Regálé
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Regálé ( latinul jura regalia) volt a neve mindazoknak az államkincstárt illető jövedelmeknek, amelyeket királyi felségjogon szedtek. Ezek egy részét később a földesurak ill. a városok kapták meg.
Fontosabb regálé jövedelmek
- urbura, vagy bányajövedelem volt a kitermelt ércek (arany, ezüst, réz) után fizetendő illeték neve. Eredetileg kizárólag a királyt illették, de Károly Róbert átengedte a jövedelem egyharmadát a földek tulajdonosainak.
- nemesércek felvásárlásának monopóliuma
- pénzverés monopóliuma
- ehhez kapcsolódott a kamara haszna, amely a pénzváltásból származó nyereséget jelentette
- a sótermelés és sóvágás jövedelme is a királyt illette, bár rendszerint bérlők szedték be
- be- és kiviteli vámok
A földesurak és városok élvezte regálé jogok (regalia minora) közé tartozott már az Árpádok idejétől kezdve az
- italmérés és kocsmaépítés joga
- húsvágás és húsmérés joga
- malomtartási jog (malomjog)
- vám- és révjog (jus telonii et nauli)
- vásárjog (jus nundinarum)
- az egyházi tized haszonbérlési joga.
[szerkesztés] Forrás
- Pallas Nagy Lexikona
- Engel Pál: Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig - Magyarok Európában I. (Háttér lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1990)
- Központi Bányászati Múzeum: A magyar bányászati termelés története


Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).