Csángók

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A csángók Romániában élő kisebbségi magyar népcsoport. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a hétfalusi (barcasági) csángók.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Moldvai csángók

A moldvai csángók Moldva magyar nyelvű lakosai. Számottevő közösségeket Bákó, Neamţ, Iaşi, Vráncsa megyékben alkotnak. Az utóbbi ötven év kirajzásainak eredményeképpen elszórtan élnek még csángók Galaţi, Botoşani, Vaslui megyékben, de ugyanígy a dobrudzsai Constanţa és Tulcea megyékben is.

Vallási szempontból a moldvai csángók a moldvai katolikus lakosság egy részét alkotják. A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyede (25,8%-a). A moldvai román anyanyelvű katolikusok ősei azonban szintén az egykori magyar, illetve kisebb részben német lakosság között keresendők.

A moldvai csángók jogait hosszú ideig korlátozták és korlátozzák ma is, például nem tanulhattak, illetve ma sem tanulhatnak bizonyos településeken és nem misézhetnek magyar nyelven, és emiatt a román Diszkriminációellenes Tanács határozatban ítélte el a Jászvásári Római Katolikus Püspökséget.

[szerkesztés] Csoportjaik

Az „északi csángók” Románvásár (Roman) közelében élnek. A legrégebbi csoportot képviselik, sokáig megőrizték anyanyelvüket és katolikus hitüket.

A „déli csángók” és a „székelyes csángók” Bákó (Bacau) és Vráncsa (Vrancea) megyékben laknak, az Aranyos-Besztercébe futó Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz és Tázló patakok völgyében, valamint a Szeret folyó torkolatvidékén élnek. Ma már nagyon nehéz meghúzni a határvonalat az északi csángókkal nagyjából megyegyező vonásokkal rendelkező déli csángók, valamint a székelyes csángók közt, ugyanakkor néha ugyanazon falun belül is él még a külön "magyar" és "székely" öntudat (például Klézsén). Tény, hogy ma a déli csángók és a székelyes csángók kultúrája egyaránt jelentős székely jelleggel bír. A déli és a székelyes csángók kevésbé asszimilálódtak, mint az északi csángók, így ma a magyar anyanyelvű moldvai katolikusok mintegy 80 százaléka a székelyes réteghez tartozik.

[szerkesztés] Történetük

A moldvai csángók magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották. Honfoglalás-kori magyar sírokat elszórtan Moldva (a romániai tartomány és Moldova Köztársaság) több pontján is találtak.

A középkori moldvai magyarság újabb rétegét egy tudatos birodalmi politika keretében II. András és IV. Béla telepítették a térségbe a Magyar Királyság területéről. A magyar telepesek első hullámát az 1225-ben a határvédő német lovagok helyébe ide telepített magyarok alkották. A feladatuk szintén a határ őrizete volt. További magyarok érkeztek ide, mikor IX. Gergely pápa a kunok megtérítésére Róbert esztergomi érseket küldte a térségbe. A kunok megtérítése után a domonkos Teodorikot püspökké szentelték. Az ő segítségére az érsek magyar papokat, katonákat, népet hagyott ott. Később a magyar királyok a tatárok ellen a Szeret folyó partján határőrvonalat telepítettek: a mai Szucsavától Bákóig a Szamos völgyéből, délre pedig a Székelyföldről származókat.

A középkori magyar bevándorlók következő csoportja a Tamás és Bálint papok vezetésével idemenekült husziták voltak. Miután Alexandru cel Bun fejedelemtől letelepedési engedélyt kértek, megalapították a Prut partján Husz városát. 1479 és 1493 között, Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt székelyek is nagy számban menekültek Moldvába.

A 17. század elején, Erdély háborús időszakában újabb menekültek érkeztek Moldvába. A marosvásárhelyi országgyűlés okirataiban így említik őket: "Az elmúlt időkben az szegény országnak nagy sok ínsége és romlása miatt, főképpen Moldvába számtalan sok szegénység futott".

A magyarságot gyarapította az 1764-es madéfalvi veszedelem (Siculicidium) után ide (és Bukovinába) menekülő csíki és háromszéki lakosság is. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.

[szerkesztés] A népnév eredete

Az Új Magyar Tájszótárnak a csángó népnévvel kapcsolatba hozható szócikkei
Nagyít
Az Új Magyar Tájszótárnak a csángó népnévvel kapcsolatba hozható szócikkei

I. A székely nyelvjárásokból:

- a csángál (1. rosszul, fülsértően harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan”, „fülsértően” beszél (lásd: sziszegő beszéd). Egyesek a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel hozzák összefüggésbe, ám a székely nyelvjárásokban sem az elcsángál szó, sem a csángál szó "kószál, elkóborol" jelentése nem létezik.

- a csángat (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (pl. ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).

II. A mezőségi vagy a tiszai nyelvjárásokból:

Kallós Zoltán közlése szerint a Mezőségen a fiatal kóborló legényt "cángó"-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig Nyíregyháza környékén a csángó szót "csavargó" jelentésben használják.

III. A besenyők kangar törzsétől

A vitatott hitelességű Csíki Székely Krónika arról ír, hogy 1049-ben a Bessusok (besenyők) Csángur Pál vezetésével beütnek a Székelyföldre. Talán ide vezethető vissza az az elmélet, miszerint a csángó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá a hét besenyő törzs három kangar (csangar) népét. Az viszont tény, hogy meglepően szoros kapcsolat létezett Moldva és az erdélyi besenyő csoportok közt, amit az is bizonyít, hogy például a háromszéki besenyő enklávéhoz (Karatna, Volál, Peselnek stb.) tartozó Kézdiszentléleken Alexandru cel Bun felesége, Losonczi Margit, vagy szeretője, Apor Kata támogatásával épül templom 1401-ben.

IV. A "csángat" (="kiabál") szóból

A barcasági Apácán így magyarázzák a csángó szó eredetét: "Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy “vigyázzatok, mert veszély van”, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy “csángáltak”. Akkor innen eredett a csángó szó. ... A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra” [1]. Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határőrizeti szerepére.

A szó moldvai változatai a következők: csángú, sángó, sángú, sangó, csangó, csangú.

A csángó szó ma ismert első írásos említése egy 1443. június 8-i adománylevélben található, amelyben Ştefan moldvai fejedelem (Alexandru cel Bun fia) Sanga Illyésnek adományozza Văsieşti és Băseşti falvakat. [1]

A második említés 1556-ból való, a háromszéki Maksán említik "Michael chango"-t. 1560-ban említik a szintén maksai Csángó Andrást (lásd Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, II. kötet)

[szerkesztés] Nyelvük

[szerkesztés] Az ősi moldvai csángó nyelvjárás

A nem-székelyes csángók (azaz az északi csángók, valamint a déli csángók egy része) a magyar nyelv olyan változatát beszélik, amely feltehetően kapcsolatban áll a mezőségi vagy a Felső-Tisza menti középkori magyar nyelvjárásokkal. Ma ez a magyar nyelv egyetlen önálló regionális dialektusa (vagyis nem csupán a magyar nyelvjárások egyike, hanem az irodalmi nyelvtől erősen különböző nyelvváltozat). A középkori nyelvi formákat őrzi, a román nyelvből való átvételek csupán lexikális jellegűek. Jellemző rá az s hangnak a sajátos realizációja („sziszegő beszéd”), amelyet talán a finn s-hez lehetne hasonlítani. Mindemellett a sziszegő s és az sz külön hangértékkel bír beszédükben. Másik jellegzetesség a dzs fonéma megléte (dzsermek - gyermek, dzsió - dió, medzs - megy). Beszédük azért érthető nehezen még a románul tudó magyarok számára is, mert nagyszámban használnak archaizmusokat vagy sajátos csángó (nem román eredetű) szavakat, pl. filjesz: nyúl, hét: mikor, ahét: amikor régen, bücsü: becsület, csúkmony: tojás, eszüdni: hozzáérteni, : ő, külpis, külbécs: csiga, stb. Az északi csángók közül még magyarul beszél kb. 10-15000 személy, a magyarul beszélő déli csángók száma kb. 10-13000. A délieknél nagyfokú nyelvi egységesülés figyelhető meg, a székelyes csángó nyelvjárás javára.

[szerkesztés] A székelyes moldvai csángó nyelvjárás

A székelyes csángók nyelvjárása a háromszéki és a csíkszéki székely nyeljárással mutat közeli rokonságot, annyi különbséggel, hogy hiányoznak belőle a nyelvújítás utáni szavak, és nagyobb arányban fordulnak elő a román kölcsönzések. A moldvai csángók többsége ezt a nyelvjárást használja.

[szerkesztés] Hitviláguk

A barcasági csángókon kívül mindenik csángó csoport római katolikus, hitvilágukban azonban ősi elemek keverednek a katolicizmussal. Ma még nem tudjuk eldönteni, hogy ezek a jegyek egy ősi pogány vallás vagy valamilyen keleti eredetű (nem bizánci) kereszténység felé mutatnak.

[szerkesztés] "Dicsirtessék kút forrása"

A klézsei Duma-István András író közlése szerint, amikor a csángó ember egy kút mellett megy el, nyelvével keresztet vet a szájpadlására, és köszön a kútnak: "Dicsirtessék kút forrása". A csodát tevő kutakban, forrásokban való igen erős hit Moldvában már a moldvai magyarság első leírásaiban dokumentálva van, Marcus Bandinus, Moldva apostoli adminisztrátora 1648. március 2-i jelentésében például arról számol be, hogy egy bizonyos szeretvásári csodatevő forrást a vajda trágyával betömetett, mert a csodák hatására sok ortodox katolikus hitre tért át. "Hiedelmeik szerint a kutak, csorgók környékén elhelyezett szobrok megvédik azokat a kiszáradástól. A kutakat tehát transzcendens reprezentációként értékelik, itt a vallási objektumokat a viszonzás, hálaadás, az isteni kegyelem folytonosságának szándékával helyezik el." (Peti Lehel: Szakrális térátélés és szimbolikus ellenőrzése egy csángó falu környezetében[2]). 1986-tól a trunki csodakút az egész Csángóföldet megmozgató kultusz színtere volt, százával zarándokoltak el a gyógyító kúthoz a katolikus falvak hívő lakói, hogy annak csodatevő erejéből részesüljenek. (Peti Lehel: A trunki orvos rózsaillatú kútjának mítosza [3]).

A kutak tiszteletének feltehetően köze lehet ahhoz a "pogány szokáshoz", amelyet még Szent László törvényei tiltanak be: "22. A pogány szokásokról: Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek." (I. László I. törvénykönyve [4])

[szerkesztés] Gyimesi csángók

A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a Tatros folyó forrásvidékén élnek. Őseik a 17-18. században csíki székely és moldvai magyar falvakból vándoroltak ki. Ismertebb településeik Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Szétszórt házcsoportjaik betöltik a mintegy 30 km-es völgyet. Fő foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés.

[szerkesztés] Hétfalusi csángók

A hétfalusi csángók a 11. századi magyar „besenyő határőrzők” maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében, Brassó közelében laknak. Magukat magyaroknak mondják, a szomszédos székelyek hívják őket csángóknak, ismeretlen okból. Nyelvük nagyjából megegyezik a székelyekével, korábbi saját nyelvjárásukról (ha volt egyáltalán) sejtéseink sincsenek. A Szecselevárosban lakó fő csoportjukat hétfalusi csángóknak nevezik. Az evangélikus vallás követői, melyet abban az időszakban vettek fel, amikor a brassói szászok jobbágyai voltak.

[szerkesztés] Magyarok Besszarábiában

Zöld Péter eljut a besszarábiai Csöbörcsökre, ahol katolikus magyarokkal találkozik. Besszarábia a mai Moldova Köztársaságot és a mai Ukrajna két déli megyéjét, az Odessza tartományhoz tartozó Ismail és Cahul megyéket jelenti. Jelen pillanatig úgy tudjuk, hogy e magyarok a 19. század elején felszívódtak a románok és az oroszok közé, éppen ezért teljes meglepetésként hat az az új információ, hogy 1940-ben Ismail járáson belül Ismail városban (a Duna Chilia-ágának mentén) 21 magyart írnak össze, míg Galileşti (ukránul Desantnoye) faluban további hetet. Míg Ismail város esetében esetleg feltételezhető, hogy a magyarok az ottani kikötő vonzása folytán kerültek oda, az attól légvonalban kb. 40 kilométerre fekvő Galileşti esetében megmagyarázhatatlan a jelenlétük, annál is inkább, hogy egyetlen más "kikötői nemzet" (török, görög, német) tagjait sem találjuk ott. [2]

[szerkesztés] Bukovinai székelyek (bukovinai csángók)

Egyesek bukovinai csángóknak nevezik az 1764-ben, Mária Terézia idején lezajlott madéfalvi /Madéfalva/ vérengzés után Csíkból és Háromszékből Moldvába menekült azon székelyeket, akiket 1776 és 1786 között a Habsburg udvar a romániai Bukovinába, a mai Szucsáva (ro:Suceava) megye területére telepített. Esetükben a csángó megnevezés hamis, és ők maguk sem fogadják el. Annyi közük mégis van a csángókhoz, hogy amikor a moldvai székely menekültek közt a telepeseket toborozták, feltehetően őshonos moldvai magyarok is csatlakoztak a Bukovinába költözőkhöz. A bukovinai székelyeket csángóknak az 1880-as évek elején kezdték nevezni a budapesti sajtóban, amikor először merült fel hazatelepítésük terve. 1883-ban elkezdődik a visszatelepítésük, ekkor alakulnak meg a máig létező al-dunai (Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve) és a dévai (Déva, Vajdahunyad, Sztrigyszentgyörgy, Csernakeresztúr) székely kolóniák. A II. világháború alatt megtörténik a teljes kitelepítés, először Bácskába, majd annak elvesztése után Magyarországra. Az al-dunai (Pancsova melletti) és dévai falvak mellett ma a bukovinai székelyek elsősorban a Dunántúlon élnek, fontosabb településeik: Bonyhád, Kakasd, Tevel, Egyházaskozár stb. 1989 után szoros kapcsolat alakult ki egyrészt a szétszóródott bukovinai székelyek között, másrészt köztük és a székely anyaszékek között. A Magyarországon élő bukovinai székelyek országgyűlési képviselője Potápi Árpád, aki Bonyhád körzetben szerezte meg immár többedszerre mandátumát.

[szerkesztés] A csángók települései

Moldvai csángók

  • Északi csángók (Roman környékén + kirajzások):
    • Szabófalva (még beszélnek magyarul)
    • Kelgyest (még beszélnek magyarul)
    • Jugán (csak az idősek beszélnek még magyarul)
    • Újfalu/Traian (csak az idősek beszélnek még magyarul)
    • Bargován (csak az idősek beszélnek még magyarul)
    • Balusest
    • Ploszkucény (a Szeret alsó folyásánál, kirajzás)
  • Déli sz-elő csángók (Bákó környékén):
    • Bogdánfalva
    • Nagypatak
    • Trunk
    • Gyoszény (erős székely hatás)
    • Újfalu/Nicolae Bălcescu
    • Szeketura
  • Székelyes csángók:
    • Berzunc/Butukár
    • Bogáta
    • Bruszturósza
    • Cserdák
    • Csügés
    • Dormánfalva
    • Dózsa/Újfalu
    • Esztrugár/Neszujest
    • Forrófalva
    • Frumósza
    • Furnikár
    • Fürészfalva
    • Gerlény
    • Gorzafalva
    • Gutinázs
    • Gyidráska
    • Jenekest
    • Kalugarén
    • Kápota
    • Ketris
    • Klézse
    • Kukujec
    • Külsőrekecsin
    • Lábnik
    • Lárguca
    • Lészped
    • Lilijecs
    • Lujzikalagor
    • Magyarfalu
    • Onyest (Ónfalva)
    • Prálea (eredetileg református többséggel)
    • Pusztina
    • Ripa
    • Szálka
    • Szalánc
    • Szárazpatak
    • Szerbek
    • Szőlőhegy
    • Szászkút (eredetileg református többséggel)
    • Tatros
    • Turluján
    • Váliri
    • Vizánta (eredetileg református többséggel)

Gyimesi csángók

Hétfalusi csángók

[szerkesztés] Lásd még

A témához kapcsolódó forrásszövegek a Wikiforrásban:

[szerkesztés] Források

  1. Portalul Primariilor Judetului Bacau - román nyelvű honlap
  2. Moldova Noastra - román nyelvű honlap

[szerkesztés] Külső hivatkozások