Svéd–lengyel háború, 1617–29
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Svéd-lengyel háború, 1617-29: Ebben a háborúban Svédország már sikerrel felülkerekedett lengyel vetélytársain, s győzelme biztosította, hogy beavatkozzék a harmincéves háborúba
[szerkesztés] Harcok Livóniáért
Mindjárt háború kezdetén az új király II. Gusztáv Adolf szervezte expedíciós haderő sikertelenül ostromolta a lengyel kézben levő Dünamünde várát.
1618-ban a szembenálló felek tűzszünetet kötöttek. Lengyelország 1620-ban háborúba bonyolódott a Török birodalommal aminek hírére Gusztáv Adolf újra támadásba lendült és elfoglalta Rigát, Daugavpilset (németül: Dünaburg) és csaknem egész Livóniát. A lengyelek csak a kursföldi és szemigalleni hercegségeket tudták megtartani.
[szerkesztés] A svéd sikerek tetőpontja, és a béke
A svéd király 1626-ban elfoglalta a porosz és lengyel kikötőket, elzárva Lengyelországot a Balti-tengertől. Gusztáv Adolf 1627-ben II. Gusztáv Adolf Svédországból, egy jól képzett, svéd parasztokból toborzott, nagyteljesítményű tűzfegyverekkel felszerelt reguláris sereggel tért vissza. Az olivai tengeri csatában a lengyelek súlyos harcban felttartóztatták a svéd hajóhadat, de svédek szárazföldön elért győzlmei Poznanig hatolt, ami már a lengyel törzsterületeket veszélyeztette és Litvánia is svéd megszállás alatt állt (1628).
Az altmarki fegyverszünet (1629) átengedte Svédországnak Livóniát és Danzig valamint Königsberg kivételével az összes porosz kikötőt. Miután Gusztáv Adolf a harmincéves háború során Lützennél elesett és a svéd-francia seregek Nördlingennél súlyos vereséget szenvedtek (1634), Axel Oxenstierna kancellár Bécs nyomására visszaadta Lengyelországnak ezeket a kikötőket.
| svéd-lengyel háborúk |
|---|
| 1563-83| 1598-99| 1600-11 |1617-29| 1655-60| 1700-21 |


Based on work by