Pozitív diszkrimináció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A pozitív diszkrimináció társadalmi csoportokra vonatkozó jogi vagy egyéb adminisztratív megkülönböztetést, előnyben részesítést jelent, melyre gyakran, de nem feltétlenül a csoport valamilyen szempontból hátrányos helyzete ad indokot. A világ sok országában ismert és alkalmazott fogalom a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatására vonatkoztatva.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A magyar alkotmányban

Az Alkotmány kifejezetten utal pozitív diszkriminációs lehetőségekre, például az állam saját kötelezettsége meghatározásával, amikor előírja, hogy az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtania.

Az alkotmány 70/A.§(3) szerint A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

A Magyar Alkotmánybíróság véleménye az alkotmány 70/A.§ (1), megkülönböztetés-mentességről szóló bekezdése értelmezésével kapcsolatban: " ... a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. ...ha valamely – Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél vagy valamilyen alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy a legszűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni."

[szerkesztés] Gyakorlatban

  • A világon elterjedt a várandós és kisgyermekes anyák anyagi és egészségügyi támogatása
  • A mozgásukban korlátozott emberek számára, mivel munkavégzésükben, így elérhető jövedelmükben nem érik el általában az átlagot, segédeszközeik beszerzését támogatják.
  • Sok országban az idősek alanyi jogon kapnak járadékot.
  • Az országok többségében a nőknek nem kell sorkatonai szolgálatot ellátniuk.

[szerkesztés] Az Amerikai Egyesült Államokban

A pozitív diszkriminációt (affirmative action)az Egyesült Államokban a 60-as évek vége óta alkalmazzák a szövetségi közigazgatásban a különböző okok miatt korábban jogilag hátrányos helyzetbe került társadalmi csoportokkal, így a feketékkel, nőkkel, a „hispánokkal”, az őslakosokkal és esetenként az ázsiaiakkal kapcsolatosan.

[szerkesztés] A legfelsőbb bíróság és a pozitív diszkriminácó

A legfelsőbb bíróság úgy itélte meg, hogy a pozitív diszkrimináció nem sérti az alkotmányt. A testület döntése szerint az ilyen megkülönböztetést alkalmazni lehet, jellemzően az oktatásban és a munkaerőpiacon.

A testület ezenfelűl a kvóta-alapú hátrányos megkülönböztetést alkotmányellenesnek találja és megtiltotta. A kvóta-alapú megkülönböztetés azt jelenti, hogy egy intézmény nem szabhatja meg, hogy hány kisebbségi személyt alkalmazhat, taníttathat vagy foglalkoztathat.

A kvóta-alapú kérdés 1978-ban merült fel, amikoris a Kaliforniai Egyetem megszabta, hogy 100 tanulóból minimum 16 kisebbséginek kell lennie. Allan Bakke-et, egy fehérbőrű amerikait azért nem vették fel, mert a fehérbőrűeknek akkor már betelt a maximum felvehetők száma. A legfelsőbb bíróság azt a határozatot hozta, hogy a kvóta-alapú megkülönböztetés alkotmányellenes és be kell tiltani.

[szerkesztés] Kritikái

  • Ez a fajta megkülönböztetés a társadalmat két részre osztja: "támogatókra" és "támogatottakra", ahol a támogatók igyekeznek kibújni a kötelezettségek alól, a támogatottak pedig visszaélhetnek jogaikkal.
  • Alkalmazása során mennyiségi és minőségi határokat (kvótákat) kell szabni néha faji alapon, mikor a jogrendszer célja épp ezen kategóriák eltörlése; továbbá e megosztás sok emberben rossz emlékeket kelt
  • Az adományozás erősíti az elmaradottabb társadalmi csoportokban az áldozat szerepet, ahelyett, hogy valóban az esélyek egyenlőségét teremtené meg.
  • Ellentmond sokszor a biológiai kiválasztódás szempontjainak, így a túlzott egalizálás a fejlettebb társadalmi önszerveződést gátolja.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások