Boyle–Mariotte-törvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Boyle–Mariotte-törvény egyike az ideális gázokra vonatkozó gáztörvényeknek. A törvény névadói: Robert Boyle (1627-1691) ír természettudós és filozófus volt, aki ezt a törvényt 1662-ben fedezte fel. Edme Mariotte (1620-1684) francia fizikus tőle függetlenül 1676-ban szintén felfedezte.
A Boyle–Mariotte-törvény kimondja, hogy egy adott mennyiségű ideális gáz térfogatának és nyomásásnak szorzata egy adott hőmérsékleten állandó. Matematikailag kifejezve:

ahol:
k értéke úgy határozható meg, hogy egy adott hőmérsékleten megmérik a gáz térfogatát és nyomását. Ha ezután valami megváltozik, (általában a térfogatot változtatják meg) akkor az új térfogathoz kiszámítható a gáz nyomása. Egyszerűbben kifejezve: a nyomás és a térfogat fordítottan arányos adott hőmérséklet mellett.
Ha adott mennyiségű gáz két állapota között írjuk fel az összefüggést (állandó hőmérsékletet feltételezve), akkor az alábbi képletet kapjuk:

ahol 1 indexszel az egyik állapotot, 2 indexszel a másik állapotot jelöltük. Ha ebből pl a második nyomást akarhuk meghatározni, akkor írhatjuk:

A Boyle–Mariotte-törvényt Gay-Lussac törvényével és Charles törvényével kombinálva az egyetemes gáztörvényt írhatjuk fel.


Based on work by