Bartay Endre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bartay Endre (Széplak, 1798 - Mainz, 1856. október 4.) zeneszerző

[szerkesztés] Élete

Előkelő nemesi családból származott; iskoláit végezvén, Budapesten telepedett le s 22 évig a főváros pénztári tisztviselője volt; később hivatalától megválván, 1843-ban a nemzeti szinház igazgatóságával lett megbizva s mellékesen zeneszerzéssel foglalkozott. Az 1848. események után több ideig Pozsonyban tartózkodott, hol hangversenyeket rendezett, sőt a Théâtre Lyrique számára baletteket is irt. Ezután Hamburgba költözött, hol egészen a zeneszerzésre adta magát.

[szerkesztés] Művei

1. Magyar Apollo. Pest, 1834. (Zeneelméleti mű, mely e nemben a legelső magyar nyelven.)

2. Művészeti vezér zenemű-mellékletekkel. U. ott, 1846. Két kötet.

Cikkeket irt a Pesti Divatlapba (1845.) és 1830-ban V. Ferdinand király koronázási ünnepélyére egy nagy koronázási misét, melyet Pozsonyban elő is adtak. 1834-ben Eredeti népdalok zongora kisérettel jelentek meg tőle Pesten két füzetben. 1836-ban Aurélia czímű operát irt, melyet a német színpadon adtak elő. A pesti állandó magyar szinház megnyitása után (1837.), abban Csel című első magyar víg operával lépett föl. Az általa tervezett és a nádornak ajánlott Nemzeti Örömemlék című könyvnek zenészeti részét is ő irta. József nádor névünnepére nagy vocal misét és halála emlékére nagy oratóriumot szerzett, mely Pozsonyban 1847-ben alőadatott. Hamburgban tartózkodása alatt irta: A magyarok Nápolyban című operáját.

[szerkesztés] Források