Albánia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Albán Köztársaság vagy Albánia (albánul: Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria, jelentése Sasok földje) Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten fekszik. Északon Montenegró (172 km), északkeleten Szerbia (115 km), keleten Macedónia (151 km), délkeleten és délen Görögország (282 km), délnyugaton a Jón-tenger, nyugaton pedig az Adriai-tenger határolja. Partvonalának teljes hossza 362 km.

Albán Köztársaság
Republika e Shqipërisë
(Albánia zászlaja) (Albánia címere)
mottó : Feja e Shqiptarit ёshtё Shqiptaria
Kép:LocationAlbania.png
Hivatalos nyelv albán, görög
Főváros Tirana (Tiranë)
Elnök Alfred Moisiu
Miniszterelnök Sali Berisha
Terület
 - teljes
 - % víz
152.
28 748 km²
4,7%
Népesség


 - teljes(2006)
 - Népsűrűség

131.


3 581 655
124/km²

Függetlenség
 - dátuma
Az Oszmán Birodalomtól
1912. november 28.
Pénznem Lek (ALL)
Időzóna UTC +2
Nemzeti himnusz Hymni i Flamurit
TLD .al
Hívószám +355


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajza, természeti környezete

Szócikk: Albánia földrajza

[szerkesztés] Domborzata

Az Adriai-tenger partján fekvő ország nagy része hegyvidék, de a partvidéken hullámos dombságokat és síkságokat is találunk. A legmagasabb hegycsúcsa a Korab, 2 764 méter magas.

[szerkesztés] Vízrajza

[szerkesztés] Éghajlata

Az ország éghajlata leginkább kontinentális, hideg telekkel és meleg nyarakkal. A tengerparti sáv azonban mediterrán enyhe telekkel és meleg száraz nyarakkal.

[szerkesztés] Növény - és állatvilága

[szerkesztés] Történelme

Fő szócikk: Albánia történelme

Albánia mai lakóinak feltételezett ősei, az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. Több kisebb-nagyobb királyságot alapítottak, a tengerparti sávban pedig görög kolóniák létesültek. A Kr. e. 2. századtól Illyricum néven római provincia része lett a terület. A barbárok dúlásait követően a 9–14. században egymást váltották a szkipetárok (sasfiókok) urai: a Bizánci Birodalom, a Bolgár Fejedelemség, a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus stb. Albániát Kasztrióta György negyedszázados ellenállásának köszönhetően csak 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Uralmuk alatt a lakosság nagy része iszlamizálódott, és a feudális viszonyok konzerválásával Európa sereghajtója lett. A 19. század végén feltámadt albán nemzeti mozgalmakat (pl. Prizreni Liga) a Porta sorra leverte, de az első balkáni háború után, 1912. november 28-án Albánia függetlenné vált.

A nagyhatalmak által albán királlyá kinevezett Wied herceg féléves uralkodás után anarchiában hagyta magára országát. Az első világháború során a szomszédos hatalmak megszállták az országot, csak az 1920-as Lushnjë-i Kongresszus mondta ki ismét Albánia függetlenségét. A belpolitika színpadán mindinkább előtérbe került a konzervatív nézetű Amet Zogu, aki 1925-ben az ország teljhatalmú elnöke lett, majd 1928-ban I. Zog néven Albánia királyává koronáztatta magát. Az olasz befolyás egyre nagyobb lett, 1939-ben Mussolini csapatai lerohanták Albániát. 1943-ban német megszállás alá került az ország, de az Enver Hoxha vezette kommunista partizánok 1944 végére felszabadították az országot. Kezdetét vette Albánia egyik legsötétebb korszaka, a diktatórikus Hoxha sztálinista, izolacionista politikája alatt. Albánia mind a nyugati, mind a keleti blokktól elszigetelődött, az ország gazdasága és infrastruktúrája évtizedekkel maradt el az európai országokéitól. 1985-ös halálát követően utódai lassan nyitottak a külvilág felé, és 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, megtartották az első szabad választásokat. A demokratikus fordulattal, ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de az ország elindult a NATO és az Európai Unió felé vezető úton.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

Fő szócikk: Albánia államszervezete és közigazgatása

Albánia többpárti képviseleti demokrácián alapuló parlamentáris köztársaság. A kormány feje a miniszterelnök, az államfő a köztársasági elnök. A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés (kuvend) testesíti meg, a végrehajtó hatalom az államfő és a kormányzat kezében van. A többpártrendszer 1991-es bevezetése óta a politikai élet alapvetően kétpólusú, a kormányrudat hol a konzervatív Albánia Demokratikus Pártja, hol a baloldali Albánia Szocialista Pártja ragadja meg.

A száznegyven tagú nemzetgyűlés az ország törvényhozó testülete. Tagjai a négyévente megtartandó nemzetgyűlési választások során jutnak mandátumukhoz. A köztársasági elnök személyéről titkos szavazással a nemzetgyűlés tagjainak kétharmados többsége dönt. A köztársaság kormánya, azaz a minisztertanács vezetője a köztársasági elnök által kijelölt miniszterelnök. Az albán igazságszolgáltatás fórumai az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a fellebbviteli és a kerületi bíróságok.

Az ország tizenkét megyére, ezek harminchat kerületre oszlanak. Emellett Albánia egyetlen megyei jogú városa Tirana. A megyei közigazgatás élén a választott megyei tanácsok, illetve a kormány által kinevezett prefektusok állnak. A kerületek igazgatási feladatait a helyi önkormányzat és a települési vezetők közül választott kerületi kormányzó látja el. Albánia közigazgatási beosztásában az alábbi táblázat igazít el:

Megye Kerület Megye- és kerületszékhely Térkép Megye Kerület Megye- és kerületszékhely
1 Berat Berat Berat 7 Korçë Devoll Bilisht
Kuçovë Kuçovë Kolonjë Ersekë
Skrapar Çorovodë Korçë Korçë
2 Dibër Bulqizë Bulqizë Pogradec Pogradec
Dibër Peshkopi 8 Kukës Has Krumë
Mat Burrel Kukës Kukës
3 Durrës Durrës Durrës Tropojë Bajram Curri
Krujë Krujë 9 Lezhë Kurbin Laç
4 Elbasan Elbasan Elbasan Lezhë Lezhë
Gramsh Gramsh Mirditë Rrëshen
Librazhd Librazhd 10 Shkodër Malësi e Madhe Koplik
Pëqin Pëqin Pukë Pukë
5 Fier Fier Fier Shkodër Shkodër
Lushnjë Lushnjë 11 Tiranë Kavajë Kavajë
Mallakastër Ballsh Tiranë Tirana
6 Gjirokastër Gjirokastër Gjirokastër 12 Vlorë Delvinë Delvinë
Përmet Përmet Sarandë Sarandë
Tepelenë Tepelenë Vlorë Vlorë


Lásd még: Albánia városai, Albánia hadereje


[szerkesztés] Gazdasága

Szócikk: Albánia gazdasága

A hegyvidéken a juh- és kecsketenyésztés a fő foglalkozás. Az alacsonyabban fekvő tájakon főként búza, kukorica és olajbogyó terem. Főbb ásványkincsei a barnakőszén, a kőolaj, a króm, a vas és a réz.

Albánia egyike Európa legszegényebb országainak, a kereső népesség fele a mezőgazdaságban dolgozik, egyötöde pedig külföldön. A munkanélküliség és a korrupció magas, a szervezett bűnözés is nagy problémát jelent.

Az ország szinte semmit sem exportál, viszont sok az import Görögországból és Olaszországból. Az importra a pénz a segélyekből, és a külföldön dolgozó albánok hazajuttatott pénzéből származik. Ez a görögöknek és az olaszoknak is jó üzlet. Görögország - nem hivatalosan - szintén pénzt csinál abból, hogy vízumokat ad el albán állampolgároknak, akik egyébként nem utazhatnak szabadon külföldre.

[szerkesztés] Népessége,lakossága

Szócikk: Albánia demográfiája

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Az 520 ezres lakosságú Tirana (Tiranë) mellett legjelentősebb városai Durrës, Elbasan, Shkodër, Vlorë és Korçë.

[szerkesztés] Nyelvi és felekezeti összetétel

A lakosság 95%-a albán nemzetiségű (2005), ezen belül is megkülönböztetendőek a Shkumbini folyótól északra élő gégek, és az attól délre élő toszkok. A görög kisebbség 3%-nyi (2005), ennél jóval kevesebb a szerb, a montenegrói és az aromun. Sok albán él kisebbségben a szomszédos Koszovóban (1 800 000 fő), Macedóniában (700 000) és Görögországban (120 000, becslés). A 15. században a törökök elől menekülve nagyszámú albán telepedett le Dél-Itália egyes tartományaiban, nyelvüket, sajátos zárványkultúrájukat mindmáig őrzik (önelnevezésük szerint ők az arbëreshek).

Albánia hivatalos nyelve az albán toszk dialektusa, néhol a görög nyelvet is beszélik.

A középkorban az albán népesség felekezetileg is megoszlott: a gegek a római katolikus, míg a toszkok a görögkeleti felekezethez tartoztak. Az oszmán hódoltsággal a toszkok nagy része szunnita muzulmán lett, de mára a gegek egyes csoportjai is muzulmán hitre tértek. A 20. század elején, a több évszázados török fennhatóság örökségeként Albánia lakosságának 70%-a muzulmán volt. A pártállami egyházüldözés folyományaként (Albánia a Föld egyetlen hivatalosan is ateista állama volt) napjainkra, nem hivatalos becslések szerint, a lakosság jelentős része ateista lett. A rendszerváltást követő időszak népszámlálásai szerint a meglehetősen szekularizált lakosság mindössze 40%-a sorolta önmagát bármely felekezetbe: 20%-uk görögkeletinek, 10-10%-uk pedig római katolikusnak, illetve muzulmánnak vallotta magát.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

Fő szócikk: Albán kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

A középkorban és az újkorban jelentősnek mondható albán képzőművészet, zene vagy szépirodalom nem alakult ki, jobbára a görögkeleti egyházhoz kötődő ikon- és falfestészet, szakrális irodalom keretein belül maradt. A 19–20. század fordulóján kibontakozó, nemzeti mozgalom hozta magával a magasművészetek albániai kibontakozását is.

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene


Az albánok (saját nyelvükön shqiptarë) az indoeurópai albán nyelvet beszélő nép tagjai. Eredetük kérdései mindmáig vita tárgyát képezik a nyelvészek és a történettudósok körében, de az illír–albán kontinuitáselmélet a legelfogadottabb. Alapvetően két, nyelvében és kultúrájában is elkülönülő csoportra oszthatók: a közép-albániai Shkumbin folyótól északra a gegek, délre pedig a toszkok élnek. Hagyományosan törzsekre, ezek pedig vérségi nemzetségekbe oszlanak, illetve oszlottak. Társadalmuk a legutóbbi időig erősen patriarchális jellegű, férfiközpontú volt, és elevenen éltek olyan ősi jogszokások, mint a vérbosszú, a vendégbarátság stb. A hegyvidékek népei hagyományosan transzhumáló állattartással (juh, kecske), esetleg erdőgazdálkodással foglalkoztak, az alföldi népesség városokba tömörülve folytatott földműves- vagy kereskedelmi tevékenységet, emellett messze földön híresek voltak az albán takácsok, fafaragók, ötvösök, fegyverművesek munkái.

[szerkesztés] Ünnepnapok

Dátum Magyar név Albán név Megjegyzés
január 1. és2. Újév Viti i Ri  
- Kis Bajram Bajrami i Vogël dátum változó, al-Eid saghir az iszlám országokban
március 7. Tanárok napja Dita e Mësuesve nem hivatalos
március 8. Anyák napja Dita e Nënës nem hivatalos
március 22. Nevruz nap Nevruz  
április 20. Katolikus húsvét Pashkët Katolike  
április 27. Görögkeleti húsvét Pashkët Ortodokse  
május 1. Májusnap Një Maji  
október 19. Teréz anya napja Dita e Nënë Terezës hivatalos nemzeti ünnep
- Nagy Bajram Bajrami Madh dátum változó, Eid-ul-Adhaaz iszlám országokban
november 28. Függetlenség napja Dita e Pavarësisë  
november 29. Felszabadulás napja Dita e Çlirimit  
december 25. Karácsony Krishtlindje  

[szerkesztés] Egyéb témák

  • Albánia távközlése
  • Albánia közlekedése
  • Albánia külkapcsolatai

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Európai országok
Dél-Európa: Andorra | Málta1 | Olaszország1 | Portugália1,2 | Spanyolország1,2| San Marino | Vatikán
Délkelet-Európa: Albánia | Bosznia és Hercegovina | Bulgária | Ciprus3 | Görögország1 | Horvátország | Macedónia | Montenegró | Szerbia | Törökország4
Észak-Európa: Dánia1,2 | Észtország1 | Finnország1 | Izland | Lettország1 | Litvánia1 | Norvégia2 | Svédország1
Kelet-Európa: Azerbajdzsán4 | Fehéroroszország | Grúzia4 | Kazahsztán4 | Moldova | Oroszország4 | Ukrajna
Közép-Európa: Ausztria1 | Csehország1 | Lengyelország1 | Liechtenstein | Magyarország1 | Németország1 | Románia | Svájc | Szlovákia1 | Szlovénia1
Nyugat-Európa: Belgium1 | Egyesült Királyság1,2 | Franciaország1,2 | Hollandia1,2 | Írország1 | Luxemburg1 | Monaco
1 Az Európai Unió tagja    2 Európán kívüli területtel is rendelkezik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja    4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik
Függő területek: Akrotiri és Dekélia | Åland | Athosz-hegy | Feröer | Gibraltár | Guernsey (Alderney) | Jersey | Man-sziget | Plaza de soberanía
Vitatott státusú területek: Abházia | Dél-Oszétia | Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Nahicseván | Dnyeszter Menti Köztársaság