S

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

S s
Latin írás
D I N S
A E J O T X
B F K P U Y
C G L Q V Z
H M R W

A latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű - 83, kisbetű - 115.

A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [ʃ].

A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, mig a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſs-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Jelentései

[szerkesztés] Fizika

  • s: az út jele
  • s: a másodperc (secundum) rövidítése
  • S: a mágneses tér Poynting-vektorának jele
  • S: a Svedberg jele
  • S: a elektromos vezetés SI egységének, a siemensnek a jele

[szerkesztés] Kémia

  • S: a kén vegyjele

[szerkesztés] Közgazdaságtan

[szerkesztés] Matematika

  • S: a súlypont jele
  • \mathbb{S}: a szedenionok jele

[szerkesztés] SI

[szerkesztés] Számítástechnika

  • S: S programozási nyelv
  • <s>: A HTML jelölőnyelvben az áthúzott szöveg kezdetét jelöli
  • s: a rendszer (system) attribútum rövidítése

[szerkesztés] Egyéb

[szerkesztés] Kapcsolódó cikkek

Önálló betűk: Ŝ, Ş, Š, ʂ, Ƨ, ß, $, ʃ

S-sel kezdődő betűkapcsolatok: sa sb sc sd se sf sg sh si sj sk sl sm sn so sp sq sr ss st su sv sw sx sy sz