Vámosi Nagy István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy István (Budapest, 1919. október 23. – Budapest, 1992. október 12.) zenetörténész, bölcsész, tanár, író, antropozófus.


[szerkesztés] Családja

  • Édesapja Nagy Emil, édesanyja Göllner Mária volt.
  • Hárman voltak testvérek, két öccse Sándor (sz. 1926) és Kristóf (1930-1973) volt.
  • A Nagy család régi előneve volt Vámosi, innen vette írói nevét: Vámosi Nagy István.
  • Felesége Tibay Krisztina (1934- 2006) operaénekesnő volt.

[szerkesztés] Élete

Az akkori Zenedében végezte tanulmányait, közben bölcsészkaron esztétikából, filozófiából és művészettörténetből doktorált.

1943-tól publikált, zenekritikákat is írt.

1945-1949 között a Közoktatási Minisztérium zenei és színházi előadója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa.

1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa volt.

1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára.

A szegedi József Attila Tudományegyetemen 15 éven át tartotta előadásait.


[szerkesztés] Művei

  • Az opera születése a dráma szelleméből (Budapest, 1943, Rózsavölgyi)
  • A holnap drámája (Budapest, 1946, Géniusz)
  • Magyar szerzők zenekari műveinek jegyzéke (Budapest, 1953, Zeneműkiadó)
  • - Várnai Péter: Bánk bán az operaszínpadon (Budapest, 1960, Zeneműkiadó)
  • Die letzte Schaffensperiode von Béla Bartók (Das Goetheanum, Basel, 1969)
  • Zenetörténeti párhuzamok (Budapest, 1982, magánkiadás)
  • Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltő. A Grál-legenda (Budapest, 1984, 1985, magánkiadás)
  • Száműzött és bebörtönzött géniuszok – Dantétól Bartókig (Szeged, 1991, Universum)
  • A kissvábhegyi Waldorf-iskola I. rész (kézirat, 1991)
  • A kissvábhegyi Waldorf-iskola II. rész (kézirat, 1991)
  • Az irányt mutató erő a magyar történelemben (kézirat, 1992)