Fátimida-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Fátimida-dinasztia, (arabul الفاطميون, al-Fátimijjún, szó szerint Fátimidák) siíta uralkodóház volt, amely a Magreb, Egyiptom és a Levante különböző területeit uralta 910. január 5. és 1171 között. A fátimida szót különböző nyelvekben a kalifátus alattvalóira is alkalmazzák. Az állam uralkodó elitje a siíta iszlám iszmáilita ágához tartozott. Az uralkodók egyben imámok, tehát vallási vezetők is voltak, sőt egyesek magukat Mahdínak, azaz Megváltónak nevezték.

[szerkesztés] A Fatimidák felemelkedése

Az urlakodóház a mai Tunézia akkor Ifríkija néven ismert részéből eredt, de miután 970 körül elfoglalták Egyiptomot, új fővárosuk Kairó lett és így Egyiptom lett a birodalom középpontja. Hatalma csúcsán a birodalom magába foglalta Észak-Afrikát, Szicíliát, Palesztinát, Szíriát, Afrika vörös-tengeri partvidékét, Jement és a mai Szaúd-Arábia Hidzsáz régióját.

A dinasztiát 909-ben alapította Abdullah al-Mahdi Billa, aki a Prófétától származtatta családját: Mohamed lányától Fátima az-Zahrától (illetve férjétől, a negyedik kalifától, egyben az első siíta imámtól, Ali ibn Abi Tálibtól). Innen ered a dinasztia neve.

Abdullah al-Mahdi gyorsan kiterjesztette uralmát a középső Magrebre (a mai Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia). A mai Tunézia területén új fővárost építtetett, Mahdiát.

A Fatimidák 972-ben hódították meg Egyiptomot, ledöntve a trónról a rövid életű Iksidid dinasztiát. Új fővárost alapítottak al-Kahirat néven, a mai Kairót. A név jelentése "a Leigázó", utalás a Mars bolygó megjelenésére. A dinasztia ezután lendületesen folytatta a terjeszkedést a Földközi-tenger térségében.

Adminisztrációjukra a térség más államaitól eltérően az örökletes tisztviselői pozíciók elutasítása és a vallási tolerancia volt a jellemző. Az iszlámnak az uralkodóktól eltérő ágaihoz tartozók, mint a szunniták ugyanúgy hivatalhoz juthattak, mint a siiták, sőt keresztények és zsidók is kerülhettek magas állami hivatalokba. A kivétel ez alól "az őrült kalifa", Al-Hakim bi-Amr Allah uralkodása volt.

[szerkesztés] Hanyatlás és bukás

Az 1040-es években Észak-Afruika kormányzói, a Ziridák kikiáltották függetlenségöket és áttértek az "ortodox" szunnita iszlám hitre. A szakítás vezetett a Fatimidák feltüzelte Banu Hilal törzsek pusztító észak-afrikai inváziójához. 1070 után Egyiptomon kívül már csak alig több, mint a Levante maradt a Fatimidák ellenőrzése alatt. Szíriai birtokaikat a török invázió szakította el, majd Palesztinában megjelentek a keresztesek. A Fatimidáknak végül csak Egyiptom maradt.

Miután a Fatimidák politikai rendszere az 1160-as években összeomlott, 1169-ben a szeldzsuk török Zengida-dinasztiából származó Nur-ad-Din hadvezére, Szaladdin elfogalta Egyiptomot is, majd megalapította saját uralkodó dinasztiáját, a szunnita Ajjubida-dinasztiát.

[szerkesztés] Fatimida imámok

  • Abdullah al-Mahdi Billa, 910 - 934
  • Mohamed al-Kaim bi-Amr Allah, 934 - 946
  • Iszmail al-Manszúr Billa, 946 - 953
  • Mádd al-Muizli-Din Allah, 953 - 975, Egyiptom meghódítója
  • Nizar al-Aziz Billa, 975 - 996
  • Al-Hakim bi-Amr Allah, 996 - 1021
  • Al-Zahir lilzaz Din Allah, 1021 - 1036
  • Mádd al-Musztanszir Billa, 1036 - 1094
  • Al-Mustali Billa, 1094 - 1101; az őt követő trónharc vezetett a Nizari szekta elszakadásához.
  • Al-Amir bi-Akam Allah, 1101 - 1130; az út követő Fatimidákat már nem ismerte el imámnak az iszmaili hit musztáli ága.
  • Abd al-Madzsid al-Hafiz, 1130 - 1149
  • Al-Zafir, 1149 - 1154
  • Al-Faiz, 1154 - 1160
  • Al-Adid, 1160 - 1171