Pozzuoli

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pozzuoli város Olaszország Campania régiójában (olaszul regione), Nápoly megyében (provincia), a Flegrei-félszigeten.

Területe 43 négyzetkilométer, lakosainak száma 2004 végi adatok szerint 82 131. (Azaz elég sűrűn lakott, népsűrűsége 1 832/km².)

A Serapium Pozzuoliban (fotó: Kleuske).
Nagyít
A Serapium Pozzuoliban (fotó: Kleuske).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Kezdetben görög gyarmatváros volt Dicaearchia néven. Az ókori rómaiak Puteoli névre keresztelték át. A görög és a római település is korának fontos városa volt.

A rómaiak Kr.e. 194-ben hozták létre itt saját kolóniájukat. A város latin kutacskát jelent és a környéken található számos forróvíz-feltörésre utal.

Puteoli kikötője nagy gyűjtőhelye volt az Alexandriából gabonával megrakottan érkező és az egész római világ számos kikötőjéből jövő hajóknak. A kikötő volt egész Campania fő áruátrakóhelye, beleértve a fújt üveget, a mozaiklapokat, a kovácsolt vast és a márványt. A közeli Misenum pedig a római hadihajók, a korabeli világ legnagyobb flottájának fő bázisa volt.

A hagyomány szerint Rómába utazva Pál apostol itt ért partot hajóútja után, hét napig itt időzött (Apostolok cselekedetei, 28:13, 14), majd útitársaival együtt a Via Appián indult el Rómába.

A római amfiteátrum "művészbejárója" (fotó: Kleuske.
Nagyít
A római amfiteátrum "művészbejárója" (fotó: Kleuske.

Puteoli volt a színhelye Kr. e. 37-ben Caligula híres "tréfájának". Hajókból három kilométeresnél hosszabb pontonhidat építtetett Puteolitól a szomszédos Baiaeig és átlovagol rajta, hogy beteljesítse a jóslatot, amely szerint nincs több esélye császárrá válni, mint arra, hogy átlovagoljon a baiaei öblön.

A város védőszentje Szent Proculus, aki itt halt mártírhalált a 4. században társaival. A hagyomány szerint a város címerében található hét sasfej a hét vértanut jelképezi. Szent Proculus ünnepnapja november 16. A szent szeretetteljes helyi beceneve 'u pisciasotto ("nadrágpisilő"), mert ünnepnapján gyakran esik az eső. A pozzuoliak május második vasárnapján is a szent napját ünnepelik.

1982 augusztusa és 1984 decembere között a város földrengések és bradiszeizmikus (függőleges) földmozgások százait szenvedte el, amelyek a csúcspontjukat 1983. október 4-én érték el. Nyolcezer épület szenvedett károkat és 36 ezer embert kellett kiköltöztetni, sokukat véglegesen. A tengerfenék majdnem két méter emelkedett és így a Pozzuoli-öböl alkalmatlanná vált a nagyobb hajók fogadására.

Fumarola a Solfatarán (fotó: Kleuske).
Nagyít
Fumarola a Solfatarán (fotó: Kleuske).

[szerkesztés] Látnivalók

Sablon:Szakasz-csonk A város számos látnivalóval rendelkezik a tursiták számára. Ezek közül néhány:

Az 1960-as években Pozzuoli azzal keltett feltűnést, hogy a kikötő fenekének az erős vulkáni tevékenység miatti megemelkedése ókori római templomok romjait hozta a felszínre. Ezek ma is láthatók.

[szerkesztés] Természeti környezet

Pozzuolinak két tava van.

Az Averno-tó (lago d'Averno) a görögöktől kapta nevét, at jelenti, hogy "madarak nélkül", mert a feltörő kéngáz megölte a madarakat. Az ókorban rendkívül híres volt, a pokol kapujának tartották.

A Lucrino-tó (lago di Lucrino) a latin Lucrum szóról kapta a nevét, aminek jelentése "meggazdagodni".

37-ben Marcus Vipsanius Agrippa mesterséges csatornákkal kötötte össze a két tavat a tengerrel, hogy létrehozza a Portus Julius nevű hatalmas katonai kikötőt.

[szerkesztés] Híres emberek

  • Itt halt meg a római diktátor Lucius Cornelius Sulla, villájában.
  • Itt született Sofia Loren színésznő.

[szerkesztés] Közlekedés

Könnyen megközelíthető vonattal Nápolyból.

[szerkesztés] Testvérvárosok

  • Görögország – Agiosz Dimitriosz, Athén egyik külvárosa

[szerkesztés] Szomszédos városok

  • Bacoli
  • Giugliano in Campania
  • Monte di Procida
  • Nápoly
  • Quarto

[szerkesztés] Irodalom

  • Paolo Amalfitano és mások, I Campi Flegrei, Velence 1990
  • Piero Alfredo Gianfrotta, Fabio Maniscalco (eds.), Forma Maris. Forum Internazionale di Archeologia Subacquea, Puteoli 1998
  • Puteoli. Studi di Storia Romana

[szerkesztés] Külső hivatkozások