Seán O’Casey
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Seán O’Casey, eredeti nevén John Casey (1884, Dublin – 1964, Dublin) ír drámaíró, memoárszerző. Szegény család tizenegyedik fia volt. 13 évesen tanult meg olvasni. (Gyárban dolgozott ekkor már évek óta.) Az 1916-os dublini felkelés alatt csaknem életét vesztette. Ezután döntött úgy, hogy író lesz.
[szerkesztés] O’Casey drámái
1923: első darabja, Egy orvlövész árnyéka (The Shadow of a Gunman) is a felkelésre reakció. Következő két darabja, a Juno és a páva (Juno and the Peacock, 1924) és Az eke és a csillagok (The Plough and the Stars, 1925) jól megírt naturalista darabok. Ezek alkotják ún. dublini trilógiáját. Ezután sok ideig nem ír darabokat.
A II. világháború alatt születik Vörösbe fordul a csillag (The Star Turns Red, 1940) c. allegorikus darabja az ír szabadságharcról, ill. a kommunizmus diadaláról: fellengzős, „ideologikus” mű. 1942-ben írja egyik legnagyobb sikerű komédiáját, a Bíbor port (Purple Dust) két Írországba költözött angolról, akik „egyszerű” életet akarnak élni a természet lágy ölén. 1949-ben születik utolsó igazán nagy darabja, a Kukurikú ifiúr (Cock-A-Doodle Dandy). Népi komédia.
Ezt követően ún. „írországi mikrokozmoszokat”, egy ír közösség mindennapjait bemutató darabokat ír. Ilyenek: The Bishop's Bonfire (1955) - az egyházról; Behind The Green Curtains (1958) - az értelmiségről; Ned atya dobjai (The Drums of Father Ned, 1960).
További drámái: Az ezüst kupa (The Silver Tassie, 1929), Within the Gates (1934), Esti mese (Bedtime Story, 1932), Red Roses For Me (1942), Figuro in The Night (1960), The Moon Shines On Kylenamoe (1960) stb.


Based on work by