User:Akela/Temp 06

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dr. Radó Sándor (fedőnevén Dóra) zsidó származású magyar geográfus, térképész, egyetemi tanár (* Budapest, 1899. november 5 – † 1981. augusztus 20). A magyar kartográfia jelentős személyisége, az MTA tagja, a földrajztudományok doktora. Az 1930-as évek elejétől a sztálini szovjet hírszerzés ügynöke Svájcban.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ifjúkora, csatlakozása a nemzetközi kommunista mozgalomhoz

Radó Sándor 1899. november 5-én született Újpesten, zsidó kispolgári családban. A budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudoményi Karán jogot tanult. Az őszirózsás forradalom után, 1918 decemberében belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP).

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg egyik tüzérosztályának komisszárjaként (politikai biztosaként) tevékenykedett. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, itt folytatta földrajztudományi tanulmányait. 1920-ban a Szovjet-Orosz Távirati Ügynökség (ROSZTA) bécsi fiókjának igazgatója lett.

1922-ben Németországba ment. 19221924 között Jénában folytatta geográfiai tanulmányait. 1923-ban Lipcsében bekapcsolódott a német illegális kommunista mozgalom fegyveres szervezkedésébe, ahol vezető szerepet vívott ki magának, a szász proletár önvédelmi századok parancsnoka lett. 1924-ben, a sikertelen hamburgi felkelés leverése után, több társával együtt Moszkvába menekült.

[szerkesztés] Moszkva szolgálatában

19241926 között Radó Sándor a Szovjetunióban élt, itt folytatta a szakmai munkát és a mozgalmi szervező tevékenységet. Ebben az időszakban Moszkvában a Kulturális Kapcsolatok Intézetének szerkesztője, majd a Kommunista Akadémia főmunkatársa lett.

A szovjet tagköztársaságokról kiadott térképei alapján a geográfusok szovjet-szakértőként ismerték el. Később ismét Németországba ment, és részt vett a Meyers Lexikon szerkesztésében. Itt került kapcsolatba a szovjet hírszerzéssel, valószínűleg ekkor szervezték be ügynöknek, és később titkos megbízással küldték Németországba. Földrajztudósi és térképészi szakmai tudása nagyszerű alapot képezett hírszerzési munkájához, egyben kiváló fedőfoglalkozást is adott neki. A Radó Sándor által Berlinben közzétett Munkásatlasz társadalom-földrajzi térképei angol és japán kiadásban is megjelentek. Lipcsében 1932-ben Radó kiadta a világ első légi közlekedési útikönyvét.

19271933-ig a szovjet-orosz Földrajzi Tájékoztató Iroda igazgatójaként dolgozik Berlinben, 19331936-ig Párizsban, 19361944-ig Genfben.

Közben 19331936 között Párizsban egyúttal az Antifasiszta Sajtóiroda igazgatója.

1933-ban, a nácizmus hatalomra jutása után Radó Franciaországba települt, majd Svájcba költözött. A második világháború idején Genfben élt, ahol Pressgeo néven megalapította a világ első földrajzi-térképészeti sajtóügynökségét.

[szerkesztés] Szovjet kémként a második világháborúban

19361944 között Radó Genfben élt, és a Szovjetunió nyugat-európai hírszerző szervezetének vezetőjeként tevékenykedett. Az informátorok hálózatát elődje, egy szovjet női hírszerző tiszt hozta létre a 1920-as évek végén. Ennek a nőnek nevét még a 2006-ban megjelent Radó-életrajz sem közli. Az átvett szovjet kémhálózatot Radó Sándor tovább bővítette, hatékony szervezetbe foglalta. Információi Németországból és Olaszországból, áruló katonák és beszervezett civil ügynökök kiterjedt hálózatán keresztül érkeztek.

Svájc a második világháború szinte teljes tartama alatt (is) virágzó kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat ápolt a náci Németországgal. Német magánszemélyek és vállalatok, üldözők és üldözött személyek (akik tehették) egyaránt Svájcban helyezték el, vagy Svájcon keresztül juttatták biztonságos helyre saját vagyonukat, és a rabolt javakat is. Ez a helyzet Svájc számára igen előnyös volt, ezért a hatóságok nem tűrték meg a Németország elleni hírszerző és diverziós tevékenységet az ország területén. A Dóra-csoportnak ezért mindvégig a svájci hatóságok elől rejtve kellett dolgoznia.

A fenti helyzet miatt a titkos információk nagy része közönséges postai úton érkezhetett Svájcba. A náci hatóságok a Svájcba irányuló postai forgalmat csak kevéssé ellenőrizték, egészen 1943 végéig, amikor a nagy német katonai vereségek nyomán a német katonai hírszerzés meggyanúja, hogy a a barátian semleges ország felé fordult, ennek következtében a svájci kémelhárítás is kénytelen volt fellépni. ---- Dóra-csoport lebukása, folytatás illegalitásban.

A háború idején, svájci tartózkodása alatt felderítő munkát is végzett a sztálini Szovjetunió javára.

Élete e szakaszának emlékeit hazatérése után, a „Dóra jelenti” című, először 1971-ben Magyarországon kiadott memoárkönyvében foglalta össze. A sztálini Szovjetunió javára, a náci Németország és háborús szövetségesei (köztük hazája, Magyarország) ellen folytatott kémkedést műveiben, nyilatkozataiban mindig a „Hitler ellen harcoló antifasiszta kialíció javára” végzett felderítő munkának állította be.

[szerkesztés] Ismét a Szovjetunióban

A világháború után 1945-ben a Szovjetunióba utazott, itt Lavrentyij Berija miniszterelnök-helyettes, az NKVD vezetője bebörtönöztette, Radó állítása szerint személyes okokból. Radó Sándor több évet töltött különböző szovjet lágerekben, és csak 1955-ben, két évvel Sztálin és Berija halála után térhetett haza.

[szerkesztés] Hazatérése után

akadémikus, egyetemi tanár a földrajztudományok doktora, Kossuth- (1962) és Állami díjas (1973).

Radó Sándor: Dóra jelenti c. könyvének címlapja, Kossuth Kiadó, 1971
Nagyít
Radó Sándor: Dóra jelenti c. könyvének címlapja, Kossuth Kiadó, 1971

.

Előbb az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal térképészeti főosztályát, majd 1958 és 1966 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a gazdaságföldrajzi tanszéket vezette. Az ő kezdeményezésére indult meg az egységesen 1:2 500 000 méretarányú, 273 lapból álló teljes világtérkép-sorozat kiadása. A Magyarország nemzeti atlasza, a Magyarország gazdasági földrajza, a Világgazdasági földrajz és a hatkötetes Magyarország tervezési-gazdasági körzetei című művek, valamint a Nemzetközi almanach fűződnek Radó Sándor nevéhez. Munkásságáért 1962-ben Kossuth-díjat, 1973-ban Állami Díjat kapott. Több külföldi tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává.

Budapesten hunyt el 1981. augusztus 20-án.

[szerkesztés] Nincs még feldolgozva

ajjaj!!!

1920-ban a szovjet távirati iroda (ROSZTA) bécsi fiókjának vezetője, majd Lipcsében az illegális kommunista fegyveres szervezkedés egyik vezetője volt. A sikertelen hamburgi felkelés után, 1924-ben Moszkvába került, ahol a Világgazdasági és Világpolitikai Intézet titkára és tudományos főmunkatársa. Könyvelírt, térképet készített a Szovjetunióról. 1926-ban Berlinben megszervezte a Szovjet Hírügynökség külföldi irodáját, és létrehozta a világ első térképészeti sajtóügynökségét, amely Berlinben Pressegeographie, utóbb Párizsban Inpress, a második világháború alatt Genfben Geopress néven működött, és aktuális térképvázlataival folyamatosan ellátta a nemzetközi sajtót. Meggyőződéses antifasizmusa és Hitler terjeszkedő agressziója a II. világháború alatt arra késztették, hogy a kezébe összefutó információs anyagokat a szovjet hadsereg rendelkezésére bocsássa, így genfi irodája fontos szovjet hírszerző központtá alakult. Hírszerző munkáját utóbb Dóra jelenti c. könyvében írta le, amit több mint húsz nyelven, a világ minden táján kiadtak. Érdemeiért a szovjet hadsereg ezredesévé nevezték ki és Lenin Rendet kapott (1942). Utóbb megkapta a legmagasabb szovjet hadikitüntetés, a Nagy Honvédő Háború Érdemrend I. fokozatát és a Győzelemért Németország felett Érdemrendet (1973). 1945-ben, a háború befejezése után Moszkvába utazott, ahol a Nyugatról érkezettet a sztálini gyanakvás megfosztotta szabadságától. Sztálin halála után rehabilitálták. 1955-ben hazatérhetett Mo.-ra és a mezőgazdasági és Élelmezésügyi Min. Orsz. Földügyi és Térképészeti Hivatalának főosztályvezetője lett. 1958-1966 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy. gazdasági földrajzi tanszékvezető egy.-i tanára. Az MTA Földrajzi Bizottságának, majd Kartográfiai Bizottságának elnöke. Számos külföldi egy. díszdoktorává, sok külföldi tudományos egyesület t. tagjává választotta. Haláláig a M. Földrajzi Társaság elnöke, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület társelnöke volt. Tudományos és mozgalmi munkásságáért számos magas hazai kitüntetést is elnyert. – F. m. Führer durch die Sowjetunion. Die fünf grössten Städte der Sowjetunion, Moskau, Leningrad, Charkow, Kijew, Odessa (Moszkva, 1925); Athes für Politik, Wirtschaft, Arbeiterbewegung. I. Der Imperialismus (Wien-Berlin, 1930); Dóra jelenti (Bp., 1971).– Irod. M. J. Wise: R. S. titokzatos élete (Földrajzi Közlemények, 1980. 1-2., 5-6.); Dr. R. S. (Geodézia és Kartográfia, 1981. 6.); Pécsi Márton: Búcsúbeszéd R. S. ravatalánál. (Földrajzi Közlemények, 1982. 3.).

- - - Kardos István: Egy életrajz és ami mögötte van Radó Sándor (1899–1981)

A nemzetközi sajtóban már tengernyi cikk jelent meg egy, a II. világháború alatt Svájcban működött szovjet hírszerző csoportról, amelyet egy magyar földrajztudós irányított. Amagyar televíziósok korábban már próbálták szóra bírni a főszereplőt, de csak a világsajtó hírverése kényszerítette Radó Sándort megszólalásra.

1942-től a szovjet hadsereg ezredese, 1945–1954-ben, a személyi kultusz éveiben meghurcolják.

1955-től Budapesten él, egyetemi tanár és az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetője. 1957-től a Terra Térképszolgálat főszerkesztője és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnöke, a párizsi, az NDK és a Szovjetunió Földrajzi Társaságának tagja, a Nemzetközi Térképészeti Társaság tematikus térképészeti bizottságának elnöke, a Nemzetközi Földrajzi Unió Nemzeti Atlaszok Bizottságának tagja. Kossuth-díjas (1963), Állami díjas (1973). Térképészettel, gazdasági és politikai földrajzzal foglalkozik. 1925-től napjainkig számos és több nyelven megjelenő földrajzi és világgazdasági atlasz, útikalauz, almanach összeállítója, szerkesztője. Dóra jelenti címmel memoárja jelent meg (1971, 1972–74, 17 nyelven).”

- - -

Dóra jelenti – újra Elhangzott: 2006. november 12. 2006. november 15., szerda 11:27

Egy szovjet kém, aki a náci hátországban működött, és aki a Dóra nevet viselte. Radó Sándor önéletrajzát most adják ki először csonkítatlan változatban. A sikeres ügynök néhány jelentéktelen dolgot nem vallhatott be az önéletírásban, például azt, hogy munkájáért fogsággal és deportálással fizettek neki. A Dóra jelenti sikerkönyv volt valamikor a '70-es évek elején. A név Radó Sándort, a náci hátországban a '30-as, '40-es években működő szovjet kémet rejtette egykor. A könyv borítójára persze már a valódi neve is felkerült.

A sikeres ügynök néhány jelentéktelen dolgot azért nem vallhatott be az önéletírásban, például azt, hogy munkájáért fogsággal és deportálással fizettek neki. Tíz évnyi számkivetés után csak '55-ben térhetett haza Magyarországra. Itt majdnem miniszterhelyettest csináltak belőle, de végül visszatérhetett eredeti foglalkozásához, a térképészethez. A Dóra jelenti most csonkítatlan változatban jelenik meg, de keletkezése körülményeit tekintve nyilvánvalóan így sem teljes. A teljes valóságot Radó Sándor memóriája őrizte, amíg élt, most meg már csak az orosz levéltárak őrzik.

- - - -

Az 1970-es években több kiadást ért meg Budapesten Radó Sándor földrajztudós Dóra jelenti című visszaemlékezés kötete. Radó 1936 és 1944 között Svájcban egy szovjet hírszerző egységet vezetett, a szovjet hadsereg ezredese volt. Könyvében volt egy rövid utalás a német atomfegyverprogramra, ennek részleteiről kérdeztem levélben. Radó nekem írt 1978. május 18-i válaszleveléből idézek: "Egy svájci fizikus közvetítésével egyik összekötőm megtudta, hogy Werner Heisenberg Nobel-díjast, a vezető német atomfizikust a náci hatóságok jó szóval és fenyegetésekkel igyekeznek a maghasadás katonai célokra való felhasználásának fejlesztésére, ő azonban mindent megtesz, hogy kutatásait lassítsa és ne jusson döntő eredményekhez." (Radó levelét a Fizikai Szemle 1995/2. számában adtam közre facsimilében.) Radó véleménye a Teller-féle álláspont megerősítésének tekinthető.

[1], Jéki László, MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet, Fizika a színpadon I.

- - - -

A rendőrség visszavonja a genfi térképészeti iroda vezetője, Radó Sándor tartózkodási engedélyét. Ez azért baj, mert Radó az állása fedezékében a svájci szovjet hírszerzők vezetője. A németek is kíváncsiak a tevékenységükre, egyelőre részben eredménytelenül, de már megtették az első lépéseket a csoportba való beépülés érdekében. A végül megszerzik a rejtjelkönyv egyik lapját. A kurszki szovjet győzelem után a svájci elhárításnak sikerül likvidálni a szovjet hírszerzőcsoportot, csak Radó éli túl.

- - -

Nagy szenzáció volt éppen 35 esztendővel ezelőtt a Dóra jelenti című „kémsztori” megjelenése. Szerzője és főhőse Radó Sándor, a nemzetközileg is ismert magyar földrajztudós, kartográfus volt, aki Dóra fedőnéven a szovjetek Svájcba telepített legendás mesterkémeinek egyikeként – gyakorlatilag a térképei és hírügynöksége árnyékában – „harcolta” végig a II. világháborút. Radó Sándor műve a Kossuth és a család jóvoltából most teljes egészében olvasható, miután a tudós „mesterkém” újabb dokumentumai váltak nyilvánossá

[szerkesztés] Rádióból kiírva

2006. új kiadás, majdnem miniszterhelyettes, aztán mégis földrajzos

nevelt fia Tromm András, elős zót írta

szovjet cenzorok, nem készült ügynöknek, véletlenül, de önként lett ügynök

eredeti szakmája alapján topográfiai ismeretek, harctéri híreket értelmezi

30-as években Szemjon Urickij vez., Vörös Hds hírszerzéssel szerződik

20 országban informátorok, német hadvezetés, Rudolf Rössler német emigráns,

korábban egy szovjet nőstény hozta létre, 41-ben átadja Radónak

svájcban kis csoportok már műk, (lengyelek), rendszerezés, hálózat szervezése RADÓ

60 személy neve a könyvben, Rössler ajánlkozott Moszkvának

csak kódfejtési bravúrok, vagy németországi beépített árulók?

Erst Lemmer, Ribb titkársága, a Pester Lloyd pesti tud, CDU külügyminisztere, mielőrr kirúgták volna

hadvezetés, hírközpont, hadügyminisztériumban beépített emberek küldték Radónak

SZU: 1945-ben Lenin rend reményében kairón keresztül Moszkvába rep.

Alexander Foot, jelentéstételt gyanít

szovjetek angolfóbiája - kitalálják, hogy MERT a svájci kémelhárítás lebuktatta, felszámolta a csoportjukat, bujkálni kell, de az info tovább ömlött, - és a brit nagykövetséget kérték, az infó továbbítására, Moszkvába.

Moszkva nem akarta ezt.

Kairóban leszállt a gépről, de az angolok elfogják, visszaszállitják, Moszkvában öngyilkit követ el, de megmentik,

CIA szerint Berija személyes bosszúja (fiát svájcba küldte - playboy, pénzt elveri, használhatatlan, Radó visszaküldi, ifjú berija srác katona lesz, fronton meghal, berija emiatt juttatja Radót a Ljubjankába, majd lágerekbe, kutatóintézetbe 1955-ig.

1955 belügyminiszterhelyettességet és a hirszerzés felügyeletét ajánlják neki

külker min - 1955-ben ismét földrajzos.

- - - -

Radó is ugyanabban az évben szabadult.

Részletekben bôvelkedô, szépírói színvonalú könyvében azonban sok a fehér folt. Például nem is említi „a különös utazást", vagyis kairói kirándulását, szót sem pazarol, mi több, egyszer sem említi a Ljublankát.

Emlékezet-kihagyás? Aligha.

A magyarázatot 400 oldalas könyvének megjelenési dátumában kell keresni. A Magyar Kartográfiai Intézet igazgatójának emlékirata a Magyar Kommunista Párt cenzúrájának szûrôjén ment át. Megerôsíti ezt a dr. Radó Sándor elôszavával megjelent forrásmunka, melyre még visszatérünk.

Svájcban sikerült felfedeznie a fenti követelményeknek megfelelô, jó családból származó németet Rudolf Roessler személyében. Irodalmár, Thomas Mann barátja, vezetôje a luzerni Vita Nova Könyvkiadónak, 1934 óta ott él. Mi kell több?

Edgar Bonjour, a bázeli egyetem történészprofesszora, aki nem kevesebb, mint hat kötetben írta meg Svájc semlegességének történetét, arra az álláspontra helyezkedett, hogy sem Roessler, sem Radó nem nevezhetô kémnek a szó valódi értelmében. Nem kémkedtek, hanem az ügynökeik révén hozzájuk juttatott híreket gyûjtötték, rendezték, értékelték..., és továbbították.

Roessler azt állította, hogy 1941. május 1. és 1943. október 13. között „mindent tudott", ami Berlinben történt. Információit egyenesen a Bendlerstrasse 11-13. sz. alatti híradó bunkerébôl kapta. Ott volt a német szárazföldi haderô fôparancsnokságának távíró központja.

Két híradós lány: Angelika von Parchim és Maria Kalussy 1941 elejétôl 1944. március közepéig (egy kis ellentmondás Roessler fenti adatával) mintegy 4500 titkos parancsnoki ügyet (gKdos = geheime Kommandosache = titkos parancsnoki ügy) és kereken 120 titkos táviratot juttatott el Svájcba Roesslernek.

Rudolf Roesslert, alias Lucyt, 1953-ban Svájcban letartóztatták Csehszlovákiának való kémkedés vádjával. Vizsgálati fogságban halt meg 1958-ban.

Roessler 1958-ban bekövetkezett halála elôtt Rulandnak sikerült rávennie a két híradós lányt, hogy felkeressék Luzernben.

Az OKW/OKH (a véderô fôparancsnoksága / a szárazföldi haderô fôparancsnoksága) távíróközpontjában felvett és géptávíron továbbított titkos ügyek szövegét fel kellett ragasztani, ezek mint kéziratok szerepeltek továbbításkor. E táviratok összeolvasó szalagjait, vagyis tekercseket, rendszeres idôközönként megsemmisítették. A két lány kéthetenként legalább egyszer teljes tekercseket adott át összekötô tisztjüknek. A tekercsek észrevétlen eltûnését csak a „megsemmisítô eljárás" rendkívül nagyvonalú, hogy ne mondjam könnyelmû kezelése tette lehetôvé — állapítja meg Ruland.

Werner Kemper repülô alezredest édesapja, Herbert Kemper, nyugalmazott miniszteri tanácsos vette rá az együttmûködésre.

A tekercsek Luzernbe juttatása jól mûködött, és teljesen veszélytelennek bizonyult.

A diplomáciai útlevéllel ellátott futárok, akár vonaton, akár gépkocsin utaztak, semmit sem kockáztattak. Így volt ez Németország és más európai országok esetében is. Egy-egy Abwehr tiszt jeligés címre küldte a postát. De segített egy hálókocsi kalauz is — régi szociáldemokrata —, aki körülbelül hatnaponként kapott egy levelet a berlini Anhalt pályaudvaron, és ugyancsak Svájcban dobta be a postaládába.

A második világháború kitörése, a nácik elsô sikeres hadjáratai óhatatlanul befolyásolták a kantonok országának politikai vezetôit. Döntésük ez volt: mindent feltenni a német kártyára. Ebben része volt a svájci hírszerzés fogyatékosságainak, tapasztalanságának.

Mindenekelôtt, saját banktitoktartási törvényét megszegve, zárolta a letétbe helyezett zsidó vagyontárgyakat. Azután, a náci halálgyáraktól kapott nyersanyagot (az elgázosítottak aranyfogait) szakemberei olvasztották be.

A hitleristák küldötteit csak látszatra, a nyugati szövetségesek félrevezetésére helyezték megfigyelés alá, azok diplomáciai mentességgel ide-oda utazhattak. Viszont keresték-kutatták a Dóra rádióadóit (egyik három km-re a francia határtól, kettô pedig a német-svájci határ közelében mûködött, de állandóan változtatta székhelyét). Végül egyiket sem sikerült lokalizálni.

Az ország semleges tekintélyének tisztára mosása a háború után azonnal megkezdôdött, különösképpen azt követôen, hogy Gilles Perrault több nyelven megjelent könyve adathalmazával bizonyított.





- - -

[szerkesztés] Művei

  • Dóra jelenti... (Radó Sándor önéletrajza kihagyásokkal), Kossuth, Budapest, 1971, 1976
  • Dóra jelenti... (Radó Sándor önéletrajza kiegészítésekkel), megjelenés alatt, Budapest, 2006

[szerkesztés] Irodalom

  • Bernd Ruland: Die Augen Moskaus, Zürich, Schweizer Verlangshaus AG, 1973;
    magyar fordítása: Moszkva szemei, dr. Radó Sándor előszavával, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971.
  • Kurt Rieder: Kémek és hírszerzők a III. Birodalomban, Vagabund Kiadó, Kecskemét, 2004.
  • Kardos István: Egy életrajz és ami mögötte van: Radó Sándor (1899–1981), Egyenlítő, 2004 ([2])

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Játékfilm

  • Dóra jelenti, magyar film, 1977, rendezte Bán Róbert, zeneszerző Petrovics Emil. Radó szerepében Bodrogi Gyula. További szereplők: Ronyecz Mária, Váradi Hédi, Bozóky István, Bánfalvy Ágnes, Dunai Tamás, Benkő Gyula, Szacsvay László, Márkus László. Az önéletrajz regényes feldolgozása, az író–főhős tetteit a szocialista rendszer igénye szerint idealizálva mutatja be.