Szentes
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Dél-Alföld |
| Megye | Csongrád |
| Kistérség | Szentesi |
| Rang | város
|
| Terület | 353,25 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 6600 |
| Körzethívószám | 63 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Szentes: város Csongrád megyében, a Szentesi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése, megközelítés
Szentes a Dél-Alföldön, Csongrád megye északi részén a Tiszától keletre fekszik. A Kurca-folyó szeli ketté. Megközelíthető közúton a 45-ös főúton (Hódmezővásárhely illetve Kunszentmárton felől) és a 451-es főúton (Kiskunfélegyháza-Csongrád felől). Vasúton négy irányból érhető el: a 147-es számú Kiskunfélegyháza-Orosháza és a 130-as számú (Szolnok)-Tiszatenyő-Hódmezővásárhely-Makó vasútvonal keresztezi itt egymást. A szentesi hajóállomás alkalmas tiszai kirándulóhajók kikötésére.
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] A honfoglalás előtt
A térség az újkőkor óta lakott hely. A neolit kori leletek egyik legértékesebb darabja a szegvár-tűzkövesi határrészen talált ún. Sarlós Isten szobra, amely az újkőkorból szinte az egyedüli férfi alakban ábrázolt istenség. A népvándorlás évszázadaiban (I–VI. sz.) különböző népcsoportok váltották egymást, ezt a vidéken talált jazig, szarmata, gepida, hun és avar sírok százai tanúsítják. Egyes feltevések szerint Szentes térségében, a Tisza–Körös szögletében állott Attila (433–453) sátorvárosa, vélhetően a hun fejedelem sírja is ezen a vidéken keresendő. Árpád-kori sírok a város határának több pontján is előkerültek. A népvándorlás és a honfoglalás korából származó régészeti leleteket az 1897-es alapítású szentesi Koszta József Múzeum őrzi.
[szerkesztés] Alapítástól a mohácsi vészig
A legkorábbi írásos emlék a Kurca nevét örökítette meg, amely I. Géza (1074–1077) 1075-ben kelt oklevelében fordul elő először Curicea alakban. A helység ekkor az Ond törzséből származó Bor-Kalán nemzetség birtoka. A település első okleveles említésére egy birtokosztás kapcsán 1332-ben került sor Scenthus (Szentüs) alakban. A későbbiekben írták Zenmpthesnek, Zenthesnek is; a mai írásmód 1665-től vált általánossá.
Szentes nevének eredetét a helyi legenda – amely az ún. Petrák-krónikában maradt fenn – Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt Szentesnek; a történettudomány szerint azonban ilyen nevű magyar hadvezér nem létezett. Szentes neve bizonyosra vehetően a valódi első birtokosok, a Szente-Mágocs család nevét örökítette meg, mely família a XIII. század elejétől vált országosan is jelentőssé. A család a XV. század második felében kihalt, ettől kezdve igen gyakran váltogatták egymást Szentes birtokosai. Egy 1332-ből származó oklevél templomos falunak nevezi Szentest, tehát folyamatosan lakott településnek számított.
[szerkesztés] Szentes a hódoltság alatt
A mohácsi csatavesztés (1526) után a vidék települései három felé adóztak, így aki tehette elmenekült. Ezt bizonyítja a gyulai vár tisztjei által készített 1553. évi adóösszeírás, amelyben csak négy Csongrád megyei község szerepel összesen 36 portával, ebből Szentesre 20 porta esett. A tiszántúli falvak a legnagyobb pusztítást az 1566. évi török hadjárat során élték át, amely jórészt az első ízben alkalmazott tatár segédcsapatok kegyetlenkedéseinek tudható be. Több környékbeli település ekkor tűnt el végleg a térképről, s nevük csak határnévként élt tovább (pl. Ecser).
Szentes viszonylag hamar kiheverte a pusztítást. Az 1570. évi török adóösszeírás 106 szentesi adófizetőt regisztrált. Ennél többet csak Vásárhelyen írtak össze. A tizenötéves háború idején (1593–1606) ismét lángba borult a vidék. Szentes lakói a környező nádasokba menekültek, de a város nem kerülhette el a kifosztását. Ekkor pusztult el szinte teljesen a szomszédos Hékéd, Tőke, Szentlászló, Királyság, Dónáttornya, Veresegyháza. E falvak lakóinak többsége Szentesen keresett menedéket. A város ismét gyorsan kiheverte a pusztítást. A váci püspökség 1628. évi dézsmajegyzéke Szentest már „jó városnak” mondja, ahol a református egyház összeírása szerint – 115 ház található. 1647-ben III. Ferdinánd seregei mértek vereséget a város határában a török erőkre, de a török erősítés megérkezésével vissza kellett vonulniuk. A város megpróbáltatásainak Szeged várának visszavétele (1686) se vetett véget: Gyula sikertelen ostroma után, 1693-ban a krimi tatárok ismét kifosztották és felperzselték a vidéket, élelmiszert gyűjtve a gyulai vár szorongatott védőinek.
[szerkesztés] A Rákóczi-szabadságharctól a reformkorig
[szerkesztés] 1848-tól a kiegyezésig
[szerkesztés] Szentes a 20. században
[szerkesztés] Műemlékek, látnivalók
[szerkesztés] Ecseri templomrom
A mai Ecser határrészen a török idők előtt falu állt. Templomának romjai ma is fellelhetők a Szentesről Szarvasra vezető út kajánújfalui szakaszánál, az északi oldalon egy szántóföldön, a Veker csatornához közel. A templom közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott, a lelki gondozást ferencesek látták el. A templomról Gyalus László építész készített felmérési rajzot 1898-ban. Az ablakai román koriak, a szentély a nyolcszög három oldalával zárul, egyetlen támpillérrel. A falazási technika is román korra vall, de feltételezhető bővítés is. Építése a 13. század második felére tehető.
[szerkesztés] Szent Anna római katolikus templom
A város középkori temploma a reformátusok használatában volt, de 1746-ban egy rendelet (és a váci püspök 1745-ös látogatása) után a katolikusok részére át kellett adniuk. 1767-ben kibővítették a szentélyt, a következő évben megépült a mai toronytest három szintje. A kicsi és rossz állapotú templomot a püspök 1842-ben bezáratta, 1844-ben lebontották a régi hajót újjáépítés céljából. A felújított templomot 1847-ben adták át. Az új hajón kívül a torony is új emeletet és barokk sisakot kapott. 1889-ben a pécsi Angster József orgonaépítővel új orgonát építtettek. A templom oltárai és szószéke az 1890-es évek neobarokk stílusát hordozzák. A főoltár a templom védőszentjének, Szent Annának a tiszteletére készült. Az oromzati képen "Szent István felajánlja a koronát Máriának" kompozíció látható. A templom berendezési tárgyai közül egyik legrégebbi az 1760-as évekből származó barokk papi karosszék. A tölgyfa padokat Antal János szentesi asztalosmester készítette 1846-50 között. A mennyezet képeit 1910-ben Endre Béla és Rudnay Gyula festette. A templom előtti téren 1886-ban neoreneszánsz Szentháromság-oszlopot állítottak. Az oszlop törzséhez a négy evangelista szobrát állították fel.
[szerkesztés] Református nagytemplom
[szerkesztés] Zsinagóga (könyvtár)
[szerkesztés] Megyeháza
[szerkesztés] Sport
1996 óta a „Nemzet Sportvárosa” kitüntető cím viselője. 1992-ben Szentesen került megrendezésre a női vízilabda Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője. 2001-ben Szentesen volt a kyokushin karate. A város mindkét vízilabda-csapata az 1. osztályban játszik.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1809. október 20-án Horváth Mihály csanádi püspök, vallás- és közoktatásügyi miniszter, történész, az 1849-es függetlenségi nyilatkozat társszerkesztője.
- Itt született 1935. április 27-én Őze Lajos színművész.
[szerkesztés] Testvérvárosai
Bácskatopolya, Szerbia
Bunol, Spanyolország
Hof Ashkelon, Izrael
Kaarina, Finnország
Markgröningen, Németország
Sankt Augustin, Németország
Skierniewice, Lengyelország
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az önkormányzat honlapja
- Városi Visszhang - Szentes és térsége független lapja
- Vendégváró
- Irány Magyarország!
- Gyalogló
- eMagyarország
- Térkép Kalauz - Szentes
[szerkesztés] Források
- Szentes - Műemlékek - Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 388. füzet
- Szentes város honlapja


Based on work by