STS–1
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| STS–1 | |
|---|---|
| Küldetés jelvény | |
| Küldetés adatok | |
| Küldetés: | STS–1 |
| Űrrepülőgép: | Columbia |
| Indítóhely: | 39-A |
| Indítás: | 1981. április 12. 12:00:03 UTC |
| Leszállás: | 1981. április 14. 18:20:57 UTC |
| Időtartam: | 2 nap 6 óra 20 perc 53 mp |
| Pályamagasság: | 307 km |
| Pályahajlás | 40.3° |
| Megtett távolság: | 1 728 000 km |
| Személyzet fényképe | |
John Young és Robert Crippen |
|
| Előző küldetés: |
Következő küldetés: |
Az STS–1 volt az amerikai űrrepülőgép program és a Columbia űrrepülőgép első repülése. A repülés elsődleges célja a rendszer teljes tesztelése volt. Az utazás 1981. április 12-én kezdődött és két napig tartott, ezalatt az űrrepülőgép 37 alkalommal kerülte meg a földet. A Columbia végül az Edwards légitámaszponton szállt le április 14-én.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Személyzet
(zárójelben a repülések száma az STS–1-el együtt)
- John Young (5), parancsnok
- Robert Crippen (1), pilóta
[szerkesztés] Tartalékszemélyzet
- Joseph Engle
- Richard Truly
[szerkesztés] Küldetés paraméterek
- Tömeg (indításkor): 99453 kg
- Perigeum: 240 km
- Apogeum: 251 km
- Inklináció: 40.3°
- Keringési idő: 89.4 min
[szerkesztés] Repülés
Az STS–1 küldetés elsődleges célja annak demonstrálása volt, hogy az űrrepülőgép rendszer képes a biztonságos fel- és leszállásra. A raktérben különböző mérőműszereket helyeztek el, amelyek a repülés során fellépő erő- és hőhatásokat mérték. A Columbia a 39A jelű indítóállványról indult útnak 1981. április 12-én. Miután Föld körüli pályára álltak, az űrhajósok kinyitották a raktér ajtót, és megkezdték a hűtőrendszer tesztelését.
Az űrhajósok kipróbálták a védőruházat fel- és levételét. Az első repülés alattt még nem volt beszerelve a ételelőkészítő egység a középső fedélzeten, ezért hordozható ételmelegítőket használtak. Young és Crippen a repülési fedélzeten aludt az üléseikben, mivel a hálóegységek nem áltak rendelkezésre.
Egy tesztsorozat során kipróbálták a manőverzező rendszer minden elemét is. A tesztek során megbizonyosodtak, hogy az űrrepülőgép manőverező rendszere képes tartani a megfelelő orbitális magasságot.
Négy órával a leszállás előtt bezérták a raktér ajtót. A leszállásra április 14-én, a kaliforniai Edwards légitámaszpont kiszáradt tómedrében került sor.
A hővédőpajzs csempéi kásorodást szenvedtek a felszállás közben (16 darab teljesen megsemmisül, 148 darab megsérült), a gyorsítórakéta által generált rezgések miatt. A hangszigetelő vízfal rendszer apró módosításával ezt a jelenséget a későbbiekben sikerült mérsékelni.


Based on work by