Szóelemző írásmód
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Magyar helyesírás |
|---|
| Rögzítése: |
Alapelvei:
|
| További jellemzői: |
| Egyes területei: |
| Nevezetes szabályai: |
| Írásjelek helyesírása: |
| Érdekességek: |
| szerkeszt |
A szóelemző írásmód (más néven etimologikus írásmód) a magyar helyesírás négy alapelvének egyike (AkH. 49.).
[szerkesztés] Hatálya
Szótő és toldalék között gyakran, összetételi tagok között pedig mindig a szóelemző írásmód érvényesül (a kiejtés szerinti írásmód rovására).
- A legtöbb toldalék esetén:
- hajtja (hajt + ja, nem "hajtya")
- vízből (víz + ből, nem "víszből")
- A -val/-vel és a -vá/-vé esetében azonban a kiejtés szerinti írásmód érvényesül.
- Összetételi tagok között:
- magtár (mag + tár, nem "maktár") – a kiejtés szerinti írásmód rovására
- kulcscsont (kulcs + csont, nem "kulccsont") – az egyszerűsítő írásmód rovására
- Ha összetételi tagok határon három azonos mássalhangzó (vagy mássalhangzójegy) találkozna, ott nem egyszerűsítünk, hanem kötőjelet használunk:
- sakk-kör, puff-féle, expressz-szerű (noha nem ejtünk háromszoros hosszúságú hangot); strucc-csoport
[szerkesztés] Ahol nem érvényesül
A szóelemző írásmód „ellenpólusa” a kiejtés szerinti írásmód, valamint az egyszerűsítő írásmód lehet – l. a cikkek alatt, hol érvényesülnek ez utóbbiak a szóelemző írásmód rovására.

