Pozitron

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az elektron antirészecskéje. A legtöbb adata azonos vele, a töltés jellegűek ellentétesek (elektromos töltés, leptontöltés), ezeket lásd az elektronnál.

A pozitron nyoma ködkamrában. A jobban görbülő nyom a kisebb sebességű, ebből lehet tudni, hogy a részecske lefelé haladt. A töltés előjele a görbület irányából meghatározható
Nagyít
A pozitron nyoma ködkamrában. A jobban görbülő nyom a kisebb sebességű, ebből lehet tudni, hogy a részecske lefelé haladt. A töltés előjele a görbület irányából meghatározható

A kozmikus sugárzásban és atommagbomlásokban (inverz-béta-bomlás) keletkezik.

Nagy energiájú gammasugárzás létrehozhat elektron-pozitron párt atommag jelenlétében, ha energiája nagyobb, mint az elektron nyugalmi energiájának duplája: 1,022 MeV (két részecske keletkezik). Ez a párkeltés.

A pozitron anyag jelenlétében hamarosan találkozik egy elektronnal, ilyenkor megsemmisül és nagy energiájú fotonokat kelt annihiláció. Ezen alapszik a pozitron-emissziós tomográf (PET)

[szerkesztés] A felfedezés története

Paul Dirac jósolta meg 1928-ban elméleti megfontolásokból. (Lásd antirészecske)

Carl David Anderson fedezte fel 1932-ben a kozmikus sugárzásban, melyet mágneses térben lévő ködkamrával vizsgált. A ködkamrafelvételeken nem tudható, hogy elektron vagy ellentétes irányban haladó pozitron hagyta a nyomot. Anderson úgy tudta meg a mozgásirányt, hogy a ködkamrába akadályt tett, amin a pozitron áthaladva energiát veszített. A kijövő részecske pályája jobban görbül mint az eredetié, így a haladási irány meghatározható. A mágneses tér és a görbület irányából a haladási irány ismeretében már meghatározható a töltés előjele.

[szerkesztés] Kapcsolódó cikkek