Hit

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] A kifejezés használata

A hit szót számos jelentésével használjuk.

A filozófiában és a mindennapi használatban tágabb az értelme: valamit igaznak elfogadni. Szűkebb értelemben igazolatlan állítást igaznak elfogadni. (Az analitikus filozófusok valójában megkülönböztetik a hitet az elfogadástól.)

A hinni szó jelentése árnyalt: lehetséges

  • vallásos hit: „hinni valamiben” (például elfogadni, hogy egy istenség létezik)
  • bizalom: „hinni valakinek” (megbízni az illetőben)
  • értékrend: „hinni egy célban” (támogatni egy értékekkel alátámasztott - például politikai - hitrendszert)
  • A hit: „A hit pedig a reménylet dolgok valósága, a nem láthatóról való meggyőződés."(A zsidókhoz írt levél 11:1, Károli Biblia)
  • meggyőződés Könnyen hihetjük, hogy az áldott állapotú nőnek csecsemője lesz.

Vallásos környezetben a hit gyakran leszűkül a vallásos hitre , és mint ilyen tartalmazza azt is, hogy a hit tárgya nem igazolható, de ennek ellenére személyes vagy egyéb okoból elfogadott, ez a dogmatizmus.

A Bibliában bemutatott hit eredménye mindig nyilvánvaló megvalósult tényeket mutat be. Ami reményre ad okot sok vallásos embernek.

A filozófiában a hit természetét elemezve olyan fogalmakat vizsgálnak, mint ítélőképesség (ez nem foglalja magában automatikusan az értékek felismerését: bármilyen ítélőképességet lefed). David Hume és Immanuel Kant volt két ismert személy, aki a hit és az ítélőképesség kérdéseit vizsgálta.

Egy népcsoport hitét a különböző természetfeletti lényekben, jelenségekben hitvilágnak nevezzük.

[szerkesztés] Memetikai megközelítés

A hit a vallási mémkomplex egyik tagja. Szélsőséges formájában vakhitről beszélünk.

A hit, vak bizalom bizonyítékok hiányában, sőt, kényszerítő bizonyítékok ellenében is. Az elmének azon állapota, mikor az ember hisz valamiben – teljesen mindegy, hogy miben – az azt alátámasztó bizonyítékok nélkül. (Ha volnának bizonyítékok, akkor a hit fölösleges volna, a bizonyítékok eleve arra kényszerítenének, hogy elhiggyük.)

A vakhit irodalmi példája Douglas Adams Dirk Gently holisztikus magánnyomozó irodája című művében megjelenő robotszerzetes, aki megingathatatlanul hiszi – minden bizonyítékkal szemben, hogy a világon minden rózsaszín.

A vakhit mémje a racionális vizsgálódástól való elrettentés egyszerű, öntudatlan kibúvójával biztosítja fennmaradását.

A hit lehet olyan erős, hogy szélsőséges esetekben az emberek képesek ölni vagy meghalni minden további igazolás nélkül (számos példa látható erre Afganisztántól Irakon keresztül Észak-Írországig).

[szerkesztés] idézet

„A hitnek elegendő ereje van ahhoz, hogy immunizálja az embereket minden sajnálat, megbocsátás és tiszteletre méltó emberi érzéssel szemben. Még a félelemmel szemben is immunizálja őket, ha őszintén hisznek abban, hogy a mártírhalál egyenesen a menyországba juttatja őket. Micsoda fegyver! A vallásos hit külön fejezetet érdemel a haditechnika évkönyveiben, ugyanakkora jelentőséget kell neki tulajdonítani, mint a számszeríjnak, a csatalónak, a tanknak és a hidrogénbombának.” (Richard Dawkins: Az önző gén)