Nagy-Magyarország-emlékmű

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy-Magyarország emlékmű ma
Nagyít
Nagy-Magyarország emlékmű ma
A feltáráskor napvilágra került emlékmű egyes részei
Nagyít
A feltáráskor napvilágra került emlékmű egyes részei
Az emlékmű egykoron
Nagyít
Az emlékmű egykoron

A nagykanizsai Nagy-Magyarország-emlékmű, Nagykanizsán az Eötvös-téren áll. Irredenta-szobornak és Trianon-emlékműnek is nevezik, mivel a trianoni békeszerződéssel elcsatolt országrészekre, és az egykor volt történelmi Magyarországra emlékeztet.

[szerkesztés] Történelme

1934. október 1-én készült el az emlékmû, amelynek költségeit (25.000.-P.) a nagykanizsai születésû, Ausztriában (Salzburg) élõ Schless István adományozta a városnak. Az Eötvös téren felállított 10 és fél méter magas emlékmû a díjnyertes Hübner Tibor felügyelete mellett készült borosjenõi és dunaharaszti kövekbõl.

A Nagy-Magyarország emlékmû a történelmi Magyarország egységét és oszthatatlanságát, a trianoni békediktátum elviselhetetlenségét, a 63 vármegyének a Szent Koronával való együttességét, a Szent Korona alá tartozó területek egységének Trianon által okozott megcsonkíttatását, és a magyarság által évszázadokon át a hazáért hozott véráldozatait fejezte ki.

A talapzatot képezõ lépcsõsor jelképezte a munkát és fáradságot, amellyel õseink a hazát felépítették. A lépcsõk közé iktatott négy kõtömb - rajtuk “Mohács”, “Mohi”, “Arad”, Trianon” felírással - a négy világtáj felé hirdették a magyar nemzet véráldozatát. A lépcsõk felett a talapzaton körben a megmaradt vármegyék címerei helyezkedtek el. Az emlékmû négy oldalán lévõ oszlopon az elszakított vármegyék üres címerpajzsai voltak kifaragva. A részben elcsatolt vármegyéket csonka címerükkel megvésett címerpajzsaik szimbolizálták. Összesen 63 vármegye címere, illetve címer nélküli pajzsa. A nagyobb címerek közül az elülsõ a Nagy-Magyarország címer volt, kétoldalt Nagykanizsa, illetve a Zrínyiek címerével (utalva Nagykanizsára, mint a Zrínyiek városára), hátsó oldalán tábla hirdette az adományozó nevét és az építés dátumát. Magasan fenn állt a négy égtáj felé nézve a négy faragott kõszobor (alkotói: Rápolty és Heim kõszobrászok). Egyenként 3 méter magas és 20 mázsa súlyúak voltak, melyek a következõket ábrázolták: "Hungária", "Õsmagyar harcos", "Magyar földmûves ", "Gyermekét tartó anya". A négy allegorikus alak az õsi dicsõséget, a magyar vitézséget, a munkát és a szebb magyar jövõt jelképezte. Az oszlopcsoportnak a négy alak közt felnyúló végén a Hiszekegy körirata [(Hiszek egy) (Istenben) (Hiszek egy) (Hazában)] volt látható. Az egész emlékmû gondolatát pedig megkoronázta Nagy-Magyarország élõ jelképe, a Szent Korona.

Az alapító okmányt 1934. szeptember 27-én helyezték el a négy szoboralak fölött, majdnem 10 méter magasságban, a Hiszekegy kövei közé. Az 1934. október 28-ra tervezett felavatás elmaradt, mert a Vreme, a szerb kormány félhivatalos lapja három nappal a szoboravató elõtt hosszú cikkben támadta Magyarországot és vezetõit, azt állítva, hogy Magyarország október 28-ra országos tüntetést szervezett Nagykanizsán Jugoszlávia ellen, egy "országzászló" felavatása kapcsán.

1952-ben eltávolították helyérõl, és a mögötte lévõ volt víztároló és az emlékmû között ásott gödörben hantolták el.

1999-ben elhatározás született, hogy az emlékmûvet felébresztik hosszú álmából. Ez év nyarán Nagykanizsa város tulajdonába került vissza, és 2000. decemberében minden esély megvolt, hogy a feltárási munkák végeztével, a restaurálás után, felállításra kerülhessen eredeti formájában és eredeti helyén a Nagy-Magyarország emlékmû. Felszentelésére 2001. augusztus 12-én, vasárnap került sor.

[szerkesztés] Külső hivatkozások