Beosztás (felsőoktatás)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A magyar egyetemeken, főiskolákon és kutatóintézetekben a hazai szokások és jogrend alapján az oktatói-kutatói pályának – emelkedő hierarchia szerint – az alábbi négy beosztását különböztetik meg:

  • Főiskolákon
  1. főiskolai tanársegéd
  2. főiskolai adjunktus
  3. főiskolai docens
  4. főiskolai tanár
  • Egyetemeken
  1. egyetemi tanársegéd
  2. egyetemi adjunktus
  3. egyetemi docens
  4. egyetemi tanár
  • Kutatóintézetekben és egyetemeken levő akadémiai kutatóhelyeken
  1. tudományos segédmunkatárs
  2. tudományos munkatárs vagy tudományos kutató
  3. tudományos főmunkatárs
  4. tudományos tanácsadó - feltétele az akadémia doktori cím (régen: tudomány doktora)

Az azonos sorszámú egyetemi és kutatóintézeti fokozatok azonos fizetési osztályt jelentenek, a főiskolai fokozatok ezekhez képest eggyel alacsonyabb fizetési osztályt.

Az egyetemi tanár jogosult a professzori cím használatára. E beosztás feltétele a habilitáció, amely minden PhD fokozatát legalább öt éve megszerzett, megfelelő számú tudományos publikációkkal és citációs indexszel rendelkező diplomás számára nyitott lehetőség.

A beosztás az egyes oktatók heti óraszámát is meghatározza: a legtöbb órát a tanársegédnek kell adnia, a legkevesebbet pedig az egyetemi tanárnak.

Nevek megadásakor előbb általában a tudományos fokozatot, majd a nevet s a beosztást adják meg (pl. Dr. XY docens). Kivétel ez alól a professzorok kötelező megszólítása: Igen tisztelt Prof. Dr. XY.

[szerkesztés] Lásd még



Más nyelveken