Csörgő Sándor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csörgő Sándor (Egerfarmos, 1947. július 16.), magyar matematikus, az MTA tagja

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kutatási területe

Valószínűségszámítással és matematikai statisztikával foglalkozik. Megoldotta a valószínűségszámítás egyik legrégebbi, 1713-ból származó problémáját, a szentpétervári paradoxont.

[szerkesztés] Pályája

1970 óta a szegedi egyetem Bolyai Intézetében dolgozik. Gyakornok (1970-1972), tanársegéd(1972-1975), adjunktus (1975-1978), docens (1978-1987), majd egyetemi tanár (1987-től). A Sztochasztika Tanszék vezetője. Vendégkutató a Kaliforniai Egyetemen (San Diego, 1984-1985), a Stanford Egyetemen (1985), az Észak-Karolinai Egyetemen (Chapel Hill, 1989-1990), a Michigani Egyetemen (1999-2000).

[szerkesztés] Tudományos fokozatai

  • A matematikai tudományok kandidátusa (1975),
  • A matematikai tudományok doktora (1984).
  • Az MTA levelező tagja (2001).

[szerkesztés] Kitüntetései, díjai

  • Grünwald Géza-díj (1974)
  • Erdős-díj (1986)
  • Széchenyi-ösztöndíj (1998-2001)
  • Akadémiai Díj (1999)
  • Szele Tibor-emlékérem (2004)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (2005)

[szerkesztés] A legidézetteb magyar matematikus ?

Az utóbbi időben Csörgő Sándor neve sokat szerepel a magyar sajtóban azzal kapcsolatban, hogy mind az úgynevezett Sanghaji lista, mind a Szabó Csaba-ügy során felmerült a Thomson ISI sokszor idézett tudósok listáján szereplő öt magyarországi tudós egyike (az egyetlen matematikus). A HVG[1] cikkének címe is A legidézetteb magyar tudósok. Olvasói levelében[2] Barner Dávid György egyenesen megrója az akadémiát mert Csörgőt nem választotta tagjának. Bár a matematikában a kiválóságot nem az idézetek számával szokták mérni, amint azt maga Csörgő is nyilatkozta[3], az akadémiai ajánlásában említett 1700-as idézettsége mindenképpen kimagasló.

  1. HVG, 2006. október 14., 69. oldal
  2. Barner Dávid György: Idézési arányok, Élet és Irodalom, 2006, 27. szám, július 7.
  3. Népszabadság, 2004. szeptember 17. Szeged vonzza a tehetséget