Siketség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Siket (ill. hallássérült): olyan személy, akinek audiogramja min. 90 dB halláscsökkenést mutat mindkét fülön. Ez azt jelenti, hogy az illető egyáltalán nem hall semmit, vagy azt, hogy hallásmaradványa csak az erőteljes hangokat észleli. A siketség kb. 50%-ban öröklött rendellenesség. A fennmaradó 50%-ban a halláskárosodás szerzett, vagyis betegségnek, baleseteknek, ill. gyógyszer mellékhatásának tudható be. A siketség korrigálható, amennyiben a rendellenesség a középfülben van jelen. A belső fül zavara esetében jó eredménnyel alkalmazható a cochleáris implantáció, amely a szőrsejtek feladatát veszi át. A hallóideg ill. az agy működési zavara esetében a siketség csak kis mértékben vagy egyáltalán nem gyógyítható.

A siketség kialakulásának időpontja szerint megkülönbözettünk prelingvális, perilingvális és posztlingvális siketséget.

  • prelingvális a siketség, ha még az anyanyelv elsajátítása előtt,
  • perilingvális, ha az anyanyelv elsajátítása közben,
  • és posztlingvális, ha a nyelv elsajátítása után alakult ki.

A kialakulás időpontja főleg a (re)habilitáció szempontjából jelentős.

A siket megnevezés kevésbé szokványos, de maguk a siketek részesítik előnyben. A süketnéma megnevezés nem fedi a valóságot, mivel a siketek többsége nem néma. A süket szó gyakran nem a hallássérülésre utal, hanem arra, hogy a süketnek nevezett személy ostoba, ezért kerülendő. Mindenképp a siket (vagy hallássérült) megnevezést használjuk siketek jelenlétében.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások