Arany Horda

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Arany Horda egy mongol állam volt a mai Délnyugat-Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán területén, amely Mongol Birodalom széthullását követően, az 1240-es években alakult ki. Az 1400-as évek elején szétesett, és részállamai az idők folyamán fokozatosan beolvadtak Oroszország területébe.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A név kérdése

Az Arany elnevezés feltehetően a sztyeppi szín-irány rendszerből alakult ki:

Egy másik magyarázat szerint a név az alapító Batu kán lenyűgöző aranysátrából ered, amit a jövendőbeli főváros helyének kijelölésére emeltetett a Volga mentén. Ez az elmélet a 19. században örvendett nagy népszerűségnek, mára azonban teljességgel túlhaladottnak tekinthető. Az elnevezés ebben a formájában egyébként csak a 17. században, tehát jóval a Horda pusztulása után látott napvilágot - addig a források a Dzsöcsi ulusza (Dzsöcsi Dzsingisz kán mostohafia volt, az ulusz szó pedig kerületet, területet jelent.) Egyesek a Kipcsak Kánság elnevezést preferálják, mivel a középkori dokumentumok sok esetben ezzel a névvel illették az országot. Ez azonban félrevezető lehet, mivel az a nép török eredetű, és a mongolok alattvalója volt. A magyar szóhasználatban leginkább a tatár név honosodott meg, amely hasonló okokból nem szerencsés.

[szerkesztés] Mongol gyökerek

1227-ben, halálos ágyán Dzsingisz kán felosztotta birodalmát négy fia között. Legidősebb fia, Dzsöcsi már meghalt, ráadásul származása is kétséges volt. A legnyugatibb területeket így Dzsöcsi fiai, a Kék Hordát vezető Batu és a Fehér Hordát irányító Orda kán között osztották fel. Batu hamarosan öccse jussára is rátette a kezét, és meghódította a Fekete-tenger északi partvidékét is. Az itt élő török népeket seregébe olvasztotta, az 1230-as évek végén és az 1240-es évek elején pedig meghódította a Volgai Bulgáriát és a Kijevi Rusz több utódállamát.

Batu Kék Hordája Magyarországra és Lengyelországba is betört (ld. muhi csata, legnicai csata), azonban az európai területek nagy szerencséjére 1241-ben maghalt Ögödej nagykán, Dzsingisz utóda, Batu pedig visszavonult, hogy kivegye részét az örökösödési vitákból. Ezek után a mongol hadak többé nem törtek nyugatra.

1242-ben Batu Szaraj városában alapította meg fővárosát, a Volga alsó folyása mentén. Nem sokkal ezt megelőzően Batu öccse, Sajban a Kék Horda egy részével együtt áttelepült az Uráltól keletre, hogy saját kánságot alapítson az Ob és az Irtisz vidékén.

[szerkesztés] Aranykor

A Horda gyorsan elvesztette mongol jellegét. Ugyan a társadalom felső rétegét továbbra is Batu harcosainak leszármazottai adták, a népesség zöme különböző türk népekből (kipcsakok, tatárok, kirgizek) tevődött össze.

[szerkesztés] Államszervezet

A Horda legfelső vezetője a kán volt, akit a kurultai választott Batu leszármazottai közül. A „miniszterelnöki” tisztséget az ún. hercegek hercege látta el, akit olykor törökösen beglerbégnek neveznek; a minisztereket vezírnek hívták. A kormányzók (baszkakok) feleltek a rájuk bízott területen a polgári és katonai igazgatásért, amelyek nem váltak el.

Az Arany Horda hamar levetkőzte nomád vonásait is. Szaraj népes, gazdag metropolisszá fejlődött. A 14. század elején a főváros északabbra költözött a Volga felső folyásához (Szaraj Berke), amely a középkori világ egyik legnépesebb városává nőtte ki magát - egyes becslések szerint akár 600 000 lakosa is lehetett.

Az oroszok kitartóan igyekeztek keresztény hitre téríteni a mongolokat, azok ragaszkodtak animista pogányságukhoz, amíg Üzbeg kán (1312-1341) államvallássá nem tette az iszlámot. Vallási szempontból a Horda vezetése alapvetően toleráns volt: még az orosz ortodox egyházat is felmentette az adófizetés alól. Ellenben állítólag több orosz fejedelmet - így Csernyigovi Mihályt és Tveri Mihályt is - megöltek, amikor nem voltak hajlandóak a pogány bálványokat imádni.

[szerkesztés] Vazallusok és szövetségesek

A Horda adót szedett az alávetett népektől - oroszoktól, örményektől, grúzoktól, és krími görögöktől. A keresztény alattvalók földjeit jelentéktelen periférikus területeknek tekintették, és nem is szenteltek nekik sok figyelmet, ha rendszeresen adót fizettek. Ezeket az államokat sosem olvasztották a Horda területébe, és az orosz fejedelmek már korán elnyerték a tatároknak járó adó behajtásának jogát.

Létezik egy Lev Gumilev nevével fémjelzett elmélet, miszerint az orosz fejedelemségek és az Arany Horda védszövetséget kötött a fanatikus Német Lovagrenddel és a pogány litvánokkal szemben. Az elmélet hívei arra hivatkoznak, hogy több fejedelem bejáratos volt a mongol udvarba, így pl. a Szaraj közelében fekvő Jaroszlavl ura, Fekete Feodor és a novgorodi Alexander Nyevszkij, aki Szartak kán, Batu utódja testvéréül esküdött. A mindvégig független Novgorod csapatait támogatta egy mongol kontingens a csúd-tavi csatában.

Szaraj élénk kereskedelmi kapcsolatban állt a genovai kereskedőtelepekkel a Fekete-tenger vidékén (Szudak, Kaffa, Azak). A mameluk Egyiptom is a kánok jelentős kereskedelmi partnere volt a Földközi-tenger vidékén.

[szerkesztés] Politikatörténet

Batu 1255-ös halálát követően mintegy 100 éven át virágzott a birodalom, egészen Dzsani Beg 1357-es meggyilkolásáig. A Kék és a Fehér Hordát Batu öccse, Barka kán integrálta egy állammá. Az 1280-as években a bitorló Nogai kán került hatalomra, aki keresztény szövetséges politikát fojtatott. Üzbeg uralkodása alatt a hadsereg elért hatalma csúcsára: 300 000-nél is több főt számlált.

Az orosz fejedelemségeket az Arany Horda mindvégig igyekezett egymás ellen fordítani, és gyenge állapotban tartani. A 14. század folyamán felemelkedő Litvánia azonban fenyegetést jelentett a helyi tatár uralomra, így Üzbeg a Moszkvai Fejedelemséget kezdte támogatni. Kalita Iván nagyfejedelmi rangot kapott, és a többi orosz uralkodótól is ő szedhette be az adót.

Az 1340-es években pusztító pestis itt is megtette a hatását, ráadásul a genovaiak innen hurcolták Európába a kórokozókat 1347-ben. Dzsani Beg halálát követően hosszú polgárháború kezdődött, míg évtizedeken keresztül szinte évente váltották egymást a kánok. Az 1380-as évekre Horezm, Aszrahány és a Moszkvai Fejedelemség megpróbálta lerázni a tatár igát, közben a Litván Nagyfejedelemség és Lengyelország meghódította a Dnyeper alsó folyásának vidékét.

Mamaj hadvezér, aki hivatalosan sosem uralkodott, megpróválta visszaállítani a tatár fennhatóságot az orosz vidék felett, azonban hadseregét Dimitrij Donszkoj legyőzte a kulikovói csatában, miután a genovai szövetségesek meggyilkolták. Toktamis, Orda leszármazottja, a Fehér Horda ura Timur Lenk támogatásával kiterjesztette uralmát a Kék Hordára is. Az Arany Horda ismét regionális nagyhatalom lett egy rövid időre: 1382-ben megsarcolták az engedetlen Moszkvát.

[szerkesztés] Széthullás és bukás

Az Arany Hordára Timur Lenk mérte a végső csapást. Megsemmisítette Toktamis seregét, elpusztította fővárosát, kirabolta a Krím kereskedelmi központjait, az iparosok zömét pedig saját fővárosába, Szamarkandba telepítette. A 15. század első évtizedeiben Edigü vezír kezében volt a vidék ellenőrzése, aki létrehozta saját államát, a Nogai Hordát, és a Vorszkla menti csatában fényes győzelmet aratott a litván Vytautason.

Az 1440-es években ismét polgárháború osztotta meg a Hordát, amely ekkor 8 kánságra szakadt: a Szibériai, a Kaszim, a Kazanyi, az Asztrahányi, a Kazah, az Üzbég és a Krími Kánságra, amelyek mind elváltak az Arany Horda maradékától, az ún. Nagy Hordától. Az utódállamok már nem vehették fel a versenyt a Moszkvai Nagyfejedelemség növekvő hatalmával, amely 1480-ban végleg lerázta magáról a tatár függést. Az 1550-es évekkel kezdődően a kánságok beolvadtak Oroszországba: először a Kazanyi és az Asztrahányi, a 16. század végére pedig a Szibériai is. Messze a legtovább a Krími Kánság húzta: 1475-ben az Oszmán Birodalom vazallusa lett, és 1502-ben magába olvasztotta a Nagy Horda maradékait. A krími tatárok rettegésben tartották a 16-17. századi orosz vidéket, emellett jelentős szerep jutott nekik a törökök hadjáratai során is (többek között a magyarországi és erdélyi büntetőhadjáratokban). Végül 1783. április 8-án II. Katalin cárnő annektálta az addig Oszmán fennhatóság alatt álló területet. Az Arany Horda utolsó maradéka is eltűnt a föld színéről.

A volgai és krími tatárok a II. világháború idején a Szovjetunió ellen ragadtak fegyvert a náci Németország oldalán, ezért a háború után Sztálin tömeges deportálásokkal sújtotta őket.

[szerkesztés] Lásd még

  • Az Arany Horda kánjainak listája

[szerkesztés] Külső hivatkozás