Paphlagonia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Paphlagonia, az ókorban terület Észak-Kis-Ázsiában, amely magában foglalta Bithünia és Pontosz közti hegyes partvidéket és a beljebb levő fennsíkot. Nevezetes volt hajóépítésre és bútorkészítésre egyaránt kiválóan alkalmas fájáról. A partszegélyen a görögök alapítottak gyarmatvárosokat (Hérakleia, Szinopé), a falvakban élő lakosság a Perzsa Birodalom uralma alatt is megőrizte autonómiáját. Nagy Sándor hódításai után Bithünia, Pontosz és a görög városok osztoztak a területen. Az i. e. 3. századtól csak az Olgasszüsz-hegytől délre eső rész tartotta meg függetlenségét Belső-Kappadókia néven, helyi királyok uralkodása alatt. Ez az ország is Bithünia és Pontosz vetélkedésének tárgyát képezte, uralkodói hamar római függés alá kerültek, s végül Augustus i. e. 6-ban a területet Galatia provinciához csatolta.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.

