Arad

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arad (románul Arad, németül Arad, latinul Aradinum): város a mai Romániában. (é. sz. 46°10′60’’ k. h. 21°19′0’’) Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Öthalom, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá.

Arad fekvése Romániában
Nagyít
Arad fekvése Romániában


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar ur főnévből származik, melyhez a d helynévképző járult.

A városháza
Nagyít
A városháza

[szerkesztés] Története

A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt. 1551 szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt. 1783-ban felépül az új vár a Maros kanyarulatában. 1832-ben lett szabad királyi város. A honvédsereg 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. 1881-ben a helyet kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét 1918-ban a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest. 1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt. 1919-ben a város volt gr. Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került. 2002-ben 172.824 lakosa volt, ebből 82,6 % román, 12,9 % magyar, 1,7 % roma, 1,3 % német, 0,3 % szerb, 0,2 % szlovák, 0,15 % bolgár, 0,85 % más nemzetiségű.

A kultúrpalota
Nagyít
A kultúrpalota

[szerkesztés] Látnivalók

  • Arad vára ma katonai terület, nem látogatható.[1]
  • A Tűzoltó téren, a Megbékélés parkjában állították fel újra az aradi vértanúk monumentális emlékművét, Zala György alkotását.
  • A vár mellett a kivégzés helyszínén áll a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopa, amely alatt sírjuk is van.
  • A minorita templom 1704-ben épült, kiszabadításuk után udvarán őrizték a vértanúk 1918-ban eltávolított emlékművének szobrait.
  • Az 1847-ben épült református templomban tartotta 1901-ben esküvőjét Horthy Miklós.
  • A kultúrpalota 1913-ban épült eklektikus, belül szecessziós stílusban, benne van a Történeti Múzeum.
  • Az evangélikus templom 1906-ban épült neogótikus stílusban.
  • A szerb ortodox templom 1702-ben épült barokk stílusban.
  • A régi színház épülete 1818-ban készült el.
  • A várostól nyugatra feküdt a középkori Hodosmonostora. Szent Péternek szentelt monostorát 1177-ben említik elöször, 1278 és 1293 között pusztult el. A falut még a 16. században is lakták, ma puszta Arad mellett.
Az evangélikus templom
Nagyít
Az evangélikus templom

[szerkesztés] Híres emberek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Testvérvárosa