Maros-Magyar Autonóm Tartomány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Maros-Magyar Autonóm Tartomány (MMAT, románul: Regiunea Mureş-Autonomă Maghiară) 1960. decemberben jött létre Romániában, miután módosították az alkotmányt, és a közigazgatást újjászervezték. A MMAT elődje a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) volt, amelynek határait módosították: néhány dél-nyugati településsel egészítették ki, azonban Székelyföld déli része (Sepsiszentgyörgy rajon és Kézdivásárhely rajon) visszakerült a Sztálin Tartományból lett Brassó Tartományhoz. A magyarok (székelyek) aránya az újonnan kialakított MMAT-ban, szemben a MAT-ban meglévő 77,3%-kal, 62%-ra csökkent.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Az MMAT megszüntetése

1968. februárban, viták az alkotmány újabb módoítása után, a közigazgatást ismét átszervezték , a tartományt megszűntették, és helyét a nem etnikai alapon szervezett három megye (Hargita, Maros és Kovászna) vette át.

Egy korabeli ironikus székely mondás a magyar autonóm tartományról: "Az autó magyar, de román sofőr vezeti."

Az MMAT megszüntetése ellen nem volt különösebb tiltakozás. A vita felső szinten azon folyt, hogy létrehozzanak-e egy nagy székely megyét, vagy visszatérjenek az 1952. előtti megyerendszerhez.

Az egyik pártértekezleten például, Alexandru Drăghici volt belügyminiszter, a következőket jelentette ki: „Véleményem szerint alaptalan volt Kézdivásárhely rajonhoz csatolnunk a három bodzafordulói román többségű községet csak azért, hogy javítsunk a rajon nemzetiségi összetételén. Azon a véleményen vagyok, hogy ne hozzunk létre mesterséges szerkezeteket. Ha valóban fel akarjuk számolni azt a gettót (NB: Székelyföldet), iparosítanunk kell.” Ugyancsak ő meséli el a következőket: „Ceauşescu elvtárssal Csíkszentmártonban, egy magyar településen voltunk látogatóban, ahol nagyon szívélyesen fogadtak. Ceauşescu elvtárs beszédét nem fordították, így az emberek semmit sem értettek meg ebből. Én erről csak sokkal később értesültem. Kérdem én, miért nem szereztünk pontos információkat? Így semmi értelme annak, hogy beszélünk és az emberek semmit sem értenek... aztán még voltak román népviseletbe öltözött lányok is, akikről kiderült, hogy egy mukkot sem tudnak románul.” (Forrás: [1])

Alsóbb szinten megindult a lobbizás, például azért, hogy hol legyen Hargita megye székhelye. Csíkszeredában tüntetésekre került sor azért, hogy Hargita megye székhelye ott legyen, és ne Székelyudvarhelyen. 1968. február 13-án Csíkszeredában utcai megmozdulások voltak, a városból és a környéki falvakból szervezetten vagy spontán módon érkező emberek a pártbizottság épülete elé vonultak. A tüntetés éjszaka és másnap is folytatódott, ezért Bukarestből Gere Mihály és Vasile Patilineţ kiszálltak, hogy tárgyaljanak a helyiekkel. Közben katonai egységek is érkeztek, és felmerült a tömeg erőszakos szétoszlatásának lehetősége is. Végül a tüntetők helyi vezetőkből álló küldöttségét (Orbán István, Csík Rajon Néptanácsa Végrehajtó Bizottságának titkára, Munteanu Ovidiu, a csíkszeredai Fafeldolgozó Üzem igazgatója, Pataki Imre közgazdász, János Pál iskolaigazgató) fogadta maga Nicolae Ceauşescu országos első titkár és a kíséretében lévő pártvezetők (Ion-Gheorghe Maurer, Fazekas János, Vasile Patilineţ), és a tárgyalások eredményeként Hargita megye székhelye Csíkszereda lett. Székelyudvarhely megyei jogú város (municípium) rangot kapott.

A másik vitatott téma az volt, hogy Sepsiszentgyörgy Rajon és Kézdivásárhely Rajon Brassó megyéhez tartozzanak-e, vagy önálló megyét alkossanak. Végül az utóbbi megoldást fogadták el, és megalakult az előzmények nélküli Kovászna megye.

[szerkesztés] Újabb fejlemények

Napjainkban, a magyar autonóm tartomány létrehozásának óhaját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács vetette fel újból. Négy RMDSZ képiselő törvényjavaslatot is benyújtott ez ügyben, de a román parlament a kérdést, arra hivatkozva, hogy alkotmányellenes, lesöpörte az asztalról.