I. Konstantin görög király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Konstantin (Athén, 1868. augusztus 2. - Palermo, 1923. január 11.) 1913-tól 1917-ig és 1920-tól 1922-ig Görögország királya
I. György és feleségének Olga Konstantinovna orosz nagyhercegnő fia, aki születésétől trónralépéséig a spártai herceg címet viselte, melyet a mindig a trónörökös visel. Katonai és tudományos kiképzésben részesült. 1888-tól a lipcsei egyetem jog- és államtudományi karának lett a halgatója. A doktori cím megszerzése után, mint kapitány, belépett a görög hadseregbe, az 1897-es török háborúban pedig a sereg főparcsnokaként vett részt. A thesszáliai szerencsétlen hadműveletekért őt tették felelőssé. Saját maga igazolására 1899 januárjában egy terjedelmes jelentést írt, melyben a görög sereg hiányos felszerelését és néhány tiszt tehetetlenségét hozta fel mentségül, megvédve magát a vád alól. 1900 október 1-jén a görög hadsereg lefőbb parancsnokává nevezték ki és hozzáfogott a hadsereg reformálásához, de ekkor a titkos katonai párt izgatásai következtében a dinasztia állása is megrendült. 1909 augusztusában a királyi hercegeknek ki kellet lépniük a hadseregből, így Konstantin főparancsnoki állását is megszüntették. Venizelos kormányra jutásakor (1910. szeptember) ismét népszerű lett a nép között, melyet még 1897-ben vesztett el. 1911-ben a hadsereg főfelügyelőjévé nevezték ki. 1912. október 8-án kitört a balkáni háború. Konstantin - ismét - főparancsnokként vett részt a csatákban. Szaloniki (1912. november 8.) és Janica (1913. március 6.) elfoglalása után büszke lehetett az 1897-es háborúban ért szégyenek után.
Apja meggyilkolása után, 1913. március 8-án lépett trónra, és ő fejezhette be a a második balkáni háborút Bulgáriával, amit még apja kezdett el. 1914 áprilisától a tábornoki rangot birtokolta. 1917 júniusában Jonnart francia szenátor ultimátummal követelte Konstantin lemondását a trónról. A király fiát, Sándort tette meg a görögök királyává. Az ex király Svájcba költözött. Három évvel később meghalt fia, s egy népszavazást követően Konstantint visszahívták külföldről, és ismét trónra léphetett. 1922 szeptemberében Kemal török basa megverte a görög sereget, mire forradalom tört ki az országban. Ekkor Venizelos hívei végleg lemondatták I. Konstantint, aki olasz emigrációba kényserült. Ott is halt meg, a szicíliai Palermóban.
I. Konstantin 1889. október 27-én kötött házasságot Zsófia porosz hercegnővel (1870-1932), II. Vilmos császár húgával. E hosszantartó házasságból a következő utódok származnak:
- II. György (1890-1947)
- Sándor (1893-1920)
- Ilona (1896-1982)
- Pál (1901-1964)
- Irén (1904-1974) és
- Katalin (1913)


Based on work by