Tófalvi Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Életrajz

Nagyít

Dr. Tófalvi Gyula (Kispest, 1927Budapest, 2003. május 14.) Kossuth-díjas mérnök.

A közgazdász szakma vonzotta, így érettségi után erre a szakra iratkozott be, de két év után, egy írásbeli dolgozata miatt irányt kellett változtatnia.” – írja Dr. Falus László.

Év Megjegyzés
1950 Műegyetem
1954 villamosmérnöki oklevél
1954 Elektromechanikai Vállalat (EMV) - fejlesztőmérnök
1958 A brüsszeli Világkiállítás Nagydíjának (Grand-Prix) elnyerése az IRX-típusú ionoszférakutató berendezés kifejlesztéséért. (A fejlesztőcsapatnak 4 tagja volt, többek között Halmágyi Tibor is.)
1959 Kossuth-díj II. fokozat a fenti sikerért (megosztva)
1959 az első magyar televízió adó és antennarendszere fejlesztési munkálatainak irányítása (az EMV keretében). A berendezés 1960-ban készült el.
1960-as évek vége színes televízió adóberendezések fejlesztése
1965 EMV főmérnöke
1968 Ekészült a lakihegyi Kossuth adó új berendezése, majd megkezdődött a jászberényi rövidhullámú adóállomás fejlesztése. Az ezzel kapcsolatos antenna- és tápvonalrendszerek munkája alapján lett a műszaki tudományok doktora.
1969 elkészült a sokáig megbízhatóan működő budapesti színes UHF TV adó
1975 saját kérésére, nehéz szívvel megvált az EMV-től
1975-1980 Magyar Híradástechnikai Egyesülés műszaki elnökhelyettese
1980 Távközlési Kutató Intézet tudományos igazgatója
1992-1997 Magyar Űrkutatási Iroda alapítója és ügyvezető igazgatója, az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöke
Emellett:
1983 Híradástechnika című lap főszerkesztője
1984 Híradástechnikai Egyesület, a HTE főtitkára, majd később elnöke

Dr. Falus László méltatása a következőkkel folytatódik:

"Ezzel párhuzamosan elnöke és tagja volt több akadémiai, egyetemi és egyesületi testületnek. A Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanára és előadó tanára az adástechnikai szakmérnök képzésnek. Alapító tagja, elnökségi tagja és több ciklusban alelnöke volt a Magyar Mérnökakadémiának.

Az adástechnika terén végzett tudományos tevékenysége elismeréseként, az ezekkel kapcsolatos témákból készített disszertációk alapján 1968-ban egyetemi doktor, 1974-ben a műszaki tudományok kandidátusa és 1979-ben a műszaki tudományok doktora lett.

Munkássága során eredményes tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el. A már említett Kossuth-díjon kívül kétszer megkapta a Puskás Tivadar-díjat, továbbá a MTESZ díját, az Eötvös Loránd-díjat és az űrkutatás területén végzett munkájáért a Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert-díját (1995).

A művészetek mindig közel álltak hozzá. Az Ő kívánságára minden adóállomás első sugárzásakor Kodály Kállai kettőse hangzott el. Küzdelmeiről, a sikerekről és a kudarcokról naplót vezetett. Ennek, folyóiratban megjelent részlete alapján készült az Érik a fény című játékfilm, amely egy mérnöknek céljai megvalósításáért folytatott küzdelmét mutatta be. Életéről írt részletes önvallomása 1989-ben jelent meg a Mérnök vagyok című kötetben.

Hatalmas életművet hagyott maga mögött. Híradástechnikai berendezések kutatása-fejlesztése, irányító, szakmai-társadalmi és oktató tevékenységek közel fél évszázadon átívelő hosszú sora jelzi ennek a kiváló, sokoldalú mérnöknek, tudósnak a pályáját. Egész életműve, fáradhatatlan alkotóereje például szolgál a jelen és a jövő mérnök nemzedékeinek."

[szerkesztés] „Google Scholar”-találat