Coluche
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Michel Gérard Joseph Colucci (Párizs, 1944. október 28 - Cannes, 1986. június 19), művésznevén Coluche, francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete, munkássága
Családja Észak-Olaszországból költözött át Franciaországba, apja szobafestő, anyja virágkötő volt. Apját korán elvesztette (1947), így őt és lánytestvérét anyja nevelte szerény jövedelméből. Gyermekkorát Párizs egyik déli peremvárosában, Montrouge-ban töltötte. A tanulás nem érdekelte, ezért csupán az elemi iskolát végezte el.
Volt postai távírász, fotós, zöldség- és gyümölcsárus, virágárus, felszolgáló, anyagmozgató, de valójában csak a szereplés, a zene és az előadó-művészet érdekelte. Különféle helyeken lépett fel, barátaitól 1968-ban kapta a Coluche nevet.
[szerkesztés] Coluche, a színész
Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Gérard Depardieu, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. Rendkívül gyors népszerűségre tett szert, ezért a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.
Sokan szerették, csodálták, mások viszont ócsárolták a nyíltan provokátori szerepbe bújt személyt, aki népszerűségét felhasználva 1981-ben még a köztársasági elnöki székért folytatott küzdelembe is belevetette magát. A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: "Mindig durva, sosem vulgáris".
Felismerve a média hatékonyságát, óriási avangárd provokációt szervezett a homoszexuálisok házasságának elismerése érdekében: 1985. szeptember 25-én a televízió-kamerák kereszttüzében kötött házasságot egy másik szertelen humoristával, Thierry Le Luron-nal.
1986 júniusában előadásának előkészítésére utazott a Côte-d'Azur-re, amikor két barátjával viszonylag kis sebességgel, de sisak nélkül motorozva a Cannes és Opio közötti kanyargós úton belehajtott egy teherautóba. Párizsban, a montrouge-i temetőben helyezték örök nyugalomra.
[szerkesztés] Coluche, a karitatív személyiség
Mivel maga is a hátrányos helyzetűek közül származott (Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok), és látta a francia segélyezési rendszer nehézkességét, az elesettekkel szembeni hatékonyság hiányát, "Les Restos du Coeur" (A Szív Éttermei) néven menedékhelyet alapított és adományokat gyűjtött a hajléktalanok számára. A mai is jól működő karitatív szervezet 1988-ban elérte, hogy a nemzetgyűlés külön "Coluche-törvényt" hozzon, melynek alapján az adományozók adójuk egy hányadát leírhatják.
Híres fellépő ruháját, a munkásoverallt az Emmaüs mozgalom adományozta neki, amikor egy jelentős összegű csekket adott át vezetőjüknek, Pierre abbénak, noha a két ember - Jacques Brel szavaival élve - "nem egy hajóban evezett, de egy kikötőbe tartott."
[szerkesztés] Coluche, a sportember
Imádta a motorsportokat, indult a Paris-Dakar versenyen is. 1985. szeptember 29-én megdöntötte az 1000 méteres sebességi motorozás világcsúcsát, melynek során 252,087 km/h sebességet ért el (Yamaha 750 OW31).
[szerkesztés] Magyarországon bemutatott filmjei
- Hadd keringőzzön (Laisse aller… c'est une valse – 1971 – Georges Lautner)
- A nagy kóceráj (Le Grand bazar – 1973 – Claude Zidi)
- Gyilkosság zárt ajtók mögött (Les Vécés étaient fermés de l'intérieur – 1975 – Patrice Leconte)
- Szárnyát vagy combját? (L'Aile ou la cuisse – 1976 – Claude Zidi)
- Banzai (Banzaï – 1983 – Claude Zidi)
- A haverom nője (La Femme de mon pote – 1983 – Bertrand Blier)
- Viszlát, Pantin! (Tchao Pantin – 1983 – Claude Berri)
- A tollaskígyó bosszúja (La Vengeance du serpent à plumes - 1984 - Gérard Oury)
- A pajzán Dagobert király (Le Bon Roi Dagobert – 1984 – Dino Risi)
- A háború bolondja (Le Fou de guerre – 1985 – Dino Risi)
- A gag királyai (Les Rois du gag – 1985 – Claude Zidi)
[szerkesztés] További filmjei
- Le Pistonné (1969 – Claude Berri)
- Peau d'âne (1970 – Jacques Demy)
- Elle court, elle court la banlieue (1972 – Gérard Pirès)
- L'An 01 (1973 – Jacques Doillon)
- Themroc (1973 – Claude Faraldo)
- Drôles de zèbres (1977 – Guy Lux)
- Vous n'aurez pas l'Alsace et la Lorraine (1977 – Coluche)
- Inspecteur la bavure (1980 – Claude Zidi)
- Signé Furax (1980 – Marc Simenon)
- Le Maître d'école (1981 – Claude Berri)
- Elle voit des nains partout ! (1981 – Jean-Claude Sussfeld)
- Reporters (1981 – Raymond Depardon) (dokumentumfilm)
- Deux heures moins le quart avant Jésus-Christ (1982 – Jean Yanne)
- Sac de nœuds (1985 – Josiane Balasko)
- Que la déconne soit avec toi ! 2001 l'odyssée de l'humour (2001)
[szerkesztés] Díjai
César-díj legjobb színész 1984 Viszlát, Pantin!
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Coluche hivatalosan hivatalos honlapja: le site officiellement officiel de Coluche


Based on work by