Io

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Io
A Galileo-űrszonda felvétele.

Kattints a képre!
Felfedezés
Felfedezők G. Galilei
S. Marius
Felfedezés időpontja 1610. Január 7
Pálya adatok
Átlagos átmérő: 421 700 km
(0,002819 CSE)
Excentritás 0,0041
Periapszis 420 000 km
(0,002807 CSE)
Apoapszis 423 400 km
(0,002830 CSE)
Keringési periódus 1,769137786 nap
(152 853,5047 s)
Pálya kerülete 2 649 600 km
(0,018 CSE)
Keringési sebesség max: 17,406 km/s
átlag: 17,334 km/s
min: 17,263 km/s
Inklináció 2,21° (az ekliptikához)
0,05° (a Jupiter egyenlítőjéhez)
Fizikai adatok
Átlagos átmérő 3642,6 km (0,286 Földnyi)
(3660,0·3637.4·3630.6 km)
Felszín 41 910 000 km2
(0,082 Földnyi)
Térfogat 2,53·1010 km3
(0,023 Földnyi)
Tömeg 8,9319·1022 kg
(0,015 Földnyi)
Átlagos sűrűség 3,528 g/cm3
Felszíni gravitáció 1,79 m/s2 (0,183 g)
Szökési sebesség 2,6 km/s
Forgási periódus megegyezik a keringési periódussal
Forgási sebesség az egyenlítőn 271 km/h
Tengelyferdeség 0
Albedó 0,63
Látszólagos fényesség 5.0
Felszíni hőmérséklet
min átlag max
90 K 130 K 2000 K
Légkör
Nyomás nyomokban
Kén-dioxid 90%

Az Io a Jupiter egyik holdja, a legbelső a négy Galilei-hold közül. Látszólagos fényessége 5 magnitúdó, ezért könnyű megfigyelni.

Az Iót a Jupiter három legnagyobb holdjával 1610-ben Galileo Galilei nem sokkal azután fedezte fel, hogy elkészítette első távcsövét.

Nevét a görög mitológia egyik alakjáról Ióról kapta, aki Zeusz (római nevén Jupiter) egyik szeretője volt.


Az Io felszíne kinézetben különbözik a Naprendszer többi szilárd égitestétől, mert szinte teljesen hiányoznak a meteoritbecsapódások következtében létrejött kráterek. Erős vulkáni aktivitással rendelkezik. A vulkáni hamu egészen 300 km magasságig feljut. Ez azt bizonyítja, hogy nem a Föld az egyetlen égitest, amelynek aktív belső szerkezete van. A Voyager felvételek alapján megállapították, hogy a lávafolyamok főleg a kén különböző vegyületeiből állnak.

Felszíne változatos. Megtalálható itt néhány kilométer mélységű völgy, olvadt kéntó, néhány száz kilométer hosszúságú lávafolyam és intenzív vulkáni aktivitás. A kén és annak vegyületei különleges színekben tüntetik fel a holdat. Az Io legforróbb részei elérhetik a 2300°C-t, ezeken keresztül az Io sok hőt veszít. Átlaghőmérséklete -150°C.

Ennek az aktivitásnak a fenntartására szükséges energia az Io, a Jupiter és két hold, a Ganymedes és az Europa közötti interakcióból származik. A három hold pályája egymással szinkronban van. Míg a Ganymedes egy keringést végez, az Europa kettőt és az Io négyet. A Jupiter mágneses terének hatására gyenge mágneses tér alakul ki az Io körül. A legutóbbi mérések szerint az Io saját mágneses térrel is rendelkezik.

Az Io atmoszférája nagyon ritka, főleg kén-dioxidból és más gázokból áll. A Holdhoz hasonlóan az Ionak is kötött keringése van a Jupiter körül, vagyis mindig ugyanazt a felét tartja a bolygó irányába.


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Jupiter-holdak
Belső holdak: Métisz | Adraszteia | Amalthea | Thébé
Galilei-holdak: Io | Europa | Ganymedes | Callisto
Themisto
Himalia csoport: Léda | Himalia | Lysithea | Elara | S/2000 J 11
Carpo | S/2003 J 12
Ananke csoport: Euporie | S/2003 J 3 | S/2003 J 18 | Thelxinoe | Euanthe | Helike | Orthosie | Iocaste | S/2003 J 16 | Ananke | Praxidike | Harpalyke | Hermippe | Thyone | Mnémé | S/2003 J 15
Carme csoport: S/2003 J 17 | S/2003 J 10 | Pasithee | Chaldene | Arche | Isonoe | Erinome | Kale | Aitne | Taygete | S/2003 J 9 | Carme | S/2003 J 5 | S/2003 J 19 | Kalyke | Eukelade | Kallichore
Pasiphaë csoport: Eurydome | S/2003 J 23 | Hegemone | Pasiphaë | Sponde | Cyllene | Megaclite | S/2003 J 4 | Callirrhoe | Sinope | Autonoe | Aoede | S/2003 J 14
S/2003 J 2