Wekerle-telep

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Wekerle-telep (vagy Wekerletelep) Budapest XIX. kerületének, Kispestnek az egyik városrésze, a 20. század elejei városfejlesztés szép példája.

Kispesttel együtt 1950. január 1. óta a Wekerle-telep Budapesthez tartozik.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Előzmények

A 19. század utolsó negyedében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, miközben ugrásszerűen fejlődött a gyáripar és a vidéki nincstelenek özönlöttek a munkahelyeket kínáló nagyvárosba. A lakásépítés nem tudott lépést tartani a népességbővüléssel, különösen mivel nagyon gyorsan emelkedtek az építőanyagárak és az építőipari munkabérek, miközben a fizetőképes kereslet, illetve a keresletet teremtő hitelfelvételek szintje a magas infláció miatt alacsony maradt. Mindez kormányzati közbelépést követelt.

[szerkesztés] Kertvárosi építési mód

A sokemeletes bérházak helyett a kertvárosi jellegű építési módot Fleischl József épjtész javasolta, mivel a lakásokra igényt tartók közt nagyon sok volt a vidéki környezetből kiszakadt ember, akik számára drasztikus változást jelentett volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből és nagy bérkaszárnyákban kell élniük. A kormány pályázatán nyertes építészek ennek a koncepciónak a jegyében háromféle épülettípust terveztek: családi házakat (ikerházakat, vagy sorházakat), bérházakat ("csoportosított lakóházak") és egyedülállók számára "garzonházakat".

[szerkesztés] Az építkezés

A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát. [1]

A kisméretű telkeket erdetileg munkásoknak szánták, de jobbára csak a középosztály tagjai engedhették meg maguknak, hogy ide költözzenek.

[szerkesztés] Tervezett kertészet

A koncepciónak megfelelően a negyed építésekor ötvenezer fát ültettek el, a Fő teret (Az 1970-es években Petőfi tér volt a neve, majd 199-től Kós Károly nevét vette fel a tér) virágokkal ültették tele és a telepgondnokság kertészete a beköltöző lakóknak saját kertjük benövényesítésében és permetezésében is segédkezett. Mivel a homokos talaj jó volt a csonthéjasoknak, összesen tizenhatezer gyümölcsfát ültettek el, lakásonként négyet. A kerítések mellé sok helyen ribizlibokrok kerültek. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy átlagban az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak.

[szerkesztés] Jellemzői

  • A telep az Ebenezer Howard nevével fémjezett kertváros egyetlen magyar példája.
  • A kisméretű telkekből álló telep településszerkezete szabályos, mértani alapú.
  • A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett. A teret a Heintz Béla által 1930-ban tervezett katolikus templom zárja le, amelynek tornyáról messziről megállapítható a központ helye.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozás