Hertzsprung-Russell diagram
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Hertzsprung-Russell-diagram az asztrofizika területén az Einar Hertzsprung (1873-1967) dán–holland és Henry Norris Russell (1877-1957) amerikai csillagászok által 1905 és 1913 között felállított csillagfejlődési diagram, amely egy grafikonon a csillagok és a csillagcsoportok legszembetűnőbb tulajdonságait kategorizálja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felépítése
Vízszintes tengelyre a csillagok felszíni hőmérsékletét, az úgynevezett szín-indexet (BV), vagy a színképosztályt viszik fel, a forró kék csillagoktól a hideg vörösekig, balról jobbra.
A függőleges tengelyen a csillagok fényességét tüntetik fel valamely mértékegység szerint, pl. abszolút fényességet vagy a luminozitást, melyhez általában a Napra jellemző mennyiséget használják mértékegységül.
Így lényegében egy szín–fényesség diagramhoz jutunk. Ez az egyszerű ötlet nagyon nagy jelentőségűnek bizonyult, nem csupán a csillagok felismerhető kategóriak szerinti csoportosításában, hanem kiemeli a az adott csillag sajátosságait. A vízszintes tengelyen három skálát is találhatunk, melyek révén jobban érzékelhetőek az egyes skálához tartozó szabálytalanságok.
A diagram a Nap szomszédságában lévő csillagok alapján készült. Az Univerzum más részeiben levő csillagok diagramja hasonló, de a részleteket tekintve vannak különbségek, és éppen ezek a differencák adhatnak érdekes információt. Az egyik érdekesség az, hogy a diagram ismert távolságban levő csillagokat tüntet fel, melyeknek kiszámítható az abszolút fényességük. Ez ugyanis nem mindig lehetséges, jóllehet ha egy csillagcsoportot valamely csillaghalmaz tagjának tekintünk, úgy a halmaz minden tagja lényegében azonos távolságra van a Földtől, s így elegendő a halmaz látszólagos fényességét használni, és az abszolút fényességre való átszámításkor a korrekció minden csillagnál ugyanaz. A halmaz minden csillaga látóvonalunkba esőnek tekinthető.
[szerkesztés] Tartalma
A diagramon három területet jól el lehet különíteni: az átlósan elhelyezkedő keskeny sáv az ún. fősorozat; felette helyezkednek el az óriás-ágak és alatta van a fehértörpe-régió. Egy fejlődő Univerzumban ezek külön-külön stabil állapotokat jelentenek. A HR-diagramon ott vannak sűrűsödési helyek, ahol a csillagok életük során sok ideig tartózkodnak, tehát ahol sok csillag található.
A fősorozat, amelyhez a csillagok nagy része tartozik, azt a szakaszt mutatja, melyen egy aktív csillag életének jelentős része zajlik. Az itt lévő csillagok nem változtatják észrevehetően a helyzetüket a diagramon, nem mozognak a sávban egyik irányba sem. A csillagtömegek kicsiny egységekben, de rendre növekednek balra felfelé. Ezt a progresszív növekedést tükrözi a tömeg-fényesség reláció.
A fősorozat mentén elhelyezkedő csillagokat stabil egyensúlyú sorozatok ábrázolják. A csillagok egy része, miután a fűtőanyaguk kimerült, óriás csillagá fúvódnak fel, melyek fejlődése a diagram jobb felső sarka felé vezet. A főág és az óriás-ág között egy üres rész figyelhető meg, ez az ún. Hertzsprung-rés, itt kevés csillag található, ami egy viszonylag gyorsan lezajló fejlődés fázisra utal.
Óriásként egy csillagnak lehet egy másik nyugalmasabb időszaka, mielőtt viszonylag gyorsan és esetenként látványosan fehértörpe állapotba kerül. A grafikon bal alsó részében levő csillagok esetében nincs fényesen égő mag, csak lassú hősugárzás, végül lehűlés.
[szerkesztés] A diagram
[szerkesztés] Források
- A Tudás Könyvtára: Csillagászati kislexikon


Based on work by