Nápoly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nápoly (olaszul Napoli), Dél-Olaszország legnagyobb városa, Campania tartomány székhelye. A város lakossága kb. 1 millió, a környező településekkel együtt 4,4 millió fő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Pontosan félúton van a Vezúv és egy másik vulkáni terület, a Campi Flegrei, között.
[szerkesztés] Története
Az első telepesek valószínűjeg rodoszi görög tengerészek voltak, akik a jelenlegi Castel dell'Ovo, "tojáskastély") helyén Parthenopé néven kereskedővárost alapítottak. Kr.e. a 8. században szintén görög telepesek érkeztek, ezúttal Cumae-ből és 'új város't (=Neapolis) alapítottak. Noha Kr.e. a 4. században a rómaiak meghódították, a város sokáig megőrizte görög kultúráját.
A római korban Nápoly a hellenisztikus kultúra virágzó központja volt. Kellemes éghajlata neves luxus-üdülőhellyé tette. A rmaiak összekötötték Nápolyt a többi itáliai várossal, kibővítették a kiötőt, közfürdőket és vízvezetékeket építettek.
A legenda szerint Szent Péter és Szent Pál is megfordultak a városban. A keresztényeknek fontos szerepük volt a római birodalom végnapjaiban. Nápoly északi részén figyelemre méltó katakombák találhatók. Az első őskeretény bazilikákat a katakombák bejáratához közel építették. Itt fejezték le 305-ben a város védőszentjét, Szent Januáriust (olaszul San Gennaro).
Nápolyban, a Lucullus villában fogták el 476-ban Romulus Augustust, a nyugat-római birodalom utolsó római császárát. Nápoly sokat szenvedett a gót háborúk idején (535-552): 542-ben a gótok kezére jutott, de rövidesen visszafoglalták a bizánciak. Amikor a következő években a lombardok meghódították Itália nagy részét, Nápoly hűséges maradt a bizánci birodalomhoz.
1039-ben Nápoly a normannok kezére került és a Szicíliai Királyság részévé vált.
1224-ben II. Frigyes német-római császár megalapította a nápolyi egyetemet. 1266-ban a pápa átengedte Nápolyt és a Szicíliai Királyságot IX. Lajos francia király öccsének, aki I. Károly néven uralkodott. (Az ő leszármazottja volt Károly Róbert, az első Anjou-házi magyar uralkodó.) I. Károly Palermoból Nápolyba tette át a királyság székehylét.
1284-ben a királyság két részre szakadt, és mindkettő Szicilíai Királyságnak nevezte magát. A két rész 1816-ban egyesült.
A 17. században Nápoly kb. 450000 lakossal a második legnagyobb európai város volt Isztambul mögött.
1860 októberében kikiáltották a Szicíliai Királyság végét és csatlakoztak az olasz állam megalapításához.
[szerkesztés] Látnivalók
- Palazzo Reale (királyi palota, Domenico Fanto alkotása, XII. század)
- San Francesco di Paola templom
- San Carlo színház (1727, Giovanni Antonio Medrani tervei alapján)
- Galleria Umberto I. (csarnok)
- Castel Nuovo (XIII. század)
- Castell dell'Ovo
- Gesu Nuovo templom
- Santa Chiara templom (XIV. század)
- San Domenico Maggiore templom és kolostor (1283-1324)
- Santa Maria della Sanita templom (1602-1613)
- San Gennaro dóm (XIII. század)
- Országos Régészeti Múzeum (1585)
[szerkesztés] Híres nápolyiak
- Gian Lorenzo Bernini szobrász
- Giordano Bruno filozófus
- Enrico Caruso operaénekes
- Benedetto Croce filozófus
- Totò író és színész
- Eduardo De Filippo író és színész
- Ruggero Leoncavallo zeneszerző
- Giacomo Leopardi költő és filozófus
- Curzio Malaparte író
- Riccardo Muti karmester
- Giovanni Battista Pergolesi zeneszerző
- Domenico Scarlatti zeneszerző
- Sophia Loren filmszínésznő
[szerkesztés] Testvérvárosai
Baku, Azerbajdzsán
Kagoshima, Japán
Nablusz, Izrael


Based on work by