Népvándorlás-kori művészet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 5. század második felében bekövetkezett bukását követően a Nyugatrómai Birodalom területén a népvándorlás kori művészet bontakozott ki. Azok az új népek létesítették, amelyek vándorlásuk során Európa nyugat részén telepedtek le. A longobárdok és frankok az 5. század végétől kezdték felvenni a kereszténységet, összeolvadtak a román népekkel, és ázsiai őshazájukból, majd a Fekete-tenger északi partvidékéről hozott művészetükkel ötvözték a késői antik formákkal. A kultúrának ez a keveredése jelenti a Nyugat középkori művészeti fejlődésének kezdetét. Az ékszerek, a fegyverek, a relikviák és a könyvek, melyeket az ír szezetesek írtak és díszítettek képekkel fáradhatatlanul, tele vannak fantáziával és képzeletbeli jelenetekkel. A bonyolult, görbe vonalas rajzolatok közé ékelt, stilizált és feldarabolt állatfigurák Irán és Dél-Olaszország népeinek, különösen a szkítáknak az állatfestési stílusából erednek.


Más nyelveken