Domain Name System
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Domain Name System (vagy Domain Name Service) tartományi névszolgáltatást jelent. A DNS egy olyan rendszer, amely hálózatokon (például az interneten) a kiszolgáló- és tartománynevekről tárol információt egyfajta elosztott adatbázisban. A sokféle tárolható információ közül a legfontosabbak az egyes tartománynevekhez tartozó fizikai helyek (IP-címek), illetve a tartományhoz tartozó levelező-kiszolgálók listája.
A DNS az internet működésének egyik alappillére. Ha beírsz a böngésződbe egy URL-t (pl. hu.wikipedia.org), a böngésző egy DNS-kiszolgálóhoz fordul, hogy megtudja, melyik IP-cím tartozik az adott URL-hez (a wikipediánál ez több címet is jelent, 145.97.39.133, 145.97.39.136, 145.97.39.135, 145.97.39.138, 145.97.39.134, 145.97.39.137, 145.97.39.139). Amikor válaszként megkapta ezt a címet, „közvetlenül” az adott IP-címről tölti le az adatokat (pl. ezt a honlapot).
A DNS-kiszolgálókat általában csak az IP-címük azonosítja, bár a legtöbbnek van könnyen megjegyezhető URL-je is (pl. ns2.sztaki.hu = 193.225.86.1), de az URL alapú megoldás egy újabb lekérdezést jelent, ami időveszteséget (is) okoz.
A gyakran használt címeket a szervereken automatikusan gyorsítótárba teszik, így a kiszolgálásuk is gyorsabb lesz, egyébként minden számítógépen található ilyen gyorsítótár (a DNS cache), amelyet néha érdemes kiüríteni (a parancs operációsrendszer-függő).
A világon nagyon sok DNS-kiszolgáló létezik, ezért hierarchiába szervezik azokat. Léteznek ún. root (gyökér) DNS-szerverek, amelyek a többi szerver működését hangolják össze, és a legfelső szintű tartományokat (top level domain – ilyen pl a .hu domain) tartalmazzák; és így tovább, lefelé a hierarchiában. Bárki vásárolhat magának (még nem foglalt) doménnevet bizonyos összeg ellenében.
A DNS alapspecifikációját az RFC 1034 és RFC 1035 dokumentumok tartalmazzák.


Based on work by