Búbos vöcsök
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Búbos vöcsök Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Podiceps cristatus Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
|
|
A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) a vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék (Podicipedidae) családjába tartozó, karcsú vízimadár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élőhely
A búbos vöcsök eurázsiai madár, a hegyvidékeket és a leghidegebb, északi területeket kivéve egész Európában és Ázsiában elterjedt a tengerpartok és az édesvizek közelében.
[szerkesztés] Megjelenés
Téli tollruhájában a faj hasa, nyakának elülső fele és arcrésze fehér, szeme vörös, csőre rózsaszín, feje teteje, nyakának hátsó része, háta és szárnyai pedig sötétbarnák. A nyári, párzási időszakban mindez látványos, vörösesbarna tollgallérral és két, szarvacskára emlékeztető bóbitával egészül ki. A fiókák rejtőszínűek, különféle barna színárnyalatok keverednek tollazatukban fehér foltokkal. A fiatal kifejlett egyedek ebből a ruházatból egy ideig megőrzik a sötét feji és nyaki csíkokat.
A fajra a 46-51 centiméteres átlagos testhossz és 85-95 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 0,6-1,5 kilogrammos testtömeg társul. A nemek egyformák, a hímek némileg testesebbek.
[szerkesztés] Életmód
A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karélyos oldallemezek is segítik.
Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől. Röpte jellegzetes, nyakát mereven előrenyújtja, szárnyaival pedig rendkívüli intenzitással és sebességgel verdes. Hangadása változatos.
A hidegebb területeken, így a Kárpát-medencében is rövidtávú vonuló, de olykor áttelelhet. Nyugat-Európában állandó madár. Az európai madarak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában telelnek át.
[szerkesztés] Szaporodás
A vöcsökpár minden évben látványos udvarlási szertartást visz végbe a víz felszínén felmeresztett gallérral és bóbitákkal. Ezt követően a pár takaros úszó fészket épít a sűrű növényzetben valamely holtág, mocsár vagy más állóvíz felszínén nádból, gyékényből, hínárból és más vízinövényekből. A pár a fészek körül kisebb revírt tart fenn.
Ebbe a gondosan óvott fészekbe kerül az 5-7 eredetileg kékeszöld, később a rothadó növényektől sárgásbarnává színeződő tojás, amelyek 19-20 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő részt vesz a költésben, majd velük tartó fiókák etetésében. A kicsinyek védelmére gyakran hátukra veszik őket szüleik, de ők már kezdettől fogva jól úsznak és buknak. A fiak önállósodására mintegy 20-30 napot kell várni, de a család még jó ideig együtt marad.
[szerkesztés] Magyarországi előfordulás
Hazánkban ha nem is gyakori, de rendszeres fészkelő faj, becsült példányszáma 7000-9000 párra tehető. Az állomány zöme a Tisza mentén, elsősorban a Tisza-tó környékén és a Bodrogköz vidékén, illetve a Dunántúlon a nagyobb tavak és vizes élőhelyek (Velencei-tó, Balaton, Kis-Balaton, Fertő) közelében fordul elő. Az Alpokalján és az Északi-középhegységben kimondottan ritka.
[szerkesztés] Védettség
A búbos vöcsköt elsősorban a vizes élőhelyek eltűnése fenyegeti. A 19. században vadászták kalapdíszként használt gallértollaiért, de ezt a csapást az állomány már kiheverte.
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint az igen nagy területen elterjedt, nagy példányszámú fajt nem fenyegeti különösebb veszély, ennek megfelelően SPEC besorolást sem kapott. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.
[szerkesztés] Források
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Hermann Heinzel - Richard Fitter - John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- Gyólyahír.hu


Based on work by