Guyon Richárd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gróf Guyon Richárd (Bath, 1813. március 31. – Konstantinápoly, 1856. október 11.) honvéd tábornok, Kursid pasa néven a török hadsereg tábornoka.

Barabás Miklós ceruzarajza
Nagyít
Barabás Miklós ceruzarajza

Angliában született egy francia eredetű főnemesi családban. 1834-ben lépett be a császári hadsereg 2. huszárezredébe, ahol hamarosan hadnagyi rangot szerzett. 1838. november 22-én feleségül vette az ezred másodtulajdonosa, báró Splényi Ignác lovassági tábornok Mária nevű leányát. Splényi Ignác a nemesi testőrség parancsnoka volt, Guyon a házasság után a segédtisztje lett és Magyarországon telepedett le. Apósa 1840-ben bekövetkezett halála után anyagi okokból főhadnagyként nyugdíjaztatta magát és Bars vármegyében gazdálkodni kezdett.

1848. szeptember 15-étől őrnagyként a mozgó nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka lett. Egységével részt vett a pákozdi csatában. A scwechati csatában a magyar csapatok által elért egyetlen eredmény – Mannswörth bevétele – az ő nevéhez fűződik. A csatát követően ezért Kossuth Lajos ezredessé léptette elő és megbízta az időközben a Jablonkai-hágón át betört Simunich tábornagy ellen küldött csapatok parancsnokságával. Guyon mintegy tízezer fős erővel vette üldözőbe Simunich gyorsan visszavonuló csapatait, de két sikeres utóvéd ütközet – november 3-án a Nádasi-szorosnál és november 4-én Jablonicnél – megvívásán kívül nem tudott komolyabb kárt tenni a tábornagy csapataiban. Görgei nem értett egyet Guyon önálló megbízatásával, így már ekkor elkezdett kialakulni a két tiszt között az az ellentét, amely a későbbi időszakban egyre mélyült és súlyos nehézségeket okozott a szabadságharc felső vezetésében. Simunich kiüzése után Guyon a feldunai hadsereg nádasi, majd tartalék dandárának parancsnoka lett. Windisch-Grätz decemberi támadásának megindulásakor Görgei Nagyszombat felé indította a tartalék dandárt, hogy a Nádasi-szorosból visszavonuló magyar csapatokkal egyesülve állítsa meg Simunich támadását. Ordódy Kálmán őrnagy, a visszavonuló magyar csapatok parancsnoka azonban nem Nagyszombatra, hanem Lipótvárra irányította csapatait, így Guyon Nagyszombatnál többszörös túlerővel került szembe. A december 16-án vívott nagyszombati ütközet folyamán a császári hadsereg bekerítette a magyar csapatokat, melyek csak véres utcai harcok és jelentős veszteségek árán tudtak kitörni.

A főváros feladása után a feldunai hadsereg egyik hadosztályparancsnokának nevezték ki, így részt vett és hadosztályával jelentős szerepet játszott Görgei észak-magyarországi hadműveleteiben. Guyon hadosztálya a hadtest utóvédeként 1849. január 11-én Ipolyságnál, január 19-én Szélaknánál került ütközetbe az Anton Csorich altábornagy vezette üldöző csapatokkal. A Selmeci-szoros birtoklásáért folyó súlyos harcok során a hadtest Szélaknánál, Selmecbányánál és Hodrusbányánál vereséget szenvedett és ez Görgeit a bányavárosok kiürítésére kényszerítette. A Garam völgyében visszavonuló Guyon február 2-án Iglón biztosítás nélkül szállásolta el csapatait és így a császáriak éjszakai támadása meglepetésként érte. A kialakuló ütközetben Guyon erélyesen rendezte pánikba esett egységeit és sikeres ellentámadást indított.

Nagyít

Guyon Richárd számára a hírnevet és az elismerést a február 5-én vívott branyiszkói ütközet hozta meg. Görgei úgy döntött, hogy a bekerítés veszélyének kitett hadtestével Branyiszkón keresztül fog áttörni a felső tiszai magyar haderők felé és a hágó elfoglalását Guyonra bízta. Az ezredes a rá jellemző lelkesedéssel és önbizalommal előre megírta győzelmi jelentését és csapataihoz a következő szónoklatot intézte: „Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek.” Az első roham kudarca után be is váltotta ígéretét és a Deym vezérőrnagy vezette császáriak végül feladták állásaikat. A branyiszkói győzelemmel a katonai helyzet a magyar fél számára kedvezőre fordult, lehetővé tette a magyar haderők egyesítését és a győzelmes tavaszi hadjáratot.

A március 3-ai tiszafüredi zendülésben Guyon – egyedüliként a fontosabb beosztású tisztek közül – Dembinski Henriket támogatta. Ekkorra kezelhetetlenné vált Görgei és Guyon ellentéte, és Görgei a hadsereg átszervezésekor március 7-én feloszlatta Guyon hadosztályát és a többi hadosztály feltöltésére fordította. Kossuth Lajos nem értett egyet a „branyiszkói győztes” mellőzésével, ezért március 15-én Guyon Richárdot vezérőrnaggyá és a komáromi vár parancsnokává nevezte ki. Az ostrom alatt álló erősségbe azonban csak április 20-án tudott bejutni. Bejutása előtt, április 19-én még részt vett a nagysallói ütközetben. Komáromban nézeteltérése volt a várőrség parancsnokával, Lenkey János vezérőrnaggyal és a komáromi polgári vezetéssel is, ezért Görgei május 28-án felmentette beosztásából. Júniusban a tartalék hadtest hadosztályparancsnoka, majd július elejétől a bácskai hadtest parancsnoka volt. Július 14-én a kishegyesi ütközetben vereséget mért Jellasics hadtestére, a Titeli-fennsík elleni támadása azonban július 23-án kudarcba fulladt. Hadtestével csatlakozott a Szegednél összevont magyar főerőhöz és részt vett az augusztus 9-ei temesvári csatában. Bem tábornok megsebesülésekor rövid időre a magyar sereg vezérkari főnöke, majd főparancsnoka lett. Augusztus 18-án vonult emigrációba. Október 28-án Kossuth Vidinben altábornaggyá léptette elő. Áttért a muzulmán hitre és Kursid pasa néven a török hadsereg tábornoka lett. Az ázsiai hadszíntéren vett részt a krimi háborúban. 1855-ben Iszmail pasa – a magyar szabadságharcban Kmety György tábornok – mellett ő védte a karszi erődöt Muravjev orosz tábornok ellen. Amikor az erőd újabb parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött, Kmety és Guyon átvágták magukat az ostromlókon.

Halálát valószínűleg szándékos mérgezés okozta. Guyon Richárd a törökországi Haydarpasa temetőjében nyugszik, sírhelyén magyar feliratú tábla van, ezzel a felirattal: „Itt nyugszik Guyon Richárd, Franciaország szülöttje, Anglia neveltje, Magyarország vitéze, török főtábornok.

[szerkesztés] Felhasznált források

  • Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Kedves Gyula: Kmety és Guyon (Rubicon 1999/4)