Magyar Közösség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Magyar Közösség, teljes nevén Magyar Testvéri Közösség titkos társaság volt a 20. század első felében.

A Közösség "leleplezése" lett az ürügye 1947-ben a legnagyobb kormánypárt, a Függgetlen Kisgazdapárt politikusai elleni hajsznának, beleértve Kovács Béla február 25-ei latartóztatását és Szovjetunióba hurcolását.

A Közösség szellemi gyökerei a 18. század végi Erdélybe vezethetők vissza. Modern kori alapjait az 1920-as években Erdély-ből, főleg a Székelyföldről a Trianon utáni Magyarországra települő értelmiségiek rakták le.

A mozgalom 1925-ben lett a szabadkőműves mozgalom mintájára működő titkos szervezet, Rákosi Jenő postatiszt vezetésével. A szervezet sejtszerűen épült fel, legkisebb egységei a "család" és a "sátor" voltak, ezek "nemzetségekbe", azok pedig "hadakba" szerveződtek. Nem voltak belső választások, a szervezet hierarchikus volt, csúcsán a "vezértanáccsal". Céljuk volt, hogy minél több tag kerüljön befolyásos pozíciókba az államigazgatásban és a gazdasági életben.

Belépési feltétel az volt, hogy a tag - csak önálló jövedelemmel rendelkező férfiak - apja, nagyapja is legyen magyar nevű (azaz legyen legalább negyedrészt magyar származású, de ezt sem mindig követelték meg), ne legyenek káros szenvedélyei és kész legyen önzetlenül szolgálni a magyar ügyet. A tagok jövedelmük két százalékát felajánlották a szervezet céljaira.

A Közösség fedőszerve 1945 előtt a bejegyzett Honszeretet egyesület volt. Folyóiratot adtak ki Magyar Élet címen, több mint 3000 példányban.

[szerkesztés] A Magyar Közösség-ügy

[szerkesztés] Külső hivatkozás