Labancok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

labancok (laboncok, loboncok): A 16-18. században, elsősorban a Thököly-szabadságharc és a Rákóczi-szabadságharc idején a császárhű katonák és a bécsi udvar (Habsburgok) hívenek elnevezése. Velük szemben álltak a kurucok. A labanc szó a magyar nemzeti érzésüek szemében a gyávaság, ravaszság és hazafiatlanság szinonimája volt.

A labanc név eredetére számos elképzelés él:

  • A lobonc, loboncos szóból származik, mely a bécsi udvarban divatos nagy parókára utalt.
  • A német Lauf Hans! (a.m. Fuss János!) elferdített öszszevonásá.
  • A lafanc szóból származik, mely lompost, rongyost jelent.
  • A kurucokat gúnyoló Otrokocsi Fóris Ferenc szerint nem gúnynév, hanem a lobbancs (azaz gyújtó, hevülő) szóval azonos.
Más nyelveken