Kemény Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

1865-ben készült fénykép (Ellinger Ede)
Nagyít
1865-ben készült fénykép (Ellinger Ede)

Kemény Zsigmond, magyargyerőmonostori báró (Alvinc, 1814. június 22. - Pusztakamarás, 1875. december 22.), író, publicista, politikus. A magyar romantikus regényirodalom legnagyobb alakja Jókai Mór mellett.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Alvincen született. Édesapja Kemény Sámuel (1758-1823), édesanyja Csóka Rozália (1780-1855).

  • 1820-1823. Elemi iskolába Zalatnán járt.
  • 1823-1830. A nagyenyedi kollégiumban tanult,
  • 1830-1834. pedig jogot.
  • 1834-1835. Részt vett az országgyűlésen, barátságot kötött Wesselényi Miklóssal.
  • 1835-1837. Kapudon élt édesanyjával. A marosvásárhelyi királyi táblánál fejezte be jogi tanulmányait.
  • 1837. A Nemzeti Társalkodó közölte első cikkeit.
  • 1838-1839. Kolozsvárott főkormányszéki írnok.
  • 1839-1840. Orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben
  • 1840. Kolozsvárra költözött.

[szerkesztés] Regényei

  • Izabella királyné és a remete, 1837-38 (töredék)
  • Gyulai Pál, 1847
  • A szív örvényei, 1851
  • Férj és nő, 1852
  • Ködképek a kedély láthatárán, 1853
  • Özvegy és leánya, 1855-57
  • A rajongók, 1858-59
  • Zord idő, 1862

[szerkesztés] Érdekesség

Cikksorozat Élet és irodalom címmel (1852-53)

[szerkesztés] Forrás

  • dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. opsztálya számára 43-45. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások