R–3SZ

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

R–3SZ

Az R–3SZ Keceli Haditechnikai Parkban kiállított példánya

Alapvető adatok

Funkció Kis hatótávolságú légiharc-rakéta
Gyártó Vimpel
Méret- és tömegadatok
Hossz 2830 mm
Tözsátmérő 127 mm
Szárnyfesztáv 530 mm
Tömeg 75 kg
Repülési jellemzők
Legnagyobb sebesség 2,5 Mach
Hatótávolság 8 km
Hajtómű
Első fokozat {{{1fok}}}
Tüzelőanyaga szilárd
Egyéb adatok
Irányítás infravörös önirányítás (R–3SZ), félaktív lokátoros önirányítás (R–3R)
Robbanótöltet 11,3 kg repesz-romboló
Kormányzás aerodinamikai
Gyújtó közelségi gyújtó

Az R–3SZ (NATO-kódja: AA–2 Atoll) a Szovjetunióban a második generációs vadászrepülőgépek számára kifejlesztett, az amerikai AIM–9 Sidewinder rakétán alapuló rövid hatótávolságú légiharc-rakéta. K–13 vagy R–13 típusjellel is ismert. Elterjedten alkalmazzák világszerte. A volt Varsói Szerződés tagállamain túl számos fejlődő ország rendszeresítette, több helyi konfliktusban használták.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Fejlesztését 1957-ben kezdték el az OKB–134 (később: Vimpel) tervezőirodában, az irányítórendszerét pedig a "Geofozika" Tervezőiroda készítette. A rakéta fejlesztéséhez a Szovjetunió birtokába került amerikai AIM–9 Sidewinder alapos tanulmányozása után fogtak hozzá. A rakéta az 1956-os kínai-tajvani fegyveres konfliktus során került a Szovjetunióba. A legvalószínűbb verzió szerint egy tajvani F–86 Sabre vadászrepülőgép Sidewinder rakétát indítot egy kínai MiG–17-re, amely eltalálta azt, de nem robbant fel. A kínai gép a törzséban a rakétával visszatért támaszpontjára. Az eset után Kína átadta a Szovjetuniónak a Sidewindert. Az 1960-ra elkészült, kezdetben "310-es gyártmányként", majd R–3 típusjellel szereplő rakéta szerkezetét, méretét és működési elvét tekintve negyrészt megegyezett a Sidewinderrel, de repülési és harci paraméterei annál gyengébbek voltak. 1961-ben kezdődött meg a sorozatgyártása R–3SZ (R–13) típusjellel. A rakétát 1962-ben rendszeresítették a MiG–21F és MiG–21PF vadászrepülőgépekhez. 1961-től folyt a félaktív lokátoros önirányítású változat fejlesztése is, ez a típusváltozat R–3R jelzéssel 1966-ban jelent meg a MiG–21MB és MiG–21bisz típusok fegyverzetében. Az 1960-as évek végén jelent meg a modernizált változata R–13M jelzéssel. Ennél a modellnél az infravörös kereső nagyobb érzékenysége érdekében nitrogénhűtést alkalmaztak. A rakéta legutolsó, M1-es változata már 60 g-s túlterhelés elviselésére is alkalmas volt.

[szerkesztés] Szerkezeti kialakítása

Az R–3 rakéta hagyományos felépítésű, kacsa elrendezésű. Irányítása aerodinamikai elven, kormányfelületekkel történik. A trapéz alakú stabilizátorok a rakéta hátsó részén, a háromszögletű kormányfelületek pedig a rakéta első részén helyezkednek el. A rakéta orr-rész-ben található az infravörös önirányító berendezés, mögötte a kormánymű, e mögött pedig a repesz-romboló harci rész helyezkedik el. A töltetet a cél közelében Doppler-elven működő közelségi gyújtó hozza működésbe. A rakéta szilárd hajtóanyagú hajtóművel rendelkezik, amelynek fúvócsöve a rakéta végén található. A rakéta stabilitását az aerodinamikai stabilizáló felületek biztosítják, de szerepet játszik a stabilizálásban a Sidewinderhez kifejlesztett ún. "rolleron" is, amelyet az R–3-hoz is alkalamztak. A négy stabilizátor-szárny végében egy-egy rolleront helyeztek el, amelyeket a légáramlat pörget fel, és a forgó tárcsa precessziós-nyomatéka csökkenti a rakéta orsózó, kígyózó mozgását.

[szerkesztés] Műszaki adatok

  • Hossz: 2830 mm (R–3M); 3420 mm (R–3R)
  • Fesztáv: 530 mm
  • Átmérő: 127 mm
  • Induló tömeg: 75 kg (R–3M); 93 kg (R–3R)
  • Sebesség: 2,5 Mach
  • Hatósugár: 8 km (R–3SZ); 9 km (R–3R); 15 km (R–13M)
  • Irányítás: infravörös önirányítás; R–3R-nél félaktív lokátoros önirányítás
  • Harci rész: 11,3 kg-os repesz-töltet közelségi gyújtóval

[szerkesztés] Típusváltozatok

  • R–3U - gyakorló változat, hajtóművet és harci részt nem tartalmaz
  • R–3R (AA–2 Atoll–C) - félaktív lokátoros önirányítású
  • R–3M (AA–2 Atoll–D) - modernizált változat, erősebb hajtómű, új közelségi gyújtó
  • R–13M - az infravörös irányító berendezés nagyobb érzékenysége érdekében nitrogén-hűtést alkalmaztak
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz R–3SZ témájú médiaállományokat.
  • R–13M1 - az R–13 modernizált változata
  • PL–2 - Kínában a J–6, J–7 és J–8II gépek számára gyártott, az R–3SZ-en alapuló másolat
  • A–91 - Romániában licensz alapján gyártott változat
Más nyelveken