Tengeri trombita
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A tengeri trombita (németül: trumscheit, olaszul: tromba marina) a nevével ellentétben egy vonós hangszer. Kialakulása egészen a 15. századig vezethető vissza, de végleges formáját a 17. és a kora 18. században érte el.
A tengeri trombitán mindösszesen egy igen hosszú (akár 212 cm) bélhúr található. Mivel fogólapja nincsen, ezért csak üveghangokat lehet rajta játszani. Csak felhangokat lehet játszani rajta, így hangja hasonlít a fúvós hangszerekhez, talán innen a megnevezés. (Lásd még a hegedű szócikk üveghangokról szóló részét és Pitagorasz felhangrendszer elméletét.)
Természetesen a hang felerősítéséhez szükséges láb megtalálható a hangszeren. Ettől a hangja jobban hasonlít a trombitára.
Régen bizonyos helyeken (általában anyagi okokból) ezt a hangszert használták a trombita helyett.


Based on work by