Háromszék vármegye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Székhely | Sepsiszentgyörgy |
| Terület | 3556,29 km² |
| Népesség | |
| Nemzetiségek | magyarok, románok |
Háromszék vármegye közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén.
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
[szerkesztés] Földrajz
Háromszék vármegye hazánk Királyhágón túli részének DK-i sarkában volt; határai északon Udvarhely és Csík , nyugaton Nagy-Küküllő és Brassó vármegyék, délen és keleten Románia. Háromszék közepét tágas, szép lapály foglalja el, melyet köröskörül jelentékeny hegységek öveznek. A vármegye hegyrendszereinek vázát folyóhálózata adja meg. Délnyugati részében, az Olt folyó nagy kanyarulata által körülfogva, a Baróti-hegység emelkedik, melynek enyhén emelkedő hátai a Sepsiszentgyörgy fölötti Görgőben (1017 m) és a Havadban (1019 m) kulminálnak.
Az Olt folyó balpartján kelet felé, vele párhuzamosan, a magasabb és zordabb Bodoki-hegység (Bodoki-havas 1195 m, Büdöshegy 1174 m) emelkedik, melynek nevezetessége (ásványos forrásain kivül) a torjai Büdösbarlang. A Bodoki-hegységtől keletre a Csíki-havasok és a Nemere-hegység végső ágai nyúlnak a vármegyébe, melynek Nagy Sándor-csúcs (1640 m) és Nemere (1628 m) nevű csúcsa a vármegye észak-keleti határán emelkedik. E csoportot csak a keskeny ojtozi szoros választja el a vármegye legnagyobb kiterjedésü és legmagasabb, egyúttal legtömegesebb hegycsoportjától, a Háromszéki-havasoktól, mely az ojtozi szorostól a bodzai szorosig szakadatlan, magas tömegben északról délnek csap (Lakóca 1777 m., Feketehalom 1632 m, Csilyános 1605 m., Zernye 1605 m., Nagy-Bonyó 1540 m.) és dél-nyugat felé is jelentékeny oldalágakat (Papolca-köz 1321 m.) bocsát. A bodzai szoroson túl feltornyosuló Bodzai- és Csukás-hegység csak északi végágaival (Csiklom teteje 1190 m, Piliske-tető 1123 m) hálózza be Háromszék földjének egy részét, amelyek a Háromszék szivét képező lapályt dél-nyugat felől bezárják. E magas fekvésű (északon 600 m, délen 530-550 m) lapályt a Nemere-hegységben eredő Feketeügy és sugárszerűleg beléömlő mellékvizeinek térsége alkotja, mely a vármegye legtermékenyebb s sűrűn népesített része; kiterjedése északról dél felé 35 km, kelet-nyugati irányban 15-20 km. Egerpatak és Maksa közt a lapály összeszűkűl, de odébb nyugat felé ismét kitágul s a Feketeügy és Olt közti folyamközi része a termékeny Szépmező, mely Illyefalván alul Brassó vármegye területére húzódik át. E főlapályokhoz az Olt, Kászon, Ozsdola, Kovászna, Nagypatak, Dobolló és Nyírpatak mentén keskeny völgylapályok sorakoznak, melyek a községek legnagyobb részét magukba foglalják. Az ekként hegyek által körülzárt és csak dél-nyugat felé szabadon nyíló fenlapályról minden irányban lehetséges a közlekedés azon számos folyó völgyein, melyek részint a szomszédos vármegyékből Háromszék földjére nyílnak, részint innen kifelé vezetnek. Észak felé az Olt tág völgye szabad utat nyit a közlekedésnek egyfelől Nagy-Küküllő és Brassó, másfelől (a tusnádi szorossal) Csík vármegye földjére; ugyaninnen huzódik le a Kászon jól járható völgye, mig az ojtozi és bodzai szoros Romániába teszi lehetővé az átjárást.
E könnyü közlekedés eszerint a folyóvizek kedvezően alakult rendszerének következménye. Legnagyobb folyóvize, az Olt, csak nyugati részében érinti Háromszék földjét, tojásalakban körülfolyván a Baróti-hegységet; ekként legfontosabb folyója a Feketeügy, mely a vármegye észak-keleti sarkában eredvén, dél-nyugati irányban végigkanyarog Háromszék szívén s számos mellékvizével együtt a termékeny H.-i lapályt s a Szépmező ÉK-i részét öntözi, mig Kökösön alul az Oltba ömlik. E jelentékeny (80 km. hosszu) folyó s mellékvizeinek és az Olt völgy-lapályán csoportosul a legtöbb község; nagyobb mellékvizei jobbfelől a Torjával egyesülő Kászon, balfelől a Kovászna és Tatrang. Az Olt egyéb mellékvizei közül az Ajta, Barót, Bölön és Vargyas vizét magába fogadó Kormos említhető. A Berecki- és Bodzai-hegységben eredő vizek közül az Ojtoz, Putra, Nagy- és Kis-Baszka (Bisca) és a Bodra Romániába lépnek át s a Szerethbe ömlenek. Nevezetesebb állóvizek a vármegye területén nincsenek. Ásványos vizei közül az előpataki, málnási és bükkszádi égvényes vasas savanyuvizek, a kovásznai égvényes konyhasós savanyuviz, a vajnafalvai vasas savanyuviz s a sepsi-szt.-györgyi savanyuforrás (Sugás) váltak ismeretesekké. Előpatak s Málnás jelentékeny fürdőhelyekké fejlődtek.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Közigazgatás
|
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Based on work by