Otoakusztikus emisszió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az otoakusztikus emisszió (röviden: OAE) a belső fülben spontán módon, vagy inger hatására keletkező hang. Az OAE a szárazföldi gerincesek és bizonyos ízeltlábúak hallására jellemző.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Keletkezése a fülben

Az otoakusztikus emisszió a csigában található külső szőrsejtek motoros tevékenységének eredménye. A külső szőrsejtek hang hatására lengésbe jönnek, majd röviddel később maguk is aktívan lengeni kezdenek. Ezzel a mozgással mechanikusan felerősítik a hanghullámokat, amelyek így könnyebben eljutnak a belső fülbe.

[szerkesztés] Az OAE fajtái

Az otoakusztikus emissziónak több fajtáját különböztetjük meg:

  • Spontán otoakusztikus emisszió (SOAE): a SOAE külső ingerlés nélkül lép fel.
  • Tranziens otoakusztikus emisszió (TOAE): az OAE-t széles spektrumú, rövid ideig tartó hangokkal ("kattanásokkal") váltják ki.

[szerkesztés] Jelentősége a gyógyászatban

A szőrsejteknek ez a fajta aktív tevékenysége nem csak befelé, hanem kifelé terjedő hullámokat is kelt. A kifelé terjedő hullámok igen érzékeny műszerrel mérhetőek. Az otoakusztikus emissziót David Kemp fedezte fel 1979-ben.

Több tanulmány is kimutatta, hogy az OAE a belső fül károsodásával gyengül vagy teljesen megszűnik. Ez alkalmassá teszi a fül, de különösen a belső fül és a csiga működőképességének vizsgálatára. Mivel a mérés gyors és objektív, jól használható csecsemők hallásának szűrésére.

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Orvostudomány portál Orvostudomány portál


Más nyelveken