Kőváry László
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kőváry László (Torda, 1819. július 7. - Kolozsvár, 1907. szeptember 25.), magyar történész, statisztikus
Tanulmányait szülővárosában az unitárius algimnáziumban kezdte; és a kolozsvári unitárius kollégiumban folytatta. A jogot a reformátusoknál végezte. 1842-ben jogi gyakorlatot folytatott Marosvásárhelyen a királyi táblán. A szabadságharc kitörésekor Ellenőr címmel politikai lapot indított meg Kolozsváron. 1848. június 8-án Szemere Bertalan az országos statisztika hivatalhoz nevezte ki titkárnak. A honvédelmi kormány októberben Erdélybe küldte. Háromszékről Debrecenbe ment; innen a kormány Nagyszeben bevétele után 1849. március 15-én az erdélyi sereg hadi tudósítójaként Bem seregéhez küldte; a zsibói fegyverletételnél bevégeze ezen működését. A székelyföldi szent-demeteri kastélyban rejtõzött Terényi Lajossal (Ipoly Arnold testvérével). Végül a zsandárok felfedezték rejtekhelyét és a marosvásárhelyi várba, majd Kolozsvárra szállították. Néhány hónap mulva, Urban tábornoktól kegyelmet kapott.
Kiszabadulása után Pestre költözött és a Pesti Napló munkatársa lett. Történelmi kutatás céljából a gyulafehérvári s a marosvásárhelyi könytárban búvárkodott. Onnét visszatérve Pestre, a katonai kormány letartóztatta és Kolozsvárra internáltatta; mert Mackot, aki a vásárhelyi várból kiszökött és őt meglátogatta, Kolozsvárról szökésében elősegítette.
Kolozsváron feleségül vette kiadója, Tiltsch János, unokahúgát, ezzel Kolozsvár patríciusi családjai körébe jutott és megszabadulva az anyagi gondoktól az irodalomnak élhetett. 1862-ben megvette a Korunk című politikai lapot, melyet Deák-párti szellemben szerkesztett. Az országos statisztikai hivatal szervezésénél meghívást kapott az 1848-ban már betöltött hivatala elfoglalására, de ezt a meghívást nem fogadta el. Időközben az első magyar biztosító-társaság felállítása alkalmával ennek kolozsvári főügynöke lett; majd a Kolozsvárt keletkezett Victoria biztosító-társaság egyik igazgatói állását foglalta el. Ezen időtől a biztosítási irodalom meghonosítása foglalkoztatta. Megírta a 70-es években a biztosítás Encyclopaediáját négy kötetben, melynek I. kötete, mely a biztosítás bibliographiáját, történetét, politikáját, mathematikai elméletét, a biztosítási ágak rendszerét foglalja magában, magyarul és német fordításban, kéziratban maradt; franciául pályázott vele a párizsi akadémiánál, ahol azt 1883. november 10-én dicséretre méltatták; III. kötetének elsõ felét az Életbiztosítás rendszere címmel 1884-ben adta ki. 1883. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta; ekkor visszatért történeti tanulmányaihoz.
Házassága gyermektelen maradt; ezért minden erejét a társadalmi térre fordította. Mint Kolozsvár tiszteletbeli főjegyzője s virilis-bizottsági tagja részt vett a város szépészeti s közgazdasági viszonyai elõmozdításában: a befásítási s temetõ bizottság elnöke lett: mint a sétatér igazgatója, közgazdasági előadó, takarékpénztári igazgató, az unitárius főgimnázium egyik felügyelője is mûködött. A vasúti alkalmazottak lakásviszonyainak javításával foglalkozva egy telepet alapított, öt utcával és száz házzal, melyet törlesztés mellett Kőváry-telep nevezettel, tulajdonukba bocsátott.
[szerkesztés] Művei
- Székelyhonról 1841. Kolozsvár, 1842.
- Erdélyország statistikája. I. kötet. Kolozsvár, 1847.
- Erdély régiségei. Pest, 1852.
- Erdély földe ritkaságai. Kolozsvár, 1853. Kilencz fametszettel
- Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszármazási táblákkal. Kolozsvár, 1854.
- Kõváry László kisebb munkái. Kolozsvár, 1857. Két kötet. (I. Száz történelmi rege. II. Történelmi adomák.)
- Erdély krónikája a forradalom után. Kolozsvár, 1859.
- Erdély történelme. Kolozsvár, 1859–66. Hat kötet.
- A magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Pest, 1860.
- Erdély története 1848–49-ben. Pest, 1861.
- Okmánytár az 1848–49. erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861.
- Biztosítási Évkönyv 1870. A magyar és osztrák megszünt, mûködõ és keletkezõ biztosító társaságok történeti és statisztikai átnézete. Pest, 1870.
- Kolozsvár szabad kir. város lakosai az 1869–70. népszámlálás szerint. Elnöki jelentés. Kolozsvár, 1870.
- A megyei és országos állami biztosítás rendszere. Kolozsvár, 1871.
- Az életbiztosítás mint legbiztosabb tõkeszerzés népszerû ismertetése. Pest, 1871.
- A kölcsönös segélypénztárak és gondoskodó intézetek nálunk és külföldön. Pest, 1877.
- A vasutasok kötelezõ baleset biztosítása behozatala érdekében emlékirat. Pest, 1880.
- A kolozsvári kisegítõ elsõ 25 éve. Kolozsvár, 1883.
- Az élebiztosítás rendszere. Budapest, 1884.
- A kolozsvári sétatér és sétatér-egylet keletkezése és fejlése. Igazgatói jelentés. Kolozsvár, 1886.
- A kolozsvári piaci templom körüli épületek lebontására gyûjtött alap keletkezése és fejlése. Gondnoki jelentés. Kolozsvár, 1886.
- Kolozsvár közgazdasági fejlõdésének iránya és feltételei. Közgazdasági elõadói jelentés. Kolozsvár, 1889.
- A lajtántúli fürdõk szervezete és berendezése, tekintettel a hazai fürdõk kivánalmaira. Kolozsvár, 1891.
- Kolozsvár köztisztasági és közegészségügyi mozgalmai. Közgazdasági elõadói jelentés. Kolozsvár, 1892.
- Testedzõ intézményeinek multja Kolozsvárt. Felolvasás. Kolozsvár, 1897.
- A millennium lefolyásának története s a millennáris emlékalkotások. Budapest, 1897.
- Brassai százéves pályafutása. Emlékirat. Kolozsvár, 1897.
- Visszaemlékezések a forradalom derûsebb napjaira. Kolozsvár, 1898
- Magyarország története, 1905
[szerkesztés] Források
- Egyed Ákos: Kőváry László – a városépítő polgár
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by