WiMAX

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A WiMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access) a WiMAX Forum által 2001-ben került kihirdetésre annak érdekében, hogy támogassák a IEEE 802.16, azaz a WirelessMAN szabvánnyal történő együttműködésének és megfelelőségének folyamatát. A Forum a WiMAX-ot olyan szabványosított technológiaként jellemzi, mely vezetéknélküli alternatívát jelent a kábel- és DSL-alapú internetszolgáltatás részére.

"A WiMAX nem egy technológia, hanem egy műszaki megjelölés, ami meghatározott eszközök és berendezések IEEE 802.16 szabvány szerinti megfelelőségét biztosítja. Hasonló meghatározásról beszélünk a Wi-Fi (Wireless Fidelity) esetén is, amely mint a WiMAX, ez is egy megjelölés. Azonban ez más, a IEEE 802.11 szabványon alapul. Sem a WiMAX, sem a Wi-Fi nem technológia, hanem a mögöttük felsorakozó technológiára történő utalás. Ez valószínű annak tudható be, hogy az előbb említett elnevezés könnyebben kifejezhető, mint az 'IEEE 802.16' meghatározás." - OECD

[szerkesztés] Műszaki áttekintés

A WiMAX a IEEE 802.16 vezetéknélküli hálózattal kapcsolatos szabvány együttműködésével foglalkozik, hasonlóan a Wi-Fi-hez, mely a IEEE 802.11 vezetéknélküli szabványt veszi alapul. A WiMAX működésében azonban teljesen eltér a Wi-Fi-től.

A Wi-Fi esetén az előfizetők általában az általuk használt Access Point (AP, azaz Hozzáférési Pont) Media Access Control (MAC) címe alapján kerülnek azonosításra a hálózaton. A Wi-Fi használatával elérhetővé válik a VoIP vagy akár már az IPTV szolgáltatás is a Quality of Service (QoS) technológia alkalmazásával.

Az előzőekkel ellentétben a 802.16 MAC programozott algoritmust használ az azonosításhoz, ami lehetővé teszi a bázisállomáshoz való felcsatlakozást. A 802.16 programozott algoritmus sokkal megbízhatóbb és stabilabb működésű egy esetleges sávszéleség túlterheltség alatt is ellentétben a 802.11-vel. Nevezhetjük sokkl inkább sávszélesség hatékonynak is. A programozott algoritmus használatával a bázisállomások könnyedén ellenőrizhetik az előfizetői állomás részére szükséges QoS paramétereket.

Eredetileg a WiMAX szabványt (IEEE 802.16) a 10-66 GHz sávszélességben helyezték el. A 802.16a, amit később 2004-ben 802.16-2004 is neveztek (802.16d szabványként is használják) a 2-11 GHz frekvenciatartományba lett besorolva. A 802.16d ("fix WiMAX" néven is ismeretes), amiből 2005-ben már 802.16e lett (azaz "mobil WiMAX"), melyek a OFDM technológiával működnek. Ez számos előnyt nyújt a lefedettség, sávszélesség és a frekvencia újrahasznosítás területén. Továbbá teljesmértékben támogatja a mobilitást. A WiMAX termékeket gyártók által kiállított bizonyítvány igazolja, hogy termékeik a 802.16d szabvány szerint készültek, mely biztosítja az együttműködést más hasonló bizonyítvánnyal rendelkező berendezések számára.

A legérdekesebb valószínűleg a 802.16d és 802.16e szabványok, mivel az alacsonyabb frekvencia kevésbé érzékeny a csillapításra vagy jel-zaj viszonyokra, így lényegesen nagyobb és jobb minőségű szolgáltatás nyújtható. Napjainkban számos hálózatban használnak WiMAX bizonyítvánnyal ellátott berendezéseket, melyek a 802.16d szabvánnyal kompatibilisek.

A WiMAX lényegesen fokozottabb titkosítási kódolást használ, mint a Wi-Fi szabvány, lehetővé téve evvel a nagyobb és gyorsabb sávszélességet. Ez képes kapcsolatot biztosítani a hálózati végpontok között anélkül, hogy közvetlen rálátás lenne közöttük, ami az úgynevezett többsávos technológiának köszönhető, mely a 802.11n szabványon alapul.