Kazán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A kazán egy olyan berendezés, amelyben tüzelőanyagban lekötött kémiai energiát szabadítunk fel égetéssel (oxidáció), illetve ezt a felszabadított hőenergiát egy továbbító közeggel közöljük. A továbbító közeg általában víz, illetve telített vagy túlhevített gőz, de lehet bármilyen egyéb, nyomás alatt álló vagy atmoszférikus nyomású folyékony vagy gáz halmazállapotú közeg is. Amennyiben nem történik hőközlés a kazánban, akkor u.n. elgázosító kazánról, vagy gázgenerátorról beszélünk.
[szerkesztés] Nagyvízterű, vagy forróvíz kazánok
Ezekben a kazánokban a hőtovábbító közeg víz, mely a kazán legmelegebb pontján sem gőzölög el, vagy mert a víz legmagasabb (kilépő) hőmérséklete nem haladja meg a 100°C-t, vagy mert a víz olyan nyomás alatt áll, hogy amely mellett a forrpontja magasabb a hőmérsékleténél.
[szerkesztés] Gőzkazánok
A gőzkazánok terméke telített állapotú (a gőzhőmérséklet megegyezik az adott nyomáshoz tartozó telítési hőmérséklettel), vagy túlhevített gőz (ahol a gőz hőmérséklete meghaladja az adott nyomáshoz tartozó telítési hőmérsékletet). Általában a gőzkazánok túlhevített gőzt állítanak elő.
[szerkesztés] Elgázosító kazánok, vagy gázgenerátorok
Az elgázosító kazánokban az (általában szilárd) tüzelőanyag égése léghiányos környezetben csak részben történik meg, olyan mértékben, ami fedezi az esetleges nedvességtartalom távozását, az illóanyagok távozását, illetve a maradó szilárd anyag (általában szén) elgázosítását (szén-monoxiddá). A távozó gáz a földgáznál lényegesen alacsonyabb fűtőértékű, de éghető gáz, ami gázmotorokban, gázturbinaban tovább tüzelhető.


Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).