Túzokfélék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Túzokfélék
Óriás túzok (Ardeotis kori)
Óriás túzok (Ardeotis kori)
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Mammalia)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Túzokfélék (Otididae)
Rafinesque, 1815}
Fajok
6 nem, 26 faj

A túzokfélék nagy termetű pusztai madarak, a darualakúak egyik családja. Fajaik közül Magyarországon a ritka, fokozottan védett nagy túzok (latin nevén Otis tarda) él. A magyar nemzeti madárnak is tekintett túzok magas eszmei értékét a közmondás is kifejezi: „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.”

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Leírásuk

A családhoz 32 legalább középnagy testű, vastagnyakú, nagy fejű, kúpos, erős csőrű faj tartozik. A fajok száma azonban forrástól függően változó, mivel van, amikor alfajokat is külön fajnak számolva, illetve fordítva.

Fajonként a testnagyságok erősen eltérőek, de a tojók (a florikánt kivéve)kisebbek a kakasoknál. Több faj költöző, ezek óriási távolságokat képesek megtenni: darustílusban és alakzatban repülnek, egyenesen előrenyújtott nyakkal és fejjel, hátranyújtott lábakkal.

A csőr tövénél felülről lapított, hosszúsága nagyjából az egész fej fele. Lábuk erős, futásra alkalmas, középmagas és csak három-három ujj van rajta. Az ujjak és a karmok szálesek és rövidek, a belső és középső ujjat szélesebb hártya köti össze a tövön, mint a külsőt és a középsőt.

Szárnyuk nagy, enyhén homorú, rajta a harmadik evezőtoll a leghosszabb. Tollazatuk egyébként durva, de sima és jól záró, a fejen gyakran hosszú vagy/és élénk színű. A farokban 16-20 kormánytoll van. Nagy testük ellenére jól repülnek, de viszonylag nehezen navigálnak, így röpképük jól felismerhető.

A túzokfélék mindenevők (főleg rovarokat, férgeket esznek - néha még kisebb madarakat is - és növények friss hajtásait, illetve magjait) és a földön fészkelnek: tojásaikat apró mélyedésbe gyűjtött fűre helyezik. Párokban, vagy csapatokban élnek, amelyeknek létszáma nem nagyobb 10-12-nél. Hosszú időkre visszatekintő vadászatuk nagyon óvatossá tette e madarakat ezért nagyon nehezen megközelíthetők (de lóháton vagy járműben könnyebb közelebb jutni hozzájuk, mint gyalog). Egyedszámuk csökken.

A nagyobb termetú fajok általában nem adnak hangot. (De a költés idején egyes fajok búgó vagy ugatásszerű hangot adnak (például a kori-túzok, vagy a nagy indiai túzok.)

[szerkesztés] Szaporodásuk

Régebben a túzokfélék zömét monogámnak gondolták, ezt azonban mára cáfolták. A fészekbe többnyirer csak egy tojást rak a tojó (kivéve pár kisebb termetű afrikai fajt, amelyek öt tojást is raknak, illetve a hat tojású florikánt).

A túzok évente csak egyszer költ, ami a tojások kis számáva együtt gyenge szaporodási képességet jelent és fontos oka az egyedszám csökkenésének és a megmaradó populációk törékenységének. Költési idejük 20-28 nap.

[szerkesztés] Előfordulásuk

Hazájuk Afrika, Ausztrália és Eurázsia. Főleg Afrikára jellemzőek: 23 fajuk csak ott él, öt faj csak Ázsiában, három fajuk pedig miond a három kontinensen megtalálható.

Európában a legnagyobb madarak. Magyarországon a legnagyobb túzokrezervátum Dévaványa közelében van. A Pallas Nagy Lexikona szerint Magyarországon két faj él, a lomha túzok (nagy túzok) és a kisebb testű reznektúzok (másutt a törpetúzok, vagy rezegetúzok nevet is használják)[1]. Az 1893 és 1900 között kiadott lexikon a nagytestű fajról még ezt írja: "Alföldi rónáinkon seregesen tanyázik." A második világháború előtt még 10-12 ezerre tehető egyedszám azonban a 2006. februárjában végzett számlálás szerint 1350-re csökkent.

A modern vadászfegyverek, mezőgazdasági gépek és vegyszerek elterjedése a túzokállományok jelentős csökkenéséhez vezetett, főleg Nyugat-Európában, Nyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Indiában. Előfordult teljes populációk kipusztulása is: a nagy túzok kipusztult Angliában a reznek Lengyelországban, az arábiai túzok Észak-Afrikában. [2]

[szerkesztés] Különösen veszélyeztetett fajaik

A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for Bird Preservation, ICBP) 1972-ben létrehozott túzokvédelmi csoportja a következő fajokat minősítette különösen veszélyeztetettnek: bengáli túzok, nagy túzok, nagy indiai túzok, hubára túzok (galléros túzok), kis florikán (zászlós túzok), reznek (kis túzok).

Ezek közül a nagy indiai és a bengáli túzok állománya ritkult meg a legjobban. Az afrikai fajokról kevés az adat, ezért lehet, hogy ezek közül is több a nagyon veszélyes egyedszám állapotába került.

Legalábbis elterjedésének valamely területén csaknem minden túzokfaj nemzeti vagy nemzetközi védelem alatt áll. Magyarország, Németország, Spanyolország, Portugália és Pakisztán speciálisan gondozott védett területeket is létrehozott számukra, az ICBP még több és nagyobb ilyen terület kialakítására törekszik.

Vannak olyan túzokfajok, amelyek létét a vadászat sem veszélyezteti, de ezek esetében is csak átgondoltan ellenőrzött formában.

[szerkesztés] Fő fajaik

Az alfajok nagy száma a rendszerezőknek is nehézségeket okoz, ezért a következő listán találhatók olyan fajok is, amelyek más kategorizálásban alfajnak minősülnének:

  • Nagy túzok (Otis tarda)
  • Arábiai túzok (Ardeotis arabs)
  • Óriás túzok, vagy kori-túzok (Ardeotis kori)
  • Nagy indiai túzok (Ardeotis nigriceps)
  • Golyvás túzok Ardeotis australis
  • Hubára, vagy galléros túzok (Chlamydotis undulata, alfajok: undulata és fuertaventurae)
  • Chlamydotis macqueenii
  • Ludwig-túzok (Neotis ludwigii)
  • Denham-túzok (Neotis denhami, kelet-afrikai alfaja a Jackson-túzok)
  • Heuglin-túzok (Neotis heuglinii)
  • Núbiai túzok (Neotis nuba)
  • Szenegáli túzok vagy fehérhasú túzok (Eupodotis senegalensis)
  • Kék túzok (Eupodotis caerulescens)
  • Feketenyakú túzok vagy Vigors-Túzok (Eupodotis vigorsii)
  • Rüppell-túzok (Eupodotis rueppellii)
  • Kis barna túzok (Eupodotis humilis)
  • Lophotis savilei
  • Lophotis gindiana
  • Vörösbóbitás túzok (Lophotis ruficrista vagy Eupodotis ruficrista)
  • Fekete túzok (Afrotis afra vagy Eupodotis afra)
  • Afrotis afraoides
  • Feketehasú túzok (Lissotis melanogaster vagy Eupodotis melanogaster)
  • Hartlaub-túzok (Lissotis hartlaubii vagy Eupodotis hartlaubii)
  • Bengáli florikán vagy bengáli túzok (Houbaropsis bengalensis)
  • Kis florikán vagy zászlós túzok ( Sypheotides indica)
  • Reznektúzok (Tetrax tetrax)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons:Category
A Wikimedia Commons tartalmaz a témával kapcsolatos anyagokat: