Rádióvevőkészülék

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hordozható rádió
Nagyít
Hordozható rádió

A rádióvevőkészülék alapvető funkciója, hogy az adóállomások által kisugárzott rádióhullámokat szelektálja, és visszaalakítsa hallható hanggá vagy digitális adattá. A rádiós műsorszolgáltatók adásainak vételére alkalmas rádióvevőkészüléket a köznyelv gyakran rádióvevőnek, vagy egyszerűen rádiónak nevezi.

A rádióamatőr gyakorlatban használják a vevő kifejezést is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Rádióvevők fajtái

Technikatörténet szerint 1900-as évek elején még csak a szikratávírót ismerték. Ez a szerkezet információ továbbításra alkalmas volt, de emberi hangot nem továbbított, ezáltal a közember számára élvezhetetlen volt.

Az 1920-as évek nagy áttörése az AM üzemmód, amelyet kezdetben detektoros rádió segítségével vettek, majd később 2-5 elektroncsövet tartalmazó vevővel. A detektoros készülék előnye, hogy semmilyen erősítő elemet nem tartalmazott, ráadásul külső tápfeszültséget sem igényelt. Hátránya, hogy igen csekély hangerőt adott, továbbá a szelektivitása igen rossz volt. Ebben az időszakban ez utóbbi problémát az adók egymástól távol helyezésével próbálták orvosolni. Tehették, mert igen kevés rádióadás volt ekkoriban.

Ahogy nőtt a rádió műsorvételre az igény, egyre inkább megnőtt az igény a már élvezhető hangerő kérdése továbbá a több adó miatt a jobb szelektivitású rádió vevőkészülékek kifejlesztése iránt. Hamar be is vezette az ipar a szuper rendszerű vevőkészülékeket, amely egy jó minőségű, állandó frekvenciás szűrőkörön alapult, amely frekvenciájára a rádió első fokozata lekeverte a jelet. Ilyen készülékek már 2-5 elektroncsővel épültek fel, amelyet később sokkal kisebb méretű és egyre olcsóbb tranzisztorral helyettesítettek. Napjainkban a méret, fogyasztás és árcsökkentés miatt integrált áramkörös vevőkészülékeket gyártanak.

Ahogy a félvezetők ára egyre csökkent, úgy foglalkoztak alkatrészigényesebb de jobb minőséget kínáló eljárások bevezetésével. Gyakorlatilag a tranzisztoros korszak beköszöntével jelent meg az FM üzemmód, ahol a jel pillanatnyi frekvenciája hordozza a hanginformációt. Ez sokkal jobb minőséget kínált, mint az AM. Azonban sávszélesség igénye sokkal nagyobb, ezáltal magasabb frekvenciasávokat osztottak ki erre a célra.

Az integrált áramkörös rádióvevőkben az 1980-as évek végétől megjelent az RDS szolgáltatás, amely az FM készülékeknél automatikus állomáskeresést és néhány egyéb járulékos szolgáltatást tett lehetővé.

Egy mai modern rádióvevő készülék alkalmas mind az AM, mind az FM hullámsávok vételére, RDS bár gyakori, sok olcsóbb készülék nem tudja venni.

[szerkesztés] Egyéb rádiós adásmódok

A fentiekben az AM és FM műsorszórásról esett szó, azonban egyéb területeken, például a rádióamatőrők esetében elterjedt üzemmód az 1960-as évektől alkalmazott SSB üzemmód illetve digitális és szórt spektrumú üzemmódok. Mindeközben az ősi morzetávíró módról sem feledkeznek el.

[szerkesztés] Rádió műsorvevők jövője

Az 1990-es évek elejétől egyre erősebben érződnek a digitális világ előnyei, ugyanakkor a digitális jelfeldolgozás technológiája sokat fejlődött, olcsó lett. Ezáltal két érdekes megoldás jelent meg az analóg rádiózás leváltására:

  • Digital Audio Broadcasting (DAB) - CD minőségű hangtovábbítással az FM műsorszórást próbálják leváltani vele
  • Digital Radio Mondiale (DRM) - „FM-szerű” minőséggel a nagy távolságból is vehető AM műsorsugárzás leváltása a cél

[szerkesztés] Lásd még


Más nyelveken