VIII. János bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

VIII. (Palaiologosz) János (1425-1448) bizánci császár

Miután a trónörökös, Mihály 1406-ban meghalt, János követte apját, II. Mánuelt a konstantinápolyi trónon 1425-ben. Hogy biztosítsa országát a törökökkel szemben, a pápához látogatott, és felajánlotta a két egyház egyesítését. Ezt valóban ratifikálták 1439-ben Firenzében, ám a terv elbukott. A császárt itáliai útján elkísérte Georgiosz Gemisztosz Pléthón, újplatonista gondolkodó, aki döntő hatást gyakorolt Nyugat-Európában a reneszánszra. A császár megfelelő intézkedéseivel megvédte Konstantinápolyt a törökökkel szemben, amikor 1432-ben II. Murád ismét megostromolta a fővárost.

VIII. János kétszer nősült: első felesége I. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem leánya, Anna volt (1414), a második pedig Montferrati Zsófia (1421), ám egyiküktől sem született a császárnak utódja. Így aztán a trónon öccse, az általa kijelölt XI. Konstantin követte a trónra szintén áhítozó fivére, Demetriosz ügyeskedése és nylít felkelése ellenére.

Előző uralkodó:
II. Mánuel bizánci császár
Bizánci császár
Palaiologosz-dinasztia
Következő uralkodó:
XI. Konstantin