Schweidel József

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Schweidel József

Schweidel József (Zombor, 1796. május 18. - Arad, 1849. október 6.) honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike.

Katonai pályafutását a császári seregben kezdte, a negyedik huszárezredben mint hadapród szolgált, később a kapitányságig vitte. Tanítója a híres Simonyi óbester volt. Harcolt a napóleoni háborúkban, ott volt többek között a párizsi csatánál is. 1827-ben megnősült, feleségül vette Bilinszka Domicellát, akitől öt gyermeke született.

Az 1848-as forradalom kitörésekor hazavezette Bécsből az ezredét. Ezután Bács megyében a táblabírák közé iktatták. A katonai ranglistán gyorsan emelkedett, először ezredessé nevezték ki, majd a schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848 október 28.-án tábornokká avatta. 1849 május 9.-én Pest városparancsnoka lett. Világosnál tette le a fegyvert.

Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt felesége könyörgésére "kegyelemből" golyó általi halálra változtatták, ő volt a negyedik golyó által kivégzett vértanú.

[szerkesztés] Források

  • Magyar Életrajzi Lexikon
  • Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom (Budapest, 1899)