Priscillianus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Priscillianus (Hispania, Kr. u. 340 körül - Trier, Kr. u. 385) Latin nyelven alkotó egyházi író
Életéről fő forrásunk Sulpicius Severus krónikája. Előkelő hispániai család sarja volt, sokoldalúan művelt keresztényként az aszkézist hangsúlyozó tanítás hatása alá került. Szuggesztív egyénisége körül szekta (a priszcillanisták) alakult ki, amely ellen 380-ban a saragossai zsinat határozottan fellépett, s Gratianus római császár 381-ben elvette templomaikat. Priscillianus visszavonatta ugyan a határozatot, de Szent Ambrust vagy Damasus pápát nem tudta megnyerni mozgalmának. 384-ben a bordeauxi zsinat az eretnekség vádjával illette Priscillianust és követőit. Priscillianust Maximus ursupator több szektataggal együtt halálra ítélte, s 385-ben Trierben kivégezték őket.
A kutatók szerint egyetlen művet lehet bizonyosan Priscillianusnak tulajdonítani: a „Canones"-t, amely 382 és 384 között keletkezett (Az úgynevezett „Würzburgi traktátus" feltehetően a priscillianista Instantiustól származik).Egy ismeretlen felkérésére készítette az eretnekségek elleni vitairatként, de nem elméleti traktátus formájában, hanem Pál apostol 12 levelének több szempontú hit- és egyháztételi átvizsgálásával. Ily módon 90 szempontot (canones, görögül topoi) gyűjtött egybe, s a levelekből hozott példát rájuk. A munka voltaképp Pál apostol teológiájának jobb megértését szolgálta, s mint bevezetés a levelek olvasásához Biblia-kéziratokban terjedt, egy ideig Szent Jeromos neve alatt. Amikor fény derült a valódi szerző kilétére, egy Peregrinus nevű püspök átdolgozta, s ebben a formában maradt fenn.
[szerkesztés] Források
Katolikus lexikon


Based on work by