Ifjabb Csécsi János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csécsi János (Tsétsi János) (Gönc, 1689. június 11. - Sárospatak, 1769. június 1.) sárospataki tanár
[szerkesztés] Élete
Idősebb Csécsi János és Rajczy Klára fia volt, Göncön született, hol atyja akkor az elűzött sárospataki iskolával tartózkodott; iskoláit Kassán és Sárospatakon végezte; az akadémiai pályára 1703-ban mozdították elő. 1707-ben a syntaxis osztálya bízatott vezetésére; 1709-ben külföldi akadémiák látogatására indult és leginkább Amszterdam s Utrecht iskoláiban a hittant és bölcseletet hallgatta. 1710-ben meglátogatta a herderwicki akadémiát; ez év június 29. áthajózott Angliába s a két főegyetem megvizsgálása után visszatért Utrechtbe. Még azon év szeptember havában megindult és bejárta egész Németországot és Heidelbergben előadásokat is hallgatott; folytatta utját Svájcba, meglátogatta a zürichi, berni s genfi főiskolákat; utazott Olasz- és Franciaországban is, de a háború miatt nem mehetett messze, tehát visszatért és Utrechtben három hónapot töltött. 1711. júliusában hagyta el az ottani iskolát és Amszterdamban egy évet és egy hónapot töltött, hol néhány földiének a geographiából adott leckét. 1712. augusztus 2. visszatért hazájába s október 13. Sárospatakra érkezett. 1713. február 20. atyja tanszékét elfoglalta s egyháztörténetet, görög nyelvet, héber régiségeket, a Descartesi bölcselet elveit, természet- s mennyiségtant stb. tanított. Negyven külön tudományszakkal vagy iskolai tantárggyal foglalkozott egy maga nyilván és magánosan. 1717 eleje óta maga egyedül tanított minden társ nélkül és ez kedvező körülmény volt a megférhetetlenre nézve; még azon év október 31. a reformáció százados ünnepén beszédet tartott. 1719. március 30. akarata ellenére tiszti társúl adatott mellé Nagymihályi Szomoló Gergely s vége lett az iskola nyugalmának. Az iskolai tanuló ifjuság két pártra szakadt és birokra kerülvén a dolog, a Csécsi pártja 1722. december 11. Nagymihályi pártosait tanárostól együtt kiverte az iskolából. Emez izetlen diákháborúnak királyi komissió vetett véget, mely 1723-ban kinevezve, 1725. május 5. bevégezte működését és visszaállította a csendet egy időre. De az ifjak később ujra kikeseredvén egymás ellen, 1734. április 6. kelt királyi parancs mindkét tanárral elhagyatá székét. Csécsi magányba lépni kényszerülvén, Sárospatakon az elővárosban küzdötte le hátralevő napjait.
[szerkesztés] Munkái
1. Oratio de calumnia. Leutsoviae, 1719.
2. Oratio seculo altero reformationis jubilaeo habita die XXXI. octob. 1717. Tiguri, (1720.)
3. Aphorismi, in quibus antiquitates veterum hebreorum brevissime exhibentur. Bernae, 1726.
4. Praefatio hungarica, apologiae Juelli per Joannem Tussai in linguam hungaricam translatae praemissa. 1748.
5. Ifjabb Tsétsi János Havi Krónikája a Rákóczi-háború történeteiről 1703–1709. (Latin nyelven. Közli Thaly Kálmán a Monumenta Hung. Hist. II. oszt. Irók XXVII. kötet 256–396. l.)
Kéziratban maradtak regestái, melyeket a sárospataki tanárok életrajzaihoz irt 1720 után; ezeket Szombathy János felhasználta munkájában; Annotata ad Theologiam ex praelectionibus Melchioris Leydeckeri, et H. Pontani, Ultrajecti 1709. Eredeti kéziratai a sárospataki collegiumban őriztetnek.
Levele Pados Ferenchez 1708. máj. 10. Patakról (az Országos Széchényi Könyvtárban Tóth Ferenc analectái közt.)
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996

