Himnusz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A himnusz (a görög hümnosz (ének) jelentésű szóból, a latin hymnus átvételével) első jelentése vallásos jellegű, Istent, vagy az isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. (Az ódától az választja el, hogy annak tárgya bármi lehet.) A vallásos költészet egyik legrégibb formája.
Az európai himnuszköltészetre a görög és a héber hagyomány volt nagy hatással. Az ógörög irodalomban valamely felsőbb erő megnyerésére és magasztalására szolgáló költeményt értettek rajta. Kialakulásának első fázisa a varázsmondás volt. Ehhez nemcsak a lény nevét, hanem teljes leszármazását, sőt tetteit is felsorolták, hogy utána annál erősebb legyen a kényszerítő formula. Később ezek a szertartások bevezetőivé, részeivé váltak, és mint ilyenek már elválhattak a konkrét szertartástól is. Végül ezek a személyes kapcsolat fölidézésére, létrehozására koncentrálódtak, esetenként egy-egy szűkebb közösség tagjainak egymáshoz való tartozását erősítették.


Based on work by