Terhelt

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A terhelt jogi szakkifejezés. A büntetőjogban azt a személyt jelenti, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt:

  • a nyomozás során gyanúsított,
  • a bírósági eljárásban vádlott,
  • a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés alkalmazása után elítélt.

A terhelt jogosult arra, hogy:

  • a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
  • az eljárási cselekményeknél - ha a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) nem rendelkezik - jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
  • megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
  • a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
  • jogorvoslattal éljen,
  • a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy:

  • a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,
  • a hozzátartozójával vagy - az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján - más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék.

[szerkesztés] Forrás

  • a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 43. § (1) –(3) bek.