Szintaxis

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nyelvészet területei

  • Alkalmazott nyelvészet

Szintaxis szó a görög συν (szün, jelentése „közös” vagy „együtt-”) és a τάξις (takszisz, jelentése „sorrend”, „sorozat”, „elrendezés”) szavakból jött létre.

A nyelvészetben a mondattan idegen megfelelője: a szavak mondatokká kapcsolódásának szabályait írja le.

A számítástechnikában egy programozási nyelv szintaxisa azt a szabályrendszert jelenti, amely meghatározza, hogy az adott nyelvben hogyan lehet az egyes nyelvi elemeket (utasításokat) létrehozni.

A szintaxis meghatározza a nyelv tágabb értelem vett ábécéjét, a használható szavakat – ez a nyelv kulcsszókészlete –, és megadja a nyelvi elemek felépítési szabályait (amelyeket a nyelv fordítójának szintaktikai elemzője ellenőriz). A nyelv szintaxisának leírására a metanyelvek szolgálnak.