Nihilizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A nihilizmus a filozófiában

a. A szkepticizmus végletes formája, amely minden létezést tagad.
b. Olyan doktrina, mely szerint semmilyen értéknek nincs alapja, és semmit sem tudunk, vagy semmit sem tudunk közölni a világról.
c. Morális vagy vallási értékek közti különbségek visszautasítása, és az összes korábbi moralitás elmélet vagy vallásos hit visszautasítására való hajlam.
d. Az a hit, hogy a meglévő politikai vagy társadalmi intézmények lerombolása szükséges ahhoz, hogy jobb jövőt lehessen kialakítani.

Ezért nihilizmusnak nevezik a 19. századi Oroszország forradalmi mozgalmait, amelyek nem tisztelték az autoritást (a hatalmon levőket) és a hagyományt, továbbá az észben, a materializmusban, valamint a társadalom és a kormány radikális - terrorizmus és merényletek révén való megváltoztatásában - hittek.

A nihilizmus a pszichiátriában bizonyos mentális rendellenességekben fellépő olyan tapasztalat vagy élmény, hogy a világ vagy valakinek a teste vagy énje nem létezik.

Kiemelkedő nihilista filozófusok voltak Friedrich Nietzsche és Martin Heidegger. Nietzsche a kereszténységet is nihilista vallásként jellemezte, mert elutasítja a világi életet és helyette egy vélt túlvilági létre koncentrál. A nihilizmust természetes következményeként látta annak a felismerésnek, hogy „Isten halott”, és amellett érvelt, hogy ez az érzés leküzdhető azáltal, hogy újra értelmet adunk a földi életnek.