MPEG-4

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az MPEG-4 megjelölés egy az MPEG (Moving Picture Experts Group) 1998-ban bemutatott kölcsönös megállapodású audio/videó kódólási standard, amelynek elsődleges célja az alacsony bit gyorsaságú , 4800 bit/sec-tól kb. 4 Mbit/sec-ig, tartalmak kódolása.

Az Mpeg-4 szabványt alkalmazzák leginkább webes média folyamok átvitelére és CD-k terjesztésére, videó-telefonokhoz és televiziós programok sugárzásához.

Az Mpeg-4 technológia magába foglalja az Mpeg-1 és az Mpeg-2 számos jellegzetességét, kiegészítve azokat olyan új sajátosságokal, mint a kibővített VRLM támogatás 3D megjelenítéshez; tárgy-irányítású összetett fájlokkal (beleértve az audio, videó és VRLM tárgyakat), DRM (Digital Right Managment, Digitális Jog Menedzsment) támogatással és más interaktív attrakciókkal.

Az Mpeg-4 legtöbb vonatkozásának fejlesztését és azok keresztülvitelét egyéni fejlesztőkre bízták, éppen ezért csak néhány teljesen komplett kivitelezése létezik.

Erre felkészülve a fejlesztők hozzájárultak a "Profiles" (Profilok) elgondolással, ami különböző képességek csoportba foglalását segíti elő.

Az MPEG-4 több egységes elnevezésű "Layer"—ből (Réteg) áll:

  • 1 réteg: a videó és audio szinkronizálását és multiplexelését írja le
  • 2 réteg: tömötörítő kodek a videó jelekhez
  • 3 réteg: tömötörítő kodek az érzékelhető audio jelek kódolására
  • 4 réteg: vizsgálati egyeztetésre szolgáló eljárásokat ír le
  • 5 réteg: szoftver szimulációs rendszereket ír le
  • 6 réteg: Delivery Multimedia Integration Framework (DMIF)
  • 10 réteg: H.264 fejlett videó kodek

Az MPEG-4 elfogadott jelölése MP4.

MPEG-7 és MPEG-21 más célokra szolgál.