Csíki Székely Krónika

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Csíki Székely Krónika másolatának szövege szerint 1533-ban keletkezett, három példányban, 153 levél összefoglalásaként Sándor Menyhért várában, Vacsárcsi és Csíkfalva (ma Csíkszentmihály része, Csigafalva) között.

1695. március 14-én Csíkszeredában lemásolta Szentsimoni Veres Péter – aki Alcsíkból, Szentsimonról költözött Felcsíkba, Taplócára –, és Csíkszentkirályi Bors István osztoztató bíró, aki 1691-ben Alcsíkszék hites assessora. 1796-os másolatának fordítását 1796. november 20-án Farkas Nepomuk János pap küldte meg levelével Aranka Györgynek. A levélből kiderül az is, hogy a Csíki Székely Krónika „méltóságos főtiszt által akadott kezére”, azaz Csíkszék főtisztje (főkirálybírája), Homoródszentmártoni Biró György (vagy Gábor) adta át Farkas Nepomuk Jánosnak.

Biró György (Gábor) Madarason lakott, Rákos és Nagyboldogasszony között. A Madarassal szomszédos Oltfalva, Dánfalva, Karcfalva és Jenőfalva együtt alkotják Nagyboldogasszony egyházközséget, melynek régi temploma egy kimagasló dombon áll Karcfalván, az országút mellett. A madarasi plébánián az egyházi könyvek egyike a „Madarasi kápolna adósságainak könyvecskéje, mely homoródszentmártoni Biró Gábor által kezdetett anno 1740” . Biró 1799. november 17-én Csíkmadarasról keltez levelet. 1801. október 16-án fogadja el az ünnepnapokon való dorbézolás ellen kiadott rendeletét. (A madarasi plébánián Protocollum episcoparium, 76. l.) Benkő Károly szerint főkirálybíró volt 1791–1801-ig (Csík-, Gyergyó- és Kászonszék leírások 52. l.) Homoródszentmártoni Biró Gábor csíki főkirálybíró közeli rokonságban volt a csíkszentmihályi Sándor családdal, Biró Gábor édesanyja Sándor Zsuzsa. Sándor Zsuzsa testvérének, Sándor Mihálynak fia Sándor Zsigmond – Biró Gábor első unokatestvére – aki jelentős szerepet játszik a tatár per folytatásában. (Szőcs István: Csíki Székely Krónika, 69.-75. old.)

A krónika eredetiségét vitatók tábora ugyan jelentős, nincs azonban megfelelő magyarázat keletkezésére és a benne szereplő adatokra. Sándor Zsigmond felkészültségét nagyságrendekkel meghaladó kutató sem lett volna képes egy hasonló krónikát hamisítani. Másrészt igazolt és nem vitatott történelmi tény az, hogy 1554–ben csíkszentmihályi Sándor Mihály Bernád Mihály társával az összes székelyek nevében követségben járt Ferdinánd királynál. Előadták, hogy a székelyek ősidőktől fogva, mióta Attila vezérlete alatt Erdélybe jöttek, pénzadót nem fizettek, szabadok és igaz nemesek voltak. (Székely Oklevéltár II. 112. lap). Mivel Sándor Mihály Sándor Zsigmond közeli rokona volt, nagyon is lehetséges az, hogy Sándor Mihály vállalkozása kapcsán a lehetséges bizonyítékokat, információkat összegyűjtötték. A krónika rejtélyének megoldásában sokat segíthetne a követjárásra vonatkozó információk, jegyzőkönyvek feldolgozása.