Izrael

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Izrael
מדינת ישראל
("Medinat Yisra'el")
دولة اسرائيل
("Dawlat Israil")
 Izrael címere
(Izrael zászlaja) (Izrael címere)
Nemzeti mottó: -
Izrael elhelyezkedése
Államforma parlamentáris demokrácia
Hivatalos nyelv héber, arab
Főváros Jeruzsálem
(A legtöbb állam Tel-Avivot ismeri el fővárosnak)
Legnagyobb város Jeruzsálem
(é. sz. 31°47′ k. h. 35°13′)
Elnök
Móse Kacav
Miniszterelnök
Ügyvezető
Ariel Saron
Ehud Olmert
Terület
 - teljes
 - ebből víz
153.
20,770 km²
2 %
Népesség
 - 2005. évi adat
 - népsűrűség
97.
6 955 000 fő
302 fő/km²
GDP
 - teljes (2005)
 - egy főre jutó
51.
154 174 millió USD
22.944 USD (30)
Pénznem új izraeli sékel (₪) (ILS)
Időzóna UTC UTC +2 (NYISZ: UTC +3)
Függetlenség
Kikiáltás
angol Népszövetségtől
1948 május 14
Himnusz Hatikva
TLD .il
Nemzetközi gépkocsijel IL
Hívószám +972
Image:Is-map.PNG

Izrael (héber: ישראל Yisra'el, arab: إسرائيل Isrā'īl) a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország.

Izrael Államot 1948. május 14-én alapították. A történelmi Palesztina területén helyezkedik el. Lakóinak nagy része izraelita vallású zsidó, akik többnyire a második világháború után vándoroltak ide. A lakosság további jelentős részét az arabok alkotják.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Izrael érdekes kontrasztokban bővelkedő ország, hiszen próféták menedékeként szolgált barlangokat találunk pár lépésre a legmodernebb napenergia-felhasználó erőteleptől, a keresztes háborúk korabeli kastélyok lábánál modern lakótelepeket láthatunk, valamint többezer éves zsinagógák romjait görög és római építkezés maradványai váltják.

Az irodalomban rendkívül gazdag, ismert nevekkel és eseményekkel teli Izrael történelme a múltból lép elő a jelenbe, egy olyan országban, ahol a mindennapi életet több ezer éves konfliktusok kísérik.

[szerkesztés] Izrael őstörténete, avagy amikor Izrael népe még nem létezett

Izrael eredetének ideje a Kr. e-i második évezred első felébe esik. 1800-ban történt, hogy Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” [1]
Letelepedett a Kánaán hegyeiben. A törzsek jelentős települést hoztak létre, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között. Ezek a nomád vándorok azonban – tekintve, hogy nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot – nem tartoznak Izrael történetéhez, csak őstörténetéhez.

[szerkesztés] Izrael története

Izrael történetéről a szó tulajdonképpeni értelmében csak a Kr. előtti 13. században és utána lehet beszélni. A régészeti leletek és korabeli írásos emlékek alapján a 13. század végén Palesztinában egy letelepedett népet találunk, amelyet Izraelnek hívtak. A Palesztinában letelepedett Izrael tizenkét törzs szövetségének szervezetében élt, amelyek a következők voltak: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Gád, Ásér, József, Benjámin, Dán, Naftáli.

A törzsi társadalom a bírák korának (a bírák kora Krisztus előtt 1200-tól 1020-ig tartott) végén átalakult hadikirálysággá. A filiszteusok Kréta irányából Krisztus előtt 1200 körül elindultak új hazát kereső népekkel és szintén Palesztinában telepedtek le. A filiszteusokat a mai palesztinok tartják elődeiknek. A két nép folyamatos ellentétben állt, mígnem a filiszteusok az ország meghódítását tűzték ki célul. A filiszteus veszély hatására 1023-ban Saul király megválasztásával az országot egy erősebb vezetés alá vonták. Az első uralkodó, Saul nem építette ki az állami élet intézményeit, a törzsszövetség szokásai megmaradtak, csak állandó hadsereg alakult ki. Saul kb. 1023 és 1000 között uralkodott, majd Dávid került az ország élére, aki kb. 1000-től 961-ig uralkodott.

Saul trónörököse fia, Esbaal volt, de a trónöröklés elve nem volt kötelező, így Dávid Júda királya lett Hebronban. Esbaal Izraelben uralkodott, de mindössze két évig, mert cselekvésre képtelen és gyenge uralkodó volt. Két tisztje meggyilkolta, s Dávid lett egész Izrael királya. A filiszteusok nem tűrték, hogy Izrael újraegyesült, így megtámadták Jeruzsálemet. Dávid seregétől vereséget szenvedtek.

Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe költözött, ahol Arauna jebuzita királytól vásárolt a Moriah-hegy tetején egy sík területet, templomot emelt az Úr tiszteletére és elhelyezte benne a Hebronból idehozott Frigyládát, Isten és Dávid népe szövetségének szent szimbólumát. Dávid elérte célját és Jeruzsálemet a birodalom vallási és politikai központjává tette. Uralkodása alatt Palesztina további városállamainak meghódításával megnövelte Izrael területét, amely ekkor már nem a törzsszövetséget - amelynek tagjai Palesztina térségének egy részét elfoglalták-, hanem a földrajzi egységet jelentette.

Dávidot fia Salamon követte a trónon, aki kb. Krisztus előtt 961-től 922-ig uralkodott. Ő szintén Moriah hegyét választotta és 950-ben felépítette a zsidóság legfontosabb helyét, a jeruzsálemi Első Templomot, amely Jeruzsálemet a Jahve-kultusz központjává emelte. A templomot 586-ban a behatoló babilóniaiak lerombolták, de később újjáépítették.

Salamon (izraeli király) figyelmét elsősorban a gazdaság felé fordította. Az ő idejében fellendült az ipar és a kereskedelem (hajójáratok, karavánutak), valamint erős közigazgatást épített ki. Az ő általa kiépített külkereskedelem az állam meggazdagodásának fő forrásává vált. Nagy állami építkezésekbe fogott bele, fellendült a kulturális élet, fényes külsőségek jellemezték az udvari életet. A társadalom ezért nagy árat fizetett, a költségvetés hiányát adók kivetésével és robotmunkával próbálták fedezni. Salamont nemcsak az anyagi jólét tette híressé, hanem az a bámulatos művelődési felvirágzás, amely vele járt.

Ennek ellenére sokan úgy látták, hogy a dávidi-salamoni birodalomban Isten ígéretei teljesedtek be, amelyeket az ősatyáknak adott „nagy néppé teszlek és neked adom ezt a földet”. Mások viszont az ősi szövetségi rend lábbal tiprását vetették Salamon szemére és a királyságot a Sínai szövetség elárulásának tekintették.

Salamon nem volt katonaember, de nem volt híján a szükséges hadvezetési ismereteknek. Megerősítette az ország biztonságát és erős védelmi rendszert épített ki. Ezen túlmenően Salamon nagymértékben kifejlesztette a hadsereg harci szekér erejét.

Salamon uralkodása alatt Izrael virágzott, aranykorát élte, halála után 922-ben azonban a királyság kettészakadt, s helyén két jelentéktelenebb, egymással versengő állam alakult ki. Északon Izrael királysága, délen Jeruzsálem fővárossal Júda.

Uralkodók - Krisztus előtt

Júda
Hivatalban
-tól -ig
Izrael
Hivatalban
-tól -ig
Roboám - Salamon fia 922 - 915 Jeroboám 922 - 911
Abijjá 915 - 913 Nábáb - Jeroboám fia 901 - 900
Ászá 913 - 873 Bása 900 - 877
Jozafát 873 - 849 Élá 877 - 876
Jóram - Jozafát fia 849 - 842 Zimri 876
Ahaszja 842 Omri 876 - 869
Ataljá 842 - 837 Ácháb - Omri fia 869 - 850
Jóas 837 - 800 Ahaszja - Ácháb fia 850 - 849
Amacjá 800 - 783 Jóram - Ahaszja testvére 849 - 842
Azarjá 783 - 742 Jehu 842 - 815
Jóram társuralkodó kb. 750 Joacház - Jehu fia 815 - 801
Jóram 742 - 735 Jóas - Joacház fia 802/801 - 786
Ácház 735 - 715 II. Jeroboám - Jóas fia 786 - 746
Ezékiás 715 - 687/686 Zakariás - meggyilkolta Sallum 746 - 745
Manassé 687/686 - 642 Sallum - meggyilkolta Menahém 745
Ámon 642 - 640 Menahém 745 - 738
Josiás - Ámon fia 640 - 609 Pekahjá - Menahém fia, egyik tisztje Pekah meggyilkolta 738 - 737
Joacház 609 Pekah - meggyilkolta Hóséá 737 - 732
Jojákim 609 - 598 Hóséá 732 - 724
Cidkija 597 - 587
Gedalja kormányzó 587 - 585


A királyság kettészakadása, sőt a két rész egymás elleni háborúi meggyengítették mindkét részt. Előbb az Izraeli királyság, majd Júda került asszír uralom alá (i. e. 597.). A világi és vallási vezetőket száműzték az akkori Babilonba (Babiloni fogság). Kezdetben a szír-görög birodalmon belül autonom társadalmat alkottak, szabad vallásgyakorlással. Később a hellenizmus terjesztésével párhuzamosan egyre inkább üldözték a zsidó vallást. Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat (Makkabeusok) győzelmet aratott a szír-görög megszállók felett (i. e. 164., innen ered a Chánuká, a fények ünnepe). A függetlenségnek a Római Birodalom terjeszkedése vetett véget: Pompeius i. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Kezdetben Római fennhatóság alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett Izrael népe, de a függetlenségi törekvések, felkelések miatt Nero az egész országot leromboltatta (70., áb hó 9. innét a zsidó bőjtnap tisó-beáv), a népet száműzte a Római Birodalom különböző részeibe. A zsidóság legnagyobb része Európába és Ázsiába menekült. A menekültek jelentős része asszimilálódott a különböző kulturákba, de sokan megőrizték a zsidó vallási hagyományokat, felvállalva a gyakori üldüztetéseket és szegregációt az ősi kultúra megőrzésének érdekében.

Izrael földjén is kisebbségben maradt a zsidóság. Palesztinában, Európában és Oroszországban, több helyütt - egymástól függetlenül - a 19. század végére, a túltengő nacionalizmus és a pogromok hatására kialakult az ún. cionizmus. A mozgalom célja Izrael függetlenségének újbóli kivívása. 1895-ben a magyar Herzl Tivadar megfogalmazta a "Zsidó állam" című tanulmány első vázlatát. Ennek szellemében 1897-ben összehívták az Első Cionista Kongresszust. A helyszín Bázel (Svájc) volt. "Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Bázel folyójánál leültünk és elhatároztuk, hogy többé nem sírunk." (Israel Zangwill angol író)

Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról. (sárga=arab, narancssárga=izraeli állam, Jeruzsálem ENSZ igazgatás alatt)
Nagyít
Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina felosztásáról. (sárga=arab, narancssárga=izraeli állam, Jeruzsálem ENSZ igazgatás alatt)

Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor először az angol külügyminiszter támogatta. (1917 - Balfour-nyilatkozat, mely arra bátorítja a világban szétszóródott zsidóságot, hogy vándoroljanak be az Oszmán birodalom széthullásával brit kézre került Palesztinába). A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta mai Izrael területére. Az újabb és újabb arab támadásoktól tartva 1920-ban megalakult a Hagana (önvédelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek feladata a zsidó telepek védelme volt. A Hagana defenzív berendezkedése számos tagjának nem tetszett, így a belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben a kilépett tagok megalakították a milicista Irgunt (Hagana Bet). Mind az Irgun, mind az Irgunból kivált még radikálisabb Lehi (Stern-csoport) a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik miatt mind a britek, mind a mérsékeltebb zsidó szervezetek (köztük a Hagana is) terroristaszervezetnek tekintette. A többségi arab lakosság nyomására 1939-ben a brit kormány nyilatkozatban korlátozta a bevándorlási lehetőségeket, a következő öt évre összesen 75 000 ember kaphatott csak letelepedési engedélyt, korlátozták a földvásárlási lehetőségeket, és kilátásba helyezték egy zsidó-arab közös kormányzású független állam létrehozását Brit-Palesztinában 10 éven belül. Ez az intézkedés tovább mélyítette az arab-izraeli konfliktust. A fokozódó izraeli terror, melynek csúcspontja az 1946. július 22-én a palesztinai brit főhadiszállás, a King David Hotel ellen elkövetett 91 halálos áldozatot követelő robbantás volt, nagyban hozzájárult az ENSZ 1947-es közgyűlésére kidolgozott és beterjesztett Palesztin rendezési tervhez. Ez alapján egy arab és egy izraeli állam jött volna létre, míg Jeruzsálem a konfliktusok elkerülése végett ENSZ igazgatás alá került volna. Bár a közgyűlés 33 igen, 13 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta (köztük a későbbi miniszterelnök David Ben-Gurion is a zsidók nevében), azóta sem valósult meg, mivel a nemmel szavazó Arab liga államai az eredmény ellenére sem voltak hajlandóak elfogadni a döntést. A szinte azonnal kitört lázongások és összecsapások egy kvázi-polgárháborúba sodorták Palesztinát, mely a britek (rájuk nézve példátlan) szó nélküli kivonulása, az egykori brit gyarmat mintegy magára hagyása teljes anarchiába sodort. Még aznap, hogy az utolsó brit katona is hajóra szállt, 1948. május 14-én David Ben-Gurion kikiáltotta a szabad és független Ciont, azaz Izrael államát, mely azonnal háborús helyzetbe került az őt körülvevő arab államokkal, kitört az első arab-izraeli háború.

[szerkesztés] Földrajzi helyzet, éghajlat

Északon Libanonnal, keleten Jordániával, délnyugaton Egyiptommal határos. Délen Elat kikötőjénél az Akabai-öbölnél keskeny kijárata van a Vörös-tengerhez.

Az ország túlnyomó része krétakori üledékes kőzetekből - mészkőből és márgából - felépült, törésekkel feldarabolt 800 - 1000 m magas röghegység.

Legmagasabb része északon Galilea (Har Meron, 1208 m), amelynek keleti felét kiterjedt bazalttakarók fedik. Galileát a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreel-síkság választja el a Szamaria rögvidékétől, amelyhez délen Júdea csatlakozik.

Az ország déli részét a Negev félsivatag területén idős gránitból és homokkőből álló, enyhén gyűrt és bércekre töredezett hegyvidéke foglalja el. A völgyekben a krétakori kőzetek alól triászkori gipsz és különös sziklaalakzatokban gazdag núbiai homokkő bukkan elő.

A Negev északi peremének kisebb medencéit lösz borítja, máshol kő- és kavicssivatagok, helyenként homoksivatagok alakultak ki.

Izrael hegyvidékei nyugaton lankásan ereszkednek le a Földközi-tenger homokdünékkel szegélyezett 10 - 25 km széles parti síkságára, amelyet csak egy helyen szakít meg a Karmel sasbérce.

Keleten a röghegységek éles törésvonal mentén meredeken hanyatlanak az országhatáron húzódó Akabai-öböl felé futó szerkezeti árokba, amelynek tengelyében a Jordán folyik.

A Jordán-árok részei:

  • Hula-völgy
  • Gór
  • Holt-tenger vidéke
  • Akaba-völgy

A Holt-tenger partján található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. A víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tenger szintje alatt.

Az ország déli részén a Negev-sivatag terül el, amely főleg kréta és eocén kori mészkőből és homokkőből áll.

Az ország belső területeit kelet felé a Palesztinai rögvidék foglalja el, amely észak-déli irányban három részre tagolható: Galilea, Szamária és Júdea.

Éghajlata egész évben mérsékelt mediterrán. Télen esik némi eső, de a hosszú meleg évszak tavasszal, áprilisban kezdődik és októberig tart.

A tengerparti sáv fagymentes, a középhőmérséklet januárban 12-13 °C, júliusban 25-28 °C. A hegyvidék hűvösebb, a Jordán-árok és a Negev nyara viszont igen forró (júliusi középhőmérséklet 30 °C feletti).

Az évi csapadékmennyiség északon - Galileában - 600 - 800 mm, a Negevben és a Jordán-árok déli felében viszont a 200 mm-t sem éri el.

Izrael fő folyója a Jordán, amely 118 km hosszú, átfolyik a Tiberiás-(Genezáreti)tavon és a Holt-tengerbe torkollik. A Golán-fennsík bazaltláva területei körülölelik a Tibérias-tavat.

[szerkesztés] Gazdasága

Izrael ásványkincsekben szegény ország. Foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra, energiahordozókra szorul.

Legfontosabb iparágai:

  • fémfeldolgozás
  • repülőgépgyártás
  • katonai felszerelés gyártás
  • elektronikus berendezés gyártás
  • textilipar
  • élelmiszeripar

Világhírű a gyémántcsiszolás.

Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és az öntözővíz hiánya miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümülcsök, primőráruk mellett kiemelhető az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészet.

Fontos bevételi forrás a turizmus.

[szerkesztés] Népessége

6 955 000 fő

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Genezáreti-tó
  • Boldogság hegye
  • Szent Sír templom
  • Via Dolorosa (Jeruzsálem)
  • Jézus szülőhelye (Betlehem)
  • Templomhegy
  • Nyugati Fal
  • Bahai Világközpont

[szerkesztés] Fontosabb városai

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Könyvek

  1. Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben - I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Izrael témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Érdekességek

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.


A világ országai | Ázsia
Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam
Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet