Münnich Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Münnich Ferenc, dr. (Seregélyes, 1886. november 18. – Budapest, 1967. november 9.) magyar kommunista politikus, 1956 után a rendszer második legfontosabb káderja, a rendszer egyik jelképe.

[szerkesztés] Élete

Eperjesen és Kolozsvárott jogot tanult. Hadnagyként harcolt a keleti fronton az osztrák-magyar hadseregben. Orosz fogságba került 1915-ben, a szibériai Tomszkba deportálták, a KMP alapító tagja. A Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa volt. Bécsbe szökött, 1922 és 1936 között a Szovjetunióban élt. Harcolt Spanyolországban, majd 1942 és 1945 között főszerkesztő a Moszkvai Állami Rádió Magyar Osztályán. 1945-ben visszatért Magyarországra, Budapest rendőrfőkapitánya 1946 és 1949 között. Diplomata 1949 és 1956 között.

Bár a keményvonalas kommunista vezetők közé tartozott, október 27-étől november 3-ig Nagy Imre nemzeti kormányának belügyminiszteri tisztségét viselte. Kádár Jánossal és Marosán Györgyel a nyilvánosság tudomása nélkül 1956. november 1-től Moszkvában tárgyal az oroszokkal. A szovjet pártvezetés őt preferálta eredetileg a magyar miniszterelnöki tisztségre. Végül a Hruscsov a Jugoszláv vezetőkkel való november 2-3-i egyeztetése útán lett mégis Kádár a "kiválasztott". November 4-től a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes. November 11-től az MSZMP KB tagja. Részt vett a karhatalmi zászlóaljak és a munkásőrség megszervezésében. A Minisztertanács elnöke volt 1958 és 1961 között. A Szovjetunió 1967-ben Lenin-rendel tüntette ki.


Elődje:
Kádár János
Magyarország
miniszterelnöke

1958–1961
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból Utódja:
Kádár János


[szerkesztés] Külső hivatkozások

Más nyelveken