Ízeltlábúak
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Ízeltlábúak | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertan | |||||||||
|
|||||||||
|
|
|||||||||
5 altörzs(15 osztály, 816 ezer faj)
|
Az ízeltlábúak (Arthropoda) csoportja a földtörténet során az egyik leghamarabb megjelent többsejtű állatcsoport, amelynek már a prekambriális Ediacara-faunában is voltak feltételezett képviselői (egyes trilobitaszerű lenyomatok tanúsága szerint). Jelenleg az ízeltlábúak az ismert élőlényfajok számának (kb. 1,9 millió növény, állat, gomba és mikrobafaj) több mint kétharmadát teszik ki és úgy egyedszámban mint biomasszában az állatok legnépesebb csoportját alkotják. Az állatvilágon belül a 0,1 mm és 10 cm közötti mérettartományt egyértelműen uralják, ennél kisebb vagy nagyobb mérettartományokban viszont háttérbe szorulnak más testszerveződési stratégiákkal szemben. A 0,1 mm-nél kisebb tartományban a többsejtűség előnyei már nem meghatározóak, a 10 cm-t meghaladó kategóriában viszont a gerinces szerveződés tűnik előnyösebbnek. Az ízeltlábúak csoportjának taxonómiai értékéről megoszlanak a vélemények, az egyik (hagyományosabb) álláspont szerint az állatok országának (Regnum: Animalia) egyik törzsét (Phylum: Arthropoda) jelentik. Egy másik nézőpont szerint egyáltalán nem képeznek taxonómiai kategóriát, mert nem tekinthetők monofiletikus csoportnak, hanem csak egy lehetséges testszerveződési stratégiát jelentenek, amely egy meghatározott mérettartományban adaptív előnyt jelent és ezért egymástól függetlenül többször is megjelent az evolúció során (konvergencia-hipotézis). A két szélsőséges vélekedés között átmeneti álláspontok is léteznek, amelyek a tágabb értelemben vett ízeltlábúak kisebb alcsoportjait tekintik monofiletikus egységeknek, ezek az elgondolások nagyon sokféle rendszertani felosztásban jutnak kifejezésre.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az ízeltlábúak közös jellemzői
- úgynevezett poli-centrolecitális petesejt, vagyis olyan, amelyben a nagy mennyiségű szikanyag a sejt közepén található és csak a pete vékony felszíni rétegét hagyja szabadon. Az ilyen peték ún. részleges felületi barázdálódással fejlődnek, ami lényegében azt jelenti, hogy nem barázdálódik a teljes petesejt, hanem csak a sejtmag osztódik sokszorosan, majd az utód-sejtmagok kivándorolnak a zigóta felületi szikmentes rétegébe és csak itt alakul ki körülöttük a sejthártya. Ilyen esetben tehát a zigóta a szedercsíra (morula) állapot hihagyásával, rögtön egy speciális hólyagcsíra (blasztula) állapotba kerül.
- csillós hám hiánya
- A köztakaró az egyrétegű külső hám (hypodermis) által termelt kitintartalmú megkeményedő kutikula, amely külső védelmi és belső izomtapadási funkciót is ellát. Ebből következően az állat csak vedlések sorozatával képes növekedni.
- ízelt lábak, amelyről a csoport a nevét kapta.
- heteronóm szegmentáció, vagyis amikor az állat formai és funkcionális szempontból is differenciált szelvényekből áll.
- mixocoeloma (kevert eredetű falú testüreg), vagyis az embrionális testüreg fala ekto-, endo- és mezodermális szövetek mozaikja és ebből következően a keringési rendszer nyílt (tehát a mezodermális eredetű másodlagos testüregben keringő vér (haema) és a szövetközi ekto- vagy endodermális szövetekkel határolt térben mozgó nyirok (lympha) keveredik és együttesen haemolymphát alkot).
- háromosztatú testüregfelépítés:
- a hátoldal felé eső csőszerű szív a sinus pericardiális üregben
- középen a bélcső a sinus enterális üregben
- a hasi oldalon fejformát öltő hasdúclánc a sinus neurális üregben
Testszerveződés. Bélcsatornájuk kétnyílású, testük kétoldalian szimmetrikus, és - a puhatestűekhez hasonlóan - testtájakra (tipikusan fejre, torra és potrohra) tagolódik. A soklábúak testfelépítése hasonlít a gyűrűsférgekéhez. Szelvényeik viszonylag egyformák. A feji rész szelvényei összeolvastak, a lábakból szájszervek alakultak ki. A farki rész utolsó szelvényein nincsenek lábak, azok párzószervvé alakultak. A fejlettebb rákok első néhány szelvénye a fejtort alkotja. Ezen csak öt pár járóláb maradt meg, és általában ebből is csak az első pár különbözik a többitől, a vége ollóvá alakult. A potroh szelvényei viszont még alig különbözőek. A rovarok teste fejre, torra és potrohra tagolódik. A három szelvényből összeolvadt toron három pár láb és általában két pár szárny van. A potroh szelvényes, és nincsenek rajta láak. A rovarok legtöbb belső szerve azonban már nem szelvényezett. A csáprágósokra a testszelvények nagymértékű összeolvadása a jellemző. Az első szelvények egységes előtestet (fejtort) alkotnak négy pár lábbal, a hátulsó szelvényeikből pedig egységes, szelvényezettséget nem mutató utótest (potroh) jön létre.
Kültakaró. Az ízeltlábúak kültakarójaegyrétegű hengerhám, amely kitines kutikulát választ ki. Ez az ízeltlábúak szárazföldi terjedése szempontjából rendkívül előnyös volt. Hátránya azonban, hogy a páncél nem tud nőni, ezért időnként le kell vedleni. A vedlést közvetlenül megelőzően a hám és a kitin között folyadék gyűlik fel, majd régi kitinpáncél felreped és az állat kibújik belőle. Az új páncél kezdetben még puha, rugalmas, világos színű. Az állat mérete ilyenkor nőhet, majd a páncél megkeményedik.
A kitin minősége a különböző csoportokban kissé modosult. A rákokra a meszes kitinpáncél, a rovarokra a kemény kitin, a pókszabáúakra a vékonyabb, lágyabb kitin a jellemző. A kitinbe színanyagok is beépülhetnek, a finom felszíni mintázat pedig interferenciaszíneket okozhat. A rovarok és a pókok kitinpáncélján gyakran kitinszőrök vannak. A lepkék hímpora tetőcserépszerűen egymásra boruló, apró kitinpikkelyek sokasága.
Mozgás. Az ízeltlábúak a külső vázhoz belülről tapadó harátcsíkolt izmokkal mozognak. A kitinváz a merev részek között vékony, hajlékony szakaszokat tartalmaz. Az ízlt láb egyik csoportban megtalálható. A szabad szemmel is látható rákokra 5 pár, a rovarokra 3 pár, a pókszabásúakra 4 pár láb jellemző. A rovarláb alaptípusa futóláb, amelynek részei: csípő, tompor, comb, lábszár és lábfejízek. Az életmódnak megfelelően a láb módosulhat. A rovarok 3 pár lába a toron található. Járáskor három lábuk mindig a talajon van, és mivel három pont határoz meg egy síkot, mindig stabilan állnak. az ízelt láb sok rovarnál ugrólábbá alakult. A hosszú, többszörösen összehajszolt láb hosszabb úton és több izületben tud gyorsítani, így egyes rovarok fantasztikus ugróteljesítményreképesek. (Például az emberbolha 1,5 mm hosszú, ám 20 cm-re tud ugrani!)
A szájszervek is láb eredetűek.
A rovarok alaptípusának a toron két pár szárnya van, ami különféleképpen módosulhat. A szárny egy vékony kitinréteggel fedett bőrkettőzet. Az az elmélet látszik valószínűnek, amely szerint a rovarok szárnyai tor hőszabályozást szolgáló, fülszerű, mozgatható, a nap sugárzásával szembeállítható nyúlványaiból fejlődtek. A szárnyat a rovar a tor felső és alsó lemezeinek egymásba húzásával, illetve szétengedésével, az emelő elvén működteti. A szitakötők két pár szárnya ellentétes ütemben csap, így viszonylag kisebb csapási sebesség esetén sem süllyednek. A szárnyak elején egy kitinszemcse van, ez a szárny berezgését küszöböli ki. A bogarak kemény szárnyfedőiket repüléskor széttartják, és ezzel az oldalra billenés lehetőségét csökkentik. A hártyásszárnyúak második pár szárnya billér, vagyis egyensúlyozó szerv. Az első pár szárny így sokkal szabadabban mozoghat, körözhet vele a rovar, és akoor a levegőben is meg tud állni, vagy hátrafelé repülhet. A legyek, illetve az egy helyben lebegő vagy függögető zengőlegyek a repülés akrobatái.
Táplálkozás. A soklábúak általában állat- vagy korhadékevők. A rákok állat- korhadék- vagy dögevők. A rovarok között növényevő, állatevő, ürülékevő, dögevő egyűaránt előfordul. A lárva sokszor kifejlett állattól eltérő táplálkozású. A pókszabásúak állat-, növény-, gomba- és korhadékevők lehetnek.
Az ítzeltlábúak tápcsatornája elő-, közép- és utóbélre tagolódik, hosszúsága körülbelül a test hosszának kétszerese. A szájnyílást körülvevő rágók szúró, szívó, nyaló szájszervvé módosulhatnak. Az emésztést emésztőmirigyek (nyálmirigy, középbéli mirigy) segítik. A csótány gyomrában kitinfogak aprítják a táplálékot. Csak sejten kívül emésztenek.
Sok pók méregmirigyének váladékával öli meg vagy bénítja meg áldozqatát, majd emésztőmirigyeinek váladékát beleüríti, így tulajdonképpen a testén kívül emészti meg a táplálékot, végül elfolyósodott, emésztett részeket szívja fel.
[szerkesztés] Az ízeltlábúak főbb csoportjai
Az alábbi csoportosítás az ízeltlábú állatok áttekintését szolgálja, a csoportoknak taxonómiai rangot nem tulajdonítunk, a fogalmak hierarchiája szisztematikai állásfoglalást nem jelent.
- Amandibulata (állkapocs nélküliek)
- †Trilobiták (Trilobitomorpha): kihalt háromkaréjú ősrákok: 1 pár csápjuk, 7 ízű járólábuk volt, tengeri fajok voltak
- Csáprágósok (Chelicerata)
- Rákszabásúak (Merostomata): 6 pár lábuk van, testük prophistosomára és ophisthosomára különül, lárváiknak trilobitaszerű stádiuma van
- Pókszabásúak (Arachnida): chelicerájuk 2-3 ízű, 4 pár 7 ízű járólábuk van, elsődlegesen szárazföldiek
- Ászkapókok, vagy Csupalábállatok (Pantopoda): 4-6 pár lábú szélsőségesen specializálódott tengeri állatok
- Mandibulata
- Rákok (Crustacea, Branchiata vagy Diantennata ): 2 pár csápjuk van, kopoltyúval lélegeznek, elsődlegesen víziek
- Légcsövesek (Tracheata vagy Uniramia): 1 pár csápjuk van, légcsőrendszerrel lélegzenek, elsődlegesen szárazföldiek
- Soklábúak (Myriapoda)
- Ikerszelvényesek (Diplopoda): szárazföldi életmódúak, algákkal, gombákkal és korhadékokkal (az elpusztult élőlények maradványaival) táplálkoznak
- Villáscsápúak (Pauropoda): villás csápú, vak, talajlakó, gombaevő állatok
- Szövőcsévések (Symphyla): szárazföldi életmódúak, alga-, gomba- és korhadékfogyasztók
- Százlábúak (Chilopoda): ragadozó soklábúak
- Hatlábúak (Hexapoda): 3 pár azaz 6 lábúak
- Parainsecta: elsődlegesen szárnyatlan, entognath szájszervű, holo- vagy anamorf állatok
- Rovarok (Insecta) szárnyatlan vagy szárnyas, ectognath szájszervű, holomorf állatok
- Soklábúak (Myriapoda)
[szerkesztés] Az ízeltlábúak rendszerezésének főbb irányvonalai
- Monofiletikus hipotézis: Az ízeltlábúakat egy közös (trilobitaszerű) ősre visszavezető elgondolás, amelynek következménye a fenti csoportosításhoz hasonló rendszer és az Arthropoda törzsként való elfogadása.
- Polifiletikus hipotézis: E szerint 4 egymástól függetlenül kialakult állatcsoportról van szó ezek a
- Trilobiták és trilobitaszerűek
- Csáprágósok (Chelicerata)
- Rákok (Crustacea)
- Légcsöves ízeltlábúak (Tracheata)
- TCC-hipotézis: E szerint két monofiletikus csoport jött létre: a légcsövesek és az összes többi (Trilobita-Chelicerata-Crustacea)
- Mandibulata-hipotézis: Három monofiletikus csoport van, ezek a mandibula-rágószervvel rendelkezők (Mandibulata), csáprágósok (Chelicerata) és a trilobiták (Trilobitomorpha)
- Amandibulata-hipotézis: A csáprágósok egyes ősi trilobiták közvetlen leszármazottai, a rákok és légcsövesek pedig vagy független csoportok (ez esetben 3 monofiletikus csoport van) vagy együtt alkotják a monofiletikus Mandibulata-csoportot (ez esetben 2 monofiletikus csoport van).
- Holomerenthoma-hipotézis: A légcsöves ízeltlábúak eredetileg anamorf egyedfejlődésűek, azaz az eredeti embrionális szelvények feldarabolódnak, így a posztembrionális fejlődés során a testszelvények száma gyarapszik. Egy apomorf tulajdonságnak tekinthető a fix szelvényszám, azaz holomorf egyedfejlődés, ez a természetes csoportképzés alapja. Ez esetben a rovarok és a Parainsecták többsége - az előrovarok (Protura) rend kivételével - a Holomerenthoma vagy Holomorpha csoportot alkotja. Hozzájuk tartozik még néhány fejlett százlábú-csoport (pl. Scutigeromopha) is. A többiek a parafiletikus Anamerenthoma-csoportot alkotják.
A légcsövesek (Tracheata) csoport rendszerezése szintén vitatott. A főbb hipotézisek a következők:
- A soklábúak (Myriapoda) és hatlábúak (Hexapoda) altörzse két korán elvált monofiletikus csoportot képez.
- A soklábú jelleg ősi (minden légcsöves őse egy soklábú volt), ebből következően egyenrangú monofiletikus csoportok a következők: Diplopoda, Pauropoda, Symphyla, Chilopoda, Hexapoda)
- A légcsöveseken belül két ősi egyenrangú csoportot képeznek az elülső ivarnyílásosak (Progoneata) és a hátulsó ivarnyílásosak (Ophisthogoneata). Progoneata-csoportok: Diplopoda, Pauropoda, Symphyla. Opisthogoneata-csoportok: Chilopoda, Parainsecta, Insecta.
- Mivel a csáprágósok (mint közeli külső csoport) ivarnyílása nem a test végén található, ezért a Progoneata-jelleg plesiomorfia, ebből követezően a csoport parafiletikus. Az egyenrangú monofiletikus csoportok tehát helyesen: Diplopoda, Pauropoda, Symphyla, Ophisthogoneata.
- A tracheátákon belül két ősi egyenrangú csoportot képeznek a két szájszervűek (Dignatha) és a három szájszervűek (Trignatha). Ezek egyenrangú monofiletikus csoportok. Dignatha: Diplopoda, Pauropoda. Trignatha: Symphyla, Chilopoda, Hexapoda.
- A Dignatha-jelleg synplesiomorfia, ebből következően egyenrangú monofiletikus csoportok: Diplopoda, Pauropoda, Trignatha.
- A Trignatha-jelleg is synplesiomorphia, ebből következően egyenrangú monofiletikus csoportok: Dignatha, Symphyla, Chilopoda, Hexapoda.
[szerkesztés] Ízeltlábúak a földtörténet tükrében
- Földtörténeti őskor
- Prekambrium: Ediacara-fauna, az első trilobitára emlékeztető fossziliák.
- Földtörténeti ókor
- Kambrium: Trilobiták nagyszámú megjelenése
- Ordovicium: Trilobita virágkor
- Szilur: ízeltlábúak szárazföldre lépése (ősi skorpiók)
- Devon: első szárazföldi atkák, első szárnyatlan rovarok, első százlábúak (Chilopoda)
- Karbon: az első szárnyas rovarok megjelenése majd a rovar virágkor nyitánya a szárazföldön, óriás szitakötők
- Perm: utolsó trilobiták kihalása
- Földtörténeti középkor: Az összes mai rovarrend felismerhető
- Földtörténeti újkor: az összes mai rovarcsalád és nem
- Tercier
- Kvaterner: a mainál is gazdagabb fauna, jelenkori ízeltlábú-virágkor
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest
- Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
- Crome, W. et al (1977): Uránia Állatvilág: Alsóbbrendű állatok – Gondolat Kiadó, Budapest
- Güthner, K. et al (1975): Uránia Állatvilág: Rovarok– Gondolat Kiadó, Budapest
- Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest
[szerkesztés] Elektronikus információforrások
Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez:


Based on work by Worxefoz,