Második thorni béke
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Német Lovagrend és Lengyelország közt dúló tizenhárom éves háborút lezáró békeszerződés, közismertebb nevén második thorni béke (az elsőt 1411-ben kötötte a rend és a Lengyelország-Litvánia) 1466. október 9-én. Ebben a lovagok lemondtak teljes Kelet-Pomerániáról, Nyugat-Poroszországról, a kulmi és ermlandi (warmiai) püspökségekről, Danzig (Gdańsk), Thorn (Toruń), Neustadt Elbing (Elbląg), Michaelu városokról, a székhelyről Marienburgról és több várról. Ezek mint királyi Poroszország kerültek a Lengyel Királysághoz. A Lovagrend ezentúl hűbéri esküt volt kénytelen tenni a lengyeleknek, flottájukat elvették, és külpolitikát már nem folytathattak, ennek tetejébe az eddig kizárólag németekből álló rend kénytelen volt lengyel nemzetiségűek is felvenni. A 15. század végén a lovagrend a Német-római Birodalom területéről való választófejedelmeket, hercegeket és őrgrófokat tett meg nagymesternek, remélve, hogy támogatást nyernek a lengyel bekerítés ellen; köztük volt Brandenburgi Albert, teljes nevén Albrecht von Hohenzollern Brandenburg-Ansbach (1510–25).
[szerkesztés] Forrás
- Bernt Engelmann: Poroszország, Gondolat kiadó 1986.


Based on work by