Kockázatelemzés
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kockázatelemzés a kockázatmenedzselési eljárásban a lehetséges kockázatok azonosítása, csoportosítása és értékelése a figyelemmel kísért projekttel vagy üzemeltetési folyamattal kapcsolatban. E résztevékenység során a kockázatok bekövetkezési valószínűségét, okozott hatását, illetve a kockázat bekövetkeztének elkerülésére, illetve hatásának csökkentésére teendő intézkedéseket vizsgálják.
Az elemzés a lehetséges kockázatcsökkentő intézkedések kidolgozásával zárul, amely a kockázatmenedzselésen belül átvezet a kockázatkezeléshez. Mivel bizonyos kockázatok bekövetkezési valószínűsége már a kockázatkezelés időtartama alatt is folyamatosan változhat - jó esetben csökken, kedvezőtlen változásokkor nő -, ezért rendszeresen előáll az újabb kockázatelemzések szükségessége. Ezek eredménye - tudatos változásmenedzsment alkalmazásával - folyamatosan módosíthatja a kockázatkezelési stratégiát.
- Lásd még: kockázat
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az elemzés lépései
[szerkesztés] Kockázatazonosítás
Az elemzők a kockázatazonosítással ún. kockázatlistát állítanak fel, amelyben az eddig tapasztalt, ill. várható jellegzetes negatív eseményeket sorolják fel, és amelyben meghatározzák az egyes kockázatok valószínűsíthető fő okait, illetve a várható negatív hatásokat – utóbbiak szolgálnak majd alapul a preventív ill. korrektív kockázatkezelésnek.
A kockázatlista elsőrendű forrása a kockázatkezelés tárgyával kapcsolatos hiba-, kudarc vagy kárlista, ami a negatív tapasztalatok, kudarcok alapján folyamatosan frissítendő és a kockázatkezelői tudásbázis egyik legértékesebb része. A kockázatlista összeállítását segíti a különböző kreatív technikák alkalmazása sikeres projektek lezárása után, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen események hiúsíthatták volna meg a projektet. A kockázatlista összeállítását leginkább a lehetséges vagy valós kudarcokkal nehezen szembesülő résztvevők szubjektív, érzelmi ellenállása akadályozza.
[szerkesztés] Kockázatcsoportosítás
Egy folyamatban kockázatforrások lehetnek pld. a folyamatban résztvevő emberek, az eszközök, a technológia stb. Környezeti kockázatforrás lehet a környezet (fizikai, jogszabályi, gazdasági, piaci, stb.) változása. Egy azonosított kockázat jellemzői (így pld. bekövetkezési valószínűsége) az idő előrehaladtával változhatnak. Az elemzés részletei természetesen nagyban függenek a folyamat jellegétől is: egy pénzügyi kockázat (hitel, árfolyam, stb.) elemzése alapvetően különbözik például egy műtéti kockázat elemzésétől.
A kockázatokat a figyelemmel kísért folyamattal kapcsolatos tevékenységek szakaszai, ill. a kockázatforrások szerint csoportosítják. A csoportokban lehetnek
-
- a folyamatszakaszok szerint:
- az előkészítéshez,
- a lebonyolításhoz és befejezéshez, vagy
- az üzemeltetéshez fűződő;
- a kockázatforrások szerint:
- a célokhoz ill. az erőforrásokhoz kötődő;
- objektív ill. szubjektív (előbbin belül természeti, társadalmi vagy technológiai jellegű, utóbbin belül véletlenül bekövetkező ill. szándékosan előidézett);
- a megbízóval, a szállítókkal ill. a szerződésekkel kapcsolatos
- a folyamatszakaszok szerint:
kockázatok.
A kockázat jellegétől vagy forrásától függően további alcsoportok képezhetők.[1]
[szerkesztés] Kockázatértékelés
A kockázatértékelés a kockázatpotenciál és a kockázatprioritási sorrend - utóbbi nem azonos az intézkedési sorrenddel - megállapításából áll.
[szerkesztés] A kockázatpotenciál
Valamely esemény kockázatpotenciálja további két összetevő, a bekövetkezési valószínűség és a kárhatás horderejének szorzata.
- a kis kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje kicsi, vagy amelynek kicsi a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége kis horderővel;
- a közepes kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje közepes, vagy amelynek nagy a valószínűsége kis horderővel, vagy amelynek kicsi a valószínűsége nagy horderővel;
- a nagy kockázatpotenciálú esemény pedig az a kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje nagy, vagy amelynek nagy a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége nagy horderővel.
[szerkesztés] Elmélettörténet
Platón - Szókratész egyik vitapartnerét, Nikiászt idézve - határozta meg először a bátorság fogalmát, mint a "A veszedelmes és biztonságos dolgok tudományát."[2] Szókratész "veszedelmes dolgoknak" azokat nevezte, amelyek "félelmet keltenek", szemben a biztonságosakkal, amelyek nem.[3] Ugyanő "a meglévő, az eljövendő és a bekövetkezett rossz ismeretét" az erényesség egyik leglényegesebb összetevőjének tekintette.[4]
[szerkesztés] Források
- ↑ Így pld. a "1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel" Értelmező Rendelkezéseinek 13. pontja felsorolja a munkavédelmi veszélyforrások kiemelten fontos fajtáit
- ↑ Lakhész, 195 a, in: Platón Összes Művei, Első kötet, Európa, Budapest, 1984., 39. old.
- ↑ Uo. 198 b, 47. old.
- ↑ Uo. 199 d, 50. old.



Based on work by