Thököly Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Thököly Imre
Nagyít
Thököly Imre

Késmárki gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – Nikomédia, 1705. szeptember 13.) Kuruc hadvezér, Felső-Magyarország, majd Erdély fejedelme.

[szerkesztés] Élete

Felvidék egyik legnagyobb főnemesi családjából származott. 1682-ben feleségül vette Zrínyi Ilonát, aki első férjének, I. Rákóczi Ferencnek halála után lett Thököly hitvese. A Habsburg-ellenes Wesselényi-féle összeesküvés leverése után került Erdélybe.

I. Apafi Mihály tanácsosa, Teleki Mihály ismerte fel Thököly katonai tehetségét. 1680-ban a bujdosók fővezérükké választották. 1682-ben Ibrahim pasa szultáni atnaméval Magyarország királyává nyilvánította. A következő évben részt vett a törökök oldalán Bécs sikertelen ostromában. A Habsburgok ellentámadása során Thököly sorozatos vereségeket szenvedett és kiszorult Felső-Magyarországról.

1686-tól Zrínyi Ilona védte Munkács várát két éven át a császári haderőkkel szemben, míg végül 1688. január 14-én a császáriak elfoglalták Munkácsot. Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe vitték.

Apafi halála után Thökölyt, miután Zernyestnél 1690. augusztus 21-én legyőzte a császári erőket, Erdély fejedelmévé választották 1690. szeptember 22-én. Két hónap múlva mégis kiszorult Erdélybõl. Az 1699. január 26-i karlócai béke száműzetésbe kényszerítette. Nikomédiába internálták, ahova felesége, Zrínyi Ilona is követte. A következő évben még egy utolsó, sikertelen kisérletet tett fejedelmi méltósága visszaszerzésére.

1705. szeptember 13-án hunyt el. Hamvait 1906 októberében újratemették szülővárosának evangélikus templomában, ahol elhelyezték a palástját és zászlaját is, valamint azt a feliratos domborművet (epitáfiumot), amely az izmiti sírját borította. ([1])

2005-ben, halála 300. évfordulóján Izmitben utcát neveztek el róla. ([2])


Előző :
II. Apafi Mihály
Erdély fejedelme
1690
Erdéyly címere 1659-ből Következő:
II. Rákóczi Ferenc