Szent Adalbert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kovács Mihály (1818-1892): Szent Adalbert (1855)
Nagyít
Kovács Mihály (1818-1892): Szent Adalbert (1855)

Szent Adalbert (más néven Szent Vojtěch vagy Prágai Adalbert) (957-997) püspök.

[szerkesztés] Tevékenysége és halála

Évekig élt Rómában bencés és bazilita szerzetesek között, majd kiemelkedő térítési munkát végzett. A magyar Géza fejedelem megnyitotta országát a térítők előtt 972 körül. Adalbert lett Vajk (a későbbi I. István magyar király) nevelője is. Kiemelkedő szerepe volt István hitbéli fejlődésében, a király kereszténység iránti elkötelezettségének elmélyítésében.

983-ban lett prágai püspök. Hatalmas volt az egyházmegyéje: északon Sziléziáig, Felső-Lausitzig és az Oderáig, keleten Krakkón túl, a Bug folyóig, nyugaton a bajor és cseh erdőkig, míg délen Magyarországig terjedt. Ez a hatalmas, nem teljes egészében keresztény vallású terület akkoriban a cseh Přemysl család uralkodási területének felelt meg, kiegészítve a valamikori morva püspökség területével. A politikai helyzet 989 után megváltozott, amikor a Piast-dinasztia (I. Mieszko és fia, Vitéz Boleszláv) meghódították Sziléziát és Krakkót és birodalmukat az Odera folyóig kiterjesztették. A Sziléziáért dúló küzdelemben Adalbert kompromisszumot kötött a Piast dinasztiával. Minthogy mindez a csehek érdekeit sértette, II. Boleszláv cseh herceg Adalbert ellen fordult és 995-ben megtámadta a püspök székhelyét, Libicét és megölette a püspök egész családját. Bár Adalbertnek sikerült Rómába menekülnie, két év múlva, 997-ben vértanúhalált szenvedett.

[szerkesztés] Emlékezete

Szent Adalbert és fivére, Gaudentius emlékműve Libicében
Nagyít
Szent Adalbert és fivére, Gaudentius emlékműve Libicében

Adalbert célja, hogy egyházat alapítson a frissen megtértek számára, halála után vált valósággá. Ottó német-római császár már 997-ben apátságot alapított Aachenben a vértanú tiszteletére. 1000-ben került sor Gnieznoban érsekség alapítására. A vértanú sírját ekkor III. Ottó német-római császár is meglátogatta és lándzsát adományozott Vitéz Boleszlávnak, aki akkor fejedelem volt. Vitás, vajon ez a hűbéri alárendelést is jelentette-e a lengyel uralkodó irányában. Szent Adalbert tevékenységéhez a későbbiekben számos legenda fűződött. Annyi azonban bizonyos: az ő tevékenységének is köszönető, hogy az ezredforduló táján létrejött a keresztény Magyarország és Lengyelország, míg a konfliktus vesztesei a csehek lettek.

Ünnepe a katolikus liturgiában Április 23.

[szerkesztés] Külső hivatkozások