Sefardisk jødedom
Frå Wikipedia – det frie oppslagsverket
| Jødedommen |
| Skrifter |
| Tanákh |
| ( Torá · Nebiím · Ketubím ) |
| medrásj · Mekhiltá |
| Haggadá · siddúr |
| Talmúd |
| Misjná · Jerusjalmí |
| Bablí · Toseftá |
| Emunót vede‘ót |
| Misjné Torá |
| Moré nebukhím |
| Sjulḥán ‘arúkh · Mappá |
| Me‘ám lo‘éz |
| S. jesirá · Bahír · Zohar |
| Gudsteneste og bøn |
| Tempelet i Jerusalem |
| synagoge · minján |
| sjaḥarít · musáf |
| minḥá · ne‘ilá · ‘arbít |
| Modé aní · Sjemá‘ |
| torálesing |
| kaddísj · ‘amidá |
| prestesigninga |
| ‘alénu |
| kiddúsj · hammosí |
| b. hammazón |
| habdalá |
| Merkedagar |
| det jødiske året |
| pesah · ‘omer · sjabu‘ót |
| tisj‘á beáb · seliḥót |
| rosj hasjaná · kippúr |
| sukkót · sjeminí ‘aséret |
| simhat Torá · hanukká |
| tu bisjbát · purím |
| Livssyklus |
| berit milá |
| pidjón habbén |
| zebed habbát |
| bar miṣvá · bat miṣvá |
| Rituelle yrke |
| rabbinar · ḥazzán |
| daján · gabbáj |
| sofér · sjoḥét |
| Daglegliv |
| halakhá · bet din |
| mat · kasjrút sjeḥitá |
| mikvé · tebilá · sjabbát |
| tallét · tefillín |
| Kulturell inndeling |
| sefardisk · askenasisk mizrahisk · jemenittisk |
| italkisk · romaniotisk Beta Esrael · Bene Israel cochini · b. Menasjé |
| Teologisk inndeling |
| samaritansk |
| karaittisk |
| rabbanittisk |
| ortodoks · ḥasidisk |
| konservativ · reform |
| rekonstruksjonistisk |
| renewal · humanistisk |
| Abrahamittiske rel. |
| Jødedom kristendom |
| islam bahá’í sikhisme |
Sefardisk jødedom er ei retning av jødedommen som vart utvikla hovudsakleg i mellomalderens Spania og Portugal. Den sefardiske jødedommen, som primært er utbreidd blant sefardiske jødar, skil seg ut frå askenasisk jødedom særleg i ritualet for rosj hasjaná og jom kippúr, i uttalen av hebraisk og arameisk, i terminologibruk, i interpretasjonen av halakhá og i ein del liturgiske detaljar.

