III. Ferdinánd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
III. Ferdinánd (1608. július 13., Graz – 1657. április 2., Bécs) német-római császár, magyar és cseh király
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Útja a koronáig
II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király, és Mária Anna bajor hercegnő gyermekeként született 1608-ban. Vallási és gazdasági ismereteket tanult a jezsuitáknál. Apja már fiatalon bevonta az államügyek intézésébe, ő rejtjelezte a jelentéseket. 1625-ben koronázták magyar királlyá, 1627-ben pedig a cseh trónt is elfoglalhatta. Az 1630. évi birodalmi gyűlésen nem szavazták meg trónutódlását, csak 1636-ban lett római király. 1634-től – Wallenstein meggyilkolása után – a császári seregek főparancsnoka lett. A harmincéves háborúban megismerkedett a katonai élettel, hadsereg-szervezési tapasztalatokat szerzett. Részese volt Donauwörth és Regensburg elfoglalásának (1634. májusában), a franciák felett aratott nördlingeni győzelemnek (1634. szeptemberében), és sikerült kiszorítania a svéd csapatokat Dél-Németországból.
[szerkesztés] Császár és király
1637. február 15-én elhunyt apja II. Ferdinánd. A trónörökösből ekkor lett a Német-római Birodalom császára. Ettől kezdve folyamatosan azon munkálkodott, hogy véget vessen a 1618 óta tartó háborúskodásnak. 1644-ben végre megkezdődtek a béketárgyalások. Végül 1648-ben, a vesztfáliai békével, sikerült lezárni a harmincéves háborút.
A törökökkel sikerült jó kapcsolatban maradnia, és a korábban megkötött békeszerződéseket meghosszabbítania.
[szerkesztés] Magyar belpolitikája
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, a svédek szövetségeseként, 1644-ben támadást intézett ellene. Azonban 1645-ben Linzben sikerült békét kötniük egymással. III. Ferdinánd Rákóczinak is biztosította – a még Bethlen Gábor idején az Erdélyi Fejedelemségnek átadott – hét felső-magyarországi vármegyét. Ezen kívül megállapodtak a szabad vallásgyakorlás kérdésében, leállították a templomfoglalásokat, és megegyeztek abban is, hogy a vallási sérelmeket az országgyűlés elé viszik.
1640-ben újabb 22 évre békét kötött a törökökkel. Ezzel egyidejűleg megtiltotta a magyar főurak portyázásait a törökök ellen, mivel ezzel a békét veszélyeztették.
1647-ben fiát, Ferdinándot magyar királlyá választották IV. Ferdinánd néven, és megkoronázták.
1654-ben váratlanul meghalt IV. Ferdinánd trónörökös.
1655-ben országgyűlést hívott össze, ahol fiát, Lipót főherceget, I. Lipót néven királlyá választották. Kísérlete, hogy a Habsburg dinasztia számára örökölhetővé tegye a magyar trónt, a rendek ellenállásán megbukott.
[szerkesztés] Személyisége
Kortársak szerint tekintélyt parancsoló és béketűrő személyiség volt. Hét nyelven beszélt (németül, latinul, magyarul, csehül, franciául, spanyolul és olaszul). Nem örökölte apja vallási fanatizmusát. A béke érdekében hajlandó volt teret engedni a protestánsoknak. Érdekelték a természettudományok és a művészet. 1657-ben olasz irodalmi akadémiát alapított Bécsben. Legnagyobb szenvedélye a zene volt. Maga is komponált.
[szerkesztés] Családja
1631-ben vette feleségül Habsburg Mária Annát (1606-†1646) a spanyol III. Fülöp lányát. Gyermekeik:
- Ferdinánd (1633. szeptember 8., †1654. július 9)
- Mária Anna (1635-†1696), aki később IV. Fülöp spanyol király felesége lett
- Lipót (1640. június 9., †1705. május 5.)
- ? lánygyermek (*, †1646. május 13.)
Második felesége Habsburg Mária Leopoldina hercegnő (1632-1649)volt, akitől egy fiúgyermeke született:
- Károly József (1649-†1664)
1651-ben vette feleségül Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnőt, akitől két lánya született:
- Eleonóra Mária Jozefa (1653-†1697)
- Mária Anna Jozefa (1654-†1689)
[szerkesztés] Források
- Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Szerk.: Horváth Jenő. Budapest, Helikon, 2004. ISBN 9632088948
- A Habsburgok
| Előző uralkodó: II. Ferdinánd |
Magyarország uralkodója 1637-1657 |
Következő uralkodó: |
| Előző : II. Ferdinánd |
Német király: 1636-1657 Német-római császár: 1637-1657 |
Következő: I. Lipót |



Based on work by