Szu–15

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szu–15

Szu–15
Műszaki adatok
NATO kódnév Flagon
Funkció Elfogó vadászrepülőgép
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1962. május 30.
Szolgálatba állítás 1967
Gyártási darabszám 1290 db
Méretek
Hossz 19,56 m
Fesztáv 9,34 m
Magasság 4,84 m
Szárnyfelület 36,60 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 10 874 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Tumanszkij R–13F2-300 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2×40,21 kN
2×70 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 2,1 Mach (2 230 km/h) nagy magasságban
Hatósugár 590 km
Hatótávolság 1 780
Legnagyobb repülési magasság 18 100 m
Emelkedőképesség 228 m/s
Szárny felületi terhelése 555 kg/m²
Fegyverzet
Levegő-levegő rakéták R–98, R–60


A Szu–15 két hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász repülőgép volt, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, a korábbi Szu–9 és Szu–11 repülőgépek továbbfejlesztésével. A szovjet légvédelem fő fegyverének szánt repülőgépet titkos elektronikája és kizárólag légvédelmi feladatok ellátására korlátozott képességei miatt nem exportálták sehova, a Szovjetunió feloszlását követően az összes repülőgépet rövid időn belül kivonták a hadrendből. Háborúkban sem vett részt, azonban, a szovjet légvédelem fő típusaként több esetben lőtt le eltévedt civil utasszállító repülőgépeket. A leghíresebb ilyen incidens a Korean Air Boeing 747-esének lelövése volt a Szahalin-sziget közelében, 1983. szeptember 1.-jén.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Szu–15 témájú médiaállományokat.


Második generációs harci repülőgépek
F–4 Phantom II | F–5 Tiger II | F–8 Crusader | F–101 Voodoo | F–102 Delta Dagger | F–104 Starfighter | F–105 Thunderchief | F–106 Delta Dart | J–8 | J 35 Draken | Ligthning | MiG–19 | MiG–21 | MiG–25 | Mirage III | Szu–9 | Szu–11 | Szu–15 | Tu–128


Más nyelveken