Franz Moritz von Lacy
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Franz Moritz von Lacy gróf, (Franz Moritz Graf von Lacy), vagy Lascy (* Szentpétervár; 1725. október 21. - Bécs, 1801. november 24. Osztrák császári hadvezér.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szülei, ifjúkora
Normann eredetű családból származott. Ősei a normandiai Lassy-ból, a Calvados vidékéről vándoroltak az írországi Limerick grófságba. A család 1691-ben – a száműzött II. Jakab angol királyt követve – elhagyta Írországot. Livóniába (Livland) vándoroltak ki.
Franz Moritz von Lacy édesapja, Peter von Lacy gróf, tábornagy (Generalfeldmarschall), 1678. szeptember 29-én született, 1698-ban orosz cári szolgálatba lépett. 1734-ben cári főhadparancsnok volt Danzig-nál és a Rajnánál, 1736-ban a Krímben, 1740-ben birodalmi grófi (Reichsgraf) címet kapott. 1741-ben Finnországban szolgált, később Livónia cári kormányzója lett, meghalt 1751 április 30-án. Édesanyja: Martha Philippine von Funcken, Lösern-ből, Livóniából (1685–1759). Fia, Franz Moritz von Lacy 1725. október 21-én született Szentpétervárott.
Franz Moritz gyermekéveit Szentpéterváron töltötte. 1737-ben elhagyta Oroszországot, és Poroszországban két évig járt a Liegnitz-i (ma: Legnica, Nyugat-Lengyelország) lovagi akadémiára (Ritterakademie), majd 1739-ben Bécsbe költözött. 1743-ban belépett az osztrák császári hadseregbe.
[szerkesztés] Katonai pályafutása
Katonai pályáját zászlósként kezdte a Brown gyalogezredben. Az osztrák örökösödési háború (1740–1748) során harcolt az itáliai hadszíntéren (1746-ban (Piacenzánál és Rottofredo-nál, egy évvel később Genovánál, majd Csehországban, Sziléziában és a Németalföldön. Kétszer megsebesült. 1749-ben alezredessé, 1753-ban huszonnyolc éves korában tényleges ezredessé léptették elő, és egy gyalogezred parancsnokává nevezték ki.
A hétéves háború (1756–1763) kezdetén, a 1756. október 1-én lezajlott Lobositz-i (ma: Lovosice, Csehország) csatában tanúsított helytállásáért vezérőrnaggyá (Generalfeldwachtmeister), majd a következő évben a 1757. november 22-i Breslau-i (ma: Wrocław, Lengyelország) csata után altábornaggyá (Feldmarschallleutnant) léptették elő. Az 1757. december 5-én a poroszok ellen vívott vesztes Leuthen-i csatában (ma: Lutynia, Lengyelország) ismét megsebesült. 1758. február 20-án vezérezredessé (Feldmarschall) lépett elő, és Leopold Joseph Daun tábornagy (1705–1766) főszállásmesteri törzsének parancsnokává nevezték ki. E tisztség (Chef des Generalquartiermeisterstabes) békeidőben a vezérkari főnök feladatát látta el. A nagy katonai erőt képviselő poroszokkal szemben az osztrák hadsereg keserű vereségek sorát élte meg, a körültekintően vezetett hadműveletek ellenére.
Lacy újjászervezte az osztrák császári hadsereget. 1758-ban ő vezette a körülzárt Olmütz felmentését, és ő tervezte meg a hétéves háború következő ütközetének haditervét. Az 1758. október 14-én megvívott Hochkirch-i csatában az osztrák hadsereg, Daun tábornagy, császári főhadparancsnok vezetése alatt néhány óra alatt megsemmisítő vereséget mért a II. Frigyes király által vezetett porosz haderőre. A csata után Lacy megkapta a Mária Terézia rend nagykeresztjét.
Az 1759-es év során Daun-t és Lacy-t is szemrehányások érték a császár részéről, mert nem nyertek csatákat. 1759. augusztus 12-én Gideon Ernst Freiherr von Laudon tábornagy (1716-1790) a Kunersdorf-i (ma: Kunowice, Lengyelország) csatában vereséget mért Nagy Frigyes porosz csapataira, ennek nyomán Laudont táborszernaggyá (Generalfeldzeugmeister) léptették elő.
1759. november 20-án Maxen-nél (Drezda mellett) Lacy hajtotta végre a később „Finckenfang” (kb. „Finck-fogás”) név alatt elhíresült hadműveletet, melynek keretében 17 000 osztrák katonával bekerítették és fogságba ejtették Friedrich August von Finck porosz tábornokot és 15 000 főből álló hadtestét. A sikert azoban nem aknázták ki. Daun főhadparancsnok e haditettért Lacyt is táborszernaggyá léptette elő. Egyes források szerint Lacy csak Laudon eredményeire hivatkozva kaphatta meg ugyanezt a rangot.
Az 1760. augusztus 15-i Liegnitz-i csatavesztésért Gideon Ernst Freiherr von Laudon (1716-1790) tábornagy Daun főhadparancsnokot és vezérkari főnökét, Lacy-t hibáztatta. A határozott stratégiai döntéseket sürgető Laudon ellenségeskedése és az óvatos, kitérő taktikát folytató Daun-nal és Lacy-val szemben az egész háború során fennmaradt. Lacy és riválisa, Laudon egy-egy önálló hadtestet vezettek a háború további szakaszában.
1760. október 9-én Lacy császári csapatai, Todtleben orosz tábornokkal együttműködve, ügyes manőverrel Nagy Frigyes csapatainak hátába kerülve megtámadták és elfoglalták Berlint. Poroszország fővárosa a hétéves háború során másodszor került az osztrákok kezére (az első eset 1757-ben történt). E haditettnek azonban nem volt stratégiai célja, és a várost már október 12-én ki kellett üríteniük, a porosz csapatok közeledése miatt.
Laudon a határozott katonai döntések elodázását Lacy terhére rótta. Lacy alkalmasságát a főhadparancsnoki tisztségre még maga Daun is kétségbe vonta. 1760. november 3-án a szászországi Torgau mellett került sor a hétéves háború utolsó jelentős csatájára, ahol Daun maga is megsebesült, de nem adta át neki a parancsnokságot. A háborút lezáró Hubertusburg-i békeszerződés (1763. február 15.) Szilézia elvesztését, Poroszország felemelkedését eredményezte.
Mária Terézia császárné 1765-ben fiát, II. József német-római császárt (mint társuralkodót) az osztrák katonai ügyek irányítójává tette. Lacy vezérezredes a császár tanácsadója lett, megbízták a hadsereg reformjával és a katonai adminisztráció irányításával (1766). Minden fegyvernem számára új szabályzatokat dolgozott ki, új katonai törvénykönyvet állított össze. Megreformálta a utánpótlási és szállítási rendszert. Munkája nyomán az osztrák császári hadsereg létszáma megnőtt, felszereltsége jelentősen megjavult, költségei csökkentek. II. József császár nagyon közeli baráti kapcsolatban került tanácsadójával. József és anyja között gyakran merült föl komolyabb ellentét, Lacy-ra azonban Mária Terézia továbbra is bizalommal tekintett. Lacy tevékenysége nem szorítkozott a hadsereg ügyeire. Rokonszenvezett II. József politikai reformterveivel is. Mária Terézia előtt Lacy volt Lengyelország felosztásának fő szószólója.
1763-ban Franz Moritz Graf von Lacy táborszernagyot az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat) tagjává, 1765-ben az egész hadsereg főfelügyelőjévé, majd 1768-tól a Haditanács elnökévé nevezték ki. E tisztséget 1774-ig viselte. 1770-ben az Aranygyapjas Rend lovagja lett. A túlfeszített munka felőrölte egészségét, és 1773-ban minden tisztségéről lemondott, Mária Terézia és József császár könyörgése ellenére. Dél-Franciaországba utazott. Viszatérése után sem tudott komoly hivatalt betölteni, csak nemhivatalos katonai és politikai tanácsadóként működött. 1774. május 28-án a császár az Államtanács tagjává nevezte ki.
A bajor örökösödési háborúban (1778–1779) során Lacy és Laudon főhadparancsnokokként ténykedtek Nagy Frigyes porosz király ellen. A háborúzásba belefáradt ország, pénzhiány, utánpótlási problémák miatt azonban jelentősebb hadműveletekre nem került sor.
[szerkesztés] Visszavonulása, halála
Mária Terézia halála (1780) után Lacy II. József császár legbensőbb személyes barátja lett. Az 1788–89-es török háborúban az osztrák császári csapatokat sorozatos vereségek érték. Az 1788. augusztus 7-i orsovai áttörés, és a 1788. augusztus 28-i mehadiai csatavesztés után az idős és megfáradt Lacy-nek át kellett adnia a főparancsnokságot Laudon-nak, akivel – saját túlzottan óvatos és szabályos taktikája miatt – állandó vitában állt. Ezzel Lacy aktív katonai pályafutása véget ért. II. József halála (1790) és a török háborút lezáró 1791-es Swistowi (ma: Szvisov, Bulgária) békeszerződés után I. Lipót császár szolgálatában tovább dolgozhatott az állam és a hadsereg ügyein, de hamarosan visszavonult Neuwaldegg-i kastélyába, Bécs közelében (ma: Wien-Hernals városrész). Halála (1801) után a kastélyparkban (Hameau) álló családi kriptában temették el.
Lacy tábornagy a saját korában „szabályos”, tankönyv szerinti hadvezetés tipikus képviselője volt. Ugyanakkor a hadseregszervezés elméletében és gyakorlatában kiemelkedő sikereket ért el. Az osztrák császári katonai adminisztráció szinte minden tisztségét betöltötte. A Főszállásmesteri Törzs 1757-58-as megszervezée után Lacy egységesítette és megszilárdította a császári hadsereg belső szervezeti struktúráját. Lacyt tekinthetjük az osztrák állami térképészet megalapítójának is, mivel keresztülvitte, hogy a Főszállásmesteri Törzs – térképészeti felmérő hadtest – a hétéves háború befejezése után is fennmaradhasson. Lacy alkotta meg az új gyalogsági és lovassági szabályzatokat, és az első Általános Katonai Szabályzatot is, amelyet Mária Terézia 1759. szeptember 1-én bocsátott ki. Katonai tanácsadóként II. József császár alatt is érvényesíteni tudta befolyását a hadsereget illető kérdésekben, idős kora ellenére.
[szerkesztés] Utóélete
Franz Moritz von Lacy gróf nem nősült meg, gyermekei sem születtek. A de Lacys család „orosz ágából”, ahonnan Franz Moritz is származott, ma is élnek az O'Brien de Lacys leszármazottak. 1939-ben, amikor a Szovjetunió lerohanta és bekebelezte Nyugat-Lengyelországot, a család tagjai elmenekültek az Grodno (Lengyelország, ma: Hrodna, Fehéroroszország) közelében fekvő Augustówek-i családi birtokról, azóta Argentínában élnek, és élénk kapcsolatokat ápolnak Ausztriával.
Franz Moritz von Lacy még 1765-ban vásárolta meg a Neuwaldegg-i birtokot, amelyre kastélyt építtetett (Schloss Neuwaldegg), ennek parkjában temették el.. Halála (1801) után a kastélyparkban (Hameau)álló családi kriptában temették el. 1781-ben Lacy földbirtokot vásárolt Bécs-Ottakring mellett, és megépíttette Wilhelminenberg Kastélyt (ma: szálloda).
Lacy alakját a bécsi Mária Terézia emlékművön (Lichtenstein mögött, domborművön, egészen balra), és a bécsi Arzenálban lévő Hadvezérek csarnokában (Feldherrenhalle) is megörökítették. Az Arzenálban az a mellszobor látható, amelyet II. József császár 1783-ban a Haditanács részére készíttetett. Alsó-Ausztriában, a Heldenberg emlékparkban (a Wetzdorfi kastély parkjában, szintén felállították Lacy tábornagy mellszobrát).
[szerkesztés] II. József császár levele Lacy-hoz
Figyelemre méltó tény, hogy II. József császár, egy nappal halála előtt (1790. február 19-én) levelet írt Lacy-nak, amelyben kifejezetten megköszönte korábbi szolgálatait.
|
Kedves Lascy tábornagyom! Meine zitternde Hand allein macht es mir unmöglich, diese wenigen Zeilen mit eigener Hand zu schreiben; daher muß ich mich einer fremden bedienen, weil ich den Augenblick mit schnellen Schritten herannahen sehe, der uns auf immer trennen soll. Ich würde sehr undankbar seyn, wenn ich diese Welt verließe, ohne Ihnen mein theurer Freund, die Gesinnungen von Erkenntlichkeit an Tag zu legen, die ich Ihnen in so verschiedenen Rücksichten schuldig bin, und das Vergnügen hatte, im Angesichte der ganzen Erde geltend zu machen. Ja! wenn ich in der Welt etwas geworden bin, so danke ich es Ihnen, denn Sie waren es, der mich gebildet, der mich aufgeklärt hat, und der mich die Menschen kennen lehrte, und überdieß verdankt auch die ganze Armee Ihnen ihre Bildung, ihren Ruhm und ihr Ansehen. Die Sicherheit Ihrer Rathschläge in allen Angelegenheiten, die persönliche Anhänglichkeit für mich, die kein großes oder kleines Ereigniß jemahls erschüttert hat, alles dieß, mein lieber Feldmarschall, macht, daß ich außer Stande bin, Ihnen meinen Dank hinlänglich bezeigen zu können. Ich sah Ihre Thränen um mich fließen; Thränen eines großen Mannes und eines Weisen sind die schönste Apologie. Empfangen Sie dafür, indem ich Sie zärtlich umarme, mein Lebewohl. Das Einzige, was ich in der Welt zu verlassen bedauere, ist die kleine Anzahl von Freunden, unter denen Sie gewiß der erste sind. Erinnern Sie sich meiner, Ihres aufrichtigsten Freundes und zugethanenen Joseph. |


Based on work by