Éjféli nap
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az éjféli nap a Föld sarkai körül észlelhető jelenség. Az év bizonyos részében a Sarkköröknél (66,33°) magasabb földrajzi szélességeken a Nap még éjfélkor is, azaz 24 órán át a horizont felett marad. Az említett 66,33. szélességi fokon a jelenség minden évben egy-egy nap fordul elő. A jelenség megfigyelhető Alaszkában, Észak-Kanadában, Grönlandon, Izlandon, Észak-Norvégiában, Svédországban és Finnországban, valamint Oroszország északi részén.
Minél északabbra haladunk, a jelenség annál tovább tart, például Finnország legészakabbra fekvő pontján a nyár folyamán a Nap 73 napig nem bukik a horizont alá. A Föld két sarkán gyakorlatilag fél évig tart a nappal, és fél évig az éjszaka. Az északi sarkon március 21-e táján kel fel és szeptember 23 környékén nyugszik le a Nap. A délin fordítva. Tehát a sarkokon a Nap évente csak egyszer kel fel, és csak egyszer nyugszik le.
[szerkesztés] Fehér éjszaka
A fehér éjszaka 60. szélességi fok felett (az északi és déli féltekén egyaránt) figyelhető meg, gyakorlatilag éjféli alkonynak is nevezhető. Az északi vidékeken a nyári napforduló körüli hetekben a Nap sehol sem süllyed olyan mélyen a látóhatár alá (6°-kal a látóhatár alatt), hogy egészen eloszlana a nappali világosság. A déli féltekén, az Antarktisz táján december 22-e körül fehérlenek az éjszakák.
A fehér éjszaka az Oroszországban fekvő Szentpétervár egyik fő turisztikai vonzerejévé vált, a fogalom szinte összeforrt a város nevével.


Based on work by