Orosz–török háború, 1676–81

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orosz-török háború, 1676-81: Oroszország és az Oszmán birodalom 1570 utáni háborúja, melynek fő hadszíntere Ukrajna volt. A törökök célja az 1667-ben kettéválasztott Ukrajna elfoglalása volt, amelyben a tatárok és a kozákok is támogatták.

IV. Mohamed szultán a tatár kán és Petro Dorosenko kozák hetman seregével támadást indított a lengyel kézben levő Jobbparti-Ukrajna és az orosz Balparti-Ukrajna elfoglalására. Számos területet hajtottak uralmuk alá, de a lengyelek két döntő ütközetben (1673, 1675) vereséget mértek az oszmánokra.

1676-ban a törökök az orosz Ukrajna meghódítására indultak. A szerencsétlen sorsú ország már közel három évtizede háborús hadszíntér volt. A orosz zsarnoki uralom következtében ugyanúgy kozák és parasztfelkelések lobbantak föl, akárcsak a lengyelországi részeken, amelyeket könyörtelenül levertek az oroszok, s keményen megtorolták. A délről jövő tatár-török hullám azonban sokkal nagyobb pusztítást vitt végbe, amelyek vagy a lengyelekkel, vagy a kozákokkal szövetkeztek. Amellett a könyörtelen orosz főnemesség az elpusztult, tönkrement, lecsökkent lakosságú országot minéljobban igyekezett kiszipolyozni.

Petro Dorosenko aki már régóta szultán mellett kötelezte el magát, 12 ezer kozákjával Csigirinben akarta bevárni a török-tatár sereget, de az orosz-ukrán csapatok Ivan Szamojlovics kozák hetman és Grigorij Romodanovszkij vezetésével megadásra kényszerítették őt. A török szultán a jobb parti Ukrajna élére Jurij Hmelnyikcijt, Bogdan Hmelnyickij fiát nevezte ki, aki előzőleg fogolyként került a szultánhoz.

1677 júliusában közel 120 000 fős török sereg Ibrahim pasa vezérletével betört Ukrajnába, de Csigirint nem tudták elérni. 1678 júliusában a törökök a tatárokkal kiegészülve már kétszázezres tömeggé nőtték ki magukat, míg a vele szemben álló orosz-ukrán-kozák hadsereg úgy százhúszezer főt tett ki. A törökök Kara Musztafa vezérletével (aki 1683-ban Bécset megostromolta) bevették Csigirint (augusztus 11), valamint egy sor ukrajnai várat és várost az elkövetkezendő években.

Nagyrésze Ukrajnának oszmán uralom alá jutott, de a törökök súlyos veszteségeket szenvedtek, s nem volt rá esélyük ezáltal, hogy ukrajnai hódításaikat megtarhassák, ezért a nagyvezír okosabbnak látta, ha visszavonul. Az ukrán területeket immáron sokadjára tarolta le: számos vidék elnéptelenedett, ezreket lemészároltak, az életben maradottakra nyomor, éhség és halál várt. Ebben a mérhetetlen pusztításban mint ahogy máskor is a rettegett krími tatároknak volt a legnagyobb szerepük.

1681. január 3-án a Bahcsiszerájban megkötötték a békét, amely érintetlenül hagyta a háború előtti orosz-oszmán határt. A törökök többé nem tervezték Ukrajna meghódítását. Dorosenko később az orosz cár híve lett.

[szerkesztés] Források

Orosz–török háborúk
1568–70 | 1676–81 | 1686–1700 | 1710–11 | 1735–39 | 1768–74 | 1787–92 | 1806–12 | 1827–29 | 1853–56 | 1877–78 | 1914–18 | 1918–22