Kakapó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kakapó

Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Nem: Strigops
Faj: S. habroptilus
Tudományos név
Strigops habroptilus
Gray, 1845

A kakapó (vagy bagolypapagáj) Új-Zélandon honos, és a világ egyik legritkább madara.

„Jó, felteszem, a pingvin is elég különös teremtmény, ha végiggondolja az ember, de elég robusztus is, és az a madár tökéletesen alkalmazkodott ahhoz a világhoz, amelyikben találta magát, olyan értelemben, ahogy a kakapó nem. A kakapó más korban élő madár. Ha az ember belenéz nagy, kerek, zöldeskék arcába, olyan derűsen ártatlanul értetlen a tekintete, hogy az ember legszívesebben megölelné, és azt mondaná neki, minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg nincs igaza.” (Douglas Adams, Mark Carwardine: Utoljára látható)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Leírása

[szerkesztés] Rendszertani helye

A kakapó (Strigops habroptilus) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjén belül a bagolypapagájok (Strigopinae) alcsaládjának egyetlen képviselője.

[szerkesztés] Kinézete

  • Csőre erős, vastag, lefelé kerekedő. Magasabb, mint amilyen hosszú, szinte már függőleges irányú, a hegye pedig meglehetősen tompa és rövid. A csőr hegye előtt a kávája élei oldalt gyengén kiöblösödnek; az alsó káva alacsonyabb, mint a felső; ellaposodó kávaélei szélesek, ívesen felfelé hajlanak, és rajtuk négy mély hosszanti barázda fut végig.
  • Lába igen erős, csüdje hosszú és vastag, ujjai ugyancsak jó hosszúak és vastagok; karmai erősen hajlottak, hegyesek.
  • Szárnya rövid; kerekített; az ötödik evező a leghosszabb, a szárny hegye rövid.
  • A meglehetős hosszú farok vége enyhén kerekített.
  • Tollazatuk eléggé lágy, az egyes tollak lazaszálúak, szélesek, végük kerekített; a homlok és a pofák tollai foszlottak, száruk hosszú, szőrhöz hasonló. a csőr tövét sugarasan veszik körül, s a baglyokéhoz hasonló fátyolt alkotnak.
  • Testtömege maximum 3,5 kg.
  • A hím egész felső teste élénk olajzöld; az egyes tollak feketésbarna tövén olajsárgás keresztsávok és szárfoltok vannak. Alul zöldes olajsárga, minden tollon rejtett, keskeny, a szár mentén megszakított sötétbarna keresztsávok. A széles bagolyszerű fátyol, mely a homlokot és fültájékot is borítja, az állal együtt halvány szalmasárga, csak a fültájék felé megy át elmosódott világos olajbarnásba. Az evezőtollak belső zászlója a szár mentén sötét feketésbarna, a külső pedig feketén márványolt olajsárgás-barna. A sárgás olajbarna kormánytollak úgy belső, mint külső zászlója feketén már márványozott; az alsó farkfedők majdnem egyszínű olajzöldek. Csőre világos szarufehér, lába világosszürkés szarubarna; szeme fekete.
  • Röpképtelen, de ennek ellenére siklórepülésben 100 métert is meg tud tenni.

[szerkesztés] Élőhelye

A Pounamu nevű példány 2005 decemberében
Nagyít
A Pounamu nevű példány 2005 decemberében

A bagolypapagáj a fák gyökérzete között levő földi üregekben és lyukakban él, de néha előrehajló sziklák tövében is találkozunk vele. Valaha egész Új-Zéland hegyvidéki erdeiben honos volt. Ma két kis erdős szigeten (Codfish-sziget, Chalky-sziget) próbálják megmenteni.

[szerkesztés] Életmódja

Mind a párzás, mind a táplálkozás éjszaka zajlik. Bogyókkal, fiatal hajtásokkal táplálkozik. Párzási időszakban a hím erős, messzire hangzó kiáltásokkal hívja a nőstényt. A tojó – ha éppen fogamzóképes - nagy távolságokból látogatja meg a hímet, párzik vele, majd megy a dolga után. A tojó a földön fészkel, egyedül neveli fel fiókáit.

[szerkesztés] Visszaszorulásának okai

Az ember megjelenése előtt Új-Zélandon nem voltak ragadozói. A maorik hozták Új-Zélandra az első kutyákat és patkányokat, a kakapót tolláért és húsáért vadászták. Az európaiak újabb kutyákat, macskákat, vadászgörényt, menyétet hoztak a szigetekre. A behurcolt ragadozók számára a földön fészkelő madarak tojásai könnyű prédának számítanak. A fiókák, mikor más állatok közelítenek a fészekhez, nagy lármát csapnak, és így könnyű megtalálni őket.

[szerkesztés] Védelme

Miután két kis szigetet (Codfish-sziget, Little Barrier-sziget) megtisztítottak a kakapóra veszedelmes ragadozóktól, a fellelhető összes kakapót (14 tojó, 29 hím – 1995) ezekre menekítették. Jelenleg a Chalky-szigeten és a Codfish-szigeten vannak a kakapók. Mindegyiküknek saját nevet adtak. A projektet a Kakapó Helyreállító Program felügyeli (Threatened Species Trust Department of Conservation; Box 10420; Wellington; New Zealand). 2005-ös adat szerint 83 példányuk él a Földön, 45 hím és 38 tojó. Valamennyiük a két védett új-zélandi szigeten található, állatkertekben eddig nem sikerült életben tartani őket.