I. Alfonz portugál király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kép:DAfonsoHenriques.jpg
I. Alfonz portugál király szobra Guimarãesnál.

I. Alfonz (Guimarães, 1109?, a hagyomány szerint július 25. – Coimbra, 1185. december 6.), vagy Hódító Alfonz, (portugál nevén Afonso Henriques - IPA /ɐ'fõsu ẽ'ʁikɨʃ/; o Conquistador, a "hódító"), Portugália első királya volt, aki 1139-től uralkodott, miután kimondta az ország függetlenségét León Királyságtól.

Más ismert névváltozatai: Affonso (óportugál), Alfonso vagy Alphonso (Portugál-Galiciai) vagy Alphonsus (latin).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

I. Alfonz
Nagyít
I. Alfonz

Afonso Burgundiai Henrik portugál gróf és VI. Alfonz kasztiliai király törvénytelen lánya, Leóni Teresa gyermeke volt. 1139-ben kiáltották ki királynak, az ouriquei csata után.

[szerkesztés] Családja és a történelmi háttér

A 11. század végén az Ibériai-félsziget politikai életének középpontjában még mindig a Reconquista állt - az összeomlott cordobai kalifátus mozlim utódállamainak felszámolása. Ugyanakkor az európai arisztokrácia erejét a Jeruzsálem visszafoglalására törő keresztes hadjáratok kötötték le. VI. Alfonz csak francia segítségre számíthatott a mórok ellen, de cserében nagy árat kellett fizetnie.

Lányát, Castiliai Urracát feleségül kellett adnia Burgundiai Raymondhoz, a burgundiai gróf ifjabbik fiához, Leóni Teresa hercegnőt pedig a gróf öccséhez, Burgundiai Henrikhez, akinek anyja a barcelonai gróf lánya volt. Henrik Portugália grófja lett, ami akkor nehéz tiszt volt, mivel a Galiciától délre fekvő területen nagyon gyakoriak voltak a mór betörések. Henrik azonban feleségével, Teresával mint társuralkodóval, megőrizte a területet VI. Alfonz számára.

[szerkesztés] Megteremti a független Portugáliát

Ebből a házasságból több fiú született, de csak az egyikük, Afonso Henriques ("Afonso, Henrik fia") maradt életben. Valószínűleg 1109-ben, vagy akörül született. 1112-ben, anyja gyámsága alatt, már követnie kellett apját a grófi székben.

Ugyanilyen korán következett be köztük az első komoly politikai konfliktus: tizenegy éves korában Afonso már saját elképzelésekkel rendelkezett. 1120-ban anyjával szemben Braga érsekének pártját fogta, aminek az lett a következménye, hogy mindkettőjüket száműzték. Afonso az érsek mellett több évet töltött külföldön.

Amikor elérte a 14 éves kort - ami abban az időben a felnőttkort jelentette - lovaggá ütötte saját magát a zamorai katedrálisban. Később sereget gyűjtött, hogy visszafoglalja örökségét. 1128-ban Guimarães közelében, a São Mamede-i csatában legyőzte anyja szeretőjét és szövetségesét, a galiciai Fernando Peres de Trava grófot, és örökre száműzte egy leóni kolostorba.

Ezzel megszűnt annak a veszélye, hogy a portugál grófságot a galiciai királyság kebelezze be. Afonso a függetlenséget kívánó nép, a nemesség és a papság támogatásával Portugália egyedüli ura lett. Legyőzte VII. Alfonz kasztiliai királyt is, León urát, aki szintén az anyja szövetségese volt és ezzel ténylegesen megszűnt Portugália többévszázados függése Leóntól. 1129. április 6-án nyilatkozatot diktált, amelyben Portugália hercegének nyilvánította magát.

Szobra Alentejóban.
Nagyít
Szobra Alentejóban.

Ezután fegyvereit az örök ellenség, a mórok felé fordította. A hadjárat sikeres volt és 1139. július 26-án az ouriquei csatában Afonso döntő győzelmet aratott. Mindjárt a csata után katonái Portugália királyává kiáltották ki. EZ azt jelentette, hogy címben egyenrangúvá vált Kasztília-León urával, nem volt hűbérese és így igényt tarthatott rá, hogy a világ önálló országnak ismerje el Portugáliát. A következő lépésben összehívta a portugál nemeseket Lamegóba, ahol Braga érsekétől megkapta a királyi koronát, ami megerősítette a függetlenséget.

Ezzel azonban még nem ért véget a függetlenségért folytatott küzdelem. Afonso hosszú életű volt, de csaknem egész élete ezzel a harccal telt tel.

A függetlenség megszilárdításához nem csak a tényleges hatalomra volt szükség, hanm arra is, hogy a szomszédos országok és legfőképp a Római Katolikus Egyház és a pápa független országnak ismerje el Portugáliát.

[szerkesztés] További munkája a függetlenségért

Afonso nem csak a háborúban, a békében is rátermett uralkodónak bizonyult. Feleségül vette Savoyai Mafaldát, III. Amadeo savoyai gróf lányát, és követeket küldött Rómába, hogy a pápával tárgyaljanak. Portugáliában számos kolostort építtetett és kiváltságokkal ruházta fel a katolikus rendeket. 1143-ban levelet írt II. Innocent pápának, amelyben az egyház szolgájának mondta magát - közvetlen kötelékre hivatkozva, kikerülve Kasztília-León királyainak közvetítését - és ígéretet tett rá, hogy kiűzi a mórokat az Ibériai-félszigetről. Ez jó hivatkozási alap volt a függetlenség elismertetéséhez. 1147-ben Afonso el is foglalta Santarém városát és Lisszabont a móroktól. Fontos területeket foglalt el a Tagus folyótól délre is (ezeket azonban a következő években a mórok visszafoglalták).

VII. Alfonz, Kasztília ura és Afonso unokatestvére azonban a független Portugália uralkodóját nem többnek, mint lázadónak tekintette. Állandó konfliktusban álltak egymással. Afonso egy háborúban Alfonz ellenében Aragónia királyának oldalára állt. Szövetségük megpecsételéséül Afonso fia, Sancho eljegyezte Dulce Berenguer aragóniai hercegnőt, a barcelonai gróf testvérét. Végül 1143-ban VII. Alfonzzal is sikerlt békét kötnie és a Zamorai Szerződésben Kasztília-León elismerte a portugál királyság önállóságát.

Ezzel a további összetűzéseknek mégsem sikerült elejét venni. 1169-ben Badajoz közelében egy összecsapásban Afonso leesett a lováról, súlyosan megsérült és León katonáinak fogságába került. Váltságdíjként Portugáliának fel kellett adnia Afonso minden korábbi hódítását Galiciában.

Sírja a coimbrai Mosteiro de Santa Cruzban.
Nagyít
Sírja a coimbrai Mosteiro de Santa Cruzban.

Az egyháznak adott privilégiumok azonban 1179-ben meghozták gyümölcsüket. Manifestis Probatum című bullájában III. Sándor pápa elismerte Afonsót Portugália független királyság uralkodójának, arra is feljogosítva, hogy további területeket szerezzen a móroktól. Ez volt a pecsét Portugália önálló országgá válásán, ami védelmet nyújtott Kasztília későbbi kísérletei ellen is, hogy beolvassza Portugáliát.

1184-ben, előrehaladott kora ellenére, Afonsónak még volt ereje arra, hogy sereg élén felmentse a Santarémben a mórok által ostromolt Sanchót. Röviddel ezután azonban meghalt.

A portugálok egyénisége miatt és nemzetük alapítójaként is hősként tisztelik.

[szerkesztés] Sírja

2006. júliusában a portugálok közt nagy vitát kavart, hogy tudósok javaslatot tettek a király sírjának felnyitására. A kormány végül, arra hivatkozva hogy a király személye rendkívül fontos a portugál nemzt számára, leállította a tervet és további garanciákat kért a tudóscsoporttól.

[szerkesztés] Felmenői

Afonso felmenői három generációra
I. Afonso portugál király Apja:
Henrik portugál grófl
Apjának apja:
Henrik burgundiai herceg
Apja apjának apja:
I. Róbert I burgundiai herceg
Apja apjának anyja:
Semuri Helie
Apjának anyja:
Barcelonai Sibyl (Beatriz)
Apja anyjának apja:
I. Berenguer Ramon, Barcelona grófja
Apja anyjának anyja:
Llucai Gisela
Anyja:
Theresa, Portugália grófnője
Anyja apja:
VI. Alfonz kasztíliai király
Anyja apjának apja:
I. Ferdinánd kasztíliai király
Anyja apjának anyja:
Laóni Sancha
Anyjának anyja:
Jimena Muñoz
Anyja anyjának apja:
Munio Muñoz, Bierzo grófja
Anyja anyjának anyja:
Muniadona Muñoz

[szerkesztés] Leszármazottjai

Afonso 1146-ban [[Savoyai Mafalda|Savoyai Mafaldát (1125-1158), vette feleségül, III. Amadeo savoyai gróf ás Alboni Mafalda lányát. A királynak több törvénytelen gyermeke is volt.

Név Születés Halál Megjegyzés
Savoyai Mafaldától (1125-1158)
Henrique 1147. március 5. 1147.  
Mafalda 1148 c. 1160  
Urraca c. 1151 1188 II. Ferdinánd leóni kiráy felesége lett
Sancho 1154. 1212. március 26. Örököse, Portugália második királya]]
Teresa 1157 1218 Flandriai I. Fülöp felesége lett, majd özvegyen Burgundiai III. Eudes felesége
João 1160 1160  
Sancha 1160 1160  
Elvira Gáltertől
Urraca Afonso c. 1130 ? Természetes gyermeke. Aveirói Pedro Afonso Viegas felesége lett, Aveiro úrnője lett.
Többi természetes gyermeke
Fernando Afonso ? c. 1172 Portugália nádora ( portugál nyelv]]portugálul]] Condestáve, az ország második embere)
Pedro Afonso c 1130 1169 A.k.a. Pedro Henriques. Az Avizi rend első nagymestere.
Portugáliai Afonso, a Rodoszi Szent János Rend Mestere c. 1135 1207 A Rodoszi Szent János Rend 11. Mestere.
Teresa Afonso c. 1135 ? Fernando Martins Bravo vette nőül.