Sumer nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A sumer (régiesen sumér, szumír) nyelv az ókori dél-Mezopotámia (ma főként Irak területe) nyelve mára kihalt, és egészen a 19. századig feledésbe merült. Nincs ismert nyelvrokona - sem az élő, sem a holt nyelvek közt - (noha egyes alternatív elméletek szerint kapcsolható a magyarhoz, baszkhoz, etruszkhoz és más nyelvekhez), és ez megkülönbözteti a terület más nyelveitől, mint amilyen a héber, akkád, melyek rokonai a szír és arámi nyelveknek, s ez utóbbiak a sémi nyelvek közé tartoznak.

A sumer az első ismert írott nyelv, első írásos emlékei i.e. 3200. körül keletkeztek. Ékírását később az akkád nyelv használta. Alkalmazták azonban az indoeurópai nyelvek közül a hettita (melynek hieroglifikus írása is volt, akár az egyiptomi nyelvnek) és az óperzsa nyelvre is, bár az utóbbi csak hasonló elvekre épült, a jelek alakja eltért. A sumer nép eltűnése, lassú beolvadása (?) után a sumer nyelvet több, a térségben lévő országban még századokig a diplomáciai levelezés és a tudományok nyelveként használták, hasonlóan, mint a középkorban a latint, fontos részét képezte az írnokképzésnek, és megmaradt a mágikus-rituális, ill. a tudományos nyelvhasználatban is.

A sumer agglutináló nyelv, vagyis a szavakat és szóelemeket (toldalékokat) összeragasztva képez új szavakat vagy azok jelentés-árnyalatait (lásd a lentebbi példákat); . A sumer ergatív nyelv. Ez annyit tesz, hogy a mondat alanya, amely direkt tárgyra utal, úgynevezett ergatív esetben van, amit az -e utótag jelöl. A tárgyatlan igék alanyát a rag nélküli abszolutív eset jelöli.

Például:

  • lugal-e e2 mu-du3 – „a király felépítette a házat”,
  • lugal i3-gen – „a király elment”.

Megjegyzés: a „lugal” (király) szó az ember („lu2”) és a nagy („gal”) szavak összetételéből keletkezik.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.