Kína

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kína
Kínai Népköztársaság
中华人民共和国
Zhonghua Renmin Gongheguo
Kína zászlaja Kína címere
Zászló Címer
Mottó: nincs
Himnusz: 义勇军进行曲 (Az önkéntensek menete)
Kína elhelyezkedése Afrikán belül
Főváros Peking
39°55′ 116°23′
Legnagyobb város Sanghaj
Hivatalos nyelv(ek) Mandarin
Államforma Szocialista köztársaság
 - Elnök Hu Csin-tao
 - Miniszterelnök Ven Csia-pao
Függetlenség
 - a Kínai Népköztársaság kikiáltása 1949. október 1.  
Terület  
 - Teljes 9 641 266 km² (4.)
 - ebből víz (%) 2,8 %
Népesség  
 - 2005-ös adatok 1 315 884 000 (1.)
 - Népsűrűség 140 / km² (72.)
GDP (PPP) 2005-ös adatok
 - Teljes 9,41 trillió $ (2.)
 - Egy főre jutó GDP 7 204 $  (84.)
HDI (2003) 0,755 (85.) – közepes
Pénznem Renminbi - Jüan (RMB¥)
Időzóna UTC +8
TLD .cn
Hívószám +86

A Kínai Népköztársaság (röviden: Kína; egyszerűsített kínai irásmóddal: 中华人民共和国; pinjin átírással: Zhōnghuá Rénmín Gónghéguó) Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak kínai területek. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, běijīng) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣, taíwān) szigete és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Taipei fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai-kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Ugyan ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a tradícionális írásjelekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már mint az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszönt az egység, megalakul a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, a demokraták kiszorulnak Tajvan szigetére.

Ma Kína a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal) és jövőbeli szuperhatalom, ám a jelenleg működő népességszabályozási program miatt hamarosan meg kell válnia ettől a rangjától. Mindazonáltal, meg kell említeni, hogy a világ különböző területein (elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban) jelentős kínai etnikum él.

A Kínai Népköztársaság pártállam.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A szó eredete

A „Kína” szó valószínűleg német közvetítéssel az angol nyelvből származik. Az angol China és Sino- szó valószínűleg a Csin (秦, qín) dinasztia nevéből származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (茶, csá), illetve a selyem (丝, szi) szóban keresendő a szó eredete.

Ami a kínai nyelvű Csungkuo (Kína, 中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban Kína a Sárga folyó (Huangho, 黄河) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.

[szerkesztés] Történelem

Részletesen: Kína története

Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban megalapítja az első kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdődik a többi kínai királyság kialakulása is.

I. e. 221-re teszik, hogy a Csin állam Cseng vezetésével legyőzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam. A létrejött császárság etnikumok szempontjából igen változatos, azonban a legtöbb irányból védett, keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek védik. Mindössze északról sebezhető a vidék. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a Kínai Nagy Fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.

A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és 2. Csin-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlődésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Szuj-dinasztia által egyesített Kína, később a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tart. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lesz a kínai császár, megalapítja a Jüan-dinasztiát, amely helyébe 1368-ban a Ming-dinasztia lép. Végül, 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodik. Ez a dinasztia húzza meg Kína jelenlegi határait, amint elfoglalja Tajvant és Tibetet, valamint megegyezik Kína északi határáról Oroszországgal. A terjeszkedés a 18. század végéig tart, amikor is meghal Csien-lung császár és megindul Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína lényegében angol függőségbe kerül. Közben az elnyomott tömegek egyre növelik erejüket, az 1901-ben levert boxerlázadás után, 1911-ben polgári demokratikus forradalom dönti meg a császárságot, köztársaság alakul. Azonban hamar káosz keletkezik az országban, ahol nem ritka az intervenció (elsősorban Japán és Anglia részéről. A közben megalakuló népi egységfront 1925-ben polgárháborúba kezd, amely 1949-ig különböző okok és elvek mentén folyamatosan tart. Ekkor a kommunisták a szárazföldről kiszorítják a Kuomintang pártot (Nemzeti Párt)Tajvan szigetére, létrejön a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaság, és 1950-ben Tajvanon a Kínai Köztársaság. 1958-ban Mao Ce-tung meghirdeti a sztálinista politikát átvevő „Nagy ugrást”, amely az 1966-69-es kulturális forradalomban teljesedik ki.

A 70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontja le merev, diktatórikus rendszerét, és halad a kapitalista gazdaságpolitika felé, miközben a kommunizmus végig rendszeren marad, így a demokráciát követelő 1989-es diáklázadást is vérbe fojtja a karhatalom.

[szerkesztés] Gazdaság

Részletesen: Kína gazdasága

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.

Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ hatodik gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 1100 $ jut egy kínai lakosra. A Kína gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8 - 10 %-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal. 2006-ra Kína vált a világ 4. legnagyobb gazdaságává, megelőzve Nagy-Britanniát.

[szerkesztés] Államszervezet

Részletesen: A Kínai Népköztársaság államszervezete.

[szerkesztés] Földrajz

Részletesen: Kína földrajza

[szerkesztés] Természetföldrajz

Kína legnagyobb (mintegy háromnegyed) része magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek.

[szerkesztés] Főbb földrajzi egységek

  • Tiensan
  • Tibet
  • Kunlun
  • Himalája
  • Mandzsúria
  • Belső-Mongólia
  • Tarim-medence
  • Dzsungária
  • Kínai-alföld
  • Dél-kínai-hegyvidék
  • Jünnan fennsík

Legnagyobb folyók: Jangce (长江), Sárga folyó (Huangho, 黄河), Hszi, Amur, Szungari, Brahmaputra, Tarim, Jalong Csiang, Jalu Csiang, Indus, Mekong.

Legnagyobb tavak: Tungting-tó, Kuku-nór, Hanka-tó, Pojangi-tó, Lop-nór, Tai-tó, Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó, Hulun-tó

Legmagasabb pontja: Mount Everest (8 848 m)

Legalacsonyabb pontja: Turfáni-mélyedés (-154 m)

Éghajlat: Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó. Az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékeltövi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.

[szerkesztés] Tartományok

Kína tartományai

Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (台灣, taíwān) is számítva), 5 autonóm tartományból (自治区), 4 önálló közigazgatási egységből (直辖市) és 2 különleges státusú területből (特别行政区) áll.

Tartományok

  • Anhuj (安徽)
  • Fucsien (福建)
  • Kanszu (甘肃)
  • Kuangtung (广东), azaz Kanton.
  • Kujcsou (贵州)
  • Hajnan (海南), „Déli sziget”
  • Hopej (河北)
  • Hejlungcsiang (黑龙江)
  • Honan (河南)
  • Hupej (湖北)
  • Hunan (湖南)
  • Csiangszu (江苏)
  • Csianghszi (江西)
  • Csilin (吉林)
  • Liaoning (辽宁)
  • Csinghaj (青海)
  • Senhszi (陕西)
  • Santung (山东), „A hegyektől keletre”
  • Sanhszi (山西), „A hegyektől nyugatra”
  • Szecsuán (四川), „A négy folyó”
  • Jünnan (云南), „A felhőktől délre”
  • Csöcsiang (浙江)
  • Tajvan (台灣, taíwān) (vitatott terület)

Autonóm tartományok

  • Kuanghszi (广西壮族), a csuang nemzetiség által lakott terület
  • Belső-Mongólia (内蒙古)
  • Ninghszia (宁夏回族), a huj nemzetiség által lakott terület
  • Hszincsiang (新疆维吾尔族), „Kínai Türkesztán”, az ujgur nemzetiség számára
  • Hszicsang vagy Tibet (西藏)


Önálló közigazgatási egységek


Különleges státusú területek

[szerkesztés] Lakosság, nyelv

Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a Han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg népcsoportot ide soroltak be, és erőszakosan kínaizáltak.

Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni.

Bővebben: Kínai nyelv

[szerkesztés] Kultúra, életmód

Részletesen: Kína művészete, Kínai szokások, Kínai építészet, Kínai írás, Kínai alkotók

A kínai kultúra a többi fejlett kultúrától elzárva fejlődött. Régiójában meghatározó jelleggel bír, mind Japánra, mind Koreára, mind Vietnamra komoly hatást gyakorolt.

Mindamellett, Kínában egyféle kulturális sokszínűség is jellemző. Amelyet az is jól mutat, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucizmus és a buddhizmus is elterjedt.

A kínai írás kb. 3000 éve született meg; a jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. A Kínai Népköztársaságban 1956-58-ban bevezetett egyszerűsített kínai írásmód a hivatalos.

Az írás mindig is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Nemcsak a különböző filozófiai és tudományos munkában, hanem a közigazgatásban is használatos volt. A hivatalnoki réteg is írásos versenyeken választották ki, illetve a kalligráfia és kínai szépirodalom is mindig virágzó művészeti ág volt.

Kínában az építészet is meghatározó művészeti ág. A művészet ezen ágának a legszebb alkotásai a pagodák. A kínai festészet is rendkívül jellegzetes, az európaitól erősen eltér, a 19. században a kuriózumokat kereső Európában hamar meghonosodott.

Az előbbiek mellett a kínai zene is egyedülálló. Hangskálája eltér az európai nyolcfokútól, helyette pentaton skálája van, mivel egy oktávban csak öt hang található. Jellegzetes kínai hangszerek: cseng, hsziao és az erhu.

[szerkesztés] Tudomány, találmányok

Kína tudományos élete az ókortól kezdve igen fejlett sok tudományágat tekintve.

A kínai matematika, amely az ókori görögökével összemérhető, elsősorban az építészetet és a földrajztudományt szolgálta. Mindenképp szólni kell a kínai csillagászatról, illetve csillagjóslásról, amely a mai napig nagy becsben tartott kínai horoszkóp alapjául szolgált.

Egy másik fontos kínai tudomány a kínai orvoslás. A kínai akupunktúra, illetve további természetgyógyászati módszerek a nyugati országokban is egyre népszerűbbé válnak.

Továbbá jelentős kínai eredmények születtek a kémia és a biológia területén is.

Kína rengeteg találmánnyal rendelkezett, amely Európában csak jóval később honosodott meg.


[szerkesztés] Pár jellegzetes kínai találmány

  • Nyomtatás
  • Papír
  • Puskapor
  • Abakusz
  • Iránytű
  • Porcelán
  • Selyem
  • Kengyel
  • Íjpuska

[szerkesztés] Hasznos információk

[szerkesztés] Ünnepek

Hivatalos ünnepnapok
Dátum Magyar név Kínai név Megjegyzések
Január 1. Újév 元旦 Jüan tan
Első holdhónap első napja Tavaszünnep (Kínai Újév) 春节 Csun csie Kínai naptár alapján
Május 1. Munka ünnepe 劳动节 Laotung csie
Május 4. Az ifjúság ünnepe 青年节 Csingnien csie Emlékezés az 1919-es diákmegmozdulásra
Július 1. A Kínai Kommunista Párt alapítása 建党节 Csientang csie Az 1921-es első nemzetgyűlés napja
Augusztus 1. Fegyverek napja 建军节 Csiencsun csie Nancsangi felkelés (南昌起义) 1927-ben
Október 1. Nemzeti ünnep 国庆节 Kuocsing csie 1949: Kínai Népköztársaság alapítása
Tradícionális ünnepek (节日, Csiezsi)
Dátum (holdhónapban) Magyar név Kínai elnevezés Megjegyzések
1. hó 15. Lámpások napja 元宵节
április eleje Csingming, A tiszta fény 清明节 Csingming csie Közel 15 nappal a tavaszi nap-éj egyenlőség után

Kínai halottak napja

5. hó 5. A sárkányok ünnepe 端午节
7. hó 15. Az éhes szörnyek ünnepe 中元节 Csungjüan csie
8. hó 15. A hold ünnepe 中秋节 Csungcsiu csie Nyárünnep
9. hó 9. A „két új” ünnepe 重阳节

[szerkesztés] Látnivalók

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Kína témájú médiaállományokat.
A világ országai | Ázsia
Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam
Függő területek: Ashmore- és Cartier-szigetek | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státuszú területek: Dzsammu és Kasmír | Észak-Ciprus | Hongkong | Kasmír | Kurdisztán | Makaó | Palesztina | Tajvan | Tibet