Zabanius János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Zabanius János (Sachs de Harteneck), (Eperjes, 1664. - Nagyszeben, 1703. december 5.), lovag, az erdélyi szászok grófja, szebeni királybíró, Zabanius Izsák fia

[szerkesztés] Élete

Született 1664 - ben Eperjesen. Atyja evangélikus vallása miatt Eperjesről elűzve Nagyszebenbe költözött át; a fia ott végezte az iskolát és azután Tübingenbe ment, hol "magister philosophiae" lett és egy ideig előadásokat tartott.

1689-ben visszatérve, 1690-ben "notarius provincialis" és városi írnok lett. Az 1691. április 21-i országgyűlés a Leopoldinum keresztülvitelének sürgetésére küldöttséget menesztett Bécsbe. A szászok képviselője Zabanius volt, aki majdnem egy évig tartózkodott Bécsben, hogy a vezető köröket az erdélyi bonyolult viszonyokról felvilágosítsa és a szászok érdekében jóindulatra bírja. A császár arany láncot ajándékozott neki; Nagyszeben a Szebenszék bírájává, azután provincialis polgármesterévé választotta; 1698-ban Lipót val. b. kormánytanácsosságot és nemességet adományozott neki Sachs de Harteneck praedikátummal.

1700-ban a szászok grófja lett. 1702-ben. ellenfelei felségsértéssel vádolták; a nagyszebeni tanács halálra ítélte és 1703. december 5-én Nagyszebenben lefejezték.

1847-ben Daniel Roth regényt írt róla [1].

[szerkesztés] Művei

  • Dissertatio Academica De Ideis... Tübingae, 1688.
  • Die, denen schmerzlich leidtragenden Wittwen Cypressen ... Hermanstadt, 1693. (Frank Bálint és Rosenau Anna Mária egybekelésére írt versek.)

Többi munkái, kéziratai, naplója felsorolva Trausch munkájában.

[szerkesztés] Forrás