Csáky Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a kalocsi érsekről szól. Csáky Imre magyar diplomatát, külügyminisztert lásd itt.

Csáky Imre (kőrösszegi és adorjáni báró) (Szepesvár, 1672. október 28. - Nagyvárad, 1732. augusztus 28.) bíboros, kalocsai érsek, költő

[szerkesztés] Élete

Csáky István országbiró s második neje Melith Klára fia. 1682. augusztus 5. a tiz éves fiu mint pap vétetett föl a törökök elől Kassára vonult káptalan iskolájába, miután Lipót király előbb már (március 21.) apáttá kinevezte; kassai tanulása páter Kecskeméty felügyelete mellett 1688-ig tartott; ekkor a bécsi egyetemre küldték a Pázmány-intézetbe, melynek öt évig volt tagja s 1693-ban bölcselettudor és egri kanonok lett.

1694 őszén Rómában volt, hol tudorrá avattatott föl: ez alkalomból értekezést is adott ki diszes címképpel. (Csak leirásból ismerjük: Gnóczy A., Episcopi Varadienses II. 374.) Mielőtt Rómát elhagyta, egy kis melodrámát adott ki, melynek tárgya Magyarország, a rabláncaiból szabaduló haza; versekben van irva s valószínű, hogy mint az ajánló-levél is, Csákynak a munkája; Rómában jelent meg 1695-ben és egy példánya a bécsi könyvtárban van. 1695 nyarán érkezett haza s 1696. május 1. már fölszentelt pap és kassai plébános volt; június 2. pedig a király a tapolcai apátságot adományozta neki.

1699-ben mint a vármegyék ügyeinek rendezésére alakított bizottságnak tagja, Bécsbe költözött, hol a király novii címzetes püspökké s királyi tanácsossá nevezte ki. 1701-ben a magyar királyi kancelláriánál nyert alkalmazást; 1702-ben esztergomi kanonok lett és december 10. nagyváradi püspök s bihari örökös főispán. Rákóczy kormánya Csákynak, ki ez alatt Bécsben lakott, úgy családi, mint egyházi birtokait lefoglalta. Részt vett az 1708. pozsonyi országgyűlésen és a béke ügyét melegen fölkarolta.

1710. június 1. egyszerre pozsonyi préposttá, kalocsai érsekké, bácsi főispánná, az egri püspökség administratorává s Heves- és Külső-Szolnokmegyék főispánjává neveztetett ki; de megtartotta az időközben elpusztult nagyváradi püspökséget is, melyet ujra szervezett. Az 1715. országgyűlésen is jelen volt és 1717. július 12. biboros lett. Pozsonyban préposti lakot épített és fényes udvart tartott, hol a társalgási nyelv magyar volt, sőt hivatalos levelezéseit is magyarul vitte; udvarában két zenekar és énekesek is voltak; 1720-ban 62 darabból álló képtárt vásárolt. Könyvtára leltárának 89. sz. alatt van egy kézirat fölemlítve a jog és igazságról, mely az ő munkája.

1721. április 11. Bécsből Rómába indult pápaválasztásra; vele volt öccse Péter, ki ezen útjokról naplót irt; vissza június 23. indultak és július 25. érkeztek Bécsbe. 1722. július 3. ő tolmácsolta a király előtt az ország karainak és rendeinek kivánatát, hogy a királyságban való örökösödést Magyarországon a női ágra is fogadja el. 1723. június 24. a szentgotthárdi apátságot nyerte, még azon évben a helytartótanács tanácsosa s 1724-ben a hétszemélyes tábla birája lett. Szepes-, Bács- és Biharmegyéknek is főispánja volt.

[szerkesztés] Munkái

1. S. Ladislaus bis Rex, sive Hungariae et sui moderator, Josepho I. dicatus, Viennae 1690. in Basilica S. Stephani nomine I. Nationis Hung. panegyrice laudatus. Viennae 1690.

2. Emblema Caroli VI. Romanorum imper. Tyrnaviae, 1716.

3. Domus Austriacae Cunae sive... Viennae, 1716. 4. Carmen genethliacum ad recenter natam Mariam Theresiam principem. U. ott, 1717.

5. Allocutio, quam nomine statuum et ordinum regni diaetaliter congregatorum... suae Majestati Viennae in audientia publica 3. julii 1722. dixit. Posonii, 1722.

6. Úr teste napi predikáczió, melyet... Debreczen piaczán 1724. mondott. Kassa, 1724.

7. Horologium principum. Jaurini, 1742.

Egy beszéde: Rade an Carolum VI, womit er denselben im Nahmen der Stände auf den Hungarischen Gränzen empfangen 1713; Lunigs Reden VII. 243. l. cz. gyüjteményben jelent meg.

Arcképe rézmetszetben Kolb J. Kristóf munkája 1717-ben.

[szerkesztés] Források