A hét napjai

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A hét napjai a társadalmi időbeosztás fontos elemei, egy hónapban körülbelül négyszer ismétlődő ciklust alkotnak.

A manapság használatos hetes csoportosítás a babilóni és zsidó vallásból öröklődött. A Biblia teremtéstörténete (Genezis) szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette (hétfő-szombat), és a hetedik napon (vasárnap) megpihent, és ezt a napot ünnepnapnak nyilvánította.

A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, és Szaturnusz), amelyekről azt hitték, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek.

Mindegyik bolygó egy-egy isten is volt egyben, amely az adott napot kormányozta.

A hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin császár vezette be 321-ben.

A hét napjainak latin nevei:

  1. dies Lunae = Hold napja = hétfő
  2. dies Martis = Mars napja = kedd
  3. dies Mercuri = Merkúr napja = szerda
  4. dies Iovis = Ió (Jupiter) napja = csütörtök
  5. dies Veneris = Vénusz napja = péntek
  6. dies Saturni = Szaturnusz napja = szombat
  7. dies Solis = a Nap napja = vasárnap

A történelmi Magyarországon számos helység arról a napról kapta a nevét, amelyen ott a heti vásárt tartották. Például: Csíkszereda, Nyárádszereda, Szerdahely, Péntekfalva, Szászpéntek, Szombathely, Nagyszombat, Pórszombat, Zalaszombatfa, Szombatság, Alsószombatfalva, Erdőszombattelke stb.

A hét napjai

hétfő | kedd | szerda | csütörtök | péntek | szombat | vasárnap