Wikipédia vita:Homokozó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mondjuk kapásból nincs angol meaning szócikk, ami kényelmetlen, nem igaz? sesame
ok
Viszont az alapötlet és a kivitel is zseniális. Csak rajtunk Magyarokon múlik, mit teszünk es tartunk itt. Senki sem fog minket segíteni, vagy gátolni.
USA deutschland
AhejessíraasisrajtunkkmaGYarokonmullik
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] tájépítészet
Fiatal, interdiszciplináris, sokfajta tudásbázisra (természettudományok, társadalomtudományok, mérnöki tudományok) épülő szakma. Művelői a legszélesebb értelemben vett ökológiai összefüggések elemzésének (tájra gyakorolt hatásások) szemszögéből közelítik meg az emberi alkotás problémáját és célját. A tájépítészet a tájfogalma már önmaga tükrözi művelői szemléletét: egyezményes véleményük szerint a táj nem más, mint a kultivált (művelt) és humanizált (emberarcúvá alakított) természet (Mőcsényi).
A tájépítészet diszciplinája megkérdőjelezi a romlatlan természet létezését, alaptézise szerint a tájalakító ember az ipari forradalom beteljesedésével az érintetlen természet mítoszát lerombolta, de tetteinek egyik legfőbb mozgatórugója mégis eme tökéletes harmónia (az elveszett paradicsom) újraalkotása maradt. Tevékenységének vonzata a természet saját képére történő formálása, amely korszakonként változó formákban és funkciókban nyer teret. A tér újrafogalmazása során antropogén hatásokkal szövi át az ember nélküli természet maradványait.
A tájépítészet fő célja korszakonként igazodik ehhez a felismeréshez. A tájépítészek válaszokat adnak arra az újra és újra felmerülő kérdésre, hogy miképpen használhatja ki az ember a rendelkezésére álló teret oly módon, hogy annak potenciáljai a lehető legtöbb ökológiailag, ökonómiailag és társadalmilag elvárt funkciót beteljesítsék az adott kor civilizációjának technológiai és szellemi színvonalán. A tájépítészet örök dilemmája a terhelés és terhelhetőség, a fenntartás és fenntarthatóság közötti egyensúly megtalálása.
A tájépítészet feladata az emberi alkotások "tájba illesztése", amely legjobban akkor sikerül, ha ennek a műveletnek az eredményeként az alkotás (legyen az műalkotás vagy műtárgy, netán egy területfejlesztési folyamat) esztétikai, ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben is hozzásimul az adott táj előzetes adottságaihoz.
A tájépítészeti szakmát Magyarországon a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem táj- és kertépítészeti szakán kezdték el oktatni. Hazai alapítója Rerrich Béla műépítész, a szegedi Dóm tér neves tervezője. Az önálló szakirány megalapítása Dr. Ormos Imre professzor nevéhez fűződik. Karrá szervezését Dr. Mőcsényi Mihály indította el. Ma egyetemi szintű oktatása az egyetemi integráció után a Budapesti Corvinus Egyetemen történik a Tájépítészeti Karon.--80.99.204.30 2005. december 29., 19:34 (CET)
[szerkesztés] Legyen január 11. a Cukorbeteg Gyermekek Napja!
- Ünnepi gondolatok a gyógyító inzulinról
"1922. január 11-én, szerdán délután a Torontói Közkórház Walter Campbell vezette részlegén Ed Jeffrey adta be a szarvasmarha hasnyálmirigyéből előállított kivonatot, a "Banting és Best" szérumot elsőként a 14 éves, súlyosan diabeteses Leonard Thompson-nak. Ezzel kezdetét vette az a páratlan sikersorozat, amelyet csak az inzulin vallhat magáénak. Az inzulin megismeréséhez vezető út megállóiról részletesen olvashat Dr. Szabó László, gyermekorvos - diabetológus összefoglalójában, melyet megtalál a Kapcsolódó dokumentumok között.
1991 óta november 14-e, Banting születésének 100. évfordulója óta ez a nap a "Diabetes Világnap"-ja. 1922. január 11-ére gondolva, 1997. január 11-én Szombathelyen bensőséges országos ünnepségen emlékeztünk meg a Gyógyító inzulin 75. évfordulójáról, - az inzulinnak a gyógyítás szolgálatába állásának napjáról -, amely gyermekek közvetítésével vált nemcsak a cukorbetegek, de az egész emberiség számára "ajándékká". Ezt a kiváltságos napot a "Cukorbeteg Gyermekek (Világ-)Napja"-ként ünnepelhetnénk.
A Magyar Diabetes Társaság támogatja ezt a javaslatot. Az ünnep célja a cukorbetegség megismerésében való jártasság kiterjesztése, a cukorbeteg gyermekek iránti megkülönböztetett figyelem elmélyítése, saját és családjuk teherviselésében való osztozás és a nem cukorbeteg társaikkal azonos életminőség elérhetőségének biztosítása. Ebből a nemes feladatból nem csak az eddig is eredményesen tevékenykedő szakembereknek, hanem az egészségügy összes szereplőjének és a társadalom valamennyi rétegének részt kell vállalni.
Az MDT Gyermekdiabetes Szekció vezetősége által megbízott testület, - amelynek tagjai Prof. Dr. Madácsy László, Prof. Dr. Barkai László, Dr. Békefi Dezső és Dr. Szabó László -, feladata az első hazai központi ünnepség megszervezése, amelyre 2006. január 11-én, szerdán 15 órakor Budapesten a XII. ker. Városmajor utca 44. szám alatti "Barabás villa"-ban kerül sor. A hagyományteremtő rendezvény programjáról a "Meghívó" által értesülnek a gondozók.
Szeretnénk, hogy a diabéteszesek, különösen a cukorbeteg gyermekek ellátásában résztvevő szakrendelések, szakambulanciák, szervezetek, egyesületek is támogassák az eseményt. Szervezzenek helyileg is rendezvényeket eme kitüntetett nap fontosságának bemutatására, népszerűsítésére, céljainak megismertetésére és elterjesztésére. Bizonyára a helyi médiák készséges és hasznos segítőtársak lesznek az ünnep jelentőségének hangsúlyozásában. - Üdv. » KeFe « * ✍ 2006. január 10., 12:27 (CET)
Amerikai énekes, szerző.
Eredeti neve: Vincent Damon Furnier Született: 1948. február 2. Detroit, Michigan
Első együttesét 1965-ben alakította Phoenix-ben, előbb Earwings, majd Spiders néven. Ekkor még nagyrészt a Who, a Rolling Stones és a Kinks dalait játszották, de fokozatosan saját számokat is kezdtek írni. Nevük rövidesen Nazz-ra, majd (az énekesé és a zenekaré egyaránt) Alice Cooperre változott. Ez utóbbi elnevezést állítólag egy spiritiszta szeánsz sugallatára vették föl. Lemezszerződéshez Frank Zappa segítségével jutottak, 1969-ben megjelent bemutatkozó albumuk. Első dalsikerük 1971-ben az I'am Eighteen volt. A következő évben a School's Out már a slágerlistán a legjobb tíz közé jutott, a hasonló című nagylemez pedig milliós példányszámban fogyott. Koncertjeik országszerte nagy feltűnést keltettek. Látványban gazdag showműsoruk szerves részét képezték a különféle halálnemek és a legváltozatosabb horror-elemek. 1972-ben Alice Coopert már világszerte ismerték. A rockzenészek szokásos betegsége, az alkoholizmus és a kábítószerezés azonban egy ideig távol tartja a színpadtól. 1989-ben Trash című albumával látványosan tér vissza, és ezt 1991-ben a Hey Stoopid-dal sikerül megismételnie. Heavy metálhoz közél álló zenéjét azóta is kedvelik, koncertjei pedig még mindig a legnagyobb attrakciók közé tartoznak. Koncertjei látványban gazdag show-műsorok, gyakran szatirikus paródiák. Lemezei is nagyrészt egyfajta horror-burlesk concept lemezek, melyek az artisztikum szélsőséges vállfaját képviselik. Alice Cooper annyiban mindenképp klasszikus, hogy a rock nagy hagyományai szerint, midig valami ellen tiltakozik, valamit (valamilyen illúziót) le akar rombolni. Az utóbbi időben felbukkanásai meglepetésszerűek, sosem lehet tudni, hogy a golfpályáról (ugyanis szenvedélyesen szerelmes ebbe a sportba) mikor tér vissza a stúdióba vagy a pódiumra. Ha hinni lehet a híreszteléseknek, 2000 őszén jelenik meg újabb albuma. Mint utóbb kiderült az album megjelenése 2001-re tolódott át, de lehet, hogy megérte mert a számok kidolgozottsága igazán magas színvonalú. Zeneileg azt kapjuk amire Alice esetében számíthattunk, erőteljes hard rock hangzás és nagyszerű dallamvezetés érdekes effektusokkal tarkítva. Szerkezetileg a DragonTown olyan mint egy felnőtteknek szóló keleti beütésű rémmese. Remélhetőleg sok példányban fogy majd.
Nagylemezek: Pretties For You (1969.)
EasyAction (1970.)
Love It To Death (1971.)
Killer (1971.)
School's Out (1972.)
Billion Dollar Babies (1973.)
Muscle Of Love (1973.)
Welcome To My Nightmare (1975.)
Alice Cooper Goes To Hell (1976.)
Lace And Whiskey (1977.)
The Alice Cooper Show (1977.)
From The Inside (1978.)
Flush The Fashion (1980.)
Special Forces (1981.)
Zipper Catches Skin (1982.)
Live In Toronto (1982.)
Da Da (1983.)
Freak Out Song (1985.)
Constrictor (1986.)
Raise Yours Fist And Hell (1987.)
Trash (1990.)
Hey Stoopid (1991.)
The Last Temptation (1994.)
Classicks (1995.)
A Fistful Of Alice (1997)
Life & Crimes Of Alice Cooper (1999.)
Super Hits (1999.)
DragonTown (2001.)
[szerkesztés] A HOMOKOZÓ, nem "kvázi-piszkozat" ?!
Homokozó-ra "terhelt" baki-kat üldözöm ! E sorokat, most: OPERA 8.54 hu -val próbál(-gat-)om. „ áÁÉ..." ->billentyűzetről (alt 0132)
„táblázatból” rögzítve.
1. Szignó nélkül mentem, majd jav-ra nyitom, 's zárom. LI-LA
2.Várható volt; Eddig Okay. -de most "lapot" váltok. Ez is!
FIGYELJETEK ! Innen tűnt el, kb 10 sorom !!!! -de; HOVA
Lamberti 2006. június 8., 01:47 (CEST)
- Nem, a Homokozó nem piszkozat. Innen esetleg időnként törlődnek a dolgok. Piszkozatnak használd a Felhasználói lapodat és annak allapjait. 88.209.207.63 2006. június 17., 16:07 (CEST)
Joe Pass (eredeti neve Joseph Anthony Passalaqua, Január 13, 1929, New Brunswick, New Jersey, USA, meghalt May 23, 1994, Los Angeles, California), was a virtuoso jazz guitarist.
[szerkesztés] A korai évek és a kábítószerfüggőség
Joe nem zenész családba született, 9 évesen kezdett el gitározni. Emlékei szerint apja, Mariano, egy acélmunkás, korán felfedezte, hogy "van valami" a fiúban, és folyamatosan hajtotta, hogy hallás után dallamokat szedjen le, nem gitárra írt darabokat játsszon, gyakorolja a skálákat, és hogy "ne hagyjon szünetet", vagyis, hogy töltse ki az üres részeket, amikor a dallamban éppen nem történik semmi.
Joe már nagyon korán, 14 évesen elkezdett koncertezni, és nemsokára olyan nagy nevek által vezetett együttesekkel játszott, mint Tony Pastor vagy Charlie Barnet, feljesztvén gitártudását és megismerkedett a zeneiparral. Egyre több időt töltött otthonról távol, kis jazz-együttesekkel utazgatott, végül aztn el is költözött Pennsylvaniából New Yorkba. Nem közvetlenül más zenészek hatására kezdett el inni, és más káros szenvedélyeknek hódolni, hanem, az ő szavaival, "ezek a szférával jártak". Néhány éva alatt kábítószerfüggővé vált, és az ötvenes éveket nagyrészt homályos körülmények között töltötte.
Passnak aztán ebből egy két és fél éves drogrehatbilitációs kezelés eredményeképpen sikerült kikeverednie. Ezalatt először teljesen abbahagyta a gitározást, majd lassanként újrakezdte. Az első visszatérő lemezén, 1962-ben, (címe "The Sounds of Synanon"), egy tömörtestű rockgitáron játszott, amit az intézett kapott eredetileg adományként. (A jazzgitárosok általában, legalábbis akkoriban, akusztikus, vagy félakusztikus testű, elektromos hangszedővel felszerelt gitárokon játszottak, ez a kalsszikus értelemben vett jazzgitár.)
[szerkesztés] Ismertté válása és későbbi pályafutása
Joe Pass egy sor albumot vett fel a hatvanas években a Pacific Jazznél, többek között a korai de már klasszikus "Catch Me,"-t "12-String Guitar,"-t "For Django,"- és a "Simplicity."-t In 1963, Pass received Downbeat Magazine's "New Star Award." Pass was also featured on Pacific Jazz recordings by Gerald Wilson, Bud Shank, and Les McCann. Pass toured with George Shearing in 1965. Mostly, however, during the 1960's he did TV and recording session work in Los Angeles. He was a sideman with Louis Bellson, Frank Sinatra, Sarah Vaughan, Joe Williams, Della Reese, Johnny Mathis, and worked on TV shows including the Tonight Show with Johnny Carson, the Merv Griffin Show, The Steve Allen Show, and others. In the early 1970s, Pass and guitarist Herb Ellis were performing together regularly at Donte's jazz club in Los Angeles. This collaboration led to Pass and Ellis recording the very first album on the new Concord Jazz label, entitled simply "JAZZ/CONCORD" (#CJS-1), along with bassist Ray Brown and drummer Jake Hanna. In the early 1970s, Pass also collaborated a series of music books, and his "JOE PASS GUITAR STYLE" (written with Bill Thrasher) is considered a leading improvisation textbook for students of jazz.
It was Norman Granz, the iconic producer of Jazz at the Philharmonic and the founder of Verve Records, who, upon hearing Pass in 1970, immediately recognised the "new talent" and signed him to Granz's new Pablo Records label (named for Granz's friend Pablo Picasso).
In 1974, Pass released his landmark solo album "Virtuoso" on Pablo Records. Also in 1974, Pablo Records released the album "The Trio" featuring Pass, Oscar Peterson, and Niels-Henning Ørsted Pedersen. "The Trio" won a Grammy award for best jazz performance. As part of the Pablo Records "stable," Pass also recorded with Benny Carter, Milt Jackson, Herb Ellis, Zoot Sims, Duke Ellington, Dizzy Gillespie, Ella Fitzgerald, Count Basie, and others.
Pass and Ella Fitzgerald recorded four albums together on Pablo Records, toward the end of Fitzgerald's career. She had previously recorded several albums with just piano accompaniment, but a guitar proved the perfect melodic foil for her. They appeared together on the albums; Take Love Easy (1973), Easy Living (1986), Speak Love (1983) and Fitzgerald and Pass... Again (1976).
[szerkesztés] Legacy
In addition to his ensemble performances, the jazz community regards Joe Pass most significantly as a peerless solo guitarist. His solo style was marked by a sophisticated harmonic sense, counterpoint between improvised lead lines, bass figures and chords, spontaneous modulations, transitions from fast tempos to rubato passages, and a total command of the instrument. Pass's early style (influenced by saxophonist Charlie Parker, but not guitarist Django Reinhardt despite common misconception), was marked by fast single-note lines and a flowing melodic sense. Pass had the unusual lifelong habit of breaking his guitar picks in half and playing only with the smaller part. As Pass made the transition from ensemble to solo guitar performance, he preferred to abandon the pick altogether, and play fingerstyle. He found this enabled him to execute his harmonic concepts more effectively. His series of solo albums, "Virtuoso" (volumes 1 through 4), is a must-have for any serious jazz collector.
Epiphone has produced an edition of the Emperor line of semi-acoustic Guitar in his honour.
[szerkesztés] Selected discography
[szerkesztés] Solo albums
- The Stones Jazz
- Virtuoso
- Virtuoso II
- Virtuoso III
- Virtuoso IV
- Virtuoso Live!
- At Montreux Jazz Festival
- Montreux '77 - Live
- I Remember Charlie Parker
- University of Akron Concert
- Blues for Fred
- What Is There to Say
- Songs for Ellen
- Unforgettable
[szerkesztés] With Oscar Peterson
- A Salle Pleyel
- Porgy and Bess
- The Good Life (with Niels Pedersen)
- The Trio (with Niels Pedersen)
- The Paris Concert (with Niels Pedersen)
- The Giants (with Ray Brown)
- If You Could See Me Now (with Niels Pedersen, Martin Drew)
[szerkesztés] With Niels-Henning Ørsted Pedersen
- Chops
- Northsea Nights
- Digital III at Montreux (1979)
[szerkesztés] With Ella Fitzgerald
- Take Love Easy (1973)
- Sophisticated Lady
- Fitzgerald and Pass...Again (1976)
- Speak Love (1983)
- Easy Living (1986)
[szerkesztés] With other guitarists
- For Django (with John Pisano)
- Joe's Blues (with Herb Ellis)
- Jazz Concord (with Herb Ellis)
- Seven Come Eleven (with Herb Ellis)
- Two for the Road (with Herb Ellis)
- Ira, George And Joe (with John Pisano)
- Summer Nights (with John Pisano)
- Appassionato (with John Pisano)
- Duets (with John Pisano)
- Live at Yoshi's (with John Pisano)
- My Song (with John Pisano)
[szerkesztés] Selected bibliography
- Mel Bay Presents Joe Pass "Off the Record". Mel Bay, 1993. ISBN 1562226878
- Complete Joe Pass. Mel Bay, 2003. ISBN 0786667478
- Miyakaku, Takao. Joe Pass. Tokyo: Seiunsha, 2000. ISBN 4-434-00455-7 (photograph collection)
[szerkesztés] External links
da:Joe Pass de:Joe Pass fr:Joe Pass it:Joe Pass nl:Joe Pass
[szerkesztés] Zászlórend
Hahó! Ez az egész cucc mért a homokozóban van gyűjtve? Mert én nem értem...:
- /Spanyol autonóm tartományok zászlóinak képtára/Francia régiók zászlóinak képtára/Svájci kantonok zászlóinak képtára/Német államok zászlóinak képtára/Osztrák tartományok zászlóinak képtára/Az USA tagállamainak zászlói/Brazil államok zászlóinak képtára/Holland tartományok zászlóinak képtára/Orosz közigazgatási körzetek zászlóinak képtára/Dél-Amerikai országok zászlóinak képtára/Óceániai országok zászlóinak képtára
[szerkesztés] doboz
|
||
|
|
[szerkesztés] próba
remélem így kell hozzászólni és nem az egészet törlöm Koszper gabor 2006. október 3., 23:41 (CEST)
Hm....remélem ez most sikerül :) Őőőő szeretem a palacsintát2006. november 8., 21:10 (CET)


Based on work by Dani22, GyőriÉdes,