Garai László (pszichológus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Garai László (Budapest, 1935. augusztus 29.) pszichológus, közíró, az MTA doktora, Széchenyi-ösztöndíjas egyetemi tanár.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajza

A kéttannyelvű Gorkij-iskolában érettségizett (1954); az ELTE-n (filozófia- és pszichológia-szakon) végzett 1959-ben. A pszichológiai tudomány (szociálpszichológia) kandidátusa (1968), MTA doktora (1988), a PTE-n habilitált a közgazdaságtudomány tanáraként (1998).

Beszél: angolul, franciául és oroszul; olvas: németül és olaszul.

Oktatás: Szovjetunió (előadó-körút a „Nauka”-Társaság szervezésében a specifikusan emberi szükségletekről [1967] majd szeminárium a témáról a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen [1968), Franciaország (a Nizzai Egyetem szociálpszichológia-professzora [1981-1984, 1989 és 1996]), USA (gazdaságpszichológiai szeminárium a Kaliforniai Állami Egyetemen [Bakersfield és San Bernardino, 1990]), Magyarország (11-részes televíziós előadás-sorozat a szociális identitásról [1996], gazdaságpszichológiai tanszék és a gazdaságtani doktori iskola alapító-vezetője [JATE/SzTE, 1994-2005]).

Kutatás: MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa (1964-71), SzUTA Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetének tudományos fômunkatársa (1969-70), MTA Pszichológiai Intézetének tudományos osztályvezetője (1970-78), főmunkatársa (1970-88), tanácsadója (1988-2001), az OTKA gazdaságpszichológiával foglalkozó, szukcesszíve egymásra épülő programjainak / tudományos iskolájának kutatásvezetője / részvevője (1990-2005).

[szerkesztés] Munkássága

Kidolgozott és tesztelt – L. Vigotszkij elméletének keretében (amely szerint a pszichikum szerszám és jel kettőssége mentén szerveződik és működik), ill. K. Lewin módszertani programjának alapján (amely szerint a fizika példáját követve a pszichológiának is meg kell szabadulnia az arisztotelészi gondolkodásmódtól, felváltva ezt a Galilei-féle gondolati rendszerrel) – egy olyan elméleti rendszert, ill. módszertani eljárást, amely lehetővé teszi, hogy interdiszciplinárisanegyütt kezeljünk problémákat, melyeket hivatal és megszokás külön illetékességébe sorol pszichológia vagy közgazdaságtan, filozófia vagy agykutatás, politikatudomány vagy kultúra-kutatás egyikének vagy másikának. Így

hozzájárult egy, a természettudomány és a történettudomány szemléletét egyesíteni tudó kétfókuszú pszichológia létesítéséhez (http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Strukt.htm#Split);

e kétfókuszú szemléletet alkalmazta a szabadságszükséglet vagy specifikusan emberi alapszükséglet (SEASz) hipotézisében ( http://www.staff.u szeged.hu/~garai/Strukt.htm#SHBN ), amely egyszerre magyarázza azt is, ami az ember szükségletstruktúrájában azonos az állatokéval, és azt is, ami megkülönbözteti őt azoktól;

a SEASz hipotézisének alapján értelmezte, ahogyan történelmi tendenciák fellépésével és fennállásával szemben etikai és esztétikai értékek cinikus vagy fanatikus kezelése történik (Szabadságszükséglet és esztétikum. Akadémiai Kiadó. [ http://mek.oszk.hu/02700/02799/02799.htm ]);

elméletet alakított ki

  • az értékek alapjaként kezelt szociális identitásról és egy olyan szociális kategorizációról, ( http://www.staff.u szeged.hu/~garai/Strukt.htm#SC ) amelyben egyszerre történik az identitás kimunkálása és egy olyan pszichoszomatikus teljesítmény genezise, mely a kialakuló identitás jelölőjeként szolgál (Társadalmi azonosság és tudat: Doktori értekezés [ http://mek.oszk.hu/03200/03282/03282.htm ]);
  • a szociális identitás idői változatának, a történelmi identitásnak a feldolgozásáról ("...elvegyültem és kiváltam": Televíziós előadássorozat az identitásról. Bp.: Televideó, 1997; Hidd, hogy te mégy… Öninterjú. Valóság. 29:3. 1986 54-65. http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Oninterju.htm

a szociális és a történelmi identitás feldolgozásáról szóló elméletet alkalmazta

  • az az alkotástörténeti furcsaság, hogy versben egyszer megírt képek, teljes versek, sőt versformák (a szonett) egy idő után módosultan visszatérnek, miképpen nyer magyarázatot, ha a maguk szukcesszivitásában vett teljesítményeket mint identitásjelölőket tekintjük (József Attila identitásai: Alkotáspszichológiai esettanulmány);
  • az a közvetlen hatásában súlytalan három epizód, hogy JA belép a kommunista pártba (1929), onnan kizárják (1934), majd megpróbálják oda visszacsalogatni (1936), miképpen válik végzetes hatásúvá mint kihívás az identitásalakításához, miképpen nyilvánul meg az identitásalakítás során előálló negatív, majd pozitív paradox identitásszerkezet http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/jozsefat.htm szellemi alkotásban, életvezetésben és betegségben;

[szerkesztés] Publikációk

[szerkesztés] Külső hivatkozások