Múzsák
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A múzsák (görögül Μουσαι Mousai : eredeti jelentése 'hegy') a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szivesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szépvizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.
Hésziodosz Theogony című műve alapján a múzsák Zeusz főisten és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének leányai voltak. Alcman és Mimnermusz, i.e. 7. századi lírai és elégikus költeményeiben alakjuk ősibb: Uranosz és Gaia gyermekeiként jelennek meg. Pauszaniasz görög történetíró és földrajztudós nézete szerint pedig a múzsáknak két generációja létezett: az első Uranosz és Gaia gyermekei, a második generáció pedig Zeusz és Mnémoszüné lányai.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Múzsák és mítoszok
Pauszaniasz szerint eredetileg három múzsa volt: Aoidé ("Dal", "Éneklés"), Meleté ("Gyakorlás") és Mnémé ("Emlékezés") [1], neveik a költői gyakorlat három alapfeltételére utalnak. Delphoiban szintén három múzsának állítottak szentélyt, de neveik mások voltak: Neté, Meszi és Hüpaté amelyek az ókori időkben használatos lant három húrjának elnevezése. A korai hagyományok szerint a negyedik múzsa Arkhé (Arche) volt. Hésziodosz már kilenc múzsáról ír, akiket név szerint is megnevez. Legfőbb feladatuk, hogy megénekeljék az istenek és titánok harcait, valamint enyhítsék az emberek gondjait-bajait a zene, a tánc és a költemények révén. A múzsák alakjaihoz csak a késő hellenikus kortól kötődik az az állandósult feladatkör, amelyek patrónusaiként ma ismerjük őket :
- Erató: a szerelmi költészet és a dalok
- Euterpé: a lírai verselés és a zene
- Kalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a tudományok
- Kleio: a történetírás
- Melpomené: a tragédia , a dráma és a gyászének
- Polühümnia: a himnikus költészet
- Terpszikhoré: a tánc
- Thaleia: a komédia, a színház
- Uránia: a csillagászat és az asztrológia múzsája.
Alakjaik így együtt teljes képet alkotnak az achaikus költészet korának jellegzetes témáiról.
A Római Császárság, a Reneszánsz és a Neoklasszikus korok műalkotásain, mind a festményeken, mind pedig a szobrokon, a múzsák méltóságteljes pózban, mesterségük jelképeivel együtt jelennek meg.
Erató (szerelmi költészet) gyakran kitharát tart, vagy rózsakoszorút visel; Euterpé (lírai költészet) alakját fuvolával; Kalliopét (epikus költészet) viasztáblával és íróvesszővel; Kleiot (történetírás) kezében papirusztekerccsel ábrázolják. Melpomené (tragédia) tragikus maszkot; míg Thaleia (komédia) komikus színész álarcot tart; Polühümnia (himnikus költészet) leggyakrabban elgondolkodó tekintettel állva; Terpszikhoré (tánc) táncoló pózban vagy lanttal; Uránia (csillagászat) földgömbbel jelenik meg.
[szerkesztés] Társadalmi szerepük
A görög mousa szónak az istennőket jelölő általános értelmezésén túl az irodalmi jelentése: "dal" vagy "költemény". Pindarosz műveiben "hordozni a mousat" annyit tesz "énekelni a dalt". A szó minden bizonnyal az Indo-Európai men- tőből származik - ebből erednek a görög Mnémoszüné, a latin Minerva, és az angol "mind" (értelem), "mental" (szellem) és "memory" (emlékezet) szavak. A múzsák egyszerre voltak az időmértékes verselés megtestesítői és támogatói is: a mousike tehát a "múzsák művészetetét" jelentette.
Az antik világ költői egyben zenészek is voltak. Egy-egy különleges versforma egy adott dallamot is jelentett. Az archaikus korban a könyvek széleskürű elterjedése előtt, gyakorlatilag ez a műfaj jelentette az ismeretek, a tudás tárházát.
Az első görög csillagászati könyv Thalésztől, daktilikus hexameterben íródott, csakúgy, mint a pre-Szókratészi filozófusok annyi más műve, vagy Platón és Püthagorasz egyértelműen a mousike alfajába tartozó filozófiai költeményei. [2] Hérodotosz, aki a nyilvános felolvasás egyik úttörője volt, Hisztoriai (Történelem) című, kilenc könyvből álló művét a kilenc múzsáról nevezte el.
A költő és "törvényhozó" Szolón szerint a múzsák "a jó élet kulcsai".[3] Jelenlétük jólétet és barátságot hoz. Szolón verseit az athéni ifjak nyilvános előadásokon szavalták—a múzsák megidézésével kiegészítve—az évente megrendezett ünnepi játékok alkalmával. A költő így terjesztette politikai eszméit és reformjait a korabeli polgárság között.
A múzsák ítélkeztek Apollón és Marszüász versenyében. Ők szedték össze és égették el Kalloipé fia Orpheusz széttépett testének darabjait. Ők vakították meg Thamüriszt, a trák dalnokot aki vakmerően és önhitten versenyre hívta ki a múzsákat.
[szerkesztés] Irodalmi szerepük
Az epikus költemények vagy klasszikus görög történetek elején általában megidézik a múzsákat. Ők az alkotó segítőtársai és az igazság kinyilatkoztatói, a költő csupán szócső. A múzsák megidézése eredetileg arra utal, hogy a szerző a poétai hagyományok és formulák szerint alkot. Három klasszikus példa:
- Homérosz: "Odüsszeia" Első ének:
- "Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
- s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját, " (Fordította: Devecseri Gábor)
- Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol II. ének:
- "Ó, Múzsa, nagy szellem, tiéd ez új dal,
-
- ó lélek, aki írod, amit láttam,
-
- nemességed elválik majd ezúttal! " (Fordította: Babits Mihály)
- John Milton: Elveszett paradicsom I könyv
- "Az ember legelső bűnét, s a tiltott
-
- fa gyümölcséből-kóstolást, amely
-
- halált hozott e földre, kínt reánk,
-
- s kivert az Édenből, míg egy különb
-
- Ember megváltott, s visszahozta üdvünk,
- zengd, Múzsa, " (Fordította: Jánosy István)
[szerkesztés] A múzsák kultusza
A múzsák szent helyei leggyakrabban patakok, források közelében álltak. Az egyik ilyen forrás a Helikón lábánál Aganippe, amelyből a mondák szerint költői lelkesedést merítettek. Ma is találhatunk múzsa-szentélyeket a boiótai Hippokréné-forrásnál vagy Pieria néhány patakjánál. A Parnasszosz egyik sziklahasadéka Delphoi közelében, ahol az ihletet adó Kasztalia-forrás ered, ma is a költészet jelképes otthona. A múzsákat e kiemelt szent helyük nyomán "Kasztaliai-nimfák" néven is emlegetik.
A múzsa-kultusz gyakran keveredett a görög dalnokok hős-kultuszával: Thaszoszban, Arkhilokhosz, a jambikus költészet atyjának sírjánál, Hésziodosz és a megvakított Thamürisz emlékére Boiótiában, rendszeresen művészeti fesztiválokat, költői versenyeket rendeztek, ahol verseléssel és dallal áldoztak a múzsák előtt.
A múzsák áldozati helyei gyakran kapcsolódtak az Apollón szentélyekhez, mert az olümposzi istenek közül Apollón volt a múzsák karának vezetője, aki ezért az Apollón Muszagétész címet is viselte. Amikor Püthagorasz Krotónba költözött, első tanácsa az volt, hogy a városközpontban emeljenek templomot a múzsák tiszteletére.
A Nagy Sándor síremléke közelében i. e. 308-ban épült Alexandriai Könyvtárt, és az itt tanító tudósok körét „mousaion”-nak, azaz a múzsák otthonának nevezték.
A 18. században a felvilágosodás számos alakja próbálta újraéleszteni a "Múzsák kultuszát". A leghíresebb, a forradalmi lázban égő Párizsban működő Neuf Soeurs, a szabadkőművesek páholyának Kilenc Nővér elnevezésű csoportja volt. Tagjai között volt Voltaire, Benjamin Franklin, Danton és a korszak jónéhány további befolyásos képviselője. A mozgalom érdekes „mellékhatása”, hogy ők használták először a mousaionszót a ma is használatos "múzeum" értelemben, mint a közkinccsé tett tudás házát.
[szerkesztés] Érdekességek
- Platón tisztelete és elismerése jeléül a leszboszi költőnőt, Szapphót nevezte a „tizedik múzsának”.
- A Szabad Fiumei Állam Gabriele D'Annunzio-féle 1920-as alkotmánya a 9 múzsa köré épült. Körük kiegészült Energeiával (Energia), mint a „tizedik múzsával”.
- A 2000 című komic-könyvsorozatban a Tizedik múzsa című rész Zeusz modern kori lányának alakját rajzolja meg.
- A múzsa szó további jelentése: a művészt inspiráló, ihletet adó alak.
- New Orleansban kilenc utca viseli a múzsák neveit.
- A múzsák a Herkules (1997) című Disney rajzfilmben narrátorként jelennek meg.
- A Robert Greenwald rendezte Xanadu című zenés filmben Olivia Newton-John Terpszichorét, a tánc múzsáját alakítja. A Film további szereplői Gene Kelly és Michael Beck.
|
Euterpé, balra, Urániával |
|||


Based on work by