Kalotaszeg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kalotaszeg tájegység a mai Romániában, részben Erdélyben a valamikori Magyar Királyság területén, Kolozsvártól nyugatra. Nyugat-Románia kevés tömbmagyar területeinek egyike, régi erdélyi magyar népi hagyományok őrzője.

Szomszédai északról és keletről a Mezőség, délről Aranyosszék, nyugatról Bihar. A Kalota és a Körös völgyében terül el, nyugaton Bihar magas hegyek, a Gyalui-havasok (Vlegyásza-havas) és a kisebb Meszes-hegység határolják, észak-nyugatra az almási Dezső-várig terjed. Jellegzetes vára még a nyugati végeken Sebes-vár, délen a Létavár és a Kolozsvárhoz közelebb fekvő Gyalu vára.

Nevét a honfoglaló magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségéről kapta. Kalota néven valamikor sokkal nagyobb területet neveztek, Kelemen Lajos Kalotaszeg történelmi és műemlékei című tanulmánya szerint a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körösig terjedő vidéket. A mai tájegység Kolozsvártól nyugatra fekszik, de tőle északra és keletre is vannak falvak, amelyek néphagyományaik alapján rokonságot mutatnak Kalotaszeggel. A hajdani Kalota-vidékre utaló helynév volt még a 16. században is Nagyvárad mellett Kiskalota és a Sebes-Körös bihari völgyében Közép-kalota.

Mintegy 40, részben vagy egészben magyarok lakta falu tartozik hozzá. Ezek közül néhány: Bánffyhunyad, Egeres, Gyerővásárhely, Inaktelke, Kalotadámos, Kalotaszentkirály, Ketesd, Kőrösfő, Magyarbikla, Magyargorbó, Magyargyerőmonostor, Magyarkapus, Magyarókereke, Magyarvalkó, Magyarvista, Mákófalva, Méra, Sebesvár, Váralmás, Zsobok.

Három részre oszlik: a Felszeg a nyugati havasoknál, az Alszeg az Almás-patak mentén és a nádasmente Kolozsvárhoz közel.

A magyar népművészet újrafelfedezése a kalotaszegi hagyományok népszerűvé válásával kezdődött az 1880-as években, miután Gyarmathy Zsigmondné felélesztette a varrottas kézimunkák készítését és a kalotaszegi hímzések [1] európai hírnévre tettek szert. A kalotaszegi népművészet hatással volt magyar szecessziós iparművészek gödöllői csoportjára és Kós Károly művészetére [2].

[szerkesztés] Külső hivatkozások