Caesariai Euszebiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Caesariai Euszebiosz (?, Kr. u. 265 - ?, Kr. u. 339): görög író.

Caesareában tanult, a mai Izrael területén. Mestere az Órigenész iskolájába tartozó Pamphilosz volt. 313 táján a város püspökének választották, így belesodródott az ariánus vitába. A vitában igyekezett megbékíteni a szemben álló feleket, talán épp közvetítő magatartása miatt bensőséges viszonyba került a császárral, I. Constantinussal. Euszebiosz élete végéig mint új Mózest dicsőítette a császárt, néha még a jó ízlés határain is túllépve. Életműve körülbelül 30 művet foglal magában, sok közülük elveszett illetve erősen töredékesen maradt fenn. Írt leveleket, beszédeket, dogmatikai műveket egyaránt, de igazi hírnevét történelmi munkái alapozták meg: az örmény fordításban illetve Szent Jeromos átdolgozásában ismert „Khronikoi kanónesz" (Időrendi táblázatok) című világtörténeti összefoglalása és a 10 részből álló „Ekklésziasztiké hisztoria" (Egyháztörténet, latinul: Historia ecclesiastica), amelyért az utókor mindmáig az egyháztörténet atyját tiszteli benne.

[szerkesztés] Források

  • Teológiai kislexikon