User:Bmagyarkuti/Az ember tragédiája értelmezései/Tragédia-tanulmányok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a lap – miután elkészült – a Wikipédiába Tragédia-tanulmányok címen lesz beillesztve, és forrásul szolgál majd a Tragédia értelmezései cikkhez, valamint Az ember tragédiája szócikk Értelmezések fejezetéhez.

A Tragédiának – mint minden irodalmi műnek – számtalan olvasata van. E lap célja, hogy alapul szolgálhasson a Tragédia értelmezéséhez/elemzéséhez: megpróbáljuk összegyűjteni Az ember tragédiájához írt értelmezéseket.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Horváth Károly: Emberiségköltemény

Ez a fejezet "Horváth Károly: Az ember tragédiája mint emberiség-költemény" című tanulmányának összefoglalója, a benne tényként kimondottak valójában Horváth Károly véleményének felelnek meg.

"Egész művem alapeszéje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, s önerejére támaszkodva cselekedni kezd, az emberiség legnagyobb és legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi azt" – Horváth Károly Madách 1862. szeptemberében Erdélyi Jánoshoz írt levelének fényében látja a Tragédiát:

Ezek az eszmék "az emberiség fejlődésének fő momentumai"[1], ilyenek a szabadság, a kereszténység, a tudomány, a szabad verseny és a szocialisztikus eszmék. Bár a testvériséget levelében nem említi, a dráma több jelenetében is szó esik róla, s a műben az egyenlőség kérdése is folyamatosan vita tárgyát képezi: a Tragédiában Madách a francia forradalom hármas jelszavát[2][3] veszi górcső alá, a történelemhez fordul segítségért saját kora nagy kérdéseinek megválaszolására.

[szerkesztés] Álom a történelemről

Miután a keretszínekben Ádám felteszi a kérdést: "Hadd lássam, mért küzdök, mért szenvedek"[4], Lucifer álmot, látomást bocsát rá, melyben a különböző történelmi korok képében "szimbolikus értelmű és sűrítetten jelenetező miniatűrök" sorát látjuk: az emberiség eszméinek történetén Lucifer az eszmére legjelemzőbb korok bemutatásával vezeti végig Ádámot.

[szerkesztés] Szabadság

Wikidézet

Danton:
És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is,
Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt,
Nem gondolok nevemmel, légyen átkos,
Csak a haza legyen nagy és szabad. -

/Az ember tragédiája, IX. szín/

A Tragédia központjában álló kilencedik szín a legellentmondásosabb jelenetek egyike, a szabadság-eszme bemutatása. Bár elítéli a forradalmi erőszakot, a sokszor egymás ellen is uszító, hatalomra éhes szónokokat, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az athéni megvásárolható néptömeggel szemben a párizsi forradalmi nép – minden vérengző volta ellenére is – megvesztegethetetlenül szolgálja az eszmét.

Így jön létre a mű egyik legnagyobb, mégis látszólagos ellentmondása: a kilencedik szín végén eszméiből kiábránduló Ádám a tizedik színben Keplerként azért lelkesülhet újra a francia forradalom eszméiért, mert csak azok megvalósításának módjával nem ért egyet.

Tézis-antitézis

Georg Hegel, német filozófus triádája tetten érhető a Tragédiában is: Hegel szerint a történelemben egy eszme megjelenését (tézis) hamarosan annak visszájára fordulása (antitézis) követi, majd a kettőböl megszületik a kompromisszum: a szintézis. Így a francia forradalomból kinövő korlátlan szabad versenyre válaszként Madách a fourier-i falansztert állítja.

[szerkesztés] Egyenlőség

Ádám a londoni szín végén "közös erővel összeműködő" társaságot remél, melyet a tudomány vezérel.

A Falanszter világa mégis válságba jut, s nem csupán az azt fenyegető kozmikus fenyegetés hatására, ugyanis a falanszter társadalma saját súja alatt roskad össze. Erre utal Luther, Cassius, Platon, Michelangelo lázadása és az egymástól elszakított szerelmesek képe is.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ MÖM II. 846-848.
  2. ^ A francia forradalom hármas jelszava: szabadság, egyenlőség, testvériség!
  3. ^ A témaválasztás nem a véletlen műve: 1861-ben Madách Politikai Hitvallomásában e hármas jelszót használja saját alapeszményeinek meghatározására.
  4. ^ Az ember tragédiája, III. szín.

[szerkesztés] Felhasznált irodalom

  • Madách-tanulmányok (szerkesztette: Horváth Károly), Akadémiai kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963051270X
    • Horváth Károly: Az ember tragédiája, mint emberiség-költemény