Ioan Slavici

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

IOAN SLAVICI (1848-1925)
Nagyít
IOAN SLAVICI (1848-1925)

Ioan Slavici (Világos, 1848. január 18. - Panciu, 1925. augusztus 17.) román író. Természetét tekintve szelíd ember volt, szerette a családias hangulatot, a fényképészetet és a fafaragást.

Apja Sava Slavici, szűcs volt. Anyja Borlea Elana a Madetat nevű falu papjának volt a lánya.
Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Temesváron és Aradon folytatta.
Pesten jogot tanult, de nem kedvelte meg a jogi pályát, inkább a filozófia és pszichológia töltötte ki az érdeklődési körét. Bevallása szerint jól érezte magát a magyar közösségben és ezidőtájt elidegenedett a román kultúrától.
1869-ben Bécsbe utazott, ahol megismerkedett a román irodalom egyik legnagyobb képviselőjével Mihai Eminescuval, akivel barátságot is kötött. Eminescu „visszavezette” Slavicit a román kultúrába.
1872 júliusában Romániába visszatérve először Világoson újságíró az "Umoristul (Gura satului)"-nál, majd 1876-tól a "Timpul"-nál dolgozott.
1875-ben feleségül vette Szőke Magyarosy Katalint, akitől később etnikai nézeteltéréseik miatt vált el 1885-ben. 1885 -a románok jogairól írt cikke miatt a magyar hatóságok börtönre itélik, de később felmentést kap.
1886 -ban Szebenben újból nősült, Eleonora Tănăsescut vette el.
1888- Gaspar Gratiani történelmi szinműve bukaresti bemutatása után a kolozsvári bíróság börtönre itéli. Büntetését Vácon kezdi meg letölteni.
1916 -ban a háború ellenes kijelentései következményeként újból letartoztatják.
1919 -ben antiszemita nézetei miatt újból rendőri őrizet alá kerül és 5 év börtönre itélik, de még abban az évben felmentik.
1925. augusztus 17-én Panciuban, lánya Lavinia házában, távozott az élők soraiból.

[szerkesztés] Írói munkássága

Nem idealizál és különc esetekkel sem foglalkozik. Műveiben az egyszerű hétköznapi ember jelenik, meg minden hibájával és erényével együtt a maga egyszerűségében. Műveiben főként a falu emberének az alakjával találkozhatunk. Szeretetről, gyűlöletről, kapzsiságról, az emberek közti konfliktusokról ír, azaz mindazon dolgokról amikkel nap mint nap kénytelen szembesülni az ember.
Slavici írásainak nyelvezete egyszerű, hétköznapi, mint a személyek, akikről ír.

[szerkesztés] Művei

  • 1871- Fata de birău ,(komédia); (in. Convorbiri literare)
  • 1872 -Zâna zorilor, (A hajnal tündére; mese)
  • 1878 -Gura satului, (a falú szája)
  • 1880 -Budulea Taichii,
  • 1884 -Novele din popor/Moara cu noroc, (Népi novellák / A szerencse malma)
  • 1888-Gaspar Gratiani, (dráma)(A dráma bemutatása után börtönre ítélik, Vácon raboskodik)
  • 1892 - Novele vol.I-II.(Novellák)
  • 1894- Mara,
  • 1902 -Din bătrâni, (Öregektől)
  • 1921-Închisorile mele, (Börtön éveim)
  • 1924 -Amintiri, (Emlékeim)