Máramarossziget

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Máramarossziget (románul Sighet, korábban Sighetu Marmaţiei, németül Siget, másképpen Marmaroschsiget, szlovákul Sihoť, ukránul Szihota): város a mai Romániában. A Tisza parti város az egykori Máramaros vármegye székhelye és egykor Magyarország faiparának és sóiparának központja volt. Kabolapatak és Tiszaveresmart tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik. (é. sz. 47°55′60’’ k. h. 23°52′60’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a Máramaros folyónévből való, melynek most Mara a neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal hogy a város Tisza és az Iza szögében épült.

[szerkesztés] Története

A város területe a bronzkor óta lakott. Itt vezetett át a fontos Tisza-völgyi kereskedelmi út. Első említése a 11. században történik, 1231-ben Maramors, 1332-ben Zyget néven említik. 1272 és 1290 között IV. László király románokat telepített ide. 1352-ben szabad királyi város és Máramaros vármegye székhelye lett. 1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1733-ban III. Károly császár újra Magyarországhoz csatolta és a magyarországi rutének és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett. Egykor volt jogi akadémiája,valamint katolikus és református gimnáziuma is.1910-ben 21 370 lakosából 17 542 magyar, 2001 román, 1257 német, és 532 ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44 185 lakosából 34 010 román, 8133 magyar, 322 cigány és 190 német volt.


[szerkesztés] Látnivalók

  • Római katolikus temploma 1775-ben épült.
  • A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját.
  • A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
  • A Kultúrpalota 1911-ben épült.
  • Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
  • Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít emléket.

[szerkesztés] Híres emberek