Carl Filtsch
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Carl Filtsch (Szászsebes, 1830. május 28. – Velence, 1845. május 11.) erdélyi szász zeneszerző és zongoraművész.
Hároméves korában kezdett zongorázni tanulni. Az első tanárja édesapja, Joseph Filtsch, evangélikus lelkész volt. 1837-ben Bécsbe vitték, hogy a zenei tehetsége kibontakozhasson. Bemutatták a császári udvarban is, ahol a zenei oktatásban és a játékban társa volt a jövendőbeli I. Ferenc József császárnak. Első közönség előtti fellépése 1841-ben a "Wiener Musikverein"-ban átütő sikert hozott, amelyet utána egy Budapesttől Nagyszebenig tartó turnén megismételt.
1842 decemberében Párizsban tanult, és Frédéric Chopin kedvenc tanítványa volt. Liszt Ferenc egy ideig helyettesítvén Chopint, állítólag így kiáltott fel: "Ha ez a kicsike elkezd utazni, én becsukhatom a boltot." Bécs, Párizs és London zenei újságjai kiváló kritikákat írtak a róla.
Sajnos, rövidesen le kellett mondania az egész Európára tervezett turnékat. Filtsch megbetegedett tuberkulózisban és az orvosok tengeri fürdőket írtak elő neki Velencében. Rövid ideig tartó javulás után egy nyarat Erdélyben és Bécsben töltött el, majd visszatért Velencébe. Itt hunyt el, alig 15 évesen. Márványból készült síremléke a velencei San Michele temetőben található.
Filtsch nagyon fiatalon kezdett zongorán improvizálni, és nyolc saját művet hagyott maga után. Egy zongoraversenyt is komponált, amely 2005-ben jelent meg először nyomtatásban [1]. Műveiben, a tanárai hatásán túlmenően, érződik koraérett tehetsége is.
1995 óta a nagyszebeni zeneszerző- és zongoristaverseny az ő nevét viseli.
[szerkesztés] Művei
- Korál 1839
- Románc szavak nélkül 1840
- Barcarolle
- Mazurka
- Gesz-dúr Impromptu 1843
- b-moll Impromptu 1843
- Bevezetés és variációk Op. 2
- Búcsú Velencétől


Based on work by