Pancsova

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pancsova (szerbül Панчево / Pancsevo / Pančevo, németül Pantschowa, vagy Banstadt, románul Panciova) város a mai Szerbiában a Vajdaságban a Dél-bánsági körzetben.

[szerkesztés] Fekvése

Belgrádtól 16 km-re északkeletre a Duna bal partján fekszik. Beresztóc, Dolova, Ferenchalom, Galagonyás, Omlód, Révaújfalu, Sádoregyháza, Tárcsó és Torontálalmás települések tartoznak hozzá. (é. sz. 44°52′15’’ k. h. 20°38′25’’)

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a közeli Ponyavica patak nevéből származik, az pedig a szerb ponjavica (= gyűszűvirág) főnévből. Ezt a betelepülő szlávok Pancsevora alakították és ebből lett a mai magyar neve.

A város címere
Nagyít
A város címere

[szerkesztés] Története

1430-ban Panczal néven említik. Vidékén állott a honfoglalás idején Kövivár. 1660-ban fa erődítménye volt. Itt győzte le 1739. július 30-án Oliver Wallis császári tábornok a törököt. 1848. március 22-én magyar lakossága a forradalom mellé állt, július 15-én Rajacsics metropolita szerb sereggel bevonult, majd július 23-án lefegyverezte a magyar és német lakosságot. 1848. december 27-én itt halt meg Suplikácz szerb vajda. 1849. január 2-án itt ütközött meg Kiss Ernő tábornok Mayerhoffer császári tábornok seregével. 1849. április 10-én itt aratott győzelmet Perczel Mór a szerbek felett. A 19. század végén szabad katonai város, a német bánsági ezred főtiszti központja. 1910-ben 20 808 lakosából 8719 szerb, 7467 német, 3364 magyar, 769 román, 244 szlovák, 135 horvát volt. Ekkor mint törvényhatósági joggal felruházott város Torontál vármegyéhez tartozott. 2002-ben 77 090 lakosából 60 963 szerb, 3279 magyar, 1816 jugoszláv, 1407 szlovák, 1196 macedón, 946 cigány, 800 montenegrói volt.