Senonok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Senonok, a kelta gallok közül az utolsók, akik az ókori Itáliában megtelepedtek. Egy tőről származnak az azonos nevű néppel, amely Julius Caesar korában a Szajna medencéjét lakta. Itáliában, miután elűzték az umbereket, az Adriai-tenger partján, Asiminum és Ancona között éltek. Mint Livius, római történetíró írja, a senonok vezették a fosztogató gall csapatokat, akik i. e. 390-ben Rómát rövid időre elfoglalták. Ezután is mintegy száz évig állandó veszélyt jelentettek Rómára nézve, amíg a rómaiak i. e. 283-ban le nem igázták őket. Ezután nem szerepelnek a római történelemben, vagy elűzték, vagy lemészárolták őket.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.

