Szanszkrit nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szanszkrit (saṃskṛtam)
Használat helye: Ázsia
Terület: India és Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia egyes részei
beszélők száma 6106 anyanyelvként (1981);

194 433 idegen nyelvként (1961)

rangsor: nincs az első 100 között
besorolás: Indoeurópai

 Indoiráni
  Indo-árja
   Szanszkrit

Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: India
Nyelv-kódok
ISO 639-1 sa
ISO 639-2 san
SIL SKT

A szanszkrit nyelv (/saṃskṛtā vāk/ संस्कृता वाक्), amely az egyik legősibb indoeurópai nyelv, nemcsak ókori nyelv, de India egyik hivatalos nyelve is. Hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európaiban, központi szerepe van a hindu, a dzsainista és a buddhista hagyományokban.

Szanszkrit szöveg grantha írással
Nagyít
Szanszkrit szöveg grantha írással


A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a Rig-véda (/ṛgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló, és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i.e. IV. században kristályosodott ki.) A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt grantha írás látható; manapság leggyakrabban a modern észak-indiai dévanágarí (devanāgarī देवनागरी) írással jelennek meg a szanszkrit szövegek.

[szerkesztés] Külső hivatkozások