Táncsics Mihály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Táncsics Mihály (született: Stancsics Mihajlo) (Ácsteszér, 1799. április 21. – Budapest, 1884. június 28.) író, publicista, politikus.

Táncsics Mihály
Nagyít
Táncsics Mihály

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Tanulmányai

Jobbágycsaládban született egy bakonyszéli falucskában, Ácsteszéren. Szülei telkesgazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. Húsz éves korában takácsként szabadult Szombathelyen. Budán tanítóképzőt végzett, majd jogot tanult, miközben nyaranta járta az országot. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom – és Horvát István történész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult.

[szerkesztés] Életpályája 1848-ig

Nevelő Bács vármegyében Szalmássy báróéknél, Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-től Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később innen is nősült: felesége Seidel Teréz egy józsefvárosi csizmadia lánya volt. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálja: mai értelemben erősen kommunisztikus elképzelései mellett a társadalmi változások letéteményesének továbbra is a polgárságot tartja. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. 1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában, bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Útja során nem csak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben elfogták, és sajtóvétség, valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép, és a forradalmi ifjúság. A börtönből kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amit lovak helyett hívei húztak.

[szerkesztés] Emléke

A nép szeretetét a „Táncsicsot pedig a nép úgy szereti, hogy Kossuthunk után nálánál nincs kedvesebb embere.” mondat érzékelteti. Számos közterület, és egy újságírói díj őrzi nevét.

[szerkesztés] Művei

  • Rényképek, I., Pest, II – III., Kolozsvár, 1835
  • Pazardi, Kolozsvár, 1836
  • Népkönyv, Pest, 1842
  • Sajtószabadságról nézetei. Egy rabnak. Lipcse, 1844
  • Széchenyi István gróf két garasára nyilatkozat, Lipcse, 1844
  • Népkönyv, Lipcse, 1846
  • Hunnia függetlensége, Jéna, 1847
  • Józanész, Bp., 1848
  • Nép szava, isten szava, Buda-Pest, 1848
  • Táncsics Mihály művei (I – XII., Bp., 1873, 1885)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak