Iráni túszdráma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
1979. november 4-én Iránban egy fiatalokból álló csoport – Ruhollah Khomeini lelkes követői – megrohamozták az Amerikai Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, és túszul ejtettek 63 amerikai állampolgárt, majd továbbih hármat az iráni külügyminisztériumban. A 66 túsz közül 13-at két héten belül szabadon engedték, egyet 1980 júliusában. A többieket – 50 férfit és két nőt – 444 napig tartották fogva. A túszejtők azzal magyarázták az akciót, hogy Amerika nem adta ki a helyi bíróságnak az ország korábbi vezetőjét, a sahot. Khomeini követői kémtanyának nevezték a nagykövetséget, és 50 kötetnyi hivatalos és titkos dokumentumot gyűjtöttek be. Khomeini 1980. február 23-án úgy nylatkozott, hogy az iráni parlament döntheti el az amerikai túszok sorsát, kérve az Egyesült Államokat, hogy szolgáltassa ki a sahot az iráni bíróságnak. Jimmy Carter amerikai elnök egy katonai mentőakciót rendelt el a túszok kiszabadítására, de a kísérlet sikertelenül végződött, miután az odaküldött helikopterek meghibásodtak a szokatlan sivatagi körülmények között. Az irániak ezt csodaként fogták fel. Sok elemző szerint az akció sikertelensége vezetett el ahhoz, hogy Carter elveszítette az következő amerikai elnökválasztást Ronald Reagannel szemben.


Based on work by