Szentgyörgyvár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Keszthely–Hévízi |
| Rang | község
|
| Terület | 29,58 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8393 |
| Körzethívószám | 83 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Szentgyörgyvár község Zala megye keleti részén, a Keszthely-Hévízi kistérségben, a Zala folyó bal partján fekvő település. Önkormányzata Sármelléken működik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Közlekedés
Szentgyörgyvár a 76-os másodrendű út mellett fekszik, nem messze, délre halad el a 75-ös másodrendű főút is. A községből Alsópáhokba mellékút indul. A településre Keszthelyről és Hévízről sűrűn érkeznek autóbuszok. Körjegyzőségi központ Sármelléken van.
[szerkesztés] Története
Szentgyörgyvár első említése meglehetősen kései, 1461-ből való. A Zala folyó partján állt ekkor maga a vár, alatta azonos nevű falu feküdt. A várat 1479-ben I. Mátyás király a Báthoryaknak adományozta.
A vár védelmi szerepe a 16. században, a törökök portyázásaival növekedett meg. 1548-ban sokan menekülnek ide a török elől elsősorban Somogyból. Egy 1558-as leírás alapján egy palánkkal megerősített vár, a Felsővár és környékén gyümölcsösök és szántóföldek voltak. Itt székelt a vár kapitánya (Sulyok Balázs) és az őrség. Lejjebb a falu volt található, amelyet egy külső palánk védett, és a korábban itt lakó, valamint a menekült jobbágyoknak biztosított szállást. Állandó hajdúkból, szegénylegényekből és királyi zsoldosokból álló őrség csak a 16. század végén került a várhoz.
A vár soha nem került török kézre, bár 1573-ban nagy számú török indult ostromlására. 1620-ban a törökök lemészárolták az alsó falut, de a várban is pusztított a pestis és a döghalál. 1627-ben nevezték elsőként a korábbi falut mezővárosnak. Nagyjából ebben az időszakban alakult ki a település egy majorság, amely 1676-tól a Széchenyi család tulajdonában állt.
A 18. században a vár már nagyon romossá vált, a század végére már a romjai is eltűntek. A település folyamatosan vesztette el mezővárosi kiváltságait, a város lakói a század végére már semmiben sem különböztek az örökös jobbágyoktól. Mindazonáltal, elsősorban a jó termőfeltételeknek köszönhetően, a 19. században nagymértékben nőtt Szentgyörgyvár lakossága, amelyet a települést érintő Balatonszentgyörgy–Zalaszentgrót vasútvonal 1895-ös megnyitása tovább fokozott.
1945 után a település lakossága nagyban fogyni kezdett, amely elsősorban a környék három idegenforgalmi központjának (Keszthely, Hévíz, Zalakaros) erős vonzásával magyarázható.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Nemestóthi Szabó mauzóleum
- Kímélő művelésű agrárgazdálkodás 200 hektáros kísérleti területe[1][2][3]
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Szántás nélkül is lehet aratni? National Geographic Magyarország, 2006. május 19.
- ↑ Szántás nélkül is lehet aratni ? Szentgyörgyvári kísérlet Greenfo.hu, 2006. május 26. Sajtófotók.
- ↑ Szántás nélkül is lehet aratni? Greenfo.hu, 2006. május 26.


Based on work by