Forma–1

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagyít

A Forma–1 (rövidítve: F1) az együléses autóversenyek legmagasabb kategóriája. Több állomásból, Grand Prixből (Nagydíjból) álló versenysorozat, melyeket erre a célra kialakított zárt, szilárd burkolatú pályákon rendeznek. Ennek eredményeképpen évente két világbajnokot avatnak, egy egyénit, és egy konstruktőrit (csapatvilágbajnokság). Az autók a versenyek alatt gyakran elérik a 300 km/h sebességet a 950 lóerős, több mint 19 000 másodpercenkénti fordulatra képes V8-as 2,4 literes motorok segítségével.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Előzmények

Év Események
1894 Első verseny Franciaországban
1906 Első Francia Nagydíj; nyertese Szisz Ferenc, a Renault magyar származású versenyzője.
1921 Első Olasz Nagydíj
1922 A 2 literes határ bevezetése az első nemzetközileg érvényes szabály
1925 Első Belga Nagydíj
1926 Lökettérfogat csökkentése 1,5 literre. Első Brit és Német Nagydíj
1928 Nincs felső lökettérfogat-határ
1929 Első Monacói Nagydíj
1934 Kocsik megengedett legnagyobb súlya 750 kg
1934-39 A Mercedes-Benz és az Auto Union dominál
1938 Dick Seaman megnyeri a Német Nagydíjat
1945 Háború utáni első verseny
1946 Nemzetközi irányító testületek Fédération International de I'Automobile néven egyesülnek
1947 Újráélesztések évében az Alfa Romeo dominál
1948 Bevezetik az új Formula 1-et: sűrítővel (kompresszorral) 1,5 liter, anélkül 4,5 liter a felső határ. Megjelenik a Maserati és az új Ferrari márka. Achille Varzi meghal a Svájci Nagydíjon. Sikerei ellenére az Alfa gazdasági okokból kiszáll.
1949 Juan Manuel Fangio európai debütálása. Bemutatják a balsorsra ítélt BRM V16-os kocsit.

[szerkesztés] 1950-es évek

Év Események
1950 Első FIA egyéni világbajnokság – hat európai Grand Prix plusz Indy500. Az Alfa Fangióval, Giuseppe Farinával és Luigi Fangiolival visszatér és uralja a bajnokságot. Fangio előtt Farina szerzi meg a trófeát.
1951 Az Alfa dominál, de a Ferrari és Froilan Gonzalez áttörést hajt végre a Brit Nagydíjon. Az utolsó futamon Fangio (Alfa) megszerzi a címet Alberto Ascari (Ferrari) elől. A BRM és a Girling bemutatja a tárcsafékeket.
1952 Az Alfa visszavonulása után a világbajnokságot a 2 literes, sűrítő nélküli kocsiknak rendezik. A Ferrari dominál, Ascari könnyen győz.
1953 Ismét Ascari és a Ferrari a bajnok. Mike Hawthorn (Ferrari) és Fangio (Maserati) legendás párbaja Reimsben 1923 óta az első brit győzelmet eredményezi.
1954 Bevezeti a 2,5 literes, sűrítő nélküli Formula 1-et, ami visszacsábítja a Mercedest. Fangio másodszor is világbajnok. Az évet a Maseratival kezdte, és a Mercedesszel fejezte be.
1955 Stirling Moss is beáll a Mercedeshez, Fangio harmadszor is világbajnok. Ascari Monzában sportkocsibaleset áldozata lesz. Tony Brooks és a Connaught megszerzi az 1924-es syracuse-i futam óta első tiszta brit Grand Prix győzelmet. A Le Mans-i tragédia miatt a Mercedes kiszáll.
1956 Fangio a Lancia–Ferrarival negyedszer is világbajnok. Erősödik a brit konkurencia: Moss és Peter Collins is futamelsőséghez jut.
1957 Fangio a Maseratihoz szerződik, és megszerzi ötödik világbajnoki címét. Négy futamgyőzelme során nagyot csatázott többek között a Nürburgringen is Collinsszal és Hawthornnal. Moss átáll a Vanwallhoz, és megnyeri a Brit (Brooksszal), a Pescarai és az Olasz Nagydíjat is.
1958 Hawthorn (Ferrari) egyetlen franciaországi Grand Prix-győzelemmel az első brit világbajnok. Életét veszti Collins, Stuart Lewis-Evans és Luigi Musso, valamint közúti balesetben a gyászoló Hawthorn is. Fangio visszavonul, Moss a Cooperrel megszerzi a farmotoros kocsik első Grand Prix-győzelmét. A Vanwall az első világbajnok konstruktőr.
1959 A farmotoros kocsik átveszik az uralmat. Jack Brabham, a Cooper gyári pilótája világbajnok, Moss egyénileg nevezett Cooperje lerobban. A Vanwall kiszállása és a Ferrari küzdelmei miatt a Cooper nyeri a konstruktőr-világkupát. Debütál a Lotus.

[szerkesztés] 1960-as évek

Év Események
1960 Ismét Brabham és a Cooper a bajnok, a Lotus megszerzi első Grand Prix-elsőségét. A Ferrari nyeri az Olasz Nagydíjat, melyet a britek a zötyögős döntött szakasz miatt bojkottálnak. Az Indy500 utoljára szerepel a világbajnokságban.
1961 A Formula 1 előírja az 1,5 literes sűrítő nélküli kocsik használatát. Ferrari és a V6-os Dino dominál. Phil Hill az USA első világbajnoka, de csapattársa Wolfgang von Trips Monzában meghal. A Lotus begyűjti a morzsákat: Moss Németországban, Innes Ireland az USA-ban győz.
1962 Ismét a britek uralják a mezőnyt a Climaxszal és a BRM V8-asával. Az új sztárok a világbajnok Graham Hill (BRM) és Jim Clark (Lotus). Moss balesete Goodwoodban kettétöri a pályafutását. A héjszerkezetű Lotus 25 forradalmasítja a sportágat. Monacóban Vruce McLaren a róla elnevezett kocsiban győz.
1963 Hét Grand Prix-ből hetet Clark és a Lotus nyer meg. A britek tarolnak: Hill és a BRM kétszer, a volt motorkerékpár világbajnok John Surtees és a Ferrari egyszer győz.
1964 Folytatódik a britek dominanciája. A mexikói döntőben hármas csata dúl Surtees (Ferrari), Hill (BRM) és Clark (Lotus) között. Surtees lesz a világbajnok.
1965 A Lotus és Clark másodszor is világbajnok. Clark tíz futamból hatszor győz, Jackie Stewart megszerzi első olaszországi győzelmét a későbbi huszonhétből, míg a Honda és a Goodyear Mexikóban Richie Ginther révén először lesz futamelső.
1966 A 3 literes formula döcögős bemutatkozása. Jack Brabham és a Brabham-Repco lesz a világbajnok.
1967 Denny Hulme megszerzi a Brabham egymás utáni második világbajnoki címét. Monacóban életét veszti Lorenzo Bandini (Ferrari). Clark Lotusában Zandvoortban győzelemmel debütál minden idők legsikeresebb Forma–1-es motorja, a Ford DFV.
1968 A veszteséglista: Jim Clark, Ludovico Scarfiotti, Mike Spence és Jo Schlesser. Clark megmagyarázhatatlan balesetet szenved egy hockenheimi Forma–2-es futamon. Hill az első DFV-motoros győzelemmel helyreállítja a Lotus harci kedvét. A szárnyak és az aerodinamika egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A Gold Leaf Lotusszal beköszönt a szponzorok kora.
1969 Jackie Stewart, a Tyrell által benevezett Matrák és a DFV-k dominálnak: megnyernek hat Grand Prix-t, valamint az egyéni és konstruktőrök világbajnokságát is.

[szerkesztés] 1970-es évek

Év Események
1970 Jochen Rindt lesz az első posztumusz világbajnok, miután az Olasz Nagydíj előtt az edzésen életét vesztette. Bruce McLaren meghal CanAm-kocsija tesztelése közben. A tragikus szezon harmadik áldozata Piers Courage. Jack Brabham visszavonul, és bemutatkoznak a Tyrell saját építésű kocsijai.
1971 Jackie Stewart második világbajnokságával megszerzi a Tyrell első konstruktő-világbajnoki címét. Pedro Rodriguez és Jo Siffert életét veszti.
1972 Emerson Fittipaldi és a Lotus öt futamgyőzelemmel világbajnok lesz. Betegsége után Stewart csak második. Jo Bonnier Le Mansban halálos balesetet szenved.
1973 Stewart eldönti, hogy visszavonul, de előbb még harmadszor is megszerzi a világbajnoki címet. Futamelsőségei száma öttel nő, így 27 Grand Prix-győzelmével megjavítja Fangio 24-es rekordját. Csapattársa, François Cevert életét veszti az Amerikai Nagydíj edzésén.
1974 Emerson Fittipaldi átigazol a McLarenhez, majd világbajnok lesz. Peter Revson Dél-Afrikai Nagydíj karambolozik az edzésen, és belehal sérüléseibe.
1975 Niki Lauda először világbajnok az egyre erősödő Ferrarival. Mark Donouhue nem éli túl az ausztriai balesetét. James Hunt és a Hesketh megnyeri a Holland Nagydíjat. Graham Hill és védence, Tony Brise meghal egy kisrepülőgépes balesetben.
1976 James Hunt az eső áztatta japán fináléban világbajnok lesz a McLarennel. Csaknem halálos nürburgringi balesete ellenére Lauda mindvégig versenyben van a címért.
1977 Niki Lauda és a Ferrari az első, de az osztrák pilóta 1978-ban a Brabhamhez szerződik. Renault az RS01-gyel bemutatja az 1,5 literes turbófeltöltős motorokat, a Lotus 78-cal pedig megjelennek a légpárnás kocsik. Tom Pyrce életét veszti a Dél-Afrikai Nagydíj borzalmas balesetében.
1978 Miután a Lotus végig uralta a mezőnyt, Mario Andretti világbajnok lesz. Csapattársa, Ronnie Peterson belehal az Olasz Nagydíj rajtjánál történt balesete szövődményeibe. A Brabham-féle „propellerkocsi” megnyeri a Svéd Nagydíjat, majd eltiltják a további futamoktól.
1979 A légpárna elterjedt, a Ferrari visszatért. Jody Scheckter csapattársa, Gilles Villeneuve előtt szerzi meg a világbajnoki címet. Clay Regazzoni Silverstone-ban meghozza a Williams első futamgyőzelmét, melyhez Alan Jones még négyet tesz hozzá. Jean-Pierre Jabouille és a Renault megszerzi a turbófeltöltős kocsik első futamelsőségét. Lauda és Hunt visszavonul.

[szerkesztés] Lásd még

Csapatok és versenyzőik a 2006-os F-1 világbajnokságon
Renault McLaren Ferrari Toyota Williams Honda Red Bull BMW MF1 Toro Rosso Aguri
1 Alonso
2 Fisichella
3 Räikkönen
4 De la Rosa
5 M Schumacher
6 Massa
7 R Schumacher
8 Trulli
9 Webber
10 Rosberg
11 Barrichello
12 Button
14 Coulthard
15 Doornbos
16 Heidfeld
17 Kubica
18 Monteiro
19 Albers
20 Liuzzi
21 Speed
22 Szato
23 Jamamoto

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Forma–1 témájú médiaállományokat.