User:Kata/Petőfi Sándor költészete

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Idézetek jelentőségéről és helyéről

  • "Kosztolányit idézve: "Ha valamikor, sok-sok ezer év múlva felébresztenének a síromból s hirtelen arra kérnének, hogy nevezzek meg egy költőt, ezt mondanám: Petőfi."
  • Petőfi nemcsak népszerű költőnk, de egyike azon kevés művészünknek, akik tudatosan és cselekvőn vettek részt a magyar történelem folyásában. Költészetében, akárcsak politikai törekvéseiben összefonódnak a reformkor polgárosulási törekvései, csakúgy mint a nemzeti függetlenség eszménye". (Sulinet.hu)
  • "Az újkori magyar irodalom 18. században meginduló fejlődése Petőfi életművében addig nem ismert költői magaslatra emelkedett. "Petőfi nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ legjelentékenyebb költői közé tartozik" – írta Arany János. Nemcsak a rendkívüli tehetség helyének kijelölése ez, hanem annak a történeti-irodalmi nagykorúsodásnak, nemzeti megszilárdulásnak érzékeltetése is, amelyet az 1848-hoz vezető politikai küzdelmek és a Bessenyei–Csokonai–Kazinczy–Katona–Kölcsey–Vörösmarty–Eötvös művén át Petőfihez ívelő irodalmi fejlődés határoznak meg". (A magyar irodalom története)
  • „A rendkívül érzékeny és már korán önállóságra kényszerülő fiatalember maga választotta magyarságát is, művészi hivatását is. Különösen szerencsés pillanatban lépett fel: a reformkorban alakultak ki tulajdonképpen a folyamatos irodalmi élet keretei; a „korlátlan lehetőségek” ideje volt ez, amikor a szépliteratúra tájékozódási és vonzási köre kicsi és könnyen áttekinthető volt; a hazai nyelv és irodalom művelése nem csupán kulturális ügynek, hanem hazafias tettnek számított; a klasszicista ízlés uralmát megtörő romantikus áramlatok rohamosan növekvő társadalmi-politikai érdeklődést tudhattak maguk mögött; a népiesség pedig viszonylag széles társadalmi-irodalmi mozgalom volt, amely Petőfit országos szinten tette ismertté és népszerűvé.” (Gépeskönyv)

[szerkesztés] Írók, költők hatása Petőfire

  • Aszódon ismerkedik meg a klasszikus költőkkel, Ovidius és Horatius a kedvencei. Olvasmányai közt feljegyezték Budai Ézsaiás történeti könyveit s Colombus históriáját.
  • Selmecen betekintést nyer a rendszeres magyar irodalomba, elsősorban Gvadányi J., Csokonai s Vörösmarty költeményeit olvassa.
  • Sopronban, katonáskodása idején éjjelente titokban olvassa kedvenceit: Schillert, Horatiust. Barátai Van der Velde könyveit kölcsönzik ki neki.
  • Pápán tanulmányozza behatóbban a magyar történelmet, költészetet, a világirodalomból főleg ismét Schiller, illetve Lenau és Heine műveihez nyúl, magyarra is fordít tőlük.
  • továbbá kedvencei közé tartozott a romantika számos költője, főképpen Béranger, Shelley és Byron.

[szerkesztés] A költő újításai a magyar lírában

  • Addig ismeretlen témákat honosított meg költészetünkben: nála jelenik meg először a családi líra, a szerelemi költeményekben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a Puszta, a magyar Alföld méltó rajza.
  • Kezdeti költeményeiben, első kötetében követi a népiesség stílusát, mely a korszakban viszonylag friss felfedezés. Erdélyi János 1842-es tanulmánya az első, melyben a népköltészetben rejlő lehetőségekről, a nép művészetének felfedezéséről, erejéről beszél.
  • Költészete nyomán új hangok kerülnek a versekbe, nyelve felszabadul a Kazinczy féle "fentebb stíl" használatától. Elhagyja a mitológiai elemeket, a finomkodó körülírásokat. Közérthetően, egyszerűen szól mindenkihez, a nép nyelvét beemeli az irodalomba úgy, hogy emellett megjelenik a kora művelt, tanult emberére valló szókészlet is. Műveiben olvashatjuk először a világszabadság szót. (Horváth János)
  • A versek külcsíne helyett a gondolatot állítja középpontba, fontosabb a mondanivaló, mint a forma tökéletessége.

[szerkesztés] Pályája

Pályakezdése a népies költészet jegyében (1842-1844)

"A Dugonicstól, Csokonaitól Kölcseyig terjedő előzmények után a harmincas években népdalgyűjtések indulnák (Kriza János, K. Csapó Dániel stb.), s az Akadémia és a Kisfaludy Társaság is gyűjtést kezdeményez. A gyűjtés mellett egyre-másra jelennek meg a műköltői népdalok. Czuczor Gergely, Erdélyi János, Kriza János, Szentiváni Mihály, Szakál Lajos neve érdemel itt figyelmet. A népiesség elméleti irodalma is fellendül; a Kisfaludy Társaság 1841. évi pályatétele: "Mit értünk nemzetiség és népiesség (Volksthümlichkeit) alatt a költészetben?" A népdalnak ez a megnövekedett kultusza hatott Petőfire, de csak ebből nem lehet megmagyarázni költői forradalmát. Petőfi nemcsak kortársainak művészi gyakorlatát haladja meg népdalaival, hanem Kölcsey és Vörösmarty jelentős kísérleteit is". (MIT III)

A népies költemények általános jellemzői:

- az érzelmes almanach-líra meghaladására törekvés

- új irodalmi izlés meghonosítása

- közvetlen, természetes könnyed hang

- egyszerű szerkezeti felépítés

- tárgyi és formai ihlet a népköltészettől

- hangja: tréfás, humoros

- kitágítja a lírai témaköröket és új műfajokat hoz létre.

- költői attitűdjei: a) lírai magánbeszéd keretében állítja elénk a – többnyire humoros – típust (Pusztán születtem, Szomjas ember tünődése, Az én torkom álló malom, Ezrivel terem a fán a meggy) b) külső jellemzés, leírás eszközével él (Kedves vendégek, János gazda, Pinty úrfi, Az öregur, Pál mester, Orbán), c) anekdota ad alkalmat a bemutatásra (A tintásüveg, Ambrus gazda,Csokonai), d) egy történet keretében jeleníti meg a típust (A csaplárné a betyárt szerette).

  • népdalok, népies helyzetdalok

Költészete a népdalköltészet jegyében fogant, első művei még a fiatal Kölcsey és Bajza József szemléletének hatása alatt érlelődik, mind szemléletében mind kifejezéstárában követi őket.

"Petőfi népdalaihoz képest a korábbi műköltői próbálkozások csak kísérletek, előzmények: Az irodalmi köztudattal elsősorban az ő népdalai fogadtatták el a műfajt". (Irodalom Tk. II.)

A népies helyzetdalokban a poéta beleéli magát egy adott népi alak helyzetébe, E/1-ben szólaltatja meg szereplőit. A lélekállapot folyamatos kibontására törekszik.

Befordúltam a konyhára (1843), A virágnak megtiltani nem lehet... (1843), Temetésre szól az ének (1843), Ez a világ amilyen nagy

- nem utánozza a népdalt, hanem úgy él vele, mint egyéniségének természetes kifejezőeszközével - Nem sűríti verseiben a népdal-motívumokat, nem stilizál, nem fosztja meg a népdalt az egyszerűség bájától s a magyar népdalformák csengő ritmusától - Egyéniségének közvetlensége és nyíltsága, gazdag érzelmi telítettsége megegyezett a népdalok természetes közvetlenségével, egyszerűen kifejezett érzelmeivel.

- Petőfi nemcsak és nem elsősorban a verskezdő természeti képet, a dalszerkezetet, a népies megszólításokat vagy hasonlatokat alkalmazta, hanem a dalok szellemét is magáévá tette, a népdalokban megnyilatkozó népi szemlélettel együtt

Néhány népdalát a nép szájára vette, és sajátjaként énekelte.

  • népi életképek

A népies életképekben egy kiragadott szituáció, jelenet leírása történik. Hangja: humoros és/vagy szatirikus, pl. Egy estém otthon, Szeget szeggel...

    • népies zsánerkép: A zsánerkép játékos, kissé idealizált életkép, Petőfinél a zsáneralakok tipikus figurák: az iszákos, a megcsalt férj, a szerelmes legény, a tolvaj, a betyár, az életben botladozó színész ... ld.: Megy a juhász szamáron...
  • bordalok

Bordalaiban már változik a nyelvhasználata, hangneme tréfás lesz, felismeri, hogy nem elég a népdalok formai utánzása. E daltípusban kifejezi lázadozását, a társadalmi konvenciókkal szembeszegülő indulatait.

A borozó (1842), Disznótorban, Dinomdánom, Ivás közben, Vizet iszom, Dáridó után, A borhoz...

  • személyes hangú líra: Távolból, időmértékes népdal, próbálkozását önmaga sikertelennek ítélte ("Kis lak áll a nagy Duna mentében..."), Jövendölés, Én, ...

családi költemények - egy család életének levegőjét teremti újra a versekben

- bensőséges hang, a költő ragaszkodása szüleihez, lírai realista megközelítés

  • Egy estém otthon, Füstbement terv, István öcsémhez

tájköltemények - Nem véletlen, hogy népdalainak és népi alakrajzainak virágkorában, 1844-ben születik meg tájfestő költészetének első remeke, Az Alföld.

- Jelentősebb irodalmi előzmények nélkül fedezi fel a költészet számára az Alföldnek, ennek a jellegzetesen magyar tájnak a szépségeit.

- elemei: festőiség, láttatás, magyar táj magyar népi hősökkel és atmoszférával, mondanivalója túlmutat a leíráson, váltogatja a perspektívát, távolról közeledik, fentről lefelé közelít, stb. negatív tájfestéssel is él.

  • Az alföld (1844)

elbeszélő költemények'

  • A helység kalapácsa (1844): komikus eposz, a magyar romantika kedvenc műfajának paródiája de műfaji hagyományt is követ. Gúnyolja a pátoszt, a fentebb hangnemet, az eposzi kellékeket, az ünnepélyes költészetet. Nyelvi fordulatai szándékosan alantasak. A falusi életképet elnagyolja. A természetességet választja a kor mesterkéltségével szemben.
  • János vitéz (1845): tagadja a korábbi költészetet, romantikusan meseszerű, bonyolult meseszövés képtelen kalandokkal. A költő egyre nehezebb feladatok elé állítja Jancsit Tündérország felé vezető útján, a boldogság hazájába jutásért. Tündérország idillje és a köznapi valóság romantikus ellentéte.

ars poeticák

- A Petőfi-ellenes hadjárat fő szervezője a Honderü volt. Ennek szerkesztője és munkatársai, Petrichevich Horváth Lázár, Nádaskay Lajos támadták a költőt, illetve Császár Ferenc és Pór Jenő.

- Válasz a kritikának, a Honderünek, a maradiaknak ars poeticáinak megfogalmazásával:

  • A természet vadvirága: 1844 december, kritikusainak felel, éles támadások érték nyelvhasználata miatt az Életképek egyik számában
  • Dalaim:

útirajzok: Úti levél. Életképek (1844)

Válságköltészete (1845-1846)

- a szerelmi költészet kudarcai

  • Cipruslombok Etelke sírjára - mesterkélt hang, gyakori az epigrammaszerk.
  • Szerelem gyöngyei - 39 darab, szeelemvágy, ambíciók egy ilyenh költészetre

- A Zöld Marci című drámáját a színházi választmány nem fogadta el bemutatásra, s Petőfi megsemmisítette a kéziratot

- további támadások irodalmi ellenfelei, konkurreciája részéről, az irigyek ármánykodásai, volt barátai elpártolnak tőle: Szeberényi Lajos, Nagy Ignác (Menny és pokol)...

- a haza sorsa feletti aggódás, sötéten látó pesszimista hangok. Heine és Byron hatása lekiállapotára

- önmagával való elégedetlensége, művészetét nem érzi elégségesnek, új utakat keres

  • Felhők versciklus

- 1845 november - 1846 március, nagy részük Szalkszentmártonon született, megjelent: 1846. április 23., 66 epigrammatikus vers, de nincs csattanó a végén, elégikus hangvétel

- művészi válság, tagadja a népdalt, felbukkannak a romantika túlzásai

- nincs filozofikus tartalom, csak ötletek, felvillanó gondolatok halmaza

- befejezetlen költemények

Szerelmi költészete (1845-1849)

Fa leszek, ha... (1845), Reszket a bokor, mert... (1846), Szeptember végén (1847), Beszél a fákkal a bús őszi szél (1847), Minek nevezzelek? (1848)

Forradalmi látomásköltészet(1846-1849)

  • A XIX. század költői (1847), Egy gondolat bánt engemet..., Nemzeti dal (1848), Föltámadott a tenger (1848)
  • a szabadságharc versei: Csatadal (1848), A vén zászlótartó (1848), Európa csendes, újra csendes... (1849)

[szerkesztés] Kiadások

Költeményei a költő életében a következő hirlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg:

  • Athenaeum (1842-43)
  • Életképek (1843-48)
  • Regélő Pesti Divatlap (1843-44)
  • Honderű (1844., 1848)
  • Pesti Divatlap (1844-46)
  • Aradi Vészlapok (1844)
  • Szivárvány (1844)
  • Nemzeti Színház Zsebkönyve (1845)
  • Tavasz (1845)
  • Unio (1847)
  • Ellenőr (1847)
  • Hazánk (1847-48)
  • Honleányok Könyve (1847)
  • Országgyűlési Emlény (1848)
  • Márczius Tizenötödike (1848-49)
  • Munkások Ifjusága (1848)
  • Nemzeti Ujság (1848)
  • Mult és jelen (1848)
  • P. Hirlap (1848)
  • Nép barátja (1848-49)
  • Közlöny (1849)
  • Honvéd (1849)
  • Respublica (1849)
  • Komáromi Lapok (1849).