Merkúr (bolygó)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Pálya adatok | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Fél nagytengely | 57 909 176 km 0,387 098 93 CSE |
||||||
| Kerület | 360 000 000 km (2.406 CSE) |
||||||
| Excentritás | 0,205 630 69 | ||||||
| Perihélium | 46 001 272 km 0,307 499 51 CSE |
||||||
| Aphélium | 69 817 079 km 0,466 698 35 CSE |
||||||
| Keringési periódus | 87,969 34 nap (0,240 846 9 év) |
||||||
| Szinódikus periódus | 115,8776 nap | ||||||
| Átlagos keringési sebesség | 47,36 km/s | ||||||
| Max. keringési sebesség | 58,98 km/s | ||||||
| Min. keringési sebesség | 38,86 km/s | ||||||
| Inklináció | 7,004 87° (3,38° a Nap egyenlítőjéhez képest) |
||||||
| Holdak száma: | 0 | ||||||
| Fizikai adatok | |||||||
| Átmérő (az egyenlítőn) | 4879,4 km (0,383 Földnyi) |
||||||
| Felszín | 7,5·107km² (0,147 Földnyi) |
||||||
| Térfogat | 6,083·1010km³ (0,056 Földnyi) |
||||||
| Tömeg | 3,302·1023kg (0,055 Földnyi) |
||||||
| Átlagos sűrűség | 5,427 g/cm³ | ||||||
| Felszíni gravitáció | 3,701 m/s² (0,377 g) |
||||||
| Szökési sebesség | 4,435 km/s | ||||||
| Forgási periódus | 58,6462 nap (58 nap 15.5088 h) |
||||||
| Forgási sebesség | 10,892 km/h (az egyenlítőn) | ||||||
| Tengelyferdeség | ~0,01° | ||||||
| Albedó | 0,10-0,12 | ||||||
| Felszíni hőmérséklet |
|
||||||
| Átlagos nappali hőmérséklet | 623 K | ||||||
| Átlagos éjszakai hőmérséklet | 103 K | ||||||
| Légkör | |||||||
| Nyomás | nyomokban | ||||||
| Kálium | 31,7% | ||||||
| Nátrium | 24,9% | ||||||
| Atomos oxigén | 9,5% | ||||||
| Argon | 7,0% | ||||||
| Hélium | 5,9% | ||||||
| Molekuláris oxigén | 5,6% | ||||||
| Nitrogén | 5,2% | ||||||
| Szén-dioxid | 3,6% | ||||||
| Víz | 3,4% | ||||||
| Hidrogén | 3,2% | ||||||
A Merkúr a Naphoz legközelebb található bolygó. A Naprendszer második legkisebb bolygója, nevét a római mitológiából ismert Merkúrról, az istenek hírnökéről kapta.
A Merkúrnak nincsenek természetes holdjai. Eddig egyetlen űrszonda – a Mariner-10 – érte el e bolygót (1974–1975.); területének csak 40–45%-át térképezték föl. Az asztronómiai jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel (Unicode: ☿). Krisztus előtt az V. században a Merkúr bolygónak két neve volt, aszerint hogy a nap melyik időszakában tűnt föl. A Merkúrt Mercuriusnak hívták az esti égbolton, de Apollo néven ismerték napkeltekor. Későbbiekben Püthagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok
[szerkesztés] Légkör
A Merkúrnak gyakorlatilag nincs légköre, csak helyenként és időszakosan tapasztalható némi légköri nyomás. A csekély gravitáció, az erős napszél és a szélsőséges hőmérsékletingadozás nem teszi lehetővé a gázok tartós megmaradását a felszínen.
[szerkesztés] Felszíni hőmérséklet
A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 K (179 °C) de az ingadozás rendkívül nagy mértékű. A Merkúr átlagos naptávolsága csak 58 millió km, a felszínén pedig minden közvetlenül megvilágított négyzetméterre a Földön tapasztalhatónál 8,9-szer több, 9126,6 W napenergia esik, ezért a napsütötte területeken a hőmérséklet elérheti a 700 K-t (427 °C). Az árnyékos helyeken ezzel szemben a 90 K (-183 C°) is előfordul. A felforrósodás és a lehűlés a fényviszonyok megváltozását követően - a légkör hiánya miatt - nagyon gyorsan végbemegy. Összehasonlításként: a Földön a két szélsőérték között legfeljebb 150 °C különbség fordul elő.
[szerkesztés] Geológia
A Merkúr felszíne megjelenésében nagyon hasonlít a Holdéhoz; kráterek, hegységek és sötét színű síkságok (tengerek) borítják. A Merkúr felszínét kialakulása során – mintegy 4,3 milliárd éve, és egy ideig még azután is – folyamatosan bombázták üstökösök és kisbolygók. Ez az sok becsapódással járó, korai korszak mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt ért véget, de a becsapódások nyomai máig meghatározzák a bolygó felszínének domborzati viszonyait. Az ütközések során az objektumok a légkör hiánya miatt akadálytalanul, teljes erejükkel csapódtak a felszínbe. Akkoriban a bolygó még vulkanikus szempontból aktív volt, ezért a kráterek belsejét feltöltötte a forró láva, a Holdon láthatókhoz hasonló síkságokat létrehozva. A Merkúr albedója mindössze 10-12%, mert a felszínét viszonylag sötét, vulkanikus eredetű kőzetek borítják.
[szerkesztés] Carolis-medence
A Carolis-medence, vagy Caloris Planitia egy 1350 km átmérőjű kráter, nagy valószínűséggel a legnagyobb ilyen objektum a Naprendszerben. A Merkúr fejlődésének korai szakaszában alakulhatott ki, egy legalább 100 km átmérőjű kisbolygó becsapódása során. A krátert forró láva töltötte fel, de a peremén egy kétezer méter magas hegység húzódik, továbbá az ütközéskor a felszínen végigfutó lökéshullámok a bolygó átellenes pontján fókuszálódtak, létrehozva egy 500 000 km²-es, hegycsúcsokkal és szakadékokkal tarkított területet.
A Carolis-medencének csak a felét sikerült megörökítenie a Mariner–10 űrszondának, a teljes objektum máig ismeretlen.
[szerkesztés] Jég a Merkúron
1992-es radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. Elképzelhető, hogy a bolygó állandóan árnyékban lévő krátereiben is található víz, amely üstökösök becsapódása során vagy a bolygó belsejéből kipárologva kerülhetett a felszínre.
[szerkesztés] A mag
A Merkúr viszonylag nagy méretű, 70%-ban fémekből, 30%-ban szilikátokból álló maggal rendelkezik, amelynek átlagos sűrűsége 5430 kg/m³, ami alig kevesebb a Föld magjának 5,515 g/cm³-es sűrűségénél. Viszont Merkúr magja a bolygó össztömegének 42%-át adja, szemben a Föld magjának 17%-os arányával.
[szerkesztés] Mágneses tér
A lassú forgás ellenére a Merkúr viszonylag erős mágneses térrel rendelkezik. Erőssége a földinek 1 %-a. Valószínűleg a mágneses tér a földihez hasonló módon jön létre, a magban mozgó folyadék hatására. Bár a kutatók még nem bíztosak, hogy a Merkúr magja lehet folyékony[1], de a nagyon elnyúlt pálya periódusaiban megjelenő árapály folyékonyan tarthatja. Az is lehetséges, hogy a Merkúr mágneses tere egy korábbi dinamo effektus maradványa, a mágneses tér a megszilárdult mágneses anyagba "fagyott".
A Merkúr mágneses tere elég erős, hogy eltérítse a napszelet a bolygó körül, kialakítva egy magnetoszférát, amelybe a napszél nem hatol be. Ez ellentétben van a Holddal, amelynek a mágneses tere a felszínig engedi a napszelet és nem hoz létre magnetoszférát.
[szerkesztés] Magyar vonatkozások
A Merkúron három magyar vonatkozású elnevezés található: Bartók Béláról, Liszt Ferencről és Jókai Mórról neveztek el krátert. [1]
[szerkesztés] Forrás
- Az angol szócikk
| Naprendszer | |
|---|---|
| Nap • Merkúr • Vénusz • Föld • Mars • Ceres • Jupiter • Szaturnusz • Uránusz • Neptunusz • Plútó • Erisz | |


Based on work by