Amerikai indián művészet

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A közép- és dél-amerikai indiánok művészete

La Venta-i szobor
Nagyít
La Venta-i szobor

Peru nagy részén a Chavín-kultúra i.e. 1000 és i.e. 200 között. Nevét a Chavín de Huántarban álló templomegyüttesről kapta. Itt találhatók hatalmas gránitsziklákba faragva a chavín szobrászat alapvetően grafikus jellegű alkotásai, a macskaszemű alakok, melyen szőr helyett kígyók nőnek. Ugyanez figyelhető meg a sztélék, jaguárember- és egyéb motívumain, valamint a közép-amerikai olmékok jade faragványain (i.e. 1500-i.e. 600).

Az olmékok igen dinamikus és naturalisztikus háromdimenziós tárgyakat is készítettek, de leghíresebb munkáik az 1,5 - 2,8 m magas emberfejek vastag ajkakkal és lapos orral. Négy ilyen fej látható La Ventában, a faragott sztéléken és oltárokon kívül. La Venta udvarai és terei, valmint fő épülete, egy piramis, korai példája a tervszerűen felépített vallási központoknak.

A vallási központok építésének csúcspontja a közép-amerikai Teotihuacán hatalmas piramisai és szabályos sugárútjai (1. század-7. század). Quetzalcoat (ejtsd: kecalkóat), a Tollaskígyó templomában minden szint függőleges síkjából egy sor kígyófej ugrik ki, kerek, meredt szemű geometrikus fejekkel váltakozva. Ezt a szigorú stílust, mely a Hold-piramis mellett talált vízi isten sematikus szobrán, a virágdíszes falfestményeken játszó és pillangókat kergető embereket láthatunk, középen egy személy sír, s az első isten vizet permetez az égből. Hogy a régi kultúrák emlékeit furcsának látjuk, úgy érezzük, hogy a formák nem természetsek, az azért van, mert más a mondanivalójuk.


[szerkesztés] Maják

Bonampaki falfestmény
Nagyít
Bonampaki falfestmény

Közép-Amerika délkeleti részén találhatók a maják (1. század-10. század) szertartásainak központjai. Ezek szétszórtan elhelyezett magas paloták faragott oszlopokkal és oltárokkal, s magas, karcsú piramisokkal. A piramisok tetején fedett templomok vannak, ezeket a palotákkal együtt festett stukkó és kőreliefek díszítik. A maja domborműveken gazdagon öltözött emberi alakok bonyolult hieroglifikus motívumokkal ötvöződnek.

A kimunkált maja stílus jól megfigyelhető a bonampaki falfestményeken is (792 körül). Ezek csatajeleneteket, hadifoglyok kínzását, valamint győzelmi ünnepségeket ábrázolnak.

A maja szobrászat gyakran nem háromdimenziós, azonban megdöbbentő kerámiaszobrocskákat készítettek Jaina szigetén. Ezek némelyike szellemeket ábrázol, a legtöbbjük azonban halandókat, fejdíszes táncosokat és papokat.

[szerkesztés] Mocsikák

Az Andok környékén élő mocsikák alapvetően naturalisztikus művészetét jól érzékeltetik kerámiáik. Egyesek a mindennapi élet, a vallási rítusok vagy a háborúk látványos ábrázolásait nyújtják. Más kerámiaedényeken emberi fejet formáznak, általában fogóval. Sok arc annyira valósághű és egyéni, hogy szinte igazi portrénak tűnik.

[szerkesztés] Nasca-kultúra

A Nasca-kultúra kerámiáit stilizált minták és merész színek jellemzik. A motívumokat finom szövésű textíliákon is megtalálhatjuk, s némelyik mint a bagoly- vagy pókábra, megjelenik a Palpa-völgy beli híres Nasca-vonalaknál is. Ezek úgy készültek, hogy az időjárás által lekoptatott sivatagi földet bizonyos helyeken teljesen lekaparták, s így előtűnt az alsó világosabb agyagréteg és hatalmas geometrikus minták jöttek létre, melyek madarakat és más állatokat ábrázolnak. Ezek az alakzatok csak a magasból, repülőgépről tekinthetők jól át.

[szerkesztés] Aztékok

A Teotihuacánban létrejött gazdag közép-amerikai művészeti hagyomány tovább élt a toltékok és misztékok civilizációjában, valamint az Azték Birodalomban, amely 1420-1519 körül érte el csúcspontját. Az azték művészet, bár magába építette a szomszédos

Azték kalendárium
Nagyít
Azték kalendárium

kultúrák bizonyos jellegzetességeit, szinkretizmusa és ezoterikus szimbólumvilága tette egyedivé. Az aztékok harciassága és emberáldozataik adnak magyarázatot Coatlicuénak, a föld és termékenység istennőjének Teotihuacánban talált félelmetes szobrára. Az istennő arca helyén két kígyófej van, mellén levágott kezek és kitépett szívek láthatók, tekeredő kígyók alkotják szoknyáját. Egy ugrásra készülő fenevad pózában jelenítik meg. Övét egy óriáai halálfej ékesíti, lábfeje jeaguárkarmokban végződik. Ennél naturalisztikus szobrok is ismertek, továbbá egy sor mozaik, melyek az azték kultúra sokoldalúságát bizonyítják. A maszkművészetet, amely már az európai hódítás előtt is virágzott, szinte a tökéletesség szintjéig fejlesztették, s ezt követte a drágakövek megmunkálása, a festészet, emlékei közül néhány freskótöredék maradt fenn, illetve érdekes, gazdagon illusztrált, miszték és miszték-pueblo hatásokat mutató kéziratok. Az aztékok katonai építészete jelentős volt, polgári épületeik viszont nem maradtak fenn.

Perui agyagedény
Nagyít
Perui agyagedény

Az egyik szobor, amit Mexicóban találatak, a spanyol hódítás előtti időkből származik. A feltevések szerint a legutolsó azték emlékek közül való. Azt hiszk, hogy Tlaloc esőisten képe. A trópusokon az eső életkérdés, nélküle nem érik be a gabona, és az embereknek éhazniük kell. Érthető, hogy az esőistent hatalmas, félelmets démonnak képzelték el. Ha a szobrot jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a szája két kígyófej, kiálló nagy méregfogakkal, orra is nagy, összetekeredett kígyó. Valószínűleg a két szeme is. A régi Mexicó művészetében a szent kígyó nemcsak az állat képmása, hanem a villám jele is volt, és később írásjel, betű lett.

[szerkesztés] Inkák

Az inkák birodalma 1440-től terjeszkedni kezdett az Andokban. Az inka kerámia és fémművesség igen finom, de meglehetősen uniformizált. Az inkák legszebb műkincsei a hatalmas kőtömbökből épült paloták és erődítmények. A perui őslakók, az inkák szerették az emberfej formájú edényeket, és ezek a fejek megdöbbentően valósak.

[szerkesztés] Az észak-amerikai indiánok művészete

Szörnyeket találunk a házak előtti védőoszlopokon, ezek díszítik a padokat, a háztartási felszereléseket, a kendőket és kötényket, melyeket szertartásaik előtt magukra öltenek. E művek különös erővel érzékeltetki a népek viszonyát a mágiához. Még izgalmasabbá teszik műveiket a kiegészítő színek, a vörös, a sárga és a kék.

Az északon élő inuitok (eszkimók) csont- és uszadékfa-berakásokkal díszítették embereket, fókákat, jegesmedvéket és más sarki állatokat ábrázoló apró figuráikat.

Az északnyugati partvidék indiánjai híresek hatalmas totemoszlopaikról, amelyek törzsfőnököket, szellemeket és állatokat ábrázolnak. A táncosok a szertartásokon a mai napig is viselik finom ruháikat és színes maszkjaikat.

A déli kvakitul törzsek görbe csőrű, emberevő madarakat mintázó és fakéregből font hajat viselő maszkokat készítenek.

Az alföldi indiánok bölényvadászatot jelenítettek meg, Oregonban és Kaliforniában finom fonott kosaraikat geometrikus és állatformákkal díszítették.

Délebbre a navajók színes textíliáin geometrikus és figurás motívumok keverednek, pl. lovak és madarak.

A pueblo indiánok pazar színekben pompázó cserepein megfigyelhetjük az ábrázolás és absztrakció feszült kettősségét.


[szerkesztés] Haiada indiánok

A haida indiánok amellett, hogy megfigyelik a valóságos formákat, egyáltalán tem törekszenek élethű ábrázolásokra. Pl. egy Haida törzsfő házán, három totemoszlop van. Nekünk talán ijesztő a maskarák halmaza, de a benszülöttekenek elbeszéli az egész törzs történetét. Egy legendán alapul: Volt egyszer egy fiatal férj, Gvaisz Kun városában, aki naphosszat nam csinált semmit, míg az anyósa rá nem szólt. Gondolta, nem nyugszik, míg meg nem ölte a tóban lakó sárkányt, aki embereket és cethalakat eszik. Egy tündérmadár segítségével fatuskóból csapdát készített, és két gyereket kötözött rá, csalétekenek. Meg is fogta a sárkány, magára kötötte a bőrét, s tovább halászott a tóban. A kifogott halakat mundennap anyósa küszöbére tette. Az asszony, azt hitte, magának köszönheti az ajándékot, mert ő egy hatalmas varázsló. Mikor veje megmondta neki az igazat, szégyenében meghalt.

A történet szereplőit ott láthatjuk a középső oszlopon. A bejárat alatti festmény, egy bálna, amit felfalt a sárkány. A bejárat felett maga a sárkány van, azon egy női alak, a boldogtalan anyós, és így következnek sorra: a csőrös maszk a tündérmadár, aki a hőst segíti, felette ő maga sárkánybőrbe öltözve halaival, és legfelül a csaléteknek kitett gyermek. Egy ilyen oszlopon évekig dolgozhattak, kezdetleges szerszámokkal.


Más nyelveken