Cornelius Scipio Africanus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Publius Cornelius Scipio Africanus római államférfi és hadvezér i.e. 236-184


A köztársaság fénykorának legmagasabb vezető köreihez tartozó Scipio a 2. pun háború katasztrófális római vereségeinek idején kezdte pályafutását.Katonai tribunus-ként ő gyűjtötte egybe a Cannae-i csatában szétvert római sereg maradványait. A magasabb hivatalok közül csak az aedilis-it töltötte be, amikor a népgyűlés - i.e. 211-ben elesett apja helyébe - őrá ruházta a hispániai front parancsnokságát.

A 26 éves főparancsnok öt év alatt átszervezte az ottani haderőt és mialatt Hannibál Itáliában hadakozott, energikus támadó stratágiával vereségek sorozatát mérte a pun hadseregre, végül teljes győzelmet vívott ki Hispaniában.

Rómába visszatérve 205-ben consullá választották. A senatusi ellenkezést leszerelve keresztül vitte azt az elképzelését, hogy Hannibált a Karthago elleni közvetlen támadással kell legyőzni.

204-ben partra szállt Afrikában. 203-ban sikeres támadással béke kérésére kényszerítette Karthagót, majd a hazatért Hannibált a harcok kiújulása után Zama-nál tönkreverte. Fényes diadalmenet és az Africanus jelző volt Róma legnehezebb háborúja győztesének jutalma.

A censori hivatal után másodszor is consul lett, majd testvére, Lucius oldalán részt vett a III. Antiokhosz leveréséhez vezető háború irányításában. Ezt követően a Scipiók ellen politikai hajsza indult, amit Africanus önérzetesen fogadott, de végül megkeseredve visszavonult liternumi birtokára, ahol nemsokára meghalt.

[szerkesztés] Források

  • Castiglione László: Az ókor nagyjai