Monizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.


A monizmus szerint vagy csak egyetlen lényeg, vagy elv létezik, mely a valóság alapját képezi, vagy az a valóság csupán egyetlen elemből áll (a dualizmus-, vagy pluralizmussal ellentétben). E nézet szerint az összes folyamat, szerkezet azonos univerzális törvények szerint viselkedik, így pl. szerintük még a történelem is visszavezethető biológiai, majd fizikai törvényekre. Előfordul, hogy egy istenhívő nem hisz, vagy éppenséggel tagadja egy természetfeletti lényként leírt istenség létezését, s ugyanakkor fenntart egy vallásos jellegű monizmust. Például, egy protestáns teológus, Paul Tillich, Istent gyakran a “Levés alapjá”-nak, a “Levés hatalmá”-nak, és “maga a Levés”-nek nevezte, de mikor azt találta mondani, hogy “Isten nem létezik”, akkor nagy vitát okozott, és sokan ateistának címezték. Nyilván nem értették, hogy Tillichnek Isten nem “egy” lény, ami más lények között létezik, hanem a “Levés” maga, azaz számára Isten nem “létezik”, minthogy neki az Isten a levés, az elvonatkoztatott létezés, az a metafizikai erő, amivel a levés a nem-levés felett győzedelmeskedik. A természetfölötti lényként elképzelt istenségek létezését tagadó ateisták az Isten ilyen és ehhez hasonló képzeteit is tagadnák, vagy azokat érthetetlennek nyílvánítanák. Ugyanakkor az ateizmus legtöbbször egy filozófiai monizmussal jár együtt, amit pongyolán úgy fogalmazhatunk meg, hogy a világban csak szerkezettel rendelkező "anyag" van, amely bizonyos törények szerint változik.