Sopronhorpács
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Sopron–Fertődi |
| Rang | község
|
| Terület | 20,69 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9463 |
| Körzethívószám | 99 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Sopronhorpács község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Kisalföld nyugati kavicstakarós peremvidékén, a Répce-síkságon, az osztrák határtól 5 km-re fekszik. Völcsej, Egyházasfalu, Und és Zsira községekkel határos. Éghajlata mérsékelt. Jellemzője az Alpok közelsége. Csapadékosabb, szelesebb és kissé hidegebb az országos átlagnál. A napfénytartam évi átlaga 1900 óra, az évi középhőmérséklet 10 oC fok. A csapadék 625 mm/év.
[szerkesztés] Története és mai élete
A falu 1906-ban kapta Horpács helyett a Sopronhorpács nevet, 1933-ban egyesült a szomszédos Lédec községgel.
A csiszolt kőkorszakban már éltek emberek a falu területén, a korai vaskorból már a népcsoportok is ismertek: illírek, kelták, rómaiak, hunok, longobárdok, avarok és frankok. A honfoglalás körüli idők-ből nincsenek leleteink. Horpácsot az Osl nemzetség a 12. századtól birtokolta. 1230-ban emlí-ti először oklevél a községet. 1241-ben a falu népe a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a templom is leégett. IV. Béla bajor telepesekkel töltötte fel a lakosságot. A 13. században Horpács és környéke sokat szenvedett a Kőszeg várából gyakran kicsapó rabló Németújváriaktól és Kőszegiektől. 1320-tól az Osl család egyik ágából származó Kanizsayak lettek a falu földesurai. 1526-ban majort létesí-tettek. 1529-ben és 1532-ben a tö-rök pusztított a községben. 1536-ban Nádasdy Tamás feleségül vet-te Kanizsay Orsolyát, ezzel Horpács is a Nádasdy család ke-zébe került. 1664-ben a a török el-len harcoló francia zsoldosok nagy pusztítást tettek a faluban. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc horpácsi birtoka rövidesen a Széchényi család kezére jutott először zálogbirtokként, majd 1711-ben örökjogon is. Szé-chényi Antal, a nagycenki földesúr 1760-ban örökölte Horpácsot.
Az 1800-as évek elejére az összes Széchényi birtok gróf Széchényi Ferenc kezén volt, aki 1814-ben három hitbizományt létesített fiai részére, Horpácsot Lajos kapta. 1711-től 1714-ig pestisjárvány dúlt a faluban, melynek a lakosság ötödrésze áldozatul esett, emiatt németeket telepítettek be. Az 1831-32-es kolerajárvány megtizedelte a lakosságot. 1848. október 12-én a honvédseregek Horpácsnál támad-ták meg Theodorovich tábornok horvátjait. 1858-ban egytantermes iskola épült Horpácson. 1860. ápri-lis 26-án gróf Széchenyi István lelki üdvéért mondott gyászmisén az egész falu részt vett. 1896. május 17-én iskolai milleniumi ünnepséget tartottak, majd gyalogos búcsújáráson vettek részt Osliban. Ez év november 15-én alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
Lédecet először egy 1461-ben kelt latin nyelvű oklevélben említik Kislédec néven. A középkortól kezdve a csornai prépostság birto-ka. Gyakran Sopronhorpács kültel-keként szerepelt. 1588-ban a Nemeskéren tartott megyegyűlésen mentességet kaptak az adófizetés alól. A 17. század második felében zsellérközség lett. A jobbágytelkek száma a 18-19. században 24-26 között járt, a zsellérek száma 1828-ban 7 fő. A lélekszám 1785 és 1930 között 183-ról 256-ra emelkedett. A Bán nemzetség 1728-ban egymaga 10 családból állt, a falu népének tekintélyes részét ez alkotta. 1823-ban Drinóczy György kanonok megépíttette az új „tiszti lakot”, (ez lett később a kutatóintézet főépülete). A község közepe táján a déli házsor előtt fából épült harangláb állt. 1891-ben elha-tározták, hogy a közút tengelyében kápolnát építenek, először 1893-ban mondtak benne szentmisét. A kápolna a környező gesztenyefákkal ma is impozáns látvány. Lédec a 20. század elején is élte a kisközségek egyhangú, kiszolgáltatott életét. Tűzifából is keveset kaptak. Ekkor már a környéken a találékonyságot jellemző ismert szólás: „Keresztbe viszik, mint a lédeciek a létrát”, ugyanis ők olyan széles utat vágtak maguknak az erdőben, hogy a létra keresztben is elférjen.
Az I. világháborúban a 18-42 év közötti férfilakosság nagy része bevonult, 1920-ban avatták fel a horpácsi templom mellett a 18 hősi halott 12 eltűnt horpácsi és lédeci áldozat emlékművét, melynek minden költségét gróf Széchenyi Dé-nes vállalta magára. Ebben az év-ben alakult a Hangya Szövetkezet 2 üzlettel, 1925-ben pedig a Levente Egyesület. 1927-ben gróf Széchenyi László parkosíttatta a Horpács közepén elterülő lapályos területet. 1930-ban hozták létre a Polgári Lövészegyletet. Sedlmayer Kurt 1930-ban létesített növénynemesítő üzemet Lédecen, később ebből fejlődött ki a Répatermesztési Kutatóintézet. Ma az Országos Meteorológiai Intézet hálózatának részeként meteorológiai állomás is működik benne.
1933-ban egyesült Sopronhorpács és Kislédec. 1941-ben Katolikus Leánykör alakult, a következő év-ben pedig a KALOT helyi szerveze-te. Ekkor már a II. világháború hatását is egyre jobban érezte a lakosság. A falu a civil áldozatokon kívül 36 hősi halottat gyászolt.
1951-ben gépállomás létesült, 1959-ben alakult a Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. 1970-től 1990-ig ide tartoztak a társközségek szövetkezetei és közigazgatásuk: Egyházasfalu, Und, Zsira, Völcsej. A lakosság a 60-as évekig növény-termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott, azóta megnőtt az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya. A 80-as évekre az ingázók nagy része a munkahelyéhez közelebb eső településeken - elsősorban Sopronban és Kőszegen - keresett lakáslehetőséget.
A szolgáltatások széles köre található a faluban: posta, napköziotthonos óvoda, általános iskola, körzeti és fogorvosi rendelő, az egészségházban terhes- és csecsemőgondozás, gyermekorvosi szakrendelés. A művelődési házban könyvtár, filmvetítés van. 1978-ban alakult a Szentirmay Vegyeskar. A szervezett sportélet 1920-ban kezdődött, legnagyobb sikereit az ötvenes években érte el, napjainkban a labdarúgásé a vezető szerep. A meglévő ABC áruház mellé folyamatosan nyíltak kisebb-nagyobb üzletek. Néhány éve létesült a Kőszegi Ruhaipari Szövetkezet három kihelyezett varrodája a szomszédos községekben, ezek egyenként 20-20 alkalmazottat tudnak fogadni; a női munkaerő foglalkoztatása lakosságmegtartó erőt jelent.
A falu idegenforgalmi szempontból kirándulóhely. Jól alkalmazkodik a határmenti bevásárlóturizmus igényeihez. Egyre nagyobb szerephez jut a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásoknál is a magánszféra. A határok megnyitásával Ausztria felé is bővült a munkalehetőségek köre.
A faluban a népi jóslások, időjárási megfigyelések, néphagyományok nem különböznek a környékbeli szokásoktól, de a népviselet a szá-zad elejéig jellegzetes. Az asszonyok hosszú ráncos szoknyát viseltek, erősen testhezálló, deréktól loknis, szoknyára boruló blúzzal. A szoknya sötétebb színű, majdnem földig érő volt. Az ünnepi ruha szabásban nem különbözött a köznapi viselettől, de anyaga drágább, fi-nomabb szövetből volt. A nők csizmát vagy magas szárú fűzős fekete cipőt hordtak, jobb esetben volt belőlük külön ünnepi és közna-pi. Nyáron a köznapi divatban tért hódított a szandál, de ha csak egy mód volt rá, mezítláb jártak. A me-zítláb járás nyáron mindenkire vonatkozott, csak a nagyon öregek voltak kivételek. Télen a nőknél a nagykendő volt használatos, amely a nagykabátot helyettesítette. A lá-nyok öltözete hasonlított az asszo-nyokéhoz, csak kissé világosabb és fél lábszárig érő szoknyát viseltek. Befont hajukba szalagot kötöttek. Fejkendőt a lányok nem viseltek, ezért is hívták őket hajadonoknak. A férfiak köznapi ruházata csizmá-ból, csizmanadrágból, lajbiból és kisdolmányból, nagydolmányból állt. Ez magyarázható a nagyfokú edzettséggel, hozzászokással és az akkori ruhaanyagok minőségével, hogy a szelet kevésbé enged-ték át. Nyáron a férfiak bő vászon-inget és alul rojtos bő gatyát viseltek háziszőttesből. Az 1930-as években még lehetett látni egy-két bőgatyás gazdát. Köznapi viseletnél később tért hódított a bakancs, de efölött sokan külön csizmaszárt (kamáslit) viseltek, cipőt az ún. „nadrágos emberek” hordtak. Külön kell szólni a férfiak gyönyörű zsinóros, magyaros ünnepi viseletéről, ami kb. az I. világháborúig volt divatban. Jellemző volt erre az erős, kék vagy fekete posztó anyag, ebből volt a nadrág, a lajbi és a kabát is. Ezek mindegyike elöl-hátul gazdagon zsinórozott volt. Egy öltözet ilyen ruhára 100 rőf (kb 70 m) zsinór került. 35 db zsinórozás minta maradt ránk.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A falu műemlék plébániatemploma a 12. század vége felé valószínűleg nemzetségi templomnak épült, és hamarosan többször is átalakították. A negyedik átépítéskor, 1230 táján készült a pompás díszkapu és a déli mellékhajó. A tatárjárás után már gótikus részletekkel építették újjá. Ekkor készültek a szentély ülőfülkéi és a kis sekrestye az apszis északi, és egy kápolna a déli oldal mellett. 1714-ben kezdtek a nagyon rossz állapotban levő templom újjáépítéséhez, és ez csak az 1740-es években fejeződött be. Ekkor emelték a barokk tornyot és készítették a boltozatokat. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége restaurálta 1957-1960 között. A barokk boltozatokat és a tornyot meg-hagyták, de ahol csak lehetett, ki-bontották a román kori és gótikus részleteket. A déli mellékhajót a feltárt románkori alapfalakon, és az északi kis sekrestyét is újjáépítették. A templom belseje a románkori, gótikus, barokk és modern építészet és berendezés szépen kialakított összhangjával tűnik ki. A főhajót fiókos dongaboltozat fedi. Az északi falon középkori vezeklőfülke létható. A déli falon gótikus ülőfülkék vannak. Itt helyezték el a templom korábbi oltárképét, amely valószínűleg az ifjabb Dorfmeister István műve. A szentélyben 18 századi faszobrok találhatók. Az oltár, a feszület felette és a stáció-domborművek Szakál Ernő munkái. A templom körül tárták fel az egykori temetőt, itt van a kőtár is, ahol eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok tekinthetők meg.
- A falu másik híres épülete a Széchenyi kastély, melyet Széchenyi Zsigmond özvegye 1771 és 1774 között építtetett. 1800 körül gróf Széchényi Ferenc a földszintes kastélyt emeletesre bővítette. A nyugati oldalon könyvtárat létesí-tett. A késői barokk stílusú műemlék jellegű épületet 1972 és 1976 között átalakították és felújították.
Egykori kápolnájában 18. századi falkép látható. A 24 holdas kastély-park ma természetvédelmi terület. A park alapját a síkvidéki tölgy-kőris-szil ligeterdők képezik, amelyekből a szebb csoportokat meghagyták a kastély építésekor. E fák közé kerültek a hársak, a platánok, a vadgesztenyék, a hazai fenyők, majd 1850-től a külföldi egzotikus növények. A fejlesztés a II. világ-háborúig tartott. Ezt a család annyira a szívén viselte, hogy Széchenyi Alexandra Angliában kertészeti főiskolát is végzett, hazatérve ő irányította a park munkálatait. Az akkor még 30 holdas parkot joggal tartották a megye legszebb és fajokban leggazdagabb kertjének, ahol a fenyőknek 60, a lombosoknak 87 faja és változata él. A ma is mintaszerűen gondozott park bővelkedik kiemelkedő fákban. Az egyik legnagyobb a duglaszfenyő, amely 3,3 m törzskerülettel és 29 m magasságával hazai viszonylatban kiemelkedő. Másik észak-amerikai fája a mamutfenyő, amelynek villámsújtotta koronája már lassan száradni kezd. Ázsiát a park egyik legszebb fája, a japán ciprus képviseli, amely 26 m magasra emelkedik karcsú oszlopként. Lombos fái közül legérdekesebb a kastély homlokzata előtt álló kislevelű hárs-változat, amelynek lecsüngő ágai a törzstől 15-20 méterre a földre érve gyökeret eresztenek és új fákká nőnek. A platánsor a park másik értéke. A tölgyek számos változata is megtalálható, egyikük levélnagysága a 30 cm-t is meghaladja. A magaskőrisek, hársak igen nagy méretűek. Növényállományát az 1960-as években súlyos kár érte. A szilfavész több száz fát pusztított ki. A helyükre ültetett fenyők a hézagokat mára már jól benőtték.
A kastély híres vendége volt Liszt Ferenc zongoraművész és zeneszerző, aki itt zenésítette meg Jókai Mór „Holt költő szerelme” című versét Petőfiről; továbbá II. Vilmos német császár 1893-ban.
- Műemlék jellegű a 18. századi barokk Szent Flórián szobor és Nepomuki Szent János szobra, a barokk Mária-oszlop 1750 körül és Szent Donát szobra 1775-ből, a temetőben Bogyai Szabó Erzsébet sírköve a 18 század végéről, átfaragva 1838-ban Niczky Vilmos sírkövévé. A Répatermesztési Kutatóintézet tulajdonát képező, kör alaprajzú háromemeletes magtár - a közhasználatban „körmagtár” -, épülete alakjánál és belső kiképzésénél fogva az országban egyedülálló, építészeti szempontból nyilvántartott alkotás. Említést érdemel még Szent László kőszobra a Szent László kert közepén, a Szent Anna szobor, a Szent Antal szobor, továbbá a „Háborús kereszt”, amit az I. világháború után állított a lakosság.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
Gyxőr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Torma Margit irásának átdolgozásával.


Based on work by