Nindzsucu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A nindzsucu (忍術) – más néven ninpo, sinobidzsucu, taidzsucu – a nindzsák harcművészete.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A szó jelentése
A „nin” szó türelmet, kitartást, de lopakodást és rejtőzködést (japánul „sinobi”) is jelent. A „dzsucu” technikát, eljárásmódot, művészetet, a „tai” testet jelent.
[szerkesztés] Története: eredet
A nindzsucu története legalább másfélezer évre tekint vissza. Nindzsákról először egy a 700-as évekből fennmaradt írásban olvashatunk, azonban az itt említett nindzsák már előtte is léteztek. Őseik főleg jamabusik (a hegyekben élő szerzetes-harcosok), busik (ők is elvonult emberek, de találkozni velük a „hivatalos” feudális hadseregben is) és kínai bevándorló tudósok, papok, harcosok. A nindzsák magukat a „tenguktól” származtatták. Ezek az erdőben élő mítikus madárszerű élőlények voltak, akik a harc, és különösen a kardforgatás, nagy mesterei voltak.
Bár elzárt közösségekben éltek, szabadságukat és önállóságukat tartották a legfontosabbnak és ezért bármilyen eszközt igénybe is vettek. Míg Japánra általában egyre jellemzőbb lett a tradíciókhoz való kötődés és így minden idegen dolgot (akár jó, akár rossz, akár hatásos, akár hatástalan) elutasítottak, ami idegen volt, addig a nindzsák mindent elfogadtak, ami számukra hasznos volt. Így szivárgott be közéjük a buddhizmus, de így jutott el hozzájuk a lőporkészítés. Mivel sokszor kerültek két földesúr hatalmi törekvései közé, ezért nem egyszer megegyeztek az egyikkel, hogy megölik a riválisát, ha őket békén hagyja. Így kezdődtek a bérgyilkosságok sorozatai, melyek által speciális technikáknak és képességeknek váltak a mestereivé. Mindezeket két dolog is segítette: az egyik, hogy nem kötötte őket a szamurájok harci etikai kódexe, így bármilyen eszközt bevethettek, ami a cél elérését szolgálta, másrészt gondosan ügyeltek arra, hogy szinpadiasságukkal elhitessék, hogy ember feletti képességekkel bírnak.
Munkásságuk és igyekezetük eredménye hamar kézzelfoghatóvá vált. A nindzsákról mende-mondák kezdtek terjedni, hogy repülni tudnak, el tudnak tűnni és újra felbukkani egy teljesen más helyen, a pillanat töredéke alatt. Mindebből persze semmi nem volt igaz. Egyszerűen gondosan megtervezett akciókról volt szó, melyben a kötelekkel és a füst használatával megtévesztették az embereket. Az idő múlásával egyre inkább féltek tőlük az emberek, de még a szamurájok is elbizonytalanodtak, amikor egy nindzsával kellett megküzdeniük. A nindzsák harci képessége nem múlta felül a szamurájokét, ám sokszor elég volt ez az elbizonytalanítás, hogy megfelelő előnyre tegyenek szert.
[szerkesztés] Története: manapság
Az 1500-as évektől egyre kevésbé tudni ninjákról, bár felbukkanak történelmi írásokban szinte minden évszázadban. Hivatalosan tehát soha nem tűntek el a történelem színpadáról, bár ha úgy nézzük soha nem is voltak ott (hisz nem ők voltak azok). Manapság a nindzsák harci művészetéről ugyanúgy le kellett fújni a port, mint sok más japán harcművésztről. Az 1900-as évek első felében újra felélednek (az addig is rejtetten létező) harcművész iskolák. Sok szamuráj iskola létezett és ugyanígy sokfajta nindzsa iskola is. Ezeket összegyűjtötték, a szamuráj és nindzsa iskolákat, és nindzsucu néven ma is tanítják és tanulják.
[szerkesztés] Fő ágai és nagymesterei
- Budzsinkan (Bujinkan) – Hacumi Maszaaki (Kiejtésben Masza-aki)
- Genbukan – Tanemura Sótó (Tanemura Cunehisza)
- Dzsinenkan (Jinenkan) – Manaka Unszui (Manaka Fumio)


Based on work by Shinobi,