Szakcs
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Tolna |
| Kistérség | Dombóvári |
| Rang | község
|
| Terület | 55,79 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 7213 |
| Körzethívószám | 74 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Szakcs község Tolna megyében, a Dombóvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szakcs község Tolna megyének Somogy megye határához egészen közel eső, nyugati részén, a keleti 18. hosszúság 07. ívének és a 46. nyugati szélességi fok 32. ívének metszési pontján fekszik.
Elhelyezkedése: a Kapos és a Koppány folyó között terül el, a Szakcsi-patak völgyében, annak két partján.
Alacsony dombvidék, tengerszint feletti magassága a lakott részen 104,6 m. Határában a legmagasabb pont az Öreg-hegyi kápolnánál van, ahol a tengerszint feletti magasság 277 méter. Északon nyugat felé Törökkoppány és Koppányszántó, északkeletre Értény és Nagykónyi községekkel határos, nyugaton Lápafő és Nak, délen Dalmand, keleten pedig Kocsola községgel szomszédos.
Az 1962. évi népszámlálás adatai szerint a területe 9759 katasztrális hold. Lakóinak száma /1962-ben/ 2506 fő 662 házban. (Jelentős a különbség a legutolsó népszámlálás adataival szemben!)
A falu tulajdonképpen csupán két, észak-déli irányú, egymással párhuzamos utcából áll. Ezt a két főutcát a kocsola-szakcs-naki közút majdnem a közepén osztja ketté.
Az utcák elnevezését a községi képviselő testület az 1907. évben rendezte. Régebbi ilyen irányú intézkedésről nincs adat. Az emlékezetben maradásért érdemes felsorolni a régi és új utcaneveket. A Szemét utca a falu alsó, déli végétől a község közepéig, az említett, kelet-nyugati irányban vonuló közútig terjedt. Nevét a képviselő testület 1907-ben Rákóczi utcára változtatta, ma is ez a neve. Ennek az utcának a folytatásaképp a közúttól északra az úgynevezett "Kiskocsmáig" vezető utcának régebben Kápolna utca volt a neve a benne levő kápolna után. (Ebben az utcában lakott jelen szócikk szerzője is a páros oldal második házában, a 4. szám alatt.) Ennek az utcának az ötvenes évek elején rövid ideig Sztálin utca is volt a neve, majd ezt változtatták át Vörösmarty utcára. Egyébként ez a község legszélesebb utcája és a Rákóczi utcával együtt a Szakcsi patak jobb partja mentén húzódik. A Vörösmarty utca folytatásaképp, a Grablinának nevezett községrészből a kiskocsmát elhagyva, kis félkör alakú utca keletkezett Kuruc utca elnevezéssel. Ez a kis utca visszatér a főút irányába, amely itt kétfelé ágazik, északi irányban a Toldi, északnyugat felé pedig a Deák Ferenc utca néven. A községen keresztül folyó patak balpartján délen, a volt községi faiskolánál épített egyoldalas házsort Faiskola utcának nevezték. Belőle nyugatra kanyarodik ki a Rózsa utca, amelynek a nevét a mai napig megtartották. Innen északnak, a régi iskoláig beépült két házsoros részt Kis utcának nevezték el. 1907-től Árpád utca a neve.
A régi iskolától a már említett átlós közútig terjedő térséget eredetileg Templom térnek nevezték, tekintve, hogy a térség közepén emelkedő dombon épült a katolikus templom. 1907-ben a község volt földesuráról Eszterházy térre változtatta a nevét a képviselő testület, majd 1945-től Petőfi tér a neve.
A községen keresztülfutó közút két oldalán a mai postahivatalig keletkezett utca a Temető utca nevet kapta, az utca ugyanis a temetőnél kezdődik. Ez ma a Széchenyi utca. A közúttól, a Petőfi térből északra húzódó utca a benne épült városházáról a Városház utca nevet kapta. 1907-ben Kossuth Lajosról nevezték el, az elnevezést azóta nem változtatták meg. A folytatásában levő Palánkból Hunyadi utca lett.
A temető, illetve ma már Széchenyi utca a Rákvárba - Újvárba torkollik. A folytatásaképp keletkező utcát, tekintve, hogy az Somogy megye felé vezet, először Somogyi, majd 1945-ben Dózsa utcának keresztelték el. A régi Papkert beépült részén létesült új utca az Ady Endre nevet kapta.
Végül meg kell még emlékeznünk a Kisközről, amely, mint egy, a kertek között vezető kis út, a petőfi teret köti össze a Rákóczi utcával.
A község külső területe harminc dűlőre oszlik. Ezek a következők: 1. Beltelek 2. Paskum 3. Kisházas 4. Kenderföld 5. Szentkúti 6. Dombóvári útra (más néven Prekodolecz) 7. Középső-igyenesi 8. Faluberki 9. Gölösi 10. Somkúti 11. Varnyasi-alsó 12. Igyenesi 13. Varnyasi-feélső 14. Halom 15. Kanásztemető 16. Baki-közép 17. Vízállási 18. Bonyhádi 19. Baki-alsóhegy 20. Baki-felsőhegy 21. Sóstói 22. Hidegvölgyi 23. Gráblik 24. Kányahegyi 25. Szállásihegy 26. Rezula 27. Eledényi-rét 28. Csád 29. Plamurdok 30. Öreghegy
Ezek az elnevezések ma is használatban vannak.
Forrás: Dr Horváth Árpád: Szakcs mezőváros története /1969/
[szerkesztés] Története
Szakcsnak igen egészséges és kellemes az éghajlata. Termékeny határa, nagy kiterjedésű erdői, bővízű forrásai gazdagon nyújtották a gyűjtögető, vadászó és állattenyésztő életmód feltételeit. Ebből arra következtethetünk, hogy Szakcs és közvetlen környéke ősidők óta emberlakta hely lehetett. Hangsúlyozva, hogy "lehetett", mert a község neve nem szerepel a megye neolitkori lelőhelyei között.
A néhány kilométerre levő Kocsola községben észlelt ugyan Wosinszky Mór a nép kezén több csiszolt kőeszközt, sőt ő maga is talált két csiszolt kőbaltát, de a neolitkori telepnek nem találta meg a helyét ő sem.
A Tolna megye területén keresztül vezető utak közül a Sopianae-Aquincum (Pécs-Óbuda) és a Sopianae-Arrabona (Pécs-Győr) felé vezető út a falu déli határán vezetett keresztül. A falu délnyugati határához közel jelenleg áll feltárás alatt a hódító rómaiak fontos városa, amit - úgy tűnik - Iovia néven sikerült azonosítani. Az út mellett, Szakcs és Leperd puszta határában állott a Gölösi-erőd, amelynek rendeltetése nemcsak az út védelme volt, hanem egyben a dunai hadsereg tartalék állomásai közé is tartozott.
Anonymus, III. Béla király jegyzője szerint Árpád vezér a Dunántúl elfoglalására Csepel-szigetről elinduló seregeivel Tolnát a 898. évben vette a birtokába. Nagy Károly frank császárnak még a Dunántúlon élő népei kénytelenek voltak meghátrálni és meghódolni a magyar seregek előtt, és amikor azok a 907. évben döntő győzelmet arattak a bajorok felett, az egész Dunántúlon megszilárdították a hatalmukat. Árpád vezér törzse, a Megyer-törzsök ekkor "Dunántúlnak azt a termékeny, legelőkben és vizekben dús, halmos vagy sík vidékét szállta meg, amelyet keletről a mai Téténytől kezdve le egész Bátáig a Duna, északnyugatról a Vértes- és Bakony hegység, délről a somogyi erdős halmok és a Mecsek vettek körül." Így Tolna megyének a legnagyobb része, benne Szakcs is, a fejedelmi törzs, Árpád vezér birtokába került. Ebből kifolyólag a megye történetében a honalapítás idejéből sok, változatos eseményre lelhetünk. Egyes faluinak neve: Nyék, Keszi, Kurd, Tevel, Tormás és Szakcs is, mind a honszerző ősök, vagy azok közvetlen leszármazottainak a nevére emlékeztet.
Karácsonyi János: A magyar nemzet honalapítása című könyvében megemlékezik még Szakcsiról, amikor az apuliai harcokról ír éspedig így: "Az apuliaiak nehezen tűrték a görög helytartók zsarolását... így... harmadízben megint a magyarokat hívták segítségül s akkor magának árpádnak egyik unokája Takszi, vagy helyesen Szakcsi gyűjtött össze hatalmas sereget (937-940 körül)..."
A kutatások eredményeképp elfogadhatjuk a Szakcs nevére és keletkezésére vonatkozó fentebbi megállapítást. Tehetjük ezt annál inkább, mivel Szakcsnak, mint honalapítás kori településnek a létezését minden kétséget kizáróan igazolja az 1955. évi október hónapban, Szakcson, a Deák Ferenc utcában feltárt Árpád-kori temető részlet, amely már érzékelhető valóság és konkrét megállapítása Szakcs honalapítás-kori létének.
Arra, hogy a X. század második felétől kezdve az első irásos megemlékezésig, az 1332. évi pápai tizedjegyzékben való előfordulásig mi volt a község sorsa, milyen fejlődésen ment keresztül, oklevelek hiányában csak következtetni tudunk. Az ebben a jegyzékben történő megemlékezés szerint "Szakcs a pécsi egyházmegyében, a regölyi főesperesség területén Zakch-Sakch, vagy Zeke néven egyike volt a legnépesebb plébániáknak. Benedek nevű plébánosa az 1333. évben 43 banalist fizetett egy évre tizedadóként a pápai kincstárnak. Ugyanakkor a szomszédos Dombó (ma Dombóvár) község Ábrán nevű papja csak 20, Jakab tamási pap 10, Miklós gyulaji 5, István szakályi 3 és Miklós szántói pap mindössze 3 banalist volt köteles fizetni pápai tizedadó címén. Ezekből a számokból tudunk következtetni Szakcs XIV. század beli nagyságára.
Az 1348. évben kelt oklevél szerint Szakcsi nevű nemesnek a birtokában találjuk V i l l a S z a k c s o t. 1351-ben Fejér vármegye tartott Márton nap körül Szakcson generális gyűlést Miklós nádor jelenlétében.
A következő, vagyis 1388. év április hó 5-én kelt oklevélben Szakcs már mint oppidium, tehát mezőváros szerepel.
A községnek szerencséje volt, hogy tekintélyes, nagyhatalmú földesurai voltak, mert legalább más garázda urak nem mertek a területére betörni és ott rabolni, fosztogatni.
Szakcsnak a keletkezésére, kialakulására és fejlődésére vonatkozó megállapításokat a következőképpen összegezhetjük: a falu több, mint valószínű, hogy a jelenlegi helyén létesült, mellett szól a X. századi temető, amelyet a kereszténység felvétele után elhagytak. A templom is a mai helyén állhatott már az árpádok korában is. Körülőtte szintén temető volt.
Gazdasági viszonyai, lakóinak élete és kulturális fejlődése a honfoglalástól a mohácsi vészig semmiben nem különbözött az ország más részein élő népekétől.
Szakcs a honalapítástól kezdve fokozatosan oly mérvben gyarapodott, fejlődött, hogy a mohácsi vész előtt Tolna megyének virágzó, népes mezővárosává lett. Fejlődésének, virágzásának kora azonban a török hódító megjelenésével lezárult. A békés fejlődés, az aránylagos jólét megszűnt és elkövetkezett a közel másfél évszázados szomorú korszak, amely csaknem egyet jelenetett a város teljes elpusztulásával.
Szakcs mezőváros a mohácsi csata után csak tizennyolc év múlva, vagyi 1545-ben került végleg török uralom alá. A község lakóinak száma jelentősen lecsökkent. Az 1563-1573-ig terjedő évtizedben mintegy 150-170 fő volt, amely mintegy harmada az 1543. évi magyar összeírás 5-600 főnyi lakosságának.
A pénz- és adóügyektől eltekintve a törökök egyébként nem sokat törődtek a lakók életével, csupán megalázó módon a ruházkodást szabályozták, hogy a r á j á k az igazhitűektől megkülönböztethetők legyenek és a fegyverviselést tiltották meg.
Közvetlenül az 1686. évi felszabadító hadjárat előtt a községben már csak néhány ház állt használható állapotban. A forrásmunkák szerint Szakcs 142 évig tartó rabság után, 1686 novemberében vált szabaddá. A nyugalomra, a könnyebb életre azonban még egy negyedszázadot kellett várni a falunak, míg az 1711. évi szatmári béke megkötésével indulhatott a nyugodtabb termelő munka. A kivonuló török hadak nyomában császári zsoldosok jöttek, akiknek rác-martalóc segédhadai dúltak, raboltak, fosztogattak, ahol csak megfordultak.
Forrás: Hóman-Szegfű: Magyar történet, Dr Horváth Árpád: Szakcs mezőváros története
Eddig bejegyezte: Márton Csaba
Innen folytassa valaki más...


Based on work by