Európa (film)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Európa
Rendező: Lars von Trier
Forgatókönyvíró: Lars von Trier
Niels Vørsel
Főszerepben: Jean-Marc Barr
Udo Kier
Zene: Joachim Holbek
Operatőr: Henning Bendtsen
Edward Klosinski
Jean-Paul Meurisse
Jelmeztervező: Manon Rasmussen
Vágó: Hervé Schneid
Gyártó: Det Danske Filminstitut
Időtartam: 112 perc
Díj(ak):
Nyelv: angol, német
IMDb

Az Európa 1991-ben készült dán film.

[szerkesztés] Történet

Lars von Trier nemzetközi elismerést hozó filmje az Európa (Europa, 1991) volt, mely egy német származású amerikai fiatalemberről (Jean-Marr Barr) szól, aki a II. világháború után egy német vonaton lesz hálókocsi-kalauz. A férfiban együtt kavarog a nácizmust elítélő amerikai mentalitás és a németek sajnálata és megértése. Kessler végig megpróbálja kezelni helyzetét, és megértéssel fordulni az őt körülvevő emberekhez, végül mégis rosszul választ és a háború után partizánakciókat szervező Werefolfokhoz csatlakozik. A filmet olyan bírálat is érte, mely szerint az egykori náci Németországgal szimpatizál, holott Trier Kessler által a legyőzöttek, a megsemmisítettek szenvedéseit próbálja megérteni, a maga valóságában szemlélni. Veszélyes feladat ez a főhős számára, s próbálkozása végül kudarcba fullad. Mégsem értheti meg a legyőzöttség érzését egy idegen, aki nem közéjük tartozik. A komor, hipnotikus hangulatú film, mely szinte végig egy vonaton játszódik, a cannes-i filmfesztivál nagydíját hozta meg Triernek. A külföldi közönség körében azonban inkább az 1996-os Hullámtörés-sel (Breaking the Waves, 1996.) aratott elismerést. A film egy tragikus sorsú, a szerelméért teljes individualitását föláldozó lány portréja, melyet a kritika is kedvezően fogadott, bár néhány bírálat is érte. Egyesek szerint a fiatal nő, aki mozgássérült férje beteges fantáziája áldozataként idegen férfiaknak adja oda magát, nem elég hiteles. A a feltétlen szerelem és a feltétlen hit megtestesítője Trier filmjében. A mű bírálói szerint viszont nehezen hihető a történet, egyesek szerint elképzelhetetlen az emberi megadás ilyen formája. A kétségbeesett, Isten iránti buzgó szeretetébe és férje iránti szenvedélyébe belebolondult lány portréját hitelesen tárja fel előttünk Emily Watson játéka. A színésznő angyali arca, a hősnőt érő elképzelhető legnagyobb megaláztatások, a férj kegyetlensége és bűnbánata, de legfőképpen a csúcspont, a katarzis kissé hamissá teszi a filmet, túlságosan melodramatikussá. A rendező előszeretettel használja a katartikus véget, a jól eltervezett „szívfacsaró” utolsó jeleneteket. Olyannyira, hogy ezt még a dogmatikusság keretein belül sem állhatta megvalósítani, az Idióták végén szintén egy ilyen csúcspontnak a tanúi lehetünk. Trier tudatosan azon munkálkodik, hogy nagyon hasson a nézőre.

[szerkesztés] Szereplők

  • Jean-Marc Barr - Leopold Kessler
  • Barbara Sukowa - Katharina Hartmann
  • Udo Kier - Lawrence Hartmann
  • Ernst-Hugo Järegård - Uncle Kessler
  • Erik Mørk - Pater
  • Jørgen Reenberg - Max Hartmann
  • Henning Jensen - Siggy
  • Eddie Constantine - Harris ezredes
  • Max von Sydow - narrátor
  • Benny Poulsen - Steleman
  • Erno Müller - Seifert
  • Dietrich Kuhlbrodt - felügyelő
  • Michael Phillip Simpson - Robins
  • Holger Perfort - Mr. Ravenstein
  • Anne Werner Thomsen - Mrs. Ravenstein
  • Hardy Rafn: házikabátos férfi
  • Cæcilia Holbek Trier: szolgálólány
  • János Herskó: zsidó férj
  • Talila: zsidó feleség
  • Claus Flygare: apa
  • Jon Ledin: amerikai katona
  • Baard Owe: férfi papírokkal
  • Leif Magnusson: Doktor Magnus
  • Lars von Trier: zsidó férfi
  • Vera Gebuhr: tábori asszisztens
  • Else Petersen: idős asszisztens
  • Ben Zimet: öregember I
  • Thadee Lokcinski: öregember II
  • Peter Haugstrup: Piccolo

[szerkesztés] Külső források

  • Európa az Internet Movie Database adatbázisban