Scitovszky János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Scitovszky János (Kassabéla, 1785. november 1. – Esztergom, 1866. október 19.) bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.

Scitovszky János
Nagyít
Scitovszky János

[szerkesztés] Élete

Az elemi iskolát Jolsván, a gimnáziumot Rozsnyón végezte. 1804-ben kápán lett. 1808-ban a művészetekből és bölcsészetből, 1813-ban pedig teológiából szerzett doktori minősítést. 1809. november 5-én szentelték pappá. A rozsnyói kanonok és papnevelő intézet igazgatója, de emellett tanári minősítését bovábbra is megtartotta. 1827 augusztus 17-én rozsnyói, 1838 november 19-én pécsi püspökké nevezték ki. 1849 július 21-től hercegprimás és esztergomi érsek, 1853 március 7-től biboros.

A katolikus egyház kiváló dísze, amelynek jogait és tanítását körömszakadtáig védte. Különösen kitünt az 1830-as 1840-es években napirenden lévő kérdésben a vegyes házasságokból származott gyermekek vallásos nevelésére vonatkozólag. 1837 végén Gömör vármegye közgyülése heves vádiratban támadta meg. Scitovszky nem tagadta az ellene emelt vádakat, nyiltan fejezte ki meggyőződését, hogy a vegyes házasságok olyan forrásai a vallási közönynek, hogy az ellene való harcot lelkipásztori kötelességének ismeri. Egy 1844-ben hozott törvénycikk szerint a vegyes házasság akkor is érvényes, ha azt protestáns lelkész előtt kötik is meg.

1850 augusztusában zsinatot tartott, amelyen az egyház bel- és küléletére vonatkozólag számos üdvös határozatokat hozott. 1851. felszentelte az újonnan épített esztergomi hajóhidat. 1853. visszavezette Nagyszombatba a Jézus-társasági atyákat s megnyitotta u. o. a gimnáziumot; ugyanez évben a pápa megbizásából a hazai három érsekség területén levő összes férfizárdákat vizsgálta meg. Bibornokká történt kineveztetésekor az esztergomi főkáptalan a cappa használatának jogát kapta a pápától. 1854. S. a csillagkeresztet kapta s a pápa kivánságára Rómába utazott s dec. 8-ig, a szeplőtelen fogantatás dogmájának kimondásáig, ott tartózkodott. 1856. felszentelte az esztergomi bazilikát, melynek felépítéséhez igen sokat (883 600 frtot) áldozott. 1857. kijelentette, hogy osztozik a nemzet általános kivánalmaiban és aláirta azt a kérvényt, melyet több magyar mágnás a császár második körútja után előterjeszteni szándékozott, sőt magára vállalta, mint nádor hiányában az ország első méltósága, a kérvény átnyújtását is, melyet azonban az akkori belügyminiszter visszautasított. Az 1860-iki Szent-István napján Budán ő vezette a körmenetet, habár tudta, hogy az akkori viszonyok között ennek a nemzeti ünnepélynek bizonyos politikai tüntető szinezete van. 1860 dec. 17. Esztergom vármegye örökös főispánjának iktatták be, mely alkalommal a vármegyét ismét helyreállítottnak, s annak történelmi s jövendőbeli működése alapjául az 1848-iki viszonyokat jelentette ki. Midőn 1861 aug. 22. királyi leirattal az országgyülés feloszlott s röviddel utána a kormány a vármegyéket az újoncjutalék kiállítására felszólította, a primás, mint esztergomi főispán, válasziratában kijelentette, hogy a megyei hatóság hivatalnokait erre nem kötelezheti; rajzolta továbbá az ország szomoru helyzetét s ajánlotta az országgyülés összehivását, addig pedig az adó- és újoncilletékek felfüggeszthetők; az átirat végén kijelentette, hogy ezeket kötelességének ismerte a kormánnyal tudatni, nehogy hallgatása által ő is felelős legyen a későbbi szerencsétlenségekért. Óriási összegeket áldozott kegyes és emberbaráti célokra, valamint a nevelés- és tanításügyre; a pécsi egyházmegye csaknem minden nagyobb városában új tanintézeteket állított; 1827-66. ily célokra két és fél millió frtot adott ki, mely roppant összegből 253 462 frt egyházi célokra, 58 245 forint oktatásügyi célokra, 140 064 frt szegény templomok és plébániák támogatására, 296 064 frt népiskolák és tanítók segélyezésére, 630 000 frt nyilvános jótékonycélu intézetek támogatására és 883 600 frt az esztergomi bazilika befejezésére lett fordítva; ez összegbe természetesen nincsenek belefoglalva apró adományai. Végrendeletében tekintélyes (600 000 frt) magán vagyonát 8 részre osztotta, amelyből egy részt a papnevelő intézetnek, egy részt az apácáknak, egy részt jótékony célokra, a többi öt részt pedig rokonai között rendelte felosztani.

1864-ben a Pálos Rend hazatelepítésének ügyéért is harcolt, ám halála után nem volt, aki ezt a tevékenységet érdemben folytassa.

[szerkesztés] Irodalmi munkássága

  • Nagyböjti egyházi beszédek (Rozsnyó, 1837), ugyanez szlovák nyelven (Szakolca 1838);
  • Szentek élete (Pécs, 1843, 2. kiadás 1844)
  • Egyházi beszédek (Pécs, 1844) és számos egyházi beszéd, körlevél.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Pallas Nagy Lexikona



Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Előző érsek:
Kopácsy József
Esztergomi érsek
1849–1866
Következő érsek:
Simor János
Más nyelveken