Csausz Márton

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csausz Márton (Felsőbánya, 1796. augusztus 8. - Pest, 1860. szeptember 14.) orvos, egyetemi tanár, királyi tanácsos

[szerkesztés] Élete

Apja Csausz Kristóf örmény származású kereskedő volt. A gymnasiumot és a két bölcseleti évet Nagyváradon végezte; orvosi pályáját 1815-ben a pesti egyetemen kezdette s 1820. május 6. orvostudorrá avattatott. Ezután mint gyakorló orvos működött Pesten, hol a kolerajárvány alatt 80-nál több beteget volt kénytelen naponként látogatni. 1824. április 4. az egyetemnél orvoskari jegyzőnek választatott, és ez év végén az orvoskar társas tagjai közé is fölvette. Mint bonctanár 1827-ben kezdette meg hivataloskodását a pesti egyetemen. 18301831-re az orvosi kar dékánja volt. 1838-ban beutazta egész Németországot, utóbb Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot s Angliát, Algériát, Spanyolországot, Portugáliát, Oroszországot, Svájcot és Olaszországot. 1848. május 1. Eötvös József báró vallás és közoktatási miniszter miniszteri tanácsossá s az egyetem alelnökévé nevezte ki, mely tisztét 1849. február 1-ig viselte. 1855-ben a közegészségi bizottmány állandó tagjává lett. 1859. március 27. mint egyetemi tanár nyugalomba vonult és császári és királyi tanácsosi címet nyert. Lenhossék József tartott fölötte emlékbeszédet 1864. november 2. a pesti egyetemen. Közel 100,000 frtra menő vagyonából 35,000 frtot hagyott nemes és kegyes célokra, többi közt 1000 frtot a Magyar Tudományos Akadémiára.

[szerkesztés] Munkái

Dissertatio inaug. medica de intestino sanguinis motu ut praecipuo circulationis adminiculo. Pestini, 1820.

Arcképét Barabás által 1860-ban rajzolva, Reiffenstein és Rösch által Bécsben kőre nyomt. tanítványai adták ki Pesten.

[szerkesztés] Források