Baranyai Decsi János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baranyai Decsi János vagy Decsi (Czimor) János (baranyai), (Decs, ?- Marosvásárhely, 1601) műfordító, az első magyar közmondásgyűjtő, ev. ref. főiskolai igazgató, a XVI. század egyik legtudósabb írójaként ismerték.

[szerkesztés] Élete

Született Decsen Tolna vármegyében; első oktatását az akkor virágzó s jeles könyvtárral bíró tolnai ref. iskolában nyerte, Herczeg-Szöllősi Gáspár és Tolnai Bálint vezetése alatt; innen került a debreceni, majd a kolozsvári iskolába, melynek vezetői őt ajánlották 1587-ben Bánffi Farkas fejedelmi tanácsosnak, a külföldi egyetemre küldendő Ferenc nevű fia mellé útitársul. Az ifjak május 18 - án indultak el Bonczidáról, Moldván, Havasalföldön át Varsóba s végre Poroszországon, Pomeránián és Brandenburgon át, júl. 22-én Vittenbergába ékeztek; itt Albert Salamon tanár és orvosdoktornál laktak Dudith Andrással együtt. Távozásuk alkalmával (1589.) néhány tanulótársához búcsúverset írt.

Külföldi tartózkodása alatt a szigeti s pécsi bégek harcai s rablásai következtében nem csak maga pusztult ki atyai javaiból, hanem az övéi is kiszorultak lakhelyeikből és Erdélyben Báthori Zsigmond fejedelemnél kerestek és találtak menedéket. 1592 végén Kolozsvárott telepedett le. 1593-ban a székely-(maros-) vásárhelyi iskolánál alkalmazták; itteni tartózkodását és működését bőven írja le Hunyady Ferenc udvari orvoshoz 1596. aug. 16 - án intézett levelében és egy 1597. aug. 26 - án kelt szolgálati szerződésben. Ezekből tudjuk azt is, hogy édesanyja Által Erzsébet, mostohaatyja Decsi Borbély Péter és mostohatestvére Decsi Dániel volt; továbbá, hogy 1600-ban nősült és 1601-ben meghalt; a vásárhelyi iskolaigazgatásért szinte semmi fizetést sem kapott és végre is a város néhány évi szolgálatáért Decsit egy régi iskolaházzal elégítette ki azon helyen, hol ma a kollégium fekszik.

[szerkesztés] Művei

  • Hodoeporicon Itineris Transylvanici, Moldavici, Russici, Cassubii, Masovici, Prussici, Borussici, Pomerani, Marchici et Saxonici, exantlati 1587... Witebergae, 1587. (Ism. M. zsidó Szemle 1892.)
  • Syntagma Institvtionvm Jvris Imperialis ac Vngarici, qvatvor perspicvis qvaestionvm ac responsionvm libris comprehensvm. Claudiopoli, 1593. (Száz példány volt a kiadótól tiszteltdíja.)
  • Synopsis philosophiae in privatum memoriae subsidium, thesibus et velut aphorismis quibusdam comprehensa et ad disputandum proposita in Academia Argentinensi... Witebergae, 1595.
  • Az Caius Crispus Salvstivsnask ket Historiaia... Cibinii, 1595. (Ism. Erdélyi Muzeum III. 1815. Kazinczy.)
  • Adagiorvm Graeco Latino Vngaricorvm Chiliades quinque,... Barthphae, 1598. (Ism. Vasárnapi Ujság 1869. 39. sz. Bud. Közlöny 1870. 9. sz. Eötvös Lajos.)
  • Joannes Decius Barovius Joanni Telegdio S. P. D. Ex foro Siculorum, die 5. Martii 1598. (Levél Telegdihez a Hunn-Scytha irásról, mely legelőször Telegdinek, Rudimenta priscae Hunnorum linguae, brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa. Lugduni Batav. 1598. cz. könyvének elején és Bod, M. Athenasának is az elején 1766. jelent meg.)
  • Bucsúversek a vittenbergai egyetemről hazatérő magyar ifjakhoz: Tankó Miklóshoz (1588., görög vers 16 sor), Tolnai S. Jánoshoz (1588., latin 40 sor), Ujfalvi Pécsi Zsigmondhoz (1589., 28 sor), Eszlári F. Demeterhez (1589., 32 sor), megvannak a marosvásár helyi ev. ref. főiskola könyvtárában.
  • Joannis Decii Barovii Commentariorum De rebus Vngaricis (Dec. X. D. XI. Liber 1. 2.) Pest, 1865. (Monumenta Hungarica II. oszt. XVII. kötet. Közli Toldy Ferencz a szerző életrajzával. Baranyai Decsi János Magyar historiája 1592-98. cz. latinul irt magyar történetéből fenmaradt rész. Ism. Budap. Szemle. Uj F. IX. X. 1867-68. Garády. Budapesti Közlöny 1867. 158. sz. Szilágyi S.)
  • Levele Hunyadi Ferenczhez, M.-Vásárhely, 1596. aug. 16. (Tört. Tár 1881. 473. l.)

Nevét Joh. C. Decius Baroviusnak írta; családi neve Czimor volt, ezt Csimornak és Tzimornak, vezeték neve származása helységéről Deczi, Detsi, később Décsi s Décsynek irták, a baranyai előnevét szintén különbözően irta, Baronyainak, Baroviusnak és többször Baroniusnak.

Arcképét egykorú fametszet után közli Toldy a Historiája XII. lapján (Monum II. oszt. XVII. kötet).

Lásd még: A reneszánsz magyar irodalma

[szerkesztés] Forrás

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái