Heinrich Hentzi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Heinrich Hentzi von Arthurm (Debrecen, 1785. október 24. – Buda, 1849. május 21.) császári és királyi vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka.
Nagybátyja, Samuel Hentzi, svájci forradalmár és költő volt, aki összeesküvést szervezett Svájc fennálló alkotmánya ellen és ezért 1749. július 17-én kivégezték. A menekülni kényszerült család Debrecenben telepedett le. 1805-ben lépett be a császári hadseregbe. 1805-ben lett főhadnagy és részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. 1808 és 1813 között a komáromi vár erősítésén dolgozott. 1842-ben ezredesi rangban kinevezték a császári és királyi utászkar parancsnokának. 1844-ben nemesi címet, 1847-ben vezérőrnagyi rangot kapott. Egyike volt a császári hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. Magyarországi születése ellenére közismert volt magyarellenességéről.
A forradalom idején a péterváradi várőrség parancsnoka volt és császári parancsra ő is letette az esküt a magyar alkotmányra. Az október 3-ai királyi manifesztum után felmerült azonban a gyanú, hogy a várat osztrák kézre akarja átjátszani, ezért letartoztatták és Pesten házi őrizetbe került. A császáriak 1849. január 5-ei bevonulásakor kiszabadult és szolgálatra jelentkezett Windisch-Grätz tábornagynál, aki a budai vár parancsnokává nevezte ki. Mikor a honvéd hadsereg tavaszi sikerei után nyilvánvalóvá vált, hogy a várat ostrom fenyegeti, Hentzi mindent megtett, hogy az erősséget védhetővé tegye. Görgei május 4-én érkezett a vár alá és egy hadifogoly tiszt útján – a megadásra való felszólítás mellett – közölte a várparancsnokkal, hogy Pest felöl nem fog ostromolni, ha viszont Hentzi ennek ellenére lövetné a védtelen várost, a vár bevételé után az őrség nem számíthat kegyelemre. A felszólítás ellenére a császári vezérőrnagy az ostrom szinte minden napján lövette Pestet, ahol pedig semmilyen katonai célpont nem volt. A céltalan rombolásnak számos építészeti műremek esett áldozatául. A tizenhét napig tartó ostrom utolsó napján Hentzi maga állt a védők élére, azonban a Szent György téren halálos sebet kapott.
1850-ben posztumusz megkapta a Katonai Mária Terézia Rend kiskeresztjét és fiát bárói rangra emelték. 1852. június 11-én Ferenc József személyes parancsára a budavári Szent György téren emlékművet emeltek Hentzi és bajtársai tiszteletére, amely a főváros lakosságának ismételt tiltakozása ellenére 1899-ig helyén maradt.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Felhasznált források
- Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Révai Nagy Lexikona


Based on work by