Duka Tivadar

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dukafalvi és kucsini Duka Tivadar (Dukafalva, 1825. június 22. – Bournemouth, Anglia, 1908. május 5.) orvos, honvéd százados, a brit hadsereg őrnagya, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteleti tagja.

Tanulmányait a sárospataki és az eperjesi kollégiumban végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1846-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett. Batthyány Lajos kormányának megalakulása után fogalmazóként a pénzügyminisztérium alkalmazásában állt. Jellasics szeptemberi támadásakor jelentkezett a nemzetőrségbe. 1848. novemberétől hadnagyként, 1849. januárjától főhadnagyként, majd júniustól századosként Görgei Artúr tábornok titkára és parancsőrtisztje volt. A világosi fegyverletétel után orosz fogságból megszökött és emigrált. Drezdában, Párizsban, majd Londonban élt. A londoni egyetemen végzett tanulmányok után 1853-ban orvosi oklevelet szerzett. Ő az első ismert magyar származású orvos, aki diplomáját a londoni egyetemen kapta meg.

1854-től a bengáliai angol hadsereg katonaorvosa lett. A Gangesz menti Monghir területének főorvosaként kezdte behatóan tanulmányozni Indiát. Az országról szóló ismeretterjesztő írásai magyarországi lapokban is megjelentek, elsősorban a Vasárnapi Újságban és a Budapesti Szemlében. Megismerkedett Rádzsa Rádzsendralála Mitrával, aki Kőrösi Csoma Sándor tisztségbeli utóda volt a Bengáli Ázsia Társaságban. Mitra hatására érdeklődni kezdett Csoma munkássága iránt és megkezdte a híres magyar utazó kéziratainak és hagyatékának egybegyűjtését. Eközben fontos kutatásokat végzett India természeti viszonyairól is, értékes, több ezer Kelet–Indiából származó tárgyból álló anyagot ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a kolozsvári Erdélyi Múzeumnak. 1874-ben nyugalomba vonult, Londonban telepedett le és idejét Kőrösi Csoma Sándor munkásságáról összegyüjtött anyag feldolgozásának szentelte. Munkájáról ma is alapműnek számító kötetet jelentetett meg. Tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1900-ban pedig tiszteletbeli tagjává választotta. Tudományos munkásságát Angliában is elismerték, 1884-től az angol királyi Ázsia Társaság tagja, majd a Brit és Külföldi Biblia Társaság választmányi tagja, 1904-től alelnöke lett. Röviddel halála előtt egy dél-angliai kisvárosban, Bournemouth-ban telepedett le.

[szerkesztés] Főbb művei

  • Két levél a Ganges partjairól Kőrösi Csoma Sándorról (Akadémiai Értesítő, 1858)
  • A Gangesparti éghajlati bajokról (Orvosi Hetilap, 1860)
  • A poklosságról, Az orvosi tudomány állása Keletindiában, Levél a Gangesparti éghajtali bajokról, Levél Monghyrból Keletindiában (Orvosi Hetilap, 1861)
  • Adalék Kőrösi Csoma Sándor életiratához (Budapesti Szemle, 1864)
  • Megjegyzések, a cholera támadása és gyógykezelése körűl (Orvosi Hetilap, 1866)
  • Alsó-Bengal physikai és éghajlati tekintetben (Budapesti Szemle, 1867)
  • Néhány megjegyzések a Keletindiában, különösen a Himalayák tájain előforduló lázak jelenségeiről (Orvosi Hetilap, 1881)
  • Life and Works of Alexander Csoma de Kőrös (London, 1885)
  • Ugyanez magyarul: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Budapest, 1885)
  • Kőrösi Csoma Sándor útja Közép-Ázsiában (Vasárnapi Újság, 1885)
  • Első benyomások Kelet-indiában. A hindu társadalom alaptörvényei (Vasárnapi Újság, 1888)
  • Schiller Szinesi Salamon Márk, magyar tudós Londonban (Vasárnapi Újság, 1890)
  • Néhány szó az idegen neveknek magyar helyesirásához (Vasárnapi Újság, 1889)
  • A Magyar Tudományos Akadémia három keletindiai tagja, Buddhista emlékek Akadémiánkban (Vasárnapi Újság, 1891)
  • Kossuth és Görgey (Hertford, 1898)
  • Kőrösi Csoma Sándor (Budapesti Szemle, 1898)
  • Levelek a boer–angol háborúról (Budapest, 1901)

[szerkesztés] Felhasznált források