Szergej Mihajlovics Eisenstein

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

 Szergej Eisenstein
Nagyít
Szergej Eisenstein

Szergej Mihajlovics Eisenstein (A magyar szakirodalomban gyakran: Eizenstein. Oroszul: Сергей Михайлович Эйзенштейн) (Riga, 1898. január 23. – Moszkva, 1948. február 11.) Szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film formanyelvének kialakításához.

[szerkesztés] Élete, munkássága

Pétervárott tanult, festőnek és közben mérnöknek is készült, de végül nem szerzett diplomát. 1918-ban a Vörös Hadseregben önkéntesként agitációs plakátokat készített. 1920-tól egy moszkvai avantgárd színház díszlettervezője, majd rendezője volt. A hagyományos művészi formákat radikálisan elutasító áramlatok híveként tanulmányozta többek között a japán Kabuki színház formavilágát is. Új utakat keresve alakította ki első, ún. attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez.

Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje (lásd lejjebb a filmográfiát) jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. Nem egyéni hősöket, hanem típusokat ábrázol, csak egy igazi hőse van: a tömeg. Filmjeit patetikus, néha szatirikus hangvétel, forradalmi hevület jellemzi, de ezt a hatást gondosan megkonstruált jelenetekkel, pontosan kiszámított képi kifejezőeszközökkel érte el. Ebben méltó alkotótársa volt állandó operatőre, Eduard Tissze. Eizenstein a montázst, a képek egymás mellé állításának módját tekintette a film lényegének. Felfogását az 1+1=3 képlettel szokták jellemezni: két egymást követő kép összhatásából olyan új jelentés születhet, amely jelentést önmagában egyik kép sem tartalmazza. A képeknek és a jeleneteknek ez az ütköztetése, ellenpontja sajátos dinamikát teremt: nem csupán a ritmus, hanem a keltett asszociációk, gondolatok dinamikáját is. Az ún. intellektuális filmet a fogalmak közvetlen képi megjelenítésére is alkalmasnak tartotta. A ma már klasszikusnak számító Patyomkin páncélos (más fordításban: Patyomkin cirkáló) hozta meg számára a világhírt. Ennek egyes képsorait, pl. az ogyesszai lépcső jeleneteit, az Eizensteinről szóló csaknem minden írás idézi. A Patyomkin páncélos-t 1958-ban a világ tizenkét legjobb filmje közé választották.

1929-ben Eizenstein alkotótársaival Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol forgatási szerződést kaptak, de a terv végül meghiúsult. Ezután Mexikóban az országról szóló Que viva Mexico! című tervezett filmjükhöz készítettek felvételeket, ám a filmet nem fejezhették be, és a hatalmas mennyiségű filmanyagot sem vihették magukkal. Abból később mások, több különböző filmet állítottak össze.

Hazatérése után Eizenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott. A hangosfilm elterjedése új kihívást jelentett: az intellektuális filmről korábban vallott nézeteit részben módosította, a fogalmak közvetlen megjelenítése helyett a belső monológ kérdése, a filmhang, a szöveg, sőt a színek dramaturgiai szerepe kezdte foglalkoztatni. Állandó konfliktusban állt a filmipar nagyhatalmú vezetőjével. Végül csak 1936-ban kapott forgatási lehetőséget, ám Bezsin rétje című filmjét a hivatalos vélemény mint formalista alkotást bemutatásra alkalmatlannak találta. Eizenstein nyilvánosan önkritikát gyakorolt. Történelmi tárgyú - immár hangos - filmjeiben (zenéjüket Szergej Prokofjev szerezte) előtérbe került az egyéni hős, a történelmi személyiség monumentálissá növesztett alakja. Ezt a látásmódot a közeledő, illetve már az országban dúló háború is indokolta. A háborús években kezdte el a három részesre tervezett Rettegett Iván forgatását. Az első részt sikerrel be is mutatták, de a másodikat elhibázottnak ítélték, Eizenstein pedig ismét önkritikát gyakorolt, nekilátott filmje kijavításához, de nem volt ideje befejezni azt. 50 éves korában szívroham következtében meghalt.

[szerkesztés] Filmjei

  • 1924: A sztrájk (Стачка)
  • 1925: Patyomkin páncélos (Броненосец „Потёмкин“) (az úgynevezett brüsszeli tizenkettő – 1958 – első helyezett filmje)
  • 1927: Október (Октябрь)
  • 1929: Régi és új (Старое и новое)
  • 1932: ¡Que viva Mexico! (később restaurálták)
  • 1935–37: Bezsin rétje (Бежин луг); tulajdonképpen megsemmisítették – Szergej Jutkevics restaurálta állóképekben az 1960-as években)
  • 1938: A jégmezők lovagja (Александр Невский)
  • 1944-45: Rettegett Iván I–II. (Иван Грозный): a II. rész részben színes

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  • U.Gregor - E.Patalas A film világtörténete (1966)
  • Guido Aristarco A filmelméletek története I. kötet. Magyar Filmtudományi Intézet, kézirat. (1962)