Margit-romok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Szent Katalin Domonkos Apácakolostor romjai, amiket a köznyelv csak Margit-romoknak nevez, Veszprém Dózsaváros nevű városrészében, a Séd partján lévő Margit téren találhatók.
A kolostort a hozzá tartozó templommal együtt Bertalan, Veszprém püspöke alapította 1240-ben. Lakói, a domonkos rendi apácák és – kisebb számban – szerzetesek, nem sokkal korábban, az 1220-as években jelentek meg Magyarországon.
1246-tól 1252-ig Szent Margit, IV. Béla király lánya is a kolostor lakója volt, mielőtt a Nyulak szigetére (a mai Margitszigetre) költözött volna át. Margittól ered a romok köznyelvi elnevezése is. A zárda másik híres lakója a stigmatizált Magyarországi Boldog Ilona volt, akit Szent Margit tanítójaként említenek.
A Szent Katalin Kolostornak számos birtoka volt az őt övező városrészben és a Veszprém környéki településeken. A városrész idővel maga is átvette a zárda védőszentjének nevét, és Szentkatalinszegként kezdték el hívni.
A kolostorhoz tartozó templomot a 15. és a 16. század fordulóján késő gótikus stílusban építették át; egyes stílusjegyek, például a csúcsívek nyomai még ma, a romokon is megfigyelhetők.
A zárda valószínűleg Veszprém török általi első elfoglalásakor, 1552-ben pusztult el. Az épületegyüttes déli része teljesen eltűnt, helyére házak épültek; az északi rész romosan bár, de szerencsére fennmaradt. Eddig két alkalommal végeztek itt kutatást, de az átfogó feltárás még várat magára. Néhány éve a Margit-romok (más veszprémi épületekkel, így például a Tűztoronnyal és a ferences templommal együtt) díszkivilágítást kaptak.
[szerkesztés] Irodalom
- Géczi János (szerk.): A Séd völgye Veszprémben. Kiadó: Bősze Ferenc, 2000, Veszprém. ISBN 963-440-019-1.

