Valerius Maximus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Valerius Maximus (i. e. 1. század - 1. század fordulója) római író

Szegény családból származott. Katonaként Sextus Pompeius alatt szolgált (14 körül), és élvezte támogatását. Bekerült Tiberius császár udvarába.

Művét: „Factorum et dictorum memorabilium libri IX." (Emlékezetes tettek és mondások kilenc könyve) indokolatlanul sorolják a római történetírás képviselői közé, ez ugyanis olyan, szilárd struktúrával nem rendelkező mű, amely a különböző erényekhez és bűnökhöz sorol fel anekdotákat acélból, hogy a szónokok beszédeik elkészítéséhez megfelelő példatárral rendelkezzenek. Ennek megfelelően az összeállítás a moralizáló jelleget is nélkülözi. Hiányzik belőle az igazi történeti kritika is, bár ugyanakkor részleteiben számos olyan kitűnő római történetíróból (Livius) merített, akiknek munkássága vagy csonkán maradt ránk, vagy elveszett. Hatása a legutóbbi időkig igen nagy volt, merített belőle Francesco Petrarca és Galeotto Marzio is.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.