Átírás (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az átírás a nyelvészetben valamilyen írásrendszer átkódolása egy másikba.

Két fajtája a transzkripció és a transzliteráció.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A transzkripció

A transzkripció valamilyen írásrendszer átkódolása egy másikba, amely legtöbbször fonetikus átírást jelent. A kínai, japán és más nem betűalapú írás átírása nem transzliteráció, hanem transzkripció, mivel itt betű szerinti átírásról nem beszélhetünk.

[szerkesztés] A transzliteráció

Az átírás másik formája egy idegen ábécé átbetűzése egy másik, a kiindulónyelvtől eltérő írásrendszert használó nyelvre. Ekkor az átírás idegen neve transzliteráció. Jó példa erre a cirill írású nyelvek átírása a magyar kiejtés szerinti formára, pl.: МоскваMoszkva. A transzliteráció egy adott nyelven írt szöveg átírását jelenti Megkülönböztetendő a transzkripciótól, amely fonetikus átírást jelent.

[szerkesztés] A fonetikus átírás

A fonetikus szó használható egyrészt egy nyelv írásmódjára, másrészt egyik nyelvről a másikra való átírás esetén.

A fonetikus írásmód azt jelenti, hogy egy beszédhangnak egy betű felel meg, tehát egy konkrét beszédbeli megvalósulásnak egy konkrét írásbeli megvalósulás (szemben a beszéd és az írás elvont egységeivel).

A fonetikus szó a fonetika tudományára utal, a hangtannak arra a területére, amely a konkrétan megvalósuló hangokkal foglalkozik (szembeállítva a fonológiával, amely a háttérben zajló, tartalmi, rendszerszerű jelenségeket írja le).

Mivel a betűíró nyelvek beszélői a hangok közti irreleváns különbségeket nem észlelik, ezért nem is szokták jelölni (például hogy az unoka és a munka szóban kétféle n hang fordul elő, de a magyarban egy fonéma alá sorolják őket), s az ábécéket is többé-kevésbé az illető nyelv fonémáival összhangban alakítják ki, így a tisztán fonetikus írásmód egyáltalán nem jellemző, nem célszerű és nem is megvalósítható.

Ennek ellenére a tudományosabb fonémikus szó helyett (l. alább) nem ritka a kevésbé szabatos fonetikus szó használata.

A nyelvtudomány, a fonetika különböző fonetikus átírásokat hozott létre a beszéd hangzásának minél pontosabb és egyértelműbb lejegyzése érdekében. Ismerünk magyar egyezményes átírási ábécét és nemzetközi fonetikai ábécét is.

[szerkesztés] A fonémikus átírás

A fonémikus vagy fonematikus szó használható egyrészt egy nyelv írásmódjára, másrészt egyik nyelvről a másikra való átírás esetén.

A fonémikus módszer azt jelenti, hogy egy fonémának egy graféma felel meg, tehát egy elvont beszédbeli egységnek egy elvont írásbeli egység.

Egy fonéma több hangot is jelölhet együttesen, ha azok különbsége az illető nyelvben irreleváns (lásd a fenti két szóban az n betűvel jelölt hangok különbségét), ezért a fonémikus írás a hangok rögzítésének lehető leggazdaságosabb módja.

Hasonló hozzá a fonetikus írás, amelyre nagyobb redundancia jellemző.

[szerkesztés] Hagyományos átírás

Egyes szavakat a szabatos átírási rendszertől eltérően, a hagyományoknak megfelelően írunk át idegen nyelvekből, ezt hagyományos átírásnak nevezhetjük. Ez az átírás eltér mind a fonetikus, mind a fonémikus írásmódtól; nem teljesen követik a ma érvényes átírási szokásokat, szabályokat (szabályosságok általában itt is vannak, elsősorban a korábbi átírási rendszerek maradványaként).

A hagyományos átírás a magyarban a szavak behatárolt körére korlátozódik (bár ezek jó része közismert fogalom), és minden újonnan felmerülő nevet a fonetikus/fonémikus átírás szerint írunk át.

[szerkesztés] Példái a magyarban

  • japánból: banzáj, gésa, jen, Tokió, Kiotó, kamikaze
  • kínaiból: Amoj, Cin, Csang Kaj-sek, Csin, Csu Te, Csungking, hakka, Hongkong, Kanton, -kiang, Kin, -king, Li Taj-po, Mao Ce-tung, Nanking, Peking, Po Csü-ji, Senhszi, Szun Jat-szen, Szvatou
    • ide tartoznak a kínai eredetű nemzetközi műveltségszavak is, pl. tea, csája, licsi
  • oroszból: Aljechin, Anyegin, Asztrahán, Bajkál, Botvinnik, Dnyeszter, Ermitázs, Kalinyingrád, Káma, Kandinszkij, Karélia, Kirovográd, Kubán, Lenin, Leningrád, mensevik, Néva, Patyomkin cirkáló, Podóliai-hátság, Potemkin-falvak, Szibéria, szovjet, Sztálin, Sztálingrád, Terek, Urál, Volgográd, Volhíniai-hátság, Volhíniai-terület, Vorosilovgrád (olyan szavak, amelyek a mai átírási szabályok előtt kerültek át a magyarba)
    • Ehrenburg, Eichenbaum, Eisenstein, Engelhardt, Herzen, Kantemir, Knipper, Mandelstam, Potebnya, Richter, Togliatti (olyan nevek, melyek az oroszban idegen, főként német eredetűek)
    • Igor Stravinsky, Roman Jakobson (ha a név viselője maga alakította ki neve latin írásmódját – csak konkrét személyekre vonatkozik)
    • Ánya, Nágya, Tánya (ahol felmerülhet a magyar közszavakkal való félreérthetőség veszélye, a hangsúlyos a betűt ékezetes á-val írjuk)
  • görögből (gyakran a latinos formák alapján): Árkádia, Athén, Attika, Beloiannisz, Dodona, Élli, Epirosz, Famagusta, Helikon, Hellász, Ída, Ithaka, Karamanlisz, Kefalónia, Kréta, Likávittosz, Limassol, Marica, Mükéné, Papandreu, Pireusz, Rodope, Spárta, Szantorini, Szeferisz, Thermopülai, Thesszália, Thrákia
  • arabból: Algír, Allah, Bejrút, Casablanca, Damaszkusz, Jasszer Arafat, Kába, Kadhafi, Kairó, Mohamed (a klasszikusban Muhammad), Nasszer, Rosette, sejk, Szadat, Szuez, Tripoli, Tunisz

Forrás: Helyesírás, 246–275. o.

[szerkesztés] Hagyományos és szabályos átírási formák egymás mellett élése

Egyes esetekben a hagyományos és a szabályos átírási forma külön-külön életet él más-más jelentésben:

  • Pitagorasz-tétel és Püthagorasz (maga a filozófus), sziszifuszi munka és Sziszüphosz (maga a személy), Dárius kincse és Dareiosz, valóságos Krőzus, de Kroiszosz, és egy hármas alakváltozat: Potemkin-falvak, Patyomkin cirkáló és Potyomkin. (L. AkH. 210.)

Előfordul, hogy a köznyelvben egyes idegen szavak a szabályos átírású formától eltérő alakban terjednek el:

  • pl. dzadzíki helyett caciki, tamagoccsi helyett tamagocsi, kamikadze helyett kamikaze.

[szerkesztés] További átírásfajták

Nemzetközi alapú, önálló átírásrendszert használnak pl. a szlavisztikában, a finnugrisztikában (Setälä), a hebraisztikában, valamint az ógörög esetén is (ún. tudományos átírás), továbbá a könyvtártudományban. Ezek használatát csupán a szaktudományi munkákban javasolják.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

  • Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya; Osiris Kiadó, 2004.

[szerkesztés] Lásd még