Szisz Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szisz Ferenc (Szeghalom, 1873. szeptember 20. – Auffargis, 1944. február 21.), magyar származású francia autóversenyző, az első Grand Prix verseny győztese.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ifjú évei

Ősei erdélyi szászok voltak, a család neve is a német süß (édes) szóból származik. Nagyapja költözött át a "Sárrét fővárosába", miután részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Apja Szisz János urasági lovászmester, anyja Somogyi Julianna háztartásbeli. A családban hét gyermek volt, közülük Ferenc a hatodik. Iskolai tanulmányait Dobozon kezdte meg, ahol apja gróf Wenckheim Frigyes birtokán dolgozott gazdatisztként.

A gépészet iránti érdeklődése hamar megmutatkozott. Felvették a szeghalmi uradalmi gépműhelybe, majd a gyulai gimnáziumban tanult. A húszas éveinek elején lévő, lakatos és rézöntő munkával kenyeret kereső Sziszt magával ragadta az autók egyre növekvő térnyerése, ezért munkájával párhuzamosan - szabadidejében - autótervező és mérnöki tanulmányokat folytatott.

Huszonhét éves korában feleségével, az osztrák származású Elisabeth Bornnal - miután megfordult Bécsben, Salzburgban, Münchenben és Berlinben1900 tavaszán Párizsban kötött ki és telepedett le, ahol végül is 1901-ben a Renault cégnél talált munkát.

[szerkesztés] A Renault mérnöke

Az okleveles gépész és feltaláló mérnöki tehetségét a Renault fivérek gyorsan felismerték: szabadalmait megvették, s korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségeket kapott. Találmányaival és újításaival jelentősen javította a Renault versenyképességét, ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Tehetsége révén egyre nélkülözhetetlenebb lett a Renault tesztelési osztályán, és mikor a cég érdekelt lett a versenyzésben, 1902-ben őt választották Louis Renault szerelőjének a versenyekre. Marcel Renault 1903-ban, a Párizs-Madrid autóversenyen bekövetkezett halála után a csapat versenyzője lett. Ötödik lett a Gordon Bennett Kupa kieséses versenyen a Clermont-Ferrand melletti Circuit d'Auvergne-en. Ugyanaz év októberében több francia és olasz autógyártóval egyetemben a Renault egy csapatot küldött az Egyesült Államokba, hogy részt vegyenek a Long Islandi Vanderbilt Kupán (New Yorkban). Abban a mezőnyben amelyben részt vett Felice Nazzaro és Louis Chevrolet a Fiat színeiben, Szisz Ferenc ötödik helyen végzett a győztes, a szintén francia Victor Hémery mögött, aki egy Darracq pilótája volt.

[szerkesztés] Az első Grand Prix győztese

1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, s noha e beosztása gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906. június 26-27-én örökre beírta nevét az autóversenyzés évkönyveibe: szerelőjével, M. Marteau-val a „3A” rajtszámú Renault AK 90CV pilótájaként megnyerte az első Grand Prix (Nagydíj) versenyt, amelynek során Le Mans – Saint Calais – Ferté Bernard országúton kijelölt, nagyjából háromszögű pálya 103,18 km-es távolságát naponta hatszor kellett megtenni. A kétnapos versenyen harminckét gépkocsi rajtolt, melyből - a nagy hőség miatt - az első napon 16, a másodikon további 5 gépkocsi esett ki. Szisz fölényes, 32 perc előnnyel kivívott győzelmét a gyengébb teljesítményű - mindössze 90 lóerős - Renault nyergében egy műszaki újítás tette lehetővé: autójára a Michelin fivérek újdonságát, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot tették fel. Szisz végül is szenzációszámba menő 100,8 km/h átlagsebességet ért el: az 1238,16 km megtételéhez 12 óra 14 perc 7 másodpercre volt szüksége. Teljesítményével Európa-szerte népszerű lett, képeslapok, plakátok készültek róla. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült, soron kívül megkapta a francia állampolgárságot, és ő volt az első autóversenyző, aki állami elismerést kapott Franciaországban.

Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix verseny megszervezéséhez vezetett Európában. A rákövetkező évben az olasz Felice Nazzaro (aki 1906-ban másodikként végzett Szisz mögött), nyerte meg a második Francia Grand Prix-t. A francia nemzeti hőssé vált Szisz részt vett az 1908. évi versenyen is, de nem ért célba, és hasonló sorsra jutott műszaki problémák miatt a Savannah-i Grand Prix-n Georgiában, amelyet az Amerikai Automobil Klub rendezett.

[szerkesztés] Az önálló versenyző és vállalkozó

1909 elején Szisz elhagyta a Renault céget, hogy - Renault és Delaunay-Belleville típusok javítására szakosodva - saját műhelyt nyisson Neuilly-sur-Seine-ben. Hat év távollét után, 1914 júliusában, Fernand Charron rábírta, hogy újra versenyezzen egy Alda pilótájaként a francia Grand Prix-n Lyonban. A versenyen, amelyet Christian Lautenschlager nyert a Mercedes színeiben, Szisz Ferenc autóján tiszteletképpen a N° 1-es rajtszám szerepelt, de egy sérülés miatt kicsivel a verseny fele után annak feladására kényszerült. Az európai autóversenyek szeptemberben, az I. világháború kitörésekor véget értek. Szisz Ferenc önkéntesként belépett a francia hadseregbe, ahol az algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, míg nyolc hónappal később kórházba nem került tífusz miatt.

A háború után Renault és Citroën gépjárművekre szakosodva folytatta autójavító iparát. A 30-as évek elején visszavonult, és feleségével a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő Auffargis-i villájában élt, amíg 71 éves korában tüdőgyulladásban el nem hunyt. Az Auffargis-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége 1958-ban követte, „Famille Szisz” feliratú fekete márvány sírjukat a Francia Autóklub és a Renault Művek tartják karban.

[szerkesztés] Emléke

Szisz Ferenc emlékét Franciaországban számos emlékmű őrzi, továbbá három múzeum: a Szisz Múzeum, amely a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum része, a Renault Történeti Múzeum, és a Haris testvérek Autós Múzeuma.

A Hungaroring első (jobb) kanyarját Szisz Ferencről nevezték el, 2003. óta pedig az új főbejárat előtt autós szobra fogadja a látogatókat.

[szerkesztés] Egy ál-autóversenyző

Az 1950-es években egyes magyar történészek azt állították, hogy megtalálták a nagy autóversenyzőt, aki hazatért és Tiszaszentimrén él. Az 1956-os Budapesti Nemzetközi Vásáron interjút is készítettek vele. Miután Szisz 1970-ben meghalt, a Renault képviselői felkeresték az özvegyét, akinek különféle ajándékokat - például egy, az autógyárról készült albumot - adtak. Nyugdíjat azonban – más állításokkal ellentétben - soha nem kapott a gyártól. Valójában az álautóversenyző sosem dicsekedett múltjával, de nem is cáfolta a városi legendákat. Egyike volt azon millióknak, akik az első világháború előtt a jobb megélhetés reményében kitántorogtak az országból, majd visszatértek...

[szerkesztés] Külső hivatkozások