Rodolfo

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Illusztráció Rodolfo egyik könyvéből
Nagyít
Illusztráció Rodolfo egyik könyvéből

Rodolfo, valódi nevén Gács Rezső (Budapest, 1911. május 16. - Budapest, 1987. január 25.) bűvész

Budapesten, a Józsefváros legmélyén, a Nagyfuvaros utcában született. A környéken egymást érték a pálinkamérések, nyilvánosházak. Édesanyja Wolf Katalin, édesapja Gross Ignác, testvérei: András és Emma. Édesapja eredetileg nyomdász, majd egy helyi pálinkamérés tulajdonosa. Csendes, nagyon visszahúzódó gyermek volt. 4 elemit és 4 polgárit végzett, elsősorban anyagi okokból. Tizennégy éves korában inasnak adták a Gál úridivat-üzletbe. Eredeti neve Gross Rezső, amit 1945 decemberében Gács Rezsőre magyarosított.

[szerkesztés] Pályája

Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Odry Zuárd karolta föl és tanította az 1920-as évek második felében. Gyakori közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését is mestere menedzselte 1929 tavaszán, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso' művésznevét mesterétől.

1930. év december havában felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de sikere ellenére sem vették fel. Elhatározta, hogy leteszi a hivatásos artistavizsgát, időpontot kért, és három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott nagysikerű vizsgabemutatót követően, 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angolbajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklámtrükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, és a nadrágtartó-, nyakkendő-, és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává váltak. Ettől kezdve a — korabeli plakátok, reklámok szerint — profi bűvészt és zsebtolvajt a főváros számos ismert és kedvelt mulatóhelyén (Arizona, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge) szerződtették hosszabb-rövidebb időre. 1935 őszén feleségül vette Nádor Olgát, akivel félévszázados házasságban töltött színes, változatos és — a művészvilág számára példamutató — harmonikus életet.

A két Latabár (Árpád és Kálmán), Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza, valamint Alfonzó és Rodolfo alkotta, s Vogel Eric jelmeztervezővel megerősített nagyszerű csapat a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta az 1930-as évek közepén.

Rodolfo 1939 elejétől kilép a társulatból, s önálló revücsoportot hív életre. Először Bulgáriában töltenek két hónapot, majd Athén és Szaloniki a következő állomás. Isztambulban a Turán Varieté szerződteti őket, majd 1940 augusztusáig Egyiptomban turnéznak. Ezt követően a pesti Royal Orfeum adott lehetőséget a rendszeres fellépésekre. Egy kényszerű monori tartózkodás után 1941-43 között Kassa, Kolozsvár, Ungvár, Szabadka, Kecskemét, Újvidék közönsége többször is tapsolt Rodolfóéknak.

A háborús szolgálat után 1945-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte — a később hazáját elhagyni kényszerült — Karády Katalint. 1948-tól művésztársával, Alfonzóval lépett föl állandóan, majd 1950-től a Latabár brigád tagjaként tájolt országszerte. 1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia, ill. az Állami Artista Iskola tanára. Az 1960-as évektől tagja az Artistaképző Intézet állami vizsgabizottságának. 1956 után a volt Szovjetunió nagyobb városai (Moszkva, Leningrád, Rīga) mellett viszonylag hosszabb ideig tartó fellépési lehetőséget és meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba, valamint jó két évtized alatt 50 alkalommal Zürichbe. 1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain (pl. Baden-Baden, Amszterdam és Bécs). Ötvenedik születésnapja alkalmával az Érdemes Művész, 1971-ben pedig (nyugdíjba vonulásakor) a Kiváló Művész kitüntető címet kapta meg. 1962-től a Magyar Cirkuszi Vállalatnál (Maciva) állt alkalmazásban, s jelentős érdemeket szerzett az új Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában (1971).

Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!) 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.

Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Szlogenjévé vált mondata: "Figyeljék a kezemet, mert csalok!". Hitvallása is a következő volt: "Az a művész aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt." Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt, több mint 5000 trükköt ismert.

[szerkesztés] Publikációi

  • Vigyázat, csalok! (Budapest, 1959)
  • Rodolfo bűvészkönyv (Budapest, 1963)
  • A Füles rejtvényújságban évtizedeken át bűvésztrükk rovatot vezetett.
  • Fejezetek a Cirkuszlexikonból című sorozatban szerepelt (MTV Rt.)
  • Vigyázat, most nem csalok! (Budapest, 1987)

[szerkesztés] Források

  • Sulinet- Rodolfo;
  • Lelkes Éva: A mágus műhelyében (interjú, Film, Színház, Muzsika, 1968. márc. 10.);
  • Salamon Pál: R. Érdemes művész (Magyar Hírek, 1969. máj. 31.);
  • Eőry Éva: Bűvész művész (Képes Újság, 1979. dec. 22.).
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Rodolfo témában.