Oboa d’amore

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az oboa d’amore az oboa rokona, fából készült nádnyelves fúvós hangszer. Megszólaltatásához kettős nádnyelves fúvókát használnak. Az oboától eltérően transzponáló hangszer, A-hangolású. Hangtölcsére körte formájú, ezáltal az oboáénál lágyabb hangja van. Elsőként Christoph Graupner használta Wie wunderbar ist Gottes Güt című kantátájában 1717-ben, és a század végéig igen elterjedt volt a használata. Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann számos kantátájában is szerepel. A 19. században háttérbe szorult, majd a 20. században több szerző ismét használta.