Bartók: Két portré

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Két portré, vagy másik nevén Két arckép (Op. 5, Sz 37, BB 48b) Bartók Béla műve. Első tétele megegyezik I. hegedűversenyének (Op. poszth., Sz 37, BB48a) első tételével.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Felépítés

Két egyazon motívum más-más karakterre való alkalmazása nem új ötlet: Hector Berlioz és Liszt Ferenc már megtalálták az egyazon dallamban rejlő ellentétes tartalom kifejezésének nyitját, sőt, meg is tették, hogy ugyanazzal a melódiával jellemezték az ideálisat és a torzat. Valószínű, hogy Bartók Liszt Faust-szimfóniája példáján indult el a zenekarra és szólóhegedűre komponált Két portré megfogalmazásakor.

[szerkesztés] Tételek - avagy a két arckép

[szerkesztés] Ideális

Az Ideális kezdő dallamsora (d-fisz-a-cisz), mintegy kvázi névjegyként kíséri végig a zeneszerző egész életét.

A tétel hármas tagolása az ellentétek drámai összecsapására nyújt lehetőséget: a megoldást a harmadik szakaszban jelentkezik, ahol a zenekari szövet folyamatosan egyszerűsödik, emellett igen sok tiszta harmónia is erre utal.

[szerkesztés] Torz

A torz arckép ugyanezt a dallamot fordított értelemmel tolmácsolja: a groteszk elemet éppúgy megtaláljuk benne, mint a démonit.

A hangszerelés ezt érzékelteti: az első tételben a szólohegedű ormálta szárnyaló dallamot; itt sok esetben az egész zenekar egyszerre szólal meg, emellett igen feszes ritmikával találkozhatunk.

Ez a tétel a zeneszerző zongorára írott Bagatelljeinek (op. 6) zárótétele volt, amely A szeretőm táncol (Ma Mie qui danse) címet viseli. Bartók valószínűleg az első portré bemutatója után, 1911 február-márciusában hangszerelte meg.

[szerkesztés] Hangszerelés

Lásd Bartók: I. hegedűverseny.

[szerkesztés] Autográf anyagok

  • I. tétel (= BB 48a I. tétele): Partitúra: ismeretlen kopista másolata Bartók javításaival (Bartók Péter magángyűjteménye: 16TFSID1); a másolat folytatását, azaz a II. tételt lásd BB 48a: Budapesti Bartók Archívum: 4131a)
  • II. tétel (= BB 50, 14. bagatell hangszerelése): Autográf partitúra, a R 767 elsőkiadás (1911) metszőpéldánya (Bartók Péter magángyűjteménye: 16TFSID1)
  • I–II. tétel: a Rozsnyai elsőkiadás egy példánya Bartók javításaival (ifj. Bartók Béla magángyűjteménye).
Bartók Béla zenekarra írt művei
Kossuth-szimfónia (1903) | Rapszódia zongorára és zenekarra, op. 1 (1904) | Scherzo zongorára és zenekarra, op. 2 (1904) | I. szvit, op. 3 (1905) | II. szvit, op. 4 (1905-1907) | Két portré, op. 5 (1907–08) | Két kép, op. 10 (1910) | Négy zenekari darab, op. 12 (1912, 1921) | Román népi táncok (1917) | Táncszvit (1923) | Cantata Profana (1930) | Erdélyi táncok (1931) | Magyar képek (1931) | Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (1936) | 2 román tánc, op. 8a (1939) | Divertimento (1939, vonószenekar) | Concerto (1943)