Szeged

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koordináták: é. sz. 46.255° k. h. 20.145°

Szeged
Szeged címere
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Kistérség Szegedi
Rang megyei jogú város
  megyeszékhely
Terület 280,84 km²
Népesség
Irányítószám 6700-6791
Körzethívószám 62
Térkép
é. sz. 46.255° k. h. 20.145°
település
Mo. térképén

Szeged (szlovákul Segedín, lengyelül Segedyn, románul Seghedin, törökül és szerbül Segedin, olaszul Seghedino, helyi nyelvjárás szerint Szöged) megyei jogú város, Délkelet-Magyarország regionális központja, az ország negyedik legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fekvése

Szeged és a Tisza
Nagyít
Szeged és a Tisza
az árvízi emlékmű
Nagyít
az árvízi emlékmű

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 171 km az M5 jelű autópályán. Szegedtől észak felé található a Fehér-tó. Az ország legmélyebben fekvő városa, Szeged déli oldalán, a magyar–román–szerb hármashatár közelében, Tiszaszigetnél található az ország legmélyebben fekvő pontja.

[szerkesztés] Demográfiai adatok

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város népessége 163 699 fő, ebből 93,5% magyar, 0,7% cigány, 0,6% német, 0,5% szerb, 0,2% román, 0,2% szlovák, 0,1% horvát, 5,9% egyéb. A városban 70 845 lakás van.

[szerkesztés] Története

A Fogadalmi Templom (Dóm)
Nagyít
A Fogadalmi Templom (Dóm)
Városháza
Nagyít
Városháza
Móra Ferenc múzeum
Nagyít
Móra Ferenc múzeum
Zsinagóga
Nagyít
Zsinagóga
Dóm tér és a Pantheon
Nagyít
Dóm tér és a Pantheon

Szeged a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan betömte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18.-19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged; Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.

Szeged és környéke az újkőkor (Kr.e 5000) óta lakott. Traianus római császár i. sz. 106-ban foglalta el Daciat, ahonnan főleg sót és aranyat szállítottak. A rómaiak hamarosan összeköttetést létesítettek Dacia és Pannónia között. A két tartomány közötti útnak fontos állomáshelye volt Partiscum, azaz a mai Szeged. Elképzelhető, hogy Attila fő szálláshelye valahol ezen a vidéken volt.

A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban. Már I. (Szent) István király felismerte a marosi sóhajózás jelentőségét, ami e torkolati vidéknek megerősítését és ezzel virágzó településsé fejlődését tette lehetővé. Az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged lehetett, ahol fontos vízi- és szárazföldi utak találkoztak. Szeged a sószállító hajók kikötője és országos sólerakóhely volt. A város lakossága a földművelés térhódítása ellenére állattenyésztő maradt.

A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat. IV. Béla király 1246-ban Szegedet városi rangra emelte. Ekkor kapta meg Szeged Buda és Székesfehérvár kiváltságait. A szegedi királyi kővár 1260 és 1280 között épült fel, mely a sószállító utat védte. Nagy Lajos uralkodása idején Szeged Dél-Magyarország legjelentősebb városává fejlődött, és a török veszély közeledtével stratégiai jelentősége is nőtt. Luxemburgi Zsigmond fallal vette körül a várost. 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott.

1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta. A hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindul a török, délszláv, raguzai latin népelemek bevándorlása Szegedre, akik már a hódoltság idején elkezdtek a szegedi magyarságba olvadni. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott. Szeged török kincstári várossá, vagyis hász-birtokká lett. Ez azt jelentette, hogy a haradzs - magyarosan harács nevezetű – vallási jogon alapuló földadót egyenesen a török kincstárnak szolgáltatta be, vagyis közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged nem vált szpáhi hűbérré, mint sok más település. Ez a viszonylagos jogbiztonság magyarázza, hogy számos környékbeli falu lakossága Szegedre költözött.

A város 1686 őszén szabadult fel a török uralom alól.1715-ben pedig visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719. május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károlytól. Ezt a napot a város polgárai „Szeged Napja”-ként ünneplik minden évben. A császár egyúttal egy 1723-as rendeletében Szegedet jelölte ki a Csanádi Egyházmegye székhelyéül, de ettől a rangjától tíz éven belül megfosztották.

Az elkövetkezendő évek során Szeged sokat fejlődött. 1719-ben piarista szerzetesek érkeztek a városba, gimnáziumot alapítottak, tudományos előadásokat tartottak és színdarabokat adtak elő. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést és felvilágosodást hoztak. 1728 és 1744 között több boszorkányper is zajlott a városban.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én. Bár a Habsburg-ház megbüntette a várost, Szeged újra virágzásnak indult. 1854-ben elérte a vasútvonal, 1860-ban pedig ismét visszakapta szabad királyi városi rangját. 1869-ben megnyílt Pick Márk boltja, a mai híres Pick Szalámigyár elődje.

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. Március 11/12-e éjjelén a Tisza a petresi gátot átszakítva elöntötte a várost. Gyakorlatilag a teljes város elpusztult. Az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették. Mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban. Ferenc József látogatásakor azt ígérte, hogy Szeged szebb lesz, mint volt. A császár megtartotta ígéretét: az elkövetkezendő pár éven a romok helyén új, modern város épült. Miután a víz lassan levonult, a várost töltéssel vették körül. Ekkor alakult ki a város körutas szerkezete. Több európai nagyváros (Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma) segített a város újjáépítésben ezért a nagykörút egy-egy szakaszát ezekről a városokról nevezték el. Az árvíz előtti épületek közül az alsóvárosi ferences templom és kolostor, a Dömötör-torony, valamint a városháza maradt fenn.

A város 1880 június 5-én egyesült a Tisza túlpartján fekvő Újszegeddel, amellyel 1883 óta híd is összeköti.

A ma "csillagbörtönként" közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-én adták át rendeltetésének.

1918 és 1920 között Szeged az ország többi részével ellentétben francia megszállás alatt állt, itt volt az ellenforradalmi kormány székhelye is. Ezért a Tanácsköztársaság alatt ide menekült sok olyan katona, akik nem akartak a Vörös Hadseregben szolgálni. Rájuk támaszkodva indult el 1919 nyarán Horthy Miklós a Dunántúlra.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban lett a Csanádi egyházmegye székhelye.

A második világháború sok szenvedést hozott, a város 6000 lakója meghalt, a zsidó polgárokat gettókba zárták, majd haláltáborokba vitték, majd a szovjet hadsereg foglalta el a várost 1944. október 10-én. A visszavonuló német erők a vasúti hidat felrobbantották.

A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak.

1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye. Teljesen új városrészek épültek, és, ahogy a szocialista évtizedekben gyakori volt, a városhoz több közeli települést is hozzácsatoltak.

Napjainkban Szeged a régió legfontosabb városa, egyetemi város és a turisták körében is népszerű. Egyik legfőbb vonzereje a nyaranta megtartott Szegedi Szabadtéri Játékok [1], melyet 1931 óta rendeznek.

[szerkesztés] Városrészek

  • Alsóváros
  • Baktó
  • Béketelep
  • Belváros
  • Felsőváros
  • Gyálarét
  • Hattyastelep (régi nevén Klebelsberg telep)
  • Kecskés István telep (régi nevén Ságvári telep)
  • Kiskundorozsma (1973-ig önálló település, a 19. században mezőváros; lásd Külső Hivatkozások)
  • Móraváros
  • Odessza lakótelep
  • Palánk
  • Petőfitelep
  • Rókus
  • Szentmihálytelek (1973-ig önálló település)
  • Szőreg (1973-ig önálló település, jelentős szerb kisebbséggel)
  • Tarján
  • Tápé (1973-ig önálló település)
  • Újszeged

[szerkesztés] Oktatás

[szerkesztés] Felsőoktatási intézmények

A Szegedi Tudományegyetem központi épülete
Nagyít
A Szegedi Tudományegyetem központi épülete
az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete
Nagyít
az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézete
  • a Szegedi Tudományegyetem (elődjei: József Attila Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Élelmiszeripari Főiskola) Magyarország egyik legnagyobb egyeteme. A sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített (Academic Ranking of World Universities - 2005, A világ egyetemeinek tudományos rangsorolása) listán a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme: holtversenyben a 203–300. helyezést érte el, Európában a megosztott 80–123. helyet szerezte meg.
  • A Hittudományi Főiskola 1930-ban települt át Temesvárról. 1983-tól világi hallgatókat is képez, 1991 óta pedig fogadja a társintézmények hallgatóit is, és lehetőséget biztosít különböző tárgyakból (főleg társadalom- és neveléstudományi területén) való áthallgatásra.

[szerkesztés] Gimnáziumok

[szerkesztés] Szakközépiskolák, szakképző iskolák

[szerkesztés] Gazdaság

szegedi paprika
Nagyít
szegedi paprika
Dóm tér a Szabadtéri Játékok színhelye
Nagyít
Dóm tér a Szabadtéri Játékok színhelye

Hazánk élelmiszeriparának egyik központja. A szegedi fűszerpaprika méltán világhírű. Nemzetközi hírnévre tett szert a szalámigyártás is a Pick cégnél. A környéken kőolaj- és földgázkitermelés folyik. A rendszerváltás után a gazdasági szerepe jelentősen visszaesett, sorra szűntek meg nagy múltú üzemei.

[szerkesztés] Nevezetességek, látnivalók

Szegedi Nemzeti Színház
Nagyít
Szegedi Nemzeti Színház
Szeged, régi zsinagóga
Nagyít
Szeged, régi zsinagóga
Reök-palota (Magyar Ede, 1907)
Nagyít
Reök-palota (Magyar Ede, 1907)
Széchenyi tér, az Áldáshozó és a Romboló Tisza (Pásztor János, 1930)
Nagyít
Széchenyi tér, az Áldáshozó és a Romboló Tisza (Pásztor János, 1930)

[szerkesztés] Híres szegediek

[szerkesztés] Szegedhez kötődnek

[szerkesztés] Szegeden születtek

[szerkesztés] Szeged díszpolgárai

[szerkesztés] Testvérvárosai

a Gróf-palota (Raichle J. Ferenc, 1913)
Nagyít
a Gróf-palota (Raichle J. Ferenc, 1913)

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

légifotó - Szeged
Nagyít
légifotó - Szeged
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Szeged témájú médiaállományokat.