Őrült tudós
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az őrült tudós egy szereplőtípus, egy vagy gonosz, vagy bomlott elméjű és zavarodott ember, aki találmányaival (szándékosan vagy önkéntelenül) „megbontja a természet rendjét”. Tipikus példák az irodalomban Dr. Frankenstein, Dr. Moreau vagy Dr. Jekyll.
[szerkesztés] Jellemzői
Az őrült tudósokat többnyire megszállottság és rendkívül veszélyes és ki nem próbált módszerek jellemzik. Motivációik között gyakran szerepel a bosszú, valós vagy képzelt sérelmek miatt, rendszerint a módszereik el nem ismerése miatt.
Egyéb jellemvonásaik például:
- a tudomány keresése pusztító hatásának kockázatára és etikai kérdésfelvetéseire való tekintet nélkül
- ömagukon való kísérletezés
- Istent játszás, a természetes rend megbontása
- rendezetlen külső, mint vegyfoltos köpeny vagy zilált haj
- érzelmi kapcsolatok hiánya, „remete-lét”
- érdektelenség a hétköznapi, de kutatásukkal nem kapcsolatos ismeretek iránt
- német vagy észak-európai akcentus (angol nyelvterületen; ez annak következménye, hogy a II. világháború előtt, alatt és után a sok tudós emigrált ezekről a területekről az Egyesült Államokba)
- mániákus nevetés, különösen amikor a kísérleteik a sikerhez közelednek
- hosszas monológok a terveikről és a sérelmeikről
- egy vagy több végzettség vagy cím, mint doktor és professzor
Megjegyzendő, hogy a legtöbb ezek közül a tudósokkal kapcsolatos közhelyek eltúlzásából ered (a tudósokat gyakran tekintik úgy, mint akik elzárkóznak a külvilágtól, megszállottak a munkában stb.).
Mint irodalmi típus az őrült tudós tekinthető úgy, mint aki megtestesíti az emberiség félelmét az ismeretlentől és a következményektől, ha az emberiség olyasmihez nyúl, amit „jobb nem bolygatni”. Az őrült tudós, aki „istent játszik”, gyakran szerepel az emberi önhittség szimbólumaként, és oka a műben fellépő legfontosabb bonyodalmaknak, katasztrófáknak.


Based on work by