Numerus clausus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A numerus clausus (latinul: zárt szám) egyike azon számos eljárásnak, amelyekkel az egyetemeken tanulható hallgatók számát próbálják meg szabályozni. Hasonló egy kvótához, mind alakjában, mind indítékában. A történelem során a világ számos országa bevezette különböző időtartamokra, mint például az Amerikai Egyesült Államok, Csehszlovákia és Magyarország is.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A numerus clausus Magyarországon

Magyarországi értelemben a numerus clausus az 1920. évi XXV. törvénycikk közkeletű elnevezése. Ennek alapján lépett életbe az a jogszabály, miszerint a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karára és a jogakadémiákra való beiratkozás feltételévé vált „a nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóság”.

„...másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” (1920. évi XXV.tc)

[szerkesztés] A numerus clausus és a zsidók

A numerus clausus törvény „zártszám” rendszerű felvételi szabályozást vezetett be a felsőoktatási intézményekben, kvótákat állított fel az országban élő „népfajok és nemzetiségek” nagysága szerint. A törvény 1920-ban született, ekkor már a trianoni békeszerződés a kevert népességű területek többségét leválasztotta Magyarországról, így egyértelmű volt hogy a „népfajokra és nemzetiségekre” megállapított kvótarendszer mindenekelőtt a felsőoktatásban országos arányszámuknál jóval nagyobb mértékben jelenlévő zsidókra vonatkozik.

A numerus clausus törvénynek jelentős szerepe volt a háború utáni társadalmi berendezkedés és politikai légkörének kialakításában. A törvény megalkotása után 8 évvel, 1928-ban Bethlen István miniszterelnök a faji kvótát kivette az eredeti törvényből, de a felvételi gyakorlatában továbbra is irányadó maradt.

A történelemtanítás Európa első zsidótörvényének nevezi a numerus clausust, holott a „zsidó” megjelölés a törvényben sehol sem szerepel, ám a „népfajok arányairól" szóló kitétel egyértelműen a zsidó diákokkal szembeni megkülönböztetést jelentett, tehát azt hogy a felsőoktatásba felvehető zsidó hallgatók aránya nem haladhatja meg a zsidóknak a népességen belül a Statisztikai Hivatal által megállapított arányszámát, amely hat százalék körül mozgott.

A zsidók aránya az egyetemi és főiskolai hallgatók között [1]:

  • 1920: 10,4%
  • 1921: 11,6%
  • 1922: 11,2%
  • 1923: 10,4%
  • 1924: 9,5%
  • 1925: 8,9%
  • 1926: 8,2%
  • 1927: 8,0%
  • 1928: 8,4%
  • 1929: 9,0%
  • 1930: 10,0%
  • 1931: 11,9%
  • 1932: 12,0%
  • 1933: 11,1%
  • 1934: 9,7%
  • 1935: 8,1%

[szerkesztés] A törvény szövege

Az 1920/XXV. törvénycikk teljes szövege:

1. § A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.

Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be és csak a megállapított létszám-kereten belül.

Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra beiratkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát is megállapíthatja.

2. § Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi), továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók.

3. § Az 1. § intézkedései szerint beiratkozónak az illetékes karhoz (műegyetemen a tanácshoz) benyújtott folyamodással kell a beiratkozásra engedélyt kérnie.

A beiratkozási engedélynek az 1. § rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való megadása, vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (műegyetemen a tanácsnak) teljes ülése végérvényesen határoz.

Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.

Hasonlóképen csak az illetékes kar (műegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel iratkozhatnak be a 2. § alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.

4. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.

[szerkesztés] Más országokban

[szerkesztés] Németország

A numerus clausus rendszerű szabályozást ma is használják Németországban, a túlzsúfoltság megelőzésre. Mialatt a hallgatók száma 100 százalékkal nőtt 1980 óta, 2 millió főre emelkedve, az oktatók száma mindössze csupán 25 százalékkal emelkedett az azonos időszak alatt.

[szerkesztés] Diszkriminatív céllal

[szerkesztés] Ausztria

[szerkesztés] Kanada

[szerkesztés] Csehszlovákia

[szerkesztés] Cári Oroszország

[szerkesztés] Lettország

[szerkesztés] Hollandia

[szerkesztés] Lengyelország

Lengyelország 1923-ban megpróbált bevezetni egy hivatalos Numerus Clausus szabályozást, de ez a Népszövetség ellenkezését váltotta ki. Mindenesetre, egy nem hivatalos törvény 1937-ben bevetetésre került néhány egyetem által, amely a zsidó származású hallgatók maximális, százalékokban vett arányát 10%-ban határozta meg. Ez az érték jelentősen kisebb, mint a zsidók hányada a kor Lengyelországának népességében.

Paradox módon, az itteni numerus clausus számos zsidó tanuló emigrációjához vezetett, ami éppen megmentette őket az egyre közelgő Holokauszttól. Mindenképpen hangsúlyozandó, hogy a rendelkezéseket csupán egyetemi szinten vezették be, amit ebben az időben nem sokan értek el (legfeljebb néhány ezren). Mindamellett, az eljárás bevezetése mérhetetlenül nagy hatással volt az egyszerű diákok szintjén.

[szerkesztés] Románia

[szerkesztés] Jugoszlávia

[szerkesztés] Amerikai Egyesült Államok

Noha hivatalosan soha nem hozták törvénybe, 1918 és az 1950-es évek között számos magánegyetem (köztük sok orvosi egyetemmel) bevezette a numerus clausust. A rendelkezések a hallgatók százalékokban vett számát szabályozták azok vallásának és származásának ("fajának") alapján. A több érintett csoport közül az egyik itt is a zsidó közösség volt. Néhány New England-i és New York-i egyetemen a felvételük mértéke jelentősen csökkent a késő 1910-es és az 1930-as években. Például, a Harvard Egyetemen (Harvard University) arányuk 27,6 százalékról 17,1 százalékra, míg a Columbia Egyetemenen (Columbia University) 32,7 százalékról 14,6 százalékra esett. Hasonló indézkedéseket érvényesítettek az orvosi és fogászati felsőoktatási intézményekben, amelynek eredményeképp az 1930-as években a zsidó hallgatók száma jelentősen csökkent. A Cornell Orvosi Egyetem Orvosi Karán (Cornell University School of Medicine) számuk az 1918-22-es 40 százalékról az 1940-41-es 3,57 százalékra, a Bostoni Egyetem Orvosi Karán (Boston University School of Medicine) az 1929-30-as 48,4 százalékról az 1934-35-ös 12,5%-ra zuhant. Az időszakban említésre érdemes kivétel a Middlesex Egyetem, amely mind foglalkoztatott, mind oktatott zsidó származású embereket. Egyes iskolai tisztviselők úgy vélik, hogy az antiszemitizmusnak köszönhető, hogy az intézménynek nem sikerült AMA (American Medical Association - Amerikai Orvostudományi Társaság) akkreditációt szereznie. [2]

[szerkesztés] Megjegyzések

  1. Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, 1920-1935
  2. Forrás: Reis, Arthur H., Jr., The Founding. Brandeis Review, 50th Anniversary Edition. (szöveg); 42-3 oldal: az alapító fia, C. Ruggles Smith jegyzete: "From its inception, Middlesex was ruthlessly attacked by the American Medical Association, which at that time was dedicated to restricting the production of physicians, and to maintaining an inflexible policy of discrimination in the admission of medical students. Middlesex, alone among medical schools, selected its students on the basis of merit, and refused to establish any racial quotas"