Billie Holiday
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Billie Holiday (1915. április 7. Baltimore – 1959. július 17.). Polgári neve: Eleanora Fagan Gough.
Az első híres jazz énekesnő, aki hangjával visszaadta a klasszikus blues erejét, az erőt, amivel mindenkihez szólt. Nehéz hozzá hasonló személyiséget találni, hiszen neve mellett talán csak Bessie Smith és Ma Rainey kerül szóba.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nehéz kezdet...
Billie édesapja Clarence Holiday jazzgitáros volt és banjojátékos. Családját magára hagyta mikor megszületett Billie, édesanyjával (Sadie Fagan-nel) pedig sosem házasodtak össze. 1927-ben édesanyjával New Jerseybe költöztek, majd közvetlenül utána Brooklynba. Itt kezdetben anyjának segítetett munkájában majd másodállásban prostituált lett.
Az 1930-31 közötti időszakban New Yorkban énekelt különféle bárokban. John Hammond producer fedezte fel. Miután a Columbia Studiosnál rögzítette demóját, csatlakozott egy együtteshez Benny Goodman vezetésével. A bemutatkozást pedig 1933-ban a "Your Mother's Son-In-Law" jelentette.
[szerkesztés] Az Apollo Theather és a Count Basie's Orchestra
1935-ben fellépett végre az Apollo Theather-ben (Apollo Színház) is. 1936-ban a Jimmie Lunceford és Fletcher Henderson vezette bandákkal turnézott. 1937-ben több számot is felvett John Hammond új felfedezettjeivel, a Count Basie's Orchestra-val. (Ekkor dolgozott együtt az a triász , mely a 30'-as évek utolsó felének legkiemelkedőbb felvételeit hozta létre,Lester Young és Buck Clyaton.) 1937-ben turnézni indult a Basie-vel és Jimmy Rushing-gal. Az együttműködés kevesebb mint egy évig állt fenn, hiszen kidobták az együttesből temperamentumos viselkedése és megbízhatatlansága folytán. Nagyon hamar csatlakozott Artie Shaw népszerű bandájához 1938-ban, azonban ugyanilyen hamar ott is hagyta a bandát.
[szerkesztés] A Strange Fruit
Döntése később visszaigazolódott, hiszen a régóta végyott szabadságot megkapta az új, divatos Café Society nevű klubban. Itt kerül repertoárjába a karrierjét új fokra emelő dal, a Strange Fruit (Lewis Allen dala).
John Hammond visszautasította a dal felvételét, ha nem is politikai mondanivalója miatt, de csípős ábrázolásmódja folytán mindeképp. Végül a Commodore lemezkiadó válallalta fel a feladatot, melynek tulajdonosa Milt Gabler volt, egy jazz lemez bolt tulajdonosa.
[szerkesztés] God Bless the Child és a 40'-es évek
Billie 1942-ig tartozott a Columbia lemezkiadóhoz (legjelentősebb felvétele ekkor az 1941-es saját szerzemény, a "God Bless the Child"). Gabler segítette a Decca Recordshoz kiadóhoz 1944-ben, hogy rögzíthesse a "Lover Man"-t. A 40'-es évek hátralévő részében több felvételt is készített a Decca-nak (lsd. Bessie Smith "Tain't Nobody's Business If I Do", "Them There Eyes" és "Crazy He Calls Me").
Bár karrierje szárnyalt, Billie érzemi mélypontra érkezett a 40'-es évek közepén függőségei következtében. Ekkor esett túl első, hirtelen és rövid házasságán Johnnie Monroe-val, majd másodjára egy trombitással, Joe Guy-al kötötte össze életét. A New York-i Town Hall-ban történt felejthetetlen fellépés ellenére, és egy rövid (1947-es) filmszerep ellenére Louis Amstrong-gal New Orleansban, szinte egész vagyonát elvesztette a Joe Guy-al működő saját zenekarába fektetve.
1947-ben letartóztatták heroin birtoklásáért és nyolc hónap börtönre ítélték.
Szabadulása után már nem engedték a kabarék világának közelébe, így az 1950-es években Norman Granz-al (a Clef, Norgran és 1956-tól a Verve kiadó tulajdonosa). Ekkor találkozott a felvételek során Oscar Peterson-nal, Harry "Sweets" Edison-nal és Ben Webster-rel.
[szerkesztés] Lady Sings the Blues
1954-ben Európában turnézott, mad az 1956-os önéletrajza még népszerűbbé tette (Lady Sings the Blues).
Utolsó meghatározó fellépése 1957-ben történt a CBS televízió a "The Sound of Jazz"-ben Webster, Lester Young és Coleman Hawkins kíséretében. 1958-ban rögzítette a Lady in Satin LP-t majd Európában lépett fel még kétszer. 1959 májusában összeesett szív-és májműködési zavarok miatt. Július 17-én meghalt, végleg feladta a küzdelmet a heroinnal és beteg szívével szemben.
[szerkesztés] Újra kiadásra került felvételek
A digitális kornak köszönhetően Holiday összes felvételét újra kiadta a Columbia (The Quintessential Billie Holiday), a Decca (The Complete Decca Recordings) és a Verve (The Complete Billie Holiday on Verve 1945-1959).


Based on work by