Jagelló Ulászló

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jagelló Ulászló: (1351. k. - 1434. május 31. vagy június 1. Grodek). Gedimin-házból való uralkodó, a Jagelló-ház alapítója. Valójában Jogaila a neve, a Władisław (Ulászló) nevet lengyel királlyá történő megkoronázása után kapta. A várnai ütközetben elesett I. Ulászló magyar király édesapja.

[szerkesztés] Harcok a hatalomért

Ulászló apja Algirdas litván nagyfejedelem volt. 1377-ben nyerte el a trónt, ám rokonsága erősen megkérdőjelezte több okból hatalma jogosságát, így a nagybátyja Kestutis és annak fia Witold, s a Német lovagrend támogatásával fegyverrel szálltak vele szembe. 1382-ben, Kestutis halála után békét kötött unkatestvérével Witolddal (másnéven Vytautas).

[szerkesztés] Lengyelország királya

1384-ben a lengyelek Magyarország ellen hívták segítségül, s cserébe I. Lajos király lányának, Hedvignek a kezét ajánlották föl. Az ifjú uralkodó katolikus lett, s Oppelni László közreműködésével megszületett a frigy, amely egyúttal a két ország perszonálunióját jelentette. II. Ulászló néven koronázták királlyá. 1386-tól kiújultak harcai Witolddal, akit megint a Német lovagrend támogatott. A két állam kilátásai is meglehetősen borúsak voltak: keletről a tatárokkal, északról a Német lovagrenddel és délről, valamint nyugatról Németország-Magyarországgal való szembenállás kötötte le. I. Zsigmond ugyanis aktív támogatója volt a teuton lovagoknak, akik a korábbi években anyagilag segítették. Seregében szolgált a legendás huszita vezér Jan Žižka. 1387-ben megszerezte a magyaroktól a halicsi várakat. Állítólag a vajdává kinevezett Cudar Péter és testvére Imre pénzért eladták neki, de ez eléggé valószínütlen. 1392-ben egyezményben elismerte Witoldot nagyfejedelemnek, de ő ezzel nem érte be és a királyi címet is meg akarta szerezni, akárcsak Ulászló. 1399-ben gyermektelenül elhunyt felesége Hedvig, s ezután a lengyel trón szuverén ura lett. A Német lovagrend hamarosan szembefordult szövetségesével és mindkettejük ellenlábasát Shvitrigailát támogatta. Witold és Ulászló ugyan Shvitrigailát leverte, de a német lovagok több súlyos vereséget mértek rájuk és elfoglalták Litvániától Szamogétföldet (Szamogitia). Ekkor belátták, hogy közös erővel kell fellépniük a területüket folytonosan fenyegető Német lovagrend ellen. Witold rávette a megszállt litván területek lakosságát a felkelésre, majd 1409-ben benyomultak Szamogitiába. 1410-ben váratlan fordulatot vettek az események: Ulászló vezette lengyel sereg megerősítve cseh és román segéderőktől, összevontan Witold litván-orosz hadával július 15-én a Grünwaldnál vívott kemény csatában bekerítette és megsemmisítette a német lovagrend csapatait. Az első toruni béke után Ulászló Dobrzynt, Witold a szamogitiai területeit kapta vissza. I. Zsigmond német-magyar uralkodó (aki 1409-től szövetségre lépett a teuton lovagokkal, 1411-ben hadjáratot indított délről és lovagrend is újra támadott. Ezt a veszélyt sikerrel hárította el. Egy évvel később, 1412-ben Jó Sándort a román Moldva fejedelmét hűbéresévé tette (ám, hogy Magyarországgal folytatott viszályának véget vessen) kiegyezett Zsigmonddal, s jó kapcsolat alakult Magyarország és Lengyelország-Litvánia közt. Litvániában nagy erőfeszítéseket tett a kereszténység teljes elterjedéséért, de ez nagyon eredménytelenül járt. Mikor Witold meghalt (1430), a trónt nem ő, hanem Shvitrigaila kapta meg. A nemesség megszilárdította hatalmát, de elensúlyozásukra nem tudta a polgárságot megnyerni. Husz János lengyel követőit üldözte. Még háromszor nősült, de csak negyedik feleségétől születettek fiai: a későbbi III. Ulászló és IV. Kázmér András.

[szerkesztés] Források

  • Markó László: A magyar állam főméltóságai, Magyar Könyvklub 2000.
  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó 2001.hu:II. Ulászló lengyel király