Bóbis Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bóbis Gyula (Kecskemét, 1909. október 7. – Budapest, 1972. január 24.) olimpiai bajnok birkózó, Bóbis Ildikó, háromszoros olimpiai ezüstérmes tőrvívó apja.

[szerkesztés] Életpályája

Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte, majd a BVSC birkózója lett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát, és ettől kezdve tizenhat éven keresztül volt jelen a magyar birkózósport élvonalában. Mindkét fogásnemben versenyzett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát. 1936 és 1950 között harmincegyszer volt magyar válogatott. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol szabadfogású nehézsúlyban kilenc induló közül ő nyerte el az aranyérmet. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le. Visszavonulása után MÁV tisztviselőként dolgozott. 1971-ben megkapta a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) érdemrendjét.

[szerkesztés] Sporteredményei

  • olimpiai bajnok (szabadfogás, nehézsúly: 1948)
  • világbajnoki 2. helyezett (kötöttfogás, nehézsúly: 1950)
  • kétszeres Európa-bajnoki 3. helyezett (szabadfogás, nehézsúly: 1937 ; kötöttfogás, nehézsúly: 1939)
  • Európa-bajnoki 4. helyezett (szabadfogás, félnehézsúly: 1946)
  • huszonegyszeres magyar bajnok (kötöttfogás, félnehézsúly: 1934, kötöttfogás, nehézsúly: 1935, 1938, 1939, 1940, 1946, 1947, 1948, 1950 ; szabadfogás félnehézsúly: 1942, 1943 ; szabadfogás nehézsúly: 1935, 1936, 1937, 1938, 1939, 1940, 1946, 1947, 1949, 1950)
  • ötszörös magyar csapatbajnok (kötöttfogás – 1934, 1935, 1946, 1948, 1950)

[szerkesztés] Külső hivatkozások


  Olimpiai bajnok magyar birkózók  m·v·sz 
Bóbis Gyula | Farkas Péter | Hegedűs Csaba | Hódos Imre | Kárpáti Károly | Keresztes Lajos | Kocsis Ferenc | Kozma István | Lőrincz Márton | Majoros István | Növényi Norbert | Polyák Imre | Repka Attila | Sike András | Szilvásy Miklós | Varga János | Weisz Richárd | Zombori Ödön