Római Pantheon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Pantheon
Nagyít
A Pantheon

A Római Pantheon egy ókori templomépület Rómában, görög eredetű római elnevezése szerint az összes isten temploma. A homlokzatán ma is olvasható felirat szerint Marcus Vipsanius Agrippa, Augustus császár veje építtette i. e. 27-ben, ám a jelenlegi épület teljes pompájában csak Hadrianus császár idejében, 125 körül épült fel, s az Agrippa-féle épületnek feltehetően csak jelentéktelen részeit használták fel benne. Szintén egy felirat utal a templom 3. századi restaurálására. A belső díszítés némi átalakításától és fémdíszeinek eltávolításától eltekintve eredeti formájában fennmaradt épület a római építészet egyik legcsodálatosabb emléke. Két részből áll, a kerek alapzatú rotundából és egy elől hozzá csatlakozó oszlopcsarnokból, amelynek tetőzetét három sorban tizenhat sima törzsű korinthoszi oszlop tartja, s kétoldalt egy-egy félköríves fülkében végződő, előre ugró falrésszel csatlakozik a rotundához. A kupolával fedett rotunda magassága és átmérője azonos méretű (43,3 m), falának a kupolát tartó nyolc pillére közt négyszögletes és félköríves fülkék váltakoznak. A kupolát tartó boltívek rejtettek, a kazettás díszítésű kupola közepén kilenc méter átmérőjű kerek lyuk van. A Pantheon a reneszánsz építészetre is igen komoly hatást gyakorolt, a kupola fesztávolságát egészen a 19. századig nem tudták túlszárnyalni.

[szerkesztés] Források

  • Művészeti lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965)