Megalánia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Megalánia
Státusz: fosszilis
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Hüllők (Reptilia)
Osztály: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Rend: Gyíkok (Sauria)
Család: Varánuszfélék (Varanidae)
Nem: Megalania
Faj: M. prisca
Tudományos név
Megalania prisca
(Richard Owen, 1860)

A megalánia (Megalania prisca) egy nagyméretű kihalt hüllőfaj, amely a pleisztocén kori Ausztráliában élt és mintegy 40 000 éve halt ki. A neve magyarra fordítva kb. azt jelenti, hogy „ősi óriásgyilkos”.

A megalánia hatalmas, varánusz-szerű hüllő volt: a hossza 5-6 m között, a tömege pedig 500-600 kg között változott – vagyis kétszer-háromszor akkora volt, mint a ma élő legnagyobb varánuszfaj, a komodói varánusz (amelynek rokona is volt). Ennek megfelelően félelmetes ragadozó lehetett: erőteljes testfelépítéssel és hatalmas állkapoccsal, amelyben éles fogak ültek.

Viszonylag kevés csontmaradványát találták meg, azokat is főleg Queensland, Új-Dél-Wales és Közép-Ausztrália területein, teljes csontváza pedig egy sem került elő. Amit tudunk róla, azt nagyrészt a ma élő varánuszok jellegzetességei alapján következtetjük. Valószínű, hogy az életmódja megfelelt a mai varánuszok életmódjának: vagyis inkább dögöt evett, de ha alkalomadtán vadászott, akkor azt lesből tehette. Zsákmányállatai feltehetően a pleisztocén kori Ausztrália nagytestű növényevő erszényesei közül kerültek ki.

Kihalásának okai vitatottak. Mivel nem sokkal a mai ember ausztráliai megjelenése után következett be, ezért erős a gyanú, hogy a túlzott emberi vadászat lehetett az oka: vagy zsákmányállataik, vagy magának az megalániának a vadászatával. Mások szerint a pleisztocén végi gyors felmelegedés okozhatta kipusztulásukat, amelynek során Ausztrália nagy része elsivatagosodott. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

A legközelebbi élő rokona a szintén Ausztráliában élő óriás tarka varánusz (Varanus giganteus), amely 2,5 méter hosszúra is megnőhet.

[szerkesztés] Forrás

Más nyelveken