Vérvád

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A vérvád a szokásos elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádak, hogy keresztény gyermekeket meggyilkolnak és rituális célokra, különösen a húsvéti (peszách) kovásztalan kenyér (mácah vagy mácesz) sütésére felhasználják.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A vérvád keletkezése az ókorban dívó emberáldozatokra, valamint azon ősrégi babonás hitre vezetendő vissza, mely jóslára, boszorkányságra és kuruszlásra használta a csodaerővel felruházott embervért. Ezen iszonyatos álhit ellen éppen a zsidóság vette fel a küzdelmet. Mózes öt könyve a legszigorubb büntetés terhe alatt ismételten tiltja az emberáldozatot és mindennemü vérnek élvezetét, mely tilalmat a Talmud és a későbbi törvénymagyarázás egyre szigorított, olyannyira, hogy a zsidónak csak oly állat húsát szabad élvezni, amely a rituális metszés és az előirt kisózás által teljesen vértelenné lett és hogy például a tojást, amelyben vércsepp találtak, vagy olyan falat kenyeret, amelyhez a foghúsból vér tapadt, ennie nem szabad. Sőt, a vérvádat eredetileg nem is a zsidók ellen hozták fel. Az úrvacsora és az evangéliumok reá vonatkozó helyei, melyek a megváltó húsának evéséről és vérének ivásáról szólnak, a félreértésnek és rossz akaratnak alkalmat szolgáltattak arra, hogy a pogány világ V.-at emelt a kereszténység ellen, s ennek hivei közül számosan áldozatul estek ezen rémséges balhitnek, mely ellen az egyházatyák és régi keresztény irók (Tertullianus, szt. Ágoston, Eusebius, Athenagoras, Minutius Felix stb.) a legerélyesebben, de a babonás tömeggel szemben hiába védekeztek. A kereszténység diadalmával e vád elnémult, de a középkorban újból feléledt, csakhogy most a keresztény világban és a zsidók ellen. Az 1235. évi fuldai vérvád óta egész a legújabb időkig a véres üldözések hosszú láncolata érte a zsidóságot e vád következtében. Bár maguk a pápák (első ízben 1247-ben IV. Ince pápa) és más egyháznagyok, később Luther Márton is, alaptalannak nyilvánították a V.-at, s a legtöbb esetben, olykor persze későn, kiderült a vele sujtottak ártatlansága, mégis minden időben akadtak, kik a V.-at mint alkalmas eszközt használták fel arra, hogy a tömeg gyűlöletét, birvágyát, vérszomját vagy hitrajongását a zsidókra zúdítsa. A középkorban sok egyeseken kivül egész zsidó községek, melyeket kifosztogattak és lemészároltak, lettek a V. áldozatai, s e vád, amelyet a modern antiszemitizmus adott alkalommal felkarolt és szított, még manapság sem némult el teljesen.

[szerkesztés] Vérvádak Magyarországon

Hazánkban az első vérvád,amelyről tudomásunk van, a nagyszombati volt 1494-en, amely alkalommal az ottani zsidókat máglyán elégették; ezt követte II. Lajos alatt a budai, amelyet Szerencsés Imre, a zsidó származású kincstárnok meghiúsított, 1529-ben a bazini, 1539. ismét egy nagyszombati, melynek következtében a zsidókat a városból kiűzték. A XVII. sz.-ból Magyarországon felmerült vérvádról nem maradt ránk tudósítás, a 18. században a sárosi vérvád követelt áldozatokat, a péri és csengeri vérvádakban (1791) a vádlottakat felmentették, szintúgy, mint 1883-ban a nagy izgatottságot keltő tiszaeszláriban.

[szerkesztés] Írások a vérvádakról

A vérvádhoz egész nagy irodalom fűződik; túlnyomó részben olyan,a mely ellene nyilatkozik és alaptalanságát kideríteni igyekszik.

[szerkesztés] Lásd még

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

Más nyelveken