II. Balduin latin császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

II. (Courtenay-i) Balduin (1237-1261) latin császár

1228-ban, bátyja halálakor Balduin még csak 11 éves volt, így országa nemesei Brienne-i Jánost hívták meg régens-császárnak az ország élére. Lányát, Máriát 1234-ben adta a kiszemelt örököshöz, aki húszéves korától a birodalom ázsiai területeit irányította. 1236-ban a trónjára váró Balduin nyugatra (Rómába, Franciaországba, Flandriába) indult, hogy katonákat és pénzt kérjen a Konstantinápolynál alig nagyobb Latin Császárság védelmére és területeinek visszaszerzésére, és csodamód sikerrel járt. 1240-ben tért haza német területeken és Magyarországon keresztül tekintélyes haderő élén. A körülmények miatt azonban a segítséget nem tudta kihasználni, így 1245-ben megint nyugatra ment két évre. Ismét segítséget kapott, pénzt erekélyék fejében, most IX. (Szent) Lajos francia királytól, akinek oldalán 1249-ben jelen volt Damiettánál, a sikertelen hetedik keresztes hadjáraton.

A birodalom oly mértékben szenvedett pénzhiányban, hogy a hitelekért cserébe saját fiát, Fülöpöt kellett biztosítékként a kereskedők kezére adnia. Őt egyébként később IX. Alfonz kasztíliai király váltotta ki. A későbbiekben II. Balduin Európát járta segítségért könyörögve. 1261-ben Palailogosz Mihály elfoglalta Konstantinápolyt, Balduin császársága pedig véget ért. Az uralkodó Euboiára menekült egy velencei gályán, onnan Athénon keresztül Apuliába, végül Franciaországba. Címe megkövetelte tőle, hogy továbbra is segítségre vadásszon. Új reménysége Anjou Károly volt, akivel 1267-ben megegyezett, hogy majd elfoglalja számára a görög fővárost. Ez sohasem következett be, Balduin és fia pedig Károlytól kapott évjáradékból éldegélt. Fülöp 1273-ban elvette Károly leányát, Beatrixet, ám pár napra rá II. Balduin meghalt Foggiában.

A latin császári címet még sokan követelték 1383-ig.

Előző uralkodó:
I. János
Latin császár
12371261
A Latin Császárság címere Következő uralkodó: