Peer-kódex

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Peer-kódex 169. oldala
Nagyít
A Peer-kódex 169. oldala

Peer-kódex, kis nyolcadrét alakú papírkódex, három levél hiánnyal. Hat másoló keze munkája, ezek közül a harmadik és a negyedik írása folyóírás. Írói ismeretlenek, keletkezési ideje sem állapítható meg teljes bizonyossággal, Vásárhelyi András munkájában ugyan meg van említve az 1508. év, de ez csak az ének szerzésének idejét jelenti. Egy másik évszám (1526, a 356. lapon) csupán az illető jegyzetének készülési éve lehet. Írásképének jellege alapján a 16. század elejére datálható.

A kódex a 18. század végén Peer Jakab kegyesrendi papé volt (innen kapta nevét), jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A kódexnek eredetileg része volt egykor az a néhány imádság és egy kalendárium, amely jelenleg „Imakönyv és Cisiokalendáriom" címmel szintén az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona.

A kódex tartalma: Szent Elek legendája, Szent Pál legendája, imádságok és énekek. E kódexben található meg gúnyköltészetünk legrégebbi emléke, Apáti Ferenc feddő éneke.

Ugyancsak e kódexben lelhető fel a magyar vallásos líra egyik legjelesebb darabja, „Vásárhelyi András éneke a Szűz Máriához". A költeményben a szerző Szűz Máriához, Magyarország védőasszonyához fordul esedezve. Az éneknek nem csupán keletkezési idejét, hanem szerzőjét és helyét is hitelesen tudjuk, mégpedig a versből magából. Az utolsó előtti versszak tanúsága szerint ugyanis „Pestnek városában, ugyanottan Szent Pétër ucczajaban, 1508-ban" szerzették. Szerzőjének nevét a versfejek árulják el: Andreas de Sasarhel, aki nem lehet más, mint Andreas de Vasarhel, azaz Vásárhelyi András. A Szent Péter utca ma Kossuth Lajos-utca, s régi nevét az Alcantarai Szent Péterről elnevezett ferencesrendi kolostorról kapta, az ének szerzője valószínűleg a rend tagja volt. A mű első három versszaka:

Angyëloknak nagyságus asszonnya,
Úr Jézusnak bódogságus anyja,
Mënnyországnak szépségës ajtója,
Paradicsumnak vagy szélës kapúja.
Nékëd szólonk szizeknek virága,
Mënd szentëknek oly nagy vígasága,
Angyëeloknak ő nagy tisztasága,
Pátriárkáknak ő nagy dicsősége.
Dicsekëdjél angyëli székedben,
Szëráfinnak szent szeretetiben,
Kërubinnak nagy bölcseségében,
Székësëknek bölcs ítéletiben.


[szerkesztés] Források

Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)