Szőkefalvi-Nagy Béla

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szőkefalvi-Nagy Béla (Kolozsvár, 1913. július 29. – Szeged, 1998. december 21.) a matematikai analízis világhírű művelője, a 20. századi magyar matematika egyik legnagyobb alakja.

Apja, Szőkefalvi-Nagy Gyula is kiváló matematikus volt.

Szőkefalvi-Nagy Béla kutatási területe: Hilbert-terek lineáris operátorai, tágabb értelemben a teljes funkcionálanalízis. Előbbi témában 1942-ben megjelent könyve világszerte nagy sikert aratott. Riesz Frigyessel 1952-ben jelenteti meg a „Leçons d'analyse fonctionelle” c. munkáját, melyet orosz, angol, német és magyar nyelvre is lefordítottak (Terjedelme mintegy 500 oldal). A könyv egyszerűsített változata „Valós függvények és függvénysorok” címmel egyetemi tankönyv lett. Kiemelkedő eredményeket ért el a Fourier-sorok elméletében is. Négy egyetem díszdoktora, három külföldi akadémia tiszteleti tagja. A József Attila Tudományegyetem (ma: Szegedi Tudományegyetem) Természettudományi Karának két alkalommal volt dékánja, eközben majdnem 40 évig vezette az Analízis Tanszéket is. 1945-től az MTA levelező, majd rendes tagja.

[szerkesztés] Díjai

  • Kossuth-díj (1950,1953)
  • Állami díj (1978)
  • Akadémiai aranyérem (1987)
  • Szeged város díszpolgára (1991)

[szerkesztés] Fő művei

  • Leçons d'analyse fonctionelle (Riesz Frigyessel, 1952)
  • Valós függvények és függvénysorok (1954)
  • Analyse harmonique des operateurs de l'espace de Hilbert (Ciprian Foiassal, 1967)

[szerkesztés] Külső hivatkozások