Rimini aranybulla
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Rimini aranybulla: II. Frigyes német-római császár kiváltságleve, amit a német lovagrend magisterének, Hermann von Salzának nyújtott át az itáliai Rimini városában 1226. március 26-án.
A Német lovagrendet 1225-ben II. András magyar király elűzte Dél-Erdélyből. Ennek oka ugyanis az volt, hogy korábban nekik adományozott borzasági vidéken és a kunoktól elfoglalta havaselvei területek összekapcsolásával országot akartak alapítani, s ehhez III. Honorius pápa támogatását kérték, hűbéruruknak ismerve el.
A Lengyelországba menekült lovagok Mazowszei Konrádtól ajánlatot kaptak, hogy telepedjenek le Kulmerlandban és védjék meg a lengyel határt a Balti-tenger partvidéke felől jövő támadásoktól. A Támadók nem mások voltak, mint a pogány balti-szláv poroszok. A területeiket pedig hódítság meg Konrád részére.
A rend nagymestere Salzai Hermann Németországban több fontos szolgálatot tett II. Frigyes német-római császárnak, ezért az Itáliában tartozkodó császár hálája jeleképp egy kiváltságlevelet adott neki, amelyben jogot szerzett nekik a majdan meghódítandó területek birtoklására. Emellé különállást biztosított a Német birodalomtól.
Konrád formálisan csak 1228-ban egyezett bele az aranybulla végzésébe.
1234-ben IX. Gergely pápa privilégiumában megerősítette a rimini aranybullát.
A privilégium, mint a Német lovagrend államának alapköve, ugyanakkor akadályt is jelentett, hogy a lovagrend visszaszerhesse Poroszországot, amit Albrecht von Hohenzollern am Brandenburg-Ansbach prostestáns világi hercegséggé szervezett át az egyházi államból, tekintve, hogy az aranybulla külön választotta az országot Németországtól, tehát valójában sosem képezte a birodalom részét.


Based on work by