Luchino Visconti

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Luchino Visconti (Milánó, 1906. november 2. – Róma, 1976. március 17.) olasz film-, színház-, és operarendező.

Nagy múltú, gazdag milánói arisztokrata család sarja, Nagy Károly leszármazottja. Zenét és divattervezést tanult, majd 30 éves korában Párizsba költözött, ahol Jean Renoir rendező asszintense volt. 1942-ben tért vissza Milánóba, ekkor rendezte első filmjét. Az olasz neorealizmus egyik első, kiemelkedő alkotója. Filmjei mellett jelentős a színházi tevékenysége is (Jean Coucteau, Tennessee Williams, Arthur Miller, Goldoni, Beaumarchais, Shakespeare, Csehov darabok, operák: Tosca, Traviata, stb.).

[szerkesztés] Filmjei

  • Megszállottság (Ossessione, 1943)
  • Vihar előtt (La terra trema, 1948)
  • Appunti su un fatto di cronaca (rövidfilm, 1951)
  • Szépek szépe (Bellissima, 1951)
  • Siamo donne (az "Anna Magnani" című epizód, 1953)
  • Érzelem (Senso, 1954)
  • Fehér éjszakák (Le Notti bianche, 1957)
  • Rocco és fivérei (Rocco e i suo fratelli, 1960)
  • Boccaccio'70 (a "Munka" című epizód, 1962)
  • A párduc (Il Gattopardo, 1963)
  • A Göncöl nyájas csillagai (Vaghe stelle dell'Orsa, 1965)
  • A boszorkányok (Le Streghe, az "Egy égetnivaló boszorkány" című epizód, 1967)
  • Közöny (Lo straniero, 1967)
  • Elátkozottak (La caduta degli dei, 1969)
  • Alla ricerca di Tadzio (rövidfilm, 1970)
  • Halál Velencében (Morte a Venezia, 1971)
  • Ludwig (1972)
  • Meghitt családi kör (Gruppo di famiglia in un interno, 1974)
  • Az ártatlan (L'Innocente, 1976)

[szerkesztés] Külső hivatkozások