Arator István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Arator István (Szántó István) (1541 - Olmütz, 1612) jezsuita tanár
[szerkesztés] Élete
A győri egyházmegyében született. Valószinűleg földműves szülőktől származott, amint nevéből látszik,s amelyet korának szokása szerint latin nyelvre forditva (Arator) is használt. Tanulmányait Bécsben folytatta s mint pap a nyitrai egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, Bornemisza Pál, 1560-ban Rómába küldte; itten a német jezsuita papnevelő intézetben, a rend tagjai közé fölvétetvén, a próbaévek elvégezte után áldozó pap lett. 1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték előljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575. elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-ig tartózkodott, mikor is Erdélybe ment s a kolozsmonostori apátságban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s hirdette a katolikus vallást a közeli kolozsvári szószékből és tanított a gimnáziumban. 1582-ben Nagyváradon találjuk, ahol négy éven át tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott Beregszászi Péterrel. 1585-ben Gyulafehérvárra helyezteték át, de a jezsuiták még abban az évben száműzettek Erdélyből. Ő ekkor a sélyei ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság znióváraljai rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadtaták be, ahol 1612-ben meghalt.
[szerkesztés] Munkái
Egyetlen munkája, mely nyomtatásban megjelent, több kiadást ért és számos példányban maradt reánk, a gazdag tartalmú magyar szótár, melyet a Calepinus-féle soknyelvű szótárvállalatnak szolgáltatott; nem viseli ugyan nevét, de legujabban Szily Kálmán kritikai fejtegetéssel a szerzőséget neki tulajdonítja.
Kéziratban maradt egy 1600-ban készült emlékirata: Brevis et succincta descriptio qua occasione haereses in Ungaria et Transylvania fuerint invectae, quem progressum habuerint et quis modus sit eos exstirpendi. (A kézirat másolatai megvannak a budapesti egyetemi és az esztergomi primási könyvtárban. Ism. Szalay László a Pesti Napló 1856. 252. sz.-ban.) Római katekizmusának magyar kézirata is elveszett.
Confutatio Alcorani. Olomucii 1611. 6. nov. (Arator saját irása a bécsi udvari könyvtárban. Ism. Schwandtner. Scriptores III. 322. l.) A szentirást magyar nyelvre fordította, az ó-szövetségi könyvekkel teljesen elkészült s midőn az ujszövetség fordításához fogott, érte utol a halál; Káldy György ennek nyomán átdolgozta a magáét.
Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket 1580-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.
Negyven évi munkáinak összes kéziratai a znió-váraljai zárdában vesztek el, midőn azt a Bocskai hajdúi 1605-ben feldúlták. Levelezéseinek és emlékiratainak 1575-től 1579 végéig terjedő gyűjteményét, melyet ő maga a vatikáni könyvtárban helyezett el, Hevenessy a 17. század végén lemásoltatta és gyűjteményébe vette föl. Innen egy ujabb másolat Széchenyi Ferenc gróf gyűjteményével az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárába került.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by