Apollo űrhajó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Apollo űrhajót az Apollo-program keretében fejlesztették ki az Egyesült Államokban az 1960-as években. Eddig ez volt az egyetlen holdrepülésre is alkalmas űrhajótípus. Tervek szerint az amerikaiak 2010-ig kifejlesztik az Apollo utódját a Crew Exploration Vehicle-t. Az Apollo első repülése emberekkel a fedélzetén 1968. október 11-én kezdődött (Apollo–7). Első holdrepülésére 1968. decemberében került sor (Apollo–8).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az űrhajó részei
Az Apollo űrhajó két részből állt:
- Parancsnoki- és visszatérő egység (Command Module, CM);
- Műszaki egység (Service Module)
Holdrepüléseken az Apollo űrhajóra kapcsolták rá az Apollo holdkompot.
[szerkesztés] Parancsnoki egység
Repülés közben a három űrhajóst befogadó csonka kúp alakú űrkabin. Legnagyobb átmérője 3.9 méter, magassága 3.7 méter, tömege 5.6 tonna, térfogata 5.6 m3. A parancsnoki kabin egyben a visszatérő kapszula is volt. Ezért külsejét hővédő burkolattal vonták be.
[szerkesztés] Műszaki egység
A műszaki egység a parancsnoki fülke mögött helyezkedik el. Tartalmazza a repüléshez szükséges fedélzeti rendszerek központi elemeit, hajtóanyagtartályokat és a főhajtóművet. Átmérője 3.9 méter, hossza 6.7 méter, tömege indításkor 23.3 tonna, amiből 18.9 tonna hajtóanyag.
[szerkesztés] Az Apollo űrhajó adatai
- Teljes tömeg: 31.4 tonna;
- Hossz: 10.4 méter;
- Átmérő: 3.9 méter;
- Hermetikus térfogat: 9m3;
- Befogadó képesség: 3 űrhajós.
- Fülkék száma: 1;
- Rendeltetés: Holdhoz és űrállomáshoz repülés;
- Hordozórakéta: Saturn-5, Saturn-1B;
- Első repülés emberekkel a fedélzetén: 1968;


Based on work by