Huszita Biblia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Huszita Biblia (korábbi nevén Ferenciek bibliája) a Biblia legrégebbi ismert magyar nyelvű fordítása, amelyből csak egyes részek, az Ószövetség 18 könyve és a négy evangélium maradtak ránk. Ezek a töredékek három 15. századi kódexben találhatók: a Bécsi kódexben, a Müncheni kódexben és az Apor-kódexben. Mindhárom kódex csupán másolatait őrizte meg az eredeti fordításnak. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a mű eredetileg a teljes Biblia fordítása volt-e.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szerzői
A fordítást a 15. század közepén valószínűleg ferences szerzetesek készítették. Döbrentei Gábor nyomozásai szerint a két szerzetes a huszita eretnekséggel vádolt Pécsi Tamás és Újlaki Bálint lehetett, akik Moldvába menekültek és itt készítették el bibliafordításukat 1436 és 1439 között. Döbrentei Gábor elméletét ma már többen megkérdőjelezik, és csak azt tartják bizonyosnak, hogy a szerző ferencesrendi szerzetes volt. A Huszita Biblia elnevezés azonban ennek ellenére ma már általánosan elterjedtté vált.
[szerkesztés] A fordítás jellegzetességei
A Huszita Biblia nyelvezete igen régies, kifejezései ma már szokatlanok. (Pl. a Szentlélek fordítása „Szent Szellet”, stb.) A fordításban nagyon sok olyan szó található, amely más magyar nyelvemlékben nem, vagy csak igen ritkán fordul elő. Ilyenek: „monnál" (mintegy, mintha), „midenem" (nemde), „csajva" (cserebogár), „gördőlet" (mennydörgés), stb. Egyéb, kihalt szavak: „valál" (birtok), „megvanal" (meggyógyul), stb. Külön nevezetessége a fordításnak, hogy készítőjét az első nyelvújítónknak is tekinthetjük, világosan látható néhány szavon, hogy maga alkotta őket. Ilyenek: „császárlat" (imperium), „czímerlet" (titulus), „ezerlő" (tribunus), „negyedlő" (tetrarcha), stb.
[szerkesztés] A kódexek
A Bécsi-kódex (más néven, Révai Miklós emlékezetére Révai-kódex) hosszúkás negyedrét alakú papírkódex. Három egykorú kéz írása. Másolóinak nevét és készülésének évét nem tudjuk, azonban korát az írás jellegéből ítélve a 15. századra tehetjük, s mivel a pontos keltezéssel ellátott Müncheni kódex-szel egy időben kellett készülnie, vele egykorúnak mondhatjuk (1466). Tartalmát az Ószövetség következő könyvei teszik: Rúth, Judit, Eszter, a Makkabeusok (töredék), Baruch, Dániel, Ozeás, Joel, Ámos, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sophonias, Aggeus, Zakariás és Malakiás könyvei. Minden valószínűség szerint a másik két kódexhez hasonlóan másolat. A kódex az 1720-as években már a bécsi császári udvar könyvárában volt, majd 1932-ben az Országos Széchényi Könyvárba került.
A Müncheni kódex (más néven, Jászay Pál emlékére Jászay-kódex) negyedrét alakú, s az első 8 pergamenlevél kivételével papirosra írott kódex. Egy levelet kivéve teljes egészében Németi György keze írása, aki az utolsó sorokban tett jegyzete alapján 1466-ban fejezte be Moldvában, Tatros községben. Tartalma: a négy evangélium, amelyet egy pergamenre írott teljes kalendárium, az első teljes magyar naptár előz meg. Legrégebbi kideríthető tulajdonosa a 15. levélen olvasható felhegyzés szerint Widmanstadius, egy 16. századi nyelvtudós volt. A kódex jelenleg is Münchenben található, ahol 1834-ben Fejérváry Miklós fedezte fel.
Az Apor-kódex középméretű nyolcadrét alakú, több helyen csonka papírkódex. Három kéz írása, amelyek közül az elsőét nyelve alapján határozottan a Bécsi és Müncheni kódexben fennmaradt bibliafordítás töredékének tekinthetünk. Az írók neve, illetve a kódex készülésének ideje ismeretlen, ez utóbbit az írás jellege alapján a 15. század végére kell tennünk. Tartalma: a zsoltárok fordítása, himnuszok, imádságok és elmélkedések. Nevét egykori tulajdonosától, Apor Pétertől, illetve az Apor-családtól kapta. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum tulajdona.
[szerkesztés] Források
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)


Based on work by