Latinovits Zoltán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Latinovits Zoltán (Budapest,1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.): magyar színész, a színészkirály.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajz
Édesapja Latinovits Oszkár gazdálkodó volt - gyermeke születése után elhagyta családját -, édesanyja Gundel Katalin.
Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942) és Károly (1946). Előbbi Bujtor István néven színész, utóbbi Frenreisz Károly, zenész lett.
- 1937-től Latinovits Zoltán a Damjanich utcai elemibe járt.
- 1949-ben érettségizett - kitűnően - a budapesti Szent Imre Gimnáziumban, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás.
- 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívűl nagyon jó vitorlásversenyző.
- 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, eközben öntevékeny színjátszókörben játszott.
- 1956-ban szerzett építészmérnöki diplomát.
[szerkesztés] Színészi pálya
Latinovits Zoltán diák- és amatőrszínjátszó körök után kezdi színészi pályafutását.
- 1956-1959. Debreceni Csokonai Színház. Első szerepe: Molnár Ferenc: Játék a kastélyban.
- 1959-1961. Miskolci Nemzeti Színház.
- 1961-1962. Debreceni Csokonai Színház.
- 1962-1966. Vígszinház. Első ottani szerepe ismét a Játék a kastélyban. Legnagyobb sikere talán Shakespeare Rómeó és Júliája volt, melyet 1963 januárjában mutattak be. Júlia Ruttkai Éva volt.
- 1966-1968. Thália Színház. Benne: Örkény István: Tóték.
- 1969-1971. Vígszinház.
Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban. Itt megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját valósíthatta meg.
Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula és más költők verseinek ihletett előadója.
[szerkesztés] Filmszerepek
Számos filmben szerepelt, először 1959-ben a Gyalog a mennyországban.
- Ki látott engem? (1977)
- Az ötödik pecsét (1976)
- Ballagó idö (1976) ....
- 141 perc a befejezetlen mondatból (1975)
- Amerikai anzix (1975)
- A Pendragon legenda (1974)
- A dunai hajós (1974)
- A magyar ugaron (1973)
- "Les Évasions célèbres" (1972) TV-sorozat
- Volt egyszer egy család (1972)
- Csárdáskirálynő (1971)
- Szindbád (1971)
- A legszebb férfikor (1971)
- Szerelmi álmok (1970)
- Utazás a koponyám körül (1970)
- Isten hozta örnagy úr (1969)
- Az alvilág professzora (1969)
- Alfa Romeó és Júlia (1969)
- Az örökös (1969)
- Hazai pálya (1969)
- Komédia a tetön (1969) (TV)
- A Nagy kék jelzés (1969)
- Régi nyár (1969) (TV)
- Keresztelö (1968)
- Kártyavár (1968) .... Dr.Bán
- Falak (1968)
- Egri csillagok (1968) ..
- Csend és kiáltás (1967)
- Egy szerelem három éjszakája (1967)
- Fiúk a térröl (1967)
- Tanulmány a nökröl (1967)
- Kárpáthy Zoltán (1966)
- Aranysárkány, Az (1966)
- És akkor a pasas... (1966)
- Hideg napok (1966)
- Egy magyar nábob (1966)
- Minden kezdet nehéz (1966)
- Az orvos halála (1966)
- Sok hüség semmiért (1966)
- Fény a redöny mögött (1965)
- Iszony (1965)
- Sellö a pecsétgyürün I (1965)
- Szegénylegények (1965)
- Az Aranyfej
- Karambol (1964)
- Fotó Háber (1963)
- Oldás és kötés (1963)
- Pacsirta (1963)
- Az aranyember (1962)
- Kertes házak utcája (1962)
- Gyalog a mennyországba (1959)
[szerkesztés] Könyvek
[szerkesztés] Kitüntetései
- (1966) - Jászai Mari-díj
- (1970) - Balázs Béla-díj
- (1975) - érdemes művész
- (1989) - Kossuth-díj (posztumusz)
[szerkesztés] Egyéb
A Gundel családból származott, ennek kapcsán megérte a rendszer származás szerinti diszkiminatív politikáját. Személyes tragédiája az volt, hogy apja még születése előtt elhagyta a családot. Emiatt egész életében e méltatlan sorssal szemben a „szeretetre érdemesség” bizonyítási kényszere fűtötte.
Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol lehetett és ahol abban az időszakban szokás volt. Ruttkai Évával való együttléte mellett, egyszer azt mondta: „az összes díjamat, szerepet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre”.
Ezt nem adta meg neki a sors. Élete vége felé még Bagó nevű pulikutyájában találhatott barátot, és halála után hirtelenül sok-sok „barátja”, noha életében tehetetlen volt a politikai köntösbe bújtatott vagy egyéb módon álságos rágalmazássokkal szemben, melyek gyakran érték.
Latinovits Zoltán családja és testvérei véleménye szerint Molnár Gál Péter színikritikus jelentései - aki III./III.-as ügynökként megfigyelte Latinovitsot - hozzájárulhattak a színész halálához. Molnár G. Péter ezeket a vádakat, miközben Latinovitsról szóló könyvét dedikálta, „marhaságnak” nevezte. Korábban ő jelentette ki: „csak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia, a 90 besúgott színésszel szemben nem”. A Latinovits és Gundel család tagjai mélységesen felháborodtak e nyilatkozaton. .
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Sulinet életrajz
- A nemzet legnagyobb színésze
- Latinovits az IMDb-n
- A TV2 videója
- A Napkeltében is jön
[szerkesztés] Irodalom
- Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet. Gondolat, Budapest, 1983. ISBN 9632812719 373. old. illusztr.
- Abody Béla: Emlékezetem pályája, Gondolat, 1981.
- Bános Tibor: Pályák és sorsok. Kozmosz könyvek, 1981.
- Kelecsényi lászló: Latinovits Zoltán. Filmbarátok kiskönyvtára, 1981.
- Koltai Tamás: Színházfaggató. Gondolat, 1978.
- Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Magvető, 1973.
- Latinovits Zoltán: Bagó story. Vigilia, 1976. 2-3. szám
- Latinovits Zoltán: Verset mondok. Népművelési Propaganda Iroda, 1978.
- Latinovits Zoltán (A színész arca, 4. MOKÉP kiadvány, 1978)
- Mezei Mária: Vallomástöredékek. A Magyarországi Református Egyház zsinati irodájának kiadása 1981.


Based on work by