Az ókori Közel-Kelet művészete

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Mezopotámiai művészet

Sumér kőtábla
Nagyít
Sumér kőtábla

A Tigis és az Eufrátesz vidéke, Mezopotámia az ókor folyamán sokszínű művészetet hozott létre. A helyi eredetű kultúrák kb. Kr. e. 4000 és Kr. e. 539 között játszottak domináns szerepet a törénelemben, az ókor fennmaradó részében Mezopotámia elveszítette önállóságát, és olyan nagy birodalmak része lett, mint a Perzsa, a Nagy Sándor-féle és a Szeleukida, a Római, a Parthus, a Bizánci és az Újperzsa Birodalom.

[szerkesztés] Irodalom

A legrégibb írott emlékek i.e. 3300-ból, a sumeroktól, Urukból, és Szúzából származnak. A negyedik évezred végén jelenik meg a képírás, ezt követi az ékírás, agyagtáblán, ami a kereszténység első évszázadáig fennmarad. Az ezer és ezer agyagtáblát könyvtárak őriztek, köztük a leghíresebb Asszurbanipalé, 25 ezer töredék formájában meradt ránk. Lassan egyre inkább előfordulnak az istenekhez írt ódák, királyi feliratok, mondák, eposzok, majd az orvostudomány és a csillagászat is fejlődni kezd.

[szerkesztés] Zene

Az ókori mezopotámiai hangszerek között szerepeltek az ütősök (pl. dob, kereplő, csörgő, szisztrum), a fúvósok (a fuvola, oboa és kürt ősei) és a húros hangszerek líra, lant, és hárfa).

[szerkesztés] Építészet

Istár kapuja
Nagyít
Istár kapuja

A Tigris és az Eufrátesz völgyében nincs kő, ezért az ottani építészek a égetett agyagtéglát használnak. Ez volt először a kép-, majd jelírás alapja is. Mivel a téglánál időtállóbb a kő, ezért kevés epítészeti emlék maradt meg épségben. A tégla használata előnyökkel is járt, mert a művészek íveket, kupolákat, boltozatokat építhettek. Mivel a tégla kevés lehetőséget nyújt a díszítéshez, a falak kialakításánál jelentős helyet foglaltak el a festett téglák, és a sztélék, vagyis kőlapok. Már a i. e. 3. évezredben épültek lépcsős toronytemplomok, (zikkuratok/zigguratok), paloták és városok. Az Ur város melletti templom maradványai háromlépcsős zikkuratra utalnak, melyhez lépcső is vezetett.

Az egykor hatalmas városállamból, Babilonból, amely paloták, templomok és függőkertek sokaságával dicsekedett, mára igen kevés emlék maradt, mint pl. Istár istennő kapuja, és Marduk templomához vezető „szent út.” A hatalmas babiloni toronytemplom, az Étemenanki (akkádul az Ég és a Föld háza; a Biblia ószövetségi részében Bábel tornyaként őrződött meg) mintegy hét emelettel rendelkezett, és mind szélessége, mind hosszúsága, mind magassága meghaladta a 90 métert utolsó építési fázisában (az Újbabiloni Birodalom idején).

[szerkesztés] Szobrászat

Szargon király feje
Nagyít
Szargon király feje

Mezopotámia szobrászatáról már valamivel több emlék tanúskodik, uralkodók és papok portréi, az uralkodó sikeres vadászatait, törvénykezési szokásait ábrázoló művek, valamint realisztikus állatfigurák. A nagyobb méretű szobrokhoz más országokból szereztek követ, de a kisebbeket rézből és bronzból készítették. Az a brozfej, amely állítólag Szargon királynak, az Akkád birodalom megalapítójának portréja a legismertebb. A méltóságteljes fejet haj koronázza, a szakáll kidolgozása aprólékos, de a stilizált loknik semmit sem rontanak a fej természetességén.

Domborműves kőlapokat (sztéléket) is készítettek. Az egyik legrégebbi, Naramszin király győzelmi sztéléje rózsaszín homokkőből készült. A kompozíción a király és katonái előtt az összerogyva könyörgő ellenség található. A győztes felfelé törő alakjával ellentétben áll a legyőzöttekkel szemben, és az isteni szimbólumok is őt emelik ki. A háromszöges elrendezés megfelel a kőlap aljának, de ugyanakkor az akció csúcspontját is kifejezi.

Hammurapit (1792-1750) elsősorban törvényei tették híressé, melyeket egy kőoszlora véstek. Az oszlop tetején kifaragott jelenetben Hammurapi az igazság és a nap istene, Samas előtt áll. A kép alatt olvashatók Babilónia írásos törvényei.

A babilóniaiak pecséthenger segítségével írtak, melyeket gyakran féldrágakövekből készítettek, és aprólékosan megmunkáltak. Egy okmány lepecsételésekor vagy aláírásakor a hengert puha agyagban görgették meg.

[szerkesztés] Asszír művészet

Szárnyas bika
Nagyít
Szárnyas bika

Mezopotámiában az asszír művészet a legfiatalabb, i.e. az első évezrdeben fejlődött. Az asszírok igen sok lapos domborművet hagytak ránk. A jeleneteket puhább kőbe, krétába és alabástromba vésték. Ezek az alkotások az uralkodó palotáit díszítették. Leggyakrabban oroszlánvadászatot ábrázolnak dinamikusan, lovakkal és kutyákkal, az állatok sebesülten vagy ugrás közben láthatók. A kődomborművek sokat elárulnak az asszír király életéről. Az egyik domborműn Asszurbanipál látható felesége társaságában, amint Teumann elámi király feje egy fán lóg, és a pár a felette aratott győzelmet ünnepli.

A fontos kapuk mindkét oldalára szárnyas bikák nagyméeretű kőszobrait helyezték el. A szárnyas bikáknak emberfejük és halpikkelyes bőrük volt, amivel azt akarták az asszírok kifelyezni, hogy a legjobb emberi és állati tulajdonságok egyesülnek bennük.

[szerkesztés] Perzsia művészete

A Perzsa birodalom Kürosz, Dáriusz és Xerxész uralkodásai idején hatalmas területeket ölel fel az Indus-folyótól Egyiptomig. Ez az oka annak, hogy a perzsa művészet csak a nagyságra és pompára törekvése az igazi. A perzsáknál fejlett volt az arany-, és bronzművesség, amit az ázsiai sztyeppék nomád népeitől tanultak. A tárgyak aprólékosan megmunkáltak, mint formai, mint díszítő szempontból. A díszítőelemek pontozottak és cizelláltak.

Bikafejes oszlop
Nagyít
Bikafejes oszlop

[szerkesztés] Építészet

Perszepoliszban és Szúzában, a két fővárosban gyönyörű, tágas palotákat emeltek mesterséges tavak köré. A perszepoliszi királyi palota Dáriusz uralkodása idején épült, pártás oldalfalainak külső felén dombormű található. Ez az asszír hatást mutató lapos relief jobban stilizálja az alakokat, ritmusa nyugodtabb. Újdonságot jelentenek a magas, karcsú oszlopok, amelyek fejzetén két ló vagy bikafej, illetve a test mellső része, ezek tartják a vízszintes gerendákat.