Sainte-Chapelle
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Sainte-Chapelle (magyarul Szent Kápolna) egy világhírű, gótikus stílusú, 13. századi imahely Párizsban, a Cité-szigeten, a Notre-Dame és a Conciergerie közelében, a Palais de la Justice épületkomplexum udvarán.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A később szentté avatott IX. Lajos francia király 1226-os trónra lépésétől kezdve törekedett hatalma világi és egyházi alapjainak megerősítésére. 1239-ben sikerült megvásárolnia II. Balduin konstantinápolyi latin császártól egy Krisztusnak tulajdonított töviskoszorút, amihez hamarosan (1241) a Szent Kereszt egy darabja is csatlakozott. Az ereklyéket eleinte a mai hely közelében, a királyi palota Szent Miklósról elnevezett kápolnájában őrizték, de a másik nagy értékű relikvia érkezésekor Lajos egy új, minden eddiginél szebb templom építését rendelte el közvetlenül a palota mellett.
Egy korabeli dokumentum sem említi a Sainte-Chapelle építészének nevét, de sokan a Saint-Denis székesegyházon és a Notre-Dame-on is dolgozó Pierre de Montreuil-t sejtik a titokzatos építőmesternek, de Jean de Chelles neve is felmerült. A munka korabeli viszonylatban rekord idő, alig 7 év alatt készült el. 1246-ban a király kanonokokat nevezett ki a még épülő kápolnába. Eudes de Châteauroux pápai legátus és Pierre Berruyer bourges-i érsek 1248. április 26-án szentelte fel a korabeli világ legnagyobb palotakápolnáját, amely a későbbi hasonló épületek számára is sokáig mintaként szolgált. Az oltár mögötti falfülkében elhelyezett ezüst ereklyetartót 1264-1267 között díszes emelvényre helyezték.
Az ezt követő időszakban a Sainte-Chapelle Szent Keresztnek és Szent Koronának ajánlott felső szintje a király és kísérete magánkápolnája lett, míg a Szűz Máriának szentelt alsó szinten az udvari méltóságok vehettek részt a szertartásokon.
1630-ban és 1776-ban tűzvész rongálta meg. Az alsó szint rózsaablakai egy 1690-es szajnai árvíz során semmisültek meg. A nagy francia forradalom idején kirabolták, számos szobrát is tönkretették. 1791-ben az 1762-ben beépített orgona a Saint-Germain l'Auxerrois templomba került. Később lisztet árultak benne, majd kaszinót, később levéltárat (1803 - 1837) rendeztek be az épületben.
1840-1868 között Viollet-le-Duc tanácsára Felix Duban, Jean Baptiste Lassus és Emile Boeswillwald eredeti pompájában restaurálták a Sainte-Chapelle-t. 1862-ben nyilvánították történelmi emlékművé és ismerték el nemzeti örökségnek. A párizsi kommün alatt majdnem felgyújtották. Azóta számos kisebb-nagyobb restaurációs munka történt rajta. Ereklyéi közül csak a töviskoszorú maradt meg, ma a Notre-Dame-ban őrzik.
[szerkesztés] Szerkezete, felépítése
Az egyhajós kápolna két különlegessége miatt híres. A kétszintes megoldásra igen kevés példát találunka középkori templomépítészetben. A másik a felső kápolna hatalmas rózsaablaka és 15 hatalmas, színesüveg-táblája, amelyek ószövetségi jeleneteket, Krisztus életének eseményeit, Szent Helénát, Szent Lajost és az Apokalipszist ábrázolják. A karcsú huszártornyot is tartó tetőszerkezetet nem is az üvegablakok közti vékony oszlopok, hanem a korban forradalmi újításnak számító külső gyámfalak tartják.
[szerkesztés] A Sainte-Chapelle ma
A kápolna ma kedvelt turistalátványosság, kultikus funkcióit elvesztette. Mindkét szint és a balkon is látogatható. A kápolna az igazságügyi palota udvarán keresztül közelíthető meg.


Based on work by