GS–301
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Grajzev-Sipunov GS–301 (vagy 9A–4071K) a Szovjetunióban az 1980-as évek elején kifejlesztett 30 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú. A negyedik generációs szovjet és orosz harci repülőgépek beépített fedélzeti fegyvere, először a Szu–27-nél és a MiG–29-nél jelent meg.
A gépágyú a gyalogsági harcjárműveknél alkalmazott 30 mm-es 2A42 típusjelű fegyveren alapul. A fegyvert Tulában a Finommechanikai Tervezőiroda fejlesztette ki a Szuhoj T–10-hez (a Szu–27 prototípusa) és az Izsevszki Gépgyár (IZSMAS) gyártja.
A mindössze 46 kg tömegű gépágyú kategóriájában a legkönnyeb fegyver, ennek azonban az az ára, hogy rendkívül kicsi az élettartama, a csőnek mindössze 1000, az egész gépágyúnak pedig 2000 lövés. Elméleti tűzgyorsasága viszonylag alacsony, mindössze 1800 lövés/perc, ezt azonban a fegyver nagy pontossága részben kompenzálja. (A cső kímélése érdekében a tűzgyorsaságot a vezérlő elektronika 1500 lövés/perc értékre korlátozza.) Lőszerjavadalmazása 150 db.
A fegyver vezérlése elektromos (27 V-os), távirányítású. A lőszerek elektromos gyújtásúak. Hevederes lőszeradagolású. 9–А–4002 típusú repesz-romboló és 9–А–4511A típusú nyomjelzős páncéltörő lőszerek használhatók hozzá. A fegyver egycsövű, csőhátrasiklásos rendszerű. Az első olyan szovjet, illetve orosz repülőgép-fedélzeti gépágyú, amelynél vízhűtést alkalmaztak. A cső köpenyébe fecskendezett víz a lövéskor elpárolog, majd a gőz távozik a fegyverből. A víztartályában 0,7 l hűtővíz tárolható.
[szerkesztés] Alkalmazás
A gépágyút a következő orosz harci repülőgépeknél alkalmazzák:
- Szu–27 (a jobboldali szárnytőben)
- MiG–29 (a baloldali szárnytőben)
- Szu–33 (a jobboldali szárnytőben)
- Jak–141 (sorozatban nem gyártották)
[szerkesztés] Műszaki adatai
- Űrméret: 30 mm
- Tűzgyorsaság: 1500 lövés/perc
- Csőtorkolati sebesség: 875-900 m/s
- Tömege: 46 kg
- Fegyver hossza: 1978 mm
- Szélessége: 156 mm
- Lőszerjavadalmazás: 150 db
- Hatásos lőtávolság: 1200-1800 m


Based on work by