Brutus János Mihály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Brutus János Mihály (Velence, 1517 - Gyulafehérvár, 1592. május 16.) olasz író, magyar királyi történetíró
[szerkesztés] Élete
Tanult Paduában; szülővárosában az Ágoston rendbe lépett és abban sok évet töltött; a fogadalmakat letette s a hittudományi tanfolyamot elvégezte, de a szerzetes élet szigorával nem tudván megbarátkozni, a szentszéknél kieszközölte a fogadalmaitól való fölmentést. Ekkor a tanári pályán keresett alkalmazást. Azokhoz csatlakozott, kik a német reformátorok példájára Olaszországban is az egyház tanai és intézményei ellen állást foglaltak. Ezzel magára vonta az inkvizíció üldözését, mely elől menekülnie kellett. Utóbb külföldre vándorolva, kalandor életet folytatott; három helyen házasodott meg és mindegyik nejétől voltak gyermekei. Fékezhetetlen tudományszomjától ragadtatva beutazta Olasz-, Spanyol-, Francia- és Németország legnevezetesebb városait. Bécsi utjában ismerkedett meg 1573-ban Báthory Istvánnal, a későbbi lengyel királylyal, ki akkor Zápolya követe volt; ez magával vitte Erdélybe s udvaránál alkalmazta; sőt mikor lengyel királlyá választották, oda is elvitte s vendégszeretőleg bánt vele. Brutus, ki Európa legtudósabb embereivel barátságos összeköttetésben állott, szabadabb világnézetet vallott, kényelmesebb életet folytatott s a protestánsok hitelveinek hódolt. Báthory István halálával Brutus elhagyta Lengyelországot. 1588-ban Rudolf király történetirói minőségben alkalmazta s fizetését 600 aranyforintban állapítá meg. 1591. december 16. elutazott Erdélybe Báthory Zsigmondhoz; előbb Galgócon barátjánál gróf Salm Gyulánál időzött, kinek ajánló levelével december 21. indult tovább.
[szerkesztés] Munkái
1. Epistolae clarorum virorum. Lugduni, 1561.
2. Florentinae historiae. U. ott, 1562.
3. De historiae laudibus. Cracoviae, 1578.
4. Praeceptorum conjugalium liber unus. U. ott, 1578.
4. Oratio de Ernesti, Archid. Austriae laudibus. Frankof. 1590.
5. Opera varia selecta. Berolini, 1697.
6. Brutus János Mihály magyar királyi történetiró. Magyar Historiája 1490–1552, a m. k. egyetemi könyvtár eredeti latin kéziratából a szerző életével közli Toldy Ferencz. I. II: kötet. Bpest, 1863–67. III. kötet, szerk. Nagy Iván. U. ott, 1877. (Monum. Hung. Hist. II. osztály XII., XIII., XIV. kötet. Ism. Bud. Szemle Uj Foly. V. XI. 1866. 1868. Századok 1877.)
Báthory István megbizásából irta meg Magyarország történetét, Bonfini munkájának folytatásaként; 1490-től 1571-ig dolgozott rajta, de befejezésében megakadályozta őt halála, és az elkészült munkának is csak 13 könyvét birjuk. B. az egykorú Jovius és Centorius mellett, főleg hazai (részint már elveszett) irókból, hivatalos irományokból és levelezésekből lelkiismeretesen szőtte előadását. Halála után kéziratai az udvar által összegyűjtve Bécsbe kerültek. Történetéből csak három példány létezik: egyik 9 könyvből áll és a cs. kir. könyvtárban őriztetik; másik 10 könyvből Pray hátrahagyott könyvei közt találtatott és a harmadik Wilnában van.
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996

