Románia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Románia
(Románia zászlaja) (Románia címere)
mottó: nincs
Románia elhelyezkedése
Hivatalos nyelv román
Főváros Bukarest
Elnök Traian Băsescu
Miniszterelnök Călin Popescu Tăriceanu
Terület


 - Teljes terület
 - Vízterület

78.


238 391 km²
3,0%

Népesség
- Összesen (2002)


Népsűrűség

49.

23 698 181
91,3/km²

Függetlenség kikiáltva 1877. május 9.
Pénznem Román lei (RON)
Időzóna UTC +2/+3
Nemzeti himnusz Deşteaptă-te, române!
TLD .ro
Hívószám +40
Kép:Ro-terkep.png

Románia (románul România) kelet-közép-európai ország[1], fővárosa Bukarest. Északkeletről Ukrajna és Moldova határolja, nyugatról Magyarország és Szerbia, délről Bulgária, míg keleten a Fekete-tengerrel határos.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajza, természeti környezete

[szerkesztés] Domborzata

Románia Jugoszláviával és Bulgáriával alkotott határai nagy részét a Duna képezi. A Duna találkozik a Prut folyóval, amely Románia és Moldova között képez határt.

A Kárpátok hegyláncai Románia nyugati részét, Erdélyt uralják, csúcsai még a 2500 métert is elérik, a legmagasabb a Moldoveanu-csúcs (2544 m). A Kárpátoktól délre és keletre, Havasalföldön és Moldvában dombságok fekszenek, amelyek széles, termékeny, folyók által feltöltött alföldekre néznek.

Románia domborzati térképe
Nagyít
Románia domborzati térképe

Románia tíz legmagasabb hegycsúcsa:

Hely Név Magasság Hegység
1. Moldoveanu-csúcs 2543 m Fogarasi-havasok
2. Negoj 2535 m Fogarasi-havasok
3. Nagy-Vistea 2527 m Fogarasi-havasok
4. Lespezi-Caltun 2522 m Fogarasi-havasok
5. Nagy-Páring 2519 m Páring-hegység
6. Peleaga 2509 m Retyezát-hegység
7. Papusa 2508 m Retyezát-hegység
8. Omu-csúcs 2507 m Bucsecs-hegység
9. Buteanu 2507 m Fogarasi-havasok
10. Dara 2500 m Fogarasi-havasok

Lásd még: Romániai hegyek listája

[szerkesztés] Vízrajza

[szerkesztés] Éghajlata

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

[szerkesztés] Történelme

Főbb cikk: Románia történelme és Románia uralkodóinak listája

[szerkesztés] Történelmi-földrajzi felosztás

Románia területének döntő részét három nagy történelmi országrész, Erdély (Transilvania), Havasalföld (Ţara Românească) és Moldva (Moldova) alkotja. Az ország nyugati és keleti felét a Kárpátok hegyvonulata élesen elválasztja egymástól. Míg az ország nyugati felét alkotó (tágabban értelmezett) Erdély földrajzi és kulturális szempontból Közép-Európához sorolható, addig a keleti országrészeket területi elhelyezkedésük és kultúrájuk egyaránt Kelet-Európához, illetve Délkelet-Európához, a Balkán területéhez köti.

További nagyobb országrészek a Fekete-tenger partján fekvő Dobrudzsa, valamint az a két nyugat-romániai tájegység, amelyek eredetileg nem tartoztak a történelmi Erdélyhez: az egykori Partium és Kelet-Bánság. Erdély történelmileg csak a nyugati országrész hegyektől körülvett belső medencéjét jelentette, ma már azonban egész Nyugat-Romániát értik alatta. Havasalföldet két nagy történelmi tájegység alkotja, Olténia és Munténia.

[szerkesztés] Románia területe a román fejedelemségek előtt

Erdély a 10. századtól a Magyar Királyság része volt, Havasalföld és Moldva területe pedig a 10. századtól a tatárjárásig Kunországhoz tartozott.

[szerkesztés] A románok története

Lásd még: Románok

A románok csak a tatárjárás után kezdtek szerepelni a forrásokban. A 13. századtól három jól elkülönülő területen éltek: Havasalföldön, Moldvában és Erdély egyes részein. Középkori elnevezésük a vlach (ejtsd: vlah) volt. Önmagukat a „római” jelentésű ruman névvel jelölték. (A Bizánci Birodalom lakói ugyancsak „rómaiaknak” nevezték magukat.) A magyarok egészen a 20. század elejéig az oláh nevet használták a románok megnevezésére, mára azonban ez a név gúnynévnek számít.

[szerkesztés] Erdély története 1920-ig

Lásd még: Erdély

Erdély a középkorban Magyarországhoz tartozott, majd a 16. század második felétől több mint egy évszázadig Erdélyi Fejedelemség néven a magyar fejedelmek gyakorlatilag önálló államként kormányozták. A 17. század végétől a Habsburg Birodalom tartománya volt, nagyfokú autonómiát élvezve. 1867-től több mint fél évszázadig az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország szerves részét képezte.

Erdélyben a románok a 18. századtól egyre nagyobb számban éltek, a 20. század elején pedig az összlakosságon belüli arányuk már meghaladta az 50%-ot. A 18. századtól kezdve elindult az erdélyi románok önállósodási törekvése, ennek része volt a Hória-féle lázadás, majd az 1848-49-es szabadságharcban a császári seregek oldalán való részvételük.

[szerkesztés] Havasalföld és Moldva története 1920-ig

A Havasalföldön és Moldvában kialakuló román fejedelemségek a 14. században a Magyar Királysággal álltak hűbéri viszonyban, majd kivívták önállóságukat. A 16. századig független államok voltak, majd több mint három évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álltak, de belső autonómiával rendelkeztek.

A 19. század második felében a nemzetközi események következtében (krími háború) Havasalföld és Moldva függetlenné váltak a törököktől. 1859-ben a két terület nemzetgyűlése közös fejedelmének választotta Alexandru Ioan Cuzát, majd a két fejedelemség 1862-ben egyesült. Az új ország neve Románia lett, Bukarest fővárossal. A parlament 1866-ban Hohenzollern Károly porosz herceget választotta fejedelemmé, aki 1881-ben I. Károly néven az ország első királya lett, és - a román alkotmány szerinti korlátozott jogkörrel - 1914-ig uralkodott.

A 20. század elején a román nemzeti mozgalom a királyságbeli és az erdélyi románság egyesítését tűzte ki célul. Románia 1916-ban az Antant oldalán belépett az I. világháborúba, és 1918 végén, az Osztrák-Magyar Monarchia katonai és politikai összeomlásakor elfoglalta Erdélyt és Kelet-Magyarország egy részét. 1919 augusztusában a Magyar Tanácsköztársaságot leverő román hadsereg bevonult Budapestre, amit csak novemberben hagyott el.

[szerkesztés] Trianontól a II. világháború végéig

Nagy-Románia kialakulása
Nagyít
Nagy-Románia kialakulása

Az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Románia része lett Erdély, Bánság keleti része (Temesi-bánság), az Alföld egy vékony sávja (Partium), Máramaros, Krassó-Szörény és Bukovina, valamint a cári Oroszországtól elfoglalt, nagyrészt román lakosságú Besszarábia.

Románia egy részét 1940-ben a Szovjetunió ismét magához csatolta, ez a terület lényegében ma Moldova, illetve kis része Ukrajnához tartozik. A második bécsi döntés értelmében ugyanebben az évben Magyarországhoz került Észak-Erdély és Székelyföld.

Románia a németek oldalán részt vett a II. világháborúban, a keleti fronton több román hadsereg harcolt. 1940-44 között az Antonescu-rezsim uralkodott az országban, amely szabad kezet adott a román fasisztáknak. Ezek pogromokban és haláltáborokban többszázezer zsidó és roma lakost végeztek ki. (Észak-Erdély zsidó lakosságát ugyanekkor a magyarországi vezetés semmisítette meg.) A II. világháború pusztításaiban körülbelül 800.000 civil és katona vesztette életét Romániában.

1944. augusztus 23-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, a katonai diktatúra megdőlt és Románia sikerrel kiugrott a háborúból, amit a szövetségesek oldalán fejezett be. Észak-Erdély és a Székelyföld ismét Románia részévé vált. 1944-45-ben Magyarországon 27 román hadosztály harcolt a szovjetek oldalán.

[szerkesztés] A kommunista uralom időszaka

A II. világháború után az ország a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett. 1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. A sztálinizmus évei alatt többszázezer embert börtönöztek be politikai okokból, a börtönökben gyakori volt a testi kínzás. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával többezer erdélyi magyar személyt zártak börtönbe, sokakat meg is gyilkoltak közülük. A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra. A 60-as évek végét és a 70-es évek elejét a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte.

A szovjet csapatok kivonulása után az ország önálló külpolitikát folytatott. A 60-as években gazdasági kapcsolatot épített ki a nyugati világgal, és fontos közvetítői szerepet játszott a nemzetközi politikában, például békeközvetítő szerepet vállalt az 1967-es arab-izraeli háborút követő közel-keleti rendezési folyamatban. Ezzel az ország jelentős nemzetközi tekintélyre tett szert.

1965-től Nicolae Ceauşescu irányította az országot, aki a kifelé mutatott képpel szemben a belpolitikai életben személyi kultuszt és totális diktatúrát épített ki. Ceauşescu diktatúrájában kulcsszerepet kapott a kommunista titkosrendőrség, a Securitate. Az elért gazdasági színvonal fenntartása érdekében a 70-es években az ország jelentős hiteleket vett fel az IMF-től és a Világbanktól. 1977 és 1981 között az államadósság emiatt 3 milliárd dollárról 10 milliárd dollárra nőtt, és a nyugati tőke erre hivatkozva megpróbált befolyást gyakorolni a politikai rendszer demokratizálására. Ezt megakadályozandó a 80-as években Ceauşescu súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, és 1989-ig Románia sikeresen vissza is fizette a nyugati államadósságokat. Ennek ára azonban a mély gazdasági válság és a lakosság teljes elszegényedése volt.

[szerkesztés] A forradalomtól máig

Ceauşescu több évtizedes hatalmának az 1989. december 22-én kitört romániai forradalom vetett véget. A véráldozatot is követelő népfelkelés a kommunista rendszer megdöntését eredményezte. A Ceauşescu-házaspár kivégzésének a médián keresztül az egész világ szemtanúja lehetett. A hatalmat a Nemzeti Felszabadítási Front vette át, amely többpártrendszeri választásokat és parlamenti demokráciát vezetett be az országban, bár az egykori kommunisták a demokratikusan választott kormányban is megmaradtak.

Az erdélyi magyarság vezetői (Tőkés László, Sütő András és mások) kezdeményező szerepet játszottak a forradalomban és a demokratikus átalakulásban. Létrejött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely sikeres választási szereplése után fontos politikai tényező lett a parlamentben. A magyarok és románok között addig elhallgatott helyi etnikai feszültségek az 1990-es véres marosvásárhelyi zavargásokban csúcsosodtak ki.

1990-től 1996-ig az országot a Nemzeti Felszabadítási Frontból kivált politikai pártok koalíciója kormányozta Ion Iliescu államelnök vezetésével. Ezt az 1996-os választásokon ellenzéki győzelem és az Emil Constantinescu által vezetett koalíció kormányzása követte, majd 2000-től újra Iliescu és tábora volt hatalmon. Románia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.

A 2004-es elnökválasztást Traian Băsescu nyerte meg. A kormányfő Călin Popescu Tăriceanu, kormánya a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, Konzervatív Párt és az RMDSZ koalíciójára épül. 2005-ben tárgyalások kezdődtek Románia csatlakozásáról az Európai Unióhoz, amire 2007 január 1-jén kerül sor.

[szerkesztés] Államszervezet

A román törvényhozás kétkamarás: a Szenátusból (Senat, 143 tag), és a Képviselőházból (Camera Deputaţilor, 343 tag) áll. Mindkét kamara tagjait négy évre választják.

A köztársasági elnök, a végrehajtó hatalom feje, őt szintén közvetlen szavazással öt évre választják (2004-ig 4 évre). Az elnök nevezi ki miniszterelnököt, aki a kormány (minisztertanács) vezetője.

[szerkesztés] Politikai pártok

Lásd: Romániai politikai szervezetek

[szerkesztés] Közigazgatási egységek

Románia közigazgatási térképe (teljes méret)
Nagyít
Románia közigazgatási térképe (teljes méret)

Románia a fővárosra (Bukarest), valamint negyvenegy megyére oszlik. (Lásd: Románia megyéi)



[szerkesztés] Gazdaság

Főbb cikk: Románia gazdasága

[szerkesztés] Népessége,lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Főbb városok a főváros, Bukarest (Bucureşti), Brassó (Braşov), Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj-Napoca), Konstanca (Constanţa), Krajova (Craiova) és Jászvásár (Iaşi).

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

Etnikai összetétel (2002-es népszámlálás):

A magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. (A népszámlálás szerint 2002-ben 1 434 377 fő.) Székelyföldön egy tömbben közel 700 ezer magyar él. Az 1990-es évekig a németek voltak a másik nagy kisebbségi csoport (szászok és svábok), azonban döntő többségük a kommunizmus bukását követően Németországba települt. A magyarok és a németek főleg Erdélyben élnek. A romák aránya a népszámlálásban szereplőnél lényegesen magasabb, mert a népszámlálások során többféle okból sokan úgy döntenek, hogy románnak jelentik be magukat. Említendő etnikai csoport a több mint tízezres lélekszámú lengyel kisebbség Suceava megyében. Korábban jelentős számú zsidó és örmény lakosság is élt az országban.

  • Nyelvek:

Románia hivatalos nyelve a román. A román nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik. A románok az egyetlen nagy nép Kelet-Európában, akik latin eredetű nyelven beszélnek. (Albániában, Macedóniában, Szerbiában, Bulgáriában és Görögországban élnek még kisebb elszigetelt vlach népcsoportok.)

A magyarok és a németek anyanyelve a magyar, illetve a német nyelv. A 2001-es Helyi közigazgatási törvény bevezetése óta mindkét nyelv hivatalosan használható mindazokon a településeken, ahol a beszélőik létszáma meghaladja a 20%-ot. Ugyanez érvényes a többi kisebbség nyelvére is. (Jelenleg összesen 1062 olyan település van Romániában, ahol a törvény szerint a magyar is hivatalosan használható nyelv.)

A romáknak nyelvük szerint több csoportjuk van. Egy részük anyanyelve a roma (vagy cigány nyelv, számos nyelvjárással), mások román, illetve Erdélyben néhol magyar anyanyelvűek.

  • Vallások:

A népszámlálási adatok szerint Románia lakóinak többsége (87%) a Román Ortodox Egyház tagja, amely a keleti ortodox kereszténység egyik képviselője. A katolikus (római katolikus és görög katolikus) vallás követői (5,4%) túlnyomórészt Erdélyben, kisebb részben Moldvában laknak. A protestánsok (3,7%) közé elsősorban a magyarlakta területeken élő reformátusok és unitáriusok, valamint az evangélikusok tartoznak, ez utóbbiak száma azonban a németek elvándorlásával jelentősen csökkent. Dobrudzsában (a Fekete-tenger partján fekvő országrészben) muzulmán kisebbség él, akiknek vallása a török uralom időszakára nyúlik vissza.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Egyéb témák és kategóriák

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Lábjegyzet

  1. Moldva hagyományosan Kelet-Európához, Havasalföld pedig Délkelet-Európához tartozik, a mai román külpolitika és közfelfogás szerint azonban ma már az ország egésze Közép-Európa részét képezi, lásd: Az Euro-Atlanti integráció és a román Közép-Európa-felfogás (PDF)


Európai országok
Dél-Európa: Andorra | Málta1 | Olaszország1 | Portugália1,2 | Spanyolország1,2| San Marino | Vatikán
Délkelet-Európa: Albánia | Bosznia és Hercegovina | Bulgária | Ciprus3 | Görögország1 | Horvátország | Macedónia | Montenegró | Szerbia | Törökország4
Észak-Európa: Dánia1,2 | Észtország1 | Finnország1 | Izland | Lettország1 | Litvánia1 | Norvégia2 | Svédország1
Kelet-Európa: Azerbajdzsán4 | Fehéroroszország | Grúzia4 | Kazahsztán4 | Moldova | Oroszország4 | Ukrajna
Közép-Európa: Ausztria1 | Csehország1 | Lengyelország1 | Liechtenstein | Magyarország1 | Németország1 | Románia | Svájc | Szlovákia1 | Szlovénia1
Nyugat-Európa: Belgium1 | Egyesült Királyság1,2 | Franciaország1,2 | Hollandia1,2 | Írország1 | Luxemburg1 | Monaco
1 Az Európai Unió tagja    2 Európán kívüli területtel is rendelkezik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja    4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik
Függő területek: Akrotiri és Dekélia | Åland | Athosz-hegy | Feröer | Gibraltár | Guernsey (Alderney) | Jersey | Man-sziget | Plaza de soberanía
Vitatott státusú területek: Abházia | Dél-Oszétia | Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Nahicseván | Dnyeszter Menti Köztársaság


NATO
NATO (North Atlantic Treaty Organisation)
Belgium | Bulgária | Csehország | Dánia | Amerikai Egyesült Államok | Egyesült Királyság | Észtország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Kanada | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Szlovákia | Szlovénia | Törökország