Jog

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Fogalma

A jog kifejezést mind a jogtudományban, mint a köznyelvben több értelemben használjuk, épp ezért sokféle jog meghatározással találkozhatunk. A többértelműség főleg két vonatkozásban nyilvánul meg: megkülönböztethetünk

  • tárgyi jogot
  • alanyi jogot.

A tárgyi jog kifejezés a jogszabályokat jelöli (pl. jogszabályról beszélünk, mit ír elő a jog stb.), az alanyi jog alatt pedig az egyes személyhez fűződő jogosultságokat jelenti, amikor arról beszélünk, hogy kinek mihez van joga. A tárgyi jogot tételes, pozitív jognak is nevezik, utalva rá, hogy a tárgyi jog elsődleges az alanyi joggal szemben, alanyi joga csak akkor lehet valakinek, ha az adott jogosultság elismerése a tárgyi jogban megjelenik. A jog többértelműségének további oka, hogy a jog összetett jelenség, amelynek legalább 3 eleme van:

  • jogi előírások, jogszabályok
  • hatósági döntések
  • előírások megvalósulása a társadalom tagjai magatártásában

E három elem összhangban van egymással, azonban a megfelelés sohasem lehet teljes, mindig vannak olyan hatósági döntések és magatartások, melyek eltérnek a jogszabályban előirányzottaktól. Annál egyértelműbben jogi egy jelenség, minél inkább megfelel egymásnak ez az említett három elem. Az eltérések időbeli változása a jog fejlődésének, dinamizmusának egyik megnyilvánulása, a jog többek között ezekkel a belső hangsúlyeltolódásokkal reagál környezetének változásaira, az onnan érkező kihívásokra. A jognak ez a dinamikus jellege eredményezi azt, hogy a jog történetisége, egyes korok jogrendszereinek a különbözősége más társadalmi jelenségekhez viszonyítva markánsabban fejeződik ki, ami szintén növeli a jog meghatározásával kapcsolatos nehézségeket. A jog fogalmának meghatározásánál figyelembe kell venni a társadalmi normákat, mely társadalmi normákba a jog is beletartozik. Gyakorlatilag beszélhetünk egy tágabb jog fogalomról, mely a jog és az egyéb társadalmi normák közös jellemzőivel operál, illetve meghatározhatjuk a szűk jog fogalmat is, mely az egyéb társadlmi normáktól való különbségek alpaján határozható meg.


[szerkesztés] A társadalmi normák

A társadalmi normák olyan magatartás-előírások, amelyek a lehetséges magatartások szerint előírják a helyeset és a követendőt, az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyeznek kilátásba, és azt általában meg is valósítják. A társadalmi normák nélkül nincs emberi társadalom, azok egyidősek az emberi társadalommal.

Legfontosabb sajátosságaiak:

  • Nyelvi-gondolati képződmények, amelyek magatartásmintát, kellés jellegű magatartás előírást tartalmaznak, ily módon befolyásolják az emberek akaratlagos viselkedését
  • Nyelvi-gondolati objektivációk, ez azt jelenti, hogy nyelvi megfogalmazást nyerenk, pl. általánosan határozzák meg a helyes magatartást, ilyen az erkölcs és az illem is. Lehet valamilyen hivatalosnak tekintett szerv vagy személy által alkotott normák összessége, pl. klubszabályzatok, szakmai etikai szabályok, wikipédia szabályai.
  • Kellést fejeznek ki: lehetnek jövőre vonatkozó prognózisok (pl.bölcsességszabályok, használati utasítások, receptek); vagy normatív típusú elvárások - milyen feltételek között kinek mit kell tennie. Ezeket a teljes magatarzásszabályokat zárt mormastruktúráknak nevezzük.
  • Jellemzőjük az érvényesség, vagyis, hogy meghatározott körban kötelezőek, és be kell tartani őket.
  • Jellemző a tartós időbeli érvényesség, ez különbözteti meg a normát az egyedi parancstól
  • Ismételtség, ismétlődésre törekvés, azaz ismétlődő helyzetben, ismétlődő magatartásra kötelez
  • Általánosság, mindenkire vagy egy magahtározott körre vonatkozik, de sohasem csak egy személyre, mivel az akkor már parancs
  • A szankció minden norma sajátja, így normasértés esetén a norma megsértőjének szankciókra kell számítania
  • A társadalmi normák érvényesülését valamilyen kényszer biztosítja
  • Hipotetikus szerkezetűek, a "ha - akkor" fölépítés jellemzi
  • A normatív következmény nem kauzálisan következik be, hanem a norma előírása alapján, a normasértést és a szankciót a norma kapcsolja össze, szankció nincs normasértés nélkül.
  • Jellemző a normatív elvárás, tehát a norma egyben meghatározza a helyes magatartást is, így annak követését várja el
  • Reálisak, tehát hihetetlen , megvalósíthatatlan elvárásokat nem lehet megfogalmazni
  • Kölcsönösség jellemzi, a jogok és kötelezettségek párba állíthatók
  • A társadalmi normák értékelést fejeznek ki, valamilyen értéket fejeznek ki

A társadami normák 3 nélkülözhetetlen mozzanata:

  • magatartás leírása
  • magatartás normatív minősítése
  • normasértés következményeinek előírása

A társadalmi normák meghatározása után eljutottunk a jog fogalmáig


[szerkesztés] A jog fogalma

  • A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-előírások összesége
  • amelynek keletkezése állami szervekhez kötődik, azaz azokat az állam bocsátja ki vagy szankciónálja
  • amelyek az előzőekből következően az adott társadalomban általánosan kötelezőek, vagyis azokat általános érvényesség jellemzi
  • amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják.


[szerkesztés] A jog további sajátosságai

  • A jog objektív társadalmi szükséglet. A primitív társadalmak differenciálódásával a konfliktusok száma megszaporodott, nem voltak elegendőek a törzsi tabu - előírások, így szükség volt egy objektív szabályrendszerre, mely mindenkire nézve kötelező érvényű, és mely nélkül ezen konfliktusok feloldása lehetetlenné válna. A társadalom velejárója a jog.
  • A jogi normák másodlagos teleológikus tételezéseket(céltételezéseket) tartalmaznak. A jogi norma valamilyen célra irányul, és az embereket befolyásolva éri el a cél elérését.
  • A jog sajátos tudatforma, ideológia is, különböző társadalmi csoportok konfliktusaikat tudatosítják és végigharcolják (pl abolícionalizmus).
  • A jog maga is társadalmi viszony, nem jogi viszonyokat is jogként fejez ki.
  • Belső rendezettség jellemzi.
  • Fórumrendszer, formalizált eljárás és a nyelvi megformálásának viszonylagos egyértelműsége jellemzi.
  • A jog működéséhez sajátos specialistákra, a jogi technikákat megtanult jogászokra van szükség.
  • A jog történeti kategória, vagyis történeti fejlődés során, az állam kialakulásával jött létre, és a társadalom történeti változásaival együtt változik.