Szilárdtest

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az elektronika gyakorlatában egyre többször találkozunk a szilárdtest fogalmával. A szilárdtest csupán egy parányi (vagy a teljesítménytől függően nagyobb) kristálylap, olyan mint egy tranzisztor vagy integrált áramköri chip alapja és a rajta lévő különböző alkatelemek összessége, ami magát a működést segíti elő. A szilárdtest feladata, hogy nagy(obb) feszültséget, nagy(obb) áramerősséget viseljen el, mint egy egyszerű félvezető. A szilárdtest elem természetesen a sokkal kisebb vezérlő feszültség és alacsony áramerősség hatására fejti ki hatalmas erejét.

Ha már a szilárdtest relét hoztuk példának, egy ilyen (jól méretezett) eszköz 5-9-12 V feszültséggel akár 230 V-os váltakozó feszültséget és áramot tud kordában tartani. A feladata kapcsold be, kapcsold ki...! Hasonlítsuk össze a hagyományos elektromágneses jelfogót egy „szilárdtest” jelfogóval és mindjárt világos lesz minden!

  1. A relé rengeteg mozgó alkatrészt tartalmaz. A szilárdtest relé semmiféle mozgó elemet nem tartalmaz. Bírja a rázkódást, véletlenül sem kapcsol ilyenkor hibásan.
  2. Elképzelhető, hogy hány kapcsolást bír elviselni egy hagyományos relé. Vele szemben egy szilárdtest elem lényegesen többet bír.
  3. A hagyományos relé lomha működése azonnal szembetűnő, a szilárdtest relé szokatlanul gyors.
  4. A szilárdtest relék a követelmények szerint képesek nagy fogyasztású lámpákat, hősugárzókat is működtetni (például fénymásoló tárgymegvilágító vonalizzója).
  5. A hagyományos jelfogókkal szemben igényelnek egy kis hűtést, talán ez az egyedüli hátrányuk, de a hűtéshez hozzászoktunk már a tranzisztornál, egyes integrált áramköröknél, ne is beszéljünk a most használt számítógép processzorának hűtéséről...
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.