen, amikor alacsonyabb a hőmérséklet és több csapadék esik, a rengeteg fűfélének köszönhetően a völgy egyes részei kizöldülnek és vadvirágos mezővé változnak.

[szerkesztés] Állatok

Kanadai vadjuh (Ovis canadensis)
Nagyít
Kanadai vadjuh (Ovis canadensis)

Sokféle hüllő, madár és emlős otthona a völgy, mind jól alkalmazkodtak a sivatagi környezethez. A sokféle és nagy számban is megtalálható rágcsáló mellett él még a völgyben és a hegyekben földikutya, hiúz, puma, és swift vagy kit róka (Vulpes velox) is. A legnagyobb őshonos emlős a kanadai vadjuh, kisebb csordái főleg a hegyoldalakon barangolnak, de néha letévednek a völgy aljára is. Nincs természetes ellenségük, de az amúgy is szűkös táplálékért meg kell küzdeniük a bányászok által itthagyott és túlszaporodott, vadon élő szamarakkal.

Elsőre úgy tűnhet, a nagy számban előforduló holló az egyetlen madár a vidéken, de már 1890-ben is 78 féle madarat tartottak számon, ma már ennek ötszörösét.

Viszonylag sok gyík él Death Valley-ben, kígyó annál kevesebb. Még őshonos hal is van a parkban, a Death Valley pupfish (Cyprinodon salinus) ősei évezredekkel ezelőtt úsztak a Colorado folyóból a Manly tóba (ld. Kialakulása). A mai öt különálló populációjuk egyben öt alfaj is. A legzordabb körülményekhez alkalmazkodtak, megélnek a 34-37 °C-os, tengernél hatszor sósabb, oxigénben szegény vízben.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Kialakulása

A Death Valley legrégebbi kőzetei a radioizotópos kormeghatározás szerint 1800 millió évesek. Ezek vulkanikus eredetű, erősen metamorfizálódott vagyis hő és nagy nyomás hatására átkristályosodott kőzetek. 1200 millió évvel ezelőttől a területet többször kiemelkedett, majd újra lesüllyedt, közben víz öntötte el, ilyenkor üledékes kőzet képződött. 750 millió éve a Rodinia szuperkontinens szétválásakor, az akkor keletkezett Csendes-óceán újra elöntötte. A 225-65 millió évvel ezelőtti időszakban a táj drámaian megváltozott. A földkéreglemezek mozgása a partvonalat a szárazföld felé nyomta, ennek következtében a tengerfenék kiemelkedett, hegyek és vulkánok jöttek létre. Ezután egy 30 millió éves nyugodt időszak következett, a hegyeket az időjárás koptatta. A Miocén korszakban, kb. 30 millió éve a tektonikus mozgás iránya megváltozott, a partvidéket nem összenyomta, hanem széthúzta. A mozgás a mai napig tart, ez okozza a földrengéseket az USA nyugati partvidékén. A széthúzódás völgyeket hozott létre, ekkor kezdett kialakulni a Death Valley mai formája. A környező hegyeket az időjárás koptatta, a törmelék és a vulkanikus hamu pedig a völgyekben gyűlt össze, de a terület folyamatos süllyedése miatt ezek nem töltődtek fel teljesen. A Pleisztocén időszak jégkorszakai alatt a Sierra Nevada gleccsereinek vize feltöltötte a völgyet. Az utolsó ilyen tavat, ami 10 000 éve a területen volt Manly-tónak nevezik.

[szerkesztés] Az őslakosok

Az elmúlt 10 000 évben négy népcsoport is élt a Death Valley-ben. Az első emberek a nevarik (Nevares Spring People) voltak, i.e. 7000 évvel érkeztek, amikor még a Manly-tó volt a mai kopár vidék helyén és a sokkal enyhébb időjárás miatt gazdag vadászmezőt jelentett.

Az őslakosok sziklarajzai
Nagyít
Az őslakosok sziklarajzai

I.e. 3000 körül a hasonló kultúrájú miszkitok (Mesquite Flat People) jöttek a helyükre, majd 1000 év múlva a szaratogák (Saratoga Spring People) váltották őket, akik ügyesebb vadászok és kézművesek voltak és néhány titokzatos sziklarajzot is maguk után hagytak. Ekkoriban már valószínűleg a mai sivatagos terület volt a tó helyén.

I.e. 1000 körül a nomád Timbisa törzs (régi nevük: Sosón) telepedett le, akik szintén vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. A hőség miatt éves ciklikussággal vándoroltak: télen a völgy alján a vízforrások közelében telepedtek le, majd a nyár közeledtével, ahogy a termések a hegyen egyre magasabban értek be, ők is felköltöztek a hegyek közé.

Néhány család a mai napig Furnace Creek közelében él. Nyelvükön a völgy neve Tümpisa, sziklafestéket jelent, utalva az itt található vörös agyagra. Egy másik - ma már elhagyott - falujuk a Grapevine kanyonban volt, közel a mai Scotty's Castle-höz. A falut Maahunu-nak hívták, jelentése nem teljesen ismert, a hunu kanyont jelent.

[szerkesztés] Az elveszett 49-esek

Az első fehérek a kaliforniai aranyláz idején érkeztek. 1849. októberében egy 120 szekérből álló karaván letért az útról, hogy levágjanak egy 800km-es kerülőt. Az első akadályoknál többségük visszafordult, de 20 szekér továbbhaladt. Két hónapig bolyongtak hegyeken és sivatagokon át, mire Death Valley-be értek. A völgyön túl magasodó hegyeken szekérrel nem lehet átjutni, ezért az igavonó ökröket levágták, így élelemhez is jutottak, szekereiket pedig felhasználták tűzifának, hogy a húst megsüthessék.

Gyalogszerrel indultak tovább és végül a Walkers Pass-on át sikerült kijutniuk. Nem tudták, de útjuk legnehezebb része a Mojave sivatagon még hátra volt. Egyikőjük elmenőfélben még visszanézett és a „Goodbye, Death Valley!” (Viszlát, Halál Völgy!) szavakkal búcsúzott a völgytől. A név azonnal megragadt, annak ellenére, hogy a csapatból csak egy idős ember halt meg, aki már a völgybe érkezéskor is haldoklott. William Lewis Manly, a csoport egyik tagja, könyv formájában is megjelentette kalandjuk történetét, ami nagyban hozzájárult a terület ismertségéhez. A geológusok róla nevezték el a korábban itt lévő Manly tavat (ld. Kialakulása).

[szerkesztés] Bányászat

20 Mule Team
Nagyít
20 Mule Team

1883-ban kezdték a szappankészítéshez szükséges boraxot (nátrium-tetraborát) és zsírkövet bányászni. A kitermelt anyag elszállításának nehéz feladatát a Twenty Mule Teams, vagyis a Húsz Öszvéres Csapatok oldották meg. Valójában 18 öszvér és két ló húzta az összesen 9 tonnás szekereket, kb. 3km/h-s sebességgel, így az út 30 napig tartott a 265 km-re lévő Mojave vasútállomásig.

1890-től 20-Mule-Team Borax néven kezdték forgalmazni a Pacific Coast Borax Company által gyártott szappant ami a Twenty Mule Team-et híressé tette.

A 20. század elején más érceket, aranyat, ezüstöt, rezet és ólmot is bányászni kezdtek, de a vasúttól való nagy távolság és a forró klíma nehezítette a kitermelést. 1903. decemberében ezüst keresése közben nagyobb mennyiségű aranyat találtak, ami egy kisebb aranylázat indított el, de kiderült, hogy kevés arany van a földben, ezért csak néhány bánya tudott nyereséges lenni. 1915. körül időlegesen befejeződött a bányászat a völgyben.

Ahogy a bányagépek egyre modernebbek lettek az ércekben kevésbé dús területeket is érdemes lett kiaknázni. A bányászat nagyipari méreteket öltött, hatalmas gépekkel végeztek külszíni fejtéseket, aminek az 1976-os nemzeti parkokról szóló kongresszusi határozat vetett véget. Ez megtiltotta a külszíni fejtést, az új bányaengedélyek kiadását és a régieket is felülvizsgálták. 1980-ban újabb szigorítás lépett életbe, ami a bányák fokozatos bezárásához vezetett. Ma már csak egy földalatti nátrium-tetraborát bánya működik, Dante's Peak közelében.

[szerkesztés] Védettség és az utóbbi évtizedek

1933. február 11-én Hoover elnök védett nemzeti műemlékké (National Monument) nyilvánította a Death Valley-t és környékét. Franklin Delano Roosevelt elnök gazdasági válságból kiutat mutató, New Deal programja keretében utakat, vízvezetékeket, telefonvonalat és az indiánoknak egy kis falut építettek. A nemzeti műemlékké nyilvánítás miatt kis időre leállították az építkezéseket és a bányászatot, de hamar megállapodás született ezek újraindításáról. A nagyipari méretűvé fejlődött bányászat ellen egyre többen tiltakoztak, ami végül az 1976-os nemzeti parkokról szóló kongresszusi határozat megszületéséhez vezetett, amit 1980-ban tovább szigorítottak.

A nemzeti műemléket 1994. október 31-én nemzeti parkká nyilvánították és egyúttal kibővítették, így a Death Valley nemzeti parknak a völgy már csak egy részét alkotja.

[szerkesztés] Fontosabb látnivalók

A Death Valley páratlanul gazdag különleges természeti képződményekben. A látnivalók nagy része aszfaltúton érhető el, de összesen több mint 500 km hosszú, terepjáróval járható földútja is van, amin a legeldugottabb részek is megközelíthetők. Az autóutak mellett ezernél is több gyalogösvény van a völgyben és környékén, de nyáron a szélsőséges melegben a gyalogtúra nem javasolt. A Death Valley-ben az itt felsoroltak mellett még sok más látnivaló is van (Amargosa Chaos, Hell's Gate, Mosaic Canyon, Mushroom Rock, stb.), de itt csak a fontosabbakat, érdekesebbeket említjük.

[szerkesztés] Artist's Drive
A Művész Palettája
Nagyít
A Művész Palettája

Az Artist's Drive vagy Artist’s Palette (a Művész Palettája) különböző ásványok és ércek által színesre festett vulkanikus hamu. A kék, piros, zöld, sárga hamurétegek a sziklába vannak beágyazódva és úgy néznek ki, mintha egy hatalmas festőpalettára keverték volna ki a színeket.

[szerkesztés] Badwater

Badwater (magyarul Rosszvíz) az USA és a Föld északi féltekének legmélyebben fekvő pontja, 86 m-rel van a tenger szintje alatt. A föld alatti források miatt itt mindig van víz, nyáron kevesebb, mert hamar elpárolog. A tengernél háromszor sósabb víz (innen a hely neve) több állatnak és növénynek az élőhelye, csak itt él a mikroszkopikus méretű Badwater csiga. A legmélyebb pont tualjdonképpen nem itt van, hanem néhány kilométerrel nyugatabbra. A táblát a forráshoz tették, mert a pontos hely a vízmosások miatt folyton változik és mert a különbség úgyis nagyon kicsi.

[szerkesztés] Dante's Peak
Dante's View
Nagyít
Dante's View

Dante's Peak vagy Dante's View (Dante Csúcsa vagy Kilátója) a Badwater fölé magasodó 1700 m-es hegy csúcsa. Fantasztikus kilátás nyílik az egész völgyre, a nagyon száraz levegő miatt 50-100 kilométerre is ellátni. Itt általában 10-15 fokkal hidegebb van, mint a völgy alján, ami a nyári melegben különösen vonzóvá teszi. A Pacific Coast Borax bányavállalat nevezte el a helyet, Dante Alighieri Isteni színjátéka után, mert olyan a kilátás, mintha a Mennyből néznénk a purgatóriumot.


[szerkesztés] Devil's Cornfield

A Devil's Cornfield (Az Ördög Kukoricása) egy különleges örökzöld növényből álló mező. A növényt angolul arrow weed-nek (lat: Pluchea sericea) nevezik, de a névhasonlóság ellenére nem egyezik meg a magyarul nyílfűnek nevezett növénnyel. Az arrow weed kb. 1,5-2 m magas, egymástól 2-3 m-re lévő bokorszerű csomókban nő. Érdekessége, hogy a sós földben gyökerező növények kicsit kiemelkednek a földből, mintha egy kis só- vagy földoszlopon állnának. Nevét onnan kapta, hogy az őslakosok nyílvesszőt készítenek belőle.

[szerkesztés] Devil's Golf Course
Az Ördög Golfpályája
Nagyít
Az Ördög Golfpályája

A Devil's Golf Course (Az Ördög Golfpályája) a Death Valley talán legérdekesebb képződménye. Szikla keménységű sókristályokból álló, csipkésen töredezett felszínű mező, milliónyi egymásba kapcsolódó, szabálytalan, 10-50 cm átmérőjű mélyedésekkel. A sok egymásba érő lyuk miatt néhol inkább göröngyös talajnak tűnik. Közelről nézve láthatóvá válnak a mélyedésekben megbúvó apró sókristály barlangok, amikből a mező felépül. Nevét onnan kapta, hogy ezen a talajon csak az ördög tud golfozni.

[szerkesztés] Golden Canyon

A Golden Canyon (Arany Kanyon) kedvelt kirándulóhely, gyalog 1-2 óra alatt végigjárható. Délutánonként a kanyonba besüt a lemenő nap és a sziklafalak ilyenkor vörös és arany színben úsznak. Itt forgatták a Csillagok Háborújának egyik jelenetét, amiben a jawák elfogják R2-D2-t.

[szerkesztés] Homokdűnék
Mesquite Flat Dunes homokdűnéi
Nagyít
Mesquite Flat Dunes homokdűnéi

Homokdűnék a völgy csak egy részén vannak, bár a sivatagi éghajlat miatt sokan gondolják, hogy az egész völgy ilyen. A legmagasabb dűnék kb. 30 m magasak, de a nagyok mellett sok kisebb is van. Napkeltekor vagy napnyugtakor a legszebbek, amikor az árnyékok kihangsúlyozzák a formákat és a távolban lévő kopár hegyek lélegzetelállító hátteret adnak a homokdűnéknek. A nemzeti park északi részén még két kisebb kiterjedésű dűnecsoport, az Eureka Dunes található. Ezek magasabbak, akár 200 méteresek is lehetnek, de nehezebben is megközelíthetőek, ide csak földút vezet.


[szerkesztés] Racetrack Playa
A Racetrack Playa sziklái
Nagyít
A Racetrack Playa sziklái

A Racetrack Playa (Versenypálya síkság) egy időszakos tó medre a Panamint hegység északi részén, a rejtélyesen mozgó köveiről híres. A terület teljesen sík és vízszintes, a 4,5 km-re lévő két vége között csak 4 cm(!) a magasságkülönbség. Az év nagy részén száraz, néhány cm-es darabokra töredezett agyagréteg borítja, növényzete nincs. A ritka, nagy esőzésekkor a közeli hegyoldalakról leömlő víz rövid ideig megmaradó, sekély tavat alakít ki. A vízzel kerülnek a területre az ún. "vitorlázó kövek" is. Ezek kb. 10-50 cm-es szikladarabok, amiket az erős (100-150 km/h) téli szél akár 100 méterekre is eltol. 1968-ban kezdték komolyan kutatni a köveket ill. mozgásukat. Megállapították, hogy az erős szél és a puha, sáros talaj elegendő a kövek mozgásban tartásához, de az elinduláshoz egy még ennél is nagyobb széllökés szükséges. Az akkori kutatások szerint a jégnek nem volt szerepe a kövek mozgásában, de a 90-es évek vizsgálatai szerint egyes esetekben nem sáros, hanem jeges talajon csúsztak a kövek. A kövek csak 2-3 évente vándorolnak, felületüktől függően egyenes vagy kacskaringós pályát írnak le és a nyomok 3-4 évig maradnak meg. Mozgás közben még senki nem látta a köveket, de feltételezik, hogy kb. 20 km/h-val csúszhatnak. Mozgó kövek a környéken többfelé is előfordulnak, de a kövek száma és a megtett út hossza miatt ez a legismertebb.

[szerkesztés] Scotty's Castle

A Scotty's Castle (Scotty vára) a völgy északi részén, a Grapevine kanyonban fekvő spanyol villa. Scotty, azaz Walter Scott aranybányász és szélhámos, több üzletembert is megkörnyékezett, hogy fektessenek be nem létező bányájába. Albert Johnson, chicagoi milliomos belement az üzletbe, de miután nem jött a várt nyereség személyesen ment a völgybe. Az asztmás Johnson állapota a völgy száraz, meleg klímájában rohamosan javulni kezdett és felesége rábeszélte, hogy építsenek ott egy különlegesen igényes luxusvillát. Az építkezés 1922-ben kezdődött és 2 millió dollárba került. Közben Scotty elterjesztette a pletykát, hogy a házat a bányászott aranyból építette és ezt bölcsen Johnson is megerősítette. A épület pompája és a hozzá tartozó történet sokezer embert vonzott, a magánvillából prosperáló vendégház lett. Johnson a luxusvillát a Gospel Foundation-re hagyta, akiktől a nemzeti park 1970-ben 850 000 dolláért vásárolta meg.

[szerkesztés] Ubehebe kráter
Az Ubehebe kráter
Nagyít
Az Ubehebe kráter

Az Ubehebe kráter (jelentése: „Nagy kosár a sziklában”) a vulkanikus tevékenység bizonyítéka. 3000-5000 évvel ezelőtt keletkezett, amikor még a Manly tó vize borította a tájat. Amikor egy víz alatti kitöréskor a láva a vízzel érintkezett hirtelen nagy mennyiségű gőz fejlődött, ami robbanást idézett elő és ennek eredményeként alakult ki a 200 m mély kráter. A hely ma már teljesen inaktív, biztonsággal látogatható. Az Ubehebétől nem messze nyugatra egy másik, kisebb kráter van, a Little Hebe (Kis Hebe).

[szerkesztés] 20 Mule Team Kanyon

A 20 Mule Team Canyon-t a neve ellenére a híres szállítócsapat sosem használta, tiszteletükre nevezték el így a kanyont. Szűk, kanyargós földút vezet keresztül az 5 km hosszú szurdokon. A táj holdbéli, szinte egyátalán nincs növényzet. Még ma is megtalálhatók a hajdan fúrt vájatok, amikben a bányászok borax-ot kerestek. Omlásveszély miatt tilos bemenni, de egy zseblámpával bevilágítva benézhetünk a lyukakba.

[szerkesztés] Zabriskie Point
Zabriskie Point
Nagyít
Zabriskie Point

A Zabriskie Point-ot Christian Brevoort Zabriskie-ről, a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról nevezték el. A furcsa alakú sziklát az eső formálta bordázottra. A szikla anyaga aleurolit (iszapkő), ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta, ha azonban víz éri, felpuhul. A Death Valley-ben ritkán esik, de akkor hirtelen nagy mennyiség. Mivel az iszapkövön nincs növény, nincs ami megtartaná a vizet, így az eső rögtön le is folyik a szikla oldalán kis csatornákat vágva a felpuhult kőzetbe. Évezredek alatt a kis csatornák kimélyültek, amíg el nem érték a mai bordázott formát. Ez a hely is napkeltekor és napnyugtakor a legszebb, amikor a szikla alakját kihangsúlyozzák a sötét árnyékok. Zabriskie Point címmel forgatta Michelangelo Antonioni híressé vált filmjét a hippi életről és a 60-as évek amerikai ellenkultúrájáról.



[szerkesztés] Külső hivatkozások