Carlo Rubbia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Carlo Rubbia (1934. március 31. - ) olasz Nobel-díjas fizikus.
Rubbia Olaszország egy kis városában, Goriziában született. Középiskolát elvégzése után a pisai Scuola Normale fizikai karán tanult, ahol a diplomáját a kozmikus sugárzással kapcsolatban szerzte meg. 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy szélesítse a tudását, és megismerkedjen a részecskegyorsítókkal.
1960 körül visszatért Európába az újonnan alapított CERN-be, ahol a gyenge kölcsönhatás szerkezetét vizsgáló kísérleteken dolgozott. 1970-ben a Harvard Egyetem professzora volt, de továbbra is rendszeresen utazott a CERN-be. 1976-ban javasolta, hogy a CERN-beli szuper proton szinkrotront alakítsák át úgy, hogy benne protont lehessen ütköztetni antiprotonnal ugyanabban a gyorsítógyűrűben, emellett elkészítették a világ első antiproton üzemét. Az ütköztető 1981ben kezdett el működni, és 1983 januárjában bejelentették, hogy sikerült gyenge kölcsönhatást közvetítő W-bozont sikerült létrehozni és megfigyelni a szuper protonszinkrotron mellett épült UA1 detektorban. Pár hónappal később a nehezebben megfigyelhető Z-bozont is megfigyelték.
A következő évben, 1984-ben Rubbia és Simon van der Meer megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat.
Rubbia tovább dolgozott az UA1-en és a Harvardon 1989-ig, amikor elfogadta a CERN főigazgatói posztját, melyet 1993-ig megtartott.
Carlo Rubbia jelenleg az olasz Paviai Egyetem professzora, és az ENEA (az biztonságos erőművek olasz intézete) elnöke.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Carlo Rubbia életrajz (angol)
- A CERN és a magyar részecskefizikusok videoarchívum az MTA ünnepi tudományos ülése a CERN megalapításának 50. évfordulója alkalmából. A harmadik előadás Rubbiáé: The foundation, evolution and results of CERN, magyar vonatkozásookal angolul.
- Carlo Rubbia: A mai fizika a CERN-ben, Fizikai Szemle 1990/11. 321. o
- Szatmári Zoltán: Mit old meg Carlo Rubbia tóriumos energiasokszorozója?, Fizikai Szemle 1994/07 293.o.


Based on work by