Kölcse
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Kistérség | Fehérgyarmati |
| Rang | nagyközség
|
| Terület | 28,26 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 4965 |
| Körzethívószám | 44 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Kölcse egy nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Fehérgyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Kölcse Magyarország legkeletibb csücskében, a magyar-ukrán határtól 10 km-re, az Öreg-Túr ölelésében, az Erdőháton fekszik.
[szerkesztés] Története
Kölcsét az egyik legrégebbi településként tartják nyilván a Szatmári-síkságon, határából neolit kori és bronzkori régészeti leletek kerültek elő.
A község a Túr folyó és annak mellékága, az Eszteró által körülvett kiemelkedésre épült, így az árvizek nem károsították, és védettséget is biztosított az ellenséges támadások ellen az, hogy a Túr-csatorna kiépüléséig csak hídon lehetett a települést megközelíteni.
A Kölcseyek uradalmi központja volt, 1344-ben I. Lajostól adományt és vámjogot kaptak rá. Birtokosok voltak még az Őry, Daczó, Kömörei, Gacsályi, Perényi és Kende családok. 1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond új adományt kapnak az egész falu határára, a 17.-18. században csak a Kölcsey családnak volt földbirtoka a településen.
Többször tartották a Szatmár vármegyei közgyűlést a kölcsei református templomban, mely jelzi a Kölcsey család iránti tiszteletet. Előnyös elhelyezkedése miatt a 14.-15. században már bekapcsolódott a kereskedelmi forgalomba, fokozatosan városias jellegű településsé kezdett válni. Valamikor az 1500-as években alakult a nemes ifjak részére a pálos rend papneveldéje. Később a papi és tanítói hivatal különvált, így önálló iskola is működött az 1600-as évek elejétől. A 18. században a lakosságot megtizedelte a pestis, ezért II. Kölcsey György a felvidékről evangélikus vallású szlovák jobbágyokat telepített be.
A település hosszú ideig megőrizte központi szerepét, 1882-től folyamatosan van orvosa, 1890-től gyógyszertára. 1895-ben körjegyzőség központja lett Fülesd, Sonkád és 1909-ig Túristvándi településekkel. A körjegyzőség egészen 1950-ig működött. 1950-től 1965-ig közös tanács működött, majd 1965-től Sonkád, 1970-től Fülesd, 1973-tól Botpalád és Kispalád községek igazgatási központja egészen az 1990-es választásokig amikortól ismét önállóvá vált az önkormányzat. Nagyközségi rangot 1973-ban kapott.
Fontosabb évszámok még a település életéből:
- 1949-től 1964-ig gépállomás üzemelt.
- A villamoshálózat kiépítése 1952-ben történt meg.
- 1972-ben sütőüzem épült.
- 1978-tól új gyógyszertár épült.
- 1977-ben épült ki a vezetékes ivóvízhálózat.
- 1978-ban új, 8 osztályos általános iskola épült.
- 1992-től folyt a belterületi utak szilárd burkolattal való ellátása.
- 1995-ben szeméttelep és szennyvíztisztító telep épült, valamint kiépült a modern telefonhálózat a faluban.
- 1997-ben elkészült a gázvezetékhálózat.
- 2000-ben 4 tantermmel bővítették az általános iskolát.
- 2002-ben megalakult a Gondozási Központ.
- 2003-ban feltáró út épült a volt szövetkezeti gyümölcsösben.
- 2004-ben megépült a szennyvízhálózat.
[szerkesztés] Nevezetességei
Temploma a 15. században épült. Az egykori Kölcsének az egyik legrégebben beépített, illetve egyben legmagasabban fekvő része a templom és környéke, amit erdők, mocsarak vettek körül. A templom környékét évszázadokon keresztül temetőnek használták.
Az egyhajós templom a 15. század második felében téglából és terméskőből épült román stílusban. A nyolcszög alakú szentély egykor csúcsíves bolttal lehetett ellátva. A boltozat gyámköveiből kiálló bordák még hét helyen látszanak, a nyolcadik helyen a szószékkorona miatt levágták. Valamilyen oknál fogva a templom teteje beomlott és 1646-ban gótikus stílusban építették újra. A romos templomot feltehetően Ráthi Judit úrnő restauráltatta. 1768-ban ismét renoválták a templomot, amit a mennyezet ládáján olvasható felirat igazol, mely szerint 1768-69-ben Kölcsey György és felesége, Komáromy Anna restauráltatták.


Based on work by