Vita:Fókusz (nyelvészet)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A fókusz szó a latin focus-ból származik, amelynek jelentése a tűzhely, a ház közép-ponti, gyülekezésre, étkezésre alkalmas része, azaz a központ. A központban, a tűz fénye által megvilágítva világos a kép, akárcsak a lencséken áthaladó fénysugarak esetében is a fókuszpontban születik meg vetítés révén a kicsinyített vagy nagyított éles kép vagy hasonmás. Ilyen értelemben rokona a centrum és a koncentráció szavaknak. Újabban a koncentrálás helyett a fókuszálás használatos, főleg az optikai jelentés átvitt értelmében.
A központnak (fókusznak) kitűntetett szerepe van az ember életében: aki a figyelem központjában van, "nem vész el szociális értelemben", míg akik a perifériára kerülnek, veszteségeket szenvednek. A központba kerülés vágya hajtja a serdülőket és az ifjakat, továbbá minden embernek van egy képletes belső, érzelmi és/vagy értelmi fókusza, "a szíve csücske", a "lelke vagy tudata legméllye", egy "belső iránytűje", "jobbik esze".
[szerkesztés] Valószínűleg jogsértő anyag a cikkből
- fókusz (nyelvészet)
Meghatározása: egy nyelvi szerkezet szemantikai (ill. fonetikai) súlypontja, legnagyobb közlési értékkel rendelkező eleme
- fókusz és előfeltevés (nyelvészet)
Meghatározása: a fókusz az intonációs súlypontot tartalmazó mondatrész, az előfeltevés pedig az a kifejezés, melyet a fókusznak egy változóval való helyettesítése által kapunk; így minden mondathoz a (F, P) párok egy osztálya tartozik, ahol F = fókusz és P = előfeltevés, s amely párok közül mindegyik egy lehetséges értelmezésnek felel meg
Forrás: NYELVÉSZETI KIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA
A szótár része Tóth Szergej: Nyelvészet és társadalom című CD-jének (ISBN 963-03-9414-6) A szótár alapja: Földes Csaba: Linguistisches Wörterbuch Deutsch-Ungarisch, Szeged, Generalia, 1997.


Based on work by