Szemlér Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906 - Bukarest, 1978) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus.
[szerkesztés] Pályája
1923-tól a bukaresti egyetem jogi karán tanult, jogi tanulmányokat végzett, 1930-48-ig ügyvéd és újságíró volt Brassóban.1923-tól jelentek meg első versei, írásai. Az Új arcvonal (1931) és az Új erdélyi antológia (1937) c. kötetek munkatársa volt. A marosvécsi Helikon írói közé tartozott. 1938-ban megalapította az Erdélyi Enciklopédia Kiadót. 1944-46-ban Brassóban szerkesztette a Magyar Népi Szövetség Népi Egység c. napilapját. 1953-tól az Igaz Szó szerkesztője volt. 1956-tól végleg Bukarestbe költözött. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt, az Utunk és a Művelődés szerkesztőbizottsági tagja volt. 1942-ben Baumgarten-díjat, 1953-ban Állami Díjat kapott. Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Költői nyelvére az expresszionizmus és a whitmani szabadvers hatott. A 30-as években a klasszikus eszményekhez fordult. A háborúban a dél-erdélyi magyar értelmiség félelmeinek adott hangot, s őszinte hittel üdvözölte a kommunista fordulatot. Ez a politikai irány sematikussá tette költészetét. Az 1960-as évektől ifjúságának emlékeit idézte föl, a táj szépségét festette kulturális élményeiről beszélt, elégikusan adott számot az öregedés fájdalmáról.
[szerkesztés] Művei
Számos műfajban alkotott: versek, regények, színművek, memoár, esszék maradtak utána. Művei változó színvonalúak.
Verseiben: Tavaszodik (1948); Dúdoló (1957); Álmok között (1961); Vándorló évek (1964); az ország változó életét énekelte meg.
Késői költészetében: Varázsvessző (1972); Kései kaszálás (1973); Az álom túlsó partján (1976) a magány és a múlandóság kínjával viaskodik.
Regényeiben: A hárompúpú hegy (1957) gyerekkorával, illetve háborús tapasztalataival Augusztustól augusztusig I-III. (1963) vetett számot. A mirigy esztendeje (1969) c. történelmi regénye a kisebbségben élő értelmiség hivatástudatát fogalmazta meg. Kiváló esszéíró és műfordító, különösen román és angol műfordításai jelentékenyek.
(forrás: dr.Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?, Könyvkuckó, Budapest 1999.; Világirodalmi kisenciklopédia, Gondolat, Budapest 1984.)


Based on work by