Bécsi döntések

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Horthy Miklós vezette Magyarország az első világháború után nem törődött bele az 1920. június 4.-én aláírt Trianoni béke rendelkezéseibe, ezért a két világháború között folytatott magyar külpolitika legfőbb célkitűzése az elszakított, magyarok által lakott területek visszaszerzése volt (lásd: revizionizmus).

A revíziós célok megvalósítására az után nyílt lehetőség, miután a hitleri Németország a maga részéről felvetette a Versailles-i béke felülvizsgálatát, és sikerült népszavazás útján visszaszereznie Németország számára a Ruhr- és Saar-vidéket (1935. január 13.), bekebeleznie Ausztriát (Anschluss, 1938. március 12.) és a Müncheni egyezmény (1938. szeptember 29.) alapján megszállnia a Szudéta-vidéket (1938. október 10.).

Mindkét bécsi döntést Németország és Olaszország (tengelyhatalmak) hozta a bécsi Belvedere palotában.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az első bécsi döntés

Miután a Müncheni egyezmény (1938. szeptember 29.) alapján a német csapatok bevonultak a Szudéta-vidékre, 1938. október 6.-án Szlovákia autonommá vált, de jogilag nem vált ki Csehszlovákiából. 1938. október 9-13 között tárgyalások zajlottak Komárom csehszlovákiai részén a magyar és a csehszlovák küldöttség között a területátadásról, de nem sikerült megyegyezni, ezért a két ország 1938. október 29.-én kérte a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak döntőbíráskodását. Mivel Nagy-Britannia és Franciaországérdektelenségre hivatkozva kivonta magát a döntéshozatalból, a döntőbírók Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek voltak. Magyarországot Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte.

Az I. bécsi döntés 1938. november 2.-án született Magyarország és Csehszlovákia vitájában, és lényegében az etnikai revíziót valósította meg.

Magyarország, az I. világháborút lezáró Trianoni béke által elvett területeiből visszakapott 11 927 km²-t, zömében Csehszlovákia (pontosabban az akkor már autonóm Szlovákia) déli részét (lásd: Felvidék), benne Kárpátalja déli részével (Ungvár, Munkács, Beregszász környéke). Az 1941-es magyar népszámlálás szerint az átkerült 1 millió 62 ezer lakosnak 84%-a volt magyar és kb. 10%-a szlovák. (Az 1930-as - vitatott hitelességű - csehszlovák népszámlás szerint a magyarok aránya itt 57% volt.)

85 391 szlovák került át a magyar oldalra és kb. 67 000 magyar maradt a szlovák oldalon. (Emellett, a Szlovákiánál maradt 89 000 főnyi zsidók többsége is magyar anyanyelvűnek vallotta magát.)

A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. (Csak a II. világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat.)

Az első bécsi döntés után kb. 4 hónappal, miután 1939. március 14.-én a Tiso vezette Szlovákia önállóvá vált, és másnap Hitler bevonult Prágába (létrehozva a Cseh-Morva Protektorátust), Magyarország március 15-18 között megszállta Kárpátalja fennmaradó, saját önállóságát március 14-15-én kikiáltó részét is.


Magyar területi revíziók, 1938–41
Visszakapott országrész Terület (km²) Népesség (fő) Magyarok aránya
Felvidék déli része 11 927 1 062 022 84,1 %

[szerkesztés] A második bécsi döntés

Miután a romániai Szörényváron (Turnu Severin) 1940. augusztus 16-24 között folytatott román-magyar tárgyalások nem vezettek eredményre, és mivel a tengelyhatalmak mindenképp el akarták kerülni a fegyveres konfliktus kirobbanását, a német és az olasz kormány a magyar és román kormányok képviselőit Bécsbe rendelte, és a közöttük folyó vitát döntőbíráskodás révén rendezte.

A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án délután 3 órakor született.

A magyar kormány (gróf Teleki Pál miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter és Hory András, a románokkal folytatott tárgyalásokon a magyar küldöttség vezetője mind erdélyi származásúak voltak), és a román kormány a döntőbíráskodást elfogadta.

Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter naplója szerint - de ezt maga Mihail Manoilescu is elismeri visszaemlékezéseiben (lásd: Mihail Manoilescu, Dictatul de la Viena. Memorii iulie-august 1940, Bucureşti, Editura Enciclopedică, 1991, p. 212) - a román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor. Fontos megjegyezni, hogy a Szovjetunió 1940. júniusában megszállta az akkor Romániához tartozó Besszarábiát, a mai Moldova Köztársaság területét, és a második bécsi döntés kihirdetésekor javában folytak a krajovai tárgyalások, amelyek lezárultával szeptember 7-én Bulgária visszakapott Romániától 2 dél-dobrudzsai megyét, az ún. Kvadrilátert.

A második bécsi döntéssel Magyarország 43 492 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, benne a Székelyfölddel.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt.

Visszakapott országrész Terület (km²) Népesség (fő) Magyarok aránya
Észak-Erdély 43 104 2 460 000 54,6 %

A második bécsi döntés után kb. fél évvel, a Jugoszlávia elleni német támadás után - 1941. áprilisban - a magyar csapatok, német engedéllyel, megszállták Délvidéket a Drávaszöggel együtt, és a Muraközt. Így a magyar revizionizmus céljai lényegében teljesültek, Csonka-Magyarország ha nem is lett akkora, mint Trianon előtt, de magába foglalta a magyar etnikum többségét.

[szerkesztés] Viták a bécsi döntések megítéléséről

[szerkesztés] A magyar reviziós politika győzelme

A maga korában a bécsi döntéseket a magyar közvélemény jelentős része a trianoni békeszerződés igazságos felülvizsgálatának tekintette. Mivel a két bécsi döntés által visszaadott területeket többségében a magyar etnikum lakta, így a magyar szempontból igazságtalan Trianoni béke következményeinek - ideiglenesnek bizonyult - enyhítése volt a két döntés.

[szerkesztés] A nemzetközi jog durva megsértése

A bécsi döntések egyben a katonailag gyengébb hatalmakkal szembeni erőszakos fellépés példái. A második világháború utáni békeszerződésekben a győztes hatalmak a két bécsi döntésben foglaltakat nem ismerték el, sőt, a pozsonyi hídfő területével Magyarország területét még csökkentették is. Mindez összefüggésben állt a nemzetiszocialista Németország által vagy közreműködésével kötött valamennyi nemzetközi megállapodás semmissé nyilvánításával.

[szerkesztés] Politikai hiba

Utólag sokan vetik a Horthy-féle politika szemére, hogy a visszatért területeken nem tartottak népszavazást. A nagy valószínűséggel Magyarország mellett szóló eredmény legitimálta volna a revíziót, és nem lehetett volna egyszerűen lesöpörni az asztalról a magyar igényeket az 1947-es párizsi béketárgyalásokon.

[szerkesztés] Lásd még