MiG–25

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

MiG–25

MiG–25
Műszaki adatok
NATO kódnév Foxbat
Funkció Harcászati vadászbombázó repülőgép
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1964. március 6.
Szolgálatba állítás 1970
Gyártási darabszám 1 190 db
Méretek
Hossz 19,75 m
Fesztáv 14,01 m
Magasság 6,10 m
Szárnyfelület 61,40 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 20 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Tumanszkij R–15B-300 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2×73,5 kN
2×101 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 2,83 Mach (3 000 km/h) nagy magasságban
Hatósugár 1 730 km
Legnagyobb repülési magasság 20 700 m
Emelkedőképesség 240 m/s
Szárny felületi terhelése 598 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány 0,41
Maximális túlterhelés +4,5 g
Fedélzeti elektronika
Rádiólokátor MiG–25P: RP-25 Szmercs
MiG–25PD: RP-25M Zafír
Katapultülés KM-1, K-36
Fegyverzet
Levegő-levegő rakéták R–40, R–60
Levegő-föld rakéták H–58


A MiG–25 két hajtóműves, nagy sebességű elfogó vadászrepülőgép, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, elsősorban az SR–71 Blackbird stratégiai felderítő és a sorozatgyártásra nem került XB–70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgépek elfogására. A szovjet légvédelemben a Szu–15 és a Tu–128 elfogó vadászrepülőgépeket váltotta le. A világ egyik legyorsabb vadászrepülőgépe, legnagyobb sebességét a sárkányszerkezet felmelegedése és hajtóműveinek nagy sebességeknél történő gyors elhasználódása korlátozta. Mivel repülési magassága is rendkívül magas volt, felderítő, később légvédelem elleni változatát is kifejlesztették. A viszonylag drága és bonyolultan üzemeltethető repülőgépnek A Varsói Szerződés országai közül csak Bulgária alkalmazta négy felderítő példányát, de több fejlődő országba, így Líbiába, Irakba, Algériába, Szíriába és Indiába is exportálták. Későbbi gyártású példányai még szolgálatban állnak, az elfogóvadászokat a Szovjetunióban Szu–27 és a MiG–25 továbfejlesztett változatával, a MiG–31 repülőgéppel váltották le.

1976. szeptember 6-án Viktor Belenko szovjet pilóta egy MiG–25P repülőgéppel Japánba szökött, így az amerikai hírszerzés alaposan megismerhette a repülőgépet, ezért a szovjetek teljesen újratervezték az elektronikáját, az eredeti, elektroncsöves berendezések helyett a repülőgép félvezető alapú elektronikát kapott.

A típus egyetlen valószínű légi győzelmét egy iraki repülőgép érte el, mely az Öböl-háború első éjszakáján lőtt le egy amerikai F/A–18 Hornet vadászbombázót, valószínűleg R–40 rakétával. Egy másik iraki gép 2002 decemberében lelőtt egy amerikai RQ–1 Predator pilóta nélküli repülőgépet.

[szerkesztés] Harci alkalmazása

Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején néhány szovjet MiG–25 Egyiptomban állomásozott, és szovjet személyzettel felderítő repüléseket végzett az Izrael által megszállt Sínai-félsziget fölött. A gépek az izraeli légvédelem számára elérhetetlenek voltak, légiharcra nem került sor az izraeli vadászgépekkel.

Az arab-izraeli konfliktusok során Szíria is bevetette a típust felderítő feladatkörben. Az 1981–1982-es összecsapások során a szíriai légierő három MiG–25-t veszített, közülük egyet Hawk légvédelmi rakéta találta el.

A MiG–25 legjelentősebb harci alkalmazására az iraki-iráni háborúban került sor, ahol az iraki oldalon vetették be a a típust, elsősorban felderítési feladatokkal. A bevetések során különféle okokból (pilóta- és műszaki hibák miatt) több gép semmisült meg, de harci veszteséget nem szenvedtek. Ugyanakkor iraki MiG–25-ök több iráni repülőgépet és helikoptert semmisítettek meg.

A MiG-25-t az iraki légvédelem bevetette az első Öböl-háború során is, de a nyomasztó amerikai légifölény következtében – akárcsak az iraki légierő összességében – a MiG–25 alkalmazása eredménytelen volt, sőt, amerikai F–15 vadászgépek két iraki MiG-25–t lőttek le, egy további példánya pedig később a repülési tilalmi zóna megsértése miatt amerikai F–16 lőtt le.

2003-ban, a második Öböl-háború előtt iraki MiG–25-k felderítő repüléseket hajtottak végre Szaud-Arábia felett. Az alktartészek és a karbantartás hiánya miatt az iraki gépek többsége a második Öböl-háború idejére már eleve harcképtelen állapotba került, harci alklamazására nem került sor. A gépeket az amerikai légierő a földön semmisítette meg. Több homokba beásott iraki MiG–25 épségben vészelte át a háborút.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz MiG–25 témájú médiaállományokat.


Második generációs harci repülőgépek
F–4 Phantom II | F–5 Tiger II | F–8 Crusader | F–101 Voodoo | F–102 Delta Dagger | F–104 Starfighter | F–105 Thunderchief | F–106 Delta Dart | J–8 | J 35 Draken | Ligthning | MiG–19 | MiG–21 | MiG–25 | Mirage III | Szu–9 | Szu–11 | Szu–15 | Tu–128