Szanszkrit nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Szanszkrit (saṃskṛtam) | |
|---|---|
| Használat helye: | Ázsia |
| Terület: | India és Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia egyes részei |
| beszélők száma | 6106 anyanyelvként (1981);
194 433 idegen nyelvként (1961) |
| rangsor: | nincs az első 100 között |
| besorolás: | Indoeurópai Indoiráni |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: | India |
| Nyelv-kódok | |
| ISO 639-1 | sa |
| ISO 639-2 | san |
| SIL | SKT |
A szanszkrit nyelv (/saṃskṛtā vāk/ संस्कृता वाक्), amely az egyik legősibb indoeurópai nyelv, nemcsak ókori nyelv, de India egyik hivatalos nyelve is. Hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európaiban, központi szerepe van a hindu, a dzsainista és a buddhista hagyományokban.
A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a Rig-véda (/ṛgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló, és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i.e. IV. században kristályosodott ki.) A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt grantha írás látható; manapság leggyakrabban a modern észak-indiai dévanágarí (devanāgarī देवनागरी) írással jelennek meg a szanszkrit szövegek.


Based on work by Varga Réka,