Illyés Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Illyés Gyula (eredetileg Illés Gyula) (Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) költő, író, műfordító, szerkesztő

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Illyés Gyula 1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán. Édesapja Illés János (1870–1931), uradalmi gépész, édesanyja Kállay Ida (1878–1931). Ferenc és Klára után harmadik gyermekként született Gyula, aki élete első 9 évét töltötte szülőhelyén.

Az elemi iskolát a pusztai népiskolában (1908–12) kezdte, majd 1912-ben, amikor a család Simontornyára költözött, ott fejezte be a negyediket (1912), s végezte el az ötödiket (1912–13). A gimnázium alsó osztályait több helyen végezte: Dombóváron (1913–14), Bonyhádon (1914–16), és a budapesti Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban (1916–17). 1916-ban szülei elváltak, anyjával Budapestre költöztek. A felső osztályokat az Izabella utcai kereskedelmi iskolában (1917–21) végezte. 1921-ben érettségizett. 1918–19-ben részt vett a balatoni diák- és ifjúmunkás mozgalomban, ott volt a románok elleni szolnoki csatában. 1920. december 22-én jelent meg első verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában.

1921 őszétől a budapesti egyetem magyar–francia szakos hallgatója volt. Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől 1921 decemberében sikerült Bécsbe távoznia, majd Berlinen és a Rajna-vidéken át 1922. április 24-én érkezett Párizsba. Alkalmi állások után egy könyvkötőműhelyben dolgozott. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt. 1923-ban első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma közölte. 1926 nyarán amnesztia nyomán hazaérkezett. Fő fóruma a Kassák Lajos által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka lett.

1927–30-ban a Phőnix Biztosító Társaság hivatalnoka volt. 1927. november 16-án megjelent első kritikai írása a Nyugatban. 1928-tól a Nyugat rendszeresen közölte verseit, cikkeit. Barátságot kötött József Attilával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Erdélyi Józseffel. Első kötete a Nyugat kiadásában jelent meg (Nehéz föld, 1928). 1931-ben feleségül vette Juvancz Irma gyógytornatanárnőt. 1934-ben az első írókongresszusra való meghívás alapján hosszabb utazást tett a Szovjetunióban.

1934–38-ig a Válasz, 1935-ben az Új Szellemi Front munkatársa, 1937. március 15-én egyik alapítója Márciusi Front-nak, részt vett a Front szervezésében. 1937-től a Nyugat társszerkesztőjeje; 1944-ig a Nemzeti Bank sajtóreferense francia mezőgazdasági ügyekben; elvált Juvancz Irmától. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát, akitől Mária nevű lánya született 1940-ben. 1941-ben, Babits Mihály halála után a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag (1941. október 1. – 1944. március 19.) szerkesztője.

1944 márciusától Németh Lászlóval a Dunántúlon és Budapesten bújkált. 1945-ben nemzetgyűlési, majd rövid ideig országgyűlési képviselő. 1946-ig a Nemzeti Paraszt Párt egyik vezetője. 1945–49 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1989-ben MTA tagságát visszaállították). 1946 októberétől 1949 júniusáig a Válasz szerkesztője. 1948-tól visszavonult a közélettől. 1956. október 31-én beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe. 1983. április 15-én hunyt el Budapesten.

[szerkesztés] Művei

  • Nehéz föld (1928)
  • Sarjúrendek (1931)
  • Három öreg (1932)
  • Hősökről beszélnek (1933)
  • Ifjúság (1934)
  • Oroszország (1934)
  • Szálló egek alatt (1935)
  • Petőfi (1936)
  • A puszták népe (1936)
  • Rend a romokban (1937)
  • Magyarok (1938)
  • Külön világban (1939)
  • Ki a magyar? (1939)
  • Lélek és kenyér (1939)
  • Összegyűjtött versei (1940)
  • Csizma az asztalon (1941)
  • Kora tavasz (1941)

[szerkesztés] Kitüntetései

  • Baumgartner-díj 1931, 1933, 1934, 1936
  • Kossuth-díj 1948, 1953, 1970
  • József Attila-díj 1950
  • A Le Grand Prix International de Poésie díja 1966
  • Knokkei Irodalmi Nagydíj 1966
  • Tanácsköztársasági Emlékérem 1969
  • Herder-díj 1970
  • Batsányi-díj 1971
  • Az Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata 1971
  • A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1972
  • A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje 1977
  • Prix des Amitiés Françaises-díj 1978
  • Mondello-díj 1981
  • Pro Urbe Pécs 1982
  • A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje 1982
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1945–49, 1989-ben visszaállították MTA tagságát.

[szerkesztés] Külső hivatkozások