A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Írásjelek |
|
pont ( . )
felkiáltójel ( ! ) ( ¡)
kérdőjel ( ? ) ( ¿)
vessző ( , )
pontosvessző ( ; )
kettőspont ( : )
kötőjel ( -)
nagykötőjel (–), (—)
három pont ( … ) ( ... )
pont ( · )
idézőjelek ('), ("), („,”), (‹, ›), (», «)
(‘, ’), (“, ”), (「, 」), (『, 』)
félidézőjel, aposztróf ( ' ) ( ’ )
macskaköröm ( „,”)
lúdláb ( « » )
zárójelek ( ( ) ) ( [ ] ) ( { } ) ( 〈 〉 )
ferde vonal, virgula, perjel ( / )
|
| Szóközök |
|
szóközök ( ) ( ) ( )
|
| Egyéb tipográfiai jelek |
|
és jel ( & )
csillag jel ( * )
kukac jel ( @ )
backslash ( \ )
bullet ( • )
hiányjel ( ^ )
kereszt jel ( † ) ( ‡ )
fok jel ( ° )
szám jel ( # )
százalék jel ( % ) ( ‰ ) ( ‱ )
pilcrow ( ¶ )
paragrafus jel ( § )
hullámvonal ( ~ )
aláhúzásjel ( _ )
függőleges vonal ( | ) ( ¦ )
|
A kötőjel (-) olyan írásjel, mely általában az egybeírásnál lazább, de a különírásnál szorosabb kapcsolatot jelöl.
Jele a 45-ös ASCII-kódú karakter.
[szerkesztés] A magyar helyesírásban
-
A magyar helyesírásban szavak, szórészek összetartozásának jelölésére szolgál; rendszerint az egybeírás alternatívájaként szolgál bizonyos speciális esetekben. Kötőjel használatos a szótagolásnál és a sor végi elválasztásnál is.