San Marino

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A San Marino Köztársaság (olaszul: Repubblica di San Marino) a világ legkisebb országainak egyike. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.

San Marino Köztársaság
Repubblica di San Marino
   110px-Smarino.jpg
(San Marino zászlaja) (San Marino címere)
mottó : Libertas (latinul: Szabadság)
San Marino elhelyezkedése
Hivatalos nyelv olasz
Főváros San Marino
Régenskapitány Antonio Carattoni és Roberto Giorgetti
Terület
 - teljes
 - % víz
190.
61 km²
elhanyagolható
Népesség
 - teljes(2006)
 - Népsűrűség
189.
30 002
448/km²
Függetlenség 301. szeptember 3.
Pénznem Euró (€) (EUR)
Időzóna UTC +1
Nemzeti himnusz Inno Nazionale
Internet TLD .sm
Hívószám +378
Kép:Sm-terkep.png

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régiók határán. Domborzatát az Appennini-hegység uralja. A legmagasabb pont a Monte Titano, 749 méter. Vízfelülettel az ország nem rendelkezik.

Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal és enyhe telekkel.

San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és Vatikán kisebb nála.

[szerkesztés] Története

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben, és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Őt tekintik a san marinoiak a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinonak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).

A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. I. Napóleon 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította.

Időközben átalakult az állami politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitani Reggenti) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

San Marino parlamentáris köztársaság, 1244-ben alkotott alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlamentként működő Általános Nagytanács (Consiglio Grande e General) tagjait öt évente, népszavazással választják. A parlament két saját tagját jelöli ki régenskapitánynak, akiket hat hónapra választanak. A két régens és a kabinet alkotja a végrehajtó hatalom gerincét.

Szintén a Nagytanács tagjai választják meg a Tizenkettek Tanácsát (Consiglio dei XII), akik az igazságszolgáltatásért felelnek a Nagytanács hatalmi ideje alatt.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

San Marino kilenc önkormányzatra (castelli) oszlik, amelyek egyúttal városok is. Ezek a következők:

  • Acquaviva
  • Borgo Maggiore
  • Chiesanuova
  • La Dogana
  • Domagnano
  • Faetano
  • Fiorentino
  • San Marino
  • Serravalle

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Bár San Marino hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni. Az euró bevezetése előtt a san marinói lírát használták, amely lényegében az olasz lírával megegyező pénz volt. A san marinói euróérmék alacsony példányszámuk miatt, ahogy korábban a san marinói lírával is volt, az érmegyűjtők kedvencei közé tartoznak.

A turizmus több mint 50 százalékát hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. Az ország főbb látnivalói - a természeti szépségeken kívül - az egyetlen városában, San Marinoban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.

  • A Szent Ferenc templom 14. századi;
  • San Marino bazilika, ahol Szent Marino, a köztársaság megalapítójának ereklyéi találhatóak;
  • kormányzósági palota a főtéren;
  • Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
  • a Titano hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11. századi és egy 13. századi erődítmény látható;

A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori-templom vagy erődítmény.

A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámiaipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.

Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.

Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják.

[szerkesztés] Népessége,lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

  • Lakossága: 28 400 fő (2003)
  • Népsűrűség: 464 fő/km2
  • Népességnövekedés: 1,41%
  • Születéskor várható élettartam: férfiak - 78 év, nők - 85 év

[szerkesztés] Legnépesebb városok

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

A hivatalos nyelv az olasz, a domináns vallás a római katolikus. Az országot teljesen körülzárja Olaszország. Nincs jelentős különbség az olaszok és a san marinóiak között, és sok olasz él San Marinóban.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Európai országok
Dél-Európa: Andorra | Málta1 | Olaszország1 | Portugália1,2 | Spanyolország1,2| San Marino | Vatikán
Délkelet-Európa: Albánia | Bosznia és Hercegovina | Bulgária | Ciprus3 | Görögország1 | Horvátország | Macedónia | Montenegró | Szerbia | Törökország4
Észak-Európa: Dánia1,2 | Észtország1 | Finnország1 | Izland | Lettország1 | Litvánia1 | Norvégia2 | Svédország1
Kelet-Európa: Azerbajdzsán4 | Fehéroroszország | Grúzia4 | Kazahsztán4 | Moldova | Oroszország4 | Ukrajna
Közép-Európa: Ausztria1 | Csehország1 | Lengyelország1 | Liechtenstein | Magyarország1 | Németország1 | Románia | Svájc | Szlovákia1 | Szlovénia1
Nyugat-Európa: Belgium1 | Egyesült Királyság1,2 | Franciaország1,2 | Hollandia1,2 | Írország1 | Luxemburg1 | Monaco
1 Az Európai Unió tagja    2 Európán kívüli területtel is rendelkezik    3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja    4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik
Függő területek: Akrotiri és Dekélia | Åland | Athosz-hegy | Feröer | Gibraltár | Guernsey (Alderney) | Jersey | Man-sziget | Plaza de soberanía
Vitatott státusú területek: Abházia | Dél-Oszétia | Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Nahicseván | Dnyeszter Menti Köztársaság