Albánia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Albán Köztársaság vagy Albánia (albánul: Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria, jelentése Sasok földje) Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten fekszik. Északon Montenegró (172 km), északkeleten Szerbia (115 km), keleten Macedónia (151 km), délkeleten és délen Görögország (282 km), délnyugaton a Jón-tenger, nyugaton pedig az Adriai-tenger határolja. Partvonalának teljes hossza 362 km.
|
|||||
| mottó : Feja e Shqiptarit ёshtё Shqiptaria | |||||
![]() |
|||||
| Hivatalos nyelv | albán, görög | ||||
| Főváros | Tirana (Tiranë) | ||||
| Elnök | Alfred Moisiu | ||||
| Miniszterelnök | Sali Berisha | ||||
| Terület - teljes - % víz |
152. 28 748 km² 4,7% |
||||
| Népesség
|
131.
|
||||
| Függetlenség - dátuma |
Az Oszmán Birodalomtól 1912. november 28. |
||||
| Pénznem | Lek (ALL) |
||||
| Időzóna | UTC +2 | ||||
| Nemzeti himnusz | Hymni i Flamurit | ||||
| TLD | .al | ||||
| Hívószám | +355 |
||||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajza, természeti környezete
Szócikk: Albánia földrajza
[szerkesztés] Domborzata
Az Adriai-tenger partján fekvő ország nagy része hegyvidék, de a partvidéken hullámos dombságokat és síkságokat is találunk. A legmagasabb hegycsúcsa a Korab, 2 764 méter magas.
[szerkesztés] Vízrajza
[szerkesztés] Éghajlata
Az ország éghajlata leginkább kontinentális, hideg telekkel és meleg nyarakkal. A tengerparti sáv azonban mediterrán enyhe telekkel és meleg száraz nyarakkal.
[szerkesztés] Növény - és állatvilága
[szerkesztés] Történelme
- Fő szócikk: Albánia történelme
Albánia mai lakóinak feltételezett ősei, az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. Több kisebb-nagyobb királyságot alapítottak, a tengerparti sávban pedig görög kolóniák létesültek. A Kr. e. 2. századtól Illyricum néven római provincia része lett a terület. A barbárok dúlásait követően a 9–14. században egymást váltották a szkipetárok (sasfiókok) urai: a Bizánci Birodalom, a Bolgár Fejedelemség, a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus stb. Albániát Kasztrióta György negyedszázados ellenállásának köszönhetően csak 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Uralmuk alatt a lakosság nagy része iszlamizálódott, és a feudális viszonyok konzerválásával Európa sereghajtója lett. A 19. század végén feltámadt albán nemzeti mozgalmakat (pl. Prizreni Liga) a Porta sorra leverte, de az első balkáni háború után, 1912. november 28-án Albánia függetlenné vált.
A nagyhatalmak által albán királlyá kinevezett Wied herceg féléves uralkodás után anarchiában hagyta magára országát. Az első világháború során a szomszédos hatalmak megszállták az országot, csak az 1920-as Lushnjë-i Kongresszus mondta ki ismét Albánia függetlenségét. A belpolitika színpadán mindinkább előtérbe került a konzervatív nézetű Amet Zogu, aki 1925-ben az ország teljhatalmú elnöke lett, majd 1928-ban I. Zog néven Albánia királyává koronáztatta magát. Az olasz befolyás egyre nagyobb lett, 1939-ben Mussolini csapatai lerohanták Albániát. 1943-ban német megszállás alá került az ország, de az Enver Hoxha vezette kommunista partizánok 1944 végére felszabadították az országot. Kezdetét vette Albánia egyik legsötétebb korszaka, a diktatórikus Hoxha sztálinista, izolacionista politikája alatt. Albánia mind a nyugati, mind a keleti blokktól elszigetelődött, az ország gazdasága és infrastruktúrája évtizedekkel maradt el az európai országokéitól. 1985-ös halálát követően utódai lassan nyitottak a külvilág felé, és 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, megtartották az első szabad választásokat. A demokratikus fordulattal, ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de az ország elindult a NATO és az Európai Unió felé vezető úton.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
- Fő szócikk: Albánia államszervezete és közigazgatása
Albánia többpárti képviseleti demokrácián alapuló parlamentáris köztársaság. A kormány feje a miniszterelnök, az államfő a köztársasági elnök. A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés (kuvend) testesíti meg, a végrehajtó hatalom az államfő és a kormányzat kezében van. A többpártrendszer 1991-es bevezetése óta a politikai élet alapvetően kétpólusú, a kormányrudat hol a konzervatív Albánia Demokratikus Pártja, hol a baloldali Albánia Szocialista Pártja ragadja meg.
A száznegyven tagú nemzetgyűlés az ország törvényhozó testülete. Tagjai a négyévente megtartandó nemzetgyűlési választások során jutnak mandátumukhoz. A köztársasági elnök személyéről titkos szavazással a nemzetgyűlés tagjainak kétharmados többsége dönt. A köztársaság kormánya, azaz a minisztertanács vezetője a köztársasági elnök által kijelölt miniszterelnök. Az albán igazságszolgáltatás fórumai az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a fellebbviteli és a kerületi bíróságok.
Az ország tizenkét megyére, ezek harminchat kerületre oszlanak. Emellett Albánia egyetlen megyei jogú városa Tirana. A megyei közigazgatás élén a választott megyei tanácsok, illetve a kormány által kinevezett prefektusok állnak. A kerületek igazgatási feladatait a helyi önkormányzat és a települési vezetők közül választott kerületi kormányzó látja el. Albánia közigazgatási beosztásában az alábbi táblázat igazít el:
| Megye | Kerület | Megye- és kerületszékhely | Térkép | Megye | Kerület | Megye- és kerületszékhely | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Berat | Berat | Berat | ![]() |
7 | Korçë | Devoll | Bilisht |
| Kuçovë | Kuçovë | Kolonjë | Ersekë | |||||
| Skrapar | Çorovodë | Korçë | Korçë | |||||
| 2 | Dibër | Bulqizë | Bulqizë | Pogradec | Pogradec | |||
| Dibër | Peshkopi | 8 | Kukës | Has | Krumë | |||
| Mat | Burrel | Kukës | Kukës | |||||
| 3 | Durrës | Durrës | Durrës | Tropojë | Bajram Curri | |||
| Krujë | Krujë | 9 | Lezhë | Kurbin | Laç | |||
| 4 | Elbasan | Elbasan | Elbasan | Lezhë | Lezhë | |||
| Gramsh | Gramsh | Mirditë | Rrëshen | |||||
| Librazhd | Librazhd | 10 | Shkodër | Malësi e Madhe | Koplik | |||
| Pëqin | Pëqin | Pukë | Pukë | |||||
| 5 | Fier | Fier | Fier | Shkodër | Shkodër | |||
| Lushnjë | Lushnjë | 11 | Tiranë | Kavajë | Kavajë | |||
| Mallakastër | Ballsh | Tiranë | Tirana | |||||
| 6 | Gjirokastër | Gjirokastër | Gjirokastër | 12 | Vlorë | Delvinë | Delvinë | |
| Përmet | Përmet | Sarandë | Sarandë | |||||
| Tepelenë | Tepelenë | Vlorë | Vlorë |
Lásd még: Albánia városai, Albánia hadereje
[szerkesztés] Gazdasága
Szócikk: Albánia gazdasága
A hegyvidéken a juh- és kecsketenyésztés a fő foglalkozás. Az alacsonyabban fekvő tájakon főként búza, kukorica és olajbogyó terem. Főbb ásványkincsei a barnakőszén, a kőolaj, a króm, a vas és a réz.
Albánia egyike Európa legszegényebb országainak, a kereső népesség fele a mezőgazdaságban dolgozik, egyötöde pedig külföldön. A munkanélküliség és a korrupció magas, a szervezett bűnözés is nagy problémát jelent.
Az ország szinte semmit sem exportál, viszont sok az import Görögországból és Olaszországból. Az importra a pénz a segélyekből, és a külföldön dolgozó albánok hazajuttatott pénzéből származik. Ez a görögöknek és az olaszoknak is jó üzlet. Görögország - nem hivatalosan - szintén pénzt csinál abból, hogy vízumokat ad el albán állampolgároknak, akik egyébként nem utazhatnak szabadon külföldre.
[szerkesztés] Népessége,lakossága
Szócikk: Albánia demográfiája
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Legnépesebb városok
Az 520 ezres lakosságú Tirana (Tiranë) mellett legjelentősebb városai Durrës, Elbasan, Shkodër, Vlorë és Korçë.
[szerkesztés] Nyelvi és felekezeti összetétel
A lakosság 95%-a albán nemzetiségű (2005), ezen belül is megkülönböztetendőek a Shkumbini folyótól északra élő gégek, és az attól délre élő toszkok. A görög kisebbség 3%-nyi (2005), ennél jóval kevesebb a szerb, a montenegrói és az aromun. Sok albán él kisebbségben a szomszédos Koszovóban (1 800 000 fő), Macedóniában (700 000) és Görögországban (120 000, becslés). A 15. században a törökök elől menekülve nagyszámú albán telepedett le Dél-Itália egyes tartományaiban, nyelvüket, sajátos zárványkultúrájukat mindmáig őrzik (önelnevezésük szerint ők az arbëreshek).
Albánia hivatalos nyelve az albán toszk dialektusa, néhol a görög nyelvet is beszélik.
A középkorban az albán népesség felekezetileg is megoszlott: a gegek a római katolikus, míg a toszkok a görögkeleti felekezethez tartoztak. Az oszmán hódoltsággal a toszkok nagy része szunnita muzulmán lett, de mára a gegek egyes csoportjai is muzulmán hitre tértek. A 20. század elején, a több évszázados török fennhatóság örökségeként Albánia lakosságának 70%-a muzulmán volt. A pártállami egyházüldözés folyományaként (Albánia a Föld egyetlen hivatalosan is ateista állama volt) napjainkra, nem hivatalos becslések szerint, a lakosság jelentős része ateista lett. A rendszerváltást követő időszak népszámlálásai szerint a meglehetősen szekularizált lakosság mindössze 40%-a sorolta önmagát bármely felekezetbe: 20%-uk görögkeletinek, 10-10%-uk pedig római katolikusnak, illetve muzulmánnak vallotta magát.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra
Fő szócikk: Albán kultúra
[szerkesztés] Iskolarendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
[szerkesztés] Művészetek
A középkorban és az újkorban jelentősnek mondható albán képzőművészet, zene vagy szépirodalom nem alakult ki, jobbára a görögkeleti egyházhoz kötődő ikon- és falfestészet, szakrális irodalom keretein belül maradt. A 19–20. század fordulóján kibontakozó, nemzeti mozgalom hozta magával a magasművészetek albániai kibontakozását is.
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom
- Filmművészet
- Zene
Az albánok (saját nyelvükön shqiptarë) az indoeurópai albán nyelvet beszélő nép tagjai. Eredetük kérdései mindmáig vita tárgyát képezik a nyelvészek és a történettudósok körében, de az illír–albán kontinuitáselmélet a legelfogadottabb. Alapvetően két, nyelvében és kultúrájában is elkülönülő csoportra oszthatók: a közép-albániai Shkumbin folyótól északra a gegek, délre pedig a toszkok élnek. Hagyományosan törzsekre, ezek pedig vérségi nemzetségekbe oszlanak, illetve oszlottak. Társadalmuk a legutóbbi időig erősen patriarchális jellegű, férfiközpontú volt, és elevenen éltek olyan ősi jogszokások, mint a vérbosszú, a vendégbarátság stb. A hegyvidékek népei hagyományosan transzhumáló állattartással (juh, kecske), esetleg erdőgazdálkodással foglalkoztak, az alföldi népesség városokba tömörülve folytatott földműves- vagy kereskedelmi tevékenységet, emellett messze földön híresek voltak az albán takácsok, fafaragók, ötvösök, fegyverművesek munkái.
[szerkesztés] Ünnepnapok
| Dátum | Magyar név | Albán név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| január 1. és2. | Újév | Viti i Ri | |
| - | Kis Bajram | Bajrami i Vogël | dátum változó, al-Eid saghir az iszlám országokban |
| március 7. | Tanárok napja | Dita e Mësuesve | nem hivatalos |
| március 8. | Anyák napja | Dita e Nënës | nem hivatalos |
| március 22. | Nevruz nap | Nevruz | |
| április 20. | Katolikus húsvét | Pashkët Katolike | |
| április 27. | Görögkeleti húsvét | Pashkët Ortodokse | |
| május 1. | Májusnap | Një Maji | |
| október 19. | Teréz anya napja | Dita e Nënë Terezës | hivatalos nemzeti ünnep |
| - | Nagy Bajram | Bajrami Madh | dátum változó, Eid-ul-Adhaaz iszlám országokban |
| november 28. | Függetlenség napja | Dita e Pavarësisë | |
| november 29. | Felszabadulás napja | Dita e Çlirimit | |
| december 25. | Karácsony | Krishtlindje |
[szerkesztés] Egyéb témák
- Albánia távközlése
- Albánia közlekedése
- Albánia külkapcsolatai
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az albán elnök honlapja
- Az albán parlament honlapja
- Az Albán Statisztikai Hivatal honlapja
- Utazási információk és útikönyv Albániáról, magyarul
- Albánia térképe
- Albanian Forum




Based on work by