Avitus Alcimus Ecdicius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Avitus Alcimus Ecdicius (Kb. 460 - 518. február 5.), késő római keresztény író.
Avitus von Vienne néven is ismert.
Előkelő családból származott, 494-ben Vienne (Frank Birodalom) püspöke lett. Tevékenységét leginkább az ariánusok elleni harc jellemezte. Több teológiai értekezést írt, fennmaradt egy munkája a szüzesség dícséretéről is. Legfontosabb alkotása egy öt énekből álló bibliai eposz, amelyben a világ teremtését, a bűnbeesést, az ítéletet, a vízözönt, Mózes és a fáraó történetét adja elő. Az elbeszélő költemény az elveszett paradicsom témájának első irodalmi feldolgozása, külön érdekessége, hogy itt jelenik meg művészi alkotásban először Lucifer alakja. Ezt később John Milton dolgozta fel Elveszett Paradicsom (Paradise Lost) című eposzában, és ez inspirálta Madách Imre Az ember tragédiáját is.
[szerkesztés] Művei
- 5 Libelli de spiritalis historiae gestis
- I. De origine mundi
- II. De originali peccato
- III. De sententia Dei
- IV. De diluvio mundi
- V. De transitu maris rubri
- De laude virginitatis
- Epistulae
[szerkesztés] Források
- Teológiai kislexikon
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)


Based on work by