Számik
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A lappok vagy számik (sámit, sámi, saami) a Lappföld (Sápmi) nevű terület finnugor nyelvű bennszülött lakói. Földjük a mai Finnország, Norvégia, Svédország és Oroszország (Kóla-félsziget) területein helyezkedik el. Hagyományos szállásterületük nagyjából akkora, mint a mai Svédország, de szétszórtan élnek, és nincsenek többen százezernél.
Magyarországon kevéssé ismert, de ajánlatos a "számi" név használata, mert a "lapp" nevet a nép tagjai nem szeretik. (A nemzetközi Wikipédia szócikkeinek címei azt tükrözik, hogy a "lapp" név a világban kevésbé használatos, illetve elfogadott.)
[szerkesztés] Nevük
Lapp néven Svédországban és Finnországban ismerték őket és ez a név terjedt el a legtöbb európai nyelvben (magyar lappok, német Lappen, francia lapons, spanyol lapones). Ők maguk azonban sohasem használták ezt a nevet és sámit vagy sábmelaš ("számi testvér") néven emlegetik saját magukat.
Pontosan nem ismert, hogyan került a lapp szó az északi nyelvekbe, de lehet, hogy a dán történész Saxo Grammaticus vezette be, aki különbséget tett Fish-Fennian („halász finnek”) és Lap-Fennian („lapp finnek”), azaz tengerparti és erdei nép között. Olaus Magnus a 15. században "Az északi népek leírása" című művében szintén használta a szót és Johannes Schefferus "Acta Lapponica" című műve (17. század) tovább népszerűsítette. A lapp szó svédül „foltot” jelent, de van olyan vélemény is, hogy a szó eredeti jelentése „vadak”.
Észak-Norvégiában, ahol a lappok mintegy fele él, finner (finnek) néven ismerték őket, miközben a finn kisebbség neve kven volt.
A Wikipédia angol kiadása szerint manapság jobb elkerülni a lapp név használatát, mert különösen a tájékozottnak gondolt emberektől ez sértésnek számít. A legjobb a számi nevet használni, amit maguk a számik is használnak intézményeik (rádió, tévé, színház stb.) megnevezésében.
Magyarországon egyelőre nincs jele olyan nyilvános vitának, amely a név elhagyását és a számi névre való áttérést eredményezhetné. Nehézséget jelent, hogy a szakirodalom a rokonság kutatásának kezdeteitől a "lapp" nevet használja.
[szerkesztés] A magyar nyelvrokonság
A 17. századtól már német és skandináv tudósokat is foglalkoztatta a számi és a magyar nyelv közti lehetséges rokonság (J. Scheffer 1673-ban, A. F. Büsching 1675-ben, O. Rudbeck 1717-ben [1]). Az első komoly magyar tudós aki lefektette ennek a rokonságnak a tudományos alapjait Sajnovics János volt. Sajnovics és Hell Miksa jezsuita szerzetestudósok tagjai voltak annak az expedíciónak, amely 1769-ben az észak-norvégiai Vardő szigeten csillagászati megfigyeléseket végzett. Hell Miksa lelkendezve írt a találkozásról:
"Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon õsatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink. Ó, minõ csodás, milyen megdöbbentõ dolgokat fogok R. P. Prae positusnak jelenteni. De mindezt csöndben tartsuk meg magunknak, illõ ugyanis, hogy elsõként a dán király tudja meg tõlünk. Isten csodálatos rendelése, hogy társként a nyelvtudományban jártas P. Sajnovicsot választottam erre az expedíciómra. Dicsérjük Istent testvéreink felfedezésében, akiknek talán, mint egykor Magyarországnak, e felfedezésünk útján fellobban az igaz hit fénye örök üdvösségükre az Õ csodás útjai által…" (Pater Höllerhez írott levél)
Sajnovics a számi és a magyar nyelv szavait és alaktani elemeit - képzőket, jeleket, ragokat - hasonlította össze (a nyelvhasonlításban úttörő módon), megállapítva az azonosságokat. Közös vonásként jegyezte meg például, hogy mindkét nyelv egyes számot használ a számnevek után. (Tehát nem azt mondjuk, hogy "öt kutyák", mint más nyelvek tennék, hanem azt, hogy "öt kutya".) Összesen 150 toldalékolt és tőszót hasonlított össze, ezekből ma 36-ot tartanak valóban finnugor eredetűnek (pl. ad-adde, anya-aedne, éj-ije stb.).
Sajnovics 1770-ben Koppenhágában, majd Nagyszombaton kiadott könyve (Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum ide messe MDCCLXX) angolul is olvasható. (Sajnovics Jánosról és munkájáról ld. még [2].) Magyarul a mű csak 1994-ben jelent meg. Korában itthon nagy vihart és vitát kavart, Pray György, Révay Miklós, Molnár János és Dugonics András számára Sajnovics érvelése meggyőző volt, Bessenyei György, Barcsay Ábrahám, Orczy Lőrinc és Horváth István azonban tiltakoztak és gúnyolódtak.


Based on work by