Analóg-digitális átalakító

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az analóg-digitális átalakító (AD átalakító) a digitális jelátvitel előnyei miatt alkalmazott áramkör. Az analóg jelből az áramkör meghatározott rövid időközönként mintát vesz, és annak nagyságát bináris számokkal fejezi ki, azaz digitalizálja. Minél rövidebb a mintavételi időtartam, annál pontosabb, élethűbb az átalakítás.

[szerkesztés] Felbontás

A felbontás megmondja, hogy az AD átalakító az analóg bemenő jelet hány egyedi értékké tudja átalakítani. Mértékegysége minden esetben a bit. Például az az AD átalakító, amely az analóg jelet 256 elemi értékre tudja felbontani, 8 bites felbontással rendelkezik:

   28 = 256

A felbontás elekrtomos jelként is definiálható, és akár volt mértékegységben is kifejezhető. A feszültség-felbontás egyenlő a bemenő mérési tartomány és a teljes elemi felbontási szintek hányadosával. Azt az értéket adja meg, aminél kisebb változást az eszköz nem érzékel. Néhány példa:

  • 1. példa
    • Teljes mérési tartomány = 0-tól 10 volt
    • Az AD átalakító 12 bites = 212 = 4096 felbontási szint
    • Az AD bemenő feszültség felbontása = (10-0)/4096 = 0.00244 volt = 2.44 mV
  • 2. példa
    • Teljes mérési tartomány = -10-től +10 volt
    • Az AD átalakító 14 bites = 214 = 16384 felbontási szint
    • Az AD bemenő feszültség felbontása = (10-(-10))/16384 = 20/16384 = 0.00122 volt = 1.22 mV

A gyakorlatban az átalakító felbontását a jel-zaj viszony korlátozza. A túl nagy zaj az analóg bemeneten lehetetlenné teszi a pontos mérést. Ilyen esetben az alsó bitek már nem a jelet, hanem csak a zajt mérik. Bitenként kb. 6 dB-es jel-zaj viszony szükséges.

[szerkesztés] Külső hivatkozások