Ákontz-Kövér István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ákontz-Kövér István, OMech (Gyergyószentmiklós, 1740. november 20. – Velence, Itália, 1824. január 24.) címzetes érsek.

Ákontz Tódor unokája, aki a székelyföldi örmények katolikus hitre térítésének egyik előmozdítója volt. Az örmény gimnáziumot Velencében végezte. 1757-ben belépett a rendbe, 1763. október 27-én pappá szentelték, utána tanár a gimnáziumban. 1770-től a kollégium igazgatójává nevezték ki. 1785-től főapát-helyettes, majd 1790-től Erzsébetvárosban (Kisküküllő vármegye) házfőnök. 1800. november 10-én a rend főapátjává választották. 1804-től a rend első címzetes sziunikhi érseke lett papszentelési joggal. I. Napóleon 1810-ben a rendet nem oszlatta fel, azt az Örmények Tudományos Akadémiájának ismerte el; ilyen minőségben is működik ma is. Ákontz-Kövér István új szerzetházat létesített Asztrahánban, Isztambulban és Rómában, és bővítette az erzsébetvárosit. Közbenjárására építette föl Ráfael A., londoni örmény az erzsébetvárosi örmény katolikus algimnáziumot. Földrajzi munkájában az erdélyi örmények történetét is megírta.

Főbb (örmény nyelvű) művei:

  • Retorika az örmény nyelv pallérozására. Venezia, 1775.
  • Általános földrajz (11 kötet) Venezia, 1802-08.
  • Ószövetség (4 kötet), Új szövetség (3 kötet) /Fordítás és jegyzetek/ Venezia, 1810.

[szerkesztés] Források