Pásztory Edith

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pásztory Edith (ismertebb nevén Bartókné Pásztory Ditta) (Rimaszombat, 1903. október 31Budapest, 1982. november 21) zongoraművész, érdemes művész (1963), ill. Bartók Béla második felesége.

Somogyi Mórnál a Budapesti Konzervatóriumban folytatta tanulmányait; 1922-től a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke volt, majd 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével tovább folytatta.

Első közös fellépésük; a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt (1938. január 16.). 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban. 1940-ben a fasizmus térhódítása elől Bartókkal együtt az USA-ba emigrált (egyik ok épp Pásztory zsidósága volt).

1946-tól ismét Budapesten élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és az USA-ban.

Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, 7 darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot.

Bartók 3. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott. Bartók tolmácsolásában olyasmit mutatott fel a művekben, amelynek csak fölismeréséhez is az ő tehetsége, elmélyedése, személyisége kellett.

[szerkesztés] Külső hivatkozások