Vágsellye
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Vágsellye (szlovákul Šaľa, németül Schelle) város a mai Szlovákiában. A Nyitrai kerület Vágsellyei járásának székhelye. Vágvecse tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Vág jobb partján, Galántától 10 km-re délkeletre fekszik.
[szerkesztés] Története
Vágsellyén 2 alkalommal is találtak neandervölgyi-leletet (másodlagos helyzetben), eddig csak az egyiket publikálták. Az itt található gázlón át haladt a középkorban a Via Bohemica kereskedelmi út, amely Morva- és Csehországba vezetett. A Duslo vegyiüzem és más építkezések során több kultúra lelőhelyét is sikerült megtalálni, többek között a vonaldíszes kerámia kultúrájának települését, a zsinórdíszes kerámia 3 temetkezési helyét, egy i. e. 5.-4. századi települést, kelta és kvád településmaradványokat, 7. és 8. századi csontvázas temetőt az avar-szláv időszakból (az ehhez tartozó települést azonban már nem sikerült időben feltárni), a Nagy Morva Birodalom időszakából származó temetőt, a későbbi Árpád-korból pedig még több lelőhely került elő a környéken.
Az első fennmaradt írásos emlék, mely terra Wag néven említi a helyet, 1005-ből való (a Szent István alapította pannonhalmi apátság alapító oklevelének másolatban maradt fenn, kb. 1180 körülről). Az említett rész valószínűleg későbbi betoldás, és nemcsak a mai Vágsellye területére vonatkozhatott (bár egy 1239-es oklevélben az áll, hogy Salát régebben Wag területnek nevezték). Sala első említése az 1105-1110 körüli időből származik, a pannonhalmi apátság Vörös Könyv (Liber Ruber) nevű oklevélmásolataiból, amikor is a terület hozzájuk került. Később az egri érsekség birtoka.
1522-ben Majthényi Uriel kiváltságokat adományozott Sellyének. 1536-ban I. Ferdinánd mezővárosi rangra emelte. 1586-ban a jezsuitákhoz kerül a város, ők 1598-ban Turócból ide helyezték át gimnáziumukat.
Pázmány Péter érsek kedvelt tartózkodási helye volt. 1663-ban Érsekújvár eleste után ez is török kézre került, és 1686-ig ott is maradt. 1692-ben vásártartási jogot kapott. Várkastélyának jelentősége a török időkben Esztergom eleste után nőtt meg. A török elleni végvári harcok fontos bázisa volt. A város környéke többször is szinte teljesen elnéptelenedett, ezek közül kevéssé ismert az 1241. évi tatárjárás, azonban az 1661. és 1663. évi török pusztitásról pontosabb adatok maradtak fenn (300 házból mindössze 30 maradt meg).
Nagy veszteségek érhették a várost a Rákóczi-szabadságharc alatt, az 1703-1708 közti időszakban (utána itt mér nem folytak harcok), ugyanis az 1715-ös népszámlálás idején csak 13 paraszt és 16 zsellér lakott Sellyén.
1849-ben, a tavaszi hadjárat során 2 csata is zajlott a közelben, Zsigárdon (1849. [[június 16].) és Pereden (1849. június 20.-21.) A sereg jelenléte nyomán kisebb kolerajárvány pusztított.
Az első világháború után a várost 1919. január 7-én foglalta el a csehszlovák hadsereg. Sellye megmaradt járási központnak, 1938-45 között újból Magyarország része. 1945. március 31-én foglalta el a szovjet hadsereg. A háborúban elesettek emlékét a templomnál elhelyezett hősi halottak neveit felsoroló emlékmű és a főutcán található emlékmű őrzi.
1958-ban kezdték meg a Duslo Vegyiművek építését. 1960. január 1-jén közigazgatásilag egyesítették Vágvecsét és Vágsellyét.
1970-ben Vágsellyének 13 251 lakosa volt. 1972-ben megkezdték a reneszánsz kastély felújitását. 1973-77 között új közúti híd épült. 1974-ben egy közúti balesetben megsérült a Szentháromság-szobor, melyet 1992-ben hoztak rendbe. 1987-től jelenik meg a Slovo Šaľanom havilap. 1989. november 16-án itt alakult meg a szlovákiai magyarok első politikai pártja, a Független Magyar Kezdeményezés.
1990-ben a város lakossága elérte a 25 ezret. 1992-95 között fölújították a Szent Margit katolikus templomot, melyet eredetileg valószínűleg Pázmány Péter építtetett a Bocskai-felkelés alatt lerombolt templom helyett, a ma látható templom azonban 1828 és 1837 között épült klasszicista stílusban, Schwartz György tervei alapján. Pázmány nevéhez fűződik a kollégiumnak szánt kastély befejezése is, a milánói Syroth Kilián tervei alapján, a Thurzo család kastélyának mintájára. Vágsellye 1996-ban, 36 év után újra járási székhely lett.
2002-ben könyv jelent meg a Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás gondozásában.
1910-ben 3812 lakosából 3489 magyar és 286 szlovák volt. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a városnak 24 564 lakosa van , ebből 11 961 férfi, 12 603 nő. Nemzetiségi szempontból megközelitőleg 80%-ban szlovákok lakják, majdnem 18%-ban képviseli magát a magyarság, a fennmaradó részt csehek, romák, ukránok, ruszinok ill. más nemzetiségűek teszik ki. 66,6%-ban római katolikus vallású a lakosság, utánuk legnagyobb számban az ateisták vannak, hívők közül nagyobb számban még evangélikusok és reformátusok élnek a városban.
[szerkesztés] Látnivalók
- A városka központjában áll a 16. századi átalakított egykori várkastély.
- Római katolikus temploma 1828-ban épült klasszicista stílusban.
- A templom közelében található a 19. századi pszeudogótikus kápolna.
- A vágsellyei skanzen házai még 1730-ban épültek.
- Ismeretlen alkotó műve a 19. századból származó Szent György-szobor.
- A városban 5 artézi kút is található, ebből négynek a vize iható.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1842. május 16-án Feketeházy János hídmérnök (meghalt 1927. október 31.); ő tervezte többek között a budapesti Szabadság hidat is.
- Itt született Sellyei Miškovič József költő, népi író (1909. január 1. – 1941. március 6.)
- A város jezsuita gimnáziumában tanult Bottyán János kuruc generális.
- A városhoz sok szállal köthető még Pázmány Péter (1570. október 4. – 1637. március 19.)


Based on work by