IQ
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az IQ (angol, intelligence quotient, intelligenciahányados) az intelligenciát kifejező mérőszám, amit tesztekkel lehet mérni.
Az IQ mérése a Stanford-Binet teszttel kezdődött, amit 1905-ben hoztak létre diákok részére. Úgy tartották, az alacsonyabb IQ nem azt jelenti, hogy nem képes tanulni a diák, csak több segítségre van szüksége.
Az IQ-t úgy számolták, hogy a teszten elért eredményt elosztják az illető életkorával. Emiatt lett Quotient, azaz hányados a neve.
A modern IQ számítás statisztikai skálázást alkalmaz. A teszten elért lehetséges pontszámotókat kell IQ számokká skálázni. Ehhez feltételezik, hogy az emberek teljesítménye a teszteken egy ú.n. normális eloszlást alkot. A skálázást ezek után úgy dolgozzák ki, hogy egy adott népcsoport, amelynek IQ tesztjéről van szó, átlagos teljesítménye 100 legyen. Az IQ egységét pedig úgy állapítják meg, hogy 15 pont legyen a szórás.
Az összehasonlító vizsgálatok eredményeit a fehér és fekete bőrű emberek az előbbiek javára mért átlagos IQ-eltérésével kapcsolatban [1] nemcsak rasszista mozgalmak használták propagandacélokra [2], de az ilyen összehasonlító mérések bármilyen szempontból való relevanciája is vitatott [3].
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- IQ Tests: Do They Measure Intelligence? (IQ-tesztek: tényleg az intelligenciát mérik? - angolul)


Based on work by