Zabanius János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zabanius János (Sachs de Harteneck), (Eperjes, 1664. - Nagyszeben, 1703. december 5.), lovag, az erdélyi szászok grófja, szebeni királybíró, Zabanius Izsák fia
[szerkesztés] Élete
Született 1664 - ben Eperjesen. Atyja evangélikus vallása miatt Eperjesről elűzve Nagyszebenbe költözött át; a fia ott végezte az iskolát és azután Tübingenbe ment, hol "magister philosophiae" lett és egy ideig előadásokat tartott.
1689-ben visszatérve, 1690-ben "notarius provincialis" és városi írnok lett. Az 1691. április 21-i országgyűlés a Leopoldinum keresztülvitelének sürgetésére küldöttséget menesztett Bécsbe. A szászok képviselője Zabanius volt, aki majdnem egy évig tartózkodott Bécsben, hogy a vezető köröket az erdélyi bonyolult viszonyokról felvilágosítsa és a szászok érdekében jóindulatra bírja. A császár arany láncot ajándékozott neki; Nagyszeben a Szebenszék bírájává, azután provincialis polgármesterévé választotta; 1698-ban Lipót val. b. kormánytanácsosságot és nemességet adományozott neki Sachs de Harteneck praedikátummal.
1700-ban a szászok grófja lett. 1702-ben. ellenfelei felségsértéssel vádolták; a nagyszebeni tanács halálra ítélte és 1703. december 5-én Nagyszebenben lefejezték.
1847-ben Daniel Roth regényt írt róla [1].
[szerkesztés] Művei
- Dissertatio Academica De Ideis... Tübingae, 1688.
- Die, denen schmerzlich leidtragenden Wittwen Cypressen ... Hermanstadt, 1693. (Frank Bálint és Rosenau Anna Mária egybekelésére írt versek.)
Többi munkái, kéziratai, naplója felsorolva Trausch munkájában.
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996


Based on work by