12 majom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| 12 majom | |
| Rendező: | Terry Gilliam |
|---|---|
| Producer: | Charles Roven |
| Forgatókönyvíró: | David Webb Peoples Janet Peoples |
| Főszerepben: | Bruce Willis Madeleine Stowe Brad Pitt |
| Zene: | Paul Buckmaster |
| Operatőr: | Roger Pratt |
| Jelmeztervező: | Julie Weiss |
| Vágó: | Mick Audsley |
| Forgalmazó: | Universal Pictures |
| Bemutató: | December 27, 1995 (USA) |
| Időtartam: | 129 perc |
| Díj(ak): | |
| Nyelv: | angol |
| Költségvetés: | $29,000,000 |
| IMDb | |
A 12 majom című film egy 1995-ben készült időutazásos sci-fi, rendezte Terry Gilliam, a Monty Python társulat tagja a La Jetée című rövidfilm inspirációja alapján. Az idő és az emlékezés problémái körül szerveződő történetben a főszerepeket Bruce Willis, Madeleine Stowe és Brad Pitt játsszák.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Cselekmény
A film elején James Cole (Bruce Willis) azt állítja, hogy egy apokalipszis utáni jövőből érkezett, amit egy rejtélyes, a „12 Majom Hadserege” nevet viselő társaság idézett elő, és ahol az emberiség 99%-a meghalt, a túlélők pedig egy kietlen földalatti világba kényszerültek. Küldetése szerint, miután megakadályozni azt nem tudja, információt kell gyűjtenie arról, hogy milyen események vezettek az apokalipszishez.
Azonban váratlan helyzetbe kerül, mert kiderül, hogy az időgép meghibásodása miatt nem a tervezett 1996-ba, hanem 1990-be érkezik. Letartóztatják és elmegyógyintézetbe zárják, ahol megismerkedik egy neves víruskutató őrült fiával, a szintén ott ápolt Jeffrey Goines-szal (Brad Pitt) és a jövőbelátással kapcsolatos elmebetegségek szakértőjével, dr. Kathryn Raillyvel (Madeleine Stowe).
Újra visszaküldik és megérkezik 1996-ba, ahol a pszichiáternővel a 12 Majom Hadseregének nyomába erednek. Fokozatosan megismerve a tényeket Goines és a társaság, valamint Goines kutatóbiológus apjának tevékenységéről Railly elkezd hinni neki, Cole pedig elkezd kételkedni jövőről szerzett ismeretei valóságtartalmában és megbízói létezésében. Cole megszabadul nyomkövetőitől és megpróbál a nővel elszökni, azonban a 12 Majom Hadserege és az 5 milliárd ember feltételezett halálát okozó vírus is útnak indul.
[szerkesztés] Idővonal
Fontos megfigyelni, hogy az idővonal a filmben a távoli jövőből és múltból származó képsoroktól függetlenül is lineáris és az események alakulását semmi nem változtatja meg. Ha több dolog történik egyszerre, az idő akkor is lineáris marad. Az 1990-ben zajló történések megelőzik 1996 történéseit és közöttük éppen hat év telik el.
Az idődimenzió egyedül James Cole fejében jelenik meg, akinek homályos emlékei vannak valamiről, amit tízévesen látott, viszonylag friss valóságérzékelése a jövőbeli börtönről, ahol raboskodik és új tapasztalatait (a rövid első világháborús jelenetet leszámítva) a jelenben szerzi. Ennek köszönhetően, ahogy a film cselekménye egyenesen halad előre, és ahogy elérkezünk a befejezésig, a néző fejében fokozatosan tisztul a kép James Cole életéről.
[szerkesztés] Elemzés
Egyértelmű, hogy a jövőbeli tudósok nem spórolnak az emberélettel, ez kiderül abból, hogy az önkéntesek sose jönnek vissza a cellákba, ha egy programban részt vettek, és Cole-t is könnyedén ültetik a megbízhatatlan időgépbe. Cole mégis teljesíteni akarja küldetését, meg akarja találni az eredeti, mutáción még át nem esett vírust, amivel ki lehet fejleszteni az ellenszert. Motivációja küldetése kezdetekor a parancsok teljesítése szintjén volt, de fokozatosan felülkerekednek benne a belső tényezők, a 20. század vírusmentes, tiszta levegője és zenéje gyerekkorára emlékezteti, immár ez hajtja előre az emberiség megmentése felé vezető úton.
Miután a vírusról és a 12 Majomról az összes lehetséges információt összegyűjti, megpróbál megszabadulni üldözőitől, akik a repülőtéren a fejében megszólaló hangok, José, a régi cellatárs és egy őr formájában újra felbukkannak. José a mozgólépcsőn kezébe nyom egy pisztolyt és azt követeli tőle, hogy lője le a barátnőjét. Ennek az érdekes párbeszédnek a lényegét Cole így foglalja össze: „Itt már nem is a vírus a lényeg. Teljesíteni a parancsot, azt tenni, amit mondanak.” A helyzet abszurditását mutatja, hogy amikor Cole leszáll a mozgólépcsőről, visszafordulva megkérdezi: „Hé, szóval kit kell lelőnöm?”
A 12 majom, mely a kitalációt, a szürreálist ötvözi megdöbbentő valóságközelséggel, mesterien keltett feszültséggel, szövevényes fordulatokkal, nagyszerű színészi teljesítményekkel, örökérvényű sci-fi romantikát teremtve vált kultuszfilmmé.


Based on work by