Rúnák
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Ezen szócikk összedolgozandó a(z) Rúnaírás szócikkel, azután az egyik lap törlendő. |
Rúnák Az ókori és koraközépkori epigrafikus (> feliratirodalom ) jellegű, 98%-ában skandináv, 2%-ában délibb-germán rúnakultúrának az a része, amely irodalomesztétikailag is vizsgálható. I. Rúnakultúra. A. Kultúrhistóriai jelentősége. A rúnakultúrát egy többé-kevésbé eredeti írásrendszer, a közismert mediterrán (héber, görög, latin) írásrendszerektől jelentősen különböző rúnaírás jeleníti meg. Eredetisége nagyon távoli, alig kutatható múltban gyökerezik. Van olyan feltevés is, amely szerint a rúnaírás, néhány kétségtelenül latinos vagy etruszk adaptációt megelőzően, egy ősibb állagú, piktografikus írásrendszer formájában létezett volna (M. Cohen). Mindenesetre ez a rovásírások csoportjába tartozó írásrendszer, amely végül is zárványos fejlődésűnek bizonyult, több, mint egy évezreden át örökítette meg a római, majd a keresztény kultúrától Európában legtávolabb eső skandináv - és ritkábban: más germán - törzsek ill. népek kultikus, történeti és irodalmi emlékeit, kb. időszámításunk kezdetétől a vikingkor végéig (11. század), de az ettől kezdve általánossá vált latinbetűs írással párhuzamosan, mintegy népi írásrendszerként, egészen a 18. századig. Ennek fontossága kitetszik abból is, hogy a skandináv, angol, német és holland-flamand nyelveken az írás és olvasás tevékenységeinek fogalmai etimológiailag a rúnakultúrára vezethetők vissza. A szövegeket többnyire sima fadarabkákra, gyakran bükkre írták, innen a germán nyelvekben a 'könyv < bükkfa ' szótőegyezés (angol: book -- beech, német: Buch -- Buche, izlandi: bók -- bók vagy beyki, dán: bog -- bøg, norvég: bok -- bøk, svéd: bok -- bok, holland-flamand: boek -- beuk). Az írás, pontosabban a (betű)rovás műveletét ma már csak az angol és az izlandi használja a rúnarovás igéjével: write ill. ríta. A németben csak az Abriß szó őrzi a nyomát; az olvasás igéje az angolban 'to read', a nehezen értelmezhető, esetleg mágikus rúnajelek feletti tanakodás igéjéből -- ræðan (németül: raten) -- származik, amiképp pedig a német 'lesen' (az összes skandináv nyelven és a holland-flamandul is hasonlóan)a rúnajelekkel berótt fapálcák összegyűjtve-kiválogatásának műveletére utal. A rúna kultúrát azért kell epigrafikusnak minősítenünk, mert -- mint minden más írásbeliség kezdeteinél is (az ókori Keleten, Egyiptomban, Görögo.-ban, Indiában, Kínában), amikor a szövegek tárolásának módja még nem specifikálódott -- az írásjeleket a legkülönfélébb használati és dísztárgyak felületén rögzítették (a klasszikus kultúrákban pl. nagyrészt oszlopokon, sztéléken). Ennek a technikának egyértelmű terjedelmi, sőt tartalmi vonzata van. A rúnák hordozóanyaga fa, csont, fém és kő lehetett, a legjellemzőbb módon: ékszereken, ruhadíszeken, fésűn, kardon, lándzsahegyen, sírkövön találunk rúnaszövegeket. Következőleg: egy gyűrűn vagy egy lándzsahegyen legföljebb 10-20 jelet, 3-4 szót helyezhetett el a rúnaíró, míg pl. egy 2-3 méteres sírkövön több száz jelet is olvashatunk, ami tartalmilag egy-egy névtől, fohásztól-átoktól egy egész történetig terjedő formát is kiadhat. Valójában a legrövidebb rúnafelirat 1-2 jeles varázsrúna (vagy töredék), a leghosszabb, 770 jellel a svédo.-i Rök-kő. (Most nem soroljuk ide a merőben eruditív kezdeményezésből pergamenlapokra írott, 13-14. századi, igen terjedelmes rúnaszövegeket, mint pl. az 1300 k. írt Codex Runicus, amely egy latin nyelvű dán törvénykönyv teljességgel célszerűtlen "rúnára fordítása". A rúnakultúra több, mint 5.000 feliratból álló és újabb leletekkel (egyre lassuló tempóban) még mindig gyarapodó korpusza olyan korokat és népeket szólaltat meg, amelyek némának volnának vélhetők, vagy csak kívülről jött szemlélők leírásaiban léteznének. Így azonban, ha szűkszavúan is, de hiteles tanulsággal szolgálnak történésznek, régésznek, művészet-, jog-, vallás- és írástörténésznek, s nem utolsósorban nyelvésznek és irodalmárnak egyaránt, olyan ezer évről, amelyet autochton pogány szellem, központosítatlan helyi autonimitás szavakba ritkán foglalt világa jellemez, szinte mindennemű latin vagy kelta befolyástól mentesen, és amely egy mágikus-rituális transzcendenciából egy szekularizált pragmatizmus felé halad. B. A rúnaírás rendszere. Rovásírás típusú rendszer (távoli és formális rokonságban a 8. századi orkhoni ótörök vagy a 9. századi nagyszentmiklósi besenyő írásokkal), kerüli a gömbölyű formákat és a vízszinten egyenes vonalakat, gyakran dekorálja a szöveget apró, mítikus jelekkel. Írásiránya balról jobbra vagy fordítva is vezet, sőt az ún. busztrofedon (ökörjárás) formájában is haladhat, a barázdát szántó eke vonalán, az egyik sort jobbra, az utána következőt balra haladó irányban stb. (a legrégibb görög írásemlékekhez hasonlóan).
A 6. században Venantius Fortunatus poitiers-i püspöktől maradt fenn ez a latin disztichon:
Magyarul:
(Bernáth István sk. fogalmazványa)


Based on work by