Görgey Artúr
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Visegrád, 1916. május 21.) vegyész, 1848-49-es honvédtábornok, hadügyminiszter. A nevét 1848-tól Görgei-nek írta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Születésétől 1845-ig
Görgey Artúr 1818 január 30.-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Nehéz gyermekkora volt, nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal, mert édesapja, Görgey György rangon alul nősült, a lőcsei, polgári származású Perczián Erzsébetet vette el feleségül, ezek mellett állandó anyagi gondok is nehezítették a család helyzetét. Tanulmányait Késmárkon kezdte, majd 1832 és 1836 között a tullni katonai akadémia hallagtója lett. 1836-ban a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródja lett. 1837 előléptették hadnaggyá, majd a nemesi testőrséghez került - épp, nála nyolc éve idősebb bátyja, Görgey Ármin helyére (ő is részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került főhadnagy rangban. A kemény szolgálati évek,és az önsanyargatás kemény férfivá edzette Görgeyt. Katonáskodása alatt feléled benne a nemzeti érzés, újra gyakorolni kezdte anyanyelvét. 1843-ban eljegyzezte Medgyaszay Friderikát, egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, ám akkoriban a katonák csak egy bizonyos rang fölött, kaució ellenében nősülhettek csak, ezért Görgey 1845 július 31.-én kilép a hadseregből, és ősztől Prágában kezdett vegyésztanulmányokat folytatni.
[szerkesztés] 1845-től 1848 március 15.-ig
[szerkesztés] A forradalom, és a szabadságharc alatt
[szerkesztés] Világostól haláláig
[szerkesztés] Művei
- Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
- Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852., Kmety György birálata. London 1852. németül.)
- Gazdátlan levelek. Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
- Mit köszönünk a forradalomnak? Bpest, 1875. (Névtelenül.)
[szerkesztés] Irodalom
- Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története, Budapest, 1936
[szerkesztés] Alakja a szépirodalomban
- Illyés Gyula: Két férfi (regény, 1950)
- Illyés Gyula: Fáklyaláng (dráma, 1957)
- Móricz Zsigmond: Görgey Artúr [1]
- Németh László: Az áruló (történelmi dráma, 1954)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Barabás Miklós festménye: [2] -


Based on work by