Csángók
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A csángók Romániában élő kisebbségi magyar népcsoport. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a hétfalusi (barcasági) csángók.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Moldvai csángók
A moldvai csángók Moldva magyar nyelvű lakosai. Számottevő közösségeket Bákó, Neamţ, Iaşi, Vráncsa megyékben alkotnak. Az utóbbi ötven év kirajzásainak eredményeképpen elszórtan élnek még csángók Galaţi, Botoşani, Vaslui megyékben, de ugyanígy a dobrudzsai Constanţa és Tulcea megyékben is.
Vallási szempontból a moldvai csángók a moldvai katolikus lakosság egy részét alkotják. A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyede (25,8%-a). A moldvai román anyanyelvű katolikusok ősei azonban szintén az egykori magyar, illetve kisebb részben német lakosság között keresendők.
A moldvai csángók jogait hosszú ideig korlátozták és korlátozzák ma is, például nem tanulhattak, illetve ma sem tanulhatnak bizonyos településeken és nem misézhetnek magyar nyelven, és emiatt a román Diszkriminációellenes Tanács határozatban ítélte el a Jászvásári Római Katolikus Püspökséget.
[szerkesztés] Csoportjaik
Az „északi csángók” Románvásár (Roman) közelében élnek. A legrégebbi csoportot képviselik, sokáig megőrizték anyanyelvüket és katolikus hitüket.
A „déli csángók” és a „székelyes csángók” Bákó (Bacau) és Vráncsa (Vrancea) megyékben laknak, az Aranyos-Besztercébe futó Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz és Tázló patakok völgyében, valamint a Szeret folyó torkolatvidékén élnek. Ma már nagyon nehéz meghúzni a határvonalat az északi csángókkal nagyjából megyegyező vonásokkal rendelkező déli csángók, valamint a székelyes csángók közt, ugyanakkor néha ugyanazon falun belül is él még a külön "magyar" és "székely" öntudat (például Klézsén). Tény, hogy ma a déli csángók és a székelyes csángók kultúrája egyaránt jelentős székely jelleggel bír. A déli és a székelyes csángók kevésbé asszimilálódtak, mint az északi csángók, így ma a magyar anyanyelvű moldvai katolikusok mintegy 80 százaléka a székelyes réteghez tartozik.
[szerkesztés] Történetük
A moldvai csángók magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották. Honfoglalás-kori magyar sírokat elszórtan Moldva (a romániai tartomány és Moldova Köztársaság) több pontján is találtak.
A középkori moldvai magyarság újabb rétegét egy tudatos birodalmi politika keretében II. András és IV. Béla telepítették a térségbe a Magyar Királyság területéről. A magyar telepesek első hullámát az 1225-ben a határvédő német lovagok helyébe ide telepített magyarok alkották. A feladatuk szintén a határ őrizete volt. További magyarok érkeztek ide, mikor IX. Gergely pápa a kunok megtérítésére Róbert esztergomi érseket küldte a térségbe. A kunok megtérítése után a domonkos Teodorikot püspökké szentelték. Az ő segítségére az érsek magyar papokat, katonákat, népet hagyott ott. Később a magyar királyok a tatárok ellen a Szeret folyó partján határőrvonalat telepítettek: a mai Szucsavától Bákóig a Szamos völgyéből, délre pedig a Székelyföldről származókat.
A középkori magyar bevándorlók következő csoportja a Tamás és Bálint papok vezetésével idemenekült husziták voltak. Miután Alexandru cel Bun fejedelemtől letelepedési engedélyt kértek, megalapították a Prut partján Husz városát. 1479 és 1493 között, Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt székelyek is nagy számban menekültek Moldvába.
A 17. század elején, Erdély háborús időszakában újabb menekültek érkeztek Moldvába. A marosvásárhelyi országgyűlés okirataiban így említik őket: "Az elmúlt időkben az szegény országnak nagy sok ínsége és romlása miatt, főképpen Moldvába számtalan sok szegénység futott".
A magyarságot gyarapította az 1764-es madéfalvi veszedelem (Siculicidium) után ide (és Bukovinába) menekülő csíki és háromszéki lakosság is. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.
[szerkesztés] A népnév eredete
I. A székely nyelvjárásokból:
- a csángál (1. rosszul, fülsértően harangoz, 2. hamisan énekel 3. csacsog, fecseg) szóból, azaz a csángó az, aki „hamisan”, „fülsértően” beszél (lásd: sziszegő beszéd). Egyesek a csángó szót az elcsángál, azaz „elkószál, elcsavarog” értelemmel hozzák összefüggésbe, ám a székely nyelvjárásokban sem az elcsángál szó, sem a csángál szó "kószál, elkóborol" jelentése nem létezik.
- a csángat (csenget) szóból, azaz a csángók azok, akik a csengőt, kolompot viselő teheneik után elkóboroltak (pl. ezt tartja a pusztinaiak népi etimologizálása is).
II. A mezőségi vagy a tiszai nyelvjárásokból:
Kallós Zoltán közlése szerint a Mezőségen a fiatal kóborló legényt "cángó"-nak hívják, az Új Magyar Tájszótár szerint pedig Nyíregyháza környékén a csángó szót "csavargó" jelentésben használják.
III. A besenyők kangar törzsétől
A vitatott hitelességű Csíki Székely Krónika arról ír, hogy 1049-ben a Bessusok (besenyők) Csángur Pál vezetésével beütnek a Székelyföldre. Talán ide vezethető vissza az az elmélet, miszerint a csángó eredetileg is népnevet jelölt, méghozzá a hét besenyő törzs három kangar (csangar) népét. Az viszont tény, hogy meglepően szoros kapcsolat létezett Moldva és az erdélyi besenyő csoportok közt, amit az is bizonyít, hogy például a háromszéki besenyő enklávéhoz (Karatna, Volál, Peselnek stb.) tartozó Kézdiszentléleken Alexandru cel Bun felesége, Losonczi Margit, vagy szeretője, Apor Kata támogatásával épül templom 1401-ben.
IV. A "csángat" (="kiabál") szóból
A barcasági Apácán így magyarázzák a csángó szó eredetét: "Hát, csángók, mert itt vót a határ. S akkor vót a vár, s akkor mikor veszély vót, akkor harangoztak, meggyújtották a szalmát, hogy “vigyázzatok, mert veszély van”, s akkor. Ezért mondják, csángók, mert mikor jött az ellenség, akkor zergettek, kiabáltak, s akkor azt mondják, hogy “csángáltak”. Akkor innen eredett a csángó szó. ... A szomszéd falusiak mondják az apácaiakra” [1]. Ez a kifejezés is utal a csángóknak a székelyekéhez hasonló határőrizeti szerepére.
A szó moldvai változatai a következők: csángú, sángó, sángú, sangó, csangó, csangú.
A csángó szó ma ismert első írásos említése egy 1443. június 8-i adománylevélben található, amelyben Ştefan moldvai fejedelem (Alexandru cel Bun fia) Sanga Illyésnek adományozza Văsieşti és Băseşti falvakat. [1]
A második említés 1556-ból való, a háromszéki Maksán említik "Michael chango"-t. 1560-ban említik a szintén maksai Csángó Andrást (lásd Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, II. kötet)
[szerkesztés] Nyelvük
[szerkesztés] Az ősi moldvai csángó nyelvjárás
A nem-székelyes csángók (azaz az északi csángók, valamint a déli csángók egy része) a magyar nyelv olyan változatát beszélik, amely feltehetően kapcsolatban áll a mezőségi vagy a Felső-Tisza menti középkori magyar nyelvjárásokkal. Ma ez a magyar nyelv egyetlen önálló regionális dialektusa (vagyis nem csupán a magyar nyelvjárások egyike, hanem az irodalmi nyelvtől erősen különböző nyelvváltozat). A középkori nyelvi formákat őrzi, a román nyelvből való átvételek csupán lexikális jellegűek. Jellemző rá az s hangnak a sajátos realizációja („sziszegő beszéd”), amelyet talán a finn s-hez lehetne hasonlítani. Mindemellett a sziszegő s és az sz külön hangértékkel bír beszédükben. Másik jellegzetesség a dzs fonéma megléte (dzsermek - gyermek, dzsió - dió, medzs - megy). Beszédük azért érthető nehezen még a románul tudó magyarok számára is, mert nagyszámban használnak archaizmusokat vagy sajátos csángó (nem román eredetű) szavakat, pl. filjesz: nyúl, hét: mikor, ahét: amikor régen, bücsü: becsület, csúkmony: tojás, eszüdni: hozzáérteni, jü: ő, külpis, külbécs: csiga, stb. Az északi csángók közül még magyarul beszél kb. 10-15000 személy, a magyarul beszélő déli csángók száma kb. 10-13000. A délieknél nagyfokú nyelvi egységesülés figyelhető meg, a székelyes csángó nyelvjárás javára.
[szerkesztés] A székelyes moldvai csángó nyelvjárás
A székelyes csángók nyelvjárása a háromszéki és a csíkszéki székely nyeljárással mutat közeli rokonságot, annyi különbséggel, hogy hiányoznak belőle a nyelvújítás utáni szavak, és nagyobb arányban fordulnak elő a román kölcsönzések. A moldvai csángók többsége ezt a nyelvjárást használja.
[szerkesztés] Hitviláguk
A barcasági csángókon kívül mindenik csángó csoport római katolikus, hitvilágukban azonban ősi elemek keverednek a katolicizmussal. Ma még nem tudjuk eldönteni, hogy ezek a jegyek egy ősi pogány vallás vagy valamilyen keleti eredetű (nem bizánci) kereszténység felé mutatnak.
[szerkesztés] "Dicsirtessék kút forrása"
A klézsei Duma-István András író közlése szerint, amikor a csángó ember egy kút mellett megy el, nyelvével keresztet vet a szájpadlására, és köszön a kútnak: "Dicsirtessék kút forrása". A csodát tevő kutakban, forrásokban való igen erős hit Moldvában már a moldvai magyarság első leírásaiban dokumentálva van, Marcus Bandinus, Moldva apostoli adminisztrátora 1648. március 2-i jelentésében például arról számol be, hogy egy bizonyos szeretvásári csodatevő forrást a vajda trágyával betömetett, mert a csodák hatására sok ortodox katolikus hitre tért át. "Hiedelmeik szerint a kutak, csorgók környékén elhelyezett szobrok megvédik azokat a kiszáradástól. A kutakat tehát transzcendens reprezentációként értékelik, itt a vallási objektumokat a viszonzás, hálaadás, az isteni kegyelem folytonosságának szándékával helyezik el." (Peti Lehel: Szakrális térátélés és szimbolikus ellenőrzése egy csángó falu környezetében[2]). 1986-tól a trunki csodakút az egész Csángóföldet megmozgató kultusz színtere volt, százával zarándokoltak el a gyógyító kúthoz a katolikus falvak hívő lakói, hogy annak csodatevő erejéből részesüljenek. (Peti Lehel: A trunki orvos rózsaillatú kútjának mítosza [3]).
A kutak tiszteletének feltehetően köze lehet ahhoz a "pogány szokáshoz", amelyet még Szent László törvényei tiltanak be: "22. A pogány szokásokról: Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek." (I. László I. törvénykönyve [4])
[szerkesztés] Gyimesi csángók
A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a Tatros folyó forrásvidékén élnek. Őseik a 17-18. században csíki székely és moldvai magyar falvakból vándoroltak ki. Ismertebb településeik Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Szétszórt házcsoportjaik betöltik a mintegy 30 km-es völgyet. Fő foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés.
[szerkesztés] Hétfalusi csángók
A hétfalusi csángók a 11. századi magyar „besenyő határőrzők” maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében, Brassó közelében laknak. Magukat magyaroknak mondják, a szomszédos székelyek hívják őket csángóknak, ismeretlen okból. Nyelvük nagyjából megegyezik a székelyekével, korábbi saját nyelvjárásukról (ha volt egyáltalán) sejtéseink sincsenek. A Szecselevárosban lakó fő csoportjukat hétfalusi csángóknak nevezik. Az evangélikus vallás követői, melyet abban az időszakban vettek fel, amikor a brassói szászok jobbágyai voltak.
[szerkesztés] Magyarok Besszarábiában
Zöld Péter eljut a besszarábiai Csöbörcsökre, ahol katolikus magyarokkal találkozik. Besszarábia a mai Moldova Köztársaságot és a mai Ukrajna két déli megyéjét, az Odessza tartományhoz tartozó Ismail és Cahul megyéket jelenti. Jelen pillanatig úgy tudjuk, hogy e magyarok a 19. század elején felszívódtak a románok és az oroszok közé, éppen ezért teljes meglepetésként hat az az új információ, hogy 1940-ben Ismail járáson belül Ismail városban (a Duna Chilia-ágának mentén) 21 magyart írnak össze, míg Galileşti (ukránul Desantnoye) faluban további hetet. Míg Ismail város esetében esetleg feltételezhető, hogy a magyarok az ottani kikötő vonzása folytán kerültek oda, az attól légvonalban kb. 40 kilométerre fekvő Galileşti esetében megmagyarázhatatlan a jelenlétük, annál is inkább, hogy egyetlen más "kikötői nemzet" (török, görög, német) tagjait sem találjuk ott. [2]
[szerkesztés] Bukovinai székelyek (bukovinai csángók)
Egyesek bukovinai csángóknak nevezik az 1764-ben, Mária Terézia idején lezajlott madéfalvi /Madéfalva/ vérengzés után Csíkból és Háromszékből Moldvába menekült azon székelyeket, akiket 1776 és 1786 között a Habsburg udvar a romániai Bukovinába, a mai Szucsáva (ro:Suceava) megye területére telepített. Esetükben a csángó megnevezés hamis, és ők maguk sem fogadják el. Annyi közük mégis van a csángókhoz, hogy amikor a moldvai székely menekültek közt a telepeseket toborozták, feltehetően őshonos moldvai magyarok is csatlakoztak a Bukovinába költözőkhöz. A bukovinai székelyeket csángóknak az 1880-as évek elején kezdték nevezni a budapesti sajtóban, amikor először merült fel hazatelepítésük terve. 1883-ban elkezdődik a visszatelepítésük, ekkor alakulnak meg a máig létező al-dunai (Hertelendyfalva, Sándoregyháza, Székelykeve) és a dévai (Déva, Vajdahunyad, Sztrigyszentgyörgy, Csernakeresztúr) székely kolóniák. A II. világháború alatt megtörténik a teljes kitelepítés, először Bácskába, majd annak elvesztése után Magyarországra. Az al-dunai (Pancsova melletti) és dévai falvak mellett ma a bukovinai székelyek elsősorban a Dunántúlon élnek, fontosabb településeik: Bonyhád, Kakasd, Tevel, Egyházaskozár stb. 1989 után szoros kapcsolat alakult ki egyrészt a szétszóródott bukovinai székelyek között, másrészt köztük és a székely anyaszékek között. A Magyarországon élő bukovinai székelyek országgyűlési képviselője Potápi Árpád, aki Bonyhád körzetben szerezte meg immár többedszerre mandátumát.
[szerkesztés] A csángók települései
Moldvai csángók
- Északi csángók (Roman környékén + kirajzások):
- Szabófalva (még beszélnek magyarul)
- Kelgyest (még beszélnek magyarul)
- Jugán (csak az idősek beszélnek még magyarul)
- Újfalu/Traian (csak az idősek beszélnek még magyarul)
- Bargován (csak az idősek beszélnek még magyarul)
- Balusest
- Ploszkucény (a Szeret alsó folyásánál, kirajzás)
- Déli sz-elő csángók (Bákó környékén):
- Bogdánfalva
- Nagypatak
- Trunk
- Gyoszény (erős székely hatás)
- Újfalu/Nicolae Bălcescu
- Szeketura
- Székelyes csángók:
- Berzunc/Butukár
- Bogáta
- Bruszturósza
- Cserdák
- Csügés
- Dormánfalva
- Dózsa/Újfalu
- Esztrugár/Neszujest
- Forrófalva
- Frumósza
- Furnikár
- Fürészfalva
- Gerlény
- Gorzafalva
- Gutinázs
- Gyidráska
- Jenekest
- Kalugarén
- Kápota
- Ketris
- Klézse
- Kukujec
- Külsőrekecsin
- Lábnik
- Lárguca
- Lészped
- Lilijecs
- Lujzikalagor
- Magyarfalu
- Onyest (Ónfalva)
- Prálea (eredetileg református többséggel)
- Pusztina
- Ripa
- Szálka
- Szalánc
- Szárazpatak
- Szerbek
- Szőlőhegy
- Szászkút (eredetileg református többséggel)
- Tatros
- Turluján
- Váliri
- Vizánta (eredetileg református többséggel)
Gyimesi csángók
Hétfalusi csángók
- Apáca
- Barcaújfalu
- Halmágy
- Krizba
- Szecseleváros, azaz Négyfalu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva
- Tatrang község, azaz Háromfalu: Tatrang, Zajzon és Pürkerec
- Székelyzsombor
[szerkesztés] Lásd még
- A Csángó Kultúráért díj
- Gegő Elek
- Petrás Ince János
- Horger Antal
[szerkesztés] Források
- ↑ Portalul Primariilor Judetului Bacau - román nyelvű honlap
- ↑ Moldova Noastra - román nyelvű honlap
- Domokos Pál Péter: Moldvai magyarság, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2001 (ISBN 9639352098)
- Benda Kálmán: Moldvai csángó-magyar okmánytár I. – II. (1989),
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Tánczos Vilmos: Hányan vannak a moldvai csángók?
- A Csángó Magyarok honlapja
- Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
- Csángómentés Moldvában a XIX-XX. század fordulóján


Based on work by