Zsolnay Vilmos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.): keramikusművész, nagyiparos.
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon mind a nagy aranyérmet, mind a becsületrendet ő kapta meg, később elnyerte a Ferenc József-rendet és Pécs város díszpolgárságát is.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát épületeiken, köztük
- Steindl Imre
- Lechner Ödön
- Árkay Aladár
- Korb Flóris
- Giergl Kálmán
- Lajta Béla
- Pecz Samu
- Schulek Frigyes
[szerkesztés] Emlékezete
Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában. A Zsolnay-alapította gyár ma is működik (az államosítás után ’’Pécsi Porcelángyár’’ néven) és főként műszaki porcelántermékeket állít elő. Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.


Based on work by