Mars (bolygó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A további jelentéseket lásd a Mars (egyértelműsítő lap) oldalon.
Mars
Kattints a képre a leírás megtekintéséhez
Nagyobb kép
Pályatulajdonságok
Közepes pályasugár 227 936 640 km
Excentricitás 0,09341233
Keringési idő 686,98 nap
Szinódikus periódus 779,95 nap
Átlagos pályamenti sebesség 24,1309 km/s
Inklináció 1,85061°
Holdak száma 2
Fizikai tulajdonságai
Egyenlítői átmérő 6.794,4 km
Felszín 44 millió km2
Tömeg 6,4191 · 1023 kg
Átlagos sűrűség 3,94 g/cm3
Felszíni gravitáció 3,71 m/s2
Forgási periódus 24,6229 óra
Tengelyferdeség 25,19°
Albedo 0,15
Szökési sebesség 5,02 km/s
Felszíni hőmérséklet
min közepes max
133 K 210 K 293 K
Légkör tulajdonságai
Légköri nyomás 0,7–0,9 kPa
Szén-dioxid 95,32%
Nitrogén 2,7%
Argon 1,6%
Oxigén 0,13%
Szén-monoxid 0,07%
Vízpára 0,03%
Neon

Kripton
Xenon

Ózon
nyomokban

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a naprendszerben. A római hadistenről nevezték el, mivel a színe vérvörös. Két kis holdja van, a Phobos és a Deimos, mindkettő kicsi és szabálytalan alakú, valószínűleg befogott kisbolygók.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságai

A Mars mérete a Földhöz képest
Nagyít
A Mars mérete a Földhöz képest

Mivel a Mars fele akkora átmérőjű, mint a Föld, ezért felszíne negyede, a tömege kb. nyolcada a Földének. A Mars légköre nagyon ritka: a felszíni légnyomás mindössze 7,5 millibar szemben a földi 1013 millibarral. A légkörének 95%-a szén-dioxid, 3%-a nitrogén, 1,6%-a argon és nyomokban van oxigén és víz.

A Mars nagy hatást gyakorol az emberi képzeletre, mivel egy hibás fordítást követően (természetes csatorna → mesterséges csatorna) elterjedt, hogy a Marson idegen civilizáció létezik. Sok történet született a marslakókról. Legismertebb talán Ray Bradbury: Marsbéli krónikák című irodalmi műve.

[szerkesztés] Topográfiája

A Mars felszíne két jelentősen különböző részre tagolódik. Az északi sík vidéken lávafolyások találhatóak, míg a déli részen felföldek ősi becsapódások nyomaival. Földi távcsövekkel nézve a Mars szintén két részre tagolható, amelyek albedója (fényvisszaverő képessége) különböző.

A Mars a pólusoknál lévő jégsapkával
A Mars a pólusoknál lévő jégsapkával

A világosabb területeken vörös vasoxidban gazdag por és homok található. Ezeket régebben marsi földrészeknek hitték, emiatt vannak az ehhez hasonló elnevezések: Arabia Terra (Arab föld), vagy Amazonis Planitia (Amazon-medence). A sötét részeket tengereknek gondolták, ezért kaptak ilyen neveket: Mare Erytherium, Mare Sirenum és Aurorae Sinus (mare = tenger, sinus = öböl). A legnagyobb sötét rész, amely a Marson látható a Syrtis Major.

A Marsnak jégsapkája van a pólusokon, amely fagyott vizet és szén-dioxid-ot tartalmaz. Az Olympus Mons, a már nem működő pajzsvulkán, a 27 km-es magasságával a Naprendszer legmagasabb hegye. (A Földön a háromszor akkora gravitáció miatt nem lehet ekkora hegy.) Az Olympus Mons a Tharsis-régióban található, amelyen még több nagy kialudt vulkán is van. A Marson van a naprendszer legnagyobb kanyonrendszere, a Valles Marineris is, mely 4000 km hosszú és 7 km mély.

A Marsot rengeteg becsapódási kráter tarkítja. A legnagyobbak ezek közül a Hellas-medence, amelyet világosvörös homok borít.

Egyéb megjegyzések:

Nullszint: Mivel a Marson nincs óceán és így „tengerszint” sem, így nullszintnek az "átlagos gravitációs felszín"-t mean gravity surface-t választották.

Nullmeridián: A Mars egyenlítőjét a forgása meghatározza, de a nullmeridiánt, a nullás hosszúsági kört nem. A Marson a Sinus Meridianiban jelöltek ki egy krátert, amely a nullmeridiánt kijelöli.

[szerkesztés] A Mars holdjai

Mind a Phobos és a Deimos kötött keringésű, mindig ugyanazt az oldalukat mutatják a Mars felé. Mivel a Phobos gyorsabban kering a Mars körül, mint ahogy a bolygó maga kering, az árapályerők lassan de állandóan csökkentik a pályasugarát, emiatt a Phobos majd a Mars felszínébe fog csapódni. Mivel a Deimos elég távol van, ezért a pályája egyre növekszik.

Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben és a görög mitológia két figurájáról, Arész ókori görög király két fiáról nevezték el.

A Mars holdjai
Név Átmérő (km) Tömeg (kg) Közepes
pályasugár (km)
Keringési idő
Phobos 22,2 (27 × 21,6 × 18,8) 1,08·1016 9378 7,66 óra
Deimos 12,6 (10 × 12 × 16) 2·1015 23400 30,35 óra

[szerkesztés] A Mars felfedezése

Ezt a képet a Viking leszállóegység készítette az egyes számú kamerájával. A kép közepének baloldalán lévő nagy szikla 2 méter széles. Ezt a sziklát a Viking tudósai Nagy Joe-nak (Big Joe) nevezték el. A szikla teteje vörös talajjal borított. A sziklának az a része, amely nincs borítva, a földi bazalt sziklákhoz hasonló színű. Elképzelhető emiatt, hogy ez egy lávafolyás darabja, amely egy meteor-becsapódáskor repülhetett ide.
Nagyít
Ezt a képet a Viking leszállóegység készítette az egyes számú kamerájával. A kép közepének baloldalán lévő nagy szikla 2 méter széles. Ezt a sziklát a Viking tudósai Nagy Joe-nak (Big Joe) nevezték el. A szikla teteje vörös talajjal borított. A sziklának az a része, amely nincs borítva, a földi bazalt sziklákhoz hasonló színű. Elképzelhető emiatt, hogy ez egy lávafolyás darabja, amely egy meteor-becsapódáskor repülhetett ide.

Tucatnyi szovjet és amerikai, európai és japán űrszonda (keringőegység, leszállóegység, és marsjáró autó), indult már a Marshoz, hogy tanulmányozza a felszínét, éghajlatát és földrajzát. Durván ezek kétharmada elromlott, mielőtt teljesíthette vagy elkezdhette volna a feladatát.

A legsikeresebb programok a Mariner és a Viking-program, a Mars Global Surveyor, a Mars Pathfinder, és a Mars Odyssey. A Global Surveyor képeket készített vízmosásokról és törmelékfolyamokról, amelyek azt sugallják, hogy lehetnek jelenleg is víztározószerű folyékony víz források a bolygó felszínén, vagy annak közelében. A Mars Odyssey megállapította, hogy nagy mennyiségű vízjég lerakódás található az északi félteke 60°-os szélességén a marstalaj felső három méterében.

Nagy felbontású színes Pathfinder-felvétel 1997-ből az „Ares Vallis” régióról, amely a Mars egyik legkövesebb területe. Az ikercsúcsok (twin peaks) láthatóak a távolban.
Nagyít
Nagy felbontású színes Pathfinder-felvétel 1997-ből az „Ares Vallis” régióról, amely a Mars egyik legkövesebb területe. Az ikercsúcsok (twin peaks) láthatóak a távolban.

2003-ban az ESA elindította a Mars Express űrszondát, amely a Mars Express Orbiterből és a Beagle 2 leszállóegységből állt. A Mars Express Orbiter a bolygó déli pólusán vízjég és szén-dioxid jég jelenlétét erősítette meg. Ezelőtt a NASA mutatta ki jelenlétüket az északi pólusnál. A Beagle 2-vel való kapcsolatfelvételi kísérletek mindezidáig meghiúsultak.

Ugyanebben az évben a NASA útjára indította a két marskutató járművet: a Spiritet (MER-A) és az Opportunityt (MER-B). Az űrjárművek három hét eltéréssel sikeresen leszálltak, elindultak és részletes panorámaképet küldtek vissza.

[szerkesztés] Magyar vonatkozások

Kármán Tódorról neveztek el krátert a Marson. Koordinátái: déli szélesség: 46,5°, keleti hosszúság: 59°. Ezen kívül még négy magyar vonatkozású kráternév található ott. [1]

[szerkesztés] Vegyes

Planetológia: Marsi porördög
Nagyít
Planetológia: Marsi porördög

A Mars Global Surveyor fényképén a hosszú sötét csíkot forgószél hozta létre. Maga a porördög (a fekete folt) éppen egy kráter falán kúszik fel. A kráter alján homokdűnék is láthatóak.

A Föld nagyjából 26 havonta van Marsközelben, nagyjából 80 millió kilométeres távolságra, azonban ez az elliptikus keringési pályák miatt változik.

2003. augusztus 27-én 9:51-kor (UTC) volt a legközelebb a Mars a Földhöz 60 000 év óta: körülbelül 55 758 000 kilométerre.

1996 augusztus 6-án jelentette be a NASA, hogy az ALH84001 meteorit szerves anyagot tartalmaz olyan alakban, amely földi baktériumokhoz hasonlít, csak azoknál kisebb. Jelenleg is vitatják, hogy ezek valóban élő szervezetek voltak-e. (Külső hivatkozás: Magyar Virtuális Enciklopédia – Élet a marson?)

A vékony légkör miatt a felszínt erős ultraibolya és kozmikus sugárzás éri.

[szerkesztés] Kapcsolódó témakörök

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Mars (bolygó) témájú médiaállományokat.


Naprendszer
Kép:naprendszer.png
NapMerkúrVénuszFöldMarsCeresJupiterSzaturnuszUránuszNeptunuszPlútóErisz