Vita:Madách Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kivettem a http://www.theatredatabase.com/19th_century/imre_madach_001.html hivatkozást. Magyar íróknál célszerű magyar linket ajánlani... --JDM 2005. július 18., 11:26 (CEST)

ÁLMOK ÉS UTAK
„Tisztelt társaság! Nekem jutott a szerencse, hogy Madách Imrét e szépirodalmi társaságban bemutassam. Ezen bemutatás nem most történik először. Óh emlékszem én s mindenkor édesen fogok emlékezni a napra, midőn ama nevezetes művének, az Ember tragédiájának, habár csupán töredékeit olvasva önök előtt, majd örvendő meglepetés, majd lelkesült csodálkozás, itt javalló elégültség, ott elmélyedő figyelem, mindenütt pedig folyamatos, fokozatos érdek kifejezését láttam a hallgatók arcain. Jól esett nekem ily fogadtatása a költeménynek a t. társaság részéről; mert úgyszólván felelősséget, erkölcsi szolidarítást vállaltam vala a sikerre nézve az által, hogy e művet önök elé hozzam. Ugyanis a szerző – méltán jegyzem föl e vonást oly korban, midőn a leghalványabb irodalmi zöldség is, mint pincében kelt növény, a nyilvánosság napfénye elé nyújtózkodik – a szerző, mondom, egyedül az én ítéletemtől függesztené vala fel, lásson-e világot e tragédia, vagy örök homályba vesszen. (…) A költemény, önök javallása folytán, szépirodalmi társaságunk tekintélye alatt, ím megjelent, közkézen forog; és bár iránta, mint minden nevezetesb tünemény iránt, a sajtóban úgy, mint magán körökben, a kritikában úgy, mint az olvasóknál, többféle lehet a vélekedés: azt az egyet már bátran kérdhetem: van-e közöttünk – nem mondom e falak, de talán a két haza határai közt – olvasó, ki Madách művét irodalmunkra nézve kisebb-nagyobb mértékben nyereségnek ne vallaná; ki inkább azon időt szeretné visszahozni, mikor a szerzőnek egy szeszélyétől függ vala, semmivé tenni homályban lappangó költeményét? Azt hiszem, nincs. (…) De szinte megfeledkezém mostani feladatomról, mely nem egyéb, mint hogy ama jeles mű alkotóját e szépirodalmi társaságba, mint tagot bevezessem. Ím itt áll közöttünk: elég rámutatnom: ez ő! Szellemét ismerjük mindnyájan. Ki a gondolatnak, az általános emberinek oly derekas érvényt szerze faji s egyedi aprólékosságba s képzelmi üres játékba nagyon is elmerült költészetünkben: annak díszes helye van közöttünk. És így, tisztelt barátom, nincs egyéb hátra, mint alkalmi előadással elfoglalnod azon széket, melyre mindnyájunk egyhangú szavazata oly örömest, oly méltán hívta meg az Ember tragédiájának koszorús szerzőjét.”
Arany János köszöntő beszéde a Kisfaludy-társaságban, 1862. április 2-án.

[szerkesztés] Wikidézetek

A fenti részt bele lehetne tenni a Wikidézetekbe ha jól sejtem!? Filoma 2006. január 3., 00:11 (CET)

[szerkesztés] Megjegyzések későbbi javításhoz

  • Életrajz kettő si van belőle, valahogy összevonnandó
  • Művei: csak felsorolás
  • Újításai: hiányzik
  • Szakirodalom: hiányos
  • Forrás: hiányos