Viola da gamba

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gamba,
Viola da gamba
angol: viol
német Viola da Gamba
francia: viole (de gambe)
olasz: viola da gamba
Besorolás
Húros hangszer
Vonós hangszer
Gamba család
Rokonhangszerek
Cselló, Baryton, Lira da braccio, Lira da gamba, Viola Bastarda, Viola d'amore,
Hangszerjátékos
Gambás, Csellista, Nagybőgős
Gambák különböző méretű változatai (1-3) és a basszusgamba, avagy violone
Nagyít
Gambák különböző méretű változatai (1-3) és a basszusgamba, avagy violone

A viola da gamba (olaszul: térdhegedű) vagy röviden gamba, esetleg viol (angolul) egy vonós hangszer, amely 6 egymástól kvartra hangolt (középen van egy tercre hangolt is) húrral rendelkezik, amely egyenesen a vihuelától és a rebektől származik, kb. 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz-, ill. barokk zene egyik fő hangszere volt.

A gamba megnevezést használhatjuk a konkrét hangszer, de a teljes gamba család megnevezésére is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A gambák története

A gambák gyökerét a vilhuelánál kereshetjük; a hangszer valószínüleg úgy alakult ki, hogy egyesek a hangszerüket vonóhúzással szólaltatták meg pengetés helyett. Ez a folyamat egy teljesen új hangszer kifejlődéséhez vezetett, ami igen szoros rokonságban állt a vilhuelával: a lapos hátlap, az érintők és az íves láb, a különbség csak annyi, hogy ez már egy vonós hangszer, nem pengetős (a hangszer spanyol neve ezért vihuela de arco). Később a ferde tartás a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, innen a térdhegedű megnevezés.

Nevének fordításával ellentétben csak távoli rokona a hegedű családnak, habár néhány írás szerint a gambák a mai modern hegedű-család tagjainak az előfutárai; ez nem így van, mert a hegedű és társai elég sok mindenben különböznek a gambáktól (lásd a viola da braccio lapon).

Az egyik legkorábbi ábrázolása egy Lorenzo Costa által készített oltáron van, amely a bolognai San Giovanni in Monte templomában van. Ezt a képet 1497-re datálják, ahol két gyerek gambázik.

A 17. század végére a gambák kezdtek teljesen kiveszni (még kb. egy évszázadig, mint műkedvelő hangszer maradtak meg), egyedül a basszus változata (a violone) maradt fenn továbbra is.

[szerkesztés] Főbb művek gambákra

  • John Dowland, William Byrd, John Jenkins, William Lawes, Henry Purcell: Művek konzortokra (Gamba együttesekre)
  • Johann Sebastian Bach: Szonáták gambára, 6. Brandenburgi verseny
  • Karl Friedrich Abel: Gambaversenyek
  • Marin Marais: Művek gambá(k)ra

[szerkesztés] Felépítése

Különbségek a hegedű-család és a gambacsalád tagjai között:

  • Fogólap: a gambák 6–7 húrral rendelkeznek a 4 helyett, és a húrok kvartonként vannak hangolva, nem kvintenként. A gambák ezenfelül rendelkeznek a gitárnál megfigyelhető érintőkkel is.
  • Láb: alacsonyabb, ezért könnyebb rajta akkordokat játszani. Viszont a hangja sokkal puhább, többek között emiatt „veszett ki” a mindennapos használatból: a koncerttermek növekedésével a hangja nem volt elég erős, ezért írtak több művet a hegedűfélékre. (Ez az oka a hegedű oktett létrejöttének is: a mai koncerttermek kezdenek túl nagyok lenni a modern vonós hangszerek hangjaihoz képest.)
  • F-luk: itt C-luk található (a gitárnál mindez egy kör)
  • Elő- és hátlapok: a hegedű-családnál ezek íveltek, a gambáknál (és a gitárnál is) ez lapos.

[szerkesztés] „Méretek” és hangolás

  • lyra viol - lásd Viola Bastarda
  • "pardessus de viole" - ritka
  • diszkant
  • alt
  • tenor

Kezdetben ez a kettő alkotta az alttenort.

  • divíziós basszus - Division Viol
  • basszus - „Klein-Baß Viola da Gamba” (Praetorius)
  • kontrabasszus - „Groß-Baß Viola da Gamba” (Praetorius) - ő lenne a Violone

A hangolást különböző zenetörténészek máshogy ítélik meg. A legelfogadottabbak Michael Praetorius Syntagma Musiciumjában, ill. Jambe de Fer: Zene összegzése c. művében található.