MiG–19
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| MiG–19 | |
|---|---|
MiG–19 a Szolnoki Repülőmúzeumban |
|
| Műszaki adatok | |
| NATO-kód | Farmer |
| Funkció | vadászrepülőgép |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1953. szeptember 18. |
| Szolgálatba állítás | 1955. március |
| Gyártási darabszám | 8 500 |
| Méretek | |
| Hossz | 12,50 m |
| Fesztáv | 9,20 m |
| Magasság | 3,90 m |
| Szárnyfelület | 25,00 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 5447 kg |
| Tüzelőanyag mennyisége | 1 800 kg |
| Maximális felszállótömeg | 7560 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Tumanszkij RD-9B utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×31,9 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 1455 km/h |
| Hatósugár | 685 km |
| Hatótávolság | 2200 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 17 500 m |
| Emelkedőképesség | 180 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 302,4 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,86 |
| Fegyverzet | |
| Beépített gépfegyver | 3 db Nugyelman-Rihtyer NR-30 gépágyú, egyenként 70 db lőszerrel a szárnytőbe épített, 55 db a törzsbe épített gépágyúnál |
A MiG–19-es (NATO-kódja: Farmer) a Szovjetunió első szuperszonikus vadászrepülőgépe, fejlesztése az ötvenes években zajlott, a típus a MiG–17-esen alapult. A gép prototípusa 1953 szeptemberében emelkedett a magasba, a sorozatgyártás pedig 1955-ben indult be. A típusból a több mint 10 000 db épült, különböző változatokban. A gépet a Szovjetunión kívül gyártotta Lengyelország, Csehszlovákia, valamint Kína is J-6/F-6 típusnéven a kilencvenes évek közepéig 2000 példányt állított elő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A gép szolgálatban állt a Varsói Szerződés légierőiben, Magyarországon is, alkalmazta Kína (J-6), Észak-Vietnam, Irak, Kuba, Észak-Korea (J-6), Pakisztán (J-6), Egyiptom, Albánia, Burma (J-6), Kambodzsa (J-6), Szudán, Tanzánia, Zambia és Banglades (J-6) légiereje is.
A Szovjetunió a hatvanas években cserélte le MiG-21-esekkel MiG-19 típusú gépeit, ám sok ország később is hadrendben tartotta.
[szerkesztés] A J-6/F-6 vadászgép
Kína 1958-ban kezdte el gyártani a MiG-19-es kínai változatát, a gyártás még a kilencvenes évek közepén is folyt, jóllehet akkorra gép már igen elavultnak számított.
[szerkesztés] A repülgép háborúkban
A MiG-19-es több hadszínteret is megjárt. Az egyiptomi légierő szolgálatában megjárta a Közel-Kelet konfliktusait, a Pakisztán és India közötti konfliktuskban is harcolt. A legeredményesebbnek a Vietnami háborúban bizonyult. Kínai, Vietkong pilóták több légigyőlmet is arattak a típussal, jóllehet jókora hátrányban voltak az amerikai, jóval modernebb F-4 Phantom II típusú gépeivel szemben. Ennek oka abban kereshető, hogy fordulóharcban több esélye volt, jó manőverezhetségének hála.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Első generációs harci repülőgépek | Második generációs harci repülőgépek | Harmadik generációs harci repülőgépek | |
|---|---|
| F–4 Phantom II | F–5 Tiger II | F–8 Crusader | F–101 Voodoo | F–102 Delta Dagger | F–104 Starfighter | F–105 Thunderchief | F–106 Delta Dart | Jak–28 | J–8 | J 35 Draken
Ligthning | MiG–19 | MiG–21 | MiG–25 | Mirage III | Szu–7 | Szu–9 | Szu–11 | Szu–15 | Tu–128 |
|


Based on work by