Szabó bácsi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szabó János (Zaguszény, 1897. – Budapest, 1957. január 19.) gépkocsivezető, az 1956-os forradalom idején a Széna téri ellenálló csoport legendás parancsnoka, akit mindenki Szabó bácsi néven ismert. A forradalmat követő megtorlások során kivégezték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Édesapja tanító volt, de meghalt, amikor János hároméves volt. Édesanyja elhagyta a gyermeket, aki így először menhelyen nevelkedett, majd egy család vette magához 15 éves koráig. Temesváron két polgári iskolát végzett el és megszerezte a géplakatosi szakmát.
"Szerény kisöreg volt" - emlékszik meg róla Gosztonyi Péter, aki 1956. november 3-án találkozott vele, amikor Szabó bácsi hiába kereste Maléter Pált a Kilián laktanyában. Ugyancsak Gosztonyi megemlékezése szerint a műegyetemisták "56 Bem apójának" nevezték Szabó bácsit.
[szerkesztés] 1956-ban
[szerkesztés] A fegyverszüneti tárgyalások
Eörsi László történész habozó, óvatos vezetőnek mutatja be Szabó bácsit, aki hajlott arra, hogy a konfliktusok helyett kompromisszumos megoldásokat keressen, arra is képes volt azonban, hogy keményen és határozottan képviselje emberei és a forradalom érdekeit.
Az október 26-án alakult Széna téri csoportot az aznap este tárgyalásra érkező Kővágó Sándor alezredes, a Bem laktanya parancsnoka szerint kezdetben nem Szabó bácsi, hanem egy nem azonosított egyetemista vezette, aki határozottan visszautasította a fegyverletételt a szovjetek kivonulásáig és az ÁVH feloszlatásáig.
Az alezredes másnap már Szabó bácsival találkozott, mint a csoport vezetőjével, aki hajlandó volt tárgyalni arról, hogy ne lőjenek a szovjetekre és hogy küldjék haza a tizenhat éven aluliakat. Ezek egy része valóban haza is ment, a legtöbben azonban nem voltak hajlandóak.
Még ugyanaznap este Deák Ferenc őrnagy a Forradalmi Szövetség vezetőivel, Butkovszky Emánuellel és Kovács Dénessel ismét a Széna téren jártak, ahol ismét tárgyaltak a felkelőkkel, köztük Szabó bácsival és Bán Róbert és Ekrem Kemál parancsnokhelyettesekkel. A felkelők felhördültak, amikor a katonák reggel hét óráig fegyverletételre szólították fel őket a szabad elvonulás fejében.
A tárgyalás forró légkörben folyt - egy ízben a fegyverletételt követelő Kovács Dénesre fegyvert is fogtak, Deák őrnagyot pedig állítólag géppisztollyal térítették vissza, mikor el akart rohanni - és Eörsi László szerint Szabó bácsi hajlott volna arra, hogy teljesítsék a katonák követelését (és ajánlatát, hogy a 18 évnél idősebb felkelők fegyveres őrségben maradhatnak a Klement Gottwald Gyárban), de végül a mindezeket határozottan elutasító társai mellé állt.[1] Deák azzal fenyegette őket, hogy harckocsikkal megerősített lángszórós és vegyi alakulatokkal megsemmisítik a csoportot. A döntést Szabó bácsi hozta meg, hogy senkit nem küldenek haza, másnap reggel azonban a csoport nem vállalta az egyenlőtlen harcot a magyar katonák, rendőrök szovjet harckocsikkal megerősített támadása ellen és elhagyták a bázist (később visszakapták).
A felkelők, főleg a saját lakhelyükről kiszorított ipari tanulók nem nyugodtak bele a fejleményekbe. A fegyverszüneti tárgyalásokban ezután Ekrem Kemálnak jutott főszerep. Október 29-én megszületett a megegyezés, a felkelők együtt járőrözhettek a honvédekkel. Szabó bácsi ekkor mutatta meg "másik", konfliktusvállaló arcát: súlyos vitája volt a megállapodást megkötő Ekremmel, amiért nem követelte ki, hogy az elkobzott fegyvereket is visszaadják felkelőknek. Ezután a Bem laktanyába is bement még aznap félelőtt és azzal fenyegette meg a katonákat, hogy felmondja a megegyezést. Miután a rendőrség is elégedtelen volt, új tárgyalások kezdődtek, amelyeknek a Köztársasági téri csata híre vetett végett: Szabó bácsi sietve elhagyta a katanyát a hírnökkel együtt.
[szerkesztés] Érdekességek
Szabó János egyike annak a két közismert magyarnak, akit a családi nevét a bácsi szóval egybefűzve emlegetnek és így is általánosan ismert, kiről van szó. (A másik „Öcsi bácsi”, vagy „Puskás Öcsi”, azaz a legendás labdarúgó Puskás Ferenc.)


Based on work by