I. Izsák bizánci császár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
- A további jelentéseket lásd az Izsák (egyértelműsítő lap) oldalon.
I. (Komnénosz) Izsák (1057–1059) bizánci császár
A trónra kerülő új császár II. Baszileiosz egy tisztjének, Manuel Komnénosznak volt gyermeke, aki halálos ágyán a császárra hagyta Izsákot és öccsét, Jánost. A császár gondos oktatásban részesítette őket a Studion kolostorban, majd magas hivatali pozíciókat nyertek el. Patrónusuk halála után Izsák népszerűségre tett szert a hadsereg köreiben mértékletes, ésszerű irányítása miatt, és ilyen bázissal csatlakozott a fővárosi nemesség VI. Mihály ellen szőtt összeesküvéséhez. Trónra lépve az őt támogató arisztokratáknak olyan megbízásokat adott, amelyek révén elhagyták Konstantinápolyt, majd nekilátott, hogy megtöltse a kimerült államkasszát. Több, elődei által haszontalan kegyenceknek adott juttatást és nyugdíjat visszavont, és jelentős összeget szerzett vissza a kolostoroktól. A pátriárka megfeddését szentségtörő tettéért annak száműzésével viszonozta.
A császár egyetlen egyszer vezetett hadat, akkor is észak felé, a betörő magyarok és besenyők ellen. A hadjárat során megbetegedett (1059), és úgy hitte, halálosan, ezért kijelölte örökösét: öccsét mellőzve Dukász Konstantinra esett választása. Izsák ugyan felépült, de a trónt nem követelte vissza: életét szerzetesként visszavonulva töltötte Studionban, ahol dolgozott és irodalmi tanulmányokat folytatott. Az Íliászról és más Homérosz-versekről alkotott egyes munkái máig fennmaradtak. 1061-ben hunyt el. Reformjaival, amiket a nép nem értett meg, a papság és a nemesség pedig ellenségesen fogadott, az adminisztráció régi, szigorú rendjét kívánta visszaállítani, és így némiképpen hozzájárult a birodalom továbbéléséhez.
| Előző uralkodó: VI. Mihály |
Bizánci császár Komnénosz-Dukász dinasztia |
Következő uralkodó: X. Konstantin |


Based on work by