Norvég nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Norvég (norsk)
Beszélik: Norvégia
Terület: Észak-Európa
Beszélők száma: kb. 4,6 millió
Helyezés: az első 100-on kívül esik
Nyelvcsalád: Indoeurópai nyelvcsalád

 Germán nyelvek
  Északi germán nyelvek
   Nyugat-Skandináv
    Norvég nyelv
     Nynorsk, Bokmål

Írás: Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: Norvégia
Szabályozza: Norsk språkråd
Nyelvkódok
ISO 639-1 no (nn, nb)
ISO 639-2 nor (nno, nob)
SIL NRN, NRR
Lásd még: Nyelv

Nyelvek > Nyelvcsaládok > Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > Északi ág > Norvég nyelv

[szerkesztés] A nyelv

A norvég a germán nyelvek északi ágához, a skandináv nyelvek nyugati ágához tartozik, zömében Norvégiában beszélik.
A skandináv területeken élő északi emberek nyelvéből, az óészakiból (Oldnorse) fejlődött ki. A viking kalandozások idején a mai Norvégia területén élő vikingek északnyugati irányba hajóztak, ők voltak azok, akik létrehozták az első településeket Izlandon, és ők népesítették be Feröert is. Ez utóbbi két terület nyelve tehát a norvéggal együtt a skandináv nyelvek nyugati ágát alkotja.

A norvég nyelv a 14–16. században kezdett átformálódni, ebben az időszakban alakult az óészaki középnorvéggá. A skandináv országok közös történelme miatt azonban a kialakult norvég nyelv nagyban hasonlít a svédre és a dánra.

A modern norvég nyelv két nagy dialektikus ágra bomlik, a két dialektus között tulajdonképpen annyi a különbség, mint bármely két skandináv nyelv között, így kérdés, hogy nem tekinthetők-e ezek önálló nyelveknek. Ez a két dialektus a nynorsk és a bokmål norvég.


Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek >
Északi-germán nyelvek: Nyugati-germán nyelvek: Keleti-germán nyelvek: Déli-germán nyelvek:
Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Skót | Angolszász Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál Longobárd/Langobárd | Ószász