Görög sötét kor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Görögország története sorozat |
|
|---|---|
| Minoszi civilizáció | i.e.1600 előtt |
| Mükénéi Görögország | kb. i.e.1600–1200 |
| Görög sötét kor | kb. i.e.1200–800 |
| A poliszok kora | i. e. 776–323 |
| Hellénisztikus Görögország | i. e. 323–146 |
| Római Görögország | i.e.146–i.sz.330 |
| Bizánci Birodalom | 330–1453 |
| Oszmán Görögország | 1453–1832 |
| Modern Görögország | 1832 után |
| Témák | |
| görög nyelv | görög irodalom |
| Hadtörténet | Híres görögök |
A görög sötét kor (kb. i. e. 1200 - i. e. 800) Görögország történetének a feltételezett dór vándorlás kezdetétől és a mükénéi civilizáció i. e. 11. századi végétől az első görög városállamoknak - poliszoknak - az i. e. 9. századi felemelkedéséig, a homéroszi epika és a görög ábécé i. e. 8. századi megjelenéséig tartó időszaka.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Mediterrán háborúk és a tengeri népek
A sötét kor idején a régi civilizációk éhség és egyéb nehézségek által meggyötört népét nagyarányú külső támadások érték az őket körülvevő népek - akiket tengeri népekként ismerünk - részéről. A Hettita Birodalom összeomlott, területét elfoglalták. Hasonló nagyobb támadás kétszer is érte az Egyiptomot, egyszer Merneptah és egyszer pedig III. Ramszesz idején. Az egyiptomiak mindkét eetben sikeresen verték vissza a tengeri népeket és így elkerülték a hettiták végzetét. A régészeti adatok ebben a korban a civilizáció összeomlásáról tanúskodnak a Mediterráneum keleti részén. A városokat Trójától Gázáig lerombolták.
[szerkesztés] Görögország a sötét korban
[szerkesztés] A civilizáció hanyatlása
A mükénéi palotákat és erődöket lerombolták és elhagyták. A görög nyelv megszűnt írott nyelv lenni. A görög kerámia egyszerű geometriai formákat követ és nélkülözi a mükénéi kor alakos díszítéseit. A sötét kor görögjei kevesebb és kisebb településeken éltek, ami éhínségre és népességcsökkenésre utal. Külföldi áruk nem találhatók a lelőhelyeken, ami a nemzetközi kereskedelem minimális voltáról tanúskodik. A külföldi hatalmak közötti kontaktus is megszűnt ebben a korszakban, ami visszavetett bármiféle kulturális fejlődést vagy növekedést.
[szerkesztés] Vándorlások
A korszak elején i. e. 1200 körül a görög népcsoportok a mai szárazföldi Görögországban a makedón hegyvidéktől délre, valamint az égei-tengeri szigeteken és Kis-Ázsia égei partvidékének déli részén éltek. A hettitta források említik Millawanda várost, ami valószínűleg Milétoszt jelenti ami Ahhijawa országhoz - ezt a görög szárazföld akháj királyságával azonosítják általában - tartozott. Egy ahhijawa királya által a hettita nagykirálynak küldött levélről sikerült bebizonyítani, hogy küldője görög anyanyelvű volt.
Amennyiben az egyiptomi források ikjwš népnevét akaiwasza olvasatban az akhájokkal azonosíthatjuk, akkor a görögög is azon tengeri népek egyike voltak, akik Merneptah idején Egyiptomra támadtak a líbiaiak szövetségeseként. A görögök azonban elszenvedői is voltak a háborúknak, s ez érintette, talán nem véletlenül, különösen az akháj területeteket. A régészeti adatok szerint a Peloponnézosz nagy része elpusztult és jelentősen csökkent a népessége, különösen a délnyugati részé, Messzéniáé. Ugyanakkor növekedett a népessége az északi, klasszikus kori Akhája területének, nyilván a Peloponnézosz más részeiről oda menekült a lakosság, amit ezek szerint nem értek - olyam heves - támadások. Nagyjából érintetlen maradtak Attika és a szigetek ión területei, valamint Iolkosz környéke a későbbi Thesszália keleti részét alkotó Magnésziában, a magnészok területe, ahonnan a mitológia szerint korábban Iaszón és az argonauták indultak el a kaukázusi Kholkiszba az Aranygyapjúért.
Ugyancsak a régészeti feltárások - a kerámiák elterjedése alapján pl. - idején ezután, az i. e. 11. század körül vándorolhattak be az északi-nyugati hegyvidék felől Thesszáliába a thesszaloszok (északnyugati görög vándorlás), akiknek nyelvileg közeli rokonai, az aiolok ekkoriban szállták meg Trója vidékét, az attikai iónok egy része pedig a későbbi kis-ázsiai Ióniát, az égei-tengeri partvidék középső részét. A thesszaloszok elől néhány népcsoport délre húzódhatott, s talán ezután hagyta el a dórok egy része közép-görögországi, dóriszi "őshazáját", hogy a dór vándorlás keretében az i. e. 10. század körül a Peloponnézoszra húzódva létrehozza a későbbi jelentős dór államokat, mint Argoszt, Korinthoszt és Spártát. A dórok az új helyen valószínűleg jobban szaporodhattak, a régi helyzetet tükrözheti az delphoi amphiktüonia azon furcsa szavazatmegoszlása, miszerint a dóriszi dóroknak is egy szavazatuk volt, s a náluk jóval számosabb és jelentősebb peloponnézoszi dóroknak szintén összesen egy.
Az északnyugati vándorlás során vándoroltak be a boiótok Boiótiába, akikkel talán thrákok és illírek is érkeztek, hogy az eredetileg aiol jellegű etnikumból kialakuljanak a boiótok. Ekkor kapott Akhaia nagyarányú északnyugati lakosságot, és ekkor vándoroltak be az élisziek Éliszbe Aitóliából. A Peloponnézosz középső része, a hegyes-erdős Árkádia népessége nagyjából érintetlen maradt a dór és az északnyugati vándorlás során. Egyedül Athén tudott ellenállni ezeknek a vándorlásoknak és támadásoknak, de Attikába is érkezhettek ekkor bevándorlók.
A társadalmi hanyatlás következtében megnövekedett a család szerepe. A családok rekonstruálni próbálták múltjukat, leszármazásukat visszavezetve a trójai háború hőseire, mindenekelőtt Héraklészre. Bár legnagyobbrészt legendákról volt szó, néhányukat megénekelték Hésziodosz iskolájának költői. Ezen költemények többsége elveszett, néhány híres elbeszélő kivételével, mint a milétoszi Hekataiosz és az argoszi Agészilaosz. Úgy gondolják, hogy Homérosz epikája bizonyos mértékben a sötét kor szájhagyományára épül. A homéroszi írások történeti hűségét erősen vitatják. Ezen korszak végén a görög civilizációra az újjászületés időszaka köszöntött, ami kiterjedt a Spanyolországtól a Fekete-tengerig terjedő területekre.
[szerkesztés] Gazdasági élet
A messzire érő kereskedelmi kapcsolatok a társadalom felbomlása, a vándorlások, a harcok, a pusztulás miatt lehanyatlottak, s valószínűleg a földművelés helyett előtérbe került az állattenyésztés. A homéroszi eposzok alapján sejthetjük, hogy ekkor a szarvasmarha volt az általános értékmérő. Az állattenyésztés kevesebb embert tud eltartani ugyanakkora területen, viszont most a nagy lakatlan területek rendelkezésre álltak az állattartáshoz, s veszély esetén a csordát a gabonamezővel és ültetvényekkel szemben biztonságos helyre lehetett hajtani vagy vele együtt tovább lehetett állni. A kézművesség alapvető, egyszerű formái megmaradtak, s a 11. század közepétől megjelenik a vasművesség - valószínűleg föníciai és ciprusi hajósok közvetítése révén -, ami azután a későbbi fellendülés egyik alapja lett.
A vándorlások az i. e. 10. században viszonylagos nyugvópontra jutottak, a földművelés lassan újra felvirágzott, az i. e. 8. századra pedig a népesség annyira megszaporodott, hogy megindult a görög gyarmatosítás, ami már a görög poliszok történetének része.
[szerkesztés] Társadalom
A mükénéi királyi cím, a wanax - Homérosznál anax - eltűnt, már csak az isteneket címezték így. Az egyes népcsoportok, egy vagy néha több falu élén a bazileusz állt, aminek eredetét a mükénéi kor faluközösségeinek vezetőjéből, a qasireuból eredeztetik általában. A bazileusz címe általában öröklődött, de nem volt mindenható. Az ügyeket ő, az öregek tanácsa és a népgyűlés együtt vitte. Ez a fajta korlátozott hatalom, katonai demokrácia, megfigyelhető a későbbi Spárta és Makedónia esetén is. A bazileusz, ez a a tulajdonképpen tekintélyes falusi bíró és csapatvezér. később nagy karriert futott be, mint a bizánci császár címe.
Idővel azután a királyok, azaz bazileuszok hatalmát a megerősödő arisztokrácia néhány kivételellel teljesen formálissá tette, általában csak vallási, de Spártában hadvezetési feladatot is meghagyva nekik. A közügyekről az arisztokrácia a saját soraiból meghatározott időre választott vezetőket állított, - amivel tulajdonképpen kikövezte az utat a néhány évszázaddal később megjelenő demokrácia előtt - kezdett kialakulni a görög polisz szervezete.
A hadviselés taktikája a lovashadviselésről erősen a gyalogos hadviselés felé tolódott el. Olcsósága és helyi elérhetősége miatt a vas helyettesítette a bronzot a szerszámok és a fegyverek anyagaként. A görög törzsi rendszer, a phülék kialakulása valószínűleg ebben a korszakban történt. Nagyon árulkodó, hogy csak a két legjelentősebb, legsikeresebb népcsoportnál, a iónoknál és a dóroknál figyelhető meg a phülérendszer, ami nyilván segítette őket egy hatékony társadalmi és hadszervezet kialakításában.
[szerkesztés] Az új írás
A minósziak szótagírása, az ún. lineáris írások használata mélyen lehanyatlott, hogy a korszak végén a helyét a sémi föníciaiaktól átvett új ábécé töltse be nemcsak a görög, hanem több más nyelv esetén is a Mediterráneum keleti részén. Azelőtt a mükénéiek lineáris B írással írtak, de a sötét kor végére, amikor újra írni kezdték a történelmet, már a sokkal ismerősebb betűírással az alfa-béta-gammával találkozunk. Az etruszkok is átvették az újítást és a különféle alfbetikus változatok elterjedtek Itáliában az i. e. 8. századtól kezdve. Az ábécé más változatai megjelennek a Lemnosz sztélén és Kis-Ázsia sok ábécéjében.
Hosszú ideig vita folyt erról, pontosan mikor és kitől vették át a görögök az ábécéjüket, ugyanis mind az arámi, mind a föníciai ábécé rendkívül hasonló. Hérodotosz szerint az árvétel a föníciaiaktól történt. A részletes kutatások szerint valóban így történt, a görög kappa és mü betű alakja olyan, amilyen kizárólag az i. e. 9. századi föníciai ábécében volt. Az ógörög ábécének sok változata ismeretes, amelyek egyes területeken - így pl. Athénban i. e. 403-ban - változtak az időben is. Megkülönböztetik a legarchaikusabb "zöld" (pl. Kréta), "piros" (főleg dór) és "kék" (főleg ión) ábécéket. Úgy gondolják viszont a kutatók, hogy a föníciaiaktól az átvétel egyszer, egy ember által történt, mivel a görög magánhangzókra - a föníciai ábécében nincsenek magánhangzóbetűk - minden változat ugyanazokat a görögben felesleges föníciai mássalhangzóbetűket használja, ugyanolyan kiosztásban. Az átvétel okaként inkább a kíváncsiságot sejtik, hiszen az írni nem tudó görögökkel az első átvevő nyilván nem tudott levelezni, elterjedése pedig inkább divathóbort lehetett, s amikor már elegen tudtak írni-olvasni, akkor vált hasznossá az írás. Az első átvétel után azután a görög belső fejlődés következtében a finomítások haladtak külön utakon.
A megelőző lineáris írásokkal nem hagytak azonban teljesen fel, a ciprusi szótagírás - ami a lináris A-ból származik -, Cipruson a hellénizmus idejéig használatban maradt a görög és eteociprusi iratokban.
[szerkesztés] Források
- Latacz, J. Between Troy and Homer. The so-called Dark Ages in Greece, in: Storia, Poesia e Pensiero nel Mondo antico. Studi in Onore di M. Gigante, Rome, 1994.
- Jan Sammer, New Light on the Dark Age of Greece [1] (Immanuel Velikovsky Archive)
- Anthony M., Snodgrass The dark age of Greece : an archaeological survey of the eleventh to the eighth centuries BC, Routledge, New York ISBN 0415936357 (hb) ISBN 0415936365 (pb)
- http://modlang-hale.concordia.ca/description.html
- Németh György: A polisok világa (Korona Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9191-11-6)
- Hegyi Dolores - Kertész István - Németh György - Sarkady János: Görög történelem - a kezdetektől Kr. e. 30-ig (Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963-379-118-9)



Based on work by