Kao Hszing-csien

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kao Hszing-csien (Ganzhou, Kína 1940. január 4. -): kínai próza- és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas (2000).

[szerkesztés] Élete

1962-ben elvégezte a pekingi idegen nyelvű főiskola francia szakát, és egy idegen nyelvű könyvesbolthoz helyezték fordítónak. A hatvanas években, a kulturális forradalom idején meg kellett semmisítenie saját műveit, és „nevelőtáborokba” internálták. 1979-től Kínában és külföldön is publikálhatott, de 1986-ban újabb tilalmakat róttak ki rá. Regényeit, színdarabjait az avantgárdhoz sorolják. 1971 és 1974 között Anhuj tartomány déli részének egy isten háta mögötti falusi iskolájában tanított. 1975-ben visszakerült Pekingbe, ahol egy a külföld számára kiadott folyóirat francia nyelvű kiadásának szerkesztője. 1977-ben a Kínai Írószövetség nemzetközi osztályának munkatársa lett. 1978-ban jelent meg első tanulmánya, a Pa Csin Párizsban. 1988 óta Párizsban él, és felvette a francia állampolgárságot.

[szerkesztés] Művei

  • 1982Vészjel
  • 1983A buszmegálló (első színdarabja)
  • 1985A vadember
  • 2001Lélek-hegy
  • Istennő (korai versgyűjteménye)
  • Az őrült naplója
  • Menekülés (dráma)
  • Egy ember bibliája (esszé-dokumentumregény)