Zsilvásárhely
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Romániai város a Havasalföldön, Olténia északi részén, közel Erdély déli határához, a Zsil-folyó völgyében (román neve: Târgu Jiu). Gorj megye székhelye. Népessége 2002-ben 97 591 fő volt.
1426-ban már renszeres vásárhelynek említik. A városban virágzott a középkorban, és az újkor elején az állatkereskedelem, innen hajtották az állatokat a Vulkán-szoroson át Erdélybe. A kereskedelem nagyobb arányú fellendülését azonban a törökök megakadályozták.
Eleinte Tudor Neagu bolgár bojár tulajdonában volt, akitől a város lakói megváltották magukat. A 16. században a Buzescu család birtokába került. A következő évtizedekben tűzvészek pusztították, ill. török csapatok dúlák fel. A 17. században bizonyos mértékű autonómiát kapott.
A város első nyilvános iskoláját 1775-ben alapították (egyike a Regát legrégebbibb iskoláinak). A város lakói mind a Tudor Vladimirescu vezette 1821-es, mind pedig az 1848-as forradalomban részt vettek.
1884-ben nyílt meg az a vasútvonal, amely megkönyítette a Bukaresttel és az ország más vidékeivel való érintkezést. Az I. világháború idején, 1916-ban súlyos csaták zajlottak a város környékén. A II. világháborúban internálótábor működött itt (ahol főként román kommunistákat tartottak fogva).
A város iparosodása csak a II. világháború után indult meg (építő-, textil-, fémfeldolgozó- és faipar). Jelenleg - a válságba sodródó - olténiai szubkárpáti lignitmedencének a központja.
[szerkesztés] látnivalók
- Vasile Moanga-ház (itt talált a török üldözők elől menedéket Tudor Vladimiescu)
- Sf. Nicolae-templom
- Barbu Ganescu fejedelem háza
- Constantin Branusci szobrászművész szobrai


Based on work by