Luchino Visconti
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Luchino Visconti (Milánó, 1906. november 2. – Róma, 1976. március 17.) olasz film-, színház-, és operarendező.
Nagy múltú, gazdag milánói arisztokrata család sarja, Nagy Károly leszármazottja. Zenét és divattervezést tanult, majd 30 éves korában Párizsba költözött, ahol Jean Renoir rendező asszintense volt. 1942-ben tért vissza Milánóba, ekkor rendezte első filmjét. Az olasz neorealizmus egyik első, kiemelkedő alkotója. Filmjei mellett jelentős a színházi tevékenysége is (Jean Coucteau, Tennessee Williams, Arthur Miller, Goldoni, Beaumarchais, Shakespeare, Csehov darabok, operák: Tosca, Traviata, stb.).
[szerkesztés] Filmjei
- Megszállottság (Ossessione, 1943)
- Vihar előtt (La terra trema, 1948)
- Appunti su un fatto di cronaca (rövidfilm, 1951)
- Szépek szépe (Bellissima, 1951)
- Siamo donne (az "Anna Magnani" című epizód, 1953)
- Érzelem (Senso, 1954)
- Fehér éjszakák (Le Notti bianche, 1957)
- Rocco és fivérei (Rocco e i suo fratelli, 1960)
- Boccaccio'70 (a "Munka" című epizód, 1962)
- A párduc (Il Gattopardo, 1963)
- A Göncöl nyájas csillagai (Vaghe stelle dell'Orsa, 1965)
- A boszorkányok (Le Streghe, az "Egy égetnivaló boszorkány" című epizód, 1967)
- Közöny (Lo straniero, 1967)
- Elátkozottak (La caduta degli dei, 1969)
- Alla ricerca di Tadzio (rövidfilm, 1970)
- Halál Velencében (Morte a Venezia, 1971)
- Ludwig (1972)
- Meghitt családi kör (Gruppo di famiglia in un interno, 1974)
- Az ártatlan (L'Innocente, 1976)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Luchino Visconti az Internet Movie Database oldalain
- olaszul
- angolul
- kataweb.it



Based on work by