Philolaosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Philolaosz, Philolaos, Philolaus (Kr. e. V. század) Görög filozófus


Püthagorasz követője volt. Kevesedmagával sikerült elmenekülnie, amikor a feldühödött krotóniak lemészárolták a püthagoreus szövetség tagjait. Thébában tanított, majd visszatért Dél-Itáliába, és Tarentumban élt. Ekkor volt tanítványa Arkhütasz. Platónnal is megismerkedett. Hermipposz és Timón szerint Platón a „Timaiosz" című művében Philolaoszt plagizálja. „Peri phüszeósz" (A természetről, más források szerint: „Peri koszmu, A mindenségről) és „Bakkhai" (Bakkhánsnők) című dór dialektusban írott műveiből összesen 17 töredék maradt fenn.

Tanítása szerint a világ két princípium, a Határ és a Határtalan egyesüléséből keletkezett. A fizikai világ jelenségeit számviszonyokra vezette vissza: a matematikai objektumoknak a négy, a minőségnek az öt, az elevenségnek a hat, az értelemnek és az egészségnek a hét, a szeretenek és a barátságnak a nyolc az alapja. Ő a legkorábbi püthagoreus filozófus, akinek töredékei ránk maradtak, ám egyes kutatók szerint e töredékek is későbbi hamisítványok.


[szerkesztés] Források