Magyar agár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyar kutyafajta
Magyar agár

Származás
Magyarország
FCI besorolás
Csoport X. Agarak
Szekció 3. Rövidszőrű agarak
Érvényes standard kiadásának éve: 2000

A magyar agár a legkevésbé ismert kutyafajtánk, amely nem egyszer a kihalás szélén állt.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

A ma élő agárfajták közös őse az egyiptomi agár, melynek létezéséről már a Kr. e. 3. évezredből vannak bizonyítékok. A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, amelyek a látásukra és a gyorsaságukra támaszkodtak az állatok üldözésekor. Első emlékeik Szent István korából származnak. A későbbi korokban is divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, többek között Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát. A török hódoltság idején keleti jellegű agarak kerültek hazánkba, melyek keveredtek az itteni állománnyal.

Az agarászat a török kor után is kedvelt szórakozás maradt, az aranykor a 18. és a 19. században volt, de igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált. Az 1840-es években egymás után alakultak az agarászegyletek. De az agarászat nemsokára kiment a divatból, elkezdődött az agárversenyek rendezése. A magyar agarat lassan kiszorította a kevésbé kitartó, de gyorsabb angol agár. Gyakran keresztezték a két fajtát, amely a magyar agár jellemzőit alaposan megváltoztatta.

Az agarászat az 1848-1849-es szabadságharc bukását követően újra fellendült, hiszen ehhez nem kellett fegyverviselési engedély. De a mezőgazdaság belterjessé válásával megszűntek a nagy nyílt területek, s ezzel az agarak használata visszaszorult, szinte lehetetlenné vált. Az utolsó lovas agarászatot 1943-ban, az utolsó agaras nyulászatot 1944-ben Törökszentmiklóson tartották.

A II. világháború után az agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg pár példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a MAFILM gödöllői filmtelepének vezetője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány példányt, amelyet megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjáélesztése. Az FCI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van.

[szerkesztés] Külleme és jelleme

Az angol agártól erősebb csontozata, szélesebb feje, nagyobb füle különbözteti meg. Erős, gyors, kitartó, híresebb rokonától eltérően megállja a helyét mostoha talajviszonyok között is. Nagyobb vadakat párban gyűr le, de néhány agár a vaddisznót is képes legyőzni. Szaglása nem jó, de a vadászathoz nem is volt rá szüksége, hiszen szemre vadászik. Minden agárszínben előfordulhat, de a kék (szürke), barna és fekete-cser színek nem elfogadottak.

Értelmes, nyílt természetű, de tartózkodó kutya, szívós és igénytelen, s tulajdonságai a vadászaton kívül házőrzésre is alkalmassá teszik.

[szerkesztés] Rokon fajták

  • Afgán agár
  • Angol agár
  • Arab agár
  • Orosz agár
  • Perzsa agár

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar agár FCI standardja

Magyar Agár Site

[szerkesztés] Forrás

Magyar kutyafajták
erdélyi kopó | komondor | kuvasz | magyar agár | magyar vizsla | mudi | puli | pumi