Avicenna
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ibn Színá, Abú Alí al-Huszajn bin Abdallah ibn Színá (perzsául ابوعلى سينا Abu Ali Színá, arabul: أبو علي الحسين بن عبد الله بن سينا; latinositott neve Avicenna) perzsa származású fizikus, filozófus, és tudós, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és munkássága
Az iszlám naptár szerint 370-ben született (Gergely-naptár szerint 980) jómódú családban Afsanában Bukhara közelében (manapság Üzbegisztán területe). Meghalt 1037 júniusában Hamadánban (a mai Irán területén). Apja a fejedelem adótisztviselője volt.
Ibn Színá kora gyermekkorában kitűnt átlagonfelüli tehetségével: tíz éves korában kívülről tudta a Koránt és néhány filozófiai értekezés tartalmát.
Tanulmányait Buharában kezdte.
Tizenhat éves korában, Bin Manszúr szultán gyógykezelésében vett részt. Ezt követően még évekig maradt az udvarnál ami nagy lehetőség volt az ottani könyvtár tanulmányozására.
Avicenna huszonkét éves korában meghalt az apja, ezt követően elhagyta szülővárosát. Élete többi részét állandó vándorlással töltötte: megfordult különböző uralkodók udvarában, politikai és katonai megbízatásokat is vállalt. Életének az utolsó 14 évét egy arab emír orvosaként és tisztviselőjeként Iszfahánban töltötte. Halála előtt minden földi javát a szegényekre hagyta, rabszolgáit pedig felszabadította.
450 különböző témájú könyvnek volt a szerzője. A legtöbb könyv orvoslással vagy filozófiával foglalkozott. Egyike volt a leghíresebb muszlim orvosoknak. Híresebb könyvei: A gyógyítás könyve, Canon Medicinae.
[szerkesztés] Filozófiája
Filozófiája főleg al-Fárábí, Arisztotelész és Platón bölcseletére épült.
Avicenna különbséget tett azon lét között, ami szükségszerűen magában létezik (Isten) és azon lét között, amely szükségszerűen más által létezik.
Isten szükségszerűen „Egy”, ezért nincs meg benne a „sokaság” és az „Egy” természetéből kifolyólag csak egyet tud alkotni, ebből az következik, hogy Isten szubsztanciája és a világ szubsztanciája egy. Aki önmagát ismeri meg az Istent ismeri meg.
Avicenna szerint Isten először az első intelligenciát alkotta meg. Minden más lét a teremtő első intelligencia szellemi tevékenységéből ered. A hierarchikus világteremtés elmélete szerint ez az intelligencia a különböző szférákon és mozgató lelkeken keresztül egészen az emberi lélekig hatol. A legalacsonyabb fokon a tevékeny intellektus jön létre, amelynek az a feladata, hogy az ember receptív intellektusát megvilágíthassa és a földi anyagnak formákat adjon. Az élet célja a tevékeny intellektussal való egyesülés.
[szerkesztés] Orvoslás
Avicenna legismertebb orvosi könyve a Kánon volt (al-Kánún fí Tíb = Az orvoslás törvénye). Öt könyvből állt, minden könyv több fejezetre oszlott.
Avicenna bemutatja és elemzi az akkori tudományos orvosláshoz nélkülözhetetlen élettani és kórtani alapfogalmakat.
Avicenna szerint, az emberi szervezet az egészséges, beteg vagy e kettő közötti állapotban lehet.
Az egésség alakulását Avicenna szerint két ok befolyásolhatja a „res naturales” (szervek és a testrészek) és a „res non naturales” (levegő, alvás, étel és ital, lelkiállapot stb.) Különös figyelmet szentelve a nem természetes dolgoknak, ugyanis ezek az ember által kontrollálhatóak. De foglalkozik az időjárás és az évszakok emberre való hatásával is.
Több féle pulzusfajtát külömböztet meg: „hullámzót”, a „gazella futására emlékeztetőt”, a „féreg” valamint a „hangya-mozgásúakat”. És ezeket külömböző betegségek diagnosztizálására használja.
Orvosi írásaiban fontos szerepet kapnak egészségvédelmi útmutatások : étrndeket, tornagyakorlatokat, pihenésre vonatkozó útmutatásokat ad. De felhívja a lélektani állapotokra is a figyelmet amelyek külömbözőképpen hatnak az egészségre.
A fájdalom csillapításáról ís ír pl.: egy testrész érzékenysége megszüntethető hütéssel vagy megfelelő vegyi hatás kell. Erre Avicenna szerint a kamilla, a lenolajmag, a keserű mandula, a tojásfehérje a legalkalmasabb. De minden ismert betegségre ajánl valamilyen gyógyszert és ír azok mellékhatásairól is hisz van ami eleinte serkentő, de később bénító lehet. Betűrendben felsorolva, több mint 800 gyógyanyagot ír le amelyek közt egyaránt találhatók állati, növényi és ásványi eredetűek.
A gennyes sebek kezelésére gombatenyészetet használt, ami a ma ismert antibiotikum orvosságok elődje volt.
Avicenna a belső szervekről is ír és azok müködéséről is, különösen nagy figyelmet szentelva a szem betegségeinek. A betegségek tüneteiről részletes leírásokat ad.
Avicenna foglalkozott az alvászavarokkal, az epilepsziával, az emlékezetzavarokkal, az agytályog és az apoplexia cerebri kórformákkal is. Kitűnőek az elmekórtani leírásai is. Továbbá foglalkozott, szülészeti, csecsemőgondozási (köldöklekötés, fürdetés, a testnyílások tisztítása, pólyázás stb.) nőgyógyászati problámákkal, sebészettel, égési sérülésekkel, csont betegségekkel, fertőzésekkel, ellenmérgekkel is.
Avicenna Kánonját az európai középkorban orvosi tankönyvént használták és Őt az orvosok fejedelmének nevezték. Több mint 30 kiadásban jelent meg,egyik legjobb latin fordítása 1652-ben készült.
[szerkesztés] Irodalom
- SH Atlasz Filozófia. Athenaeum Kiadó, Budapest 1999.


Based on work by