II. Ferdinánd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Ferdinánd (1578. július 9., Graz - 1637. február 15., Bécs): német-római császár, magyar és cseh király, az ellenreformáció és az abszolutizmus képviselője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gyermekkora
I. Ferdinánd császár unokájaként, Károly főherceg és Wittelsbach Mária, bajor hercegnő gyermekeként született. Neveltetését nagyban meghatározta a katolikus hagyományok átvétele és a szigorú udvari protokoll kellő elsajátítása. Tanulmányait nyolc éves korában kezdte a grazi jezsuitáknál, majd 1590-től az ingolstadti jezsuita egyetem hallgatójaként tanult.
[szerkesztés] Útja a koronáig
Tíz évnyi tanulás után, 18 évesen kapta első kormányzói feladatát és címét. Ferdinándot erős katolikus szellemben nevelték, és a pápai oktatók azt is belenevelték az ifjú hercegbe, hogy ezeket a szent elveket a kormányzásba is át kell vinnie. Ferdinánd 1596-ban vette át az osztrák örökös tartományok irányítását, és nagy lendülettel látott neki az addig tanultak gyakorlati bevezetéséhez.
A protestáns tartományokban azonnali és erőszakos ellenreformációt hirdetett. Ennek a rendeletnek sokan estek áldozatul, míg e tartományok tehetős protestáns polgárai elhagyták Ferdinánd birtokait. A protestáló rendekkel nem törődve, végül sikerült visszaállítania területein a katolikus többséget. II. Mátyás után ő következett a trónutódlásban. 1617-ben Csehország királya lett, 1618-ban a magyar rendek koronázták meg. 1619-ben a Frankfurti birodalmi gyűlésen, ellenjelölt hiányában, őt tették meg német-római császárnak.
[szerkesztés] A harmincéves háború
II. Ferdinánd uralkodása minden koronaországában háborúk sorozatához, a harmincéves háborúhoz volt köthető. Ferdinánd megkoronázása után sem hagyott fel katolizáló terveivel, és a már hagyományosan protestánsnak mondható Csehországban, Magyarországon és a Német-római Birodalom egyes területein politikája miatt egyre puskaporosabb lett a hangulat. Ráadásul 1617-ben a mantovai örökösödés miatt Németországnak Franciaországgal is számolnia kellett. A 17. század legnagyobb hadi konfliktusai Prágában kezdődtek meg 1618-ban. A hadi cselekmények egészen 1648-ig tartottak. Maga II. Ferdinánd 1637-ben Bécsben meghalt, így a háború további fejleményeit már sohasem tudta meg.
[szerkesztés] Magyar belpolitikája
II. Ferdinánd Magyarországon is megpróbálta bevezetni az ellenreformációt a maga erőszakos módszereivel. Ez ellen a rendek egy ideig hiába tiltakoztak.A harmincéves háború kirobbanásával már könnyebb alkupozícióba kerültek a magyarországi és az erdélyi rendek. Bethlen Gábor többször is vezetett a császár ellen hadjáratot, amelynek eredményei közül az 1621-es nikolsburgi béke volt a legjelentősebb. Mivel a császárnak volt épp elég ellensége birodalmának túlsó határainál, ezért hamar megengedett mindent a keleti határoknál toporgó magyar és erdélyi rendeknek. A béke alapján Bethlen visszaadta Ferdinándnak addigi területi foglalásait, és a királyi címet is lemondta. Cserébe megkapott hét magyarországi megyét és az örökös birodalmi hercegi címet. Azt is elérte, hogy Ferdinánd megerősítse az 1606-os bécsi békét. Vagyis a vallásszabadságot, és Magyarország külön, saját törvényei szerinti irányítását.
A török Portával II. Ferdinánd is igyekezett fenntartani az 1606-os zsitvatoroki béke pontjait. Még pont a török sereg hiányzott Ferdinánd háborúkban dús uralkodásához. Ez a béke pedig a szultánoknak sem jött rosszul, hiszen a perzsák már 1603 óta fenyegették keleti határaikat.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Előző uralkodó: II. Mátyás |
Magyarország uralkodója 1619-1637 |
Következő uralkodó: |
| Előző : I. Mátyás |
Német király: 1619-1637 Német-római császár: 1619-1637 |
Következő: III. Ferdinánd |


Based on work by