Materializmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Materializmus (kb. "anyagelvűség"): filozófiai irányzat, amely szerint a világ minden jelenségének leírása végső soron a filozófiai anyag fogalmából - akár történetileg, akár logikailag - levezethető, magyarázható.
A filozófiában a materializmus annak a tételnek az elfogadását követeli meg, hogy van olyan létező, amely fejlettebb, mint az őt létrehozó ok. A materialista ismeretelmélet szerint ezért bármilyen bonyolult jelenség vizsgálható és megérthető más, akár egyszerűbb jelenségek alapján - így pld. az emberi tudat is, a társadalom gyakorlati és megismerő tevékenysége, vagy éppen az élet. Ugyanígy a materialista lételmélet elfogadja, hogy a bonyolult jelenségek létrejöttének és fennállásának velük azonos fejlettségű, vagy náluk egyszerűbb jelenségek lehetnek az előfeltételei - így pld. az emberi társadalom, vagy általánosabban: az élővilág létezését is a tudomány által ismert jelenségek teszik lehetővé, létezésük előfeltételeként.
A materializmus a filozófiai monizmus egyik válfaja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A hagyományos definíció
- (filozófiai értelemben) az anyagi-tapasztalati létezőknek a szellemi-gondolati létezőkkel szembeni elsődlegességét valló irányzat, az "anyagelvűség" szinonímája
- (köznyelvi formában) az anyagi szempontok, a mindennapi örömök elsődlegességét hirdető szemlélet és az ezt követő gyakorlat az elvontabb szellemi-eszmei értékek követésével szemben
[szerkesztés] Felosztása, fajtái
A huszadik századi magyar nyelvű - elsősorban marxista terminológiájú - filozófiai irodalomban a materializmus alábbi fajtáit, irányzatait különböztették meg:
- dialektikus materializmus (a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb összefüggéseit belső ellentmondásosságukban és önfejlődésükben tárgyaló materialista elmélet)
- mechanikus materializmus (az anyagi létezők összefüggéseit külsődleges viszonyukban tárgyaló materialista természetfilozófia)
- történelmi materializmus (a dialektikus materializmusnak a társadalmi törvényszerűségeket tárgyaló része)
A Szovjetunió társadalmi berendezkedését mintaként követő államokban a dialektikus - ezen belül is különösen a történelmi - materializmust a különböző szintű jogszabályokba foglalt hivatalos állami ideológia részeként fogadták el. A dialektikus materializmus szakirodalma ezért egyrészt igen terjedelmes, másrészt színvonalában szélsőségesen egyenetlen.
[szerkesztés] Történelmi materializmus
A történelmi materializmus posztulált alaptételeként Karl Marx és Friedrich Engels a "Német ideológia" című munkájukban annak elismerését fogalmazták meg, hogy
- valóságos egyének és cselekvéseik léteznek,
- az egyéneknek anyagi életfeltételeik vannak,
- ezek az életfeltételek részben készen találtak, részben pedig azokat maguk a cselekvő egyének hozzák létre.
[szerkesztés] Források
- Marx, Karl: Tézisek Feuerbachról
- Slemmer László: Filozófiai fogalomtár: "materializmus"


Based on work by