Surpu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Surpu, akkád nyelven: égetés, akkád irodalmi mű, varázsszövegek és ráolvasások gyűjteménye.

A hasonló jellegű Maqlú című gyűjtemény mellett az akkád varázsima legfontosabb szövegkönyve. Némelyik darabja a Kr. e. XVIII - Kr. e. XVII. század táján keletkezett, és sumer nyelvű előzményei is vannak, a többség azonban a Kr. e. II. évezred második feléből származik. A sorozatot a Kr. e. XII-XI. században szerkesztették össze oly módon, hogy sztereotip fordulatokon alapuló szerkezete lényegében korátlanul bővíthető volt. Legteljesebb változata 9 táblán Assurbanapli könyvtárából ismert.

A gyűjtemény azokat a varázsszövegeket tartalmazza, amelyek az ismeretlen ártó-rontó erőket elfordíthatják a közemberek felől. A címet is adó „Égetés" a tisztító szertartásra utal (a királyt a Bít rimki) szertartásai szerint tisztították meg a rontó erőktől). A szövegek egy része Éa és Marduk közötti párbeszéd, amelyben Éa megerősíti Mardukot abban, hogy az ő varázsereje a legnagyobb, s ezért Marduk a legtöbb varázsima címzettje.


[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)