Csillagpopulációk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fejlettségük és spektrális tulajdonságaik alapján a csillagokat különböző populációkba soroljuk.
[szerkesztés] A csillagpopulációk bevezetése
Az Androméda-köd vizsgálata közben egy német-amerikai csillagász, Walter Baade (1893-1960) úgy találta, hogy a galaxis magjának és a spirálkarjának csillagai között alapvető fizikai különbség van. Míg a spirálkarokban elsősorban korai színképtípusú, nagyon fényes csillagok vannak, amelyek főként fiatal nyílthalmazokba csoportosulnak, a mag környékén különböző színképosztályú óriáscsillagok találhatóak. E megfigyelések alapján Baade 1944-ben a csillagokat sematikusan két csoportba osztotta, amelyeket „csillagnemzetségenek” vagy csillagpopulációknak nevezett.
A Baade-féle populációhoz tartoznak például a fiatal O és B színképosztályú óriáscsillagok, valamint a fiatal nyílthalmazok tagjai. Összetételükre jelemző, hogy nagy mennyiségben tartalmaznak nehéz elemeket. A Tejútrendszer esetében ebbe a csoportba tartozik a Nap is.
A II. populációhoz sorolta az óriáscsillagokat és a szubtörpéket, amelyek a galaxis centrális részein helyezkednek el. Ezek az objektumok egyébként a tartományokon kívül is megtalálhatóak, például gömbhalmazokban, amelyek a csillagrendszer centruma körüli gömbszimmetrikus térrészben helyezkednek el. Összetételükre jellemző, hogy kis mennyiségben tartalmaznak nehéz elemeket.
A későbbi megfigyelési eredményeink megkövetelték a Baade-féle rendszer kibővítését a III. populációval, amely elsősorban szupermasszív csillagokat tartalmaz.
Napjainkban már létezik a populációkon belüli felosztás is:
- Extrém I. populáció: (O és B csillagok, delta cephei változók, T tauri csillagok, óriáscsillagok) csillagközi gáz- és porködök környezetében, nyílthalmazokban, és a spirálgalaxisok spirálkarjaiban helyezkednek el.
- Idősebb I. populációs csillagok: A színképosztályba sorolható csillagok, óriáscsillagok, színképükben erős fémvonalak találhatóak.
- Korongpopuláció: fényes vörös óriások, nóvák, planetáris ködök, a Tejútrendszer magjában lévő csillagok. Színképük halványabb fémvonalakat tartalmaz.
- Átmeneti II: populáció: rövid periódusú Mira csillagok, runaway csillagok - azaz olyan csillagok, amelyeknek a fősíkra merőleges sebességkomponense nagyobb, mint 30 km/s.
- Halvány II. populáció: RR Lyrae csillagok, szubtörpék, gömbhalmazok csillagai.
Ennek a sorrendnek megfelelően az egyes populációk egyre kevésbé koncentrálódnak a Tejútrendszer síkjába. Az egyes populációkhoz tartozó csillagok közepes távolsága a fősíktól 120-ról 2000 parszekre nő. Ezen túlmenően a fenti sorrend egyben kor szerinti sorrend is. Az extrém I. populáció csillagainak átlagos életkora 100 millió év, míg a halo második populációs csillagainak átlag életkora elérheti akár a 12-15 milliárd évet is.
| Populáció |
|
|
|
|
|
|---|---|---|---|---|---|
| Átl. táv. a szimmetriasíktól |
|
|
|
|
|
| Fém / hidrogén arány |
|
|
|
|
|
| Kor (év) |
|
|
|
|
|
| Összesített tömegük |
|
|
|
|
|
| legfényesebb csillagok |
|
|
|
|
|
Az Tejútrendszer egyes csillagpopulációinak néhány, számokkal kifejezhető tulajdonsága. (A távolság parszekben (pc), a populációk tömege naptömegben van kifejezve.)
[szerkesztés] Lásd még
- asztrofizika A csillagok állapothatározói
- Hertzsprung-Russell diagram Összefüggés a csillagok állapothatározói között
- galaxis A különböző típusú galaxisok felépítése
- Csillagászati színképosztályozás


Based on work by