Habsburg-Lotharingiai Erzsébet Mária főhercegnő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ifjú Erzsébet Mária főhercegnő
Nagyít
Az ifjú Erzsébet Mária főhercegnő

Habsburg-Lotharingiai Erzsébet Mária főhercegnő (Erzherzogin Elisabeth Marie Henriette Stephanie Gisela von Österreich), becenevén „Erzsi”, (* Laxenburg, 1883. szeptember 2 – † Bécs, 1963. március 16), osztrák főhercegnő, Rudolf osztrák-magyar koronaherceg, trónörökös és Stefánia belga királyi hercegnő leánya, Ferenc József császár és Erzsébet királyné unokája, 1918-as I. Osztrák Köztársaság szociáldemokrata „vörös főhercegnője”.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ifjúkora

Erzsébet Mária főhercegnő édesapja Rudolf koronaherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse (18581889), édesanyja Szász-Koburg-Gotha-i Stefánia belga királyi hercegnő (18641945) volt. Erzsébet Mária az alsó-ausztriai Laxenburg kastélyban született, a trónörökös-házaspár első és egyetlen gyermekeként. I. Ferenc József császár és király kedvenc unokáját a családban „Erzsi”-nek becézték. Testvérei nem születhettek, mert apja, Rudolf, aki különféle prostituáltakkal tartott fenn kapcsolatokat, meddőséget okozó nemi betegséggel fertőzte meg Erzsi anyját.

Erzsi főhercegnő ötéves volt, amikor apja, Rudolf trónörökös 1889. január 30-án szeretőjével, Vetsera Mária bárónővel együtt, máig vitatott körülmények között, az alsó-ausztriai Mayerlingben életét vesztette. Valószínűleg megölte szeretőjét, majd önmagával is végzett. Erzsit nagyapja, Ferenc József császár vette gondjaiba.

„Erzsi” főhercegnő (kép az 1880-as évekből)
Nagyít
„Erzsi” főhercegnő (kép az 1880-as évekből)

Édesanyját, az özvegy trónörökösnét az eddigieknél is ellenségesebb légkör vette körül. Szembe kellett néznie az uralkodócsalád tagjainak megvetésével, különösen anyósának, Erzsébet királynénak vádaskodásaival. Stefánia 1900. március 22-én feleségül ment Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Elemér magyar grófhoz (18631946). E második, rangon alul kötött házasság miatt le kellett mondania osztrák főhercegnéi rangjáról, gyakorlatilag elhagyta a Habsburg-Lotharingiai-házat. A házaspár Magyarországra költözött, az oroszvári Lónyai-birtokra. Erzsébet Mária főhercegnő kapcsolata édesanyjával gyakorlatilag megszakadt. A gyermeket a császár utasítására visszatartották Bécsben. Viszonya anyjával súlyosan megromlott. Az uralkodó család légkörében nevelt „Erzsi” is édesanyját kezdte hibáztatni a „mayerlingi tragédiáért”.

[szerkesztés] Első házassága

Erzsi súlyosan megsínylette az anya és apa nélküli nevelkedést. A császári nagyszülők dédelgetett unokájaként elkényeztetett és szeszélyes teremtéssé vált. Akaratos természete, amelyet nagyanyjától (Erzsébet királynétól) és apjától (Rudolf koronahercegtől) örökölt, hamarosan nyíltan megmutatkozott. Nagyanyja, Erzsébet királyné titkos magánvagyonának nagy részét Erzsire hagyományozta.

Egyes források szerint a belga trónörökös, Albert királyi herceg szívesen feleségül vette volna Erzsébet Mária főhercegnőt. Amikor azonban ehhez nagybátyjának, Erzsi anyai nagyapjának, II. Lipót királynak engedélyét kérte, Lipót megtiltotta ezt a házasságot, annyira haragudott leányára, Stefániára, Erzsi édesanyjára, a Lónyay Elemér gróffal 1900-ban kötött rangon aluli házasságkötése miatt.

Erzsi – öngyilkossággal fenyegetőzve – kierőszakolta nagyapjától, Ferenc József császártól a házassági engedélyt, és 1902. január 23-án férjhezment a nála alacsonyabb rangú Otto zu Windisch-Grätz (Windisch-Graetz) herceghez (1873-1952), aki nem is őt szerette. Bár a menyasszonyt a császári nagyapa gazdag hozománnyal lepte meg, a rangon alul kötött („nicht standesgemäß”) házasság révén Erzsi kivált a Habsburg-Lotharingiai-házból, és csak a Windisch-Graetz Erzsébet Mária hercegné (Elisabeth Marie Fürstin zu Windisch-Graetz) címet viselhette. A házasságból négy gyermek született. (Nevükben a nemesi származásra utaló „zu” szó használatát 1919-ben megtiltották):

  • Franz Joseph (zu) Windisch-Graetz (1904-1981)
  • Ernst Weriand (zu) Windisch-Graetz (1905-1952)
  • Rudolf Johannes (zu) Windisch-Graetz (1907-1939)
  • Stephanie Eleonore (zu) Windisch-Graetz (1909-2005)

Erzsébet Mária zu Windischgraetz hercegné teljesen összeveszett édesanyjával, akit felelőssé tett apja, Rudolf halála miatt. A bálványozott apát és szeretőjét, Vetsera Máriát, együttes haláluk minden évfordulóján meggyászolta. Férje Otto Windisch-Graetz elhidegült tőle, és megcsalta egy énekesnővel. Erzsi rálőtt vetélytársnőjére, súlyosan megsebesítette, de az ügyet sikeresen eltussolták.

Az I. világháború végén, 1918-ban Ausztriában is kitört a forradalom, megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, detronizálták a Habsburg-Lotharingiai-házat és kikiáltották az I. Köztársaságot. 1919-ben a köztársasági kormány eltörölte a nemesi címek használatát. Erzsi polgári neve Elizabeth Marie Windisch-Graetz lett. Megromlott házasságát egy 1919-től 1924-ig tartó botrányos válóper zárta le, gyermekszöktetésekkel, rendőrségi ügyekkel. Végül 1924-ben elvált férjétől, Otto Windisch-Graetz-től. Egyes források szerint ekkor csak külön költöztek, a válást hivatalosan csak 1948 tavaszán mondták ki. Erzsi ekkoriban kezdett kacérkodni a szociáldemokráciával.

[szerkesztés] Második házassága

Erzsi 1921-ben megismerkedett Leopold Petznek (1881-1956) tanárral, szociáldemokrata politikussal, aki képviselő volt a Parlament alsóházában. Viszonyt kezdett a férfival, élettársa lett, és meggyőződéses szocialistává vált. 1925 októberében, még érvényes házasságának felbontása előtt, gyermekeit hátrahagyva Erzsi beköltözött a bécs-hütteldorfi Windisch-Graetz-Villába (Wien 14., Linzer Straße 452), belépett az Osztrák Szociáldemokrata Pártba (SPÖ). Petznekkel való viszonya és pártbeli szereplései miatt a „vörös főhercegnő” melléknevet ragasztották rá, hasonlóan a magyar „vörös grófnőhöz”, Andrássy Katinkához, Gróf Károlyi Mihály feleségéhez, aki arisztokrata származása ellenére ugyancsak a szociáldemokráciával kokettált. Mindemellett Erzsi gyakran látogatott spritiszta szeánszokat, ezeket naplójában is megörökítette. Anyja, Stefánia hercegné kitagadta őt anyai örökségéből.

1930-tól Erzsi élettársa, Leopold Petznek is beköltözött a hütteldorfi Windisch-Graetz-Villába. Ausztria 1936-os német megszállása, az Anschluss után Petzneket letartóztatták és egy időre be is börtönözték. A szövetségesek bevonulásakor a hütteldorfi villát Émile Béthouart tábornok, Ausztria francia megszállási övezetének katonai főparancsnoka lefoglalta, és 1945 szeptemberétől 1955 februárjáig maga használta.

Erzsi édesanyja, Stefánia, Lónyay herceg feleségeként az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg elől a Pannonhalmi Bencés Főapátságba menekült, itt hunyt el [1945]]-ben. Erzsébet és Leopold Petznek csak 1948. május 4-én házasodtak össze, miután végre hivatalosan is elvált első férjétől, Otto Windisch-Graetz-től. Petznek ebben az időben már az osztrák Állami Számvevőszék (Rechnungshof) elnöke volt. Felesége ettől az kezdve a polgári Elisabeth Marie Petznek nevet viselte.

[szerkesztés] Utolsó évei

Erzsébet Mária főhercegnő utolsó éveit a hütteldorfi Windisch-Graetz-villában élte le, hatalmas kutyáinak társaságában. 1963. március 16-án hunyt el Bécsben, 80 éves korában. Kívánságának megfelelően névtelen sírban temették el, a hütteldorfi temetőben, szeretett lakóhelyének közelében. A 22. csoport G29 sírhelyén, név nélküli fehér kereszt alatt nyugszik.

[szerkesztés] Irodalom

  • Friedrich Weissensteiner: Die rote Erzherzogin. Das ungewöhnliche Leben der Tochter des Kronprinzen Rudolf (A vörös főhercegnő. Rudolf koronaherceg leányának különös élete), Österreichischer Bundesverlag, Bécs 1984, (Újra kiadva Piper, München, 2005.
  • Ghislaine Windisch-Graetz: Kaiseradler und rote Nelken. Das Leben der Tochter des Kronprinzen Rudolf (Császári sasok és vörös szekfűk. Rudolf koronaherceg leányának élete), Amalthea, 3. kiadás, Wien-München, 1992.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Arcképek a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Képtárban: