User:Hkoala/EMSZT

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

  • 1: Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976
  • 2: Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978
  • 3: Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982
  • 4: Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984
  • 5:
  • 6:
  • 7: 1995
  • 8:
  • 9:
  • 10: Akadémiai Kiadó-Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest-Kolozsvár, 2000
  • 11: Akadémiai Kiadó-Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest-Kolozsvár, 2002
  • 12: Akadémiai Kiadó Budapest, 2005

Az 1-4. köt. 1975-1984 között a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál jelent meg . - A 8. kötettől főszerk. Vámszer Márta. - A 9. kötettől közread. az Erdélyi Múzeum-Egyesület. - A 12. kötettől főszerk. Kósa Ferenc ISBN 963-05-6516-1. ISBN 973 26 0339 9 magyar nyelv; történet; szótár 5. köt., He - Jü. - 1993. - XVI, 1127 p. ISBN 963 05 6288 X 6. köt., K-Ki. - 1994. - 1149 p. ISBN 963-05-6487-4 7. köt., Kl-Ly. - 1995. - 1255 p. ISBN 963-05-670-0. ISBN 973-26-0415-8 8. köt., M-Meg. - 1996. - 1335 p. ISBN 963-05-7192-7 9. köt., Megy-Op. - 1997. - 1104 p. ISBN 963-05-7473-X 10. köt., Or-P. - 2000. - 1092 p. ISBN 963-05-7705-4 11. köt., R-Száj. - 2002. - 1064 p. ISBN 963-05-7853-0 12. köt., = Vol. 12. Bd., Szák - Táv. - 2005. - 1007 p. ISBN 963-05-8248-1

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyagának összegyűjtője s az első hét kötet szerkesztője az azóta elhunyt Szabó T. Attila mintegy másfél millió nyelvi adatot gyűjtött össze 50 évi munkával. Ez később kiegészült néhány erdélyi történet- és emlékíró (mint Apor Péter, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Kemény János) munkáinak nyelvi anyagával. A szótár célja a XVI-XIX. századi erdélyi magyar nyelv szókincsének az eleven nyelvhasználatban való bemutatása a törvényszéki jegyzőkönyvekből, magánlevelekből, valamint az emlékiratokból kiemelt szövegrészletek segítségével. Földrajzilag kiterjed a hajdani Erdély valamennyi megyéjére. E monumentális vállalkozás nemcsak a nyelvészek számára kiapadhatatlan forrás, de a történettudomány, illetve a néprajz művelői is haszonnal forgathatják.

http://nevarchivum.klte.hu/mnyj/32/05szt.htm Nagy Jenő: Az Erdélyi Magyar Szórtörténeti Tár megjelenésének feleútján A Tár alapanyagát magába foglaló milliónyi cédulát Szabó T. Attila ötven év levéltári gyűjtőmunkájával, fáradhatatlan szorgalommal vetette papírra tintával a Kelemen Lajostól már nem használt tollhegyekkel, amelyek -- ahogy egyszer nekem elmesélte -- pontosan megfeleltek az ő tollvezetésének, s ezért Kelemen Lajostól gyufásskatulyában összegyűjtve "örökölte", mintegy folytatva a levéltári kutatásban mesterének adatgyűjtő szenvedélyét. Az évtizedek során összegyűlő adalékokból írta meg kisebb-nagyobb cikkeit, tanulmányait, amelyek hat kötetben Válogatott tanulmányok, cikkek címen, valamint önálló kötetekben monográfiákként jelentek meg.

A szótörténeti adalékok szótárrá szerkesztésének gondolata csak életének utolsó évtizedeiben -- a 60-as években -- körvonalazódott benne. Az első kötetet még egymaga szerkesztette és csak a román és a német nyelvi értelmezéshez kapcsolt be két munkatársat: Kelemen Bélát és engem. Közreműködött még felesége Csáti Éva az egészségügyi, fia, Szabó T. E. Attila a biológiai értelmezések ellenőrzésével, a céduláknak címszó szerinti rendezését pedig ikertestvérére, Szabó Juditra bízta. Minthogy azonban az első kötet szerkesztése és nyomásra való előkészítése öt évet vett igénybe, a szerző belátta, hogy ezt a munkát egymaga nem végezheti, mivel ennyi időt nem szánhat egy-egy további kötet megszerkesztésére, már csak azért sem, mert -- amint mondta -- ő már "hetvenkedik" vagyis a hetvenedik életévébe lépett. A II. kötettől kezdve a folytonosság és az ütemes munkavégzés biztosítása érdekében szerkesztő-munkatársakat vont maga köré. Neve mellett ott állott Kósa Ferenc, Vámszer Márta, Vigh Károly, Zsemlyei János és Nagy Jenő neve, hirdetve, hogy az időszerű, nagyszabású egyéni tudományos vállalkozás magához vonzza a munkatársakat. Ez a munkaközösség azóta tizennégy főre gyarapodott: a III. kötet megszerkesztésében az előbbiekhez csatlakozott B. Gergely Piroska, Zs. Maksay Mária, P. Dombi Erzsébet, a IV. kötet szerkesztésében rajtuk kívül Szabó Zsolt vett részt. Az V. kötet régi-új szerkesztő-munkaközössége Daly Ágnessel és Seres Zsófiával, W. Török Judittal és Kürti Miklóssal bővült, a VI. köteté pedig P. Bodrogi Katalinnal, K. Tichy Magdával; összesen tehát 15 szerkesztőt tüntethetett föl a belső címlap. Viszont gyászkeretben jelent meg Mesterünk neve, aki már nem érhette meg az V. kötet megjelenését, noha ennek kézirata már két évvel halála előtt nyomásra készen volt. Ugyancsak gyászkeretbe foglalva láthattuk Vigh Károly szerkesztőtársunk nevét. Benne munkaközösségünk egyik igen értékes és szorgalmas szerkesztőt veszített el -- a II. kötet címszavainak több mint felét ő szerkesztette meg. Közben elhunyt a román értelmezéseket végző Kelemen Béla, akinek munkáját Szász Lőrinc folytatja. A múlt évben veszítettük el kedves és szorgalmas munkatársunkat W. Török Juditot.

Egyéni megfontolásból, életkörülményeiknek alakulása miatt léptek ki a közösségből P. Bodrogi Katalin, K. Tichy Magdolna és Seres Zsófia. Helyükre olyan kiváló munkatársak léptek mint Kiss András, aki már a II. kötettől kezdve értékes lektori munkával járul hozzá a levéltári anyagban való tájékozódáshoz és jogtörténeti kérdések tisztázásához. Hatalmas segítséget kapott a munkaközösség Szabó György bekapcsolódásával, aki széles körű klasszika-filológiai ismereteivel a XVII--XIX. századi erdélyi magyar hivatalos nyelvben feles számmal előforduló latin kölcsönszók jelentésének tisztázásával is segíti a szerkesztők munkáját. Szerkesztői tevékenységük eredményeit a VII. kötet fogja megmutatni. Úgyszintén a Kabán Annamáriáét és a Szilágyi N. Éváét is, akik rövid együttműködés után kiléptek a munkaközösségből. T. Szabó Csilla a múlt évben kapcsolódott be a Tár munkálataiba, miután Magyarországon az Erdélyi Múzeum Egyesület ösztöndíjasaként elsajátította a szótárszerkesztés sok figyelmet, odaadást, alapos felkészültséget megkívánó, olykor fárasztó munkáját, és megismerte a múlt magyar nyelvének elámítóan szép, ódon veretű és árnyalatokban gazdag voltát.

1.3. A Tárban érvényesített szerkesztői elveket és eljárásokat Szabó T. Attila dolgozta ki, és az első kötet megjelenése előtt több dolgozatban közölte (NyIrK. 16: 121--131 és az ott idézett irodalom), és a legjelentősebb magyarországi nyelvészekkel megbeszélte. Elképzeléseit általában helyesnek találták és elfogadták. Ő viszont tudta, hogy a Tár I. kötetének anyaga és a címszók szerkezeti felépítése tekintetében -- bár minden eddigi magyar nyelvtörténeti szótárral összehasonlítva jóval többet és újabbat nyújt, nem tekinthető mintának a további kötetek kidolgozásában, ezért mind az adalékok számának csökkentésére, mind a szócikkek megszerkesztésére vonatkozólag több ízben utasította a szerkesztőket, anélkül, hogy ezzel megzavarta volna a szótári munka alapvető felfogását és egységét. Ezekről a kérdésekről valamint a Tár munkálatainak technikai kérdéseiről Kósa Ferenc szerkesztő munkatársunk számolt be: Az Erdélyi magyar szótörténeti tár munkálatairól szóló előadásában és a NyIrK-ben megjelent cikkében (35:125--131).

Szabó T. Attila, míg a munkaközösség munkáját vezette, nagyon vigyázott arra, hogy a szócikkekkel kapcsolatos megjegyzéseivel a szerkesztők egyéni álláspontjait és megoldási elképzeléseit ne fojtsa el, s ahol úgy érezte, hogy vitatható lehet álláspontja, mindig kikérte a munkatársak véleményét, vagyis -- ahogy mondta -- a "kollektív bölcsesség" elvét alkalmazta. Ha viszont valaki is érzékenyen vette tudomásul észrevételeit, arra kérte, hogy tekintsen el egyéni "sérelmétől", és a Tár ügyét tartsa mindenkor és minden esetben szem előtt.

Így is lett: Szabó T. Attila halála után a munkaközösség továbbra is együtt maradt és feladatának tekintette, hogy életművét továbbfolytassa és a befejezéshez közelebb vigye. Ebben a munkában döntő szerep jutott Vámszer Mártának, aki elvállalta a szótárszerkesztés legnehezebb részét: a szerkesztők szerkesztményeinek az átnézését, helyesbítését és kiegészítését, ahol kellett. Tovább menve ő rendezi össze a legépelt kéziratokat, és készíti elő nyomásra. Mindezek mellett időt szakít, hogy fokos kéziratkötegekkel gazdagítsa a Tár szócikkeinek számát. A kiadóval kapcsolatos adminisztratív munkákban (a kiadóval való levelezéssel, a korrektúrák utaztatásával) mellette állunk mindnyájan, hogy ezektől őt tehermentesítsük. A több százezres nagyságrendű cédulaanyag rendezésének, a szerkesztők számára szükséges címszók szerinti beosztásának fárasztó és sok türelmet igénylő munkáját a kezdetektől Szabó T. Attila ikertestvére Szabó Judit, a mi kedves Dodónk végezte egészen a 80-as évek elejéig, majd külföldre távozásával -- két éve halt meg Svédországban -- Fodor Irén vállalta ezt a munkát, őt pedig Incze Andorné váltotta fel és a mai napig is ő készíti elő címszónként a szerkesztők számára az anyagot.

http://www.meh.hu/tevekenyseg/hatteranyagok/hatter20021217_2.html Kisebbségekért Díj kitüntetettjei Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége A könyvespolcon folyóméternyit kitevő, legterjedelmesebb és talán legjelentősebb magyar szótári munka, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ma már egyaránt hozzátartozik Erdély modern mítoszához és a magyarságtudomány élő valóságához. Másfélmilliót meghaladó adatát, a szótár nyersanyagát 1925-től kezdte el gyűjteni Szabó T. Attila . Első kötete negyven évvel később - mintegy harminc évvel ezelőtt - jelent meg 1975-ben. Szakmai és közönségsikerével kötelezővé vált a folytatás. A szerkesztő belátta: az addigi heroikus egyéni munka és személyes vállalás, önmagában képtelen lesz megbirkózni az elkezdett szellemi piramis megépítésével. Tanszéki munkatársaiból, barátaiból, tanítványaiból, családja tagjaiból intézmény nélküli intézményt szervezett, olyan szótárszerkesztő szabadcsapatot, amilyen soha nem volt, és bizonyára nem is lesz a magyar tudomány történetében. A 4. kötet 1984-es megjelenése után, a politikai, ideológiai tiltások nyomán a szótár további köteteinek kiadása megszakad. A kilátástalan helyzetet tetézi a gyűjtő és főszerkesztő Szabó T. Attila hirtelen halála 1987-ben. Ennek ellenére a munka tovább folyik: a Tár monumentalitásánál fogva túlhaladja az egyes emberi életeket, súlyos örökségként és felelősségként hagyományozódik az újabb nemzedékekre. A modern építőáldozat szomorú példájaként a Tár tíz volt munkatársa nincs már az élők sorában, köztük a két volt főszerkesztő, Szabó T. Attila és az őt követő Vámszer Márta . Az 1989-es kedvező változásokkal a budapesti megjelenés az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásaként, az Akadémia, az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának folyamatos támogatása a legnemesebb eszme jegyében megvalósuló nemzeti integrációt bizonyítja. A Szótörténeti Tár igazi értelme és legfőbb szakmai értéke nem az, hogy mintegy felleltározza, megörökíti Erdélyi gazdag nyelvi múltját. Fontosabb ennél az, hogy a feltárt, feldolgozott források hozzáférhetőkké váltak a magyarságtudomány művelői számára. Már 2000-ben több mint félszáz olyan nyelvészeti, névtani, néprajzi, művelődéstörténeti monográfiát, tanulmányt lehetett számba venni, amelyeknek a Tár volt a fő forrásuk. A szótár anyagából már két nyelvtörténeti doktori dolgozat készült Kolozsváron. Már érnek a heroikus vállalás, az önzetlen munka első gyümölcsei, és ez mindennél fontosabb. És végül: a Tár nyelvünk olyan hihetetlen erejét, olyan beláthatatlan tartalékait tárja elénk, amely erősítheti Erdély mai magyarságának méltóságtudatát, erősítheti a nyelvi hűség néha gyöngülő kötelékeit. A Díjat az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközösségének képviseletében Dr. Zsemlyei János professzor veszi át.

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=AGORA0450 Bodor Pál (Diurnus) Anyaország?


Az ördögbe is, ne tekintse senki nacionalizmusnak, ha a határon túli magyarok anyaországuknak tekintik Magyarországot. Mentsvárnak, amelyre mindenkor számíthatnak. Holott csak ritkán, végso vészben menekedtek hozzá.

Itt, Magyarországon, a szó - anyaország - egy a sok százezer közül.

Másutt bezzeg tilos, tiltott szó volt. Ott ugyanis ez nem egy a sok közül.

Íme egy 1978-as kiadású romániai (magyar) helyesírási szótár "anya" szócikke: anyaállat, anyacsavar, anyadisznó, anyadúc, anyaegyesület, anya(szent)egyház, anyafarkas, anyaföld, anyagyilkos, anyahajó, anyaintézet, anyajegy, anyajog, anyakanca, anyakönyv, anyakozet, anyalúd, anyaminta, anyanyelv, anyarozs, anyasejt, anyaszült, anyatárs, anyatej, anyakönyvvezeto.

Mi hiányzik belole? Csak az anyaország. Miért?

Valamikor Romániába az istennek sem engedték be a budapesti akadémiai helyesírási szótárt. Sehogy sem értettem, miért. Amikor '67 elején Bukarestben az Irodalmi Kiadó nemzetiségi foszerkesztoje lettem, megtudtam: egyetlen szó az oka. Az "anyaország".

Megkértem hát legtekintélyesebb nyelvészünket, Szabó T. Attila professzort: beszéljen pesti kollégáival, részben tanítványaival, hogy a romániai magyarság érdekében tegyenek (fu alatt, csöndben) engedményt, engedélyezzék nekünk a szótár kiadását - ama egy szó nélkül is.

Nem engedélyezték. Értheto: nem vállalták. Csakhogy akkor már legalább két évtizede a romániai magyarság iskolái, tanítói, tanárai, szerkesztoségei, korrektorai s 1,7 millió romániai magyar nem láthatott helyesírási szótárt. Akinek volt (pesti), az dugdosta, mint lázító, veszedelmes röpcédulát.

Szabó T. Attilának akkoriban kezdtük mintegy életmusorozatban kiadni tanulmányait. Õt kértem fel arra is, hogy Kallós Zoltán remek moldvai csángó balladagyujtése ceruzás irkáiból szerkessze meg, rendszerezze, lássa el "apparátussal", teremtse meg a méltó könyvet. Megtörtént, s az 1994-es Új Magyar Irodalmi Lexikonban elso kiadása még így szerepel a Kallós Zoltán szócikkben: Balladák könyve, 1969, Szabó T. Attilával. Majd dühösen küzdöttünk professzor úr letiltott virágének-gyujteménye (Haja, haja virágom) "csakazértis" kiadásáért. Ezt ugyanis azért tiltották le, mert valaki a virágénekek (a kéziratban feltüntetett) lelohelyeit berajzolta egy közép-európai térképbe, s a pontok, úgymond, a történelmi Magyarország határait adták ki, tehát a mu nacionalista, irredenta stb. Végül, számos memorandum és vita után más eszközhöz folyamodtunk. Éloszóban, nyilvánosan fellebbeztünk az államfoig, pártfotitkárig, miniszterelnökig, muvelodési miniszterig egyszerre: az esetet érvként használva fel egy önálló nemzetiségi kiadó (Kriterion) megteremtésének szükségességére - kihasználva egy más célból rendezett monstre találkozót a párt és a kormány csúcsembereivel, 1968 kora nyarán. (Végül engedélyezték a kiadást - a lelohelyek feltüntetése nélkül.)

Mivel a helyesírási szótár ügyében nem sikerült megegyeznünk a Magyar Tudományos Akadémia illetékeseivel (és megértettük oket) - fölkértem Szabó T. Attilát, készítse el a romániai magyarság számára, a budapesti Akadémia beleegyezésével, a lehetoségeinkhez és szükségleteinkhez igazított-alkalmazott helyesírási szótárt. Szabályzati részét maga írta, szótári részét emlékezetem szerint Márton Gyula, Gálffy Mózes és Kelemen Béla szerkesztette, Márton Gyula halála után Balogh Dezso lépett a helyébe.

A román helyesírási szótár (Dicþionar ortografic) ritkán megjeleno, nem különösebben kelendo, vékony brosúra volt. Ezért az évi könyvrendelés-értekezleten a kereskedok meghökkentek, hogy a magyar helyesírási szótár elso kiadásában legkevesebb 12 ezer példányt szeretnénk megjelentetni. (A kiadó csak annyi példányban adhatott ki könyvet, amennyire volt rendelése.) Mivel a "terjesztok" kétezer példányt is csak eros rábeszélésre, könyörgésre rendeltek, az elso kiadás bizony csak enynyi példányban jelent meg - és öt perc alatt elfogyott. Akkor eros ólomhiány volt a nyomdákban, a szedést maximum 15 napig lehetett megtartani, utána beolvasztották. Ügyeskedéssel sikerült azonban elrejtetnünk a szedést, s ennek révén hetekkel késobb, immár 12 000 példányos rendelés birtokában újra kiadtuk.

A nagyon sokadik, 1978-ban 68 100 példányban megjelent Kriterion-kiadásból idéztem a cikk elején. Az anyaország tehát nem jelenhetett meg benne. 1967-ben vagy 68-ban megtudtuk a professzor úrtól, hogy sok évtizedes munkával száz és százezer cédulával készült el: a lehetséges, jövendo erdélyi magyar oklevélszótár anyagával. Amelyhez összesen körülbelül egymillió szóadatot gyujt.

Noha irodalmi kiadó voltunk - nem akadémiai "profilú" -, meglehetosen önhatalmúlag szerzodést kötöttünk az óriási szótár kiadására, és megkezdtük a munkálatok finanszírozását. A hatalmas mu elso kötetének eloszavát a professzor úr jóval késobb, 1972-ben írta, de a kötet már csak 1976-ban jelent meg a Kriterionnál, Domokos Géza kitartó küzdelmének hála. (A Kortársnak adott interjúban azonban Szabó T. Attila kitért a kiadás kezdeteire is, az Irodalmi Kiadó magyar szerkesztoségére. Az elso kötet kiadói íveinek száma 173,5. Az 1225 oldalnyi könyv szerkesztoje: Szilágyi N. Sándor.)

Kevesen tudják, hogy közben Bukarestben felülrol minden megtörtént az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár kiadásának megakadályozására. Az Ideológiai Tanács elé a központi vezetoség propagandatitkára kb. harmincsoros referátumban vádolta meg a szótárt uszítással, nacionalizmussal, sovinizmussal, és követelte a betiltását. Ehhez csak olyan levéltári, perirati textusokat idézett az oklevélszótárból, amelyekben a vádlott román volt. Persze, a XVI. század közepétol, az erdélyi fejedelemség megalakulásának éveitol kigyujtött peres és más levéltári anyagban boven akadtak románok, magyarok, németek (szászok és svábok) is a gyanúsítottak, tanúk, sértettek, vádlottak között is. A szótár leállítását, betiltását követelo papírt az Ideológiai Tanács ülése elott néhány órával mutatta meg rokonom és barátom, G. M., a Tanács tagja. Röviden, románul leírtam a lehetséges választ, neki volt bátorsága ezt elmondani, és meglepetésére jó néhányan csatlakoztak hozzá: a titkár még ott nyomban visszavonta, összetépte eloterjesztését, a szótár megmenekült.

Az 1976-ban megjelent (A-C) I. kötetben 114 000 szóadat szerepel.

Az "anyaország" azonban ebbol is hiányzik.

Ennél jobban azonban csak a kormánykoalíció politikai eroinek gondolkodásából hiányzik annak a tiszta tudata, hogy mit jelent odaátról nézve az anyaország. A szocialisták új, fiatal vezetoi most végre kitörhettek volna a "nemzetietlenség" vádjának ketrecébol. E helyett megerosítették a rácsokat. Mintha attól tartottak volna, hogy a határon túli magyarok el akarják foglalni az anyaországot.

Ha nem rúgja szét saját csapdahelyzetét, a magyar baloldal teljesen átenged minden nemes nemzeti érzést, érzékenységet, sóvárgást, büszkeséget, együttérzést a jobboldalnak - amelynek egyik-másik osztaga valóban nacionalista szólamokkal igyekszik hazai túlhatalommá felülkerekedni. Ha a baloldal így folytatja, ennek nem sok akadálya lesz.

Bodor Pál (Diurnus)

Ui.: Az Akadémiai Kiadó az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár mellé állt. 2002-ben már a XII. kötet készült el, együttmuködésben erdélyi partnerével, és készül a XIII. A teljes tár tizennégy kötet lesz - meg a mutató kötet, a tizenötödik.