Lengyeltóti
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Régió | Dél-Dunántúl |
| Megye | Somogy |
| Kistérség | Lengyeltóti |
| Rang | város
|
| Terület | 39,57 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 8693 |
| Körzethívószám | 85 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Lengyeltóti város Somogy megyében, a Lengyeltóti kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Fodor András: "E hely poétának való" - Vallomás Lengyeltótiról
Szoktam mondani, már-már dicsekedve: Somogyban többfelé is otthon vagyok. Illik netán az országként emlegetett régióhoz, hogy személyes sorsom és családi kötelmeim révén néhány vidékét különösen magaménak vallom. Mindenekelőtt Kaposmérőt, ahol születtem, három évig elemi iskolába jártam, Kaposvárt, ahol a nyolc gimnáziumot végeztem, Fonyódot, ahol a hegyek párái közti tó oly igézetesen gazdag világa nyílt ki előttem, Buzsákot, ahol Mérő után egy másféle faluélmény: a közösség és a barátság tartós melegében részesülhettem. A megszakítatlan otthonlét folyamatát mindeközben mégis Lengyeltóti adta, ahol tizennyolc évig családi körben éltem, ahová vakációkra is hazajártam még, az ötvenes évek végéig, amikor házunkat eladva, nővéreim és anyám Fonyódra költöztek s közelükben, feleségem megváltott örökségeként hozzájutottam egy nyaralóhoz. Ám feleségem is Lengyeltótiban élt nagyszülők leszármazottja s tán sohasem találkozom vele, ha Kiss Tózsef, Tóti járásbírósági elnöke nem a fonyódi Hunyadi utcában építtet villát, s ha közelükben lakó idősebb nővéremék gyakori látogatójaként, 13-14 éves koromban valamikor meg nem pillantom unokáját, ama szalagos fonatú, mézszőke hajú kislányt. Ha igaz T.S. Eliot angolszász költő kijelentése: - a haza az, ahonnét elindulunk -, én kétségtelenül lengyeltóti vagyok. Még akkor is, ha első tíz évemet főként a pusztaberényi állomáson, apám szolgálati helye szerinti otthonunkban töltöttem, mert hiszen köztudomású, hogy Pusztaberény közigazgatásilag mindig Lengyeltótihoz tartozott. Persze minden jellegzetességében különbözött tőle, s ez a továbbiakban meghatározta a szomszédos falutól, a járási székhelytől való szükségszerű elkülönültségünket. Mert egyébként szinte törvényszerű, hogy apám, a nyugdíjba készülő MÁV állomáskezelő a vasút közelében vesz házat, még ha három kilométerre kerül is a falu központjától. Az én aspektusomból azonban nem a távolság, hanem a hely szelleme, atmoszférája a lényeges. E tekintetben csak dicsérni tudom a korán - már 1943-ban meghalt - családfő döntését, amiért hosszas mérlegelés után Lengyeltótiban vette meg a kocsmából átalakított négyszobás családi házat, pincével, felsőudvari szoba-konyhával, ólakkal, istállóval, pajtával, méhészkedésre is alkalmas kerttel, 1500 tőke szőlővel. A többi szülőhelyváltozathoz képest talán a legfontosabbat mondhatom ki erről az utakkal, árkokkal szabdalt, Kéka-Tatárvár-Mohácsi-hegy közti rétekkel, bokrokkal, fasorokkal váltakozó, a távoli Balaton leheletét is lebegtető, s a közeli falu körül is dombokat, ligeteket, nyájas völgyeket hordozó környezetről, itt nevelődtem költővé. Él bennem a puszta sokféle hangulata: a buzsáki és a Heves megyei napszámosok megfeszített munkája, cséplőgépek durcás dünnyögése a tarlón, az őszi cukorrépa-szállítások émelygős illata, a hajtóvadászatok puskaropogása a havas berek fölött, a kondított vasrudak, edények, láncok csengés-bongása karácsonykor, az uradalmi istállók felől, a cselédgyerekek vidám fürdőzésének rikkantásai a kanális zsilipje mellett megduzzadt vízben. (Ott tanultam meg úszni.) Többnyire mégis egy-egy magányos épület, üres akol, a csikófuttató karám, a téglapárkányzat, szűk ablakrésű magtár, a sással, náddal szegett kis tavak szomorúsága ődöng bennem, ha berényi éveimre gondolok.
Mikor így kapkod a szél, suhamló felhőkkel játszik hunyósdit a nap, s a labdarózsák bokra rángatózik mint földbe nőtt gunárcsapat,
a csordakút mellett a nagy szomoru fűz
megrázza millió füzéres ostorát, - pedig hol van már az a fa? A régi kettőskút is csak a nevében él tovább...
Tóti környezetének szépsége a negyvenes években fokozatosan tárult ki előttem. Az utak fordulói új és új aspektust kínáltak. A távoli, egymás mögött emelkedő dombok erdőbordái, a Kiskastélytól a Csalogányig nyíló változatos távlat, a futballpálya és a teniszpálya környéke, a viruló zöldek szabad lélegzetével járta be a települést. A Goldmann bolt és a Németh kocsma között, túloldalon parkosított térség, a templom felé vivő széles hivatali és magánépületek, a zárdát, postát, takarékpénztárt, járásbíróságot is beleértve, valamiféle kisvárosi hangulatot hordoztak. Jól megfért velük a Boglár fele emelkedő úton a Wilheim féle vaskereskedés, a Fábos Horváth féle nagygazda porta, s a patika. A Zichy kastély és a vadaskert rejtelmességével vetélkedett a Hács irányába vivő út baloldalán a Kéktó vadregényes, idilli világa. Kölyökként a vizéhez el se merészkedtem, de gyönyörködtem benne, akár a temető, vagy a kálváriás följárójú templom szép fekvésében, vagy a Polgár (később Petőfi) utca gesztenyefasoros, szélesen ereszkedő hajlatából a sodaki dombhátban. Klasszikus hazai képként él bennem a Sovák kocsma, egy kovácsműhely, odébb talán egy tűzoltószertár előtt, a templom alatti térségen ördöghintával, ringlissel, a szokásos bazársátrak, bábosok, sörmérők, pecsenyesütők körüli forgatag, a július végi búcsú. Különösen szerettem a vasúttöltésen túli rét árokpartját. Gyakran jártam oda írni, olvasni. A Mohácsi hegy hajlatai közé meg szinte minden látogatómat fölvezettem. Így emlékeztettem évekre elvesztett angol barátomat, a Lengyeltótiba kétszer is ellátogató zeneesztéta Colin Masont, esztendők és a lehúzott vasfüggöny reménytelen távolságából is együttlétünk talán legszebb hazai helyszínére:
Emlékszel még a dombra, ahol ültünk? Zöldel a fű ismét, a fák alatt. Fejem fölött az égbolt kék tavában virágba bomlott ágak ringanak. Szellő hullámzik át a rozsvetésen, tudom, nyüzsög a földön sok bogár s a szőllővel tüskézett dombtetőről időnként erre surrog egy madár. Ott messze túl, hegyek párkánya kéklik, a vasút mellett arra fut a rét. Az árokpart hüvöslő oldaláról néhány bokor kiáltja friss szinét...
Mióta van benne Lengyeltóti az irodalomban? Erről a témáról valószínűleg nem tudunk még eleget, ám nem közömbös adalék, hogy a Zalából származott, soproni tanulmányait anyagi kényszerből megszakító Rákosi Jenő, úgy jött a múlt század hatvanas éveiben gazdasági írnoki szolgálatra a mi falunkba, hogy itt és a szomszédos Öreglakon töltött három esztendő, saját bevallása szerint egész valóját átjárta, őt magát új személyiséggé változtatta. Még a Rákosi előnevet is itt kapta a kiskastély tájékán. A "Somogyban töltött idő nekem - írja Vallomásai első, Klebesberg Kúnó előszavával megjelent kötetében - egy felsőbb iskola éveit jelentette. Nem csak hogy ismereteket, gyakorlatot s némi tudást szereztem a gazdálkodás mezején, de egy új világba, új viszonyok, új emberek közé kerültem. Ámulattal kellett látnom, hogy Somogyban, melyet a Balaton választ el Zalától, olyannyira más minden: modor, gondolkozás, hang, szólás, mintha más országba került volna az ember." Megvallom, ifjúkoráról írt összegező vallomásait, többévtizedes előítéletem után ezúttal nagy élvezettel olvastam, megjelenítéseit sallangtalanul pontosnak, nyelvezetét máig elevennek találtam. Első feltűnő példát mindenesetre ő ad ösztönzően nekem is arra: mit ér egy pályakezdő írónak a lengyeltóti indíttatás, hogy mennyi üdvös inspiráció érheti itt a magamfajta, kifejezésre fogékony alkatot. Nemcsak a tájaké, vagy a különleges eseményeké, hanem az embereké. Mondhatnám immár én is: "sok nagy, országos nevezetességű férfival akadt dolgom. De nem azok hatásától lettem, ami vagyok, hanem a névtelen kedvesek hatásától..." Az én "lengyeltótiságom" jelentősége, belőle kapott szellemi útravalóm lényege.
Mikor a kanálisparton a hid korlátja mellett megállva körbemutattam: Tatárvár, Kéka, Ciframalom,- mondjátok: állj! Hiába, ha nincs kivel beszélnem, nincs szituáció, nem éled meg a kép a szalagon. De ha már senki sem lesz, akit szólítanék, e hosszú, árkokkal szabdalt lapály marad mégis az én igazi földem: érzékem minden ideges szála ott bizsereg, feszül a hegykaréj fele iramló elfogyhatatlan színű zöldben.
Mindegy szinte, be tudok-e még lépni a szükségszerűen megváltozott családi házba, hiszen kitörölhetetlen tény, hogy
ahol a tóti acélsineken átzökken a buzsáki út, a mindenségből az a szálkereszt szívemre céloz, el sose enged.
Mert ahogy a múló évtizedek során, újra tapasztalom, a magamfajta, saját érzésvilágukat állandóan vallató eszmélkedők, leggondterheltebb lelkiállapotunkban is rádöbbenhetnek a haza csak egy van lenyűgöző és fölszabadító pillanatára. Úgy ahogy ezt a revelációt Vonatok című, 1969-ben írt versem harmadik, legfontosabb, akár ars poeticának is felfogható szakaszában dokumentálom:
Utazom újra. Éjszaka. kihajtott ing, lehuzott ablak. Sziporkák csillagözöne alatt töprengés folyója. Egyszercsak, váratlan ütés! Valahol Tatárvár körül, egy év után, vagy tíz év hamujából, a korom égalj ducaira kötve kifeszített hatalmas cimbalomként megzendül a mező. Teret, időt egymásba siketítve, a kérdező szorongást letarolva, a létezés dühöngő örömével tombol az újulás.
[szerkesztés] Kultúra
Évente, a Somogyi Tavaszi Fesztivál részeként Lengyeltóti is kulturális fesztivált szervez, mely a helyi kulturális egyesületek, műkedvelők bemutatkozásán túl országosan is ismert fellépők tovább emelik e rendezvények színvonalát.
[szerkesztés] Civil szervezetek
Lengyeltótiért- Somogyért Egyesület Gyermekrajz kiállítás anyagaEgyesületünk 2000 májusában alakult és 2000. november 14.-én kelt jogerőre emelkedett bírósági végzéssel került bejegyzésre. Egyesületünk 40 fővel alakult meg. Jelenlegi taglétszámunk 52 fő. Időközben egy fő kilépett. Bankszámlánkat az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank RT Lengyeltóti fiókja vezeti. Bevételi forrásunkat a támogatások és a tagdíj képezi. Kiadásainkat a tevékenységünk során felmerülő költségek adják. Megszerveztük városunkban az Önkormányzattal és a helyi civil szervezetekkel a "Gondozott, Virágos Porta" mozgalmat. A mozgalom során 32 porta küldte vissza a jelentkezési lapot. Megalakítottuk a szemlebizottságot, mely hét főből áll. A bizottságban a civilszervezetek képviseltették magukat az önkormányzattal együtt. A szemlebizottság a vegetációs időszakban három alkalommal szemlézett és ennek alapján értékelte a porták virágosítását. A kiírt követelményeknek a jelentkezettek megfeleltek. A tíz legszebb porta tulajdonosait jutalomban részesítettük. Az értékelést, az oklevelek és a " Gondozott, Virágos Porta" táblák átadását a Szüreti Napok alkalmából hirdettük ki, illetve adtuk át. Ugyanakkor meghirdettük a mozgalom folyamatosságát is a következő, idei évre. A felhívásokat a "TÓTI" TV-ben megismételtük, hogy szélesítsük a mozgalmat. Az idei évben is működik a szemlebizottság és az értékelést, az új tagoknak az oklevelet és a táblát szintén a Szüreti Napokon kívánjuk közzétenni, illetve átadni. Az idén is szeretnénk a résztvevő legszebb porták tulajdonosait erőnkhöz mérten jutalmazni. A Somogyért Egyesület megszervezte, illetve meghirdette a Vándor Horgász Versenyt, melyet minden alkalommal más-más Egyesület rendez. Egyesületünk 2001. évben a Kék-tón rendezte meg. A megyéből 52 fő, 26 csapat vett rajta részt. A résztvevőket egy ebéddel és üdítővel kínáltuk meg. Az első három csapatot kategóriánként jutalomban részesültek. Természetesen egyesületünk is indított csapatot a versenyen. Az idei évben Somogyváron a Kakas-tónál rendeztük meg a versenyt. A verseny népszerűségét mutatja, hogy itt már száz fő vett részt. Egyesületünk a megyei versenyeken 12-25 fővel képviseli Lengyeltótit, elég szép eredménnyel. A versenyeken elért eredmények adják az egész évi értékelést, melyet a záró versenyen hirdetnek ki. Az eddigi versenyek során Egyesületünk csapataiból 3 egyéni első helyet, egy leány ifjúsági első helyet és csapatban harmadik helyezést ért el. A verseny még folytatódik majdnem minden hétvégén más-más helyszínen, melyet a Somogyért Egyesület rendez. Horgászaink nagy kedvvel és lelkesedéssel vesznek részt ezeken a versenyeken. Ezt az elért eredmények is mutatják. Remélem a végső értékelésnél is előkelő helyet szereznek. Részt veszünk a " Tóti Napok" alkalmából rendezett főzőversenyen is, melyen a horgászaink halászlé főzésében "mérik össze erejüket" a többi versenyzővel, reméljük a horgászversenyeken elért hasonló sikerekkel.
[szerkesztés] Városi sportegyesület
Városi Sportegyesület
A Lengyeltóti Városi Sportegyesületben három szakosztály működik. Az asztalitenisz csapatunk 1982 óta az NB.-III osztályban - Mechlovits - csoport 12 csapata közül az ötödik helyen végzett. A szakosztály vezetője Benkő Árpád. A sakk szakosztály a megyei I. osztályban szerepel váltakozó sikerrel. A szakosztályvezető Ilosvay István, közreműködésével rendezzük meg évente TÓTI-NAPOKON a megye szerte elismert és jelentős érdeklődést kiváltó megyei szintű villámtornát. A sportszerető Lengyeltóti lakosság érdeklődéséét leginkább a labdarúgó szakosztály - labdarúgó csapat - tevékenysége, szereplése határozza meg. A szakosztályban felnőtt, ifi, serdülő és 2001. őszétől a " BOZSIK" program indításával " U-7", "U-9" és " U-11" (utánpótlás 7, 9, és 11 éves gyerekek) . Az ősz folyamán felnőtt labdarúgó csapatunk a bajnoki táblázat utolsó harmadában a 13. helyet foglalta el mindösszesen 15 bajnoki pontot ért el. Az ifi csapat a 11 helyet foglalta el szintén 15 ponttal. A serdülő csapat a kilenc csapatból Kaposvári csoportban 4. helyet foglalta el. Bozsik Józsefről elnevezett programban az utánpótlás korú játékosok tornáit rendeztük meg Lengyeltótiban két alkalommal az ősz folyamán, tavasszal ugyancsak kétszer rendeztünk tornát és 3 alkalommal szerepeltek gyermekeink Marcaliban, Fonyódon és Somogyváron megrendezett tornákon, ahol biztató eredményeket értek el korosztályaikban. Lengyeltóti "BOZSIK" program keretén belül kiskörzeti központi besorolást kapott a Fonyódi alközponthoz tartozunk. Lengyeltótihoz tartozik, mint kis körzethez Buzsák, Somogyvár, Szőlősgyörök. Több tehetséges gyermekünket válogattak be az alközponti válogatottba és az alközpontok közötti versenyeken gyermekeink sikeresen helyt álltak. A bajnokság tavaszi fordulóiban az utóbbi évek legsikeresebb szereplését érte el a felnőtt labdarúgó csapatunk. A tavaszi tizenöt fordulóból két alkalommal vesztesen (egy-egy góllal kapott ki) egy alkalommal döntetlen eredménnyel és tizenkettő alkalommal győztesen hagyta el a pályát a csapat. Az ősszel megszerzett tizenöt ponthoz a tavaszi fordulóban még harminchét pontot sikerült elérni és összességében a harminc fordulóban tizenhat alkalommal győzött, négy alakalommal döntetlen játszott és tíz alkalommal kapott ki a csapat. 68:52 gólaránnyal ötvenkettő pontot ért el, és ezzel a bajnokság befejezéseként az ötödik helyet szerezte meg. Ezt az eredményt a csapat csak stabil anyagi hátérrel megfelelő képességű játékosok igazolásával (kapus, csatár, középpályás) továbbá tisztességes edzésmunkával lehetett elérni. Ifjúsági csapatunk középmezőnyben végzett, tizedik helyet érte el a harminc mérkőzésből tíz alakalommal győzött, nyolc alkalommal döntetlent játszott, tizenkét alkalommal vesztes volt. 70:76 gólkülönbséggel harmincnyolc pontot ért el. Az ifjúsági csapat is a tavaszi szezonban szerepelt jobban. A csapatból 3-4 tehetséges játékost lehet felvinni a nagycsapathoz. Serdülő csapatunk a Kapos csoportba nyert beosztást, ahol kilenc csapat szerepel a bajnokság befejezését követően a tizenhat fordulóban tizenegy alkalommal győzött, egy alkalommal döntetlent játszott, négy alkalommal kikapott. 91:19 imponáló gólkülönbséggel harmincnégy ponttal a második helyezést érte el csoportjában. Az U-7, U-9, U-11 utánpótlás korú csapatok BOZSIK program keretén belül történő játékos versenyeztetéséről továbbiakban is gondoskodnunk kell. A szövetség részéről jelezték, hogy az U-13 éves korosztály versenyeztetését is bevezetik az őszi fordulótól.
[szerkesztés] Nyugdíjasok Lengyeltóti Egyesülete
Nyugdíjasok Lengyeltóti Egyesülete Egyesületi sátor a Tóti Napok rendezvényénTaglétszámunk jelenleg 202 fő rendes tag, s 4 pártoló tag. Résztveszünk a városi rendezvényeken - más jellegü munkákban is. Énekkarunk minden rendezvényen fellép. Minden évben a terek virággal való beültetését végzik nő tagjaink. Ez évben az iskola melletti faültetés és tereprendezési munkákban is ott voltunk. Más jellegü munkát is szivesen vállalunk - előzetesen egyeztetett megbeszélés alapján. Szeretnénk kialakitani kapcsolatot a testvértelepülések nyugdijas csoportjaival - megköszönjük az Önkormányzatnak ha ebben segitséget nyujtanak. Tovább is folytatjuk tagjaink részére különböző segélyek intézését.
Kiss Lajos Egyesület elnöke
[szerkesztés] Zene
A Lengyeltóti Brass Band zenekar 1998 októberében jött létre, és azóta folyamatosan tevékenykedik, tagjai a Lengyeltóti zeneiskola jelenlegi és volt növendékei.
2001 májusától a zenekar önálló egyesületté vált, rendszeresen fellép Lengyeltóti és környéke különböző rendezvényein, valamint nemzetközi találkozók alkalmából bemutatkozott Szlovákiában, Lengyelországban, Ausztriában, Németországban és Erdélyben.
2000 áprilisában a Budapesten megrendezett Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Jazz Fesztiválon a Brass Band II. helyezést ért el.
2002 júliusában a Magyar Fúvószenei Szövetség arany minősítéssel díjazta show kategóriában, illetve ez évben a Zeneiskolai Zenekarok IV. Országos Versenyén III. díjat kapott big band kategóriában.
2003-ban a Megyei Fúvószenekari Fesztiválon különdíjjal jutalmazták az együttest.
2004-ben Lengyeltótiban került megrendezésre a Somogy Megyei Fúvószenekari Fesztivál.
A zenekar felkészítésével és vezetésével Keresztes László, a lengyeltóti zeneiskola rézfúvós tanára foglalkozik. A Brass Band repertoárjában klasszikus fúvószenekari darabok, filmzene, slágerek és jazz zene szerepel, és így a széles zenei skálával mindenki kedvére lehetnek.
[szerkesztés] Testvérvárosai
Delheim, Németország
Wegierskagarka, Lengyelország
Lechnice, Szlovákia
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Somogy megye városai |
|---|
| Balatonboglár · Balatonföldvár · Balatonlelle · Barcs · Csurgó · Fonyód · Kadarkút · Kaposvár · Lengyeltóti · Marcali · Nagybajom · Nagyatád · Siófok · Tab |


Based on work by N panni,