Lányi-kódex

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Lányi-kódex egy kis nyolcadrét alakú papírkódex 1519-ből, terjedelme 218 levél.


A nyelvemlék az elején és a végén csonka. Három kéz írása, amelyek közül csupán a harmadiké ismeretes, aki a kódex 414. lapján nevezi meg magát. Ez Kálmáncsey László pap, aki a másik két leíróval együtt valószínűleg Ferences rendi szerzetes volt, s a könyvet a somlóvásárhely premontrei apácák számára készítették. Készülésének éve ugyanerre a lapra van feljegyezve.

Tartalma: apácák szertartásrendje, utolsó kenet és az apácák fogadalmának latin imái, valamint néhány hangjegyes sor. A kódexet Lányi Ferenc 1855-ben adományozta a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának, amely azóta is őrzi.


[szerkesztés] Források

Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)