Bónis Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bónis Sámuel (tolcsvai) (Nagyfalu, 1810. szeptember 30. - Budapest, 1879. november 22.) országgyűlési képviselő
[szerkesztés] Élete
Atyja Bónis Sámuel szabolcsi alispán, anyja báró Dániel Borbála volt. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, de utóbb Bécsbe küldetett a polytechnikumra. A jogot ismét Sárospatakon tanulta Kövy Sándortól; azután ügyvédi tanulmányokat folytatni ment Komáromy Istvánhoz Abauj megyébe, hol megismerkedett Jászay Pál történetiróval és Kazinczy Ferenccel, kikkel levelezett és különösen az utóbbi hatott sokat szellemi irányzatára. Az 1830. országgyűlésen jurátus volt. 1831-ben letette az ügyvédi vizsgát és még azon évben a kolera ellen alakult központi bizottságnál jegyzőűl alkalmaztatott. Ugyanakkor Szabolcs megye tiszteletbeli. ügyészévé neveztetett ki. A következő évben már szolgabiró lett. Az 1839–1840. országgyűlésre megyéje követűl küldte és ő az ellenzékhez csatlakozott. Az 1843–1844. és 1847–1848. országgyűlésen is mint Szabolcs megye követe jelent meg. Majd minden fontosabb tárgynál élénk részt vett a tanácskozásokban és az 1848. törvények alkotásában is. Az első képviseleti pesti országgyűlésen mint a szabolcs megyei tiszalöki választókerület követe vett részt, ugyanezen kerületet képviselte az 1861. és 1865. országgyűlésen is. Az 1848. első felelős miniszteriumban régi barátjt s elvtársát, Deák Ferencet, az urbéri és büntető osztálynak, melyhez a jury is tartozott, osztályfőnökségével bizta meg. 1848. decemberének utolsó napjaiban (talán 26-án) Kossuth Lajos rendeletére a korona elszállításával megbizva, a nemzet ez ősi kincsét saját kocsiján hozta át Budáról 30 gránátos kisérete mellett; ez a kocsi volt az első, mely az akkor elkészült Lánchídon átrobogott. A debreceni korszak alatt, képviselő minőségén s az április 14. után alakult miniszteriumban. Vukovics Sebő igazságügyi miniszter mellett vállalt államtitkárságán kivül, többféle küldetésben is vett részt. Igy volt Szabolcsban kormánybiztos a hadsereg mellett; igy küldetett utóbb, már a hadjárat rosszra fordultával, Görgey Artúrhoz kormánybiztosul, s jött vele, őt folyvást a többi haderővel csatlakozásra unszolva, le egészen Világosig. Ekkor veszve lévén minden s nem menekülhetve külföldre, benn a hazában bujdosott mintegy tiz hónapig, midőn elfogták és Pestre kisérték. Itélete halálra szólt, de kegyelem utján tiz évi fogságra lett enyhítve s börtöne az olmüci vár lőn; 1856 végén a kegyelem megnyitotta börtöne ajtaját. Az 1861. és 1865. országgyűlésen a baloldal tagja volt. 1869-ben megvált a politikai élettől, s az akkor ujonnan szervezett magyar királyi curiához a semmitőszék birájává neveztetett ki, 1870. július 3. pedig a curia legfőbb itélőszéki osztályában tanácselnökké lett. 1878. január 28. Ferenc József a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki.
[szerkesztés] Munkái
Bonis Sámuel és Szaplonczay József máj. 23. tartott beszédeik. Pest, 1861.
Országgyűlési beszédei a naplókban és politikai lapokban jelentek meg.
Arczképe Eybl által 1848-ban kőre rajzolva Bécsben nyomatott Leykumnál.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by