Longinosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Longinosz, Kassziosz; Cassius Longinus (?, Kr. u. 210? – Palmüra (ma Tadmor), Szíria, Kr. u. 273) görög író.


Filozófus, rétor és irodalomtudós volt. Athénben tanult filozófiát, sokat utazott, s hamarosan akkora tekintélyre tett szert, hogy 250 táján ő lett az athéni Akadémia vezetője. 267-268 táján Palmürába költözött, s mint a királynő, Zénóbia udvari filozófusának és tanácsadójának, nyilván része volt abban, hogy Palmüra nyíltan szakított Rómával, mindenesetre Aurelianus császár a város elfoglalásakor kivégeztette.

Filozófusi és rétori munkásságát már az ókorban kritizálták. Plótinosz véleménye szerint „filológus és nem filozófus", mások szerint pedig a retorikának is inkább az elméletéhez, mint a gyakorlatához értett. Filológusi tevékenységével viszont osztatlan elismerést vívott ki magának, a hagyomány neki tulajdonítja a „Perihüpszusz" (A fenségesről) című értekezést, e feltételezés azonban pontosan nem bizonyítható. Több tanulmányt szentelt Homérosznak, Platónnak, általában a régi görög irodalomnak. Kiváltképp nagy becsben állt „Philologoi homiliai" (Irodalmi előadások) című munkája, melyért kortársai „élő könyvtár"-nak, „lábon járó múzeum"-nak nevezték. Nagyszámú művéből néhány töredéken kívül csak „Rhétoriké tekhné" (Szónoklattan) című művének összefoglalása maradt fenn.


[szerkesztés] Források

Pecz: Ókori lexikon

Más nyelveken