Hermagorasz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hermagorasz, Hermagoras (Témnosz, Kr. e. II. század közepe - Róma, Kr. e. I. század eleje): görög rétor.
Életéről keveset tudunk, Sztrabón illetve a Szuda-lexikon közlése nyomán ismeretes, hogy „Tekhnai rhétorikai" (A szónoklás mestersége) címmel egy hat fejezetből álló, sztoikus szemléletű művet írt a szónoklás elméletéről és gyakorlatáról. Ennek a közvetett hagyományozás útján, részletekben fennmaradt munkának úttörő érdeme a szónoki beszéd keltette műélvezet (görögül: metalépszisz) megfogalmazása és érvényesítése. Ezzel kiegészítette az arisztotelészi státuselmélet három elemét, amelyek: célkitűzés, meghatározás és megjelenésforma. At utóbbinak (gorogül: lexisz) a szerkezetben alárendelt szerepet juttatott. A szónoki beszéd legfőbb céljának a közérdekűséget tartotta, mintája ennek megfelelően a törvényszéki beszéd volt. A szónoki beszéd tárgyát általánosnak (theszisz) vagy alkalminak (hüpotheszisz) minősítette. A hermagoraszi iskola nagyban hatott Cicero beszéd- és írásművészetére is, aki sok művében idézi a görög rétort.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)


Based on work by