Mi–8

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mi–8

Lengyel Mi–8 W–3 Sokół helikopterekkel Irakban
Műszaki adatok
NATO kódnév Hip
Funkció Közepes szállító és támogató helikopter
Személyzet 3 fő
Első felszállás 1961. július 29.
Szolgálatba állítás 1967.
Ára 2,5 millió USD
Méretek
Hossz 18,20 m
Magasság 3,00 m
Rotorátmérő 21,30 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 6990 kg
Maximális felszállótömeg 12 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Klimov TV2-117 gázturbina
2×1105 kW
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 260 km/h
Hatósugár 450 km
Legnagyobb repülési magasság 4 500 m
Emelkedőképesség 9 m/s


A Mil Mi–8 (NATO-kódja: Hip) helikoptereket a Szovjetunióban a Mihail Leontyjevics Mil vezetése alatt álló OKB–329 tervezőirodában kifejlesztett többcélú, polgári és katonai feladatokra szánt helikopter. Az Aeroflot, a szovjet légierő és a Varsói Szerződés tagállamainak a hadseregei széles körben alkalmazták. Ez a típus a korai Mi–4 gázturbinás hajtóművel felszerelt változata.

Amikor az első prototípus 1961-ben a levegőbe emelkedett, a gép négylapátos forgószárnnyal és egy Szolovjov gázturbinás hajtóművel rendelkezett, a második prototípus azonban már kéthajtóműves változatban készült. Két évvel később áttértek az ötlapátos forgószárny kialakításra, és a Mi–8 sorozatgyártása is ebben a formában kezdődött 1967-ben.

Azóta több mint 7000 db készült, és a kelet-európai országok mellet ez a típus teljesít szolgálatot Afganisztán, Banglades, Egyiptom, Etiópia, Finnország, Irak, Észak-Korea, Pakisztán, Peru, Szomália, Jemen, Szíria és Vietnam légi haderőiban.

A nellszériás modelleket is beszámítva legalább hat különböző változat ismert. A felfegyverzett és általános feladatok végrehajtására a Hip-C, a Hip-E és a Hip-F típusok alkalmasak. Valamennyi jellemzője a hátsó, nyitható tehertérajtók - a gép 32 katona vagy 4000 kg szabálytalan alakú teher szállítására képes. Fegyverzettel mindegyik gép ellátható, de különösen a Mi–8TV változat érdemel említést ebből a szempontból. Ez a típus 7,62 mm-es géppuskával, 12 külső blokkon függesztett 192 db SZ–5 nemirányított rakétával és 4 db 3M11 Flejta (AT–2 Swatter) páncéltöró rakétával szerelhető fel.

A legutóbbi felfegyverzett változat a Mi–8TV exportváltozata, a Mi–8TVK (Hip-F), amelynek fegyverzetét 6 db 9M14 Maljutka (AT–3 Sagger) vezetékes irányítású páncéltörő rakéta alkotja. A Hip-D elsősorban az elektronikus hadviselésben veló részvételre lett optimalizálva. Számos antennája és a külső függesztési csomópontokon rögzített négyszögletes konténerekben tárolt berendezései segítik az ilyen jellegű feladatok végrehajtását. A Hip-G, a Hip-J és a Hip-K híradásbiztosító, ECM és korszerúsített ECM változatok. Az alapváltozattól leginkább eltérő változat a Mi–8MT, amely Mi–17 típusjelzéssel is ismert. Meghajtását két db, az ukrán Motor Szics által gyártott TV3–117MT típusú, egyenként 1434 kW teljesítményű szabadturbinás hajtómű biztosítja. A farokrotor a faroktartó bal oldalára került - ez az elrendezés valamivel nagyobb teljesítmény elérését teszi lehetővé.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Mi–8 témájú médiaállományokat.