Készlet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A számvitelben készletnek nevezik a vállalkozás rendelkezésére álló, egy éven belüli felhasználásra szánt eszközök összességét.

Csoportosítás eredet szerint:

  • Vásárolt készletek: azok az eszközök, amelyeket a vállalkozás a termékelőállítás vagy a szolgáltatásnyújtás során fog felhasználni (anyagok), illetve a változatlan formában továbbértékesítésre szánt javak (áruk, közvetített szolgáltatások).
  • Saját termelésű készletek: értékesítésre szánt eszközök, a termelés valamilyen szakaszában (befejezetlen termelés, félkész termék) vagy már elkészült formában (késztermékek). A folyamatos gondozás = költségek miatt saját termelésű készletnek szokás tekinteni a növendék- és hízóállatokat is.

A készletek értékelésére használt módszerek:

  • egyedi beszerzési ár = minden beszerzés egyedi áron szerepel és a felhasználást is ilyen értékkel kell elszámolni
  • átlagos (súlyozott) beszerzési ár = a beszerzések egyedi áron szerepelnek, a felhasználás pedig a beszerzések mennyiséggel súlyozott átlagárával
  • FIFO (First In First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legrégebbi készletet kell legelőször felhasználni
  • LIFO (Last In First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legújabb készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)
  • LOFO (LOw First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legalacsonyabb árú készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)
  • HIFO (HIgh First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legmagasabb árú készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)