Németh-kormány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya.

[szerkesztés] Működése

Fő szócikk: Rendszerváltás

A Németh-kormány megítélése nem egyértelmű. A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában. A pártállam többi kormányához hasonlóan azonban semmiféle demokratikus felhatalmazással nem bírt. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP Központi Bizottsága hatalma és kormányra való befolyása fokozatosan gyengült, így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti Kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új demokratikus nyilvánosság, az új pártok folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit. Miniszterei közül Maróthy László a Bős-nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele. Az ún. Négy igenes népszavazás után a kormány feloszlatta a Munkásőrséget.

Fontos külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők átengedése Ausztriába illetve Nyugat-Németországba az akkori kelet-német kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.

[szerkesztés] Gazdasági téren

A magyar gazdaság válságos helyzetén nem javított, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Sokan vádolják azzal is a kormányt, hogy ezzel utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.

Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az ország külső eladósodásának mértékét.


Németh-kormány - 1988. november 24-től 1990. május 23-ig
A minisztertanács elnöke
(miniszterelnök)
Németh Miklós MSZMP[1]
Államminiszter Pozsgay Imre MSZMP
A minisztertanács elnökhelyettese
(gazdasági ügyekkel megbízott
miniszterelnök-helyettes)
Medgyessy Péter MSZMP
Belügyminiszter Horváth István
(1990. január 23-ig)
Gál Zoltán
(államtitkárként megbízott)
MSZMP

MSZMP

Külügyminiszter Várkonyi Péter
(1989. május 10-ig)
Horn Gyula
MSZMP

MSZMP
Pénzügyminiszter Villányi Miklós
(1989. május 10-ig)
Békesi László
MSZMP

MSZMP
Ipari miniszter Berecz Frigyes
1989-ig
Horváth Ferenc
MSZMP

MSZMP
Kereskedelmi miniszter Beck Tamás MSZMP
Mezőgazdasági és
élelmezésügyi miniszter
Váncsa Jenő
(1989. május 10-ig)
Hütter Csaba
MSZMP

MSZMP
Igazságügy-miniszter Kulcsár Kálmán pártonkívüli
Szociális és egészségügyi miniszter Csehák Judit MSZMP
Művelődési miniszter Czibere Tibor
(1989. május 10-ig)
Glatz Ferenc
MSZMP

MSZMP
Honvédelmi miniszter Kárpáti Ferenc MSZMP
Környezetvédelmi és
vízgazdálkodási miniszter
Maróthy László
(1989. november 21-ig)
Varga Miklós
(államtitkárként megbízott)
MSZMP

MSZMP

Építésügyi és városfejlesztési miniszter

(1989. január 1-ig)

Somogyi László MSZMP
Közlekedési miniszter

(1989. január 1-ig)

Urbán Lajos MSZMP
Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter
(1989. január 1-től)
Derzsi András MSZMP
Az Országos Tervhivatal elnöke
(miniszteri rangban)
Kemenes Ernő pártonkívüli

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. 1989. október 7-én a Magyar Szocialista Munkáspárt a XIV., utolsó kongresszusán megszűnt. A kormány tagjai közül néhányan az újonnan alakult Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapító tagjai lettek (pl. Horn Gyula), mások pártonkívüliek maradtak (pl. Medgyessy Péter).