Györgyi Kálmán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Györgyi Kálmán dr., (Budapest, 1939. május 24. –) büntetőjogász, a Magyar Köztársaság volt legfőbb ügyésze
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett jogászi diplomát 1964-ben. 1969 és 1970-ben az Albert Ludwigs Egyetemen tanult, Freiburgban (NSZK).
[szerkesztés] Tanárként és kodifikátorként
Tanulmányainak befejezése után az ELTE JTK büntetőjogi tanszékén lett gyakornok, 1965 és 1969 között adjunktus, 1979 és 1990 között docens. Közben 1979 és 1985 között a jogi kar dékánhelyettese, majd 1989 és 1990 között dékánja tisztségét töltötte be. A Magyar Jogász Szövetség választmányának a tagja 1985-től. Részt vett a kodifikációs munkában is, így pl. 1974 és 1978 között az Igazságügyminisztérium büntetőjogi kodifikáció bizottságának tagjaként.
[szerkesztés] Legfőbb ügyészként
- 1990-ben az Országgyűlés a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészévé választotta.
- 2000. március 6-án indoklás nélkül mondott le, bár megbízatása csak 2002 májusában járt volna le. (Megegyezett Áder Jánossal, az Országgyűlés elnökével, hogy nem tölti ki 6 hónapos lemondási idejét és 2000. május 15-én távozott hivatalából). Utóda Polt Péter korábbi helyettes ombudsman lett.
Györgyi Kálmán elfogadta Dávid Ibolya igazságügy-miniszter felkérését, és ezután a büntetőjogi kodifikációért felelős miniszteri biztos volt.
[szerkesztés] Díjai
- Szalay László Emlékérem (1988)
[szerkesztés] Fontosabb művei
- A Büntető Törvénykönyv kommentárja (I. és II., társszerzőként, 1968)
- Büntetőjog. Általános rész (I. és II., társszerzőként, 1973)
- Büntetések és intézkedések (1984)
- A Büntető Törvénykönyv magyarázata (I. és II., társszerzőként, 1986)


Based on work by 0127 és