Murakeresztúr

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.35235° k. h. 16.87773°

Murakeresztúr
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Kistérség Nagykanizsai
Rang község


Terület 11,71 km²
Népesség
Irányítószám 8834
Körzethívószám 93
Térkép
é. sz. 46.35235° k. h. 16.87773°
település
Mo. térképén

Murakeresztúr község Zala megyében, a Nagykanizsai kistérségben.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Murakeresztúr (horvátul: Murski Krstur) Zala megye és Magyarország délnyugati részén, a horvát-magyar határfolyóként folyó Mura mellett fekszik.


[szerkesztés] Története

Első emltése 1347-ből való Keresztur néven, amely a településen alapított bencés monostorra utalt. A 14. századi település ínséges körülmények között élt, és sűrűn pusztították.

A 16. századi apátságnak négy portája volt, amely birtoklásán a Széchyek és az apátság többször vitatkozott. Maga a falu az ínséges körülmények miatt nem sok jelentőséggel bírt, adót se fizettek.

A törökök először 1566-ban pusztították, felégették a falut, a lakosság a környező mocsaras vidékekre menekült. Korábban is állott várát megerősítették. Mindazonáltal a lakosság továbbra se tért vissza a településre. A törökök 1600-as támadása idején kiürítették a várát, és Kanizsa elestével így Keresztúr is a törökök kezére került. 1661-ben a falu szomszédságában épült fel Új-Zrínyivár, amely Zrínyi Miklós meghiúsult tervében Kanizsa visszafoglalását szolgálta volna.

A falu újratelepülése az 1690-es években indult meg, egyelőre elég lassan. Szintén ebben az időszakban jött létre Kollátszeg, Murakeresztúr községrésze, a korábbi halásztanyák helyén. Többször pusztította pestisjárvány, továbbá a Mura gyakori árvízei is nehezítették az életkörülményeket.

1720-ban Pirkli István légrádi plébános vált a még helyre nem állt apátság tulajdonosává, és Kollátszegre is kiterjesztette hatalmát. Az utóbbiba 1727-től folyamatosan költöztetett horvát telepeseket, s így az 1770-es évekre jelentős településsé válhatott Kollátszeg, ahol még majorság is működött.

Közben Keresztúr fejlődése lassabb volt. Az apátság 1737-re megszerveződött, és a település birtokosává vált. A jobbágyok korlátlan mennyiségben kelllett robotoljanak az itteni földeken, viszont adót nem kellett fizetniük. A 19. század elején is folytatódott a település lassú gyarapodása, mindazonáltal továbbra is elég rosszak maradtak az életkörülmények. Közben, az 1820-as években Kollátszeg komoly szegényedésnek indult, és sok szegény inkább Keresztúrra költözött.

Az 1847-es határrendezés során a földelosztás a jobbágyok számára igen kedvezőtlenül alakult. Így 1848. április 25-én a parasztok eredménytelenül fellázadtak a fölsesuruk ellen, miután az erőszakkal elfoglalta a falu rétjeit. Egyébként csendesen zajlott le itt a szabadságharc, a horvát nyelvű lakosság nem támogatta Jelasics bán seregét.

A falu élete 1860-ban, amikor a Déli Vasúttársaság Pécs-Nagykanizsa vonalán vasútállomást kapott, rohamosan kezdett változni, fellendült a környező falvak felé való fuvarozás és kereskedelem. A lakosság pedig versengett az állami, nyugdíjjal járó állásokért.

1874-ben Kollátszeget Keresztúrhoz csatolták, ám bizonyosfokú önállósága továbbra is megmaradt. A létrejött község - a vasút komoly serkentése ellenében - azonban továbbra is elmaradottnak számított, sokan Somogyba jártak a majorságokon summásmunkát végezni. A lakosság mintegy 90 %-át érintő analfabétizmus csökkentése érdekében 1884-ben óvoda és új iskola épült, ahol két tanító is oktatott átvéve az apátság szerepét.

A Trianoni békeszerződés idején a horvát lakosság is Magyarországhoz kötődött inkább, ám így is igen érzékenyen érintette a döntés, mivel sokakat rokoni és gazdsági szálak húztak a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz juttatott területekre. Átmeneti stagnálás után ismét nagyobb fejlődés jellemezte az 1924-ben Murakeresztúr nevet felvevő községet. Vámhivatal nyílt, szövetkezeti bolt, posta, távíró- és távbeszélőközpont, több egyesület, háziorvos, állatorvos, valamint a Murakeresztúri Takarékpénztár központja működött. A földművelés továbbra is apróföldeken történt, az állattenyésztés egyre jelentősebbé vált, de a kosárfonás is jellemző helyi szakma lett.

A II. világháborút követően mind nemzetiségi település volta, mind határközeliségi és a rossz jugoszláv-magyar kapcsolatok rontottak a falu helyzetén, az 1960-as évekig komolyabb változás nem történt, pusztán lakossága fogyatkozott meg. 1962-ben új iskolát és óvodát kapott, és 1969-re épült ki a védműrendszer. 1970-ben épült újjá a Murán átívelő vasúti híd, amely a Jugoszlávia felé vezető (elsősorban teher-) vasúti forgalom egyik fontos vonalának részévé vált.

Az 1990-es években tovább nőtt az infrastruktúra, befejeződött az ivóvízhálózat kiépítése, kábeltelevízió- és szennyvízhálózat jött létre.

[szerkesztés] Gazdaság, közélet

A település kisebb központi jeleggel bír. Bútorgyár, kereskedőtársaság, illetve 54 egyéni vállalkozó üzemel a községben. 7 vendéglátó egységet, 9 vegyesboltot és néhány szolgáltatási egységet találni Murakeresztúron.

A turizmus kiépülőben van. Jelenleg egy panzió működik itt. Egyre több borospince látogatható utat engedve a kialakuló borturizmusnak.

A községben általános iskola, óvoda, idősotthon, orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, posta, rendőrség, vámhivatal, tűzoltóság és polgárőrség is működik, és foglalkoztatja a helybélieket.

[szerkesztés] Nevezetességei

  • Új-Zrinyivár
  • Zrínyi Miklós szobra
  • Memento emlékmű

[szerkesztés] Külső hivatkozások