Haast-féle sas
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Haast-féle sas |
|||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertan | |||||||||||||||
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
| Harpagornis moorei Haast, 1872 |
|||||||||||||||
|
|
A Haast-féle sas (Harpagornis moorei) egy kihalt, hatalmas sas-szerű ragadozó madár, amely Új-Zéland Déli-Szigetén alakult ki a pleisztocén során. Nevét felfedezőjéről kapta: a fajt Julius von Haast írta le először, 1872-ben.
Hatalmas termetű ragadozó madár lehetett: a hím kb. 10 kg, a nőstény pedig kb. 13 kg tömegű volt (a nőstény nagyobb volt, mint a hím - nemi dimorfizmus); szárnyfesztávolságuk elérhette a 3 métert. Mérete valószínűleg közel járhatott a repülőképesség határához.
Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak néhány denevérfaj képviselte és nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, így a két sziget gerinceseinek nagyrészét a madarak adták. Ezért a Haast-féle sas ökoszisztémájának csúcsragadozója lehetett: a különböző röpképtelen moa-fajokra vadászott a levegőből és közülük a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni.
Az óriássas a maorik betelepedése idején (a 11. század körül) még létezett, de az európaiak megjelenésekor (18. század) már nem: valószínűleg a 15-16. századok során pusztulhatott ki. Ennek kétféle oka lehetett:
- zsákmányállatainak, a moáknak a túlvadászása;
- mivel az óriássas kétlábúakra specializált ragadozó volt, ezért a maorik sem érezhették magukat biztonságban tőle…
Pontos faji hovatartozása nemrégiben derült ki DNS-vizsgálatok eredményeképpen: legközelebbi rokona a mindössze 1 kg tömegű ausztrál törpesas (Hieraaetus morphnoides). Ezek az eredmények újabb bizonyítékát adják az evolúció változatosságára: mivé fejlődhet egy faj, ha arra megvannak a megfelelő feltételek.


Based on work by