Pelagius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pelagius, Pelagius Brito, Pelagius Britannicus (Britannia, Kr. u. 360 körül - Egyiptom, Kr. u. 431 után) Római-brit teológus


Első a brit szigeteken született szerzők közül, akinek írásai ránk maradtak. Fiatalon, 380 körül Rómába ment, ott jogot tanult és megkeresztelkedett. Aszketikus életmódja és Pál apostol leveleit magyarázó előadásai nagy hatással voltak a római előkelőkre. A Rómát fenyegető gótok elől Karthágóba menekült (410). Az ember szabad akaratát hirdető és az eredendő bűnt tagadó tanításai miatt Szent Ágoston támadta. Ezután Jeruzsálembe ment, ahol Szent Jeromos szállt szembe vele. Az antik humanizmust Pál apostol tanításaival ötvöző tételeit egyházi zsinatok (Karthágó, 419; Ephesos, 431) eretneknek bélyegezték. Híveit császári edictumok alapján (418-tól) üldözték. Pelagiust 431 körül elűzték Jeruzsálemből, életét Egyiptomban fejezte be.

Művei a tanításai és hívei elleni egyházi és állami intézkedések miatt csak részben maradtak ránk. „Expositiones" (Magyarázatok) című műve, amelyet Pál apostol leveleihez írt, teljes egészében fennmaradt. Ebben fejti ki tanait: az isteni igazságosság értelmében az embernek az eredeti bűn által sem korlátozott szabad akarata van, s így teljesíteni képes az isteni parancsokat. Még néhány kis írása maradt fenn az egyházatyák írásai között, álnév alatt. Sok elveszett tanításának töredékét őrzik az ellene írott vitairatok, Szent Ágoston és Szent Jeromos művei. Eretneksége, a pelagianizmus Britanniában, egy változata, a szemi-(azaz fél) pelagianizmus pedig Galliában terjedt el a V-VI. században a művelt keresztény körökben.


[szerkesztés] Források

Katolikus lexikon