Bíbic
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Bíbic Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Vanellus vanellus Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
|
|
A bíbic, régi népi nevein libuc, kibic, klíbicz (Vanellus vanellus) a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó, közepes termetű vízimadár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élőhely
A faj Eurázsia lakója, elsősorban a síkvidéki vizes területek, de akár hegy- és dombvidéki medencék, folyóvölgyek képezik otthonát. Költőhelye alacsony füvű réteken, legelőkön található.
[szerkesztés] Megjelenés
Igen feltűnő, fekete-fehér alapszínű, bóbítás madár. Feje változó mértékben fekete hosszú bóbitájával együtt, hasonlóan a fényben zöldesen csillogó, széles, lekerekített szárnyaihoz. Csőre meglehetősen rövid. A torok csak nászidőszakban fekete, egyébként fehér. Hasa és arcrésze fehér, szárnyalja halvány gesztenyevörös. A fiókák rejtőszínűek, hasuk krémszínű, hátuk világosbarna alapon sötéten foltozott.
Átlagos testhossza 28-31 centiméter, szárnyfesztávolsága ehhez képest meglehetősen nagy, 82-87 centiméteres. A bíbicek kb. 140-320 grammot nyomnak. A nemek egyformák.
[szerkesztés] Életmód
A bíbic különféle rovarokkal, pókokkal, csigákkal, gyűrűsférgekkel táplálkozik, amelyeket rövid, hegyes csőrével kap el, miközben kimért léptekkel halad az alacsony vízben vagy a fűben. Magányos madár, de táplálékban gazdag helyen több példány is összegyűlhet.
A faj rövidtávú vonuló, késő ősszel-kora télen kisebb csapatokban indul útnak, és már kora tavasszal hazatér. A magyar bíbicek elsősorban az Atlanti-óceán partvidékén és Északnyugat-Afrikában telelnek.
[szerkesztés] Szaporodás
A vándorlásból visszatérő bíbicek előszeretettel keresik fel régebbi költőhelyeik környékét. Egy területen több pár is fészkelhet, de sosem túlságosan közel egymáshoz, ugyanis a bíbic territóriumot tart fenn fészke körül. A párzást látványos, csapongó, akrobatikus násztánc előzi meg.
A fészek egy talajba kapart, száraz fűszálakkal bélelt mélyedés, amelybe minden esetben 4 terepszinű (barnás-olajzöld) tojás kerül. Az évi egy költés után a kotlás kb. 24 napig tart, majd a kisebb rovarokkal etetett fiókák öt hét alatt repülnek ki. A hím hősies támadásai ellenére a fiókák több, mint harmada a ragadozók vagy a természeti csapások áldozatául esik. Ha a fészekalj elpusztul, egy-vagy két pótköltésre kerülhet sor.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás
A bíbic mindenütt előfordul a Kárpát-medencében. Ősszel és tavasszal számos északabbra költő példány vonul át a Kárpát-medencén, és enyhébb idő esetén akár el is időzhetnek itt.
Magyarországi becsült állománysűrűsége 93000 - 150000 fészkelő pár. Némileg negatív tendencia érvényesül a példányszám változásában. Magyarországon a legtöbb bíbic a Tisza vidékén és a Tiszántúlon fordul elő. 2001-ben a Magyar Madártani Egyesület a bíbicet tette meg az Év Madarává.
[szerkesztés] Védettség
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a bíbicet nem fenyegeti különösebb veszély. SPEC értékelése sincsen. Ez elsősorban óriási elterjedési területéből adódó nagy példányszámából fakad, ugyanis szinte mindenütt kisebb arányú fogyás tapasztalható. Ennek oka alapvetően a vizes élőhelyek megszűnése, illetve a mezőgazdasági területek terjeszkedése. A munkagépek és a ragadozók mellett a váratlanul hideg tavasz is megtizedelheti az állományt. A 20. század elejéig a bíbictojás keresett csemege volt.
Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.
[szerkesztés] Források
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Hermann Heinzel - Richard Fitter - John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- 2001 a bíbic éve volt


Based on work by