Abszurd dráma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az abszurd dráma a II. világháború után létrejött avantgarde drámairányzat.
Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugéne Ionesco, Jean Genet.
Legjelentősebb alakjai:
- Franciaország: Boris Vian, Robert Pinget, Jean Tardieu, Eugéne Ionesco, Jean Genet.
- Olaszország: Dino Buzatti
- Írország: Samuel Beckett
- Svájc: Max Frisch
- Németország: Günter Grass,
- Nagy-Britannia: Harold Pinter, N. F. Simpson, Tom Stoppard
- USA: Edward Albee
Létrejöttének oka: a II. világháború után a fejlett kapitalista országok individualista színezetű bírálata.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzői
- Az abszurd dráma az embert tehetetlen lénynek tekinti, kinek törekvései eleve bukásra vannak ítélve.
- Lehetetlennek tartja az emberi közösséget, és a közlekedést.
- A nyelv alkalmatlan a kifejezésre, abszurd.
[szerkesztés] Forrásai
- A technikai civilizáció víziója, a bürokrata gépezetben őrlődő kisember létbizonytalansága, és a tehetetlenségre kényszerítettség.
[szerkesztés] Kritériumai
- Abszurditásig fokozott általánosítás.
- Nincs osztálykülönbség.
- Konfliktusa legtöbbször a társadalomból, történelemből kiszakított ember ösztönvilágának ábrázolása. A végzet meghatározatlan, homályos.
- Hangja: pesszimista beletörődés vagy cinikus kacaj.
- Kristályosan foglalja magába a modern színpadi szemlélet leglényegesebb elemeit: cselekménye nincs, kevés a szereplő, kopár, puritán színhelyeken játszódik. Fontos a gesztusok nagy hangsúlya.
- Többségükben egyfelvonásos darabok.
- Új szimbólumrendszert kezdeményeznek.
- Az abszurd színház színészeszközökben rendkívül gazdag.
[szerkesztés] Néhány ismert abszurd dráma
- Eugéne Ionesco: A kopasz énekesnő (1949), Eladó lány (1953), Az új lakó (1953), A különóra (1951), Rinocéroszok (1959)
- Harold Pinter: A gondnok (1960)
- N. F. Simpson: Egyirányú inga (1960)
[szerkesztés] Forrás
- Világirodalmi Lexikon 1. Akadémiai Kiadó, Budapest


Based on work by