Westcar-papirusz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Westcar-papirusz, a berlini múzeum egy, a hükszosz uralom korából származó hieratikus papiruszán fennmaradt egyiptomi mesegyűjtemény, amely minden bizonnyal korábban, a Középbirodalom idején keletkezett. A papirusz volt tulajdonosa után kapta nevét.
Az össze nem függő történetek laza kapcsolatát a keleti és az egyiptomi irodalomból is jól ismert motívum (lásd: Noferti intelmei) felhasználásával biztosítja a szerző: Kheopsz fáraó szórakoztatására a királyfiak különböző történeteket mondanak el, amelyek először a régmúltban játszódnak, s főhőseik a király elődei alatt élt nagy varázslók. Végül azonban kiderül, hogy az ő idejében is él még egy öreg varázsló, s az ő színrelépése a fáraót is az események tevékeny szereplőjévé teszi. A varázsló közli vele, hogy családjától az uralmat unokája után egy új dinasztia fogja átvenni, amelynek tagjai a Napisten gyermekei. A fáraó -Heródeshez hasonlóan- szeretné megöletni az újszülötteket, szinte bizonyos azonban -noha a papirusz vége hiányzik-, hogy ez a kísérlete kudarcot vallott.Erre nem csupán a fennmaradt rész hangulatából lehet következtetni, hanem abból is, hogy a mesében a Napgyermekek valóban történeti személyek, az V. dinasztia első fáraóinak neveit viselik.
A történetek összeválogatásában szemmel látható a törekvés, hogy az olvasót minél inkább lekösse az anyag. A papirusz az egyiptomi élet számos olyan apró mozzanatát világítja meg, amelyre nézve más adatokkal nem rendelkezünk.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)

