Miskolci Egyetem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Miskolci Egyetem (ME)
Universitas Miskolciensis (latin)
University of Miskolc (angol)
Université de Miskolc (francia)
Universität Miskolc (német)
Alapítva 1735
Hely Miskolc, Egyetemváros
Típus állami egyetem
Tantestület 1700 fő
Hallgatók 26 000 (2005-ben) [1]
Rektor Prof. Dr. Patkó Gyula
Postacím 3515 Miskolc-Egyetemváros
Telefonszám (46) 565-111
Tagság EUA
E-mail w3admin@uni-miskolc.hu
Honlap www.uni-miskolc.hu
Térkép

Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye


A Miskolci Egyetem (1990 előtt: Nehézipari Műszaki Egyetem) felsőoktatási intézmény Miskolcon. Jogelődje az 1735-ben Selmecbányán alapított bányászati-kohászati iskola, mely a világon az első műszaki jellegű főiskola volt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Elhelyezkedése

Az egyetem épületei Miskolcon, az Egyetemváros nevű városrészben helyezkednek el, kb. 85 hektár területen. A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, amely 1997 óta az egyetem része, a belvárosban található az ún. Zenepalotában. A Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, mely 2000 óta tartozik az egyetemhez, Sárospatakon található.

[szerkesztés] Története

Az egyetem főbejárata
Nagyít
Az egyetem főbejárata

Az országgyűlés az 1949. évi XXIII. törvényben rendelte el, hogy Miskolcon létre kell hozni a Nehézipari Műszaki Egyetemet. Az egyetem jogutódja egy korábbi neves intézménynek, a selmecbányai bányászati és kohászati egyetemnek, mely a Habsburg Birodalom első olyan felsőoktatási intézménye volt, mely nem egyházi irányítás alatt állt. A kiegyezés után a selmecbányai egyetem neve Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia lett.

1919-ben, miután Magyarország a trianoni békeszerződés értelmében elveszítette Selmecbányát is, az intézmény Sopronba települt át, itt Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola néven működött, majd az 1934-ben szervezett egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karává vált. 1950-ben kezdték el építeni Miskolcon az egyetem mai épületeit. Ekkor az egyetem Rákosi Mátyás nevét viselte. 1952-ben a kohászképzés átköltözött Miskolcra, a bányamérnök-képzésen pedig 1952 és 1957 között megosztozott a két város (az alsóbb évfolyamok Miskolcon, a felsőbbek Sopronban tanultak), végül a Bányamérnöki Kar valamennyi tanszékét Miskolcra költöztették. A Sopronban maradt tanszékekből jött létre az Erdészeti és Faipari Egyetem, melyből később kialakult a mai Nyugat-Magyarországi Egyetem.

1969-től az egyetemhez tartozott a dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar, mely 2000-ben vált le az intézményről.

A Bartók Béla Zeneművészeti Intézetnek helyet adó Zenepalota épülete
Nagyít
A Bartók Béla Zeneművészeti Intézetnek helyet adó Zenepalota épülete

A 80-as évektől kezdődően a korábban kizárólag nehézipari képzést folytató egyetem profilja bővült, 1981-ban jogi, 1987-ban közgazdasági kar jött létre. Ennek megfelelően a régi, nehézipari jellegre utaló elnevezést is megváltoztatták, 1990-től Miskolci Egyetemnek hívják az intézményt. 1992-ben megindult a bölcsészképzés is, 1997-ben pedig csatlakozott az egyetemhez az 1904-es alapítású Városi Zeneiskola (ma: Bartók Béla Zeneművészeti Intézet).

A 2000 óta az egyetem egyik karát képező Comenius Tanítóképző Főiskola szintén patinás múltra tekint vissza, 1531 óta működik, a 17. században pedig itt tanított a híres cseh pedagógus, Comenius.

2001-ben alapították az Egészségtudományi Intézetet, melyet 2006-ban Egészségtudományi Főiskolai Karrá szerveztek át, ahol védőnőket képeznek.

Az egyetemen jelenleg száznál több tanszék működik, kb. 850 oktatója és több mint tizenötezer hallgatója van.

[szerkesztés] A selmeci diákhagyományok

A Miskolci Egyetemen mind a mai napig ápolják a Selmecbányáról származó diákhagyományokat. Az egyetemre frissen bekerülő hallgatók pogánynak, az ún. balekoktatáson és -keresztelésen átesettek a baleknek, a legalább harmadik éve az egyetemen tanuló, a selmeci hagyományok szellemében megkeresztelkedett hallgatók firmának számítanak. Ez utóbbiakat már megilletik bizonyos előjogok, például a kari egyenruha hordása. A hagyományok ápolásának fontos részét képezik a szakestélyek, amelyek kötött menetű, de tréfás hangnemben zajló találkozók. Ezeken sört, bort és zsíros kenyeret szolgálnak fel, s minden szakestélyhez külön porcelánkorsó jár. Speciális szakestélynek számítanak a gyűrű- és kupaavató, a szalagavató ill. a valétáló. Aki tanulmányai végeztével elhagyta a campus területét veteránná válik.

A diákhagyományok összetartást kovácsolnak a hallgatók és bensőséges kapcsolatot teremtenek a felsőbb évesek és fiatalabb társaik között. Miskolcon kívül Dunaújváros, Sopron és Székesfehérvár szintén selmecbányai előddel rendelkező felsőoktatási intézményeiben is fennmaradtak. Az utóbbi időben más, nem selmeci hagyományú egyetemeken is tartanak szakestélyeket és szalagavatót.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken