Éhbél
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az emésztőrendszer anatómiájában az éhbél (jejunum) a vékonybél három részének középső eleme, a patkóbél (duodenum) és a csípőbél (ileum) között helyezkedik el. A jejunum szó eredete a latin jejunus, "üres" szóra vezethető vissza, ugyanis a görög és római orvosok boncolás során ezt a bélszakaszt gyakran üresen találták, köszönhetően annak, hogy a bél perisztaltikája a halál beállta után is működik még egy ideig. A magyar éhbél elnevezés is erre utal.
Az emberi testben a vékonybél általában 2-8 méter hosszú, ebből 1-2 métert az éhbél alkot. Az éhbél pH-ja leggyakrabban 7 és 8 közötti (semleges vagy gyengén bázisos). A éh- és a csípőbélet a bélfodor (mesenterium) rögzíti a hasfalhoz, mégis nagy mozgékonységot biztosít a hasüregben.
Az éhbél belső felülete nyálkás membrán, melyen bélbolyhoknak (villi intestinales) nevezett kinövések találhatóak, amelyek a bél tápanyagtartalmának felszívásához biztosítanak nagyobb felületet. Az éhbél felületén kevesebb mély mirigy (Brunner-féle mirigy) található, mint a patkóbélben. A csípőbéltől is különbözik, ugyanis itt kevesebb kehelysejt található és a Peyer-féle nyiroktüszők (Peyer-plakkok) teljesen hiányoznak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Emésztőrendszer - szerkesztés |
|---|
| Száj | Garat | Nyelőcső | Begy | Gyomor | Hasnyálmirigy | Epehólyag | Máj | Bélrendszer | Vékonybél (Patkóbél, Éhbél, Csípőbél) | Vastagbél ( Vakbél, Féregnyúlvány, Végbél ) Végbélnyílás |


Based on work by