A pásztor és a vízitündér
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pásztor és a vízitündér, a Kr. e. XX-XVIII. század körül keletkezett egyiptomi elbeszélés, amelynek 25 sorát a berlini 3024-es hierratikus írású papirusz őrizte meg. Az eleje és a vége hiányzik. A fennmaradt rész egy pásztor kétszeri találkozását beszéli el egy csodálatosan szép, mégis borzadályt keltő nővel a mocsárban. Izgatottan meséli el társainak az esetet, állítva, hogy a nő nem az emberek közül való volt. E történet az első szépirodalmi emléke Egyiptomban annak a későbbi néphitben gyakran felbukkanó hiedelemnek, miszerint a vizeket, a sivatagot és más helyeket szellemek népesítik be, amelyek veszélyesek lehetnek az emberre. A túlvilág démonaival már a piramisszövegek is foglalkoznak.


Based on work by