Ázsia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Ázsia elhelyezkedése a világtérképen
Nagyít
Ázsia elhelyezkedése a világtérképen
Műholdfelvétel Ázsiáról
Nagyít
Műholdfelvétel Ázsiáról

Ázsia a legnagyobb és legnépesebb kontinens. Területe 44,4 millió km². Ez a Föld teljes területének 8.7%-át teszi ki, a szárazföldeknek pedig a 29.8%-át. A humán populáció mintegy 60%-a itt él.

Ázsia észak-déli kiterjedése – miután átnyúlik a déli féltekére is – óriási, 11 000 km; kelet-nyugati irányban "csak" 9000 km. Európával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Ázsia a négyötöd részét teszi ki.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Elhelyezkedése

Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délkeleten Ausztrália és Óceánia, délen az Indiai-óceán, délnyugaton a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger, nyugaton a Fekete-tenger, a Kaukázus, a Kaszpi-tenger, az Urál folyó, és az Urál-hegység határolja.

A hatalmas kontinensnek két vitatott területe is van. Az egyik Európa, amelytől "mesterséges" határ választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely – szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve – inkább Afrikához tartozik.

Ázsia partvidéke nagyon tagolt. Déli részét nagy félszigetek alkotják: Kis-Ázsia, az Arab-félsziget, a Hindusztáni-félsziget, az Indokínai-félsziget. Hátsó-India keskeny nyúlványa a Maláj-félsziget. Ázsia keleti partvidékén terül el: a Kamcsatka-félsziget és a Koreai-félsziget. A legjelentősebb ázsiai szigetek és szigetcsoportok a következők: Szahalin, a Kuril-szigetek, a Japán-szigetek, a Fülöp-szigetek, a Nagy Szunda- és a Kis-Szunda-szigetek.

[szerkesztés] Történelem

A kontinens népei rendkívül kevertek, mongolid (kínai, koreai, japán, vietnami, burmai, maláj, stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz, stb.), valamint ausztralid típusú emberek élnek itt. A különféle ázsiai népek kultúrája és gazdasági-technikai fejlettsége a történelem során mindig igen különböző volt.

[szerkesztés] Ázsia felfedezése

Eurázsia nagy kiterjedése miatt a különböző részein élő nemzetek sokáig nem sokat tudtak egymásról. Az Ázsia távoli részei közötti felfedezőutak már az i. e. 6. században elkezdődtek Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is a perzsák az Indus torkolatát derítették fel. Az európaiak az ókorban csak Délnyugat-Ázsia egyes részeit ismerték (görög és római hódítások).

Az európaiak Ázsia keleti és belső területeivel csak a 13. századtól ismerkedtek meg. Marco Polo velencei utazó kereskedő 1271-ben szárazföldi úton elindult Kínába. Kis-Ázsián, a Kaukázus déli részén, a Kaszpi-tenger déli partvidékén áthaladva Közép-Ázsiába érkezett. Innen aztán a Pamír és a Tien-san hegységek lábainál húzódó keskeny völgyeken át eljutott a mai Kína területére és elérte annak keleti partvidékét. Jelentős szerepe volt abban, hogy az európaiak felfedezték azt a fejlett civilizációt, amely például a könyvnyomtatást vagy a selymet feltalálta.

A további utazók Ázsiát a tenger felől közelítették meg. A kora újkortól a portugálok, spanyolok és oroszok sorra indították expedícióikat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Vasco de Gama portugál hajós 1499-ben eljutott Indiába. Előbb azonban körülhajózta Afrikát. Néhány évtizeddel később Ázsia partjaihoz délkelet felől egy további portugál expedíció érkezett. Vezetője, Magellán (Fernao de Magalhaes), azonban nem sokkal később életét vesztette a bennszülötekkel vívott harcban a Fülöp-szigeteken. Északon a Jeges-tenger és a Csendes-óceán közötti Bering-szoros felfedezésében - leküzdve a nehéz feltételeket - az orosz expedíciók szereztek érdemeket. A legfejlettebb (kínai és japán) civilizációk azonban a 19. század második feléig csaknem teljesen zárt területek maradtak az idegenek számára.

[szerkesztés] Felszíne

Ázsiát főleg nagy kiterjedésű hegységek, alföldek és fennsíkok jellemzik. A lakott világrészek közül Ázsia éri el a legmagasabb átlagos tengerszint feletti magasságot (960 m).

Kis-Ázsiából keleti és délkeleti irányba magas hegységek húzódnak. Számos hegygerinc, hegyvonulat a Pamír hegységben találkozik. Északkelet felől ide nyúlik a Tien-san, délnyugatról a Hindukus és délkeletről a Kunlun, valamint a Föld legmagasabb hegységei, a Himalája és a Karakorum. Összesen 14 hegycsúcs haladja meg a 8 000 métert. Közülük a Mount Everest a legmagasabb.

A Hindusztáni-félsziget (Elő-India), valamint Kelet- és Délkelet-Ázsia part menti vulkanikus eredetű szigetei felszínének jelentős részét hegységek alkotják. Ázsiában található nemcsak a Föld legmagasabb pontja, hanem a legalacsonyabb fekvésű helye is - a Holt-tenger. Felszíne 394 méterrel alacsonyabban terül el a világtenger szintje alatt.

Nem minden ázsiai alföldet lehet mezőgazdaságilag hasznosítani. A Nyugat-szibériai-alföldet túlnyomórészt erdők és mocsaras területek borítják. Közép-Ázsiában a Turáni-alföld csapadékhiányban szenved, ezért ott sivatagok keletkeztek. A jól ismert Mezopotámia alföldjét is csak azokon a helyeken használják ki mezőgazdasági célokra, ahol természetes módon vagy mesterségesen öntözhető.

Sokkal jobb életfeltételeket nyújt a Kínai-alföld és főleg a Hindusztáni-alföld. Közép- és Délkelet-Ázsiában sok fennsík terül el. Közülük a Tibeti-fennsík a legnagyobb kiterjedésű. A fennsík egyes részei 4 000, sőt 5 000 m tengerszint feletti magasságban terülnek el. Nagy kiterjedésű a Dekkán-fennsík is.

[szerkesztés] Vízrajz

Ázsia vízrajzának két fő sajátossága van: centrális és periférikus. A centrális lefolyástalan területek a kontinens közel egyharmadát ölelik fel (ilyen pl. az Aral-tó vidéke). A belső óriás hegységekből hatalmas folyók futnak le a perifériákra, minden irányban a tenger felé.

Az ázsiai világrészben sok folyó található. Jelentős a folyamóriások száma.

Kelet-Ázsiát három nagy folyó szeli át: a Sárga-folyó (Huang-ho), a Jangce (Csangcsiang, Kék folyó) és a Xi Jiang (Gyöngy-folyó). Ősidők óta a folyók vizét öntözésre használták fel.

A dél- és délkelet-ázsiai folyók többsége a Himalája-hegységben ered. Évente a nyár elején, amikor olvadni kezd a hó és a gleccserek, valamint a nyári monszunnal megérkezik a csapadék, a folyók megáradnak. A víz életre kelti a rizsföldeket és a mezőket. A lakosság a folyókat ezért is szenteknek tekinti. A legnagyobb folyók az Indus, a Gangesz a Brahmaputrával, az Irrawaddy, a Szalven és a Mekong.

Délnyugat-Ázsia két legismertebb folyója az Eufrátesz és a Tigris. Túlnyomórészt száraz éghajlatú területeken folynak át, ezért a lakosság számára nagy jelentőségűek.

Észak-Ázsiában a legnagyobb folyók az Ob, a Jenyiszej, a Léna és az Amur. Főleg a közlekedésben és a villamosenergia-termelésben jelentős a szerepük.

Közép-Ázsia nagy kiterjedésű területeiről semmilyen folyó nem ömlik a tengerekbe és az óceánokba. Az ilyen térségeket lefolyástalan területeknek nevezzük. A folyók ott tavakba torkollnak, amelyekből semmilyen további folyó nem szállítja a vizet a tengerbe. A folyók néhol fokozatosan a sivatagban tűnnek el. Egyes ilyen tavak sós vizűek és a térképen a kék szín más árnyalatával különböztetik meg. Ázsia lefolyástalan területein a folyók ilyen példája az Amu-darja, és a Szir-darja, amelyek az Aral-tóba torkollnak.

Európa és Ázsia határán terül el a világ legnagyobb tava - a Kaszpi-tenger. A vize sós. A múltban a világóceán része volt. A Bajkál-tó a világ legmélyebb tava (1 637 m).

[szerkesztés] Folyók

Északra az Irtis, Ob, Jenyiszej, Léna; kelet felé Amur, a Sárga-folyó, a Jangce; délre a Mekong, az Irrawaddy, a Gangesz-Brahmaputra, az Indus stb.

[szerkesztés] Tavak

A kontinensnek kevés tava van, azok is főként a lefolyástalan területeken találhatók (Kaszpi-tenger, Aral-tó, Balhas-tó, Lop-nór, Isszik-kul stb.).

[szerkesztés] Vízgyűjtő területek

[szerkesztés] Kialakulás

Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak. Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Urál-hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai és a Pacifikus-hegység alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés.

Ázsia legfiatalabb – negyedkori – képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (pl. Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen – tengeri és folyami feltöltéssel kialakult – hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (pl. a Gangesz-delta).

[szerkesztés] Éghajlat

Ázsia éghajlata rendkívül bonyolult, területén minden éghajlati zóna megtalálható. Nagyjából az övezetes rendszer érvényesül. Az Egyenlítő két oldalán egyenlítői (trópusi); a kontinens déli, délkeleti részén trópusi és szubtrópusi monszun; a magashegységekben, fennsíkokon hegyvidéki; középső sávjában kontinentális éghajlat a jellemző. Ettől északra a tajga és a tundra helyezkedik el. A kontinentális éghajlatú területek közé ékelődnek a mérsékelt övi sivatagok (Góbi, Turáni-alföld), az Arab-félsziget és a Thar trópusi sivatagok.

A trópusi területeken 26-28 °C, a monszunterületeken 15-23 °C, a kontinentális területeken 0-10 °C, a tajgákon 0 °C, −10 °C, északabbra −10 °C alatti az éves középhőmérséklet. Természetesen a domborzati tényezők módosíthatják ezeket az értékeket. A legmagasabb hőmérsékletet +54 °C-ot Izraelben, a legalacsonyabbat: −78 °C-ot Ojmjakonban (Oroszország) mérték.

A csapadékviszonyok is övezetek szerint változnak, de még tarkább a kép, mint a hőmérsékletnél. A szubtrópusi-trópusi területeken 1000-3000 mm-es a csapadék, a csendes-óceáni parti sávban 600-1000 mm, a tajgákon 250-500, a tundrákon 250 mm alatti. Kb. ugyanennyi a mérsékelt övi sivatagokban is, míg a trópusi sivatagokban 100 mm-nél kevesebb. A legnagyobb évi csapadékmennyiség 11 824 mm (Cherrapunji, India), a legalacsonyabb 45,7 mm ('Adan [Áden], Jemen).

Növényzete, talaja övezetes. Délről észak felé haladva: trópusi őserdők, délkeleten kemény lombú és babérerdők, Indiában fás-füves szavanna, a mérsékelt övben füves puszták és lombhullató erdők, északabbra vegyes erdők, végül a tűlevelű erdő és a tundra a jellemző. A trópusokon és szubtrópusokon a vörös és a sárga, a mérsékelt területeken a barna, majd a mezőségi és gesztenyebarna pusztai, a szürke pozdolos, végül a tundavidék váztalajai a főbb talajféleségek.

Ázsia területén fekvése és jelentős kiterjedése következtében valamennyi éghajlati öv megtalálható. Éghajlatát nemcsak a földrajzi szélesség, hanem a tengerszint feletti magasság és az óceánok távolsága is jelentősen befolyásolják.

A hideg (poláris) éghajlati övbe soroljuk a Jeges-tenger partjától nem messze elterülő területeket ls a Csukcs-félszigetet.

Ázsia legnagyobb része a mérsékelt éghajlati övben terül el. A szárazföld belső területeinek az éghajlatára a tél és a nyár közötti nagy eltérések, valamint a viszonylag csekély csapadékmennyiség jellemző. A mérsékelt éghajlati öv szárazföldi (kontinentális) területének ez a jellegzetes vonása. Azonban az óceánok közelében elterülő területeken kisebbek a tél és a nyár közötti hőmérsékleti eltérések és több csapadék is hullik. Ez jellemzi a mérsékelt éghajlati öv tengermelléki területeit.

Az óceánok közelében elterülő ázsiai területek többségének az éghajlatát szembetűnően befolyásolja a monszun légáramlat. Főleg a forró (trópusi) éghajlati övben fordul elő, de Kelet-Ázsiában a szubtrópusi, sőt a mérsékelt éghajlati övben is érezteti a hatását. A nyári monszun a Csendes-óceán és az Indiai-óceán felől nagy mennyiségű csapadékot szállít. A magashegységek (pl. a Himalája) szél felőli hegylejtői a csapadék többségét feltartóztatják, ezért a szárazföld belsejében nagy kiterjedésű területek száraz éghajlatúak. A Himalája déli előhegységében, Cherrapunji városában az évi csapadékmennyiség eléri a 12 000 mm-t (ez 1 m2-en 12 000 l víz).

A téli monszun a kontinensről az óceán felé áramlik. A levegő száraz, nem szállít csapadékot. Csak a szigetek kivételek, mert a tenger felett a levegő vízpárával telítődik.

A trópusi és a szubtrópusi éghajlati övben elterülő Délnyugat-Ázsia területén nem érvényesül a monszun hatása. Ott csupán az óceán szűk öblei érintik a kontinenst, és a nyugatról érkező nedvességet felfogják a magas hegységek. Ázsiának ez a térsége, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partvidéki területeinek a kivételével, csapadékhiányban szenved. Túlnyomórészt sivatagok és félsivatagok terülnek el rajta.

[szerkesztés] Talajtípusok, növényzet és állatvilág, természetvédelem

Ázsia egyik jellegzetessége, hogy a területén sokféle tájtípus fordul elő. Ezt nemcsak a nagy kiterjedése teszi lehetővé, hanem a domborzatának a nagyon eltérő tengerszint feletti magassága is.

Ázsia legészakibb részén terül el a tundra. A tundra talaja az év nagy részében befagy. A rövid nyár folyamán némileg felolvad. Ekkor a tundra kizöldül, kivirágzanak a tarka virágai. Legjellegzetesebb növénye a moha és a zuzmó. A fák közül többnyire csak elkorcsosodott nyírfák és fűzfák találhatók. Az állatvilág képviselői pl. a rénszarvas, a sarki nyulak és rókák, amelyek a legszélsőségesebb életfeltételeket is elviselik.

Észak-Ázsia legnagyobb részét tűlevelű erdő - a tajga borítja. Széles övezete a Nyugat-szibériai-alföldtől a Csendes-óceán partjáig húzódik. A fenyőfák lehullott tűlevele olyan anyagokat tartalmaz, amelyek befolyásolják a tajga talajának a tulajdonságait. Ezt a talajt podzolnak nevezzük. A mi erdeinktől eltérően a tajga csak nehezen járható. Nyáron az emberek életét ott kellemetlenné teszi a rengeteg rovar, főleg a szúnyogok, mert az alacsonyan fekvő helyek mocsarasak. A tajga azonban a vadászok birodalma. A rénszarvasokon, medvéken, farkasokon vagy rókákon kívül előfordulnak ott a becses szibériai tigrisek is.

Közép-Ázsiában a sztyeppek keskeny sávja átmenetet képez a sivatagok és félsivatagok tájai felé. Kelet-Ázsiában a Sárga-folyó (Huang-ho) menti nagy kiterjedésű löszhátakon sztyeppek vannak. A lösztalajok a szél tevékenysége révén keletkeztek.

Sivatagok és félsivatagok húzódnak Közép-Kínától és Mongóliától kezdve egész Közép-Ázsián át az Arab-félszigetig. A sivatagok talajai terméketlenek, gyakran sok sót tartalmaznak. A szegényes növényzet lehetővé teszi a kecskék és a tevék tenyésztését, a magasabb fekvésű területeken, ahol valamivel több a nedvesség, juhokat tenyésztenek.

Kis-Ázsiát, a Kaukázusontúl és Kelet-Ázsia nagyobb részét a szubtrópusi tájak közé soroljuk. Ezeken a tájakon pl. teacserjét, gyapotot, és citrusnövényeket termesztenek.

A szavannák Ázsiában főleg a Hindusztáni-félszigeten (Elő-India) terülnek el. Állatvilága nem olyan gazdag, mint az afrikai szavannáké. Termékeny fekete- és szürketalajait azonban az ember sokkal jobban kihasználja mezőgazdasági célokra.

Trópusi erdők - esőerdők és monszunerdők főleg Dél- és Délkelet-Ázsia szigetein, a Maláj-félszigeten és az Indokínai-félszigeten (Hátsó-India) nőnek. Az ember a partvidék vörös és vörössárga talajait mezőgazdaságilag hasznosítja. A parttól távolabbi belső területeken az erdők megőrizték az eredeti állapotukat és összetételüket (teak), valamint állatvilágukat (majmok - makákók, gibbonok, orangutánok).

A hegységekben megfigyelhető, hogy a növényzet és az állatvilág magassági övezetekbe rendeződött. A nagy népsűrűségű területeken az emberek általában kedvezőtlenül alakították át a tájat.

Az erdei természeti tájak védelme (főleg az esőerdők és monszunerdők meg a mérsékelt éghajlati öv erdeinek, sztyeppjeinek a védelme) a veszélyeztetett állatfajok, pl. a panda, a szibériai tigris, a Prezsevalszki ló megmentését is jelenti.

Azt, hogy az emberi tevékenység kedvezőtlenül hat a természetre, bizonyítja például Közép-Ázsiában az Aral-tó fokozatos kiszáradása. A Himalájában nehézségeket okoz az alpinisták túlzott érdeklődése a 8 000 méteres hegycsúcsok leküzdése iránt, valamint az ottani növekvő számú lakosság erdőt irtó tevékenysége.

  • Trópusok, szubtrópusok
    • Növényvilág
    • Állatvilág

majmok, félmajmok, oroszlán, tigris, párduc, indiai elefánt és orrszarvú

  • Monszunterületek
    • Növényvilág
    • Állatvilág

szarvasfélék, tigris, fácánfélék

  • Mediterrán területek
    • Növényvilág
    • Állatvilág

kétpupú teve, antilop, vadszamár, jak

  • Északi területek
    • Növényvilág
    • Állatvilág

medve, róka, farkas, szarvasfélék

  • Tenger
    • Növényvilág
    • Állatvilág

bálna, fóka, jegesmedve, rozmár


[szerkesztés] A lakosság és a települések

Ázsiában több mint 3,63 milliárd lakos (1999) él. Ez a legnépesebb világrész.

Ázsia lakosságának az elhelyezkedése nagyon egyenlőtlen. Túlnyomórészt a partvidéki területek sűrűn lakottak. A lakosság jelentős száma az ázsiai nagy folyamok közelében él. Ezzel szemben gyéren lakott a szárazföld belső része, továbbá a sivatagok és a hegyvidéki területek.

Ázsia átlagos népsűrűsége 79 lakos 1 km2-en. Ázsia a legsűrűbben lakott világrész. A Kínai-alföld egyes részein 1 km2-re több mint 1 000 lakos jut.

Számos ázsiai országban különféle problémákat okoz a lakosság számának a gyors növekedése. Ezeknek az országoknak a kormányai ezt különféleképpen, főleg gazdasági intézkedésekkel igyekeznek megoldani. Például sokoldalú előnyökben részesítik azokat a családokat, amelyek kis létszámúak, művelődési programokat stb. szerveznek.

Ázsia lakosságát két nagy rasszhoz (emberfajta) soroljuk. Délnyugat-, Dél- és Észak-Ázsiában a fehér rassz képviselői vannak túlsúlyban, Ázsia többi részén pedig a sárga rassz.

A legnépesebb nemzetek: a kínai, a hindu (Indiában élnek), a bengáli (Indiában és Bangladesben laknak), az indonéz és a japán nemzet.

Ázsia régi civilizációk őshazája, ezért számos világvallás innen származik. Némelyik, pl. a kereszténység és a judaizmus, elterjedt Európában és fokozatosan további világrészekben is. A buddhizmus, a hinduizmus, a sintoizmus és a taoizmus Ázsia egyes részein a legjelentősebb vallások.

A világrész déli részén főleg az iszlám (a mohamedán vallás) terjedt el. Délnyugat-Ázsia csaknem valamennyi országának a lakója ennek a hitnek a híve. Jelentős ez a vallás Dél-Ázsiában (Pakisztán, Banglades) és Délkelet-Ázsiában is (Malajzia, Indonézia). Sok mohamedán él Indiában is.

Ázsia lakosságának a többsége vidéken él és mindenekelőtt mazőgazdasággal foglalkozik. Fokozatosan növekszik a városi lakosság részaránya. Az emberek főleg a nagyvárosokba költözködnek. Ennek ellenére az összes lakott világrész közül Ázsiában, hasonlóképpen mint Afrikában, a városi lakosság részaránya a legkisebb (kb. egyharmada). Csak Japánban és Izraelben jelentős a városi lakosság túlsúlya. Néhány ázsiai nagyváros, pl. Sanghaj, Tokió, Peking, Kalkutta, Bombay, Jakarta (olv. dzsakarta), a világ legnagyobb városai közé sorolható.

[szerkesztés] Ázsia térségei és országai

A természeti környezet jellege és a gazdasági viszonyok alapján az ázsiai világrészt négy nagy térségre osztjuk. Ezek: 1) a délnyugati, 2) a déli és a délkeleti, 3) a keleti és középső, 4) az északi. Az északi térségben Oroszország ázsiai része terül el. Tekintettel arra, hogy Oroszország gazdasági súlypontja Európában van, az ázsiai részét is az Orosz Föderáció földrajzi jellemzésébe soroljuk Európa keretében.

[szerkesztés] Délnyugat-Ázsia

Két óceán, az Atlanti- és az Indiai-óceán perem- és beltengerei mossák a legtöbb délnyugat-ázsiai ország partjait.

Idesoroljuk a térség két legfejlettebb országát: Törökországot és Izraelt, továbbá az Arab-félszigetet és a Perzsa-öböl országait (Szíria, Libanon, Jordánia, Szaúd-Arábia, Irán, Irak stb.), valamint Ciprust. Külön csoportba tagoljuk a kaukázusontúli országokat, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt. Törökország és Ciprus, Az Arab-félsziget és a Perzsa-öböl országai, Kaukázusontúli országok

[szerkesztés] Dél- és Délkelet-Ázsia

Dél- és Délkelet-Ázsia az összes ázsiai térség közül a legnépesebb. Ez a legtermékenyebb térség, bár a felszíne túlnyomórészt hegyvidéki jellegű és a partvidéki alföldeken kívül ott csak a Hindusztáni-alföld terül el. A lakosság gyakran a hegyoldalakon teraszokat alakít ki, hogy ezeken mezőgazdasági terményeket termeszthessen.

A kiterjedése és a lakosság száma alapján a térség legnagyobb állama India. India és Srí Lanka, Pakisztán, Banglades és Ázsia hegyvidéki országai, Hátsó-India és a délkelet-ázsiai szigetek országai, Indonézia, Thaiföld és Malajzia

[szerkesztés] Kelet-Ázsia és Belső-Ázsia

Kína, Japán, a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kelet-Ázsiában terül el. Belső-Ázsiában fekszik Kína egy része, Mongólia (melyet gyakran Kelet-Ázsiához is sorolnak), valamint Afganisztán és az egykori Szovjetunió köztársaságai közül Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán. Az utóbbiakat összefoglaló néven Közép-Ázsiának is nevezik. A Belső-Ázsia kifejezést ugyanakkor gyakran csak Mongóliára és Kína nyugati felére használják.

A térség eltérő természeti feltételei befolyásolják a lakosság elhelyezkedését. A hegyvidéki jellegű, illetve sztyeppés Közép-Ázsiában a száraz éghajlat, valamint a nyár és a tél közötti nagy hőmérsékleti különbségek nem kínálnak kedvező életfeltételeket az emberek nagyobb csoportjai számára. A Csendes-óceán peremtengerei közelében elterülő térségek sűrűn lakott területek, sőt a Kínai-alföld egyes részein már a túlnépesedés figyelhető meg. (Kína, Japán)

[szerkesztés] Ázsia országai

Fő szócikk: Ázsia országai

[szerkesztés] Megjegyzések

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

  • Általános munkák:
    • Detre Józsefné (szerk.) : A Kultúra Világa. A Világ Népei – Ázsia . [Budapest, 1965.]
    • Kiszely István : A Föld népei 2. – Ázsia népei . [Budapest, 1984.]
    • Stefány Judit et.al. : Ázsiai kultúrák . [Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány, 1994.]
    • Winfried Scharlau : Ázsia, Ausztrália . [ADAC, Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993.]
    • Boros János : A Kaukázus – a népek hegye . [Budapest, 1980.]
    • Oláh László : Kelet . [Pátria, Budapest, 1990.]
    • Patkó Imre : Tibet . [Budapest, 1957.]
    • Baktay Ervin : India Bölcsessége . [Budapest, 1943.]
    • Mayer, Adrian : India . [Biográf, Budapest, 1996.]
    • Waterstone, Richard : India . [Magyar Könyvklub – Helikon, Budapest, 1996.]
    • Wojtilla Gyula : A Mesés India . [Gondolat, Budapest, 1988.]
  • Kultúra:
    • Alleg, Henri : Vörös Csillag és Zöld Félhold . [Budapest, 1988.]
    • Bacski György (szerk.) : Szovjetunió . [Panoráma útikönyvek, Budapest, 1979.]
    • Balázs, Etienne : Gazdaság és társadalom a régi Kínában . [Budapest, 1976.]
    • Balogh András : Társadalom és politika a gyarmati Indiában . [Budapest, 1977.]
    • Béládi László – Miszlivecz Ferenc (szerk.) : Történelmi átmenetek, átmeneti társadalmak . [Fejlődéstörténeti Tanulmányok II., Budapest, ELTE JTK1983.]
    • Bitterli, Urs : „Vadak” és „Civilizáltak” . [Budapest, 1882.]
    • Bodrogi Tibor – Boglár Lajos (szerk.) : Törzsi művészet . II. Kötet: Amerika, Ázsia [Budapest, 1981.]
    • Boulnois, Luce : A Selyemút . [Budapest, 1972.]
    • Brentjes, Burchard : Kánok, szultánok, emírek . [Budapest, 1985.]
    • Ecsedy Ildikó : Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában . [Budapest, 1990.]
    • Ecsedy Ildikó : Nomádok és kereskedők Kína határán . [Budapest, 1972.]
    • Erdélyi István : Ázsiai lovas nomádok . [Budapest, 1982.]
    • Fitzgerald, Patrick : Az ősi Kína . [Budapest, 1978.]
    • Gáthy Vera : Államigazgatás a gyarmati és független Indiában . [Budapest, 1985.]
    • Gáthy Vera : Kasztok és falvak a változó Indiában . [Fejlődéstörténeti Tanulmányok. Regionális., Budapest, ELTE JTK1985.]
    • Halász György : Afganisztán gyújtópontban . [Budapest, 1980.]
    • Kidder, Edward : Az ősi Japán . [Budapest, 1987.]
    • Maspero, Henri : Az ókori Kína . [Budapest, 1978.]
    • Maszanori, Jamadzsi : Japán, történelem és hagyományok . [Budapest, 1976.]
    • Pilbeam, Mayis : Nagy civilizációk . [Budapest, 1990.]
    • Terebess Gábor : Ezerízű Kína . [Budapest, 1986.]
    • Tőkei Ferenc : Őstársadalmak és ázsai termelési mód . [Budapest, 1982.]
  • Útleírások:
    • Baktay Ervin : Kőrösi Csoma Sándor . [Budapest, 1962.]
    • Bakonyi Péter : Kalandok Keleten . [Interart, Budapest, 1990.]
    • Bodrogi Tibor (szerk.) : Messzi népek magyar kutatói . [Budapest, 1978.]
    • Brunton, Paul : India titkai . [Sorger, Budapest, 1991.]
    • David-Neel, Alexander : Mágusok között Tibetben . [Sorger, Budapest, 1991.]
    • Györffy György (közr.) : Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései . [Budapest, 1965.]
    • Hedin, Sven : A rejtelmes India felé I.-II. . [Budapest, én.]
    • Hedin, Sven : Első utam Ázsiába . [Budapest, én.]
    • Jankó János : Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai . [Budapest, 1897.]
    • Landor, Henry S. : Utazás a rejtelmes Tibetbe . [Tolnai, Budapest, 1930.]
    • Ligeti Lajos : Sárga Istenek, Sárga Emberek . [Kentaur, Budapest, 1988.]
    • Molisch, Hans : A felkelő nap országában . [Budapest, 1930.]
    • Takács Zoltán : Buddha Útján…1.-2. . [Akadémia, Budapest, 1938.]
    • Vajda Imre (ford.) : Marco Polo utazásai . [Budapest, 1963.]

[szerkesztés] Kapcsolódó témák

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Műholdfelvétel Ázsiáról



A Föld
Kontinensek
Afrika | Antarktisz | Ausztrália és Óceánia | Ázsia | Dél-Amerika | Európa | Észak-Amerika
A világ országai | Ázsia
Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam
Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet
A Föld régiói
Afrika Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat
Amerika Dél · Észak · Karib-térség · Közép · Latin
Ázsia Dél · Délkelet · Délnyugat · Észak · Kelet · Belső · Közép
Európa Dél · Észak · Kelet · Közép · Nyugat
Óceánia Ausztrálázsia · Melanézia · Mikronézia · Polinézia

Sarkvidékek Antarktisz · Arktisz
Óceánok Atlanti · Csendes · Északi  ·Indiai