Via Appia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Via Appia (latinul via=út) az ókori Római Birodalom talán legfontosabb útja volt. Fontosságát mutatja a Statius leírta közhasználatú neve is (Sylvae, 2.2):
- „Appia longarum teritur regina viarum”
- „Az Appia út, amelyet a hosszú utak királynőjének neveznek”
A Via Appia „nemes” voltát a rómaiak szemében építésének körülményei és módja magyarázták, és fontossága a Római Köztársaság számára. A Via Appia valamennyi később készült római út paradigmájává vált, és szimbólumává annak a köztársaságnak, amely rendet teremtett a régióban, békét és szabadságot hozott Itália népei számára - legalábbis a rómaiak ideáljaiban. Ezt a nézetet osztotta a nagy antik római történész, Livius is, aki nem római születésű volt. Az utat Appius Claudius Caecus kezdte el építeni - aki Kr. e. 312-ben lett censor Rómában - hogy megoldja a dél felé haladó hadseregek utánpótlását. A Forum Romanumról induló Via Appia maradványai ma is láthatók.
Más ókori utak, amelyek Rómából indultak: Via Aurelia (a mai Franciaország felé), Via Cassia (a mai Toscana felé), Via Flaminia (Ariminum felé), Via Salaria (a mai Adriai-tenger felé).
[szerkesztés] Miért volt szükség útra
Hosszabb távolságra jelentős katonai vállakozást csak megfelelő utánpótlás biztosításával lehet vívni. A Római Köztársaság késői időszakában a rómaiak már mestereivé váltak az utánpótlás biztosításának. Appius Claudius idejében mindebből még keveset tudtak. A szamnisz háborúk dimenziói azonban rákényszerítették őket a tanulásra, és az utánpótlási vonal biztosításának ezekben a háborúkban nem volt más módja, mint az útépítés.


Based on work by