Öljétek meg Tévémacit!

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Borító
Nagyít
Borító

Az Öljétek meg Tévémacit! Obersovszky Péter újságíró, az MTV és TV2, valamint kereskedelmi rádiók munkatársának 2005 januárjában megjelent, botrányokat kavart könyve, mely a rendszerváltás után létrejött kereskedelmi tévécsatornák - az író szerint hazug és primitív - világáról szól. A könyv - kritikusai szerint - néhol maga is megüti az általa bírált színvonalat (különösen a trágár nyelvezet, illetve a komolyabb források, dokumentumok nélküli anekdotázás kifogásolható, utóbbi legalábbis akkor, ha valamennyire forrásértékűnek és nem összefüggő, gondosan felépített esszégyűjteménynek kívánjuk tekinteni); de az író szerint őszinte és képmutatástól mentes.

A könyv tanulságai a következőképp foglalhatóak össze:

" Nem szeretem a képmutatást, úgyhogy jobb felvállalni a valóságot. Könyvemet igenis a harag diktálta. [...] Bukott dívák, hazudozók és píárpolitikusok özönlötték el a közéletet. Kik ők, miért tesznek úgy, ahogy tesznek, mi tette ilyenné őket – erről írtam. [...] Kurvát csinálunk a lányodból, seggnyalót a fiadból, és ha nem tetszik, belőled munkanélkülit. Bent voltam. Én nem tudtam becsülni a frigid törtetőket és görényeket. Meg is vetnek érte. A hazugság szentjei és angyalai nem szeretik a kukacoskodó pofavágókat, akikről lehet tudni, hogy megvan a véleményük az egészről. Flangálnak ártatlan pofával, és a hónuk alatt hordják a tévémacit. »Az a kurva kis maci! Ahogy mindig a gyermeki tisztaságra emlékeztet! A francba az ilyenekkel meg a hülye macikkal. Tévémacinak igenis meg kell halnia!«."
(részletek a fülszövegekből).

Még rövidebben úgy summázható a szerző véleménye, hogy (elsősorban a TV2 műsorvezetőiről, vezetőiről szólva) a "kertévék" vezetői alulról és felülről is korruptak, maguk a politikusoknak egyszerre nemtelen kiszolgálói és zsarnokai; ahogy épp érdekük kívánja és hatalmuk lehetővé teszi, továbbá gátlástalan, törtető, dilettáns vagy hazug munkatársakkal, beosztottakkal vetetik körül magukat, akik megölik a szakma jóhírét.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az író és a könyv történetéről

A könyv önéletrajzi elemeket is tartalmaz. Szerzője médiaszemélyiség, aki az MTV (1990-96, 2000-2001), a TV2 (1997-2000), a Klubrádió (2002-2004) és a Köztársaság és Kis Újság - utóbbi kettő folyóirat - munkatársa is volt. Az író - saját bevallása szerint - egykor SzDSz-közeli újságíró, aki kezdetben elsősorban az ún. "demokratikus ellenzékkel" rokonszenvezett: "ugyanazokra a bulizóhelyekre jártunk. Fél szavakból is értettük egymást. A Demszky-nyomdából haverok útján kaptam a szamizdatokat. Konrád György titkos felolvasóestéire és az Óraköz utcai titkos ellenzéki történelemórákra jártunk okoskodni. Úgy éreztük, mi vagyunk a »janik«.". Azonban a rendszerváltástól eltelt mintegy tizenöt év alatt kiábrándult a politikából és a közéletből, mára a pártokban (kivétel nélkül), szervezetekben és a médiában való csalódottságát hirdeti. Ez a csalódás egyáltalán nem független a kereskedelmi televíziók és a magyar közélet könyvben foglalt ábrázolásától, hiszen a könyvnek csak egyik rétege a média belső világának kíméletlen ábrázolása, emellett azt is bemutatja, hogyan befolyásolja a politika és közélet világa kölcsönösen a média világát, hogyan fonódik össze a kettő.

A könyv utóéletét elsősorban botránykrónikaként jellemezhetjük. A könyvben foglalt állítások miatt két újságíró személyiségi jogi pert indított a szerző ellen, aki válaszul 2005. június elején levelet intézett Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, amelyben az „egyre veszélyesebb, a demokratikus nyilvánosságot súlyosan veszélyeztető tendenciákra” hívja fel a figyelmét. „Tizenhét évi politikai újságírói munka után tavaly úgy döntöttem, elhagyom a pályát, mert egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szellemi polgárháborús környezetben nem lehet érvényes újságírói munkát végezni” - írta. A szerző sajtótájékoztatóján közölte a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből való kilépését is azzal az indokkal, hogy "az érdekvédő szervezet elnézte, hogy bemocskolnak egy újságírót, aki igazat ír. [...] Fáj, hogy ti egyedül hagytatok". A szerző szerint épp a szervezetnek a könyvben ecsetelt jelenségek ellen is tenni kellett volna valamit, ellenkező esetben súlytalan szervezet, és meg kell szűnnie.

Voltak azonban olyanok is, akik a könyvben említett vádak közül néhányat elismertek. Erdélyi Mónika műsorvezető egy nyilatkozata szerint pl. "tényleg nem az én asztalom a hírszerkesztés. A TV2-nél töltött kevés idő arra pontosan elég volt, hogy megtudjam, melyik az a televíziós műfaj, amelyhez nem értek, és melyik áll igazán közel hozzám".

[szerkesztés] Tartalomjegyzék

  1. Egy tévéműsor halálára
  2. Elsötétítés
  3. A bradák, bizony, figyelnek!
  4. Sztárkeringő
  5. Bulvárhiány
  6. Kertévé születik
  7. Irány a szemétdomb!
  8. A jenki
  9. Kis magyar dívatörténet
  10. A tomászlány esete az egy számmal nagyobb lóval
  11. A dominashow - Máté Kriszta
  12. Stahl Judit
  13. Dorka, a TV2 torka
  14. Az Angol beteg egyenesági leszármazottja
  15. Trutyi
  16. Bagdadi emberünk
  17. Történeti utazás - vissza az időben, avagy médiatörvény születik
  18. Bono és a hét vezér
  19. Dogmatan
  20. A két asztal meséje
  21. A lübecki polgár esete a kavicsbányával
  22. Miért nem lepleztünk le soha semmit?
  23. A nagy átverés
  24. A pápai fiúk
  25. Ami a mondatok mögött van
  26. Kormányzó jön itt fehér lovon - avagy miért nem kaptam autókiutalást a Fidesztől (sem)?
  27. Széchenyi rakpart - Hollywood
  28. Tévémaci halott

[szerkesztés] Hivatkozások

  • Obersovszky Péter: Öljétek meg Tévémacit!. Ponty Kiadó, 2005. ISBN 963-217-744-4 .

[szerkesztés] Lásd még

  • Ha ezt a Klubról egyszer elmesélem - Árpa Attila hasonló könyve az RTL klubról

[szerkesztés] Külső hivatkozások