Barcaság
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Barcaság (Borzaság, Borzaföld, Barcaföld, Brassó földe, németül: Burzenland) egy földrajzi terület Erdély délkeleti részén, a mai Románia területén.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Barcasági medencét az Olt kanyarulata és a dél-erdélyi havasok, illetve a Kárpátok hegyei fogják közre.
[szerkesztés] Története
Valószínű, hogy a 11. században az ott lakó bolgár–szláv telepesek közé már magyarok is telepedtek a környező szorosok védelmére. Az országalapítás idején királyi birtok volt, megszervezését II. Endre a Német Lovagrendre bízta.
[szerkesztés] A Barcaság a Német lovagrend tartózkodása alatt
II. András (Endre) 1211 tavaszán telepítette le Dél-Erdélybe a Szentföldről kivonult lovagokat, feladatukul adva a határ kunoktól való megvédését. Amellett Brassó vidékét betelepíthették és lehetőséget kaptak várépítésre (egyelőre fából), valamint a havasalföldi kun szállásterületek elfoglalására, s emellé kiterjedt autonómiát nyertek. A bolgár-szláv, magyar és besenyő határörzőket kitelepítették, helyükre kerültek a szászok (kiknek igazi hazája voltaképp a Rajna és a Mosel folyók vidékén volt), akik meghonosították a földművelést és kézműipart és alapítottak új településeket, melyek nagyrésze még ma is áll. Az elvadult, erdős vidéken modern mezőgazdaság és erdőgazdálkodás vette kezdetét, sőt halászat is az Olt folyó mentén. 1213-ban a lovagok kiváltaságait külön rögzítette a Szentszék és a király, majd később megkapták a szabad sószállítás engedélyét is. Jobbágyaik ezentúl vámfizetés nélkül járhattak a székely és a blak (oláh) földeken. Miután a német lovagrend visszaverte a kunok Erdély ellen intézett támadásait, sőt az Al-Duna mentén hatalmas területeket vont ellenőrzése alá, azok kezelési jogát is ők kapták. A domonkos rendi szerzetesekkel a kunok nagyrészét, sőt a még ott élő besenyőket s brodnikokat is megtérítették. Lehetőségeivel azonban a német lovagrend úgy kívánt élni, hogy önálló, magyar királytól független államot alapíthassék. 1224-re már annyira benépesült a Barcaság, hogy a papsága csakis pápától függő esperességbe szerveződött, egy évvel korábban pedig III. Honorius pápa eddigi szolgálataik elismeréseképp kivonta a lovagokat az erdélyi püspökség fennhatósága alól. 1224-ben a thüringiai Salzai Hermann nagymester (1209-39) felajánlotta a pápának a rend eddig kapott és a kunoktól megszerzett területét, mint független államot a Szentszék hűbérében, amit Honorius készséggel elfogadott és fejükké közvetlenül egy római esperest tett meg. András érthetően ezt már korábban is megtiltotta, s miután a lovagok minden figyelmeztetését semmibe vették, ezért fegyverrel űzte ki őket Erdélyből. A lovagok Moldva érintésével lengyel földön leltek menedékre. Váraik közül többet leromboltak. Mivel a rend a pápa pártfogoltjának számított, ezért közte és a Magyar Királyság közt egy időre bonyodalmak támadtak és közel másfél évtizedig hiába próbálták elérni, hogy a lovagrend visszakapja brassói várait.
[szerkesztés] A Barcaság városai
Zárójelben a román, illetve a német név.
- Botfalva (Bod, Brenndorf)
- Törcsvár (Bran, Törzburg)
- Brassó (Braşov, Kronstadt)
- Feketehalom (Codlea, Zeiden)
- Keresztényfalva (Cristian, Neustadt)
- Földvár (Feldioara, Marienburg)
- Vidombák (Ghimbav, Weidenbach)
- Höltövény (Hălchiu, Heldsdorf)
- Szászhermány (Hărman, Honigberg)
- Szászmagyarós (Măieruş, Nußbach)
- Prázsmar (Prejmer, Tartlau)
- Barcarozsnyó (Râşnov, Rosenau)
- Szászveresmart (Rotbav, Rotbach)
- Barcaszentpéter (Sânpetru, Petersberg)
- Szászvolkány (Vulcan, Wolkendorf)
[szerkesztés] Források
- Vajda Tamás: A Német lovagrend szentföldi és erdélyi szereplése
- Magyar Nagylexikon, Akadémia kiadó
- Magyarország hadtörténete, Zrínyi Katonai Kiadó
[szerkesztés] Magyarság
A barcasági magyarok többsége Brassóban, illetve a Brassó keleti elővárosának is tekinthető Négyfaluban – négy faluból kialakult város –, és a szomszédos Hétfalu régióban, valamint a medence nyugati és északi peremén levő községekben laknak.


Based on work by