Beosztás (felsőoktatás)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A magyar egyetemeken, főiskolákon és kutatóintézetekben a hazai szokások és jogrend alapján az oktatói-kutatói pályának – emelkedő hierarchia szerint – az alábbi négy beosztását különböztetik meg:
- Főiskolákon
- főiskolai tanársegéd
- főiskolai adjunktus
- főiskolai docens
- főiskolai tanár
- Egyetemeken
- egyetemi tanársegéd
- egyetemi adjunktus
- egyetemi docens
- egyetemi tanár
- Kutatóintézetekben és egyetemeken levő akadémiai kutatóhelyeken
- tudományos segédmunkatárs
- tudományos munkatárs vagy tudományos kutató
- tudományos főmunkatárs
- tudományos tanácsadó - feltétele az akadémia doktori cím (régen: tudomány doktora)
Az azonos sorszámú egyetemi és kutatóintézeti fokozatok azonos fizetési osztályt jelentenek, a főiskolai fokozatok ezekhez képest eggyel alacsonyabb fizetési osztályt.
Az egyetemi tanár jogosult a professzori cím használatára. E beosztás feltétele a habilitáció, amely minden PhD fokozatát legalább öt éve megszerzett, megfelelő számú tudományos publikációkkal és citációs indexszel rendelkező diplomás számára nyitott lehetőség.
A beosztás az egyes oktatók heti óraszámát is meghatározza: a legtöbb órát a tanársegédnek kell adnia, a legkevesebbet pedig az egyetemi tanárnak.
Nevek megadásakor előbb általában a tudományos fokozatot, majd a nevet s a beosztást adják meg (pl. Dr. XY docens). Kivétel ez alól a professzorok kötelező megszólítása: Igen tisztelt Prof. Dr. XY.


Based on work by