Delphoi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Delphoi |
||||
Az ókori görög színház és Apollón templomának romjai, felülnézetből |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Görögország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1987 | |||
Delphoi (görögül Δελφοί ) régészeti terület és modern város Görögországban. Az archaikus időkben a települést világ közepének tartották és az Apollón tiszteletére emelt szentély-együttes az ókor legnépszerűbb jóshelye volt. Delphoiban találhatjuk az Omphaloszt (ομφαλός) – „a világ köldökét” és a marmariai tholoszt (azt a fényképek százain elhíresült kis kerek templomot, amelynek funkcióját a mai napig nem sikerült kideríteni). Itt, az Apollón-templom szívében (hesztia), égett az „isteni fény”: άσβεστος φλόγα – az az örökmécses, amelynek lángját Prométheusz az Olümposzról lopta az embereknek. A plataiai csata után a görögök ebből a szent tűzből vittek új lángot városaikba, életük felvirágoztatására. [1] Delphoi több mint ezer éven át volt a hellén világ vallási központja, és jelentős hatást gyakorolt a politikai és társadalmi életre is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A település a mitikus Parnasszosz-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a Korintoszi-öböl közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz (a ragyogóak) sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette, [2] de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helységében – az adütonban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve Püthia.
[szerkesztés] Az első szentély
A delphoi jóshely eredete a mükénei korba, az i. e. 1500 körüli időkre nyúlik vissza. Ekkor még csupán egy egyszerű, babérágakból készített kunyhó állt itt – ami a Föld istennőjének, Gaiának szentelt hely volt. Azért választották éppen ezt a helyet, mert a talaj nyílásaiból kábító hatású vulkáni gázok szivárogtak elő, és az ősi hiedelem szerint a jóserő a Föld méhéből áradt. Delphoi elnevezése kapcsolatba hozható a görög δελφ delph „üreg”, vagy δελφός delphus „anyaméh” szavakkal, amelyek a földanyára utalnak. A delphoi Földistennő „minden istenek közül az ősjós” megtisztelő nevet viseli. [3] Később Gaia lányai osztottak jóslatot. Először Themisz, a törvény istennője, őt a Föld másik titánleánya Phoibé, a „ragyogó” Létó anyja váltotta fel, aki pedig unokájának ajándékozta a jóshelyet.
[szerkesztés] Apollón
Apollón Phoibosz, aki nagyanyja nevét is őrzi, már a negyedik jósistenség e helyen. A monda szerint ötnapos korában itt küzdött meg a szörnyű kígyóval Püthónnal, melynek teste a szent hely földjének erejétől elrohadt. Az ifjú istenség nyilaival megölte Püthónt, aki Gaia gyermeke volt, így tettéért bűnhődnie kellett: kilenc évig gulyásként szolgálta a „kérlelhetetlen” Admétoszt, Pherai királyát. Apollón nevének egyik jelzője a Δελφίνιος Delphinios, vagy Delphinian egyfelől visszautal a földanyára: „the one of the delphus” (egy az anyaméhből). Ám egy másik legenda szerint miután büntetését letöltötte delfin alakjában tért vissza győzelme színhelyére, és krétai hajósokat csalogatott magával, hogy mint papok őt szolgálják. A népi etimológia Delphoi nevét ezzel a mítosszal magyarázta, és Homérosz Apollón-himnusza is ezt a történetet dolgozza fel. I. e. 800 táján emelték itt az első kőtemplomot Apollón tiszteletére. A templom i. e. 548-ban egy tűzeset miatt megrongálódott, ezért átépítették. Oszlopcsarnokkal vették körbe, és a szent terület legfelső részén egy színházat és egy stadiont építettek, ahol négyévente játékokat és költői versenyt rendeztek a Püthia tiszteletére.
A delphoi jósda a történetírás kora előtt működött, így erdetének tényszerű leírását hiába is keresnénk. Az itt folyó vallási hagyományokat és legkorábbi szertarásokat három ókori szerző munkáiból ismerhetjük meg: Homérosz Apollón himnusz, Aiszkhülosz: Eumeniszek című drámája és Euripidész: Iphigenia a tauroszok között című műve.
[szerkesztés] Jóslatok
Delphoi az ókor legkedveltebb és legismertebb jóshelye volt. E kultuszhely tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken. A görögök nem kezdtek háborúba vagy nagyobb közösségi vállakozásba anélkül, hogy a Püthiát, meg ne kérdezték volna, de egyszerű emberek is gyakran fordultak hozzá személyes problémáikkal. Nagy szerepe volt az erkölcsök és magatartásformák alakításában is. Népszerűsége és nagy tekintélye miatt távoli népek uralkodói, így az egyiptomi fáraó, Amaszisz, de a lüdiaiak, a káriaiak és a rómaiak is gyakran fordultak Püthiához. Ha valaki a Püthia jóslatát akarta hallani, pontosan meghatározott szertatrást kellett követnie. Miután a zarándok – aki csak férfi lehetett – megtisztult a Kasztalia-forrás vizében, következett a „kecskeítélet”: az állatot lefröcskölték hideg vízzel, és ha reszketni kezdett, akkor fel lehetett áldozni. Miután a kérelmező befizette a megszabott díjat, benyújtotta a papnak a táblácskára rótt kérdését, beléphetett a templomba. Az adüton melletti helységben várakozott, amíg a paptól megkapta a választ, amely szinte mindig bizonytalan jelentésű, kétértelmű, sőt olykor egyenesen érthetetlen volt.
A jósnő jövendölés előtt megmosakodott a „tisztaság forrásában”, majd ivott a szent Kaszotisz-forrás vizéből és babérleveleket szedett, amelyeket elrágott. Ezután a papok és a hívők diadalmas menetben a templomba vezették, ahol lement a templom legbelsőbb szentélyébe. Ott egy háromlábú aranyszéken helyet foglalt a vulkanikus gázokat kibocsátó nyílás fölött, és további babérleveleket rágcsálva hamarosan transzba esett. A zarándokok kérdéseire adott válaszai állítólag artikulálatlan hangokból álltak, amelyeket a papok jegyeztek le, értelmeztek és hexameteres versbe szedve ismertettek a hívőkkel.
- A Püthia legismertebb jövendöléseinek felsorolása a híres delphoi jóslatok címszó alatt olvasható.”
Plutarkhosz (i. u. 45 k.–125 k.), aki egy időben maga is papi teendőket látott el Delphoiban, leírja, hogy a Püthia papnői tisztének betöltéséhez sem előkelő származás, sem különleges adottság vagy előképzettség nem kellett. Mindössze a megfelelő testi és lelkiállapot volt fontos tényező a jóslatadásnál ahhoz, hogy a jósnő az isteni megszállottságot (enthuziazmus) elviselje.
Az első jósnő egy szűz lány volt, aki évente csak egyszer, Apollón születésnapján: Büiszosz hónap (január-február) hetedik napján jövendölt. Ám miután egyszer elrabolták a fiatal Püthiát, inkább 50 év fölötti nőket alkalmaztak. Idővel egyre több kérdés érkezett, ezért nem egy, hanem két Püthia jósolt, és a jövendölésre már minden hónap hetedik napján sor került. Azok a zarándokok akik olyan városokból érkeztek akiknek állandó követük volt Delphoiban, bármelyik nap kérhetettek jóslatot. Miután delphoit tömegesen kezdték eláraszani a látogatók, az eredeti, komoly vallási tartalom fokozatosan elenyészett. Még a „gyorsjóslás” intézményét is bevezették: az orákulum sorshúzással válaszolt a kérdésekre. Mindez a delphoi jósda hanyatlását és végét jelezte. Amikor a keresztény Theodosius császár i. e. 385-ben betiltotta a jövendölést, Apollón szent helyének hírneve és pompája már a múlté volt.
A XIX. század végétől kezdve francia régészek ásatásai nyomán csodálkozott rá ismét a világ erre az igazi klasszikus ékszerdobozra.
[szerkesztés] A jóslatok háttere
„Egy új kutatás kimutatta, hogy valószínűleg oxigénhiány »segítette« a görögországi Delphoiban az Apollón templom ókori papnőit a jóslásban, jövőlátásban.” [4] Az ókori leírások alapján a föld vulkanikus kigőzölgései miatt a jósnő transzba esett és ebben az állapotban közvetítette az isten szavait az ide látogató zarándokoknak. Ám a korai ásatások során semmilyen gázfeltörést nem sikerült kimutatni a templom alatt, mígnem az 1990-es évek végén egy amerikai kutatócsoport Jelle De Boer, a connecticuti Wesleyan Egyetem geológusa vezetésével metán, etán és etilén nyomára bukkant. De Boer arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg az etilén játszhatott fontos szerepet a papnő szertartásai során, ez a gáz ugyanis serkenti a központi idegrendszert: tudatzavart és eufóriát okoz. Napjainkban egy új tanulmány látott napvilágot, amelynek olasz kutatói szerint az etilén nem képződhetett akkora mennyiségben Delphoi vastag mészkő rétegeiben, ami transzhoz vezethetne. „Giuseppe Etiope, a római Geofizikai és Vulkanológiai Intézet geológusa szerint a papnők extázishoz hasonló állapota a metán okozta hypoxiának – oxigénhiánynak – tulajdonítható, amely azért következhetett be, mert a templom levegőtlen helyiségébe metángáz áramlott.” [5]
[szerkesztés] A világ köldöke
Egyes mítoszok annak tulajdonítják a Delphoi szentély áradó jóserejét, hogy ott van a Föld közepe. A legenda szerint Zeusz egykor két sast (vagy két hollót) bocsátott fel a Föld két ellentétes széléről, hogy azok találkozási helyéről megtudja, hol van a világ „köldöke”. A sasok ott egy tojás alakú kőre, az Omphalosz-ra telepedtek. A követ ma a delphoi Régészeti Múzeum kiállítási darabjai között őrzik. A görögök számára több „köldök” is létezett: az abszolút értelemben vett középpont Delphoiban volt, de emellett minden városnak, szent helynek megvolt a magáé. Ez a hiedelem állt annak a szokásnak a hátterében, hogy a templomok alapjába egy gömbölyű követ helyeztek; ezt az eljárást átvették az etruszkok és a rómaiak, és ma is él az alapkőletétel szokásában.
[szerkesztés] Kincsesházak
A Delphoiba látogató zarándokok a Püthia jóslataiért fogadalmi ajándékokkal fizettek. Ezek a szebbnél szebb arany és ezüst tárgyak, valamint a szentély területén felállított szobrok sokasága Delphoit valóságos kincsesbányává tette. Egyes városok a szentély közelében kincsesházakat építettek. Ezek közül a legszebb és leggazdagabb az athéniak kincsesháza volt, amelyet a győztes Maratoni csata emlékére építtettek. Püthia egyik jóslatában a perzsák elleni vívott Szalamiszi csata (i. e. 480) előtt azt jósolta az athéniaknak, hogy „fabástyákkal” védekezzenek. Az előkelők a fabástyákat úgy értelmezték, hogy az Akropolisz faerődítményei közé húzódva kell bevárniuk az ellenséget. Mások, élükön a hadvezér Themisztoklésszel azt olvasták ki a jóslatból, hogy a bástyák hajókat jelentenek, és a tengeren, flottával kell szembeszállniuk Xerxésszel. A jóslat egyik mondata: „Ó, te dicső Szalamisz, de sok ifjat löksz halálba”, sokakat megzavart, de Themisztoklész leleményességének és bátor kiállásának köszönhetően Athén lakossága megmenekült, sőt ezzel a győztes csatával véget vetettek a perzsák nyugati terjeszkedésének, és egész Görögországot felszabadították. Egy másik impozáns kincsesház Szifantoé volt. Ez a Kikladokhoz tartozó termékeny sziget az ókorban arany és ezüstbányáiról volt híres.
[szerkesztés] Tholosz
Athéné Pronaia (a templom őrzője) szentélye mellett i. e. 380 és 360 között egy kerek kis templomot emeltek – ez az ún. marmariai tholosz. A 14,76 méteres átmérőjű külső kör 20 dór márványoszlopból, a belső 10 korinthoszi oszlopból állt. A tholosz, a delphoi szentélyek fő romjaitól fél mérföldnyi (800 m) távolságban fekszik. A templom funkcióját nem ismerjük. Talán valamilyen különleges, a hívők szűk körét érintő szertartást végeztek benne? A három helyreállított dór oszlop a Delphoiba látogató turisták legkedveltebb fénykép-témája.
[szerkesztés] A „Delphoi Szibülla”
Szibülla névvel a hagyomány több helyhez és istenséghez nem kötött jósnőt illet, akik anélkül fedték fel a jövőt, hogy kérdéseket intéztek volna hozzájuk. Jövendöléseik szinte mindig szerencsétlenségeket, katasztrófákat jeleztek előre. A delphoi Szibülla a görög sötét kor legendás alakja volt, aki röviddel a Trójai háború után kezdett Delphoiban próféciálni. A Szibüllák jóslatait, amelyeket sokszor együtt emlegetnek a Bakisoknak tulajdonított jövendölésekkel, írásos formában gyűjteményekbe foglalták. A Szibülla alakja nem kapcsolódik az apollóni jósdához, és nem szabad összekeverni a Püthiával.
[szerkesztés] Modern Delphoi
Delphoi (Delphi vagy Delfoi, Delfi) napjainkban is az ókori görögség egyik legismertebb kultikus helye és a klasszikus kor egyik legjelentősebb ásatási területe. Apollón szent területének páratlan fekvése és gazdag leletanyaga minden idelátogató számára izgalmas élmény. Maga a modern kori kisváros az ókori romoktól pár kilométernyire nyugarta található. A település szinte kizárólag az idesereglő turistákból él. Lakosainak száma 3 511 fő (2001). 1893-tól az École française d'Athènes francia régészei kedték meg az ókori Delphoi feltárását [6] Munkájuk eredménye az ásatások területén látogatható Régészeti Múzeum és a szabadtéri múzeum. A delphoi romvárost (benne az Apollón-szentélyt) az UNESCO 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
[szerkesztés] Lásd még
- Az ókori görög művészet
- Amphiktüonia
- Püthia
- Delphoi Szibülla
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ Burkert 1985, 61, és 84. oldalak
- ↑ Ifjabb Plinius és Pauszaniasz nyomán
- ↑ Aiszkhülosz: „Eumeniszek”
- ↑ National Geographic Magyarország: Megfejtették a delphoi jósda titkát?
- ↑ National Geographic Magyarország: Megfejtették a delphoi jósda titkát?
- ↑ Görög régészeti portál
[szerkesztés] Források
- Walter Burkert: Görög vallás, 1985.
- Lewis Richard Farnell: A görög városállamok kultuszai, 1896.
- Norma Lorre Goodrich: Papnők, 1990.
- William Keith Chambers Guthrie: A görögök és isteneik, 1955.
- Manly Palmer Hall: Minden idők titkos tanításai, 1928. Ch. 14 cf. Greek Oracles,www, PRS
- Hérodotosz: The Histories
- A Püthói Apollón Homéroszi himnusza
- Herbert William Parke: A delphoi jóshely története, 1939.
- Plutarkhosz: Lives
- Erwin Rohde: Psyche, 1925.
- Martin Litchfield West: Az orphikus költészet, 1983. ISBN 0-19-814854-2.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Általános
- Delphoi fényképek - Múzeum és romok
- A Francia Régészeti Iskola szerepe Dephoi feltárásában
- Hellenic Ministry of Culture: Delphi
- Delphoi fotógaléria
- Ókori jóshelyek és a delphoi jósda
- Delphoi útikalauz
- Delphi (görögül)
- C. Osborne : „Rövid körutazás Delphoiban”
- Livius Picture Archive: Delphi
- Delphoi információs oldal
- Eloise Hart: „A delphoi jóshely”
- A delphoi jósda
- Delphoi fekvése
- Az ókori Delphoi és a Parnasszosz-hegy, Útleírás
- Delphi Real Estate
- Delphoi jósda, a jóslás bölcsője
- A delphoi jósda titka
[szerkesztés] Delphoi geológiája
- John R. Hale: „Kérdezzük a delphoi jóst” Scientific American 2003. augusztus
- John Roach: „A Delphoi jós ajkait gázszivárgás okozta tudatzavar bénította” National Geographic news, 2001. augusztus
- Delphoi földrajza
- The New York Times, 2002. március 19.: „A delphoi jós víziói, nem csupán mondák”
- National Geographic Magyarország: Megfejtették a delphoi jósda titkát
- Múlt-kor: Oxigénhiány miatt eshetett transzba Püthia
[szerkesztés] Képek
|
||||||
| kulturális/természeti: | Athosz-hegy | A Meteóra-kolostorok |
|||||
| kulturális: | Bassae, az Apolló Epicurius-templom | Delphoi | Az Akropolisz | Thesszaloniki ókeresztény és bizánci műemlékei | Epidaurosz | Rodosz középkori városa | Olümpia régészeti feltárásai | Müsztrasz |Délosz | A Daphni- és a Hossios Lukas-kolostor, valamint a Nea Moni-kolostor | A Püthagoreion és a Heraion | Vergina | Mükéné és Tirünsz | Patmosz szigetének történelmi óvárosa | |||||


Based on work by