Szádvár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Magyarország ÉK-i szögletében, a Bódva folyó völgyét szegélyező Aggteleki Nemzeti Park területén, Szögliget község határában emelkedik a 460 méter magas Várhegy, amelyet a hatalmas kiterjedésű Szádvár középkori erődítményének romjai koronáznak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Megépítésének körülményei még a múlt homályába vesznek, így a szakemberek csak feltételezik, hogy az 1264-ből fennmaradt első okleveles említésű erősség valószínűleg a Ménes-völgy túloldalán magasodó Óvár-tetőn állhatott, ahol még napjainkban is elmosódott sáncok utalnak az egykori emberi lakóhelyre.
A XIV. század elején a területet megszállta a nagyhatalmú zempléni tartományúr, Aba Amadé nádorispán serege, akitől csak a szétdarabolt országot újra egyesítő Károly Róbert király tudta visszafoglalni 1319-ben. Lehetséges, hogy a korai vár az ostromban olyan jelentősen megsérült, hogy már nem akarták helyreállítani, helyette a völgy túloldalán emelkedő jelenlegi Várhegyre húzták fel egy új kővár alapjait az uralkodó parancsára. Néhány évtizedig királyi kezelésben maradt a váruradalom, ahová a környékbeli jobbágyfalvak alávetett népessége hordta be a földesúri szolgáltatásokat és adókat, mígnem 1387-ben Luxemburgi Zsigmond király az őt a magyar trónra juttató bárók közül Bebek György főnemesnek adományozta oda.
A XV. század közepén a Felvidéket tartósan megszálló, harcedzett cseh huszitákkal szövetséges Peter Komorowsky lengyel rablólovag kerítette hatalmába a várat, ahonnét garázda embereivel fosztogatta a környező vidék népeit. Később ismét a Bebek családé, akik közül György úr a törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni anarchikus időszakban mindig annak a pártjára állt, aki többet ígért birtokadományban. Ekkoriban nyerte el végleges formáját a hegy hatalmas fennsíkját uraló kővár, amely négy, egymástól kőfallal elválasztott udvarból állt, míg a meredek hegyoldal felől félköríves ágyúrondellák védelmezték. Érdekes megoldást jelentett a nehezebb tárgyakat a meredek hegyoldalban kialakított kötélpálya, amelyet lovakkal vontatott csigarendszer húzott fel a magaslatra.
A pártoskodó főúr megfékezésére 1567. január elején Schwendi Lázár kassai főkapitány erős zsoldos sereggel vette ostrom alá a hegyi sasfészket, amit férje távollétében Patócsy Zsófia úrnő védelmezett a helyőrség élén. A korabeli krónikák szerint négynapi erős ágyúzás után Szádvár falai súlyosan megrongálódtak, de már a gyalogsági rohamot nem várták meg a várbeliek, hanem szabad elvonulás fejében feladták a posztjukat.
A XVII. században már lassan elvesztette hadi fontosságát, a hódító törökök idáig már nem jutottak el, de falai alatt gyakran megjelentek a Habsburg császári ház ellen harcoló erdélyi seregek. Az utolsó katonai események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, amikor a csekély létszámú felkelő kardcsapás nélkül kaput nyitott a felvonuló Caprara császári generálisnak. Az osztrák zsoldosok lőporral aláaknázták és felrobbantották falait, amiket többé nem állítottak helyre.
[szerkesztés] Mai állapot
Mivel 1920-tól a csehszlovák határ szomszédságába esett, tiltott zónaként gazdátlanul romladoztak a középkori vár maradványai, területét visszahódította a természet. Közelében különleges helyszín az 1940-es években lerombolt Derenk község egyre inkább fogyatkozó maradványa, de az aggteleki cseppkőbarlang is érdekes színfoltot jelent a hétvégi kirándulóknak.
[szerkesztés] A vár megközelíthetősége
Budapesttől Miskolcig az M-3-as autópályán, majd É-nak fordulva a 26-os főúton Sajószentpéterig, ahol a 27-es közút vezet Szögliget községbe. Ennek házait elhagyva 2 kilométer után az egykori határőrbázis, a napjainkban Szalamandra-turistaházként üzemelő pihenőhelynél parkolhatunk le az autóval, mert innen már csak gyalogszerrel kapaszkodhatunk fel a piros turistajelzést követve a 460 méter magas Szádvár hegyére.


Based on work by Newbog,