Bona Sforza
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bona Sforza (kiejtése: [ˈbɔːna ˈsfɔrʦa]; Vigevano, Olaszország, 1494. február 2. – Bari, Olaszország, 1557. november 19.) lengyel királyné, litván nagyhercegné, Bari és Rossano hercegnője. Apja Gian Galeazzo II di Sforza, Milánó hercege, anyja Aragóniai Izabella (1470–1524), Nápoly és Bari hercegnője.
Lengyel királyné 1518–1557 között. I. Zsigmond lengyel király második felesége volt, akinél 27 évvel volt fiatalabb. Egy fiuk és négy lányuk született. I. Zsigmond halála (1548) után kiskorú fia (II. Zsigmond (Zsigmond Ágost) nevében ő volt Lengyelország tényleges uralkodója.
Lányai is mind koronás fők lettek:
- Izabella Szapolyai János feleségeként 1540-ben magyar királyné lett,
- Zsófia Brunswick hercegéhez ment nőül,
- Katalinból svéd királyné lett,
- Anna 52 éves korában feleségül ment Báthory István erdélyi fejedelemhez, akit a lengyel rendek 1575-ben királyukká választottak. (Uralkodott 1586-ig.)
Ágost nevű fia nagykorúsodása után Bona Sforza 1556-ban visszatért Bariba, de magántitkára, Gian Lorenzo Pappacoda a Habsburg-házi II. Fülöp spanyol király megbízásából hamarosan megmérgezte.
|
Bona Sforza 1517-ben |


Based on work by