Hangszóró

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egy hangszóró közelképe
Nagyít
Egy hangszóró közelképe

Hangszórónak nevezzük azokat az elektronikai eszközöket, amelyek elektromos jelet hallható hanggá alakítanak. Az aktív hangszórók jelerősítő elektronikával vannak egybeépítve.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Hangszóró típusok

[szerkesztés] Elektrodinamikus

A legelterjedtebb típus, amelyben egy mágnes belsejében csillapítottan lengő tekercs egy (általában kúposan kialakított) laphoz van rögzítve. Ha tekercsben ingadozó erősségű áram folyik, akkor az az áram erősségének megfelelően kitér, így megmozgatja a lapot (kónuszt). Kellően nagy frekvencián (30Hz-20kHz) ez hangként érzékeljük.

[szerkesztés] Piezo

A Piezo hangszóró az piezoelektromos jelenségét használja fel: bizonyos kristályok alakja megváltozik, ha megfelelő részein elektromos feszültség alá helyezzük. Mivel a kristályok merevek, ezért csak nagy frekvenciás hangokat tudnak kellő hatékonysággal előállítani.


Hangfalak (helyesebben hangdobozok)

Falra szerelt kétutas, relflexcsöves hangfal
Nagyít
Falra szerelt kétutas, relflexcsöves hangfal

A hangszórókat akusztikai megfontolásokból megfelelő méretű dobozokhoz, illetve ládákhoz rögzítik. A doboznak több szempontból is előnyei vannak. Nemcsak mechanikailag rögzítik a hangszórót, de az akusztikus rövidzárat is kiküszöbölik, valamint egyenletessé teszik a frekvenciamenetet. Egy vagy esetleg több hangszóró található benne. Ezen hangszórók a teljes hallható tartománynak csak egy-egy részét tudják lesugározni. A hangfalakat jellemezhetjük : a rákapcsolható tartós és időszakos teljesítménnyel, a frekvenciamenettel, az erősítő felé mutatott terhelő impedanciával és a hatásfokkal (1W elektromos teljesítmény által létrehozott hangnyomás).

A többutas hangfalak több, eltérő tulajdonságú hangszórót tartalmaznak, melyek más-más, számukra ideális frekvenciatartományban sugározzák a hangokat. Ezekben a bemenő jelet hangváltóval (másnéven keresztváltóval) osztjuk szét mélyebb és magasabb tartományokba. Erre azért van szükség mert a hangszórók a saját rezonanciafrekvenciájuk alatt nem tudnak sugározni. Ez dinamikus hangszóróknál a pille és a lágy felfüggesztés rugalmasságából adódik, ugyanis ez a két anyag bármennyire is rugalmas, valamilyen mértékben megnöveli a rezonanciafrekvenciát.

Dinamikus hangszóró felépítése
Nagyít
Dinamikus hangszóró felépítése

[szerkesztés] Hangszerek

[szerkesztés] Monó

Egyhangszórós rendszer

[szerkesztés] Sztereó

Kéthangszórós rendszer

[szerkesztés] Dolby Sourround

Kéthangszórós rendszer, elektronikusan kódolt térhatással. 1982-ben vezették be.

[szerkesztés] 2+1 csatorna

Dolby Surround Pro Logic: A Sztereó hangszórók közé helyezett "center" hangszóróval a középről hallható hangok tisztábbak lesznek.

[szerkesztés] Quadro

Négyhangszórós rendszer (quadrophonic): első-hátsó sztereó. Nem terjedt el, mivel régebben költséges volt előállítani négy csatornát kezelő hanghordozót.

[szerkesztés] 4+1 csatorna

Dolby Stereo: A Dolby Laboratories cég a mozik számára négy csatornát vitt fel a sztereo sávra: jobb, bal, közép, surround(környezet). LFE (Low Frequency Effects), vagyis mély csatorna is előállítható a mély hangok kiszűrésével.

[szerkesztés] 5+1 csatorna

Hat hangszórós rendszer: Első sztereó, Hátsó sztereó, valamint center(elöl középen) és mélysugárzó hangfalak veszik körbe a hallgatóságot.

AC-3: Adatsebesség: 32-640 kb/s. Felbontás: 20 bit. Mintavételi frekvencia: 48 kHz. DTS: Mozik ban használt hangtechnika, 384 kb/s adatátviteli sebességgel, 24 bites felbontással, 192 kHz mintavételi frekvenciával állít elő 8 csatornás. CD minőségű hangot

[szerkesztés] 6+1 csatorna

Dolby Digital EX

[szerkesztés] 7+1 csatorna

[szerkesztés] Lásd még