Leonbergi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Leonbergi | ||
| Származási ország | ||
| Németország | ||
| Osztályozás | ||
|
||
| Fajleírás (külső hivatkozások) | ||
| FCI | ||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rövid történeti áttekintés
A 19. század harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején Heirich Essig, Leonberg város tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér Új-foundlandi szukát egy a "Nagy" St Bernát kolostor menedékházából származó úgynevezett "Barry" kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszú, fehér szörű kutyákat eredményezett. Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya kitenyésztése volt. Az oroszlán Leonberg város címerállata. Az első valóban "Leonbergi"-nek nevezett kutyák 1846-ban születtek. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait. Már röviddel ezután sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden-Württemberg tartományban a Leonbergi-t kiváltképpen parasztkutyaként tartották. Sokat magasztalták az örző- és egyéb alapvatő tulajdonságait. A két világháborúban és a háború utáni szűkös időkben a tenyészkutyák száma drámaian visszaesett. Ma a leonberger egy kitűnő családi kutya, amely moder életünk minden igényének megfelel.
[szerkesztés] Általános megjelenés
Az eredeti felhasználási célnak megfelelően a Leonbergi nagyon nagy, erös, izmos, ám mégis elegáns kutya. Harmónikus testfelépítés és öntudatos nyugalom, ám mindazonáltal élénk temperamentum tünteti ki a kutyát. Különösen a kanok hatalmasok és erőteljesek.
[szerkesztés] Arányok
Marmagassága a törzshosszúsághoz: 9:10. A mellkasmélység megközelíti a marmagasság felét.
[szerkesztés] Magatartás és karakter
Családi kutyaként a Leonbergi a mai lakó- és életfeltételek között egy kellems partner, amelyet nehézségek nélkül mindenhová magunkkal vihetünk, és amely kimondott gyerekszeretetével tünteti ki magát. Se nem gyáva, se nem agresszív. Kisérőkutyaként egy kellemes, hűséges és félelmet nem ismerő kísérő minden életszituációban.
A megkívánt jellemszilárdsághoz különösen a következők tartoznak: - magabiztosság és korlátlan higgadság - közepes temperamentum (többek között játékösztön is) - engedelmességi készség - jó tanulási- és emlékezőképesség - zaj iránti érzéketlenség.
[szerkesztés] Fej
Egészében tekintve mélyebb, mint amilyen széles, és inkább elnyújtott, mint tömzsi. A fej aránya a fejtetőhöz 1:1. A bőr muindenütt feszes, nincsenek homlokráncok.
[szerkesztés] Fejtető
Koponya: profilból és elölről nézve kevéssé domború, a törzsnek és a végtagoknak megfelelően erős, de nem nehéz. A hátsó része nem lényegesebben szélesebb, mint a szemeknél. Stop: világosan felismerhető, de csak mérsékletesen, közepesen kidolgozott.
[szerkesztés] Arckoponya
Orr: fekete Fang: inkább hosszú, sosem egyenesen végződő; az orrhát egyenletesen széles, sosem besüllyedő, inkább gyengén domború (kosorrhoz hasonló). Ajkak:feszesek, feketék. Az ajakzug zárt. Állkapocs/Fogazat: erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos és teljes ollóharapással, a felső fogsor térköz nélkül zárul az alsóra, a fogak függőlegesen állnak, 42 egészséges, a fogképletnek megfelelő foggal (az M3 hiánya tolerált), fogóharapás megengedhető. Az alsó állkapocsban a szemfogaknál semmi beszűkülés/befűződés. Pofa:csak kevéssé fejlett. Szemek: világosbarnától lehetőleg sötétbarnáig, ovális, sem mélyen fekvő, sem előreugró, egymáshoz se túl közel, se túl messze álló, a szemhéjak feszesek, a kötőszövet nem látható, a szemfehér (a bőrszövet látható része) nem vöröses színű. Fülek: magasan és nem szélesen hátul/nagyon hátul tűzött, lógó, középnagy, feszes, húsos.
[szerkesztés] Nyak
Lágy ívben, törés nélkül megy át a marba, inkább hosszúkás, mint tömzsi, a gégénél a bőr nem lóg.
[szerkesztés] Test
Mar: kidolgozott, kifejezett, különösen a kanoknál. Hát: feszes, egyenes, széles. Ágyék: széles, erős, jól izmolt. Far: széles, viszonylag hosszú, lágyan lekerekített, folyamatosan átmegy a farktőbe, semmi esetre sem túlépített. Mellkas: széles, mély, legalább könyökmagasságig érő, nem túl hordóalakú, inkább ovális. Alsó oldalvonal: csak enyhén felhúzott.
Farok: nagyon gazdagon szőrőzött, állásban egyenesen lóg, mozgásban is csak enyhén felgörbített, és lehetőleg nem a hátvonal meghosszabításán felül hordott.


Based on work by