Óriáslajhár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Óriáslajhár
Státusz: fosszilis
Csontváz (Washingtoni Természettudományi Múzeum)
Csontváz (Washingtoni Természettudományi Múzeum)
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Család: Óriáslajhár-félék (Megatheriidae)
Nem: Megatherium
Faj: M. americanum
Tudományos név
Megatherium americanum
Cuvier, 1796

Az óriáslajhár (Megatherium americanum) egyike volt a pleisztocén kori Amerika leghatalmasabb emlőseinek. Kb. 2 millió évvel ezelőtt jelent meg és az utolsó jégkorszak végével, mintegy 8000 évvel ezelőtt halt ki.

Az óriáslajhár hatalmas állat volt: mérete és tömege a ma élő afrikai elefántokéval vetekedett, vagyis 5-6 méter hosszú és kb. 4 tonna tömegű lehetett. Hatalmas karmai voltak, de ennek ellenére az elefántokhoz hasonlóan békés növényevő lehetett: Amerika fás-füves térségein vándorolva, karmaival a fák ágaiba kapaszkodva azok leveleivel táplálkozhatott. Meglehetősen esetlen állat volt: lábnyomaiból ítélve négy lábon járt, de a súlyát inkább a hátsó lábain hordozta, a mellső lábaira enyhébben támaszkodhatott és feltehetően két lábra is tudott állni, ha akart (mint a medve).

Maradványait Patagóniától Texas-ig megtalálták, helyenként (pl. Patagóniában) nemcsak a csontjait, hanem feketés bundáját és megkövesedett ürülékét is. Valószínűleg Dél-Amerikában fejlődött ki és a Panamai-földszoros kialakulása után jutott el Észak-Amerikába.

Az óriáslajhárok az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 8000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul (erről bővebben: pleisztocén megafauna). Legközelebbi élő rokona a ma Dél-Amerikában a fákon élő közismert lajhár, de rokona volt a szintén kihalt glyptodon.

[szerkesztés] Forrás