Sopron vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Sopron vármegye (1910)
Sopron vármegye címere
Székhely Sopron
Terület 3307,19 km²
Népesség 259 602
Nemzetiségek magyar, német, horvát, tót
Sopron vármegye térképe

Sopron vármegye: közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén. Járásai: Soproni, Nagymartoni, Kismartoni, Pulyai, Csepregi, Kapuvári, Csornai

[szerkesztés] Földrajza

Sopron vármegye hazánk dunántúli részén terül el. Határai nyugaton Alsó-Ausztria, melytől részben a Lajta folyó, részben a Rozália-hegység választja el, délen Vas (és csekély részben Veszprém) vármegye, keleten Győr vármegye, északon Moson vármegye (melytől a Fertő tava választja el) s Alsó-Ausztria. Földje nyugati részé hegyes, keleti részén teljesen sík. Nyugati részét az Alpok kiágazásai hálózzák be; a Lajtával párhuzamosan a kőbányáiról ismert Lajta-hegység (l. o.) emelkedik, melynek erdős emelkedései a 480 méter magasságot érik el (Naphegy). A Lajta-hegységet a Vulka termékeny lapálya válsztja el egyfelől a Rozália- és Soproni-hegységtől, másfelől a Fertőmentét szegélyző s kitünő boráról (ruszti bor) hires Fertőmelléki-hegylánctól (283 méter). A Rozália-hegység az osztrák határszélen emelkedik, északról dél felé szélesedő, túlnyomóan fenyvesektől borított gerince a Rozália-kápolnánál 746 méter magasságot ér el; ettől kelet felé a valamivel alacsonyabb, kőszéntelepeiről nevezetes Soproni-hegység ágazik ki, mely végső nyúlványaiban Sopronig terjeszkedik. Ettől dél felé a Lánzséri hegycsoport (755 méter) terül el, melynek nyúlványai gyorsan alacsonyodva sekély halmokként a Répce folyó és Soproni-hegység közti lapályt is behálózzák. A Fertő tengelyének irányától kelet felé a kis magyar alföld részét alkotó lapály terül el, átszelve a Rába, Répce, Rábca és Ikva folyóknak sok helyütt mocsarakkal szegélyezett medrétől. Ezen síkság, melynek déli része Répcemellék, az Öreg- és Kis-Rába közti része Rábaköz (l. o.) név alatt ismeretes, hazánk legtermékenyebb részei köze sorolható. Nyugati része még 150-180 méternyire van a tenger szine felett, de a Répcétől kezdve magassága ugy kelet mint észak felé fokozatosan csökken, úgy hogy a legészakibb, a Hanság mocsártól borított része csak 114-118 méternyire van a tenger színe felett.


Folyóvizekben ez a síkság a leggazdagabb; az Öreg-Rába a vármegye déli és keleti határát mossa, szeszélyes, sok áradást okozó s hajózásra alkalmatlan folyó; belőle Kecölnél a Kis-Rába ágazik ki, mely eleintén északnak folyik, majd a Hanságba jutva, a Répce egyesülése után keletre kanyarodik s így lép át Győr vármegye földjére. A két folyó rakoncátlankodása a Rába-szabályozás befejezte óta csökkent s a Hanság lecsapolásának műveletei is befejeződtek. A vármegye tulajdonképeni fő folyóvize a Répce, mely Alsó-Ausztriából jön át s az egész vármegyén keresztülfolyik, magába véve fel a Csávai patak és az Ikva vizét is, melyek a Soproni-hegység vizeit egyesítik magukban. A vármegye északi részében a határt jelző Lajtán kivül a Rozália-hegységben eredő Vulka az egyetlen jelentékenyebb folyóvíz, mely a Fertő tóba ömlik. Maga a Fertő-tó fele részben Sopron vármegye területéhez tartozik, északról délre húzódó sekély medrében, melynek vízhozama mindig nagyon ingadozó volt, a legutóbbi években ismét nagyon leapadt a víz magassága, mely a Hanság lecsapolása folytán még inkább csökkenn fog. A vármegyének néhány jelentékenyebb ásványos forrása van, ilyen a balfi kénes forrás, a németkeresztúri savanyúviz (l. Keresztúr, 5), a pecsenyédi savanyúforrás (l. Pecsenyédi savanyúkút) és a lajtapordányi kénes forrás (l. Pordány, 1); Balfon, Pecsenyéden és Lajta-Pordányon fürdők is vannak.

[szerkesztés] Lakói

Lakóinak száma (Sopron városával együtt) 1870-ben 230 054 volt, 1881-ben 245 787, 1891-ben 259 602, mihez még 2525 főnyi katonaság (ebből 2330 fő Sopron városában) járul; 1 km2-re esik (Sopron városát be nem számítva) 73,3 lélek, úgy hogy Sopron vármegye a legsűrűbben lakott vármegyék közé tartozik. A lakosok közt jelenleg 122 334 magyar (47,1 %), 105 043 német (40,5 %), 30 160 horvát (11,5 %), 349 tót s 181 egyéb van; a magyarság utolsó 10 év alatti szaporulata 8342 fő, vagyis 7,3 %. A magyarság a csornai, kapuvári és csepregi járásban madnem keveretlenül lakik; a felső-pulyai és kismartoni járás ellenben német és horvát, a nagymartoni német, és a soproniban is a túlnyomó magyarság németekkel és horvátokkal érintkezik; hitfelekezetre nézve van 218 415 r. kat. (84,1 %), 31 715 ág. ev. (12,2 %), 366 ev. ref. és 9043 izraelita.

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a vármegye lakossága: értelmiség 2056, őstermelés 51 978, bányászat 1249, ipar 18 686, kereskedelem 3714, hitel 79, közlekedés 798, járadékból élők 3470, napszámosok 28 626, házi cselédek 6428, háztartásban 43 792, egyéb foglalkozású 653, foglalkozás nélküli 14 éven alul 87 210 és 14 éven felül 9326. A lakosság túlnyomó része őstermeléssel foglalkozik; az ipar meglehetősen fejlett; legnevezetesebb a cukoripar, melyet öt nagy cukorgyár (Nagycenk, Bük, Petőháza, Cinfalva, Fészerfalu; a csepregi és ajtoskáli gyár néhány év előtt megszűnt) igen nagy mértékben űz (évi termése 1894-95-ben 328,300 q volt, a munkások száma 2032); említésre méltó iparvállalatok még a soproni cukoráru- és csokoládégyár, a soproni malátagyár, a vimpáci selyemgyár, a lajtaújfalusi nagy jutafonó- és szövőgyár (hazánk legnagyobb ilyen vállalata 1000 munkással), a Soproni kékfestőgyárak és posztógyár, a lajtaújfalusi borkősavgyár, a lajtaszentmiklósi gyufagyár, a Soproni két keményítőgyár, a S.-i hires harangöntő- és tűzoltószergyár, az eszterházi nádgyékénygyár, a szárazvámi mészégetőgyár, a S.-i nagy téglagyárak, a kapuvári bőrgyár, 20 gőzmalom, több szeszgyár és gazdasági gépgyár, stb. A házi iparból a Hanság tájékán a gyekénykészítést, nád- és sásfornást, Csáván az agyagipart (utóbbit nagy kiterjedésben) űzik; a nyugati határszélen a kosárfonás és nyirfaseprűkészítés is meghonosodott. E téren a Soproni kézügyességi iskola fejt ki nagy tevékenységet. A kereskedelem fő cikkei: élő állatok, bor, gabona, baromfi, tojás, széna, gyümölcs, zöldség. A forgalom gócai: Sopron, Csorna, Kapuvár és Kismarton. A hiteligények kielégítésére szolgál 1 bank (s.), hat takarékpénztár és 30 szövetkezet, összesen 2 086 000 forint saját tőkével.

[szerkesztés] Települései


Térkép

A Magyar Királyság vármegyéi (1896)

Abaúj-Torna | Alsó-Fehér | Arad | Árva | Bács-Bodrog | Baranya | Bars | Békés | Bereg | Beszterce-Naszód | Bihar | Borsod | Brassó | Csanád | Csík | Csongrád | Esztergom | Fejér | Fogaras | Gömör-Kishont | Győr | Hajdú | Háromszék | Heves | Hont | Hunyad | Jász-Nagykun-Szolnok | Kis-Küküllő | Kolozs | Komárom | Krassó-Szörény | Liptó | Máramaros | Maros-Torda | Moson | Nagy-Küküllő | Nógrád | Nyitra | Pest-Pilis-Solt-Kiskun | Pozsony | Sáros | Somogy | Sopron | Szabolcs | Szatmár | Szeben | Szepes | Szilágy | Szolnok-Doboka | Temes | Tolna | Torda-Aranyos | Torontál | Trencsén | Turóc | Udvarhely | Ugocsa | Ung | Vas | Veszprém | Zala | Zemplén | Zólyom

Horvát-Szlavónország: Belovár-Kőrös | Lika-Krbava | Modrus-Fiume | Pozsega | Szerém | Varasd | Verőce | Zágráb

Címer



Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

Más nyelveken