II. Fülöp spanyol király
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Mosolytalan Fülöp (1556-1598)
Fülöp V. Károly császár fia, aki a birodalom felosztása után 1556-ban a spanyol trónról lemond az ő javára. Fülöp nem kifejezetten az a latin embertípus, eltérő vonás csak szőkesége és kék szeme. Ebben szerepet játszhat az is, hogy csak két nagyanyja volt spanyol, apja flamand anyja pedig portugál volt. Apjával ellentétben flegmatikus és középszerű bürokrata ugyanakkor kötelességtudó. Sokat foglalkozik okkultizmussal erre bizonyíték a könyvtára, amely tele van okkultizmussal, foglalkozó könyvekkel. Retteg a betegségektől, görcsös megfelelni akarás van benne Kasztília ügyei felé ugyanakkor ingatag önbizalmú politikus, bigottan katolikus ezért rendeleteivel igyekszik az inkvizíció dolgát megkönnyíteni, ebből kifolyólag több tízezer ember esett az inkvizíció áldozatává. Négy felesége volt: az első a portugál Mária Manuéla (1543-1545) ő szülte az infáns (trónörökös) Don Carlost. Második felesége Tudor Mária, harmadik Valois Erzsébet (1560-1568). Negyedik felesége Habsburg Anna eredetileg fia Carlos menyasszonya volt, végül őszülte a trónörököst, mert időközben az infáns meghal. Fülöp Madridot teszi fővárossá 1561-ben, majd fölépítteti az Escorialt a kolostor palotát, amely sok-sok éven át szolgál a spanyol uralkodók lakhelyéül1. Miután megépül az Escorial és beköltözik a királyi család Fülöp rendeletekkel, kormányoz. Ez a fenyegetettség érzéséből fakadhatott, ami még kemény politikai stílusát is meghatározta. És joggal érezte fenyegetve magát, mert az ismert világ fele meg akarta buktatni bár a moriszkók (átkeresztelkedett mórok) nem voltak a török Porta szövetségesei, így jogtalanul üldözte az inkvizíció őket. A reformáció is állandó ellenfél volt, keletről a török, északon a németalföldi lázadók, nyugaton a perui spanyolok, akik egymással is harcoltak. Otthon az aragóniai nemesség kapálózott az abszolutizmus ellen. Belső ellenfelei ellen hatásos fegyvernek bizonyult az inkvizíció. Külső ellenfelei ellen Alba herceget és saját féltestvérét Don Juan de Austriát használja, akikre seregét és flottáját bízza. Hatalmas seregét csak is az erősen centralizált ország képes eltartani. Az ország ügyeit tizenkét tanács intézi, ezek főleg területi alapon szerveződtek, kivéve a Haditanács, a Lovagrendek Tanácsa és az Államtanács ezek központja Madrid2. A spanyol gazdaság évek óta egyre rosszabb helyzetbe kerül a beáramló arany és ezüst és egyéb termékek olcsóságukkal, kiszorítják a hazai termékeket. Az árak mindig magasabbak, mint a folyton emelkedő európai árak. A fordított merkantilista politika miatt a nemesfém kiáramlik az országból. A spanyol nemesek a protekcionizmust szeretnék előnyben részesíteni a látványos fülöpi politikával szemben, amely abból állt, hogy mindenütt állandó sereget állomásoztatott, ahová a spanyol korona hatalma elért3. A spanyol-török háború az után kezdődött, hogy a török birodalom megtámadta és elfoglalta Málta szigetét. Ez a háború 1565-1571-ig a lepanto-i csatáig tartott, ahol megtörték a török birodalom mediterráneumi térségben lévő erőfölényét. Ezen háború alatt a moriszkók is föllázadtak az 1492-es granadai szerződés megszegése miatt ez 1568-ban történt a lázadást ezerötszázhetvenben verték le ekkor rengeteg moriszkót kivégeztek és elkezdték a széttelepítésüket. Ezerötszázhetvenötben elérte pénzügyi csődben volt az ország ennek ellenére Portugália és Anglia meghódítását tervezgeti. A portugál trónra anyja révén pályázhatott az angol trónra unokahúgát, Stuart Máriát ültette, akit később erőszakos rekatolizációs kísérletei miatt később lefejeztette Erzsébet. Portugália könnyen behódolt ezerötszáznyolcvanban. A Nagy Armada az egyesült spanyol portugál flotta elkezdett felkészülni az angliai tengeri haderő felmorzsolására. Ám 1587-ben Drake a kalóz admirális gyülekezőhelyén lepte meg a flottát saját hajóival, amelyekkel sikeresen elpusztított néhány horgonyzó hajót. Ennek ellenére a flotta 1588-ban elkezdte az Anglia elleni inváziót. Itt mutatkozott meg először az angol flotta erőfölénye. Az erőfölényüket nem a nagyobb tűzerőnek, hanem a hajóik méretének kissebségének köszönhették, mert a kisebb hajókkal könnyen körberöhögték a hatalmas spanyol gályákat. Ebben a háborúban elpusztult a Nagy Armada fele, ehhez hozzájárultak a kegyetlen tengeri viharok, amelyek Anglia malmára hajtották a vizet. Ezután sem mondott le Fülöp Anglia meghódításának tervéről. Ebben egy újabb anyagi csőd akadályozta meg 1596-ban. Nagyratörő terveinek 1598-as halála vetett véget. Fülöp halála előtt több gyermeket nemzett ezek közül nyolc született élve és sokuk még hétéves kora előtt meghalt. A trónon fia III. Fülöp követte aki valóban kisszerű politikus volt és kegyenceivel irányíttatta az országot.
Bibliográfia: Anderle Ádám: Spanyolország története Pannonica kiadó 1999 Mary Vincet–R. A. Stradling: A spanyol és portugál világatlasza Helikon Magyar Könyvklub: Bp. 1997 F. G. de Cortázár-J. M. Gozález Vesga: Spanyolország története Osiris Kiadó; Bp. 2001
Jegyzetek: 1. Anderle Ádám: Spanyolország története: 74. oldal 2. Anderle Ádám: Spanyolország története: 75. oldal 3. Anderle Ádám: Spanyolország története: 76. oldal


Based on work by