Horváth Mihály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horváth Mihály (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.), magyar történész, püspök.

Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonából származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.


Eleinte Szegeden folytatta tanulmányait, majd 1825-ben a váci papneveldébe lépett, ahol behatóbban foglalkozott a történelemmel is. 1830-ban bölcsészettudor lett, 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte.

1847. január 23-án nagy feltűnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébánossá lett (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki, a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. A szabadságharc leveretése után előbb szerte az országban bujdosott, utóbb főúri hölgyek közbenjárásával Lipcsébe s onnan Belgiumba menekült. A hadi törvényszék halálra itélte, és in effigie fel is akasztatta. 18 évig élt száműzetésben. Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf voltak tartózkodási helyei, majd 1856-ban ismét Brüsszelben telepedett le, ahol a gazdag állami levéltárból kiadta az 1451 és 1562 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. (Magy. történelmi okmánytár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte és lemásolta Hatvani Mihály [kénytelen volt ezen álnév alá rejtőzni]. Monumenta Hungariae Historica Diplomataria. Tom. I-IV. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Pest, 1857-59).

1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett hazájába, ahol polgártársai részéről köztisztelet várta. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történeti tanárul hívta meg a trónörökös mellé, tribunici cimzetes püspökké nevezte ki és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki.

Horváth Mihály a legnépszerűbb magyar történetirók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz. Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is. 1849-ben például a papi nőtlenség eltörlésének és az egyházi javak elkobzásának radikális követeléseit hangoztatta.

[szerkesztés] Művei

  • Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt, Buda, 1840
  • Az ipar és kereskedés története Magyarországon a XVI. sz. közepéig, Pest, 1842
  • A magyarok története, I-IV. kötet (1792-ig), Pest 1842-1846 halad). A második kiadás 1860-63 között jelent meg 6 kötetben és 1815-ig terjed, a 3. kiadás 1871-73 között 8 kötetben.
  • Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzet és az akkori Európa polgári és erkölcsi műveltsége között, Pest, 1847
  • Huszonöt év Magyarország történetéből (1823-48), Genf, 1864
  • Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben, Genf, 1865
  • Történelmi zsebkönyv, 1867
  • Kisebb történelmi munkái, Pest, 1868
  • Williams Roger életrajza, Pest, 1868
  • Zrinyi Ilona életrajza, Pest, 1869
  • Fráter György, Pest, 1871
  • A kereszténység első százada Magyarországon, Pest, 1878

[szerkesztés] Hivatkozások

Más nyelveken