Elektromos hegedű
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az elektromos hegedű egy egyszerű hegedű elektronikus jel-kimenettel. Ezt a kifejezést használhatjuk egy elektromos kiegészítővel felszerelt hegedűre is, de általánosságban az elektromos hangszert jelöli.
A legtöbb elektronikus hangszer tömör testtel rendelkezik, ami segíti megakadályozni az üreges test erősítéskor való rezonálását. Az akusztikus hegedű hangszíne pont ezen rezonálások miatt jön létre, ezért elektromos társa sokkal „nyersebb”, „élesebb” hanggal rendelkezik (persze ezt a hangszedő kialakítása is meghatározza).
Ezen hangszerek általában minimalista, az elődtől eltérő kinézettel rendelkeznek, hogy a hangszer súlya minél kisebb legyen.
Sokak szerint szükségtelenek; nem úgy, mint az elektromos gitár és társai. Sok változata létezik, mint pl. az érintőkkel felszerelt változat, extra húrok, „bariton” húrok (melyek egy oktávval lejebb szólnak), stb.
Sok hangszer rendelkezik 5 vagy 6 húrral a 4 helyett, részben azért, hogy a magas hangoknál a hangszert ne kelljen annyira erősen fogni. Általában ötödik húrnak a brácsáról ismert kis C magasságú húrt rakják fel (evvel tulajdonképpen szükségtelenné vállik az elektromos brácsa - nincs is), hatodiknak meg a kétvonalas H húrt, a felső kétvonalas É mellé.
Az elektromos hegedű jelkimenete hasonlóan alakítódik át hanggá, mint az elektromos gitár esetében.
[szerkesztés] Felszerelések akusztikus hegedűkhöz
Mivel a hegedűk általában fém húrokkal rendelkeznek, ezért a hangszert fel lehet szerelni mágneses ill. piezoelektromos felszerelésekkel (a kettő közül az utóbbi az elterjedtebb). Ezek az eszközök detektálják a fizikai vibrálásokat; a hangszer belsejében vagy a húrok alatt helyezkedhetnek el.
A piezokiegészítők nagyon magas kimenettel rendelkeznek, és használatukhoz erősítő szükségeltetik, hogy kiküszöböljék a jelveszteségeket.


Based on work by