Albánia az I. világháborúban
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az uralkodó, Wied herceg elmenekülésével és az első világháború kirobbanásával Albánia politikai anarchiába süllyedt. A felekezeti és nemzetségi törésvonalak mentén szétszabdalt albánok egyik része Törökország pártfogását kereste és muzulmán uralkodót akart, másik részük az olasz vagy szerb protekturátusban gondolkodott. Mellettük bőséggel akadtak olyan bégek és nemzetségfők, akik semmiféle fennhatóságot nem voltak hajlandóak elfogadni. 1915 márciusában a lázadók egy csoportja az iszlamista Haxhi Qamili vezetésével felkelést robbantott ki.
E belső viszálykodás hátterében 1914. október 14-én Görögország elfoglalta Dél-Albániát, beleértve Korçë és Gjirokastër városát és kikiáltotta Észak-Epiruszt. Olaszország október 30-án lerohanta a Sazan-szigetet, december 26-án pedig Vlorë-t. 1915 júniusában Montenegró elfoglalta Shkodërt, Szerbia pedig az északi és középső országrészekre vonult be. Ebben a helyzetben Esat Toptani 1914. október 5-én Tiranában megalakult kormánya ténylegesen csak Közép-Albániában tudta érvényesíteni a hatalmát. 1915 novemberében ugyan a francia csapatok Thesszalonikiig szorították vissza a szerbeket (egyúttal a görögöket is kiszorították Korçë-ból), de a helyükre 1916 februárjában az Osztrák–Magyar Monarchia vonult be, okkupálva az ország északi kétharmadát. Ennek következményeként a teret veszített Toptani-kormány február 24-én lemondott.
Az 1915. április 26-án titokban megkötött londoni egyezményben az antanthatalmak biztosították Olaszországot arról, hogy megtarthatja a Sazan-szigetet, Vlorë-t és környékét, amennyiben hadba lép a Monarchia ellen. Szerbiának és Montenegrónak Észak-Albánia nagy részét, Görögországnak pedig a déli országrészt ígérték oda. Csupán egy kisebb, olasz protektorátus alatt álló területet hagytak meg Albániának.
1918 szeptemberére az antant Thesszaloniki vonaláig szorította vissza a központi hatalmakat, a Monarchia csapatai napokon belül megkezdték és október 30-ára fejezték be a kivonulást Észak-Albániából. Mire az első világháború véget ért, 1918. november 11-ére az olasz hadsereg volt az úr az ország nagy részén, az északi sávot a szerbek, a déli vidékeket a görögök, Koszovót, Shkodër és Korçë környékét pedig a franciák vonták ellenőrzésük alá.
[szerkesztés] Irodalom
- Histoire de l'Albanie des origines à nos jours. Réd. par Stefanaq Pollo. Roanne: Horvath. 1974.
- Paul Lendvai: Das einsame Albanien. Reportage aus dem Land der Skipetaren. Zürich: Interform. 1985.
- Miranda Vickers: The Albanians. A modern history. London: Tauris. 1995.
- Barbara Jelavich: A Balkán története. I–II. Budapest: Osiris; 2000. 1996.
- Tajar Zavalani: Histori e Shqipnis. Tiranë: Phoenix. 1998.
- Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000.
- Georges Castellan: Histoire de l’Albanie et des Albanais. Crozon: Armeline. 2002.
- Serfőző Zoltán: La naissance de l’état albanais et la création de l’économie nationale. Mediterrán Tanulmányok 6 (1995) 35–41.
- Kapronczay Károly: A szkipetárok földjén. Valóság 40 (1997) 8:94–104.
- Csaplár Krisztián: Az albán nemzetállam megteremtésének első kísérlete. Világtörténet (1999) 3–33.
- Szabó A. Ferenc: Albánia nehézkes születése. Valóság 42 (1999) 6:78–87.


Based on work by