Terhelt
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A terhelt jogi szakkifejezés. A büntetőjogban azt a személyt jelenti, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt:
- a nyomozás során gyanúsított,
- a bírósági eljárásban vádlott,
- a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés alkalmazása után elítélt.
A terhelt jogosult arra, hogy:
- a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
- az eljárási cselekményeknél - ha a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) nem rendelkezik - jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
- megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
- a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
- jogorvoslattal éljen,
- a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.
A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy:
- a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,
- a hozzátartozójával vagy - az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján - más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék.
[szerkesztés] Forrás
- a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 43. § (1) –(3) bek.


Based on work by Nirvanis és