Probus (grammatikus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Probus, Marcus Valerius (Berütosz, ma Bejrút, Kr. u. I. század) Római grammatikus


Suetonius és Gellius említi, hogy katona létére grammatikai és filológiai tanulmányokkal kezdett foglalkozni. Rómában elsőként vizsgált és adott ki szövegeket az arisztarkhoszi kritikai elvek szerint: több régi kiadás összehasonlításával megállapította a helyes szöveget és interpunkcióval látta el, majd magyarázó és értékelő kommenteket fűzött a szöveghez, s mindehhez saját kritikai jeleket használt. Sok római költőt és írót dolgozott fel ily módon (Terentiust, Horatiust, Vergiliust, Persiust, valószínűleg Plautust és Sallustiust is). Grammatikai munkásságában a régi latinnal is foglalkozott. Ő maga kevés írását adta ki, mindössze egy rövidítésjegyzéke maradt fenn „De notis iuris" (A jogi rövidítésekről) címen, amielyben a hivatalos dokumentumokban használatos rövidítéseket oldja fel.

Hatása már saját korában számottevő volt, Martialis mint közmondásszerűen szigorú kritikust említi. A következő századokban tekintélye tovább nőtt, szövegkiadásait és jegyzeteit széles körben használták. A késő ókorban a grammatika klasszikusaként tartották számon, s több művet is megjelentettek neve alatt (ezek szerzőit Pseudo-Probus néven tartja számon a filológia): az „Instituta artium" (Mondatrészek vizsgálata) című írás a mondat nyolc részét elemzi. A „Catholica" (Általános problémák) című mű témája a főnévragozás, az igeragozás, a prozódia és a szónoki ritmus. A főnevek neme, szintaktikai kapcsolatai, az álszenvedő igék és a helyesírás problémája a témája az „Appendix Valerii Probi" (Függelék Valerius Probushoz) című írás tartalma. A „De nomine excerpta" (A főnévről) című mű a főnevek alanyesetének végződéseiről, a „De ultimus syllabis" (A végső szótagokról) pedig a szótagok hosszúságáról értekezik. Ismerünk még egy kommentárt Vergilius Eclogáihoz és Georgicájához.


[szerkesztés] Források