Szatmári béke

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal
Nagyít
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében.

[szerkesztés] Előzményei

I. József az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben magyar labanc főurat, Pálffy Jánost nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki tárgyalásokat kezdeményezett. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1711 elején Lengyelországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek.

[szerkesztés] Tartalma

  • Közkegyelmet biztosított.
  • A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
  • Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
  • A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.
Nagyít
Than Mór:Rákóczi visszautasítja a szatmári békét
Nagyít
Than Mór:Rákóczi visszautasítja a szatmári békét

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Szilágyi: A Magyar Nemzet története XIII. fejezet. József király halála. A szatmári béke.a MEK-ből