Arisztotelész gazdaságbölcselete

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Közgazdászok és filozófusok sem tagadják, hogy annyi más tudomány atyja, Arisztotelész az első közgazdász a történelemben. Polányi Károly szerint „Arisztotelész fedezte fel a gazdaságot”. Noha ez így önmagában kissé erős állítás, mivel az Ahmesz-papirusz tanulsága alapján tudjuk, hogy már az ókori Egyiptomban is végeztek kifejezetten gazdasági jellegű számításokat; az azonban éppenséggel lehetséges, ha nem is teljesen valószínű, hogy filozófiai vizsgálat tárgyává először Arisztotelész tette. Gazdaságbölcselettel a Politika és a Nikhomakhoszi Etika c. műveiben foglalkozik.

A Politikában Arisztotelész a platóni államutópia kritikájából kiindulva próbálja meg felvázolni, a lehető legjobb és egyúttal megvalósítható társadalom elméleti modelljét. Bírálta Platonnak a tulajdonra a családra vonatkozó, vagyonközösséget, férj- és feleségmegosztást, és általában a kollektivizmust hirdető nézeteit, melyet az Az állam c. munkájában kifejtett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyoldalúan a magántulajdon híveinek oldalára állt volna, szerette volna egyesítenia magántulajdon és a vagyonközösség előnyeit. Úgy gondolta, hogy az ideális államban a föld egyik része közös, a másik része pedig magántulajdonban van, egyébként ez az antik poliszokban még sok helyen valóban így is volt, a gazdaság alapját sokáig tényleg a kettős földtulajdon képezte. A monogámia fenntartása mellett pedig a következőképpen érvelt: „A legkevésbé törődnek azzal, aminek a legtöbb gazdája van: a magáéval mindenki jobban törődik, a közössel már kevésbé, vagy csak amennyire őt illeti, és mert úgy gondolják, hogy úgyis törődik vele valaki más, inkább elfeledkeznek róla. ... Ha minden polgárnak ezernyi gyermeke van, akkor ezek nem minden egyes polgáréi, hanem ahogy jön akármelyik akármelyiknek a fia; így aztán valamennyien egyaránt nem törődnek velük.” Ez az elv a mai közgazdaságban általában is megjelenik a magántulajdonnak mint az egyetlen értelmes tulajdonformának a preferálásában, amely konkrétan mint pl. az „állam a legrosszabb gazda” dogmában teljesül meg (bár természetesen ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy feltétlenül igaz lenne).

Arisztotelésznél az állam közösség (ld. Arisztotelész államformatana, amelynek alapvető egysége, mikroközössége a család, ez utóbbi pedig része a nagyobb közösségnek, az egésznek. A "legfelsőbbrendű közösség ..., amely a többit mind magában foglalja, ... az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami közösség. Az állami közösség alapvető kritériuma a gazdasági önállóság, autarkheia, ami lehetővé teszi a népesség eltartását, és Arisztotelésznél a civilizált, kényelmes, szabad görög állampolgárhoz méltó életet is.

A gazdálkodásnak (vagyonszerzésnek) két alaptípusát különbözteti meg: a természetes és a természetellenes gazdálkodást (vagyonszerzést). A gazdálkodás két típusát a gazdálkodás célja aspektusából választja el. A természetes gazdálkodás a közösség (család, városállam) megőrzésére, fenntartására irányul, ezzel szemben a természetellenes gazdálkodás célja: a vagyonszerzés, a vagyonfelhalmozás.

A természetes gazdasági tevékenység az élet szempontjából elengedhetetlen termékek, a használati értékek megszerzését, előállítását jelenti. A természetellenes gazdasági tevékenység pedig olyan tevékenység, amely a gazdagságnak, különösen pénz formájában történő felhalmozására irányul. A természetes gazdálkodás (vagyonszerzés) határos, korlátos. Határát az adott közösség (család, városállam) szükséglete, fogyasztása szabja meg. A természetellenes gazdálkodás (vagyonszerzés) ezzel szemben határtalan, korlátlan. A természetes gazdagság a közösség megélhetését biztosító létszükségleti cikkekből (gabonából, olajból, borból és más efféle dolgokból) áll. Az emberi szükségletek, -akár a háztartás, akár a városállam szükségleteiről van szó- nem korlátlanok.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Bodai Zsuzsa összefoglaló írása (Forrásmunka)