Kontroll (film)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kontroll
Rendező: Antal Nimród
Producer: Hutlassa Tamás
Forgatókönyvíró: Jim Adler, Antal Nimród
Főszerepben: Csányi Sándor
Balla Eszter
Mucsi Zoltán
Pindroch Csaba
Zene: Neo
Operatőr: Pados Gyula
Jelmeztervező: Breckl János
Vágó: Király István
Gyártó: Cafe Film
Időtartam: 105 perc
Díj(ak):
Nyelv: magyar
IMDb

A Kontroll 2003-ban készült színes 35 mm-es, magyar nagyjátékfilm.

A mintegy másfél órás alkotás a budapesti metró és a metróellenőrök világában játszódik[1].

A rendező Antal Nimródot – saját bevallása szerint – elsősorban a Jó és Rossz küzdelme érdekli és érdekelte a film készítésekor.

A Kontroll meghatározhatatlan műfajú film. Egyes kritikusok krimi-akció-thrillernek, mások vígjátéknak, ismét mások társadalomszatírának tartják. Eme, a posztmodern filmművészetben szokásosan többrétegű és műfajilag sokszínű (eklektikus) alkotás mind képi- és hangulatvilágában, mind cselekményében valóban tartalmazza a fenti stílusok elemeit, sőt a „misztikus pszichotriller” (ld. Twin Peaks) elemei is megtalálhatóak benne. Műfaji és cselekményi eklekticizmusát többen tekintik koncepciótlanságnak, és a film egyik legfőbb hibájának róják fel, mondván, hogy ez a túl sok szálat megragadni akaró, igazán egységes történet híján lévő alkotás nem egyéb hatásvadász reklámklipek összefüggéstelen halmazánál[2].

Figyelemre méltó ugyanakkor a metró misztikus fényeiből és árnyékaiból kikevert képi világ, a film által teremtett, a kelet-európai mindennapok milliőjét idéző légkör, és az ennek megformálásában elsődleges, kiváló színészi alakítások - nemcsak a főbb, hanem a fontosabb mellékszerepek egy részét is népszerű és sikeres magyar színészek játsszák . A kritikusok szinte kivétel nélkül az alkotás erényei közé sorolják a képi világgal teljes egységet alkotó filmzenét, melyet a Neo együttes a rendezővel együttműködve alkotott meg.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Cselekmény

[szerkesztés] Főbb szereplők

A film főhőse Bulcsú (Csányi Sándor), aki egy ígéretes (valószínűleg mérnöki) pályát hagyott ott, vélhetően a túlhajszolt mindennapi élet és az állandó piszkos és alattomos küzdelmek, pozícióharcok elől menekülve és vegyülve a metró Alvilágába. Lassan ez az alvilág vált otthonává, amit nem képes elhagyni, álomra is a piszkos kőpadlón hajtja a fejét. Itt ismerkedik meg Szofival (Balla Eszter), akibe első látásra beleszeret; s aki az alkoholizmusa és a MÁV-nak súlyos anyagi kárt okozó balesete miatt elbocsátott, idős, bölcs és minden hibája ellenére szeretetreméltó és tisztelet övezte ex-mozdonyvezető és jelenlegi metróvezető Béla (Kovács Lajos) lánya.

Bulcsú egy öttagú ellenőrbrigád tagja. Közvetlen munkatársai jellegzetesen magyar figurák: a pályakezdő és állandóan a vagányt mímelő, közvetlen, minden baj közt jókedélyű és extrovertált újonc, Tibi (Nagy Zsolt); a harminc éve a vállalatnál dolgozó, és saját etikai normáit a metró vadvilágában is tartani próbáló középkorú csapatvezető, Professzor (Mucsi Zoltán), a higiéniai hiányosságai miatt minden más munkahelyről elbocsátott kültelki kisapacs, Lecsó (Badár Sándor), a szintén fiatal, egy különös pszichológiai rendellenességben (narkolepszia) szenvedő Muki (Pindroch Csaba). Elsősorban ők képviselik a vígjátéki elemet a filmben csetlés-botlásaikkal, vicces bemondásaikkal és azzal, hogy állandóan véresre verik őket hol a rivális ellenőrbrigádok tagjai, hol a metrón utazó futballszurkolói kemény mag. Egy másik komikus elem a Gyalogkakukk (Mátyási Bence) megjelenése. A techno-nemzedék e fiatal és gyorslábú suhanca az ellenőrök réme, aki állandóan lefújja őket gyorsan száradó habspray-vel, és mozgalmas üldözési jelenetek végén mindig meglóg a dühös ellenőrbrigád elől.

A szociológia szempontjából könnyedebb, de mélylélektanilag talán súlyosabb krimi- és thrillerelemet a filmben egyrészt Árnyék (Szabó Győző) képviseli, egy csuklyás-bőrkabátos sorozatgyilkos, aki áldozatait, a kiszemelt utasokat rendre a peron elé gördülő metrószerelvény alá löki[3]; másrészt pedig a depresszióba süllyedt, az emberi méltóságát ért sérelmeket, a megaláztatásokat elviselni képtelen és szintén gyilkossá váló ellenőr, Laci (Nádasi László) tragédiája. Egyes értelmezések szerint Árnyék valójában a hasadt tudatú, esetleg skizofrén Bulcsú egyik énje.

[szerkesztés] Bulcsú története

Ki ne érezte volna már úgy egy adott pillanatban, hogy ki kell lépnie megszokott környezetéből? El kell bújnia a világ elől. Menekülni a múlt elől és a jelenből egyaránt. Eltűnni a föld felszínéről. Bulcsú elhagyja a régi ígéretes pályáját, és egy másik, világos szabályok szerint működő közegben keres menedéket. Megszakította minden kapcsolatát a felszínen folyó élettel és a jegyellenőrök sajátos, a társadalom örökös megvetésében élő családjába menekült. Rajta keresztül beleláthatunk az ellenőrök hétköznapjaiba, az utazók és a jegyellenőrök hol drámai, hol pedig komikus viszonyába.
(részlet a film „hivatalos” szinopszisából)

Bulcsú minden nap a metróperonon ébred. Miután a reggeli eligazításnak vége, a rivális brigád vezére, a protekcióval helyére került és többek közt emiatt is mindenki által megvetett Gonzó (Mihályfi Balázs) kihívja Bulcsút egy ún. "sínfutás-párbajra", melyet az elfogad. Bepillanthatunk az ellenőrlét küzdelmes és csak kívülről humorosnak látszó mindennapjaiba, Bulcsú megismerkedik a jegy nélkül utazó és fura állatjelmezt viselő Szofival egy rövid és meglehetősen értelmetlen párbeszéd erejéig[4]. A Gyalogkakukk ismét lóvá teszi a brigádot (lefújva az újonc Tibit), és üldözése közben a brigád összefut az agresszív újpesti szurkolókkal, amiből verekedés kerekedik.

Este megtörténik a párbaj. Gonzó egy egykori ellenőr és sínfutóbajnok, jelenleg mankóval járó rokkant K, azaz Kripli (László Zsolt) társaságában érkezik, akinek lábujjait egy ilyen párbaj során levágta a metró; Bulcsút pedig Tibi kíséri. A sínfutás rituáléja a következőképp fest: miután az utolsó előtti metrószerelvény elhagyja a peront, a két bajnok leugrik és futni kezd utána. Ez (amint azt a Tibit felvilágosító K narrációjából megtudhatjuk) nem egyszerű dolog, mivel a sötét alagút padlója tele van csövekkel és elektromos vezetékekkel, maga az alagút pedig (minthogy nem takarítják) súlyos légzési nehézségeket okozó kosszal és grafitporral, a fő gond azonban az ún. éjféli expressz, az utolsó és utasokat sohasem szállító (és ezért meg nem álló) szerelvény, mely elég gyorsan végigszáguld az alagúton, és éri be a versenyzőket. A halálos futóversenyben Bulcsú győz, az opportunista és egoista Gonzó csak az ő segítségével tud az utolsó pillanatban kikecmeregni az alagútból a peronra, mielőtt az expressz elütné, és minthogy az izgalmaktól bevizel, eléggé megszégyenül.

Bulcsú a nehéz nap után ismét a peronon alszik, és Szofival álmodik. Másnap összefut régi mérnök(?)-kollégájával, Ferivel (Kulka János), a találkozás során derül ki nem sok minden Bulcsú régi életéből. Ez a találkozás az első olyan jelenet, ami kezdi megtörni a magyar filmvilágban hagyománnyal bíró „szocio-burleszk” hangulatot (Roncsfilm, Nyugatról keletre). Innentől kezdve a film egyre inkább Bulcsú egyszemélyes drámájára koncentrál; mely eddig is jelen volt a filmben, de a poénok nehezen tudatosulóvá tették. A hangulatváltozás fokozatos, de nem észrevétlen; mert hirtelen és meglepetést keltő, sőt egyenesen sokkoló törések: általában gyilkosságok biztosítják (Laci, az elkeseredett ellenőr elvágja egy őt pofonvágó utas torkát, illetve Árnyék - mintegy annak szimbólumaként, hogy a Vicc mostantól kezdve halott, tessék megkomolyodni, figyelni és reszketni, ahogy egy horrorhoz illik - megöli a huncut Gyalogkakukkot, épp mielőtt Bulcsú végre elfogná).

A gyilkossággal - mivel Árnyék alakja nem látszik a félautomata kamerák által készített felvételen - a főnökség (és kollégája, Muki is) Bulcsút gyanúsítja, aki erre kilép a szervezettől. Bulcsú összefut a megkérdőjelezhető módszereikről híres (a bliccelőket verő) Gonzó-csapattal, akik összeverik a szurkolóktól kapott ütésektől már amúgy is sebekkel teli ex-ellenőrt (mivel most már nincs joga jegy nélkül utazni). Karmaik közül Béla menti ki. Bulcsú a "Metró-buli" - a metróban rendezett zenés jelmezbál - lézer-fényeire és hangjaira ébred. Mivel megbeszélték Szofival, hogy ennek helyszínén kell találkozniuk, a tömegbe vegyül, ahol azonban meglátja Árnyékot. Mivel Bulcsú látta őt, amikor meggyilkolta a Gyalogkakukkot, Bulcsúnak pedig több ok miatt is van oka rá haragudni (hiszen Árnyék az ő zsákmányát, a bliccelő Gyalogkakukkot Bulcsú orra elől taszította a halálba, azonkívül a gyilkosnak köszönhető az is, hogy munkáját elvesztette, sőt hogy törvényen kívülivé válhat), a találkozás elkerülhetetlenül konfliktushoz vezet. Árnyéknak nem sikerül sem a vonat alá löknie, sem agyonvernie Bulcsút. Bulcsú úgy próbál menekülni előle, hogy egy távozó metrószerelvény után ugrik és futni kezd az alagútban, a gyilkos követi. A két karakter küzdelme tehát egy klasszikus sínfutó-versenyben folytatódik, és ez az ezen a terepen tapasztaltabb Bulcsú győzelmével kell, hogy végződjön. Bulcsúnak sikerül az újabb érkező metrószerelvény elől a peronra ugrania, Árnyékot pedig vélhetően elgázolja a szerelvény. A hőst pedig az angyal-jelmezbe öltözött Szofi várja a peronon, akinek társaságában Bulcsú végre fel mer menni a mozgólépcsőn, a Fény világába, hogy ott próbáljon új életet kezdeni.

[szerkesztés] Szereplők

  • Csányi Sándor - Bulcsú
  • Balla Eszter - Szofi
  • Mucsi Zoltán - Professzor
  • Pindroch Csaba - Muki
  • Badár Sándor - Lecsó
  • Nagy Zsolt - Tibi
  • Mátyási Bence - Gyalogkakukk (Bootsie)
  • Szabó Győző - Árnyék
  • Nádasi László - Laci
  • Scherer Péter - Főnök
  • Kovács Lajos - Béla
  • Horváth Károly - Tamás
  • Cserhalmi György - a Belső Ellenőrzés vezetője
  • Kulka János - Feri
  • Bicskei Kis László - Doki

[szerkesztés] Díjak

  • 40. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál fődíja: az Arany Hugo-díj
  • Varsói Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíja
  • Aubagne-i ALCIME Filmfesztivál: legjobb zene, legjobb forgatókönyv
  • Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál - Francia oktatási minisztérium elismnerő oklevele, 2004

[szerkesztés] Kritikák

„A most következő filmalkotás fiatal művész munkája, akit szeretnék barátomnak tudni, bár nem régen ismerjük egymást. Mint azt hosszú beszélgetéseink alkalmával elmondta, őt a jó és a rossz küzdelme foglalkoztatja.
Amit játékfilmjében ábrázol az fikció, fiktív föld alatti világ. Sem maga a helyszín, sem az ott történő események, sem az események szereplői nem köthetok a BKV-hoz, mert univerzális gondolatokat tükröznek.
Sokan óvtak attól, hogy a budapesti metrót átengedjük a forgatásokhoz, féltek attól, hogy a filmben lejátszódó jelenetek és szereplők rossz fényt vetnek társaságunkra. Én ezt másként látom. Büszke vagyok arra, hogy egy első filmes rendező munkáját segítettük azzal, hogy a metró különleges atmoszférájú helyszíneit a művész rendelkezésére bocsátottuk. Meggyőződésem, hogy a nézők el tudnak vonatkoztatni a konkrét helyszínektől, és a szereplőket sem azonosítják a BKV ellenőreivel, hiszen a világ amelyben a cselekmény lejátszódik nyilvánvalóan szimbolikus.”
Aba Botond (BKV Rt. vezérigazgató)
„Antal Nimród bemutatkozó nagyjátékfilmje egyszerre kocsikázás a posztkommunista tudatalatti szellemvasútján és száguldás az új magyar közönségfilm tarka szerelvényein. A Kontroll legnagyobb erénye, hogy a hazai filmekből hiányzó pergő és plasztikus elbeszélőmódot kiválóan ötvözi a - szintén hiányzó - erős és egyedi atmoszférateremtéssel.”
Filmkultúra
„ A zenében is ez a közérthetoség volt a célom. Nagyon fontos a zene, de ne vigye el a filmet. Nagyszerű egybecsengés volt a NEOval való munka. Nem az én világom az elekronikus zene, de láttam egy NEO klipet és nagyon tetszett. Végső lépésként Mucsi Zoli hívta fel rájuk a figyelmemet, mondván, hogy van a feleségének egy unokaöccse, a Márk és ő a NEOban zenél, és nagyon ügyesek. Amikor leültünk és előadtam nekik lemezeket mutogatva, hogy mire is gondoltam, megragadott a szakmai felkészültségük és egyszerűségük. Rögtön tudtam, hogy jó választás.”
Antal Nimród, a film rendezője ([1])
„ A cselekménybe ügyesen beleszőtt krimiszál, illetve a vígjátéki szituációk sora mutatja, hogy a bemutatkozó nagyjátékfilm, a Kontroll jó néhány jelenetét szintén a műfajok iránti érdeklődés formálta. Nincs ezzel semmi baj, azzal már inkább, hogy a rendező időnként megingott a cselekményvezetés mikéntjét illetően és átmenetileg többször elveszítette egyensúlyérzékét a történet hullámvasútján. A nagyformával nehezebben boldogult, mint a kisebbekkel, és túl sok mindent akart egyetlen műbe beleszuszakolni. A Kontroll ily módon remek részletmegoldásokkal teli, ámde nem kellően kompakt, magyarán kétarcú film lett.”
Filmvilág.hu
„Sikeresen ötvözi az amerikai akciófilmek lendületességét a borongós-töprengős magyar lélek modorával", folytatódik az elemzés. "A Kontroll földalatti világának szereplőin keresztül a rendező gazdag képet fest a modern Magyarországról, rávilágítva az Unióhoz csatlakozó ország előtt és mögött álló problémákra.”
Screendaily, amerikai filmes folyóirat [2]
„ Mese és valóság speciális keveréke, amely némileg a poklot jelképezi, ahol rendkívüli formában mégis érvényesül az istenadta szabad akarat. A hősök kitaszítottak, de emberségük érvényes, és annak próbája folyamatosan működik. Köztük munkálkodik az „Árnyék”, a gyilkológép, aki a meghasonlott lelkeket a sínekre löki (kiemelkedő, kétperces színészi teljesítmény Eszenyi Enikőé, aki az egyik áldozat szerepét játssza). A főhős ezt a gonosz hatalmat semmisíti meg, hogy mackó jelmezéből kibújt szerelme angyali hívásának engedve felfelé merjen indulni a napfényre. Sok a piros festék, a vér, a sivárság, a szemét. De megbocsátjuk, mert igaz, valódi, mert déjà vu, amit átélünk.”
[3]

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. A pontosság kedvéért: a rendező a budapesti metróval kapcsolatos társadalmi problémákon túli, univerzális mondanivalót kívánt tükrözni. A forgatás során „stilizálta a miliőt”, és a konkrét budapesti helyszínekre utaló valamennyi feliratot, táblát el- és kitakart. Ilyen „elidegenítő elemként” szolgál a film előtt bejátszott, a BKV vezérigazgatójával készült Aba Botond-nyilatkozat is.
  2. Sulinet kritika; Filmvilág folyóiratban (2003/11.)
  3. Szabó Győző egy másik szerepet is kapott a filmben: egy sínhegesztőt, aki csak hátulról, guggolva látszik. Akkor tűnik fel, mikor a Laci által elkövetett gyilkosságtól megrendülve Bulcsú egyedül barangol a metró alagútjaiban a Béla-tál-jelenet helyszíne felé.
  4. Később, az apjával, Bélával való beszélgetéskor kiderül, hogy a medve- vagy kengurujelmezt a valószínűleg reklámemberként dolgozó Szofi vélhetően munkaköri kötelességként viseli.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kontroll (film) témában.
Más nyelveken