Mechanical Animals
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Marilyn Manson Mechanical Animals |
||
|---|---|---|
| Kép:.jpg | ||
| Típus | nagylemez | |
| Megjelent | 1998. szeptember 15. | |
| Felvételek | White Room, Westlake and Conway Studios | |
| Stílus | alternatív metál, glam rock | |
| Hossz | 62 perc 38 mp | |
| Kiadó | Nothing Records, Interscope Records | |
| Producer | Michael Beinhorn és Marilyn Manson | |
| Kritikák | ||
|
||
| Marilyn Manson kronológia | ||
| Antichrist Superstar (1996) |
Mechanical Animals (1998) |
The Last Tour on Earth (1999) |
A Mechanical Animals a Marilyn Manson együttes 1998-ban megjelent albuma. Amikor a várva várt Mechanical Animals album eljutott a türelmetlen rajongókhoz 1998 szeptemberében (15), azok alig akartak hinni a fülüknek. Az történt ugyanis, hogy az album az iparirock gyökerektől közelebb vitte a Marilyn Mansont a mainstream heavy metalhoz, s visszahozta a 1970-es évek glam rockjának érzésvilágát, Gary Glittert és Ziggy Stardustot. A rideg indusztriális soundot egy kellemesebb, természetesebb, ugyanakkor még a korábbiaknál is skizofrénebb hangzás váltotta fel, a számok minden szempontból vidámabbak, emészthetőbbek és dallamorientáltabbak. A mocskos stílus után meghemperedtek a glamben, a diszkóban, valamint a ’80-as évek elejének szintipopjában, ezt pediglen Marilyn jellegzetes koncepciójával egy csillogó, fényektől övezett, de mégis sötét érába helyezték. Drogok és csillogás, elüzletiesedés és média, az Omega szemszögéből. Az albumom hallható számok:
01.Great Big White World
02.The Dope Show
03.Mechanical Animals
04.Rock is Dead
05.Dissasociative
06.The Speed Of Pain
07.Posthuman
08.I Want to Disappear
09.I Don't Like Drugs ( But The Drugs Like Me)
10.New Model No.15
11.User Friendly
12.Fundamenthally Loathsome
13.The Last Day on Earth
14.Coma White
15.Untitled (Hidden Track)


Based on work by