Ujszászy István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

vitéz Ujszászy István vezérőrnagy (Nagykőrös, 1894. augusztus 30. - ?)

Apja városi adóhivatalnok, ősei között ugyanúgy találhatók dzsentrik, mint jómódú polgárok. Az első négy osztály elvégzése után szülei a soproni katonai főreáliskolába íratják be. 1912-ben a mödlingi katonai műszaki akadémiára megy, ahol 1914. őszén hadnaggyá avatják. Az I. világháborúban tüzértisztként szolgál, 41 hónapot tölt a fronton.

1920-tól a szombathelyi tüzérosztagnál szolgál főhadnagyi rangban. 1923-ban ugyanott századossá lép elő, de mivel neve nem szerepel a Trianoni békeszerződésben engedélyezett 1750 tiszté között, ezért hivatalos besorolása szerint csak főelőadó lehet.

1922-1924. között elvégzi a Hadiakadémiát, ezzel vezérkari törzstiszt lesz. 1926-tól 1930-ig a Honvédelmi Minisztériumban szolgál.

Folyékonyan beszél németül, franciául, angolul és szerbül, így 1930-ban a párizsi katonai attasé mellé osztják be külszolgálatra. 1931-1934. között Varsóban katonai attasé. 1932-től őrnagyi rangban szolgál. 1934-1938 között Prágában katonai attasé. 1935-ben alezredessé léptetik elő, majd 1938-tól ezredesként szolgál.

A külszolgálatokból visszatérve rövid időre ismét a Honvédelmi Minisztériumba vezénylik. 1938. május 1-jén nemzetközi tapasztalatainak, nyelvtudásának, valamint kimagasló intelligenciájának köszönhetően megbízást kap a VKF 2. osztályának a vezetésére. Ettől a naptól egy személyben a katonai hírszerzés, illetve elhárítás vezetője. A M. Kir. Honvédelmi Hadiakadémián a hírszerzés és kémelhárítás tantárgyat oktatja.

[szerkesztés] A II. világháborúban játszott szerepe

1939-ben, a német-lengyel háború idején magas rangú lengyel tisztek nyugatra szökését segíti. Ujszászy nem hisz a német győzelemben, sokkal inkább egy a nyugati hatalmakkal is kapcsolatokat ápoló, mérsékeltebb politikával rokonszenvez. E nézeteivel a Kánya Kálmán külügyminiszter körüli csoporthoz tartozik.

1942. április elsején Horthy Miklós kormányzó vezérőrnaggyá nevezi ki. Bár rangja alapján hadosztályparancsnoki beosztásra számíthatna a fronton, a politikai vezetés, mint különlegesen fontos figurát Budapesten tartja. Ugyanebben az évben megbízzák a belső biztonság csúcsszervének számító ÁVK (Államvédelmi Központ) irányításával, és áthelyezik a Belügyminisztériumba. Ujszászy vezérőrnagy legfőbb feladata a katonai, rendőri és csendőri nyomozó hatóságok munkájának összehangolása.

A tábornok figurája körüli misztikumot csak növeli a kor ünnepelt filmszínész-énekesnője, Karády Katalin iránt érzett erős vonzalma, akit el is jegyez, s a háború utáni házasságukat tervezik.

1943. közepén Horthy személyes parancsára megszervezi a Gestapo körözési listájának élén álló, a bochniai gettóban bujkáló belzi csodarabbi, Áháron Rokéách, és testvére, Mordecháj kimenekítését a német megszállás alatt álló Lengyelországból. A két rabbi szakállát és pajeszát leborotválják, és elfogott orosz tábornokoknak álcázzák őket, mint akiket Budapestre szállítanak kihallgatásra. Megérkezésük után még nyolc hónapon keresztül bújtatják őket, végül a szükséges iratokkal ellátva, 1944. januárjában a Románián át Törökországba induló Orient Expresszen hagyják el az országot.

1943-ban Kállay Miklós miniszterelnök tájékoztatja Ujszászy tábornokot a bizonytalan magyar béketapogatózásokról. Közli vele, hogy őt szemelték ki a rendkívül kényes és fontos közvetítői feladatra. A tábornok kapcsolatokat épít ki az olasz katonai vezérkar hírszerző, illetve elhárító osztályával, már római útja is felmerül, de ezt a németek szeptemberi bevonulása Olaszországba megakadályozza.
Ugyancsak sikertelen marad az amerikai titkosszolgálattal való közvetlen kapcsolatfelvétel – bár a CIA által néhány éve feloldott titkosságú második világháborús dokumentumok szerint az OSS (Hadszolgálati Iroda – Amerika háborús hírszerző szolgálata, a CIA elődje) 1943. szeptemberétől rendszeresen, értékes információkat kap egy magyar tiszti csoporttól. Az információk kiterjednek a német hadiellátásra termelő magyar üzemek statisztikai adataira, a magyar nyersolaj-kitermelésre és finomításra, a törökök magyarországi vaseladására, az orosz fronton levő magyar hadosztályok létszámára, felszereltségére és harci moráljára, valamint az orosz hadifoglyok Magyarországra szállítására. Több országra kiterjedő hálózatának munkájára támaszkodva e hírszerző szolgálat 1944-ben már német csapatmozgásokról is szolgáltat adatokat az amerikaiaknak. A magyarok az OSS bulgáriai ügynökeinél két hónappal előbb jelzik a leválást megakadályozandó, Bulgáriába irányított német egységek és nehézbombázók mozgását. A magyar hírszerzés már napokkal a németek bevonulása előtt tájékoztatja az OSS-t a nácik terveiről. A fegyveres ellenállás megszervezésére irányuló amerikai kérésnek azonban nem tudnak eleget tenni.
Ujszászy konkrét szerepe tisztázatlan, de annyi bizonyos, hogy 1944. őszén az OSS kelet-európai szervezetének társigazgatója az isztambuli OSS főnökétől az amerikai védelem kiterjesztését kéri tíz magyarra, akik tevékenyen részt vesznek a titkos szövetkezésben, s ezen a listán szerepel a vezérőrnagy neve is.

Ujszászy az, aki ha későn is, de rádöbbenti Horthyt, hogy a környezetében levő németbarát vezérkari tisztek a legapróbb titkaikat is kiszolgáltatják a Harmadik Birodalomnak.

Ujszászy veszi fel a kapcsolatot a március 16-án Magyarországra ledobott három amerikai ejtőernyőssel, de ez a német bevonulás előtt három nappal már nem bír különösebb jelentőséggel.

A németek besúgóik révén meglehetősen pontosan ismerik a kiugrási terveket, az azok előkészítésében részt vevő magyar tiszteket árulóknak tekintik. Április 14-i jelentésében Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú birodalmi megbízott dühödten követeli Ujszászy tábornok, valamint Kádár Gyula vezérkari ezredes (a VKF 2. akkori főnöke) azonnali eltávolítását. Mivel a magyar katonai vezetés vonakodik megválni e két, több szempontból is kulcsfontosságúnak tekintett törzstisztjétől, az SS Biztonsági Szolgálata (Sicherheitsdienst, SD) május 17.-ről 18.-ra virradóra letartóztatja őket, valamint Kern Károly hírszerző tisztet, Kádár Gyula hadsegédjét. Horthy Miklós kormányzó személyesen követeli kiadatásukat, de a németek vonakodnak elengedni foglyaikat, csak júniusban adják át őket a magyar hatóságoknak. Július elején kerülhetnek szabadlábra. A németek ekkor Kern őrnagyot ismét letartóztatják, ezért augusztusban a magyar vezérkari főnök, Vörös János intézkedése nyomán Ujszászy tábornokot és Kádár Gyulát személyi őrizet alá helyezik a Kapisztrán téri Nádor-laktanyában. A vezérőrnagy innen már könnyebben tarthatja a kapcsolatot a kormányzósággal, de személyesen kizárólag szigorú konspirációs körülmények között megy ki a városba. Véglegesen csak a nyilas puccs előestéjén hagyja el a laktanyát.

Szeptember elejére Horthy belátja, hogy ha meg akarja menteni az országot a végpusztulástól, kénytelen tárgyalásokba kezdeni a szovjetekkel. Az újabb kiugrási kísérletet elősegítendő, Ujszászy és Kádár Gyula megszervezik a Moszkva, valamint az illegális kommunisták érdekeit képviselő Rajk László, a parasztpárti Kovács Imre és az ifjabb Horthy Miklós titkos találkozóját.
A találkozó eredményeképpen október elsején Faragho Gábor vezérezredes vezetésével fegyverszüneti delegáció érkezik Moszkvába. Október 11-én aláírják a szovjetekkel az előzetes fegyverszüneti feltételeket.

Október 12-én vádindítványt adnak ki a volt vezérkari főnök, Szombathelyi Ferenc, Ujszászy István vezérőrnagy és más, a nyugati béketapogatózásokban érintett katonai vezetők ellen.

Október 15-én kudarcba fullad a kiugrási kísérlet. A németek által elrabolt fiával sakkban tartott Horthy délelőtt még bejelenti a fegyveres harcok beszüntetését a rádióban, de másnap kénytelen lemondani, és átadni a hatalmat Szálasi Ferencnek.

Történészek dolga a kérdés tisztázása, hogy e kiugrási kísérletek sikertelensége mennyire vezethető vissza a korabeli magyar politika bizonytalanságára, határozatlanságára, a magyar tisztikar náci-kollaboráns tagjainak ellenállására, illetve a szinte mindenhol jelenlevő német titkosszolgálatok által jelentett közvetett, a megszállás után pedig már nyilvánvalóan közvetlen életveszélyre.

Az október 16.-i, nyilas hatalomátvételt követően Ujszászy tábornok rövid ideig a svéd követségen talál menedékre.

1945. januárjában a nyilasok lefokozzák. Röviddel ezután a szovjet katonai hírszerzés, az NKVD tartóztatja le (egyes források szerint a németek egy fogolycsere révén szolgáltatják ki), és a Szovjetunióba, a Moszkva melletti, krasznogorszki fogolytábor 27-es lágerébe hurcolják. Itt az 1-es számú különleges, azaz tiszti zónában, a legféltettebb foglyok között őrzik. Dokumentumok hiányában meglehetősen homályos, hogy mi történik vele, annyi azonban tény, hogy a háborús bűnösök nürnbergi perében a szovjetek Ujszászy írásos vallomására támaszkodva igyekeznek bizonyítani a magyar és a német vezérkar Kassa bombázására, mint Magyarország háborúba lépésének kiprovokálására szőtt állítólagos összeesküvését. A tábornok személyesen nem jelenik meg a nemzetközi bíróság előtt, ezért – ahogy Szegedy-Maszák Aladár, a Külügyminisztérium politikai osztályának egykori vezetője találóan fogalmaz – "a vallomás szavahihetőségét és hitelességét Ujszászy akkori helyzete nem erősíti meg".

[szerkesztés] A háborút követő évek

Valószínűleg az abban az időben alakuló magyar állambiztonsági szervek vezetőinek kérésére szállítják vissza a szovjetek 1948. nyarán Magyarországra, ahol "Fekete Iván" fedőnéven tartják őrizetben. Kihallgatása több mint egy hónapon át tart, s csak szeptemberben ér véget. A vezérőrnagy pontos képet ad a VKF 2. és az ÁVK teljes szerkezeti felépítéséről, működéséről, ügymenetéről, konspirációs módszereiről és legfontosabb informátorairól. 17 füzetnyi terjedelemben, összesen 54 témakört átölelő leírással szolgál a magyar politikai elit személyes és háborús törekvéseiről. (Az eredeti, kézírásos füzetek a Belügyminisztérium II/11. osztályának irattárában, a 71-5363/1-6 iktatási szám alatt, hat nagy iratgyűjtőben kerültek megőrzésre.) A későbbiekben ezek az információk visszaköszönnek a Horthy-korszak vezetőinek népbírósági pereiben.

Az utolsó, befejezetlen füzet végén, egy számozás nélküli oldalon Ujszászy tábornok Péter Gáborhoz, az ÁVH főnökéhez címzett, 1948. december 10-ével keltezett levelét olvashatjuk:

"Mélyen tisztelt Altábornagy Úr!
Csatolom a 17. füzetet, mely tárgykör hiányában már nem telt meg. Nagyon köszönöm a szép nyakkendőt.
Nem tudom, hogy lesz-e alkalmam személyesen búcsút venni. Engedje meg, hogy ezúton hálás köszönetet mondjak azon korrekt, szívélyes, előzékeny magatartásáért, amiben részesített.
Nem szívesen válok meg altábornagy Úrtól, akivel nagyon szerettem volna együtt dolgozni. Így jövőm és szabadságom irányában bizonytalanságban, nyugtalanságban vagyok.
Még egyszer sokszor köszönök mindent, őszinte tisztelője.
1948. december 10-én.
Fekete Iván"

Bizonyos, dokumentumokkal egyelőre meg nem erősített források szerint Péter Gábor kénytelen átadni őt a KATPOL-nak, a HM Katonapolitikai Osztályának. A KATPOL élén ekkor a Szmers, a szovjet katonai elhárítás által beszervezett Pálffy György áll. Első helyettese, a hírszerzés ezredesi rangban álló vezetője az a Gát Zoltán, egykor Jugoszlávia területén tevékenykedő horthysta felderítőtiszt, akit a szovjetekhez való átállása után ugyancsak beszerveztek. Bár ez csak feltevés, de valószínűsíthető, hogy mivel az ÁVH-nál ekkor még nem érezhető a folyamatos szovjet beavatkozás, Moszkva a KATPOL élén álló ügynökein keresztül pecsételi meg a vezérőrnagy sorsát.

Ujszászy István tábornokot a szélsőbaloldali diktatúra vádemelés és tárgyalás nélkül tűnteti el. Egyesek szerint az ÁVH Ilka utcai kihallgató részlegénél verik agyon, de létezik olyan feltételezés, mely szerint öngyilkosságba kényszerítik. Halálának módja, vagy pontos dátuma, illetve földi maradványainak helye jelenleg ismeretlen.

[szerkesztés] Forrás

  • Benedek István Gábor: Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte (Ezüstpénz / Magyar Könyvklub, 1998)