Romanus pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Romanus léphetett a pápai trónra a világtörténelem folyamán 115.-ként. A korabeli krónikák nagyon homályosan és gyéren írnak a mindössze négy hónapon keresztül hivatalban lévő Romanusról.

Galleseben született, apját Constantinusnak hívták. II. Márton pápa unokaöccse volt. Toszkánai szerzetesek nevelték, tanították, így került közel a papi pályához. Felszentelése előtt pár évvel nevezték ki a római San Pietro ad Vincula székesegyház bíborosává. A VII. Istvánt elűző rómaiak a zsinaton olyan egyházfőt akartak választani, aki elítéli a hullazsinatot, és távol marad a spoletoi család befolyásától. Miután Romanus nyilvánosan kárhoztatta a becstelen zsinatot, 897 augusztusában pápává szentelték fel.
Egyházfőként hivatalos formát akart önteni korábbi kijelentésének, azonban korai halála miatt erre már nem kerülhetett sor. Aktívan részt vett a világi hatalmi kérdésekben. A spoletoi hercegek oldalára állt, és Lambertet, Spoleto hercegét ismerte el császárnak. Ezzel csalódást okozott a rómaiaknak, és ezért megfosztották trónjától. A párizsi kódex alapján utolsó napjait szerzetesként töltötte, de nem lehet kizárni azt sem, hogy megölték. Sírja a Szent Péter Bazilikában van.

Előző pápa:
VII. István pápa
Római pápa
897
Vatikán címere Következő pápa:
II. Theodorus pápa