Szerbia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Nemzeti mottó: Само Слога Србина Спасава1 (magyarul: Csak az egység menti meg a szerbeket) |
|||||
| Himnusz | Bože Pravde | ||||
| Főváros | Belgrád () |
||||
| Legnagyobb város | Belgrád | ||||
| Hivatalos nyelv | szerb2 | ||||
| Államforma | köztársaság | ||||
| • elnök • miniszterelnök |
Boris Tadić Vojislav Koštunica |
||||
| Függetlenség - dátuma |
Az Oszmán Birodalomtól 1878. július 13. |
||||
| Terület - teljes - ebből víz |
111. 88 361 km² 0,13 % |
||||
| Népesség - 2005. évi adat - népsűrűség |
84. 9 400 000 fő 106,34 fő/km² |
||||
| GDP - teljes (2005) - egy főre jutó |
95. $28,37 milliárd USD $3200 USD (123.) |
||||
| Pénznem | Szerb dinár3 (RSD) |
||||
| Időzóna • (NYISZ) |
CET (UTC+1) CEST (UTC+2) |
||||
| TLD | .rs (.yu)4 |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | SRB | ||||
| Országhívókód | +381 |
||||
| 1 Nem hivatalos. 2Szerbia alkotmánya szerint szerbhorvát; a Vajdaságban az alábbi nyelvek is hivatalosak: magyar, román, ruszin, szlovák és horvát; Koszovóban az albán is. 3Koszovóban az eurót használják. 4 Az .rs országkódot szeptemberben elfogadta az ISO. A .yu országkód 2006 végéig marad használatban. |
|||||
![]() |
|||||
Szerbia, hivatalos nevén Szerb Köztársaság, (szerbül, cirill írással: Република Србија, latin írással: Republika Srbija) dél-kelet-európai állam. Miután Montenegró népszavazás útján önálló állammá lett, a szerb és montenegrói államszövetség megszűnt, és 2006. június 5-én Szerbia is deklarálta függetlenségét, valamint azt, hogy a korábbi államalakulat jogutódjának tekinti magát.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése, határai
A Balkán-félsziget középső és északi részén, illetve a Kárpát-medence déli részén található. Északról Magyarország, keletről Románia és Bulgária, délről Macedónia, Albánia és Montenegró, nyugatról Bosznia és Hercegovina és Horvátország határolja.
[szerkesztés] Természeti környezete
[szerkesztés] Domborzata
Az Alföld déli vidéke a Száva és a Duna vonalától délre végződik, de a Morava-völgyben mélyen benyúlik a Balkán-félszigetre. Ettől a völgytől nyugatra helyezkedik a Dinári-hegység, amely Montenegró területén át egészen az Adriai-tenger partjáig fut. Keletre a Balkán-hegység kis előhegyei emelkednek kisebb folyóvölgyekkel, medencékkel. Szerbia Legmagasabb pontja a Mokra-hegység területén található, 2755 m.
[szerkesztés] Vízrajza
Legjelentősebb folyók: Duna, Tisza, Temes, Morava, Drina.
[szerkesztés] Éghajlata
[szerkesztés] Növény- és állatvilága
[szerkesztés] Története
Szerbiát a görög időkben a trákok lakták. Az első állam ezen a területen a Római Birodalom volt, amelynek több provonciája is volt az ország területén: Moesia az ország keleti részén, Dalmácia az ország keleti és középső vidékein, Pannonia a Duna és Száva közötti területeken, Dacia pedig Temesköz vidékén terült el. Az ország mai lakosai, a szerbek a 7. század második felében foglalták el a területet, valószínűleg bizánci hívásra. Ekkor még laza törzsszövetségben, nomád pásztorkodókként együt éltek a vlachokkal (a románok feltételezett ősei). A bolgárok 986-ban meghódítják ezt a területet, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszünteti a Nyugati-Bolgár Fejedelemséget, ezzel Szerbia területe bizánci fennhatóság alá került.
A szerb törzseket Nemanja István nagyzsupán egyesíti, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedik Bizánctól, és megindul Szerbia virágkora. Az ország legnagyobb kiterjedését Dušan István (1331–1355) alatt éri el, amikor is Szerbia egészen az Égei-tengerig elér, illetve Albánia és Görögörszág északi része is hozzátartozik. Azonban az 1389-es rigómezei csata után a középkori szerb állam, különböző tartományurak vezetése alatt, török vazallus területekre bomlik. 1402-ben létrejön a szerb despoták állama, mely állandó magyar és török nyomásnak van kitéve. 1459-ben Szendrő eleste után Szerbia egész területe végleg török fennhatóság alá kerül. A szerb despotai cím Magyarországon él tovább egészen 1537-ig.
Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapja a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve Északra, azaz Magyarországra vándorol. Részebn ekkor népesül be szerbekkel a Délvidék, illetve északabbra a Duna-vidéke. (Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város).
Szerbia csak 1817-ben lesz autonóm a Török Birodalmon belül, majd 1878-ban függetlenedik, amikor is a törököket Koszovó és a Novi Pazari szandzsák kivételével az egész országból sikerül kiszorítani.
Az első balkáni háború során (1913-ban) Szerbia megszerezte mai területét (a Vajdaságot leszámítva) és Macedónia területét.
A szerb nemzetiségű Gavrilo Princip által elkövetett szarajevói merénylet adta a közvetlen okot az I. világháború kirobbantására. Az Osztrák–Magyar Monarchia által megtámadott Szerbia végül az Antant segítségével a nyertesek között szerepelt az első világháborúban, ezért Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az Ausztria területétől elcsatolt Krajna, vagy Karinthia (a mai Szlovénia) egyesüléséből létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni békekonferencián a Magyarországtól elcsatolt Délvidéket is megkapta.
Az egységes állam 1929-ben Jugoszlávia („Délszláv Állam”) nevet vette fel. A II. világháborúban az állam megszűnt és Szerbia a nemzetiszocialista Németország megszállása alá került.
1945-ben újra egyesülnek a délszláv területek. Az új alkotmány elfogadásával Jugoszlávia „népi demokrácia” lett, de 1948-ban sikerült szakítania a sztálinista Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkal. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia nyugatias jellegű állammá válik, amely egészen a legutóbbi délszláv háborúk (1990) kitöréséig a térségben relatíve fejlett államnak számított.
A délszláv háború során a korábbi szocialista Jugoszlávia felbomlott (1992-re), a tagköztársaságokból független államok jöttek létre. Jugoszlávia (2003-tól Szerbia és Montenegró), Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország és Szlovénia teljesen önállóan működtek tovább.
A délszláv háború bűnöseinek menedéket nyújtó Jugoszlávia nemzetközi helyzete a 90-es évek során fokozatosan romlott, amelyet az országot sújtó recesszió is tetézett. Végül, 1999-ben, a koszovói etnikai tisztogatásokat követően a NATO légicsapásokat mért az országra. 2000 októberében a Slobodan Milošević vezette rezsim megbukott.
Azóta Jugoszlávia a demokratikus átalakulás jegyében dolgozik, bár a politikai életében még mindig akad kivetni való. Ezt a tényt bizonyítja például Zoran Djindjić, volt miniszterelnök meggyilkolása.
Az utóbbi száz év során Szerbia határai többször és jelentősen változtak, és számos államalakulatnak volt a tagja: Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1918-1941-ig (1927-től Jugoszlávia), 1941 és 1944 között német megszállás alatt, 1945 és 1992 között Szerbia újra Jugoszlávia része (egyike a délszláv államot alkotó hat köztársaságnak a két autónóm tartománnyal, Vajdasággal és Koszovóval együtt). 1992 és 2003 között Szerbia és Montenegró közösen alkotta a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amelyet 2003-tól neveztek Szerbia és Montenegrónak, ugyanis 2003. február 4-én jött létre a megegyezés, amelynek alapján Jugoszlávia Szerbia és Montenegró néven államszövetséggé alakult.
2006. május 21-én Montenegró lakosai megszavazták az elszakadást az államszövetségtől, Montenegró pedig június 3-án hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, ezáltal az államszövetség felbomlott.
[szerkesztés] Államszervezet
A legalapvetőbb közigazgatási egység Szerbiában az úgynevezett helyi közösség. Egy-egy falu, illetve városok esetében egy-egy kerület alkot helyi közösséget.
Több helyi közösség úgynevezett községet alkot (szerbül opština), élén a képviselő testülettel. Ezek a közigazgatási egységek nagyjából az egykori magyar járások megfelelői, egy-egy város a környező falvakkal vagy kisebb városokkal közösen képez községet. A Szerb Köztársaság közigazgatása helyi szinten összesen 108 községre bontható le.
Szerbiában nincs megyerendszer, de a községek bizonyos számú csoportja úgynevezett körzetet alkot (például Szabadka, Topolya és Kishegyes községek alkotják az Észak-bácskai körzetet). A körzetek (szerbül okrug) elsősorban adminisztrativ egységek, a helyi szintű törvényhozás és végrehajtó hatalom a járások kezében marad.
Egy-egy körzet rendszerint közös bírósággal rendelkezik, területén legalább egy komolyabb kórház is kell hogy legyen, és többnyire közös rendőregysége is van. Az autók rendszámtáblája is az adott körzet legnagyobb településének a nevére vezethető vissza. Szerbiában összesen 29 körzet van, valamint a főváros, amely speciális körzetnek számít.
Szerbián belül két eltérő történelmi, kulturális és gazdasági gyökerekkel rendelkező egység, úgynevezett autonóm tartomány is létezik, Koszovó és Vajdaság, amelyek az ország többi részéhez képest (Közép-Szerbia vagy „szűkebb Szerbia”, „igazi Szerbia”, szerbül Centralna Srbija vagy Uža Srbija) bizonyos adminisztratív, politikai és gazdasági önállósággal is bírnak.
- A Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosa Újvidék
- Koszovó, Szerbül Koszovó és Metohia, központja Priština
- Közép-Szerbia a főváros, Belgrád közvetlen igazgatása alatt áll
Koszovó közigazgatása 2000 óta nem Belgrád, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezete vezényletével történik. A helyi közigazgatás még csak átmenetinek tekinthető, azaz még nem rögzült teljesen a közigazgatás beosztása, illetve Koszovó tartomány sorsa.
[szerkesztés] Népessége,lakossága
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Legnépesebb városok
Szerbia legnépesebb városai: Belgrád (Beograd) (1.136.786), Újvidék (Novi Sad) (215.600), Priština (200.000), Niš (173.400), Kragujevac (146.000), Prizren (121.000) és Szabadka (Subotica) (99.500).
[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel
Szerbia többnemzetiségű ország, amelynek egyes területein, elsősorban Koszovóban és Vajdaságban, de Közép-Szerbiában is, a szerbek aránya nem éri el az abszolút többséget. Legutóbb 2002-ben tartottak hivatalos népszámlálást, de ezek az adatok nem tartalmazzák Koszovó és Metóhia tartomány lakosságának számát.
A 2002-es népszámlálási adatok Koszovó tartomány nélkül:
| Összesen | Szűkebb-Szerbia | Vajdaság | ||||
| összesen | % | összesen | % | összesen | % | |
| Összesen | 7,498,001 | 100 | 5,466,009 | 100 | 2,031,992 | 100 |
| szerbek | 6,212,838 | 82.86 | 4,891,031 | 89.48 | 1,321,807 | 65.05 |
| magyarok | 293,299 | 3.91 | 3,092 | 0.06 | 290,207 | 14.28 |
| bosnyákok | 136,087 | 1.82 | 135,670 | 2.48 | 417 | 0.02 |
| romák és sintik | 108,193 | 1.44 | 79,136 | 1.45 | 29,057 | 1.43 |
| jugoszlávok | 80,721 | 1.08 | 30,840 | 0.56 | 49,881 | 2.45 |
| horvátok | 70,602 | 0.94 | 14,056 | 0.26 | 56,546 | 2.78 |
| montenegróiak | 69,049 | 0.92 | 33,536 | 0.61 | 35,513 | 1.75 |
| albánok | 61,647 | 0.82 | 59,952 | 1.1 | 1,695 | 0.08 |
| szlovákok | 59,021 | 0.79 | 2,384 | 0.04 | 56,637 | 2.79 |
| vlachok | 40,054 | 0.53 | 39,953 | 0.73 | 101 | 0 |
| románok | 34,576 | 0.46 | 4,157 | 0.08 | 30,419 | 1.5 |
| szláv macedónok | 25,847 | 0.35 | 14,062 | 0.26 | 11,785 | 0.58 |
| bolgárok | 20,497 | 0.27 | 18,839 | 0.34 | 1,658 | 0.08 |
| bunjevácok | 20,012 | 0.27 | 246 | 0 | 19,766 | 0.97 |
| muszlimok (mint nemzetiség) | 19,503 | 0.26 | 15,869 | 0.29 | 3,634 | 0.18 |
| ruszinok (rutének) | 15,905 | 0.21 | 279 | 0.01 | 15,626 | 0.77 |
| ukránok | 5,354 | 0.07 | 719 | 0.01 | 4,635 | 0.23 |
| szlovének | 5,104 | 0.07 | 3,099 | 0.06 | 2,005 | 0.1 |
| goraniak (Dél-koszovói szláv muszlimok) | 4,581 | 0.06 | 3,975 | 0.07 | 606 | 0.03 |
| németek | 3,901 | 0.05 | 747 | 0.01 | 3,154 | 0.16 |
| oroszok | 2,588 | 0.03 | 1,648 | 0.03 | 940 | 0.05 |
| csehek | 2,211 | 0.03 | 563 | 0.01 | 1,648 | 0.08 |
| egyéb | 11,711 | 0.16 | 6,400 | 0.12 | 5,311 | 0.26 |
| nem nyilatkozott | 107,732 | 1.44 | 52,716 | 0.97 | 55,016 | 2.71 |
| ismeretlen | 75,483 | 1.01 | 51,709 | 0.95 | 23,774 | 1.17 |
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Az 1991 és 1995 között fenálló polgárháború teljes gazdasági összeomlást eredményezett, ezt pedig növelték 1999-ben a NATO bombázásai,és az ENSZ gazdasági szankcióinak köszönhetően Szerbia teljesen elszakadt a világgazdaságtól.
2001-ben a Világbank megszavazott 1,3 milliárd USD-t az ország újjáépítésére.Nemzetközi elemzők szerint a gazdaság teljes helyreállítása legalább tíz évet vesz igénybe.
Az export évi értékét 2002-ben mintegy 2 milliárd USD-re becsülték, s ennek közel kétszerese az import értéke. Németország, Olaszország és Oroszország a fő külkereskedelmi partnerei.
[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra
[szerkesztés] Iskolarendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
[szerkesztés] Művészetek
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom
- Filmművészet
- Zene




Based on work by