Tűlevél

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Tűlevél

Erősen xeromorf berendezettségű lomblevéltípus. Először az ősfenyőknél lép fel a felső-karbonban, mert a pikkelyfák leveleit, csak morfológiai értelemben tekintjük levélnek, törzsfejlődésileg csak a telomák felületei képletei.

A TŰLEVÉL SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE, BONCTANA

A tűlevél vastag epidermiszű lomblevél, melynek felületei setjei hamvszerű anyagot választanak ki. A sztómák (gázcserenyílások)a levélben besüllyedtek helyzkednek el, ún. sztómakripta mélyén ülnek (atrium). A levél belsejében nagyrészt parenchimaszövet (alapszövet) tölti ki. A bőrszövet alatt asszimiláló alapszövet, raktározó sejtek és hosszanti lefutású, erősen vastagodott falú szilárdító mechanikai alapszövet: szklerenchima. A levélben centrálisan helyezkedik el a kollateriális edénynyaláb, mely lehet nyílt (Pinusfélék) és zárt (Picea-, Larixfélék). A levél felső részén, hosszában fut egy igen vastag gyantajárat. A levél alakja a Pinusoknál félkör, a Piceaknál rombusz.