Vonós hangszerek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Johann Heinrich Schönfeld: Kana házassága (részlet)
Nagyít
Johann Heinrich Schönfeld: Kana házassága (részlet)

Vonós hangszereknek nevezzük azokat a hangszereket, melyeken a hangokat húrok rezgése kelti úgy, hogy azokat egy vonóval folyamatosan rezegtetjük, vagy húrjait megpengetjük.

Ezen hangszerek a húros hangszerek csoportjába tartoznak.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A vonós hangszerek története és kialakulása

ifj. Gerard ter Borch: A koncert
Nagyít
ifj. Gerard ter Borch: A koncert
Guercino: Szt. Franciska extázisa
Nagyít
Guercino: Szt. Franciska extázisa

A vonós hangszerekt az őskorban, ill. az ókorban egyáltalán nem nem ismerték. A további fejlődés során két ágat különböztethetünk meg hangszertörténeti szempontból.

Egyik a Közép-Ázsiából származóak, mint pl. a gadulka vagy a különböző lírák. Magukon viselik az összes olyan jegyet, ami az onnan eredő hangszerekre igaz:

  • testük körte vagy hosszúkás alakú,
  • egy fából faragták őket,
  • kulcsaik nem oldalra, hanem hátra vagy előrefele állnak

A lírák folytatása a Európában a fidula.

A másik ág őse az Északnyugat-Afrikából származó rebab.

  • Teste körte alakú,
  • hangolókulcsai oldalra állnak,
  • az ezeket tartó fej pedig hátrafelé törik,
  • a hangszer rezonáló része bőrből készül.

Valószínűleg a rebab az őse az európai rebeknek, aminek azonban fedőlapja már nem bőrből, hanem fából készült és kulcsszekrénye már nem törik hátrafele.

A fidula vagy a rebek már a 11. század óta ismert volt Európa-szerte. A fidula a 12.-15. században nagy fejlődésen ment át.

  1. A hangszert már nem egy fából faragták, hanem a nyakát külön illesztették a testbe
  2. elkezdtek kávát építeni a test köré
  3. (előző következményeként) célszerűvé vált a testet hátlapból, fedőlapból, és kávából összerakni.
  4. A testet a vonózás könnyítésére középen elkarcsúsították.

Ez alapján alakult ki a viola család - a viola da gambák és viola da bracciók (az oldalra néző kulcsait és csigájának jellegét a rebektől vette át). Ez a hangszercsoport már egyesíti magában a fidula és a rebek korábban említett sajátosságait, és tulajdonképpen a mai hegedű (braccio) és nagybőgő (gamba) formáját már magában rejti.

Ezzel egyidőben a középkori fidula a 16. századra eltűnt, és csak mint népi hangszer élt tovább Kelet-Csehország és Nyugat-Morvaország területén.

A violák között is először a viola da gamba alakul ki, amit minden esetben a térdük közé szorítva tartottak, mérettől függően. Ezen hangszerek bizonyos típusaira jellemző volt a csapott váll.

A másik típusú violákat elkezdték az álluk alá szorítani (viola da braccio = karhegedű). Ez a hangszer a hegedű közvetlen őse.

A vonóshangszereknek egy speciális fajtája is kialakult, azok, amelyek bordun-, avagy együttrezgő húrral rendelkeznek, mint pl. a Baryton, a Viola d'amore, a Lira da gamba és a Lira da braccio.

Másik speciális fajtája a tekerőlant és társai, ahol a gyantázott vonó a hangszer belsejében található, és egy kar segítségével mozgatható.

A Távol-Keleten a vonós hangszerek teljesen más irányba fejlődtek. Európában a helyi mesterhangszereket (értsd: pl. hegedű) próbálták utánozni, addig Ázsiában inkább arab hatások mutatkoztak.

[szerkesztés] A hang felerősítése

Ha a húrt csak simán meghúznánk, az egy nagyon halk hangot eredményezne. Ezt úgy kerülik el, hogy a hangot egy üreges rezonáló kamra erősíti fel. De mivel a rezgéseket el kell juttatni valahogyan, ezért erre a feladatra találták ki a lábat.

A minél művészibb hang elérésének érdekében a hangszerkészítők gyakran sokáig keresik a megfelelő fát, ami általában lucfenyő és juhar.

[szerkesztés] A vonó

Vonók (felülről lefele) brácsához, nagybőgőhöz (német tipusú), gadulkához és kemeneszhez.
Nagyít
Vonók (felülről lefele) brácsához, nagybőgőhöz (német tipusú), gadulkához és kemeneszhez.

Fő szócikk: vonó

A vonó a vonós hangszerek elengedhetetlenül fontos kelléke. Ezzel az egy fadarab és szőr kombinációjával szólal meg a hangszer, és ha ez fadarab nem jó akkor a játék nehézkessé válik, és sok esetben a hangszer hangját is negatív irányba befolyásolja.

A vonó két fő részből áll:

  • a szőrből (általában lófarokból készül)
  • a fa részből, vagy szaknyelven a pálcából.

A vonó további fontos részei:

  • Kápa, amelybe becsatlakozik a szőr, és ezzel feszítik is meg azt. A kápa súlya nagyon fontos, hiszen ez határozza meg a vonó súlypontját.
  • Csúcs, a vonó másik vége, szintén a szőrtartásban van szerepe.

A vonók formáját és súlyát nagyrészt az adott hangszer húrjainak feszessége, és a hangszer tartása határozza meg. Régebben nagyobb ívük volt, általában rugalmas fából (pl. som) készültek. Sok vonó szőrének feszességét a hüvelykujj nyomásának erősségével szabályozzák. Van vonó, melyet a tenyérbe fektetnek; lehet kifordított vagy befordított kézzel, tenyérrel játszani.

[szerkesztés] Több hang együttes megszólaltatása

Egy húron egyszerre csak egy hangot lehet megszólaltatni. Ezért jöttek létre a kettős és hármasfogások, amikor egyszerre nem csak egy, hanem több húrt fogunk le és húzunk meg.

[szerkesztés] Családok és fajták

Pieter de Hooch: Egy muzsikáló család portréja
Nagyít
Pieter de Hooch: Egy muzsikáló család portréja

[szerkesztés] Hegedű család

(A rendezés itt hangmagasság szerint történt. Ahol egy magasságban többfajta hangszer is található, ott az a hangszer található az első szinten, amelyikből a többi kifejlődött. Félkövér betűkkel lettek szedve a ma általánosan használt hangszerek.)

Egy ezektől független, de rájuk szorosan építkező teljesen új hangszercsalád az űn. Hegedűoktett, vagy másnéven Új Hegedűcsalád.

[szerkesztés] Gambacsalád

[szerkesztés] Népi vagy elfeledett hangszerek

Januarius Zick: Táncoló parasztok
Nagyít
Januarius Zick: Táncoló parasztok

[szerkesztés] Európa

[szerkesztés] Ázsia

Grafika egy 1568 körüli vonósegyüttesről
Nagyít
Grafika egy 1568 körüli vonósegyüttesről

[szerkesztés] Kína

[szerkesztés] Egyéb vonós hangszerek

[szerkesztés] Együttesek vonósokból

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Vonós hangszerek témájú médiaállományokat.
Más nyelveken