Hangsúly (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a nyelvészeti hangsúlyról szól. További jelentéséhez lásd: Hangsúly (zene).

A hangsúly a nyelvben valamelyik szó meghatározott szótagjának kiemelése, a hang erősítése vagy a hangmagasság vagy egyidejűleg mindkettő által.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Hangsúlyozási szabályok a különböző nyelvekben

[szerkesztés] Kötött hangsúly

A hangsúly a szó egyik meghatározott szótagjához kötött úgy, hogy az adott nyelv valamennyi szavát ugyanazon módon hangsúlyozzák, mint például:

[szerkesztés] Mozgó hangsúly

A mozgó hangsúly esetében egy szó különböző alakjaiban vagy ugyanazon szótő különböző származékaiban különböző hangsúlyozott szótagok lehetnek, például:

  • a latin nyelvben amor (szeretet), de ugyanez a szó birtokos esetben amoris (a vastag betű a hangsúlyt jelöli).
  • változó hangsúlyú nyelvek ezenkívül a görög nyelv, szanszkrit nyelv, orosz nyelv, stb. A hangsúly változásának és mozgásának különböző szabályai az egyes nyelvekben nagyon különbözők.

[szerkesztés] Hangsúlyozás és hanghosszúság

A hangsúly nem tévesztendő össze a szótag időmértékével: hosszúságával, illetve rövidségével.

A hangsúly jelölésére egyes nyelvekben különféle jelek (ékezetek, segédjelek) és jelölési rendszerek vannak használatban: legismertebbek az ókori görögök által a görög írásban bevezetett ékezetek (éles, tompa és hajlított ékezet), amelyeket a latin írású nyelvek is elfogadtak. Ezeket a jeleket egyes nyelvek más célokra is használják, így a magyar, a szlovák és a cseh nyelvben az éles ékezet a magánhangzó hosszúságát fejezi ki.

[szerkesztés] Szóhangsúly és mondathangsúly

A szóhangsúlyon kívül van még egy úgynevezett mondathangsúly, amely a mondat valamely szavát a többi szóval szemben éppúgy kiemeli, mint a szóhangsúly az egyik szótagot a többivel szemben.

[szerkesztés] Forrás

Más nyelveken