Atommag

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az atomok tömegének legnagyobb része egy, az atom térfogatához képest igen kisméretű, pozitív töltésű atommagban koncentrálódik. Az atommag átmérője 10-15 m, ami az atom méretének tízezred része. A Rutherford-féle szórási kísérlet eredménye vezette végül Ernest Rutherfordot és Niels Bohrt egy olyan atommodellhez, amelyben a pozitív töltésű pici, de nehéz magot a negatívan töltött elektronok felhője veszi körül. A magban levő protonok száma adja az atom rendszámát, amely semleges atom esetén megegyezik a mag körül keringő elektronok számával. Mivel az elektronszám határozza meg a kémiai viselkedést, ezért az azonos protonszámú magok kémiai szemponból nagyon hasonlóan viselkednek, a protonszám határozza meg azt, hogy valami milyen kémiai elem (például hidrogén vagy vas). Az atommagban levő nukleonok (proton+neutron) teljes száma adja az atom tömegszámát.

Amikor a fizikusok az atommag szerkezetét kezdték vizsgálni, azzal a problémával találták magukat szemben, hogy bár a magban lévő protonok a Coulomb-erő miatt nagy erővel taszítják egymást, az atommag mégis stabil állapotban van. E problémának csak egy megoldása van, a természetben léteznie kell még egy igen rövid hatótávolságú, de nagyon intenzív erőhatásnak, amely az elektromos taszítást kompenzálja. Ez az erős kölcsönhatás.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Atommagok csoportosítása

[szerkesztés] Felépítésük szerint

  • izotóp: azonos protonszám, eltérő neutronszám ( pl.: 11H és 21H)
  • izotón: azonos neutronszám, eltérő protonszám ( pl.: 21H, 32He )
  • izobár atommagok: azonos nukleonszám, eltérő protonszám (pl.: 86C, 95B )
  • izomer magok: a rendszám és a tömegszám is azonos, csak a mag energiaállapotában van különbség

[szerkesztés] Stabilitás szerint

  • stabil magok (1)
    • olyan atommagok, amelyeknél radioaktivitást nem tapasztaltak
    • kb. 264 ilyen atommagot ismerünk
    • pl.: 12C, 14N, 16O
  • elsődleges természetes radionuklidok (2)
    • olyan természetes radioaktív magok, amelyek megtalálhatóak a Naprendszer keletkezése óta
    • felezési idejük nagyon hosszú
    • 26 ilyen mag ismert
    • Pl.: 238U ( T=4,47·109 év), 40K ( T=1,28·109 év), 87Rb ( T=4,8·1010 év)
  • másodlagos természetes radionuklidok
    • Olyan magok, amelyek (2) bomlása révén keletkeznek
    • Felezési idejük nagyon rövid, a Naprendszer keletkezése óta nem találhatóak meg
    • 38 ilyen mag ismert
    • Pl.: 226R (T=1600 év), 234Th (T=24,1 nap)
  • Indukált természetes radionuklidok
    • állandóan keletkeznek a kozmikus sugárzás hatására
    • 10 ilyen mag ismert
    • Pl.: 3H (T=12,3 év), 14C (T=5730 év)
  • mestreséges radionuklidok
    • emberi tevékenység során keletkeztek, a természetben nincsenek számottevően jelen
    • 2000 ilyen mag ismert
    • Pl.: 60Co, 137Cs, 24Na

[szerkesztés] Külső hivatkozások