Acid house

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

Az acid egy elektronikus zenei irányzat, a house egy változata.

Valószínűleg a Roland cég maga sem gondolta, milyen korszakalkotó változás elindítója lesz a TB 303-as analóg bassliner 1982-es piacra dobásával. A készüléket eredetileg basszusgitárosoknak szánták, a TR 606-os dobgép mellett használandó, az "élő zenekar a nappaliban" hatás elérésére. A szerkezetnek eleinte nem volt komoly visszhangja. 1987-ig nem történt semmi különös, a 'mélyelőknek' nem igazán jött be a készülék, egyszerűen elfelejtették. Akkor történt, hogy egy Chicago külvárosából származó fiatal, DJ Pierre két barátjával, Herb Jacksonnal és Earl 'Spanky' Smith Jnr.-ral megkeresték a különféle zenei produkciókban már járatos Marshall Jeffersont, és a TB 303-as gép újszerű felhasználásával összeraktak egy lemezt, mely örökre megváltoztatta a zene arcát. A lemeznek az Acid Tracks címet adták.

Mitől volt forradalmian új a TB 303-as készülék? Hogyan adhatott megjelenése a dance-nek akkora lökést, mint annak idején a rocknak az elektromos gitárok megjelenése? Egy hagyományos hangszeren különféle magasságú hangokat szólaltathatunk meg, akár együtt, vagy külön-külön, a hangszínek viszont korlátozottak. A monofonikus TB 303-assal épp fordított a helyzet: mindig csak egy patternt programozhatunk be, azonban ennek a hangzását a különböző modifikációs lehetőségeken keresztül gyakorlatilag a végtelenségig variálhatjuk. Ez a kis ezüst doboz felelős az azonnal felismerhető, jellegzetesen tekeredő-csavarodó, füllyukasztó acid hangzásért. A kezdeti érdektelenség következtében a készülék gyártását hamar leállították, később pedig, amikor már mindenki TB 303-ast akart vásárolni, nem indították újra a termelést. (Ebben a pletyka szerint a konkurens hangszergyártó, a Moog keze volt benne: a 303-as szinusz-generátorának felépítése állítólag annyi hasonlóságot mutatott az ő akkori szintetizátoraikban használt konstrukcióval, hogy perrel fenyegették meg a Roland céget. A történet szerint a készülék tervezője a későbbiekben ki is lépett és Control Synthesis néven saját vállalatot alapított.) Ma a kis ezüst doboznak tucatnyi klónja, sőt PC-s változata is létezik.

Az első acid felvételek tehát Amerikában készültek, mégis a nemzetközi áttöréshez Anglia szolgált ugródeszkául. A szigetországban éppen ideális volt a helyzet egy teljesen új zenei műfaj bemutatkozásához: végérvényesen lecsengett, kifáradt a punk / new wave keltette hullám, a zeneértő, s egyúttal fizetőképes közönség azonnal befogadta a minden addig megszokottól eltérő hangzást. Az acsarkodó, agresszív, negatív jövőképekkel terhes punkot kiszorította egy pozitív, mindenfajta politikai állásfoglalástól mentes, enyhén hedonista irányzat. Az acid világhódító útjára Angliából indult, népszerűsége 1988-1989-ben tetőzött Európában.

Az acid felvételekben egy erőteljes, 120-140 bpm között lüktető – többnyire TR 606-oson, vagy TR 808-ason előállított – alapütemen kívül általában csak egy lecsupaszított motívum szól végig. Az acid száraz, érdes hangzású, harsány és minimalista. Vokálokat csak elvétve találunk bennük, akkor is inkább effektként használt mondattöredékeket, vagy csupán egyes szavakat. Minimalizmusa köszönhető az akkori hangszer- és effektpark (maihoz képesti) viszonylagos fejletlenségének is, így az acid hamar elérte saját műfaji korlátjait. A kilencvenes évek közepén a TB 303-as másodvirágzását élte, számos előadó (az Orbital, a FSOL, Plastikman, Emmanuel Top, a Massive Attack, a Union Jack, Josh Wink, Fatboy Slim, az Underworld, a Prodigy, a Hardfloor, a Tesox, az Awex, DJ Misjah) igen nagy sikerrel vette újra elő a készüléket. Ennek köszönhetően a használt TB 303-as kiskereskedelmi ára az eredeti ár többszörösére emelkedett: a Devilfish modifikációval ellátott, már midizhető gép a népszerűség csúcspontján 2.000-2.500 német márkába került. Hol vagyunk már a basszusgitárosoknak szánt automata kísérettől! A kis készülékből kultikus darab, kegytárgy lett. (Később néhány techstep drum and bass felvételben hallhattuk ismét a kis ezüst dobozt.)

Bár az elektronikus zenék elterjedése és a szintetikus drogok fogyasztásának divatja egybeesik, az acid zenét és az LSD-t tájékozatlan, rosszindulatú kívülállók hozták közvetlen összefüggésbe. Figyelmen kívül hagyták a tényt, hogy az acid zene megjelenése és a pszichedelikus drog felfedezése között éppen fél évszázadnyi a különbség.

Az acid volt az első könnyűzenei irányzat, mely nem évtizedekkel nyugati áttörése után, valamilyen mutánsverzióban jutott el Magyarországra, hanem időben, eredeti formájában mutatkozott be. Az első magyar acid party 1989. szeptember 13.-án, Király Tamás underground divattervező születésnapi buliján került megrendezésre. A helyszín az Andrássy úti Fiatal Művészek Klubja volt, a zenét - kb. 400 meghívott vendég előtt - az amszterdami Roxy két rezidens DJ-je szolgáltatta. Minden addig ismert szórakozási forma kellékeitől eltérő eszköztár: UV-reagens test- és ruhafestékek, füstgép, stroboszkópok tették a partit emlékezetessé a jelenlévők számára. Ez az esemény jelentette a magyar techno-house kultúra 0 óra 00 percét.

A kilencvenes évek közepén ugyancsak a Fiatal Művészek Klubja adott rendszeresen otthont az akkor még undergroundnak számító elektronikus zenei eseményeknek. A klub rezidensei az X Lab, a Re:Creation, Xyberwolf, Bernáth/y & Sons voltak.