Konstantinápoly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Konstantinápoly (a mai Isztambul, latinul Constantinopolis, törökül Konsztantinije és İstanbul, szláv nyelveken Carigrad): a Római, a Bizánci és az Oszmán Birodalom fővárosa, a szultánnak, a legfőbb török hatóságoknak, a sejk-ül-iszlamnak, görög, örmény és örmény-katolikus patriárkának, római katolikus érseknek és nagy rabbinusnak székhelye volt. Fekvése: északi szélesség 41°, a keleti hosszúság 28° 58' alatt, a thrák Boszporusz déli kijáratánál. A Bizánci Birodalom régi fővárosa, azaz a mai szorosabb értelemben vett Isztambul háromszöget alkot mintegy 15 km-es kerülettel; északnyugaton az Aranyszarv-öböl, nyugaton a szárazföld, délen és délkeleten pedig a Márvány-tenger határolja.

A várost I. Constantinus alapította 330. május 11-én Büzantion (görögül: Bυζαντιον, latinosan Byzantium) görög gyarmatváros területén. A várost eleinte Nova Roma-nak (Új Róma) nevezték, de végül is a Constantinopolis (Konstantin városa) név maradt meg a történelemben (főbb szócikk: Konstantinápoly alapítása).

Konstantinápoly volt a Keletrómai Birodalom (Bizánci Birodalom) fővárosa. A negyedik keresztes hadjáratban (1204) a keresztesek elfoglalták a várost, majd VIII. (Palaiologosz) Mihály 1261-ben újra visszafoglalta a Nikaiai Császárság részére (főbb szócikk: Konstantinápoly a keresztes hadjáratokban).

Végül II. Mohamed szultán foglalta el Konstantinápolyt 1453. május 29-én (főbb szócikk: Konstantinápoly eleste). Az oszmán időkben mindkét név: Konstantinápoly és Istanbul is használatban volt, habár a nyugatiak inkább Konstantinápolynak nevezték a várost. Csak 1930 után lett a város török neve hivatalosan is İstanbul (magyar helyesírás szerint Isztambul). Amikor 1923-ban megalakult a Török Köztársaság, a fővárost Ankarába helyezték át.

[szerkesztés] Lásd még