X. Gergely pápa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
X. Gergely néven lépett fel a katolikus egyház történetének 184. pápája.1268. november 29. és 1271. szeptember 1-e között a római egyháznak nem volt pápája, így X. Gergely pápa felszentelésekor végre lezárulhatott ez a három éves interregnum. Gergely a hosszas vitákat szülő konklávén végül úgy szerezhette meg a bíborosok kétharmadának támogatását, hogy még csak pappá sem volt felszentelve. A váratlan megtiszteltetés aztán olyan pontifikátust hozott, amely nem volt ugyan hosszú, mégis több dologban messze a jövőbe mutatott a Laterán számára.
[szerkesztés] Pápai megválasztása előtt
A krónikák feljegyzései alapján 1210-ben született Piacenzában Teobaldo Visconti néven. Korai életéről kevés adat áll rendelkezésre, az azonban biztos, hogy tanulmányait Olaszországban, Párizsban és Liègeben végezte, majd a francia fővárosban maradt, és felvette a kapcsolatot az ottani ferencesekkel és Szent Bonaventurával, majd a rend tagja lett.
IV. Kelemen pápa kinevezte őt Liège fődiakónusává majd megbízta, hogy a Szentföld ügyében keresztes háborút hirdessen meg. Ekkor utazott el Ottoboni kardinális kíséretében Angliába, ahonnan Edward herceg seregével a palesztinai Akkó városába utazott a keresztes hadakkal. 1270-ben itt találkozott IX. Lajos gyermekével is, akinek seregét és ügyét támogatta, amikor a szent király meghalt Franciaországban.
1268. november 29-én meghalt IV. Kelemen, és t követően a pápai trónus közel három éven át betöltetlen maradt. A Viterboban összegyűlt bíborosok két pártra szakadtak, egy franciára és egy olaszra. A gyűlésen résztvevő tizenöt bíboros nem tudott kétharmados többséget kialakítani egyik jelöltnél sem. A két párt között ráadásul több ellentét is feszült. Az egyik a hatalmi egyensúly eltolódása volt, hiszen a francia klérus inkább Párizs felé tolta volna az egyház súlypontját, míg az itáliaiak Rómát pártolták a pápák székhelyeként. Ettől sokkal komolyabb ellentét volt az újdonsült nápolyi uralkodóhoz fűződő viszony megítélése. Anjou Károly, a francia uralkodócsalád tagja, egyre féktelenebbnek látszott, mióta Kelemen pápa 1266-ban megkoronázta. 1270 nyarán aztán Viterbo város vezetője megelégelte, hogy a városnak kelle eltartania a főpapokat immár több éve, így a döntés sürgetéseképpen először csak vizet és kenyeret adott a bíborosoknak. De ez sem használt, ezért lebontatta annak az épületnek a tetejét, ahol a bíborosok tartózkodtak, hogy kikényszerítse a döntést. A Szent Kollégium három napon belül meghozta döntését, amelyet Szent Bonaventura véleményét kikérve hoztak meg. A bíborosok 1271. szeptember 1-én Teobaldo Viscontit választották meg pápának, aki ekkor Liége főesperese volt, nem volt bíboros sem, sőt papnak sem volt felszentelve. A konklávé azonnal üzent Teobaldoért a Közel-Keletre, ahol nagy meglepetéssel fogadta megválasztását. A klérus egyébként valószínűleg azért választotta meg Szent Péter trónjára, mert ugyan itáliai származású volt, mégis életének legnagyobb részét az Alpoktól északra töltötte, így nem volt annyira befolyásolva az itáliai politikától. 1272. február 12-én érkezett meg Viterboba, ahol elfogadta hivatalát, és felvette a X. Gergely uralkodói nevet.
[szerkesztés] Pápaként
Teobaldo a hírt hallván, Szentföldről azonnal visszatért, 1271. november 19.-én indult el, és 1272. február 12.-én érkezett meg Viterbo-ba, bejelentette, hogy a nevét X. Gergelyre változtatja, március 13.-án érkezett Rómába, ahol előbb pappá, majd püspökké szentelték. Felszentelése március 27.-én volt.
Pápai uralkodása rövid volt, ténylegesen csak három év és kilenc hónap.
Pápasága alatta ferencesekre támaszkodott, (Bologna és Velence közötti béke), 1273-ban Szent Bonaventúrát bíborossá nevezte ki, s maga mellé vette, mint tanácsadót.
A nagy egyházszakadás elsimítása érdekében összehívta 1272. március 27.-én kelt, „Salvator” összehívási bullájában a II. lyoni zsinatot. A zsinat feladatául a következő pontokat javasolta:
1. keresztes hadjárat megindítását; 2. a keleti egyházzal tervezett unió létrehozását 3. az Egyház belső reformját
Utóbbi megvalósítása érdekében 1273. március 13-án kiadta ,,Dudum"" kezdetű körlevelét, melyben a püspökök és a szerzetesrendek vezetőit felszólította, hogy a véleményeiket, javaslataikat hat hónappal a zsinat megnyitása előtt juttassák el a Szentszékhez.
1274. május elején megnyílt a zsinat, melyen csak részleges eredményt ért el. Mindenképpen eredménye volt a zsinatnak, hogy immár keleti püspökök részt vettek rajta, nemcsak nyugatiak. Másik lényeges eredménye, hogy bár időlegesen, de sikerült a keleti és nyugati egyház szövetségét létrehozni. (rövid időn belül a görög nép ellenállása miatt azonban széthullt a megkötött egyezmény)
A keresztes hadjárat terve azonban a zsinaton nem talált elegendő támogatásra.
A zsinat még egy jelentős határozatot hozott: szabályozta a pápaválasztó konklávék eljárásrendjét, ezzel kialakult a mai pápaválasztó konklávé rendjének alapjai is. („Ubi pericolo” címen kihirdetett bullájában a pápaválasztást a konklávéhoz kötötte, a választás gyorsítását azzal képzelte el, hogy azt minden külső befolyástól mentessé és teljesen elzárt épületrészben rendelte el a választás helyszínét, az abba belépő bíborosok mindaddig nem hagyhatták el a termet, amíg a választás érvényes nem lett).
A zsinat befejezése után Lausanneba, Milánóba és Firenzébe utazott, majd 1276. január 10-én meghalt.
XIV. Benedek pápa később boldoggá avatta.
Pápai ideje rövid volt, a tevékenysége miatt (kelet-nyugati egyházak uniója) a „béke apostolának” is nevezték.
| Előző pápa: IV. Kelemen pápa |
Római pápa 1271-1276 |
Következő pápa: V. Ince pápa |


Based on work by