Nöteborgi béke

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nöteborgi béke , amelyet Orechovets-nél (Pähkinäsaari) írtak alá 1323. augusztus 12-én, Svédország és Novgorod között szabályozta a határokat. Ez volt az első olyan béke, amely Svédország-Finnország és a jövendőbeli Oroszország között megszabta a határt.

A békeszerződés által megszabott határok
Nagyít
A békeszerződés által megszabott határok

A szerződést (amelyet "örök békének" hívtak) a német kereskedők segítségével jött létre. Mintegy nemes gesztusként, a novgorodi Juri herceg átadott három karéliai közösséget a svédeknek. Ennek fejében Svédország távol tartotta magát mindenféle beavatkozástól Novgorod és Narva között. Mindkét félnek tilos volt várakat építeni a határok mentén.

A béke a határt Viborg városától keletre és északra szabta meg, így kettévágta Karéliát és Savolax tartományt, majd a Botniai-öbölnél ért véget a Pyhäjoki folyó körül. Csak a déli rész volt stratégiai fontosságú, és ez volt tisztán megjelölve a szarződésben. Az északi része a határvonalnak csak vad tájakon ment keresztül és nem volt nagy fontossága. Ez később komplikációkhoz vezetett, amikor Szent Olaf várát 1475-ben felépítették, mivel ez a határ novgorodi oldalán volt.

Az 1595-ös teusinai béke a határt még jobban keletebbre tolta.

[szerkesztés] Lásd még