Léküthosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Léküthosz, szűk nyakú, mély szájú kenőcsösedény-típus, amely a Kr. e. VI. században jelent meg a görög keramikában. Az eredetileg gömbölyű test a század végére tojásdaddá vált, majd henger alakú lett és éles szögben elváló vállat kapott: ez a Kr. e V. század jellemző léküthosz-típusa. Ezt Kr. e 400 körül alacsonyabb, talpatlan, széles testű forma váltotta fel, amely egészen a század végéig élt. A gyakran művészi festéssel díszített léküthoszokban az atléták olajat, a nők illatszereket tartottak. A halottkultuszokban használt léküthoszokat a Kr. e. V. századi Athénben fehéralapos festéssel is díszítették.


[szerkesztés] Forrás

Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)