Alapítvány-trilógia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A teljes Alapítvány-trilógia angol nyelvű kiadásának borítója.
Nagyít
A teljes Alapítvány-trilógia angol nyelvű kiadásának borítója.

Az Alapítvány-trilógiát alkotó három könyv Isaac Asimov, a világhírű sci-fi író legsikeresebb művének számít. Három tagja, az Alapítvány, az Alapítvány és Birodalom és a Második Alapítvány négy évtizede töretlen népszerűségnek örvend.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Keletkezése

[szerkesztés] Az alapötlet

A Galaktikus Birodalom ötlete 1941. augusztus 1-jén született meg Asimovban. Ahogy ő írja, éppen egy találkozóra készült John W. Campbell-el, az Astounding Science Fiction magazin főszerkesztőjével egy új novella megjelentetése kapcsán. Hogy ötleteket gyűjtsön a találkozóra, a nála lévő Gilbert & Sullivan könyvet lapozgatta. Ebben a könyvben látott egy képet, mely elindított benne egy gondolatmenetet egy hatalmas űrbéli birodalomról és annak bukásáról. Asimov elmondta ötletét Campbell-nek, akire átragadt a lelkesedés, és egy óra multával már kidolgozták az Alapítvány-univerzum alapjait. Úgy tervezték, Asimov egy sor rövidebb történetben mutatja majd be az Első és a Második Galaktikus Birodalom közötti ezer éves interregnumot. Asimov - többek között Edward Gibbon A Római Birodalom hanyatlása és bukása c. könyvének hatására - a Galaktikus Birodalmat jelentős mértékben a Római Birodalomra alapozta.

[szerkesztés] Astounding Science Fiction

Az Astounding Science Fiction 1942 májusi száma, melyben először megjelent Az enciklopédisták.
Nagyít
Az Astounding Science Fiction 1942 májusi száma, melyben először megjelent Az enciklopédisták.

1941. augusztus 11-én kezdte el megírni az első történetet, melynek a „Foundation” (Alapítvány) címet adta - ez lett később Az enciklopédisták. Ebben írta le, hogyan hozta létre Hari Seldon és csoportja az Alapítványokat, hogy aztán a pszichohistória tudományával irányítsák történelmüket. Szeptember 8-án fejezte be a novella írását, és - hogy megbizonyosodjon Campbell szándékáról - úgy fejezte be azt, hogy nyitva hagyta a cselekményszálat egy következő történet számára. A második történetet – eredeti címén „Bridle and Saddle” (Nyereg és kantár), a későbbi A polgármesterekoktóber 24-én kezdte el írni, azonban rájött, hogy túl elhamarkodottan kezdett bele az Alapítvány-sorozatba és elment a kedve a folytatástól. Ebből az állapotból Fred Pohllal való (november másodikai) találkozása zökkentette ki.

A „Foundation” az Astounding Science Fiction 1942. májusi számában jelent meg, a folytatás, a „Bridle and Saddle” pedig a júniusiban. Itt egy kis szünet következett, a következő történet csak 1944. augusztusi számban jelent meg. Ez a „The Big and the Little” címet viselte (A kicsi és a nagy) - a későbbi A kalmárfejedelmek. Ezt követte 1944 októberében a „The Wedge” (Az ék, a későbbi A kereskedők), melyet az író Campbell személyes kérésére írt. 1944. február 3-án Campbell küldött egy levelet Asimovnak, melyben arra kérte, írjon további Alapítvány-történeteket, és különösen buzdította arra, hogy írjon a „The Big and the Little”-ben megismert kereskedőkről. A főszerkesztő április 11-én fogadta el a novellát. 1945. áprilisában jelent meg a „Dead Hand” (Halott kéz, a későbbi A generális). Ezek megírásakor Asimov a philadelphiai haditengerészeti bázison dolgozott, ahol egyik kollégája kölcsönadta neki Arnold Toynbee A Study of History című könyvét. Toynbee elmélete szerint minden civilizáció történelme – leszámítva persze a jelentéktelen különbözőségeket – egy előre meghatározott, szigorú mintát követ. Mikor Asimov belekezdett a „Dead Hand” írásába, erősen a könyv hatása alatt volt, ami érződik is a történet megoldásán. A szereplők – a generális, aki a Birodalom erejével támad a jelentéktelen erőkkel rendelkező és felkészületlen Alapítványra, vagy a kereskedő, aki csellel és ármánykodással kívánja elérni a háború befejezését – végül kudarcot vallanak a pszichohistória, az előre megtervezett történelem erejével szemben, egyéni akcióik és döntéseik mit sem számítanak Hari Seldon „halott keze” ellenében. Az író ekkori elméleteiről talán úgy alkothatunk legjobban fogalmat, ha odafigyelünk a vén birodalmi patrícius – és amatőr pszichohistorikus – Ducem Barr szavaira, aki a történelem szükségszerűségeiről beszél Bel Riose tábornoknak és Lathan Deversnek. A novellát egy Campbellnél tett látogatása alkalmával adta le, 1944. augusztus 21-én, aki 25-én el is fogadta azt. Asimov hamarosan kikerült Toynbee könyvének befolyása alól, elméleteit több helyen hiányosnak és helytelennek találta. A sorozat következő, és egyben leghosszabb darabját, a „The Mule”-t (Az Öszvér), mely több mint 50 000 szóból állt, 1945. január 26-án kezdte írni, s ez már azzal foglalkozik, hogyan lehet kisiklatni előre nem látott tényezőkkel, váratlanul felbukkanó változásokkal a pszichohistóriát. Ezt, hossza miatt, az Astounding magazin két részben közölte a novemberi és decemberi számokban. Megjelenésükkor Asimov már a hadseregben szolgált.

Ebben az időszakban egy időre szüneteltette az Alapítvány-novellák írását. Még ebben az évben megszületett a „Blind Alley” (Zsákutca) című műve, melyhez az Alapítvány-univerzum Galaktikus Birodalmát, egészen pontosan annak egy fiatalabb változatát használta, ám ekkoriban visszatért robottörténeteihez, és inkább pozitronikus teremtményeinek világát bővítette tovább. 1945. november 1-jén aztán besorozták, és szolgálati ideje alatt mindössze egyetlen robotnovellát tudott írni, mely az „Evidence” (Bizonyíték) címet kapta.

Leszerelése után, 1946 novemberében kezdte el írni a „Now You See It...” című novellát (Most látod...; a későbbi Az Öszvér keresi a Második Alapítványt), mely az 1948. januári számban jelent meg. Asimov ezzel a résszel kívánta befejezni Alapítvány-történeteit, és az eredeti verzió végén eloszlatta a Második Alapítványt övező homályt és elárulta hollétét. Campbell azonban meggyőzte, hogy változtassa meg a történetét és írjon még egy, utolsó részt. Így készült el, utolsónak az Astounding-ban megjelent novellák közül, az „...And Now You Don't” (...Most pedig nem, a későbbi Az Alapítvány keresi a Második Alapítványt), amelyet a magazin egy három részes sorozatban közölt le, az 1949. novemberi, decemberi, valamint az 1950. januári számokban. Hossza nagyjából megegyezik a „The Mule” hosszával, és Asimov 1948. október 16-tól 1949. március 29-ig dolgozott rajta. Campbell március 21-én fogadta el.

[szerkesztés] A Gnome Press

Az eredeti, Gnome Press által kiadott Alapítvány borítója.
Nagyít
Az eredeti, Gnome Press által kiadott Alapítvány borítója.

Ebben az időben Asimov a Bostoni Egyetemen biokémiát hallgatott, ekkoriban adták ki első könyvét, és magában lezárta az Alapítvány-történeteket. 8 év után a sorozat kilenc történetből állt, összesen több mint 220 000 szóval, és 3 641 dollárt keresett velük. 1950-ben azonban, az első keményfedeles sci-fi könyvek megjelenésekor úgy gondolta, kiadhatná könyvben a novellákat. Miután két nagyobb kiadó – a Doubleday és a Little-Brown – is visszautasította, egy éppen beinduló kis vállalkozás, a Gnome Press vásárolta meg a sorozatot és három könyvben adta ki azt. Asimov 1949. december 28-án találkozott először a Gnome Press igazgatójával, Martin Greenberggel, a robotnovállák kiadása kapcsán. Ekkor írta meg – legutoljára, részben Greenberg kérésére, részben hogy az első kötetet némileg kibővítse – a klasszikus trilógia első történetét, mely ma A pszichohistorikusok címet viseli.

Az első könyv, amely az Alapítvány címet viselte, 1951-ben jelent meg, benne az újonnan írt bevezető történettel és a négy első novellával. 1952-ben adták ki az Alapítvány és Birodalmat, az ötödik és hatodik novellákkal, majd 1953-ban a Második Alapítványt, benne a hetedik és nyolcadik részekkel. Ez a három könyv képezte az eredeti, klasszikus Alapítvány-trilógiát. Ez a kiadás azonban nem aratott nagy sikert, a Gnome Press ugyanis nem tudta széles körben elterjeszteni, lévén induló, ismeretlen kiadó. Később az Ace Books nyomta újra a novellákat, azonban megváltoztatták a címeket és a történeteket is megvágták, a pénzt pedig a Gnome Press kapta. Asimov a trilógia megjelenését követő első évtizedben mindössze körülbelül 1 500 dollárt keresett könyveivel.

[szerkesztés] A trilógia sikere

1961 elején Timothy Seldes, Asimov szerkesztője a Doubleday-nél elmondta az írónak, hogy megkeresték a kiadót az Alapítvány portugál kiadási joga miatt, ám Asimov vissza akarta utasítani az ajánlatot, mivel már a Gnome Press-től sem kapott értük szinte semmi pénzt. Seldest ez meglepte, és azonnal nekilátott, hogy megszerezze a könyvek jogait a Gnome Press-től a Doubleday számára. Ettől kezdve az Alapítvány könyvek egyre népszerűbbek lettek és egyre több pénzt hoztak a konyhára, és – Asimov szavai szerint – sikeresebbek lettek, mint az összes többi könyve együttvéve.

1966-ban jelölték a Hugo díjra, a legjobb sorozat kategóriában, és Asimov Alapítványa többek között a J. R. R. Tokien által írt A Gyűrűk Ura elől hozta el a díjat. Ezt a kategóriát – „minden idők legjobb sorozata” – egyébként abban az évben szerepeltették először és – mindeddig – utoljára a Hugo díj történetében.

[szerkesztés] A trilógiát alkotó novellák

  • A pszichohistorikusok (1950.; kötet: Alapítvány)
  • Az enciklopédisták (1942. május; "Foundation"; kötet: Alapítvány)
  • A polgármesterek (1942. június; "Bridle and Saddle"; kötet: Alapítvány)
  • A kereskedők (1944. október; "The Wedge"; kötet: Alapítvány)
  • A kalmárfejedelmek (1944. augusztus; "The Big and the Little"; kötet: Alapítvány)
  • A Generális (1945. április; "Dead Hand"; kötet: Alapítvány és Birodalom)
  • Az Öszvér (1945. november-december; "The Mule"; kötet: Alapítvány és Birodalom)
  • Az Öszvér keresi a Második Alapítványt (1948. január; "Now You See It..."; kötet: Második Alapítvány)
  • Az Alapítvány keresi a Második Alapítványt (1949. november-december, 1950. január; "...And Now You Don't"; kötet: Második Alapítvány)

[szerkesztés] Hatása

Az Alapítvány és Birodalom magyar nyelvű kiadásának borítója.
Nagyít
Az Alapítvány és Birodalom magyar nyelvű kiadásának borítója.

1973-ban a BBC Radio 3 egy nyolc részes rádiójátékban dolgozta fel a klasszikus trilógiát - ez volt az egyik első műsor, melyet a rádió sztereóban sugárzott. 2003 júliusában a BBC 7 újra leadta ezt a rádiójátékot.

1995-ben jelent meg Donald Kingsbury "Historical Crisis" című könyve, mely, bár nem azonos univerzumban játszódik az Alapítvány történetekkel, ám nyilvánvaló a hasonlóság a két világ között. Kingsbury a pszichohistória felhasználásával foglalkozik a regényben, figyelembe véve a kor aktuális matematikai és informatikai felfedezéseit, a sci-fi új irányzatainak megfelelően.

A Matt Groening animációs tévésorozatában, a Futuramaban látható, oboa-szerű hangszer, az ún. „holophonor” bevallottan azon a hangszeren, a „szonovizor” ötletén alapul, melyen Asimov karaktere, Magnifico az Alapítvány és Birodalomban játszik.



[szerkesztés] Külső hivatkozások

The Foundation Trilogy: Notes, Articles, and Links - Angol nyelvű honlap, érdekességekkel az Alapítvány-univerzumról; forrásanyag
Solaria.hu - Isaac Asimov életrajz, magyar
Asimov Online - Asimov hivatalos, angol nyelvű honlapja
A List of Isaac Asimov's Books - Asimov kiadott írásainak listája