Hadész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hádész Kerberosszal az oldalán
Nagyít
Hádész Kerberosszal az oldalán

Hádész (görögül ᾍδης vagy Ἅιδης, „láthatatlan”) az alvilág istene, a holtak ura a görög mitológiában. Gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hádésznek nevezték. Kronosz és Rheia gyermeke, a hat olümposzi nagy közé tartozott, tehát Zeusz és Poszeidón testvére. Amikor a három testvér felosztotta egymás között a világot, Hádész kapta meg az alvilágot, aminek igazán nem örült az istenség eleinte, de aztán beletörődött posztjába.

Hádész a föld alatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is. Ezért gyakran Hádészt a leggazdagabb jelzővel illették. A legendák szerint Hádész a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit.

Hádész birodalmát élők nem igazán látogatták, ezért a holtak urának nem volt tudomása arról, hogy mi történik a föld felszínén vagy az Olümposzon. Azonban voltak segítői, akikkel kormányozta az alvilágot. Ebonitból készült fekete trónján ülve utasította Thanatoszt és Hüpnoszt, szorgos segítőit. Kharón is hű alattvalói közé tartozott, aki a holtak folyójának révésze volt. Az isten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók őrizték, míg bentről a háromfejű kutya, Kerberosz. Hatalmas birodalmát fekete tüzes paripái (Orphnaiosz „a sötét”, Aithón „az égő”, Nükteusz „az éji” és Alasztór „a bosszú”) által húzott szekerén járta be, kezében jogara, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Hádésznak volt egy sisakja is, amely viselőjét láthatatlanná tette. Ezt a sisakot a küklopszok készítették a holtak urának. Erről kapta maga az isten is a nevét, mivel a Hádész név láthatatlant jelent, és utal arra, hogy a halál mindenhol ott lehet, váratlanul a semmiből is előléphet. Gyermeke nem született a holtak királyának, de felesége volt neki.

Perszephoné volt az alvilág királynője, akit elrabolt a felszínről, és feleségül kényszerített magához. Azonban az idő múlásával Perszephoné is megkedvelte a zord istent. Azonban Hádésznak el kellett engednie nejét, mert annak anyja, Démétér elhanyagolta a földet amíg eltűnt leányát kereste, ami katasztrófához vezetett volna. Így Zeusz nyomására Hádésznak fel kellett engednie Perszephonét. Azonban az alvilág ura rávette kedvesét, hogy egyen egy gránátalmát mielőtt felmegy, és mivel Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik, az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökre, jóízűen beleharapott a gyümölcsbe. Zeusz enyhítette ezt a szabályt, és a leány az évnek csak egyharmadát volt köteles az alvilágban tölteni.

Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, akkor onnan élve ritkán tért vissza a felszínre. Mégis pár halandó járt az alvilágban, egyrészt eltávozott hozzátartozóikért mentek le oda, hogy kikönyörögjék az istentől, engedje el szeretteiket. Ezt azonban csak egyetlen egyszer sikerült halandónak elérni, mégpedig Orpheusznak, aki szívbemarkoló énekével érintette meg Hádészt. Mások szörnyek legyőzéséért fordultak meg az alvilágban, így például Héraklész a Kerberoszt verte láncra. Odüsszeusz, Aineiász és Thészeusz is megjárta a holtak birodalmát. Hádész volt az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és igazán nem tartottak számára nagy ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerették kiejteni, nehogy magukra vonják az isten figyelmét. Hádészt az Olümposzon sem igazán kedvelték, nem volt igazán népszerű az istenek körében sem. Ha azonban áldoztak az isten tiszteletére, akkor mindenképpen fekete állatot öltek le tiszteletére. Főleg fekete bárányt és bikát vágtak le, amelyeknek vérét egy tálban gyűjtötték össze. Amikor Hádészhoz imádkoztak az emberek tenyerüket a föld felé tartva és azt ütve könyörögtek az istenhez, hogy így hívják fel annak figyelmét. Neki szentelt növény volt a nárcisz és a bánat jelképe, a cédrusfa. Római megfelelője Pluto, Dis vagy Dis Pater; etruszk megfelelője Aita.

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Hadész témájú médiaállományokat.