Mithrász
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Mithrász (Mithras) az ind hitregékben a felkelő nap istene, később a perzsa vallásban egyre jobban előtérbe kerül, s a világosság istene, a perzsa vallás megváltója lesz, aki a jóság és az igazság küzdelmében a diadalmas vezér szerepét játssza.
A szűztől született Mithrász tulajdonságai sok tekintetben hasonlóak voltak más szűztől születettnek tartott vallási alakokhoz (mint a jászolban született és a vizet borrá változtató Dionüszosz, Hórusz, vagy Jézus). Mithrász egyes mítoszok szerint december 25.-én született egy szűztől (más mítoszok szerint sziklából született [1]). Nagy mesternek tartották az emberek. Ő volt a bölcs, az igazság és a hit. Messiásnak, megváltónak is hívták. Szent napja vasárnap volt, az isten napja. 12 kísérője volt. Csodákat tett. Eltemették, és három nap után feltámadott, a feltámadását minden évben megünnepelték az emberek.
Vallástörténeti jelentősége óriási, mert Perzsiából Babilonba, onnan Kis-Ázsiába, majd Rómába került, s a római légiók legkedvesebb istenévé lett, Commodus császár uralkodásának idején kultuszát már államilag támogatták; 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus idején a római birodalom fő védelmező istenévé nyilvánította Mithrászt. A római birodalomban egy különleges isten volt, a katonáknál és a kereskedőknél is. Ezt a keleti eredetű nap- vagy fényistent Rómában legyőzhetetlen napistenként, a sötétség felett diadalmaskodó világosságként, a harc, az igazság, a hűség és jog őreként tisztelték. I. Konstantin császár, a kereszténység államvallássá nyilvánítója is tisztelte a nap istenét, még azután is, hogy a kereszténységet államvallássá tette; ezt nyilvánvalóan lehet látni a niceai zsinat eredményeiben. A Biblia Újszövetsége egyes feltételezések szerint úgy lett összeállítva, hogy alapja a Mithrász-kultusz volt, és ezt a vallást újabb legendákkal és lehet hogy egyes igazán megtörtént eseményekkel egészítették ki, majd Jézus nevét, mint a megváltót tették az Újszövetség fő alakjának.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kultusz
[szerkesztés] Perzsia
Valójában nem tudjuk biztosan, hogy a kultusz, legalábbis a formája, ahogy Rómában elterjedt, perzsiai, egyáltalán hogy keleti eredetű-e, Mráv Zsolt régész beszámolója szerint (Népszabadság Magazin, 99. 11.13., 30. old.) ennek semmi régészeti nyoma, és elsősorban a Rómában talált szobrok öltözeteiből következtették ki, illetve párthus érmék is utalnak erre.
[szerkesztés] Rómában
Itt a Kr.e. II. szd. körül terjedt el, ún. misztériumvallás formájában. Tehát a vallás beavatás volt valaminek a tudásába, és a hívők a tudás és hit fokozatai szerint csoportokra, körökre oszlottak, mégpedig hét ilyen fokozatra. A teljes tudás birtokába csak a hetedik szakaszba lépő páter juthatott. A Mithrász-vallás tartalmáról, az általa közvetített tudásról és a beavatási szertartásokról gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk. Jobbára barlangokban gyűltek össze, egyes feltételezések szerint néha bikát áldoztak Mithrásznak, esetleg ezt közös „vacsora” keretében fogyasztották, de az újabban feltárt szentélyekben (pl. a szlovéniai Ptuj, római nevén Poetovio településen) az ilyesmire utaló szokásos jeleknek (gödörnek vagy más, vér felfogására alkalmas mélyedésnek) nyoma sincs.
A fennaradt római eredetű tárgyi emlékek szerint Mithrász sziklából születő isten, akit frigiai sipkás, sziklából kikelő ifjúként ábrázolnak. Legtöbbször azonban bikaölőként ábrázolják.
A Mithras szentélyek természetes barlangok, vagy hosszúkás alakú, félig földbevájt üregek voltak, a templom egyik végén állt a Mithrász-domborművel ékített szentek szentje. Mithrász mellékneve Invictus (legyőzhetetlen), mert Ő az igazság és a jog, legyőzhetetlen előharcosa. Képei Kr.u. 323. tünnek el a római pénzekről, Julianus császár megint vissza akarta Mithrászt helyezni jogaiba, de szándékát korai halála meghiúsította. A Mithrász-vallás több mint egy századon át a kereszténység komoly ellenfele volt, de a kereszténység terjedése és a légiók dicsőségének a szertefoszlása eltemette.
Mithrász szentélyei elnéptelenedtek és romba dőltek. Kiásott maradványaik azonban azt mutatják, hogy volt idő, amikor Mithrász vallása is világvallás volt, amely Perzsiától az Atlanti-óceán partjáig kielégítette a római katonák vallásos lelki szükségleteit.
[szerkesztés] Utóélete
A kereszténység, főképp amikor államvallás lett, lassan kiszorította a Mithrász-kultuszt. Egyes források szerint Konstantin császár, a kereszténység államvallássá tévője is egyszersmind napimádó volt. Azonban az is feltűnő, hogy a jelek szerint a korai keresztények valamiért a Mithras-helyeket gondosan kerülték, és nem építették helyükre saját szentélyeiket (egy vatikáni templom, a Santo Stefano Rotondo melyet egy Mithrasz-barlangtemplom helyére építettek, csak a Kr.u. V. szd.-ban épült, amikor a Mithrász-kultusz már közel egy évszázada elhalt).
A kultusz a mai Magyarország területén is jelen volt: Fertőrákoson egy 3. századi Mithrász-szentély romjait tárták fel; továbbá Aquincumban is található egy római jellegű Mithrász-szentély.
[szerkesztés] A kultusz vélt vagy valós összefüggései a kereszténységgel
A mithráizmus és a kereszténység közti sok hasonlóság alapján egyesek olyan elméleteket állítottak fel, hogy a kereszténység valójában az előbbi kultuszon alapul. Eszerint az elmélet szerint a következő hasonlóságok fedezhetőek fel a két vallásban: Mithrász kultuszában is voltak istentiszteletek (ahogy a legtöbb vallásban is vannak), ahol valószínűleg bikát áldoztak, és azt elfogyasztották („úrvacsora”); és érvényes volt a „hét szentség”, mivel a hívők hét körre oszlottak. A legmagasabb rang a Mithrász-vallásban a páter volt, ebből lett a mostani pápa. A püspöki süveget egyébként mitrának hívják. A karácsony Mithrász születésének ünnepe. Az első keresztény csoportok Jézus születését január 6.-án ünnepelték, egészen addig, amíg Konstantinus Jézusnak más ünnepnapot rendelt. (A kopt keresztények a mai napig január elején ünneplik Jézus születését.)
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mithraizmus-A Római Birodalom utolsó pogány államvallásának öröksége
- írás Julius Evolától
- A fertőrákosi Mithras-szentély honlapja
[szerkesztés] Források
- Franz Cumont, The Oriental Religions in Roman Paganism
- Ulansey, David. The Origins of the Mithraic Mysteries: Cosmology and Salvation in the Ancient World. Oxford University Press 1991. ISBN 0195067886.
- Tolnai Világlexikon (1928), 12.köt. 116.old.
- Interjú Mráv Zsolt régésszel (Népszabadság Magazin, 99. 11.13., 30. old.)


Based on work by