Wekerle-telep
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Wekerle-telep (vagy Wekerletelep) Budapest XIX. kerületének, Kispestnek az egyik városrésze, a 20. század elejei városfejlesztés szép példája.
Kispesttel együtt 1950. január 1. óta a Wekerle-telep Budapesthez tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Előzmények
A 19. század utolsó negyedében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, miközben ugrásszerűen fejlődött a gyáripar és a vidéki nincstelenek özönlöttek a munkahelyeket kínáló nagyvárosba. A lakásépítés nem tudott lépést tartani a népességbővüléssel, különösen mivel nagyon gyorsan emelkedtek az építőanyagárak és az építőipari munkabérek, miközben a fizetőképes kereslet, illetve a keresletet teremtő hitelfelvételek szintje a magas infláció miatt alacsony maradt. Mindez kormányzati közbelépést követelt.
[szerkesztés] Kertvárosi építési mód
A sokemeletes bérházak helyett a kertvárosi jellegű építési módot Fleischl József épjtész javasolta, mivel a lakásokra igényt tartók közt nagyon sok volt a vidéki környezetből kiszakadt ember, akik számára drasztikus változást jelentett volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből és nagy bérkaszárnyákban kell élniük. A kormány pályázatán nyertes építészek ennek a koncepciónak a jegyében háromféle épülettípust terveztek: családi házakat (ikerházakat, vagy sorházakat), bérházakat ("csoportosított lakóházak") és egyedülállók számára "garzonházakat".
[szerkesztés] Az építkezés
A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát. [1]
A kisméretű telkeket erdetileg munkásoknak szánták, de jobbára csak a középosztály tagjai engedhették meg maguknak, hogy ide költözzenek.
[szerkesztés] Tervezett kertészet
A koncepciónak megfelelően a negyed építésekor ötvenezer fát ültettek el, a Fő teret (Az 1970-es években Petőfi tér volt a neve, majd 199-től Kós Károly nevét vette fel a tér) virágokkal ültették tele és a telepgondnokság kertészete a beköltöző lakóknak saját kertjük benövényesítésében és permetezésében is segédkezett. Mivel a homokos talaj jó volt a csonthéjasoknak, összesen tizenhatezer gyümölcsfát ültettek el, lakásonként négyet. A kerítések mellé sok helyen ribizlibokrok kerültek. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy átlagban az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak.
[szerkesztés] Jellemzői
- A telep az Ebenezer Howard nevével fémjezett kertváros egyetlen magyar példája.
- A kisméretű telkekből álló telep településszerkezete szabályos, mértani alapú.
- A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett. A teret a Heintz Béla által 1930-ban tervezett katolikus templom zárja le, amelynek tornyáról messziről megállapítható a központ helye.


Based on work by