Farazdak
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A leginkább al-Farazdak (arab írással الفرزدق) néven ismert, Dárim törzshöz tartozó Hammám bin Gálib (arabul همام بن غالب; Baszra, 640/641 k. - 728-732 k.) az Omajjád-kori arab költészet egyik legkimagaslóbb alakja volt.
Farazdak Baszra újonnan alapított városában született, és Ali kalifa egyik legodaadóbb híve lett. Már tizenöt éves korában nagy becsben állt, mint költő, azonban éles nyelve miatt előbb Baszrából, később Medinából is elűzték (előbb azért, mert az általa sokat bírált Fukaim törzs egyik tagja lett a kormányzó, utóbb pedig erkölcstelen versei és szerelmi kalandjai miatt). Első felesége a saját unokahúga, Navhar volt, akit akarata ellenére vett el. Az asszony több konfliktus után Mekkába menekült, míg végül az addig két új nőt is feleségül vevő költő el nem vált tőle.
Farazdak neve elválaszthatatlan Dzsarír bin Atijjáétól, aki a Kulajb törzs fia volt. A két mezopotámiai születésű költő a gúnyversek (hidzsá) kiemelkedő művelője volt, és tehetségüket leginkább egymás ellen érvényesítették, sőt még párbajoztak is. Költeményeikben egekig magasztalták dicső őseiket és törzsüket, míg kíméltetlenül kipellengérezték a másik család és törzs múltjának kétes eseményeit. Farazdak elsősorban apjával és nagyapjával büszkélkedhetett, akik a Dárim és Kulajb törzseket is magába foglaló Tamím törzs berkein belül nagy hírnévre tettek szert bőkezűségükről.
A vetélkedésbe a kor harmadik költőóriása, Al-Ahtal is beszállt Farazdak oldalán. A kölcsönös szapulás és ellenségeskedő dicsekevés termékeit az arab irodalmárok külön műszóval illetik (an-nakáid = Az ellentétek).
[szerkesztés] Források
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk.: Germanus Gyula. Budapest, Magyar Helikon, 1961. [1]


Based on work by