Szentivánlaborfalva
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szentivánlaborfalva (románul Sântionlunca): falu a mai Romániában Kovászna megyében. Szentivánt (Sepsiszentiván) és Laborfalvát 1899-ben egyesítették.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Sepsiszentgyörgytől 7 km-re délkeletre a Feketeügy jobb partján fekszik, Uzonhoz tartozik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta.
[szerkesztés] Története
1332-ben Sanctus Johannes néven említik először. Középkori templomát 1725-ben javították, 1775-ben új toronnyal bővítették. Az 1802. évi földrengés annyira megrongálta, hogy újjá kellett építeni. A falu szélén álló Szentiványi sírkápolna a 18. században épült. 1869-ben Szentivánnak 568 magyar lakosa volt. A Laborfalvi református templom szintén 18. századi. 1910-ben 889 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 808 lakosából 798 magyar, 7 román, 2 cigány, 1 német volt.
[szerkesztés] Híres emberek
Itt született a birtokos Szentiványi család több neves tagja. A 15. században Szentiványi György Erdély alvajdája volt, 1633-ban Szentiványi Márton író, tanár, Szentiványi Miklós pedig Háromszék vármegye alispánja volt.
Berde Mózes
Az unitárius egyházi jótevők között a legnagyobb, Berde Mózes.
Háromszék vármegyében, Laborfalván született, székely nemes családból 1815-ben. Székelykeresztúron és Kolozsvárt tanult. Jogi pályára lépett és ügyvéd lett Kolozsvárt. De ezt a hivatást nem sokáig folytatta. Az 1848. évi szabadságharc magával ragadta s abban előbb mint Háromszék s azután mint Szeben széknek kormánybíztosa vett részt. Az önkényuralom idején 1850-benm elfogták s 4 évi börtönbüntetést szenvedett. Onnan kiszabadulva, előbb gazdálkodott, az alkotmány helyreállítása után országgyűlési képviselő s majd a belügyminisztériumban osztálytanácsos lett. 1871-ben nyugalomba vonult. S azután gazdaságának és egyházának szentelte munkásságát 1893-ban bekövetkezett haláláig.
„Egész életemben – így szól végrendeletében – egy szent célért küzdöttem. Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberségnek, nemzetének erős akarattal.” Más helyen meg így szól: „Kora fiatalságomtól szívem egy érzést, agyam egy gondolatot táplált: felsegíteni szegény vallásközösségemet, könnyíteni az utat tanuló fiatalságának a tudomány megszerzésére és segélyezni elaggott szolgáit és tanárait.”
Isten a nemes szándék valósításában megsegítette. Legendás szorgalma és takarékossága meghozta gyümölcsét. Végrendeletében csaknem egymillió forintot hagyhatott egyházának egyházi és iskolai célokra. Olyan vagyon ez, aminőt Bethlen Gábor óta senki sem áldozott az erdélyi ifjúság nevelésére. Ezért kapta Berde az „unitárius jóltevők fejedelme” címet. Ezért ékesíti mellszobra a kolozsvári és székelykeresztúri gimnáziumok előcsarnokát, amelyeknek építése az ő szép hagyománya folytán vált lehetségessé.
Forrás: Ferencz József: Unitárius kis tükör (átdolgozta Vári Albert) Kolozsvár, 1930. 108. oldal


Based on work by