Lucius Afranius (költő)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lucius Afranius (Kr. e. 2. század - Kr. e. 1. század) római író, komédiaköltő, fabula togata (római keretek között játszódó színjáték) jeles képviselője volt.

Népszerűségének csúcsa a Gracchus-fivérek tevékenységének idejére tehető, amikor egész Itáliában a görög drámák szolgai utánzása helyett előtérbe kerültek az itáliai-római hagyományokra alapuló vígjátékok. Élettörténete homályos, alig ismert, mondazonáltal 43 darabjának címét és mintegy 200 töredékét ismerjük, amelyek alapján egy-egy komédiájának cselekménye nagy vonalakban rekonstruálható: a „Simulans” (Színlelő) hőse a kicsapongó ifjú férj, akit apósa azzal fenyeget, hogy elviszi tőle a lányát, de a darab végére természetesen minden bonyodalom elrendeződik; az „Exceptus”-ban (Vízből kimentett férfi) egy ifjú, kit egy halász kiment a tengerből, elnyeri az addig reménytelenül szeretett lány kezét; a „Divortium” (Válás) tárgya pedig egy apa beavatkozása lánya házasságába. Más darabjai is a római családi életből veszik témájukat.

Terentiushoz hasonlóan szívesen vitázott ellenfeleivel művészeti-irodalmi kérdésekről. Írásművészetére leginkább Terentius és Menandrosz volt nagy hatással, de náluk nagyobb teret engedett a zenének darabjaiban.

A császárkorban, Nero idején még játszották „Incendium” (Tűzvész) című darabját. Hadrianus korában az archaizáló irányzat egyik képviselője, Paulus kommentárt írt vígjátékaihoz.

[szerkesztés] Források