Atlanti-óceán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Atlanti-óceán

Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően Észak-Déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi és Déli Atlanti-óceánra, a választóvonalat a Egyenlítői ellenáramlás jelenti, az északi 8. szélességi fok magasságában.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Határai és méretei

Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceén megítélésében, az elnevezés csak 2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán - közvetve - határos Ázsiával is. Az óceán a mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.

Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km² a melléktengerek nélkül 323,6 km³.

Átlagos mélysége 3 332 m, melléktengerei nélkül 3 926 m, legnagyobb mélysége 8 605 méter a Puerto Rico-i árokban.

Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km.

Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szt. Lőrinc-öböl. Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy Britannia, Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld foki-szigetek, Újfoundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan De Cunha, a Falkland-szigetek és Dél-Georgia szigete.

[szerkesztés] A tengerfenék és a víz jellemzői

Az Atlanti-óceán fenekének - szó szerint - legkiemelkedőbb képződménye egy hosszanti irányban végighúzódó hegység, a Közép-Atlanti hátság. Izlandtól a déli 58. szélességi fokig húzódik, rá közel merőlegesen számos kisebb hátság és gerinc fut a kontinensek felé. Legszélesebb részén 1600 km széles, a vízmélység átlagosan 2700 m-re csökken felette. A hátságtól távolabb a tengerfenék - néhány hegytől és hasadéktól eltekintve - jobbára síma.

A felszíni víz hőmérséklete az égövtől és az áramlási rendszerektől függően széles értékek között változik. Leghidegebb részein -2 C°, a trópusokon eléri a 29 fokot is. A mérsékelt égövben a legnagyobb a vízhőmérséklet ingadozása (7-8 fok).

A víz sótartalma 33 és 37 ezrelék között mozog. A partok mentén, a folyók hatására alacsonyabb, a 25. szélességi körök környékén a legmagasabb, de regionálisan és az év folyamán is sokat ingadozik. Az áramlatokkal körbevett, eképpen bizonyos mértékben elszeparált észak-atlanti Sargasso-tenger jelentősen sósabb a környezeténél.

A Coriolis-hatás miatt az Atlanti-óceán északi medencéjében az óramutató járásával egyező irányú az áramlás, a déli medencében ezzel ellentétes.

[szerkesztés] Klíma

Szélirányok az óceán fölött
Szélirányok az óceán fölött

Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy Britannia és Észak-Európa időjárását.

Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek a hurrikánok.

[szerkesztés] Történet és gazdaság

A Déli Óceán után a második legfiatalabb óceán az Atlanti. A jelenlegi kutatások bizonyítottnak látják, hogy nem öregebb 180 millió évnél. Akkoriban következett be, hogy az addig szuperkontinens, a Pangea lemezekre töredezett, amelyek lassan eltávolodtak egymástól.

Az emberiség története során az egyik legkorábban felfedezett óceán volt. Partjain (de főként az óceán melléktengereként számontartott Földközi-tenger partján) évezredek óta élnek emberek, azonban hajóikkal csak ritkán távolodtak el a parttól. Feltételezések szerint valószínű, hogy az egyiptomiak az Ókorban már kihajóztak a Gibraltári-szoroson és az sem kizárt, hogy esetleg a partok mentén expedíciókat vezettek Nyugat-Afrika partjai mentén, vagy esetleg megkerülték Afrikát. Ez utóbbira azonban semmilyen egyértelmű bizonyíték nincs. Más elképzelések szerint, szintén az egyiptomiak esetleg áthajózhattak az Atlanti óceánon is. Ennek a teóriának az igazolására a norvég Thor Heyerdahl 1970-ben ősi technikákat használva papírusz-nádból épített tutajt, amelyen második próbálkozásra sikerült is áthajóznia Marokkóból Közép-Amerikába. Elmélete szerint nem véletlen, hogy az egyiptomi és a közép-amerikai (pl. Maya) kultúrák nagyjából egy időben építették a maguk piramisait. Útjával azt akarta bizonyítani, hogy lehetett kapcsolat ezen ősi népek között.

Ami biztosan tudható, hogy északon a vikingek a 10. vagy 11. században - körülbelül a magyar Államalapítás idején - Izland érintésével áthajóztak Grönlandra (amit ők neveztek el Zöld földnek) és elérték a mai Új-Foundlandot is, habár ott - Grönlanddal ellentétben - nem hoztak létre települést.

A viking kor lezárultával a legendák ködébe vesztek a távoli földek, a Középkor hajósai csak a partok mentén hajóztak, sokan úgy hitték, hogy az óceán jelenti a "Világvégét", ahonnan nincs tovább. A török hódítás és a természettudományok fejlődése hozta meg lehetőségét annak, hogy az addigi hagyományos szárazföldi karavánutak helyett a tenger felől próbálják meg elérni az európai kereskedők Ázsiát. A Föld gömbölyűségét a szigorú egyház is kezdte elismerni, igaz a méretében korántsem volt egyetértés.

1492-ben jöhetett létre egy vakmerő és eltökélt itáliai hajós első utazása a spanyol uralkodók anyagi támogatásával. Kolumbusz Kristóf (Christopher Columbus) öt heti hajózás után, 1492 szeptember 12-én ért partot a mai Bahamák egyik szigetén, amit ő San Salvadornak nevezett el. Hogy ez pontosan melyik mai sziget volt, arról viták folynak, legvalószínűbb, hogy a Samana Cay. Habár Kolumbusz köztudomásúlag úgy halt meg hogy nem tudta hogy új földrészt és nem a kelet-ázsiai partokat érte el, ma is úgy tekintünk rá, mint Amerika felfedezőjére. Az egyre gyakoribb expedíciók lassan feltérképezték a partokat és magát az Óceánt is, ami a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala lett. A gyarmatosítás fénykora után nem csak a kereskedők és katonák, hanem a tudósok is elkezdtek vele ismerkedni. Az óceán nem csak hajózási útvonalként, hanem közvetlenül - a halászat és a modern korban a bányászat révén - is hozzájárul a környező országok gazdaságához. Sajnos végtelen mérete miatt sokszor használták és használják arra is, hogy megszabaduljanak a hulladékoktól.

[szerkesztés] Jelentős kikötők

[szerkesztés] Észak-Amerika

[szerkesztés] Amerikai Egyesült Államok

  • Baltimore, Maryland
  • Boston, Massachusetts
  • Port Canaveral, Florida
  • Charleston, South Carolina
  • Corpus Christi, Texas
  • Port Everglades
  • Houston, Texas
  • Jacksonville, Florida
  • Port of Miami-Dade
  • Morehead City, North Carolina
  • Nantucket, Massachusetts
  • New Haven, Connecticut
  • New London, Connecticut
  • New Orleans, Louisiana
  • New York, New York
  • Newport News, Virginia
  • Norfolk, Virginia
  • Port of Palm Beach
  • Port Newark-Elizabeth Marine Terminal[1]
  • Portland, Maine
  • Portsmouth, New Hampshire
  • Providence, Rhode Island
  • Savannah, Georgia
  • Tampa, Florida
  • Wilmington, North Carolina

[szerkesztés] Kanada

  • Charlottetown, Prince Edward Island
  • Digby, Nova Scotia
  • Halifax Nova Scotia
  • Liverpool, Nova Scotia
  • Pictou, Nova Scotia
  • Hantsport, Nova Scotia
  • Saint John, New Brunswick
  • Shelburne, Nova Scotia
  • Sept-Îles, Quebec
  • St. John's, Newfoundland and Labrador
  • Sydney, Nova Scotia
  • Yarmouth, Nova Scotia

[szerkesztés] Egyéb észak-amerikai kikötők

[szerkesztés] Európa

[szerkesztés] Dél-Amerika

[szerkesztés] Afrika

[szerkesztés] Külső hivatkozások