A Biblia Einstein szerint

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Biblia Einstein szerintA második évezred száz legfontosabb tudományos könyve” listáján szereplő, 1999-ben Jupiter Scientific gondozásában kiadott könyv (ISBN 0965517691) a világmindenség, a föld és az életről alkotott tudományos munkák különleges gyüjteménye, mely a legtöbb népszerű tudományos ismeretterjesztő könyv magyarázó stílusa helyett, a Szent Biblia mintájára csaknem biblikus, majdnem költői és néha metafórikus nyelvezetet használ a 20. század végéig összegyüjtött tudományos ismerethalmaz leírására.

Az évezred fordulója az emberiség történelmében fontos pillanatot képvisel. Történelmi távlatból nézve az elmúlt évezred során természeti ismereteink robbanásszerűen növekedtek melynek következtében az emberiség többszörösen átformálta a világmindenségről alkotott és korábban hosszan tartott értelmeit. Ezek a számtalan tudós kutatómunkájának eredményeit képviselő, szinte felmérhetetlen filozófiai jelentőségű ismeretek számunkra csaknem szentséges kincset jelentenek. Jelenleg, az információ korában az emberiségnek a világmindenségben betöltött szerepét illetően folyamatosan új elképzelések alakulnak ki, melyek a jövő “tudományos felvilágosulás”-át jelentősen befolyásolják.

Ez az ismerethalmaz lett összegyüjtve egy könyvbe, mely a tudományos felfedezések és meglátások átfogó, tömör kivonatát képviseli. Maga a könyv a Biblia formáját utánozva két részre lett osztva, melynek címei –meglepetésszerűen- “Ótestamentum” és “Újtestamentum”.

Az “Ótestamentum” rész a világmindenség teremtésének kezdeti pillanatábani állapotától az emlősök és az ember megjelenéséig tartó folyamat tudományos ismereteit írja le a Biblia nyelvezetéhez hasonló módon. Részletesen összegezi jelenlegi ismereteinket a csillagok és galaxisok megjelenéséről, a nap és a föld formálódásáról. Az “Ótestamentum”-ban a világegyetem történetét a kezdetektől a jelenidőkig vezeti végig. Bolygónk említésre méltó geológiai és biológiai fejlődését írott szavak támasztják fel az élet kialakulásától az összetett organizmusok növekedésén keresztül a hüllők uralmán át az emlősök és az ember megjelenéséig a világegyetem és a világunk kifejlődése valóban bámulatos történetét.

Az “Újtestamentum” témája az emberiséget érintő nagy kérdések mint pl. “Mik azok a természeti parancsok, amik mindent vezérelnek?”, vagy “Hogy alakult ki az emberi spiritualizmus és intelligencia?”. E kérdések megválaszolása mellett leírja a természet törvényeit és rávilágít a világegyetem rendkívüli mestermunkájára. Az olvasó feldezheti a természet alapelemeit a kvarkoktól az atomig, a DNS kettős spiráljától a sejtekig, a földtől az égitestekig és így feltárul a világmindenség lényegi szépsége. A Nobel-díjas fizikus Richard Feynman egyszer valami olyasmit mondott hogy “Az a tény, hogy értem ezt a rózsát, a felületéről visszaverődött fényt, hogy sejtekből épül fel, hogy miért vörös, hogy mi a méhek vonzódásának evolúciós erede, stb. – mindezek a dolgok egyáltalán nem csökkentik a szépségének élvezetét. Ellenkezőleg. Mindegyik csak növeli azt.”

Szemléltetésül néhány kivonat:




322   A Biblia Einstein Szerint
  A Teremtés első könyve, más néven  
  I. Kezdet: A Planck-Kor  
 

Kezdetben…
a föld még kietlen és puszta vala,
a mélység fölött sötétség uralkodott…

 
    –– 1Mózes 1:1-2
     

Kezdetben… nem volt kezdet. A Planck-idő előtt nem volt idő és nem volt tér. A világmindenség egy vad rezgés kvantum állapotában volt. (Ahogy a kolibri szárnyai is olyan gyorsan csapkodnak, hogy láthatatlanok.) A téridőt felfoghatatlannak tarthatnánk. A kvantum világmindenség trillion-trillion világból állt. A lehetséges világok felbuborékoltak és elpárologtak mint egy fazékban forró víz. És alagutak és rezgések mozgatták ez elő-világot a világok között. és kvantum gravitáció végzett pusztítást mindenütt. A gravitáció hullámai voltak mindenfelé. A világmindenség ezernyi csomóhoz vált hasonlatossá.

A “Kezdet” közelében csaknem semmi nem volt. A világmindenség elképzelhetetlenül forró és kicsi volt. és valahogy ebből az értelmetlen semmiből merült fel a mi világunk. És valahogy ebből az ürességből jelent meg az idő és a tér. A világmindeség hamarosan megfoganta magát. és a majdnem semmiségből jött a mindenség…



Az Ótestamentum   323
  A Teremtés második könyve, más néven  
  II. Kezdet: A Big-Bang  
  Dolgok tökéletesek valának.  
     
  1.Fejezet: Az Idő Kezdete  

Az idő akkor tíz-a-mínusz-negyvenötödiken óra volt. A világmindenség kora egy Planck-idő volt, azaz pontosan egy-tized másodperc egy-trilliomod egy-trilliomja egy-trilliomjának egy-trilliomod része volt. Ezennel megjelent a halandóság, s vele a múló történelem.

Világmindenség bár nagyon nagyon nagyon forró volt, lassan-lassan hűlni kezdett. A kvantum rezgések gyengülni kezdtek. A sors kezdett ösvényén megállapodni. Ami addig lehetséges volt, most lehetetlenné vált. A világmindenség többé nem mozgott a kvantum-univerzumokkal együtt. A gravitáció hullámai elapadtak, a húrok és csomók elkezdték a tér-idő anyagát formálni. A valószinűség-határozatlanság szárnyai lelassultak. Az idő szárnyai kezdtek el csapkodni…



Az Újtestamentum   147
  A Krónikák tizenkettedik könyve, más néven  
  A modern tudomány pillanatai  
 

Minden értelmen túli,
csodálatos és bámulatos dolgok ezek.

 
     
 

5.Fejezet: A szuperhúr elmélkedés:
Igazság vagy Babona?

 

És az Úr 1984-dik évében teoristák “számítások csodáin” keresztül kimutatták, hogy a szuperhúrok matematikailag következetesek. (Teoristák elméleteik kialakítása során gyakran –különösen mikor kevés kisérleti adat áll rendelkezésükre- fordulnak olyan tudományos szépségek felé mint a következetesség, ellentmondásmentesség, egyszerűség, tömörség, esztétika és szimmetria. A számításokat végzők számára meglepő eredmények számukra gyakran arra utalnak, hogy kutatásaikban gyümölcsöző úton járnak.) Márpedig a szuperhúrok apró Planck-méretű szálak voltak, melyek különleges szimmetriát –bozon-fermion tipusú szimmetriát, GUT (Grand Unification Theory) –csoport szimmetriát, sőt még más burkolt szimmetriát is mutattak. És a teoristák kimutatták, hogy a húrok belső mozgásai pontenciálisan minden elemi mikroszkópikus részecskét létre tudnak hozni – azaz a részecskék nem mások, mint a húr harmonikus felhangjai. És a húrok egymásra kölcsönösen is hatással vannak: szétválnak, csatolódnak vagy összegeződnek. De a legcsodálatosabb felfedezés az volt, hogy a szuperhúrok természetesen -csupán rendes kölcsönhatásaikkal- gravitációt keltenek és így azok pontosan meghatározott kvantum mennyiségek. Ilyen módon egyetlen egyszerű szerkezet a természet minden alaptörvényét megmagyarázhatja. Sok teoristát kápráztatott el a húrok bűvészete, csodája és szépsége.

Mivel a szuperhúr potenciálisan minden anyagot és minden erőt megmagyaráz, a húr-teoristák “Minden Elméleté”-nek becézték, és talán ez lesz a rég-keresett univerzális törvény.

De akadályok is vannak. Előszöris a szuperhúr-elmélet szerint a tér-időnek tíz dimenziója van nem négy. Így, mivel az idő egy dimenziós, a térnek kilenc dimenziósnak kell lennie. Mivel az általunk megismert emberi világunk három dimenziós, a kérdés az, hogy mi történik a másik hattal? És teoristák képzeleterejükkel azt sugalják, hogy talán a hat extra dimenzió egy mikroszkópikus térbe kunkorodik, ami olyan kicsi, hogy számunkra érzékelhetetlen. A következő analógiával érvelnek: “Mikor egy kétdimenziós sík papírlapot egy szűk szálba sodrunk, a rajta mászó hangya azt gondolhatná, hogy világa egydimenziós. Világa olyan mint egy drót. Talán az emberek kiterjedésük folytán nem érzékelhetik a másik hat kiterjedést, esetleg mert az számukra túl kicsi. Talán az ember olyan mint egy hangya. Talán világunk olyan mint egy drót…

Ezzel felfedezték a hangya meséjét.

De a teóristák számára nagy nehézségeket jelent a szuperhúrok elméletéhez szükséges számítások elvégzése is. Így a teóristák egyelőre még nem tudták sikeresen bizonyítani sem megcáfolni a hat extra kiterjedés titkát, hogy azok tényleg egy ici-pici térbe kunkorodnak-e. Ezzel egy másik akadály is keletkezett: Bár a szuperhúr potenciálisan mind a gyenge-, erős- és az elektromágneses erőket, sőt még a gravitációt is magyarázni képes, teoristák eddig még nem tudták bizonyítani, hogy csak ezek a kölcsönhatások létezhetnek. Továbbá, bár a szuperhúrok belső mozgásai létre tudnak hozni olyan részecskéket mint a kvarkok, elektronok, fotonok, neutrínók, teoristák még nem mutattáki ki, hogy mindezek a részecskék ténylegesen jelen vannak, s azt sem bizonyították, hogy a természetben meg nem figyelt, de a húrok rezgéséből potenciálisan létező részecskék nem léteznek. Így a szuperhúrok sok-sok elmélkedés tárgyává vált.

És a teoristák két csoportba osztódtak: Egyik hívőkből áll, kik szerint a szuperhúr az Egyetemes Törvény. “A Minden Elmélete” az, amit ők a húrnak gondolnak. Na, most a másik csoportot a nem-hívők alkotják. Szerintük a húrok csak egy képtelenség. Nekik a Minden Elmélete a Semmi Elméletét jelenti. Ezzel a szuperhúr változatos véleményei kialakulását szemlélhetjük.

A szuperhúr elmélete vagy megbukik vagy sem.
Prófétái világtalan barlang labirintusában vándorolnak.
A sötétben tapogatódzva nem tudhatják még
Hogy zsákutcát vagy aranygyapjút találnak-é.