Pákh Albert
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ez a szócikk a Szinnyei József Magyar írók élete és munkái származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.
Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. március 11. – Pest, 1867. február 10.) ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Vasárnapi Újság alapítója és szerkesztõje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tanulmányai
Tanulmányait szülőhelyén (1829–34., 1835–36.), valamint Miskolcon (1834–35.), Iglón (1835–36.), Lőcsén (1837–39.) végezte. A bölcseletet és a teológiát Sopronban (1839–42.) hallgatta, ahol a magyar társaság 50 éves jubileumán (1841. június 10., mint a társaság titkára, s közlönyének, a Szünóráknak szerkesztője, saját költeményét szavalta, mely megjelent az akkori pozsonyi Hírnökben. A jogi pályát Debrecenben (1842–43.) végezte; a két utóbbi helyen Petőfivel - kit nyomorúságában segített - szoros baráti viszonyba lépett. Debrecenben ismerte meg a magyar faj sok nemes tulajdonságát; innen küldte elsõ humorisztikus genreképét az Életképekbe (1844. Egy estve a debreczeni színházban, Kaján Ábel álnév alatt), mely feltűnést keltett friss humorával.
[szerkesztés] Pályafutása
Foglalkozott idegen irodalmakkal is, s a magyar közélet és irodalom benyomásai közé némi európai szellemet vegyített (Gyulai). 1844 augusztusának végén Pestre jött jurátusnak, augusztus végétől 1846 február közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában foglalkozott, s bár 1846-ban letette az ügyvédi censurát, kizárólag az irodalomnak szentelte életét.
Csengery Antal 1845 júliusában átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, őt vette maga mellé tárcaírónak. E lapba a fővárosi újdonságokat írta jegy alatt és 40 frt havi díjjal, a szatíra és humor hangján. Élénk humoros szelleme csakhamar meghódította a közönséget, mely különben csak cikkeiből ismerte meg a névtelenül vagy Kaján Ábel név alatt (különösen az Életképekben) dolgozó írói nemzedék, nevezetesen a Petőfi köre, mely a jövõ humoristáját üdvözölte benne. 1846 közepén tagja volt az ifjú írói nemzedék Tízek Társaságának, mely együttesen akart egy közlönyt megindítani s abba kizárólagosan dolgozni; a társaság azonban még azon év végén fölbomlott. 1846 őszétől 1847 júliusáig Petőfivel együtt lakott és közösen olasz leckéket vettek. De a szépen indult írói pálya három év múlva megszakadt.
1847-től egy rosszul gyógyított betegség sújtotta 20 évig, egész haláláig. A Bécs melletti Laab-féle vízgyógyintézetbe ment 1847 júliusában és ott töltötte 1848–49-et is. Egészsége nem állt helyre, 1850 augusztusában visszatért és kedvét vesztette az írói pálya iránt.
Szerkesztő lett, hogy mégis szolgáljon nemzetének. Azon évben az Újabbkori Ismerettárnak szerkesztését vállalta el, melyet 1855-ben végzett be; a cikkek nagy részét is ő írta. Ezen időben a pesti nemzeti casino könyvtárnoka is volt. 1853 januárjától júniusáig szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Szépirodalmi Lapokat. Oly lapot tervezett, mely mintegy közvetítse az írót a nemzettel és egy erős magyar művelt olvasóközönség képződését elősegítse. Így alapította meg 1854-ben a Vasárnapi Újságot, melyet 12 évig szerkesztett; maga keveset dolgozott bele (az újévi beköszöntőt és az év végén a visszapillantást; de ő írta a szerkesztői üzeneteket élénk humorával, melyek oly kedveltek voltak, hogy nem egy felszólalás történt azok kiadása végett); igen sok cikket ő öntött formába és szelleme, tapintata, tárgyilagossága s józan mértéke a lap minden során meglátszott. (A lap elõfizetőinek száma 5–7 000 fő volt). Nem kevésbé fontos organuma volt a Vasárnapi Újság melléklapja, a Politikai Újdonságok, mely egy évvel később, 1855-ben indult meg és a politikai ismeretek népszerűsítését tűzte ki feladatául. Ebbéli működése a reactio korában országos elismerésre tett szert. A nagy-kállói casino arany tollal tisztelte meg; több egylet és casino dísztagjának választotta; 1863-ban, midőn a Vasárnapi Újság 10 éves jubileumát ünnepelte, Tompa Mihály költeményben dicsőítette. 1863-ban a Magyar Ember Könyvtára c. vállalat négy kötetét szerkesztette 1863. július 1-től 1865. április 3-ig. Greguss Ágost társaságában a Magyar Sajtó szerkesztését vállalta el, noha beteg volt és igen gyakran csak ágyában dolgozott. Érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án, a Kisfaludy Társaság 1865-ben tagjukká választották. (A Magyar Tudományos Akadémiában: A magyar hírlapirodalomról akart székfoglalót tartani, azonban a halál megakadályozta). Munkából és szenvedésből, szerkesztésből és a maga orvoslásából állt egész élete, de a humor geniusza nem hagyta el őt. Kedélye csak halála közeledtével sötétült el. Emlékbeszédet az akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte, gyászbeszédet a sírnál Greguss Ágost; síremléket (Izsó műve) pedig 1870-ben a Vasárnapi Újság olvasói állítottak neki, melynek felirata: «Szenvedt s panasz helyett tréfálva vágott, De gúny szavát megczáfolá szíve, S a fáklya, melyet mind elül vive, Nem szórt tüzet, csupán világosságot».
[szerkesztés] Cikkei
[szerkesztés] Az Életképekben megjelentek
- Egy nap egy instructor életéből (1844)
- franciául: Nouvelles Hongroises (Budapest, 1885)
- Utazás Debrecenben, Egy városi írnok szerelme (1845)
- A sípládás fia, Fiatal óriás (1846)
- A honszerelmesek (1847)
[szerkesztés] A Pesti Hírlapban
- 731–733. szám. az ág. hitv. evang. négy egyházkerületének egyetemes gyűlése Pesten 1846. augusztus 15–19.)
[szerkesztés] Röpívekben
- Humoristikus tanulmányok(1849)
- Pesti Röpívek (1850. Spectabilis tanulmányok, Hunyadi János)
[szerkesztés] A Magyar Hírlapban
- 1851. 484–86., 488., 489. sz. Nép képviselet rendi s alkotmányos rendszere, történeti és államjogi szempontból
[szerkesztés] A Pesti Naplóban
- 1852. 762. sz. Kerényi
[szerkesztés] Szépirodalmi Lapokban
- 1853. Magyar dolgok külföldön, Nemzeti Színház, Krizisek, Haramják, Tamás bátyja és tárczák
[szerkesztés] A Vasárnapi Újságban
- 1854. Visszapillantás az év utolsó napján, 1855–1858., Hírmondó című új néplap és a Vasárnapi Újság, 1859–1863. 1862. 4. sz. Petőfi életrajza ügyében, 1863. 1., 2. sz. Hol és mikép terem a Vasárnapi Újság, Beköszöntők és utószók az olvasókhoz
[szerkesztés] Művei
- Kalauz a nemzeti casino könyvtárához (Pest, 1852)
- Pákh Albert humoros életképei (Kisfaludy Társaság, Pest, 1870)
- Levelei Kazinczy Gáborhoz 1854., 1857. (Figyelõ XX.)
- Levelei Arany Jánoshoz 1852–53., 1859., nyolc levél (a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában)
- Tompához írt három levelét a Rozsnyói Híradó 1881. augusztus 28-án közölte.
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by