Jeú két könyve
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Jeú két könyve, görögül: „Ho mégasz logosz kata müszterion" (A nagy eszme a misztériumok szerint), a Kr. u. III. században keletkezett, az apokrif evangéliumok tárgykörébe tartozó ókeresztény mű. Feltehetőleg Egyiptomban, gnosztikus körökben keletkezett görög nyelven, ránk kopt fordítása maradt, amely a Codex Brucianusban található, melyet Oxfordban, a Bodleiana-anyagban őriznek.
Jeú első könyve töredékes. Jézus oktatja a tanítványokat a mindenség keletkezéséről, Jeú az igaz isten neve, aki azonban nem azonos a legfőbb lénnyel, belőle is Jeúk sugároznak ki. A műmásodik részében Jézus azt mutatja be tanítványainak, hogyan kell bejárni a mindenség régióit. A könyvben sok a mágikus elem, látszik a régi egyiptomi vallás hatása is.
Jeú második könyvében Jézus megígéri tanítványainak, hogy a fény misztériumában fogja részesíteni őket. A misztériumra vonatkozóan titoktartást parancsol nekik, a kinyilatkoztatás előtt a víz, a tűz és a Szentlélek keresztségét juttatja nekik. Megismerteti tanítványait a különböző titkos nevekkel, pecsétekkel is.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Fény és Káosz. A kopt gnosztikus kódexek (Budapest, 1984)

