Mioriţa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Mioriţa (ejtsd: "miorica", bárányka) az egyik legismertebb román népballada.

Az egész román nyelvterületen, még a magyarországi vagy az ukrajnai román falvakban is ismerik. Rengeteg változata létezik, több magyar műfordítása is van. A román juhászok életéből meríti tárgyát, s azt a tragikus történetet eleveníti fel, amikor a juhait a hegyekben legeltető három pásztor (egy vranceai, egy magyarországi s egy moldvai) közül ketten tervet szőnek moldvai társuk megölésére: “több-szebb juháért, / göndör kosáért, / kezes lováért, / komondoráért.”.

A ballada e részénél eltávolodva a valóságtól, meseszerűvé válik. A táltos bárány meghallván a két pásztor gyilkos tervét, felfedte azt gazdájának, s menekülésre biztatta. A juhász azonban nem hallgatott a bárány szavára, s arra kérte őt, ne mondja meg halála hírét az anyjának; mondja azt neki, messze ment, s királylányt vett el feleségül. Ezután temetésére vonatkozóan hagyatkozott a báránynak. A ballada az esküvő leírásával végződik, amelyen: “fenyőfa szépen, / volt a násznépem, / magas hegyek - papjaim, / s muzsikásaim / ezer madárka, / s csillag - a fáklya!” (a magyar verssorok Illyés Gyula fordításai).