Szentelt víz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A szentelt víz (latinul aqua benedicta) a római katolikus egyházban a megszentelt víz, amellyel az áldozópap a szentmise elején vagy végén a hiveket meghinti, vagy a hívek magukat akár otthon vagy a templomba való belépésükkor, illetve távozásukkor meghintik.

Szenteltvizet nem csak a római katolikus egyház használ, hanem a keleti ortodoxok, az ókatolikusok, az anglo-katolikusok és más egyházak is.

A belső, lélekben való tisztulás utáni vágyat jelképezi. A szentelt vizet külön e célra készített, félkör alakú medencében őrzik, amelyeket a templomokban, esetleg a magánlakásokban az ajtó vagy kapuk mellett helyeznek el. A medencék rendszerint kőből készülnek. Ezen a rendes használatra való szentelt vízen kívül, amely szükség szerint bármikor szentelhető, az egyház időhöz és alkalomhoz kötött vízszenteléseket végez. Így: három király ünnepén a három király vizét, nagyszombaton és pünkösd előnapján a keresztvizet, a templomok, oltárok és harangok szentelésénél az ún. Gergely-vizet. A víz szentelésénél a vízbe sót kevernek, amely a bölcsességnek és a bűntől való tisztaságnak a jelképe.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

  • Pallas Nagy Lexikona