Uruguay

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

República Oriental del Uruguay
{{{előtag}}} Uruguay zászlaja {{{előtag}}} Uruguay címere
(Uruguay zászlaja) (Uruguay címere)
Nemzeti mottó: Libertad o Muerte
(spanyolul: Szabadság vagy halál)
Himnusz Orientales, la Patria o la tumba
Főváros Montevideo
(d. sz. 34°53′ ny. h. 56°10′)
Legnagyobb város Montevideo
Hivatalos nyelv spanyol
Államforma demokratikus köztársaság
Elnök Tabaré Vázquez
Függetlenség
- Kikiáltva
- Elismerve
Spanyolországtól
augusztus 25, 1825
augusztus 28, 1828
Terület
 - teljes
 - ebből víz
90th.
176.220 km²
1,5% %
Népesség
 - 2005. évi adat
 - népsűrűség
128th.
3.415.920 fő
19 fő/km²
GDP
 - teljes (2005)
 - egy főre jutó
90.
32 885 millió USD
$9.619 USD (67.)
Pénznem Uruguayi peso (UYU)
Időzóna
 • (NYISZ)
UST (UTC-3)
UDST (UTC-2)
TLD .uy
Nemzetközi gépkocsijel ROU
Hívószám +598
Image:Uruguay-CIA WFB Map.png

Uruguay (hivatalos neve: Uruguayi Keleti Köztársaság, spanyolul: República Oriental del Uruguay) dél-amerikai ország. Észak-északkeleten Brazíliával, nyugaton Argentínával, délen-délkeleten az Atlanti-óceánnal, illetve annak La Plata nevű öblével határos. Fővárosa Montevideo, hivatalos nyelve a spanyol. Uruguay a második legkisebb független ország Dél-Amerikában Suriname után. Uruguay neve Guaraní nyelven azt jelenti: „a festett madarak folyója”.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Történelem

Az első európaiak a 16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és a portugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a 18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyet Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni 1724-ben. A települést 1730-ban várossá nyilvánították és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).

A 19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguay-t is elérték. 1811-ben a felkelők José Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra. 1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért – 1821-ben Brazília meg is szállta a területet és Cisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott: 1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, így augusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.

Uruguay őslakosságát, a Charrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetve asszimilálták. A népirtás csúcspontja 1831. április 11. volt Salsipuedes-ben, amikor Uruguay első elnöke, Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a Charrúa kultúra és nép megsemmisült - noha sok uruguayi ereiben csörgedezik Charrúa vér a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően.

A 19. második felében a Hármas Szövetség Háborúja nyomta rá bélyegét Uruguay életére, amely egy belső konfliktusból indult a liberális Colorados (Vörösök) párt vezetője, Venancio Flores tábornok és a konzervatív Blancos (Fehérek) vezetője, Bernardo Prudencio Berro elnök között, s végül háborúba torkollt Paraguay és az Argentína-Brazília-Uruguay hármas szövetség között. A háború egy olyan megegyezéssel ért véget 1870-ben, amelynek értelmében Montevideo és az óceánparti terület a Colorados irányítása alá került, a mezőgazdasági hátország pedig a Blancos felügyelete alá.

A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorban Spanyolországból és Olaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természetes kikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.

A 20. század elején - előbb 1903 és 1911 között, majd 1911 és 1915 között – az országot irányító José Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-Amerika Svájcaként” emlegetni – sőt, lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a „címmel”.

A világháborúk további gazdasági fellendülést hoztak a főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Uruguaynak, mivel termékeit nagy mennyiségben tudta értékesíteni a lángokban álló Európában. A II. Világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az 1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva a Tupamaros nevű gerilla csoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszul Jorge Pacheco Areco elnök, majd utódja Juan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely 1973-ban átvette a hatalmat és így az egykor demokratikus Uruguayból katonai diktatúra lett – egészen 1984-ig, amikor Julio María Sanguinettit választották elnökké.

Sanguinetti 1990-ig volt hatalmon, majd 1995 és 2000 között ismét. 2000-ben Tabaré Vázquez-t választották elnökké, akit 2005-ben újraválasztottak, így jelenleg is ő irányítja az országot a balközép Frente Amplio párt élén.

[szerkesztés] Földrajz

Uruguay Dél-Amerika második legkisebb országa Suriname mögött. Kisebb nála Francia Guyana is, de az nem független állam, hanem Franciaország tengerentúli megyéje. Az alacsonyan fekvő ország földrajzát – a termékeny tengerparti síkság mellett - hullámos dombságok jellemzik, melyeknek két fő vonulata az észak-déli irányba húzódó Cuchilla de Haedo (az ország középső részén) és a Cuchilla de Grande (keleten). Uruguay legmagasabb pontja az 514 méter magas Cerro Catedral.

Délen-délkeleten a 300 km hosszú és helyenként 250 km-es szélességet is elérő Río La Plata - La Plata-folyó, amely valójában az Uruguay- és a Parana-folyó közös, Atlanti-óceánba futó tölcsértorkolata - határolja. Másik nagy folyója a Río Negro, amely Brazíliából ered és fut keresztül az ország közepén, majd az Uruguay-folyóba torkollik.

Az atlanti-óceáni partvidéket Punta del Este és Cabo Polonio között homokos tengerpart jellemzi, tele kisebb öblökkel és lagúnákkal. Ezt a szakaszt Uruguayi Riviérának nevezik. Északon alacsony hegyek sora fut a Brazil-felföldbe.

Uruguay éghajlata nedves szubtrópusi, nyáron a mérsékelten meleg hőmérséklet jellemzi, télen hűvös, de a fagypont alatti hőmérséklet szinte ismeretlen. Az alacsony fekvés miatt az ország érzékeny az időjárási frontok által okozott hirtelen időjárás változásokra – így például alkalmanként ki van téve a pamperónak, az argentin Pampák felől fújó viharos erejű, hideg szélnek.

[szerkesztés] Élővilág

Uruguay jellemző növényzete a füves puszta (pampa), néhol pálmaligetekkel (palmar) tarkítva – bár ezek a ligetek az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt manapság már csak Castillos, Chuy és a Río Negro mentén, Paso de los Toros térségében lelhetők fel. A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövő butipálma (Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számító matéteához.

Uruguay területének alig 3 százalékát borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi dzsungelek a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – a ceibo és az ombú.

Uruguay legjellegzetesebb őshonos emlősei a pampa-szarvas (Ozotoceros bezoarticus), a Guazauvirá-szarvas (Mazama gouazoubira) és a capybara vagy vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris). Az emlősök zöme a nagy folyók mentén él, akárcsak a gazdag madárvilág képviselőinek jelentős része.

[szerkesztés] Közigazgatás

Uruguaynak 19 megyéje van. Ezek a következők:

Megye Terület (km²) Népesség (2004) Székhely
Artigas 11,928 78,019 Artigas
Canelones 4,536 485,028 Canelones
Cerro Largo 13,648 86,564 Melo
Colonia 6,106 119,266 Colonia
Durazno 11,643 58,859 Durazno
Flores 5,144 25,104 Trinidad
Florida 10,417 68,181 Florida
Lavalleja 10,016 60,925 Minas
Maldonado 4,793 140,192 Maldonado
Montevideo 530 1,326,064 Montevideo
Paysandú 13,922 113,244 Paysandú
Río Negro 9,282 53,989 Fray Bentos
Rivera 9,370 104,921 Rivera
Rocha 10,551 69,937 Rocha
Salto 14,163 123,120 Salto
San José 4,992 103,104 San José
Soriano 9,008 84,563 Mercedes
Tacuarembó 15,438 90,489 Tacuarembó
Treinta y Tres 9,676 49,318 Treinta y Tres

[szerkesztés] Gazdaság

Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az ország GDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak. A kivitel főleg a szomszédos Argentínába és Brazíliába történik, de fontos partnerországa az Amerikai Egyesült Államok és Paraguay is. Fő termékei: rizs, búza, kukorica, hal, élőállat.

Az ipar is fejlett, az utóbbi időben különösen az elektronika és a szoftverfejlesztés terén vált jelentős exportőrré, de fontos élelmiszeripara, közlekedési eszköz gyártása, olajfeldolgozása és textilipara is. Nőtt a turizmus jelentősége is, amelynek fő célja az úgynevezett gaucho kultúra megismerése (gaucho = szarvasmarha pásztor a pampákon).

Az ország GDP-je 2005-ben 16 000 USD/fő volt, a munkanélküliek aránya 12,5 %. Az utóbbi években a bérek reálértéke csökkent, nőtt a munkanélküliség és a szegénység, ami szabadpiac- és privatizáció-ellenes érzéseket korbácsolt fel a lakosságban.

[szerkesztés] Népesség, kultúra

Latin-Amerika legtöbb országához hasonlóan Uruguay kulturális hagyatékára is a spanyol kultúra nyomta rá a bélyegét – noha az ország lakosságának körülbelül fele olasz származású. A lakosság 88 százaléka európai ősökkel rendelkezik, 8 százalék mesztic és 4 százalék afro-uruguayi.

A lakosság 66 százaléka római katolikus vallású, 2 százaléka protestáns, 1 százaléka zsidó, míg 31 százalék vallását nem gyakorlónak mondja magát. Uruguay a legszekulárisabb Dél-Amerikai állam. Az egyház és az állam szigorúan különválasztott, a vallásszabadság mindenki számára biztosított.

Uruguayban az írástudók aránya magas (98 %), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970-1980-as években – a katonai diktatúra idején - a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta - a társadalom elöregedőben van.

Az európai (főleg spanyol) kultúrán kívül Uruguayt érték afrikai és ősi indián kulturális hatások is.

A spanyol az ország hivatalos nyelve és mint ilyet csaknem mindenki beszéli. Az üzleti életben gyakran használják az angol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint a portuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.

[szerkesztés] Zene

Jellegzetes uruguayi népzenei stílusok a candombe (afro-uruguayi eredetű, ütős hangszerek által meghatározott zene), a milonga (spanyol eredetű gitárzene) és a murga (színházi eredetű karnevál zene).

Szintén népszerű a tangó, amelynek nemcsak Argentína, hanem Uruguay is őshazája. A világ egyik legismertebb tangója, a "La Cumparsita" szerzője az uruguayi Gerardo Matos Rodríguez.

A rock, a jazz, a popzene és más euro-amerikai stílusok is nagy népszerűségnek örvendenek Uruguayban.

[szerkesztés] Irodalom

A legismertebb uruguayi irodalmi alkotás José Enrique Rodó (1871-1917) Ariel című műve, amelyet a szerző 1900-ban írt a szellemi értékek megőrzésének fontosságáról az anyagi javak hajszolása és az gyors technikai fejlődés mellett.

További ismert uruguayi szerzők:

  • Florencio Sánchez (1875-1910) – főleg szociális problémákról szóló színdarabokat írt,
  • Juan Zorrilla de San Martín (1855-1931) – az uruguayi történelemről írt versei tették híressé,
  • Juana de Ibarbourou (1895-1979) – költő,
  • Delmira Agustini (1866-1914) – költő,
  • Juan Carlos Onetti – író,
  • Mario Benedetti – író
  • Eduardo Galeano – író,
  • Mario Levrero – író,
  • Jorge Majfud – író.

[szerkesztés] Képzőművészet

Jelentős uruguayi festők:

  • Juan Manuel Blanes (1830-1901) – a leghíresebb 19. századi uruguayi festő, akinek fő témája a gauchók életének, valamint uruguayi történelmi események megörökítése volt,
  • Pedro Figari (1861-1938) – szívesen festett montevideói életképeket, valamint uruguayi tájakat,
  • Joaquín Torres García (1874-1949) – a konstruktív univerzalizmus kifejlesztője.

A leghíresebb uruguayi szobrász José Belloni (1880-1965) volt, akinek alkotásai ma is megtalálhatók számos montevideói parkban és bevásárlóközpontban.

[szerkesztés] Ételek, italok

Az uruguayiak sok húst esznek. Nemzeti ételeik a parrillada (marhahús tál), a chivito (tápláló marhahúsos szendvics) és a tésztafélék. Utóbbi a 19. század végi - 20. század eleji jelentős olasz bevándorlásnak köszönhető.

További uruguayi ételek: morcilla dulce, olímpicos, húngaros, masas surtidas. Uruguayi nemzeti italok a matétea, a clérico és a medio y medio.

[szerkesztés] Sport

Akárcsak Dél-Amerika nagy részén, Uruguayban is a labdarúgás a legnépszerűbb sport. Uruguay két alkalommal nyert futball világbajnokságot, először 1930-ban, hazai pályán, majd 1950-ben Brazíliában. 1924-ben és 1928-ban az Olimpiát is megnyerték futballban, ezért az uruguayi válogatott mezén négy csillag látható. Az utóbbi időben az uruguayi futball erősen meggyengült a sportban eluralkodó korrupció miatt.

A labdarúgáson kívül a rögbi és a kosárlabda örvend nagy népszerűségnek.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások


A világ országai | Amerika
Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda |

Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela

Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek | Falkland-szigetek | Francia Guyana | Grönland | Guadeloupe | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Martinique | Montserrat | Puerto Rico | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek


Amerikai Államok Szervezete (OAS) Az Amerikai Államok Szervezetének logója
Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela