Újrahasznosítás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy

  • az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és
  • olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.

A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag - késztermék - hulladék - nyersanyag stb. folyamatban. Ezzel a módszerrel például elérhető, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az újrahasznosítás iránti igény

A jelenség attól vált kritikussá, hogy a korábbi méretű falusi gazdaságokkal ellentétben a városok nem tudnak mit kezdeni a saját maguk által termelt szennyel és szeméttel, az mérgezi a környezetet. Első lépésként a városok igyekeznek az ivóvizet kímélni, a szennyezett folyadékokat nem a természetes vizekbe bevezetni, illetve a szilárd hulladékokat a hasznosítás és feldolgozás szempontjai szerint szétválasztva gyűjteni.

Maga a tevékenység az első makro-ökonomómiai elismerése annak, hogy mindnyájan egy olyan anyagi körforgás részesei vagyunk, amelyben a természetes lebomlási és felépítési folyamatok megakadályozása vagy késleltetése káros hatással van a folyamat működésére, az abból eddig hasznot húzó szereplők életkörülményeire. Mivel e folyamatok nagyságrendje, mértéke és kiterjedése nem követi a gazdasági, földrajzi és politikai tagolódásokat, bizonytalan, hogy hol lehet hatékonyan beavakozni az eredeti egyensúly visszaállítása céljából.


A három fő hulladék-kategória
Nagyít
A három fő hulladék-kategória

[szerkesztés] A hulladékgyűjtés korábban

[szerkesztés] A MÉH

A második világháború után MÉH néven (Melléktermék és Hulladékhasznosító Vállalat) néven állami vállalatot hoztak létre. Társadalmi munkaakcióknak is többször volt a tárgya pl. a papírgyűjtés. Az ócskavas- és színesfém gyűjtésnek főleg az 1950-es években kitüntetett szerepe volt, mivel a nehézipar nyersanyag-szükségletének biztosítását szolgálta.

[szerkesztés] Komposztálás

Ugyanakkor a szerves, növényi eredetű hulladék gyűjtése is szervezett formában folyik, de a háztartás szintjén is létezik komposztálás formájában.

[szerkesztés] A guberálás

A hulladékgyűjtés a legszegényebb népesség körében, a rendszerváltás után munkahelyek tömeges megszűnése után, es megélhetési forma lett. Ettől meg kell különböztetni a megélhetési bűnözés egyik formájaként jelentkező, mások javainak eltulajdonítására törekvő törvénytelen, üldözendő tevékenységet.

[szerkesztés] A szelektív hulladékgyűjtés

A nem szerves háztartási hulladék szelektív gyűjtése egy kis, szerény költségű lépés ebben az újrahasznosítás szervezett kiterjeszése irányában.

A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincs adat. De tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 350 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként egy gyűjtőszigetre lenne szükség legalább.

A fogalmi tisztázatlanságra jellemző, hogy az italoskartonokat vidéken a műanyag hulladékokat gyűjtő konténerbe kell helyezni, mig azokat Budapesten a papírhulladék gyűjtésére alkalmasba gyűjtik.

[szerkesztés] Egy példa: az italoskartonok

2004-ben a magyar lakosság 10-12 ezer tonna tejes, gyümölcslés és üdítőitalos kartondobozt használt el, és ennek mindössze 3 százalékát hasznosították újra.

Van egy gyártói kezdeményezésű egyesülés, amely ezen javítani igyekszik: az idén 8%, 2008-ban 25% a megcélzott újrahasznosítási arány. Az itthon begyűjtött italoskartonokat Németországban dolgozzák fel.

[szerkesztés] Külső hivatkozások