Szonáta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.


„Sonare” (olasz), hangszeren játszani, szóból ered.

1640-ben indult fejlődésnek. Elkülönültek egymástól:

  1. templomi szonáta (sonata da chiesa; "chiesa" = templom)
  2. kamaraszonáta (sonata da camera; "camera" = szoba)

1680-as és 1690-es években közeledtek egymáshoz, és a 17. század végére kialakult a szonáta.

Kb. 1750-től a szonáta jelentése:

  • szonáta, mint műfaj: Többtételes hangszeres mű.
  • szonátaforma: Meg kell különböztetnünk a többtételes szonátaszerkezetet, szonátaciklust, az egyes tételen belül érvényesülő szonátaformától. A klasszikus formavilágot teljes egészében a szonátaelv uralkodása jellemzi. Valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható (szonáta, szimfónia, versenymű, kamarazene). A klasszikus szonáta nyitótétele általában szonátaformájú.
  • A szonátaforma általában 3 részes:
  1. expozíció
  2. kidolgozás/feldolgozás
  3. repríz (visszatérés)