Leif Eriksson

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Leif Eriksson szobra Reykjavíkban, Izlandon
Nagyít
Leif Eriksson szobra Reykjavíkban, Izlandon

Leif Eriksson (ónorvég: Leifr Eiríksson, 980 körül – 1020 körül) viking (izlandi) felfedező. Ő volt az első európai, aki elérte Észak-Amerikát - pontosabban a mai Újfunland (Kanada) területét.

980 körül született Izlandon Vörös Erik, egy gyilkosságért száműzött (norvégiai születésű) izlandi hajós második fiaként. Erik száműzetése során két telepet is alapított Grönlandon. Leifnek két fiú- (Thorvald és Thorstein) és egy lánytestvéréről (Freydís) tudunk. Egy fia született, Thorkell Leifsson.

Egyik norvégiai tartózkodása során keresztény hitre tért. A norvég király szolgálatára is tartózkodott Norvégiában, majd onnan tért vissza Grönlandra, ahonnan arra a felfedező útra indult, amelynek során felfedezte Észak-Amerikát.

A Grönlandiak sagája leírja, hogy Leif 1000 körül szállt vízre kb. 35 fős legénységgel. Az első szárazföld, amit talált, lapos sziklákkal volt borítva - ez valószínűleg a mai Baffin-sziget lehetett. Ez után egy erdővel borított, sík földre érkezett, amelyet erdőiről Marklandnak nevezett - ez valószínűleg a mai Labrador.

A következő helyen, ahol partraszálltak, meg is telepedtek. Az időjárás enyhe volt, a patakokban pisztrángok és a mezőkön dús fű. Itt maradtak egész télen át. Az egyik ember szőlőt is talált, erről nevezték el a földet Vínlandnak.

Az 1950-es és 1960-as években végzett kutatások valószínűvé teszik, hogy Leif Ericson vínlandi telepe azonos az Újfunlandon talált L'Anse aux Meadows nevű régészeti lelőhellyel.

A vikingek utazásai
Nagyít
A vikingek utazásai

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások (angol)

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Leif Eriksson témájú médiaállományokat.