Számvald Gyula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Számvald Gyula, később Stahel Gyula, Stahel-Számvald Gyula (Szeged, 1825. november 5. – New York, 1912. december 4.) honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak altábornagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája, a Medal of Honor tulajdonosa.
Az 1848-as forradalom előtt Pesten könyvkereskedése volt. Jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral. A költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét. A szabadságharcban főhadnagyként vett részt Guyon Richárd hadosztályában. A branyiszkói ütközetben megsebesült. A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott. Rövid időre hazatért, majd 1855-ben újra emigrált, előbb Londonba, majd New Yorkba ment. Amerikában hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet. A névváltoztatás oka nem ismert, de az amerikai polgárháborúban részt vevő Stahel Gyula és a magyar szabadságharcból ismert Számvald Gyula közötti azonosság kétségtelen.
Mikor Lincoln elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, 1861 májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az első Bull Run-i csatában 1861. július 21-én ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Stahel Gyula ezután részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát 1862. június 8-án a Cross Keys-i ütközetben, majd 1864. június 5-én a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért 1893-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honor-t. Hősiességét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861 novemberében dandártábornoki, 1864. március 14-én pedig altábornagyi rangot kapott, így ő lett az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának egyike.
A piedmonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának végét jelentette. Ezután haditörvényszéki elnök volt, majd a háború után amerikai főkonzul lett Japánban, majd Sanghajban. 1885-ig állt diplomáciai szolgálatban, ezután visszatért az Egyesült Államokba. A nemzeti hősök arlingtoni temetőjében temették el. Koporsóján Wilson elnök koszorúját is elhelyezték.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Felhasznált források
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó –1985, ISBN 9633263379
- Révai Nagy Lexikona


Based on work by