Oboa d’amore

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Oboa d’amore
angol: oboe d'amore
francia: hautbois d'amour
német: Oboe d’amore
olasz: oboe d'amore
Oboa d’amore
Besorolás
Aerofon
Nádnyelves
Csőhossz
75 cm
Hangterjedelem
a-ban g – e3
Rokonhangszerek
oboa
angolkürt
Hangszerjátékos
oboás, oboista


Az oboa d'amore a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádsíppal megszólaltatott fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott zeneszerszám, az oboa hangszercsalád alt fekvésű tagja.

[szerkesztés] Leírása

Az oboához hasonló felépítésű, de annál egy terccel mélyebb hangolásának megfelelően kissé hosszabb. Legszembetűnőbb vonása, hogy az oboától eltérően korpusza nem tölcsérszerűen, hanem az angolkürthöz hasonlóan körteformájúan végződik, a nádsíp pedig enyhén hajlított fémcső közvetítésével csatlakozik a hangszerhez. Kezelése, ujjtechnikája hasonlít az oboához, rendszerint oboisták játszanak rajta. Transzponáló hangszer, a-hangolású.

Az oboa d'amore nádsípja hasonlít az oboáéhoz, de annál kissé rövidebb és szélesebb. A fém toldalékcsőbe a fagotthoz hasonlóan illeszkedik.

Elsőként Christoph Graupner használta Wie wunderbar ist Gottes Güt című kantátájában 1717-ben, és ettől kezdve a század végéig igen elterjedt volt. Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann számos kantátájában is szerepel. A 18. század végétől az angolkürt háttérbe szorította, majd a 19. század végétől modern változatát több szerző ismét használta, többek között Richard Strauss, Claude Debussy. Legismertebb szerepét Maurice Ravel Bolero-jában kapta.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások