Philisztosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Philisztosz, Philistos, Philistus (Kr. e. 430? - Kr. e. 356 vagy 355) Görög történetíró, politikus és hadvezér


I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz párthíveként állami és katonai hivatalokat töltött be. Kr. e. 386-ban I. Dionüsziosz száműzette. Ennek halála után visszatért, s II. Dionüsziosz udvarában mint a türannisz-pártiak vezére újból szerephez jutott. Kr. e. 387-ben flottaparancsnokká nevezték ki, életét egy tengeri csatában vesztette el.

Szicília történetéről szóló munkáját száműzetése alatt kezdte írni. A mű két részből áll, ránk csupán alig néhány töredék maradt belőle. Az első rész hét könyvében „Peri Szikeliasz" (Szicíliáról) címen a sziget történetét dolgozta fel Kr. e. 405-ig, Akragasz elestéig. A második rész hat könyvében kortörténettel foglalkozott, négy könyvet I. Dionüsziosznak, kettőt pedig II. Dionüsziosznak szentelve. Ezekben Kr. e. 362-ig dolgozta fel az eseményeket. A munka befejezetlen, Athenis folytatta Kr. e. 337 - 336-ig. Stílusa egyszerű, szűkszavú, Thuküdidészt tartotta mintaképének, akit némelyek szerint az általa megélt csatajelenetek leírásában felülmúlt. Későbbi történetírók, a szicíliai Diodórosz és Plutarkhosz a görög nyugattal kapcsolatban őt tekintették forrásnak, mint megbízható szerzőt. A mű a rómaiaknál is nagy tekintélynek örvendett, Cicero, Quintilianus dícséri, Dionüsziosz Halikarnasszeusz ellenben nem adott hízelgő képet róla, ez feltehetőleg Philisztosz türannisz-pártiságával függ össze. Műve későbbi hírnevét az is megalapozta, hogy egyes ókori források szerint Nagy Sándor egyedül az ő történeti munkáját vitte magával hadjárataira.


[szerkesztés] Források