Shaw cikkei, előadásai

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Platform and Pulpitot 1962-ben adta ki Rupert Hart-Davis könyvkiadó vállalata. Szerkesztette Dan H. Laurence. 302 oldal. A kötetben van George Bernard Shaw korai politikai, művészeti tárgyú írásai közül is, és aránylag sok az I. világháború utáni írásaiból.

[szerkesztés] Politikai nézetei

Shaw elméleti írásaiban szocialista volt, az 1917-es októberi fordulat mellett állt ki, és már 1921-ben úgy nyilatkozott, hogy " két igazán jelentős politikus van Európában, Winston Churchill és Lenin " . A 20-as években is a Szovjetunió támogatója maradt, Szocializmusról ,kapitalizmusról nőknek c. könyve ( 1928 ) is ezt tanúsítja, már amennyire. 1931 nyarán Shaw a SzU-ba látogatott, és Sztálin is fogadta. Shaw beszédet is tartott a rádióban Leninről, börtönben a fiatalkorúaknak stb. Shaw azzal a meggyőződéssel jött haza, hogy a történelemben új fordulat állhat be, hogyha az egész világ átveszi "Lenin kísérletét" ( Lenin, 1931 ), viszont a kapitalizmus győzelme a civilizációt fenyegetné. Tudni érdemes, hogy Shaw ezekben az években roppant kétségbeesett volt, és az I. világháború óta nem hitt a nyugati civilizációban. Úgy találta, "a parlamentben semmit nem lehet elintézni" ( The Politics of Unpolitical Animals, 1933 ), a diktátorokat pedig a gyors sikerek végrehajtóinak tartotta. Azzal is vádolták, hogy a fasisztákat támogatná (Shaw verteidigt Mussolini, 1931), illetve hogy Sir Oswald Mosley nemzetiszocialista államférfi híve lenne. Rövid ideig Mussoliniért is lelkesedett ( I Am Not A Fascist, But... ;1931 ) és Hitlert is "okos államférfinak" tartotta. "Kilencven százaléka igaz annak, amit Hitler mond. Meg kell keresnünk, melyik az az egytized, ahol nincs igaza, és ott ragaszkodni az álláspontunkhoz." (In Praise of Guy Fawkes, 1933) A világháború kezdetére azonban már kiábrándul a diktátorokból, kivéve Joszif Sztálinból, példa erre Genf című darabja.