Munkaerőpiac

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A munkaerőpiac a munkaerő mint termelési tényező közgazdasági értelemben vett piaca, ahol az eladók (a munkavállalók vagy munkások) és a vevők (a munkaadók) között a munkaerő cseréje zajlik. A munkaerőpiac az egyes foglalkozási ágak szerint további részpiacokra bontható.

Míg a korábbi történelmi korokban a munkaerő – illetve a segítségével előállított javak – átruházása alapvetően fizikai vagy törvényi kényszer hatására történt, addig a kapitalizmusban a munkaerő is egyfajta áruvá vált: cseréje a domináns közgazdaságtani irányzatok szerint önkéntes alapon, a munkaadók és munkavállalók, illetve képviselőik által kialkudott (és sok esetben az állam által is befolyásolt) árakon történik. A munkaerő árát bérnek nevezzük. (A munkavállalók bérre gyakorolt befolyását, valamint a munkavállalás önkéntességét több közgazdasági iskola, így például a marxizmus is megkérdőjelezi, illetve az előbbi mértékét, különösen azokban az ágazatokban és országokban, ahol nem működnek erős szakszervezetek, jelentéktelennek tartja.)

A közgazdaságtannak a munkaerőpiac elemzésével foglalkozó résztudománya a munkagazdaságtan.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A munkaerőpiac jellemzésére szolgáló mutatószámok

A munkaerőpiacot számos mutatószámmal jellemezhetjük; a következőkben ezek közül a legfontosabbakat tekintjük át.

[szerkesztés] Foglalkoztatottak száma

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) megfelelő ajánlása alapján Magyarországon egy vizsgált időszakban az tekinthető foglalkoztatottnak, aki legalább 1 óra jövedelmet biztosító munkát végez, vagy munkájától csak átmenetileg (például betegség vagy szabadság miatt) van távol.

Számos részletes szabály is létezik, amelyek alapján például a tanulmányhoz kötött szakmai gyakorlatot végzők vagy korábban a sorkatonák nem tartoznak (tartoztak) a foglalkoztatottak közé.

[szerkesztés] Munkanélküliek száma

Munkanélkülinek azokat a személyeket tekintjük, akik bár képesek és akarnak is dolgozni, mégsem találnak munkát. Míg a munkaügyi hivatalok a munkanélküliek számát egyszerűen a náluk regisztrált állástalanok számával mérik, a Központi Statisztikai Hivatal szemszögéből egészen pontosan az tekinthető munkanélkülinek, aki:

  • a vizsgált héten nem dolgozott (és nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt), továbbá
  • aktívan keresett munkát a megelőző négy hét folyamán, továbbá
  • rendelkezésre áll, vagyis két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást, vagy
  • nem dolgozik ugyan, de már talált munkát, és 90 napon belül dolgozni kezd.

[szerkesztés] Gazdaságilag aktívak száma vagy munkaerő-állomány

Ez a mutatószám a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának összegével, vagyis tulajdonképpen a munkaerőpiac kínálati oldalán jelen lévők számával egyenlő.

[szerkesztés] Gazdaságilag inaktívak száma

Gazdaságilag inaktív mindaz a munkaképes korú, vagyis 15 és 74 év közötti személy, aki nem tartozik a munkaerő-állományba. Legnagyobb csoportjuk a 74 évnél fiatalabb nyugdíjasoké. (Az ő „elkülönítésük” érdekében az inaktívak számát olykor csak a 15 és 64 év közöttiek körében mérik.) Ide tartoznak még többek között az úgynevezett passzív munkanélküliek is, akik bár a köznapi szóhasználat szerint munkanélküliek, nem regisztráltatják magukat a lakóhelyükhöz tartozó munkaügyi hivatalnál, vagyis nem vesznek igénybe állami segítséget az álláskereséshez.

A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon (piros) és az Európai Unióban (kék) 1993 és 2004 között
Nagyít
A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon (piros) és az Európai Unióban (kék) 1993 és 2004 között

[szerkesztés] Foglalkoztatási arány

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottak és a munkaképes korú népesség számának hányadosa.

[szerkesztés] Munkanélküliségi ráta

Ez az arányszám a munkanélkülieknek a teljes munkaerő-állományon belüli részarányát mutatja.

[szerkesztés] Aktivitási vagy részvételi (participációs) arány

Ez az arányszám a gazdaságilag aktívak és a munkaképes korú népesség számának hányadosaként képezhető. Magyarországon az aktivitási arány nem éri el az 55%-ot, amivel hazánk lényegesen elmarad az Európai Unió régi tagállamaira jellemző részvételi aránytól.

[szerkesztés] Átlagkeresetek

Az átlagkereset az összes foglalkoztatott személy keresetének becsült átlaga. Valójában négy különböző mutatószámot is átlagkeresetnek nevezhetünk.

  • A bruttó nominális átlagkereset a jövedelemadók és járulékok levonása előtti átlagkereset pénzben kifejezett értéke.
  • A nettó nominális átlagkereset az említett közterhek levonása utáni átlagkereset pénzben kifejezett értéke.
  • A bruttó reál átlagkereset a közterhek levonása előtti átlagkereset, valamilyen módon megtisztítva az árszínvonal változásainak hatásától.
  • A nettó reál átlagkereset a közterhek levonása utáni átlagkereset, szintén az árszínvonal-változástól megtisztítva.

Magyarországon a bruttó nominális átlagkereset 2005 első félévében 156 900 forint volt, ugyanennek a nettó értéke pedig 102 400 forint.

Magyarország munkaerő-piaci adatai 2000–2005
2000 2001 2002 2003 2004 2005
Foglalkoztatottak száma (ezer fő) 3 856,2 3 868,3 3 870,6 3 921,9 3 900,4 3 901,5
Munkanélküliek száma (ezer fő) 263,7 234,1 238,8 244,5 252,9 303,9
Gazdaságilag aktívak száma (ezer fő) 4 119,9 4 102,4 4 109,4 4 166,4 4 153,3 4 205,4
Gazdaságilag inaktívak száma (ezer fő) 3 659,6 3 670,0 3 652,8 3 578,5 3 567,9 3 517,1
Foglalkoztatási arány (%) 49,6 49,8 49,9 50,6 50,5 50,5
Munkanélküliségi ráta (%) 6,4 5,7 5,8 5,9 6,1 7,2
Aktivitási arány (%) 53,0 52,8 52,9 53,8 53,8 54,5

[szerkesztés] Felhasznált adatok forrása