Északi germán nyelvek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az északi germán nyelvek vagy skandináv nyelvek közé soroljuk a svéd, a norvég, a dán, az izlandi, valamint a Feröer szigeteki nyelveket.
[szerkesztés] Eredetük
A germán nyelvek az ún. első germán hangeltolódás során különültek el az indoeurópai, más néven indogermán nyelvektől. A folyamat a Krisztus előtti 12–3. század között zajlott le. A germán népek szétvándorlása során azok nyelve maradt azonos, akik nagyjából egy régióban éltek. A német nyelv fejlődése a második hangeltolódás során kezdett külön fejlődni, míg az angolok és szászok nyelve a Kr. u. 5. századi, Brit-szigetek ellen irányuló invázió után fejlődött a többi germántól eltérően.
[szerkesztés] Az északiak
Az első indogermán lakosok a Kr.előtti 4. században érkeztek a skandináv területekre. Nyelvük egészen a Kr.e. 13. századig csak dialektusok szintjén különbözött. A viking kalandozások megindultával az egy területen élő északi germán népek egyre "öntudatosabban" használták saját nyelvüket, és egyre inkább önálló népekként kezdték definiálni magukat.
Mindeddig egyfajta óészaki nyelvről beszélhettünk, a 13. századtól azonban az ósvéd és az ódán külön utakon kezdett járni az ónorvégtól, mely utóbbi az izlandi és Feröer szigeteki nyelv alapja lett. Ennek oka, hogy az Izlandra letelepülő vikingek a norvég területről származtak. Apró érdekesség, hogy a mai izlandi nyelv, elszigeteltségének köszönhetően kevéssé tér el a kora középkori norvégtól. Feltűnő az európai szemnek az izlandi szövegekben olvasható þ, valamint ð karakterek.
Mára a svéd és a dán viszonylag egységes képet mutat a kontinens északi germán nyelvei közül. Ők ketten egyébként a skandináv északi germán nyelvek keleti ágához tartoznak. A nyugati ághoz tartozó norvég fejlődése során azonban két ág különült el, így a mai norvég nyelvben beszélünk nynorsk és bokmål norsk nyelvekről. A nyugati ághoz tartozó másik két nyelv az izlandi és a feröeri nyelvek.
[szerkesztés] Érdekes karakterek
Északi germán nyelven íródott szövegeket olvasva érdekes karakterekre bukkanhatunk, melyek más nyelvekben nincsenek jelen. Az alábbiakban azok a karakterek olvashatók, melyek a magyarban nincsenek jelen:
- a svédben: ä, y (mint magánhangzó), å
- a norvégban: æ, å, ø
- a dánban: æ, å, ø
- az izlandiban: þ, ð, ý, í, á, ó, é, ú (utóbbiak a magyartól eltérő hangértékkel)


Based on work by