Kút
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kút ivóvízellátás céljából készített mesterséges vízgyűjtő neve. A kutakból kinyerhető vízekre, ugyan azok az előírások vonatkoznak, mint az ivóvízre.
A vizet felületi talajvízből, vagy mélyebb rétegű, úgynevezett mélységi mesterséges kutakból nyerik.
[szerkesztés] Felületi talajvíz
A felületi talajvíz minősége változó, csak akkor használható fel, ha mélyen fekszik, és a domborzati alakulatok biztosítják az állandó áramlást, és a talaj szűrőképessége is megfelelő. Ilyen esetben a víz állandó mozgásban van (cserélődik), ez teszi alkalmassá ívóvízkénti felhasználását.
A felületi talajvízek gyűjtésére két féle módon készítenek kutakat:
- Aknás kút, amikor ásott kutat készítenek, melynek falát téglával, vagy betongyűrükkel rakják ki. Ha kút mélysége a talajvízszintjét eléri, akkor még 2-3 m mélyre tovább ásnak. Ha ez a mélység a vízszigetelő agyagréteget nem éri el, akkor un. lebegő-kútról, ha a szigetelő réteget eléri akkor teljes kútról beszélünk. Ez utóbbi esetben az alsó betongyűrűnek, vagy egyéb falazatnak vízáteresztőnek kell lennie, hogy a víz áramolhasson, cserélődhessen.
A kút felső betongyűrűének, a talaj felszíne felett legalább 30 cm-re kell lenni a talajszíttől, és a felső 1,5 m-es részét, a csapadék víz, és a szennyező anyagok bemosódásának meggátolása miatt, agyaggal kell bedöngölni.
Ajánlatos a kútak felső részét lezárni, mert a vödrös, un. (kerekeskútakba), por, szemét, de a vödröt piszkos kézzel megfogva, is elszennyezhető a kút.
A jól megtervezett és kiépített kút, minden szennyező forrástól, (ól, istáló, pöcegödör, trágyadomb, árok, vagy vízelvezető csatorna), legalább 20 m-re a talajvíz áramlásánaval ellentétes irányú, és a felszinen a magasabban helyet elfoglaló, de a már meglévő öreg kúttól is legalább 15 m-re legyen.
A kút közelében mosni, állatokat tartani, vagy itattni nem ajánlott. Ha mégis szükséges, az itatót legalább 5 m távolságba kell elhelyezni.
Időnként az ilyen kutakat tisztítani kell, ami a teljes víz kiemelésével, a kút aljának tisztításával, zúzottkő, vagy kavics réteg elhelyezésével, és fertőtlenítéssel kell elvégezni.
- A Csápos kút az aknás kút továbfejlesztett változata, amellel nagyobb vízhozamot lehet elérni. Lényege az, hogy az akna falát a vízszűrő réteg magasságában megfúrják, és a furaton keresztül hidraulikusan egy megfelelően réselt, és kihegyezett acélcsövet sajtolnak kifelé. ha a sajtoló elérte az akna falát, akkor további csöveket hegesztenek a meglévőre, és a sajtolás folytatódik tovább. Így a csáp akár a 70m hosszúságot is elérheti. A legvégén a csápot körbe szigetelik. Ilyen csápból különböző irányban többet is el lehet készíteni. Nagy hozama miatt a csápos kutat az ipari víztermelésben alkalmazzák.
- A vert-kút lényege, hogy egy hosszú, lyukakkal ellátott vascsövet, a talajvíz szintjébe levernek, a lyukakon át telítődik vízzel, amely közvetlenül kitermelhető. Hátránya, hogy vízhozama kicsi, és nem tisztítható. Az ilyen kút víze, csak akkor megfelelő, ha a talajvíz, nem szennyeződik.
- Az ártézi-kutak szolgáltatják a legjobb minőségű vízet. Készítésük azonban jóval költségesebb, mert 50-100 m mélységből hozzák fel a vízet. Különösen az alföldön, ahol nagyfokú a talajvíz szennyezetsége, az ilyen kútak jó ívóvíz ellátást biztosítanak.
Az első ártézi kút fúrási munkálatait Zsigmondy Béla budapesti mérnök irányításával, 1885. január 15-én kzdték el Szentes főterén. A munkát 312 méteres fenékmélységet elérve 1886. május végén fejezték be. A díszes felépítményt kapott kutat 1934-ben elbontották. (Szobrai ma a Luther téren láthatók.)
A mélységi kutak vize azonban tiszta, természetes úton tisztított, a különböző szennyeződések a kavicsokon megragadnak és a kőzetekből ásványi anyagok kerülnek a vízbe.


Based on work by