Tuba (hangszer)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tuba
angol: tuba
francia: tuba
német: Tuba
olasz: tuba
Tuba
Besorolás
Aerofon
Tölcséres fúvókájú
Csőhossz
F-hangolású: 360 cm
C-hangolású: 480 cm
Hangterjedelem
Rokonhangszerek
eufónium
ophikleid
szerpent
Hangszerjátékos
tubás


A tuba a tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közül a legmélyebb hangú, a modern szimfonikus zenekarok egyik legfrissebb tagja. A 19. század közepén jelent meg. Három - hat szelepe van, kónikus, azaz növekvő keresztmetszetű furattal rendelkezik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Leírása

A tuba egy hosszú, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a fúvóka, a másik vége tölcsérszerűen kiszélesedik. Bő menzúrájú, furata szinte egész hosszában növekvő keresztmetszetű, kónikus, ami a legmélyebb hangok megszólaltatásának kedvez. Három - hat szelepe a többi szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan különböző hosszúságú csődarabokat iktat be a csőrezonátorba, ezzel áthangolva azt, hogy minden hang tisztán megszólaltatható legyen. Anyaga sárgaréz, vagy más rézötvözet. A tuba formája az ophikleidnek megfelelő, vagyis a tölcsére fölfelé néz, a fúvóka iránya arra merőleges.

Állva használatkor általában valamilyen akasztékkal a játékosra van erősítve a hangszer, ülve a lába között tartja.

[szerkesztés] Típusai

Érdekességként még a markneukircheni hangszermúzeumban található egy ún. egyenestuba, amelynek sok haszna nincsen, igazából azt szemlélteti, hogy ilyen hosszú hangszer lenne a tuba, ha nem lenne meghajtva.
Nagyít
Érdekességként még a markneukircheni hangszermúzeumban található egy ún. egyenestuba, amelynek sok haszna nincsen, igazából azt szemlélteti, hogy ilyen hosszú hangszer lenne a tuba, ha nem lenne meghajtva.
  • a kontrabasszustuba B vagy C, esetleg D hangolású;
  • a basszustuba (a tuba szó alatt általában ezt a hangszert értjük) Esz vagy F hangolású;
  • a helikon és
  • a sousafon a tuba formaváltozatai változatos alaphangolásban;
  • a tenortuba, eufónium, B alaphanggal, egy oktávval a kontrabasszustuba fölött;
  • a Wagner-tuba (Vadászkürttuba) tenor: B, basszus: F hangolású.

[szerkesztés] Szerepe

A tuba feladata a szimfonikus zenekarokban általában a rézfúvós basszushang biztosítása, annak ellenére, hogy a hangszer sokoldalúsága a vonósok és a fafúvósok megerősítésére és szólókra is alkalmassá tenné.

Általában egyesével szerepeltetik, csakúgy, mint a rézfúvós együttesekben, ahol esetenként két tubát írnak elő, egy Esz és egy B tubát, amelyeket mindjárt meg is dupláznak.

[szerkesztés] Története

Már a Római Birodalomban létezett egy tuba nevű hangszer, amely a görög szalpinx rokona volt. Ez bronzból készült, egy-másfél méter hosszú, egyenes, kúpos furattal rendelkező hangszer volt. Nagy súlya miatt a korabeli ábrázolások szerint a játékos egyik kezével a fúvókát szorította ajkaihoz, a feje fölé emelt másikkal egy lánc segítségével a tölcséres végét tartotta.

Ehhez hasonló jelzőhangszer a középkorban is használatban maradt. Általában állatszarvból készült, és katonák, vadászok, illetve őrök használták. Ebből következik, hogy általában csak egy hangot lehetett vele fújni. Ezekről a bő menzúrájú tubakürtökről az aacheni dóm szószékének egyik fafaragványa (6. század), illetve a canterbury zsoltárkönyv képei (8. század) adnak hiteles forrást.

Az oliphant is hasonló hangszert jelölt, csak elefántcsontból készült Bizáncban, elsősorban nyugati exportra.

Később, a virágzó középkorban a nagyméretű, már fémlemezből kalapált trombiták kapták a tuba, ill. a tubecta neveket.

A mai értelemben vett tuba megszületése végül is Wilhelm Friedrich Wieprecht nevéhez és az 1835-ös évhez fűződik. Mivel a a szelepes szárnykürt, altkürt és tenorkürt csöve bővebb méretezésű, mint a vadászkürté, de a hangszer alaphangjának megszólaltatásához még így is túl szűk, Wieprecht Berlinben létrehozta a különlegesen nagyméretű, bő menzúrájú basszushangszert, a basszustubát, ahol inkább a magasabb felhangok megszólaltatása okoz problémát. Ez a hangszer szorította ki a szerpenteket, ill. az ophikleideket a használatból.

[szerkesztés] Művek tubára

Tuba körvonala
  • Malcom Arnold: Fantasy for Tuba solo
  • Crister Danielsson: Capriccio da Camera
  • Crister Danielsson: Concertante Suite
  • Edward Gregson: Concerto for Tuba and Brass-Band
  • Edward Gregson: Alarum for Solo Tuba
  • Paul Hindemith: Szonáta basszustubára és zongorára
  • Joseph Horovitz: Concerto for Tuba and Brass-Band
  • Julius Jacobsen: Tuba buffo, concerto for Tuba
  • Julius Jacobsen: Tuba Ballet
  • Erland von Koch: Monolog No. 9
  • Rodney Newton: Capriccio
  • Bo Nilsson: Bass for solo Tuba and Percussion
  • Krzysztof Penderecki: Capriccio
  • Szentpáli Roland: Tubaverseny
  • Alec Wilder: Suite No. 1 for Tuba und Piano (Effie Suite)
  • John Williams: Tuba Concerto
  • Ralph Vaughan Williams: Concerto for Tuba and Orchestra (f-moll)

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások