Pecsétlőkő
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pecsétlőkő, pecsétlőhenger, négyszögletes vagy tégla alakú, egy, esetleg több oldalán vésett kő. Használatának szokása az i. e. 4. évezredben alakult ki a Közel-Keleten és egészen az i. e. 7. századig fennmaradt. A henger alakú változat az i. e. 4. évezred végén jelent meg, és az i. e. 4. századig használták. Létrejöttének ideje a magántulajdon kialakulásának idejével egyidős, és a tulajdonviszonyok rögzítését szolgálta. A köveket korsók, raktárak pecsételésére, a hengert inkább ékiratos okmányok hitelesítésére használták. Méretük 7 és 50 milliméter közt váltakozhatott. Anyaguk mindenfajta kőzet, féldrágakő, esetleg elefántcsont. Domborműves ábrázolásaikban igen nagy változatosság tapasztalható. A pecsétlőkő alkalmazása és művészete a mezopotámiai művészetből terjedt el a Közel-Kelet ókori kultúráiban. Az archaikus korban a görögök is használták.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)

