Odessza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Odessza (ukránul Одеса (Odesza); oroszul Одесса (Ogyessza); Ukrajna ötödik legnagyobb városa és legfontosabb kereskedelmi központja, erős mediterrán jelleggel és épületeiben francia és olasz hatással. Lakosságának száma: 1,012,500 (2004).

Odessza címere
Nagyít
Odessza címere
Odessza elhelyezkedése Ukrajnában.
Nagyít
Odessza elhelyezkedése Ukrajnában.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

A város délnyugat Ukrajnában, a Fekete-tenger partján a Dnyeszter torkolatától 31 km-re északra, a fővárostól Kijevtől 443 km-re délre a tengerre néző teraszos domboldalakon fekszik, az ország legnagyobb tengeri kikötője és az Odesszai kerület székhelye. Klímája enyhe és száraz, a januári középhőmérséklet 2 °C, a júliusi 22 °C, az éves csapadékmennyiség csupán 350 mm. (Google Map)

Az alsóváros az 1890-es években.
Nagyít
Az alsóváros az 1890-es években.

[szerkesztés] Nevének eredete

A város nevének eredete ma is vitatott. Az egyik történet szerint amikor II. Katalin cárnő felvetette a település elnevezésének kérdését valaki az itteni régi görög kolónia neve alapján az Odesszosz nevet javasolta. Mivel azonban a birodalom déli részén az összes településnév hímnemű volt a cárnő elhatározta, hogy a nevet nőnemű változatban fogadja el. Ez a történet több szempontból is valószínűtlennek tűnik.

A másik elbeszélés szerint az Odessza név egy szójáték eredménye, melynek eredete a cári udvarban általánosan elterjedt francia nyelvre megy vissza. A francia assez d'eau (bőséges víz, elég a vízből) egybecseng a hagyomány szerinti egykori görög kolónia nevével, mivel a város is egy hatalmas víz mellett fekszik.

Ismeretes egy harmadik változat is. Amikor II. Katalin cárnő fevetette a település elnevezésének kérdését az egyik Livóniai tábornok az Odesszosz nevet hallva felsóhajtott Ó dessza ami lettül kolbászt jelent, az a-ra végzödő szó, mivel azt a cárnő az Odesszosz női változatának hitte, annyira megtetszet, hogy a vita azonnal lezárásra került!

Bárhogy is volt, a névben mindenképpen az ősi görög kolónia neve jelenik meg újra.

[szerkesztés] Története

Odessza területe már a bronzkorban is lakott volt, a 7. századtól görög kolóniák álltak itt. A mai Odessza helyén a 14. században krími tatár település állt, mely Chadžibėjus néven a Litván Nagyfejedelemség uralma alatt volt. A települést törökül Hacibeynek (Khajibei, Khadzhibei vagy Gadzhibei), oroszul Hadzsibejnek (Хаджибей) hívták. 1529-ben török uralom alá került. A 18. század közepén a törökök Hacibey mellett felépítették "Yeni-Dünya" (magyarul:"új világ") erődjét. Az orosz-török háborúban a Jose De Ribas vezette orosz-kozák csapatok 1789. szeptember 25-én elfoglalták Hadzsibejt és Jeni-Dunja erődjét.

A Richelieu utca az operaházzal a 19. században.
Nagyít
A Richelieu utca az operaházzal a 19. században.

A mai várost hivatalosan 1794-ben alapították, miután 1792-ben a jászvásári békében Oroszország megszerezte a területet és Novorosszija, azaz Új-Oroszország néven a cári birodalomhoz csatolta. 1795 januárjában a török Hacibey nevet Odesszára változtatták. Az új város csakhamar gyors fejlődésnek indult, melyben nagy szerepe volt Armand-Emmanuel du Plessis-nek Richelieu hercegének, aki a 1803 és 1814 között a város kormányzója volt. A herceg a francia forradalom elől menekült Oroszországba és harcolt II. Katalin hadseregében a törökök ellen. Őt tartják a város egyik alapítójának, mivel nemcsak megtervezte, hanem teljes infrastruktúrával fel is építette azt. 1819-ben a város szabadkikötői státuszt kapott, melyet 1879-ig gyakorolt. A város otthona lett a legkülönbözőbb nemzetekből származó embereknek. Éltek itt oroszok, ukránok, zsidók, görögök, bolgárok, albánok, olaszok, franciák, németek és sok más európai nemzet kereskedői és fiai. Ezt tükrözi a város térképe is, melyen a legkülönbözőbb népek elnevezései találhatók. 1834-ben itt adták ki az első ukrán nyelvű könyvet. Odessza fejlődését megakasztotta az 1853-ban kitört krími háború, melynek során a brit és francia hadiflotta ágyúzta a várost. A károkat gyorsan helyrehozták és a kereskedelem növekedésével Odessza lett Oroszország legnagyobb gabona exportáló kiktője. 1866-ban a várost elérte a vasút, amely összekötötte Kijevvel, Harkovval éppúgy, mint a romániai Jászvásárral (Iaşi). A 19. században a városban nagy zsidóközösség alakult ki. Bár a zsidók állandó üldöztetésnek voltak kitéve, 1897-re már a lakosság 37%-át alkották. A legnagyobb pogromok 1821-ben, 1859-ben, 1871-ben, 1881-ben és 1905-ben voltak. Sok zsidó elmenekült, főként az 1881. évi pogromot követően Palesztinába és a város a cionizmus egyik fő bázisa lett.

A Patyomkin-lépcsők a 19. században.
Nagyít
A Patyomkin-lépcsők a 19. században.

1905-ben a városban munkásfelkelés tört ki, melyhez csatlakozott az orosz Patyomkin cirkáló legénysége is. A felkelésnek a nagy orosz filmrendező Szergej Eisenstein Patyomkin cirkáló című filmje állított örök emléket. A filmművészet máig egyik legnevezetesebb filmkockái azok, melyeken a cári karhatalom a kikötőhöz vezető nagy lépcsősoron halomra lövi a tüntető tömeget. Ugyan a mészárlás a valóságban nem a lépcsőkön, hanem csak annak közelében történt a filmnek köszönhetően a lépcsősor az egyik legfőbb turistalátványosság Odesszában. Az 1917. évi Októberi Szocialista Forradalom és az I. világháború vége között a város többször cserélt gazdát. Elfoglalták a fehérek, a vörösök és a franciák is, végül a Vörös Hadsereg vette át az ellenőrzést és 1920-ban az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság része lett és a Szovjetunióhoz csatlakozott.

A háború következtében 1921-1922-ben Odessza népét nagy éhínség sújtotta. A II. világháborúban 1941. augusztus 7-én a várost elfoglalta a román és a német hadsereg. A város maga is súlyos károkat szenvedett és sok halottja volt. A németek és szövetségeseik mintegy 60. 000 odesszai lakost – főként zsidót – deportáltak, vagy mészároltak le. A város egész negyedei dőltek romba a harcok során. Odessza volt az első szovjet város, mely 1945-ben megkapta a hős város címet.

Az 1960-as és 1970-es években a város hatalmas fejlődésen ment át. A 70-es évektől kezdődően az odesszai zsidók többsége Izraelbe, vagy az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, de nagy odesszai közösségek alakultak ki Moszkvában és Leningrádban is. 1991-ben a kommunizmus összeomlása után a város a független Ukrajna része lett. A város lakói nagyrészt a hajógyártásban, a vegyiparban, a kohászatban, az élelmiszertermelésben, a halászatban és a finomiparban dolgoznak. Odessza egyúttal ma Ukrajna legjelentősebb kikötője, tengerészeti bázisa is.

A könyvtár épülete
Nagyít
A könyvtár épülete

[szerkesztés] Nevezetességei

  • A város épületei régen mészkőből épültek. Az egykori mészkőbányákat később csempészek használták raktárként. Ezek a föld alatti alagutakkal összekötve a város alatt szövevényes labirintust képeznek, mely különleges turistalátványosság. Bár ezek a túrák nem tiltottak, mégis veszélyesek, mivel a járatok nincsenek teljesen feltérképezve és nem biztonságosak. A labirintus léte a fő oka annak, hogy a városban nem épült ki a földalatti vasúthálózat.
  • Régészeti, várostörténeti, irodalmi, képzőművészeti, tengerészeti múzeumai vannak.
  • A városban ma is állnak az egykori gazdag családok a Tolsztojok, a Voroncovok és a Potockiak palotái, melyek látogathatók.

[szerkesztés] Híres odesszaiak

  • Iszak Babel író
  • Natan Milstein, Misa Elman és David Ojsztrah hegedűművészek
  • Benno Mojszejevics, Szvjatoszlav Richter és Emil Gilelsz zongoraművészek
  • Jefim Geller sakknagymester
  • Mihail Zvaneckij író, humorista
  • Roman Karcev komikus.

[szerkesztés] Testvérvárosai

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Odessa témájú médiaállományokat.