Szerencs
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Magyarország |
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
| Kistérség | Szerencsi |
| Rang | város
|
| Terület | 36,69 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 3900 |
| Körzethívószám | 47 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Szerencs kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 35 kilométerre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Szerencsi-dombság déli lábánál, a Taktaköz peremén helyezkedik el.
[szerkesztés] Története
Szerencset a középkorban említik először: a plébániatemplomról első említése 1217-ből való. Az 1420-as évek körül Szerencs és környéke Brankovics György szerb despota birtoka lett. A 1490-ben már mezőváros, a Rákóczi család birtoka volt; 1507-től pedig Szapolyai János volt a helység ura. 1565-ben a vár Ferdinánd kezére került. 1583-ban Rákóczi Zsigmond zálogba kapta Rudolf császártól Szerencs várát és a nemesi birtokot, majd 1603-ban a végleges adománylevelet is megkapta. 1605. április 17-20. között itt tartották azt az országgyűlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Ezt követően 1606. március 9-én Bocskai a szabad királyi városi rangot adta Szerencsnek.
A 18. században a település fejlődésnek indult, ám a fejlődés a 19. században megtorpant, sőt, 1876-ban Szerencs a városi rangot is elveszítette. Az ipartelepítés azonban újra elősegítette a fejlődést. 1889-ben felépült a ma is működő cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt, majd 1923-ban pedig a csokoládégyár is felépült. 1930-ban már csaknem 7000 lakosa volt a településnek.
A II. világháború után Szerencs a Szerencsi járás székhelye lett. Az 1960-as években a fejlődés új lendületet kapott, a meglévő gyárakat korszerűsítették, felépült a kenyérgyár és a gépgyár is, új iskolák nyíltak.
1984-ben Szerencs újra városi rangot kapott.
[szerkesztés] Látnivalók
- Rákóczi-vár
- Cukormúzeum
- Képeslap-múzeum
- Játék-múzeum
[szerkesztés] Testvérvárosok
Geisenheim, Németország
Hesperange, Luxemburg
Malchin, Németország
Nyárádszereda (Miercurea Niraj), Románia


Based on work by N panni,