III. Miklós pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

III. Miklós pápa címere
Nagyít
III. Miklós pápa címere

A III. Miklós nevet vette fel uralkodói névként a katolikus egyház 188. pápája. Miklós rövid pontifikátusáról a források úgy emlékeznek meg, mint egy olyan ember uralkodásáról, aki politikusként nagyobb karriert futott be a Szentszék élén, mint egyházfőként. A Róma két legbefolyásosabb családjának frigyéből született Miklós nagy eredményeket ért el az egyház itáliai hatalmát illetően. Kétes kimenetelű ügyletei mellett Magyarország történelméhez is jelentős szálak fűzték.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete és pályafutása a pápai trón előtt

Hozzávetőleg 1216-ban látta meg a napvilágot Giovanni Gaetani Orsini néven. Hosszú nevében a római nemesek két befolyásos családjának jegye is szerepel. Atyját Matteo Rosso Orsininek hívták, aki az Orsini család leszármazottjaként az örök város legillusztrisabb hivatalait töltötte be. Anyja pedig az ősi Gaetani család sarja volt, Perna Gaetana. Mateo Rosso több éven át Róma szenátusának vezetője volt, és a pápai seregek mellett a város fegyvereseit is többször vezette az egyházfő oldalán II. Frigyes, német-római császár hadai ellen. Az egyház mellett mélyen elkötelezett család előtt tehát nem is volt vitás, hogy a gyermek egyházi pályára lép. Noha iskoláiról nem maradt fenn sok adat a mai egyháztörténészek számára, mégis szinte bizonyos, hogy a ferencesek gondviselése alatt fejlődött Giovanni szelleme. Atyja ugyanis személyes jó barátja volt Assisi Szent Ferencnek, akinek rendjébe is belépett, igaz harmadrendű tagként. A ferencesek egyébként nem csupán gyermekkorában játszottak meghatározó szerepet, hanem később, egyházi karrierjének csúcsán is.
IV. Ince pápa örömmel karolta fel az ifjú Giovanni egyházi pályáját, hiszen apja igen jelentős segítséget nyújtott neki hatalma stabilitásában. Ince 1244. május 28-án a St Nicholas in Carcere Tulliano-templom címzetes bíboros-diakónusának szentelte fel, és hálája jeléül birtokokat adományozott Giovanninak York, Laon és Soissons környékén. Később az ő kezébe került két római templom (a San Lorenzo in Damaso, és a San Crisogono)pénzügyeinek kezelése. 1244-ben IV. Ince kíséretében volt, amikor az egyházfő Róma elhagyására kényszerült. Először Genovában, majd Lyonban keresett menedéket. 1252-ben a pápa Firenzébe küldte, hogy ott tegyen pontot a guelfek és ghibellinek harcaira. Ez ugyan sikertelen maradt, mégis IX. Lajos, francia király és Anglia között sikerült közelebb hozni a békét. Tisztasága, megvesztegethetetlensége miatt kivívta a bíborosi kollégium tiszteletét. Ez egyben befolyásának növekedését is jelentette. Ez olyannyira igaz, hogy 1261-ben IV. Orbán pápa megválasztásában főszerepet játszott. Orbán 1262-ben a pápai inkvizíció élére nevezte ki, majd egy évvel később a ferences rend védnökévé tette meg. IV. Kelemen uralkodása alatt annak a négy bíborosnak az egyike volt, akik Anjou Károlyt 1265-ben Szicília és Nápoly királyává koronázták. Később az ő hatására választották meg egyházfőnek X. Gergelyt, majd XXI. Jánost is. János kinevezte őt a pápai kúria kancellárjának, majd a Szent Péter-bazilika archipresbitere lett. A főként tudományaival foglalatoskodó pápa rövid uralkodása alatt gyakorlatilag az ő kezébe került az egyház irányítása. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy amikor XXI. Jánost eltemették mintegy fél éves konklávé után Viterboban 1277. november 25-én a háttérből irányító Giovanni bíborost választották meg egyházfőnek, aki felvette a III. Miklós nevet.

[szerkesztés] Miklós néven Szent Péter trónján

[szerkesztés] Itália kiváló politikusa

[szerkesztés] A magyar trón távolodása

[szerkesztés] Keleti kérdések

[szerkesztés] Halála és utóélete

Előző pápa:
XXI. János pápa
Római pápa
1277-1280
Vatikán címere Következő pápa:
IV. Márton pápa