Bethlen János (gróf)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bethlen János (bethleni gróf) Kolozsvár, 1811. október 18. - Kolozsvár, 1879. szeptember 2.) országgyűlési képviselő, az erdélyi református egyházkerület igazgató-tanácsosa

[szerkesztés] Élete

Gróf Bethlen Sándor és báró Kemény Mária fia volt. Iskoláit Nagyenyeden tiz év alatt végezvén, Marosvásárhelyre ment a királyi táblára s 1833-ban a jogi vizsgát letette. Ez idő alatt már több törvényhatóságban megjelent a „vándor patrioták"-kal és a kaszino számára, mely akkor a mozgalmak köz- és kiindulási pontja volt, irásbeli tudósításokat szerkesztett. Ezek a nyilvánosságnak, a napi sajtó elnyomásából eredt hiányát kivánták pótolni, s épen azért, a mennyire gyorsirók hiányában lehetséges volt, az egyes szónoklatokat is magukban foglalták. Legelső nyilvános föllépése 1834-re esik, midőn Udvarhelyszéken azt indítványozta, hogy ha az országgyűlés az adó elintézése és a főhivataloknak törvényes választás által való betöltése nélkül oszlattatnék el, a más uton kivetendő adót és alakítandó kormányt törvényesnek el ne ismerje a szék. Ez indítvány miatt az 1834. országgyűlés feloszlatása után, több elvtársával együtt fiskális perbe idéztetett. Legelőbb 1841-ben volt követ Udvarhelyszékből, mikor már az említett fiskálisper amnesztia következtében megszünt. Azután folyvást minden erdélyi országgyűlésen, úgy az unio után a 1848-iki pestin s a következőn Udvarhelyszéket képviselte. 1848-ban Pesten a miniszteriális párthoz tartozott. Ez év szeptemberében Erdélybe küldetett br. Vay mellé kormánybiztosi segédűl, s később az agyagfalvai gyűlésen a székelység egyik vezetője lett. Majd ujra Magyarországra jött, képviselői állását elfoglalni s a mérsékelt párthoz csatlakozott. A fegyverletétel után családját Pestre telepítette, maga pedig 3 hónapig bujdokolt, mire többekkel együtt bejelentvén magát, százhusz társával kegyelmet kapott. Ezután 1853-ig maradt Pesten, midőn nejét, gróf Teleki Zsófiát elvesztvén, fiaival Kolozsvárra költözött és buzgósággal működött a társadalmi téren, különösen a nemzeti szinház állandósítása ügyében. Alapos és a legapróbb részletekig kidolgozott terveket bocsátott közre. 1855-ben harmadmagával a szinház felügyeletét elvállalván, koztudomás szerint tényleg ő volt az intendans. Részt vett az erdélyi múzeum alapításában; a református egyházi s iskolai ügyek fejlesztésében is. Az októberi diploma kibocsátása után támadt politikai mozgalmakban a vezetők közt találjuk. Az 18651866. országgyűlésen mint Udvarhelyszék követe foglalta el helyét és a következőn is részt vett a közügyek nehéz kérdéseinek megoldásában.

[szerkesztés] Munkái

Erdély unio ügyéről irt a Társalkodóba (1848. 15. sz.) és Utazását irta le a Nefelejtsben (1860.); ugyanott zenebirálatokat is irt (1859–60.). Erdély gazdasági viszonyairól a Kolozsvári Hetilapba (1854. 18. sz.) és Erdészeti Lapokba (1862.) és sportczikket irt a Vadász és Versenylapba (1857. 2. sz.). Az absolutizmus alatt a P. Naplóba irt czikkeivel tartá fenn a magyarországi és erdélyi magyar párt közti viszonyt. A Kolozsvári Közlöny alapításában (1856. ápr.) gr. Mikó Imrét segítette sógorával gr. Teleki Domokossal együtt; abba vezérczikkeket és közérdekű dolgokat irt. Később szerkesztői személyes okoknál fogva elváltak a laptól és 1860. decz. 2. alapították a Korunk cz. lapot. Ez időben a legtöbb politikai vezérczikket a két alapító gróf irta a lapba, míg B. 1864. júl. 1. meg nem szüntette viszonyát e laphoz. 1870. decz. 20. Teleki gróffal alapították a Kelet cz. lapot, melynek egyik vezére és éltető lelke B. volt. Legutóbb a fuzió létrejöttét úgyszólván ő kezdeményezte Kolozsvártt és annak mindig hive volt, mint azt a Keletbe és P. Naplóba irt czikkei bizonyítják.

[szerkesztés] Források