Szivacsok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sponges

Rendszertan
Domén: Eukarióták
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Szivacsok (Porifera vagy Spongiae)
Grant in Todd, 1836
Osztályok
Mészvázú szivacsok (Calcarea)
Üvegszivacsok vagy hatsugaras szivacsok (Hexactinellida)
Édesvízi szivacsok vagy kova- és szaruszivacsok (Demospongiae)


A szivacsok az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok. Testükön állandóan víz áramlik át. A differenciálódás első szakaszában vannak: nincsenek valódi szöveteik és szerveik, álszövetes állatok.

Testükben központi űrbél található, amit csatornarendszer köt össze a testük felületén lévő likacsokkal (pórusokkal). Egy nagyobb kivezető nyílásuk van. Szerves törmelékekkel, apró élőlényekkel táplálkoznak, a tápanyagot galléros ostorossejtjeik segítségével viszik be a szervezetbe. A táplálék szállítását, kiválasztását amőbaszerű vándorsejtek biztosítják. Testfaluk szilárd (mész- vagy kova- és spongin-) vázát a vázképző sejtek termelik. Ivartalanul (gyöngysarjképződéssel - gemmuláció) és ivarosan is képesek szaporodni.

Magyarországon a Balaton szivacsokban gazdag, megtalálhatók itt a törékeny, tavi, folyami és a balatoni szivacsok (Spongilla carteri balatonensis).

Sejtjeik különbözők ugyan, de nem véglegesen. A differenciálódás náluk még megfordítható folyamat. Megváltozott körülmények között bármelyik sejt bármelyik működés elvégzésére képes, sőt a sejtek egyedül is életképesek. Az egyediség határai sem merevek még, ha két azonos fajba tartozó szivacsegyedet sejtjeire rázunk szét, és összekeverjük a sejteket, akkor azok egy új, közös egyeddé válnak össze. A soksejtű állatoknak ezt a legkezdetlegesebb testfelépítési formáját álszövetes testszerveződésnek nevezzük.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Rendszerezés

Egy másik rendszertan szerint:

  • Többsejtű állatok országa
    • Álszövetesek alországa
      • Szivacsok törzse

[szerkesztés] Testfelépítés

A szivacsok teste egy átlyuggatott falú bögréhez hasonló. Az oldalfalon lévő apró nyílások a pórusok, a fenti nagy, szabad szemmel is látható nyílás a kivezető nyílás vagy szájnyílás, az üreg az űrbél. A víz és szerves törmelékek a pórusokon át jutnak az űrbélbe, majd a kivezető nyíláson át a külvilágba. A test tehát két sejtsorból áll. A külső sejtek főleg védenek, a belsők főleg táplálékot vesznek fel, és ennek megfelelően felépítésük is kissé különbözik. A szivacsegyedek ritkán magányosak, leginkább telepeket alkotnak. A telepen látható lyukak a kisebb-nagyobb vízkivezető nyílások. Az egyed és a telep alakja nincs pontosan megszabva, a tapadási felszín és a vízáramlás befeolyásolja, ezért aszimmetrikusak a szivacsok.

[szerkesztés] Kültakaró

Vázuk építőanyaga lehet tisztán mész-, kova- vagy szaruváz, és állhat a váz vegyesen kova- és szarutűkből. Magyarországon csak kovaszaruszivacsok élnek, például a balatoni szivacs és az elágazó telepű tavi szivacs, melyek a nádszárak víz alatti részén szürkés, iszapszerű elágazó bevonatot képeznek. A tengerekben élő mosdószivacs a szaruszivacsokhoz tartozik. A mosakodáshoz alkalmas szivacsot úgy állítják elő, hogy a telepet kiveszik a vízből, néhány óra elteltével elpusztul, akkor tapossák, nyomkodják, majd mossák, hogy csak a vázanyag maradjon meg, ezután szárítják, fehérítik, fertőtlenítik, és így hozzák forgalomba.

[szerkesztés] Mozgás

A szivacsok helytűrő életmódúak, a vizet átáramoltatják magukon, nem ők mennek a táplálék után. Lárváik azonban galláros ostoros sejtekből álló kis kolóniák, melyek a vízben aktívan úsznak.

[szerkesztés] Táplálkozás

A szivacsok a vízben előforduló bomló, korhadó anyagokkal táplálkoznak. A vizek tisztításában nagy jelentőségük van. A táplálékot a sejtek egyenként veszik fel és sejten belül emésztik, akárcsak az egysejtűek. A belső réteg sejtjei a féig használt táplálékot a külső réteg felé ürítik. A két sejtréteg között amőboid mozgással haladó vándorsejtek gondoskodnak a táplálék egyenletes szétosztódásáról. A külső sejtréteg sejtjeiaz előbb említett sejtek által kiürített táplálékot veszik fel, ebből táplálkoznak.

[szerkesztés] Légzés

A szivacsok minden sejtje egyénileg, diffúzióval lélegzik, akárcsak az egysejtű állatok.

[szerkesztés] Anyagszállítás

A szivacsoknak nincs keringési rendszerük. A táplálék egyenletes elosztásában a vándorsejteknek van szerepe. Ha az egyed belső sejtjei az egyik oldalon több táplálékhoz jutnak, mint a másik oldalon, akkor a vándorsejtek az egyik odlali belső sejtréteg által ürített táplálékot átszállítják a másik oldalra.

[szerkesztés] Kiválasztás

A szivacsok minden sejtje külön-külön választja ki a bomlásterméket, és a környezetbe vagy az űrbélbe üríti.

[szerkesztés] Szaporodás

Az egyed külső sejtrétegében legömbölyödött petesejtek és ostorral mozgó hímivarsejtek egyaránt képződnek, vagyis a szivacsok hímnősek. Az ivarsejtek a vízbe ürülnek és itt a hímivarsejtek kémiai ingerek hatására találják meg a petesejteket. A keletkező lárva egy ideig úszik, majd megtelepszik és új, helytülő szivacs lesz belőle.

A telepek ivartalan szaporodással, bimbózással keletkeznek. Ilyenkor az anyaegyed oldalából