Gubecz Máté
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Gubecz Máté, horvátul: Matej Gubecz, eredetileg Ambroz Gubecz (Hižakovac? 1538? – Zágráb, 1573. február 15.) horvát parasztvezér, a horvátországi parasztháború (1572–1573) vezére volt. A Máté nevet Istvánffy Miklós humanista történetírótól kapta, aki a felkelést Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV.-ben örökítette meg.
Felnőttkora kezdetén katonának állt be és lovasként sokra vitta. A horvát végeken több törököt is legyőzött párviadalban. Később hazatért és az Orsić család bisztrai birtokán vállalt ispáni tisztséget.
1572 elején Északnyugat-Horvátországban, Susegrad mellett (egyes források szerint itt is lehet lehetséges szülőhelye) parasztfelkelés robbant ki a nemesi elnyomás ellen. Gubecz a felkelőkhöz sietett, akik vele együtt szétverték Tahy Ferenc bandériumát.
A felkelés rohamosan terjedt végig Horvátországon és Szlavónián. Gubecz a Száván innen horvát és szlavón parasztokból, zászlójukat hagyott katonákból, útonállókból, zsoldosokból, hegyvidéki pásztorokból, hódoltságbeliekből, szökevény törökökből és hajdúkból rekrutált sereget. Mintegy 20 ezer főt számláló hadával még a tavasz kezdetén benyomult Horvátországba, majd seregét háromfelé osztotta: az egyiket Krajnába, a másikat Stájerországba küldte, hogy ott is népi megmozdulásokat támasszanak a horvátokkal rokon szlovének körében.
A fősereg Stubicában állapodott meg, ahonnan némileg megerősödve meggondolatlanul Zágráb ellen irányította embereit. A város ostroma elhúzódott, s ez lehetőséget adott a horvát nemeseknek, hogy fokozatosan a többi lázadó parasztközösséget felszámolhassák, mialatt Magyarországról felmentő hadat toboroztak. Gubecz még egy súlyos hibát elkövetett, amikor a város felmentésére érkezett, lényegesen kisebb létszámú had ellen vonult, amely kemény harcban szétszórta seregét és őt magát is elfogták.
A „parasztkirályt” Zágrábba vitték, más vezéreivel együtt és a Szent Márk téren nyilvános kivégzést rendeztek, amelynek megtekintésénél Tahy Ferenc is jelen volt. Gubeczet Dózsa Györgyhöz hasonlóan kegyetlenül végezték ki: tűzön felizzított vastrónhoz láncolták, fejére izzó vaskoronát tettek, s kezébe tüzes jogart, valamint kormánypálcát nyomtak. A jelenlevők legnagyobb megdöbbenésére a bivalyerős és szálas termetű férfiú emberfeletti lelkierővel tűrte a pokoli kínzást, még csak fel szem szisszent.
Miután meghalt, testét felnégyelték, fejét levágták, és darabjait végighordozták Horvátországban. Neve a nép körében sokáig tovább élt, alakja körül legendák keletkeztek, s horvát nemzeti függetlenség egyik hősének tekintik még ma is.


Based on work by