Hellzapoppin’
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Hellzapoppin’ | |
| Rendező: | H.C. Potter |
|---|---|
| Forgatókönyvíró: | Nat Perrin Warren Wilson |
| Főszerepben: | Ole Olsen Chick Johnson |
| Zene: | Gene de Paul Sammy Fain Don Raye Frank Skinner |
| Operatőr: | Elwood Bredell |
| Jelmeztervező: | Vera West |
| Vágó: | Milton Carruth |
| Bemutató: | 1941 |
| Időtartam: | 84 perc |
| Díj(ak): | |
| Nyelv: | angol |
| IMDb | |
A Hellzapoppin’ 1941-ben készült amerikai film (magyar címe Ördögéknél) a Nat Perrin által írt Broadway-vígjáték filmváltozata.
Főszereplői két vaudeville-komikus, Ole Olsen és Chick Johnson. Ez a legismertebb és legsikeresebb filmjük. Továbbá játszik még a filmben a tehetséges komika, Martha Raye és a zseniális Misha Auer is, valamint a Three stooges-ből ismert Shemp Howard is.
A filmnek különösebb története nincs, inkább csak fergeteges poénok gyors sorozata,zseniális rendezéssel, és forgatókönyvvel. A film különlegessége, hogy a két főszereplő tudja, hogy csak filmben vannak (vagyis átlépik az ún. negyedik falat). Zseniális, frenetikus, ötletes vígjáték, csodálatos dzsesszbetéttel (à la Botrány a turfon).
Egyértelmű a hasonlóság a Marx testvérek filmjeivel: Nat Perrin írói karrierje Groucho Marxnál kezdődött, több filmjüket is ő írta (pl. Majomságok, Kacsaleves, Botrány az áruházban). Később producer lett: az 1964-es Addams Family tv-sorozat az ő ötlete volt. A Hellzapoppin’ több nagy vígjátékot is inspirált, pl. a Csupasz pisztoly sorozatot.
A színpadon később többször is előadták, volt, hogy Jerry Lewis szereplésével a 80-as, 90-es években, kevés sikerrel.


Based on work by