Laczkovich Miklós

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Laczkovich Miklós (Budapest, 1948. február 21.), magyar matematikus.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Munkássága

Az ELTE elvégzése után ugyanott, az Analízis tanszéken lett oktató, több ciklusban a tanszék vezetője. 2000 óta a University College London matematika tanszékének részidős professzora. Valós függvénytannal, analízissel foglalkozik. Leghíresebb, a világsajtó által is idézett eredménye: Tarski sejtésének, a kör modern négyszögesítésének bebizonyítása: a síkban az egység területű körlap és négyzetlap véges sok darabra bontással egymásba átdarabolható (a darabok nem geometriailag értelmezhető idomok). A szokásos felbontásokkal kapcsolatban azt bizonyította, hogy ha egy P sokszöget véges sok egymáshoz hasonló háromszögre bontunk, akkor a háromszög szögeinek tangensei algebraiak a P csúcsainak koordinátái által generált test fölött. Egy további nevezetes eredménye Kemperman sejtését igazolja: ha egy f valós függvény olyan, hogy 2f(x)\leq f(x+h)+f(x+2h) mindig teljesül, ha h pozitív, x pedig tetszőleges, akkor f monoton növő. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1993), rendes tagja (1998).

[szerkesztés] Kitüntetései

Akadémiai Díj (1991), Ostrowski-díj (1993), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1996), Széchenyi-díj (1998).

[szerkesztés] Könyvei

  • Valós Függvénytan, egyetemi jegyzet, ELTE, Budapest, 1995.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken