Olasz irodalom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Római Birodalom felbomlásától a 16. századig jórészt a latin az irodalom nyelve Itáliában. A városállamok létrejötte, demokratizmusa viszont hozzájárul az olasz nyelvű irodalom kialakulásához és gyors fejlődőséhez, bár kezdetben még a francia irodalom példái hatnak.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A középkor irodalma

II. Frigyes császár udvarában kialakul a szicíliai iskola költői termése. Képviselői Jacopo da Lentino, Pier della Vigna és maga II. Frigyes császár.

Jelentős az Észak és Közép-itáliai vallásos költészet is, melynek két jelentős alakja:

  • Assisi Szent Ferenc (Giovanni Bernardone, 1181-1226) olasz vallási reformer, költő Naphimnusza révén lett ismert. Ma az ország védőszentje.
  • Jacopone da Todi (1230-1306), laudákat ír, híres himnuszokat szerez.

A 13. században Marco Polo (1254-1323) emlékirataival tűnik fel, ezt az alkotást fordítják le korában a legtöbb nyelvre.

A század legfontosabb irányzata a dolce stil nuovo, melyben a művészi tudatosság filozofikus igénnyel párosul. Jelentős képviselői:

  • Guido Cavalcanti (1255?-1300)
  • Cino da Pistoia (1265?-1336)
  • Dante Alighieri (1265-1321): ő már a középkor és a reneszánsz határán áll. Főműve az Isteni színjáték (Divina Commedia, 1307—1320), még középkori vallási elképzeléseken alapul, de a részletekben már humanista értékek hírdetője. Dante emelte e művével a toszkán nyelvet az irodalmi olasz nyelv alapjává.

[szerkesztés] A reneszánsz irodalom

Az olasz irodalom világirodalmi szintre emelkedése Dante, Bocaccio, és Petrarca nevével függ össze.

  • Francesco Petrarca (1304 - 1374) az első humanista, irodalomszervező, jelentős Daloskönyve, 1341-ben koszorús költő lett.
  • Giovanni Boccaccio (1313 - 1375) az olasz és európai novellairodalom mestere, Dekameron (1348-55) című novelláskötete egyedülálló és úttörő kísérlete a kornak.

[szerkesztés] A barokk irodalma

A 16. század irodalmának két kimagasló egyénisége már az eposz műfajának kezdeményezőjévé vált:

  • Ludovico Ariosto (1474 - 1533): Örjőngő Roland című eposza kezdeményező erejű.
  • Torquato Tasso (1544-1595): az olasz eposz nagymestere, fő műve a Megszabadított Jeruzsálem (1575, eposz) nagy hatást gyakorolt a későbbi európai eposzirodalomra.

[szerkesztés] 18. század irodalma

A 18. században az olasz irodalom ismét fellendül és elsősorban a dráma terén mutat növekvő sikereket. Három kiemelkedő jelentőségű alkotó neve érdemel figyelmet:

  • Pietro Metastasio (1698-1782): melodrámáival válik a korszak népszerű írójává, de hatása is jelentős.
  • Carlo Goldoni (1707-1793): velencei komédiaíró a vígjáték és a színház megújítója.
  • V. Alfieri (1749-1803): drámaíró, máig az olasz irodalom legnagyobb tragédiaírója.


[szerkesztés] 19. század irodalma

A romantika olasz irodalmának legismertebb képviselője Giacomo Leopardi (1798-1837) volt.

[szerkesztés] 20. századi olasz irodalom

A drámairodalom kimagasló alakja a századfordulón Luigi Pirandello (1867-1936)

Az olasz líra legkiemelkedőbb képviselője ebben az időszakban: Gabriele D'Annunzio (1863-1938), a l'art pour l'art hirdetője, kinek a dekadencia és a szimbolizmus is megjelenik műveiben.

Irányzatok szerint:

A neorealizmus képviselőinek célja az olasz tásadalom problémáinak feltárása volt.

  • Ignazio Silone (1900-1978) regényíró
  • Alberto Moravia (Pincherle) (1907-1990 ), a realista regény és novella képviselője, leghíresebb műve a II. világháborúban játszódó Egy asszony meg a lánya című regény.
  • további írók: Cesare Pavese (1908-1950), Beppe Fenoglio, Italo Calvino (1923-), Vasco Pratolini (1913-), Corrado Alvaro, Francesco Jovine, Carlo Levi, Vitaaliano Brancati, Leonardo Sciascia, Domenico Rea.

A crepuscolarismo írói: Sergio Corazzini, Corrado Govoni, Marino Moretti.

A futurizmus képviselői:

  • Filippo Tommaso Marinetti (1876-1944) az olasz futuristák vezetője, programjuk megfogalmazója.
  • további alakjai: Aldo Palazzeschi, Luciano Folgore, Ardengo Soffici, Corrado Govoni.

A hermetika képviselői:

  • Giuseppe Ungaretti (1888-1970): az irányzat legreprezentatívabb alakja.
  • további írók: Camillo Sbarbaro, Clemente Rebora, Dino Campana, Arturo Onofri, Alfonso Gatto, Vittorio Sereni, Mario Luzi.

A hermetizmussal rokon vonásokat mutató műveket írtak: Salvatore Quasimodo Nobel-díjas költő, kit az emberiség nagy problémái foglakoztattak, valamint Eugenio Montale, Umberto Saba, és Vincenzo Cardarelli.

A neoavantgard képviselői: Edoardo Sanguineti, Franco Fortini, Andrea Zanzotto.

A posztmodern olasz irodalom vezéregyénisége: Umberto Eco (1932-).

[szerkesztés] Lásd még

Más nyelveken