Boyle–Mariotte-törvény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Boyle–Mariotte-törvény egyike az ideális gázokra vonatkozó gáztörvényeknek. A törvény névadói: Robert Boyle (1627-1691) ír természettudós és filozófus volt, aki ezt a törvényt 1662-ben fedezte fel. Edme Mariotte (1620-1684) francia fizikus tőle függetlenül 1676-ban szintén felfedezte.

A Boyle–Mariotte-törvény kimondja, hogy egy adott mennyiségű ideális gáz térfogatának és nyomásásnak szorzata egy adott hőmérsékleten állandó. Matematikailag kifejezve:

\qquad\qquad p V = k

ahol:

k értéke úgy határozható meg, hogy egy adott hőmérsékleten megmérik a gáz térfogatát és nyomását. Ha ezután valami megváltozik, (általában a térfogatot változtatják meg) akkor az új térfogathoz kiszámítható a gáz nyomása. Egyszerűbben kifejezve: a nyomás és a térfogat fordítottan arányos adott hőmérséklet mellett.

Ha adott mennyiségű gáz két állapota között írjuk fel az összefüggést (állandó hőmérsékletet feltételezve), akkor az alábbi képletet kapjuk:

\qquad p_1V_1 = p_2V_2

ahol 1 indexszel az egyik állapotot, 2 indexszel a másik állapotot jelöltük. Ha ebből pl a második nyomást akarhuk meghatározni, akkor írhatjuk:

\qquad p_2 = p_1V_1/V_2

A Boyle–Mariotte-törvényt Gay-Lussac törvényével és Charles törvényével kombinálva az egyetemes gáztörvényt írhatjuk fel.

[szerkesztés] Külső hivatkozások