Schenk Jakab

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Schenk Jakab (más néven Vönöczky-Schenk Jakab) (Óverbász, 1876. június 2. – Kőszeg, 1945. február 22.) zoológus, ornitológus, természetvédő.

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte, és 1899-ben Budapesten fejezte be. Eredetileg matematikusnak készült, Herman Ottó ösztönzésére kezdett ornitológiával foglalkozni. 1898-tól dolgozott a Madártani Intézetnél, amelynek 1933-tól főigazgatója volt. 1905-től az Aquila című folyóirat szerkesztőjeként is működött. A költöző madarak vonulását tanulmányozta. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. 1917-től folytatott küzdelmével megmentette a nagykócsagot a kipusztulástól (Kis-Balaton). Idős korában a magyar solymászat története foglalkoztatta.

[szerkesztés] Művei

  • A madárvonulás kérdése. (Aquila, 1902. Bp. 1945–1948.)
  • A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelő telepei Magyarországon. (Bp. 1918.)
  • Az erdei szalonka vonulása és a meteorológia kapcsolatai. (Bp. 1924.)
  • A holdfogyatkozás hatása a madárvonulásra. (Bp. 1938.)

[szerkesztés] Vönöczky-Schenk Jakab Kutatóház

A Kis-Balaton északkeleti sarkánál, a Keszthelyhez tartozó Fenékpusztán a jelenleg is működő Vönöczky-Schenk Jakab Kutatóház kulcsszerepet játszik a nemzeti park egyik legismertebb területének feltárásában, bemutatásában, valamint az élőhely megőrzésében.

[szerkesztés] Külső hivatkozás