Vita:Christian Morgenstern

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Christian Morgenstern : Ló


Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.

„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”

Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”

Fordította: Karinthy Frigyes


Christian Morgenstern: A holdjuh


A holdjuh tágas mezőn áll
Amíg a nagy nyírásra vár.
A holdjuh.

A holdjuh egy ágat legel
Majd otthonába indul el.
A holdjuh.

A holdjuh álmában motyog:
„Az űrben a sötét vagyok.”
A holdjuh.

A holdjuh reggel már nem él.
A nap vörös, a test fehér.
A holdjuh.

Mészáros Gábor fordítása