Bagota
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bagota (szlovákul: Bohatá) a 8153 lakosú (2001) Ógyalla északkeleti városrésze. Szlovákiában, a Nyitrai kerület Révkomáromi járásában, a Zsitva folyó bal partján, Komáromtól 13 km-re észak-északkeletre, Érsekújvártól 13 km-re dél-délkeletre található.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Demográfia
A többutcás útifalut 1971-ben csatolták Ógyalla ((szlovákul: Hurbanovo) városhoz. A település lakosainak többsége római katolikus vallású, s az ógyallai plébánia fíliáját alkotják. Kisebb részben reformátusok is élnek a faluban. Az 1947-48-as szlovák-magyar lakosságcsere keretében idekerült szlovákok körében a baptista hitélet is jellemző. Amíg 2001-ben a város alig több mint 50 %-a vallotta magát magyarnak, addig a településrészen – bár pontos adatunk nincs – jelentősebb arányt képviselhet a magyarság. (Egy nem hivatalos felmérés szerint Magyarországtól való elcsatolásakor ez az arány 99 %-ot tett ki.)
[szerkesztés] Gazdaság és infrastruktúra
A Basternák László polgármester vezette város intézményeinek, ipari, kereskedelmi és szolgáltató egységeinek döntő többsége Ógyallán található. Odaszámítják a két település között elterülő sörgyárat is, ahol – többek között (immár az Amstel cég tulajdonban) – a nagyhírű Aranyfácán (Zlatý Bažant) sört gyártják. A településrészen posta, illetve több kereskedelmi és vendéglátóegység működik. 2004. szeptemberéig óvodája és 1-4. osztályos szlovák alapiskolája is volt, de azokat megszüntették. Legjelentősebb ipari létesítménye a KENZEL Kerékpárgyár, amely a bagotai Kender József és magyarországi nagybátyjának közös tulajdona. A gyár a gyermek-, felnőtt- és túrakerékpárjait – Szlovákián és Magyarországon kívül – Görögország, Csehország és Németország piacaira is szállítja. A településrész többségének a helyi (ógyallai) és a környék (leginkább Érsekújvár, Komárom) ipara nyújt megélhetést, de néhányan még ma is élnek a mezőgazdaságból. Az utóbbi években a szőlőtermesztés, valamint az erre épülő borászat jelentősége ismét növekvő tendenciát mutat.
[szerkesztés] Története
A területről kőkorszaki, bronzkori és középkori leletek – köztük egy honfoglalás idejéből való temető és egy XII. sz.-i templom alapjai – kerültek elő. A település első említése – Bohotá formában – 1304-ből való. Nevét egyesek a szláv „Baguta” személynévből eredeztetik, míg mások szerint az ugyancsak szláv eredetű neve magyarul „gazdag” jelentéssel bír. Első említésekor – amelyet többen XIV. sz.-i hamisítványnak tartanak – Szencsei László a királytól kapott Torozmei felét (Nyitra vármegye) átadta rokonainak: Tiburc fia Tiburcnak és Bagotai András nemesnek. 1404-ben – amikor Bagatha a neve – a Désházy család birtoka, majd 1571-ben az Ordódyak kezére került. A XVI. sz. második felében – a török háborúk alatt – elpusztult, újratelepítésére a XVII. sz. közepén került sor. Ebben az időben lakosai református magyarok voltak, akiknek anyaegyházához az ógyallai leányegyház is tartozott. Az 1654-es összeírás a falu református parókiájáról, s Oroszi János prédikátoráról is említést tesz. 1675-ben már Séllyei András volt a bagotai lelkész. 1719-ben a falu földesura, Ordódy Kristóf elkergette az akkori papot, Ráczkevei Jánost. Az 1730-ból való iratok a község nemesi kiváltságait taglalják. Ebben az időben az Ordódy családnak már több kúriája is állt a faluban. 1851-ben Fényes Elek az alábbiakat jegyezte fel a településről: „Bagotta magyar és tót falu Komárom vármegyében, fekszik a Zsitva mellett, a Komáromtól Érsekujvárra menő országutban, mind a két várostól 2 mérföldnyire. Utolsó posta Perbete. Határa, mellynek nagyobb része dombos, kisebb része róna, kiterjed 4229 holdra, mellyből 23¾ rész jobbágytelek után van 1094 hold urbéri föld; földesuri használat alatt 1207 hold. Az egész határ homokos, leginkább megtermi a rozsot; a mezei gazdaság, a földesuri tagosított birtokokat értve, virágzó állapotban van. Határát a Zsitva vize folyja keresztül; népessége 1300 lélek, mellyböl 750 római katholikus, 130 református, 150 zsidó. Mind a római katholikus, mind a református az ógyallai egyházhoz kapcsoltattak, azonban a katholikusoknak, valamint a zsidóknak is helyben van imaházuk. A lakosok nyelvre nézve többnyire magyarok és tótok, van köztük 45 kőmíves, 1 csizmadia, 3 szabó, 2 ács. Mindezek 3-man kívül nem czéhbeliek, hanem csak kontár kézmivesek s mesterségeikkel csak télen foglalkoznak. Földes ura az Ordódy család férfiága”. A XX. sz. elején a Komárom vármegye udvardi járásához tartozó kisközség postahivatallal, szeszfőzdével, urasági tehenészettel, valamint 1155 magyar lakossal (1900) rendelkezett. Rövid ideig szolgabírói hely volt. Lakói jobbára földművelésből és állattenyésztésből éltek. A legnagyobb földbirtokosa még mindig az Ordódy család, de a Kulcsár és az Udvarnok família is jelentősebb földterületekkel rendelkezett. Trianon döntése következtében 1920-ban Csehszlovákiához került, ám nevét változatlan formában meghagyták. 1930-ban az 1417 lakosa közül már 483 szlováknak vallotta magát. 1938-1945 között ismét hazánkhoz tartozott. A magyar szempontból vesztes II. világháborút követően újra Csehszlovákiának adták. 1947-48-ban lakóinak egy jelentős részét Magyarországra telepítették át. Helyükre magyarországi tót családok érkeztek. Nevét 1948-ban Bohotá alakra változtatták. 1945 után a tsz (efsz) és Érsekújvár, Komárom ipari üzemei kínáltak munkalehetőséget. 1971-ben Ógyallához csatolták, onnantól önálló történelmét elveszítette. Az így várossá lett település 1993-tól – a csehszlovák állam felbomlása óta – Szlovákia része.
[szerkesztés] Nevezetességei
Bagota legjelentősebb építészeti értéke a késő barokk stílusban épült, 1739-ből való, a XVIII. sz. végén klasszicista stílusban átépített római katolikus templom. Említést érdemel még a templom előtt álló két népies feszület; az Ordódyak három klasszicista stílusú, XIX. sz.-ban épült kúriája; a református harangláb; valamint a Szentháromság-szobor is. A falu határában ásványvízforrások találhatók. Az ógyallai születésű Bartal Klára többször is megemlékezik verseiben Bagotáról.


Based on work by