A hét napjai
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hét napjai a társadalmi időbeosztás fontos elemei, egy hónapban körülbelül négyszer ismétlődő ciklust alkotnak.
A manapság használatos hetes csoportosítás a babilóni és zsidó vallásból öröklődött. A Biblia teremtéstörténete (Genezis) szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette (hétfő-szombat), és a hetedik napon (vasárnap) megpihent, és ezt a napot ünnepnapnak nyilvánította.
A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, és Szaturnusz), amelyekről azt hitték, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek.
Mindegyik bolygó egy-egy isten is volt egyben, amely az adott napot kormányozta.
A hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin császár vezette be 321-ben.
A hét napjainak latin nevei:
- dies Lunae = Hold napja = hétfő
- dies Martis = Mars napja = kedd
- dies Mercuri = Merkúr napja = szerda
- dies Iovis = Ió (Jupiter) napja = csütörtök
- dies Veneris = Vénusz napja = péntek
- dies Saturni = Szaturnusz napja = szombat
- dies Solis = a Nap napja = vasárnap
A történelmi Magyarországon számos helység arról a napról kapta a nevét, amelyen ott a heti vásárt tartották. Például: Csíkszereda, Nyárádszereda, Szerdahely, Péntekfalva, Szászpéntek, Szombathely, Nagyszombat, Pórszombat, Zalaszombatfa, Szombatság, Alsószombatfalva, Erdőszombattelke stb.


Based on work by