Heinrich Hentzi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Heinrich Hentzi von Arthurm (Debrecen, 1785. október 24. – Buda, 1849. május 21.) császári és királyi vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban a császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka.

Joseph Kriehuber litográfiája (1849)
Nagyít
Joseph Kriehuber litográfiája (1849)

Nagybátyja, Samuel Hentzi, svájci forradalmár és költő volt, aki összeesküvést szervezett Svájc fennálló alkotmánya ellen és ezért 1749. július 17-én kivégezték. A menekülni kényszerült család Debrecenben telepedett le. 1805-ben lépett be a császári hadseregbe. 1805-ben lett főhadnagy és részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. 1808 és 1813 között a komáromi vár erősítésén dolgozott. 1842-ben ezredesi rangban kinevezték a császári és királyi utászkar parancsnokának. 1844-ben nemesi címet, 1847-ben vezérőrnagyi rangot kapott. Egyike volt a császári hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. Magyarországi születése ellenére közismert volt magyarellenességéről.

A forradalom idején a péterváradi várőrség parancsnoka volt és császári parancsra ő is letette az esküt a magyar alkotmányra. Az október 3-ai királyi manifesztum után felmerült azonban a gyanú, hogy a várat osztrák kézre akarja átjátszani, ezért letartoztatták és Pesten házi őrizetbe került. A császáriak 1849. január 5-ei bevonulásakor kiszabadult és szolgálatra jelentkezett Windisch-Grätz tábornagynál, aki a budai vár parancsnokává nevezte ki. Mikor a honvéd hadsereg tavaszi sikerei után nyilvánvalóvá vált, hogy a várat ostrom fenyegeti, Hentzi mindent megtett, hogy az erősséget védhetővé tegye. Görgei május 4-én érkezett a vár alá és egy hadifogoly tiszt útján – a megadásra való felszólítás mellett – közölte a várparancsnokkal, hogy Pest felöl nem fog ostromolni, ha viszont Hentzi ennek ellenére lövetné a védtelen várost, a vár bevételé után az őrség nem számíthat kegyelemre. A felszólítás ellenére a császári vezérőrnagy az ostrom szinte minden napján lövette Pestet, ahol pedig semmilyen katonai célpont nem volt. A céltalan rombolásnak számos építészeti műremek esett áldozatául. A tizenhét napig tartó ostrom utolsó napján Hentzi maga állt a védők élére, azonban a Szent György téren halálos sebet kapott.

1850-ben posztumusz megkapta a Katonai Mária Terézia Rend kiskeresztjét és fiát bárói rangra emelték. 1852. június 11-én Ferenc József személyes parancsára a budavári Szent György téren emlékművet emeltek Hentzi és bajtársai tiszteletére, amely a főváros lakosságának ismételt tiltakozása ellenére 1899-ig helyén maradt.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Felhasznált források

Más nyelveken