Ohm-törvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy elektromos ellenálláson átfolyó áram erőssége, és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvény kimondja, hogy egy áramkörben létrejövő áramerősség egyenesen arányos a kivezetésein mért feszültséggel, és fordítottan arányos az elektromos ellenállással. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ben ismertette először.
[szerkesztés] Az Ohm-törvény használata

ahol
U: elektromos feszültség
I: elektromos áram
R: elektromos ellenállás
P: elektromos teljesítmény


Based on work by