Belarusz nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Belarusz (беларуская мова
bielaruskaja mova
)
Beszélik: Belarusz, Lengyelország és még 14 országban
Terület: Kelet-Európa
Beszélők száma: 7-8 milló ember
Helyezés: ???
Nyelvcsalád: Indoeurópai nyelvcsalád

 Szláv nyelvek
  Keleti szláv nyelvek
    Belarusz nyelv

Írás: Cirill írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: Belarusz, Lengyelország Podlasie vajdaság 12 településén
Szabályozza: Belarusz Tudományok Nemzeti Akadémiája
Nyelvkódok
ISO 639-1 be
ISO 639-2 bel
SIL bel
Lásd még: Nyelv

A belarusz nyelv (magyar elnevezése: fehérorosz nyelv, vagy régebbi elnevezése: rutén nyelv) ma kb. 7,9 millió ember anyanyelve. Belarusznyelvű kisebbség él Lengyelországban Bialystok mellett, de a nagy többség Fehéroroszországban él, ahol ez az egyik hivatalos nyelv (a másik az orosz nyelv).

[szerkesztés] Eredete

A belarusz nyelv az orosz nyelvvel és az ukrán nyelvvel az egyik keleti szláv nyelv, amely a középkorban egy közös alapnyelvből fejlődött ki. Ez az ""óorosz nyelv"".

[szerkesztés] Története - a litván nagyfejedelemség idején

A vilniusi litván nagyfejedelem udvarában a XIV.században alakult ki egy belarusz nyelvre épülő sajátos irodalmi nyelv, amely a moszkvai nyelvjárástól csak kis mértékben különbözik; ez a nyelv lett a Litván Nagyfejedelemség hivatalos kommunikációs nyelve.

Amikor a Litván Nagyfejedelemség a Kijevi Rusz nyugati területeire is kiterjesztette a hatalmát, ez a nyelv ukrán elemeket is befogadott. A litván-lengyel perszonálunió után a lengyel nyelv erős befolyása alá került. (Részletesebben erről a témáról ld. a rutén nyelv szócikket). A litván-lengyel állam 1795-ben történt felbomlása után azonban ezt az irodalmi nyelvet egyre kevésbé használták.

Az első irodalmi nyelvemlékek a 19.század első felében keletkeztek egy új a fehérorosz nyelv északkeleti nyelvjárására épülő irodalmi nyelven. Az egyik ilyen első nyelvemlék az Aeneis 1812 és 1830 között keletkezett névtelen fordítása Eneida navyvarat "Aeneis fordítva" címmel.

[szerkesztés] 20. század

A fehérorosznyelvű könyv- és folyóiratnyomtatás csak az 1905-ös forradalom után vált lehetővé törvényes keretek között. 1903-1911 Varsóban jelent meg a lefontosabb mű Jauchim Karski: Belorusy. Jazyk belorusskowo naroda címmel, amelyben lerögzítették az irodalmi nyelv szabályait. Fontos szerepe van ebben az időben az 1906-ban megjelenő Nasa nyiva (A mi mezőnk) c. folyóiratnak is.

1917-ben kudarcot vallott a fehérorosz állam első önálló államalapítási kísérlete, ezután a fehérorosz lakosság legnagyobb része a Belarusz SZSZK területén élt, egy kisebb részük Lengyelországban. A Szovjetúnióban a fehérorosz nyelv egészen az 1920-as évek végéig szabadon fejlődhetett, utána az orosz nyelv erős elnyomása alá került. 1933-ban egy helyesírási reformmal kényszerítették a fehérorosz nyelvet az orosz nyelvhez való közeledésre; a szókincs és a nyelvtan is erős orosz befolyásolás alá került. Hasonló sorsra jutott a fehérorosz nyelv a lengyel területen is, amely 1939-ben csatlakozott a Szovjetúnióhoz.

A fehérorosz nyelv csak a peresztrojka idején alakult újjá: 1990-ben nyilvánították hivatalosan is a Belarusz SZSZK hivatalos nyelvévé. Bár jelenleg is vannak igyekezetek arra, hogy az 1933-ban eltörölt hagyományos helyesírást bevezessék, (ezt a тарашкевіца/Taraskjevica-féle reformként ismerik) ettől az időponttól kezdve gyakorlatilag két rendszer van érvényben: Taraskjevica (ezt főleg az emigránsok és az aktív nyelvhasználók kedvelik), valamint a szovjet Narkomauka (наркомаўка, amely egészen a mai napig hivatalos változat).

A jelenlegi állapot szerint a fehérorosz irodalmi nyelvet csak egy kis városi értelmiségi réteg beszéli. Vidéken a fehérorosz nyelvjárásokat használják, a városi lakosság legnagyobb része egy fehérorosz és orosz nyelv közti átmeneti nyelvet használ, amelyet lenézően ""traszjanka"" (""marhatáp") néven neveznek. Az oktatási rendszerben csak kissé gyökeresedett meg a fehérorosz nyelv, 2003 nyarán bezárták az egyetlen fehérorosz tanítási nyelvű gimnáziumot a tanárok és diákok nagyfokú ellenállása ellenére. A fehérorosz nyelv egyetlen hivatalos nyelvvé való elismerése csak rövid ideig tartott; 1994-1995-ben Alekszandr Lukasenko újra bevezette második hivatalos nyelvként az orosz nyelvet. A fehérorosz nyelv jővőbeli esélyei elég sötétek, sokan attól félnek, hogy már nem lehet megakadályozni a fehérorosz nyelvnek az orosz nyelvbe való beolvadását.