Solymár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Közép-Magyarország |
| Megye | Pest |
| Kistérség | Pilisvörösvári |
| Rang | nagyközség
|
| Terület | 17,86 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 2083 |
| Körzethívószám | 26 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Solymár (németül: Schaumar) nagyközség Pest megyében, a budapesti agglomerációban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település az Aranyhegyi-patak, a Jegenye-völgy és a Budai- és Pilis-hegység által közrefogott területen helyezkedik el. A szomszédos települések keletről Budapest III. kerülete, délkeletről a II. kerület, délnyugatról Remeteszőlős illetve Nagykovácsi, északnyugatról Pilisszentiván, északról Pilisvörösvár, északkeleti irányból pedig Pilisborosjenő és Üröm.
Solymár legkönnyebben autóval (a 10-es útról), autóbusszal (BKV vagy Volán járatokkal) vagy vonattal (Budapest-Esztergom vonalon) közelíthető meg.
[szerkesztés] Története
A régészeti kutatások alapján szinte biztosan állítható, hogy már a neolit kortól (i.e 3000) éltek itt emberek. Az 1970-es években folytatott ásatások feltártak a község határában római, illetve avar sírokat is. A település nevét az ide telepített királyi solymászokról, vagy a római korban itt folyó sókereskedelem kapcsán a latin „sal” (só) kifejezésből kapta. 1266-ban első okleveles említésekor „Salamar” néven szerepel.
A solymári várat -melyet hívnak Szarkavárnak is- feltételezhetően a 14. század második felében, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A 15. században több tulajdonosváltás is történt, a Cillei, majd a Garai család után Mátyás király és fia Corvin János voltak a terület urai. Főleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt a település, a vár pedig elsősorban vadászkastélyként működött. A török idők alatt a terület teljesen elnéptelenedett a vár romlásnak indult.
A 18. század első évtizedeiben előbb rácok (szerbek), majd távozásuk után, Mária Terézia uralkodása alatt sváb (német) telepesek érkeztek a területre. A falu ezután jórészt a földművelésnek (szőlő-, búza- és káposztatermesztés) és nem utolsó sorban a főváros közelségének köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult. 1895-ben a vasút (Budapest-Esztergom) bevezetésével még könnyebbé vált a kapcsolattartás Budapesttel.
A II. világháború után a falu lakosságának közel felét (mintegy 1960 főt) kitelepítettek Németországba, helyükre a felvidéki és mezőkövesdi magyarok kerültek.
Az 1950-es, 1960-as évek országos iparosítási hulláma jegyében újabb téglagyár épült a már régóta a falu határában működő Rozália mellé. Ezen kívül gyáregységet telepített Solymárra: a Pest Megyei Faipari Vállalat és a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat (PEMŰ), melyek sok száz munkahelyet teremtettek a térségben lakók számára.
Az 1980-as években egyre több budapesti vásárolt telket a község zöldövezeteiben. Először csak hétvégi pihenőhelynek, majd a rendszerváltás után egyre többen választották állandó lakóhelyüknek Solymárt.
Bár manapság a magukat svábnak (németnek) vallók szerény kisebbségben vannak, mégis fontos a község régi hagyományainak ápolása, amiről a nemzetiségi óvoda, az iskola és a nagyszámú kulturális egyesület hivatott gondoskodni.
[szerkesztés] Testvérváros
Wüstenrot (Németország)
[szerkesztés] Látnivalók
A falu központjában (Templom téren)
- Helytörténeti Gyűjtemény és Múzeum
- Római katolikus templom (1790-es években épült későbarokk stílusban, Szűz Mária tiszteletére)
- Busúló Krisztus szobor
- Kitelepítési emlékmű
- Wass Albert szobor (készítette: Blaskó János szobrászművész)
- "Hagyomány" szoborcsoport (készítette: Kovács Jenő szobrászművész)
Kirándulóhelyek
- Rózsika-forrás (Jegenye-völgy)
- Ördöglyuk-barlang
- Zsíros-hegy
Egyéb
- A Szarkavár romjai a Mátyás-dombon
- Angol katonai temető
- Szél-hegyi Golgota
[szerkesztés] Hírességek, akik Solymáron élnek
- Bayer Zsolt - író, publicista
- Görgey Gábor - író, egykori kulturális miniszter
- Hankiss Elemér - szociológus
- Kovács Ákos - énekes
- Mezey György - labdarúgó, egykori szövetségi kapitány
- Usztics Mátyás - színművész


Based on work by