Ámos Imre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ámos Imre (Nagykálló, 1907. december 7. – Ohrruf, (Németország), 1944) festőművész, Anna Margit festőművész férje.
A Műegyetemen, majd a 1929 és 1935 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula volt a tanára. 1931-től kezdve szerepelt kiállításokon, gyakran felelésgével együtt. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) választotta tagjává. Ettől fogva minden nyáron Szentendrén alkotott. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. Kezdetben a posztimpresszionizmus (Rippl-Rónai József és a Nabis-csoport hatása) volt jellemző művészetére. 1937-ben Párizsban járt, ahol megismerkedett Marc Chagall-lal. Ettől kezdve művészetére az álomszerű ábrázolás, a második világháború alatt pedig a rettegés, a félelem megjelenítése vált jellemzővé. 1940-től haláláig - kisebb megszakításokkal - munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországban, feltehetően egy szászországi táborban pusztult el. (Halálának pontos időpontja nem ismert.)
[szerkesztés] Emlékezete
Emlékkiállítását 1958-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Győrött is bemutatták képeit. Művei Szentendrén tekinthetők meg, felesége festményeivel együtt, ill. szülővárosában, Nagykállóban az Ámos Imre Képtárban.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Ámos Imre művei


Based on work by