MiG–31
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| MiG–31 | |
|---|---|
MiG–31 |
|
| Műszaki adatok | |
| NATO kódnév | Foxhound |
| Funkció | Elfogó vadászrepülőgép |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1975. szeptember 16. |
| Szolgálatba állítás | 1982 |
| Gyártási darabszám | 500 db |
| Méretek | |
| Hossz | 22,69 m |
| Fesztáv | 13,46 m |
| Magasság | 6,15 m |
| Szárnyfelület | 61,60 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 21 820 kg |
| Maximális felszállótömeg | 46 200 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×93 kN 2×152 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 1500 km/h tengerszinten 3000 km/h nagy magasságban |
| Hatósugár | 720 km |
| Hatótávolság | 3000 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 20 600 m |
| Emelkedőképesség | 208 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 666 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,85 |
| Maximális túlterhelés | +5 g |
| Fedélzeti elektronika | |
| Rádiólokátor | RP–31 Zaszlon N007 Sz-800 NATO-kódnév: Flash Dance |
| Katapultülés | K-36 |
| Fegyverzet | |
| Beépített gépfegyver | GS-6-23M hatcsövű gépágyú |
| Levegő-levegő rakéták | R–40, R–33, R–77, R–60, R–73 |
A MiG–31 negyedik generációs, kétüléses, két hajtóműves, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet a MiG–25-ből a Szovjetunióban fejlesztettek ki, elsősorban a gyér repülőtér-hálózattal rendelkező szibériai és távol-keleti területek védelmére. Zaszlon tipusú rádiólokátora a világon elsőként szolgálatba állított elektronikus sugáreltérítésű repülőgép-fedélzeti rádiólokátora, mely egyszerrre négy rakétát tud a célra rávezetni. A sorozatban gyártott utolsó 50-60 repülőgép a levegőben utántölthető. Csak Oroszország és Kazahsztán légiereje alkalmazza. Nem exportálták külföldre, bár India és Kína felmerült, mint potenciális vásárló. Légi harcban idáig nem vett részt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
A hatvanas években a Szovjetunióban rendszerbe állított elfogóvadászok a nagy magasságban repülő nehézbombázó repülőgépek elfogására lettek tervezve, mely feladatot jó hatásfokkal tudták megoldani, azonban hatástalanok voltak a kis magasságon támadó vadászbombázók, de még inkább az akkor már fejlesztés alatt álló robotrepülőgépek ellen. Emellett ezen repülőgépek kezdetleges elektronikája csak kis önállóságot tett lehetővé, légi célok elfogásakor erősen függtek a légvédelem földi irányításától, emellett a repülőgépek szabad tevékenykedését jelentősen korlátozta a nagy tüzelőanyag-fogyasztás, ami miatt csak kevés időt tölthettek a levegőben. A MiG–25 jó alapnak ígérkezett a továbbfejlesztésre, a hatalmas repülőgépben tetemes méretű elektronika elhelyezésére volt lehetőség, kezelőjével együtt. A fejlesztési munkálatokat 1967-ben kezdték meg, a Je–155MP jelű prototípus 1975. szeptember 16.-án szállt fel, Alekszandr Fedotov, a Szovjetunió leghíresebb berepülőpilótájának vezetésével. A repülőgép sorozatgyártása 1979-ben kezdődött. Fedotov 1984. április 4-én a MiG–31 egy kísérleti példányával a tüzelőanyag-ellátó rendszer hibája miatt lezuhant, és fegyveroperátorával együtt meghalt.
A Nyugat a repülőgép létezéséről először 1976-ban szerzett tudomást, mikor Viktor Ivanovics Belenko egy MiG-25-ös repülőgéppel a Japánba dezertált, és beszámolt az őt kihallgatóknak az általa ismert szovjet kísérleti programokról. 1978-ban egy felderítő műholdról sikerült megfigyelni egy robotrepülőgép elfogását a MiG-31 egy prototípusáról indított R–33 Rakétával. A repülőgépet közelről a Norvég Légierő egyik F-16-osáak pilótája tudta lefényképezni, 1985-ben a Barents-tenger felett.
[szerkesztés] Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok
Bár a MiG–31 hasonló kialakítású, mint a MiG–25, a repülőgép szerkezetét teljesen újratervezték, a régebbi repülőgépen használt, nagy tömegű, de nagyon jó hőállósági tulajdonságokkal rendelkező rozsdamentes acél mellett nagy tömegben használtak fel fönnyűfémötvözeteket is, ez a repülőgép szerkezetét lényegesen könnyebbé tette, lehetővé téve a nagy tömegű elektronika és tüzelőanyag hordozását.
[szerkesztés] Típusváltozatok
[szerkesztés] Fegyverzet
[szerkesztés] Megrendelő és üzemeltető országok
[szerkesztés] Korszerűsítési programok
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Negyedik generációs harci repülőgépek | |
|---|---|
| AMX | AV–8B Harrier II | Ching Kuo | F–15 Eagle | F–16 Fighting Falcon | F/A–18 Hornet | F–20 Tigershark | FC–1 | J–10 | MiG–29 | MiG–31 | Mirage F1 | Mirage 2000 | Szu–27 | Tejas | |
| Négy és feledik generációs harci repülőgépek | |
| EF–2000 Typhoon | JAS 39 Gripen | Rafale | |


Based on work by