Gilgames-eposz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- Ez a szócikk az eposzról szól. További jelentéséhez lásd: Gilgames (utónév).
Gilgames-eposz (modern cím), „Sa naqba imuru" (Aki a mélységet látta..., sumer cím), sumer-akkád mitológiai eposz. Az ókori keleti költészet legterjedelmesebb és legnagyobb művészi értékkel bíró eposza. Az akkád eposz a sumer Gilgames-ciklus (Gilgames és Agga, Gilgames és Huwawa, Gilgames és az égi bika, Gilgames, Enkidu és az alvilág, Gilgames halála) alapján készült, de csupán merít ezekből. Az akkád Gilgames-eposz már legkorábbi formájában is egyetlen zseniális költő nagyszabású alkotása. A későbbi változatok ehhez rengeteg mindent hozzátettek, így a Kr. e. I. évezred derekára a Gilgames-eposz sok tekintetben a mezopotámiai mitológia foglalatává vált, s az utókor joggal tekinti az akkádok nemzeti eposzának még akkor is, ha ezt az elnevezést semmilyen korabeli forrás nem támasztja alá. Az eposznak ma négy változata ismeretes.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Óbabiloni változat
E változatból ma nyolc töredéket ismerünk, ezek közül kettő-kettő egyazon példányhoz tartozott, így hat önálló töredékkel számolhatunk. Az eposz első táblája, így cselekményindítása ismeretlen. A 2-3. táblán egy Enkiduregény körvonalai bontakoznak ki: Enkidu, a legelőn állatok közt élő vadember a nagy hatalmú uruki király, Gilgames barátja lesz. Az eposz jelzi a Gilgames és a város közti ellentéteket, és elindítja Gilgamest az örök élet (e korai változatban még a dicsőség) keresésének rögös útján. Az eposz cselekménye sok ponton hasonló a „Gilgames és Huwawa" című műhöz. A 2-3. tábla végén Gilgames Uruk véneivel tanácskozza meg a Huwawa elleni hadjáratot. Az ezt követő cselekményrészek a szöveg töredékessége miatt homályosak: egy táblarészlet Gilgames álmát írja le, amelyet Huwawa megtámadása előtti éjjelen látott, egy további töredék pedig Enkidu halálával foglalkozik. Az egyik legérdekesebb, viszonylag leghosszabb töredék Enkidu halála utáni eseményekkel foglalkozik: témája Gilgames vándorlása őséhez, Ut-napistimhez, aki az örök élet szigetén él. A tábla legfontosabb része Gilgames beszélgetése egy Sziduri nevű kocsmárosnővel, aki őt a hedonista életre buzdítja. Gilgames nem fogadja meg tanácsát, hanem átviteti magát a halál vizén, hogy Ut-napistimtől kérjen tanácsot. Az átjutáshoz magának kell póznákat vágnia, az eposz e változata e ponton szakad meg. Az eposz e variánsának terjedelme mintegy 5-6 tábla lehetett.
[szerkesztés] Akkád változat
Az eposz e változata a Kr. e. II. évezred derekán, a Kr. e. XV-XIV. században készülhetett. Szerzője a hagyomány szerint Színlekinnin volt, neki tulajdonítják a szöveg végleges elrendezését. Feltehetőleg e kiadásban alakult ki a 11 táblás szerkezet, illetve itt csatolták az Atrahaszísz-eposz vízözönleírását a műhöz. Az eposzban a vízözön leírását Ut-napistim mondja el. E kiadás jóval bővebb az előzőnél, önálló epizódok, illetve párbeszédes jelenetek kerültek bele. Itt kapunk először leírást Enkidu vadak közti életéről, illetve ebben a változatban bukkan fel először a vadász, aki Enkiduról jelentést tesz Gilgamesnek.
[szerkesztés] Újasszír változat
E változatot tekinti az irodalomtudomány a Gilgames-eposz klasszikus kiadásának. Népszerűsége hatalmas volt: Asszurbanipál könyvtárának feltárása során öt teljes példány került elő belőle. Terjedelme 12 tábla, az eposz kibővül a „Gilgames, Enkidu és az alvilág" című eposz második részével. Az eposz cselekményét mesterien osztották el a 12 tábla közt: minden egyes tábla egyben önálló szerkezeti egységet is jelent.
- Első tábla: Gilgames, a „kétharmad részt isten, egyharmad részt ember" állandó építkezései miatt ellentétbe kerül Uruk városának lakóival, alattvalói az istenekhez fordulnak segítségért. Az istenek megteremtik Enkidut, a vadembert.
- Második tábla: Gilgames egy Istar-papnőt küld Enkiduhoz, aki szerelme által civilizálja őt, majd Gilgames elé vezeti, a két hős barátságot köt.
- Harmadik tábla: Gilgames és Enkidu együtt készülnek harcra Humwawa, a cédruserdő őre ellen.
- Negyedik tábla: a két hős útja
- Ötödik tábla: Humwawa legyőzése
- Hatodik tábla: Istar istennő felajánlja szerelmét Gilgamesnek, de ő elutasítja azt. Istar bosszút esküszik Gilgames ellen, Anu istennél kieszközli, hogy az égi bika pusztítsa el Urukot, de Gilgames és Enkidu együtt legyőzik a bikát.
- Hetedik tábla: Enkidu halála
- Nyolcadik tábla: Enkidu megsiratása és eltemetése
- Kilencedik tábla: Gilgames az örök élet keresésére indul
- Tizedik tábla: Gilgames a halál tengerénél, beszélgetése Szidurival, majd a révész, Szurszunabu átszállítja Ut-napistim szigetére
- Tizenegyedik tábla: Gilgames az élő ember szigetén: Ut-napistim elmondja a vízözön történetét. Gilgames virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, majd megkapja az örök élet füvét, de amíg fürdik, egy kígyó lenyeli előle. Ezután visszatér Urukba.
- Tizenkettedik tábla: Enkidu elmondja Gilgamesnek, milyen az alvilág.
Az újasszír változat új részletei leíró jellegűek, a szerzőjük sokat merít a Nergal és Ereskigal illetve az Istar alvilágjárása című eposzokból. E változatban általánossá válnak a díszítő jelzők. Az eposz szövege rengeteg szállal kötődik az újasszír költészet egészéhez.
[szerkesztés] Második akkád változat
E változat az újbabiloni korban készült. Mindössze nyelvi frissítés történt az eposz szövegében, a tartalmán lényegi változtatásokat nem hajtottak végre. A tábla utolsó ismert ékírásos változata a Kr. e. III. század végén, az akkád írásbeliség utolsó korszakában készült.
Az eposz ókori ismertségéről kevés adattal rendelkezünk: Ailianosz feltehetőleg ismerte. A modern világirodalomra gyakorolt hatása nehezen felmérhető: XIX. századi felfedezése óta minden más ókori keleti műnél jobban része a köztudatnak a mű.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] További irodalom
- Kodolányi János: Vízöntő (Magvető, Bp., 1967. Terj. 600 old. Kiadványsz. 9213.)
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Bábel tornya (Bp., 1964)
- Gilgames (Bp., 1960) Ford. Rákos Sándor
- Gilgames (Bp., 2004) Ford. Zászlós Levente


Based on work by