Bulat Salvovics Okudzsava

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bulat Okudzsava
Nagyít
Bulat Okudzsava

Bulat Okudzsava (Булат Шалвович Окуджава) (Moszkva, 1924. május 9. - Párizs, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes (bárd)

A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia sanzon (chanson) hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (pl. Viszockij) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A brezsnyevi szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és amatőr magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava első nagylemezét egy kis lemezkiadó bocsátotta ki Párizsban (Le Chant du Mond; 1968).

Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Okudzsava-emlékmű Moszkvában, az Arbáton; 2002.
Nagyít
Okudzsava-emlékmű Moszkvában, az Arbáton; 2002.

Bulat Okudzsava pártiskolára és pártmunkára Tbilisziből Moszkvába költözött kommunista családban született. A szülei letartóztatása után (apját hamis vádak alapján főbelőtték 1937-ben, anyját 18 évre lágerekbe küldték) 1940-ben Tbiliszibe költözött. 1942-ben önkéntesként a frontra ment. A háború után felvették a Tbiliszi Állami Egyetemre. 1950-ben diplomázott, és ezután tanárként kezdett dolgozni, először egy falusi iskolában, később Kalugában.

1956-ban visszatért Moszkvába. A Molodaja Gvárgyija (Ifjú Gárda) kiadónál szerkesztőként kezdett dolgozni, később a Lityeraturnaja Gazéta vers-szerkesztőségének vezetője lett. Ugyanakkor – az 1950-es évek közepén – kezdett dalokat írni, és saját gitárkíséretével előadni. Hamarosan koncerteken lépett fel. Dacára annak, hogy hivatalos kiadás dalaiból nem készült, gyorsan népszerűvé vált és felvételei terjedni kezdtek. Népszerűsége – először az értelmiség körében – nőttön nőtt, és hamarosan külföldön is ismertté vált. 1997-ben halt meg Párizsban, de Oroszországban temették el.

Egykori lakása, az Arbát 47. sz. ház előtt emlékművet emeltek a tiszteletére.

1991-ben szovjet Állami díjat kapott.

[szerkesztés] Kötetei

[szerkesztés] Versek

  • Март великодушный (1967)
  • Арбат, мой Арбат (1976)
  • Посвящается вам (1988)
  • Милости судьбы (1993)

[szerkesztés] Elbeszélés

  • Будь здоров, школяр! (1961)

[szerkesztés] Regények

  • Szegény Avroszimov; Európa Könyvkiadó, 1983.
  • Merszi, avagy Sipov kalandjai; Magvető Könyvkiadó, 1975.
  • Dilettánsok utazása; Európa Könyvkiadó, 1982.
  • Találkozás Bonapartéval; Magvető Kiadó, 1985. ISBN 9631405036
  • A boldog írnok gyermekei (Uprazdnyennij tyeatr); Magvető, 1996.

[szerkesztés] Külső hivatkozások