Szökési sebesség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A csillagászatban szökési sebességnek nevezzük azt a minimális sebességet, mellyel egy adott égitestről (minden további rakétahajtás nélkül) meg lehet szökni, el lehet hagyni az égitestet. (A szökési sebességnél a légkör hatását nem veszik figyelembe, mivel az többek között alakfüggő.)

Ahhoz, hogy egy gravitációs teret elhagyjunk, akkora mozgási energiával kell rendelkeznie a testnek, mely nagyobb, mint a helyzeti energia. Emiatt egy égitest v szökési sebességére:

\frac{1}{2} mv^2 = \frac{GMm}{r}
v = \sqrt{2GM \over r}

ahol G a gravitációs állandó, M az égitest tömege és r az égitest sugara illetve a középponjától való távolsága.

Égitestek szökési sebességei
Égitest Szökési sebesség*
km/s-ban km/h-ban
Merkúr 4,3 15.480
Vénusz 10,2 36.720
Föld 11,2 40.320
Hold 2,3 8.280
Mars 5,0 18.000
Jupiter 59,6 214.560
Szaturnusz 35,5 127.800
Uránusz 21,3 76.680
Neptunusz 23,3 83.880
Plútó 1,1 3.960
Nap 617,3 2.222.280

A Föld elhagyásához szükséges szökési sebesség, másnéven a második kozmikus sebesség 11,19 km/s.

Fekete lyuknak nevezzük azokat az égitesteket, melyeknek a tömege olyan óriási, hogy a szökési sebesség eléri a fénysebességet. Mivel semmilyen test nem képes fénysebességnél gyorsabban haladni, ezért az úgynevezett eseményhorizonton belül került testek nem képesek elhagyni a fekete lyukat (legalábbis további hajtás nélkül).