Déli harangszó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A déli harangszó minden nap déli 12 órakor megszólaló, az Úrangyala imádságra hívó harangszó. Az egész világon elterjedt szokás a katolikus templomokban.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
- Először a kölni egyházmegyei zsinat (1413) rendelte el, de nem minden napra, hanem csak péntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére.
- 1456. június 29-én kelt úgynevezett Imabullájában III. Callixtus pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Ennek a célja az volt, hogy a muszlimoknál naponta ötször imára hívó imám kiáltásához hasonlóan a keresztényeket is imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért.
- Hunyadi János 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A pápa a győzelem örömére módosított a kiadott bullán, melynek új szövege szerint, mivel Isten győzelemre segítette a keresztényeket, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái is legyenek. Így változott át az eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszó a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás harangszavává.
[szerkesztés] Szokások
- Nagypénteken és Nagyszombaton nincs déli harangszó, mivel „a harangok Rómába mennek”.
- Az 1930-as években még élt az a népszokás, mely szerint a harangszó idejében szoptatták az újszülötteket.
[szerkesztés] Forrás
- Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993. ISBN 9633607272


Based on work by