Oszmán Birodalom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||
Az Oszmán Birodalom hatalma csúcsán (1683) |
|||
| Hivatalos nyelv | oszmán török | ||
| Főváros | Söğüt (1299-1326), Bursa (1326-1365), Edirne (1365-1453), Konstantinápoly (1453-1922) |
||
| Nemzeti himnusz | oszmán nemzeti himnusz | ||
| Uralkodó | Az Osmanlı dinasztia padisahja | ||
| Népesség | kb. 40 millió | ||
| Terület | 6,3 millió km² (1902); maximális kiterjedése 19,9 millió km² (1595 körül) |
||
| Alapítása | 1299 | ||
| Bukása | 1923. október 29. | ||
| Pénznem | akçe, kuruş, török líra | ||
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
Az Oszmán Birodalom magja Kis-Ázsia nyugati részén terült el. E terület lakták az oszmán törökök, akik a szeldzsuk-török birodalom szolgálatában voltak. Vezetőjük, I. Oszmán feladata az volt, hogy nehagyja megerősödni a Bizánci Birodalmat, illetve a környező keresztény államokat és támadásokkal, hódításokkal gyengítse azokat. I. Oszmán azonban a meghódított területeket a maga felügyelete alá vonta és 1299-ben kinyilvánította a függetlenségét a széthullóban lévő Szeldzsuk-Török Birodalomtól. Az oszmánok Európában 1352-ben vetették meg a lábukat -Galippoli elfoglalásával. 1362-ben Murád szultán elfoglalta Drinápoly városát, ami a birodalom új fővárosa lett. Miután II. Mehmed elfoglalta Konstantinápolyt 1453-ban, a kis török állam egy hatalmas birodalommá nőtte ki magát. A tetőfokát I. Szulejmán uralkodása alatt érte el, amikor határai a Perzsa-öböltől egészen Magyarországig és Egyiptomtól a Kaukázusig húzódtak. Szulejmán halála után a birodalom hanyatlásnak indult, aminek legelső látható jele a bécsi vereség volt 1683-ban, és a Birodalom katasztrofális bukásához vezetett az I. világháború végén.
[szerkesztés] Az Oszmán Birodalom államszerkezete
Az oszmán állam sikere a birodalom belső felépítésén alapult. Élén a szultán állt. Övé volt minden föld, alatta voltak a vezérek és más udvari méltóságok és a katonai parancsnokok. A birodalom a folyamatos hódításból tartotta fenn magát (meghódítani és letarolni a földet). A meghódított területet szandzsákra (tartományokra) osztották fel. Az élükön álltak a bégek. A kisebb (pl.:megye, grófság) méretű földeket a szpáhik nem öröklődő földként kapták a katonáskodás fejében. A hadsereg fenntartására szükséges pénzt az adók beszedéséből biztosították, az adót a defterdárok (adószedők) kíméletlenül beszedték. Vitás ügyekben a kádik (bírók) ítélkeztek a korán alapján.
[szerkesztés] Kultúra
Az oszmán törökök nagy toleranciát tanúsítottak az idegen kultúrával és hagyománnyal szemben (legalábbis középkori mércével mérve). Mielőtt a törökök elfoglalták volna Anatóliát a Bizánci Birodalomtól, a kultúra a Dzsihád része volt a kereszténység ellen. Az első oszmán uralkodók magukat Gázinak (Szent Harcosnak) nevezték. Ahogy az oszmánok egyre nyugatabbra hatoltak hódításaikban, a török uralkodók átvettek néhány vonást az elfoglalt népek kultúrájából. Az idegen kultúrát lassan magukévá tették. 1453-ban Konstantinápoly eleste után a legtöbb templomot érintetlenül hagyták és csak néhányat (köztük természetesen a Hagia Sophia templomot) alakították át mecsetté. Az oszmán udvari élet hasonló volt az ősi perzsa sahok udvarához, de sok görög és európai vonással is rendelkezett. Évszázadokon át a Birodalom a zsidók menedékhelyéül szolgált.
[szerkesztés] Katonaság
Az oszmán katonaság egy hibrid és komplex rendszer volt. A könnyű lovasság volt a mag. Ezek nyilakat és rövid kardokat használtak, amelyek a Mongol Birodalom hadseregéhez hasonló harcmodort tettek lehetővé. Az oszmán katonaság volt az elsők között a világon, amely a muskétákat bevezette. A híres janicsárság elit csapatot képezett, amely a szultán testőrségeként is szolgált. Azonban a 17. század vége fele a reformok hiánya miatt a hadsereg elavult, főleg a korrupt janicsárok miatt, akik mindenfajta reformot elleneztek és több szultánt is letettek a trónról emiatt. 1826-ban a janicsárság feloszlatása már túl későn jött, és az Oroszország elleni háborúkban a Birodalom alulmaradt.
[szerkesztés] Tartományok
A Birodalom a virágzásának a tetőfokán 29 tartományból, három adófizető fejedelemségből és Erdélyből (a Birodalommal szövetséges fejedelemség) állott.
[szerkesztés] Szultánok
A szultán (másképp padisah) a Birodalom egyedüli ura és kormányzója volt (legalábbis hivatalosan). A szultán a következő címeket is viselhette: Szultánok szultánja, Kánok kánja, A próféta leszármazottja. Az első uralkodók nem nevezték magukat szultánoknak, hanem bej-eknek.
1922 óta a szultánátust megszüntették, de alább látható a leszármazottak listája:
- II. Abdul-Medzsid (1926 - 1944)
- IV. Ahmed Nihad (1944 - 1954)
- IV. Oszmán Fu'ad (1954 - 1973)
- II. (Mehmed) Abdul-Aziz (1973 - 1977)
- Ali Vâsib (1977 - 1983)
- VII. Mehmed Orkhán (1983 - 1994)
- V. (Ertuğrul) Oszmán (1994 - )
[szerkesztés] Külső hivatkozások (angolul)
- Oszmán weboldalak - Angol információk az Oszmán Birodalomról
- Törökország - Terjedelmes információs weboldalak
- Civilizációk: Az Oszmánok - Könnyen érthető információk a kormányzatról
- Az oszmánok - Nagyon jó információs oldalak az Oszmán Birodalomról


Based on work by