Szent Jeromos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szent Jeromos, Sophronius Eusebius Hieronymus (Stridonium, Csáktornya közelében, jelenleg Štrigova, Horvátország, Kr. u. 340 körül - Betlehem, Jordánia, Kr. u. 419 vagy 420. szeptember 30.) Latin nyelven alkotó ókeresztény író, az egyházatyák egyike.
Keresztény szülőktől származott. Húszéves kora táján Rómában a kor híres grammatikusának, Donatusnak volt tanítványa. Irodalmi mesterei között Quintilianus, Cicero, Fronto, Ifjabb Plinius nevét említi. Tanulmányai befejeztével felvette a kerszetséget, majd Galliába utazott, feltehetőleg a trieri híres remetetelepre. Szerzetesi évei után visszatért Itáliába, Aquileiába, majd 373-ban a Szentföldre indult. Útközben, 374-ben a szíriai Antiochiában megbetegedett, kényszerpihenőjét görögtudása tökéletesítésére fordította, a bibliamagyarázatban laodikeiai Apollinarisztól tanult. Utazását felépülése után sem folytatta, hanem mintegy öt éven át a közeli khalkiszi sivatagban remeteéletet élt. Itt kezdett héberül tanulni egy kikeresztelkedett zsidótól. 389-ben Konstantinápolyban Nazianzoszi Szent Gergely előadásait hallgatta, hatására csodálattal szól Órigenészről és Caesariai Euszebioszról. 382-ben ismét Rómába utazott, ahol I. Damasus pápa megbízta a Biblia latin szövegének (a Vetus Latina néven ismert korábbi latin fordításnak) revíziójával, amit ma Vulgata néven ismer a világ.
A feladat Jeromos egész további életére döntő hatással volt. Rómában egyébként egy aszkéta kör élén állt, s ennek egyik vagyonos nőtagja, Paula anyagilag is támogatta. I. Damasus pápa halálával Jeromos helyzete is megromlott, s az őt ért vádaskodások miatt ismét elindult a Szentföldre, ahová Paula is követte. Az asszony vagyona lehetővé tette, hogy Betlehemben kolostorokat alapítsanak, Jeromos itt telepedett le véglegesen. Hatalmas kolostori könyvtárat gyűjtött össze, tudományos tevékenységében csupán a népvándorlás Palesztinán is átcsapó hullámai háborgatták. Érett, szárnyaló prózastílusa a latin nyelv egyik csúcsát jelenti: az egyházatyák közül csupán Lactantius vagy Tertullianus állítható mellé.
Tudományos felkészültséggel fogott neki élete főművének, a Biblia lefordításának. Még a khalkiszi sivatagban, 377-ben, egyik legelső munkájaként kommentárt írt Abdiás prófétához, e műve sajnos elveszett. 381-ben, Konstantinápolyban lefordítja Órigenész 14 teológiai homíliáját, 383-ban 3 Énekek éneke homiliáját. Mindeközben ír két vitairatot is, „Altercatio Luciferiani et orthodoxi" (A luciferiánusok és orthodoxok vitatkozása, 379) és „Adversus helvidium de perpetua virginitate beatae Mariae" (Boldog Mária örök szüzességéről, Helvidius ellen, 383). Ezekben kora vitatott teológiai kérdéseiben -az ariánus kereszténység érvénye, Szűz Mária gyermekei- foglalt állást. Eközben készül el a négy evangélium korábbi latin fordításának revíziójával. Ugyancsak revízió első zsoltárfordítása is, a „Psalterium Romanum" (Római Zsoltároskönyv, 384), amelyet az egyház a XVI. századig általánosan, misekönyveiben mindmáig használ.
386-ban, nyomban Palesztinába érkezése után megismerkedett Órigenész bibliafordításával. Héber nyelvtudását rabbik segítségével tökéletesítette, valamint elmélyedt az arámi (káldeus) nyelvben. Második zsoltárfordítása már Órigenész nyomán készült, ez a „Psalterium Gallicanum" (Galliai Zsoltároskönyv), a Biblia illetve a breviáriumok szövege mindmáig ez. Elkészült Jób könyvének fordításával is, főképp a Szeptuagintát használva forrásul. Fokozatosan feladta a Szeptuaginta sugalmazott voltába vetett hitet, s mind elméletben, mind gyakorlatban kidolgozta a „hebraica veritas", az eredeti héber szöveg igazsága elvét, amely máig szóló érvénnyel tette kötelezővé az eredeti szövegből való fordítást. 389-ben egy filológiai tanulmányt készített, amely előkészítette az utat a héber eredetiből való fordítások előtt, ez volt a „Quaestiones hebraicae" (A héber szöveg problémái). Ebben a vitatott helyek értelmezését oldotta meg az eredeti szöveg alapján.
391-ben a történeti könyvek fordításához kezdett (Sámuel könyvei, Királyok könyvei), majd a prófétákhoz, 292-ben elkészült legjobb zsoltárfordítása, a „Psalterium iuxta Hebraeos" (A héberekhez közel álló zsoltároskönyv), vagy másképp „Psalterium Hieronymi" (Jeromos Zsoltároskönyve), amely azonban kívül rekedt az egyházi használaton. 393-ban Jób könyvének új fordításán dolgozott, 394-396 között Ezra, Nehemjá és a Krónikák könyvei szövegén. Szinte minden új fordítását értekezésekkel is kísérte, „Commentarioli" (Kisebb jegyzetek, 392) a zsoltárokhoz, „Commentarii" (Jegyzetek) címen a próféták legtöbbjéhez készít ilyet 391 és 406 között. Itt részben Paula és társnői a címzettek, részben azonban magasabb egyházi méltóságok, mint például Aquileia püspöke, akinek természetesen igényesebb, tudósabb művet alkot (Habakuk- és Jónás könyve).
Ebben az időszakban olykor más munkákba is belekezd, például „Vita Malchi" (Malchus élete, 391) című kis életrajzában magával a főhőssel mesélteti el csodás kalandjait a szaracénok közt. „Vita Hilarionis" (Hilarion élete, 391) című műve a palesztinai szerzetesek pátriárkájának életét meséli el. „De viris illustribus" (Hírneves férfiak, 392) című műve a keresztény írók katalógusa, az első patrisztikai munka, amely címét Suetoniustól vette kölcsön, de valójában annak a pogány vádnak a cáfolata, hogy a keresztény egyházhoz sosem tartoztak tudós emberek. Tovább foglalkozik Órigenész műveinek fordításával is. 390-ben elkészül Caesariai Euszebiosz „Onomasztikon" című művének fordításával is.
Egy betegségből felépülve 398 és 405 közt befejezi az Ószövetség valamennyi héber könyvének fordítását. Bibliafordítása ezzel teljessé válik, kommentárjaival azonban elmarad, ezeket csak 410-es években fejezi be, utoljára Jeremiásét (419). Egész pályafutását végigkísérik levelei, amelyekből mintegy 125 maradt fenn. Ezek életrajzának és baráti kapcsolatainak becses forrásai.


Based on work by