Búboscinege

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Búboscinege
Státusz: nem veszélyeztetett

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Cinegefélék (Paridae)
Alcsalád: Cinegeformák (Parinae)
Nem: Parus
Faj: P. cristatus
Tudományos név
Parus cristatus
Linnaeus, 1758

A búboscinege (Parus cristatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, madárfaj, az európai régió egyetlen bóbitás cinegefaja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élőhely

A búboscinege alapvetően európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén illetve a Brit-szigeteken (kivéve a Skót-felföldet) kívül kontinens területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. A túlzottan hideg vidékeket (Skandinávia északi része) is elkerüli. A különösen hideg övezeteket kerüli, a kék- és széncinegéhez képest kevéssé alkalmazkodott az emberek közelségéhez.

[szerkesztés] Megjelenés

Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbíta feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.

A nemek egyformák. A búboscinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10-13 gramm, hossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog.

[szerkesztés] Életmód

Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.

[szerkesztés] Szaporodás

A búboscinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben. Becslések szerint Magyarországon 3500 – 5000 fészkelő pár élhet.

[szerkesztés] Védettség

A viszonylag gyakori faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.

[szerkesztés] Források

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Búboscinege témájú médiaállományokat.