Fiúsítás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fiúsítás (latinul praefectio) az egykori magyar öröklési jog intézménye volt.

A fiúsítás királyi privilégium volt, amelynél fogva az egyedül fiágra szóló javakban a fiutódok kihalása esetére valamely nő - többnyire az utolsó birtokosnak leánya v. nővére - örökölhetett.

[szerkesztés] Hatásai

  • A fiúsítottra az ilyen jószág nem ősi, hanem szerzeményi birtokként jutott.
  • Az örökösödési rendben a fiúsítás változást nem idézett elő, azaz a jószág továbbra is a fiágat illette;
  • A fiúsított nőnek a gyermekei, ha születésüknél fogva nem is voltak azok (mert atyjuk nem volt nemes), nemesekké lettek.
  • Az utolsó birtokos életében a fiúsítás csak feltételes volt, mert érvényét vesztette, ha utóbb neki fiörököse született, vagy ha az utóbb hűtlenségbe esett.
  • A fiúsítás csak az utolsó birtokos halálával lépett hatályba.

[szerkesztés] Forrás

  • A Pallas Nagy Lexikona