Materializmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Materializmus (kb. "anyagelvűség"): filozófiai irányzat, amely szerint a világ minden jelenségének leírása végső soron a filozófiai anyag fogalmából - akár történetileg, akár logikailag - levezethető, magyarázható.

A filozófiában a materializmus annak a tételnek az elfogadását követeli meg, hogy van olyan létező, amely fejlettebb, mint az őt létrehozó ok. A materialista ismeretelmélet szerint ezért bármilyen bonyolult jelenség vizsgálható és megérthető más, akár egyszerűbb jelenségek alapján - így pld. az emberi tudat is, a társadalom gyakorlati és megismerő tevékenysége, vagy éppen az élet. Ugyanígy a materialista lételmélet elfogadja, hogy a bonyolult jelenségek létrejöttének és fennállásának velük azonos fejlettségű, vagy náluk egyszerűbb jelenségek lehetnek az előfeltételei - így pld. az emberi társadalom, vagy általánosabban: az élővilág létezését is a tudomány által ismert jelenségek teszik lehetővé, létezésük előfeltételeként.

A materializmus a filozófiai monizmus egyik válfaja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A hagyományos definíció

  1. (filozófiai értelemben) az anyagi-tapasztalati létezőknek a szellemi-gondolati létezőkkel szembeni elsődlegességét valló irányzat, az "anyagelvűség" szinonímája
  2. (köznyelvi formában) az anyagi szempontok, a mindennapi örömök elsődlegességét hirdető szemlélet és az ezt követő gyakorlat az elvontabb szellemi-eszmei értékek követésével szemben

[szerkesztés] Felosztása, fajtái

A huszadik századi magyar nyelvű - elsősorban marxista terminológiájú - filozófiai irodalomban a materializmus alábbi fajtáit, irányzatait különböztették meg:

  • dialektikus materializmus (a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb összefüggéseit belső ellentmondásosságukban és önfejlődésükben tárgyaló materialista elmélet)
  • mechanikus materializmus (az anyagi létezők összefüggéseit külsődleges viszonyukban tárgyaló materialista természetfilozófia)
  • történelmi materializmus (a dialektikus materializmusnak a társadalmi törvényszerűségeket tárgyaló része)

A Szovjetunió társadalmi berendezkedését mintaként követő államokban a dialektikus - ezen belül is különösen a történelmi - materializmust a különböző szintű jogszabályokba foglalt hivatalos állami ideológia részeként fogadták el. A dialektikus materializmus szakirodalma ezért egyrészt igen terjedelmes, másrészt színvonalában szélsőségesen egyenetlen.

[szerkesztés] Történelmi materializmus

A történelmi materializmus posztulált alaptételeként Karl Marx és Friedrich Engels a "Német ideológia" című munkájukban annak elismerését fogalmazták meg, hogy

  1. valóságos egyének és cselekvéseik léteznek,
  2. az egyéneknek anyagi életfeltételeik vannak,
  3. ezek az életfeltételek részben készen találtak, részben pedig azokat maguk a cselekvő egyének hozzák létre.



[szerkesztés] Források