Anton Bernolák

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

szlovák nyelvész és szlovákul/magyarul/latinul író katolikus pap
Nagyít
szlovák nyelvész és szlovákul/magyarul/latinul író katolikus pap

Anton Bernolák (magyarosan: Bernolák Antal), ( Szlanica (Árva vármegye), 1762. október 4. - Érsekújvár, 1813. január 15.) pap, író, a szlovák irodalmi nyelv megalapítója. Szinnyei a magyar katolikus írók közé sorolta Bernolákot.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Korai évei

Miután a teológiát Pozsonyban és Nagyszombatban elvégezte, papi pályára lépett. Előbb cseklészi, később érsekújvári római katolikus lelkész és esperes volt. A szláv nyelvek tanulmányozását korán kezdte. 25 éves korában írta meg Dissertatio című művét.

[szerkesztés] A szlovák irodalmi nyelvért

A szlovák irodalom művelésére irodalmi kört is hozott létre, amely 1793-ban alakult Nagyszombatban és a Felvidék nyugati vármegyéire is kiterjedt. A kör kiadványainak a főpapok között is pártfogókat tudott szerezni, akik műveit szélesebb körben terjesztették. Mint író arra törekedett, hogy az ő fellépéséig általánosan használt cseh irodalmi nyelv helyébe a szlovákot helyezze és ezzel az irodalmat a szlovák népnek hozzáférhetőbbé tegye. Irataiban a cseh nyelvhez a legközelebb álló nagyszombati nyelvjárást követte, ha pedig a fogalmak kifejezésére a nép nyelvében szavakat nem talált, ilyeneket maga alkotott. A szlovák irodalmi nyelv Bernolák nyelvétől eltért és a keményebben hangzó túróc-liptói szójárást fogadta el alapul, az ő műszavait is használaton kívül hagyták, miért Bernolák működése csak átmenetnek tekinthető a cseh irodalomtól a tulajdonképeni szlovák irodalomhoz. Fellépésének köszönhetően a szlovák nép irodalmi önállóságához s a csehtől való különválásához vezetett. Az ő nyomában egész írói nemzedék lépett, amely hűen követte mesterének tanait. Ezeket bernolákistáknak nevezték (köztük a legkiválóbb Holly János költő volt).

[szerkesztés] Művei

  • Dissertatio philologico critica de litteris slavcrum (Pozsony 1787).
  • Grammatica slavica (Pozsony 1887 és 1790. Utolsó kiadása Budán (1849). Németre fordította Brestyanszky András Budán 1817)
  • Etymologia vocum, slavicarum (Nagyszombat 1791).
  • Lexicon slavicum, bohemico-latina-germanico-ungaricum (Budán 1825-1827). Ez utóbbi mű Palkovics György esztergomi kanonok költségén jelent meg, aki ahhoz Repertoriumot is írt.

[szerkesztés] Külső hivatkozás