Publius Annius Florus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Publius Annius Florus (Afrika, 1. század második fele - Róma, 2. század közepe), római költő.


Tehetős afrikai szülők gyermeke volt. Már ifjú korától fogva részt vett a költői versenyeken, amelyeket Domitianus római császár összekapcsolt a „Ludi Capitolini”-vel (Capitolium-i játékok), 86-90-ben. Sikert aratott, de a császár ellenszenve miatt nem kapott első díjat. Megsértve hagyta el Rómát, és a hispaniai Tarracóban telepedett le. Itt szónokiskolát alapított, majd 103-ban vagy 106-ban visszaköltözött Rómába, feltehetőleg barátai rábeszélésének hatására. Egészen élete végéig itt élt, baráti viszonyban állt Hadrianus császárral, akivel több tréfás verset írtak egymáshoz. Fennmaradt egy „verspárbajuk" is: Hadrianus nagyon sokat utazott, csaknem az összes római provinciát meglátogatta. Florus így csúfolta emiatt:

Nem szeretnék császár lenni,
Utazni Britanniában,
Germánok közt tengni-lengni,
Dideregni szkíta fagyban.

A hagyomány szerint Hadrianus azonnal a következő négysorossal vágott vissza Florusnak:

Nem szeretnék Florus lenni,
Csapszékekben csatangolni,
Kocsmákban tengni-lengni,
Tűrni hízott szúnyogokat.

Mint költő szívesen vette témáit a vidéki életből, a gyermekek, kisemberek és a természet világából. Idillikus szemléletű költészetében érdekes mozzanat határozott ellenszenve a görögökkel szemben, ebben Juvenalisra emlékeztet. Megvetette a „tengeren túli erkölcsöket”, eszményítette a római polgár életét. Ahogy írta: „többre becsülök egy Catót száz Szókratésznél”.

Önéletrajzi szempontból érdekes részben fennmaradt dialógusa: „Vergilius orator an poeta” (Szónok-e vagy költő Vergilius?). Egyes kutatók őt tartják a „Pervigilium Veneris” (Venus virrasztása) című költemény szerzőjének is.

[szerkesztés] Források

Más nyelveken