Basszustuba
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A basszustuba egy tubafajta, feltalálója Wilhelm Friedrich Wieprecht (1835, Berlin).
Általában F vagy Esz hangolású. Felhangjai: F1, F, c, f, a, c', (esz'), f', g', a', (h'), c", stb.
Lásd még: Felhangsor.
Bár a szelepes szárnykürt, altkürt és tenorkürt csöve bővebb méretezésű, mint a vadászkürté, a hangszer alaphangjának megszólaltatásához még így is túl szűk. Ezért a basszustuba tervezésekor az alkotó leginkább azt tartotta szem előtt, hogy a mély felhangokat könnyebben lehessen elérni.
Ez volt az első tuba. Ezen felül ebből a hangszerből állandósult, hogy a tubák általában ophikleid formájúak.
Eredetileg csak rézfúvós együttesekben szerepelt, de Richard Wagner óta a nagyzenekarok része. A csekély létszámú tubaverseny mellett néha a zenekari darabokban is szólólehetőséget kap, ilyen pl. Gustav Mahler 1. szimfóniájának lassú tétele. A hangszer hangfekvése a nagybőgőével, ill. a fagottéval azonos.
Fúvószenekari körökben szokás még bombardonnak hívni.


Based on work by