Progressz űrhajó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Progressz (oroszul: Прогресс) teherűrhajót a Szojuz űrhajóból fejlesztették ki a Szovjetunióban az 1970-es években. Ezt is Szojuz rakétával indítják Bajkonurból. Föld körül keringő űrállomásokra szállít utánpótlást. Először a Szaljut–6-ot szolgálta ki, majd következett a Szaljut–7, a Mir és a Nemzetközi Űrállomás (ISS). Ezekkel a Progress repülésekkel ki lehetett bővíteni az emberes űrrepülések időtartamát.


Egy Progress M1 repül a Nemzetközi Űrállomásra
Nagyít
Egy Progress M1 repül a Nemzetközi Űrállomásra

[szerkesztés] A Progressz részei

A Progressz hasonlít a Szojuz űrhajóhoz. Három része van:

  • hermetikus modul - a személyzet utánpótlását szállítja
  • üzemanyagegység - üzemanyag és oxidálóanyag szállítás
  • meghajtóegység - az űrhajó hajtóműveit tartalmazza

A Progress nem visz magával űrhajósokat, ezért nem rendelkezik életfenntartó rendszerrel és visszatérő egységgel.

[szerkesztés] Történet

Az első Progress-t 1978. január 20-án indították. Idővel tovább javították az első változatot, így született meg a Progress M és a Progress M1. A Progress M-en már volt egy 350 kg tömegű Raduga visszatérő kapszula 150 kg teherbírással.

Az utóbbi években a Progress a Nemzetközi Űrállomásra szállít különböző terheket, évente három-négy indítással. A Columbia-katasztrófa után csak Progressel lehetett utánpótlást szállítani az ISS-re. 2005-től az ISS-programban újabb teherűrhajó áll rendelkezésre. Az ESA űrhajójának, az ATV-nek (Automated Transfer Vehicle) a teherbírása 7.5 tonna. Ariane–5 rakétával indul minden évben.

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Progressz űrhajó témájú médiaállományokat.