Anatólia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Anatólia vagy Kis-Ázsia (görögül: Aνατολή, Αnatolé vagy Ανατολία, Anatolia; törökül: Anadolu) Délnyugat-Ázsia része, amely a mai Törökország területén található. A görög szó „napkeletet” jelent. A Kis-Ázsia elnevezés az ókori latin Asia Minor megnevezésből származik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Anatólia hídszerűen helyezkedik el Európa és Ázsia fő területei között. Az anatóliai fennsík egy nagy, félszáraz fennsík, amit dombok és hegyek szegélyeznek, és amik sok helyen korlátozzák a kijutást a termékeny, sűrűn lakot tengerparti vidékekhez.
Az anatóliai terep szerkezetileg összetett. Egy központi hegytómb, ami magas hegyvonulatokból, köztük bemélyedésekből áll, amiket friss üledék borít, s együtt egy durva felszínű fennsíkot alkotnak, két gyűrthegység közé ékelődik, amik keletre egymás felé tartanak. Az igazi alföld néhány parti sávra korlátozódik a Fekete-tenger és a Földközi-tenger partján. A sík vagy lankás föld ritka, és nagyrészt a Kizilirmak - ókori nevén Halüsz - deltáját, Kilíkia parti síkságát, a Gediz és a Büyükmenderes folyók völgyét, és néhány belső anatóliai felföldet jelent a Tuz Gölü (Sós-tó) és a Konya-medence környékén.
A Fekete-tenger menti vidéknek meredek, sziklás partja van, ahol a folyók vízesésekkel haladnak át a parti szurdokokon. Néhány nagyobb folyónak, amik mélyen bevágják a Pontoszi hegységet (Dogukaradeniz Daglari), vannak mellékfolyói, amik széles, magasan fekvő medencékben folynak. A partról a belföld elérése néhány szűk völgyre korlátozódik, mivel a hegygerincek - nyugaton 1500-1800 m, keleten 3-4000 m a Kackar hegységben - majdnem összefüggő falat alkotnak a part és a belső részek között. A magasabb, északnyugati lejtők többnyire sűrű erdővel benőttek. Ezen természeti körülmények miatt a Fekete-tenger partja történelmileg el volt választva Anatóliától.
[szerkesztés] Történet
Mivel Anatólia Ázsia és Európa kereszteződésénél található, kulcsfontosságú szerepet játszott a történelem során, és az őskortól kezdve számos civilizáció bölcsőjeként funkcionált: újkőkori kerámia előtti civilizációk (Çayönü, Nevali Cori, Göbekli Tepe, Karain), keramikus civilizációk (Çatalhöyük, Hacilar) és a mersini civilizáció, a kalkoitikum(ie.5500-3000)idejéből Alacahöyük, Alisar, Canhasan, Karaz, a korai bronzkorból (ie. 3000-2000) Ahlatlibel, Eskíyapar, Etíyokusu, Ferzant, Beycesultan, Bolu, Elmali, Emirdag, Hasanoglan, Horoztepe, Kalinkaya, Karaoglan, Karayavsan, Kültepe, Mahmatlar, Merzifon, és az asszír kereskedőkolóniák korából (ie. 1950-1750): Bogazköy,Ilica, Inandik, Köylütolu. Trója településtörténete az újkőkorszakban kezdődik és folyamatosan tart a vaskorig.
A történelem folyamán számos nép telepedett le vagy foglalta el - hosszabb, rövidebb időre - Anatólia területét, közöttük például: a kolkhisziak, hattik, lúviak, hettiták, frígek, kimmerek, lüdök, perzsák, kelták, tabálok, műszök, görögök, pelaszgok, örmények, rómaiak, gótok, kurdok, bizánciak, mongolok, arabok,szeldzsuk törökök, oszmán törökök.
A történeti források szerint beszéltek itt indoeurópai és sémi nyelveket, de más bizonytalan eredetűeket is. Egyes tudósok szerint Anatólia az indo-európai nyelvcsalád bölcsője, a hettita és lúvi nyelvek archaikus voltából kiindulva. Más tudósok szerint az ősi etruszk népcsoport is anatóliai származású.
Anatólia lakossága jelenleg többségében török anyanyelvű, aminek kezdete a 11. századi szeldzsuk hódításra megy vissza, bár a területen egészen a 20. századig több etnikum is együtt élt. A trákiai törököket Anatóliába telepítették át a Balkán-háborúk idején, a Lausanne-i Békeszerződés értelmében pedig a Törökországban élő görög kisebbség nagy részét Görögországba telepítették át, míg a Görögországban élő törököket az anyaországba telepítették vissza. Anatólia dél-keleti részén nagy számú kurd kisebbség él, míg észak-keleten örmények és grúzok is laknak.
[szerkesztés] Lásd még
| Kis-Ázsia államai | ||
|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[szerkesztés] Forrás
- Angol wikipedia
- Britannica Hungarica


Based on work by