Gorgiász

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gorgiász (Leontinoi, Szicília, Kr. e. 485 körül - Athén, Kr. e. 380): görög rétor, filozófus.

A hagyomány szerint a filozófiában Empedoklész, a retorikában Korax és Teisziász tanítványa, Iszokratész mestere. Kr. e. 427-ben szülővárosa küldöttségét vezette Athénbe. Tevékenységét főképp három témakörben fejtette ki: a természetfilozófián belül a látásról és a színekről vallott nézeteit felől Platón tájékoztat „Menón" című művében. Dialektikáját „Peri phüszeósz é peri tú mé ontosz" (A természetről avagy a nemlétezőről című írásából ismerjük. Ennek bizonyítandó állításai: a: semmi sem létezik; b: ha létezik is valami, megismerhetetlen; c: ha megismerhető is, az ismeret közölhetetlen. Az igazságnak tehát nincs semmiféle kritériuma. Retorikai tanítása ismeretelméleti nézeteiből és a szónoki mű felépítésének kérdéseiből tevődik össze. A szónok feladata szerinte, hogy a hallgatóit bármiről, akár még az igazságnak az ellenkezőjéről is meg tudja győzni. A rétor Gorgiász alakját Platón „Gorgiász" című dialógusából ismerjük.

Retorikai tanítását Arisztotelész idézi „Retorika" című művében, „Hüper Palamedusz" (Palamedusz védelmében) című szónoki művének szerzősége vitatott. „Helenész enkómion" (Helené magasztalása) című beszédének hatása kimutatható Euripidész „Helené" című tragédiájában. Ismertek még az olümpiai és püthiai játékokra írott beszédei, valamint a peloponnészoszi háborúban elesett athéniek gyászbeszéde.

[szerkesztés] Források

  • Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.

[szerkesztés] Platón: Gorgiász

A dialógus témája: a legfőbb jó meghatározása. Szereplők: Szokrátész és Gorgiász. Gorgiász egy szónok, aki szerint a legfőbb jó a beszéd képessége. Szokrátész szerint a szónoklás nem más mint a rábeszélés művészete. A rábeszélés két formáját különbözteti meg:

1.Hitet kelt tudás nélkül (ezt teszi a szónok)

2. Tudást kelt.

Szokrátész: arról, hogy mi jogos és mi jogtalan csak az beszélhet aki valójában tudja, hogy mi is az (az igazságról is ugyanez mondható el) . Fontos, hogy a szónok mindig igazságos legyen. A szónoklás akár a szakácsmesterség nem művészet, hanem gyakorlat, mégpedig a hízelgés része.

Ahogyan az ember is kettős természetű: testi és szellemi, úgy művészet is kétféle van: a lélekkel foglalkozó és a testre vonatkozó. A lélekre vonatkozó művészet további két részre tagolódik: törvényhozás és igazsághozás művészetére. A testre vonatkozó művészet is két további részre tagolódik: torna és orvoslás művészetére.

Ha valaki akar valamit, akkor nem azt akarja amiért cselekszik, hanem a célt akarja amiatt cselekszik. A jó miatt teszünk mindent. Hatalommal rendelkezni nem azt jelenti, hogy azt teszünk amit akarunk.

K.: a törvény szerzői gyenge emberek, elakarják ijeszteni az erősebb embereket, hogy ne törjenek többre mint mások. A gyengék beérik egyenlő mértékkel.

Szokrátész: A tömeg törvénye a hatalmasok törvénye. Nem az számít amit a tömeg tart igaznak, hanem ami valóban az. Arra kell törekedni, hogy erényesen éljünk. A mértékes lélek a jó: az emberekkel szemben igazságos az istenekkel szemben jámbor. Fontos, hogy mindig az igazságot tartsuk szem előtt.