Nagyvárad
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagyvárad, (románul Oradea, németül Grosswardein, latinul Magnowaradinum) a román-magyar határ közelében, a Sebes Körös partján fekvő város, az egykori Bihar vármegye székhelye és a romániai Bihar megye (BH) központja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Sebes-Körös partjain és a váradi dombságok alatt fekvő városon át fut Románia legfontosabb útvonala, az E60-as út, amely összeköttetést nyújt Budapesttel (250 km), illetve több romániai várossal: Kolozsvár (152 km), Marosvásárhely (250 km), Brassó (400 km), Bukarest (595 km). A város a tervezett észak-erdélyi autópályától is csupán 15 km-re található.
[szerkesztés] Története
Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg.
Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és ide telepítette a bihari püspökséget. 1095-ben ide temették a királyt, sírja 1192-től zarándokhely lett.
1241-ben a tatárok megostromolták, és nagy harc után április 15-én elfoglalták. A tatárdúlást Rogériusz (nevét városrész viseli) spalatói (Split) püspök, váradi főesperes Carmen Miserabile (Siralmas ének) című munkájában írja le.
1390. május 20-án a királyi pár jelenlétében állították fel Szent László aranyozott lovasszobrát a székesegyház elé.
Itt volt kanonok Janus Pannonius, püspök Vitéz János 1445 és 1465 között, várkapitány Rhédey Ferenc és fia, aki erdélyi fejedelem lett.
1474-ben Ali, szendrői bég serege fosztotta ki a várost, de a várat bevenni nem tudta. Ezután várát megerősítették.
1514-ben a parasztsereg hiába ostromolta. 1538-ban itt kötött békét I. Ferdinánd és Szapolyai János. 1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás ostromolta és bevette. Az ostrom során a város és a vár csaknem teljesen elpusztult.
1598-ban a török eredmény nélkül ostromolta.
1613. október 27-én a közelben ölték meg Báthori Gábor erdélyi fejedelmet.
1660. június 6-án itt halt meg a szászfenesi csatában halálos sebet kapott II. Rákóczi György fejedelem. Ez év július 14-én Ali pasa vette ostrom alá és augusztus 28-án elfoglalta.
1664-ben Rákóczi László megkísérelte Várad felszabadítását, 1689-ben Bádeni Lajos ostromolta eredménytelenül. Közben 1685. október 15-én itt fogatta el a váradi pasa Thökölyt, akinek ezzel maradék tekintélye is elveszett, 1686. február 1-jén már hiába fogadta nagy pompával a pasa.
1692-ben Siegbert Heister tábornok szabadította fel a várost.
Új székesegyháza 1752 és 1779 között épült.
A vár ma is áll, igen leromlott állapotban van. A kommunista uralom évtizedeiben a román hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy a magyar múltra utaló emlékeket megsemmisítsék, meghamisítsák, illetve elrejtsék. Így lett az enyészet martalékává a vár is. A pusztulásra ítélt vár elé magas tönbházakat emeltek, hogy az érdeklődők és kíváncsi szemek elől elrejtsék.
A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt, ekkor „Körös-parti Párizsnak” is nevezték.
[szerkesztés] Népessége
- 1787-ben lakossága 9790 fő
- 1830-ban 18 091 fő
- 1850-ben 22 538 fő
- 1857-ben 22 443 fő
- 1869-ben 28 698 fő
- 1880-ban a város lakossága 31 324 fő, ebből 86,4% magyar anyanyelvű, 6,6% oláh azaz román, 4% német; hitfelekezet szerint 31,8% római katolikus, 27% református, 26,1% izraelita, 6,7% görög katolikus, 5,9% ortodox volt.
- 1890-ben 38 557 fő, 88,8 % magyar anyanyelvű, 6,6% román, 2,6 % német; hitfelekezet szerint 31,2 % római katolikus, 28,2 % református, 26,2 % izraelita, 6,5 % görög katolikus, 5,8 % ortodox volt.
- 1900-ban 47 018 fő, a katonasággal együtt 50 177; ebből 91,3 % (44 750 fő) magyar anyanyelvű, 5,1 % (3335 fő) román, 2,4 % (1404 fő) német
- 1910-ben 64 169 fő, 58 421 magyar anyanyelvű, 3604 román, 1416 német, 279 szlovák és 159 lengyel volt
- 1992-ben 222 741 fő, ebből 144 244 román, 74 225 magyar, 2137 cigány, 959 német és 1176 egyéb nemzetiségű
- 2002-ben már csak 56 830 magyar lakosa volt.
- a 2002-es népszámlálás adatai szerint a város 206 527 lakossal rendelkezik (az előfalvak lakóival együtt a lakosság kb. 220 000 főre tehető)
- a 2002-es népszámlálás adatai szerint a város etnikai összetétele a következő: román: 145 295 (70,4%), magyar: 56 830 (27,5%), roma: 2466 (1,2%), német: 566 (0,3%), szlovák: 477 (0,2%), zsidó: 172, ukrán: 76, bolgár: 25, orosz: 25, szerb: 17, cseh: 9, török: 9
[szerkesztés] Híres emberek
[szerkesztés] Nagyvárad polgármesterei
- Bölönyi Menyhért, 1850. január 4-én Nagyvárad első polgármestere elfoglalja hivatali székét.
- Csorba János, 1851. június 25-től 1854-ig.
- Lukács György, 1861. január 21-től 1875-ig.
- Stettner Lajos, 1863 - 1864
- Sall Ferenc, 1875. november 11-től 1897-ig.
- Bulyovszky József 1897-1901
- Rimler Károly 1901-1919
[szerkesztés] A város szülöttei
- Váradi Péter (1450 körül született) kalocsai érsek
- Pázmány Péter (1570. október 4.) esztergomi érsek
- Báthory Zsigmond (1572.) erdélyi fejedelem
- Báthory Gábor (1589. augusztus 5 - 1613. október 27.) erdélyi fejedelem; itt ölték meg saját hajdúi
- gr. Rhédey Ferenc (1610.) erdélyi fejedelem
- gr. Teleki Mihály (1634.) erdélyi kancellár
- Perger János (1791.) jogtudós, a Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagja
- Beöthy Ödön (1796. december 5. - Hamburg, 1854. december 7.) Erdély 48-as kormánybiztosa, Bihar vármegye alispánja, országgyűlési követ
- Grósz Frigyes (1798. november 16.) Nagyváradon a szegény vakok részére szemgyógyintézetet nyitott
- Nagysándor József (1804. október 17. - Arad, 1849. október 6. honvéd tábornok, aradi vértanú
- Flór Ferenc (1809. október 10.) a „legmagyarabb magyar orvos”
- Szigligeti Ede (eredeti nevén: Szathmáry József) (1814. március 8.) színműíró. Az Akadémia 1840-ben, a Kisfaludy Társaság 1845-ben választotta tagjai közé.
- Csengery Imre (1819. - 1875. szeptember 30.) országgyűlési képviselő
- Grósz Albert (1819. január 12. - 1901. március) királyi tanszéki orvos, a nagyváradi Szemkórház igazgatója. 1852-1867 között Nagyvárad főorvosa volt.
- Csengery Antal (1822. június 2. - Budapest, 1880. július 13.) Csengery Imre öccse, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő, a Kisfaludy Társaság tagja.
- Tisza Kálmán (1830. december 16.) a balközép vezére. 1875. október 20. és 1890. március 13. között Magyarország miniszterelnöke.
- Szilágyi Dezső (1840.) jogász, igazságügyminiszter
- Károly József, rendi nevén Irenaeus (1854. március 6. - 1929. március 13.) fizikus, tanár, városatya, premontrei kanonok, a drótnélküli távíró egyik feltalálója, Nagyvárad egyik legkiemelkedőbb tudósa
- Iványi Ödön (1854. november 18. - 1893. október 19.) újságíró, aki 1891-ben átvette a Nagyvárad szerkesztését
- Edelmann Menyhért (1862. december 25.) orvos
- Grósz Emil (1865. szeptember 30.) szemorvos
- Diósy Ödönné Brüll Adél (1872. szeptember 1.) Ady múzsája
- Bakonyi Károly (1873. július 28.) író
- Széchényi Zsigmond (1898.) Afrika-utazó
- Osvát Ernő (1877.) a Nyugat folyóirat alapítója
- Palotai Boris (1904. május 23.) József Attila-díjas író
- Dayka Margit (1907. október 13.) Kossuth-díjas színművésznő
- Fényes Szabolcs (1912. április 30.) Erkel-díjas zeneszerző
- Benda Kálmán (1913. november 27.) történész, az MTA tagja
- Straub F. Brunó (1914. január 5.) az MTA tagja, 1988-89-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke
- Wagner Nándor (1922. október 7.) szobrászművész
- Bajor Andor (1927. szeptember 30.) író
[szerkesztés] Más hírességek Nagyváradon
- Itt tanított Juhász Gyula költő. 1943. március 7-én a Pázmány Péter Premontrei Főgimnázium (ma Mihai Eminescu Főgimnázium) épületében emléktáblát állítottak fel.
- Itt tanult Szacsvay Imre a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője. 1848. június 24-én megválasztják Nagyvárad (Olaszi és Újváros) országgyűlési képviselőjének. 1849. október 23-án kivégzik. Bronzszobrát, Margó Ede (1872-1946) alkotását 1907. március 15-én avatták fel.
- Itt élt és alkotott Ady Endre költő.
- Itt alkotott Michael Haydn (1732-1806) zeneszerző, Joseph Haydn fivére.
- Itt, az egykori székesegyházban temették el 1095-ben I. (Szent) László királyt, 1319-ben Beatrix királynét, 1395-ben Mária királynőt és 1437-ben Luxemburgi Zsigmond királyt és német-római császárt.
- Az új Szent László székesegyházban nyugszik Ipolyi Arnold (1823-1886) püspök, történész, Rómer Flóris (1815-1889) apátkanonok, archeológus, bölcsész, a magyar régészet és művelődéstörténet megalapozója, Fraknói Vilmos (1843-1925) régész, történész Bunyitay Vince (1837-1915) kanonok, egyháztörténész.
- A premontrei templomban nyugszik Károly József (1854-1929) kanonok, fizikus, matematikus.
- A Rulikovszky-temetőben nyugszik Rulikovszky Kázmér lengyel százados, akit Paskievics 1849. augusztus 29-én a magyarokhoz való átállásért kivégeztetett, Mezey Lajos (1820-1880) festőművész, Tabéry Géza (1890-1959) író, Fekete József (1903-1979) szobrász.
[szerkesztés] Nagyvárad történelmi városrészei
- Váradolaszi (Olosig)
- Újváros (Orasul Nou)
- Szőllős (Seleus)
- Csillagváros (Steaua)
- Velence (Velenţa)
- Őssi (Ioşia)
- Rogériusz (Rogerius)
- Tokaji telep, más néven Cinka Panna (Cartierul Eminescu)
- Váradhegyalja (Podgoria)
- Rét
[szerkesztés] Újabb városrészek
- Tavirózsa (Nufărul)
- Dragos Voda
- Észak-Őssi (Iosia Nord)
- Ipari negyed (Zona industriala)
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Egy kis sajtótörténet
- 1862 szeptemberében megjelent az első, modern értelemben vett nagyváradi újság, a Bihar. 1863. október 30-án megszűnt, majd újra megjelent 1867-1884 között.
- 1868 A Nagyváradi Lapok megjelenése, a nagyváradi hivatásos újságírás kezdete.
- 1870. július 3. Megjelent a Nagyvárad című napilap. Főszerkesztő Hügel Ottó. Szerkesztését 1891-ben Iványi Ödön (1854-1893) újságíró vette át.
- 1874. június 17. Megjelent a Szabadság című napilap. 1895. szeptembere és 1896. májusa között Nagyváradon tartózkodik és a lapnál újságíróskodik Krúdy Gyula. 1900. január 1-jén Ady Endre megérkezik Debrecenből és a lapnál dolgozik 1903. októberéig.
- 1895 Megjelent a Tiszántúl című napilap.
- 1898. október 1. Megjelent a Nagyváradi Napló.1901.december 10-től Ady Endre ide jött át a Szabadságtól segédszerkesztőnek.
- 1902 Megjelent a Nagyváradi Friss Újság.
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Tömegközlekedés
Nagyváradon 1906. április 5-én indult be a villamosközlekedés. Ezidőtájt jelennek meg az első villamos mozdonyok is. Nagy István tanár gyermekkora óta megszállottja a nagyváradon valaha közlekedett ilyen járműveknek (www.eminescu.rdsor.ro/istvan/fo.htm). A tömegközlekedési hálózatot az OTL vállalat irányítja. Öt villamos (piros 1-es és 3-as, fekete 1-es és 3-as, illetve 2-es) és számos autóbusz vonal (10, 11, 12, 13, 14, 17, 18) van.
[szerkesztés] Kis vasúttörténet
- 1858. április 24-én adták át a Nagyvárad-Püspökladány vasútvonalat, s ezzel a város bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe.
- 1870. szeptember 7-én avatták fel a Nagyvárad-Kolozsvár közötti 152 km hosszú vasúti pályát.
[szerkesztés] Vasútállomások
A városnak négy vasútállomása van: Központi pu., Keleti (Velencei) pu., Nyugati (Őssi) pu., Biharpüspöki pu., ez utóbbi egyben határátkelő is.
[szerkesztés] Vasúti nemzetközi menetrend-Nagyvárad Központi pu.
Érvényes 2006. december 9-ig
ÉRKEZŐ NEMZETKÖZI VONATOK
- 406.sz. Brassó-Budapest Ny.pu. 04,04
- 364.sz. Marosvásárhely-Budapest Ny.pu. 10,14
- 363.sz. Biharkeresztes-Nagyvárad 12,07
- 367.sz. Szeged-Nagyszalonta-Nagyvárad 14,26
- 407.sz. Budapest Ny.pu.-Brassó 22,00
INDULÓ NEMZETKÖZI VONATOK
- 406.sz. Brassó-Budapest Ny.pu. 04,09
- 364.sz. Marosvásárhely-Budapest Ny.pu. 10,17
- 362.sz. Nagyvárad-Biharkeresztes 17,22
- 366.sz. Nagyvárad-Nagyszalonta-Szeged 15,32
- 407.sz. Budapest Ny.pu.-Brassó 22,05
[szerkesztés] Repülőtér
A város szélén, az Arad felé vezető út mellett található a Nagyváradi repülőtér.
[szerkesztés] A történelmi Magyarország nagyváradi templomai
- Szent László templom. Az utolsó tatárdúlást követően 1717-1733 között épült fel, gróf Csáky Imre esztergomi kanonok váradi püspöki működése alatt. A templom tornya 1790-ben készült el. Az 1960-as években a kommunista hatalom le akarta rombolni, de a város magyarsága élő láncot alkotva éjjel-nappal védte a templomot, dacolva a román titkosszolgálat fenyegetéseivel. Végül lerombolni nem merték ugyan, de sok embert hosszú börtönévekre ítéltek.
- Nagyváradi Székesegyház, Bazilika (Basilica Minor). Alapkövét Forgács Pál püspök tette le 1752. május 1-jén, az építkezést 1779. december 8-án fejezték be és 1780. június 25-én gróf Kollonits László püspök szentelte fel. Orgonája Mária Terézia adománya.
- Holdas-templom. Alapkövét 1784. november 9-én rakták le.
- Várad-Újvárosi (kéttornyú) református templom. 1835-1853 között épült, tornya 1872-ben készült el.
- Cionista zsinagóga (Kossuth, ma Indepententei utca), 1878-ban szentelték fel.
[szerkesztés] Építészeti remekek, műemlékek
- Vár. Az 1241-es tatárjáráskor Várad teljesen elpusztult. A várad e tragikus eseményt követően Vincze püspök állította helyre. 1570-1596 között épült Várad új vára az olasz későreneszánsz szellemében. 1613-1629 között, Bethlen Gábor korában Várad várának új építési szakasza kezdődik, 1618-ban a vár megerősítéséhez a templom köveit is felhasználják.
- Magyar római katolikus püspöki (barokk) palota. Építését Patachich Ádám püspöksége alatt, 1762-ben kezdték el. Főbejáratával szemben található a Tóth István (Tóth Árpád költő édesapja) által készített Szent László bronzszobor, amelyet Schlauch Lőrinc bíboros szentelt fel 1893. szeptember 10-én. A szobor, az őt körülvevő négy oroszlánnal együtt eredetileg a város főterén állott, ahonnan a román uralom beálltával el kellett menekíteni.
- Kanonok-sor
- Fekete Sas palota, 1907-1909 között épült. A szálloda 1908. november 1-jén nyílt meg. A palota helyén állott a Sas Szálloda, melynek termében 1798. augusztus 26-án tartották az első magyar hivatásos színielőadást. E jeles eseményt egy a palota Kossuth utca felőli erkélyén elhelyezett márványtábla is megörökítette, amely az épület 1980-as években történt felújításakor eltűnt és azóta sem került elő.
- Állami Színház (eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte), 1899-1900 között épült. Előtte Szigligeti Ede mellszobra. 1948 őszén mint Nagyváradi Állami Magyar Színház kezdi el első évadát. 1955. november 26-tól román tagozat is működik az egykori magyar színház épületében.
- Apolló palota (Fő, ma Republicii utca 12. szám), 1912-1914 között építették, elsőként ebbe az épületbe vezették be a központi fűtést 1913 novemberében. Érdemes a bérház kapuján bemenni, csodálatos egykori felvonót láthatunk.
- Stern palota
- Pénzügyi palota
- Igazságügyi palota
- Nemzeti (volt Osztrák-Magyar) Bank épülete
- Ullmann palota (1913), Löbl Ferenc tervei alapján.
- Moskovits palota
- Görög katolikus püspöki palota
- Ady Endre emlékmúzeum. 1955-ben nyílt meg, igazgatója Tabéry Géza író volt.
A várost gyönyörű barokk épületek gazdagítják. A szecesszió jegyében született épületek híresek.


Based on work by