II. Leszek lengyel fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fekete Leszek - Jan Matejko ceruzarajza
Nagyít
Fekete Leszek - Jan Matejko ceruzarajza

II. Leszek lengyel fejedelem (Fekete Leszek, lengyelül Leszek Czarny)(1241-88 szept. 30), inowrocławi herceg 1261-től, łęczycai 1273-1278 között, krakkói és sandomierzi 1279-től.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Családfája és gyermekkora

Fekete Leszek I. Kujáviai Kázmér legidősebb fia második házasságából, melyet Wrocławi Konstanciával kötött. 1257ben meghalt a herceg anyja, ami a kujáviai herceg második házassága miatt azonnal konfliktushoz vezetett Leszek csláfjában, annál is inkább, mert a mostohája ki akarta zárni az örökségből a mostohafiakat: Leszeket és a fiatalabb Siemomysłt. A krónikások egy része ráadásul meg is vádolta Kázmér harmadik feleségét , Opolei Eufrozinát, hogy meg akarta mérgezni a fiatal hercegeket. Ennek igaz voltát azonban nem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani.

4. I. Mazóviai Konrád
1247 augusztus 31.
     
    2. I. Kujáviai Kázmér
1267 dec. 14.
5. Agafia Rurykowicz
1247 augusztus 31. után
       
      1. II. Fekete Leszek
1288 szept. 30.
6. II. Jámbor Henrik
1241 április 9.
   
    3. Wrocławi Konstancia
1253 és 1257 között febr. 21.
   
7. Cseh Anna
1265 jún. 23.
     
 


[szerkesztés] Lázadás apja hatalma ellen

1261-ben Kázmér két legidősebb fia apjuk és mostohájuk ellen lépett fel (egyesek tagadják Siemomysł részvételét a lázadásban, vagy egyáltalán az egész lázadást). A lázadás sikerrel járt, mivel kihasználták a helyi mágnások segítségét, akik nem voltak megelégedve Kázmér botrányos politikájával, valamint a néhány évvel korábban megalakult kujávia-ellenes koaliciót, mely a krakkói-sandomierz hercegből,Szemérmes Boleszlávból, a mazóviai hercegből, I. Siemovitból, és a nagy-lengyelországi hercegből, Vallásos Boleszlávból állt. Végeredményképpen Kázmér kénytelen volt Leszeknek átadni a sieradzi hercegséget.


[szerkesztés] Leszek Sieradz hercege

Leszek életének sieradzi korszaka 1261-1279-ig tartott. A sieradzi hercegség az ország ritkán lakott részei közé tartozott. Csak a herceg telepítési politikája, többek között több város alapítása (Nowa Brzeźnica, Lutomiersk, Wolbórz és Radomsko), telepesek behívása, szoros együttműködés ezen a területen az egyházzal, különösen a kujáviai püspökkel, Wolimirrel, változtatta meg lassan ezt a helyzetet.

Fekete Leszek pecsétje
Nagyít
Fekete Leszek pecsétje

1267-ben meghalt a herceg apja, Kázmér, saját hercegségét felosztva öt fia között. Leszek, mint a legidősebb a már birtokolt Sieradzhoz a łęczycai hercegséget is megkapta. Egy évvel később az inowrocławi hercegségben, melyben Siemomysł uralkodott, kitört a herceg németbarát politikájával elégedetlenkedő főurak lázadása. Felajánlották a trónt a német elemek ismert ellenségének, Vallásos Boleszlávnak. A nagy-lengyelországi herceg az inowrocławi Kujáviában öt éven keresztül sikeresen uralkodott, amikoris végül megértette, hogy nincsen joga ezt tenni. Végül Boleszláv átadta a hatalmat Fekete Leszeknek és ilyen módon 1273-tól Kázmér legidősebb fia váratlanul inowrocławi herceg is lett. Ez a helyzet 1278-ig állt fenn, amikoris a Lądban tartott tanácskozáson Leszek II. Przemysł közvetítése folytán átadta a hercegséget öccének.


[szerkesztés] Együttműködés Szemérmes Boleszlávval. Utódlás kérdése

Fekete Leszek önállósodása Sieradzban gyorsan gyümölcsözött abban, hogy jó viszonyt tudott kialakítani a szomszédos krakkói országrész uralkodójával, V. Szemérmes Boleszlávval. A két herceget először 1260-ban láthatjuk együtt, a csehek elleni hadjáratban, mely része volt a magyar-cseh háborúnak, mely az osztrák Babenberg dinasztia bukása utáni osztozkodás miatt tört ki. Leszek részvételét a háborúban a cseh Přemysl dinasztia tagjai és szövetségesei ellen (vagyis IV. Henrik és Opolei Ulászló ellen) a későbbi években is látjuk, különösen a hetvenes években (1271-1273 között).





Előző uralkodó:
Szemérmes Boleszláv
Lengyel uralkodó
1279-1288
A lengyel címer Következő uralkodó:
IV. Probus Henrik