Forma–1
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Forma–1 (rövidítve: F1) az együléses autóversenyek legmagasabb kategóriája. Több állomásból, Grand Prixből (Nagydíjból) álló versenysorozat, melyeket erre a célra kialakított zárt, szilárd burkolatú pályákon rendeznek. Ennek eredményeképpen évente két világbajnokot avatnak, egy egyénit, és egy konstruktőrit (csapatvilágbajnokság). Az autók a versenyek alatt gyakran elérik a 300 km/h sebességet a 950 lóerős, több mint 19 000 másodpercenkénti fordulatra képes V8-as 2,4 literes motorok segítségével.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Előzmények
| Év | Események |
|---|---|
| 1894 | Első verseny Franciaországban |
| 1906 | Első Francia Nagydíj; nyertese Szisz Ferenc, a Renault magyar származású versenyzője. |
| 1921 | Első Olasz Nagydíj |
| 1922 | A 2 literes határ bevezetése az első nemzetközileg érvényes szabály |
| 1925 | Első Belga Nagydíj |
| 1926 | Lökettérfogat csökkentése 1,5 literre. Első Brit és Német Nagydíj |
| 1928 | Nincs felső lökettérfogat-határ |
| 1929 | Első Monacói Nagydíj |
| 1934 | Kocsik megengedett legnagyobb súlya 750 kg |
| 1934-39 | A Mercedes-Benz és az Auto Union dominál |
| 1938 | Dick Seaman megnyeri a Német Nagydíjat |
| 1945 | Háború utáni első verseny |
| 1946 | Nemzetközi irányító testületek Fédération International de I'Automobile néven egyesülnek |
| 1947 | Újráélesztések évében az Alfa Romeo dominál |
| 1948 | Bevezetik az új Formula 1-et: sűrítővel (kompresszorral) 1,5 liter, anélkül 4,5 liter a felső határ. Megjelenik a Maserati és az új Ferrari márka. Achille Varzi meghal a Svájci Nagydíjon. Sikerei ellenére az Alfa gazdasági okokból kiszáll. |
| 1949 | Juan Manuel Fangio európai debütálása. Bemutatják a balsorsra ítélt BRM V16-os kocsit. |
[szerkesztés] 1950-es évek
| Év | Események |
|---|---|
| 1950 | Első FIA egyéni világbajnokság – hat európai Grand Prix plusz Indy500. Az Alfa Fangióval, Giuseppe Farinával és Luigi Fangiolival visszatér és uralja a bajnokságot. Fangio előtt Farina szerzi meg a trófeát. |
| 1951 | Az Alfa dominál, de a Ferrari és Froilan Gonzalez áttörést hajt végre a Brit Nagydíjon. Az utolsó futamon Fangio (Alfa) megszerzi a címet Alberto Ascari (Ferrari) elől. A BRM és a Girling bemutatja a tárcsafékeket. |
| 1952 | Az Alfa visszavonulása után a világbajnokságot a 2 literes, sűrítő nélküli kocsiknak rendezik. A Ferrari dominál, Ascari könnyen győz. |
| 1953 | Ismét Ascari és a Ferrari a bajnok. Mike Hawthorn (Ferrari) és Fangio (Maserati) legendás párbaja Reimsben 1923 óta az első brit győzelmet eredményezi. |
| 1954 | Bevezeti a 2,5 literes, sűrítő nélküli Formula 1-et, ami visszacsábítja a Mercedest. Fangio másodszor is világbajnok. Az évet a Maseratival kezdte, és a Mercedesszel fejezte be. |
| 1955 | Stirling Moss is beáll a Mercedeshez, Fangio harmadszor is világbajnok. Ascari Monzában sportkocsibaleset áldozata lesz. Tony Brooks és a Connaught megszerzi az 1924-es syracuse-i futam óta első tiszta brit Grand Prix győzelmet. A Le Mans-i tragédia miatt a Mercedes kiszáll. |
| 1956 | Fangio a Lancia–Ferrarival negyedszer is világbajnok. Erősödik a brit konkurencia: Moss és Peter Collins is futamelsőséghez jut. |
| 1957 | Fangio a Maseratihoz szerződik, és megszerzi ötödik világbajnoki címét. Négy futamgyőzelme során nagyot csatázott többek között a Nürburgringen is Collinsszal és Hawthornnal. Moss átáll a Vanwallhoz, és megnyeri a Brit (Brooksszal), a Pescarai és az Olasz Nagydíjat is. |
| 1958 | Hawthorn (Ferrari) egyetlen franciaországi Grand Prix-győzelemmel az első brit világbajnok. Életét veszti Collins, Stuart Lewis-Evans és Luigi Musso, valamint közúti balesetben a gyászoló Hawthorn is. Fangio visszavonul, Moss a Cooperrel megszerzi a farmotoros kocsik első Grand Prix-győzelmét. A Vanwall az első világbajnok konstruktőr. |
| 1959 | A farmotoros kocsik átveszik az uralmat. Jack Brabham, a Cooper gyári pilótája világbajnok, Moss egyénileg nevezett Cooperje lerobban. A Vanwall kiszállása és a Ferrari küzdelmei miatt a Cooper nyeri a konstruktőr-világkupát. Debütál a Lotus. |
[szerkesztés] 1960-as évek
| Év | Események |
|---|---|
| 1960 | Ismét Brabham és a Cooper a bajnok, a Lotus megszerzi első Grand Prix-elsőségét. A Ferrari nyeri az Olasz Nagydíjat, melyet a britek a zötyögős döntött szakasz miatt bojkottálnak. Az Indy500 utoljára szerepel a világbajnokságban. |
| 1961 | A Formula 1 előírja az 1,5 literes sűrítő nélküli kocsik használatát. Ferrari és a V6-os Dino dominál. Phil Hill az USA első világbajnoka, de csapattársa Wolfgang von Trips Monzában meghal. A Lotus begyűjti a morzsákat: Moss Németországban, Innes Ireland az USA-ban győz. |
| 1962 | Ismét a britek uralják a mezőnyt a Climaxszal és a BRM V8-asával. Az új sztárok a világbajnok Graham Hill (BRM) és Jim Clark (Lotus). Moss balesete Goodwoodban kettétöri a pályafutását. A héjszerkezetű Lotus 25 forradalmasítja a sportágat. Monacóban Vruce McLaren a róla elnevezett kocsiban győz. |
| 1963 | Hét Grand Prix-ből hetet Clark és a Lotus nyer meg. A britek tarolnak: Hill és a BRM kétszer, a volt motorkerékpár világbajnok John Surtees és a Ferrari egyszer győz. |
| 1964 | Folytatódik a britek dominanciája. A mexikói döntőben hármas csata dúl Surtees (Ferrari), Hill (BRM) és Clark (Lotus) között. Surtees lesz a világbajnok. |
| 1965 | A Lotus és Clark másodszor is világbajnok. Clark tíz futamból hatszor győz, Jackie Stewart megszerzi első olaszországi győzelmét a későbbi huszonhétből, míg a Honda és a Goodyear Mexikóban Richie Ginther révén először lesz futamelső. |
| 1966 | A 3 literes formula döcögős bemutatkozása. Jack Brabham és a Brabham-Repco lesz a világbajnok. |
| 1967 | Denny Hulme megszerzi a Brabham egymás utáni második világbajnoki címét. Monacóban életét veszti Lorenzo Bandini (Ferrari). Clark Lotusában Zandvoortban győzelemmel debütál minden idők legsikeresebb Forma–1-es motorja, a Ford DFV. |
| 1968 | A veszteséglista: Jim Clark, Ludovico Scarfiotti, Mike Spence és Jo Schlesser. Clark megmagyarázhatatlan balesetet szenved egy hockenheimi Forma–2-es futamon. Hill az első DFV-motoros győzelemmel helyreállítja a Lotus harci kedvét. A szárnyak és az aerodinamika egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A Gold Leaf Lotusszal beköszönt a szponzorok kora. |
| 1969 | Jackie Stewart, a Tyrell által benevezett Matrák és a DFV-k dominálnak: megnyernek hat Grand Prix-t, valamint az egyéni és konstruktőrök világbajnokságát is. |
[szerkesztés] 1970-es évek
| Év | Események |
|---|---|
| 1970 | Jochen Rindt lesz az első posztumusz világbajnok, miután az Olasz Nagydíj előtt az edzésen életét vesztette. Bruce McLaren meghal CanAm-kocsija tesztelése közben. A tragikus szezon harmadik áldozata Piers Courage. Jack Brabham visszavonul, és bemutatkoznak a Tyrell saját építésű kocsijai. |
| 1971 | Jackie Stewart második világbajnokságával megszerzi a Tyrell első konstruktő-világbajnoki címét. Pedro Rodriguez és Jo Siffert életét veszti. |
| 1972 | Emerson Fittipaldi és a Lotus öt futamgyőzelemmel világbajnok lesz. Betegsége után Stewart csak második. Jo Bonnier Le Mansban halálos balesetet szenved. |
| 1973 | Stewart eldönti, hogy visszavonul, de előbb még harmadszor is megszerzi a világbajnoki címet. Futamelsőségei száma öttel nő, így 27 Grand Prix-győzelmével megjavítja Fangio 24-es rekordját. Csapattársa, François Cevert életét veszti az Amerikai Nagydíj edzésén. |
| 1974 | Emerson Fittipaldi átigazol a McLarenhez, majd világbajnok lesz. Peter Revson Dél-Afrikai Nagydíj karambolozik az edzésen, és belehal sérüléseibe. |
| 1975 | Niki Lauda először világbajnok az egyre erősödő Ferrarival. Mark Donouhue nem éli túl az ausztriai balesetét. James Hunt és a Hesketh megnyeri a Holland Nagydíjat. Graham Hill és védence, Tony Brise meghal egy kisrepülőgépes balesetben. |
| 1976 | James Hunt az eső áztatta japán fináléban világbajnok lesz a McLarennel. Csaknem halálos nürburgringi balesete ellenére Lauda mindvégig versenyben van a címért. |
| 1977 | Niki Lauda és a Ferrari az első, de az osztrák pilóta 1978-ban a Brabhamhez szerződik. Renault az RS01-gyel bemutatja az 1,5 literes turbófeltöltős motorokat, a Lotus 78-cal pedig megjelennek a légpárnás kocsik. Tom Pyrce életét veszti a Dél-Afrikai Nagydíj borzalmas balesetében. |
| 1978 | Miután a Lotus végig uralta a mezőnyt, Mario Andretti világbajnok lesz. Csapattársa, Ronnie Peterson belehal az Olasz Nagydíj rajtjánál történt balesete szövődményeibe. A Brabham-féle „propellerkocsi” megnyeri a Svéd Nagydíjat, majd eltiltják a további futamoktól. |
| 1979 | A légpárna elterjedt, a Ferrari visszatért. Jody Scheckter csapattársa, Gilles Villeneuve előtt szerzi meg a világbajnoki címet. Clay Regazzoni Silverstone-ban meghozza a Williams első futamgyőzelmét, melyhez Alan Jones még négyet tesz hozzá. Jean-Pierre Jabouille és a Renault megszerzi a turbófeltöltős kocsik első futamelsőségét. Lauda és Hunt visszavonul. |
[szerkesztés] Lásd még
- Forma–1-es versenyzők listája
- Forma–1-es nagydíjak listája
- Forma–1-es világbajnokok listája
- Forma–1-es világbajnok konstruktőrök listája
| Csapatok és versenyzőik a 2006-os F-1 világbajnokságon | ||||||||||
| Renault | McLaren | Ferrari | Toyota | Williams | Honda | Red Bull | BMW | MF1 | Toro Rosso | Aguri |
| 1 Alonso 2 Fisichella |
3 Räikkönen 4 De la Rosa |
5 M Schumacher 6 Massa |
7 R Schumacher 8 Trulli |
9 Webber 10 Rosberg |
11 Barrichello 12 Button |
14 Coulthard 15 Doornbos |
16 Heidfeld 17 Kubica |
18 Monteiro 19 Albers |
20 Liuzzi 21 Speed |
22 Szato 23 Jamamoto |
[szerkesztés] Külső hivatkozások


Based on work by