Arnis
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Eredete
Az Arnis eredete nehezen követhetõ vissza. A szigetvilág történelmét áttekintve tudjuk, hogy a letelepedettek között érkeztek emberek Indiából, Dél-kelet Ázsiából, Indonéziából. Ez a sokféle nép és kultúrájuk az évszázadok során keveredett, harcmûvészetük is közössé vált, amelyben éles kardokat, tõröket és tûzzel keményített botokat használtak a küzdelem során. Ezek a nagymértékben kifinomult harci stílusok nagy népszerûségre tettek szert a nemzetközi harcmûvészetek közösségében.
Amikor a spanyol hódítók el akarták foglalni a Fülöp-szigeteket kemény ellenállásba ütköztek, ahol az õslakosok botokkal és kardokkal felfegyverezve kezdetben nagy sikereket értek el Lapu Lapu törzsfõnök vezetésével aki módszeresen képezte embereit a bot ill. kard harcokban történõ használatára. A spanyolok sokkal modernebb fegyvereik ellenére vereséget szenvedtek és maga Ferdinánd Magellán is ott esett el 1521-ben. Tulajdonképpen Lapu Laput tekinthetjük az Arnis elsõ mesterének és a technikák továbbadójának.
Más források szerint a spanyol megszállás alatt a filippínók használtak egy Escrima nevü párviadal jellegû bottal történõ mozgásformát, amelyet a késõbbiekben ugyan betiltottak de a technikája mégsem tûnt el teljesen mivel titokban továbbadták és sokszor a hódítók „orra elõtt„ színpadon, táncos vagy harci jelenetek elõadása során vallásos darabokban játszották el. Ennek a neve moromoro. Ezekben a darabokban filippínó emberek játszottak, akik néha spanyol harcosoknak is beöltöztek, akik arnes-t viseltek, amely a középkori páncélzathoz tartozó vért. A karddal történõ harci mozdulatok és a lábmunka teljes mértékben megegyezett az Escrimában használatossal. Az arnes szó hamarosan arnissá alakult és ez a név megmaradt.
Az biztos, hogy az Arnis gyakorlását a spanyolok betiltották. Ezután évszázadokon keresztül titkosan gyakorolták, a technikákat apáról fiúra adták át. Remy A. Presas volt az aki a II. világháború után a különféle stíluselemeket egy egységes rendszerbe foglalta össze megalapítva ezzel egy modern önvédelmi rendszert a Modern Arnist.
[szerkesztés] Modern Arnis
Amikor Remy A. Presas elõször utazgatott hazájában, akkor a különbözõ stílusokból kiválasztotta azokat.a technikákat, amelyeket õ a leghatékonyabbnak gondolt és saját harcmûvészeti ismereteivel, mint a karate, judo és kenpo kombinálta azokat. A Modern Arnis, ahogy Presas elnevezte rendszerét, magába foglalja puszta kezes technikáiban azokat a mozdulatokat, amelyeket az egy botos (solo baston) és kétbotos (sinawali) technikákban alkalmaznak. Presas rendszere alacsony rúgásokat és földre vitelt is alkalmaz a teljesség érdekében.
Presas modernizálta a tradícionális Arnis egyes meghatározott edzési helyzeteit – mint pld. az ellenség kezének vagy karjának a megütése annak botja helyett. Ez egy fájdalmas gyakorlat, amelyet csak azért fogadtak el mivel az arnisban használt nádbotot szentnek tekintették. Presas úgy gondolta , épp olyan helyes gyakorlási módszer az, ha a botot ütik meg. Ezzel egyrészt sok fájdalmas ütéstõl védi meg a tanítványokat, másrészt sokkal kevesebb arnis tanuló veszíti el kedvét és bátorságát.
Presas nem egyszerûen csak kombinált bizonyos technikákat, hanem arra bátorítja a tanítványokat, hogy sajátítsák el az Arnis elveit érezzenek rá saját technikájukra. A módszernek meg kell felelnie és illenie kell a személyhez és fordítva. Ezt egyszerûen úgy nevezi „sodorja az ár”. Az „ár” Presas univerzális kifejezése annak a kényelmes helyzetnek a meghatározására ahol az Arnis mozdulatai és az egyes ember teste maximális hatékonysággal tudnak találkozni. A test és a fegyver szinte egybeolvad, hogy a legtermészetesebb küzdõ stílust érhessék el, amely a személy igényein és tulajdonságain alapul.
[szerkesztés] Helyzete
Az Arnis egyre jobban terjedõ harcmûvészet. Úgy tûnik, hogy a stílusbeli megkülönböztetéseken túllépve a Modern Arnis elsajátításának elsõdleges elõnye a felfedezés, fõképp, ha Presas módszerei szerint járunk el.
[szerkesztés] Források, Linkek
magyar weblap (engedéllyel)


Based on work by