Blues
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Blues | |
| Stíluseredet: | Afroamerikai spirituálék és munkadalok |
| Kulturális eredet: | Nyugat-Afrika, az USA déli részére - főleg a Mississippi-delta területére - behurcolt rabszolgák zenéje volt |
| Jellemző hangszerek: | gitár, zongora, szájharmonika, basszusgitár, dob, szaxofon, ének |
| Népszerűség: | A bluesos akkordmenetek és a szűkített akkordok a 20. század legtöbb zenei stílusában elterjedtek; a blues nagyon nagy hatású stílus |
| Leszármazott stílusok: | Dzsessz, R&B, Rock and roll |
| Alműfajok | |
| Klsszikus női blues - Country blues - Delta blues - Jazz blues - Jump blues - Piano blues - Boogie woogie | |
| Társműfajok | |
| Blues-rock - Soul blues - Jazz blues | |
| Alműfajok régiók szerint | |
| Afrikai blues - Atlanta blues - Brit blues - Chicago blues - Detroit blues - East Coast blues - Kansas City blues - Louisiana blues - Memphis blues - New Orleans blues - Piedmont blues - St. Louis blues - Swamp blues - Texas blues - West Coast blues | |
A klasszikus blues tizenkét ütemből álló dallam, amelyet akkordváltások osztanak fel a dal szövegének tagolódása szerint. Egyszerre kötött és egyszerű forma, amelyet ihletett éneklés és improvizatív játékstílus jellemez. A szerkezeten belül akkordváltások vannak. Ezek az európai hangnemek hangközeinek módosításából, nem egészen félhangnyi szűkítéssel születnek. A természetes és a félhanggal leszállított hangok közt lebegő dallam adja a blues titokzatos jellegzetességét.
A blues legelső darabjai igazi népdalok voltak. A korai előadók éneküket leggyakrabban szájharmónikán, bendzsón vagy gitáron kísérték. A két legkiemelkedőbb blues-énekes két nő volt: Gertruda Ma Rainey és Bessie Smith. W.C. Handy (1873-1958) zongorista és zenekarvezető volt a világ talán legismertebb blues-remekművének a St. Louis Blues-nak szerzője, amit tényleg mindenki előadott, aki számít.
A blues – dalban elbeszélt panasz – kesergő. A hűtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a korabeli Amerika feketéinek hétköznapi viszontagságai szólalnak meg, a robot, a menekülés vágya, az élet kegyetlensége, nyomorúsága.
A blues a jazz egyik forrása.
További tudnivalók a műfajról(angolul): About the Early Blues... [1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzők
[szerkesztés] Eredete
[szerkesztés] A szöveg
[szerkesztés] Zenei stílus
Híres előadók
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Eredete
- Fő szócikk: A blues eredete
A blues a fekete munkások puritán zenéjéből egy összetett, több alműfajjal rendelkező stílussá nőtte ki magát, melynek minden helyen más és más jellemzője van: az USA-ban, később pedig Európában, Afrikában és a világ többi részén is elterjedt. Amit ma „blues” és „country” néven ismerünk, az a 19. században, az USA déli részén alakult ki. Blues- és country-felvételek már az 1920-as években készültek, amikor a zeneipar fejlődésnek indult és olyan piaci kategóriákat hoztak létre, mint a „race music” és a „hillbilly music”, hogy így könnyítsék meg a lemezek eladását feketéknek és fehéreknek egyaránt. Akkoriban még nem választotta el éles határ a bluest és a countryt - eltekintve az előadó bőrszínétől -, így gyakran még a kiadók is összekeverték a kettőt. Míg a blues az afro-amerikaiak kultúrájából eredt, blueszenészek a világ minden részén születtek. Különböző tanulmányok a „fekete” spirituálék eredetét a keresztény rabszolgatartók evangéliumaihoz kötik. Thomas Sowell, neves afro-amerikai közgazdász és történész szerint a délen felszabadított rabszolgák szinte teljesen átvették skót-ír származású, „redneck” szomszédaik kultúráját.
Sokan kutatták a blues keletkezésének társadalmi és gazdasági okait. A blues felbukkanásának pontos idejét nem ismerjük, valószínűleg 1870 és 1900 között történhetett. Az USA déli államaiban ekkor kezdődött a rabszolgák felszabadítása és a rabszolgaságból való átmenet a részes bérleti rendszerbe és a kisipari mezőgazdasági termelésbe. Több tudós úgy írja le a századfordulónak ezt a szakaszát, hogy a csoportos munkánál az egyéni teljesítmény vált fontosabbá. Vitatják azt a nézetet, hogy a blues kialakulásának egyedüli oka a rabszolgák frissen szerzett szabadsága. Lawrence Levine szerint „közvetlen kapcsolat van a blues kialakulása és a nemzeti öntudatban az individuum fontossága, valamint Booker T. Washington nézeteinek népszerűsége között. A feketék olyan pszichológiai, társadalmi és gazdasági változáson mentek át, ami a rabszolgaság idején elképzelhetetlen volt, ezért nem meglepő, hogy világi zenéjükben ez épp annyira tükröződik, mint vallásos zenéjükben.”
[szerkesztés] Blues a második világháború előtt
[szerkesztés] Blues a második világháború után
[szerkesztés] Blues az 1960-as és 1970-es években
[szerkesztés] Blues az 1980-as évektől napjainkig
[szerkesztés] Zenei hatás
[szerkesztés] Társadalmi hatás
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások


Based on work by