Tabán
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Tabán Budapest I. kerületének egyik városrésze.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése, határai
A városrész a budai Várhegy, a Gellérthegy és a Nap-hegy közé ékelődő, viszonylag szűk völgyben fekszik, ami ott fut ki a Duna partjára, ahol a folyó medre összeszűkül. Ma jobbára parkos területe a Gellérthegy lábától, illetve a Duna-parttól a Nap-hegy oldalába kúszik fel. Észak felől a Víziváros, ill. a Krisztinaváros, valamint a közéjük ékelődő Várhegy, keletről a Duna szegélyezi, délről a Dunára meredeken leszakadó Gellérthegy, délnyugatról a Gellérthegy oldalában vezető Hegyalja út, nyugatról a Nap-hegy határolja.
[szerkesztés] Története
A védett völgy, a napsütötte hegyoldalak, a Gellérthegy lábánál fakadó hévizek, s nem utolsósorban a Duna közelsége már a neolitikum emberét is idevonzották, emlékeiket régészeti ásatások tárták fel. A kora vaskorban (Kr. e. III–I. század) lakóhelyül választották a kelta eraviszkuszok, majd birtokba vették a rómaiak, akik a IV. században, I. Valentinianus császár idején őrtornyot emeltek az itt levő fontos révátkelőhely védelme céljából, szemben a túlparti Contra-Aquincummal.
A városnegyed ma is használt neve valószínűleg a török eredetű Débágháne/Tabakhane szóból származik, jelentése: Tímár-telep. Arra utal, hogy egykor cserzővargák, tímárok műhelyei voltak itt. Ez változott később Tabahonra, majd rövidült-magyarosodott Tabánra.
A magyar honfoglalás után elődeink Kis-Pest nevű települése jött létre a továbbra is fontos révátkelőnél. A tatárjárásig virágzó falu neve többször is változott, Szent Gellért város, Kelenföld, s az itt fakadó meleg vízű források után Alhévíz néven is jegyzik a középkori írásos emlékek. A tatárjáráskor elpusztult település IV. Béla várhegyi építkezéseitől kezdve megújult, ám kívül rekedve a várfalakon, Buda elővárosa lett. Mátyás király uralkodása alatt fedett folyosóval kötötték össze a palotát a Gellérthegy lábánál fakadó hőforrásokkal.
A török hódoltság alatt a lakosság elmenekült, a település azonban fejlődött: a hódítók fürdőket építettek a melegvíz-forrásokra, s dzsámikat emeltek. A XVII. század végén a meggyérült magyar lakosság mellé a Duna-parthoz közeli területre németek, az Ördög-árok partjára és a Nap-hegy keleti lejtőjére nagyobb számban dél-szlávok, főként szerbek települtek. Róluk kapta a városrész a Rácváros elnevezést; hajdani ittlétükre ma a Rác fürdő neve utal.
A XVIII. századra vályogházakkal, egymáshoz ragasztott, zsindellyel fedett, szegényes épületekkel szegélyezett, szabálytalan, girbe-gurba utcácskák alakultak ki. Lakosai a több évszázados hagyományokra visszatekintő szőlőműveléssel foglalkoztak, de a rendezetlen és rendkívül sűrűn beépített negyed jelentős számú iparosnak, kereskedőnek is otthont adott. Annak ellenére, hogy a Tabánt 1810-ben tűzvész pusztította, s nem kímélték az Ördög-árok árvizei sem, 1821-ben mintegy ezer házat írtak itt össze. 1849-ben, amikor megnyílt a Lánchíd, elvesztette a révátkelőhely nyújtotta sok évszázados jelentőségét. Csatornázatlan utcái, az 1880-as években jelentkező filoxéra járvány pusztításai, majd a budai városrendezési munkálatok: a budai körút és az Erzsébet híd építése felvetették lebontásának tervét. A XIX. század és a XX. század fordulójára szórakozóhelyekkel, éttermekkel, borozókkal telt romantikus negyeddé vált, a budapesti „Montmartre”-ként is emlegetett Tabán írók, költők, művészek kedvelt helye lett. Mielőtt véglegesen megpecsételődött a sorsa, a kor irodalmi életének jeles személyiségei (Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenő) szólaltak fel megmentéséért, festők ragadtak ecsetet, magánszemélyek fényképezőgépet megörökítéséért (a legjelentősebb alkotások Zórád Ernő akvarelljei). 1933–1936-ban bontották le a mai tabáni park helyén állt házsorokat, csak néhány épületet kímélt meg a „városrendezési láz”. A helyébe tervezett új városrész azonban soha nem épült fel. A Monarchia legszebb ortodox templomát, a tabáni Szent Demeter templomot a II. világháborúban találat érte, tetőzete beszakadt, 1949-ben az egyébként viszonylag épségben maradt épületet lebontották. Mára csak a török kori kupolacsarnokot is őrző Rudas és Rác fürdő, az Aranyszarvas-ház, a tabáni Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom, mellette, az Apród utcában a Virág Benedek-ház és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épülete, a Döbrentei utcában három és a Czakó utcában egy műemlék ház maradt ránk az egykori, legendásan romantikus hangulatú Tabánból. Jelentős része zöldterület, pihenőpark, amely popzenei fesztiváloknak is helyet ad. A területet északról lezáró, Duna-parti Ybl Miklós teret a híres építészünk, Ybl Miklós alakította ki a 19. század végén. A meglevő tárgyi, írásos és képi emlékeket a Tabán Emlékmúzeum és Dokumentációs Központ gyűjti, őrzi és mutatja be.
[szerkesztés] Fontosabb közterületek
- Attila út
- Döbrentei tér
- Hegyalja út
- Krisztina körút
- Szarvas tér
[szerkesztés] Nevezetességei
- Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom
- Erzsébet királynő szobra
- Rác fürdő (Hadnagy u. 1.) – jelenleg átépítés alatt
- Rudas Gyógyfürdő és Uszoda (Döbrentei tér)
- Várbazár
- Várkert-kioszk (Várkert Kasznió)
- Ybl Miklós szobra
[szerkesztés] Múzeumok
- Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (Apród u. 1–3.)
- Tabán Emlékkiállítás és Dokumentációs Központ (Döbrentei u. 9.–Apród u. 10.)
[szerkesztés] Források
- Budapest. 3., bőv. és átdolg. kiadás. Panoráma, Budapest, 1973
- Somorjai Ferenc: Budapest. Panoráma, Budapest, 1994
- Budapest Lexikon. 2., bőv. és átdolg. kiadás. II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. ISBN 963-05-6409-2 (összkiadás); ISBN 963-05-6411-4 (II. kötet)
- Szerb Antal: Budapesti kalauz Marslakók számára
- Tersánszky Józsi Jenő: Lebontják a Tabánt. Nyugat, 1935. 11. szám
- Vidor Miklós: Margitsziget, Tabán, gyerekkor. Új Ember, 2001. LVII. évf. 47. sz.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- http://epa.oszk.hu (Rózsavölgyi Gyula: A Tabán rendezése, Művészet, 1919)
- http://nol.hu/framed/6674 (N. Kósa Judit: Panama a Tabánban)
- www.radio.hu/index.php?cikk_id=39982 (Petőfi Rádió: Fedezzük fel a Tabánt c. műsora)


Based on work by