Bod Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bod Károly (albisi) (Selye, 1814. november 4. - Simontelek, 1885. június 1.) gazdálkodó

[szerkesztés] Élete

Atyját, ki református pap volt, korán elveszté, anyja makfalvai Dózsa Klára volt. Mint elődje, Bod Péter, ő is lelkipásztorkodással kezdette küzdelmes életét, később a marosvásárhelyi református collegiumban elvégezte a jogi s teológiai évfolyamot; nem érezvén hajlamot a papi pályára, a keszthelyi gazdasági intézetbe ment, melyet, midőn befejezett, az ottani uradalomban alkalmazást nyert. 1843-ban ismereteinek kibővítése végett bejárta Német- és Olaszországot, mégpedig nagyobbrészt gyalog. A szabadságharcban mint tüzér tiszt vett részt. A románok elfogták és hosszabb ideig tartották Besztercén, majd Medgyesen fogva. Később a Kemény és Bethlen grófi családok jószágait több évig kezelte. Utolsó éveiben simontelki kis birtokán a gabonaneműeken élő parazitákat tanulmányozta; sikerült is egy uj fajt, a Schizonevra ceralium-ot fölfedeznie, mely a buza és árpa gyökerén élődik s melyet dr. Szaníszló Albert ismertetett és nevezett el.

[szerkesztés] Munkái

Közgazdaságba vágó gyakorlati irányú czikkei az Ismertető (1841.), Magyar Gazda (1846.), Kertész Gazda (1867.), Erdélyi Gazda (1871–72.), Kolozsvári Közlöny, Kelet, Korunk és Ellenzékben jelentek meg.

[szerkesztés] Források