Barna törpe
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A barna törpék olyan égitestek, amelyeknek túl kicsi a tömegük ahhoz, hogy a belsejükben stabil hidrogén-hélium magfúzió jöjjön létre, és így valódi csillagokká válljanak. A reakció ugyanis csak akkor indulhat be ha egy csillag tömege elég nagy ahhoz, hogy az elnyelt gravitációs energia a csillag magjában a hőmérsékletet 3 millió K fölé emelje. Ez a tömeg nagyjából a Nap tömegének 8 százaléka, másként kifejezve a Jupiter tömegének nyolcvanszorosa. A barna törpék tömege ennél kisebb, a vörös törpe csillagok és az óriásbolygók tömege között van. A keletkezési modellek alapján kialakulásuk közben valamikor a magjukban beindult a magfúzió, de nem a hidrogén, hanem lítium- vagy deutériumfúzió, ehhez 13 Jupitertömeg is elegendő, ez jelöli ki alsó tömeghatárukat.
A barna törpék energiát már nem termelnek, lassan lehűlnek, felszíni hőmérsékletük 1000-3000 K, abszolút magnitúdójuk +17 körüli.
Mivel tömegük nem túl nagy és energiát nem termelnek, fényük gyengécske, megtalálásuk nehézkes, viszont újabb megfigyelések szerint legalább annyian vannak mint a látható csillagok.
Az egyik Fornax csillagképben található barna törpén röntgenkitöréseket figyeltek meg.
A barna törpék tehát még nem energiatermelő, a fehér törpék (jóval nagyobb tömegűek, max. 1,4 naptömeg) pedig már nem energiatermelő csillagok és tömegük alapján beilleszthetők a következő sorba:
holdak - bolygók (Jupiter) - barna törpék - vörös törpék - csillagok (Nap, fehér törpék) - neutroncsillagok - fekete lyukak (csillagok összeomlásából) - fúzionált fekete lyukak (galaxismagok) - gigász fekete lyukak (galaxishalmazok központja)
[szerkesztés] Felfedezésük története
1963-ban Shiv Kumar vetette fel elsőként a lehetőségét, hogy a csillagképződési folyamat során olyan égitestek is keletkezhetnek, amelyek tömege nem elegendő a hidrogénfúzióhoz szükséges hőmérséklet eléréséhez. A barna törpe elnevezést jóval később csak 1975-ben javasolta Jill Tarter. A név tulajdonképpen nem helyes, hiszen a barna törpék valójában vörös színben ragyognak, ám a vörös törpe elnevezést már a csillagok egy csoportjára felhasználták.
Az 1980-as években több kísérletet tettek, hogy ilyen égitestet találjanak, de a próbálkozások csak 1995-ben jártak sikerrel, amikor a fent látható Gliese 229B jelű objektumpárban ez első barna törpét kétségtelenül azonosították. Ebben meghatározó szerepet játszott mind a távcsövek érzékenységének jelentős növekedése, mind az elméleti modellek fejlődése, amik lehetővé tették a gyengefényű csillagok észlelését is. Néhány év alatt több száz barna törpét sikerült kétséget kizáróan azonosítani, hasonló nagyságrendű azon objektumok száma, amelyeknél csak valószínűsíthető hogy barna törpék.
A naprendszerünkhöz legközelebb lévő barna törpe - amit 2004 elején találták meg - az Epsilon Indi B csillagrendszerben 11,8 fényév távolságban található.
Habár a barna törpék kutatása még gyerekcipőben jár, máris egy új ablakot nyitott a világegyetem kutatásában.


Based on work by