Viola alta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Viola alta/Ritterbrácsa (Ritterbratsche) |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| angol: Viola alta/Ritter viola német: Viola alta/Ritterbratsche francia/olasz: viola alta |
||||||||
|
A viola alta vagy Ritterbrácsa Hermann Ritter 1876-ban készült elméleti munkája, amelyet a gyakorlatban Karl Adam Hoerlein Würzburgban valósított meg. A 19. századi violino pomposo újáélesztések közül ez volt a legéletképesebb; igaz, ez is rövid idő alatt megbukott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Eltérés az eredeti brácsáktól
Ritter viola altája látszatra a nagyobb testével (48 cm) és formásabb tetejével különbözik a brácsától. A koncepció azt célozta, hogy a brácsa nazális hangját egy finomabbra cserélje; csak később (1898) lett e húrral megtoldva (tehát akkortól violino pomposo újáélesztés). Darabszámra elég sok ilyen hangszer készült, köszönhetően annak, hogy Ritter több mesterrel készítette hangszereit.
[szerkesztés] Elterjedés problémája
Ritter ugyan mindent megtett az elterjedése érdekében (még műveket is komponáltrá, általában Ritterbrácsa-quartetteket), manapság már csak múzeumokban futhatunk össze velük. Mindenesetre a hangszer megszületése nem volt értelmetlen, ugyanis a később készülő mélyhegedűkre nagy hatással volt. Talán ez is hozzájárulhatott, hogy a hangszer a 20. század szerzőinek egyik kedvenc szólóhangszere lett. Egyébként Ritter 1927-es halála után már nem sokkal már szinte teljesen elfeledett volt.
Általában azt rótták fel a hangszernek, hogy túl nagy, és ezért nehéz rajta játszani; emellett a jellegzetes brácsahangzás hiányzott belőle.
[szerkesztés] Zeneszerzők és a viola alta
A hangszer szellemiségét Felix Draeseke két rá íródott szonátája örzi. Emellett Richard Wagner - aki élete nagy részét az új hangszínek keresésével töltötte - is igen érdeklődött a hangszer iránt.


Based on work by