Rimaszombat

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rimaszombat helye Szlovákiában
Nagyít
Rimaszombat helye Szlovákiában

Rimaszombat (szlovákul Rimavská Sobota, németül Gross-Steffelsdorf): város Szlovákiában. A Besztercebányai kerület Rimaszombati járásának székhelye.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Rozsnyótól 60 km-re délnyugatra fekszik. Alsó- és Felsőpokorágy, Bakti, Dúsa, Mezőtelkes, Kurinc, Szabópuszta, Szabadkapuszta és Méhes tartozik hozzá. (é. sz. 48°22′60’’ k. h. 20°1′60’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta. Névelőtagja a Rima folyó melletti fekvésére utal.

[szerkesztés] Története

Területe már a bronzkortól folymatosan lakott volt. A várost német telepesek alapították, ekkor két faluból állott, mely a kalocsai érsek birtoka volt. 1271-ben Rymoa Zumbota, 1321-ben Ryma Zumbath néven említik. 1335-ben Károly Róberttől kapta kiváltságait. 1387-ben az ide látogató Zsigmond király megerősítette ezeket. A 15. században védőfalakkal vették körül és kisebb vára is volt, melyet 1441-ben Giskra foglalt el, de Mátyás 1459-ben visszafoglalta. Többször is béketárgyalások színhelye volt Giskra és Hunyadi közt. 1506-ban tűzvész pusztította el, 1661-ben pallosjogot nyert. 1553-tól 1593-ig és 1596-tól 1686-ig török uralom alatt állott. A város sokat szenvedett a portyázó törököktől és vallási villongások is pusztították. Falainak nyoma sem maradt. A város 1747-ben kiváltotta magát jobbágyi kötelezettségei alól és szabad város lett. 1769-ben kálvinista polgárai megtámadták a katolikusok menetét, mire 1771-ben Mária Terézia a kálvinista templomot leromboltatta.

1786-ban Kishont vármegye székhelye lett. 1805-ben az austerlitzi csatából hazatérőben Kutuzov serege szállt meg itt. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1845 májusában itt választották meg Petőfit tiszteletbeli táblabíróvá. 1849 júliusában itt kezdte meg az egyezkedést Görgey az oroszokkal. Protestáns főgimnáziumában sok neves személyiség tanult, köztük Mikszáth és Izsó Miklós is. 1883-tól 1922-ig Gömör-Kishont vármegye székhelye. 1910-ben 6912 lakosából 6199 magyar és 468 szlovák volt. 1974-ben 15 000 lakosa volt.

2001-ben 25 088 lakosából 14 873 szlovák, 8846 magyar, 754 cigány, 176 cseh, 24 ukrán és 13 német volt.

[szerkesztés] Látnivalók

  • Római katolikus plébániatemploma a 18. század közepén épült barokk stílusban. Szép falfestményai vannak. Mellette áll a város I. világháborús emlékműve.
  • A katolikus plébánia 1775-ben épült barokk stílusban, a főtér egyik legszebb épülete.
  • Református temploma 1784-ben épült empire stílusban, itt nyugszik Ferenczy István szobrászművész, sírján Eurydiké szobra áll. Tornya 36 m magas.
  • Evangélikus temploma 1786-ban épült copf stílusban, tornya 1856-ban készült, felszerelését IV. Gusztáv Adolf svéd király adományozta 1803-ban a bécsi svéd követség megszüntetett kápolnájának felszereléséből.
  • Az egykori vármegyeháza 1798-ban épült empire stílusú épület, itt választották Petőfit tiszteletbeli táblabírává.
  • Az új megyeháza 1902-ben épült eklektikus stílusú épület. homlokzatán Gömör vármegye címere látható.
  • A városháza 1801-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
  • A Gömöri Múzeum épülete 1850-ben huszárkaszárnyának épült, majd iskola, 1882-től pedig múzeum lett.
  • A régi gimnázium épülete 1794-ben épült, később kétemeletesre bővítették barokk stílusban. Itt tanult 1857 és 1863 között Mikszáth Kálmán is.
  • Az új gimnázium 1904-ben épült neoreneszánsz stílusban.
  • Tompa Mihály szobra, Holló Harnabás alkotása a város nagy szülöttét ábrázolja. 1902-ben avatták fel.
  • A Huszth-ház, Petőfi szálláshelye 1845-ben, falán emléktábla. 2006 nyarára lett teljesen felújítva, továbbá egy kis emlékszobának is helyt ad.
  • A vízimalom 1823-ban épült, ittjártakor Petőfi itt fürdött meg a Rimában.
  • A tamásfalvi városrészen áll a Zathureczkyek klasszicista kastélya. Ma mezőgazdasági kutatóintézet van benne.
  • A tamásfalvi harangtorony a hagyomány szerint már a 16. században is állt, 1945 után restaurálták.
  • Szabatkapusztán a törökök 1553-ban Fülek elfoglalása után várkastélyt építettek, innen sanyargatták a környék népét. Ma csak csekény maradványai láthatók.
  • Kurinc-pusztán egykor johannita kolostor állott.
  • A Barátkút Kurinc-puszta közelében csobogó forrásával a városiak kedvelt kirándulóhelye volt. A johanniták ide jártak ívóvízért.
  • A város melletti Kőjankó szikla alatt negyedkori tó található, közelében barlangok láthatók.

[szerkesztés] Híres emberek

  • Itt született 1630-ban Harsányi István református lelkész, teológus, történetíró, egyike a gályarabságra hurcolt református papoknak, aki megírta rabsága történetét.
  • Itt született 1660-ban Kaposi Sámuel tanár, csillagász, az első héber betűkkel nyomtatott nagyarországi könyv szerzője.
  • Itt született 1718-ban Hatvani István, kora egyik legkiválóbb magyar tudósa, a "magyar Faust".
  • Itt született 1742-ben Decsy Sámuel író, orvos, a Magyar Kurír és Magyar Múzsa című lapok szerkesztője.
  • Itt született 1749-ben Szombathy János író, tanár, a sárospataki kollégium rektora, Kazinczy Ferenc barátja.
  • Itt született 1781-ben Szentpétery József ötvösművész, a 19. század legjelentősebb magyar ötvösvűvésze.
  • Itt született 1792. február 24-én és itt nyugszik Ferenczy István szobrászművész.
  • Itt született 1817. szeptember 28-án Tompa Mihály költő.
  • Itt született 1818-ban Szathmáryné Farkas Lujza a budapesti Nemzeti Színház egyik legkiválóbb komikája, haláláig tiszteletbeli tagja.
  • Itt született 1823-ban Ferenczy Teréz költőnő.
  • Itt született 1824-ben Betizfalvi István 48-as honvéd, tanár, író, újságíró, a Magyar Nép Lapja szerkesztője.
  • Itt született 1826-ban Betizfalvy Sámuel orvos, a magyar ortopédia úttörője, az MTA levelező tagja.
  • Itt született 1828-ban Halász László szobrászművész ,alkotásai többek közt a prágai várban láthatók.
  • Itt született 1844-ben Findura Imre író, történész, aki a város történetét is megírta.
  • Itt született 1845-ben Bodon József író.
  • Itt született 1849-ben Jekelfalussy József, az MTA tagja, a Magyarországi Helységnévtár egyik szerkesztője, statisztikus.
  • Itt született 1850. szeptember 8-án Blaha Lujza színművésznő, a budapesti Nemzeti Színház örökös tagja.
  • Itt született 1851. december 26-án Hazai Samu tábornok, honvédelmi miniszter.
  • Itt született 1854-ben Bernát István egyetemi tanár, az MTA tagja, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
  • Itt született 1856-ban Broncs Béla vegyészmérnök, a bronolit feltalálója.
  • Itt született 1868-ban Richter Aladár botanikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
  • Itt született 1879-ben Tichy Gyula festőművész.
  • Itt született 1882-ben Bresztovszy Ernő író, műfordító, újságíró.
  • Itt született 1890-ben Vígh Bertalan festőművész.
  • Itt született 1896-ban Mátrai-Markovits Jenő festőművész.
  • Itt született 1900-ban Győry Dezső író, újságíró.
  • Itt született 1902-ben Szombathy Viktor író, újságíró, akit írásai alapján a "szlovákiai Mikszáthnak" neveztek.
  • Itt született 1903-ban Pásztory Ditta zongoraművésznő, Bartók Béla felesége, Bartók is fellépett a városban.
  • Itt született 1904-ben A. Tóth Sándor festőművész.
  • Itt született 1917. szeptember 12-én Kolbenheyer Tibor csillagász, az MTA tiszteleti tagja.
  • A Huszth-házban szállt meg 1845-ben Petőfi Sándor, a ház falán márványtábla emlékeztet erre.
  • Itt volt 1851 és 1857 között kőfaragósegéd, majd Ferenczy István tanítványa Izsó Miklós szobrászművesz.
  • Itt alkotott Alexander Bernolák szlovák író, újságíró.
  • Itt hunyt el 1871-ben Bodon Ábrahám újságíró, tankönyvíró, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője.
  • Itt bujkált a Tanácsköztársaság bukása után Déry Tibor író.
  • Itt élt a két világháború között Janko Jesenský szlovák író, mint a megye főispánja.