MiG–31

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

MiG–31

MiG–31
Műszaki adatok
NATO kódnév Foxhound
Funkció Elfogó vadászrepülőgép
Személyzet 2 fő
Első felszállás 1975. szeptember 16.
Szolgálatba állítás 1982
Gyártási darabszám 500 db
Méretek
Hossz 22,69 m
Fesztáv 13,46 m
Magasság 6,15 m
Szárnyfelület 61,60 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 21 820 kg
Maximális felszállótömeg 46 200 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2×93 kN
2×152 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 1500 km/h tengerszinten
3000 km/h nagy magasságban
Hatósugár 720 km
Hatótávolság 3000 km
Legnagyobb repülési magasság 20 600 m
Emelkedőképesség 208 m/s
Szárny felületi terhelése 666 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány 0,85
Maximális túlterhelés +5 g
Fedélzeti elektronika
Rádiólokátor RP–31 Zaszlon N007 Sz-800
NATO-kódnév: Flash Dance
Katapultülés K-36
Fegyverzet
Beépített gépfegyver GS-6-23M hatcsövű gépágyú
Levegő-levegő rakéták R–40, R–33, R–77, R–60, R–73


A MiG–31 negyedik generációs, kétüléses, két hajtóműves, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet a MiG–25-ből a Szovjetunióban fejlesztettek ki, elsősorban a gyér repülőtér-hálózattal rendelkező szibériai és távol-keleti területek védelmére. Zaszlon tipusú rádiólokátora a világon elsőként szolgálatba állított elektronikus sugáreltérítésű repülőgép-fedélzeti rádiólokátora, mely egyszerrre négy rakétát tud a célra rávezetni. A sorozatban gyártott utolsó 50-60 repülőgép a levegőben utántölthető. Csak Oroszország és Kazahsztán légiereje alkalmazza. Nem exportálták külföldre, bár India és Kína felmerült, mint potenciális vásárló. Légi harcban idáig nem vett részt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történet

A hatvanas években a Szovjetunióban rendszerbe állított elfogóvadászok a nagy magasságban repülő nehézbombázó repülőgépek elfogására lettek tervezve, mely feladatot jó hatásfokkal tudták megoldani, azonban hatástalanok voltak a kis magasságon támadó vadászbombázók, de még inkább az akkor már fejlesztés alatt álló robotrepülőgépek ellen. Emellett ezen repülőgépek kezdetleges elektronikája csak kis önállóságot tett lehetővé, légi célok elfogásakor erősen függtek a légvédelem földi irányításától, emellett a repülőgépek szabad tevékenykedését jelentősen korlátozta a nagy tüzelőanyag-fogyasztás, ami miatt csak kevés időt tölthettek a levegőben. A MiG–25 jó alapnak ígérkezett a továbbfejlesztésre, a hatalmas repülőgépben tetemes méretű elektronika elhelyezésére volt lehetőség, kezelőjével együtt. A fejlesztési munkálatokat 1967-ben kezdték meg, a Je–155MP jelű prototípus 1975. szeptember 16.-án szállt fel, Alekszandr Fedotov, a Szovjetunió leghíresebb berepülőpilótájának vezetésével. A repülőgép sorozatgyártása 1979-ben kezdődött. Fedotov 1984. április 4-én a MiG–31 egy kísérleti példányával a tüzelőanyag-ellátó rendszer hibája miatt lezuhant, és fegyveroperátorával együtt meghalt.

A Nyugat a repülőgép létezéséről először 1976-ban szerzett tudomást, mikor Viktor Ivanovics Belenko egy MiG-25-ös repülőgéppel a Japánba dezertált, és beszámolt az őt kihallgatóknak az általa ismert szovjet kísérleti programokról. 1978-ban egy felderítő műholdról sikerült megfigyelni egy robotrepülőgép elfogását a MiG-31 egy prototípusáról indított R–33 Rakétával. A repülőgépet közelről a Norvég Légierő egyik F-16-osáak pilótája tudta lefényképezni, 1985-ben a Barents-tenger felett.

[szerkesztés] Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok

Bár a MiG–31 hasonló kialakítású, mint a MiG–25, a repülőgép szerkezetét teljesen újratervezték, a régebbi repülőgépen használt, nagy tömegű, de nagyon jó hőállósági tulajdonságokkal rendelkező rozsdamentes acél mellett nagy tömegben használtak fel fönnyűfémötvözeteket is, ez a repülőgép szerkezetét lényegesen könnyebbé tette, lehetővé téve a nagy tömegű elektronika és tüzelőanyag hordozását.

[szerkesztés] Típusváltozatok

[szerkesztés] Fegyverzet

[szerkesztés] Megrendelő és üzemeltető országok

[szerkesztés] Korszerűsítési programok

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz MiG–31 témájú médiaállományokat.


Negyedik generációs harci repülőgépek
AMX | AV–8B Harrier II | Ching Kuo | F–15 Eagle | F–16 Fighting Falcon | F/A–18 Hornet | F–20 Tigershark | FC–1 | J–10 | MiG–29 | MiG–31 | Mirage F1 | Mirage 2000 | Szu–27 | Tejas
Négy és feledik generációs harci repülőgépek
EF–2000 Typhoon | JAS 39 Gripen | Rafale


Más nyelveken