Endocitózis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az endocitózis olyan folyamat, amelynek során egy sejt anyagot, például proteint kebelez be a külvilágból a sejtmembránon keresztül. A test valamennyi sejtje használja ezt a folyamatot, mivel a számukra szükséges anyagok legnagyobb része pólusos és nagy molekulákból áll, amelyek ezért más módon nem volnának képesek átjutni a sejthártyán. Az endocitózis az exocitózissal ellentett folyamat.

anyagok felvétele a sejt által oly módon, hogy a sejtmembrán betüremkedik majd ez a képződmény lefűződik, és a képződött vezikula a felvett anyagot( a sejtváz elemei mentén) a sejt belsőbb részébe szállítja. Ha a felvett anyag folyékony, pinocitózisról, ha szilárd, fagocitózisról beszélnek. Meghatározott anyagok szelektíven és koncentráltan is bejuthatnak ehhez hasonló módon a sejtbe, ha kötődnek a sejtmembránban csoportosuló receptorokhoz, majd itt indul meg az úgynevezett receptorközvetített.

A sejtmembránon keresztül történõ tömeges anyagfelvétel folyamatát endocitózisnak nevezzük. A tömeges anyagtranszportban résztvevõ részecskék mérete a makromolekuláktól az egész sejtekig terjed. Az endocitózis során különbözõ anyagok kerülnek a sejt belsejébe azáltal, hogy a sejtmembránról hólyagok fûzõdnek le. Ezeket endocitotikus vakuolumoknak hívjuk. A szilárd anyagok fagocitózissal, az oldatok pinocitózissal jutnak át a membránon.

Az endocitózis energiaigényes folyamat. Ha a sejtek energiaszolgáltató folyamatait bénítjuk, az anyagfelvétel megszûnik. A kötõdést azonban sem ez, sem a sejtek lehûtése nem akadályozza. A kötõdés fizikai reakció, és csak a csatornák és vakuolumok képzéséhez szükséges a sejt anyagcseréjének zavartalanága. A felvételt követõen az endocitotikus vakuolumok membránjának permeabilitása megváltozik, s a továbbiakban csak a kolloidális méretû részecskék számára marad átjárhatatlan, a kis molekulák gyakorlatilag szabadon hatolhatnak át rajta. Ennek következtében a vízmolekulák a citoplazmába diffundálnak, a hólyagtartalom besûrûsödik.

Az endocitotikus vakuolumok tipikus esetben primer lizoszómákkal olvadnak össze, tartalmuk a lizoszómális enzimek hatására lebomlik és a citoplazmába diffundál.

Például az amőbáknál: táplálékukat állábaikkal körülölelik, ezt követően a táplálékszemcse a sejthártya egy részletével körülvéve bejut a sejt belsejébe, és kialakul az emésztő üregecske.