Assisi Szent Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Assisi Szent Ferenc (1182. - 1226. október 4.) a ferences rend megalapítója, az állatok, kereskedők, környezet védőszentje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Ifjúkora
Eredeti neve Giovanni di Bernardone volt, de leginkább Francesco néven ismerték. 1181 vagy 1182-ben született. Édesapja, Pietro, gazdag ruhakereskedő volt.
Lázadva az apja üzlete és vagyona ellen, Ferenc az ifjúsága nagy részét tanulmányokkal töltötte; több nyelven folyékonyan beszélt, közük latinul is. Szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában.
1201-ben hadba vonult Perugia ellen. Collestrananál foglyul esett és egy évet fogságban töltött.
1203-ban, Assisibe való visszatérése után, Ferenc újrakezdte gondtalan életmódját. 1204-ben azonban egy súlyos betegség lelki válságba döntötte. 1205-ben Ferenc elindult Puglioba, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé egy különös látomás hatására visszatért Assisibe. Ettől az időtől fogva kerülte a barátaival való időtöltéseket, és sokat imádkozott magányos helyeken. Ezen kívül elkezdte gondozni az Assisi mellett lakozó leprásokat.
Egy római zarándoklat után misztikus élménye volt Szent Demjén templomában, Assisi mellett: a megfeszített Krisztus képmása életre kelt és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből és a templom papjának adományozta.
Pietro nagyon felháborodott és megpróbálta fiát észhez téríteni, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyet a püspök jelenlétében folytattak, Ferenc szakított az apjával, lemondott az örökségéről és a következő néhány hónapban koldusként élt Assisi környékén.
Visszatérve a városba,ahol ezúttal két évet töltött, több romos templomot rendbehozott, ezek között a Porziuncola kápolnát a Santa Maria degli Angeli bazilikában.
[szerkesztés] A kisebb testvérek szerzetesrend megalapítása
Jordanus szerint, 1209. február 24-én a Máté evangéliuma 10:9 hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan meglett az első követője a városból a jogász Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta az ügy érdekében. Ferenc több barátja is csatlakozott, egy éven belül összesen tizenegyen. Ferenc alázatosságból soha nem szenteltette pappá magát és a közösség testvérként élt együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat. Ezért a ferencrendi szerzeteseket minoritáknak is nevezik.
1209-ben Ferenc elvezette a tizenegy első követőjét Rómába és a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához; ezt meg is kapta III. Ince pápától.
[szerkesztés] Későbbi élete
Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott. Amikor 1209-ben Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni az assisi San Rufino templomban, ráébredt elhivatottságára. Rufino nev bátyja is csatlakozott az új rendhez. 1211. március 28-án, virágvasárnapon Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával és megalapították a később klarisszáknak nevezett rendet.
Ugyanebben az évben Ferenc útra kelt Jeruzsálembe, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett és visszatért Itáliába.
1213-ban Ferenc ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, de egy betegség miatt Spanyolországban megszakította útját.
1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domokossal.
1217-ben a növekvő szerzetes gyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és különböző csoportokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre.
1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt Ferenc kihívta a muszlim papokat az igaz hit tűz általi próbájára, de ezek nem vállalták. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét, a szultán megengedte neki a prédikálást. 1219. november 5-én Ferenc segített a kereszteseknek Damietta elfoglalásában.
Hírül véve öt testvére marokkói mártírhalálát, visszatért Itáliába.
1223. szeptember 17-én, a Verna-hegyen való imádkozás közben, Ferencen megjelentek a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.
1228. július 16-án a IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.
[szerkesztés] Szent Ferenc írásai
- Canticum Fratris Solis
- Regula non bullata, a ferences rend korai szabályzata, 1221.
- Regula bullata, a későbbi szabályzat, 1223.
- Végrendelet, 1226.


Based on work by