Oboa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Oboa | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| angol: oboe francia: hautbois német: Oboe olasz: oboe |
||||||||||
|
Az oboa (fr. hautbois = 'magas hangú fa', 'hangos fa') a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádsíppal működő fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott zeneszerszám.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
[szerkesztés] A nád
Az oboa fúvókája egy fémcsövecskére cérnával felkötözött két, egymással szembefordított nádlapocskából áll. A két nád olyan módon van egymáshoz szorítva, hogy felső nyílásuk lapított lencseformát képez. Csőszerű másik vége parafából készült toldalékkal a hangszer felső részének furatába illeszkedik. Megszólaltatása úgy történik, hogy a megnedvesített, beáztatott nádfúvókát a zenész szorosan megfeszített, kissé befelé fordított, széthúzott ajkai közé veszi, és levegőt présel át rajta. A kettős nádsíp nyelvsípként működik, vagyis a hangszer csőrezonanciája olyan módon hat vissza a nádakra, hogy azok a zenész ajkaival együtt az adott rezgési módusznak megfelelően folyamatos rezgésbe jönnek, periodikus nyomásingadozást, hangot keltve. A hangképzés nagyon kevés levegőmennyiséget, de nagy légnyomást igényel, ezért az oboajáték hosszú távon igen fárasztó lehet.
[szerkesztés] A test
Az oboa teste leggyakrabban grenadilfából készül és 3 részre szedhető: felső rész, középső rész és korpusz. Habár a nádsípja miatt akusztikailag egyik végén zárt csőnek tekinthető, kónikus furatának köszönhetően a klarinéttől eltérően nem kvintelő hangszer, légoszlopának rezonanciái a teljes felhangsort tartalmazzák. Ennek köszönheti lágy, de mégis átható, jellegzetes hangszínét is. Sokan vélik úgy, hogy az oboa hangja áll az összes hangszer közül a legközelebb az emberi hanghoz. A legtöbb fafúvós hangszerhez hasonlóan a különböző hangmagasságok előállítására hanglyukak szolgálnak, amelyek a rezonáló légoszlop hosszúságát szabályozzák a hangszertestben. Ezeket ezüstözött billentyűk takarják, a tiszta játékot a sok ún. hangolólyuk segíti, melyek a billentyűkhöz kapcsolt áttételes mechanikával nyitódnak-csukódnak. A hangolás a nád pozicionálásával történik, a cső meghosszabbításával (nád kihúzása) mélyebb frekvenciát, rövidítésével (betolás) magasabbat érhetünk el.
[szerkesztés] Története
Az oboa őse Elő-Ázsiából és Egyiptomból került Görögországba, ahol aulosznak hívták. Az auloszból fejlesztették ki a rómaiak a tibiát és később a calamaulost, mely már kónikus furatú volt. Ebből fejlődött ki a középkorban (15-16.század) a schalmei, majd később a pommer, mely az oboa közvetlen elődje.
A barokk korban (17. század) találkozunk először a diszkantpommerből kifejlődött oboával, melynek ekkor még csak 2 billentyűje volt, és a hangterjedelme c’-esz’’’-ig terjedt. A barokk oboán nem volt cisz’, és oktávbillentyű sem, ezért a magasabb hangokat átfújással kellett képezni. A barokk oboát Jacques Hotteterre fejlesztette ki. Jean-Baptiste Lully használta először zenekarban, 1664-ben.
A klasszikus korban az oboának már 8 billentyűje volt, többek között egy oktávbillentyű is, ami jelentősen megkönnyítette a magas hangok képzését. Hangterjedelme c’-f’’’-ig terjedt.
Végül napjainkban az oboa már több, mint 20 billentyűs, bonyolult mechanikával rendelkezik, és hangterjedelme majdnem 3 oktávra bővült: b-a’’’-ig.
[szerkesztés] A hangszercsalád
Az oboa rokonai az a-hangolású oboa d’amore (g-e’’’), az f-hangolású angolkürt (e-b’’), a heckelphon nevű baritonoboa (H-f’’), valamint a sarrusophon nevű kontrabasszusoboa, mely fémből készül, és játéktechnikája inkább a szaxofonéra hasonlít (B,-f’). A duplanádasokhoz tartozik még a fagott és a kontrafagott.
[szerkesztés] Szerepe a zenekarban
Az oboa az egyik legfontosabb hangszer a zenekarban. Könnyű hozzá hangolni, mivel hangja felhangokban gazdag. Ezért a legtöbb zenekarban az oboa adja az a-t. (Az a régebben egységesen 440Hz volt, de ma már Magyarországon szinte minden zenekar 442Hz-en játszik.)
[szerkesztés] Hangszerkészítők és gyártók
[szerkesztés] 17-18. század:
- Johann Christoph Denner
- Thomas Stanesby
[szerkesztés] Napjainkban:
[szerkesztés] Fontosabb művek oboára
[szerkesztés] Oboa szóló
- Luciano Berio: Sequenza VII
- Benjamin Britten: 6 Metamorphoses after Ovid
- Niccolò Castiglioni: Alef
- Doráti Antal: 5 Pièces
- Heinz Holliger: Sonate; Studie II.
- Jacques Hotteterre: 48 Preludes
- Karlheinz Stockhausen: In Freundschaft
[szerkesztés] Oboa zongora- ill. csembaló-kísérettel
- Johann Sebastian Bach: g-moll szonáta BWV 1030
- Eugène Bozza: Fantaisie pastorale
- Benjamin Britten: Temporal Variations; Two Insect Pieces
- Doráti Antal: Duo concertante
- Henri Dutilleux: Szonáta
- Paul Hindemith: Szonáta
- Giacomo Ponchielli: Capriccio
- Francis Poulenc: Szonáta
- Camille Saint-Saëns: Szonáta
- Robert Schumann: 3 Románc
- Makoto Shinohara: Obsession
- Nikos Skalkottas: Concertino
- Georg Philipp Telemann: Szonáták
- Antonio Vivaldi: “Nagy” C-dúr szonáta
[szerkesztés] Oboaversenyek
- Tommaso Albinoni: Oboversenyek
- Johann Sebastian Bach: c-moll kettősverseny
- Elliott Carter: Concerto
- Georg Friedrich Händel: Oboaversenyek
- Joseph Haydn: C-dúr oboaverseny
- Alessandro Marcello: d-moll oboaverseny
- Bohuslav Martinů: Oboaverseny
- Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr oboaverseny
- Richard Strauss: Concerto
- Ralph Vaughan-Williams: Oboaverseny
- Antonio Vivaldi: Oboaversenyek
- Heinz Werner Zimmermann: Oboaverseny
[szerkesztés] Kamarazene oboával
- Ludwig van Beethoven: C-dúr trió; G-dúr trió (2 oboa, angolkürt)
- Luciano Berio: Opus Nº ZOO (fúvósötös)
- Jean Francaix: Quartet (fuvola, oboa, klarinét, fagott)
- Leoš Janáček: Mládí (fúvósötös + basszusklarinét)
- Wolfgang Amadeus Mozart: Oboanégyes (oboa, hegedű, brácsa, cselló)
- Wolfgang Amadeus Mozart: Zongoraötös (oboa, klarinét, fagott, kürt, zongora)
- Francis Poulenc: Trio (oboa, fagott, zongora)
- Johann Nepomuk Zelenka: 6 Szonáta (2 oboa, hegedű, fagott, basso continuo)


Based on work by