Viola da Spalla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Viola da Spalla/
Fagotthegedű
angol: viola da spalla/bassoon-viola
német: Viola da Spalla/Fagottgeige
francia: olasz: viola da spalla/viola di fagotto
Besorolás
Húros hangszer
Vonós hangszer
Hegedű család
Hangolás
c-g'-d'-a' vagy C-g-d-a
Rokonhangszerek
Brácsa, Cselló
Hangszerjátékos
Brácsás, Viola da Spallás (?)

A Viola da Spalla (vállviola) egy nagyméretű brácsafajta a 18. századból, de nem tenorbrácsa, mert a hangolása vagy brácsahangolású, vagy csellóhangolású. Az utóbbi tipusra Leopord Mozart Versuh einer gründliches Violinschule alkotásában a megkülönböztethetőség kedvéért véglegesen bevezette a fagotthegedű elnevezést.

A hangszer említése Johann Mattheson „Das neu eröffnete Orchestra” (1713) írásában van. A hangszert a 17. század folyamán vándormuzsikusok használták és Mattheson a következőket írja: „A tiszta és and és élesebb hangminősége miatt kiséretre kivállóan alkalmas. Ez az, ami más hangszerekből hiányzik.”

A hangszer Johann Gottfried Wagner orgonista „Musikalisches Lexicon” munkájában is felbukkan. Hangolásnak a brácsahangolást adja meg.

Caspar Maier, a „Museum musicum theoreticopracticum” „útmutató füzetecske” megalkotója, amely régi és elfeldett hangszerek használatát taglalja, viola di fagottóról, azaz fagotthegedűről ír, amely cselló hanguolású, és illusztrációnak Antoine Vidal „Les Instruments a archet” könyvéből veszi a képet, ahol szintén szerepel ilyen néven hangszer mindenféle kommentár nélkül.

A Grove's Dictionary szerint a fagotthegedű nevet a Viola Bastardára is használták.