Pásztor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ősi állattartó mesterség, életforma. A vad állatok háziasítása óta létező foglalkozás, így szinte minden kultúrában fellelhető. Mivel a magyarok alapvetően állattartásból, pásztorkodásból éltek, különböző állatfajok pásztoraihoz más-más megnevezést használtak, és tájtól függően kialakítottak egy sajátságos hierarchiát.

[szerkesztés] A pásztortársadalom hierarchiája

A pásztortársadalomban fönnált egy belső tagozódás. Ez koronként és térségenként eltérő módon, s nem egyetlen rendezőelv szerint alakult. Ezek egyike a foglalkozási, mondhatnánk "szakmák" szerinti rangsor, ami nagyban függöt a táj adottásgaitól, és hogy az adott "szakma" hány fővel képviseltette magát azon a környéken. Azonban föl lehet állítani egy általános, mondjuk inkább elterjedt rangsort:

  • Gulyás - marhapásztor
  • Csikós - lópásztor
  • Juhász - juhpásztor
  • Kondás, kanász - disznópásztor
  • Csordás, csürhés - az istállóban tartott, csak napközben kihajtott állatok őrzője. Pl. libapásztor.

A hierarchiában elfoglalt helyért nagy "verseny" alakult ki a csikós és a gulyás között. Egyes tájakon (Nagykunság, Hortobágy) a csikós vezette a pásztorrangsor elejét, másutt (Nyírség, Bodrogköz) ahol kevesebb volt a csikós a gulyás állt az élen. Érdekes hogy a Bakonyban és Somogyban (és általában a Dunántúlon) a rangsor elejét a kanász, később (20. század) a juhász vezette.

  • Számadó - a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy, a gazdaság fogadta föl minden szezonban. Ő jelölte ki, fogadta föl a bojtárokat.
  • Bojtár - az állatok őrzéséért felelős segítő. Tulajdonképpen ő alá tartozott az összes felfogadott pásztor. Távollétében az öregbojtár, vagy az első bojtár helyettesítette. Csak ezek után következett a többi bojtár, és a sor végén a kisbojtár.