Papp László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Papp László (közismert nevén Papp Laci), (1926. március 25. - 2003. október 16.)

Magyarország, és a világ egyik leghíresebb ökölvívója, aki 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban melbourne-i olimpián nyert aranyérmet. A Budapest Bástya és a Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban indult, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr – 12 évig megőrizni a trónt – neki sikerült először. Azóta Teofilo Stevenson és Félix Savón (mindketten kubaiak) volt képes erre.

Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Casius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában, jóllehet nem volt sem fekete bőrű, sem amerikai, sem nehézsúlyú, és profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott. Máig nem pontosan tisztázott politikai okokból nem engedték megküzdeni a világbajnokságért. Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert és kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt.

Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát.

Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként, Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb talán a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme (München, 1972).

Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében távozott az élők sorából.

[szerkesztés] Papp László pályája adatokban

Klubjai versenyzőként: BVSC (1945-48), Bp. Lokomotív (1949-50), Bp. Bástya (1951-53), Vasas (1954-56), hivatásos ökölvívó (1957-62).

Edzőként: Ferencváros (1964-68), Bp. Honvéd (1968-69), Óbuda Tsz SK (1978-79).

Edzői: Fehér István (1945-50, nevelőedző), Kovács Károly (1951-52), Adler Zsigmond (1953-62)

Eredményei, amatőrként: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly).

Profiként: Európa-bajnok (1962-64), 29 mérkőzésen veretlen (27 győzelem, 2 döntetlen)

Elismerései: NOB-érdemrend (1982), A WBC (Bokszvilágtanács) öve „a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” (1989), a Boxing Hall Of Fame tagja (2001), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Miniszteri Díj (1996), Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001).


Olimpiai bajnok magyar ökölvívók
Csík Tibor | Énekes István | Gedó György | Harangi Imre | Kocsis Antal | Kovács István | Papp László | Török Gyula