Telipinus eltűnése
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Telipinus eltűnése, hettita mítosz epikus feldolgozása a Kr. e. XV. század végéről. Telipinus, a hatti Viharisten fia az úgynevezett eltűnő istenek közé tartozik; ezek -a hettita mitológiában rajta kívül még például Inara, a Viharisten, vagy a Napisten (lásd még: Yuzgat-tábla)- a vegetáció periodikus pusztulását és megújulását testesítik meg. A mítosznak több, egyaránt rituáléba foglalt epikus feldolgozása ismert, a változatok főképp a cselekmény színező részletezésében különböznek.
A mítoszban Telpinu eltűnik a földről, s magával visz minden eleséget: „nem nő többé árpa, tönköly, nem hág a bika, a kos, az ember; nem szülhet a vemhes"; „a Napisten lakomára hívta az ezer istenséget, ettek az istenek, ám szomjuk nem szűnt". Kétségbeesett keresés kezdődik, a nagy és hatalmas istenek közül senki sem találja az elrejtőzött Telpinut, míg végül egy méh rátalál egy liget mélyén. (A méh ebben a mítoszban a tavaszi virágzás beköszöntét jelképezi.) „Telpinu ismét hazatért, és gondját viseli a háznak".
[szerkesztés] Források
Ceram: A hettiták regénye


Based on work by