Felsővízköz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Felsővízköz (1899-ig Felső-Szvidnyik, szlovákul Svidník, németül Obersvidnik ) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Felsővízközi járásának székhelye. A szlovákiai ukránok szellemi központja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Eperjestől 58 km-re északkeletre a Ladomér-patak és az Ondava összefolyásánál fekszik.
[szerkesztés] Története
A város területe már ősidők óta lakott. Régészeti emlékei a korai kőkorszaktól a bronzkoron és a vaskoron át kerültek elő. Szvidnyik települést 1334-ben a pápai tizedjegyzék említi először, majd 1355-ben és 1357-ben is említik. Első lakói pásztorok voltak, később lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1414-ben a Ladomér-patak jobb partján új település keletkezett, a mai Felsővízköz, míg a bal parton maradt részt ezután Alsóvízköz néven említik. Felsővízköz egyike azon településeknek, melyet a ruszin betelepülés érintett, ennek első írásos említése 1434-ből való. A 15. században előbb a husziták, majd a lengyelek betörésétől szenvedett. A településen 1618-ban kétszintes udvarházat említenek. A 18. század elején a kuruc harcok következtében a környékkel együtt elnéptelenedett. 1848-ig a makovicai uradalom része volt, az Erdődy, majd a Szirmay család birtoka. 1795-ben a Szirmay család kastélyt építtetett ide. A Szirmayak évi öt vásár tartását is engedélyezték. 1787-ben 43 házában 299 lakos élt. A napóleoni háborúk során 1800-ban Szuvorov, 1806-ban Kutuzov vezetésével kozák csapatok hatoltak be a településre. 1831-ben kolerajárvány pusztított a lakosság körében. A szabadságharc során itt tanácskozott az osztrák Schilck tábornagy Konstantin orosz főherceggel a cári csapatok hadműveleteiről. Lakói ebben az időben mezőgazdsággal, erdei munkákkal, szénégetéssel foglalkoztak. 1910-ben 685 lakosából 407 ruszin, 113 német és 107 magyar volt. 1914-1915-ben a világháború harcai során a települést orosz csapatok felgyújtották és leégett. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Felsővízközi járásának székhelye volt. 1944 október-novemberében a környéken súlyos harcok folytak, melyekben a település ismét teljesen elpusztult. Határában 9000 katona, köztük számos magyar honvéd, nyugszik tömegsírban. Ugyancsak 1944-ben egyesítették Alsó- és Felsővízközt. Felsővízköz 1964-ben kapott városi rangot, ma a környék közigazgatási, kultúrális és gazdasági központja, járási székhely, az szlovákiai ruszinok és ukránok szellemi központja.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Ukrán múzeumának gazdag népművészeti gyűjteménye van.
- A határában levő háborús tömegsír felett 33 m magas emlékmű áll.
- Görög katolikus temploma a 18. században épült.
- Ortodox templomát 1994-ben, római katolikus templomát 1996-ben építették.


Based on work by