Oximoron

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az oximoron (jelentése elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros szintaktikai egységbe. Például:

"Testvérünk voltál és lettél apánk."

(József Attila: Kosztolányi)

Gyakran jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között. Köznyelvi példa: élő halott, rettentő jó stb. Irodalmi példák:

"Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak"

(Pilinszky János: Téli ég alatt);

"...hogy szeretlek, te édes mostoha!"

(József Attila: Óda);

"Egy hangszer voltam az Isten kezében
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek..."

(Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...)